Bärbel Mohr: Hogyan rendeljünk JÓL az Univerzumtól?

8/10/2019 Bärbel Mohr: Hogyan rendeljünk JÓL az Univerzumtól?

http://slidepdf.com/reader/full/baerbel-mohr-hogyan-rendeljuenk-jol-az-univerzumtol 1/21





Ismét jó viszonyban lenni a pénzzel 128Megtanulni kibírni a boldogságot 141

A bölcsesség koronája 153 Az olvasók élményeiből 161 A szerzőről 166



8

Bevezető

Ennek a könyvnek a gyakorlatai segítenek job-ban megvalósítani az univerzális megrendelé-sekről szóló mű veim mondanivalóját. Az egy-szeri olvasás ugyanis többnyire még nem hozmagával akkora változásokat, amekkorát azember szeretne.

A gyakorlatok meglehetősen sokfélék, és többoldalról közelítik meg a kérdést. Természetesennem kell egyszerre elvégezned az összeset, hi-szen az elég megterhelő lenne, és pont az el-lenkező hatást érnéd el vele. A választék inkább

arra szolgál, hogy kiválaszthasd, amire éppenszükséged van, és valahol elkezdd. Amikor az-tán az első változásokat észreveszed, kényelme-sen kikeresheted, hogy melyik gyakorlattal sze-retnéd folytatni.

Találsz majd egyszer használatos gyakorlatokat,és olyanokat is, amelyek mindennapos haszná-latra valók. Némelyikük túlnyomórészt szellemifeladat, mások érzelmi gyakorlatok, vagy éppena megváltoztatásra váró régi szokásaidat és vi-selkedési mintáidat (= az automatikus, hosszútávra szóló megrendeléseidet ) célozzák meg.Biztosan meg fogod találni a kedvedre valót.



9

A gyakorlatokat kísérő lábjegyzetekben nyújtoknémi magyarázatot is, azoknak a kezdőknek a

kedvéért, akik még nem olvasták az írásaimat.Igaz, hogy ezeket már a régebbi könyveimbenis megírtam, de a megértéshez szükség lehet rá- juk. Persze, aki még emlékszik rájuk, az a láb- jegyzeteket nyugodtan átugorhatja.

Kívánom, hogy a játékos gyakorlatokban örö-mödet leld, és a „forró drótot” a „fentiek” felémihamarabb kiépítsd!

Bärbel



10

Amint bent, úgy kint

Emlékeztetőül: az Univerzumtól rendelni annyittesz, mint saját magunkat kinyilvánítani. Hiszenamint bent, úgy kint, vagyis: a külvilág a ben-nünk élő dolgok tükre.

A legegyszerűbb, mindenki által ismert példaaz, hogy aki csupa barátságosan mosolygó em-berrel találkozik az életben, vélhetőleg maga issokat mosolyog, méghozzá őszintén, szívből jövően. A jóakaratú környezetet ő maga te-remtette a saját belső hozzáállásával. Aki pedig

csupa rosszkedvű

és agresszív emberrel talál-kozik, az valószínűleg saját maga is elégedet-len az életével és önmagával. Ezt sugározzamagából, és a környezete is ezt tükrözi vissza– vagyis mindaz, amit maga körül tapasztal, asaját mű ve.

Szóval – hál’ istennek – már pusztán az a fel-fedezés is véget vethetne ezoterikus árnyék-létünknek, miszerint a másik ember a mi tü-körképünk. Ezt az elméletet egyébként kortárstudósok is alátámasztják, például ManfredSpitzer, a televízióból ismert ulmi neurobioló-gus professzor, aki elmagyarázza, hogyan mű-ködik az agy a legújabb tudományos nézetek





12

Persze azért akad még épp elég nézeteltérés. Mi,„alternatívok”, meg vagyunk győződve az éter

létezéséről, még akkor is, ha a hagyományos tu-domány erről továbbra sem akar tudni, habár akvantumfizika felfedezései óta a tudósok táboraebben a kérdésben erősen megoszlik.

