Nagy várakozás elõzte meg az „évszázad bunyó- mérkõzéseként” beharan- gozott találkozót a Las Vegas-i MGM Grand Casi- no ringjében, ahol a két váltósúlyú ökölvívó, az amerikai Floyd May- weather és a Fülöp-szige- teki Manny Pacquiao csa- pott össze. Már hat órával a meccs elõtt is iszonyatos tömeg volt a városban, a hírek szerint 340 ezren érkeztek Las Vegasba, nem tudom minek, hiszen csak 16 ez- ren férnek be a hatalmas nézõtérre. Aznap délután futot- ták a Kentucky Derbyt is, így a kaszinók fogadóab- lakainál hatalmassá nõtt a tolongás. A derbyn mi is érdekeltek vagyunk, ugyanis feleségem bizo- nyos összeget kockáztat a rózsákért folyó verse- nyen. A tét igen nagy volt: délután öt után vagy gazdagok leszünk, vagy egy ötvenessel szegé- nyebbek… A bunyómeccsre nem fogadtam, Floyd May- weathert tartottam esélye- sebbnek, bár a fogadók 71 százaléka Pacquiaóra tette a pénzét, míg Mayweat- hert a 24 százalék tartotta esélyesebbnek. A fogadók öt százaléka úgy gondolta, döntetlennel végzõdik a küzdelem. Ez az, amire biz- tosan nem tennék egy cen- tet sem. Nem mintha dol- lárnál kisebb tételt elfogad- nának a fogadási irodák. Sokan kérdezték, hogy miért nem néztem élõ- ben, a helyszínen a bu- nyót. Az egyik ok a hatal- mas tömeg, amitõl ma- napság rettegek. Rokkant lábbal nehéz lenne megfe- lelõ helyet találni, az em- berek nem figyelnek a ne- hezen mozgó személyre. Annak idején Chicagó- ban sokat jártam profi bu- nyómeccsekre, amikor Ernie Terrell, az egykori nehézsúlyú bunyós volt a promóter. Egy alkalom- mal a meccsen találkoz- tam Chuck Swirsky chica- gói neves tévériporterrel, akit még a '70-es években a Chicago Sting focimecs- csein ismertem meg. A bokszmeccsen Chuck az újságírók részé- re fenntartott, közvetlenül a ring alatti sorban ült, magam jó másfél méterrel hátrább, az elsõ sorban. Chuck hátraszólt nekem: Steve, miért nem jössz ide, mutatott a mellette lé- võ üres helyre. Mondtam, majd meglátod. Ültem már ott, olyan közel máskor én is. A bunyosokról az izzadtság, a nyál és a vér spriccel az emberre, akinek esze van, nem ül oda. Chuck is ak- kor tanulta meg, hol van az okos riporter helye. A nézõk számára fenn- tartott elsõ sorból ugyan- olyan jól látni a meccset, csak éppen nem spriccel rám a bunyósok izzadtsá- ga. Emlékszem egy USA- lengyel amatõr válogatott mérkõzésre, amelyre ha- talmas amerikai tömeget vártam. Végül több len- gyel szurkoló jött, mint amerikai, ami azért is ért- hetõ, mert Chicagóban több mint egymillió len- gyel él. A közönség így a len- gyeleknek szurkolt, de az amatõr meccseken a bírók pofátlanul csalnak. Fel- váltva vezetett egy-egy meccset amerikai, illetve lengyel bíró, és mindig az a bokszoló gyõzött, aki- nek a bírója vezette a meccset. Ugyanezt tapasztaltam egy USA-magyar váloga- tott bunyómeccsen is, amikor Milwaukee- ban,1981-ben nézõje és tudósítója lehettem a két ország közötti mérkõzés- nek. Akkoriban Chicagó- ban még rengeteg magyar élt, a válogatott bunyósok mérkõzésére is sokan vol- tak kíváncsiak. Bár a '80-as években már nagyszámban éltek úgynevezett új magyarok Chicagóban, akik az utób- bi években jöttek Ameri- kába. Õk „Ria-Ria- Hungária” kiáltással buz- dították a magyarokat, míg mi, a régebbiek, „huj- huj-hajrát” kiáltottunk, amikor hangosan druk- koltunk. A háború elõtti évek- ben is a „huj-huj-hajrá” volt szokásban, de a Ráko- si-féle kommunista rend- szer az oroszok miatt ezt is megváltoztatta. Jól emlékszem, egy- szer, 1967-ben, Montreal- ban, a Világkiállítás alatt, a vívó-világbajnokságon bíztattuk így a magyar ví- vókat. Egészen addig, amíg az egyik magyar ve- zetõ odajött hozzánk, hogy hagyjuk