PESTI PÁTER RÁDIÓBESZÉDEI I. SZENT LÁSZLÓ ÜNNEPÉN II ...users.atw.hu/magtar/cikkek/egyeb/kisslapok1979-08.pdfnem lét kérdésében — röviden, de kellő ... körül, vagyis

PESTI PÁTER

RÁDIÓBESZÉDEI

I. SZENT LÁSZLÓ ÜNNEPÉN

II. NEMZETI ÜNNEPEINK

1979 KISS —LAPOK 8. szám

BUENOS AIRES

SIN VALOR COMEBCIAL

E FÜZET TARTALMAszabadon közölhető — az előírt hivatkozás

betartásával.

Hecho el depósito que establece la Ley 11.723Libro de Edición Argentína

Se terminó de imprimir el dia 5 de noviembrede 1979 en la Editorial Gráfica QUILMES,San Mauro 406, Quilmes O., Prov. de Bs. As.

I. RÁDIÓBESZÉD SZENT LÁSZLÓÜNNEPÉN

Buenos Aires — 1978 jun. 27.

Tárgy: Az ezerév körüli történelmiesemények Magyarországon— és azok kiértékelése.

Szent László, akiről ma, ünnepe alkalmá-ból, emlékezni akarunk: szülöttje és áldoza-ta volt azoknak a tragikus eseményeknek,melyek az ezredik év körül játszódtak le amagyar földön. Azután pedig: a nemzetgondviselés-szerű hőse lett, abban az újmegváltozott helyzetben, mely a végletekigkritikus, és sordöntő volt, a magyarság to-vábbi fönnmaradása szempontjából — ésamelyet pont azok az ezredik év körüli átala-kulások okoztak és készitettek elő.

Hogy pedig kellően meg tudjuk Ítélni aztaz új politikai és társadalmi helyzetet, mely-ben Szent Lászlónak és apjának Bélánakcselekednie kellett — és igy kellően föl tud-juk értékelni mindkettőjük sordsöntő fontos-ságát abban a szerepben, melyre a gondvi-selés őket hivta — a magyar nép lét vagynem lét kérdésében — röviden, de kellőméretek közt át kell gondolnunk az ezredikév körül lefolyt eseményeket.

Bevezetőül annyit, hogy Szent László atizenharmadik uralkodó volt a magyar nem-zet élén — számítva Árpádtól — akinekuralkodóvá választása jelentette a MagyarNemzet megszületését, nyolcszázkilencvenben— melyet akkor tiz törzs, helyesebben tiznép nagy-családjai alkottak. Ez az ősi Alkot-mányunk a Vérszerződéssel jött létre — ésazzal lett megpecsételve — mint a MagyarNemzet Törzs-szövetségének Alkotmánya.

Azok a szörnyű földrengések, melyeket azezredik év körüli politikai és társadalmi áta-lakitások jelentettek, alapjaiban renditettékmeg a magyar nemzet létét — és mindentkiforgattak eredeti helyéből — elsősorban aTörzs-szövetségi Alkotmányt — és annak kö-vetkeztében az egész magyarság életét.Vagyis: ez ezredik év körüli átalakulások egytotális forradalmat és frontális háborút je-lentettek a Magyar Törzs-szövetségi Alkot-mánnyal szemben — melyet azután sikerültis lerombolni: irgalmatlan vérontás és ősinemzeti értékeink soha föl nem mérhetőpusztitása közepette... — Mindennek tragi-kus következményeit az egész magyar tör-ténelmen keresztül tapasztaltuk — egészena mai napig.

A Törzs-szövetségi Alkotmány volt ugyanis:— melynek révén megszületett a Magyar

Nemzet —

— melynek alapján Hazát szereztünk —— mélynek alapján hiánytalanul megőriztük,

több mint száz éven keresztül, összes meg-szerzett területeinket, hatásosan távoltartvahatárainktól ádáz ellenségeinket —

— mely igy hatásosan biztosította népes-ségünk és gazdaságunk állandó gyarapodá-sát —

— és mely — pont ezen Alkotmányunk rend-kívüli bölcsessége révén — olyan csodálat-raméltó politikai és társadalmi békétbiztosított a nemzett összességének, ami-lyet abban az időben Európa egyetlen népesem ismert.Ez volt az az Alkotmány tehát, melyet

mindenképen le kellett rombolni és megkellett semmisíteni...

Nagyon fontos tehát, hogy világosan ki-jelentsük, és jól kihangsúlyozzuk, hogy azezredik év körüli nagy átalakulások: kizáró-lagosan és alapvetően politikai és társadalmijellegűek voltak — vagyis semmi közük nemvolt bármilyen vallási kérdéshez. Mint le-hetne pl. egy erőszakos vallás-csere problé-mája — ahogy azt nagyon tévesen, és azigazság fölmérhetetlen kárára, még magyartörténészeink is ecsetelni szokták.

Ugyanis: a magyarság nagy része — abbanaz időben — már keresztény volt, és ki tudjamióta. .. De persze nem szabad egy pilla-

natra sem szem elől téveszteni, hogy a ma-gyarság akkor, az uralkodóházzal együtt, abizánci vagy keleti szertartás keretében éltekeresztény mindennapját. És ez a helyzetáltalános maradt egészen 1150-ig — amikoris megindult egy lassú átmenet a római szer-tartás keretébe — mely befejezést nyert 1250körül, vagyis a Tatárjárás után.

Mindennek tényeiről, okairól, körülmé-nyeiről: majd egy másik előadás keretébenfogok beszámolni.

A jelen pillanatban a fontos az, hogy jólértsük meg, mi szerint: minden igyekezet,mely vallási problémákat akar keverni azezredik év szomorú eseményeibe, hogy azokatmegmagyarázza, kimentse vagy igazolja —azt csakis azzal a szándékkal teszi, hogy:— elködösitse a magyarság szeme előtt a tör-

ténelmi tények nyers valóságát —— hogy kendőzze és elrejtse azok igazi, véres

arculatát és tragikus súlyosságát —— és hogy senki soha ne keresse, és igy soha

föl ne fedezhesse a szándékok valódi ere-detét és céljait.. .

Vagyis: az ilyen beállitás — eleve ésevidens módon — csakis idegen és ellen-séges sugallatnak lehet szülötte: a tetteseké...

Elsősorban és alapvetően: a germán ter-jeszkedési és nagyhatalmi politikából fakad— melyet azután ügyesen folytattak és szor-

galmasan ápoltak és szépítettek a betelepültnémet szerzetesek. . .

Azok a latin szertartásu szerzetesek, akik— 1150 és 1250 között — mindig számosab-ban telepedtek a bizánci szertartásu magyarszerzetesek közé, majd mind kizárólagosab-ban foglalták el azok mindinkább megüre-sedő helyét, az ország magyar kolostoraiban...

Ennek az lett a következménye, hogyettől kezdve a német szerzetesek mind tel-jesebb és kizárólagosabb hatalomra jutottaka volt magyar kolostorokban található, és azelőző korokból származó, mindenféle kézira-tok fölött — akármilyen nyelven voltak isirva. . . Képzehetjük, hogy a korlátlan lehe-tőséggel milyen örömmel és fúriával éltek...!És mi mást akarhattak — mint jó németekés jó nyugati szerzetesek — mint megsem-misíteni mindent, ami magyar eredetű, ma-gyar érdekű, vagy keleti szertartásu volt...

Senkinek abban az időben eszébe semjutott, hogy keseregjen a fölött, hogy időkmultán elpusztultak holmi ócska, régi írásokvagy könyvek — vagy, hogy azok lapjaitesetleg, letisztítva, új írásokra használtakföl... Ember nem képes ésszel fölmérni azta rengeteg és ősi kultur-kincset, mely ilymódon a nemzet számára örökre megsem-misült...

S közben megkezdődött pozitív téren is amagyar értelmiség, a magyar mentalitás

formálása. Ez akkoriban csaknem kizárólaga szerzetes-növendékeket jelentette. A németbetelepült szerzetesek tanítottak ettől kezdvemindent: latin írás — olvasást, vallást — detörténelmet is... Természetesen: mindig min-dent a kegyeletes és szent német érdekekszellemében... így kapták meg az alázatos,hithű és engedelmes szellemre nevelt ma-gyar szerzetes ifjak a magyar múltról és azezredik év eseményeiről is — és főképenarról — a gondosan kiépitgetett és kifes-tegetett képet és leírást... Mely úgy keverveés szépítve lett szent és vallási elemekkelhogy ember legyen, aki azokat szét tudjabogozni... Különben is hozzányúlni mindehhezkritikus szellemmel és újból építeni akarnimindent, keresve a valóságot: lázadást jelen-tene — a kereszténység árulását — és min-denek fölött kacérkodást a pogánysággal...!És engedelmesség hiányát a följebbvvalókkalés a szent hagyományokkal szemben...! ígyalakítottak ki egy abszolút uralkodó fölfogásta német szerzetesek magyar vonalon — s ezegyházi vonalon még ma is fönn áll, sőt civilvonalon is... Ebben az időben és ebben a szel-lemben születtek és íródtak gestáink is —mind, ami csak létezik...