A témához érdekes adalékot nyújt a Mi a csudát

tudunk a világról1

című film (eredeti címe: Whatthe Bleep do we know). Ebben 14 amerikai tu-dóssal (kvantumfizikusokkal, agykutatókkal,biokémikusokkal, orvosokkal, pszichológusok-kal) készítenek interjút. Ők valamennyien meg vannak győződve róla, hogy részt veszünk saját

valóságunk megteremtésében, hogy az Univer-zum, amelyben élünk, végső soron mi magunk vagyunk, és hogy már a puszta megfigyelés isteremtő aktus.

Dr. Joseph Dispenza biokémikus és neurológusis „belső szimulációkról” beszél. Ő azonban a je-lenségnek egy másik aspektusát említi. A filmbenegy érdekes kísérletet említ: a kísérleti személlyelmegnézetnek egy tárgyat, s közben megfigyelik,mely idegsejtek kezdenek el működni az agyá-ban. Aztán a kísérleti személyt megkérik, hogyhunyja le a szemét, és képzelje maga elé a lá-

1 Aki nem ismerné a filmet, az megnézheti az interneten ahttp://tudastar.googlepages.com/bleep oldalon.



13

tott tárgyat. Az eredmény: ekkor is ugyanazokaz idegsejtek kezdenek működni. Vagyis az agy

nem képes megkülönböztetni egymástól a való-ságos és az elképzelt, vagy akár csak szimuláltdolgokat. Azt is Joachim Bauer írja, hogy a tu-domány csak most kezdi felfedezni, hogyan teszaz agy különbséget a saját érzelmei és az idegen,szimulált érzések között.

A gyakorló ezoterikusok saját tapasztalataikalapján már évek óta használják a gyakorlatbanis ezeket a felismeréseket. Az egyik szerzőtársam,a tréner, menedzser és sportoló Clemens MariaMohr (nem vagyunk rokonok, a nevünk csak

véletlenül ugyanaz) például mesélt nekem egyprofi kosárlabdázókkal végzett kísérletről. Ebbenelőször minden játékosnak százszor kosárra kel-lett dobnia, hogy az átlagát megállapítsák. Aztánhárom csoportra osztották őket: az első csoporttagjai naponta gyakorolták a kosárra dobást. A második csoport tagjai nyugágyban heverész-tek, és elképzelték, amint egyik kosarat a másikután dobják. A harmadik csoport tagjai az ide- jük egyik felét mentális gyakorlással töltötték anyugágyban, a másik felét pedig valódi gyakor-lással a pályán.

Mit gondolsz, melyik csoport lett a legeredmé-nyesebb? A második. Ez volt az egyetlen csoport,



14

amely edzéskor MINDIG a kosárba talált. Mivelaz agy nem tudja megkülönböztetni egymástól

a valóságos és az elképzelt edzést, ennek a cso-portnak fejlődött a legjobban a finom motorikusmozgása, és ezzel arányban nőtt a biztos talála-tok száma.

Kanyarodjunk vissza a kezdeti gondolatunkhoz:

az, aki az életével elégedetlen, oly módon sugá-rozza ezt magából, hogy elégedetlenségévelaz embertársait is megfertőzi, ennélfogva az ő arcuk is ezt fogja tükrözni. Spirituális és trénerkö-rökben azt mondjuk ilyenkor, hogy a rezonanciatörvénye lépett működésbe: az alacsony belső

rezgések alacsony rezgésű küls

ő eseményeketeredményeznek. Más szóval: a rossz hangulatom

öntudatlan megrendeléssé válik, amire a világ-egyetem a külvilágban is ugyanezt a minőségettálalja elém.

A legújabb tudományos felfedezések alapjánazt is mondhatnánk: az elégedetlenség azokból,akik találkoznak vele, ugyanennek az érzésnek aszimulációját váltják ki, így rontja el a kedvüket.Ráadásul a tudatalattink pontosan tudja, hogyaz imént még jó kedvünk volt, és azt is tudja,honnan jött a rosszkedv „vírusa”. A hangulatelrontását rossz néven veszi, s ezért még barát-ságtalanabbul reagál arra, aki mindezt okozta.



15

Tanulság: ha barátságos arcokat akarok magamkörül látni, akkor igyekeznem kell jóindulatú

légkört teremteni magamban. Hogyan? Többekközött erről szól ez a könyv.

Mint mindennek az életben, annak is több okalehet, ha nem sikerül rendelni az Univerzum-tól. A következő fejezetből ezek közül vizsgá-

lunk meg jó párat. És mindegyikhez javaslunknéhány gyakorlatot is, amellyel jobb eredmé-nyeket érhetünk el.



