PEÉR Y REZSŐ
IRTSD AZ ARGÓ BOZÓTJÁT!(A m á s o d i k v i l á g h á b o r ú n y e l v i Ö r ö k s é g é r ő l )
mVolt tanítványaimmal beszélgetünk az évszázados
vidéki gimnázium igazgatói szobájának csendjében. Üj élményeikről, új munkahelyükről számolnak be a fiúk, tartózkodóan és udvariasan. Később az elbeszélés lendülete feloldja gátlásaikat. Most már szó szót követ.
M. felhevülten magyaráz:— A jó népnek ilyenkor ledobnak egy nagy dumát
>— szalad ki a száján.B. rámnéz, köhint egyet, kicsit elpirul. Neki jót ad
tam magyarból; tudja, hogy baj történt. Ezúttal azonban kivételesen nem történik semmi, sőt biztatom a szólót, és már kíváncsian várom a folytatást. M. — szorgalmas, jóhiszemű fiú — úgylátszik, valóban nem zavartatja magát többé. Megtudom, hogy munkahelyének üzemi konyhája — hála a sorsnak — elég stramm kajában részesíti.
M. egyre közvetlenebb beszámolójában nem váratnak magukra az új szókincs zeneibb elemei sem, hiszen mint értesülök róla, volt tanítványomnak nem kell nagy cuccot cipelnie.
Jönnek ijesztő szavak és furcsa szófűzések, M. már végleg nem vigyáz:
— Egy-egy tag néha olajra lép valamilyen spinével. Ilyenkor persze gyorsan elhúzzák a csíkot. — (Ez az „elhúzzák a csíkot“ egyébként a gépi korszaknak jellemző, eleven, groteszk metaforája.)
Felcsillan az új stílus humora is:— Ha néha van hepaj, a srácok általában bekávéz
nak. Persze ezután valaki ismét ledob egy komoly, nagy dumát. És már elfelejtem a bekávézás üde foltját a srácok és tagok tikkasztó sivatagjában.
Tagság, szivar, hepaj, csuda klassz, leadta a drótot. Egyre fesztelenebbül röpködnek a szavak a komoly, vén falak között. A gimnáziumban, melynek másfél évszázaddal ezelőtt már magyar diákönképzőköre volt. Az iskolában, ahol Berzsenyi tanult és Gombocz Zoltán: a magyar nyelv egyik legihletettebb művésze, a magyar szó egyik legnagyobb tudósa.
Diákom beszél így, akinek két évvel ezelőtt ilyentájt a Jónás imáját olvastam.
— Mindig ilyen borzalmasan beszéltek? Ilyen egyformán?
Az előadó megszeppenve észleli a döbbent, kínos csendet a száraz hangnemben feladott kérdés nyomában. Bűnbánóan válaszol:
— Jaj, jaj, persze... Ne tessék haragudni. Már megszoktam. Nem volt szép tőlem. Mi sajnos így mondjuk ezeket. Ha meg tetszik engedni, spiné annyi mint lány. Szivar, pofa, ezt talán már tetszik ismerni... Elhúzni a csíkot, célzás a repülőgépekre. Azt jelenti: távozni, elmenni. . .
B., volt jó tanulóm megint líöhécsel és a bajbajutott barát segítségére siet:
— Hát igen, részint már az iskolában is így beszéltünk. Tagok, tagság, jó nép. Eleget kaptunk ezért-
S3
Most azonban már végképp így megy. Nagyon elharapódzott ez a szokás, ez az argó. Ragadós. Észre sem veszi az ember, máris elsajátította. Persze olvasni kell ez ellen. A magam részéről olvasok is, tessék elhinni . . .
(Miklós, szégyeld magad, Béla, bűnbánatodat az iroda sugallja. Jó pontot pedig úgy sem kaphatsz többé, a számadást lezártuk.)
0Dumál, kajál, pijál, cucc, marha jó, csuda hanyag
(hanyag itt annyi, mint előkelő, elegáns), ledobja a dumát, olajra lép, befut a csőbe, kinyír, elhúzza a csíkot. E barbár stílust, illetve gépiesen ismétlődő használatát jól ismerem. A gyorsvonaton, Debrecen és Pest között, a győri váróteremben, az óvári sportpályán, a Hanságon átdöcögő vicinális padjain, a szigetközi csónakon, a soproni tornacsarnokban, a pesti járdán fiatalemberek szájából évek óta ünnep már, ha mást hallok. Ezt a nyelvet, nomeg a második világháború óta ijesztően terjedő használatát meg kell ismernem, hiszen nevelő vagyok. Ne áltassuk magunkat: ifjúságunk javarészt ezt az idiómát beszéli egymás között tíz éve.
