Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene
(Magvető, Budapest, 2014)
I. Miért tanítsuk, mikor tanítsuk?
Ne tanítsuk a Légy jó mindhalálig! című Móricz-regényt, mert a
szokásos, nyolcadikosoknak kínált közelítésben csak a lúzerség
lehangoló narratíváját mantrázzuk a kamaszokba; ne tanítsuk Az egri
csillagokat, mert diszkriminatív módon ördögöt fest, félszemű
gonoszt az ellenségből, nevetséges mitugrászt az idegenből; ne
tanítsuk a Szigeti veszedelmet, mert unalmasan nehézkes a
versszöveg; Jókai hosszú, és kódjai túl sok időt és energiát
igényelnek. Mit tanítsunk? Kortárs irodalmat? No, ne a Mélygarázst,
az Akváriumot, mert a perspektíva sötét tónusai depresszív
hangulatot árasztanak; Krasznahorkai külön olvasási módot igényel,
a szemlélődés figyelmét, Tompa Andrea regénye, a Fejtől s lábtól
túl hosszú, és Péterfyből is inkább maradjon a részlet… Nem
folytatom a kifogások, keserűen vagy épp realistán magyartanári
önmagunkkal megkötött kompromisszumok vagy épp lemondások sorát.
Tapasztalataink, kételyeink özönét. A régi távoli, a kortársnak meg
az olvasási módjai idegenek, esetleg a témák, világunk,
hétköznapjaink deficitjei illúziórombolók. Keskeny ösvényen járunk
mindannyiszor, mikor az irodalomolvasás, irodalomértés technikáiba
szeretnénk tanítványainkat bevezetni.
A szükségszerűségek és lehetőségek, az életkori igények és
tanári megfontolások koordinátái által határolt mátrixban hogyan
helyezhető el egy olyan szöveg, amely minden bizonnyal nem lesz a
kamaszok könyvtárának rongyosra olvasott kötete? Fölvegyük-e
egyáltalán az olvasmánylistára Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című
regényét? Számoljunk-e vele munkaterveink elkészítésekor? Miért és
kinek jó, mire jó egy olyan olvasmányt fölkínálni, amely egy
pusztulásra ítélt világot mutat meg, itt felejtett
embereket[footnoteRef:1] állít elénk, „amelynek fókuszában a
társadalom kitaszítottjai/kiszorítottjai állnak”,[footnoteRef:2]
amelynek egyik, földrajzi atlaszt lapozgató szereplője „a térkép
szélén megtalálta a világ legeldugottabb településeit. Csoda, hogy
nem estek le a földgolyóról. Csak egyvalamit keresett hiába az
atlaszban, a telepet”.[footnoteRef:3] [1: A kiszolgáltatottság
formái. Görföl Balázs beszélgetése Kiss Tibor Noéval,
http://www.jelenkor.net/interju/274/a-kiszolgaltatottsag-formai]
[2: Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december,
http://www.muut.hu/?p=10656] [3: Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene.
Magvető, 2014. 63. old.]
Mindenekelőtt tisztázzuk a megcélzott korosztályt! A regény
kompozíciója, az olvasási mód, melyet igényel, a világ, melyet
kitár az olvasó elé, érettebb, tapasztaltabb korosztályra számít.
Egészen ritka kivételektől eltekintve nem adnám 17-18 éves kor
alatt tanítványaim kezébe a teljes szöveget. Egy-egy beavató
olvasás, szövegértési feladatsorral irányított feldolgozás
módszerével kísérletet tehetünk 9-10.-esek esetében is a
mélyfúrásra. Ehhez azonban gondosan kiválasztott
szövegrészletet/szövegrészleteket kell keresnünk. A feladatsor a
hatodik fejezet (Miért nem jó neked itt) első hét, csillagokkal
elválasztott szövegtömbjéhez kapcsolódik (99-106. oldal). Olyan
részletet igyekeztem választani, amely kellő és jól értelmezhető
információt tartalmaz a megjelenített világról, a kompozíció tér-
és időviszonyairól, a szereplői világ sajátosságairól. Azt is
figyelembe vettem, hogy legalább egy szereplő élettörténete a
részlet alapján beláthatóvá váljon. Szokola Bandi története
fölvázolható a szövegrész alapján, Tatár Pista anyjának halála
pedig a szöveginformációk alapján kiolvasható.
A teljes regény olvasása és feldolgozása[footnoteRef:4] a 11.-es
tananyagba két ponton is bekapcsolható. A XIX. századi realista
irodalom, az epika által megjelenített társadalomrajz sötét
tónusaihoz, a peremen, a mélyben élők ábrázolásaihoz – Gogol
pétervári elbeszélései, vagy ha tanítjuk, a Revizor zárt világa;
Balzac Goriot apójának panziótársadalma; Dosztojevszkij Bűn és
bűnhődésének szociokulturálisan vagy lelkileg zárványlétbe csukott
szereplői körei – szövegpárhuzamként, a probléma kortárs, távoli és
magyar megjelenéseként tanítható Kis Tibor Noé regénye.
Hozzákapcsolhatjuk a móriczi prózához is, a Tragédia vagy a
Barbárok világához. Kis János és Szokola Bandi tehetetlen dühe,
agresszív lázadása egy tőről fakad; a civilizációprobléma, perem és
középpont kapcsolatvesztésének, a kirekesztődésnek, a kultúrák
kapcsolatnélküliségének kérdése éppúgy hidat teremthet például a
Barbárokkal dialógusban a szövegek között. [4: A regény
feldolgozásához ajánlott feladatsor bővíthető, szűkíthető és
átrendezhető. A hozzá kapcsolódó munkaterv szintén csak ajánlás,
mankónak, kiindulópontnak azon kollégák számára, akik a regény
tanítására rászánják magukat.]
A regényfeldolgozást legtermékenyebbnek 12. osztályban látom. A
műfaji regiszterek összetettsége és a narratív sajátosságok,
poétikai jellemzők megértése leginkább itt várható el. A
szociográfiai vonulat megértéséhez és reflexív, kritikai szemléletű
olvasatához is jócskán szükségeltetik szövegtapasztalat, elmélyült
világértés. Taníthatjuk a kortárs irodalom részeként, azoknak a
szövegeknek a társaságában, melyeknek atmoszférája, stílusa,
témaválasztása rokonságokat mutat. A regény kritikai recepciója Tar
Sándor, Bodor Ádám, Krasznahorkai László, Szilasi László
szövegvilágával kapcsolja össze Kiss Tibor Noé írását. Nem
elsősorban a témaválasztás, sokkal inkább az elbeszélői látás és
láttatás, a szövegkarakterek okán. Ha tematikus keretbe helyezzük
bele, megtervezhető egy olyan nagyobb kortárs blokk, amely a
szegénység, mélyszegénység kortárs irodalmi megjelenítésének
vizsgálatát tűzi ki célként, Borbély Szilárd Nincstelenek, Barnás
Ferenc A kilencedik című regényeinek társaságában.
„a regénynek ma leginkább a szociológiai dimenziójára vagyunk
érzékenyek: a szegénységre, a kilátástalanságra, az
anyagi-testi-lelki nyomorra. Ha egy szerencsésebb társadalomban
élnénk, talán inkább az általában vett emberi létezés korlátaira,
élhetetlenségére figyelnénk fel a könyvben, vagy többet izgulnánk a
bűnügyi szálán, netán titkoltan jóleső borzongással olvasnánk e
kelet-európai telep-Twin Peaks mindennapjait, a sötét erdőkkel,
varjakkal, éjszaka bóklászó figurákkal. De ma kétségkívül a
nincstelenség ábrázolása és a vele jár kínzó lelkiismeret a
legerősebb ebben a regényben és olvasásában.”[footnoteRef:5] A
regény szociológiai dimenzióját kiragadva, fölerősítve
hozzákapcsolhatjuk a művet a szépirodalmi szociográfiák tanításához
is. Ha szerepel a munkatervünkben Illyés Gyula műve, a Puszták
népe, Kiss Tibor Noé regényének bekapcsolása jó alkalom lehet arra,
hogy majd egy évszázadnyi távolságban összekapcsoljunk két
peremlétbe szorult, illúzióvesztett világot, emberi közösséget. [5:
Görföl Balázs: Egyenes. Irodalmi Centrifuga, 2014.12.
http://centrifuga.blog.hu/2014/12/17/fm-x_kiss_tibor_noe_iii]
A tananyag, a sztenderdnek tekinthető tartalmak és célok nem
tagadják meg a lehetőséget a regény tanításától, láthatóan nem is
kell kimódoltan helyet keresnünk a szöveg számára. Arra a kérdésre
azonban, hogy miért éppen Kiss Tibor Noé regényét válasszuk, mi az
az általa megvilágítható többlet, még nem válaszoltam. Pedig
megkerülhetetlen a válasz.
Középiskolásaink – és főleg a gimnazisták – többsége a kamaszkor
hermetikusan zárt, vattázott közegéből kerül ki egy kevéssé elnéző,
kicsit sem barátságos világba az érettségi után. A mindennapok
jelenségei válaszokat követelnek, de ha ezt halasztani is lehet
olykor, a jelenségekhez való személyes viszony kialakítását nem
lehet mellőzni. Mindez információkat, tapasztalatot, a viszony
kialakításához kondicionált gondolkodás igényességét feltételezi.
Nyitottságot, empátiát, hajlandóságot az elfogadásra. A
különbözőség, a másság elfogadására, a jajgatás nélküli
szenvedéssel, az elesettséggel, az önpusztító lecsúszottsággal,
kiszolgáltatottsággal való szembenézésre. A saját értékvilágunk
kizárólagosságának gőgjét inti alázatra, esendőségének,
sebezhetőségének jogos kételyeire figyelmeztet. Homo sum, humani
nihil a me alienum est.[footnoteRef:6] [6: Ember vagyok, semmi sem
idegen tőlem, ami emberi. (Publius Terentius Afer, Kr.e. 195? –
160?) ]
Kiss Tibor Noé hangja, elbeszélői alázata és egyenessége
ítélkezés nélkül, az emberi világ iránti megértéssel és szeretettel
szól reménytelen életekről, kegyelem nélküli sorsokról, kiüresedett
életterekről. Az Isten háta mögötti létezésről. Ez van. Ez is van.
Ilyen élet is van. A telepre, a telepek egyikére vezető bekötőút
előtt valamennyiünk kirándulóbusza elsuhan útban a Balaton, a
Művészetek Palotája vagy a nyugati határ felé. Nem szoríthatunk
helyet azonnal mindenkinek, de hogy a bekötőutak végén, a telepeken
élhető világ, nyitott világ várjon ránk, ha betérünk a
kastélyparkot megtekinteni, az a kirándulóbuszokon kólázó, sms-ező
mai fiatalok feladata, felelőssége lesz hamarosan. Az
álproblémákon, álságos kérdéseken rágódó mai agresszív közbeszéd
megváltoztatása is. Ebben a reményben, ezért érdemes tanítani Kiss
Tibor Noé regényét. A többi csak irodalom…
II. Szempontok a regény értelmezéséhez
1. Cím és kompozíció
„GB: Eredetileg a könyv címe Varjak lett volna, és a
varjak tényleg ott repkednek folyamatosan a könyvben. Hogy repültek
ki végül a címből?
KTN: A Varjak végig munkacím volt, a regényrészletek
korábbi megjelenésekor ez a megjegyzés mindig oda is került a
lábjegyzetekbe. Varjak – ez irtó unalmasan hangzik. Néhány hétig
volt egy köztes címverzió is, ehhez egy személyes történet
kapcsolódik. Régi családi fotók között lapozgatva egyszer kezembe
került egy levélváltás. Anyai nagymamám hatvanéves kora körül
kezdett el találkozgatni egy férfival, nevezzük őt János bácsinak.