Mindebben nincs semmi rendkívüli: hiszenminden kolonizálás esetén ez igy történt éstörténik... A szomorú csak az, hogy mi ma-gyarok még mindig csak ott tartunk... Hogy

8

t. i. még mindig nem emancipálódtunk agermán szellemi kolonizáció alól — amikorilyesmin ma már... még a négerek is túlju-tottak.

Vagyis igy az a visszás helyzet állt elő —és áll fönn még ma is — hogy örököltünkaz ezredik év eseményeire vonatkozólag, ésfökép arra — mint egyetlen és hiteles tör-ténelmi képet — egy a germán terjeszkedésiés nagyhatalmi törekvés által inspirált, ésa betelepült német szerzetesek által ügyesenkiépített és kifestegetett történelmi verziót —melyet agyafúrt módon, egyházi díszbe öltöz-tetve és tömjénfüsttel illatositva-ködösitve —sikerült a magyar történelmi szemlélet alap-jává építeni — megvédeni — és hosszú év-századokon át diadalmasan fönntartani —mint szent és sérthetetlen "magyar" törté-nelem-szemléletet...! Még ma is!!! És pedig— ismétlem — a legsorsdöntöbb történelmikorra, és a legalapvetőbb történelem-szem-léletünkre vonatkozólag!!!

Mindennek pedig azért kellett igy történ-nie, hogy:— soha senki ne merje keresni és kutatni —— következéskép soha senki föl ne fedezze —— és igy soha senki ne merje leírni vagy

kimondani az ezredik év eseményeinekvalódi történelmi tényét és arculatát — ésa mögöttük megbújó szándékokat és azokeredetét...

9

El kell ismerni, hogy ez a verzió: határo-zottan mestermű! — A legravaszabb ügyes-séggel lett kiagyalva — legendásan csoda-széppé lett ékesitve — és ezerszeresen szenttéés sérthetetlenné lett álcázva...!

Annyira, hogy ha valaki azzal a szándék-kal bátorkodna hozzányúlni, hogy a józanész és a józan kritika szemüvegén keresztülvizsgálat alá vegye — azt azonnal szentség-törő nek és a kereszténység árulójának fog-ják bélyegezni... Még ma is! És nem a germántörekvések és ártások fölfedezőjének...!

Igaz, hogy ebben a tömjénszagtól elbájoltés elkábult és épp azért vigyázatlan magyartörténetírók is segitettek, akiknek szorgosközreműködésével sikerült ebből a legnagyobbnemzeti tragédiánkból olyan apoteozist össze-hordani és kiépíteni a századok folyamán,amilyennek az egész magyar történelembennincs mása...

Persze ebben sem hiányzott sohasem amagyar életben mindig jelenlevő és szorgos-kodó német elem bábáskodása, akikkel avégletekig telitve volt állandóan egyházi éscivil életünk. S akik a világ minden kincsé-ért meg nem engedték volna a változást, ajózan magyar történelmi kritika érvényrejutását az ezredik év eseményei fölött — afölött a kritikus történelmi kor fölött... Gon-dosan, ügyesen és féltékenyen vigyáztak ésőrködtek — és szorgalmasan igyekeztek

10

szépíteni és mind nagyobbá építeni azt akomplexumot, hogy az valóban a magyarelmék és a magyar történeim komplexumaés tabuja legyen egyszer s mindenkorra...

És az is lett — és még ma is ott topogunkérthetetlenül és értetlenül...

Mindezek után van egy ajánlatom: próbál-junk ez egyszer olyan szemszöggel közelednia tényékhez, melynek az a természete, hogyeleve exorcizálja a szándékos ferdítéseknekminden lehetőségét.

Jézus Urunk azt mondja az Evangélium-ban: Gyümölcséről ismeritek meg a fát...Tegyük föl tehát a döntő kérdést: Valójábanmilyen gyümölcsei, milyen konkrét ered-ményei és következményei voltak az ezredikév körüli eseményeknek? A nyers és mindenalakítgatás nélküli válaszokból ki fog világ-lani evidens és kétségtelen módon, hogy: mivolt az, amit kerestek és elérni akartak, ésel is értek az érdekelt tettesek — és éppazért: milyen és honnan induló szándékokmozgatták az ezredik év körüli nagy átala-kításokat...

Lássuk tehát!ELSŐ PONT:Világos és - nyilvánvaló, hogy igykeztek

eltávolítani az élők sorából az Árpád-házvalamennyi férfi tagját — hogy így egyszer

11

s mindenkorra megfosszák a magyar nem-zetet ősi, eredeti, nemzeti főitől, akiket amagyar nép teljessége mint Istentől nekikrendelt és karizmatikus családnak tartott.

Ez a szándék teljesen evidensnek bizonyul:ugyanis az Árpádház kiirtása megtörtént!És pedig olyan gonoszsággal, cselszövésekkelés kitartással, hogy arra nincsen szó és nin-csen fogalom! Hiszen elsegitették az élőkvilágából még a német féleségű Szent Istvánkirály egyetlen fiát is...!

MÁSODIK PONT:Világos és nyilvánvaló, hogy igyekeztek

eltávolítani az élők soraiból a törzsek, ül. aszövetséges nép-családok vezető fejeit —hogy igy megfosszák egyszer s mindenkorraa szövetséges törzseket természetes és eredetinépi vezetőiktől — következéskép megfosszákőket minden szervezettségtől vagy szervezésilehetőségtől, s igy mint pásztor nélküli nyájkönnyű prédája legyen idegen elnyomóinak— és végül, és kiváltképen, hogy megfosszákőket igy attól a győzhetetlen turáni hadi-technikától, mellyel mindig meg tudták védenimagukat és földjeiket akár védekező akártámadó hadjárataikban...

Ez a szándék is teljesen evidensnek bizo-nyul: ugyanis a törzs-vezetők kiirtása meg-történt... Teljesen, vagy majdnem teljesen?Soha nem fogjuk megtudni ennek az irtó

12

hadjáratnak véresen szomorú eredményét,mert a híradások — érthető okokból — nemrészletezik a kérdést...

HARMADIK PONT:Világos és nyilvánvaló, hogy igyekeztek

leigázni, jobban mondva igába hajtani, amagyarság egész népességét az idegen feudálisnagyurak lábai alá...

Ez a szándék is teljesen evidensnek bizo-nyult: ugyanis igába hajtották az összma-gyarság széles rétegeit, kivétel nélkül. A Ma-gyar Nemzet szövetséges népeinek vagy nagy-családjainak eleddig szabad polgáraiból job-bágyokat csináltak — ami egyértékü a semmi

joggál nem rendelkező rabszolgával... Igy lett,az ezredik év eseményeinek következtében,a szabad Magyar Nemzet egésze — senkineknem szolgája — a német feudális uraknak,vagyis a magyar-irtó hadjáratok győzelmestisztjeinek: jobbágya, rabszolgája...

NEGYEDIK PONT:Világos és nyilvánvaló, hogy — mindezek

után — keresték, szétszórva és összekevervea törzsi nagy-családok lakóit: lerombolni ésmegsemmisíteni a Magyar Nemzet Törzsszövetségének őseredeti, népi valóságát...

Éspedig azért, hogy-.— eltűnjön fizikailag és teljesen a Nemzetnek

ez a tényleges népi valósága —— hogy eltűnjön, következésképen, faji gyö-

13

hereinek tudata és ismerete, és igy ősiszármazásának emlékezete —

— hogy igy minél hamarabb elfelejtse ősikultúráját, nyelvét, irását, népi művészetét,mindent... a középkori jobbágysors és abaromian embertelen dolgoztatás, elnyo-más és kizsarolás súlya alatt...

— és hogy végül — a nemzeti öntudat kihalá-sa után — minél könnyebben és gyorsab-ban beolvadjon a dolgos nép a Szent Német-Római Birodalom germán népei közé, mintalázatos gyarmat, a kolonizálásra kikül-dött katona-feudális urak germán csiz-máinak biztos nyomása alatt...

