Letölthető pdf állomány (18,82 MB)

PÉTER LÁSZLÓ •Atipikus vagy posztglobális terrorizmus? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3TAMÁS PÁL • A jó rendõrség: utópia egy szolgáltatásról? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12VISKY ANDRÁS • József és testvérei (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25UNGVÁRI ZRÍNYI IMRE • A félelem kultúrája és az ember önértelmezése . . . . . .27„A célcsoport minden olyan személy, aki lélegzik” (Ankét kolozsvári pszichoterapeuták részvételével. Plesek Zoltán Ákos kérdéseire válaszol Laura Budiu, Silviu Gherman, Mattis Teutsch László, Adelina Mureºan) . . . . . . . . .34DEMÉNY PÉTER • Hamu (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43KRUSOVSZKY DÉNES • Fiú sebesült macskával, A csontkápolna (versek) . . . . . .44SZÕKE LÁSZLÓ • A civil újságírás a félelem ellen (Kérdezett Balázs Imre József) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45MAGYARI NÁNDOR LÁSZLÓ • Romák a székely skanzenben . . . . . . . . . . . . . . . .51PAPP-ZAKOR ILKA • Tegyünk (próza) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .58HANULA ZSOLT • Hazaút (próza) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61GREGUS ZOLTÁN • Mi történik a végeken, de a rendszer gyomrában? . . . . . . . . .65BALÁZS IMRE JÓZSEF • Tízmondatosok a félelem helyeirõl . . . . . . . . . . . . . . . . .71KESZEG ANNA • Félelem és reszketés a fiktív gyakorlatban . . . . . . . . . . . . . . . . . .77

TOLLDEGENFELD SÁNDOR • A magyar–kínai kapcsolatok jelentõsége . . . . . . . . . . . . .80

HISTÓRIAMURÁDIN JENÕ • Barabás Miklós a reformkori Kolozsváron . . . . . . . . . . . . . . . . .81

VILÁGABLAKVALERIE WAYNE • Kis fény (Fenyvesi Anna fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .86

MÛHELYFARKAS IBOLYA • „Megkeresni azt az embert, akit a szerep rejt” (Kérdezett Nagy Miklós Kund) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .98

KORUNKF Ó R U M • K U LT Ú R A • T U D O M Á N Y HARMADIK FOLYAM • XXII/9. • 2011. SZEPTEMBER

TARTALOM

Kiadja a Korunk Baráti Társaság Elnök: KÁNTOR LAJOS Tiszteletbeli elnök: DEGENFELD SÁNDORFõszerkesztõ: BALÁZS IMRE JÓZSEF A szerkesztõség tagjai: CSEKE PÉTER (médiatudomány), HORVÁTH ANDOR (fõszerkesztõ-helyettes; világirodalom), KESZEG ANNA (társadalomtudományok), KOVÁCS KISS GYÖNGY (fõszerkesztõ-helyettes; történelem), RIGÁN LÓRÁND (filozófia) Gazdasági vezetõ: MÁRTON LEVENTE ATTILA

Grafikai arculat: KÖNCZEY ELEMÉR Titkárság: BALÁZS JÚLIA, SASS GYÖNGYI, SÓLYOM ANNAMÁRIAA Korunk – Budapesti Porta grémiuma: DERÉKY PÁL, ILIA MIHÁLY, POMOGÁTS BÉLA, POSZLER GYÖRGY,

ROMSICS IGNÁC, TETTAMANTI BÉLA, ZALÁN TIBORÁllandó munkatársak: EGYED PÉTER, HAJDÚ FARKAS-ZOLTÁN (Heidelberg), KOVALSZKI PÉTER (Detroit),

PETI LEHEL, SZENTES ZÁGON, ZELEI MIKLÓS (Budapest), ZÓLYA ANDREA CSILLA (Budapest)A megjelenéshez támogatást nyújt a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap,

a Szabad Sajtó Alapítvány, a Román Mûvelõdésügyi és Örökségvédelmi Minisztérium, és az Új Budapest Filmstúdió.A bukaresti Oktatási és Kutatási Minisztérium Országos Akkreditációs Tanácsa (CNCSIS) által (B)

tudományosnak minõsített folyóirat. SZERKESZTÕSÉG: Kolozsvár, Str. Gen. Eremia Grigorescu (Rákóczi út) 52. Telefon: 0264-375-035; 0264-432-154; Fax: 0264-375-093 POSTACÍM: 400304 Cluj, c.p. 273, Románia; Internet: www.korunk.org; e-mail: [email protected]; [email protected]; Fényszedés: KOMP-PRESS Kft.

NYOMDA: ALUTUS, Csíkszereda, Hargita út 108/A. Tel./fax: 0266-372-407Elõfizetést a szerkesztõség is elfogad: egy évi elõfizetés 40, fél évi elõfizetés díja 20 RON.

A KORUNK magyarországi terjesztését az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány végzi (1088. Budapest, Krúdy Gyula u. 3., Tel.: 0036-1-266-65-85); a lap megrendelhetõ a következõ faxon: 0036-1-235-07-39, illetve e-mailen:[email protected].

Revista apare cu sprijinul Ministerului Culturii ºi Patrimoniului Naþional Revistã editatã de Asociaþia de Prietenie Korunk (400304 Cluj-Napoca, str. Gen. Eremia Grigorescu nr. 52.;

Cod fiscal 5149284). ISSN: 1222-8338

ALAPÍTÁSI ÉV 1926

KÖZELKÉPKOVÁCS ÁGNES MELINDA – TÉGLÁS ERNÕ • A „mentalizáció” eredete . . . . .107

TÉKAZSGMOND ANDREA • A színház és a szavak (Mozgó könyv) . . . . . . . . . . . . . . . .116KOVÁCS FLÓRA • Együtt mondás, együtt írás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .119SZILÁGYI ZSOLT • A „történet-író” drámája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .121

ABSTRACTS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .128

KÉPFAZAKAS BARNA

Bevezetõ

Július huszonkettedikén Norvégiát és egyben azegész világot rendkívül súlyos hír rázta meg: bom-ba robbant Oslo belvárosában, éppen a NorvégMiniszterelnöki Hivatal és az Olajminisztériumközvetlen közelében. Az elsõ helyszíni képekenmegrongálódott épületek, törött ablakok, gomoly-gó füst, a helyszínen ijedten támolygó, sérült em-berek látszottak. Miközben a globális médiában aszakértõk az áldozatok lehetséges számáról, a po-tenciális elkövetõk kilétérõl, valamint az indíté-kokról vitatkoztak, újabb szörnyû információ érke-zett: egy politikai nyári egyetem táborhelyén lö-völdözés folyik, a valószínûsíthetõ áldozatok szá-ma folyamatosan növekszik. Kezdetben az Al-Kaida neve merült fel, bár a modus operandivalvalami „mégsem volt rendjén”: az események fo-lyama és logikája nem a 9/11 (New York), 3/11(Madrid/Atocha) vagy a 7/7 (London) esetében ér-vényes mintát követte.

Viszonylag hamar kiderült, mi is történt: egymagányos norvég, miután felrobbantotta a város-központban hagyott és mûtrágyából házilag készí-tett bombával telepakolt autóját, rendõrruhába öl-tözve a közeli Utöya szigetre utazott, ahol a Mun-káspárt szabadegyetemén lévõ fiatalok között sza-bályos másfél órás mészárlást vitt véghez. A két„akciónak” összesen hetvenhét halálos áldozata éskilencvenhét sérültje volt – egy meglepett és elke-seredésbe kergetett nemzet, illetve a látottaknakkönnyen hinni nem akaró világ mellett.

Jelen írásban egyrészt arra vállalkozunk, hogyszociológiai szempontból a terrorizmus jelenségét 2011/9

A Breivik-ügy nem csupán sokkolta a norvég társadalmat, hanem kihatással volta kormányzat mûködésére és hosszabb távon az emberek bizalom- ésbiztonságérzetére is. Módosultak általa a félelemfaktorok, illetvehozzájárult a Paradicsom-illúziószertefoszlatásához.

PÉTER LÁSZLÓ

ATIPIKUS VAGY POSZTGLOBÁLISTERRORIZMUS?A jelenség színeváltozásai a Breivik-eset kapcsán

meghatározzuk, alapvonásainak változásait megrajzoljuk. Másrészt pedig arra te-szünk kísérletet, hogy a Breivik nevével fémjelzett terrorista akciót tipizáljuk. Való-jában egy lehetséges elméleti és empirikus értelmezési keret kidolgozásához szeret-nénk hozzájárulni.

A továbbiakban a tanulmányunk alapját képezõ módszertani és elméleti alapve-téseket tisztázzuk, majd a terrorizmus lehetséges meghatározásai és típusainak vá-zolása után a Breivik-akciót kíséreljük meg tipizálni (hipotetikus jelleggel). Írásun-kat következtetésekkel zárjuk.

Módszertani vonatkozások, érvényességi keretek

Tanulmányunk elsõ része elméleti jellegû. Ebben a terrorizmusra vonatkozó szo-ciológiai szakirodalmat mutatjuk be tömören, a szóban forgó jelenség meghatározá-sára és változására vonatkozóan. Mindezt abból a célból, hogy a Breivik-féle terroris-ta akció értelmezéséhez szükséges fogalmakat és koncepciókat prezentálhassuk. Amásodik – eredetibb – rész (típusalkotás) alapja empirikus: az elkövetõ által elkészí-tett és közreadott manifesztum, illetve a hivatalos forrásokból származó tájékoztatóktartalomelemzésén alapszik. Az 1518 oldalas manifesztum eredeti címe: 2083: AEuropean Declaration of Independence; ez a terrorista által kiadott hitvallás vélemé-nyünk szerint alkalmas arra, hogy olyan információkkal szolgáljon, amelyek az esetértelmezéséhez a kulcsot képezik – a hivatalos nyilatkozatok mellett. (Tudatában va-gyunk annak, hogy a kérdésben rendelkezésre álló információk korlátozottak, he-lyenként pontatlanok és nem is teljesek. Mindezek ellenére úgy gondoljuk, vállalko-zásunkhoz az alapvetõen szükséges adatokat mégis biztosítják.)

Általános elméleti keretek és fogódzók

A jelenkori társadalmakban három fõ félelemforrás létezik. A természeti katasztró-fák, a technológiai veszélyek és végül, de nem utolsósorban a terrorizmus (Beck 2003;Posner 2004) képezik azokat a kockázatokat, amelyektõl a többség tart, adott esetbenretteg (újabban a gazdasági válság is belépett az aggodalomra okot adó tényezõk sorá-ba). A leselkedõ természeti katasztrófákat a hírhedt Katrina és a cunami példái, a tech-nológiait a Csernobil és részben a Y2K (az évezredváltás és számítógépes dátumrögzí-tés vélt problémája), a terrorizmust pedig a 9/11 fémjelzi és szimbolizálja legjobban.

A terrorizmus a nyugati világban különösképpen kockázatosnak tekintett, hiszenelõidézheti a másik két kockázat bármelyikét: természeti katasztrófát okozhat példá-ul egy vízgyûjtõgát felrobbantásával, illetve technológiait, ha atomerõmûvet röpít alevegõbe, vagy éppenséggel létfontosságú szervereket von ellenõrzése alá (mondjukegy katonai vagy légi támaszponton).

Ebben a tanulmányban követett alapállásunk szerint a terrorizmus modern társa-dalmi termék. Terrorizmusról (legalábbis annak mai, megszokott és tudományos ér-telmében) csak a modern társadalomban beszélhetünk, hiszen csak itt jöttek létreazok a strukturális, jogi és politikai feltételek, amelyek a jelenséget egyáltalán életrehívhatták és mûködtetik. Továbbá másik alaptézisünk, hogy a terrorizmus társadal-mi probléma, vagyis a normális társadalmi élet formáit számos ponton negatívanérinti. A Breivik-ügy nem csupán sokkolta a norvég társadalmat, hanem kihatássalvolt a tõzsdeindexek alakulására, a kormányzat mûködésére és hosszabb távon azemberek bizalom- és biztonságérzetére, mindennapi viselkedésére is. Módosultak ál-tala a félelemfaktorok, illetve hozzájárult a Paradicsom-illúzió szertefoszlatásához.

Továbbá úgy tartjuk, a terrorizmus egy relatív társadalmi jelenség, mert fenome-nológiai megítélése (jelentése) idõben és társadalmanként változó. Jelentése mindig4

2011/9

a konkrét társadalmi, politikai és történeti tényezõk komplex kölcsönhatásának függ-vénye (Suter 2007). A norvég terrorista minden józan érzésû ember számára egy fa-natikus gyilkos, de bizonyára vannak olyan szélsõséges csoportok, amelyek szemé-ben hõsnek számít, tette pedig bocsánatosnak – mindez vonatkoztatási rendszerfüggvénye.

Végül úgy tartjuk, hogy a terrorizmus politikai jellegû, célja a fennálló állapotokvalamilyen irányba való megváltoztatása, egy (rendszerint statisztikailag kisebbségetalkotó) társadalmi csoport érdekeinek az erõszakos érvényesítése. A továbbiakbannézzük meg, hogyan határozható meg a terrorizmus, és jellege hogyan változott azidõk során (részletesen lásd Péter 2009, 166–204.).

Terrorizmus és társadalmi változásLegalitás és erõszak a modern társadalomban

Korábban említettük, hogy a terrorizmus modern termék; terrorista jellegû harcicselekvések az emberiség történetének korai szakaszában is jelen voltak. (Számospéldát hozhatnánk fel; ezeket premodern vagy prototerrorizmusnak nevezzük.) Úgytartjuk, hogy a terrorizmus kérdésköre mint társadalmi jelenségé, a modernizációkövetkeztében bontakozott ki és nyerte el társadalmi jelentõségét (ami aztán továbbnövekedett a posztmodernizáció és a globalizáció nyomán, és a Breivik-ügy kapcsánlátszik újra átalakulni).

A modern társadalom létrejöttével az erõszak természete és státusa is gyökeresenmegváltozott, akárcsak a bevett hadviselési formák. A modern társadalom egy centra-lizált, erõs politikai hatalommal rendelkezõ államot jelent. Az állam (amitõl elvált atársadalom mint szabad emberek önkéntes társulása) egyetlen politikai testbe integrál-ta a népességet, amelynek állampolgárságot adott. Cserében két fontos dolgot várt el(amellett, hogy idõben fizesse be az adót, és a sorköteles menjen el katonának): egy-részt lojalitást, vagyis hogy neki, az õ parancsainak engedelmeskedjék, azokat fogadjael és kövesse, másrészt pedig hogy az állam intézményrendszerét és ezzel implicite aparancs-megfogalmazás lehetõségét és kompetenciáját az állampolgárok tekintsék jo-gosnak, helyénvalónak, más szavakkal legitimnek. A második elvárás tehát a legitimi-tás igénye. Mindezek az alapjai a demokratikus jogállamnak, amelyben a legális-raci-onális uralom formája a meghatározó – szemben a premodern rendi társadalom tradi-cionális vagy karizmatikus uralmi típusával (lásd Weber 1987).

A modern állam tehát egy központosított (nemzet)állam, amelynek fizikai-föld-rajzi határai vannak; azon belül világosak a törvények, vagyis a jogok és kötelessé-gek rendszere, amiket el is számoltatnak megsértésük esetében. A modern államszubjektuma a nemzet mint közösség, és ez leginkább a közös nyelvben és kultúrá-ban ölt testet. A premodern társadalmi viszonyokhoz képest tárgyunk szempontjá-ból egy igencsak releváns vonatkozást kell még kiemelnünk. Nevezetesen, hogy a la-zán központosított premodern agrártársadalmaktól eltérõen a modern korban a tár-sadalmi erõszak állami monopóliummá válik (Weber 1987). Azaz amíg a középkor-ban az arisztokrácia képviselõi a vazallitás logikáját követve saját célra fenntarthat-tak (és rendszerint fenn is tartottak, vagy ha kellett, gyorsan verbuváltak) harcos se-regeket, amelyeket szükség esetén bevethettek (gyakran a másik arisztokrata ellen,lásd például az angliai Rózsák Háborúját a középkorban), addig a modern társada-lomban mindezt többé már nem tehették meg. Az állam intézménye kizárólagos jog-gal (kompetenciával) rendelkezik a legitim erõszak alkalmazása terén a saját állam-polgárai, illetve más nemzetállamok ellen. A legitim erõszak a törvények által sza-bályozott módon történõ erõszakalkalmazást jelenti, és erre is csak végsõ esetben ke-rülhet sor (Péter 2009, 169).

5

2011/9

Magyarán csak intézményeken keresztül ellenõrzött állam tarthat fenn törvénye-sen katonaságot, rendõrséget, titkosszolgálatokat, csendõrséget, határõrséget, adóhi-vatalt. Ezzel a modernitás meghatározta az erõszak legitim és illegitim státusát, azokalkalmazásának legitim vagy illegitim állapotát. Az erõszak feletti állammonopóliumkontextusában a társadalom egyik csoportja sem indíthat legitim módon harcot vagyháborút egy másik csoport vagy maga az állam ellen; de más állam ellen sem (uo.).

Ha mégis, akkor illegitim az erõszakhasználat: az esetek többségében ez terroriz-musnak számít – Breivik magánember, akinek semmiféle legitim erõszakhoz való jo-ga nem volt; ezt rendõrruhával álcázta, tudatosan félrevezetve áldozatait.

Terrorizmus – lehetséges meghatározások

Tanulmányunk tárgyát legegyszerûbben úgy definiálhatnánk mint bármiféle ille-gitim erõszak használata, bárki ellen. Egy taktika, egy harcmodor (Burke 2007). Gya-korlatiasabb az a meghatározás, amelyik felsorolja azokat az aktusokat, amelyeketterroristák szoktak elkövetni (Henslin 2004). Leggyakrabban: emberrablás (ennek le-gitim formája az õrizetbe vétel), túszejtés (vs. letartóztatás), repülõeltérítés (vs. fel-tartóztatás), robbantás (hatástalanítás), gyilkosság (likvidálás). Ilyen konkrétabbmeghatározással szolgál Haechling (2000) is. Szerinte a terrorizmus nem egyéb,mint politikai célból fenntartott illegális erõszakhasználat, amelyik gyilkosság, em-berrablás és robbantás formáját ölti.

Martin (2004) szerint, aki elsõsorban a napjainkra érvényes újterrorizmus jelen-ségére alkalmazza a fogalmat, a terrorizmus „politikailag motivált erõszak minimáli-san olyan védett puha célpontok (soft nodes) ellen, mint például civilek vagy passzívkatonai egységek” (Martin 2004, 335.). Ehhez nagyon hasonlít a Hamm által adottdefiníció: „illegális erõszak vagy azzal való fenyegetõzés emberi vagy más célpontokellen (Hamm 1994, 178. – idézi Martin 2004, 357.). Vagy a terrorizmus „politikai jel-legû, különféle formát öltõ erõszak, amelyet a közösség egészének vagy egy részénekaz elrettentése és a figyelmének felkeltése céljából alkalmaznak” (Heymann 1998,3.). Igen hasonló a Miller (2004) által adott definíció is, miszerint „az erõszak szisz-tematikus alkalmazása a népesség megfélemlítése érdekében politikai célokból”. Azamerikai hatóság, a United States of America State Code szerint a terrorizmus szub-nacionális vagy illegális társadalmi csoport általi, nem harcoló (non-combatant) fe-lek ellen tervszerûen elkövetett erõszak. Mi a továbbiakban a Jenkins által adottmeghatározást fogjuk alkalmazni; ez pedig a következõket tartalmazza: „erõszak po-litikai célokból történõ alkalmazása vagy azzal való fenyegetõzés egy bizonytalan ésfélelemteli légkör kialakítása érdekében” (Jenkins 2000, 3138.).

Az idézett felvetésekben közös, hogy elsõsorban a nyugati, demokratikus társa-dalmi viszonyok kontextusában van értelmük. Ott releváns, ahol pluralista politikaiberendezkedés mûködik, és az állampolgárok számos legitim eszközzel és úton kitudják fejezni akaratukat; ahol a tolerancia, a szólás-, a sajtó- és a véleményszabad-ság alkotmányosan garantált, ahol a konszenzusos konfliktusmegoldás mechaniz-musai az elsõdlegesek, ahol a közvélemény jelöli ki a kormányzat cselekvéseinek le-hetséges korlátait; ahol a hatóságoktól való félelem nem mindennapos életérzés. Má-sik közös elem: a terrorizmust politikai jellegûnek tekintik. Tág értelemben termé-szetesen minden közre vonatkozó tematizálás és megoldási javaslat természetszerû-leg politikai természetû (Heller 1992); a terroristák sem kivételek. További közös ele-mek az erõszak, a politikai motiváció, valamint a félelem és rettenet generálása.

A terrorizmus színeváltozásai – klasszikus és új terrorizmusok

Ha általános társadalmi-környezeti szempontok szerint akarjuk a terrorizmust ti-pologizálni, akkor durván két fõ típust ragadhatunk meg – legalábbis a Breivik-ügy6

2011/9

bekövetkeztéig. Mindkettõnek más a környezete; a klasszikus és az újterrorizmus kétfõ osztálya közötti analitikus megkülönböztetés a kronológiai ismérv mellett a célok,a terrorista-kultúra, a kiemelt célpontok, valamint a szervezet mûködési logikája ésstruktúrája. Mindkettõnek számos alfaja van, ezekre most nem térünk ki. A klasszi-kus terrorizmus elsõsorban a hidegháborúra jellemzõ, az újterrorizmus pedig a glo-balizáció kontextusában kibontakozott jelenség. Mielõtt a Breivik-féle akciót megkí-sérelnénk valahová besorolni, vessünk ezekre egy pillantást.

A klasszikus terrorizmus

A hidegháború alatt a két tömb (Nyugat versus Kelet) tagjai igyekeztek a másikatideológiai és politikai vonalon feltartóztatni (befolyását csökkenteni), a saját befo-lyást pedig kiterjeszteni, elsõsorban a harmadik világban, ahol maguknak megbízha-tó szövetségeseket szereztek (a katonai fegyverkezési verseny fokozása mellett) (Ken-nedy 1992, 353–363.). Ez képezi a hidegháború lényegét. A frissen felszabadult voltgyarmatok a harmadik világban (a posztkolonializmus idején) jó terepet biztosítot-tak a két fél befolyásának kiterjesztésére (ezért nevezik sokan ezt neokolonializmus-nak, lásd Fischer 1992). Magyarán a két tömb a másikat akarta a maga javára befo-lyásolni, s ha ez nem ment, akkor a világ többi részén növelni a saját befolyását. Ezta fajta versenyt az atomháború várható kimenetele miatt egymás között nem vívhat-ták meg fegyveresen, a harmadik világban azonban közvetítõkön keresztül igen.

Az egyszerûség kedvéért azt mondjuk, hogy a harmadik világ egy része a befolyástekintetében megoszlott a Nyugat és a kommunista tömb között; a másik fél eztmindannyiszor ellensúlyozni próbálta. A „nyugatbarát” országokban (például Ko-lumbia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, de Görögország is a katonai diktatúra idején) létez-tek belsõ fegyveres ellenzékiek, gerillák, akik marxisták voltak, és a fennálló rendetakarták megdönteni, helyette pedig szovjet típusú rendszert létrehozni. A „szovjet-barát” államokban is (például Mozambik, Angola, Nicaragua, Afganisztán) mûködöttbelsõ ellenzék, ami szintén a kormány fegyveres megdöntésére törekedett. Nos a kéttömb közötti verseny logikájában, az elsõ és második világ kormányai a hozzájukideológiailag közel állókat fegyverrel, logisztikával, szakértõkkel támogatták – ígyközvetítõkön keresztül katonai harcot is folytattak egymással. Ezt nevezik proxy-ter-rorizmusnak (Martin 2004, 355–354.). A proxy-terrorizmus leginkább Latin-Ameri-kára, Afrikára és Délkelet-Ázsiára volt jellemzõ. Mára a proxy-terrorizmus ebben aformában nem létezik. Ez szekuláris jellegû terrorizmus, hiszen világi, politikai cé-lokat követ, és ideológiai alapja van: leginkább marxista alapú, amit helyi kulturálisszínezettel töltöttek fel, mint a perui Tupak Amaru vagy Fényes Ösvények. Ez aproxy-terrorizmus, mint látható, eleve nemzetközi, mert más kormányok támogat-ják. Természetesen ebben az egyenletben olyan más, nagyobb harmadik világbeli ál-lamok is jelen vannak – szponzor államok –, amelyek a maguk regionális érdekeinekérvényesítése érdekében támogatnak helyi szakadár vagy politikai csoportosuláso-kat. Ilyen leggyakrabban emlegetett példa Irán és Líbia, amelyek a Közel-Keleten Iz-rael ellen a Hezbollah és Hamász támogatói, akárcsak Szíria vagy sokáig PakisztánAfganisztánban a szovjet invázió idején (1979–1991). Ezek közül kerültek ki azok,akiket George W. Bush haramiaállamoknak nevezett (Suter 2007).

A hidegháború alatti klasszikus terrorizmus másik altípusa az etnonacionalistaés szekuláris terrorizmus, amelyik elsõsorban a Nyugatra korlátozódott (nem kizáró-lagosan, de itt most csak errõl beszélünk). Ezek egyik ága a szakadár mozgalmak ter-rorizmusa, amelyek nemzetépítési projekteket akartak/akarnak gyakorlatba ültetni:Baszk államot (ETA), önálló ír szigetet (IRA) akarnak; ikonikus példák a PFSZ és azAl Fatah is, amelyek egy önálló palesztin állam létrehozásáért küzdöttek (és jelenlegmár nem számítanak terrorista csoportnak). A másik ág az ideológiai mozgalmak ter-

7

2011/9

rorizmusa, amelyek Nyugaton is egy marxista típusú társadalomtípus létrehozásáértküzdöttek. Ezek a nyugati marxista terrorista csoportok, mint az olasz Vörös Brigá-dok vagy a nyugatnémet Vörös Hadsereg Frakció, a fennálló kapitalista politikai ren-det akarták megdönteni.

Mindkettõ szekuláris mozgalom, elnyomottak valamilyen csoportja nevében be-szél, ellensége egy állam vagy politikai rend; az utóbbi egy nemzetközi ideológiaiforradalmat akar megvalósítani – ezért is nevezhetõk õk állam nélküli forradalmá-roknak (Henslin 2004).

A hidegháború 1990-ig tartott: a második világ azt elvesztette, fokozatosan beta-gozódott az elsõ világba; a Szovjetunió felbomlott, a régi ellenségek közül sokan mapartnerek a NATO-ban és az idõközben létrejött Európai Unióban. A kétpólusú vi-lágrend hirtelen megszûnt, helyette – legalábbis egy ideig – az Amerikai Egyesült Ál-lamok egyedüli szuperhatalommá vált (ez a jelek szerint nem tart majd olyan soká-ig). Nem lett vége ugyan a történelemnek, ahogyan Fukuyama jósolta (1992), a ki-lencvenes évek elején viszont a liberalizmus zsarnokság feletti „gyõzelme” látszottbekövetkezni. Jelentõs gazdasági folyamatok is végbementek a geopolitikai változá-sok mellett, amit globalizációnak szoktunk nevezni.

Az újterrorizmus

A globalizáció kibontakozásának kontextusában a terrorizmusnak is változásonkellett átesnie – így jött létre az újterrorizmus. Az újterrorizmus természetesen kap-csolatban állt a klasszikus terrorizmussal, különösképpen a proxy-terrorizmussal.Mai fõszereplõi korábban proxy-terroristák voltak, elsõsorban Afganisztánbanmudzsaheddinekként (õk az afgán arabok), akik nyugati támogatással a szovjetek el-len harcoltak. Számos országból érkeztek azok, akik 1991 után, illetve az elsõ Öböl-háború hatására vallási alapon a Nyugat ellen fordultak (Burke 2007). Az újterroriz-must ikonikusan az Al-Kaida testesíti meg; mindez eléggé elnagyolt ugyan, de két-ségetelen, hogy a New York-i, madridi, Bali-szigeteki, illetve a londoni merényletekmár teljesen újszerûek, és az Al-Kaida által megjelenített kollektív tudat termékei.Hogyan jellemezhetõ tehát az újterrorizmus, és mi az?

Újterrorizmusnak a radikális iszlamizmus nevében elkövetett, civileket támadószektariánus terrorizmust nevezzük. Az elkövetõk vallási mezben prezentálják való-jában politikai céljaikat (egy pánarab, szigorúan a sáriára épülõ vahabita-szalafi isz-lám állam létrehozását); õk az ügy iránt elkötelezett hívek, követõk (a szónak aweberi értelmében), akik a karizmatikus vezér által megtestesített cél érdekében te-vékenykednek, ami a szekuláris-laikus államforma elpusztítása, az igaz hit gyõzel-me. Privát szponzorok pénzelik õket (mint korábbi szellemi vezetõjük, Uszama ibnLádin – akinek nevét gyakrabban Oszama bin Laden írásmóddal használták –, ala-pítványok, karitatív szervezeteknek álcázott cégek). A korábbitól eltérõ harci stílusjellemzõ rájuk: civil célpontokat támadnak gyakran, hiszen céljuk a minél több ál-dozat. Ezért kiszámíthatatlan a csapás helyszíne és ideje, valamint az alkalmazotttaktika és az eszközök. Nincsenek szoros értelemben vett világi jellegû politikai kö-veteléseik, önmagában az akció a konkrét cél. Ugyanakkor a felelõsségvállalás diffúz.Az elkövetõk nem képeznek bürokratikus jellegû, hatalmi központtal jellemezhetõhierarchikus csoportot, inkább cellaalapú, önálló elemek laza hálózatát, amelyeknekcselekvési autonómiája magas; lényegében egy decentralizált szervezetrõl van szó(Burke 2007). A háló elemeit a kollektív tudat, valamint a közösen elfogadott ellen-ségkép tartja össze; ez egyfajta franchise. Mindezek együttesen adják az újterroriz-mus legfontosabb vonását, az úgynevezett aszimmetriát.

Az aszimmetrikus (Martin 2004, 362.) terrorista csoport és terrorista akció nemkonvencionális, nem várt és nem elõrejelezhetõ, a bármi, bármikor, bárhol lehetsé-8

2011/9

ges princípium alapján. Az aszimmetriát az ellenlépések tekintetében is hangsúlyoz-zák: egy láthatatlan magánszervezet áll szemben az állammal, államszövetséggel,amelynek az ellenlépéseit a nemzetközi szerzõdések kötik, a célpontot (például azAl-Kaidát) viszont nem. Államot, Afganisztánt vagy Irakot, pontosabban azok hiva-talos hadseregét meg lehet támadni, az Al-Kaidát viszont már problémás.

Breivik – atipikus eset vagy posztglobális terrorizmus?

A Breivik-akciót tekinthetnénk egyszerûen egy atipikus terrorista esetnek, egy tö-meggyilkos ámokfutásának (az oklahomai robbantó Ted Veighthez hasonlóan). AManifesztumban megfogalmazottak és az ügyvédjén keresztül közvetített informáci-ók alapján (Lásd Time, 2011.08.05.) azonban egy olyan kép körvonalazódik, ami ta-lán túlmutat mindezen. Összesen hetvenhét ember esett áldozatul, ami Londonnal(7/7), de Madriddal (3/11) is összemérhetõ veszteség.

Ha a fentiekben követett magyarázó változókat és dimenziókat nézzük, akkor ki-derül, hogy Breivik hosszabb távon egy muszlimok által mentes õsi Európát kívántlétrehozni (annak keresztes lovagjaként lépett fel), de ugyanakkor a kulturális relati-vizmus, a multikulturalitás, illetve a politikailag korrekt beszédmód és a kritikai el-mélet, valamint az egyetemi oktatás ideológiája ellen is részletekbe menõen állástfoglalt (Manifesto, 11–27., illetve 28–33.). Bár muszlimellenessége hangsúlyos, eznem képezi világnézetének kizárólagos elemét: „fõ ellenségnek” a politikai korrekt-séget és annak ideológiáját tekintette, amelyek szerinte az (igazi, tehát nem beván-dorló) európaiak szabadságát korlátoznák.

Közvetlen céljaként a norvég kormány bevándorláspolitikájának határozott szigo-rítását jelölte meg. Cselekedetének áldozatai is eltérnek a klasszikus vagy újterroriz-mus „szokásos” alanyaitól: a belsõ ellenséget, norvég állampolgártársait ölte meg;nem az állami erõszakszervezeteket vagy az „idegeneket” – ilyenre még aligha voltpélda ekkora skálán a terrorista akciók történetében.

További különbség, hogy a „szervezet” nem hierarchikus-bürokratizált (mint aklasszikus terroristák esetében), sem pedig hálózati-cellaalapú (újterrorizmus) – egy-szerûen nem is létezik, hanem egybemosódik az egyénnel. Akárcsak a szponzorkér-dés, ami szintén eltérõ bármilyen ismert típustól: egymaga finanszírozta bombagyár-tását és akcióját is – a másik két típus esetében államok vagy magánszervezetek a fi-nanszírozók (õ maga összköltségét 300 000 euróra becsülte). Sõt álcaként Breivik ag-rárcéget is mûködtetett, amelyik révén Lengyelországból a nagy mennyiségû mûtrá-gyát importálta (amit a bombához használt fel).

Másik feltûnõ vonása személyének túlzott, de tudatos elõtérbe helyezése, a sze-mélyes düh és bosszú motivációs tényezõje – a kérdés személyes kérdéssé vált; eztmár a manifesztumban is elõre jelezte (8–9.). Nem lett öngyilkos, mindent magáravállalt, újabb követelésekkel állt elõ.

Ha mindezeket kapcsolatba hozzuk a válság hatásaival (bûnbakkeresés), illetve ajelen pillanatban egyelõre az alig teoretizált deglobalizáció (Van Bergeijk 2010) fo-lyamatával, akkor könnyen meglehet, újabb Breivikek esetében egy új terrorizmustí-pus körvonalazódhat.

Mindezeket szintetikusan az alábbi táblázatban fogaltuk össze.

9

2011/9

A terrorizmus két fõ osztályának általános jellemzõi, illetve a Breivik-akció tulajdonságai

10

2011/9Dimenziók Klasszikus terrorizmus Újterrorizmus Breivik-féle terrorizmus*

Hosszú távú politikai célok

Egy új nemzetállamlétrejötte

vagy a politikai rendmegváltoztatása:

elsõsorban lokális érdek

Pániszlám állam létre-hozása, a „hitetlenek”elpusztítása: globális

érdek

Egy õsi jellegû Európalétrehozása, az európai

bevándorlás megszi-gorítása regionális (õsiés közösnek tekintett)

érdek

Rövid távú közvetlencélok

Publicitás, tematizálás,anyagi haszon, szimbo-likus és anyagi károk

Pusztítás, minél nagyobb skálán

A belsõ ellenségelpusztítása,

megbüntetése

Célpontok Az állam formálisintézményei, kiemelt

helyen az erõszak-szervezetek, politiku-sok, ritkábban civilek

Civilek, ártatlanállampolgárok

A helyzetért felelõsnektartott civilek, ártatlan

állampolgártársak

Terroristakultúra Informális, denémiképpen

kiszámítható mintátkövet, hallgatólagos

„megegyezés” a hatósággal,

anticipálható ciklikussággal;

konkrét követelések ésvállalt felelõsség; van egy sejthetõ forgatókönyve,

figyelmeztetés elõzimeg

Nagyon változatos,kiszámíthatatlan,ciklikussága nem

anticipálható;nincs sejthetõ

forgatókönyve; nincsenelõzetes figyelmeztetés;

nincsenek konkrétkövetelések; diffúzfelelõsségvállalás

Nem kikristályosodott,klasszikus és újterroriz-musra jellemzõ elemekkeveredése (robbantás)

és civilek közvetlengyilkolása;

nincsen elõzetesfigyelmeztetés,

teljesíthetetlen éshomályos követelések,személyes felelõsség-

vállalás;az elkövetõ van a

központban, nincsenöngyilkosság vagy

rejtõzködés

Alkalmazott taktika Robbantás, eltérítés,emberrablás

Nagyon változatos Robbantás, személyesgyilkolás

Ideológiai alapja Etnonacionalizmus,politikai és proxy, tehát

szekuláris

Vallási jellegû, tehátszektariánus

Diffúz, szekuláris ésszektariánus elemek

elegye, inkább személyes

Az operációs szint Lokális szint,leggyakrabban

nemzetállami keretekenbelül

Globális, elvbenbárhol

Helyi

A szervezet struktúrája Hierarchikus,központosított

Hálózati, cellaalapú Egyén

A pénzforrások Helyi és állami források(„szponzor államok”

részérõl)

Magánforrások Saját forrás

Jenkins 2000; 2004; Martin 2004; Burke 2007; MIPT nyomán, Péter 2009, 184. alapján adaptálva. *Sajátos eset.

Következtetés

Tanulmányunkban arra vállalkoztunk, hogy a Breivik-féle terrorista akció értel-mezéséhez egy lehetséges elméleti keretet szolgáltassunk. Megállapításaink szerinta norvég terroristára jellemzõ modus operandi és a mögötte álló (manifesztumábanrészletesen kifejtett) személyes tényezõk és indokok, valamint a társadalmi folyama-tok alapján nem állítható, hogy csupán egy atipikus terroristatípussal/esettel lennedolgunk; inkább azt a hipotézist fogalmazzuk meg, hogy az eset önmagában egy sa-játos, eddig nem tapasztalt típust képez.

IRODALOMBeck, Ulrich: A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Századvég, Bp., 2003.Burke, Jason: Al Kaida. A terror árnyéka. HVG Könyvkiadó, Bp., 2007.Fukuyma, Francis: The End of History and the Last Man. Penguin Books, New York–London, 1992.Fischer Ferenc: A kétpólusú világ, 1945–1989. Dialóg Campus Kiadó, Bp.–Pécs, 1992.Heller Ágnes: A politika fogalma. Kézirat, 1993.Henslin, James M.: Social Problems. Prentice Hall, New Jersey, 2000.Heymann, Philip B.: Terrorism and America: A Commonsense Strategy for a Democratic Society. MIT Press,Cambridge, 1998.Jenkins, Brian Michael: „Terrorism”. In: Borghatta, Edgar F. – Montgomery, Rhonda, J. V. (eds.): Encyclopediaof Sociology. Macmillan–Gale, New York, 2000. 3137–3142.Jenkins, Brian Michael: „Terrorism”. In: Encyclopedia Britannica 94th Edition, 2004. CD-Rom version.Kennedy, Paul: Nagyhatalmak tündöklése és bukása. Akadémiai Kiadó, Bp., 1992.Martin, Gus: Sea Change: The Modern Terrorist Environment in Perspective. In: Ritzer, George (ed.):Handbook of Social Prombels. SAGE, International Edition, 2004. 355–367.Péter László: TP 5.0. Elmélet és empíria öt globális társadalmi probléma vizsgálatában. Kriterion Könyvkiadó,Kvár, 2009.Posner, Richard: Catastrophe: Risk end Response. Oxford University Press, Oxford, 2004.Suter, Alan: 50 fonos kérdés a világról. HVG Könyvkiadó, Bp., 2007.Van Bergeijk, Peter A.G.: On the brink of Deglobalization. Edward Elgar, Northampton, 2010.Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértõ szociológia alapvonalai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,Bp., 1987.

11

2011/9

Tipikusterroristaszervezetek

ETA, IRA, FARC, PFSZ,Fekete Szeptember

Al-Kaida A. B. Breivik

Dominánsanjellemzõkorszakok

Hidegháború alatt;1947-1990 között amegosztott világban

A globalizáció jelenidõszakában; 1990 után,

hangsúlyosan 2001 óta,a globalizált világ-

faluban

A gazdasági válság ésdeglobalizáció idõszakában, a

megváltozott lakóhelyen

Az elkövetõk Többnyire margináliscsoport tagjai,alacsonyabb

iskolázottsággal

Magasan iskolázottak,

középosztályi vagy felsõosztályi származással

Magasan iskolázott

Példázóesemények

Lockerbie,1988;Belfast, 1972;

München, 1972

9/11; 3/11; 7/7 7/22

1989 után a rendõrség kezelésében két felfogáscsapott össze, egy ideologikus és egy pragmatista.Az ideologikus a régi rendszer erõszakszervezete-it egyszerûen együtt ellenségként kezelte, legszí-vesebben szélnek eresztette volna, ha nem féltvolna attól, hogy a munkanélküli rendõrök (ésmás „hasonszõrûek”) valamilyen „kommunistarevans” hordozóivá válhatnak. A második szétvá-lasztotta (volna) a politikai és a „normális” rend-fenntartó rendõrséget. Azt állította (hitte is?), hogyaz utóbbi egyszerûen rendfenntartó szakmunkátvégzett, amelyre most is szükség lesz. Tehát ezeketa szakembereket és szervezeteket meg kell tartani.Szakértelmük csak itt mûködtethetõ, tehát úgyisigyekezni fognak, hogy munkahelyeiket megõriz-zék, fegyelmezetten követik majd új fõnökeik uta-sításait. Végül is egy eddig is végrehajtásra, utasí-tásra, cselekvésre szocializált szakmai csoportrólvan szó.

Az új rendszerben a kezdeti idõk néhány nagyetnikai összecsapását leszámítva utcai megmoz-dulások ritkák voltak. S ezeket vagy sikerült meg-állítani, mint Marosvásárhelyen, és ezzel az adottrégióban az utcai etnikai konfrontáció megszûnt,kezelése okafogyottá vált, vagy ha nem, akkor,mint Jugoszláviában, a történések etnikai hábo-rúkba eszkalálódtak, amelyekben már nem a rend-õrség és a tömegek, hanem fegyveres csoportok,sokszor katonai alakulatok álltak szemben egy-mással. Ennek már a rendõrség utcai rendbiztosí-tó funkciójához köze nem volt.

Máshol azonban megmaradt a béke, és az új vi-lágnak nagyon megfelelni akaró rendõri szerep-modellek valóban feltûnõek voltak. A rendõr az12

2011/9

Az alapprobléma ahagyományos rendõritechnikákkal kapcsolatban adott: a véletlen preventívegyenruhás õrjáratok ésa bûncselekmény utólagos vizsgálatarossz vagy legalábbisromló hatékonyságú azurbanizálódó moderntársadalmakban.

TAMÁS PÁL

A JÓ RENDÕRSÉG:UTÓPIA EGY SZOLGÁLTATÁSRÓL?

utcán jámbor volt, konfliktusba nem keveredett, valakivel szemben fellépni nem ispróbált, apróbb-nagyobb bûncselekményeket, ha rajta múlott, észre nem vett. A köz-biztonság romlott, de ezt az akkori politikai nyilvánosság egyfelõl a megrendült eg-zisztenciájú emberek növekvõ számával, másrészt a korábbi autoriter rendszer tár-sadalmi közegének bomlásával magyarázta. A tömegkezelés nem is volt elsõrendûrendõri feladat, hiszen tömegek sem voltak igazán az utcán. A politikailag megren-dezett bányászakciók Romániában (amelyek kezelésénél a rendõrség jó pontokat ért-hetõen nem szerzett) mûfajként az egész posztkommunista világban akkor egyedül-állóak. A rendõrség új minõségeit vagy inkább azok hiányát nem is itt, hanem a hir-telen nagyobb terjedelemben a színen megjelenõ szervezett bûnözés kezelésébenvélték meglelni.

Ez az új demokratikus rendõrség-koncepció két alaphelyzetet ismer. Az egyiknélsok ember békésen összejön, hogy valamilyen nagyrendezvényt élvezzen – feszti-vált, ünnepséget, sportrendezvényt. De vannak csoportok, amelyek fegyelmezetle-nek vagy rossz modorúak, s a rendet megbontják, de szerencsétlen körülmények mi-att ez sokakat, akik nem is ilyen megfontolásokból jöttek az eseményre, magával ra-gad. Sok esetben csak azért, mert a rendõrségi fellépés õket provokálta, vagy merttechnikai feltételek (szûk térbe beszorított tömeg stb.) azt kiváltják. Valamint egymásik alaphelyzetet, amikor úgy, ahogy egy demokratikus társadalomban szokás, azemberek szabad véleményüket kívánják kifejezni, de ebben valami vagy valaki õketmegzavarja. Tehát demokratikus alapjogaikban korlátozzák õket. A rendõrségnek pe-dig azokat biztosítania kell, tehát le kell szerelnie azokat, akik az eseményt erõsza-kossá tennék. S itt, ha lehet, nem konfrontatív módon kell megakadályoznia az ese-mények negatív láncolatainak kialakulását. E jogialap-megközelítésnek kellene mû-ködnie még akkor is, ha valamilyen negyedben zavargások robbantak ki. Ebbe a fel-fogásba nem vagy csak nehezen illeszkedik olyan akciók kezelése, amelyeket máscsoportok veszélyeztetésére vagy fenyegetésére ideológiai formációk terveznek éspróbálnak megvalósítani. Egyáltalán e felfogás szerint csak a rendõrség tervezhet,csak neki lehet szervezett, elõre végiggondolt akarata, a tömegnek, a megmozdulás-nak nem. Az csak reagál, véleményt hangoztat, és a helyzet csak szerencsétlen kö-rülmények hatására billen át erõszakba. S ha véletlenül lennének is a tömegben vagyannak környékén már korábban is erõszakra hajló csoportok, azokat a rendõrségnekismernie kell, s legjobb, ha már korábban kapcsolatba lép velük, és ráveszi õket a ko-operációra és a rendezvény békés jellegének megõrzésére. Hiszen valószínûleg azokis belátják, hogy végül nekik is jobb a megmozdulás békés jellegének megõrzése.

Ez a felfogás azonban valószínûleg csak olyan helyzetben mûködik (a szakiroda-lom sok ilyet leír skandináv és angolszász esetekben), ahol a társadalomban mûköd-nek alapkonszenzusok. Arról, kik tagjai a társadalomnak, és kik nem. Hogy milyena még szinte mindenki számára elfogadható társadalmi rend, s milyen az, amelyikmár nem. Hogy mennyi igazságosságnak kell kísérnie bármilyen kormányzást, és holkezdõdik, ha nem is egy ponton, de egy zónánál az ilyen igazságossággal nem kísértkormányzás vagy társadalomirányítás. S azt akkor hogyan kell értelmezni. De aprobléma az, hogy a posztkommunista világban nagyon rövid volt az a kegyelmi idõ-szak, talán 1989 után csak 7-8 év, amikor az új világ építésének ígérete szinte auto-matikussá tette a fennálló pillanatnyi állapotok ilyeténkénti közös elfogadását, még-pedig anélkül, hogy meghatározásokkal bajlódtak volna. Nagyjából a kilencvenesévek végén ez a viszonylagos konszenzus elszállt. Másként és más következmények-kel, de a középosztályban is és a társadalom földközelibb világaiban is. S az utolsóévekben nemcsak itt, hanem a növekedés megakadásával és a tömeges bevándorlás-sal Európa magukat hagyományosan konszenzuálisan demokratának hívó nyugatitársadalmaiban is. Akkor most a rendõrség szétválaszt, vagy összeköt? Szétválasztja

13

2011/9

az egymást kizárókat, és összeköti azokat, akik közelednének egymáshoz, de félnekazoktól, akik a közeledést az utcán veszélyeztetik? Szép program.

A tömegkezelés (crowd management) hagyományos rendõri funkció olyan ese-ményeknél, ahol egymással ellentétes álláspontokat képviselõk ugyanott vagy egy-más mellett tüntetnek, és mindkettõjük szólásszabadságát védeni kell – mondják arendõrségi tankönyvek. Ugyanezek elõadják, hogy az erõszakos események megaka-dályozásának legfontosabb technikája a tömeggel kapcsolatba kerülni, azt eredetialapcéljai békés elérésében segíteni. Így még az erõszakos tömeg is leszerelhetõ, aközrend tehát biztosítható. De mi van akkor, ha a tömeg konfrontációra készül, tehátnem véletlen ügyetlenségek, rendõri hibák kényszerítik ki az összeütközést, s ha an-nak verbális, tehát fizikaierõszak-mentes formái is demokráciaellenesek? Meddig ko-operálhat a rendõrség az egyébként feltehetõen tõlük kiinduló erõszak elkerülésébenaz uszítókkal?

A kelet-európai és különösen a magyar gyakorlatban többnyire az ellentüntetõkerõszakosabbak, mint az eredetiek – és radikálisabbak, verbálisan feltétlenül, eseten-ként meleg tüntetések fizikailag is. Tehát békés és kevésbé békés demonstrálók kö-zött kell védelmet és „igazságot” osztani. És sporteseményeken mennyi megértést ta-núsítson az örömükben, bánatukban randalírozókkal szemben, hogy azért a játékbólis maradjon valami? Mikor túl puha, mikor túl kemény?

Az utcán

A technológia az események rögzíthetõségét, ha azok az utcákon zajlanak, töme-gessé és egyszerûvé tette. Az erõszak is nyilvános, sokan sokfelõl rögzítik, a továb-bi, utólagos vita elvben anyagokról, felvételekrõl és nem vélekedésekrõl, emléktöre-dékekrõl folyik. Megváltozik az erõszak vagy az erõszaklehetõségek dinamikája,nyilvános tere.

Elvben, ha a rendõrség nem tudja a nyugalmat biztosítani, az összecsapásokegyes demokráciaértelmezések szerint õt terhelik (és nem az összecsapásokat kezde-ményezõket), így nyilvános felelõsségre vonás következik. A svéd rendõrséget a köz-vélemény elmarasztalta a 2001-es göteborgi EU-csúcstalálkozó idején demonstrálóradikálisok kezeléséért (azok nem neofasiszták voltak), s ebbõl ott rendõrségi reform,sõt a tömegmenedzsment Európában úttörõ technikái születtek.

Az új tömegkezelési kézikönyvek alapelveiben semmi meglepõ nincs; minden ese-mény más, nem bízhat senki a rutinban, a rendõrtiszteknek, pontosabban a rendõri ol-dalt irányítóknak kreatívnak kell lenniük. De hát mi tudjuk, hogy míg valaki fõrendõrlesz, sikeresen végig kell haladnia olyan lépcsõkön, ahol a kreativitását már sokszor ésmegbízhatóan legyalulták. Honnan vegyen a kelet-európai rendõrség kreatív tömegke-zelõket, olyanokat, akiknek azért krízishelyzetekben a rendõrség engedelmeskedik is?A többi technika, a tömeg vezetõinek szociálpszichológiai mélységû ismerete, kocká-zatszámítások az egyes forgatókönyvekre, korán indított rendõrségi eseménytervezés.Ezek a szempontjai egy új sörmárka bevezetõ kampánytervezésének is.

Mindazonáltal a tömegkezelés új elvei esetünkben csak korlátok között alkalmaz-hatóak. Abból indul ki ugyanis, hogy az ember, még a radikális is, nem akar felol-dódni a sokaságban és azzal együtt olyasmit tenni, amit eredetileg nem szándéko-zott. A modernitás terméke, megmarad egyénnek és egyéniségnek, aki képes magátellenõrizni. Következésképpen, amikor mégis támad, akkor provokálták, sokszor éppa rendõrség ereje mutogatásával. Az agresszió ilyenkor nagymértékben egyéni dön-tésekbõl, válaszreakciókból következik, nem volt jelen eredendõ agresszivitás. Okosrendõrségi magatartással nagyobbrészt elejét lehet venni a rendbontásnak.

14

2011/9

De hát a kelet-európai átpolitizált radikális tömeg nem jámbor egyének, hanemaz összecsapásra lelkileg és sokszor fizikai eszközökkel is készülõ magcsoportok kö-ré szervezõdõk együttese. Itt más lenne a dinamika. A tömeg korábbi homogén, aka-ratukat elvesztettekbõl álló massza képzete alkalmazhatatlan, de érzelmektõl átha-tott, szenvedélyes, és felelõsségteljes polgárként kezelni is félrevezetõ. A „nyugatiminta” itt most – legalábbis az elmúlt év szélsõjobboldali megmozdulásai környékénnem mûködik. A magyar rendõrség nem nyugati rendfenntartó szervezet természe-tesen, de az utcai erõszakközeli tömegek sem nyugatiak. Mondható, hogy a két félmajd együtt, interakcióban tanul, tehát ha a rendõrség nyugatosodik, akkor magaután húzza ellenfeleit az utcai potenciális erõszak vagy fenyegetés világából, s végülmajd õk is racionalitásközelibb lények lesznek. Elvben ez sem zárható ki, de kérdés,hogy az ilyen tanulási folyamatnak mekkorák a tanulási költségei az utcán (a rend-õrségi állományban sem alacsonyak, de ott legalább ellenõrizhetõek), és azokat vé-gül kinek kell megfizetnie.

Tudjuk, hogy ha a tömeg úgy érzi, hogy a rendõrség indokolatlanul kemény vele,ellenállhat (Waddington 2007). Ez a felfogás azt hangsúlyozza, hogy valóban erõsza-kos összecsapások tüntetéseken és sporteseményeken viszonylag ritkák, és akkor isjórészt tömegkezelési hibákból következtek. A régi európai rendõrségi tankönyvek atömeget persze homogénnek és veszélyesnek írták le. A társadalomkutató számáraközhely, hogy a tömeg tagolt, hogy vannak magcsoportjai és külsõ gyûrûi, és hogyezek bonyolult interakcióban határozzák meg viselkedését, és hogy egyesek lehetnekerõszakpártiak, mások azonban eredendõen természetesen nem. A svéd modellbenléteznek máris speciálisan kiképzett, a tömeggel kapcsolatot tartó rendõrtisztek,akik közvetítenek, és esetenként így kulcsszerephez is juthatnak. De hát kinek kel-lett volna a közvetítõnek lenni posztmagyar gárdaformációk vonulásainál köztük ésa rendõrség között?

Waddington (2007), Della Porta (2004) éppúgy, mint a szociálpszichológus meg-közelítések a helyzetek és a dinamika fontosságát hangsúlyozzák.

A mob szociológiája az amerikai rendõrségi tréningprogramokban a hatvanas-hetvenes évek fordulóján jelenik meg önálló doktrínaként, és terjed el azután a vi-lágban. Mára a tömegkezelés erõdemonstrációs, az összegyûlteknek az utcáról valómechanikus kiszorításán alapuló megoldásait a legtöbb rendõriskolai programból ki-iktatták, de azért egyáltalán nem tûntek el. Elfogadjuk, hogy szociológiailag nem re-levánsként kiszorult, és ahonnan még nem, onnan kiszorítandó. De mindenben ésmindenkor releváns pótlására, helyettesítésére a tárgyalásos tömegmenedzsment?Az nyilvánvaló, hogy a tiltakozók nem deviáns egyedek, akik rosszul vannak a tár-sadalomba integrálva, hanem legitim szereplõk. Demokratikus rendszerekben ezmagától értetõdõ. De hát bennünket az erõszakos tiltakozók érdekelnek, és nem egyautoriter politikai rendben, ahol csak az utcán lehet hivatalos szabályokat átlépvetiltakozni, hanem egy nemcsak külsõ formájában, hanem lényegében is demokrati-kus környezetben. A hetvenes évektõl kezdõdõen, ahogy erõsödik az amorf, érzelmeiáltal irányított tömeg képe, úgy nõ vele szemben a „kiterjesztett erõdemonstráció”akciós koncepciója is.

A rendõrség, ezt kutatások jól leírják, rendelkezik konstruált képekkel a tömeg-rõl, a tiltakozókról, és lényegében a valós tömeget is ezeknek a konstrukcióknakmegfelelõen kezeli. Ugyanakkor a kutatási/értelmezési hullámok valós helyzeteketés nem pusztán divatokat követnek. A tömeg-erõszak szociológia nagy hulláma ahatvanas-hetvenes évek amerikai etnikai zendüléseihez kapcsolódik. A következõhullám a kilencvenes években megkísérli az új mozgalmak szociológiáját lefordítania „tömegek alkalmazott elméleteire”. A tiltakozások rendõri kezelése fontos baromé-

15

2011/9

tere a mozgalmak lehetõségeinek, azután kijelöli azokat a tereket, amelyeket azokigénybe vehetnek (Della Porta 2004).

Új teóriák

Mindez azonban nem érthetõ a közrend újabb felfogása nélkül. A rendõrségre vo-natkozó nemzetközi irodalom itt hajlandó valamilyen trendváltást is észlelni. AzEgyesült Államokban és Kanadában mindenesetre úgy érzik, vízválasztóhoz érkez-tek a bûnözés kezelésében és értelmezésében. Kérdés persze, hogy itt új elméleti pa-radigmák is jelentkeznek, vagy egyszerûen az ellenõrzés gyakorlatában rajzolódik kivalamilyen törésvonal. Mindenesetre néhány éve már (például King–Waddington2004) a rendõrség és rendfenntartás helyett „biztonságkezelésrõl” vagy „biztonságiigazgatásról” beszélnek. A legnagyobb sztár e tekintetben Clifford Shearing és cso-portja, akik szerint már nincs is rendészet, csak „biztonságfenntartás” (security go-vernance). Mások „új rendõrségtudományról” (police’ science) beszélnek, mintMarkus Dubber (például Dubber 2005). Elméletibb érdeklõdésû kriminológusok,mint Richard Ericson és Kevin Haggerty (1997), inkább Foucault irányíthatóság-fo-galmára hivatkoznak, de megjelennek itt a máshonnan is jól ismert kockázati társa-dalom paradigmák is.

Az elméletek átalakulásának itt két eleme lenne. Elõször is a rendfenntartás márnem az állami vagy önkormányzati rendõrségek kizárólagos feladata, ezért sokanmár nem kifejezetten a rendõrségrõl, hanem valamennyi kapcsolódó szervezetrõlegyütt rendfenntartásként (policing) beszélnek. A rendõrség szó mai szövegkörnye-zetei nagyjából a 18. századból származnak, az említett újabb értelmezések pedig en-nél korábbra nyúlnak vissza. A közös eleme e terminológiai újdonságoknak az, hogymeghaladják azt a 20. századi felfogást, mely szerint a bûnüldözés kizárólag és kife-jezetten a rendõrség dolga, és hogy a rendõrség a hatalomgyakorlás más formáitólmindeközben elszigetelt, vagy legalábbis el szeretne szigetelõdni. Azt is mondhat-nánk, megpróbálják a forgalomban lévõ leszûkített „rendõrségképet” meghaladni.Ennél a fordulópontnál tehát vissza kellene helyezni a rendõrséget abba a politikai-gazdaságtani környezetbe, ahonnan „semleges eszközzé” álcázva kiszakították, ésössze kellene kapcsolni a hatalomgyakorlás más formáival a társadalom ellenõrzésé-nek rendszereiben.

Természetesen itt érdemes lenne néhány alapkérdést újrafogalmazni. Mit is tesz-nek azok, akik „rendfenntartással” foglalkoznak? Kiknek jutnak ilyen feladatok? Mi-lyenek eszközeik és mandátumaik? Vannak-e jól látható társadalmi funkciók, ame-lyeket teljesítenének? Melyek a rendõrségi mûködésnek leginkább kitett csoportok?És vannak-e mások, akik önmagukban is képesek környezetükben – különösebbrendõri akciók nélkül – a közrend fenntartására? S végül hogyan kommunikáljákszándékaikat a rendfenntartók? (Stott et al. 2008)

A rendfenntartásbeli fordulat itt nagyjából azt jelentené, hogy az állam rend-fenntartási monopóliumai, amelyek az utolsó 250 évben lényegében töretlenekvoltak, most megszûnnek. Másképpen az állam egyedül már nem akarja vagy nemtudja a közrendet biztosítani, és hajlandó keresni, sõt kifejezetten keresi azokat azeshetõségeket, amikor eddigi egyedüli rendfenntartóként felelõsségét másokkalmegoszthatja. Mozgásterét itt kétféleképpen: funkcionális vagy taktikai szempont-ból szokták értelmezni. A legtöbb próbálkozás funkcionális: tisztázza, hogy mi arendfenntartás célja, vagy megkísérli felrajzolni azt az optimális rendnek hitt álla-potot, amelyet el szeretne érni. Rendfenntartásként azonban többfajta feladatraszoktunk gondolni: a bûnözés kezelésére (ellenõrzésére vagy legalább karbantar-tására) és természetesen a közbiztonságra is. Az új varázsszó, a biztonságmenedzs-16

2011/9

ment itt nem sokat változtat, tulajdonképpen ugyanarról lesz a továbbiakban isszó: a társadalom mûködésébõl következõ valódi vagy elképzelt fenyegetések kö-zömbösítése lesz a cél. A társadalmi béke helyreállítása – mindenféle kihívásokkalszemben. Ez vagy az ilyen meghatározások rokonszenvesek, de gyakorlati követ-kezményeik nem világosak: kiknek, milyen munkamegosztásban, mit is kellene tu-lajdonképpen csinálniuk? Ezek a meghatározások egyébként is elfedik azt, hogy arendkezelés vagy a rendszolgáltatás általában konfliktushelyzetekben válik élessé,amikor valaki vagy valami ezt a rendet veszélyezteti. Vagy esetleg megkísérli a ma-ga partikuláris érdekeinek megfelelõen újrafogalmazni. Tehát ameddig nem tisz-tázzuk, hogy régi és új konfliktusok milyen kezelését jelenti a rend biztosítása ma,aligha tudunk taktikai szempontokról gondolkozni.

E felfogás szerint azonban akármennyien is vesznek részt együtt a társadalmirend fenntartásában, rendõrségnek a közvélemény csak az erre a feladatra szakoso-dott állami ügynökséget nevezi. A feladat és a felelõsség megoszlik, a szervezeti már-kanév azonban nem átruházható. Magánrendõrség ebben az értelemben nem létez-het. Konkrét politikai modellenként és kultúránként a születõ új szervezeti és fela-dategyütteseken belül az egyéni és a közösségi, a magán- és az állami szervezetekmandátumai azonban mások és mások lesznek. Egészében ma már valószínûleg atársadalmon belül rendfenntartással, biztonságszolgáltatással foglalkozók között arendõrségi alkalmazottak az európai rendszerekben is kisebbségben vannak. Ha avállalati biztonsági szolgálatokat is idevesszük (bár létszámaik nem igazán ismertek,mert számos esetben azon a területen nem elkülönült vállalkozások, hanem a válla-lati létszámokba beépített részlegek látják el ezeket a feladatokat), a közszféra rend-õrei erõs kisebbségbe kerülnek. Formális felelõsségük azonban a teljes rendszolgál-tatási szférában az állampolgárokat illetõen töretlen. Akkor mi kérhetõ tõlük szá-mon, és igazán mi mégsem? És akkor még nem világos, hogy miként építjük be eb-be a rendszerbe azokat, akiket igazán csak másodlagos rendszolgáltatóknak nevez-hetnénk: az ellenõröket a közlekedésben, parkolóõröket, a stadionok jegyszedõit.Mandátumaik korlátozottak, felelõsségük igen lehatárolt, de megfélemlíteni, lokálishatalmat megjeleníteni akkor is képesek, ha egyébként az új teóriáknak megfelelõena rendõrség a maga szerepét a korábbiaknál kooperatívabban, a közösségekkel, a ren-dezvények résztvevõivel jobban együttmûködve kívánná átfogalmazni. E másodla-gos rendfenntartók a rendrõl alkotott átfogó társadalmi diskurzusnak legalább olyanfontos részei, mint a rendõrségi szakalkalmazottak. És sokszor még azt sem mond-hatnánk, hogy ellesett rendõrségi szerepeket másolnak. Ha a rendõrség korábbi me-rev tömegellenes világképe adott pillanatban még meghatározó, õk aprópénzre vált-va saját szerepeikben azt darabolják tovább. A bonyolult új biztonságszolgáltató vi-lágban az egyes szereplõk viselkedésmodelljei, stíluselemei azonban egyre jobbanelszabadulnak egymástól. Míg sok helyen megjelennek kooperatív rendõrségi mo-dellek, kooperatív jegyellenõrt még nem láttam. Az új rendõr megengedheti magá-nak, hogy hátrább lépjen, hogy feladjon valamit korábbi konfrontatív szerepeibõl, haígy hatékonyságot növel. A hatalom ott maradt mögötte. Az ellenõrnek ilyesmi eszé-ben sincs. Neki nincs hova hátrálnia.