(Hogy a regény brutálisnak tűnő világa valójában mennyire
valóságos, arról csak annyit, hogy János bácsit a nagymamám halála
után egy bűnbanda elrabolta: megölték, aztán elásták. A millióit
csak az örökösök találták meg, mint kiderült, az ágyában tartotta a
megtakarított pénzét.) Egy lap társkereső rovatában találtak
egymásra valamikor a kilencvenes években, s a levelek számomra
megdöbbentően cikornyásak, ugyanakkor gyakorlatiasak voltak. A
levelezés jeligéje „Boldogság 2232” volt, és ez hirtelen jó
regénycímnek tűnt, csak a számokat szerettem volna kicserélni egy
olyan fiktív irányítószámra, amely közel van a regénybeli telephez.
Aztán eljutottam az írásban ahhoz a mondathoz, hogy Aludnod
kellene, és akkor rögtön tudtam, hogy megvan a cím. Nemcsak
megszólítja az olvasót, hanem elég sok feszültség is van benne
– ahogy a könyvben is.”[footnoteRef:7] [7: A
kiszolgáltatottság formái. Görföl Balázs beszélgetése Kiss Tibor
Noéval. Jelenkor Online, 2014.07.19.
http://www.jelenkor.net/interju/274/a-kiszolgaltatottsag-formai]
A szerző által felemlegetett mondatot – „Aludnod kellene.” – az
ötödik, azonos címet viselő fejezet végén, a homoszexuális intézeti
ápoló, Szebeni Miska és az éjszakában csavargó kamaszlány, Szandra
jelenetében olvashatjuk. Címként való értelmezéséhez nem
elengedhető a közvetlenül megelőző mondat felidézése: „Úgy jársz
itt, mint egy szellem. Aludnod kellene”.
Az alvás, illetve az alváshoz való viszony, a kóros inszomnia a
regény szereplőit éppannyira jellemzi, mint a mágikus realista
irodalom nagyregényének, a Száz év magány macondói lakosainak
életét. („az álmatlansági kórban nem az a legszörnyűbb, hogy az
ember képtelen aludni, hiszen a test nem érez semmilyen
fáradtságot, hanem egy ennél még súlyosabb tünet, amely előbb-utóbb
kérlelhetetlenül jelentkezik: a feledés.”[footnoteRef:8] )
Macondóban azonban szembeszállnak a felejtéssel, a telep lakosai
itt inkább elébe mennek a pusztulásnak. („A legtöbben féltek az
álmaiktól, nyitott szemmel feküdtek az ágyukon. Ha pedig nem bírták
tovább, felkeltek, és jártak egyet. Ritkán kopogtattak be a
másikhoz, nem beszélgettek egymással. Amit el akartak volna
mondani, arról inkább hallgattak.”[footnoteRef:9]) Alvás és álom
nélkül bolyonganak az éjszaki neszek között a szeméttel terített,
fölgazosodott udvarok drótkerítéseit megmászva, átszelve a
kiserdőt, az intézet előtti teret, ki a bekötőútra, egészen a
kereszteződésig. Keresnek valamit, de a célirányos cselekvések
minduntalan utat tévesztenek. Alvajárók, álom nélküli
eltévelyedettek. „Önmagukhoz való viszonyukban is figyelmetlenek,
feledékenyek, szándékosan felszínesek a szereplők: alkohollal és
egyéb szerekkel tompítják saját érzékszerveiket, pótcselekvésekbe,
ismétlődő és mélyebb érzelmi tartalmak nélküli rituálékba
menekülnek.”[footnoteRef:10] A rituálék egyike az alváshiányt
kitöltő kószálás. Az álom, az alvás test és lélek regenerációs
folyamata. A regényvilág szereplőinek életéből hiányzik a jótékony,
pihentető, erőt sokszorozó alvás. Ami van, az is csak a kábulaté, a
végkimerülésé. Ha a címben jelölt mondatot a bennfoglalás
szabályait követve kiegészítjük – számba véve a konkrét jelenetet,
a szereplők helyzetét –, Szandrának, a kamaszlánynak aludni kellene
éjnek idején, egy rendezett, harmonikus családban felnövő
gyereklány számára veszélyes az éjszakai csavargás. Az anya nélküli
család azonban nem rendezett és korántsem harmonikus. A regénycím
felől értelmezve a mondatot vonatkozik ez valamennyi szereplőre:
nyugalom, megnyugvás kellene, hogy az álmok, a józan és napi
tevékenységekben rögzíthető célok újra nekilendíthessék a
vakvágányra siklott életeket. Hogy rendeződjön az, ami
szétzilálódott. A regény mélyvilága, sárba ragadt, porral fedett,
oszlásnak, korhadásnak indult közege az itt élő emberi lelkeket is
szublimálja, feloldja az anyagiság kérlelhetetlenségében,
öntörvényűségében. Az alvás, álom spirituális kapcsa lepattant a
testbe zuhant lélekről. Csak az ösztönök és akarások járszalagja
szíjazza körbe az embert. [8: Gabriel García Marquez: Száz év
magány. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980] [9: Kiss Tibor Noé:
Aludnod kellene. Magvető, Budapest, 2014. 50-51. oldal.] [10:
Balázs Imre József: A perifériák perifériái. Műút, 2014. december,
http://www.muut.hu/?p=10661]
A kompozíció látszólag, a külső szerkezet felől haladva
szokványosnak is tekinthető. Hét, sorszámozással és külön címmel is
ellátott, nagyjából azonos terjedelmű fejezet alkotja a száznegyven
oldalnyi szövegegészt.
Első fejezet – Csak ez a mucsa
Második fejezet – Szevasztok, gyerekek
Harmadik fejezet – Ne csináld ezt
Negyedik fejezet – Így lesz a legjobb
Ötödik fejezet – Aludnod kellene
Hatodik fejezet – Miért nem jó neked itt
Hetedik fejezet – Anyádnál is szebb vagy
A fejezetcímek erős mondatok, a fejezet egy jelenetéből
kiragadva. Erejük a nyelvtaniságukban, kommunikációs funkciójukban,
anaforás szerepükben van. A fejezetek mindegyike egy-egy szereplőt
állít középpontba (Gulyás Feri – Pék Laci – Pongrácz Antal – Tatár
Pista – Szebeni Miska – Szokola Bandi – Féllábú), az adott szereplő
élettörténetének, nézőpontjának primátusa szervezi a szöveget, de
más szereplők élet- és sorsmozaikjai is újabb darabkákkal
gazdagodnak közben. A fejezetek szövegteste, ahogyan a belső
kompozíció maga is, mozaikos jellegű, kisebb, egy-egy oldalnyi,
egymástól csillagokkal elválasztott részekből épül föl: „lecsiszolt
szövegtömbök különösen jó dramaturgiai és poétikai érzékkel
elrendezett halmaza”.[footnoteRef:11] A mozaikosság mellett
kompozíciós elem a számtalan ismétlés: helyzeteké, konkrét vagy
időben eltérő, de jellegüket tekintve nagyon hasonló jeleneteké.
Gulyás Feri a műfogsorát, majd a szemüvegét, Szokola Bandi
Szandrát, Harangozó Pali, a később Féllábúként megismert
intézetlakó a balesetben elveszített lábának feltalálási helyét és
tangóharmonikájának roncsait keresi; Pongrácz Antal kétszer is
helyben hagyja Szokola Bandit, a történet jelen idejében a betört
szélvédő miatt, egy múltbeli jelenetben pedig benzinlopásért. A
napszakok és évszakok ciklusai, a környezet táji és tárgyi
szcenikája változatlanságukban újra és újra szétdarabolják a
történetek takarékosan, feszesen szövegezett szeleteit; motivikus
visszatérésként a varjak jelenléte ad kiemelt hangsúlyt a
kompozíció határozott mondatokkal szerkesztett vázának. [11: Csehy
Zoltán: A kiszolgáltatottság diorámái - A varjak nem azok, aminek
látszanak.. Új Szó Online, 2014. augusztus 23.
http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak
]
2. Műfaji sajátosságok
Regény. A kritikai recepcióban még elvétve sem találkozunk más
műfaji meghatározással. A kompozíció nagy ívű szövegtestet fog át.
A megjelenített világ részletei csak összefüggéseikben
értelmezhetők, a jelenetek egymást is olvassák, értelmezik,
bővítik. A főszereplő vagy főszereplők iránti elvárásunk hiánya nem
kérdőjelezi meg a műfaji besorolást. Egyrészt mert a regény
folytonosan alakuló műfaji normái hozzászoktatták már az olvasót,
hogy lemondjon az akadémikus szabálykeretekről, másrészt ebben a
műben a szereplői csoport maga a főszereplő. A történetmozaikok
jelenetei évtizedeket világítanak be a XX-XXI. század fordulójának
rendszerváltás előtti és azt követő világából. Időben tehát
meglehetősen tágas világközeg ez. A terjedelmet kár volna
felhoznunk a műfaji besorolás ellenében, és nem csupán azért, mert
az Egy családregény vége vagy a Saulus műfaji hovatartozása sem
vitatható, de távoli és klasszikus példáink is vannak a több száz
oldalas regényideál ellenében. Elég csak a Candide-ra vagy magyar
példát előállítva a Fanni hagyományaira gondolnunk.
Külső formája szerint a szerkesztésmód a meghatározó:
mozaikregény, mely az időfelbontás technikájával dolgozik. (Pl. a
Féllábú néven megjelenő, a figyelő nézőpontjában rögzített
intézetisről csak később derül ki, hogy ő Harangozó Pali, a
tangóharmonikás; Szokola Bandi üvegszemének története, a búcsúban
elszenvedett baleset is később mesélődik el.)
Tematikus jegyeit tekintve a műfaji változatok sokfélesége
jellemző a műre. A nincstelenség, kifosztottság, anyagi-testi
nyomor ábrázolását fókuszáló szépirodalmi szociográfia XXI. századi
változata, az emberi létezés, világba vetettség, megváltás nélküli
lét metafizikus lenyomata, thriller egy kelet-európai telep-Twin
Peaksről[footnoteRef:12], bűnügyi regény. „Krimibe oltott
szociográfiai pontosságú látlelet.”[footnoteRef:13] A témák
összeérnek, átszövik egymást, néha összegubancolódnak. Az
epikaolvasás pontosságra, a cselekményt, szereplői viszonyokat,
tudatokat, idő- és térregisztereket tisztázó szándéka olykor
gellert kap a műfajiság szövevényében, s az átesztétizált nyelv és
a motivikus visszatérések, a lírát visszhangzó elemek egy sűrűbb,
metaforikusabb közegbe, lírai közegbe terelik az olvasást.
Példaként nézzünk meg két szöveghelyet, melynek áthallásai, lírai
mögöttesei első olvasásra is világosak. A harmadik fejezet végéről
és a negyedik fejezetből: „A falakat átitatta a nedvesség. A
vakolatdarabok tenyérnyi foltokban hullottak a földre, lassan
elporladtak, végül a huzat hordta ki őket az épületből.” (60.) „A
sötétség fokozatosan ereszkedett alá, mégsem tudta senki, mikor ér
véget a nappal, és mikor kezdődik az éjszaka.” (73.) Amit megidéz,
így hangzik: „A mellékudvarból a fény/hálóját lassan emeli,/mint
gödör a víz fenekén,/konyhánk már homállyal teli”, illetve „Minden
nedves, minden nehéz./A nyomor országairól/térképet rajzol a
penész”. (József Attila: Külvárosi éj) [12: Görföl Balázs: Egyenes.
Irodalmi Centrifuga, 2014.12.
http://centrifuga.blog.hu/2014/12/17/fm-x_kiss_tibor_noe_iii] [13:
Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december.
http://www.muut.hu/?p=10656]
Metaforikus, megidéző, a kompaktságot hangsúlyozó olvasási
irányokat bőséggel felkínál a regény. Bevonódásokban nincs hiány.
