„Szép karrierem volt 12 szombat.pdferedeti angol biológiakönyv román és magyar fordítása között. A kér - déseket együtt írtuk a román kollé - gákkal. Hol a román,

Augusztus 11-én, pénteken ünnepélyeskeretek között vonult nyugállományba aMaros Megyei Horea Vészhelyzeti Fel-ügyelőség vezetője, Dorin Oltean dandár-tábornok. A katonai ceremóniávalkörített ünnepi eseményen a felügyelő-ség vezetésével megbízott Călin Hand-rea alezredesnek Raed Arafat államtitkárnyújtotta át a szimbolikus harci zászlót.

A Színház téren tartott ünnepségen az au-gusztus 11-i tűző napon a köszöntéseket a résztvevő megyei elöljárók: Péter Ferenc megyei ta-nácselnök, Lucian Goga prefektus, a leköszönőegységvezető, illetve beosztottak igyekeztek rö-vidre fogni, ennek ellenére elviselhetetlennektűnt a betonrengeteggel körülvett téren állvarészt venni az ünnepségen. A díszruhában, ka-tonai indulóra felvonuló – dicsőszentmártoni,szászrégeni, segesvári, sármási stb. – alegysé-gek tették ünnepélyessé az eseményt.

A nyugdíjba vonuló Dorin Oltean tartalékosdandártábornok beszédében elérzékenyültenmondott köszönetet mindazoknak, akik munká-ját, karrierépítését segítették: családjának, az ál-lamtitkárnak, munkatársainak, és szépkarrierként jellemezte pályafutását. 1983-banlépte át a marosvásárhelyi tűzoltóalakulat kapu-ját. Aznap bevetésen vett részt, és eldöntötte,hogy a szakmában marad, melynek ranglétrájánegyre feljebb haladt, közben elvégezte

A MOGYE vezetőségén múlika felvételi esélyekegyenlőségeMiért vesztett népszerűségéből agyógyszerészi és az orvosi pálya?Miért nem a legjobbak választják?Esetleg a diákok képességeivel van abaj, hiszen azt mondják, hogy az or-szág komoly egyetemei közül aMOGYE-re volt a legkönnyebb felvé-telt nyerni az idén.

____________ 2.Székely János dedikációiHuncut is tudott ám lenni János úr.Nagyon szerettem a Dózsa poémáját.Nemes Levente színpadi megjelení-tése igazi drámává emelte, kihozta be-lőle a drámai mélységeket, s ez mégszerethetőbbé tette. Ma már a drámáiközt tartják számon.

____________3.KereszteződésekA szervezők tudatosan vállalják a kiál-lítás tematikai, technikai és szemlélet-beli sokszínűségét, amelyet közöskeretbe helyezve, nemcsak különbö-zőségeket, hanem közös pontokat,kapcsolódásokat is reflektorfénybe he-lyezhet.

____________5.Két telek – két házOdabent, mint mondtam, salétrombűzés sültalma-illat keveredett. De bolha-irtó üröm s fűszerek jó szaga is. Sellakés denaturált szesz, enyv és gyalufor-gács szaga is: a konyhában a családtékozló fia, Putyi bácsi ütötte fel aszta-losműhelyét.

____________5.(Folytatás a 2. oldalon)

2017. augusztus 12., szombat LXIX. évfolyam 182. (19671.) sz. Ára: 2 lej (előfizetőknek 1 lej)

Fotó: Nagy Tibor

PANEL

Szer Pálosy Piroska

Vezetőváltás a Horea Vészhelyzeti Felügyelőségnél

„Szép karrierem volt …”

Sokan szóvá tették a Maros-vásárhelyi Orvosi és Gyógy-szerészeti Egyetemen tartottidei felvételi vizsga eredmé-nyeit, többek között azt is,hogy viszonylag alacsony át-laggal is felvételt nyert a diá-kok egy része. Miért vesztettnépszerűségéből a gyógysze-részi és az orvosi pálya? Miértnem a legjobbak választják?Esetleg a diákok képességei-vel van a baj, hiszen aztmondják, hogy az ország ko-moly egyetemei közül aMOGYE-re volt a legkönnyebbfelvételt nyerni az idén.

Az elmúlt években kiderült, hogya rendszerváltás előtt is működő or-vosi és gyógyszerészeti egyetemekközül a marosvásárhelyi az egyet-len, ahol csak egy tantárgyból, bio-lógiából vagy kémiából kellvizsgázni, míg a többi ötön mind-kettőt kérik. A vásárhelyi kedvez-mény nem véletlen, hiszen vonzzaa román jelentkezőket, akik a széle-sebb választási lehetőség ellenére, akönnyebb bejutás reményében aMOGYE mellett döntenek. Ha azeredményeket a felvételizők arány-ában vizsgáljuk, a magyar szakrajelentkező diákok teljesítménye kö-rülbelül azonos román társaikéval,de mivel az utóbbiak többen van-nak, többen érnek el magasabbjegyet, és a fizetéses helyek többsé-gét is elviszik.

– Mi változott az idén, ami a ma-gyar diákok jegyét ilyen mértékbenbefolyásolta? – kérdeztem dr. SzilágyiTibor egyetemi tanártól, akik a téte-leket összeállító bizottság tagja volt.

– Az elmúlt évben biológiából 25kérdés a tankönyvből volt, ezeket adiákok tökéletesen megtanulták, ésa jó válaszok emelték a jegyet. Azidén teljesen új kérdéseket kaptak.Tovább nehezítette a feladatukat,hogy a tételkészítő bizottság többfejezeten átívelő kérdéseket állítottössze. A korábbi évekhez hason-lóan, a cél az volt, hogy ne csak fel-ismerjék az adott szövegrészletet,hanem értsék, és tudják alkalmazniis a tanultakat. Az óvásoknál voltak,akik azt kifogásolták, hogy miértvoltak klinikai jellegű kérdések is,de ez esetben is csak a tankönyvbenszereplő ismereteket kellett alkal-mazni.

Mondok egy példát: a könyvbenszerepel a vérnyomás normál ér-téke, és egy másik fejezetben, hogybizonyos hormon hogyan befolyá-solja a vérnyomást. Mi nem azt kér-deztük, hogy mennyi a normálérték, és egy külön kérdésben, hogymilyen hatásai vannak a hormon-nak, hanem a kérdés úgy szólt, hogyegy adott vérnyomású betegnél (adiáknak kellett eldönteni, hogy azalacsony-e vagy magas), a hormonhatását fokozó vagy gátló gyógy-szert indokolt-e adni. Egyébként ezvolt az egyik legnehezebb kérdés.

– Szükség van-e az ilyen elgon-dolkoztató kérdésekre, miközben aközépiskola inkább a memorizálásthelyezi előtérbe?

– A felvételi vizsga célja az, hogykülönbséget tudjunk tenni a nagyonjó, jó, közepes, gyenge és felkészü-letlen diákok között. Ezért kell sze-repeljenek olyan nehéz kérdések is,amelyek a jók és a nagyon jók kö-

zötti különbséget tükrözik. Lénye-gében az átmenő jegyet minden be-jutó diák el tudta érni, nemmaradtak üres helyek.

– Azonosak voltak-e a kérdésekmind a két tagozaton?

– Igen, és a tételek összeállításasorán a munka nagy részét az tetteki, hogy ellenőriztük: mindkétkönyvben pontosan szerepel-e azinformáció, ne legyen különbség azeredeti angol biológiakönyv románés magyar fordítása között. A kér-déseket együtt írtuk a román kollé-gákkal. Hol a román, hol a magyarverziót fogalmaztuk át, hogy össz-hangban legyen a könyvvel, de elő-fordult az is, hogy az egyik nyelvenmegírt kérdésre a másik könyvbennem volt egyértelmű a válasz,ilyenkor kárba ment a munkánk, és„eldobtuk” a kérdést. A tévedésekkizárása érdekében a tételeket négyvegyes csapat készítette, és utána ateljes bizottság ellenőrizte az összeskérdést.

A különbségek véleményem sze-rint abból adódtak, hogy választanilehetett a biológia és a kémia kö-zött. A „körtét az almával” elevenem lenne szabad összehasonlítani.Ráadásul, a szabályzatnak megfele-lően, biológiából egy vagy két he-lyes válaszos kérdések szerepeltek,míg kémiából minden kérdésre csakegy helyes válasz volt, a javításpedig „minden vagy semmi” rend-szerben történt, így az idén köny-nyebb volt kémiából vizsgázni.Ebből adódik, hogy a román tagozatáltalános orvosi szakának 135 tan-díjmentes helyére hetvenen jutottakbe azok közül, akik kémiából, és

62-en azok közül, akik biológiábólvizsgáztak. Ide három roma jelent-kező is felvételt nyert. Összesen473 jelentkező írt tesztet biológiá-ból és 112 kémiából, tehát a bioló-giát választó diákoknak 13százaléka, a kémiát választók 62százaléka jutott be tandíjmenteshelyre. A jelentkezők rájöttek, hogykémiából könnyebb vizsgázni.

Biológiából a román és a magyarfelvételizők nagyon hasonlóan tel-jesítettek. Az utólagos visszajelzé-sek szerint ebből a tantárgybóltűntek túl nehéznek a kérdések. Akémiát a magyar diákok kisebbarányban választották a román diá-kokhoz képest (a magyarul vizsgá-zók 9%-a, míg a románulfelvételizők 19%-a), ráadásul kémi-ából az átlageredmény több mint féljeggyel gyengébb volt a magyar je-lentkezőknél, mint román verseny-társaiknál.