abba, mert a szovjetek nem szeretik a huj-huj-hajrát hallani. (Egyébként, aki kíván- csi a „huj” szó orosz je- lentésére, írja be a szót google.hu-ba, és részle- tes választ kap rá. De meg is írhatom, a „huj” szó oroszul a népi szó- használatban férfi hím- tag jelentése.) Majdhogynem azt mondta, hogy a szovjet elvtársak. Mondanom sem kell, nekünk sem kel- lett több, utána zúgott a teremben a „huj-huj-haj- rá”, kicsit sem törõdve az- zal, hogy tetszik-e, vagy nem a szovjeteknek. Ezek a visszaemlékezé- sek az utóbbi idõben egyre inkább jellemzik az írásai- mat, hiába, lassan 80 éves leszek, rengeteg olyan em- lékem van, ami rajtam kí- vül talán senki másnak, mi- után itt éltem az emigráció- ban – Montrealban és Chi- cagóban –, és sokáig egye- dül voltam, aki a sporttal is foglalkozott. Ha már visszaemlék- szem a sportra, ezek kö- zül is a magyar ökölvívók- ra, meg kell említenem, hogy a dicsõ hagyomá- nyokra épült sportágban az olimpiák során a mie- ink tíz alkalommal nyer- tek aranyérmet. Ezek kö- zül három alkalommal Papp László állt a dobogó legmagasabb fokára. Elõ- ször 1948-ban London- ban, majd 1952-ben Hel- sinkiben és végül 1956- ban Melbourne-ben. A további ökölvívó olimpiai aranyérmeseink: Kocsis Antal (1928), Éne- kes István (1932), Harangi Imre (1936), Csík Tibor (1948), Török Gyula (1960), Gedó György (1972) és végül Kovács István (1996). Amint lát- ható, a legsikeresebb a londoni olimpia volt, ahol Papp Laci mellett a jászbe- rényi Csík Tibor szerzett még aranyérmet. Tulajdonképpen három aranyérmesünk is volt, miután Torma II Gyula is olimpiai bajnok lett, de az Angyalföldön nevelkedett Torec akkor már Cseh- szlovákiát képviselte. Ke- vesen emlékeznek 1948- KÖZÉLET – 9. oldal 2015. május 30. – 22. szám AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István Ahol kiütéssel győz a játékszenvedély ra, hiszen idestova 70, pontosan 67 év telt el az- óta. Milwaukee-ban Papp László volt a válogatott szövetségi kapitánya, Kajdi János és Csötönyi Sándor pedig a segítõi. A magyarok elõször South Dakota állam Rapid City városában mérkõztek az amerikaiakkal, a meccs az amerikaiak 9-3-as gyõzel- mével végzõdött. Néhány nap múlva Milwaukee-ban megválto- zott a kép, itt a magyarok jobban helyt tudtak állni, így a vereség 5-4 arányúra csökkent. A magyar válo- gatottak közül az elsõ meccsen hárman kiütés által megsérültek, ezért 12 helyett csak kilenc súly- csoportban verekedtek. A meccsek után Papp Laci- val beszélgettem, az inter- jút a Chicago és Környéke hetilap közölte. Az egyik legsikeresebb magyar sportoló arról pa- naszkodott, hogy az ame- rikai vámhatóság elkoboz- ta az amerikai étrend ki- egyensúlyozására maguk- kal hozott szalámit és kol- bászokat. „Tudod, öre- gem, számunkra ehetetle- nek ezek a véres marha- húsok, amivel itt traktál- nak minket.” Ezt mi is megtanultuk, a Magyarországról vissza- térõ turistáknál is a szalá- mit és a kolbászt keresik a vámosok. A mérkõzés utáni fogadáson, egy chi- cagói sportember jóvoltá- ból, a kiváló, magyaros ízû Bende-féle kolbászokból és szalámikból ehettek szendvicseket a magyar srácok. Észre sem vettem, de ala- posan elkeveredtem Las Vegasból, ahol idõközben lefutották a Kentucky Derbyt, amelyet a favorit American Pharoah nyert, és 7.80-at fizetett a 2 dollá- ros tikettért. Hát, gazdagok éppen nem lettünk, és miután fe- leségem másik lovakra is tett, így hirtelen nem tud- tam, nyertünk, vagy ve- szítettünk. Késõbb kide- rült, hogy a pénzünknél vagyunk, nem nyertünk, de nem is fizettünk rá. Sokan kérdezik, hogy hányszor járunk a kaszi- nókba, a válasz: sokszor, havonta legalább egyszer- kétszer, de