Sodrasban januari szam

2013. január XII évf. 1. szám

Az V. (Délalföldi) cserkészkerület lapja

2

Kezdjük el!

Néha hórukkra indulunk, néha háromra. Van mikor dudaszóra, van amikor füttyre, néha

puskalövésre. A rajtjelzések különböznek, de a rajtolók érzése közös. Egy kis szorongás az

újtól, egy nagy adag versenyszellem, és a kitűzött célok lebegnek a szemük előtt. Itt a ja-

nuár, a startpisztoly eldördült.

A január mégsem lóverseny, nem szimplán vizsgaidőszak és nem is csak félévzárás. A ja-

nuár az első csepp 2013 tengerében, és mégis néha úgy érezzük: mintha csak belecsöppen-

tünk volna. Ianus, a rómaiak kétarcú istene, a hónap névadója, a kezdet és a vég szimbólu-

ma, sok tekintetben nem tükrözi a januári időszak hangulatát. A január ünneppel teljes, a

karácsonyi idő végének, majd a farsangnak az időszaka. Valami alakul, valami megmoz-

dul. Árvízi Emléknapra, csapatfarsangra, tavaszi portyára, Nemzeti Nagytáborra készülő-

dünk. A szekér elindul, vagy úgy is mondhatnánk: „Megy a kocsi, fut a szekér…”

Idén januárban – a sok teendőnk mellett – hagyjunk időt az ünneplésre. Az ajándékmentes

karácsony utáni időszakban is jusson eszünkbe az „ahol tud, segít”. Vízkeresztkor, víz-

szenteléskor éljük át, hogy a cserkész testben és lélekben tiszta. És farsangkor ne cserkész-

nek öltözzünk. A cserkészetünk ne egy „jelmez” legyen, hanem a mindennapi arcunk. Le-

gyünk cserkészek ebben az évben jó lélekkel és készségesen otthon, vidáman és meggon-

doltan az iskolában, az egyetemen vagy a munkahelyen, és legyünk gyöngédek másokkal

szemben az utcán, a közértben, a buszon, a moziban, ahol csak járunk…

Gitka

3

Személyes visszatekintés Szövetségünk 100 éves ünnepségére

– a teljesség igénye nélkül

Már hónapok óta izgalommal figyeltem a naptáramat, hogy a december 28-ára beírt

jubileumi ünnepséget nem üti-e valami más fontos és halaszthatatlan program? Csak egy

téli csapatportya ejtett kísértésbe, aminek kénytelen voltam ellenállni, mivel helyettes pap-

társam egész héten lelkigyakorlat miatt távol volt, így teljes mértékben el kellett állnom

még csak a gondolatától is annak, hogy a portyán részt vehessek. Az ünnepség pedig főleg

a délelőtti órákra ígérkezett.

Regisztráltam is magam, utóbb kiderült, nem is mehettem volna be enélkül. Több

elektronikus visszajelzés is érkezett, mely megnyugtatott, hogy bekerültem a „rendszerbe”

és elláttak apróbb tudnivalókkal is: melyik kapunál lehet belépni az épületbe és mit vihe-

tünk magunkkal (szúró és vágóeszközöket nem, ami cserkészek esetében magától értető-

dően kéznél levő használati eszköz).

A figyelmeztetéseket komolyan véve gördülékeny volt a Parlamentbe való bejutásom,

néhány perccel 10 előtt már magam után tud-

hattam a ruhatárat is. Csak a fényképező-

gépemet vittem magammal, még a telefono-

mat is a kabátomban felejtettem.

A Felsőházi teremben már majdnem telt-

ház volt, mire elfoglaltam a bal oldali

félkaréjban egy helyet. Teljesen véletlenül

egész közel kerültem két kerületi cserkész-

testvéremhez: Ványai Lacihoz és Kéri

Lacához, valamint Hoffmann Ferihez. Mind-

járt készítettem is egy fényképet róluk.