– Nem lehetne-e olyan tesztetösszeállítani, hogy mindkét tan-tárgyból legyenek fejezetek a vizs-gára?

– A tételkészítő bizottság tagjai-nak többsége is ezt javasolja, hogya fontosabb egyetemekhez hason-lóan zárjuk ki a párhuzamosságot.Reményeink szerint a vezetőség iselemezni fogja a helyzetet, hiszenaz idén először fordult elő, hogytöbben jutottak be kémiával, mintbiológiával az orvosi szakra. Leg-jobb a két tárgyból álló egységesteszt lenne, a két helyes válaszoskérdések bevezetése kémiából csakrészmegoldás jelentene.

– A gyógyszerészeti karon az or-vosinál kisebb általánossal jutottak

be, s maradt hely az őszi felvételivizsgára is. Miért veszített népsze-rűségéből ez a szak?

– Azt hiszem, ez országos trend,más egyetemeken is tapasztalhatóaz érdeklődés csökkenése. Ennekellenére a múlt évhez képest a vá-sárhelyi egyetem gyógyszerészetiszakára több magyar diák felvételi-zett az idén (40 a tavaly, míg 51 azidén).

– Összességében a magyarnyelvű képzésekre idén több vagykevesebb volt a jelentkező?

– Nem változott számottevően ajelentkezők száma. Egyedül a nő-vérképzőre jelentkeztek érezhetőenkevesebben.

Véleményem szerint nem kelltávlati következtetéseket levonniabból, hogy az idén alacsonyabbjeggyel jutottak be a magyar felvé-telizők, mert – ahogy említettem –biológiából nehezebb volt a dolguk,ami a teljesítményüket is befolyá-solta, továbbá az eredmények egyikévről a másikra hullámzóak lehet-nek. A magyar tagozatra bejutóhallgatók száma szempontjábólfontos lenne, hogy jövőre se csök-kenjen a felvételizők száma, sőt, halényegesen többen jönnének, volnaesély, hogy a közös versenybenmeghirdetett tandíjas helyekre isbejussanak magyarul tanuló diákok.

Szeptemberben 20 magyarnyelvű általános orvosi és öt fogor-vosi helyet hirdet meg az egyetem,az angol képzéshez hasonlóan, évi5000 eurós tandíjas módban; to-vábbá a szabadon maradt tandíjasgyógyszerészeti helyekre is leszújabb felvételi. (bodolai)

a rendőrakadémia keretében a tűzoltó-tiszti főiskolát, 2011-től pedig vezetőjea Maros Megyei Horea VészhelyzetiFelügyelőségnek. Csodálatos időszak-nak nevezte az elmúlt éveket, amelyekreúgy emlékszik, mint számtalan sikereséletmentő akcióban való bevetésre.

Amint összegzőjében hangsú-lyozta, míg a tavaly év végén az or-szágos átlag beavatkozások számatízezer-kétszáz volt, a Maros megyeifelügyelőség bevetéseinek számameghaladta a tizenkilencezret. Az elsőfél évben az országos átlag bevetésekszáma ötezer körüli, ezt a Maros me-gyei egység megduplázta, az eltelt félév alatt több mint tízezer-háromszázalkalommal riasztották a tűzoltóságot,és kellett beavatkozniuk tűzeseteknélés közúti baleseteknél egyaránt.

Călin Handrea, a felügyelőség újvezetője kifejtette, hogy elődje támo-gatásával folytatni szeretné a megkez-dett projekteket, ezért reméli, hogyszámíthat a most nyugdíjba vonulótartalékos dandártábornok tapasztala-taira is. Mindenekelőtt a balavásári al-egység megnyitását tartja fontosnak,

mivel abban az övezetben gyakori asúlyos kimenetelű balesetek száma.Hosszú távon tartani szeretné az elértszínvonalat, folytatná elődje munká-ját. Amint kérdésünkre elmondta,1993–1995 között a boldeşti-i altiszt-képző tűzoltóiskolát végezte el, eztkövetően került a marosvásárhelyiegységhez altisztként, majd egyre fel-jebb haladt a ranglétrán. 2001-tőltiszti rangot kapott, majd a főfel-ügyelő helyetteseként tevékenykedett,így egyértelmű volt, hogy ő veszi át aMaros megyei felügyelőség vezetését.Gyerekkori álma volt, hogy rendőrvagy tűzoltó legyen, és akkor segít-hessen, amikor a polgároknak erre va-lóban nagy szükségük van.

Kérdésünkre az alezredes kifejtette,hogy a több mint egyhetes elsősegély-nyújtó és műszaki mentési világbaj-nokságra a marosvásárhelyisportcsarnok melletti ligetben kerülsor augusztus 30-ától.

Raed Arafat belügyminisztériumiállamtitkár Dorin Oltean dandártá-bornok nyugállományba vonulásamiatt szomorúságát hangoztatta,ugyanakkor elégedett, hogy megfele-

lően képzett helyettes veszi át a veze-tést, aki ismeri az egységet, annak ke-retein belül szerzett szakmaitapasztalatot, így megnyugtató, hogytovábbviszi elődje munkáját. „Egy ha-sonló képességű ember nem megynyugdíjba, mivel a tudására, tapaszta-latára mindig szükség lesz, ezért va-lószínűleg a Maros megyeifelügyelőség számíthat majd rá, ésigénybe is veszi szakértelmét. Au-gusztus 30-ától szeptember 3-áig Ma-rosvásárhelyen szervezik meg aműszaki mentési, katasztrófa-elhárítóés elsősegélynyújtó világbajnokságot.Hasonló eseményekre eddig olyan or-szágokban került sor, ahol komoly ha-gyománya van a katasztrófavédelmiés -elhárító tevékenységeknek. Kér-désre válaszolva az államtitkár hang-súlyozta, hogy azért szervezikMarosvásárhelyen, mivel az ország-ban itt indult be elsőként a SMURDRohammentő-szolgálat, az első bal-eseti beavatkozásnál alkalmazott mű-szaki mentést is a megyébenvégezték. Eddig tizenhat ország többmint ötven csapata jelezte részvételiszándékát.

Ma KLÁRA,holnap IPOLY napja.IPOLY: a görög Hippolütosz névrövidülése. Jelentése: a lovakatkifogó. Rokon neve a Hippolit.

12., szombatA Nap kel

6 óra 16 perckor, lenyugszik

20 óra 37 perckor. Az év 224. napja, hátravan 141 nap.

2 NÉPÚJSÁG _______________________________________________ HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK ____________________________________ 2017. augusztus 12., szombat

VALUTAÁRFOLYAMBNR – 2017. augusztus 11.

1 EUR 4,5780

1 USD 3,8950

100 HUF 1,4965

1 g ARANY 161,2475

IDŐJÁRÁSKánikula

Hőmérséklet:max. 35 0Cmin. 18 0C

(Folytatás az 1. oldalról)

Augusztus 14-én, hétfőn a marosvásárhelyi Mi-hail Kogălniceanu utca 14. szám alatt, a közútirendőrség székhelyén a hajtási jogosítványok éstörzskönyvek kibocsátása 8–12 óra között zajlik.

15-én az ügyfélfogadás szünetel, 16-án pedig amegszokott program szerint működnek – áll a me-gyei rendőr-felügyelőség szerkesztőségünkhöz el-juttatott közleményében.

Kedden szünetel az ügyfélfogadás

„Szép karrierem volt …”

Könnyebb volt kémiából vizsgázni A MOGYE vezetőségén múlik a felvételi esélyek egyenlősége

Hétfői játszódélelőttökA Női Akadémia szeretettel várja a 6-12 éves korú, játékot

kedvelő gyermekeket a Játéktár által szervezett hétfői játszódél-előttökre augusztus minden hétfőjén 11 és 13 óra között a Forra-dalom (Revoluţiei) utca 45. szám alatt.

Mivel a helyek száma korlátozott, a foglalkozásra előre jelent-kezni kell a 0722-318-605 telefonszámon naponta 10-13 és 18-20 óra között (szombat-vasárnap is). A foglalkozás ingyenes, arésztvevők szüleinek a Játéktárra szánt adományait köszönettelelfogadják.

A Játéktárat az RMDSZ Nőszervezetének marosvásárhelyiszervezete és a Divers Egyesület által működtetett Női Akadémiaprogram hozta létre azzal a céllal, hogy készségeket és szemé-lyiséget fejlesztő játékokat biztosítsanak közösségünk gyermekeiszámára. A Játéktár közös játszásnak ad teret, ahol a gyermekeka játékokat megismerhetik. Októbertől ezeket a játékokat ki lehetkölcsönözni. (közlemény)

Makkai István: A mező-dimenzió

SZERKESZTETTE:KAÁLI NAGY BOTOND

1293. sz., 2017. augusztus 12.

Minisztereket rehabilitálnak, kiket golyók vagy más sérelmek értek. Dicsőség nékik, nem pedig gyalázat! Derék dolog, helyeslem, egyetértek.

Csakhogy emlékszem másra is. Agyamban tülkölnek, konok lidércekként kísértenek holmi fekete autók.

Emlékszem trógerekre, kik szavazni rángatták kezem. Reflektorfényben villogó börtönökre emlékezem.

Egynéhány szász családra, mely elszállt a szélben, mint a polyva. A Gecse út pincéiből feláradó halálsikolyra.