Az említett műfaji változatok mellett – bár nagyon óvatosan, az
erőltetett párhuzamoktól magunkat is távol tartva – a szöveg
áramkörei rákapcsolódnak olyan irányokra, nagy szövegekre is
egy-egy pillanatra, melyekkel párbeszédbe hozni Kiss Tibor Noé
regényét erőltetett, hamis kísérlet lenne, de az atmoszféra
azonosításában, a szociografikus közegbe való végleges
beleragasztás elkerülésében sokat segíthetnek az olvasónak.
Kísértetiesen megidéző hangulatok ezek, mint pl. a varjak
perszonifikálódó örökös jelenléte vagy a margóra, a létezés
peremére, a lápvilág szélére taszított élet. Emily Brontë
Üvöltő szelek című regényének atmoszférája a természeti, tárgyi
közeg által megidéződik egy-egy pillanatra: „Az istállót árjárta a
metsző szél, ami szüntelenül ott fütyült az ólak, az oszlopok és a
tetőszerkezet gerendái között. Hiába fújta ki a trágyaszagot a
telepre, a csípős bűz ugyanúgy az istállóban maradt, mint a
tetőcserepek vagy a betonra csavarodott etetőtálak. Az egyik
bádogtálba vércseppek csöpögtek” (60).
3. Az elbeszélés sajátosságai, az elbeszélt világ
A vesztesek regénye, a századvégi rendszerváltás veszteseinek
látlelete a mű. Anyaga, előképe a közvetlen, tapasztalati valóság:
a konkrét telep, egy volt állami gazdaság központja létező hely
valahol Budapest környékén. „Az Inkognitó megjelenése
után legalább egy évig nem írtam semmit, aztán született egy
novella a kötetbe végül Pék Laciként bekerülő szereplőről. Ez
később tovább bővült, először ötszereplős novellafüzérré, amelyet
2012 tavaszán a Jelenkor közölt. Erre figyelt fel Szegő János, a
Magvető szerkesztője, de Csordás Gábor ösztönzése is hozzájárult
ahhoz, hogy a szövegből regény szülessen. A könyvben megformált
telepet valós színhelyről mintáztam. A helyszínek (a házsor, az
intézet, a kastély és a többi) máig megvannak, nagyjából a könyvben
leírt állapotukban, a szereplők és a cselekmény azonban majdhogynem
teljes egészében kitalált. Gyermekkoromban, a nyolcvanas években
sok nyarat töltöttem a nagyszüleimnél, majd a rendszerváltás után,
amikor apám is visszaköltözött a telepre, távolabbról követtem
nyomon az állami gazdaság lezüllését, az ott élők elsüllyedését. Ez
az elkeserítő élmény azóta is csak fokozódott, bármerre jártam,
akár az Ormánságban, akár a Pécs környéki bányatelepeken. Úgy
éreztem, hogy erről a „lezüllésről", kilátástalanságról írni,
beszélni kell” – mondja a szerző a regény születéséről és a
történetek forrásvidékéről a Szekeres Dóra által készített
interjúban.[footnoteRef:14] Az elbeszélt világ egy zárt közösség
világa, melynek zártságát nem a maguk szabta értékrend, a tradíció
szigora alakította, hanem a kivetettség, a távolság, az élhető
életből való kihullottság, a pusztulás. A munka, ha van, csak
alkalmi, a jövedelem alamizsna vagy az anya nyugdíja; a család
szétzilálódott, az emberek erőtlenek, romló testi-lelki-erkölcsi
állapotban. A telepen rekedtek mind magányosak, sem a külső
világgal, sem környezetükkel, sem önmagukkal nincs kapcsolatuk. Az
intézet, a szenvedélybetegek világa párhuzama, tükörképe,
metaforikus pandanja a telepieknek. A meghatározatlan pozíciójú
omnipotens elbeszélő kívül áll az elbeszélés világán, de tudása és
a szereplők életéhez való elfogadó, ítélkezéstől mentes viszonya
azt sejteti, hogy belülről is köze van ehhez a közösséghez.
Szociológiai pontosságú snittjeihez nem kapcsolódik hagyományos
értelemben vett elbeszélői reflexió, de a beállítások, a
történeteket összefűző környezetrajz, a leírások lírai töltete egy
belső nézőpont érvényességét sugallják az olvasónak. („Ugyanolyan
nap volt, mint a többi. Mint amilyen az azt megelőző, és amilyen a
következő is lesz. A nap felkelt, majd lement. Felhevítette a
hangárok bordázott oldalfalait, az alumínium úgy hullámzott a
melegben, mint egy tangóharmonika. Ha rákezdett a szél, a sorompó
nyikorgott. Autók haladtak el az úton, a kereszteződés utáni
kanyarban lassítottak. Az őrbódé előtt néha megjelent valaki a
telepiek közül. Hol az egyik, hol a másik. Mozdulatlan képkockák.
Bokrok a bekötőút mentén. A víztorony feszítőkábelei. Betonpad a
mázsáló épülete mögött. Kérődző szürkemarhák a
karámban.”[footnoteRef:15] [14: Ezzel a mélyvilággal alig
foglalkozik valaki. Szekeres Dóra interjúja Kiss Tibor Noéval.
http://www.litera.hu/hirek/kiss-tibor-noe-ezzel-a-melyvilaggal-alig-foglalkozik-valaki]
[15: Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene. Magvető, Budapest, 2014. 61.
oldal]
4. Nyelv és stílus
„Nem a »mit mond«, hanem a »hogyan mondja« összefüggéseiben kell
keresnünk a Kiss Tibor Noé-könyv csak rá jellemző erejét. Abban,
ahogy a »hogyan mondja« részévé válik a »mit mond«-nak” – írja
Balázs Imre József.[footnoteRef:16] [16: Balázs Imre József: A
perifériák perifériái. Műút, 2014. december 29.
http://www.muut.hu/?p=10661]
Maga a szerző így beszél a saját szöveg nyelvi anyagáról,
stílusáról: „A témához ez a szikár, távolságtartó hang illett,
ellenkező esetben könnyen érzelgőssé, giccsessé válhatott volna a
regény. Tömör, a végletekig lecsupaszított szöveget szerettem volna
írni, amiben minden szó és mondat a helyén van – számomra ez
időtlen elvárás egy regénnyel szemben”.[footnoteRef:17] Ugyanebben
az interjúban olvashatjuk, hogy a nyelv költőisége, empatikussága
határozott alkotói szándék nyomán alakult. A sűrű, díszítés nélküli
szövegnek a nyelv aládolgozik. A szikárság nem üresség, hanem
feszültséggeneráló eszköz. A csak a narrátori közlésekre hagyatkozó
elbeszélésből hiányoznak a párbeszédek. Spórolósabb így az egész,
de valójában a feszültségek mégis erősebbek. A jelenetező technika
forszírozhatná a drámaiságot, mint a feszültségek eredőjét, de nem
a drámaiság, hanem a líra felé mutat a nyelv. A feszültség az
atmoszférateremtő nyelv feszességében, a kimérten szerkesztett és
beszerkesztett mondatokban van. Az elbeszélő, történetmondó
jeleneteket minduntalan váltó lírai részek ismétlődéseiben. Az
ismétlődés értelemszerűen nemcsak a szerkezetnek, de a nyelvnek is
fontos ismérve. [17: Ezzel a mélyvilággal alig foglalkozik valaki.
Szekeres Dóra interjúja Kiss Tibor Noéval.
http://www.litera.hu/hirek/kiss-tibor-noe-ezzel-a-melyvilaggal-alig-foglalkozik-valaki]
A regény nyitófejezetének első bekezdése a környezetet
exponálja: „Nyílegyenes bekötőút vezetett a telepre. Az út szélén
valamikor jegenyefák álltak. Aztán Pongrácz Antal megszerezte a
telepet, és azonnal kivágatta az összes jegenyét. Azóta csak a
kukoricatáblák látszottak, néhány csenevész fa és egy ottfelejtett
olajtároló. A bekötőutat szemét szegélyezte. Műanyag flakonok,
nejlonzacskók, cigarettacsikkek, a gyerekek reggelente, iskolába
menet mindent eldobáltak. A műanyag úgy csillogott, mint a
víztükör, éjszaka szinte foszforeszkált. Aztán a nap mindent
kiégetett. A végén nem maradt más, csak a gyűrött, megolvadt
szemét. A nap kiszárította a bokrokat és a fűszálakat, még az
emberi testeket is. A bőr pergamenszerűvé vált, egy érintéstől
felszakadt.” (5) A táj az emberi pusztítás és pusztulás tárgya és
tükre. Rövid, kicsit sem túlterhelt, takarékos mondatok vezetnek be
a regény világába. Realista pillanatfelvételek a telepre vezető út
mentén, ám a víztükör-hasonlat, a foszforeszkáló szeméthalmok
metaforája a szürreális felé billenti el ezt a néhány képben
felvillantott világot. A bekezdés végére pedig az utolsó előtti
mondatba beszerkesztett hozzátoldás – „még az emberi testeket is” –
a valóság verifikálható közegéből az abszurd felé irányítja olvasói
figyelmünket. Apokaliptikusan végzetes, ami elénk tárul, de semmi
nincs benne a misztérium tragikus emelkedettségéből. Az emberi
pusztulás is csak eleme az egyetemes és általános bomlásnak. József
Attila tájai jutnak eszünkbe, a Külvárosi éj, az Elégia, a Téli
éjszaka sorai. Tárgyi és élő, emberi és állati közeg határai
feloldódnak, az élettelen perszonifikálódik, az emberi
eltárgyiasul. A mozgások, az igékkel kifejezett cselekvések is
monoton ismétlődések. Néhány példa az első fejezetből: tologatta a
biciklit (5), Az intézet lakói pizsamában, papucsban járkáltak
körbe az udvaron. (6), álldogált (10), mondogatta (10), kotorászott
(12), az elhagyott istállók között bolyongtak (17), mindig csak
keresgélnek (17) stb.
Amint látjuk, valóban minden szó és mondat a helyén van, az
alkotói szándék szerint, s a „hogyan mondja” valóban
elválaszthatatlan attól, amit mond a szerző. A végletekig
lecsupaszítottságot azonban felülírja, megkerüli mégis a nyelvben,
stílusban előtüremkedő költőiség. „Kiss Tibor Noé írói erénye
ezekben a minimalista, monokróm képleírásokban, egyszerű, szikár
mondatokban mutatkozik meg a legvonzóbban. Amikor fakó reggelekről,
drótkábeleket lengető szélről, a fűszálakon harmatcseppként
csillogó celofánfoszlányokról olvasunk, a majd’ minden fejezetben
megjelenő szófordulat szerint „ugyanolyan nap”-okról, a telepiek és
intézetiek monoton ismétlődő kényszercselekvéseivel, hogy
„cigarettától cigarettáig, etetéstől etetésig, napkeltétől
napnyugtáig” teljenek a percek.”[footnoteRef:18] [18: Nagy
Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december.
http://www.muut.hu/?p=10656]
5. Tér és idő
Van a telep, az egykor virágzó, mára kifosztottan létező állami
gazdaság központja lakóházakkal, tíz egyforma épülettel, a házsor
előtt földút; naponta kétszer fél órát nyitva tartó bolttal, a
kastély épülete, mögötte Pongrácz Antal háza, az istállók, karámok,
őrbódé, a hangárok, víztorony, az intézet. A kastélyban valaha
irodák voltak, az intézet egykor munkásőrök kiképzőközpontja, majd
öregotthon, mára a szenvedélybetegek gyógyhelye férfi ápoltakkal. A
kétszintes épület mellett kiserdő, mögötte a rét, közepén egykor
focipálya. A hangárok mögött távvezetékek, állandó zümmögésük a
mindennapok háttérzaja. A telepre bekötőút vezet, két oldalán a
jegenyesornak már csak a csonkjai, mögötte kukoricás. Busz már nem
jön be a telepre, naponta kétszer az iskolabusz a bekötőút elején,
a kereszteződésnél megáll.
