Nagy várakozás elõztemeg az „évszázad bunyó-mérkõzéseként” beharan-gozott találkozót a LasVegas-i MGM Grand Casi-no ringjében, ahol a kétváltósúlyú ökölvívó, azamerikai Floyd May-weather és a Fülöp-szige-teki Manny Pacquiao csa-pott össze.
Már hat órával a meccselõtt is iszonyatos tömegvolt a városban, a hírekszerint 340 ezren érkeztekLas Vegasba, nem tudomminek, hiszen csak 16 ez-ren férnek be a hatalmasnézõtérre.
Aznap délután futot-ták a Kentucky Derbyt is,így a kaszinók fogadóab-lakainál hatalmassá nõtta tolongás. A derbyn miis érdekeltek vagyunk,ugyanis feleségem bizo-nyos összeget kockáztata rózsákért folyó verse-nyen. A tét igen nagyvolt: délután öt után vagygazdagok leszünk, vagyegy ötvenessel szegé-nyebbek…
A bunyómeccsre nemfogadtam, Floyd May-
weathert tartottam esélye-sebbnek, bár a fogadók 71százaléka Pacquiaóra tettea pénzét, míg Mayweat-hert a 24 százalék tartottaesélyesebbnek. A fogadóköt százaléka úgy gondolta,döntetlennel végzõdik aküzdelem. Ez az, amire biz-tosan nem tennék egy cen-tet sem. Nem mintha dol-lárnál kisebb tételt elfogad-nának a fogadási irodák.
Sokan kérdezték, hogy
miért nem néztem élõ-ben, a helyszínen a bu-nyót. Az egyik ok a hatal-mas tömeg, amitõl ma-napság rettegek. Rokkantlábbal nehéz lenne megfe-lelõ helyet találni, az em-berek nem figyelnek a ne-hezen mozgó személyre.
Annak idején Chicagó-ban sokat jártam profi bu-nyómeccsekre, amikorErnie Terrell, az egykorinehézsúlyú bunyós volt apromóter. Egy alkalom-mal a meccsen találkoz-tam Chuck Swirsky chica-gói neves tévériporterrel,akit még a '70-es évekbena Chicago Sting focimecs-csein ismertem meg.
A bokszmeccsenChuck az újságírók részé-re fenntartott, közvetlenüla ring alatti sorban ült,magam jó másfél méterrelhátrább, az elsõ sorban.Chuck hátraszólt nekem:Steve, miért nem jösszide, mutatott a mellette lé-võ üres helyre. Mondtam,majd meglátod.
Ültem már ott, olyanközel máskor én is. Abunyosokról az izzadtság,
a nyál és a vér spriccel azemberre, akinek esze van,nem ül oda. Chuck is ak-kor tanulta meg, hol vanaz okos riporter helye.
A nézõk számára fenn-tartott elsõ sorból ugyan-olyan jól látni a meccset,csak éppen nem spriccelrám a bunyósok izzadtsá-ga. Emlékszem egy USA-lengyel amatõr válogatottmérkõzésre, amelyre ha-talmas amerikai tömegetvártam. Végül több len-gyel szurkoló jött, mintamerikai, ami azért is ért-hetõ, mert Chicagóbantöbb mint egymillió len-gyel él.
A közönség így a len-gyeleknek szurkolt, de azamatõr meccseken a bírókpofátlanul csalnak. Fel-váltva vezetett egy-egymeccset amerikai, illetvelengyel bíró, és mindig aza bokszoló gyõzött, aki-nek a bírója vezette ameccset.
Ugyanezt tapasztaltamegy USA-magyar váloga-tott bunyómeccsen is,amikor Milwaukee-ban,1981-ben nézõje éstudósítója lehettem a kétország közötti mérkõzés-nek. Akkoriban Chicagó-ban még rengeteg magyarélt, a válogatott bunyósokmérkõzésére is sokan vol-tak kíváncsiak.
