kiderült, miért volt alkalmat- lan a hangos filmszerepre. Lenyûgözõ férfi és nõi – Berenice Bejo, a remek tán- cos Peppy Miller – szerep- ben, kettõjük táncjelenete Fred Astaire és Ginger Rogers tip-tap, sztepptáncra épült filmjeire emlékeztetett, azután rajtuk kívül Gene Kelly, Debbie Reynolds és Donald O'Connor az emlé- kezetes Singing int he Rain (1952) címû filmben szintén fantasztikus tapdance-ot produkáltak. Dujardin és Bejo a tip-tap táncon kívül is kitûnõ színé- szi játékot tártak elénk. A George Valentin szerepben nyújtott alakításáért Dujar- din megérdemelten vitte a férfiak között az idei Oscar- díjat, amint The Artist nyer- te a legjobb film díját is. A fil- met feltétlenül megnézem még egyszer, bár a táncjele- netek a You Tube-on is meg- találhatók. A napokban jött az ér- tesítés a Chicago Folks Operetta társulattól, amelyben közlik, hogy jú- nius 8-a és július 2-a kö- zött 11 alkalommal mutat- ják be Kálmán Imre Cir- kuszhercegnõ címû ope- rettjét. A Csárdáskirálynõ és a Marica grófnõ mellett leg- többször játszott Kálmán- operett kétségtelenül a Cir- kuszhercegnõ, amelyet az 1926-os bécsi premier után végre Chicagóban is bemu- tatnak. Szerencsésnek mondha- tom magam, mint az operett szerelmese, az utóbbi évek- ben több olyan darabot lát- hattam, amelyet sem Buda- pesten, sem Bécsben nem mutattak be évtizedek óta. Gondolok itt a Kálmán-ope- rettek közül az Arizona La- dy, A chicagói hercegnõ és Lehár Ferenc Cloclo címû mûveire, most kíváncsian várom a kora nyári Cirkusz- hercegnõt. A darab The Chopin Theatre-ban lesz látható, a színház címe 1543 W. Diversey Street, Chicago. To- vábbi információt az érdeklõ- dõk a Chicago Folks Operett irodájától 708 -383-2742 kap- hatnak, vagy keressék fel a www .c hicagof olksoper e t t a. com weboldalt. A Magyarság legutóbbi számá- ban Las Vegas-i él- ményeim részletes leírására készül- tem, ami azért nem sikerült telje- sen, mert szoká- somhoz híven, régi emlékeket kever- tem bele az új, friss tapasztalatokba. Idõs újságírók szo- kása ez, jómagam sem vagyok kivé- tel, nehezen tu- dom levetkezni ezt a hagyományt. Ide még a „rossz” szót akar- tam betenni jelzõ- ként, pedig az igaz- ság, hogy az olva- sóink is nagyrészt koros emberek, akiknek jólesik visszaemlékezni a régi szép idõkre, fõképpen a fiatalságukra, va- lamint a közös emlékeinkre. A Las Vegasban töltött több mint két hét alatt a Viva ELVIS elõadáson kívül még két show-mûsort láttam. Az egyik a Westin Casuarina kaszinóban mûködõ intim színházteremben a Barbra and Frank címen futó Barbra Streisand- és Frank Sinatra-imitátorok produk- ciója, amelyre egyik ismerõ- sünk invitált, aki belépõket szerzett az elõadásra. Õszintén, az imitátormû- sorokat nem kedvelem, mi- után, ha az eredeti mûvészt nem láthatom, az utánzók nem érdekelnek igazán. A viszonylag kisméretû, meg- hitt nézõtéren, kényelmes fotelokban ült cca. 100 em- ber, a színpadon a két éne- kesen kívül egy zongora és a zongorista tartózkodott, az utóbbi énekelt, és humoros- nak képzelt szöveggel untat- ta az ennél jobb szórakozta- táshoz szokott kritikust. A két énekes, Sharon Owens és Sebastian Anzaldo sem volt sokkal jobb, fõleg az elején, amikor még nagyon akarták utá- nozni a két szupersztárt. Ké- sõbb, amikor hozzászok- tam a