A leírások és történetek tömbjeiből, a visszatérő elemekből oly
pontosan kirajzolódik a terep, a mozgástér, hogy nagy biztonsággal
meg lehetne szerkeszteni a térképet róla. A térképről hiányzó világ
zárt terepéről. Fekete-fehér szociofotók sorakoznak egymás mellé a
belső terekről is: Szokola Bandi udvarán a gyerekek búvóhelyeként
funkcionáló kibelezett Trabant, bárszekrénnyé avanzsált
pléhszekrény Gulyás Feri fészerében, Tatár Pista anyjának
gumilepedővel fedett betegágya, Szandra búvóhelye az elhagyott ház
pincéjében vagy Szebeni Miska találkahelye az elnéptelenedett
tanyaházban, sötét, félhomályos konyha Irénkével. „Az Aludnod
kellene lapjain megjelenített otthontalan világban a villám is
a sötétséget örökíti meg. Kiss Tibor Noé képleírásaiban mintha
Csernus Tibor Angyalföldet ábrázoló festményeinek szürnaturalista
ábrázolásai köszönnének vissza a színektől
megfosztva.”[footnoteRef:19] [19: Nagy Boglárka: Mintha nem is
léteznének. Műút, 2014. december. http://www.muut.hu/?p=10656]
A tömbökben, mozaikokban kirajzolódó események, szereplői
sorstörténetek nyomán az olvasó nagy biztonsággal rakja össze a
fabulát, ámde a szüzsé, a cselekmény nem kényszeríthető könnyen a
szokásos rendbe. Még akkor sem, ha a szöveg felkínál egy krimiszerű
olvasatot. (Az éjszakában kószáló, folyamatos abúzusnak kitett
gyereklány, Szandra holttestének megtalálásával zárul a regény.) Az
idő, az elbeszélt idő felmérhető, hiszen a boltban tartott,
1986-87-es szilveszteri mulatság Gulyás Feri által őrzött megkopott
fotóján Pék Laci, Szokola Bandi és Tatár Pista tíz év körüli
kisfiúk még (azóta Szokola Bandi legnagyobb lánya, Szandra
kamaszlánnyá serdült, aki az apával szinte egykorú, huszonhárom
éves feleség/anya halálakor négy-öt éves lehetett), ott vannak
Vladák Janiék, akik az elbeszélés jelen idejében már tíz éve nem
élnek a telepen; Gulyás Feri és Júlia egymás kezét fogják (az
elbeszélt történet jelen idejében a hatvanadik születésnapját
ünneplő Gulyás Ferit Júlia már tíz éve elhagyta). Ha az
információkat összerakosgatjuk, az elbeszélt történet jelen ideje a
2010-es évek elejére tehető. Amit az élettörténetek nyomán olvasói
szemmel pásztázhatunk, az nagyjából a nyolcvanas évekig vezethető
vissza.
Könnyű dolgunk lenne a hagyományos értelemben vett szüzsé, a
cselekmény összerakásával, ha egy adott szereplőre vagy egy
határozott vonallal kirajzolt eseménysorra fűzné föl az elbeszélő a
történeteket, de itt a történetek a telep történetei, a hozzá
kötődő emberi sorsok epizódjai. A mozaikok a fabulát építik.
Szüzséből itt nem egy van, legalább annyi, ahány sors, ahány
élettörténet. Az elbeszélt időnek van ugyan lineáris előrehaladása,
de ez a vonulat a telep, a megidézett világ szempontjából
rajzolható meg csupán. Az idő egyébként ciklikusan magába záródó
ismétlődés, melynek ritmusát a napszakok és évszakok, a varjak
mozgása, a telepi és intézeti lakók rituáléi – bolyongások,
keresés, italozás, kártyázás, éjszakai almalopás stb. – adják.
Közben a szereplők „a várakozás végtelen körében forognak, amint
ezt a regény szerkezete is megerősíti, az Aludnod
kellene 21. századi történetéből a várakozás mítosza is
hiányzik. Kiss Tibor Noé regényében nem telik és nem múlik a rohadt
idő, dermedten áll a kitört ablakok és a lámpacsonkok között, szél
sem mozdítja. Csak a telepiek hullanak ki belőle
észrevehetetlenül”.[footnoteRef:20] [20: Nagy Boglárka: Mintha nem
is léteznének. Műút, 2014. december.
http://www.muut.hu/?p=10656]
6. Szereplők
Nincs főszereplő. Vagy mindenki az. Akárcsak egy
Csehov-drámában. Az elbeszélő meg-megújuló körökben pásztázza végig
újra és újra a telepiek és az intézetiek köreit. Mintha
följegyzéseket készítene, adatlapokat, ragasztható cetliket a
sorstörténetekhez. Több szempontból is csoportosíthatóak és a
csoportok átrendezhetőek. Nők alig vannak, kegyetlen férfivilág ez.
Irénke, Gulyás Feri élettársa megrokkant, megtört ember, kívülről
jött a telepre, de belesimult a mindennapokba. Szandra, Szokola
Bandi kamaszlánya kifelé tartana, de csak a bekötőútig jut,
holttestét ott találja majd meg a Féllábú, Harangozó Pali. Tatár
Pista anyja, Terike néni magatehetetlen nagybeteg, akit a fia ápol,
s akinek holttestét maga égeti el. Júlia, Gulyás Feri felesége már
tíz éve elment, Margit pedig, Pongrácz Antal felesége öngyilkos
lett. A nők nem kivonulnak innen, az élet elszivárog. Már gyerekek
is alig vannak, konkrétan csak Szokola Bandi Ferkóját és Juliskáját
látjuk, akik többnyire iskolakerülők, a kiserdőt járják.
A telepiek között Pongrácz Antal az, akinek van ki-be járása,
aki a város, a falu felé mozog, akinek szeretője, Éva, a tanítónő
még a külső, a jelen időben megjelenő világhoz köt. Egyedül neki
van autója is, egy terepjáró. Főiskolát végzett, valaha a gazdaság
igazgatója volt, majd egyetlen privatizátora a rendszerváltást
követően. A boltot is ő üzemelteti, árulja az ásványvizes palackba
töltött vodkát. A privatizáció azonban itt láthatóan kifosztás,
lepusztítás. Haszna, életet építő eredménye senki számára nincs,
még a jegenyesort kivágató Pongrácznak sem. A lebomló rendszer
helyében nem épül új világ.
Vele egykorú lehet Gulyás Feri és a gyakran emlegetett, de csak
múltbeli történetekkel megidézett Vladák Jani. Gulyás Feri
lecsúszott egzisztencia. Júlia elhagyta, a lánya, Editke csak
távkapcsolatban van vele. Irénke, az élettársa háztartási
alkalmazott. Elveszített mindent, ami az emberi méltóságát tartaná.
Pék Laci, Szokola Bandi és Tatár Pista harmincas éveikben járó
férfiak. Fóliáznak, pancsolt borral seftelnek, az őrbódéban
strázsálják a telep maradékainak lassú kimúlását, saját életük,
erkölcsi létük romjain görgetik mindennapjaikat. Sem a belső
erkölcsi törvény, sem a csillagos ég nem mutat már irányt számukra.
Az előbbit a fájdalmak és önpusztítások hibernálták, a csillagos ég
felemelő látványát a varjak hadai takarják el. Az intézetiek
csoportjából a Féllábú, Harangozó Pali és az ápoló, Szebeni Miska
arcéle a legélesebb. A Féllábú egyfajta figyelő pozíciót vesz föl,
szemlélője, kicsit kívülállója mind a telepi, mind az intézeti
világnak. A maga módján távolságot tart. A kinn- és bennlét
kettőssége Szebeni Miskára is jellemző. Kettőssége talán magából a
személyiségből, az élettörténetből is fakad: a rajztanár anya és a
mozdonyvezető apa öröksége a tágasság, a világban lakozás
lehetőségét és vágyát erősíti benne, szexuális identitása azonban a
rejtőzködő életbe, a netes alkalmi partnerkeresések
bizonytalanságaiba rekeszti.
Telepiek és intézetiek egyaránt foglyok. Innen nincs
menekvés.[footnoteRef:21] „A magára hagyott, kiszolgáltatott
kisember menthetetlen: a társadalom lemondott róla, egyszerűen
kivonult az életéből, a telep lekerül a térképről. (»Csak egy
valamit keresett hiába az atlaszban, a telepet.«) Egy olyan
szociálpolitika erőterébe került emberek sorsa jelenik itt meg,
mely többé nem vesz tudomást róluk: a hatalom számára érdektelen
lett ez a réteg; s mivel az állami érzéketlenség által végletesen
kisemmizett és kirabolt létezés teher, ezt a terepet átengedte az
ösztönetikának és a természeti jognak. Még a remény vagy a változás
mézesmadzagját sem hajlandó elhúzni az elesettek orra előtt. A
túlkapások és a zavart korrekciók dinamikája lesz a regény egyik
mozgatórugója: egy telep és egy intézet zárt közegének belső
társadalma keresi és tanulja el egymástól a túlélés lehetséges
modelljeit (pillanatnyi élvezetek hajszolása, egymás kigúnyolása,
egymás sorsának megkeserítése), csakhogy ilyen modell nincs többé.
Az illúziók világa ott van a tévében (»olyan színeket láttak a
képernyőn, amilyeneket a telepen soha«), a szexualitásban, a
devianciában, a nyerészkedésben, de a tablettás bor is
„istállószagú” lesz, a szexualitás is megkeseredett (»az interneten
minden könnyebb volt, nem kellett magáról vagy a munkájáról
beszélnie, csak a szexről«) . [21: Sánta Szilárd: Agrothriller a
telepen. A varjak nem azok, akinek látszanak. Új Szó Online, 2014.
augusztus 23.
http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak
]
A test, akárcsak a telep egy-egy értékszámba menő eleme
kisajátítható vagy eltakarítható (Tatár Pista például elégeti
nagybeteg anyját, aki senkinek sem hiányzik), a test tárgyiasul –
és ami ennél is borzalmasabb, lassan a lélek is erre az útra lép.
Hogy ne kelljen tudomást venni a létezéséről.”[footnoteRef:22] [22:
Csehy Zoltán: A kiszolgáltatottság diorámái. A varjak nem azok,
akinek látszanak. Új Szó Online, 2014. augusztus 23.
http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak]
7. Motivikus háló
A regény motívumai sűrű hálózatot alkotva fogják körül,
szorítják be az életet. Ez a motívumháló olyannyira hangsúlyos,
hogy a szociografikus olvasat kizárólagossága már csupán általuk
megkérdőjeleződik. A motívumok a tárgyi és természeti világ részei
többnyire, de néhány állapot, cselekvéssor is motivikus jelentést
nyer az ismétlődések által. Ilyen például a már többször
felemlegetett keresés, mászkálás, az italozás, a figyelés.
A teljesség igénye nélkül, de a szöveg gondos átfésülése után a
tárgyi-természeti környezet metaforizálódó, a jelentést a konkrét
eseménysortól eltávolító elemei: falevél/avar, szemét, varjak,
éjszaka, út/bekötőút/kereszteződés, sár/por, kutyák, ital,
cigaretta, kártya, erdő, víztorony, legyek/hangyák,
trágya/húgyszag, a szürke színek, penész, elhagyott házak,
elromlott gépek. Az út nagymetaforája, topikus variációi
erőteljesen meghatározzák a jelentést. Ebben a konkrét,
társadalmilag determinált, időben és térben aktuális történetektől
elemelt kontextusban maga a telep is egy toposz, a sziget sajátos
mutációjaként értelmezhető. Nem az értékeket őrző, megőrző hely,
hanem a zárvány, a világból kiszakadtság, elfelejtettség, a
civilizáción, az erkölcsi világrenden kívüli lét értelmében.