Egy-egy sovány parasztra, kit úgy győztek meg, hogy főbe verték. A rabszolgákra, akik a Duna-csatornát építették.

Emlékszem szólamokra és kulák-perekre. Táborokra, felbontott levelekre, és lehallgatott telefonokra.

Népre, melyet a félelem rábírt, hogy gyilkosát imádja. Emlékszem életemre, és emlékszem rabruhás apámra.

S mivel csak én emlékezem, s nem fogja senki más a pártját javaslom, hogy a népet is azonnal rehabilitálják!

Hát tőlem név szerint ki kér bocsánatot? Vigaszt ki ád, hogy végig kellett néznem az apokalipszis iszonyát?

A meddő férfi-évekért, a rettegésért, melyben éltem. A meg nem írott versekért, a versért, melyet összetéptem!

A pimasz hazugságokért, amelyeket le kellett nyelnem. A szégyenért, hogy máig is szégyellnem kell anyanyelvem.

Az átokért, hogy tollamat tudatlanok terelték, lesték, hogy agyamban turkálhatott a bőgő tehetségtelenség!

Székely János

Semmi soha

Hogy nem lehettem az, aki lehettem volna, akit vártak! Mi kárpótolhat mindezért, és mikor rehabilitálnak?

(1968)

Szinte egy emberöltő. 1968-tól 1989-ig az a megtisztel-tetés ért, hogy kollégák voltunk Székely Jánossal az IgazSzó szerkesztőségében. Alig várta, hogy nyugdíjba vonul-hasson. Egy nappal sem maradt tovább. Ez idő alatt megje-lent könyvei egy részét nekem is dedikálta. Az első aSzékely János legszebb versei című kis kötet (AlbatroszKönyvkiadó, 1975), azt írta bele, hogy „Kuti Mártának sze-retettel, megbecsüléssel”. A nyugati hadtestet 1979-ben„...barátsággal, kollégiális szeretettel” ajánlotta, 1985-benA mítosz értelme című esszékötetébe azt írta, hogy „...kol-légiális szeretettel, köszönettel, barátsággal”. Amikor a lap20. évfordulóját ünnepeltük 1973. július 7-én, az Aranyka-kas vendéglőben, a damasztszalvétára, amit a jelen lévőírókkal, munkatársakkal dedikáltattam, pontosabban auto-gramjaikat gyűjtöttem, azt írta: „Kedves Barátom! Fizesselő az Igaz Szóra. Székely János”. János urat nem hagytael a humorérzéke, hisz kifogyhatatlan napirend volt a szer-kesztőségben az előfizetők beszervezése író-olvasó találko-zókkal, és minden más módon. Mindenkinek kvótája volt.

Ám számomra legkedvesebb dedikációja az, amit az Egyrögeszme genezise (1978) című, esszéket és bírálatokat tar-

talmazó kötetébe írt: „Kuti Mártának köszönettel sok ve-sződéséért a Protenstánsokkal – és különben is, SzékelyJános”. Nemcsak azért kedves, mert megköszönte az iga-zából nagy szeretettel végzett munkámat, hanem mertegyértelműsíti azt, hogy a Hugenották címen megjelent drá-májának eredeti címe Protestánsok volt. Valóban, a cenzú-rával való hosszadalmas harc árán, címváltoztatássalsikerült nagy nehezen kinyomni a darabot. A Profán pas-sióval már nem voltunk ilyen szerencsések. Sokat igazított,finomított rajta János úr, de hát a cenzúrának már maga atéma is szálka volt, úgyhogy hosszú harcunk eredménytelenvolt. Az 1954-ben keletkezett dráma csak 1990 után jelen-hetett meg.

Huncut is tudott ám lenni János úr. Nagyon szerettem aDózsa poémáját. Nemes Levente színpadi megjelenítéseigazi drámává emelte, kihozta belőle a drámai mélységeket,s ez még szerethetőbbé tette. Ma már a drámái közt tartjákszámon. Nos, János úr egy szép nap, nem emlékszem, hány-ban történt, elém állt azzal a kéréssel, hogy adjam kölcsöna könyvet. Csak természetes, hogy szívesen. Valami ma-gyarázatot is fűzött hozzá, erre sem emlékszem, mert ő voltszámomra a lábon járó megbízhatóság. Bevittem a könyvet,és odaadtam. Telt-múlt az idő. Rákérdeztem egy

Székely János dedikációi(1929. III. 7. – 1992. VIII. 23.)Halálának 25. évfordulójára

(Folytatás a 4. oldalon)

Kuti Márta

Szék

ely Já

nos

Fotó

: Csig

ó Lá

szló

4 __________________________________________________________________MÚZSA _____________________________________________2017. augusztus 12., szombat

A műfordítás az én esetemben a színját-száshoz hasonló tevékenység. Interpretáció.

Mintha mindig olvasó-értelmező próbán vol-nék – a színházban is az a legérdekesebb!Meg kell értenem, magamévá kell tennem azidegen szöveget, hogy hitelesen adjam elő,hogy „interpretáljam”. Nem csak szavakatfordítok, hanem egy kultúrát, gondolkodás-módot, mentalitást, képzeletvilágot, stílust is,

vagyis mindazt, ami a sorok között vagy asorok mögött van (Koszta Gabriella). A for-máló hatású olvasmányok mind az ifjúkoritanulás időszakában kezdődnek. (…) Nemkell szégyenkeznie az embernek amiatt, hogynem olvasott el időben fontos könyveket,hogy nem olvasott el mindent, amit el kellettolvasni. Minden olvasó életrajzának egyedi agörbéje, megismételhetetlen, belső fejlődésé-vel, a saját igényeivel és kérdéseivel, sajátsá-gos ritmusával, korlátaival, késéseivel éselőzéseivel (Andrei Pleşu). Reggel lett, mirea Dâmboviţa partján a nagy, meggörnyedt,most már szürke borostás öreg, Istentől ott-felejtett arccal, végre meglátta azt a helyet,ahová egész éjjel igyekezett, amely álmaibanés látomásaiban megjelent, azt a helyet, ame-lyért a pufók kisded kész volt világra jönni éstitokzatosan irányította őt, ahogy a kopo-nyánkban lévő homunculus a lényünk troj-kája elé befogott három ló, az értelem, aszenvedély és a sötét ösztön gyeplőjét tartjakezében. Földhalmán a Nép Háza szürkealakja oroszlánlábaival, képtelen nyakörv-dí-szítményeivel (meghatározhatatlan stílusúoszlopok, barokk füzéres kiskapuk, art nou-veau kovácsoltvasak), capaneusi hivalkodá-sával, hatalmas ormótlanságával, letaglózószomorúságával a sötét égre meredt (MirceaCărtărescu). Ám az a bizonyos spárga átko-zottan veszélyes valami, erős varázslatokatlehet vele végezni, éppen ezért minden teme-tésen fokozottan kell vigyázni rá. Mikor azöreg meghalt, odaállította Öcsi feleségét,hogy őrizze, mégis eltűnt, ki tudja, milyen es-küvőket kötöznek össze vele. Az ablak bevolt törve, a redőny ripityára szakadt, de a fal

csak az ablakkeret körül volt beomolva.A kamion keresztben feküdt az úttesten, min-denütt ládák hevertek, az almák százával gu-rultak szanaszét a fekete, sima aszfalton(Lavinia Branişte). A vidéki ház, amely töké-letesen nélkülözött minden luxust vagy ele-ganciát, egyben óriási könyvtár volt több ezerkötettel. Volt közütk román nyelvű is, defőleg francia könyvek sorakoztak. Ott vettemkezembe tizennégy évesen Alenadre DumasHárom testőrét – franciául. Életemben nemvoltam ennyire elbűvölve, lebilincselve, el-varázsolva egy olvasmánytól, mint Dumas e– történelminek beállított – boszorkányságá-tól. Az étkezéseken és alváson kívül háromnapig egyéb dolgom, elfoglaltságom, szóra-kozásom sem volt, csak az a nagy, már kissérongyos könyv. És lefekvéskor, amikor „jönegy manó, álmot hozó”, a párnám alá tettem.Reggel pedig, amikor fél nyolc körül a cselédegy kiló szőlőt hozott egy tálon, elővettem akönyvet a párna alól, felültem, és egyik kéz-zel a szőlőből csipegettem, a másikban akönyvet tartottam. Addig sohasem éltem átilyet (Neagu Djuvara). Nincs gond a kultúraterén a kölcsönös megismeréssel: aki irodal-már mivoltát komolyan veszi, értelemszerűennyitott, kíváncsi, mérlegelő ember, alkotásáttápláló élményanyaga olyan tapasztalatokbólis építkezik, amelyek a számára ismeretlen-nel, de nem kifürkészhetetlennek ítélttel ha-tárosak. A kultúra terén gond van a kölcsönösmegismeréssel: amikor előítélet, berögzültlelki torlasz, hiúság, lefitymáló köldöknézésvagy félreértelmezett versenyszellem gátolja(Szonda Szabolcs). Székelyföld, 2017. augusztus. (Knb.)

alkalommal, hogy nem felejtette el, ugye?Nem, nem. Egy szép nap aztán érkezik akönyvvel, csakhogy a román fordítással. No,eléggé meglepődtem, mit ne mondjak. Magya-rázatot is fűzött hozzá, és ígéretet, mihelyt hoz-zájut egy magyar példányhoz, visszaadja.Sosem került sor rá. Így maradtam nemcsakdedikáció, de könyv nélkül is. De segítettemrajta, s ez számomra elégtétel, és kedves emlék.