nem játszani. Kitûnõ büfék vannak, bár nem olcsók, de feltétlenül megéri a látogatást. Az ebéd után leülök néha ját- szani, öt dollárt teszek a gépbe, kis idõ után meg- unom, s ha nyerek, ha ve- szítek, felállok. Ez a különbség a meg- rögzött játékosok és kö- zöttem. Ismerek olyan embereket, akik elköltöz- tek Las Vegasból, mert képtelenek voltak abba- hagyni a játékot. Nyugdí- jas emberekrõl beszélek, akik nem tudtak itt élni, ahol pont a számukra ol- csóbb az élet, de a játék- szenvedély legyõzte az életért folyó küzdelmet. Este háromnegyed tíz- kor kiderült, hogy Floyd Mayweather pontozással gyõzött, így õ nyerte az „évszázad bokszmérkõzé- sét”, nem beszélve a ga- rantált 120 millió dollárról. Az elégedetlen, nagyobb harcot remélõ nézõk kibúolták a bokszolókat. A gyõztes Mayweather kifejezetten védekezõ tak- tikája nem nyújtott elég szórakozást a borsos jegy- árakat fizetõ nézõknek. Azok pedig, akik a drága tévéközvetítést választot- ták, nem jártak jobban, vagy félórát kellett várni, míg végre elkezdõdött a közvetítés. Sokaknak nem jött be az adás, mások pedig in- gyen láthatták a technikai keveredés miatt. Mayweather a mérkõzés után bejelentette, hogy szeptemberben fog újra, egyben utoljára szorítóba állni, de még nem tudni, ki lesz az ellenfele. Az biztos, hogy a promótereknek nehéz lesz még egyszer ilyen cirkuszt csinálni, bár ki tudja, az embereket kön- nyû csõbe húzni, példa rá a „évszázad mérkõzésé- nek” kikiáltott Las Vegas- i fiaskó. Papp László Torma II Gyula (Torec) és Papp László (Görbe) Öreg barátok, Papp Laci és Puskás Öcsi Papp László és Torma II Gyula Floyd Mayweather és Manny Pacquiao az „évszázad mérkõzésén” Mayweather támad, Pacquiao védekezik
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Nagy várakozás elõztemeg az „évszázad bunyó-mérkõzéseként” beharan-gozott találkozót a LasVegas-i MGM Grand Casi-no ringjében, ahol a kétváltósúlyú ökölvívó, azamerikai Floyd May-weather és a Fülöp-szige-teki Manny Pacquiao csa-pott össze.
Már hat órával a meccselõtt is iszonyatos tömegvolt a városban, a hírekszerint 340 ezren érkeztekLas Vegasba, nem tudomminek, hiszen csak 16 ez-ren férnek be a hatalmasnézõtérre.
Aznap délután futot-ták a Kentucky Derbyt is,így a kaszinók fogadóab-lakainál hatalmassá nõtta tolongás. A derbyn miis érdekeltek vagyunk,ugyanis feleségem bizo-nyos összeget kockáztata rózsákért folyó verse-nyen. A tét igen nagyvolt: délután öt után vagygazdagok leszünk, vagyegy ötvenessel szegé-nyebbek…
A bunyómeccsre nemfogadtam, Floyd May-
weathert tartottam esélye-sebbnek, bár a fogadók 71százaléka Pacquiaóra tettea pénzét, míg Mayweat-hert a 24 százalék tartottaesélyesebbnek. A fogadóköt százaléka úgy gondolta,döntetlennel végzõdik aküzdelem. Ez az, amire biz-tosan nem tennék egy cen-tet sem. Nem mintha dol-lárnál kisebb tételt elfogad-nának a fogadási irodák.
Sokan kérdezték, hogy
miért nem néztem élõ-ben, a helyszínen a bu-nyót. Az egyik ok a hatal-mas tömeg, amitõl ma-napság rettegek. Rokkantlábbal nehéz lenne megfe-lelõ helyet találni, az em-berek nem figyelnek a ne-hezen mozgó személyre.
Annak idején Chicagó-ban sokat jártam profi bu-nyómeccsekre, amikorErnie Terrell, az egykorinehézsúlyú bunyós volt apromóter. Egy alkalom-mal a meccsen találkoz-tam Chuck Swirsky chica-gói neves tévériporterrel,akit még a '70-es évekbena Chicago Sting focimecs-csein ismertem meg.
A bokszmeccsenChuck az újságírók részé-re fenntartott, közvetlenüla ring alatti sorban ült,magam jó másfél méterrelhátrább, az elsõ sorban.Chuck hátraszólt nekem:Steve, miért nem jösszide, mutatott a mellette lé-võ üres helyre. Mondtam,majd meglátod.