saját hangjukhoz, egé- szen élvezhetõvé vált a mû- soruk. No persze, hihetetle- nül messze álltak Sinatrától és Streisandtól, de elfogad- ható, sõt szórakoztató volt a produkció. Sokkal jobb volt a másik show, amelyet a Planet Hollywood Resort and Casi- nó-ban láttunk, s ez a Peep- show címet viselte. A sokat- mondó cím meztelen höl- gyeket rejtett, persze nem kell rosszra gondolni, csak a melltartók jöttek-mentek le és föl, a szexi kis nadrágocs- kák rajta maradtak a csinos, fiatal táncos görlökön. A Peepshow fõszerepé- ben Holly Madisont hirdet- ték, aki régebben Hugh Hefner „lányai” közé tarto- zott, egy ideig együtt laktak másik két lánnyal a Playboy palotában. Holly nemrég ott- hagyta a nyolcadik ikszen túl lévõ egykori Playboy magazin-publishert, aki nyilvánosan elfogadhatóvá tette a meztelen nõi teste- ket ábrázoló, mûvészi ki- dolgozású fotókat. Az effajta meztelen tán- cos show-ban fellépõ fiatal, csinos és fõként pucér lá- nyok látványa az '50-es években, amikor még Ma- gyarországon éltünk, el- képzelhetetlen volt szá- momra. Barátaimmal, a haverokkal, a srácokkal csak álmodoztunk ilyesmi- rõl, de a szocializmusban, amelyben éltünk, ez ki volt zárva az életünkbõl. Elõször 1957 tavaszán, Párizsban láttam egy felejt- hetetlen meztelen revüt, a hírneves Folies Bergére színházában, a Párizsi Hungária focistáival. A fi- úk közül valaki már ismer- hette a színház mûvészeti igazgatóját, Michel Gyarmathyt, aki arról volt híres a magyarok között, hogy honfitársait, a forrada- lom menekültjeit ingyen en- gedte be a nézõtérre. Amikor a pénztárnál a Monsieur Directeur után ér- deklõdtünk, az akcentu- sunkról rögtön tudták, hogy ismét potyalesõ magyarok jöttek az elõadásra. Gyarmathy úr csak annyit kérdezett: hányan vagytok, srácok? Ezután kísérõt adott mellénk, és rövid figyelmez- tetést, vigyázzatok magatok- ra, mert ilyen mûsort az életben nem láttatok, és nem is fogtok sehol máshol, csak itt, Párizsban. 2001 tavaszán, amikor harminc év után újfent Las Vegasban jártam, ezúttal fe- leségemmel, két táncos re- vüt is láttunk, az egyik a Jubilee volt a Bally'sban, ez még manapság is megy, a másik pedig Folies Bergére a Tropicana kaszinóban. Ezt a produkciót Gyarmathy ál- lította színpadra még a '60- as években, azonban né- hány évvel ezelõtt a látvá- nyos, méregdrága show-t le- vették a mûsorról. A Párizsban látott, eredeti Gyarmathy-rendezés elsõ- sorban magyaros díszletei és jelmezei miatt maradt meg az emlékeimben. A kis szí- nes falusi házak, zsalugáte- res ablakok, a párkányon muskátli virágzott, óhatatla- nul honvágyat ébresztett a kis magyar csapat lelkében. A kísérõzene is tele volt magyaros motívumokkal, de a legemlékezetesebbek mégis a színpompás ruhába öltözött falusi lányok voltak, akikrõl csak a blúzocskák és melltartó hiányzott. Ez azonban egyáltalán nem za- varta a huszonéves magyar focistákat, akik tátott szájjal bámulták a szépséges szín- padképet. Michel Gyarmathy, ere- deti nevén Ehrenfeld Mik- lós Balassagyarmaton szüle- tett 1908-ban, és a budapesti Iparmûvészeti Fõiskola el- végzése után szcenográ- fusként került elõbb a Király Színházhoz, majd késõbb a Fõvárosi Operettszínházhoz. Ekkor javasolta neki a kor primadonnája Honthy Han- na, hogy változtasson nevet, mert „ezzel a névvel