Sodrasban novemberi szam

2012. november XI évf. 6. szám

Az V. (Dél-alföldi) cserkészkerület lapja

2

A merengők hónapja

Valamikor úgy gondoltam, hogy a november tökéletes táptalaja a melankóliának. A ködös novemberi reggeleken nehezünkre esik kibújni a jó meleg paplan alól, napközben fáradtak és nyomott hangulatúak vagyunk, és estefelé hajlamosak vagyunk egy bögre forró teával a karosszékben ülni és bambulni. Ebben a hónapban bizony elő-előfordul, hogy a belesüppedünk a mindennapok szürkeségbe, és a korábbi, szépen eltervezett „nagy terve-inket” elfelejtjük.

Habár a mókuskerék, amely kitölti novemberi napjainkat, a melankólikusok időtöl-téseként értelmezhető, mégis megkockáztatom, hogy a november inkább a merengés, mintsem a melankólia ideje. Mennyivel találóbb ez a kifejezés novemberünk jellemzésére?

A régi paraszti életben is meg volt az évnek a normális üteme. Októberben elvégez-ték a földek utolsó munkálatait, és a november a maga nemében egy „lassabb” ritmusra váltott. Novemberben az asszonyok fonóba mentek, vagy tollfosztásra. A természetből a házakba kényszerültek, ám merengés helyett igyekeztek közösségben megélni a szürkébb napokat. (Mai, pszichologizáló szemmel azt mondhatnánk, hogy a vérükben volt a de-presszió elleni küzdelem.)

Novemberben a test kipiheni a nyár fáradalmait, a felraktározott sok anyagból táp-lálkozik. Ilyenkor minden ember lelassul egy kicsit. Ez a megállás sokat segíthet abban, hogy számot vessünk az elvégzett munkákkal, az eltelt évvel. A november megfelelő ideje a hálaadásnak (Észak-Amerikában ma is ebben a hónapban ülik a „Hálaadást”.)

Novemberben nekünk, cserkészeknek is lehetőségünk van elmerengeni. Ebben a hó-napban lesz lehetőségünk arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt évekre, és arra is, hogy észrevegyük mi-minden történt cserkészetünkben az elmúlt 90 évben. A rossz emlékeket eresszük el egy kiadós novemberi viharral, a jó élményeket csomagoljuk be jól, és raktá-rozzuk el „rosszabb napokra”. Így egy teli kamrával a hátunk mögött jobban esik elgon-dolkodni, munkálkodni, elmerengeni, és nekivágni a 2013-as esztendőnek…

Gitka

3

Lendületben az V. kerületi ifjúság

A múlt hónapban a franciák egy új filmmel rukkoltak elő: A boldogság sosem jár egyedül címmel. Romantikus film, tele humorral, vidám pillanatokkal. Szegedi cserkészvezetők döntöttek úgy, hogy megkörnyékezik a Belvárosi mozit és engednek a csábításnak. Az es-tét a filmet követő közös teázós, ötletelős együttlét koronázta meg. A beszélgetésre a kez-deti létszám tovább bővült és elmondhattuk, hogy a szegedi csapatok mindegyike, egy ki-vételével, képviseltette magát. A kellemeset összekötve a hasznossal igyekeztünk a teakü-lönlegességek mellett orvosolni egy-két felmerülő problémát. Ilyen volt például a rendsze-res közös programok hiánya. A közös együttlét és ötletelés sikerességét a november 4-én megrendezésre került fergetegesen gigantikus hadijáték bizonyítja. Jó volt együtt lenni, ta-lálkozni. Bízom benne, hogy szép lassan majd sikerül a cserkészirodát megtölteni a követ-kező közös együttlétek alkalmával lelkes, kreatív, tenni vágyó vezetőkkel!

A sükösdi cserkészek kitüntetése „Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért Díj” 547. sz. Belon Gellért Cserkészcsapat vezetősége, Sükösd - két évtizedes, eredményes ifjúságnevelő munkájukért, - önkormányzati, társadalmi rendezvényekben, karitatív tevékenységekben való folyama-tos, aktív részvételükért, - Sükösd nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésében való sikeres közreműködésért.

Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért Díjat vehetett át Kecskeméten október 19-én a sükösdi 547. sz. Belon Gellért cserkészcsapat. Ezt az elismerést legtöbbször megbecsült pedagógusok kapják, ezért is nagy dolog, hogy mi, sükösdi cserkészek részesülhettünk benne. A csapatot négyen képviseltük: Kovács Józsi bácsi, mint alapító tag, Tamás Márti, Bakos Jutka, Kosár Gábor, mint jelenlegi vezetők. A díjat a megye ünnepi közgyűlésén, Bányai Gábor elnöktől vettük át. A díjazások mellett megemlékeztünk az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, ami önkéntelenül fölve-tette bennem a gondolatot, hogy a díj szép példája annak, hogy az egykor üldözött cser-készmozgalom ismertté és elismertté vált az idő kerekének néha csikorgó járása során. Sükösdi cserkészekként nem gondoljuk, hogy csupán az egykori és jelenlegi vezetőség kapta ezt az elismerést. Hiszen mi mást tettünk volna, mint a kerület, a szövetség csapatai-nak jó része? Mi is résen voltunk és segítettünk, ahol tudtunk. Közben töltekeztünk a jó munkának az élményeivel, ami nekünk is a legfontosabb hajtóerő. Szembesültünk kudar-

4

A 2011/ 2012. évi Őrsvezetőképzés

az V. Dél-alföldi Cserkész Kerületben

Az idei év őrsvezetőképzésére az V. kerületből 28 cserkész jelentkezett, akik számá-ra februárban kezdődött meg a tényleges munka.

A jelentkezők az 519. számú Bálint Sándor Cserkész Csapatból, az 550. számú Márton Áron Cserkész Csapatból és az 1507. számú Szent Margit Cserkész Csapatból voltak Sze-gedről, a 157. számú Bocskai Cserkész Csapatból Békésről, az 543. számú Csaba Királyfi Cserkész Csapatból Budáról, az 547. számú Belon Gellért Cserkész Csapatból Sükösdről, az 553. számú Szent Imre Herceg Cserkész Csapatból Csongrádról, az 567. számú Mészá-ros Lázár Cserkész Csapatból Bajáról és az 1509. számú Szent László Cserkész Csapatból Makóról.

A Hivatásfelkészítő Hétvégéken e jelentkezők közül 20 őrsvezető jelölt vett részt, akik a Táborkapu Próba akadályait is sikeresen vették. A képzés e hétvégéinek lebonyolí-tásában a törzs és kisbojtárok mellett Szarvas Eszti (550.), Tamás Márti (547.), Bakos Jut-ka (547.), Kerekes Marcsi (1507.), Sutka Pisti atya, Mace atya és Marton Györgyi (550.) voltak jelen.

