adatbank.transindex.roadatbank.transindex.ro/konyvek/LBALOGHB.pdf · A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az Oktatási Minisztérium Nemzeti

L. Balogh BéniA MAGYAR–ROMÁN KAPCSOLATOK 1939–1940-BEN

ÉS A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS

1

2

L. Balogh Béni

A MAGYAR–ROMÁN KAPCSOLATOK1939–1940-BEN

ÉS A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS

Pro-Print KönyvkiadóCsíkszereda, 2001

3

A kötet megjelenéséta Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az

Oktatási Minisztérium Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program„Kulturális külpolitika és nemzeti identitás” alprogramja

és az Illyés Közalapítványtámogatta.

A kötet a Pro-Print Könyvkiadóés a Teleki László Intézet

közös könyvkiadási programja keretében készült.

Sorozatszerkesztõ: Bárdi Nándor

Borítóterv: Biró Gábor

© L. Balogh Béni, 2001

© Pro-Print Könyvkiadó, 2001

ISBN 973-9311-86-5

4

Bevezetés

A bécsi Belvedere palota aranytermében 1940. augusztus 30-ánJoachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügy-miniszter ünnepélyesen kihirdette a második bécsi döntést. Ennekértelmében visszakerült Magyarországhoz a trianoni békeszerzõ-dés által 1920-ban Romániának ítélt 103 093 km2-nyi területbõl 43104 km2, mintegy 2,5 millió lakossal, az ún. Észak-Erdély. A többmint 60 évvel ezelõtt meghozott döntés a 20. századi magyar–ro-mán kapcsolatok egyik kulcsfontosságú mozzanatát képezi, hatásáttekintve pedig mind a mai napig jelen van, ha eltérõ mértékben ésellenkezõ elõjellel is, a két nép kollektív emlékezetében.

Könyvünkben a magyar–román diplomáciai kapcsolatok alaku-lását tekintjük át 1939 márciusától, a honvédség kárpátaljai bevo-nulásától egészen 1940. augusztus végéig, a második bécsi döntésigbezárólag. Röviden kitérünk a két ország gazdasági kapcsolatairais, a kétoldalú viszony többi összetevõjét – így az erdélyi magyarkisebbség helyzetének alakulását, vagy a szellemi-kulturális köl-csönhatásokat – azonban e kötetben nem vizsgáljuk. Elsõdlegescélunkat a második bécsi döntéshez vezetõ út, tehát a politikai-dip-lomáciai elõzmények bemutatása, a döntõbíráskodás körülménye-inek ismertetése, továbbá a döntés értékelése, a demográfiai,gazdasági, politikai következmények felvázolása képezi.

*

Ha a román–magyar viszony alapkérdésének a 19. század elsõfelétõl a 20. század közepéig terjedõ idõszakban a régióban betöltöttszerepekért folytatott küzdelmet tekintjük,1 úgy ennek lényegét, némileegyszerûsítéssel, Erdély birtoklásának kérdése jelenti. A másodikbécsi döntés éppen e tekintetben vízválasztó, ugyanis a magyarrevíziós igények részleges kielégítésével – rövid átmeneti idõre –lezárt egy korszakot, amely két évtizeddel korábban, a trianoni

5

békeszerzõdéssel vette kezdetét. Mintegy négy évre megváltoztattaa két állam korábbi „szereposztását”: Észak-Erdély elcsatolásátkövetõen a területi status quót addig mereven védelmezõ Románialett az, amely – a tengelyhatalmak határozott tiltása ellenére –egyre nyíltabb revíziós politikát folytatott Magyarország irányába.A helyzetet bonyolította, hogy Budapest sem tekintette véglegesnekaz 1940-ben meghúzott határt, és Erdély északi felének megtartásamellett hosszabb távon a nagyobbik, déli rész megszerzését is célultûzte ki maga elé.

Bár könyvünk célja nem a revíziós politikát kiváltó trianonibékeszerzõdés következményeinek vizsgálata, bevezetõnkben –néhány bekezdés erejéig – e kérdéskört is fel kell vetnünk, hiszena két világháború közötti konzervatív, „úri” Magyarország szellemiés politikai életét a területi revízió programja uralta, s a korabelimagyar diplomácia ennek megvalósításáért küzdött.2

Közel negyven évnyi kényszerû hallgatás után a 80-as évekelejétõl Trianon megszûnt Magyarországon tabu témának lenni, sezt Ormos Mária 1983-ban megjelent kitûnõ monográfiája3 isjelezte. Azóta a magyar olvasó számos egyéb feldolgozást vagydokumentumkötetet is kézbe vehet, amelyek alapján ma mármegbízható módon rekonstruálhatja a történteket. E helyen csupánazt a tényt említjük, hogy az 1920-as trianoni békeszerzõdésterületi elõírásai durvák és elvszerûtlenek voltak, s arányaiban igennagy területeket csatoltak el Magyarországtól, amelyet feldarabol-tak, illetve „megcsonkítottak”: Trianon következtében Magyaror-szág – Horvátország nélkül – területének 67, lakosságának pedig58%-át veszítette el. A Magyar Királyság keretein belül területi éspolitikai autonómiát élvezõ Horvátországgal együtt ez az arány 71,illetve 63%-ot tett ki. „Csonka” Magyarország területét egymagábana Romániának juttatott terület nagysága is felülmúlta.4 Közepesméretû európai országból Magyarország ezzel a térség egyik kisál-lamává, szomszédai közül a leggyengébbé vált.

A Párizs környéki békeszerzõdések fennhangon hirdetett rende-zõ elve a népek önrendelkezési joga volt, de a nemzetiségi elvet agyõztes nagyhatalmak következetlenül és képmutató módon alkal-

6

mazták. Egyes nemzeteknek megadták az önrendelkezés jogát,másoktól – így a magyaroktól is – megtagadták azt. Ennekkövetkeztében Trianon nyomán több mint 3 millió magyar kerültkisebbségi helyzetbe, közülük mintegy 1,6 millióan a Romániánakítélt területen éltek. A határok megállapításánál elsõsorban straté-giai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis (jaja legyõzötteknek) elve érvényesült. „Ez még azok számára is lehetet-lenné tette Trianon igazságos rendezésként való tudomásulvételét – írjaRomsics Ignác –, akik egyébként elfogadták a nemzetiséget mintállamszervezési elvet, és belátták a történelmi magyar állam felbom-lásának szükségszerûségét.”5

Mindebbõl az következett, hogy a két világháború közötti Magyar-országon a területi revíziónak nem volt reális gondolati alternatí-vája, s egyetlen jelentõs eszmei vagy politikai irányzat sem fordultnyíltan szembe azzal, kivéve a Károlyi Mihály és Jászi Oszkárvezette nyugati, ún. „oktobrista” magyar emigrációt. Jellemzõ,hogy egy idõre még a szélsõbaloldal, az illegális kommunista pártis lényegében a területi revízió alapján állott, hiszen a Szovjetunióa húszas években szembeszállt a versailles-i „imperialista békedik-tátum-rendszerrel”, a Komintern pedig 1933-ig a nemzetiségekszámára az elszakadási jogot is magában foglaló önrendelkezéstkövetelt.6 Az is tény, hogy a Nemzetek Szövetsége („Népszövetség”)alapokmányának 19. cikke elvileg lehetõvé tette a nemzetköziszerzõdések felülvizsgálatát. Ez azonban magyar részrõl vajmikevés reményre adott okot, hiszen 1919-ben e szervezetet éppen aPárizs környéki békék rendszerének megóvására hozták létre.

Óhatatlanul elszigeteltek, hatás nélküliek maradtak Hantos Elemér,Gratz Gusztáv vagy Makay Miklós, illetve a velük rokonszenvezõpolgári liberális értelmiségiek azon nézetei, amelyek lényegében aversailles-i békerendszer keretein belül szorgalmazták a közép-eu-rópai államok megbékélését és együttmûködését.7 Az adott körül-mények között nem tartozott a reális politikai alternatívát kínálókoncepciók közé Németh Lászlónak a közép-európai népek sorskö-zösségét hirdetõ ún. „tejtestvériség” elmélete, de a dunai konföde-ráció nagy múltú eszméje sem, amelyet az emigrációban Jászi

7

Oszkár, Magyarországon pedig a harmincas évek második felébenpl. Kovács Imre hangoztatott.

E kétségtelen tények ellenére Romsics Ignác szavaival utólagmégis megállapíthatjuk: a trianoni traumára a sokk utáni elsõnegyedszázad vezetõ elitje rosszul megválasztott „terápiát” alkal-mazott: a békediktátumot történelmi véletlenként és totális igaz-ságtalanságként fogta föl, s teljes elutasítással válaszolt rá.8 Ebbenugyanúgy szerepet játszott a revíziós törekvések belpolitikai, „rend-szerkonzerváló” funkciója, mint a „másik fél”, a trianoni béke „gyõz-tesei”, a Franciaország nagyhatalmi támogatását élvezõ szomszédosállamok Magyarországgal kapcsolatos politikája.

Csehszlovákia, valamint a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság ésRománia 1920–21-ben megalakította az ún. kisantantot, melynekfõ célja Magyarország elszigetelése, s a Budapesttel szembeniáltalános politikájuk összehangolása volt. A kisantant berkeiben az„egy rögöt sem vissza” alapállás volt a meghatározó. Ellene voltakmindenféle, akár csak részleges területi revíziónak, így a határmenti, magyar többségû tartományok visszacsatolása elõl is mere-ven elzárkóztak. Mint Nicolae Titulescu román külügyminiszter1935-ben kifejtette: „akármilyen területi engedmény csak egy pro-cesszus kezdetét jelentené. Az elsõ engedmény után újabb követelésekjönnének újabb engedményekért és így tovább”.9 Ezen túlmenõen,különbözõ mértékben ugyan, de Bukarest, Prága és Belgrád egy-aránt elnyomó, beolvasztó politikát folytatott a jelentõs számúmagyar kisebbséggel szemben. A határkérdésben tapasztalhatókibékíthetetlen ellentétek mellett a kisebbségi kérdés megoldatlan-sága is okolható azért, hogy Magyarország és szomszédai közöttnem jöhetett létre valódi együttmûködés, s így a harmincas évtizedmásodik felében e térség államai könnyûszerrel váltak a náciNémetország játékszerévé, amihez persze gazdasági kiszolgálta-tottságuk is hozzájárult.

A fenti összefüggésekben értelmezve a második bécsi döntést,azt a két világháború közötti magyar revíziós törekvések részlegessikereként, a területi status quo megõrzésére törekvõ román külpo-litika szemszögébõl pedig egyértelmû kudarcként könyvelhetjük el.

8

A német–olasz döntés nyomán megvalósult magyar területi gyara-podás tartósságát azonban kezdettõl fogva megkérdõjelezte az atény, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok vitatta a máso-dik bécsi döntés érvényességét.

*

A magyar történetírás mind a mai napig adós maradt a másodikbécsi döntés monografikus feldolgozásával. Könyvünk ezt a hiánytszeretné részben pótolni a témára vonatkozó magyar és románszakirodalom, továbbá magyar s román levéltári források, diplo-máciai okmánytárak, illetve a korabeli szereplõk visszaemlékezéseialapján. Következtetéseink számos ponton eltérnek a román törté-netírás által képviselt nézetektõl,10 amelyekkel nem egy esetben –a párbeszéd reményében – vitába szállunk.

Eredeti forrásaink11 elsõsorban a Magyar Országos Levéltárkülügyminisztériumi anyagaiból és a bukaresti román Külügy-minisztérium Levéltárának fondjaiból valók. Ez utóbbiak irat-anyaga – az általunk feltártakon kívül – még sok egyéb olyankorabeli dokumentumot rejthet, amely egy-egy részkérdésben újszempontokkal szolgálhat.

Munkánk során nagy segítségünkre voltak a különbözõ forráski-adványok. Ezek közül a Diplomáciai iratok Magyarország külpoliti-kájához, 1936–1945 címet viselõ kiadványsorozatot emeljük ki,amelynek az 1962-ben megjelent negyedik,12 és az 1982-es ötödik13

kötetét igen nagy haszonnal forgattuk. Mindkét vaskos – témánkszempontjából megkerülhetetlen – okmánytárat Juhász Gyula állítot-ta össze. Külön meg kell említenünk Réti György dokumentum-gyûjteményét,14 amely az olasz diplomáciai forráskiadvány-sorozat, aDocumenti diplomatici italiani (DDI) több mint száz, a második bécsidöntéssel kapcsolatos iratát közli magyar fordításban.

Nélkülözhetetlen, bár fölöttébb óvatosan kezelendõ forrásanyaga bécsi döntéssel összefüggõ román, illetve magyar nyelvû memo-árirodalom. Ami az elsõt illeti: Romániában csak a rendszerváltástkövetõen, a kilencvenes években jelenhettek meg nyomtatásban az1940. augusztusi események két román fõszereplõjének, Mihail

9

Manoilescunak és Valeriu Popnak az emlékiratai. Manoilescu 1940.július 4-tõl szeptember 14-ig külügyminiszterként tevékenykedett,s román részrõl õ látta el kézjegyével a második bécsi döntésjegyzõkönyvét. Visszaemlékezései15 véleményünk szerint erõs ön-igazolási szándékkal íródtak, és több állítása nem fedi a történelmivalóságot. Az erdélyi származású Valeriu Pop befolyásos politikus-ként tevékenykedett a harmincas években; az uralkodó az 1940.augusztusi Turnu Severin-i tárgyalások alkalmával õt bízta meg aromán delegáció vezetésével, s megfigyelõként Pop ott volt azaugusztus 30-i döntés kihirdetésénél is. Könyve16 – melynek végén38 dokumentum olvasható mellékletként – fontos hozzájárulás afenti események jobb megismeréséhez, bár a szerzõ gyakran túlér-tékeli saját szerepét.

Míg Pop és Manoilescu utólag próbálta rekonstruálni a történte-ket, addig II. Károly király 1937-tõl napi feljegyzéseket vezetett,amelyek nélkülözhetetlenek a korabeli román külpolitika mozgató-rugóinak jobb megértéséhez. Az 1939–1940 közötti magyar–románkapcsolatok tekintetében fõleg az 1997-ben megjelentetett második,17

és az egy évvel késõbbi kiadású harmadik kötet18 hasznosítható.A korszakra vonatkozó – szegényesebb – magyar memoár-iroda-

lomból Hory András visszaemlékezései19 érdemelnek említést atéma szempontjából. Hory, a két világháború közötti Magyarországegyik legképzettebb diplomatája20 vezette ugyanis a Turnu Severin-imagyar tárgyalódelegációt, s emlékiratai többé-kevésbé pontosan,megbízhatóan ismertetik a tárgyalások hátterét és lefolyását.

*

Könyvünket három, tartalmilag viszonylag jól elkülöníthetõ egy-ségre tagoltuk. A bevezetõ részeket követõ elsõ fejezetben a ma-gyar–román diplomáciai és gazdasági kapcsolatok alakulását te-kintjük át 1939 márciusától, a honvédség kárpátaljai bevonulásátólegészen 1940 júniusáig, Besszarábia és Észak-Bukovina szovjetmegszállásáig. A kezdõ idõpont (1939 márciusa) megválasztásátelsõsorban az indokolja, hogy Kárpátalja visszafoglalását követõen– az ország függetlenségének megõrzése mellett – a magyar külpo-

10

litika legfõbb céljává az erdélyi területi revízió megvalósítása vált.A honvédség kárpátaljai akciója, és az ezzel egyidõben elkezdõdöttromán katonai mozgósítás ezenkívül igen feszültté tette a kétoldalúviszonyt, s e feszültség – rövid idõszakoktól eltekintve – az egyiklegfõbb jellemzõje maradt a román–magyar diplomáciai kapcsola-tok általunk vizsgált közel másfél évének.

A következõ fejezetben a második bécsi döntés elõzményeivelfoglalkozunk. A Romániának átadott szovjet ultimátum nyománugyanis a magyar kormány diplomáciai offenzívába kezdett, és(közvetve) elérte, hogy – különbözõ nagyhatalmi megfontolásokból– július elejétõl fokozatosan Budapest javára változzék Berlin addigelutasító magatartása. Részletesen elemezzük a magyar és a románállamférfiak júliusi tárgyalásait a tengelyhatalmak vezetõivel, majdaz augusztusban sorra került sikertelen Turnu Severin-i megbeszé-léseket. A záró fejezetben a döntõbíráskodás körülményeit, majd amásodik bécsi döntés kihirdetését, fogadtatását és visszhangját,illetve annak demográfiai, gazdasági, politikai következményeitismertetjük.

Könyvünk végén 14 dokumentum, illetve dokumentumrészlettalálható. Ezekbõl szám szerint tizenegyet a Magyar OrszágosLevéltár különbözõ fondjaiból válogattunk.21 A levéltári anyagonkívül három olyan dokumentum is közlésre került, amely korábbanmár megjelent nyomtatásban, de a kötet – pl. az erdélyi olvasókszámára – nehezen, vagy egyáltalán nem érhetõ el. Tematikusválogatásunk során az alábbi fõbb szempontokat igyekeztünk érvé-nyesíteni:

1. tartalmilag az egymást követõ iratok – ha csak hozzávetõlege-sen is – tükrözzék a könyv szerkezeti, kronológiai felépítését;

2. minél arányosabban legyen jelen az események egymástóleltérõ olvasata, magyar és román „szemszögbõl” való megítélése.

Az iratokat sorszámmal és jegyzetekkel láttuk el. Mindegyiknekcímet adtunk, amely alá a keltezés került. A dokumentum jelzetét(vagy a megjelenés helyét) és típusát dõlt betûkkel tüntettük fel, akihagyásokat szögletes zárójellel jelöltük. A közlés során a maihelyesírási szabályokat alkalmaztuk.

11

Mindezek elõrebocsátásával reméljük, könyvünket haszonnalforgatja majd minden érdeklõdõ.

A második bécsi döntés megítélése a román és a magyartörténetírásban

A magyar és a román történetírás általában egymástól eltérõmódon értékelte, s értékeli ma is a második bécsi döntés körülmé-nyeit, magát a döntést, illetve annak következményeit. Még afogalomrendszer használata tekintetében is eltér egymástól az1940. augusztus 30-i esemény értékelése kapcsán. A román szerzõktúlnyomó többsége következetesen a „bécsi diktátum” („dictatul dela Viena”, vagy „diktatul de la Viena”) megjelölést használja, amivela döntés Bukarestre erõszakolt, kényszerítõ jellegét hangsúlyoz-zák. A legtöbben azt emelik ki, hogy a diktátum elszakította azország testétõl az 1918-ban a népakarat által Romániával egyesítettErdély egy részét, s az ott többségben élõ románokat újból magyaruralom alá vetette. A magyar historiográfiába ezzel szemben –függetlenül az esemény idõben változó értékelésétõl – a „döntõbí-ráskodás”, a „második bécsi döntés” fogalma vonult be, s kötetünk-ben mi is ez utóbbit használjuk.

Egy rövid átmeneti idõszakot követõen a 40-es évek végén Romá-niában és Magyarországon is megtörtént a kommunista hatalomát-vétel. A szovjet típusú, monolitikus társadalmi-politikai rendszer amúltról kialakított képet is igyekezett gyökeresen átalakítani, s mind-két országban egyeduralkodóvá tette a marxista történetfelfogást,annak is a leegyszerûsített, a napi politikai igényekhez igazított,sematizált, vulgármaterialista változatát. A múlt átértékeléséhez aza marxi tétel szolgált alapul, miszerint a társadalmak történetevégsõ fokon az osztályharcok története, s a kizsákmányoltaknak azelnyomókkal vívott évszázados harcából a proletariátus kerül majdki gyõztesen. Erre a „kaptafára” kellett – a helyi adottságokfigyelembevételével – „ráhúzni” a történelmet22 mind Romániában,mind pedig Magyarországon a negyvenes évek végén s az ötvenesévekben. A magyar és a román történetírás ebben az idõszakbanlényegében egyazon internacionalista, pártos, moszkovita állás-

12

pontról ítélte el a második bécsi döntést.23 A valós tények feltárásasokadrangú kérdésnek számított, hiszen az aktualizáló szemlélet-mód jegyében az elmúlt rendszer reakciós, fasiszta uralkodó osz-tályai bûneinek bemutatásával a saját belsõ osztályellenséget kel-lett leleplezni. A sztálinista román történetírás ugyanakkor azt aszinte „tudathasadásos” nézõpontot képviselte, miszerint 1940júniusának végén Besszarábiát és Észak-Bukovinát jogosan csatol-ta el a Szovjetunió, tehát ezen területek „felszabadultak”, Észak-Erdélyt viszont a hitleristák „elrabolták” Romániától.24

A hatvanas évek kezdetétõl a két ország történetírása más-másfejlõdési irányt vett. Romániában fokozatosan visszatértek az 1945elõtti idõszak nacionalista diskurzusához, amelyet az 50-es évekantinacionalizmusa elfedett ugyan, de nem semmisített meg.25

Kezdetét vette a nacionalista historiográfiai hagyomány és amarxista referenciarendszer sajátos összegyúrása.26 A magyartörténetírás viszont 1960-ban éppen ellenkezõleg, „a nacionalistaszemlélet maradványainak” eltávolítása útjára lépett. A szemléletirevízió egy 1959-es párthatározat – A burzsoá nacionalizmusról ésa szocialista hazafiságról – nyomán kezdõdött el 1960-ban, MolnárEriknek, a Történettudományi Intézet akkori igazgatójának azAkadémia közgyûlésén tartott beszámolójával.27 A Történettudo-mányi Intézet még abban az évben ankétot rendezett „a naciona-lizmus történelmi gyökereirõl”,28 majd széleskörû, évekig tartó vitavette kezdetét, amelyben a résztvevõk többé-kevésbé szabadonképviselhették álláspontjukat. A Molnár Erik által kezdeményezettúj szemléletmód a „magyar glóbusz” hungarocentrikus nézetétkívánta meghaladni, kritikus és önkritikus hangvétele volt.29

Az egyre nyilvánvalóbb szemléleti különbségek a második bécsidöntésrõl szóló diskurzusokban is megmutatkoztak. Az 1964-benmegjelent kétkötetes Magyarország története (az idevágó fejezet szer-zõje Ránki György volt) osztályalapon ugyan, de tárgyilagosságratörekedve adott viszonylag kiegyensúlyozott értékelést.30 Egy 1969-esromán történeti szintézisben viszont – melynek elõszavában mármegjelent egy Nicolae Ceauºescu-idézet! – az „igazságtalan bécsi diktá-tum” kapcsán a „nemzeti” szemszög került elõtérbe.31 Besszarábia

13

elcsatolása kapcsán ugyanakkor – a valóságnak megfelelõen –szovjet ultimátumról írtak.32

A hatvanas években a magyar történetírásban teret hódító új,kritikus és önkritikus szemléletmód jellegzetes példája TilkovszkyLoránt 1967-ben,33 illetve Csatári Dániel egy évvel késõbb megje-lent monográfiája.34 Mindkét szerzõ terjedelmes levéltári- és sajtó-anyagot dolgozott föl, mûveik ugyanakkor ideológiai,aktuálpolitikai célokat (is) szolgáltak. Tilkovszky „a mai társadalmirendszerünktõl idegen nacionalizmusok… maradványai”35 ellenküzdött, míg Csatári – ugyanezen cél érdekében – a már említett1959-es párttézisek által kijelölt feladatok teljesítésébõl szerettevolna kivenni részét, elítélve mind a magyar, mind a románnacionalizmust, „e terület népeinek az érdekeit szem elõtt tartva”.36

A hatvanas évtizedben két, a téma szempontjából alapvetõ fon-tosságú feldolgozás is született: Juhász Gyula magyar, és AuricãSimion román történész munkái.

Juhász Gyula monográfiája Teleki Pál külpolitikájáról 1964-benjelent meg.37 Az adatgazdag könyv – a marxista frazeológia kere-tein belül – differenciáltan igyekezett bemutatni az összefüggése-ket.38 A második bécsi döntés elõzményeivel, magával a döntéssel,majd annak következményeivel a harmadik fejezet foglalkozottigen részletesen. A háború után Nyugat-Európában publikált németdiplomáciai forrásanyag alapján Juhász arra a lényegében ma ishelytálló következtetésre jutott – a román történetírás egyébkéntnem osztja e véleményt –, hogy a döntõbíráskodást a tengelyhatal-mak képviselõi határozták el ugyan, de a gondolatot román részrõlvetették föl elõször 1940 nyarán, s a Turnu Severin-i tárgyalásokmegszakadását követõ napokban berlini követe útján Bukarestkérte a döntõbírói beavatkozást.39

Nem látjuk viszont bizonyítottnak a szerzõ több oldalon keresztültaglalt azon felfogását, hogy 1940 júliusa, a magyar revízióvalszembeni elutasító álláspontjának megváltozása óta – a továbbiháborús célok érdekében – Hitler valójában mindvégig döntõbírás-kodást akart Magyarország és Románia között. E gondolatmenetszerint a német diktátor elleplezte a nyilvánosság elõl valódi

14

szándékait, s kivárta az alkalmas pillanatot, a Turnu Severin-ikétoldalú tárgyalások kudarcát, hogy megfelelõ feltételeket szab-hasson a két államnak.40 Vitatható a fenti összefüggésben hangoz-tatott azon szerzõi megállapítás is, hogy a Magyarországgal ésRomániával szembeni hitleri politika alakításában 1940 nyaráncsupán a tervezett szovjetellenes támadás elõkészítése játszottszerepet.41 Juhász ezzel elvetette a nyugati polgári történetírásbizonyíthatóan helytálló nézetét, miszerint Hitler – a kétségtelenülmeglévõ támadó szándéka mellett – maga is tartott egy esetlegesbalkáni szovjet beavatkozástól, s hogy részben ezért szorgalmazta amagyar–román viszály valamilyen formában történõ rendezését.

Bírálható kijelentései ellenére – ne felejtsük el, a mû 1964-beníródott! – Juhász Gyula monográfiája megkerülhetetlen a másodikbécsi döntést kutató magyar és román történészek számára, és sokkövetkeztetése ma is elfogadható.42

Hányatott sorsot ért meg Auricã Simion román történész monog-ráfiája a második bécsi döntésrõl.43 A szerzõ 1968 és 1970 között,a viszonylagos román belpolitikai liberalizálódás éveiben állítottaössze a doktori dolgozatnak készült kéziratot. Ebben a románlevéltári források és a kéziratos visszaemlékezések mellett a német,olasz és angol okmánytárak adatait is felhasználta, idézte a nyugatiszakirodalmat, a magyar szerzõk mûvei közül pedig elsõsorbanJuhász Gyula fentebb elemzett, 1964-es monográfiáját. A könyvelsõ kiadásának évében, 1972-ben azonban már zajlott a NicolaeCeauºescu által meghirdetett román „kultúrforradalom”, s a mûezért csak módosított, csonkított, a bukaresti pártközpont elvárá-sainak megfelelõ formában jelenhetett meg. A rendszerváltásutáni, 1996-os második kiadás, amelyet a szerzõ már nem ért meg,a kézirat eredeti szövegét tartalmazza, a 70-es évek „politikai-ide-ológiai ballasztja” nélkül. Könyvünkben mi is e második kiadásrahivatkozunk, amely megítélésünk szerint a második bécsi döntésttárgyaló román történeti irodalomban mindmáig a legteljesebb ésa legszínvonalasabb mû.

Bár a könyv jól dokumentált, és szerzõje tárgyilagosságra töre-kedett, Simion álláspontja több helyen is vitatható. Abban a sokat

15

emlegetett kérdésben, hogy kérte-e a román kormány a döntõbí-ráskodást vagy sem, a szerzõ ellentmondásosan írt. Egyrésztelismerte, hogy 1940. július 26-án, a Hitlerrel való berchtesgadenitalálkozó során a román tárgyalófél felvetette a döntõbíráskodáskérdését, de nem említette könyvében az augusztus 21-i lépést,amikor is berlini követe révén a román kormány Hitler döntõbíróiközbelépését kérte. Az 1940. augusztus 27-i román közlésrõl,amelynek során a berlini román követ megerõsítette, hogy kormá-nya elfogad egy „valódi döntõbíróságot”, Simion minden különö-sebb magyarázat nélkül azt állította, hogy annak értelmét a néme-tek „meghamisították”.44 Végül a szerzõ arra a valótlan következ-tetésre jutott, hogy a döntõbíráskodást egyedül a magyar vezérkarifõnök, Werth Henrik kérte.45

Az 1996-os kiadás tanúsága szerint az eredeti kéziratban Simionáltalában kerülte a sarkított megfogalmazásokat és értékítéleteket,de könyvének második kiadásába is bekerült pl. az alábbi, aterminológiát illetõen a nacionalista–kommunista román történet-írás szellemét idézõ következtetés: „A bécsi fasiszta diktátum általRomániától 2 388 774 lakossal együtt 42 610 km2-nyi területetraboltak el, hogy a horthysta Magyarországnak adják át”.46

A hetvenes évek elejétõl Romániában a történetírás politikailegitimáló és uralmi eszközzé degradálódott Nicolae Ceauºescupártfõtitkár kezében, aki ezáltal is igyekezett felfokozni, és sajáthatalmának szolgálatába állítani a románok nemzeti érzéseit. VladGeorgescu román történész szerint bizonyos központi intézkedésekeredménye az lett, hogy a historiográfiát mint tudományágatgyakorlatilag felszámolták.47 A hetvenes évekkel kezdõdõen a ma-gyar historiográfiában is valamivel jobban elõtérbe került a „nem-zeti szellem”,48 ennek azonban – Romániától eltérõen – nem voltnacionalista-soviniszta mellékzöngéje. A magyar történetírás ismétsokszínû lett, a pártpolitika nem szólt bele közvetlenül a tudomány-ba, s a marxista nézetek mellett megjelentek más felfogások is.49

A nyolcvanas évtized Romániájában a „történelmi nacionalista”diskurzus egyik legfõbb jellemzõjévé a magyarellenesség vált.50 Aprózaíró Ion Lãncrãnjan hírhedt 1982-es pamfletje,51 és a Budapes-

16

ten 1986-ban megjelent háromkötetes Erdély története elleni, felül-rõl irányított román hecckampány is e „hadjárat” részét képezte,melynek során többek között az irredentizmus, a revizionizmusvádja érte az egész magyarságot, a magyar történészekre pedig atörténelemhamisítás bélyegét sütötték rá. Ezzel összefüggésben1980-tól a hivatalos román történetírás egyik kedvelt témája lett a„fasiszta bécsi diktátum” éles elítélése, valamint az 1940–1944közötti észak-erdélyi „horthysta-fasiszta terror” „gaztetteinek” le-leplezése, a tárgyilagosság és a saját múlttal való szembenézésleghalványabb kísérlete nélkül. Az alábbiakban a nyolcvanas évekRomániájában a bécsi döntésrõl, vagy az azt követõ idõszakrólmegjelent „évfordulós” írások közül mindössze kettõre térünk kirészletesebben, bár számuk ennél jóval nagyobb.52

A második bécsi döntés negyvenedik évfordulóján jelent meg kétromán történész írása53 az Anale de Istorie [Történelmi Közlemé-nyek] címû pártfolyóiratban, amely a Román Kommunista PártKözponti Bizottsága mellett mûködõ Történelmi és Társadalompo-litikai Tanulmányok Intézetének kiadványa volt. A tendenciózusanmegírt „tanulmány” a pártot, s a román népnek a függetlenségértés területi integritásért az idegen elnyomók ellen vívott „évezredesharcát” dicsõítõ frázisokkal van „teletûzdelve”. A jegyzetekbõlugyanakkor kitûnik, hogy a szerzõk komoly román levéltári forrá-sokhoz fértek hozzá, amely „luxus” csak kevés történésznek adatottmeg azokban az idõkben Romániában.

Mint címe is mutatja, az írás tárgyát elsõsorban a második bécsidöntés elleni „nagy népi tüntetések” képezték. Muºat és Bobocescukiemelte: „Az egész román nép – a kormány és a nagypolgárságköreitõl egészen a munkásságig, a parasztságig és az értelmiségig –kezdettõl fogva teljes határozottsággal visszautasította a fasisztaállamoknak a nemzeti terület megcsonkítását célzó politikáját, nyíltanés eltökélten kinyilvánítva akaratát a szégyenletes Bécsi Diktátumelutasítására. Ez a magatartás világosan kidomborodott mind abrutális bécsi aktus elõtt, mind pedig az igazságtalan döntést követõidõszakban.”54

17

Az írásmû második részében a szerzõk a döntést követõ „hor-thysta terrort”, a lépten-nyomon, szervezetten elkövetett „szégyen-letes bûntetteket” „leplezték le” válogatott jelzõkkel, apokaliptikusképet festve az 1940–1944 közötti észak-erdélyi állapotokról. „Az1940. augusztus 30-i Bécsi Diktátum után a horthysta MagyarországÉszakkelet-Erdélyben [!] egy fasiszta típusú, imperialista és kolonia-lista megszálló rendszert vezetett be, melynek rendeltetése az elnyomottnemzetek és nemzetiségek, elsõsorban a románok megsemmisítése,továbbá az volt, hogy a magyar lakosságnak, fõleg pedig a régiMagyarország kiváltságos rétegeinek biztosítson kizárólagos és domi-náns helyzetet a Kárpát-tengelyben. Északnyugat-Erdélybe való beha-tolásuk után a horthysta megszállók egy véres megtorlás tervét kezdtékalkalmazni a románok és a többi nemzetiség fizikai megsemmisítésecéljából, azért, hogy a magyar lakosság javára mesterségesen megvál-toztassák a demográfiai arányokat, így próbálva esetleg állandósítania megszálló rendszert.”55 Mai szóhasználattal élve, „szervezett nép-irtással” vádolták a szerzõk – a tényeket meghamisítva – azészak-erdélyi magyar közigazgatást.

Öt évvel késõbbi, 1985-ös kiadású az a kötet,56 amelynek egyiktársszerzõje szintén Mircea Muºat, a bukaresti rezsim egyik kedveltés sokat foglalkoztatott történetírója volt. A szerzõk szemléletmód-ja és szóhasználata nem sokban tért el a fentebb említettõl, bár akönyv elõszavában azt olvashatjuk, hogy a követendõ cél „objektí-ven, a történelmi igazság szellemében” feltárni a „szégyenletes,fasiszta bécsi diktátum” okait és következményeit.57 A csúsztatá-sokkal, vagy éppen történelmi hamisításokkal teli, dagályos stílusúkönyv azonban tipikus példája marad a történetírás propagandisz-tikus célokra való felhasználásának.58

Magyarországon a második bécsi döntés a hetvenes-nyolcvanasévekben – Romániától eltérõen – nem került a legújabbkoritörténeti kutatások homlokterébe. A magyar történetírás általábantárgyilagosan foglalkozott az eseménnyel, az értékelések zömekiegyensúlyozottnak mondható.

A torzóban maradt tízkötetes Magyarország történetének az 1976-ban megjelent 8/2. kötetében,59 melynek fõszerkesztõje Ránki

18

György, a megfelelõ rész szerzõje pedig Juhász Gyula volt, adöntésre vonatkozóan az általunk korábban már bírált álláspont isolvasható. Eszerint Hitler a kétoldalú magyar–román tárgyaláso-kat azzal a hátsó szándékkal tanácsolta 1940 nyarán, hogy azokamúgy is zsákutcába jutnak, akkor pedig Németország olyanfeltételeket szabhat, amilyeneket akar.60 A továbbiakban Juhászmegemlíti, miszerint a tengelyhatalmakat Románia kérte föl adöntõbíráskodásra, s hogy Észak-Erdély 2,5 millió lakosából „mint-egy egy millió román nemzetiségû volt”.61 Nem értünk egyet azonmegállapításával, miszerint „a második bécsi döntés az elõzetesenbeterjesztett – a német álláspontra való tekintettel eleve kompromisszu-mos – magyar revíziós igény úgyszólván teljes kielégítését jelentette;”62

Hitler ugyanis a Turnu Severin-i tárgyalások elsõ napján benyújtottmagyar igény (69 000 km2-nyi terület) kevesebb, mint 2/3-átelégítette ki 1940. augusztus 30-án.63

Eredetileg 1983-ban jelent meg Ránki György terjedelmes tanulmá-nya Hitlernek a kelet-európai államférfiakkal a második világháborúalatt folytatott tárgyalásairól, melyet 1988-ban egy gyûjteményeskötetben újraközöltek.64 Az írásban a szerzõ a második bécsi dön-tésre is kitért, s a magyar történetírás önkritikus szemléletévelmegállapította: „A második bécsi döntés önmagában is, a Magyaror-szághoz csatolt egymillió románnal, a Romániában maradt félmilliómagyarral pedig egyébként is megteremtette az állandó feszültségtûzfészkét és a további kijátszás lehetõségét. Ezt még fokozta a magyarszoldateszka szûk látókörû bosszúvágya, amely az észak-erdélyi bevo-nulás után néhány helyen véres kegyetlenségeket követett el – Telekiés kormánya legnagyobb megdöbbenésére.”65 A döntés körülményeirõlszólva Ránki megjegyezte, hogy Hitler elkerülhetetlennek tartotta amár-már háborúval fenyegetõ román–magyar feszültség valamifélemegoldását. Nem az igazságos rendezés gondolata foglalkoztatta,hanem az, hogy mindkét országot maga mellé állítsa.66

Miként írt az 1986-ban megjelent – s mint azt említettük, abukaresti támadások össztüzébe került – Erdély története67 a máso-dik bécsi döntésrõl? A könyv, amely rövid kitekintést nyújtott az1918 utáni évtizedekre is, elsõsorban azt emelte ki, miszerint a

19

második bécsi döntés sem etnikailag, sem gazdaságilag nem voltmegalapozott, továbbá, hogy a két országot politikailag Hitlerjátékszerévé tette, s Teleki miniszterelnöknek a románok felémegbékélést hirdetõ szava a döntés utáni idõszakban „írott ma-laszt” maradt. „A bécsi döntés még elkeseredettebbé tette a románnacionalizmust, amely a dél-erdélyi magyar lakosság ellen fordult… Aszeptember elején bevonuló magyar hadsereget nem fogadta ellenállás,mégis több incidensre, Ippen és Ördögkúton súlyos atrocitásokrakerült sor, amelyeket egy katonai alegység követett el, meggyilkolvaszámos román lakost. Megkezdõdött az ún. kölcsönösségi nemzetiségipolitika…”68

A magyar és a román történetírás álláspontja a rendszerváltástkövetõ évtizedben sem közeledett egymáshoz a második bécsidöntés megítélésének tekintetében. Ennek az is oka, hogy a 19. sz.romantikus–nacionalista, és a 20. sz. húszas–harmincas éveinekhistoriográfiájában gyökerezõ nacionalista irányzat a kilencvenesévek román történetírásában – bár 1989 decemberétõl megszûnta felülrõl való irányítottság, s eltörölték a cenzúrát is – még mindiga legnépesebben képviselt áramlatot jelentette. A nacionalistákkedvenc témái közé tartozott „a mindenkor egységes nemzetiromán állam”, az összrománság politikai egységéért folytatottévszázados harc, a mindenkor irredenta Magyarország stb.69 Afeltételezett magyar veszély misztifikálása oda vezetett, hogy „arománok történelme… nem tud engedni magyar szempontnak, vagysemmit sem mondhat olyasmit, ami Magyarország elõnyére válhat-nék…”, s bizonyos témák nem tárgyalhatók szakmai nyugodtsággalszigorúan „magyar” okok miatt.70

A véleménykülönbségek egy valós párbeszéd esetén megtermé-kenyítõek is lehetnének, ennek azonban egyelõre kevés nyomáttapasztaljuk. Bár több mint hatvan év telt el a második bécsi döntésóta, annak említése román oldalon még mindig túl sok érzelmet ésindulatot kavar föl, a nemrég megjelent román feldolgozások pedigtöbbnyire a nemzeti „martirológia” szempontjait részesítik elõny-ben71 egy elfogulatlan, tudományos vizsgálattal szemben.

20

A kevés kivétel közé tartozik Cornel Grad könyve,72 amelyetegészében véve egy tárgyilagosabb hangvétel, s egy elõítéletektõlmentesebb szemléletmód jellemez. A kötet általában jól dokumen-tált; a szerzõ számos román levéltári forrást tárt fel, témánkravonatkozóan leginkább a román hadsereg szerepérõl, s az ottaniközhangulat alakulásáról. A címmel némi ellentmondásban (A máso-dik bécsi döntés) Grad csak az elsõ fejezetet szentelte a döntésnekés elõzményeinek felvázolására, ezt követõen a román hadseregkét világháború közti szerepével, majd Besszarábia és Észak-Erdély1940-es kiürítésével, illetve a rádióadásokon keresztül folytatott1940–1944 közötti magyar–román propagandaháborúval foglalko-zott. A magyarázatot egy késõbbi írásában õ maga adta meg: akiadó önkényesen megváltoztatta könyvének címét, s megkérdezé-se nélkül elhagyta a Bevezetést is.73

Bár a „bécsi diktátum” kifejezés mellett a „második bécsi döntés”vagy a „döntõbíráskodás” szavakat is használta (ez utóbbit a legtöbb-ször idézõjelben), az 1940. augusztus 30-i eseménnyel kapcsolatban aszerzõ álláspontja egyértelmûen elítélõ: „Akik a tévesen nemzetközidöntõbíráskodásnak nevezett dokumentum aláírása mellett döntöttek,azoknak tudniuk kellett volna, hogy ezzel értelemszerûen jogosnakismerik el – legalábbis részben – az ellenfélnek (Magyarországnak)az 1918-ban jogosan, nagy áldozatok árán egyesített nemzeti területegy részére vonatkozó igazságtalan követeléseit, s ezzel akaratlanul ismegnyitják az utat a jövõbeli követelések láncolatának, amelyek azelmúlt 55 év során állandóan és rögeszmésen újra felvetõdtek.”74 Gradkövetkeztetése meglehetõsen sarkított, leegyszerûsítõ, az elmúlt 55év állítólagos magyar revíziós követeléseire történõ utalás pediglegalábbis az e kérdésben való nagyfokú tájékozatlanságára vall…

Számos egyéb kérdésben sem értünk egyet a szerzõvel. Gradpéldául úgy vélekedik, hogy a magyar vezetés célja 1940 augusztu-sában a Turnu Severin-i tárgyalások kudarcba fullasztása volt,ezzel is bizonyítandó a tengelyhatalmak elõtt a románok területikérdésekben való hajthatatlanságát. A szerzõ szerint a magyartárgyalódelegáció e cél érdekében minden lehetséges eszközt latbavetett.75 A valóságban azonban éppen a területi kérdésekben csak-

21

ugyan hajthatatlan román vezetés érdeke volt a tárgyalások siker-telensége: idõnyerés céljából azok elhúzása, vagy oly módon valófélbeszakítása, hogy a felelõsség ezért a magyar felet terhelje.

Akárcsak a kérdéssel foglalkozó román történészek többsége,Grad is tagadja, hogy Románia kérte volna a döntõbíróságot.Kritikátlanul átveszi pl. Manoilescu román külügyminiszter emlék-iratainak azon állítását, miszerint a kritikus napon, 1940. augusz-tus 27-én a tapasztalatlan berlini román követ, Romalo nem tudottkapcsolatba lépni a német illetékesekkel.76 Ezzel szemben tény,hogy Romalo aznap kétszer is felkereste Woermann külügyi állam-titkár-helyettest, közölve vele: a románok elfogadnák a tengelyha-talmak döntõbíróságát, de kérik, hogy érveiket elõadhassák. Azsem felel meg a valóságnak, hogy a második bécsi döntés nyománRománia Erdély felét veszítette el,77 hiszen Észak-Erdély az 1920-ban Romániának ítélt terület mintegy 2/5-ét jelentette.

1989-et követõen Romániában lehetõség nyílt friss, új szemléletûtörténeti szintézisek megírására vagy megjelentetésére, amelyek akorábbinál tárgyilagosabb hangnemben foglalkoztak a másodikbécsi döntéssel. Így például a kilencvenes évek elsõ felében Buka-restben is kiadták a neves disszidensnek, Vlad Georgescu törté-nésznek addig csak külföldön megjelent rövid összefoglalóját arománok történetérõl.78 A szerzõ a második bécsi döntéssel kapcso-latosan azt emelte ki, miszerint Romániát egy „német ultimátum”révén, amely az állam megsemmisítésével fenyegetett, rákénysze-rítették arra, hogy 1940. augusztus 30-án átadja MagyarországnakErdély északi részét. „A határokat úgy húzták meg, hogy a németcsapatok gyorsan a Prahova-völgyi kõolajmezõkhöz érhessenek.”79

Florin Constantiniu összefoglaló mûvében80 „magányos kísérle-tet” tett „a nacionalista kánon sine ira et studio [harag és részre-hajlás nélkül – L. B. B.] értelmében vett újraírására”.81 A szerzõGeorgescunál jóval részletesebben tárgyalta Románia 1940 nyarántörtént „amputálását”, Besszarábia, Észak-Bukovina, Észak-Erdélyés Dél-Dobrudzsa elvesztését. Többek között kiemelte: „a nemzetiterület harc nélkül való feladása lehet, hogy pragmatikus megoldásvolt, de megszégyenítõ maradt”.82 Tévesen azt állította, hogy a

22

második bécsi döntést követõen Teleki azért volt „lelkileg összetör-ve”, mert a Magyarországhoz csatolt terület „a minimális, 50 000km2-es terv alatt volt”.83 Ezzel szemben tudjuk: Telekit elsõsorbana döntésért fizetett magas „ár”, a német térnyerés aggasztotta,továbbá az, hogy a Berlin közremûködésével megvalósított revíziónem lesz hosszú életû.

A románok 20. századi történetét áttekintõ kötetben84 IoanScurtu megállapította: „Erdély egy részének átadása a bécsi diktátumrévén, a közvélemény és a politikai erõk heves reagálását váltotta ki,ami II. Károly uralmának összeomlásához vezetett”.85 GheorgheBuzatu néhány oldallal odébb a korabeli román döntéshozókfelelõsségét vetette föl Nagy-Románia 1940-es összeomlása kap-csán. Kifejtette: nem lehet egyedül a külsõ tényezõkre, az országnemzetközi elszigeteltségére hivatkozni az okok keresése közben, shogy Bukarest 1940. június végén „túl könnyedén és gyorsan” döntöttBesszarábia és Észak-Bukovina átadásáról a Szovjetuniónak.86 Buzatukülön alfejezetben részletezte a román közvéleménynek a területiengedményekkel szembeni fellépését.87

A magyar historiográfia a rendszerváltást követõen is viszonylagcsekély teret szentelt a második bécsi döntésnek. Szász Zoltán88

történész és Réti György89 egykori diplomata írásain kívül –tudomásunk szerint – az 1989 utáni évek magyar historiográfiaitermésében nem szerepel a második bécsi döntésrõl szóló egyébtanulmány, nem beszélve a téma monografikus feldolgozásáról,amely feladatot, mint láttuk, a román történetírás már évtizedekkelezelõtt elvégezte.

Részletesen foglalkozik viszont a második bécsi döntéssel a Svájc-ban élõ Czettler Antal – eredetileg Münchenben, német nyelvenmegjelent, majd 1997-ben magyarul is kiadott – monográfiája aTeleki-kormány külpolitikájáról.90 Czettler a polgári történetírás állás-pontjáról vitába szállt Juhász 1964-es könyvének több megállapításával,s az utóbbi évek-évtizedek nyugati szakirodalmára, illetve dokumen-tumgyûjteményekre támaszkodva többnyire árnyalt és sokoldalú elem-zést nyújtott.

23

Alaptézise szerint a magyar külpolitikának kettõs célkitûzése voltebben az idõszakban: a területi revízió és az ország függetlenségé-nek megõrzése a Harmadik Birodalommal szemben.91 Arra akérdésre adott válaszában, hogy miért változtatta meg 1940 nyarána német diktátor a délkelet-európai területi revízióval kapcsolatoskorábbi elutasító nézetét, a szerzõ – jogosan – a marxista történet-írás által cáfolt vagy elhallgatott „szovjet veszélyt” tekinti az egyikfõ oknak: Hitler ugyanis mindenáron sorompót akart állítani aSzovjetunió várható délkelet-európai terjeszkedése elé.92 A megvál-tozott német politika, mint ultima ratiót (végsõ érvet) perszemagában rejtette a döntõbíráskodás lehetõségét is, de Czettlerrelegyütt mi is azon a véleményen vagyunk, hogy 1940. augusztusvégéig Hitler – okulva az elsõ bécsi döntés rossz tapasztalataiból– ezt legszívesebben elkerülte volna.93

Feltehetõen igaza lehet a szerzõnek, hogy a német és az olaszkülügyminisztert „nem holmi machiavellisztikus elvek vezérelték”a határok meghúzásánál. „Sokkal inkább arra kényszerültek, hogy afeltételezett és szavahihetõ módon meg nem cáfolt szovjet veszély miattgyors döntést hozzanak”.94 Ez természetesen nem zárja ki azt atényt, hogy a bécsi döntés nyomán elõállt új helyzet, s a németkegyekért való felgyorsult román–magyar versenyfutás tökélete-sen megfelelt Hitler szándékainak. Nem értünk ellenben egyetCzettlerrel a tekintetben, miszerint a „végeredményt”, az új határtilletõen vajmi szerepe is lett volna 1940. augusztus 29–30-ánannak, hogy „a de facto kiváló földrajztudós Teleki által vezetettmagyar küldöttség jobban felkészült a tárgyalásokra néprajzi, statisz-tikai és gazdasági adatokkal, mint a máskor kiválóan tevékenykedõromán diplomaták”.95 Egyrészt a Bécsbe érkezett román delegációis kiválóan fel volt készülve, másrészt pedig a tengelyhatalmakkülügyminiszterei egyik fél számára sem tették lehetõvé, hogykifejtse érveit. Levonva a következtetéseket, Czettler „a bonyolulterdélyi néprajzi viszonyok ellenére is viszonylag igazságosnak”tartja a döntést,96 de hozzáteszi, hogy az nem segítette elõ aközép-európai helyzet megnyugtató rendezését, s a „magyar–románellentét napról-napra fokozódott”.97

24

A kilencvenes évtizedben megjelent 20. századi magyar történetiösszefoglalók98 is árnyalt, kiegyensúlyozott értékelést adtak a dön-tésrõl s annak következményeirõl. Ormos Mária például kiemelte,hogy a döntés, melynek nyomán mindkét országban jelentõs számúromán, illetve magyar kisebbség maradt, elég híven tükrözteErdély etnikai tarkaságát, amely eleve kizárta egy etnikailagigazságos határ meghúzását e területen. A döntés „alkalmas voltrá – akár akarta ezt Hitler, akár nem – hogy a két ország között aharagnak, a gyûlöletnek, a rivalizálásnak minden korábbinál mérge-sebb magvait vesse el.” A haszonélvezõk „mindenesetre a nácikvoltak”.99 Ugyanakkor nem látjuk igazoltnak a szerzõ azon megállapítá-sát, miszerint a döntõbíráskodás alkalmával a „vonakodó Ribbentroppalszemben a magyar érdekeket ezúttal is Ciano védelmezte”.100

Gergely Jenõ és Pritz Pál megemlítette, hogy Németországot ésOlaszországot Románia kérte fel a döntõbíráskodásra. Szóltak adöntés következményeirõl, valamint arról is, miszerint Telekiminiszterelnök „hiába tett erõfeszítéseket, hogy az erdélyi bevonulásmegbékélést hozzon. Tanfolyamon oktatták elõzõleg a tiszteket atudnivalókra, a miniszterelnök hosszú beszédben intett mérsékletre,kiemelvén a román nép erényeit. Hiába.”101 Romsics Ignác az 1930-asromán, és az 1941-es magyar népszámlálás adatai alapján valószí-nûsítette, hogy Észak-Erdélyben a magyarok relatív többségetalkottak. Megjegyezte, hogy a döntést a románok nemzeti katasztró-faként értékelték, Magyarország viszont ismét ujjongott.102 „A túl-áradó öröm – írta Romsics – érthetõ, de indokolatlan volt. Az I. bécsidöntéstõl eltérõen a II. második bécsi döntés nemzetközi jogi korrekt-ségéhez kétség fért; az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyarántRomániára erõszakolt diktátumként fogta fel, s érvényességét vitatta.Ezen túlmenõen az ár is, amit Hitler követelt, s amit Magyarországnakfizetnie kellett, magas volt.”103

Összegezve historiográfiai kitekintésünket, megállapítható, hogyaz ötvenes évek moszkovita, s a második bécsi döntést internacio-nalista, osztályharcos alapon elítélõ álláspontot meghaladva, akövetkezõ évtizedben a magyar és a román történetírás egyarántjóval árnyaltabban közelítette meg a kérdést, ekkor már szemléleti

25

különbségek is elõtérbe kerültek. Két, a téma szempontjából alap-vetõ fontosságú feldolgozás született ebben az idõszakban: JuhászGyula és Auricã Simion munkái. A hetvenes-nyolcvanas évekbena magyar történetírás elfogulatlanul, viszonylag kiegyensúlyozot-tan, kritikus és önkritikus hangvétellel írt a második bécsi döntés-rõl. A román historiográfiában ezzel szemben az 1970-es évekkezdetétõl egyre inkább az apologetikus, kritikátlan szemléletmódérvényesült. A nyolcvanas évtizedben a felülrõl szított magyarelle-nes kampány részeként a hivatalos román történetírás egyikkedvenc témája lett a „szégyenletes, fasiszta bécsi diktátum”„leleplezése”, a saját múlttal való szembenézés leghalványabbkísérlete nélkül.

A második bécsi döntésrõl szóló magyar és román történetidiskurzus a rendszerváltást követõen sem közeledett egymáshoz.A legtöbb román feldolgozás még mindig a nemzeti „martirológia”szempontjait részesítette elõnyben az elfogulatlan, tudományosvizsgálattal szemben – igaz, az elmúlt években születtek új, frisshangvételû írások is, a korábbinál tárgyilagosabb szemlélettel. Azérem másik oldala viszont az, hogy míg a román historiográfia mára hetvenes évek legelején – legalábbis részben – „törlesztetteadósságát” a téma monografikus feldolgozásával, addig a magyartörténetírásban még nem született erre vonatkozó összefoglaló mû.

A két világháború közötti magyar revíziós külpolitika és a nagy-hatalmak

Az 1945 utáni évtizedekben a magyarországi történetírás általá-ban az „integrális”, vagy a „totális” jelzõvel illette a két világháborúközötti magyar revíziós külpolitikát. Pritz Pál ezzel szemben máregy 1979-ben megjelent tanulmányában104 felhívta a figyelmet arra,hogy az integrális revízió eszméje mellett a harmincas évek elejétõlegy másfajta gondolkodás elemeit is fellelhetjük: eszerint mindenelvesztett területet vissza kell ugyan szerezni, de mivel a revízióraújra és újra lehetõség lesz, a részleges megoldásokba is bele kellmenni. A legújabb kutatások kimutatták, hogy a Horthy-kor háromlegmeghatározóbb politikusa közül – Bethlen István, Teleki Pál,

26

Gömbös Gyula – egyikük sem képviselte teljes egyértelmûséggelés meggyõzõdéssel a „totális” revízió álláspontját.105

Gömbös Gyula miniszterelnök Róma kérésére 1934-ben ismertetteaz olasz diktátorral, Benito Mussolinivel a határrevízióról alkotottkonkrét elképzeléseit, amelyek anyagát nemrég tárta fel ZeidlerMiklós történész.106 Gömbös terve feladta az integritás gondolatát, deszakított a merõben etnikai érveléssel is, s a gazdasági, stratégiaiszempontokat igyekezett érvényesíteni. A Romániával szembeni igé-nyek lényegében a történeti Erdély határáig terjedtek a tervezetszerint, amelyet azonban Gömbös 1936-ban bekövetkezett halála utánlevettek a napirendrõl. Bethlen István 1933-as angliai elõadásai107

alkalmával körvonalazta a nagy nyilvánosság elõtt revíziós elképzelé-seit. Az egykori miniszterelnök a határ menti, döntõen magyarok általlakott területeket követelte vissza, a „történelmi” Erdély számárapedig teljes állami függetlenséget kért. Ez Bethlen „minimális” reví-ziós programját jelentette; „maximális” tervének lényege a SzentIstván-i magyar birodalom modernizált formában való újrateremtésevolt, Horvátország és Burgenland nélkül. Teleki Pál revíziós elképze-léseivel kötetünkben részletesen is megismerkedhetünk majd, hiszena tárgyalt idõszakban Teleki Magyarország miniszterelnöke volt. Ezút-tal csak a Mussolini elõtt tett 1940. márciusi nyilatkozatára utalunk,miszerint fél „egy 45%-os kisebbségi országtól,” s ezért Erdélybenbizonyos területeket „kikapcsolna” a revízióból. Teleki ez alkalommalkülönbözõ, Erdéllyel kapcsolatos megoldási lehetõségeket is vázolt: amegosztást vagy autonómiát, s a kettõ kombinációit.108

A húszas évek elejétõl egy ideig a nemzetközileg elszigeteltMagyarország hivatalos külpolitikája nem tûzte napirendre a terü-leti revíziót, igaz, nem tett a trianoni határokat véglegesen elismerõnyilatkozatot sem. Bethlen István miniszterelnök 1928-ban, híresdebreceni beszédében109 hirdette meg a békés revízió jelszavát.Trianonnak a szomszéd államokkal való kölcsönös megegyezésenalapuló revíziója azonban, mint láttuk, nem tartozott a valóspolitikai lehetõségek közé, hatékony szövetségi rendszer, nagyha-talmi támogatás nélkül pedig – a kisantant nyomasztó katonaifölénye miatt – Magyarország egymagában képtelen lett volna a

27

status quo megváltoztatására. A magyar diplomácia elsõsorban aversailles-i békerendszer vesztes nagyhatalmainak, így Olaszor-szágnak és Németországnak a támogatását próbálta elnyerni. Azolasz–magyar magyar barátsági szerzõdés 1927-es aláírásától kezd-ve (amely Olaszország esetében elsõsorban Jugoszlávia „bekeríté-sét” szolgálta), Róma a magyar revíziós törekvések legkövetkeze-tesebb támogatója lett, s Mussolini többször is nyíltan kiálltMagyarország mellett a területi revízió ügyében. A harmincasévtized végére azonban egyre nyilvánvalóbbá vált Olaszországnagyhatalmi pozícióinak gyengülése, a Németországhoz való foko-zódó alkalmazkodás.

Egy német–magyar politikai együttmûködés létrehozásával Bu-dapest már a húszas évek elsõ felétõl kísérletezett.110 A weimaridemokrácia azonban nemigen rokonszenvezett az ellenforradalmimagyar politikával, és saját revíziós törekvéseit – melyeket ahúszas évek közepétõl maga is az Erfüllungspolitik (= teljesítésipolitika) s a kisebbségvédelem burkába volt kénytelen csomagolni– nem akarta megterhelni a magyar területi igények mellettikiállással.111 1930-tól viszont Németország már egyre aktívabbpolitikát folytatott Délkelet-Európában (ide sorolta Magyarorszá-got is) és egy, a vezetése alatt álló ún. „nagytérgazdaság” kialakí-tására törekedett a régióban. Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerü-lésével az erõszak nélküli, pusztán gazdasági dominancia megterem-tése helyett a náci Németország külpolitikájában már a fajilag moti-vált, agresszív területszerzés került elõtérbe, amely az „alsóbbrendû”népek leigázását, s a „felsõbbrendû” germán faj térnyerését tartot-ta elsõrendû feladatának.112

Hitler a határok revíziójának kérdésében bizonyos mértékig„természetes szövetségesének” tekintette ugyan Magyarországot,de a konkrét célkitûzések tekintetében a német és a magyarérdekek különböztek. Berlin nem pártfogolta a Jugoszláviával és aRomániával kapcsolatos magyar revíziós terveket, és ténylegesnémet–magyar érdekazonosság egyedül Csehszlovákia esetébenállt fenn.113 1936 novemberében Gheorghe Brãtianu román politi-kus elõtt pl. a „Führer” kijelentette: ha Bukarest politikája megtisz-

28

tul a „szovjet hatástól” (utalás a néhány hónappal korábbanleváltott román külügyminiszter, Nicolae Titulescu által követettirányvonalra), s javulnak a német–román gazdasági kapcsolatok,õ készen áll – akárcsak Jugoszlávia esetében – nyílt támogatásbanrészesíteni Romániát a magyar revizionizmusal szemben.114

1938-tól egyértelmûvé vált: Berlin célja a régió országainak minélteljesebb leigázása gazdasági, politikai, és/vagy katonai eszközök-kel. Ennek érdekében, kihasználva a térségben amúgy is meglévõfeszültségeket, „az oszd meg és uralkodj” elvét követte, amelynek– Ránki György történész szavaival élve – klasszikus játszmájátromán–magyar viszonylatban játszotta115 a német politikai vezetés.Románia megnyerése érdekében Hitler 1940 nyaráig a területi statusquo alapján történõ kétoldalú megegyezést támogatta,116 s mindenérdeke a délkelet-európai térség stabilitásának megõrzéséhez fûzõ-dött, ugyanakkor igyekezett „mindkét vasat tûzben tartani, s a helyzetalakulásától függõen azt Németország javára formálni”.117 A némethadsereg, a Wehrmacht gyõzelmes nyugati hadjáratát követõen, mintlátni fogjuk, Berlin álláspontja a Romániával szembeni magyar reví-ziós követeléseket illetõen megváltozott. Ennek eredménye lett az1940. augusztus 30-i második bécsi döntés, amely által Magyarországés Románia még inkább kiszolgáltatott helyzetbe került Németország-gal szemben.

Milyen támogatásban részesült a két világháború közötti magyarrevíziós külpolitika a többi nagyhatalom részérõl? Franciaországrészérõl semmilyenben. Párizs külpolitikájának vezérfonala ugyanisa térségbeli status quo, ezzel együtt pedig a Németország, részbenpedig (Hitler 1933-as hatalomra jutásáig) a Szovjetunió ellen irányulósecurité, azaz biztonság fenntartása volt, s e kettõs célt a kisantantraés Lengyelországra támaszkodva próbálta elérni. Párizs revízióellenesbeállítottsága az 1930-as évtized elején, majd annak utolsó harma-dában veszített szigorából, de a második bécsi döntést Franciaországmár sem pro, sem kontra nem befolyásolhatta.118

A brit külpolitika a magyar területi revízió ügyében 1920–1938között csak ritkán foglalt állást. A hivatalos politikai körök általá-ban úgy összegezték véleményüket, hogy Magyarország békés

29

eszközökkel rendezze területi vitáit a szomszédaival.119 A húszasévekben Nagy-Britannia jóindulattal viseltetett Magyarországgalszemben, de ez nem terjedt ki a határrevízió támogatására. 1927-ben Lord Rothermere angol sajtómágnás és konzervatív politikusnagy port felverõ cikket írt a Daily Mail nevû saját lapban,amelyben etnikai határrevíziót javasolt Magyarország számára. Abrit külügyminisztérium, a Foreign Office szakreferensei azonbankomolytalannak minõsítették az írást, és Neville Chamberlainkülügyminiszter is elítélte, bár a nyilvánosság elõtt nem foglaltállást ezzel kapcsolatban.120

A 30-as évtized elején megélénkülõ brit külpolitika azonban egyidõre szakított a versailles-i rend merev védelmével, s a békés ésrészleges revízió programja mellé állt. James MacDonald minisz-terelnök egyik rádióbeszédében rámutatott, hogy a békekötésnél„az államférfiúi bölcsesség helyét a szenvedélyek bitorolták”, melyek„ingoványba” vitték Európát. A vitás kérdések rendezésére nem-zetközi akciót sürgetett. Winston Churchill, a késõbbi miniszterel-nök kijelentette, hogy az olyan kérdéseket, mint például Erdély,„sokkal célszerûbb volna… addig rendezni, amíg hidegvérrel és nyu-godt légkörben lehet róluk tárgyalni”.121 A magyarbarát angliai körök1932–1933-ban több akciót is kezdeményeztek a brit kormánynála magyar revízió melletti határozottabb kiállás érdekében, s az1927-ben a „trianoni béke módosítására” megalakult parlamentibizottsághoz a 615 képviselõbõl és felsõházi tagból 1933 végéremár mintegy 150–160-an (a magyar sajtó szerint 250-en) csatlakoz-tak.122

Angol és olasz politikusok 1933 márciusában konkrét formábaöntötték Rómában a békeszerzõdések revíziójára vonatkozó elképze-lésüket, amelyet utóbb négyhatalmi paktumnak neveztek el. Aszövegtervezet többek között utalt a határ menti, magyar többségûterületek visszacsatolásának kívánatosságára is. Az Anglia, Fran-ciaország, Németország és Olaszország képviselõi által aláírt – áméletbe sosem léptetett – végsõ változatból azonban, elsõsorbanFranciaország ellenállása miatt, kimaradt a konkrét határváltozta-tásokra történõ utalás, s a Népszövetség alapokmányának szelle-

30

mében csupán általánosságban említették meg a revízió elvét. Apaktum – bár végsõ megszövegezése Budapesten csalódást okozott– magyar szempontból ennek ellenére is jelentõs eseménynekszámított, hiszen, ha csak a tervezés szintjén is, a négy nagyhata-lom elõször vette komolyabban fontolóra a trianoni határok módo-sításának lehetõségét.123

1934-re a revízió azonban már kikerült a brit külpolitika aktuáliscéljai közül, elsõsorban Hitler 1933-as hatalomra kerülése, a némettörekvések agresszív irányváltása nyomán. 1937-ig Anglia hivata-losan nem bátorította, de nem is kifogásolta a magyar revíziót, sha az állásfoglalást nem lehetett kikerülni, akkor türelemre ésmérsékletre szólította fel Budapestet. 1937-ben az ún. Appeasement[megbékítési]-politika kerekedett felül Londonban. Ez azt is jelen-tette, hogy elismerték Németország vezetõ szerepét a térségben, sezzel együtt a délkelet-európai átrendezõdéseket.124 A magyar revízi-ónak ettõl kezdve ismét nagyobb figyelmet szentelt az angol kormány.

Az Egyesült Államok szempontjából Magyarország jelentéktelentényezõnek számított. Hadbalépéséig, 1941-ig egyébként is „hûvöskívülállással” viszonyult az európai kérdésekhez, s szinte mindenesetben a brit álláspontot pártfogolta. A demokrata adminisztráció,s Roosevelt 1933-ban kezdõdõ elnöksége idején a magyar revízióügyében megértõ, és inkább támogató, mint elutasító volt.125

A versailles-i rendszert a húszas években elutasító szovjet állás-pontra már utaltunk. Moszkva részérõl ekkor meglett volna aMagyarországgal való együttmûködési készség Románia ellenében,a magyar fél azonban ideológiai megfontolások miatt végül is nemvette fel a diplomáciai kapcsolatokat 1924-ben a Szovjetunióval.Erre csak 1934-ben került sor, ekkorra azonban Moszkva már ahitleri Németországot tekintette fõ ellenfelének, s Magyarországotis arra buzdította, tartsa magát távol Berlintõl. E politika kétszínûsé-gére utalt, hogy a szovjet kormány Magyarországgal kapcsolatbanegészen más álláspontot képviselt a nyilvánosság elõtt, mint a magyarvezetõkkel folytatott négyszemközti megbeszélések során; MakszimLitvinov külügyi népbiztos többször is bizalmasan jelezte a harmincasévek második felében, hogy nem ellenzi a határok békés revízióját, a

31

nyilvánosság elõtt viszont nem volt hajlandó ezt megerõsíteni, aszovjet sajtó pedig folyamatosan támadta a magyar revizionistatörekvéseket.126 A Szovjetunió Németországgal kapcsolatos politikájá-ban 1939. augusztus végén 180 fokos fordulat állt be, s ezzel isösszefüggésbe hozható, hogy végül Moszkvának – igaz, csupán köz-vetve – döntõ szerep jutott a bécsi döntés meghozatala során.

Ormos Mária találóan az „optimális” jelzõvel illette a két világhábo-rú közötti magyar revíziós törekvéseket: azaz olyan revízióra kelltörekedni, amit a nemzetközi helyzet optimálisan lehetõvé tesz.127 Eztpéldázza véleményünk szerint az 1938–1941 közötti, négy lépcsõbenmegvalósult terület-visszacsatolások esete is. Kárpátaljára 1939-benföldrajzi–történelmi érvek alapján, stratégiai meggondolásból vonult bea honvédség, a délvidéki részeket pedig a Jugoszlávia elleni katonaiakcióban való részvételéért kapta vissza Magyarország 1941 tavaszánNémetországtól. Mindkét területen kisebbségben élt a magyarság. Azelsõ bécsi döntést viszont, és kisebb mértékben ugyan, de a másodikatis, az etnikai elv figyelembe vételével hozták meg az olasz s a németvezetõk. Bár Magyarország végsõ fokon a tengelyhatalmak „ajándéka-ként” kapta vissza a Felvidék és Erdély egy részét, a Teleki-kormánymaga sem kívánta ez idõ tájt nagyszámú szlovák vagy román nemzeti-ségû lakosság visszatérését. Ezzel gyakorlatilag a magyar külpolitika1938–1940 között – hallgatólagosan és idõlegesen – felhagyott az egésztörténelmi Magyarország visszaállítására irányuló törekvésével.128

Erdély kérdése és az 1920–1938 közötti román–magyar kapcsola-tok rövid áttekintése

Erdély népeinek tragédiája abban rejlik – írja Miskolczy Ambrus–, hogy „az egyik fél gyõzelme a másik vereségét jelenti”.129 Nemtörtént ez másként Erdélynek a román királysághoz való csato-lását követõen sem. Mivel könyvünkben nem vizsgáljuk azerdélyi magyar kisebbség helyzetének alakulását,130 ezért a kétvilágháború közötti román kisebbségpolitika jellemzõire is csakannyiban térünk ki, amennyiben ez a korszak magyar–románkapcsolatainak jobb megértéséhez szükséges.

32

Az elsõ világháborút követõen Románia területe és lakossága –Erdély (ami alatt a továbbiakban a történeti Erdélyt, Máramarost,az Alföld keleti peremét s a Bánság keleti részét értjük), Bessza-rábia és Bukovina tartományokkal131 kiegészülve – több mint akétszeresére nõtt: a népesség számát illetõen 1919-ben egyedülLengyelország elõzte meg a térségben.132 A területgyarapodáskövetkeztében Románia soknemzetiségû állammá vált; az 1930-asromán népszámlálás adatai szerint az összlakosság egyharmadáta nemzetiségiek tették ki, közülük a magyar nemzetiségûek, ugyan-ezen népszámlálás alapján, 7,9%-ot képviseltek.133 Erdélyben méghangsúlyozottabb volt az etnikai-nyelvi sokszínûség: 1930-ban aromán anyanyelvûek az itteni lakosság 58,2, az 1910-es magyarnépszámlálás szerint pedig 53,8%-át tették ki, míg a magyaroknález az arány 26,7, illetve 31,6% volt.134 Mindezek ellenére az 1923-asromán alkotmány az „egységes és oszthatatlan román nemzetiállam” eszméjében fogant, és csak az egyéni állampolgári jogokatismerte el.135

A két világháború közötti Nagy-Románia kisebbségi politikáját akorszakra és a térségre egyaránt jellemzõ nacionalista szellemiséghatotta át. A kisebbségek általános helyzete – így a magyaroké is –folyamatosan romlott, egyre nagyobb nehézséget jelentett a nemzeti-ségi karakter hosszú távon való megõrzése.136 Igaz, a kisebbségek –ha megszorításokkal is, de – részesültek a román parlamentarizmuss a viszonylagos szólás- és sajtószabadság elõnyeibõl, továbbá fenn-tarthatták (szintén nem korlátoktól mentesen) intézményrendszerü-ket, egyházaikat, iskoláikat. Mégis, Nagy-Románia létrejöttével végsõsoron a nemzetállami nacionalizmus ideológiája került hatalomra, sezt fõként az „ókirályságbeli oligarchia” uralmát megtestesítõ Ion I.C. Brãtianu-féle Nemzeti Liberális Párt képviselte. Követendõ modell-ként a központosított, beolvasztó politikát folytató francia nemzetál-lam szolgált, míg az önrendelkezési jogot kimondó 1918-as Gyulafe-hérvári Határozat137 szelleme és kitételei nemcsak jogilag-politikai-lag, de ideológiailag is marginalizálódtak.138

Irina Livezeanu szerint 1918-ban – az újonnan csatlakozotttartományok egymástól igen különbözõ demográfiai, kulturális,

33

nyelvi állapota miatt – egy mélységesen megosztott és „törékeny”Nagy-Románia jött létre, s ez váratlanul érte a román nacionalis-tákat.139 A román vezetõ réteg nemzeti kizárólagosságra törekedett,s ezt az új országrészek addigi orosz, magyar, német vagy zsidószármazású elitjének háttérbe szorításával igyekezett elérni, abukaresti központi kormányzat hathatós támogatásával. A húszasévek Erdélyében a románság ugyan megszerezte a politikai, ésrészben a gazdasági hatalmat is, azonban a kulturális, társadalmiéletben, s a gazdaság bizonyos szektoraiban továbbra is a kisebb-ségek maradtak dominánsak. Az erdélyi nemzeti szupremáciáértfolytatott harcban a harmincas évek közepére azonban megtörték amagyarság gazdasági, foglalkoztatási pozícióit, majd a második bécsidöntés után a dél-erdélyi nemzetiségi viszonyok is radikálisan meg-változtak a románok javára.140

Az a törekvés, hogy Erdély birtoklását a demográfiai viszonyokontúlmenõen is legitimálja, a román bel- és külpolitika „neurózisává”vált.141 A romániai magyarokat – a németektõl és a zsidóktól eltérõen– Bukarest „revíziós kisebbségnek” tekintette,142 magát a kisebbségikérdést pedig a román állam belügyének. Titulescu külügyminiszter1935-ben a román parlamentben többek között kijelentette: egy kisebb-ségi szerzõdéssel azt akarják Romániára kényszeríteni, hogy „legyen aházában egy idegen szeg, amikor a revízió nagy napja elkövetkezik”.143

*

Erdély birtoklásának a kérdése jelentette a két világháború közöttimagyar–román államközi kapcsolatok144 legfontosabb összetevõjét is.Az erdélyi kérdés szinte kibékíthetetlen ellentétet eredményezett akét ország között, amely ha nem is fajult nyílt ellenségeskedéssé, demegmérgezte a légkört, és lehetetlenné tettmindenfajta hosszabb távúegyüttmûködést a két kormány között.

Míg Magyarország a revízióra törekedett, addig a román kormá-nyok külpolitikájának legfõbb célja ebben az idõszakban az országúj határainak a biztosítása volt.145 E törekvésében Románia elsõ-sorban Franciaországra, kisebb mértékben Nagy-Britanniára igye-kezett támaszkodni, majd a jugoszláv–csehszlovák szövetséghez

34

való 1921-es csatlakozásától a kisantantra is, amelytõl Magyarországelszigetelését remélte. Szovjet-Oroszország ellen – amely nem ismerteel Besszarábia Romániához csatolását – Bukarest a többször ismegújított 1921-es lengyel–román katonai egyezménytõl remélt oltal-mat, Bulgária balkáni revíziós törekvéseit pedig az 1934-ben létreho-zott ún. Balkán-antant volt hivatott kivédeni, amelyhez Románia,Jugoszlávia, Görögország és Törökország tartozott. A status quovédelmében Románia ezenkívül – fõleg Nicolae Titulescunak köszön-hetõen – igen aktív tevékenységet fejtett ki a Nemzetek Szövetségében(amelynek alapító tagja volt),146 s a harmincas években az európaikollektív biztonság szükségességét hangoztatva lépett fel az egyreerõsödõ revizionista törekvések ellen.

A két világháború közti idõszakban a tartós magyar–románalapellentét mellett számos (sikertelenül végzõdött) közeledésikísérletre is sor került sor; ezeket a legrészletesebben RomsicsIgnác tárta fel.147 A legtöbb „kiegyezési” terv az erdélyi impérium-váltás idõszakában, 1918–1920 között született; e tervek az Erdélyjövõjével kapcsolatos különbözõ magyar elképzeléseket is tartal-mazták,148 és Jászi Oszkárnak Erdély kantonális felosztásárólvallott 1918-as elképzelésétõl,149 egy önálló erdélyi köztársaság,vagy székely köztársaság eszméjén150 át, egészen a magyar–románperszonálunió javaslatáig, igen széles skálán mozogtak. Igaz, nemsok realitásuk volt, mivel az erdélyi román vezetõk már 1918 õszénis csak Románián belül tudták elképzelni Erdély autonómiáját, abukaresti kormány pedig semmiféle kompromisszumra nem volthajlandó területi kérdésekben. Ellenkezõleg, a magyar féllel folyta-tott 1919-es tárgyalásokon például arra törekedett, hogy a béke-konferencia döntésénél is elõnyösebb, az antanthatalmak képvise-lõivel kötött 1916-os bukaresti szerzõdésben rögzítetthez közelítõmagyar–román határvonal garantálását érje el.151

A kudarcba fulladt 1918–1920 közötti magyar–román párbeszé-det – nagyhatalmi érdekbõl – elsõsorban Olaszország támogatta,de egy idõben Franciaország és Lengyelország is megpróbáltközvetíteni. A jugoszláv–csehszlovák tengelyhez való 1921-es ro-mán csatlakozással azonban lekerült a napirendrõl a magyar–ro-

35

mán szövetség gondolata, amelyet 1919-ben még Ion I. C. Brãtianuromán miniszterelnök is támogatott volna egy szlávellenes ro-mán–magyar–lengyel társulás formájában.152 Az elkövetkezendõmajdnem két évtizedben a bukaresti külpolitika egyik megingatha-tatlan alapelve az volt, hogy a két ország közötti kiengesztelõdéscsak úgy képzelhetõ el, ha Magyarország feladja Erdélyre vonatko-zó igényeit, és békés szándékait tettekkel is bizonyítja.153 Magyarrészrõl viszont az az álláspont kristályosodott ki 1921-re, hogyegyelõre nincs mit tenni, várni kell és erõt gyûjteni. Ezt Horthy Miklóskormányzó fejezte ki a leglényegretörõbben 1921-ben. „Amíg a romá-nok erõsebbek nálunk, addig õk fogják Erdélyt birtokolni. Ha viszont amagyarok erõsebbek a románoknál, akkor õk fogják tõlük elvenni Erdélyt.Mivel ez egy tiszta helyzet, mindenféle tárgyalás céltalan.”154

A nagy céloktól távolabb esõ, „hétköznapi” ügyek rendezéseviszont megkövetelt egyfajta párbeszédet, modus vivendit Magyar-ország és Románia között. A két ország diplomáciai kapcsolatotlétesített, s 1921 elején Hory András megszervezte a bukarestimagyar képviseletet. Még ugyanabban az évben a román kormányhozzájárult egy kolozsvári magyar útlevél-kirendeltség létesítésé-hez.155 1921 januárjától ismét megindult a rendes vasúti közleke-dés, valamint a postai forgalom a két ország között, tárgyalásokkezdõdtek a politikai foglyok kicserélésérõl.156

A viszonylag kisebb horderejû, technikai ügyekben Romániatehát nem mutatott rosszindulatot Magyarország ellen.157 TakeIonescu román külügyminiszter 1921-ben Hory elõtt tett kijelenté-se, miszerint Románia „nem akar Magyarországnak kellemetlenked-ni”, a magyar diplomata szerint azonban „csak negatívumnak voltminõsíthetõ, és semmiképpen sem bizonyította [a külügyminiszter]igazi készségét a jobb megértésre”. Nem is volt olyan ok – fûzte hozzáemlékirataiban Hory –, „amely a román kormányt a katonailagerõtlen, politikailag elszigetelt Magyarországhoz való közeledésre kész-tethette volna”.158 A magyar miniszterelnök, Bethlen István aztvallotta, hogy a szomszéd államokkal a modus vivendi minden, amitel lehet érni, de ezt a minimális célkitûzést meg akarta valósítani.Értékrendjében az elsõ helyen a Romániával való megegyezés állt,

36

egyrészt mert ott élt a legnagyobb számú magyar kisebbség,másrészt mert így akarta ellensúlyozni a szláv és a német uralmiigényeket a Duna-medencében.159

A megegyezés útjában – az erdélyi kérdésen túl – a húszasévekben elsõsorban az ún. optánsügy állt. Ennek lényegét azképezte, hogy az 1921-es román földreformtörvény értelmébennem kaptak méltányos kárpótlást azok a kisajátított erdélyi magyarbirtokosok,160 akik a hatalomváltás után Magyarországra költöztek,azaz „optáltak”. Ez 286 optáns közel 600 000 holdnyi földjétérintette, amelynek forgalmi értéke 165–220 millió pengõ körülmozgott. Maga Bethlen István és felesége is érdekelt volt az ügybenmintegy 10 000 holddal.161 A magyar kormány 1923-ban, majd1927-ben a Nemzetek Szövetsége Tanácsa elé terjesztette a kérdést,amely azonban közvetlen magyar–román tárgyalásokat javasolt.Ezek nem vezettek eredményre, s végül az 1929 novemberétõl zajlónemzetközi jóvátételi konferencián 1930 januárjában egy olyanmegoldás született, amely az optánskérdést összekapcsolta Ma-gyarország háborús jóvátételi kérdésével. A döntés értelmében azoptánsok kárpótlását egy külön alapból kellett biztosítani, amely-nek elõteremtése érdekében Magyarországnak a háborús jóvá-tétel162 fizetésének lejárta, azaz 1943 után még 23 éven át évi 13,5millió aranykoronának megfelelõ összeget kellett volna befizetnie.Ha 1932-ben – a gazdasági világválság miatt – nem törlik el anemzetközi fizetési kötelezettségeket, úgy az optánsügy ilyeténmegoldása súlyos anyagi terhet rótt volna az országra.

A húszas évek végén Bethlen – az olasz–magyar együttmûködéskeretében – két alkalommal is megpróbálta újjáéleszteni a magyar–ro-mán közeledés eszméjét. 1928-ban Mussolini elõtt felvetette egy „újközép-európai blokk” létrehozását olasz vezetéssel, amely Ausztriát,Magyarországot és Romániát foglalta volna magában,163 s egyik fõcélját a kisantant egységének megbontása képezte. Bethlen hajlandólett volna a magyar–román határ garantálására és a Romániávalszembeni területi követelésekrõl való lemondásra, cserében viszontErdély autonómiáját kérte a román államon belül. Amikor kiderült,

37

hogy a románok tájékoztatni akarják szövetségeseiket a kapcsolat-felvételrõl, Budapest lezártnak tekintette a kezdeményezését.164

A következõ sikertelen magyar próbálkozásra 1929-ben kerültsor, nem sokkal azután, hogy Romániában az addig kormányzóNemzeti Liberális Párt helyébe Iuliu Maniu Nemzeti Parasztpártjakerült. Lengyel közvetítéssel a magyar miniszterelnök felajánlotta,hogy kész a területi kérdés kikapcsolásával komolyan közeledniRomániához, amennyiben az eltávolodik a kisantanttól, továbbáengedékenyebb lesz az optánskérdésben és kulturális koncesszió-kat ad a magyar kisebbségnek. Gheorghe Mironescu kormányfõazonban „a legnagyobb bizalmatlansággal” fogadta a javaslatot, éskijelentette: „nem hajlandó megengedni, hogy rés keletkezzék akisantanton”.165

A gazdasági világválság hatására a harmincas évek elején több olyanterv is született a dunai államok gazdasági együttmûködésére, amely-ben Magyarország és Románia egyaránt érintett volt. 1930-ban egyún. agrárblokk létrehozásáról kezdõdtek tárgyalások Magyarország,Románia és Jugoszlávia között, amelyekbe rövidesen Csehszlovákia,Lengyelország s a balti államok is bekapcsolódtak. Anglia, valamintOlaszország és Németország ellenállásán, illetve maguknak az érde-kelt államoknak az érdekellentétein végül az elképzelés megbukott.166

Egy másik, az akkori francia miniszterelnök, André Tardieu nevétviselõ 1932-es terv szerint – amellyel Franciaország a térségben egyreerõsödõ német expanziós törekvéseket kívánta ellensúlyozni – Auszt-ria, Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia egy vám-unióvá fejleszthetõ preferenciális, azaz kölcsönös vámkedvezmények-re épülõ együttmûködési rendszert épített volna ki. A terv nem kapottelég támogatást brit részrõl, Berlin és Róma pedig elutasította azt,így végül elbukott. Sem Magyarország, sem Románia állásfoglalásaalapjában véve azonban nem volt visszautasító.

Kudarcot vallott a brit kormány 1932-es javaslata is. Ez hat dunaiállam (köztük Magyarország és Románia) vámuniójának megterem-tésére irányult. Brit vélemény szerint egy ilyen egységes frontNémetországot és Franciaországot is megakadályozta volna abban,hogy beavatkozzék a térség ügyeibe, s kijátssza egymás ellen a régió

38

országait.167 Mind a nagyhatalmak, mind pedig az érintett dunaiállamok elutasították a tervet. Sipos Péter történész szerint akisantant országai attól tartottak, hogy a Magyarországgal való szorosgazdasági együttmûködés elõbb-utóbb aktuálissá teheti a határokfelülvizsgálatát. Budapesten viszont úgy vélték, hogy csatlakozásávalMagyarország azt a látszatot keltheti, miszerint feladta a területirevízió célkitûzését.168

Az 1932-ben hatalomra került Gömbös Gyula miniszterelnök 95pontos „nemzeti munkatervében” – Bethlen 1928. márciusi hason-ló kijelentése után – ismét nyíltan meghirdette a békés revíziójelszavát. Ennek, s a már jóval korábban megindult magyarországirevíziós propaganda169 ellenhatásaként a harmincas évek elsõfelében antirevizionista mozgalom indult Romániában, amely fel-fokozott magyarellenes hangulatot idézett elõ az országban.170 ANicolae Titulescu által vezetett román diplomácia is intenzívrevízióellenes aktivitásba kezdett. Sikernek számított román szem-szögbõl, hogy 1933 februárjában létrejött a kisantant-államokszervezeti paktuma, amely az addig laza szövetségként mûködõrendszernek egységes jelleget adott.171 Azt is gyõzelemként köny-velhette el Románia, hogy 1934 júniusában Jean Luis Barthoufrancia miniszterelnök a román parlamentben kijelentette: „Terü-letük az önöké. Aki abból egy négyzetcentimétert is el akarna venni,az önök ellenállásába ütközik. Ellenállásukban azonban Romániapolgárai nem maradnának magukra: önökkel van Franciaországhangja, segítõ keze és szíve. Aki önökkel szemben, nemzeti egységükkelszemben, törvényes határaikkal szemben kiejti a revízió szót, nemszámol azzal, hogy az önök számára ez a szó jogfosztást vagy árulástjelent.”172

A nemzetközi helyzet alakulása folytán azonban nem sokkal eztkövetõen már inkább a békerendszer revízióját követelõ országokhelyzete erõsödött a status quót támogató államok pozícióivalszemben;173 Franciaország befolyása gyengült, Németországé vi-szont erõsödött Délkelet-Európában, s 1936-ban létrejött a Ber-lin–Róma tengely. Budapesten valóságos eufóriát váltott ki Mus-solini ugyanezen év novemberében elmondott milánói beszéde,

39

amelyben az olasz diktátor kijelentette: „Mindaddig, amíg Magya-rországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseitnem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Ma-gyarország. Négy millió magyar él a mostani határokon túl.”174 Szavaimegdöbbenést keltettek a román közvéleményben, s akadt olyansajtóorgánum is Romániában, amely Mussolinit az õrültek házábaküldte, a romániai magyaroknak pedig Szent-Bertalan éjszakáthelyezett kilátásba.175

A fokozódó német veszély hatására Eduard Beneš csehszlovák köz-társasági elnök 1937 elején magyar–kisantant tárgyalásokat kezdemé-nyezett. A tárgyalásokat – amelyekkel részletesebben is foglalko-zunk – a nyugati hatalmak szintén szorgalmazták. A csehszlovákjavaslat szerint a három kisantant-állam hajlandó lenne elismerniMagyarország fegyverkezési egyenjogúságát,176 amennyiben Buda-pest megnemtámadási szerzõdést köt velük. Szövetségesei akadályoz-tatása esetén Csehszlovákia készen állt külön is megállapodni Magya-rországgal.177 A román kormány, Jugoszláviától eltérõen, kezdetbenellenezte a kisantant és a Magyarország közötti megbeszéléseket,késõbb viszont hozzájárulását adta azokhoz. Az 1937 tavaszánelkezdõdött megbeszéléseken a megnemtámadási egyezmény és afegyverkezési egyenjogúság mellett a kisebbségek helyzetérõl istárgyaltak. A kisebbségi kérdés megoldására a három kisantant-kor-mány közül 1937 folyamán a román mutatta a legcsekélyebb hajlan-dóságot: az erdélyi magyarság sérelmeit – ha el is ismerte õket –mindössze néhány hivatalnok túlbuzgóságának tulajdonította.

A tárgyalások során Budapest álláspontja az volt, hogy csakakkor lehet szó egy kölcsönös megnemtámadási nyilatkozat aláírá-sáról, ha azt a román kormány részérõl komoly gesztus elõzi mega kisebbségi kérdésben. Bukarest nem fogadta el a sorrendet; aztjavasolta, hogy elõbb kössék meg a szerzõdést, s utána rendezzéka kisebbségi kérdést.178 Bár a bukaresti politikusok és II. Károlyromán király állandóan hangoztatták egy magyar–román közele-dés szükségességét, a valóságban a román kormány belpolitikaiokok, elsõsorban a közelgõ parlamenti választások miatt „nem akara közvélemény szemében olyan kedvezõtlen lépést tenni, mint a

40

román–magyar közeledés” – jelentette Bárdossy László bukarestimagyar követ.179

A kisantant 1937. augusztus 30-án megnyitott sinaiai konferen-ciáján Bárdossy három, azonos szövegû bizalmas jegyzõkönyvaláírását javasolta a következõ tartalommal: 1. Csehszlovákia,Románia, Jugoszlávia elismeri Magyarország katonai egyenjogúsá-gát; 2. a három állam intézkedéseket hoz a magyar kisebbségekhelyzetének javítására; 3. Magyarország megnemtámadási nyilat-kozatot tesz, s ezt a kisantant-államok viszonozzák; 4. Románia,Jugoszlávia és Csehszlovákia kormánya tárgyalásokat kezd a ma-gyar kisebbségek vezetõivel helyzetük gyökeres megváltoztatására.A kisantant-államok a magyar javaslatokat nem tartották elfogad-hatóknak, s bár nyíltan nem utasították vissza, a megegyezéslehetõsége távolinak látszott.180 A megegyezés fõ akadályozójaRománia volt. Az 1937. szeptemberi találkozójukon VictorAntonescu román külügyminiszter ki is fejtette magyar kollégájá-nak, Kánya Kálmánnak: Csehszlovákiától és Jugoszláviától eltérõ-en Románia esetében semmilyen kényszerítõ körülmény nem állfenn, ami kisebbségi politikájának újragondolására késztetné. „Eb-bõl a helyzetbõl következik – érvelt –, hogy a román kormány számáralehetetlen, hogy a magyar kisebbség kezelésének tekintetében Magyar-országgal szemben bármilyen kötelezettséget vállaljon.”181 A románkülügyminiszter 1937. november 30-án magához kérette Bárdossytés arról tájékoztatta, hogy a kétoldalú viszony megjavítása érdeké-ben folytatott tárgyalások újrafelvételére csak a decemberi válasz-tások után kerülhet sor.182 Merev álláspontjával Romániának 1937folyamán sikerült megakadályoznia, hogy a megértõbb és engedé-kenyebb csehszlovák–jugoszláv megközelítés a kisantant hivatalosfelfogásává válhasson.183

Romániában az 1938 februárjában bevezetett királyi diktatúrával184

egyidejûleg új beállítást kapott a nemzetiségi kérdés is. II. Károly azthangoztatta, hogy nyugvópontra kívánja juttatni a kisebbségek ügyét,új alapokra helyezve azt. E célt szolgálta volna az ún. kisebbségistatútum185 is, amely azonban nem hozott lényegi változást az erdélyimagyarság életében, és inkább a külföldnek szóló propagandafogás

41

volt. Az újrakezdõdött magyar–kisantant tárgyalásokon minden-esetre a román fél engedett korábbi merevségébõl.

1938. március 12–13-án Németország bekebelezte Ausztriát(„Anschluss”), s ezzel a német veszély még fenyegetõbbé vált atérségben. Az ideiglenesen megbízott román külügyminiszter,Gheorghe Tãtãrescu az Anschluss hatására már március 12-énmagához kérette Bárdossyt és közölte, hogy a kisantant folytatniakarja az elmúlt évben megkezdett tárgyalásokat Magyarország-gal.186 A megbeszélések 1938 augusztusában végre eredményrevezettek. A jugoszláviai Bledben augusztus 21–23. között lezajlottkonferencián a kisantant és Magyarország képviselõi megállapod-tak arról, miszerint Magyarország lemond szomszédaival szembenaz erõszak alkalmazásáról annak fejében, hogy azok elismerikfegyverkezési egyenjogúságát. Az egyezmény véglegesítése a magyarkisebbségek helyzetét rendezõ kétoldalú megállapodásoktól függött.Jugoszlávia, Románia és Magyarország parafálták is ez utóbbiakat; acsehszlovák kormány álláspontja azonban megmerevedett: nem volthajlandó erre, s így a bledi egyezmény soha nem lépett életbe.

A megállapodás élénken foglalkoztatta a román sajtót és közvé-leményt. A fõleg az erdélyi románok körében nagy népszerûségnekörvendõ Iuliu Maniu drámai hangú nyilatkozatot tett külföldiújságíróknak: eszerint Magyarország „lehengerelte” a kisantantkülpolitikáját, és teljes gyõzelmet aratott a bledi konferencián,mivel gyakorlatilag nem nyújtott semmit a fegyverkezési egyenjo-gúság elismeréséért cserében. A kisantant „Magyarországgal szem-ben elveszítette a játszmát, és elismerte a békeszerzõdések revízióját”.187

Az egyezmény jelentõségét a nyugati hatalmak és Németországis felismerte. Az angol és a francia sajtó a bledi egyezménybenközvetve Németország kudarcát látta, s némelyik újság a magyarállamférfiak hajlékonyságát dícsérte.188 A megállapodás aláírásamagyar részrõl valóban németellenes élet kapott, mivel egybe-esett Horthy németországi látogatásával, a kormányzó Hitlerrelfolytatott kieli megbeszéléseivel; a bledi megállapodás híre,amely bombaként hatott Németországban, a Csehszlovákia fel-számolására készülõ Hitler haragját és felháborodását vonta

42

maga után. A magyar diplomáciának jól jött az egybeesés, mertnémileg tágította a mozgásterét, és erõsödött a németekkel szem-beni tárgyalási pozíciója.189

A kisantant államaival, köztük a Romániával folytatott 1937–1938-as tárgyalásai során a legnagyobb magyar siker az elõbb említettenkívül talán az volt, hogy Magyarországnak sikerült elérnie: akisebbségi kérdés, amelyet eddig szomszédai, így Románia isigyekezett belpolitikai problémaként kezelni, a nemzetközi tárgya-lások asztalára került. Az 1938. szeptember 29-i müncheni egyez-ményt190 követõen azonban, amely a Harmadik Birodalomhozcsatolta a németek lakta cseh területeket, az ún. Szudétaföldet,teljesen új nemzetközi helyzet állt elõ: Csehszlovákia – és ezzelegyütt a kisantant – megszûnt létezni, az európai status quo pedigfelborult.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a magyar–román kapcsolatokkulcskérdését 1920–1938 között is Erdély birtoklásának a problé-mája képezte. A kétoldalú megbékélési kísérletek és a regionálisegyüttmûködési tervek legtöbbjének nem volt reális alapja: anagyhatalmi erõviszonyok alakulása, de még inkább a két országmély érdekellentéte ezeket rendre megtorpedózta. Románia terü-leti kérdésekben hajthatatlan volt, a kisebbségek ügyét pedigbelpolitikai problémának tekintette, s 1938-ig nem kívánt mégtárgyalásokba sem bocsátkozni errõl. Magyarország ezzel szembennem volt hajlandó lemondani az igazságtalan trianoni béke revízi-ójáról, bár mindvégig igyekezett egyfajta modus vivendit kialakítania szomszédos Romániával. A romániai magyar kisebbség megol-datlan helyzete nagy mértékben hozzájárult a két ország viszonyá-ban meglévõ feszültségek állandósulásához.

Németország elõretörése a harmincas évek második felében, sezzel együtt Franciaország visszaszorulása, majd pedig a kisantantmegszûnése és az európai status quo megbomlása Románia pozíci-óinak jelentõs gyengülését eredményezte, Magyarország pedigvalamivel közelebb került egy esetleges területi revízió lehetõségé-hez Erdély viszonylatában is.

43

Jegyzetek a Bevezetõhöz

1. Bárdi Nándor: A szupremácia és az önrendelkezés igénye. Javaslatok, tervek,az erdélyi kérdés rendezésére (1918–1940). In uõ (szerk.): Források és stratégiák.A II. Összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpózium elõadásai, Székely-udvarhely, 1997. augusztus 21–22. Csíkszereda, 1999, Pro-Print Könyvkiadó/Múltunk Könyvek/, 31. o.

2. Romsics Ignác (szerk.): Trianon és a magyar politikai gondolkodás, 1920–1953.Tanulmányok. Budapest, 1998, Osiris Kiadó, 10–11. o.

3. Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918–1920. Budapest, 1983, Kossuth Könyv-kiadó.

4. Romsics Ignác: Nemzeti traumánk: Trianon. In uõ: Helyünk és sorsunk aDuna-medencében. Budapest, 1996, Osiris Kiadó, 328–329. o.

5. Uo. 331. o.6. Szabó Miklós: A területi revízió mint feladat és ideológia. In uõ: Viszonylag

békésen. H. n., 2000, Helikon Kiadó – Mozgó világ, 130–131. o.7. Lásd Gyarmati György: A revízió alternatívája. A regionális integráció forma-

változatai a magyar politikai gondolkodásban, 1920–1944. Limes, Tatabánya,1997. 2. sz., 46–47. o.

8. Romsics: Nemzeti traumánk… 334. o.9. Idézi Pritz Pál: A határkérdés jelentõsége a két háború között Közép-Európában.

In uõ: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995,Magyar Történelmi Társulat, 217. o.

10. Historiográfiai kitekintésünket lásd a külön alfejezetben.11. A felhasznált levéltári források, dokumentumközlések, összefoglaló mûvek és

visszaemlékezések teljes listáját az Irodalomjegyzékben közöljük. E helyencsupán a legfontosabbakat emeljük ki.

12. Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához, 1936–1945. IV. kötet. [Atovábbiakban: DIMK, IV. kötet.] Magyarország külpolitikája a II. világháborúkitörésének idõszakában, 1939–1940. Összeállította és sajtó alá rendezte JuhászGyula. Budapest, 1962, Akadémiai Kiadó.

13. Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához, 1936–1945. V. kötet. [Atovábbiakban: DIMK, V. kötet.] Magyarország külpolitikája a nyugati hadjárattóla Szovjetunió megtámadásáig, 1940–1941. Összeállította Juhász Gyula. Buda-pest, 1982, Akadémiai Kiadó.

14. Réti György (szerk.): Olasz diplomáciai dokumentumok a második bécsi döntésrõl.Hogyan kaptuk vissza Észak-Erdélyt 1940-ben? Budapest, 2000, Aula Kiadó.

15. Manoilescu, Mihail: Dictatul de la Viena. Memorii iulie–august 1940. [A bécsidiktátum. Emlékiratok 1940. július–augusztus.] Ediþie de Valeriu Dinu.Bucureºti, 1991, Editura Enciclopedicã.