Ültem már ott, olyanközel máskor én is. Abunyosokról az izzadtság,
a nyál és a vér spriccel azemberre, akinek esze van,nem ül oda. Chuck is ak-kor tanulta meg, hol vanaz okos riporter helye.
A nézõk számára fenn-tartott elsõ sorból ugyan-olyan jól látni a meccset,csak éppen nem spriccelrám a bunyósok izzadtsá-ga. Emlékszem egy USA-lengyel amatõr válogatottmérkõzésre, amelyre ha-talmas amerikai tömegetvártam. Végül több len-gyel szurkoló jött, mintamerikai, ami azért is ért-hetõ, mert Chicagóbantöbb mint egymillió len-gyel él.
A közönség így a len-gyeleknek szurkolt, de azamatõr meccseken a bírókpofátlanul csalnak. Fel-váltva vezetett egy-egymeccset amerikai, illetvelengyel bíró, és mindig aza bokszoló gyõzött, aki-nek a bírója vezette ameccset.
Ugyanezt tapasztaltamegy USA-magyar váloga-tott bunyómeccsen is,amikor Milwaukee-ban,1981-ben nézõje éstudósítója lehettem a kétország közötti mérkõzés-nek. Akkoriban Chicagó-ban még rengeteg magyarélt, a válogatott bunyósokmérkõzésére is sokan vol-tak kíváncsiak.
Bár a '80-as évekbenmár nagyszámban éltekúgynevezett új magyarokChicagóban, akik az utób-bi években jöttek Ameri-kába. Õk „Ria-Ria-Hungária” kiáltással buz-dították a magyarokat,míg mi, a régebbiek, „huj-huj-hajrát” kiáltottunk,amikor hangosan druk-koltunk.
A háború elõtti évek-ben is a „huj-huj-hajrá”volt szokásban, de a Ráko-si-féle kommunista rend-szer az oroszok miatt eztis megváltoztatta.
Jól emlékszem, egy-szer, 1967-ben, Montreal-ban, a Világkiállítás alatt,a vívó-világbajnokságonbíztattuk így a magyar ví-vókat. Egészen addig,amíg az egyik magyar ve-zetõ odajött hozzánk,hogy hagyjuk abba, merta szovjetek nem szeretik ahuj-huj-hajrát hallani.
(Egyébként, aki kíván-csi a „huj” szó orosz je-lentésére, írja be a szótgoogle.hu-ba, és részle-tes választ kap rá. Demeg is írhatom, a „huj”szó oroszul a népi szó-használatban férfi hím-tag jelentése.)
Majdhogynem aztmondta, hogy a szovjetelvtársak. Mondanomsem kell, nekünk sem kel-
lett több, utána zúgott ateremben a „huj-huj-haj-rá”, kicsit sem törõdve az-zal, hogy tetszik-e, vagynem a szovjeteknek.
Ezek a visszaemlékezé-sek az utóbbi idõben egyreinkább jellemzik az írásai-mat, hiába, lassan 80 évesleszek, rengeteg olyan em-lékem van, ami rajtam kí-vül talán senki másnak, mi-után itt éltem az emigráció-ban – Montrealban és Chi-cagóban –, és sokáig egye-dül voltam, aki a sporttal isfoglalkozott.
Ha már visszaemlék-szem a sportra, ezek kö-zül is a magyar ökölvívók-ra, meg kell említenem,hogy a dicsõ hagyomá-nyokra épült sportágbanaz olimpiák során a mie-ink tíz alkalommal nyer-tek aranyérmet. Ezek kö-
zül három alkalommalPapp László állt a dobogólegmagasabb fokára. Elõ-ször 1948-ban London-ban, majd 1952-ben Hel-sinkiben és végül 1956-ban Melbourne-ben.
A további ökölvívóolimpiai aranyérmeseink:Kocsis Antal (1928), Éne-kes István (1932), HarangiImre (1936), Csík Tibor(1948), Török Gyula(1960), Gedó György(1972) és végül KovácsIstván (1996). Amint lát-ható, a legsikeresebb alondoni olimpia volt, aholPapp Laci mellett a jászbe-rényi Csík Tibor szerzettmég aranyérmet.
Tulajdonképpen háromaranyérmesünk is volt,miután Torma II Gyula is
olimpiai bajnok lett, de azAngyalföldön nevelkedettTorec akkor már Cseh-szlovákiát képviselte. Ke-vesen emlékeznek 1948-
K Ö Z É L E T – 9. oldal2015. május 30. – 22. szám
AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István
Ahol kiütéssel győz a játékszenvedély
ra, hiszen idestova 70,pontosan 67 év telt el az-óta.