A Táborkapu Próbán pedig már korábbi években végzett őrsvezetőink is segédkeztek, se-gédtisztjeink, tisztjeink mellett, segítve jelöltjeink felkészülését és a képzésben résztvevő vezetőink munkáját, mely bizton kijelenthetem - nagy élmény volt mindenki számára, aki jelen volt.

Ezúton is szeretnénk megköszönni minden név szerint leírt és a „csak”megemlített minden cserkészünk munkáját, segítőkészségét, jelenlétét.

A nyári táborra sajnos tovább fogyatkozott elszánt őrsvezetőjelöltjeink száma, mert 18-an jelentek meg Ásotthalmon, a tudásuk továbbmélyítését segítő 10 napos képzésen.

cokkal, kritikákkal, értetlenséggel, amelyeken mindig átlendített minket vezetetteink lelke-sedése és sokak szeretete. A csapat alapítói közül Dr. Kapitány Ottó bácsi és Szeghalmi Ambrus atya már hazatértek Őrsvezetőjükhöz. A Gondviselésnek hála, sosem szakadt meg az általuk elkezdett munka és mindig voltak, vannak elszánt őrsvezetőink és támogató szülők, akiktől gyakran kap-tunk bizalmat és „faragnivaló” csemetéket. Talán egyikük sem bánta meg, hogy ránk bíz-ták szemük fényét. Sokat kaptunk a kerülettől is, ami a csapatunk „szakmai” fejlődését se-gítette. Nem csak múlt időben. Ezúton kívánunk minden cserkészcsapatnak olyan sok szeretetet, támogatást, mint ameny-nyit mi kaptunk, és nagyon ritka elismerések helyett olyan őrsvezetőket, akik a szabadide-jüket föláldozva dolgoznak a rábízottakért. Akik a munkájukra nézve igaznak érzik Ottó bá’ kedvenc népdalának sorait: „Hej élet, be gyöngy élet! Ennél szebb sem lehet!”

Kosár Gábor, 547.

5

A nyári komoly munkában az 5 fős törzs, a 4 mameluk és a GH ügyes, pontos, összesze-dett kitartó munkája biztosította a hátteret, valamint a tábor nyugalmáért felelős cserkésze-ink őriző szemei.

A tábor törzsének tagjai: Lázár Dániel csst.tpk. (550.), Oláh Eszter csst. (1507.), Kiss Esz-ter csst. (1507.), Pásztor Krisztián csst. (VMCsSz) és Szabó Réka csst. (550.) voltak.

A tábor kiképzőinek munkáját segítő már végzett őrsvezetőink pedig: Bibok Ágnes (550.), Pap Réka (157.), Horváth Pisti (550.) és Kiss Tekla (1507.).

A tábori GH vezetője Nagy Marcsi csst. (550.) volt, akinek munkáját sokan segítették hosszabb- rövidebb jelenlétükkel, ezúton is köszönjük nekik!

A képzés lehetőséget igyekszik biztosítani a jelöltjei számára, hogy éles helyzetekben is kipróbálhassák magukat, őrsvezetőként gyakorolhassák, mit tudnak, amihez a Botos Andi vezette kiscserkészek altábora biztosította a gyereksereget. Mellette segítőként a lelkes, fegyelmezett barikák vezetője volt Gottfried M. Hedvig nővér (1509.), Hunyady Márton – Tücsi (550.), Kalocsai Tibi (550.), Bauer Magdi (1507.).

A képzés befejező akkordjai a Vezetői Továbbképzés és az Utóhétvége voltak, ahol a képzés végén őrsvezetői képesítést kapott cserkészeink a következők:

Gratulálunk Nekik és Jó Munkát, türelmet, kitartást kívánunk a vezetéshez számukra.

Berki Johanna 1507. sz. Árpádházi Szt. Margit cscs (Szeged)

Bertus István Szilárd 553. sz. Szent Imre Herceg (Csongrád)

Böngyik Ádám 1507. sz. Árpádházi Szt. Margit cscs (Szeged)

Kalocsai Viola 550. sz. Márton Áron cscs (Szeged)

Kató István 553. sz. Szent Imre Herceg (Csongrád)

Koch Dorina 547. sz. Belon Gellért (Sükösd, Nemesnádudvar)

Kormányos Anna 553. sz. Szent Imre Herceg (Csongrád)

Kormányos Judit 553. sz. Szent Imre Herceg (Csongrád)

Kovács Norbert 547. sz. Belon Gellért (Sükösd, Nemesnádudvar)

Lukics Krisztina 1507. sz. Árpádházi Szt. Margit cscs (Szeged)

Oláh Bálint 1507. sz. Árpádházi Szt. Margit cscs (Szeged)

Pap Gábor 157. sz. Bocskai cscs (Békés)

Papp Sándor 1507. sz. Árpádházi Szt. Margit cscs (Szeged)

Sajtos Máté 1509. sz. Szent László cscs (Makó)

Szebelédi Annamária 547. sz. Belon Gellért (Sükösd, Nemesnádudvar)

Timár Roland 567. sz. Mészáros Lázár cscs (Baja)

Tombácz Zsolt 1507. sz. Árpádházi Szt. Margit cscs (Szeged)

Velkey Nóra 1507. sz. Árpádházi Szt. Margit cscs (Szeged)

6

Hófehérke és a hét szentesi törpe

Az 582.sz. Attila cserkészei ezúttal kenuba szálltak, hogy szeptember 22.-23.-án egy kétnapos portya erejéig, kis ízelítőt kapjanak a vízicserkészetből Szentes és Szegvár között egy kb. 14 km-es távon. Minden adott volt, hogy csapategységünket növel-jük és egy kiváló portyát tudjunk magunknak szer-vezni: egy állóvíznek nevezhető „folyó” a Kurca,

20 lelkes gyerek, 13 még lelkesebb szülő, szárazföldi kiszolgáló személyzet, korrekt bérle-ti díjakkal kenuk és nem utolsó sorban vendégeink a csongrádi 553.-as Szent Imrésektől. A túrakenuk a klasszikus meséből ismert törpékről voltak elnevezve. Nevéhez méltóan Vidor volt a legviccesebb egység, aki utunk során a part menti nádast a legsűrűbben látogatta. Kormányosa valahányszor a fényképezőgépe, kulacsa után mert nyúlni, esetleg beszélget-ni kezdett a szomszédokkal, vagy egyáltalán csak el mert bambulni- a hajó jobb esetben azonnal a part felé vette az irányt. Rosszabb esetben egy másik kenunak. Útközben csak egyszer kötöttünk ki (métázni és ebédelni), mert bár a táv nem volt hosszú, de három zsili-pen is át kellett vonszolnunk hajóinkat, míg elértük Szegváron a minden szempontot kielé-gítő Kórogy – parti táborhelyünket. Megérkezésünk után a zászlófelvonást követően már csak sátrat verni és főzni maradt időnk. Az elmaradhatatlan tábortűz után (nagy szó!) min-denki nyugovóra tért.