A leghangsúlyosabb szerep a varjaknak jut. A mű munkacíme is ez
volt, maga a szerzői szándék is fontos szerepet szánt nekik a
jelentéskompozícióban, az atmoszférateremtésben, és a kritikai
recepció is hangsúlyosan foglalkozik ezzel az elemmel. A varjú a
babonákban, hiedelmekben gyakran megjelenik. Szimbolikus
jelentéseit a távol-keleti, a zsidó és keresztény hagyomány
egyaránt ismeri.[footnoteRef:23] Többnyire a gonoszság, a
rosszindulat, a halál, a magány, a Sátán madara. A gonosz világerő
megtestesülése. [23:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#v]
„Állat és ember viszonyában semmiféle meghittség nincs a
telepen. Időről időre baljósan károgó varjak köröznek a környék
felett, fekete árnyakként leszállnak a kertekbe, az intézet
udvarába, vagy némán figyelnek a faágakról — felismerik az emberi
arcokat, mintha türelmesen várakoznának, hogy lecsaphassanak.
Fejezetről fejezetre felbukkannak ezek a végzet szimbolikáját
sokféle módon és sok kultúrában megjelenítő madarak.
Az Aludnod kellene lapjain egyetlen mítosz elevenedik meg, a
halálmadaraké.”[footnoteRef:24] A varjak fenyegető, kísérteties,
hitchcocki jelenléte az emberi világ közegében az ábrázolás által
fölcseréli az értékeket: az emberi válik embertelenné, az állati
emberi tulajdonságokkal ruházódik fel. [24: Nagy Boglárka: Mintha
nem is léteznének. Műút, 2014. december.
http://www.muut.hu/?p=10656]
„A varjak egy tócsa körül álltak. Időnként mintha összebújtak
volna, hogy egymás fülébe súgjanak valamit. Nem károgtak, nem
zajongtak, csak a szárnyuk rebbent meg, sustorgó hangot adva.
Belenéztek a víztükörbe, megigazították a nyakkendőjüket,
leporolták a frakkjukat. Aztán helyet cseréltek egymással.
Összekulcsolták a kezüket, hajlongtak, járkáltak a szikkadt
talajon. Messziről nézve úgy tűnt, erősen tanakodnak valamin.”
(75)
„Csenevész, kiálló csontú emberek álldogáltak az intézet előtt.
Mozdulatlan, elmosódott figurák a szürkületben. A testüket mintha
gyolcsba csavarták volna. Az arcuk helyén foszladozó maszk. Foltok,
barázdák. Néhány felskiccelt vonal, vízszintesen a száj,
függőlegesen az orr.” (108)
8. Érintkezések – diskurzusban az irodalmi szövegvilággal
A regény kritikai irodalma, a szerzővel készített interjúk
számos XX. század végi, XXI. századi kortárs szöveget említenek,
melyekkel valamilyen módon kapcsolható az Aludnod kellene, melyek
hatástörténeti előzményként számításba veendők. Tar Sándor
prózájához a szegénységtematika, Bodor Ádámhoz a szürreális
ábrázolásmód okán kapcsolható, de felmerül Krasznahorkai László
Sátántangója is, jóllehet Kiss Tibor Noé szerint ez kevésbé volt
fontos számára. A Görföl Balázs által készített interjúban a szerző
erről így beszél: „Ha például nem olvastam volna a Szürke
galambot, ráadásul éppen akkor, amikor meglátogattam apámat ezen a
telepen, nem is biztos, hogy most itt ülnék. Valamikor a kétezres
évek elején került a kezembe, és szociológia szakos hallgatóként
elképesztő hatással volt rám. A gimnázium befejezése után évekig
nem olvastam szépirodalmat – vagy ha igen, az nem igazán tetszett.
A Szürke galamb hatására kezdtem el ismét érdeklődni
olyan irodalmi szövegek iránt, amelyek valahogy reflektálnak arra a
nyomorúságos világra, amely körülvesz bennünket, emiatt is
vetődhetnek fel az általad említett nevek. Azt hiszem, hogy ha
valaki a magyarországi tanyavilágról és az ottani életről ír, nem
kerülheti meg Tar Sándort. Krasznahorkait kevéssé ismerem, nem
tudtam megközelíteni, Bodort viszont nagyra becsülöm, és talán a
hatása is kimutatható az Aludnod kellene thriller-vonulatában.
De Bodor másképpen társadalomérzékeny, mint Tar: szimbolikusabb, a
kulcsszava inkább a hatalom. Ami az Aludnod kellenét illeti,
szerettem volna enyhíteni azon a szikárságon, kegyetlenségen, amely
Tar Sándor írásmódját jellemzi. Arra törekedtem, hogy kifejezzek
egy nagyon finom, melankolikus együttérzést a szereplők iránt,
anélkül, hogy ez giccsbe fordulna. Egyszerre kívülről nézni őket,
ugyanakkor empatikusan írni róluk”.[footnoteRef:25] [25: A
kiszolgáltatottság formái. Görföl Balázs beszélgetése Kiss Tibor
Noéval. Jelenkor Online, 2014.07.19.
http://www.jelenkor.net/interju/274/a-kiszolgaltatottsag-formai]
„Kiss Tibor Noé regénye egy olyan vonulatba illeszkedik a
kortárs magyar prózában, amelynek előzményei Bodor Ádám
regényeiben, Krasznahorkai László Sátántangójában, Tar Sándor
történeteiben kereshetőek — időben a jelenhez közeledve pedig Papp
Sándor Zsigmond rendszerváltás utáni történeteket megjelenítő
novellaciklusa, Az éjfekete bozót, az egészen friss
megjelenésűek közül pedig Borbély Szilárd Nincstelenekje és Szilasi
László A harmadik hídja sorolható ide. Ezek
periféria-prózák kétségtelenül, és ugyanakkor hanyatlás-történetek
is valamilyen értelemben. Borbély és Szilasi regényeihez képest
Kiss Tibor Noénál az arctalanság, a szereplők egyfajta
összevonhatósága tűnik meghatározónak — ez azt eredményezi, hogy
összességében a tér, a helyszín mégiscsak hangsúlyosabb szerepet
kap a történetben: mintegy reprezentálja magát a történetet. A
beszélgetések, kommunikációs szituációk minimálisra redukáltsága
révén is inkább kapcsolódik a könyv a Borbélyéhoz és Szilasiéhoz
képest korábbi művekhez és poétikákhoz.”[footnoteRef:26] [26:
Balázs Imre József: A perifériák perifériái. Műút, 2014. december
29. http://www.muut.hu/?p=10661]
9. Érintkezések – a fikció mint a közérzet és a jelenségek
verifikációja
Egyéni és közösségi lényként komfortérzetünk, biztonságunk akkor
teljes, vagy legalábbis kielégítő, ha szabadságtörekvéseinknek
tőlünk független szorító kényszerek nem állnak útjába. Az egyik
legáltalánosabban megtapasztalható szorongatottság a szegénység. A
szegénység társadalmi jelenléte történelmi
jelenség.[footnoteRef:27] Fenyegető, megoldásra váró társadalmi
problémaként az ipari forradalom óta kell számolnunk vele. A
jövedelmi viszonyokon alapuló szegénységfogalom mellett megjelenik
az extrém szegénység, a pauperizmus azon társadalmi csoportokban,
akik külső segítség nélkül már nem képesek kiutat találni. Ez a
klasszikus nyomor állapota. Ma divatos fogalomhasználattal:
mélyszegénység. Vele szorosan összekapcsolódik a morális szegénység
fogalma, olyan léthelyzetet jelölve, melyben az adott kor erkölcsi
normái már nem működőképesek az egyén vagy csoport számára. A
fogalom tovább pontosítható a szegénységdiskurzusok nyomán, pl.
nyomorban élők (pl. hajléktalanok, tartósan munkanélküliek és
családjuk, a hátrányos helyzetű kistérségek lakosai stb.),
lecsúszással fenyegetett szűkölködők, jövő/jövőkép nélküli
szűkölködők, átmenetileg szegények.[footnoteRef:28] [27: Péter
László: Vázlatok a szegénység szociológiájához. Kolozsvári Egyetemi
Kiadó – Pressa Universitară Clujeană, Kolozsvár, 2006, 130-133.
oldal] [28: Ferge Zsuzsa: A magyarországi szegénységről. INFO –
Társadalomtudomány, 15. 2001. 54. (17-26.) ]
A szegénység problémájával, összetevőinek, jellemzőinek
elemzésével, illetve deskripciójával számos tudományterület
foglalkozik. A közgazdaságtan, a gazdaságantropológia és
gazdaságszociológia, a szociális munka elmélete és gyakorlata, a
szociálpszichológia és a társadalomfilozófia, hogy a
szegénységkutatásnak csak a legnyilvánvalóbb, legismertebb
disciplináit említsük. A kérdéskört és annak következményeit kutató
tudományok a makrogazdasági folyamatoktól az egyének és csoportok
kulturális viselkedésén keresztül a szegénységből fakadó vagy épp
azt generáló problémákon át eljutnak azoknak a diszfunkcióknak (pl.
testi és lelki betegségek, integrációs problémák, családon belüli
konfliktusok, agresszió stb.) az analíziséig, melyek a kérdéskör
teljes spektrumának szeleteit láthatóvá, érthetővé teszik.
A értéstől az empátiát igénylő megértésig azonban hosszú út
vezet. A számok, adatok, tudományos igényű vizsgálatok eredményei
nem föltétlenül teremtik meg a személyes viszony kialakításához
szükséges interiorizációt. Az érzékenyítéshez a személyes
tapasztalat, az egyediben felfedezhető általános tapasztalata is
szükséges. Szociofotók, dokumentumriportok és dokumentumfilmek
konkrét adalékai a témának, de az egyszerit az emberi lényeghez
kapcsoló, a teljes személyiséget megszólító kérdésfelvetéssel csak
a művészet képes működni. Csak a művészet képes felmutatni, hogy
személyes, közösségi és a társadalmi konkrétságon túlmutató emberi
valóságunk a maga összetettségében és sokféleségében feladat,
örökös megszólítás az egyén számára.
Filozófiai, társadalmi, etikai és esztétikai kérdésfelvetéseknek
az aktualitásban gyökerező, de ezen túlmutató lehetőségét adja Kiss
Tibor Noé regénye az irodalomtanítás számára olyan módon, hogy
mindeközben az irodalomértés és irodalomolvasás tanításának,
tanulásának ügye is egy tágasabb kontextusba helyeződik.
III. A tanegység munkaterve és a kapcsolódó feladatok
A regény feldolgozását, figyelembe véve a kötelezően előírt
tananyagtartalmakat és a mindig szűkös szaktanári időmérleget, 4x2
órában tervezhetjük. Kevéssé valószínű, hogy ez négy, dupla órás
foglalkozás lehet, bár valójában az lenne célszerű, ha a szöveghez
kapcsolt feladatokkal egy-egy alkalommal hosszabb időt tölthetnének
a diákok. Az alábbiakban négy 90 perces foglalkozás javasolt
munkatervét közlöm, mely a lehetőségek szerint átalakítható.
(Szabadon szelektálva használható a Prezi anyaga is.) A munkaterv a
konkrét feladatokat nem tartalmazza, ezeket külön csoportosítva
helyeztem el a munkaterv után. A Prezi anyagában találhatók azok a
képek, filmes tartalmak, illetve szövegek, amelyek a feladatok
megoldásához szükségesek.
A foglalkozás témája
Tartalom
Célok
Módszerek, eszközök, munkaformák
1 – 2. óra
Közelítések
1. Közelítés a témához, a regényhez
2. Közelítés az alkotói világhoz
· könyvtrailer
· olvasói tapasztalatok
· kérdések, problémák megfogalmazása
· az olvasás során szerzett élmények föltárása
· a regény feldolgozásához szükséges diskurzusközeg
kialakítása
· ismeretbővítés
· kiscsoportos és frontális munka
· poszterkészítés, pókhálóábra, kiállításlátogatás
· szituációs játék
· írásgyakorlat
· csomagolópapír, filcek
3 – 4. óra
A regény értelmezése/I.