Ha már kézbe vettem az Egy rögeszme ge-nezisét, belekukkintottam, mi ragadott megSzékely János gondolataiból, műhelytitkaibólvagy az alkotáshoz való viszonyából, mert-hogy aláhuzigáltam ezeket annak idején.Most idézek néhányat emlékeztetőül.

A Bolyai János metaforájában azt írja,„...hogy mihelyt sikerül megírnom egy témát,eldadognom egy felismerést, máris »megsza-badultam« tőle. gondolni sem tudok rá többé.Olyat is megéltem, hogy egy gyermekkori em-lékemet, mihelyt vers született belőle, teljesenelfelejtettem. S most mégis komolyan hittem,hogy egyszer még megírom azt a regényt”.Sosem írta meg a regényt Bolyai Jánosról. Decsodálta: „Mert János, ahogy én megismertem,a tehetségnek és a méltóságnak azon a fokán állt,ahol az ember már belátja a gőgös igazságot:nem érdemes foglalkozni csak a legnehezebbel.(...) Mondjanak bármit a csúcs- és részletprob-lémák derék kutatói: én tudom, van ilyen becs-vágy. Ajándékba kapott géniusznak tartozikezzel az ember”. (1975). Több mint költő címűírásában írja: „Nem irigylem elődeimet. (...)

Egyvalamit azonban kamaszkorom óta tagad-hatatlanul irigylek, egyvalami mindig ijedt ámu-latra, sóvár féltékenységre bír, valahányszorrágondolok, s ez az egyvalami nem mű, nemvers vagy verssor, hanem az élet. Petőfi Sándorélete. (...) Titkos (s meglehet hiábavaló) becsvá-gyam az, hogy olykor nehéz percben, eszükbejussak majd az eljövendő embereknek, nempedig az, hogy kinyomozzák titkaimat”. (1969).

Székely János, ahogy ezt meg is írta, életea könyvek, elsősorban a klasszikusok közötttelt. Nemegyszer elmondta, azért olvassaőket újra és újra, mert sosem csalódik ben-nük. „ Az írás mágusa Tolsztoj” – írja Mit tu-dott és mit nem tudott Tolsztoj? címűesszéjében. Szerinte „Tolsztoj mágiájánaktitka nem a nyelv, hanem a megfigyelés”.Tolsztoj és Petőfi életútját összevetve követ-keztetése: „Amit a huszonhat éves Petőfi Sán-dorban mindmáig csodálunk (élet s eszménytökéletes egybeesését), azt kísérelte meg Tolsz-toj öregkorában. Nem sikerült neki, igaz, delegalább próbálkozott, s tán még Petőfinél ismeghatóbb emberi példát hagyott ránk ebben apróbálkozásban. Ahogy Petőfi a makulátlan kö-vetkezetesség, azonképpen Tolsztoj a becsap-hatatlan lelkiismeret hérosza volt”. (1978).

Hosszan folytathatnám. Én ezeket a soro-kat dedikációként írtam ide, kedves olvasó.Mert Székely János gondolatai mindnyájunk-hoz szólnak, s talán az ő kívánsága is teljesül:eszünkbe jut nemcsak nehéz perceinkben, ésmegköszönjük, amit ránk hagyott. Felbecsül-hetetlen életművét.

Székely János dedikációi (Folytatás a 3. oldalról)

Mellékletünket a 150 évvel ezelőtt született Iványi-Grünwald Béla festőművész, a nagybányai művésztelep egyikalapítója munkáival illusztráltuk

Székely János

Dante RavennábanMindent tudok, mit tudni érdemes.Szívós erővel róttam lassú pályámLetűnt koroknak mélységére szállvánCsapásomon, mely szűk, de érdekes.

Elsétálgatok még a dombokon.Szemem fájón tekint a messze napba,S ha megtört testem végül elmaradna,Én azzal is csak művem alkotom.

Üdvözültek és csillagok felettArany szárnyakon vitt a képzelet,De messzebb van hazám, a szép Firenze.

Rézsút süt rám a lázas őszi fény,Csak egyetlen vágy éltet, egy remény:Hogy kegyelmével végül megfizetne.

(1950)

Vito

rláso

k a B

alato

non

Önarckép akttal

Képzőművészeti pályázatot írt ki nemréga Vásárhelyi Forgatag szervezőcsapata.Amint azt megfogalmazták, „a kortárs művé-szetre igencsak jellemző a különböző képző-művészeti ágazatok mozaikszerű egymásratevődése. Ebbe az általános környezetbeolyan helyi művészeti kezdeményezések il-leszthetők be, amelyek a stílusbeli és a kul-turális interferenciákat helyezik előtérbe.Marosvásárhely és környékének multikultu-rális jellege adott, amit, úgy véljük, ki kellhasználni. A kiállítás révén mind a témát,mind a megvalósítást illetően a sokszínűségrehelyezzük a hangsúlyt, olyan fiatal marosvá-sárhelyi kortárs képzőművészek munkáinakegy szeletét szeretnénk bemutatni, amely rá-látást biztosít a helyi kulturális környezetbenszületett kortárs képzőművészet irányvonala-ira. Minden bizonnyal léteznek olyan keresz-teződések, találkozási pontok a művészekkülönböző nézetei, kifejezési módjai között,amelyeket felszínre hozhat a képzőművészetkülönböző ágazataiban készült és kiállítottművek sokszínűségének forgataga.

A szervezők tudatosan vállalják a kiállítástematikai, technikai és szemléletbeli sokszí-nűségét, amelyet közös keretbe helyezve,nemcsak különbözőségeket, hanem közöspontokat, kapcsolódásokat is reflektorfénybehelyezhet. Úgy véljük, ezeket mindenképpenérdemes lesz felfedezni és értelmezni a kiál-

lítás során. Ezt tekintjük a tárlat egyik legfon-tosabb céljának, ugyanis a sokszínű kulturáliskifejezési módban kitapintott találkozási pon-tok, harmonikus kapcsolódások rámutathat-nak a helyi kulturális közeg által biztosítottsokszínűségre, összetettségre.

A Vásárhelyi Forgatag jó alkalom arra,hogy a kortárs művészet – kiemelten annakfiatal képviselői – újszerű megvilágításba he-lyezze az összetett társadalmi, szociális, gaz-dasági és kulturális érintkezési pontokat,interferenciákat, amelyek a mai marosvásár-helyi társadalomra jellemzőek. Ennek a kez-deményezésnek a célja a fiatal pályakezdőképzőművészek támogatása, valamint egy ha-gyomány megteremtése, amely révén felkí-náljuk számukra évente egyszer a VásárhelyiForgatag alkalmából, hogy kiállítsák munká-ikat, elismerve ezzel alkotói erőfeszítéseiket.

A részt vevő művészek számát a kiállító-terem méretei függvényében határozzuk meg,a pályázóknak 20 és 40 év közötti korhatárbakell beilleszkedniük. A kiállításra főleg olyanfiatal kortárs művészek jelentkezhetnek, akikMarosvásárhelyen vagy Maros megyébenélnek és alkotnak, vagy itt végezték tanulmá-nyaikat. A kiállítás a Marosvásárhelyi Forga-tag eseménysorozatába illeszkedik, 2017.augusztus 22. – szeptember 6. között lesz lá-togatható. (…) Célunk támogatni a fiatal éspályakezdő művészeket, ezért hagyományt

igyekszünk teremteni ebből akezdeményezésből, bizto-sítva számukra, hogy éventekiállítsák munkáikat a Vásár-helyi Forgatagon. Díjakat isfelajánlunk, amelyek támoga-tást és ösztönzést jelenthet-nek a fiatal művészekszámára.

A jelentkező művészekszabadon kezelhetik a kiállí-tás témáját, amelyet a Keresz-teződések cím foglal össze.Elfogadunk különböző tech-nikákkal készített munkákat,így festményt, grafikát,kisplasztikát, kollázst, kerá-miát, installációt, videót stb.A méreteket a kiállítótéradottsága határozza meg, aKultúrpalota emeleti Art Nouveau galériája”.

A kiállításra sokan jelent-keztek, a zsűri döntött, a szer-vezők pedig közzétették azoknak aképzőművészeknek a nevét, akiknek munkáita zsűri beválogatta a Kereszteződések címűtárlatra. Huszonhat jelentkező küldött be pá-lyázatot, összesen száz művet, közülük azemlített tizenkilenc művész munkáit válasz-totta ki a zsűri: Bartis Noémi, Căbuz Andrea,Căbuz Annamária, Csóka Szilárd Zsolt, Fá-bián Emőke, Mihai Frunză, Gábor Barna-Ró-bert, Gagyi Botond, Kuti Botond, MakkaiIstván, Molnár Krisztina, Nagy Annamária,

Camelia Oltean, Szabó András, Szabó Anna-Mária, Andreea Şerban-Chira, Vlad Şerban,Ungvári-Zrínyi Kata, Veress Gábor. A zsűriösszetétele a következő volt: Soós Zoltán, aMaros Megyei Múzeum igazgatója, IoanŞulea és Kuti Dénes festőművészek, HunyadiLászló szobrászművész, Bordi Géza, VoicaPuşcaşiu és Cora Fodor művészettörténészek.

A következő seregszemle a VásárhelyiForgatag keretében 2018-ban lesz, ugyaneb-ben az időszakban. (knb.)