Másnap szentmisén vettünk részt a szegvári Kisboldogasszony templomban, ahol jubiláló házaspárokat ünnepelt a helyi közösség. A párok egy-másnak újra hűséget fogadtak és mi meglepő momentu-moknak lehettünk fültanúi, amik egy hosszú házasság során előfordulhatnak.

A hazafelé úton Vidor utolsóként indult el a táborhely-ről, de az élen ért haza a szentesi Dózsa Házhoz – bizo-nyítván: vidáman is lehet keményen dolgozni.

Hegedűs Csaba „Kobra”, ŐV 582.

Nagyon köszönöm önfeláldozó segítségét, munkáját és jelenlétét a képzésben részt-vevő minden cserkésztestvéremnek, de különösképpen a törzs tagjainak, akik idejüket, energiájukat belefektetve tettek meg mindent a képzés lebonyolításáért.

Aktív mozgatói voltak, hogy kerületünkben újabb rátermett és képzett őrsvezetőink végez-hessék dolgukat, felelősségteljes munkájukat.

Hálás vagyok Nektek önfeláldozó jelenlétetekért, felelősségteljes, kitartó munkátokért.

Köszönettel: Marton Györgyi

megbízott képzésvezető

7

Kishegyesi portya

Október 5.-én 16 órakor elindultunk a szente-si Szent Anna plébánia elől. Este 7 körül ér-keztünk meg a vajdasági Kishegyesre. Pedig 6-ra volt megtervezve. Kobra (Csaba bá az őrsvezetőnk) azt mondta: ,,Ne féljetek, míg engem láttok!’’. Nem hittünk neki: nekimen-tünk egy elakadásjelző háromszögnek, nem engedtek át a határon (Mert Tiszasziget 4-kor bezárt, és így egy órás kerülővel, plusz 20 perc várakozással, csak Röszkénél jutottunk át Szerbiába) és háromnegyed órát várakoztunk egy templom előtt, mert nem tudtuk, merre kell menni.

De végül megjött a segítség és eltaláltunk egy farmra, ami a portya helyszíne volt. Egy ré-gen szebb időket látott ház (ami elvileg kastély…), egy óriási birtokkal körülvéve. A kilá-tás csodálatos volt, és a csillagokat is nagyon lehetett látni (nem volt utcai világítás). A vendéglátás nagyon jó volt. És nem kellett latrinát ásni!!! (Volt pottyantós wc! Hurrá!) A vacsi finom és a tábortűz is bulis volt. Azóta sem tudjuk kiverni a fejünkből: ,,Csigabiga szereti csoki fagyit… Tüp türüp türüp pasubaduba…’’

Éjszaka nem volt nagyon hideg. Egész jól aludtunk. Másnap toborzás volt a program. A helybéli gyerekek jöttek megnézni, mi is az a cserkészet. Voltak játékok, volt íjászat és még csuhébaba készítés is. A csapatunk talált egy tavat, amiben már évek óta nem volt víz. Ott úszkáltunk. Volt palacsintasütő verseny is három kategóriában: gyorsaság, íz és szép-ség. A tábortűzre is ottmaradtak a vendégeink. Sokat nevettünk. Nagyon jó játékok voltak. Mi is adtunk elő. Másnap mentünk misére. De nem simán ,,mentünk’’. Egy traktor utánfu-tóján utaztunk a földúton. Elmentünk egy temetőbe is, ahol meglátogattuk az 1848-49-es

emlékművet. Vissza traktorozásunk közben énekeltünk. Rájöttünk, hogy mindenféle dallamra lehet azt énekelni, hogy büdös van (tehenek mellett is mentünk).

Ebéd után könnyes búcsút vettünk az ottaniaktól. Útrava-lóval és kólával felszerelve indultunk, már egyből Rösz-ke felé. A határon várakozásnál (2 óra) gyilkosoztunk. Kobra is játszott, de ez akkor lett rossz, amikor ,,leszállt az éjjel’’-nél ment a sorunk… Így többeket magunk elé engedtünk. Végülis épségben hazaértünk 4 óra utazás után.

Azóta is emlegetjük ezt a kalandos kirándulást, és remél-jük jövőre is eljutunk Kishegyesre.

Írta: Farkas, Róka és Vidra, 582.

8

A hercegnő esküvője

Az őrsi portyánkat Szegeden töltöttük el egy kis barangolással. A délelőtti órákban össze-hívtuk a város népét, mert minden szorgos kézre szükségünk volt a hercegnő esküvőjének szervezése közben. Az elején nászajándékot készítettünk a hercegnőnek, utána pedig a szolga ügyetlensége miatt felkerekedtünk, hogy beszerezzük a próbavacsora alapanyagait a város utcáin.

Az út hosszúsága miatt sok helyen meg kellett állnunk, hogy állóképességünkön javít-sunk, és tovább bírjuk e hosszú bevásárló körutat. A legjobb „edzőhelyeknek” mindig a játszóterek bizonyultak.

Útközben megtaláltunk 3-4 alapanyagot a vacsorához, ami- mint később kiderült- a kó-kuszgolyó lett. Mikor már délután felé járt az idő, a várost átszelő víz felé vettük az irányt, és a listánk egy darabja egy sétányhoz vezetett minket. Ezen a fás-füves sétányon kipró-báltuk, hogy ki tudná a legjobban megvédeni a hercegnőt egy speciális számháború kereté-ben. Voltak, akik olyan ügyesen elrejtették a sáljukat, hogy azokat észre sem lehetett ven-ni.

Mikor visszaértünk a kastélyba, a hercegnő kint várt minket, mert a nagy sürgés-forgásban kizárta magát a kastélyból. Miután visszakísértük a hercegnőt méltó helyére, lát-tuk, hogy a többi szolga még meg sem érkezett, emiatt mindenkinek ki kellett tanulnia egy új mesterséget. Ki a királyi hajszobrász címre pályázott, ki pedig szakácsi babérokra tört.

Ezután kezdődött a nagy sürgés-forgás. Készült a királynő haja, az arcára pedig egyre több cicoma került. Eközben a vacsora összeállítása is szépen haladt. Mire a próbavacsora elké-szült, a hercegnő is teljes esküvői pompájában ragyogott.