16. Pop, Valeriu: Bãtãlia pentru Ardeal. [Az Erdélyért vívott csata.] Ediþie de SandaPop ºi Nicolae C. Nicolescu. Bucureºti, 1992, Editura Enciclopedicã.

17. Regele Carol al II-lea al României. Însemnãri zilnice. 1937–1951. [II. Károly,Románia királya. Napi feljegyzések. 1937–1951.] Volumul II. 13 martie–15decembrie 1939 (Caietele 8–10). Bucureºti, 1997, Scripta.

44

18. Regele Carol al II-lea al României. Însemnãri zilnice. 1937–1951. [II. Károly,Románia királya. Napi feljegyzések. 1937–1951.] Volumul III. 15 decembrie1939–7 septembrie 1940 (Caietele 11–11A). Bucureºti, 1998, Scripta.

19. Hory András: Bukaresttõl Varsóig. Sajtó alá rendezte Pritz Pál. Budapest, 1987,Gondolat Könyvkiadó.

20. Diplomáciai pályafutásának egy szakaszáról lásd újabban Gurszki Gabriella:Hory András római és varsói követi évei (1927–1939). Fons (Forráskutatás ésTörténeti Segédtudományok). 2000. 3. sz., 319–359. o.

21. Tudomásunk szerint e tizenegy irat eddig még publikálatlan.22. Gosztonyi Péter: Történelemszemlélet, történelemtudat és történeti irodalom

Magyarországon. In Pomogáts Béla (szerk.): Párbeszéd Magyarországgal. Nyu-gat-európai és tengerentúli magyar tanulmányírók. Budapest, 1991, SzépirodalmiKönyvkiadó, 139–140. o.

23. Lásd pl. a román Mihail Roller számos kiadást megért, hírhedt középiskolaitankönyvét (Roller, Mihail: A Román Népköztársaság története. Tankönyv aközépiskolák számára. H. n., 1952, Állami Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó,705–708. o.), vagy a magyarországi, 1951-es „ideiglenes tankönyvet”. (LukácsLajos: A magyar nép története. III. rész. 1849–1950. Ideiglenes tankönyv. Megje-lent a közoktatásügyi miniszter rendeletére. Budapest, 1951, Tankönyvkiadó,195. o.)

24. Vö. Roller: i. m. 705. o.25. Boia, Lucian: Történelem és mítosz a román köztudatban. Bukarest–Kolozsvár,

1999, Kriterion Könyvkiadó /Gordiusz/, 76–77. o.26. Iordachi, Constantin – Trencsényi Balázs: A megújulás esélyei: a román

történetírás tíz éve (1989–1999). Replika, 41–42. sz., 2000. november, 168. o.27. Molnár Erik: A magyar történetírás fejlõdése az elmúlt évtizedben. In uõ:

Válogatott tanulmányok. Budapest, 1969, Akadémiai Kiadó, 359–382. o28. Lásd Történelmi Szemle, III. évf., 1960. 2–3. sz., 310–360. o.29. Az ún. Molnár Erik-vitáról lásd Péter László: A nemzeti múlt legendái és

tilalomfái. In Az Elbától keletre. Tanulmányok a magyar és kelet-európai történe-lembõl. Budapest, 1998, Osiris Kiadó, 101–105. o.

30. „A második bécsi döntés természetesen nem tett pontot a magyar és a románuralkodó osztályok között Erdély kérdésében fennálló ellentétekre. De nem is ez volta célja. Hitler döntését az az elgondolás vezette, hogy egyrészt tompítsák, másrésztállandósítsák a határok körüli vitákat. A nemzeti kisebbségek üldözése – amimindkét országban különösen brutális formákat öltött – egyrészt biztosította a kétország közötti feszültség fenntartását, másrészt pedig ösztönözte mind a kétkormányt arra, hogy hatalmi érdekeiket a német fasizmussal való szövetségükszorosabbra fogásával… próbálják meg érvényesíteni. Ez a német politika meglehe-tõsen reális alapon nyugodott.” Molnár Erik (fõszerk.): Magyarország története.II. kötet. Budapest, 1964, Gondolat Könyvkiadó, 433. o.

31. „Ebben az ország sorsát tekintve nehéz helyzetben a román nép egyedül maradt,minden külsõ segítség nélkül. Erdély északi részének elrablásával, s a horthystaMagyarországnak való átadásával Romániát a hitlerista Németország karjaibalökték. A hitlerista körök ugyanakkor biztosították a maguk számára a horthysta

45

Magyarország támogatását a Szovjetunió ellen folytatandó háborúban. Észak-Er-dély elrablása tiltakozási hullámot váltott ki az egész ország területén. A román népnapokon keresztül forrt a felháborodástól az igazságtalan diktátum miatt. Adolgozók nagy tömegei számos tiltakozó megmozduláson vettek részt. A kommunistapárt és más hazafias szervezetek felhívására munkások, parasztok, értelmiségiek,tisztviselõk, iparosok, katonák, katonatisztek stb. százezrei mentek az utcára, a bécsidiktátum eltörlését, és Észak-Erdélynek az anyaországhoz való visszacsatolásátkövetelve.” Constantinescu, Miron – Daicoviciu, Constantin – Pascu, ªtefan etal.: Istoria României. Compendiu. [Románia történelme. Kézikönyv.] Bucureºti,1969, Editura didacticã ºi pedagogicã, 522–523. o.

32. Uo. 522. o. A fejezetet Ion Oprea írta.33. Tilkovszky Loránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon, 1938–1941.

Budapest, 1967, Akadémiai Kiadó. A második bécsi döntéssel kapcsolatbanTilkovszky többek között megállapította: területi vonatkozásban az nem okozottcsalódást, a Románia új határait garantáló – aznap aláírt – német okmány miattmégis „pyrrhusi gyõzelem” volt a magyar kormány számára, mivel lehetetlennévált a Románia irányába folytatott további magyar revíziós propaganda. (Uo.282–283. o.)

34. Csatári Dániel: Forgószélben. (Magyar–román viszony 1940–1945.) Budapest,1968, Akadémiai Kiadó. A második bécsi döntés következményeirõl szólva, aszerzõ kiemelte: „ígérgetései közben és ürügyén Németország a hálálkodó magyarpolitikusokon s a befolyása alatt álló román vezetõkön keresztül Magyarországot ésRomániát egyaránt mindinkább a saját járszalagjára fûzte. Ezek a magyar és románpolitikusok egy olyan folyamat kiszélesítésének lettek részesei, amely nemcsak Erdélynépeire, hanem Magyarországra és Romániára nézve is végzetessé vált.” (Uo. 34.o.)

35. Tilkovszky: Revízió… 334. o.36. Csatári: i. m. 7–9. o.37. Juhász Gyula: A Teleki-kormány külpolitikája, 1939–1941. Budapest, 1964,

Akadémiai Kiadó.38. Czettler Antal, aki a rendszerváltás után megjelent hasonló tárgyú szintézisé-

ben több kérdésben is vitába száll Juhásszal, tárgyilagosan megemlíti, hogyJuhász mûve olyan idõszakban született, „amikor egy ilyen könyv megírásaönmagában véve is bizonyos személyes bátorságot igényelt”. (Czettler Antal: TelekiPál és a magyar külpolitika, 1939–1941. Budapest, 1997, Magvetõ Kiadó, 13. o.)

39. Juhász: A Teleki-kormány… 178–211. o.40. Uo. 165–168. o41. Uo. 162–163., 195. o.42. Nagyot ugorva elõre az idõben, itt említjük meg Juhász 1987-ben publikált

tanulmányát a második bécsi döntésrõl, amely tényanyagában az 1964-esmonográfiára támaszkodott, de elhagyta annak vitatható értékeléseit. A szerzõ,miután 1940 júniusával kezdõdõen egész 1940. augusztus 30-ig vette sorra amásodik bécsi döntés szempontjából jelentõs eseményeket, az alábbi tárgyszerûkövetkeztetéssel zárta tanulmányát. „A második bécsi döntés mind Magyarország,mind Románia háborús történetében általában, s a Németországhoz fûzõdõ viszo-

46

nyukban különösen meghatározó tényezõvé vált. A megoldás egyiküket sem elégítetteki, Hitler kezében pedig alkalmas eszköz volt követeléseinek érvényesítésére. Mindkétországban, Magyarországon és Romániában egyaránt súlyos belpolitikai következ-ményei támadtak a döntésnek, ezzel egyidejûleg megindult a versenyfutás a németkegyekért a további területgyarapodás, illetve a döntõbíráskodás felülvizsgálataérdekében.” (Juhász Gyula: A második bécsi döntés. In Magyarságkutatás. AMagyarságkutató Csoport évkönyve. Föszerk.: uõ. Szerk.: Kiss Gy. Csaba. Buda-pest, 1987, 93. o.)

43. Simion, Auricã: Dictatul de la Viena. [A bécsi diktátum.] Ediþia a II-a. Bucureºti,1996, Editura Albatros.

44. Uo. 308. o.45. Uo. 314. o. Werth valóban kijelentette Cuno Fütterer német légyügyi attasé

elõtt, hogy Magyarország döntõbíráskodást akar. Csáky István magyar külügy-miniszter utólag közölte Erdmannsdorff budapesti német követtel, hogy „ez akijelentés a kormány politikájával egyenesen szemben áll”. Lásd Horthy Miklóstitkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte Szinai Miklós és Szûcs László.Második kiadás. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó, 47. sz. irat, 248–249. o.,valamint Juhász: A Teleki-kormány... 191. o.

46. Adatai szerint a lakosság 50,2%-a román, 37,1%-a magyar volt (uo. 363. o.). Azáltalunk használt számok ettõl eltérõek. 1940-es kataszteri közlések szerintÉszak-Erdély területe 43 104 km2-t tett ki (Thirring Lajos: A visszacsatolt keletiterület. Terület és népesség. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz., 1. sz.jegyzet, 663. o.), míg lakossága az 1941-es magyar népszámlálás szerint 2,577millió volt, ennek 52,1%-a magyar, 41,5%-a román anyanyelvû. (Fogarasi Zoltán:A népesség anyanyelvi, nemzetiségi és vallási megoszlása törvényhatóságonkint1941-ben. Magyar Statisztikai Szemle, 1944. 1–3. sz., 4. o.)

47. Georgescu, Vlad: Istoria Românilor. De la origini pînã în zilele noastre. [Arománok története. A kezdetektõl napjainkig.] Ediþia a IV-a, Bucureºti, 1995,Humanitas /Seria Istorie/, 297. o.

48. Gosztonyi: i. m. 143. o.49. Gunst Péter: A magyar történetírás története. Javított kiadás, Debrecen, 2000,

Csokonai Kiadó /Történelmi Kézikönyvtár/, 262. o.50. Lásd Gáll Ernõ: A román nemzeti ideológia – tegnap és ma. Regio, 1995. 1–2.

sz., 215–217. o.51. Lãncrãnjan, Ion: Cuvînt despre Transilvania. [Beszéd Erdélyrõl.] Bucureºti,

1982. Száraz György válaszát lásd Száraz György: A sorsközöség nevében.(Válasz egy furcsa könyvre). In uõ: Történelem jelenidõben. Tanulmányok.Második kiadás. Budapest, 1987, Magvetõ Könyvkiadó.

52. Lásd pl. Matichescu, Olimpiu: Istoria nu face paºi înapoi! (Logica istorieiîmpotriva Dictatului de la Viena). [A történelmet nem lehet visszafordítani! Atörténelem logikája a bécsi diktátum ellen.] Cluj-Napoca, 1985, Editura Dacia./Istorie Contemporanã/, vagy Simion, Auricã: Regimul de ocupaþie horthystîn partea de nord-vest a României. Politica faþã de populaþiile nemaghiare.[A horthysta megszállás rendszere Románia északnyugati részén. A nem

47

magyar lakossággal szemben követett politika.] Anale de Istorie, 1985. 1. sz.,71–87. o.

53. Muºat, Mircea – Bobocescu, Vasile: Împotriva unei nedreptãþi istorice; 40 deani de la marile manifestaþii populare împotriva Dictatului fascist de la Viena.[Egy történelmi igazságtalanság ellen; a 40 évvel ezelõtti nagy népi tüntetéseka fasiszta bécsi diktátum ellen.] Anale de Istorie, 1980. 3. sz., 75–104. o.

54. Uo. 81. o.55. Uo. 97. o.56. Fãtu, Mihai – Muºat, Mircea (coord.): Teroarea horthysto-fascistã în nord-vestul

României, septembrie 1940 – octombrie 1944. [A horthysta-fasiszta terror Észak-nyugat-Romániában, 1940. szeptember – 1944. október.] Bucureºti, 1985.

57. Uo. VI. o.58. Hasonlóan kritikus álláspontot foglal el a könyvvel szemben Cornel Grad román

történész is. Grad, Cornel: Opinia autorului. Al doilea arbitraj de la Viena (30.august 1940). Poziþia armatei române. [A szerzõ véleménye. A második bécsidöntés. 1940. augusztus 30. A román hadsereg álláspontja.] Limes, Zalãu, 1998.4. sz., 37. o.

59. Mi az 1988-as, IV. kiadást használtuk. Ránki György (fõszerk.): Magyarországtörténete 1918–1919, 1919–1945. IV. kiadás. 2. kötet. Budapest, 1988, Akadé-miai Kiadó.

60. Uo. 1026. o.61. Uo.62. Uo. 1027. o.63. Hitler szándékáról lásd pl. Ciano gróf naplója, 1939–1943. Az 1946-os magyar

kiadást megigazította és az elõszót írta Eszes Máté. H. n., 1999, Ármádia Kiadó,242–243. o.

64. Ránki György: Hitler tárgyalásai kelet-európai államférfiakkal 1939–1944. Inuõ: A Harmadik Birodalom árnyékában. Budapest, 1988, Magvetõ Kiadó /Gyor-suló idõ/.

65. Uo. 116. o.66. Uo. 115. o.67. Köpeczi Béla: Kitekintés: Erdély útja 1918 után. In Szász Zoltán (szerk.): Erdély

története. Harmadik kötet. 1830-tól napjainkig. Budapest, 1986, AkadémiaiKiadó.

68. Uo. 1754. o.69. Iordachi, Constantin – Turda, Marius: Politikai megbékélés versus történeti

diskurzus: az 1989–1999 közötti román történetírás Magyarország-percepciója.Regio, 2000. 2. sz., 136. o.

70. Boia: i. m. 217. o.71. Lásd pl. Cosma, Neagu: Dictatul de la Viena – (30 august 1940), consecinþã a

crimei organizate statal de cãtre Ungaria ºi a colaboraþionismului unor unguri dinRomânia. [A bécsi diktátum – 1940. augusztus 30., a Magyarország általállamilag szervezett bûntettnek, és egyes romániai magyarok kollaboracio-nizmusának következménye.] 1996, Bravo Press, vagy Marinescu, Aurel Sergiu:

48

Înainte ºi dupã Dictatul de la Viena. [A bécsi diktátum elõtt és után.] Bucureºti,2000, Editura Vremea /FID, Fapte, Idei, Documente/.

72. Grad, Cornel: Al doilea arbitraj de la Viena. [A második bécsi döntés.] Iaºi,1998, Institutul European /Istorie ºi diplomaþie, 17./.

73. Uõ: Opinia autorului… i. m. 35. o.74. Uõ: Al doilea arbitraj… 56. o.75. Uo. 42–43. o.76. Uo. 46. o.77. Uo. 56. o.78. Georgescu: i. m.79. Uo. 231. o.80. Constantiniu, Florin: O istorie sincerã a poporului român. [A román nép õszinte

története.] Ediþia a II-a, Bucureºti, 1999, Univers Enciclopedic.81. Iordachi – Turda: i. m. 133. o.82. Constantiniu: i. m. 353. o.83. Uo.84. Scurtu, Ioan – Buzatu, Gheorghe: Istoria românilor în secolul XX (1918–1948).

[A románok története a XX. században, 1918–1948.] Bucureºti, 1999, EdituraPaideia /Colecþia cãrþilor de referinþã. Seria Istorii.

85. Uo. 360. o.86. Uo. 382. o.87. Uo. 383–385. o.88. Szász Zoltán: A második bécsi döntés. Convieþuirea – Együttélés, Szeged, 2000.

2–4. sz., 79–84. o.89. Réti György: A második bécsi döntés magyar, olasz és német dokumentumok

tükrében. Mozgó Világ, 1990. szeptember, 64–67. o.; uõ: A második bécsi döntés.Külpolitika, 2000, 1–2. sz., 182–204. o.

90. Czettler: i. m.91. Uo. 17–18. o.92. Uo. 142–143. o.93. Uo. 144. o.94. Uo. 163. o.95. Uo.96. Uo.97. Uo. 169. o.98. Ezek közül itt csak hármat említünk. Ormos Mária: Magyarország a két

világháború korában (1914–1945). Debrecen, 1998, Csokonai Kiadó /TörténelmiKézikönyvtár/; Gergely Jenõ – Pritz Pál: A trianoni Magyarország, 1918–1945.Budapest, 1998, Vince Kiadó /Tudomány – Egyetem/; Romsics Ignác: Magyar-ország története a XX. században. Budapest, 1999, Osiris Kiadó /Osiris Tanköny-vek/.

99. Ormos: Magyarország… 223. o.100. Uo. 229. sz. jegyzet.101. Gergely – Pritz: i. m. 134. o.102. Romsics: Magyarország története… 246. o.

49

103. Uo. 247. o.104. Újraközölve lásd Pritz Pál: Revíziós törekvések a magyar külpolitikában

1920–1935. In uõ: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok.Budapest, 1995, Magyar Történelmi Társulat, 234–240. o.

105. Romsics: Trianon… 8–9. o.106. Lásd Zeidler Miklós: Gömbös Gyula. In Romsics Ignác (szerk.): Trianon és a

magyar politikai gondolkodás, 1920–1953. Tanulmányok. Budapest, 1998, OsirisKiadó, 87–91. o.

107. Bethlen István: Válogatott politikai írások és beszédek. Szerkesztette és azutószót írta Romsics Ignác. Budapest, 2000, Osiris Kiadó /Millenniumi MagyarTörténelem, Politikai gondolkodók/, 267–339. o.

108. DIMK, IV. kötet, 581. sz. irat.109. Ennek egy részletét lásd Bethlen István: i. m. 240–251. o. Bethlen már 1927.

májusi zalaegerszegi beszédében is bírálta a trianoni békeszerzõdést. (ZeidlerMiklós: Magyar revizionizmus a két háború között. Kézirat a szerzõ tulajdoná-ban. Budapest, 2001, 14. o.)

110. Lásd Romsics Ignác: Magyarország helye a német Délkelet-Európa-politiká-ban. In uõ: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Budapest, 1996, Osiris Kiadó,187–193. o.

111. Zeidler: Magyar revizionizmus… 14. o.112. Romsics: Magyarország helye… 202. o. A korabeli német nagyhatalmi elkép-

zelésekrõl lásd Pritz Pál: Pax Germanica. Német elképzelések Európa jövõjérõl amásodik világháborúban. Budapest, 1999, Osiris Kiadó.

113. Hitler 1937 novemberében egy szûk körû értekezleten munkatársai elõttkifejtette, hogy a „németkérdés” megoldására csak az erõszak útja adott. Elsõcélként Csehszlovákia és Ausztria leverését tûzte ki. (Pritz: Pax Germanica…70–76. o.)

114. Calafeteanu, Ion: Români la Hitler. [Románok Hitlernél.] Bucureºti, 1999,Univers Enciclopedic, 2. sz. dokumentum.

115. Ránki: Hitler tárgyalásai… 114. o.116. Romsics: Magyarország helye… 216. o.117. Calafeteanu: Români… 5. sz. dokumentum.118. Kim, Jiyoung: A nagyhatalmi politika és az erdélyi kérdés a II. világháború alatt

és után. Budapest, 2000, Osiris Kiadó /Doktori mestermunkák/, 48–50. o.119. Bán D. András: Illúziók és csalódások. Nagy-Britannia és Magyarország,

1938–1941. Budapest, 1998, Osiris Kiadó, 24. o.120. Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés”, 1914–1946. In uõ:

Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Budapest, 1996, Osiris Kiadó, 86. o. Vö.Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig. Századok,1997. 2. sz., 305–308. o.; Kovács Anikó: Adalékok a magyar revíziós mozgalomtörténetéhez. Regio, 1994. 3. sz., 74–88. o.

121. Romsics: A brit külpolitika… 89. o.122. Uo. 91. o.123. Uõ: Magyarország története… 240. o.124. Lásd uõ: A brit külpolitika… 98–99. o.

50

125. Kim: i. m. 50–52. o.126. Uo. 60–61. o.127. Ormos: Magyarország… 125. o.128. Hasonló álláspontot képvisel Szabó: A területi revízió… 129–130. o.129. Miskolczy Ambrus: Magyar–román közös múlt és/vagy történeti kiengeszte-

lõdés. Magyar Tudomány, 1998. 10. sz., 1165. o.130. E tárgykörben – a két világháború közti korszakra vonatkozóan – mindmáig

Mikó Imre 1941-ben megjelent könyve a legjobb összefoglaló. Mikó Imre:Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-tõl 1940.augusztus 30-ig. Budapest, 1941, Studium. /Reprint: Optimum Kiadó, é. n./.

131. Dél-Dobrudzsát még 1913-ben csatolták Romániához.132. Livezeanu, Irina: Culturã ºi naþionalism în România Mare 1918–1930.

[Kultúra és nacionalizmus Nagy-Romániában 1918–1930.] Bucureºti, 1998,Humanitas /Seria Istorie/, 17. o.

133. Uo. 19. o., vagy Köpeczi: i. m. 1739. o. Anyanyelv szerint a magyarok 8,6%-ottettek ki. (Uo.)

134. Köpeczi: i. m. 1742. o.135. Roth, Harald: Kis Erdély-történet. Csíkszereda, 1999, Pallas-Akadémia Kiadó

/Nobile Officium Sorozat/, 85. o.136. Barabás Béla – Diószegi László – Enyedi Sándor és mások: Hetven év. A

romániai magyarság története, 1919–1989. Budapest, 1990, MagyarságkutatóIntézet /A magyarságkutatás könyvtára/, 43. o.

137. Magyarul lásd Mikó: i. m. 1. sz. melléklet, 265–267. o.138. Gáll: i. m. 207–208. o.139. Livezeanu: i. m. 347. o.140. Bárdi: A szupremácia… 38–39. o.141. Roth. i. m. 86. o.142. Bárdi: A szupremácia… 40. o.143. Mikó: i. m. 5. sz. melléklet, 290. o.144. E téma monografikus feldolgozása még várat magára. A román–magyar

megegyezési kísérletek húszéves történetét és Olaszország ebben játszott szere-pét tekinti át számos új forráscsoport bevonásával Romsics Ignác: Olaszországés a román–magyar megegyezés tervei, 1918–1938. In uõ: Helyünk és sorsunka Duna-medencében. Budapest, 1996, Osiris Kiadó, 132–176. o.

145. Hitchins, Keith: România 1866–1947. [Románia 1866–1947 között.]Bucureºti, 1994, Humanitas, 454. o.

146. Scurtu – Buzatu: i. m. 11. o.147. Romsics: Olaszország… 132–167. o.148. Tüzetes elemzésüket lásd Bárdi: A szupremácia… 63–78. o.149. Vö. Szarka László: Keleti Svájc – illúzió vagy utópia? A Károlyi-kormány

Nemzetiségi Minisztériumának mûködése. In uõ: Duna-táji dilemmák. Nemzetikisebbségek – kisebbségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában. Budapest,1998, Ister /Láthatár/, 113–147. o., vagy K. Lengyel Zsolt: „Keleti Svájc” ésErdély 1918–1919. A nagyromán állameszme magyar alternatíváinak történe-téhez. Regio, 1992. 1. sz., 77–89. o.

51

150. Erre vonatkozóan lásd pl. Bárdi Nándor: Impériumváltás Székelyudvarhelyen1918–1920. Aetas, 1993. 3. sz., 76–120. o., vagy Vincze Gábor: Székely autonó-mia a XX. században: illúzió vagy realitás? Aetas, 1993. 3. sz., 130–150. o.

151. Romsics: Olaszország… i. m. 146. o. A bukaresti szerzõdésben rögzített határvo-nal leírását lásd Sztáray Zoltán: Románia szerzõdése az antanthatalmakkal. ÚjLátóhatár, 1980. 1. sz. Idézi Bárdi: A szupremácia… 21. sz. jegyzet, 106. o.

152. Romsics: Olaszország… 144. o.153. Uo. 166. o. Lásd még Hory: i. m. 64. o.154. Idézi Romsics: Olaszország… 166. o.155. Hory: i. m. 76. o.156. Romsics: Olaszország… 165. o.157. Uo.158. Hory: i. m. 52. o.159. Fülöp Mihály – Sipos Péter: Magyarország külpolitikája a XX. században.

Budapest, 1998, Aula Kiadó, 143–144. o.160. Az optált nagybirtokosok mellett a román állampolgárságot felvett, 50 hold

alatti birtokkkal rendelkezõ erdélyi és bánsági magyar telepesek is kárpótlástköveteltek a román államtól a földreform miatt. Az optánsügyrõl részletesebbenlásd Zeidler Miklós: Apponyi Albert és a nemzetek Szövetsége. In A hosszútizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszön-tésére. Budapest, 2000. Különlenyomat, 646–649. o.

161. Fülöp – Sipos: i. m. 144. o.162. Ismeretes, hogy 1924-ben Magyarországnak 20 év alatt, készpénzben kifize-

tendõ 179 millió aranykorona háborús jóvátétel teljesítését kellett vállalnia.(Romsics: Magyarország története… 155. o.)

163. Romsics: Olaszország… 170. o.164. Uo. 171. o.165. Uo. 172. o.166. Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája, 1919/1945. Második, átdolgozott

kiadás. Budapest, 1975, Kossuth Könyvkiadó, 129. o.167. Fülöp – Sipos: i. m. 168–169. o.168. Uo. 169. o.169. Vö. Zeidler: A Magyar Revíziós Liga… 312–325. o.170. Lásd Mikó: i. m. 135–137. o.171. Ennek létrejöttében az 1933 januárjában kipattant olasz–magyar fegyverszállí-

tási botránynak is szerepe volt. Lásd Juhász: Magyarország külpolitikája… 144. o.172. Idézi Durandin, Catherine: A román nép története. Budapest, 1998, Maecenas

Könyvek, 242–243. o.173. Fülöp – Sipos: i. m. 186. o.174. Uo. 196. o.175. Mikó. i. m. 169–170. o.176. A trianoni békeszerzõdés értelmében Magyarország csak egy 35 000 fõs

zsoldoshadsereget tarthatott fönn. A szerzõdés megtiltotta az általános hadkö-telezettséget, és egyéb katonai jellegû tilalmat is elõírt. Lásd Romsics: Magyar-ország története… 145. o.

52

177. Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása. A müncheni válságés Magyarország. Századok, 1999. 4. sz., 690. o.

178. Román Ildikó: A magyar–román viszony alakulása 1937–1940 között. Regio,1994. 3. sz., 96–97. o.

179. Uo. 96. o.180. Juhász: Magyarország külpolitikája… 177–178. o.181. Idézi Romsics: Olaszország… 175. o.182. Román: i. m. 97. o.183. Romsics: Olaszország… 175. o.184. 1938. február 10-én II. Károly menesztette az addigi kormányt és egy új,

pártok feletti, véleményezõ szerepkörrel felruházott kabinetet állított a helyébe.Másnap az egész országra kiterjesztette az ostromállapotot, majd betiltotta apolitikai pártokat, és új alkotmányt léptetett életbe. Részletesen lásd Mikó: i. m.201–204. o., Szász Zoltán: A románok története. Budapest, é. n., BereményiKönyvkiadó /Népek hazája sorozat/, 141–142. o., vagy Savu, Al. Gh.: Dictaturaregalã. [A királyi diktatúra.] Bucureºti, 1970, Editura politicã.

185. Az 1938-as „kisebbségi statútum” egy rendelettörvénybõl, annak végrehajtásiutasításából és egy minisztertanácsi naplóból állt. Nem képezett jogszabályt, éscsak útmutatásul szolgált a hatóságoknak, a cenzúra pedig hosszú ideig megtil-totta annak közlését a román sajtóban. Lásd Mikó: i. m. 207–214. o., Román:i. m. 103–107. o.

186. Román: i. m. 103. o187. Uo. 107. o.188. Ádám: A versailles-i… i. m. 699. o.189. A magyar tárgyalódelegáció visszautasította Kielben Hitler javaslatát, misze-

rint Magyarország vállalja el az „agent provocateur” szerepét Csehszlovákiaellen, s támadja meg. Lásd Pritz Pál: A kieli találkozó (Forráskritikai tanul-mány). In uõ: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest,1995, Magyar Történelmi Társulat, 291–333. o.

190. A müncheni egyezményt Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Fran-ciaország írta alá.

53

I.A MAGYAR–ROMÁN KAPCSOLATOK

A KÁRPÁTALJAIBEVONULÁSTÓL BESSZARÁBIA SZOVJET

MEGSZÁLLÁSÁIG

A honvédség kárpátaljai bevonulása és a márciusi románmozgósítás

Az 1938. szeptember 29-i, már említett müncheni egyezményzáradéka úgy rendelkezett, hogy a magyar–csehszlovák vitás kér-désekre a két fél közvetlen tárgyalásokon találjon megoldást háromhónapon belül. Sikertelenség esetén újabb négyhatalmi döntésrevolt kilátás. Az 1938. októberi komáromi szlovák–magyar tárgya-lások eredménytelenül végzõdtek, bár a két álláspont jelentõsenközeledett egymáshoz. Mivel Franciaország és Nagy-Britanniaérdektelenséget nyilvánított az ügyben, német–olasz döntõbírásko-dásra került sor.

Az elsõ bécsi döntést1 Ribbentrop és Ciano 1938. november 2-ánhirdette ki a Belvedere palotában, ugyanott, ahol nem egészen 22hónap múlva Erdély ügyében is határoznak majd. A döntés Magya-rországnak ítélte az 1920-ban, Trianonban elcsatolt egykori Felvidékdéli szegélyét, Kassa, Munkács, Ungvár városaival együtt. A 11 927km2-nyi terület kb. egymillió lakosának a csehszlovák népszámlálásiadatok szerint is az abszolút többsége magyar anyanyelvû volt, az újhatárvonal etnikai korrektségéhez nem fért kétség. A döntés, amelyellen a nyugati nagyhatalmak sem emeltek szót, a revíziós magyarkülpolitika nagy sikerét jelentette, s a magyar közvélemény kitörõlelkesedéssel fogadta. Távlatilag ugyanakkor vészjósló volt, hogy esikerhez a hitleri Németország akarata kellett. Ez nyilvánvalóvá tettea magyar külpolitikai mozgástér szûkülését, és azt, hogy a továbbirevízióhoz is elengedhetetlenül szükség lesz Berlin támogatására.

54

A Felvidék egy részének visszatérte után a magyar kormányKárpátalja megszerzését tûzte ki célul, elsõsorban stratégiai meg-gondolásokból: a közös lengyel–magyar határ megteremtésével akisantant Magyarország köré vont „gyûrûjét” kívánta ezzel meg-szakítani, a Varsó–Budapest–Belgrád–Róma képzeletbeli vonaltólpedig a Németországgal szembeni nagyobb mozgástér lehetõségétremélte.

Az egyre inkább németbarát irányt követõ Imrédy Béla2 helyébeHorthy Miklós kormányzó 1939. február 16-án a külföldön is nagytekintélynek örvendõ földrajztudóst és politikust, gróf Teleki Páltnevezte ki miniszterelnöknek. Március 10-én – Szlovákiában aznappolitikai válság robbant ki, és várható volt a német beavatkozás –Teleki keresztülvitte a minisztertanácsban, hogy a megfelelõ pilla-natban a honvédség akkor is támadást indítson Kárpátalja meg-szerzésére, ha nem kap német hozzájárulást. Az új kormányfõugyanis tisztában volt azzal, hogy a területi revízió csak akkor lesztartós, ha az a nyugati hatalmak egyetértésével, és nem németdöntõbíráskodással valósul meg.3

Két nap múlva azonban Hitler megüzente: rövidesen el fogjaismerni Szlovákia függetlenségét, de 24 óráig nem teszi ezt megKárpátalja esetében – ennyi idõ áll majd a magyar kormányrendelkezésére, hogy „megoldja” a kérdést. A magyar történetiszakirodalomban eddig tényként szerepelt, hogy a honvédség 1939.március 15-én, tehát szinte egy idõben a Wehrmacht csehországibevonulásával kezdte el a kárpátaljai akciót.4 Ormos Mária törté-nész viszont Kozma Miklós egykori belügyminiszter naplója alap-ján nemrég kimutatta, hogy az események valójában már március13-án elkezdõdtek; aznap határincidensekre került sor, 14-én pedigaz elsõ magyar lovasdandár átlépte Munkácsnál a határt, és korareggel elfoglalta az elsõ három helységet. A honvédség katonaiakciója tehát hamarabb elkezdõdött, mint a német hadseregé, smegelõzte a 14-i szlovák és rutén autonómia-nyilatkozatokat is.A kárpátaljai magyar bevonulást így nem lehet szorosan hozzá-kötni Hitler 24 órás „ultimátumához” – szól a szerzõ következ-tetése.5

55

A március 14-i támadás tényét megerõsítik II. Károly románuralkodó néhány éve Bukarestben megjelentetett napi feljegyzéseiis: 14-én eszerint „hírek érkeztek, hogy a magyarok átlépték Munkácstérségében a határt”. Igaz, a király azt is feljegyezte, hogy még aznap„este jön a hír, miszerint e csapatokat Berlin parancsára visszavon-ták”.6 Tény, hogy a honvédség március 17-ére elérte a lengyelállamhatárt. Az így visszacsatolt terület kb. 12 000 négyzetkilomé-tert tett ki, 670 000 lakossal, akiknek túlnyomó többsége ruszinnemzetiségû volt.7

Csehszlovákia végleges felszámolása 1939. március közepén, anémet csapatok prágai bevonulása nemcsak a román közvéle-ményt, hanem a bukaresti kormányt is váratlanul érte és megdöb-bentette. A honvédség kárpátaljai akciójával egyidejûleg Romániá-ban a magyar hadsereg várható betörésérõl, s egy, az országotfenyegetõ állítólagos magyar–német paktumról terjedtek el valót-lan hírek. (Lásd az 1. sz. dokumentumot.) Az is szóbeszéd tárgyavolt, hogy Magyarországon német katonaság tartózkodik, s ahonvédség felkészülve várja a parancsot az erdélyi bevonulásra.8

Mindez annak ellenére terjedt el, hogy Teleki Pál Budapesten azországgyûlés képviselõházának március 16-i ülésén kijelentette: „amagyar honvédség elõrenyomulásával természetesen a legkisebb mérv-ben sem fogja az egykori Ruszinszkóval szomszédos országok területétvagy határ menti érdekeit veszélyeztetni, sõt utasítása van arra, hogyilyen akciónak a látszatát is kerülje.”9 Másnap, a felsõház ülésénmegerõsítette ugyanezt.10

A különféle találgatásoknak tápot adhatott, hogy Bukarestbenazokban a napokban Helmuth Wohlthat vezetésével német gazda-sági delegáció tárgyalt, messzemenõ követelésekkel állva elõ. Ro-mán és bukaresti diplomata körökben az a merész vélemény alakultki, hogy a végül március 23-án megkötött, s inkább Berlinnekkedvezõ német–román gazdasági szerzõdés egyenesen magyarfegyveres fenyegetés súlya alatt jött létre, vagy legalábbis a néme-tek ügyesen kihasználták a magyar–román feszültséget.11 A zûrza-var és a hisztérikus hangulat azonban általános volt, és nemcsakBukarestben, de Budapesten is a legképtelenebb rémhírek kaptak

56

szárnyra egy Romániának átnyújtandó magyar vagy német, esetlegmagyar–német ultimátumról.12 Még Londonban is egy várhatómagyar támadásról terjengtek hírek, és mind Nagy–Britannia,mind Franciaország komolyan vette a magyar–román fegyveresösszeütközés veszélyét, mindkét félnek mérsékletet javasolva.

A román történetírásban ma is elfogadott véleménynek számít,hogy 1939 tavaszán Bukarest „méltóságteljesen” visszautasította aCsehszlovákia felosztásában való részvételt, világosan megüzenveezzel: nem kíván hasznot húzni a versailles-i békerendszer összeom-lásából, s továbbra is a határok sérthetetlenségének elvét vallja.13

Közelebb visznek a valósághoz, és árnyaltabb képet nyújtanak Buka-rest külpolitikai dilemmáiról II. Károly már említett feljegyzései.A napló 1939. március 14-e és 17-e közötti része14 egyértelmûvé teszi:a román bel- és külpolitika legfõbb irányítója úgy határozott, hogy amegváltozott körülmények között felül kell vizsgálni a Kárpátaljáravonatkozó addigi bukaresti álláspontot.15 A március 14-én, szûkkörben meghozott döntés szerint Románia elvileg továbbra is a statusquo híve marad, de a határai mentén történõ területi változásoknakszeretne cselekvõ részesévé válni. Ez konkrétan azt jelentette, hogyBukarest területi igényeket támaszt Kárpátaljával szemben, de nemcsupán a néhány románlakta községet követeli, hanem egy stratégia-ilag fontos vasútvonalat is, továbbá a román érdekekkel ellentétesmagyar–lengyel közös határ létrehozásásának megakadályozását.Ezzel egyidõben egy sor katonai intézkedést hoztak, és elhatározták,ha a magyar csapatok átlépnék kelet felé a huszti mûutat, úgy a románhadsereg is benyomul Kárpátaljára.16

E merésznek tûnõ döntés ellenére II. Károly március 14-i, igenrészletes feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az uralkodó tele voltaggodalommal és kétellyel a tervezett kárpátaljai fellépést illetõen:egyrészt fontosnak vélte a román területi igények eltitkolását anyilvánosság elõl, másrészt felkészületlennek tartotta a hadseregét,végül pedig külpolitikai okok miatt is el kívánta kerülni a magya-rokkal való esetleges összecsapást. Szükség esetére ezért lengyelütközõcsapatokat kért a román és a magyar hadsereg közé, amitazonban Varsó elutasított.17

57

A német hadsereg, a Wehrmacht másnapi, március 15-i váratlanprágai bevonulása mély hatást gyakorolt a román királyra, svilágossá tette számára, hogy a magyar csapatok kárpátaljai akciójaBerlin támogatását élvezi.18 Németország figyelmeztette is Buka-restet: román érdek, hogy õrizkedjenek a fegyveres összecsapástól,mert annak beláthatatlan következményei lehetnek.19 Nagy-Britan-nia és Franciaország szintén azt tanácsolta Romániának, hogy neerõszakolja a Kárpátaljára vonatkozó területi igényeit.20 BukarestVarsón keresztül próbálta meg elérni, hogy a Huszttól északkeletreesõ területekre ne vonuljon be a honvédség. A magyar kormányhatározott elutasító válasza nyomán a román vezetés – március14-i döntését megváltoztatva – úgy határozott, mégsem küldihadseregét Kárpátaljára, ellenben közvetlen kapcsolatra lép Buda-pesttel, ezt követõen pedig újból megvizsgálja a kérdést.21

Az a tény, hogy Románia végül is elállt a Kárpátaljára vonatkozóterületi követeléseitõl, elsõsorban a Harmadik Birodalomtól valófokozott félelmének tudható be, valamint annak a Bukarestbenegyre inkább terjedõ nézetnek, miszerint Magyarország a németexpanzió „elõvédjét” képezné.22 Bárdossy László, Magyarországbukaresti követe nem járt messze az igazságtól, amikor azt írtaegyik jelentésében, hogy a román kormány inkább lengyel bizta-tásra állt elõ e követelésekkel, számítva arra, hogy a lengyelek majdbiztosítják teljesítésüket is, mivel Románia nem volt hajlandó semáldozatot hozni, sem kockázatot vállalni érdekükben.23 A románvezetés számára azonban csalódást okozott a kárpátaljai krízissorán tanúsított lengyel magatartás, ezért Bukarest rosszhiszemû-séggel, illetve azzal vádolta Varsót, hogy az a háta mögött kiegye-zett a magyarokkal.24 Nyilván felsõbb utasításra, a román sajtó nemszámolt be a Kárpátaljával kapcsolatos bukaresti követelésekrõl,legfeljebb óvatosan célzott a román érdekek respektálásának szük-ségességére. Ugyanakkor hisztérikus magyarellenes kampánybakezdett, s olyan rémhíreket terjesztett, miszerint a magyar katonákezrével gyilkolják le a rutén lakosságot, százakat elevenen temetnekel, s hogy terror és fenyegetõ éhínség van Kárpátalján.25 A románlapok arról is tudósítottak, hogy Volosin rutén kormányfõ felaján-

58

lotta Kárpátalja csatlakozását Romániához, s hogy a rutén területenfekvõ román községek is kérték Romániához való csatolásukat.26

Az 1939. márciusi román diplomáciai akciók sorába illik az amáig vitatott közjáték, melynek fõszereplõje Viorel Virgil Tilealondoni román követ volt.27 A diplomata – aki a magyar követ,Barcza György elõtt mindig állítólagos „magyarbarátságával” kér-kedett (lásd a 2. sz. dokumentumot) – március 17-én „bizalmasan”értesítette a brit külügyminisztériumot, hogy Magyarország né-hány hónap alatt Németország csatlósává válik. Tilea szerint anémetek Csehszlovákia mintájára Romániát is szét akarják dara-bolni, s azt a késõbb valótlannak bizonyult állítást is hangoztatta,hogy a Reich gazdasági jellegû ultimátumot adott volna át Romá-niának. Bár a román kormány rögtön megcáfolta az állításokat, sa román uralkodó, II. Károly is azt jegyezte fel naplójában, hogy akövet ostobán viselkedett,28 Tilea akciója megtette hatását: közvet-ve valószínûleg hozzájárult az ún. Appeasement-politika lezárásá-hoz, a brit külpolitika és közvélemény földcsuszamlásszerû meg-változásához, s így a néhány héttel késõbb Romániának odaítéltegyoldalú angol és francia garanciákhoz is.

Visszatérve a kárpátaljai krízis idején tanúsított román magatar-tásra, március 17-ére II. Károly összehívta a Koronatanácsot,amelyen a résztvevõk többsége egy közvetlen német, esetleg ma-gyar támadás veszélyére figyelmeztetett. További katonai intézke-dések bevezetésérõl, valamint a hadsereg felszereltségének foko-zott ütemû javításáról döntöttek, leszögezve, hogy az eljövendõeseményeket „lábhoz tett fegyverrel” fogják követni.29 A románvezérkar csapatokat vonultatott föl az ország nyugati, északnyugatihatárára és részleges mozgósítást rendelt el, amit tömeges behívá-sok követtek. Az intézkedések alapvetõ okát nagyrészt abban azideges és fejvesztett hangulatban kell keresni, amely a legfelsõbbromán politikai vezetésen lett úrrá egy közeli német vagy né-met–magyar fegyveres támadás eshetõsége miatt.30

A román döntéshozók aggodalmaira vallott, hogy március 20-ánKároly király üzenetet küldött az angol és a francia kormánynak,miszerint egy támadás esetén Románia „a legnagyobb elszántság-

59

gal” fog védekezni, egyúttal fegyvert, és határainak garantálásátkérte a nyugati hatalmaktól.31 Azt is tudatta azonban, hogy Néme-tországgal szemben óvatos politikát kíván folytatni, elkerül mindenprovokációként értelmezhetõ gesztust, továbbá jó gazdasági éspolitikai kapcsolatokat fog ápolni vele.32 Három nappal korábban,a Koronatanács már említett ülésén, feltehetõen a Berlinnel szem-beni gazdasági engedmények szükségességére utalva AlexandruVaida-Voievod egykori miniszterelnök nyíltan megfogalmazta: Ro-mániának „vér helyett kõolajat”33 kell adnia. Ezen elv, s a HarmadikBirodalomtól való félelem jegyében írta alá végül is a bukarestikormány március 23-án a német–román gazdasági szerzõdést,amely, bár mint említettük, elsõsorban Berlinnek kedvezett, elõ-nyöket is biztosított Románia számára: garantálta például a cseh-szlovákiai Škoda üzemmel kötött korábbi szerzõdésekben szereplõjelentõs fegyvermenyiség zavartalan leszállítását a németek által.34

A Kárpátalja elfoglalásával kialakult magyar–román feszültség csaklassan oldódott. Március 20-án Andorka Rudolf, a vezérkari fõnökség2. osztályának vezetõje megnyugtatta a budapesti románkatonai attaséta magyar szándékok felõl. Az attasé kölcsönös leszerelést javasolt,amelyet elvben a magyar vezérkari fõnök, Werth Henrik is helyeselt.35

Csáky a március 23-i külügyi bizottsági ülésen leszögezte: nincs szán-dékában Románia ellen katonai akciót indítani. A helyzet megváltozna,ha román támadás érné az országot, ami azonban teljesen valószínût-len.36Arománaggodalmakeloszlatásavégett1939.március25-énCsákyírásban biztosította Raoul Bossy budapesti román követet, hogy amagyar kormány az új, közös határvonalat ugyanolyan „lelkiismeretesenfogja respektálni, mint a múltban a régit”.37

1939 márciusának végén a két ország között létrejött ugyan amegegyezés a kölcsönös leszerelésrõl, de erre egyelõre nem kerültsor. Április 3-án Grigore Gafencu román külügyminiszter a leszereléselkezdését javasolta uralkodójának, de II. Károly és a miniszterelnök,Armand Cãlinescu ellenezte e lépést, mivel „egyedül ez a fenyegetésképes tisztes távolságban tartani a magyarokat”.38 Romániában mégáprilisban is elõfordultak bevonulások, az erõdítési munkálatok semálltak le, több hidat aláaknáztak, Arad környékén eltorlaszolták az

60

országutat. A határ menti városokból egyes hivatalokat elköltöztet-tek, az ottani románok pedig „nyakra-fõre” értékesítették ingatla-naikat.39

Április 6-án a magyar külügyminiszter egy újabb levelet nyújtottát Bossynak, amelyben leszögezte: kormánya már a kárpátaljaibevonulás kezdetén parancsba adta csapatainak Románia teljeshatárvonalának tiszteletben tartását.40 Egy hét múlva, a külügyibizottság elõtt tartott expozéjában, miközben felvetette egy ma-gyar–román kisebbségi egyezmény megkötését, Csáky ismételtenkijelentette, hogy Magyarországnak semmiféle támadó szándékanincs keleti szomszédjával szemben. Április 15-én Bárdossy ezthivatalos úton is Gafencu tudomására hozta, aki erre kijelentette,„hogy ezzel [a] détente [enyhülés] megvalósítható”.41 II. Károly mégaznap utasítást adott egyes évjáratok leszerelésére,42 majd eztkövetõen, április 16-án megkezdõdött a magyar csapatok demobi-lizálása is. Április végéig mindkét ország visszavonta a határonfelvonultatott erõit. A békehelyõrségekbe visszavont román erõketazonban továbbra is felemelt létszámon tartották. A határ egészhosszában gyorsított ütemû védelmi jellegû – erõdítési – elõkészü-letekbe fogtak.43

Megvonva a márciusi román mozgósítás mérlegét, Bárdossy leki-csinylõen „mozgósítási komédiának” nevezte a történteket, melyekország-világ elõtt felfedték, hogy Románia katonailag mennyire felké-születlen, s hadseregét több mint három hét alatt még mobilizálnisem képes.44 A fejetlenség és a zûrzavar (1. sz. dokumentum) kétség-telen tény volt: Kolozsváron és más nagyvárosban például se hirdet-mény, se lapközlemény nem jelent meg arról, hogy kinek kell bevo-nulnia.45 Naplójában II. Károly is a mozgósítás során elkövetett „nagyhibák”-ról írt, s arról a kínos benyomásról, amit az „elképzelhetetlenzûrzavar” keltett.46 A nagyfokú szervezetlenséget, továbbá a hadseregkiképzés- és felszereltségbeli hiányosságait valamennyire ellensúlyoz-ta a „remek hangulat”, amit az uralkodó az Erdélyben összevontromán csapatok feletti áprilisi szemléjén tapasztalt.47

Armand Cãlinescu román miniszterelnök megszépíthette a való-ságot, amikor – Mikó Imre szavaival – „koszorút vont a román

61

katona feje köré”, s azt állította, hogy a behívottak négyszerese (!)jelentkezett a csapatoknál, elhallgatva például azt, hogy sok esetbena csendõrök az aggokat és a serdülõket is behajtották a városokba.48

Az viszont tény, hogy a román lakosság számottevõ része valóbankészen állt szükség esetén az ország határainak megvédésére.Károly király feljegyzései szerint a közhangulatot a magyarok, éskülönösen Erdélyben a németek elleni „kimondhatatlan gyûlölet”uralta, s a mócokat (az Erdélyi Érchegységben lakó románokat)vissza kellett tartani, hogy ne kövessenek el erõszakos cselekmé-nyeket a kisebbségek ellen.49 A közhangulat alapján ítélve volt tehátnémi igazság Cãlinescu hangzatos kijelentésében, miszerint amozgósítással megüzenték a külföldnek, hogy Románia – határaiépségéért – „bárkivel szemben minden erejével verekedni fog anélkül,hogy a harc kimenetelét mérlegelné ”.50

Diplomáciai „versenyfutás” a nagyhatalmi támogatásért

„Verekedésre” egyelõre nem volt szükség, mivel Románia külpo-litikai helyzete 1939 márciusát követõen kedvezõen alakult, lénye-gesen jobban, mint Magyarországé. Közelebb állt, mint valaha,Németországhoz, amely nemcsak Szlovákiát vette védnöksége alá,hanem Romániát és Jugoszláviát is nyíltan elõnyben részesítetteMagyarországgal szemben.51 Stratégiai jelentõsége miatt a britkülügyminisztérium is meglehetõsen nagy figyelmet szentelt Ro-mániának. Ennek legfõbb jele az április 13-i angol–francia garanciavolt,52 amely – igaz – „csupán” Románia függetlenségére vonatko-zott, és nem területi integritására. Ha Csehszlovákia, és vele együtta kisantant már nem is, de a Balkán-paktum még létezett, sJugoszlávia ezt úgy értelmezte, hogy még mindig kétoldalú szerzõ-dés köti Romániához.53 Bár Grigore Gafencu román külügyminisz-ter angol- és franciabarátságához nem fért kétség, a bukarestikülpolitika alapját ebben az idõszakban a nagyhatalmak közötti,fokozottan óvatos egyensúlyozás képezte. Végsõ célként továbbrais a területi integritás, s ennek alárendelve a lehetõség szerintilegnagyobb külpolitikai mozgástér megõrzésének elvét követték.

62

Magyarország ezzel szemben inkább látszatsikereket ért el, deezeket sem elsõsorban saját erejének és befolyásának, hanem aharmincas évek végére gyökeresen megváltozott nemzetközi viszo-nyoknak köszönhette. Az évtizedes célok közül megvalósult ugyana kisantant és Csehszlovákia felbomlása, folytatódott az elcsatoltterületek visszavétele, létrejött a geostratégiai szempontból fontosmagyar–lengyel határ, mégis, mindez nagyhatalmi döntés eredmé-nye volt, s a Nagynémet Birodalom Kárpát-medencei behatolásávaljárt együtt. A Magyarország körüli német gyûrû szorosabbá vált,a revíziós sikerekért pedig meg kellett fizetni a Hitler által már1937 novemberében kilátásba helyezett, s azóta többször is meg-ígért árat. Így tehát a magyar külpolitikában Kárpátalja elfoglalásaután egy rövid idõre – legalábbis látszólag – erõsödött a németorientáció,54 Teleki Pál miniszterelnök Nyugat iránt érzett szemé-lyes szimpátiáinak dacára. Ráadásul áprilisban a Foreign Office is„leírta” Magyarországot, mint most már „véglegesen a németérdekkörben lévõ, nagymértékben csatlós államot”, amelynek irá-nyában minden engedmény hiábavaló lenne.55 Igaz, a brit külügy-minisztérium bizonyos fokú megértést is tanúsított Magyarországnehéz helyzete iránt, s tudta, hogy „most a magyaroknak lavírozniukkell”.56 Mindezzel együtt a délkelet-európai államok londoni „rang-listáján” az amúgy is harmadik helyezett Magyarország pozíciójatovább gyengült, míg a Jugoszláviával együtt másodikként szereplõRomániáé erõsödött.57

1939. április második felében fontos nemzetközi tárgyalásokrakerített sort mind a magyar, mind a román diplomácia egyaránt.Teleki és Csáky Olaszországban, ezt követõen Németországbantárgyalt, míg Gafencu Berlinbe, Londonba, Párizsba és Rómábalátogatott el.

Hitler mindkét ország képviselõit fogadta. A birodalmi kancellára Romániával és Magyarországgal szemben követendõ berlinipolitika alapelvét már 1938 novemberében kifejtette külügyminisz-tere, Ribbentrop elõtt: mindkét vasat tûzben tartani, s a helyzetalakulásától függõen Németország javára formálni.58 Ehhez tartot-ta magát most is, azzal a különbséggel, hogy idõközben a román

63

kõolaj és gabona – s ezzel együtt Bukarest – fontossága még inkábbfelértékelõdött a szemében.59 A magyarokról általában lekicsinylõ-en és rosszallóan nyilatkozott Gafencunak, kijelentve, hogy nemáll érdekében egy nagy Magyarország létrejötte. Ameddig õ, Hitler,számíthat Románia „barátságára”, semmilyen módon nem fogjaMagyarország ez irányú törekvéseit támogatni. Gafencu arra kérteRibbentropot, hasson a magyarokra egy Romániával történõ meg-egyezés érdekében.60

A néhány nappal késõbb szintén Berlinben tárgyaló Telekiékkelis alapvetõen barátságos volt a hangnem, bár szinte semmilyenkonkrét ígéret nem hangzott el német részrõl. Csáky tájékoztatásaszerint Hitler a románok „gyanús magatartására” tett megjegyzést,kijelentve, hogy „erõsen figyelni kell” õket. A magyar vezetõketGafencu kérésének szellemében arra biztatta, kössenek kisebbségiegyezményt Romániával, mivel meg kell akadályozni, hogy ez azország „az ellenséges propaganda áldozatává váljék”.61

Róma álláspontja már kedvezõbb volt a magyaroknak. Mussolini,aki Ciano olasz külügyminiszter naplójegyzete szerint „általábanelõítélettel viseltetik a románokkal szemben”,62 kijelentette: „akárhogyis futnak a románok Róma után, az olasz kormány semmiféleegyezményt sem fog Romániával kötni Magyarország nélkül”. Amagyar vezetõket viszont figyelmeztette: ha Romániát „túl hirtelenés túl erõsen szorongatják, teljesen Németország karjaiba kergetik”.63

Érdekes, hogy Gafencu is teljesen harmonikusnak értékelte római(és elõtte párizsi) útját. Ha lehet Bossy visszaemlékezéseinek hinni,akinek a román külügyminiszter négyszemközt elmondta benyo-másait a körútról, Mussolini kategorikusan kijelentette: „Erdélyromán, és megengedhetetlen a területi revízió. Csupán egy kisebbségikérdés létezik, amit próbáljanak meg elsimítani”. Gafencu azt válaszol-ta, hogyRománia akisebbségi kérdésminél jobbmegoldására törekszik,de belülrõl, mivel a vele szemben annyira ellenségesen viselkedõBudapestnek nem adhat ellenõrzési jogot (un droit de regard).64

A legnagyobb sikert Gafencu számára kétségtelenül londonitárgyalásai hozták, ahol elmondása szerint meleg fogadtatásbanrészesült, és a Foreign Office megértést tanúsított Románia nehéz

64

külpolitikai helyzete iránt; lelkendezve mesélte Bossynak, hogyHalifax külügyminiszterrel össze is barátkozott.65 Gafencu egyéb-ként Hitlerre is jó benyomást tett,66 akárcsak Ciano grófra, akiszerint a román politikus „tetszetõs ember… és egészen élesagyú”.67

Párhuzamot vonva Telekiék és Gafencu látogatásai között, nyil-vánvalóvá válik Románia helyzetének felértékelõdése ebben azidõszakban mind nyugati, mind olasz, de fõleg német szemszögbõl,amit Gafencu ügyes egyensúlyozással ki is aknázott. Magyarországhelyzete már jóval nehezebbnek bizonyult: sokkal inkább ki volttéve a német nyomásnak, s Olaszország, amelyben pedig támasztkeresett ez ellen, egyre kevésbé akart és tudott a magyar elvárá-soknak megfelelni.

Az erdélyi magyar revízió ügye

Kárpátalja visszafoglalását követõen a magyar külpolitika egyiklegfõbb célkitûzését – az ország függetlenségének megõrzése mel-lett – az erdélyi revízió megvalósítása képezte. A kormány eztNémetország aktív segítsége nélkül, magyar fegyveres erõre tá-maszkodva akarta véghezvinni. A terv összefüggésben volt Telekiazon elképzelésével, hogy a Németország s a nyugati hatalmakközötti esetleges konfliktustól Magyarországot távol kell tartani,meg kell õrizni fegyveres semlegességét és haderejének ütõképes-ségét. Erdély visszacsatolását a háborús helyzet által teremtettlehetõség kihasználásával kellett volna megvalósítani, a nagyhatal-mi összecsapás befejezte elõtt.68 A miniszterelnök felfogását híventükrözi az 1939. április 7-én Hamilton Bruce-Lockhardt, az angoltitkosszolgálat közép-európai referense elõtt tett kijelentése: amígõ áll a kormány élén, országa nem fogad el semmilyen területetidegen kézbõl, ideértve Erdélyt is.69 Úgy tûnt, Teleki a legalkalma-sabb magyar államférfi arra, hogy megvalósítsa az igazságtalantrianoni békeszerzõdés revízióját anélkül, hogy a Harmadik Biro-dalom elkötelezettjévé válna.70

Az egyre hangsúlyozottabb politikai ambíciókat tápláló katonaivezetés – élén Werth Henrikkel – a revízió megvalósítását illetõen

65

nem értett egyet Telekivel. Werth azt vallotta, hogy az eljövendõháborúból Magyarország sem maradhat ki, abban részt kell vennie,mégpedig Németország oldalán, amelynek támogatása nélkül arevíziót is elképzelhetetlennek tartotta. A vezérkar fõnöke jókapcsolatokat ápolt Horthyval, s az õ jóváhagyásával fokozódóbefolyásra tett szert: a miniszterelnök tehetetlenül szemlélte, hogya kormány megkerülésével miként kötelezik el a katonák azországot Németország mellett.71 Teleki helyzetét csak nehezítette,hogy a magyar közvélemény jelentõs része is összekapcsolta arevízió ügyét a németekhez való feltétlen hûséggel. Olyannyira,hogy aki „németellenes vagy nem kifejezetten németbarát politikátfolytat, az egyenesen revízióellenesnek tûnik fel. Ez olyan rettentõkényszerhelyzet, amelybõl alig van szabadulás” – panaszolta egyalkalommal Teleki.72

Az erdélyi magyar területi igények, mint láttuk, 1939 tavaszánnélkülözték a nagyhatalmi támogatást. A német vezetés Romániamegnyerése érdekében a status quo alapján történõ kétoldalúmegegyezést támogatta,73 s minden érdeke a délkelet-európai tér-ség stabilitásának megõrzéséhez fûzõdött. A már említett áprilisiHitler–Gafencu találkozón a Führer biztosította a román külügy-minisztert, hogy nem akarja visszaállítani Magyarország régi ha-tárait. A magyaroknak õ semmit sem ígért, de még így is túl sokatadott – állította Gafencu szerint a Führer,74 aki 1939. augusztus8-án Csáky elõtt azt fejtegette, milyen nagy német áldozatokkal jártaz eddigi magyar revízió gyakorlati végrehajtása. Ezután leszögez-te, hogy a Kárpátalja és Felvidék visszatértével a további magyarigények támogatása „a katonai adottságokra való tekintettel nemlehetséges, éppoly kevéssé, mint ahogy Magyarország sem gondolnaarra, hogy hadba szálljon Elzász-Lotaringiára vonatkozó esetlegesnémet igények érdekében”.75

Elvi támogatáson kívül Rómában sem lehetett sokkal nagyobberedményt elérni. Az olasz vezetõknek 1939. augusztus 18-án amagyar külügyminiszter egy gondosan elõkészített, térképmellék-letekkel ellátott, részletes feljegyzést nyújtott át a „bõvített korri-dor” elve alapján kidolgozott erdélyi területi követelésrõl. A terv,

66

amely a Székelyföld, s egy ehhez vezetõ, a Maros vonalától északraesõ nagyobb területsáv visszacsatolását tartalmazta,76 nem keltettkülönösebb érdeklõdést, Csáky viszont megígérte, hogy Magyaror-szág nem fogja Romániát „sem megtámadni, sem kihívni” Olasz-ország beleegyezése nélkül.77

Az erdélyi revízió szükségességérõl a magyar diplomácia –lehetõség szerint – a nyugati hatalmakat is igyekezett meggyõzni,mivel Teleki tisztában volt azzal, hogy tartós területi rendezésrecsak ezek jóváhagyásával kerülhet sor.

Pelényi János washingtoni magyar követ arról számolt be, hogyaz amerikai rokonszenv megnyerésének fõ kerékkötõje az, hogy ottaz egészet „a németgyûlölet szemüvegén át nézik”. Sumner Welleskülügyi államtitkár elõtt a követ éppen ezért az erdélyi kérdés„önállóságát” próbálta kidomborítani. Kettejük 1939. júliusi talál-kozóján az amerikai tisztségviselõ „megértést és jóindulatot” tanú-sított, Magyarország követeléseit igazságosaknak ismerte el, deóvott a kalandtól, az önhatalmú lépésektõl.78

A londoni magyar követ, Barcza György minden alkalmat fölhasz-nált annak kihangsúlyozására, hogy Magyarország németekkel szem-beni kiszolgáltatott helyzetének „eredeti oka a trianoni szerzõdésben ésaz akkori gyõztesek velünk szemben tanúsított nemtörõdömségében kere-sendõ… Minket még jobban megcsonkítottak, meggyaláztak és tehetetlen-ségre kényszerítettek a gyõztesek, mint a németeket”.79

A nem éppen magyarbarát Orme Sargent, a Foreign Office politikaiosztályának vezetõje április 13-án arról biztosította Barczát, hogyAnglia a Romániával folytatott tárgyalásai során mindig ügyelt arra,hogy Magyarországot Romániával szemben még feszültebb helyzetbene hozza, s ezért nem garantálta annak területi integritását is.80

Kifejtette: „jól tudja, sõt érti is”, hogy Magyarország nem mondhat le„Romániával szemben bizonyos területi rendezések reményérõl sem”,s az angol kormány minden békés megegyezés útján létrejött megol-dást üdvözöl.81

1939 nyarán a brit kormány nem tartotta célszerûnek ugyan aterületi kérdések felvetését, de érdeklõdést mutatott az erdélyimagyarság helyzete iránt. Június 14-én Barcza át is adott Cadogan

67

angol külügyi államtitkárnak egy jegyzéket, mely szerint az erdélyimagyarság helyzete nehezebbé vált a Romániának nyújtott angolgarancia óta. Csáky utasítására a magyar követ azt is elmondta,hogy a két ország között területi problémák vannak, s ezekmegoldása nélkül nem lehet tartós béke a Duna völgyében. Alexan-der Cadogan azonban kijelentette, hogy a területi kérdés felvetésenem célszerû.82 Hasonlóan nyilatkozott néhány héttel késõbb Sargentis, aki a probléma felvetését „veszélyesnek és idõszerûtlennek” tartot-ta, tekintettel a feszült nemzetközi helyzetre. Bár a britek nemtekintették a magyar–román határt „sem ideálisnak, sem végleges-nek”,83 és bizonyos mértékig szimpatizáltak a magyar elképzelésekkel,mégis Romániának kedveztek, elsõsorban azért, hogy ellensúlyozzákaz egyre erõsebb délkelet-európai német befolyást.

Egy Bukarestbe eljuttatott szóbeli jegyzékben a brit kormányaugusztus elején ugyanakkor „állhatatosan” kérte a román kor-mányt a Magyarországgal való kapcsolatok javítására.84 A jegyzékelismerte, hogy Magyarország és Románia között léteznek területiproblémák, ezeket „szabad és békés tárgyalásokon, nyugodt légkörbenlehet rendezni”.85 Az angol álláspont „fájdalmas meglepetést” oko-zott a román fõvárosban. Augusztus 10-én Gafencu kijelentette, hogysemmiféle határmódosítás nem jöhet számításba,86 és figyelmeztettea bukaresti brit ügyvivõt, hogy tapasztalatai szerint a magyarok akisebbségi kérdést mindig revizionista célok érdekében vetik föl. Azangol félelmeket elmélyítendõ, Gafencu megjegyezte: Magyarországmegerõsödése és szomszédainak gyengülése a tengelyhatalmak pozí-ciójának megszilárdulását jelentené a térségben.87

Bár az 1938. szeptember 29-i müncheni egyezmény óta, amelysokkolta a román közvéleményt, fel-felröppentek olyan hírek, hogyRománia esetleg hajlandó lenne csekély területi engedményekreMagyarországgal szemben, ezeknek sem most, sem késõbb nemsok valós alapjuk lehetett.88 A belpolitikai változásoktól függetlenül,a két világháború közti Nagy-Románia külpolitikája a versailles-irendszer, a status quo megõrzésére, az ország határainak védelmé-re irányult. Ezzel párhuzamosan a román nemzeti ideológiában isaz elért siker védelme és legitimizálása került elõtérbe, megerõsö-

68

dött a területközpontú szemlélet. Az 1919–1920-as határok bizton-sága miatti aggodalom nemegyszer neurotizáló következményekkeljárt az ország bel- és külpolitikájában.89

A területi kérdésekben a mindenkori kormány és ellenzéke szintekivétel nélkül egyetértett. Iuliu Maniu, a Nemzeti Parasztpártvezetõje, az egyik legtekintélyesebb román politikus, bár 1939.januári memorandumában élesen bírálta Erdély és a Bánság„szégyen nélküli” kizsákmányolását Ó-Románia (az ún. „Regát”)által, és e területek autochton lakosságának elszegényedésérõlbeszélt, a leghatározottabban kijelentette: „Erdélynek és a Bánság-nak egységesnek és románnak kell maradnia”, s elvetette a politikaiautonómia gondolatát, mivel „az erõk egyesítésére” van szükség.90

Gafencu a román képviselõház június 9-i ülésén elismerte ugyan akisebbségi probléma jelentõségét, de azt élesen elválasztotta aterületi kérdésektõl. Azt a következtetést vonta le, hogy a románterületi integritás nem csak a román külpolitika alapja, hanemegyben az európai rendnek és békének is alapelve.91 (Zárójelben ittjegyezzük meg, hogy az 1934 óta hivatalban lévõ bukaresti magyarkövet, Bárdossy László, mindig kitûnõen volt informálva a románbel- és külpolitika mozgatórugóiról, és jelentései nagy segítségérevoltak a revízióra törekvõ magyar külpolitikának.)92

Míg a románok semmit sem voltak hajlandók visszaadni, addig amagyar vezetõk alapjában véve mindent vissza akartak szerezniabból, amit 1920-ban jogtalanul elveszítettek.93 Igaz, a két világhá-ború közötti magyar külpolitika egyik legfontosabb célkitûzésére,a területi revízióra – mint azt már említettük – inkább az optimálisjelzõ illik, mintsem az integrális. Ez azt jelentette, hogy olyanrevízióra kell törekedni, amit a majdani nemzetközi helyzet opti-málisan lehetõvé tesz;94 kevesebb területtel is be lehet érni, számol-va azzal, hogy újabb és újabb revíziós lehetõségek adódnak majd.Amint Teleki Pál – bizalmasan – több alkalommal is megfogalmaz-ta: mint magánember mindent visszakövetelne, de mint államférfihajlandó a kompromisszumra.95 A közvélemény elõtt azonban a kétvilágháború közötti magyar kormányok s a budapesti sajtó soha-sem szögezte le világosan és egyértelmûen a területi kérdésekben

69

való esetleges kompromisszum lehetõségét, azt a tényt, hogy atörténelmi Magyarország visszaállításánál reálisabb alternatívátjelent a részleges revízió. Ennek elmulasztása káros hatással volta magyar társadalom politikai gondolkodására, mert – mint SzászZoltán írja – „erõsítette a néplélektanilag érthetõ, de irracionális»mindent vissza« jelszó rögzülését”.96

A magyar birodalmi gondolat, a Szent István-i állameszme elégkontraproduktívnak bizonyult, mivel a külföld legtöbbször értetle-nül, és néha bosszankodva fogadta ennek érvrendszerét.97 Ez a ténynem zárja ki a revízióval kapcsolatban fennálló kétségtelen szim-pátiát és megértést akár angol, akár amerikai kormánykörökben,de az is igaz, hogy áthidalhatatlan szakadék tátongott a magyarelképzelések, s az alapvetõen etnikai elvû brit megközelítésekközött.98 A harmincas évek végén azonban a trianoni határokkorrekcióját már nem elsõsorban a revízió érvrendszere, diplomá-ciai elõkészítése vagy a külföldi közvélemény, hanem a világpoliti-kai változások,99 kiváltképp pedig a hitleri Németország elõretörésehatározta meg.

A magyar katonai vezetés 1939 tavaszán megkezdte a felkészü-lést egy Románia elleni hadmûveletre, Erdély megszerzésére.Május 8-án Werth levelet írt Csákynak, amelyben szükségesnekvélte az „elõmunkálatok” megindítását „a mindenkori külpolitikaihelyzettõl függetlenül, titokban, a szükséges elõvigyázati rendsza-bályok gondos betartásával”.100 Javaslatot tett szabotázsakciókszervezésére, az erdélyi magyarság „önvédelmi szervezeteinek”létrehozására, valamint összekötõk beszervezésére és propaganda-tevékenység folytatására. Az elõkészületek során incidenseket ter-veztek a Tisza felsõ folyásánál, kijelölték a támadó csapatokat,elhatározták az ipar „mozgósítását”: 120 gyár kapta meg a parancsot,hogy rendezkedjen be hadianyag gyártására is.101 Szoros katonaikapcsolatot építettek ki a szintén revízióra törekvõ Bulgáriával, a kétvezérkar között részletekbe menõ megegyezések születtek.102

1939. október végén a román biztonsági szolgálat azonbanfelgöngyölítette az Erdélyben kezdeményezett sejtrendszerû titkosszervezkedést. Az „ekrazit-ügy”-ként emlegetett eset az amúgy is

70

nehéz helyzetben lévõ erdélyi magyarságnak ártott a legtöbbet, dekellemetlen helyzetbe került a budapesti kormány is. Telekit nem-csak a vezérkar dilettentizmusa háborította föl, hanem az is, hogyWerth nem tájékoztatta õt folyamatosan, nem kérte ki a vélemé-nyét, és határozott tilalma ellenére szervezett be embereket, köztükkisebbségi vezetõket és egyházi személyeket.103

A kisebbségi egyezmény körüli huzavona és az augusztusi románmozgósítás

A revíziót a nagyhatalmak nem támogatták, ellenben szorgalmaz-ták – igaz, más-más okokból kifolyólag – a két ország közöttiviszony normalizálását, s az erdélyi magyar kisebbség helyzeténekrendezését. Az olasz vezetés Gafencu római látogatása során„jóindulatú érdeklõdést” mutatott a román–magyar kapcsolatokiránt, s feltehetõen a kisebbségi kérdés megoldására biztattaRomániát. Hitler viszont, mint láttuk, Telekinek javasolta egykisebbségi szerzõdés megkötését a románokkal, amit Csáky máráprilis 13-án felvetett a külügyi bizottság ülésén, megismételve e„barátságos lépést” május elsõ napjaiban.

Április 15-én Bárdossy ezt a kérdést is szóba hozta Gafencu elõtt,aki szerint azonban a kisebbségek helyzetét már rendezték. „Leg-feljebb papíron, és így sem kielégítõ módon” – válaszolta a magyarkövet, majd kifejtette, hogy a jogok tényleges biztosítása érdekébennem történt semmi, sõt a rekvirálások idején a magyar lakossággalszemben a legkíméletlenebb megkülönböztetést alkalmazták.Gafencu ekkor ezt még erõteljesen tagadta,104 május 11-én azonban– legalábbis Bárdossy elõtt, akit külföldi körútjáról hazatérve ismétfogadott – már õ maga is a „leghatározottabban” elítélte a diszkri-mináló intézkedéseket, és „megengedhetetlennek” tartotta, hogy aromán kormány nem teljesíti ígéreteit. Akárcsak Rómában, mostis hozzátette azonban: a megoldás mégsem az, hogy Románia akisebbségi kérdés kezelését illetõen beleszólást engedjen egy ide-gen állam kormányának. Fõleg akkor nem, ha olyan ország kormá-nyáról van szó, ahol „köztudomás szerint messzemenõ igényekettáplálnak Romániával szemben”.105 A Csáky által javasolt egyez-

71

ményt firtató kérdésre kitérõen válaszolt, de érzékeltette, hogyinkább a bledi megállapodás gondolatához kéne visszatérni. Egy-ben kifogásolta a magyar kormány szerinte ingadozó politikáját,amely „hol minden ok nélkül bántóan rideg, hol némileg barátsá-gosabb” hangnemet üt meg Romániával szemben, „jogos kétsége-ket” támasztva ezzel e politika céljait illetõen.

Magyar részrõl nem tápláltak illúziókat a kétoldalú viszony tartósjavulását illetõen. Csáky 1939. április végi feljegyzése szerint amagyar–román viszony hetekkel ezelõtt „eléggé rossz” volt, mostholtponton van. A kapcsolatok normalizálását a kisebbségi szerzõ-dés megkötésétõl teszi függõvé a dokumentum, Csáky azonban –feltehetõen a magyar revíziós tervekre, és a románok ez irányúhajthatatlanságára gondolva – megjegyzi: „Románia különös beál-lítottságánál fogva nem igen hiszem, hogy valaha is túl lehet haladnia normális szomszédi viszony keretein”.106

A kisebbségi szerzõdés körüli huzavona júniusban újra kezdõ-dött, és többnyire nyilvános nyilatkozatok formáját öltötte, melyek-ben a két külügyminiszter kölcsönösen félrevezetõ módon számoltbe saját „engedékenységérõl”.107

Június 12-én a parlamentben tartott beszédében Csáky közölte:mivel a románok visszautasították a magyar kormány ez irányútervezetét, a kisebbségek megsegítésére „újabb vonalakat” is igény-be fog venni. Gafencu a magyar külügyminiszter szavait „haragosleckéztetésnek” és fenyegetésnek minõsítette. Bárdossynak kijelen-tette, hogy meggyõzõdése szerint a magyar kormány nem is akarjaa kétoldalú viszonyt barátságosabbá tenni. A román politikustovábbra is úgy vélte, egy kisebbségi szerzõdés megkötése nemcélravezetõ, bár õk õszintén keresik a megbékülést.108

A jugoszláv kormány sikertelenül próbált közvetíteni a két fél között.Cincar-Markoviæ jugoszláv külügyminiszter 1939 nyarán felvetette,hogy párhuzamosan jöjjön létre megegyezés Budapest–Belgrád ésBudapest–Bukarest között. Tervei között szerepelt egy olyan sem-leges politikai blokk létrehozása is, amelyhez Magyarország, Jugo-szlávia, Románia és – a késõbbiek során – Bulgária tartozott volna.Magyar álláspont szerint azonban „sem a magyar nép nem tekinti

72

barátjának a románt, sem a román a magyart”, s a „magyar közhan-gulat Romániával szemben egy barátsági deklarációt nem viselneel”;109 a tervnek – feltehetõen – amúgy sem lett volna sok realitásaaz adott nemzetközi helyzetben.

Júliusban ismét fagyossá vált a román–magyar viszony. 21-énGafencu kifakadt Bárdossy elõtt a budapesti rádió július 13-i„rosszakaratú és tendenciózus” hírei miatt, melyek az Erdélybenuralkodó elégedetlenségrõl és egy „készülõdõ felkelésrõl” szóltak.A követ viszont a román sajtó magyargyalázó hangnemére hívta fela figyelmet, s arra, hogy Budapest nem reagálta túl a tavaszimagyarellenes sajtókampányt Kárpátalja ügyében.110 VálaszulBárdossy bukaresti jelentésére, Csáky távirati úton közölte: a Romá-nia elleni magyar sajtóhangok nem voltak célzatosak, és szándékábanáll helyreállítani a szomszédos országgal a normális viszonyt.111

A helyzet ennek ellenére újból kiélezõdött az augusztusi nagyará-nyú román mozgósítással. E hónap 8-án ugyanis Gafencu riasztóhíreket kapott Németországból az ottani katonai készülõdésrõl ésegy esetleges délkeleti irányú német támadás tervérõl, amelynekállítólagos célja a román kõolajforrások megszerzése volt.112 Akirály lerövidítette külföldi útját és hazatért. 15-én Constanþánkijelentette: a határok védelme gondolatának minden román lelkétel kell töltenie. „Ami román, azt nem lehet odaadni, ami román aztmegvédjük” – visszhangozta napokig az ottani sajtó.113

A német veszély mellett Bukarest feltehetõen egy küszöbön állómagyar betöréstõl is tartott: Auricã Simion román történészállítása szerint Cãlinescu miniszterelnök személyes iratai közöttegy német–magyar tervet találtak Románia és Lengyelországmegtámadására.114 A román kormány arra gyanakodott, hogyNémetország a magyarokon keresztül akar közvetett nyomástgyakorolni rá, megakadályozandó egy esetleges közös román–len-gyel fellépést a Harmadik Birodalommal szemben. E feltételezéshelyesnek bizonyult, ugyanis a német–lengyel háború elõestéjén amagyar–román feszültség bizonyos mértékû fenntartása – fegyve-res konfliktus kitörése nélkül – német érdek is volt; a birodalmikülügyminisztérium ügyes manõverekkel igyekezett elmélyíteni a

73

románokban a magyar veszély gondolatát, a német védelem egy-idejû felajánlásával nyugtatva meg õket.115

Augusztus 15-i kezdettel a román nagyvezérkar elrendelte amozgósítást és a hadsereg nyugati határon való összevonását.116 Atartalékosok behívását az õszi hadgyakorlatokra való felkészülésselindokolták. A fegyverben lévõk száma rövidesen elérte az 500 ezret,közülük negyedmillióan Erdélyben állomásoztak. A pánikszerûromán mozgósítás szeptemberben is folytatódott, ekkor már azErdélyben összevont csapatok mintegy háromszoros túlerõt képez-tek a határ innensõ oldalán felvonult magyar egységekkel szemben.A behívások mértéke rövidesen elérte az általános mozgósítás80%-át, a román hadsereg létszáma az 1 millió felé közeledett.117

A magyar légi felderítés augusztus 20-tól észlelte a csapatmozgá-sokat, 23-án felvonulásszerû csapatszállításokat jelentett Erdélybelsejébõl a határ felé. Werth a minisztertanács összehívását kértea Romániával szembeni válaszlépések megtétele végett. A kormányeleget tett a kérésnek, s a magyar vezérkari fõnök még aznap,augusztus 23-án elrendelte a honvédség részleges mozgósítását ésa határon állomásozó erõk készültségbe helyezését.118 Csáky ugyan-akkor arra kérte Bárdossyt, hogy a magyar katonai lépések defen-zív voltának hangsúlyozása mellett érdeklõdjön Gafencunál a ro-mán csapatmozgások céljáról, és közölje a külügyminiszterrel: akétoldalú viszony megromlásáért Bukarest a felelõs.119

Augusztus 24-i találkozójukon Gafencu kezdetben letagadta acsapatmozgásokat Bárdossy elõtt, majd azzal magyarázta Romániakatonai elõkészületeit, „hogy két hatalmi csoport között néhány napmúlva esetleg kitör a háború”, és mindenkinek fel kell készülnieennek következményeire. Kijelentette: õk nem fognak okot adni amagyar–román ellenségeskedésre, s ha a „magyarok nem támad-nak, Románia felõl biztosak lehetnek”. „Megnyugtatásul” azt isközölte, hogy a román kormány bármikor kész Magyarországgalmegnemtámadási szerzõdést kötni.120 Budapest azonban – Csákyszavaival – mindaddig nem volt hajlandó a megnemtámadásiszerzõdésrõl tárgyalni, amíg „Magyarország a román ágyúk fenye-getése alatt áll”, s így Bárdossy a Gafencuval való augusztus 26-i

74

újabb találkozóján az ötletet elvetette.121 A magyar–román viszony-latban követett berlini politika kétszínûségére vallott, hogy bárCsáky szeptember 7-én – valószínûleg a német szándékok kipuha-tolása végett – felvetette Ribbentropnak, miszerint német kérésreMagyarország mégis megkötné a megnemtámadási szerzõdéstRomániával, a német külügyminiszter nem tartott „célszerûnek”ilyen lépést, bár Bukarestnek mindig hangoztatta: megakadályozegy Románia elleni magyar támadást.

A román javaslat magyar elutasítása a Foreign Office-ban nemkeltett jó benyomást,122 ezért Londonnak küldött üzenetében Csákyvilágosan leszögezte: kormányának „esze ágában sincsen Romániátmegtámadni”.123 Hasonló értelemben nyilatkozott Giliucci Vinciolasz követnek Teleki Pál is, aki szerint Romániával szembeniterületi követelésérõl országa ugyan nem mond le, de általánosháborút sem akar elõidézni. „Bármely háborús lépés nyilvánvalóanvilágháborúhoz vezetne, ennek felelõsségét pedig Magyarország nemakarja magára vállalni” – mondotta Teleki.124 A követet Csáky isbiztosította, hogy Olaszország elõzetes jóváhagyása nélkül Magyar-ország nem fogja sem megtámadni, sem provokálni Romániát,viszont mozgósítani fog.125

A kormány szándékaival szemben a magyar vezérkari fõnökRomániának a német hadsereggel történõ közös megtámadásábanbízott. Werth nem tartotta kizártnak, hogy német–lengyel háborúesetén Románia Varsó megsegítésére szánja el magát, és azesetleges magyar–német ellenakciót megelõzendõ, hadmûveletbebocsátkozik Magyarország ellen – ez esetben pedig hathatós némettámogatással a honvédség bevonulhatna Erdélybe. Az eseményekazonban nem igazolták e merész feltevést: egyrészt augusztus 28-ána Legfelsõbb Honvédelmi Tanács (LHT) Horthy elnöklete alatt úgyhatározott, hogy további katonai lépések megtétele egyelõre szük-ségtelen, és leállította a katonai elõkészületeket (a leállítással avezérkari fõnök nem értett egyet),126 másrészt pedig a Lengyelor-szág elleni, 1939. szeptember 1-én bekövetkezett német agresszióután néhány nappal Románia kinyilvánította semlegességét.

75

Werth azonban tovább szorgalmazta a magyar katonai akciót, ésszeptember 4-i levelében a gyors cselekvés szükségességére figyel-meztette Telekit.127 A vezérkari fõnök változatlanul a német katonaitámogatásban bízott, figyelmen kívül hagyva azt az egyre nyilván-valóbb tényt, hogy a birodalmi érdekek most és a késõbbiek soránis a balkáni status quo fenntartását, a román olajszállítások zavar-talanságát kívánták meg. Ernst Woermann német külügyi állam-titkár-helyettes figyelmeztette is Sztójay Dömét, a berlini magyarkövetet, hogy Németország nem tûrné el a hadszíntér bármilyenirányú kiterjesztését; Ribbentrop szeptember 5-én ugyancsakSztójaynak, 7-én pedig Csákynak jelentette ki: a német kormánynaknem áll érdekében a háború kiterjesztése Románia területére.128

Werth nem ismerte föl a német vezetésnek azon szándékát sem, hogyaz saját céljainak megfelelõen kijátssza egymás ellen Magyarországotés Romániát; Berlin ugyanis a magyar hadsereggel is igyekezettsakkban tartani Bukarestet, nehogy az Lengyelország megsegítéséresiessen. Éppen ezért elsõsorban német érdek volt a magyar támadás-tól való hisztérikus román félelem ébrentartása. Bárdossy bizalmasértesülése szerint azon garancia fejében, hogy a román kormány nemtámogatja a Birodalom ellenségeit, a németek felajánlották a ma-gyar–román határ biztosítását, akár Magyarország megszállása áránis.129 Ránki György történész szavaival élve: „az oszd meg ésuralkodj” klasszikus játszmáját román–magyar viszonylatban ját-szotta130 a német politikai vezetés…

Werthtel ellentétben Teleki – mint már utaltunk rá – minden-áron távol akarta tartani Magyarországot a világháborúval fenye-getõ konfliktustól, s ettõl elválasztva kívánta megvalósítani azerdélyi revíziót. Ezért is igyekezett a magyar kormány enyhíteni aszeptember elsõ napjaiban rendkívül feszültté vált magyar–románviszonyt. 6-án Csáky ismételten biztosította Bossyt a magyarkormány békés szándékairól, egyben arra kérte, ne izgassa kormá-nyát és a budapesti diplomáciai kart a magyar mozgósítási hírek-kel. Kifejtette neki: „kronologice” bebizonyítható, hogy a katonaiintézkedéseket román részrõl kezdeményezték, s ezt a követ nemis tagadta.131

76

Közben augusztus 27-én Bárdossy újból javaslatot tett Gafencunaka kisebbségi egyezmény megkötésére, amire a válasz az volt, hogyMagyarország e paktumot területi igényeinek érvényesítésére hasz-nálná fel, s ezért Románia számára ez járhatatlan út. Igaz, Gafencukörnyezetébõl „bizalmasan érdeklõdtek” a magyar követnél a ter-vezett egyezmény konkrétumai iránt,132 s ezzel mintegy „lebegtet-ték” a végsõ válaszadást.

Budapest azonban ekkor már egy újabb müncheni értekezletbenreménykedett, abban bizakodva, hogy a hamarosan összehívandónemzetközi békekonferencia Erdély kérdését is napirendre tûzi.Teleki 1939. szeptember 2-án levelet írt Mussolininak, amelybenkérte, hogy egy esetleges nemzetközi konferencián foglalkozzanakMagyarország revíziós követeléseivel is. A levélhez tájékoztatót,három térképet és egy feljegyzést is csatoltak.133

A remélt békekonferenciára való tekintettel Csáky bizalmasantájékoztatta Bárdossyt, hogy „rendkívül beilleszkedne további ter-veibe”, ha a román kormány elutasítaná az augusztus 30-ánmegküldött magyar egyezménytervezetet. A visszautasításra azértlenne szüksége, hogy elmondhassa: a kisebbségvédelem útját „mármegjártuk minden siker nélkül és így nyugodtan követelhessem a területirendezést”.134 A tervezetet Bárdossy 31-én adta át Gafencunak, meg-említve, hogy a kisebbségi szerzõdés végrehajtásának õre a minden-kori bukaresti magyar követ lenne. A külügyminiszter ígéretet tett adokumentum áttanulmányozására, de „sajnálattal” vette tudomásul,hogy a magyar kormány nem hajlandó kapcsolatba hozni a kisebbségiszerzõdést egy megnemtámadási egyezménnyel.135 Kitért a konkrétválaszadás elõl, arra hivatkozva, hogy a jugoszláv kormány vélemé-nyét is meg szeretné ismerni ez ügyben.136

Szeptember 14-én Gafencu ellenjavaslattal állt elõ, miszerint Romá-nia, Jugoszlávia és Magyarország jegyzõkönyvileg megállapodna,hogy a „bledi procedúrának megfelelõ kölcsönös deklarációt” tesz-nek.137 Magyar vélemény szerint a közös jugoszláv és román nyilatko-zattervezet „homályos és bizonytalan” szövegezésû volt; Vörnle János,a magyar külügyminiszter állandó helyettese október 19-én kijelentet-te a budapesti jugoszláv követnek, hogy nincs szándékában válaszolni

77

Gafencunak, mert az ajánlat megnemtámadási szerzõdést leplez.Leszögezte: a magyar kormány a közeljövõben újabb egyezménytnem köt Romániával, hanem megvárja, „hogy kisebbségeink helyzeteszámbavehetõleg is tartósan javul-e”.138 A kisebbségi egyezmény körüláprilis óta folyó huzavona ezzel lezárult, anélkül, hogy bármilyeneredményt sikerült volna elérni.

Jugoszláv közvetítéssel megállapodás született viszont a közöshatáron fölvonult katonai alakulatok létszámának csökkentésérõl.Svetozar Rasiæ budapesti jugoszláv követ szeptember 24-én tettemeg ez irányú javaslatát a magyar külügyminisztériumban, majd28-án közölte, hogy Gafencu az ötletet elfogadta. Szeptember 30-ána magyar fél bejelentette, hogy hajlandó a szabadságolások mérté-két 30-ról 50%-ra kiterjeszteni,139 és visszavonni mindazon alakula-tokat, melyek a határ közvetlen védelmére nem szükségesek.Október 4-én a román külügyminiszter magához kérette Bárdossyt– aki Gafencu nagy meglepetésére nem volt tájékoztatva az ügyrõl–, és tudomására hozta, hogy a román kormány hajlandó a felemeltlétszámú csapattesteknél a már megkezdett elbocsátásokat azállomány 30–35%-ára fokozatosan kiterjeszteni. Egyúttal javasolta,hogy a kormányok kommüniké alakjában hozzák nyilvánosságra amegegyezést,140 amelyet végül is 1939. október 7-én véglegesítettek.

Létrejöttében fontos szerepet játszott a román kormányBesszarábia miatti fokozott aggódása, illetve annak felismerése,hogy a közvetlen német veszély helyébe Lengyelország újbólifelosztása óta a szovjet fenyegetés lépett. Bukarest ezért jelentõserõket csoportosított át a keleti határvonalra, s az Erdélybenállomásozó román csapatok létszáma november elejére újra azaugusztus 15-i állapotnak felelt meg.141 A Bukarest és Budapestközött a román mozgósítás, közvetve pedig a német–lengyel konf-liktus következtében kialakult rendkívüli feszültség ezzel valame-lyest oldódott, de a két állam közötti ellentét Erdély kérdésébentovábbra is kibékíthetetlen maradt.

78

A szovjet veszély fokozódása, Románia nemzetközi elszigetelõdése

Az 1939. augusztus 23-án megkötött szovjet–német megnemtá-madási szerzõdés, az ún. Ribbentrop–Molotov paktum híre sokko-lóan hatott a román vezetésre. Bár nem lehetett tudomása aszerzõdéshez csatolt titkos jegyzõkönyvrõl, amely befolyási öveze-tekre osztotta föl Kelet-Közép-Európát,142 a bukaresti kormánypánikba esett: világossá vált számára, hogy nem folytathatja addigi,óvatosan egyensúlyozó külpolitikáját, amelyet elsõsorban a nagy-hatalmak, s különösen a Szovjetunió és Németország közti ellenté-tek kihasználására alapozott.143 Úgy érezte, hogy nemzetközi térenelszigetelõdött, mivel az egymással „baráti” német és szovjetkolosszus közé szorult; a függetlenségét garantáló Nagy-Britanniaés Franciaország földrajzilag messze esett, Magyarországnak, Bul-gáriának és a Szovjetuniónak pedig területi igényei voltak veleszemben. Az új helyzetnek megfelelõen, mint láttuk, augusztus24-én Gafencu megnemtámadási szerzõdést ajánlott föl Magyaror-szágnak, másnap pedig közölték Varsóval, hogy német–lengyelkonfliktus esetén Románia semleges marad. Hitler elégedettenszögezte le Mussolininek írott, augusztus 25-i keltezésû levelében,hogy már nem áll fenn a román beavatkozás lehetõsége háborúesetén.144 27-én Gafencu biztosította a németeket, hogy országaszoros kapcsolatokat akar kiépíteni Berlinnel, s a nyersanyagszál-lításokat háború esetén is folytatni fogja.

A német–szovjet megegyezés a magyar kormányt is váratlanulérte, s nagy lélektani hatással volt Telekire. A miniszterelnök eddigis úgy gondolta, hogy egy várható világháborúban a nyugatihatalmak gyõzelme elkerülhetetlen, de most e meggyõzõdés szilárderkölcsi alátámasztást is nyert azáltal, hogy összefogott a nácizmusés a bolsevizmus, melyek egyaránt a Gonoszt jelképezték számára.Teleki politikájának alapköve az volt, hogy Magyarország soha,semmilyen körülmények között sem engedhet meg magának aNyugattal szemben háborút. Tudta ugyanakkor, hogy az országföldrajzi helyzete miatt a németekkel együtt kell mûködni egy

79

bizonyos fokig, és remélte, hogy a szövetséges hatalmak megértike kényszerhelyzetet.145

A második világháború kitörésekor, 1939. szeptember elején,Magyarország és Románia is semleges maradt. Mindkét kormánycélja az volt, hogy távol tartsa országát a konfliktustól, és megõrizzefüggetlenségét. Budapest német kérésre nem tett ugyan hivatalossemlegességi nyilatkozatot, de szigorúan semleges politikát folyta-tott. Azzal, hogy Teleki (az államfõ, Horthy egyetértésével) kívültartotta az országot a háborún, s megtagadta a lengyelek ellenifellépést a németek oldalán, kétségtelenül a 20. század egyiklegnépszerûbb magyar külpolitikai döntését hozta meg.146 E lépésNyugaton is kedvezõ visszhangra talált: a brit külügyminiszter késõbbangolos „hévvel” „valóban nagyon tisztességes és amellett okosdolog”-nak minõsítette,147 a State Department pedig nagyra becsülte(„greatly appreciates”) a magyar kormány „férfias” magatartását.148

A román koronatanács a brit és francia hadüzenet után néhánynappal semlegességi nyilatkozatot fogadott el, melyet megküldöttBerlinnek.149 A szeptember 17-én bekövetkezett lengyelországi szovjettámadás miatt a bukaresti kormány kényes helyzetbe került, mivel az1926-os szerzõdés szerint Romániának ebben az esetben segítségetkellett volna nyújtania szövetségesének. A lengyel kormány azonbannem kérte a segítséget, Bukarest pedig érvénytelennek nyilvánította aszerzõdést, és 21-én semlegességi nyilatkozatot küldöttMoszkvának is.150

A szovjetekkel való háborút sikerült ugyan elkerülnie Bukarestnek,de a Besszarábiára igényt tartó Moszkva egyre nagyobb fenyegetéstjelentett Nagy-Romániára nézve. A helyzetet találóan jellemezte Sztálina második moszkvai útján tartózkodó Ribbentrop elõtt: nem kell tartanisem Románia, sem a balti államok akciójától, mivel ezen országok„nagyon megijedtek”.151

Magyar dilemma és román diplomáciai próbálkozások 1939 õszén

Bár a Teleki-kormány elsõdleges célját 1939 õszén az országfüggetlenségének megõrzése és a háborúból való kimaradás képez-te, Erdély visszaszerzése igen fontos prioritása maradt a magyarkülpolitikának. Mint Csáky kifejtette: „Magyarország… továbbra is

80

és minden eshetõségben szabad kezet óhajt magának biztosítani”Romániával szemben.152 A magyar vezetés elõtt álló legfõbb dilem-ma az volt, használják-e ki Románia kényes nemzetközi helyzetét– a várható besszarábiai szovjet bevonulást – a revízió érdekében,s adott esetben közremûködjenek-e Moszkvával Bukarest ellené-ben, vagy sem. Ezzel kapcsolatban két, egymással ellentétes állás-pont körvonalazódott.

A vezérkari fõnök és Bartha Károly honvédelmi miniszter megvolt gyõzõdve: ha a Szovjetunió fegyveresen lép fel Romániávalszemben, akkor ezzel egyidejûleg a honvédségnek is támadnia kell,s a kedvezõ alkalmat kihasználva addig kell cselekedni, amíg aromán erõk zöme keleten van lekötve.153 Álláspontját Werth az LHTfelé több memorandumban is megfogalmazta, és katonai megállapo-dást sürgetett Moszkvával az akció idõpontjának egybehangolásáról.