Ez a szándék is teljesen evidensnek bizo-nyult: ugyanis teljesen szétrombolták és meg-semmisítették — rövid, nem is egészen egyemberöltő alatt — a magyar népi nagy-családokat, mint olyanokat... Ezen a térenolyan tökéletes munkát végeztek a németek,hogy rövid idő multán — nem is beszélvemáról — még nyomait sem lehetett találniaz eredeti törzsi közösségeknek vagy azoköntudatának és emlékezetének...

Sőt, a "magyar" népi nagy-család is, melyszervezte és vezette az egész nemzetté alaku-lást, és a nemzet egészének a nevét adta:teljesen eltűnt mint olyan... Sem tagjait, semnyomait nem lehet többé sehol megtalálni amagyarság tömegeiben, sem tudata nem léte-zik senkiben...

14

. . Valóban tökéletes munka volt! ördögientökéletes! — Ugyanakkor ugyanis, Németor-szágban: érintetlenül fönnmaradt valamennyinépi törzs — főivel és nemesi családaivalmint olyanokkal együtt — egészen a mainapig. — Németország ugyanis ezeknek azeredeti törzseknek a szövetséges köztársaságama is: "Bundesrepublik...!"

Csak Magyarországon kellett — csak Ma-gyarországon volt szükséges "fönnmaradá-sunk érdekében", ahogy azt olyan elemistaostobasságal ismétli minden történészünk, mais, érthetetlenül, kritika nélkül és mindenkörültekintés nélkül a népek életében —ismételem: csak Magyarországon volt szük-séges szétszórni a törzsi nép-családokat...! —Igen: hogy igy előkészítsék az egész Nemzetbiztos eltűnését...!

A négy pont után egyetlen záró-szó vagymegjegyzés lehetséges: Szavát csak az emel-heti föl az ezredik évi események másfajtakiértékelése terén, aki a négy pont tényeitmeg tudja cáfolni vagy kérdőjelezni. ..

Ez az igazság tehát — és ez volt a való-ságos helyzet, melyben az országot hagytákaz ezredik év körüli nagy átalakítások...Minderre rávágta a végső kalapácsütéstSzent István király halála, amikor is lecsuktaszemét az utolsó Árpád-házi magyar király...

15

Legalább is ahogy azt a németek akkorgondolták...

Ha akkor, azokban a tragikus években, anagyszerű német terv simán tovább tud foly-tatódni, nem ütközve semmi komolyabbakadályba — vagyis ha nem vág le az égből,mint egy váratlan és mindent szétzúzó csoda,az Isten villámcsapása a terv fölé — vagyisnem jő egy Istentől küldött megváltó a ma-gyar nemzet számára: akkor a magyar nem-zet, mint olyan, rövid időn belül nyomtalanuleltűnik a környező népek tengerében, eltűnika történelem színpadjáról, beolvadva kör-nyezetébe .. . Pontosan úgy, ahogy az történt,röviddel előttünk a nagy avar birodalom,népességének egészével... és másokkal...

Azonban a csoda megtörtént. . .Az 1030-as évek körül három fiú bujdosott

ki a magyar földről, a legnagyobb titokban.Lengyelországba menekültek a biztos halálelől. .. Vászolynak, a germán Árpád-irtócselszövések utolsó véres áldozatának voltaka fiai...

Kint, az idő haladtával, erős, harcokbanedzett és gyakorlott férfiakká nőttek. — És1047-ben a lángokban és vérben vergődőország magyar elemei — titkos küldöttséggel— hazahívták őket. Kettő közülük, Endre ésBéla, visszatértek az országba: hadsereggel— hogy kisöpörjék a cselszövőket és az or-szág-veszejtőket.. .

16

Ennek a két férfiúnak a véréből kapott aMagyar Nemzet — még kétszázötven évig -*-magyar királyokat: akarizmatikusnak tartottÁrpád családjából. És ez volt — csakis ezvolt — mely megmentette az országot és aMagyar Nemzetet a biztos eltűnéstől... Hiszenmég fiatal Nemzet voltunk akkor, és könnyenelboríthattak volna bennünket az ellenségtőlkészített, vágyva-vágyott és gondosan szítottvéres fölfordulás hullámai...

Most és itt vagyuk abban a helyzetben,hogy valóban ki tudjuk értékelni Szent Lász-lónak és apjának Bélának az Istentől szánt,különleges hivatását, és óriási, nemzetmentőfontosságát.

Ahikor ugyanis a németek látták, hogymaradt férfiú Árpád véréből, s azok vissza-tértek Magyarországra — s igy veszélybenvan a jól kiépített német terv: egy gigantikusméretű, halálos csapásra szánták el magukat.Hatalmas, mindeneket megmozdító szervezésindult meg a Szent Német-Római Birodalom-ban . . . Ugyanúgy mint 907-ben, amikor lát-ták, hogy a magyar nemzet, Árpád vezetésealatt Hazát foglalt és véglegesen megtelepe-dett a Kárpát-medencében...

A Birodalom népességéből egy soha nemlátott, óriási hadsereget indítottak útnak:szárazföldön és a Dunán ... Azonban Bélaés újból életre lelkesedett magyarjai vártákőket... És a régi, magyar hadászati taktikát

17

követve: olyan megsemmisítő csapást mérteka németekre, hogy a kiüresített országrészekföldjeit az egyszerű katonák és a püspökök-nemesek holttestei takarták el a nap fényesorcája elől... A császárt is csak nagynehezentudták kimenteni az országból...

A németeknek sokáig nem volt kedvük amagyar határokhoz közeledni... És jó ideiga magyar királyok sem keresték a németházasságokat. ..

Béla — fizikailag és katonailag — meg-mentette az országot és a Magyar Nemzetet!

Ezzel megteremtette a lehetőséget, hogykellő és nyugodt idő álljon rendelkezésre anehezebbik munka elvégzésére: meggyógyí-tani a magyar nemzet ezer sebből vérzőtestét-lelkét...

Arra ugyanis már nem volt sémi lehetőség,hogy minden visszatérjen a régi kerék-vágásba — ahogy az annakelőtte volt — sahogy azt vágyta-sóvárogta a szenvedő ma-gyar társadalom egésze ... Ugyanis a ma-gyarság faji, nagy-családi, vezetői és kultu-rális értékeiből majdnem minden elveszetta vér és lángtengerben — nyomtalanul,örökre. .. Azokban a viharos-tragikus ez-redévi átalakulásokban . ..

Csak egyetlen lehetőség állt fönn: életbenmaradni mindenáron — és újból kezdeni aharcot: elidulva az egyedül létező, jelen,nehéz állapotból, remélve hogy majd idővel

18

elérkezik mindenkinek szebb jövője, és ismétszabad és nagy lesz a magyar nemzet népes-ségének teljes egésze . ..

Borzasztó nehéz volt ez a föladat... Megér-tetni gyakorlatilag és elfogadtatni mindezt amegalázott és szenvedő magyar jobbágy tö-megekkel — amikor olyan friss volt még anem is oly régi szabadság emléke. ..

Ennek a kemény föladatnak oroszlánrészeSzent Lászlóra várt — isteni küldetéssel éskarizmával... És László teljesítette a fölada-t o t . . . Itt és most nincs idő és hely ecsetelnimindezt. Nem is ez volt a szándékom. Denem is olyan sürgető. Hiszen mindannyianismerjük őt és tetteit — a magyar történelemlegszínesebb és leg-legendásabb lapjairól...

László király mindent elkövetett, hogymegkönnyítse minden magyar hátán a súlyosterheket:— törvények hozásával és személyes köz-

belépésével, ha kellett— vigasztalva járt népe között, mindig elől

lépkedve példaadásával és önfeláldozásá-val —

— mennydörögve súlytott, ha bajt és igazság-talanságot látott.Bálványa lett népének: nagy — erős —

és tüzes volt mint a mindent elsöprő orkán.Kedves, önfeláldozó és figyelmes, mint agyermeke fejét simogató édesapa. Imádságos,szerény és csodatevő.

