PEÉRY REZSŐ IRTSD AZ ARGÓ BOZÓTJÁT!mnytud.arts.unideb.hu/szleng/egyeb/peery_rezso1956.pdf · 2020. 2. 7. · PEÉRY REZSŐ. IRTSD AZ ARGÓ BOZÓTJÁT! (A második világháború

PEÉR Y REZSŐ

IRTSD AZ ARGÓ BOZÓTJÁT!(A m á s o d i k v i l á g h á b o r ú n y e l v i Ö r ö k s é g é r ő l )

mVolt tanítványaimmal beszélgetünk az évszázados

vidéki gimnázium igazgatói szobájának csendjében. Üj élményeikről, új munkahelyükről számolnak be a fiúk, tartózkodóan és udvariasan. Később az elbeszé­lés lendülete feloldja gátlásaikat. Most már szó szót követ.

M. felhevülten magyaráz:— A jó népnek ilyenkor ledobnak egy nagy dumát

>— szalad ki a száján.B. rámnéz, köhint egyet, kicsit elpirul. Neki jót ad­

tam magyarból; tudja, hogy baj történt. Ezúttal azon­ban kivételesen nem történik semmi, sőt biztatom a szólót, és már kíváncsian várom a folytatást. M. — szorgalmas, jóhiszemű fiú — úgylátszik, valóban nem zavartatja magát többé. Megtudom, hogy munkahe­lyének üzemi konyhája — hála a sorsnak — elég stramm kajában részesíti.

M. egyre közvetlenebb beszámolójában nem várat­nak magukra az új szókincs zeneibb elemei sem, hi­szen mint értesülök róla, volt tanítványomnak nem kell nagy cuccot cipelnie.

Jönnek ijesztő szavak és furcsa szófűzések, M. már végleg nem vigyáz:

— Egy-egy tag néha olajra lép valamilyen spinével. Ilyenkor persze gyorsan elhúzzák a csíkot. — (Ez az „elhúzzák a csíkot“ egyébként a gépi korszaknak jel­lemző, eleven, groteszk metaforája.)

Felcsillan az új stílus humora is:— Ha néha van hepaj, a srácok általában bekávéz­

nak. Persze ezután valaki ismét ledob egy komoly, nagy dumát. És már elfelejtem a bekávézás üde foltját a srácok és tagok tikkasztó sivatagjában.

Tagság, szivar, hepaj, csuda klassz, leadta a drótot. Egyre fesztelenebbül röpködnek a szavak a komoly, vén falak között. A gimnáziumban, melynek másfél évszázaddal ezelőtt már magyar diákönképzőköre volt. Az iskolában, ahol Berzsenyi tanult és Gombocz Zol­tán: a magyar nyelv egyik legihletettebb művésze, a magyar szó egyik legnagyobb tudósa.

Diákom beszél így, akinek két évvel ezelőtt ilyen­tájt a Jónás imáját olvastam.

— Mindig ilyen borzalmasan beszéltek? Ilyen egy­formán?

Az előadó megszeppenve észleli a döbbent, kínos csendet a száraz hangnemben feladott kérdés nyomá­ban. Bűnbánóan válaszol:

— Jaj, jaj, persze... Ne tessék haragudni. Már megszoktam. Nem volt szép tőlem. Mi sajnos így mondjuk ezeket. Ha meg tetszik engedni, spiné annyi mint lány. Szivar, pofa, ezt talán már tetszik ismerni... Elhúzni a csíkot, célzás a repülőgépekre. Azt jelenti: távozni, elmenni. . .

B., volt jó tanulóm megint líöhécsel és a bajbajutott barát segítségére siet:

— Hát igen, részint már az iskolában is így beszél­tünk. Tagok, tagság, jó nép. Eleget kaptunk ezért-

S3

Most azonban már végképp így megy. Nagyon el­harapódzott ez a szokás, ez az argó. Ragadós. Észre sem veszi az ember, máris elsajátította. Persze olvasni kell ez ellen. A magam részéről olvasok is, tessék el­hinni . . .

(Miklós, szégyeld magad, Béla, bűnbánatodat az iroda sugallja. Jó pontot pedig úgy sem kaphatsz töb­bé, a számadást lezártuk.)