A politikai vezetés, élén a miniszterelnökkel, már jóval óvatosabbvolt. Teleki nemcsak arra törekedett, hogy a revízió lehetõleg németközremûködés nélkül valósuljon meg, de „irtózott” a szovjetekkelvaló együttmûködés gondolatától is. Szilárdan hitt abban, hogyMagyarországnak semmiképpen sem szabad „áttörnie azt a gátat,ami szabad folyást engedne az orosz áradatnak”.154 Ezenkívül nemvolt meggyõzõdve arról, fel van-e kellõképpen készülve a honvédségErdély visszafoglalására, és igen súlyos külpolitikai aggályai voltak,hiszen egyik nagyhatalom sem támogatott volna egy ilyen akciót.Londonbaküldött bizalmi embere is azt jelentette, hogy Magyarországakkor számíthat megértésre, ha csupán korlátozott és ésszerû igénye-ket támaszt Romániával szemben, s elkerüli a Szovjetunióval, illetvea Harmadik Birodalommal való cinkosság gyanúját.155

Olaszország, amelynek segítségére Teleki számított a revíziómegvalósításában, a „legnagyobb nyugalmat és óvatosságot” aján-lotta október elején a magyar vezetésnek. Az olasz álláspont aminiszterelnök pozícióját erõsítette, s a minisztertanács ülésénvégül is az õ álláspontja kerekedett fölül.156 Werthet felbõszítettea döntés, Bartha honvédelmi miniszter lemondással fenyegetõzött.A vezérkari fõnök nem törõdött bele a vereségbe, és újabb tervetdolgozott ki egész Erdély elfoglalására egy Románia elleni szovjet

81

támadás esetén. Az LHT december 19-én és 22-én tárgyalta megaz elõterjesztést, s elsõsorban Teleki, illetve Keresztes-Fischerbelügyminiszter érveinek hatására elvetette azt. A határozat értel-mében egy katonai akciót csak akkor tartottak indokoltnak, ha:

• veszély fenyegeti az erdélyi magyar kisebbséget;• bolsevista forradalom tör ki Romániában;• Románia harc nélkül átenged területeket Oroszországnak

vagy Bulgáriának.157

A legfelsõbb magyar vezetés körében zajló vitáról a Raoul Bossyhelyébe lépett158 új budapesti román követ, Gheorghe Crutzescu isjelentést tett. Értesülése szerint decemberben, az ünnepek elõttWerth és Csáky arról próbálta meggyõzni Telekit, hogy orosz–ro-mán háború esetén Magyarországnak is támadnia kell. A minisz-terelnök viszont kijelentette, hogy soha nem hagyna jóvá egy ilyenakciót, mivel biztos értesülései szerint ez Anglia és Franciaországbeavatkozását vonná maga után, és Magyarország hadszíntérréváltozna.159 Crutzescu pesszimista volt a jövõt illetõen: azzal szá-molt, hogy – ha korábban nem – tavasszal háború lesz Magyaror-szág és Románia között, mivel szerinte az történik Magyarorszá-gon, amit a vezérkar akar.160

A román kormány mindeközben egy sor diplomáciai lépésselpróbált enyhíteni kétségbeesett helyzetén, igaz, csekély eredménnyel.Így például hiába kérte Londont, terjessze ki az április 13-i garan-cianyilatkozat érvényét szovjet támadás esetére is, a brit háborúskabinet elutasította a kérést, nem vállalva a háború esetlegeskiterjesztésének kockázatát.161 Nem járt sikerrel II. Károly királybékéltetõ akciója sem. A román uralkodó felmérte: stratégiailagBukarest számára igen veszélyes az a helyzet, hogy míg Németor-szág és a nyugati hatalmak kölcsönösen lekötik egymás erõit, addiga Szovjetuniónak cselekvési szabadsága van. 1939 novemberébenéppen ezért közvetíteni próbált a hadviselõ felek között, Hitlerazonban kategorikusan visszautasította az ajánlatot.162

Kudarcba fulladt a délkelet-európai államok semleges blokkjánakterve is, mely eredetileg olasz ötlet volt, de hivatalosan a románkormány hozta szóba 1939. november elején. Az elképzelés szerint

82

a Balkán-antant államai (Románia, Görögország, Jugoszlávia, Tö-rökország), valamint Olaszország, Magyarország és Bulgária prok-lamálnák semlegességüket, megnemtámadási szerzõdéseket kötné-nek, továbbá közös érdekeik érvényesítése céljából konzultatívszervet hoznának létre.163 Az elsõdleges cél a szovjet nyomásellensúlyozása lett volna olasz vezetés alatt, s Románia esetébennyilvánvalóan a területi status quo biztosítása, ami viszont eleveösszeegyeztethetetlen volt a magyar és a bolgár revíziós törekvé-sekkel. Magyarország és Bulgária tehát elutasította, de Németor-szág sem támogatta a blokkalakítás tervét. Idõközben – a németálláspontra való tekintettel – Olaszország is meggondolta magát,s így a tervezett összefogás nem jött létre.164

Bárdossy azt jelentette, szorongatott helyzetében a román kor-mány reménykedik, hogy a közös (nyilván szovjet) veszedelemmelszemben az utolsó pillanatban még létrejöhet egy magyar–románmegegyezés. „Annak azonban semmi jele – írta –, hogy ezért amegegyezésért hajlandók lennének komoly áldozatot hozni”,165 azazterületi kérdésekrõl továbbra sem voltak hajlandók tárgyalni. TalánGafencu, a hajlékony és ügyes diplomata ment el a legmesszebb etéren, amikor állítólag kijelentette októberben az õt felkeresõBertrand de Jouvenel francia publicistának, hogy a végleges békeérdekében bizonyos erdélyi területek Magyarországnak való átadá-sába is beleegyezne. Bárdossy elõtt azonban a román külügymi-niszter tagadta, hogy ilyen kijelentést tett volna. Annyit ismert el,hogy Jouvenelnek „nem hangsúlyoztam… külön nyomatékkal Romá-nia területi integritásának feltétlen fenntartását…”.166

Constantin Argetoianu román miniszterelnök167 is a román–ma-gyar együttmûködés szükségességét hangsúlyozta régi ismerõse,Bárdossy elõtt október elején. „Nyíltan” megmondta: „õrültségnek”tartaná, ha a két nép nem értené meg egymást, s ha a meglévõellentétek megoldását késõbbre halasztva, nem keresnének mie-lõbb módot az együttmûködésre. A szláv veszélyre, az oroszelõretörésre hivatkozott, s arra, hogy Európának ebben a részébencsak két nem szláv eredetû nép van: a magyar és a román.168

Argetoianu lemondatásával169 kapcsolatban olyan hírek terjedtek

83

el Bukarestben, hogy azért kellett távoznia, mivel felmérte: Romá-nia három fronton nem képes háborút viselni, továbbá a megegyezéspolitikáját képviselte, területi engedmények árán is. A bukarestimagyar katonai attasé értesülése szerint – amelyet azonban másforrásoknem erõsítenekmeg egyértelmûen–Magyarországnakahatármenti, zárt magyar lakosságú területeket kívánta felajánlani.170

A magyar–román ellentétek azonban továbbra is kibékíthetetle-nek maradtak. November 21-én a Képviselõházban Csáky kijelen-tette: csak Romániától függ, „hogy tud-e és akar-e… az új koreszméknyomán a realitások területére lépni, a modern Dunamedence világá-nak kialakításában közremûködni, avagy megvárja, amíg a történelemránehezedik.”171 Bukarest ezt fenyegetésnek vette, s Gafencu de-cember 11-én „nagy elkeseredettséggel” hányta Bárdossy szemére,hogy a beszéd saját, „közeledést és megértést keresõ politikájánakolyan személyét is érintõ fájdalmas csalódása”, amelyre nemszámított.172 A román külügyminiszter elmondta: kifogásolja, hogyBudapesten állandóan a Szent István-i Magyarországról beszél-nek, ami azt jelenti, hogy egész Erdély területére igényt for-málnak. A román nép viszont inkább sok mindenrõl lemond, lemondBesszarábiáról, Dobrudzsáról, s ha szükséges, még másról is, de„Erdélyt, amely a román nép bölcsõje” nem hagyja; ezt a területet, hakell, a legutolsó csepp véréig megvédi.173

Kérdés azonban, mennyire volt errõl személyesen meggyõzõdve,mivel kétértelmû választ adott Bárdossy azon felvetésére, hogymiért beszél arról, miszerint a trianoni szerzõdés nem igazságta-lan, s hogy a fennálló helyzeten többé nem lehet változtatni. Románkülügyminiszter lévén – hangzott a válasz – igazán nem állapíthattavolna meg ennek az ellenkezõjét, még ha a helyzet igazságosságárólvagy igazságtalanságáról hajlandó is lenne vitába bocsátkozni.174

Gheorghe Tãtãrescu miniszterelnök valóságos szónoklatot tar-tott december 19-én Bárdossy elõtt arról, hogy miként kívánja „alegteljesebb õszinteséggel” rendezni a magyar–román viszonyt.(Lásd a 4. sz. dokumentumot.) Elmondása szerint „liberális” rende-zés keretében két hónap alatt meg akarja alkotni a romániaikisebbségek Magna Chartáját, melynek rendelkezéseit „még más-

84

nap” végrehajtaná. Területi revízióról viszont hallani sem akart,mivel „minden egyes magyarral két románt kellene átadni”.

A román ellenzék, s különösen Iuliu Maniu Nemzeti Parasztpárt-ja, ha lehet, még a kormánynál is hajthatatlanabb volt a határkér-dés ügyében. (Lásd pl. az 5. sz. dokumentumot.) A kolozsvári magyarkonzul december végén úgy értesült, hogy Maniu véleménye szerintki kellene használni azt a viszonylag kedvezõ nemzetközi helyzetet,hogy Olaszország kivételével egyik nagyhatalom sem támogatja amagyar revíziót, és meg kellene egyezni Magyarországgal mindenne-mû területi engedmény nélkül. E célból elegendõ volna széleskörûjogokat biztosítani a kisebbségeknek, a rendelkezéseket azonnalátültetni a gyakorlatba, s kultúrautonómiát nyújtani a Székelyföldnek.Ezzel szerinte megfosztanák Magyarországot mindenféle propagandalehetõségétõl.175

Románia nemzetközi helyzetének átmeneti megerõsödése

A fenyegetõ szovjet és magyar veszéllyel szemben RomániaOlaszországhoz fordult támogatásért. Nem sokkal a fasiszta nagy-tanács 1939. december 8-i bejelentése után, miszerint Olaszorszá-got minden érdekli, ami a Balkánon történik, a román királyRómába küldte Victor Antonescu egykori külügyminisztert,176 ki-puhatolandó az olasz álláspontot egy szovjet–román konfliktusesetére. Ciano december 23-án fogadta a román küldöttet, aki aztbizonygatta, hogy a térség országai közül egyedül Románia szálltszembe mindig a kommunizmussal, és orosz támadás esetén mostis kész az ellenállásra. Antonescu jelentése szerint Ciano is Romániáttartotta „a kommunizmus elleni egyedüli pajzsnak”, és biztatta õket:„fegyverrel a kezükben” álljanak ellen, mert ez „nagy európai érdek;ez általános szimpátiát és tiszteletet von maga után”.177 A románküldött arra kérte Cianót, hasson a magyarokra, ne támadják hátbaRomániát orosz agresszió esetén. Az olaszok ígéretet tettek a közve-títésre és biztosították Antonescut, hogy szovjet támadás esetén Rómafegyverrel, munícióval és repülõgépekkel siet Bukarest segítségére.178

Rövidesen aláírtak egy olasz–román kereskedelmi megállapodást,amit Bukarestben nagy sikerként könyveltek el.179

85

Ciano meghívására 1940. január elején Csáky Velencébe látoga-tott. Az olasz külügyminiszter kilátásba helyezte: ha Magyarországbiztosítékot nyújt Romániának arra nézve, hogy azt nem támadjahátba, „számíthatna a határ menti területsávnak és a Bánát körülirészeknek átengedésére”.180 Csáky ezzel szemben kijelentette, misze-rint „Magyarországnak akkora területet kell visszakapnia, hogy döntõbefolyást gyakoroljon a Kárpátok védelmére” (nyilván a szovjetekkelszemben), s átadta Cianónak a Teleki és munkatársai által még amúlt év õszén kidolgozott, a magyar területi követelések maximu-mát és minimumát feltüntetõ térképgyûjteményt és statisztikaitáblázatokat. A maximális követeléseket tartalmazó terv 78 000km2-t csatolt volna vissza Romániától Magyarországhoz 4 200 000lakossal, aminek magyar statisztika szerint 50%-a román, 37%-amagyar és 10%-a német volt. A minimális terv 50 000 km2-t követelt2 700 000 lakossal, melyen a magyarok és románok kb. fele-felearányban éltek.181

Csáky felhatalmazta Cianót, közölje Bukaresttel: ha Románia„becsületesen, fegyveresen védi Besszarábiát vagy bármely más hatá-rát”, és nem következnek be az LHT által decemberben megfogal-mazott feltételek, Magyarország nem fogja hátbatámadni.182 BárCiano mérséklõ hatással volt Csákyra, a magyar külügyminiszternem hagyott kétséget aziránt, hogy országa a Romániával szembe-ni területi követeléseket most ugyan elhalasztja, de azokat még azeurópai háború lezárása elõtt szeretné rendezni.

Néhány nappal a velencei találkozó után Ciano fogadta Bossyromán követet183 – aki 1939 októberében cserélte fel budapestiállomáshelyét Rómával – és átadta a magyar üzenetet. Egybendicsérte Csáky „európai érzékét”, s elégedettnek mutatkozott,amiért „a magyarok alárendelik saját ügyüket a civilizált világ nagyérdekeinek, és eltökéltek abban, hogy semmiféle olyan gesztust nemtesznek, ami a jelen pillanat legnagyobb veszélyének, a bolsevizmusnaka terjedését segítené”.184

Még inkább enyhült Románia nemzetközi elszigeteltsége a Balkán-antant tagállamainak belgrádi konferenciája nyomán. Az 1940. feb-ruár 4-én nyilvánosságra hozott közlemény leszögezte, hogy a négy

86

tagállam egyesülve marad a szövetség keretén belül, s közösen óvjameg mindegyik „a függetlenséghez és a nemzeti területükhöz” valójogot.185 Budapesten e szavakat a „területi integritás” közös védelme-ként értelmezték, s az idegességet csak fokozta, hogy Gafencu állítólagkijelentette: Németország garantálni fogja Románia határait.186 Bizal-mas román értesülések szerint is a magyar és a bolgár érdekekszempontjából Budapest egyértelmûen negatívnak tartotta a belgrádikonferenciát, amely közelebb vitt egy „blokk” megalakulásához.187

A jugoszláv külügyminiszter igyekezett eloszlatni Budapest aggodal-mait, s Bakách-Bessenyey György belgrádi magyar követtel közölte:Gafencu ismételten érdeklõdött nála a magyar területi követelésekterjedelme felõl, sõt, abba is belement, „hogy Románia térképét azértekezlet asztalára helyezzék, és annak kapcsán vitassák meg a területiengedmények lehetõségeit”.188

Budapesten – joggal – taktikázást, idõhúzást láttak Gafencu„engedékenységében”, arra való kísérletet, hogy a területi kérdésekrendezését a háború végéig kitolja, „abban a titkos reményben, hogyaddigra oly nemzetközi helyzet állhat elõ, ami majd módot adRomániának a kérdést a napirendrõl levétetni”.189 Bukarestben isheves támadások érték az ellenzék részérõl Gafencut belgrádinyilatkozatai miatt. Maniu sajtónyilatkozatot tett közzé (5. sz.dokumentum), s a legkeményebb bírálattal illette a külügyminisz-tert. Felrótta neki többek között, hogy nem állt ki kellõképpen aterületi integritás eszméje mellett, „idegen fórum elõtt” hivatalo-san elismerte: léteznek elintézetlen problémák Románia és szom-szédai között, melyeket barátságos úton lehet rendezni. Az ellen-felek bátorításával és defetizmussal vádolta Gafencut, bár nem„elõre megfontolt szándékot” tételezett föl, inkább „az ügyeskedniakarásból származó szerencsétlen inspirációt”.190

A belgrádi értekezlet nyomán éles román–magyar sajtópolémiabontakozott ki, amit a „közvéleményre való tekintettel” „sajtóbéke”megkötésével igyekezett csillapítani a két kormány. Ez csak rész-ben sikerült, s a felek egymást okolták a lapok és a rádió támadóhangvétele miatt.191

87

Románia Magyarországgal szembeni pozíciója 1940 elején tehátmegerõsödött, amit a német és az olasz állásponton is le lehetettmérni. Ciano Csáky tudomására hozta: a belgrádi konferenciávalkapcsolatos magyar keménység Rómában érthetetlen, a németekpedig kijelentették, hogy a béke fenntartása a Balkánon a Birodalomlétérdeke, és „még hozzányúlni sem akarnak olyan témához, amelyakárcsak közvetve is délkelet-európai konfliktus lehetõségére utal”.192 Anyugati hatalmak, bár hallgatólagosan továbbra is elismerték aromán–magyar határ rendezésének szükségességét, a kérdés napi-rendre tûzését csak a háború után, a békekonferencia keretei közötttartották lehetségesnek.

Mindez arra késztette a magyar kormányt, hogy 1940 februárjá-ban, lényeges engedményeket téve, módosítsa korábbi revízióselképzeléseit.193 Egy angol barátjával folytatott beszélgetés eredmé-nyeként194 Teleki új koncepciót dolgozott ki, melynek lényege abbanállott, hogy Besszarábia esetleges szovjet elcsatolása már nemvonná maga után automatikusan a magyar beavatkozást.

A miniszterelnök utasításait követve, február 9-én Barcza bizto-sította Halifax angol külügyminisztert:

• Magyarországnak senki ellen nincsenek támadó szándékai;• Magyarország el van szánva, hogy akár fegyverrel is megvédi

függetlenségét és nemzeti becsületét egy agresszióval szem-ben;

• semmilyen körülmények között Budapest nem fog közösakcióba lépni Moszkvával.195

A módosított revíziós elképzeléseket tartalmazó részletes memo-randumot és annak rövid összefoglalását 1940. március 6-ánnyújtotta át Barcza a Foreign Office vezértitkárának, OrmeSargentnek. A memorandum szerint – melyet Párizsba is megküld-tek – Magyarország, bár nem mond le Romániával szembeniterületi követeléseirõl, nem fog kísérletet tenni ezek háborús útonvaló kierõszakolására. Ez alól két kivételt említ a dokumentum:

1. ha a Szovjetunió és Románia között konfliktus robbanna ki,és ez a balkáni helyzet felborulásához vezetne;

2. ha Románia átadná Dobrudzsát Bulgáriának.

88

Nem kíván beavatkozni azonban, ha Bukarest sikeresen ellenálla szovjeteknek, vagy ha a szövetségesek Románia védelmérekelnek; továbbá akkor sem, ha a Szovjetunió békés úton szerzivissza Besszarábiát. Végül, még abban az esetben is, ha a honvéd-ség elfoglalná Erdélyt, a háború végén a magyar kormány alávetnémagát a békekonferencia döntésének.196

A memorandummal behatóan foglalkoztak a brit külügyminisz-tériumban. Egy hosszas feljegyzésben a történelmi határok vissza-állításának gondolatát (bár a memorandum ilyen javaslatot nemtartalmazott) ésszerûnek minõsítették ugyan, de a revíziót, mint„idõszerûtlent” ismét elvetették.197 London ez idõ tájt leginkábbattól tartott, hogy a magyar területi igények kielégítése „stratégiaiszempontból egyenesen megrendítené Románia helyzetét”, bár egyéb,így pl. etnikai jellegû fenntartásai is voltak.198

Bukarestben aggodalommal figyelték a magyar kormánynak arevízióra irányuló, megélénkült diplomáciai tevékenységét, amely-rõl március folyamán számos jelentés érkezett a román külügymi-nisztériumba. Így például a koppenhágai követség jelentésébõlmegtudhatták, hogy Magyarország immár nem elégszik meg akisebbségvédelemmel, hanem elérkezettnek látja a pillanatot ahatárkérdés felvetésére.199 Crutzescu azt jelentette Budapestrõl,hogy „Teleki gróf… személyesen dolgozik a jövendõ békekonferenciá-hoz szükséges iratcsomók elõkészítésén”.200 Washingtonból érkezetta hír, miszerint Teleki „egy itteni jelentõs személynek” memoran-dumot küldött Magyarország revíziós törekvéseirõl, amelyben töb-bek között az állt, hogy a Kárpátok vonalát, amely a sorompószerepét tölti be a bolsevizmus terjeszkedésével szemben, csakMagyarország képes megvédeni.201

Az ankarai román követ azt a túlzó következtetést szûrte lebizalmas beszélgetéseibõl, hogy a határváltoztatás szükségességé-rõl a brit és az olasz vezetést meggyõzni kívánó magyar akció„eddig nagy sikert ért el”. Nem tudni, honnan szerezhette érdekes,bár egyáltalán nem meggyõzõ információit, miszerint „Angliábankezdi rokonszenv övezni Bethlen gróf ötletét egy Magyarország ésRománia által garantált, háromnyelvû, független Erdélyrõl, Olaszor-

89

szágban pedig egy nagy lakosságcsere híre terjeng, amely a magyarokataz Erdélyi Érchegységtõl nyugatra, a románokat pedig ettõl keletreköltöztetné, a magyar–román határt e hegység gerincein húzná meg,Magyarországnak hagyva Szatmárnémetit, Nagyváradot és Aradot”.202

E híresztelések – még ha voltak is ilyenek 1940 márciusában –nem az olasz és angol döntéshozók véleményét tükrözték.

A magyarországi német átvonulás kérdése

1940 elsõ hónapjaiban a magyar kormány ismét súlyos dilemmaelé került. Január elején ugyanis a német hadvezetés elrendelte egyRománia ellen irányuló hadmûveleti terv kidolgozását. Ennek célja akõolajmezõk védelme volt szövetséges támadás esetén, mely támadástHitler azokban a hetekben nem tartott kizártnak a Fekete-tenger vagySzaloniki irányából.203 Berlint az is rendkívül aggasztotta, hogy aromán kõolajszállítások igencsak akadoztak a tél folyamán, s mindendiplomáciai nyomás ellenére sem sikerült a bukaresti kormánytrábírni az 1939 szeptemberében jegyzõkönyvileg is rögzített havi130 000 tonna nyersolaj hiánytalan leszállítására.204

Bár a hivatalos német külpolitika mindvégig mérsékletre intett,a magyar katonai vezetéssel bizalmasan közölték, hogy Romániaesetleges lerohanásában a honvédségnek is szerepet szánnak. Ajanuár 17-én Budapestre érkezett Kurt von Tippelskirch tábornokelmondta Újszászy István ezredesnek, a magyar vezérkar kémelhá-rítási osztálya vezetõjének, hogy abban az esetben van szükségMagyarország beavatkozására, ha a Szovjetunió megtámadja Ro-mániát, a támadáshoz csatlakoznak a bolgárok, s ezáltal felborul a„belrend”, zûrzavar tör ki. Amennyiben a konfliktus lokalizálhatóés Bukarest sikeresen ellenáll, úgy nem lesz német érdek a magyarbeavatkozás.205

A Wehrmacht a további tervekbe nem avatta be a magyarvezetést, de február elején Sztójay úgy értesült, hogy háromesetben lehetséges Románia ellen német támadás:

• a szovjetek egy konfliktus esetén átlépik a Prut folyót és azolajmezõk irányába vonulnak;

• a szövetségesek beavatkoznak a Balkánon;

90

• a román kormány maga állítja le az olajszállításokat.Egyszóval akkor, ha az olajkutak veszélybe kerülnek. Ez esetben

a német csapatok „mások területével vagy érdekeivel nem törõdve aleggyorsabb és legrövidebb úton foglalnák el az olajmezõket.”206

Teleki számára az volt a kérdés: mi legyen a magyar magatartás,amennyiben a németek Romániába való átvonulást követelnek,vagy azt kierõszakolják. Ha átengedik a németeket és együttmû-ködnek velük, az a revízió megvalósulását jelentheti, viszont szem-befordítja Magyarországot a Nyugattal, és a semlegesség feladásá-hoz vezet. Ha elutasítják a német kérelmet, akkor ez a döntésegyenlõ a politikai öngyilkossággal: semmissé válnak a területgya-rapodások és bekövetkezik a német megszállás.

A feloldhatatlannak látszó dilemmában külsõ támogatásra nemszámíthatott a miniszterelnök. Ciano, bár Románia megszállásátnem tartotta valószínûnek, azt ajánlotta február végén, hogy azesetleges átvonulási kérelmet ne utasítsa vissza a kormány, deközös akciót se indítson Németországgal, és csak késõbb szálljameg Erdélyt a magyarság védelmének ürügyén.207

Owen O’Malley budapesti brit követnek Teleki elmondta, hogyegyelõre nem tud e kérdésben véglegesen állást foglalni.208 Nemvitte közelebb a megoldáshoz a miniszterelnököt 1940. márciusvégi római útja sem. Az olasz külügyminiszter ez alkalommalkijelentette, hogy nem tud tanácsot adni, mert minden a körülmé-nyektõl függ,209 Mussolininak pedig nem volt megjegyzése a németátvonulás kérdésében. Az olasz diktátor ekkor már eltökélte magát aHitlerrel való szoros szövetség mellett, de azt javasolta, MagyarországRóma hadba lépése esetén is „maradjon csendben semleges”.

Erdéllyel kapcsolatban Teleki többféle revíziós megoldást vázoltrómai útja során: a terület megosztását, autonómiáját és e kétlehetõség kombinációját. Kijelentette: „Félek egy 45%-os kisebbségiországtól, s ezért bizonyos területeket Délkeleten és Északnyugatonkikapcsolnék a revízióból.”210 Elmondta, hogy „semmit nem fog tenniRománia ellen, mert még közvetett úton sem akarja magát felelõssétenni azért, hogy Európa kapuit Oroszország elõtt megnyissa. Senkinem bocsátaná ezt meg neki, még Németország sem”. Nem titkolta

91

nyugatbarátságát, s azt sem, hogy „pestisként fél a teljes németgyõzelemtõl”. Kifejtette: csak az a kívánsága, hogy hazáját a konf-liktustól távol tartsa.211 Mussolini „érdeklõdéssel” hallgatta Telekierdélyi revíziós elképzeléseit, s újból megerõsítette: „Romániánakmegmondták, hogy csak akkor állnak vele komolyan szóba jövõben,ha Magyarországgal rendezi ügyeit”.212

Cianóra jó benyomást tett a magyar miniszterelnök, akit mérsé-keltnek és józannak látott a Bukaresttel szembeni magyar követe-léseket illetõen. Néhány nappal késõbb ezért arra biztatta a rómairomán követet: használja ki Bukarest az alkalmat, hogy Teleki álla magyar kormány élén, és egyezzen ki Budapesttel. Úgy vélte,Teleki „nem a fellegekben jár”, és õ „az elsõ magyar”, aki lemondotta százszázalékos területi követelésekrõl.213 Bossy szerint elsõ ízbentörtént meg, hogy Ciano közvetítésre is késznek mutatkozott a kétkormány között, amennyiben a románok tárgyalásokba bocsátkoz-tak volna a területi kérdésekrõl.214 Erre azonban nem került sor, aromán kormány nem változtatott addigi álláspontján.

Ami Olaszországot illeti, ekkor már nem jelentett hatalmi egyen-súlyt a Német Birodalommal szemben. Jól jelzi ezt Teleki bizalma-sa, a Nemzeti Bank elnöke, Baranyai Lipót április 8-i útjánaksikertelensége is, akit azért küldött Rómába a miniszterelnök, hogykipuhatolja: számíthat-e olasz támogatásra Magyarország, amennyi-ben ellenállna – ha kell, fegyverrel is – a német átvonulásiköveteléseknek. Mussolini mosolyogva válaszolt: „Hát hogy képzelikezt, amikor én Hitler szövetségese vagyok, és az is szándékozommaradni?” Nyugalmat és mérsékletet ajánlott, valamint azt, hogyBudapest engedjen a német kéréseknek.215

Még Baranyai római útja elõtt újabb riasztó hírek érkeztekBudapestre arról, miszerint egy Románia elleni német támadásesetén Berlin követelni fogja Magyarországtól csapatai átvonulá-sát, és ennek visszautasítása háborút vonna maga után. A minisz-tertanács április 1-i ülésén Csáky az esetleges német átvonulásikérelem elfogadása mellett állt ki, míg Teleki arra figyelmeztetett,hogy „a messzebb jövõre kell néznünk”, s Erdélyért nem szabadMagyarország nemzeti létét kockára tenni.216 Mivel a kormány

92

Csáky javaslatát fogadta el, 6-án egy szûkebb körû megbeszélésenmegbízták Werthet, dolgozzon ki egy katonai tervet arra az esetre,ha magyar–német tárgyalások kezdõdnének Románia megtámadá-sa ügyében. Tekintettel a nyugati államokra – Teleki elképzelésé-nek megfelelõen – a németekkel való egyezségnek antikominternjelleget kellett volna öltenie, azaz csak egy feltételezett szovjetelõrenyomulás esetén lépett volna életbe.217 A Románia megszállá-sát célzó német terv ezzel szemben nem szovjet, hanem elsõsorbanbrit és francia támadással számolt, és most már a magyar segítsé-get is ebben az esetben kívánta Berlin igénybe venni.

A függetlenséget és semlegességet célzó külpolitika megvalósítá-sa egyre nehezebb feladatok elé állította Telekit, a Magyarországranehezedõ német nyomás fokozódott. A Wehrmacht skandináviaihadisikereitõl is fellelkesült Werth április 15-én memorandumbankövetelte az eddigieknél határozottabb magyar kiállást Németor-szág mellett, a semlegesség feladását és a területi revíziót.218 Telekilátszólag hajlott is a németekkel való szorosabb együttmûködésre:április 17-én levelet írt Hitlernek, amelyben háromoldalú – német,olasz és magyar – politikai, gazdasági, katonai jellegû együttmû-ködést javasolt.219

Mielõtt azonban rászánta magát e lépésre, szerette volna megismerniaz angol álláspontot egy esetleges német–magyar katonai akcióval, ésErdély magyar megszállásával kapcsolatban. Az e célból szerkesztettmemorandumot végül mégsem küldték el Londonba,220 és április 22-én,O’Malley kérdésére, miszerint Magyarország hajlandó-e ellenállni adottesetben a németeknek, Teleki kitérõ választ adott. Igaz, azt is közölte abrit követtel, hogy „egy magyar sem lenne hajlandó Romániát megvédenibárkivel szemben”,221 és nem egy esetben mentek tönkre kis államok csakazért, mert bíztak a megígért angol segítségben.222

Ekkorra azonban a Romániát fenyegetõ német invázió veszélyemár némileg csökkent, ha nem is múlt el teljesen. Bizalmasát,Hermann Neubachert, a volt bécsi polgármestert Hitler ugyanismég januárban Bukarestbe küldte, hogy vessen véget a románkõolajszállítások körüli huzavonának. Neubacher a németek általCsehszlovákiában és Lengyelországban zsákmányolt fegyvereket,

93

valamint 30%-os felárat ajánlott a nyersanyagért cserében. A románfél tétovázása láttán megszakította a két ország katonai vezetéseközött zajló fegyverkezési tárgyalásokat, s hazaküldte a Bukarestbentartózkodó német fegyvergyártó cégek képviselõit. A román kormányvégül engedett: március 6-án kötelezettséget vállalt havi 200 000 tnyersolaj szállítására, áprilisban pedig– a skandináviai német katonaisikerek hatására is – elkötelezte magát a dunai kõolajszállításokbiztonságának garantálására, s arra, hogy bepótolja az elmúlt fél évexportjában tapasztalt jelentõs lemaradását.223

Sorozatos gazdasági és belpolitikai engedményei ellenére (pl. a„nemzeti megbékélés” jegyében 1940 tavaszán II. Károly kiegyezetta fasiszta Vasgárda-mozgalommal) ekkor még úgy tûnt, Bukarestel van szánva függetlenségének és semlegességének megõrzésére.A legszûkebb politikai vezetés a brit és francia garanciákban, illetvee két nagyhatalom fegyveres támogatásában bízva, 1940. április19-én azt a döntést hozta, hogy akár német, akár szovjet támadásesetén az ország fegyveres ellenállást fejt ki. A terv szerint a románhadsereg a feltételezett támadás elsõ hullámának elhárítása utánvédelembe vonul, és szükség esetén használhatatlanná teszi akõolajmezõket.224

A magyar kormány helyzete is egyre kényesebbé vált. Májusbanzavar állt be az angol–magyar diplomáciai viszonyban, s a tervezettnémet átvonulás kapcsán O’Malley egyre többször firtatta a ma-gyar semlegesség fenntarthatóságának határait.225 Teleki nem volthajlandó semmiféle nyilatkozatot vagy ígéretet tenni a briteknek avárható magyar magatartást illetõen, s elvetette – igaz, már aWehrmacht nyugati offenzívájának megindulása után – a ForeignOffice ajánlatát, amely így hangzott: ha egy német átvonulás eseténa magyar kormány tiltakozna és emigrációba vonulna, London aztMagyarország törvényes kormányának ismerné el.226 Horthyvalegyetértésben Teleki 1940 márciusában letétbe helyezett az Egye-sült Államokban ötmillió dollárt egy emigrációs kormány céljaira,de május végén e terv már lekerült a napirendrõl…

Hitler áprilisban fokozódó gyanakvással figyelte a magyar kor-mány tevékenységét, s aggasztónak találta, hogy értesülései szerint

94

Magyarország katonai erõszakot akar alkalmazni Romániávalszemben. Ez nem felelt meg saját elképzeléseinek, és nem tartottakizártnak, hogy „Anglia buzdítja Magyarországot”, mivel brit érdeka kõolajforrások lángra lobbantása. A honvédséget Hitler nemtartotta képesnek önálló katonai akcióra, s attól félt, hogy egyRománia elleni magyar támadás elkerülhetetlen kudarca eseténBudapest Berlinhez fordul segítségért. A kancellár Mussolini fi-gyelmét is felhívta a „hálátlan”, eddig semmi áldozatot nem hozómagyarokra, akik bajt okozhatnak a Balkánon.227 Hitler bizalmat-lansága kiterjedt a magyar csapatoknak az esetleges megszállásbanvaló közremûködésére is: attól tartott, hogy értesüléseit Budapestmegosztja a nyugati hatalmak titkosszolgálataival,228 s ezért egyelõrecéltalannak tartotta a magyar–német vezérkari megbeszéléseket.

A Führer május 14-i levelében elvetette a Teleki által április közepénjavasolt német–magyar–olasz tárgyalások már említett ötletét, ésújból kihangsúlyozta: elsõrendû német érdek, hogy „a Balkán nyugal-ma és békéje ne zavartassék meg”. Ellenséges híresztelésnek nevezteNémetország katonai beavatkozásának a szándékát e térségben, éskifejtette, hogy véleménye szerint a „Szovjetunió sem örülne a Balkánonsemmiféle erõszakos változásnak”.229 Teleki válaszában biztosította Hit-lert: Magyarország „jogos követeléseit” késõbbi idõpontra halasztja,hogy a „baráti nagyhatalmak érdekeit és azok taktikai érvényesítését”ne zavarja.230 Csáky az olasz külügyminisztert nyugtatta meg május 11-iüzenetében: a magyar kormány tisztában van azzal, hogy a tengelyha-talmak érdekei megkívánják a békét és nyugalmat e térségben.

Werth és a német vezérkar között május közepén folytak ugyantárgyalások egy Románia elleni támadásban való magyar szerep-vállalásról,231 de Hitler levele nyomán világossá vált, hogy a némettámadást, és így a magyar részvétel kérdését is a Wehrmachtnyugati offenzívája egy idõre levette a napirendrõl.

A több hónapja tartó súlyos magyar dilemma Telekiék szempont-jából tehát viszonylag szerencsésen oldódott meg: Magyarországmegõrizte függetlenségét és semlegességét, igaz, a remélt erdélyiterületi revízió nem valósult meg. Romániának – a németek felétett igen súlyos politikai–gazdasági engedmények árán ugyan, de

95

– szintén sikerült megõriznie szuverenitását és elkerülnie (leg-alábbis egyelõre) a határait fenyegetõ veszélyt.

Román külpolitikai fordulat

1940. május 10-én megindult a Wehrmacht nyugati offenzívája.Rövid idõn belül Németország elfoglalta a semleges Belgiumot ésHollandiát, feltétel nélküli megadásra kényszerítette Franciaorszá-got, és úgy tûnt, Anglia napjai is meg vannak számlálva. Abukaresti vezetésben megdöbbenést keltettek a német sikerek, ésegyre többen vélték úgy, hogy ereje s gazdasági érdekeltségefolytán egyedül Németország képes megvédeni Romániát a legin-kább fenyegetõ szovjet veszélytõl.232

A helyzet tarthatatlanságát, felemás voltát a bukaresti magyarkövet abban látta, hogy a román kormány a németektõl egyrésztvédelmet remél, másrészt nem tudja, ezért mekkora árat kér majdBerlin: „e »védelem« esetleg egyértelmû lesz mindannak a megsemmi-sítésével, amit a szerencse húsz évvel ezelõtt Romániának juttatott”.233

A román félelmeket csak erõsítette Wilhelm Fabricius bukarestinémet követ május 22-én, Gafencu elõtt tett megjegyzése, miszerint„aki el akar érni valamit, annak adnia is kell”. Magyarázatkénthozzáfûzte: „az oroszok panaszkodnak, hogy Odessza túl közel van ahatárhoz. Mivel Odesszát nem lehet elköltöztetni, a határt lehetnevalamivel odébb tolni.”234

Berlinnel kapcsolatos aggályai ellenére II. Károly arra a meggyõzõ-désre jutott, hogy a nyugati szövetségesek ügye elveszett, és Romániahatárainak épségével együtt saját trónját is egyedül csak Németor-szágra támaszkodva õrizheti meg. E felismerés hatására 1940. májusvégén gyors román külpolitikai fordulat következett be.

Ennek egyik elsõ jele a németeknek kedvezõ ún. kõolajegyezménymájus 27-i aláírása volt, amelyet Bukarest eddig elodázott.235 Azegyezmény értelmében 1939. õszi árakon a román félnek meghatáro-zott mennyiségû nyersolajat kellett szállítania Németországnak fegy-verek ellenében. Sztójay szerint ez, „dacára az ismert román egyébkéntimegbízhatatlanságnak, határozottan kedvezõ benyomást tett” berlinimérvadó körökben.236 Másnap, 28-án Tãtãrescu miniszterelnök és

96

Gafencu külügyminiszter közölte Fabriciusszal a Németországgalvaló szoros kapcsolatok létesítésére vonatkozó bukaresti szándé-kot.237

A döntõ lépésre május 29-én, egy szûk körû tanácskozáson kerültsor, ahol II. Károly felvetette a kérdést: tartson-e ki Románia aminden oldalról veszélyeztetett semlegessége mellett, vagy pedig„alkalmazkodjon a realitásokhoz”? A király Tãtãrescuval együtt azutóbbi, tehát a semlegesség feladása, a németekhez való közeledésmellett döntött. Április 19-i álláspontjával szemben a mostanihelyzetben minden fegyveres ellenállást kilátástalannak ítélt, éselvetette ezt a lehetõséget. Gafencu viszont nem értett egyet agyökeres külpolitikai fordulattal és lemondott; helyébe Ion Gigurtu,németbarát üzletembert nevezték ki külügyminiszternek.238 Június20-án, közvetlenül Franciaország kapitulációja elõtt, a román kor-mány nyilatkozatban kötelezte el magát Németország mellett.Másnap biztosították a bukaresti német követet, hogy a közeledésérdekében megteszik a szükséges belpolitikai intézkedéseket is.239

A román közeledési szándékra való elsõ német reagálások nemsok jót ígértek Bukarest számára. Tãtãrescu és Gafencu május 28-iközlésére június másodikán adta meg kormánya nevében Fabriciusa választ. Eszerint Berlin érdeklõdéssel vette tudomásul a szorosnémet–román, és a balkáni országokkal való jobb kapcsolatoklétesítésére irányuló román szándékot. A szóbeli jegyzék egykérdéssel folytatódott: „hajlandó-e Románia figyelembe venni, és haigen, milyen mértékben, a szomszédai esetleges revíziós kéréseit, mintpéldául Oroszországét Besszarábia esetében”.240 Ez elõrevetítette anéhány héttel késõbbi német magatartást, amikor is Berlin azt ahatározott tanácsot adta a román kormánynak, hogy az fogadja ela Besszarábia átadására vonatkozó szovjet ultimátumot.

Romániával ellentétben Magyarországon, a hangzatos tengely-barát nyilatkozatok ellenére sem következett be radikális változása kül- és belpolitikában. Bár kijelentéseiben többször is kénytelenvolt megalázkodni Berlin elõtt,241 Teleki belsõ meggyõzõdése avégsõ német vereségben változatlan maradt. Külpolitikai céljatovábbra is az volt, hogy Magyarországot ép állapotban távol tartsa

97

a háborútól, belpolitikailag pedig semmi engedményt nem tett anémet tetszés elnyerése érdekében.242

A magyar hadvezetésre nagy hatással voltak a német hadisikerek, aromán politikai irányváltás viszont zavart keltett. Werthnek bele kelletttörõdnie, hogy Bukarest lépése egyelõre megköti a katonák kezét, s afegyveres leszámolás lehetõsége bizonytalan idõre kitolódik.243

A gazdasági kapcsolatok alakulása

A két ország feszült, idõnként robbanásveszélyes politikai viszonyaellenére a tárgyalt idõszakban a gazdasági kapcsolatok a körülmények-hez képest kiegyensúlyozottak voltak és normális mederben fejlõdtek,bár nem mentesültek teljesen a politikum hatása alól.

A két világháború közti idõszakban a magyar–román árucsere-forgalomra mindvégig a román kiviteli többlet volt a jellemzõ,miként az alábbi két ábra is mutatja.

1. sz. ábra: Magyarország külkereskedelmi forgalma Romá-niával 1924–1939 között, évek szerint

Forrás: Magyar Országos Levéltár K 69 I. m. dosszié 1. rész.

98

2. sz. ábra: Magyarország külkereskedelmi forgalma Romá-niával 1937–1939 között, havi bontásban

Forrás: Magyar Országos Levéltár K 69 I. m. dosszié 1. rész.

A román aktívum elsõsorban Bukarest külkereskedelmi rendsze-rének azon sajátosságával magyarázható, miszerint a más ország-ból, így a Magyarországról való behozatalt is az oda irányuló románkivitel mértéke szabta meg. Ez az elv a két ország gazdaságiegyezményeiben is tükrözõdött. Az 1938. május 19-én aláírt ma-gyar–román fizetési és árucsere-forgalmi egyezmény például elõír-ta, hogy Románia a Magyarország felé irányuló exportja 70%-ig voltköteles magyar árut beengedni. Kivitelük fennmaradó 30%-ának,azaz aktívumuknak ellenértékét a románok pengõben kapták meg,s ezt az összeget – a Román Nemzeti Bank ún. külön számláján –a Magyarországon fennálló pénzügyi tartozásaik kiegyenlítésérekellett fordítaniuk.244

A román külkereskedelmi többlet másik magyarázata Bukarestprotekcionista intézkedéseiben rejlett: a magyar exportõrök szá-mos nehézségbe ütköztek a beviteli engedélyek megszerzése során,

99

s gyakran még az elõre megállapított árukontingenst sem tudtákleszállítani. Végül, de nem utolsó sorban a két ország árucsere-for-galmának összetétele is a román félnek kedvezett, hiszen Romániaelsõsorban fát, s a hosszú ideig olyannyira nélkülözhetetlen kõola-jat exportálta a természeti kincsekben viszonylag szegény Magya-rországra, a magyar kivitel viszont fõleg vasáruból – bugavasból(azaz kovácsolásra elõkészített vasból), lapkából, vascsövekbõl –állott, a rádiók, a cséplõgépek vagy a traktorok már jóval kisebbtételt jelentettek.

Néhány hónappal a már említett, 1938. májusi egyezmény alá-írását követõen zavarok álltak be a román–magyar áru- és fizetésiforgalomban, annak jeleként, hogy a megállapodás nem mûködöttkielégítõen. A kétoldalú áruforgalom 1938-ban jelentõsen vissza-esett: a Romániából származó magyar behozatal 42,3 millió pengõvolt, 3,2 millióval, azaz több mint 7%-kal kevesebb a megelõzõesztendõ értékénél. 29%-kal csökkent például a román kõolajimportja, de fából is kevesebb jutott: 40 ezer vagon helyett mind-össze 36 ezer. A magyar kivitel még ennél is nagyobb mértékbencsökkent: 1938-ban 21 millió pengõt tett ki, közel 20%-kal (4,1 milliópengõvel) maradva el az 1937-es szinttõl. A magyar passzívum ezzel21,3 millió pengõre emelkedett,245 ami hozzávetõleg egy millióvalhaladta meg az 1937-es értéket.

Összességében 1939 elején is folytatódott a visszaesés, bár ezmost fõleg a Magyarországra irányuló román export drasztikuscsökkenésének eredménye volt: a korábbi év hasonló idõszakáhozképest áprilisban–májusban ez utóbbi 37%-kal, míg a magyar árukkivitele „csak” 24%-kal esett vissza.246 Az árucsere-forgalom ezzelBudapest szemszögébõl kiegyenlítettebbé vált, de a kiesõ románfaimport érzékenyen érintette a magyar gazdaságot. A helyzetfonákságára utalt, hogy a behozatal visszaesését éppen a magyarkivitel korábbi csökkenése idézte elõ. A román hatósági intézkedé-sek által megnehezített magyar export ugyanis nem tudott annyilejt termelni, mint amennyire szükség lett volna ahhoz, hogy aromán exportõrök zavartalanul hozzájussanak árujuk ellenérték-

100

éhez, akik emiatt elbizonytalanodtak és nehezebben vállalkoztakmagyarországi szállításra.

Az elmaradt magyar exportnak pénzügyi következményei is lettek:a Román Nemzeti Bank számláin jelentõs, fedezet nélküli követelésjelent meg, amely 1939 tavaszán már elérte a 12 millió pengõt.247

Ennek likvidálására nem találtak megoldást a márciusi magyar–ro-mán gazdasági tárgyalásokon sem. A megbeszélések egyedüli ered-ménye az volt, hogy a március 31-én lejáró, 1938-as fizetési ésárucsere-forgalmi megállapodás hatályát három hónappal meghosz-szabbították.248

Ennél jóval sikeresebb román–magyar gazdasági és határforgal-mi tárgyalások zajlottak 1939. július 27 – augusztus 10. közöttSinaián, valamint augusztus 21 – szeptember 14. között Budapes-ten.249 Az alábbi fõ területeken sikerült megállapodásra jutni.

1. Határforgalom:• a Tiszán való tutajozás;• a határforgalmi megállapodás kiterjesztése a magyar–román

határ új szakaszára, amely Kárpátalja visszafoglalása nyománjött létre;

• határincidensek;• a határforgalommal kapcsolatos nehézségek kiküszöbölése;• vámsegély-egyezmény.

2. Gazdaság:• árucsere-forgalom;• pénzügyi kérdések.

A határforgalommal kapcsolatos megegyezéseknek nagy jelentõ-ségük volt, mivel 1939 májusától augusztus közepéig 15 határinci-densre került sor román–magyar viszonylatban, halottakkal éssebesültekkel.250 Az egyik incidens a técsõi volt, amely miatt aromán delegáció augusztus 1-én rövid idõre meg is szakította atutajozási tárgyalásokat. A bukaresti változat szerint a magyartutajok román felségjog alá tartozó vizekre mentek; hivatalosfelszólításra sem álltak meg, sõt, a magyar határõrség tüzelnikezdett. A magyar verzió szerint a románok nem csak a tutajosokralõttek, de Técsõ községet is tûz alá vették.251

101

A sorozatos határincidensekrõl Halifax brit külügyminiszter isemlítést tett augusztus 3-án a Lordok Házában, s megnyugvássalfogadta, hogy ezek „sima likvidálása biztosítottnak látszik”, és akét érdekelt fél vegyes vizsgálóbizottságot alakít.252

A tutajozási megállapodás augusztus 9-én jött létre, s ennekértelmében a román kormány évi négymillió lej fejében hozzájárulta magyar tutajozáshoz, azaz a Kárpátalján kitermelt fa leúsztatá-sához a Tisza folyó Visó és Técsõ közötti mintegy 65 km hosszúsá-gú, közös határt képezõ szakaszán.253

A sinaiai és budapesti tárgyalássorozat legnagyobb tétjét azérvényben lévõ fizetési és árucsere-forgalmi egyezmény megújításaképezte. A magyar fél az 1938-as konstrukciót alapjában vévemegfelelõnek tartotta, azonban a részletkérdések tekintetébenlényeges változtatásokra törekedett. Elsõdleges célja a magyarkivitel növekedését gátló tényezõk kiküszöbölése volt.

Budapest az alábbi listát254 terjesztette elõ a magyar exportigé-nyeket illetõen: 130 millió lej értékû vascsõ, 30 vagon ponty,továbbá pamutszövet (10 millió lej), báránybõr (9 millió lej),rádióvillamossági készülékek (30 millió lej) és különbözõ gépekkivitele. A román fél azonban mindvégig elzárkózott e kontingen-sek behozatalának engedélyezésétõl, s magyar szemszögbõl már azis haladásnak számított, hogy a listát mellékletként csatolták aszeptemberben megkötött szerzõdéshez; nem bírt kötelezõ jelleggelugyan, de Bukarest megígérte, hogy a magyar igényeket lehetõségszerint figyelembe fogja venni.255

Románia elsõsorban vasáruból, így bugavasból és lapkából sze-retett volna többet – évi 5000 vagonnyit – importálni, ezt amennyiséget viszont, a hazai koksz-ellátás nehézségeire hivatkoz-va, a magyar tárgyalófél sokallta. Lehetõség lett volna finomgyapjú,nyersbõr, továbbá pamut-, len- és kenderfonalak szállítására, deezekbõl nagyrészt Magyarország is importra szorult. Mezõgazda-sági gépeket kb. 100 millió lej értékben vásárolt volna Románia,viszont 5–7 éves hitelre, 5%-os kamat mellett nyílt volna mód aszállításra, s a pénzügyi részletkérdések egyelõre megoldatlanokmaradtak.256

102

A Romániából származó importot illetõen a magyar fél elsõsor-ban a tüzelõfa további behozatalát kívánta megszüntetni, mivelKárpátalja visszatértével az ország önellátóvá vált e tekintetben.Továbbra is szükség volt azonban a fenyõre mint fûrészárura ésépítési anyagra. Lényeges magyar követelés volt az is, hogy aromán kõolaj értékének devizában fizetendõ részarányát 40-rõl30%-ra csökkentsék; Bukarest éppen ellenkezõleg, a kvóta feleme-lését szorgalmazta, mondván, hogy a nyersolajat aranydevizáértamúgy is bárhol el tudná adni.257

A több hónapig tartó tárgyalássorozatot követõen 1939. szeptem-ber 14-én írták alá a két ország közötti árucsere- és fizetésiforgalmat az 1940. július 31-ig terjedõ idõszakra szabályozó meg-állapodásokat. (Lásd a 3. sz. dokumentumot.) Ezenkívül részletesenmeghatározták a már korábban felállított magyar–román gazdasá-gi vegyesbizottság mûködési elveit, és az addigi, inkább felülvizs-gáló szerep helyett bizonyos mértékig az áruforgalmat irányítószereppel ruházták föl.

Az árucsere-forgalmi egyezmény kimondta, hogy a román félkétszer annyi értékû kõolaj kivitelét engedélyezi, mint amennyivasárut importál Magyarországról.258 Ezen felül az év végéig Magyar-ország több mint 1700 vagon kõolajat importálhatott még abban azesetben is, ha nem szállított bugavasat és lapkát. A megállapodásszerint, akárcsak addig, a kõolaj értékébõl devizában fizetendõ 40%(Bukarest nem egyezett bele az arány 30%-ra való csökkentésébe)levonása után a Romániából származó magyar kõolajimport 70%-avolt áruexporttal kompenzálható. Magyarország jogot kapott arra,hogy a vegyesbizottság elé terjeszthesse esetleges kívánságát a meg-állapított arányon fölüli kõolajmennyiség importja iránt.

A romániai fa behozatala terén teljes mértékben érvényesülteka magyar elképzelések: továbbra is lehetõség nyílt a fûrészáru-im-portra, de a tüzelõfa behozatalát az egyezmény révén jelentõsenkorlátozták. A kereskedelmi egyezményhez egy pótmegállapodástcsatoltak, amely felszabadította a különbözõ faféleségekre lekötöttvámtételek nagy részét, s azok megállapítását a magyar félrebízta.259 Ami a magyar exportigényeket illette, azokat a

103

vegyesbizottság útján volt mód az eddigieknél határozottabb mó-don érvényesíteni.

Mindkét fél számára megnyugtató módon rendezõdött a legfon-tosabb pénzügyi jellegû probléma is. Arról az idõközben 17 milliópengõre növekedett bukaresti befagyott követelésrõl volt szó, amelynagyrészt a román kiviteli többlet miatt keletkezett, s melyet kellõmennyiségû magyar kivitel hiányában Budapestnek eddig nemsikerült kiegyenlítenie. A román fél kezdetben azt javasolta, hogya tartozások fejében átvennék az ottani magyar érdekeltségeket;bizalmas információk szerint Károly király személyesen kívántavolna a petrozsényi bányát megvenni.260 A magyarok a javaslatothatározottan elvetették, de végül sikerült egy kölcsönösen elõnyös,ún. „tripartit” megoldást találni. Ennek lényege: a magyar fél csehkorona átutalásával rendezi tartozását, mégpedig a protektorátus-ba irányuló – eddig kényszerbõl visszafogott – exportja növeléserévén. Budapest elsõsorban mezõgazdasági termékeket, gyümöl-csöt, égetett magnezitet kívánt Csehországnak szállítani.261

Az 1939. szeptember 14-i megállapodásokkal a magyar–románviszonylatban addig fönnálló összes gazdasági jellegû rendezetlen,illetve vitás kérdést tisztázták. A tárgyalások során mindkét dele-gáció rugalmasnak bizonyult. A tartalmi kérdéseken kívül azegyértelmû fogalmazásra is ügyeltek, hogy az egyezmények szöve-ge ne adjon módot egymástól eltérõ magyarázatokra.

*

1940. április 23-án román–magyar vegyesbizottsági tárgyalásokkezdõdtek, amelyek május 11-én értek véget egy jegyzõkönyv aláírá-sával.262 A dokumentum az alig több mint fél éve megkötött árucsere-forgalmi megállapodás módosításait tartalmazta, s a megállapodásérvényét 1941. május 31-ig meghosszabbította. A magyar kormány az1940. május 24-i ülésen hagyta jóvá a jegyzõkönyvet, amely újraszabályozta a két ország közti kereskedelmet, öt árucsoportot állapítvameg. Az egyezség elõnyös volt a magyar fél számára, mivel aRomániába irányuló kivitelét gyakorlatilag az addigi szinten tartotta,csökkentette viszont az onnan származó importot, különösen a kõolaj,

104

a pakura és a faáruk esetében. (Igaz, megjelent egy új importcikkRomániából: a kukorica.) A két ország árucsere-forgalma ezzel jóvalkiegyenlítettebbé vált.263

A magyar import visszaesése bizonyos mértékig annak az eredmé-nye volt, hogy csökkent az ország Romániával szembeni nyersanyag-függõsége, egyrészt a növekvõ hazai kõolajtermelés, másrészt aKárpátalja visszatértével megoldódott tûzifa-ellátás következtében. Acsökkenõ behozatal azzal is magyarázható, hogy a múltban a magyaráruforgalmi passzívumot mindig kiegyenlítették a különbözõ pénz-ügyi követelések, újabban viszont Bukarest nem volt hajlandó deviza-tartozásait nyersanyagszállításokkal kiegyenlíteni. A román árukezenkívül igen megdrágultak – különösen a fa –, s ez azt eredményez-te, hogy az import szinten tartása érdekében a magyar árukiviteltlényegesen meg kellett volna emelni. Ez viszont akadályokbaütközött,de ettõl eltekintve is volt olyan magyar vállalat, amely különbözõokokból „tartózkodott” a román piactól.264

A román–magyar áruforgalom csökkenése beleillett az általánostrendbe, amely különösen a harmincas évek második felében jellemez-te Magyarország, de a többi térségbeli állam, így Románia külkeres-kedelmét is. Arról volt szó, hogy Németország nemcsak politikailag,de gazdaságilag is rendkívül felértékelõdött: a Duna-völgyi kis államokelsõ számú gazdasági partnerévé vált, ezen országok egymáshozfûzõdõ gazdasági kapcsolatai pedig drasztikusan leépültek. Ausztriaés Csehország bekebelezését követõen 1939-re Berlin egyébként isvezetõ szerepe a térség külkereskedelmében ugrásszerûen megnõtt:ebben az évben például Magyarország összes kivitelének 52,4, beho-zatalának 52,5%-ában részesedett. Románia esetében az arány hason-ló volt: 43,1, illetve 56,1%.265 (Lásd az 1. sz. táblázatot.) A Reichnektehát sikerült mindkét országot gazdaságilag magához kötnie, s akialakuló „nagytérgazdaságának”266 részévé tennie. Mint RánkiGyörgy írja, a németországi exportpiacok ára Berlin külkereskedelmidominanciája volt, amely elkerülhetetlenül a súlyos politikai függésveszélyével járt, annál is inkább, mivel e dominanciát kül- és katona-politikai tényezõk is mindinkább alátámasztottak.267

105

1. sz. táblázat:A délkelet-európai országok Németországgal folytatott kül-kereskedelmének alakulása 1937–1939 között

OrszágA Németországba irányuló

kivitel az összes kivitel %-ában

A Németországból származóbehozatal az összes behozatal

%-ában

1937 1939 1937 1939

Bulgária 43,1 71,1 54,8 69,5

Magyarország 24,1 52,4 26,2 52,5

Románia 19,2 43,1 28,9 56,1

Jugoszlávia 21,7 45,9 32,4 53,2

Forrás: Ránki György: Közép-Európa kérdéséhez – gazdaságiszempontból. In uõ: A Harmadik Birodalom árnyékában. Buda-pest, 1988, Magvetõ Kiadó /Gyorsuló idõ/, 328. o.

A jelentõs visszaesés ellenére a kétoldalú román–magyar gazda-sági és kereskedelmi kapcsolatok a második bécsi döntésig viszony-lag normális mederben maradtak, bár a politikumtól nem mindigsikerült mentesíteni õket. Az egymást követõ tárgyalások soránmindkét fél elszántan védelmezte országa érdekeit, a legtöbbesetben mégis sikerült kompromisszumot kötni, mivel a gazdaságiracionalitás érvei kerekedtek felül.

*

* *A román–magyar államközi viszony 1939 márciusa óta eltelt

több mint egy évérõl összegzésként elmondható, hogy azt – a kétország külpolitikai prioritásait tekintve – kibékíthetetlen ellentéturalta. A magyar kormány az ország függetlenségének és semle-gességének megõrzése mellett az erdélyi területi revízió megvaló-sítását tartotta fõ feladatának, míg a román vezetés elsõdleges céljaa területi integritás minden áron való megõrzése volt. Miként aztBethlen István 1940 elején egy memorandumban kifejtette: „Azerdélyi kérdésben területi kompromisszum, amelybe mindkét fél meg-nyugodhatna, teljesen elképzelhetetlen… Amíg Erdély román kézben

106

van, Magyarország minden külpolitikai aktivitása ennek visszaszerzé-sére fog irányulni, fordítva, ha Magyarországhoz kerülne vissza,viszont Romániának lenne ez a célja.”268

A revíziót – Olaszországon kívül – egyik nagyhatalom semtámogatta egyértelmûen. Németország „mindkét vasat tûzben tar-totta”, de 1940 júliusáig inkább Romániának kedvezett, s elsõrendûérdeke volt a balkáni status quo és béke megõrzése. Az angolszászhatalmak elismerték ugyan a versailles-i békerendszer igazságta-lanságát, hallgatólagosan a magyar–román határ bizonyos korrek-ciójának szükségességét is, de idõszerûtlennek és veszélyesnektalálták konkrét területi kérdések felvetését. Ami Olaszországotilleti, elvi támogatáson kívül nem sok segítséget nyújtott amagyar revíziós politikának, mivel nagyhatalmi pozíciói folyama-tosan gyengültek.

1939 õszéig Budapest a kétségtelenül igen nehéz körülményekközött élõ erdélyi magyarság helyzetének javítását, a román állam-mal kötendõ kisebbségi szerzõdés ügyét szorgalmazta a kétoldalúkapcsolatok terén. Ezt követõen azonban 1939 végén, 1940 elejénvilágosan megfogalmazta, hogy a román–magyar kérdés súlypont-ja „a kisebbségi kérdésrõl a területire tolódott át”, s ilyen iránybapróbálta befolyásolni a nagyhatalmakat is.269 A revízió érvrendsze-rében a néprajzi, történelmi szempontok helyett a stratégiai érvekkerültek elõtérbe, elsõsorban a szovjet veszély feltartóztatásánaka szükségessége a Kárpát-medencében döntõ befolyással bíró, erõsMagyarország által.

A bukaresti álláspont ezzel szemben – mint láttuk – mindvégigmereven a határok sérthetetlenségének elvét hangsúlyozta, s haidõnként röppentek is fel hírek román politikusok (fõleg Gafencu)állítólagos „engedékenységérõl”, ezek legfeljebb idõhúzó, taktikailépéseknek bizonyultak. Akárcsak a magyar, úgy a román érvrend-szer egyik pillérét is a Szovjetunió elleni védõbástya-szerep hang-súlyozása képezte, mely szerep betöltésére Bukarest szerint azegységes Nagy-Románia volt hivatott.

A feszült politikai viszony ellenére 1939 õszén és 1940 tavaszánRomániának és Magyarországnak sikerült megállapodásra jutnia

107

egymással határforgalmi és gazdasági–kereskedelmi kérdésekben,de a megegyezések nem gyakoroltak tartósan pozitív hatást akétoldalú kapcsolatokra.

Bár az 1939. tavaszi „diplomáciai versenyfutásból” még Romániakerült ki gyõztesen, a nemzetközi viszonyok gyökeres megváltozásakövetkeztében egy évvel késõbb már az ország puszta léte forgottkockán, és nem sokkal Besszarábia 1940. júniusi átadását követõenújabb súlyos területi veszteségek érték.

Jegyzetek az I. fejezethez

1. Elõzményeirõl újabban Sallai Gergely: Az elsõ bécsi döntés diplomáciai éspolitikai elõtörténete. Századok, 2000. 3. sz., 597–631. o. Vö. Ádám: Aversailles-i… 709–719. o.

2. Pályafutásáról lásd Sipos Péter: Imrédy Béla (Politikai életrajz). Budapest, 2001,Elektra Kiadóház /ÉLET-KÉP Sorozat/.

3. Gergely – Pritz: i. m. 128. o.4. Lásd pl. Fülöp – Sipos: i. m. 211. o., vagy Dombrády Lóránd: Hadsereg és politika

Magyarországon, 1938–1944. Budapest, 1986, Kossuth Könyvkiadó, 24. o.5. Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Pokoljárás a médiában és

a politikában (1919–1941). Budapest, 2000, PolgART Könyvkiadó Kft., II. k.,594–595. o.

6. Regele Carol al II-lea… Vol. II., 32.o.7. A kárpátaljai bevonulásról lásd még Macartney, C. A.: Teleki Pál miniszterelnök-

sége, 1939–1941 (Az OCTOBER FIFTEENTH: A History of Modern Hungary1929–1945. XII–XIX. fejezete). Budapest, 1993, Occidental Press, 9–27. o., vagyJuhász Gyula: Magyarország külpolitikája… 205–206. o. Csehszlovákia felszámo-lásának körülményeirõl újabban Ádám Magda: A versailles-i… 685–725. o.

8. Magyar Országos Levéltár [a továbbiakban: MOL] K 63 1939 27/1. Románhelyzetjelentések.

9. Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyûlés Képviselõházának Naplója[a továbbiakban: KN, 1935]. XXII. kötet. Hiteles kiadás. Budapest, 1939,Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája. 1939.március 16., 387. o.

10. Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyûlés Felsõházának Naplója [atovábbiakban: FN, 1935]. IV. kötet. Hiteles Kiadás. Budapest, 1939, AthenaeumIrodalmi és Nyomdai Részvénytársulat nyomása. 1939. március 17., 123. o.

11. DIMK, IV. kötet, 25. sz. irat.

108

12. Andorka Rudolf naplója. A madridi követségtõl Mauthausenig. Összeállította, abevezetõt és a jegyzeteket írta Lõrincz Zsuzsa. Budapest, 1978, KossuthKönyvkiadó, 117. o.

13. Lásd újabban Grad: Al doilea arbitraj… 14. o.14. Regele Carol al II-lea… vol II., 32–40. o.15. Ismeretes, hogy 1938. október 18-án Galacon a román fél elutasította azt a

lengyel javaslatot, miszerint Románia kebelezzen be néhány, a Tiszától északrafekvõ, többségében románok lakta, de Csehszlovákiához tartozó községet.

16. Regele Carol al II-lea… vol II., 33–34. o.17. Uo. 35. o.18. Uo. 36. o.19. Tilkovszky: Revízió… 261. o.20. Macartney: i. m. 24. o.21. Regele Carol al II-lea… vol II., 36–38. o. Vö. Ádám Magda: Magyarország és a

kisantant a harmincas években. Budapest, 1968, Akadémiai Kiadó, 372–374. o.22. Regele Carol al II-lea… vol II., 36. o.23. MOL K 63 1939 27/7. I.24. Regele Carol al II-lea… vol II., 36, 38–39. o.25. MOL K 63 1939 27/1.26. MOL K 63 1939 27/7. I.27. Lásd pl. Bán D. András: i. m. 67–68. o., valamint C. A. Macartney: i. m. 23.

o., Hillgruber, Andreas: Hitler, Regele Carol ºi Mareºalul Antonescu. Relaþiilegermano–române, 1938–1944. [Hitler, Károly király és Antonescu marsall. Anémet–román kapcsolatok 1938–1944 között.] Ediþie de Stelian Neagoe.Bucureºti, 1994, Humanitas /Seria Istorie/, 68–70. o., vagy Constantiniu: i. m.339. o.

28. Regele Carol al II-lea… vol II., 40. o.29. Uo. 39–40., valamint Mamina, Ion: Consilii de Coroanã. [Koronatanácsok.]

Bucureºti, 1997, Editura Enciclopedicã, 168–175. o.30. MOL K 63 1939 27/7. I.31. Regele Carol al II-lea… vol II., 41. o.32. Muºat, Mircea – Ardeleanu, Ion: România dupã Marea Unire. [Románia a Nagy

Egyesülés után.] Vol. II. Partea a II-a. Noiembrie 1933 – septembrie 1940.Bucureºti, 1988, Editura ªtiinþificã ºi Enciclopedicã, 932. o.

33. Mamina: i. m. 172. o.34. Muºat – Ardeleanu: i. m. 937., 951. o.35. Andorka: i. m. 118. o. Andorka 1939. március 22-i naplóbejegyzése szerint „…a

románok rettentõen meg vannak ijedve a németek egy esetleges támadásától”. (Uo.119. o.)

36. Dombrády: Hadsereg és politika… 25–26. o.37. DIMK, IV. kötet, 45. sz. irat, valamint Bossy, Raoul: Amintiri din viaþa diplomaticã,

1918–1940. [Emlékek a diplomáciai életbõl, 1918–1940.] Volumul al II-lea,1938–1940. Ediþie de Stelian Neagoe. Bucureºti, 1993, Humanitas, 127. o.

38. Regele Carol al II-lea… vol II., 54. o.

109

39. Romsics Ignác (fõszerk.): Magyarok kisebbségben és szórványban. A MagyarMiniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályának válogatott iratai,1919–1944. Budapest, 1995, Teleki László Alapítvány, II. fejezet, 25. sz. irat.

40. Bossy: i. m. 131. o., valamint DIMK, IV. kötet, 152. o., 81. sz. jegyzet.41. DIMK, IV. kötet, 80. sz. irat.42. Regele Carol al II-lea… vol II., 69. o.43. Dombrády: Hadsereg és politika… 26–27. o.44. MOL K 63 1939 27/1.45. MOL K 63 1939 27/1.46. Regele Carol al II-lea… vol II., 51–52. o.47. Uo. 59. o.48. Mikó: i. m. 229–230. o.49. Regele Carol al II-lea… vol II., 60–61. o.50. Mikó: i. m. 230. o., valamint Muºat – Ardeleanu: i. m. 947. o.51. Macartney: i. m. 39. o.52. E lépés sokkot váltott ki a magyarországi angolbarát politikai körökben

(Czettler: i. m. 33. o.).53. Uo. 29. o.54. Fülöp – Sipos: i. m. 212. o.55. Macartney: i. m. 45. o. Edward Halifax külügyminiszter csak ez év augusztus

elején változtatta meg a véleményét. (Uo.)56. Bán D. András: i. m. 68–69. o.57. Romsics: A brit külpolitika… 104. o.58. Calafeteanu: Români… 22. o.59. Egy 1939. áprilisi keltezésû német memorandum pl. leszögezi: háború esetén a

német kõolajellátásra az egyetlen megoldást a román nyersanyag jelenti, s ezértkell feltétlenül uralomra szert tenni a térségben (Constantiniu: i. m. 337. o.).

60. Calafeteanu: Români… 31–32. o., vagy Hillgruber: i. m. 85–86. o.61. DIMK, IV. kötet, 116. sz. irat, valamint Hillgruber: i. m. 85. o.62. Ciano… 73. o.63. Réti György: Budapest – Róma Berlin árnyékában. Magyar–olasz diplomáciai

kapcsolatok a Gömbös-kormány megalakulásától a berlini háromhatalmi egyezmé-nyig, 1932–1940. Budapest, 1998, ELTE Eötvös Kiadó, 166. o.

64. Bossy: i. m. 142. o.65. Uo. 141. o. Bán D. András viszont felveti: kérdés, hogy a márciusi Tilea-közjáték

után volt-e még hitele a románoknak Londonban, s különösen a megbeszélése-ken résztvevõ Cadogan állandó külügyminiszter-helyettesnél. (Bán D. András:i. m. 70. o.)

66. Hillgruber: i. m. 86. o. Igaz, rövidesen megbízhatatlannak minõsíti Gafencut,s a késõbbiek során is ezt vallja majd. (Uo. 87. o.)

67. Ciano… 72. o. Ezzel szemben Csáky külügyminiszter határozottan ellenszenvesvolt az olasz vezetõk, és fõleg Ciano elõtt, s ez a körülmény nem használt a kétország közötti baráti viszonynak.

68. Juhász: Magyarország külpolitikája… 213. o.69. Bán D. András: i. m. 69. o.

110

70. Czettler: i. m. 25. o.71. Dombrády Lóránd: Revízió háború nélkül? In uõ: Katonapolitika és hadsereg,

1920–1944. Budapest, 2000, Ister Kiadó, 66. o.72. Barcza György: Diplomataemlékeim, 1911–1945. Magyarország volt vatikáni és

londoni követének emlékirataiból. 1. köt. Budapest, 1994, Európa–História/Extra Hungariam/, 398. o.

73. Romsics: Magyarország helye… 216. o.74. Bossy: i. m. 140. o.75. A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról,

1933–1944. Összeállította Ránki György és mások. Budapest, 1968, KossuthKönyvkiadó, 241. sz. irat.

76. A „bõvített korridor” terve nem sokban különbözhetett az ún. „maximális”magyar tervtõl, illetve a „földrajzi osztóvonal”, más néven a „Maros-vonal”késõbbi tervétõl, amelyet – mint látni fogjuk – 1940 augusztusában a TurnuSeverin-i tárgyalásokon elõ is terjesztett a magyar küldöttség. A magyar revízióstervekrõl lásd Rónai András: Tervek, javaslatok és a második bécsi döntés. Inuõ: Térképezett történelem. Budapest, 1989, Magvetõ Könyviadó, 217–237. o. ésBárdi: A szupremácia… 84–90. o.

77. Kis Aladár: Magyarország külpolitikája a második világháború elõestéjén (1938.november – 1939. szeptember). Budapest, 1973, Kossuth Könyvkiadó, 222–224. o.

78. DIMK, IV. kötet, 239. sz. irat.79. Barcza: i. m. 1. kötet, 434–435. o.80. Ez köszönhetõ volt Józef Beck lengyel külügyminiszter erõfeszítéseinek is, aki

Londonban közbenjárt Magyarország érdekében. (Macartney: i. m. 28. o.,valamint DIMK, IV. kötet, 66. sz. irat.)

81. DIMK, IV. kötet, 78. sz. irat.82. Bán D. András: i. m. 73. o.83. Romsics: A brit külpolitika… 105. o.84. Arhiva Ministerului Afacerilor Externe [A román Külügyminisztérium Levéltára,

Bukarest. A továbbiakban: Arh. M.A.E.], fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 5.85. Kis: i. m. 234. o.86. Calafeteanu, Ion: Revizionismul ungar ºi România. [A magyar revizionizmus

és Románia.] 1995, Editura Enciclopedicã, 226. o., vagy Kis: i. m. 185–186. o.87. Calafeteanu: Revizionismul… 226–227. o.88. A találgatásokra lásd pl. Román: i. m. 107. o., vagy Macartney: i. m. 44. o.89. Gáll: i. m. 207. o.90. MOL K 63 1939 27/1. Iuliu Maniu tevékenységére nézve lásd Bárdi Nándor –

Wéber Péter: Kisebbségben és többségben: Iuliu Maniu nézõpontjai. Limes,Tatabánya, 1998. 4. sz., 243–256. o.

91. MOL K 63 1939 27.92. Bárdossy érdekes jellemzését lásd Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon. Hét

év a magyar királyi külügy szolgálatában. Budapest, 1987, Magvetõ Könyvkiadó/Tények és tanúk/, 137–138. o.

93. Pritz: Revíziós törekvések… 238. o.94. Ormos: Magyarország… 125. o.

111

95. Lásd pl. Ablonczy Balázs: Teleki Pál. In Romsics Ignác (szerk.): Trianon és amagyar politikai gondolkodás, 1920–1953. Tanulmányok. Budapest, 1998, OsirisKiadó, 26. o.

96. Szász: A második bécsi döntés... 79. o97. Romsics: Nemzeti traumánk… 337. o.98. Uõ: A brit külpolitika… 106. o.99. Bárdi: A szupremácia…89. o.100. DIMK, IV. kötet, 127. sz. irat, vagy Juhász: A Teleki-kormány… 35. o.101. Macartney: i. m. 51. o.102. Kis: i. m. 216. o.103. Dombrády: Hadsereg és politika… 64. o.104. DIMK, IV. kötet, 80. sz. irat.105. Uo. 137. sz. irat.106. Uo. 103. b. irat.107. Macartney. i. m. 55. o.108. DIMK, IV. kötet, 204. sz. irat. Vö. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol.

40., f. 2–4.109. DIMK, IV. kötet, 176., 207. és 223. sz. iratok.110. MOL K 63 1939 27/7. II.111. MOL K 63 1939 27/1.112. Muºat – Ardeleanu: i. m. 982. o.113. MOL K 63 1939 27.114. Simion: Dictatul… 66. o. Simion a 74. oldalon közli az állítólagos terv

térképvázlatát, de nem adja meg az irat levéltári jelzetét.115. Dombrády: Hadsereg és politika… 45. és 49. o.116. Muºat – Ardeleanu: i. m. 984. o.117. Dombrády: Hadsereg és politika… 49. és 54. o.118. Uo. 43. o., valamint uõ: Ellentétek a magyar politikai és hadseregvezetés

között az 1939-es lengyel–német háború megítélésében. In uõ: Katonapolitikaés hadsereg, 1920–1944. Budapest, 2000, Ister Kiadó, 82. o.

119. DIMK, IV. kötet, 283. sz. irat.120. Uo. 284–287. sz. iratok. Vö. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 45., f. 1.121. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 45., f. 3.122. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 8–9.123. DIMK, IV. kötet, 299. sz. irat.124. Kis: i. m. 219. o.125. Réti: Budapest – Róma… 183. o.126. Dombrády: Ellentétek… 84–85. o.127. Uo. 86. o.128. Czettler: i. m. 70–71. o.129. Dombrády: Ellentétek… 89. o.130. Ránki: Hitler tárgyalásai… 114. o.131. DIMK, IV. kötet, 360. sz. irat.132. Uo. 297. sz. irat.

112

133. Az olasz nyelvû levelet és feljegyzést, valamint a magyar nyelvû tájékoztatótlásd uo. 345a–d. iratok.

134. Uo. 307. sz. irat.135. Uo. 318–320. sz. dokumentumok.136. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 45., f. 7.137. DIMK, IV. kötet, 393. sz. irat.138. Uo. 435. sz. irat.139. Román: i. m. 112–113. o.140. MOL K 63 1939 27/7. II.141. Dombrády: Hadsereg és politika… 57. o.142. Lásd Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Eu-

rópában a 19. és 20. században. Budapest, 1998, Napvilág Kiadó, 239–240. o. ARomániát leginkább érintõ rész kimondta a német fél politikai érdektelenségéta délkelet-európai térségben, elismerte viszont a szovjet érdeket Besszarábiában.(Hillgruber: i. m. 90. o.)

143. Hitchins: i. m. 472–473. o., vagy Hillgruber: i. m. 89. o.144. Hillgruber: i. m. 90. o.145. Macartney: i. m. 53–54.146. Fülöp – Sipos: i. m. 215. o.147. Bán D. András: i. m. 87. o.148. MOL K 63 1939 27/7. II.149. Mamina: i. m. 176–188. o.150. Hillgruber: i. m. 93. o. Károly király önkritikusan „praktikus gyávaság”-nak

(„laºitate practicã”) nevezte naplójában a román magatartást. (Regele Carol alII-lea… vol II., 218. o.)

151. Constantiniu: i. m. 343. o.152. DIMK, IV. kötet, 346. sz. irat.153. Dombrády: Hadsereg és politika… 57–58. o.154. Macartney: i. m. 54. o.155. Uo. 92. o., valamint Czettler: i. m. 72. o.156. Czettler vitatja Juhász és Macartney álláspontját, miszerint a minisztertanács

október 5-én vitatta volna meg e kérdést. (Czettler: i. m. 93. o.)157. Macartney: i. m. 95. o., vagy Dombrády: Hadsereg és politika… 70. o.158. Bossyt 1939 õszén Románia római követévé nevezték ki.159. Simion: Dictatul… 97. o.160. MOL K 64 1940 27.161. Hitchins: i. m. 473–474. o.162. Hillgruber: i. m. 93–96. o.163. Czettler: i. m. 86. o.164. Czettler szerint végsõ soron Olaszország tette lehetetlenné a blokk megalakí-

tását, s nem a magyar revíziós politika. Olaszország kikényszeríthette volna amagyar–román kiegyezést; Ciano ilyen irányú törekvéseit Mussolini hiúsítottameg a németekkel szembeni túlzott elkötelezettségével. (Uo. 91. o.)

165. MOL K 63 1939 27.166. DIMK, IV. kötet, 453. és 464. sz. iratok, vagy Czettler: i. m. 84–85. o.

113

167. Armand Cãlinescu miniszterelnököt a vasgárdisták 1939. szeptember 21-énmeggyilkolták. Helyébe Gheorghe Argeºanu tábornok lépett, akit egy hét múlvaváltott föl a németbarát hírében álló Constantin Argetoianu.

168. MOL K 63 1939 27/7. II.169. Az uralkodó 1939. november 24-én Gheorghe Tãtãrescut, az addigi párizsi

követet nevezte ki miniszterelnöknek.170. MOL K 63 1939 27/7. II, vagy Román: i. m. 113–114. o.171. DIMK, IV. kötet, 474. sz irat, 68. sz. jegyzet.172. MOL K 63 1939 27/7. II.173. MOL K 63 1939 27/7. II. Gafencu szavaival némileg egybevág az a londoni

„biztos forrásból” származó értesülés, miszerint az ottani román katonai attaséErdély megmentését remélte Dobrudzsa és Besszarábia felajánlásával, s szep-temberben az olasz katonai attasé támogatását kérte volna ehhez. (MOL K 631939 27/7. II.)

174. MOL K 63 1939 27/7. II.175. MOL K 63 1939 27/4. II. és MOL K 63 1939 27/7. II.176. Réti itt tévesen Ion Antonescut, a késõbbi diktátort említi (Réti: Budapest –

Róma… 205. o.), Dombrády meg Gafencut, a hivatalban lévõ román külügymi-nisztert (Dombrády: Hadsereg és politika… 73. o.).

177. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 31.178. Ciano… 159–160. o. és Czettler: i. m. 90. és 93–94. o.179. Simion: Dictatul… 99. o.180. DIMK, IV. kötet, 512. sz. irat.181. Lásd Macartney: i. m. 92–93. o., vagy Réti: Budapest – Róma… 208. o.182. DIMK, IV. kötet, 512. sz. irat, vagy Macartney: i. m. 95–96. o.183. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 34.184. Bossy: i. m. 212. o. Naplójában õszintébb volt Ciano, és ezt jegyezte le: „A

magyarok… erõszakosak a szavak használatának módjában, de mérsékeltek tette-ikben. Sõt, néha túlságosan is." (Ciano… 166. o.)

185. DIMK, IV. kötet, 523. sz. irat, 133. sz. jegyzet.186. A hír nem bizonyult valónak. (Czettler: i. m. 97. o.)187. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 45.188. DIMK, IV. kötet, 548. sz. irat.189. Uo. 566. sz. irat.190. MOL K 63 1940 27/1. I.191. DIMK, IV. kötet, 566. sz. irat.192. Czettler: i. m. 97. o., vagy DIMK, IV. kötet, 527. sz. irat.193. Juhász: Magyarország külpolitikája… 226–227. o.194. Macartney: i. m. 97. o. Czettler feltételezése szerint „az angol barát” maga

Macartney lehetett. (Czettler: i. m. 98. o.)195. Bán D. András: i. m. 86. o., valamint Barcza: i. m. 1. kötet, 453. o. és 2. kötet,

273. o.196. Juhász: A Teleki-kormány… 89–90. o., vagy Macartney: i. m. 97–98. o. Juhász

Gyula szerint nehezen lehetett volna ennél toleránsabb koncepciót kidolgozniaz adott körülmények között. Lásd Juhász Gyula: Teleki Pál külpolitikája. In

114

Csicsery-Rónay István – Vigh Károly (szerk.): Teleki Pál és kora. A Teleki Pálemlékév elõadásai. Budapest, 1992, Occidental Press, 39. o.

197. Bán D. András: i. m. 90. o.198. DIMK, IV. kötet, 551. sz. irat.199. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 45.200. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 49.201. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 47.202. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 48.203. Hillgruber: i. m. 102. o.204. Uo. 118–119. o., valamint Simion: Dictatul… 106–108. o.205. DIMK, IV. kötet, 514. sz. irat, vagy Dombrády: Hadsereg és politika… 72. o.206. Macartney: i. m. 96–97. o., illetve Czettler: i. m. 99–100. o.207. Réti: Budapest – Róma… 217–218. o.208. Macartney: i. m. 97. o.209. Czettler: i. m. 101. o.210. Réti: Budapest – Róma… 223. o.211. Ciano… 193–195. o.212. DIMK, IV. kötet, 581. sz. irat.213. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 55., vagy Bossy: i. m. 227. o.214. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 57.215. Ciano: i. m. 199–200. o. Baranyai titkos küldetésérõl részletesen lásd Réti:

Budapest – Róma… 225–229. o., vagy Juhász: A Teleki-kormány… 101–103. o.216. Czettler: i. m. 102. o.217. DIMK, IV. kötet, 583b. sz. irat, valamint Dombrády: Hadsereg és politika…

78–80. o., Juhász: A Teleki-kormány… 97–99. o.218. Czettler: i. m. 106–107. o.219. Bán D. András: i. m. 95. o., vagy DIMK, IV. kötet, 587. sz. irat.220. DIMK, IV. kötet, 584. sz. irat, valamint Czettler: i. m. 105. o.221. Macartney: i. m. 110. o.222. A Wilhelmstrasse… 313. sz. irat.223. Lásd Hillgruber: i. m. 119. o., továbbá Simion: Dictatul… 108–111. o.224. Hillgruber: i. m. 103. o., valamint Simion: Dictatul… 145. és 150. o.225. Bán D. András: i. m. 100. o.226. A brit ajánlatot lásd DIMK, V. kötet, 22. sz. irat.227. Dombrády: Hadsereg és politika… 86. o.228. Macartney: i. m. 112. o.229. A Wilhelmstrasse… 317. sz. irat, valamint németül: DIMK, V. kötet, 10. sz.

irat.230. A Wilhelmstrasse…. 318. sz. irat.231. Lásd Dombrády: Hadsereg és politika… 86–88. o.232. Simion: Dictatul… 151. o.233. DIMK, V. kötet, 57. sz irat.234. Simion: Dictatul… 153. o.235. Grad: Al doilea arbitraj… 22. o.236. DIMK, V. kötet, 77. sz. irat.

115

237. Regele Carol al II-lea… vol. III., 185–186. o., Grad: Al doilea arbitraj… 22. o.238. Lásd Simion: Dictatul… 154–157. o. Lemondásának visszhangjáról Gafencu

naplójában is beszámol. Gafencu, Grigore: Jurnal iunie 1940 – iulie 1942. [Napló1940. június – 1942. július.] Ediþie de Ion Ardeleanu ºi Vasile Arimia. Bucureºti,1991, Editura Globus, 20–21. o.

239. Simion: Dictatul… 159. o.240. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol.40., f. 77.241. Lásd pl. Teleki 1940. június 17-i képviselõházi beszédét. (Az 1939. évi június

hó 10-re kihirdetett Országgyûlés Képviselõházának Naplója [a továbbiakban:KN, 1939]. VI. kötet. Hiteles kiadás. Budapest, 1939, Athenaeum Irodalmi ésNyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája. 1940. június 17., 287–288. o.)

242. Lásd Macartney: i. m. 113–115. o., valamint Czettler: i. m. 120–124. o.243. Dombrády: Hadsereg és politika… 93. o.244. MOL K 69 1938–1939 I. l. dosszié.245. MOL K 69 I. m. dosszié 2. rész.246. MOL K 69 I. m. dosszié 1. rész.247. MOL K 69 I. m. dosszié 1. rész.248. MOL K 69 I. m. dosszié 1. rész. Az év júniusában majd ismételten meghosszab-

bítják egy megkötendõ egyezmény életbelépéséig.249. MOL K 63 1939 27/7. I.250. Román: i. m. 112. o.251. MOL K 63 1939 27/7.252. DIMK, IV. kötet, 252. sz. irat.253. MOL K 63 1939 27/7. I.254. MOL K 69 I. m. dosszié 1. rész.255. MOL K 63 1939 27/7. I.256. MOL K 63 1939 27/7. I.257. MOL K 63 1939 27/7. I.258. Ez mennyiségileg azt jelentette, hogy 100 vagon nyersolajat kb. 20 vagon

vasáru exportja ellenében hozhatott be a magyar fél.259. MOL K 63 1939 27/7. I.260. MOL K 63 1939 27/7. I.261. MOL K 63 1939 27/7. I.262. MOL K 69 I. n. dosszié 1. rész.263. Nem sikerült viszont elérni a pengõ árfolyamának felemelését, amit Budapest

a romániai áremelkedésekre, valamint a dollár, a márka és a líra lejhezviszonyított kurzusának emelkedésére hivatkozva kért.

264. MOL K 69 I. n. dosszié 1. rész.265. Ránki György: Közép-Európa kérdéséhez – gazdasági szempontból. In uõ: A

Harmadik Birodalom árnyékában. Budapest, 1988, Magvetõ Kiadó /Gyorsulóidõ/, 328. o.; uõ: Gazdaság és külpolitika. A nagyhatalmak harca a délkelet-európaigazdasági hegemóniáért (1919–1939). Budapest, 1981, Magvetõ Kiadó /Gyorsulóidõ/, 346. o. A magyar külkereskedelemre lásd még Romsics: Magyarországtörténete… 168. o.

116

266. A nagynémet gazdasági térségen a birodalmi külügyminisztérium gazdaság-politikai osztályának munkatársai – pl. Karl Ritter vagy Karl Clodius – aNorvégiától a dunai országokig terjedõ, mintegy 200 millió lakosú térségetértették. Felfogásuk szerint az érintett országokat – függetlenül attól, hogy azokmegõriznék-e önálló államiságukat – gazdaságilag Németországnak kell aláren-delni. (Pritz: Pax Germanica… 96–104. o.)

267. Ránki György: Mozgástér és kényszerpálya. A Duna-völgyi kis országok anemzetközi gazdaság és politika rendszerében (1919–1945). In uõ: A HarmadikBirodalom árnyékában. Budapest, 1988, Magvetõ Kiadó /Gyorsuló idõ/, 33. o.

268. DIMK, IV. kötet, 577. sz. irat.269. Uo. 512., 529. és 532. sz. iratok.

117

II.A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS ELÕZMÉNYEI

II. 1. Az erdélyi magyar revízió ügye Besszarábiaszovjet megszállását követõen

A szovjet ultimátumok

A Wehrmacht gyors franciaországi gyõzelme feltehetõen a szov-jet vezetést is meglepte. Moszkva 1940 nyarán ezért – kihasználva,hogy a német hadsereg zöme Nyugaton tartózkodik – igyekezettmindazokat a területi kérdéseket rendezni, amelyeket az elõzõ évinémet–szovjet megnemtámadási egyezmény homályos fogalmazá-sa lehetõvé tett ugyan, de kérdéses volt, hogy a hatalma csúcsánlevõ Németország ezt eltûri-e majd.1 Míg a három balti államot –Észtországot, Lettországot és Litvániát – a Szovjetunió fokozato-san kebelezte be, hogy aztán augusztusban „olvassza be” õketteljesen a birodalomba, az elsõ világháború végétõl Románia részétképezõ Besszarábia esetében „egyszerûbb” eljárást választottakMoszkvában. 1940. június 23-án Vjacseszlav Molotov kormányfõ éskülügyminiszter értesítette Németország moszkvai nagykövetét,hogy „a besszarábiai kérdés megoldása” nem tûr további halasz-tást. Válaszul Berlin két nap múlva közölte: az elõzõ évi szovjet–né-met paktum szellemében „teljes szimpátiával” tekint a problémabékés rendezésére, és abban érdekelt, hogy Románia ne váljékhadszíntérré.2

Június 26-án este Molotov huszonnégy órás határidõvel ultimá-tumot nyújtott át Gheorghe Davidescu román követnek,Besszarábia és Észak-Bukovina átadását követelve Bukaresttõl. Azultimátum szerint 1918-ban Románia, „kihasználva Oroszországgyengeségét, elszakította Besszarábiát, amely száz éven át Oroszor-

118

szághoz tartozott”. Most, hogy „Oroszország gyengesége megszûnt”,a függõ kérdések gyors rendezése, a „békének új, szilárd alapokravaló helyezése” vált szükségessé.3 „Kártérítésként” a Besszarábiafeletti 22 éves román uralomért, a Szovjetunió az „ukránok lakta”Észak-Bukovinára is igényt tartott.4

A szovjet ultimátum váratlanul érte a román kormányt, éspánikot keltett. Az ország nemzetközileg elszigetelt helyzetben volt,nem számíthatott korábbi szövetségeseire: Franciaországot legyõz-ték, Anglia maga is háborúban állott. Német támogatásban remény-kedve, június 27-én délelõtt Károly kijelentette Fabriciusnak: visszafogja utasítani az ultimátumot, és kész harcolni Besszarábiáért.Arra kérte Berlint, hogy hasson Moszkvára, tartsa vissza Magya-rországot és Bulgáriát egy támadástól, és szállítson fegyvert Ro-mániának.5 A német – akárcsak az olasz – követ azt a határozotttanácsot adta: engedjen a szovjet követelésnek.

A koronatanács kétszeri ülésezés után még aznap úgy döntött,elfogadja az ultimátumot.6 A román kormány idõnyerés céljábólmegbeszéléseket javasolt Moszkvának, mire Molotov egy újabb fenye-getõ jegyzéket nyújtott át Davidescunak. Ebben felszólította Bukares-tet, hogy 28-ával kezdõdõen négy nap alatt vonja ki hadseregét,közigazgatását az átadandó területrõl, és hagyja épségben a vasútvo-nalakat, a mozdony- és vagonparkot, a hidakat, repülõtereket, az ipariüzemeket.7 Más kiutat nem látván, a román kormány elfogadta amásodik ultimátumot is. Június 28-án a szovjet csapatok átlépték ahatárt, s négy nap alatt birtokba vették a románok által kiürítettmintegy 50 000 km2-nyi területet.8

Bukarest azt remélte, Németország védelme alatt elkerülheti azesetleges további szovjet követeléseket, s gátat szabhat a magyarés bolgár revíziós törekvéseknek. Ezért újabb lépéseket tett Berlinkegyeinek elnyeréséért. Június 28-án a lemondott Ion Gigurtuhelyére az uralkodó rövid idõre Constantin Argetoianut nevezte kikülügyminiszternek, aki másnap kijelentette: Románia „nyíltan”Németország barátjának vallja magát.9 Pellegrino Ghigi bukarestiolasz követnek Argetoianu elmondta: jelenléte a külügyminisztéri-um élén azt jelenti, hogy a román politika szorosan kötõdik majd

119

a Tengelyéhez.10 Június 30-án II. Károly fogadta Fabriciust, ésbejelentette neki, hogy a román kormány másnap felmondja azelõzõ évi angol–francia garanciát. Megerõsítette, hogy ezzel egyi-dejûleg Románia még szorosabb viszonyt akar létesíteni Németor-szággal. Az uralkodó naplóbejegyzése szerint „ennek az ellenszenvesegyénnek [azaz Fabriciusnak], de akivel kénytelen vagyok kapcsolat-ban lenni, a reagálása a nullával ért föl. Megismételte, nagyon jóltettük, hogy engedtünk [az ultimátumnak], továbbá Németországnakjó kapcsolatokra van szüksége a Szovjetunióval, másrészt viszontnagyon csodálkoztak Bukovina ügye miatt.”11

Július 1-én tehát a román kormány felmondta az angol–franciagaranciát,12 majd néhány nap múlva kiutasított több mint húszangol állampolgárt – kõolajipari mérnököket és szakembereket –az országból;13 egyeseket megvertek, néhányukat pedig letartóztat-ták.14 A német és olasz kegyek elnyeréséhez vezetõ úton Bukarestodáig ment, hogy július elsején Gigurtu volt külügyminiszter ésjövendõ miniszterelnök találkozót kért Ghigitõl, majd kijelentetteneki, miszerint „Románia számára nincs más mentség, mint atengelyhatalmak”, s a „protektorátus”, illetve a „katonai megszál-lás” kifejezéseket használta.15

A Pruton túli területek átadása – a jelentõs anyagi s emberiveszteségek mellett – egyben a román politikai és katonai vezetéserkölcsi vereségét is jelentette, hiszen rácáfolt Nagy–Románia„megbonthatatlan egységének” tézisére, amelyet a bukaresti pro-paganda két évtizeden át sulykolt a román közvéleménybe. Az Egybarázdát sem vissza!, s ehhez hasonló jelszavakhoz szoktatottlakosság túlnyomó részére most kiábrándítóan hatott a legfelsõbbvezetés döntése a területátadásról, és megfutamodásnak érezte azt,hiszen nem sokkal a szovjet ultimátum elfogadása elõtt példáulKároly király egy beszédében még a román hadsereg erejét s abesszarábiai erõdítéseket dicsérte.16 Egyre nyilvánvalóbbá vált,hogy Bulgária és Magyarország is rövidesen érvényesíteni kívánjaterületi követeléseit, precedensnek tekintve a szovjet lépést.