A lakoma elfogyasztása után útjára indítottuk a hercegnőt, és még most is várjuk a fejle-ményeket a hetedhét országra szóló lakodalomról…

Muhari Petra

550.

Felfedező út a Vadasparkban

2012. október 20-án reggel kezdetét vette a nagy felfedezés. A Tátra téren gyülekez-ve vártuk, hogy Mária királynő átadja a megbízó levelünket, s végre utunkra indulhassunk, felfedezni az Ismeretlen Világot és megkeresni az elveszett Francis felfedezőt. Osztagunk 12 taggal indult neki a kockázatos vállalkozásnak. A csilingelő vasparipa segítségével elér-keztünk az Ismeretlen kapujába, azaz a Vadasparkhoz. Megnéztük a szavannát, megszá-moltuk a szurikátákat és a kengurukat, beszélgettünk a papagájokkal és a makikkal, lefo-tóztuk a sétáló vörös farkast: egyszóval rengeteg érdekes dolgot láttunk. Már majdnem

9

örömmel konstatáltuk, hogy teljesítettük a küldetést, mikor eszünkbe jutott, hogy hoppá: Francis felfedezővel még mindig nem találkoztunk. A Vadasparkból kifelé menet azonban egy eldobott segélykérő levelet találtunk, éppen tőle! Homályos leírását követve ismét megérkeztünk a Tátra térre, ahol szegény Francis egy fához kötözve ült, és torka szakadtából ordított, mialatt egy vérszomjas bennszülött őrizte őt. A bennszülött két próba elé állított minket, ezek teljesítéséért cserébe megkaptuk a foglyát. Le kellett győznünk kö-télhúzásban, illetve meg kellett fejteni a feladott rejtvényt. Francis hálából nekünk adta a korábbi útjai során készített kincses térképeket. Megkerestük a kincset, és megettük. ☺ A lakmározás után Mária királynő elé járultunk, aki megdicsérte a felfedezőket, megköszön-te a kockázatos vállalkozás teljesítését és megkegyelmezett a bennszülöttnek is.

Őrsi portyánk ezúttal is jól sikerült, amit a kiscserkészek véleménye is alátámaszt. A nap során többször hallottam a következő mondatot: „ez sokkal jobb, mint a tavalyi őrsi portya, és ugye jövünk még a Vadasparkba?” Hát persze! ☺

Bibi, 550.

Judit utcai sztori

Minden szegedi csapat ismeri a Tesz-lek süveget viselő Rémet, aki a pályavá-lasztás idején alantasan elcsábítja a szege-di cserkészeinket Budapestre, vagy ide-oda szétszórja őket a világban. Mi is jól ismerjük, bár nem annyira szeretjük. Ki megy, és ki marad itt? Ki görgeti tovább szeretett csapatunk sorsát? Örökös ve-szély.

De jön az utánpótlás! A közel jövőre kitűzött célunk ugyanis a seniorita tagtoborzás. Ennek második lépéseként került megszervezésre október utolsó előtti hétfőjén a „Judit ut-cai nap”, amelynek az ottani Közösségi Ház adott otthont. A koncepció az volt, hogy az ér-deklődő, csatlakozni kívánó fiatal felnőttekkel jobban megismerkedhessünk, valamint ők is ismeretekhez jussanak a csapat életéről. A nevetésre bíró cserkészjátékok, közös imádko-zás, tábori videó vetítés és természetesen a jó hangulat sem maradt el. Az ebédről Annama-ri gondoskodott, így jól laktunk marhagulyással, palacsintával.

A napot elégedetten zártuk mi is, de a négy „újonc”-unk is (reméljük) élményekkel távoztak. Folytatásként: azóta már túl vagyunk egy alapképzésen is, ahol szintén mindenki derekasan helyt állt, és immár a cserkészet eszméiről, alapjairól, gyakorlatáról volt szó.

Reméljük, hogy az ezt a cikket olvasó, a Rém miatt megfogyatkozott szegedi cserkészcsa-patoknak ösztönző példával tudunk szolgálni. Hajrá, toborzásra fel!

Kata, 519.

10

Őszi portya, őszi időben

Egy igazán szép kirándulásnak lehettünk részesei mi, Szent Margitosok. Idén ősszel Nagymarosra ug-rottunk át egy háromnapos portya erejéig.

Október 19-én, pénteken indult útnak a nagy csa-pat. Kicsit sietősre sikeredett az odaút, de végül estére megérkeztünk az iskolához, melynek tornatermében

hajtottuk le fejünk. Zászlófelvonás után a hozott elemózsiából csemegéztünk vacsora gya-nánt, ezek után kisebb csoportokban játszottunk. Mivel kifáradtunk az odaúton, nem kel-lett kétszer mondani, hogy alvás, mindenki bebújt a háló-zsákjába (az őrsvezetőkön kívül), és az igazak álmát aludta. Este, mi, vezetők lementünk a Duna partjára, és ott tartottuk meg a vezetőségit egy megtermett (ám szelíd) kutya társasá-gában.

Másnap reggeli után hátunkra vettük a táskákat, és elin-dultunk, hogy a szép, ősz színeibe öltözött Börzsöny erdőit járjuk, és szép kilátásban részesüljünk. Először a Hegyes - tetőn levő kilátóra mentünk, hogy csodálhassuk felülről a szép tájat, majd átbaktattunk Köves - mezőre, ahol zebegé-nyi cserkészek társaságában ebéd gyanánt szalonnát sütöt-tünk, majd egy hatalmasat métáztunk. Az ő kíséretükben el-mentünk egészen Zebegényig, ott feltöltöttük hiányos víz-készletünket, majd búcsúzkodás után visszaindultunk a szál-láshelyünkre, ahova sötétesére értünk. Ki-ki kipihente a túra fáradalmait, majd az ízletes vacsora után a tábortűzi móka vette kezdetét. Zászlólevonás után a vezetők ismét a gyönyörűen kivilágított Visegrádi vár és a Duna társaságában be-szélték meg a honlapi napot és a hazautat.

Vasárnap reggel szentmisére mentünk (a templom nekünk köszönhetően a szokásos-nál még jobban megtelt), majd villámgyors pakolás és játék után a vonat felé vettük az irányt, ami elzakatolt velünk egészen Budapestig. Mielőtt onnan továbbmentünk volna Szegedre, a Néprajzi Múzeumba mentünk, hogy megcsodáljuk, mi magyarok, hogyan is

öltözködtünk, éltünk a XIX - XX században. In-nen visszagyalogoltunk a Nyugatiba, könnyes búcsút vettünk az ottmaradóktól és a vonat szé-pen kimozdult az állomásról. Az idei őszi portya tényleg őszies hangulatban telt, amire szívesen emlékezünk majd vissza.