Bár a '80-as évekbenmár nagyszámban éltekúgynevezett új magyarokChicagóban, akik az utób-bi években jöttek Ameri-kába. Õk „Ria-Ria-Hungária” kiáltással buz-dították a magyarokat,míg mi, a régebbiek, „huj-huj-hajrát” kiáltottunk,amikor hangosan druk-koltunk.
A háború elõtti évek-ben is a „huj-huj-hajrá”volt szokásban, de a Ráko-si-féle kommunista rend-szer az oroszok miatt eztis megváltoztatta.
Jól emlékszem, egy-szer, 1967-ben, Montreal-ban, a Világkiállítás alatt,a vívó-világbajnokságonbíztattuk így a magyar ví-vókat. Egészen addig,amíg az egyik magyar ve-zetõ odajött hozzánk,hogy hagyjuk abba, merta szovjetek nem szeretik ahuj-huj-hajrát hallani.
(Egyébként, aki kíván-csi a „huj” szó orosz je-lentésére, írja be a szótgoogle.hu-ba, és részle-tes választ kap rá. Demeg is írhatom, a „huj”szó oroszul a népi szó-használatban férfi hím-tag jelentése.)
Majdhogynem aztmondta, hogy a szovjetelvtársak. Mondanomsem kell, nekünk sem kel-
lett több, utána zúgott ateremben a „huj-huj-haj-rá”, kicsit sem törõdve az-zal, hogy tetszik-e, vagynem a szovjeteknek.
Ezek a visszaemlékezé-sek az utóbbi idõben egyreinkább jellemzik az írásai-mat, hiába, lassan 80 évesleszek, rengeteg olyan em-lékem van, ami rajtam kí-vül talán senki másnak, mi-után itt éltem az emigráció-ban – Montrealban és Chi-cagóban –, és sokáig egye-dül voltam, aki a sporttal isfoglalkozott.
Ha már visszaemlék-szem a sportra, ezek kö-zül is a magyar ökölvívók-ra, meg kell említenem,hogy a dicsõ hagyomá-nyokra épült sportágbanaz olimpiák során a mie-ink tíz alkalommal nyer-tek aranyérmet. Ezek kö-
zül három alkalommalPapp László állt a dobogólegmagasabb fokára. Elõ-ször 1948-ban London-ban, majd 1952-ben Hel-sinkiben és végül 1956-ban Melbourne-ben.
A további ökölvívóolimpiai aranyérmeseink:Kocsis Antal (1928), Éne-kes István (1932), HarangiImre (1936), Csík Tibor(1948), Török Gyula(1960), Gedó György(1972) és végül KovácsIstván (1996). Amint lát-ható, a legsikeresebb alondoni olimpia volt, aholPapp Laci mellett a jászbe-rényi Csík Tibor szerzettmég aranyérmet.
Tulajdonképpen háromaranyérmesünk is volt,miután Torma II Gyula is
olimpiai bajnok lett, de azAngyalföldön nevelkedettTorec akkor már Cseh-szlovákiát képviselte. Ke-vesen emlékeznek 1948-
K Ö Z É L E T – 9. oldal2015. május 30. – 22. szám
AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István
Ahol kiütéssel győz a játékszenvedély
ra, hiszen idestova 70,pontosan 67 év telt el az-óta.
Milwaukee-ban PappLászló volt a válogatottszövetségi kapitánya,Kajdi János és CsötönyiSándor pedig a segítõi. Amagyarok elõször SouthDakota állam Rapid Cityvárosában mérkõztek azamerikaiakkal, a meccs azamerikaiak 9-3-as gyõzel-mével végzõdött.