Természetesen felmérésekbõl tudjuk (Waddington 2007), hogy a „régi európai”rendõrségi munka nagyobb részének semmi köze sincs bûncselekményekhez. Elv-ben többet foglalkozik olyanfajta békéltetéssel, problémamegoldással, amelyekhez ajogot mint eszközt igyekeznek nem is használni. De valószínûleg a rend fenntartásá-ban és a bûn korlátok között tartásában egészében a rendõrség szerepe korábban ismarginális volt. Egyébként a súlyos bûncselekmények, például a gyilkosságok kivé-telével a legtöbb esetrõl a rendõrség nem is tudott. Következésképpen azt hinni,hogy ha nem is kizárólagosan, de meghatározó módon a rendõrségre lehetne most

17

2011/9

ruházni ezek kezelését, nyilvánvalóan tévedés. Ezt persze tudjuk, de azt nem, me-lyik részét kellene a továbbiakban is, s melyeket lehetne már más szervezetekbe át-vezetni – természetesen a súlyos erõszakos eseteken kívül vagy azok mellett.

Magával a problémával már korábban foglalkoztak komoly elemzések (Benyon1987, Ericson–Haggerty 1997, Reichert, 1996). De a kérdés megmarad, a munkameg-osztás a biztonságszolgáltatásban nyilvánvalóan hat a rendõrség stílusára, önképére,eszköztárára. Elvben, ha a többi biztonságszolgáltató erõs szereplõ, akkor elképzel-hetõ, hogy az õ piaci világképük és szerepfelfogásuk ugyanebben az irányban moz-dítja el a rendõrséget is. A kelet-európai miliõben ez, megfigyeléseink szerint, macsak kevéssé valószínûsíthetõ. A biztonságszolgáltatás monetarizálása persze elõre-haladt (nagyobbrészt azért ezt egyszerûbben rendõri korrupciónak neveznénk), deaz erõdemonstrációs rendészettõl elõbb válik meg, ha egyáltalán, a rendõrség, minta másodrendû rendfenntartók és a gazdasági biztonságiak. Persze ha arra gondolunk,hogy az Új Rendészet Kelet-Európában importtermék, akkor ebben sok csodálkozni-valót nem találhatunk, hiszen a rendõrség nemzetközi kapcsolatai általában a többirendfenntartókénál élénkebbek, s nálunk végül is õk lesznek azok, akik a felpuhítot-tabb rendfenntartó szerepeket elvben ide behozhatják. Ipari országokban a szerep-diffúzió iránya más lesz. Ott ez valóban jelentheti a szolgáltatások elcivilesítését. Ottelvben kirajzolódhat valamilyen elmozdulás a büntetéscentrikus szerepfelfogástólés a megfélemlítésre épülõ bûnmegelõzéstõl.

A piaci biztonsági szolgálatok végül is a klasszikus rendõrségtõl eltérõen mérle-gelnek kockázatokat. De hát végül hihetjük, hogy a magán biztonsági szolgálatokbiztonsággal kereskednek, a rendõrség meg az igazság szolgáltatásában vesz (ven-ne) tulajdonképpen részt. A magán biztonsági szervek megelõznek cselekményeket,a mai rendõrség meg inkább post factum, utólag cselekszik és próbálja meg a márelkövetett ügyek tetteseit elõállítani. S ott, ahol sikeresek voltak a közigazgatás kü-lönbözõ reformjai, ezekhez kapcsolódóan elvben a rendõrség különbözõ konfronta-tivitás-leépítõ, szereppuhító reformjai is sikeresebbek. És ezzel ellenkezõen, aholilyen reformok el sem indultak, vagy ha mégis, inkább megbuktak, ott az új rend-õrszerepek sem törtek át. Kelet-Közép-Európa eddig e vonatkozásban sem tartozotta reforméllovasok közé. A sok beszéd ellenére a New Public Management (NPM)végül is az államigazgatásban itt nem tört át. A tipikus nyugat-európai szituációk-ban egyébként a magánszolgáltatók kiképzése, esetleges kutatási támogatottsága,adatbázisháttere elmarad a rendõrségé mögött. Tehát elvben a puha modelleketmintaként kínáló kooperációs partnerek/vetélytársak a rendõrséghez képest szak-mailag rosszabbak. Nálunk ez csak részben (a kilencvenes években egyértelmûen,de egy fokig még ma is) igaz. Hiszen ott a dokumentációs infrastruktúra, az elem-zõi háttér mindig hiányzott, de a rendõrségtõl politikai megfontolásokból különbö-zõ idõszakokban kiszorított fõtisztek esetenként az állami rendfenntartás legértéke-sebb, leginkább felkészült emberei lehettek. Tapasztalataik legnagyobb részére per-sze a versenybiztonsági szférában nem volt szükség, ott általában a feladatok arendõrségéhez képest sokkal szûkebbek, de sokszor az új rendõrségi vezetõknélazért így is tájékozottabbak voltak. Külföldi új tudás, elemzési tapasztalat azonbanhozzájuk nem jutott el. Vannak, akik biztonsági buborékokat is észlelnek: olyan te-reket, ahová a magántulajdonra vagy valamilyen intézményi korlátra hivatkozva apotenciális zavarforrásokat, például embereket vagy csoportokat, akiket és amelye-ket ilyeneknek hiszek, egyszerûen nem engedem be (tehát zavar vagy veszélyforrás-ként kint tartom az utcán, vagy más valóban nyilvános terekben, és ezzel persze nö-velem azok kockázati szintjeit). De mert ezek a „buborékok” általában annyifélék,amennyiféle tulajdonhoz kötõdnek, egységes „buborékelméletekrõl” ehelyütt nyil-vánvalóan nem beszélhetünk.18

2011/9

Álkultuszok

A rendõrség sok európai és amerikai helyszínen megpróbált „rájátszani” a médiabûn-bûnüldözés-büntetés sémáira, és valamiféle „rendõrségkultuszt” épített fel. Kö-zép-Európában ilyesmirõl majdnem sehol sincs szó, bár a „nyomozó” munkakörök-be itt is nagy a túljelentkezés. De hát ennek a társadalmi rend koncepciójához sem-mi köze.

Valószínûleg a kelet-európai koncepcionális problémák a rendõrképpel kapcso-latban elsõsorban magukból a Renddel kapcsolatos felfogásoknak a változásaiból kö-vetkeznek. A rendszerváltást a megelõzõ rendszerek stílusjegyeitõl függõen eltérõenélték meg egyéni síkokon, de kész hétköznapi együttélési normakészletek a kialaku-ló új helyzetekre majdnem sehol sem voltak, s számos ponton nem volt világos, a ko-rábbi társadalmi keretek lebomlása mennyire jelenti az addigi együttélési-interakci-ós formák bomlását is. Sokak számára nagymértékben, s õk (Sajó András jogszocio-lógus kifejezésével) nem felszabadultak, hanem elszabadultak. A társadalmi önsza-bályozás pedig ennek kezelésére csak nem akart kialakulni. A korábbi rendõrségszervezetétõl, intézményi formáitól ugyanakkor a közvélemény érthetõen idegenke-dett. Mindebbõl nagyon rövid idõn belül erõs biztonsághiány alakult ki. Ennek fel-oldására épültek fel vállalati biztonsági hálózatok, polgárõrségek és egy biztonsági-technikai ipar (pl. egyre bonyolódó technikai védelem autólopásokkal szemben stb.),de azért volt/maradt elég hely a klasszikus rendõrségi funkciók visszanövésére is. Vi-szonylagos közbiztonságot – legalábbis nagyvárosokban – a kilencvenes évek végéreazonban nem ezek a formációk, hanem egyfajta viszonylagos társadalmi stabilizációhozott. S mert ez a viszonylagos, területenként és szociális miliõnként egyenlõtlencsökkenés lényegében nem eredményezte a rendõrség népszerûségének növekedé-sét, mint például New Yorkban, az utolsó évtizedben, mert itt, az amerikai mintátóleltérõen, érthetõen, a közvélemény egyáltalán nem neki tulajdonította a bûnözés né-hány szembetûnõ formájának valamelyes ritkulását. Az új rendõri taktika jelentõsé-gét egyébként a bûnözés csökkenésében Amerikában is vitatják, mert az az ország-ban számos olyan helyen is csökkent, ahol a New York-ihoz hasonló rendõrségi re-formokra nem került sor.

Romló hatékonyság

Az alapprobléma a hagyományos rendõri technikákkal kapcsolatban adott: a vé-letlen preventív egyenruhás õrjáratok és a bûncselekmény utólagos vizsgálata rosszvagy legalábbis romló hatékonyságú az urbanizálódó modern társadalmakban.Rosszul elõz meg, és romló hatásfokkal derít fel. Az új rendõrségi elméletek(Waddington 1996, 1998, 2003) az ezen legalább részben segítõ innovációkat („kö-zösségi rendõrség”, „zéró tolerancia” stb.) elsõsorban a magánrendõrségeknél látjákkialakulni, majd onnan diffundálni a hagyományos és/vagy állami rendõrségekhez.A „közösségi” itt többnyire csak azt jelenti, hogy a felderítéshez a rendõrség a kör-nyékrõl több információt kap, a „zéró tolerancia” az „egyetlen bûncselekmény semmaradhat büntetlenül” jelszavával meg hamis várakozásokat ébreszt a rendõrségvalós lehetõségeirõl ipari társadalmakban. Függetlenül e technikák valós értékétõl,valamilyen interakcióról, esetenkénti versenyhelyzetrõl azért csak tudósítanak. Kö-zép-európai vizsgálatokat ilyen, az állami és magán rendvédelmi szektor közötti in-terakciókról nem ismerünk, az eseti beszámolók sem tanúskodnak intenzívebb ke-reszttanulásról a szervezetek között. A rendõrség más helyi biztonságszolgáltatótólnyilvánosan, annak jó megoldásait elismerve, nem tanul. A neoliberális kormány-zás atlanti változataitól eltérõen a közép-európai neoliberalizmus többnyire a gaz-

19

2011/9

daságban rekedt, annak leágazásai vagy „lefordított” változatai az állami rendészet-ben lényegében nem jelentek meg. A büntetésvégrehajtás itt nem kezeli az elitet„fogyasztóiként”.

S ha a helyi szintek nem jelennek meg innovatív tanulási pontonként, akkor ezcsak további kiegészítõ elem lesz a központosítás dilemmájához. Az államszocialistarendõrség a túlközpontosított állam részét alkotta, tehát indokolt volt vagy lett vol-na ott a központosítás megbontása. Az önkormányzatok végül is, egyébként is, elv-ben a sokféleség megjelenését jelentették (volna) az államigazgatásban. A biztonság-szolgáltatás decentralizálása – bizonyos szakmai irányítás és információcsere bizto-sítása mellett – ennek az elmozdulásnak lett volna része. De Kelet-Közép-Európábana reformok felülrõl jönnek, s ha elõítéleteket kívánok meghaladni, vagy ha általánostrendeket kívánok kezelni, akkor ezek még valóban hatékonynak is tûnnek.

A közrenddel kapcsolatos hétköznapi felfogásoknak a kilencvenes évek végén,amikor a maffiabûnözés nyilvános, gyakran utcai jelenlétét sikerült valamelyestvisszaszorítani, és a lakásbiztonság és a gépkocsitartás biztonsága egy fokot talán ja-vult (s ezek kezelésében a központosított technikai segítség mellett a jobb helyi be-ágyazottság, a helyi felderítés bizonyára segített a rendõrségnek), a közvéleményszámára új jelenségek kerültek a biztonságszolgáltatás középpontjába.

A roma csoportokkal kapcsolatos feszültségek és a szélsõjobboldal kezelése ezekközött fokozatosan kiemelkedõ jelentõségûvé vált. S felfogásunk szerint ezekben aprogresszív megoldások ismét bizonyos centralizációt igényeltek, nem az informá-cióbiztosításban vagy szervezeti formákban, hanem mindenekelõtt a reformok irá-nyában vagy filozófiájában. Magyarországon például a kormányzatoknak, ellent-mondásos technikai lehetõségeiktõl és változó hatékonyságú szervezeti sémáiktólfüggetlenül, a 2000-es évtizedben gyakran konzervatívabban gondolkodó (nem fel-tétlenül jobboldali) helyi közéleti erõkkel szemben kellett progresszív megoldásokbevezetésével próbálkozniuk. Ha például a helyi igazgatás szintjei – s ezzel szerveskapcsolatban a helyi rendészet – rasszistának is nevezhetõ sztereotípiák foglyai, ak-kor a decentralizációs programok, a központi állami jelenlét leépítése, érthetõen, ahelyi értékvilág elõtérbe kerülését fogják jelenteni. Vagyis számos helyen a konkrétmegoldások a rendvédelemben az országos kormányzati társadalompolitikai tren-dekkel ellentétesek lesznek. Ilyen környezetekben a helyi nem állami biztonságszol-gáltatók az államiaknál, érthetõen, nagyobb mértékben tükröznek helyi értékrende-ket. S konzervatív miliõkben az államiaknál is konzervatívabbaknak tûnnek (példá-ul a polgárõrségek, amelyek erõsebben átpolitizáltak, mint például a vállalati bizton-ságiak). Tehát inspirációként, reformforrásként a rendõrség megújulásához tulajdon-képpen nem is jöhetnek szóba. Ráadásul ezekben az önkormányzatokban olyan he-lyi rezsimek alakulhatnak ki, amelyek konfliktusok övezeteivé válnak, akár szélsõ-jobboldali mozgásokat az országos átlagoknál jobban tolerálva, akár a romákkalszembeni új szigorúság zónáivá válva. A szélsõséges radikalizmus kezelésében aközpontosítás kikerülhetetlen – valószínûleg nemcsak a fennálló, mégiscsak demok-ratikusnak nevezett politikai rendszerek védelmében, hanem mert ezt az európai ter-rorizmuselhárítás és rendõrségi együttmûködés is megköveteli. A romakonfliktusok-nál, elvben, a cselekvési szabadság nagyobb, a helyi változatoknak, ha az általánosemberi jogi kereteket betartják, sokkal nagyobb a terük. De épp az elõítéletes cselek-vés igen eltérõ helyi változataiból következõen a rendõrségi (és az általános állam-igazgatási) cselekvés normakontrolljára, központi minõségellenõrzésére más terüle-tekhez képest sokkal nagyobb szükség lehet.

20

2011/9

Védett zónák

Ebben az összefüggésben sem kellene megfeledkezni arról, hogy egyes társadalmicsoportok és a rendõrség interakciós gyakoriságában gazdasági és térszervezési ele-meknek fontos szerepe lehet. Elõször is egyre nagyobb területek privatizálódnak, ésígy tulajdonképpen ki is kerülnek a rendõrség által ellenõrizendõ közterület kereteiközül. S akik ott élnek, dolgoznak – magasabb státusúak, jobb jövedelemszintûek –,egyszerûen ritkábban kerülnek érintkezésbe a rendõrséggel. S velük szemben azok,akik magánterei szûkebbek, rosszabb minõségûek, azokba „elvonulni” kevésbé vagyritkábban tudnak, és szükségképpen többet tartózkodnak nyilvános tereken. Aholjobban ki vannak téve ellenõrzési hullámoknak, kisebb interakciós konfliktusaikatnem tudják maguk között kezelni, azok nyilvánosakká válnak. És gyakrabban von-zanak rendõrségi beavatkozást. Ez általában szegényügy, de azon belül is kiemelke-dõen romakérdés. Ebbõl a sajátságos térhasználatból következõen „sokhangszeres”,többcsatornás államigazgatási kezelés helyett megnõ az esélye annak, hogy a romacsoportok adott településeken a rendõrség „tulajdonává” válnak, hogy a helyi közvé-lemény õt tartja majd a romakérdés kiemelt „specialistájának”. Ilyen helyzetekbenegyébként különösen gyakran megfeledkezünk arról, hogy a rendõrség biztonság-szolgáltatási teljesítményének elvben egyenlõnek vagy legalábbis térben egyenlõenterítettnek kellene lennie. Vagyis nem lehet az országban egyes területeken a közbiz-tonság jobb, mint máshol. A biztonsági szegregáció mindeközben a teljes térbeli éséletmódbeli elkülönülés egyre fontosabb elemévé válik. Ennek itt két szélsõ elemeemelhetõ ki. Az elsõben a rendészet bizonyos területekrõl kivonul, bizonyos csopor-tok számára nem szolgáltat. Ilyenkor a félnyilvánosságban a rendõrség beszélhet ar-ról, hogy a személyzet számára a szolgálat ott túl kockázatos, hogy a konfliktusoknagy száma miatt szokásos technikái ott nem mûködnek, vagy hogy nem kap ottanikörnyezetétõl annyi információt, segítséget, hogy valamilyen hatékonysági küszöbfelett legyen képes operálni. Ilyen eszköz és szerepproblémák persze létezhetnek, dea kérdés itt mégiscsak az, mennyire kezelik más csoportokkal, körzetekkel egyenlõk-ként az érintetteket. Ha nem, márpedig nem, állami biztonsági szolgáltatások híjánmaguk kénytelenek ilyeneket szervezni maguknak. Egyes esetekben ezek rossz ha-tásfokúak lesznek, másokban nem, de akkor a közösségeket kiterjedtebben szervez-ve és védve ezek összeütközésbe kerülnek a szélesebb értelemben vett biztonságiszolgálatokkal, és átpolitizálódva, gyakran magával az állammal is. A másik szélsõesetben nem a szolgáltatáshiányos területek lesznek gettók vagy „zsebek”, hanem el-lenkezõleg, szélesen terített, jó minõségû biztonsági szolgáltatást a rendõrség szintesehol sem tud biztosítani, mert ehhez a feltételek valamilyen csoportja hiányzik. Deegyes kiemelt csoportok vagy lakóterületeik számára ilyesmi mégiscsak létezik. Ek-kor a védett terület a gettó az „anarchikus” külvilághoz képest. Ha a közrendõrség ittönmagában már ehhez is gyenge, szolgáltatásait kiegészítik a magánbiztonsági szol-gáltatók. Ilyen modellek mûködnek latin-amerikai nagyvárosokban, mint Mexikóvá-rosban vagy Sao Paolóban.

A közép-európai rendõrségek különbözõ helyszíneken a két modell között he-lyezkednek el, nagyon fragmentált képet kínálva. De általában úgy tûnik, ma sodród-nak az elsõ változattól egyre inkább a második felé. E vonatkozásban mintha SaoPaolo lenne a jövõnk.

Sok, már-már fullasztó rózsaszín

A feladat világos. Egyre nagyobb tömegeket egyre intenzívebb mozgásban, erõsza-kos akciólehetõségeket kiszûrve kell kezelni, nekik elvben nagyfokú biztonságot kí-

21

2011/9

nálva. Mindeközben nem kellene megbontani a reményeink szerint legalább közép-távon és legalább a belvárosokban „fesztiválközelibbé” váló, hétköznapi ünnepi for-mákat öltõ tömegek szerves mozgását. Ehhez hasznos lenne a biztonsági szolgálatoklegalább egy részét civilként vagy legalább nem fenyegetõ állami ügynökként ilyen-kor is valahogy kéznél tudni. Utópiák helyett vizsgáljuk meg e modell egy elvben le-hetséges prototípusát: a Disneyland biztonsági szolgálatát. A Disneylandek termé-szetesen szórakoztatóparkok sajátos közönséggel és alapfeladatokkal (degenerált utó-piák – Louis Marin kifejezésével – Marin 1984). Valóban rengetegen látogatják õket,így szinte állandóan tömegek menedzsmentjére van e helyeken szükség. De a belé-pési díjak nem alacsonyak, és a legszegényebb csoportokat lényegében kizárják, et-nikai gettókból kevesen jönnek ezentúl is ide, mert kulturálisan idegenkednek, ésmind ez idáig radikálisok sem használták politikai akcióikhoz ezt a színteret (ezutóbbi sajnos biztosan nem marad így). Mondhatnánk, hogy a Disneylandek ebbena vonatkozásban a nemzetközi középosztály egyfajta sterilizált ideiglenes létezésé-hez kínálnak kereteket. A tömeg itt a nagyvárosokban máshol valóságosan létezõnélhomogénebb, kevésbé érdekcentrikus, lényegi tulajdonainak mûködtetéséhez köz-vetlenül kevésbé kötõdik, tehát talán irányítani, mozgatni is könnyebb. De a helyzetés a kezelésére kialakított szolgálat azért modell maradhat helyzetek egy szélesebbproblémacsoportjára is. A Disneyland biztonsági embereivel – modellként – a rend-õrségi szakirodalom már a nyolcvanas évek végén foglalkozott (pl.Shearing–Stenning 1984). Akkor elsõsorban olyan magánszolgáltatásként, amelymûködési filozófiájával akár az „egész” rendõrségre is hatni fog. Ma inkább azért tû-nik érdekesnek, mert az ipari civilizáció egyik láthatóan fontos elemét, a szórakoz-tatva ellenõrzöttséget laboratóriumi környezetben kínálja tanulmányozásra. A tech-nikai részleteket a Disney Corporation jelentései jól leírják (Disney 2008), rendõrsé-gi szakírók is feldolgozzák. Bennünket itt inkább néhány modellszerû elem foglal-koztat. Ahogy beléptél a területre, minden formában elismétlik neked, hogy egy szó-rakoztatási terepre, az öröm zónájába („fun place”) érkeztél, tehát civil gondjaid a ka-pukon kívül maradhatnak. Vagyis engedd el magad, de a saját érdekedben azért fi-gyeld mindenütt, hogy könnyû dolgod legyen, az instrukciókat. A tömeg mozgatásáthárom elemmel szabályozzák. Elõször is állandóan információkat kapsz a lehetségesútvonalakról és a látogatható látványosságokról. De azok úgy vannak megfogalmaz-va, hogy ugyanakkor instrukciók is. Amelyeket, épp információtartalmuk miatt, ér-demes figyelni. S ezeket a legkülönbözõbb formákban és helyszíneken ismétlik. Tu-lajdonképpen egy instrukciófelhõben mozogsz. Amibõl nem is tudsz és nem isakarsz kilépni, hiszen akkor azt sem tudod, merre tovább a látnivalók között. Másod-szor: a tömegmozgást fizikai korlátok közé szorítják. Itt ne egyszerû korlátokra vagyrámpákra gondoljunk. A látnivalók között csak oda tervezett belsõ szállítási, közle-kedési eszközökkel mozgatják a látogatókat. Ezeket megkerülve közel sem kerülhetszaz objektumhoz. A kaliforniai Disneylandben, sok évvel ezelõtt, már sajátos, látszó-lag a vízen mozgó, de valamilyen mechanikusan továbbítva mozgó csónakutánza-tokban kellett „körbehajózni” bizonyos attrakciókat. A csónaksor meghatározta azadott hely átbocsátóképességét, kijelölte a mozgás fõ irányát és sebességét, mert„szárazföldön” abban a zónában egyáltalán nem mozoghattál. A tömeg elfogadta ahelyzetet, és még kényszert sem érzett. Harmadszor: mindenütt jelen vannak az al-kalmazottak – az adott attrakciótól függõen gyarmati rendõrnek, gondolásnak vagyMiki egérnek öltözve. Az utóbbiak univerzalisták, nem kötõdnek egyetlen színtér-hez: egyszerre koordinátorok, informátorok és biztonsági emberek (Kempa–Sten-ning–Wood 2004).

A tömegmenedzsmentnek e közegben két eleme van. Elõször is az ellenõrzéstmindenhova beépítették, minden tájékoztatónak, mosolynak van ellenõrzõ funkció-22

2011/9

ja, de azt a többi funkció lefedi. Vagyis az ellenõrzés mindent áthat, de normálismunkamenetben láthatatlan. Másodszor: megjelenik azért, ha valamit váratlan logi-ka szerint szeretnél tenni, a mainstreamtól eltérõ útvonalat választanál, vagy bármi-ként a rendszertõl deviánsnak tûnnél. Akkor javasolják, hogy ezt vagy azt „saját ér-dekedben” ne tedd. Vagy ha mégis, kivezetnek. Hiszen az a terület az õ tulajdonuk,mást másként akarsz csinálni, tehát szerzõdést szegsz. Összefoglalva: a rendszer pre-ventív, mert még akkor beavatkozik, mielõtt valami konfliktus kibontakozott volna.Kooperatív, mert valóban csak együttmûködéseddel mûködik hibátlanul. Végül azellenõrzés erõszakos, bár általában nemigen kell valakit kivezetni. Hiszen azért jött,hogy jól érezze magát.

Felfogható az egész valamilyen ultrasoft totalitarizmusként. Gondolhatjuk, hogyilyesmi ott, ahol valódi érdekek, ideológiák hatnak, úgysem mûködhet. Elfogadhat-juk a modellt általánosságában – megfogalmazva azokat az emberi jogi, elvi és poli-tikai együttélési kritériumokat, amelyekért „azonnali kivezetés” jár vita nélkül. Va-gyis tisztázhatjuk, hol válik a soft szabályozás keménnyé vagy akár ultrakeménnyé.Csak egyet nem tehetünk. Nem gondolhatjuk, hogy egy felületesen disneylandesedõvilágban (teljesen mindegy, hogy személyesen utáljuk azt, vagy nem) az ellenõrzésnagyon másmilyen lesz vagy lehet.

IRODALOMBenyon, J. and Solomos, J.: British Urban Unrest in the 1980s’. In: J. Benyon and J. Solomos (eds.): The Rootsof Urban Unrest. Pergamon, Oxford, 1987.Brewer, J.D., Guelke, A., Hume, I., Moxon-Browne, E. and Wilford, R.: The Police, Public Order and the State.Macmillan, London, 1988.De Lint, W.: Public order policing: A tough act to follow. International Journal of the Sociology of Law 2005.31. 179–199.Della Porta, D. and Fillieule, O.: Policing Social Protest. In: D. Snow; S. Soule & H. Kriesi (eds): The BlackwellCompanion to Social Movements. Blackwell, Oxford, 2004. 217–241.Disney W. Corporation: Report on Safety. Disney, Burbank CA, 2008.Dubber, Marcus: The Policy Power – Patriarchy and the Foundations of American Government. ColumbiaUniversity Press, New York, 2005.Earl, J. and Soule, S.: Seeing Blue: A Police Centred Explanation of Protest Policing. Mobilization 2006. 11(2).145–164.Ericson, R. – Haggarty, K.: Policing the Risk Society. University of Toronto Press, Toronto, 1997.Ericson, R. and Doyle, A.: Globalization and the Policing of Protest: the Case of APEC 1997. British Journal ofSociology 1999. 50(4). 589–608.Farrow, T.: Negotiation, Mediation, Globalization Protests and Police: Right Processes, Wrong System, Issues,Parties and Time. Queen’s Law Journal 2003. 28. 665–703.Geary, R.: Policing Industrial Disputes: 1893 to 1985. Cambridge University Press, Cambridge, 1985.Gilham, P. and Noakes, J.: “More than a March in a Circle”: Transgressive Protests and the Limits of NegotiatedManagement. Mobilisation 2007. 12(4). 341–357.Gorringe, H. and Rosie, M.: The “Scottish” Approach? The discursive construction of a national police force.The Sociological Review 2010. 58(1). 65–83.Gorringe, H. and Rosie, M.: The Police of ‘Global’ Protest: Policing Protest at the G8 in Scotland. CurrentSociology 2008. 56(5). 691–710.Kempa, M. – Stenning, P. – Wood, J.: Policing Communal Spaces. A Reconfiguration of the Mass PrivateProperty Hypothesis. British Journal of Criminology 2004. 44. 562–581.King, M. and Brearley, M.: Public Order Policing: Contemporary Perspectives on Strategy and Tactics.Perpetuity Press, Leicester, 1996.King, M. and Waddington, D.: Coping with disorder? The changing relationship between police public orderstrategy and practice – A critical analysis of the Burnley Riot. Policing and Society 2004. 14. 118–137.Manwaring-White, S.: The Policing Revolution. Harvester, Brighton, 1983.Marin, L.: Utopics – Spatial Play. Humanities, Atlantic Highlands, NJ, 1984.Reicher, S.: The Crowd century: Reconcilling practical success with theoretical failure. British Journal ofSocial Psychology 1996. 35(4). 535–553.Reicher, S., Stott, C., Drury, J., Adang, O., Cronin, P. and Livingstone, A.: Knowledge based public order polic-ing: Principles and practice. Policing: A Journal of Policy and Practice 2007. 1. 403–415.Reicher, S., Stott, C., Cronin, P. and Adang, O.: An integrated approach to crowd psychology and public orderpolicing. Policing: An International Journal of Police Strategies and Management 2004. 27(4). 558–572.Rosie, M. and Gorringe, H.: ‘What a difference a death makes’. Sociological Research Online 2009. 14(5):http://www.scoresonline.org.uk/14/5/4.htmlShearing, C.D. – Stenning, P.C.: From the Panopticon to Disney World. In: Doob, A.N., Greenspan, E.L. (eds.):Perspectives in Criminal Law. Canada Law Book Inc., Toronto, 1984.

23

2011/9

Stott, C., Reicher, S.: Crowd action as intergroup process: Introducing the police perspective. European Jour-nal of Social Psychology. 1998. 28. 509–529.Stott, C., Adang, O., Livingston, A. and Schreiber, M.: Tackling Football Hooliganism: A Quantitative Study ofPublic Order, Policing and Crowd Psychology. Psychology, Public Policy and Law 2008. 14(2). 115–141.Vitale, A.: From negotiated management to command and control: How the New York Police DepartmentPolices protests. Policing & Society 2005. 15. 283–304.Waddington, D. and King, M.: The Disorderly Crowd: From Classical Psychological Reductionism to Socio-Contextual Theory – The Impact on Public Order Policing Strategies. The Howard Journal 2005. 44(5).490–503.Waddington, D.: Key issues and Controversies. In: C. Critcher and D. Waddington (eds.): Policing Public Order:Theoretical and Practical Issues. Avebury, Aldershot, 1996. 1–36.Waddington, D. ‘Waddington versus Waddington; public order theory on trial’, Theoretical Criminology, 1998.2(3). 373–94.Waddington, D. Policing Public Disorder: Theory and Practice. Cullompton: Willan Publishing, 2007.Waddington, P.A.J.: ‘Controlling protest in contemporary historical and comparative perspective’. In: D. dellaPorta and H. Reiter (eds.): Protest Policing: The Control of Mass Demonstrations in Western Democracies.Minneapolis: University of Minnesota Press, 1998.Waddington, P.A.J.: ‘Policing public order and political contention’. In: T. Newburn (ed.) Handbook ofPolicing. Cullompton: Willan Publishing, 2003. Waddington, P.A.J.: Liberty and Order: Public Order policing in a Capital City. London: UCL Press, 1994.

24

2011/9

Ahogy komor arccal, sötételõérzetektõl gyötörten mennek lefeléEgyiptomba, maguk mögött hagyva akorán megvénült, búskomor Jákobot, Isten legyõzõjét. Néma apa, hófehér Jiszráél, földiggörnyedt az utódállítás parancsa alatt,egyetlen szerelmét régen benyelte mára meddõ talaj.A végsõ vereség minden kitüntetéseott ragyog a mellén, miért is takarnáel, szemei bornál ragyogóbbak, fogaitejnél fehérebbek.És visszamaradt Ráhel két fia is, atúszul fogott Benjámin és a régtõlfogva halottnak hitt József, akit közösakarattal veszni hagytak Sikemben,csak még a felejtés nem bírtaelvégezni a maga munkáját. Vissza a fogság földjére, akiüresedett isteni ígéretet véletlenül sem hozva szóba többé.Kisstílû árulások, a sötét szerelmekkínjai veled jönnek mind, Istennélbiztosan mindenhatóbbak.Kifogni egy visszacsapódó, szárazág ütését: nincs ennél gyötrõbbmozdulat.A vérfoltos tenyeret és külön-különa gyilkos ujjakat az arc elé emeli akérges kar, fölbukik a sötétbõl azelszánt mozdulat, mint amikorlerángatták Józsefrõl a hercegi ruhát,és száraz kútba vetették a meztelentestet. Meglazult ágyékkötõje, bukás fehérzászlója, lobog lefelé a feneketlenkõgödörbe: ezt a képet kell nézni, amíga világ, amíg a fénytõl kiszárad végrea szemüreg. Végigcsapja a tíz férfit a semmiága, csupa emlékeztetés a világ, nincsrá magyarázat.

25

2011/9

VISKY ANDRÁS

József és testvérei

Vonulni Egyiptomba, nem szólni amellettünk lépkedõ másikhoz, gyûlölni a hozzánk legközelebbit.Hajlongó tíz kéve, magtalanvalamennyi, mintha József bolond álmából léptek volna ki éppen. Vissza a fogság földjére, ahol Istenis a legjobb formáját mutatja, ésjobbnál jobb ötletekkel traktálja, akiutcájába végre besétál. Mennek a gyilkosok, menneklefelé, egyenesen József kitártkarjaiba, örök jövevények. Csak a befogadó bosszú ment meg attól, aki vagy.

26

2011/9

Szembesülés a félelemmel

Napjainkban a világméretû folyamatok és aszûkebb régiónkra jellemzõ társadalmi átalakulá-sok nyomán nemcsak személyes életünkben ésközvetlen környezetünkben sokasodtak meg a fé-lelemkeltõ események, hanem a média révén kö-zel jutottunk a félelem egyfajta általánossá váltkultúrájához is. Olyan hétköznapi világszemlélet-rõl van szó, amely az élet valamennyi eseményéta fenyegetettség egyetemes, „koherens rendszeré-be” próbálja beilleszteni. Az így szövõdõ, reális fé-lelmeket magába foglaló, ám koherenciára törek-vésében mégis irreális világszemléletben helyetkapnak egymás mellett a pénzügyi-gazdasági vál-ság lesújtó tényei, a növekvõ szegénység és mun-kanélküliség, az autoritárius és populista politikákrafinált agresszivitása, az egyre nagyobb számbanletelepedõ és egyre különbözõbb problémákathordozó „idegenek” és a meg-megújuló naciona-lizmusok latens fenyegetése csakúgy, mint a bûnö-zés egyre gyakoribb jelenléte a mindennapi élet-ben, a leszámolásokról, halálos járványokról, ter-rortámadásokról, ökológiai és atomkatasztrófákrólérkezõ hírek. Ily módon ma már számos lazább ésprecízebb tipológia létezik arról, hogy egy adottpopuláció tagjai meghatározott idõszakra hogyanválasztanak a kutatók által „számukra felkínált”félelmek meghatározott csoportjából. Például tud-ható, hogy Romániában egy 2009-ben készített or-szágosan reprezentatív CURS-felmérés ugyanazon7-7 kérdésére adott válaszok eredményei szerintszignifikáns eltérés mutatkozott a félelmeknek aCeauºescu-korszakra, illetve a jelenlegi idõszakra 2011/9

Olyan hétköznapi világszemléletrõl vanszó, amely az élet valamennyi eseményéta fenyegetettség egyetemes, „koherensrendszerébe” próbáljabeilleszteni.

UNGVÁRI ZRÍNYI IMRE

A FÉLELEM KULTÚRÁJA ÉS AZ EMBER ÖNÉRTELMEZÉSE

érvényesnek tartott számarányai között. Míg a Ceauºescu-korszakra vonatkozóan amegkérdezettek legnagyobb aránya szabadságuk vagy életük (29%, illetve 21%) po-litikai okokból, szenvedéssel járó elvesztésétõl félt, és alig kisebb, ám egymás közöttegyenlõ (20%) arányt mutatott a lakásuk, illetve vagyonuk elvesztése miatti félelem,ez utóbbiaknál lényegesen kisebb, ám egymástól alig eltérõ egyenlõ arányt képviseltaz utódaik jövõjének az elvesztésétõl (15%), az anyagi természetû kiváltságaik el-vesztésétõl (19%), illetve a munkahelyük elvesztésétõl (12%) félõk csoportja, a jelen-legi idõszakban a megkérdezettek legnagyobb aránya (45%) az utódaik jövõjének el-vesztésétõl félt, majd ezt követte a munkahely elvesztése (26%), a vagyonuk elvesz-tése (25%), anyagi természetû kiváltságaik elvesztése (19%), illetve kis mértékben(9%) féltek a lakásuk elvesztésétõl és nagyon kis mértékben életük vagy szabadsá-guk politikai okokból való elvesztésétõl (4%, illetve 3%).1

A személyes érintettség, fenyegetettség érzése elkerülhetetlen, különösen akkor,ha az ember egyre több felsorolt jelenség szenvedõ alanyai között ott találja közvet-len ismerõseit, esetleg családtagjait is. A félelem ily módon fokozatosan saját önér-telmezésének és esélyei latolgatásának állandó részévé válik. Túl azon, hogy halan-dó lények vagyunk, és életcéljaink esendõségét, egzisztenciánk törékenységét lép-ten-nyomon megtapasztaljuk, a lehetséges és valós veszélyeket naponta globális mé-retekben számon tartó médiaipar közelképei „megsokszorozzák” a veszélyeztetettségtudatát. Elsõrendûen aktuális kérdés tehát, hogy mihez kezdjünk, milyen összefüg-gésrendszerben értelmezzük a félelemnek és a fenyegetettségnek szüntelenül szapo-rodó és erösödõ jelenségeit.

A félelem értelmezésének szempontrendszere

A félelemmel szembeni védekezés nemcsak általánosságban, történelmi távlatbanés átvitt értelemben határozta meg az emberi életfeltételek, az emberi civilizáció ki-alakítását, hanem a kultúra valamennyi értelmezõ mozzanatában is tetten érhetõ. Afélelemértelmezés olyan problématerület, amelyben elkerülhetetlenül különféleabsztrakciós szinteken érvényes magyarázatok, különbözõ tudományterületek ésszakdiszciplínák találkoznak. A különféle tudományok és a filozófia szemléletmód-ja közötti együttmûködés szükségessége a félelemprobléma tanulmányozásában atárgy természetébõl adódik, ugyanis a félelem nemcsak bio-pszicho-szociális prob-léma, hanem egyszersmind az emberi lét sajátos módja, aspektusa, aminek átfogó je-lentése van az ember értelmezése szempontjából. A félelem hétköznapi tapasztala-ta, illetve pszichológiai és szociológiai leírása a tulajdonképpeni értelmezés nyers-anyagát, kiindulópontját jelenti. Célunk nem annak a felmutatása, hogy a félelem je-lensége hogyan fordul elõ, milyen összetevõk jellemzik, és milyen egyéni és közös-ségi következményekhez vezet, hanem az, hogy mindezeket figyelembe véve milyenszempontok szerint tárható fel emberi értelme. Az alábbiakban ezt az összefüggést,a félelem bio-pszicho-szociális problémájának fundamentálontológiai jelentõségétpróbáljuk megvizsgálni. Értelmezésünkben felhasználjuk a félelem pszichológiai ésszociológiai kutatatásának eredményeit, Sartre Egy emócióelmélet vázlata címûmunkájában kidolgozott gondolatmenetét az érzelmek tanulmányozásának filozófi-ai (fenomenológiai) értelmérõl és Heidegger Lét és idõjének félelemértelmezését.

A félelem pszichológiai aspektusai

A félelem kutatásának eredményeit számba véve megállapítható, hogy mindenembernek és minden társadalomnak sajátos viszonya van a félelemhez, amely min-den közösségben, minden idõkben mindenkit érint az egyén habitusától, a társadal-28

2011/9

mi viszonyoktól és a „korszellemtõl” függõen. Pszichológiai értelemben a félelem azörömmel, bánattal, haraggal, szeretettel és az undorral együtt az ember alapvetõ ér-zelmei közé tartozik,2 amelynek egyaránt van affektív-intellektuális és biológiaiösszetevõje. Ez azt jelenti, hogy olyan lelki történés, amelyhez egyszerre hozzátar-toznak bizonyos testi reakciók (pl. a bõrfelület ismert reakciói, a remegés, a szívve-rés gyorsulása), meghatározott viselkedések (a nyugalmi állapotban szokásoshoz ké-pest zavart, elhárító, behódoló vagy éppen ellenkezõleg aggresszív magatartás) és jel-legzetes tudatállapotok (nyugtalanság, a veszély-, fenyegetettség- vagy reflektáltproblématudat, döntés a „kívánatos” magatartásról és ennek megfelelõen az összete-võk feltárásának, explorációs támpontoknak a keresése, esetleg „helyzetmegoldó ter-veké”).3 Magától értetõdõ, hogy a félelem egyik említett összetevõjével sem azonosít-ható, sõt figyelembe véve hosszú távú jelenlétének személyiségtorzító következmé-nyeit, illetve a hatása alatt álló személyek társas kapcsolatainak a félelemelhárítómagatartás irányába történõ módosulását, megállapítható, hogy a három említett as-pektus együttesen sem fejezi ki a félelem emberi jelentõségét. Ugyanakkor a félelemállapota a maga összetevõit és (az egyén reakciójától függõen) azok egymáshoz valóviszonyát illetõen dinamikus, azaz változó, „súlyosbodó” vagy „enyhülõ”, meghatá-rozott „kifejlet” felé tartó, azaz folyamatszerû állapot, amelynek egyfajta történetsze-rûsége (kezdete, kibontakozása, fordulatai, kimenetele) van.

Mivel a félelemhez gyakran társul váratlanság, és bekövetkezése után nem hárít-ható el egykönnyen, zavart idéz elõ az ember viselkedésében és gondolkodásában.Tudvalevõ, hogy bizonyos határig fokozza, azon túl pedig csökkenti a gondolkodásés a cselekvés célszerûségét. Tartós fennállása általában mindkettõre dezorganizáló,és a teljesítményeik hanyatlását idézi elõ, mintegy „rátelepszik” az ember tudatos te-vékenységére, és igyekszik átvenni annak irányítását. Ezért mondják, hogy a félelem„úrrá lesz” valakin. Ily módon sajátos zavar állapota áll elõ, ami csak alapos össz-pontosítással, a gondolkodás és az akarat nagyfokú célirányos mozgósításával „gyõz-hetõ le”, amire azt mondják, hogy az ember szétszóródott állapotából „összeszedi”magát. Ez a félelem intenzitásától függõen egyénenként és kultúránként igen külön-bözõ módokon és hosszabb vagy rövidebb idõ alatt történhet, például közismert,hogy egyes keleti népek gyerekeiket a fájdalommal és a félelelmmel szembeni kö-zömbösségre tanítják, míg mások, például az angolok híresek arról, hogy uralkodnitudnak érzelmeiken.4 Általában elmondható, hogy „együtt élni” a félelemmel vagytudatos viszonyt kialakítani saját félelmünkkel, úgy, hogy az ne bénítsa meg célirá-nyos tevékenységünket, azt feltételezi, hogy az embernek saját tapasztalata, illetvejellegzetes viszonyulásmódja legyen arra vonatkozóan, hogy hogyan kell „összeszed-nie önmagát”. Ez minden esetben a bátorság, a félelemmel „nemes cél” érdekébenvaló szembeszállás (Arisztotelész) kiindulópontja is, amihez egyszersmind az is el-engedhetetlen, hogy kivételes helyzetben is képesek legyünk helyesen rangsorolniszempontjainkat. A félelemmel való szembenézés elsõ lépése annak a tudatosítása,hogy amint sokféle külsõ oka lehet félelmeinknek, az említett okokra adott válaszok,a félelemhez viszonyuló emberi magatartások is sokfélék, társadalmilag és történel-mileg meghatározottak.

A félelem társadalmi jellege és funkciói

A félelem, illetve a „félelemmel bánás”, bár eredete a túlélést szolgáló biológiaifunkciókra nyúlik vissza, az embernél egyértelmûen társadalmi jelenség. Mind a fé-lelmetes dolgok azonosítása, mind a félelemre való reagálás társadalmilag elvárt, il-letve elfogadott formái, mind pedig a félelem által betöltött funkciók helyes mérle-gelése társadalmi összefüggésekre való összpontosítást igényel. A társadalmi féle-

29

2011/9

lem, bár esetenként mesterségesen elõidézett, lehet önmagában „a társadalmi jelen-ségekre és folyamatokra (terorrizmus, háború, forradalom, munkanélküliség, gazda-sági-pénzügyi válság stb.) adott normális reakció, akárcsak azok, amelyek a politikairendszerekre (fasizmus, kommunizmus, katonai diktatúra, totalitarizmus stb.), poli-tikai és/vagy gazdasági hatalommal rendelkezõ szervezetekre és személyekre (politi-kai pártok, pártelnönök, maffiaszervezetek, alvilági klánok, vállalattulajdonosok, al-kalmazók és felettesek stb.), illetve intézményekre, társadalmi osztályokra és kategó-riákra (kormány, igazságszolgáltatás, egyház, hadsereg, titkosszolgálatok, munkás-osztály, hivatásos forradalmárok, tisztességtelen vállalattulajdonosok stb.) vonatkoz-nak.”5 Tekintettel a félelmek kiküszöbölhetetlen társadalmi összetevõire, a félelemoperacionális társadalmi tanulmányozása és rendszerezése céljából SeptimiuChelcea román szociológus a következõ rendszerezési elveket javasolja: 1. a kiváltóok természete (objektív, képzeletbeli); 2. megnyilvánulásának típusa (aktív, passzív);3. elõidézésének mechanizmusa (biológiai, társadalmi); 4. az élményt átélõk társa-dalmi státusa (magas, közepes, alacsony); 5. a félelem által megragadott személyekszáma (egyének, közösségek); 6. történelmi korszak (ókor, középkor, modernitás, je-lenkor); 7. a politikai rendszer, amelyben a félelem megnyilvánul (totalitarizmus, de-mokrácia).6 A felsorolt szempontok mindenekelõtt azt a célt szolgálják, hogy a szer-zõ világosan elhatárolja egymástól az egyéni és a „társadalmi félelem” kategóriáját.A társadalmi félelem eszerint emberek viszonylag nagy csoportjainak (társadalmicsoportok, kategóriák, osztályok, nemzetek) közös félelme, amely a személyközi és amédiakommunikáció révén terjed át egyik emberrõl a másikra, miközben intenzitá-sa fokozódik. Ily módon a félelem maga is fontos társadalomszervezõ tényezõvé vá-lik, egyrészt a közös félelem átélésének kapcsolatközvetítõ szerepe miatt, másrészt afélelem elõl menedéket nyújtó csoportok (család, baráti csoportok) irányába valómenekülés elõsegítése által.

Különösen érdekes és ellentmondásos kérdés az, hogy a félelem biológiai egyed-és fajfenntartó funkciója mintájára elképzelhetõ-e hasonló társadalmi funkciója vagya „túlélés” biológiai és társadalmi formáinak a különbözõsége megköveteli a túlélé-si funkció értelmének újrafogalmazását. „A félelem társadalmi funkciója – írjaChelcea – a veszély jelzésében van, ezáltal járulva hozzá az egyének és az embercso-portok túléléséhez, de következményei az erkölcsi és társadalmi magatartás szem-pontjából ártalmasak lehetnek, ugyanis a személyiség dezorganizálódásához és azinkriminált társadalmi jelenségek [pl. a vezetõ rétegek hatalmát és tekintélyét legiti-máló puszta konformizmus – U.Z.I.] veszélyességének a növekedéséhez vezethet az-által, hogy hozzájuk csatlakozik.”7 Az idézett gondolat legfontosabb kritikai szem-pontja a félelemmel megszerezhetõ konszenzus, a „félelempolitika” gondolatábanvan, amelynek összefüggésében a félelem a társadalom demokratikus önépítésénekés a felelõsségvállaló állampolgári magatartás kialkulásának megakadályozását ered-ményezi. Amennyiben a demokratikus hatalomgyakorlási módot úgy értelmezzük,hogy az idõrõl idõre legalábbis képzeletben megkötött szerzõdés a vezetõk és veze-tettek között, a félelemmel kikényszerített legitimációt a szerzõdésre érvényes erköl-csi és jogi normák szerint csakis úgy tekinthetjük mint kikényszerítettet, tehát ér-vénytelent és mint olyant, ami ellentétes a demokratikus közszellemmel.

A félelem filozófiai értelmezései

A félelem filozófiai értelmezései közül alapvetõen fontos elkülöníteni a normatívés nem normatív félelemértelmezéseket. A normatív, elsõsorban etikai, politikai ésjogi félelemfelfogások esetében vizsgálni kell a társadalmilag elõállt vagy elõidézettfélelmek legitim vagy nem legitim eredetét, ami elõreláthatóan szemben álló állás-30

2011/9

pontokat eredményez az alapvetõ etikai, politikai és jogi irányzatok között, ám ezek-kel a kérdésekkel itt terjedelmi okoból nem foglalkozhatunk.

Az affektusok nem szaktudományos, hanem filozófiai elméletei közül itt csakazokra szorítkozunk, amelyek tárgyalásának módszertani kereteit a pszichologizmuskritikájából kinövõ husserli fenomenológiát is felhasználva Max Scheler, MartinHeidegger és Jean-Paul Sartre teremtették meg. Ennek az újrafelfedezett filozófiaivizsgálódási körnek az elvi lehetõségére Scheler irányította rá a figyelmet azzal,hogy felvetette a tiszta gondolkodás és az empirikus lelki élet szabályaitól függetlentiszta szemlélés, érzésfolyamat, szeretés és gyûlölés, illetve tiszta törekvés és akarásmegalapozásának a kérdését, az értékek objektív és örök rendjét állítva elénk. Ascheleri elõzményeket továbbgondolva Heidegger felismerte, hogy a félelemmel és abizonytalan jövõvel való szembesülés és az azzal való együttélés, illetve a saját jövõ-ért való szorongás a legsajátosabb emberi létjellemzõ. Koncepciója szerint a világ ésaz élet eseményeinek önmagunkra vonatkoztatott távlati lehetõségekben való szem-lélete elkerülhetetlenül magával hozza céljaink megvalósulásának, illetve életünkkimenetelének a latolgatását. Az emberi gondolkodásnak ezt a sajátosságátHeidegger az enyémvalóság (Jemeinigkeit) terminusával fejezte ki. Ezen leginkábbazt kell értenünk, hogy a mindennapokban nem érdekmentes szemlélõként, hanemmindig is a magunk dolgai miatt aggodón, a világban jelenvaló és létlehetõségekreorientált lényekként kerülünk szembe életünk eseményeivel. Amint azt a Lét és idõrészletesen megmutatta, a létlehetõségekhez való szubjektív értelmezõ viszony lehetkövetkezetesen feltáró – azaz autentikus –, amikor legsajátabb létlehetõségünket, ahalál-felé-való-létet mint lehetõséget elfogadjuk, vagy inautentikus, amikor a „világ”-ra hanyatlott, nem tulajdonképpeni létünkben e legsajátabb létlehetõségünket eluta-sítjuk, elrejtjük önmagunk elõl. Ebben az összefüggésben értelmezi Heidegger a fé-lelmet is, amelyet a jelenvalólét világfeltáró diszpozíciója egyik móduszának tekint.

A diszpozíció (Befidlichkeit) Heideggernél hangolt létet jelent, amely mindazo-náltal nem pszichológiai, hanem ontológiai megközelítésre utal, arra, hogy a jelen-valólét hol és önmagát hogyan érezve talál önmagára. Az itt említett hangulat a je-lenvalólétet a világba való „belevetettségében, mindenekelõtt és többnyire a kitérõ el-fordulás módján tárja fel”.8 A diszpozíció „az az egzisztenciális létmód, amelyben ajelevalólét folyamatosan kiszolgáltatja magát”, s ily módon ebben az összefüggésbenkell elgondolni a félelemnek mint a diszpozíció konkrét móduszának értelmét is. „Afélelem – írja Heidegger – a jelenvalólétet túlnyomóan privatív módon tárja fel.Összezavarja és »fejetlenné« teszi. A félelem, midõn látni engedi, egyben el is zárjaa veszélyeztetett benne-létet úgy, hogy amikor a félelem már engedett szorításából, ajelevalólétnek elõbb ismét önmagára kell találnia.”9 Amint az az idézett részletbõl ki-derül, a távlatokban gondolkodó és távlatkeresõ attitûd egyszersmind azt is jelenti,hogy az emberek meghatározott távlatok elfogadásával vagy elutasításával, illetveazokat más, nem valóságos távlatokkal helyettesítve próbálnak úrrá lenni félelmei-ken. A „kitérõ elfordulás” fent jelzett fordulata éppen arra utal, hogy a jelenvalólét-nek az egymással-lét (Mit-sein) mindennapiságára jellemzõ „nyilvánosságában” „azakárki létmódjaként” érvényesülõ hangoltságáról van szó, amelyben a halál, akár-csak a „félelemkultúra” médiavilágának fenyegetõ hírei esetében, mindig az „akárki”érintett, de sohasem a jelenvalólét maga.

Heideggernél a félelem fenoménje lényegi összefüggésrendszerének megértésé-hez igen pontos iránymutatást kapunk. Eszerint vizsgálhatjuk a félelem „mitõl”-jét(„tárgyát”), a „félést” magát és a félelem „tét”-jét. Ezek az elemzési szempontok fon-tos kritikai instanciákat nyújtanak a hétköznapi közvetlen és mediális félelemta-pasztalataink értelmezéséhez is, a korábban említett félelemösszefüggések feltárásá-hoz, explorációjához, ami a félelemre vonatkozó minden további döntés kiinduló-

31

2011/9

pontjaként szolgálhat, sõt, ha horrorfilmkészítõk vagy cinikusak (mondjuk a „féle-lem politikájának” a hívei) lennénk, azt latolgathatnák, hogy a leírás akár még vala-miféle „recept” is lehet. Az elsõ esetben azokkal a támpontokkal van dolgunk, ame-lyek segítségével a félelmetest félelmetességében tudjuk fenomenálisan meghatároz-ni (ebben szem elõtt tartandó jellemvonásai: 1. rendeltetésmódja az ártalmasság,[ami] 2. az általa megérinthetõknek meghatározott körére vonatkozik, 3. meghatáro-zott tájékról jön, amely tájékkal, akárcsak magával a félelem tárgyával valami nincs„rendjén”, 4. még nincs elérhetõ közelben, de fenyegetõen közeleg, 5. a közeledés aközelben történik, míg korábban leplezett volt, 6. elmaradhat és kikerülhet bennün-ket, de ez bizonytalan).10 A második eset, maga a félés, amely nem pusztán maga eza diszpozíció vagy annak „szendergõ lehetõsége”, hanem összefüggéseiben értelmez-ve tartalmazza magában a „félénkséget”, az általa „valami félelmetes közeledéséneka lehetõsége” felõl feltárt világban-benne-létet, illetve a félelmetességében felfedettközeledõt. Végül a tét „a magát féltõ létezõ”: a jelenvalólét a maga veszélyeztetettsé-gében és önmagára hagyatottságában, ám ennek kitágított fogalmába belefér az álta-la gondozott tárgyak világa és az általa féltett más személyek is, mégpedig teljesenfüggetlenül attól, hogy azok (a többiek) félnek-e vagy sem, vagy hogy õ maga, aki fél-ti õket, maga is fél-e vagy sem. A féltés itt érintett paradox jellegébõl következõen „amásokkal való együttes diszpozíció egyik módja, de nem szükségszerûen együttfélésés még kevésbé egymást féltés”.11

A félelem sartre-i felfogása az Egy emócióelmélet vázlata címû írásában részbenHusserl és Heidegger filozófiai alapelveit követi, és ezeknek az elveknek a szempont-jából beható kritikának veti alá a klasszikus és a pszichoanalitikus emócióelmélete-ket, mégpedig egy fenomenológiai emócióelmélet vázlatának megalkotása érdeké-ben. Természetesen itt nem lehet a feladatunk Sartre gondolatmenetének részletestárgyalása, csupán néhány gondolatát emelhetjük ki a félelem értelmezésére, termé-szetére és típusaira vonatkozóan. Sartre abban is közel áll Heideggerhez, hogy nema szubjektivitás reflexív tudatát, hanem a nem tételezett világtudatot hangsúlyozza.„Az emócióban – írja – a felindult alany és az emócióra késztetõ tárgy szétválasztha-tatlan szintézisben van együtt”, és így az emóciót úgy értelmezi, mint a világ felfo-gásának, sõt átalakításának bizonyos módját.12 Az érzelmek ilyen, a világ felfogás-módjától függõ értelmezése döntõ jelentõségû Sartre félelemfelfogása számára. A fé-lelem eszerint egyrészt passzív félelemként, másrészt pedig aktív félelemként jelent-kezik. Mindkét félelemtípus lényegében menekülési magatartás, ám míg az elsõ eset-ben a személy normális úton és a meghatározottság szabályai szerint képtelen elke-rülni a veszélyt, s emiatt Sartre úgy látja, hogy annak közelségében csak az ájulásmint a szervezet spontán nem reflexív reakciója jelenthet számára menedéket. Ezzelszemben az aktív félelem esetében – amely szintén nem racionálisan kivitelezett cse-lekvés, hanem sokkal inkább a szervezet egészének részérõl jövõ tagadás –, a mene-külés a tér vektoriális struktúrájának felforgatásával történik. Mindkét esetben vala-mi olyasmi játszódik le, mintha megpróbálnánk kiiktatni a veszély észlelését, teháttényleges és hatékony elhárítása (megszüntetése) helyett egyfajta mágikus viselke-déshez folyamodva próbáljuk tagadni a külvilág egy tárgyát. A koncepciót átható il-luzórikus felhang ellenére megállapíthatjuk, hogy a jelenkori félelemkezelésben is afélelemre adott reflektált és célirányos válaszok mellett igenis számos esetben talál-kozunk a fenyegetésre vonatkozó információt hárító magatartással, annak ellenére,hogy ma már köztudott, hogy az ilyen magatartásoknak a vészkorszakban, illetve asztálini perek idején számos áldozata volt. Természetesen azt sem hagyhatjuk figyel-men kívül, hogy a veszélyeztetettség szándékos és normatíve reflektált figyelmen kí-vül hagyása, amint azt Sartre kései írásaiban, például a Determináció és szabadság-ban olvasható, kiindulópontja lehet a veszélyhelyzetet tudatosan felvállaló és a ben-32

2011/9

ne rejlõ kihívást az önteremtés alkalmává változtató magatartásnak, ám ezekkel akérdésekkel itt csak érintõlegesen foglalkozhatunk.

Félelemkultúra és önkultúra

Az eddig tárgyaltak fényében kétségtelenül döntõ jelentõségû lehet az egyén szá-mára, hogy mihez kezd életének fontos aspektusaiban felmerülõ félelmeivel. Errevonatkozóan természetesen Arisztotelész óta több etikai-morálfilozófiai elméletnekis fontos mondanivalója van, ám úgy tûnik, nem a szisztematikusan kifejtett norma-tív szempontok hiányzanak a félelmeinkkel való szembenézéshez és termékenyegyüttéléshez, hanem a normatív szempontok melletti kiálláshoz, illetve a kritikushelyzetek és a félelem vállalásához egyaránt nélkülözhetetlen önbecsülés, önelhatá-rozás és motiváció. Végsõ soron mindenki számára annak a megtapasztalására len-ne szükség, hogy bármennyire is félelemkeltõk egyes körülöttünk zajló események,a velünk megtörténõ dolgok nem függetlenek attól, hogy hajlandók vagyunk vagysem elfogadni, illetve ráhagyatkozással vagy passzív távolmaradással „támogatni”õket, vagy bajseltelmeink és félelmeink közepette is megkeressük önmagunk felelõs-ségét saját életünk alakításában. Másképpen fogalmazva, elfogadjuk-e a félelmeink-ben és a fenyegetettségben készen kapott lehetõségeket, vagy minden egyes esetbenaktívan hozzá kívánunk járulni saját alternatíváink megteremtéséhez.

JEGYZETEK1. Septimiu Chelcea: Piramida fricilor sociale. Fricile sociale în România – o schiþã psihosociologicã.Sociologie Românescã 2009. 4.2. Pierre Mannoni: A félelem. Akadémiai, Bp., 1991. 13.3. A testi reakciók, viselkedések és tudatállapotok hármas felosztását Jean-Paul Sartre Egy emócióelmélet váz-lata címû mûvébõl vettük át. In: Uõ: Módszer, történelem, egyén. Válogatás Jean-Paul Sartre filozófiai írásai-ból. Gondolat, Bp., 1976.4. Mannoni: i. m. 19.5. Chelcea: i. m. 7.6. Uo. 6.7. Uo. 8.8. Martin Heidegger: Lét és idõ. Gondolat, Bp., 1989. 272–273.9. Heidegger: i. m. 280.10. Uo. 278–279.11. I. m. 280.12. I. m. 67.

33

2011/9

Hat kérdéssel kerestem meg néhány Kolozsváron élõpszichoterapeutát. Kérdéseimmel szakmához való viszo-nyukra, a pszichoterápiával kapcsolatos elõítéletekre, sa-ját praxisuk emlékezetes mozzanataira voltam kíváncsi.1. Mit jelent Ön számára/számodra a pszichoterápia, ésmi a célcsoportja?2. Mivel foglalkozik a pszichoterápia, és mire kell figyel-nie a pszichoterapeutának praxisa gyakorlásakor?3. Hogyan jellemezné/jellemeznéd a pszichoterápia je-lenlegi helyzetét Romániában, Kolozsváron, Erdélyben?Arra gondolok itt, hogy mennyire pontosak az ezzel kap-csolatos ismeretek, terápiai módszerként mennyire elfo-gadott, mennyire képes a szakma kielégíteni a meglevõigényeket stb.4. Mennyire érzi/érzed úgy, hogy a self help jellegû, al-kalmazott pszichológia tárgyú köteteknek lehet gyógyítóhatásuk?5. A szakmai titok megsértése nélkül elmesélne/elmesél-nél-e a Korunk olvasóinak egy tipikusnak, izgalmasnak te-kinthetõ esetet a saját praxisából/saját praxisodból?6. Milyen irányokba fejlõdhetne Ön szerint/szerinted apszichoterápia?

Plesek Zoltán Ákos

Laura Budiu

1. A formális meghatározásoktól eltekintve úgylátom, hogy mindannyian célcsoport vagyunk(még mi, terapeuták is, nehéz perceinkben), merta pszichoterápia az életminõség feljavításának le-hetõsége a gondolatainkra, érzéseinkre és viselke-désünkre való reflexió és hatás által, illetve újgondolkodás-, érzékelés- és viselkedésmódok ki-dolgozása által. Nem kell „betegnek” lenned, vala-milyen „gonddal küszködnöd” ahhoz, hogy terápi-át végezz. Már csupán az is elég, hogy jobban megakarod ismerni önmagad, jobban akarsz örülni34

2011/9

Óriási sebességgel történnek körülöttünk adolgok, óriási teljesítményt várnak eltõlünk, emiatt növekszik a szorongásiszint. A szorongás tehetetlenségérzéstszül, ami szomorúsághoz, reménytelenséghez vezet.

A CÉLCSOPORT MINDEN OLYAN SZEMÉLY, AKI LÉLEGZIKAnkét kolozsvári pszichoterapeuták részvételével

magadnak, másoknak, mindannak, amit az élet nyújtani képes. Ezt nevezzük „pre-venciónak”, hiszen megerõsít, segít azoknak a helyzeteknek az elviselésében, me-lyek pszichikailag sérülékennyé tesznek. Leszûkítve, a pszichoterápia azokhoz aszemélyekhez szól, akik olyan nehézségekkel küzdenek, melyek jellemvonásaik és asajátos élethelyzetek közötti összefüggésekbõl adódnak, s akiknek változásra vanszükségük a továbblépéshez. Ide a családot is beleértem.