0Dumál, kajál, pijál, cucc, marha jó, csuda hanyag

(hanyag itt annyi, mint előkelő, elegáns), ledobja a dumát, olajra lép, befut a csőbe, kinyír, elhúzza a csíkot. E barbár stílust, illetve gépiesen ismétlődő használatát jól ismerem. A gyorsvonaton, Debrecen és Pest között, a győri váróteremben, az óvári sportpá­lyán, a Hanságon átdöcögő vicinális padjain, a sziget­közi csónakon, a soproni tornacsarnokban, a pesti jár­dán fiatalemberek szájából évek óta ünnep már, ha mást hallok. Ezt a nyelvet, nomeg a második világ­háború óta ijesztően terjedő használatát meg kell is­mernem, hiszen nevelő vagyok. Ne áltassuk magun­kat: ifjúságunk javarészt ezt az idiómát beszéli egy­más között tíz éve.

Az értelmesek és műveltek nyilván benső fenntar­tással, meggyőződés nélkül, a közösséghez való alkal­mazkodásból vagy kényelemszeretetből, a szellemi­leg gyengébbek bűntudat nélkül és anyanyelvi ter­mészetességgel használják szókincsét. Szavai, szólásai, fordulatai nagyobbrészt a megszokás és kényelemsze­retet, kisebb részben a szó és magatartás összefüggése okán gépiesen peregnek tízezernyi, százezernyi fiatal ajkon, néha már úgy, mintha a nyelvi kifejezés egyet­len lehetőségét jelentenék. Hallatára félelem tölt el és egy-egy baljós pillanatban úgy érzem (nyilván igaz­ságtalanul), mintha a magyar köznyelv az idősebbek világán kívül kipusztulóban lenne.

0E tünetek felett eszmélkedő embert könnyen elra­

gadja az észleleteiből levonható következmények pá­tosza. Am ne legyünk túlzóak és ne legyünk patéti- kusak. Az értelmes és művelődő magyar ifjúság visz- szatalált és visszatalál majd Arany és Vörösmartyj Jókai és Móricz hatására az apák által beszélt vagy, akár annál gyakorlatiasabban választékos- magyar köznyelvhez. Az új magyar közművelődési gépezettől olyan segítséget kap ehhez, amelyet Magyarországon alig kapott még eddig nemzedék. Szellemi forradal­munknak a magyar műveltséget egyre hatalmasabb apparátussal, egyre táguló hatósugárral népszerűsítő munkája előbb-utóbb ugrásszerű változást okoz majd a köznyelvi igény területén is. Ám azok körében, akik kényelmesek, akik könyvvel és szép szóval nem szeretnek találkozni — s lesznek ilyenek a jövőben is jelentős számmal — egyre természetesebben hódít ed­dig is az új idióma. Sajnos értelmiségünk egy részé­ben is van bizonyos hajlam az új argó elfogadására

és népszerűsítésére. (Ismertem például pedagóguso­kat, akik diákok helyett srácok-ról beszéltek.)

Amíg kulturális forradalmunk a legszélesebb töme­gekre nem hat majd alakitólag — és ehhez sok idő kell — adva van tehát csúnya nagyvárosi táj nyelvünk további hódításának esélye, ha egyre korlátozottabb mértékben is.

Egyelőre a legoptimistább feltevés szerint is való­színűnek kell tartanunk, hogy nemcsak nagy számmal vannak, hanem lesznek is ifjúi tudatok, melyekben a pofa, a szivar, a tag helyettesíti majd az ember szó használatát, a kölyök, a fickó, a fiú továbbra is srác marad, a cucc csúnya fonetikai merénylete kiszorítja a holmit vagy a motyót, a kaja a harapnivalót és ele­mózsiát, a haver a pajtást és barátot. Egyre többen mondunk szárász-1 svábosan-bécsiesen — a latin-ma­gyar világ emlékét éltető, elhomályosult jelentésű szervusz vagy ennek kedvesen népi változata, a szer­bve helyett. (Olvastam egy kitűnő nyelvészünk elme­futtatását, aki már megváltoztathatatlan ténynek vette ezt.)

Lehetséges, hogy míg a kultúrforradalom legszé­lesebb tömegeket átfogó hatása érződik, egyre töb­bünk nyelvéből kihal a szín, a változatosság, a lele­mény, a hajlékonyság; a rokonértelmű szó fűszere, meglepetése, a magyar szólásmondás változatossága, szemléletessége?