Az értelmesek és műveltek nyilván benső fenntartással, meggyőződés nélkül, a közösséghez való alkalmazkodásból vagy kényelemszeretetből, a szellemileg gyengébbek bűntudat nélkül és anyanyelvi természetességgel használják szókincsét. Szavai, szólásai, fordulatai nagyobbrészt a megszokás és kényelemszeretet, kisebb részben a szó és magatartás összefüggése okán gépiesen peregnek tízezernyi, százezernyi fiatal ajkon, néha már úgy, mintha a nyelvi kifejezés egyetlen lehetőségét jelentenék. Hallatára félelem tölt el és egy-egy baljós pillanatban úgy érzem (nyilván igazságtalanul), mintha a magyar köznyelv az idősebbek világán kívül kipusztulóban lenne.
0E tünetek felett eszmélkedő embert könnyen elra
gadja az észleleteiből levonható következmények pátosza. Am ne legyünk túlzóak és ne legyünk patéti- kusak. Az értelmes és művelődő magyar ifjúság visz- szatalált és visszatalál majd Arany és Vörösmartyj Jókai és Móricz hatására az apák által beszélt vagy, akár annál gyakorlatiasabban választékos- magyar köznyelvhez. Az új magyar közművelődési gépezettől olyan segítséget kap ehhez, amelyet Magyarországon alig kapott még eddig nemzedék. Szellemi forradalmunknak a magyar műveltséget egyre hatalmasabb apparátussal, egyre táguló hatósugárral népszerűsítő munkája előbb-utóbb ugrásszerű változást okoz majd a köznyelvi igény területén is. Ám azok körében, akik kényelmesek, akik könyvvel és szép szóval nem szeretnek találkozni — s lesznek ilyenek a jövőben is jelentős számmal — egyre természetesebben hódít eddig is az új idióma. Sajnos értelmiségünk egy részében is van bizonyos hajlam az új argó elfogadására
és népszerűsítésére. (Ismertem például pedagógusokat, akik diákok helyett srácok-ról beszéltek.)
Amíg kulturális forradalmunk a legszélesebb tömegekre nem hat majd alakitólag — és ehhez sok idő kell — adva van tehát csúnya nagyvárosi táj nyelvünk további hódításának esélye, ha egyre korlátozottabb mértékben is.
Egyelőre a legoptimistább feltevés szerint is valószínűnek kell tartanunk, hogy nemcsak nagy számmal vannak, hanem lesznek is ifjúi tudatok, melyekben a pofa, a szivar, a tag helyettesíti majd az ember szó használatát, a kölyök, a fickó, a fiú továbbra is srác marad, a cucc csúnya fonetikai merénylete kiszorítja a holmit vagy a motyót, a kaja a harapnivalót és elemózsiát, a haver a pajtást és barátot. Egyre többen mondunk szárász-1 svábosan-bécsiesen — a latin-magyar világ emlékét éltető, elhomályosult jelentésű szervusz vagy ennek kedvesen népi változata, a szerbve helyett. (Olvastam egy kitűnő nyelvészünk elmefuttatását, aki már megváltoztathatatlan ténynek vette ezt.)
Lehetséges, hogy míg a kultúrforradalom legszélesebb tömegeket átfogó hatása érződik, egyre többünk nyelvéből kihal a szín, a változatosság, a lelemény, a hajlékonyság; a rokonértelmű szó fűszere, meglepetése, a magyar szólásmondás változatossága, szemléletessége?
M. nyelvi világából, aki még két évvel ezelőtt hibátlanul mondta el a Zalán első tizenhét sorát, egyelőre mintha eltűnt volna íz, erő és öntudat. Ám ha átmeneti tünet is mindez, a második világháború nyelvi öröksége, az őrzőknek vigyázniuk kell a strázsán,
□Az argó lelkiséget, társadalmi magatartást és mo
rált fejez ki: a történelem elesettjeinek lelkületét. Nyelvi alakzatai a múlt osztályviszonyainak, a nagyvárosi élet kisemmizettjeinek világát, a múlt társadalmi katasztrófáinak szólásokba ülepedett emléknyomait, cinizmusát és akasztófahumorát hordozzák magukban. Az argó a múlt bűneinek és mulasztásainak gigászi nyelvi hordaléka új világunkban. Ezt a hordalékot megsemmisíteni nem a nyelvészeti puriz- mus dolga, (az ugyan hiába is győzködnék vele), hanem az új társadaiom építőinek világszem] életi érdekből fakadó kötelessége.