120

Magyar diplomáciai aktivitás

Bár az 1940 februárjában Teleki által kidolgozott revíziós tervszerint Besszarábia békés elcsatolása nem vonná maga után Buda-pest beavatkozását, június 27-én mozgásba lendült a magyar dip-lomácia Erdély visszaszerzése érdekében. Aznap rendkívüli ülésttartott a minisztertanács, és leszögezte: „a kormány óvatosanszemléli a helyzetet és energikusan fog fellépni. Álláspontja az, hogyMagyarország discriminációt nem tûrhet el”.17 Ez azt jelentette, hogyamennyiben Románia teljesíti a szovjet kérést, úgy Magyarországis követelni fogja területi igényeinek kielégítését. Az ülésen tudo-másul vették az LHT aznapi döntését, miszerint kilenc határvadászzászlóaljat a magyar–román határra tolnak ki, mivel „a kormányma abban a helyzetben van, hogy bárhol megfelelõ erõket dobhat be”.18

A katonai vezetés már jóval ezt megelõzõen, májusban és júniusbanfeltûnés nélkül mozgósította a második hadsereget alkotó öt vegyeshadtestet, a gyorshadtestet és a hegyi vadászokat. Az 1. hadseregetugyanakkor felkészítette az Erdélybe való behatolásra, de egyelõrebékeállományban hagyta.19 A szovjet ultimátum hírére Werth azegész honvédség mozgósítását és a román határra való felvonulta-tását kérte, ez azonban – feltehetõen az LHT már említett, június27-i ülésén – Teleki ellenállása miatt meghiúsult.20

Csáky utasítására, ugyancsak 27-én, Sztójay egy írásbeli feljegyzéstadott át a német külügyminisztérium részére, amely felhívja Berlinfigyelmét: ha Románia „területi egyezkedést kezd”, abba Magyaror-szágot is be kell vonni. Egy „nyilvánvaló diszkrimináció” beláthatatlankövetkezményekkel járna a magyar közvélemény „rendkívül erõsreakciója” folytán. Woermann államtitkár-helyettes nyomban közölte,hogy a délkelet-európai béke fenntartása „német nyomatékos kíván-ság”.21

Teleki jelenlétében Csáky aznap fogadta Otto von Erdmannsdorffnémet, majd Giuseppe Talamo olasz követet is. A magyar külügy-miniszter mindkettõjük elõtt hangsúlyozta, hogy Budapest nemvállalhat felelõsséget a következményekért, ha Románia nagyterületekrõl mond le a Szovjetunió javára, Magyarországgal viszont

121

vonakodik õszinte tárgyalásokat kezdeni. Erdmannsdorff erre „alegnagyobb komolysággal” azt tanácsolta, Magyarország viselked-jék továbbra is várakozóan. Csáky megkérdezte: ebben az esetbena tengelyhatalmak támogatnák-e Magyarország területi igényeitRomániával szemben, és mi lesz, ha Magyarország mégis fegyve-resen kényszerülne beavatkozni, „pl. egy erdélyi forradalom ese-tén”? Hasonló kérdést tett fel valamivel késõbb Talamónak is.Mindkét követ a kérdések továbbítását ígérte, s Erdmannsdorffmég egyszer a külügyminiszter értésére adta, hogy „õrizzék meghidegvérüket, amit [Csáky]… határozottan meg is ígért”.22

A két beszélgetés során szó esett a konkrét területi igényekrõlis. Teleki elmondta: a Romániával folytatandó tárgyalások soránelõször egész Erdélyt követelné, kölcsönösség esetén azonban nagyengedményekre és áldozatokra lenne kész. Magyarország Erdélymagyar többségû területeire tart igényt, földrajzi, gazdasági ésstratégiai szempontok figyelembevételével. „Nem valamiféle korri-dorra gondol[nak] a Kelet-Erdélyben lakó nagyszámú magyar népcso-porthoz, hanem olyan területsáv átengedésére, amely az északi ma-gyar–román határ mentén északkeletrõl kelet felé húzódna. A magyarkívánság az, hogy a lehetõ legkevesebb románt kapják.” – jelentetteErdmannsdorff Berlinbe. Teleki és Csáky egy korlátozott lakosságcse-rét is elképzelhetõnek tartott a két ország között, elsõsorban azÓ-Romániában és Dél-Bukovinában élõ magyarokra vonatkozóan,akiknek összlétszámát 300 000-re becsülték. A magyar vezetõkbiztosították a német követet, hogy Budapest „nem akar olyasmitkényszeríteni a románokra, ami õket örökre ellenségekké tenné. Ez nemlenne bölcs politika, tekintettel a mindkét országot közösen fenyegetõ oroszveszélyre.”23

Csáky június 27-én feltett kérdéseire az olasz külügyminisztermár másnap válaszolt, a berlini üzenet viszont még napokigváratott magára. Ciano a balkáni béke fenntartása érdekében„mérsékelt magatartást” ajánlott Magyarországnak, megígérve,hogy „amikor a körülmények megengedik”, Olaszország mindentámogatást meg fog adni a jogos magyar követeléseknek.24 VillaniFrigyes báró, római magyar követ, akit 28-án fogadott Ciano,

122

emlékeztette az olasz külügyminisztert korábbi ígéreteire, és el-mondta, hogy a magyar kül- és belpolitikának kardinális pontjaErdély visszaszerzése, „szívbeli ügye minden magyar embernek”.Ciano ezt elismerte, és biztosította a magyar kormányt, hogy„együtt érez velünk, a magyar érdekeket úgy kezeli, mint Olaszországsaját érdekeit,… de most ne tegyünk semmit, mivel olyan kalandbasodródhatunk, melynek kiszámíthatatlan következményei lehetnek” –jelentette a követ.25

Tekintettel a különleges olasz–magyar viszonyra, Budapest arevíziót illetõen ezekben a napokban is elsõsorban Olaszországhathatós segítségében reménykedett. Csáky „nagyon hálásnak”mutatkozott Talamo elõtt a kilátásba helyezett római támogatásért,s kormányzati körökben nagyra értékelték, hogy a június 27-ikérdésekre adott olasz válasz megelõzte a németet. A magyarfõvárosban gyorsan elterjedt a hír, amelyet a Stefani olasz hírügy-nökség július 1-jei távirati tudósítása is megerõsített, miszerintItália – bár nyugalmat és megfontoltságot ajánl – maximálisanfigyelembe veszi a magyar törekvéseket.26

A magyar várakozások megalapozatlanságát és Róma nagyhatal-mi befolyásának csökkenését jelzi, hogy Dino Alfieri berlini olasznagykövet július 1-jén kínos magyarázkodásra kényszerült Hitlerelõtt a Budapestnek tett támogató ígéretek miatt; azt bizonygattaugyanis, hogy Olaszország semmiféle garanciát nem adott a ma-gyar követelések jövõbeli kielégítését illetõen, „csupán szép szava-kat” mondott. Hitler „kissé ingerültnek” mutatkozott Magyaror-szág „követelõzõ” magatartása miatt, és kijelentette: nem biztosbenne, hogy a magyar hadsereg legyõzné a románt, de még hagyõzne is, szembetalálná magát az orosz hadsereggel. Szavaibólkiderült: igencsak aggódik amiatt, hogy egy Románia elleni ma-gyar–bolgár közös támadás „mozgásba hozná Oroszországot is,amely bizonyára megpróbálna kijutni a Dunára”.27

Június 28-án Csáky Karl Clodius német követtel, a birodalmikülügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának befolyásos munka-társával tárgyalt, aki gazdasági megbeszélések végett tartózkodottMagyarországon.28 A külügyminiszter elmondta: ha lázadás törne

123

ki Romániában, „egy gyors magyar akció látszik indokoltnak, mely agazdasági rend fenntartását indokolhatná”. Ezt követõen gazdaságiengedményeket helyezett kilátásba Németország felé, majd vázoltaa Romániával szembeni területi követeléseket, annak alapján, amitelõzõ nap Teleki is elmondott Erdmannsdorffnak. Kijelentette,hogy a román határrevíziót követõen „Magyarország végérvényesenki lesz elégítve”, eltekintve a Jugoszláviától visszakérendõ drávaiháromszögtõl.29 Csáky végül aggodalmát fejezte ki Oroszországtovábbi elõrenyomulása miatt, és ezért nagy súlyt helyezett arra,miszerint „Romániával békés és tartós kiegyezésre jusson”, hogykésõbb majd „közösen védelmezzék a Kárpátok vonalát” – jelentetteClodius.30

A magyar–román viszony közben egyre feszültebbé vált. A szovjetultimátumok elfogadása után, június 28-án este a román királyáltalános mozgósítást rendelt el. Csapatokat vontak össze a magyarhatár mentén, és újabb alakulatokat küldtek Erdélybe. A román sajtómindeközben már napok óta erõs magyarellenes kampányt folytatott,és többek között arról cikkezett, hogy a trianoni békeszerzõdés nemelégítette ki Romániát, mivel nem a Tiszánál húzta meg a határt.31 Amagyar kormány 27-én arra kötelezte a sajtót, hogy ne hozza fel azerdélyi kérdést. Két nap múlva azonban szabad utat engedtek egyfelülrõl sugallt közlemény megjelentetésére a lapokban, miszerint„Románia végzetes hibát követne el, ha azt hinné,… ki tudja kerülni amagyar követelések kielégítését. Amikor erre az idõ megérik, Magyaror-szág el fogja érni igényeinek a kielégítését.” A közlemény azzal folytató-dott, hogy Budapest a tengelyhatalmakkal egyezteti politikáját, sennek alátámasztására számos tudósítást közöltek Berlinbõl és Ró-mából.32

A román mozgósítás hírére június 29-én Csáky a követek révénértesítette Berlint, Rómát és Belgrádot, hogy a magyar kormánykésedelem nélkül „katonai védõ intézkedéseket” foganatosít, mivelfeltevése szerint Románia támadólag fog fellépni Magyarországgalszemben, elterelendõ a román közvélemény figyelmét az országkülsõ és belsõ helyzetérõl.33 Találkozott Erdmannsdorffal is, akinekelmondta, hogy a román mozgósítás kétségtelenül Magyarország

124

ellen irányul. A magyar kormány ezért kénytelen reagálni erre, smáris mozgósította a szegedi hadtestet. Hangsúlyozta, nehézségetokoz számára a katonákat visszatartani egy esetleges erdélyihadjárattól. Csáky a követen keresztül arra kérte Berlint, közöljeBukaresttel, hogy a magyar kormány hajlandó lenne tárgyalásokútján is megegyezni a területi kérdésekben.34 Ugyanerre kérteaznap Rómát is, megjegyezve Talamónak: a belsõ helyzetre valótekintettel is, amely egyre feszültebbé válik, nagyon kívánatos aközvetlen magyar–román kapcsolatfelvétel. A követ benyomása azvolt, hogy a magyar külügyminiszter nem adta fel a reményt aromán kormánnyal való tárgyalás lehetõségét illetõen.35 30-ánCsáky ismét felhívta Erdmannsdorff figyelmét: a mozgósítottmagyar hadseregben él a vágy, hogy Erdélyért harcolhasson, ésígy vélekedik nagyon sok befolyásos személyiség, köztük a honvé-delmi miniszter is. Ilyen körülmények között a kormány nehézhelyzetben van, mivel a parlamentben is tartózkodni kényszerül azerdélyi kérdésben való nyílt állásfoglalástól.36

Bárdossy útján Csáky „félre nem érthetõ” és sürgõs felvilágosí-tást kért a román kormánytól, hogy ki ellen irányul a mozgósítás.Argetoianu külügyminiszter „személyes jellegû” magyarázatot a-dott június 29-én a követnek. Kifejtette, hogy a mozgósítás nemMagyarország ellen irányul, „egyáltalában nincsen politikai jelentõ-sége”, és õ személy szerint ellene volt a mozgósítás elrendelésé-nek.37 Június 30-án ismét fogadta Bárdossyt, és kormánya nevébenmegismételte, hogy a mozgósításnak nincs külpolitikai célja, és alegkevésbé sem irányul Magyarország ellen. Kifejtette: mivel kétkolosszus veszi közre Magyarországot és Romániát, egyformánmagyar s román érdek a megegyezés. Felhívta a figyelmet, hogy amagyar sajtó és rádió hangja a román közvéleményt „kínosanérinti”. Argetoianu elmondta, hogy amíg õ a helyén van, a románpolitikát „a legjobb szándékok fogják vezetni Magyarországgal szem-ben”.38 Csáky még aznap este utasította bukaresti követét: közöljea román külügyminiszterrel, miszerint az általános mozgósításravonatkozó indoklása nem kielégítõ, és biztos információi vannak

125

arról, hogy új román hadosztályok sorakoznak fel a magyar határmentén.39

Budapesten Crutzescu követ is közölte aznap Vörnle külügymi-niszter-helyettessel, hogy a mozgósítás senki ellen nem irányul, sRománia „minden szomszédjával békés és korrekt viszonyban akarélni”. Vörnle viszont kifejtette, hogy a magyar kormány számáraaz erdélyi kérdés „létezik és létezni fog” mindaddig, amíg céljait elnem éri, de szeretné a kérdést békésen megoldani, mivel mindkétország számára „ez az út volna a legolcsóbb és a leginkább célrave-zetõ”. Jelezte, hogy Budapest kész a kompromisszumra, és szemé-lyes véleménye szerint esetleg lakosságcserére is sor kerülhet,fõleg, ha mindkét fél ezt a kérdést „õszintén és véglegesen” akarjamegoldani.40

A magyar–román határon kritikussá vált a helyzet: a júliuselsejére virradó éjszaka mindkét oldalon több halálos áldozatot iskövetelõ, véres összetûzésekre került sor a Halmi és Márama-rossziget közötti szakaszon. A bukaresti vád szerint magyar alaku-latok gépfegyverekkel, aknavetõkkel felszerelve több helyen, ígyNagyváradnál is betörtek román területre.41 Csáky „szemenszedetthazugság”-nak nevezte a román állításokat, amelyekkel szerinte anémeteket akarták impresszionálni. Tény, a helyzet nagyon feszülttévált. Július elsején Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok, az 1. magyarhadsereg parancsnoka megkezdte a csapatösszevonásokat a románhatár irányában, a hadsereg-parancsnokságot pedig csaknem teljeshadiállománnyal a Nyíregyháza melletti Sóstóra helyezték.42 A moz-gósításra való tekintettel a magyar hatóságok aznap este jelentõskorlátozásokat léptettek életbe a vasúti személyforgalomban, a ven-déglõkben beszüntették az alkohol árusítását, Budapesten felfüggesz-tették a tisztviselõk szabadságoltatását.43

A feszültségre utalt az is, hogy aznap, július 1-jén Csáky abudapesti román, Argetoianu pedig a bukaresti magyar követetfogadta. A román külügyminiszter felhívta Budapest figyelmét avéres incidensekre és „ezek esetleges következményeire”, majdmiután átvette a magyar kormány feljegyzését, miszerint nemkielégítõ a román mozgósítást illetõ bukaresti magyarázat, azt a

126

megjegyzést tette, „hogy mindenféle eszközzel nyugtalanítani akarjukõket, így akarjuk kikényszeríteni, hogy velünk tárgyalásokba kezdje-nek” – idézte Argetoianu szavait Bárdossy.44 Crutzescunak Csákykijelentette: Bárdossyt még aznap visszahívta Budapestre, hogy akövet személyesen számolhasson be tapasztalatairól a román kor-mány szándékait illetõen.45 A magyar külügyminiszter ezutánkifejtette, hogy Budapest nem akarja ráerõszakolni a tárgyalásokatRomániára, és a két félnek minden kényszer nélkül kéne megálla-podnia Erdélyrõl, elkerülve azt a helyzetet, hogy külsõ hatalmakbeavatkozása kényszerítse ki a megegyezést. Ecsetelte a magyarközvélemény erõs nyomását a kormányra Erdély ügyében, majdaggodalmát fejezte ki a román csapatmozgások miatt. Kijelentette:komoly oka van azt hinni, hogy a román hadsereg a Tiszáig kívánelõrenyomulni, amint arról az ottani sajtó is cikkezett. Crutzescuerélyesen cáfolta és „dajkamesének” nevezte az esetleges románagresszióról szóló híreszteléseket. Vita közben Csáky burkolt fe-nyegetésként megemlítette, hogy mi sem lenne könnyebb Magya-rországnak, mint szövetségre lépni a Szovjetunióval. Hozzátetteazonban, hogy kormánya sosem fogja beláthatatlan következmé-nyekkel járó bonyodalmakba keverni Magyarországot.46

Bukarest a tengelyhatalmak segítségét kérte, hogy járjon el amagyar kormánynál a feszültség enyhítése érdekében. Tãtãrescuminiszterelnök és Argetoianu külügyminiszter július 1-jén kijelen-tette Ghiginek, hogy a román mozgósítás elsõsorban a belsõ rendfenntartását szolgálja. Elismerték, hogy csapatokat küldtek a ma-gyar határra, „de csak azután, hogy Magyarország hasonló lépésekettett”. Elmondták: Románia kész tárgyalni Budapesttel, s azonnaldemobilizál, ha a magyar kormány is ezt teszi. Románia azonbanarra is el van szánva, „hogy fegyverrel fog védekezni és kész aháborúra, ha akarata ellenére, a magyar csapatok megtámadják”.47

II. Károly aznap közvetlenül Hitlerrel próbált telefonon keresztülkapcsolatba lépni.48 Mivel ez nem sikerült (a Führer „valaholFranciaországban sétál” – jegyezte fel naplójában49 az uralkodó),július 2-án kénytelen volt beérni Fabriciusszal. Elmondta, biztosinformációi vannak arról, hogy az oroszok át fogják lépni a

127

demarkációs vonalat, a kõolajmezõk felé tartva. Segítséget ésvédelmet kért Hitlertõl „ezekben a nehéz idõkben”; felvetette egymindkét fél számára elõnyös szövetség gondolatát, s egy németkatonai kiképzõ misszió küldését Romániába, „amely még inkábbmegerõsíti majd a kapcsolatokat”. Károly szerint „a félkegyelmû[értsd: Fabricius] semmivel nem reagált, s mindössze azt válaszolta,hogy át fogja adni az üzenetet…”.50

Idõközben, mivel Berlinbõl még mindig nem érkezett válasz amagyar külügyminiszter által június 27-én feltett kérdésekre, 30-ánCsáky utasította Sztójayt, kérdezze meg a német külügyminiszté-riumban: nem tartanák-e célszerûnek, hogy egy-két napon belüllátogatást tegyen Ribbentropnál. A német külügyminiszter mégaznap megüzente: „fenn kell tartani a nyugalmat”,51 s hogy körülbe-lül egy hét múlva Teleki és Csáky sort keríthetne régóta esedékesnémetországi látogatására, és akkor a magyar revíziós igények isszóba kerülnek majd. Ribbentrop utasítása értelmében Erdmanns-dorff figyelmeztette Csákyt: Németország „nem feltételezi”, hogyrevíziós kívánságai érdekében Magyarország vállalná egy Romá-niával való konfliktus kockázatát. A magyar külügyminiszterviszont arról panaszkodott, hogy Románia nem hajlandó tárgyal-ni, és – akárcsak aznap Crutzescunak – kormánya nehéz hely-zetét ecsetelte.52

A német álláspont megváltozása

Az egyre növekvõ magyar–román feszültség, a július elsejei határ-incidensek és magyar csapatösszevonások hírére Berlin erõteljesközbelépésre határozta el magát. Ribbentrop utasítására Erdmanns-dorff július 2-án éjjel felkereste a lakásán Csákyt, és ismertette anémet kormány szóbeli jegyzékét.53 Ez leszögezi, hogy a birodalmikormány elvben politikailag érdektelen a Balkán kérdéseiben, ésazt óhajtja, hogy a térség ne váljék hadszíntérré. Németországmegértéssel viseltetik a jogos magyar revíziós követelések iránt,„Magyarországnak azonban nem szabad elvárnia Németországtól,hogy az a magyar követelésekért fegyvert ragadjon”. A dokumentumfenyegetõ hangon figyelmeztet, hogy egy esetleges Románia elleni

128

háború következményei a magyar kormányra hárulnak, s amennyi-ben „nehézségek vagy bonyodalmak” támadnának, Németországsemmiféle katonai segítséget nem nyújt Magyarországnak. A jegy-zék végén Ribbentrop mindehhez hozzáfûzte: „a revízió alkalma-sabb idõpontban erõszakos út nélkül is megvalósítható, és… ez esetbenaz ilyen revíziós követelések érdekében a birodalmi kormány is síkraszáll”.54 A dokumentum szövegét a német külügyminisztériumCianóhoz is eljuttatta, s kérte, az olasz kormány is hasson mér-séklõleg Budapestre.

A július 2-án átadott német jegyzék – fenyegetõ hangvételeellenére – elsõ ízben tartalmazott egyértelmû ígéretet Budapestrevíziós törekvéseinek támogatására. Ez, véleményünk szerint, aberlini álláspont módosulásának kezdetét jelezte a területi revízióügyében. A magyar szempontból kedvezõ változást Csáky is nyom-ban észrevételezte, „rendkívül érdekesnek” és „a közlés legeredmé-nyesebb részének” nevezve Erdmannsdorff elõtt a dokumentummár idézett utolsó mondatát.55 A német figyelmeztetésre reagálvaelmondta: a magyar katonai intézkedések célja elsõsorban az, hogyRomániát hajlandóvá tegye a tárgyalásokra. Tisztában van azzal aveszéllyel, „hogy a fegyverek maguktól is elsülhetnek”. Kifejtette,hogy a magyar kormány nem hozott végleges döntést arra, hogyErdély miatt támadást indítson, „pedig Erdély Magyarország számá-ra létkérdés”. Budapest azonban számol a háború lehetõségével, „saz egész nép ezt sürgeti”. Felsorolta azt a négy esetet, amelynekbekövetkezte háborúhoz vezet magyar részrõl:

• Erdélyben felkelés tör ki és magyarokat mészárolnak le;• felbomlik Erdélyben az állami rend;• az oroszok átlépik a Prutot és a Kárpátok felé közelednek;• kísérlet történik Erdély elrománosítására besszarábiai me-

nekültek betelepítésével.Csáky ezután kifejtette: a magyar népet – Erdélyt illetõen – olyan

„pszichózis” fogta el, amelynek forradalmi kihatásai lehetnek. Haviszont a román kormány tárgyalási készséget mutatna, a helyzet„lényegesen megenyhülne”.56 A külügyminiszter végezetül arrakérte Erdmannsdorffot, hogy délután ismét keresse fel, mivel a

129

német jegyzék záró mondatát, amely a magyar revíziós törekvésekkésõbbi támogatására vonatkozik, a minisztertanács57 elé kell terjesz-tenie.

Csáky válasza nemtetszést váltott ki Berlinben. ErnstWeizsäcker német külügyi államtitkár még aznap, tehát július 2-áneste nyomatékosan figyelmeztette Sztójayt, hogy egy Magyaror-szág által kirobbantott háborúban Budapest nem számíthatnanémet segítségre, és magára maradna. A Románia elleni fegyveresbeavatkozást kiváltó négy feltétel közül a harmadikra utalva,gúnyosan megkérdezte, hogy ebben az esetben orosz–magyarversenyfutás kezdõdne-e a Kárpátokért, és Moszkva ellen fog-emenetelni a magyar hadsereg.58 Újból kihangsúlyozta, hogy alkal-mas idõpontban Németország támogatja a revíziós törekvésekbékés megvalósítását.

Budapesten ez idõ alatt – szintén aznap este, az LHT ülése után– került sor a Csáky és Erdmannsdorff közötti újabb találkozóra.59

A magyar külügyminiszter kormánya nevében megköszönteRibbentrop ígéretét a revízió támogatására nézve, és a „félreérté-sek elkerülése végett” vázolta Erdmannsdorff elõtt az Erdélyrevonatkozó konkrét magyar követeléseket. Elmondta, hogy Magyar-ország elsõsorban a Székelyföldre tart igényt, amelyet a Marosvá-sárhely – Bánffyhunyad – Nagybánya – Kárpátok által határolt,vegyes lakosságú térségen keresztül, „esetleg lakosságcsere útján”lehetne összekapcsolni más magyarlakta területekkel. FelkérteBerlint, közölje: beleérti-e ezen területeket a támogatandó revízióskövetelések közé. Megkérdezte még: a közvetlen tárgyalások meg-indulása érdekében hajlandó-e Németország nyomást gyakorolni arománokra, továbbá a magyar közvélemény megnyugtatása céljá-ból hozzájárul-e ahhoz, hogy a budapesti kormány nyilvánosanfelhasználhassa Ribbentrop ígéretét.60 Felvetette, hogy „a hadseregmegnyugtatására” kívánatos lenne, ha Románia – tárgyalókészsé-gének bejelentése után – azonnal kiürítene néhány, Magyarország-nak átadandó helységet. Megismételte a négy feltételt, amelyekRománia megtámadását váltanák ki, de azt is közölte, hogy teljesen

130

tisztában van azzal, miszerint „a tengelyhatalmak egyetértése nélkülnem lehet magyar külpolitikát csinálni”.

Még e beszélgetést megelõzõen Erdmannsdorff egy távirat-ban61 arra figyelmeztette Berlint, hogy az aznapi képviselõházidemonstrációk62 és az általános hangulat alapján azzal kellszámolni, „hogyha szabad folyást engedünk a dolgoknak, a fegyve-rek itt maguktól is elsülnek Románia ellen”. Azt javasolta kormá-nyának, hogy egy „esetleges erdélyi bevonulás” megakadályozásaérdekében még világosabban kéne közölni a magyar vezetésselBerlin óhaját a nyugalom megõrzésének fontosságáról, „vagy pediga román kormányt kellene nyomatékosan rábírni, hogy önként tegyenkoncessziókat”.63

A figyelmeztetés hatásosnak bizonyulhatott, mert július 4-énBerlin mindkét irányba sürgõs lépéseket tett. A magyar kormánytaz eddigieknél is határozottabb hangon szólította fel önmérséklet-re, Bukarest figyelmét pedig elsõ ízben hívta föl a területi problé-mák rendezésének szükségességére.

Ribbentrop megbízásából Budapesten Erdmannsdorff Csákynak,Berlinben Weizsäcker Sztójaynak tett szóbeli közlést,64 amelyneklényege a következõ volt:

• a német kormány ragaszkodik a balkáni béke fenntartásá-hoz;

• az esetleges békebontás minden súlyos következményét amagyar kormánynak kell viselnie;

• ha azonban békés úton keresi revíziós igényeit Romániávalszemben, a tengelyhatalmak készek e kérdést sokoldalúanmegvizsgálni.

Sztójayt és Csákyt a közlés harmadik része érdekelte leginkább.Sztójay úgy vélte, „a tengely hatalmi szava nélkül nem sikerül a dolog.Ha baj van, a román sok mindent megígér, de utána nem tart megsemmit.” Kifejtette: olyan magyar–román „beszélgetésre” kéne sortkeríteni, amelynél „a tengely lenne a keresztapa”.65

Csáky ismételten kijelentette, hogy Magyarország, „bizonyosrendkívüli sürgõs eshetõségektõl eltekintve”, a tengelyhatalmakkalés elsõsorban a német birodalommal együttmûködve kívánja reví-

131

ziós törekvéseit megvalósítani. Térképen is konkretizálta az Erdély-re vonatkozó magyar követeléseket, amelyek 49–50 000 km2-ttettek ki, több mint két és fél millió lakossal.66 Az erõteljes németfellépés, amely tehát a revízió késõbbi támogatásának ígéretét istartalmazta, Budapesten sikerrel járt. A Csákyval lefolytatott beszél-getését követõen Erdmannsdorff július 4-én azt jelentette, hogy amagyar kormány megértette a figyelmeztetések súlyosságát, és sem-mit sem fog tenni a tengelyhatalmak beleegyezése nélkül. Az akutkrízis veszélye elmúlt – közölte táviratában a követ.67

A magyar vezetés is elégedetten nyugtázta a berlini álláspontmódosulását. A minisztertanács július 5-i ülésén Csáky kijelentette:„A németek elismerik igazságos revíziós követeléseinket, de csakakkor, ha most fel nem borítjuk a helyzetet Délkelet-Európában… Maikülpolitikai helyzetben legjobb, ha Magyarország bizalommal hallgata velünk baráti viszonyban levõ 2 nagy tengelyhatalom baráti taná-csaira. Mozgósításunk révén elértük, hogy ezen hatalmas barátainkmost már komolyan megmozdultak a jogos magyar követelések érde-kében.”68 A magyar kormány ugyanakkor túl általánosnak tarthattaa német biztosítékokat, s ezért – mint láttuk – szerette volnatérképen is pontosítani a revíziós támogatás mértékét. Már júliusmásodikán bejelentette igényét a Székelyföldre, két nap múlvapedig tovább konkretizálta követelését, s az ún. minimális tervetterjesztette elõ, amely 49–50 000 km2-t jelentett.69 Ez végül is aligbizonyult valamivel nagyobbnak annál a területnél, amelyet au-gusztus 30-án a második bécsi döntés Magyarországnak ítélt.

A Bukarestnek szóló figyelmeztetés sem váratott magára. Július4-én elküldött táviratában Ribbentrop utasította Fabriciust, közöljea román királlyal Hitler válaszát Károly két nappal korábbi üzene-tére. A táviratban Ribbentrop nyíltan és félreérthetetlenül megfo-galmazta, hogy Berlin a balkáni pacifikálás „elsõrendû feltételé-nek” tekinti a területi revíziót, azaz Románia részérõl bizonyos„magyarok vagy bolgárok, és nem románok” lakta területek átadá-sát Bulgáriának és Magyarországnak.70

Az uralkodó még aznap fogadta a követet, aki elmondta: aFührer érdekelt annak megismerésében, miként látják Bukarest-

132

ben „a Románia, Magyarország és Bulgária közötti irredentakérdések rendezését”, és úgy véli, Romániának tárgyalásokba kellbocsátkoznia e kérdésekrõl az érintett államokkal. Fabricius figyel-meztette a királyt, miszerint az állandósult feszültség és fegyver-kezés nem oldja meg a kérdéseket, s hogy Németország nemfelejtheti el: Magyarország és Bulgária a múltban a szövetségeseivoltak.71 A király Hitler üzenetét „súlyos csapásként” értékelte, ésegy újabb kísérletként Románia feldarabolására.72 Naplójából azon-ban az is kiderül, hogy az üzenet átadását követõ beszélgetés soránFabricius magyar–román viszonylatban utalt egy lakosságcserelehetõségére is; Károly megjegyezte, a gondolat bennük, a romá-nokban is felvetõdött.73

A román szempontból kiábrándító berlini üzenet ellenére Buka-rest további lépéseket tett Németország megnyerése érdekében.Július 4-én az uralkodó Tãtãrescu helyébe Ion Gigurtu, németbarátüzletembert nevezte ki kormányfõnek, külügyminiszter a német ésolasz szimpatizáns Mihail Manoilescu lett. Kinevezése utánManoilescu azonnal magához kérette a két tengelyhatalom képvi-selõjét, hangsúlyozva elõttük, hogy „az új kormány kizárólag nacio-nalistákból és [vas]gárdistákból áll”. Ghiginek a fasizmushoz fûzõdõrégi személyes rokonszenvérõl beszélt, s kijelentette, hogy a románkormány mostantól a fasiszta politika irányvonalához igazodik.74

A másnapi kormánynyilatkozat is leszögezte, hogy Bukarest õszin-tén, politikai és ideológiai meggyõzõdésbõl kíván „tengelypolitikát”folytatni.75

Július 4-e és 6-a között a román külügyminiszter intenzív tárgya-lásokat folytatott Fabriciusszal,76 melyek során a német követ arrapróbálta rávenni a román kormányt, hogy tegyen ígéretet a Ma-gyarországgal és Bulgáriával folytatandó tárgyalások elkezdésére.Fabricius leszögezte: a román ígéretnek „világosnak és pontosnak”kell lennie.77 Az uralkodó július 6-án szánta el magát a döntésre:Manoilescun keresztül egy Hitlernek szóló üzenetet adott átFabriciusnak, s ebben leszögezte, kormánya kész felvenni a tárgya-lásokat a magyar és a bolgár féllel.78 Egyben arra kérte a Führert,„minden morális segítséget” adjon meg Romániának, hogy a másik

133

két tárgyalópartner ne lépje túl „a nemzeti igazság és a politikairáció” határát a követeléseivel. Kihangsúlyozta, hogy a tárgyalásokfolyamán csak olyan megoldásokat tud elfogadni, amelyek nemellentétesek az etnikai elvvel. Kívánatosnak nevezte az átfogó éskölcsönös lakosságcserét, amelyet terv alapján, szisztematikusanhajtanának végre.79 Gigurtu még aznap közölte az olasz követtel is,miszerint a király és a román kormány döntést hozott arról, hogytárgyalásokat kezdenek Szófiával és Budapesttel, akár azonnal, nemvárva egy békekonferenciára. Készek „ésszerû engedményekre”, deehhez szükség van olyan békülékeny gesztusokra, mint a demobi-lizálás, „vagy legalább a csapatok ideiglenes visszavonása a közöshatárról”. Kijelentette: a román kormány „szilárdan elhatározta,hogy ahol és amennyiben megtámadják, fegyverhez folyamodik”,annak minden következményével együtt. A román miniszterelnökRómát is felkérte, irányítsa „a mérsékletesség és a tárgyalásokhozvezetõ kedvezõ légkör megteremtése felé” a magyar kormányt,egyben olasz tanácsokat és iránymutatást igényelt a Románia általkövetendõ magatartásra nézve.80

1940. július 6-án tehát egy kényszerû fordulat kezdeteit fedezhet-jük fel a román kormány Magyarországgal szemben követettpolitikai irányvonalában: Bukarest kénytelen volt ígéretet tenniBerlinnek a határrevíziót érintõ, Magyarországgal való közvetlentárgyalások elkezdésére. Ez az ígéret nem volt nyilvános, és csupánerõs német nyomásra következett be; ha kényszerûen is, de közve-tett elismerését jelentette annak, amit Bukarest eddig tagadott: ti.azt, hogy Magyarország és Románia között léteznek megoldatlanterületi problémák. A román fél ugyanakkor már kezdetben kinyil-vánította szándékát, hogy az etnikai elv alapján, lakosságcserévelkívánja rendezni a román–magyar viszonyt, s ez elõl akkor még amagyar kormány sem zárkózott el. A lakosságcsere ötletét azonban– mint emlékirataiban Manoilescu is kifejti – idõhúzó taktikázás-nak szánta a román vezetés, „kitérõ és halogató megoldásként”81

vetette be a késõbbi tárgyalások folyamán. Bukarest abban isreménykedett, hogy Hitler támogatni fogja az etnikai elven alapulóelképzelést, s az elkerülhetetlennek látszó területi revízió minimá-

134

lis határkorrekcióra fog korlátozódni a kölcsönös kitelepítésekfolytán.

Miért változott meg hirtelen 1940 nyarán a német álláspont,amely eddig – mint láttuk – nem támogatta Magyarország területiigényeit Romániával szemben, és következetesen ellenezte a balká-ni status quo megbolygatását? Az egyik ok, bár nem a legfontosabb,feltehetõen az lehetett, hogy a Franciaország feletti gyõzelemjelentõsen növelte Hitler cselekvési szabadságát, aki úgy vélte: ittaz ideje az általa is mindig ostorozott Párizs környéki békeszerzõ-dések revíziójának. Ennél lényegesebb volt az a felismerés, hogy aSzovjetunió kezdi veszélyeztetni a német befolyást Délkelet-Euró-pában, s ezt megelõzendõ, Hitler elhatározta a térség területikérdéseinek rendezését, sorompót állítva ezáltal a várható szovjetterjeszkedés elé. Amint Andreas Hillgruber német történész írja,Hitlert az a körülmény késztette álláspontjának megváltoztatására,hogy a Szovjetunió megalapozottnak tartotta Magyarország, vala-mint Bulgária igényeit, s hangsúlyozta az Oroszország és Bulgáriaközötti baráti kapcsolatokat – márpedig a Führer nem akartelmaradni a politikai fejlemények mögött.82 Nem zárhatjuk ki azta feltételezést sem, hogy a román–magyar s a bolgár–románkonfliktus megoldásával, majd Románia megmaradt határainakgarantálásával Németország már ekkor, 1940 nyarán biztosítanikívánta magának a gazdasági–stratégiai hátteret egy jövõbeniszovjetellenes támadáshoz.83

Bármi volt is a mélyebb ok, a német álláspont módosulásátközvetlenül kiváltó tényezõ minden bizonnyal a Romániával szem-beni fenyegetõ magyar fellépés lehetett a Besszarábia átadásátkövetõ napokban. A magyar vezérkari fõnökség és a honvédelmiminiszter a június végi, magyar szempontból kedvezõnek mondha-tó katonapolitikai helyzet kihasználása mellett kardoskodott, és azerdélyi bevonulást sürgette. A józanabb politikai vezetés, Teleki ésCsáky sem zárta ki a háború lehetõségét: számolt azzal, hogyBesszarábia átadását követõen Romániában általános, a hadsereg-re is kiható politikai válság tör ki, amelyet a budapesti követelésekteljesítésének megtagadása esetén ki lehetne használni egy esetle-

135

ges erdélyi bevonulásra.84 A katonai intézkedésekkel a magyarkormány elsõdleges célja azonban a kettõs nyomásgyakorlás volt:egyrészt tárgyalóasztalhoz akarta kényszeríteni Romániát Erdélyügyében, másrészt a tengelyhatalmakat, s különösen a balkániterületi revízióktól addig mereven elzárkózó Németországot igye-kezett ily módon (végül is sikeresen) rávenni álláspontja módosí-tására és érdekeltté tenni az erdélyi kérdésben. Mivel Németországérdekeitõl mi sem állt távolabb, mint egy balkáni konfrontáció, amelyszovjet beavatkozással és térnyeréssel, valamint a román olajforrásokesetleges megsemmisülésével járt volna, Berlin belátta: a térség„pacifikálása” érdekében mielõbb rendezni kell a feszültséget gerjesz-tõ területi vitákat. Ez ellenkezett a balkáni status quo fenntartásáthirdetõ korábbi elvével, és a magyar, valamint a bolgár revízióstörekvések létjogosultságának elismerését jelentette, amennyiben azo-kat békés úton kívánják érvényesíteni.

1940 júliusában–augusztusában Berlin – s vele együtt Róma –Magyarországot és Romániát még „csak” közvetlen megegyezésrepróbálta rábírni, következetesen elutasítva a döntõbírói szerepet.Újabb változás majd 1940. augusztus utolsó napjaiban következikbe, amikor Hitler váratlanul mégis elszánja magát a döntõbírásko-dásra. Véleményünk szerint tehát a német álláspont fokozatosanmódosult az események hatása alatt 1940 nyarán, s nem látjukbizonyítottnak Juhász Gyula olyan értelmû állítását, hogy – valódiszándékát elleplezve – Hitler titokban mindvégig döntõbíráskodástakart, és csak a megfelelõ pillanatra várt volna.85

A többi nagyhatalom és a revízió

Miként viszonyult a többi nagyhatalom június végén – július elejéna magyar revízió ügyéhez? Általában elmondható, hogy különbözõmértékben és egymástól eltérõ meggondolásokból ugyan, de támogat-ták azt, és a legtöbb helyrõl biztató jelzéseket kapott a magyarkormány.

A leghatározottabban, mint láttuk, továbbra is Róma pártfogoltaMagyarország területi követeléseit, bár egyre nyilvánvalóbbá vált,hogy az olasz külpolitika veszít önállóságából, és a legtöbb kérdés-

136

ben – így a magyar–román viszályt illetõen is – a német álláspont-hoz igazodik. Ez utóbbit Ciano is elismerte, és június 30-án VillaniFrigyes báró, követ és Szabó László római magyar katonai attaséelõtt megjegyezte, hogy a revízió kérdésében a németek véleményea döntõ. A magyar félnek nyugalmat tanácsolt, hozzáfûzve, hogyezt fõképpen a németek kívánják.86 Az a tény, hogy Csáky június27-i kérdéseit Róma már másnap megválaszolta, négy nappalmegelõzve Berlint, és „minden támogatást” megígért a jövõrenézve, azt a benyomást keltette Budapesten, hogy Itália viszonyu-lása Magyarországhoz lényegesen jobb, mint Németországé.

Német hatásra azonban az olasz álláspont is megkeményedett:Berlinhez hasonlóan július 2-án Róma is figyelmeztette egy jegy-zékben a magyar kormányt, hogy a balkáni béke megzavarásaesetén a tengelyhatalmak nem segítik Magyarországot, s ezáltalBudapest tudomására hozta, hogy a revíziót illetõen nincs lényegieltérés a két tengelyhatalom hivatalos álláspontjában. Megerõsítet-te, hogy „a megfelelõ idõpontban” támogatni fogja a magyarkövetelések békés úton történõ megvalósulását.87 Csáky „nagyonhálásnak” mutatkozott e biztosítékok miatt, és (akárcsak aznapBerlintõl) a következõket kérte az olasz kormánytól. 1. A Székely-földet vegyék föl „azon igazságos magyar követelések közé”, ame-lyek a tengelyhatalmak támogatását élvezik; 2. Róma és Berlinbiztosítékai váljanak publikussá; 3. mielõbb érvényesüljön a Buka-restre gyakorolt német és olasz nyomás.88

Róma igazodását Berlinhez az ottani román követ, Raoul Bossyis észlelte. Július elsején kelt igen részletes jelentésében89 a követmég azt az információt küldte Bukarestbe, hogy a két tengelyhata-lom álláspontja lényegesen különbözõ a magyar revízió kérdésé-ben. Úgy látta, hogy Németországgal ellentétben, amelynek semmiérdeke nem fûzõdik Magyarország területi gyarapodásához, s anémet–magyar viszony is „elég hûvös”, Olaszország következete-sen támogatja a magyar revíziót, mivel „erõs Magyarországot”akar.90 Két nappal késõbb, július 3-án „igen barátságos” beszélge-tést folytatott Cianóval,91 aki, német kollégájához hasonlóan, hatá-rozottan ellene volt az esetleges „magyar kalandnak”. Bossy úgy

137

vette észre, hogy „az olasz külügyminiszter ezúttal valóban ingerültvolt a magyarok magatartása miatt, akikrõl soha eddig még nemmondott ilyen szabadon véleményt”.92

A július 2-i olasz jegyzékre Teleki másnap egy Mussolinihez írottszemélyes levélben válaszolt. A terjedelmes, francia nyelvû leveletés a hozzá csatolt memorandumot, illetve térképeket Szabó Lászlóadta át a Ducénak,93 akihez baráti viszony fûzte. Levelében amagyar miniszterelnök hangsúlyozta: Besszarábia átadása óta„egész Magyarország lázban ég”, mivel mindenki teljesen természe-tesnek tartja Erdély visszatérését, s a nemzet nem értené meg,nem viselné el az orosz és a magyar követelések közötti diszkrimi-nációt. Ha nem sikerül békés úton megszerezni Erdélyt vagy annakegy részét, akkor „választhatunk azok fegyveres elfoglalása vagy egyigen valószínû forradalom között” – figyelmeztetett Teleki, és kértea tengelyhatalmak támogatását a revíziós célok akár békés, akárháborús úton történõ mielõbbi megvalósításához. Kijelentette:mint magyar egész Erdélyt követeli, felelõs államfõként viszont jóltudja, nagy áldozatokkal járó kompromisszumokat kell kötni. Elég-telennek tartotta azonban a Nagyalföld peremén található magyarterületek visszacsatolását, és kitért a Székelyföld visszatérésénekfontosságára. Két konkrét problémát is felvetett: Olaszországküldjön több hadianyagot, és Mussolini közölje, mi lenne Rómaálláspontja, ha Jugoszlávia beavatkozna egy esetleges magyar–ro-mán háborúba.

Szabó bemutatta a levélhez mellékelt hat néprajzi térképetErdélyrõl, és Teleki utasítása nyomán a magyar revíziós elképze-lések közül „az etnográfiailag legigazságosabb, de legkisebb igénytkielégítõ megoldást” részletezte,94 amely szerinte „jó hadmûveletiés földrajzi határt is eredményez”. Kifejtette, hogy tiszta etnográfiaivonalat nem lehet meghúzni.

Mussolini teljes támogatásáról biztosította a magyar kormányt.Kijelentette: „Magyarországnak Erdélyhez, vagy részéhez joga van.Lehetetlen, hogy ne kapja meg jussát”. Utasította Cianót – akitviszont Szabó szerint „a románok erõsen megdolgoztak” –, hogy anéhány nap múlva sorra kerülõ német–olasz–magyar hármas

138

találkozón vegyék tárgyalás alá a magyar követeléseket. Megígérte,ha Magyarországnak mégis fegyveresen kell fellépnie – amiben õnem hisz –, akkor Jugoszláviát „nem engedi” beavatkozni, ésbõségesen fog hadianyagot szállítani Magyarországnak. SzerinteRománia „olyan állapotban van és lesz, hogy elég a héját (la crosta)betörni, a többi része magától összeomlik”. Mussolini tehát nemvetette el mereven egy Románia elleni magyar támadás lehetõségétezekben a napokban, bár a hivatalos olasz álláspont a németirányvonallal azonosult. A Duce személyes szimpátiáit semmiképpsem lehet kétségbe vonni Magyarország iránt, az viszont már máskérdés, hogy 1940 nyarán mennyire tudta, vagy akarta latba vetnibefolyását Hitlernél a magyar revízió ügyében.

Moszkva is elismerte a Romániával szembeni magyar követelé-sek jogosságát. Június 25-én Molotov közölte ezt Augusto Rossoolasz nagykövettel, kifejtve azt is, hogy a Szovjetuniónak nincssemmiféle igénye Magyarországgal szemben, s hogy a két országkapcsolatai normálisak.95 Friedrich Schulenburg grófnak, a moszk-vai német nagykövetnek másnap elmondta: a szovjet kormánykizárólag a saját érdekeit követi, és nem akar másokat bátorítania Románia elleni fellépésre, de hozzátette: „egyes magyar igények”jogosak.96 A „bátorítást” illetõen azonban a szovjet magatartás nemvolt teljesen egyértelmû. Nem hivatalos csatornákon, például egyesszovjet rádióállomásokon keresztül június végén – július elejénelhangzottak bizonyos üzenetek egy közös katonai akcióra Romá-nia ellen,97 Nyikolaj Saranov budapesti szovjet követ pedig állítólagfegyveres fellépésre biztatta Magyarországot.98 Ezt valószínûsíti,hogy Erdmannsdorff július 1-jén megemlítette olasz kollégájának:Saranov bizonyos megnyilvánulásaiból azt lehet hinni, hogy Moszk-va nem ellenezne egy esetleges magyar akciót Erdélyben.99

A hivatalos szovjet álláspont mindenesetre az volt, amit VladimirDekanozov helyettes külügyi népbiztos és Molotov kormányfõ,külügyminiszter közölt több ízben is Kristóffy moszkvai magyarkövettel azokban a napokban. Molotov július 4-én kijelentette: aSzovjetuniónak nincsenek területi igényei Magyarországgal szem-ben, megalapozottnak tartja viszont a magyar területi követelése-

139

ket, és azokat egy esetleges békekonferencián támogatni fogja,továbbá, hogy nem avatkozik be egy magyar–román konfliktus-ba.100 A német külügyminisztérium úgy értesült, hogy július 13-ánMolotov ismételten biztosította támogatásáról a magyar revízióstörekvéseket, a budapesti szovjet követ pedig – szintén a Wilhelm-strasse értesülése szerint – tájékoztatta Csákyt: a Szovjetunió nemértene egyet Jugoszlávia támadásával Magyarország ellen egyromán–magyar konfliktus esetén.101 Moszkva további jó szándéká-nak is jelét adta: anélkül, hogy elfogadta volna a magyar javaslatotaz állítólag szovjet fennhatóság alá került észak–bukovinai székelylakosság átadásáról,102 végül is hajlandónak mutatkozott a kérdést„alaposabban tanulmányozni”, ezenkívül szorgalmazni kezdte egyszovjet–magyar kereskedelmi egyezmény mielõbbi megkötését.Kristóffyra kedvezõen hatott, sõt egy kicsit meg is lepte Molotov„szokatlan szívélyessége és jó szándéka”,103 amelyet a politikusMagyarország iránt tanúsított ezekben a napokban.

A magyar kormány és személy szerint Horthy azonban nemmutatott semmiféle hajlandóságot az esetleges konkrét együttmû-ködésre Moszkvával, s mindvégig potenciálisan ellenséges hatalom-ként kezelte a Szovjetuniót.104 Szóltunk már Teleki felfogásáról,miszerint az 1939 augusztusában egymással szövetségre lépettnácizmus és bolsevizmus egyaránt a Gonoszt jelképezte számára.A miniszterelnök szilárdan hitt abban, hogy Magyarországnaksemmilyen formában nem szabad utat engednie az orosz áradat-nak, s a Moszkvával való cinkosságnak még a gyanúját is el kellkerülnie. Az volt a véleménye, hogy csak a nyugati hatalmak általis elismert területi rendezés válhat tartóssá,105 márpedig egyesetleges szovjet közremûködéssel megvalósuló revíziót a Nyugat,akárcsak 1939 õszén, úgy feltehetõen 1940 nyarán sem támogatottvolna. Ezenkívül az is visszatartó erõként hatott a magyar kor-mányra, hogy valószínûleg Olaszország támogatását is elveszítettevolna Budapest, ha Moszkvával közös akcióba kezd Románia ellen.Mint említettük, 1940 januárjában Csáky meg is ígérte VelencébenCianónak, miszerint Budapest „semmiféle olyan gesztust nem tesz,ami a jelen pillanat legnagyobb veszélyének, a bolsevizmusnak a

140

terjedését segítené”, Teleki pedig március végén tett ígéretet Rómá-ban, hogy nem nyitja meg „Európa kapuit Oroszország elõtt”.

Feltehetõen azonban nem mindenki zárkózott el a szovjetekkelvaló esetleges összefogás gondolatától Erdély ügyében: egy Talamoáltal július 5-én idézett forrás szerint a magyar parlament folyosóin„élénken kommentálják” ezt a lehetõséget.106 Csáky mindenesetre– Telekihez hasonlóan – továbbra is „maximális bizalmatlanság-gal” viseltetett Moszkva politikáját illetõen, bár (mint Talamónakkifejtette) bizonyos mértékig értékelte Molotov kedvezõ nyilatko-zatait.107 A revíziót támogató szovjet álláspont ugyanakkor fontosadunak bizonyult a kezében, amelyre hivatkozhatott úgyErdmannsdorff és Talamo, mint Crutzescuelõtt: a német követnekjúlius 5-én, az olasznak négy nappal késõbb, a románnak pedigjúlius 12-én említette meg célzatosan Molotov kijelentését a magyarigények támogatásáról.108 Ennél messzebb is elment a külügymi-niszter, amidõn két ízben arról „panaszkodott” Talamónak, misze-rint a szovjetek és a britek Magyarországot egy Románia ellenifellépésre biztatják.109

Ezzel egyidõben Berlin is igyekezett kijátszani az „orosz kártyát”,és a szovjet veszély felemlegetésével zsarolta Budapestet, hogyvisszatartsa azt egy Románia elleni támadástól. Óvta a magyarvezetést, hogy „ne játsszék az orosz tûzzel”, sõt arra is utalt,miszerint a szovjetek esetleg felvetik Kárpátalja hovatartozásánaka kérdését.110 Csáky igyekezett megnyugtatni a németeket, hogyszó sincs arról, miszerint bármit is tervezne Magyarország „aNémet Birodalommal baráti viszonyban álló Oroszország ellen, mertegyrészt nevetséges volna, másrészt Oroszországgal való viszonyunkközismerten normális, sõt korrekt”.111

A német vezetés valójában egyre mélyebb gyanakvással figyeltea „baráti” Szovjetunió revíziót támogató gesztusait, s ezeket –joggal – a balkáni kérdések iránti növekvõ orosz érdeklõdésnektulajdonította. Berlint különösen aggasztotta az egyre nyíltabbmoszkvai szándék, hogy tevõlegesen is részt vegyen a délkelet-eu-rópai térség problémáinak megoldásában a tengelyhatalmakkalegyütt. Ennek egyik jeleként értékelték, hogy a Szovjetunió máris

141

egy jövõbeli békekonferencia résztvevõjének tekinti magát, és mármost ismerteti az érdekelt országokkal, milyen álláspontot foglalel majd az egyes kérdésekben.112 A Moszkva iránti gyanakvás,illetve a térségbeli szovjet befolyás esetleges növekedése miattiaggodalom 1940 nyarán kétségkívül hozzájárult a Wilhelmstrassepolitikájának fokozatos, pozitív irányú módosulásához a magyarrevíziós terveket illetõen, s ezt Csákyék igyekeztek is kihasználni.

Londonban nem okozott különösebb riadalmat a Románia elleniszovjet ultimátum, s a brit közvélemény, „mint elõrelátott ese-ményt, meglehetõsen nyugodtan” fogadta azt. Barcza ennek okaitaz alábbiakban látta:

• Anglia teljesen az önvédelmével van elfoglalva;• a Szovjetunióval kerül mindennemû összetûzést;• „kétszínû magatartása” miatt Románia az utóbbi idõben

egyre népszerûtlenebbé vált.113

Az angol sajtó „nyugodt tárgyilagossággal” számolt be az esemé-nyekrõl, s a Times június 29-i száma Románia szemére hányta, hogy20 éven át elzárkózott a területi követelések békés elintézése elõl.114

O’Malley, aki általában megértést tanúsított Magyarország iránt –a budapesti román követ errõl egyébként rendszeresen beszámolt–, 1940 nyarán nyíltan kifejezte szimpátiáját a magyar törekvésekiránt. Crutzescu július 8-i jelentésén kívül más forrás ugyan nemerõsíti ezt meg, de O’Malley állítólag azt is kijelentette: csodálkozik,hogy Magyarország nem támadja meg Romániát.115 Barczát többízben is biztosították a Foreign Office-ban, hogy elismerik a magyarterületi igények jogosságát, ha azokat békés úton kívánják érvénye-síteni. A követ szerint „egy szóval sem” vették védelmükbe Romá-niát, elítélték Bukarest „kétszínû”, és Londonnal szemben „illojá-lis” politikáját. Cadogan államtitkár július 16-án kijelentetteBarczának, hogy Románia „teljesen eladta” magát a németeknek,és azt jósolta, hogy végül „két szék között [a] pad alatt” fogmaradni.116 A brit kormány figyelmét azonban inkább a szovjetmagatartás kötötte le ebben az idõben, és nem az Erdély fölöttimagyar–román viszály. London tartózkodott az aktív állásfoglalás-

142

tól e kérdésben, és Románia pálfordulása ellenére sem támogatottsemmiféle erõszakkal megvalósuló területi revíziót.

A másik angolszász nagyhatalom, az Egyesült Államok álláspont-járól Pelényi János washingtoni követ azt jelentette, hogy a kül-ügyminisztérium európai osztályának vezetõje egyetértését fejezteki a magyar kormány magatartása iránt az erdélyi kérdésben, éskifogásolta Románia halogató taktikáját.117

A bolgár és a jugoszláv álláspont

A szomszédos, valamint a térségbeli államok közül a jugoszlávés a bolgár álláspont bírt a legnagyobb jelentõséggel a magyarvezetés számára. Magyarországhoz hasonlóan ugyanis, Bulgáriá-nak szintén voltak területi követelései Romániával szemben, Jugo-szlávia pedig a Balkán-antant állama volt, és katonai konvenciókötötte Romániához egy magyar támadás esetére.

A versailles-i békerendszer összeomlásával és Besszarábia szov-jet megszállásával egyidejûleg Bulgária is úgy vélte, elérkezett azidõ területi igényeinek kielégítésére Jugoszláviával, Görögország-gal és Romániával szemben. Romániától az ún. Cadrilatert, azazDél-Dobrudzsát követelte; a mintegy 7000 km2-nyi területet még az1913. évi második Balkán-háború nyomán veszítette el, s azt az1919-es neuilly-i békeszerzõdés is Romániának ítélte oda.118

A Szófiából érkezett kérdésre, hogy Magyarország mit fog tennia Romániának átnyújtott szovjet ultimátum hírére, Csáky június27-én Jungerth-Arnóthy Mihály, szófiai magyar követ révén érzé-keltette a bolgár külügyminiszterrel: mindkét ország érdeke a teljesegyüttmûködés, mert „merész elhatározások nélkül súlyos történelmimulasztás vádjával illethetne az utókor.”119 A bolgár kormány bárjelezte, hogy csatlakozik Budapest álláspontjához,120 mégis jóvalóvatosabban lépett fel Romániával szemben, mint a magyar. IvanPopov külügyminiszter június 29-én közölte Jungerth-tel, hogy aromán–bolgár határ mentén két hadosztályt mozgósítottak, deegyelõre a békés megoldás mellett vannak. Örült Magyarország„energikus fellépésének”, és ecsetelte országa nehéz helyzetét,amelyben a szomszédai miatt van. Biztosította a követet, hogy

143

„fékezett formában”, de ugyanolyan irányba hatnak, mint Magyar-ország, különösen a tengelyhatalmaknál.121

A Romániával szembeni mérsékeltebb magatartás egyik oka azlehetett, amit a berlini bolgár követ Sztójaynak kifejtett: „egy kis darabDobrudzsáért” Bulgáriának nem érdemes kockázatos háborút visel-nie.122 Szófia Dél-Dobrudzsa visszavételénél fontosabbnak ítélte a Görö-gországgal szembeni területi követelését, amelynek megvalósulása ese-tén az ország kijárathoz juthatott volna az Égei-tengerhez. A legfon-tosabb visszatartó tényezõ azonban a bolgár kormány attól valófélelme volt, hogy egy Romániával folytatott háború esetén ajugoszláv, a görög és a török hadsereggel is szembekerülne, ame-lyek a Balkán-paktum értelmében esetleg Románia segítségéresietnének. Elsõsorban Törökország beavatkozását lehetett valószí-nûsíteni, amely csapatokat vont össze a bolgár határ mentén.123

A Szovjetunió elismerte a bolgár követeléseket Romániával ésGörögországgal szemben, Berlin és Róma pedig ugyanolyan érte-lemben üzent július elején a bolgár kormánynak, mint a magyar-nak: nem tartják alkalmasnak a pillanatot a kérdés rendezésére,mert most „békére és nyugalomra van szükség”, de szimpátiávalkísérik a szófiai törekvéseket. A figyelmeztetés nem okozott külö-nösebb meglepetést Szófiában, hiszen a bolgár álláspont eddig isaz volt, hogy „felkészülni és várni” kell.124

Jungerth jelentése szerint a bolgár sajtó és közvélemény nagyfigyelmet szentelt Magyarország Romániával szembeni fellépésé-nek, de feltûnést keltett Szófiában, hogy Budapest nem hozta szóbaa Jugoszláviával szembeni követeléseit, s a magyar–jugoszlávbarátságot hangsúlyozta. Úgy tûnik, voltak olyan bolgár törekvé-sek, hogy Jungerthen keresztül, nem hivatalos formában, rávegyéka magyar kormányt egy Jugoszláviával szembeni közös fellépés-re.125 Annyi bizonyos, hogy július 8-án Csáky utasította szófiaikövetét, közölje a bolgár külügyminisztériumban: a magyar–jugo-szláv probléma „egészen más természetû”, mint a magyar–román,és a két állam közötti jó viszonyra való tekintettel a kérdéseketdiplomáciai úton is meg lehet oldani Belgráddal.126

144

Jugoszlávia, amely Franciaország összeomlása óta igen óvatoskülpolitikát folytatott, megértõ magatartást tanúsított a Romániávalszembeni magyar követelések iránt. A jugoszláv kormány álláspontjaaz volt – amint azt Dragisa Cvetkoviæ miniszterelnök a Stefanihírügynökség számára adott egyik nyilatkozatában is kifejtette –,127

hogy Besszarábia átadása után a román kormánynak Magyarország-gal és Bulgáriával kell megegyeznie a területi kérdésekben.

Június végén – július elején Belgrád közvetíteni próbált Bukarestés Budapest között. Rasiæ jugoszláv követ június 27-én este fölke-reste Csákyt, aki közölte vele, hogy Románia súlyos helyzetetteremt, ha a szovjeteknek területeket enged át anélkül, hogyMagyarországgal is tárgyalásokat kezdene. A követ figyelmeztetett,hogy egy magyar megmozdulás az egész Balkánt lángba boríthatja,mire Csáky azt válaszolta: ezek szerint jugoszláv érdek is, hogy arománokat a „függõ kérdések békés, de gyors likvidálására rábírjuk”.Felvetette: szuggerálja Belgrád Bukarestnek, hogy az lépjen mielõb-bi összeköttetésbe a magyar kormánnyal. Csáky elmondta, misze-rint Magyarország a tárgyalásokon arra törekedne, hogy minéltöbb magyart, s minél kevesebb románt kapjon vissza, és nem akarelválaszthatatlan szakadékot támasztani a két nemzet között.128

Belgrád az ezt követõ napokban többször is arra kérte a románkormányt, vegye fel „a barátságos érintkezést” Budapesttel. Július7-én Jugoszlávia bukaresti követe egy hosszabb beszélgetést folytatottManoilescuval, amelynek során a román külügyminiszter elmondta,hogy kormánya minden vonatkozásban és véglegesen rendezni sze-retné a Magyarországhoz fûzõdõ viszonyt: nem csak az új határokkérdése jöhetne szóba, hanem lakosságcsere, sõt egy késõbb megkö-tendõ szövetségi szerzõdés is. Felkérte a jugoszláv kormányt, igyekez-zék diszkréten, mintegy saját kezdeményezéseként megállapítani, mia magyar kormány álláspontja e tervekkel kapcsolatban.129 Smiljanièjugoszláv külügyminiszter-helyettes azonban felfedte a „megbízó”kilétét, és tényként közölte Bakách-Bessenyey követtel a romántárgyalási készséget, választ kérve a magyar kormánytól. Csáky errejúlius 12-én megüzente Belgrádnak és Bukarestnek, hogy amennyibenRománia el van szánva komoly területi engedmények megtételére,

145

úgy a magyar kormány kész elkezdeni a tárgyalásokat, megvalósít-hatónak látva a lakosságcserét is. A megbeszélések elkezdése elõttazonban Budapest garanciákat szeretne kapni a román tárgyalásijavaslatok komolyságáról. Csáky még hozzáfûzte: a román kor-mány egyetlen pillanatot sem veszíthet, ha nem kívánja azt, hogya szükséges területi engedményeket az önkéntes lemondás helyettharmadik fél kényszerítse ki.130

Az üzenet átvétele után Manoilescu azonnal utasította Crutzescut,közölje Budapesten: tárgytalannak tartja Csáky válaszát, mivel aromán kormány nem tett formális tárgyalási javaslatot Budapest-nek, és közvetítésre sem kérte fel a jugoszláv kormányt.131 Azelõállt helyzetért Manoilescu a jugoszláv külügyminisztert hibáz-tatta, aki szerinte félreértelmezte a román kormány szándékaités illojális módon viselkedett Bukaresttel szemben.132 A jugo-szláv kormány elnézést kért a romántól, közölve, hogy félreértéstörtént.133 Smiljaniè azonban elmondta Bakách-Bessenyeynek,hogy a román kormány „kevéssé nemes” viselkedést tanúsított,amikor gyakorlatilag letagadta a Belgrádnak adott megbízatást,félve a Magyarországgal való közeli tárgyalásoktól, amelyeketszeretne elkerülni. Aláhúzta: még ha Manoilescu cáfolatát technikaiszempontból pontosnak lehet is nevezni abban az értelemben, hogyBukarest valóban nem tett konkrét javaslatokat, „lényegében azonbanegy román visszakozás történt a korábban elfoglalt állásponttól”.134

Mivel magyarázható a román külügyminiszter visszakozása ajúlius 7-i álláspontjához képest? Nem tartjuk kizártnak, hogyszerepet játszhatott ebben azon budapesti értesülése is, miszerintjúlius 10-én Münchenben Hitler mérsékletre fogja inteni a magya-rokat, és Romániának csak egy határ menti sávot kell majd átadnia,lakosságcserével egybekötve.135 Látni fogjuk, hogy az ezt követõnapokban is érkeztek Bukarestbe olyan diplomáciai jelentések,melyek szerint Romániának a vártnál kisebb áldozatot kell majdhoznia. Manoilescunak ezenkívül „nem tetszett Csáky tónusa”, s „aromán presztízs szempontjából lekezelõnek és kevéssé elfogadha-tónak” tartotta azt. Amint az olasz követnek elmondta,136 a július12-i magyar üzenet nyomán az a benyomása támadt, hogy Bukarest

146

tárgyalási készségét Románia „megalázására” fogja felhasználni amagyar kormány. Kifejtette, Románia súlyos megaláztatást szen-vedett el a Szovjetuniótól, „de nem hajlandó másik megaláztatásraMagyarország részérõl”. Hozzáfûzte azonban, hogy kész elfogadniegy olyan megoldást, amelyet a tengelyhatalmak javasolnak neki.

A jugoszláv közvetítési kísérlet tehát sikertelenül zárult. Bakách-Bessenyey követ jelentése szerint július 13-i találkozójuk alkalmá-val Cvetkoviæ „erõsen ostorozta Románia rövidlátó politikáját, melynem tudta kellõ idõben belátni, hogy… Magyarországnak komolyterületi engedményeket kell tennie”. A miniszterelnök elmondta,hogy magyar–jugoszláv viszonylatban a helyzet teljesen más, mivela magyar igények Jugoszláviával szemben „nem jelentékenyek, ésígy azok könnyen rendezhetõk lesznek”.137

A korrekt kétoldalú kapcsolatok ellenére Budapestet elsõsorbanaz foglalkoztatta, milyen magatartást tanúsítana a jugoszláv had-sereg egy magyar–román fegyveres konfliktus esetén. RadocsayLászló magyar igazságügyi miniszter, aki július 5-én látogatást tettBelgrádban, az ottani magyar katonai attaséval együtt azt jelentet-te, hogy ebben az esetben Jugoszlávia mindenáron semleges ma-radna, és nem támogatná Romániát.138 Ezt erõsítette meg Bakách-Bessenyey is, aki elõtt a jugoszláv külügyminiszter-helyettes július13-án – a román–jugoszláv katonai konvencióra utalva – megje-gyezte: „a mai gyökeresen átalakult helyzetben már nem a szerzõdések,hanem kizárólag az egyes nemzetek életérdekei irányadóak”.139 Arraazonban számítani lehetett a követ szerint, hogy egy magyar–ro-mán konfliktus esetén bizonyos belgrádi katonai körök, „amelyeksokat adnak a szerzõdések szentségére”, a Magyarországgal szembenifellépést szorgalmazzák majd.140 Erre azonban semmi jel nem utalt,ellenkezõleg, olyan hírek érkeztek, miszerint a jugoszláv vezérkarifõnök kijelentette: katonai szempontból nem emel kifogást az ellen,hogy a két állam kiegyezése érdekében a baranyai háromszög,valamint Szabadka és körzete visszakerüljön Magyarországhoz.141

A román–jugoszláv kapcsolatokban viszont – az elvetélt belgrádiközvetítési kísérleten túl – érezhetõ volt bizonyos feszültség ezek-

147

ben a hetekben, s ennek egyik jelét képezte az is, hogy abesszarábiai válság idején, valamint azt követõen, Belgrád csapa-tokat állomásoztatott a román határ mentén.142

** *

Lezárva e fejezetrészt, összegzésként elmondható, hogy az 1940.június végi besszarábiai válság nyomán Magyarország jóval elõnyö-sebb külpolitikai helyzetbe került Romániánál. Bukarest nemzet-közileg elszigetelõdött, és gyakorlatilag semmilyen támogatásranem számíthatott határai megvédését illetõen. A magyar területikövetelések jogosságát ezzel szemben minden nagyhatalom, s akörnyezõ országok jó része elismerte, és bár különbözõ mértékben,de elvileg támogatták azok békés úton történõ érvényesítését is.

A revízió szempontjából döntõ jelentõségû tényezõnek a németálláspont július eleji megváltozása bizonyult: Berlin ekkor egyértel-mû ígéretet tett a magyar követelések késõbbi támogatására, ésfelszólította Romániát, kezdjen tárgyalásokat Magyarországgal sBulgáriával a területátadásról. Bár egyelõre elzárkózott az érintettországok egymás közötti vitáiba való közvetlen beavatkozástól,1940. július eleji fellépésével Németország – amely eddig is fontosnagyhatalmi tényezõje volt a délkelet-európai térségnek – kulcssze-rephez jutott az Erdélyért folytatott magyar–román diplomáciai éspolitikai csatározásban. A román és a magyar kormány egyarántfelismerte: céljai eléréséhez az eddigieknél is nélkülözhetetlenebbBerlin támogatásának elnyerése.

Jegyzetek a II. 1. fejezetrészhez

1. Ránki: Hitler tárgyalásai… 56–57. o.2. Hillgruber: i. m. 106. o.3. DIMK, V. kötet, 100. sz. irat. Besszarábiát, a Prut és Dnyeszter közötti területet

1812-ben csatolta el a cári birodalom a moldvai fejedelemségtõl, a románhadsereg 1918-ban vonult be.

148

4. Bukovináról nem tesz említést az 1939. augusztusi német–szovjet paktum. Aszovjet kormány Berlinre való tekintettel korlátozta igényét „csupán” Bukovinaészaki részére. A moldvai fejedelemség részét képezõ Bukovina 1775-ben osztrákuralom alá került, majd az elsõ világháború végén román csapatok szállták meg.

5. Simion: Dictatul… 169–170. o. Vö. Regele Carol al II-lea… vol. III., 217. o.6. Mamina: i. m. 189–209. o.7. Simion: Dictatul… 175. o.8. Román adatok szerint a szovjeteknek átadott terület lakossága 3 700 000 volt,

ebbõl 2 200 000 román nemzetiségû (uo. 176. o.).9. Uo. 182. o.10. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 8. sz. irat.11. Regele Carol al II-lea… vol. III., 228. o. Fabricius jelentését a találkozóról lásd

Documents on German Foreign Policy, 1918–1945. [Dokumentumok a németkülpolitikáról, 1918–1945.] Series D (1937–1945), volume X., The War Years,June 23–August 31, 1940. [A továbbiakban: DGFP, series D, vol. X.] London,1957, Her Majesty’s Stationery Office, 68. sz. irat.

12. E lépés „megvetéssel és undorral vegyes felháborodást” keltett Londonban,ráadásul a bukaresti brit követet nem is a szokásos, hivatalos formábanértesítették. (Bán D. András: i. m. 103–104. o.)

13. Dobrinescu, Valeriu Florin – Pãtroiu, Ion: Anglia ºi România între anii1939–1947. [Anglia és Románia 1939 – 1947 között.] Bucureºti, 1992, EdituraDidacticã ºi Pedagogicã, R.A., 88. o.

14. Bán D. András: i. m. 104. o.15. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 11. sz. irat.16. Hillgruber: i. m. 109. o. Constantiniu szerint minden ígérgetés a határok

megvédésére „hencegésnek” bizonyult. (Constantiniu: i. m. 348. o.)17. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. június 27.18. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. június 27.19. Macartney: i. m. 116. o.20. Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata, 1918–1945. Sajtó alá rendezte

Perneki Mihály. Budapest, 1983, Kossuth Könyvkiadó, 212. o.21. DIMK, V. kötet, 104. és 106. sz. irat.22. Erdmannsdorff jelentését a találkozóról lásd A Wilhelmstrasse… 329. sz. irat.

Talamónak a június 27-i megbeszélésekre vonatkozó két beszámolóját közli Réti:Olasz diplomáciai dokumentumok… 2. és 6. sz. irat.

23. A Wilhelmstrasse… 329. sz. irat, vagy DIMK, V. kötet, II. fejezet 26. sz. jegyzete.24. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 4. sz. irat.25. DIMK, V. kötet, 128. sz. irat.26. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 15. sz. irat.27. Uo. 16. sz. dokumentum.28. A megbeszélésekre vonatkozóan lásd Clodius jelentését (A Wilhelmstrasse…

330. sz. irat) és Csáky feljegyzését (DIMK, V. kötet, 113. sz. irat).29. Clodius szerint e kijelentés, miszerint Magyarországnak az erdélyi revíziót

követõen nem lesz több területi követelése, „rendkívül érdekelni fogja vonRibbentropot”, mert állandó aggály van Berlinben, hogy „Magyarország Szent

149

István Koronájának minden részét vissza akarja szerezni”. (DIMK ,V. kötet, 113.sz. irat.)

30. A Wilhelmstrasse… 330. sz. irat.31. Lásd DIMK, V. kötet, 86. és 123. sz. iratok.32. Macartney: i. m. 120–121. o.33. MOL K 63 1940 27/7. 2.34. Czettler: i. m. 127. o.35. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 7. sz. irat.36. Dombrády: Revízió… 98. o.37. DIMK, V. kötet, 125. sz. irat.38. Uo. 133. sz. irat.39. Uo. 140. sz. irat.40. Uo. 129. sz. irat.41. Uo. 143., 145. és 176. sz. irat.42. Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendõk, 1938–1945. Átdolgozott, máso-

dik kiadás. Budapest, 1986, Gondolat Kiadó, 49. o.43. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 14. sz irat.44. DIMK, V. kötet, 143. sz. irat.45. A Crutzescu – Csáky megbeszélésrõl lásd Pop: Bãtãlia… 8. sz. melléklet,

256–257. o. Bárdossy július 5-én tért vissza Bukarestbe. Lásd Manoilescu: i. m.63. o.

46. Pop: Bãtãlia… 8. sz. melléklet, 257. o.47. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 10. sz. irat.48. DGFP, series D, vol. X., 76. sz. irat, Regele Carol al II-lea… vol. III., 230. o.49. Carol al II-lea… vol. III., 231. o.50. Uo. Fabricius jelentését a találkozóról lásd DGFP, series D, vol. X., 80. sz. irat.51. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 12. sz. irat.52. Juhász: A Teleki-kormány… 130–131. o.53. Lásd A Wilhelmstrasse… 331. sz. irat. Németül DIMK, V. kötet, 147. sz. irat

melléklete, angolul DGFP, Series D, vol. X., 75. sz. dokumentum.54. A Wilhelmstrasse… 331. sz. irat.55. Erdmannsdorff és Csáky július 2-án éjszaka folytatott beszélgetésére lásd

DIMK, V. kötet, 147. sz. irat, vagy A Wilhelmstrasse… 332. sz. irat. Azelhangzottakról készült két beszámoló – az Erdmannsdorffé és a Csákyé –némileg eltér egymástól.

56. A Wilhelmstrasse… 332. sz. irat, vagy DIMK, V. kötet, 147. sz. irat, 105. sz.jegyzet.

57. Helyesen: a Legfelsõbb Honvédelmi Tanács.58. A Wilhelmstrasse… 333. sz. irat, valamint DIMK, V. kötet, 153. sz. irat.59. Lásd A Wilhelmstrasse… 335. sz. irat, vagy DIMK, V. kötet, 147. sz. irat.60. Hasonló kérdéseket intézett Csáky olasz követhez is. Lásd Réti: Olasz diplomá-

ciai dokumentumok… 21. sz. irat, továbbá A Wilhelmstrasse… 335. sz. irat, 7. sz.jegyzet.

61. A Wilhelmstrasse… 334. sz. irat.

150

62. Július 2-án Közi-Horváth József, az Egyesült Keresztény Párt képviselõjenapirend elõtti felszólalásában tiltakozott az erdélyi magyar kisebbséget értatrocitások miatt, és energikus rendszabályokat követelt a kormánytól. Többekközött kijelentette: „az utolsó pillanatban »Megállj«-t kiáltunk innen a felelõsromán körök felé, (…) hogy megmondjuk nekik azt, hogy minden kisajtolt magyarkönnyért, minden kiontott csepp magyar vérért százszorosan fizetniök kell”. (KN,1939, VI. kötet. 1940. július 2., 458–459. o.)

63. A Wilhelmstrasse… 334. sz. irat.64. Az Erdmannsdorff – Csáky megbeszélésrõl lásd DIMK, V. kötet, 161. sz. irat,

a Weizsäcker – Sztójay találkozóról pedig uo. 170. sz. irat és A Wilhelmstrasse…336. sz. irat. Ribbentrop utasításáról lásd még DIMK, V. kötet, 154. sz. irat.

65. Weizsäcker szerint Sztójay ez utóbbi megjegyzést „valószínûleg magától tette,de az nem eshet nagyon távol a budapestiek gondolkodásától”. (A Wilhelmstrasse…336. sz. irat.)

66. DIMK, V. kötet, 161. sz. irat.67. Juhász: A Teleki-kormány… 139. o.68. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. július 5. Csáky arról is beszámolt,

hogy Kristóffy József moszkvai magyar követ elõtt Molotov kijelentette: Oroszor-szágnak nincsenek területi követelései Magyarországgal szemben, sõt, egy esetle-ges békekonferencián hajlandó jogilag támogatni a magyar igényeket. (Uo.)

69. A maximális terv – lásd Csáky ez év januári, velencei megbeszéléseit – mintegy78 000 km2 volt.

70. DGFP, Series D, vol.X., 104. irat.71. Regele Carol al II-lea… vol. III., 233.72. Uo. 234. o.73. Uo. Ribbentrop táviratában nem esik szó lakosságcserérõl.74. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 25. sz. irat.75. Uo., valamint Simion: Dictatul… 184. o. Emlékirataiban Manoilescu visszauta-

sítja azt a vádat, hogy kiszolgáltatták volna az országot a németeknek, s aztállítja, hogy a Gigurtu-kormány valójában „alkalmazkodó és halogató” politikátfolytatott a román állam megmentése, valamint a szükséges áldozatok minima-lizálása érdekében. (Manoilescu: i. m. 57–61. o.)

76. Ez idõ alatt négy alkalommal találkoztak. Lásd Pop: Bãtãlia… 9. sz. melléklet, 257. o.77. Regele Carol al II-lea… vol. III., 238. o. Lásd még Giurescu, Dinu C.: România

în al doilea rãzboi mondial, 1939–1945. [Románia a második világháborúban,1939–1945.] Bucureºti, 1999, Editura All Educational, 30. o.

78. Naplójába többek között az alábbiakat jegyezte fel Károly. Július 5-e: „Nagyonnehezemre esik azt mondani, elfogadom, hogy megbeszéléseket kezdeményezek amagyarokkal és a bolgárokkal bizonyos területi kérdésekrõl.” Július 6-a: „Nehézküzdelem után, kétségek között és szomorú szívvel, a jövõtõl való félelemmelengedtem. Elfogadtam a tárgyalást etnikai és lakosságcsere-alapon.” Regele Carolal II-lea… vol. III., 237–238. o.

79. Az üzenet román nyelvû szövegét lásd Manoilescu: i. m. 26. sz. jegyzet, 304.o., angolul DGFP, Series D, vol. X., 123. sz. dokumentum. Vö. Arh. M.A.E., fond71/Transilvania, vol. 40., 137–138.

151

80. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 27. sz. irat.81. Manoilescu: i. m. 58. o. A volt külügyminiszter idézi a neves történész és

ex-miniszterelnök, Nicolae Iorga szavait is: „Ha ezer évig akartok tárgyalni, akkorinduljatok el a lakosságcsere elvének alapján.” (Uo. 67. o.) Manoilescu szerint alakosságcsere ötletét már az elõzõ román miniszterelnök, Tãtãrescu is megem-lítette Fabriciusnak. (Uo.)

82. Lásd Hillgruber: i. m. 112. o., valamint Fülöp – Sipos: i. m. 22. o., Czettler: i. m.142–143. o. Érdekes álláspontot foglal el Páva István, aki szerint Hitlerálláspontjanemváltozott lényegesen 1940 júliusában. Lásd Páva István: Trianon–Belvedere–Hadbalépés.Pécs, 1995, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány /Pannónia Könyvek/, 101–102. o.

83. Juhász: A Teleki-kormány… 163–165. o., vagy uõ: Magyarország… 233. o.,továbbá Constantiniu: i. m. 352. o.

84. Dombrády: Revízió… 69. o. Crutzescu jelentéseiben állandóan visszatér e feltéte-lezés. A budapesti német katonai attasé is – Crutzescu szerint – ebben látta amagyar mozgósítás fõ okát. (Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 12.)

85. Lásd Juhász: A Teleki-kormány… 165–168. o., valamint uõ: Magyarország… 233. o.86. DIMK, V. kötet, 130. és 136. sz. irat.87. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 17. sz. irat.88. Uo. 20. sz. irat.89. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40, f. 97–101. o.90. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40, f. 98.91. Lásd Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 102–104.92. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40, f. 103.93. A találkozóról lásd DIMK, V. kötet, 169. sz. irat. Teleki levelét franciául uo.

164. sz. jegyzet, magyarul Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 23. sz. irat.A Mussolini – Szabó megbeszélésrõl lásd még Juhász: A Teleki-kormány…141–142. o., vagy Réti: Budapest – Róma… 241–242. o.

94.Ez azún.minimális terv lehetett, amit aznapCsáky is bemutatottErdmannsdorffnak,azaz 49–50 000 km2, több mint 2,5 millió lakossal.

95. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 1. sz. irat.96. Macartney: i. m. 118. o.97. Uo., vagy Nagybaczoni: i. m. 47. o. A korabeli Magyarországon és Erdélyben

számos hír keringett a szovjet bátorító magatartást illetõen, ezek közül nem egyvalósnak tûnik. Egy beszámoló szerint például a román hadsereg Besszarábiábanfogságba ejtett magyar és német származású katonáit az oroszok azonnalelengedték azzal a megjegyzéssel: „menjetek, úgyis találkozni fogunk”. (MOL K64 1940 27/a I. 452/res. pol. sz.) Nem tudjuk viszont, mennyire igaz a hír, hogyaz 1940. június végén Kolozsvárra látogató bukaresti szovjet követ „egészenbaloldali körökben” felvetette az önálló Erdély gondolatát, orosz fennhatóságalatt. A hangulatra jellemzõ volt azonban, hogy „mindenütt” beszéltek rólaErdélyben. (MOL K 64 1940 27/a I. 452/res. pol. sz.)

98. Czettler: i. m. 128. o., vagy Pop: Bãtãlia… 8. sz. melléklet, 257. o.99. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 12. sz. irat.

152

100. DIMK, V. kötet, 171. sz. irat, valamint Juhász: A Teleki-kormány… 128–129.o., Iszlámov, Tofik: Erdély a szovjet külpolitikában a második világháború alatt.Múltunk, 1994. 1–2. sz., 32. o., vagy Czettler: i. m. 130. o.

101. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 38. sz. irat.102. Lásd DIMK, V. kötet, 159. és 163. sz dokumentum, illetve Réti: Olasz

diplomáciai dokumentumok… 24., 42. sz. irat. Bárdossy tévesen informáltaBudapestet arról, hogy székely falvak is szovjet fennhatóság alá kerültek. (VinczeGábor: A bukovinai székelyek 1941-es bácskai letelepítésének elõzményei.Kézirat, a szerzõ tulajdonában, 5. o.)

103. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 42. sz. irat.104. Macartney: i. m. 119. o. Az angol történész megemlíti, hogy Teleki meg volt

gyõzõdve: amennyiben nem cselekszik, „az oroszokat egy szép napon a Tiszánálfogja látni”. Uo. 145. sz. jegyzet.

105. Mivel az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés nyomán Erdély egy részétMagyarország végül a másik „Gonosz”, Hitler „ajándékaként” kapta vissza, ígyez a fajta „rendezés” sem bizonyulhatott hosszú távon tartósnak…

106. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 26. sz. irat. A katonák közül pl.Nagybaczoni Nagy Vilmos is a Moszkvával való együttmûködés híve volt 1940nyarán. (Nagybaczoni: i. m. 47–48. o.)

107. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 67. sz. irat.108. Lásd Czettler: i. m. 134. o, Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 30. és 31.

sz. irat, továbbá Manoilescu: i. m. 88. o.109. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 31. és 67. sz. irat.110. DIMK, V. kötet, 154. sz. irat.111. Uo. 153. sz. irat, 123. sz. jegyzet.112. Lásd Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 38. és 54. sz. irat.113. DIMK, V. kötet, 115. sz. irat, vagy Bán D. András: i. m. 103. o.114. DIMK, V. kötet, 124. sz. irat.115. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 129.116. DIMK. V. kötet, 201. sz. irat.117. Juhász: A Teleki-kormány… 140. o.118. Lásd Szász: A románok története… 111. és 119. o., vagy Galántai József:

Háború és békekötés (1914–1920). Budapest, 1991, IKVA, 122–124. o.119. DIMK, V. kötet, 102. és 105. sz. irat.120. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 3. sz. irat.121. DIMK, V. kötet, 122. sz. irat.122. Uo. 138. sz. irat.123. Uo. 102. és 151. sz. irat.124. Uo. 151. sz. irat.125. Uo. 172. és 184. sz. irat.126. Uo. 180. sz. irat.127. Manoilescu: i. m. 69. o.128. DIMK, V. kötet, 107. és 118. sz. irat. Lásd még Réti: Olasz diplomáciai

dokumentumok… 7. és 22. sz. iratok.

153

129. DIMK, V. kötet, 185. sz. irat, Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 35. és43. sz. iratok.

130. DIMK, V. kötet, 191. sz. irat, Pop: Bãtãlia… 11. sz. melléklet, illetve Réti:Olasz diplomáciai dokumentumok… 33., 35. sz. irat.

131. Pop: Bãtãlia… 12. és 13. sz. melléklet, vagy DIMK, V. kötet, 195. sz. irat.132. Pop: Bãtãlia… 13. sz. melléklet, valamint Manoilescu: i. m. 69. o.133. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 43. sz. irat.134. Uo. 36. sz. irat.135. Lásd pl. Crutzescu július 10-i jelentését in Pop: Bãtãlia… 10. sz. melléklet.136. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 35. sz. irat. Lásd még DIMK, V. kötet,

204. sz. dokumentum.137. DIMK, V. kötet, 199. sz. irat.138. Macartney: i. m. 125. o., vagy Juhász: A Teleki-kormány… 140. o.139. DIMK, V. kötet, 199. o.140. Uo. 200. sz. irat.141.Uo. 152. sz. irat, valamintMacartney: i.m. 125. o. és Juhász:ATeleki-kormány…140–141. o.142. Manoilescu: i. m. 70. o.

154

II. 2. A müncheni, a berchtesgadeniés a római találkozók

A német jóindulat elnyerésért folytatott 1940. júliusi „verseny-futásban” a magyar kormány a támogató berlini ígéretek valóraváltását, az „erdélyi kérdés” mielõbbi „megoldását”, azaz a revízi-ónak a tengelyhatalmak segítségével történõ gyors megvalósításátremélte. Teleki, akárcsak korábban, feltehetõen most is abbanreménykedett, hogy – mint Ormos Mária írja – az „optimális”revíziót egy németbarát kurzus segítségével, mintegy német „hát-széllel”, de mégis önálló magyar lépésekkel érje el az ország,anélkül, hogy teljesen Németország befolyása alá kerülne,1 amely-nek gyõzelmétõl, mint a pestistõl, úgy félt. Bukarest ezzel szembenidõt akart nyerni és abban bízott, hogy Hitler mérsékelni fogja majda magyar követeléseket, s ezáltal Romániának sikerül a minimális-ra csökkenteni az elkerülhetetlennek látszó területi veszteségeket.Mindkét fél számára fontos volt, hogy közvetlenül Hitlernek adhas-sa elõ érveit: Teleki és Csáky július 10-én Münchenben, Gigurtu ésManoilescu július 26-án a Salzburg melletti Berchtesgadenbentalálkozott a német diktátorral.

A július 10-i müncheni megbeszélések

Említettük, hogy június 30-án a magyar külügyminiszter felveté-sére Ribbentrop megüzente Budapestre, miszerint körülbelül egyhét múlva Teleki és Csáky megejthetné régóta esedékes németor-szági látogatását, mely alkalommal Budapest revíziós igényei isszóba kerülnek. Másnap kelt számjeltáviratában Csáky ismertettea magyar delegáció névsorát, és útitervet kért a németektõl.2 Július7-én Hitler közölte a németországi látogatáson tartózkodóCianóval, hogy Mussolini kívánságát is figyelembe véve, a magyarvezetõket háromhatalmi tárgyalásokra hívta meg július 10-re. Nemtitkolta bosszúságát a revízió ügyében tanúsított magyar makacs-

155

ság miatt, és elégedetlenségét fejezte ki „a magyar türelmetlenségzûrzavaros megnyilvánulásaiért”.3

Július 9-én, Teleki és Csáky elutazása elõtt, rendkívüli ülésttartott a Minisztertanács. Teleki elõadta, hogy a megbeszéléseken„az erdélyi kérdés lesz letárgyalva és talán eldöntve”. A térképen egyolyan „kompromisszumos megoldást” vázolt – a „Maros-vonalat”,azaz feltehetõen a maximális magyar tervhez közeli megoldást –,amely Magyarországnak visszaadná a Marostól északra fekvõterületeket, és ehhez hozzácsatolná még a székely vármegyéket.„Magyarország ez esetben igen nagy áldozatot hozna – fejtegette –,hiszen a Marostól délre fekszenek igen értékes területek, a resicai,aninai, petrozsényi bányák stb.”A miniszterelnök után Csáky szólaltföl: ismertette a külpolitikai helyzetet és a müncheni meghíváselõzményeit. Kiemelte, hogy „Románia ma izolálva van”, s az„utolsó szálak” már csak Törökországhoz fûzik.4 UgyanaznapCsáky megbeszélést folytatott olasz követtel, akinek kifejtette:Arad városát is Magyarországhoz kell csatolni „egy keskeny terü-leti leágazással”, de a kormány arra törekszik, hogy ne kerüljönvissza nagyobb létszámú kisebbség az országba. Egészében véveCsáky kedvezõnek tekintette a körülményeket „a magyar kérdésrendezésére”, és optimistának mutatkozott.5

Ribbentrop, valamint Ciano jelenlétében Hitler július 10-én fogadtaTelekit és Csákyt a müncheni ún. „Führerbau”-ban.6 A tárgyalásokmegkezdése elõtt Teleki átadta Hitlernek Horthy német nyelvû, sajátkezûleg írott levelét.7 A Kormányzó ebben többek között felróttaHitlernekésRibbentropnak,hogy érzése szerint „nemnagyrokonszenv-vel” vannakMagyarország iránt, amelyet nem ismernek vagy „helytelenmegvilágításban” látnak.Emlékeztetett az elsõvilágháborúsnémet–ma-gyar fegyverbarátságra, majd a románokról szólva megjegyezte, hogyazok „eddig minden szövetségesüket becsapták és elárulták”. Kifejtette,hogy a Kárpátok gerincének birtoklása „létkérdés” Magyarország szá-mára, de az eljövendõ német–orosz háború miatt Németországnak ishasznára válik, ha Erdély „megbízható kezekben van”. Horthy végülbiztosította Hitlert: a magyar vezetés Németország kívánságai szerint

156

fog cselekedni, s csak akkor alkalmaz erõszakot, ha az erdélyimagyarok legyilkolását kell megakadályoznia.

A levél áttanulmányozását követõen Hitler felkérte Telekit, is-mertesse Magyarország álláspontját és revíziós követeléseit Romá-niával szemben. Hosszú elõadásában Teleki néprajzi, gazdasági éstörténelmi érvekkel támasztotta alá a magyar követeléseket, denem tett konkrét javaslatot az újonnan meghúzandó határvonalra.8

Megismételte az egy héttel korábban, Mussolininek címzett levelé-ben írottakat, miszerint magyarként mindent visszakíván, de mintaz ország felelõs vezetõje tudja, hogy „okos kompromisszumot” kellkeresnie. Elõadta, hogy az erdélyi kérdést katonai eszközökkelegyedül is meg tudná oldani a magyar kormány, de amennyibenmeggyõzõ biztosítékokat kap a tengelyhatalmaktól, várni fog.

Válaszában Hitler hangzatosan kijelentette, hogy a Német Biro-dalomban aligha akad német, aki százszázalékig ne volna meggyõ-zõdve arról, hogy Magyarországnak jogos követelései vannak Ro-mániával szemben.9 Mindazonáltal nem tudja, hogy mindezekmegvalósítására a pillanat elérkezett-e. Teleki azon kijelentésére,miszerint Budapest kész áldozatokat hozni a balkáni béke megõrzéseérdekében, Hitler megjegyezte, hogy a tengelyhatalmak nem kívánnakMagyarországtól áldozatot. Ha a magyar kormány úgy gondolja, hogyRománia ellen saját erejébõl felléphet, akkor cselekedjék tetszéseszerint, de ne számítson német segítségre, ha bajba jut.

Ezután nyíltan megkérdezte, biztos-e Magyarország abban, hogykülsõ támogatás nélkül is le tudja gyõzni Romániát. Schmidtfeljegyzése szerint Teleki és Csáky „láthatóan haboztak a válasszal”,majd igennel feleltek. Csáky a budapesti katonai körök s a vezérkarifõnök véleményére hivatkozott, megjegyezve, hogy a magyar csa-patok szelleme kitûnõ, és „ez bizonyára nagyon elõsegítené a gyõzel-met”.10 Hitler erre hosszas fejtegetésbe kezdett a háborúzás általá-nos feltételeit illetõen, és arra a következtetésre jutott, hogyMagyarország sem anyagi tekintetben, sem csapatai számbelierejét tekintve nincs abban a helyzetben, hogy biztos gyõzelemreszámíthatna Romániával szemben, amely egy „határozottan jólfelszerelt állam”.11 A legnagyobb óvatosságra intett, mivel a Romá-

157

nia elleni háborúba más országok is beavatkoznának, s ezt az egészbalkáni helyzet megszenvedné. Kijelentette, hogy Németországcsak a kõolaj miatt érdekelt Romániában, s bár a nyugati hadjáratbefejezése után a fogyasztási helyzet enyhült, Berlinnek mégsemközömbös, mi történik a román kõolajjal.

Hitler kitért a bonyolult erdélyi néprajzi viszonyokra is, amit õ,„mint volt osztrák” jól ismer. Megállapította, hogy az erdélyi kérdésrendezését illetõen „a helyes utat nehéz Münchenbõl is, de mégnehezebb Berlinbõl megtalálni”.12 Újból biztosította tárgyalópartnere-it, hogy „nagy rokonszenvvel” viseltetik a magyar igények iránt. Aztjavasolta, hogy Magyarország szakaszonként és tárgyalások útjánpróbálja elérni célját, és óvott attól, hogy Budapest a mindent vagysemmit álláspontjára helyezkedjék az erdélyi kérdés kapcsán. Megje-gyezte: „természetszerûleg akárhogy is történjék a megosztás, az egyik félmindig jajgatni fog, Erdély esetében valószínûleg mind a kettõ”.13

Csáky erre kifejtette, hogy Bukarest mindeddig semmiféle haj-landóságot nem mutatott a tárgyalásokra, annak ellenére sem,hogy a magyar kormány megpróbálta „puhítani” Romániát, ésdiplomáciailag sikeresen izolálta; ezzel kapcsolatban utalt Molotovjúlius 4-i támogató nyilatkozatára, valamint a magyar szempontbólkedvezõ bolgár és jugoszláv álláspontra. Ribbentrop közbevetette,hogy „legújabb jelentés szerint” a románok már tisztában vannaka területi engedmények szükségességével, és Manoilescu közölte14

Fabriciusszal: Románia kész a tárgyalásokra, elõször Magyaror-szággal, azt követõen Bulgáriával. Csáky azt válaszolta, hogy aközvetlen magyar–román tárgyalások csak akkor vezetnének ered-ményre, ha azokon Németország és Olaszország is részt venne. Telekihozzátette: egy tárgyalás megindulásánál számolni kell azzal, hogy haaz nem vezet eredményre, akkor „az ultima ratiohoz kell nyúlni”.Cianóhoz fordulva a magyar külügyminiszter megkérdezte: hajlandóvolna-e az olasz kormány ilyen tárgyalásokon részt venni?

Ciano kitérõ válasza után Hitler vette át a szót, „rendkívüllekicsinylõleg” nyilatkozva Románia „politikai akrobatamutatvá-nyairól” és a román belsõ helyzetrõl.15 Elmondta, Károly királyhirtelen a legnagyobb erõfeszítéseket teszi, hogy Németországgal

158

szoros politikai együttmûködésre jusson, õ azonban e közeledésikísérletekre „igen hûvös magatartást” tanúsított, és figyelmeztettea királyt,16 miszerint Romániának területi engedményeket kelltennie Magyarországgal szemben. A király levelet írt neki, ésfelajánlotta, hogy a Német Birodalommal „véd- és dacszövetségetköt”.17 II. Károly úgy viselkedett – mondotta nevetve Hitler –, „hogyalig tudtam ölelõ karjait elhárítani”.18

Ezt követõen a kancellár kifejtette, miszerint a román királynakküldendõ válaszlevelében,19 melynek szövegét a Duce jóváhagyásavégett Rómába is megtáviratozza, ismételten közölni fogja: anémet–román együttmûködés elõfeltétele az, hogy Románia meg-egyezzen szomszédaival a területi revízió ügyében. Elmondta, megfogja írni, hogy Románia 1918–1919-ben „nem bátorságának ésfegyveres erejének érvényesülése folytán, hanem a körülmények szeren-csés összetalálkozása következtében sokkal nagyobb területi nyereségretett szert, mint ami megilletné. Igyekezzék tehát minél elõbb ettõl atöbblettõl... megszabadulni, ha azt akarja, hogy Romániából valamimegmaradjon.” Figyelmeztetni fogja a román uralkodót – folytatta–, hogy ne bújjék a közvélemény mögé, de „ha minden hasztalanmarad, akkor ám lássa Románia, hogy mit jelent az, ha sorsárahagyják”.20

Hitler nyilatkozatát a két magyar politikus „igen melegen”megköszönte, hozzáfûzve, hogy ez „a jelen helyzetben feltétlenülkielégíti a magyar kormányt”.21 Schmidt feljegyzése szerint Telekiés Csáky „láthatóan nagyon meg voltak elégedve”, és köszönetetmondtak „Németország Magyarország iránti õszinte barátságaeme újabb bizonyítékáért”.22 A több mint két órán át tartó tárgyalásvégén a magyar fél megígérte, hogy amennyire tõle telik, õrködnifog Délkelet-Európa nyugalma fölött, Hitler pedig közölte: értesíte-ni fogja Budapestet, ha a román királytól választ kapott levelére.

A megbeszélések során Ciano mindenben egyetértett Hitlerrel.Kijelentette: mint háborút viselõ állam, Olaszország is a balkánibéke fenntartásában érdekelt, és még Németországnál is jobban rávan utalva a román nyersolajra. Mindemellett „baráti megértéssel”viseltetik a magyar követelések iránt, amelyek kielégítését szaka-

159

szonként és tárgyalások útján kell elérni. Az Olaszországhoz valóromán közeledési kísérletekre utalva biztosította a magyar kor-mányt, hogy Bukarestbõl Rómába továbbra is „Budapesten keresztülvezet az út”.23

Miként értékelhetjük Teleki és Csáky július 10-i müncheni tár-gyalásait? Ciano naplóbejegyzése szerint „a magyarok elégedetlenültávoztak”.24 Részben erre a megjegyzésre alapozott Juhász Gyulatörténész, aki 1964-es munkájában kettõs magyar kudarckéntértékelte a találkozót: szerinte Münchenben egyrészt kudarcotvallott Teleki elképzelése a magyar fegyveres erõvel megvalósítan-dó erdélyi revízióról, másrészt azt a „tartalék megoldást” semfogadták el a tengelyhatalmak, hogy a román kormánnyal folyta-tandó tárgyalásokon Németország és Olaszország is részt vegyen,nem mint döntõbíró, hanem mint a magyar követeléseket maguké-nak valló két nagyhatalom. A müncheni megbeszélések még azzalaz eredménnyel sem jártak – írja Juhász –, hogy Berlin és Rómalegalább elvileg elismerte volna a magyar kormány ún. Maros-vonaltervét.25

Véleményünk szerint azonban a müncheni találkozó kapcsánkorántsem lehet egyértelmû magyar kudarcról beszélni. Kétségte-len, Teleki és Csáky azzal a reménnyel utazott a megbeszélésre,hogy július 10-én letárgyalják, s talán eldöntik az erdélyi kérdést.Ehhez, és a magyar közvélemény felfokozott várakozásaihoz képesta müncheni találkozó valóban sikertelen volt, hiszen az erdélyirevízió továbbra is nyitott kérdés maradt, s látszólag semmivel semkerült közelebb ennek megvalósításához a Teleki-kormány.

Ha viszont a valós lehetõségekbõl, s nem az elõzetes várakozá-sokból indulunk ki, akkor a megbeszélések mérlege akár pozitívnakis mondható Budapest szemszögébõl. Hitler ugyanis, korábbi meg-nyilatkozásaival szemben, ezúttal teljes mértékben elismerte azerdélyi magyar revíziós politika létjogosultságát.26 Tõle szokatlanmódon – hiszen eddig inkább Bukarestet pártolta – arról isbiztosította Telekiéket, hogy a magyarok, mint elsõ világháborúsfegyvertársak, közelebb állnak hozzá, mint a románok.27 E kijelen-tés persze még nem kötelezte el semmire, de jelzésértékûnek is

160

felfogható, hiszen korábban többször hangsúlyozta, hogy ez aszempont nála nem játszik szerepet.28

Az elvi támogatáson túl, Hitler konkrét ígéretet is tett a magyarvezetõk elõtt – erre sem volt korábban példa –, miszerint nyomástgyakorol Romániára, és figyelmeztetni fogja az uralkodót, egyezzenki a szomszéd államokkal a területi revízió kérdésében. Mivel amagyar küldöttség elõzetes reményei az erdélyi kérdés véglegeseldöntésérõl valóban nem teljesültek Münchenben, Telekinek ésCsákynak – Macartney szavaival – „szükségképpen” meg kellettelégednie Hitler ajánlatával.29 Az ajánlat azonban már egyértelmûnémet kiállást jelentett Magyarország revíziós politikája mellett, saz adott körülmények között ezt semmiképpen sem lehet Telekiékszempontjából kudarcként értelmezni. Más kérdés, hogy mit kellettkésõbb az országnak fizetnie ezért: a német támogatás újabbmagyar elkötelezettséget jelentett Berlin felé.30

A túlzott várakozások miatt a magyar közvélemény jó része azonbankudarcként értékelte a találkozó eredményét. A majdnem általánosvélemény az volt, hogy „Magyarországnak megint fügét mutattak”,és ezt fõleg Teleki németországi személyes népszerûtlenségénektulajdonították.31 Amint azt július 13-án jelentette Rómába: „aMünchenben létrejött formula, még ha fontos biztosítékot is tartalmaz azitt óhajtott revízió jövõjére nézve, a vártnál kevesebbnek tûnik”. Akormány ezért a siker benyomását igyekezett kelteni, így eljött „afélszavak és illúziók kampánya, annak csökönyös bizonygatása, hogy amagyar kérdéseket a közeljövõben megoldják, különös tekintettel Erdély-re”. E kampánynak az volt a célja, hogy meggyõzze a közvéleményt akormány irányvonalának helyességérõl, s bebizonyítsa, hogy ez a„legjobb út” – értékelte a helyzetet az olasz követ.32

Münchenbõl hazatérve Teleki a pályaudvaron csak néhány kitérõmondatban válaszolt az újságírók kérdéseire, másnap viszont akormánypárt képviselõi elõtt egy optimista hangú beszédet tartott.Ebben többek között kiemelte, hogy a magyar kormány immár nemáll egyedül, viszont „fegyelemmel” tartozik „barátainak”.33 Ugyan-aznap Csákyval együtt kihallgatásra jelentkezett Horthynál ésbeszámolt németországi útjáról.34

161

A találkozó után

Az elkövetkezõ napok során Csáky elsõsorban azt igyekezettkidomborítani a müncheni megbeszélések kapcsán, hogy „a kérdéslényegét illetõleg” teljes egyetértés alakult ki a német, az olasz ésa magyar felfogás között.35 Az erre való hivatkozási alapot atárgyalásokról kibocsátott közös közlemény36 jelentette. Július 13-ikörtáviratában a magyar külügyminiszter kiemelte, hogy 10-én„hármas tanácskozás” jött létre, és hangsúlyozta ennek „paritásosjellegét”. Hozzátette: a tengelyhatalmak képviselõi teljesen elismer-ték Magyarország jogos követeléseit Romániával szemben. A valóstényekkel nem teljes összhangban azt állította, miszerint Németor-szág és Olaszország a legkevésbé sem kívánja befolyásolni Magya-rországot a tekintetben, hogy fennálló követeléseit „mily módon ésmily eszközökkel” érvényesíti.37 A kormánypárti sajtó ennél istovább ment a túlzásban, s helyenként már egy „müncheni három-hatalmi egyezményrõl” szólt.38

Bukarestben – kellõ információk hiányában – bizonytalanságuralkodott a müncheni tárgyalások eredményét illetõen, s nemlehetett tudni, született-e valamilyen megállapodás Magyarországés a tengelyhatalmak között, vagy sem.39 Csáky mindenesetre azelõbbit szuggerálta Crutzescunak, amikor – mint már említettük– július 12-én arra figyelmeztette a követet, hogy a Magyarország-gal való közvetlen megegyezés tekintetében Romániának nincsvesztegetni való ideje, hacsak nem kívánja azt, hogy a szükségesterületi engedményeket az önkéntes lemondás helyett harmadikfél kényszerítse ki.

Több jel is utalt azonban arra, hogy – egyelõre legalábbis –elhárult a Románia határait közvetlenül fenyegetõ veszély. Mígjúlius 5-én Bárdossy állítólag egy Romániának nemsokára átnyúj-tandó ultimátum hírével tért vissza Bukarestbe,40 addig két nappala müncheni találkozót követõen a bukaresti magyar követségen„nyomasztó atmoszféra” uralkodott, mivel – Manoilescu szerint –a tengelyhatalmak közbelépése eredményeként új utasítás érkezhe-tett Budapestrõl.41 Július 13-án Adrian Thierry, Franciaország

162

bukaresti követe gratulált a román külügyminiszternek a „siker”miatt, ugyanis, mint mondta, Münchenben „elnapolták” az összeskényes kérdést.42 A veszélyérzet csökkenését jelezhette az is, hogya bukaresti kormány elutasította – amint ez egy július 12-i jelen-tésbõl43 kiderül – a román nagyvezérkar javaslatát, miszerintazonnali hatállyal ürítsék ki a határszéli román területeket Temes-vártól kezdve Nagyváradon, Szatmárnémetin, Suceaván, Iaºi-on átegész a bolgár határig, és szállítsák az ország belsejébe a kulturális,egyházi értékeket, a hatósági irattárakat, s a lerakatok, gyárakanyagkészletének egy részét.