Az ünnepség kis késéssel kezdődött, mert valamelyik külföldi magyar szövetség el-

nökére kellett várnunk. A hivatalos köszöntők után meghallgattuk az Országgyűlés elnöké-

nek köszöntő levelét, visszatekinthettünk az elmúlt száz esztendőre, majd pedig egy ünne-

pélyes fogadalomtételben és fogadalommegújításban vehettünk részt.

A szervezés nem volt egy merev precíz kivitelezésű dolog, de ez inkább közvetlenné,

személyessé tette a dolgokat, semmint szétesetté. Öröm volt tudatosítani a Magyar Cser-

készszövetségek Fórumának súlyát mind önmagunk, mind az Ország, mind a Nemzetközi

4

Cserkészszövetség felé, hiszen ez az a fórum, amely a legnagyobb elismerést kapta: az Or-

szággyűlés elnöke a hálás nemzet köszönetének jeleként Arany Országgyűlési Emlékérmet

adományozott a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának, tagjainak pedig Ezüst Emlékér-

met.

Felemelő volt részt venni az ökumenikus imádságban, melyet szintén kerületünk tisz-

telt és kiváló tagja, volt szövetségi elnökünk, Gyulay Endre püspök atya vezetett be, aki

több személlyel karöltve jubileumi fokost is kapott ajándékba.

Az ünnepség rituális része a Szellő zúg távol énekkel és imádsággal zárult, ami a

harcedzett szíveket is megérintette, de hát ritkán van ilyen felemelő érzésben és helyzetben

része az embernek, mint ez az esemény.

Ajándékba parlamenti idegenvezetést kaptunk, majd pedig az ünnepség jóval kötetle-

nebbül folytatódott a Kálvin téri református gyülekezet udvarán, ahol percek alatt elfo-

gyott a finom péksütemény és a forralt bor illata betöltötte a szűk udvart. Magam meleg

teával melengettem a kezeimet, a bensőnek melengetésre nem volt szüksége, itt ugyanis

Brückner Ákos ciszter atya imádságával, a cserkészinduló mindhárom versszakával és a

környékbeli galambokat fölriasztó igazi csatakiáltással fokoztuk a hangulatot.

Jólelkű személyes beszélgetések, majd a búcsúzás után élményekkel teli hazatérés kí-

sért bennünket az újabb száz év hajnalában.

Misi a.

Regösnap

2012-ben ismét megrendezésre került kerületünk Regösnapja. Ez évben november 17-én, a

Katolikus Házban nyújtott a nap igényes, sokszínű és értékes programot fiataljainknak.

Többek között megismerkedhettek a kovácsolás, a gyékényezés, a bőrözés, a szövés és a

csuhébaba-készítés mesterségével. Ízelítőt kaphattak a mézeskalács- készítés, a tojásfestés,

a meghitt hangulat emelésére szolgáló illatpárnák készítésének fortélyaiból. A kisemberek

népi motívumokat színezhettek, és bárki kipróbálhatta az Etno-Logoszt, illetve az interak-

tív magyar népzenei tudástárat. Délidőben cserkésztestvéreink nagyszerű ebéddel láttak

vendégül bennünket, s egész nap megtekinthető volt a Kerület fennállásának eddigi 90

évéről szóló kiállítás is. A napot egy hangulatos táncház zárta. Reméljük, jövőre is talál-

kozhatunk, és kicsik - nagyok együtt merülhetnek bele a „regös-tudományokba”. Ez úton

is köszönjük a Katolikus Ház és az IPA-Eunity programsorozat támogatását, és segítségét!

Kis Judit, 1507.

5

Sírítsd meg, fordítsd meg!