19

Így érte el a lehetetlent:— megbékéltetni és megvigasztalni a há-

borgó, megalázott magyar nemzetet, amagyar tömegeket —

— munkára serkenteni a kedvetlen, lelan-kádt magyar karokat—

— életörömet csiholni a jobbágysorsban iséletútra induló fiakban és családokban—

— és mindenen keresztül bizva-bizni a szebb,.. jövőben, harcolni érte, menni feléje nyilt

szemekkel — mert el fog jönni. .. !Hitet és reményt gyújtott a magyarság

szivében: kicsinyekben és nagyokban —jobbágyokban és tudósokban — hogy dolgoz-zanak és meg ne álljanak — mert a szebbjövő el fog jönni! Biztosan el fog jönni! Amagyar nép ismét, magára fog találni —szabadságban és békében — újból fölfedezveés visszaépitve régi nagy mi-voltát, . . ! Asemmiből — de az Isten szent akaratából...;

Hiszen, ha az Úristen, a legreménytelenebbállapotból is megmentette magyar népét —azt csakis azért tette, mert még valami nagyotakar vele, még valami nagyon szépet ésnagyot rejteget számára a jövőben...

Ezért van tehát az, hogy "megfogyva bár,de törve nem" él és küzd a Magyar Nemzet— még ma is, "annyi vész és annyi baj után"— a történelem szinterén.

20

II. RÁDIÓ-BESZÉD OKTÓBERHATODIKÁRA.

Buenos Aires —1973 okt 6.

TÁRGY: MAGYAR NEMZETI ÜNNEPEINK

Ma, október 6.-án, arról emlékezik mega magyarság, hogy a múlt század egy sza-badságharci kísérlete nem sikerült — vér-befulladt. És a fegyverletétel tizenháromtisztjét az osztrák császárság kivégeztette...

Szép és kegyeletes dolog megemlékezni a13 hős vértanúról, megállni egy pillanatra amindennapi rohanásban, és példájukon buz-dulni. A kérdés azonban, melyet mai elmél-kedésemben elétek akarok tárni és meg akarokvitatni, nem az, hogy megérdemlik-e ezek ahős vértanúk ezt a megemlékezést — mertminden bizonnyal megérdemlik — és sokanmások is megérdemlik a magyar történelemnagyjai közül... Ebben teljesen egyetértünk...

Azonban én ezzel a mai megemlékezésselkapcsolatban egészen más szempontból aka-rom elétek állítani a problémát: egyszerűenvegyük vizsgálat alá, hogy milyen nemzetiünnepeink vannak nekünk magyaroknak —a magyar nemzetnek — s hogy milyen lélek-tani hatással vannak ezek az ünnepek reánk:a nemzetre, a magyarságra.

21

Mert nem lehet — nem szabad — a vélet-lenre hagyni, hogy milyen ünnepeink legye-nek. Hiszen nagyon fontos lélektani tényezőtalkotnak az ünnepek a nemzet életében.Kell tehát, hogy valami ész-szerűség és fon-tossági mérték legyen az alap: ezeknek azünnepeknek a kiválasztásában és összeálli-tásában.

Emigrációs életünk jelen fejlődési állapotanagyon alkalmas erre a revízióra mindenszempontból — nemzeti ünnepeink kérdésé-nek a fölvetése és megvitatása szempontjábólis. Ugyanis mi emigránsok kezdjük hazánkat— népünket — történelmünket — szokása-inkat — és mindazt, ami magyarságunkatilleti: bizonyos értelemben fölülről, kivülrőlszemlélni... Kialakult bennünk egy bizonyostávlati szemlélet — de még egyenlőre jó ésegészséges értelemben, legalább is sokunk-ban. Mely rendkívül hasznos és termékenylehet a magyar újjáépítés szempontjából —sőt még az otthoniakra való egészséges hatásszempontjából is.

Mindennek következtében — és sok újtanulmányozásunk értelmében — kezdünkkritikát gyakorolni nemzeti életünk egészefölött — a magyar történelem egésze fölött— kezdjük elemezni a multat — mindaztamit nekünk tanítottak, vagy nem tanítottak— keressük mindenben, mi volt a jó éshelyes, és mi nem — és végül: hogyan is

22

kellene a jövőt helyesebben, okosabban ésjobban alakítani és építeni... Mindig a ma-gyarság érdekét tartva szem előtt — éssemmi mást...

Emigrációnk egy jó része eljutott így oda,hogy kezdi ledobni nagáról lassankint azt ahamis, beteg és öngyilkos kényszerzubbonyt,melyet ezeréves idegen uralkodó osztályunkés sokszázéves idegen uralkodóink mindigidegen-érdekűén reánk raktak: gondolkodás-módunkra, ítéletünkre, történelem-szemlé-letünkre, szokásainkra — egyszóval lel-künkre... Mert sajnos ez volt a helyzet.Mindez azután belekerült tankönyveinkbe,irodalmunkba, költészetünkbe — lelki vi-lágunk legmélyébe — s lett szent és sért-hetetlen hagyomány, melyet levetni szent-ségtörést jelentene. És így úgy hatott mindezreánk mint szellemi és lelki kényszer zubbonyés bénitó erő, elterpeszkedve a magyar nem-zet lelkében, akaratában... tele halálos méreg-gel és mérgezéssel — a magyarság legvitá-lisabb erői és érdekei ellen.

Az ünnepek — a nemzet ünnepei elsősor-ban — egyik összetevőjét képezik annak,amit nemzeti kultúrpolitikának szokás nevez-ni — élő történelem-szemléletnek — amely-ben emigrációnk végre magára-ébredt ésroham-léptekkel halad előre, összoritott fogak-kal, egy tappodtat sem engedve — levetveaz ezeréves bódulatot és az ezeréves fejnél-

23

küliséget a magyarság maga-életében... Mertezeréve csak idegen fejei voltak magyar-ságnak, akik nem neki és nem az ő érdekébengondolkodtak a magyar élet felől...

Ma ezen a fontos területen, a nemzetiünnepek területén, akarok pár alapvető gon-dolatot leszögezni, megvilágítani számotokra.Hozzájárulni így a magyar lélek, a magyartörténelem-szemlélet újjáépítéséhez — sennek révén a magyar jövő újjáépítéséhez.Mert a történelem újjászületése mindig a lel-kek újjászületéséből indul el.

Az ünnepek fontosak az ember életében.Ha azok ünnepek. Azokból lélegzi be az em-ber érzelmi világába — sőt tudatvilágábais nagyrészt — az ünnepelt dolog jelentőségétés fontosságát.

A nemzet ünnepnapjai is nagyon fontosaktehát. Azokból lélegzi be a nemzet apraja-nagyja érzelmi világába — sőt igen nagyrészttudatvilágába is — az ünnepelt dolog jelen-tését és fontosságát. Az ünnepek faragják,alakítják a nemzet gondolatvilágát, érzés-világát, lelkületét nemzete mi-voltáról, hi-vatásáról és élni-akarásáról. Az ünneplésjobban és mélyebben hat tudatalatti vi-lágunkra — mely melegágya minden öntu-datunknak, lelkesedésünknek és lendületünk-nek — mint a tanulás. Mert az ünneplés,

24

színekkel, érzelmekkel, közösségi-élmények-kel tele tanulás és töltekezés...

Ezért van az, hogy minden nemzet vigyáz,hogy milyen ünnepei legyenek és hogyankell azt megünnepelni. És milyen okosanjárnak el valamennyien e téren — még alegfiatalabb nemzetek is — vagy akár afrissensült néger államok is.

Mindezek után vegyük jól szemügyre amagyar nemzeti ünnepeket, azok megünnep-lését és lélektani hatását.

Itt van mindjárt a mai megemlékezés —melyet egybe kell fognunk a március 15.-i"nemzeti ünneppel". A kettő ugyanis egyeseményre vonatkozik, tehát tartalmilag éstörténelmileg egy egységet alkot. Nagyonőszintén és durván — de a teljes igazságkeretén belül — kifejezve: a rosszul vég-ződött és elvesztett szabadságharc kezdeténekés végének a megemlékezése ez a két ünnep...Lélektanilag kielemezve: mind a kettő leve-rő... A március 15.-e ünneplés lehetett kifeléhangoskodó, petárdás, nemzetiszalagos, lelkesszótömeg — de mindenki tudta már belse-jében, érzelmi világa tele volt már azzal,hogy a lelkes indulás vérbefulladt aztán...nem sikerült... Talán ezért is volt olyanhangoskodó fellengzős, mert azt a tikosveszteség-érzést akartuk takarni a sok külső-séggel... mert pozitív belső tartalma igenkevés volt... Október 6.-a pedig a maga szo-

25

morú külsőségeivel, gyász-szalagjaival ésszinpad-diszleteivel csak betetőzte ezt a kez-dettől fogva szorongó ünneplést, megemléke-zést... Minden volt ez csak nem öntudatotés erőt és biztonságérzetet és élni-akarástsugárzó ünneplés. Letargia volt...