Manoilescu arra biztatta Bossyt,44 Cianóval esedékes július 15-italálkozóján tudjon meg minél többet a müncheni „határozatokról”.Ciano sok konkrétumot nem árult el,45 viszont biztosította Bossyt,hogy „a magyarok nem fognak moccanni”, mert Hitler világosanmegmondta nekik, nem akar háborút a Balkánon. A magyarköveteléseket mérsékelteknek nevezte, mivel azokat Teleki hatá-rozza meg, aki „tagadhatatlan értelmi fölényben van” Csákyvalszemben: „idõsebb, intelligensebb, mérsékeltebb, és földrajztudós-ként a gyakorlati lehetõségek ismerõje”.46 Az olasz külügyminiszter„bizalmasan” azt is közölte Bossyval, hogy a legjobb megoldást aközvetlen magyar–román tárgyalások jelentenék, s hogy mind akét félnek áldozatot kell majd hoznia; „az egész kérdés azonban mégkorai”.47

Aggasztó értesülések is érkeztek Bukarestbe: Eckhardt Tibor el-mondta Ion Pangal lisszaboni román követnek, hogy Münchenbenelismerték a magyar követelések jogosságát, és – az értesülés ezenrésze már nem felelt meg a valóságnak – 6–8 hétig fognak majdtartani a magyar–román tárgyalások.48 Román szempontból riasztóhíreket közölt július 12-én Románia vatikáni követe, Nicolae Petrescu-Comnen. Jelentése szerint Berlin és Róma egy „új rend” elõkészítésénfáradozik Európa középsõ és keleti részén, s Románia négy nyugatimegyéjének, illetve Dél-Dobrudzsának a sorsa már meg is van pecsé-telve. „Mi több, úgy tûnik – írta –, a magyarok pártfogói közül egyeseka székelységig vezetõ folyósót, vagy egy átfogó lakosságcserét kérnek, mégjelentõsebb területi engedményekkel.”49

163

Hasonló értesülései Bossynak már korábbról is voltak. Július1-jén például „olasz és német forrásokra” hivatkozva azt jelentet-te,50 miszerint Hitler és Mussolini állítólag nagyon ragaszkodna alakosságcsere elvéhez magyar–román viszonylatban, s hogy azerdélyi magyarok áttelepítése céljából Magyarországnak engednékát 60–80 km szélességben Románia nyugati határsávját Szatmár-németi, Nagykároly, Nagyvárad, Arad, Temesvár városokkal együtt.Bossy azonban azt is hozzáfûzte – s ebben igaza volt –, hogy ezeka tervek, bár közszájon forognak, nem juthattak el a döntéshozásszintjéig, továbbá Berlin és Róma nem egyeztette még az álláspont-ját e kérdésekben.51

A fenti, elég baljós hírekhez képest reménykeltõ lehetett apozsonyi román követ július 11-i jelentése, akinek a szlovák kül-ügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Románia helyzete Berlinben ésRómában viszonylag jónak mondható, s Romániának kisebb áldo-zatokat kell hoznia, mint amire nemrég – a müncheni találkozótmegelõzõen – számítani lehetett.52

Július 10-ét követõen mindenesetre a román álláspont megme-revedett, amit jól jelez a jugoszláv közvetítési kísérlet elvetése.Bárdossy értékelése szerint bukaresti kormánykörökben az a fel-fogás alakult ki, hogy a müncheni megbeszélések nyomán, ha azoknem is voltak kedvezõtlenek Magyarország számára, Románia idõtnyert. Elhárult a fegyveres konfliktus veszélye, s ezért az elkövet-kezõ idõszakot a német jóindulat elnyerésére és a „románokbizalmának, bátorságának” felélesztésére kell felhasználni.53 Azáltalában jól értesült követ annak lehetõségét sem zárta ki, hogyBukarestben „bizonyos megingathatatlan elemek nyomására” egyMagyarország elleni megelõzõ katonai akcióra is gondolhatnak.Úgy vélte, ez az elhatározás bizonyossággá válna, ha Antonescu54

kapna miniszterelnöki megbízatást egy várható kormányváltozássorán.55

A román sajtóban éles magyarellenes sajtókampány kezdõdött,amelynek során a legtöbb román lap és a bukaresti rádió heveskirohanásokat intézett Magyarország ellen, hangsúlyozva a románálláspont hajthatatlanságát a területi kérdésekben.56 A román

164

propaganda azt igyekezett bizonyítani, hogy a magyar területiigények teljességgel megalapozatlanok és a tengelyhatalmak semtámogatják ezeket, ellenkezõleg, minden eszközzel megpróbáljákvisszatartani Magyarországot követelései érvényesítésétõl. A buka-resti vezetés szinte naponta fejezte ki hódolatát a tengelyhatalmakirányában,57 s a Hitler által hirdetett új európai rendbe valóbeilleszkedési szándékát próbálta demonstrálni július 11-i bejelen-tésével is, miszerint Románia kilép a Népszövetségbõl.

A Berlinhez való fokozottabb közeledést szolgálta Gigurtu július16-án Hermann Göringnek, a befolyásos birodalmi légügyi minisz-ternek írt levele is.58 A levélben foglaltakat az uralkodó is jóváhagy-ta.59 A román miniszterelnök felajánlotta a Németországba irányu-ló román kõolajexport megkétszerezését, a gabonaszállítások növe-lését. Cserében fegyvert, katonai felszerelést kért, és megismételteII. Károly korábbi javaslatát egy német katonai misszió Bukarestbeküldésére. A magyar–román kérdésre térve részletesen ecsetelte,milyen súlyos belpolitikai nehézségeket okozna Romániának egyújabb területi veszteség: ez amellett, hogy elõsegítené a „bolsevistapropagandát és bomlasztó akciót”, vagy népfelkeléshez vezetne,vagy pedig a tömegek teljes passzivitását idézné elõ.60 Nem tudunkarról, hogy Göring válaszolt volna Gigurtunak. Tény, hogy Hitleregy nappal Gigurtu levele elõtt már megfogalmazta II. Károlynakszóló üzenetét, amelyben világosan és részletesen ismertette aRomániával, s a magyar–román viszonnyal kapcsolatos németálláspontot.

Budapesten a müncheni találkozót követõen várakozó álláspont-ra helyezkedtek. A hadsereget ugyan nem szerelték le, de alegénység egy részét aratási szabadságra engedték, s a július elejénéletbe léptetett, mozgósítással kapcsolatos vasúti korlátozásokat ismegszüntették. A budapesti kormány július 14-én jegyzéket intézettRomániához, a közvetlen tárgyalások megkezdését javasolva,61

amit azonban a románok válasz nélkül hagytak. Az olasz követjelentései szerint62 ugyanakkor ezekben a napokban Csáky iskevéssé hajlott a kétoldalú tárgyalásokra, amelyek – úgy vélte –nem sokat ígérnek, figyelembe véve a román sajtó magatartását.

165

A magyar kormány hatékonyabb diplomáciai támogatásra számí-tott a tengelyhatalmak részérõl, és feltehetõen a Bukarestnek szóló,Hitler által kilátásba helyezett figyelmeztetést akarta kivárni,amelytõl tárgyalási pozícióinak jelentõs javulását remélte. Aligha-nem Erdmannsdorff is hasonló utasítást kapott Berlinbõl, mintamilyent július közepén szófiai kollégája, aki ennek alapján közöltePopov külügyminiszterrel: Budapestnek és Szófiának meg kellvárnia a német kezdeményezés eredményét. Popov biztosította akövetet, hogy Bulgária várakozni fog, elhalasztva a Bukaresttelfolytatandó tárgyalások kezdeményezését.63 Német tanácsra vagysem, de tény, hogy Vörnle július 15-én elmondta Talamónak:Magyarország várakozó álláspontot foglal el, és „jelenleg nem teszkezdeményezést”.64

Teleki és kormánya ugyanakkor továbbra is számolt a román–ma-gyar fegyveres konfliktus lehetõségével az eljövendõ tárgyalásokkudarca esetén. Ismerve a román katonai erõfölényt, abban re-ménykedtek, hogy a háború megindulását követõen, de még anagyobb veszteségek bekövetkezte elõtt, a tengelyhatalmak kormá-nyai fegyvernyugvásra szólítják majd mindkét felet, s így Bukarestegyezkedésre kényszerül. Még Werth szerint is egy (kényszerû)hadmûvelet csupán arra lett volna alkalmas, hogy beavatkozásrabírja Németországot és Olaszországot.65

A magyar sajtó, amely a Gigurtu-kormány július 4-i beiktatásátólkezdve minden románellenes megnyilvánulástól tartózkodott,66

egy-két kivételtõl eltekintve válasz nélkül hagyta a román lapoktámadásait, s hangja ezekben a napokban „kiszámítottan mérsé-kelt” volt.67 Ugyanakkor július 13-án a budapesti rádió Csákyutasítására – az esetleges román atrocitásoktól tartó erdélyi ma-gyar közvélemény (lásd a 6. sz. dokumentumot) megnyugtatására– közölte: amennyiben az ottani magyarságot bántódás érné akáréletében, akár vagyonában, az ilyen cselekmények „nemkívánatoskövetkezményekkel” járhatnak. „A romániai magyarság mindentagja – hangzott a közlemény – tisztában lehet azzal, hogy védelmükés biztonságuk egyik legelsõ gondja a felelõs magyar tényezõknek”.68

A kolozsvári konzulátus útján Teleki is megüzente az erdélyi

166

magyarság vezetõinek: „elsõrangú érdek”, hogy az ottani magyarokmegõrizzék nyugalmukat, megfontolt és higgadt magatartást tanú-sítsanak, s az esetleges összetûzések elõl térjenek ki. Megígérte,tiltakozni fog a bukaresti kormánynál amiatt, hogy állítólag 27 000lõfegyvert és fejenként húsz töltényt osztottak szét az erdélyiromán lakosság között.69

A parlament külügyi bizottsága elõtt július 16-án tartott expozé-jában Csáky viszonylag enyhe hangot ütött meg. Beszámolt anémetországi útról, s bár hangsúlyozta, Magyarország elvárja,hogy követeléseit kielégítsék, leszögezte: a magyar kormány senki-nek sem óhajt „gyógyíthatatlan sebeket osztogatni, hanem józanmegegyezés útján megbízható barátokat és nem acsarkodó ellenfeleketkíván”.70

Levélváltás Hitler és II. Károly között

Hitler betartotta a magyar vezetõknek Münchenben tett ígéretét,és július 15-én erõteljes figyelmeztetést intézett II. Károlyhoz.Elõzõleg Mussolinival egyeztetett, aki egyetértett az üzenet tartal-mával, s egyben remélte: Károly, „ha intelligens, nem fog késlekedni,hogy egy olyan kompromisszumot kössön, amelyet Teleki is kíván.”71

A levél elküldésérõl a német külügyminisztérium másnap értesítet-te Sztójayt, és a budapesti követen keresztül Csákyt.72 A terjedel-mes dokumentum73 válasz volt a román uralkodó július 6-i üzene-tére, amelyben, mint emlékszünk, Károly megígérte, hogy készfelvenni a közvetlen tárgyalásokat Magyarországgal és Bulgáriával,arra kérve a Führert, adjon meg „minden morális segítséget”Romániának.

Hitler fenyegetõ hangnemben és kíméletlen nyerseséggel közöl-te: minden olyan kísérlet, amely a Romániát fenyegetõ veszélyekettaktikai manõverezések révén próbálja elhárítani, szükségképpenkudarcot fog vallani. Ebben az esetben „a vég, elõbb vagy utóbb –lehet, hogy épp a legrövidebb idõn belül – Románia megsemmisülésétjelentheti”.74 Egyedül járható útként az áldozatokat igénylõ „végle-ges megoldások” keresését jelölte meg, s ez a Magyarországgal ésBulgáriával történõ „jóhiszemû megegyezést” jelenti. Figyelmeztet-

167

te a királyt, ne próbálja kijátszani egymás ellen e két országot,mivel ez csak rövid távon jelentene idõnyerést.

Hitler kitért a levelében arra is, hogy az elsõ világháború utánRománia „különleges szerencse” révén szerzett három országtólterületeket. E területszerzések azonban nem lehetnek tartósak,mivel etnikai és politikai szempontból nem sikerült harmonizálniaz ország tartományainak érdekeit, s a szomszédok katonai gyen-gesége sem örökkévaló. „Ha Románia ma kénytelen engedményekrévén visszaszolgáltatni a megszerzett területeket, akkor olyasvalamitörténik, aminek emberi számítás szerint egyszer be kell következnie”– írta Hitler.75 „Nagy nyereségnek” nevezte, hogy Magyarországnem követel teljes megoldást, hanem hajlandó beérni egy „igazsá-gos kompromisszummal”. Leszögezte, hogy Németország területilegnem, csupán politikailag, valamint gazdaságilag érdekelt a térségben,de vannak „barátságai”, melyek közül a Magyarországhoz és Bulgári-ához fûzõdõek régóta léteznek, s ápolták is õket. Felrótta a románvezetés korábbi ellenséges magatartását a Birodalommal szemben,amelyet szerinte dokumentumok is tanúsítanak.76

Visszatérve Románia, Magyarország és Bulgária viszonyára,Hitler megismételte, amit a magyaroknak is elmondott München-ben: ha a három ország nem tud megegyezni egymással, úgykönnyen lehet: Németország kinyilvánítja teljes érdektelenségét adélkelet-európai térség további fejlõdését illetõen. A Birodalomnem avatkozna be egy esetleges fegyveres konfliktusba, s nélkülöz-ni tudná a román kõolajszállítások kiesését is. A józan észnekazonban arra a felismerésre kell jutnia, hogy „egy revíziót nem lehettartósan megkerülni”, s annál jobb, minél elõbb valósítják ezt meg.Újból figyelmeztette a királyt, hogy csak akkor hajlandó a Buka-resttel való szorosabb együttmûködésre, ha Románia „ésszerûen”rendezi a Magyarországgal és Bulgáriával kapcsolatos nyitottkérdéseket. Ebben az esetben viszont „további kötelezettségeket”is vállalna.77

Végül kijelentette: amennyiben Károly kész a fenti értelembentörténõ rendezésre, úgy õ, Hitler értesítené errõl Magyarországot,

168

Bulgáriát és Olaszországot. Ha pedig nem, akkor közölni fogja amagyar és a bolgár kormánnyal a német érdektelenséget.78

Hitler a diplomáciában szokatlanul kemény hangot használtjúlius 15-i levelében, s a zsarolás, a fenyegetés, az ígérgetéseszközeivel próbálta meggyõzni a román uralkodót a Magyaror-szágnak és Bulgáriának teendõ területi engedmények szükségessé-gérõl. Szót sem ejtett a Károly által július 6-án említett etnikaielvrõl és lakosságcserérõl, ellenben Románia megsemmisülésénekperspektíváját vetítette ki arra az esetre, ha Bukarest taktikaimanõverezésbe kezd a problémák „végleges” megoldása, azaz a kétszomszéd állammal való „jóhiszemû megegyezés” helyett.

A dokumentum jól illusztrálja Románia súlyos helyzetét és szinteteljes nemzetközi elszigeteltségét 1940 nyarán. A levelet, amelyetjúlius 17-én nyújtott át a bukaresti német követ,79 a király eltitkoltaés nem hozta nyilvánosságra, feltehetõen még a politikusoknaksem volt tudomásuk róla.80 A román közvéleményben így nemtudatosult kellõképpen az országot minden oldalról fenyegetõveszély nagysága, a területi revízió elkerülhetetlensége, és többekközött ezért is érte késõbb sokkszerûen a második bécsi döntés.

Manoilescu szerint Károly királyt „leküzdhetetlen düh” fogta ela levél olvasása közben, és sértve érezte magát a Hitler általhasznált hangnem miatt.81 A királynak kezdetben nem állt szándé-kában válaszolni, késõbb azonban mégis aláírta a külügyminiszteráltal megfogalmazott levelet, amelyet az uralkodó nevében Gigurtués Manoilescu nyújtott át a német kancellárnak július 26-ánBerchtesgadenben. Manoilescu már július 19-én utasította a berliniromán követet, hogy közölje a német kormánnyal: Bukarest „egé-szében elfogadja a Magyarországgal és Bulgáriával való területikérdések rendezésének eszméjét, és ebben az értelemben készíti aválaszt a Führer levelére.” Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki, hogyamennyiben a román területi engedmények megtétele elszigetel-ten, és nem egy szélesebb balkáni rendezés részeként történne, úgyez „nagyon súlyos következményekkel” járhatna az ország belsõhelyzetére nézve.82

169

Az igen terjedelmes bukaresti válaszirat83 bevezetésképpen visz-szautasította Hitler vádjait Románia múltbeli németellenes maga-tartásával és az elsõ világháborút követõ „szerencsés” területszer-zésekkel kapcsolatban. A romániai németek „beilleszkedésének”példáján is igyekezett bizonyítani – hamis érveléssel –, hogy 1918után gyorsan létrejött az ország „lelki egysége”, a különbözõtartományok között nincsenek ellentétek, s nem léteznek „centri-fugális jellegû, veszélyes regionalizmusok és partikularizmusok”.84

A „nemzeti szolidaritás” mellett a levél az állítólagos romániai„társadalmi szolidaritást” is kiemelte. Ez utóbbit a földreformnaktulajdonította, amelyet dicsekvõen „napjaink szocialista és nacio-nalista szellemének valóságos megelõlegezésének” nevezett, s amelyszerinte éles ellentétben állt „egyes szomszédos államok [a levél ittfeltehetõen Magyarországra utal – L. B. B.] vezetõ rétegeinekvisszamaradott osztályegoizmusával”.85

Rátérve a tulajdonképpeni válaszra, a dokumentum a Bulgáriávalés Magyarországgal való területi megegyezés – román szempontból– fájdalmas „lelki mozzanatára” hívta fel Hitler figyelmét: azországnak ugyanis közvetlenül Besszarábia átadása után kénemegtennie ezt az újabb áldozatot, ráadásul Romániánál gyengébbszomszédokkal szemben. Ha Romániától oly nagy áldozatot köve-telnének – folytatódik az érvelés –, hogy emiatt felborul a belsõrend s megkérdõjelezõdik az ország léte, fennáll az a veszély, hogyezt kihasználják a legerõsebb és a legkevésbé ellenõrizhetõ szom-szédok (burkolt utalás a szovjet veszélyre), ez pedig ellentétes lenneNémetország érdekeivel is. Az uralkodó hangzatosan kijelentette:az engedmények terén „léteznek határok, amelyek átlépését, szolidá-risan a népemmel, soha nem engedhetem meg”.86 Leszögezte, hogynépe inkább a háborút választaná, mintsem a korlátlan és igazság-talan engedmények útját.

A levél nyolc pontban foglalta össze a román álláspontot.87 Enneklényege az volt, hogy az uralkodó a Hitler által vázolt két lehetõség– a taktikai manõverezések vagy az áldozatokkal járó „véglegesmegoldások” – közül a másodikat választotta. Bár nem fejtette kirészletesen, hogy ez mit jelent, a levél tartalmából egyértelmûen

170

kiderül, miszerint Károly a Magyarországgal és a Bulgáriávaltörténõ tárgyalásokra gondolt, anélkül, hogy konkrét utalást tettvolna a területi revízióra. A tárgyalásokat az alábbi feltételekhezkötötte:

• a magyar–román és a bolgár–román tárgyalásokkal egyide-jûleg kezdjenek el megbeszéléseket Délkelet-Európa másállamai is a köztük lévõ ellentétek megoldására;

• Románia ragaszkodik az etnikai elvhez, amelyet a módszeresés kötelezõ lakosságcserével lehetne a gyakorlatban megva-lósítani;

• a tárgyalások idején a román fél számít a tengelyhatalmak„tartós befolyására” (nem pedig döntõbíráskodására – szö-gezi le a dokumentum), mivel nincs meggyõzõdve a szom-szédok „mérsékletérõl”;

• a román áldozatkészségnek a végleges békéhez, a szomszé-dokkal való baráti viszonyhoz és egy „új politikai rendhez”kell vezetnie, amelybõl nem hiányozhatnak a Berlin általígért „átfogó kötelezettségvállalások”, azaz a román államterületi integritására vonatkozó német garanciák;

• a tárgyalások idején Romániát semmilyen irányból nefenyegesse veszély, az „erõsebb szomszédok” (újabb utalása Szovjetunióra!) részérõl sem.

Emlékirataiban Manoilescu dicsekvõen „méltóságteljesnek ésszépnek” nevezi a saját kezûleg fogalmazott levelet.88 Valójábanarról volt szó, hogy a román uralkodó kényszerûen elfogadta ugyana Magyarországgal és Bulgáriával folytatandó tárgyalások gondo-latát, de akárcsak július 6-i üzenetében, az etnikai elvvel és akötelezõ lakosságcserével kapcsolta össze azt. Bukarest abbanreménykedett, hogy Németország támogatni fogja a lakosságcsereötletét, és a tárgyalások folyamán mérséklõleg hat majd Magyaror-szágra és Bulgáriára. Bár a dokumentum leszögezi, hogy Románianem kéri a tengelyhatalmak döntõbíráskodását, a késõbbiek sorántöbb ilyen irányú román kérés is elhangzik majd Berlin felé,közülük az egyik éppen a levél átadásának napján, július 26-ánBerchtesgadenben.

171

Utólag megállapítható, hogy a román remények többsége illúziónakbizonyult: a válaszlevélben megszabott feltételek közül végül is csupána német garanciára vonatkozó kérés teljesült a második bécsi döntéssorán.

Román remények, magyar aggodalmak

Budapesten a Magyarországgal és Bulgáriával szembeni románálláspont megmerevedését tapasztalták ezekben a napokban.89

Bárdossy úgy értesült, hogy a román kormány késznek mutatkozikugyan meghajolni a német és olasz kívánságok elõtt, de közvetlenülMagyarországnak és Bulgáriának semmit sem hajlandó engedni.90

Ribbentrop kedvezõ eredményt várt Hitler levelétõl oly értelem-ben, hogy Károly király „békés szellemben befolyásolja” majd asajtót,91 a magyarellenes kampány azonban július 15-ét követõen isfolytatódott Romániában, s a bukaresti propaganda a tengelyhatal-mak támogatásáról szónokolt. Július 22-én például bejelentették,hogy Gigurtu kormányfõ társaságában a német és az olasz követnéhány napot a tengerparton, Mamaia fürdõhelyen tölt, s ez újabbbizonyítékát képezi Románia és a tengelyhatalmak teljes összhang-jának.92 Ezt megelõzõen Bárdossy Bukarestben felhívta Fabriciusfigyelmét a román kormánylapokban folytatott „dühös” sajtókam-pányra, valamint arra is, hogy „ortodox pópák Erdélyben szerte-széj-jel lázítanak” a magyarok ellen.93 Csáky július 23-i jelentése szerintCrutzescu Vörnle elõtt elismerte, hogy a sajtótámadások románrészrõl indultak el. A külügyminiszter-helyettes közölte a románkövettel: a magyar sajtó vissza fogja utasítani „a románok támadá-sait”, s ezt majd a rádió is átveszi szokásos lapszemléjében.94

Berlinben Sztójay tette több alkalommal is panasz tárgyává amerev román magatartást, és július 24-én bejelentette, hogy amagyar sajtó most már válaszolni fog a müncheni megbeszélésekóta folyó román sajtóhadjáratra.95

Werth már július 20-i átiratában az iránt érdeklõdött Csákynál, hogymikor indul el „a nyílt románellenes propaganda”, amelybe a rádióés a sajtó is bekapcsolódna. A magyar–román feszültség növekedésétis jelzi: a vezérkari fõnök ez alkalommal ismét felvetette a fegyveres

172

konfliktus lehetõségét, kérve a külügyminisztériumot, kössön ki-adatási egyezményt a szovjet és a bolgár kormánnyal, hogy egyRománia elleni háború esetén a román hadsereg nem románnemzetiségû katonái, akik megadják magukat, kölcsönösen átadas-sanak.96 A külügyminisztérium néhány hét elteltével tájékoztattaWerthet, hogy a bolgárokkal augusztus elsején már megkötötték azegyezményt, Moszkvában viszont „minden ilyesminek elintézése sokkaltöbb idõt igényel”.97

A vezérkar persze tisztában volt azzal, hogy revíziós követeléseitMagyarország – a tengelyhatalmak álláspontja miatt – csak békésúton, tárgyalások révén érheti el. Erre hívta fel a figyelmet július18-i jelentésében a berlini magyar katonai attasé, Homlok Sándorezredes, aki azonban azt is kiemelte: Németországban nem tévesz-tette el hatását a július eleji magyar mozgósítás, amely annak abizonyítékát képezte, hogy „Magyarország fegyveresen is kész jogosérdekeinek megvalósítására”.98 Feltételezhetõ, hogy Werth fentilépése is egyfajta figyelmeztetés lehetett a tengelyhatalmak felé.

Csáky diplomáciai úton próbálta a tengelyhatalmakat rávenni,gyakoroljanak nyomást Romániára a kétoldalú tárgyalások mielõb-bi elkezdése érdekében. A magyar külügyminiszter panaszkodótáviratok egész sorával árasztotta el ezekben a napokban Berlintés Rómát, szembeállítva a román sajtó agresszív hangját a „mér-sékelt magyar magatartással”. Július 18-án például arra kérteSztójayt, mutasson rá a német külügyminisztériumban: a románsajtókampány célja a két szomszéd ország közti atmoszféra meg-rontása, hogy ezt követõen Bukarest kitérhessen a területi kérdé-sek megtárgyalása elõl.99 23-án többek között a bukaresti német ésolasz követek románbarát viselkedésére hívta fel a tengelyhatal-mak figyelmét,100 két nap múlva pedig arra utasította Sztójayt,közölje Berlinben: területi követelésein kívül Magyarország érvé-nyesíteni kívánja Romániával szemben az 1919-es román megszállócsapatok által okozott négymilliárd aranykorona kárt is, s e követelésekaz esetleges „lakosságcsere költségeit bõven fedezhetik”.101

Még ezt megelõzõen Sztójay elõadta Weizsäcker államtitkárnaks Clodius követnek, miszerint a magyar közvéleményben „pszicho-

173

lógiailag kedvezõtlen és súlyos benyomást” tett, hogy a románkormány nemrég nagy mennyiségû gyalogsági fegyvert, valamintlõszert rendelt Németországtól azzal az óhajjal, hogy minél elõbbszállítsák le azokat. Kifejtette: ez alkalmas arra, hogy „a románokellenállási kedvét a revízió kérdésében megerõsítse”. Clodius meg-nyugtatásul közölte, hogy a fegyverszállítások célja nem Romá-nia felfegyverzése, hanem a román kõolajszállítások következté-ben kialakult ötvenmillió márka összegû német passzívum ki-egyenlítése.102

Bukarest is igyekezett minden alkalmat kiaknázni Berlin támo-gatásának elnyerése érdekében. A müncheni német–magyar meg-beszélések ellensúlyozására a román vezetõk elsõsorban egy Hit-lerrel való személyes találkozó kieszközlését tartották fontosnak, saz ötletet állítólag Fabricius is támogatta. A Ghigi olasz követtelvaló tengerparti üdülés során Gigurtu egy mielõbbi itáliai látoga-tást is szorgalmazott,103 Bossy pedig július 23-án közölte Rómában,hogy a román miniszterelnök és külügyminiszter nagyon örülne,ha Itáliába látogathatna.104 A magyar vezérkar értesülései szerintKároly király a német katonai és a német légügyi attasé elõttmegemlítette azt a „régi kívánságát”, hogy el szeretne látogatni abirodalmi fõvárosba, mivel mindig nagy csodálója volt a némethadsereg fegyelmezettségének és felkészültségének. Elmondta, hogyhajlandó a német kormány „igazságos ítélõszéke elõtt” hozzájárulniErdély politikai sorsának rendezéséhez, és álláspontját személyesenkívánja kifejteni Berlinben.105

Az uralkodó látogatására nem került sor, viszont meghívást kapottHitlertõl a román miniszterelnök és a külügyminiszter. Július 22-én aberlini román követ útján Ribbentrop a Salzburg mellettiBerchtesgadenbe invitálta 26-ra Gigurtut és Manoilescut, s két napmúlva az olasz külügyminisztériumból érkezett hasonló meghívó 27-reRómába.106 Weizsäcker államtitkár 23-án bizalmasan közölteSztójayval: a két román politikus fogadást kért Hitlertõl, hogy szóbelimagyarázatok kíséretében átadhassa a román király levelét.107

Csáky egy nem éppen elegáns gesztussal reagált a magyar szem-pontból kedvezõtlen hírre: még aznap megtáviratozta Sztójaynak,

174

felhívhatná Berlin figyelmét arra, hogy Gigurtu Románia egyikleggazdagabb embere, a vagyonát Erdélyben szerezte, s többekközött a „Mica” nevû aranybánya részvénytársaság többségi tulaj-donosa, Manoilescu pedig korrupt, „mindenre képes kalandor”.108

A legszûkebb bukaresti vezetés tisztában volt az ország nehézhelyzetével. Hitler július 4-i és 15-i üzenetei félreérthetetlenüljelezték, hogy Románia elõbb-utóbb területi engedményekre kény-szerül szomszédaival szemben. Efelõl nem hagyott kétséget azújonnan kinevezett berlini román követ, Alexandru Romalo jelen-tése sem, amelyben részletesen beszámolt Hitlernél tett július 20-irövid bemutatkozó látogatásáról.109 A találkozón a Führer újbólleszögezte, hogy semmilyen német támogatással nem számolhatRománia addig, amíg meg nem egyezik Magyarországgal és Bulgá-riával. Kijelentette: egy fegyveres konfliktus katasztrofális követ-kezményekkel járna Romániára nézve. A megbeszélés alapjánRomalo többek között azt a következtetést vonta le, hogy Berlinbõlnézve súlyos a helyzet, s a román közvéleményt lassan fel kellkészíteni az elkerülhetetlennek tûnõ újabb területi „amputálások-ra”. Azt ajánlotta, hogy a román sajtó legyen minél „tartózkodóbb”a már említett két szomszédos országgal, s a bukaresti vezetésbevonják be széles körben a vasgárdista és németbarát elemeket.110

Fabricius Bukarestben gyõzködte a román vezetõket, hogy azország érdekében „további kételyek és halasztások nélkül” kezdjékel a tárgyalásokat a szomszédokkal. A német követ a vele szoroskapcsolatban lévõ Ghiginek elmondta: a miniszterelnököt meggyõz-ni látszik, „nehézségek állnak fenn viszont a király és fõként udvariminisztere, [Ernest] Urdãreanu részérõl, akik idõnyerésre számíta-nak, félve a belsõ következményektõl, különösen a korona sorsátilletõen, amennyiben újabb területi engedményeket tennének, oly ke-véssel Besszarábia és Észak-Bukovina elvesztése után.”111

A román fõvárosban élt a remény, hogy Berchtesgadenbensikerül a bolgár kérdést – amelynek megoldása sokkal kevesebbáldozatot követelt Romániától – a magyar elé helyezni, és elodázniaz erdélyi kérdés végleges rendezését. A külügyminisztériumbanúgy vélték, néhány hónap alatt sok minden változhat még Románia

175

javára,112 s ezért az idõnyerésre alapoztak. Azzal számoltak, hogya kõolajszállításokért cserében tavaszig jelentõsen növelhetik aromán hadsereg ütõképességét, s addigra esetleg konszolidálódhata szovjet–román viszony is. A Szovjetunióval való jó kapcsolatokkiépítése céljából július közepén az uralkodó Grigore Gafencut, azegykori külügyminisztert nevezte ki moszkvai követté, bízva abban,hogy a tapasztalt és tehetséges diplomata segítségével könnyebblesz megnyerni a szovjet vezetést az erdélyi kérdésben.113 Moszkvanagyhatalmi támogatását azonban nem sikerült megszerezni, s eztelsõsorban a 2. bécsi döntés idején tanúsított szovjet magatartásmiatt sínylette meg Bukarest.

A halogató román taktika Bárdossy „megbízható forrásból”származó információi szerint114 arra épült, hogy a tengelyhatalmaksemmi esetre sem fognak megengedni egy magyar–román fegyve-res konfliktust, s a háború veszélyére hivatkozva a román kormányezt zsarolásra használhatja fel, amennyiben az országot „idõ elõtt”bármire kényszeríteni akarják. Ha az erdélyi kérdés elodázásamégsem sikerül, úgy Bukarest azon lesz, hogy a német és az olaszkormány döntsön a magyar–román vitában. A döntõbíráskodáseredménye, mint minden kiegyenlítõ ítélet, kedvezõbb lenne Ro-mánia számára, mint ha közvetlenül Magyarországgal kellenemegalkudnia. Ez esetben ráadásul még arra is lehetne utólaghivatkozni, hogy a román kormány csak az „ellenállhatatlan kény-szer” elõtt hajolt meg, azaz nem önként mondott le területének egyrészérõl, s így erre késõbb újból jogot formálhat. A tengelyhatalmakdöntése elõtt „az egész románság meghajolna, de csak azzal a hátsógondolattal, hogy az önkéntes joglemondást elkerülték, s így szabadkezük marad a jövõre” – zárul az elemzés.115

Bár a román vezetés gyanúja szerint Münchenben valamifélenémet–magyar megegyezés születhetett, amelyen nyilván nem lehetmár változtatni, Bukarest azért abban bízott, hogy Berchtesgadenbensikerül – ha másodlagos kérdésekben is – „rést ütni” e feltételezettmegállapodáson. A „szász vonal szorításával” és esetleg Róma befo-lyásának igénybevételével elsõsorban azt remélték, hogy lényegesen

176

lecsökkenthetik az Erdélyre vonatkozó magyar revíziós igénye-ket.116

Az olasz támogatásba vetett remény utólag teljességgel megala-pozatlannak bizonyult, viszont annál több lehetõség rejlett az ún.„szász vonalban”. Bukarestben ugyanis tudták, hogy Berlin számá-ra döntõ jelentõségû az erdélyi szászság állásfoglalása, márpediga szászok a leghatározottabban ellenezték az általuk lakott terüle-tek Magyarországhoz való visszacsatolását. Hitler figyelmeztetteis Telekiéket Münchenben, hogy az erdélyi németeknek „semmimódon nem érdeke a rezsimváltás”,117 Sztójay értesülése szerint pediga német külügyi hivatal béke-elõkészítõ osztályán (amely többek közöttaz erdélyi kérdés megoldásával foglalkozott) alapelvnek számított,hogy a romániai németség ne váltson újból „gazdát”.118

Itt jegyezzük meg, hogy a magyar kormány hiába próbáltaelnyerni a szászok támogatását. Csáky utasítására augusztus elejénBárdossy felvette a kapcsolatot Otto Roth-tal, a romániai németekvezetõjével, és felajánlotta: amennyiben a szászok Magyarország-hoz kívánnának csatlakozni, úgy Budapest visszaállítaná részükreaz õsi Királyföld jogait „modernizált formában”.119 Roth kitért aválaszadás elõl és utalt arra, hogy az erdélyi és bánsági németeksorsa Berlinben dõl el. Személyes véleménye szerint azonban „aRomániában élõ németségnek továbbra is ugyanazon állam keretében[kell] maradnia”. Felvetette, hajlandó volna-e Budapest a szászok-nak felajánlott különállást a Magyarországon élõ összes németrekiterjeszteni, így a budai és a tolnai svábokra is. Elmondta, bár aromániai németség körében javulni látszik a hangulat Magyaror-szággal szemben, ennek „nincs döntõ jelentõsége, mivel a vezérrebízzák a döntést”.120

Visszatérve a berchtesgadeni találkozót megelõzõ idõszakra,Károly király megszabta miniszterelnökének és külügyminiszteré-nek, hogy közelgõ tárgyalásaik során a Hitlernek átadandó válasz-levélben foglaltakhoz tartsák magukat. Ki kell domborítaniuk,mennyire fájdalmas Románia számára e pillanatban az áldozat,amit megkövetelnek tõle, s hangsúlyozniuk kell, hogy csakis tisztánetnikai alapon, lakosságcsere révén képzelhetõ el az erdélyi

177

kérdés megoldása. A király leszögezte: „a székelyekkel együttmintegy 1 300 000 magyar él a határainkon belül, s õket teljesmértékben el kell távolítani az országból, hogy legyen egyszer nyuga-lom.”121

Az alábbi konkrét tárgyalási utasításokat adta a Berchtesgadenbekészülõdõ román delegációnak:

• határozott ígéretet kell tenni arra, hogy Románia kész függõügyeit megtárgyalni Magyarországgal;

• a lehetséges román területi engedmények határai: Szatmár,Nagyvárad és Arad városok a mögöttük lévõ, átlagosanmintegy 20 km mélységû területekkel, a megerõsített románvonalakig;

• ha német részrõl nagyobb nyomást gyakorolnának, Romániafelajánlhatja népszavazás tartását a vitatott zónákban, amely-nek végrehajtását a román hatóságok ellenõriznék;

• halogató taktikát kell alkalmazni, azaz a lehetõségek határá-ig törekedni a valódi területátadások halasztására.122

Budapestnek sikerült az utasítások birtokába jutnia, s ezzelegyértelmûvé vált számára, hogy a román fél az idõnyerésre játszik.Ez aggodalommal töltötte el Csákyt, bár német részrõl állítólagtájékoztatták, hogy a megbeszélések során Romániára újabb, méghatározottabb nyomást akarnak gyakorolni „abban az értelemben,ahogy errõl Münchenben megállapodtak”.123 A magyar külügyminisz-ter július 25-én utasította Sztójayt és Villanit, járjanak el a tengelyha-talmak kormányainál, s közöljék: Magyarország nem nézheti „meg-nyugvással és tétlenül” az idõhúzásra alapuló román taktikát.124 ASztójayt 26-án fogadó Woermann külügyi államtitkár-helyettes meg-ígérte: azonnal továbbítja a magyar panasztSalzburgba, hogyaz aznapkora délután kezdõdõ román–német tárgyalások elõtt Ribbentropkézhez vehesse azt. A berlini magyar követ kiemelte, hogy arománok mostani taktikája hasonló ahhoz, amit 1918-ban követtek:azaz a Nyugat gyõzelmére spekulálnak, és „dilatorikus eljárássalarra számítanak, hogy semmit sem kelljen leadniuk”.125

Rómában Ciano szintén 26-án fogadta külön-külön Villanit ésSzabót. Az olasz külügyminiszter délelõtt közölte a követtel: a

178

másnap esedékes olasz–román találkozót Bukarest kezdeményez-te, s a római megbeszélések a salzburgiakhoz igazodnak majd.Konkrét román–magyar ügyekrõl s Erdélyrõl nem fognak tárgyal-ni, viszont Berlinben Hitler ismét tanácsolni fogja Gigurtuéknak aMagyarországgal való békés megegyezést. Leszögezte, hogy ellenziRomániának a tengelybe való bekapcsolódását.126 Villani megkér-dezte: ha a magyar–román közvetlen tárgyalások nem vezetnekeredményre, „van-e kilátás újabb döntõbírósági eljárásra”.127 Cianoazt felelte, hogy ilyen megoldásra Hitler nem gondol, Olaszország-nak pedig ebben a kérdésben hozzá kell alkalmazkodnia.128

Szabó ezredes, a római magyar katonai attasé eredetileg Musso-lininál jelentkezett kihallgatásra, aki azonban „egészen kivétele-sen” nem tudta fogadni, ezért õ is Cianóval folytatott megbeszéléstaz esti órákban. Ez kényelmetlen helyzetbe hozta, s új érveketkellett kitalálnia a román–magyar konfliktus gyors megoldásánakszükségességére. Elmondta, hogy a mozgósítás súlyos terhet jelentMagyarország számára, csökkenti a mezõgazdasági exportot, éskedvezõtlenül befolyásolja a közhangulatot. A „legerõsebb” érv,amely véleménye szerint „erõsen megfogta” Cianót: Olaszország-nak szüksége lehet a honvédségre Jugoszlávia megtámadása ese-tén, most viszont a magyar haderõ tétlenül áll Erdély határánál, snem tudja megteremteni az olasz hadseregnek egy drávai támadáselõfeltételeit.129

Az olasz külügyminiszter elismerte, hogy gyors cselekvésre vanszükség. Kijelentette: bár a tárgyalások anyagába nem volt felvévea román–magyar kérdés, meg fogják mondani a románoknak, hogyaz erdélyi probléma gyors elintézésével dokumentálhatják legjob-ban a tengelyhez való vonzalmukat. „Minden napi késésért súlyosanfognak fizetni. És a végén igenis nagyon megfizetnek mindent” – tettehozzá nevetve. Véleménye szerint a románok télig akarják húzni atárgyalásokat, „mondván, hogy télen úgy sem lehet mit csinálni;tavaszig pedig ki tudja, mi történik.” „Nem éppen hízelgõen” jelle-mezte a románokat, majd a beszélgetés végén megígérte, hogy amásnapi tárgyalások eredményérõl értesíteni fogja Budapestet.130

179

A román szándékok ismeretében a magyar vezetés tehát komolyaggodalommal tekintett Gigurtu és Manoilescu német-, illetveolaszországi útja elé. Amint Ciano írja naplójában, a magyarfõvárosban attól féltek, „hogy Románia, miután annyi éven át akisantanttal tartott és »genfeskedés«-sel kérkedett [utalás a Népszö-vetségre – L. B. B.], felvételét kérheti és meg is kaphatja a Tengelykötelékébe”.131 Budapesten nem láthatták elõre, milyen sikerrel jármajd az idõhúzásra alapuló román taktika, az a törekvés, hogyelodázzák az erdélyi területi revíziót. Ciano támogató szavai semnyugtathatták meg túlságosan Csákyékat, mivel tudták: a döntõszót úgyis Berlinben mondják majd ki. A német külügyminisztéri-umban viszont kitértek az erdélyi kérdésben való állásfoglalás elõl,és Sztójay nem tudta megítélni, ennek mi az oka: lehetséges –jelentette Budapestre –, hogy a kiadott rendelkezések tiltják anyilatkozást e kényes kérdésrõl, de az sem zárható ki, miszerint arománok ellenakciójának tudható be a külügyi tisztviselõk tartóz-kodása. A berchtesgadeni találkozó elõtt egy nappal a berlinimagyar követ semmiféle „konkrét prognózis”-ba nem bocsátkozott,csupán arra figyelmeztetett: „befelé, azaz magunk között nem volnajó túl optimisztikus reményeket táplálni”, s hogy az erdélyi revíziókérdése még hosszas küzdelmet igényel.132

Egyelõre csupán Hitler müncheni kijelentéseiben lehetett bízniBudapesten, abban, hogy kiáll a magyar revíziós törekvések mel-lett, és komoly nyomást gyakorol majd a román vezetõkre atárgyalások haladéktalan elkezdése érdekében. Sokkal többre nemis igen lehetett számítani. Cianóval folytatott július 20-i berlinimegbeszélésén Hitler kijelentette: elsõrangú érdeke a délkelet-eu-rópai nyugalmi állapot fenntartása. Ezért közvetlen tárgyalásokrakell rábírni Magyarországot és Romániát, óvatosságra, mérséklet-re intve mindkét felet – de õ nem szándékozik még közvetve sembeavatkozni, „mert tartózkodni kíván mindenféle véleménynyilvání-tástól a kérdést illetõen”.133

180

A berchtesgadeni és a római találkozók

Gigurtu és Manoilescu 1940. július 26–27-én négy megbeszéléstfolytatott a tengelyhatalmak vezetõivel. 26-án Ribbentrop majdHitler, 27-én Ciano, ezt követõen ugyanaznap Mussolini fogadtaõket. A román politikusoknak ezzel alkalmuk nyílt, hogy akárcsaka magyar vezetõk július 10-én Münchenben, õk is személyesenismertethessék az erdélyi kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat, ésmegpróbálják elnyerni a két vezetõ európai nagyhatalom támoga-tását. Különösen a Hitlerrel való találkozás bizonyult fontosnak,mivel Magyarországhoz hasonlóan Románia is kényszerpályánmozgott, és további sorsát jórészt a Harmadik Birodalommalkialakított viszonya határozta meg. Ennél azonban többrõl volt szó:1940 nyarán már az ország megmaradása volt a tét, hiszenRománia jóformán csak német segítségre számíthatott a területirevíziót követelõ Magyarországgal és Bulgáriával, illetve az állandóveszélyforrást jelentõ szovjet kolosszussal szemben.

A Ribbentroppal való találkozó134 Salzburgtól és Berchtesga-dentõl nem messze, a német külügyminiszter Fuschlban találhatókastélyában zajlott le. Elõtte való nap a vonattal átutazó románküldöttségnek a budapesti pályaudvaron „csaknem ellenséges”fogadtatásban volt része: Csáky utasítására senki nem üdvözölteõket, viszont fegyveresek álltak a peronok mentén.135 Manoilescuvisszaemlékezései szerint Ribbentrop, „az ember, akinek acélból lettvolna a pillantása, ha nem bádogból lenne az egész alkata”, vészjóslóhidegséggel fogadta a román küldöttséget, s a tárgyalások soránegyetlen megértõ, szimpátiáról tanúskodó megjegyzést sem tettRománia helyzetét illetõen.136

Bevezetésképpen a német külügyminiszter a diplomáciai tárgyalá-sokon szokatlan durvasággal bírálta a korábbi román kormányokkülpolitikáját.137 ElítélteBukarestet, amiért 1939 áprilisában elfogadtaaz egyértelmûen Németország ellen irányuló brit garanciát, továbbámegemlítette a Franciaországban talált katonai és diplomáciai irato-kat, amelyek Romániára nézve „kompromittáló” adatokat is tartal-maznak.

181

Rátérve az aktuális kérdésekre, Ribbentrop elmondta, hogyNémetország a Balkánon nem területileg, hanem elsõsorban gaz-daságilag érdekelt. A román–magyar kapcsolatokról szólva egyér-telmûen kijelentette: Nagy-Románia a véletlen mûve, a magyarokés a bolgárok kisemmizése révén jött létre, akik most, hogy a párizsibékeszerzõdések már nem érvényesek, joggal követelik a revíziót.138

Németország – folytatta Ribbentrop – annak ellenére, hogy egyet-ért a magyar és a bolgár törekvésekkel, nem kíván dönteni, csaktanácsot ad. Felvetette, hogy értesülései szerint Románia viselke-dése merev, és csupán határ menti kiigazításokra hajlandó. Miutána románok ezt cáfolták, a német külügyminiszter azt hangoztatta,hogy egyetlen tanácsot tud adni: a bukaresti kormány állapodjonmeg Magyarországgal és Bulgáriával amilyen gyorsan csak lehet.139

Ha ezt nem teszi meg, s nem vizsgálja fölül az 1919-ben elkövetettigazságtalanságot, akkor igen komoly következményekkel számol-hat, és a német–román kapcsolatok sem fejleszthetõk e kérdésmegoldása elõtt.140

Válaszában Gigurtu141 a gazdasági kérdések mellett Románianehéz kül- és belpolitikai helyzetét ecsetelte, majd kijelentette, hogykész kísérletet tenni a Magyarországgal és Bulgáriával történõmegegyezésre, amit határrevízió és lakosságcsere formájában kép-zel el. Nagyszabású határrevízióra azonban nem lát lehetõséget,mivel ez a román irredenta mozgalom feléledéséhez vezetne ajövõben. Ribbentrop erre megjegyezte, hogy a magyar kormány,ígérete szerint, hajlandó ésszerû követelésekkel elõállni.142 A németkülügyminiszter végül ismét csak a közvetlen tárgyalások felvételétjavasolta a románoknak, mivel „a legjobb nem elhalasztani a megol-dásra érett kérdéseket”, hanem határozottan bele kell vágni ezekelintézésébe.143

Ribbentrop lényegében tehát megismételte a Hitler július 15-ilevelében foglaltakat: elismerte a Romániával szembeni területikövetelések jogosságát és ultimatív hangon felszólította a románvezetést, közvetlen tárgyalások útján rendezze a Magyarországgalés Bulgáriával fennálló vitás kérdéseket. Míg azonban Berlin eddignem szabott határidõt a tárgyalások elkezdésére, most Ribbentrop

182

– késõbb Hitler, Ciano és Mussolini is – erõteljesen sürgette amielõbbi megállapodást a két szomszédos országgal. Ez, úgy tûnik,váratlanul érte az idõhúzásra alapozó román tárgyalófelet.

Manoilescu – mint emlékirataiban írja – elégedetlen volt Gigurtutárgyalási módszerével, mivel a miniszterelnök egyrészt nem en-gedte õt Ribbentrop elõtt szóhoz jutni, másrészt túl nagy teretszentelt a gazdasági kérdéseknek. A Hitlerrel való találkozás elõttezért megegyeztek, hogy felváltva fognak majd beszélni.144

Hitler „magabiztos nyájassággal”145 fogadta ugyanaznap délutána román küldöttséget. Miután Ribbentrop már alaposan „megdol-gozta” a tárgyalófeleket, a Führer valamivel több megértést ésszimpátiát tanúsított a mintegy két órán át tartó megbeszéléseksorán a románok irányába, mint külügyminisztere.146

Elöljáróban Gigurtu röviden ismertette Károly király Hitlerhezírott levelét, kiemelve, hogy Románia hajlandó azonnali tárgyalá-sokat kezdeni Magyarországgal és Bulgáriával. Elmondta, hogyországa igen nehéz helyzetbe került. „Nem annyira azért, mivelszükségessé vált, hogy a következõ tárgyalásokon területekrõl mondjonle Magyarország és Bulgária javára, hanem inkább az idõpont miatt”,hiszen Románia csak nemrég adta át harc nélkül BesszarábiátOroszországnak. Ez megnehezíti a király dolgát, mindazonáltalBukarest kész engedni, hiszen „tisztán és világosan látja sajáthelyzetét”. A román vezetés tudatában van annak, fejtegette aminiszterelnök, hogy további veszteségek következnek – különösena mezõgazdaságilag hasznosított területben – a küszöbönálló,Magyarország és Bulgária javára esedékes területátengedés miatt.Egy, a Duna mentén megvalósítandó meliorizációs terv segítségé-vel azonban ez a veszteség helyrehozható lenne, s akkor újbólhamar lábra állna az ország.147

A nehézség leginkább a nép hangulatában keresendõ – szögeztele Gigurtu. A közvélemény végre a hasznát is szeretné látni azismételt román áldozatoknak, vagy garanciát arra nézve, hogy többáldozathozatalra nem lesz szükség. „Ismerve a magyarok termé-szetét” és „túlzó követeléseiket”, a román miniszterelnök szkepti-kusnak mutatkozott az eljövendõ tárgyalások eredményeit illetõen.

183

Kifejtette, hogy a területátadással masszív lakosságcserére is szük-ség van, mivel nem akar román lakosságot magyarosítás céljáraátengedni.148

A tárgyalásokról készült román jegyzõkönyv szerint Gigurtuközölte Hitlerrel: a román kormány nagyon boldogan folyamodnamindezen nehézség kapcsán tanácsért a Führerhez, mi több, adöntõbíráskodását („arbitraj”) szeretné.149 A miniszterelnök ezenkí-vül még kifejtette, hogy a magyarok és a románok „szigetet képeznekegy szláv tenger közepén”, s ebbõl ered a megegyezés iránti közösérdek.150 Részletesen kitért a gazdasági kérdésekre is, beszélt anémet–román érdekközösségrõl, végül pedig Berlin és Bukarestkapcsolatainak elmélyítését, egy szövetségi kapcsolat létrehozásátszorgalmazta.151

A mintegy húsz perces beszédében Gigurtu tehát igen kompro-misszumkésznek mutatkozott a magyar–román kapcsolatok kérdé-sében: megígérte a tárgyalások mielõbbi felvételét, s értésére adtaHitlernek, hogy a román kormány kész területi engedményekre,amennyiben azokat lakosságcserével kapcsolják össze.

Hitler közel egy órás beszédben válaszolt a román kormányfõnek.Vázolta az általános európai helyzetet, majd akárcsak Ribbentrop,kemény szavakkal illette a korábbi román kormányok külpolitiká-ját. Vehemensen támadta a francia és népszövetségi orientációtkövetõ Titulescu egykori román külügyminisztert, de Gafencut ismegbélyegezte. Ünnepélyesen kijelentette: Németországnak sem-miféle területi követelése nincs Romániával szemben, s egyedülipolitikai érdeke a Balkánon az, hogy stabilitás legyen. Berlincsupán gazdaságilag érdekelt Romániát illetõen, s ezért azt szeret-né, ha az gazdag és prosperáló ország lenne.152

Rátérve a román–magyar és a román–bolgár kérdésre, sokkaltapintatosabban ugyan, mint Ribbentrop, de Hitler is leszögezte:jelenlegi határait Románia a véletlenek egybeesésének és nem sajáterejének köszönheti. Eljött az ideje tehát a határok módosításának,amit õ is támogat. Bulgária esetében egyszerû a dolog: vissza kelladni Dél-Dobrudzsát.153 Ami Magyarországot illeti, a kérdés sokkalbonyolultabb, és utalt „az eredeti magyar követelésre”, a Szent

184

István-i birodalom visszaállítására. Ezt „politikai képzelõdésnek”nevezte, hiszen ilyen alapon Németország is „kijelenthetné például,hogy hajdanában Szicíliáig terjedt, míg Olaszország igényei a RómaiBirodalomra alapozva még terjedelmesebbek lennének”.154 A magya-roknak joguk van viszont részleges terület-visszaadásra, és õk isáldozatot hoznak azzal, hogy lemondanak a terület egy részérõlakkor, amikor már nem létezik a trianoni szerzõdés.155

A konkrétumokat illetõen Hitler kifejtette: Németország érdeke az,hogy olyan megoldást érjen el, amely stabil körülményeket teremt ésmindegyik fél számára elfogadható. „A hajdani és a mostani birtokláskérdésében kompromisszumot kell találni.” A meghozandó áldozatokrólelmondta: az egyezségnek „etnográfiai vonatkozásban mindegyik félrenézve igazságosnak kell lennie. Ezt a távolabbi jövõre lakosságcsere általlehet elérni, ami elveszi a területátengedések élét, és népi vonatkozásbanminden óhaj százszázalékos kielégítéséhez vezet.”156 A románoknak felkell tehát áldozniuk a területük egy részét, az embereiket viszont nem,és ez a lényeges, hiszen végül is egy nemzet számára az etnikum alegfontosabb – jelentette ki Hitler.157 Megjegyezte, hogy Erdély német-lakta területeinek Romániánál kell maradniuk, és a németekszámára lehetõvé kell tenni a kulturális autonómia megõrzését.Gigurtu azon kérdésére, miként lehetne a román néppel leginkábbmegértetni az áldozathozatal szükségességét, leszögezte, hogy „ittaz abszolút igazmondásnak van helye”.158 Elvetette azt a románjavaslatot, hogy a bukaresti vezetés helyzetének megkönnyítésevégett egyidejûleg más balkáni államok között is induljanak megrevíziós tárgyalások.

Hitler határozottan felszólította a román kormányt, kezdje elminél hamarabb a közvetlen tárgyalásokat Magyarországgal ésBulgáriával. Ezt a béke érdekében kell megtennie, mivel a Balkán„puskaporos hordó”, és a legkisebb konfliktus is átcsaphat egyáltalános háborúba.159 Elmondta, hogy hasonló értelemben befolyá-solta a magyarokat is, azt tanácsolva nekik, „ne öntsenek olajat atûzre”. Mit oldana meg egy román–magyar háború? – tette föl akérdést Gigurtuéknak. Bárki is gyõzne, az ellentét megmaradna, ésfennállna az a veszély, hogy – az orosz fenyegetésre célozva ezzel –

185

mindkét felet „eltapossák”. „Szörnyû veszélyekkel” kéne szembe-néznie mindkét országnak abban az esetben, ha nem sikerülne alegrövidebb idõn belül egymással megegyezni: Oroszország utatnyitna a pánszlávizmus elõtt és kihasználná az alkalmat, hogy belsõforradalmat idézzen elõ a térség országaiban.160 Ha viszontRomániakiküszöböli a területi kérdéseket, és konszolidált állammá válik, úgyNémetország, Olaszországgal együtt, hajlandó lenne egyfajta garan-ciára, s Berlin 10–15 évre szóló gazdasági együttmûködést létesíthet-ne Bukaresttel.161

Hitler tehát szelídebb hangnemben ugyan, mint Ribbentrop, dea Magyarországgal és Bulgáriával történõ tárgyalások mielõbbifelvételére szólította föl a román vezetõket, s akárcsak korábbiüzeneteiben, ezúttal is figyelmeztette Bukarestet a területi enged-mények elkerülhetetlenségére. Új elem viszont, hogy a területát-adást lakosságcserével egészítené ki: e kitétel nem szerepelt koráb-bi üzeneteiben. A késõbbi, augusztusi események során ez számosfélreértés okozója lett román oldalon, s más tényezõkkel együtt aztaz illúziót táplálta a bukaresti vezetésben, hogy az etnikai elvalapján Hitler az õ álláspontjukat támogatja.

E tévhitet erõsíthették a Führer válaszbeszédét követõen elhang-zottak is. A román külügyminiszter kételkedett a magyarokkal s abolgárokkal való megegyezés lehetõségében, és „utalt mindkétszerzõdõ partner lobbanékony temperamentumára”. Különösen alakosságcserét látta „eleve bonyolultnak”, s megkérdezte, nemnyújthatna-e Németország valamiféle segítséget az egyezség lebonyo-lításához. Hitler kitért a válasz elõl, és Erdély nemzetiségi összetételeiránt érdeklõdött. Manoilescu azt felelte, hogy az 1930-as statisztikaszerint az összlakosság 5 500 000 fõ, ebbõl 1 340 000 a magyar.Az 1910-es adatok szerint „körülbelül ugyanennyi a magyarok száma,ti. 1 664 000, amibõl le kell vonni 180 000 zsidót és 100 000cigányt”.162 Kifejtette: „a székelyek nem magyarok, hanem néhányévszázaddal ezelõtt elmagyarosodott románok, amint azt a székelyekvérén végzett új rasszista kutatások is bizonyítják”. Gigurtu ehhezmég hozzátette: „a székelyek semmilyen szín alatt nem kívánnakMagyarországhoz tartozni”.163

186

Ezt követõen Hitler „merõben személyes gondolatként” felvetet-te: nem lehetne-e a Székelyföldön népszámlálást és szavazásttartani a nemzetiségi összetétel pontosabb megállapítása végett,illetve azért, hogy lássák, a lakosság Magyarországhoz vagy Romá-niához kíván-e tartozni.164 Manoilescu fellelkesült a javaslaton, ésmég tovább ment. Megkérdezte: mivel „e szomszédok tüzes vérmér-sékletûek”, nem lenne-e célszerû a majdani lakosságcserét egynémet misszió, esetleg a német katonaság ellenõrzése alatt végre-hajtani. Hitler megerõsítette az ellenõrzés szükségességét, de azolasz, vagy egy másik állam hadseregét javasolta e célra, s jónaktalálta Manoilescu ötletét a spanyol hadsereg részvételére.165

A találkozóról készült feljegyzésében s az emlékirataibanManoilescu „szenzációs eredménynek” nevezi román szempontbólHitler ötletét a népszámlálásról és a szavazásról.166 Ez ugyanispontosan beleillett a halogató román taktikába, s Bukarest aztremélte, az ötlet megvalósulása esetén elodázhatja a területátadásravonatkozó fájdalmas döntéseket. A román küldöttség reményeit az istáplálta, hogy Hitlerre láthatóan nagy hatást tettek a Manoilescu általbemutatott, többnyire olasz, német és magyar nyelvû etnográfiaitérképek, amelyek 1857-tõl 1930-ig dokumentálták Erdély demográfi-ai változásait s a román települések túlsúlyát.167

Annak már aligha örülhetett a román küldöttség, hogy Hitlermegkérdezte, mekkora területet kapott Románia 1919-ben, ésmennyit hajlandó ebbõl átengedni Magyarországnak. Gigurtu aztválaszolta, hogy a román területnövekedés 123 000 km2 volt,168

amibõl Románia kész 14 000 km2-t visszaadni. Schmidt jegyzõköny-ve szerint „Manoilescu erre egy mozdulatot tett, mintha jelezniakarná, hogy ez nem az utolsó szava Romániának”.169 Ribbentropmegjegyezte, hogy ez csak egy kis részét képezi a mintegy 100 000km2-nyi szerzeménynek, s a magyarok nehezen elégednének megennyivel.170 A német külügyminiszter valamivel késõbb megemlí-tette, hogy a magyarok Erdély felét kérik, „éspedig a nyugati, azészaki és a déli részét”. Manoilescu nevetett és képzelgésnek(„fantezie”) nevezte a kérést.171 A román küldöttek ennek ellenére„késznek nyilatkoztak arra, hogy felveszik a kapcsolatot a bolgár és a

187

magyar követtel, és a két ország revíziós követeléseit haladéktalanuldûlõre viszik.” Igaz, „váltig hangoztatták”, hogy könnyebb leszmegegyezniük a bolgárokkal, mint a magyarokkal.172 A megbeszé-lések utolsó szakaszában többnyire román belpolitikai és gazdaságiproblémák kerültek szóba, így a zsidókérdés „megoldása”, a kõolaj-ipar államosítása, vagy a mezõgazdaság újjáépítése.

Romalo berlini követ még aznap este személyesen számolt beKároly királynak a találkozóról, és Bárdossy értesülése szerint„udvari körökben mély benyomást keltett” jelentésével.173 Gigurtués Manoilescu összességében „nem volt túl pesszimista” a Hitlerrelvaló megbeszélést követõen. Az volt a benyomásuk, hogy mígRibbentrop „nagyon merev s magyarbarát”, addig a Führer „sokkalmegértõbb és békülékenyebb”. Bossy római követnek elmondták,úgy tûnik, Hitler ki nem állhatja a magyarokat és a „szörnyû”Osztrák–Magyar Monarchiát.174 Hasonló értelemben tájékoztattákhazatértük után, július 29-én II. Károlyt is. „Jóindulatot” tapasztaltak,de a szomszédokkal való tárgyalásokat illetõen egy „megmagyarázha-tatlan” siettetést is. A király összbenyomása ezek után az volt, hogya tengelyhatalmak nem fognak „túlzásokat” megengedni, továbbá„szófogadással és finom játékkal a minimumot veszíthetjük.”175

E helyen részletesebben is kitérünk Gigurtu már említett, dön-tõbírósággal kapcsolatos kijelentésére, melynek – ha valóban el-hangzott – a késõbbi, augusztusi események tükrében nagy fontos-ságot tulajdonítunk. A román miniszterelnök személyében ugyaniselsõ ízben kérte felelõs politikus 1940 nyarán, mégpedig közvetle-nül Hitlertõl a magyar–román viszály német döntõbíráskodásrévén történõ megoldását. Igaz, Schmidt feljegyzése176 nem említiGigurtu ez irányú kérését, azt csupán a román jegyzõkönyv tartal-mazza.177 Nem tesz említést a fenti mozzanatról Gigurtu, illetveManoilescu beszámolója sem.178 Schmidt feljegyzése ellenbenManoilescunak tulajdonítja a döntõbíráskodás kérdésének megem-lítését: „A román külügyminiszter megkérdezte még, hogy tekintetbejöhet-e döntõbírósági eljárás abban az esetben, ha a Magyarországgalés Bulgáriával folytatott tárgyalások elé akadályok gördülnének. Ezta gondolatot azonban német részrõl – utalással a bécsi döntésnél

188

különösen Magyarország esetében szerzett rossz tapasztalatokra –elutasították” – olvashatjuk a találkozóról szóló német dokumen-tumban.179

Eltekintve attól, hogy Gigurtu vagy Manoilescu hozta-e szóba akérdést, a két jegyzõkönyv a lényeget tekintve is eltér egymástól:a román változat szerint a román miniszterelnök szeretné („ardori”) a döntõbíráskodást, míg Schmidt szerint Manoilescu meg-kérdezte, hogy tekintetbe jöhet-e egy ilyen eljárás. Akár az elsõ,akár a második változatot tekintjük hitelesnek (bár azt sem lehetteljességgel kizárni, hogy mindkét román politikus szóba hozta adöntõbíráskodást), tény, hogy a dokumentumok azt tanúsítják:Berchtesgadenben a román küldöttség Hitler elõtt valamilyenformában felvetette a kérdést. Manoilescu elferdíti a tényeketemlékirataiban, amikor kijelenti, hogy Hitlert kivéve, aki elhárí-totta magától egy döntõbírói beavatkozás lehetõségét, a találkozósorán senki nem tett erre vonatkozó megjegyzést.180

A román történészek álláspontja nem egyöntetû e kérdésben.Erõltetett magyarázkodásnak tartjuk a berchtesgadeni találkozóhárom dokumentumát román nyelven közzétevõ Ion Calafeteanuállítását, aki azzal érvelve, hogy Károly király is elutasítottaHitlerhez írott levelében a döntõbíráskodást, „nyelvbotlásnak”minõsíti Gigurtu részérõl e kifejezés használatát.181 Egy másikromán történész, Auricã Simion viszont az 1940-es bécsi döntésrõlszóló, sokat idézett mûvében elismeri, hogy a két román politikusközül az egyik, esetleg puhatolózásképpen, megemlítette Berch-tesgadenben Hitler elõtt a döntõbíráskodás lehetõségét.182

Ha a német jegyzõkönyv változatát fogadjuk el, akkor igazat kelladnunk Simionnak abban, hogy a román tárgyalófél csupán Hitlerszándékainak kifürkészése végett vetette fel a német beavatkozásötletét. Hasonló célzattal érdeklõdött Villani is, mint emlékszünkrá, ugyanaznap Rómában Cianónál egy döntõbírósági eljárás esé-lyei iránt. Ha viszont a találkozóról készült román változatottekintjük hitelesnek, akkor Gigurtu felvetése több mint puhatoló-zás, és akár egy döntõbíráskodásra való felkérésnek is tekinthetõ,amit azonban Hitler visszautasított. Az utóbbi változatot erõsíti

189

egy harmadik dokumentum, a német–román tárgyalásokrólMussolininek megküldött rövid berlini feljegyzés, amely szerintromán javaslat hangzott el az erdélyi kérdés döntõbíráskodás révéntörténõ rendezésére: „német részrõl elutasították azt a román javas-latot, hogy a rendezés döntõbíráskodás révén történjen, tekintettelazokra a rossz tapasztalatokra, amelyeket a döntõbíráskodó hatalmaka Magyarországra vonatkozó bécsi döntés során szereztek. A jelenesetben Németország és Itália csak tanácsadókként kívánnak szere-pelni.”183

A magunk részérõl úgy véljük: Berchtesgadenben a románküldöttség nem csupán puhatolózásképpen vetette föl a közvetlennémet beavatkozás kérdését, hanem ennél messzebb ment, ésHitler értésére adta, hogy szívesen fogadná a döntõbíráskodástErdély kérdésében. Ez ugyan még nem tekinthetõ hivatalos felké-résnek, de egyértelmûen jelezte a román szándékot, hogy a kény-szerûségbõl elfogadott, közvetlen magyar–román tárgyalások ésterületi egyezség ötlete helyett inkább Berlin döntését részesítenéelõnyben. Bukarest ezen álláspontja a késõbbiek során sem válto-zott, és augusztus második felében két hivatalos román kérést isintéztek Berlin felé, Hitler döntõbírói közbelépését kérve.

Gigurtu és Manoilescu július 27-i római tárgyalásainak184 márjóval kisebb horderejük volt, mint az elõzõ napi, Hitlerrel valómegbeszélésnek, mivel az olasz álláspont a magyar–román kérdés-ben is a némethez igazodott. Ciano igen heves bírálatokkal illetteGafencu és fõleg Titulescu külpolitikáját, „nem kis brutalitással”idézve a románok emlékezetébe „olaszellenes múltjukat”.185 Eztkövetõen kijelentette: Romániának sürgõsen meg kell egyeznie amagyarokkal és a bolgárokkal. Megkérdezte, mit kíván tenniBukarest a szomszédokkal való végleges megbékélés érdekében.Gigurtu elmondta, hogy kormánya haladéktalanul tárgyalásokatkezd, de a lakosságcsere elve alapján, mivel nem akar „egy romántsem Magyarországnak adni.” Az erdélyi magyarok körében –folytatta – népszavazást kéne tartani, s ha az az óhaj merül föl,hogy magyar uralom alatt szeretnének élni, úgy letelepítésük

190

céljából Románia egy 12 000 km2 nagyságú, mezõgazdaságilag igentermékeny területet ajánlana fel Magyarországnak.186

Ciano kihangsúlyozta, hogy a tárgyalásokat gyorsan, néhánynapon belül be kell fejezni.187 Manoilescu viszont feltette a kérdést:mi történik akkor, ha Budapest túlzó követelései miatt a ma-gyar–román tárgyalások holtpontra jutnak? Ciano válasza szerintebben az esetben természetes, hogy Olaszországhoz és Németor-szághoz lehet majd fordulni, de újabb döntõbíráskodásra nemkerülhet sor. A román külügyminiszter azt is megkérdezte, nemlehetne-e a magyarokkal Bécsben, a bolgárokkal Triesztben tárgyal-ni. Ciano nem tartotta szerencsésnek az ötletet, mivel a tengelyha-talmak területén folytatott tárgyalások védnökséget vonnánakmaguk után, és felelõsséggel járnának.188 Azt tanácsolta, hogyRomániában folytassák le a megbeszéléseket, s a román kormány-nak kellene meghívnia a magyarokat és a bolgárokat.189

Manoilescu emlékiratai szerint végül is az egész beszélgetés nemsok haszonnal járt,190 és inkább csak elõkészítette a Mussolinivalvaló aznap délutáni találkozót. Naplójában Ciano megvetéssel írta román küldöttség viselkedésérõl: „Fogadtam a románokat. Csakazért nyitják ki szájukat, hogy mézes-mázos bókokat izzadjanak kimagukból. Franciaellenesek, angolellenesek és Népszövetség-elleneseklettek. Megvetéssel beszélnek a versailles-i diktátumról – de errõl issziruposan.”191

Akárcsak Berchtesgadenben, a kormányfõvel való megbeszélésRómában is szívélyesebben zajlott le, mint elõtte a külügyminisz-terrel. Gigurtu biztosította Mussolinit – akárcsak elõzõ nap Hitlert– Románia feltétlen tengelyhûségérõl, és kijelentette, hogy aszomszédokkal való megegyezést õszintén óhajtja. Ez különösen állMagyarország viszonylatában, amellyel jó viszonyt kíván kialakíta-ni. A területi engedményeket azonban „veszedelmeseknek” ítélte,mivel ürügyet szolgáltathatnának Oroszországnak az újabb követe-lésekhez.192

A Duce, aki közben már megkapta a német–román megbeszélések-rõl szóló jelentést Berlinbõl, a korábbi román külpolitika bírálata utánCiano szerint megismételte a Hitler által mondottakat.193 Kijelentette,

191

hogy szükségesek a területi engedmények,194 mivel összeomlott atrianoni béke által létrehozott politikai rendszer, és Magyarországjogosan követeli a revíziót. Ez utóbbinak azonban nem szabad „ab-szurdnak” lennie: a jóvátételt kell szolgálni vele, s nem pedig mégnagyobb bajt elõidézni. Utalt egy „méltányos” lakosságcsere lehetõsé-gére is, példaként említve a dél-tiroli németségnek a HarmadikBirodalomba való áttelepítését.195 Elmondta: õ a magyaroknak iskifejtette, hogy „nagy barátságra és szolidaritásra” van szükség a kétnép között, mivel Romániát és Magyarországot egyaránt fenyegetika szlávok. Figyelmeztette Gigurtuékat: a budapesti kormány áldozatothoz azáltal, hogy nem követeli egész Erdélyt „a csatolt területekkel”.Végül ígéretet tett arra nézve, miszerint a szomszédokkal valómegegyezést követõen Németország és Olaszország garanciát fognyújtani Romániának.196

Akárcsak Cianótól, a román külügyminiszter Mussolinitõl ismegkérdezte, miért vált egyszerre olyan sürgõssé a magyarokkalés a bolgárokkal való tárgyalás. A Duce kitérõen válaszolt: a „keleti”helyzetre hivatkozott és arra, hogy a jövõ szempontjából a Balká-non egységre van szükség. Pozitív módon reagált az esetlegeserdélyi népszámlálásra vonatkozó román felvetésre, viszont akár-csak Hitler, õ is elvetette az összes balkáni állammal egyidejûlegfolytatandó revíziós tárgyalások ötletét; ez az eljárás nagyon meg-nehezítené a tárgyalásokat – érvelt – és késedelmekhez vezetne,amelyek a mostani körülmények között fatálisaknak bizonyulhat-nak. Manoilescu ez alkalommal is bemutatta a román etnikumerdélyi túlsúlyát ábrázoló térképeket, és állítása szerint kategori-kus sikert aratott,197 bár Mussolini nem fûzött megjegyzést alátottakhoz. Összefoglalva benyomásait, emlékirataiban a románkülügyminiszter nem tulajdonított nagy jelentõséget a Ducévalfolytatott megbeszélésnek, mivel Mussolini minden kérdésben„szinte szolgai módon” Hitler irányvonalát követte. Az olasz diktá-toron egyébként az értelmi hanyatlás jeleit vélte fölfedezni.198

Milyen eredménnyel járt a román küldöttség kétnapos német- ésolaszországi útja? Juhász Gyula szerint Gigurtuék „épp oly kétesértékû poggyásszal” tértek haza, mint 17 nappal korábban Telekiék

192

Münchenbõl – bár Hitler hajlott a román álláspont elfogadására,miszerint a magyar–román problémát a területi engedmények ésa népességcsere útján kell megoldani.199 Tény, a két román politi-kus otthon nagy sikernek tüntette fel útját, és Hitler támogatásá-nak elnyerésével dicsekedett. Meggyõzõdésbõl hangoztatta-e a ro-mán fél a sikert, s ha igen, mennyire volt megalapozott azoptimizmus?

Úgy tûnik, Manoilescuék valóban azzal a reménnyel tértek hazaútjukról, hogy a tengelyhatalmak vezetõi támogatják a lakosságcse-re elvét,200 és sor kerülhet majd a székelység körében tartandónépszámlálásra és -szavazásra. Azt remélték, ezzel idõt nyernek, sígy elkerülhetõvé válnak az azonnali és végleges döntések Erdélytilletõen; a legrosszabb esetben is etnikai jellegû megoldás születik,s Romániának nem kell túl nagy áldozatot hoznia.201 Azt a követ-keztetést szûrték le útjuk során, hogy az eljövendõ tárgyalásokonszámíthatnak majd a tengelyhatalmak közvetett támogatásáraMagyarország ellenében.202 Tekintetbe vették a döntõbíráskodáslehetõségét is arra az esetre, ha a magyar–román tárgyalásokkudarcba fulladnának. Úgy gondolták, a döntés eredménye min-denképpen kedvezõ lenne számukra, s az etnikai elvet követné. Akérdést, mint láttuk, fel is vetették Hitler elõtt, aki azonbanaugusztus végéig mereven elzárkózott a két szomszédos országvitájába való közvetlen beavatkozástól.

A román küldöttek optimizmusa a késõbbi fejlemények során nemigazolódott be. Emlékirataiban Manoilescu a második bécsi döntéshatározatát (amely Erdély egy részének átadására kötelezte Romániátés szót sem ejtett lakosságcserérõl vagy népszámlálásról) elsõsorbanHitler szószegésével magyarázza, aki szerinte nem tartotta be július26-án tett ígéreteit.203 Manoilescuval ellentétben Valeriu Pop, az 1940.augusztusi események egyik román fõszereplõje a Gigurtuékkal foly-tatott utólagos beszélgetések s a találkozó dokumentumainak átvizs-gálása nyomán emlékirataiban úgy véli, hogy Hitler nem kötelezte elmagát „formálisan és kategorikusan” a lakosságcsere mellett, viszontezúttal is szorgalmazta a részleges területátadást Magyarországszámára.204

193

Hitler faji alapú eszmerendszerétõl nem állt távol a lakosságcse-re, az áttelepítés gondolata.205 Berchtesgadenben is azt az álláspon-tot képviselte, hogy az elkerülhetetlen területi revíziót lakosságcse-rével kell kiegészíteni. Ezt a nézetét hangoztatta a kancellár más-nap, július 27-én Bogdan Filov bolgár miniszterelnök elõtt is,kijelentve: a magyar–román viszály „ésszerû területmegosztás ésehhez csatlakozó lakosságcsere által oldható meg”.206 Ehhez képest– a lakosságcserét illetõen – valóban megváltozott az álláspontjaaz elkövetkezendõ egy hónap leforgása alatt, s így nem teljesenalaptalan Manoilescu vádja, miszerint Hitler megszegte július 26-iígéreteit.

Popnak viszont igaza van abban, hogy Hitler lakosságcserérevonatkozó szavait nem lehetett kategorikus ígéretként értelmezni,ennél sokkal egyértelmûbb volt a közvetlen tárgyalásokra valófelszólítás és a határozott figyelmeztetés, hogy Romániának terü-leti áldozatokat kell majd hoznia. A tengelyhatalmak vezetõi a románküldöttség tudomására hozták, „hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan,és hogy a rokonszenv mindenképpen Bulgária és Magyarország revíziósköveteléseit kíséri.”207 Az sem kétséges: Ribbentrophoz, Cianóhoz ésMussolinihez hasonlóan Hitler is a magyarokkal és a bolgárokkal valógyors megegyezést sürgette, ami eleve megkérdõjelezte annak realitását,hogy a lakosságcsere és a népszámlálás ötletét a román fél idõhúzásrahasználhatja majd fel a magyar–román tárgyalások során.

Összefoglalva: Hitler egyrészt valóban „megfeledkezett” a máso-dik bécsi döntés meghozatala során a lakosságcserérõl, másrésztManoilescuék – akár tudatosan, akár nem – a berchtesgadenitalálkozót követõen félremagyarázták, esetleg félreértették a Führerott elhangzott szavait; nem idézték a területátadásra vonatkozókitételeket, s azt hangoztatták, hogy a magyar–román viszálytHitler jóváhagyásával elsõsorban lakosságcserével kell megoldani.Berchtesgadenben és Rómában viszont a román vezetõk is ígéretettettek a szomszédokkal való gyors megegyezésre, s kényszerûen bár,de elfogadták a területi engedmények szükségességét, amennyibenazokat lakosságcserével kapcsolják össze: Berchtesgadenben14 000, Rómában (Bossy állítása szerint) 12 000 km2-ben jelölték

194

meg azt a területet, amelyrõl hajlandóak lennének lemondaniMagyarország javára. Errõl viszont a késõbbiek során Manoilescuék„feledkeztek meg”.

Egy másik megválaszolandó kérdés: miért sürgette Berlin abolgár–román s a román–magyar tárgyalások mielõbbi felvételétés a gyors megegyezést? Július 10-én Münchenben Hitler mégcsak általánosságban ismerte el a revízió és a kétoldalú tárgyalá-sok szükségességét, 26-án Berchtesgadenben viszont már a sür-gõsségen volt a hangsúly, s a gyakorlati megoldások lehetõségeiis foglalkoztatni kezdték.208 Sztójay, lényegében helytállóan, abbanlátta a magyarázatot, hogy Hitler még a „német–angol leszámo-lás” elõtt stabilizálni akarja a délkelet-európai helyzetet. A Balkán-paktum helyébe egy német befolyás alatt álló szovjet-, illetvepánszlávellenes alakulatot kíván állítani, megakadályozandó azesetleges orosz elõrenyomulást a Balkán vagy a Boszporusz felé.209

Emlékirataiban Manoilescu is a német–szovjet rejtett rivalizálás-ban véli felfedezni a Balkánnal kapcsolatos, 1940. július–augusz-tusi berlini politikai irányváltások alapvetõ okát.210 A szovjetterjeszkedéstõl való félelem mellett és ezzel összefüggésben fontostényezõje lehetett e sietségnek a Szovjetunió elleni támadásra valófelkészülés is, hiszen július 31-én tábornokai elõtt Hitler márfelvázolta ennek terveit,211 1941 tavaszában határozva meg atámadás várható idõpontját.

A román küldöttség németországi és olaszországi útjánakvégül is – a jövõt illetõen – igen csekély hozadéka volt, mivelegyedül a tengelyhatalmak garanciájára vonatkozó román igényteljesül majd 1940. augusztus 30-án. A megbeszélésekrõl sem aromán, sem a magyar közvélemény nem alkothatott magánakpontos képet, mivel mindkét ország propagandája és sajtójatúlzó módon a tengelyhatalmak támogatásával hivalkodott. Eb-ben Bukarest járt elöl,212 de a magyar sajtó hangja is túlságosanbizakodó volt, amikor pl. arról adott hírt, hogy Románia tudo-másul vette a magyar feltételeket.213 A román közvéleménybenezzel szemben az a tévhit vert gyökeret, hogy a két ország közöttivitás kérdéseket lakosságcsere útján fogják elintézni.214

195

Berchtesgaden és Turnu Severin között

Bukarestbe való visszatérése után Gigurtu és Manoilescu tájé-koztatta a kormányt, a királyi tanácsadókat és a vezetõ erdélyiromán politikusokat a kialakult helyzetrõl. A Berchtesgadenben ésRómában tett ígéreteknek megfelelõen július 31-én a miniszterta-nács elvben a magyar–román és a román–bolgár tárgyalásokmegkezdése mellett döntött.215 Taktikája azonban továbbra is azidõhúzáson alapult, és igyekezett elodázni a konkrét lépéseket.

Ami a magyar kormányt illeti, Budapesten aggódtak Manoilescuéknémetországi és bukaresti útjának esetleges sikere miatt, valamintazért, nehogy a bolgár–román területi rendezés megelõzze a ma-gyar–román megállapodást, ami Budapest szempontjából hátrányoslett volna. Némi bizakodásra adott okot, hogy július 31-én Erd-mannsdorff, másnap pedig közölte Budapesttel: kormányaik erõsnyomást gyakoroltak a román küldöttségre, hogy az mielõbb kezdjentárgyalásokat Magyarországgal, és kaptak is ilyen értelmû ígéretet.216

Elõtte való nap Ciano biztosította Villanit,miszerint „határozottsággalés kíméletlenséggel” beszélt a románokkal, kihangsúlyozva elõttük,hogy a tárgyalásokat gyorsan, néhány nap alatt be kell fejezni.217

A berchtesgadeni találkozó eredményérõl szóló elsõ, nem hivataloshírek már ezt megelõzõen, július 27-én beérkeztek Csákyékhoz. Avezérkari fõnök átirata szerint Románia – jóhiszemûségének igazolásá-ul – önként felajánlja majd a Máramarossziget–Szatmár–Nagyvá-rad–Arad sávot Magyarországnak.218 Talán e késõbb valótlannakbizonyult híren is felbuzdulva, Csáky másnap megüzente Berlinbe ésRómába: amennyiben a tengelyhatalmak részvétele nélkül, közvetle-nül kellene Bukaresttel tárgyalni, úgy az elsõ magyar feltétel az lesz,hogy „Románia megegyezési készségének minimális biztosítéka céljá-ból egy nagy határ menti magyar várost, például Nagyváradot engedjeát”.219 Az ötlet nem bizonyult szerencsésnek, s mindkét nagyhata-lom képviselõi elvetették. Weizsäcker július 30-án kijelentetteSztójaynak, hogy a javaslat nem felel meg a müncheni megbeszé-lések szellemének, majd néhány nap múlva, augusztus 3-án hatá-rozottan közölte: e követelés a legrosszabb benyomást keltené, és

196

a román–magyar tárgyalások megindítását veszélyeztetné. „Némiidegességgel” szólt a magyar kormány „folytonos inszisztálásáról”s felszólította, bízzon Hitler eddigi közvetítéseiben, ne kezdjenegatív beállítással a tárgyalásokat. Sztójay közbevetésére, misze-rint Bukarestben kevés a megegyezésre való hajlandóság, azttanácsolta, Budapest ne újságokra és más hírekre támaszkodjon,hanem kezdje meg bona fide (jóhiszemûen) a tárgyalásokat.Amennyiben menetközben bebizonyosodna a román taktikázásrólszóló magyar feltevés, úgy „új helyzet állhatna elõ” és isméteszmecserére kerülne sor a németekkel.220

Ezek után Csáky kénytelen volt visszavonni a határ mentivárosra vonatkozó javaslatát, kihangsúlyozva üzenetében: a ma-gyar kormány „összbizalmát [a] német kancellárba helyezte, akinekjótanácsai eddig mindig meghozták gyümölcsüket”.221 Weizsäckermegelégedéssel vette tudomásul Sztójaytól augusztus 7-én a köz-lést, de miután a követ újabb panaszokkal árasztotta el a románokmagatartására nézve, kifakadt, s akárcsak elõzõ alkalommal, fel-kérte, álljon el „a müncheni megállapodás” eltorzításától. Azt a„baráti tanácsot” adta a „legsürgõsebben”, hogy Budapest „nejárjon el ilyen pszichológiátlanul, ne akarjon a német kormánynál ilyenpapíráradattal propagandát csinálni, ahelyett, hogy a románokkaltárgyalnának”.222 A fenyegetés hatására a követ másnap azt taná-csolta Csákynak, tompítsák a magyar sajtó optimizmusát, a némettámogatás túlhangsúlyozását és korlátozzák minimálisra a romá-nokkal való sajtópolémiát. Sztójay burkoltan arra is utalt, hogyBerlin nem áll ki százszázalékosan a magyar revíziós elképzelésekmellett, s ez késõbb csalódottságot és németellenes hangulatotidézhet elõ, akárcsak az elsõ bécsi döntést követõen.223

A berlini magyar közbenjárások sikertelenségének, Weizsäckerkioktató hangnemének magyarázata feltehetõen az volt, hogy abirodalmi kormány a berchtesgadeni találkozótól a második bécsidöntést közvetlenül megelõzõ napokig következetesen arra azálláspontra helyezkedett, miszerint távol tartja magát az általaszorgalmazott magyar–román tárgyalásokba való beavatkozástól.Ennek még a látszatát is igyekezett kerülni, s elhárított magától

197

minden olyan nyomásgyakorlási kísérletet, amely arra irányult,hogy valamilyen formában bevonja õt e megbeszélésekbe akármagyar, akár román oldalon.224 A maga részérõl ugyanakkorállandó nyomás alatt tartotta mindkét, de különösen a román feleta közvetlen tárgyalások mielõbbi elkezdése, majd folytatása érde-kében, s tudatosította Bukaresttel, hogy területi áldozatokat kellhoznia Magyarországgal és Bulgáriával szemben. Míg azonban abolgár revíziós célkitûzéseket szerény mértékûeknek és teljesenmegalapozottaknak tekintette, addig a magyar követeléseket túlzó-aknak, Budapest magatartását pedig makacsnak és intranzigens-nek vélte.225 Valószínûleg Hitler álláspontját is tükrözi Ribbentropvéleménye, aki a berlini olasz nagykövet elõtt augusztus 7-énmegemlítette, hogy a kétoldalú megállapodás útjában álló nehézsé-geket elsõsorban a magyarok magatartása okozza.226

Nem tudjuk, mekkora szerepe lehetett e vélekedés kialakításábana bukaresti német követnek, Fabriciusnak, aki személyes szimpá-tiáit és meggyõzõdését tekintve mindvégig a románokat pártfogol-ta, s ez jelentéseibõl is kitûnik. 1940. augusztus 9-i táviratábanpéldául kifejtette, miszerint biológiai okok is amellett szólnak, hogyaz évszázadok óta stagnáló magyarsággal szemben a szapora,fiatal, életerõs román nép támogattassék. A területi revíziót illetõ-en azon a véleményen volt, hogy Magyarországnak legfeljebb aszatmári síkságot és esetleg Aradot lehetne átengedni, mivel „ezaz egyetlen politikai megoldás, amely képes több mint igazságos módonkielégíteni Magyarország igényeit anélkül, hogy túlságosan megsebez-nék Romániát”.227A követ magatartása – akárcsak a berchtsgadenimegbeszélések román értelmezése – 1940 nyarán azt a reményttáplálta Bukarestben, hogy Németország támogatni fogja majd alakosságcsere elvét és megelégszik a magyar–román határ mini-mális korrekciójával. A második bécsi döntés meghozatala soránvégül is azonban figyelmen kívül hagyták Fabricius ajánlásait, aromán kormányt és közvéleményt pedig teljesen váratlanul érte aterületátadásnak a döntõbírák által megkívánt mértéke.

A magyar vezetés a Bukaresttel elkezdendõ kétoldalú tárgyalásokelõtt Olaszország támogatását is szerette volna biztosítani. Ponto-

198

san egy hónappal július 3-i üzenetét követõen Teleki ismét leveletírt Mussolininak, amelyhez egy igen terjedelmes emlékeztetõtmellékelt.228 A levélben újabb argumentumokkal egészíti ki egyhónappal korábbi érvelését, amely Erdély nagyobbik felének vissza-térését szorgalmazta. Gazdasági, néprajzi, nemzetiségpolitikai éspszichológiai indokokat hoz föl, leszögezve, hogy a magyar komp-romisszumkészség nem léphet túl bizonyos határokat. Akárcsakkorábban, most is a 90%-ban magyarok által lakott Székelyföldvisszacsatolását tartja a legfontosabbnak, de új elem, hogy határo-zottan elveti a lakosságcsere ötletét. A székelység „cseréje lehetetlen.A népesség és a föld annyira jellegzetes, ezek az emberek annyirakötõdnek ehhez a földhöz, hogy ez nem tehetõ meg” – írja. Stratégiaiérvet is felhoz a székelyek helybenmaradása, illetve az általuklakott terület Magyarországhoz való csatolása mellett, amidõnkijelenti: „Erdély minden védelmi értékét elvesztené Magyarország ésEurópa számára, ha ki akarnák ûzni házából és hazájából ezt azezeréves határõr lakosságot.” Konkrét lépéseket sürget a revízióérdekében, térképen jelölve az „elfogadható kompromisszumot”,amely feltehetõen a „maximális” magyar tervet jelentette. A levélmellékletében igen részletesen összefoglalja, mit jelent Magyaror-szág számára Erdély, majd még egyszer síkraszáll a revízióért,kiemelve, hogy a Székelység „visszatérése az anyaországhoz a nemzetlegszentebb és legáhítottabb vágya”.

A levelet, az emlékeztetõt és a hozzájuk csatolt hét térképetVillani Cianónak adta át augusztus 9-én.229 A térképekhez a követmagyarázatot fûzött, Ciano pedig kijelentette, hogy teljesen kiis-meri magát. Bár ígéretet tett, miszerint megint úgy fognak együtt-mûködni, mint 1938-ban, amikor a Felvidék visszaszerzését készí-tették elõ, a magyar követelésekrõl érdemben nem nyilatkozott.Villani felvetésére, hogy az olasz sajtó alig foglalkozik a magyar–ro-mán kérdéssel, válaszul közölte: jobb, ha az olasz lapok egyelõretartózkodnak az események kommentálásától, és ezenkívül „nekik anémetekhez kell ebben a kérdésben igazodniok”. Telekiék reménye teháta román–magyar tárgyalások elõtt és alatt nyújtandó német s olaszsegítségrõl, amelyen a román tárgyalófélre gyakorolt nyomást,

199

valamint a magyar igények jogosságának minél teljesebb körûelismerését értették, nem vált be augusztus elején. A tengelyhatal-mak egyelõre „csak” arra igyekeztek rábírni Bukarestet, hogy azminél elõbb kezdje el a megbeszéléseket a magyarokkal és abolgárokkal.

Magyar szempontból nyugtalanító hírek érkeztek Szófiából is.Augusztus elsõ napján a bolgár külügyminiszter beszámoltJungerthnek a július 27-i német–bolgár magas szintû találkozó-ról,230 s elmondta: Bulgária nyugodtan kérheti Romániától Dél-Dob-rudzsát, mert amennyiben nehézségek merülnének föl, Hitlerdiplomáciai nyomást fog gyakorolni Bukarestre. Másnap Bárdossyjelentette az egyelõre még bizalmasan kezelt hírt, hogy a románkormány félhivatalos delegátusként Victor Cãdere belgrádi követetSzófiába küldte a kétoldalú tárgyalások elõkészítésére.231 Csákyaznap arról is értesült, hogy a híresztelések szerint Romániaaugusztus 15-ig be szeretné fejezni a megbeszéléseket Bulgáriával,s csak ezután kezdene el tárgyalni Budapesttel. A magyar külügy-miniszter ezért augusztus 2-án Jungerth útján felkérte bolgárkollégáját, hogy a románokkal való tanácskozást semmi esetre sefejezzék be addig, amíg az Erdélyt érintõ tárgyalások zajlanak. Aztis felvetette, hogy a magyar–bolgár ügy „junktimban” tartása mellettkatonai nyomással is támogassa egymást a két ország, és ennekérdekében Szófia ne tegyen túl korán olyan katonai intézkedéseket,amelyekbõl a románok leszerelési szándékot olvashatnának ki.232

Bolgár részrõl ugyan nem vetették el kategorikusan a magyar javas-latokat, de megjegyezték, hogy a dél-dobrudzsai kérdést nem tehetikfüggõvé Erdélytõl, s ha lehetõvé válik az általuk igényelt területkatonai megszállása, arról nem mondhatnak le.233

Szófia optimizmusa egyelõre megalapozottnak tûnt, mivel július31-én Fabricius közölte Manoilescuval, hogy Hitler teljes mérték-ben jogosnak tartja a bolgár területi igényt, és Romániának visszakell adnia Dél-Dobrudzsát az 1913 elõtti határoknak megfelelõen.Manoilescu tiltakozni próbált, a követ azonban figyelmeztette:Bukarestnek engedékenynek kell lennie Bulgáriával szemben, hogyannál könnyebb dolga legyen Erdély esetében.234

200

A román kormány nehezen törõdött bele Hitler döntésébe.Emlékirataiban Manoilescu a július 31-i közlést egyfajta döntõbíróiítéletnek nevezi, mivel akaratán kívül kényszerítették rá Románi-ára, s ezenkívül veszélyes precedenst is képezett Erdély kérdésé-ben.235 Bukarest azonban elsõsorban azt kifogásolta, hogy a dél-dobrudzsai Szilisztra és Balcsik városokat is vissza kell adnia,márpedig ezeket – egy keskeny tengerparti sávval együtt – tovább-ra is meg akarta tartani. A bolgár kormány viszont nem volthajlandó engedni követelésébõl, annál is kevésbé, mivel Németor-szágon kívül a többi nagyhatalom is jogosnak és megalapozottnaktartotta azt. Augusztus 17-én Bukarest végül is kénytelen volt elviígéretet tenni az egész vitatott terület átadására. A konkrétumokróls a gyakorlati végrehajtásról (a Turnu Severin-i román–magyarmegbeszélésekkel szinte egyidõben) augusztus 19-én bolgár–ro-mán tárgyalások kezdõdtek Craiován, amelyek Bukarest idõhúzótaktikája miatt – a ránehezedõ német nyomás ellenére – egészaugusztusban folytak. A Dél-Dobrudzsa átadásáról szóló véglegesmegállapodást így csak 1940. szeptember 7-én írták alá.236

Augusztus elsõ napjaiban ismét rendkívül feszültté vált a román–ma-gyar viszony. Manoilescu ugyanis egy július 30-i sajtónyilatkozatábankijelentette: országa a békét óhajtja a Balkánon, de „román igazságon”alapuló békét, s nem fog lemondani jogairól. A románok, ha kell,meghajolnak a béke követelményei elõtt – folytatta –, de bizonyoshatárok túllépése esetén egy másik úton is el tudnak indulni. Aztállította, hogy Románia 20 éven keresztül soha nem tapasztaltmegértõ politikát folytatott a kisebbségek irányában, és most akormány, saját kezdeményezésbõl, a kisebbségi kérdés végleges meg-oldására szánta el magát a lakosságcsere révén. Az etnikai homoge-nizálódás útján lehet megközelíteni leginkább „a román nacionalizmusrégi jelszavát: Románia a románoké, és csak a románoké” – fejezte benyilatkozatát.237 Szavait feltehetõen egyfajta figyelmeztetésnek szántaa tengelyhatalmak felé, hogy azok gyakoroljanak nyomást Szófiára ésBudapestre, de a magyar kormánynak is üzent: Bukarest nemhajlandó területi engedményekre, a vitás kérdéseket lakosságcsereútján kívánja megoldani.