A Sodrásban előző (novemberi) számában szó volt arról, hogy néhány lelkes vezető egy

spontán mozizás után a cserkészirodában összedobott egy ismételten csak spontán, de na-

gyon izgalmasra sikeredett hadijátékot. Ennek a folyománya az lett, hogy tervbe lett véve,

hogy ezt a spontaneitást nem lenne rossz ötlet folytatni. Így hát a hadijáték után a Kiss

testvéreknek köszönhetően a Kerület több csapata is képviseltette magát a december else-

jén (szombaton) megszervezett Táncházon a Tátra téren.

A nagy mulatság délután hatkor vette kezdetét, a fiúk és lányok már tűkön ültek, hogy

koptathassák cipőjük talpát, és egy nagyot mulassanak. Egy kicsit rendhagyó volt világí-

tástechnikailag a táncház, mivel amolyan félhomályban roptuk, csak egy kis asztali lámpa

világított, fura volt, de ennek is megvolt a maga hangulata. Táncot elég könnyen felejtünk

(legalábbis jómagam), így meghívtunk egy néptáncost, Márton Gábort, aki nagy lelkese-

déssel, beleéléssel tanította nekünk az egyszerűbb (néha kicsit bonyolultabb) lépéseket.

Gyakorlatilag úgy teleugráltuk a termet, hogy utána alig kaptunk levegőt, nagy szerencséd

volt, ha a tánc végére a nyitott ablak közelébe értél. Természetesen a sok ugrálás, kurjon-

gatás közben megéhezik - szomjazik a cserkész, de mivel hoztunk nem kevés süteményt,

ezt a gondot is sikerült gyorsan orvosolni (ettünk).

A népi táncok később alább maradtak, és átvette a helyüket a modern társastánc, rocky,

country, egy kis görög (Sirtaki), szintén kifulladásig, és még utána is. Aki még nem törte

ki a gerincét az este alatt, annak a Limbó segített ezen probléma megoldásán. Amit min-

denképp meg szeretnék még említeni, hogy az este elején egy játék is kezdetét vette.

Ugyanis az asztalon felsorakoztak olyan sütemények Lázár Dani és Horváth Pisti jóvoltá-

ból (a fiúknak és lányoknak külön tálcán), melyekben találni lehetett egy kis üzenetet,

pontosabban egy feladatot, amit teljesíteni kellett. Például bókolj egy lánynak, kérj egy

számot, és még sok hasonló más feladat rejtezett a sütikben. Aki a táncház végén a legtöb-

bet gyűjtötte... nos, hát... ő nyert. Megtapsoltuk.

Igenis megérte elmenni, és a nagy népszerűségnek köszönhetően tervbe lett véve, hogy

nem ez volt az utolsó cserkész táncház. Szóval, csak tartsátok szem előtt a csizmát, inget,

szoknyát... még nincs vége!

Bauer Iván, 1507.

6

Egy Kis Mézeskalácssütés

Csapatunk hagyománya szerint, idén is meg-

tartottuk kiscserkészeinknek a mézeskalács-

sütést még a karácsonyi szünet előtt. A veze-

tők elég hamar elkezdtek készülni, hogy min-

den rendben menjen a programon, és hogy

cserkészeink minél jobban érezzék magukat.

Hat állomás volt, hat csapatra. Aki épp nem a mézeskalácsokat szaggatta ki vagy díszítette,

azoknak sem telt unalmasan az idő, hiszen betlehemezhetett vagy kézműveskedhetett.

Minden kiscserkész annyi mézeskalácsot készít-

hetett, amennyit ki tudott gazdálkodni a meg-

adott tésztamennyiségből, viszont ezekből hár-

mat ki kellett választania, amit hazavihetett. A

többi szép mézeskalácsot a szegényeknek adtuk.

Öröm volt látni, hogy a gyerekek mindent bele-

adtak, hogy ne csak a saját, de az átadott mézes-

kalácsok is gyönyörűek legyenek. Például az

egyik kiscserkész kiválasztott három gyönyörűt

az alkotásai közül, majd a többire mutatott:

„ezek nem sikerültek olyan jól, ezeket viszem haza”, vagyis a legszebbeket ajándékozta a

szegényeknek!