Marad még egy ünnep: Szent István napja.Ez az ünnep, ha tartalmilag teljesen helyt-tálló és pozitív volna is — a megünneplésszempontjából tekintve teljesen negatív volt.Először is a nyári szünidő idejére esett,amikor semmiféle gyermek vagy ifjúságimegmozdulás nem volt szervezhető. Azonkí-vül megmaradt teljesen egyházi, katolikuskeretben, mert erősen kihangsúlyozva egyszentnek az ünnepe volt — maga a meg-ünneplés pedig nem is annyira a személyenvagy annak jelentőségén, hanem a szent job-bon volt... egy körmenet volt templomból-templomba. Végül ezen a körmeneten csak aztudott részt venni, aki tudott annyi pénztösszegyűjteni, hogy talán egyszer életébenföl tudott utazni Budapestre, hogy a körme-neten ott lehessen, az utcajárdán némánbámulva... Nyilván ezt sem lehet semmi-képen: átfogó, a nemzetet formáló, pozitívnemzeti ünnepnek vagy ünneplésnek nevez-ni... Semmiképen nem!

Érezzük, látjuk Testvéreim, hogy egy kicsikis elemzés után is, milyen vákuum keletke-zett — milyen űr volt nemzeti ünnepeink

26

terén?... Nem volt és nincs igazi nemzeti ün-nepünk.

Ugyanakkor milyen okosak és ügyesek atöbbi népek e téren. Itt Argentínában pl. aholsaját szemeinkkel láthatjuk és tapasztalhatjuk— gyermekeinkben főképen — hogy hogyanalakítják és asszimilálják lelküket-szivüketezek a pozitív nemzeti ünnepek! Jómagam aziskolámban látom, hogyan készülnek hetekkelelőre az osztályok programmjában, hogyanörülnek könnyeznek a meghatódástól és lel-kesedéstől s aztán magának az ünnepnek aza diadalmas előkészítése...! Ott van május25-e a függetlenségi harc indulásának amegemlékezése... csak meg kell nézni mennyiszínnel, apró részletességei szívja a lelke-sedést magába kicsi sereg! S aztán maga aFüggetlenségi ünnep a maga erő-bemutatásá-val, a katonai parádéval és annak mindenvonalon való közvetítésével... Ott a "dia de laraza" vagy a hispanidad megünneplése, milyenkulturális öntudat és származási büszkeség— s ott a "zászló ünnepe" az eskütétellel, máraz elemi iskolában...! és folytathatnánk akisebb jelentőségű emléknapokkal... Érzitek,látjátok a különbséget — hogy milyen pozitív,más ünnepek ezek!? Nem vesztett történelmiesemények emlegetése — hanem győzelmesbüszkeségeké és fontos pozitív nemzeti té-nyéké! Pedig ezek mind kolóniákból frissenszületett országok csupán...

27

Mit tehetnénk akkor mi! A mi ősiségünkalapján! Mennyivel mélyebb, misztikusabb,ősibb, büszkébb ünnepeket állíthatnánk miössze és ünnepelhetnénk meg ezerszer szí-nesebben és lelkesebben! De nem tettük. Ésma sem tesszük. Miért? Erre más alkalommalfogok megfelelni. Most befejező rész gyanánt:tekintsünk egy kicsit a jövőbe. Hogyan le-hetne nekünk igazi nemzeti ünnepeket kez-deményezni...? Pozitív — méltó — lelkeketés igy történelmet formáló magyar ünnepeket— hasonlóan a többi népekhez. Amit itt el-sorolok: csak gondolatok, hogy elmélked-jünk rajtuk, mi akik rettegünk magyarsá-gunkért, de ugyanakkor álmodunk annak jövőnagyságán, mert dolgozunk érte... S aztánmajd megvitatjuk szóban és írásban mindezt,hogy kikristályosodjon valami nagyon szépés nagyon nagy — mert a magyarsághozcsak ez illik! — És mert ez nekünk lehetséges!Jobban mint bárkinek! — Csak nem használ-tuk ki lehetőségeinket — pont idegen veze-tőink évszázados ravaszsága miatt — s talánéppen azért, mert tudták, hogy nekünknagyon nagy az örökségünk és nagyon nagyünnepeink lehetnének! — Lássuk tehát.

1. Egyik ilyen nemzeti ünnepünk lenne pl.a szumér-magyar azonosságot idéző nap / —melynek központi gondolatát AZ ÖSISÉGÜNNEPE kifejezés adná vissza a legjobban.Ennek az ünnepnek a lényege ugyanis az

28

volna, hogy a nemzet egésze minden évbenöntudatosan és büszkén m e g é l j e : é s ezáltalkifelé is fönnen és dicsőségesen hirdesse —azt a tényt, hogy nincs a földkerekeségenmég egy olyan ősiséggel és ősi történelemmelrendelkező nép mint a magyar!

Mert ősi nép: vagyunk! Nagyon ősi nép —nagyon ősi történelemmel! — És semmiképennem vagyunk holmi kóbor férgeknek véletlenösszecsődülése — amely minden kultúr-érté-két, meg nyelvét is, úgy lopkodta össze ván-dorútjának szomszédaitól — s amelyet azutánaz európai kultúrának sikerült mégis nagy-nehezen és csupa irgalomból a mai napigéletben tartani... Ahogy azt — végső és'meztelen kielemzésben — írták és irják még"magyar" iskolai történelem-könyveink is,de nagy történelmi munkáink és kor-regé-nyeink is az utolsó száz esztendő időközében— idegen sugalmazást követve, idegen érde-keket szolgálva és idegen elnyomó erőktőlkényszerítve — még ma is...!

Ősi nép vagyunk tehát! Jobban mint bárkimás ezen a világon! — ősi nép, akinek ős-történelme: eszközök és ékszerek művészialkotásaiban — szobrászatban — építészet-ben — és eredeti írásművekben megtestesülveés kifejezve fönnmaradt a mai napig —.messze évezredek ösiségéből...! — Egyetlennép nem rendelkezik a világon ilyen eredetidokumentációkban testet-öltött és kifejezett

29

őstörténetemmel — csak mi magyarok!Kezdjük érezni, hogy milyen egészen más

levegő és szellem árad a nemzet szivébe-lelkébe az ilyenfajta ünnepekből és ünnep-lésekből?! Egészen más mint egy októberhatodikai gyászünnep letargiájából — melyegyébként is egy egészen közeli eseményidézése csupán... De egészen más mint egymárcius tizenödökei ünneplésé is — melycsupán "egy" szabadságharcunk emlékét ül.kezdetét idézi, annyi másik mellett, s melya végén nem is sikerült... Azonkivül szinténközeli eseményre vonatkozik — és igy azt alátszatot és véleményt kelti a világ népeiben,mintha mi is egy múlt századbeli fiatal nem-zet lennénk — éppenséggel egy német ko-lónia függetlenné válásából — mint ahogyaz annyi új ország-alakulás esetében történta múlt században... És úgy is idézzük ezta nem sikerült kisérletet, következetesen,hogy "a" szabadságharc... ahogy a múlt szá-zadban alakult országok beszélnek "a" füg-getlenségi harcukról...

Jóllehet — magábanvéve — nem tartozikaz ősiség ünnepének a lényegéhez, hogytulajdonképen a világ melyik pontján alakultki és indult el nagy útjára a tévesen szumér-nak nevezett nép és kultúra — mely a Kr. e.ötödik és második évezred között a világkülönböző tájain élte virág-korát — • s mely-nek egy erőteljes hajtása végül is meggyö-

30

kerezett a Kárpátok mindig magyar-laktaősi medencéiben — de az igenis az évenkintímegünneplés egyik legfontosabb részét fogjaalkotni, hogy publikáljuk folyóiratokban ésfőképen a Magyar Történelmi Szemlében alegutolsó év kutatásainak eredményeit: enneka csodálatos népnek az eredete, további tör-ténete, stb. körül — hogy lassan minél keve-sebb űr és hézag maradjon, és minél telje-sebb fény derüljön dicsőséges őstörténelmünkhosszú vándorút]ának részleteire...