2. A módszerek elképesztõen változatosak az egyes pszichoterápiai iskolák függvé-nyében. A magam részérõl én a pszichodrámát gyakorlom, mely az experienciális pszi-choterápiák közé sorolható, s ún. aktív módszerekkel dolgozik – nem szûk értelembenvett verbálisokkal. A terápiás beszélgetéshez és elemzéshez képest ennek a módszer-nek megvan az az elõnye, hogy a kliens a terápia színpadán való rekonstrukció általismételten átélheti az élethelyzeteket (vagy kísérletezhet olyan helyzetekkel, melyekbe fognak következni, és nyugtalanságot, félelmet, zavart keltenek). Mindez egyénileg,családdal vagy csoportban végezhetõ el, mindegyik variánsnak megvannak az elõnyeiés elõírásai. Bizonyos személyek kínosan érezhetik magukat, ha adott problémákról„idegenek” elõtt kell beszélniük, más esetben viszont szeretnek hasznot húzni másszemélyek jelenlétébõl. A pszichodráma módszere megengedi, hogy közvetlenül meg-tapasztald a másik személy nézõpontját, belehelyezkedhetsz az õ szerepébe, s mindeznagyon hasznos lehet a konfliktusmegoldásban, a környezetünkben élõkkel való kap-csolataink gazdagításában, viszonyaink fejlesztésében.

3. Egy szóval: egyenlõtlen. A felvilágosítás és elfogadás szintjén sok tennivalóakad még, leggyakrabban a pszichoterápia egyenlõ patológia elképzeléssel találko-zom, aki terapeutához jár, azt õrültnek tekintik, s leggyakrabban összekeverik a te-rapeutát a pszichiáterrel. Lassan azonban nõ azoknak a száma, akik a pszichoterápi-át pozitív emberi viszonyként érzékelik, melyben alakulni és fejlõdni tudsz. Ami azigényeknek való megfelelést illeti, leginkább az anyagiak akadályoznak, a pszichote-rápia még mindig nem tartozik az egészségbiztosító által térített szolgáltatások közé,bár sok esetben az egészségi állapot megõrzésére vagy visszanyerésére vonatkozik,és sok tanulmány bizonyítja, hogy az egészségügyi szolgáltatásokkal összekapcsolvaa költségek csökkentéséhez és nagyobb munkahelyi hatékonysághoz vezet.

4. A jó könyvek ezen a területen a szakkönyvek „barátságos” fordításai. Én isolvasok néha ilyesmit, kikapcsol. Hatékonyságukat elsõsorban a dialógus-benyo-másnak köszönhetik, hiszen közvetlenül fordulnak az olvasóhoz, és a terápiai kap-csolat is erre alapoz. A hatékonyság nyilván azon mérhetõ le, az olvasó mennyireképes arra, hogy a saját személyére vonatkozóan releváns tanulságokat levonja,megvalósítsa a szöveg és a megélt tapasztalatok közötti jövést-menést. Nem hi-szem viszont, hogy önmagukban a megismerés és a gyógyítás eszközei lehetnek, sazt sem, hogy helyettesíthetik azt az utat, melyet magad és mások felé a terapeu-tával együtt jársz be.

5. A „közösen bejárt út” gondolatához kapcsolódva itt azt az utat mesélném el,melyet egy húszéves fiatal lánnyal jártunk be nem olyan rég. A lány néhány éve je-lentõs traumát élt át, mely fizikai erõszakkal állt összefüggésben. Súlyos pszichésösszeomláson esett át, melynek következményeként be kellett utalni, egyszer köz-vetlenül az erõszaktétel után, késõbb bizonyos viszonyok felbomlásának kontextu-sában. Amikor dolgozni kezdtünk, annyira a gyógyszerek hatása alatt állt, hogynem volt képes vigyázni magára a legegyszerûbb tevékenységek elvégzésekor, s ezcsökkentette kudarcérzését s az attól való félelmét, hogy nem fog helyrejönni. Há-rom hét volt hátra az érettségiig, s mutatta nekem, hogy „nem tudom a kezembentartani a ceruzát”. A család egy jelen levõ, de visszafogott apából, egy túlságosanvédelmezõ magatartást tanúsító anyából, egy nagyobb lánytestvérbõl és egy kisebbfiútestvérbõl állt, a nagyobb lány már nem lakott a családdal, a kisfiúnak szintén

35

2011/9

pszichés problémái voltak – õ is fizikai agresszióból származó traumán esett át. Azönbizalom erõsítésén kezdtünk dolgozni, a hétköznapi tevékenységekhez valóvisszaszokással kezdtük. Igen hamar világossá vált, hogy családi segítségre vanszükség, egy olyan „tanúra”, aki látja a próbálkozásokat, az adott pillanatban biztat-ni képes õt, s másoknak beszámol a sikerrõl. Találkozásainkon részt kezdett venniaz anya is, s ez ihletett választásnak bizonyult, hiszen ezáltal közvetlenül csökken-teni lehetett az anya védelmezõ stratégiáit, és serkenteni lehetett az anya és lányaközötti konstruktív konfrontációt. Interaktív módon, a szerepek spontán cseréje ál-tal közösen tettük meg a félelmek meghaladásának, a társadalmi nyitás és új kap-csolatok kialakításának útját.

Ma, valamivel több mint egy év után, van munkahelye, ahol megbecsülik, elége-dettnek érzi magát, s van egy párkapcsolata, melyben legyõzte a nehézségeit. A test-vére példaképének látja, s õ maga is elkezdett függetlenebb lenni. Az anya, a gyere-kek melletti „mankó” és „védelmezõ” szerep elvesztésének nehéz periódusa után aférjével való párkapcsolatát építi újra. Az egyik személy egyensúlyvesztése minde-nik családtag egyensúlyának jobbá tételéhez vezetett.

Silviu Gherman

1. A célcsoport valójában minden olyan személy, aki lélegzik. A pszichoterápiapedig konkrét megoldásokat ad konkrét problémákra – azzal a megkötéssel, hogybármennyire konkrét lenne adott megoldás, vannak tudományosan elfogadott vagyéppen el nem fogadott paradigmák, s olykor ez utóbbiak is használatba kerülnek. Va-lójában csak a tudományosan elfogadott és el nem fogadott paradigmák között ten-nék különbséget.

2. A pszichoterápia a gondolati részével foglalkozik annak, ami az életünkre irá-nyuló perspektívánkat strukturálja, és aminek természetesen szomatikus, affektív,kognitív következményei vannak. A gyakorlatban tehát azzal dolgozunk, hogy mi-képpen látja a kliens a világot. Vannak többé vagy kevésbé hasznos kognitív sémá-ink, mi arra törekszünk, hogy az irracionális vagy diszfunkcionális sémák hatásátcsökkentsük, illetve idõvel adaptívakkal és funkcionálisakkal helyettesítsük ezeket.Vagyis az egyén életminõségét javítjuk azáltal, hogy csökkentjük a tünetek gyakori-ságát és intenzitását, majd idõvel teljes kizárásukkal próbálkozunk.

3. Több szinten lehetne válaszolni erre a kérdésre. Most az a legkézenfekvõbb, haarról beszélek, mekkora igény van az óvodákban, iskolákban, egyetemeken pszicho-terápiával és tanácsadással foglalkozó szakemberekre. Létezõ csoportról van szó,számolnunk kell azonban a rendszer hátrányaival, hiszen egy hatszáz-nyolcszáz fõsiskolában egyetlen terapeuta van, utópia lenne azt képzelni, hogy õ egyedül el tud-ja látni az adott intézmény igényeit. A hátrányos része az lenne – s ebben a saját fe-lelõsségünket is látom –, hogy nem foglalkozunk eleget a terjesztéssel, az ez irányúneveléssel. Az emberek (és itt az értelmiségiekre gondolok, vagyis azokra, akiknekdiplomájuk van valamilyen területen) nem tesznek különbséget a pszichológus, a te-rapeuta és a pszichiáter között, s a médiamegjelenítés is sokat árt, hiszen a negyve-nes, ötvenes évektõl kezdve ha a filmekben feltûnik egy terapeuta a színen, leggyak-rabban a pszichoanalízis területérõl érkezik. Ez a tapasztalat félrevezetõ. Leggyak-rabban az emberek arra hivatkoznak, hogy nem megyek terapeutához, mert elsõsor-ban nem vagyok õrült (a megbélyegzéstõl való félelem), másodsorban pedig kényel-metlenül érezném magam. Lefektet az illetõ az ágyra, aztán mesélhetem neki, mit ál-modtam. Sok beavatkozásra lenne még szükség ezen a területen. Vannak bizonyosszabályok, vannak normák és törvények, de vagy nem tudjuk életbe léptetni ezeket,vagy egyszerûen rosszul járunk el. Annak ellenére alulinformált a társadalom, hogy36

2011/9

nagyon sok ezzel kapcsolatos kiadvány jelenik meg. A Trei kiadó sorozatára gondo-lok, ahol több tudományos paradigma területérõl közölnek kiadványokat, például akognitív viselkedésterápia körébõl – ezek self help jellegû kötetek, melyek segíteneka tájékozódásban. Itt újra a rendszer hiányosságaiba ütközünk: amíg ötven lejbe ke-rül egy ilyen kiadvány, nem biztos, hogy meg tudom engedni magamnak, mert egyébprioritásaim vannak. A kolozsvári NCN tévéadón mûsora is volt az egyik kolléga-nõmnek, ahol a pszichoterápiai gyakorlatról beszélt, ez azonban viszonylag kis kö-zönséghez jutott el. Annak ellenére, hogy létezik a Colegiul psihologilor (Pszicholó-gusok Kollégiuma), lenne még néhány megoldásra váró helyzet. Senkit nem hibáz-tatnék, csak megállapítanék néhány dolgot. Vannak olyan kollégák, akik csak állam-vizsgával gyakorolják a praxist, mert a rendszer korábban ezt még megengedte. Hét-végi tanfolyamokon képezték tovább magukat, ha egyáltalán sor került erre. Veszé-lyesnek érzem a dolgot, mert egy hétvége alatt összeszedett tudás nem elég ahhoz,hogy emberekkel dolgozzunk. Ezen a területen nincsenek a szakma rossz gyakorlá-sát illetõ perek. A másik a közönség nevelésével függ össze. Ahogyan az étkezés te-rületén például annyiféle kampány serkentette az egészséges étkezésre való odafi-gyelést (ezek között igen üdvözlendõnek tartom, hogy az iskolákból kizárták a gyors-éttermeket), ezen a területen is kezdeményezni kellene valami hasonló, az egész or-szágra kiterjedõ kampányt. Hiszen vannak meglett emberek, akik tagadják, hogypszichológushoz járnak, mert félnek a megbélyegzéstõl.

4. Õrizkednék a gyógyító szó használatától. A kifejezést azért érzem veszélyes-nek, mert azokra a folyóiratokra emlékeztet, melyek alternatív, paranormális gyógy-módokat javasolnak, melyek nem egyértelmûen elvetendõk, csak éppen keveset tu-dunk róluk. Ami viszont a tünetek visszaszorulását illeti, azt hiszem, hogy sokat se-gítenek. Itt egy példát emelnék ki, dr. Albert Ellis Ghid pentru o viaþã raþionalã (Út-mutató a racionális élethez, Ed. Trei, Buc., 2007) címû könyvét, melyben röviden be-mutatja a rendszer mûködését, illetve praxisa néhány esetét. Azt hiszem, hogy egyilyen könyv például sokat segít, mert a kliens elkezdi érteni a helyzetét, elkezdõdika konceptualizálás fázisa, látod, hogy nem vagy egyedül a kérdéssel, hogy mások isküszködnek hasonló gondokkal, s ami még fontosabb, hogy van megoldás olyanproblémákra, melyekkel évek óta küzdesz. Nyilván sok esetben attól is függ, hogyanírják meg, de a legtöbbször a terápia kiegészítéseként vagy éppen elõkészítésekéntnagyon jól használhatók. Amiatt is, mert rengeteg ahhoz kapcsolódó mítosz van,hogy mi történik tulajdonképpen a terápia alatt. Ezek a könyvek sokat segítenek emítoszok eloszlatásában.

5. Emlékszem egy olyan kliensre, aki félt a sötétségtõl és az egyedülléttõl. Bármi-lyen megoldást javasoltam, elsõ körben nem látszott elfogadni, aztán azonban keve-sebb mint két hét alatt rájöttem, hogy javul a helyzet, s elkezdett terápiai szempont-ból helyes megoldásokat javasolni, melyek, minthogy tõle érkeztek, sokkal könnyeb-ben alkalmazhatónak bizonyultak. A leggyorsabb felépülés volt, gyakorlatilag háromhónapot tartott. Egy diszfunkcionális kognitív séma változott meg. Korábban, haegyedül kellett töltenie egy éjszakát, két-három napon keresztül befolyásolta a gon-dolat, ezután néhány percet kellett gondolkodnia a dolgon. Felfogta, hogy nem a leg-borzalmasabb dolog a világon, elvégezte az elvégzendõt, és sikerült a mindennapifeladatait ellátnia.

6. Szerintem a létezõ irányzatok (engem fõként a kognitív viselkedésterápiák, il-letve a tudatosításra összpontosítók érdekelnek) megfelelõ rugalmassággal rendel-keznek. Azok, akik ezeken a területeken dolgoznak, sok olyan kutatást végeznek,melyek az irányzatokat tökéletesítik. Nincsenek különösebben dogmatikus terüle-tek. Nyilván sok még az olyan szituáció, ahol további ismeretlen összetevõk vannak,például a személyiségzavarokkal kapcsolatosak, ahol a következményeket látjuk és

37

2011/9

próbálunk beavatkozási mechanizmusokat találni, de nem látjuk az okokat a magukösszetettségében. A másik terület a technológia és a praxis közötti összefüggésé. Pél-dául az FMRI (funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálat) alkalmazása. Tudjuk,hogy sok agyi terület aktivizálódik anélkül, hogy tudatában lennénk, létezik ez a ne-hezen elérhetõ és drága eszköz, melynek segítségével megfigyelhetõ, hogy mely agyiterületek aktivizálódnak. Remélem, hogy ez az eszköz elérhetõbbé válik számunkra.A másik általam kívánatosnak tartott összetevõ a pszichiáterek és a terapeuták, pszi-chológusok közötti szorosabb együttmûködés lenne. Hiszen kis konfliktusok van-nak, a pszichiáter folyamatosan azt próbálja bizonyítani, hogy a pszichológus csakúgy tesz, mintha értené, mit csinál, miközben nem. A pszichiáter folyamatosan arrahivatkozik, hogy mennyit tanult, miközben bizonyos kérdésekben nem láthat tisz-tán. Mint ahogyan a pszichoterapeuta is nehéz helyzetben van akkor, ha tudja,gyógyszert kellene felírnia, de ez nem áll módjában. Ezekben az esetekben csak aszoros együttmûködés segíthet.

Mattis Teutsch László

1. Szerintem a pszichoterápia mindenkihez szól, aki lelki harmóniát szeretne, akilelki békére törekszik. Mindannyian szorongunk – általában ebbõl a gondolatból in-dulok ki. Óriási sebességgel történnek körülöttünk a dolgok, óriási teljesítményt vár-nak el tõlünk, emiatt növekszik a szorongási szint. A szorongás tehetetlenségérzéstszül, ami szomorúsághoz, reménytelenséghez vezet. Annak ellenére, hogy a szoron-gást különbözõképpen éljük meg, nagyon fontos, hogy képesek legyünk ezeket az ér-zéseket csökkenteni és felerõsíteni a pozitív érzéseket, azokat, melyek hatékonyab-bakká, boldogabbakká, nyugodtabbakká tesznek. Emiatt tartom fontosnak a pszicho-terápiát. Elsõsorban azért, mert tudományosan igazolt módszereken és technikákonnyugszik, illetve a módszerek hatékonysága szintén tudományosan igazolt. A terápi-ának személyiségfejlesztõ szerepe is van, nemcsak a szorongás vagy a probléma ér-zékelésének pillanataiban alkalmazható, a mentális egészség megõrzése szempontjá-ból is fontos.

2. A terapeuta az emberi lélekkel dolgozik. Az emberi lelket különféle eszközök-kel közelítheti meg. A legfontosabb eszköz a beszéd. Ezenkívül vannak más eszkö-zök is: zene, tánc, rajz stb. Ezek a problémafeltárás eszközei: milyen érzések, emóci-ók alkotják a problémát a kliens számára, hogyan, milyen kontextusban kapcsolód-nak össze ezek. A terapeuta segítségével a kliens egy önismereti folyamatot jár be,azonosítja a problémái okát. Ebbõl a szempontból kiemelten fontos a kliens és a te-rapeuta közötti kapcsolat. A terapeutának empatikusnak kell lennie, elfogadó atti-tûddel kell rendelkeznie, mert a kliens csak ebben az esetben képes elmondani, fel-tárni problémáit, melyeket a mindennapokban nem mesélne el. A feltárási és önis-mereti fázis egy térkép a kliens kezében, melynek segítségével sokkal jobban átlátjagondjait, s azt is, hogy mit kell tennie a megoldás érdekében. A probléma érzékelé-se közel visz a megoldáshoz is. A terapeutával együtt felvázolják ezt a térképet, éselkezdik kidolgozni a megoldás lépéseit. Mire kell figyelnie a terapeutának? A leg-fontosabb az, hogy ne ártson a kliensnek, viselkedjék elfogadóan, ne erõltesse a rit-must, s olyan tudattartalmakat ne hozzon a felszínre, melyek túl korai felbukkaná-sukkal problémát okozhatnak. Depressziósok esetében önértékelési zavarokhoz ve-zethet bizonyos tudattartalmak felbukkanása. A másik tiszteletben tartandó összete-võ a terápiás keretbõl való ki nem lépés. Itt mégiscsak egy szerzõdéses viszonyrólvan szó, a kitûzött célokhoz kell tartani magunkat, a kapcsolatnak szakmai kapcso-latnak kell maradnia, hiszen a kapcsolat személyessé válásának legtöbbször a klienslátja kárát. A következõ kérdés pedig a szakmai titoké, a kliensrõl személyes adato-38

2011/9

kat nem adunk ki, semmi olyat nem mondunk el, mely õt azonosíthatóvá tenné. Ar-ra is vigyázni kell, hogy terapeutaként a személyes problémáinkat ne vigyük bele akezelési szituációba, ezt pedig csakis önismerettel lehet ellenõrzés alatt tartani.

3. Az elsõ gond azzal van, hogy még mindig nem eléggé ismert a jelenség, mégmindig nagyon sok tévhit van jelen a pszichoterápiával kapcsolatban. Az elsõ azlenne, hogy aki pszichoterápiára jár, az õrült, valami rendkívül súlyos problémájavan. Ez pedig nem így van. Az õrület a pszichózis, az a helyzet, amikor a gondola-tok logikai összefüggése esik szét. Ez egy nagyon súlyos diagnózis, mely nagyon rit-ka a pszichoterápián belül. Bármilyen szorongásos betegséggel lehet pszichoterápi-ára jelentkezni, szomorúsággal, életvezetési problémákkal, párkapcsolati gondok-kal, ezek pedig nem jelentenek mentális zavart. Az elhanyagolás azonban mentáliszavarok kialakulását is elõidézheti. Beugrik itt nekem a férfiak elõítélete a jelenség-gel kapcsolatban, zömmel még mindig nõk járnak terápiára. A férfiakat ugyanis ar-ra nevelik, hogy elfojtsák problémáikat, ne fejezzék ki õket, s az óriási belsõ feszült-ségek megoldása legtöbbször az, hogy az alkoholhoz fordulnak. A másik hiányos-ság, hogy az emberek nem ismerik a terápiás kezelések hatékonyságát és szükséges-ségét. Az Egyesült Államokban több millió dollárt vesztenek depressziós természe-tû zavarok miatt. A depressziós személyek hatékonysága csökken, s ez pénzbeliveszteségekhez vezet. Hatékonysági vizsgálatokat végeztek ezen a területen, és te-rápiát alkalmaznak a gondok kiküszöbölésére. Nálunk ennek a felismerése mégnem történt meg.

4. Véleményem szerint ezek a könyvek túl egyszerû válaszokat adnak túl bonyo-lult kérdésekre. A tökéletes boldogságot, a problémák teljes megoldását ígérik, s ezazért ritkán történik meg. Az, aki egy ilyen könyvet elolvas, s problémái megoldásá-ban nem jár sikerrel, sokkal inkább mélypontra jut. Hiszen egy könyv sohasem lehetszemélyre szabott, s nem lehet hatásos mindenki számára. Különbözõek vagyunk,különbözõek a problémáink, s ha néhány mondatot elsajátítunk, néhány technikátmegtanulunk alkalmazni, még nem jelent választ a kérdéseinkre. Hiányzik a szemé-lyes terápiás kapcsolat is, mely rengeteg lehetõséget rejt magában. A szakképzettszemély sokkal több problémát érzékel, s jobban látja a megoldásokat. A terápiás ke-zelésben javítjuk a szociális kompetenciáinkat is. Vannak jó könyvek is, azok, ame-lyeket komoly szakemberek írtak. Ezekben nem csodálatos megoldásokat ajánlanak,hanem együtt gondolkodásra, közös problémamegoldásra serkentenek. Ezek a köny-vek abból indulnak ki, hogy az életben szorongás és szenvedés van, azt kell megta-nulni, hogy ezt hogyan tudjuk elfogadni, hogyan tudunk ezzel együtt élni.

5. A munkahelyemen egyszer azzal fogadtak, hogy valakivel nagy gond van, mertigen furcsán viselkedik. Az egyik beteg le volt térdelve, hangosan imádkozott, majdfelugrott, elkezdett kiabálni, képzeletbeli lényekkel beszélgetett, idõnként sikolto-zott, majd sírni kezdett, a földön fetrengett. A furcsa az volt, hogy amikor elkezdtemhozzá beszélni, egyáltalán nem reagált. Ott álltam egy ideig, és gondolkodtam, hogymit tegyek. Megpróbáltam belépni az õ világába, arról kezdtünk el beszélni, hogymit lát, mit hall. Hangokat hallott, melyek utasították õt. Ahogyan elkezdtem meg-próbálni megérteni, beszélni kezdett. Elmesélte, hogy a hangok honnan jönnek. A lé-nyeges a kommunikációs viszony kialakítása volt. Ahogyan elkezdtem megérteni,képes volt beszélni az érzéseirõl, arról, hogy az zavarja, hogy õt senki nem érti meg,a környezetében élõk eltávolodnak tõle, mert nem hisznek neki. Ahogyan a gyógy-szerekrõl kezdtünk el beszélni, kiderült, hogy a neki felírt kezelésben olyan számúcseppet írtak fel, mellyel õ mágikus rosszat asszociált. Beszélgetés közben sikerültegy olyan számot találni, melyet el tudott fogadni. Megegyeztünk a kezelésben, s kéthónap múlva sokkal jobban volt, aztán helyrejött, s munkát is vállalt. Számomra alegnagyobb tanulság az empátia, a szeretet jelentõsége volt.

39

2011/9

6. Itt Romániában legfõképpen az informálás lenne a fontos, a pszichológiai kul-túra kialakítása. Mit jelent a pszichoterápia, miért jó, kinek jó, mennyire hatékony?Ha ezeknek az információknak többen lennének birtokában, többen vennék igénybeaz ilyen jellegû szolgáltatásokat. A másik pedig, hogy a szakemberek listájáról, apszichológusok kollégiumának listájáról válasszanak olyan személyeket, akiknekmegvan a végzettségük és a felkészültségük. A terapeuta felkészültsége a hatékony-ság kulcsa, s ez vezet a kliens elégedettségéhez.

Adelina Mureºan

1. Képzettségem szerint pszichoterapeuta és kognitív viselkedésterapeuta vagyok. Apszichoterápia olyan személyekhez szól, akik olyan gondokkal küzdenek, mint a de-presszió, a szorongás, evészavarok, skizofrénia, bipoláris zavar, személyiségzavar és atöbbi. A kognitív viselkedésterápia alapja az a gondolat, hogy magatartásunkat és ér-zelmeinket adott helyzetben tanúsított gondolataink idézik elõ, vagyis nem a helyzet,nem az események vagy a többiek idéznek elõ bennünk bizonyos állapotokat, hanemaz adott helyzetrõl való gondolkodásunk. Elõnye pedig az, hogy meg tudjuk változtat-ni az érzelmi hozzáállást, miközben a környezetet nem tudjuk megváltoztatni. A pszi-choterápián a kliens megérti, hogy miért jelentek meg a problémák, hogyan maradnakfenn, és mit tehet azért, hogy csökkentse/kizárja azokat, valamint megtanulja azonosí-tani, megkérdõjelezni és helyettesíteni azokat a gondolatokat, melyek negatív érzelmiattitûdökhöz vagy bizonyos dezadaptatív viselkedésmódokhoz vezetnek, illetve azo-nosítani és helyettesíteni képes dezadaptatív viselkedési mintákat.

2. A kognitív viselkedésterápia az irracionális kogníciók és az azokból származódezadaptatív magatartásmódok azonosításán és megváltoztatásán alapszik. A kogni-tív viselkedésterápia módszereinek részletes leírása igen hosszadalmas lenne, ígycsak néhány kulcsfogalmat említenék meg. A kognitív viselkedésterápia, ahogyan aneve is mutatja, kétféle módszert, a kognitív és a viselkedésterápiás módszert ötvö-zi. A kognitív módszereket és technikákat arra használjuk, hogy azonosítsuk és újra-szervezzük az irracionális gondolatokat, ennek érdekében a következõ módszerek al-kalmazhatók: a tapasztalatok önálló monitorizálása és strukturálása, a szókratészikérdezés módszere – ismételt kérdések által az irracionális gondolat azonosítását kí-séreljük meg a pszichoterapeuta vezetése segítségével. Az irracionális gondolatok új-rastrukturálására pedig a kognitív újrastrukturálás technikáit használjuk fel, melyekazt feltételezik, hogy elemzem a bizonyítékokat, egy bizonyos gondolat elõnyeit éshátrányait, azonosítom a kognitív torzításokat, racionális alternatívákat dolgozok ki.A viselkedési módszerek és technikák közül bizonyos dezadaptatív viselkedésekmegjelenésének csökkentését és kizárását, illetve bizonyos adaptatív magatartásokkialakítását említeném: tevékenységek tervezése – a depresszív személyiségeknél,szorongást elõidézõ élethelyzeteknek való kitettség, az önvédelmi válaszok kiküszö-bölése, relaxációs technikák, légzéstechnikák.

A kognitív viselkedésterápia általános módszerei között a legjelentõsebbek a kö-vetkezõk: a kollaboratív empirizmus – a kliens és a terapeuta közötti együttmûködésa negatív érzelmi állapotokat elõidézõ gondolatok vagy torzítások azonosítása éselemzése céljából, problémák megoldása – strukturális megközelítés alkalmazásaspeciálisan meghatározott problémák esetében, pszichonevelés – a találkozásokon ésa könyvterápia által – és otthoni feladatok.

A pszichoterápia sikere nagyrészt abban áll, hogy a klienst aktívan be tudja von-ni. Úgy érzem, hogy a terapeutának nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy azegyüttmûködési viszony kialakítása révén a kliens erõteljesen implikálva érezze ma-gát a terápiás folyamat során.40

2011/9

3. A pszichoterápia és a pszichológiai tanácsadás lassan a pszichopatológiai ke-zelés, illetve a pszichikai problémák megoldásának és a személyiségfejlesztésnek ál-talánosan elfogadott eszközei lesznek. Kolozsváron igen komoly pszichológiai éspszichoterápiai iskola van, mely növeli a hitelességünket. Személyes tapasztalataim,ismeretségi köröm tapasztalatai, illetve ezen szolgáltatások médiabeli reklámozásaazt bizonyítja, hogy a közönség szembesülése ezekkel a szolgáltatásokkal az attitû-dök megváltozásához vezet, illetve bizonyos nehéz helyzetek egyszerûbb kezelésé-hez. Megfigyeltem, hogy a klinikai vagy egyéb, klinikainak még nem nevezhetõproblémákkal küszködõ személyek igen nyitottak arra, hogy az Estuar Alapítványingyenes szolgáltatásait igénybe vegyék – ez az alapítvány a mentális egészség terü-letén fejti ki tevékenységét. Az, hogy a pszichológiai tanácsadás és a pszichoterápiaolyan személyek számára is hozzáférhetõ, akik egyéb körülmények között nem len-nének képesek megengedni maguknak, növeli a pszichoterápia iránti bizalmat. Azthiszem, hogy az e szolgáltatások iránti igényt nagyban befolyásolja a szolgáltatásokmagas ára, s ennek bizonyítéka, hogy az alapítványnál nyújtott ingyenes pszicholó-giai tanácsadás és pszichoterápia iránt igen nagy az érdeklõdés.

4. E könyvek hatékonysága kapcsán a válasz kettõs: igen és nem. A könyvtõl, akérdéses problémától és a várt hatásoktól függ a válasz. Azt hiszem, hogy bizonyosspecifikus problémákat tárgyaló könyvek (szorongás, depresszió) hasznosak lehet-nek olyan személyek esetében, akiknél kismértékben állnak fenn ezek a tünetek,nem képesek viszont meggyógyítani egy valóban szorongással és depresszióval küz-dõ beteget. Az önfejlesztéssel kapcsolatos könyvek nagy része a kapcsolatok jelentõ-ségét emeli ki, melyrõl a legtöbb kutatás azt mutatja ki, hogy valóban köze van a jóközérzethez, nagyon sok olyan tanácsot is forgalmaznak azonban, melyek inkább bi-zonyos mítoszokhoz, többek által osztott gondolatokhoz kapcsolódnak, de nem tu-dományosan megalapozottak. Ugyanakkor tekintettel kell lennünk arra, hogy akönyveket olvasó személyek nagy része nem alkalmazza a kezelést, a könyv hatásainkább pillanatnyi, elképzeljük, milyen lenne az életünk, ha a tanácsok szerint él-nénk, de e tanácsokat a gyakorlatba legtöbbször nem tudjuk magunktól átvinni.

5. Egy kognitív viselkedésterápiás módszerrel feldolgozott esetet mesélnék el.Egészségügyi problémák következtében egy fiatal nõ kidolgozta magában azt a meg-gyõzõdést, hogy egyedül képtelen helytállni az életben, s ezért irtózással töltötte elaz a gondolat, hogy a szülei vagy a férje egyszer meghalhatnak. Ezek miatt a gondo-latok miatt pánikrohamai voltak, vagy erõs szorongást élt át olyankor, amikor azt hit-te, hogy a szülei vagy a férje veszélyben vannak, például a férje késett, orvoshozment, a szülei nem vették fel a telefont, hiszen katasztrofálisnak érezte a helyzetet,azt hitte, nagy az esélye annak, hogy valami rossz történik, eltúlozta az eseményekhorderejét. Ezt az érzést munkába feledkezéssel, illetve az egyedül maradás pillana-tainak elkerülésével igyekezett kezelni. Az elsõ lépés a nehéz helyzetek részletezõkiértékelése, a problémák és szimptómák történetének feltárása volt. Késõbb jutot-tunk el a probléma konceptualizálásához, melyben a kliensnek elmagyaráztam, hogymiért jelentek meg az adott problémák, mi tartotta õket életben, s mit tehetünk azért,hogy megszabaduljunk tõlük. A legtöbb esetben igen fontos szerepe van a kliens ne-velésének, meg kell értenie problémáit és a terápiás kezelés egyes lépéseit. A kliens-nek bemutatjuk az ABC modellt, mely segítségére van tapasztalatai strukturálásá-ban: A (kiváltó helyzet/Activating Event) – a diszfunkcionális negatív érzelmi atti-tûddel társuló szituáció, B (gondolatok/Beliefs) – irracionális gondolatok, abszoluti-záló kell, „mindenképpen az fog történni hogy...”, katasztrofizálás, „borzalmas,ha...”, a frusztrációval szembeni csökkenõ ellenállása, „nem tudom elviselni, ha...”,a helyzet globális értékelése, önleértékelés, mások általi megvetettség érzése, „az,hogy nem sikerült egyedül maradnom ezen a hétvégén, azt jelenti, hogy nem tudom

41

2011/9

feltalálni magam”, C (következmények/Consequences) – a gondolat emocionális, vi-selkedésbeli és fiziológiai következményei. A kliens a modellnek megfelelõen mo-nitorizálja tapasztalatait, és olyan lehetõségeket dolgoz ki, melyekkel képes ellenáll-ni irracionális gondolatainak, és racionális alternatívákkal tud megfelelni ezeknek.Íme egy monitorizálási példa:

A – a férj késik, és nem válaszol a telefonhívásra;B – ha a férj nem válaszol a telefonhívásra, azt jelenti, hogy valami baja lett, ami

borzalmas lenne, mert egyedül nem tudom feltalálni magam;C – emocionális – magas szorongási szint, pánikroham;viselkedésbeli – elkerüli az egyedüllétet, gyakran hívja a férjét;fiziológiai – izzadás, erõs szívdobogás, feszült izomzat, csomó a torkában.A viselkedésbeli következmény meggyõzi arról, hogy kerülnie kell az adott hely-

zetet. Több viselkedésterápiás – a szorongással asszociált helyzeteknek való kitett-ség, az újramegerõsítési magatartások elkerülése, relaxációs technikák – és kognitívterápiás módszert használtunk fel – a gondolatok monitorizációja, a bizonyítékokvizsgálata, bizonyos gondolkodásmód elõnyeinek és hátrányainak elemzése, racio-nális alternatívák azonosítása és kartonlapok felhasználása, melyeken racionálismegoldások voltak. A pszichoterápia végére a kliens képessé vált arra, hogy a hely-zetre adott emocionális válaszát a valósághoz igazítsa, s elemezze az ezzel kapcsola-tos gondolatait és bizonyítékait, megtanulta megfigyelni fiziológiai reakcióit, a szo-rongásos helyzeteket, pontosan értékelte õket, relaxációs technikákat alkalmazott,korábban elkerült helyzeteknek tette ki magát, s az addig uralhatatlannak érzetthelyzetekre racionális megoldásmódokat dolgozott ki.

A román nyelvû interjúk fordítása és egyeztetése Keszeg Anna munkája

42

2011/9

Viharra vágyom, tomboljon vadul,cserepeket sodorjon a földre,fákat taroljon le haragjában,ablakok csörömpöljenek, mint a lelkeke világvégi órán, ahol nincs szerelem.

Magányra vágyom, sziget a víz közepén,elõtte víz és utána víz ésmindenütt víz egy lepusztult földrész körül.

Nyers boldogságra, vad reménytelenségre,vulkánokra, mind egyszerre törjenek ki,perzselõ lávára és szállongó parázsra,ne higgyem el, hogy nincs más sehol –hamu mindenfelé.

43

2011/9

DEMÉNY PÉTER

Hamu

Bukta Imre, olaj, vászon, 2004

Könnyek helyett valami nyúlós anyagfolyt végig az arcán,mint az enyv, alig tudom kivenni a háttérben a falu hanyagmozdulatokkal felkent házait.

Õ meg talán vissza se fordul már,megjegyzett mindent, többé nem kell látniaahhoz, hogy mindannyiunknáltisztább képe legyen a megvetésrõl.

Hogy egyszerre tûnjön el az egész, arra hiába is várna,semmi sem lendít errõl a pontról tovább,csak a hétköznapok lassú perisztaltikája.Beállítom háttérképnek.

A csontkápolnaEz a sok nyirkos rongy az emlékezet lazaszárítókötelén összecsúszva,és megszégyenüléseink szétválogathatatlan halmazalegalul. De nem mentegetõzöm.

Ugyanúgy tartottam kezeimbena fényképezõt, mint bárki más,és akkor sem mondtam, hogy gyere innen,mikor az idegenvezetõ végre elhallgatott.

Nem gondoltam a negyvenezer ember közül egyre sem, akiknek a csontjaitFrantišek Rint gondos ornamentika alapján rendezte el.Addigra már porig alázott giccsességével puszta létem.

44

2011/9 KRUSOVSZKY DÉNES

Fiú sebesült macskával

– 2010-ben oknyomozó blogot indított, amely ahttp://www.fekete-feher.info címen érhetõ el. Azótaez a blog felkeltette a napisajtó és az internetes hír-portálok figyelmét is, olykor tudtommal a százezresnézettség közelébe jutott egy-egy blogbejegyzés. Mivolt az elképzelése ezzel a bloggal a megindításpillanatában, és mi az, amit, úgy érzi, sikerültmegvalósítania általa?

– A Fekete-Fehér helyi közéleti (én)blognak in-dult, mert bár nem élek 2002 óta Székelyudvar-helyen, de próbálom követni a város mindennap-jait. Egyértelmû volt, ha nem is írásban rögzített,de hallgatólagos kiegyezés történt a helyi médiátellenõrzõ érdekcsoportok között arról, hogy a zû-rös ügyeket nem a nyilvánosság, hanem fû alattintézik/kezelik. Ezért aztán eltûntek a nyilvánosviták, boldog közönybe süllyedt a helyi média ér-deklõdése és témaérzékenysége, holott a háttérbenott vannak a problémák, például a korrupció vagyaz alvilág kérdése.

A korrupciógyanús ügyek még csak-csak nap-világot látnak, mert az egymásnak feszülõ érdek-csoportok csatasorba állítják saját médiájukategyik vagy másik oldal leleplezésére, de az alvi-lággal senkinek sem volt érdeke foglalkozni. Az ál-dozatok vagy sértettek ugyanis egyszerû emberek,olyanok, akik nincsenek a húsos fazék közelében,sõt a közösség perifériájára szorultak, érdekérvé-nyesítés szempontjából hátrányos helyzetûek. Bi-zonyossá ez akkor vált számomra, amikor egy ár-tatlannak tûnõ blogszavazás miatt néhány alvilágifigura saját mobiltelefonjáról fenyegetett meg. Ahelyi média a fenyegetés tényérõl sem mert beszá-

2011/9

...fokozatosan kristályosodott ki, miként lehet bûnmegelõzés szempontjából is szerepe, netán visszatartó ereje egynyilvános archívumnak,ahol nevet, arcot kaphatnak mindazok,akik a közösség úgymond sötét oldaláturalták eleddig névtelenül és arctalanul...

SZÕKE LÁSZLÓ

A CIVIL ÚJSÁGÍRÁS A FÉLELEM ELLENKérdezett Balázs Imre József

molni, legfeljebb az Indexen vagy a Duna TV-ben megjelent tudósításokból közölt tá-volságtartó kivonatokat.

Elsõdleges célom az volt, hogy az alvilág témája közbeszéd tárgya legyen, a blogheti tíz-tizenötezer egyedi székelyföldi látogatója pedig arra utal, hogy a kérdés igen-csak foglalkoztatja a közvéleményt. Maga a forma véletlen, a blog személyes érintett-ség okán alakult fórumává az alvilággal kapcsolatos témáknak, fokozatosan kristá-lyosodott ki, miként lehet bûnmegelõzés szempontjából is szerepe, netán visszatar-tó ereje egy nyilvános archívumnak, ahol nevet, arcot kaphatnak mindazok, akik aközösség úgymond sötét oldalát uralták eleddig névtelenül és arctalanul, tehetõs kis-királyaiként az éjszakának.

– Ön hivatásos újságíró. Milyen típusú szakmai követelményeknek kell megfelel-nie egy ilyen projektnek, ha az újságírói létforma és elvek irányából nézzük?

– A (ki)szolgált közönség/közösség szempontjából az aktív újságírásban hiszek. Azsurnaliszta nem pusztán passzív szemlélõje az eseményeknek, hanem tevékenyszereplõje, különösen, ha a sajtóinformációkra nem egy egyszeri történésként tekin-tünk, hanem mint folyamatra, melynek van elõ- és utóélete is, a hírben szereplõ ala-nyoknak szó szerint is. Azaz az újságíró akkor is munkáját végzi, ha valamit nem írmeg, ezzel segítve elõ, hogy például egy egyedi panasz a sértett számára kedvezõenoldódjon meg.

Megtörtént, hogy a zsarolók a nyilvánosságtól való félelem miatt mondtak lemondvacsinált követeléseikrõl, az áldozatról leszálltak és bocsánatkéréssel váltak eltõle, cserébe az az eset nem jelent meg konkrétan a blogon. Téves úton jár, öncélú azaz írástudó, aki ilyen kényes témák feldolgozásánál a bejegyzést vagy cikket tekintivégcélnak, s nem a konfliktus lehetõ legkedvezõbb megoldását. A cikk vagy bejegy-zés ilyen értelemben csupán eszköz, de cél semmiképpen sem lehet. És igen, ebbena megközelítésben eszközként kell magára és szakmájára tekintenie az újságírónakakkor is, ha tudja, meg nem jelent cikkért sosem fog Pulitzer-díjat kapni. Néha le kellszámolni saját egónkkal is, amihez, megvallom, kell némi önkritika, öngúny és(szakma iránti) alázat.

Nem bátor újságíró az, aki ilyen témákkal foglalkozni mer, hanem olyan ember, aki-nek a félelmi ingerküszöbe magasabb. Nem szabad olyannak tévednie ilyen területre, akihajlamos a rettegésre. Önpusztító és buta az ilyen újságíró, mert az állandó félelem fel-õröl, és nem is jó tanácsadó. Ez nem újságírói, hanem személyiségi sajátosság, ha lehetígy fogalmazni. Személy szerint sosem féltem a fizikai fájdalomtól, ezért történhet meg,és csak ezért, hogy nem félek (ami nem azt jelenti, hogy ne lennék óvatos vagy körülte-kintõ, hiszen a félelem természetes önvédelmi reakció, csak nálam a riasztó késõbb kap-csol be!). De ez nem újságírói erény, hanem alkati vonás. Csak az, semmi több! Ezért té-ved az is, aki azt hiszi, én valamiféle székely Zorro lennék. Nem, errõl szó sincs…

– Ez egy olyan projekt, amelyik tíz évvel ezelõtt, magyar nyelvterületen még elkép-zelhetetlen lett volna. Milyen lehetõségei vannak az újmédiának a „hagyományos”audiovizuális és nyomtatott médiához képest?

– Az intézményesült, hagyományos média – hacsak a tulajdonos nem érdekeltabban, hogy ilyen ügyekkel is foglalkozzon – nem igazán támogatja az oknyomo-zó újságírást, hiszen nagy a felelõsség, a konfrontáció nem feltétlenül kifizetõdõ,a kisközösségi médiát képtelen eltartani az olvasó/hallgató/nézõ. A székelyföldimédia a régió kicsinysége miatt nem tudja fenntartani magát csak a fogyasztóiból,szüksége van minden gazdasági-politikai érdekcsoportra. Nem mondhat le a he-lyi média azokról a pénzügyi forrásokról, melyeket a politikum teremthet számá-ra. Kevés szereplõs egymásrautaltság ez, ami nem kedvez annak, hogy feldolgoz-zuk azokat a témákat, melyek sértettjei nem helyi potentátok, hanem perifériáraszorult csoportok csupán.46

2011/9

Közvetlen érdekeltsége csak a bûnüldözésnek van, azaz inkább lenne, mert Ro-mániában, de Hargita megyében mindenképp a bûnügyi statisztikai mutatók javítá-sa a teljesítmény mércéje. Ez pedig annak a gyakorlatnak kedvez, hogy inkább a tud-tunkkal történjenek kisebb kihágások, melyek fölött szemet hunyunk, ha cserében anagy balhék más településen vagy inkább megyében történnek – ez is egy módszerea bûnmegelõzésnek. A román rendõrség székelyföldi gyakorlatára inkább ez jellem-zõ. Miként az is, hogy nyelv- és helyismeret hiányában az informátoraik is bûnözõk-bõl kerülnek ki, akik élnek, sõt vissza is élnek ezzel a helyzettel. A helyben szolgá-latot teljesítõ rendõrök nem egyszer szembesülnek azzal, hogy hiába járnak el vala-kivel szemben kisebb kihágások miatt, mégis makulátlanra mossák õket feletteseik,sõt még meg is róhatják a rendõrt. Érthetõ, hogy azt mondják: nem tehetek semmit…

Ebbe a környezetbe kiválóan be tud tagolódni a helyi média, így a nyilvánosságis ellenõrzött marad, az „amirõl nem írunk/beszélünk, az nem is létezik” szellemé-ben. És ebbe a viszonyrendszerbe „rondíthat” bele az újmédia, azaz az internet vagydivatosabban fogalmazva: a civil újságírás. Ma már Székelyföldön is elérhetõ, hanem is minden lakos, de a véleményformálók zöme számára, ez történt a Fekete-Fehérrel is.

– Aki belevág ilyesmibe, nyilván végiggondolja a pró és kontra érveket. Önnél mikerült a két serpenyõbe? Változott-e ez menet közben?

– Ez csak a személyes érintettség vagy veszélynek való kitettség szempontjábólkérdés. Mivel azonban az elején eldõlt, szinte akaratom ellenére a forma – a névhezköthetõ egyszemélyes blog –, a mérleg egyik serpenyõjébe a hallgatni, a másikba abeszélni kerül. Nyilván az utóbbit választom.

– Beszéljünk kicsit a blog tárgyáról, a bûnözésrõl, az alvilágról és tevékenységérõl.Milyen típusú bûncselekmények hátterébe sikerült leginkább belátnia az elmúlt más-fél-két évben? Volt-e olyasmi, amirõl azt gondolta, a valóságban nem fog találkoznivele – hogy például „ez nálunk nem történhet meg”?

– Gátlástalan garázdaság, zsarolás, lakás- és ingatlanmaffia típusú bûncselekmé-nyek, csalások, védelmi pénzek, lopott autókkal való kereskedés. A garázdaság a leg-szembetûnõbb, azaz például a nyílt utcai verekedések, melyeknek többnyire nincssemmilyen következménye az elkövetõkre nézve, mert hiénákként vonulnak, fenye-getnek, vernek össze esetleges tanúkat is (például a helyi unitárius lelkész esete).Szinte csak visszavont feljelentés van a helyi rendõrségen, alig akad olyan, aki vál-lalna egy bírósági szakaszig jutó hosszú eljárást. Védtelennek érzik magukat az em-berek, illetve azzal hitegetik magukat, hogy õk biztosan nem válhatnak áldozattá.Márpedig többségük potenciális áldozat.

Székelyföld úgy mûködik, mint egy enklávé: nyelvi korlátok miatt a román alvi-lág nem tudta becsatornázni csak a helyi magyarokon keresztül. A legszembetûnõbbviszont a szervezettségük, hogy minden bûncselekmény-típusnak van már gazdájavagy felelõse. Mûködik a leosztás, érdekegyeztetés, kiegyezés, akár érdek- és terület-felosztás is köztük. Ügyvédeket, közjegyzõket, rendõröket „foglalkoztatnak”, profimódon gyártanak alibit vagy áldoznak be ún. csicskást, aki elviszi a balhét. Fedõ-munkahelyeik vannak, hogy indokolni tudják a vagyont, cserébe bevédik a munkál-tató szórakozóhelyeit.

Az alvilág szempontjából Székelyföld szürke folt volt az 1989-es változások utániévtizedben is, de körülbelül 2002-re felnõtt egy új, helyi (tehát magyar és roma) bûnö-zõi generáció, és megszervezték magukat. Ezt a helyzetet nem tudja kezelniSzékelyudvarhely semmilyen szinten, sõt a helyi potentátok igyekeznek tudomást semvenni a kialakult viszonyokról, mert az õ kitettségük, kiszolgáltatottságuk kisebb.

Székelyföld egyelõre nem tud mit kezdeni a saját maga által kitermelt alvilágá-val, a 20–21. századi, azaz modern szervezett bûnözésnek nincs hagyománya a régi-

47

2011/9

óban, ezért hiányoznak a civil szervezetek, eszközök is, melyekkel föl lehetne lépniaz alvilággal szemben.

– Milyen rétegek vannak leginkább kitéve az alvilág technikáinak? Kik válnakáldozatokká?

– Perifériára szorult, szociális szempontból hátrányos, gyenge érdekérvényesíté-si jártassággal rendelkezõ rétegek. A negyven-negyvenöt ezres Székelyudvarhelyenezt a réteget olyan öt-hét százalékra becsülöm, azaz két-háromezer ember jelenthetiazoknak a csoportját, ahonnan kikerülnek az áldozatok. Õk elsõsorban csalás és zsa-rolás útján válhatnak a lakás- vagy ingatlanmaffia áldozataivá.

Õk azok, akik információk és támogatás hiányában ún. ráutaló magatartássaltöbbnyire elõ is segítik saját áldozattá válásukat. A baj, hogy miután már felismerik,hogy áldozatok, nincsen ahová fordulniuk. Ezek azok az emberek, akik egy panasz-levelet is nehezen írnak meg, speciális segélyszolgálat vagy civil kezdeményezés pe-dig nem létezik. Eddig háromszázezer forint gyûlt össze egy ingyenes jogi segélyszol-gálat felállítására, de nem találok olyan civil szervezetet, amelyik a pénzt befogadnáerre a tevékenységre.

– Kapott néhány fenyegetõ telefonhívást, ezek hangfelvételét közzé is tette a blogon.Milyen módon mûködik a megfélemlítés a kortárs világban? Mit lehet tenni ellene?

– Bár nem tudományos módszerességgel, de kriminalisztikai értelemben szinteszabályos profilt készítenek a kinézett áldozatról: valamely szenvedély ürügyén a bi-zalmába férkõznek, vagyonfelmérést követõen megkonstruálják azokat a körülmé-nyeket, melyek elõidézik a kiszolgáltatott helyzetet, melyben (elõször) vagy segítõ-ként, vagy egybõl fenyegetõen lépnek fel. A félelem, a konfliktuskezelésben való já-ratlanság, a tájékozatlanság vezet a továbbiakban ahhoz, hogy tényleges áldozattá isváljon valaki. A közösség abban ludas, hogy nem próbál segíteni az ilyen helyzetbenlévõ embereknek, intézményes keretek között kellene tájékoztatni ezeket a csoporto-kat az õket fenyegetõ veszélyekrõl. És ami a legfontosabb, számukra is elérhetõ ésmegérthetõ kommunikációs szinten és csatornákon.

– A zsarolások egyik fõ eszköze már a diktatúra titkosrendõrségei korában is a csa-lád volt. Mennyiben vonta be családját az oknyomozások elindításával kapcsolatosdöntésébe?

– Az újságírói szakmával jár a fokozott kockázat is, ráadásul rám a nagyobb koc-kázatvállalás – de nem vakmerõség – alkatilag is jellemzõ, amit a család elfogadott,vagy kénytelen volt megérteni. Nyilván fölmértem a veszélyeket, a legenyhébb atro-citástól a legdurvábbig, netán tanúvédelmi programig is lejátszottam a lehetségesforgatókönyveket, szakemberekkel is.

Megvizsgáltuk azokat, akikkel fokozottan foglalkozom, és veszélyességükhöz, il-letve kapcsolataikhoz igazítom a(z ön)védelmi mechanizmust is. Egyre többet tudokaz õ köreikrõl, egyre több információ érkezik hozzám, ellenségeik nekem valamilyenszinten szövetségeseim, azaz sokan, egyre többen szivárogtatnak. Azért ne képzel-jünk el Al Capone vagy ukrán/orosz maffia szintû maffiózókat, akiket én követek/fi-gyelek, azok inkább maffiákok – általam alkotott szóval élve –, akik inkább butasá-guk miatt válhatnak veszélyessé.

– Milyenek a tapasztalatai a nyomozó hatóságokkal vagy az igazságszolgáltatás-sal való együttmûködés kapcsán? Mennyire épül be az alvilág a hivatalos szervekstruktúrájába?

– Tekintettel arra, hogy a fenyegetések Magyarországon értek, illetékesség okánott jelentettem föl õket, a rendõrségi eljárás fenyegetésem ügyében még folyik, több-szöri jogsegélykérelem is kíséri amiatt, hogy két udvarhelyi „rosszfiú” is fenyegetõ-zött telefonon a budapesti mellett.

48

2011/9

Magyarországi kapcsolataik is vannak családi, baráti szálak mentén, több terüle-ten is magyar alvilági kapcsolataik segítik áruhoz, például lopott autóhoz õket. Sike-rült a csoportra ráirányítani a magyar rendõrség figyelmét, azaz a magyar rendõrség-gel hatékonyabb az együttmûködés. A román, azaz a Hargita megyei rendõrséggel vi-szont sokkal nehezebb. Bizalmatlanok, és én is az vagyok, ugyanis köreikbõl kerül-nek ki a korrupt rendõrök is, akik az udvarhelyi alvilággal együttmûködnek. Inkábbinformális a viszonyunk, van egy-két magasabb rangú rendõr, akivel nem hivatalo-san kommunikálok. Azt tudom, hogy napi szinten követik a Fekete-Fehéren megjele-nõ információkat, ami hasznos. Elõbb-utóbb elindul valamilyen hivatalos kommu-nikáció is, mert ez elkerülhetetlen.

A helyi hatóságok viszont nem képesek fellépni ellenük, mert az intézményekmögött az éppen eljáró ember fél tõlük, legyen az rendõr, pénzügyõr, ellenõr, végre-hajtó. A probléma túlnõtte Székelyudvarhelyet.

– Hogy mûködik a székelyföldi alvilág? Miben más, mint mondjuk az olasz maf-fia, az ukrán maffia, az amerikai gengszterek sokak számára csak a filmekbõl ismertvilága? Vagy a lényeg, a módszerek mindenhol azonosak?

– Nincs az egész régióra kiterjedõ szervezett hálózat. Inkább kisrégiókra, telepü-lésekre szakosodott csoportok vannak, több szuverén személyiségû taggal, akikettöbbnyire a pillanatnyi érdek vesz rá az együttmûködésre.

Székelyudvarhelyen létrejött egy csoport, amelyik bevezette a védelmi pénzekszedését, ami eddig alkalomszerû volt. Ez a csoport öt-tíz fõbõl áll, együtt erõsek, fe-hér fegyverek használatától sem riadnak vissza, információim szerint lõfegyverrel isrendelkeznek. Sikerült nekik mûködõ kapcsolatot kiépíteni a helyi cigány bûnözõicsoportokkal, melyek családi-nemzetiségi alapon szervezõdnek (négy-öt ilyen mû-ködik a városban), területeket és illetékességet osztanak meg, egyszóval megszervez-ték magukat. Ezért beszélhetünk már szervezett bûnözésrõl, melynek létét a Hargitamegyei rendõrség tagadja, különben tehetetlenségével el kéne számolnia.

– Amennyiben ez megítélhetõ: mennyire új és mennyiben a régi rendszerbe át-nyúló az alvilág szerkezete Romániában vagy a Székelyföldön? Mi a viszony a ro-mániai hálózatok között (akár a Kárpátokon túliakra is gondolok), illetve a magyar-országiak között?

– A trianoni traumával az alvilág leszámolt, a szervezett bûnözés szempontjábóla székelyföldi–magyar egyesülés megtörtént, szervesen kötõdnek egymáshoz. Aschengeni határok miatt Székelyföld búvóhelyként is mûködik magyarországi körö-zöttek számára és fordítva. A román alvilághoz pedig többnyire a székelyföldi alvi-lágon keresztül vezet az út. Öröm az ürömben, hogy a provincia az alvilágra is kiter-jed, nem tud még minden területen „versenyképes” lenni a székelyföldi alvilág, pél-dául román személyi okmányok hamisításában nem utaznak. De magyar okmányo-kat már tudnak vásárolni budapesti kapcsolataik révén.

– Felmerül a lehetõség, hogy esetleg riválisok próbálják egymást lebuktatni asajtó vagy akár a hatóságok áttételein keresztül. A romániai „nagy” sajtó szinteegyébrõl sem szól korrupciós ügyletek kapcsán. Ilyenkor mi a teendõ? Volt márilyen tapasztalata?

– Igen, megjelenik az ellenérdekeltség ezen a szinten is, kerestek meg – nyilvánnem közvetlenül – olyanok, akik vélhetõen más települések alvilági csoportjaihoztartoztak. A csíkszeredaiakat és marosvásárhelyieket is zavarja, hogy Székely-udvarhelyen létezik egy érinthetetlen csoport. Nekik például érdekük, hogy az ud-varhelyi fiúk lebukjanak.

– A bûnügyi újságírás bizonyos értelemben külön szakma. Kitõl lehet ezt tanulni?Vannak-e mesterek? Vannak-e modellek?

49

2011/9

– Saját olvasatomban a bûnüldözõ hatóságok eljárásrendjének és gyakorlatánakismerete elengedhetetlen a bûnügyi újságíráshoz, legalábbis nekem ez okozza a leg-több fejtörést. Az általam választott „falat” kapcsán azonban sokkal inkább vagyokadatbányász vagy adathalász, mint bûnügyi/oknyomozó újságíró. Tehetségemetmegvillantani (ha van nekem ilyen) az adatok feldolgozásában, rendszerezésében,értelmezésében tudom, ezért tekintek inkább folyamatként a Fekete-Fehérre, és nembejegyzések vagy cikkek gyûjteményére.

– Nemrég azt nyilatkozta, a blog egy új fázishoz érkezett, most már szükséges a hely-színi, adattári búvárkodás. Miért fontos ez, és mi volt a korábbi „munkafázis” szerepe?

– Be kellett látnom, hogy az adatgyûjtés során nem veszélyeztethetem senki ép-ségét, akkor sem, ha ez inkább vélt, mint valós félelem. A személyes adatokat tartal-mazó kérelmeket nekem kell benyújtanom (pl. telekkönyvi kivonat, bírósági határo-zatok stb.), különben veszélybe sodorhatok mást. Személyekre vonatkozó adatgyûj-tés következik, melyet nekem kell végeznem.

– Mennyiben gondolja más közegben, más helyszíneken alkalmazhatónak, kiter-jeszthetõnek a Fekete-Fehér projektet?

– A bizalom az alapja a modellnek, és ez adja az értékét, netán hasznosságát is. AFekete-Fehérhez hasonló blog kitûnõ archívuma vagy bûnügyi térképe lehet egy tele-pülésnek, ahol tájékozódni tudhat mindenki, aki áldozatközeli helyzetbe kerül. Diva-tos bûncselekmény-típusok, elkövetési helyszínek, bûnözõk vagy gyanúba keveredet-tek tárháza lehet egy ilyen internetes felület. De igazán hatékony akkor lehet, ha si-kerül együttmûködnie az adatbázis üzemeltetõjének a rendõrséggel, ügyészséggel, he-lyi önkormányzatokkal, civil szervezetekkel és a helyi médiával. Ehhez viszont el kellfogadni, tudomásul kell venni: megszületett és gyarapodik a székelyföldi alvilág.

– Mit tart a Fekete-Fehér blog eddigi legnagyobb sikerének?– Hogy végre beszélünk a székelyföldi, saját alvilágunkról.– Egy ember civilként – és most a blog olvasóira vagy akár a nem olvasókra is gon-

dolok – nem oldhat meg egy egész, ennyire komplex problémahalmazt. Mi az, amitmegtehet mégis?

– A félrefordulás, a homokba dugott fej nem megoldás. Csak a cselekvés módjátkell megtalálni és ahhoz igazítani, amit és amennyit hajlandóak vagyunk vállalnimagunkért, egyenként. Székelyföldnek föl kell ismernie, hogy védtelen saját alvilá-gával szemben, az önvédelemhez a civil és intézményes kereteket meg kell teremte-ni. Nem lehet kizárólag az egyénre (áldozat, tanú) hárítani annak felelõsségét, hogybátran, jogkövetõen járjon el, álljon ki akkor, ha ezért a közösség nemhogy jutalmaz-ni nem tudja, de a testi épségét sem tudja garantálni. A rendõrség és igazságszolgál-tatás sem!

50

2011/9

mentális múltgettók megkettõzõdve,párhuzamosan épülnek. Miközben má-sokat gettóba zárunk, magunk is fog-lyai leszünk egy – méreteit tekintve na-

gyobb, de tartalmát tekintve semmiben sem kü-lönb – gettólétnek. A virtuális roma kiépülésévelegyütt az idegengyûlölõ többségi identitása is fel-épül, de az elõítéletes és a mások lenézésén, kire-kesztésén és kollektív megbélyegzésén alapulóidentitástudat korlátozott és szorongásos, félelem-tõl eltorzított azonosságtudat lesz. Ez az a vonat-kozás, amirõl a legkevesebbet beszélünk, hogy atöbbség megfélemlítõ viselkedése, mely szándé-koltan kirekreszt, lenéz és elítél, kollektív bûnös-nek bélyegez, a klasszifikációs harcban szimboli-kusan megaláz, magáról beszél. Magát minõsíti a„cigányozó”, kimondja a félelmeit, és közbennemcsak kirekeszt, hanem magát is gettóba zárja:a fal, legyen az Nagybányán vagy Sepsiszentgyör-gyön, nemcsak másokat zár körül, rekeszt ki, ha-nem a falat felépítõket is, elõlük is elzár egy hori-zontot, õket is megfosztja a „közös” élettõl, a közöstértõl, a közös játéktól stb.

A(z interetnikus) kölcsönös félelem elnagyolt genealógiája

Azokból az „állóképekbõl”, melyeket a mások-ról, a székelyek-magyarok a romákról-cigányokrólfestenek, leginkább a dinamika hiányzik, az idõáll meg, a diakronikus dimenzió merevedik vala-miféle letûnt idõ-dagerrotípiába. Ezzel szembenaz etnicitás egy dinamikus jelenség, amelyet min-den generáció minden tagja felfedez és kreatív 2011/9

Az etnikai szorongás a(kölcsönös) félelem archetípusa a mai Székelyföldön...

MAGYARI NÁNDOR LÁSZLÓ

ROMÁK A SZÉKELY SKANZENBEN

A

módon újraértelmez. Gyakran ez az eljárás elfojtásban és szorongásban végzõdik, deegy biztos, az etnicitás egyéni és csoportos „újrafelfedezése” megdöbbentõ élmény,különösen kisebbségi, illetve kirekesztettségi állapotban. Ha az etnikai identitás mé-lyen gyökerezõ és generációkon átnyúló szocializációs folyamatok során formálódik,kell lennie valamilyen pozitív tartalmának. A valahová tartozás és annak felfedezé-se, megélése és intra-, illetve intergenerációs átszármaztatása pozitív folyamatot kel-lene hogy jelentsen, mert átadása nem is a kognitív nyelvezet, a rendszeres és struk-turált tanulás-tanítás keretébe, hanem inkább az észrevétlen, álomszerû, meséstranszfer területére tartozik. A spontán azonosulás euforikus, viszont úgy tetszik,csak akkor teljes, ha egyben „ragaszkodás az én sokoldalúságához”, olyan keret,melyben ez a sokoldalúság kibontható, megélhetõ s továbbadható. A pozitív identi-tás, a valahová tartozás dinamikus és az egyén sokoldalúságát megõrzõ realitása:nyitottság, amely a pluralizmus szélesebb társadalmi ethosza felé mutat, ezen az ala-pon kapcsolódhatunk szélesebb társadalmi csoportokhoz, akár egyszerre többhöz ésakár személyiségünk különféle szintjeit mozgósítva. Az etnikai identitás újrafelfede-zése, egyszóval egy dinamikus történés, amely egyéni szinten „szembesüléssel” kez-dõdik (vajon emlékszünk még mindannyian arra a kontextusra, amikor elõször talál-koztunk magyarságunkkal, cigányságunkkal, románságunkkal stb.?), és amely aztánígy vagy úgy, de hosszú távon meghatározza „helyünket a szociális világban”. Nemegyenes ágon átszármaztatott szocializációs ügylet, nem csoportfolyamat és nem isasszimiláció, bár kicsit mindenik ezek közül, hanem döbbenet: a saját másság és amások másságának primer megtapasztalása. Szerencsés, aki a döbbenetbõl egy spon-tánul „vállalható”, egy bizakodó közösség által támogatott oldalon ébred. De jaj an-nak, akinek csak a szorongás és elfojtás, a takargatás és rejtegetés jut, aki a „rossz”,a mások által megbélyegzett, lenézett és kirekesztett „páriák” közt éledezik a döbbe-netbõl. Az identitáskonstrukciók a valóság megszépítõ eltúlzására épülnek. Arrakényszeríteni egy csoportot – jelesen a roma-cigány közösségeket –, hogy csupa ne-gatív tulajdonságokból és rájuk kényszerített sztereotípiából építsen ki identitást ésönbizalmat, abszurd vállalkozás. Nemcsak morálisan elfogadhatatlan, hiszen valójá-ban demoralizáló és igazságtalan, hanem a dolgok rendjének is ellentmondó: a kire-kesztettek, megnyomorítottak és megszomorítottak alacsony önértékelése csak szo-rongást és félelmet szül, pozitív identitástudat erre fel nem húzható.