Milwaukee-ban PappLászló volt a válogatottszövetségi kapitánya,Kajdi János és CsötönyiSándor pedig a segítõi. Amagyarok elõször SouthDakota állam Rapid Cityvárosában mérkõztek azamerikaiakkal, a meccs azamerikaiak 9-3-as gyõzel-mével végzõdött.
Néhány nap múlvaMilwaukee-ban megválto-zott a kép, itt a magyarokjobban helyt tudtak állni,így a vereség 5-4 arányúracsökkent. A magyar válo-gatottak közül az elsõmeccsen hárman kiütésáltal megsérültek, ezért 12helyett csak kilenc súly-csoportban verekedtek. Ameccsek után Papp Laci-
val beszélgettem, az inter-jút a Chicago és Környékehetilap közölte.
Az egyik legsikeresebbmagyar sportoló arról pa-naszkodott, hogy az ame-rikai vámhatóság elkoboz-ta az amerikai étrend ki-egyensúlyozására maguk-kal hozott szalámit és kol-bászokat. „Tudod, öre-gem, számunkra ehetetle-nek ezek a véres marha-húsok, amivel itt traktál-nak minket.”
Ezt mi is megtanultuk,a Magyarországról vissza-térõ turistáknál is a szalá-mit és a kolbászt keresik avámosok. A mérkõzésutáni fogadáson, egy chi-cagói sportember jóvoltá-ból, a kiváló, magyaros ízûBende-féle kolbászokbólés szalámikból ehettekszendvicseket a magyarsrácok.
Észre sem vettem, de ala-posan elkeveredtem LasVegasból, ahol idõközbenlefutották a KentuckyDerbyt, amelyet a favoritAmerican Pharoah nyert,és 7.80-at fizetett a 2 dollá-ros tikettért.
Hát, gazdagok éppennem lettünk, és miután fe-leségem másik lovakra istett, így hirtelen nem tud-tam, nyertünk, vagy ve-szítettünk. Késõbb kide-rült, hogy a pénzünknél
vagyunk, nem nyertünk,de nem is fizettünk rá.
Sokan kérdezik, hogyhányszor járunk a kaszi-nókba, a válasz: sokszor,havonta legalább egyszer-kétszer, de nem játszani.Kitûnõ büfék vannak, bárnem olcsók, de feltétlenülmegéri a látogatást. Azebéd után leülök néha ját-szani, öt dollárt teszek agépbe, kis idõ után meg-unom, s ha nyerek, ha ve-szítek, felállok.
Ez a különbség a meg-rögzött játékosok és kö-zöttem. Ismerek olyanembereket, akik elköltöz-tek Las Vegasból, mertképtelenek voltak abba-hagyni a játékot. Nyugdí-jas emberekrõl beszélek,akik nem tudtak itt élni,ahol pont a számukra ol-csóbb az élet, de a játék-
szenvedély legyõzte azéletért folyó küzdelmet.
Este háromnegyed tíz-kor kiderült, hogy FloydMayweather pontozássalgyõzött, így õ nyerte az„évszázad bokszmérkõzé-sét”, nem beszélve a ga-rantált 120 millió dollárról.Az elégedetlen, nagyobbharcot remélõ nézõkkibúolták a bokszolókat.
A gyõztes Mayweatherkifejezetten védekezõ tak-tikája nem nyújtott elégszórakozást a borsos jegy-árakat fizetõ nézõknek.Azok pedig, akik a drágatévéközvetítést választot-ták, nem jártak jobban,vagy félórát kellett várni,míg végre elkezdõdött aközvetítés.
Sokaknak nem jött beaz adás, mások pedig in-gyen láthatták a technikaikeveredés miatt.Mayweather a mérkõzésután bejelentette, hogyszeptemberben fog újra,egyben utoljára szorítóbaállni, de még nem tudni,ki lesz az ellenfele.
Az biztos, hogy apromótereknek nehézlesz még egyszer ilyencirkuszt csinálni, bár kitudja, az embereket kön-nyû csõbe húzni, példa ráa „évszázad mérkõzésé-nek” kikiáltott Las Vegas-i fiaskó.
Papp László
Torma II Gyula (Torec) és Papp László (Görbe)
Öreg barátok, Papp Laci és Puskás Öcsi
Papp László és Torma II Gyula
Floyd Mayweather és Manny Pacquiao az „évszázad mérkõzésén”
Mayweather támad, Pacquiao védekezik
Related Documents