nem fogsz tudni érvényesülni.” Ezért a szülõvárosa után a Gyarmathy nevet vette. A többi már színház- és revü- történelem. Visszatérve a Las Vegas-i Pepshow mûsorához, amelyrõl nyugodtan el- mondható, hogy kellemes estét és szórakozást nyújtott a közönségnek, fõképpen a magát fiatalosnak érzõ és képzelõ öregúrnak, mint amilyen magam vagyok. A csinos fiatal lányok, a vidáman ugráló hegyes és pucér cicik látványa, nem beszélve a szempezsdítõen pici cuccokba, piciny nadrá- gocskába bújtatott formás popsikról, combokról, évek- kel fiatalítják meg az em- bert. Nyilván Monsieur Gyarmathy tudta, hogy mi- tõl döglik a légy. Aki kilógott a sorból, az a fõszereplõ Holly Madison volt, a szili- konnal „A” méretrõl „D”-re felpumpált keblekkel. Holly volt a legkevésbé kívánatos görl a show-ban, bár kétség- telenül formás lába és fene- ke van. Hangja nincs, tán- colni sem tud nagyon, ép- pen csak riszálja popsiját, ami szerintem kevés, de úgy látszik, az átlagnézõnek tet- szik a produkció. A következõ napokban két filmet is láttunk, mind- kettõrõl olvastam Roger Ebert kritikáját, aki az egyik mozit négy csillaggal, a lehe- tõ legjobbra jutalmazta. A másik szerinte közepesre si- keredet, ezért csak két csil- lag lett az értéke, ez volt a The Iron Lady, amelyben a kitûnõ, Oscar-díjas Meryl Streep, amerikai színésznõ játszotta az egykori angol miniszterelnök Margaret Thatcher szerepét. A film szerintem lassan indult, és általában langyos- ra sikerült, talán azért, mert a rendezõ Phyllida Lloyd az idõs Thatcher zavarosan összetákolt visszaemlékezé- seire alapította a mozi törté- netét. Meryl Streep alakítása megragadott, amelyért azu- tán újabb Oscar-díjat kapott, tényleg kiváló színészi játék, korunk egyik legjobb szí- nésznõjétõl. A másik, The Artist címû francia némafilmre vegyes érzésekkel mentem, fekete- fehér a színes verzió helyett, nem sok jóval biztatott. Nem tudtam elképzelni ma- gamról, hogy több mint egy órát ülve nyugodtan végig- nézzek egy némafilmet, hi- szen ilyesmit keveset láttam az életemben. Kivétel volt néhány Charlie Chaplin-mozi, azu- tán egy-két rövid Buster Keaton-film, esetleg Stan és Pan, ahogy mi ismertük, hi- vatalosan Laurel and Hardy, mindmegannyi fe- lejthetetlen emlék, de teljes némafilmet sosem láttam, csak most, 2012-ben, elõ- ször. Írom, hogy a The Artist teljesen némafilm, pedig nem volt az, hiszen zene kí- sérte elejétõl végig, sõt a nagyszerû francia fõszerep- lõ, Jean Dujardin a film vé- gén szólt egy szót, s az erõs francia akcentusából rögtön KÖZÉLET – 9. oldal 2012. március 10. – 11. szám – CHICAGÓI PROGRAMAJÁNLÓ Március 4 és 29 között három új magyar film bemutatója a Gene Siskel Filmcenter-ben. Üvegtigris 3, A halálba táncolt le- ány, és a Retrace. A filmcenter 164 N. State St. Chicago. Jegyek és mûsorprogram a www.siskelfilmcenter.org website-on. A mûsor hirdetését a 9. oldalunkon találhatják az érdeklõdõk. Március 18, de. 11 órakor, disz szentmise és ünnepi, már- cius 15-i mûsor CHICAGÓI KRÓNIKA KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY Harmath István „Pipi” show-ban ifjodik az öreg harcos A Barbra és Frank show plakátja Holly Madison Meryl Streep, ezúttal Margaret Thatcher szerepében Jean Dujardin és Berenice Bajo az Oscar-dijas The Artist c. filmbõl