A morális tradíció iránti érzékenység mindkét oldalon kiépül, csak egyesek mo-rális víziója a „törvény”, az elfogadott és hatalommal legitimált „dolgok rendje”, amásik oldalon viszont a per se rossz tradíció, az elfelejtendõ és megtagadandó ha-gyomány, minden, ami nem kívánatos a hatalommal legitimált kultúra térfelén.

De hogy jön ide a kultúra, amikor egyenesen antikultúraként látják és láttatják aroma kultúrát a „hatalmasok”, a tehetõsek, a többségiek, az „írástudók”, szemben azorális kultúra „tudatlanjaival” (nem sorolnék több sztereotípiát itt, van elég belõlük,az olvasóra bízom felsorolásukat). Csakhogy – miközben belefeledkezve törzsi ako-lunk melegébe, a székely skanzen adta álmagabiztosságunkba – észre sem vesszük,hogy a mellettünk levõ „cigány” félelmeink teremtménye, rájuk (és a legszegényeb-bekre, az underclass népére) vetítjük ki rejtett szorongásainkat, félelmeinket a más-tól, az ismeretlentõl, azoktól, akik közé lecsúszhatunk, akiket magunknál is szeren-csétlenebbeknek gondolunk, és ezért megalázásukon át képzeljük kiépíteni a felfelévezetõ utat, fenntartani a fensõbbséget valahogyan (mindenáron?). Jól bevállt sztere-otípiáink azt szolgálják, hogy önnön korlátainkat, tehetetlenségünket, félelmeinketrájuk zúdítsuk, hogy – mentálisan is – eltávolítsuk õket magunktól, a vereség, a si-kertelenség képzetét projektáljuk rájuk, hogy mi megszabaduljunk mindezektõl,hogy vélt sikerességünk és felsõbbrendûségünk narcisztikus képét fenntarthassuk, amagunk oldalán. Az így keletkezett modális „cigány” valójában a klasszifikációs har-52

2011/9

cok terméke és legyõzöttje, kudarcaink és félelmeink kivetülése, s nem reális ember,ember-csoport, polgár-társ.

Etnikai szorongás, a félelem etnicizálódása

Hierarchizált és történelembe meredt – medievális, azaz autoriter és fatalista – vi-lágképünk sztereotípiái mintegy természetesen rögzítik és terjesztik a „világ rendje”,az etnikai sorrend (ethnic order), az osztály- és kasztkülönbségek felnagyítását ésrögzítettségét. Történelmi (isten adta) jussokról és elõjogokról szól a diskurzus („te-rületért jogot”, teljes és azonnali „autonómiát” stb.), s aztán rögtön „jogos kirekesz-tést”, önvédelmi, sõt megelõzõ, megfélemlítõ gesztusokat követünk el. A félelem ésfrusztráció etnicizálódása evidens: magunkkal, helyzetünkkel vagyunk elégedetle-nek, a magunk integritásába vetett hitünk inog, amikor minden elképzelhetõ rosszatmásokra mondunk, mindent, ami nem mi vagyunk, elutasítunk, és a félelem okozó-jának, az etnikai szorongás és rettegés kiváltójának gondolunk.

Az etnikai szorongás a (kölcsönös) félelem archetípusa a mai Székelyföldön, atörténelmi mítoszok és sztereotip gondolkodásmód zavaros és soha kritika tárgyávánem tett, végtelenül leegyszerûsítõ víziója a székely–roma etnikai szembenállás nar-ratívái mögé bújik.

Mert ott van egyfelõl a nagyszerû múlt, a csodás félelmek és szorongások tárhá-za. Székely történelem: generációk sora, akik képtelenek leválni más generációkról,persze oda-vissza, akik félnek, ha „idegenbe” kell menniük, akik viszont attól is fél-nek, hogy magukra maradnak, az „õs”-ben. Akik harcolnak és kitartanak, akik dol-goznak és dolgoznak, akik a morális tradíció megõrzésének és tovaörökítésének ka-tonái, akik a földet rég etnicizálták, s mint ilyent sajátították ki (minden talpalatnyiszékely-föld maga a történelem). S aztán akik mára öregek és tehetetlenek, akik ha-lálra aggódják magukat az elmentek sorsán, vagy végképp eltávozottaknak tekintikõket – „a gyerekek, hát azok rég elmentek” a városba, magyarba, akárhová stb., s ígymintha már nem is léteznének, mondogatják. S szemükben a lemondó rémület,mintha azt kérdeznék: „s mi, mi hová megyünk? Mi lesz velünk a románok s fõkéntaz egyre nagyobb számú és hangosabb cigányok által fenyegetve?”

Másfelõl ott van a dicstelen székelycigány történelem: generációk sora a szélen,a cigánysoron, a nincstelenségben, a földtelenségben, a kiszolgáltatottságban és se-bezhetõségben. A kint és bent egyidejûségében, a lenézettek és megnyomorítottaksorsában, olyan marginalitásmítoszok mentális fogságában, melyek szorongást és„rossz közérzetet” erjesztenek és terjesztenek, generációkon át. Pedig õk alkalmaz-kodtak, letelepedtek, nyelvet váltottak, és mégis újra és újra kirekesztõdtek. Nem le-csúszottak – ugyan van-e lennebb? –, hanem helyben toporognak, a nincs, a mindentéren megélt, megérzett hiány, a maguk tehetetlensége, a „mi nem haladunk az egy-rõl kettõre, ha el is indulunk, falba ütközünk”, a másokéba, a sajátunkéba, tudatlan-ságunk korlátai közé zárva, reménytelenül. S valahogy mégis reménykedõn, hiszensok a gyerek, és hangos a putri, és népes a cigánysor.

Szinte tökéletesen „párhuzamos különidejûségek”, egymástól elkülönbözõ törté-neti dinamikák. Egyfelõl demográfiai stressz, a székely–roma találkozások, melyekegyúttal generációs törésvonalak mentén történõ találkozások: az elöregedett (helyi)székely többség és az egyre fiatalabb roma kisebbség érintkezése; az életigenlõ, ön-maga lehetõségeit keresõ és minduntalan falakba ütközõ megfékezhetetlen ifjúság(mit ifjúság, tizenöt évesen házasodó és gyereket vállaló, „felnõtt gyerek” sereg),másfelõl a „meglett”-megöregedett (az elterjedt székely sztereotípiának egyre inkábbmegfelelõ, emlékeiben kevélykedõ, bajuszpödrõ, nagyotmondó, furfangos stb.) „szé-kely ember”.

53

2011/9

Székelyek és romák a székely skanzenben: kettõs kisebbségi státus, konfliktus és félelem

„[...] a magyar cigányokat jobban [elnyomják], mint a román cigányokat,minket a magyarok és a románok is megkülönböztetnek”.

D. M. (roma aktivista)

A félelem és szorongás mindenekelõtt az alacsony önbecsülés és a (köz)bizalomhiánya miatt vezet konfliktusok sorozatához, s az ilyenfajta „kisebbségi trauma”mind a romániai magyar (és székely) közösség, mind a magyarul beszélõ (székelyföl-di) romák életének meghatározó élménye. A kisebbségi traumák nemhogy összebé-kítenék, hanem – a tapasztalat igazolja – egyre inkább egymás ellen fordítják a szé-kely és a roma közösségeket, s konfliktusossá teszik helyzetüket: az egymásnak fe-szülés és intolerancia spirálja könnyebben beindul, a kölcsönös frusztrációk és aszorongás okozójának egymásra vetítése – látszólag – elkerülhetetlen. A kisebbségitraumák egymásra tevõdése, a „szorongatott” helyzet mentális feldolgozására és anyitásra való képtelenség félelmeket generál, és sajátos egymást erõsítõ és konflik-tuális feszültséget keltõ – ha úgy tetszik – kölcsönösen mobilizáló erõvel bír. A féle-lem agresszivitást szül, mely már-már komfortérzetünk nélkülözhetetlen eleme, azegymás mellett élõ szûk látókörû, kis nemzetek és egyenlõtlen etnikumok pedigszinte mindenkor a „kis különbségek narcizmusában” élik ki agresszivitásukat.

Árnyalva a képen, értelmezzük a roma–székely szembenállást egy „szorosabb ol-vasatban”: Mit jelent a kettõs kisebbségi státus?1 Mi az, amiben az itteni roma–ma-gyar viszonyok különböznek egyfelõl a román–roma, másfelõl a magyarországi ma-gyar–cigány kapcsolatoktól? Vannak-e sajátos (hiper)érzékenységek mint konfliktus-források?

A székelyföldi roma kisebbség identitásának központi kommunikációs stratégiá-ja (bár ez nagyjából és legtöbbször – az asszimiláció és akkulturációs folyamatokfolytán – egyfajta „ethnicity without group”, azaz virtuális, csak bizonyos, fõkéntkonfliktusos helyzetekben aktualizálódó összetevõje) a „marginalitás mítoszai” cím-kével illethetõ diskurzus és magatartás. Ez a kirekesztettség, a hátrányos megkülön-böztetés, gazdasági elnyomorodás és tehetetlenség stb. elemeibõl épített mítosz, a„mi” és a „mások” elkülönítésének megkülönböztetõ vonását adja. A „tehetetlenség”– oly sokat hangoztatott, mintegy performanszként elõadott – imázsa már-már a fe-lelõsség elõl való menekülés, az önfelmentés szinonimájává válik. Egyfelõl ez azértirritálja a székely többséget, mert a romaperformansz folytonos elõadása szembeta-lálja magát a saját „tehetetlenség” és marginalitás – más kontextusban, a román több-séggel szembeni viszonyulásában – „be- és felmutatott” drámájával: kisebbség és két-szeresen kisebbség drámai vetélkedése folyik egy beszûkített színpad (scene) ku-lisszái között.

Másfelõl a „tanult tehetetlenség” felmutatásának drámai elõadásai hallatlanul„provokálják” a helyi többséget, mert a saját identitáskonstrukció központi elemévelkerülnek ellentétbe. Az elterjedt székely identitáskonstrukciók egyik pillére a „mun-kavégzés tradicionális morálja” (pontosabban a folyamatosan végzett, lassú gyarapo-dást eredményezõ kitartó paraszti munkavégzés képzete, mely ritmusát tekintve las-sú, az évszakokhoz igazodik, de minden idõt kitölt, generációkon átnyúlik, és alap-ja mindenféle anyagi felhalmozásnak). Az élet központi magja a (szûken értelmezett:paraszti) munka és az azzal megszerzett tulajdon. Ebben a konstellációban nemcsaka munka válik epikus jellegû (mitikus) fogalommá, hanem a tulajdon is elveszti esz-közszerûségét (nem tõke, hanem szimbolikus jelentõségû nagybetûs föld, táj, folyó,54

2011/9

erdõ stb.), és mint „történelmi juss” több generáció munkája révén felhalmozott„szent tehén”-ként válik a székely panteon részévé (lásd társas, közbirtokosság, ma-gántulajdon mind ilyenek). A munka és tulajdonszerzés paraszti mentalitásába nemfér bele sem a könnyen megszerzett tulajdon, sem a lustaság-restség; ez olyan keret,amelyhez a székelyek (helyiek) képesek csupán (hagyományos módon) igazodni. Eh-hez képest mindenki, aki nem alkalmazkodik ritmusához, legalábbis nem törekszika paraszti életritmus, életmód stb. szabályaihoz való illeszkedésre: idegen, „jöve-vény”, sõt veszély forrása. Ezért történik meg, hogy a hiányzó valódi (máshonnanjött) idegent egyfelõl a romák, másfelõl az új generáció helyettesíti a helyi többségmentális térképén. A paraszti-kétkezi munka szimbolikus jelentõségûvé emelésére jópélda az egyre többet hangoztatott „aki nem dolgozik, ne is egyék” címû történet, ter-mészetesen a helyi romákra alkalmazva azt. Másfelõl a tulajdon szentségének mintidentitásformáló tényezõnek megannyi köznapi jele van (ahogyan a közbirtokosságminden fût és fát sajátjának gondol – most fogják betiltani a gombászást és csapgyûj-tést stb.). Így aztán nem véletlen, hogy a kialakult székely–roma konfliktust kulturá-lis összeférhetetlenségként vagy morális konfliktusként értelmezik a többségiek,mégpedig a „munkamorál” összeférhetetlenségeként.

A sokrétû és sokirányú bizalmi válság és ugyanakkor a rettegés és a mentális tér-kép támpontjainak megváltozhatatlanságába vetett túlzott hit, a „szent” tradíciókegyedüli erejébe vetett túlzott és irracionális bizalom anómiás helyzetet eredmé-nyez. Ez pedig irracionális döntéseket, „lázadást” és kirekesztést, egymásnak feszü-lõ félõ és megfélemlített emberek kollektív traumáiból táplálkozó nyílt konfliktuso-kat szül.2

A konfliktusok valódi forrása pedig máshol keresendõ, és felesleges a múltba ré-vedezõ, az egymásra vetített félelmekkel és sérelmekkel magyarázni azokat. Sokkalvalószínûbb és hitelesebb, ha beismerjük: az etnikai konfliktusokat a leggyakrabbana közös jövõtõl való kollektív félelmek okozzák.3 Tagadhatatlan, hogy a csoportok kö-zötti kulturális különbségek, a felnagyított és eltúlozott „õsi gyûlölet” és évszázadosviszályok vagy a globális gazdaság mellett meglevõ modern élet stressze hozzájárula konfliktuskeltéshez. Ha másként nem, hát tematizálja, vagy utólagosan racionali-zálja és legitimálja az erõszakos fellépést, a múlt rendszerben elfojtott etnikai szen-vedélyek palackból való kiszabadulásának víziója is csak elkendõzi a jövõ-félelmekjelentõségét. A múltba való menekülés Székelyföldön megtapasztalható megannyiformája, a „régi rend” visszahívásának megannyi kulturális gesztusa a jövõ bizony-talanságától való rettegés folyománya. A túlbiztosítási reflexek a bizonytalan jövõké-pekkel kapcsolatosak, az általánosuló szorongással, azzal, ahogyan a csoportok el-kezdenek félni biztonságukért, és ahogy a nehezen megoldható stratégiai dilemmákfelvetõdnek, mind magukban hordják a konfliktusok óriási potenciálját. Ahogy azinformációs félreértések, a nem létezõ hiteles jövõképek és a biztonsági dilemmákfelmerülnek, a csoportok nyugtalanná válnak, az intézmények meggyengülnek, és akonfliktus egyre valószínûbbé válik. A csoportok keretében mûködõ etnikai aktivis-ták és etnopolitikai vállalkozók ezekre a félelmekre – a biztonságérzet hiányára –építenek, és ezen keresztül polarizálják a társadalmat. Az etnopolitikai vállalkozókáltal kontextualizált emlékezet és felkeltett érzelmek eltúlozzák az etnikai, illetveetnicizálódott szorongásokat, és még távolabb viszik egymástól a csoportokat. A szé-kelyek körében egyenesen népszerû, stratégiai „cigányozás” politikai értelme a vi-szonyok eltúlozása, a jövõképek bizonytalanságának elfedése, az áldozat-mentalitáserõsítése, ilyenszerû roma diskurzus – a székelyföldi roma társadalom szervezetlen-sége okán – egyáltalán nem létezik, a székelyekrõl vagy gádzsókról nincs is nyilvá-nos roma diskurzus. A kettõs kisebbségben élõ székelyföldi romák kétszeres rette-gésben és szorongásban figyelik (ha a nagy többségében írástudatlan közösség egy-

55

2011/9

általán képes figyelni) azt az autonómiavíziót, melybõl õk hiányoznak, a „hová le-gyünk, merre menjünk?” egyre gyakrabban elhangzó kérdésének sötéten elõrevetü-lõ árnyékában.

A politikai cigányellenesség az izoláció, a skanzen demokráciadeficitjei és a féle-lem általánossá válásának táptalaján sarjad és izmosodik, olyan paradox kontextuso-kat teremtve, melyek egyéb körülmények között aligha merülnének fel. Csak egy pél-da erre, ahogyan az egyik helyi potentát az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát ésmás emberjogi szabályozásokat egy silány brosúrába összegyûjtve, olyan gesztus-ként teszi közzé, hogy abból világos legyen: jog csak a dolgosnak mondott, a többsé-gi „írástudók” csoportjához tartozó személyeknek jár. Jogbiztonságot prédikálni ott,ahol mindenki a jog kisebb-nagyobb niche-eiben, a féllegalitásban él? Abban a kö-zegben, ahol a romák bíróságra csak rendõri kísérettel járnak (elolvasni még az elle-nük hozott – adott esetben a viskóik lebontásáról szóló – bírósági kiértesítést semtudják), azt mondani, hogy a román jogszolgáltatás elõtt mindenki egyforma, farize-izmus a javából. Azzal hárítani írástudatlan romák jogos követeléseit, hogy perelnékmár be a hatalmaskodó és diszkrimináló polgármestert, a tanácsot vagy az államot,a jó ízlés ellen való: politikai cigányellenesség és nem méltányos jogorvoslat; ez azattitûd a probléma része, és nem a megoldásé.

Az önkéntes izoláció, a skanzen-erõdítmény

A Székelyföld fokozódó önkéntes izolációjának politikai programja nem kedvez aszékely–roma kölcsönös félelmek oldásának és a konfliktuális potenciál csökkenésé-nek. Azok a mechanizmusok, a konfliktuskezelés jelenlegi kultúrája, melyek a régi-ót jellemzik, elégtelenek a problémák kezeléséhez. Szögezzük le: a székely–romakonfliktus nem csak roma kérdés, az egész székelyföldi társadalom kérdése. Mintegy(szimbolikusan) kifejezi az egész régió problematikáját, illetve tehetetlenségét. A ki-épített és megerõsített skanzen-erõdítmény falai csak a kívülrõl való behatolást aka-dályozzák, az elzártság-érzetet, az elszigeteltségtudatot, a sajátosság túlhangsúlyozá-sát, a múltba révedést erõsítik, az új iránti fogékonyságot gátolják, de kifele átjárha-tóak. A mentális értelemben megerõsített védvonalakon szinte folyamatosan kiáram-lanak az emberek: Székelyföld kibocsátó közeg: emberek és csoportok hagyják el, dehelyettük mások nem érkeznek, a társadalmi mobilitás szinte teljesen hiányzik. Haj-lok arra, hogy ez esetben a meghatározó szociológiai tényezõk közül a legfontosabb-nak a demográfiai folyamatok, pontosabban a korfák vetélkedése mellett (valójábana születési ráták közötti szakadékról van szó) a kibocsátó és nem odavonzó jellegettekintsem. Ez és az izoláltság adja a demokráciadeficit konzerválásának background-ját, valamint a jövõtõl való kölcsönös félelmek alapját is. A fiatalok elvándorlása ésa roma népesség arányának növekedése, a demográfiai stressz, melyet a Székelyföldöregedõ lakói szorongva és aggódva élnek meg – minden jel szerint –, hosszú távonfennmarad, ezért a mentalitásváltás és a nyitás lehetnek a félelem és szorongás csök-kentésének kulcsfogalmai. Végül szabadjon itt a százesztendõs Bibó Istvánt idézni éskommentálni: „Demokratának lenni mindenekelõtt annyit tesz, mint nem félni: nemfélni a más véleményûektõl, a más nyelvûektõl, a más fajúaktól, a forradalomtól, azösszeesküvésektõl, az ellenség ismeretlen és gonosz szándékaitól, az ellenséges pro-pagandától, a lekicsinyléstõl és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmek-tõl, melyek azáltal válnak valódi veszélyekké, hogy félünk tõlük.”4 Ezt megtanulni,a kihívás, a félelem és szorongás feloldásának útjára lépni korparancsolat maradt.

56

2011/9

JEGYZETEK1. Szép emlékû Gáll Ernõ professzor használja a „kettõs kisebbség” kifejezést az erdélyi magyar zsidók Tria-non utáni státusának jellemzésére. Õ elsõsorban történeti és etikai összefüggésben az asszimiláció–disszi-miláció dimenziójában és különösen a „morális megpróbáltatás” vonatkozásában elemzi azt. Itt egy ennél„köznapibb”, valójában szociológiailag meghatározott interetnikus helyzet jellemzésére, ezen belül pedig a ro-mák státusának értelmezésére alkalmazzuk a kettõskisebbség-szindrómát.2. A közelmúltban három fontosabb konfliktuális gócpont is kialakult (Csíkszentgyörgy-Csekefalva,Csíkszentkirály és Alsórákos), de nem kétlem, hogy további rejtett és alig rejtett feszültségek szép számmalakadnak a Székelyföldön, és ezek némelyike akár egyik percrõl a másikra nyílt konfliktust eredményezhet.3. A gondolatot Lake–Rothchild tanulmányából kölcsönöztük, lásd David Lake – Donald Rothchild:Containing Fear. The Origins and Management of Ethnic Conflict. International Security 1996 (Fall). Vol. 21.41–75.4. Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. In: Válogatott tanulmányok. II. Magvetõ Kiadó, Bp.,1986. 220.

57

2011/9

Új papunk kiválóan beszélt. Megõriztem szívemben az Evangélium szavait. Szin-te égettek. Egyébként is mindig a jóra törekszem, ezen a napon pedig mindenem,amim van, felebarátaimnak akarom adni. A penitenciától tiszta vagyok, mint a hab.Lépteim könnyedek. Bárányfelhõkön járok. A nap hétágra süt.

A fõ tér felé veszem az irányt. Ott üldögélnek mindig padokon a hajléktalanok.Isznak, cigarettáznak. Embertelen sorsuk szemükbe írva. Életük nem élet. Meg-fosztattak méltóságuktól. Sokan szánalommal néznek végig rajtuk. Sokan undor-ral. Kikerülik õket, az orrukat húzzák, fintorognak. Nem látják meg bennük Krisz-tust. Én most ebédelni hívom a legéhesebbet. Kezemet nyújtom neki, kart karbaöltve távozunk a térrõl. Arcán látszik a meglepetés. Nem hiszi el, hogy valaki em-berként nézett rá.

Kezet mos a fürdõszobában. Igaz, nem valami alaposan, a fehér törülközõn szí-nesszürke tenyérnyomok maradnak utána. Leül az asztalfõre. Nyújtózkodik. Szemeibeesettek, karikásak. Halántékán ütésnyomok. Haja csimbókokban lóg. Bõre repede-zett, a repedésekbe begyûlt a piszok. Ruhája rongyokban, erõsen szaglik. Mégis,ahogy kását kérõ cipõiben belépett, maga az Úr költözött vele kicsiny konyhámba.Megterítem az asztalt. Bõséges vasárnapi ebédet fõztem.

– Négy napja nem ettem semmit – mondja. Torkom elszorul. Most majd fog. Ittfog, amennyit csak akar.

Gyanakvóan nézi az ünnepi szalvétát. Azt hiszem, kényelmesebb volna neki azingujját használni. Már csak a megszokás miatt is. Tányérját peremig töltöm gõzöl-gõ gombakrémlevessel. Nagy szelet kenyeret vág hozzá. Töltök egy pohár narancs-levet is.

Gyorsan eszik. Habzsol. Álla peremén vékony csíkban csöpög vissza a leves a tál-ba. Amikor a kenyeret rágja, résnyire nyitva hagyja a száját. Én a kredencnek támasz-kodva figyelem. Nem vagyok éhes, jóllakom mások ebédjének a látványától is.

Tányérja pillanatok alatt kiürül. A fazékban még maradt ugyanannyi leves, kime-rem neki. Hiszen annyi éhezést kell itt bepótolnia. Újabb nagy szelet kenyérrel eszimeg. Mozdulataiban már megfigyelhetõ bizonyos lassulás, ez azonban nem jelentgyakorlatilag semmit. Hangosan szívja az orrát, biztosan a meleg leves miatt. Kinyi-tom az ablakot, azonban kint is nagy a hõség, a júniusi kánikula nem hoz enyhülést.

Kiissza a narancslevét. Újratöltöm. A sütõben mandulával töltött, mézben pirítottcsirke gombás-krumplis körítéssel és õszibarackos-sajtos szósszal. Kiadós. Tegnaptaláltam ki hozzá a receptet. Szeretek új ételeket kitalálni. Az ember alkotó lény.

– Egy pohárka bort? – kérdezem. Természetesen nem kellene megkérdeznem,nem szabadna támogatnom alkoholizmusát, mely biztosan súlyos stádiumban vanmár. Azonban tudom, vágyik rá. A vasárnapi ebéd pedig bor nélkül nem ebéd.

Elégedetten bólogat. Töltök neki egy pohár nehéz Tokajit. – Ne tessék a többit eltenni. – Ezt a maradék borra mondja, persze. Kint hagyom

a konyhaasztalon. Zavarodott arckifejezéssel néz az elõtte tornyosuló ételre. Nem mintha nem akar-

ná megenni. Csak hát ennyi ételt egy helyen talán még sosem látott. Most már mód-szeresen fog neki, kimért mozdulattal közelíti szájához a falatot. Látom rajta, igyek-58

2011/9 PAPP-ZAKOR ILKA

Tegyünk

szik megfelelõen viselkedni. Én már ezért is hálás vagyok. Meg azért is, hogy gyûröttvonásai lassanként kisimulnak. Hogy immáron elégedett. Egyre inkább melege lesz,homlokáról törölgeti az izzadságot. Sose hittem a cinikusoknak. Az ember nemrossz. Mindenki, születésétõl fogva, jóra hivatott. Csak helyet kell hagyni a bennünkcsírázó jónak, ápolgatni kell, nem elhanyagolni. Vagy egyenesen szégyellni. Mertvan bizony ilyen is. Azt hiszem, az ember jó természete ösztönösen elõtör, még haelfojtják, akkor is. Ilyenkor kisebb csodák tanúi lehetünk. Sokszor észre semvesszük, úgy követjük el a jót. Ezért szép emberek között élni. A legváratlanabb pil-lanatokban történik velünk valami, ami felmelegíti szívünket. És ha igazi emberekakarunk lenni, nekünk magunknak is törekednünk kell rá, hogy felebarátunknakmeglepetést szerezzünk, hogy a legváratlanabb pillanatban tegyünk vele valamit,amitõl az élet visszanyeri számára az értelmét. Még az apróságok is megteszik. Nemkell lenézni az apróságokat. Sokszor azok a legszebbek. Azok rejtik a legmélyebbüzenetet. A lényeg pedig: szeretni kell. Szeretni kell felebarátunkat, mert van ben-nünk valami, ami összeköt, mert lelkünk mindnyájunknak ugyanolyan, sérülékeny,de szép és halhatatlan, és ezt meg kell becsülnünk egymásban. Igyekeznünk kell job-bá tenni mások számára a földi létet, hiszen tudjuk, mi magunk is mennyit szenved-tünk. Ami igazán emberré tesz, az pontosan ez a szolidaritás.

Vendégem egyre nagyobb erõfeszítéssel vesz levegõt. Hátradõl, megvakarja feszü-lõ hasát a kockás ing alatt. Böfög. De a csirkével lassacskán végez. Megpróbálja bor-ral leöblíteni, azonban a tokaji erre a célra túl nehéz. Az utolsó falatokat már erõ-szakkal gyûri magába. A csirke csontváza, mint karácsony után a kiszáradt fenyõ. Abordákon zsírbuborékok és húscafatok csilingelnek. Szalvétával törölgeti a száját.Elõszedem a frissen sült muffint.

Igen, már tétovázik. De aztán dönt. Talán soha többet nem lesz alkalma ennyit en-ni. Nem futamodhat meg. Nyomorult ember. Szánalmat érzek, de igyekszem nem ki-mutatni. Nem akarom emlékeztetni rémes sorsára. Hadd legyen ez a nap csak az övé.

A konyhában a légkör fojtogató. Nagy a meleg, s vendégem mosdatlanságszagasehogy sem akar elillanni a tágra nyitott ablakon. Iszom egy pohár vizet.

Amikor lanyhul, noszogatom. Így hát egyenként nyúl a muffinokért. Tegyünk jót. Kicsit mintha sajogna a gyomra, újra végigsimít a dobkemény pocakon. Most már

nagyon izzad, patakokban ömlik róla a víz. Dönti magába a bort, de hát az is csakemeli a vérnyomását. Nem csoda, ha furcsán érzi magát. Teljesen össze lehetett szû-külve a gyomra.

Eddig minden ruhája bõ volt. Most kezdenek enyhén feszülni. Az ing köldöktáj-ban szétnyílik két gomb között. Ez nagyon jól látszik, mert teljesen hátradõl a szé-ken, félig fekvõ pozíciót vesz fel. Derékban a nadrágja szorítja. Kikapcsolja rajta agombot. Aztán még a zipzárt is lejjebb húzza.

Akkor fellángol bennem valami. Mióta nem lehetett ez a szerencsétlen igazán fér-fi? A hajléktalan sors az embertõl még ezt is elveszi. Ezt a legalapvetõbb jogát. Ami-nek igazán meg kellene határoznia egész személyiségét. Egész életét. Mennyire le-alacsonyító is az ilyen. Ettõl kell igazán megmentenem. Átkulcsolom nyakán a karo-mat és magamhoz húzom. Úgy meglepõdik, hogy szinte leesik a székrõl. De az azigazság, hogy nem vagyok csúnya. Sõt a férfiak többsége kifejezetten vonzónak talál.Amint megcsókolom, nem tud ellenállni. Beletúrok a hajába is. Ez nehezebb mûve-let, mert a hajtincsek nagyon összeragadtak. Felvonszolom magammal a hálószobá-ba. Elhûl a patyolat ágynemû láttán. Néha vetkõztet, néha mintha ellenkezne. Néhaúgy vetkõztet, mintha ellenkezne. Kapkodja a levegõt. Alig várja, hogy ledõlhessenaz ágyra.

Én vele gyorsan elkészülök. A ruhákat könnyû lehántani róla, a bõrhöz annyiranem tapadnak. Végigzuhanunk a paplanon. Most, hogy a koszos ruhák lekerültek ró-

59

2011/9

la, kevésbe rossz szagú. Viszont passzív. Nagyon kell nógatnom. Annyira elnehezültaz ebédtõl, hogy jóformán semmire se képes. Csak izzad és szaggatottan szuszog.Vállától fogva magamra húzom, és bátorítóan nézek rá. És akkor végre megtörténika csoda.

Az elsõ pár mozdulat után látom, nagyon erõlködik. Nem mond semmit, csak fé-lelmetesen zihál, és vörösebb, mint valaha. Aztán még pár mozdulat, és elernyed.Feje vállamra hullik. Teljes súlyával rám zuhan.

Jól ismerem ezt a helyzetet. Tenyeremet a mellkasára tapasztom. Kicsit keresema szívdobogást, pedig kizárt, hogy megtaláljam. Mivelhogy nincs. Arrébb görgetemaz ágy szélére. A ruhákat már nem adom vissza rá, késõbb a komposztra kerülnek.Én magam felöltözöm. A kamrából elõkeresem az ásót. Aztán kivonszolom a hátsókertbe, a többi mellé.

60

2011/9

Zlatan és Kis Balambér úgy határoztak, nem várnak tovább harmadik társukra,és megkezdik a maguk kis külvárosi el caminóját, vagyis a virrasztás elõtt még vé-gigzarándokolnak az elhunyt utolsó útján. Azon a háromszáz méteren nem múlik.A végállomástól aztán majd átcaplatnak a Garaczy utcába, igaz, a házszámban nemvoltak biztosak, leróni kegyeletüket az öreg Jaroslav sporttárs elõtt, akit két nappalkorábban vitt el, hát így konkrétan a váci zónázó, miután cipõje beakadt a sínek kö-zé, ahol egyébként ettõl függetlenül sem volt semmi keresnivalója, csak hát akibenmár három üveg hárslevelû dolgozik tisztán, annak egy szemafor ne mondja mármeg, hogy mikor mehet át. A fiúk már csak azért is érezték úgy, nekik is részt kellvenniük a néhai otthonában tartott szertartáson, amelyen is szegény öreg maradvá-nyait, maradványainak dirib-darabjait tették közszemlére, a halottmosó becsületé-re legyen mondva a jó ízlés határain belül (na ja, amennyi pénzt kapott Kese apjá-tól, amiért minden Köjál-elõírás ellenére kicsempészte éjszakára a tetemet, mert arokonok ragaszkodtak a virrasztáshoz), lévén hogy legjobb tudomásuk szerint õkvoltak az utolsók, akik még élve látták szegény Jaroslav sporttársat, leszámítva azta néhány tizedmásodpercet, amikor a mozdonyvezetõ.

Senki nem gondolt most arra, hogy a tragédiával Kese apja lépett elõ a környéklegjobb hamiskártyásává, hiszen ezt a címet eddig Jaroslav sporttárs birtokoltabüszkén. Tulajdonképpen ezért is szerezte neki a helyi nagyember, a Flekkpány eztaz állást a bolhapiacon, ahol az öreg éjjeliõrként is lophatta a napot, a kutyáivalegyütt. Egy idõ után ugyanis a Flekkpány számára kellemetlenné vált, hogy iszákosszomszédja rendre megjelenik az éjszakai pókerpartikon, és merev részegen is rong-gyá aláz mindenkit az asztalnál. Leginkább persze a házigazdát, mit sem törõdveannak a kis közösségen belül pénzzel s pofonnal kivívott tekintélyével. AFlekkpány ugyanis annyira rosszul blöffölt, hogy már akkor sem vette senki komo-lyan, amikor pedig tényleg jó lapjai voltak. Ám amíg a legtöbben nem merték kihúz-ni nála a gyufát, az éjjel kettõ körül a bátorságtól már nehezen artikuláló Jaroslavsporttárs ilyenkor általános döbbenetet kiváltva röhögött a szemébe, Mire vered itta nyálad, azt hiszed, beveszem? Megadom, teríts!, ezzel úgy kizökkentve aFlekkpányt a szerepébõl, hogy az zavarában bedobta a színsorát, és szinte nyüszít-ve leste, ahogy az öreg a szaros kettespárral maga elé kotorja az összegyûlt koszosbankjegyeket. Néha ilyenkor, mint valami sértett kisgyerek, otthagyva csapot-papotbevágta magát furgonjába, és addig hajtott, ahol már biztosan nem ismeri senki,hogy átadja magát egy felszabadító zokogásnak. Jaroslav sporttárson kívül egyedülKese apjának volt még annyi vér a pucájában, hogy ehhez hasonló arcátlanságra ve-temedjen a Flekkpányéknál rendezett pókerjátszmákon, ám õ komolytalanságra hi-vatkozva már vagy egy éve nem tette tiszteletét arrafelé.

*

61

2011/9

HANULA ZSOLT

Hazaút

A Kikötõ Online (www.kikotoonline.hu) Külváros címû novellapályázatának díjazott munkája. A pályázat el-bírálásában a Korunk folyóirat nevében részt vett Balázs Imre József fõszerkesztõ.

Most azonban csönd ülte meg a házat, és nem csak a szomszédban zajló virrasz-tásra való tekintettel. Hárman voltak mindössze odabent, a Flekkpány, a tagbasza-kadt mindenes, és Kese, ahogy épp csak eszmél az ütések okozta kábulatból.

– Ez itt mind 44-es? – kérdezte Kesét két nappal korábban, utolsó földi munka-óráinak leteltével Jaroslav sporttárs, ahogy a fiú épp apja standja mögött pakolta apinceüzembõl érkezett száz darab cipõsdobozt.

– Az van a dobozra írva...Jaroslav sporttárs nem szalasztotta el az alkalmat, hogy ismét elmesélje, az õ lá-

ba is 44-es, épp, mint a házszáma, így ha annyira részegen megy haza, hogy elfelej-ti, hol lakik, csak leveszi a cipõjét, és megnézi a talpán. Ezen elég ritkán nevetett amindenkori közönség, az öreget azonban nem abból a fából faragták, aki erre csen-des visszavonulót fúj. Éppúgy tett ilyenkor, ahogy a humorukban a nyilvánvaló ku-darc ellenére is kérlelhetetlenül hívõk szoktak, vagyis elmondta a poént újra és új-ra, egyre nagyobb hangsúllyal nyomva meg a szerinte lényegi részeket, mintha csakelsõre azért nem nevetett volna senki, mert nem hallották jól. Ettõl persze egyre kí-nosabbá vált az egész, s végül a társaság mindig finoman odébb sasszézott egy-kétasztalnyival.

– Adjá’ már nekem egyet, hisz van itt annyi. Nekem meg ez az egy, de ez is lyukas.Kesének nem volt hová odébb sasszéznia, mert a standot ki kellett nyitni, az új

árut, ezt a száz pár, 44-es matricázású dobozokban rejlõ, magas szárú mûbõr cipõtki kellett pakolni, ezt a Flekkpány tagbaszakadt mindenese is sürgette, õ ugyanis fõ-nöke pénzére várt, valamint mert az öregnek ez egyszer igaza volt, tényleg van ittannyi, a fiú rálegyintett Jaroslav sporttársra, vigye, vigye csak a francba, csak a fater-nak ne szóljon róla.

De nem is kellett, hiszen Kese apja épp leparkolt a piac bejáratánál, amikor azöreg, ölében könnyes mosollyal tartva a dobozt, mint egy csecsemõt, kilépett a kapun.

– Mit adakozol te részegeseknek? – csörtetett Kese felé, és egy tarkóra mért tenye-ressel adott nyomatékot felháborodásának.

– Ne izgulj, vissza fogja hozni – védekezett a fiú, aki addigra már jó pár doboztfelnyitott, hogy ellenõrizze azok tartalmát. – Nézd, 46-os mindegyik.

A dobozokra valóban 44-es szám volt nyomva, de bennük a cipõtalpak már 46-os méretet jeleztek. Egytõl egyig valamennyi. Apja maga is hevesen sorra kezdte ki-nyitni a dobozokat, és vette szemügyre a lábbeliket, de látta, fia igazat beszél, nemvolt köztük egy sem, amelyiknek stimmelt volna a mérete.

– Vidd vissza ezeket a Flekkpánynak – kiabált rá a tagbaszakadt mindenesre, aki-nek azonban esze ágában sem volt visszapakolni ezt a halom cipõsdobozt a piac túl-oldalán parkoló furgonba, s egyre csak azon erõsködött, hogy õneki cipõkkel kellettérkeznie, és pénzt kell vinnie, és az õ munkatervét Kese apja csak ne írja át, inkábbfizessen, ha nem akar magának bajt. Pökhendi kis senkiházi volt, aki ahhoz szokotthozzá, hogy fõnöke nevére mindenki vigyázzba vágja magát a piacon. Ezért is érteteljesen váratlanul, amikor Kese apja akkora pofont adott neki, hogy beborult a do-bozok közé.

– Nem fizetek ennek a marharépának egy fillért sem! – harsogta. – Egy fillért sem!Korábban egyetlen alkalomról lehetett tudni, amikor a Flekkpány valakinek

strandpapucsokat küldött decemberben a megrendelt westerncsizmák helyett, és avevõ Kese apjához hasonlóan inkább az áru visszacserélését szorgalmazta. De ez iscsak estig tartott, amíg az illetõ fiát be nem hajították a reggel még papucsokat szál-lító furgonba, ragasztószalaggal összekötözték kezét-lábát, és úgy tartották, amíg azapja jobb belátásra nem tért, s ez körülbelül fél órával késõbb meg is történt. Éppezért, ha Kesének egy csepp esze van, akkor most õt is óvatos gyanakvás tölti el, de

62

2011/9

ehelyett büszkén kihúzta magát apja mellett, pillanattöredékekig sem gondolva arra,hogy végsõ soron itt most az õ faszával verik a csalánt.

*Zlatan és Kis Balambér keresztülvágtak a templom elõtti kis parkon, és nem

kellett egyikõjüknek sem szólnia, egy idõben kezdtek el lassítani az akácfák mel-lett, majd aztán kicsit odébb, megint csak mintha egyazon szív pumpálta volnamindkettejük ereibe a vért, szívbõl az agyba, az agyból a lábakhoz, egyszerre meg-álltak a Szent Antal kõszobra elõtt. Két nappal korábban (Zlatan az órájára nézett,igen, majdhogynem percre pontosan ekkor) épp itt látták utoljára Jaroslav sporttár-sat. Az öreg a templom háta mögül bukkant elõ egyszer, nyomvonala szép kövérívet írt le, mire odatalált hozzájuk. Zlatanhoz fordult, és a részegek õszinteségévelmegörült neki.

– Zlatan, fiacskám, rég láttam a nagyapádat…– Így van ez, ha az ember tizenöt éve meghalt.Hihetetlen, az ember az egyik pillanatban még jóízût beszélget a barátaival, az-

tán egy kicsit nem figyel oda, és meg is van a baj. – Tudjátok, ha nagyon részeg vagyok, hogyan találok haza?… – ezek voltak aztán

az utolsó szavai, amelyeket hallottak tõle, mielõtt botokkal kergették volna el a temp-lomtérrõl.

Folytatták hát útjukat õk is, egyenest a gyilkos sínek felé. A sorompó le volt en-gedve. Füleltek, de nem hallottak vonatot közeledni. Talán csak elaludt a bakter,gondolták, és átugrották az inkább csak dísznek jó akadályt. Elnéztek jobbra, elnéz-tek balra, messze, nagyon messze mintha egy mozdony pislákolt volna. Majd meg-szólalt a kürt. Szaporázni kezdték lépteiket. Jó háromnegyedénél járhattak már az át-járónak, amikor Zlatan lába megbicsaklott.

– Gyere már, hülyegyerek, jön a vonat!– Várj, van itt valami a földön…A fény egyre élesebb lett.– Hagyd a francba, vagy holnap éjjel a mi virrasztásunkra jöhetnek!– Beszorult a sínek közé… Ez egy cipõ… Tiszta új!Zlatan kiszabadította szerzeményét, és még szemügyre is vette volna a bakterház

ablakaiból érkezõ fényszórványok alatt, de barátja egy erõteljest taszajtott rajta. – Mozdulj már, te barom!Átértek a túloldalra, átmásztak az újabb sorompón, miközben a vonat fülsüketí-

tõ zajjal robogott el a hátuk mögött.– Nézd ezt! – szorongatta a frissen talált kincset Zlatan. – Nem ilyen volt Jaroslav

sporttárs lábán tegnap?– De bizony – vette ki a kezébõl Kis Balambér. – Még mondta is a Kese, hogy tõ-

le kapta.Megfordította, most mindketten a talpát nézték. 46-os.– Legalább tudjuk, melyik házba kell menni.

*– Nálam van a fiad. Fizetsz vagy sem?– Egyetlen kimosott papírszázast sem – Kese apjának hangja nyugalmat áraszt-

va zörgött a vonal túlsó végén. A Flekkpány értetlenül nézett körbe. Kese megkötözve ült egy sarokban, mint

a rossz gyerek. Végül más ötlete nem lévén, a zsaroló felé szegezte a kérdését:– Mi van, összevesztetek apáddal? Teljesen megõrült az öreged? – Majd ismét a

kagylóba kezdett beszélni. – Látom, nem világos. Itt van nálam ez a kurafi fiad, ed-dig érted? Vagy fizetsz, vagy máris küldheted valamelyik hozzá hasonlóan semmi-

63

2011/9

rekellõ emberedet, azt a Zlatant vagy Kis Balambért, vagy mit tudom én, kit, hogyelvigye innen a hulláját, megértetted?!…

– Természetesen, már el is indultak… Blöffkirály – bökte még oda Kese apja ne-vetve, hogy aztán már csak a szakaszos sípolást hagyja maga után.

Ebben a pillanatban valaki zörgetni kezdte a bejárat üvegét. Az összezavartFlekkpány és csicskása döbbenten nyitottak ajtót, és meredtek az ott találtZlatanra és Kis Balambérre. Utóbbi törte meg a csendet:

– Akkor itt van az a hulla?A furgon csikorgó kerekekkel hajtott el a háztól.

64

2011/9

Gomorra (2008) címû filmmel kapcso-latban csábítónak tûnik a nyom fogal-mát használni, nem a bûnügyi rezonan-ciája miatt, hanem mert egy olyan bûn-

szervezetet céloz meg, amelyik a leginkább felszí-vódik a különféle csereértékek és gazdasági appará-tusok között, áthatva a mentalitást és a társadalmikapcsolatokat. Ami látható, az csak valaminek anyoma: a tornyosuló szeméthalmok és a hullák. Afilm nyitánya is errõl az átláthatatlanságról tanús-kodik, ezért több szempontból emblematikus. Pármásodperces sötétség után lassan bevilágítja a kép-mezõt a szolárium mesterséges fénye, ahol kigyúrtfickók kedélyesen csevegnek „szolizás” és manikûrközben, majd váratlanul sorozatban dördülnek afegyverek. A menekülõ tettesek és áldozataik töké-letesen hasonulnak egymáshoz – mindannyian is-meretlenek. A rendszer kapcsolatrendszere tehátkiismerhetetlen, talán csak profit- és hatalomorien-tált mûködési elve sejthetõ.

A film kiindulópontjául szolgáló 2006-os (a ké-sõbbi filmmel azonos címet viselõ) RobertoSaviano-könyv egyik sarkalatos tétele, hogy a ná-polyi maffia, a Camorra sokkal hatásosabban épültbe a kapitalista fogyasztói gazdaságba, mint más

2011/9

Még az aktuális listaszerint sem lehet eligazodni, hogy ki vanvelünk vagy ellenünk. Arendszer átláthatatlanságábóladódó félelem, a rémület, hogy bármikor kinyírhatnak –ez tartja fogva az embereket.

GREGUS ZOLTÁN

MI TÖRTÉNIK A VÉGEKEN, DE A RENDSZER GYOMRÁBAN?Matteo Garrone: Gomorra

Gomorra (2008) 137’. Rendezõ: Matteo Garrone. Író: RobertoSaviano. Forgatókönyv: Gianni Di Gregorio, MassimoGaudioso, Matteo Garrone, Maurizio Braucci, Roberto Saviano,Ugo Chiti. Szereplõk: Alfonso Santagata, BernardinoTerracciano, Carlo Del Sorbo, Carmine Paternoster, CiroPetrone, Gianfelice Imparato, Gigio Morra, Giovanni Venosa,Italo Renda, Marco Macor, Maria Nazionale, Ronghua Zhang,Salvatore Abruzzese, Salvatore Cantalupo, Salvatore Ruocco,Salvatore Striano, Simone Sacchettino, Toni Servillo, VincenzoAltamura, Vincenzo Bombolo, Vincenzo Fabricino. Operatõr:Marco Onorato. Vágó: Marco Spoletini. Jelmez: AlessandraCardini. Producer: Domenico Procacci

A

olasz bûnszervezetek.1 De amíg Saviano tényfeltáró elbeszélésmódot folytat, addigMatteo Garrone nem nevek, helyszínek és idõpontok által hitelesíti történetét, ha-nem a mindennapokat élõ emberi sorsokon keresztül. A kezdõ képsorokhoz híven afilm sem vállalkozik átvilágításra, a hírhedt Camorra mûködésének feltérképezésé-re, nincs meg benne a tényfeltáró újságírás vehemenciája. A szervezet láthatatlanmûködésébõl csak néhány fényképezhetõ arcot, sorsot és élethelyzetet villant fel. Ésmi az, ami látszik? Leginkább az, ami a Rendszer alját képezi, a végek, azok az élet-történetek, amelyek inkább kiszolgáltatottak a hálózatnak, mintsem azok, akik szá-mottevõ profitot húznak belõle. Innen eredeztethetõ a film formai-stilisztikai válasz-tása is: nem híres maffiacsaládok mûfaji filmjét kapjuk, hanem valós környezetbenforgatott, nyomornegyedekben tengõdõ névtelen kamaszok és idõsebbek mindenna-pi világát. A bemutatott életsorsok bepillantást engednek abba, hogy miképpen él-nek az emberek a Rendszer fennhatósága alatt,2 illetve hogy milyen túlélési stratégi-ákat választanak ott, ahol huszonöt százalékos a munkanélküliségi ráta, és aCamorra az egyik legnagyobb munkaadó. A választott karaktereknek ráadásul sze-mélyiségfedezete van, hiszen a filmben zömében nem profi színészek, hanem olyanhelyi lakosok játszanak, akik a napolitano dialektust beszélik, helyenként alvilágiszlenggel keverve azt.3 Ekképpen a film nem a megszállott bûnözõket követi, hanemolyan sorsokat, amelyek az életvilágból adódóan, kvázi az életvitel természetes mód-ján keverednek kapcsolatba a szervezettel.

A láthatatlan Rendszer

A Camorra – bennfentesebb nevén „Il Sistema”, vagyis a Rendszer – egyike a négydél-olaszországi legfontosabb szervezett bûnözõi csoportnak. Ezek közül a legismer-tebb nyilvánvalóan a szicíliai maffia, a Cosa Nostra, de ott van a calábriai’Ndrangheta és a Pugliában tevékenykedõ negyedik legnagyobb szervezet, a SacraCorona Unita. Ellentétben a másik három, különösen a Cosa Nostra hierarchikus fel-építésével, a Camorra horizontális szerkezetet is mutat. A Rendszer több, a riváliscsaládok mentén szervezõdõ, önállóan tevékenykedõ klán laza szövetségébõl áll. Azegyüttmûködés mélysége és minõsége változó az egyes klánok között, de nyilvánva-lóan jóval szorosabb, mint a másik három, különálló nagy szervezettel. Ezt a min-dent behálózó, egyszerre vertikálisan és horizontálisan szervezõdõ decentralizált„családot” jól jelképezi a filmben megjelenõ többemeletes külvárosi betonmonst-rum, ahol a lakásokat több nyílttéri közös folyosó kapcsolja össze oldalirányban is,ahol párhuzamosan zajlik a házasságkötés a drogkereskedelemmel.

Ugyanakkor a horizontális felépítésbõl ered az is, hogy az egyes klánok közöttiérdekellentétek gyakran vezetnek fegyveres konfliktusokhoz a Camorrán belül. Többvagy kevesebb klán idõrõl idõre létrehozhat szorosabb szövetséget, amelyek szintemár-már egységes szervezetként tevékenykednek. A legismertebb és legnagyobbilyen szervezõdések a Casalesi és az Alleanza di Secondigliano, amely egyesíti a Ná-poly északi kerületeiben tevékenykedõ klánokat. Fontos megjegyezni, hogy ezek aszövetségek szigorú gazdasági érdekek mentén köttetnek, s csak addig maradnakfenn, amíg kölcsönös érdek köti össze õket. Bár a Camorrához köthetõ klánok szá-mát senki nem tudja pontosan megállapítani, rendõrségi és titkosszolgálati szakem-berek véleményei szerint ez a szám 100 és 200 közé tehetõ, míg a szorosan vett ta-gok létszáma kb. 6500 és 10 000 fõ között mozog, további kb. 50 000, a Rendszerhezlazán kötõdõ bedolgozóval.4 Anélkül, hogy erre pontos utalás történne, a 2004–2005-ös bandaháború képezi a Gomorra kiindulópontját, az aktuális társadalmi kontex-tust. A film erényei közé sorolható, hogy mindezt dinamikusan mutatja be, mintahol állandó mozgások és átrendezõdések jönnek létre. Nem pusztán a klánok közöt-66

2011/9

ti háború van jelen, hanem az átállásokból fakadó belviszályok és emberi-erkölcsikonfliktusok is.

Eltérõen a többi szervezettõl, a Camorra már korábbi évszázadokban sem a me-zõgazdaságból élõ szegény vidéki lakosság érdekeinek védelmére szervezõdött, ha-nem a kezdetektõl hasznot húzott a város pezsgõ gazdasági életébõl, kereskedelmiforgalmából, ellenõrzése alá vonva a prostitúciót és a tiltott szerencsejátékok ûzését.A Camorra befolyását és hatalmát bizonyítja az a tény, hogy már a 19. századbannemcsak a politikai ellenzékkel ápolt jó viszonyt, de a központi hatalommal isegyüttmûködött a társadalmi rend „fenntartásában”.5 Amint az a filmvégi feliratbólis kitûnik, a második világháború után a Camorra fokozatosan alakította ki és mélyí-tette kapcsolatait más nemzetközi szervezett bûnözõi csoportokkal. Olaszországonkívül a nápolyi klánok aktívan jelen vannak leginkább Hollandiában, Spanyolor-szágban, Portugáliában, Franciaországban, Skóciában, Romániában és Brazíliában. ACamorra megpróbál pozíciókat szerezni a nagy közbeszerzési pályázatokat elbírálótestületekben, ellenõrzése alatt tartja az illegális bevándorlást, és hasznot húz a pros-titúcióból, kábítószer- és fegyverkereskedelembõl.6 Természetesen a Camorra sajátüzlethálózatokat is üzemeltet, ahol könnyedén tisztára tudja mosni több százmillióeurós bevételeit. A film szociografikus jellegét erõsíti, hogy a jelentõs bevételeketbiztosító fegyver- és drogkereskedelem vagy a prostitúció mellett feltûnnek benneolyan „üzletágak” is, amelyek nemcsak a Camorra bevételeit tüntetik fel, hanem azo-kat a területeket is, ahol a Rendszer szervesen beépül a hétköznapi életbe: ilyennekminõsül a szemétbiznisz vagy az állattenyésztés, ugyanis a világhírû campaniaimozzarella sajt elõállítása részben szintén a Camorrához köthetõ üzemekben zajlik.

Decentralizált történetek

A film egyidejûleg öt karakter sorsát követi nyomon, amelyeket csak a láthatatlanszervezet kapcsol össze, és ez a decentralizált dramaturgia szintén a Rendszer mû-ködésére utal: nincs közép, nincs olyan kitüntetett pont, ahonnan az egész átlátha-tó és megragadható lenne.7

Az egyik ilyen szál a tizenéves kiskorú Totóé, aki a hálózattal valamilyen kapcso-latban álló családoknak bevásárol, majd késõbb már ugyanazzal a rutinnal hordja adrogkereskedelem áruit is. A kissrác csodálja a helyi maffia katonáit, és mindentmegtesz azért, hogy aktív tagja lehessen a bandának. Ez a történet emeli ki leginkábbazt, hogy milyen észrevétlenül lehet átcsúszni egyik oldalról a másikra, hogy az em-berek már kiskoruktól belenõnek a rendszerbe, s egy idõ után már a lelkiismeret semszólal meg, hiszen ebben a struktúrában „nincs agyalás” – vagy végrehajtod a paran-csokat, s akkor velünk vagy, vagy ellenünk. Totón keresztül bepillantást nyerünk abeavatási szertartásba: a fiúk egy agyonhasznált golyóálló mellényben várják, hogygolyót kapjanak a „mellükbe”, majd késõbb büszkén nézegetik az ütés okozta seb, aférfivá válás jegyeit. Mindez egy egészséges militarizmus eszményébe is beillene,csakhogy éppen ez a beavatási rituálé világít rá arra, hogy számukra nincs jövõ, csaktúlélés, hogy a halál nem az életet lezáró kitüntetett esemény, hanem mindennapos,bár váratlan puffanás. A hely szellemét, a hatalmi harcoktól való erõs függést adjákvissza nemcsak a bandaháború váratlan összecsapásainak képei, hanem az olyangroteszk felvételek is, ahol a betonmonstrum tetején önfeledten lubickoló gyerekekkistotáljából nyit a kamera egy tágabb plánba, ahol már feltûnik a területet védõ ál-landó õrbázis.

Totóhoz hasonló szociális munkát végez Don Ciro is, aki a rászorultak havi járan-dóságát kézbesíti hivatalnoki elkötelezettséggel, a panaszokra pedig mindig csakannyit válaszol, hogy „majd továbbítom”. Mindebben a Rendszer gondoskodó pater-

67

2011/9

nalizmusa figyelhetõ meg, ami nem pusztán védelmet biztosít az emberei számáramás bandákkal szemben, hanem szociális és egyéb járandóságokról is gondoskodikhûséges katonái után – csakhogy éppen a minimálbért adja. Don Ciro már nem kér-dez semmit, veszi az elkészült új listát, és automatikusan végrehajtja a kiszabott fel-adatot. És mivel képtelen autonóm módon cselekedni, leginkább ezzel szolgáltatja kimagát a rendszernek. A bandaháború megváltozott körülményei közepette már nemért semmit, csak a félelme erõsödik. Még az aktuális lista szerint sem lehet eligazod-ni, hogy ki van velünk vagy ellenünk. A rendszer átláthatatlanságából adódó féle-lem, a rémület, hogy bármikor kinyírhatnak – ez tartja fogva az embereket. Végül kéttûz közé kerül, ahol már nem mûködik a hárítás, a „továbbítom” varázsigéje. Az õtörténete kétségtelenül a rendszert mûködtetõ személyes felelõsség irányába mutat.

A szabó Pasquale, a film egyik legszimpatikusabb karaktere szintén a helyi klán-nak dolgozik, igaz, hogy errõl nincs tudomása, hiszen egy legálisnak tûnõ ruhagyár-tó cég kulcsfigurája. Erre csak akkor döbben rá, amikor egy kínai vállalkozó felkéri,hogy adjon varróleckéket készruhagyárában, amit viszont már nem néz jó szemmela helyi maffia. Mellesleg ez a történetszál villantja fel a Camorra világgazdaságiösszefüggéseit. Pasquale története ambivalens kicsengésû: az elkövetett merényletellenére, úgy tûnik, képes kilépni vagy legalábbis váltani, ugyanis a film végére ka-mionsofõrré „lép elõ”. Igaz, már nem szólítja senki „maestro”-nak, elvegyül a névte-lenek sorában, mintha csak ez lenne az ára a tisztaságnak.

Marco és Ciro történetén keresztül a film nemcsak felidézi a gengszterfilmek mû-faját, hanem rávilágít a bandák körében divatos filmes sztereotípiákra is. A két su-hanc viselkedésében egy öntudatlan imaginárius világ lép színre: Tony Montanának– utalás az Al Pacino címszereplésével forgatott Sebhelyesarcú (1983) címû filmre –képzelve magukat ad hoc szervezõdõ független akciókba kezdenek, s ekképpen fo-lyamatosan belegázolnak a klánok érdekeltségi köreibe. Egyszer sikerül lefülelniükegy rejtett fegyverkészletet, hogy aztán a zsákmánnyal lövöldözõst játsszanak egy ki-etlen vidéken. Történetük vége, hogy az egyenlõtlen erõviszonyokat és naivitásukatkihasználva a területért felelõs banda hidegvérrel elteszi láb alól õket. Viszont az amód, ahogyan kelepcébe csalják õket, mélységes ellentétet mutat mind a mozibanmegszokott szimpatikus Keresztapákkal, mind pedig a 19. századi camorristák mél-tóságával szemben.

Az ötödik történet a Camorra egyik jelentõs befektetését idézi meg, az illegálisszemétkereskedelemben rejlõ lehetõségeket, észak szemetétõl kezdve a nemzetköziszinten is mûködõ mérgezõ ipari hulladékokig. Ebben a történetszálban egy tisztes-séges családból származó pályakezdõ ifjú kerül elõtérbe, aki egy vezetõ funkcióbanlévõ üzletember társasága révén bekerül a Camorra magasabb hálózatába. Amint át-látja, hogy milyen aljas logika alapján mûködnek a sikeres „üzletek”, kiszáll azegészbõl. Igaz, nem tudjuk meg, hogy döntése milyen következményekkel jár, még-is kérdés marad az, hogy ki lehet-e szállni, illetve hogy mivel jár ez. A szemétimportsúlyosságát jelzi az, hogy éppen a film bemutatása környékén vált akuttá a környék-beli szeméttelepek befogadóképességének elégtelensége, amikor is hónapokra leállta szemételszállítás Nápolyban. Az utcákon tornyosuló tetemes szemét elszállításárabevetett csendõrség és hadsereg alakulatai sem jelentettek lényeges megoldást, aho-gyan mostanában is folyamatosan visszatér ez a probléma.

A film formanyelve

A film egy elég sajátos nézõpontból láttatja az eseményeket. A Camorra életterétjelentõ eredeti helyszínek és nyomortelepek jelenléte a filmben, a börtönviselt ama-tõrökkel való forgatás, a nyelvhasználat, a hangulatfestõ zenei betétekrõl való le-68

2011/9

mondás és a hosszú kézikamerás felvételek láttán kézenfekvõnek tûnik a neorealiz-mus továbbélését, stilisztikai hatását emlegetni a Gomorra kapcsán.8 Ennél szeren-csésebbnek tartom – mellesleg idõben is közelebb van a filmhez – az olasz filmmû-vészet posztneorealista irányzatával rokonítani a Gomorrát, ahol már nem eszményí-tik a népet, és nem is moralizálnak társadalmi utópiák mentén. Pasolini filmjeiregondolok, amelyekben nem pusztán a fent felsorolt neorealista stílusjegyek bukkan-nak fel, hanem a tágabban értelmezhetõ, parabolisztikus élettörténetek egyénítésé-nek mesteri fogásai: jellegzetes figurái a bevésõdõ arcokon és gesztusokon keresztülmesélnek, ez az a hitelesség, amit nem lehet eljátszani. Pasolini kézjegyét viseli ma-gán történeteinek darabos összeszerelése, a gyakran odavetettnek tûnõ, remegõ ka-merája, a filmnyelv nem professzionális használata. Számára a mûvészet nem egyvolt az élvezeti cikkek sorában, hanem az ideológiakritika egyik sajátos és tevõlegesformája, politikai tett. Akárcsak Althusser, úgy gondolta, hogy az ideológia legin-kább a nyelv használatába van kódolva, a kifejezésformákba, ezért köztudottan elle-ne volt a média személyiségformáló és totalitarista rendszerének.9 Következéskép-pen ezeket kell mindenekelõtt szétzilálni, ha nem akar behódolni a fennálló társa-dalmi és kulturális elvárásoknak. Bár Pasolini filmjeiben is leginkább a politikai be-rendezkedés korruptságát bírálta, elsõ filmjében, az Accattonéban (1961) mégis fel-tûnik a prostitúciót kézben tartó nápolyi maffia négy fickó személyében, akik meg-hurcolják a nekik kiszolgáltatott fõhõst, azzal a jelszóval, hogy „Mi nápolyiak külön-legesek vagyunk”.

Az élettörténetüket magukon viselõ arcok mellett az, ami leginkább rokonítjaGarrone filmjét Pasolini filmjeivel, a társadalmi berendezkedés perifériáján élõ ka-rakterek kiszolgáltatottsága, hiszen ez egy olyan övezet, ahol a „kint” és a „bent”nem pusztán erõs kettõs kötésként mûködik, hanem ütközési felületté válik. Azzal akülönbséggel, hogy a Gomorra nem fabrikál az egyéni sorsokból szenvedéstörténetetvagy társadalmi freskókat, mint Pasolini. Az egyéni sorsok az általánosíthatóság el-lenére megmaradnak különbözõ lehetséges döntéshelyzeteknek vagy együttélési for-máknak. A másik használhatóságának totalitarista logikája a Salò avagy Sodoma 120napja (1975) filmbõl bizonyos értelemben visszaköszön, ahogy a Rendszer mindentbehálózó mûködése is, bár nem olyan szélsõséges formában. Hasonlóan uralja éshasználja ki az embereket – a Rendszerbõl nehéz vagy lehetetlen kilépni.