2017. augusztus 12., szombat _____________________________________________MÚZSA__________________________________________________________________ 5

Kereszteződések Megvannak a nyertes művészek

Az egyikElöl, a gangos, rangos házban házinéniék

laktak.Középütt fekete árnyú, fekete törzsű, ha-

talmas gesztenyefák lakták a kertet. Hátul pedig, a gesztenyefák alól kisandító

lapos, mészfehér épületben, amelyet uraságilóistállóból alakítottak át valamikor (azáltal,hogy lepadolták s pompás, májvörös cserép-tetővel csapták pofon), ebben a földbe ros-kadt, salétrom és sültalma-szagú, kertvégimeseházban – ott laktak nagyapámék.

Lépcső vezetett le a szobába. Kiadós, csa-pós esők alkalmával, a roppant széles ereszellenére, át-átcsapott a küszöbön a víz. Azajtó elé terített gyapjúszőnyeg éppen ezért af-féle összehasonlító történelmi térképvázlat-hoz vált idővel hasonlatossá; harmadkorikontinensek, kalandos sorsú világbirodalmakbarnálltak rajta, messze előretolt, majd isméthátravont limeszekkel aszerint, hogy zivata-ronként több vagy kevesebb esővizet szívott-e magába a szőnyeg. Elég ezt az egyetlenszagot, az ázott szőnyeg szagát felidéznem,hogy megelevenedjék gyermekkorom.

Odabent, mint mondtam, salétrombűz éssültalma-illat keveredett. De bolhairtó üröms fűszerek jó szaga is. Sellak és denaturáltszesz, enyv és gyaluforgács szaga is: a kony-hában a család tékozló fia, Putyi bácsi ütöttefel asztalosműhelyét. Mélyen magukba szív-tak, jól megőriztek minden szagot ezek a régiszobák, talán mert annyira sötétek voltak.Csakugyan, negyven év múltán eszmélek rá:nagymamáék lakása alacsony mennyezeté-

nek, öles téglafalának, apró ablakainak kö-szönhette langymeleg otthonszagát.

Egyik ilyen miniatűr ablak éppen a kertigesztenyefákra s azokon túl az utcára nézett.Illetve hát a deszkapalánkra, amely gyermek-korom birodalmát Tordából kiszigetelte. Ezelőtt az ablak előtt, valóságos kis ablakfülké-ben üldögéltünk ketten nagymamával, főttkukoricát kanalazgatva, tél végi vasárnap dél-utánokon, miközben odakint didergő dolmá-nyos varjak kuporogtak a gesztenyefákon.(Talán azóta fűz engem olyan mély és szána-lomteljes rokonszenv az állati léthez.) Innétnéztük a deszkapalánk fölött tovahullámzókendőket, kalapokat, amelyek haladéktalanulvonulni kezdtek, mihelyt odatúl, a piaristák-nál megkondult az esti harangszó. Ki tudnáleírni, ki győzné ecsetelni azoknak a kettes-ben töltött óráknak álmatag áhítatát? Oda-bent a szörnyeteg szecesszióformatervezésére valló bútorok, magasra ve-tett ágyak, vastag, zongoralátó ebédlőasztal,hajlított székek bűzlöttek a brunolintól. Lám-csak: nagymamáék otthonszagához még örö-kös brunolinszag is keveredett. Igaz, volt ottegy politúrozott szekrény is, sötétebb barna,kör alakú intarziával, amelynek finom ereze-tébe különbnél különb alakokat lehetett bele-képzelni, s nedvesen fénylett, akár avadgesztenyék. Ezt különösen szerettem. Ki-vált, mert nagymama abban tartotta a kocka-cukrot, azon őrizte a téli almákat, s abban állt,míg megvolt, nagytata vadászpuskája is.

Székely János

Két telek – két ház

Újra szerepel a Tompa Miklós Társulat aSzínikritikusok díja várományosai között. Azelőző évi sikert követően, amikor A nyugalomcímű előadás alkotói több díjat is kiérdemel-tek, 2017-ben a Radu Afrim: Retromadárblokknak csapódik és forró aszfaltra zuhancímű produkció tervezője, Irina Moscu a leg-jobb díszlet és a legjobb jelmez kategóriábankapott jelölést.

A Színházi Kritikusok Céhe idén 38. alka-lommal nyújtja át az előző évad legkiemel-kedőbb színházi teljesítményeit elismerőSzínikritikusok díját.

A céhtagok legalább kilencven premiermegtekintése után voksolhatnak, tizenöt ka-tegóriában, kategóriánként három-három dí-jazandó produkciót, illetve alkotótmegjelölve. A helyezésekért kapott pontokmegszámlálásával kialakult a sorrend: a leg-jobbak listája. Köztük vannak a győztesek.Hogy kik ők, arra a díjátadó gálaesten derül

fény, ahol a színikritikusok életműdíjat is át-adnak, Radnóti Zsuzsa dramaturgnak.Ugyanitt a Színházi Dramaturgok Céhe ki-tünteti az évad legjobb új magyar drámáját, sátadja a Bálint Lajos-gyűrűt. Az eseményrendezője Göttinger Pál, házigazdája a Mo-mentán Társulat.

A díjátadó gálára szeptember 21-én este 8-kor a Budapest Bábszínházban kerül sor.

A marosvásárhelyi közönség a Retroma-dár blokknak csapódik és forró aszfaltrazuhan című produkciót legközelebb augusz-tus 26-án, szombaton este 8 órától láthatja aMarosvásárhelyi Nemzeti Színház Nagyter-mében. Az előadást a súlyos betegséggelküzdő színésznő: Mihaela Mihai, azaz Melamegsegítése érdekében tűzik műsorra. Je-gyeket elővételben a Nemzeti kistermi jegy-pénztárában (hátsó bejárat), majd előadáselőtt a Nagyteremnél lehet vásárolni.

Idén is a Színikritikusok díja várományosai között a Tompa Miklós Társulat

(Folytatás a 6. oldalon) Áhítat

A szekrényen kívül egy színes, íriszmintásmajolikavázára, a nagy Brehm három köte-tére s a legkülönbözőbb pasztellszínekkel csí-kozott rongyszőnyegekre emlékszemelevenen. És persze a fehér üvegernyős vil-lanylámpára, amelyet fel s alá lehetett tolo-gatni az ellensúly mentén. És a faliszekrényre,amely a szobasarok örökös homályába bur-kolózva ínyencségeket rejtegetett.

Ennyire emlékszem a régi szobából.A házikó mögé kellemes tornácot ácsoltak

egykor, családi nyelven ez volt a gang. Pad-latát érdekes, hatszögű téglákból rakták, szar-vazatán kiszáradt darázsfészkek zizegtek,szabadon álló oldalát felfuttatott bivalypa-szullyal függönyözte el nagyapám. E mögötta növényi függöny mögött gyűlt össze néhaa család nagy, ünnepi birkatokányra. Amipersze már a szegénység idejére esett. Előbb,míg a látszatok tarthatók voltak, rántottcsirke, töltött szegy, disznókaraj járta. Nagy-mamáék tulajdonképpen utálták a birkato-kányt. A bivalypaszuly-függönyön túl pedig– ott volt a paradicsomkert. Valóban paradi-csomkert: saját kezével palántázta, ültette,hónaljazta, szüretelte szegény nagyapám. Acsíptetős, cipellős, rátarti úriembert, a hajdanik.u.k. tisztviselőt egyszerre Iaşi-ba helyezték.Inkább lemondott, semhogy odaköltözzék,beteget jelentett, nyugdíjaztatta magát. Debelerokkant, csakugyan belerokkant; szó semlehetett szimulálásról. Évekig ágyban fekvőbeteg volt, aztán, mihelyt felépült, paradicso-mot kezdett termelni hátul, a kertben.

Istenem, micsoda kert volt! A paradicso-mon kívül volt benne egy jókora málnás.Órákig lehetett abban időzni, érett szemekrevadászva, s találgatni: mezeipoloska-ízű lesz-e a szem. Két hatalmas orgonabokor közöttkorhadt disznóól feketéllett, valódi süldőkhíján sündisznók költöztek a padlat alá. Es-ténként előmásztak malacostul, s meghatóhangon röfögtek. Ilyenkor bokszosskatulyafedelében ajándéktejet vittünk nekik.

Közvetlenül a tornác előtt nagymama fog-lalt magának virágoskertet. Rezedát ültetett,piros, nemes mákot, violát, liliomot. Évekigápolt egy tő tearózsát; utóbb néhány tő digi-táliszt is szerzett. Ezt mindig tisztelettelszemléltem, mert azt mondták: mérges. Azágyások szélét kisasszonypapuccsal ültettekörül – de tulajdonképpen hol volt ott ágyás?Egymás felségterületére hatoltak, egymásfölé nőttek, egymásba kapaszkodtak mind anövények, egyetlen illatos dzsungel volt azegész.

Oldalt, a tűzfal tövében kőrakás húzódott:nagytata ide hajigálta az ágyasokból kiszedettkavicsot, téglákat, üvegeket. Tavasszal ezekreültek ki sütkérezni a piros-fekete mintázatúpápaszemes bogarak, amelyeket többnyirepotrohuk hegyével egymáshoz ragadva lehe-tett látni. Tavasz múltán nyomtalanul eltűn-tek, soha egyet sem láttam a következőtavaszig.