201

Manoilescu szavai nemtetszést váltottak ki a német fõvárosban,mivel ellentétben álltak a néhány nappal korábbi ígéretekkel. Azottani sajtó azonnal reagált, a Wilhelmstrasse pedig közvetlennyomást gyakorolt Bukarestre: Berlinben Weizsäcker külügyi ál-lamtitkár augusztus 2-án a magyar–román tárgyalások sürgõsmegkezdését szorgalmazta Romalónál, másnap pedig Fabriciusfelszólította Manoilescut, hogy „enyhítse a légkört” és küldje elmegbízottjait a magyar fõvárosba. A német követ – a területátadá-sok szükségességére utalva – arra biztatta Manoilescut: térjenekrá „határozottan az igazmondás útjára, és közöljék a néppel azigazságot, még ha ezzel az igazsággal ki is ábrándítják”.238

Budapest sem hagyta szó nélkül a nyilatkozatot. Bárdossy au-gusztus 1-én sürgõs találkozót kért a román külügyminisztertõl,majd kormánya nevében egy kemény hangú tiltakozó jegyzéketnyújtott át neki.239 Ez többek között visszautasította a „soha nemtapasztalt megértõ” román kisebbségpolitikára vonatkozó megálla-pítást, „veszedelmesen homályosnak” minõsítette a román külügy-miniszter lakosságcserére vonatkozó fejtegetéseit, és felhívta Bu-karest figyelmét, hogy „Magyarország és Románia között nemkisebbségi, hanem területi problémákról van szó”. A jegyzék a kétállam közötti légkör elmérgesedésének esetleges konzekvenciájáérta felelõsséget Romániára hárította, és leszögezte: azon kijelentést,miszerint Románia más utakon is el tud indulni, „szerencsére sema magyar közvélemény, sem a magyar kormány nem veszi túl tragiku-san”. Manoilescu szokatlanul bántónak és hevesnek minõsítette amagyar kormány észrevételeit,240 és célzásokat tett, nem volna-emód a feljegyzést visszavonni vagy tárgytalannak tekinteni, hogyne kelljen rá hasonlóan éles hangon válaszolni. Békülékenynekmutatkozott, s beismerte, talán „túl óvatos” volt a nyilatkozata, éshiba a hangsúlyt túlságosan a lakosságcserére helyezni. Miutánközölte, hogy Rómából hazatérve oly tervek kidolgozásához fogtakhozzá, amelyekrõl egyelõre nem beszélhet, megígérte: a románkormány hamarosan a magyarokat is kielégítõ javaslatokat fogtenni, s ezek alapján a két fél tárgyalóasztalhoz ülhet.241 Bár azzalvált el a követtõl, hogy másnapig nem válaszol a jegyzékre, hátha

202

a magyar kormány visszavonja azt, még aznap megszületett aválasz, amellyel Bárdossy szerint „igazán nem volt más célja, mintgorombáskodni”.242

Manoilescu igyekezett a magyarokra hárítani a felelõsséget azért,amiért még nem kezdõdtek el a kétoldalú tárgyalások. Augusztus2-án Ghiginek arra panaszkodott, hogy míg a Bulgáriával kezdõdõmegbeszélések kedvezõ elõjelekkel indulnak, addig a magyarokkalvaló tárgyalásokat már a kezdetektõl megbénítja a budapesti jegyzék.Kijelentette, örülne, ha segítséget kapna a kialakult holtpontról valóelmozdulásra.243 Ghigi másnap fel is ajánlotta szolgálataitBárdossynak az ügy rendezésére, aki azonban nyomatékkal kérte,ne tegyen semmit, „mert tárgyalások megkezdését csak akkor volnaérdemes siettetni, ha a románok tényleg hajlandók lennének ésszerûengedményekre”.244 Ennek azonban épp az ellenkezõjérõl volt meggyõ-zõdve, s nagyon szkeptikusnak mutatkozott az olasz követ elõtt aromán kormány szándékát illetõen, kétségbevonva, hogy Bukarestvalóban és õszintén a területi engedmény útjára lépett volna.245

A román vezetés nehéz helyzetben volt. Egyrészt nagy nyomásnehezedett rá a tengelyhatalmak és fõleg Németország részérõl aterületi revízióról való magyar–román, illetve bolgár–román tár-gyalások mielõbbi elkezdése végett, másrészt az ország közvélemé-nye nem volt kellõen tájékoztatva az ország súlyos állapotáról, selképzelhetetlennek tartott minden területi engedményt. A nagynépszerûségnek örvendõ ellenzéki Nemzeti Parasztpárt, akárcsaka Nemzeti Liberális Párt elutasított mindenféle tárgyalást, amelya határok megváltoztatását eredményezte volna. Július 30-án a kétpártvezér, Iuliu Maniu és C. I. C. Brãtianu közös memorandumotfogalmazott meg, tiltakozva a „határok megcsonkítására” irányulótörekvések ellen.246 Augusztus elején Maniu kiáltványban utasítottavissza az esetleges területi engedményeket, de hasonlóan cseleke-dett a szélsõjobboldali – egyébként németbarát – Vasgárda is,amely például augusztus elsõ napjaiban egy több ezer példánybankinyomtatott felhívásban tiltakozott mindenfajta területátadás el-len.247

203

Az írott sajtó és a rádió is visszhangzott Romániában a „területiintegritás”, a „határok minden áron való megvédése” jelszavaitól,s egyre gyakoribbak lettek az éles magyarellenes kirohanások.248 Acenzúra ellenére egyes lapok egyenesen fegyveres ellenállásrabuzdítottak Erdély elvesztése esetén, az újságok többsége viszonta kormány által is szorgalmazott népességcserét javasolta, mindenterületi engedmény nélkül.249 A ritka kivételek közé tartozhatott aRomânia címû félhivatalos kormánylapnak a külügyminiszter su-galmazására íródott augusztusi cikksorozata, amely leszögezte:„Naivság lenne azt hinni, hogy határkorrekciók nélkül megvalósíthatólenne a népességcsere, hiszen az erdélyi magyarok 1 350 000-en, míga magyarországi románok csupán 50 000-en vannak”.250

A kormány számolt azzal, hogy elõbb-utóbb kénytelen lesz bizo-nyos területi engedményeket tenni Magyarország javára, de mini-mális határkorrekcióban gondolkodott, s a lakosságcserére helyez-te a hangsúlyt.251 Gigurtu augusztus elején azt fejtegette WillerJózsefnek, az egykori Magyar Párt bukaresti irodavezetõjének, akitcsaládi kapcsolatok révén jól ismert, hogy a román kormánylegfeljebb néhány ezer km2-t engedhetne át az északnyugati határmentén, ahova le lehetne telepíteni a távozni szándékozó magya-rokat. Az erdélyi kérdésekben tájékozatlan kormányfõ a székelyekszámát mindössze 350 000-re tette, s azt állította, hogy õk úgysemhajlandók Romániát elhagyni.252

Augusztus 2-án Manoilescu bejelentette Ghiginek,253 hogy kormá-nya megbízta Alexandru Cretzianu volt külügyi államtitkárt, tanulmá-nyozza Erdélyben azokat a területeket, amelyek a legalkalmasabbakaz átköltöztetett lakosság befogadására. Az olasz követet arról isértesítette, két technikai szakértõt kíván kiküldeni, hogy a helyszínenvizsgálják, miként valósították meg annak idején Görögországban,254

és miként valósítják meg most Olaszországban, Dél-Tirolban a lakos-ságcserét. A román kormány egyben arra kérte a német (és feltehe-tõen az olasz) külügyminisztériumot, küldjék meg számára a dél-tirolinémetség áttelepítésérõl szóló elõzõ évi olasz–német megállapodá-sok szövegét.255 A Wilhelmstrasse elhalasztotta a válaszadást, deRóma felé jelezte, hogy nehéz lesz teljesítenie a román kérést, mert

204

ebben az esetben közölniük kellene a Szovjetunióval kötött egyez-mények szövegét is, amit nem kívánnak megtenni.256

Ugyancsak augusztus 2-án közölte Manoilescu Ghigivel: „a Duceés a Führer szándékainak nemzetközi szinten történõ megvalósí-tása céljából” Bossy római követet hamarosan Budapestre küldi,hogy meggyõzõdjön arról, kész-e Magyarország a Romániával valómegbeszélésekre. A külügyminiszter szerint a román kormány elépéssel kinyilvánítja szándékát a tárgyalások mielõbbi elkezdésére.257

Gigurtu miniszterelnök lakásán még aznap sor került egy igenfontos megbeszélésre, neves erdélyi román közéleti személyiségekrészvételével. A tanácskozáson258 – amelyen Maniu tüntetõen nemvett részt – Manoilescu arra hívta fel a figyelmet, hogy Romániahelyzete éppoly nehéz, mintha egy, a tengelyhatalmakkal vívottvesztes háborúból került volna ki. Emiatt csak két választásilehetõség van: a területi engedmény, melyet lakosságcsere követne,vagy egy háromfrontos háború Magyarország, Bulgária és a Szov-jetunió ellen, amely Románia megsemmisülését vonná maga után.Emlékiratai szerint a külügyminiszter felvetette a döntõbíráskodáslehetõségét is, ezt azonban csak a kisebb és másodlagos kérdésekeldöntésére tartotta alkalmasnak a benne rejlõ kockázatok miatt.259

Manoilescu helyzetértékelése jóval realistább volt a nyilvánosság-nak szánt korábbi nyilatkozatainál, a jelenlévõk túlnyomó részétazonban nem sikerült meggyõznie az ország helyzetének súlyossá-gáról, bizonyos területi engedmények elkerülhetetlenségérõl. Java-részt még azok is, akik elismerték a magyarokkal való tárgyalásszükségességét, a lakosságcserét elfogadott tényként kezelték ésnem vették tudomásul, hogy azért a román félnek meg kellküzdenie a továbbiakban.260

A kormány által követendõ stratégiát illetõen a vélemények tehátmegoszlottak. Volt aki elvetette a román–magyar tárgyalásokötletét, volt aki azok elhalasztását vagy elhúzását követelte, másokelismerték, hogy a megbeszéléseket el kell kezdeni. Ez utóbbiakközé tartozott Valeriu Pop, egykori nemzeti liberális párti kereske-delemügyi miniszter is, aki a résztvevõk közül egyedüliként, hatá-rozott tervvel állt elõ. A tanácskozáson elmondott beszédét261

205

emlékirat formájában a királynak is megküldte, majd augusztus 7-ikihallgatásán élõszóban vázolta föl stratégiáját az uralkodó elõtt.Elképzelései azért is figyelemreméltóak, mivel a késõbbi TurnuSeverin-i tárgyalásokon – a román delegáció vezetõjeként – e tervetpróbálta a gyakorlatban megvalósítani.

Pop két alapelvbõl indult ki:• a román nemzet „politikai egységének” csorbítatlanul fenn

kell maradnia;• egy románnak sem szabad idegen uralom alá jutnia.

Az eljövendõ tárgyalásokra javasolt stratégiája a következõ volt.A magyar követelésekkel (melyeket „maximálisnak” feltételezett,azaz arra számított, hogy a magyarok egész Erdélyt kérik, avagy„korridoros” megoldást javasolnak) a román területi integritás elvétkell szembeállítani. A legfõbb román érv etnikai jellegû lesz: azonalapul majd, hogy – számításai szerint – a határ menti megyékfalusi lakosságának 75%-a román, és összefüggõ tömböt alkot, scsak 14% a magyarok aránya; a városokban, mint kifejtette, azsidókkal és a németekkel együtt ugyancsak a románok vannaktöbbségben. A területi integritás elvének elfogadása esetén széles-körû jogokat garantálnának a magyar kisebbségnek, a székelyek-nek akár adminisztratív, kulturális és gazdasági autonómiát. Bizo-nyos határ menti „zsidó–magyar” helységeket (pl. Nagyszalonta,Érmihályfalva, Nagykároly) a „magyarországi román községekért”cserébe átadnának ugyan, de az intézkedést lakosságcsere egészí-tené ki.

Pop szerint a román delegációnak következetesen ki kell tartaniaa fenti elvek mellett, és el kell érnie a magyar követelések fokozatoscsökkentését, a tárgyalófél kompromisszumkészségének végsõ ha-táráig menve el. Csakis ekkor hozhatók meg az ország sorsáteldöntõ határozatok. E stádiumban az alábbi alternatívák vethetõkmajd fel: „a tárgyalások megszakítása oly álláspontra való helyezke-déssel, amelyet a magyarok nem fognak elfogadni, vagy […] a kötelezõlakosságcsere elvének kibõvítése”. Idõközben – fejtette ki végül Pop– „az egész ország és különösen Erdély tisztába fog jönni és meg foggyõzõdni akár a biztos katasztrófába való haladás nélküli fegyveres

206

ellenállás lehetõségérõl”, akár bizonyos elkerülhetetlen áldozatokszükségességérõl, „amelyeket ma az ország, de különösen Erdély nemért meg és nem ismer el”. Az egész román akció célját Pop a „nemzetitulajdon” védelmében látta, a követendõ módszert pedig az összeseszközök és lehetõségek kimerüléséig vívott politikai s diplomáciai„csatában”.262

Valeriu Pop „forgatókönyve” tehát az idõnyerésre épített s arra,hogy a tárgyalások remélt elhúzódása alatti idõszakban a romándiplomácia ügyes érveléssel, továbbá németbarát irányba történõbelpolitikai átalakulásokkal maga mellé tudja állítani a tengelyha-talmakat. A terv kiindulópontja a területi integritás és a lakosság-csere elve volt, de nem zárta ki ez utóbbi elv „kibõvítését” sem atárgyalások végsõ szakaszában, azaz bizonyos területi engedmé-nyek megtételét. A hangsúlyt azonban a végleges döntés elodázá-sára helyezte: addig várni, amíg román szempontból kedvezõbbnemzetközi feltételek alakulnak ki, s az ország akár egy sikeresháborúra, akár az esetleges áldozatok meghozatalára fel nemkészül.

Magyarországon mindeközben nõtt a belpolitikai feszültség: abeígért erdélyi revízió csak nem akart megvalósulni, a magyar–ro-mán tárgyalások késtek, a sajtó pedig tovább csigázta a közhangu-latot. Egyre több költséggel járt az elhúzódó mozgósítás,263 amelyráadásul késleltette a mezõgazdasági munkákat és zavarokat oko-zott a lakosság ellátásában is. A csapatok fegyelme kezdett lazulni,a hosszú várakozás miatt a kezdeti lelkesedést a bizonytalanság ésa csüggedés érzése váltotta föl.264

Werth és a magyar hadsereg legfelsõbb vezetése továbbra isszilárdan bízott a német támogatásban. A Románia elleni sikereskatonai fellépést azonban egyre kevésbé látta kivitelezhetõnek,mivel június vége óta a román hadsereg megerõsödött és túlerõtvonultatott föl a magyar csapatokkal szemben, fegyverellátottságapedig (éppen a német támogatás következtében) javult. Werthelképzelései szerint – aki Telekivel és Csákyval ellentétben nemtartotta elvetendõnek a döntõbírósági ítéletet sem – az esetlegesRománia elleni magyar hadmûvelet csak arra szolgálna, hogy

207

kiváltsa Németország remélt közbeavatkozását. A vezérkari fõnökmég azt az egyébként kevéssé valószínû lehetõséget sem zárta ki,hogy amennyiben a románok makacssága miatt megszakadnánaka kétoldalú tárgyalások, akkor esetleg Berlin támogatásával kerül-ne sor egy katonai akcióra.265

Werth azonban bízott abban, hogy a revíziós célkitûzéseketháború nélkül is el lehet érni. Július 30-án értesítette Csákyt, hogyErdély esetleges békés úton történõ katonai megszállásának terv-szerû elõkészítése céljából állandó katonai bizottságot alakított,melynek vezetõje Náday István altábornagy lett.266 A bizottságfeladata a megszállással kapcsolatos, s az azt megelõzõ tárgyaláso-kon is érvényesítendõ katonai követelmények megállapítása, rend-szerbe foglalása volt. Néhány napon belül el is készült a 67 pontbólálló, igen terjedelmes dokumentum,267 amelyet a vezérkari fõnökaugusztus 12-én küldött meg Telekinek, Csákynak és Bartha hon-védelmi miniszternek azzal a kéréssel, hogy azt katonai tárgyalásialapként vegyék figyelembe. Werth abból indult ki, hogy az 1919-esromán megszállás és Erdély 20 éves birtoklása igazságtalan ésjogtalan volt. A román fél ezért jogilag kötelezendõ az 1919-benokozott károk megtérítésére, továbbá arra, hogy a Magyarország-hoz visszakerülõ területen lévõ intézményeket, berendezéseket,árukészleteket stb. épségben adja át, ide értve a román államberuházásait s a hadsereg felszerelésének a visszaadandó területtelarányos részét is.

A követelések túlzóak, abszurdak voltak, végrehajtásuk nehezenkivitelezhetõ, s valószínûtlennek tûnt, hogy a román fél a tárgya-lások során azokat elfogadná. A józanabb politikai vezetés ezértfigyelmen kívül hagyta a vezérkari fõnök javaslatait, már csak azértis, mert ekkor még nem tartotta teljesen reménytelennek az eljövendõtárgyalásokon való elõrehaladást.268 Igaz, illúziói sem lehettek, mivelBárdossy pontosan informálta Budapestet a román szándékokról.Augusztus 3-án a követ például beszámolt az önkéntes lakosságcseretervérõl, amelynek részeként mindössze bizonyos határ menti terüle-teket adnának át Magyarországnak,269 néhány nap múlva pedig

208

részletesen ismertette Valeriu Pop augusztus 2-i expozéját a Romá-nia által követendõ stratégiáról, „naivnak” nevezve az elgondo-lást.270

Teleki és Csáky – különösen a Wilhelmstrasse augusztus 7-i „barátitanácsát” követõen – bizonytalanságban volt a tengelyhatalmak állás-pontja felõl, s egyikük sem óhajtott egy esetleges döntõbírói ítéletet.Teleki nem kívánta még jobban elkötelezni az országot a HarmadikBirodalom mellett, Csáky pedig – augusztus 8-i értékelése szerint –félelmet táplált a németek szándékait illetõen, s a „legkevésbé látszotttámogatni” a tengelyhatalmak beavatkozását, azaz a döntõbírásko-dást. A külügyminiszter (Telekihez hasonlón) tartott a fegyveresmegoldástól is, amelyet mindenképpen el akart kerülni, „félve mind aszovjetektõl, mind a késõbbi nagyobb komplikációktól, még ha ez el isveszi Magyarországtól a legnagyobb nyomást gyakorló eszközt Románi-ára” – jelentette az olasz követ. 271

Telekiék tehát jóformán egyedül abban reménykedhettek, hogy atárgyalások során Bukarest – talán német ösztönzésre is – elfogadegy kompromisszumos megoldást; ha pedig a megbeszélések kudarcanyomán mégis elkerülhetetlenné válna a magyar támadás, Berlinidõben közbeavatkozik, és fegyvernyugvásra veszi rá Romániát, anél-kül azonban, hogy ezzel elkötelezné Magyarországot.272

Jegyzetek a II. 2. fejezetrészhez

1. Ormos: Egy magyar médiavezér… II. kötet, 592. o.2. Csáky nem ajánlotta a repülõutat, „mert [a] miniszterelnök nem jól bírja”. (MOL

K 63 1940 27/7. 2, 145. sz számjeltávirat.)3. Réti: Budapest – Róma… 242. o, valamint Juhász: A Teleki-kormány… 144. o.4. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. július 9.5. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 30. sz. irat.6. Csáky beszámolóját a megbeszélésekrõl lásd DIMK, V. kötet, 186. sz. irat.

Schmidt követ feljegyzését közli A Wilhelmstrasse… 337. sz. irat és Hitlerhatvannyolc tárgyalása, 1939–1944. Hitler Adolf tárgyalásai kelet-európai állam-férfiakkal. Válogatta Ránki György. 1. kötet. Budapest, 1983, Magvetõ Könyvki-adó /Tények és tanúk./, 3. sz. dokumentum. Lásd még Czettler: i. m. 135–138.o., valamint Juhász: A Teleki-kormány… 144–150. o., Réti: Budapest – Róma…243–245. o., vagy Macartney: i. m. 126–128. o.

209

7. Lásd Horthy Miklós titkos iratai… 47. sz. irat.8. Macartney szerint Teleki részletezte a maximális magyar tervet – azaz a

„bõvített korridor”, vagy „Maros-vonal” tervét –, amely 72 000 km2-t csatolnavissza Erdély területébõl. (Macartney: i. m. 126. o.) Juhász Gyula (Juhász: ATeleki-kormány… 95. sz. jegyzet, 145–146. o.) viszont nem tartja valószínûnek,hogy a magyar miniszterelnök konkrét határjavaslatot tett volna, s ezt támasztjaalá a Csáky-féle beszámoló is. (Lásd DIMK, V. kötet, 186. sz. irat.)

9. A Csáky által idézett mondat (DIMK, V. kötet, 186. sz. irat) nem szerepelSchmidt követ feljegyzésében.

10. A Wilhelmstrasse… 337. sz. irat.11. DIMK, V. kötet, 186. sz. irat. A román hadsereg technikai fölényének a magyar

vezetés is tudatában volt. Hitlerhez írott levelében Horthy megemlíti, hogyRomániának kb. háromszor annyi repülõgépe és tankja van, mint Magyaror-szágnak. (Horthy Miklós titkos iratai… 47. sz. irat.)

12. DIMK, V. kötet, 186. sz. irat, 1. melléklet.13. Uo. Juhász Gyula szerint e megjegyzésben „benne rejlett a terv, hogy a

magyar–román ellentéteket csak olyan mértékben kell tompítani, hogy azok fegyve-res konfliktushoz ne vezessenek, de megteremtsék a német érdekek fokozott kiszol-gáltatásának feltételét mindkét országban”. (Juhász: A Teleki-kormány... 148. o.)Véleményünk szerint viszont Hitler cinikus megjegyzése inkább az erdélyinéprajzi viszonyok bonyolultságára, s az ebbõl fakadó tartós magyar–románellentétre utalt.

14. Manoilescu július 6-i közlésére tett utalás, amikor is a román külügyminiszterátadta Fabriciusnak II. Károly Hitlernek szóló üzenetét.

15. DIMK, V. kötet, 186. sz. irat.16. Utalás a július 4-i üzenetre, amit Fabricius adott át Bukarestben.17. II. Károly július 2-án és 6-án is küldött üzenetet Hitlernek. Mint már említettük,

július 2-án arra kérte a kancellárt, küldjön Románia védelmébe német katonaimissziót, és javasolta egy német–román szövetség létrehozását is. 6-án ígéretettett, miszerint kormánya kész felvenni a tárgyalásokat a magyar és a bolgárféllel, arra kérve a Führert, „minden morális segítséget” adjon meg Romániának.Hitler itt feltehetõen a román uralkodó július 6-i üzenetére utalt.

18. DIMK, V. kötet, 186. sz. irat.19. II. Károly július 6-i üzenetére Hitler július 15-én küldte el válaszát, melyet a

késõbbiek során ismertetünk részletesen.20. DIMK, V. kötet, 186. sz. irat.21. Uo.22. A Wilhelmstrasse... 337. sz. irat.23. Uo.24. Ciano… 233. o.25. Juhász: A Teleki-kormány... i. m. 150–151. o. Az 1919–1945 közötti magyar

külpolitikáról szóló, 1975-ös szintézisében (második kiadás) Juhász már nememlít kudarcot, csupán annyit jegyez meg, hogy a magyar politikusok elégedet-lenül távoztak Münchenbõl. (Juhász: Magyarország külpolitikája... 232. o.)

210

26. A német magatartás július eleji megváltozásának okairól már szóltunk, erreitt nem térünk ki.

27. DIMK, V. kötet, 186. sz. irat.28. Macartney: i. m. 128. o.29. Uo.30. A magyar kormány jelentõs gazdasági engedményeket tett a müncheni

találkozó után Németországnak. Egy július 21-én aláírt szerzõdés szerint Berlinkoncessziós jogot kapott a lispei kõolajforrások kiaknázására, emelkedett aNémetországba szállítandó magyar mezõgazdasági termékek mennyisége és aMagyarország felé irányuló német export. Egy szimbolikus politikai gesztusrais sor került: Hitler július 19-i beszéde alkalmából Horthy üdvözlõ táviratotküldött Berlinbe, jókívánságait fejezve ki a Führernek. (Lásd Juhász: A Teleki-kor-mány... 154–156. o., Czettler: i. m. 139–140. o., vagy Macartney: i. m. 130. o.)

31. Macartney: i. m. 129. o. „Budapest nagy »lelkesedéssel« fogadta [a Münchenbõlhazatérõ] Telekit és Csákyt – ezt írták a lapok. Én láttam, a legnagyobb közöny ésrészvétlenség.” – írja „naplószerû emlékirataiban”, némileg sarkítva, ShvoyKálmán. (Shvoy: i. m. 212. o.)

32. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 34. sz. irat.33. Juhász: A Teleki-kormány... 151. o., valamint Macartney: i. m. 128. o.34. E találkozóról nem maradt fenn dokumentum. Juhász álláspontja szerint ekkor

állapodtak meg a müncheni tárgyalások „kétes eredményeinek eltitkolásában”.(Juhász: A Teleki-kormány... 151. o.)

35. Lásd pl. DIMK, V. kötet, 190. sz. irat.36. Németül lásd uo. 322. o., 207. sz. jegyzet.37. Uo. 193. sz. irat.38. Macartney: i. m. 128–129. o.39. Évekkel késõbb született emlékirataiban Manoilescu – helytelenül – azt

feltételezi, hogy Münchenben a magyarok biztosítékot kaptak arra nézve,miszerint lecsökkentett revíziós igényeik még a háború vége elõtt megvalósul-nak. (Manoilescu: i. m. 68–69. o.)

40. Már szóltunk róla, hogy a követet Csáky július 1-jén rendelte haza.41. Manoilescu: i. m. 63. o.42. Uo. 64. o.43. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 165.44. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 196–197.45. A július 15-i megbeszélésrõl lásd Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40.,

f. 198–201., vagy Bossy: i. m. 259–260. o.46. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 198. Csáky „pszichológiai

portréját” így rajzolta meg Ciano: „fiatal, szenvedélyes, sikerre éhes”. Visszaem-lékezéseiben Bossy megjegyzi: Ciano a „betichon” (butácska) jelzõt is használta.(Bossy: i. m. 260. o.)

47. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40, f. 199–200.48. Manoilescu: i. m. 69. o. Manoilescu nem említi, mikor került sor a Pangal és

Eckhardt közötti beszélgetésre. Tény, hogy Pangal 1940. július 13-án (is)találkozott Eckhardttal, a találkozóról szóló Pangal-féle beszámolóban viszont

211

nem szerepel e kitétel. A beszámoló szerint Eckhardt többek között azt mondta:ha találtak volna is Münchenben azonnali megoldást, ez, a Románia és Magyar-ország közötti mély ellenérzések miatt, csakis ideiglenes lehet. (Arh. M.A.E.,fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 193–194.)

49. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 183.50. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 97–105.51. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 100.52. Manoilescu: i. m. 64. o.53. Idézi Juhász: A Teleki-kormány... 154. o.54. Feltehetõen Ion Antonescu tábornokról van szó, a késõbbi diktátorról.55. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 36. és 45. sz. dokumentumok.56. Lásd pl. DIMK, V. kötet, 196., 203., 206., 211., 213. sz. iratok.57. Macartney: i. m. 130. o.58. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 210–213.59. Regele Carol al II-lea… vol. III., 247. o.60. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 213.61. Macartney: i. m. 129. o., valamint Juhász: A Teleki-kormány... 152. o., Czettler:

i. m. 139. o.62. Lásd Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 32. és 34. sz. irat.63. Uo. 39. sz. irat.64. Uo. 36. sz. irat.65. Dombrády: Revízió… 70. o.66. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 130., vagy Manoilescu: i. m.

63–64. o.67. Macartney: i. m. 129. o.68. MOL K 64 1940 27/a I. 549/res. pol. sz. Erdélyi hírek szerint mióta a magyar

rádió 24 órával elõbb közölte Besszarábia elcsatolását mint a román, az erdélyirománok „hatványozottan hallgatják a budapesti rádiót”. (MOL K 64 1940 27/aI. 452/ res. pol. sz.)

69. MOL K 63 1940 27/7. 2.70. Idézi Juhász: A Teleki-kormány... 152. o. Lásd még Macartney: i. m. 129. o.71. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 41. sz. irat.72. Juhász: A Teleki-kormány... 152. o.73. Román nyelvû szövegét közli Manoilescu: i. m. 71–75. o. és Pop: Bãtãlia…

42–44. o. Németül lásd Manoilescu: i. m. 43. sz. jegyzet, 306–308. o.74. Manoilescu: i. m. 72. o., vagy Pop: Bãtãlia… 42. o.75. Manoilescu: i. m. 43. sz. jegyzet, 307. o., vagy Pop: Bãtãlia… 43. o.76. Valószínûleg a megszállt Párizsban fellelt egyes titkos francia dokumentumok-

ra utalhatott, amelyek a román vezetésre nézve – német szempontból – „terhelõ”adatokat is tartalmaztak, így például a ploieºti-i kõolajmezõk szükség esetén valómegsemmisítésének terveit. Július 26-án Ribbentrop is felemlegeti e dokumen-tumokat a román vezetõkkel való találkozóján. (Lásd Pop: Bãtãlia… 15. sz.melléklet, 263. o.) Magyarországot „kompromittáló” iratokat nem találtak –jelentette Berlinbõl a magyar katonai attasé. (DIMK, V. kötet, 208. sz. irat.)

212

77. Macartney: i. m. 130. o., valamint Juhász: A Teleki-kormány... 153. o., Pop:Bãtãlia… 44. o.

78. Manoilescu: i. m. 74. o.79. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 43. sz. irat.80. Pop: Bãtãlia… 45. o.81. Manoilescu: i. m. 75. o.82. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 46. sz. irat.83. Lásd Manoilescu: i. m. 76–83. o., valamint Pop: Bãtãlia… 45–51. o. A Pop és

Manoilescu által is közölt szöveg a megfogalmazásokban helyenként eltéregymástól.

84. Pop: Bãtãlia… 47. o.85. Uo. 46. o. és Manoilescu: i. m. 78. o.86. Manoilescu: i. m. 81. o.87. Uo. 81–83. o., valamint Pop: Bãtãlia…. 49–51. o.88. Manoilescu: i. m. 85. o. Naplójában Károly is „nagyon szépnek” nevezi a

válaszlevelet. (Regele Carol al II-lea… vol. III., 250. o.)89. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 45. sz. irat.90. MOL K 63 1940 27/7. 2, 216. számjel-rádiogram.91. DIMK, V. kötet, 211. sz. irat.92. Uo. 211. és 230. sz. irat.93. Uo. 205. sz. irat.94. Uo. 213. sz. irat.95. A Wilhelmstrasse… 341. sz. irat.96. DIMK, V. kötet, 210. sz. irat.97. MOL K 64 1940 27/a I. 549/res. pol. sz.98. DIMK, V. kötet, 208. sz. irat.99. Uo. 206. sz. irat.100. Uo., továbbá Réti: Budapest – Róma... 246. o.101. DIMK, V. kötet, 218. sz. irat.102. Uo. 219. és 228. sz. irat.103. Uo. 230. sz. irat.104. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 48. sz. irat.105. DIMK, V. kötet, 222. sz. irat.106. Simion: Dictatul… 206. o.107. DIMK, V. kötet, 212. sz. irat, vagy Juhász: A Teleki-kormány… 125. sz. jegyzet,

156. o.108. MOL K 63 1940 27/7. 2, 172. számjeltávirat. Csáky szerint Manoilescu

„annakidején földmûvelésügyi államtitkár korában mindenki részérõl 100 000lejekkel megvesztegethetõ volt, amit erdélyi magyarok céljaik elérésére ki is használ-tak”. (Uo.) Bizonyos berlini körök sem voltak jó véleménnyel a román külügy-miniszterrõl. Haubert sajtóelõadó Sztójaynak például megjegyezte, hogy„Gigurtu múltját nem ismeri, ami azonban Manoilescut illeti, nem tartja nagyonbiztató jelenségnek a romániai biztonságot illetõen, hogy egy ilyen sötét közéletimúlttal rendelkezõ, korrupt személy” a romániai németbarátság egyik támasztóoszlopa. (DIMK, V. kötet, 252. sz. irat.)

213

109. Lásd Calafeteanu: Români… 8b. sz. dokumentum.110. Uo.111. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 47. sz. irat.112. DIMK, V. kötet, 230. sz. irat.113. Lásd uo. 266. sz irat és Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 69. sz. irat

II. melléklete. Gafencu 1940 augusztusától 1941 júniusáig töltötte be e posztot.Küldetésérõl lásd Gafencu, Grigore: Misiune la Mosvova, 1940–1941. Culegerede documente. [Moszkvai kiküldetés 1940–1941. Dokumentumgyûjtemény.]Ediþie de Ion Calafeteanu et al. Bucureºti, 1995, Univers Enciclopedic, továbbáuõ: Jurnal…, vagy Manoilescu: i. m. 95–102. o.

114. A követi jelentést közli DIMK, V. kötet, 266. sz. irat, illetve ennek némilegeltérõ változatát Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 69. sz. irat II. mellék-lete. Lásd még uo. 66. sz. dokumentum.

115. DIMK, V. kötet, 266. sz. irat.116. Uo. 230. sz. irat.117. A Wilhelmstrasse… 337. sz. irat.118. Lásd DIMK, V. kötet, 270. sz. dokumentum.119. Uo. 243. és 256. sz. irat.120. MOL K 63 1940 27/7. 2; 290. és 298. számjeltávirat. E találkozót megelõzõen,

július 22-én Roth II. Károlynál járt, s úgy foglalt állást, hogy a német kisebséghatározottan ellenzi Erdély Magyarországhoz való csatolását. Az uralkodó arrakérte Rothot, vesse latba befolyását Berlinben a revízió ellen. (Regele Carol alII-lea… vol. III., 252. o.)

121. Regele Carol al II-lea… vol. III., 254. o. Vö. Muºat – Ardeleanu: i. m. 1175. o.122. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 50. sz. irat.123. Uo. 49. sz. irat.124. DIMK, V. kötet, 217. sz. irat.125. Uo. 225. sz. irat.126. Uo. 223. sz. irat.127. Utalás az 1938. november 2-án meghozott I. bécsi döntésre.128. DIMK, V. kötet, 223. sz. irat, 274. sz. jegyzet.129. Uo. 229. sz. irat melléklete.130. Uo.131. Ciano… 236. o.132. DIMK, V. kötet, 220. sz. irat.133. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 44. sz. irat és Juhász: A Teleki-kor-

mány… 156. o.134. Manoilescu hivatalos feljegyzését lásd Pop: Bãtãlia… 15. sz. Melléklet.

Schmidt beszámolójából részleteket közöl Muºat – Ardeleanu: i. m. 1176–1178.o.

135. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 50. sz. irat.136. Manoilescu: i. m. 105. o.137. Juhász: A Teleki-kormány… 156. o. E bírálatokat másnap estig még háromszor

kellett végighallgatnia Gigurtunak és Manoilescunak, mivel Hitler, Ciano ésMussolini is elismételte õket.

214

138. Manoilescu: i. m. 105–106. o. vagy Pop: Bãtãlia… 15. sz. Melléklet.139. Juhász: A Teleki-kormány… 156–157. o.140. Muºat – Ardeleanu: i. m. 1177–1178. o.141. Manoilescu: i. m. 106. o.142. Juhász: A Teleki-kormány… 157. o.143. Muºat – Ardeleanu: i. m. 1178. o.144. Manoilescu: i. m. 106. o.145. Uo. 108. o.146. A találkozóról öt, egymástól részben különbözõ dokumentum is rendelkezé-

sünkre áll. Schmidt feljegyzéseit a tárgyalásokról lásd Hitler hatvannyolc… 1.kötet, 4. sz. dokumentum. Románul Calafeteanu: Români… 9c. sz. dokumentum.Uõ közli a találkozóról készült rövid román összefoglalót (Români… 9a. sz. irat)és Gigurtu feljegyzését (Români… 9b. sz. dokumentum). A Manoilescu általkészített igen részletes feljegyzést lásd Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet. Anémet–román tárgyalásokról Mussolininek megküldött rövid berlini feljegyzéstmagyarul közli Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 51. sz. irat. A fentiekenkívül lásd még a július 27-i német–bolgár tárgyalások jegyzõkönyvét (Hitlerhatvannyolc… 1. kötet, 5. sz. irat), amelyben a románokkal folytatott elõzõ napimegbeszélésekrõl is sok szó esik.

147. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. dokumentum vagy Calafeteanu: Români…9c. sz. irat.

148. Calafeteanu: Români… 9a. és 9b. sz. dokumentumok.149. Uo. 9a. sz. irat.150. Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet.151. Calafeteanu: Români… 9a. sz. dokumentum.152. Uo. és Pop: Bãtãlia…16. sz. Melléklet.153. Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet.154. Uo. és Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. irat.155. Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet.156. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. irat vagy Calafeteanu: Români… 9c. sz.

dokumentum.157. Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet és Manoilescu: i. m. 110. o.158. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. irat.159. Calafeteanu: Români… 9a. sz. dokumentum.160. Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet és Manoilescu: i. m. 110–111. o.161. Calafeteanu: Români… 9a. sz. dokumentum.162. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. dokumentum vagy Calafeteanu: Români…

9c. sz. irat. Az 1930-as román népszámlálás adatai helyesen: anyanyelv szerint1 481 000, nemzetiség szerint 1 353 000 magyar lakos élt Erdélyben. LásdKöpeczi: i. m. 1742. o.

163. Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet.164. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. irat vagy Calafeteanu. Români… 9c. sz.

dokumentum.165. Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet.166. Uo. és Manoilescu. i. m. 111. o.

215

167. Manoilescu: i. m. 114–116. o.168. A valóságban ennél kevesebb: 103 093 km2. (Romsics: Magyarország történe-

te… 143. o.)169. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. irat vagy Calafeteanu: Români… 9c. sz.

dokumentum. A találkozóról szóló feljegyzésében Manoilescu azt írja, õ javasoltaa 14 000 km2-t „vagy esetleg valamivel többet”. (Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet.)Visszaemlékezéseiben ezzel szemben durván meghamisítja a tényeket, mivel aztállítja, Berchtesgadenben a román fél semmilyen számadattal nem jeleztehajlandóságát a területátadásra. (Manoilescu: i. m. 116. o.)

170. Pop: Bãtãlia… 16. sz. Melléklet.171. Uo.172. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 5. sz. irat.173. MOL K 63 1940 27/2. 2, 241. számjeltávirat. II. Károly naplója szerint az

uralkodó 27-én este fogadta Romalót. A követ benyomásai a találkozóról„többnyire jók” voltak. (Regele Carol al II-lea… vol. III., 256–257. o.)

174. Bossy: i. m. 264. o. A magyarok folyton elégedetlenek, örökké protestálnak;ezt tették az I. bécsi döntés után is, ahol túl sokat kaptak Szlovákiából – mondtaHitler Manoilescu szerint. (Uo.)

175. Regele Carol al II-lea… vol. III., 258. o.176. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. irat vagy Calafeteanu: Români… 9c. sz.

dokumentum.177. Calafeteanu: Români… 9a. sz. irat.178. Uo. 9b. sz. irat, ill. Pop: Bãtãlia… i. m. 16. sz. Melléklet.179. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 4. sz. dokumentum vagy Calafeteanu: Români…

9c. sz. dokumentum. Hitler az I. bécsi döntés „rossz tapasztalataira” utalt.180. Manoilescu: i. m. 118. o.181. Calafeteanu: Români… 9a. sz. dokumentum, 2. sz. lábjegyzet.182. Simion: Dictatul… 210. o. Könyvének egy következõ fejezetében Simion

viszont tévesen azt állítja, hogy a második bécsi döntést egyértelmûen a magyarfél kérte. (Uo. 314. o.)

183. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 51. sz. irat.184. A Cianóval, majd a Mussolinival folytatott tárgyalásokról Manoilescu feljegyzé-

seit lásd Pop: Bãtãlia… 17. és 18. sz. Melléklet. A Mussolini–Gigurtu–Manoilescumegbeszélésekrõl készült Ciano-féle feljegyzést magyarul közli Réti: Olasz diplomá-ciai dokumentumok… 53. sz. irat. Villani 1940. július 30-i jelentésébõl sokatmegtudhatunk az elhangzottakból. (DIMK, V. kötet, 237. sz. irat.) A Cianóval valótalálkozóról Bossy is részletesen beszámol. (Bossy: i. m. 265–267. o.)

185. Ciano… 236. o.186. Bossy: i. m. 266. o. Manoilescu feljegyzéseiben és emlékirataiban nem szerepel

ez a felajánlás.187. DIMK, V. kötet, 237. sz. irat.188. Pop: Bãtãlia… 17. sz. Melléklet és Manoilescu: i. m. 122. o.189. DIMK, V. kötet, 237. sz. irat és Pop: Bãtãlia… 17. sz. Melléklet.190. Manoilescu: i. m. 122. o.191. Ciano… 236. o.

216

192. DIMK, V. kötet, 237. sz. irat vagy Réti: Budapest – Róma… 247. o.193. Ciano… i. m. 236. o.194. DIMK, V. kötet, 237. sz. irat.195. Pop: Bãtãlia… 18. sz. Melléklet. A dél-tiroli németség áttelepítésérõl az 1939.

június 23-i német–olasz egyezmény határozott. Lásd Szász Zoltán: Tévutakkeresése. Áttelepítési tervek a magyar–román konfliktus feloldására 1940 táján.História, 1999. 8. sz. 17–18. o.

196. Pop: Bãtãlia… 18. sz. Melléklet és Manoilescu: i. m. 124. o.197. Pop: Bãtãlia… 18. sz. Melléklet, valamint Manoilescu: i. m. 125. o.198. Manoilescu: i. m. 126. o.199. Juhász: A Teleki-kormány… 160–161. o.200. Pop: Bãtãlia… 54. o.201. Manoilescu: i. m. 120. o.202. Pop: Bãtãlia… 19. sz. Melléklet és Bossy: i. m. 264–265. o.203. Manoilescu: i. m. 112., 119., 245–273. o.204. Pop: Bãtãlia… 54. o.205. Vö. Szász: Tévutak… 17–18. o.206. Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 5. sz. irat.207. Uo.208. Juhász: A Teleki-kormány… 162. o. Mint fentebb már utaltunk rá, s amint azt

egy következõ fejezetben részletesebben is kifejtjük, augusztus végén egy újabbfordulat áll majd be Hitler álláspontjában: a döntõbíráskodás mellett foglalállást, egyben „megfeledkezik” a lakosságcserérõl.

209. DIMK, V. kötet, 253. sz. irat.210. Lásd Manoilescu: i. m. 245–274. o.211. Juhász: Magyarország külpolitikája… 233. o.212. Lásd pl. DIMK, V. kötet, 232. vagy 240. sz irat.213. Dombrády: Hadsereg és politika… 123. o.214. Pop: Bãtãlia… 54. o.215. Manoilescu: i. m. 140. o.216. DIMK, V. kötet, 247. sz. dokumentum és Réti: Olasz diplomáciai dokumentu-

mok… 55–56. sz. irat.217. DIMK, V. kötet, 237. sz. irat.218. Uo. 230. és 234. sz. irat.219. Uo. 232. sz. irat. Az elsõ bécsi döntést megelõzõ 1938. októberi magyar–cseh-

szlovák tárgyalások elõtt is egy ehhez hasonló elõzetes feltételt támasztottBudapest. Prága ennek eleget tett, átadva Ipolyság várost és Sátoraljaújhely egyrészét. (Lásd Tilkovszky: Revízió… 31. o.) Crutzescu „két erdélyi város” átadá-sára irányuló magyar javaslatról tudott. (Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol.41., f. 102.)

220. DIMK, V. kötet, 239., 263., 271.221. Uo. 268. sz. irat.222. A Wilhelmstrasse… 342. sz. irat.223. DIMK, V. kötet, 276. sz. irat.224. Lásd Weizsäcker augusztus 13-i távirati utasítását. Idézi Czettler: i. m. 146. o.

217

225. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 64. sz. irat, vagy MOL K 63 194027/7. 2, Máriássy Zoltán 11. számjeltávirata.

226. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 65. sz. irat.227. Uo. 72. sz. irat. Lásd még Tilkovszky: Revízió… 282. o.228. A levelet és az emlékeztetõt lásd Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 61.

sz. irat és melléklete. Egy rövid bevezetõvel Réti mindkettõt közli a Századok c.folyóiratban is. (Uõ: Teleki Pál 1940. augusztus 3-i levele és emlékeztetõje BenitoMussolininak. Századok, 1999. 4. sz.) Az emlékeztetõ nélküli levelet franciáullásd DIMK, V. kötet, 265. sz. irat.

229. DIMK, V. kötet, 278. sz. irat.230. Lásd uo. 250. sz. irat. A német–bolgár tárgyalások Schmidt-féle jegyzõkönyvét

közli Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 5. sz. irat.231. DIMK, V. kötet, 258. sz. dokumentum.232. Uo. 260. sz. irat.233. Uo. 273. sz. irat és Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 62. sz. irat.234. Lásd Manoilescu: i. m. 136–139. o.Vö. DGFP, Series D, vol. X., 253. és 262.

sz. iratok.235. Manoilescu: i. m. 137. o.236. A román–bolgár tárgyalásokra lásd uõ: i. m. 171–183. o. vagy Simion:

Dictatul… 303–306. o. Vö. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f.218–219.

237. Arhivele Naþionale Istorice Centrale [Nemzeti Történelmi Központi Levéltár,Bukarest, a továbbiakban: A.N.I.C.], fond Preºedinþia Consiliului de Miniºtri [atovábbiakban: fond P.C.M.], dosar nr. 327/1940, f. 32–33., és Manoilescu: i. m.131. o.

238. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 29., vagy Arh. M.A.E., fond71/Germania, vol. 80., f. 27–28.

239. Lásd DIMK, V. kötet, 242. sz. irat, vagy Réti: Olasz diplomáciai dokumentu-mok… 58. sz. irat.

240. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 2. Naplójában II. Károly„hallatlanul szemtelennek” nevezi a magyar jegyzéket. (Regele Carol al II-lea…vol. III., 261. o.)

241. DIMK, V. kötet, 249. sz dokumentum.242. Uo. 264. sz. irat. Az augusztus 1-i román jegyzéket francia nyelven lásd uo.

255. sz. dokumentum és Pop: Bãtãlia… 20. sz. melléklet. Magyarul Réti: Olaszdiplomáciai dokumentumok… 58. sz. irat.

243. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 58. sz. irat.244. DIMK, V. kötet, 264. sz. dokumentum.245. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 60. sz. irat.246. Simion: Dictatul…. 221–222. o. és Pop: Bãtãlia… 55. o.247. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 44., f. 51.248. Lásd pl. DIMK, V. kötet, 232. vagy 240. sz irat.249. Simion: Dictatul…. 226–228. o.250. Manoilescu: i. m. 139–140. o.251. Lásd pl. Gigurtu augusztus 8-i rádióbeszédét. Közli: România, 1940. augusztus 10.

218

252. MOL K 63 1940 27/7. 2.253. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 58. sz. irat.254. A görög–török lakosságcsere-egyezményt 1923. január 30-án kötötte meg a két

állam. Ennek alapján hozzávetõlegesen 190 000 kis-ázsiai görögöt és 350 000görögországi törököt cseréltek ki egymással. Korábban már kb. egymillió görögmenekült érkezett Törökországból. (Romsics: Nemzet, nemzetiség… 192. o.)

255. A német–olasz egyezmény alapján három év alatt mintegy 200 000 németnekkellett volna áttelepülnie – egyirányú népmozgás keretében – „anyaországába”,de a háborús viszonyok miatt valójában csak 100 000-en távoztak. (Szász:Tévutak… 17–18. o.)

256. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 68. sz. irat. A Szovjetunióhoz kerültvolt lengyel területekrõl 1939–1941 között nagyjából 200 000 német távozottMoszkva és Berlin közös megegyezése alapján. (Romsics: Nemzet, nemzetiség…255. o.) Az 1940 nyarán bekebelezett három balti ország németjeire vonatkozóankésõbb hasonló egyezmény született, akárcsak Besszarábia és Észak-Bukovinaesetében, ahonnan az 1940. szeptember 5-i szovjet–német megállapodás nyománHillgruber adatai szerint 93 000, illetve 43 000 német települt át. LásdHillgruber: i. m. 339–340. o., 127. sz. jegyzet.

257. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 58. sz. irat.258. Lásd Pop: Bãtãlia… 55–61. o., Simion: Dictatul… 228–238. o. és Manoilescu:

i. m. 141–148. o.259. Manoilescu: i. m. 141. o.260. Pop: Bãtãlia… 60. o.261. Uo. 56–60. o., vagy Simion: Dictatul… 231–233. o. A korabeli magyar fordítást,

amely némileg eltér Pop változatától lásd DIMK, V. kötet, 308. sz. irat melléklete.262. DIMK, V. kötet, 308. sz. irat melléklete.263. Crutzescu jelentése szerint Csáky a budapesti francia követnek elmondta,

hogy Magyarországnak napi 6 millió pengõjébe kerül a mozgósítás, és 750 000ember van fegyverben. (Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 40., f. 223.) Avalóságban ennél kevesebbrõl, 400 000 emberrõl volt szó.

264. Dombrády: Hadsereg és politika… 124. o.265. Uo. 128–129. o.266. DIMK, V. kötet, 235. sz. irat és melléklete.267. Címe: A magyar–román tárgyalásokhoz katonai követelmények (tárgyalási alap).

Lásd uo. 282. sz. irat 1. sz. melléklete.268. Dombrády: Hadsereg és politika… 133–134. o.269. DIMK, V. kötet, 262. sz. irat.270. Uo. 285. sz. dokumentum. A teljes szöveg magyar fordítását Werth rendele-

tébõl Újszászy ezredes küldte meg Csákynak augusztus 22-én. (DIMK, V. kötet,308. sz. irat.)

271. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 66. sz. irat.272. Dombrády: Hadsereg és politika… 127–128. o.

219

II. 3. A Turnu Severin-i tárgyalások

Raoul Bossy budapesti útja

Német nyomásra 1940. augusztus elsõ napjaiban a bukarestivezetés kénytelen volt megtenni az elsõ lépéseket a területi revízi-óról folytatandó román–magyar és bolgár–román tárgyalásokútján. Ezt megelõzõen Károly király Fabricius révén megpróbáltarávenni Berlint a magyar–román megbeszélések elodázására. Biz-tosította ugyan a követet, hogy Románia hajlandó területi enged-ményekre, de hozzátette: a belpolitikai katasztrófa elkerülése érde-kében Bukarestnek halasztásra lenne szüksége. Fabricius ezt eluta-sította, kijelentve, hogy a tengelyhatalmak ragaszkodnak a megol-dás sürgõsségéhez és a tárgyalások idejének lerövidítéséhez.1

A megbeszélések elõkészítése végett a román kormány Szófiábaa belgrádi román követet, Victor Cãderét, Budapestre pedig RaoulBossyt küldte. Bossy római – korábban budapesti – követ megbí-zatása többek között abból állt, hogy kipuhatolja a magyar kormányszándékait, szükség esetén pedig leszögezze: Románia nem fogadjael a területi változtatások elvét, csak ha az népességcserével jár, éssemmi esetre sem egyezik bele, hogy akár egyetlen román ismagyar uralom alá kerüljön.2

Teleki és Csáky augusztus 7-én, a minisztertanács rendkívüliülésén tájékoztatta a kormánytagokat a küszöbön álló magyar–ro-mán tárgyalásokról, a magyar fél taktikájáról. A miniszterelnökrögtön az elején leszögezte: „Csak a területi kérdésekrõl vagyunkhajlandók tárgyalni. Különben a románok más problémák bevetésévelhónapokig kihúznák a tárgyalásokat.” Csáky részletesen ismertetteBukarest álláspontját. Rámutatott, hogy a románok egyrészt „cso-dát várnak” a német–angol háború fejleményeitõl, másrésztGafencu sikeres moszkvai missziójában reménykednek, s az õsziidõjárás is nekik kedvezne. Legfõképpen azonban abban bíznak,hogy a tengelyhatalmak úgysem engedik meg a fegyveres összeüt-

220

közést Magyarország és Románia között. Ha az elsõ két várakozá-suk nem teljesülne, „akkor a románok remélik a tengelyhatalmakdöntõbíráskodását. Ezt belpolitikailag meg tudnák indokolni és ennekmegtörténte után mindjárt megindítanák az irredentát”.3 Csáky végülhangsúlyozta: „az egész román politika idõhúzásra megy. A mipolitikánk az idõhúzás ellen küzdeni és fenntartani a maximumot,amelyet a kompromisszumos megoldás útján el lehet érni. A tengely-hatalmak a kompromisszumos megoldást propagálják, és igen ellenzika háborús konfliktust”.4

Bossy augusztus 7-én érkezett Budapestre, ahol még aznap estefogadta a magyar miniszterelnök és a külügyminiszter.5 Vendéglátó-inak elöljáróban elmondta: a román kormány hajlandó a két országközti minden függõ kérdés megtárgyalására, mivel az a célja, hogymegnyerje Magyarország barátságát. Javasolta, mindkét fél jelölje kia megbízottait, hogy azok elkezdhessék a megbeszéléseket egy késõbbkijelölendõ ó-romániai helységben. A követ azonban mereven elzár-kózott az eljövendõ tárgyalásokra vonatkozó konkrétumok megbeszé-lése elõl; küldetésének félhivatalos voltát hangsúlyozta, valamint azt,hogy budapesti útjának célja csupán a tájékozódás. Erre hivatkozvanem volt hajlandó átvenni a magyar kormány aznap keltezett emlék-iratát, sõt még elolvasni sem akarta, mondván, hogy ilyesmire nincsfelhatalmazása. Bossy hajthatatlanságát látva Teleki végül mindösszearra kérte, közvetítsekormányánakBudapestkét javaslatát: 1. aRegáthelyett válasszanak inkább egy határ menti települést a tárgyalásokhelyszínéül, mert ez megkönnyítené a magyar küldöttség kapcsolat-tartását Budapesttel; 2. a megbeszélések kezdõdjenek el már augusz-tus 10-én.6

A követ, bár a maga részérõl túl korainak tartotta ez utóbbidátumot, a tárgyalások lehetséges színhelyéül pedig Sinaia környé-két javasolta, megígérte a kérés teljesítését. Ezt követõen befeje-zettnek nyilvánította látogatásának hivatalos részét, és „magánem-berként” mégis elolvasta a magyar kormány emlékiratát. Megje-gyezte, hogy az nem technikai, hanem tartalmi kérdésekkel foglal-kozik, márpedig a tárgyalások elsõ szakaszában véleménye sze-rint csak a „modus procedendi” (az eljárási mód) lenne napirenden.

221

A mintegy félórás találkozó végén Teleki – a tárgyalófél elzárkózóviselkedésére utalva, némi iróniával – sajnálkozását fejezte ki amiatt,hogy a követnek „ezt a fárasztó utazást meg kellett tennie”.7

Budapesten „nagyon kellemetlen benyomást keltett”, hogy Bossysemmi konkrétumot nem mondott, csupán azt kérdezte meg,hajlandó-e Magyarország Romániával minden kérdést megtárgyal-ni, amire a magyar vezetés igennel válaszolt.8 A minisztertanácsaugusztus 9-i ülésén Csáky elmondta: „mivel nyilvánvaló románrészrõl a rosszhiszemûség, a magyar kormány a tárgyalások haladék-talan felvételét kéri”. Figyelmeztetett, hogy a tengelyhatalmak elle-neznek egy magyar–román háborút. „Végsõ esetben döntõbírásko-dásra kerül a sor. Erre spekulálnak a románok. Belpolitikailag aromán kormánynak ez volna elõnyös a román közvélemény elõtt. Ezesetben erõszakra hivatkoznának. Utána megindítanák az irreden-tát”– hangsúlyozta Csáky.9

Bossy visszautasító magatartása nyomán ismét kiélezõdött amagyar–román feszültség. A magyar lapok heves sajtókampánybakezdtek, és kétségbe vonták Bossy missziójának õszinte szándéka-it.10 A román megbízott ugyan megerõsítette kormánya tárgyalásikészségét, de a látogatás jellege s eredménytelensége „élénk éslátható” csalódást váltott ki Budapesten.11 A magyar vezetés beiga-zolódni látta korábbi feltevését Bukarest idõhúzó taktikájára vonat-kozóan, és nem hitt a megbeszélések gyors elkezdésében.

Hazatérve, augusztus 9-én Bossy beszámolt útjáról Manoiles-cunak, Gigurtunak és II. Károlynak12 is. A magyar emlékeztetõrõlazt jelentette, hogy annak ultimatív hangvétele van. A külügymi-niszter melegen megköszönte neki azt, ahogyan végrehajtotta arábízott feladatot.13 Másnap délután azonban Manoilescu mármagyarázkodásra kényszerült Bárdossy elõtt a Bossy missziójakörül elõállott „sajnálatos késedelem” miatt, és igyekezett beosz-tottjára hárítani a felelõsséget, helytelenítve annak Budapestentanúsított magatartását. Victor Cãderét hozta föl ellenpéldának,aki „mint a gyakorlat embere” Szófiában rögtön belebocsátkozotta bolgárokkal való tárgyalásokba, míg szerinte Bossy „a hivatásos

222

diplomata túlságos óvatosságával” elzárkózott a konkrét megbeszé-lések elõl.14

Manoilescu kínos mentegetõzéseit valószínûleg Berlin határozottközbelépése idézte elõ. Fabricius aznap, azaz 10-én reggel kijelen-tette a román külügyminiszternek: ha sokáig halogatják a tárgya-lások megkezdését, nincs kizárva, hogy néhány napon belül egy-idejû magyar és bolgár ultimátumra ébrednek. A romániai néme-tekkel is zsarolta Manoilescut, megemlítve, hogy Budapest autonó-miát ajánlott számukra arra az esetre, ha Magyarországhoz csat-lakoznának.15 Bossy emlékiratai szerint a román külügyminiszter ésII. Károly egyaránt elkeseredettnek és levertnek mutatkozott ezekbena napokban a német magatartás miatt, amely – Magyarország ésBulgária javára – jelentõs területi engedmények megtételére igyeke-zett rávenni a román vezetést.16

Diplomáciai jegyzékváltás

Mivel Bossy nem volt hajlandó átvenni a magyar emlékiratot, aztCsáky személyi titkára, Újpétery Elemér vitte el Bukarestbe repü-lõgépen Bárdossynak, a román megbízottal folytatott beszélgetéshanglemezével együtt.17 A bukaresti magyar követ augusztus 9-énnyújtotta át Manoilescunak a két nappal korábbi keltezésû jegyzé-ket,18 amely „kompromisszumos” területi megoldást javasolt aromán kormánynak Erdély ügyében, ha a kérdés „barátságosrendezést nyer minden hátsó gondolat nélkül és a legrövidebb idõalatt”. A dokumentum szerint ugyanis soha nem lesz béke ésõszinte egyetértés a két ország között, ameddig a területi kérdésekmegoldást nem nyernek. Egy ilyen megállapodás létrejötte után amagyar fél elfogadná a lakosságcsere gondolatát Románia egészterületére vonatkozóan, nem téve különbséget a Regát és Erdélyközött. A kicserélt lakosságnak mindkét oldalon teljes kártalanítás-ra lenne joga. Az önkéntes lakosságcserét – amely a dokumentumszerint szükségtelenné teszi a vég nélküli polémiákat a magyarokvagy románok százalékaránya felett – még a tél beállta elõtt lekellene bonyolítani, feltéve, ha Bukarest elfogadja majd a magyarkormány által javasolt új határvonalat, „amely több mint méltá-

223

nyos”. Az emlékeztetõ leszögezte, hogy a magyar kormány „semnem akar, sem nem tud alkudozni”. Ennélfogva ismertetni fogjamajd Romániával „azt a határt, ameddig ésszerûen elmehet, és amimég megfelel egy kompromisszum igaz értelmezésének”.19 A tervezettúj határvonalról nem árult el konkrétumot a dokumentum, deértesülése szerint ez Aradtól keletre hagyná el a Maros völgyét,majd észak felé kanyarodna, utána pedig oly módon menne lefelé,hogy magába foglalná a Székelyföldet, Brassó megye nélkül.20 Amagyar vezetés tehát némi eltéréssel a maximális tervet kívántaelõterjeszteni a tárgyalások során.

Átolvasva az emlékiratot, Manoilescu megígérte, gondolkodnifog és mielõbb válaszol. Kifejtette Bárdossynak, hogy a „nyugod-tabb atmoszféra” biztosítása végett nem javasol erdélyi magyarvárost, és Turnu Severint vetette fel a tárgyalások lehetségeshelyszíneként.21 Ezt követõen a román külügyminiszter elmondtaaz olasz követnek, akivel szemben aznap reggel – Bossy jelentésé-nek hatására – még „bosszúsnak és bizalmatlannak” mutatkozott,hogy megváltoztatta véleményét a magyar emlékeztetõrõl, mivelaz Bossy állításával szemben nem ultimatív jellegû, „bár egyáltalánnem békülékeny vagy elfogadható”.22

A román választ már másnap átnyújtotta Manoilescu Bárdossy-nak a kettejük közötti, fentebb már említett augusztus 10-i találko-zón. A sietség elsõsorban a német kormány sürgetésének ésnyomásának tudható be.23 Emlékszünk, 10-én reggel Fabricius márjárt Manoilescunál, és egy lehetséges magyar–bolgár ultimátumveszélyét emlegette. A román külügyminiszter ezt követõen fogal-mazta meg a szóban forgó válaszjegyzéket, amelyet aznap délutánfél ötkor – még a Bárdossyval való találkozó elõtt – megmutatottFabriciusnak. Hozzáfûzte, hogy az abban foglaltak megfelelnek aBerchtesgadenben Hitlerrel folytatott megbeszélések szellemének.A német követ Manoilescu szerint elégedett volt a dokumentumátolvasását követõen, de azért megjegyezte, hogy az nagyon távoláll a magyar kormány felfogásától.24

Az augusztus 10-i román emlékeztetõ25 a két ország közötti békésmegegyezés szükségességét hangsúlyozta, kinyilvánította Bukarest

224

konkrét tárgyalási szándékát, és javasolta a magyar kormánynak,küldje el delegációját Ó-Románia egyik városába a vitatott kérdésekmegbeszélése céljából. Reményét fejezte ki, hogy az egymássalszembenálló koncepciókat közelíteni fogják egymáshoz, s elérik aközös célt, amely a két ország közti megbékélés, egyetértés. Vázoltaa román elképzelést, melynek lényege a kisebbségi kérdés „radiká-lis megoldása”, amit etnikailag homogén állam létrehozásával lehetelérni. A lakosságcserét tartotta az erre legalkalmasabb módszernek,s úgy vélte, a területi kérdéseket is ennek kell alárendelni. A „határokáthelyezését” csak annyiban nevezte célszerûnek, amennyiben ezzelnövelni lehet azon államok életterét, amelyek vállalják nemzettársaikáttelepítését egy másik ország területérõl a sajátjukra. Ez az elv„nyilvánvalóan Magyarország érdekét szolgálja – mivel a Romániábanélõ magyarok számanagyobb mint a magyarországi románoké –, és ebbenaz esetben úgy véljük, hogy ez a megoldás nem a merkantilis szellemet ésa tárgyalások elodázását fogja szolgálni” – szögezte le a dokumentum.26

A tárgyalások megfelelõ légkörének kialakítása céljából a románkormány végül javasolta a két ország hadseregének egyidejû demo-bilizálását.

A memorandum elolvasása után Bárdossy magánvéleménykéntmegjegyezte, hogy a román kormány nem tette magáévá a magyarajánlást, hanem „ismét visszatért a lakosságcserére mint quasi atárgyalások alapelvére, ha emellett el is ismeri azt, hogy a lakosság-cserével logikusan a területi kérdések is fel fognak merülni”.27 Kifej-tette, hogy a román javaslat (elõbb lakosságcsere, utána területikérdések) „kerek megfordítása” a magyar elgondolásnak. A lakos-ság „cseréjérõl” a romániai magyarok és a magyarországi románoklélekszámának aránytalansága miatt egyáltalán nem lehet szó,ebbõl az elvbõl nem lehet kiindulni – vélte Bárdossy. Manoilescuellentmondásos és kétértelmû választ adott a követnek. Elmondta:a román kormány a területi „cessio” (engedmény) elõl nem zárkó-zik el, bár megismételte az emlékiratban foglaltakat, miszerint aterületi kérdések a lakosságcsere elvébõl következnek. Ezt követõ-en viszont kijelentette – amint azt Bárdossy idézi jelentésében –,hogy „a két elvi felfogás [a magyar és a román – L. B. B.] között

225

gyakorlatilag […] nincs különbség. Végeredményben õk is arra gon-dolnak, hogy egy olyan határvonal megállapításából induljunk ki,amelyen innen és túl élõ lakosság kölcsönös kicserélését aztán szabá-lyozni lehetne”.28 A kérdés az, milyen határvonalat ajánl a magyarkormány, s hogy ez megfelel-e Bukarest elgondolásainak. Célzásttett, hogy a magyar revíziós elgondolások messze meghaladnák azt,amit a román kormány tekintetbe vehet.29 A tárgyalások helyszí-nérõl szólva a külügyminiszter visszavonta elõzõ napi, TurnuSeverinre vonatkozó javaslatát. Ezúttal a Prahova folyó völgyénekegyik kastélyát ajánlotta, „hogy a magyar urak olyan módon éskényelemmel legyenek ellátva, mint amihez szokva vannak”.30

A hivatalos magyar viszontválasz31 is gyorsan, már másnap,11-én megszületett. Akárcsak az augusztus 10-i román, a 11-imagyar jegyzék is békülékeny hangnemet ütött meg, és több pontonhelyeselte a román emlékirat megállapításait. Örömmel nyugtáztaa román megegyezési szándékot, egyetértve a tárgyalások sietteté-sével. Elégedettségét fejezte ki a bukaresti kormány „valóságérzé-két” illetõen, majd kiemelte az augusztus 10-i memorandum azonmegállapítását, miszerint „a határvonal eltolása csak annyibanopportunus, amennyire […] az államok életterét növelheti.” Az élette-ret a viszontválasz szerint azonban a magyar kormány jelölné megegy olyan új határvonal meghúzásával, amely „alkalmas lesz békétés nagyon tartós barátságot teremteni Magyarország és Romániaközött.”32 Megnevezte a magyar tárgyaló delegáció vezetõjét HoryAndrás rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter személyében,akit a vezérkar egyik tisztje kísérne két vagy három titkárral, illetve(megfigyelõi szerepkörben) Bárdossyval együtt. Beleegyezését fejezte kiaz ó-romániai helyszínt illetõen – Sinaiát javasolva –, és kérte az elsõülés idõpontjának megjelölését. A dokumentum végül a román fél általjavasolt kölcsönös demobilizációra utalva arra emlékeztetett, hogynem a magyar kormány mozgósított elsõként a június végi szovjetultimátumot követõen.

Manoilescu, aki „egészében visszafogottnak és zavartnak” mutat-kozott,33 augusztus 12-én fogadta – „nem nagy örömmel” – amagyar válasziratot hozó Bárdossyt. Aggódva olvasta el a doku-

226

mentumot, majd megjegyezte: úgy látszik, egyetért a két fél, dekíváncsi, ez lesz-e a helyzet a gyakorlatban is. Szóba hozta a románközvéleményt, amely mindinkább a területi áldozatok ellen foglalállást. Bárdossynak a tárgyalások elkezdését firtató kérdésére„elõször Sinaia körül kezdett kertelni”, majd újból Turnu Severinretért vissza, de Herkulesfürdõt is ajánlotta. Aggódott amiatt, hogya magyarok csak egy delegátust küldenek, mivel Bukarest kettõrevagy háromra számított; a román kormány ugyanis egy idõsebbdiplomatát és egy erdélyit bízna meg, ez utóbbi részvétele belpoli-tikailag volna fontos.34 Másnap közölte a magyar követtel: véglegesdöntésként Turnu Severint ajánlja a magyar–román megbeszélésekhelyszínéül, mivel az közel van Craiovához, s így könnyebben tudnáirányítani az ezzel párhuzamosan itt zajló bolgár–román tárgyalá-sokat. Kezdési idõpontként augusztus 15-ét vagy 16-át jelölte meg.Elmondta, hogy a román küldött Valeriu Pop lesz, a katonaimegbízott pedig Corneliu Dragalina tábornok.35 Bárdossy még aznapeste bejelentette Manoilescunak, hogy a magyar fél elfogadja TurnuSeverint, és küldöttsége 16-án érkezik. Másnap, 14-én Manoilescuvisszavonta Turnu Severinre vonatkozó javaslatát, és Herkules-fürdõt ajánlotta helyette. Bárdossy ezt azonban elutasította,36 ígyabban maradtak, hogy augusztus 16-án, Turnu Severinben kezdõd-nek el a magyar–román tárgyalások.

Emlékirataiban Manoilescu „különös hangvételûnek” nevezte azaugusztus 11-i magyar memorandumot, furcsállva annak optimiz-musát.37 Valeriu Pop is azon a véleményen volt, hogy a magyarviszontválasz kétértelmû helyzetet teremtett, s a tárgyalások folya-mán ez eredményezte a vitát arról, melyik fél kinek az álláspontjáttette magáévá vagy sem a jegyzékváltás során.38

Az augusztus 11-i magyar jegyzék békülékeny hangvétele csak-ugyan kelthetett olyan illúziót Bukarestben, leginkább talán Manoi-lescuban, hogy a Teleki-kormány magáévá tette a román álláspon-tot, vagy legalábbis közelebb került hozzá. Való igaz, a magyarvezetés ekkor még nem vetette el egy lakosságcsere ötletét, de aromán elképzelésekkel szemben ez önkéntes, és az Ókirályságbanélõ magyarokra is kiterjedõ akció lett volna. Az augusztus 7-i

227

emlékirat ezenkívül világosan leszögezte, hogy Budapest a területielv alapján képzeli a vitás kérdések megoldását, a lakosságcserétmásodlagos jelentõségûnek tartja. A 11-i memorandum is utaltarra, hogy a magyar kormány elsõsorban egy új határvonal meg-húzásával szeretné megvalósítani a román fél által szorgalmazottetnikai homogenitást. A túlzott román reményeket – amelyeketegyébként Valeriu Pop, a Turnu Severin-i tárgyalások románküldöttségvezetõje nem osztott – Crutzescu egy augusztus 9-ijelentése is táplálhatta, miszerint Csáky állítólag azt nyilatkoztakét nappal korábban a budapesti szlovák követnek, hogy a magyarkormány a Romániával való békés megegyezésre törekszik, sõtbelemenne egy „masszív” lakosságcserébe is, amelynek anyagivonzatait az athéni magyar követ tanulmányozta már a görög–tö-rök megállapodás kapcsán. A jelentés szerint Csáky elvetette anémet döntõbíráskodás ötletét, mivel azt mindkét fél számárahátrányosabbnak tartotta egy közvetlen megegyezésnél.39

Az augusztus 10-i román emlékirat azonban legalább annyirafélreértelmezhetõ volt Budapesten, mint az egy nappal késõbbi kelte-zésû magyar dokumentum Bukarestben. Manoilescu, mint emlék-szünk rá, közvetlen német nyomás hatására állította össze az emlék-iratot, s ebben említést tett a „határok áthelyezésérõl” is. Ezzel tehát– közvetve és csak bizonyos feltételek teljesülése esetén, a lakosság-cserének alárendelve, de – elismerte a határmódosítás létjogosultsá-gát. Ez különbözött Valeriu Pop stratégiájától, amely a román területiintegritás elvén alapult, s a tárgyalások kezdetére legalábbis, teljeselzárkózást javasolt bármely határkérdés megvitatása elõl. A románemlékirat ezenkívül igen kompromisszumkész hangnemet ütött meg,és elismerte a megbeszélések gyors elkezdésének szükségességét.Budapest igyekezett e szándékot egy hasonlóan gyors és békülékenyszellemû viszontválasszal honorálni, hiszen a tárgyalások sürgõsségeelsõsorban magyar érdek volt. Manoilescu augusztus 10-i nyilatkoza-tai is azt a látszatot keltették, mintha a román kormány közeledettvolna a magyar állásponthoz. A külügyminiszter ez alkalommal, mintemlítettük, kihangsúlyozta Bárdossy elõtt: a két elvi felfogás közöttnincs különbség, továbbá területi „cessióról” beszélt és szinte tényként

228

fogadta el, hogy Budapest új határvonalat fog elõterjeszteni atárgyalások során. Igaz, azt is jelezte, hogy a magyar revíziós tervekmessze nem esnek egybe a román kormány elképzeléseivel.

A magyar vezetésnek mindezek ellenére nem sok illúziója voltBukarest valódi szándékait illetõen. Egyrészt Manoilescu is némilegmásként nyilatkozott már augusztus 12-én mint két nappal korábban,másrészt 14-én Bárdossy egy számjeltáviratban ismertette – mintmárszóltunk róla – Pop emlékiratát, márpedig ennek tartalma nem sokbizakodásra adhatott okot Budapesten. A minisztertanács augusztus14-i ülésén Teleki úgy vélte, „sok eredményre nem számíthat” amagyar fél a tárgyalásokon.40

Román határtervek 1940 nyarán

Bukarestben ezekben a napokban-hetekben – az immár elkerülhe-tetlen tárgyalásokra való felkészülés jegyében – több olyan titkostervezet is született, amely lakosságcsere esetén bizonyos határ mentiterületek Magyarországnak való átadásával számolt. Ezek közül azegyik legfontosabb a román nagyvezérkar javaslata volt. FloreaÞenescu vezérkari fõnök augusztus 8-i keltezéssel egy terjedelmesemlékeztetõt intézett a külügyminiszterhez,41 amelyben katonai szem-pontok alapján vonta meg a Magyarországnak teendõ maximálisterületi engedmények határát. Alapelvként abból indult ki, hogystratégiai okok miatt továbbra is biztosítani kell Románia számára azErdélyi Érchegység szorosainak, illetve a Szamos és a Körösökvölgyének a bejáratát. Az új határnak ezért semmiképpen sem szabadmajd túllépnie keleti irányba az Avas- és a szilágysági Bükk-hegységgerincét, majd a Sarmaság–Bályok–Élesd–Tenke–Kisjenõ–Nadab-–Szentmárton helységek közötti képzeletbeli vonalat. A határmódosí-tással együtt járó lakosságcsere ebben az esetben „az összes erdélyimagyarra, és ha lehet, a székelyek egy részére is” vonatkozottvolna.42 A vezérkari fõnök azt javasolta, hogy a magyar–románterületi rendezésre és a lakosságcserére csak a bolgárokkal valóhasonló megoldást követõen kerüljön sor, a területet pedig lépcsõ-zetesen, sávokra osztva adják át Magyarországnak. A Þenescu-féle„maximális” terv véleményünk szerint nagyjából azonos lehetett

229

azzal a 7500 km2-nyi terület átadására vonatkozó javaslattal, amitaz augusztus 28-án Bécsbe tartó román küldöttség végül is „mini-mális” tervként fogadott el.

Gigurtu miniszterelnök, mint emlékszünk, július 26-án Berchtes-gadenben 14 000 km2-ben jelölte meg annak a területnek a nagyságát,amelyrõl Románia hajlandó lenne Magyarország javára lemondani. Eterv részleteit közvetett módon a román nagyvezérkar operatív osztá-lyának egy augusztus 15-i, P. Leonida ezredes által szignált feljegyzésé-bõl ismerhetjükmeg.43 Eszerintazúj határvonalat240kmhosszúságbanaz Avas-hegység, Nagybánya, Szilágycseh, Szilágysomlyó, Rév, Be-lényesújlak,Borossebes,Felménes és Szentmárton között húzták volnameg, az átadandó terület mélysége hozzávetõlegesen 58 km lett volna.Megvalósulása esetén teljes körû magyar–román lakosságcserérekerült volna sor. A terv nem katonai, hanem demográfiai ésgazdasági meggondolásokon alapult. Az átadandó 14 000 km2-tGigurtu úgy számolta ki, hogy oda hozzávetõlegesen 1 millió falusi,mezõgazdasággal foglalkozó romániai magyart lehessen letelepíte-ni; a városlakóknak tehát nem biztosított volna életteret.

A nagyvezérkar operatív osztálya súlyos bírálattal illette a Gi-gurtu-tervet: stratégiai szempontból azt kifogásolta, hogy lehetõvéteszi vagy megkönnyíti az ellenség behetolását a Szamos, a Körö-sök, valamint a Maros völgyébe, továbbá ellehetetleníti Máramarosvédelmét. Leonida ezredes ezért azt javasolta, hogy a Gigurtu-terv-nél 4500 km2-rel legyen kisebb a Magyarországnak átadandóterület nagysága, amely így 9500 km2-t tett volna ki. Az általamegrajzolt határvonal Élesdig nagyjából a Þenescu-vonalat követte,ettõl kezdve pedig valamivel keletebbre húzódott: Hidaste-lek–Csermõ–Újszentanna irányába.44 Mivel azonban Gigurtuhoz ha-sonlóan Leonida is az összes magyart át kívánta telepíteni, azátadandó terület nagyságát észak vagy dél felé még 1900 km2-relmegtoldotta volna. Stratégiai szempontból a déli irányban valókibõvítést tartotta a szerencsésebb esetnek, ami az Újszentanna,és a Marostól délre levõ Perjámos, Lovrin és Nagykomlós vonaltólnyugatra esõ területet jelentette úgy, hogy Arad és közvetlenkörnyéke Romániánál maradt volna.45

230

A berlini magyar katonai attasé is betekintést nyerhetett augusz-tus közepén egy területi engedményeket tartalmazó román javas-latba, amelyet a birodalmi fõvárosba küldött a román vezetés.Sztójay számjeltávirata szerint a vonal a Bükk-hegységen át Szilágy-somlyótól nyugatra húzódna Borosjenõig,majd a Fehér-Körösmenténérné el a trianoni határt; „délen Arad és Maros határról, északonNagybánya–Radnai-hegység vonalról volnának hajlandók tárgyalni.”46

Ennél bõvebbet nem tudunk meg e jelentésbõl, s így csak találgathat-juk, hogy a Sztójay által említett román javaslat megegyezett-e azáltalunk ismertetett három tervezet valamelyikével, esetleg azok egyváltozatát képezte, vagy más tervrõl volt szó.

A Sabin Manuilã által vezetett bukaresti Központi StatisztikaiIntézet nagyban elõsegítette a román katonai és politikai döntés-hozók tervezési munkáját: a második bécsi döntést megelõzõidõszakban számos, konkrét számításon alapuló új határvonal-vál-tozat készült az Intézetben. Ezek közül román részrõl a legkisebbáldozatot az „M 7”-es terv követelte volna meg 5812 km2-nyi terület,azaz Szatmár, Szilágy, Bihar, Arad és Temes megyék egy keskenysávjának átadásával,47 a legnagyobbat pedig a „T 5”-ös48 és az „I. 22”-esvonal. Mindkettõ 20 000 km2 körüli területet juttatott volna Magya-rországnak; az utóbbi például Szatmár és Szilágy megyét teljesegészében, Bihar megyét Vaskoh és Belényes, Arad megyét pedigKörössebes és Nagyhalmágy járások kivételével.49

Nem csak a román politikusok, katonák és szakemberek dolgoz-tak a különbözõ tervezeteken, de például a bukaresti német követis kidolgozott augusztus elején egy megoldást, amelyet elküldöttBerlinbe. Fabricius szerint Szatmár megye – ebbe beleérthette aSzilágyság és Bihar egy részét is – leválasztása (Araddal vagyanélkül) lenne az egyetlen politikai megoldás, „amely képes többmint igazságos módon kielégíteni Magyarország igényeit anélkül, hogytúlságosan megsebeznék Romániát.”50 Ez Arad megye nélkül 20 000,vele együtt pedig mintegy 27 000 km2-nyi területet juttatott volnavissza Magyarországnak. Az indítvány többnyire Bukarest szem-pontjait igyekezett érvényesíteni, de az átadandó terület nagyságamég így is meghaladta a Sabin Manuilã-féle maximális tervben

231

foglalt engedményt, nem is beszélve Gigurtu, vagy a román nagy-vezérkar javaslatairól.

A Turnu Severin-i tárgyalások során a román tervek „fiókbanmaradtak”, mivel a Pop által vezetett román küldöttség semmi-féle konkrét területi javaslatot nem terjesztett elõ, s csak alakosságcserérõl volt hajlandó tárgyalni. A másik oldalon vi-szont Vörnle külügyminiszter-helyettes jelentette ki augusztus13-án Talamónak, hogy a magyar küldöttség egyetlen feladataaz új határ kijelölése lesz, a felmerülõ részletkérdéseket albizott-ságokra kell bízni.51 Mint Szász Zoltán írja: a magyar történeti-nacionalista állásponttal egy román etnikai-nacionalista állás-pont szegült szembe,52 a kettõ kibékíthetetlennek bizonyult.

A megbeszélések elsõ napja

Valeriu Pop augusztus 13-án kapta meg a hivatalos felkérést aromán külügyminisztertõl, hogy képviselje országát a TurnuSeverin-i tárgyalásokon. Elutazásának napján, 15-én kihallgatásonfogadta a király, akinek elmondta: mindnyájan az ismeretlen elõttállnak, nem rendelkeznek kellõ információval, és hiányos a felké-szültségük a „küzdelem” elõtt. Szabad kezet kapott a tárgyalásokelsõ fordulójára és engedélyt, hogy „de plano”, egy rövid nyilatko-zat formájában visszautasítsa a magyar követeléseket, ha azok„túlzóak”.53 Pop véleményével szemben a román kormány némioptimizmussal tekintett a tárgyalások elé, és abban bízott, hogy amagyar területi igények jórészt a határ menti területekre korláto-zódnak majd.54 II. Károly viszont úgy vélte: „a magyarok lesznekolyan arcátlanok és olyan javaslatokat tesznek, amelyeket nem tudunkelfogadni, és akkor a nézõpontok annyira eltérõek lesznek, hogy akonferencia magától feloszlik, ami belpolitikailag nagyon elõnyöslenne nekünk”.55

A magyar küldöttség vezetõje – Teleki „határozott kívánságára”– a kolozsvári születésû Hory András rendkívüli követ és megha-talmazott miniszter lett. (Hory szervezte meg 1921-ben a romániaimagyar követséget, ahol 1923 végéig dolgozott, mint elsõ beosztotttisztviselõ. Ezt követõen a belgrádi, majd a római követséget

232

vezette, a harmincas évek közepén pedig rövid ideig a külügymi-niszter állandó helyettese volt. Varsói követként Lengyelországösszeomlása után rendelkezési állományba helyezték.) Horynakkevés ideje jutott a felkészülésre: Csáky augusztus 11-én közöltevele a megbízatás tényét,56 ami teljesen váratlanul érte az egykorikövetet.

Teleki és Csáky felvázolta Hory elõtt a tárgyalásokon képviselen-dõ magyar álláspontot, melynek lényege megegyezett az augusztus7-i emlékiratban foglaltakkal. A miniszterelnök kifejtette, Magyar-ország nem követelheti vissza egész Erdélyt, mert nem érdeke,hogy „milliós román tömegeket” kebelezzen be. „A néprajzi adott-ságok alapján olyan ésszerû javaslatot kell a románok elé terjeszte-nünk, amelyet nyugodt lelkiismerettel képviselhetünk, és amelyet arománok is elfogadhatnak.”57 Ebbõl a meggondolásból kiindulva, arománok elé terjesztendõ elsõ magyar javaslat határvonala a Marosfolyását követte a trianoni határtól kb. Nagyenyedig, majd aNagy-Küküllõtõl északra húzódott, hogy végül dél felé kanyarodvaa Persányi-hegység vonulata mentén Zernesttõl nyugatra, a Király-kõnél érje el az 1916-os magyar–román határt. Stratégiai okokmiatt két ponton is átlépte a Maros folyót, egy-egy hídfõt képezveAradnál és Tövisnél. A tervezett határvonal Magyarországhozcsatolta volna többek között Aradot, Gyulafehérvárt, Brassót és aSzékelyföldet, Romániának hagyva Balázsfalvát, Medgyest, Seges-várt, Dél-Erdélyt és a Bánságot.58 Ez gyakorlatilag a Maros-vonalterve volt, valamivel kisebb a maximális magyar tervnél; 69 000km2-t juttatott volna vissza Magyarországhoz,59 a Trianonban Ro-mániához csatolt terület mintegy kétharmadát.

Számolva azzal, hogy a tárgyalófél elveti ezt, Teleki egy másodikváltozatot is kidolgozott. Ez a románok számára kedvezõbb megol-dást jelentett, „de ha azon az új déli határt északabbra is fogjukmegvonni, a Székelyföldnek ebben az esetben is vissza kell térnie azanyaországhoz” – szögezte le a miniszterelnök. Kitért az erdélyiautonómia gondolatára is, elvetve azt. Errõl szerinte 1919-ben méglehetett volna beszélni, de azóta a helyzet minden tekintetbenannyira megváltozott a magyarság hátrányára, hogy az autonómia

233

már nem jelentene megoldást, „annál is kevésbé, mert két évtizedtapasztalatai megmutatták, hogy mit jelent a román impérium anemzeti kisebbségekre nézve.”60

A „románokat ismerve” Teleki nem fûzött vérmes reményeket amegegyezéshez. Ezért Horyra az a feladat hárult, hogy a tárgyalófélgyengéit kipuhatolja, s a tárgyalásokat olyan irányba vezesse, hogy„a legsebezhetõbb ponton lehessen õket [a románokat] sarokba szorí-tani”. A miniszterelnök szerint már önmagában ez is értékeseredmény lenne, mivel dokumentálná – fõleg a németek felé, akiknem adnak mindenben igazat a magyaroknak –, hogy a megegyezésútjában a másik fél áll.61

Hory szavaiból ítélve Csáky némileg optimistább volt. Abbólkiindulva, miszerint a magyar követelések ismeretében is vállaltaBukarest a tárgyalásokat, arra következtetett, hogy a román félszámol a területi engedményekkel. „Ha mégis visszakoznának, észrefogjuk téríteni õket” – jelentette ki magabiztosan. Utasította Horyt,hogy a tárgyalások minden mozzanatáról azonnal tegyen jelentést.A külügyminiszter azt is kikötötte, hogy a magyar javaslat elutasí-tása esetén követelni kell a románoktól, prezentáljanak õk egymásik határvonalat. Minden megállapodás elengedhetetlen felté-telének a székely megyék visszacsatolását nevezte. Abban azesetben, ha a románok a székelyek áttelepítését javasolnák, amagyar küldöttségnek rá kell mutatnia, hogy a székelyek az utolsócsepp vérükig védelmeznék õsi földjüket. „Egy ilyen kísérlet szörnyûvérontáshoz vezetne. Mi pedig nem nézhetnénk ölbe tett kézzel testvé-reink kiirtását.”62

A tárgyalások augusztus 16-án kezdõdtek el.63 A magyar delegá-ció a Zsófia nevû sétahajón (amely a megbeszélések idején aküldöttek szálláshelyéül is szolgált) aznap délelõtt érkezett TurnuSeverinbe. Horyn kívül a magyar küldöttség tagja volt még többekközött Náday István altábornagy, mint katonai szakértõ, ÚjszászyIstván ezredes, a vezérkar elhárítási osztályának vezetõje, a Kül-ügyminisztérium részérõl pedig Újváry Dezsõ követségi titkár ésZilahi-Sebess Jenõ, a sajtóosztály helyettes vezetõje. Bárdossy ahelyszínen csatlakozott a delegációhoz, mint megfigyelõ. A Valeriu

234

Pop által vezetett román küldöttségben részt vett többek közöttCorneliu Dragalina tábornok katonai és Sabin Manuilã statisztikaiszakértõként, Crutzescu budapesti román követet pedig megfigye-lõként delegálta a bukaresti kormány.64 Idõhúzó taktikáját követvePop még Hory megérkezése elõtt felvetette Bárdossynak: a tárgyalá-sokat augusztus 19-re kéne elhalasztani, hogy a román küldöttségneklegyen ideje „teljes figyelemmel és komolysággal” áttanulmányozni avárható magyar javaslatot. Bárdossy a három napos szünetet sokallta,és mindössze 24 órás halasztásba egyezett bele.

Az üdvözlõ szavak elhangzása után sor került a meghatalmazásokkicserélésére. Pop kifogásolta, hogy míg az õ megbízólevelét azállamfõ, addig Horyét csak a külügyminiszter írta alá, s ezért nincsazonos felhatalmazásuk. Hory benyomása szerint ezzel az „akadé-koskodással” a román küldött nehézségeket próbált gördíteni atárgyalások megkezdése elé.65 Megígérte azonban, hogy táviratiúton azonnal kérni fogja a megfelelõ felhatalmazást.

Ezt követõen Hory felolvasta a magyar kormány tárgyalásijavaslatát tartalmazó, augusztus 11-i keltezésû emlékiratot66 (amelynem azonos a szintén 11-i, már ismertetett magyar viszontvá-lasszal), és a kért határrevíziót feltüntetõ térképpel együtt átnyúj-totta azt Valeriu Popnak. A dokumentum az augusztus 7-i memo-randum szellemében kompromisszumos területi megoldást java-solt Erdély esetében: „a vitás terület megosztását”, melyet Magyar-ország „még nagy áldozatok és a kárára történt nyilvánvaló diszkri-mináció árán is kész vállalni”, hiszen Erdélynek „ipari, bányászati,mezõgazdasági szempontból legértékesebb része román uralom alattmarad”. A magyar érvelés többek között az Erdélyre való „ezer évesjog”-ra, s arra hivatkozik, hogy Budapest hátrányos megkülönböz-tetésben részesült, midõn Románia területi kérdésekben megálla-podott a Szovjetunióval, és megállapodni készül Bulgáriával is. Amemorandum szerint a magyar kormánynak mintegy két és félmillió magyar egzisztenciáját kell majd biztosítania a megkapottterületrészen: azokét, akik jelenleg is ott élnek, s azokét, akikErdély más részébõl és a Regátból fognak majd átköltözni – utalvaezzel a lakosságcserére. Rajtuk kívül számításba kell még venni az

235

Erdélybõl 1919–1920-ban elûzötteket, „akik, amikor a tömegeskiutasítási végzés ellen fellebbezni akartak, a román hatóságoktól azta választ kapták, hogy »fellebbezzenek a Jóistenhez«”. A dokumentumvégül leszögezi: „a magyar kormánynak nincs szándékában gyógyít-hatatlan sebeket ejteni Románián”, s a barátságát keresi.

Az átnyújtást követõen Valeriu Pop 10 perc szünetet kért adokumentum tanulmányozásához, majd egy rövid nyilatkozatottett. Ebben leszögezte: a javaslatok szembeszökõ ellentétben állnakaz augusztus 7-i, de különösen a 11-i magyar emlékirat békülékenyszellemével, és nem képezhetnek elfogadható tárgyalási alapot.Hangsúlyozva Bukarest megbékélési szándékát kijelentette, hogykormányának álláspontját és javaslatait az értekezlet legközelebbiülésen fejti majd ki. Ezután heves vitára került sor a két delegáció-vezetõ között arról, hogy miként kell értelmezni Pop elutasítószavait, s mikor kerítsenek sort az újabb tárgyalási fordulóra. Végül– Pop Bárdossynak tett eredeti javaslata szerint – abban egyeztekmeg, hogy a két küldöttség augusztus 19-én ül ismét össze, addigmindkét fél tájékoztatja kormányát.

Emlékirataikban a résztvevõk egymástól eltérõ módon értelme-zik a Turnu Severin-i tárgyalásokat, s így az elsõ nap mérlegét iskülönbözõképpen vonják meg. Pop – aki visszaemlékezéseibengyakran túlértékeli saját szerepét – azt állítja, hogy a magyarküldöttséget meglepetésszerûen érte a „határozott és kemény”román visszautasítás, zavarba hozta és elbizonytalanította. Annális inkább, mert a magyarok – írja Pop – arra számítottak, hogy abukaresti delegáció pánikban lesz, és nem tanúsít majd komolyellenállást.67 Hory szerint ellenben Valeriu Pop került „láthatólagkényelmetlen helyzetbe” azon határozott magyar kijelentés nyo-mán, miszerint Budapest csak az emlékiratban foglalt javaslatokalapján hajlandó a további tárgyalásokra.68 Manoilescu – Poppalellentétben – román zavarról beszél: „fölösleges rámutatnom, mek-kora volt a meglepetésünk és felháborodásunk a magyar arcátlanságmiatt” – a 16-i magyar területi követelésekre célozva ezzel.69

Valójában Horyt nem lepte meg túlságosan a román visszautasí-tás, hiszen – Bárdossy révén – tudomása lehetett Pop Valer

236

szándékairól és taktikájáról. Ezenkívül – akárcsak Teleki – Horysem igen számított aktív német és olasz támogatásra a megbeszé-lések idején, így feltehetõen abban sem bízott, hogy a tengelyhatal-mak nyomása alatt jelentõsen módosulna a román álláspont. Igaz,a tárgyalások elkezdése elõtti napokban a magyar küldöttségveze-tõben azért még élt egy halvány remény, „hogy a határok bizonyosmérvû revíziójának gondolatával is megbarátkoztak” a románok.70 Eza remény Pop válaszát követõen szertefoszlott, s Hory arra akövetkeztetésre jutott, hogy a románok visszautasítják majd amagyar javaslatot, Budapestre hárítva a tárgyalások megszakítá-sának ódiumát.71

Manoilescut ezzel szemben úgy tûnik, váratlanul érte az Erdélykétharmadára támasztott magyar igény. A bukaresti olasz követ-nek elmondta, a magyar követelések „soha nem látott módontúlzóak”, s a kérdéses területen 2 200 000 román él.72 Legszíveseb-ben már 16-án megszakította volna a tárgyalásokat, ezt azonban atengelyhatalmak nyomása miatt nem tehette.73 Crutzescu is aztfejtegette a tárgyalások elsõ fordulóját követõen Horynak, hogyBudapesten soha senki ily messzemenõ magyar kívánságról elõtteemlítést nem tett, s hogy ennek elfogadása Erdélyben belsõ forra-dalmat idézne elõ.74

Külügyminiszterével ellentétben viszont Pop nem lepõdött meg, smint könyvében megjegyzi: a „túlzó, minden mértéken felüli” magyarjavaslat révén megvalósultak saját tervei.75 Valóban úgy tûnt, hogy atárgyalások egyelõre az õ elképzelései szerint alakulnak.

Két ülésszak között

A kétnapos szünet idején a magyar delegáció a hajón maradt,míg Pop Valer visszatért Bukarestbe. A vonaton felkereste fülké-jében Bárdossyt, aki szintén visszautazott egy rövid idõre a románfõvárosba. Pop felsorolta kifogásait a magyar javaslat ellen, ame-lyet azért is elfogadhatatlannak tartott, mert így „két millió románkerülne magyar uralom alá”. Azzal érvelt, ha õk elhagynák azátcsatolandó területet, Budapest nem tudná azt magyarokkal be-népesíteni. Véleménye szerint az áttelepíthetõ magyarságot illetõ-

237

en a magyar fél duplán számol: maximálisra teszi az Erdélyben élõmagyarok számát és külön tekintetbe veszi a bukaresti és regátimagyarokat, „pedig nyilvánvaló, hogy utóbbiak már bennefoglaltatnak[az] erdélyi magyarság számában, hiszen onnan telepedtek át”.76

A román fél katonai–stratégiai szempontok miatt is elfogadha-tatlannak tartotta a magyarok által javasolt új határvonalat. Kor-mányának a tárgyalások elsõ napját követõen elküldött memoran-dumában Dragalina tábornok figyelmeztetett: az aradi és a tövisihídfõ arra szolgál, hogy egy késõbbi katonai akció során Magyar-ország a Bánságot és Dél-Erdélyt is elfoglalhassa. Következtetéseszerint „a magyar mentalitás” nem változott, és a Szent István-iBirodalom helyreállítása a végsõ cél.77 Egy késõbbi, augusztus 25-ikeltezésû emlékeztetõjében78 Dragalina megismételte: a magyarokáltal javasolt vonal elfogadása katonailag védhetetlen határokatteremtett volna Románia számára.

A román küldöttségvezetõ augusztus 17-én beszámolt II. Károly-nak a tárgyalások menetérõl. Naplójában a király feljegyezte:Popnak minden önuralmára szüksége volt, hogy az ajtót becsapvane távozzék, megszakítva ezzel a tárgyalásokat. „Ha nem volnatragikus, úgy nevetséges lenne” a helyzet. „Szép kis megbékélésiszellem. Valóban komikus – írta felháborodottan a Hory általelõterjesztett javaslatról a király –, hogy a magyar szemtelenségodáig elmegy.”79 Azt azonban román szempontból kedvezõnek talál-ta, hogy a javaslat „megmutatja az egész világnak, mi a »magyarigazság« valódi arca”, s a lehetõ legkedvezõtlenebb fényben tüntetiazt föl. „Ez nekünk nyereség, ami igazolja a nyilvános ellenállást, éslehetõvé teszi számunkra a világos beszédet.”80

Az uralkodó elfogadta Pop tervét, miszerint „megsemmisítõ”érveléssel vissza kell utasítani a magyar javaslatot, s a lakosság-csere elvét kell a megbeszélések kiindulópontjává tenni. Miután eztsikerül a tárgyalóféllel elfogadtatni, az elv gyakorlati megvalósítá-sára kell kitérni, s csak utána jöhetnek szóba az esetleges területikérdések. Pop kérte a román diplomáciai akció fokozását Berlinbenés Rómában, majd figyelmeztette az udvart a szükséges belpolitikai– fokozottabb németbarát irányú – lépések mielõbbi megtételére.

238

„Hõsies” megoldást szorgalmazott, egy „nemzeti egységkormány”felállítását, ami gyakorlatilag a Vasgárda hatalomra juttatásátjelentette volna. Jelezte, ha javaslata rövid idõn belül nem valósulmeg, távozik a román tárgyalóküldöttség élérõl.81 Másnap találko-zott a bukaresti német és olasz követtel is. Fabricius érzékeltettePoppal, hogy Berlint „lehangolta” a magyar javaslat, majd szemé-lyes jóindulatáról biztosította a románokat, konkrét tanácsokatadva a bukaresti választ illetõen. Ghigi is a lakosságcserében láttaa megoldást, amely véleménye szerint mindkét országot erõsítené.Pop megnyugtatására az olasz követ homályos utalást tett arra,hogy a Duce nem egyezne bele jelentõs számú román lakos magyaruralom alá kerülésébe.82

Fabriciusszal és Ghigivel a tárgyalások két fordulója közöttBárdossy is találkozott Bukarestben. A német követ „meglepõdnilátszott”, hogy a magyar követelések között Brassó is szerepel,s kifejtette: nem hisz a magyar követelések érvényesítéséneklehetõségében „vértelen úton”; a lakosságcserét emlegette, s aszékelyeknek adandó autonómiát.83 Ghiginek – s feltehetõenFabriciusnak is – Bárdossy az alábbiakkal támasztotta alá amagyar követeléseket:

• a szerinte 1 800 000 erdélyi magyarhoz hozzáadódik a 200 000ókirálysági, a 250 000 Magyarországra menekült, továbbáa 150 000 Amerikába emigrált romániai magyar, akiketmind a visszacsatolt területen kell majd elhelyezni;

• a magyar területek népsûrûsége négyzetkilométerenként 80fõ, míg Erdélyé 52 fõ;

• a székelyek nem kívánnak áttelepülni. Ha Magyarországelhagyja õket, akkor, hogy kikerüljenek a román uralom alól,a bolsevizmus prédájává válhatnak. Így Magyarország nemlesz képes ellátni küldetését a Kárpátokban – érveltBárdossy.

Mindehhez még hozzáfûzte: a magyar küldöttség kész az elõter-jesztett határjavaslat módosításáról tárgyalni, de a Székelyföldrõlnem mondhat le. A népességcserét megvalósíthatatlannak tartotta,úgy vélve, hogy a visszakövetelt területen élõ románoknak magyar

239

alattvalókká kéne válniuk.84 Kiemelte: az a bukaresti állítás, misze-rint a visszacsatolandó területen 2 200 000 román lakos élne, erõstúlzás, és minimálisan 400 000-rel mond többet, mint ami atényeknek megfelel. Az olasz követ a beszélgetés folyamán azttanácsolta, hogy román lakosságcsere-ajánlat esetén a magyarküldöttség kérjen az új határvonalra is javaslatot. Ha ez lényegeseneltérne a magyar elképzelésektõl, úgy halassza el a tárgyalásokat,de ne szakítsa meg azokat.85

Budapesten Vörnle és Csáky is tájékoztatta a tengelyhatalmakképviselõit a tárgyalások elsõ napjáról. A külügyminiszter-helyettes„teljes titoktartást” kérve Talamótól elmondta, a magyar határja-vaslat „tárgyalható”, különösen ha ezt Németország kívánná az ottélõ jelentõs német kisebbség érdekében. Ebben az esetben Magyar-ország lemondana Gyulafehérvárról és – feltehetõen – Brassóról.86

Csáky, Vörnléhez hasonlóan „nagyon kevés reményt” fûzött ahhoz,hogy a román tárgyalófél elfogadná a magyar javaslatot. Jelezte,Budapest követelései csak Romániára korlátozódnak. Megnyugta-tásul azt is közölte: a magyar kormány maximális óvatossággalszándékozik cselekedni, hogy ne élezze ki a helyzetet. Elmondásaszerint tartott egy erdélyi felkelés lehetõségétõl, amelyet a Szovjet-unió kihasználhatna. Ez megkérdõjelezné Románia létezését is,ami veszélyeztetné a délkelet-európai egyensúlyt.87

Turnu Severinbõl Hory is egyre kilátástalanabbnak ítélte amegegyezés esélyét. 16-án este sajtófogadást adott, amelyen alkal-ma nyílt tájékozodni a bukaresti szándékokat illetõen. Megerõsö-dött az a benyomása, „hogy a románok csak készségüknek kifelé valódokumentálása céljából ültek le velünk tárgyalni, de egyáltalábannincs szándékukban részünkre engedményeket tenni”.88

Két nap múlva, 18-án este vendégül látta a román küldöttségeta Zsófia fedélzetén. A nem hivatalos beszélgetések nyomán mégjobban megerõsödött benne a meggyõzõdés, hogy a „legcsekélyebbengedékenységre” sem számíthat román részrõl: a válasz elutasítólesz, s az ellenjavaslatok „csak azt a célt fogják szolgálni, hogytapasztalatból ismert halogató taktikájukkal a tárgyalásokat elhúzzákés elposványosítsák”. Ezért úgy döntött, ilyen „komolytalan játékba”

240

nem szabad belemennie, ellenkezõleg: egy „erélyes lépéssel” meg-kísérli majd a románokat „jobb belátásra – avagy nyílt színvallásrabírni. A késedelmeskedés már csak taktikai okokból is helytelenvolna”. Ezért egy hosszú számjeltáviratban felhatalmazást kértBudapesttõl: amennyiben a tárgyalófél elvetné a magyar javaslatot,úgy nyilváníthassa céltalannak a megbeszéléseket, és a delegációmég aznap utazhasson vissza Budapestre, a román kormányrahárítva egy nyilatkozattal a felelõsséget. A választ másnapra(19-ére) a déli órákig várta, hogy délután már eszerint cselekedhes-sen.89

Úgy tûnt, a kezdeményezés nem lesz majd ellenére Csákynak,aki 18-án délben feladott, Horynak címzett táviratában gyakorlati-lag megerõsítette az addig képviselt magyar álláspontot: „Nevetsé-ges volna lakosságcserérõl theoretikus és akadémikus jellegû vitát folytat-ni addig, míg új határvonal megállapítva nincsen. Hiszen csak akkorlehet konkrét tényezõkkel számolni. Új határvonalban történõ megegyezésután szívesen hajlandók vagyunk az ezzel járó minden kérdést részletesenmegbeszélni. Minden egyéb eljárás idõfecsérlés volna.”90

Az augusztus 19-i forduló

A tárgyalások második fordulója augusztus 19-én délelõtt,röviddel tíz óra után kezdõdött el. A megnyitást követõenValeriu Pop felolvasta a három nappal korábbi magyar emlék-iratra adott román választ.91 A hosszú dokumentum, miutánhangot ad a bukaresti delegáció „csodálkozásának” a magyarjavaslat miatt, tagadja, hogy Besszarábia átadása és a bolgárokkalvaló megegyezés precedenst képezne Erdély viszonylatában. Aromán kormány ugyanis Besszarábiáról „háborúval felérõ váratlannyomás” miatt mondott le, Dél-Dobrudzsát pedig – Erdéllyelellentétben – nem a népakarat csatolta Romániához. Az emlékiratmegismétli az augusztus 10-i memorandumból már ismert állás-pontot az etnikai homogenizálásról, kiemelve, hogy a területikérdések a lakosságcsere függvényét képezik.