Következésképpen úgy gondolom, hogy Garrone filmjének formai megoldásainem pusztán a dokumentarizmust idézõ stilisztikai fogások, hogy minél hitelesebb-nek tûnjön fel a fikció – bár kétségkívül ebben is fontos szerepet játszanak –, hanemegy olyan nézõpont megteremtését szolgálják, ahonnan a Rendszer kvázi belülrõllátszik. A nézõ betekintést kaphat a periférián lévõ, de a hálózattal kapcsolatban ál-ló emberek hétköznapjaiba, a mindennapos halál rémületébe, hogy sohasem lehetelõre látni, mikor dördül el egy fegyver a közvetlen közelben – és ez egy jól mûkö-dõ, precíz dramaturgiának köszönhetõ. Amint azt többször hangsúlyozta a rendezõ,nem állt szándékában sem egy újabb maffiáról szóló mûfaji filmet, sem egy külsõ né-zõpontból történõ leleplezõs filmet készíteni.10 A remegõ kézikamerás követések ésrándított svenkek a látómezõ átláthatatlanságát és instabilitását hangsúlyozzák. Ez aszándékosan felvállalt stilisztikai forma azért kelthet erõsebb valóságélményt, mivelfeloldja a felvevõgép perspektivikus rögzítési rendszerébõl és a projektív illúzió kö-rülményeibõl adódó transzcendentális nézõpontot, ami a látványon kívül helyeznéa nézõt. A projektív illúzióban eleve benne rejlõ lehetõség – amit leginkább az ész-revétlen, transzparens stílus erõsít – köztudottan egy olyan szubjektumot feltételez,aki olyannak látja magát, mintha képes lenne önmagából kiindulva elrendezni a vi-lágot, hatalmi pozíciót sugall, miközben a vetített kép hatalma alatt áll. A filmképezen ideológiai sajátosságára elsõként J.-L. Baudry hívta fel a figyelmet a Cahiers du

69

2011/9

cinéma 1970/7–8-as számában megjelent tanulmányában.11 A Gomorra ezzel szem-ben bekapcsolja a nézõt, a bemutatott világ részesévé teszi, s ezzel megfosztja azonkitüntetett – Baudry értelmezésében: ideologikus – nézõpont lehetõségétõl, ahonnanminden átlátható és elrendezhetõ. És ez a nézõpont talán közelebb áll a Camorra je-lenségéhez, ahhoz, hogy mit jelent ezzel együtt élni, mint bármely másik.

JEGYZETEK1. Nevelõs Zoltán: Gyilkos kompánia. Gomorra. Filmvilág. 2009. 4. 18.2. Lásd a rendezõ nyilatkozatát az Ioncinemának adott interjújában.http://www.ioncinema.com/news/id/3365/interview-matteo-garrone-gomorrah3. Az érthetõség végett még Olaszországban is felirattal játszották a filmet!4. A Camorrára vonatkozó adatok a Katonai Biztonsági Hivatal Tudományos Tanácsának kiadványából szár-maznak. Vö. Kaputa László: Camorra – a nápolyi szervezett alvilág története, felépítése és mûködése. SzakmaiSzemle. 2010. 1. 79–104.5. Uo. 92.6. Uo. 98.7. Itt érdekes megjegyezni, hogy több forrás a Camorra ezen decentralizált felépítésének tulajdonítja azt a ténytis, hogy a sok rajtaütés és letartóztatás ellenére sem sikerült meggyengíteni a szervezet hatalmát a térségben.8. A film formai-stilisztikai dokumentarizmusát elemezve hasonló következtetésre jut K. E. Greenburg egydoktori értekezésben. Vö. Katherine Elizabeth Greenburg: Rewriting historical neorealism in Matteo Garrone’sGomorra. UMI Dissertation Publishing. ProQuest LLC, 2010. 29–31.9. Pasolini több cikkében is hangot adott azon véleményének, hogy a médián, különösen a tévén keresztül mi-lyen antropológiai változáson esik át az olasz társadalom, s egyenesen gazdasági-ideológiai „fasizmusnak”nyilvánította azt. Vö. Pier Paolo Pasolini: Scrieri corsare. Polirom, Iaºi, 2006.10. Vö. http://www.indielondon.co.uk/Film-Review/gomorrah-matteo-garrone-interview11. Vö. Baudry gondolataival: „a film az ideológia támaszaként és eszközeként speciális funkciót teljesít, melya »szubjektumot« egy központi hely (legyen az egy isten vagy bármely más pótlék) illuzórikus körülhatárolá-sa által alkotja meg. A filmmûvészet, olyan apparátusként, mely egy meghatározott (s az uralkodó ideológiafenntartásához szükséges) ideológiai hatás kifejtésére rendeltetett, megalkotja a szubjektum fantazmagóriáját,s így kivételes hangsúllyal mûködik közre az idealizmus fenntartásában.” (J.-L. Baudry: A filmi apparátus ide-ológiai hatásai. Apertúra. 2006 õsz. http://apertura.hu/2006/osz/baudry)

70

2011/9

Tíz mondat Orpheusz alászállásáról

A kötet invokációja Villont idézi, akinek kétség-kívül voltak elsõ kézbõl származó tapasztalatai azélet árnyékos oldaláról. Villonnál aktuálisabbhangszerelésben talán csak a gangsta rap szól er-rõl az életszeletrõl – és alighanem QuentinTarantino filmjeit is ideszámíthatjuk, bár ott erõ-teljes a kevert minõségek ironikus hatása.

Egy olyan egyes szám elsõ személyt hallunkbeszélni, aki bennfentes, aki a csoportnyelvbõl/ré-tegnyelvbõl szólal meg, kicsit macsósan és kicsitaz „ez van” helyzetét rögzítve – annak tudatában,hogy a slusszkulcs elfordítása bármikor az autófelrobbanásával járhat.

A megjelenített érzések zsigeriek, a megjelení-tett történetek tipikusak (ha gengszterfilmekhez,hard-boiled krimikhez viszonyítunk), a hitelesség-effektus a könyvben a nyelvbõl és az apró részle-tekbõl, közelképekbõl származik. Rettegés,bosszú, gyász, diadalérzet és ezek keveréke, férfi-nézõpontból leírva: ezek a könyvben a meghatáro-zó emóciók. Stukker, kalasnyikov, luxusautók,zselés frizura, italok és egyéb „gyorsító” szerek: eza meghatározó tárgyi világ, látványvilág.

A csavar a kötet váratlan nézõpontváltásaiban,kibillentett helyzetmegjelenítéseiben érhetõ tet-ten. Barak László könyvének vége felé felbukkanegy „bámész civil”, aki Orfeuszként írja alá üzene-tét, és a kint/bent alternatíváiról elmélkedik:„most már irigyelhetem / hogy elkövettél valamit /

2011/9

...van-e valamifélehatása, következményeaz irodalmi beszédnek amegjelenített (al)világranézve, ahonnan Orpheusz visszatér?

BALÁZS IMRE JÓZSEF

TÍZMONDATOSOK A FÉLELEM HELYEIRÕL

Az írások hypertextekkel, multimédiás anyagokkal dúsított vál-tozata a Korunk szemlézõ blogjában, a http://reflex.korunk.orgcímen olvasható.

te is / ám a ciklus hõseinek / így lettél egyike / mindenestül // versbe szedhetõ / lélek/ alak”.

Az epilógusban egy másik regiszterben még Barak visszatérõ választott alteregó-ja, Sancho Panza is kireflektál a kötetbõl. A reflexió tétje ezúttal talán az: van-e va-lamiféle hatása, következménye az irodalmi beszédnek a megjelenített (al)világranézve, ahonnan Orpheusz visszatér?

(Barak László: Retúr a pokolba. Kalligram, Pozsony, 2005.)

Tíz mondat a felrobbantott világról

Meddig és hogyan lehet kívül maradni – valami ilyesmit kérdez Barak László2010-es kötete; meddig tarthat, hogy a történetek mindenki másról szóljanak, csaképp arról ne, aki beszél, csak épp annak ne legyen köze mondjuk a halálhoz, aki mégbeszélni képes.

Több versben is a halál utáni állapotból szólal meg a beszélõ, lebegtetve, kimoz-dítva bevett sémákat, a hangnem viszont (legalábbis kezdetben) ugyanaz a karcos,nyugtalan beszédforma, amelyet már a Retúr a pokolba címû kötetbõl ismerhetünk:nincs szó halál utáni megnyugvásról vagy effélékrõl. A vonatkozási rendszerben fel-bukkan Bret Easton Ellis neve (Hiszen akár Ellist is olvashat...), illetve AllenGinsbergé is – az erõszakos cselekvéssorokhoz, lepusztult környezetekhez ezek azutalások releváns kontextust teremtenek.

A ...kipróbálja, hogy bármit megtehet címû szövegben egyes szám elsõ személylelövi a „bámész civilt” egy bútoráruház önkiszolgáló éttermében (a szöveg aztán ezta történéssort is lebegtetni kezdi – „mintha álmodnék”); nehéz ezt a gesztust nembámészságkritikának olvasni, rezignált belátásnak, hogy a kívül maradás lehetõségeillúzió. A szöveg persze azt is mondja, hogy maga az imagináció az, ami „bármitmegtehet”; képzeletben elõre lejátszhatók a relevánsnak tûnõ játszmák.

Az imaginációt némelyik versben ezúttal is szerek stimulálják (Ideértem hát...),másutt az álmokból törnek elõ az erõszakos képek. A kötet eljátszik azzal a képzet-tel, hogy az ellenség, a másik valójában belül van, õ a félelmek forrása: „Árnyékomelfoglalja nem létezõ szobámat – betolakodó. / Az Ellenség. / De hát semmi értelmefölhánytorgatnom ezt az árulást. // Ugyan kitõl és miért kérnél számon évszakokat?/ Itt, ahol úgysincs se szél, se nap. / Sem benned, sem kívüled. // Ezért nem vágsz be-le most már ököllel a lángra lobbanó tükörbe sem, / mint sértõdött kamasz a rátáma-dó alkonyati szélbe.”

A könyv második felében erõsödik a „halálon túli hang” fikciója, a reflektálás alehetséges különbségekre az „itt” és az „odaát” között, líraibb, összegzõbb, nosztal-gikusabb a hangnem, de továbbra sem mentes az ambivalenciáktól: „Nem tudok pi-henni, / mert bennem laknak az élõk. / Akiknek kijár az igazság, a rettenet, / vagyisa szépség” – itt például a rettegés és a szépség kategóriái kapcsolódnak össze.

A „halálnepper” átcsempészte magát egy másik létezésbe, ahol elmondhatja:„nem értem, / és meg sem próbálom érteni a rosszat. / A jót sem. / Mit kezdhetnék azemberi létezés efféle koloncaival?” Áttolja a beszéd forrását egy határon, ahol magaszabhatja meg imaginációjában a játékszabályokat – mintha azt is mondaná, hogy ahatár innensõ oldalán viszont nemigen tudja elkerülni, hogy az emlegetett koloncok-kal bíbelõdjön.

(Barak László: A halálnepper. Kalligram, Pozsony, 2010.)

72

2011/9

Kétszer tíz mondat egy infantilizált társadalommodellrõl

Alulnézetes film, sokszor annyira az, hogy a ki-mit-miért háromszögeket ugyan-úgy nem értjük, mint maguk a szereplõk, akik utasításokat várnak, amelyek vagymegérkeznek, vagy nem. A Camorra egy hálózat, amelynek nincs egyetlen centruma:egymást veszélyeztetõ érdekek szövevényében vagyunk, idõnként ezek az érdekekkiegészítik, támogatják egymást, idõnként meg egyik pillanatról a másikra ellenfe-lekké változtatják az embereket. A gépezet, amit a film megmutat, talán nem is azértolyan reménytelen, mert tele van erõszakkal, és nem is azért, mert majdhogynem le-hetetlen kilépni belõle, inkább azért, mert a „mindig többet” elve mûködteti: mégtöbb megrendelés szerzése, még több olcsón végzett munka, amin valaki elõrelátha-tólag veszít, és még több sáp, amelyet valakiknek fizetnek mindebbõl. Mindenkimindenbõl többet akar, és ebben a gépezetben, ebben a logikában nem juthat min-denkinek: talán ezért iktatódnak ki olyan könyörtelenül egyes fogaskerekek, és ke-rülnek a helyükre újabbak és újabbak – a gyerekek is csak ismételni tudják a szülõk,illetve az entertainment-figurák mintáit.

Ez az elv valahonnan kínosan ismerõs: a globális kapitalizmust szokás hasonlómódon jellemezni, az állandó terjeszkedés logikáját, a konkurenciaharcot, az „akinem velünk van, az ellenünk” elvét egyformán felismerhetjük a mamutkonszernekés a filmben bemutatott maffia típusú szervezetek logikájában.

A szennyezõ hulladékanyagok szállításába a film egy lidérces jelenetében kisgye-rekeket szervez be a bajba került „vállalkozó”, aki kapcsolathálója révén uralja a pia-cot: tíz-tizenkét éves gyerekek vezetik el a teherautókat a szemétlerakathoz, ahol ter-mészetesen nem adottak a feltételek a veszélyes hulladékok tárolásához. A gyerekek-rõl az akció során „gondoskodik” a fõnök: párnákat oszt ki közöttük, amit a fenekükalá tehetnek – az infantilizált társadalom miniatûr modelljét látjuk a képsorokon.

A bemutatott gyermekek, kamaszok egyébként egyértelmûen részeivé kívánnakválni a struktúrának, mintha más lehetséges útjuk nem is volna, a különbség taláncsak abban van, ahogy ezt önmaguk számára elfogadhatóvá stilizálják. A legfiatalabbszereplõ, amikor az elsõ, morálisan igazán kétes helyzettel szembesül (csaliszerepetkell vállalnia egy ismerõs nõt érintõ leszámolásnál), a „majd meglátjuk” formula is-mételgetésével próbálja elfogadhatóvá tenni önmaga és a többiek számára, ha végülis meg kell tennie, amit majd megtesz. (Megteszi.)

Két másik, a maffiavezérré válás bûvöletében élõ fiatalember filmek hatására pró-bálja az „ideális maffiózó” típusát megtestesíteni – ezt az önmagában is igencsak pa-radox létformát. Minden tettük és mondatuk a saját helyzetük végiggondolatlansá-gáról árulkodik: a film nézõje mintegy az õ példájukon sajátíthatja el leginkább azt,ahogy a szabályok sorozatos áthágása nem tûrhetõ hosszú távon, akkor sem, ha a kétfiatal úgymond idõt, lehetõséget kap a betagozódásra. Perverz és ostoba önképzava-ruk mondatja velük azt, hogy õket csak a saját szakállukra végzett munkák érdeklik,nem kívánnak parancsokat teljesíteni; saját maguknál rosszabb parancsnokuk vi-szont a filmben nem is lehetne. Önállóságuk nem párosul kiegyensúlyozottsággal, atettek következményeinek felmérésével, egyáltalán: az eltervezés képességével. Ész-re sem veszik, hogy mások döntenek helyettük maximális önállóságuk bûvöletében,ahogy természetesen azt sem, hogy minden cselekedetükkel csak egyre inkább része-seivé válnak annak a gépezetnek, amelytõl úgymond függetlenedni kívánnak, és el-képzelésük tulajdonképpen csak annyi, hogy rögtön az élre szeretnének ugrani, va-gyis gengsztervezérekké szeretnének válni, de a lépcsõfokok bejárása nélkül. A hie-rarchiát és minden egyebet megtartanának, csupán õk szeretnék kiadni az utasításo-kat. Ez az, amit a rendszer csakis megtorlással kezelhet, egyébként meglepõen „tü-

73

2011/9

relmes”, értsd: nem azonnali megtorlással, valószínûleg érzékelve, hogy a fiúk „kri-tikája” nem radikális, hiszen a rendszert magát nem kérdõjelezi meg.

A nézõt ezen a ponton abba a szituációba sodorja a film, hogy az „ennyire hülyéknem lehetnek” elve alapján ott találja magát a két fiú ítéletét végrehajtó Camorra ol-dalán. Ez a tapasztalat is hozzásegíthet ahhoz – amennyiben reflektálunk rá, termé-szetesen –, hogy minden lehetséges és életképes megoldást a rendszer perifériáin,azon kívül kell keresni. A megoldásnak abból a hitbõl kell kiindulnia, hogy vanolyan hely, ami a rendszeren kívül van.

(Matteo Garrone: Gomorra. Film, 137 perc, a Cannes-i Fesztivál Nagydíjasa,2008.)

Tíz mondat egy kívüliség-metaforáról

Végy egy tetszõleges kisebbséget, és hozz létre számára egy fanyar felszabadítás-mítoszt úgy, hogy oltsd be a mítosz paródiájával is: valami ilyesmit mûvel RomainGavras a Notre jour viendra címû filmben. A tetszõleges kisebbség ebben az esetbena vörös hajúaké.

Gavras munkái között van egy elõzménye a filmnek és a témának: a M.I.A. mû-vésznevû, londoni születésû, jelenleg Los Angelesben élõ zenész számára 2010-benkészített egy kisfilmet/videót a Born Free címû dalhoz – a filmet erõszakos jeleneteimiatt több ízben levették a Youtube internetes oldalról, és botrányt kavart a brit ésamerikai nyilvánosságban. A videóban a nagyjátékfilm számos motívuma felbukkanmár: az egyik jelenetben, ahol álarcos fiatalok molotovkoktélokkal támadnak megegy társaikat szállító páncélkocsit, a falon ott látható a felirat: „Our day will come”– amely a Gavras-film címe lett franciául, ugyanakkor megegyezik egy ismert IRA-jelmondattal is. Másik visszatérõ motívum az ismétlõdõ fizikai erõszak, amely a vá-lasztott kisebbséghez tartozó személyeket érinti.

A film a provokáció nyelvén beszél, a kilátástalanságot és az önpusztítást mutat-ja meg – nem magyaráz, hanem a tiltakozás, a zsigeri ellenreakciók kiváltására épít,a kirekesztetteket nem mutatja jobbaknak azoknál, akik kirekesztenek. Az érintettgeneráció, a megmutatott életforma és élethelyzet ugyanakkor éppen az, amelyik azaugusztusi londoni zavargásokban vagy az utóbbi egy-két év más jellegû utcai tilta-kozó akcióiban leginkább jelen van.

Rémy (Olivier Barthelemy) a filmben lúzer, kiközösített srác, aki a World ofWarcraft párhuzamos világában keres magának társat (az egzotikusan hangzó nevûGaëlle-t), de ebben a párhuzamos világban ugyanúgy kiröhögik és átverik, mint a va-lódiban. Patrick (Vincent Cassel) életunt, kiégett, ugyancsak a kisebbséghez tartozópszichiáter, aki szárnya alá veszi Rémyt, és vad, erõs hatásoknak teszi ki õt, hogy ki-billentse korábbi állapotából – inkább pillanatnyi impulzusoknak engedve, mintsemegy elõre eltervezett úton indítva el a fiatalembert.

Rémy egy elképzelt, illuzórikusságában ideális tér felé indul el egy reklámpannónyomán – Írországba, ahol mindenki vörös hajú –, Patrick társaságában; az utazásegy semmibe vezetõ road movie, amelynek során kibukik az útitársakból az agresszi-vitás, ennek talán az eszköze a legemblematikusabb: egy számszeríj, amely a vállal-kozás/lázadás idõszerûtlenségét, elhibázottságát is jelöli, ugyanakkor fegyverkéntmégis hatást vált ki: nyomában fájdalom, sebek, halál.

(Romain Gavras: Notre jour viendra. Film, 90 perc, 2010.)

74

2011/9

Tíz mondat arról, hogy a peremen az élet

A perifériáról jön, és piszkosul dühös – ismerjük ezt a feelinget. A feelinget Ke-resztesi József szövegei is ismerik, fel is használják, saját javukra, aztán még meg-toldják valamivel – egy jó nagy fintorral, amelyik ugyanúgy szól a centrumnak és aperifériának és az érzésnek, és egy kicsit áthelyezi a dolgokat egy intellektualizáltmetaszintre.

Mirõl szólna egy Európa Kiadóval keresztezõdõ Cseh Tamás az 1990 utáni évti-zedekbe áttéve, a popkultúra fõsodra idején, nagyjából ezt mutatják a dalszövegek;ha nem volnának, ki kellene õket találni. A viszonyítási pontok neve itt (kicsit a fél-múltba belelógva) Edda Mûvek és Mark Hamill, az oppozíciók Gyulák – Vikidál ésDeák Bill – között képzõdnek meg („vikidál sajnos aláírt / hát hallgatunk inkább de-ák billt”), egy mondatnyi távolságra kerül egymástól Arnold Schwarzenegger ésFriedrich Nietzsche, a szuperhõsök pedig „Stefán Derik és Hari Klejn”, akik „életbenhagyják elfogják / megvédik vagy bezárják”, és látjuk, hogy ez jó.

Nem egyetlen fal van ebben a könyvben, amelyiknek fejjel elõre neki lehetne ro-hanni (a nyolcvanas években mondjuk egyértelmûbbek lettek volna a dolgok), sok-felé röpködnek tehát a célzott lövedékek, annak az ösztönös lázadásnak a nevében,amelyikhez a nyersebb, refrénes dalszövegforma talán jobban is passzol, mint a sok-kal konstruáltabbnak ható egyéb kortárs magyar poétikák.

A luxusban létezõ nagyfiúkkal például nemcsak az a baj, hogy arrogánsak és ag-resszívek, maffiamódszerekkel dolgoznak, és alámerülnek a márkanevek között, ha-nem az is, hogy a Hendrix-féle Hey, Joe-nosztalgiák felõl érkeznek, önmagukkal, hat-vannyolcasságukkal szemben sem következetesek („Sajnos, a virággyerekek / Hajtjáka világkereket”). De a szimbolikus helyekkel is baj van: a centrum alapból túl nagyarcú, A vidéki fiatalok Budapesten címû szövegben például a centrum reprezentán-sa történetesen egy „kidobóember aki bedobott valamit” – ott, a centrumban lenni te-hát nem jó.

A periférián is baj van (A vidéki fiatalok vidéken), „hazától pestig hat átszállás /szabadesés szabadszállás // […] ha korán beüt a záróra / veszünk italt megyünkkéróra / marék zsetonom szétszórva / gyöngyös mint szellemi létforma” – ott tehátszintén nem jó.

A Karácsondi útra (amelyiknek a borítója egyébként szubtilis Félelem és reszketésLas Vegasban vizuális idézet) az ötvenes évek irodalomkritikája azt mondta volna,hogy dekadens és negativista, de ettõl A Karácsondi út nem esne kétségbe, és perszenem is lenne egyedül.

Ami marad: a röhögés az egészen, végigzongorázva a legfeketébb humortól aszubtilisan utalgató parafrázisokon át a legelszálltabb, örök nonszenszig a teljes ská-lát: „És hazaballag a jó hajléktalan, mikor a szentmise véget ér”; „Budapesten kitörta brókerlázadás / A presszóban a tévén ezt lessük, semmi mást // Figyeld, a bróker-zászló hogy kering / Hogy vakít a fehér brókering / A kormányerõk meg a brókerfel-kelõk / Összecsapnak a Vidámpark elõtt”; „lehet hogy meghalsz de küzdeni köll / ittez a mangóalapú körtelikõr / most kikérünk belõle három felest / mert ilyent nem is-mer a nagy Budapest”; „a világvégen lenn a stégen / pecázik minden popzenész / akisokáig néz a bányatóba / a bányató arra visszanéz”.

(Keresztesi József: A Karácsondi út. A Szõranya és az Új Párduc zenekarok dalszö-vegeibõl. JAK – Prae.hu, Bp., 2009.)

75

2011/9

Tíz mondat arról, hogy van mirõl

Ha Csender Levente novelláskötetében trafóházról olvasok, és almazöld, Tohanmárkájú férfikerékpárról, akkor nem tudom kikerülni a dolgot: azt én saját szemem-mel láttam valamikor. A Fordított zuhanás nem rejtegeti, hogy nagymértékben valóstörténetekre és dokumentumokra épül – azt tehát, hogy Székelyudvarhelyen ugyan-úgy becézték annak idején a legismertebb milicistát, Zsilettet, mint Csender Leven-te könyvében, nem kell véletlennek tekintenünk, sem elhallgatnunk.

Dokumentarista próza, nem feltétlenül „nagy”, de feltétlenül erõs történetekkel –röviden így összegezhetnénk a kötet legszembeötlõbb vonását.

A történetek, ha össze is kapcsolódnak média-címlapsztorikkal (romániai 1989-es véres rendszerváltás, oroszhegyi forradalmárok koncepciós pere stb.), õrzik a sze-mélyes jelleget, az alulnézet perspektíváját. Gyakran az élet sötét, kilátástalan törté-neteivel találkozunk, maga az elbeszélõi hang azonban nem erõsít rá a kilátástalan-ságra, érzõdik benne valamiféle tompított, pátoszba soha nem átcsapó bizakodás,hogy ha valaki elmondja a történetet, ha betölti a szemtanú funkcióját, akkor ezáltalvalami történt a kilátástalanságon túl, még ha a könyv nem mondja is meg, hogy mi.

Két fontos helyszín és ehhez kapcsolódó történettípus van jelen a harmadikCsender-novelláskönyvben: az egyik a székelyföldi posztszocialista közeget, a másikaz innen kiindult, határokon túl (Magyarországon, Angliában) megtapasztalhatóvendégmunkás-életformát jeleníti meg. A posztszocialista Székelyföld kudarctörté-neteket, szétesést, szenvedélybetegségeket (fõként alkoholizmust), belsõ terekbenvégbemenõ köznapi tragédiákat is termel – két évtizedes távlatból az elbeszélésekfelerõsítik azt az érzetet, hogy az életformaváltások, megváltozott életlehetõségekszükségszerûen hordozták a kudarc lehetõségeit is az elmúlt egy-két évtizedben, nõiés férfi életutakon belül egyaránt. A vendégmunkás-történetek a kicsorduló életener-gia miatt hangszerelõdnek más regiszterben: látszik, hogy a szétesés közvetlenebbmódon érinti az idõsebb generációkat, a fiatalok hajlamosak kalandként felfogni ahatárok megnyílását, és túl nagy elvárások nélkül indulnak „szerencsét próbálni”.

Jellemzõ az is, ahogyan Csender az 1989 elõtti történéseket szemléli: a kalandízét ott érezzük a Barbárok vagytok, emberek! vagy A forradalom hõse címû elbeszé-lésekben is (a rendszerváltás elõtti Románia mint kaland!), és mégsem válnak köz-ben súlytalanná az események, az élettragédiákhoz vezetõ történések.

A szerzõ legfontosabb erénye az igazi írói figyelem, a releváns (és nem a „nagy”vagy „jelentõs”) dolgok rögzítése.

(Csender Levente: Fordított zuhanás. Magyar Napló, Bp., 2010.)

76

2011/9

20. századi társadalomtudomány dere-kasan dolgozott azon, hogy a gyerekko-ri tapasztalatokat (traumákat, szociali-zációt, szeretethiányt, túlzott ragaszko-

dást) tegye felelõssé mindenért. A gyorsreceptnem az, hogy „meséld el a gyerekkorod, megmon-dom, ki vagy!”, hanem az, „megmondom miértvagy boldogtalan, ha elmeséled a gyerekkorod!”Ezt a képletet a filmgyártás igen könnyen tudta éstudja kamatoztatni (ezért annyira telitalálat aNolan fivérek Jokere – halmozza a gyerekkori tra-umaélményeket, nála nincs diagnózis): ebbõl aszempontból valószínûleg meg lehetne írni a20–21. századi biografikus film történetét. Most itterre természetesen nem vállalkozom, a 2011-esTIFF kínálatából viszont három, némileg azonoskultúrkörbõl származó filmet e szempont szerintfogok egymáshoz viszonyítani.

Képzeljük el mindenekelõtt azt a helyzetet,hogy a szegény és a gazdag család egy idõben szü-letett fiúgyermeke ugyanabba az iskolába jár, éstermészetesen irigyek egymásra. A szegény a má-sik gazdagságára, a gazdag a szegény – francia test-kánon szerint gyönyörû – nõvérére. Jaco VanDormael filmjének ez a kiindulópontja. A gazdagcsalád ördögi kapitalista vállalkozóként (ezen aponton a film a legelvakultabb hatvannyolcas ér-velés intelligens naivitásával építkezik) nagy viharidején repülõútra rendeli a szegény családfenntar-tót, aki balesetben meghal. Az anya kénytelen ma-gukra hagyni gyermekeit, vállalkozó szellemû lá-

2011/9

A gyermekkori traumáktermészetérõl a kortársfilm nem tud többet,mint a kilencvenes évekeleji. Többet tud viszontarról, hogy a traumátátélt személy szocializációjának milyen magatartásbelikövetkezményei lehetnek.

KESZEG ANNA

FÉLELEM ÉS RESZKETÉS A FIKTÍV GYAKORLATBANTIFF, 2011, tematikus fesztiválbeszámoló

Jaco Van Dormael: Toto le Héros (Totò the Hero) 1991; HanroSmitsman: Schemer (Dusk) 2010; Michael R. Roskam:Rundskop (Bullhead) 2011.

A

tikáját: a gyilkosság értelmi szerzõjét barátnõje adja fel, de õ maga is egyetért a val-lomás elkerülhetetlenségével. A következõ kérdés nyilván ott van: mi lesz ezután, jó-solható és tervezhetõ-e felnõttkor ezeknek a fiataloknak? A serdülõkor mint a pszi-chológiai diskurzus kitüntetett érdeklõdési területe egyébként a TIFF-en egész szek-ció tematikáját adta.

A trauma szociális környezetének jelentõsége Michael R. Roskam flamand rende-zõ Rundskop címû filmjében a legerõsebb. Ez a flamand-vallon nyelvhatárra helye-zett kortárs Minótaurosz-mítosz gyerekkori traumát bontakoztat ki egy sajátos fla-mand vállalkozó csoport, a hormonkezelt marhahús fölött monopóliumot gyakorlóállattenyésztõk értékrendjében. Belgiumban 1988-ban komoly médiabotrány kap-csolódott e csoport leleplezéséhez. Az élelmiszeripari visszaélések iránti érdeklõdésés az ezzel kapcsolatos pánikkeltés a hetvenes évekre tehetõ: 1979-ben jelent megJonathan Kwitny Vicious Circles: The Mafia in the Marketplace (Rolf HarrisProductions, New York) címû könyve, melyben a tényfeltáró újságírók e gyöngye,Kwitny az élelmiszer- és vendéglátóipar több területérõl gyûjtött össze olyan esete-ket, melyek maffiaszerû hálózatok meglétét bizonyították. Ezt a munkát azótaösszeesküvéselméletek vázolásába, intenzív fogyasztás- és kapitalizmuskritikába át-váltó, leleplezõ szándékú vegyes mûfajú könyvekhez és filmekhez egyaránt felhasz-nálták. Az élelmiszerek minõségével kapcsolatos növekvõ aggodalmak a Rundskopforgatókönyvét is ihletik – áttételesen. Roskam nem explicit társadalomkritikát gya-korol, a Rundskop ezért is messzemenõen élvezhetõ és figyelemre méltó film. Inkábbarra kíváncsi, hogy a társadalmi értékrend milyen módosulásai következnek be egyolyan közösségben, ahol a nagy mennyiség, a minél gyorsabb növekedés, az erõszak-ra alapozott maszkulinitás központi jelentõségû, s hogyan reagálja le ezt egy hátrá-nyos helyzetû férfiszereplõ. A mikroközösség mûködése érdekli ott, ahol a liberálispolitikai diskurzus szabadságeszményre alapozott retorikája teljesen használhatat-lan marad a kialakult és következetesen számon kért értékrenddel való összeegyez-tethetetlensége miatt. Rundskop a fõszereplõ, Jacky Vanmarsenille fedõneve – testal-kata, testmozgása a férfiidentitással kapcsolatos limburgi elvárásoknak messzeme-nõen megfelel: erõt sugároz, erõszakra képes és impozáns. Mögötte viszont szinténgyermekkori traumákra adott reakció áll: a flamand kisfiút a szomszéd vallon falu fi-úi úgy verik meg, hogy teste nem termel többé tesztoszteront, s az orvos tanácsáraugyanazzal a szerrel alakítja ki nemi jellegzetességeit, mellyel a marhák növekedé-sét is felgyorsítják. Jacky ráadásul Lucia Schepersbe, vallon támadója nõvérébe sze-relmes gyerekkora óta. A konfliktus elemei Van Dormael filmjével egyeznek. A tár-sadalmi környezet realista rekonstrukciója itt viszont érthetõvé, ésszerûvé teszi akonfliktust. Annál is inkább, mert kisközösségi norma és egyéni sorsalakítás konflik-tusba kerülése Európában olyan probléma, melyrõl ritkán beszélnek, s még ritkáb-ban a fikció nyelvén, a kérdés regionális-lokális meghatározottsága miatt egyébkéntis nehezen tematizálható. Roskam elsõ filmje kidolgozott erre egy módszert, mely-nek alapja ezúttal egy erõteljes vizuális metafora: a férfitest és a bika lassú, de ag-resszív mozgása közötti összefüggés. A narráció erre a metaforára épül.

A gyermekkori traumák természetérõl a kortárs film nem tud többet, mint a ki-lencvenes évek eleji. Többet tud viszont arról, hogy a traumát átélt személy szocia-lizációjának milyen magatartásbeli következményei lehetnek. S ez a szempont nem-csak tudományos összefüggésben vállalható, hanem a filmterjesztés szempontjábólis: valójában az tesz jóvá és eladhatóvá egy filmet, ha a helyi színezet kialakításátnem bízza a véletlenre.

79

2011/9

A kínai nagyhatalom gazdasági terjeszkedéséhez kiváló hídfõállás lehet az onnannézve kicsiny, de Kelet-Közép-Európa „központjaként” azonosítva már jelentõsebb Ma-gyarország. A közös érdekek kapcsolják össze a két országot. Ven Csia-pao kínai kor-mányfõ közelebbi látogatása Magyarországon azért jelentõs, mert európai turnélistájánmindössze két további állomás szerepelt: London és Berlin. A kínai politikus budapes-ti kitérõje „diplomáciai diadal” a magyar kormány számára, mivel a kormányfõi talál-kozó tucatnyi kétoldalú gazdasági megállapodással zárulhat.

A „Magyarország mint régiós ugródeszka”-képletet erõsíthette a kínaiak szemébena gödöllõi királyi kastély, amely otthont adott az EU–Kína stratégiai párbeszédre. Pe-king távolából tehát Magyarország tûnhet az öreg földrész legstabilabb pontjának. A je-lenlegi magyar kormány érdeme, hogy júniusban Budapest rendezte meg a kínai kul-túra-, illetve nyelvterjesztésre szakosodott Konfuciusz Intézetek európai találkozóját.

A magyar kormányfõ már néhány éve hangoztatja: „Keleti szél fúj a világgazdaság-ban, vitorláinkat ennek megfelelõen kell fordítani.” Nem kisebb személyiség fogadtaPekingben, mint Hszi Csin-ping alelnök, akirõl pályafutása alapján borítékolható, hogy2012–2013-ra a birodalom elsõ számú vezetõje lesz.

Régi törvény, hogy a kínaiakkal való együttmûködésben, üzletkötésben a legfonto-sabb a személyes nexus. Hogy mi szüksége lehet Hszi Csin-pingéknek a magyarokra,Európára, illetve a glóbuszra? Az 1,3 milliárd lakosú országban minden évben tízmil-lió új polgár jelenik meg a munkaerõpiacon. Ha õk állás nélkül maradnak, a birodalommár középtávon szétesik. Kína valójában függõ ország, a munkahelyteremtés belsõkényszere mellett kívülrõl kell nyersanyaghoz jutnia, és jórészt a határain túl kell pia-cot találnia termékeinek. A kényszerû terjeszkedés politikájához Magyarország semtud elég kicsi célpont lenni, pláne ha az itt bejegyzett cégeken keresztül Kína is az EU-jogrend hatálya alá kerül.

A mandarin nyelvet propagáló szervezetrendszernek 2015-re ezer alapegysége lesza világban, és Orbán Viktor ígérete szerint a magyar állam maga fog épületet biztosíta-ni ahhoz, hogy az ELTE Konfuciusz Intézete a kínai képzés kelet-közép-európai köz-pontja lehessen. A magyar piacra irányuló kínai export 90 százalékát már ma is hightech eszközök, elektronikai alkatrészek adják. A világ második legnagyobb telekommu-nikációs berendezésgyártója, a Huawei például európai méretû logisztikai és összesze-relõ bázist készül létrehozni Pécsett és Komáromban, az ugyancsak kínai ZTE a TelenorMagyarország 4 G mobilhálózatának kiépítésére törekszik, és a Hajdú–Bihar megyeiBerettyóújfaluban is ázsiai háttérrel indulna be egy napelemüzem.

Biztosnak tûnik, hogy kínai technológiával korszerûsödhet a MÁV hálózata és többpályaudvar. Kiépülhet a Liszt Ferenc légikikötõt a fõvárossal összekötõ gyorsvasút, ésesetleg egy cargo repülõtér. Magyarország közben agrártermékeinek és gépkocsiössze-szerelõ-kapacitásának kereshet felvevõpiacot Kínában.

A pénzbõségtõl „szenvedõ” szuperhatalmat fikarcnyit sem érdekli, hogy milyen azúj magyar alkotmány vagy a médiatörvény. Ráadásul történelmi elszámolnivalója sincshazánkkal.

Degenfeld Sándor

80

2011/9 A MAGYAR–KÍNAI KAPCSOLATOK JELENTÕSÉGE

Bár Kolozsvár nem volt a festõ számá-ra különösen kedvelt hely, olyan értelem-ben, hogy ott végleges megtelepedésreegyáltalán gondolt volna, a város – az Er-délyi Nagyfejedelemség guberniális szék-helye – mégis jelentõs színtere lett pályá-ja alakulásának. Ez a kapcsolat kettõs töl-tetû. Mert Kolozsvár mûvészeti ébredésé-ben is igencsak érezhetõ súlya volt a fes-tõ átmeneti jelenlétének.

Barabás Miklós kolozsvári tartózko-dásának idejét, kicsit körülményes össze-adással, közel három évre tehetjük. Elõ-ször 1828 õszétõl 1829 nyaráig dolgozotta városban, majd 1830 nyarától 1831. má-jus elejéig. 1833-ban csak pár hétig, át-utazóban, majd ismét hosszabb ideig, apesti árvíz pusztításaitól menekülve,1838 áprilisától tartott fönn itt alkalmimûtermet, vállalt rendeléseket. Utoljáraaz 1839–40-es év telét töltötte Erdélyszellemi központjában.

Itt jegyzem meg, hogy a téma kifejté-séhez csak érintõlegesen, mintegy sorve-zetõként használom Barabás nevezetesÖnéletrajzát. A festõ írásos hagyatéka,pályarajza tudniillik a Barabás-kutatásvisszakísértõ csapdája. Ez az alighanemlegszebb 19. századi alkotói emlékiratolyan sodró, magával ragadó szövegû,hogy a kutatóban a befejezettség érzetétkelti, azt az illúziót, hogy benne mindena helyén van, hozzátenni valamit is aliglehetne. Pedig nem ez a helyzet. A festõrészletekben és fõleg idõs korában írtavisszaemlékezéseit. Természetes, hogy jónéhány dolog kimaradt belõle, vagy nemvilágít rá eléggé történeti hátterekre. Ezekfölderítése, ha nem is módosítja lényegé-ben az életrajz ismert vonulatát, kétségte-lenül finomítja és árnyalja azt.

A fiatal Barabás szebeni tapasztalataiés ottani elsõ sikerei után jött Kolozsvár-ra. Szebenben Barra Gábor mellett megta-nulta a kõnyomatkészítés technikáját, és

korábban valamennyit tanult aBrukenthal-múzeumot felügyelõ FranzNeuhausertõl is. Érezte azonban tudásá-nak hiányosságait, és készült a bécsi aka-démiára. Mind Nagyszeben, mind Ko-lozsvár – Erdély jelentõs központjai – alegalkalmasabbnak bizonyult az annyirahiányzó anyagiak megszerzésére.

Életrajzában a festõ nem említi azt ahirdetést, mellyel szolgálatait ajánlotta akolozsvári közönségnek az 1828. év vé-gén. A 19. életévét még be nem töltõ ifjúönbizalmát tükrözik e sorok. Csodálkoznipedig nincs miért, hiszen már enyedi kis-diák kora óta szinte csakis saját magáraszámíthatott. De lássuk a sajtóban közzé-tett hirdetésének eredeti szövegét:

„a./ a’ Szép-írás mesterségében, b./ vi-dékek és egyéb tárgyak thussal vagy kolo-rittal rajzolásában, c./ creon- és miniatur-portretírozásban, nem tsak haszonnal ad-hat órákat; hanem illendõ áron akárkit iskívánsága szerént portretírozhat. [...]Környületesebben lehet felõle tudakozód-ni a’ Híradó Kiadójánál.”1

Ha a kolozsvári Normál Rajzoda in-tézményesített kurzusait nem számítjuk,ez az egyik korai kísérlet magániskolai ta-nításra az erdélyi részeken. Nem tudjuk,hogy Barabás ténylegesen tanított-e pá-lyakezdésének e kezdeti éveiben, deigény már jelentkezett az ilyenfajta szol-gáltatásra. Ez indította a festõ pályatársát,Szathmári Pap Károlyt is, hogy mintegytíz évvel késõbb gróf Bethlen Ferenc tá-mogatásával az ifjúság számára „ingyenfestészeti iskolát” indítson Kolozsváron.2

Errõl pedig szintén csupán a kezdemé-nyezés puszta tényét ismerjük.

Ugyanekkor egy olasz festõ, GiovanniGentiluomo mûködött hosszabb ideig Ko-lozsváron, aki zongora- és énekleckékmellett rajzra is tanította az elõkelõségekifjait. Ismeretes, hogy Barabás tõle tanul-ta meg az olajfestés technikáját. A földe-

história

81

MURÁDIN JENÕ

BARABÁS MIKLÓS A REFORMKORI KOLOZSVÁRON

Elhangzott Barabás Miklós születésének 200. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémián szer-vezett emlékülésen 2010. november 16-án.

rítetlen pályájú „taljánról” csak említéstés adatok nélküli lexikoni szócikkeket ta-lálunk. Bíró Béla, a Barabás-önéletrajz ki-adója azt írja, hogy egyetlen mûve sem is-meretes.3 Ám ez a kapcsolat most szemlé-letes adattal egészíthetõ ki. A kolozsvárilutheránus (evangélikus) templom építés-történetét föltáró újabb kutatások szerinta város fõterének északkeleti sarkán meg-épült és 1829-ben fölszentelt impozáns

templom oltárképét még abban az évbenGentiluomo akadémiai festõ készítette. Amegbízást Slábi Dániel kurátor és nejeadta az olaszból németesített nevûJohann Gentiluomónak.4 Barabás pediglátta, végigkísérhette e mû keletkezését.

Az 1830-as években hosszabb-rövi-debb ideig Kolozsváron tartózkodó festõélettörténete fordulatosabb, események-ben is gazdagabb. Mindenekelõtt össze-függ a kolozsvári nyomdászat korszerûsö-désével, a kõnyomatos technika elterje-désével.

A szakirodalomban jól követhetõ éseléggé közismert tény, hogy az elsõ erdé-lyi kõnyomdát 1822-ben NagyszebenbenMichael Bielz alapította, akit lexikonainkBielz Mihály néven emlegetnek. A szásznyomdász, aki maga is jártas volt a litog-ráfia mûvészetében, jól összeszokottmunkatársi gárdát toborzott vállalkozásá-hoz. Ennek Barra Gábor (1799–1837) volta legtehetségesebb tagja. Õ vezette be Ba-rabást szebeni tartózkodása során a kõ-

rajzkészítés mikéntjébe, csiszolt követ,anyagokat adott neki, és megrendelések-hez juttatta. A kettejük közötti rokon-szenv és õszinte barátság mindvégig meg-maradt, ami a festõ önéletírásában is nyo-mot hagyott, és tárgyi bizonyítéka az a kétkõnyomatos portré, melyet Barabás 1827-ben, illetve 1833-ban készített róla.

Itt jön azután a képbe Kolozsvár,amelynek nyomdái éppen a nagy átalaku-lások, korszerûsítések elõtt álltak.

A református kollégiumi nyomda,amely Tótfalusi Kis Miklós alatt érte elkorai idõszakának fénypontját, fokozato-san lehanyatlott. Hiába hozott számáraDöbrentei Gábor új betûket, az 1814-tõlkiadott Erdélyi Múzeum folyóiratnak csakegyetlen számát bízta kiadásukra, a töb-bit Pesten nyomtatták. A nyomda újbóliföllendítését az a verseny ösztönözte,amely riválisával, a katolikus lyceuminyomdával kialakult. Minõségi átalaku-lással lehetett csak leküzdeni azt azelõnyt, melyet I. Ferenc rendelete értel-mében a katolikusok nyomdája élvezett,tudniillik, hogy valamennyi erdélyi tan-könyv nyomtatására kizárólagos jogotkaptak.5

A kõnyomatos technika átvétele lát-szott a leghatékonyabb újításnak. Ezt ösz-tönözte az 1828-ban indult Erdélyi Hír-adó is, az elsõ folyamatosan megjelenõerdélyi magyar hírlap. A kollégiuminyomdával átellenben mûködõ hírlapki-adó már megjelenésének elsõ évébennépszerûsítette a szebeni nyomdát, me-lyet Bielz Mihály, „ez az ügyes és életre-való Úr máris annyira vitt, hogy némelytárgyakban a’ miket nyomtatott, nem isszükség’ tovább lépni”.6 Az Erdélyi Hír-lap kiadója a szebeni officina kolozsvárilerakataként is mûködött. Nyomtatványa-ikat, köztük kõnyomatos albumaikat isterjesztette.7

Ahhoz kétség sem fér, hogy Barabás,akinek bejárása volt a laphoz és a nyom-dához is, saját szebeni tapasztalataivalösztönözte az átalakulást. Különben is alegközvetlenebb szomszédságba került akét intézménnyel, amikor Magyar utcaiszállásáról a Bel-Farkas utca végében levõRadnótfái-házba költözött.8

Az Erdélyi Híradó az átalakulás kez-deteirõl ugyanúgy tudósított, mint a Ko-lozsvárra hívott Barra Gábor érdemeirõl.Csak ízelítõként olvassunk bele egy több-ször megjelent hirdetésükbe, amely a hír-lap technikai fölfutását is megalapozni82

2011/9

A kolozsvári evangélikus templomoltárképe. Giovanni Gentiluomo festménye

igyekezett: „Szükség’ volna Jó Typográ-phus legényekre, kiknek szüntelen fogmunkájok lenni, ha magokat minden te-kintetben megbetsülik. Részeges, tolvaj,tekergõ, bordélyház-dongó, éjjeli kóbor-gó, fülön-függõs szeles úrfi, feleselõ’ satingyen sem kell.”9

A nyomda megújulási folyamata akkorgyorsult föl, amikor Barra Gábort, a kiválónyomdászt és litográfust, Barabás nagylel-kû támogatóját sikerült Kolozsvárra csábí-tani. 1830-ban a nyomdát több évtized ótavezetõ Török István távozott az intéz-ménytõl, és az officínát a kollégium a sajátkezelésébe vette. Igazgatására Barrát kér-ték föl, akit elõbb tapasztalatai gazdagítá-sára németországi, franciaországi és angli-ai tanulmányútra küldtek. Így 1831-tõlvette át ténylegesen a nyomda irányítását,és azt élete végéig példásan ellátta. Nyom-ban kérvényezte egy kõnyomó intézet léte-sítését, melyet a hatóságok 1832-ben hagy-tak jóvá. Ugyanebben az évben, de valami-vel korábban a katolikus lyceumi nyomdais megkapta ezt az engedélyt. IlyenformánKolozsvárnak egyszerre két kõnyomó inté-zete létesült, amelyek messzemenõen hoz-zájárultak Barabás Miklós, Simó Ferenc,Szathmári Pap Károly önálló litografiáltképei, albumok és gyors nyomdai reagá-lást biztosító kiadványok – guberniumirendeletek, felhívások, körözvények, tér-képek – megjelentetéséhez.

Barabás és Barra kapcsolatának válto-zatlan fönnmaradására utal, hogy anyomdász 1833-ban festõ barátját kértemeg, hogy „egyik szebeni volt munkatár-sát, Danielist” Kolozsvárra irányítsa,„hozza ki neki”.10

Az már inkább az érdekességek köré-hez tartozik, hogy ebben a társadalmiközegben is (az arisztokrácia szokásaitkövetve) különös divatja lett a gräfen-

bergi vízkúráknak. A költségeket az ottkészült rajzok és képek eladásával pótol-ták ki. Barabás egész sor rajzon örökítet-te meg 1839-ben ottani élményeit és ta-lálkozásait (köztük Prissnitz Vince port-réját). A fürdõhelyen megfordulóMagyari Lajos rajzoló, a biedermeier ko-ri Kolozsvár ismert nevû, de felderítet-len pályájú alkotója gräfenbergi kõnyo-matát közölte a Kiskövet címû lapban. Éside járt, Gräfenbergbe Barra Gábor is, ki-nek sorvasztó tüdõbaja ellen mit semhasznált a hidegvízkúra. Kelemen Benjá-min, ifj. Wesselényi Miklós jószágigaz-gatója egyenesen azt írta róla: „a víz curaáldozattya” lett.11

Megható, ahogyan az Erdélyi Hírlap-ban – minden bizonnyal Méhes Sámuel,a lap kiadója – búcsúztatta az 1837. de-cember 17-én elhunyt Barra Gábort. Nekiköszönhetjük:

„A’ jó ízlésû, szép nyomtatás elõhaladá-sát, a’ kõre metszés és nyomásnak nálunk

história

83

Barabás Miklós: Gróf Széchenyi Istvánportréja, 1860. az EME képgyûjteményébõl

Méhes Sámuel, Barabás Miklós kõnyomatán

általa lett elsõ megkezdésit [...] a hazafiakkõre nyomott képeik közre bocsátását.”12

Barabás Miklós és a kolozsvári kollégi-umi nyomda, illetve az Erdélyi Híradókapcsolata mindvégig megmaradt és kö-vethetõ, míg a festõ 1840-ben végleg átnem települt Pestre. Kulcsalakja ennek akapcsolatnak Méhes Sámuel volt. A kül-földi egyetemeken végzett tudós MéhesSámuel (1785–1852) a kollégium tanára,1831-tõl segédszerkesztõje, 1832–1848 kö-zött szerkesztõje volt az Erdélyi Híradó-nak. Ugyanakkor mint könyvvizsgáló (macenzornak mondanánk) maga felügyelte areformkori kiadványokat. Furcsa ez a ket-tõsség. Méhes óvatos ember volt, tudta,meddig lehet elmenni a metternichi rend-

szerben a reformeszmék propagálásában.Ám azzal, hogy lapjában egy idõben helytadott Kemény Zsigmond és Szentiváni Mi-hály írásainak, a reformkori törekvések tá-mogatója lett. És tette ezt Bölöni FarkasSándor emlékének megbecsülésével, há-

zsongárdi síremléke fölállításának támoga-tásával is, melyet különben szobrászok hí-ján a festõ és rajzoló Szathmári Pap Károlytervezett. Méhes Sámuel kõnyomatosportréját Barabás 1839-ben rajzolta kõre.Valamivel korábban, 1838-ban a reformá-tus kollégiumi nyomdában litografáltákBarabás Wesselényi Miklósról és KeményDénesrõl, az erdélyi reformmozgalom leg-nagyobb alakjairól készült portréit. „EzzelBarabás munkálkodása – írta Lyka Károly– bekapcsolódik az erdélyi grafika e korbe-li történetébe is.”13

Az 1838 és 1840 közötti idõszak alegtermékenyebb a festõ kolozsvári kor-szakában. Ekkor festette biedermeier íz-lésû képsorozatának életes, megkapó re-mekeit. Arcképeit gróf Bethlen Gergely-rõl és Bethlen Ferencrõl, báró BánffyMiklósról, báró Jósika Lajosról, Vass Gi-zella grófnõrõl, igézetében fogva tartómûteremképét gr. Teleki Rózáról s nem-különben kolozsvári életének minden-napjaira emlékeztetõ polgári ismerõsei-rõl, özvegy Barra Gábornéról, SzábelBoldizsárról. Mindezekrõl azonban Ön-életrajza és mûveinek maga által össze-állított évenkénti kimutatása bõven be-számol.

Barabás meg-megszakított kolozsváritartózkodása, itt készült mûvei nem kismértékben járultak hozzá anyagi gyara-podásához, kezdetben bécsi tanulmánya-inak fedezéséhez, majd pesti megtelepe-déséhez is. „Erdélyben levõ pénzeimbõl2000 forint vételárat utalványoztam ki [avárosmajori szõlõért], melyben már egykisebb présház is állt, egy szoba konyhá-val” – írta önéletrajzi följegyzéseiben.14

Ezen a telken, az orvos és nyelvújító Bu-gát Pál nyaralójának szomszédságábanépítette meg Barabás – saját tervezésenyomán – azt a klasszicista ízlésû udvar-házat, amely oly sok éven át mûterme éscsaládi otthona volt.

84

2011/9

Barabás Miklós: Nõi portré, 1831. Göcseji múzeum

JEGYZETEK1. Megkülönböztetett Magyar Ifjú. Erdélyi Híradó,1828. december 27. I. évf. 53. sz. 424.2. Murádin Jenõ: Szathmári Pap Károly. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003. 45.3. Márkosfalvi Barabás Miklós Önéletrajza. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Bíró Béla. ErdélyiSzépmíves Céh, Kvár, 1944. 213–214. (A továbbiakban Barabás: Önéletrajz)4. Gaal György: Magyarok utcája. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kvár, 1995. 33.5. Ferenczi Zoltán: A kolozsvári nyomdászat története. Kvár, 1896. 96.6. Erdélyország. Erdélyi Híradó 1828. szeptember 9. I. évf. 22. sz. 175.7. Az 1828-as év õszén például a Szebenben nyomtatott Kriegsschauplatz in Osten (Keleti Harcme-zõ) címû kõnyomatos mappáját terjesztette a lap, amely az orosz–török háború eseményeirõl adottképes tudósítást.8. A guberniumi hivatalnoki pályán emelkedõ Radnótfái családdal Barabás kolozsvári barátja, Szé-kely Dániel (a festõ Székely Bertalan édesapja) révén ismerkedett meg, aki szintén fõkormányszékihivatalnok (concipista) volt. Barabás és Székely a Magyar utcai szálláson (a gr. Kún Gergely-féle ház-

história

85ban) és a Bel-Farkas utcai Radnótfái-házban is együtt lakott. A festõ egy-egy képén Radnótfái Sámu-elt (1830) és fiát, az akkor hadnagyi rangban lévõ katonatisztet, Radnótfái Zsigmondot (1839) is meg-örökítette.9. Erdélyi Híradó 1828. szeptember 16. I. évf. 24. sz.10. Barabás: Önéletrajz. 100. A fiatalon elhunyt Barra Gábor pályája sajnálatosan csak néhány élet-rajzi adattal és szûkszavú méltatással követhetõ. A szilágysági Ákosról kisnemesi családból szárma-zó nyomdász (Ákosi Barra Gábor) 1799-ben született. Michael Bielz szebeni nyomdájában hat évigdolgozott, majd 1831-tõl ugyanannyi ideig igazgatta a kolozsvári református kollégiumi nyomdát. Ittkiadott munkái, mint a fentebb idézett Ferenczi Zoltán írta, „a legjobbak voltak a hazában”. 1835-ben„könyv és szépmûvárus” boltot alapított. Gyógyíthatatlan tüdõvészben 1837. december 17-én hunytel Kolozsvárt.11. Idézi B. Nagy Margit: Stílusok, mûvek, mesterek. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1977. 183.12. Kolozsvárt. Erdélyi Híradó 1837. december 19. X. évf. 49.. sz. 405.13. Lyka Károly: Magyar mûvészet 1800–1850. A táblabíró-világ mûvészete. Harmadik kiadás. Bp., é.n. 294.14. Barabás: Önéletrajz 163.

Tudom, ki vagy, mondta Barbara, ami-kor átvette a telefonkagylót. 2005. szep-tember 21-én, a keleti parton délután ötvolt akkor. Amy, a lánya vette fel a tele-font, és közölte, hogy anyja éppen ki-ment. Visszahívhat, amikor visszajött?Elmagyaráztam neki, hogy Barbara uno-katestvére vagyok, Hawaiiból hívom,apáink testvérek voltak, de mi soha nembeszéltünk még egymással. Az apám BobWayne volt, de Barbara Sam nagybácsi-ként ismerte.

*Amikor apám 1964-ben szívroham-

ban hirtelen meghalt, a fények kialudtakaz életemben. Nem a külsõ fények: azokégve maradtak, és mindenki láthattaõket. Elsõ egyetemi évem azon félévébentanulmányaim legjobb átlagát értem el,amit közeli barátaim segítségének kö-szönhettem. Emlékszem, hogy a kollégi-umban a lányok inspiráló idézeteketírkáltak nekem kis papírokra; hogy sokatés intenzíven álmodtam éjjelente; éshogy húsvét környékén mumpszos vol-tam. Miután március idusán elvesztettükapámat, nyáron anyám, három öcsém ésén táncba fojtottuk gyászunkat John Garycsöpögõs dallamaira, és ez úgy-ahogy se-gített. Bár az udvarlóm nem sokkal apámhalála után elhagyott, arra való hivatko-zással, hogy elég bajom van most az éle-temben mintsem még vele is foglalkoz-zam, három hónappal késõbb mégisvisszajött, én pedig egy bimbózó románckellõs közepén találtam magam vele.Mindezen örömök ellenére a belsõ fé-nyek mind fokozatosan kialudtak, és tí-zes éveim boldog optimizmusa koncent-rált szorgalommá alakult át, amit az ahirtelen felismerés éltetett, hogy egy nõ-nek állásra van szüksége ahhoz, hogy netalálja magát abban a helyzetben, mintanyám, aki negyvenhárom évesen meg-özvegyülve, négy tizennyolc évesnél fia-talabb gyerekkel a háta mögött ébred rá,

hogy még életében soha nem tartotta elönmagát.

Az anyám egy másik férfihoz fordulttámaszért, de most rosszul választott, ésbár a nála tizennégy évvel fiatalabb párjaszerette õt, a férfi nem sokat tudott arról,hogyan lehetne kedves másokkal és egyegész családnak támasza. A család bará-tai megsejtették szándékait, és pert indí-tottak apám végrendeletének megváltoz-tatásáért, hogy hagyatékát megmentsék agyerekei számára. Mint A Jarndyce örö-kösök címû Dickens regényben, a per tízévig tartott, és felemésztette a család ma-radék vagyonát. Amikor másodévesegyetemista koromban a dolgok elkezd-tek rosszra fordulni, úgy határoztam,hogy tanulmányaimban félévet halasz-tok, hogy kézbe vegyem a család pénz-ügyeit, ám ez nem sikerült, mivel szen-vedélyes és kissé ijedt anyám egészenmásfajta döntéseket hozott. Három évenbelül elvesztettük a házunkat, a jól is-mert városrészt, ahol laktunk, és a bará-tainkat. A következõ tíz évben a családegy-két évente új helyre költözött. Szá-momra elsõ házasságom jelentette a me-nekvést, Greg öcsém Kaliforniába ment,de a két kisebbik öcsém ekkor tapasztal-ta meg, hogy az otthoni békétlenség éskáosz a folytonos költözködésnél isrosszabb. Én közben nagy nehezen elfo-gadtam apám elvesztését, akit csodáltam,és akivel biztonságban éreztem maga-mat, akivel közös nyelvet beszéltünk akomoly dolgok iránti érdeklõdésünkkel,és aki minden jel szerint értékelte azeszemet – úgyhogy a belsõ fények egy-más után aludtak ki bennem. Apámmalegyütt elvesztettem a biztonság világát, ajó ítélõképességet és a szeretetteljes hu-mort is. Egész felnõtt életemben végigkí-sért apám hiánya. A családjának felkuta-tásában is leginkább az vezérelt, hogyõbelõle minél többet megtaláljak.

*

86

2011/9 VALERIE WAYNE

KIS FÉNY

Az esszé angol nyelvû eredetije az Avotaynu, the International Journal of Jewish Genealogy XXII.évfolyamának 4. számában jelent meg 2007-ben. A magyar fordítás kiadása az Avotaynu beleegyezésé-vel történik.

Amikor Barbara felvette a telefont,megkérdezte, hogyan találtam meg õket.Elmeséltem, hogy a Nemzeti Levéltárbanfolytatott kutatásom eredményeképpenmegtaláltam a hajó utaslistáját, ahol ottvan a négy fivér, az anyjuk és nagyany-juk mint a romániai Boranából beván-dorló utasok, bár mi mindig úgy tudtuk,hogy a család Magyarországról vándoroltki. Megtaláltam a családtagok amerikaia-sított neveit az 1930-as népszámlálásadatai között, valamint honosítás irántikérelmeiket is, utóbbiakat a New York-iés chicagói levéltárakban. Egy éve pró-báltam összerakni a hivatalos dokumen-tumokból a történetet, olyan kérdésektõlis zaklatva, mint „többnejû volt?”, „anar-chista volt?”. A dokumentumok tele vol-tak információval, de az a szívet hideg-ségben hagyta. Meg kellett alkotnom amagam történeteit, hogy az emberség ishelyet kapjon bennük, s még akkor iscsak egy, valószínûleg nagyon hideg télinapon, 1920. december 29-én lezajlottEllis Island-i megérkezésrõl és tíz évvelkésõbbi dél-bronxi bérházi életrõl szól-tak. Addigra a nagyanyám a Ward’sIsland-i Állami Kórház lakója volt, állan-dósult idegösszeroppanásából kifolyólag.Ez volt az egyetlen dokumentum, amitnem volt erõm lefénymásolni, mintha ajelenléte az emigrálásért fizetett magas árnagyon is kézzelfogható bizonyítéka lettvolna.

Barbarát az Ernest Klein és TársaNemzetközi Élelmiszerbolton, apja bolt-ján keresztül találtam meg, Manhattan-ben, az 55. utca és a 6. sugárút sarkán.New Yorkba a hatvanadik születésnapo-mon utaztam, hogy felvegyem a kapcso-latot azokkal az emberekkel, akik segít-hetnének a családom felkutatásában, ésmegnézzem a személytelen papírokonszereplõ Bronx-beli helyszíneket. Elõ-ször Joe-val, a bolt éjszakai vezetõjévelsikerült beszélnem, majd a nappali fõ-nökkel is, akitõl további telefonszámokatkaptam, ahol folytathattam a keresést.Kiderült, várnom kell, míg a jelenlegitárstulajdonos utazásából visszatér.Ahogy így kézrõl kézre adtak, egyre ke-vesebb visszafogottságot és egyre többbátorítást véltem kihallani beszélgetõ-partnereim hangjából. Az élelmiszerboltsegítségén keresztül elsõnek Barbaraöccsét, Franket ismertem meg. Gyerekko-rában ismerte apámat, Sam-Bob nagybá-csinak hívta, mivel tudta, hogy megvál-

toztatta a nevét. Elsõ találkozásunkkor iselismerte, hogy unokatestvérek vagyunk,de a kérdés érthetõ módon ott vibrált alevegõben: mit akarok? Miért akarokmegtalálni egy olyan családot, amellyelsoha nem találkoztam, azt leszámítva,hogy Ernest nagybácsit láttam, amikoreljött apám temetésére?