16

Mikor megy minden jól

Akkor rendelhetünk igazán eredményesenaz Univerzumtól, ha…

szeretjük magunkat, és meggyőződésünk,•hogy ez „kijár nekünk”.a figyelmünket általában az élet szép dolgai-•nak szenteljük, és hálásak vagyunk.pontosan ismerjük és meg tudjuk fogalmazni•a vágyainkat és céljainkat.a megrendelésünket túl sok töprengés•nélkül, könnyedén, félig-meddig játékosan

adjuk fel.minden különösebb ok nélkül vagy egyszerű-•en csak örömünkben rendelünk.mások fesztelenül tudnak viselkedni a társa-•ságunkban, és teljesen önmaguk lehetnek.

meggyőződésünk, hogy az élet végül is a• javunkat akarja.szeretünk élni.•gyakran érezzük magunkat szorosan•összeforrva a természettel, s benne mindenélőlénnyel, valamint a többi emberrel.



17

meg tudjuk bocsátani másoknak, hogy va-•lamit hamarabb elérnek vagy valamiből

bő vebben részesülnek, mint mi.ösztönösen is találékonyan bánunk a hirtelen•felmerülő ötletekkel (= meghalljuk, mit monda szállítmányról hírt hozó követ).érezhető és eleven kapcsolatot ápolunk•magunkban az egyetemes szellemmel.mindennap rendszeresen szánunk időt a•kikapcsolódásra, a pihenésre, figyelünktestünk, lelkünk és szellemünk jelzéseire,amellyel nyugalmat és csöndet kérnek. vannak pozitív, erőt adó emberi kapcsola-•

taink.olyan munkát végzünk, amely örömmel tölt•el, mert ez is rengeteg erőt ad.gyakran használjuk a finomabb érzékszer-• veinket, és örömünket leljük benne.

észrevesszük, hogy magunk formáljuk a sor-• sunkat, és a kudarcaink esetén elgondolko-zunk azon, hogy 1. milyen belső állapotunk vezetett a szerencsétlen helyzet kialakulásáhozés 2. tehetek-e valamit, változtathatok-e vala-min magamban azért, hogy javuljon a helyzet.





19

is ugyanilyen automatikusak. Állítólag ötvenezergondolat fut át naponta az agyunkon. És ebből

mennyinek vagyunk tudatában? Mennyiről dön-tünk tudatosan, és mennyi bukkan fel csak úgy,magától? Mindennap új és meglepő érzéseink vannak, vagy automatikus a legtöbb érzelmifolyamatunk is, s a mai hangulatunk olyan, minta tegnapi vagy a múlt heti? Mindennek teremtő

ereje van. Ez teremti meg a környezetünket.Tehát a belső állapotunk és az automatizmusa-ink is közrehatnak abban, ahogyan a másik em-berrel viselkedünk. Mindegy, milyen barátságo-san mosolygunk, ha egyszer a másik titokzatos

tüköridegsejtjei mindig elárulják, mi az igazság.Vagy legalábbis többnyire. A kutatók már arrais rájöttek, hogy a tüköridegsejtek az egyén ta-pasztalatai és beállítottsága szerint „fordítják le”a jeleket. Vagyis szimuláljuk ugyan magunkbana másik érzéseit és tetteit, de a saját habitusunk-nak megfelelően egy kissé át is alakítjuk őket.

De hát ezt mindenki tudja: ha a hangulatunk valamilyen oknál fogva a padlón van, érzé-kenyebben reagálunk mindenre, és azt is ma-gunkra vesszük, ami nem is nekünk lett szánva.Ugyanígy érezzük azt is, hogy a másiknak rossza kedve, amikor érzékenyebben reagál. Ezzelszemben a szerelmeseket csupa kedves ember



20

veszi körül, egyrészt azért, mert varázslatos rez-gésük átragad a környezetükre is, másrészt pe-

dig azért, mert minden negatív dolgot kiszű

rnekés figyelmen kívül hagynak.

„Amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten” – szok-ta mondani a nagymamám. Ő is tudja, hogy mimagunk vagyunk a felelősek azért, ahogyan az

embertársaink reagálnak ránk. És ebben csak hétszázaléknyi szerepet játszanak a szavaink, amintaz Albert Merhabian gyakran idézett tanulmá-nyából kiderül. Szerinte a válaszreakció 55 száza-lékban a testbeszéd, 38 százalékban a hanglejtésszámlájára írható.

Érdemes megnézni e tekintetben a német Karri-er Klub évkönyvét, amely minden évben közölötszáz, más-más területen sikeres személyiséggelkészített interjút. A válaszokat statisztikai elemzésalá vetik, s a könyvben az elemzés eredményétis közlik. A megkérdezettek nagy százaléka aztmondta, hogy a sikerében fontos szerepet játszotta megérzés. Persze tájékozódtak a trendekről, adivatról, a változásokról, az esélyekről és a koc-kázatokról, de ebben az információáradatbanmindig a megérzésüké volt az utolsó szó.



21

Ugyanitt olvashatjuk azt is, hogy a siker sokkal ke- vésbé függ a képzettségtől, a szaktudástól, a szo-

ciális környezettől vagy a kezdő tőkétől, mint gon-dolnánk. A 2005-ös évkönyv előszavában ez áll:

„Nem vár túl sokat a szakmai életétől? Meg foglepődni azoknak a karrierjén, akiket az iskolábanbutának könyveltek el, akik tőke, kapcsolatok és

szerencse nélkül kezdték, cseppet sem ígéretesen,de mégis sikert értek el, s mára társadalmunk osz-lopos tagjaként tesznek a közös értékeinkért.”

Abban, ahogyan másokkal bánunk, gyakranfontos szerepet játszanak a szociális és a lelki

tényezők. Az illet

ő szociális képességeit

ől és az énőbenne tükröződő lelkiállapotomtól függ, hogy a

f őbérlő, a vevő, a szállító, a f őnök, a beosztott, abarát, a család stb. kedvezően reagál-e rám és akívánságaimra.

Ha azt szeretném, hogy másképpen reagáljanakrám az emberek, akkor nem az ékesszólásomatkell latba vetnem, hanem magamban kell ren-det teremtenem. Attól a perctől kezdve, amikorönmagam megtagadása helyett szeretni kezdemmagamat, s ez a szeretet a hangomból, a mozdu-lataimból, az arcjátékomból is sugárzik, az embe-rek is elkezdenek kedvesebbek lenni velem.



22

A saját hozzáállásom nagyban befolyásolja amásokhoz való viszonyomat, és ezen keresztül

azt is, hogy miként viseltetnek velem szemben,mit nyújtanak magukból és mit nem a többiek.Vagyis a bensőmmel teremtem meg a f őbérlő, af őnök, a kollégák, a szerelmem és az összes többiember rólam szóló reakcióját. A fennakadásokés a kudarcok nagyon ritkán múlnak azon, hogy

nem a megfelelő személlyel találkoztam. A ben-sőmmel ugyanis bárkit kedvező vagy kedvezőtlenreakcióra hangolhatok magammal szemben.

Ez az a minimum, amit még a szkeptikusok sem vitathatnak2. A maximum pedig az az állapot,

amikor magamban eggyé válok a világegyetem-mel, amikor kívül-belül, akár egy táncban, össze-olvadok az univerzális énemmel. „Aki elérte azt,hogy már nincsenek elvárásai, s az egója, ha úgyakarja, megnyugszik és elfogad, aki magában azéletben mélyed el, az már nem vét el semmilyenkülső célt”, írja Eugen Herrigel Az íjászat zenmű vészete című könyvében. Teremtő erőm ak-kor éri el a csúcsát, amikor az univerzális énem aföldi testemben teljesen kibontakozik.

2 A Mohr-módszer című könyv (Bioenergetic Kiadó, 2006) részletesen foglalkozik

azokkal a tudat alatt működő erőkkel és mechanizmusokkal, amelyeket most csakröviden említek. Akik már jártasak a szellemi erőkkel való bánásmódban, azoknaktermészetesen nem szükséges újraolvasniuk ezt a könyvet.