Néhány nap múlvaMilwaukee-ban megválto-zott a kép, itt a magyarokjobban helyt tudtak állni,így a vereség 5-4 arányúracsökkent. A magyar válo-gatottak közül az elsõmeccsen hárman kiütésáltal megsérültek, ezért 12helyett csak kilenc súly-csoportban verekedtek. Ameccsek után Papp Laci-
val beszélgettem, az inter-jút a Chicago és Környékehetilap közölte.
Az egyik legsikeresebbmagyar sportoló arról pa-naszkodott, hogy az ame-rikai vámhatóság elkoboz-ta az amerikai étrend ki-egyensúlyozására maguk-kal hozott szalámit és kol-bászokat. „Tudod, öre-gem, számunkra ehetetle-nek ezek a véres marha-húsok, amivel itt traktál-nak minket.”
Ezt mi is megtanultuk,a Magyarországról vissza-térõ turistáknál is a szalá-mit és a kolbászt keresik avámosok. A mérkõzésutáni fogadáson, egy chi-cagói sportember jóvoltá-ból, a kiváló, magyaros ízûBende-féle kolbászokbólés szalámikból ehettekszendvicseket a magyarsrácok.
Észre sem vettem, de ala-posan elkeveredtem LasVegasból, ahol idõközbenlefutották a KentuckyDerbyt, amelyet a favoritAmerican Pharoah nyert,és 7.80-at fizetett a 2 dollá-ros tikettért.
Hát, gazdagok éppennem lettünk, és miután fe-leségem másik lovakra istett, így hirtelen nem tud-tam, nyertünk, vagy ve-szítettünk. Késõbb kide-rült, hogy a pénzünknél
vagyunk, nem nyertünk,de nem is fizettünk rá.
Sokan kérdezik, hogyhányszor járunk a kaszi-nókba, a válasz: sokszor,havonta legalább egyszer-kétszer, de nem játszani.Kitûnõ büfék vannak, bárnem olcsók, de feltétlenülmegéri a látogatást. Azebéd után leülök néha ját-szani, öt dollárt teszek agépbe, kis idõ után meg-unom, s ha nyerek, ha ve-szítek, felállok.
Ez a különbség a meg-rögzött játékosok és kö-zöttem. Ismerek olyanembereket, akik elköltöz-tek Las Vegasból, mertképtelenek voltak abba-hagyni a játékot. Nyugdí-jas emberekrõl beszélek,akik nem tudtak itt élni,ahol pont a számukra ol-csóbb az élet, de a játék-
szenvedély legyõzte azéletért folyó küzdelmet.
Este háromnegyed tíz-kor kiderült, hogy FloydMayweather pontozássalgyõzött, így õ nyerte az„évszázad bokszmérkõzé-sét”, nem beszélve a ga-rantált 120 millió dollárról.Az elégedetlen, nagyobbharcot remélõ nézõkkibúolták a bokszolókat.
A gyõztes Mayweatherkifejezetten védekezõ tak-tikája nem nyújtott elégszórakozást a borsos jegy-árakat fizetõ nézõknek.Azok pedig, akik a drágatévéközvetítést választot-ták, nem jártak jobban,vagy félórát kellett várni,míg végre elkezdõdött aközvetítés.
Sokaknak nem jött beaz adás, mások pedig in-gyen láthatták a technikaikeveredés miatt.Mayweather a mérkõzésután bejelentette, hogyszeptemberben fog újra,egyben utoljára szorítóbaállni, de még nem tudni,ki lesz az ellenfele.
Az biztos, hogy apromótereknek nehézlesz még egyszer ilyencirkuszt csinálni, bár kitudja, az embereket kön-nyû csõbe húzni, példa ráa „évszázad mérkõzésé-nek” kikiáltott Las Vegas-i fiaskó.
Papp László
Torma II Gyula (Torec) és Papp László (Görbe)
Öreg barátok, Papp Laci és Puskás Öcsi
Papp László és Torma II Gyula
Floyd Mayweather és Manny Pacquiao az „évszázad mérkõzésén”
Mayweather támad, Pacquiao védekezik