Bauer Iván, 1507.

Képek a honlapon: www.1507.cserkesz.hu

11

Így élünk mi! Interjúsorozat kerületünk cserkészvezetőivel

Új interjúsorozatot indítunk a Sodrásban hasábjain. Kéthavonta egy-egy kerületi csapat ve-zetőjével beszélgetünk: mindennapi életéről, motivációiról, vezetői tapasztalatairól. A cikksorozattal célunk az hogy, a vezetők kérdéseket adjanak az általuk vezetett korosztály kihívásaira. Sőt, fény derülhet arra is, hogy mit és hogyan csinálnak cserkésztestvéreink Sükösdön, Tompán, Csongrádon, Szentesen, Makón, Szegeden vagy éppen Gyulán. Fo-gadjátok az interjúkat szeretettel, nyitottsággal, mert rólunk és nekünk szólnak. Hiszen így élünk mi az ötödik kerület cserkészei!

- Mikor végeztél az ŐVVK-ban?

2011-ben végeztem.

- Vezetsz-e őrsöt jelenleg? (Ha nem, miért nem?)

Sajnos nem vezetek őrsöt. Mivel Kecskeméten tanulok, nagyon ritkán tudok hazajönni. Vannak kötelező bennmaradásaim, ilyenkor hétvégén sem jövök haza. Nem tudnék annyit foglalkozni a saját őrsömmel, amennyire szükség lenne. Természetesen, ha valaki segítsé-gemet kéri, és ha itthon vagyok, rohanok.

- Milyen korosztályú őrsöt vezetnél szívesen? Miért?

Nagyon szeretek kisgyerekekkel foglalkozni. A kisebbek nagyobb beleéléssel élik meg a különböző programokat. Sokat nevetnek, jól érzik magukat, és a legnagyobb ajándék, ha mosolyogva távoznak körünkből. Szóval inkább kiscserkészekkel szeretnék foglalkozni.

- Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak a cserkészetben?

A programok, foglalkozások megtervezését. Próbáljuk a lehető legszínesebben megvalósí-tani ezeket, de mindig újat kitalálni igazi kihívás. ☺

- Milyen szlogennel reklámoznád Tompán cserkészetet?

Légy merész, légy cserkész!

Profil

Név: Gáspár Mónika

Életkor: 18

Kedvenc cserkésztárgy: Kedvenc cserkészszimbólumom a cserkészli-liom. Ha meglátom, életem legjobb dolgai jutnak eszembe. ☺ Kedvenc cserkésztárgyam? Talán az a nyakkendőgyűrű, amit ŐVVK táborban kaptam a patrónusomtól.

A cserkészet számomra…: egy életvitel, ami mindenkinek lehetőséget ad életét megváltoztatni. Ugyanis az én életem ezáltal nagyon sokat változott, természetesen pozitív irányban! ☺

12

- Mi az a tevékenység, amit ti, a Dugovics Titusz cscs. tagjai kiemelkedően fontosnak tartotok a cserkészetben? - Miért?

Az ÉLETRE való nevelés a legfőbb törekvés, mert játékos, kötetlen formában olyan esz-közök birtokába juttatjuk a gyerekeket, akik egészséges lelkülettel, fizikummal, önbiza-lommal felvértezve könnyebben megbirkóznak a felnőtté válás, a felnőtt lét problémáival.

- Mi az a tudás, amit szerinted a cserkészet tanított meg számodra, és a mindennapokban is haszno-sítani tudsz?

A csomagolás. ☺ El tudom dönteni, mi az, ami a legfontosabb, amire igazán szükségem van, és ez kollégistaként igazán hasznos tud lenni. ☺

Kerekes Gitka

A következő interjúra mindig az adott havi interjú szereplője ad javaslatot. A következő számban Gáspár Mónika ajánlására Tornyai Dórát , az Árpád-házi Szent Margit cserkész-csapat őrsvezetőjét kérdezzük.

MÓDSZERTAN

Társasjáték

Kellékek: 12 pohár, 6 pénzérme, kártyák és egy csomag cukor.

Ismétlő játék. A tanult témakörhöz kapcsolódó kérdéseket és feladatokat kártyákra írjuk. Például: zászló színei, címer részei, csomók, stb.

Két csapatra osztjuk a gyerekeket. Mindkettő kap 6-6 nem átlátszó poharat (ezek lesznek a várak), továbbá 3-3 pénzérmét. Elrejtik a pénzérméket a poharak alá úgy, hogy az ellenfél nem látja. Így tehát mindkét csapatnál van 3 vár, amiben van „kincs”, és 3, amiben nincs.

A soron lévő csapat, húz egy kártyát, amin egy kérdés, vagy feladat van. Ha helyesen vála-szolnak, vagy megoldják a feladatot, ledönthetik az ellenfél egyik várát (felfordítják a po-harat). Ha pénzérme van alatta, a csapat minden tagja kap egy cukrot és a ledöntött vár ki-esik a játékból. Ha nincs alatta semmi, hoppon maradnak, a vár pedig benn marad a játék-ban, és így már a memóriájukat is használniuk kell, hogy észben tartsák, azt a várat már nem érdemes támadni.

A játék akkor ér véget, amikor elfogynak a kártyák, vagy valamelyik csapat az összes pénzérmét megtalálta. Azok nyernek, akiknek a végén több cukruk van, és ezzel már a ju-talmukat is megkapták.

Ha hosszabb játékot akarunk, lehet több kártya és több pohár.

Papp Sándor Tamás 1507.

13

Cserkész SPIritualitás II. (SPI-II)

Téma: Képessé válni.

Játék neve: Meghallgatlak és mozgásba jövök

Kategória: M02

A lelki fejlődés célkitűzése: előmozdítani a másokra való odafigyelést és koncentráló ké-pességet.

Korosztály: 11-14 év

Időtartam: 5-10 perc

Eszközszükséglet: -

Helyigény: bárhol

Játék leírása:

Két cserkész lép a játéktérre. Az egyik szemben a hallgatósággal, a másik pedig a hallgatóságnak háttal figyeli az előzőt.

Hozzávetőlegesen harminc másodpercig az a cserkész, aki a többiekkel szemben áll, hangokat ad ki magából, amelyek lehetnek akár egy történet folyamatát idézők, akár egy-mástól függetlenek.

Amikor befejezi a hangsorozatot, ezt a következő mondattal jelzi: „Vége!”

A másik akkor szembe fordul a többiekkel, és harminc másodpercig olyan mozdulato-kat tesz, amelyekre a társa hangjai inspirálták őt.