Visszatérni a józan és egyszerű emberek, a felnőtt dolgozó magyar nép köznyelvéhez, ez sürgős és fontos feladata mindenkinek, aki az új életformáért harcol.
Ne sétáljunk elnézően és szórakozottan az argó bozótjai körül, hanem irtsuk együttes erővel!
Kiosztották a félévi értesítőket Magyar nyelvhelyességi kiadványok
Az ország általános- és középiskoláiban február 6-án osztották ki a félévi értesítőket. Több mint 1 200 000 általános- és csaknem 120 000 középiskolai tanuló vette kézhez félévi munkájának számokban mutatkozó eredményét.
Az értesítők kiosztása ünnepélyes hangulatban történt. A jól ismert izgalom sem maradt el.
A csepeli II. Rákóczi Ferenc utca 88. számú általános iskolában 904 fiú és leány vette kézhez munkájának félévi értékelését. Az iskolába az ország legjobb fémgyűjtői járnak, akik emellett a tanulásban is megállják a helyüket. Az I. a) fiúosztály 37 növendéke Kovács Józseiná tanítónő vezetésével érte el az iskolában az osztályok közötti legjobb eredményt 3,58 átlaggal. A pályaválasztás előtt álló nyolcadik osztályos lányok sem maradtak sokban el a legkisebbek mögött 3,34-es tanulmányi átlagukkal. A 36 tanuló közül ebben az osztályban négyen lettek kitűnő rendűek.
A rákospalotai Dózsa György gimnázium 16 osztályában 409 fiú és leány várta izgatottan az értesítő kézhezvételét. A tanári testület az év elején tervbe vette a munkásszármazású tanulók tanulmányi színvonalának emelését. Ennek érdekében a pedagógusok naponta tartottak konzultációkat. A diákok örömmel vették a segítséget, és a közös erőfeszí-' tésnek már az érdemjegyekben is mutatkozott az eredménye. Nyolc osztályban a munkásszármazású tanulók tanulmányú átlaga magasabb az osztályatlagnál. A legjobb eredményt Tóth Imréné osztályfőnök vezetésével a IV. b) leányosztály mutatta fel, 3,48-as átlaggal. A gimnáziumban a% elmúlt tanév hasonló időszakához képest a kitűnőek és jelesek százalékaránya emelkedett, a bukási százalék pedig csökkent.
A félévi értesítő-osztást követő napokon az ország összes általános- és középiskoláiban szülői értekezleteket tartottak;
Nyelvhelyességi előadássorozatot indít a Kiadó Főigazgatóság a szerkesztői, lektori munka színvonalának emelése érdé- kében. A 13 előadásból álló tanfolyam felöleli a magyar nyelvművelés valamennyi fontosabb kérdését, és valamennyi előadás részletesen tárgyalja a magyar írásművészet jellegzetes sajátosságait.
Az előadások megtartására a Kiadó Fő- igazgatóság a legkiválóbb szakembereket kérte fel. Az előadásokat a program sorrendjében a következő nyelvészek tartják: Tompa József, Verne László, Lőrin- cze Lajos, Bencédy József, O. Nagy Gábor, Fábián Pál, Kovalovszky Miklós, Rácz Endre, Imre Samu, Szende Aladár, Ferenczy Géza.
A tanfolyam teljes anyagát füzeték alakjában kiadják. Egy-egy füzet az előadáson kívül mintaszövegeket is tartalmaz (a helyes megoldásokkal), és gazdag irodalmi bibliográfiai tájékoztatást ad. A sorozat kézirat gyanánt (nyomtatásban, a Szikra Könyvkiadó kiadásában) jelenik meg. Az érdeklődők számára a Kiadói Fő- igazgatóság megfelelő számú sorozatot biztosít. A füzetek könyvárusi forgalomba nem kerülnek, áruk darabonként 2.50 forint. A kiadványsorozat megrendelhető a Szikra Könyvkiadónál, Budapest, V., Vörösmarty tér 4,
81