Ellenben felcseperedtek a labodák, kaprok,seprűfüvek. Felmászott a fenyőlécekre aborsó. Görbén gömbölyödött kacsai közt azuborka; magba szökött a saláta; kinyíltak atökvirág réztrombitái. Mindezt fehér virágúszulák markolta össze kiirthatatlan indáival.Zölden lángolt és lobogott nyár elején azegész kert, káposztalepkék táncoltak fölötte,paradicsom volt, kétségkívül az volt a para-dicsom.

Elöl, a valódi házban nemigen jártam.Módos úri család élt ott disztingvált csend-ben, igazi úri család, birtokuk volt, ha jól em-lékszem, Csapón vagy Kövenden, egyszerrehárom cselédet tartottak, sofőrt, autót. Valamiboldogok azért mégsem lehettek. Házinénifösvény s – hogy is mondjam? – kissé boga-ras volt; idősebbik fiuk húszéves korábanmegölte magát. Egyszer, egyetlenegyszer ha-toltam be a szalonba. Talán a Birica nevű sza-kácsnő, talán Susó, Susenkó, Susmandra,házinéni pokolfekete kandúrja csalogatott be.

Üres volt a szalon és pompás; gyöngyházin-tarziás, tükrös-tapétás; kellemes kölniszagú;négyéves tapasztalatlanságom nem győzöttbetelni vele. Egyszerre azonban belépett a há-zinéni. Szótlanul, egyáltalán nem durván, in-kább kíméletesen vállon fogott, s kitolt azajtón. Illedelmesen húztam be az ajtót magamután, természetesen nem kilincsénél, hanemélénél fogva, hiszen a kilincset fel sem értemmég akkor. Élénél fogva behúztam az ajtótmagam után, s máris éreztem: fogva vagyok.Házinéni kezemre nyomta az ajtót. Előbb azthittem, tévedésből teszi, nem tudja, hogykezem még ott van az ajtónyílásban; lehetet-len, hogy tudja, hisz akkor tán nem nyomnáolyan keservesen. De nyomta, de egyre job-ban szorította odacsípett ujjaimat, akár a di-ótörő, annyira, hogy végül kiáltozni kezdtem:vigyázzon, mert becsípte kezem az ajtó, vár-jon egy pillanatig, kiszabadítom, s akkormajd beteheti.

Végül rájöttem: tudja, hogy ott a kezem.Szándékosan kínoz. Azonnal elhallgattam,nem kiabáltam tovább. Roppant ámulat szál-lott meg, határtalan csodálkozás (szinte ma isérzem) afölött, hogy embernek ember tudvas akarva fájdalmat okozhat. Hogy elevenember gonosz lehet. Mért teszi, sírtam ma-gamban, mért teszi, hogyan teheti ezt? – mi-közben túlfelől testével nekidőlve,végevárhatatlanul nyomta kezemre az ajtót.Ma már tudom – s talán akkor is tudtam –:egyszerűen ki akart szoktatni a házból. Hacsakugyan így volt, elérte a célját, kondicio-nálhatónak bizonyultam, soha többé nem tet-tem be hozzájuk a lábam. Ma sem tenném be.Szegény Tita néni, ha él még, egészen nyu-godt lehet.

A másikNem messze az Aranyos-hídtól, azon a

meredek marton a liget s a szénapiac között,ott volt gyermekkorom másik birodalma. Ott,a városba vezető főutca szélén, emeletes pol-gárházak tövében gubbasztott az az igen ala-csony, zsindelyes viskó, amelybe nem is egy,hanem mindjárt három lépcső vezetett le, samelynek homlokzatán öles cégtábla hir-dette: SZÉKELY IVÁN.

Csak ennyi: Székely Iván, egy szóval semtöbb. Mégis mindenki tudta, mi van odabent:nagyapám neve Tordán fogalom volt. Hogymilyen körökben? Nos, persze nem a régipolgárok, birtokosok vagy éppen a gazdag tí-márok körében. Bethlen Mária grófnőneknyilván fogalma sem volt, ki az a SzékelyIván. Tudták ellenben a Bágyon felől, Szindfelől, Gyéres, sőt Várfalva felől bejáró falu-siak, akiknek útjába cégtábláját szembeötlőenodaplántálta, s akik csakugyan mind tőle sze-rezték be szerszámaikat. Csodálatos bolt,ahogy egyszer alliterálva-rímelve leírtam,„bolondos bolt volt” a nagyapámé. Kaszák ésfenkőtokok, csoroszlyák-ekevasak, hámok-istrángok, vedrek-sajtárok, ostorok-láncok,fenkövek s gyönyörű kaszanyelek és seprű ésirka és bicska és szóda és petróleum; süveg-,majd kockacukor; de főleg gyapot, tízesévelösszekötözött kék, fekete, piros matringok, amennyezetig feltornyozva, hogy ámult és bá-mult, aki belépett! Amire egy városba behajtófalusi gazdának szüksége lehetett, mindenttartott nagyapám. Még savanyúcukrot is – vá-sárfiát a gyerekeknek. Ott álltak a hengeresbádogdobozok a polcon, a vásott fenyőpultmögött, s színes címkéken hirdették ragacsostartalmukat. Nem tagadom, valahányszor apetróleumszagú, vasszagú, egérszagú boltbabeléptem, ahol a parányi ablakok miatt örö-kös este homálylott, nagyapám mindig meg-kínált selyemcukorral. De egyebet sosemadott. Pedig, istenem, mennyire megkíván-tam egyszer egy bicskát, láncostul lehetőleg!Máskor pedig egy pepita notesznek, amelymellé hercig ceruzácska volt odatűzve, nemis tudtam ellenállni. Elloptam biz én, mat-rózblúzom buggyába süllyesztettem, sajnos,már látogatásunk elején, s így az egész dél-utánt blúzomban a megtárgyiasult bűntudat-tal töltöttem el. Anyám nyilván azonnalészrevette szokatlan viselkedésem, s váltigfirtatta, mi lelt, én azonban ártatlan szemmelnéztem vissza reá, s mindvégig sikerült meg-győznöm, hogy semmi.

De estefelé, éppen búcsúzkodáskor, ami-kor ünnepélyesen körénk gyűltek nagyapá-mék, ugyanott, a boltban, ahol vétkemetvégrehajtottam (mondhatnám tehát: a tett

színhelyén), anyám egyszer csak fölém ha-jolt, benyúlt matrózblúzomba, s mindenkiszeme láttára előhúzta a noteszt. Rettenetesvolt. Tagadni, magyarázkodni nem lehetett.Jól emlékszem, akkor ötlött először eszembe,hogy itt most már nem segíthetne semmiegyéb, mintha megnyílnék a padló s kegye-sen befogadna a föld.

Azóta tudom, mi a szégyen. Későbbiéletem során, valahányszor rám tört, jó isme-rősként üdvözölhettem.

A megszégyenülésen kívül egyéb követ-kezménye nem lett az esetnek. Meg semvertek, fel sem emlegették soha többé.Hálás voltam enyéim tapintatáért, de csakannál jobban őrölt a szégyen, mert hiszenlátnom kellett: szándékosan hallgatnak róla.Idővel aztán elfelejtették. Sohasem felejtemel.

A bolt hátsó ajtaján széles tornácra lehetettkijutni, onnét pedig hosszú falépcsőn (grá-dicsnak hívtuk) le a kertbe. Szegényes, ned-ves illatú kert volt, mert a szomszéd emeletesház tűzfala örökös árnyékba vonta. Mindösz-sze fű termett benne, s néhány tő szálvia,flox, bazsarózsa. Egy ízben ugyan nagyma-mának sikerült meghonosítani három ősziba-rackfát, s ezek szépen teremtek. Nagy, fehérgyümölcsöket hoztak, egyik felük rózsapirosvolt, s ha beléjük haraptam, államon csorgottle a levük. De bársonyos héjuk miatt nem szí-vesen haraptam beléjük, s két-három évmúlva el is pusztultak a fák.

A kertből az alsó házba lehetett bejutni.Most, ahogy elgondolom, úgy látom: szabá-lyos székely parasztház volt a nagyapámé.Alul lakóteremnek használt hatalmas konyhaés földbe vájt kamra, felül két tisztaszoba. Afelső szobákat, mióta eszem tudom, soha-sem használták; mélyen meghajlott alattuka mestergerenda; félős volt, hogy beszakad,Ödi nagybátyám sporttrófeái álltak ott egyporos vitrinben, színes üveghal s rengetegponyvaregény. A család élete odalent zajlott,az alsó szobában. Ágyak, ágyak, ágyak –ágyakra emlékszem véges-végig a falakmentén –, barna, vásári parasztágyak, vöröshárászterítővel letakarva, közöttük esztergáltlábú ebédlőasztal, egyszerű székek. Az ajtómellett, a falon, tornyos falióra; másfelőltükör fakeretben. Szemben az ajtóval – Krisz-tus.