Miután az összes mézeskalács elkészült, uzsonnáztunk egyet, mivel akkorra sok kis pocak

korgott már üresen. A jól megérdemelt falatozás után még játszottunk egy nagyot, majd a

program végén a gyerekekért jöttek a szüleik

és hazamentek.

Összességében nagyon jól sikerült ez a dél-

után. Együtt voltunk, sokat játszottunk, ne-

vettünk és készültünk a karácsonyra. ☺

Tóth Barbara, 1507.

7

Csapatgyűlés

2012. november 10.

November 10-én délután csapatunk apraja-nagyja összegyűlt a Közösségi Házban,

hogy a szeptemberi közös Veni Sancte szentmise után most cserkészesen is megkezdhes-

sük az új tanévet. A hivatalos dolgok mellett (kik az új őrsvezetők vagy a különféle veze-

tőképzőkbe menő jelöltek, ki tett az elmúlt időszakban vízi különpróbát és hasonlók), ek-

kor kezdődik el az

adott évi keretmese

is. Ennek jegyében

idén Gárdonyi Géza

Egri csillagok c.

regényének világá-

ba lépünk. Kezdet-

ként Török Bálint

magyar főnemes,

hadvezér és nándor-

fehérvári bán udva-

rába látogattunk el,

aki mulatságra hív-

ta össze háza népét

és udvartartását.

Szíves vendéglátása

során lehetőségünk volt az udvari mesterségeket is kipróbálni: lehetett pénzt verni vagy

bőrözni, de voltak, akik az udvari konyhán segédkeztek a krumplis muffin elkészítésében.

Tanulhattunk táncot, és megtekinthettük, hogyan élnek Bálint úr udvarában a török rabok.

A mulatság közös lakomával ért véget, melyet az eseményre hivatalos vendégek hoztak

magukkal. Ennek elfogyasztása után Bálint úr kegyesen útjára bocsátotta a népet, ám szi-

gorúan meghagyta, mindenki álljon készen, s szükség esetén legyen képes azonnal fegy-

verbe állni, hiszen a török egyre közeledik Buda várához… .

Bibi, 550.

8

Cserkészek a kőkorban

A jelenkorból egy ŐGY erejéig kiszakadván múzeumi látogatáson vettek részt az 582-es csapat cserkészei. A szentesi Csallány Gábor kiállítóhely állandó tárlatán Molnárné Rozs-nyói Éva múzeumpedagógus vezettet végig- a neolitikum (újkőkor) térségünkben talált leleteit mutogatva. A kezdeti félénkségünket hamar leküzdve megkritizáltuk a vitrin mö-götti keresztkötések minőségét, majd tevé-kenyen felvettük mi is a Körös-kultúra 10000 évvel ezelőtt élt emberének szokásait. Két kő között búzát őrölhettünk és kivetítőn nézhettünk valószínűsíthető falusi jelenetet. Meg-tudtuk, hogy az első háziasított állat a kecske volt. Aztán jött a többi, de csirkét nem lát-tunk körülöttünk rohangászni. A szerszámok — a jelenleg használt társaikhoz hasonló — formájából ítélve komoly „épületeik” lehettek, nemcsak hevenyészett módon összetákolt viskók. Pl. obszidiánból készült kalapácsuk furata olyan sima volt, mintha a 21. században esztergálták volna. A szépségipar és a nők igényei már akkoriban importra kényszerítették elődeinket és súlyponti tényezők voltak a közösség életében — bizonyítván, hogy asszo-nyaink Égei-tengerből származó kagylókkal ékeskedtek. Étkezésekre átlagban húsz percet fordítottak, amit hittünk is meg nem is, de kajálással bizonyosan nem bonyolították túl az életüket, csak annyit vettek magukhoz, ami elég volt. Miután a mindennapi betevő rekord sebességgel beszerződött, elkészült és elköltődött, jöhetett a szórakozás. Azt, hogy furu-lyáztak, sejtettük, hanem hogy télen még korcsolyáztak is, az mindenkit megdöbbentett. Hitviláguk teljesen azonos volt a mai természeti népek hitével. Életüket, miként ételüket

volt Kinek megköszönni, főleg háromszög alakú arcát az edényeiken is ábrázolták. A múzeum leghí-resebb lelete egy trónon ülő „Sarlós Isten” névvel illetett agyagfigura volt, aminek egykoron maszkja is volt.