Ezt követõen a dokumentum történelmi s etnikai érvekkel igyekszikpontról-pontra cáfolni a magyar emlékirat állításait. A Budapest által

241

javasolt határvonalat teljesen önkényesnek nevezi, „amely semmi-féle elvbõl nem következik, és semmiféle kritikát nem áll ki”. Felhoz-za, hogy az átcsatolni kívánt területen (mely Erdély 2/3-ad részétképezi) az 1930-as román népszámlálás szerint a lakosságösszlétszáma 3 900 000, ebbõl több mint 2 200 000 a román, és csak1 200 000 a magyar nemzetiségû, ami összeegyeztethetetlen az etnikaihomogenitás elvével. Kifejti: a mohácsi csatavesztést követõen – az1867 utáni néhány évtizedet leszámítva – Erdély nem volt Magyaror-szág része, s vitába száll azon állítással is, miszerint az átadandóterület kevésbé lenne gazdag természeti kincsekben. Végül leszögezi:a román kormány csak abban az esetben hajlandó tovább tárgyalni,ha a megbeszélések kiindulópontját a lakosságcsere elve képezi.

Hory a román válasz meghallgatása után, annak „gondos átta-nulmányozása” végett az ülés délután 5 óráig történõ felfüggeszté-sét kérte, abban bízva, hogy addig megérkezik a tárgyalásokmegszakítására vonatkozó budapesti jóváhagyás. Az igen hosszaskésedelemmel megfejtett Csáky-féle számjeltávirat rendelkezéseviszont úgy szólt: válasznyilatkozata végén Hory kérdezze meg aromán delegációvezetõt, hogy kapott-e újabb utasításokat Bukarest-bõl. Nemleges válasz esetén nyilvánítsa a további tárgyalást célta-lannak, és „jelentéstétel” végett utazzon még aznap Budapestre, adelegáció többi tagja viszont maradjon Turnu Severinben.92

Csáky tehát, feltehetõen a tengelyhatalmak nyomása miatt, atárgyalások megszakítása helyett egyelõre azok felfüggesztése mel-lett döntött augusztus 19-én. Vörnle aznap megerõsítette Tala-mónak, hogy a magyar kormány folytatja a megbeszéléseket, bártovábbra is a területi elv mellett fog kardoskodni.93 A magyarkülügyminiszter abban reménykedett, hogy a tengelyhatalmakBukarestben is közbejárnak majd, s ennek nyomán Manoilescuékúj utasításokkal látják el a Turnu Severin-i delegációjukat.

Csáky félmegoldása meglepte Horyt, és nem tartotta logikusnakazt: „Mire való hát az egész tiráda, ha egy csattanó befejezés helyettcsak annak közlésére szorítkozom, hogy referálás helyett felmegyekBudapestre. Ebbõl ugyanis arra lehet majd következtetni, hogy amagyar kormány a román ellenállás miatt valószínûleg új és engedé-

242

kenyebb utasításokat szándékozik nekem adni.”94 Ezért úgy döntött,ha a románok nem kaptak újabb utasításokat, bejelenti a tárgyalá-sok céltalanságát, de taktikai megfontolásból elhallgatja, hogyjelentéstétel végett Pestre utazik, „és azt csak a vita folyamán, mintszemélyes iniciatívából eredõ gondolatot” fogja felvetni. Az eljárástNáday és Bárdossy is helyesnek találta.95

Az ülés újbóli megnyitására csak este fél kilenckor került sor,amikor is Hory felolvasta a délelõtti román nyilatkozatra adottválaszt. Meddõ polemizálással vádolta a román delegációt, amelymereven elutasítja a magyar javaslatot, és konkrétumok helyettegy lakosságcsere ötletének homályos bemutatására szorítkozik.A dokumentum szerint Bukarest azon döntését, miszerint elkezdia tárgyalásokat, csak úgy lehetett értelmezni, hogy elfogadja tár-gyalási alapként a magyar kormány kiindulópontját; most ellenbenvisszakozott, és „akadémiai vitákba” bocsátkozik. A román kor-mány képtelen megszabadulni a trianoni szerzõdés szellemétõl,nem fogadja el a kompromisszumot, és „kiterjedt erdélyi területeketakar uralma alatt megtartani, mint például a székelyek vidékét,amelynek lakossága kizárólag magyar”.96

A magyar válasz zárómondataira s azok hatására Hory és Popeltérõen emlékszik. Könyvében Hory azt írja, beszédét annakhangsúlyozásával zárta, „hogy a magyar delegáció a további tárgya-lásokat, legnagyobb sajnálatára, céltalannak látja”. Szerinte a hatásnem maradt el, mivel Valeriu Pop erre nem volt felkészülve. „Elõbba román ellenjavaslatok tartalmát szépítgetve megpróbálta érveimethatálytalanítani, majd váratlanul felfüggesztette az ülést, és arra kért,hogy egy fesztelen eszmecsere folytatása végett velem külön tárgyalhas-son.”97

Pop visszaemlékezéseiben viszont nincs nyoma annak, hogy Horyekkor céltalannak nyilvánította volna a tárgyalásokat.98 Ez utóbbiváltozatot erõsíti a megbeszélések hivatalos, francia nyelvû jegyzõ-könyve,99 valamint Horynak a Zsófia hajóról küldött 12. számjel-távirata is.100 Valószínû tehát, hogy a magyar küldöttségvezetõ –követve Csáky rendelkezését – beszéde végén csupán az esetleges

243

újabb bukaresti utasításokra vonatkozó kérdést tette föl, ezt köve-tõen pedig Pop kérésére felfüggesztették az ülést.

Pop szerint az egész magyar válasz szokatlan volt, és tanácstalan-ságról árulkodott.101 A román küldöttnek – emlékirataiból ez kiderül– tudomása volt Hory eredeti szándékáról, miszerint megszakítja atárgyalásokat, s a teljes magyar delegáció elutazik. Pop azt állítja, ahír Zilahi-Sebess Jenõtõl származott, de szerinte Náday altábornagyis hasonló értelemben beszélt Dragalina tábornoknak a magyardelegáció által adott ebéden. Egy Trandafilo nevû olasz tudósító 19-éndélután bizalmasan közölte Poppal, hogy a magyarok el voltak szánvaa tárgyalások megszakítására;102 ezt megelõzõen a hírt Trandafilojelentette a Stefani hírügynökségnek.103 Az újságíró azt az értesülésétis közölte a román küldöttségvezetõvel, hogy erõs olasz és németnyomásra Budapest végül megtiltotta a delegáció hazautazását.104

Popnak a Turnu Severin-i hajóállomás kapitánya is beszámolt amagyar küldöttség távozási elõkészületeirõl.105 A fenti információkbirtokában Pop a Budapestrõl kapott váratlan utasítás következményé-nek tekintette a magyar küldöttség „zavarát”.Helyes volt a feltételezése,miszerint Hory abban reménykedett Csáky délutáni közbelépését köve-tõen, hogy a tengelyhatalmak nyomása alatt Bukarest idõközben vál-toztatott álláspontján, s ezért kérdezett rá a magyar delegátus az újabbromán utasításokra „mielõtt visszavonulót fújt volna”.106

Az ülés felfüggesztését követõen Pop megszövegezte a románviszontválaszt, majd késõ este több órán át tartó nem hivatalosbeszélgetést folytatott Horyval, amelyen Bárdossy is jelen volt.Délután szerzett információi birtokában – emlékiratai tanúságaszerint – Pop túlzott magabiztossággal viselkedett, s kijelentette:tudja mi történt a magyar küldöttség háza táján aznap, s azt is,hogy Budapest engedni fog elveibõl. Ez jó alkalom lehetne Magyar-ország megalázására – folytatta –, de Romániában senki nemtörekszik erre. A megegyezés érdekében viszont „Magyarországnakkét dolgot kell megértenie:

– ha egyszerûen területet kérnek tõlünk, nincs mit odaadnunk, mivelnem létezik, és nem is létezhet területi vita Románia és Magyarországközött;

244

– ha viszont Magyarország az erdélyi magyarok hazatelepítésétakarja, készek vagyunk tárgyalni, levonva minden olyan következte-tést, ami a lakosságcsere révén megvalósítandó etnikai elv alkalma-zásából származhat. Addig, ameddig létezik egy Románia és egyromán hadsereg, területi tézisek nem jöhetnek szóba, és román földetsem engedünk át. Jamais, a tout jamais” – soha, fûzte hozzányomatékkal.107 Kijelentette, hogy a tárgyalások alapkérdésében amagyaroknak feltétlenül engedniük kell, de ezt megtehetik anyilvánosság kizárásával is. Magyarországnak le kell mondaniaazon álmairól és ábrándjairól, amelyek megvalósíthatatlan fantá-ziálásnak bizonyultak – figyelmeztetett végül.108

Hory visszaemlékezései szerint a beszélgetés során Pop állandó-an a békülékenységre való román hajlandóságot hangoztatta, demindig oda lyukadt ki, hogy az egyetlen lehetséges megoldás alakosságcsere lenne, mivel a román közvélemény sohasem nyugod-na bele a területi engedményekbe. A magyar küldött Popnakszegezte a kérdést: úgy kell-e érteni szavait, hogy Románia mindenterületi koncessziótól elzárkózik, és a színmagyar Székelyföldet ismeg akarja tartani? Pop „csûrés-csavarásba kezdett, és egy olyankijelentést tett, hogy a lakosságcsere lebonyolításával kapcsolatbanesetleg lehetõség fog nyílni a határ bizonyos mérvû megváltoztatására.De amikor homályosan formulázott szavainak értelmét precizírozniakartam, megint csak a lakosságcserét jelölte meg egyedül járhatóútnak”.109

Kevéssé hihetõ Valeriu Pop visszaemlékezéseinek az az állítása,miszerint érvelése akkora hatást gyakorolt volna Horyra ésBárdossyra, hogy a két magyar diplomata, feladva kezdeti tartózko-dását, „személy szerint” teljesen magáévá tette a román küldöttálláspontját. Pop azt sugallja, hogy Hory szinte megalázkodott elõtte,amint „patetikus és állhatatos kérést” intézett hozzá a beszélgetésvégén, miszerint ne tegye lehetetlenné a magyar delegáció ott-maradását, „ne ûzze el” õket Turnu Severinbõl.110

Közelebb visz az igazsághoz Hory már említett, 12. számjel-távirata, amit e késõ esti kötetlen beszélgetés után néhány órávalküldött el Budapestre. Ebben tájékoztatja Csákyt, miszerint Pop

245

azt fejtegette, kénytelen a román álláspontot fenntartani, s megér-ti, ha a magyar küldöttség is azt mutatja kifelé, hogy megmaradelvi álláspontja mellett. Pop azt javasolta, Budapest bizalmasanközölje, hány magyart kíván áttelepíteni, s ebbõl aztán levonhatókmajd a „szükségesnek mutatkozó territoriális engedmények kon-zekvenciái”. Ezt az eljárást szerinte a németek is helyeslik. Abizalmas elvi megállapodás után a javaslat szerint átmeneti idõtkéne biztosítani mindkét ország közvéleményének felkészítésére.Hory ellenezte a rendezés elhalasztását, a román küldött viszontkitartott, hogy a tárgyalások súlypontját bizalmas magánbeszélge-tésekre helyezzék át, s a bizottságok munkáját addig szüneteltes-sék. Az eszmecsere eredménytelenül végzõdött.111 Pop tehát együgyes manõverrel igyekezett érvényesíteni taktikáját, Hory azon-ban kitartott a területi elv mellett. Csáky délutáni számjeltáviratanyomán világossá vált számára, hogy a tárgyalásokat nem szakít-hatja meg, s ez kényelmetlen helyzetbe hozta. A külügyminiszteregy másik, szintén aznap délután érkezett távirati utasításához istartania kellett magát, amely szerint „bármilyen aigrirtek is arománok, mindig a legmesszebbmenõ jóindulatot, jóakaratot és türel-met mutassa [velük szemben]”.112 Ez az utasítás is feltehetõen Csákyazon aggodalmát tükrözte, nehogy – a tengelyhatalmakra valótekintettel – a magyar fél hibájából szakadjanak meg a tárgyalások.Pop mindenesetre úgy értelmezte Hory elõzékeny magatartását,hogy ez a beszélgetés során elõhozott román érvek eredménye.

Az ülést kevéssel éjfél elõtt nyitották meg újból. Valeriu Pophatározottan kijelentette, hogy teljes mértékben fenntartja állás-pontját, s „a román kormány eddigi nyilatkozataiból semmit vissza-vonni, vagy ahhoz hozzáadni nem tud”. Rámutatott, hogy Bukaresttovábbra is az etnikai elv alapján áll, „mely lakosságcserével megva-lósítható és logikusan együtt jár területi módosítással. Székelyekproblémája is megoldható lakosságcsere alapján. Magyar kormányonfordul meg tehát, vajon ezt tárgyalási alapnak elfogadja-e”.113

A két küldöttségvezetõ Hory kérésére ezután ismét visszavonult,és egy rövid négyszemközti megbeszélés során, mintegy Poprábeszélésének engedve, a magyar delegátus kilátásba helyezte: bár

246

további tárgyalások hasznát nem látja, „utolsó kísérletként” Buda-pestre utazik, hogy a felmerült nehézségeket élõszóban elõadhassa.Hory szerint Pop „látható örömmel” fogadta az ajánlatot, ésazonnal intézkedett egy különvonat elõállításáról.114 Emlékirataiszerint Pop átlátta, hogy „a remények megõrzése céljából” egyszerûszínjátékról volt szó Hory részérõl, aki felsõbb utasításra tette ebejelentést.115

Miután Hory hivatalosan is jelezte szándékát a plénum elõtt, sPop ezt tudomásul vette, berekesztették az augusztus 19-i üléssza-kot. Rövid közleményt adtak ki, miszerint a két küldöttségvezetõközös megegyezés alapján hazautazik és jelentést tesz kormányá-nak, míg a többi küldött Turnu Severinben marad.

Az elutazás elõtt, éjféltájt újabb nem hivatalos négyszemköztitárgyalásra került sor a két delegátus között.116 Hory romántárgyalópartnerét mint magánembert kérdezte: van-e halvány re-mény arra, hogy a székelyek lakta területnek „valamilyen kapcsolatalesz Magyarországgal”? Pop egyértelmûen kijelentette: ha a magya-rok a székelyeket akarják, megkaphatják õket lakosságcsere útján.„A székelyek lakta terület viszont szerves része a román földnek, ésátadásáról sem tárgyalni, sem megegyezni nem lehet, soha sem.”117

Kérte beszélgetõpartnerét, közvetítse Budapest felé e kategorikusálláspontot, amely hivatalos jellegû, és kifejezi minden románember véleményét. Hory ekkor arra próbálta rábeszélni Popot,legalább hozzávetõleg vázolja a román elképzelést a lakosságcserelebonyolítása után meghúzandó új határvonalról, hogy azt alkalom-adtán figyelembe vehesse a magyar kormány. A román delegátushárom feltételhez kötötte a kérés teljesítését:

• a lakosságcserét jelentõ etnikai elv magyar részrõl történõelfogadása;

• az áttelepítendõ magyarok pontos számának megjelölése;• Budapest kötelezettségvállalása, hogy ténylegesen át is

telepítik õket.E három feltétel teljesülése esetén a román kormány kevesebb

mint negyvennyolc órán belül közli elképzelését az új határvonalról– zárta válaszát Pop, amely „látható benyomást” tett szerinte

247

Horyra.118 Könyvében ezt már nem említi, de Ghigi augusztus 22-ijelentésébõl kiderül, hogy Horynak adott válaszában Pop tett azérthalvány célzást a lehetséges román területi engedmények mérté-kére: eszerint az átadandó területet, amelyre az összes magyart átkell majd telepíteni, „a magyar–román határtól kiindulva és aMagyarországgal szomszédos területekbõl kellene kijelölni”, kizár-va a Székelyföldet.119

A tárgyalások második napját ismertetve Pop mindvégig aztsugallja emlékirataiban, hogy az állítólag zavartan és megilletõdöt-ten viselkedõ Hory fölé kerekedett, egyértelmû sikert aratva kette-jük „párharcában”. Az ülésszak lezárását követõen a román kül-döttség valóban „remek hangulatban” volt, s úgy érezte, megnyertegy „nehéz csatát”. Pop személyes benyomása az volt, hogy Buda-pest, ha csak közbe nem jön valami, elfogadja majd a románálláspontot, és csupán a tisztességes visszavonulás útját keresi. Ahelyzet kulcsát a tengelyhatalmak magatartásában látta, és abbanbízott, hogy Berlin és Róma jóindulatának elnyerésével „a TurnuSeverin-i siker végleges gyõzelemmé alakul”.120

Horyt illetõen azonban Pop eltúlozza saját szerepét. Kétségtelen,Csáky 19-i kényszerû félmegoldása, miszerint a román álláspontváltozatlansága esetén be kell ugyan jelenteni a tárgyalások célta-lanságát, de a küldöttség tagjai Turnu Severinben maradnak,meglepte és kényelmetlen helyzetbe hozta Horyt. A rutinos diplo-mata pillanatnyi elbizonytalanodása (ha volt ilyen) elsõsorban ezzelmagyarázható, nem pedig Pop érveinek hatásával. Igaz, 1939-esfélreállítása – mint Pritz Pál írja – megrendítette magabiztossá-gát.121 Hory azonban ennek ellenére sem volt rosszabb vitázó- vagytárgyalófél Popnál, s ezt Turnu Severinben bizonyította. Az viszontkétségtelen hátrányt jelentett a román küldöttel szemben, hogy atárgyalásokon a keze mindvégig úgyszólván meg volt kötve, s alegkisebb részletkérdésekben is Csáky utasításait kellett követnie.Poppal ellentétben, aki megbízottként valamivel szélesebb jogkörtkapott, s ezenkívül a román politikai élet aktív résztvevõje volt,Horyt sem a tárgyalások elõtt, sem azok alatt nem vonták be adöntésekbe, így szinte semmi befolyása nem volt Budapesten az

248

események alakulására. Kérdés azonban, sikerült-e volna a tárgya-lásokon akár neki, akár másnak jobb eredményt elérnie olyankörülmények között, amikor 1940 nyarán Erdély és a revíziókérdésében a magyar–román ellentétek kibékíthetetlenek voltak,a megoldás pedig a tengelyhatalmak, elsõsorban Hitler kezébenvolt. Feltételezésünk szerint aligha.

A tárgyalások megszakadása

Hory az addigi eredménytelen tárgyalások egyetlen hasznátabban látta, hogy világossá vált számára: a román kormány „aTrianonban jogtalanul nekik juttatott színmagyar területeket, még aszékely vármegyéket is uralma alatt akarja tartani. Minden igyekeze-tünk, hogy egy mindkét nép érdekében álló megegyezést létrehozzunk,eleve kudarcra van ítélve”.122 Úgy vélte, a magyar kormány mostnem visszakozhat és „nem állhat meg félúton”. A románokkalszembeni katonai fellépést tartotta célravezetõnek. Véleményeszerint ez egyrészt a szoros magyar–német viszony felbomlásáhozvezetne, amit a távolabbi jövõ szempontjából kívánatosnak tartott,másrészt „észre térítené” a románokat, „és akkor egy teljesenmegváltozott helyzetben tárgyalhatnánk velük”.123

Budapesten is „határozott pesszimizmus” uralkodott a tárgyalá-sok kimenetelét illetõen, s a románok hajthatatlansága miatt márnem sok értelmét látták a további megbeszéléseknek. 20-án reggelVörnle kijelentette Talamónak, hogy „ésszerû a fegyveres megoldáslenne, vagyis az, amit a tengelyhatalmak nem akarnak”.124 Hory mégaznap este beszámolt Telekinek és Csákynak a tárgyalások másodikfordulójáról, akik elvetették a román követelést, miszerint a lakos-ságcsere legyen a tárgyalások alapja. Ez ugyanis ellentmondásosetnikai-statisztikai alapokon tartaná a román–magyar megbeszélé-seket, s újabb „csökkenéseket” eredményezne, amikor késõbb azerdélyi magyarok átköltöztetésének konkrét kérdéseire kerülneszó. Ezenkívül úgy vélték, „hogy amikor román részrõl kérték atárgyalások megkezdését az augusztus 7-i magyar emlékeztetõ átadásaután, ez implicite már a tárgyalási alap – azaz a területi elv –elfogadását jelentette”. Arra a következtetésre jutottak, a románokat

249

kell olyan helyzetbe hozni, hogy õk kezdeményezzék a tárgyalásokmegszakítását.”125

Augusztus 22-én rendkívüli ülésre hívták össze a minisztertaná-csot,126 hogy meghallgassák a magyar küldöttségvezetõ beszámoló-ját, és ennek alapján állást foglaljanak „a további teendõk tekinte-tében”. Hory emlékiratai szerint beszámolójának különösen az arésze tett nagy benyomást a miniszterekre, amelyben a Romániaáltal Oroszországnak és Bulgáriának nyújtott területi engedmé-nyekrõl a román delegátussal folytatott vitáját ismertette. Hory,idézve Pop szavait, miszerint június végén Romániának az oroszokfegyveres akciójától kellett tartania, megjegyezte: ez egyenesen „fel-hívás keringõre”. Bartha honvédelmi miniszter helyeselve közbeszólt:„ez azt jelenti, hogy ha a részünkrõl is katonai beavatkozástól kellenetartaniuk [a románoknak], másként beszélnének és cselekednének”.127

A „szerkesztett” minisztertanácsi jegyzõkönyvbõl (lásd a 8. sz.dokumentumot) és Hory emlékirataiból nem derül ki egyértelmûen,milyen konkrét lépésekrõl döntött 22-én a kormány. Hory, mivelnem volt jelen mindvégig az ülésen, s a döntésbe sem vonták be,csak feltételezte, hogy „a kormány az ultima ratio regumtól [azaz afegyverek erejétõl – L. B. B.] sem fog visszariadni, ha a románokezután sem mutatnak hajlandóságot ésszerû kompromisszum elfoga-dására”.128 Feltételezését megerõsítik Telekinek, Csákynak,Barthának és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek a jegy-zõkönyv által rögzített szavai is. A belügyminiszter megkérdezte:„tisztában van-e a kormány a kérdésben felmerülhetõ minden vonat-kozással”? Teleki igennel válaszolt, majd emlékeztetett arra, hogyjúlius 10-én Münchenben Hitlernek is említette az „ultima ratio”lehetõségét, ezt megelõzõen pedig129 fegyvert kért Mussolinitõl arraaz esetre, ha Magyarországnak katonailag kéne föllépnie Románi-ával szemben. Kijelentette: „A magyar nemzet 21 esztendõn át anem, nem, sohát kiáltotta. Ma nem lehet azt mondani a nemzetnek,hogy azt kiáltsa: igen, igen, örökre. Tehát el van vetve a kocka.”130

Hory ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy a miniszterelnök sza-vait általános helyeslés fogadta, csak Zsindely Ferenc államtitkárvetette föl a kérdést: fel van-e Magyarország kellõképpen készülve

250

az esetleges légitámadásokra, illetve van-e elegendõ légvédelmiágyúja? Csáky rendreutasította Zsindelyt, a katonákra bízva akérdés megítélését,131 majd Barthával egyetértésben kijelentette:tavaszig nem várhat a magyar kormány. Szólt arról is, hogy„Románia egyes körei fegyveres elintézésre készülnek”, s õ úgy látja:„döntõbíráskodásra kerülhet a dolog”. Kiemelte: Németország sem-miképpen sem akar háborút Európának ebben a részében.132

Mindezek alapján feltételezhetõ, hogy az augusztus 22-i minisz-tertanács úgy döntött: a román–magyar tárgyalások sikertelenségeesetén a fegyveres megoldást választja. Csáky szavaiból ítélveazonban számolt egy döntõbíráskodás lehetõségével is, anélkül,hogy ezt kérné, vagy akár csak felvetné Berlinben. A tervbe vettfegyveres megoldás egyik célja éppen a német kormány közbelépé-sének a közvetett kikényszerítése volt, akár egy döntõbíráskodásrévén – amelyet szorult helyzetében a román kormány kérne, netána háború megakadályozása (megállítása) érdekében maga Berlinkezdeményezne –, akár úgy, hogy Hitler nagyobb engedékenységrebírja Bukarestet.

A Románia elleni hadmûveletek megindításának irányelveit más-nap, 23-án adta ki a vezérkar fõnöke. A csapatoknak az augusztus26-ról 27-re virradó éjjel kellett a támadáshoz felfejlõdniük, hogy28-án hajnalban elindíthassák a hadmûveleteket. Werth a románcsapatok várható támadását feltételezve, annak megelõzése ürü-gyén hozta meg elhatározását. A románok „kezdeményezõ betöré-sét” eszerint egy ellentámadással torolják meg, amit az összesfelvonult magyar erõ egyidejû akcióba lépésével általános támadóhadmûveletté fejlesztenek. Ennek fõ erejét az 1. hadsereg képezi,amely Nagykároly és a Szamos között töri át az ellenség védõállá-sát, és a Máramarosszigetnél támadó 3. hadsereggel együttmûköd-ve eléri Kolozsvár és Dés városát. A déli határszakaszon lévõ 2.magyar hadsereg kezdeti feladata az ellenség térnyerésének megaka-dályozása, majd egy ellentámadás során Nagyvárad elfoglalása.133

Bár nem tudhatjuk, miként alakult volna a hadihelyzet, elfogad-juk Dombrády Lóránd hadtörténész megállapítását, miszerint azerõviszonyok ismeretében feltételezhetõ, hogy a magyar csapatok

251

még számottevõ kezdeti sikerre is alig számíthattak. A propagandaáltal feltüzelt magyar közvélemény, de maga a hadsereg is viszontabban az illúzióban élt, hogy a rosszul felszerelt és alacsony harcimorálú román fegyveres erõk összeomlanak egy támadás nyomán,s a magyar csapatokra diadalút vár.134 Az Újszászy ezredessel valóaugusztus 25-i beszélgetése nyomán az olasz katonai attasé azt akövetkeztetést szûrte le, hogy magyar katonai körökben az optimiz-mus uralkodik, és „semmiféle kételyt sem támasztanak a harcgyõzelmes kimenetelét illetõen”.135 A vezérkar és személyesen Werthezzel szemben úgy tûnik, tisztában volt az erõviszonyokkal, s kerestea várható kudarc elkerülésének útját.136

A katonai elõkészületek mellett a magyar kormány diplomáciailépéseket is tett. Belgrádi követén keresztül augusztus 23-án kérdéstintézett a jugoszláv kormányhoz: háborús konfliktus esetén számít-hat-e Jugoszlávia jóindulatú semlegességére? A válasz kitérõ volt,amit Bakách-Bessenyey követ nem tartott kedvezõtlennek, mivelBelgrád egyformán hangsúlyozta a Magyarországhoz és Romániá-hoz való barátságot, s nem tett említést a román–jugoszláv szövet-ségrõl.137 Csáky Moszkva álláspontját is igyekezett kipuhatolni.Augusztus 24-én a szovjet külügyminiszter fogadta Kristóffy köve-tet, és hangsúlyozta elõtte, hogy kormánya álláspontja a régi: amagyar követeléseket megalapozottaknak tartja, és a „szovjetek ma-gatartása [az] események során kedvezõ lesz Magyarország részére”.Konkrétumokba ugyan nem bocsátkozott, de leszögezte: a ver-sailles-i és trianoni Romániát „sohasem tartotta ideálisnak és azegyformán sérelmes volt Oroszország, Bulgária és Magyarországszempontjából”.138

A magyar miniszterelnök ezekben a napokban szinte kilátásta-lannak ítélte a helyzetet. Augusztus 20-a körül egy elkeseredetthangú levélben139 önmagát vádolta, amiért „lehetetlen helyzetbe”sodorta az országot, mivel kedvezõ megegyezés a román kor-mánnyal nem érhetõ el, egy kedvezõtlen megállapodás pedig belsõfelforduláshoz vezetne. Egyedüli megoldásként a fegyveres fellépéskínálkozott, ami a hadsereg miatt amúgy is nehezen elkerülhetõ,ezzel szemben viszont ott állt a határozott német vétó. Bár tudatá-

252

ban volt a magyar támadás esetleg végzetes következményeinek,mint láttuk, Teleki mégis úgy döntött: ha a tárgyalások újrakezdé-sekor a románok nem fogadják el a magyar javaslatot, elindítja ahadsereget. Csákyhoz hasonlóan reménykedett azonban, hogy egymagyar fegyveres akció esetén Berlin idõben közbelép a Balkánonkialakuló zûrzavar megakadályozása végett, és megegyezésre kény-szeríti a román kormányt.140

A német követtel folytatott augusztus 22-i megbeszélése soránCsáky úgy igyekezett beállítani a helyzetet Erdmannsdorff elõtt,hogy õ és Teleki a fegyveres megoldás ellen vannak, „figyelembevéve azt az elõrelátható erõszakot, amelyet az erdélyi magyarkisebbségekkel szemben követnének el”. Állításának elsõ részeugyan nem felelt meg a valóságnak, de az aggodalom kétségtelenvolt. A német kormányra való nyomásgyakorlás szándékával el-mondta: „a katonai körök és maga a kormányzó […] már belefáradtaka tárgyalásokba és hajlanak a fegyveres akcióra, nagyon bízva annakvégkimenetelében. Más politikusok, közöttük Imrédy is hasonló véle-ményen vannak”. Csáky ezért valószínûsítette a katonai körökazonnali reagálását a tárgyalások megszakításakor. „Elõtte azonban– folytatta a külügyminiszter – ellenséges cselekményeknek kellenebekövetkezniük, ami a magyar képviselõket Rómában és Berlinbenlépésekre kényszerítenék, hogy felhívják a két kormány figyelmét akialakult helyzetre.” A találkozó során Csáky elvetette a tengelyha-talmak döntõbíráskodásának a lehetõségét.141

Erdmannsdorff nem sokkal késõbb kifejtette Talamónak, hogyaz õ katonai beosztottai is megerõsítik a külügyminiszter általmondottakat a magyar „katonai körök lelkiállapotáról, beleértve ahadügyminisztert […] és a vezérkari fõnököt is”. Kijelentette,tájékoztatja Berlint, hogy amennyiben nem történik gyors beavat-kozás, a helyzet súlyossá válik. Úgy vélte: ha a tengelyhatalmakbiztosítékokat adnának, miszerint a háború végén a magyar köve-telések kielégítést nyernek, ez erõt adhatna a magyar kormánynaka helyzet kezelésére.142

Csáky az olasz követnek is „panaszkodott” két nappal késõbb,143

miszerint a halogató román magatartás miatt „egyre nehezebb számára

253

gátat szabni a katonai körök nyomásának és magának a Kormányzó-nak, akik hajlanak a katonai akcióra, maximális bizalmat táplálvaannak eredményességét illetõen”. Áttételesen maga is a fegyveresbeavatkozás mellett érvelt, megemlítve a román katonai ellátottsághiányosságát, mely ellátottság szerinte csak harminc napos háborúraelegendõ. Hozzáfûzte, hogy a legrosszabb esetben is a magyar–románkonfliktust jól el lehetne szigetelni, majd nem mulasztotta el megemlí-teni Molotov támogató nyilatkozatait sem. Megígérte azonban, hogyamennyiben a helyzet válságosra fordul, legalább 24 órával elõbbértesíti Rómát és Berlint. Talamo „nagyon pesszimistának” láttaCsákyt a helyzetet illetõen, amelyet a magyar külügyminiszter„nagyon súlyosnak” tartott.144

Ami a román kormányt illeti, bizakodó volt saját esélyeit illetõen.Meg volt gyõzõdve arról, hogy Hitler támogatja a lakosságcsere saz etnikai homogenizálás elvét, és ezért a tengelyhatalmaknak egyesetleges döntõbíráskodásától Románia számára kedvezõ megol-dást várt. Juhász Gyula feltételezése szerint a román vezetés azértis ragaszkodott mereven a lakosságcsere elvéhez, mivel értesültHitlernek a bolgár vezetõk elõtt tett, 1940. július 27-i kijelentésérõl,miszerint Erdély problémáját csak úgy lehet megoldani, ha aterület ésszerû megosztását a népességcserével kapcsolják össze.145

Ezt nem tartjuk kizártnak, de mellette más tényezõt is meg kellemlítenünk. Így mindenekelõtt a bukaresti német követség, személyszerint Fabricius magatartását, aki mindvégig azt sugallta a románvezetésnek, hogy Berlin az õ pártjukon áll, s megelégszik egy nem túljelentõs területátadással Magyarország javára.146 Manoilescuék ezenkí-vül, mint már említettük, félremagyarázták, esetleg félreértették Hitlerjúlius 26-i, berchtesgadeni szavait. Ezzel összefüggésben Fabriciustöbbször megerõsítette a Turnu Severin-i tárgyalások idején, hogy aBukarest által képviselt álláspont összhangban van a berchtesgadeninémet állásponttal.147 A román kormány jó jelnek vélte, hogy nemkapott a július 31-i, Dél-Dobrudzsára vonatkozó német jegyzékhezhasonló kategorikus felszólítást Erdély, vagy annak egy része átadá-sára, s végül pedig a romániai németek álláspontja is bizakodásraadhatott okot Bukarestben.

254

A támogató német álláspont reményében a román kormány augusz-tus 21-én – berlini követe útján – ismét kérte Hitler döntõbíróiközbelépését. (Lásd a 7. sz. dokumentumot.) Romalo elmondtaWoermann külügyi államtitkár-helyettesnek, hogy a magyarok általtámasztott követelések elfogadhatatlanok, mivel azzal a következ-ménnyel járnának, hogy 2,4 (!) millió románt engednének át Magya-rországra, s csak 180 000 magyar maradna román területen. „A magyarmagatartás következtében – fejtegette a követ – az egyetlen lehetséges úta Führer számára végül is a döntõbíráskodás lehetne”. Az államtitkárelvetette a javaslatot, Romalo viszont kitartott nézete mellett, „hogya kérdést nem lehet megoldani német beavatkozás nélkül. A döntõbírás-kodás alternatívája olyan »tanács« lehetne, amilyet Romániának adtak,Bulgáriára vonatkozólag.”148 A témára vonatkozó román szakirodalomés a memoárok nem tesznek említést e román lépésrõl,149 amely pedigfontos láncszem az események alakulásában, és jól jelzi Bukarestszándékait és reményeit 1940 nyarán.

Miként használta ki Valeriu Pop a két tárgyalási forduló köztirövid idõszakot? Augusztus 20-án részletesen beszámolt az elõzõnapi eseményekrõl az uralkodónak, aki elégedettnek mutatko-zott.150 Másnap Ghigivel és Fabriciusszal is találkozott. Az olaszkövet alapjában véve tartózkodóan viselkedett, és úgy vélte, nemlesz könnyû megállapodni. Kijelentette, Olaszország nem avatkoz-hat be közvetlenül a tárgyalásokba. Fabricius viszont Pop beszá-molója szerint kijelentette, hogy a román javaslat „maga az igazság;ennél többet senki sem követelhet Romániától”. A magyaroknak megkéne érteniük – folytatta –, hogy „ez nem román kitalálás, hanemmagának a Führernek és Németországnak a tézise Európa újrarende-zésére”.151 23-án Manoilescu társaságában Valeriu Pop újból felke-reste a német követet, aki bemutatta neki az augusztus elejénelkészített, könyvünkben már ismertetett rendezési tervét. Pop aminimális (20–21 000 km2), tehát az Arad nélküli területi enged-ményre tett javaslatot is túlzónak találta. A követendõ taktikátilletõen Fabricius azt ajánlotta, a román küldöttség tartson kiaddigi álláspontja mellett, és hagyja, hogy a magyarok szakítsákmeg a tárgyalásokat.152 A király megbízásából Pop tárgyalásokat

255

folytatott a vasgárdistákkal a kormányba való belépésükrõl, õkazonban Gigurtu távozását követelték. Végül abban maradtak,hogy átmeneti kormányt hoznak létre, ezt követõen jöhet szóba egytisztán vasgárdista kabinet.153 Mindebbõl azonban augusztus folya-mán nem valósult meg semmi, és egyelõre maradt a Gigurtu-kor-mány.

Augusztus 23-án összeült a román Koronatanács, hogy döntsöna román–magyar tárgyalások további sorsáról. A hozzászólók közülC. Argetoianu a tárgyalások elhúzását javasolta, Nicolae Iorgapedig felvetette, hogy végsõ szükség esetén Szatmár, Nagyváradés Arad városokat át lehetne adni a magyaroknak.154 Iorga kifejtet-te: nagy hiba volt a korabeli román kormány részérõl Dél-Dobru-dzsa bekebelezése, Ionel Brãtianu155 pedig „mértéken felül mohóvolt” Erdély egyes részeit illetõen, „ahol a lakosság többsége nemromán”.156 Iorga szerint a székelyek „ostobák”, és nem lehetelnemzetietleníteni õket; autonómiát kell adni nekik, „azzal afeltétellel, hogy egyedül tartsák fenn magukat”, s két év múlvamaguk kérik majd a helyzet visszaállítását. Dicsérte a romántárgyalási anyagot, megjegyezve: kár volt ennyire jó érveket felhoz-ni egy „barbár néppel” szemben.157 Gigurtu miniszterelnök kiemel-te: Románia jogait illetõen egy lakosságcsere nélküli, akár minimá-lis határkiigazításba is „katasztrofális hiba” lenne beleegyezni.Manoilescu a lakosságcsere elõnyeit ecsetelte Romániára nézve:„nem kevés dolog, hogy megszabadulunk az ország szívébe szegkéntbeszúrt székelyektõl”.158 Hangsúlyozta, hogy bár Erdély lakosságá-nak egynegyede magyar, a városokban pedig többséget alkotnak,Bukarest önszántából nem fogja a terület egynegyedét átadni amagyaroknak. A Koronatanács végül egyhangúlag, és a királyjóváhagyásával az alábbi utasításokat fogalmazta meg Valeriu Popszámára:

• szerezze meg Magyarország elõzetes és végleges hozzájáru-lását az etnikai elvhez és a lakosságcseréhez;

• határozzák meg a Magyarországra áttelepítendõk számát;• ezt követõen lehet majd áttérni a lakosságcsere területi

következményeire, kiszámolva a földmûveléssel foglalkozó

256

magyarok számára szükséges területet, megjelölve azt ahatárvidéket, ahová letelepítik õket.159

A tárgyalások harmadik, s egyben utolsó fordulójára augusztus24-én került sor. Turnu Severinbe való visszautazása elõtt ValeriuPop még egyszer találkozott az uralkodóval. Ezúttal is felhívta afigyelmét a radikális belpolitikai változások elkerülhetetlenségére,valamint arra, hogy erõteljesebb román aktivitásra van szükségBerlinben. Röviddel a tárgyalások megkezdése elõtt a románküldöttségvezetõ olyan információ birtokába jutott, miszerint kétamerikai újságíró megtudta Újszászytól: a magyar delegáció min-denáron határjavaslatot akar a románoktól kicsikarni, hogy a kétfél tervezetét összeegyeztetve, valahol középen lehessen meghúznia határt. Egy vázlatos rajzot is kézhez kapott, amely szerint amagyarok lemondanának az Erdélyi Érchegységrõl, viszont Kolozs-vár nekik jutna.160

Hory augusztus 23-án reggel indult vissza Turnu Severinbe. „Arománok ez alkalommal udvariassági formákban nagyon kitettekmagukért” – írja emlékirataiban. Temesvárra különvonatot küldtekelé, Turnu Severinben pedig a vasútállomástól a kikötõig díszbeöltözött rendõrök álltak sorfalat.161 Csákytól kapott utasítása úgyszólt, hogy az ülésen csak a magyar kormány által kidolgozottemlékirat elõadására szorítkozzék, s ne engedje magát „feleslegespolémiákba beleerõszakolni”.162 Abban az esetben, ha a román féltovábbra is csak a lakosságcsere elvének alapján kívánna tárgyalni,úgy – Bukarestre hárítva a felelõsséget – meg kell szakítania atárgyalásokat, és az egész delegációnak vissza kell térnie Budapest-re. Amennyiben a román küldöttség kérte volna kormánya tájékoz-tatásának lehetõségét, úgy Horynak felhatalmazása volt huszon-négy órát adni erre.163

Pop kérésére 24-én délelõtt négyszemközti megbeszélésre kerültsor a két delegációvezetõ között. A román küldött azt javasolta,hogy a tárgyalásokat ezután németül folytassák, s a jegyzõkönyve-ket vezessék a francia mellett német nyelven is. Az indoklás szerint„a kérdést esetleg döntõbíróság elé kell bocsátanunk, és így [az] eljárástmegkönnyítjük, ha német szöveg áll majd rendelkezésre”. Hory a

257

kérést elfogadta, majd kifejtette: kormányát „meglepte”, hogy20-án teljesen üres kézzel tért vissza, „másfelõl [a] budapestiközvélemény már vicceket farag össze-vissza utazásaim miatt”.164

Kérte Popot, „prezentáljanak végre egy vonalat”, de a románküldött leszögezte: az egyetlen járható út, ha elõbb az áttelepíten-dõk száma tekintetében egyeznek meg.165

Az ülés hivatalos megnyitása után Hory felolvasta a magyarkormány emlékiratát.166 A terjedelmes dokumentum vitába száll aromán delegáció augusztus 19-i nyilatkozatával, s cáfolja annakállításait. Magyarországgal szembeni súlyos diszkriminációnaknevezi a bukaresti kormány által a Szovjetuniónak és Bulgáriánaktett engedményeket, majd megállapítja, hogy Budapest békés útonóhajtja érvényesíteni igényeit. „Éppen ez a kompromisszum lényege.Mindazonáltal a magyar kormány kötelességének tartja felhívni aromán kormány figyelmét arra – folytatódik a dokumentum –, hogytévedés volna félreismerni a magyar álláspontot és a követelésekhatározottságát.” Kifejti, hogy Budapest sohasem tagadta a néprajzielv értékét, de az a kiindulópontja, miszerint elõbb egy új határvo-nalat kell megállapítani, és „azután megvitatni az ennek folytánesetleg szükségessé váló népcserét”. A magyar kormány azonbanünnepélyesen kijelenti, hogy „nem akar és semmi körülmények közöttsem fog hozzájárulni a székelyeknek szülõföldjükrõl való kiköltözteté-séhez”. A román kormányt meddõ polemizálással vádolja, majdfelteszi a kérdést: hajlandó-e vagy sem a bukaresti vezetés megje-lölni azokat a területeket, amelyeket kész Magyarországnak vissza-adni. „Abban az esetben, ha a két delegáció egy új határvonal tekintetébenmegállapodik, hasznos munkát végezhet Turnu Severinben. Ellenkezõesetben […] a román delegációnak habozás nélkül meg kell adnianemleges válaszát. Ebben az esetben a magyar küldöttség továbbitartózkodása Turnu Severinben céltalanná válna és véget érne” –szögezi le az emlékirat, a román kormányra hárítva ennek felelõs-ségét a tárgyalásokon tanúsított merev magatartása miatt.

A szünet után Valeriu Pop olvasta fel rövid válasznyilatkozatát,167

amelyben értésre adta, hogy a „kvázi ultimátum jellegû” magyaremlékirat a „néprajzi valóságot” figyelmen kívül hagyja és a terület

258

átengedésére épül, ezért ilyen javaslatot tárgyalási alapként nemfogadhat el. A román delegáció elhárítja magától a felelõsséget atárgyalások megszakításáért, s „fenntartja magának a jogot azértekezlet következõ ülésén egy teljes dokumentáció és indoklás elõter-jesztésére” a magyar tézis megcáfolása végett.

Az elhangzottakra reagálva Hory kijelentette: mivel a román kor-mány elutasítja a magyar javaslatot, a kapott utasítások értelmébentovábbi tárgyalásokba nem bocsátkozhat. Az „utolsó pillanatban”azért még megkérdezi Poptól, nincs-e egyéb javaslatok birtokában. Aromán küldött nemleges választ adott, egyben azt a „meleg felhívást”intézte a magyar kormányhoz, ne szakítsa meg a tárgyalásokat, „merta két ország és nép közti tartós béke megteremtésére az egyetlen formulaa lakosságcsere formulája”. Válaszul Hory újból elismételte a magyarálláspontot: „Az elsõ perctõl kezdve megmondtuk, hogy területi problé-máról van szó, természetesen az abból adódó összes néprajzi következmé-nyekkel. Sohasem voltunk az etnikai elv ellen, és nem hoztunk fel érveketazzal szemben. Ellenkezõleg, csupán a sorrend más. Nézetünk szerint akérdés csak területi alapróloldhatómeg.Vitákat folytatni statisztikaiadatokalapján, amelyeket Önök elõhoznak és azok a másik fél által megcáfoltat-nak, polémiákba bocsátkozni – semmi eredményre sem vezethet.”

A két küldött közötti szópárbaj folytatásaként Pop is összegeztea román álláspontot. „Nekünk, románoknak Magyarországgal sem-miféle területi kérdést sem kell rendeznünk. De hajlandók és készekvagyunk a népi és etnikai kérdéseket megoldani, éspedig végérvénye-sen.” Vitatta a magyar javaslat kompromisszumos voltát, és aromán kormány megegyezésre való hajlandóságát hangoztatta.Hory erre megjegyezte: a magyar kormánynak tudomása van arról,hogy Románia Dobrudzsából „nagy katonai erõket” irányít Erdély-be, amit nem lehet a megértés jelének tekinteni, majd újból kérteaz ülés berekesztését. Pop a katonai intézkedések defenzív jellegétemelte ki, ezt követõen pedig 14 óra 5 perckor befejezettneknyilvánította a konferenciát.168 Egy közös záróközleményt fogal-maztak meg, miszerint közös tárgyalási alap híján a magyardelegátus kérésére a megbeszéléseket lezárták. Megállapodtak,hogy csak a tárgyalási jegyzõkönyvek aláírása után hozzák nyilvá-

259

nosságra a kommünikét. Valeriu Pop még aznap este hat órárabúcsúlátogatásra jelentkezett be Horynál.169

A tárgyalások megszakadásának híre Turnu Severinben nagyizgalmat keltett. Akárcsak a bukaresti küldöttség tagjai, a helybelirománság is „el volt ragadtatva és ujjongott”.170 Egy kellemetlenincidensre is sor került: miközben a magyar delegáció nemzetiszínû zászlócskákkal megjelölt autói 24-én délután a vasútállomásfelé tartottak (mivel Hory, Valeriu Popra várva, csak másodmagá-val maradt a hajón), román tisztek öklüket rázva szidalmazták amagyarokat, és bekiabáltak a kocsikba. Komolyabb rendzavarásazonban nem történt.171

A Turnu Severin-i magyar–román tárgyalások tehát augusztus24-én kora délután hivatalosan véget értek. A megbeszélésekhárom napja alatt – 1940. augusztus 16., 19. és 24. – egyik fél semvolt hajlandó engedni eredeti álláspontjából: Budapest a területi,Bukarest pedig az etnikai elvbõl. A két, egymással szögesenellentétes álláspont semmit sem közeledett egymáshoz, a megbe-szélések így kudarccal zárultak.

Következményeit tekintve e nyilvánvaló tényen már az semváltoztatott, hogy a tárgyalások berekesztését követõen, augusztus24-én délután egy váratlan módosulás állt be a román kormányálláspontjában, amely meglepte a Turnu Severinben tartózkodóromán delegációt. Poppal való telefonbeszélgetése során ugyanisManoilescu meglepettnek mutatkozott a tárgyalások megszakadá-sának hírére, és kérdõre vonta a delegációvezetõt, miért nemtájékoztatta errõl õt elõzetesen. A magyarokat minden áron visszakell tartani az elutazástól – jelentette ki a külügyminiszter. Pop eztlehetetlennek nevezte, s kérte Bukarestet, „õrizze meg hidegvérétés nyugalmát”. Emlékiratai szerint ekkor vált világossá számára,hogy országa pozíciói romlottak.172

Nem sokkal ezután Pop és Manoilescu között távirati útonhosszabb üzenetváltásra és vitára került sor.173 A külügyminiszterismét szemrehányást tett Popnak, amiért a magyaroknak adott„éles hangú” válasza elõtt nem konzultált vele, s kifejtette, attóltart, hogy a „külföldi megfigyelõk” esetleg Romániára hárítják a

260

felelõsséget a tárgyalások megszakadása miatt. Utasította Popot,közölje a magyar delegáció vezetõjével: az aznapi román válaszdo-kumentumban megígért, és egy késõbbi idõpontban elõterjeszten-dõ „teljes dokumentáció és indoklás” részét fogja képezni egytérkép is, amely a Magyarországnak átadandó „életteret” ábrázol-ná, ahová „a székelyek kivételével az összes erdélyi magyart”áttelepítenék. Mivel e térkép elkészítése „különös figyelmet” igé-nyel, a javaslat szerint a két delegációnak augusztus 28-án kéneújból elkezdenie a tárgyalásokat vagy Turnu Severinben, vagyBukarestben, esetleg a román fõváros környékén.

Válaszában a „feldühödött” Pop nagy hibának minõsítette akülügyminiszter utasítását, s kifejtette, hogy az ellentétes az au-gusztus 23-i Koronatanács javaslatával, és meghajlást jelent amagyar küldöttség által javasolt eljárás elõtt, miszerint az etnikaielv elõzetes elfogadása nélkül, a különbözõ határjavaslatok össze-egyeztetése révén meg kell állapodni egy kompromisszumos határ-vonalban. Pop a román érdekekkel és saját belsõ meggyõzõdésévelis összeegyeztethetetlennek minõsítette az utasítást, megtagadvaannak teljesítését. Manoilescu a román küldött „hazafiságára”apellált, és megnyugtatta, hogy minden román határjavaslat„abszolút módon az etnikai elv és a lakosságcsere feltételéhezkötött”, s az erdélyi magyaroknak a székelyek kivételével történõelmozdítása nélkül a román ellenjavaslatnak „se értelme, seérvénye nem lesz”. A székelyek helyben maradását szorgalmazómagyar feltételt román szempontból kedvezõnek vélte, mivelezáltal szerinte sokkal kisebb életteret kell majd átadni Magyaror-szágnak. Pop ezt cáfolta, s kifejtette, hogy Budapest a magyar államszuverenitása alá akarja helyezni a szülõföldjükön megtartottszékelyeket.

A román delegáció vezetõje mindvégig kitartott ugyan eredetiálláspontja mellett, de az egység látszatának megõrzése érdekébenvégül vállalta az üzenet átadását Horynak. Manoilescu a lelkérekötötte: vegye figyelembe, hogy a tárgyalásokon nem szabad olyanbenyomást kelteni, mintha „nem lennénk õszinték, és halogatás

261

céljából formális kifogások mögé bújunk, bármennyire is logikuskifogások legyenek azok”.174

Pop este nyolc után kereste fel Horyt a Zsófia fedélzetén, sManoilescu távirati utasításának értelmében kijelentette: a románkormány hajlandó a népességcsere elvén alapuló, térképpel ellátottkonkrét határjavaslatot tenni, amennyiben 28-án Bukarestben, vagyannak környékén folytatnák a hivatalos tárgyalásokat. Hangsúlyoztaazonban, hogy a román territoriális javaslat terjedelme feltétlenülfüggõvé lesz téve a magyarok Erdélybõl való tényleges kiköltözésétõl(a székelyek kivételével), ami nélkül a javaslat „hatályát és értelmétveszítené”.175

Hory Pop szerint nagyon elégedettnek mutatkozott a románjavaslat hallatán.176 A tárgyalások folytatásának esetére – kormá-nya elõzetes engedélyével – a magyar küldöttségvezetõ Bukaresthelyett a Margit-szigetet, Szegedet vagy Kalocsát ajánlotta hely-színként, a kölcsönösség elvére hivatkozva. Távirati úton Popazonnal jelentést tett Manoilescunak a magyar ellenjavaslatról. Aromán külügyminiszter megígérte, hogy másnap, azaz augusztus25-én délután a budapesti követség révén fogja közölni válaszát amagyar kormánnyal.177

A székelyekre vonatkozó kérdésre Pop magánemberként fejtetteki véleményét. Elmondta: a román kormány erre nézve is javaslatotfog tenni, s e javaslat vagy egy tág körû, román szuverenitás alattmegvalósuló autonómiából, vagy pedig a székelységnek az áttele-pítési akcióba való bevonásából fog állni, „természetesen a megfelelõterületi konzekvenciák levonásával”.178 Késõ esti találkozójuk végéna két küldött a már korábban megfogalmazott, de még nempublikált, a tárgyalások megszakítását bejelentõ közös zárónyilat-kozat végére – Pop javaslata alapján, akit Manoilescu utasított erre– az alábbi mondatot illesztette: „kilátás van arra, hogy a tárgyalá-sokat a legrövidebb idõ alatt újra fel fogják venni.”179 Valeriu Popeste tízkor „láthatólag megkönnyebbülve” vett búcsút Horytól.180

Néhány perccel késõbb Hory is elhagyta a hajót, és a magyarküldöttség többi tagjával együtt vonaton visszaindult Budapestre.

262

Mivel magyarázható a román álláspont augusztus 24-i (gyakorlatikövetkezmények nélküli) módosulása? Pop kezdetben arra gyanako-dott, hogy nem várt fejlemény következett be Bukarestben, esetleg atengelyhatalmak képviselõi gyakorolhattak nyomást kormányára, vagypedig a magyarok „dolgoztak jól” Berlinben és Rómában. Másnapazonban Manoilescu megnyugtatta a Bukarestbe visszatért Popot,hogy nem történt semmiféle nyomásgyakorlás, viszont meggyõzõ-dése, hogy az új javaslat „a legjobb benyomást kelti majd Berlinbenés Rómában”, s döntõ bizonyítéka lesz a román megegyezésiszándéknak. Pop ezúttal is helytelenítette a külügyminiszter eljá-rását, és állítása szerint Gigurtu kormányfõ is fölöslegesnek ítélteaz elõzõ napi bukaresti közbelépést. Manoilescu megígérte, hogyhelyrehozza a hibát.181

Pop értesülése szerint állítólag a királytól „sem volt idegen” a24-i bukaresti beavatkozás.182 Macartney brit történész forrásaszerint, amikor a román delegáció telefonon beszámolt Bukarest-nek a tárgyalások alakulásáról, a király „pokolba küldte õket ésutasítást adott, hogy a tanácskozásokat minden áron folytatni kell”.183

Az, hogy a király utasítására módosult volna a román álláspont,nem zárható ki teljességgel, bár II. Károly naplója nem erõsíti mega feltételezést. A bejegyzés szerint ugyanis Manoilescu és Popvitájában az uralkodó Popnak adott igazat, s úgy vélte, a külügy-miniszter „kissé messze ment” egy térkép bemutatásának ötletével.Leszögezte, hogy „a térkép bemutatásának feltétele a lakosságcsereelvének a magyarok általi elfogadása” lesz.184

Emlékirataiban – amelyek egyébként erõs önigazolási szándék-kal íródtak, és több állítása nem fedi a történelmi valóságot –Manoilescu egyrészt „tökéletesen indokoltnak” nevezi Pop hajtha-tatlanságát, másrészt saját álláspontját is igyekszik magyarázni.Eszerint õ formailag valamennyivel engedékenyebbnek mutatko-zott Popnál, s célja „az idõt nyerõ tárgyalások újrafelvétele” volt,hogy a tengelyhatalmakat „ne kedvetlenítsék el”.185 Kettejük állás-pontja a lényeget tekintve azonban nem tért el. Akárcsak Pop,Manoilescu sem volt hajlandó „az ország területébõl egy darabot isátadni, legyen az nagyobb, vagy kisebb”. Õ is csupán a lakosságcsere

263

végrehajtását, a két állam etnikai homogenizálását követõen tartottelképzelhetõnek egy minimális, a legszükségesebbre csökkentettterületi korrekciót.186

Nem értünk egyet azzal a történészi véleménnyel, amely szerinta román tárgyalófél területi kérdésekben mutatott hajthatatlansá-gát mindenekelõtt Hory sugalmazná emlékiratában, „megfeledkez-ve” bizonyos tényekrõl.187 A magyar diplomata emlékirata valóbantöbb helyen pontatlan és hiányos a Turnu Severin-i tárgyalásokismertetésénél. Az eredeti kéziratot levéltári forrásokkal, valaminta Hory által Még egy barázdát sem címmel Bécsben, 1967-benmegjelentetett visszaemlékezés-részlettel összevetve, Pritz Pál tör-ténész példás pontossággal korrigálja a visszaemlékezõ tévedéseit.Abban azonban Horynak van igaza, hogy augusztus 24-i, utolsótalálkozójuk alkalmával Valeriu Pop „semmi konkrét nyilatkozatotnem tett”188 területi kérdésekben, csupán ígéretet egy késõbbi konk-rét határjavaslatra, térképpel. Ezek átadására azonban már nemkerült sor, mivel a tárgyalások sem indultak újra.

Jegyzetek a II. 3. fejezetrészhez

1. DIMK, V. kötet, 272. sz. dokumentum.2. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 63–64., Bossy: i. m. 268. o.3. Gheorghe Brãtianu nemzeti liberális párti politikus két nappal korábban,

augusztus 5-én azt javasolta II. Károlynak: „ha arról van szó, hogy engednünkkell, jobb ha ezt ránk kényszerítik, mintsem, hogy önszántunkból adjunk”. A királyszerint „itt egy olyan igazságról van szó, amit figyelembe kell venni”. (Regele Carolal II-lea… vol. III., 264. o.)

4. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. augusztus 7.5. Újpétery állításával szemben (Újpétery: i. m. 135. o.) Bossy fogadásán Teleki is

részt vett. Az augusztus 7-i Bossy–Teleki–Csáky megbeszélésrõl lásd Arh.M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 63–69., DIMK, V. kötet, 274. sz. irat,továbbá Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 66. sz. irat, Bossy: i. m.272–274. o., vagy Pop: Bãtãlia… 64–67. o., Simion: Dictatul… 251–253. o.,Juhász: A Teleki-kormány… 171–172. o.

6. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 67.7. DIMK, V. kötet, 274. sz. irat.8. MOL K 63 1940 27/7. 1.9. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. augusztus 9.

264

10. Juhász: A Teleki-kormány… 172. o.11. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 66. sz. irat.12. A király feljegyezte naplójába, hogy a magyarok hajthatatlansága „nem lehet

hasznos számukra”. (Regele Carol al II-lea… vol. III., 271. o.)13. Bossy: i. m. 275. o.14. DIMK, V. kötet, 280. sz. dokumentum, vagy Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania,

vol. 41., f. 82.15. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 83–84.; Simion: Dictatul… 256. o.16. Bossy: i. m. 275. o.17. Visszaemlékezéseiben Újpétery csak a lemezt említi, amelyet – miután a

bukaresti magyar követ lejátszotta – visszavitt Budapestre. (Újpétery: i. m.135–138. o.) A felvétel meghallgatása után Bárdossy állítólag megjegyezte:„Csáky nem volt elég kemény a román követtel szemben”. (Uo. 137. o.) Még eztmegelõzõen, Bukarestbe menet Újpétery egy és ugyanazon repülõgép fedélzeténutazott Bossyval. A kalandosra sikerült útról – Temesvár közelében a gépkényszerleszállást hajtott végre – a román követ is beszámol emlékirataiban.(Lásd Bossy: i. m. 274–275. o.)

18. Bárdossy beszámolóját lásd DIMK, V. kötet, 277. sz. irat. Az emlékirat magyarszövege: uo. 275. sz. irat és Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 69. sz. irat.Románul Pop: Bãtãlia… 67–69. o

19. DIMK, V. kötet, 275. sz. dokumentum.20. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 66. sz. irat.21. DIMK, V. kötet, 277. sz. irat.22. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 70. sz. irat.23. Uo. 73. sz. irat.24. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 84.; Simion: Dictatul… 256. o.25. Magyarul lásd Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 71. sz. irat. Franciául

DIMK, V. kötet, 280. sz. irat melléklete, 434–436. o. Románul Pop: Bãtãlia…69–71. o.

26. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 71. sz. irat.27. DIMK, V. kötet, 280. sz. irat.28. Uo.; Manoilescu feljegyzését a találkozóról lásd Arh. M.A.E., fond 71/Tansilvania,

vol. 41., f. 80–82.29. MOL K 63 1940 27/7. 2.30. DIMK, V. kötet, 280. sz. irat.31. Uo. 281. sz. irat melléklete vagy Pop: Bãtãlia… 72–73. o. Ismertetését lásd

Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 75. sz. irat.32. DIMK, V. kötet, 281. sz. irat melléklete.33. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 74. sz. irat.34. DIMK, V. kötet, 283. sz. irat.35. Uo. 284. sz. irat.36. MOL K 63 1940 27/7. 2.37. Manoilescu: i. m. 154–155. o.38. Pop: Bãtãlia… 73–74. o.39. Uo. 22. sz. melléklet.

265

40. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. augusztus 14.41. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 110–119.42. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 115. A Þenescu-tervet lásd még

„D 19. b” elnevezéssel Arh. M.A.E., fond Conferinþa de pace de la Paris, vol.131., f. 216., 220.

43. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 121–123. Egy hasonló javaslat(„T 1” néven) részletes leírását lásd Arh. M.A.E., fond Conferinþa de pace de laParis, vol. 131., f. 90., 94., 95.

44. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 122. Azonos az ún. „D 19”-estervvel. (Arh. M.A.E., fond Conferinþa de pace de la Paris, vol. 131., f. 214., 216.,218.)

45. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 122–123.46. DIMK, V. kötet, 289. sz. irat.47. Arh. M.A.E., fond Conferinþa de pace de la Paris, vol. 131., f. 33. Térképen:

Arh. M.A.E., fond Conferinþa de pace de la Paris, vol. 131., f. 224.48. Arh. M.A.E., fond Conferinþa de pace de la Paris, vol. 131., f. 33. Térképen:

Arh. M.A.E., fond Conferinþa de pace de la Paris, vol. 131., f. 258.49. Arh. M.A.E., fond Conferinþa de pace de la Paris, vol. 131., f. 247.50. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 72. sz. irat.51. Uo. 74. sz. irat.52. Szász: Tévutak…18. o.53. Pop: Bãtãlia… 78–79. o.54. Uo. 82. o.55. Regele Carol al II-lea… vol. III., 275–276. o.56. Hory: i. m. 310–311. o. Crutzescu értesülése szerint Hory „jó tárgyaló”, s

ezenkívül „azt mondják, hogy nem fûtik németbarát érzelmek”. (Arh. M.A.E., fond71/Transilvania, vol. 41., f. 103.)

57. Hory: i. m. 312. o.58. A Magyar Országos Levéltár anyagai között nem találtuk meg a tervezett

határvonal térképi ábrázolását, ráakadtunk viszont a román külügyminisztéri-um levéltárában: Arh. M.A.E., Conferinþa de pace de la Paris, vol. 98., f. 172.,183. A határvonal szóbeli leírását lásd pl. Manoilescu: i. m. 156. o., Pop: Bãtãlia…25. sz. melléklet, vagy Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 78., 79., 81. sz.iratok.

59. Juhász: A Teleki-kormány… 179. o. Egy másik adat szerint 68 000 (Réti: Olaszdiplomáciai dokumentumok… 79. sz. irat), Pop szerint 67 000 km2-t. (Pop:Bãtãlia… 88. o.)

60. Hory: i. m. 314–315. o.61. Uo. 312–313. o.62. Uo. 315. o.63. Az elsõ ülés jegyzõkönyvét francia nyelven lásd DIMK, V. kötet, 291. sz. irat.

A magyar küldöttségvezetõ beszámolója az elsõ nap eseményeirõl uo. 290. sz.irat, visszaemlékezéseiben pedig Hory: i. m. 316–322. o. Pop beszámolóját enapról lásd Pop: Bãtãlia…. 85–90. o., a román külügyminiszterét pedigManoilescu: i. m. 156–159. o. A megbeszélések elsõ napjának ismertetésében

266

elsõsorban a fenti forrásokra támaszkodunk. A Turnu Severin-i tárgyalásokegészére vonatkozóan lásd még MOL K 74 VII 1940. A Zsófia hajón lévõ magyarküldöttséggel folytatott számjeltávirati érintkezések. [A továbbiakban: A Zsó-fia…]. Vö. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 182–189.

64. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 108.65. Hory: i. m. 318. o.66. Magyarul lásd uo. 318–319. o., vagy Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok…

84. sz. irat.67. Pop: Bãtãlia… 89–90. o.68. Hory: i. m. 320. o.69. Manoilescu: i. m. 158. o.70. Hory: i. m. 314. o.71. DIMK, V. kötet, 290. sz. irat.72. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 81. sz. irat.73. Manoilescu: i. m. 158–159. o.74. DIMK, V. kötet, 290. o.75. Pop: Bãtãlia… 88. o.76. MOL K 74 VII 1940. A Zsófia… Bárdossy 1940. aug. 17-i számjeltávirata.77. Pop: Bãtãlia… 25. sz. melléklet.78. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 300–306. A tábornok egyébként

Bukarest maximális engedményét 10 000 km2-nyi határszéli terület átadásábanlátta – a székelyek helybenmaradása esetén csak 7500 km2 –, de leszögezte: Popvéleményét osztja, miszerint szigorúan meg kell maradni az etnikai elv alapján,s nem szabad területi kérdésekben alkudozásokba bocsátkozni a magyarokkal.(Uo.)

79. Regele Carol al II-lea… vol. III., 278. o.80. Uo.81. Pop: Bãtãlia… 90–91. o. és Simion: Dictatul… 267–268. o.82. Pop: Bãtãlia… 91–92. o.83. DIMK, V. kötet, 295. sz. irat.84. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 79. sz. irat.85. DIMK, V. kötet. 300. sz. irat.86. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok…78. sz. irat.87. Uo. 80. sz. irat.88. Hory: i. m. 322. o.89. Uo. 322–323. o.90. DIMK, V. kötet, 299. sz. irat.91. Franciául lásd DIMK, V. kötet, 303. sz. irat. Magyarul Réti: Olasz diplomáciai

dokumentumok… 84. sz. irat, románul Pop: Bãtãlia… 93–98. o.92. MOL K 74 VII 1940. A Zsófia… 5., 6. és 7. sz számjeltáviratok.93. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 82. sz. irat.94. Hory: i. m. 325. o.95. Uo.96. Franciául lásd DIMK, V. kötet, 303. sz. irat. Románul Pop: Bãtãlia… 100–102. o.97. Hory: i. m. 326. o.

267

98. Pop: Bãtãlia… 102. o.99. DIMK, V. kötet, 303. sz. irat.100. Uo. 304. sz. dokumentum.101. Pop: Bãtãlia… 102. o.102. Uo. 99–100. o.103. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 192.104. Pop: Bãtãlia… 100. o.105. Uo. Vö. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 185–186.106. Pop: Bãtãlia… 102. o.107. Uo. 103. o.108. Uo.109. Hory: i. m. 326–327. o.110. Pop: Bãtãlia… 103–104. o.111. DIMK, V. kötet, 304. sz. irat. Vö. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 85.

sz. irat, és MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. augusztus 22., Horybeszámolója.

112. DIMK, V. kötet, 302. sz. irat.113. Uo. 304. sz. irat, valamint Pop: Bãtãlia… 104–105. o.114. Hory: i. m. 327. o.115. Pop: Bãtãlia… 105. o.116. Emlékirataiban errõl nem számol be Hory, viszont megemlíti 12.

számjeltáviratában. (DIMK , V. kötet, 304. sz. irat.)117. Pop: Bãtãlia… 106. o.118. Uo.119. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 88. sz. irat.120. Pop: Bãtãlia… 107. o.121. Hory: i. m. IV. fejezet 42. sz. jegyzete, 475. o.122. Uo. 327–328. o.123. Uo. 328. o.124. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 85. sz. irat.125. Uo. 87. sz. irat.126. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. augusztus 22. Vö. Hory: i.

m. 328–330. Hory tévesen augusztus 21-ét említ. (Uo. 328. o.)127. Hory: i. m. 329. o.128. Uo. 330. o.129. Az 1940. július 3-i levelében.130. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. augusztus 22.131. Hory: i. m. 330. o. A minisztertanácsi jegyzõkönyv nem rögzíti sem Zsindely

felvetését, sem Csáky rendreutasítását.132. MOL K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940. augusztus 22.133. Dombrády: Hadsereg és politika… 139–140. o.134. Uo. 138. o.135. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 102. sz. irat.136. Dombrády: Hadsereg és politika… 140. o.

268

137. Lásd DIMK, V. kötet, 313. és 319. sz. irat, valamint Juhász: A Teleki-kormány…187–188. o. A román kormány is érdeklõdött Belgrád várható magatartása irántegy magyar–román konfliktus esetén, határozottan utalva Jugoszlávia szerzõ-déses kötelezettségére Romániával szemben. A válasz szintén kitérõ volt.(DIMK, V. kötet, 326. sz. irat.)

138. DIMK, V. kötet, 314. és 318. sz. iratok, valamint Czettler: i. m. 149. o.139. Angolul közli Juhász: A Teleki-kormány… 193. sz. jegyzet, 184. o. A levél

címzettje valószínûleg Apor Gábor szentszéki követ volt. (Czettler: i. m. 148. o.)140. Juhász: A második bécsi döntés… 86–87. o. vagy uõ: A Teleki-kormány…

184–185. o.141. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 89. sz. irat.142. Uo.143. Uo. 93. sz. irat.144. Uo.145. Juhász: A Teleki-kormány… 182. o. A Hitler és a bolgár miniszterelnök

megbeszélésérõl készült feljegyzés teljes szövegét lásd Hitler hatvannyolc… 1.kötet, 5. sz. dokumentum.

146. Ghigi szerint is német kollégája „kevés szimpátiát mutat Magyarország iránt,amelynek jelenlegi követeléseit túlzónak és megalapozatlannak tartja”. (Lásd Réti:Olasz diplomáciai dokumentumok… 90. sz. irat.)

147. Manoilescu: i. m. 162. o.148. DGFP, Series D, vol. X., 376. sz. irat. Vö. Juhász: A második bécsi döntés…

86. o., vagy uõ: A Teleki-kormány… 183. o.149. A második bécsi döntésrõl szóló, egyébként alapos munkájában Auricã Simion

sem számol be errõl, pedig gyakran hivatkozik Juhász 1964-es, fentebb idézettmonográfiájára, s a német külügyi okmánytár dokumentumait is felhasználtakönyvében. Pop és Manoilescu emlékiratai is mellõzik a román kezdeményezésemlítését.

150. Pop: Bãtãlia… 107. o.151. Uo. 108. o. , továbbá Simion: Dictatul… 280–281. o., Manoilescu: i. m. 163.

o.152. Pop: Bãtãlia… 110–111. o.153. Simion: Dictatul… 279–280. o. és Pop: Bãtãlia… 107–109. o.154. Simion: Dictatul… 284. o. Az augusztus 23-i Koronatanács jegyzõkönyve nem

maradt fenn. Könyvében Ion Mamina II. Károly, Valeriu Pop és Mihail Manoilescubeszámolóit közli, illetve a román hivatalos lapban megjelent rövid közleményt.(Lásd Mamina: i. m. 210–225. o.)

155. Azaz Ion I. C. Brãtianu, Románia miniszterelnöke 1918–1919-ben.156. Regele Carol al II-lea… vol. III., 284. o., Mamina: i. m. 214. o.157. Pop: Bãtãlia… 113. o.158. Manoilescu: i. m. 170. o.159. Simion: Dictatul… 286. o., valamint Pop: Bãtãlia… 114. o., Manoilescu: i. m.

170. o.160. Pop: Bãtãlia… 115. o.161. Hory: i. m. 330–331. o.

269

162. Uo. 330. o.163. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 93. sz. irat.164. MOL K 74 VII 1940. A Zsófia… 15. sz. számjeltávirat.165. MOL K 74 VII 1940. A Zsófia… 15. sz. számjeltávirat. Pop azt írja, nem

válaszolt Hory fejtegetéseire. (Pop: Bãtãlia… 115. o.)166. Az ülés német nyelvû jegyzõkönyvét lásd DIMK, V. kötet, 316. sz. irat. Az

emlékirat ebben franciául szerepel. (Uo. 511–514. o.). Magyarul Hory: i. m.331–335. o. és Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 96. sz. irat, románulközli Pop: Bãtãlia… 116–119. o.

167. Németül lásd DIMK, V. kötet, 316. sz. irat. Magyarul Hory: i. m. 335. o. ésRéti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 96. sz. irat, míg románul Pop: Bãtãlia…119–120. o.

168. Hory és Pop szópárbajára vonatkozóan lásd Hory: i. m. 336–340. o. Vö. Pop:Bãtãlia… 120–123. o. és MOL K 74 VII 1940. A Zsófia… 18., 19. és 20. szszámjeltáviratok.

169. Pop: Bãtãlia… 123–124. o.170. Uo. 124. o.171. Hory: i. m. 340. o172. Pop: Bãtãlia… 124. o.173. Ennek ismertetése során fõleg Pop munkájára támaszkodunk. (Pop: Bãtãlia…

124–129. o.) Lásd még Simion: Dictatul… 297–301. o. Manoilescu csak vázlato-san ismerteti kettejük vitáját. (Manoilescu: i. m. 160–161. o.)

174. Pop: Bãtãlia… 128–129. o. és Manoilescu: i. m. 161. o. Vö. Réti: Olaszdiplomáciai dokumentumok… 98–99. sz. iratok.

175. DIMK, V. kötet, 317. sz. irat. Hory 21. számjeltáviratát közli Pritz Pál is.(Lásd Hory: i. m. 43. sz. jegyzet, 476–477. o.). Vö. Réti: Olasz diplomáciaidokumentumok… 101. sz. irat.

176. Pop: Bãtãlia… 129–130. o.177. Uo. 132. o., továbbá Simion: Dictatul… 302. és 306. o.178. Hory: i. m. 43. sz. jegyzet, 477. o. és Pop: Bãtãlia… 130. o.179. Hory: i. m. 341. o., Pop: Bãtãlia… 131., valamint Manoilescu: i. m. 161–162. o.180. Hory: i. m. 341. o.181. Pop: Bãtãlia… 134. o.182. Uo. 135. o.183. Macartney: i. m. 175a. jegyzet, 262. o.184. Regele Carol al II-lea… vol. III., 285–286. o.185. Manoilescu: i. m. 160–161. o.186. Uo. 162. o.187. Lásd Pritz Pál 17. és 43. sz. jegyzeteit in Hory: i. m. 472–473. és 476–477.

o.188. Uo. 476. o.

270

III.A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS MEGHOZATALA

ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

Fegyveres konfliktus küszöbén

A tárgyalások megszakításának napján a magyar kormány többolyan intézkedést is foganatosított, amelyek már a Románia ellenikatonai támadás elõkészítését célozták. A katonák aratási szabadsá-golását beszüntették, s újabb három hadtestet mozgósítottak harma-dik hadseregként, amelyet a határ mentén elhelyezett elsõ és másodikhadsereg jobbszárnyán állítottak föl. A mozgósított alakulatok paran-csot kaptak, hogy augusztus 28-án legyenek készen az indulásra.1

Magyarország egész mozgósítható emberanyaga, mintegy 400 000 fõállott fegyverben. Közben nagyszabású légvédelmi elõkészületeket isrendeztek Budapesten, fõleg azért, hogy ezzel is nyomást gyakorolja-nak a románokra.2

A vezérkar azonban tisztában volt a számára kedvezõtlen erõvi-szonyokkal, s be nem vallott aggodalommal szemlélte a románvédelem erõsödését, amely minimálisra csökkentette egy magyartámadó hadmûvelet esélyeit. A katonai hírszerzés jelentése szerintnéhány nappal a tervezett magyar támadás elõtt az Erdélyben lévõromán egységek összlétszáma 450 000 fõ körül mozgott, és újabbcsapatok beérkezése is várható volt. Werthéknek tudomására jutott:a román katonai vezetés elszánta magát arra, hogy háború árán ismegõrzi az erdélyi területeket.3 Bárdossy is úgy értesült, Dragalinatábornok kijelentette: számukra becsületbeli kérdést jelent a ma-gyar–román ellentétek fegyveres rendezése.4

Egyre több incidensre, légtérsértésre került sor mindkét oldalon.Augusztus 25-én a romániai Mehedinþi megye prefektusa jelentet-te, hogy aznap három magyar bombázógépet észleltek Szörény ésHunyad megyék légtere fölött.5 Az augusztus 30-i román lapokban

271

megjelent hivatalos közlemény6 szerint az utóbbi idõben magyarkatonai repülõk Brassóig, Alvincig és Szamosfalváig is eljutottak,„a román állammal szemben ellenséges tartalmú” röpcédulákatdobva le. Ugyanezen változat szerint augusztus 27-én egy románvadászgép a Nagyváradtól északra lévõ Székelyhíd község feletteltalált egy „C. A. 112” jelzésû magyar bombázót, és visszatérésrekényszerítette. A közlemény arról is beszámolt, hogy 28-án egymagyar gép a szatmárnémeti civil repülõteret bombázta, de aromán légelhárítás leszállásra kényszerítette, s a személyzetetfogságba ejtették.7

A 27-i incidenssel kapcsolatban a magyar verzió az volt, hogy abombázót a debreceni vasútállomás felett, tehát magyar légtérbentámadta meg és lõtte le egy román felségjelû vadászgép. Csákyutasította Bárdossyt, hogy az eset miatt a legerélyesebben tiltakoz-zon a román külügyminisztériumban, és „szuverenitásunk minõ-síthetetlen megsértése ellen a bûnösök megbüntetését, moráliselégtételt, valamint anyagi kártérítést” követeljen.8 A követ mégaznap felkereste Manoilescut, aki kijelentette: minden incidenstsajnálatosnak tart, súlyosan elítél, és szigorú vizsgálatot indít. Akülügyminiszter azzal bocsátotta el Bárdossyt, hogy egy háborútelképzelhetõnek tart a két állam között ha a magyar fél ezt akarja,de sohasem fogja megengedni, „hogy ezt túl heves katonák inciden-sekkel elõidézzék”.9

Nemcsak a román–magyar, de a szovjet–román határon isrendkívül feszültté vált a helyzet. 28-i naplóbejegyzésében II.Károly a román légtérbe való „állandó magyar és szovjet berepü-lésekrõl” írt, s arról, hogy „sor került az elsõ légicsatákra: Nyugatonmi lõttünk le 2 magyar repülõt, míg Keleten mi veszítettünk 3-at, 2halottal a csatában. A berepülések kérdése kezd nagyon súlyossá válni.Nagyon energikusan kell tiltakoznunk, mert nem lehetünk mindenkijátékszere”.10 A bukaresti katonai vezetés kétfrontos háborúvalszámolt, de abban bízott, hogy a nyugati fronton, tehát a magyarokellen a román hadsereg sikerrel veheti fel a harcot. A Þenescuhelyébe lépett új vezérkari fõnök, Gheorghe Mihail augusztus26-án „szomorú, de reális” képet festett az uralkodónak a

272

helyzetrõl:„a dolgok mostani állása szerint harcolnunk kell a magya-rok ellen, akikkel szemben sikereket érhetünk el, míg Keleten, aSzovjettel szemben, szükség esetén engednünk kell”.11

Budapesten élt még némi remény arra nézve, hogy a megszakadtromán–magyar tárgyalások rövid idõn belül újrakezdõdhetnek. Horyemlékiratai szerint Csáky a román álláspont augusztus 24-i módosu-lásából arra következtetett, hogy Bukarest esetleg engedni fog merev-ségébõl; 25-én még abban is reménykedett: módjában lesz Manoilescukülügyminiszterrel személyesen tárgyalni.12 Vörnle külügyminiszter-helyettes is azt közölte aznap Talamóval, hogy a tárgyalások következõfordulóján lehet, Csáky is ott lesz majd. Vörnle megítélése szerint amegbeszélések talán túljutottak a holtponton, s ehhez a Magyarorszá-gon bevezetett katonai intézkedések is hozzájárultak. Azt sem tartottaazonban kizártnak, hogy Bukarest újból csak halogató célú tárgyalá-sokat kíván folytatni a román katonai intézkedések befejezése céljá-ból.13

Bárdossy 25-én, Bukarestben átadta a magyar kormány meghí-vóját a tárgyalások újabb, a Margit-szigeten, Szegeden, esetlegKalocsán, augusztus 27-én vagy 28-án tartandó fordulójára.14 Más-nap, 26-án Manoilescu jelezte Bárdossynak, hogy a megbeszélése-ket még 29-én sem kezdhetik el. Közölte: ragaszkodik a romániaihelyszínhez, mert fél, hogy a „román delegációt Magyarországontriumfáló tömegek fogadnák”, ettõl viszont „meg akarja kímélni” aküldötteket. Állítása szerint a budapesti román követ útján már25-én meghívta a magyar bizottságot Turnu Severinbe.15 Ez azon-ban nem felelt meg a valóságnak, ugyanis 26-án reggel Gigurtu,Manoilescu és Pop egy hármas megbeszélésen úgy döntött, amagyar meghívásra adott válasszal várnak még 24 órát, és ez idõalatt Berlinben próbálnak eredményt elérni, „a román tézis igaz-ságát bebizonyítani”. Véleményük szerint minden, Budapest feléteendõ lépés amúgy is kudarcra volt ítélve.16 Valószínûleg e 26-ihármas tanácskozás nyomán változott meg Manoilescu álláspontja,ugyanis elõzõ nap késõ este még azt közölte Ghigivel, hogy atárgyalásokat 28-án „fel lehet újítani egy plenáris üléssel, feltehetõlegMagyarországon”.17

273

Talán a Bárdossyval történt 26-i találkozó következtében, Manoi-lescu ismét módosított álláspontján, s aznap valóban utasítottaCrutzescut, lépjen kapcsolatba a magyar külügyminisztériummal.A román követ 26-án köszönetet mondott Budapesten a tárgyalá-sokra szóló meghívásért, majd azt kérte kormánya nevében, hogya megbeszélések „esetleg mégis Romániában folytatódjanak, mert [a]románoknak nehéz lenne a helyzetük Magyarországon. Hiszen a romá-nok játsszák a nehéz szerepet, [a] magyarok a könnyût. Ez azonban csakkérés és nem meghívás visszautasítása”.18 Manoilescu e lépéssel isvalószínûleg idõt akart nyerni, legalábbis addig, amíg Berlinben elnem érik a remélt eredményt.

Nézzük, mit tett a román vezetés a tengelyhatalmak támogatá-sának elnyerése érdekében.

II. Károly augusztus 25-én elfogadta a Turnu Severinbõl hazatért Popjavaslatát arra nézve, miként lehetne az elõzõ napi külügyminiszteriutasítással elkövetett Turnu Severin-i „hibát” jóvátenni. Eszerint:

• vagy ki kell csikarni – akár közvetett, akár közvetlen úton,a tengelyhatalmak révén – Magyarország hozzájárulását alakosságcsere elvéhez,

• vagy pedig biztosítékot kell szerezni Berlinbõl arra nézve,hogy Románia nem lesz rákényszerítve annál nagyobb terü-let átadására, mint amennyit a lakosságcsere vonna magaután.19

A német követtel még aznap, augusztus 25-én külön-külön talál-kozott Manoilescu és Pop. Fabricius elmondta Popnak, hogy mivelNémetország nem avatkozik be a két állam vitájába, ezért nehézlesz a kért biztosítékot megszerezni, bár õ javasolni fogja ezt anémet kormánynak.20 A Manoilescu–Fabricius találkozón21 a ro-mán külügyminiszter kijelentette: bár léteznek különbségek Pop ésaz õ álláspontja között, valójában igazat ad Popnak, s õ is azon avéleményen van, hogy csak abban az esetben lehet újrakezdeni atárgyalást, ha már a magyarok elismerték az etnikai elv létjogosult-ságát. Fabricius azt válaszolta: Popnak nincs igaza, mert a románfél semmit sem adna fel az elveibõl azáltal, hogy felmutatna egytérképet, amelyet szigorúan a lakosságcsere végrehajtásához köt-

274

ne. Manoilescu ekkor megkérdezte: hajlandó lenne-e Berlin nyo-mást gyakorolni a magyar kormányra, hogy elõzetesen elismertes-sen vele egy tézist, „ami a Führeré is”? A követ véleménye szerintegy ilyen kérés visszautasításra találna, mint ahogy Budapesthasonló kéréseit is elutasította Németország.22

Másnap, 26-án – a már említett hármas megbeszélésen elfoga-dottak értelmében – a román külügyminiszter egy Berlinnekcímzett hosszú jegyzéket állított össze, amelyben áttekinti a TurnuSeverin-i tárgyalásokat, és kifejti álláspontját a román–magyarvitában. A dokumentum mindvégig az egy hónappal korábbi,salzburgi (berchtesgadeni) találkozó „szellemére” hivatkozik, sennek alapján igyekszik cáfolni a magyar területi követeléseklétjogosultságát. Manoilescu részletesen kifejti, hogy e követelésekfigyelmen kívül hagyják „a Führer által is támogatott” etnikai elvet,Románia viszont „egy pillanatig sem” tért le a Salzburgban kijelöltútról. A jegyzék eredeti változata23 egy Berlinnek szóló felhívássalzárult, miszerint Bukarest „tisztázó” választ vár: megfelel-e azetnikai elv a német elképzeléseknek, és számíthat-e Románia arra,hogy nem kell a jövõben eltérnie ettõl az elvtõl. Ernest Urdãreanu,a király egyik legfõbb bizalmasa azonban „bizonyos hibákat”fedezett fel a szövegben, amelyeket kijavított.24 Az elkészített újszövegváltozat25 felépítése, érvrendszere megegyezett az elõzõével.Eltérés mindössze a dokumentum végén észlelhetõ, itt ugyanis egyBerlinhez intézett kérdés szerepel: mivel eddigi erõfeszítései zsák-utcába torkollottak, mit tegyen Bukarest annak érdekében, hogy asalzburgi szemlélet és célkitûzés megvalósuljon?26 A román vezetés,amely meg volt gyõzõdve, hogy az etnikai elv feltétlen némettámogatást élvez, e jegyzékkel feltehetõen jelezni kívánta, hogyeszköztára kimerült, és a Magyarországgal való rendezés ügyébena további lépéseket Berlintõl várja.27

A jegyzéket eredetileg Romalónak kellett volna átnyújtania anémet külügyminisztériumban. Erre azonban az idõ rövidségemiatt már nem került sor: 26-án este ugyanis a német s az olaszkormány is hazarendelte budapesti és bukaresti követeit, ezzelpedig világossá vált, hogy küszöbön áll a kérdés valamilyen formá-

275

ban történõ nagyhatalmi rendezése. Manoilescu ezért a dokumen-tum alapján két, azonos tartalmú emlékeztetõt készített, s ezeketazzal a kéréssel adta oda a hazautazó Fabriciusnak és Ghiginek,nyújtsák át kormányaiknak.28

Berlin támogatásának elnyerését célozta Gigurtu augusztus 27-i,Ribbentropnak címzett levele is.29 Hosszas történeti fejtegetésekután a miniszterelnök újból leszögezi kormánya álláspontját, mi-szerint Magyarországgal csak a lakosságcsere elvének alapjánhajlandó kiegyezni. A székelyeknek – amennyiben nem kívánnánakáttelepülni – megengedné a helybenmaradást, különleges autonó-miát biztosítva számukra. Teljesen elfogadhatatlannak tartja azErdély kétharmad részének átengedésére vonatkozó magyar ké-rést, mivel az kétmillió román elvesztésével járna, s „a nemzetiegység és erõ szétzúzását” vonná maga után, ami a dokumentumszerint Németország érdekét sem szolgálná. Erdélyt „a románságfellegvárának” nevezi, s kijelenti: a román nép akár létét is hajlandóföláldozni a nemzeti egység megõrzésért. Gigurtu egyben közliRibbentroppal, hogy a Führer „javaslatának” megfelelõen a románkormány kész az egész Cadrilatert átadni a bolgároknak. A levélazonban már nem befolyásolhatta érdemben az elkövetkezendõnapok eseményeit.

Ugyanaznap, 27-én, egy utólag sokat vitatott lépésre szánta el magátManoilescu. A román külügyminiszter távirati utasítást adott berliniés római követének: közvetítsék a tengelyhatalmak kormányai felé„azt az állhatatos kérelmet, hogy ne hozzanak semmiféle minket érintõdöntést anélkül, hogy megkérdeznének”.30 Az utasítás azonban azt isleszögezte: „ha valódi döntõbíróságról van szó, azt el kell fogadnunk, sabban az esetben, ha elfogadjuk a döntõbíráskodás elvét, olyan eljárásrakerüljön sor, amelynek folyamán hallathatjuk hangunkat és megtehetjükjavaslatainkat”.31 Manoilescu ezzel gyakorlatilag elfogadta a döntõbí-ráskodás elvét. Ezt emlékirataiban is kifejti a távirat kapcsán. „Lénye-gében, az összes megkapott biztosíték után – írja –, én nem egy formaidöntõbíráskodástól [arbitraj formal], hanem egy tényleges döntõbírásko-dástól [arbitraj de fapt] féltem, az olyantól, mint amilyent Hitler köztünk

276

és a bolgárok között vitt véghez, amikor is kategorikusan elmondtavéleményét a fejünk fölött.”32

Miként járt el Bossy és Romalo az olasz, illetve a német fõváros-ban?

Rómában a követet a Bécsbe készülõdõ Ciano helyett FilippoAnfuso kabinetfõnök fogadta. Bossy aggodalmát fejezte ki az iránt,hogy a tengelyhatalmak képviselõi Bécsben „ugyanolyan kategori-kus ajánlást” tesznek majd Romániának, mint amilyent július 31-éna Führer tett Dél-Dobrudzsa átadásával kapcsolatban. Kormányanevében kérte, hogy „az esetleges ajánlás kibocsátása elõtt” hallgas-sák meg õket is. Ciano nevében Anfuso megnyugtatta, hogyBécsben lehetõség lesz a román álláspont részletes kifejtésére.33

Mivel nem áll rendelkezésünkre a Manoilescu-féle augusztus 27-ikövetutasítás teljes szövege,34 százszázalékos bizonyossággal nemtudjuk megállapítani, szerepel-e benne tételesen a döntõbírásko-dásra való felkérés. Az augusztus 27-i, délután öt órai Romalo-–Woermann megbeszélésrõl készült német feljegyzésbõl (9. sz.dokumentum) viszont egyértelmûen kiderül, hogy a berlini románkövet a bukaresti kormányra hivatkozva kérte fel aznap – újból –döntõbíráskodásra a tengelyhatalmakat. „A román kormánynak az akívánsága – olvashatjuk a feljegyzésben –, hogy ne jöjjenek létre faitaccompli-k [azaz befejezett tények – L. B. B.] a magyar–románkérdésben. A román miniszterelnök és a román külügyminiszter márkijelentették, hogy elfogadják a tengelyhatalmak döntõbíráskodását, ésezt az álláspontjukat fenntartják. Feltételezik azonban, hogy ebben azesetben mindkét felet meghallgatják, úgy, hogy a döntést az összes tényekés ügyek ismeretében hozzák meg. […] A román kormány ugyanakkorkész egy Magyarország és Románia közötti konferenciára is a tengelyha-talmak képviselõinek elnöklete alatt.”35

Ugyanaznap este Woermann közölte Sztójayval, hogy a napfolyamán Romalo kétszer is felkereste õt, és többek között kijelen-tette: a „románok elfogadnák [a] tengelyhatalmak döntõbíróságát”,de kérik, hogy érvelésüket elõadhassák.36 A délután öt órai megbe-szélés, amelynek német dokumentumából fentebb hosszasan idéz-tünk, az aznapi két találkozó közül idõben a második volt. Az elsõrõl

277

Romalo délután kettõkor jelentett; a jelentés37 alapján úgy tûnik,az elsõ megbeszélésen a követ még nem hozta szóba Woermannelõtt a döntõbíráskodás kérdését; feltételezzük, hogy csak eztkövetõen kaphatta kézhez Manoilescu erre vonatkozó utasítását.

Az augusztus 27-i két Woermann–Romalo találkozó ténye is jelzi,mekkorát „tévedett” Manoilescu, amikor emlékirataiban azt állítot-ta, hogy Romalónak senkit sem sikerült aznap elérnie Berlinben.38

Nem érthetünk egyet Auricã Simion történész állításával sem,miszerint Woermann „meghamisította” volna Romalo közléseinekértelmét.39 E megállapítással Simion közvetve azt próbálja bizonyí-tani, hogy augusztus 27-én a román fél nem kérte a tengelyhatal-mak döntõbíráskodását. A „hamisítást” azonban Simion nem tá-masztja alá tényekkel, és tudomásunk szerint mindeddig nem iskerült elõ olyan dokumentum, amely a Woermann-jelentésbenfoglaltakat az eddigiekhez képest más megvilágításba helyezné.

Milyen lépéseket tett a magyar diplomácia ezekben a napokbanBerlin felé?

Csáky augusztus 25-én és 26-án is találkozott a német követtel.Mint arról az olasz kollégájának Erdmannsdorff beszámolt,40 25-én„meglehetõsen kemény hangvételû” megbeszélést folytatott a ma-gyar külügyminiszterrel. Csáky elmondta: a helyzet úgy alakult,hogy nem lát módot a Romániával való konfliktus elkerülésére.„Élénken panaszkodott” a bukaresti német követ magatartására ésviselkedésére, majd megkérdezte, mi a berlini álláspont az Erdélyrevonatkozó magyar követelést illetõen. Erdmannsdorff azt sugalltaCsákynak, errõl a berlini magyar követ útján kérjen tájékoztatást.41

A másnapi megbeszélésükön Csáky közölte: Sztójay révén a magyarkormány többek között az alábbi kérdéseket intézi Berlinhez:

• A birodalmi kormány magyar–román konfliktus esetén szigorúvagy jóindulatúan semleges magatartást tanúsítana-e?

• Megegyezik-e Berlin véleménye Fabricius azon kijelentésé-vel, miszerint a román kormány Turnu Severin-i javaslataképezi a probléma egyedüli megoldását?

Csáky saját nehéz helyzetét ecsetelte Erdmannsdorff elõtt: akormányzó és a hadsereg – mondta – azzal vádolják, hogy elfogadja

278

a románok halogató politikáját, s ezáltal egy várható magyartámadás rizikója fokozódhat. Németország õszinte barátjakénttüntetve fel magát, aki a német–magyar barátság érdekébenáldozatokat is hajlandó hozni, bizalmasan közölte a követtel: Hit-lernek Horthyhoz intézendõ üzenete elegendõ lenne, hogy Magyar-országot a támadástól visszatartsa.42 Csáky felhívta a német követfigyelmét „az erdélyi magyarság rendkívüli izgatottságára” is, ami„napról-napra fokozódik, friss román egységek beérkezése és en-nek következménye miatt”.43

Egy írásbeli feljegyzés hátrahagyásával Sztójay augusztus 27-éntette fel Woermann külügyi államtitkár-helyettesnek a Csáky általmegfogalmazott kérdéseket.44 Az emlékirat, miután aggodalommalszólt az Erdélyben állomásozó összesen 20 román hadosztályról,amelyek nagy részét a magyar–román határra vonultatták fel,leszögezte: Budapest továbbra is arra törekszik, „hogy a románkormányt minden eszközzel a tárgyalóasztalhoz ültesse”. Beszámoltarról, hogy Budapest augusztus 29-re meghívta a román küldöttsé-get Magyarországra, a javaslat azonban visszautasításra talált.Ebben a helyzetben – vonja le a következtetést a memorandum –„a magyar kormány kénytelen a kérdés katonai megoldásával foglal-kozni, […] beavatkozása idõpontját [pedig] saját magának kell meg-határoznia”.45

Mivel magyarázható, hogy a memorandumot közvetlenül a ter-vezett magyar katonai akció megindítása elõtti nap délutánjánadták át, szinte kész helyzet elé állítva ezzel a németeket, holottéppen Berlin álláspontjára voltak kíváncsiak Budapesten? DombrádyLóránd hadtörténész két feltételezést vázol. Az elsõ szerint amagyar támadás elhatározása csupán a németeknek szánt blöffvolt, annak érdekében, hogy az erdélyi kérdést a holtpontrólelmozdítsák. A második változat alapján Teleki valóban el akartaindítani a csapatokat, az esetleges német retorziót is vállalva, spont azért nyújtották át oly késõn a memorandumot, hogy nelegyen idõ Berlin közbelépésére. Ha ez utóbbi a megoldás –folytatja Dombrády –, úgy Teleki nem számolt azzal, hogy Werthés Csáky idõben figyelmeztette a németeket.46

279

A miniszterelnök augusztus 20-a táján íródott, a Turnu Severin-itárgyalások kapcsán már említett levelének ismeretében úgy vél-jük, a háborús konfliktussal való fenyegetõzés nem volt blöff, ésTeleki valóban elszánta magát – más kiutat nem látva – a hadseregmegindítására. A feltételezést, miszerint a kezdeti vonakodás utána miniszterelnök végül Erdély fegyveres visszafoglalása mellettdöntött, az is erõsíti, hogy Teleki egyrészt úgy gondolta: a magyartársadalom „nem küzdött meg” az eddigi terület-visszacsatoláso-kért, másrészt pedig külpolitikai önállóságát is jelezni tudta volnaMagyarország egy önálló akcióval.47 Mivel azonban még remény-kedett, hogy a fegyveres konfliktus megelõzése végett Hitler Buka-restben is latba veti befolyását, az augusztus 27-i memorandumotfeltételezésünk szerint a magyar kormány a Berlinre való nyomás-gyakorlás eszközeként használta.

Teleki nézetét a fegyveres akcióról kormánya többi tagja és avezérkar is osztotta, akárcsak Bethlen István, az akkori magyarpolitikai élet „grand old man”-je, akinek továbbra is jelentõsbefolyása volt Horthyra. A budapesti politikai pletyka szerintegyébként,48 amit a német hírszerzés rögzített, a sikeres katonaiakciót követõen az autonóm Erdély politikai vezetõje Bethlen lettvolna.