Ágyak, ágyak, ágyak körös-körül – hogyanis fértek el annyian bennük? Lássuk csak:apám és hét öccse, nagytata, nagymama s ele-inte még dédmama is. Egyetlen ágyra átlagkét egész két tized alvó jutott. Hogyan is tud-tak aludni? Nem volt így mindig, nem szo-rongtak kezdettől fogva egyetlen szobábannagyapámék! Hatalmas házuk volt Gerend-keresztúron, valóságos kúria, ahogy apámmeséli, jól menő üzletük, földbirtokuk. Deúgy látszik, már kezdetben fukar, kíméletlenkereskedő volt az öreg, úgy látszik, magáraharagította a népet, az pedig, mihelyt alkalomkínálkozott – s tizenkilencben csakugyan kí-nálkozott –, sietve felperzselte nagyapámegész vagyonát. Csak a földek maradtak meg,a földek, meg egy összeolvadt aranyrög.Nagyanyám ékszerei olvadtak egybe, ott, afelgyújtott kúria kéményében, ahová mene-küléskor rejtették őket – azokból lett azaranyrög. Úgy mondják, smaragdok, zafírokcsillogtak a sárga arany között, mint püspök-kenyérben a mazsolák. Ekkor szegényedett elIván nagyapa, ekkor költözött Tordára, vásá-rolta meg nyomorú házát, nyitotta a vásáros

parasztokra spekuláló mindenes boltot. Ekkorkényszerült tizenegyedmagával egyetlen szo-bában lakni. Szinte megszánnám történeté-ért, ha nem emlékeznék kedélytelentekintetére, szűken mért, mogorva szavára,egész rideg és parancsoló mivoltára, amely-lyel övéit is örökös félszre kényszerítette.Rettegve és pirulva vallom be: nagyapámélete során szívtelen, konok, bogaras em-bernek bizonyult. De egyúttal ő volt a leg-körvonalazottabb, legnagyobbszerű emberilény, akivel valaha találkoznom adatott,pedig hát igazán sok mindenkivel találkoz-tam azóta. Féltük és rettegtük mindannyian;nagymama, ez az apróra töpörödött, drágakis asszony, aki nyolc fiat s két korahalottlányt szült neki – „vagy kottás, vagy tojós”volt mindig –, nagymama tehát halála előttazt kérte fiaitól, ne temessék nagyapámmellé. Iván mellé ne temessék. Neki Iván-ból elég volt.

Az alsó házat s az árnyba borult virágos-kertet drótkerítés választotta el a gazdaságiudvartól, amelyet télen-nyáron göndör tollak-kal hullattak tele a tyúkok. Nagymama túl adrótkerítésen szabályos, bár némileg züllöttgazdaságot vezetett.

Meredeken lejtett az udvar, le egészen a li-getig, s az volt az érdekessége, hogy csermelyfakadt benne. Ügyes kis csermely, valóságosmedret vájt magának, kész csoda – mondtuk.Később aztán kiderült, hogy egyszerű csőre-pedés. Galambház, gabonás, disznóól, széna-csűr, pajta – emlékezetem szerint ígysorakoztak egymás mellé az épületek. Boro-nából épült valamennyi, valamennyit egy-forma vörösre pörkölte a nap. A disznóólbannem mindig sivított hízó, de alul, a pajtábanmindig kérődzött legalább egy ganés tom-porú, árva tehén. Nagymama etette, fejte,ápolta; nagymama gondozta a disznót, haépp volt; nagymama etette, eresztette ki haj-nalban, zárta be este a tyúkokat, gyűjtötte bea tojást; ő főzött a családra, ő hevített, da-gasztotta, vetette be a friss kenyeret; egy-maga végzett el mindent. Belecsúnyultszegény a rengeteg munkába, szülésbe, teme-tésbe, összetöpörödött, de az orra, az mind-végig csodaszép, enyhén hajló, rózsaszínorrocska maradt. Élénken visszautalt leány-korára.

Családi rege szerint valamikor a bolttólkezdve le a pajtáig, véges-végig patkányoklakták a telket. Ott nyüzsögtek minden sarok-ban, pincét-hiút benépesítettek, fészket raktakmindenik padlat alá. Én szerencsére már nemtalálkozhattam velük, csak halottaik kiszáradtbőrét találtam meg néha, amikor hasoncsúszva bemásztam a deszkazugolyba, a tor-nác alá. Sokszor faggattam nagyanyámat, ho-gyan pusztultak ki a telekről, hova lettek, mitörtént velük. Mosolyogva mesélte ilyenkor,hogy Jancsi fia (az én apám) egy ízben meg-fogott egyet, s a farkára csengőt kötött. Ami-től a többiek annyira zavarba jöttek, úgyfelháborodtak, hogy inkább hajlandók voltakelvándorolni, semhogy tovább szenvedjék acsengettyűszót. A csengettyűs farkú még ottlakott egy darabig, gyakran hallották éjsza-kánként a csilingelését, de aztán annak isnyoma veszett.

Megvallom: én akkor a szamár fejemmelelhittem ezt a mesét. Bevonultam a pajtába,s a kifényesedett jászolra ülve, a tehén részt-vevő társaságában próbáltam kitalálni: ugyankicsoda miféle csengettyűt köthetett rám is,hogy ennyire magam vagyok.

Két telek, két régi telek, mindkettő megvanmég Tordán, mindkettő valódi, egyik sem ki-talált. De a házakat rajtuk, kedves olvasóm,hiába keresnéd. Mindkettőt lebontottákmár, tán csak a harmadik, a Tita néniék haj-dani úrilakása maradt meg épen. Odalett azistállóból átalakított, vén meseház, oda-lett Iván nagyapám portája is, boltostul,pajtástul, tehenestül. Emeletes háztömböképültek helyükre: mindkettő helyéreszinte egyforma két tömbház. Másfajtaemberek költöztek azokba, máshogyanélnek. Ám az a két ház pontosan úgy állbennem, ahogy valaha állott. Gyermekeimmár nem látták őket, azt is mondhatnámtehát (eléggé laposan, elismerem), hogyaddig állnak, míg élek. Addig mindenesetre.De hátha tovább is?

(1973)

(In: Székely János – A Mítosz értelme. Esz-szék. Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1985.Erdélyi Magyar Adatbank)

6 __________________________________________________________________MÚZSA _____________________________________________2017. augusztus 12., szombat

Támogatók:

Tóth István és Székely János egy 1974-es Igaz Szó műhelytalálkozón

(Folytatás az 5. oldalról)Két telek – két ház

ADÁSVÉTELTŰZIFA eladó. Tel. 0740-910-651.(2880)

TŰZIFA eladó házhoz szállítva. Tel.0758-548-501. (2952)

ELADÓ tűzifa. Tel. 0749-837-290.(2879)

ELADÓ a Tisztviselőtelepen (Vulcanu.) egy 2 szobás, felújított, 2. emeleti,panorámás tégla blokklakás. Érdek-lődni: +36-70-615-0467. (sz.-I)

MINDENFÉLETAKARÍTÁST vállalok. Tel. 0745-089-918. (2994)

FRANKFURT AM MAINBA 93 éves,ágyban fekvő édesanyám mellé (voltmarosvásárhelyi lakosok vagyunk)keresek HÁZTARTÁSVEZETÉSREés ÁPOLÁSRA (éjszaka is) alkalmasszemélyt. Érdeklődni a 00-49-69-746-754 telefonon déli 12 óra után aWagner családnál. Magyarul beszé-lünk. (sz.-I)

IDŐS HÖLGY állandó jellegű gondo-zását vállalom Marosvásárhelyen.Tel. 0755-614-788. (3029-I)

BETEG HÖLGY mellé gondozót ke-resünk. Tel. 0745-380-586. (-I)

TETŐFEDéS, javítás, cserepezés,poliészter, grészia, lambériázás, me-szelés, bármely más munkát is válla-lunk. Misi: 0757-388-134. (sz.-I)

MEGEMLÉKEZÉS

Az idő múlik, feledni nem lehet,szívünkben örök a fájdalom és aszeretet. Akiket szeretünk, nemlehetnek többé sohasem mellet-tünk.Fájó szívvel emlékezünk drágahalottainkra: a szőkefalvi id. LŐRINCZI ISTVÁNRA, szeretőédesapára, aki már két éve nincsközöttünk, és a feledhetetlen ifj.LŐRINCZI ISTVÁNRA, aki nyolcéve távozott közülünk. Az örökvilágosság világítson nekik! Nyu-godjanak békében! Szeretteik.(2966)

Hat hete, hogy minket örökre itthagytál,drága emlékeddel örökre szí-vünkben maradtál.Soha nem feledünk, mindig ve-lünk maradsz,halálod, míg élünk, fájó emlékmarad.Fájó szívvel emlékezünk HAVADIRUDOLFRA, a szeretett férjre,édesapára, nagytatára, rokonraés jó barátra.Emléke örökké élni fog szívünk-ben! Szerettei. (-I)

ELHALÁLOZÁS

Mély fájdalommal tudatjuk,hogy a szeretett gyermek, test-vér, rokon, szomszéd, munka-társ és jó barát,

BARABÁS BALÁZS (Öcsi)

2017. augusztus 9-én 50 éveskorában hirtelen elhunyt. Drágahalottunkat augusztus 12-én 11órakor helyezzük örök nyuga-lomra a Jeddi úti temetőben.Emléke legyen áldott, nyu-galma csendes!

A gyászoló család. (3006-I)

Szomorú szívvel tudatjuk mind-azokkal, akik ismerték és sze-rették, hogy

id. HEGYI ANDRÁS 86 éves korában rövid szenve-dés után elhunyt. Szeretett ha-lottunkat augusztus 12-én,szombaton 14 órakor helyezzükörök nyugalomra a nyárádsze-redai unitárius temetőbe. Nyu-godjon békében!