Frank válaszai lassan elkezdték betöl-teni az ûrt, amelyet a New York-i család-ról való teljes ismerethiányunk eredmé-nyezett. Ezt az ûrt öcséimmel mindenfé-le sötét dolgokkal próbáltuk kitölteni,mivel csak annyit tudtunk addig, hogyapánkat annak idején a New York-iRendõrség szólította fel a városból valótávozásra illegális szerencsejáték szerve-zéséért. A négy fivér nagy szûkölködés-ben élhetett, amikor a család megérke-zett, hiszen csak nyolc és tizennégy évközötti korúak voltak, és nem volt apjuk.Frank úgy tudta, hogy almát árultak azutcán és léggömböt a parkban, bármit,hogy egy kis pénzhez jussanak. Barbaraazt gondolta, hogy apám valószínûlegazért hagyta el New Yorkot húsz évvelkésõbb, mert más volt, mint a testvérei,kevésbé kötõdött az óvilághoz, s mertnem kellett a hét minden napján dolgoz-nia a család fenntartása érdekében, hi-szen õ volt a legfiatalabb, és nem kellettotthagynia az iskolát hatodik osztályban,hogy dolgozni menjen, mint Ernest báty-jának. Ahogy nõtt, arra is lett ideje, hogytáncoljon, s valami érmet is nyert – mégtalán meg is van valahol Barbara házamélyén. Barbara Magyarországról is ren-delkezett információfoszlányokkal. Hû-vös bõkezûséggel osztotta meg velemezeket, és ettõl jobban éreztem magam.Az elsõ dolog, amit mondott nekem, azvolt, hogy „tudom, ki vagy”.

Apám családjának egyik tagja szívemélyébõl elismert. Egy összetett múlthoztartozónak érezhettem magam. De a régikérdések újra elárasztottak. Még mindignagyon keveset tudtam ezekrõl az embe-rekrõl, mint ahogyan õk is rólam, mégkevesebbet tudtunk szüleink korábbi éle-térõl: hol éltek, miért hagyták el a szülõ-hazájukat, hogyan küzdöttek a talponmaradásért elsõ amerikai éveikben – hi-szen az egész emigráns múlt, Magyaror-szágtól idáig, majdnem nyomtalanul el-veszett. Aki részese volt, mind egytõlegyik meghalt már, és csak kevés történetmaradt fenn, mivel túl fájdalmasak vol-tak ahhoz, hogy újra és újra felidézzék világablak

87

õket – mi gyerekek pedig túlságosan be-lemerültünk a saját életünkbe, hogy fel-tegyük a kellõ kérdéseket még azelõtt,hogy apáink meglehetõsen fiatalon el-hunytak. De unokatestvéreim a családkörében nõttek fel Bronxban, így volt né-mi fogalmuk apáink életének hagyomá-nyairól, szöveteirõl, illatairól és ízeirõl.Õk mind együtt voltak, persze mindazzala rendezetlenséggel és fájdalommal, amiegy népes család velejárója tud lenni, demindazzal a kézzelfogható éntudattal is,hogy kik is õk, és ki válhat majd belõlük.Az én családomban nem voltak ilyenkapcsolódások. Chicagóban éltünk, ésmagunkban ünnepeltünk, vagy legfel-jebb néhány jó baráttal, világiasan, a val-lási hagyomány megszorításai és definí-ciói nélkül, és a napokat különlegessé te-võ rokoni látogatások nélkül. Az apámnéha meglátogatta családja New York-iágát, és olyankor Frank unokaöccsévelegy szobában aludt, de nekünk sohasemmesélt ezekrõl az utakról. Távol tartottminket a Kleinektõl. Gyerekkoromban,néha ünnepeken, amikor a vacsora végénelnéztem a pulykát és a tányérjaink elõtta mikulásos gyertyákat, azon gondolkoz-tam, hogy a szomorúság miért tart sokkalazután is, hogy a gyertyák formátlan cso-mókká rogynak és kiégnek.

Az, hogy kapcsolatot kerestem aKlein család több tagjával, ellentétes voltapám kívánságával, ám miután anyám ismeghalt, nem maradt senki, aki ezt elle-nezte volna, és öcséimnek és nekem jo-gunk volt tudni a gyökereinkrõl. Az uno-katestvéreimmel összehasonlítottuk atörténeteket, amiket gyerekkorunkbanhallottunk. Frank annak idején úgy hal-lotta apjától, hogy a család egy folyó ésegy országhatár közelében élt, késõbbeszébe jutott valami Erdélyrõl is. A négyfivér magyarul beszélt egymással. Barba-ra úgy tudta, hogy a magyarországi vá-rosban volt egy fõtér, a közepén egy val-lási jellegû szoborral, és a családot egyhelyi szatócs segítette a túlélésben. Ez aszatócs volt az egyetlen a városban, akidohányt is árult, és a négy fiúnak adta(vagy eladta), hogy azzal fizessék le az el-sõ világháború után a várost elfoglaló an-tiszemita német katonákat, és ezáltal él-jék túl a megszállást. Nem tudjuk, ki voltaz a szatócs, de most, hogy jártam a szü-lõfalujukban, és megtaláltam a helyet,ahol a családom dolgozott, ez a sok em-lékfoszlány máris több értelmet nyert.

Miután beszéltem az unokatestvére-immel, elküldtem mind Franknek, mindBarbarának a kutatásom eredményeit,minden dokumentumot s ezzel együtt aszûkebb családunkról szóló leírást, „Bobés Eleanor Wayne gyermekei” címmel.Próbáltam elmondani, hogy olyan családvagyunk, akik érdemesek az elismerésre.Mivel nem ismertem azokat, akiknekküldtem az üzenetet, nem írhattam azt,hogy Greg öcsém finom lelkû ember, s fá-val dolgozik, vagy hogy Dave autodidak-ta, és hogy Daniel annyira azonosult azapjával, akit hatévesen vesztett el, hogyez a szellemiség hajtotta a technológia te-rén elért sikereiben. Mindehelyett azt ír-tam, hogy Greg asztalos, Dave ingat-lanokkat foglalkozik, és Daniel nemrégadta el a szoftvercégét az Oracle-nek,amit még a nyolcvanas években alapí-tott, majd még két évet az Oracle-nekdolgozott Európában. A küldeményekbebeletettem még néhány képet magunk-ról, és egyet az apánkról, mivel Greg úgyemlékezett, hogy Ernest, akivel a temeté-sen találkozott, pont úgy nézett ki, mintapánk.

Minél többet beszéltünk és e-maileztünk egymással, annál világosab-bá vált, hogy a család különbözõ ágainem tartották egymással a kapcsolatot. Anégy fivér legidõsebbike soha nem nõ-sült meg, fiatalon halt meg. A második fi-vér családjával senki nem tartotta a kap-csolatot, negyven éve. A Bronxban eltöl-tött évtizedek után a Kleinek kis családiegységekre bomlottak, amint a mi águnkis önálló egységgé vált, amikor apám el-hagyta New Yorkot. Az információ-halom, amit az unokatestvéreimnek el-küldtem, arra indította õket, hogy felele-venítsék az emlékeket, és felnõtt gyerme-keikkel is beszélgessenek a családról. En-nek eredményeképpen két unoka is fel-használta az összegyûjtött dokumentu-mokat gimnáziumi családfakutatási pro-jektben. A kutatásom eredményei családibeszélgetéseket generáltak, és szeretemelképzelni, ahogy a gimnazista unokák anagyapai nagybácsik magyar neveit bön-gészik. Reméltem, hogy az új informáci-ók a nagycsaládi kapcsolatok legalábbegyikét-másikát felélesztik.

*Zoltan, Geza, Arpad, Akos. Ezeket a

neveket gyakoroltam, ahogy a NemzetiLevéltárból a Capitol Hillre mentem.2004. július 9-e volt, inkább gyalog men-88

2011/9

tem, túlságosan izgatott voltam ahhoz,hogy metróval menjek. A levéltári kuta-tások megkezdésekor apám eredeti nevé-vel mentem oda, és körülbelül tudtam,hol és mikor érkezett Amerikába, de en-nél többet nem. Carolyn, egy gyönyörûenbefont ébenfekete hajú levéltári munka-társ, bekódolta a „Klein” nevet aSoundex rendszerbe, úgy, hogy a mással-hangzókat egy betû és azt követõ számoksorává alakította, a magánhangzókat pe-dig elhagyta. Az “L”-bõl 4 lett, az “M”vagy “N”-bõl 5, így lett a Kleinbõl K450.Aztán odavezetett a New York-i KikötõiNévjegyzékhez, amely az 1902. július 1-jétõl 1943. december 1-jéig tartó idõsza-kot ölelte fel, sok évtizednyi emigránsnevével. A kezembe nyomta a 337-esszámú tekercset, amely a K431 Aage-tóla K450 Julius-ig terjedt. Ügyetlenkedtema mikrofilmmel, bár korábban több száz-szor volt már ilyen a kezemben, amikorShakespeare korabeli szövegeket kutat-tam. A filmen nevek sorakoztak, elsõneka családnév, majd a keresztnév, az illetõbevándorláskori életkora és neme, majdhárom szám. A neveket elhasználódottírógépen, kifakult gépszalaggal írták, va-lószínûleg a negyvenes évek közepéngéppapírra, amit utóbb mikrofilmre fény-képeztek. Ahogy tekertem a filmet, elõt-tem vonultak a nevek, ABC-sorrendben,ott, ahol keresni akartam: Kline, Killun,Cellin, Kullin, Klein. Megpróbáltam azo-nosítani az Ernest Kleinhez tartozó be-jegyzéseket, de az életkorok nem passzol-tak azzal, amit kerestem, úgyhogy váltot-tam az A betûs nevekhez. És aztán ottvolt elõttem:

Klein, Akos 8m 6 62 6663Apámtól úgy tudtam, hogy kilenc-

éves volt, amikor bevándoroltak, de úgygondoltam, hogy a nyolc is elég jó ahhozképest, amilyen káosz lehetett EllisIslandon akkoriban. Carolyn elmagyaráz-ta, hogy a három szám a New York-i Ki-kötõ mikrofilmjeinek kötet-, oldal- éssorszámát jelentette, fordított sorrend-ben, és dátum szerint rendezve. Ezekvoltak a hajó utaslistái. Az új tekercs 62.oldalán semmi érdekeset nem találtam.Amikor újra segítséget kértem, Carolynelmagyarázta, hogy néha az oldalszámoknem ott vannak, ahol az ember keresiõket. Leült a helyemre – egy Aeron szék-re, amelybõl sok száz volt a levéltárban,és amelyet az én adódollárjaimból vásá-roltak –, és lassan tekerte tovább a filmet,

ceruzával írt számot keresve a jobb alsósarokban. Én alig bírtam kiolvasni, deamikor Carolyn megtalálta a 62. oldalt,és megnéztük a 6. sort, ott volt Ákos. Abejegyzés szerint román volt, úgyhogy eznyilván nem az, akit keresek. Ekkor mégnem tudtam, milyen közel van RomániaMagyarországhoz. Majdnem feladtam akutatást, de ahogy néztem az elmosódottbejegyzéseket, egy egész családi csopor-tosulást láttam. Ákost a három bátyjával,Fanny nevû anyjával és Kata Biermannnevû, hatvanéves nagyanyjával. Carolynelmosolyodott, üljön csak vissza!

Lemásoltam a mikrofilmet, elõszörkézírással – ahogy egy mögöttem levõmikrofilm olvasónál ülõ nõ tanácsolta,akinek nagy fáradságába került megta-lálnia az anyját, mivel az nevelõnõkéntvándorolt be az õt foglalkoztató család-dal együtt –, majd utána fénymásológép-pel. Aztán Carolyn még megmutatta az1930-as népszámlálás online adattárát.Itt nem találtam semmit, se Ákosról, seGézáról, se a másik két fivérrõl: addigramár amerikaiasították nevüket, és ezeketa neveket ekkor még nem ismertem, ki-véve Ernestét. Valószínûleg a-val írhat-tam a nevet, mert nem volt találat. Demegtaláltam Fanny Kleint, mint a Man-hattani Állami Kórház „lakóját” Ward’sIslandon. Az életkora megfelelt a hajóutaslistáján szereplõ adatnak plusz a tízAmerikában töltött év, azaz negyvenhétévnek, és a bejegyzés magyarként emlí-tette. Ez volt az a pillanat, amikor tud-tam, hogy megtaláltam a családomat,mivel apámtól hallottam, hogy anyja in-tézetben élte le élete alkonyát. Megtuda-koltam, hogy hogy lehet megkeresni ahonosítási dokumentumokat, majd to-vábbálltam, és felhívtam a férjemet.Nagy lelki segítség volt, hogy Richardazt mondta: „persze, hogy megtaláltadõket.” Felgyalogoltam a Capitol Hillre,két mérföldre a levéltártól, a kis laká-sunkig, a napszemüvegem mögött foly-tak a könnyeim. Rendõrnõk kétszer iskerülõ útvonalra küldtek valami környé-ken talált gyanús csomag miatt, de akomplikált érzéseimet semmi sem tudtaelûzni. Másnap utánaolvastam, hogyMagyarország területének több mint 70százalékát elvesztette az 1920. június 4-i trianoni békeszerzõdésben, e területe-ket a szomszédos országokhoz csatolták,s magyar családom ennek következtébentalálta magát Romániában abban az év- világablak

89

ben. Néhány napomba került, míg kisi-labizáltam, hogy az odagépelt „román”szó fölött a „Rassz vagy nép” rubrikábanmég ott szerepelt a kézzel odaírt „héber”szó is. Ugyanez a bejegyzés szerepeltminden egyes családnál azon az olda-lon, úgyhogy ez a Rochambeau nevû ha-jó 1920-ban magyar/román zsidókatszállított a franciaországi Le Havre-bólAmerikába.

*Az általam küldött, a hajó utas-

listáját, a honosítási dokumentumokat ésa nagyanyámon kívül mindenkit felsoro-ló 1930-as népszámlálási adatokat tartal-mazó csomagra válaszul Barbara kétfényképet küldött nekem: egyet a szülei-rõl, egyet pedig a névtelen nagyapánkról.1954-ben Ernest tényleg pont úgy nézettki, mint az apám, csak nála szélesebbenmosolygott. Az arcáról és a testtartásábóla lehetõség és a siker sütött, amivelDaniel öcsémre emlékeztetett. Ez volt aza férfi, aki úgy sírt, ahogy én soha nemláttam férfit sírni, amikor eljött apám te-metésére, óvilági módon hangosan zo-kogva a fivéréért, akit elvesztett. Évekkelazelõtt egyszer Szilveszter táján küldöttnekünk egy a Catskill hegységbõl szár-mazó füstölt pulykát, úgyhogy Ernie bá-csinak köszönhetem, hogy azóta is szere-tem a füstölt pulykát. Õ volt az, aki élel-miszer-eladásból családi vállalkozást ho-zott létre New Yorkban. Még mielõtt el-hagyták Magyarországot, az anyja aztmondta neki, hogy ha bármi történne acsaláddal, õ viselje gondjukat. Akkor tíz-éves volt, és volt két bátyja, akik tizenkétés tizennégy évesek voltak, de az anyjukinkább õrá bízta a családot.

A másik kép, amit Barbara küldött, anagyapámat ábrázolta, aki 1913-ban haltmeg. A képen fiatalabbnak látszik, mintaki négy gyerek apja. Fején lapos, széleskarimájú fekete kalap, kabátja begombol-va a kicsi hajtókától lefelé, inggallérjanyakkendõbe igazítva. Szemei közelülõkés sötétek. Ajka telt, vonalát kis bajuszhatározza meg. Határozottan és szomo-rúan néz a fényképezõgépbe, mintha tit-kolni akarná az erõt, ami így is átüt belõ-le. Most már tudom, hogy kocsmáros ésszatócs volt, akinek az üzlete a falu kel-lõs közepén állt. Klein Bélának hívták, tí-fuszban halt meg harmincegy éves korá-ban, amikor apám még csak egyévesmúlt. Vajon a felesége hogyan vitte to-vább az üzletet, és emellett hogyan ne-

velte a négy kicsi fiát hét éven át, amígkivándoroltak Amerikába? Vajon jobbvolt neki ott, mint itt, ahol elvesztette azeszét?

Hálát adhatunk az õ anyjának, aki ki-vándorolt velük, és felnevelte a négy fiút,miután lánya zárt osztályra került. Bar-bara így emlékszik Biermann Katára:

Egy sötét és nyomasztó háromszobáslakásban lakott Bronxban. Alacsony voltés hajlott hátú, gyengének tûnt, de nemvolt az. Arca ráncos volt és cserzett, fejénmindig kendõt hordott és parókát. Azt hi-szem, a parókát seitelnek hívják. Mindigvolt egy mosolya és egy cukorkája szá-momra. Ahogy itt ülök, tisztán látom ma-gam elõtt, a keze mindig nagy benyomásttett rám: hosszú, vékony, göcsörtös, cson-tos volt, s mint az üveg, oly törékeny. Ap-ró termetû, törékeny asszony volt, de hi-hetetlen erõvel rendelkezett, mind mentá-lisan, mind fizikailag. Nézd meg a femi-nistákat, Katának a közelébe se érnek.

Emlékszem, apám milyen nagy szere-tettel beszélt róla, amikor New York-i út-jain meglátogatta. A Katához hasonlónõk adnak erõt a hozzám hasonló nõk-nek. Nagyon büszke vagyok rá.

Ernest Klein, Klein Béla és BiermannKata zsidók voltak. Kilencéves voltam,amikor apám elmondta, hogy mi zsidókvagyunk. Akkor volt az is, hogy elõszörmentünk Miamiba, a Fontainebleau Ho-telben szálltunk meg, és sok matzo gom-bócot ettünk. Emlékszem, azért vettemmeg az Öt év a varsói gettóban címûkönyvet is, mert próbáltam megérteni azsidó múltamat. De apám lelkemre kötöt-te, hogy másoknak ne áruljam el, hogyzsidók vagyunk, mivel nem láttak volnaminket szívesen a chicagói kertvárosikörnyezetben, ha tudták volna. Nem ér-tettem a tiltást, ezért elmondtam néhánybarátnõmnek mint megõrzendõ titkot.Apámat az elõítéletek késztették névvál-toztatásra, amelyeket gyerekkorában Ma-gyarországon, majd New Yorkban tapasz-talt, de soha nem beszélt arról, hogy pon-tosan mi. Akkor vette fel a Bob Wayne ne-vet, amikor Chicagóba költözött, és bele-telt egy kis idõbe, amíg hivatalosan is ezlett a neve, mivel akkortájt vette fel azamerikai állampolgárságot, Ernest bátyjanyomdokaiban járva, öt évvel õutána. Hi-vatalos megérkezési bizonyítványa 1943-ban kelt; 1945 februárjában folyamodottállampolgárságért, és talált is két tanút,aki eskü alatt vallotta, hogy már két éve él90

2011/9

Chicagóban; így 1945. június 12-én hiva-talosan is Robert Wayne lett belõle, keve-sebb mint két hónappal azelõtt, hogy énmegszületettem, pont, ahogyan nekem ismesélte. Vagyis letelepedési engedéllyelrendelkezõ bevándorló volt, amikor1944-ben feleségül vette anyámat, csak-úgy, mint Ernest, amikor 1932-ben meg-házasodott. Anyám nemcsak szép ésjókedélyû tánctanár volt abban a táncis-kolában, amit apám vezetett, hanem ame-rikai állampolgár és nem zsidó, ráadásulfele részben német származású, pont ak-kor, amikor a nácik hatmillió zsidó meg-ölésével voltak elfoglalva Európában.

Kilencéves korban a holokausztotmég nehezebb felfogni, mint amikor azember már megélt sok mindent, és elég-szer látta a rossz és az igazságtalansággyõzedelmeskedését. Akkor még nemtudtam, hogy a magyar zsidók felét kiir-tották, bár Romániának azon a részén,ahonnan a családom származott, voltak,akik a háttérben maradtak, és így túlél-ték. Nem tudtam, milyen volt zsidókéntfelnõni New York Cityben az 1920-as ésharmincas években, milyen mértékûvolt az elõítéletesség, és melyek voltak abiztonságos helyek. S ami még releván-sabb volt a saját életemre nézve: nemtudtam, hogy apám nem tudott volnajelzálogkölcsönt felvenni a kertvárosiházunkra, ha tudták volna róla, hogyzsidó, és nem tudott volna sikeresentánciskolát üzemeltetni. De hogyan ké-pes az ember az identitásának ekkoranagy részét maga mögött hagyni? Ésmekkora része volt ez egyáltalán azidentitásának? Megkérdeztem Barbarát,hogy volt-e apámnak bár micvája. Biztosvolt, felelte, de akkoriban ennek nemvolt nagy jelentõsége. Még csak szabad-napot sem vettek ki. Csak elolvastak egybekezdést héberül. Ha Ernie-nek volt bármicvája, akkor bizonyára apámnak isvolt. Frank emlékezett rá, hogy az apjaortodox volt, mélyen vallásos. De Barba-ra kiemelte, hogy nem tartották be azegyházi elõírásokat. Mindnyájan dolgoz-tak a hét minden napján. Az apját bán-totta, hogy nem tudott zárva tartani zsi-dó ünnepek idején. Késõbb megpróbál-ta, de a legtöbb vevõ szombaton jött,úgyhogy akkor nem tudott zárva tartani.Úgy érezte, ha szombaton nem tudszzárva tartani, akkor nem is vagy zsidó.Számára zsidónak lenni amolyan fekete-fehér kérdés volt.

Ernest elvárásainak értelmében, ame-lyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy ahithûséget tükrözzék, az én apám nemvolt zsidó. De nem zsidónak lenni azt je-lentette, hogy valamit hátrahagyott, és aveszteség kulturális volt, ha nem is fel-tétlenül vallási. Talán ez a veszteség nyil-vánult meg a szomorúságban, amelyetünnepekkor éreztem, és lehet, hogy tulaj-donképpen apámból eredt, és abból,hogy annyi mindentõl eltávolodott, amitgyerekként ismert. Lehet, hogy különö-sen konfliktusosnak érezte akkor, bárbüszke volt arra, hogy jólétet és biztonsá-gos mindennapokat teremtett számunk-ra. Kicsi, mosolygós, képeslapra való1950-es évekbeli család volt a miénk, deapám a legmagasabb árat fizette meg azasszimilálódásunkért. A chicagói sikerekegy titokra épültek, és a titok megtartásá-tól függtek. Csak kevesen tudták az igaz-ságot, és csak jóval késõbb tudtam meg alegközelebbi barátunktól, hogy apámmegkérte õt és családját, hogy engem ésGreg öcsémet vigyenek el a baptista egy-házba. Õk elvittek, és én harmadikos ko-romtól oda jártam, mert szerettem a kó-rusban énekelni, és valami támpontot ke-restem. A lutheránus templomban ke-reszteltek, a baptistáknál tinédzserko-romban újra megkereszteltek, metodistaegyetemre jártam, a presbiteriánus egy-házban esküdtem, az episzkopális egy-házban konfirmáltam és mûködtem vilá-gi segédlelkészként. Mindenféle protes-táns öltözetet felpróbáltam, amíg nagykérdésekre kerestem a választ. Miutánmegértettem, hogy a keresztény egyhá-zak milyen mélyen patriarchálisak és el-fogultak a nemek viszonyát illetõen,másfél évtizedes szünetet tartottam, ésamikor visszatértem, akkor egy olyannyi-ra egalitariánus és szociálisan elkötele-zett egyházba mentem, ahol az új tagokatanélkül is szívesen látják, hogy bármifé-le hitet megvallanának. Az elkötelezõ-désnek ezen a fokán jobban fel tudomtenni a kérdéseimet, de ugyanakkor tu-dom értékelni apámat és anyámat, fel-dolgozni múltjukat és tisztelettel adóznia döntéseiknek. Lányom, Sarah, megértiezt a köztes helyzetet, és ezt jól kifejezte2005 karácsonyán nekem adott ajándé-kával, egy menórával.

Elõször tehát egy elterelõ hadmûve-let részeként vittek templomba, ami ré-sze volt a titok kertvárosbeli megõrzésé-nek? Vagy a következõ nemzedék asszi- világablak

91

milálásának módja? Vagy azért volt, mertapám tudta, mit veszített el, és nem akar-ta, hogy mi is híján legyünk a vallási ha-gyomány adta alapoknak? Egyik kedvencfényképem apámról az, amelyen kék fo-teljében ül, háromkötetes Montaigne-esszégyûjteményével a fotel melletti kis-asztalon. A képen a könyvek valószínû-leg dekorációs célt szolgáltak, de emlék-szem, hogy valóban olvasta is õket, bármég a gimnáziumot sem fejezte be. AThe Columbia Encyclopedia szerintMontaigne esszéi a fájdalom és halál té-májától elindulva mindenfajta tudáshozvaló szkeptikus hozzáálláson keresztülaz életnek jóként való elfogadásáig jut-nak el. Apám is ezt az utat járta be. Tulaj-donképpen szkeptikus volt, vagy talánagnosztikus is, de érdekelték az élet nagykérdései, és kereste a válaszokat, csak-úgy, mint anyám. Emlékszem, hogy egy-szer anyám azt mondta, hogy Jézust nagytanítómesternek tartotta, de nem tudtaelfogadni egyetlen megváltóként. Ez elégradikális hozzáállás volt a mi kis bizton-ságos kertvárosi környezetünkben. Voltegy adag meggyõzõdés abban, ahogyapám nem zsidó identitást vett fel, mintahogy párja kiválasztásában is. Mindket-ten családjaik fekete bárányaként defini-álták magukat, és nem akarták, hogy aszervezett vallási élethez közük legyen.Az, hogy egymást választották, számukraa rokonaiktól és a legtöbb intézménytõlvaló elszakadást jelentette. Mûködõ kö-telék volt az övék, de a veszteségérzet ésa titok, valamint a titok megtartásánakszükségességével járó szomorúság sohanem múlt el.

A mai napig gyûlölöm a titkokat. Atitkok belülrõl korrodálják õrzõiket, el-szakítják õket szeretteiktõl. De mindkétszülõm ezt választotta, mivel ez mégmindig jobbnak tûnt, mint az, amit hát-rahagytak. Hogy új identitást biztosítsongyerekeinek, apám mindegyikünknek aWayne nevet adta, ezt a különösen kita-lált apai nevet, amely tudtommal, egybronxi utcanevet leszámítva, se földrajzihelyhez, se más emberhez nem köthetõ aszínész John Wayne-en kívül, aki szinténvalószínûleg maga kreálta. A keresztne-vét mindhárom fiának középsõ nevévé ismegtette. Gregory Robert Wayne, DavidRobert Wayne, Daniel Robert Wayne: ezolyan, mintha mindhárom fia apánk egy-egy verziójának lett volna elnevezve,hogy a család egy új ágát megteremtse. A

Bridging Three Worlds (Három világot át-hidalva) címû könyvben a következõ ol-vasható a 67. oldalon: „a névváltoztatássok magyar zsidónak biztonságos fedezé-ket jelentett.” Amennyiben ez vonatkoz-tatható apámra is, akkor a magyar zsidó-ság stratégiáját követte csupán, amikorolyan identitást választott, amely elrej-tette zsidó identitását, sok más sorstársá-hoz hasonlóan. Ugyanakkor meg is fordí-tott egy olyan folyamatot, amely a csa-ládjának eredetileg nevet adott. Ugyaneza könyv tartalmaz egy zsidó névlistát, ésmegjegyzi, hogy sok magyar közösségben„a zsidókat négy csoportba osztották, és acsoportoknak a Weiss (fehér), Schwartz(fekete), Gross (nagy), és a Klein (kis) ne-veket adták” (66). Vajon apám szójáték-nak szánta, hogy az angol wane („csök-ken, fogyatkozik”) igével azonos hangzá-sú Wayne nevet választotta, amely így rá-rímelt a Klein „kis, kicsi” jelentésére? Va-jon minket próbált megvédeni, amikorkisebbítette magát és vele együtt mind-annyiunkat? Vagy ez csak az én agyamszüleménye, hogy kitöltsem a nemtudás-ból eredõ ûrt?

Barbara a mai napig minden évbenkifizeti a zsinagógában, ahova jár, ajárcejt nevû szertartást az apám halálá-nak évfordulóján, amikor gyertyát gyúj-tanak érte, és elmondanak egy imát. Mégmindig Sam bácsiként emlegeti, és ami-kor róla beszél, szavaiból tisztán kivilág-lik, hogy kedvelte õt. Nem kárhoztatjadöntéseiért, és jobban átlátja, hogy mimindent vesztettünk, mint mi magunk.Nekem szóló elsõ mondata, a „tudom, kivagy”, a családunk megélt tapasztalatá-ban gyökerezett, amibõl nekem már sohanem fog annyi jutni, mint neki, úgyhogyõ olyan módon tudja, hogy én ki vagyok,ahogyan én magam nem. Az apám nekiSam, nekünk Bob, Franknek Sam-Bob, ésmindörökre Ákos volt megtört anyjának,akinek mentális állapota úgy láttatta a fi-ait, mintha még mindig kisfiúk volná-nak. Nagyanyám tudata nem volt képesmegépíteni a hidat az új világba, úgy-hogy a gyerekei, akiket New Yorkban lá-tott, mindvégig azonosak voltak a ma-gyarországi önmagukkal. Barbara ésFrank gyakran elkísérték szüleiket, ami-kor Klein Fannyt látogatták meg a zártosztályon, de a gyerekeknek mindig a ko-csiban kellett várniuk, soha nem mehet-tek be hozzá. Apám három különbözõhelyen három különbözõ néven élt, és92

2011/9

még azelõtt meghalt, hogy az elsõ kettõ-rõl bármi érdemlegeset elmondott volnanekem. Tudomásom szerint soha nemhazudott nekem, de életének nagy részételmondatlanul hagyta, és talán jobb voltneki, hogy még azelõtt meghalt, hogy énnekiszegeztem volna azt a sok kérdést,amit felnõve feltettem volna. Tudta, hogynem értem volna be rövid válaszokkal.És ha már így is lett, sokaktól kaptam ön-zetlen segítséget, amikor szükségem lettrá, elegendõ nyom maradt ahhoz, hogy acsalád egy részét felkutassam, és elegen-dõ unokatestvér, aki a múlt egy-egy da-rabját el tudta mesélni. A vakszerencse issegítségemre volt nemegyszer. Sok min-den van, amit még így sem tudok errõl azÁkos Sam Bobról, de most már sokkalkézzelfoghatóbb számomra, mint az el-múlt évtizedekben volt.

*A férjem és én Frankkel és feleségével

vacsoráztunk 2005 decemberében, és eznagyon jó élmény volt. Családi fényképe-iket nézegettük, és történeteket mesél-tünk, szomorúakat és szívmelengetõeket,ahogy ez családi körben szokás. 2007 ja-nuárjában Barbarával és Amyvel ebédel-tünk, és ez megint csak nagyon kellemesvolt. Richard egy pohárra mutatva meg-jegyezte, hogy én az ilyen poharat min-dig félig üresnek látom. „Az én anyám-nak meg repedt”, mondta Amy. Lehet,hogy ebben nem fûz össze minket gene-tikai szál, de azért engem furcsamódmegnyugtat. Azóta is e-mailben és idõn-ként telefonbeszélgetéseken keresztültartjuk a kapcsolatot. A második fivércsaládjától is kaptam hírt. Frank még2005-ben írt egy levelet a fivér egyik fiá-nak, amelyben beszámolt a családkutatá-si projektemrõl, és információt kért tõle.Két évvel késõbb, teljesen váratlanul, ahúgától jött üzenetet találtam bejövõ le-veleim között: kifejezte érdeklõdését azáltalam felkutatott részletek iránt, és fel-ajánlotta, hogy megosztja velem az apjaután maradt iratokat. Nagyon várom avele való találkozást jövõ nyáron. Barba-ra már beszélt vele. Lassan kezdem aztérezni, hogy apám halála nem volt A Vi-lág Legnagyobb Csapása, hanem valami,ami arra ösztökélt, hogy összeszedjemmagam, ami meghatározza, hogy ki va-gyok, és – a várakozás hosszú ideje után– meglepetéseket és áldásokat tartogatotthatvanas éveimre. Manapság már keve-sebb figyelmet fordítok a pohár vízállá-

sának méricskélésére, fõleg azután, hogyelutaztam Boianba.

Ez annak a helynek a román neve,ahonnan a családom származott. Erede-tileg Magyarország része volt, most Ro-mániában van. Richarddal egy szinténaz Arden kiadónak dolgozó szerkesztõ-társamon keresztül jutottunk el Magya-rországra, aki a Folger ShakespeareKönyvtárban dolgozott pont akkor, ami-kor én is. Amikor elmeséltem neki, hogy2004-ben megtaláltam a hajóutaslistáját, meggyõzõdéssel mondta:„Neked Szegedre kell menned.” Miveláltalában nem szokása az utasítás, azon-nal beleegyeztem. Írt egy volt hallgatójá-nak, Liz Drivernek, aki a Szegedi Tudo-mányegyetemen tanított, és aki egy év-vel azelõtt õt is meghívatta Szegedre,hogy tömbösített kurzust tartson. Liz be-szélt tanszékvezetõjével. Elküldtem aszakmai önéletrajzomat, meg néhány e-mailt, elmagyaráztam, hogy mikor le-szek alkotói szabadságon, és megegyez-tünk egy 2007. áprilisi kurzusban. Rene-szánsz kori brit nõírókról fogok kétheteskurzust tartani a szállás fejében. AztánLiz megkérdezte, honnan származott azapám családja. Elküldtem neki a helyne-veket, ahogy a dokumentumokban sze-repeltek: Borana az egyiken, Boyana amásikon. Liz továbbította e-mailemet azangol tanszék oktatóinak. Választ nemkapott. Senki nem hallott ilyen nevûhelyrõl Romániában.

Aztán egy barátját, a szociolingvistaFenyvesi Annát elkezdte érdekelni a do-log. Anna szereti a rejtvényeket, rejté-lyeket és a kalandokat, és ez a kutatásmindhárommal kecsegtetett. Anna írtSzabó Attilának, aki éppen romániaihelységnévszótárat szerkesztett, és tõlehamarosan öt különbözõ Boianról ka-pott információt, sorrendbe állítva asze-rint, hogy 1910-ben hány zsidó lakosavolt, mivel a mozgalmas 1920-as évbõlhiányoztak az adatok. Annával átnéz-tük, és az elsõ, Tasnádbajom / BoianuMare mellett tettük le a voksunkat, mi-vel ott nagyobb zsidó népesség volt, és amagyar anyanyelvûek aránya is maga-sabb volt. Tasnádbajom apró falucskanem túlságosan messze Nagyváradtól /Oradeától. Minden erdélyi helynek,amelyet megvizsgáltunk, két neve volt,egy román és egy magyar, és az, hogy azember melyiket használja, a román vagya magyar kulturális hozzáállást jelzi. világablak

93

Hirtelenjében kézzelfoghatóvá vált,hogy honnan származunk, a térképen ottjelezte egy pont. De ez a pont Erdélybenvolt. Erdélyrõl annyit tudtunk, hogyDrakula, és az nem jó társaság. Elmentema könyvtárba, és nagy atlaszoldalakrólszínes fénymásolatokat készítettem az el-sõként említett két Boianról, ha mégis té-vednénk. A másik három helyen egyálta-lán nem volt zsidó népesség. A térképeknem sokat mondtak, de a bizonyosság il-lúzióját nyújtották, egy locus domesti-cust. Megvettem a Lonely Planet Romá-nia és Moldova kötetét, és onnan kibá-nyásztam minden információt, amit csaktudtam. 2005. november 27-én Anna egybarátjával elment Tasnádbajomba, és di-gitális fényképfelvételeket készített a fa-luról. A látvány elkeserítõ volt. A képe-ken szerény, egymástól távol álló, legin-kább szegényes házakat láttam, faluköz-pontnak, közösségnek nyomát sem vél-tem felfedezni. A sáros utcákon néhányfehér liba kószált, a magyar doktornõ há-za szívderítõ látvány volt, de a falu na-gyon szegény. Szomorúság töltött elmindnyájunkat, ahogy néztük a képeket,és Barbara azt mondta, hogy a képekmegerõsítették benne azt, amit mindig isgyanított: pont olyan volt, mint a Hege-dûs a háztetõn. Anna egyetértett velünk,de így is felajánlotta, hogy elkísér idebennünket, amikor Szegedre jövünk. Tel-jes mértékben világos volt számára e lá-togatás fontossága.

Megkérdeztem, hogy hogy tudnánkvalamiféle feljegyzést találni a családrólTasnádbajomban, de Anna nem nagyontudta, hogyan folytassuk a kutatást. Írtegy részletes levelet a falu magyar házi-orvosának, de nem kapott rá választ. Egynap Franktõl romániai zsinagógákrólkaptam diasorozatot, amelyek közül há-rom kép nagyváradi volt. Amikor ráke-restem a nagyváradi zsinagógára, megta-láltam a nagyváradi zsidó közösség hon-lapját és egy rokonaikat keresõknek létre-hozott elektronikus listát. Frank küldöttegy üzenetet a listára, írt a családunkról,és segítséget kért születési és halálozásianyakönyvek kereséséhez. Hónapok tel-tek el, majd egy nap üzenetet kapott egybizonyos Susan Geroe-tõl, aki azt java-solta, hogy írjunk Gyémánt László pro-fesszornak, a kolozsvári Babeº-Bolyai Tu-dományegyetem tanárának. Susan Nagy-váradon született, most San Diegóban él.Szülei visszajöttek a haláltáborokból, és

regénye, The Silence of Parents (A szülõkhallgatnak) azt írja le, hogy az, ahogy aszülõk nemzedéke meg akarja védeni agyermekek nemzedékét a szörnyûségmegismerésétõl, az utóbbiak sajátságostraumájává válik. Aktív közremûködõje aholokausztot túlélõk gyermekei szerve-zetének, a Second Gensnek. Utánanéz-tem Gyémántnak, és azt találtam, hogySusan az erdélyi zsidóság egyik legna-gyobb kutatóját ajánlotta. Gyémánt úgyvélte, hogy a világi anyakönyvek valószí-nûleg a polgármesteri hivatalokban van-nak, a zsidó egyházi anyakönyvek a zsi-nagógákban, és hogy a temetõk sértetle-nek. Optimizmusának adott hangot a ku-tatásunk vélhetõ eredményességét illetõ-en, ami meglepett. Amikor Anna írt neki,hogy megkérdezze, vajon a világi vagyegyházi anyakönyveknek próbáljunkutánamenni, ha idõ hiányában választa-nunk kellene, õ a polgármesteri hivataltjavasolta. Anna látta a tasnádbajomit, vé-leménye szerint úgy nézett ki, mint egykisvárosi buszállomás valahol Nyugat-Pennsylvaniában.

Anna mindent elõkészített a látoga-tásunk idejére. Gyerekkori barátnõje,Andrea jó szállást javasolt, s barátját,Sándort ajánlotta román tolmácsnak.Sándor Erdélyben született, és sok évigNagyváradon volt elismert brácsatanár.Románul és magyarul beszél, bár ango-lul nem. Sándor felhívta a tasnádbajomipolgármestert, hogy bejelentse jövete-lünket, és vállalta, hogy a faluba is eljönvelünk. Javasolta, hogy hozzak egy nagyüveg viszkit a polgármesternek, és mivettünk egy üveg Glenfidditch SingleMalt skót viszkit, amit még megtámogat-tunk hat doboz csokoládéval bevont ha-waii makadámdióval.

Tizennyolc hónapnyi e-mailes leve-lezés után Annával találkozni igazi él-mény volt. Erõs csontú, magas, szelídhangú nõt ismertem meg személyében,akinek iróniaérzéke bármikor könnyednevetésre tud fakasztani. Három kisgye-reke van: ötéves ikerlányai és egy tízévesfia. Szervezõkészsége jól ismert barátaikörében, és rendkívül intelligens. Folyé-konyan beszél oroszul, angolul és ma-gyarul, nyelvi kisebbségi helyzetek kuta-tója, és nagy érzékenységgel rendelkezika nyelvi különbségek társadalmi jelenté-sét illetõen. Például mielõtt írt volnaGyémánt professzornak, egy kolozsváribarátjával megkonzultálta, hogy magya-94

2011/9

rul vagy angolul írjon-e neki. Fontosságottulajdonít az ilyen részleteknek, csakúgy,mint Sándor. Ahogy a polgármesteri hi-vatalban velünk bántak, nagymértékbenkettejük nyelvi és kulturális diplomáciaiérzékének volt köszönhetõ.

Szegedi tartózkodásunk második he-tében Anna meghívott minket magához,hogy megismerkedjünk Andreával ésSándorral, hiszen Sándor az erdélyi útonis velünk tart. Anna a kertjében termesz-tett bazsalikomból finom pestot készített,a vacsora utáni beszélgetés hosszúranyúlt, s már éppen menni készült min-denki, amikor kitettem az asztalra a ma-gammal hozott családi dokumentumo-kat. Ezek között ott volt nagyanyánk ki-vándorló útlevelének másolata is, ame-lyet egy évvel ezelõtt kaptam Barbarától.A dokumentum szövegét legjobb tudá-som szerint átírtam és e-mailben elküld-tem elõzõleg Annának, de mindeddigsem õ, sem más nem látta Magyarorszá-gon a saját szemével. Még azelõtt össze-raktuk, hogy hol születhetett apám, hogyBarbarától megkaptam a dokumentumot.

Körülbelül este háromnegyed tízvolt, amikor az útlevélmásolatot odaad-tam Sándornak, akinek éber, figyelõ arcamintha megfagyott volna. Az útlevélbenBoianon kívül egy másik helynév is sze-repelt, három különbözõ helyen. A má-solatot nehéz volt olvasni, úgyhogy bele-telt egy kis idõbe, míg Tarnava Micakéntbeazonosította, majd még egy kis idõbe,hogy rájött, ez a megye megnevezése.Nem tudta, merre van, de tudta, hogyTasnádbajomhoz és Nagyváradhoz nemvolt köze. Hirtelen élénk magyar nyelvûbeszélgetés vett körül bennünket, senkinem fordított. Fontosabb dolgokkal vol-tak elfoglalva, mint hogy megmagyaráz-zák, mi történik, fõleg, hogy jó hírrõl szósem volt. Ahogy a beszélgetés még élén-kebbé vált, Anna elõvette számítógépét,és elõkereste a Szabó Attilától több mintegy éve kapott helynevekkel kapcsolatosinformációkat. Sándor egy jóbarátját hív-ta fel mobilján Romániában, hogy segít-sen rájönni, hol van Tarnava Mica. Egyponton Anna barátja elnevette magát, ésfordított: „We’re in deep shit”. A tízévesAndyt elkápráztatták a történések, egyikszékrõl a másikra helyezkedett, majd elõ-ásta iskolai atlaszát, és a legrészletesebbpapíralapú Erdély térképpel szolgált,amit aznap este láttunk. Ezen megmutat-ta, hogy hol van a Kis-Küküllõ folyó, ro-

mánul Târnava Micã. Andy sokkal job-ban értette, mi történik körülöttünk,mint Richard és én.

Barátaink végül elmagyarázták, hogy1919 és 1925 létezett egy Kisküküllõ me-gye a mai Szeben megye területén. Ittvolt található a románul Boiannak neve-zett falu, pontosan ahogyan az útlevélenszerepel, amit magyarul Alsóbajomnakhívnak. A falu egy kis folyó mellett fek-szik, pont ahogyan Frank apja mondta.Barbara emlékeiben egy feszület és egytér is szerepelt – kiderült, hogy a faluegyetlen turista látványossága egy 15.századi szász erõdtemplom, amely ma az„Erdélyi magyar és szász kultúra mûem-lékei”-nek listáján is rajta van. Így tehátaz a falu, ahova Anna 2005-ben elment,nem a család származási helye volt, és avalódi származási helyet még egyikünkse látta. Kevesebb mint tizenkét órán be-lül Anna átszervezte az egész utat, hogya helyes Bajomba menjünk. Május 3-án,csütörtökön indultunk el, s miután Dé-ván megaludtunk, pénteken háromórá-nyi autózás után jutottunk el Alsóbajom-ba. Mivel a szomszéd falu, Bázna fürdõ-hely, itt jó szállást találtunk. Sándor elõ-re felhívta Bázna és Alsóbajom közöspolgármesterét, aki biztosította õt arról,hogy szívesen betekintést enged a pol-gármesteri hivatal levéltári anyagaiba.Úgy tûnt, hogy nem sokan jönnek Ha-waiiról csak azért, hogy ezekben kutassa-nak.

Miután az üveg Glenfiddith és kétdoboz hawaii makadámdió átadásra ke-rült, a polgármester bemutatta nekünk atitkárnõjét, aki majd segítségünkre lesz.Sándor elmagyarázta, hogy mit kere-sünk, a polgármesterék pedig a halálozá-si anyakönyv felkutatásával kezdték.Nem kellett sok idõ a sikerhez. A magya-rul írt bejegyzés Klein Bélát szatócskéntés kocsmárosként határozta meg 1913-ban történt halála idején. A négy fivérszületési anyakönyvét is elõkeresték éslemásolták nekünk. Ahogy a titkárnõmeglátta a boltra és kocsmára való uta-lást, közölte, hogy az épület még mindigáll, és hogy majd elvisznek minket oda.A polgármester elkísért minket a báznaihivatalától egy mérföldre lévõ faluba, ésmegszervezte, hogy egy kisebb csapat vi-gyen minket körbe, amelyik a két falutvalójában irányító titkárnõbõl, a helyi is-kola franciául is beszélõ igazgatójából, azangolul beszélõ földrajztanárból és má- világablak

95

sokból állt – volt, amikor a helyi rendõr-fõnök, máskor az ortodox plébános csat-lakozott hozzánk. Elõször az iskola iro-dájában gyûlt össze mindenki, majd gya-log körbementünk a faluban.

Alsóbajom ma is sajnálatosan sze-gény falu, kevés csatornázott házzal ésmodern kényelemmel, de nagyon szépdombos-völgyes táj közepén, rendbentartott földek között fekszik. Utcái nagyrésze földút, és legtöbb házban nincs víz-öblítéses WC. A házak egy része már állt,amikor a családom még itt élt, más háza-kon a homlokzat büszkén hirdeti az épí-tés évét: 1941, 1950, 1929. A faluban kö-zel kétezer ember él, pont annyi, mint1910-ben. Akkoriban harminchét zsidóvallású ember élt itt, ez körülbelül há-rom család. A mienk a „Lajbi” becenevûkocsmát üzemeltette, s a kocsma az idõkfolyamán szatócsboltként is funkcionált.Egy másik zsidó család a falu malmátüzemeltette. A Kleinek kétszeresen is ki-sebbséget alkottak: nemcsak zsidók, demagyar anyanyelvûek voltak egy olyanfaluban, amely 74 százalékban románaj-kú volt, 15 százalékban német és csak 10százalékban magyar.

A mai lakók jószívûek és bõkezûekvoltak, amikor a faluból oly sok éve el-származott honfitársuk lányát üdvözöl-ték. Ahogy körbesétáltunk a faluban, jónéhány idõs asszony odajött hozzánk,megragadta a kezemet, és elmesélte ne-kem a történetét. Legtöbbjükön több ré-teg hosszú szoknya volt, meleg mellény,és fejkendõ, mint amilyet dédnagyanyámis hordott. Az arcuk cserzett volt, és azén szememnek öregebbnek is tûntek éve-iknél. Egy különösen kedves arcú asz-szony elmesélte, hogy az õ nagyapja ésaz én nagyapám jó barátok voltak. A fa-lubeli csapat felkalauzolt minket egydomboldalon a kis zsidó temetõbe, amitteljesen benõttek a bokrok, és ahol márcsak egy sírkõ állt. Elvittek minket a 15.századi erõdtemplomba is, amely irántmanapság csak ritkán van érdeklõdõ. Ké-sõbb megnéztük a román ortodox temp-lomot is, amely egyértelmûen a falu val-lási életének központja. Az itt szolgálópap kigombolt nyakú fekete ingében egyArmani-reklámba is jól illett volna.

Következõ nap elautóztunk Medgyes-re, hogy megnézzük a legközelebbi zsi-nagógát, amelyet már vagy húsz éve nemhasználnak, mivel az utolsó zsidó csalá-dok akkoriban vándoroltak ki Izraelbe.

Sok év porával borított imakönyvek há-nyódtak a zsinagóga hátuljában. Az elsõ,amelyet felvettem a földrõl, 1882-bõl da-tálódott. Kicsi, de szép zsinagóga amedgyesi, a falakon festett menórákkalés egy elülsõ teremmel, amely tanterem-ként is szolgált, ám lepusztult állapotá-ban fájdalmas látványt nyújtott. Pár kilo-méterre innen található a város legfonto-sabb temetõje, amelynek van egy kis zsi-dó része is, ahová egy asszony udvaránkeresztül, csirkék és egy csaholó kutyaközött lehet bejutni. Férje, úgy emlék-szem, a helyi kõfaragó volt. Mivel a sír-kövek jó részén csak héber felirat volt,nem találtunk Klein Bélához tartozó sír-követ, de Klein Róza, Klein Frederika,Klein Mina, Johann Klein sírját igen, ésmásokét is, akik túlélték a holokausztot.Soha életemben nem éreztem magamapám családjának ilyen szoros köteléké-ben, mint itt.

Amikor aznap délután visszamen-tünk Alsóbajomba, az iskola díjnyertesnéptánckarának hat és tizenöt év közöttitagjai csak nekünk táncoltak az iskolafolyosóján, aranyos, kézzel hímzett ro-mán népviseletükben. Csodálatosak vol-tak. Unokatestvéreim és én kisebb össze-gekkel támogattuk azóta az iskolát, amitvalószínûleg jól fel tudnak használni,mivel most alakítják ki a számítástech-nikai tantermüket. A férjem nagy dobozangol könyvet is küldött a gyerekeknek.A faluba csak pár évvel ezelõtt jutott elaz internet. Mielõtt elutaztunk volna, új-ra összegyûltünk az iskola irodájában afalu vezetõivel, akik rágcsálnivalóval éspálinkával kínáltak. A polgármester tit-kárnõje, Marioara Sânmãrtinean meg-ajándékozott egy kézzel szõtt ágytakaró-val, amit ötven évvel azelõtt az anyja ké-szített. Jelenlétünk a faluban fontosnaktûnt a helybelieknek, amit azóta is pró-bálok megérteni. Megindító és alázatratanító élmény volt, amely engem is meg-változtatott. Most már tudjuk, honnanjöttünk: egy nagyon egyszerû helyrõl,amely dombok között terül el, s amelyföldrajzi kincsekben szegény, de a lako-sainak szeretetétõl és kedvességétõl na-gyon is gazdag.

*A hanuka gyertyáinak meggyújtása

számomra manapság egyszerre az egye-düllét érzését adja, de jelentéssel is bír.Összeköt a régen elveszített családtagja-immal – az unokatestvérekkel, akiket is-96

2011/9

világablak

97merek, a nagyszülõkkel, akiket soha nemfogok megismerni – valamint barátokkal,akiket szeretek, és egy egész néppel,amely számára ismeretlen és talán gya-nús is vagyok. Bár az interneten keresz-tül megtanultam a zsidóság alapjait, éshogy hogyan hajtsam végre ezt a rítust,nem vagyok profi sem ebben, sem azimák héber szavainak éneklésében vagyakár elmondásában. Néha a gyertyákmeggyújtása csakis az elszakítottság ér-zését hozza, de akkor is fontosnak érzem,hogy meggyújtsam õket, mivel egy mé-lyebb múltnak a részei, mint a pulykavagy a mikulásos gyertyák, amikkel gye-rekkoromban az ünnepi vacsora után ját-szottam. Azt a korábbi ürességet is fel-idézik bennem. Azon gondolkodom,

hogy égtek-e gyertyák a Lajbi ablakábanAlsóbajomban, hogy az ablakba kitenniõket esetleg túl rizikós volt-e a családszámára, és hogy egyáltalán volt-e anya-gi lehetõségük a vallási elõírások betartá-sára. Ezek a Honoluluban égõ gyertyáknem attól csodálatosak, hogy nyolc napigégnek, hanem attól, hogy bevilágítják amúltat, amelyet mostanra megismertem,és a fényük a kis romániai faluból elván-dorolt õsöket köti össze a keleti partoninnen és túl élõ leszármazottaikkal. Õk acsaládom. A nagycsaládom, az õ népükvalamennyire az enyém is. Az ablakom-ban a gyertyafény kicsike, de ez egyKlein-fény. Melegséggel tölt el.

Fenyvesi Anna fordítása

– Volt olyan szerep, amirõl úgy érezte,hogy teljesen önre illik és volt olyan is,amitõl félt, annyira távolinak érezte ma-gától?

– Ez jó kérdés. Elgondolkoztat engemis. Tényleg volt olyan? Valahogy egészéletemben én azokat a szerepeket is elfo-gadtam, amelyekrõl esetleg azt éreztem,hogy egy kicsit távol állnak tõlem. Mertaz volt az érzésem, hogy ha a megformá-landó figura távol is áll tõlem, máskép-pen viszonyul a világ dolgaihoz, mint én,érdekes megfejteni, hogyan gondolkozikõ. Ez is egyfajta ösztönzõ kihívás lehet.Megkeresni azt az embert, akit a szereprejt. Egyeztetni, kompromisszumot kötnivele, az érzésvilágába belebújni. Még haidegenek is voltak tõlem, akkor is el kel-lett õket játszanom. Nem emlékszemolyan szerepre, amit ne jó szívvel játsz-tam volna el. Talán egyetlenegy volt, nemszerettem sem a darabot, sem a szerepet,az Ötödik hattyú. De állítólag nagyon jóvoltam benne.

– A kortárs szerzõket és drámákat ked-velte jobban vagy a klasszikusokat, esetlega történelmi jellegûeket?

– Erre sem tudok egyértelmû választadni. Ha történelmi feladatokról beszé-lünk, elsõként a Phaedra ugrik be. Fan-tasztikus készenléti állapotot követel aszínésztõl, teljes fizikai, szellemi, lelki,szenvedélybeli hozzáállást és helytállást.Csupa égés, lángolás ez a Phaedra, egé-szen különleges ember. Õ maga se tudjaeldönteni, hogy hibázik vagy nem hibá-zik. Hatalmas klasszikus szerep. Én min-denekelõtt azt kerestem, azt próbáltamtisztázni, hogy ki ez a Phaedra. Rájöttem,hogy õ is csak egy mai ember. Biztos nemmondok újat, ha kijelentem, hogy aklasszikus hõsök, a Lear királyok, a

Gonerilek, a Phaedrák, az Harpagonok ittvannak körülöttünk. Lehet, hogy egy fe-dél alatt élünk velük. Csak fel kell ismer-ni, hogy X.Y. egy Phaedra, vagy Y.Z.Goneril. Netalán egy kedves hazug? Kü-lönben lehet, hogy mondvacsinált prob-lémánál idõzünk. Nem hiszem, hogy en-gem befolyásolt volna a pályámon, hogyadott pillanatban kortárs hõst vagyklasszikus szerepet kell alakítanom. Más-képp kell játszani, ha a rendezõ elképze-lése úgy követeli. Ha õ egy múltba helye-zett, klasszikus történetet akar felmutat-ni, aminek ma is érvényes igazságai van-nak, akkor megköveteli a színésztõl is,hogy ehhez alkalmazkodjon. A hangsúlynem azon van, hogy azt a bizonyos kortminél hihetõbben mutassuk be, hanemazon, hogy abban a korban is ugyanúgygondolkodtak, szenvedtek, szerettek, kín-lódtak az emberek, mint a jelenben. Aklasszikus darab azért klasszikus, mertminden korban érvényes.

– Egyébként, ha jól visszagondolok, ta-lán nincs is olyan korszak, amibõl ne kelt-hetett volna életre valamilyen fontos sze-replõt. És mûfajilag is jellemzõ a pályájánez a változatosság.

– Igen. Szerencsére sok minden meg-adatott. Széles skálán játszhattam, a lírá-tól a tragédiáig, a drámától a vígjátékig,sõt groteszkig.

– Melyikhez vonzódik leginkább?– Nincs kedvenc mûfajom. Imádok

játszani, úgy általában. De lehet, kevesentudják rólam, hogy vígjátéki színésznõ-ként is sikerem volt.

– Igen, mintha gyakrabban kapott vol-na tapsot a tragikus szerepekért.

– Igaz, de a vígjátéki szerepeim min-dig sikert hoztak. Az Osztrigás Mici pél-dául. Lohinszky rendezte, érte is rettene-

98

2011/9FARKAS IBOLYA

„MEGKERESNI AZT AZ EMBERT, AKIT A SZEREP REJT”Kérdezett Nagy Miklós Kund

Részlet a Komp-Press Kiadó Prospero Könyvek sorozatában hamarosan megjelenõ beszél-getõkönyvbõl

tes sok támadás, megindult a mendemon-da, hogy a feleségének akar így egy jó sze-repet biztosítani. Nagy tévedés! Nemazért rendezte meg az Osztrigás Micit ésosztotta rám a címszerepet, mert a felesé-ge vagyok, hanem mert frenetikusan jóvígjátéknak tartotta Feydeau darabját, ésengem alkalmasnak vélt a szerepre! Ezt õmaga nyilatkozta, hangsúlyozva, hogy hanem lennék a felesége, akkor is rám esettvolna a választás. Óriási sikerünk volt, hanem lettem volna jó, a siker is elmarad.Csak azért került le a mûsorról a hetvene-dik elõadás után, mert durvult a diktatú-ra, és bekövetkezett a nagy kulturális for-radalom! Akkor ezeket a darabokat feke-telistára tették. De hetvenszer zsúfolt há-zakkal játszottuk. A Lábtörlõ címû darab-ban a Takarítónõ szereppel országos díjatnyertem. Vígjáték ez is a javából. És sokvolt még. A Régimódi komédia, az a köny-nyes vígjáték, ahol Lohinszkyval kettenjátsztunk. Kacagni is lehetett benne megsírni is. Imádom az olyan feladatokat,amelyekben többes lehetõség van, mind-egy, hogy a mûfaj milyen.

– Van olyan szerep, amire vágyott ésnem kapta meg?

– Hirtelen nem igazán tudnék olyatmondani. De bizonyára akadna, hahosszasabban visszagondolnék.

– Persze a szerepkör életkor-függõ is.Bizonyos feladatok az idõ teltével, ké-sõbb jelennek meg. Simán érte meg aváltásokat?

– Magától értetõdõ folyamatnak tar-tom. Vannak hõsnõk, akiket nem lehet fi-atalon eljátszani. Illetve meg lehet pró-bálni, de nem érdemes. Nyilván az se tör-vényszerû, hogy a játszó személy és amegformált drámahõs életkora azonos le-gyen. Én például még mielõtt eljátszhat-tam volna Claire-t Az öreg hölgy látogatá-sában, már azonosulhattam egy százévesnõvel, Ursulával Garcia Márquez csodá-latos mûvében, a Száz év magányban.Elõször a regénnyel találkoztam véletle-nül. Akkoriban, ha Magyarországon jár-tunk, elsõként rávetettük magunk akönyvújdonságokra. A Száz év magány-ról még semmit nem tudtam, de meglát-tam és úgy éreztem, hogy ezt el kell ol-vasnom. Aztán kiderült, hogy ez a regénya csodákkal határos lehetõségeknek, afantázia kibontakoztatásának a legmeg-rendítõbben megírt könyve. Álmombansem gondoltam volna, hogy én ezt a hõs-nõt valamikor eljátszom, és még elég fia-

talon. Kincses Elemér rendezte. Nagyonszerettem az elõadást. Nem volt rossz, derettenetesen sok bírálat érte, szétszedték.Ennek sok oka volt. Schwajda átirata volta változat, amit játszottunk. Õ aztTörõcsik Marinak írta. Többen támadtákKincsest, hogy miért ehhez nyúlt hozzá.Számos probléma adódott, de eljátsztam.Hatalmas ívet kellett bejárni a történet fo-lyamán, az ifjúkortól a száz évig, a vak-ságtól a harcig, a harctól a szerelemigminden benne volt.

– Az ilyesmi nagy kihívás, de azt hi-szem, hogy minden mûvész ilyet kíván amaga számára.

– Így van. Ezek nagyon izgalmas fel-adatok, de azok a szerepek is nagyon von-zanak, amikben nincs ennyi kihívás, ha-nem nagyon tömören, egy adott helyzet-ben kirajzolódik általuk egy egész élet.Úgy, mint a cseppben a tenger.

– Melyik volt ilyen?– Például az utolsó szerepem, az Al-

vás idõs hölgye. Jon Fosse drámájábannem történik vele semmi a színpadon,csak ott van, mint egy árnyék, majd toló-kocsiban, mozdulatlanul, beszéd nélkül,de abban a néhány jelenetben egy egészélet megjelenik. Még volt egy ilyen szere-pem, a tolókocsiról jut eszembe, a Szár-nyak, Arthur Kopit darabja, amely egy fi-atal román rendezõ, Theodor CristianPopescu diplomamunkájaként kerültszínre. Ez sem volt olyan, hogy abbanmindent el lehet játszani fiatal kortól azöregkorig, ez is borzasztóan határok közévolt szorítva. Egy valamikori akrobatanõ,aki egy repülõgép szárnyán mutatta be amutatványait, agyvérzést kap. A darab atolókocsiba szorított, beszélni, kommuni-kálni nem tudó ember képzeletvilágáttükrözi, törekvéseit, hogy megértesse ma-gát a környezetével, ahol az õ percepció-ja szerint minden torz és minden más, azorvosok például véres kötényû mészáro-sok. Különleges dolog, ahogy bizonyossegítséggel eljut odáig, hogy már tudkommunikálni, majd átmegy abba az ál-lapotba, hogy már látja magát felülrõl.Küzdelmes, szép feladat volt. A kényszer-helyzetbe került hõs szûkre szorított ke-reteivel kellett egy teljes életet felmutat-nom. Ugyanezt elmondhatnám a Szerel-mes levelek Gurney-darabról is, amitLohinszkyval közösen játsztunk. Egy asz-tal mellett ülve, egymásnak szerelmes le-veleket írva és válaszolva, hallgatva, ol-vasva tárul fel két egész élet. Itt sincs le- mûhely

99

hetõség eljátszani azt az életet, csak az in-tenzitását lehet közvetíteni. A szerepmélységeit, a megélt örömöket, csalódá-sokat, lelki válságokat. És mindháromemlített esetben egyértelmû sikerünkvolt, jelentõs díjakkal is gazdagodtunk.Na nem anyagilag, lelkileg. A színházbanvannak ilyen furcsaságok, ha ezt egyálta-lán annak lehet tartani.

– Ennek kapcsán felmerül a kérdés azemberben: Mennyire fontos a szó, a szö-veg és mennyire jelentõs a gesztusrend-szer, a testi jelbeszéd meg az ehhez ha-sonló eszközök a színész életében?