Vagyis Magyarországon — végre valahára— egy egész tudós gárdának kell majd létez-nie és dolgoznia: ennek az ősiségnek a ku-tatására és a részletek tisztázására... Hiszenborzasztó fontos és nagyszerű tényekről vanszó — magyar és általános emberi szempont-tól egyaránt. — És akkor majd — végrevalahára — egészen másképen fognak reánktekinteni a világ többi népei is — pontosanilyen autentikusan és mélyen ősi ünnepeinkés ünnepléseink visszhangjaként. Hiszen egynépet a többiek abból ítélnek meg, és abbóltudnak megitélni, hogy milyen öntudattalrendelkezik maga felől —. hogyan ír és nyilat-kozik következetesen magáról — s milyennemzeti ünnepekben fejezi ki mi-voltát ésősi értékeit...

Ilyen nemzeti ünnepek kellenek nekünk!— Melyek végre igazi nemzeti öntudatotnevelnek kicsiben-nagyban egyaránt — büsz-

31

ke fiatalságot faragnak a felnövekvő nem-zedékből — és robbanó élni-akarással telítika magyarság minden tagját! Egyetlen népneksincs ezen a téren olyan lehetősége mintnekünk magyaroknak... Rajta, előre tehát!

2. Másik nemzeti ünnepünk lehetne pl. AZÍRÁS ÉS A TUDÁS napja — idegen szóvalkifejezve: a kultúra ünnepe. — Ennek lé-nyege az volna, hogy a nemzet minden évbenmegemlékezzen, büszkén, hogy a mi népünk,vagyis annak ősei, voltak az irás és ezáltala művelődés elindítói, fejlesztői és terjesztői— legalább is a jelen emberiség keretébenés annak számára. — Vagyis a mi nyelvün-kön — és a mi találékonyságunk folytán —íródtak le az első szavak — az első költe-mények — az első szerződések és okiratok— az első tudományos gondolatok — az elsőtörvényhozás — az első vallásos és erkölcsielvek és gondolatok... Minden más nép csakebből merítve és ebből kiindulva építetttovább — és írását is innen alakította ki asaját használatára... Ahogy azt olyan tömörenés kihangsúlyozottan fejezi ki a kutató és iróKramer, amikor erre vonatkozó könyvénekezt a címet adja: "A történelem Szumérbankezdődik..."

Értjük és érezzük mindennek fölmérhe-tetlen nagyszerűségét, dicsőségét és örömét?!Érezzük, milyen más és új szellem és levegőárad az ilyen ünnepekből felénk, a magyar-ság felé?! — Nincsen a világnak még egy32

olyan népe, mely ősi nyelvi, történelmi, tu-dományos, szépirodalmi és vallás-erkölcsikincseit sokezeréves eredeti cseréptáblákrólolvashatná le — és nem holmi pár százéves

1 kéziratok másolataiból, mint pl. a zsidók.Nekünk százezrekre menő eredeti cseréptáb-

lák összefüggő szövegei állnak rendelkezé-sünkre — még nem is sejtve, hegy mennyisok meglepetést tartogatnak a tudósok ésmindannyiunk számára a még le nem olvasotttáblák tömegei...

Mindehhez hozzátehetjük még azt is, hogyidegenek voltak mind, akik kiásták és kiérté-kelték mindezt számunkra — hogy senkimég véletlenül se mondhassa, hogy a ma-gyarság akár csak egy grammot vagy centi-métert is a maga érdeke felé hajlított.. Nem!Idegen népek és azok tudósai áldoztak ezre-ket dollárokban és fontokban — áldoztakévtizedekig tartó verejtekes ásatási munkákat— és újabb évtizedekig tartó fejtörő munkát,hogy mindent napvilágra hozzanak és meg-fejtsenek számunkra...! És mindezt áhitatoskegyelettel és vigyázattal, hogy lehetőleg egydarabka se vesszen el, mert hiszen az emberi-ség kulúrájának első és alapvető kincseirőlvan itt szó...

Mert óriási valamit jelent az irás és aművelődés elindulása és szétáradása! — Ezaz a nagy valami tehát, amit mi magyarokmeg kell hogy ünnepeljünk minden észten-

32

dőben! — Milyen más tudat és erő árad ebbőlaz ünnepből mint egy október hatodikai —vagy akár a Szent István napi megemlékezés-ből... Mert ez utóbbi is, végeredményben,közeli egyezeréves eseményekre vonatkozikcsupán — eseményekre, melyeket nagyon-meg, kell kérdöjeleznünk, mihelyt egy kicsitis őszintén és elfogulatlan analízis keretébenkezdi ük azokat szemügyre venni és kiér-tékelni... Mielőtt ugyanis Szent István szo-kásos fölmagasztalásába kezdene bárki: elő-ször a pokol fenekére kell gyalázni a dicső-séges magyar multat és népet... Mert csakigy van lehetőség arra, hogy "naggyá" fújjukmindazt, amit állítólag csinált és alkotottSzent István — amit állítólag adott a ma-gyarságnak — melynek igy megelőzőleg:koldusnak kellett lennie, rongyos hordának,műveletlen tömegnek, rabló és gyilkos népes-ségnek, erkölcsi torz-szülöttnek... Pontosanúgy, ahoey azt "magyar" iskolai történelem-könyveink festegették és festegetik gyerme-keink ártatlan szivébe-lelkébe, amikor e kortakarják jellemezni és kiértékelni — vagyahogy azt a kor-regények és a nagy törté-nelmi munkák is igyekeznek minél erősebbszínekkel ecsetelni a felnőtt társadalom szá-mára... — Azonban kérdem: ha véletlenülnem igy állna a kérdés a magyarság ezerkörüli kultúr-állapotát illetőleg — és nemigy állt — akkor ugyan mit adhatott olyan.

34

sokat és olyan nagyot Szent István a magyarnemzetnek...?! — Vagyis: a szentistváni kor— és az ősi magyarság ténye között — vanegy szörnyű komplexum — egy össze nemegyeztethető válaszút — amelyet egyszerirgalmatlanul el kell intézni a magyar törté-nelemben — és pedig az igazság és az őszin-teség javára — a magyar őstörténelem igaz-ságának a javára...!!!

Minden bizonnyal ebből a ki nem bogozottsejtelemből és szorongásból — ebből a benem vallott félelemből és félreértésből —ered annyi, főleg egyházi személynek, az azállásfoglalása, hogy a szumerológiát gyö-kerében el kell fojtani, mert az keresztény-ség-ellenes... Mert sejtik, érzik, hogy egyszerdönteni kell és le kell számolni a tényekkel— hogy azt az ezredik év körüli kort át kellújból értékelni... És ezt nem akarják — elevenem akarják — nem tudják akarni... Mertösszetévesztik a kereszténységet és annakérdekét — egy történelmi személlyel és annaka magyar történelemben véghezvitt, nemmagyar érdekű apoteózisával...

E miatt a de facto fönnálló lélektani éskor-történelmi komplexum miatt dolgozommár több éve egy könyvön — melynek pontezt a cimet adtam: "A szentistváni komple-xum és az ősi magyarság" — hogy az egészkérdést kellő alapossággal, világossággal éstapintattal föltárjam, kiértékeljem és megér-

35

tessem mindenkivel...Azt azonban, gondolom, máris mindannyian

érzitek, hogy a magyar történelemben éstörténelem-szemléletben mindennek meg kellváltoznia — és épp azért a magyar nemzetiünnepek kérdésében is!!! Mindennek megkell változnia az igazság és az őszinteségirányában — a magyar őstörténet igazságá-nak az irányában! Irgalmatlanul! Föltétlenül!

Mikor ezt kimondjuk, máris érezzük,hogyan billen minden a helyére a magyartörténelemben, a magyar ősiség kérdésében— és épp azért: a magyar lelkekben...!!! Merthelyre kell — és helyre fog billenni mindenerőszakos torzitás, minden kificamitás, min-den idegen gyalázkodás, hazugság és mindenalattomos ármány...!

Milyen más kép születik majd akkor azérintetlen magyar gyermek és ifjú lelkébenönmaga és nemzete felől, amikor a törté-nelem tanulásakor ilyen magasztosán indulel benne a magyarság-élmény...! Győzhetet-len oroszlán lesz minden magyar fiatal —üstökös lesz ismét a magyarság a történe-lemben — mely ragyogni fog a világ egéna maga autentikus fényében — mert végreszabadon magára találhatott és magára talált— annyi vész és hazugság után...

3. Harmadik nemzeti ünnepünk lehetnepl. szkíta-magyar, hún-magyar, avar-magyar— sőt a dák-magyar és székely-magyar

azonosságot idéző nap és megemlékezés. —Ismét az ősiség ünnepe, de már közelebbrőlérintve a kérdést, amennyiben Európai éskárpát-medencei ősiségünkröl — és a Kárpát-medencéhez való ősi jogunk kiterjesztésérőlvan szó: már nemzeti és államalapitási jogonis!