M. nyelvi világából, aki még két évvel ezelőtt hi­bátlanul mondta el a Zalán első tizenhét sorát, egye­lőre mintha eltűnt volna íz, erő és öntudat. Ám ha átmeneti tünet is mindez, a második világháború nyel­vi öröksége, az őrzőknek vigyázniuk kell a strázsán,

□Az argó lelkiséget, társadalmi magatartást és mo­

rált fejez ki: a történelem elesettjeinek lelkületét. Nyelvi alakzatai a múlt osztályviszonyainak, a nagy­városi élet kisemmizettjeinek világát, a múlt társa­dalmi katasztrófáinak szólásokba ülepedett emlék­nyomait, cinizmusát és akasztófahumorát hordozzák magukban. Az argó a múlt bűneinek és mulasztásai­nak gigászi nyelvi hordaléka új világunkban. Ezt a hordalékot megsemmisíteni nem a nyelvészeti puriz- mus dolga, (az ugyan hiába is győzködnék vele), ha­nem az új társadaiom építőinek világszem] életi érdek­ből fakadó kötelessége.

Visszatérni a józan és egyszerű emberek, a felnőtt dolgozó magyar nép köznyelvéhez, ez sürgős és fon­tos feladata mindenkinek, aki az új életformáért har­col.

Ne sétáljunk elnézően és szórakozottan az argó bo­zótjai körül, hanem irtsuk együttes erővel!

Kiosztották a félévi értesítőket Magyar nyelvhelyességi kiadványok

Az ország általános- és középiskoláiban február 6-án osztották ki a félévi értesítőket. Több mint 1 200 000 általános- és csaknem 120 000 középiskolai tanuló vette kézhez félévi munkájának számokban mutat­kozó eredményét.

Az értesítők kiosztása ünnepélyes hangulatban történt. A jól ismert izgalom sem maradt el.

A csepeli II. Rákóczi Ferenc utca 88. számú általános iskolában 904 fiú és leány vette kézhez munkájának félévi értékelését. Az iskolába az ország legjobb fémgyűjtői járnak, akik emellett a tanulásban is meg­állják a helyüket. Az I. a) fiúosztály 37 növendéke Kovács Józseiná tanítónő vezetésével érte el az iskolában az osztályok közötti legjobb eredményt 3,58 átlaggal. A pályaválasztás előtt álló nyolcadik osztályos lányok sem maradtak sokban el a legkisebbek mögött 3,34-es tanul­mányi átlagukkal. A 36 tanuló közül ebben az osztályban négyen lettek kitűnő rendűek.

A rákospalotai Dózsa György gimnázium 16 osztályában 409 fiú és leány várta izgatottan az értesítő kézhezvételét. A tanári testület az év elején tervbe vette a munkásszármazású tanulók tanulmányi színvonalá­nak emelését. Ennek érdekében a pedagógusok naponta tartottak kon­zultációkat. A diákok örömmel vették a segítséget, és a közös erőfeszí-' tésnek már az érdemjegyekben is mutatkozott az eredménye. Nyolc osztályban a munkásszármazású tanulók tanulmányú átlaga magasabb az osztályatlagnál. A legjobb eredményt Tóth Imréné osztályfőnök veze­tésével a IV. b) leányosztály mutatta fel, 3,48-as átlaggal. A gimnázium­ban a% elmúlt tanév hasonló időszakához képest a kitűnőek és jelesek százalékaránya emelkedett, a bukási százalék pedig csökkent.

A félévi értesítő-osztást követő napokon az ország összes általános- és középiskoláiban szülői értekezleteket tartottak;

Nyelvhelyességi előadássorozatot indít a Kiadó Főigazgatóság a szerkesztői, lek­tori munka színvonalának emelése érdé- kében. A 13 előadásból álló tanfolyam fel­öleli a magyar nyelvművelés valamennyi fontosabb kérdését, és valamennyi előadás részletesen tárgyalja a magyar írásművé­szet jellegzetes sajátosságait.

Az előadások megtartására a Kiadó Fő- igazgatóság a legkiválóbb szakembereket kérte fel. Az előadásokat a program sor­rendjében a következő nyelvészek tart­ják: Tompa József, Verne László, Lőrin- cze Lajos, Bencédy József, O. Nagy Gá­bor, Fábián Pál, Kovalovszky Miklós, Rácz Endre, Imre Samu, Szende Aladár, Ferenczy Géza.

A tanfolyam teljes anyagát füzeték alakjában kiadják. Egy-egy füzet az elő­adáson kívül mintaszövegeket is tartal­maz (a helyes megoldásokkal), és gazdag irodalmi bibliográfiai tájékoztatást ad. A sorozat kézirat gyanánt (nyomtatásban, a Szikra Könyvkiadó kiadásában) jelenik meg. Az érdeklődők számára a Kiadói Fő- igazgatóság megfelelő számú sorozatot biztosít. A füzetek könyvárusi forgalomba nem kerülnek, áruk darabonként 2.50 fo­rint. A kiadványsorozat megrendelhető a Szikra Könyvkiadónál, Budapest, V., Vö­rösmarty tér 4,

81