– Ez nagyon sokat változott az idõksorán. Volt idõ, amikor a szövegcentrikusszínház érvényesült, amikor a szép ma-gyar beszéd volt a színház elsõdleges fel-adata. A veretes magyar szó, az anya-nyelv színpadi mûvelése ma is nagyonfontos. Számomra azonban a színpadonmindig az a legfontosabb, hogy mi van aszöveg mögött. Az a szöveg ne csak szépbeszéd legyen, az nem elég. Csak akkorvan igazán értéke, ha a szép beszéd vala-mit közvetíteni tud, ha az érzelmekkel,jelzõkkel feldúsított szöveg mögött felsej-lik a valós élet. Alapvetõ dolog helyesen,szépen beszélni. A diákjaimat is állandó-an javítom, nem szeretem a helytelenülhasznált ragokat, jelzõket, dupla mással-hangzókat, csúnyán kiejtett szavakat, errenagyon odafigyelek. És úgy hiszem, énelég szépen és tisztán használom a ma-gyar nyelvet, de a színházban nem anyelv a legfontosabb kifejezési eszköz.Az egyik legfontosabb. De legalább ilyenfontos, hogy a testemmel, az idegrendsze-remmel, a kommunikációs képességeimteljességével határozzam meg, hogy ezmeg ez miért is történik a színpadon. Necsak szóban hangozzék el valami, hanema színészi eszköztár minden tartozékátfelhasználva legyek képes igazolnom je-lenlétemet a színen. Gondolkozás, lélek,szövegmondás harmonikus egységbentud csak hatni igazán. Jól példázza ezt aTalálkozás. Nádas Péter darabját KovácsLevente rendezte. Ez megint egy kétsze-mélyes színmû. Ugyancsak felejthetetlenszámomra, és nemcsak azért, mert ebbõlis sikersorozat lett, hanem mert olyanerõs csapatszellem alakult ki munka köz-ben, hogy szinte példaértékû.

– Vannak mesterségek, amelyekben afelhalmozódó tudás kétségtelenül könnyí-ti a munkát. A színészeknél ez hogy van?Ahogy gyûl a színpadi és az élettapaszta-

lat, mind könnyebb egy-egy személyt meg-formálni, vagy hiába telt el tíz, húsz, öt-ven év a pályán, éppúgy meg kell kínlód-ni azért, hogy a mûvész teljesen azonosul-ni tudjon a szereppel?

– Nekem könnyebb lett az idõ telté-vel. Bátrabban vágok bele a feladatokba, akihívásokat könnyedebben veszem. Per-sze most is kihívás minden egyes szerep,csak hogyha fiatal koromban, a pálya kez-detén ezektõl néha megrettentem, gör-csöltem, ez most elmúlt. Hiszek abban,hogy amit megtapasztaltam ezen a pá-lyán, az elég anyag, elég felgyûlt élmény,eredmény ahhoz, hogy merjek kísérletez-ni, belefogni új dolgokba. Már nem féleka feladatoktól.

*– Voltak olyan esetek pályáján, hogy

azért kellett eljátszania bizonyos szerepet,mert kollégái eldöntötték, települnek átMagyarországra. Az eltelt évtizedek folya-mán mindegyre felvetõdött a marosvásár-helyi emberekben: vajon a Lohinszky –Farkas Ibolya házaspár nem készül el-menni?

– Nem. Soha nem készültünk elmen-ni. De ha Lohinszkyban nem is, bennembizony felmerült a távozás gondolata,amikor már nagyon sûrûsödtek a dolgok,és teljesen reménytelen lett minden anyolcvanas években. Most hirtelen Ibsenhõsnõjének, a Tenger asszonyának egymondata jut eszembe: bezárultak az öb-lök. Én is úgy éreztem akkor, hogy ittnincs kiút, csak megfulladni lehet. Éssokszor felvetettem a kérdést: ne indul-junk-e mi is neki a világnak? Nem azért,hogy ott jelentõs színésznõnek reméltemvolna magam, nem a karrier miatt men-tem volna el. Hanem mert fulladtam meg.Lohinszky ott is biztosan az lehetett vol-na, aki. Elismert színészként másképp fo-gadták volna. De ezek ilyen kettõnk kö-zött lezajlott tépelõdések voltak, a fájdal-maimról szóltak, amire mindig az volt aLohinszky válasza, hogy megérti, igazamvan, de nekünk itt a helyünk.

– És egymást követték az újabb felada-tok. Nem lehet azt mondani, hogy beska-tulyázták volna. Királyi fenségû szerepe-ket is játszott, de éppolyan természetesvolt, hogy Caragiale valamelyik közönsé-ges nõalakját eljátssza. Nem is egyet kel-tett életre közülük. Álljunk meg Zoénál.

– Ez megint egy teljesen más világ.Caragiale zseniális szerzõ. Állítom, hogya világirodalom legnagyobbjaival mérhe-100

2011/9

tõ. Talán senki se ismerte annyira azt avilágot, amiben létezett és írt. És annyiraörök érvényû igazságokat fogalmazottmeg róla, mint senki más. Egyedi az õgroteszkbe menõ stílusa, ma is teljesenérvényes az a sajátos tragikomédia, amitõ adott vissza az írásaiban és színpadimûveiben. Sikerült két Caragiale-fõ-szerepet eljátszanom. Az elveszett levélZoeja nem egy buta liba, aki elveszít egyszerelmes levelet, és emiatt kétségbeesik. Sokkal fontosabb mindennek a po-litikai háttere. Ez a Zoe tulajdonképpen akezében tart mindent. Politikai cselszö-vés, kulisszák mögötti háttérmunka azegész. Dan Alecsandrescu rendezte.Megszokhattam volna, ez se ment simán.Valamikor december elején lezajlott a be-mutató, és rá egy-két hétre rettenetes disz-kuszos fájdalmakkal mentem be az elõ-adásra. A darabban én egy paraván mö-gött végig jelen vagyok, végigálltam azegész történetet. De olyan eszméletlenfájdalmam volt a derekamból kiindulvale a nagylábujjamig, hogy nem tudtam,hogy bírom ki. Lejátsztam az elõadást,sántikálva valahogy hazamentem, lefe-küdtem, másnap felkeltem és kezdtem anapot. A lábam fájt, a derekam nem, hátmajd csak lesz valami, gondoltam. Az or-vosom, szegény Szabó Pál, aki engem jólismert diszkuszos problémáim miatt, aztmondta a telefonba, hogy azonnal feküd-jek le. Amíg õ nem lát, fel ne merjek kel-ni az ágyból. Eljött, megvizsgált és kide-rült, hogy kibújt a diszkuszsérvem, és le-bénulhat a lábam meg ilyenek. Akkor há-rom hónap ágyban fekvés következett,sok szenvedéssel. Nem játszhattam to-vább az alig bemutatott Elveszett levelet.Az én javaslatomra Nászta Kati ugrott be,aki Sepsiszentgyörgyön már játszta ezt aszerepet. Hogy milyen volt, nem tudom.Amikor felgyógyultam, eljátsztam mégZoét néhány alkalommal.

– A Zûrzavaros éjszaka minden zûrnélkül zajlott le?

– Dehogy zajlott! Azt az elõadást egy-szerûen letiltották a premier elõtt. Aztmondták, hogy ilyen disznóságot románszerzõvel romániai színpadon nem lehetcsinálni. Mert egy disznóól volt a kerete.Tompa Gábor elképzelése szerint mozog-tak a falak a nagy szerelmi jeleneteknél,mi a háttérben voltunk, majdnem össze-dõlt az egész építmény a szenvedélytõl.De nem csak ez volt a baj. A rendezõolyan éles hangsúlyokat tett ki, hogy azo-

kat nem fogadta el a vizionáló bizottság,ahogy akkor az „inkvizíciót” nevezték.Egy darabig letiltották, aztán valamit fi-nomítani kellett, a díszletet egy kicsit kikellett csicsázni, megtörténtek a minimá-lis javítások, amik lehetõvé tették, hogyvégül is bemutattuk. Óriási sikerrel. Egé-szen kivételes élmény volt Tompa Gábor-ral együtt dolgozni ebben az elõadásban.Nagyon pontosan tudta, hogy mit akar,mit kell és mit nem szabad, mégis hagyta,hogy azon az elképzelésen belül, amit ér-vényesíteni akar, a színész megoldja, ki-találja a maga figuráját. Ez egy nagyon jótalálkozás volt.

– Ismételten elhangzott az inkvizíciófogalma. A színházi cenzúrára, az elnyo-mó hatalom politikai nyomására vonatko-zott, természetesen. A közvélemény tisztá-ban volt azzal, mennyire keserves dologvolt a színészeknek is abban a totalitáriusrendszerben, de az emberek elég kevesettudtak arról, hogyan szól bele a politikuma színház munkájába. Az nyilvánvalóbb,hogy abban az idõben az elõadások több-ségét politikai tettként élték meg a nézõk,minden mögött keresték a mögöttes mon-danivalót, összekacsintott a színpad és anézõtér, a közönség néha olyasmiben islázadást, tiltakozást vélt felfedezni, amiteredetileg talán nem is annak szántak aprodukció létrehozói. Önök a pályájuk je-lentõs hányadát abban a diktatorikusrendszerben töltötték el, hogyan mûködöttaz elnyomó mechanizmus? Az „elvtársak”miként nyomorították meg a mûvészeket?

– Mindent megpróbáltak, hogy meg-nyomorítsanak. Nem azért, hogy kimon-dottan a színészeket ellehetetlenítsék,hanem azért, hogy még véletlenül se ke-rüljenek ki olyan elõadások, amelyekrõlérezni lehessen, hogy a rendszer ellenszólalnak meg valamilyen rejtett formá-ban. Én magam különösen beleütköztemebbe, mert voltak egyéni estjeim, és ezeknem véletlenül születtek. Elég keservestapasztalatom van tehát arról, mennyizaklatással járt, ha egy-egy elõadásnakolyan felhangjai voltak, amelyeket úgy islehetett értelmezni, hogy a rendszer el-len szólnak. Rögtön eszembe jut az ÁrvaBethlen Kata vagy a saját szerkesztésem-ben összeállított Lovak a virágoskertbencímû elõadás, ami rettenetes kálváriavolt az életemben. És Székely János drá-mája, az Irgalmas hazugság, amibenmind a ketten, Lohinszky és én is játsz-tunk, és ami nagy tortúrán ment keresz- mûhely

101

tül 1989. december 16-ig, mert akkorvolt a bemutató. Azon a napon kezdõ-dött Temesváron a forradalom. Akkorvalami olyan tombolás és ünneplés volta nézõtéren, hogy el se lehet mondani.Amikor december 16-án ezt az elõadástbemutattuk, véget nem érõ taps és ho-zsannázás jutalmazott. Akkor még cen-zúrázott változatban játszottuk. Monda-tokat, szavakat kellett kihúzni, mert na-gyon sértették bizonyos elvtársak fülét,érzékenységét. De megtörtént az 1989-esrendszerváltás, és ez volt az elsõ elõ-adás, amit már cenzúra nélkül játszot-tunk, ha lehet, még nagyobb sikerrel.Csodálatos élményünk volt. A Lovak avirágoskertben másik szívszorító élmé-nyem. Ezt a mûsort akkor állítottamössze, amikor három hónapig feküdtemaz ágyban. Nem tudtam tétlenül élni anapjaimat, valamit csinálnom kellett,abban a reményben persze, hogy egyszercsak talpra állok, és lesz még belõlemszínésznõ. Rátaláltam Kenéz Ferenc Lo-vak a virágoskertben címû versére. Eznekem annyira megtetszett, hogy a fan-táziám beindult és ez lett a vezérmotívu-ma az összeállításnak. Kerestem hozzáanyagot, ami ezt a gondolatmenetet ki-teljesíti, színezi, magyarázza, helyre te-szi. Kortárs hazai magyar költõk és pró-zaírók szövegei voltak, Sütõ András isbenne volt a történetben az Engedjétekhozzám jönni a szavakat címû regényé-bõl vett részlettel. Akkor aztán elkezdõ-dött a kétségbeesett küzdelem, hogy ezaz elõadás megszülethessen. Legalábböt-hat vizionáláson esett keresztül, ésminden egyes alkalommal negatív volt averdiktum. Nem kaptam zöld utat. Arrólhallani sem akartam, hogy húzzam ki aSütõ szövegét. Az annyira megteremtet-te a mondanivalóm egyensúlyát, hogyenélkül el se tudtam volna képzelni azelõadóestemet. Aztán azt is kijelentet-ték, hogy a Lakodalmas címû Kányádi-verset se szabad elmondani, azt, amibena jól ismert refrén így hangzik: „De azértcsak járom, / járom ezt a táncot. / Hanem tudod járni: hallgass! / Egy nótavan: lakodalmas!” Én ehhez nagyon ra-gaszkodtam. De az mirõl szól, erõltettéka hatalom képviselõi. Arról szól, amirõlszól, nekem ez a vers fontos. De azértcsak járom, járom ezt a táncot, s ha nemtudod járni, hallgass! Nekem errõl szólta vers. Mások is észrevették, hogy több-rõl van itt szó, mint egy táncról. Az em-

ber életérõl. Járni kell a táncot, még habeledöglesz, akkor is. Egy csomó vizio-nálás volt, Bukarestbõl is lejöttek.

– Pártaktivisták? Vagy szekusok?– Biztos belsõ szekusok is voltak,

akik állandóan fel-feljelentették az em-bereket. Talán tudnám is, hogy kik azok,de nem akarom tudni. Az utolsó kihívásaz volt, hogy Bukarestbõl jött le egy bi-zottság, megnézték az elõadást, tanakod-tak és engedélyezték. Valamikor októ-berben kellett volna bemutatnom, pró-báltam nagy lendülettel. Egy-két monda-tot hajlandó voltam kihúzni, például aSzékely János versbõl egy-két olyan jel-zõt, ami nem tetszett az elvtársaknak. Alényeges változtatásokba nem mentembele. A premier napján délben az igazga-tó, Pojar elvtárs felhívott és azt mondta,Ibi, ne kérdezze, miért, de az esti bemu-tató elmarad. Azt éreztem, hogy kihûlkörülöttem a világ, olyan érzéketlennéváltam. Fel sem tudtam fogni pontosan,hogy ez mit jelent. Akkor annyit mond-tam, hogy most nem kérdezek semmit,de azt ne írják ki, hogy betegség miattnincs bemutató. Találjanak ki bármit, deazt ne. Telefonáltam Kenéznek, mond-tam, hogy ne jöjjön el Kolozsvárról, mertnem lesz premier, de õ azt mondta, hogyeljön. Csak azért is eljön, akar velem be-szélni. A barátaim, akik nem tudták,hogy elmarad a bemutató és a kollégáim,akik várták nagyon, mert az elõzménye-ket pontosan ismerték, elmentek az elõ-adásra és ott szembesültek a táblával.Azon talán az állt, hogy technikai okok-ból marad el a bemutató. Felhívtak, hogymi van? Beteg vagyok? Mondtam, hogynem. Magamon kívül voltam, zokogtam,gyógyszereket vettem be. De néhányanerõltették, hogy feljönnek hozzánk, mertezt meg akarják hallgatni. Mivel Kenéz iseljött, elõadtam a mûsort, házi bemutatóvolt tíz-tizenöt embernek. Aztán eltelthárom hónap és egyszer csak engedé-lyezték. Zsúfolt ház volt, de olyan, hogynem lehetett jegyet kapni. Volt egy hely-szín, ahol egy Kányádi-verset mondtamegy teraszon, ott volt egy asztal és egyszék. Annyi nézõ volt, hogy valaki leültarra a székre, ahova nekem kellett volnaleülnöm, de nem bántam. Az asztal mel-lett állva mondtam el. Fantasztikusvisszahatása volt, hogy ennyi ellenállás-ba ütközött ennek az estnek az elõadása.Ami a legszebb dolog, hogy Kenéz egy

102

2011/9

gyönyörû verset írt ebbõl az alkalombólés elküldte nekem.

– Valamilyen következménye nem letta házi bemutatónak?

– Nem, az az én magánügyem volt.– Azért kérdezem, mert akkoriban

mindenrõl tudtak.– Igen, biztos tudtak róla, de valami-

ért jobbnak vélték, ha ezt most nem na-gyon piszkálják.

– Még egy keveset a diktatúránál idõz-ve, emlékezhetünk, hogy a hatvanas évekelején még voltak koncepciós perek, azu-tán jött egy kisebb lazítás, utána újra csú-nyán bekeményítettek. Mindezt érzéke-nyen lereagálta a társulat? Vagy a színháztermészetébõl adódóan a külsõ élettõl egykicsit elszakadt?

– Azokban az években sokkal produk-tívabb volt a társulat, sokkal többet játsz-tunk, sokkal nagyobb nézettséggel. A dik-tatúra ellenére is egy olyan fórum volt aszínház, ami vonzotta az embereket. Nemcsak azért, mert érezték, hogy ott esetlegvalami olyasmit kaphatnak, hallhatnak,amit más körülmények között már nem-igen volt honnan hallani, érzékelni. Denem is volt más lehetõségük a kikapcso-lódásra. Gondoljon csak vissza, a televí-zió nézhetetlen volt, két óra mûsor és azis politika, csakis Ceauºescu elvtárs. Azüzletek üresek voltak, újságok nem jöttekbe, külföldi folyóiratokra nem lehetettelõfizetni, titokban hozzájutottunk egy-egy filmhez, aggodalmasan házi vetítése-ken, videón megnéztük. Nem kaptunk hí-reket a világból, csak éppen azokat, ami-ket a rádióból sikerült kiszûrnünk. Olyanbezárt világban éltünk, hogy ha a színházlétrehozott egy elõadást és az még színvo-nalas is volt, akkor a közönség megtöltöt-te a nézõteret. Ez nekünk színészeknekóriási elégtétel volt. Örültünk, hogy leg-alább valamit tudunk adni annak a kö-zönségnek, amelyik szomjazza a magyarnyelvet, meg azokat a félig kimondottigazságokat, amelyek ezekben az elõadá-sokban mégis megjelentek.

*– Egy kicsit elkalandoztunk. Vagy ta-

lán mégsem. Különösebb erõltetés nélkülvisszatérhetünk a fõszerepekhez. Indul-junk ki abból, amirõl az elõbb beszélt, azIrgalmas hazugságból. Székely János szín-mûvében Margit szerepét kapta meg.

– Ennek is van története, mert nehézhelyzetbe hozta az egész alkotóközössé-get, ugyanis egy mai történet, ami vers-

ben íródott. Na most, hogy lehet ezt a kétkülönleges dolgot összeegyeztetni? Avers ne legyen vers, de a hétköznapi, maitörténet mégis versben szólaljon meg,úgy, hogy ez a két sajátosság ne kerüljönellentmondásba egymással. Kínlódtunkaz elején. Kincses rendezte az elõadást,Kemény Árpád tervezte a díszleteket. Azelsõ elképzelés az volt, hogy teljesen na-turalista környezetben játszódjék, kis lép-csõ a hálószobába, ajtó nyílik, ajtó csukó-dik, szóval naturalista, kisrealista kör-nyezetben kezdtük el próbálni. De ebbena környezetben nem lehet verset monda-ni. Nem lehet úgy élni kisrealista módon,hogy közben szavalsz. Összeültünk egyadott pillanatban, Kincses, Lohinszkymeg én, hogy találjunk ki valamit, amifeloldaná az ellentmondást. Arra jutot-tunk, hogy a díszlet nem segít, nem enge-di a verset szárnyalni. Ezen a vonalon ha-ladtunk, és nagyszerû megoldás született.Egy függönnyel leválasztottuk a szobát, atavasz-nyár-õsz-tél hangulatát egy virág-zó fa, egy kopasz fa, havas kép adta meg,szóval csak jeleztük a dolgokat, amik eb-ben a történetben az idõ múlását érzékel-tették, meg a dráma sûrûségét, sûrûsödé-sét is fokozták, és egy gyönyörû elõadáslett belõle. Úgy hiszem, már senki nemérezte, hogy itt valami nem stimmel. Va-lamennyiünknek sikerült ezt a furcsa ke-veredést, a köznapi történet és vers egy-bekapcsolását megoldani.

– Mai történetnek tekinthetõ Az öreghölgy látogatása is? Milyen volt belebújniClaire Zachanassian bõrébe?

– Pompás érzés. Különben a történettényleg mai. A pénz ural mindent, aholpénz van, ott minden van, hatalom van.Pénzzel minden megvásárolható, a bol-dogság nem. Ez igaz, akkor is az volt,most is az. Nagyon jó, ha van pénz, és na-gyon rossz, ha nincs, de mindent nem oldmeg. A lényeg az, hogy az ember valaholrátaláljon arra az életérzésre, amelyik át-segíti a jón is, a rosszon is, hiszen min-den elmúlik, minden változik. Ami na-gyon rossz, az elõbb-utóbb jóra fordul.Nem hiszem, hogy a pénz kell uraljaennyire a világot, de most per pillanat, ezuralja. A történet errõl szól, hogy az öreghölgy a millióival, milliárdjaival mi min-denre képes. Egy egész várost meg tud vá-sárolni ahhoz, hogy egy ötven évvel az-elõttrõl származó személyes bosszúját ki-élje, és azt a valakit, akit imádott és sze-retett egy életen át, megölesse. Nagyon mûhely

103

groteszk, furcsa történet. Tele van humor-ral, keserû humorral, és én még elég fia-talon játsztam el a szerepet. Az öreghölgy a darabban hatvankét éves, nincsfél keze, lába, és öreg. Én még ötven-valahány éves voltam, semmiképp nemkeltettem azt a benyomást, hogy én va-gyok az öreg hölgy. Láttam elõzõleg a fil-met, a címszereplõ tényleg egy szörnye-teg volt. Akkor most mi van? Hogy kellnekem ezt a szerepet megfogalmaznom?Rájöttem, hogy körül kell néznünk a vi-lágban. Hatvankét évesen a gyönyörûsé-ges Sophia Loren még mindent megtehet,elhitethet, pénze van és bármit meg tudcsinálni. Az, hogy valakinek mûlába van,már nem probléma, mûlábbal már hegyetmásznak, az, hogy a fél karom hiányzik,nem lényeges, legalábbis nem ezen múl-nak dolgok. Keressük meg tehát a külsõ-ségek mögött magát az embert. Ebbõl in-dultam ki, és így találtam meg a kulcsot aszerephez. Claire egy fiatal korában sze-rencsétlenné tett ember, akit az éltetett,hogy a fiatalkori botlását, elûzetését aszülõföldjérõl majd egyszer valamikorpontra teszi. Ez sikerült neki.

– Milyen ember Martha, az egyik leg-sikeresebb alakítása, Edward Albee Nemfélünk a farkastól címû színmûvében?

– Van a darabban egy párbeszéd. Egyadott pillanatban George kijelenti: ször-nyeteg vagy, úgy viselkedsz, hogy elme-gyógyintézetbe kellene csukassalak. AMartha válasza: Lehet, hogy hangos va-gyok, közönséges, de szörnyeteg nem va-gyok. Milyen ember tehát Martha? Bol-dogtalan. Nincs gyereke. A férjévelegyütt kínlódják végig ezt az életet, seegymással, se egymás nélkül nem tudná-nak élni. Marják, gyötrik, de szeretik isegymást. De hogy nincs gyermekük, eztény. A gyermek, akit közösen kitalálnak,annyira valóságos gyermekként épül beaz életükbe, hogy õt elárulni vagy nyilvá-nosan leleplezni egyszerûen bûnnek szá-mít ebben a házasságban. Amikor erresor kerül, és George úgy dönt, hogy a fi-uk meghalt, kész, nincs többé gyerme-kük, megbocsáthatatlan tettet követ el.Ez a történet, mögötte hihetetlenül sokemberi érzés van. Az egymáshoz való vi-szonyulásuk megkérdõjelezhetõ és nehe-zen magyarázható. Miért marad együttez a két ember? Mert szeretik egymást.De akkor miért marják egymást? Mertnincs más kiút, mert mind a ketten elégnyersek és õszinték ahhoz, hogy a maguk

igazságát és véleményét nyilvánosságrahozzák és egymásnak tükröt tartva, fel-fedjék azt, hogy milyenek is õk valójá-ban. Kegyetlen darab. Az embert a csont-ja velejéig lemezteleníti. Röntgenkép.Aztán döntse el mindenki, hogy az elõ-adás után mit érez, milyennek tartjaMarthát vagy George-ot. Én egyiküketsem ítélem el. Iszonyatos küzdelem voltezt az elõadást minden este végigjátsza-ni. Életre-halálra menõ szenvedélyesség-gel csináltuk estérõl estére, nemcsak miketten, hanem a partnereink is. Utánagyakran kérdezték, milyen érzés egyilyen elõadás után hazamenni házastárs-ként? Mindig azt mondtam, nagyon jó. Ittminden kiment belõlünk, levezetõdöttminden feszültség, amit egy házaspármegélhet, aztán indultunk haza és szintelebegtünk.

– Amikor távol áll valamennyire a sze-rep a színésztõl, mennyire sikerül veleazonosulnia? Vagy mennyire kell azono-sulnia az illetõ figurával akkor is, ha azegy kicsit taszítja belülrõl?

– Csak akkor lehet hitelesen megfo-galmazni valamit, ha azonosulunk a sze-reppel. Az Albee-darabot Mircea Cor-niºteanu rendezte, és nagyon szerencsésvolt a találkozás vele. Olyan hihetetlenélveboncolást vitt véghez a próbák alatt,és olyan mélységekig vezetett le minket,ami talán soha meg sem fordult a fejünk-ben. Nem csak az enyémben, még aLohinszkyéban sem. A közös munkáinkkapcsán nagyon ritkán fordult elõ, hogyegy rendezõ olyan utasítást adott volnaLohinszkynak, ami pont az ellenkezõjeannak, amit õ egy adott pillanatról elkép-zelt. Itt elõfordult. Átgondolta õ is, és rá-jött, hogy Mirceának igaza van, ezt más-képp kell megfogalmazni. Emlékszem,van számtalan olyan páros jelenetünk,ahol 250 ezer fokon kell izzani, és ha eb-bõl csak egy fokot lennebb hagysz, akkormár nem éri el azt a hatást, amit el kell ér-nie. Soha, egyetlen próbán nem engedtemeg Mircea, hogy lazítsunk. Ezeket a je-leneteket csak úgy lehetett próbálni, hogyszázszázalékosan azonosuljunk abban apillanatban azzal a szereppel. Abban apillanatban Farkas Ibolyát kizártam, Far-kas Ibolya teljes mértékben Marthávávált. Persze, én mint színész csak a sajáteszközeimmel tudom az általam elkép-zelt és a rendezõ által megkívánt Marthátszínpadra vinni. De ezeket az eszközöketebben az esetben egész másképp kellett104

2011/9

használnom. Corniºteanu rávezetett egycsomó olyasmire, amit addig talán nem istudtam, pedig már nagyon sok mindenteljátszottam. Hogy például mennyire fon-tos valamiképpen reagálni, kis hangok-kal, egyéb módon, miközben a partneremmond valamit, mert ezek a partnert is se-gítik, és nyilván engem is. Ne csak ben-nem érzõdjön, ne csak nekem fájjon be-lülrõl a partner bántó szava, gorombasá-ga, váljon láthatóvá, hallhatóvá az, amivelem történik. Nem látványszínház,amit produkálunk, tulajdonképpen csaknégy ember zárt szócsatája. Csakhogy eznem egyszerûen a szavak csatája, haneméletek csatája a szavakon keresztül.

– Minden elõadáson azonos intenzi-tással tudtak játszani?

– Azt hiszem, igen. Noha az azonos in-tenzitás kérdése eléggé vitatható. Ez egyolyan különleges állapot, amelynélGrotowskira hivatkozhatom. Illetve az õfõszínészére, Ryszard Cieslakra. Grotow-skiról tudjuk, hogy a szegény színházmegtestesítõje. Ez arról szól, hogy nincsdíszlet, akár kosztüm se, jóformán nincssemmi, de van az ember. Õ pedig a sajáttestébõl és lelkébõl építkezik, azt állítja anézõk elé. Azt az embert, aki belõle meg-születik. Neki van egy zseniális partitúraelmélete. A partitúra tulajdonképpen a bu-ra, ami körülveszi a szerepet. Azt meg kellteremteni, ezen a bizonyos kereten belülkell a szerepet megépíteni. RyszardCieslak ezzel kapcsolatban azt nyilatkoztavalahol, hogy õ minden este úgy ment beaz elõadásra, hogy a partitúrában bízott.Az megvan, az létezik, az határozott iránytad arra nézve, hogy mit kell csinálnia. Dehogy az a láng, ami az üvegburán belülvan, milyen lesz, az az õ aznapi lelkiálla-potától függ. Ha a láng pislákol, nem túlnagy baj, mert legalább van. Ha viszont lo-bog, az fantasztikus estét teremt. De arra isvigyázni kell, hogy ne vesse szét a burát. Õsohasem azzal ment be a színpadra, hogyhú, a tegnap milyen jó volt, ma megintugyanolyan jónak kell lennie. Nem. Azzala biztonsággal ment be a színpadra, hogytudja, mi a dolga, tudja, hogy mit követeltõle a szerep. Milyen volt a tegnap? Márnem ez számít. A lényeg, hogy milyen leszma! És erre rá kell hangolódni.

– Mindezt befolyásolja az aznapi kö-zönség is?

– Igen. A közönség rengeteg dolgotvisszajelez. De én errõl az elõadásról aközönség kapcsán is csak az elragadtatás

hangján tudok beszélni. Pedig nem voltrövid elõadás. A kisteremben három ésfél óra, egy szünettel. Ezt mindig türel-mesen végigvárták, a szünetben nemment el senki, és a végén hatalmas taps-sal jutalmazták. Ez a produkció az összesbelföldi és külföldi seregszemlén, aminrészt vettünk, díjat kapott. Megnyertünkmindent Brassóban, Kisvárdán. MirceaCorniºteanu maga is elismerte nemolyan rég, amikor megkapta az UNITERéletmûdíjat, és felhívtuk telefonon, hogyéletének az egyik legfontosabb elõadásaa Nem félünk a farkastól, amit velünkcsinált. Egyébként még rendezett ná-lunk, õ vitte színre A lábtörlõ címûBãieºu-vígjátékot.

– A beszélgetés során kellõ pillanat-ban mindig elõ tudott rántani valami fon-tos, találó idézetet. Errõl jut eszembe, mû-vésznõ, mi marad meg a színészben egy-egy elõadásból az idõk folyamán? Teljesszövegek vagy csak bizonyos dolgok? Ön-nél ez hogy van?

– Szövegek jönnek vissza. Idézünk isbelõlük, néha hülyéskedünk itthonLohinszkyval. Neki is eszébe jut egyadott helyzetre alkalmazható mondatvalamelyik darabból és mondja, nekemis eszembe jut, de egy másik darabból,derût keltõ helyzetek adódnak. Vannakmondatok, szavak, párbeszédek, amikvisszacsengenek.

– Könnyebb lenne újratanulni azt, amithúsz-huszonöt évvel korábban már ját-szott, de közben kikopott az emlékezetébõl?

– Már kipróbáltam. Az Árva BethlenKatát játsztam még a kemény diktatúrá-ban, ami mellesleg szintén nem volt kisfegyvertény az adott körülmények között.Akkor az úgy kifutotta magát, rengeteg si-keres külföldi elõadásom is volt, nagyonszerettem játszani. Eltelt jó pár év, és arendszerváltás után, a kilencvenes évek-ben felmerült, hogy el kéne játszanommég egyszer. Húsz év távlatából vettemelõ a szöveget, és az olvasópróba után,néhány ismétlést követõen könnyen feltudtam újítani.

– Annak idején, amikor elõször vetteelõ a monodrámát, hogy fért bele az életé-be? Akkor is sokat játszott, nem?

– Sokat. De ezt nagyon akartam ját-szani. Úgy éreztem, hogy amit helytállás-ban, újrakezdésben az õ példás életébenBethlen Kata felmutatott, az valamikép-pen bennem is megvan. Nagyszerû dologfelemelkedni, újrakezdeni, helytállni mûhely

105

106

2011/9

minden körülmények között, én pedig amagam eszközeivel továbbítani kívántamezt a közönségnek is. Az egyéni vállalko-zásom tehát nem azért született, mert hi-ányérzetem lett volna, játszottam eleget.A történet nem hagyott nyugodni. A dik-tatúra nyomása idején, az akkori lelkiál-lapotunkban mindenképp meg akartamszólaltatni a monodrámát, hangot adni alázadásnak, keserûségeknek, az elnyo-mott, elfojtott vágyaknak, fájdalmaknak,amiken mégis túl kell lépni, hogy továbbéljük az életet.

– Külföldön is eljátszotta. Ott is ugyan-úgy fogadták?

– Igen. Az elsõ meghívásom Belgium-ba volt, bizony drukkoltam. Mit tudok énerrõl a közönségrõl? Egész más világbanélnek, nem ismernek, a szerzõt, KocsisIstvánt sem ismerik, akkor ez most hogylesz? Fõleg magyar közösségnek játsztam.Belgiumban, Hollandiában, Svájcban ésOlaszországban. Mindig más és más tér-ben. Az egyetlen fix pont, ami nélkülnem tudtam eljátszani, egy reneszánsz lá-da volt, amiben az összes létezõ kelléketel kellett helyeznem, az lett egy adott pil-lanatban a koporsó, az asztal, a nászágyés mindenféle. Túl azon, hogy drukkol-tam, hogyan fogadja a közönség, még megkellett teremtenem az elõadás technikailehetõségeit is. Ládát szerezni, egy mun-katársat, aki adott pillanatban a zenét be-adja. Iszonyatos izgalommal és feszült-séggel teli premiert éltem meg Brüsszel-ben. A vége az lett, hogy annyira a szí-vükbe zártak, és annyira azonosítottakBethlen Katával, hogy már csak barátokvettek körül. Ettõl kezdve könnyen mentminden.

– Az egyéni mûsornál az ember önma-gára van utalva. A közös produkciókbanmás a helyzet, társulat nélkül, egyedül aszínész nem nagyon tudna tündökölni. Az

eddig említett sikeres szerepek többnyirejó elõadásokban születtek, ez jelentõsmértékben a rendezõkön is múlott. Szóbais hoztuk néhányukat, de nem mindenik-rõl beszéltünk eleget. Ki hagyott önben kü-lönösebben mély nyomokat?

– Félek, hogy akarva-akaratlanul meg-bánthatok valakit. Magától értetõdõenHaragot említem elsõként, annak ellené-re, hogy Az ember tragédiája kapcsánnem igazán voltunk jó viszonyban. Aztána Szerelem mindent helyrehozott, a BartaLajos-elõadásban való közös munkánksorán megtapasztaltam, milyen egy igazinagy rendezõvel együtt dolgozni. TompaGáborral is egy különleges, varázslatospróbaszakaszt éltünk meg a Zûrzavaroséjszaka elõkészítésekor. Intenzív, pontos,tudatosan felépített rendezés volt. DanAlecsandrescunak én nagyon-nagyon so-kat köszönhetek. Talán 1976-ban kerültide igazgatónak, és valamiért az elsõperctõl a szívébe fogadott. Látott engem aKincses rendezte Csendesek a hajnalokcímû elõadásban, és nagyon bízott ben-nem. Sorra osztott rám csodálatosabbnálcsodálatosabb szerepeket. Ilyeneket, minta Nastasia kisasszony, a Tenger asszonya,Az elveszett levél, a Mi lesz velünk regge-lig, Egy öngyilkos világa hõsnõi. Én is bíz-tam benne, és a közös munkából jó dol-gok születtek. Minden elõadás megkérdõ-jelezhetõ, nyilván, van, akinek tetszik,van, akinek nem, de ilyen a színház. So-ha nincs mindenki ugyanazon a vélemé-nyen. Nagyon szép emlékeket õrzök aKincses Elemér által rendezett elõadásoknagy részérõl, például a Csendesek a haj-nalok, Don Carlos, Az öreg hölgy látogatá-sa, vagy az Irgalmas hazugság. KovácsLeventét már említettem, a Találkozás cí-mû elõadás kapcsán, ennek köszönhetemaz UNITER jelölésemet az év legjobb szí-nésznõje címre.

Mentális képességeink eredeténekvizsgálata az archeológiához hasonlít. Azegymásra épülõ mentális struktúrák szer-vezõdésének megértéséhez elengedhetet-len a korábbi „rétegek” elemzése. Köz-ponti kérdéssé vált tehát, hogy a felnõttkognitív folyamatainak lényeges összete-või milyen formában vannak jelen a cse-csemõkorban. Mindenkinek természetes-nek tûnik például, hogy már a csecsemõkis jó fizikusok. Naiv fizika ez, és alapvetõ-en a tárgyakról szól. A csecsemõk már ko-rán megértik azt, hogy az eltakart tárgyaknem tûnnek el, hogy a szilárd tárgyaknem hatolhatnak át más szilárd tárgya-kon, és azt is, hogy a tárgyak nem változ-tatnak észrevétlenül helyet. Majdnemazonnal egyértelmûnek tûnik, hogy míg acsecsemõk naiv fizikája hasznos lehet azelguruló gyerekjátékok megtalálásához,nem sokat segít, amikor a szociális viszo-nyokat kell megérteni, vagy a szociális in-terakciók alakulásáról kell képet formál-ni. Alig pár éve még úgy tûnt, hogy a cse-csemõkori fizikai és szociális kompeten-ciák feltárásáért folyó erõfeszítésekben aszociális képességeket támogató adatoklemaradnak a fizikai képességeket alátá-masztó adatokkal szemben (pl. a szociálisdomínium sokáig inkább csak a kötõdés-elméletekre korlátozódott, és majdnemkizárólag az anya–gyerek kapcsolat emo-cionális aspektusait vizsgálta). A kétféleképesség közötti távolság növekedésénektöbb oka is lehetett. Egyik ok valószínû-leg az egyes, szociálisan releváns képes-ségek késõbbi fejlõdési szakaszokban tör-ténõ dokumentálásához köthetõ. Másikok a fizikai és szociális környezetrõl valókövetkeztetések logikai különbségeire ve-zethetõ vissza.

Míg a fizikai környezet számos össze-függése általában közvetlenül megfigyel-hetõ, addig nem egyértelmû, miként jönrá egy kisgyerek, hogy társai viselkedésétnemcsak az azonnal hozzáférhetõ tárgyikörnyezet, hanem láthatatlan belsõ álla-potok is vezérlik. A kérdés azért izgal-mas, mert bár mások vágyai, gondolatai

közvetlenül nem megfigyelhetõek szá-munkra, mégis képesek vagyunk követ-keztetéseket levonni velük kapcsolatban.Ezért tehát az ilyen kérdések megválaszo-lása szempontjából nem lényegtelen fel-tárni azokat a pszichológiai mechaniz-musokat, melyek lehetõvé teszik hogymás emberek gondolatait, érzelmeit, cél-jait figyelembe vegyük azért, hogy visel-kedésüket ezek alapján megjósoljuk, illet-ve hogy a saját viselkedésünket ennekfüggvényében módosítsuk. Ezt a képessé-get a szakirodalom „tudatelméletnek” ne-vezi. Ilyen helyzetekben elsõsorban aztkell megérteni, hogy a viselkedést nemcsak konkrét környezeti tényezõk vezér-lik, hanem az egyén belsõ mentális álla-potai, céljai és szándékai, illetve az, amita környezetérõl gondol.

Így érthetõ, hogy a fejlõdéspszicholó-gia egyik meghatározó kérdése ezen a te-rületen az, hogy mikor fejlõdik ki ez a ké-pesség. Két domináns trend van. Egyikértelmében a „tudatelmélet” – az a képes-ség, mellyel „leolvassuk” embertársainktudattartalmait, vagyis „mentalizálunk” –négyéves kor körül alakul ki, és szándé-kos erõfeszítést igényel. Az ezzel szem-ben állók azt állítják, hogy a mentalizációképessége velünk született automatiz-mus, mely nélkül a fejlõdés korai szaka-szában a csecsemõ elveszett lenne, éscsak értetlenül szemlélné a társas inter-akciók dinamikus kibontakozását.

Mitõl speciális egy specializált szociális képesség?

Képzeljünk el egy forgatókönyvet,melynek a következõ mozzanatai vannak.Az elsõ szereplõnek van egy tárgya, me-lyet elrejt egy kosárba, letakarja, és el-hagyja a helyiséget. Az elsõ szereplõ tá-vollétében a második szereplõ átrakja atárgyat egy dobozba. A kérdés az, hol fog-ja keresni az elsõ szereplõ a tárgyat, ami-kor visszatér. Az elsõ szereplõ magatartá-sának helyes megjóslásához figyelembe közelkép

107

KOVÁCS ÁGNES MELINDA – TÉGLÁS ERNÕ

A „MENTALIZÁCIÓ” EREDETE

kellene venni, hogy õ nem tud a másodikszereplõ beavatkozásáról, s így meg vangyõzõdve róla, hogy a tárgy helye válto-zatlan maradt. Tehát a feladat helyes

megoldásához arra kell építeni, hogy azelsõ szereplõ meggyõzõdése az aktuálishelyzet tükrében hamis. Az ilyen tartal-mú és struktúrájú történetekkel dolgozókorai vizsgálatok eredményei meglepõek:a normálisan fejlõdõ négyévesek 65%-ban, az idõsebb, de hasonló intelligenciá-jú autisták 20%-ban, míg a Down-szin-drómások 86%-ban adtak sikeres megol-dásokat. Úgy tûnik, az autista gyerekeknem oldják meg a feladatokat, annak elle-nére, hogy intelligenciájuk megfelel anormális fejlõdésû négyévesekének(Baron-Cohen, Leslie és Frith 1985).

A tudatelmélet kutatásának kezdeteittehát néhány jól körvonalazható tenden-ciával lehetne jellemezni: megbizonyo-sodni arról, hogy egy speciális kognitívstruktúrát feltételeznek, s nem csupán akövetkeztetés-levonás megnyilvánulásai;és kideríteni, hogy ezek a képességekhumánspecifikusak-e, vagy esetleg másemlõsöknél is megjelennek (nem vélet-len, hogy maga a tudatelmélet kifejezés isparadox módon olyan szerzõktõl szárma-zik, akik a csimpánzok intelligenciáját ésszociális kompetenciáját vizsgálták, pl.Premack és Woodruff 1978).

Abban az esetben állíthatnánk, hogya standard hamis meggyõzõdés feladatoktényleg a mások mentális állapotáról valótudásunkat vizsgálják, amennyiben talál-nánk egy struktúráját tekintve hasonlófeladatot, egy olyant, amelyik nem impli-

kál hiedelmeket, és a négy év körüli gye-rekek is képesek sikeresen megoldani. Azúj feladat Zaitchik (1990) kísérletébõlszármazik (lásd a táblázatot). A hamis

fénykép feladatnak három lépése van: azelsõ ülõalkalmatosságokat mutat be, szé-ket, ágyat, a széken egy plüssmacska ül,melyrõl egy kisgyerek éppen fényképetkészít (amolyan hi-tech szituáció, a ké-pen ábrázolt gyereknek ugyanis polaroidgépe van, ami azonnal elõhívódó képeteredményez). A második lépésben a fel-nõtt elveszi a gyerektõl a fényképet, majdáthelyezi a plüssmacskát az ágyra. A har-madik mozzanatban elhangzó kérdés,hogy „hol van a macska a fényképen?”

Ebben az esetben a kérdés nem tudat-tartalmakra vonatkozik, hiszen a fényképbárki számára hozzáférhetõ, mondhatni„publikus”. A kísérlet adatai azt mutat-ják, hogy a klasszikus hamis meggyõzõ-dés feladatokhoz hasonlóan a négyévesekgyenge teljesítményt mutatnak a fény-képteszt megoldásában. Úgy tûnik, a fela-dat nehézségi foka független a reprezen-táció fajtájától.

Továbbra is megválaszolatlan maradtaz a kérdés, hogy létezik-e a tudatelméletkialakulásáért felelõs önálló kognitívstruktúra.

Az elõbb bemutatott feladat értelme-zésén Leslie és Thaiss (1992) pontosíta-nak. Leslie és munkatársa kísérletsoroza-tuk kidolgozásakor abból az észrevételbõlindulnak ki, hogy a Zaitchik-féle kísérlet-ben egyes négy évnél fiatalabb gyerekekmégis átmentek a próbákon. Ha csak azo-kat a gyerekeket elemezzük, akik csupán108

2011/9

Táblázat.A tudatelmélet-kísérletekben leggyakrabban használt teszt- és kontroll-feladatok lépései

Tudatelméletet involvál Tudatelméletet nem involvál

Áthelyezésesfeladatok

Látszat-valóság feladatok

Fénykép feladat

1. A1 elrejt egy tárgyat egydobozba, majd elhagyjaa helyiséget.

Egy tipikus csokoládés-dobozt mutatunk agyereknek.

Az ágens P1 pozícióban van,amikor róla fénykép készül.

2. A1 távollétében A2 áthe-lyezi a tárgyat egy másikhelyre.

Felfedjük, hogy valójábanceruzák vannak benne.

Az ágens P1 pozíciót elhagyja, és P2-re megy.

3. Amikor A1 visszatér, holfogja keresni a tárgyat?

Mit fog gondolni egy másikgyerek arról, hogy mi van a dobozban?

Hol van az ágensa fényképen?

az egyik próbát oldották meg sikeresen,azt találjuk, hogy ezek hajlamosak voltaka hamis meggyõzõdés feladatokatkönnyebben megoldani, mint a hamisfénykép tesztet. Ha egy általános tanulásimechanizmus volna felelõs a különbözõfeladatokon produkált teljesítményért,akkor a kétféle feladaton hasonló adato-kat kellene szereznünk.

Kísérletsorozatukban Leslie és Thaiss(1992) tipikusan fejlõdõ gyerekekkel ésautistákkal dolgoztak. A fényképtesztmellett hamis meggyõzõdés feladatokat isadtak a gyerekeknek. Elsõ kísérleteik arrautalnak, hogy míg az autista gyerekekkönnyedén megoldják a fényképteszte-ket, gyengén teljesítenek a hamis meg-gyõzõdés feladatokban, sõt a fénykép-tesztekben magasabb teljesítményt mu-tatnak, mint a tipikus fejlõdést mutatógyerekek. Továbbra is voltak olyan tipiku-san fejlõdõ gyerekek, akik megoldották ahamis meggyõzõdés feladatokat, de afényképtesztet nem. Úgy tûnik tehát,hogy létezik egy olyan speciális mecha-nizmus, amelyik azért alakult ki, hogykompenzálja az egyébként rejtett meg-gyõzõdések, hiedelmek feldolgozásávaljáró nehézséget, s ez éppen a belsõ álla-potok láthatatlanságából fakad (Leslie2000. 1238.).

A viselkedéses adatok arra utalnak te-hát, hogy mások tudattartalmainak meg-értését egy specializált kognitív mecha-nizmus végzi. Úgy tûnik, hogy a mentali-záció kiemelt adaptív értéke megkívánta,hogy dedikált mentális struktúrák bizto-sítsák a szociális következtetések magashatásfokát. Egy specializált mentálisstruktúrától azt várjuk, hogy gyors éspontos számításokat végezzen. Ez akkorlehetséges, ha a megfelelõ kognitív folya-matok minden társas helyzetben mûkö-désbe lépnek, és a szereplõk viselkedésemögötti szociális tartalmakat feldolgozvameggyõzõdésekrõl, tévhitekrõl való kö-vetkeztetéseket eredményeznek. Ember-társaink tudattartalmairól hozott gyors ésspontán következtetések hiányában a tár-sas interakció és kollaboráció nehezen el-képzelhetõ.

Hogy a tudatelmélet adaptív elõnyei-ben osztozunk-e más állatfajokkal, mind-máig vitatott. Amint már említettük, nemvéletlen, hogy maga a tudatelmélet termi-nust egy állatkutatás során vezették be,ahol a csimpánzok szociális képességeitvizsgálták (Premack és Woodruff 1978).

Ebben a vizsgálatban a szerzõk arra a kö-vetkeztetésre jutottak, hogy a csimpán-zok nem képesek belátni, hogy fajtársai-kat mentális állapotaik vezérlik.

Több mint húsz év elteltével viszontegy másik kutatócsoport sokat finomította csimpánzokról alkotott képen. Bár acsimpánzok nem képesek megoldani egyszokásos hamis vélekedéses feladatot,olyan helyzetekben, melyek élelemért va-ló versengést váltanak ki, mégis képesekfigyelembe venni társaik vizuális pers-pektíváját (Hare és munkatársai 2000).Ennek a képességnek a demonstrálására akutatók egy sajátos kísérleti elrendezéstdolgoztak ki. Olyan helyzetet teremtet-tek, ahol egy alárendelt csimpánz látta,hogy a gondozók két helyre tesznek kieleséget, míg egy domináns csimpánznakcsak az egyik ételadaghoz volt vizuálishozzáférése. Azt találták, hogy az aláren-delt csimpánz azt az ételt választja, ame-lyiket a domináns nem láthat. Döntésé-ben tehát számításba vette, hogy ki mitlátott. Ma már tudjuk, hogy hasonló ké-pességekkel egyes madarak is rendelkez-nek. Annak érdekében, hogy megóvjáktartalékaikat, egyes hollófélék újra elrej-tik az élelmet, ha úgy vélik, hogy egy faj-társuk láthatta az élelem korábbi elrejté-sét (Emery és Clayton 2001). A humán tu-datelmélet ilyen „elõfutárai” a mások tu-dásának a szociális interakciókban betöl-tött speciális szerepét jelzik.

Kompetencia-performancia vitaAz ember egy sor olyan kognitív ké-

pességgel rendelkezik, melyek lehetõvéteszik mások intencióinak és céljainak amegértését. Ezeknek a képességeknek egyrésze már a fejlõdés korai szakaszaibanhozzáférhetõ. Az újszülött csecsemõk ér-zékenyek a szemkontaktusra (Farroni,Csibra, Simion és Johnson 2002), az arcemocionális kifejezéseire (Farroni,Menon, Rigato és Johnson 2007).Háromhónapos korban képesek reprezen-tálni a cselekvések célját (Sommerville,Woodward és Needham 2005) és értékel-ni a társas interakciókat (Hamlin, Wynnés Bloom 2010). Nem sokkal ezután képe-sek lesznek követni mások tekinteténekirányát (Gredeback, Theuring, Hauf ésKenward 2008). Hathónapos kortól márértik, hogy a célorientált viselkedés raci-onális (Csibra 2008). Úgy tûnik, számoskognitív funkció áll készen a szociáliskörnyezet korai megértésére. Azonban a közelkép

109

korai képességek egyre bõvülõ listája elle-nére továbbra is vita tárgyát képezi, hogyaz elsõ életévben relevánsan jelen van-e atudatelmélet.

Két nagyobb elmélet született a tudat-elmélet eredetének és fejlõdésének ma-gyarázatára. A kompetenciaelmélet sze-rint a tudatelmélet viszonylag késõn,négyéves kor után alakul ki, és akaratla-gos erõfeszítést igényel (Perner 1991;Wellman, Cross és Watson 2001). Ez azelmélet a fentiekben leírt vizsgálati mód-szerekre és kísérleti eredményekre tá-maszkodik, melyek szerint a négyévesnélkisebb gyermekek ritkán adnak helyesválaszokat az áthelyezéses hamis véleke-dés vagy a látszat-valóság feladatokon(lásd az 1. ábrát). Ezen eredmények alap-ján a kutatók azt feltételezték, hogy négyéves kor után egy jelentõs kompetencia-változás következik be a tudatelméleti ké-pességben. Azt feltételezték, hogy a gye-rekek ebben az életkorban válnak képes-sé arra, hogy megértsék: mások viselke-dését belsõ állapotaik vezérlik, illetve ek-kor kezdenek el mentális reprezentációk-ról gondolkodni.

A másik elmélet, a performancia-elmélet szerint a tudatelmélet egy velünkszületett, automatikus képesség, amely atársas viselkedés alapját képezi. Képzel-jünk csak el egy mindennapi helyzetet:egy gyalogátkelõnél azt látjuk, hogy amellettünk álló gyalogos rossz iránybanéz, ezért nem látja, hogy egy autó köze-ledik. Egy ilyen helyzetben mi majd való-színûleg megpróbáljuk valahogyan meg-akadályozni, hogy a gyalogos a kocsi elé

lépjen, s így a hamis tudása áldozatáváváljon. Tehát a környezeti tényezõk tük-rében és annak függvényében, hogy egymásik személy mit lát, kiszámoljuk a sze-mély céljait és vélekedését, illetve képe-sek vagyunk elõrevetíteni cselekvését ésannak következményeit is. Mi több, né-hány száz milliszekundum leforgása alattnemcsak hogy kikövetkeztetjük a céljaités jövõbeni viselkedését, hanem képesekvagyunk ezek függvényében módosítaniis a saját viselkedésünket. Úgy tûnik, azember rendelkezik egy sor olyan speciáliskognitív folyamattal, amelyek automati-kusak, feltehetõleg velünk születettek, éslehetõvé teszik a hatékony társas interak-ciókat. A felnõtt kompetenciát idézõ pél-dák látszólag éles kontrasztban állnak azelõbbiekben részletezett kísérleti eredmé-nyekkel, miszerint a négyévesnél kisebbgyermekek tévesen válaszolnak a hamisvélekedés feladatokban. Viszont a perfor-manciaelmélet képviselõinek meggyõzõ-dése szerint ezek a feladatok, amiket a tu-datelmélet mérésére dolgoztak ki, valójá-ban más képességeket is igénybe veszneka tudatelméleten kívül. Például egy ver-bális hamis vélekedés feladat megoldásá-hoz a gyermeknek nemcsak mentális álla-potokat kell tulajdonítania másoknak, ha-nem jó verbális képességekre (Astingtonés Jenkins 1999), problémamegoldó ké-pességekre (Fodor 1992), illetve jó gátlásiés szelekciós képességekre is szükségevan (Leslie és munk. 2005). Ha felidéz-zük a standard hamis vélekedés feladatot(lásd a táblázatot), egyértelmû, hogy a he-lyes válaszhoz a gyereknek figyelembe

110

2011/9

1. ábra. A grafikon 77 tanulmány 178 kísérletének eredményeit illusztrálja. Az áttekintett kutatá-si eredmények a szürkével jelzett sávba helyezik a vizsgálati alanyok teljesítményét. Ametaanalízis alapján számolt tanulási görbe (itt szaggatott vonallal) a vizsgálati személyeknek atudatelmélet feladatokon nyújtott teljesítményváltozását jelzi az életkor függvényében. (adaptálvaWellman, Cross és Watson 2001 alapján)

kell vennie, hogy a célszemély nem voltjelen a tárgy áthelyezésekor, s emiatt aztgondolja, hogy a tárgy még mindig az el-sõ pozícióban van, nem pedig az aktuálishelyén. Tehát a helyes válaszhoz a gye-reknek gátolnia kell a valóságról rögzítetttudását (pl. a tárgy jelenlegi helyét), ésehhez jól fejlett gátlási képességekre vanszüksége. Ezt a feltételezést olyan ered-mények erõsítik meg, melyek szerint ha astandard hamis vélekedés feladatbanmegnöveljük a gátlási követelményeket,még az ötéves gyerekek is gyengén teljesí-tenek (Leslie és munk. 2005). Ennek azösszefüggésnek a fordítottja is igaz: haegy gyermeknek jobb gátlási funkcióivannak, valószínûbb, hogy jól teljesíti atudatelméleti feladatokat is (Carlson ésmunk. 1998).

Idevágó bizonyítékok származnak akorábbi vizsgálatainkból is, ahol azt talál-tuk, hogy bizonyos környezeti tényezõk,mint például a kétnyelvûség, jelentõs ha-tással lehetnek a gyerekek tudatelméletifeladatokban nyújtott teljesítményére. Akétnyelvûség legalább kétféleképpen be-folyásolhatja a teljesítményt. Egyrészt akétnyelvû környezetben élõ gyermekek-nek több tapasztalatuk lehet ellentmondómentális reprezentációkkal kapcsolatban,ami a tudatelméleti képességeik gyorsabbfejlõdéséhez vezethet. Például az a szitu-áció, amikor a kétnyelvû gyermek olyannyelven szól egynyelvûhöz, amit az nemért, segíthet megérteni a kétnyelvûnek,hogy a másik személy mentális tartalmai(ismert nyelvek) különböznek az õ sajátmentális tartalmaitól. Másrészt a kétnyel-vûeknek nem a reprezentációs képessé-geikben lehetnek elõnyeik, hanem fejlet-tebbek lehetnek az elõbbiekben tárgyaltgátlási funkcióik, amelyek segítenek azolyan tudatelméleti feladatok megoldásá-ban, ahol két reprezentáció közötti kon-fliktust kell feloldani. Ezeket a lehetõsé-geket tanulmányoztuk egy kutatássoro-zatban (Kovács 2007, 2009), ahol három-és négyéves magyar–román, illetveszlovén–olasz kétnyelvû és román, illetveolasz egynyelvû gyermekek vettek részt,akik a verbális és nonverbális intelligen-cia és szociális státus szempontjából ek-vivalens csoportokat alkottak. Az elsõ ku-tatás eredményei szerint a kétnyelvûekjobban teljesítettek a klasszikus tudatel-méleti próbákon, viszont nem volt kü-lönbség a két csoport között, amikor a tu-datelméleti feladatokhoz hasonló struk-

túrájú, de csak fizikai tudást involválófeladatokban vettek részt. A második ku-tatás eredményei arra utalnak, hogy ez azelõny valószínûleg a kétnyelvûek fejlettgátlási folyamatainak tulajdonítható, te-kintve, hogy csak az olyan tudatelméletifeladatokban mutattak jobb teljesítményt,amelyek megoldásához egy aktív válasz-lehetõség gátlása szükségeltetett.

Mindezen eredmények arra utalnak,hogy az utóbbi huszonöt év standardnaktekintett tudatelméleti feladataiban másképességek is szerepet játszanak, melyekparadigmaváltást idéztek elõ az utóbbi ötévben. Ez a paradigmaváltás olyan fel-adatok kidolgozását tette lehetõvé, me-lyek nem verbálisak, automatikus folya-matokat céloznak meg, és kiküszöbölikaz említett problémákat.

A törpi, a labda és a paravánEgy újságíró talányos, szokatlan krimi-

ket idézõ címmel jellemezte egyik kísér-letünket (Kovács, Téglás és Endress2010). A korábbi vizsgálatokra jellemzõszöveges feladatok helyett animációkatkészítettünk. Ezek elõnye, hogy életkortólfüggetlenül használhatóak, és amennyi-ben az eseménysorozatok nem túl komp-lexek, kisbabák számára is érthetõek le-hetnek.

Az animációk szereplõje egy rajzfilm-karakter és egy labda volt, amely idõn-ként begurult egy paraván mögé, s ígyszem elõl veszítettük. Ettõl a ponttól azanimációknak többféle folytatása lehe-tett. A kísérleti helyzetek egy részében avizsgálati személyek (P) és a rajzfilmka-rakter (A) tudása megegyezett (P–A–).Azonban a kísérlet szempontjából azok ahelyzetek érdekesebbek, melyekben arajzfilmkarakternek tulajdonítható tudásés a valóság konfliktusban vannak egy-mással. Például míg rövid idõre a rajz-filmkarakter elhagyta a helyszínt, a labdamegváltoztathatja helyét (P–A–). A rajz-filmkarakter visszatérését követõen a pa-raván késõbb ledõlt, felfedve a mögöttelevõ teret. A felnõtt vizsgálati személyekfeladata az volt, hogy egy billentyû lenyo-másával jelezzék, ha meglátják a labdát aparaván mögött, és reagáljanak olyangyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Fon-tos megjegyezni, a felnõttek feladata füg-getlen volt a rajzfilmkarakter jelenlététõl,sõt a vizsgálat készítõi nem is hívták fel afigyelmüket a szereplõre. Így bizonyos,hogy ha mégis figyeltek rá, az spontán közelkép

111

módon történt. A pszichológiában jól do-kumentált jelenség, hogy az elvárások be-folyásolják a viselkedést. Abban az eset-ben, ha a vizsgált személy úgy gondolja,hogy a labda a paraván mögött van, ha-marabb észreveszi annak a jelenlétét. Atárgy detektálásának folyamata azonbanlelassul, mikor a labda hiányára számítvamégis ott találja a céltárgyat.

A vizsgálat újszerûsége, hogy olyanhelyzetet teremt, melyekben a másoknaktulajdonított elvárás hasonló hatással jár-hat, mint saját elvárásaink. A környezet-rõl való reprezentációink és a mások hie-delmeirõl alkotott reprezentációink szá-mos tulajdonságukban különbözhetnekegymástól. Míg a közvetlen környezetlegtöbb aspektusa azonnal észlelhetõ, ad-dig mások mentális állapotai nem megfi-gyelhetõek közvetlenül, sõt gyakran el istérnek a valós helyzet sugallta állapotok-tól. Hiszen könnyûszerrel reprezentálhat-juk azt, hogy „Mari azt hiszi, hogy Jánosotthon van”, miközben tudjuk, hogy „Já-nos nincs otthon”. Ezekben az esetekbena helyzetrõl való tudásunk nem járulhathozzá, hogy megbízható predikcióink le-gyenek a másik tudattartalmairól. Haezek a reprezentációk nincsenek lehorgo-nyozva a környezetben, arra sem lehet-nek hatással, ahogyan a környezetbõlszármazó információkat feldolgozzuk. Haez így van, lehetséges, hogy a reprezentá-ciók, például a másoknak tulajdonítotttudás, valamint a saját környezetrõl szer-zett tudásunk eltérõ formátumúak. Egy

másik lehetséges forgatókönyv szerintmások vélekedésérõl való reprezentáció-ink és a környezetrõl való reprezentáció-ink hasonlóak lehetnek. Ha így van, má-sokról alkotott reprezentációink is le le-hetnek horgonyozva a környezetben, s ez-zel hatással lehetnek a viselkedésünkre.

A labda, a törpe és a paraván esetébenez a hipotézis a következõ predikciókkaljár: a rajzfilmkarakternek tulajdonítottreprezentáció akkor is hatással lesz avizsgálati személyek reakcióidejére, ha ezellentmond saját tudásuknak. Az eredmé-nyek megerõsítették ezt az elképzelést. Areakcióidõk arra utalnak, hogy a felnõttvizsgálati személyek nemcsak akkor pro-dukáltak gyors reakcióidõket, amikor õkmaguk úgy vélték, hogy a labda a paravánmögött van, hanem akkor is, amikor csaka rajzfilmkarakter gondolhatta úgy. Avizsgálati személyek tehát nemcsak a sa-ját tudásuk alapján oldották meg a felada-tot, hanem arra is figyeltek spontán mó-don, hogy másoknak milyen tudása lehetaz eseményekrõl.

A vizsgálatsorozat újdonsága, hogyugyanaz a „feladat” változatlan formábancsecsemõkkel is kipróbálható. A héthóna-pos csecsemõk ugyanazokat a filmeketlátták, mint a felnõttek, igaz, õket nem le-hetett arra kérni, hogy gombokat nyomo-gassanak. Ehelyett azt vizsgáltuk, mennyiideig néznek egy-egy jelenetet. A csecse-mõk fenntartott figyelme elárulta, hogymelyek voltak azok a helyzetek, amelyekellentmondtak elvárásaiknak. A csecse-

112

2011/9

2. ábra. A csecsemõknek kidolgozott animációk szekvenciái egy nézési idõt mérõ tudatelmélet-kí-sérletben (Kovács, Téglás és Endress 2010 alapján)

mõk nézési ideje ugyanolyan jól differen-ciált a bemutatott eseménysorozatok kö-zött, mint a felnõttek reakcióideje. Mind-ez pedig arra utal, hogy õk is figyelembevették mások tudását.

Az eredmények azonban arra is rá-mutatnak, hogy mások tudásának auto-matikus figyelembevétele akár para-doxális szituációkat is eredményezhet.Úgy tûnik, hogy gyors döntési helyzetbenmásokkal kapcsolatos tudásunk még ak-kor is hatással lehet a viselkedésünkre,ha az ellentmond saját ismeretünknek.Míg a másik tudásának gyors, automati-kus feldolgozása interferálhat az egyénidöntésekkel, ugyanakkor nagyban segít-heti a szociális csoportok koordinációját,és így evolúciós szempontból különös ér-tékkel bírhat.