Végezetül volt még egy kis körmönfonás, nagyítón keresztül szövetminta nézegetés — már későbbi ko-rok mesterségeit is kipróbálva.

Összefoglalásként megemlítendő, amit megtanul-tunk, hogy a kőkori ember is minden szempontból teljes értékű életet élt. Nem nélkülözte a természet közelségét, az iható vizű folyókat; bio élelmiszere-ket fogyasztott, és tagadhatatlanul több ideje volt társaira és egymás szórakozástatására, mint nekünk a jelenben.

ŐV HCS. 582.

9

OIB ülés 2013. január 12., szombat

Lezajlott az országos intézőbizottság, vagyis az OIB utolsó ülése.

Az összejövetel ezúttal is a Budapesten volt, a Szövetség székházában; a 10 órai ülést ne-gyed 11 körül kezdtük. Örömteli fejlemény, hogy a kerület képviselete ezúttal hiánytalan volt: az elnökség részéről Gitka, a tagság részéről pedig jómagam egyaránt jelen voltunk.

Holndonner Péter Holdi elmondta, hogy az általunk is jól ismert Bodnár Péter (Böröndi Ági férje), a miskolci kerület közgyűlése által választott OIB-tag lemondott, családi okok miatt nem tudja tovább vállalni az üléseken való részvételt. A következő miskolci küldött-gyűlés választani fog helyette egy másik tagot.

Az elmúlt üléseken nem jöttünk össze határozatképesen, ezért az onnan megmaradt napi-rendi pontokat előre vettük. Először is egy határozatban elismertük a decemberben elhunyt Párkányi Balázs érdemeit: hosszú évek óta (talán évtizede) ő volt az országos igazolóbi-zottság elnöke és motorja, ő tartott rendet a Szövetség különböző nyilvántartásaiban, mindezt ráadásul példamutató alázattal és derűvel végezte.

Elfogadtunk még két megköszönő határozatot is: az egyikkel a testület hálát mondott mindazoknak, akik az elmúlt két évtizedben tagjai voltak, és ott a szövetség érdekében döntéseket hoztak, a másikban pedig az OIB albizottságainak mondtunk köszönetet, külön kiemelve az ASZKB-t, mint az új alapszabály és SZMSZ előkészítésének összehangolóját.

Ezután rátértünk az SZMSZ-re és az SZMSZ elfogadása körüli jogi nehézségekre. Páter elmondta, hogy megkeresték az ügyészséget, de az új civil törvény szerint az ügyészség-nek szűkültek a felügyeleti lehetőségei, ezért az ügyészség nem adott választ. Ezután Pá-terék leültek egy bíróval, és három óra alatt alaposan átbeszélték a helyzetet.

Némi vita után sor került egy „tour de table” gyakorlatra, vagyis az asztal körül ülő min-den tag elmondhatta véleményét az SZMSZ elfogadásáról, és így az új alapszabály hatály-ba lépéséről. Nagyjából konszenzus alakult ki abban, hogy az alapszabály legutolsó bekez-dése miatt (vagyis hogy december 28-ig el kellett volna fogadnunk az új SZMSZ-t, ami nem sikerült) ugyan egy elég szerencsétlen helyzetbe kormányoztuk bele magunkat, ennek ellenére előrefelé kell mennünk.