23

Ezen a ponton persze megoszlanak a vélemé-nyek, mert a kételkedők szerint ilyen „univerzá-

lis én” egyszerűen nem létezik, és kész. Neked isel kell hát döntened, hogy miben szeretnél hin-ni, vagy mit szeretnél legalább kipróbálni. Talánismered azt az állapotot, amikor megfeledkezeltérről és időről, és teljesen átadod magad annak,amivel éppen foglalkozol. Talán az is előfordult

már veled, hogy ebben az állapotban olyan ötle-tek és sugallatok leptek meg, amelyekre magadsem gondoltál volna. Vagy egyszerre úgy tudtadirányítani a dolgokat, hogy minden csodálato-san összevágott, jobban, mint remélted volna. Amikor egyszerre meglepő véletlenek kezdték

összehangolni a dolgok folyását. Amikor az Uni- verzum egymás után megadta, amire vágytál, ste érezted, hogyan áramlik benned az élet ereje.

Eugen Herrigel a fentebb idézett könyvecskében(az ötvenes évek egyik klasszikus mű vében) eztírja: „Amikor az íjász, évek óta a tökéletességenfáradozván, végül minden tudatos igyekezetetelfeled, és szándékosság nélkül, tökéletesen löviki a nyilat, »amiként a hó a bambusz levelén le-csúszik«, akkor felfedezte a nyilazás »mű vészetnélküli mű vészetének«, a zennek, sőt, mondjukki: az élet mű vészetének a titkát.”



24

Eugen Herrigel Heidelbergben és Japánban volt filozófiaprofesszor, és sok éven át tanul-

ta az íjászat mű vészetét egy zen-mestertől, akimég sötétben is képes volt a fekete célt eltalálni,majd egy másik nyílvessző vel az elsőt kettéhasí-tani. A mester csodálkozó tanítványának mindigelmondta: mű vészete abban áll, hogy nem ő lő,hanem az ő teste által történik a lövés.

Mifelénk is lakik egy ilyen íjász. Ő mesélte, hogya nyílvessző kilövésekor az egyszerűség kedvé-ért sokszor lehunyja a szemét. Ugyanis így találcélba a legjobban.

A kívánásnak is ez a legtökéletesebb módja.Veleszületett tehetsége ez az embernek, amintmondtam, amely gondoskodik róla, hogy a bel-ső szellemiség a külvilágba kivetülve megteste-süljön, és valamennyi gondolatunk, legyen bártudatos vagy tudattalan, megrendeléssé váljék.Egy profi megrendelő ezt tudja, mint ahogyanazt is, hogy sikerre akkor számíthat igazán, haa zen-íjászhoz hasonlóan hagyja, hogy rajta ke-resztül történjenek a dolgok. Így sokkal többetelérhet annál, mint hogy embertársai hangula-tát és reakcióit befolyásolja.

Azt, hogy ma már nemcsak a ritka kiválasztottak vagy zsenik kiváltsága, hanem mindenki szá-



25

mára elérhető cél ennek az állapotnak az eléré-se, mi sem mutatja jobban, mint Clif Sanderson

új-zélandi szellemi tanító példája. Foglalkozásaszerint ő valójában gyógyító, ám ezzel a kijelen-téssel csak akkor ért egyet, ha mi is egyetértünkazzal, hogy minden ember gyógyító. „Aki él, azautomatikusan gyógyít is” – mondja. Ehhez aszakmához szerinte semmi más nem kell, mint

a másokon való segítés szándéka, és annak aténynek az elismerése, hogy nem az ember gyó-gyít, hanem rajta keresztül történik meg a gyó-gyítás.

Tehát megint itt tartunk. Clif a maga módsze-

rét „mély lazításnak” nevezi. Összesen csakannyit tesz, hogy megfogalmazza a szándékát.Például azt, hogy szeretne a betege szolgála-tára lenni, és őt az egészséggel „megfertőzni”.Ezt követően gondolatban lazítani kezd az „egy-ség (vagy Isten, az Univerzum stb.) erőterében”,miközben éberen kitart ama szándéka mellett,hogy ezzel az erőtérrel lehetőleg mély kapcso-latban marad.

A betegség és a rosszkedv is lehet fertőző. AzUniverzum energiájával fennálló kapcsolatazonban ugyanilyen ragályos! Ha az Univerzumszellemével szoros kapcsolatban álló ember ülmellettem, s azzal a szándékkal érint meg, hogy

Bärbel Mohr: Hogyan rendeljünk JÓL az Univerzumtól?

Documents