Ezek az eredmények konzisztensek afejlõdéslélektan néhány más új eredmé-nyével. Egyes szerzõk szerint (Onishi ésBaillargeon 2005; Surian, Caldi ésSperber 2007) csak a klasszikus felada-tok nem verbális változataira van szük-ség. Elég familiarizálni a tizenöt hóna-pos csecsemõket azzal, hogy egy szerep-lõ a céltárgyat a két lehetséges hely egyi-kébe, P1-be rejti. Innen a tárgy, a szerep-lõ hiányában, átmegy a másik, P2 hely-re. A tesztben a szereplõ vagy a P1 hely-re nyúl, oda, ahová eredetileg a tárgya-kat rejtette, vagy a P2-re. Az ilyen hamisvélekedés helyzetekben a csecsemõkhosszabb ideig néznek, amikor a szerep-lõ a tárgy aktuális pozíciójánál keres,szemben azzal, amikor az tárgy eredetihelyén keres. A nézési idõ mérése nemaz egyetlen módszer a kisbabák elvárá-sainak megállapítására. Hiszen nemcsakaz informatív, hogy mennyi ideig néz acsecsemõ, hanem az is, hogy hová néz.Egy szemmozgás-követést alkalmazó ta-nulmány, ahol lehetõvé vált az antici-patív szemmozgások mérése, megállapí-totta, hogy a kétéves gyerekek képesekelõrejelezni egy személy viselkedésétannak hamis hiedelmei alapján(Southgate, Senju és Csibra 2007).

Mi a haszna egy ennyire specifikus képességnek?

Úgy tûnik, az ember már az elsõ élet-évétõl kezdve egyedi módon rendelkezikegy automatikus, valószínûleg veleszüle-tett képességgel, mely lehetõvé teszi,hogy gyors következtetéseket vonjon le

társai mentális állapotairól, és hogy ezekfüggvényében módosítsa saját viselkedé-sét. A tudatelméletet involváló következ-tetések hiányában számos viselkedésfor-ma megjóslása bizonyára mégis megvaló-sítható. Megfelelõ mennyiségû tapaszta-lattal ugyanis szabályszerûségek egészenhosszú sora felfedezhetõ. Az ilyen szabá-lyok leggyakrabban „HA x, AKKOR való-színûleg y” típusúak, és számos viselke-désminta elõrejelzését lehetõvé teszik: pl.„HA piszkos a keze, AKKOR valószínûlegmeg fogja mosni”. Míg az idõsebb, beszél-ni képes gyerekekkel ezek a szabályokkommunikálhatóak, sõt elõírások formá-jában kötelezõ érvénnyel alkalmazhatóak(pl. „HA piszkos, AKKOR meg kell mos-ni”), mind a beszélni még nem képes cse-csemõk, mind az állatok kimerítõ tanulá-si folyamat eredményeként sajátíthatjákel ezeket. Tudatelmélet nélkül bizonyáraszámos emberi viselkedés másként ala-kulna. A legkézenfekvõbb példák a fõem-lõs kutatásokból származnak. Nézzük akövetkezõket:

a) kommunikáció tudatelmélet nélkül;b) kollaboráció tudatelmélet nélkül.Érvelésünkben a kollaboráció és a

kommunikáció összefonódik. Úgy véljük,mindkettõ feltétele, hogy az egyed képeslegyen mások tudattartalmait figyelembevenni és követni azt, ahogyan ezek módo-sulhatnak.

A legtöbb állatfaj egyedei versenyez-nek az erõforrásokért. Bár valamilyenszintû együttmûködés vagy koordinációsok állatfajnál megfigyelhetõ, valódi kol-laboráció csak az emberre jellemzõ. To-vábbá csak az embernél dokumentálhatóegy természetes késztetés arra, hogy faj-társai mentális tartalmait módosítsa: pél-dául információmegosztás által.

Intencionális (és referenciális jellegû)informálás egyáltalán nem fordul elõ másfajoknál. Persze úgy tûnhet, ellenpéldáttalálni egyszerû. A legtöbb ilyen példátazonban óvatosan kell kezelni. Az állatvi-lágban például gyakori, hogy az egyikegyed befolyásolja a másik viselkedését,mondjuk azáltal, hogy vészjelzéseket adle a közelgõ veszélyrõl. Vagy például szá-mos majom ad le jelzéseket arról, ha egyjó táplálékforrást talál. Viszont kérdéses,hogy elmondhatjuk-e, az állat szándékainformálni a többieket a veszélyrõl vagy atáplálékforrásról, azzal a céllal, hogymegváltoztassa tudattartalmaikat. Na-gyobb az esélye annak, hogy ez a viselke- közelkép

113

dés valójában csak egy rögzült automatiz-mus. A legtöbb megfigyelés ugyanis aztbizonyítja, hogy a vészjelzések leadásafüggetlen attól, hogy melyik fajtárs látta aveszélyt és melyik nem, ugyanis a maj-mok akkor is ilyen jelzéseket adnak le,amikor már mindenki a csoportból látja aveszélyt, és nincs szükség senki tudattar-talmainak módosítására. Továbbá a táplá-lékforrást jelzõ vokalizálások nem ki-mondottan a többi állat informálásátszolgálják: nem elhanyagolható, hogy azegyed ragadozókkal szembeni védettségemegnõ, ha több fajtársa jelen van táplál-kozás ideje alatt.

Tehát úgy tûnik, csak az ember osztmeg egymással információkat és feladato-kat intencionálisan, az állatvilágban leg-gyakrabban ez egyfajta automatizmus,amely rugalmatlan rutinokból áll, és má-sok tudásának figyelembe vételét nem te-szi lehetõvé.

Az ember természeténél fogva együtt-mûködésre hajlamos: közös célokat alakítki, és ezeket elkötelezettséggel meg is va-lósítja. Ilyenkor több egyed dolgozik egy

közös cél elérése érdekében, még akkoris, ha ez nem jár közvetlen jutalommal,vagy csak a mások célját szolgálja. Tehátezekben az esetekben úgy tûnik, nemcsakaz egyik egyed céljáról van szó, és nem iscsak egy másik egyed céljáról, hanem egyközös „MI” célról. Ez a különösen erõsegyüttmûködési hajlam a fejlõdés folya-mán már nagyon korán megjelenik. Mígazok a hároméves gyerekek, akik egymásmellett feladatokat oldanak meg, követikegymás feladatait, sõt könnyûszerrel ké-pesek átvenni a másik szerepét (ami aztjelenti, hogy a feladatot a „MI” perspektí-vából reprezentálták), addig sem a csim-pánz, sem más állatfajok nem képesek er-re (Tomasello 2011).

Egyre határozottabb elképzelésekvannak tehát arról, hogy mi valósíthatómeg a tudatelmélettel. De magát a tudat-elméletet létrehozó mentális folyamatokkomponenseinek feltárása még váratmagára. Az ilyen összetevõk azonosítá-sát célzó projektek bizonyára ismétvisszavezetnek majd a csecsemõkutatá-sokhoz.

114

2011/9

IRODALOMAstington, J. W. – Jenkins, J. M.: A longitudinal study of the relation between language theory-of-mind development. Developmental Psychology 1999. 35. 1311–1320.Baron-Cohen, C. – Leslie, A. M. – U. Frith: Does the autistic child have a ‘theory of mind’? Cognition1985. 21. 37–46.Carlson, S. M. – Moses, L. J. – Hix, H. R.: The role of inhibitory control in young children’s difficul-ties with deception false belief. Child Development 1998. 69. 672–691.Csibra, G.: Goal attribution to inanimate agents by 6.5-month-old infants. Cognition 2008. 107.705–717.Emery, N. J. – Clayton, N. S.: Effects of experience and social context on prospective caching strate-gies by scrub jays. Nature 2001. 414. 443–446.T. Farroni – G. Csibra – F. Simion – M. H. Johnson: Eye contact detection in humans from birth. PNAS2002. 99. 9602–9605.Farroni, T. – Menon, E. – Rigato, S. –Johnson, M. H.: The perception of facial expressions in new-borns. European Journal of Developmental Psychology 2007. 4. 2–13.Fodor, J. A.: A theory of the child’s theory of mind. Cognition 1992. 44. 283–296.Gredeback, G. – Theuring, C. – Hauf, P. – Kenward, B.: The microstructure of infants’ gaze as theyview adult shifts in overt attention. Infancy 2008. 13. 533–543.Hamlin, K. J. –Wynn, K. –Bloom, P.: 3-month-olds show a negativity bias in their social evaluations.Developmental Science 2010. 13. 923–929.Hare, B. – Call, J. – Agnetta, B. – Tomasello, M.: Chimpanzees know what conspecifics do and do notsee. Animal Behaviour 2000. 59(4): 771–785.Kovács Ágnes Melinda: Beyond language: childhood bilingualism enhances high-level cognitivefunctions. In I. Kecskés – L. Albertazzi (eds.): Bi-Multilingualism Cognition. The Netherlands, Sprin-ger Science, 2007. 301–324. Kovács Ágnes Melinda: Early bilingualism enhances mechanisms of false-belief reasoning.Developmental Science, 2009. 12. 48–54.Kovács Ágnes Melinda – Téglás Ernõ – A. D. Endress: The social sense: susceptibly to others’ beliefsin human infants and adults. Science 2010. 330. 1830–1834. A. M. Leslie: ‘Theory of mind’ as a mechanismof selective attention. In: M. Gazzaniga (Ed.): The cog-nitive neurosciences. MIT Press, Cambridge, MA, 2000. 1235–1247.Leslie, A. M. – Thaiss, L.: Domain specificity in conceptual development: Neuropsychological evi-dence from autism. Cognition 1992. 43. 225–251.Leslie, A. M. – German, T. P – Polizzi, P.: Belief–desire reasoning as a process of selection. CognitivePsychology 2005. 50. 45–85.Onishi, K. H. – Baillargeon, R.: Do 15-Month-Old Infants Understand False Beliefs? Science 2005.308. 255–258.

közelkép

115Perner, J.: Understanding the representational mind. MIT Press, Cambridge, MA, 1991.Premack, D. – Woodruff, G.: Does the chimpanzee have a theory of mind? Behavioral and BrainSciences 1978. 1. 515.Sommerville, J. A. – Woodward, A. L – Needham, A.: Action experience alters 3-month-old infants’perception of others’ actions. Cognition 2005. 96. B1–B11.Southgate, V. – Senju, A. – Csibra, G.: Action Anticipation through Attribution of False Belief By Two-Year-Olds. Psychological Science 2007. 18. 580–587.Surian, L. – Caldi, S. – Sperber, D.: Attribution of beliefs by 13-month-old infants. PsychologicalScience 2007. 18. 587.Tomasello, M.: Mi haszna az együttmûködésnek? Gondolat Kiadó, Bp., 2011.Wellman, H. M – Cross, D. – Watson, J.: Meta-analysis of theory-of-mind development, The truthabout false belief. Child Development 2001. 72. 655–684.Zaitchik, D.: When representation conflict with reality: The preschoolers’ problem with false beliefs“false“ photographs. Cognition 1990. 35. 41–68.

A kultuszkutatás sajátosan „magyar”tudományág, az utóbbi húsz évben bon-takozott ki irodalomtörténészek, illetvemás humán tudományokkal foglalkozókutatók, politikatörténészek, antropoló-gusok körében. A színháztudósok vi-szont nem haraptak rá – annak ellenére,hogy az elsõ nagy kultusztörténeti mun-ka színházi vonatkozású. Az említettkötet Dávidházi Péter 1989-es Shakes-peare-könyve: „Isten másodszülöttje”. Amagyar Shakespeare-kultusz természet-rajza.1 Azóta is ezt tekintik a kultuszku-tatás alapmûvének, és Dávidházit „akultuszkutatás atyjának”. További fon-tos munkák: monográfiák – MargócsyIstván Petõfi-monográfiája a költõ kultu-szát elemzõ fejezettel,2 Tverdota GyörgyJózsef Attila-könyve,3 Szilasi László Jó-kai-könyve,4 konferencia-kötetek,5 gyûj-teményes kötetek,6 folyóiratok temati-kus számai.7

„Shakespeare elismerése… valami ne-me a kultusznak, ami a kultúrát tanúsítja”– idézi Jókai Mórtól Dávidházi Péter. Beleis kapaszkodik a kijelentésbe, megpróbáljamegérteni belõle, mit jelenthet a „kultusz”szó, és miért említi Jókai ilyen közel, illet-ve hozzá tartozónak a „kultúrához”. Azt ta-

lálja, hogy mindkét szó a latin colere szó-ból ered, jelentése: mûvel, gondoz valamit,tisztelettel van valami iránt. Különbség-ként azt állítja fel köztük, hogy míg a kul-tusz jellemzõje a mértéktelenség, a kultú-ráé a mérlegelõ magatartás.

Dávidházi a kultusz háromféle, egy-mással összefüggõ megnyilvánulásárólbeszél Shakespeare-könyvének elsõ olda-lain. Megkülönböztet kultikus beállító-dást, kultikus szokásrendet, valamint kul-tikus nyelvhasználatot. (Dávidházi 1989.5–15.) Ezek az elnevezések azóta termi-nusértékkel bírnak.

A kultikus nyelvhasználat alapvetõjellemzõi között a legtöbb szerzõ az erõ-teljesen retorikus, metaforikus nyelveze-tet, a hiperbolák gyakori jelenlétét említi.Metaforáit a kultikus beszéd gyakran avallási vagy egyéb mitológiai képzetkö-rökbõl veszi. Ezzel kapcsolatbanDávidházi többek között az angol viktori-ánus kritika egyik vezéregyéniségének,Matthew Arnoldnak az 1880-as elgondo-lását idézi, aki szerint „a költészet mind-inkább át fogja venni a vallás szerepét azember életében mint létértelmezõ, vi-gasztaló és megtartó erõ”. (Dávidházi1989. 146–148.)116

ZSIGMOND ANDREA

A SZÍNHÁZ ÉS A SZAVAK 5.A kultikus metaforákról

„Tele vagyok Kolozsvárral! Elmentem megkeresni a régi NemzetiSzínháznak a szent helyét. Már régen lebontották. Elmúlt. Úgy

fordultam be a Farkas utcába, mintha templomba mentem volna.Ezeken a köveken jártak még a mi örök csillagaink. Ebbõl a drága

épületbõl, amely most már csak a képzeletemben állt elõttem, indultel Budapest felé a régi,

magasztosan gyönyörû színészet színe-virága. Nem tudja azt senki,mit jeletett nekünk ifjúkorunkban a kolozsvári Nemzeti Színház!

Micsoda megtiszteltetés volt számomra, mikor elõször hívtakvendégszerepelni! Szent áhítattal léptem át a küszöbét.”

FEDÁK SÁRI

„A kultikus szemlélet tudmásulvétele nélkül szinte semmit sem tudnánk mondani aköltészet (mûvészet) tényleges társadalmi beágyazottságáról.”

MARGÓCSY ISTVÁN

MOZGÓ KÖNYV

A kultuszkutatásnak fontos paradig-maalkotó elgondolása ennek megfelelõenaz analogikus szemléletmód, vagyis a mû-vészethez való viszonyulásnak és hasz-nálatainak a vallási élet jelenségeivel va-ló hasonlósága. De Takáts József figyel-meztet arra, hogy ne használjuk magátólértetõdõ magyarázó instanciaként a vallá-si analógiát. Többek között azzal is érvel,hogy a mûvészetrõl való kultikus beszédnemcsak a vallási képzetkört, de a termé-szettudomány nyelvét is átveszi. A meta-forák gyakran kozmikusak: a költõt csil-laghoz, meteorhoz hasonlítják – nem füg-getlenül a romantikus zsenimítosztól,mely szerint a mûvészi gesztus a társa-dalmiság fölött mûködik és funkcionál.(Margócsy 2007, 13.) A szóképek néhamás természeti kincsek körébõl származ-nak: József Attiláról írja Peéry Rezsõ,hogy „versei kristályok, melyeket csakmegilletõdéssel és bámulattal járhatunkkörül, gyöngyházfényû kagylók, melyek-ben a lét és végtelenség dala zúg”.(Tverdota in Takáts 2003. 170.)

Margócsy ennek kapcsán megjegyzi,hogy a kultikus beszédnek „nem az a spe-cifikuma más beszédmódokkal szemben,hogy figurális jellegû, […] hanem az,hogy a figuralitása révén kialakuló kohe-rens diszkurzív paradigma tökéletesenzártnak mutatja magát más beszédmód-okkal szemben: tulajdonképpen mindenáltalános vagy elemi szintû rákérdezéstõlelhatárolja magát, s nem bocsátkozik pár-beszédbe”. (Margócsy 2007. 23–24.)

A vallási képzetkör irodalmi tárgybanvaló mozgósításának kiemelkedõ példájaa József Attila alakja köré fonódó kultusz.Tverdota György kimutatja, hogy JózsefAttilát a legtöbb méltatás Krisztushoz ha-sonlította, és életét passióként írta le.Életrajzát ennek megfelelõen tövisekkeltelinek, nyomorúságosnak festették le, akörnyezetében élõket meg érzéketlenneka költõ nagysága iránt. (Tverdota inTakáts 2003. 159–171.) Máshol is megta-láljuk a mûvész és a világ szembeállítá-sát, amely már-már „kultikus archetípus-nak” tekinthetõ. A mûvész mindenek fö-lött áll, fölöttünk is – Dávidházi úgy fo-galmaz Shakespeare kapcsán, hogy a mû-vésszel „kivételeznek”.

„A magyar irodalomnak ama, nagyhagyományra támaszkodó szemlélete,mely [...] az egész magyar irodalmat»szolgáló irodalomként« határozza meg,lényegében ily típusú kultikus meggyõzõ-

désre vezethetõ vissza [...]: az irodalomlegitimációjához az irodalomnál maga-sabb rendû közösségi szférák megléte, il-letve az e szféráknak való megfelelés leszszükséges... E magasabb szférák [...] anemzet, a nép, a nemzetet képviselõ iro-dalom egészének, a népet megtestesítõnépköltészetnek és a mindezeknek alap-jául és beteljesüléseként felfogott magyarnyelvnek kereteiben jelennek meg.”(Margócsy 2007. 41., kiem. Zs. A.)

A fenti szempontokat ellenõriznitudjuk a következõ színházi tárgyú idé-zeteken:8

(Érdemes megfigyelnünk a szövegekidõkezelését is – Margócsy István vetteészre, hogy a kultikus hangvételû írások aváltozatlan, teljes, kerek idõt, amúlt–jelen–jövõ egységét kedvelik.)

Szentgyörgyi István, színész(1842–1931): „Öreg Farkas utcai ház, hareád emlékezem, ha melletted visz utam,szent áhítat tölti be keblemet! Ódon fala-id között mennyi magasztos ige hangzottel, mely kultúránkat szolgálta. Oltárodonáldozó papjaid és papnõid mennyi elis-merést, mennyi dicsõséget szereztek amagyar színmûvészetnek. Oltárodhoz já-ruló híveid mennyi áldozatot hoztak egyszázadon keresztül, hogy falaid között azige hangozzék.”

Egy kicsit késõbb, némiképp a kom-munista éra retorikájába is illeszkedve:

Kovács György, színész (1910–1977):„Bátran valljuk: a történelem sorsdöntõpillanataiban ebben az épületben, errõl aszínpadról a humánum és az emberiségjövõjébe vetett hit és bizalom szavaihangzottak el. Igyekeztünk a szûk eszten-dõkben is, a bõség idején is, szegénység-ben és jólétben is emberi méltósággal ésalázattal szolgálni s vigyázni arra, hogyanyanyelvünket – Szamos vizében fü-rösztve, gyalui havasok ide surranó szel-lõjében megszárítva – tisztán adhassuktovább azok unokáinak és ükéinek, akitõlmi is ajándékba kaptuk valamikor.”

A színész, a mûvész nemrég tehát„szolgálta” a népét. Ma vajon ezt teszi?Bocsárdi László: „Mindig azt gondol-tam, hogy akkor szolgálom azt a kis kö-zösséget, amelyben élek” – (!), ha vé-dem az anyanyelvét? – „ha sikerül elér-nem azt, hogy a sepsiszentgyörgyi kö-zönség mai, érvényes, kortárs színhá-zon nevelkedjen, és ne egy kis vidékiszórakoztatóipart gondoljon színház-nak, és ezáltal mentalitásában, nyitott- téka

117

ságában messze lemaradjon a kolozsvá-ri, budapesti vagy akár berlini közön-ségtõl. Ez a gondolat ellenkezik azzal amegfogalmazással, hogy nekem ki kéneszolgálni a közönséget – szórakoztatni,ahogy mondják, hogy elfelejtsék a napigondokat. Én ezzel nem tudok egyetér-teni. Ez olyan, mintha a barátod nemszeretne fárasztani a nehéz napi munkaután, ezért nem arról beszélne, ami ne-ked a legfontosabb, hanem inkább

jópofizna egy sör mellett – ahelyett,hogy lehetõvé tenné számodra azt,hogy elmélyülj az igazi problémáidban,és ebben lenne a partnered. Azt hi-szem, hogy én a barát szerepét képvise-lem, és nem a szórakozópartnerét.”9

Szolgáló vagy kiszolgáló, pap, barátvagy szórakozópartner (esetleg egyéb)...Mi kellene nekünk?

Metaforáink vannak, lesznek. De vá-logatnunk kell közülük.

118

2011/9

JEGYZETEK1. Dávidházi Péter: „Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza. Gondolat,Bp., 1989.2. Margócsy István: Petõfi Sándor. Kísérlet. Korona, Bp., 1999.3. Tverdota György: A komor föltámadás titka. A József Attila-kultusz születése. Pannonica, Bp.,1998.4. Szilasi László: A selyemgubó és a „bonczoló kés”. Osiris–Pompeji, Bp., 2000.5. A kultusztörténeti konferenciák köteteinek anyagát Kalla Zsuzsa szerkeszti, a könyvek a Petõfi Iro-dalmi Múzeum sorozatában jelennek meg. Lásd Tények és legendák, tárgyak és ereklyék, 1994, Ke-gyelet és irodalom, 1997, Az irodalom ünnepei, 2000, Kultusz, mû, identitás, 2005 (ez utóbbi társ-szerkesztõje Takáts József és Tverdota György).6. A legfontosabb e tárgyban a Takáts József által szerkesztett Az irodalmi kultuszkutatás kéziköny-ve. Kijárat, Bp., 2003. Továbbá teljes kötetet szánt e tárgynak Margócsy István (Égi és földi virágzástükre. Tanulmányok magyar irodalmi kultuszokról. Holnap, Bp., 2007). Takáts József és Rákai Orso-lya egy-egy kötetének egyharmadát is kultusztörténeti írások teszik ki (Rákai Orsolya: Utazások a fe-kete királynõvel. Írások írásról és irodalomról. Kijárat, Bp., 2006; illetve Takáts József: Ismerõs ide-gen terep. Irodalomtörténeti tanulmányok és bírálatok. Kijárat, Bp., 2007).7. Dávidházi Péter – Tverdota György: Az ItK különszáma: Az Irodalom és kultuszképzõdés címûkonferencia anyaga. Irodalomtörténeti Közlemények 1990. 3. 287–401. (További szerzõk, akiknekönálló kötetük vagy szerkesztésük nincs e tárgyban, de folyóiratközléseikkel gyarapították a kultusz-történeti vagy -elméleti irodalmat: Lakner Lajos, Porkoláb Tibor, Praznovszky Mihály, Takács Ferenc,Korompay H. János, Kerényi Ferenc stb.)8. A következõ két idézet meg a mottó a Vallomások a 215 éves Kolozsvári Színházról! (sic!) címûszövegbõl származik. 2007-ben gyûjtötte õket össze dr. Enyedi Sándor a www.szineszkonyvtar.huszámára.9. Részlet a www.origo.hu 2011. június 15-i interjújából. Készítette Kovács Bálint.

A Koinónia Kiadó frissen megjelentkönyve, a Deltai haggada az elmondás ésaz együtt mondás, együtt írás kérdésköréttökéletesen s több szinten mutatja be. Ahaggada sajátosságához közelítve, azt ma-gáénak tudva az Írás magyarázatának és azerkölcsi, az etikai tanításoknak, a felvázoltéletkörülményeknek az összessége. A hag-gada megjelölés már rögtön hordozza azegyütt mondás jegyeit, amelyeket erõsíte-nek a gyerekek és Nényuka szólamai, ahollók feltûnései, illetve a kép és a szövegtermékeny párbeszédei, továbbá a fényké-pek és „átrajzolásaik” viszonyai.

Az együtt írás a haggada tulajdonsá-gait beépítve, az Írással összefonódva kü-lönbözõ elõszövegekbõl merít: a kötetVisky Júlia emlékezéseit, kommentárjait1

és a Visky család mellé szegõdõ Nényukafeltételezett és artikulált mondatait emelibe, miközben elmeséli a kitelepített anyaés gyermekei ötvenes-hatvanas évekbelitörténetét. A szövegek összefonódásánakhangsúlyozása fontosnak tekinthetõ, egy-részt mert Visky Júliánál is elõtérbe ke-rülnek az Írás kommentárjai, másrésztmert az együtt írás párbeszéd nélkül nemjöhet létre.

A Deltai haggada olvasása so-rán Visky Júlia írásának részleteit felis-merve Nényuka szövegeit kapjuk. Alegérdekfeszítõbbnek azon esetek tûn-nek, amelyeknél az „emlékezõk” külön-

bözõ individuumok mondatait applikál-ják, vagyis amelyeknél egy emlékezés, le-írás még más individuum szólamát is ma-gában foglalja. A szövegekben ugyanak-kor végigfut az Írás egy-egy eleme, ki-emelten Illés alakja és a hozzá kapcsoló-dó hagyományrészlet kerül a kötetbe, leg-fõképpen pedig a 1. Kir. 17. átiratai. EzVisky Júlia Három kereszt kötetének ho-zadéka, hiszen az Illés-elõkép, a hollók-nak mint a túlélés eszközeinek, elõmoz-dítóinak a felemlegetése ott igen mar-káns. Ahogy az Írásban a hollók a meg-mentés, a továbbélés segítõiként vetítõd-nek elõ (És a patakból lesz néked italod; ahollóknak pedig megparancsoltam, hogytápláljanak téged ott. 1. Kir. 17,4.), ésahogy Visky Júlia Három keresztjében azIllés-történetre való utalásként említõd-nek a megmentõk („Hitetlenkedésem el-lenére jönni kezdtek a »hollók«!”; „Isten»hollói« ide is eltaláltak, úgyhogy mostnem szûkölködtünk, mint az elején.”;„Ahogy a »hollók« földi kenyerünket hoz-ták számûzetésünk négy és fél éve alatt,úgy adta a Szentlélek naponta mennyeikenyerünket.” Három kereszt, 204., 223.,226.), úgy kerülnek a hollók a Deltai hag-gadába („Édesanya is azt szokta monda-ni, hogy hollók hoznak nekünk csoma-got.” Deltai haggada, 8.). Az istenin ke-resztül, annak rendelése okán mennek Il-léshez, illetve az anyához-gyerekekhez a

téka

119

EGYÜTT MONDÁS, EGYÜTT ÍRÁSDeltai haggada. Szöveg: Szûcs Teri. Kép: Szabó Péter

1. És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr,az Izráel Istene, a ki elõtt állok, hogy ez esztendõkben sem harmat,

sem esõ nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.2. És lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, mondván:

3. Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patak-ja mellett, mely a Jordán felé folyik.

4. És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsol-tam, hogy tápláljanak téged ott.

5. Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elmeneés leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik.

6. És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patak-ból ivott.

(1. KIR. 17.)

Koinónia, Kvár, 2011.

Az írás a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával készült.

hollók, a szerepük így a megmentendõéletének fenntartása lesz, azaz a hollók amegmentés letéteményesei, az anyával-gyerekekkel együtt írják tovább az egyé-nek életét azzal, hogy nem engedik õketmeghalni. Az egyének így tovább élnek.Nényuka a családhoz tartozva hasonlószerepet tölt be, mint a hollók, amikor kö-vetve az anyát és a gyerekeket, élelmetvisz nekik.

Az együtt írás másik, már említett vo-nulata a szólamok egy részleten belüli ke-veredése mellett az emlékezõk váltakoz-tatása. Az emlékezõ pontos meghatározá-sa nem is sikerül minden esetben, hiszennem Nényuka mondatai kerülnek egymásmellé egyvégtében, csupán következtet-hetünk a beszélõ kilétére. Amennyirebiztosít a tipográfia az emlékezõ kiléte fe-lõl, annyiban el is bizonytalanít.

A kötet a párbeszédességet a szöveg-kép és kép-kép viszonylatban szintén re-mekül szemlélteti. Szabó Péter munkáiközül bármelyiket ki lehetne emelni pél-daként. A 6. oldal ördögszekér-anyagatöbb szinten is utal a párbeszédességre.Az alatta futó szöveg a család ördögsze-kér általi elragadásáról beszél, azaz tulaj-donképpen a család összes tagjának elvi-telérõl és arról a félelemrõl, hogy valakikimarad. A kép ezt az elragadást úgy mu-tatja be, hogy érezteti a kiemelést annakösszes negatív attribútumával, melletteviszont azt is, hogy egy alak vár, hogy acsaláddal lehessen. Ez az alak reméli,

nem szigetelõdik el a családtól, azaz apárbeszéd lehetõségétõl, vagyis nem fosz-tódik meg a családdal való kommunikáci-ótól. Az alak emellett egy „emlékezõ” islehet, illetve valaki, aki hallgatja a gyerekálmának ismertetését, hiszen itt egy álomelmesélésérõl van szó. Õ az „emlékezés”vagy a mesélés folyamatának hála kívül-rõl „tekint” az „ördögszekérre”.

A kép-kép párbeszédességét a kötet vé-gén lévõ név-, fogalom-, fényképtár és Sza-bó Péter munkái közötti viszony mutatjabe. Ezt a 18. vagy 30. oldalon lévõ munkákés a 39. és 47. oldalon található fényképekdialógusa példázza. Szabó Péter átírja, ki-egészíti a fényképeket. Ezt oly módon te-szi, hogy mind Szûcs Teri szövegeivel,mind a fényképekkel beszélget. A fényké-peknél a Roland Barthes által hosszasanbemutatott punctumnak nagy szerepe vanabban, hogy Szabó Péter mit emel ki aképbõl.2 Nagy valószínûséggel a számárapunctumként mûködõt. Ami õt a képbenmegragadja, azt írja tovább.3 A kötet befo-gadója számára a fotóknak és Szabó Pétermunkáinak is létezhet külön-külön punc-tuma. Emellett a képek párbeszédességérecsakugyan felfigyelhet az olvasó.

A Deltai haggada címû remek kiállí-tású kötet a megmenekítõdést Nényukaalakjának középpontba emelésével, azegyütt mondás, az együtt írás hangsúlyo-zásával beszéli el rendkívül sokrétûen.

Kovács Flóra

120

2011/9

JEGYZETEK 1. Visky Júlia: Három kereszt. Koinónia, Kvár, 2007.2. A kiemelés-eltakarás viszonylatában a térképpel is hasonló módon jár el, csak ott annyi megkötés-sel, hogy a család történetéhez valamennyire mindenképpen igazodnia kell.3. „Ebben a többnyire unáris térben olykor (sajnos, csak nagyon ritkán) fölfigyelek egy-egy »részle-tre«. Érzem, hogy ez a részlet azonnal megváltoztatja a kép olvasatát, már nem ugyanazt a fotót né-zem, hanem egy újat, amely számomra értékesebb. Ez a részlet a punctum (valami, ami belém szúr,megfog).” In: Roland Barthes: Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról. Ford. Ferch Magda. EurópaKönyvkiadó, Bp., 1985. 50–51.

„Nem. Nem francia, engedelmévelbelga!” – Ki ne ismerné Hercule Poirotalakját s híres „szürkeállományát”? VagyColumbo elengedhetetlen kézmozdula-tát, amint a fejéhez nyúl, majd magasbalendítve karját, kikészült „áldozatának”annyit mond: „Csak még egy kérdés.”Nos, aligha véletlen, hogy napjainkbanezek a figurák és a köréjük szõtt történe-tek népszerûbbek, mint valaha. Jól meg-írt, megfilmesített történetek ezek, teleizgalommal, rejtély körüli – lépésrõl lé-pésre haladó – nyomozással, amely min-dig az apró, jelentéktelennek tûnõ rész-letekbõl bontakozik ki s ölt egyre éle-sebb és élesebb formát.

Az ördög mindig a részletekben bú-jik meg – ahogy arra figyelmezteti több-ször is olvasóját Kövér György.1 Bár azemlített legendás nyomozókról szólókönyvek lapjain, filmek vásznain a rej-tély mindig megoldódik a végére – van,hogy az elkövetõt már a történet elejénismerjük –, mégis sohasem az az igazánérdekes, hogy ki a gyilkos, hanem azodavezetõ út – ha az kellõen izgalmas.Talán ezért is írhatja egyik helyen Kövér:„Ha valaki úgy érezné, hogy romlik akrimi minõsége, ne engem hibáztas-son.”2 Noha A tiszaeszlári dráma végén,a krimikkel ellentétben nem tudjuk meg,hogy mi módon tûnt el a 14 éves cseléd-lány, Solymosi Eszter (a Tisza menti fa-luból, 1882 húsvétján), s hogy valójábanmi lett vele (bár ebben utólag mindenkiállást foglalhat a neki tetszõ módon),mégis olvasás közben egy egész hajdan-volt világ tárul fel elõttünk – és most ezta legnagyobb tisztelettel írom – Kövér„nyomozó” jóvoltából.

Hogy sokáig nem nyúltak a tisza-eszlári ügyhöz a történészek, annakalapvetõen az a magyarázata, hogy mindBary József, a vizsgálóbíró, mind EötvösKároly, az egyik védõügyvéd, az esetután néhány évvel, különbözõ formábanugyan, de megírta emlékeit a „nagy per-

rõl”, amely – ahogy azt Kövér Györgyegy rádióinterjú kapcsán megfogalmazta– meglehetõsen „lemerevítette a fronto-kat”.3 Mégis, társadalomtörténeti szem-pontból rendkívül szerencsés helyzettelállunk szemben, ugyanis a magyar jog-történetben ez az elsõ eset, amikor a tár-gyaláson elhangzottakat gyorsírók rögzí-tették. Ez pedig azt a páratlan helyzeteteredményezi, olvasva a jegyzõkönyve-ket, hogy egy szóbeliségben élõ 19. szá-zadi falut hallhatunk beszélni. Ezértdöbbent meg Kövér, amikor azt tapasz-talta, hogy egyfelõl a kortársakat a perkapcsán egyáltalán nem érdekelte Eszlárfalu, másfelõl hogy az említett „lemere-vedés” miatt a történészek sem nyúltakehhez a témához, ami kétségtelen erõsösztönzõ volt a mû megszületésében.

Talán illendõ elõre jeleznem, hogy akövetkezõ sorok nem az utóbbi idõbengyakoribb „kivesézõ”, kötözködõ, min-dent tudó recenzió mûfajának jegyébeníródtak. Nem. Sokkal inkább leíró, be-mutató szándékkal fogtam tollat.

Különös, de elsõre azt hinnénk, hogya tanúk meghallgatásából sokkal többetmegtudhatunk a rejtélyrõl, ám ez éppfordítva áll. Alig valamit tudunk meg ál-taluk Solymosi Eszter eltûnésérõl, annáltöbbet azonban arról, hogy miként éltékhétköznapjaikat, kiváltképp azon a bizo-nyos áprilisi szombaton, amikor Eszter-nek nyoma veszett. Így arra a kérdésre,hogy „mit cselekedett azon a napon?”, atanúk padján Lánczi József idõs kisbirto-kos azt válaszolta, hogy „Nem cseleked-tem semmit, mert nyilallt az oldalam,csak ácsorogtam az udvaron.” Majd azújabb kérdésre, hogy „egész nap az ud-varon volt-e vagy a szobában?” – azt vá-laszolta: „Az udvaron. A házban nemvoltam, mert menyem tisztogatta, me-szelgette.”4 De az óra nélküli falusi társa-dalom érdekes idõmérési technikáiba isbetekintést nyerhetünk, amikor az öz-vegy Fekete Jánosné a gyónásból hazaér-

téka

121

A „TÖRTÉNET-ÍRÓ” DRÁMÁJAKövér György: A tiszaeszlári dráma.Társadalomtörténeti látószögek

Osiris Kiadó, Bp., 2011.

kezvén az idõt 11 óra körülre becsülte,„mert a kéménybe is besütött a nap”.5

Bár kihallgatták a falu legtöbb mérv-adó figuráját, ezek a jegyzõkönyvekmégis csak akkor válnak igazán beszé-dessé, amikor Kövér mögé néz a dolgok-nak. Elõvette a társadalomtörténészekáltal már régóta használt „szokványosforrásokat”, mint az anyakönyveket, azadójegyzékeket vagy a választási jegyzõ-könyveket, sõt a kataszteri iratokat, tér-képeket, amelyeket – valljuk meg – egé-szen újszerûen használt. Ezeknek a for-rásoknak a kombinálásával pedig rend-kívül sokszínû, életszerû képet rajzolt afaluról és lakóiról.

Kövér érezhetõen – de elmondásaszerint is6 – arra törekedett még a kutatáskezdetén, hogy kísérletet tegyen a hagyo-mányos történészi diskurzusban gyökereteresztett „rendi társadalom” és „osztály-társadalom” terminusok Eszlár szintû ér-telmezésére, s hogy segítségükkel megvi-lágítsa a per társadalmát. Így a könyv tar-talomjegyzékére pillantva már könnyenérthetõvé válik a struktúráról szóló feje-zet szerepe. Hamar kiderül, hogy emakrotörténeti fogalomrendszer, a nemlétezõ entitásokból álló társadalmi szer-kezet nem mûködik mikroszinten. Mitöbb, megközelítésével Kövér teljesenszétbombázza a „rendi osztálykoncepció”kontextusát. Nézzük, hogyan teszi ezt.

Elsõnek is ott van a taksás kisnemes-ség, amelyrõl mint csoportról senki sembeszélt a per közben. Bary és Eötvös isszinte mindenkit parasztnak néz a falu-ból. Jó példa erre Farkas Gábor falubíróesete, aki nemesi származású, jóllehet afalu egyik földbirtokosánál, Kállay úrnálvolt szolgálatban (kliens).7 „Tanulságos,hogy a dunántúli armalista Eötvös mi-lyen simán nem veszi észre benne a sza-bolcsi taksás nemes származékot, de eb-ben nem különbözött egy szemernyitsem az északkeleti végekrõl eredõ BaryJózsef vizsgálóbírótól, aki legfeljebbanyai ágon volt agilisnek tekinthetõ.”Majd így folytatja: „Valami hiba lenneezzel a lokális nemességgel, hogy kívül-rõl mindenki leparasztozhatja? Vagy atérbeli hierarchiának ezen a szintjén arendi szempont mégsem járta át az or-szágos társadalmi percepciót?”8

Aztán ott van a helyi „zsidó társada-lom”, a másik tanulságos szál, ami ne-hezen illeszthetõ a rendi nézõpont látó-szögébe. Elég elterjedt az a megközelí-

tés, hogy 1848 elõtt a zsidókról mintrenden kívüli csoportról szokás beszél-ni. Az eszlári források azonban lehetõvéteszik, hogy más szempont szerint, te-hát nem a rendi állásuk (vagyis a foglal-kozásuk, a vagyonuk) alapján is meg-vizsgálhassa õket a történész. Ehheznyújtott többek között segítséget az1848 elõttrõl származó tûzkárbiztosításiiratanyag, amibõl kiderült, hogy példáula haszonbérlõ Lichtmann Móricnakugyan nem volt saját háza, mégis vagyo-na meghaladta a 21 ezer váltóforintot,amelynek közel háromnegyedét a„szeszgyári rézerõmûvek” (a szeszfõzdeberendezése) adta.9 De eredményre ve-zetõ az is, ahogyan Kövér az 1870-es ka-taszteri térképeket arra használja fel,hogy a helyi zsidóság térbeli differenci-álódását rögzítse. Következtetése igenéles: „Ófaluban a hagyományos forgal-mi gócpontokat foglalták el, Újfalubanazonban újkori kolónusként viselked-tek, s egyáltalán nem szegregáltan tele-pedtek meg. Házaik nemcsak az újfalusigazdasoron terpeszkedtek, hanem sze-rényen a szélsõ zsellérporták között ismeghúzódtak. Tótfaluban [Tiszaeszlármár említett ó- és újfalusi része közöttifalurészen pedig] eredetileg beérték aszakrális hely megépítésével.”10 Min-dent egybevetve jól látható, hogy a ren-di kategorizálás nem passzol az egykorvolt életformákhoz. Ha tehát a rendi tár-sadalom látószöge megdõlt Eszláron,vajon mi a helyzet az osztálytársadalomkoncepciójával?

Kövér – egyébként rá jellemzõ mó-don – az osztályt teljesen pragmatikusanfogta föl, miszerint az osztály az osztá-lyozáson alapul. Így nekilátott a rendel-kezésre álló források alapján a falusiakválasztójog, földbirtok és adók szerintiosztályozásához. Ahol lehetett, ott ma-nuálisan, ahol nem, ott klaszteranalízissegítségével végezte el a mûveletet. Vé-gül a kapott eredményeket nem próbáltaegymással harmonizálni. Maradt a több-oldalú, többdimenziós osztályozás utánipillanatfelvétel, amiben az eszlári társa-dalom egy nagyon szélsõségesen tagolt,viszont a zömében egy nagyon differen-ciálatlan csoport képét mutatta. Ahogyírja: „Természetesen egy kvantitatívelemzésben végsõ soron a falszifikáció ishasznos tudás.”11 Tehát mind a rendi,mind az osztálytársadalom szempontúmegközelítés alkalmatlanná vált arra,122

2011/9

hogy azon keresztül mutassa be Kövér aper társadalmát.

Ekkor úgy dönt, hogy beemeli a tár-sadalmi dráma koncepcióját (az antropo-lógiából), s megpróbál a helyi konfliktu-sokon keresztül, utólag (?) konstruáltstruktúrákat megragadni mûködésükközben. A különbözõ „konfliktuspriz-mák” fénytörésében más és más csopor-tok körvonalazódtak; e csoportokkal(mélyebb struktúrákkal) pedig már való-ban beszélõ viszonyba lehetett hozni aper társadalmát. Két ilyen viszályt eme-lek most ki, amelyek valódi összekötõszálként jelenhettek meg: egyfelõl azegyházi iskolák ügyét az 1870-es évekmásodik felébõl, másfelõl az 1882-es bí-róválasztást, s ezek közül is csak azelõbbit érintem röviden.

Az 1876-os árvíz után a falu vezetéseúgy döntött, hogy az anyagi gondokkalküzdõ három helyi tanítót saját költségve-tésébõl megsegíti. A döntéshozó testületegyik virilis tagja, aki ekkoriban az izrae-lita hitközség elöljárója is volt, LichtmannJakab bérlõ (a korábban említett L. Móricfia) nem támogatta a határozatot, mivel azsidóktól a református hitközség elevetöbb tandíjat szedett, mint a reformátusnebulók szüleitõl, arra hivatkozva, hogynem járulnak hozzá az iskolák fenntartá-sához. Lichtmann azonban nem érte beennyivel, s panasszal fordult a megyeiközgyûléshez, amely ezek után kénytelenvolt helyt adni a tiltakozásnak. Az ügymég évekig elhúzódott; viszont tény, hogyaz eset felekezetközi konfliktusként (is)értelmezhetõ.

De nemcsak ilyen „dramatikus konf-liktusok”, hanem bizonyos értelemben„strukturális konfliktusok” is mûködtekekkor Eszláron. Az összehasonlíthatóeredmények viszonylatában „hajmeresz-tõen” kedvezõtlen birtokmegoszlási vi-szonyok uralkodtak a településen: a bir-tokosok 86 százaléka a földeknek aligtöbb mint 2 százalékával rendelkezettcsupán. „Itt mintha már az indulásnálhiányoztak volna mind a lesüllyedés-nek, mind a polarizálódásnak az esé-lyei.”12 Késõbb elhangzik a kérdésbe zártsommás megállapítás: „Mert hiszen miis veszhetne el ilyen gyenge közép fel-morzsolódásával?”13 Ez tehát az egyikkonfliktusmezõ. A másik, hogy Eszlár aTisza kanyarulatában feküdt, amit rend-szeresen, nagyjából évtizedenként elön-tött a folyó; az ezzel kapcsolatos szoron-

gás pedig „mindig a teljes megsemmisü-lés fenyegetését hordozta”.14 S van mégegy fontos feszültségpont: az, hogy a„jobbágyfelszabadítás után az eszlári ha-tár szinte minden nagyobb tagja bérlõkkezére került. A katolikus Kállayakét ke-resztény, a református Bánffyakét pedigzsidó bérlõk vették haszonbérbe.”15 Azutóbbiak – érvel a rádióinterjú során Kö-vér – ugyan „nem viselkednek bérlõként(lényegében) felekezetileg másképp,mint egyik s másik, de a konfliktus egyrészét magukra vonják”.16

Az eddigiek alapján elmondható,hogy a felidézett konfliktusok – amelye-ket a „nyomozás” elõtt nem ismertünk –,ha nem is közvetlenül, de közvetett mó-don mégiscsak megágyaztak a késõbbipernek s az azt megelõzõ vizsgálatnak.Amíg e konfliktusmezõkben felsejlettnéhány mélyebb struktúra, átszûrõdött amûködõ („érdek”)csoportok sokszínûsé-ge, addig lehetõvé vált a dráma néhányszereplõjének ideáltipikus leírása is.17

Jól láthatóan az utóbbi években KövérGyörgy érdeklõdése az ágencia felé for-dult, ami A fõszereplõk címû fejezetbena legteljesebb formában ölt alakot,18 aholaz Ónody, a Lichtmann, a Farkas, a Papp,a Solymosi s a Scharf család nyomábaered. Hatalmas forrásmennyiséget moz-gat meg Kövér, idõt és fáradságot nemkímélve, ami egyébként jellemzõ a mûegészére is. Iskolapéldája ez az alapostörténészi munkának. Ízelítõül aSolymosi család „drámájának” mozzana-taiból idézek: „Hogy Solymosi János ésJakab Mária [Eszter szüleinek] ígéretesfrigyébõl végül miért nem az lett, ami-ben az ifjú pár eredetileg reménykedett,annak sokféle magyarázatát összekeres-gélhetjük. Szerepet játszott ebben az1855-ös árvíz után telepített Újfalubaköltözés s az ottani telekjuttatással, ház-építéssel vállalt terhek. Az egész Eszlártsújtó magas csecsemõ- és gyermekhalan-dóság Solymosiékat sem kímélte.” Azözvegy Solymosiné késõbb elmesélte,hogy „ifjú házas férje helyett annaköccse, István ment el katonának, ámamikor ez kitudódott, Solymosi Jánostbebörtönözték, s több mint egy évet töl-tött a nyíregyházi és a debreceni tömlöc-ben. Szabadulása után pedig hamarosanbetegeskedni kezdett.”19 Sokatmondó az,ahogyan Solymosiné hetente háromszorjárt be Nyíregyházára fogva tartott férjé-hez, „sokszor olyan idõben, hogy még a téka

123

kutyát is megsajnálta volna az ember”.Az „isten tudja csak, milyen nehéz volthárom kis gyermeket [férj nélkül] tarta-ni”20 – derül ki a lábjegyzetbe vett elbe-szélésbõl. (Aki kedvet kapott, hogy kéz-be vegye a mûvet, hadd jelezzem, Kövér-nél kötelezõ lábjegyzetet olvasni!)

Ezzel lényegében az V. fejezet végéreértünk. A könyv eme elsõ 330 oldalára,vagyis az akadémiai doktori értekezés-ként benyújtott s megvédett részre vo-natkozó, bírálóbizottságtól eredeztethetõajánlás szerint: „A disszertáció, egy tör-ténetírásunkban egyedülálló módonrendkívül mélyre fúró mikro-társada-lomtörténeti vizsgálódás, meghatározóhozzájárulás a modern magyar társada-lom történetének újraértelmezéséhez, arendi és polgári társadalmak közötti át-menet megvilágításához.”21 Lényegébenerre épül az ismert tiszaeszlári ügy(nyíregyházi per) újraértelmezése Kö-vérnél. (Az elvégzett munka grandiózus-ságát mutatja, hogy a háromnegyed ezeroldalas mû felhasznált forrás- és iroda-lomjegyzéke 756 tételbõl áll. A fõszöveg-hez 2685 lábjegyzet, 87 ábra, kép s tér-kép, illetve 94 táblázat tartozik. Itt emlí-teném meg azt a kiadó felé megfogalma-zott aprócska megjegyzésemet is, hogybár érteni vélem, miért került egybeszer-kesztve, egy kötetbe a mû két része,mégis az újabb kiadásnál megfontolandólehetne a két kötetben történõ olvasóba-rát kiadás – s akkor talán nem zsibbadnael lépten-nyomon a csaknem másfél ki-logramm súlyú könyvet tartó kéz.)

A krimi csak most kezdõdik.A következõ fejezet, Az „inkriminált

ügy” már egy egészen eltérõ módszertanisajátosságot hordoz magán, ami alighatekinthetõ másnak, mint filológiai apró-munkának. A szövegek alapos, több le-hetséges kontextusba is beleállítottelemzése után Kövér – a rá oly jellemzõmódon – megmarad az olvasót is kön-nyen bûvöletbe vonó többértelmûségmezején, természetesen úgy, hogy sem-milyen jelentést nem akar rövidre zárni.Tudniillik azok többnyire nyitva marad-nak. Ahogy elõrehaladunk, ha tetszik,mélyebbre és mélyebbre jutunk az ügysûrûjébe, ezek a nyitva maradt „értelme-zések” a figyelmes olvasóban sajátos, né-mi túlzással, végtelen kombinációbanállhatnak össze egymással. Mindenkimegalkothatja – persze Kövér vezetésé-vel – a saját történetét, ami újabb dimen-

ziót ad a mûnek és magának az eszláriügynek, amit a következõ részlet kellõenillusztrál.

Órákkal Eszter eltûnése után, amikora keresésbõl Solymosiné (testvérévelegyütt) hazafelé menet beszédbe elegye-dett a zsidó egyházfival, Scharf Józseffels nejével, történt az, hogy a zaklatottasszonynak Scharf azt találta mondani:„Ne nyugtalankodjék leánya elveszte fe-lett, az bizonyosan elõ fog kerülni, mivelmáskor is történt már az, hogy keresz-tény gyermek eltûnése miatt a zsidókatgyanúsították.”22 Úgy tûnik, Scharfnakkomoly szerepe volt ezzel az óvatlan ki-jelentéssel a vérvád kialakulásában. Atörténész számára itt az ördögi aprórészlet: az „is”, amit legalább kétféle mó-don értelmezhetünk. Egyfelõl elképzel-hetõ, hogy Eszter eltûntének gyorsanterjedõ hírére már akkor valakik fölve-tették, hogy a zsidók keze lehet a dolog-ban; ezért mondhatta (erre reagálva)Scharf azt az „is”-t. Másfelõl az sem ki-zárt, s Kövér inkább hajlik a következõértelmezés felé, hogy az „is” Scharf fejé-ben van (ugye), tehát hallott korábban anánási esetrõl, és most is attól fél, hogyrájuk fogják majd. – Ki az, aki el tudnádönteni, hogy melyik is az igazi „is”? Atörténet úgy folytatódik, hogy másnaphajnalban Solymosiné arra ébredt, hogy– mit is mondott a Scharf? Úgy tûnik,Solymosiné fejében is volt valamiféle re-ferencia, de azt mégis a Scharf általmondottak hívták elõ.

Innentõl az elbeszélés fõ motívumá-ba kisebb részek épülnek be hét alka-lommal Performerek alcímmel, ahol azügy során jelentõs szerepet játszó, olyan,eddig még külön be nem mutatott sze-replõk kapnak helyet, mint a „törvényes-ség õrei Szabolcsban (a törvényszéki el-nök, a vizsgálóbíró, a csendbiztos), azeszlári papok, az újságírók, a védõk, azorvosok, a köz- és magánvádlók s végüla gyorsírók.

Az ügy menete Eszter eltûnése utánkét hónappal új irányt vett. Tisza-dadánál kifogtak a folyóból egy „olyas-forma” holttestet, amirõl sohasem bizo-nyosodott be, hogy Eszteré volt. Érdekesmozzanat, amikor a holttest azonosításá-ra Solymosiné többedmagával a hely-színre érkezett. Voltak, akik felismernivélték Esztert, s voltak, akik nem – azutóbbiak közé tartozott az eltûnt lányédesanyja is. Elvonatkoztatva attól, hogy124

2011/9

Eszteré-e a holttest vagy sem, felmerül akérdés – mi motiválhatta Solymosinétabban, hogy ne azonosítsa lányaként atestet. (Az most egy másik kérdés, hogyaz újabb exhumálás során megállapítot-ták, aligha lehetett felismerhetõ állapot-ban egy kéthónapos vízi hulla.) S ezen aponton egészen közelrõl szemlélhetjükKövér sajátos, a kortársakéval szembe-menõ gondolatmenetét. Elfogadhatatlan-nak tartja azt a „barterügyletszerû értel-mezést”, miszerint „Solymosiné megrög-zött érdekember” volt, akinek a védelemlogikája alapján „tanácsadók verték a fe-jébe, hogy leányán már úgysem segíthet,viszont a kapott segélyektõl megfosztjamagát, ha felismeri a holttestben a leá-nyát”. Számot kellett vetnie – Kövér sze-rint – az özvegynek azzal, ha felismeri aholttestben a leányát, akkor egyfelõl avérvád (mivel e hullának a nyakát a vád-dal ellentétben nem metszették el)összeomlik, másfelõl ebben az esetbenszembesülnie kellett volna a lány elszö-késének, öngyilkosságának a valószínû-ségével, ami „súlyos erkölcsi teherkéntnehezedik Eszter megítélésére. Nem le-hetséges, hogy a megtagadással épp ettõla folttól próbálja megszabadítani leányaemlékét? S vajon valóban õ választott-ea lehetõségek közül?”23

A dráma újabb vonása: ha OnódyGéza valamiféle játékmesterként (?) ér-telmezhetõ a történetben,24 akkor – csaka többértelmûség kedvéért – Kövér magais játékmester, e dráma írója. Tudniillik adadai hulla története könnyen abba azirányba tereli az olvasót, hogy azt hig-gye, Solymosi Eszter vízbe fulladt. Igenám, de ezzel a többszólamúság is veszítvalamelyest varázsából. Hogy ezért vagysem – amire éppen volna tippünk –, Kö-vér újranyitja a kérdést. Pontosabban:szorosan a történet után illeszt egy apró,de annál mesteribb fejezetet arról, hogyha nem a zsidók veszejtették el Esztert,és az sem biztos, hogy a megtalált holt-test az övé, akkor miért nem látta, láthat-ta senki, amikor a hazafelé vezetõ útoneltûnt – elvonatkoztatva most attól, hogynyilván azért tûnhetett el, mert senki selátta. Az értelmezés újabb dimenziójanyílik ezzel, amikor az alcím szerintEszter lábnyomai után eredünk. E pon-ton összefut egymással Kövér tollában aföldrajz, a kartográfia és a „valószínû-ségszámítás”. „Pusztán logikai alaponnyugszik tehát feltételezésünk, mégis

nehezen cáfolható: Solymosi Eszter akárönszántából, akár mások által elragadvaleginkább Tiszalök felé hagyhatta el a te-lepülést feltûnés nélkül. Persze ha ígytörtént, akkor is kérdés marad, hogy mi-ért vitte volna magával a festéket[amelynek vásárlásával megbízták]. Mi-ért nem várta meg a gazdaasszonya általmegígért 5 forintot, s azzal a zsebébenpróbál szerencsét a löki, a szentmihályivagy tokaji vásár amúgy is tervbe vettmeglátogatásakor? De nem zárhatjuk ki,hogy nem elõre elhatározott szándékkalment világgá, s csak Újfaluba hazafelétartva érlelõdött meg benne az elhatáro-zás. Ám akkor hogy lehet, hogy a nõvé-re, aki a tanúk szerint utoljára beszéltvele, semmit sem vett észre ebbõl? Azmindenesetre tény, hogy legközelebbihozzátartozóitól nem búcsúzott el.”25

Végül az érvelés így zárul: „Szerencsérea történésznek nem kell ítélkeznie. Nyu-godtan megmaradhatunk a legkevésbécáfolható valószínûségek világában.”26

A könyv számos apró fordulatot tar-togat még, amelynek felfedezését megha-gyom az olvasónak. Már csupán arra sze-retnék utalni, hogy a hosszas szöveg-elemzések után a per azért Kövérnél is azítélethirdetéssel zárul. Ezzel a mikro-történelem világából a könyvet továbbol-vasva újabb dimenziókba váltunk, ahol alátószögek kinyílnak, s a fókuszpontokrészrõl részre messzebb kerülnek az ügy-tõl. Az utolsó, A reakció rádiuszai címetviselõ fejezetben – ha az Epilógust nemszámítjuk – az eszlári eset „következmé-nyeit”, „hatásait” vizsgálja a szerzõ (távo-lodó) koncentrikus körökben. Elõbb aSzabolcsban 1883 végén zajló megyeitisztújításba, majd az 1884 tavaszán-nya-rán tartott képviselõválasztásokba, végüla „nemzetközi” antiszemitizmus szerve-zõdésébe nyerhetünk betekintést. Eköz-ben megismerkedhetünk a virilis jegyzé-kek újabb forráskritikájával vagy az utcaizavargások tér- és idõbeli terjedésével,azok mozgatórugóival – kimutatva, hogynemcsak az antiszemitizmus mûködött aháttérben mint kiváltó szál. Kövér ezen aponton megfogalmazza, hogy „Nem úgyállt az összefüggés, hogy ahol antiszemi-tát választottak, ott nem tör ki zavargás,hanem inkább fordítva, ahol komolyabbutcai rendbontásokra került sor, ott ez iselriasztóan hatott a kétségtelenül többsé-gében rendpárti választópolgárokra”.Hogy „közben ilyenkor a morális korlá- téka

125

126

2011/9

tok fellazultak, az sem csak a propagan-da, de nem is csak az etetés-itatás követ-kezménye volt, hanem az alkalmilag po-litikailag aktivizálódó választójogon kívülrekedtek színrelépésének is betudható”.27

S hogy miért éppen Tiszaeszlár? –mert e mellett azért csak nem mehetünk

el. Talán az eddigiekbõl is sejthetõ, hogymilyen választ tartogat könyvében Kövéra kitartó, figyelmes olvasónak. Végülnem tudom, mások hogy vannak vele, deén szívesen olvasnék mondjuk egy Kö-vér-regényt is.

Szilágyi Zsolt

JEGYZETEK1. Kövér György: A tiszaeszlári dráma. (A továbbiakban Kövér 2011.). 2011. 705.2. Kövér 2011. 432.3. „Várkonyi Benedek Kövér György történésszel beszélgetett a tiszaeszlári perrõl.” Magyar Rádió 1,Esti tudomány c. rovat, 2010. június 25. (A továbbiakban: Kövér 2010.) http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/radio-100723/a-tiszaeszlari-drama-%E2%80%93-tarsadalomtorteneti-latoszogek-.html (Letöltve: 2011. június 26.)4. Kövér 2011. 300.5. Kövér 2011. 347.6. A társadalomtörténet „refigurációja”, avagy eltûnt fõszereplõk nyomában – a tiszaeszlári kutatástanulságai. Kerekasztal-beszélgetés Kövér Györggyel; moderátor: Valuch Tibor. (A továbbiakban: Kö-vér 2009.) Debreceni Egyetem, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék Társadalomtörténeti Mûhelyeés a Történelmi Intézet Történelmi Doktori Programja közös rendezvénye. Debrecen, 2009. novem-ber 26. (A hangfelvétel a szerzõ tulajdona – Sz. Zs.) 7. Kövér 2011. 290.8. Kövér 2011. 291.9. Kövér 2011. 94. és 273.10. Kövér 2011. 98.11. Kövér 2011. 135.12. Kövér 2011. 114.13. Kövér 2011. 115.14. Kövér 2011. 199.15. Kövér 2011. 177.16. Kövér 2010. 11:19–11:52 mp. szakasz.17. Kövér 2009. 22:08–23:36. mp. szakasz.18. Erre vonatkozólag lásd Kövér mûveinek bibliográfiáját: A felhalmozás míve. Történeti tanulmá-nyok Kövér György tiszteletére. Szerk. Halmos Károly – Klement Judit – Pogány Ágnes – Tomka Bé-la. Századvég Kiadó, Bp., 2009. 593–602. Ennél az összeállításnál frissebb, 2010-es publikációkat istartalmaz az ELTE BTK Történelem Szakos Portálja:http://tortenelemszak.elte.hu/intezet/gazdtars/kover.html19. Kövér 2011. 307–308.20. Kövér 2011. 308. (249. lábjegyzet)21. http://mta.hu/cikkek/mta-doktora-oklevelet-vettek-at-2010-december-1-jen-126340#Kover22. Kövér 2011. 351. (Kiemelés – Kövér György.) A szöveget Solymosiné elbeszélése alapján idéztük.23. Kövér 2011. 470–471.24. Kövér 2011. 531.25. Kövér 2011. 507.26. Kövér 2011. 508.27. Kövér 2011. 677. (Kiemelés – Sz. Zs.)

127

2011/9

ABSTRACTS

Zoltán GregusWhat is Going on Within the Belly of

the System?Keywords: Camorra, Garrone Matteo,Saviano Roberto, mafiaBy analysing Matteo Garrone’s award-winning movie about the Camorra, theauthor argues that the movie has its veryown means to suggest how the world offear actually functions for thoseinvolved in the 2004/2005 gang wars ofthe Naples region. By the movements ofthe camera, and the evolution of the plotthe viewer feels very much involvedinto the specific context, not having an“outside” spot from where every aspectcan be wholly explained, and thereforethose who see the film are more likely tobe involved in the plot through theiremotions than through sophisticatedargumentations.

László PéterAtypical or Post-Global Terrorism?

Keywords: Breivik, social change, classi-cal terrorism, new terrorism, post-globalterrorismThe article deals with the typical forms ofterrorism apropos of the NorwegianBreivik affair. The author proposes a pos-sible theoretical and empirical frameworkin order to interpret the Breivik affair. Thequestion is: are we dealing with an atypi-cal form of terrorism or a new – maybepost-global – terrorism is born? The terror-ism as a social problem is embedded insocial processes, strongly connected with

the social change; if new Breiviks will rise,the answer could be yes.

Pál TamásThe Good Police: a Utopia about a

Public ServiceKeywords: crowd management, media-tion, policing, protest, public orderThe author explores the transformationsof the ideas about the social function ofthe police in the recent global context.Theories about “crowd management” andabout the term ‘policing’ are discussedand placed within the Central andEastern European context. In a socialspace where the amount of ‘private’spaces increased radically during thepast decades, new forms of policingshould be implemented, and the policehas to transfer some of its former respon-sibilities to other private or nationalsecurity forces.

Imre Ungvári ZrínyiThe Culture of Fear and the Self-

Interpreting ManKeywords: fear, phenomenology, theory ofthe emotionsThe article contextualises the contempo-rary ideas about ‘fear’ within a psycho-logical and philosophical frameworkwhere theories of Martin Heidegger, JeanPaul Sartre and others are discussed. Atypology of fear is offered where the pos-sible social functions of this emotion arediscussed besides the main types of its‘origin’. The term ‘culture of fear’ is pro-posed to describe the recent situation ofmankind in the globalised context.

128

2011/9