1. Cím és kompozíció
2. Műfaji sajátosságok
3. Az elbeszélés sajátosságai, az elbeszélt világ
· a regény kritikai recepciója
· cím és munkacím
· szövegszerkezet és kompozíció
· műfaji változatok: szociográfia, krimi, állapotregény,
mozaikregény…
· fabula és szüzsé
· ismerkedés a kritikai recepcióval
· műfaji ismeretek bővítése
· irodalomelméleti ismeretek pontosítása
· retorikai ismeretek alkalmazása
· páros, kiscsoportos és frontális munka
· szakértői csoportok
· konstruktív vita
· fürtábra
· IKT-eszköz használata
· írásgyakorlat
· illusztrációk készítése
· állókép
· szituációs játék
· csomagolópapír, filcek
5 – 6 óra
A regény értelmezése/II.
1. Nyelv és stílus
2. Tér és idő
3. Szereplők
4. Motívumok
· szövegrészletek nyelvi elemzése
· stílusvizsgálat
· leírás és elbeszélés
· tér- és időszerkezet
· jellemzés
· szövegtípusok
· motívumok és toposzok
· az ismétlődés és a hiány
· az elbeszéléstechnika prózapoétikai sajátosságainak
feltárása
· szövegkapcsolatok elemzése
· tudáskeret aktivizálása, bővítése
· anyanyelvi készségfejlesztés
· egyéni, kiscsoportos munka
· prezentáció
· szemponttáblázat
· írásgyakorlatok
· gondolkodástérkép
· T-táblázat, kettéosztott napló
· térkép rajzolása
· szereplői kártyák
· idézetgyűjtemény
· szereplői hangok
· poszter
· csomagolópapír, filcek
· laptop, projektor
5 – 6. óra
Érintkezések
1. Diskurzusban az irodalmi szövegvilág-gal és a
társművésze-tekkel
2. A szegénység kérdése a tudományban, és a közbeszédben
· tudományos írásmű és szépirodalmi szöveg
· kortárs irodalmi szövegek
· film
· tudáskeret bővítése
· érzékenyítés
· kritikai gondolkodás fejlesztése
· szociális készségfejlesztés
· kiscsoportos és frontális munka
· Venn-diagramm
· szemponttáblázat
· moderált esetmegbeszélés
· csomagolópapír, filcek
· laptop, projektor
FELADATSOR
A feladatsor anyaga témákba rendeződik. Az egyes témákhoz
kapcsolódó feladatok száma a regény feldolgozására szánt idő
függvényében vagy az adott osztályhoz igazítva változtatható.
1 – 2. óra: Közelítések
1. Közelítés a témához, a regényhez
a) Nézzük meg a regény hivatalos, a Magvető Kiadó által
készített könyvtrailerét! T-táblázattal ki-ki készítsen jegyzetet!
Mi az, amit a trailer hangsúlyossá tesz a majdani olvasó számára,
mi az, ami fontos elem, de nem került bele a filmbe?
b) Kiscsoportokban beszéljétek meg feljegyzéseiteket!
c) Az egyik csoport szóvivője foglalja össze a megbeszélés
lényegét, majd a többi csoport értékelje, egészítse ki a
beszámolót!
d) A regény olvasása során bizonyára voltak pozitív és negatív
élményeitek. Az olvasatok mindig előzetes tapasztalatokra –
irodalmi és valóságtapasztalatokra – épülnek. Csoportposzteren
gyűjtsétek össze pókhálóábra segítségével ezeket! A pozitív olvasói
tapasztalatokat zöld, a negatív élményeket, olvasói kételyeiteket
piros színnel írjátok!
e) A csoportok helyezzék el posztereiket a teremben, és
látogassák körbe a többi csoport feljegyzéseit! Ha kérdésetek,
megjegyzésetek van, írjátok a poszter bal alsó felületére!
f) Minden csoport nézzen rá újra a poszterére! A jobb alsó
felületen válaszolhattok a kérdésekre, majd a kérdezők nézzék meg a
válaszokat!
g) Az osztály közösen beszélje meg azokat a kérdéseket, amelyek
válasz nélkül maradtak!
2. Közelítés az alkotói világhoz
a) Az ÉS-KVARTET 2015. március 25-i, kb. egy órás
filmfelvételéből nézzünk meg egy tízpercnyi részletet! Ezek a
beszélgetések havonta az Írók boltjában zajlanak, nyomtatott
formában pedig az Élet és Irodalomban olvashatók. A sorozat
beszélgetéseinek témája egy-egy kortárs irodalmi mű. A résztvevők
egytől tízig pontozzák a műveket, értékelésüket indokolják is. A
csoportok alkossanak egy-egy minikvartetet, mindenki pontozza a
regényt, és indokolja állásfoglalását! Készítsetek följegyzést! A
regényt földolgozó órák végén visszatérünk az értékelésekhez.
b) Az írónak ez a második regénye. Olvass bele az
Inkognitó[footnoteRef:29] című regényébe, majd olvasd el az író
önéletrajzát![footnoteRef:30] Találsz-e érintkezési pontokat, olyan
sajátosságokat, amelyek egy jellegzetes alkotói világ jegyei?
Melyek lehetnek ezek? Gondolataidat ötperces esszében fogalmazd
meg, és beszéld meg csoporttársaiddal! [29: Kiss Tibor Noé
személyes honlapja,
http://kisstibornoe.blogspot.hu/p/inkognito.html] [30: u.i.]
c) A csoport saját színét jelölő céduláin címszavakban írjátok
föl, ami szerintetek Kiss Tibor Noé alkotói világára, írói
érdeklődésére, látásmódjára, témáira, nyelvére, stílusára
jellemző!
d) A cédulákat közös táblára helyezzétek el, s mindenki tekintse
át! Az azonos megjegyzéseket rendezzétek egy kupacba!
3 – 4. óra: A regény értelmezése/I.
1. Cím és kompozíció
a) Görföl Balázs Kiss Tibor Noéval folytatott beszélgetésében
(Jelenkor Online, 2014.07.19.) a szerző elmondja, hogy a mű
munkacíme a Varjak volt. Párokban gyűjtsetek érveket a Varjak,
illetve az Aludnod kellene cím érvényessége mellett és ellene! A
csoport egyik párosa: Miért lett volna jobb cím a Varjak – miért
félresikerült választás a végleges cím? A másik páros: Miért jó cím
az Aludnod kellene – miért lett volna kevésbé jó választás, ha a
Varjak lesz a végleges?
b) Rendeződjetek négyfős szakértői csoportokba! Az osztály egyik
fele tehát a Varjak cím mellett, a másik az Aludnod kellene
címválasztás mellett érvel, illetve kifejti álláspontját a másik
címmel szemben. Egyeztessétek meglátásaitokat, és készüljetek fel a
konstruktív vita szabályai szerint zajló eszmecserére!
c) (A konstruktív vita tanári irányítással, moderálással
zajlik.)
d) A regény felépítése formálisan a műfaj hagyományait követi:
hét, sorszámozott, címmel jelölt, arányos terjedelmű fejezetből
áll. Fürtábrával készítsétek el a mű kompozíciós ábráját! A
fürtábra jelenítse meg a fejezetekhez tartozó legfontosabb
jeleneteket! A munka megkezdése előtt beszéljétek meg a csoporton
belüli munkamegosztást!
e) Munkátokat áttekintve fogalmazzátok meg, hogyan választott
fejezetcímet a szerző, milyen kompozicionális sajátosságok
érvényesülnek a szövegszerkezetben!
f) Olvassatok bele a regény kritikai recepciójából készített
válogatásba![footnoteRef:31] Vannak-e érintkezési pontok az
általatok megfogalmazott állítások és a kritikusok meglátásai
között? Jegyzeteitekkel bővítsétek a fürtábrát! [31: A válogatást a
Prezi pdf formátumban tartalmazza.]
2. Műfaji sajátosságok
a) Okostelefonjaitokon keressétek meg Görföl Balázs és Nagy
Boglárka írását![footnoteRef:32] Beszéljétek meg, a csoportban ki
melyik kritikával foglalkozik! A szövegeket célirányosan olvasva
jegyezzétek fel magatoknak, a regénynek milyen műfaji változatai
vannak jelen Kiss Tibor Noé művében! Beszéljétek meg! [32: Görföl
Balázs: Egyenes. Irodalmi Centrifuga, 2014.12.
http://centrifuga.blog.hu/2014/12/17/fm-x_kiss_tibor_noe_iiiNagy
Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december.
http://www.muut.hu/?p=10656
]
b) Egyeztessenek a csoportok, melyik műfaji változat olvasata
szerint fognak foglalkozni a regényszöveggel!
c) A csoportok az általuk vizsgált műfaji változat olvasata
szerint készítsenek egy állóképet! A többi csoport állóképeihez
csatoljon rövid, szóbeli értékelést minden csoport! Miért és mi
kifejező, találó, milyen problematikus elemeket, hiányokat láttok
benne?
d) Az adott műfaji változathoz, annak illusztrálására
készítsetek posztert idézetgyűjteményetek számára! (Tíz-tizenöt
idézetet keressetek a regény különböző szöveghelyeiről!) A
poszteren tüntessétek föl természetesen a regény szerzőjét, címét,
és válasszatok alcímnek egy olyan rövid idézetet a regényből, amely
tükrözi az adott műfaji változatot, valamilyen módon utal rá!
e) Tíz-tizenöt soros szövegben foglaljátok össze az adott műfaji
változat fabuláját, majd ismertessétek egymással a csoportban!
Beszéljétek meg, szerintetek melyik összefoglaló a leginkább
találó! Beszéljetek arról is, mi az oka annak, hogy a szüzsé
összeállítása problémás ebben a regényben! (Ha a fabula és a szüzsé
fogalma nem világos, kérjetek segítséget tanárotoktól!)
f) A csoportok által megszavazott összefoglalót tegyétek közzé,
olvassátok föl!
3. Az elbeszélés sajátosságai, az elbeszélt világ
a) Az elbeszélt, megjelenített világ egy zárt közeg, egy volt
állami gazdasági telep és környezete. Készítsetek illusztrációkat a
regény által megjelenített közeghez! Az illusztrációk az általatok
választott technikával készülhetnek: lehet grafit, filctoll,
zsírkréta, montázs vagy kollázs. A keretet is szabadon
megválaszthatjátok. Dolgozhattok egy előre közösen megtervezett
poszteren, vagy előzetes megbeszéléseitek alapján a csoporttagok
külön-külön képet is készíthetnek.
b) Az elkészült illusztrációkat helyezzétek el a teremben, és a
kiállítás-látogatás technikáját használva sétáljatok körbe. Minden
csoport készítsen fel előzetesen egy csoporttagot, aki a
látogatókat fogadja, rövid ismertetőt tart nekik.
c) A látogatást követően a csoport tartson élménybeszámolót a
saját tárlatvezetőjének, aki elfoglaltsága miatt kimaradt a
látogatásból!
d) A regény E/3. személyű elbeszélője kívülálló, omnipotensnek
tűnő elbeszélő. Érezhető azonban, hogy ismeretei belülről
származnak, de azt nem tudjuk, konkrétan milyen viszony köti ehhez
a világhoz. A Féllábú szintén felvesz egyfajta megfigyelői
pozíciót. Szebeni Miska helyzete részben kicsit kívülállás, és
bizonyos tekintetben Pongrácz Antalnak is nagyobb rálátása lehet
erre a világra. Gulyás Feri volt felesége, Júlia csak a régi képen
és a múlt történeteiben jelenik meg. Emlékei azonban bizonyára
vannak a telepről. Szólaltassátok meg, kérdezzétek ezeket a
szereplőket a telepről, a telep életéről. Minden csoport egy-egy
szereplőt szólaltat meg. A beszélgetés kerete az „össztűz”, azaz
hárman kérdeznek, egy felel. A kérdezők szerepei: 1. egy közéleti
hetilap újságírója, 2. egy pszichológus, 3. a helyileg illetékes
rendőrkapitányság ifjúságvédelmi és bűnmegelőzési osztályának
vezetője.