Gyászoló szerettei. (3021-I)

RÉSZVÉTNYILVÁNÍTÁS

Őszinte részvétünket fejezzük kikollégánknak, Barabás Tibornakés családjának szeretett testvére,BARABÁS BALÁZS elhunytamiatt érzett fájdalmában, akikollégánk is volt. Isten nyugtassabékében! Kollégái az Imatex Rt.-től. (60227-I)

Mély együttérzésünket fejezzükki kollégánknak, BarabásTibornak és családjánakszeretett TESTVéRE elhunytamiatt érzett fájdalmában. Istennyugtassa! A Cetanaş család.(60227-I)

Megrendülten értesültünk dr.KOVÁCS LÁSZLÓNé dr.KOVÁCS ILONA elhunytáról.Nagy műveltségét, eleganciáját,lényeglátó, élénk tekintetét szépemlékeink közt megőrizzük.Haller Béla, Kovács Kati ésZsuzsa. (3035-I)

2017. augusztus 12., szombat ___________________________________ KÖZLEMÉNY – HIRDETÉS _____________________________________________ NÉPÚJSÁG 7

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal

versenyvizsgát szervez egy fő szakmai fokozatú, I. besorolású felügyelői köztisztviselői állásbetöltésére a Főépítészi Igazgatóság keretében működő városrendé-szeti, fenntartható fejlesztési és informatizálási osztályon.

A versenyvizsgát az intézmény Marosvásárhely, Győzelem tér 3.szám alatti székhelyén tartják 2017. szeptember 12-én 10 órától –írásbeli vizsga.

A beiratkozási dossziékat a hirdetésnek Románia Hivatalos Köz-lönye III. részében való megjelenésétől számított 20 napon belül azintézmény székhelyén a 87-es irodában lehet benyújtani, és a611/2008. számú kormányhatározat 49. cikkelyének (1) bekezdé-sében, valamint a 192/2013. számú rendelet 2. cikkelyében előírtdokumentumokat kell tartalmaznia.

A versenyvizsgán való részvételi feltételek, a beiratkozási irat-csomóhoz kért iratok és a könyvészet jegyzékét az intézmény szék-helyén függesztik ki, és a www.tirgumures.ro honlapon teszikközzé.

Bővebb felvilágosítás a 0265/268-330, belső 110-es telefonszámonnaponta 8-14 óra között.

Dr. Dorin Florea polgármester

A MAROSVÁSÁRHELYI REFORMÁTUS TEMETŐ teljes körűellátást biztosít a segélyből (koporsó, szállítás, balzsamozás, temet-kezés). Telefon: 0265/215-875, 0365/448-734, 0749-073-534. (18422)NÉMETORSZÁGBAN MEZŐGAZDASÁGI, FIZIKAI BETANÍ-TOTT MUNKÁK (raktári, csomagolási, szalag melletti munkák) ésSEGÉDMUNKÁK. Alapfokú németnyelv-tudás szükséges. MEZŐ-GAZDASÁGI és ÁLLATGONDOZÓI MUNKÁK DÁNIÁBAN.Alapfokú angolnyelv-tudás szükséges. Önéletrajzát a [email protected] e-mail-címre várjuk. Tel. 0770-128-326. (sz.-I)A DEPISTO STAR KFT. alkalmaz SZAKKÉPZETT és SEGÉD-VILLANYSZERELŐT építkezési munkálatokra. További információa 0770-654-788-as telefonszámon. (60200-I)

Szolgáltatás – Üzleti ajánlat

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal

versenyvizsgát szervez a városi kertészet keretében megürült

alábbi állások betöltéséreA megürült szerződéses állások elfoglalása érdekében a jelent-

kezőknek az utólag módosított és kiegészített 286/2011. számú kor-mányhatározatban jóváhagyott keretszabályzat 3. cikkelyében leírtfeltételeknek kell eleget tenniük.

– egy szakfelügyelő – adminisztratív és eladási irodaSajátos feltételek:• Felsőfokú gazdasági szakvégzettség• Legalább 4 év szakterületi régiség

– egy munkás – gépkocsivezető – 1. park csoportSajátos feltételek:• Középfokú végzettség érettségi diplomával• B, C, E kategóriás hajtási jogosítvány• Legalább 1 év szakterületi régiség

– két munkás – virágtermesztő – virágkertészeti osztálySajátos feltételek:• Középfokú mezőgazdasági végzettség érettségi diplomával,

vagy általános iskolai végzettség kertészeti szakképesítéssel• Legalább 1 év szakterületi régiség

– egy munkás – villanyszerelő – erdőalap- és zöldövezet-kezelő osz-tály

Sajátos feltételek:• Középfokú villamossági végzettség érettségi diplomával (elekt-

rotechnikus)• Legalább 5 év szakterületi régiség

– egy munkás – gépkocsivezető – lakótelepi zöldövezeteket kezelőosztály

Sajátos feltételek:• Középfokú végzettség érettségi diplomával• B, C, E kategóriás hajtási jogosítvány• Legalább 1 év szakterületi régiség

A versenyvizsgát – írásbeli vizsga/próbamunka és állásinterjú –a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Győzelem tér 3. számalatti székhelyén/a városi kertészet Prut utca 24. szám alatti szék-helyén tartják, a következő menetrend szerint:

• 2017. augusztus 29., 12 óra – az iratcsomók benyújtásának ha-tárideje

• 2017. szeptember 5., 10/12 óra – írásbeli vizsga/próbamunka• 2017. szeptember 11., 10 óra – állásinterjú

A jelentkezési iratcsomóhoz szükséges iratok és a könyvészetjegyzékét az intézmény www.tirgumures.ro honlapján tették közzé.

Bővebb felvilágosítás a Marosvásárhelyi Polgármesteri HivatalGyőzelem tér 3. szám alatti székhelyén, a 87-es irodában, és a vizs-gáztató bizottság titkáránál a 0265/268-330, belső 110 telefonszá-mon.

Dr. Dorin Florea polgármester

FONTOS TELEFONSZÁMOK• Romtelecom-tudakozó

- információ - 118-932- általános - 118-800

• Központosított ügyelet (Rendőrség, Tűzoltóság, SMURD, Csendőrség, Mentőállomás): 112• Rendőrség - 0265/202-305 • SMURD (betegekkel kapcsolatos információk) - 0265/210-110• Sürgősségi szolgálat:

- gyermekeknek - 0265/210-177• Optika-Optofarm - 0265/212-304

- 0265/312 436- 0265/250-120- 0265/263 351

• Optolens szemsebészet - 0265/263-351• Marmed - 0265/250-344

járóbeteg-rendelő: - 0756-468-658- 0729-024-380

Labor - 0751-114-307e-mail: [email protected],

www.marmed.ro• Dora Optics - 0733-553-976• Dora Medicals - 0265/212-971• Radiológia, echográfiaDr. Jeremiás István - 0265/222- 446

• Lézerakupunktúra - 0722-885-851• Emma vendéglő,hidegtálak készítése - 0265/263-021

• Prefektúra - 0265/266-801• RDS–RCS - 0365/400-401

- 0365/400-404• Áramszolgáltató vállalat - 0800-801-929- vidék - 0265/269-667

• Delgaz Grid - 0265/200-928- 0800/800 928

• Aquaserv:- hideg víz-csatorna - 0265/215-702 - közönségszolgálat - 0265/208-888- központ - 0265/208-800

- 08008 208-888

• Fogyasztóvédelmi hivatal - 0265/254-625• Vasútállomás - 0265/236-284• Távolsági buszállomás - 0265/237-774• Vili Kft.: temetkezés, segélyintézés (0-24 óra), professzionális balzsamozásNemzetközi halottszállítás - 0265/215-119

- 0744-282-710• Alkony Kft. temetkezés (24 ó.) - 0265/263-865koporsók, kellékek, - 0745-606-215 koszorúk - 0745-606-269 és halottszállítás - 0745-609-830• Melinda temetkezés - 0741-615-661a róm. katolikus temető területén ,teljes körű szolgáltatás - 0740-263-907• Maros megyei RMDSZ - 0265/264-442

- 0265/262-907• Thomas Hux sofőriskola - 0741235-239,

- 0365/882-842• Üveg-tükör szerelése, házhoz szállítás - 0265/248-430

Utazási irodák- MAORI turisztikai iroda - 0365/440-528

www.maori.ro e-mail: [email protected] Transervice - 0265/216-242- World Travel Shop - 0265/216-768

turisztikai iroda - 0265/269-900- Bálint-Trans - 0745-611-999

9–17 ó. - 0265/255-092- Intertours - 0265/264-011Royal GTS - 0265/269-308

0731-898-989Hu 0036-306-053-753

- Family Holiday - 0365/449-833,- 0749-922-887

-Thomas Hux utazási iroda - 0365/882-842- 0772-068-684

Méltányos reklámdíj fejében állandó szereplője lehet

a FONTOS TELEFONSZÁMOK rovatnak. Várjuk jelentkezését

a 0265/268 854-es telefonon.

8 NÉPÚJSÁG ______________________________________________ REKLÁM – KÖZLEMÉNY ____________________________________ 2017. augusztus 12., szombat

A Siletina Impex – Helyi Közszállítási Vállalat Rt.

személyzetválogatást szervez autóbuszsofőri állások betöltésére

Követelmények: – D kategóriás jogosítvány– személyszállítási engedély (atestat)– legkevesebb két év tapasztalat személyszállításban

A kérvények önéletrajzzal, a jogosítvány, illetve az engedély,a végzettséget igazoló iratok másolatával, esetleges ajánlással acég Marosvásárhely, Béga utca 2. szám alatti titkárságán nyújt-hatók be hétfőtől péntekig 9–15 óra között.

Bővebb felvilágosítás a 0265/269-077-es telefonszámon.