Magyarázat:

Ennek a hallgató fiatalnak nem kell megjelenítenie valamennyi hallott hangot, hanem csak azokat, vagy azt, ami leginkább megérintette.

Hagyjuk nyitottan teljesen a fiatalok fantáziáját. Nem szükséges, hogyha azt hallja, hogy „kop - kop!”, akkor feltétlenül csupán ajtón való kopogás lehet az.

Sodrásban fordítói megjegyzés: egy-két mondatban a hallgató játékos számoljon be arról, miért ezt, vagy ezeket a hango(ka)t mutatta be mozdulataival, miért indították meg épp ezek a hangok. A közösség értékelheti a mozdulatokat, de a hangok kiadását is. Lehetőleg érthető szöveg ne kísérje egyik esetben sem a hangokat, mozgásokat.

Misi atya

14

XXI. századi nyomolvasás – Itt nyílik? Hol nyílik? Hogy nyílik?

Mai nyomolvasásunk célja, hogy megvizsgáljuk a termékek csomagolásának nyithatóságá-ra vonatkozó utalásokat. Bizony megtörténhet, hogy a helytelen csomagolásfelbontás kö-vetkeztében akár még használhatatlanná is tehetünk, vagy elveszíthetünk tárgyakat. Ki ne járt volna már úgy pórul, hogy hirtelen kiszakadt cukros csomagból szanaszét repültek a cukorkák? Milyen jelek utalnak hát a nyitás módjára?

A legegyszerűbb esetben egy olló, szaggatott nyíl, vagy felhajtás piktogram jel-

zi a nyitás helyét, módját. Vannak olyan csomagolások, ahol kétirányú nyíl és „nyit” „zár” megfelelő nyelvű szövege, vagy az „itt nyílik” kifejezés található, esetleg ma-

gának a nyitásnak a leíró ábrájával is megtaláljuk: . Néhol a nyitás

helyét perforáció jelzi. Néhol a csomagoló anyag recésre vágott szélét beszakít-va a legkönnyebben nyitható az. De nem minden esetben! Van, amikor például csak úgy nyitható egy csomagolás, hogy a csomagolóanyag szélesebb összeragasztásánál az anyagot egymástól elhúzzuk. Dobozoknál lehet akár egy ábrával jelölt anyaggyengítési pont is, ahol kézzel könnyen eltéphető a kemény dobozcsomagolás. De találhatunk példát arra is,

hogy bontószálat helyeznek el a csomagolásban , amit ha megtalá-lunk, nagyon könnyen nyithatjuk azt. Van arra is eset, például a dobozos csomagolásoknál, amikor az anyag keménységét felhasználva, a csomagolás bizonyos irányba való elmozdí-tása és így az anyag szétfeszítése nyitja ki a dobozt Erről még videót is készítettek, a „világ legfontosabb oktatóvideója” címmel: http://www.slepp.hu/a-vilag-legfontosabb-

oktatovideoja . Néha fogantyúk vezetnek a dolgok nyitjára.

Minden esetre érdemes körülnéznünk, mielőtt nekilátnánk a bontásnak.

Ha a gyártók gondoltak erre a kérdésre, az elég könnyen meg is található! Járhatunk úgy is, mint a viccbéli székely ember, aki bicskával levágja a sörösdoboz tetejét. Mikor pe-dig megmutatják neki a gyári bontást, azt válaszolja, hát úgy is ki lehet bontani… annak, akinek nincs bicskája…! ☺

Misi a.

15

Világjáró Botíj készítés

Cserkésztáborok során több alkalommal kíséreltük meg csapatunkban az íjkészítést, íjfara-gást, általában nem is túl rossz eredménnyel: az úton-útfélen "szerzett" ágból, vesszőből, némi alakítással alapjában véve működő íjat lehet összetákolni. Ha a fa elég ruganyos, a zsineg elég feszes, a nyílnak alkalmazott mogyoróvessző meg véletlenül még egyenes is, akkor akár négy-öt lépésre is sikerül ellőni az alkalmatossággal. Persze akadt már olyan sajátmagunk készítette íj is, amellyel mesébe illő mód messze lehetett lőni, pl. egészen az alakuló tér másik oldalára is.

Persze én, aki egyébként is famunkákkal foglalkozom, egy idő után kíváncsi lettem: Vajon hogyan kell igazi íjat faragni? Némi keresgélés után találtam is olyan íjkészítő mestereket, akik tudásukat tanfolyam formában is továbbadják. Szerencsém volt, mert ez úgy látszik nem csak mi nálunk, Európában van így, de máshol is, és így egy hónapja, indonéz utamon is sikerült találnom egy ottani mestert, aki bevezettet az íjkészítés titkaiba. Így e cikkben nem csak az európai hagyományról, de kicsit egzotikusabb tájak mesterségéről is írok, pontosabban az Alor szigetén látottakról.

Persze ne higgyük azt, hogy az íjkészítést (mint bármely más kézműves szakmát) könyv-ből meg lehet tanulni! Ezért e sorokat csak ízelítőnek szánom, és nem ”receptnek” a sike-res íjkészítéshez. Nagyon sok olyan apróság s tudnivaló van, amely nem fér e cikkbe, amelynek leírása túl messze vezetne.

Ki találta ki a botíjat?

Az ember a botíjat nagy valószínűséggel az újkőkorban vadászeszközként találta fel. Azál-tal, hogy az íj segítségével messzebbről ejthette el zsákmányát időt, energiát takarított meg, javította a túlélési esélyeit. Később nem csak vadászeszközként, de háborús célokra is alkalmazták az íjat.

Az íjnak felettébb sok fajtája ismert, az idő során változtattak az anyagán, formáján és a lövési, célzási technika is változott némileg: Másképp kezelte az íjat a vadász, a gyalogos katona, vagy a lovas.

Miből készül a botíj?

Persze erre a kérdésre mindenki azt feleli: Hát bolond kérdés, fából! Ez természetesen igaz, de ez az íjkészítés egyik kulcskérdése! Milyen fafajtát, annak a fának megint me-lyik részét, és persze mikor lehet felhasznál-

16

ni. Ha tényleg jó íjat akarunk készíteni, akkor ennek a témakörnek sok figyelmet kell szen-telni: Európában jó íjat tiszafából, szilből, akácból vagy kőrisből lehet készíteni.

Az anyag kiválasztása már az élő fánál kezdődik: Mivel a fa rostjai képezik a rugóként működő íj terhelhető részeit, olyan fát kell kiválasztani, melynek faanyaga lehetőleg ép, egyenes növésű, nem túl csavarodott.