Pár perc szünetet követően egy sorozatnyi határozat elfogadásával folytattuk az ülést, ame-lyek ismertetésére itt nem térek ki, mert aligha tartanak közérdeklődésre számot. A legfonto-sabb a legutolsó kettő volt: az utolsó előttivel elfogadtuk, az utolsóval pedig hatályba léptet-tük az SZMSZ-t, ami így az új Alapszabály hatályba lépését is magával vonta. Ezzel az ülés véget ért, hiszen az OIB abban a pillanatban megszűnt. Az ülés után várt ránk némi ebéd (ezúton is köszönet érte az országos irodának), és a nagy örömre – ti. hogy végre-valahára le-zártuk az új alapszabály megalkotásának majd’ két éves folyamatát – még egy palack vörös-bor is előkerült. Javára írassék az OIB-tagoknak, hogy tucatnyian sem végeztünk vele teljes egészében.

Következő alkalommal immáron országos tanácsként (OT) találkozunk, és az elméleti lét-szám a mostani 21 helyett csupán 13 lesz.

Gábor

10

Cserkész SPIritualitás III. (SPI-III)

Játék neve: Az egér és a macska

Kategória: M03

A lelki fejlődés célkitűzése:

* felismerni a helyünket egy csoporton belül

* felismerni a helyünket egy másik csoport tagjaihoz viszonyítva

Korosztály: kiscserkész, cserkész, kósza, telepes

Időtartam: 15-20 perc

Létszám: 10-20 résztvevő

Eszközszükséglet: -

Helyigény: bárhol

Játék leírása:

K ivá lasz tunk egy „játékvezetőt”, a többi részt-vevő körbe-körbe jár a játék-téren.

Mindenki kiválaszt egy személyt, akire vigyáz és egy másikat, akitől tart, anél-kül, hogy ezt tudatná a többi-ekkel. Amíg körbe-körbe járkálnak, igyekszik mindenki ahhoz a személyhez közel kerülni, akit kiválasztott, hogy megvédi, és távol kerülni attól, akitől tart. Figyelmesen, komolyan és szavak nélkül tegyék ezt. Természetesen annyira, amennyire csak lehetséges.

Fontos, hogy a csoport minden tagja gondosan figyeljen a többiekre.

Nem lehet megváltoztatni a kiválasztott személyt.

A „játékvezető” szemmel tart mindenkit, és keresi, hogy ki kitől tart és ki kit védel-mez.

Öt perc elteltével a játékvezető megosztja a többiekkel a gondolatait és kiderül, hogy helyesen gondolta-e, vagy tévedett. A csoport újra kezdi a játékot, de most már másik já-tékvezetővel.

Misi atya

11

XXI. századi nyomolvasás -

Itt nyílik, hogy nyílik: a biztonsági – gyerekbiztos – kupak?

Alapjában azon az elven működnek ezek a kupakok, hogy egyszerre legalább két, kü-lönböző jellegű mozdulatot kell tenni a doboz nyitásához, ami a kisebb gyermekeknek ne-hézséget okoz.

Egyik típusának leírása itt található: „Biztonsági (gyerekbiztos) kupak. Olyan csomagolási mód, amelyet 5 évesnél fiatalabb kisgyermeknek nehéz kinyitnia, ugyanakkor a felnőttek számára nem okoz nehézséget a kinyitása. A legveszélyesebb csoportokba (nagyon mérgező, mérgező és maró) sorolt anyagok fogyasztói csomagolásait gyermekbiztos kivitelben kell készíteni. Erre a célra a fejlesztették ki a gyerekbiztos kupakokat. A kupak 2 részből áll, az alsó rész a palack nyakára illeszkedik, a felső rész csak függőleges nyomás hatására fordítható el.”

http://www.csomagolastervezes.hu/fogalmak-reszletes.php?hiv=

Két feltétel együttes megvalósulásának elvén működik a benzintank sap-ka is, ahol a kulcs elfordítása „engedélyezi” a kupak nyithatóságát.