A dák-székely kérdés alapos kidolgozásaés hangoztatása azért is fontos, mert a rumánarcátlanság nem nyugszik, hanem mindenerőszakossággal, hazugsággal és sulykolópropagandával ismétli és terjeszti a világona dáko-román mesét... Már pedig a politiká-ban a rátartiság alapvető! Mi az igazságkitartó hangoztatásával győzhetjük csak leaz rumánok hazug és cselszövő rátartiságát...De soha sem: ölbetett kézzel várva az igaz-ság magától való győzelmét... Mert szemes-nek áll a világ!

Tehát állandóan világosságot és kitartófölvilágosító propagandát kell gyakorolnieurópai élet-terünkben... Nincs más megol-dás. — Ez ma alapvető fontosságú: jogunkés fennmaradásunk szempontjából. De megis van hozzá minden alapunk és lehetőségünk.— Ezért akarták és akarják megakadályozniellenségeink minden ősiségünkre vonatkozótanulmányozást, publikációt és tevékenységet— azelőtt a pán-germán — ma a pán-szlávvagy pán-orosz célkitűzésből kiindulva... Le-tiltva és megakadályozva mindent, ami náluk

36

ősibb jogokra ad alapot...!!! Élet-halál küz/delemről van szó ebben a kérdésben értsükmeg végre-valahára mindannyian — azárulók pedig vesszenek, mert tudatosan azellenség malmára hajtják a vizet...

Egyik nagyon fontos pozitív ténye lenneennek az ünneplésnek: publikálni mindenévben az utolsó időköz kutatásait és eredmé-nyeit a szittyák, hunok, avarok, stb. törté-nelmére, kultúrájára, kiterjeszkedésére és abennünk való fönnmaradásukra vagy másnépekbe való beolvadásukra vonatkozólag...— Alapvetően idetartozik kimutatni és föl-dolgozni: mit is adtak a szittyák, hunok ésavarok az európai népeknek kultúra terén— nyelvi, művészeti, politikai, stb. téren —és egyáltalán milyen műveltséggel rendelkez-tek európai és kárpátmedencei életterükben...

Vagyis: véget kell vetni annak az utálatos,' politikai és gyűlölködési tendenciából irttörténelemnek, mellyel az európaiak befeke-titették magyar-rokon népeinket — s amelymég mindig folyik pl. a hunokra vonatkozótörténelmi munkákban és filmeken is, és azavarokra vonatkozólag a szlávok között...Mindezt az egykorú népek a maguk törpe -ségének a palástolására költötték — deugyanabból az okból kifolyólag folytatjákma is. —r. Itt is áll: helyre kell billenteni azigazságot a magyar-rokon népek európai ősi-ségének és műveltségének a terén... De persze

38

mindezt csak komoly munkával lehet meg-csinálni — és szabad munkával! Kutatással,kiértékeléssel, földolgozással és publikálás-sal... Vagyis ismét ott vagyunk, hogy: tudósgárdára van szüksége a magyarságnak...!!!Ez hiányzik — mialatt az idő, a politika, ahazugság és az ármány mérföldes csizmákbanrohan...

Ennek az ünneplésnek másik fontos tartal-mi ténye lenne annak évenkinti tudományoskutatása, földolgozása és publikálása, hogyaz európai térség népei milyen mértékbenszittya, hún vagy avar keverékek: fajuk,lelkületük, népművészetük, stb. terén —vagyis mennyiben magyar-rokon népek... Abajoroktól, osztrákoktól, morváktól, szlo-vákoktól, horvátoktól és az ukránoktól kezd-va — a délorosz térség valamennyi népes-ségéig egészen az Uraiig — minden tele vanrokon vérrel... De nem tudják — nem isakarják tudni — mert tele vannak a turáninépek alacsony-rendüségének az állandómajszolásával és hazugságával. Azonban —amint azt az előző bekezdésekben emiitettem— el kell juttatni őket a szittya-hún-avarkultur-fölény tudatosítására — s akkor büsz-kék lesznek turáni mi-voltuk fokára — sakkor nem hiába igyekszünk tudatosítaniőket egyebek felől sem. — Mindez: a jövőpolitika szempontjából igen fontos sőt fel-mérhetetlen horderejű tény és lehetőség...!

39

Vissza kell — mert vissza lehet — forditania beolvadás kérdését és tényét... A turáninépek erő-kérdésének az aktiválása után ezmár nem lesz nehéz kérdés — mert érdeküklesz. — De erről a következő pontban szólok.

Természetesen nemcsak tudományos térenvan közölni való a jelen ünnep keretében —hanem az élmény-teljes és szines ünneplésterén is meg kell ülni és ki kell érezni anagy szittya-hún-avar rokonság vagy azonos-ság tényének a jelentőségét. — Ide tartozna— hogy csak morzsákat említsek — az ősiművészeti alkotások ismertetése a fiatalság-gal a múzeumokban, szines kiadásokban,stb. — a közös mondavilág gyönyörű le-hetőségeinek a színpadi földolgozása és elő-adása: élő bemutatásokban vagy filmben valóföldolgozása, stb. A gyermek, ifjú és felnőttvilágnak el kell telni, túl kell csordulnia azörömtől és művészi élvezettől ezen a napon,hogy milyen gazdag a mi örökségünk —csupán a közeli, európai rokon népeket tekint-ve is — és hogy senkinek ilyen gazdag örök-sége nincs Európában!

Mennyi mélység, ősiség, báj, mítosz ésművészet van elrejtve mindezekben a tények-ben — és vár földolgozásra, fölfedezésre azünnepi lehetőségek keretében — és mégr-emmit sem tettünk e téren — mert ellen-ségienk nem akarták — és mert az orrunknálfogva vezettek bennünket... De kezdjük el

40

végre valahára! Kezdjünk — merjünk — éstudjunk nagyok, gadagok, hódítók és erőseklenni... Minden lehetőségünk adva van erre...T

4.) Negyedik nemzeti ünnepünk lenne aMagyar Mítosz ünnepe. — Ennek keretébenfőképen két gondolatkörre kellene összpon-tosítani a megemlékezést:

a.) Az első gondolatkör magának a val-lásos fölfogásnak alap-tényeire irányítanáfigyelmét, általában — vagyis kutatná ésföldolgozná a legtudományosabb módon —a rendelkezésre álló sok-százezer szumértábla alapján — hogy milyen is volt valójá-ban ez eredeti és igazi szumér mítosz és hit-világ. Vagyis nem az átvevő szomszédos sze-mita népek írásaiból, azoknak már átalakítottmítosz és hitvilágából kiindulva — ahogyeleddig jóformán csak ezt ismertük...

Hanem az eredeti mítosz és hitvilágbólk;'n dúlva kell kidolgozni a szumérok igazivallásos elgondolását Istenről, a világmin-denségről, az emberről, és az emberek egy-másközti erkölcsi magatartásáról... Elkezdvea teremtés mítoszától — és folytatva az élet-fán, a jó és rossz tényén és annak magyaráza-tán, a törvénynek az Istentől való érkezéséigés céljáig, stb.

Ugyanis a vallási sikra is áll — és talánarra áll a leginkább — amit Kramer könyve

címéül adott: "A történelem Szumérban kez-

41

dődik..." Vagyis minden vallásos elgondolás,elv vagy gyakorlat: innen indult... Mindeninnen indult. Alakulhatott, torzulhatott, fej-lődhetett később — de ettől függelenül nemjött létre semmi a rákövetkező népek val-lásos életében, semmi irásba nem kerülhetetta vallások történetében, hacsak nem ebbőlkiindulva... Ez volt a prototípus — az ősiés eredeti minta és alap...

Vagyis ismét ősiségünk és ősi értékeinktudatának egy kimagasló ünnepével állunkszemben — és pedig a legalapvetőbb sikon:a vallás síkján! — Ennek évenkinti meg-ünneplése és megélése ismét csak növelnifogja magyarságunk tudatát, hogy mindigemelt fővel járjon a világ népei között, sohanem feledve hogy mennyit adott az emberi-ségnek — és hogy milyen tiszta és nemesvalláserkölcsi fölfogást és gyakorlatot mond-hatott magáének kezdettől fogva — akkor isha az öröklő népek életében sok mindeneltorzult idővel...

b.) A másik gondolatkör a gondviseléstényének a kidolgozása volna a magyar mítoszés monda-világ alapján. — Vagyis föl kellkutatni és ki kell dolgozni a legtudományo-sabb módon szumér és magyar mítosz ésmonda-világunkat abból a szempontból, hogyhogyan mutatkozik meg ott a gondviselésténye és tudata népünk történetében követ-kezésképen: hogyan volt népünk annak tuda-

42

tában és hogyan élte meg valóságosan azt,kezdettől fogva, hogy sorsa és történelmemindig az Isten kezéből indult és folyt to-vább... Vagyis hogy a nagy Isten különösgondoskodása vett és vesz körül bennünketmindenkor, irányit, vezet és küld bennünkettörténelmünk minden útján...