A kivágott fát megfelelően meg kell szárítani: A fatörzset cikkelyekre hasítják, és sokszor évekig tárolják száraz, de nem túl száraz helyen. Persze lehet a szárítási folyamatot gyorsí-tani is, de csak nagy szakértelemmel, különben a hasáb berepedezik, és ha egyszer elrepedt, akkor többet húzásra már nem terhelhető.

Hogyan készül az íj?

A megmunkálás nehéz: sokszor akár 3 napig is el-tart, amíg íjat sikerül formálni a kiszárított fadarab-ból: a kérget, és a külső évgyűrűk egy részét úgy kell eltávolítani, lekaparni, hogy az íj úgynevezett háta (ez mutat majd felhúrozott állapotban az íjász-tól elfele, míg a "has" az íjász felé mutat) csak egy folyamatosan végighúzódó évgyűrűből áll. Ez azért fontos, mert mint már említettük, az íj rugóként működik, ha megsértjük a hátoldalon vé-gigfutó évgyűrűt, a rugó szerepét betöltő farostok szálait vágjuk át.

Miután kijelöltük a középvonalat, el kell döntenünk, milyen íjtípust akarunk készíteni. Van több fajta, de európai hagyomány szerint két fő típus különböztethető meg: a D-keresztmetszetű íj (az angol longbow ennek a típusnak egy képviselője), illetve a markola-ti rész után kiszélesedő íjkarokkal rendelkező íj (flatbow). Nem lehet minden fából mind-két típust készíteni, mert van olyan fa, mely a D-keresztmetszetben fellépő nagy belső nyomásokra összeroppan, viszont ennek ellenére még nagyon jó "lapos" íjat (flatbow-t) lehet belőle készíteni.

Az íjtípus eldöntése és ennek méretei felrajzo-lása után a has alakításához fogunk: ráspoly-lyal, reszelővel, késsel, vonókéssel, esetleg gyaluval addig formáljuk, míg a kívánt formát el nem éri. Legjobb, ha már meglévő íjat használunk mintaként, de a szakirodalomban találhatóak megfelelő arányok, melyek az íj hosszára átszámítva segítséget nyújtanak a ki-alakításban.

Az igazán nehéz feladat az íj erejének beállí-tása: nagyon sokáig az íjkarok merevek, csak a megmunkálás utolsó szakaszában, igen hir-

telen "lágyul" meg íjunk, ha ilyenkor túl sok anyagot távolítunk el, könnyen lehet, hogy kétnapi munkánk eredménye egy túl gyenge íj lesz. Az íjkarok hajlékonyságát úgynevezett "tillerezéssel" ellenőrizzük: Az íjat vagy egy, a falra szerelt támaszra helyezzük, és felajz-

17

va megfeszítjük, vagy egyik végét a földre támasztva, testsúlyunkkal ránehezedve ellen-őrizzük hajlékonyságát. Persze arra is kell figyelni, hogy mindkét kar szimmetrikus le-gyen: ugyanolyan hajlékony és erős, különben íjunk majd félrehord.

Ha idáig eljutottunk, akkor felajzás után az íjat nem szabad azonnal teljesen kihúzni, a fának hozzá kell szokni ahhoz, hogy íj lett: először csak kis erővel szabad húzni, nehogy eltörjön. Csak némi idő elteltével szabad tel-jesen leterhelni. Ugyanígy nem szabad a faíjat felhúrozva tárolni, mert "leenged", elveszti erejét.

Milyen az indonéz (Alor szigeti) íj?

Persze az európai íjkészítési hagyomány eltér a trópusitól: Itt más fafajták, más környezet, más használat megfelelően más megközelítést eredményez. Az európai ember szárított fával dolgozik, ez a trópusokon nem mindig célra-vezető: hisz ha magas a levegő páratartalma, a fát hiába szárítom, az ki nem szárad. Ná-lunk mindent méréssel igyekeznek meghatározni: Indonéziában még igen sok helyen (mint

nálunk is régebben) mindent érzésre, szem-mértékre készítenek. Ettől a kész termék nem lesz rosszabb, csak nehezebb megtanulni ho-gyan kell legyártani: Számok alapján arányo-kat és méreteket a gyakorlatlan is képes fel-rajzolni, de szemmérték alapján jó szerszá-mot, íjat csak a tapasztalt mester készít. Vi-szont, a méretek alapján készített íjnak az az előnye, hogy a kész termékek megegyeznek (nagyjából), tehát szabványosítottak. Míg az indonéz az íjat főleg vadászatra használta

(eltekintve egy-egy törzsi csatározástól), Európában, a középkorban egész hadseregeket szereltek fel íjakkal: nem csoda, ha készítésükben idővel egységesítésre törekedtek, hisz minden katonának ugyanolyan íj kellett. A szerszámok választéka se olyan nagy a trópuso-kon, mint idehaza: voltaképpen egy bozótkéssel és egy kiskéssel elvégezhető az egész munka. A folyamat leegyszerűsített: Az íj számára egy alkalmas fából, egy nagyjából az íj méreteinek megfelelőt választanak ki. Két-három nap száradási idő után már íjat lehet készíteni ebből a "botból". Először bozótkéssel a botot a keresztmetszet felére lefaragjuk (tehát "elfelezzük", a középső, lapos felezősík képezi az íj "hasát"). Ez-után a másik oldalon a kéreg eltávolítása következik. Az íjvégeket az íjhossz megha-tározása után formára faragjuk, rovátkákkal

18

ellátjuk. És már gyakorlatilag kész is az íj. Persze valószínű, hogy az európai technikával készült íj hatásosabb, messzebb le-het vele lőni, esetleg erősebb is. Viszont a szigetlakók céljainak ez az egyszerűbb változat, melyet egy délután alatt le lehet gyár-tani, teljesen megfelel: lehet vele vadászni, és elbeszélések sze-rint régen sajnos még emberek ellen is használták. Ugyan készí-téséhez is sok gyakorlat kell, elvileg megkapóan gyors és egysze-rű eljárás. Lehet hogy nekünk is érdemes lenne itt Európában sportíj-készítés céljára kipróbálni (kérdés hogy hazai fafajtáink alkalmasak-e ezen íjforma elkészítésére)?

Persze a jó íj titka Alor szigetén is a tapasztalatban rejlik: Az én kicsit csámpásra sikeredett próbadarabomat látva a bennszülött mester csak ingatta a fejét és mosolyogva megjegyezte: "Elsőnek megjárja, de még sok íjat kell készítened, hogy jó legyen..."

képek:

1, Farönk hasítása.