5 – 6. óra: A regény értelmezése/II.
A foglalkozás feladattömbjeinek megoldásával egy-egy csoport
dolgozik, azaz a csoportok más-más feladatot kapnak.
(Feltételezhető, hogy négynél több csoport alakítható az
osztályban, ezért a csoportoknak kontrollcsoportja is lehet. Ez a
munkaszervezést, munkaidőt tekintve kicsit hosszabb folyamatot
igényel, de az eredményesség szempontjából hasznosabb lesz.) A
feladatok megoldását követően mindegyik témából kérjünk egy kb.
ötperces közzétételt, melyben a csoport összegzi az általa
feldolgozott témát, bemutatja azokat az anyagokat (pl. poszterek),
melyek az osztály számára is hozzáférhetők. Ha kontrollcsoportok is
vannak, a közzétételhez kapcsoljuk hozzá a kontrollcsoport
kiegészítéseit is. (Ha az osztálynak van közösségi kommunikációs
felülete, pl. facebook-csoportja, itt minden munka
megosztható.)
1. Nyelv és stílus
a) Vizsgáljátok meg a regény első fejezetének első bekezdését
(5. oldal), egy tipikus leíró részt és egy cselekményt elbeszélő
részletet a negyedik fejezetből (73. oldal)! A szövegvizsgálathoz
használjátok a szemponttáblázatot!
Szempontok
Leíró szöveg (első fejezet első bekezdés, 5. oldal)
Elbeszélő szöveg (negyedik fejezet, 73. oldal)
A mondatok hosszúsága és szerkezete
A mondatok megterheltsége, mondatrészek (jellemző, illetve
feltűnően hiányzó)
Modalitás
Igehasználat
Névszóhasználat
A beszélő nézőpontja
A szövegtípusra jellemző, de itt feltűnően hiányzó elem,
jelenség
b) Válasszatok ki a regényből még két-két leíró és elbeszélő
részt, vessétek össze a nyelvi megformálását a vizsgált szövegrész
nyelviségével!
c) A realista, sokszor naturalista megformálás mellett számos
helyen találkozhatunk szürreális elemekkel. Keressetek példákat a
szövegből a jelzett stílussajátosságokra!
d) Gondolkodástérkép segítségével készítsetek összefoglalót
Nyelv és stílus címmel!
2. Tér és idő
a) T-táblázat segítségével gyűjtsétek össze a regény szereplői
által bejárt tereket! Vannak-e olyan terek, melyek csak/főleg a
szereplők múltbeli életéhez kapcsolódnak? Melyek ezek? Írjátok át
más színnel!
Külső terek
Belső terek
b) Az idő lineárisan előrehaladó, de ugyanakkor körkörös
ismétlődés is. Vizsgáljátok meg, mennyi időt világítanak be a
történetek mozaikjai! Állításaitokat a regény szövegére támaszkodva
igazoljátok!
c) Készítsetek listát kettéosztott naplóval a regényben
fellelhető cselekvések, történések ismétlődéseiről! Értelmezzétek
az ismétlődések funkcióját, hatását!
d) A szereplők világa, természeti és tárgyi környezete pontosan,
szinte részletekig menően nyomon követhető a regényben. A szöveg
nyomán rajzoljátok meg a telepnek és környezetének
térképvázlatát!
3. Szereplők
a) Az összekevert kártyalapokon szereplő információk a regény
szereplőire vonatkoznak. Kikre?
Valaki betörte a terepjárója szélvédőjét.
Kivágatta a jegenyesort.
Már a felesége életében is Évához, a tanítónőhöz járt.
Nem áll szóba senkivel, csak Pék Laci köszön neki.
Gyűjtötte a különleges üvegeket.
A felesége az istállóban egy drótra akasztotta föl magát.
Az intézetieknek pancsolt bort árul.
Az apja halála után ezreseket talált egy bonbonos dobozban.
„Szervusztok, gyerekek!”
Minden nőbe szerelmes volt.
Hamis, vad kutyákat tartott.
Kamaszkorában Editkével motorozott.
Futóversenyt nyer tizenhat évesen.
Valaha a konzervgyárban dolgozott.
A felesége tíz éve elhagyta.
A műfogsorát a Tüdőbajos találta meg a mázsáló mellett.
Egyszer a telep helyett véletlenül a városba utazott.
Kockás füzetbe készít feljegyzéseket. Az sms-eket is ide írja
ki.
Nem iszik, nem beszél. Éjjeliőr.
Beteg anyját ápolja éveken keresztül.
Egyedül őt fizette Pongrácz Antal a munkájáért, sörétes puskát
is vett neki.
Szerette lapozgatni az atlaszokat.
Az anyja hamvait kedvenc vázájába rakta.
Szandrának ő vette el a szüzességét.
A jobb szemére nem lát, üvegszeme van.
Az apja gitározott
A felesége az ötödik gyerek szülésébe halt bele.
„Itt a piros, hol a piros?”
Pongrácz Antal benzin-lopás miatt megverte.
Piros baseballsapkát visel.
Valaha gyöngytyúko-kat tartott, tangóharmoni-kázott.
Hét éve él az intézetben.
Bárkit tudott utánozni, még Nyúzó Lajos is elvigyorodott a
tolókocsiban.
„Jó szándék vezérelt.” Ezt a feliratot hagyná hátra, meg Szebeni
Miskát, hogy maradjon egy tanú.
A ruletten veszítette el a lábát, ezt mondta Szokola
Bandinak.
Ő találta meg Szandra holttestét.
Az apja mozdonyvezető volt, az anyja rajztanár.
Gyakran tűnt el az éjszakában, a kereszteződés felé.
Postafiókot nyitott a hirdetésekre válaszoló levelek miatt.
Gyerekkori emlékei: a nagymama csipkefüggönye, bárányfelhők,
meggyfa, verebek, virágok.
Németül akar tanulni, beírat-kozni egy masszázs-
tanfolyamra.
Kitakarított egy elhagyott tanyaépületet a találkái miatt.
„A teste törékeny volt, de a szeméből erő sugárzott.”
„Úgy jársz itt, mint egy szellem. Aludnod kellene.”
Csavarog, cigizik, almát lop. Ha a fiúkkal focizik, ő a
kapus.
Az elhagyott házban időzik.
Hosszú fekete haja van, az alkarján behegedt seb.
Összecsomagol a sporttáskába, el akar menni a telepről.
b) Bővítsétek további szereplőkkel a névsort, majd keressetek
szempontokat a csoportosításukhoz! Ábrázoljátok poszteren a
szerelői csoportokat, a szereplőket! Mindegyik szereplőhöz
keressetek egy-egy jellemző idézetet a regény szövegéből!
c) A regényből hiányoznak a párbeszédek, a szereplői szövegekből
csak egy-egy mondat jelenik meg. Az elbeszélői hang olykor egészen
közel kerül a szereplői tudatokhoz, de maguk a szereplők nem
szólalnak meg. Készítsetek egy, a haláltánc műfaját idéző epilógust
a regényhez, ahol minden szereplő megszólal, saját életére
visszatekintve mérleget készít. Két-három mondatos szöveget
alkossatok egy-egy figura számára! (Gondoljatok arra, hogy nyelvet
kell teremtenetek a szereplők számára!)
4. Motívumok
a) A varjak jelenléte meghatározza a regény atmoszféráját.
Készítsétek el poszterre a motívum jelentésmezőjét! Minden egyes
feltárt jelentéshez kapcsoljatok szöveghelyet, idézetet a
regényből! Munkátokhoz használjátok a Szimbólumtár[footnoteRef:33]
varjú szócikkét! [33:
http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm#v]
b) Az út és a sziget toposzával számos irodalmi műben
találkoztatok már. Hogyan kapcsolódik Kiss Tibor Noé regényének út
és sziget toposza az irodalmi hagyományhoz? Munkátokhoz
használjatok szemponttáblázatot!
Az út és/vagy a sziget toposza az irodalmi hagyományban és a
kortárs irodalomban
A toposz jelentése
A toposz jelentése az Aludnod kellene című regényben
c) Keressetek további – legalább öt-hét – olyan motívumot, amely
az ismétlődések által hangsúlyossá válik a regényben! Kettéosztott
naplóval értelmezzétek a jelentésüket, funkciójukat!
7 – 8. óra: Érintkezések
1. Diskurzusban az irodalmi szövegvilággal és a
társművészetekkel
a) A regény kritikai recepciója szinte egységes abban, hogy a
szöveg párbeszédbe állítható Krasznahorkai László Sátántangójával,
Tar Sándor[footnoteRef:34] és Bodor Ádám[footnoteRef:35]
prózájával. Olvassátok el a kijelölt részleteket, majd
Venn-diagramm segítségével végezzétek el az összehasonlítást! (A
Sátántangó esetében célszerűbb a Tar Béla által készített film egy
részletét[footnoteRef:36] levetíteni.) [34: Tar Sándor: A mi utcánk
– Hesz Jancsi, http://samsoniak.into.hu/publ/12-1-0-135] [35: Bodor
Ádám: Sinistra körzet – (Andrej dögcédulája),
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=483&secId=44366&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Bodor+%C3%81d%C3%A1m&limit=1000&pageSet=1]
[36: https://www.youtube.com/watch?v=B7u704uMCmo]
b) A regényben Szandra és testvérei, Ferkó és Juliska a
következő generáció sorsát, életlehetőségeit vetítik előre. A
gyerekek iskolájának ifjúságvédelmi felelőseként és az illetékes
polgármesteri hivatal gyámügyi előadójaként készítsétek el egy
családlátogatást követő összefoglalótokat a gyerekek
életkörülményeiről! A feljegyzésbe írjátok bele javaslataitokat
is!
c) Más kortárs irodalmi műben is találkozhatunk a
gyerekszegénység, a szegény családokban élő gyerekek problémájával.
(Pl. Borbély Szilárd: Nincstelenek,[footnoteRef:37] Barnás Ferenc:
A kilencedik[footnoteRef:38]) Olvassátok el a kiemelt részleteket!
Szemponttáblázat segítségével hasonlítsátok össze a szövegeket!
[37: „Azt játszom, hogy a mutatóujjam hegyét beledöföm, és akkor
varázsütésre eltűnnek. Mindig fázom, fogom az anyám kezét. Az ő
keze meleg, az enyém jéghideg. Ha valamit cipel, akkor zsebre dugom
a kezem. Mindig cipel valamit. Ilyenkor a zsebemben melegítem az
ujjaimat. Fáznak a körmeim. Nem értem, hogyan fázhat a köröm.Ezen
gondolkodom, miközben igyekszem lépést tartani anyámmal. Nyáron
aratás után kalászt szedni megyünk. Arra gondolok, hogy de jó
lenne, ha nyár lenne már. Legtöbbet a tarló szélén lehet találni.
Akkor legalább meleg van. Olyankor meg azt nem szeretem. „Nektek
semmi se jó. Ha a seggeteket tűvel szurkálnák, annak se örülnétek”,
mondja anyám. És nevet hozzá. Mintha vicceset mondott volna. Pedig
nem az.Megyünk a járdán, és didergek. Mindig didergek. Fázik a
kezem, meg a cipőben a lábujjam. A drótkerítés lyukaiban a
pókhálókat kirajzolja a zúzmara. Most jól láthatóak a kusza
vonalak. Azt játszom, hogy a mutatóujjam hegyét beledöföm, és akkor
varázsütésre eltűnnek. Elég egy szálat elszakítani, hogy
szétomoljon az egész. A szálak elszakadnak, a zúzmara
kristálycukorra emlékeztető szemcséi lehullnak a földre. A drót
zörgése miatt néha a kutyák is előszaladnak. Ha anyám hagyja, akkor
botot vagy pálcát húzok végig a dróton. Ilyenkor a legtöbbnek nincs
kedve ugatni."
http://www.litera.hu/hirek/borbely-szilard-nincstelenek] [38:
„Hajnalban Ésapa hangjára ébredek: “Mondd meg nekik, péntekre
készüljenek el! Te pedig valahonnan szerezz pénzt!” “De fiam,
honnan?”, kérdezi Ésanya. “Bánom is én, a te dolgod.” Aztán hallom,
ahogy Ésapa becsukja maga után a konyhaajtót. Ésapa sokszor bízza
Ésanyára a pénzszerzést. A telekvásárláskor is ez történt, nem
sokkal azután, hogy az orvosok megmondták, nem élhetek tovább az
Alföldön. Ez ugyan nem volt megbízás, mert akkor csak ennyit
mondott: “Vagy kerítesz pénzt, vagy ezt a gyereket is eltemetjük,
én a rózsafüzérekből nem tudok kitermelni ekkora összeget.” Először
úgy volt, hogy le kell mondaniuk az egészről. Aztán néhány hét
múlva Ésanyának eszébe jutott Ádám professzor, akivel a Második
Háború alatt együtt volt a légóban, és akivel megszerették egymást.