Másik típus: a kupakon külső, két ellentétes oldalon kidudorodással jelzett rész összenyomása képez tágulást a rá merőleges irányban, így a kupak és a tárolóedény találkozásánál a nyitást akadályozó bütyök kikerül a horonyból és nyithatóvá válik a tárolóedény:

Van példa arra is, hogy a kupak eltávolítása csak több lépcsőben valósítható meg:

1. csavarás, 2. fordítás, 3. illesztés, 4. csavarás:

Találunk olyan biztonsági záras terméket, amelynél a függőleges nyomásra történő adagolás csak azután érhető el, hogy egy vízszintes oldal irányú csavarást végeztünk az adagolón. Például folyékony szappanok esetében.

Gyerekbiztos a két fogantyú egyszerre történő lenyomásával működő fúvókás adago-

ló is: http://www.nlcafe.hu/otthon/20121118/gyerek-palack-tisztitoszer-biztonsag/

Mindegyiknél a nagyobb biztonság a cél, ami nagyobb odafigyelést igényel, a veszé-lyes anyag néha mindennapi használata, elérhetősége, vagy szem előtt maradása miatt.

Misi a.

12

A Magyar Cserkészszövetség V. Kerületének

hivatalos lapja

Megjelenik kéthavonta

Felelős szerkesztő: Kerekes Margit

Szerkesztők: Bauer Iván, Bodnárné Böröndi Ágnes, Dávid János, Jobbágy Borbála, Gábor Bence

Cím: 6720 Szeged, Roosevelt tér 6.

http://www.otker.cserkesz.hu

[email protected]

Híreink

• Következő számunk márciusban jelenik meg. Lapzárta február 15-én lesz.

• Az V. Dél-alföldi Cserkészkerület 2013. évi rendes küldöttgyűlése 2013. február 16-án, szombaton 10:00-kor lesz az Apor Vilmos Közösségi Házban. (Szeged, Iglói utca 1.)

9. Árvízi Emléknap

Igen nagy öröm számunkra, hogy már lassan egy évtizede minden évben megrendezhetjük az Árvízi Emlékna-pot. Nem lesz ez másként 2013-ban sem!

Március 9-én mindannyiótokat szere-tettel várjuk a szokásos helyen, vagyis a szegedi Dóm téren. Részletesebb in-formációval a későbbiek folyamán szolgálunk majd, addig is ne tervezet-tek más programot erre a napra!

Bérdi Péter st.

ÁEN kommunikáció

Az Éjszaka

Itt ülünk ketten, Éjszaka, melletted én.

Te kérted, hogy itt legyünk. Nem először vén

az idő. De tudom, hogy máskor nem lehet,

mert anyád az Idő s Nappal Isten nevelt.

Büszke vagyok Rád, öreg vándor barátom!

Sokszor látjuk egymást. Tudod minden álmom.

Ismered vágyaim. Láttál már szerelmet,

láttál már olyat, mit lelkem nem felejthet.

Mosoly, könny vagy harag; mindegy, itt vagy nekem.

Mindig eljössz és annyira fogod kezem,

csak Apám riaszt el véres címerével,

de a búcsú édes, mint a dió mézzel.

„Várlak!” – súgod s tudom, itt fogsz várni tényleg.

Itt mindig van helyed. Sebre vagy te bélyeg.

Várlak én is! Neked élek minden napot,

órát, percet és ó, minden pillanatot.

Tükröm te légy mindig, sötét tükör, mert más

szenes szemed könyvében minden pillantás!

Ölelj éjjel lágyan s kísérj el utamra!

Ígérem, vigyázlak úgy, mint aki lopna!

Éjszaka, barátom, ha sóhajt a Hajnal,

fuss el más vidékre, ne gondolj a bajjal!

Lepj meg mást is, kérlek, s legyen csókod hűvös:

Máshol is megtalál ugyanígy egy bűnös…

2013-01-11

Jana