2, Az íj "hátának" kaparása

3, Tillerezés, avagy az íj karjai hajlásra, haíítóerőre történő ellenőrzése, beállítása

4, Alor szigeti vadász íjjal

5, Az íj helyes hossza megfelel a tulajdonos karjai hosszának (Alor)

6, Különféle nyílhegyek különféle célt szolgálnak: van mely közeli lövésre, van amelyik távolra, stb.

7, Botból készül az íj...

8, Az íjvégek kifaragása bozótkéssel

9-10, Tanulom a mesterséget.

19

Vaterunser

Bárhol, bárkivel, bármiért… Csak egyet kérek: tisztán, őszintén és csakis az igazat!

Balra vagy jobbra?

Támasztotta az árok falát. Mellette egy ember haldoklott. Vele már nincs tovább, nélküle megy minden. A csata, a világ… ő már nem számít… senki sem fog rá emlékezni, csak én. Fogta a kezét, ahogy az egyre hidegebb és hidegebb lett. Zöld volt a szeme… és most olyan a tekintete, mintha várna valamit fentről. Az a valami, talán meg is jött… Elengedte hideg kezét és a véres rózsafüzért a mellkasára helyezte.

Balra! Mintha a másik oldalt támadnák. Így talán mögéjük jutok!

Hátba támadni… Egész életemben gerinctelenségnek tartottam és most lépten-nyomon ke-resem rá a lehetőséget. A könnyebb utat. Könnyebb? Talán pont ez lesz a nehezebb út. Ta-lán…

Futott, futott, ahogy csak a lába bírta. Oldalán himbálódzott a gránát, amit a haldokló baj-társáról vett le. Bal után a jobb, jobb után a bal, de igazából már csak egy irány volt: előre. Hátul már valami olyan vár, amit nem akarsz megismerni… még.

Egy ablak, megnézni, mi a helyzet itt a fedezékben, utána tovább…

A néptelen árok idegesítette egy picit. Tisztában volt vele: az osztag biztosan másfelé jár. A parancsnok pedig… Ő meg már tényleg máshol van. Ott, ahol nincs fent és lent, ahol mindegy, hogy hány cukorral szoktad inni álmos reggeleken a kávédat, ahol nem számít, hogy galád ügyvéd vagy-e, vagy dolgoskezű pék. Csak egy: ott vagy-e vagy sem…

Leült. Megigazította a szerelését. Keze megakadt a zsebében. Gyorsan előkapta a kis pa-pírköteget és piszkos ujjával szabadjára eresztette a benne lévő arany amulett csillogását. Remegő kézzel nyomta meg az oldalán lévő zárat, mire az emlék felpattant. Nézte a fény-képeket. Ült és nézett. Meg is állt az idő. Nem zavarta a távoli fegyverropogás. Meggyö-tört arccal felnézett az égre, majd egy könnycsepp hullott a csecsemőt tartó kismama képé-re. A második csepp egy idős, de büszke emberpár képére esett. Összecsukta a talizmánt, melyet a könnycseppek egy életre összeragasztottak. Egy örök életre.

Szeme beborult, mint az októberi égbolt, feje ködös volt, mint egy januári reggel, élete pe-dig virágzott, mint a zöldellő április. Nyaka megfeszült, ahogy meglátta magával szemben a táblát.

…Frieden Str…

A medált a szíve feletti zsebbe rakta, s bár nem akarta, mégis felállt. Csuklójával megtö-rölte a szemeit, kézbe vette fegyverét. Felmászott az árok oldalán, majd nyelt egy fájót és kiugrott a sánc mögül…

…És csak futott. Futott. Nem volt már semmi sem, csak az előre. Az előre, ami maga a Semmi…

Csodaszépen hullott a hó és világított a hold.

20

A Magyar Cserkészszövetség V. Kerületének

hivatalos lapja

Megjelenik kéthavonta

Felelős szerkesztő: Kerekes Margit

Szerkesztők: Bauer Iván, Bodnárné Böröndi Ágnes, Dávid János, Jobbágy Borbála, Gábor Bence

Cím: 6720 Szeged, Roosevelt tér 6.

http://www.otker.cserkesz.hu

[email protected]

Híreink

Következő számunk januárban jelenik meg. Lapzárta december 15-én lesz.

Várjuk írásaitokat!

A gyermeki jogok világnapja alkalmából Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Mi-nisztériumának szociális, család- és ifjú-ságügyért felelős államtitkára Dicséret elis-merést adott át Buday Barnabásnak, a Ma-gyar Cserkészszövetség elnökének a mi-nisztériumban 2012. november 20-án. Forrás: mcssz.hu 2012. december 28-án ünnepeljük a Ma-gyar Cserkészszövetség megalakulásának 100. évfordulóját! 10 órakor a Parlament Felsőházi termében az MCSSZ díszülést tart, amin a határon túli magyar cserkész-szövetségek képviselői is részt vesznek. Forrás: mcssz.hu Immáron harmadszorra kerül megrende-zésre a SkiJAM sítábor, melyet cserkészek szerveznek cserkészeknek. Egy átlagos sítábortól eltérően itt a szórakoztató prog-

ramok mellett (síverseny, lasertag, társasjá-tékest, pókerbajnokság, buli) cserkészprog-ramok is lesznek, továbbá ingyenes síokta-tást biztosítanak kezdőknek. A helyszín idén Vars, a tábor időpontja: 2013. janu-ár 26. - február 2. Kérdéseiddel bátran ke-resd az [email protected], vagy a [email protected] címeket. Várják vi-déki összekötők jelentkezését Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Győr, Székesfehérvár városokból, akik a környé-kükön jelentkezőket fognák össze, tájékoz-tatásban segítenének, és ha szeretnének, akár a szervezésbe is belefolynának. 2013. január 19-én kerül sor a következő kagylós találkozóra. Bár a részletes infor-mációk még nem érkeztek meg, érdemes már most felírni a dátumot. Immár 22. alkalommal hirdetjük meg a ma-gyar cserkészek egyik legrégibb megméret-tetését, melyet világhírű cserkész operaéne-kesünkről, Simándy Jóska báról neveztünk el, aki a 90-es években maga is több alka-lommal volt e versenyek zsűrijének tagja. Biztató számunkra, hogy évről-évre minden korcsoportból szép számmal jelentkeznek erre cserkészeink. Újabban hangszeres ver-senyzők is indulnak (hegedű, furulya, citera stb.) Az eddigi hagyományt folytatva most is az országos cserkészbál napján, 2013. február 2-án, szombaton délelőtt 10.00 órakor kezdődik a megmérettetés a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban. Forrás: mcssz.hu December 21-én a 18:00-i szentmise kere-tében fogadja a szegedi körzet a Betlehemi békelángot a Tátra téren. Mindenkit szere-tettel várnak az 550-es Márton Áron cser-készcsapat tagjai!