Ide tartoznak az u. n. szumér népnek márismert vagy még ismeretlen mítoszai és mon-dái, kezdve a teremtés mítoszától — melyek-ben világosan ragyog az a folytonos tudat,hogy ők az Ur-Istennek különösen kedvesgyermekei — és hogy pl. ők arra vannakhivatva, hogy a tudás és a törvényhozásszent népe legyenek, stb. — Majd a vízözönután gondoljunk Nimródra, akivel már ki-mondottan a magyar-népek történelmének aterületére lépünk. Ö volt a városokat épitőnagy király — akinek leszármazottaiból in-dulnak útnak a hatalmas hún-magyar népek,hog"- benépesítsék Nyugatázsia hatlamastérségeit. Azután a Csodaszarvas gondviselőútmutatása elvezeti őket Keleteurópa sík-ságaira, majd a Kárpát-medence szépségestájaira, mely így isteni akaratból és istenijogon lett nekünk szánva és ajándékozva. —Gondoljunk annyi egyéb közt Isten kardjáraés Emese álmára — melyek mind Istengondviselő vezetéséről és küldetéséről beszél-nek a magyarságnak, és teszik azt törté-nelmünkké... Föl tudjuk fogni, hogy milyen

43

öntudat, milyen erő fakad mindebből? Anemzeti sorsnak és történelemnek ilyen val-lásos megéléséből?!

Amig magyarságunk saját mítosz és mon-da-világából a gondviselő Istennek ezt avezető, irányitó és küldő tudatát lélegezte beszivébe-lelkébe: addig nagy és győzhetetlenvolt a népek közepett... — Aztán valaholelveszett belőlünk mindez a mitikus-vallásosöntudat... Kitépdesték a szivünkből-lelkünk-ből erőszakosan és gyökerestül... S aztánkezdtek mást ültetgetni oda... Természetesennem ment könnyen és gyorsan — azonbannemzedékeken keresztül kitartóan ültetgettekgyermekeink szivébe-lelkébe, hogy a magyar-ság múltja nem így volt — "más népeknek"mítosz és monda-világa az igaz, és épp azértazok az Istennek tulaj donképeni kedvelt gyer-mekei — mi pedig gonoszak voltunk, pogá-nyok, istentelenek, erkölcstelenek, rablók ésgyilkosok...! Minden oldalról ezt súgták, eztharsogták gyermekeink szivébe-lelkébe... Migvégül is nemzeti öntudat lett ebből — ben-nünk: akiktől mindenki csak örökölt és kapottkincseket és vagyont, vallási sikon is...! Detalán pont ezért tettek igy velünk!

Amikor mindezt igy leszögezzük: nemzetitragédinánk legmélyebb gyökerénél állunk,és annak legautentikusabb hátterénél...!

De pontosan ebből nyilvánvaló, hogy min-dent el kell követnünk, hogy népünk vissza-

44

nyerje ősi, alapvetően vallásos öntudatát!Vagyis hogy büszke tudattal vallja, hogyvalláserkölcsi sikon is alapokat rakó ősi népvoltunk, és pedig a legnemesebb és legtisz-tább ősiséggel — és hogy az Ur-Istennekkülönösen kedvelt gyermekei voltunk mindig,ezért halmozott el bennünket olyan nagyajándékokkal, azért irányít ott-vezetett ben-nünket történelmünk folyamán, és azért vanaz hogy hivatásunk és küldetésünk van ezena világon jobban mint bárkinek...

Ez igy volt — ezt igy tudtuk évezredekenát — ezt igy őrizték meg mítoszaink és mon-dáink, melyek a népi lélektannak legauten-tikusabb tükrei a történelem-tudományban!És ezt a tudatot nem engedjük többé kioltaniszivünkből — ezt a tudatot mint legszentebbörökségünket fogjuk őrizni szívünk oltárán— és soha senkinek azt át nem engedjük!!!

Ősiségünk ünnepei közül talán egyik semkínál olyan színes, gazdag és magával-ragadóföldolgozási és müsor-lehetőséget mint a Ma-gyar Mítosz megemlékezése — még ha min-den évben csak egy morzsácskát dolgozunkis föl, mert olyan végtelen gazdagság éslehetőség van itt kihasználatlanul...! Nincsmég egy nép a földön, akinek olyan ősi, ere-deti és gazdag kincstára lenne e téren mintnekünk! Milyen színpadi vagy film daraboklehetőségei állnak itt rendelkezésre! Hogyanlehetne magyarságunk lelkét tudományos és

45

művészi sikon egyaránt minden évben ma-gával ragadni, izzóvá csiholni és a legragyo-góbb jövő épitésére lelkesiteni! Fölemelni amagasságokba, hogy újból legyen ön-maga:nagy és szent, ahogy volt régen...! Kezdjünkgondolkodni, dolgozni, tervezni, kivitelezni,késziteni ünnepeket és darabokat — hogykikristályosodjon lassan legalább egy szép-séges és méltó alkotás! Mert ilyen mítosz-világhoz csak méltó alkotás illik!

Végtelen lehetőségek állnak előttünk!És a föltámadás egyetlen és biztos lehető-

sége!Ha hétfejű sárkányokkal zárják el útja-

inkat, akkor is neki kell kezdeni, neki kellfeszülni! Mert kötelez a magyar ősiség — éshiv a magyar jövő!

Asumir"TUR-ULLU"az AL OBEIDI templom homlokzatán, a:"Visszatérő Naperő" jelképe. Oroszlánfejű-sas.két szarvas között. Legrégibb hagyomány

kincsünk mítoszi ábrázolása.

46

A vi lág v i l á g o s s á g a . .A British Múzeum "Códex Arundel 404"

jelzésű okmányában, mely "LIBER DE IN-FANTIA SALVATORIS" cimen ismert — akövetkezőket olvashatjuk:

(Mária szülésénél segédkező szülésznő be-szél:)

"amikor bementem, hogy a hajadont meg-vizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát az ég

felé fordította és imádkozott. Hozzá érvemondtam neki:

— Mond lányom. . . nincs -e valami szeren-csés kellemetlen érzésed, vagy nem fáj-e va-lami. .. ?

ő csak folytatta imáját és mint egy sziklakő— mozdulatlan maradt, mintha semmit semhallott volna. (71)

Amikor eljött az óra — megnyilatkozottIsten ereje. A hajadon, aki az égre szegeztetekintetét, mintha teljében lévő szőlőtővé vál-tozott volna és amikor megjelent a FÉNY,dicsérte AZT, akitől megoldatott. A gyermek-ből sugárzott a FÉNY — éppúgy, mint aNapból... Ez a Fény úgy született, mikénta harmat az égpől leszáll a földre.

47

Acsodálkozás kábulata töltött el és elfogotta félelem, mert szemem oda szögezödött ahhoza ragyogáshoz, mely a most született Fénybőláradt... És ez a Fény egyre jobban sűrűsö-dött, gyermek formát vett lassan addig, mígolyanná lett, mint egy emberi csecsemő. Ékkorbátorságot vettem, lehajoltam, megfogtam,nagy vigyázattal karomba vettem és az volta csodálatos, hogy semmi súlya nem volt,annyise mint egy újszülötté. Megvizsgáltamés láttam, hogy testén nincs nyoma a szülés-nek, tiszta volt, könnyű és ragyogó. Mialattén azon csodálkoztam, hogy nem sir, mint atöbbi újszülöttek, ő pislogva nézett — majdkedvesem rámmosolygott, rámnézett és aszeméből olyan nagy fényesség áradt, minthavillám lenne.

Amikor a hajadont fogtam meg — szűznektaláltam Nemcsak a szülésnek nyoma nemvolt, de férfi sem érintette öt soha. (73- 74- 75) ".

így született a VILÁG VILÁGOSSÁGA.A mai materializmus nyelvén úgy mondhat-juk: Az Energia Testet öltött.

48