Ez azt jelentette, hogy Ésanya mindig adott kenyeret a professzor
úrnak, meg azt is, hogy gyakran kánonban énekeltek, a professzor úr
ugyanis zeneszerző volt. A háborúban embereket ölnek, ezt
hallottam, nem emlékszem már, kitől. Ádám professzor nagyon
meglepődött, amikor Ésanya megjelent a Moszkva téri lakásán, de
megkínálta teával, aztán odaadta az egész telek árát; neki ekkor
már sok pénze volt, még külföldön is játszották a darabjait.”
http://portal.debrecen.hu/kultura/szepirodalom/szepirokhaza/barnasferencakilencedik_szepirokhaza.html]
d)
Borbély Szilárd: Nincstelenek (részlet)
Barnás Ferenc: A kilencedik (részlet)
Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene
az elbeszélő személye
helyszín, a cselekmény közege
kor, az elbeszélt világ
főszereplő
atmoszféra
2. A szegénység kérdése a tudományban és a közbeszédben
a) Mit jelent a szegénység? Olvassatok el egy tanulmányrészletet
(Ferge Zsuzsa – Tausz Katalin – Darvas Ágnes: Küzdelem a szegénység
és a társadalmi kirekesztés ellen 1. kötet, Esettanulmány
Magyarországról. Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Közép- és
Keleteurópai Iroda, Budapest, 2002. 51-58. oldal.[footnoteRef:39]
)! A szövegből céduláitokra csoporttársaitokkal közösen írjátok föl
a legfontosabb címszavakat, jellemzőket, majd a regényből
keressétek meg azokat a jelenségeket, melyek a tanulmány
gondolataival párhuzamba állíthatók. Írjátok föl ezeket is a
megfelelő cédulára! [39: A tanulmány online formában elérhető
változata:
http://3sz.hu/sites/default/files/uploaded/ferge-tausz-darvas_-_kuzdelem_a_szegenyseg_es_a_tarsadalmi_kirekesztes_ellen_-_1._kotet_-_esettanulmany_magyarorszagrol.pdf]
b) Folytassatok eszmecserét egy másik csoporttal a
tapasztalataitokról! Az eszmecsere előtt válasszatok magatok közül
moderátort, aki a megbeszélés kereteit megszabja, azok betartásáról
gondoskodik, jegyzőt, aki a fölmerülő problémákat, kérdéseket
rögzíti!
c) Frontális megbeszélés formájában foglalkozzunk a csoportok
által följegyzett problémákkal! (A moderátor a tanár.) A
beszélgetés zárásaként nézzük meg a Szegénység Magyarországon és
/vagy A létminimum alatt, jővő-időben és/vagy a Karmák – Gondolatok
a szegénységről című kisfilmet![footnoteRef:40] [40: Szegénység
Magyarországon: https://www.youtube.com/watch?v=pS8-mLj91AMA
létminimum alatt, jövő-időben:
https://www.youtube.com/watch?v=F4tp7Fj9bOkKarmák – Gondolatok a
szegénységről: https://www.youtube.com/watch?v=psztFwYVK5U
]
HÁZI FELADAT
Vegyétek elő otthon a „Közelítések” foglalkozáson, a mini
kvartethez készített följegyzéseket! Másfél-két oldalas esszében
reflektáljatok értékelésetekre!
IV. Szövegértési feladatsor egy regényrészlet (Hatodik fejezet –
Miért nem jó neked itt? / 99 – 106. oldal) feldolgozásához
A részlet elolvasása és a feladatsor megoldása egyéni munka
legyen. Az ellenőrzést konzultációs közegben működő, tanári
támogatást, jelenlétet biztosító kiscsoportokban tervezzük. A
teljes feldolgozásra egy tanórát szánhatunk. Házi feladatnak – ha
ezt szükségesnek gondoljuk – fölajánlhatjuk az interneten való
tájékozódást a regény kritikai recepciójáról, a szerzőről, további
regényrészlet/ek elolvasását vagy hasonló témát feldolgozó, hasonló
atmoszférájú szépirodalmi szövegek gyűjteményének elkészítését. A
részletolvasás, illetve az internetes böngészés tapasztalatairól
kérhetünk egy rövid, egyoldalas összefoglalót.
1. Milyen állatok szerepelnek a szövegben? Karikázd be a helyes
válasz betűjelét!
a) gyíkok, varjak, kecskék, kakukk
b) gyíkok, verebek, szürkemarhák, kutyák
c) gyíkok, kakas, fecskék, varjak
2. Gyűjtsd össze azokat a helyszíneket, amelyek a
regényrészletben megvilágított történethez/történetekhez
kapcsolódnak! Csoportosítsd a megadott szempontok szerint!
Külső terek:
………………………………………………………………………………………
……………………………………………………………………………………….
Belső terek:
…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..
3. Igaz vagy hamis? Karikázd be a megfelelő betűjelet!
a)
25
b) Szokola Bandi egész nap ivott. I – H
c) Pék Laci Pongrácz Antallal kártyázik. I –H
d) Tatár Pista felvette a halott anyja nyugdíját. I - H
e) Ferkó és Julis a víztoronynál szállnak föl az iskolabuszra. I
- H
f) A telepiek és intézetiek a bolt előtt gyűlnek össze. I -
H
g) A varjak szétrebbennek, ha meglátnak valakit. I - H
4.
5. A regényrészletben megjelenő szereplőkre figyelj, s töltsd ki
a táblázatot!
Szokola Bandi
Tatár Pista
Pongrácz Antal
Szandra
két-három cselekvést jelentő ige
tárgyak
mozgástere
az elbeszélés jelen idejéhez viszonyított idő
6. A szövegből vett rövid idézetek egy-egy szereplőre vagy
szereplői csoportra vonat- koznak. Kire? Kikre? Az idézetekhez fűzz
egy-két mondatos kommentárt, értelmezést is,!
7.
Ki? Kik?
Megjegyzés, értelmezés
Szédült.
De ez nem maradhat így örökre. Egyszer valaminek történnie
kell.
Néha el lehetett hinni, hogy élet az, ami a telepen zajlik.
Rémeket látott.
Nem kell sokáig nógatni, könnyen beadja a derekát.
8. Rakd össze a szétszedett mondatokat!
csak nézett bánatosan a nagy, fekete szemével
nem volt kedve kimenni
morogta valaki, nevettek
és nem bírta már az ásást, kapálást sem
Idonéziából
semmi sem veszett kárba az anyjából
igaz, évekig meg sem mukkant
már annyi mindent látott
rég kicsorbult már az a kasza
a címerezéshez nem volt kedve
a telepen hetekig erről beszélt mindenki
mindent lesöpört a kézikocsiról
9. A szépirodalmi szövegekben a hiány is beszerkesztett
szövegalkotó elem. A következő szövegrész mondatai közötti
hiányokat töltsd ki, szövegezd meg!
Himbálóztak, nyikorogtak.
…………………………………………………………………………………………
Zörgő csontok.
…………………………………………………………………………………………..
Rémeket látott.
…………………………………………………………………………………………...
A szélcsengőről madzagok lógtak, a madzagokról üres
bambuszhengerek, faragott arcok.
…………………………………………………………………………………………...
Margit nyelve kilógott a szájából.
…………………………………………………………………………………………...
10. Foglald össze három-égy mondatban, a postás nézőpontjából
Tatár Pistának és anyjának történetét, helyzetét!
………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..
11. Vannak olyan mondatok, szövegrészek, melyek a konkrét
jelentésnél tágasabb, mélyebb jelentésekkel rendelkeznek az
irodalmi szövegben. Válassz ki két ilyen szöveghelyet! Magyarázd
meg a szó szerinti, konkrét jelentését és a konnotációját is!
Szöveghely
Konkrét jelentés
Konnotatív jelentés
12. Készítsd el a szövegrész történetmozaikjainak vázlatát!
…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..
V. Kritikák, interjúk
· A varjak nem azok, aminek látszanak (Sánta Szilárd - Csehy
Zoltán - Veres István recenziói). Új Szó Online, 2014. augusztus
23.
http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak
· Adorjáni Anna: Nem kegyelmezett (Kiss Tibor Noé: Aludnod
kellene), Székelyföld, 2015/3,
http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=MjU2Ng==
· Balázs Imre József: A perifériák perifériái. Műút, 2014.
december 29. http://www.muut.hu/?p=10661
· Csillag Lajos: Nem nőnek való vidék / Kiss Tibor Noé Aludnod
kellene című kötetéről. Irodalmi Szemle Online, 2014. október 03.
http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2014/2014-oktober/2182-csillag-lajos-nem-nnek-valo-videk-kiss-tibor-noe-aludnod-kellene-cim-koeteterl
· Ezzel a mélyvilággal alig foglalkozik valaki. Szekeres Dóra
interjúja Kiss Tibor Noéval.
http://www.litera.hu/hirek/kiss-tibor-noe-ezzel-a-melyvilaggal-alig-foglalkozik-valaki
· Görföl Balázs beszélgetése Kiss Tibor Noéval - A
kiszolgáltatottság formái. Jelenkor Online, 2014.07.19.
http://www.jelenkor.net/interju/274/a-kiszolgaltatottsag-formai
· Görföl Balázs: Egyenes. Irodalmi Centrifuga, 2014.12.
http://centrifuga.blog.hu/2014/12/17/fm-x_kiss_tibor_noe_iii
· Kiss Tibor Noé személyes honlapja,
http://kisstibornoe.blogspot.hu/
· Molnár Beáta: A nélküliség állapota.
http://kulter.hu/2014/10/a-nelkuliseg-allapota/
· Nagy Boglárka: Mintha nem is léteznének. Műút, 2014. december.
http://www.muut.hu/?p=10656
· Paszmár Lívia: A semmin és a zsíros csipketerítőn túl.
Irodalmi Szemle Online, 2014. október 02.
http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2014/2014-oktober/2181-paszmar-livia-a-semmin-es-a-zsiros-csipketeritn-tul-kiss-tibor-noe-aludnod-kellene-cim-koeteterl
· Sánta Szilárd: Agrothriller a telepen. A varjak nem azok,
akinek látszanak. Új Szó Online, 2014. augusztus 23.
http://ujszo.com/napilap/szalon/2014/08/23/a-varjak-nem-azok-aminek-latszanak
· Takács Éva: Élet, ami a telepen zajlik.
http://kulter.hu/2014/10/elet-ami-a-telepen-zajlik/
· Vass Norbert: Véglénypark – csodátlanított övezet. Bárka
Online, 2015. január
29.http://barkaonline.hu/olvasonaplo/4485-kiss-tibor-noe-konyver-l---aludnod-kellene
· Vidosa Eszter: Mindennapi brutalitás. Új Nautilus, 2014.
június 14. http://ujnautilus.info/konyvheti-szemle
Kiss Tibor Noé
Kraszna-horkai László
és
Tar Béla
Bodor Ádám
Tar Sándor