A tengelyhatalmak közbelépése

Vegyük sorra, milyen katonai és diplomáciai lépéseket foganato-sított Berlin s Róma a Turnu Severin-i tárgyalások megszakadásátkövetõen. A magyar katonai intézkedésekrõl Erdmannsdorff buda-pesti német követ már augusztus 24-én beszámolt kormányának.Jelentette, hogy Magyarország minden valószínûség szerint kato-nai akciót kezd Románia ellen, amennyiben a tengelyhatalmak nemavatkoznak be.49 Rómába is aggasztó jelentések érkeztek egyvárható magyar támadásról, s ezért augusztus 25-én Ciano utasí-totta berlini nagykövetét, tudakolja meg: a német kormány nemtartja-e indokoltnak Magyarország emlékeztetését „a július 10-imüncheni találkozó szellemére, és arra, hogy Magyarországnak kellviselnie a felelõsséget katonai akciójának következményéért”.50 Vála-

280

szában Ribbentrop közölte, még nem tudott döntést hozni arról,szükséges-e valamilyen akciót kezdeményezni a magyar kormányfelé.51 Egy másik aznapi üzenetében a német külügyminiszterkilátásba helyezte a döntést „egy Budapest felé teendõ lépésszükségességérõl, a magyarok megfékezése érdekében”, és Cianotudomására hozta, hogy este találkozni fog a Führerrel.52

A magyar–román feszültség fokozódása mellett riasztó hírekérkeztek Berlinbe a román–orosz határról is: az augusztus 25–26-ijelentések erõs orosz csapatösszevonásokról számoltak be.53 A románhatóságok által 26-án este lehallgatott telefonbeszélgetésekbõl isfény derül arra, hogy Berlin igencsak aggódott a magyar–románháborús veszély és a szovjet–román határszéli feszültség növeke-dése miatt. Egy Klaus Schickert nevû, Bukarestben tartózkodónémet újságírót az iránt faggattak Berlinbõl, igaz-e a hír, miszerinta román határ menti nagy szovjet csapatösszevonások miatt ha-sonló román lépésekre is sor került, és hogy magyar–románháborús veszély fenyeget. Az újságíró nem tudott érdemben vála-szolni.54 Ugyanaznap este a bukaresti német követség arról tájé-koztatta a birodalmi hadügyminisztériumot, hogy értesülései sze-rint az orosz csapatmozgások s a katonai erõsítések folytatódnak,és „a románok aggodalmai foglalkoztatnak minket”.55

Hitler félt a ploieºti-i olajmezõk irányába történõ gyors szovjetelõretörés veszélyétõl. Katonai vonalon ezért felhívta a románnagyvezérkar figyelmét a fennálló veszélyre, és ellenintézkedéseketfoganatosított. 26-án tíz hadosztályt kelet felé irányított, ezenkívülkét páncélos hadosztályt küldött a megszállt Lengyelország délke-leti csücskébe, hogy szükség esetén azok bevetésével elfoglalhassaa román olajvidéket.56 Az egyre sokasodó kedvezõtlen hírek hatá-sára a birodalmi kancellár úgy döntött, nem csak megelõzõ katonaiintézkedésekre, de a tengelyhatalmak gyors diplomáciai beavatko-zására is szükség van. E lépéssel elsõsorban egy magyar–románfegyveres konfliktus kitörését kívánta megelõzni, amely konfliktusesetleg az egész balkáni térségre kiterjedt volna, és a nem kívántszovjet beavatkozás kockázatát is magában rejtette.

281

A magyar–román kérdés sürgõs nagyhatalmi „megoldása” érde-kében augusztus 26-án mozgásba lendült a német és az olaszdiplomácia. Ribbentrop augusztus 26-án telefonon közölte Cianóval:Németország mindenáron el akarja kerülni a balkáni krízist, s ezértolasz kollégájával együtt a magyar és a román külügyminisztertBécsbe hívná, „közlendõ velük a Tengely tanácsát, keressenek barát-ságos megoldást.” Mindezt természetesen fenyegetésnek kell kísér-nie – fûzte hozzá. Ciano és Mussolini egyetértett vele.57 Ezzel szinteegyidõben, mint már említettük, mindkét tengelyhatalom hazaren-delte budapesti és bukaresti követét. Elutazásuk elõtt Ciano utasí-tására az olasz követek közölték a magyar, illetve a román kor-mánnyal: azért hívták õket haza, mert „a két tengelyhatalom meg-vizsgálja a problémát, ezért idõközben ne kövessenek el semmi olyant,ami súlyosbíthatná a helyzetet.”58

Ribbentrop Fuschlba várta Erdmannsdorffot és Fabriciust, vala-mint Németország gazdasági megbízottját, Clodius követet. Mindhár-mukat felkérte: vázolják javaslataikat az új román–magyar határravonatkozóan. Egy lehallgatott telefonbeszélgetés szerint Ribbentropaugusztus 26-án este fél kilenckor közölte Fabriciusszal a hírt, hogya követnek másnap reggel utaznia kell. A külügyminiszter többekközött ezeket mondta a telefonba: „Mi figyeljük az ottani tárgyalásokat.Ebben az ügyben kapcsolatba léptünk az olasz kormánnyal. Rendezniakarunk [Vrem sã aranjãm]. […] Nézzen utána, mi van azokkal arevíziókkal. Ismeri a kérdést, de még informálódjon. Egyébként Gi-gurtunak is megmondtam, hogy valamire jutni kell. Beszélnünk kellCianóval és Önnel. Találnunk kell egy utat. […] Ki akarjuk bogozniezt az egész kérdéskört…”59

A magyar–román viszály leglényegesebb kérdésében, a határkér-désben augusztus 27-én született meg a döntés. Ezt Hitler hoztameg aznap egy szûk körû tanácskozáson, amelyen rajta ésRibbentropon kívül még két személy vett részt: Gustav von Steen-gracht báró és Friedrich Gaus, a birodalmi külügyminisztériumegy beosztottja.60 A megbeszélésrõl nem maradt írásos feljegyzés;közvetlen elõzményeirõl mindmáig a leghitelesebben Andreas Hill-gruber német történész számolt be, aki Fabricius 1952-es közlése-

282

ire támaszkodott könyvében.61 Hillgruber alapján a következõkbenfoglaljuk össze, milyen határelképzelések kerültek Hitler asztaláraaugusztus 27-én, és milyen elhatározásra jutott a német diktátorBerchtesgadenben.

Fabricius és Erdmannsdorff 27-én megérkezett Fuschlba, aholRibbentrop meghallgatta elképzeléseiket az új határvonalról.Fabricius feltehetõen az általunk már ismertetett, augusztus elejénkidolgozott elképzelését vázolta, amely nagyjából észak–dél irány-ba húzta volna meg a határt, s a történeti Erdélyen kívül esõterületeket szánta Magyarországnak. Mint emlékszünk rá, ez Aradmegye nélkül 20 000, vele együtt pedig mintegy 27 000 km2-nyiterületet jelentett.62 Ezt azonban Ribbentrop nem tartotta kielégí-tõnek, s hozzátette Kolozsvárt. Az így kiegészített javaslat térképétmár meg is rajzolták, amikor Clodius, aki elmondása szerint amagyar igényeket jól ismerte, meggyõzte Ribbentropot, hogy aSzékelyföldet feltétlenül Magyarországhoz kell csatolni. Követke-zésképpen kidolgoztak egy alternatív tervezetet is, miszerintÉszak–Erdélybõl egy viszonylag keskeny sávot kellene Magyaror-szágnak átadni, amely a székely területen tölcsérszerûen kiszéle-sedne. Mindkét javaslatot – a Kolozsvárral kibõvített Fabricius-,illetve a Clodius-féle tervet is – Hitler elé terjesztették.

Útban Berchtesgaden felé, Fabricius figyelmeztette Ribbentropot,hogy a két javaslat összevonása „elviselhetetlen helyzetet” terem-tene Románia számára, ezért egy ilyen megoldást el kell kerülni.Hitler elõtt azonban a követnek már nem volt módja ezt kifejteni,mivel sem õ, sem Erdmannsdorff a döntõ tanácskozáson nem vehetettrészt. Fabricius félelme beigazolódott: Hitler összeolvasztotta a kéttervezetet, s így a Magyarországnak átadandó terület jóval nagyobb lett– 43 000 km2 –, mint azt az egyes javaslatok tervezték.63

Az új magyar–román határvonal tehát Hitler személyes döntésenyomán, augusztus 27-én született meg, s augusztus 30-i kihirde-tése elõtt – mint látni fogjuk – csupán egy kisebb módosításthajtanak majd végre rajta, Torda város környékén.

Ribbentrop még ugyanaznap, 27-én telefonon értesítette Cianót,hogy a Führer véleménye szerint a románoknak negyvenezer négy-

283

zetkilométert kellene átengedniük a magyaroknak, Budapest pedighatvanezer 64 négyzetkilométert igényel. Kérte az olasz külügyminisz-tert, hogy Bécsbe érkezése elõtt keresse fel Salzburgban(Berchtesgadenben) Hitlert, aki beszélni szeretne vele.65 Ribbentropa magyar külügyminisztert is felhívta, arra kérve õt, hogy 29-én Telekiminiszterelnökkel együtt – aki megfigyelõként venne részt a tárgya-lásokon – utazzanak Bécsbe, és hozzanak magukkal teljes jogúmegbízólevelet.66 Aznap, 27-én este Gerhardt Steltzer német követségitanácsos ugyanilyen meghívást nyújtott át Bukarestben Manoilescukülügyminiszternek.67

Döntõbíráskodásról azonban ekkor még nem ejtettek szót, s a bizony-talanság teljes volt ezekben a napokban. Villani 27-én azt jelentetteRómából, hogy a helyzetrõl „tiszta kép nem nyerhetõ”, de az olaszfõvárosban a „magyar–román viszony további elmérgesedésétõl tarta-nak”.Akövetúgyértesült,hogya„tengelyhatalmakbár [a]döntõbíróságotkerülni óhajtják, alighanem más formában fogják befolyásukat érvényesí-teni”.68 Ugyanaznap Bossyt – aki emlékiratai szerint aggódott egyesetleges döntõbíráskodás miatt – Ciano kabinetfõnöke, Anfuso meg-nyugtatta, hogy „egyelõre nem terveznek döntõbíráskodást”.69

Mivel nem lehetett tudni, mi lesz a két fél álláspontja a németmegoldással szemben, s egy háborús konfliktus lehetõségét tovább-ra sem lehetett kizárni, augusztus 28-án Hitler kiegészítette kétnappal korábban hozott katonai intézkedéseit. Konkrét parancsbaadta a román olajmezõk azonnali elfoglalását arra az esetre, ha ezszükségesnek mutatkoznék. Az utasítás szerint ekkor Magyaror-szágot fel kéne szólítani, egyezzen bele a német alakulatok magyarterületen való átvonulásába, és bocsássa rendelkezésükre vasútvo-nalait. A számításba jövõ egységeknek augusztus 31-re, egy késõbbiparancs szerint pedig szeptember 1-re kellett felkészülniük azakcióra.70

Hitler augusztus 28-án, Ribbentrop jelenlétében fogadta az olaszkülügyminisztert. Bár Ciano naplója szerint a magyar–románkérdésrõl ez alkalommal keveset beszéltek,71 Schmidt követ feljegy-zéseibõl az derül ki, hogy a megbeszélés fõ témáját a magyar–ro-mán területi rendezés képezte.72 Hosszú fejtegetései során a Führer

284

megerõsítette, hogy egy balkáni konfliktus Németország és Olasz-ország számára csak káros lehet, és mindent el kell követni ennekmegelõzésére. Kiemelte a román kõolaj fontosságát, az oroszbeavatkozás veszélyét, és azt, hogy egy magyar–román háború„általános balkáni tûzvésszé fajulna”. Hitler kétkedett abban, hogyMagyarország legyõzhetné Romániát „valamiféle villámháború-val”, de úgy vélte, Bukarest sem nyerhet semmit egy konfliktusrévén, sõt, mindent elveszíthet. A magyar–román probléma meg-oldását véleménye szerint az nehezíti, „hogy a magyar nép szemébenlélektanilag rendkívül népszerû területi követelés szemben áll a kétségte-lenül támadhatatlan néprajzi követelménnyel”. Budapest – folytatta –kétharmadát követeli egy olyan vitatott területnek, amelynek csakegyharmadát lakják magyarok. Leszögezte, hogy mindkét állammalmeg kell értetni a kompromisszum fontosságát, egyben javasolta:biztosítékot kéne adni „a román állam további fennállására”.

Miután Ciano mindenben egyetértett Hitlerrel, megállapodtak akövetendõ eljárásról. Eszerint a két féllel folytatandó bécsi tárgyalá-soknál kezdetben semmiféle térképet nem használnak, s csak egykésõbbi idõpontban terjesztenek elõ „egy közös német–olasz térképet,rajta a már végleges, további vita tárgyát nem képezõ határvonal-bejelö-léssel”.73

Bár a találkozó elõtt az olaszok is kidolgozták a maguk javaslatát,74

Cianónak nem volt beleszólása a határ meghúzásába, mivel Hitler márelõzõ nap bejelölte – mint láttuk – az új határvonalat a térképekre.Hillgruber ezzel szemben azt állítja: az olasz külügyminiszterFabriciusszal együtt az utolsó pillanatban azt azért elérte a Führernél,hogy a Kolozsvártól délkeletre esõ iparvidék, Torda központtal,Románia területén maradjon.75 Létezik azonban egy másik – ennélvalószínûbb – magyarázat is arra nézve, hogy (Hitler eredetielképzelésével ellentétben) Torda vidékét miért hagyták végül isromán fennhatóság alatt. Eszerint a marosújvári szódagyár igaz-gatója megtudta német vonalon, hogy az új határ elvágná Maros-újvárt a kissármási földgázlelõhelytõl, üzemképtelenné téve agyárat. Az igazgató, aki maga is német volt, azonnal Bécsbe utazott,s Göringnél az utolsó órákban elérte azt, hogy a Magyarországnak

285

ítélt részbõl kihasítsanak egy viszonylag nagy kiterjedésû, zsákalakú területet.76 Dokumentumok hiányában ma már nem tudjukpontosan rekonstruálni a történteket, azt azonban valószínûnektartjuk, hogy „a Kolozsvár alatti kikanyarításnak nem olasz, hanemnémet okai voltak: a Deutsche Bank és szász érdekeltségek Sármáskörül” – mint azt maga Teleki miniszterelnök mondta el utólagKozma Miklósnak.77

Ribbentrop és Ciano még aznap este Bécsbe utazott, hogy 29-énközölje a két delegációval: a tengelyhatalmak döntõbíráskodásrévén kívánják megoldani a magyar–román területi kérdést. BárCiano naplóbejegyzése szerint Ribbentroppal ketten határoztak avita ily módon történõ elintézésében,78 e kérdésrõl is feltehetõenHitler egymaga döntött, s külügyminiszterét már korábban utasí-totta a döntõbíráskodásra.79

Több kérdõjel is felmerül Hitlernek a magyar–román viszályügyében e napokban meghozott döntései kapcsán. Mi motiválhattaa német diktátort e fontos elhatározásokban? Mivel magyarázható,hogy a Führer hirtelen föladta addigi álláspontját, miszerint nemavatkozik be a két szomszédos állam vitájába? Miért kedvezett azúj határok nyugat–délkeleti irányba való meghúzása révén (azészak–déli irány helyett) bizonyos mértékig Magyarországnak,kielégítve a magyar területi igények mintegy 2/3-át?

A döntõbíráskodás tényére a legvalószínûbb magyarázat az, hogyHitler a Turnu Severin-i tárgyalások megszakadását követõ napok-ban magyar–román fegyveres konfliktus kirobbanásával számolt,és attól tartott, a Szovjetunió is be fog avatkozni. A német érdekviszont a térség békéjét kívánta meg, s ezért sürgõsen lépnie kellett.Amint azt a birodalmi kancellár a Cianóval való, fentebb ismerte-tett, augusztus 28-i találkozóján elmondta: nem tudja, vajon amagyarok komolyan gondolják-e fenyegetéseiket a románokkalszemben. „Lehet, hogy az egész csak blöff. Mindenesetre úgy kellfelkészülni, mintha komolyak lennének. Ebben az esetben [Hitler]véleménye szerint ez Németországot és Olaszországot a legélesebbenérintené.”80

286

Hitler olyan megoldást keresett, amely bizonyos mértékig kielé-gíti a magyar igényeket, de nem vezet a román állam összeomlá-sához.81 Ez utóbbi esetben ugyanis „a Kelet behatolt volna erre aterületre”, s az ennek nyomán várható összecsapás „az egészBalkánra szétterjedõ fertõzési veszélyt” hordozott volna magában– fejtette ki a Führer utólag, szeptember 10-én Sztójaynak.82

Elmondta: romániai káosz esetén az olajmezõk sorsa kritikussávált volna, mivel orosz kézre kerülnek, „avagy légibombázások vagysabotage-ok” áldozatául esnek. Mindezek alapján tehát úgy tûnik,hogy a további orosz terjeszkedéstõl való félelem és az olajforrásoksorsa miatti aggódás képezte a döntõ kritériumot Erdély megosz-tása ügyében.83

Arra a kérdésre, hogy az új határ meghúzásánál a német diktátormiért kedvezett bizonyos mértékig Magyarországnak, a fentieketkiegészítõ válaszok, illetve feltételezések is léteznek. Az egyikszerint Hitlert igencsak aggasztották a román hadsereg 1940.június végi, fejetlenül végrehajtott, súlyos erkölcsi és anyagi vesz-teségeket okozó, besszarábiai visszavonulásáról szóló hírek. AFührer állítólag ezek hatására jutott arra a következtetésre, hogyMagyarország katonailag jobban el tudná látni Erdély védelmét egyszovjet betörés esetén, mint Románia, s augusztus 27-én ezérthúzta meg az új magyar–román határt a Keleti-Kárpátok vonalá-nál.84 A feltételezés valószínûleg helytálló, mivel Besszarábia harcnélküli átadása jelentõs nemzetközi presztízsveszteséget okozottRomániának, annak az országnak, amelyetmintegy fél évvel korábban– mint említettük – Ciano még „a kommunizmus elleni egyedülipajzsnak” nevezett. A júniusi látványos román kudarcnak nagy részelehetett abban, hogy Berlin (és szövetségese, Róma) a döntõ pillanat-ban végül is Budapestnek, nem pedig Bukarestnek adott igazat abbana vitás kérdésben, hogy a két, egymással rivalizáló állam közülmelyikük képes a „sorompó” szerepét betöltõ Kárpátok vonaláthatékonyabban védelmezni a bolsevizmussal szemben.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Hitler meglehetõsen bizal-matlan volt a hatalmon lévõ román politikai elittel szemben,85 II.Károly személye iránt pedig mélységes ellenszenvet érzett.86 Bizal-

287

matlanságát fokozta az 1939. április 13-án Romániának nyújtottangol–francia garancia, majd a megszállt Párizsban 1940 nyaránfellelt, s a román kormányt „kompromittáló” titkos francia doku-mentumok „terhelõ” adatai. Gyanakvását nem enyhítette Romániaátállása, németbarát irányba vett hirtelen fordulata sem, amirõljoggal vélhette, hogy az csupán a kényszerítõ körülmények általdiktált, konjunkturális lépés. E nézetében Grigore Gafencu diplo-máciai botrányt kavaró baklövése csak megerõsíthette: Romániaújdonsült moszkvai követe ugyanis a második bécsi döntés elõttnem sokkal, egy moszvai fogadáson a fenti értelemben nyilatkozottSir Stafford Cripps angol és Milan Gavriloviæ jugoszláv követelõtt.87 Szavai ez utóbbi közvetítésével jutottak el Ciano, majdRibbentrop fülébe, aki – mint látni fogjuk – augusztus 29-én ki isjátszotta Manoilescu ellen ezt az „adut”.

A fentiekkel összefüggésben, a bécsi döntés után a bukarestidiplomáciai és újságírói körökben elterjedt, miszerint Hitler elsõ-sorban azért ítélte oda Észak-Erdélyt a magyaroknak, hogy ezáltal„büntesse meg” a kettõs játékot ûzõ, megbízhatatlan II. Károlyt.88

Ez a fõként érzelmi ösztönzés – bár kétségkívül jelen volt –véleményünk szerint másodlagos szerepet játszhatott Hitler moti-vációi között. Elég arra gondolnunk, hogy a Führer nem egyalkalommal kinyilvánította a Magyarországgal, s fõként a „feudá-lisnak” és „anglománnak” tartott magyar vezetõ réteggel szembenielõítéleteit, indulatait is.89 Ezenkívül Hitler lépéseit addig is egy-fajta nagyhatalmi érdek és racionalitás, elsõsorban gazdasági-stra-tégiai megfontolások vezérelték magyar–román viszonylatban,nem pedig az érzelmek. Ezzel is magyarázható, hogy 1940 júliusáiga német diktátor Budapesttel szemben többnyire Bukarestet párt-fogolta, s nem támogatta a Románia felé irányuló magyar revízióstörekvéseket.

Az európai nagyhatalmi erõviszonyok 1940 nyarára azonbangyökeresen megváltoztak Németország javára. Ez a térséggel kap-csolatos berlini politika fokozatos átértékeléséhez vezetett, többekközött a Romániával szembeni magyar revízió – feltételes –támogatásához is. Az új magyar–román határ megállapítását a

288

német nagyhatalmi érdekek motiválták: elsõsorban az olajforrásoksorsa miatti aggódás, és ezzel összefüggésben a térség „pacifikálá-sa” a további szovjet terjeszkedés megakadályozása, illetve azeljövendõ, már tervbe vett szovjetellenes háború céljából. Csakebben a viszonyrendszerben van értelme annak a feltevésnek, hogya második bécsi döntéssel Hitler „büntetni” akarta II. Károlyt.90

Ha a feltevés valós, úgy a német diktátor – bár a határ meghúzá-sakor mindenképpen a katonai-stratégiai meggondolások játszot-ták a fõ szerepet – azzal is számolt, hogy augusztus 27-i döntésévelmegrendítheti a Berlin szempontból megbízhatatlan román ural-kodó trónját, s Románia élére egy, a birodalom távlati céljaibabeleillõ, azt hûségesen kiszolgáló személy kerül.91 Ehhez viszont azis kellett: ne kedvezzen túlságosan Magyarországnak, és ugyanak-kor Romániát se gyengítse le túlzott mértékben, hogy a jövõbenhatékony szövetségesként számolhasson vele.

Az augusztus 29-i bécsi tárgyalások

Mindkét fél meg volt gyõzõdve arról, hogy Bécsben továbbikétoldalú, magyar–román tárgyalás lesz, ezúttal a tengelyhatalmakkülügyminisztereinek jelenlétében. Erre azonban nem került sor,mivel Ribbentrop és Ciano augusztus 29-én külön-külön fogadta amagyar, illetve a román küldöttet. Nézzük, milyen elképzelésekkelutazott a két delegáció Bécsbe.

Manoilescu külügyminisztert és a megfigyelõként résztvevõValeriu Popot 28-án fogadta a király. Döntés született arról, hogya Bécsben jelenlevõ német és olasz külügyminiszterre való tekin-tettel, ezúttal konkrét határjavaslattal is elõállnak, amelyet azon-ban a lakosságcsere végrehajtásától tennének függõvé. SabinManuilã tanácsára egy minimális és egy maximális változatotfogadtak el: az elsõ 10 000, a második 18 000 km2 elvesztésévelszámolt. Manoilescu felvetette: azonnali hatállyal engedjenek átMagyarországnak egy 3000 km2-nyi, túlnyomó többségében magya-rok által lakott területet a határ menti övezetben, cserébe pedigkérjék a végleges megoldás háború végéig történõ elhalasztását.92

Az átadandó sávnak, amelybe Szatmár, Nagykároly, Nagyvárad és

289

Szalonta városok is beletartoztak, Manoilescu szerint 350 000lakosa volt, közülük 200 000 magyar, 75 000 román, és 75 000 másnemzetiségû. A király kezdetben elfogadta az indítványt, s aküldöttekre bízta, mikor és hogyan teszik meg a javaslatot, amelyettérképen is konkretizáltak. A tervezet végül Mihail vezérkari fõnökellenállásán bukott meg, aki szerint az azonnali területátadásdemoralizálná a hadsereget.93

A szakértõkkel kibõvített, és térképekkel felszerelt 21 tagú romándelegáció augusztus 28-án a délutáni órákban indult útnak, ésmásnap délben érkezett Bécsbe. A vonaton nekiláttak megrajzolnia javaslataiknak megfelelõ új határvonalakat. Eközben kiderítették,hogy Manuilã elõzetes számításai „tévesek”, mivel „kb. 1 300 000magyar átköltöztetése és letelepítése” minimálisan 18 000 km2-nyiterület átadásával járna, s ez az eredeti maximális román javaslattalegyezik meg. Hosszas tanácskozás után végül Pop ötletét fogadtákel, miszerint csak az áttelepített falusi, kizárólag mezõgazdasággalfoglalkozó magyar lakosságnak ajánlanak fel életteret, és azzal isszámolnak, hogy az átadandó határ menti terület „aránytalanul”jobb minõségû a tulajdonképpeni Erdélyben fellelhetõ termõföld-nél. Ennek alapján dolgozták ki az új javaslatot, amely lényegesenkisebb területi veszteséggel számolt: a maximális 10 700, a mini-mális 7500 km2-rel. A minimális változat nem számolt a székelyekáttelepítésével.94 A vonaton kidolgozott új területi javaslat maximá-lis változata majdnem teljesen megegyezett a román vezérkarstratégiai szempontok alapján kidolgozott tervezetével (az ún.Leonida-tervvel), a minimális változat pedig nagyjából azonoslehetett a már korábban ismertetett Þenescu-féle tervvel.

Útban Bécs felé, a román küldöttség egy emlékeztetõt is össze-állított, amely leszögezte, hogy a területi változások csak a lakos-ságcsere logikai következményeként vehetõk figyelembe. A doku-mentum szerint a csatolt térképpel a román kormány „etnikaielképzelését” kívánják konkretizálni, amely (a maximális változatesetében) az összes erdélyi magyar áttelepítésével a két ország„nemzeti homogenizálódásához” vezetne.95 Bécsben azonban aromán delegációnak sem az emlékeztetõ, sem a térkép bemutatá-

290

sára nem nyílott módja; hidegzuhanyként hatott rá, hogy megkér-dezése nélkül hozták meg a határozatot a tengelyhatalmak.

Itt vetõdik fel újra a sokat vitatott kérdés: kérte-e, vagy sem aromán kormány a döntõbíráskodást? S ha igen, miért érte mégisváratlanul a nagyhatalmi beavatkozásnak az a módja, amely mellettHitler döntött? A román történészek általában tagadják, hogy atengelyhatalmak felé elhangzott volna ilyen román kérés. A több-nyire tárgyilagos Auricã Simion, mint láttuk, ellentmondásosálláspontot foglal el a kérdésben: egyrészt elismeri, hogy július26-án Berchtesgadenben Gigurtu vagy Manoilescu felvetetteHitler elõtt a döntõbíráskodás kérdését, másrészt viszont megsem említi könyvében a bukaresti kormány augusztus 21-ilépését, a 27-i román közlésrõl pedig azt állítja, hogy annakértelmét a németek meghamisították. Végül azt a valótlan kö-vetkeztetést vonja le, hogy a döntõbíráskodást egyedül a magyarvezérkari fõnök, Werth kérte.96

A magyar történetírás sem egységes ebbõl a szempontból, éstéves megállapításokkal is találkozunk. Korom Mihály 1988-banmegjelent tanulmánya szerint például nem kizárt, hogy a „románkormány valamelyik funkcionáriusa” esetleg felvetette a döntõbí-ráskodás lehetõségét, „de ilyen feltételezést azonban nemhogy hiva-talos irat nem, de még visszaemlékezés sem támaszt sehol sem alá!”97

A magunk részérõl Juhász Gyulával értünk egyet, aki szerint a vitaazért furcsa, mert a bécsi döntés forrásanyaga már elég régennyilvánosságra került, s ebbõl kiderül: a döntõbíráskodás gondola-tát „román részrõl vetették fel elõször”, éspedig az 1940. július 26-inémet–román tárgyalásokon, ahol azt a németek visszautasítot-ták.98 Mint láttuk, berlini követe révén a román kormány augusztus21-én Hitler döntõbírói közbelépését kérte, 27-én pedig közölte atengelyhatalmak képviselõivel, hogy elfogadna egy „valódi döntõ-bíróságot”. A diplomáciai iratok tehát bizonyítják, hogy nemegyszer elhangzott ilyen értelmû román kérés, amit azonban Berlina legutolsó pillanatig visszautasított.

A bukaresti vezetés az utolsó pillanatig abban bízott, hogy egyesetleges német beavatkozás inkább az etnikai elven és a lakosság-

291

cserén alapuló román álláspontnak kedvez majd, mintsem a statusquót gyökeresen megváltoztatni kívánó magyar területi elképzelé-seknek. E hitében Fabricius követ magatartása is erõsíthette, akikormánya nevében megegyezésre próbálta ugyan rávenni Bukarestet,de mindvégig azt éreztette, hogy a román elképzelések nem állnaktávol a német tervektõl. A román kormány remélte, hogy Bécsben adelegációjának alkalma nyílik majd álláspontja kifejtésére, és elnyeria tengelyhatalmak támogatását. Amitõl a román külügyminisztertartott, az – saját szavaival – nem egy „formai”, hanem a Dél-Dobru-dzsa ügyében tett július 31-i kategorikus német „ajánláshoz” hasonló,„tényleges döntõbíráskodás” veszélye volt.99

Ami a magyar kormányt illeti, taktikája arra épült, hogy aromán–magyar vitába való német–olasz beavatkozást, a tengely-hatalmak esetleges döntõbíráskodását ne Magyarország kérje,mert ez elõzetes beleegyezést jelentett volna bármilyen megoldáselfogadásába. „Érdekeink azt kívánták – írta Teleki miniszterelnök1940. szeptember 1-én Horthynak –, hogy a románok kérjenek[döntõbíróságot], vagy hogy a tengelyhatalmak fejezzék ki ilyenszándékukat.”100 Teleki szerint ebben az esetben az a látszat ismegmaradhatna, hogy Magyarország nem fél a háborútól, bízikkatonai erejében, áldozatokat tehát nem neki, hanem Romániánakkell hoznia.101 Werth Henrik vezérkari fõnök ezzel szembenkijelentetteFütterer német légügyi attasé elõtt, hogy Magyarország döntõbírásko-dást akar. Csáky utólag közölte Erdmannsdorff-fal, hogy „ez a kijelentésa kormány politikájával egyenesen szemben áll”.102

Augusztus 28-án rendkívüli kormányülést tartottak, ahol aminiszterelnök elmondta, hogy a magyar kormány Kolozsvár és azegész székely terület Magyarországhoz csatolása nélkül nem haj-landó kompromisszumra. Csáky szerint a magyar fél ragaszkodnifog a Maros vonalához, végsõ engedménye az lesz, hogy beleegye-zik: népszavazás döntsön Brassó hovatartozásáról.103

A magyar delegációt Csáky István külügyminiszter vezette, Te-leki Pál megfigyelõként vett részt a küldöttségben. A kormányülésután mindketten kihallgatáson jelentek meg Horthynál, majd HoryAndrás, Bárdossy László, Náday István altábornagy és mások,

292

továbbá katonai, valamint polgári szakértõk kíséretében különvo-naton Bécsbe utaztak. Rónai szerint Teleki útközben borús hangu-latban volt; „személyes életkérdésének” tekintette Erdély ügyét, detudta, hogy ezúttal jóval bonyolultabb megoldásra lehet számítani,mint 1938-ban a Felvidék ügyében. A miniszterelnök feltehetõenBerlin szerepvállalása, és a várható német követelések miatt isaggódott.104 A küldöttség 29-én délelõtt tíz órakor érkezett meg, salig egy órával ezután Ribbentrop és Ciano megbeszélésre kérette amagyar miniszterelnököt és a külügyminisztert. Céljuk az volt, hogya magyar kormányt a tengelyhatalmak döntésének elõzetes és feltételnélküli elfogadására kényszerítsék rá.

A tárgyalás105 durva és fenyegetõ hangnemben folyt le. Ribbentrop„nekiment a magyaroknak”,106 nyersen és kíméletlenül fejtve kiálláspontját. A múltról beszélve, élesen bírálta a magyar kormányNémetországgal szembeni „kevéssé elõzékeny”magatartását a lengyelhadjárat idején, és felhánytorgatta, hogy az elsõ bécsi döntéstkövetõen Magyarország nem tanúsított kellõ hálát a tengelyhatal-mak iránt. Újból kijelentette: Berlin a balkáni béke fenntartásábanérdekelt, és figyelmeztette a magyar vezetõket a Románia elleniháború kockázataira. Egy magyar–román konfliktus esetén „csak-nem bizonyosan” orosz intervencióval kell számolni, így könnyenlehetséges – fejtegette –, hogy „a románok lerohanása után amagyar hadsereg hirtelen orosz csapatokkal találná szemben ma-gát”.107 Ciano jóval mérsékeltebb hangnemben ugyan, de szintén afegyveres konfliktus elkerülésére szólított föl, amelynek kiprovo-kálása „veszedelmes és megmagyarázhatatlan magyar gesztusnak”minõsülne.

Ribbentrop és az olasz külügyminiszter többször is feltette a kérdéstCsákynak: hajlandó-e Magyarország feltétel nélkül elfogadni a meg-hozandó döntõbírósági ítéletet? Teleki elõször fejrázással próbáltakülügyminisztere értésére adni a nemleges választ, majd „óvatosformában” ki is mondta véleményét: országa számára „elviselhetet-len” lenne egy olyan döntés, amely a Székelyföldet nem adná visszaMagyarországnak. Arra is utalt, hogy Budapest csak kényszerûség-bõl fogadna el egy döntõbírósági ítéletet. Miniszterelnökével szem-

293

ben Csáky nem zárkózott el teljesen az elõzetes magyar kötelezett-ségvállalás elõl.108 A magyar delegátusok végül gondolkodási idõtkértek, és lehetõséget arra, hogy felvegyék a kapcsolatot Budapesttel.

Csáky délben negyed egykor telefonon felhívta Keresztes-Fischerbelügyminisztert,109 aki Teleki távollétében ideiglenesen a minisz-terelnöki teendõket is ellátta. Elmondta neki, hogy a megbeszélé-sen feltette Ribbentropnak és Cianónak a kérdést, miszerint az õjelenlétükben nem tárgyalhatna-e közvetlenül Manoilescuval.Ribbentrop azt válaszolta, „hogy ez kilátástalan lenne, s ezértmellõzendõnek tartja”. A német és az olasz külügyminiszterekviszont „érzékeltették, hogy ismerik Magyarország követeléseit, sazokat a döntésük meghozatalánál igyekeznek figyelembe venni”.Ciano és Ribbentrop a megbeszélés során állítólag kétszer is célzásttett a Székelyföldre, s Csákyban az a benyomás alakult ki, hogyezzel Magyarország iránti jóindulatukat akarták kifejezni. Csákyvégül kérte, hogy a kormány ismerje el a döntõbíráskodást, és adöntést minden elõzetes feltétel nélkül fogadja el kötelezõnek.110 AMinisztertanács azonnal összeült, s a belügyminiszter beszámolójaalapján a javaslatot egyhangúlag elfogadta; ezt követõen Horthy ismegadta hozzájárulását. A határozatot telefonon közölték Csákyval,aki még aznap délután három órakor azt az olasz és a németkülügyminiszter tudomására hozta.111

Manoilescu román delegátussal délután fél négykor kezdõdöttRibbentrop és Ciano megbeszélése, s öt óra után fejezõdött be. BárCiano szerint ez nem volt olyan heves, mint az elõzõ a magyarok-kal,112 a német és olasz külügyminiszter ezúttal is kíméletlen volt.Ribbentrop kétszínûséggel vádolta a bukaresti kormányt: Gafencumoszkvai román követ szavait idézte, miszerint Románia mostaninémetbarátsága „csupán múló alkalmazkodás az adott körülmények-hez”.113 Felszólította Manoilescut, aznap estére szerezze meg kor-mánya feltétel nélküli hozzájárulását a döntõbíráskodáshoz, amelyetelõzõleg Bukarest kért több alkalommal is. A német külügyminiszterCianóval összhangban kijelentette: az esetleges visszautasítás aztjelentené, hogy „Románia a tengelyhatalmak ellenségeinek sorábalépett”. Többször is kihangsúlyozta: ha Románia elfogadja a döntõbí-

294

róságot, a tengelyhatalmak garantálni fogják integritását. Ha nemfogadja el, Magyarország és Oroszország már másnap támadásbalendül, és ez Románia végét jelentené.114

Ribbentrop állítólag utalt rá, hogy a Magyarországnak átadandóterület nagysága 25 000 és 66 000 km2 között fog mozogni.115

Elmondta, hogy az új határ az etnikai és a területi elvet ötvözi.Manoilescu erre újból a lakosságcsere mellett szállt síkra, mireRibbentrop kijelentette, hogy azt nehéz kivitelezni, Ciano pedighozzáfûzte: az embereket nem lehet „barmok módjára” kényszerí-teni az átköltözésre.116

A román külügyminiszter teljesen összetörve távozott a megbeszé-lésrõl.117 Az volt a benyomása, hogy „a helyzet több, mint rossz”, és„az egész olyan, mint egy elõre megírt darab, amelyben egyetlen szót ésegyetlen gesztust sem lehet megváltoztatni”.118 Telefonon kérte Bukares-tet, sürgõsen hívják össze a kormányt és a Koronatanácsot.

Az este folyamán Ribbentrop és Ciano Valeriu Popot is fogadta,119

„akinek egész magatartása sokkal konstruktívabb volt, mintManoilescué”.120 Pop elmondta,121 hogy a román delegáció tárgyalnijött, és Bukarest nem kért döntõbíróságot. Ribbentrop ez utóbbinaképpen az ellenkezõjét állította, kiemelve, hogy „errõl papír is van”.Leszögezte: a döntést, amely „igazságos és méltányos” lesz, felté-telek nélkül el kell fogadni. Magyarországon és Romániában isjelentõs számú kisebbség marad, de nem lesz kötelezõ lakosságcse-re. Románia választhat a megsemmisülés és a megmaradás között.A magyar hadsereget másodszorra már nem lehet visszatartani –fejtegette a német külügyminiszter. Egy elszigetelt konfliktusesetén „Románia, akárcsak 1919-ben, feltehetõen Budapestig jutnael”, csakhogy a háborúba beavatkoznak a szovjetek, a bolgárok ésa jugoszlávok is. Ribbentrop a megbeszélés során hosszan ecsetelteaz orosz veszélyt, és a Romániának adandó német garancia jelen-tõségét.122 Közölte, a magyarok már elfogadták a döntõbíróságot.Popnak végül egyetlen „kompromisszumot” sikerült elérnie: azt,hogy a román válasz határidejét meghosszabbították éjfélig. Távo-zóban kijelentette, sürgetni fogja a királyt, adja meg a felhatalma-zást a döntõbírói ítélet feltétel nélküli elfogadására.123

295

Bukarestbõl este jelezték, hogy csak másnapra várható válasz,mivel a Koronatanács reggel fog összeülni. Ribbentrop meglehetõ-sen ideges volt az éjszaka folyamán, Hitler is többször érdeklõdötttelefonon a fejlemények iránt.124 A román válaszra várva, Ciano ésa német külügyminiszter lediktálta a másnapi döntés feltételeit,elõkészítette az okmányokat és a térképeket.125 Fabricius révén, akiállandó összeköttetésben állt a román delegációval, többszöri idõ-pont-módosítás után éjszaka 3 óra 40 percig adtak haladékotBukarestnek a válaszadásra.126 Mint „Románia barátja”, a németkövet kitartóan tanácsolta: fogadják el a döntõbíróságot, és azzalfenyegetõzött, hogy egy román–magyar háború kitörésekor atengelyhatalmak Magyarországot támogatnák.127 Pop ésManoilescu azt a magánvéleményét közvetítette Bukarest felé,hogy a katonai vezetés álláspontjától kell függõvé tenni a választ:amennyiben komoly esélye van a több fronton vívott fegyveresellenállásnak, úgy vissza kell utasítani, ellenkezõ esetben pedig elkell fogadni a döntõbíróságot.128

A román kormány rövid éjféli ülése után a Koronatanács éjszakahárom óra körül kezdte el a megbeszélést.129 Gigurtu kormányfõismertette a Románia számára kritikus helyzetet, és a döntõbírás-kodás elfogadását ajánlotta. A felszólalók közül Argetoianu kiemel-te, hogy országa német ultimátum elõtt áll: „nem tudunk ellensze-gülni, engedelmeskedünk, a nyakunkra tiportak.130 Alexandru Vaida-Voievod, a képviselõház elnöke is az elfogadás mellett érvelt,fontosnak tartva, hogy Moldva és Havasalföld maradjon megszabad „Piemont”-nak. Emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi, au-gusztus 23-i Koronatanács ülésén „létezett egy olyan vélemény, amelyáltalános volt, miszerint jobb lenne a döntõbíráskodás [„arbitrajul”],mivel akármennyit tárgyalhatunk a magyarokkal, köztünk és köztük sohanem lesz mód megegyezésre [„angajament”].131 „Ahogy mondom – foly-tatta Vaida-Voievod –, a legutóbbi Koronatanácson majdnem egyhangúvolt a vélemény, hogy a jelenlegi körülmények között a döntõbíráskodáslenne a legjobb megoldás, mert ha most nem vetjük alá magunkat adöntõbíráskodásnak, elõbb vagy utóbb úgyis kértük volna, de akkor egész

296

egyszerûen parancsoltak volna nekünk és nem lettünk volna [egyen-rangú] felek, míg ma még [egyenrangú] felek vagyunk.”132

Tãtãrescu szerint el kell fogadni a döntést, átmeneti állapotnaktekintve azt. Egyetlen célt kell szem elõtt tartani: a román állami-ság megõrzését. Mint kifejtette: „meg kell õriznünk a hazát, azállamot, a koronát”.133 Perdöntõnek bizonyult Gheorghe Mihailvezérkari fõnök véleménye, aki szintén a döntõbíróság elfogadásátajánlotta. Elmondta, a katonaság harcolni akar ugyan, de aromán állam megmaradása érdekében el kell kerülni a többfron-tos háborút. „A magyarokat le tudjuk gyõzni; az oroszokat meg tudjukfékezni egy ideig, de aztán meghátrálásra kényszerítenek minket.”134

Az ellenzõk közül a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetõje, IonMihalache kijelentette: „a haza földje nem képezheti vita tárgyát, nemlehet lemondani róla”,135 C. I. C. Brãtianu pedig, a liberálisok vezéreattól tartott, ha elfogadják a döntõbíróságot, másnap kitör aforradalom, vagy kikiáltják Erdély autonómiáját.136

Még folyt a vita, amikor a Bécsben tartózkodó román küldöttségrévén Fabricius megüzente: semmilyen felelõsséget nem vállal arraaz esetre, ha öt percen belül nem kapja meg a választ. Szavazásrakerült a kérdés, melynek során 21 igen, 10 nem, és egy tartózkodásmellett a Koronatanács úgy döntött, Románia aláveti magát adöntõbíráskodásnak. Augusztus 30-án hajnali négy órakor, 20perccel az utolsó határidõ lejárta után, telefonon közölték a bécsiküldöttséggel az igenlõ választ, amelyet az Fabricius és Ribbentroptudomására hozott.137

Az ország kilátástalan helyzete s az erõteljes német nyomás melletta Koronatanács döntését a Moszkvától való félelem is befolyásolta:egy kérdésre válaszolva Gigurtu közölte, hogy a román határ menténelhelyezett szovjet csapatok hadirendben állnak, s hogy német állításszerint a magyar és a szovjet kormány megegyezett Románia ellené-ben.138 Moszkva a Románia számára kritikus pillanatban fenyegetõdiplomáciai lépést is tett: Dekanozov helyettes külügyi népbiztos 29-énéjfélkor ugyanis magához kérette Gafencu román követet – akit aznapdélután még nem volt hajlandó fogadni –, és egy rendkívül éleshangnemben megfogalmazott jegyzéket nyújtott át neki. A dokumen-

297

tum a közös határnál történõ csapatösszevonásokkal, a szovjetlégtér megsértésével és egyéb „ellenséges tevékenységgel” vádoltaRomániát, Bukarestre hárítva az esetleges következményekkel járófelelõsséget. 139

Mi lehetett a szándéka Moszkvának a csapatösszevonásokkal ésa jegyzék átadásával? Létezett-e német–szovjet, netán szovjet–ma-gyar elõzetes egyeztetés, vagy pusztán saját nagyhatalmi céljaitkövette a Szovjetunió? A kortársak tudni véltek valamiféle titkosegyezményrõl, de legalábbis egy hallgatólagos magyar–szovjetmegállapodásról a Romániával szembeni közös fellépést illetõen,140

– Tofik Iszlámov történész viszont szovjet levéltári dokumentumokalapján kijelenti, hogy semmiféle ilyen értelmû megegyezés nemszületett Moszkva és Budapest között.141 A német–szovjet egyezte-tés sem tûnik valószínûnek, mivel Schulenburg moszkvai németnagykövet szinte az utolsó pillanatban, augusztus 29-én délutántájékoztatta Molotovot a küszöbön álló második bécsi döntésrõl. Aszovjet vezetés különben is rossz néven vette a Romániánaknyújtandó német garanciát, s azzal is elégedetlen volt, hogy Berlinnem konzultált vele elõzetesen.142 A szovjet magatartás legvalószí-nûbb magyarázatát véleményünk szerint Gafencu tolmácsolja:Moszkva e fenyegetõ lépésével is bizonyítani akarta, hogy – bárnem kérték ki véleményét – „jelen van a Pruton és Bukovinában,tehát a Duna-medencében”.143

A döntõbírói határozat kihirdetése

A döntõbírói határozat kihirdetésére 1940. augusztus 30-án délutánkerült sor a bécsi Belvedere palota aranytermében. Ribbentropon,Cianón és két tolmácson kívül Teleki, Csáky, Manoilescu, valamintPop volt jelen, a magyar s a román küldöttség többi tagja kintvárakozott. A hivatalos programterv144 szerint az ülés lebonyolításáraegy órát szántak a szervezõk, éspedig 13 óra 40-tõl 14 óra 40 percig.Az ülést Ribbentrop nyitotta meg,145 majd németül és olaszul isfelolvasták a döntõbírósági határozat szövegét.146 (Lásd a 10. sz.dokumentumot.) A dokumentum többek között leszögezi, hogy acsatolt térképen szereplõ új határ „Románia és Magyarország között

298

[…] végleges határként állapíttatik meg”, melynek pontosabb kijelöléseegy magyar–román bizottság feladata lesz. Az átadandó területet 14nap alatt kell kiüríteniük a román hatóságoknak, s ennek, valamint amagyar megszállásnak „teljes nyugalomban és rendben” kell történnie.

A határozat harmadik pontja szerint a magyar fennhatóság alákerülõ, és állandó lakhellyel rendelkezõ román állampolgárokminden további nélkül megszerzik a magyar állampolgárságot, sjogukban áll hat hónapi határidõn belül a román állampolgárságjavára optálni. Azoknak, akik élnek az optálási joggal, további egyéven belül Romániába kell távozniuk, és ebben az esetben maguk-kal vihetik ingóságaikat, valamint az ingatlan vagyonuk ellenérték-ét. A negyedik pont a Romániának megmaradó erdélyi területekmagyarjai számára is biztosítja az optálás jogát a fenti feltételekkel.A magyar kormány – olvashatjuk a továbbiakban – kötelezettségetvállal arra nézve, hogy a fennhatósága alatt maradó román nem-zetiségû lakosok minden tekintetben egyenlõ elbánásban fognakrészesülni a többi állampolgárral. A román kormány hasonlókötelezettséget vállal a területén maradó magyar nemzetiségûekkelszemben. A határozat végül kimondja, hogy a vitás kérdéseketközvetlen tárgyalások útján kell megoldani, ha pedig a két kormánynem jut megegyezésre, akkor a kérdés „végérvényes eldöntésevégett” azt a német, illetve az olasz kormány elé kell terjeszteni.147

A felolvasást követõen mindkét küldöttségnek átnyújtották az újmagyar–román határt ábrázoló térképet. A határvonal Kötegyán ésNagyszalonta között ágazott el a trianoni határ nyomvonalától, majda Sebes-Körös folyását követve Magyarországhoz csatolta Nagysza-lontát, Nagyváradot, Kolozsvárt. Kelet felé ezután egy nagy kanyaru-latot írt le (a már említett „Göring-has”), Marosvásárhelytõl pedignagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyaror-szághoz, Brassó városa viszont Romániának jutott. A Keleti-Kárpátokgerincén a történelmi határvonal mentén haladt a Máramarosi-hava-sokig, ahol elérte az 1939-ben visszafoglalt Kárpátalja régi határát.148

A kissármási beszögelléstõl eltekintve az új határvonal nagyjábólmegfelelt a Teleki szellemi irányítása alatt mûködõ budapesti Állam-tudományi Intézet etnikai alapú határt mutató térképének, amelyet

299

az erdélyi kérdés megoldásának egyik lehetséges változatakéntdolgoztak ki a második bécsi döntést megelõzõ hónapokban.149 AMagyarországhoz visszacsatolt terület – az ún. „Észak-Erdély” –mintegy 43 000 km2 nagyságú volt.

Manoilescut sokkolta a döntés.150 Rápillantva a térképre, elször-nyedve vette tudomásul az új határvonalat, majd elvesztette esz-méletét és összeesett. E pillanatot így idézi fel emlékirataiban: „Aszemeim a nyugati határvonal bevágását keresték, amivel mindnyájanszámoltunk. Azonban rájöttem, hogy másról van szó. A szemeimmelkövettem a Nagyváradtól kelet felé tartó határt a vasútvonal alatt, ésmegértettem, hogy Kolozsvárt is magába foglalta… Kezdtem nem látni.Mikor rájöttem, hogy lefelé menet a határ a székelységet is magábafoglalja, kétségbeesésemben egyetlen gondolatom volt: Brassó! Egy kismegkönnyebbülés: Brassó nálunk maradt. Mikor Erdély felosztását amaga teljes szörnyûségében néztem, megértettem, hogy legyengült erõimteljesen elhagynak. A szemem elõtti kép elhomályosult […]. Abban apillanatban elvesztettem az eszméletemet.”151 Miután magához tért, sorkerült az okmányok aláírására, ezt követõen Ribbentrop bekérette asajtó képviselõit, majd rövidesen bezárták az ülést. Pop szerintminden „villámgyorsan zajlott”.152

Ciano azt írja, „a magyarok örömükben képtelenek uralkodnimagukon, amikor meglátják a térképet”,153 Popnak viszont az volt abenyomása, hogy a magyarok „se nagyon lelkesedtek”.154 Hory ígyemlékszik vissza: „Az órák izgalmas várakozásban teltek. Délután15 óra 15 perckor Újpétery Elemér, Csáky személyes titkára lépett bea részünkre kijelölt váróterembe, és boldogan újságolta: »Nagyvárad,Kolozsvár, Szatmárnémeti és az egész Székelyföld a miénk!« Ezzel márszaladt is, hogy a döntés eredményét Budapestre megtelefonálja. Ezta pillanatot sohasem felejtem el.”155 A magyar delegáció tagjai Rónaiszerint is gyõzelemnek ítélték a döntést. A térképet megpillantvaTeleki is némileg megkönnyebbült, bár azonnal észrevette, hogy aSzékelyfölddel nincs vasúti összeköttetés, és aggódott, hogy avisszatért terület keskeny zsákként nyúlik be Románia közepébe,emiatt délnyugat felõl nehezen védhetõ.156

300

A döntõbírói határozattal együtt Manoilescu és Csáky a román,illetve a magyar kormánynak Berlinnel kötött kisebbségi egyezmé-nyét is aláírta. A román külügyminiszter által aláírt szerzõdés rövidvolt, és csak általánosságokat tartalmazott. Eszerint Bukarest az1918-as gyulafehérvári határozatok értelmében garantálja a Romá-niában élõ német népcsoport jogait és nemzeti karakterének megõr-zését.157 A Budapesttel kötött megállapodás már sokkal több rész-letet tartalmazott, és súlyos kötelezettségeket rótt a magyar kor-mányra. Elõírta például, hogy a német népcsoporthoz tartozóknaksemmiféle hátrányuk ne származzék amiatt, hogy a nemzetiszoci-alista világnézetet vallják, továbbá kollektív testületi jogot ruházotta Berlinbõl irányított Volksbundra, mint a magyarországi németkisebbség egyedüliként elismert szervezetére. A német kormányrészérõl ez volt az elsõ, valóban jelentõs „számla”, amelyet azerdélyi revízióért cserébe Magyarországnak benyújtott.158

Alig másfél órával az aláírás után Romalót, Románia berlinikövetét a döntõbíráskodás eredeti dokumentumainak átadása vé-gett Pop és Manoilescu repülõgéppel Bukarestbe küldte. Egybenmegbízták, közölje a királlyal: „az egész eljárásnak, és magának ahatározatnak is van egy alapvetõ és lényeges hiányossága”. Éspedigaz, hogy a teljes körû meghatalmazást Manoilescu és Pop közösenkapta, viszont a döntõbírói határozatot csak Manoilescu írta alá.A két küldött véleménye szerint e „formai hiba” miatt a külügymi-niszter aláírása nem kötelez semmire, és erre való hivatkozássalRománia visszautasíthatja a döntés végrehajtását.159 Egy szûk körûmegbeszélésen viszont Bukarest ezt a lehetõséget elvetette, és,mint látni fogjuk, az augusztus 30–31-i Koronatanácson sem kerültszóba az aláírás érvénytelensége.

A német külügyminiszter által adott közös ebéd, és a bécsinemzetiszocialista tüntetés megtekintése után a két delegációaugusztus 30-án este hazautazott. Ezt megelõzõen Ribbentrop ésCiano biztosította a bukaresti küldötteket, hogy az átadandó terü-leten élõ román lakosság ügye a tengelyhatalmak ügyét is képezi,és Pop, valamint Manoilescu jelenlétében a két külügyminiszterCsáky figyelmét is felhívta erre.160 Nem sokkal ezután Ribbentrop

301

igen éles hangon szóvá tette Pop és Manoilescu elõtt az elõzõéjszakai román Koronatanács közleményének azon kitételét, amelyleszögezte, hogy a döntõbíráskodást a román fél „a német és azolasz kormány ultimatív jellegû közlései nyomán” fogadta el. Ezta tengelyhatalmakkal szembeni illojális aktusnak, a német–románbarátságon esett „foltnak” tekintette, s azonnali magyarázatotkövetelt Bukaresttõl.161

A hazafelé utazó Telekin mély depresszió vett erõt, s bár mindenvasútállomáson éljenzõ tömeg köszöntötte a magyar küldöttséget,a miniszterelnök elzárkózott, és egyszer sem mutatkozott kocsijaablakában. Az újabb német térnyerésen túl a miniszterelnökötrendkívül aggasztotta a Volksbundnak kizárólagos jogokat biztosítókisebbségi egyezmény, s feltehetõen az is mély hatást gyakorolt rá,hogy elõzõ este tudomást szerzett munkatársaitól arról a berlinitervrõl, amely egy népi német államalakulat létrehozásával számolta Baranyától Resicáig húzódó területen.162 A fellobogózott, ünneplõtömegtõl zsúfolt Keleti pályaudvaron komor hangú beszédbenlelkiismeret-vizsgálatra szólított föl mindenkit és óvott az elbizako-dottságtól. „Újra elõttünk áll az a feladat, amely egy sok nemzetiségetmagában foglaló államnak vezetésével jár. Becsülje meg ezt a nemzetminden tagja. […] Senki se handabandázzék, senki a nemzet bizalmá-val és értékeivel vissza ne éljen! Ez az, amivel hazajöttünk.” –jelentette ki.163

Teleki jól tudta, hogy a németektõl kapott „ajándékért” igenmagas árat kell majd fizetnie Magyarországnak, és azt is sejtette,hogy az ily módon megvalósult revízió nem lehet hosszú életû.Szûkebb körben többször kifejtette, hogy hiába volt az egészerõfeszítés, mert a háború után megint vissza kell adni Észak-Erdélyt, és mindez csak megrontotta a szomszédokkal valóviszonyt.164 A felkínált területet visszautasítani azonban annyitjelentett volna, mint megtagadni az ország húsz éves politikairevíziós múltját, s a közvélemény elõtt „hazaárulás-számba” mentvolna hangosan kimondani, hogy Magyarországnak „a revízió lesza veszte”.165

302

Az augusztus 30-ról 31-re virradó éjszaka Bukarestben újbólösszeült a Koronatanács,166 hogy a résztvevõk megismerjék adöntõbírósági határozatot és kifejthessék véleményüket. IonGigurtu miniszterelnök kiemelte, hogy a döntõbíráskodás eredmé-nye a vártnál is fájdalmasabbnak bizonyult: túltett a legpesszimis-tább román elõrejelzéseken is, amelyek maximálisan négy és fél, anyugati határ mentén, Aradtól északra fekvõ megye elcsatolásávalszámoltak, kötelezõ lakosságcserével egybekötve. Biztatónak nevezteviszont, hogy Románia – sok más európai állammal szemben –megõrizte függetlenségét, a hadserege pedig épségben megmaradt.Gheorghe Mihail vezérkari fõnökkel együtt közölte: a tengelyhatalmakgaranciájának hatására a szovjet–román határon máris enyhült afeszültség: a szovjet csapatok megkezdték a visszavonulást országukbelseje felé, és csökkent a határincidensek száma.167

Nicolae Iorga úgy látta, hogy a bécsi „diktátum” a magyarországi„grófok diadala, akik Kolozsvár vidékét kérték, ahol nagy birtokaikés vagyonaik voltak”. Az átadandó területek román lakosságát„békés ellenállásra” hívta föl.168 Iuliu Maniu – aki, Iorgához hason-lóan, nem tudott részt venni a Koronatanács elõzõ napi ülésén –hosszú beszédében „Erdély és a Bánság nevében” tiltakozott amásodik bécsi döntés ellen.169 Kijelentette: Magyarország semmi-lyen jogon nem támaszthat igényt Erdélyre, s e terület sorsáról azottani román népnek kell döntenie.170 Elmondta, hogy kezdettõlfogva ellenezte a magyarokkal való tárgyalást. A döntõbíráskodáselfogadását Maniu „történelmi hibának” nevezte,171 és élesen bírál-ta a királyi diktatúra rendszerét.

A tanácskozás végén Maniu újból felszólalt, arra kérve a kor-mányt, „ünnepélyesen és kategorikusan” tiltakozzon a bécsi döntésellen, igazságtalannak tartva azt. A tengelyhatalmakra való tekin-tettel Gigurtu elvetette az ötletet, s a Koronatanács is arra akövetkeztetésre jutott, hogy a román állam fennmaradása érdeké-ben el kell fogadnia a döntõbíráskodás eredményét.172 Szeptember3-án Manoilescu biztosította Bárdossyt: „Akármi legyen is [a román]közvélemény reakciója, döntõbírósági határozatról lévén szó, aztrendben végre kell hajtani.”173 (11. és 12. sz. dokumentum.)

303

A magyar minisztertanács augusztus 31-én hallgatta meg Telekitájékoztatóját a bécsi döntésrõl. A miniszterelnök elmondta, hogyRibbentropnak és Cianónak a magyar delegáció elõtt augusztus29-én tett azon kijelentése, miszerint kényszeríteni fogják Magya-rországot a fegyveres elintézésrõl való lemondásra, „ultimatívjellegû” volt. Leszögezte: a német garancia miatt Románia irányá-ban revíziós propagandát ezentúl nem lehet folytatni. MéltattaCsákyt, akinek „nagy érdeme, hogy igazságot adtak Magyarországnaka döntõbírósági ítéletben, amelynek jelentõs tétele a székelység vissza-csatolása az ezeréves hazához”.174 Teleki elõterjesztését a kormányegyhangúlag jóváhagyta.

Magyarországon a bécsi döntés eredményét Kozma Miklós, azMTI és a Rádió elnöke augusztus 30-án délután 4 óra 15 perckorjelentette be a rádió mikrofonján keresztül. Rögtönzött beszédébenismertette az új határokat, méltatta „a Bécsben elért óriási sikertés eredményt”, és bátorítólag szólt azokhoz, „akik hozzánk visszanem térhetnek”. „Egy magasabb politika” nevében arra kérte õket,hogy „vállalják bátran és büszkén” a kisebbségi sorsot.175

A bukaresti rádió csak másnap reggel tájékoztatta a románközvéleményt a Bécsben történtekrõl,176 bár a nem hivatalos hírmár 30-án futótûzként terjedt. Augusztus 31-én este Manoilescu,másnap Pop tartott rádióbeszédet. A külügyminiszter a bécsidöntés körülményeit magyarázta, rámutatva, hogy az esetlegesvisszautasítás alternatívája a háború volt, ez pedig a román államlétét veszélyeztette volna.177 Pop szerint sem volt más választásilehetõség, mint a lét vagy a nemlét. Kijelentette: õ nem írta aláugyan a döntõbírói határozatot, de szükség esetén megtette volna.Felszólított mindenkit, sorakozzanak fel az „örök és halhatatlanRománia jelképe”, a király mögé.178

A második bécsi döntés fogadtatása

A döntést az észak-erdélyi magyarok túlnyomó többsége kitörõlelkesedéssel üdvözölte, és a 22 éves román uralom alóli felszaba-dulásként élte meg. Az „anyaországhoz” való csatlakozás elsõsor-ban azt jelentette számukra, hogy immár „minden gáncs és félelem

304

nélkül” vállalhatták magyar identitásukat.179 Az örömet nem osz-totta a viszonylag kis létszámú kommunista szimpatizáns vagypárttag. A Kommunisták Magyarországi Pártja Észak-Erdélyi Tar-tományi Bizottságának egyik jelentése szerint a bécsi döntés „úgytartalmánál, mint születési körülményeinél fogva önkényes, népelle-nes, ellenforradalmi, imperialista elrendezés” volt. A dokumentumelismeri azonban, hogy az öröm, a lelkesedés „egyes elvtársainktisztánlátását bizonyos tekintetben el is homályosította”, s rövid idõreugyan, de „a harcban megtorpantunk, gyakorlatilag opportunistákkáváltunk”.180

A dél-erdélyi magyarság tömegein mélységes csalódás és elkese-redettség vett erõt a második bécsi döntés hírére: a legtöbbenközülük a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként éltékmeg az újabb kisebbségi létforma beköszöntét. Nagy Ferenc nagy-enyedi református esperes így emlékezett vissza évekkel késõbb:„Valami szívet facsaró, görcsös sírásra kényszerítõ érzés ömlött elrajtunk, mikor 1940. VIII. 31-én [helyesen: 30-án – L. B. B.] du. amagyar rádió bemondta a döntést és közölte az új határvonalakat. Azaz érzésünk volt, hogy a börtönajtó tárva, s rajta tódul ki a 22 évigkínzott milliós sereg, s egyszer hirtelen és könyörtelenül becsukódik afeltárult vaskapu s a bebörtönzöttek 2/5-öd része ott marad tovább isbezárva!”181 (Lásd a 13. sz. dokumentumot.)

A trianoni Magyarországon ellentmondásos volt a döntõbíróihatározat fogadtatása. Az elsõ napok hangulatát a túláradó örömés eufória jellemezte: Észak-Erdély visszatértének hírét táviratok,kitüntetések, nagyszabású ünnepségek, az olasz és német követségelõtti hálatüntetések követték.182 A sajtó ujjongott, a kormánylapoka tengelyhatalmak iránti mélységes hálájuknak adtak hangot.183 Apolitikai pártok vagy csoportosulásuk többsége (a kommunistákatkivéve) – így pl. a baloldali szociáldemokrata párt184 is – üdvözöltea bécsi döntést, és az igazságtalan trianoni békeszerzõdés részbenijóvátételének tekintette azt. Emellett persze bírálatok is érték akormányt: a legitimisták, a liberálisok, a kisgazdák a német–magyarkisebbségi szerzõdést helytelenítették, a nyilasok és az imrédysták

305

pedig azt állították, hogy Telekiéknél kedvezõbb eredményt tudtakvolna elérni.185

Rövidesen felerõsödtek az elégedetlenkedõ hangok, amelyekkevesellték a részleges revíziót és Dél-Erdélyt is kezdték nyíltanvisszakövetelni. Berlini vádak szerint a bécsi döntéssel valóelégedetlenség miatt Magyarországon németellenes hangulatvolt kialakulóban, és újból feléledtek az Anglia iránti szimpáti-ák.186 Tény, hogy sem a kormány, sem a közvélemény nemtekintette befejezettnek a revíziót, bár a tengelyhatalmakra, s aRomániának nyújtott német–olasz garanciára való tekintettel aDél–Erdélyre való magyar igényt nem lehetett hivatalosan han-goztatni.

A még mindig nagy köztiszteletnek és politikai befolyásnakörvendõ egykori miniszterelnök, Bethlen István, bár erdélyi szüle-tésû volt, nem osztotta a magyar közvélemény kezdeti eufóriáját.Ellenkezõleg: Telekihez hasonlóan õ is balsejtelemmel, aggódvatekintett a második bécsi döntésre, és nem helyeselte, hogy „Erdélytajándékba vegyük Hitlertõl”. Ennek legfõbb oka az volt, hogy nemhitt a német gyõzelemben, s azt valószínûsítette, miszerint aháború után az erdélyi kérdés új elbírálás alá esik majd. Rosszérzéseirõl azonban csak közvetlen híveinek volt tudomásuk, mivelaggodalmait nem a nyilvánosságnak szánta. Reálpolitikuskéntugyanis Bethlen tisztában volt azzal, hogy a magyarországi s azerdélyi magyar közvélemény miatt a második bécsi döntést nemlehetett volna visszautasítani.187

Romániában felháborodást keltett a bécsi döntés híre, és augusz-tus 30-án több napon át tartó tüntetések kezdõdtek. A népharagkezdetben Olaszország, Németország és a magyarok, szeptember2-át követõen pedig Károly király és rendszere ellen irányult. Azutcai zavargásokat számos incidens tarkította. Az augusztus 30–31-ikolozsvári tüntetéseken az „Egy barázdát sem!”, „Háborút aka-runk!” jelszavakat skandálták,188 több magyart és egy németetmegsebesítettek, a magyar színház ablakait beverték.189 A tüntetõkszeptember 1-én Brassóban agyonvertek egy székely legényt,190

megrongálták a szász kaszinó épületét, a német konzul autójáról

306

letépték a horogkeresztes zászlót,191 míg Temesváron szeptember3-án feldúlták az olasz és a német konzulátus épületeit.192 Aszeptember 1-jei bukaresti demonstrációt a rendõrség feloszlatta.193

Az országban rövidesen hatalmi harc robbant ki, melynek eredmé-nyeként a németek által támogatott Ion Antonescu tábornokteljhatalmú „államvezetõ” lett, Károly pedig szeptember 6-án le-mondott, majd elhagyta az országot.194

A román társadalom egyöntetûen nemzeti tragédiaként élte megaz újabb jelentõs területvesztést, „csüggedtség és undor” vett erõtrajta.195 Jól jellemzi az akkori román közhangulatot egy tordai románközépiskolai tanár naplórészlete. „A román nemzetet szétszaggatják azellenséges szomszédok. Égbekiáltó igazságtalanságnak tartjuk, az embe-riség és a civilizáció elleni akkora bûnténynek, hogy azt várnánk,mindenki felháborodjék e barbárságok miatt, mindenki segítsen nekünkmegmenteni a nemzet létét, vagy legalábbis valaki elérzékenyüljön azösszes minket ért csapás láttán. És mégse mozdul senki, senki nemtiltakozik, mi egyedül vergõdünk…”196

A „román nemzet bölcsõjének” tartott Erdély egy részérõl valókényszerû lemondás valósággal traumatizálta a nemzettudatot.Felkorbácsolta a régi magyarellenes szenvedélyeket és elfogultsá-gokat, újabb hisztériákat gerjesztett.197 Utólag mintegy igazolta amagyarokkal szembeni félelmeket és elõítéleteket, s táptalajt adotta „magyar veszélyt” hirdetõ mítosznak, a napjainkig ható félelem-nek, hogy a magyar irredentizmus el akarja szakítani Erdélyt „azország testétõl”.198

Nemzetközi visszhang

A második bécsi döntés nemzetközi visszhangja, a tengelyhatal-makat leszámítva, ha nem is volt kifejezetten ellenséges magyarszempontból, de elismerést sem jelentett,199 és inkább a románok-nak kedvezett.

A német hivatalosság és sajtó büszkén hangoztatta, hogy „véglegmegoldották az európai politika egyik fontos és nehéz kérdését”, sorkerült „a dunai térség pacifikálására”, és letették az alapjait a tartósmagyar–román barátságnak.200 A magyar követ jelentése szerint a

307

döntõbírósági ítélet Rómában „õszinte örömöt” váltott ki, és sokanúgy vélték, hogy egész Erdélyt vissza kellett volna kapnia Magya-rországnak. Az ottani újságok is rokonszenvvel számoltak be azeseményrõl, „bár a román érzékenységet iparkodtak kímélni”.201

Bulgáriában szintén rokonszenvvel fogadták Magyarország revízi-ós sikerét. A közvélemény pozitívan értékelte a románokkal szem-beni határozott magyar fellépést, és szembeállította azt a szófiaikormány „engedékenységével” a Dél-Dobrudzsa átadásáról folyócraiovai bolgár–román megbeszéléseken.202 A bolgár sajtó egyhan-gú elégtétellel kommentálta a döntést, „igazságosnak és békéltetõ-nek” nevezve azt.203

Aszomszédos országokban vegyes érzelmeket ébresztett a döntéshíre. Jugoszláviában egyrészt örültek, hogy sikerült elkerülni amagyar–román fegyveres konfliktust, másrészt azonban tartot-tak a megerõsödött Magyarország további revíziós törekvéseitõl.A jugoszláv kormánykörök és a közvélemény elõtt „súlyban éstekintélyben” nyert, „bizalom és rokonszenv” tekintetében vesztettMagyarország.204

A németek által megszállt Prágában „cseh részrõl senki sem gratulált,és német körök is hallgatásba burkolóznak” – jelentették a magyarfõkonzulátusról.205 A berni magyar katonai attasé arról számolt be,hogy a német beavatkozás miatt a svájci közvélemény érzelmileg arománok pártján áll, és általánossá kezd válni a „szegény románok”sajnálata. Az ottani sajtó az erdélyi kérdésrõl román beállításúcikkeket és „fantasztikus jelentéseket” közöl a honvédség „vad csatá-rozásairól a határon”.206 Az amerikai közhangulat viszont, bár maga-tartása tengelyellenes volt, nem sajnálkozott Románia veszteségeifelett. A New York Times egyik cikke salamoni ítéletnek nevezi a bécsidöntést, és kifejezi reményét, hogy a kisebbségekkel szemben türel-mesek lesznek a magyarok.207

Az augusztus 31-i szovjet lapok rövid hírként közölték a döntéstényét,208 a késõbbi kommentárok pedig azt hangsúlyozták, hogyaz európai béke szempontjából hasznos volt a tengelyhatalmakbeavatkozása.209 A döntés azonban – mint említettük – feszültségetteremtett a német–szovjet viszonyban, mivel Moszkva neheztelt

308

amiatt, hogy az erdélyi kérdés rendezésérõl nem tájékoztattákidõben, nem kérték ki a véleményét,210 és rossz néven vette aRomániának nyújtott német garanciát is. A magyar területi köve-telések jogosságát a szovjet kormány továbbra is elismerte, és 1941.június 26-ig Dél-Erdély és Dél-Bukovina ügyében – elvileg – fennállta magyar–szovjet együttmûködés lehetõsége.211

Magyar szempontból London hûvösen reagált a második bécsidöntésre. Az angol sajtó Romániára ráerõszakolt diktátumról írt,s bár elismerte, hogy Magyarországnak voltak indokolt területikövetelései, az augusztus 30-i döntést túlzott megoldásnak tartot-ta.212 Ilyen értelemben nyilatkozott Churchill is szeptember 5-ialsóházi beszédében. Kijelentette, hogy bár személyesen sosemörült annak a módnak, ahogyan Magyarországgal bántak az elsõvilágháború után, a döntés diktátum eredménye, ezért Nagy-Bri-tannia soha nem ismerheti el. A felsõházban ugyanaznap Halifaxkülügyminiszter tartott beszédet. Churchillhez hasonlóan õ iskülönbséget tett a román–bolgár és a román–magyar területirendezés között: az elõbbit, mint a felek kölcsönös megegyezésénalapulót elfogadta, az utóbbit viszont elutasította.213 A ForeignOffice nem hivatalosan Barczát is figyelmeztette: az angolkormány álláspontja az, hogy semmiféle olyan területi változástnem ismer el jogosnak Európában, amely 1939. szeptember 1-je,tehát a háború kitörése óta következett be.214 A két országmegítélése ugyanakkor alapvetõen nem változott meg London-ban a második bécsi döntés következtében. A román kormánynaktovábbra is a szemére vetették, hogy feladta semlegességét, ésjegyzékben tiltakoztak Románia Nagy-Britanniával szembeni ba-rátságtalan magatartása miatt. Magyarországot ezzel szembenúgy könyvelték el a brit külügyminisztériumban, hogy az tengely-politikát folytat ugyan, de nem tanúsít ellenséges magatartástAngliával szemben.215

A brit kormány mértéktartó hivatalos megnyilatkozásaitól elté-rõen, a londoni BBC rádió román nyelvû adásai R. W. Seton-Watson216 kommentárjai révén lázító hangon uszítottak a magya-rok ellen. Ezzel egyidõben viszont a BBC magyar osztályának még

309

azért is harcolnia kellett, hogy idézhesse Halifax nyilatkozatát.217

A brit közvélemény már korántsem volt ennyire radikális a bécsidöntés megítélésében, sõt, Barcza szerint, a Románia iránti növek-võ angol ellenszenv következtében sokan örömüket fejezték kiErdély egy részének Magyarországhoz csatolása miatt.218 Az min-denesetre tény, hogy a folyamatosan romló angol–román diplomá-ciai viszony ellenére a területi revízióval kapcsolatos hivataloslondoni álláspont nem módosult, a brit kormány nem ismerte el adöntõbírói határozat jogosságát.

Demográfiai következmények

Az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés atrianoni békeszerzõdés által Romániának ítélt terület 2/5-ét –Észak-Erdélyt – csatolta vissza Magyarországhoz. Dél-Erdély, mint-egy 60 000 km2, továbbra is Románia része maradt. A 43 104km2-nyi Észak-Erdélyben az 1941. január 31-i magyar népszámlálás2,577 millió lakost mutatott ki, ebbõl 1 343 000 (52,1%) magyar,1 069 000 (41,5%) román, a többi német, jiddis és egyéb anyanyelvûvolt.219 (2. sz. táblázat.) A román statisztikai adatok ettõl jócskáneltértek. Egy, a román történetírás által gyakran idézett kimutatásszerint 1940. január 1-én Észak-Erdély lakosságának 50,2%-a voltromán, és 37,1%-a „székely és magyar”.220 Amennyiben az 1930-asromán népszámlálás anyanyelvi adatait kivetítjük az 1941. éviközigazgatási beosztás szerinti Észak-Erdélyre, akkor az 1930-asévre az alábbi eredményt kapjuk: a 2 394 000 lakosból 1,166 millióromán (48,7%), 1,007 millió magyar (42,1%).221 (2. sz. táblázat.) Hacsak a természetes népszaporulattal számolnánk, úgy az 1930-asromán adatokból kiindulva 1941-ben Észak-Erdély lakosságának2,627 milliónak kéne lennie, amelybõl 1 303 000 román (50,5%),és 1 087 000 (42,2%) magyar anyanyelvû.222 Mivel magyarázhatóez utóbbi adatsor, és az 1941-es magyar népszámlálás adatai közöttijelentõs eltérés?

310

2. sz. táblázat:Észak-Erdély* népességének anyanyelv és nemzetiség sze-rinti megoszlása 1930-ban és 1941-ben

1930** 1941***

anyanyelv nemzetiség anyanyelv nemzetiség

fõ % fõ % fõ % fõ %

Román 1 166 802 48,7 1 177 876 49,2 1 069 210 41,5 1 029 469 39,9

Magyar 1 007 167 42,1 912 545 38,1 1 343 696 52,1 1 380 507 53,6

Német 60 046 2,5 68 696 2,9 47 508 1,8 44 686 1,7

Egyéb 160 749 6,7 235 647 9,8 116 846 4,6 122 598 4,8

Összesen 2 394 764 100,0 2 394 764 100,0 2 577 260 100,0 2 577 260 100,0

* Az 1941. évi határok között.** Román népszámlálási adatok.*** Magyar népszámlálási adatok.

Forrás: Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély terü-letén. Jegyzetek Erdély és a kapcsolt részek XX. századi nemzeti-ségi statisztikájának történetéhez. Budapest, 1992, Regio – MTATörténettudományi Intézet. /Regio-könyvek, 10. Kisebbségi Könyv-tár./ 144–145. o.

Az észak-erdélyi magyarok számarányát tekintve pozitív, míg azott élõ román lakosság szempontjából negatív különbözetet VargaE. Árpád a bécsi döntés által elõidézett kölcsönös menekülthullám-mal, illetve az 1930-as és 1941-es népszámlálások eltérõ bevallása-ival magyarázza.223 1940 szeptemberétõl 1941 februárjáig Dél-Er-délybõl mintegy 100 000 magyar menekült a megnagyobbodottMagyarország területére, míg Észak-Erdélyt kb. ugyanennyi románhagyta el.224 A százezer magyarból 65–70 000-en Észak-Erdélybentelepedtek meg, s rajtuk kívül még legalább 24 000-en érkeztek idea trianoni országrészbõl is. Az észak-erdélyi magyarságnak a bécsidöntést követõ vándormozgalmakból származó népességi többlete1941 februárjáig ily módon 90–100 000 fõ lehetett,225 s a Dél-Er-

311

délybe való menekülés következtében legalább ugyanennyivel csök-kent az itt élõ románok száma.

A magyar népszámlálás eredményei, s az 1941-re kiszámoltromán adatok között észlelhetõ további különbség a magyarokesetében reasszimilációs nyereséget, a románoknál disszimilációsveszteséget takar. A magyar anyanyelvûek asszimilációs nyeresé-gének egy része az „egyéb” anyanyelvûek veszteségébõl tevõdikössze: az 1930-ban jiddis nyelvûként jelentkezettek több mint felepl. 1941-ben visszatért a magyar anyanyelvûek közé. A legjelentõ-sebbnek azonban a románok népszámlálási nyelvváltása mondha-tó: közülük csaknem 90 000-en vallották 1941-ben, hogy magyaranyanyelvûek.226

Magyarországhoz – még az 1930-as román statisztika anyanyelviadatai szerint is – több mint egymillió magyar került vissza. (2. sz.táblázat.) Így például visszatért a majdnem színmagyar Székelyföld(Csík, Háromszék és Udvarhely vármegyék) és – 1941-es népszám-lálási adatok alapján – az úgyszintén abszolút magyar többségûMaros-Torda vármegye. Ezzel szemben Szolnok-Doboka, Beszter-ce-Naszód, Kolozs, Szilágy és Máramaros megyében a magyaradatok szerint is a román anyanyelvûek voltak abszolút többség-ben.227 Továbbra is Románia részét képezték Erdély legkiterjedtebbromán többségû vidékei, mint Fogaras, Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény, Arad, Alsó-Fehér megyék, Bihar egy része, továbbá avegyes lakosságú Bánság, s a szintén vegyes szász területek:Kis-Küküllõ, Nagy-Küküllõ és Brassó megye.228

Román adatok alapján 1930-ban Észak-Erdély városlakóinak57,5%-a vallotta magát magyar, 28,6%-a román anyanyelvûnek, ésa 22 város közül 15-ben abszolút magyar többség élt.229 Kolozsváron54,3, Nagyváradon 66,6, Szatmárnémetiben 58,9, Marosvásárhe-lyen 65,8% volt a magyar anyanyelvû lakosság aránya.230 (3. sz.táblázat.) Mivel azonban a városokat többnyire román, vagy kevertlakosságú falvak vették körül, s nagy volt a románok által lakottelszórt, hegyi települések száma is, a második bécsi döntés követ-keztében visszatért 1778 város és község közül – az 1910. éviadatok szerint – csak 677-ben érte el a magyarság az abszolút

312

többséget, ezek közül azonban 557-ben 80%-nál több magyar ajkúlakott.231

3. sz. táblázat:A magyarok száma és százalékos aránya néhány észak-er-délyi városban 1930-ban és 1941-ben

Város

1930* 1941**

összesenebbõl magyar

összesenebbõl magyar

nemzetiség anyanyelv nemzetiség anyanyelv

fõ fõ % fõ % fõ fõ % fõ %

Kolozsvár 100 844 47 689 47,3 54 776 54,3 110 956 96 002 86,5 97 698 88,1

Nagyvárad 82 687 42 630 51,6 55 039 66,6 92 942 85 383 91,9 85 466 92,0

Szatmárnémeti 51 495 21 916 42,6 30 308 58,9 52 011 48 293 92,8 47 919 92,1

Marosvásárhely 38 517 22 387 58,2 25 359 65,8 44 933 42 087 93,7 42 435 94,4

* Román népszámlálási adatok.** Magyar népszámlálási adatok.

Forrás: Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély terü-letén. Jegyzetek Erdély és a kapcsolt részek XX. századi nemzeti-ségi statisztikájának történetéhez. Budapest, 1992, Regio – MTATörténettudományi Intézet. /Regio-könyvek, 10. Kisebbségi Könyv-tár./ 126. o.

Dél-Erdélyben 1930-ban 440 000 magyart írtak össze nemzetiségszerint (14%), anyanyelv alapján ennél többet, 473 000-et (15%).232

Az 1941. áprilisi román népszámlálás idején viszont már csak363 ezren vallották magukat magyar „etnikai eredetûnek”, azaza 3,3 millió összlakosból mindössze 10,9%. A román nemzetisé-gûek aránya 68,3, míg a németeké 14,7%-ot tett ki.233 (4. sz.táblázat.) A természetes népszaporulatot figyelembe véve, 1940õszén a dél-erdélyi magyarság száma nem sokkal maradhatottel a félmilliótól.234 Románia egész területén, tehát a Regátot iside számítva, a bécsi döntést követõen jóval több, mint 500 000magyar maradt.235

313

4. sz. táblázat:Dél-Erdély* népességének anyanyelv és nemzetiség szerin-ti megoszlása 1930-ban és 1941-ben

Város

1930** 1941**

anyanyelv nemzetiség anyanyelv*** nemzetiség

fõ % fõ % fõ % fõ %

Román 2 067 355 65,5 2 030 891 64,3 � � 2 274 561 68,3

Magyar 473 554 15,0 440 743 14,0 � � 363 206 10,9

Német 481 128 15,3 475 581 15,1 � � 490 640 14,7

Egyéb 133 005 4,2 207 827 6,6 � � 204 491 6,1

Összesen 3 155 042 100,0 3 155 042 100,0 � � 3 332 898 100,0

* Az 1941. évi határok között.** Román népszámlálási adatok.*** Nem rendelkezünk adatokkal.

Forrás: Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély terü-letén. Jegyzetek Erdély és a kapcsolt részek XX. századi nemzeti-ségi statisztikájának történetéhez. Budapest, 1992, Regio – MTATörténettudományi Intézet. /Regio-könyvek, 10. Kisebbségi Könyv-tár./ 147–148. o.

A dél-erdélyi városok lakosságának mintegy harmadát 1930-banmég a magyarok alkották, a románok 40, a németek 23%-ot tettekki. A bécsi döntés utáni kivándorlás, illetve a román menekültektömeges betelepedése miatt 1941-ben a magyarok számaránya17%-ra csökkent, s a dél-erdélyi román lakosság abszolút többségetszerzett a városokban is.236 Általánosságban tehát elmondható,hogy míg az észak-erdélyi magyarság visszaszorulását a másodikbécsi döntés feltartóztatta, addig 1940–1944 között a dél–erdélyimagyarok száma mintegy 40%-kal csökkent, s e nagyarányú tér-vesztés (5. sz. táblázat) következményei mind a mai napig éreztetikhatásukat.

314

5. sz. táblázat:A magyar nemzetiségûek száma és százalékos aránya né-hány dél-erdélyi városban 1930-ban és 1941-ben

Város1930* 1941*

összesen magyar % összesen magyar %

Arad 77 1 1 29 978 38,8 86 674 26 798 30,9

Temesvár 91 580 27 652 30,2 110 840 20 090 18,1

Brassó 59 232 23 269 39,3 84 557 15 114 17,9

Torda 20 023 9943 49,7 30 668 6470 21,1

Petrozsény 15 405 5861 38,0 15 020 3232 21,5

Nagyenyed 9478 4788 50,5 9810 3253 33,2

* Román népszámlálási adatok.

Forrás: Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély terü-letén. Jegyzetek Erdély és a kapcsolt részek XX. századi nemzeti-ségi statisztikájának történetéhez. Budapest, 1992, Regio – MTATörténettudományi Intézet. /Regio-könyvek, 10. Kisebbségi Könyv-tár./ 124. o.

Bár mint láttuk, a román népszámlálás adatai szerint Észak-Er-dély lakosságának relatív többsége 1930-ban román anyanyelvûvolt, s a bécsi döntéssel több mint egymillió, zömében görögkatolikus román került magyar fennhatóság alá, az 1940. augusztus30-i magyar–román határ etnikailag semmivel sem tekinthetõigazságtalanabbnak a 20 évvel korábban Trianonban megállapított-nál. Ellenkezõleg, a második bécsi döntéshez képest a trianoni békerendelkezései etnikailag talán még inkább vitathatóbbak voltak,hiszen több mint másfél millió magyar lakost csatoltak Romániá-hoz, színmagyar területekkel együtt. Erdély bonyolult nemzetiségiviszonyai, a néprajzi tarkaság, a román, a magyar és a németlakosság területi elhelyezkedésének kevertsége237 szinte lehetetlen-né teszi egy etnikailag minden szempontból kielégítõ, igazságoshatárvonal meghúzását e területen.

315

Gazdasági következmények

Az Erdélyt kettészelõ nyugat–kelet–délkeleti irányú új államha-tár földrajzilag és gazdaságilag ugyanolyan rossz, mesterségesválasztóvonalat képezett, mint az Alföld szélén Trianonban meg-vont észak–déli határ. Történelmileg kialakult tájegységeket osz-tott ketté, családokat szakított szét, utakat, vasútvonalakat vágottel, városokat fosztott meg hagyományos hátterüktõl – összességé-ben tehát kedvezõtlen hatással volt Erdély gazdasági életére. Atörténelem fintora, hogy éppen Teleki Pál miniszterelnökségénekidején került sor Erdély megosztására; a földrajztudós Teleki ugyan-is – akárcsak Bethlen István – azt vallotta, hogy „Erdélyt nem lehetfelszabdalni”, s még közvetlenül a második bécsi döntés elõtt iserdélyi kistájakban gondolkodott.238 A politikus Teleki azonbankénytelen volt meghajolni a realitások elõtt…

Habár Romániának maradt az Észak-Erdélynél nagyobb, ésgazdaságilag fejlettebb Dél-Erdély, a román gazdaság súlyos vesz-teségeket szenvedett az újabb területátadás miatt: az ország elve-szítette búza- és burgonyatermésének 10, illetve 25, összes erdõte-rületének pedig 30%-át.239 Szinte teljes egészében átadni kénysze-rült cink-, ólom- és rézbányáit, s néhány jelentõs iparvállalat isMagyarországhoz került, mint például a nagybányai Phönix, vagya kolozsvári Dermata. Erdély legfontosabb ipari létesítményei,bányái, közlekedési útvonalai azonban továbbra is román tulajdon-ban maradtak.

A megosztott Erdély két része közötti fejlõdésbeli szintkülönbsé-get, „Észak” gazdasági visszamaradottságát jól illusztrálják a Ma-gyar Nemzeti Bank román statisztikákon alapuló korabeli számí-tásai. Ezek szerint Észak-Erdélyben az egy lakosra átszámítottnemzeti jövedelem 1937-ben 7747, a Trianonban elcsatolt egészerdélyi területen 9355, míg Nagy-Romániában átlagosan 8292 lejvolt. (6. sz. táblázat.) A Magyarországhoz került részeken – a fentiszámítás szerint – Csík vármegye járt az élen az egy fõre jutó10 175 lej értékû nemzeti jövedelemmel, és Máramaros zárta a sort6203 lejjel.240

316

6. sz. táblázat:Az egy fõre jutó nemzeti jövedelem Észak-Erdélyben,*egész Erdély területén és Nagy-Romániában 1937-ben

TerületAz egy fõre jutó nemzetijövedelem 1937-ben, lejben

számítva**

Az egy fõre jutó nemzetijövedelem 1937-ben lejben

számítva***

Észak-Erdély 7 747 8 503

Egész Erdély 9 355 10 104

Nagy-Románia 8 292 8 956

*Az 1941. évi határok között.** A szállítás, közlekedés, háztartási munka nélkül.*** A szállítással, közlekedéssel, háztartási munkával együtt.

Forrás: Magyar Országos Levéltár K 69 1940, Magyar–román tár-gyalási anyag, 1. (14. sz. táblázat alapján.)

Észak-Erdély elsõsorban az ipar fejlettségét tekintve maradt elDél-Erdélytõl: a Trianonban Romániához csatolt összterület mint-egy 43%-át tette ki ugyan, de az iparvállalatok számát illetõen ezaz arány már csak 35, a munkáslétszámban 28,5, a befektetetttõkében 21, a termelésben felhasznált motorikus erõ tekintetébenpedig csupán 17,7% volt.241 A több mint 650, gépi erõre berendez-kedett észak-erdélyi iparvállalat közül sorrendben a legtöbb azélelmiszer-, a fafeldolgozó-, a vegyi-, a textil- és a vasipar terénmûködött, míg az alkalmazott munkások számát tekintve – jóvalmegelõzve a többit – a faipar volt a legjelentõsebb. A befektetetttõke nagyságát tekintve ismét csak az élelmiszeripar állt azélen.242 (7. sz. táblázat.) A gyárak többnyire a városokban, skülönösen a négy legnagyobb észak-erdélyi városban: Kolozsvá-rott, Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen te-lepedtek meg.

317

7. sz. táblázat:Észak-Erdély* ipartelepei 1938-ban, ágazatonként

Ágazat

Az ipartelepek Az egy ipartelepre esõ átlag

száma

befektetett

tõkéje,ezer

lejben

motorikus

ereje,

lóerõben

munkás-

létszám

befektetett

tõke, ezer

lejben

motorikus

erõ,

lóerõben

munkás-

létszám

Vasipar 39 409 078 4180 3551 10 489 107 91

Elektrotechnika 2 4468 18 28 2284 914 14

Építõanyag-ipar 33 141 364 3629 1767 4157 107 52

Üvegipar 10 66 821 527 922 6682 53 92

Faipar 198 632 375 21 126 15 797 3179 106 80

Bõripar 21 70 198 2351 3192 3343 112 152

Textilipar 47 259 176 2511 3494 5514 53 74

Papíripar 31 158 530 4138 1418 5114 133 46

Élelmiszeripar 218 1 084 668 17 868 6056 4976 82 28

Dohányipar 2 � � � � � �

Vegyipar 50 703 124 4730 2043 14 849 97 41

Összesen 651 3 529 802 61 078 38 268 5 422 94 59

* Az 1941. évi határok között.

Forrás: Farkasfalvy Sándor: A visszacsatolt keleti terület. Ipar.Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz., 730. o., 1. sz. táblá-zat.

A bányászat, a kohászat s az energiatermelés esetében hasonlóhelyzet állt elõ, mint az iparban, mivel Erdély természeti kin-csekben leggazdagabb vidékei – Hunyad, Krassó-Szörény ésBihar hegyei – továbbra is Romániához tartoztak. A számottevõföldgáz-, vasérc- és barnaszénkészletek Dél-Erdélyben voltak,akárcsak a legjelentõsebb sóbánya, a marosújvári. A sót, anemesfémeket, valamint a rezet, az ólmot és a cinket kivéveÉszak-Erdély viszonylag szegény volt természeti kincsekben:területén csupán egyetlen vasércbánya mûködött az Udvarhely

318

vármegyeiLövétén, szénbányászata az egész erdélyi széntermelésmindössze 9,1%-át képezte, s mivel a kissármási földgázmezõkromán tulajdonban maradtak, földgáztermelése csekélynek szá-mított. Jellemzõ adat, hogy bár Észak-Erdély jelentõs sókinccselrendelkezett, amelyet a désaknai, parajdi és aknasugatagi bá-nyákban hoztak felszínre, a román kézben lévõ marosújváribánya egymaga szinte kétszer annyit termelt, mint a fenti háromegyüttvéve.243 (8. sz. táblázat.)

8. sz. táblázat:Erdély sótermelése bányánként 1938-ban

A sóbánya telephelyeSótermelés ezermétermázsában

Sótermelés az összeserdélyi sótermelés

%-ábanKözség Vármegye

Parajd Udvarhely 39 3,0

Désakna Szolnok-Doboka 220 16,8

Aknasugatag ésRónaszék

Máramaros 189 14,5

Észak-Erdély összesen 1938-ban 448 34,3

Torda Torda-Aranyos � �

Marosújvár Alsó-Fehér 859 65,7

Vizakna Alsó-Fehér � �

Dél-Erdély összesen 1938-ban 859 65,7

Erdély összesen 1938-ban 1307 100,0

Forrás: Szalay Zoltán: A visszacsatolt keleti terület. Bányászat éskohászat. Energiaviszonyok. Magyar Statisztikai Szemle, 1940.8–9. sz., 720. Az 1. sz. táblázat alapján.

Mindezek ellenére Magyarország számára gazdasági gyarapo-dást jelentett Észak-Erdély visszatérése, elsõsorban a jelentõsenmegnövekedett erdõállomány, továbbá a nagybányai érctelepek,a már említett sóbányák, valamint a nagyvárosok ipara miatt.244

A visszacsatolt terület elsõdlegesen mégis mezõgazdasági jellegûvolt. Az õstermelés jelentõségét a foglalkoztatási adatok is tükrözték,amelyek azonban (legalábbis még 1910-ben) nem utaltak szembetû-

319

nõen nagy különbségre az itteni, s a Magyarország többi részénélõ népesség rétegzõdése között. Észak-Erdély lakosságának az1910-es adatok szerint 69,6%-a dolgozott a mezõgazdaságban, ésmindössze 19,4%-a a bányászatban, iparban és „forgalomban”együttvéve.245 Az õstermelés hegyvidéki jellegére is utalt, hogy ugyan-azon évben a mezõgazdaság és kertészet keresõinek több mintegyharmadaönálló, valamivel többmint egynegyede segítõ családtagvolt, gazdasági cselédként pedig kevesebb mint egytizedük dolgo-zott. Az észak-erdélyi táj hegyes-dombos jellegével magyarázhatóaz erdészet átlagosnál fontosabb szerepe.246

A második bécsi döntés nyomán Magyarország területe mintegy7,5 millió kat. holddal gyarapodott, amelynek 31%-a szántó, közel15%-a rét, 12,5%-a legelõ, és igen számottevõ része, 36,5%-a erdõ volt.(9. sz. táblázat.) Ezzel Magyarországon a föld mûvelési ágakszerinti megosztása arányosabb lett: az erdõk részesedése például17%-ról 22%-ra nõtt,247 s a szállítási nehézségek dacára az országteljes mértékben fedezni tudta belsõ faszükségletét, sõt exportjátis növelhette.

A visszatért országrész növénytermesztésében a gabonafé-léken kívül fontos szerep jutott – fõleg Szilágy és Szolnok-Doboka vármegyében – a kukoricának, amelyet Erdélybennem csak takarmányozásra, hanem emberi fogyasztásra ishasználnak. Burgonyából a legtöbbet a Székelyföldön termel-tek, itt viszont kevesebb kukoricát fogyasztottak. A mosto-hább természeti adottságok miatt az észak-erdélyi termésát-lagok kisebbek voltak a nyugatabbra fekvõ vidék átlagosterméshozamánál. Ami az állattenyésztést illeti, a rétekben,legelõkben gazdag Észak-Erdélyben fõleg szarvasmarhát ésjuhot, kisebb mértékben sertést, lovat, kecskét tenyésztet-tek.248 (3. sz. ábra.)

320

9. sz. táblázat:Észak-Erdély* és a trianoni Magyarország területemûvelési ágak szerint

Mûvelési ág

Észak-Erdély** A trianoni Magyarország***

a terület nagyságakat. holdban

%a területnagysága

kat. holdban%

Szántóföld 2 324 813 31,0 9 770 293 60,4

Kert 116 549 1,6 207 989 1,3

Rét 1 080 405 14,4 1 122 396 6,9

Szõlõ 27 002 0,4 361 898 2,2

Legelõ 939 138 12,5 1 677 095 10,4

Erdõ 2 734 760 36,5 1 923 458 11,9

Nádas 267 252 3,6 52 503 0,3

Földadó alá nem esõ terület 1 060 086 6,6

Összesen 7 489 919 100,0 16 175 718 100,0

* Az 1941. évi határok között.** 1910. évi kataszteri adatok.*** 1938. évi kataszteri adatok.

Forrás: Szõllõsy Zoltán: A visszacsatolt keleti terület. Mezõgazda-ság és állattenyésztés. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz.,701. o. Az 1. sz. táblázat alapján.

321

3. sz. ábra:Az állatállomány a trianoni és a megnagyobbodott Magyaror-szágon, illetve a visszacsatolt Felvidéken, Kárpátalján ésÉszak-Erdélyben a harmincas évek második felében

Forrás: Szõllõsy Zoltán: A visszacsatolt keleti terület. Mezõgazdaságés állattenyésztés. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz., 706. o.

A hevenyészve meghúzott új román–magyar határ igen súlyosgazdasági problémákat vetett fel. Kolozsvárt például elválasztottavíz- és elektromos üzemétõl,249 de megfosztotta élelmiszer-ellátóbázisának jelentõs részétõl is, mivel Györgyfalva, Tordaszentlászlóés a többi környezõ falu Romániához került.250 Ellenkezõ elõjelû,de lényegében hasonló problémákkal küszködött a Romániánakmeghagyott Brassó is, mivel a város élelmezését korábban szinteteljes egészében biztosító Háromszék megyei falvakat a másodikbécsi döntés Magyarországhoz csatolta. Az új határ ezenkívülelválasztotta a Brassóban maradt magyarságot a Székelyföldtõl,amelyhez számos gazdasági érdek is fûzte, és fordítva, a Magya-rországra került székelyek munkalehetõségei is megcsappantak.251

322

Magyar szempontból a legnagyobb gondok a közlekedés terénálltak elõ. Bár a második bécsi döntéssel több mint 2300 km hosszúvasútvonal került vissza Magyarországhoz,252 az új határ kissár-mási beszögellése elvágta a vasúti összeköttetést a Székelyfölddel,s emiatt Észak-Erdély négy vármegyéjét (Maros-Torda, Csík, Ud-varhely, Háromszék) csak a Beszterce – Szászrégen közötti, igenrossz állapotban lévõ köves úton lehetett megközelíteni. Ez gyakor-latilag azt jelentette, hogy a Székelyföld áruellátása egy jó ideigszinte csak a legszükségesebb létfenntartási cikkek biztosításárakorlátozódott, s az ott megtermelt áru – különösen a fa – csupánnagy nehézségek révén jutott el az ország más részeibe. 1940 decem-berében átadták a forgalomnak a Szászlekence és Teke közöttikeskeny nyomtávú vasúti pályaszakaszt, részben tehermentesítveezáltal a közúti forgalmat, s olcsóbbá téve az áruellátást. A Székelyföldelzártságát végül 1942 végére sikerült megszüntetni a Szeretfalva –Déda vasútvonal átadásával.253 Továbbra is gond maradt azonban,hogy a Hargita-hegység nyugati oldalán élõ székelységnek nem voltvasúti összeköttetése Marosvásárhellyel, mivel vasútvonalai Erdélyromán fennhatóság alá tartozó része felé vezettek.

Számos problémát okozott, hogy a Magyarországnak ítélt iparvál-lalatok felvevõpiaca és nyersanyagbázisa részben Romániában ma-radt, sok esetben pedig jelentõs kinnlevõségeik, vagy éppen fiókválla-lataik maradtak Dél-Erdélyben – s mindez fordítva, a román fennha-tóság alá tartozó üzemekre nézve is igaz volt. Gondot jelentettkezdetben az is, hogy a román árszínvonal a magyarországinálmagasabb volt, s a két adórendszer nagy mértékben eltért egymás-tól.254 A nehézségeket tetézte, hogy bár a második bécsi döntésjegyzõkönyve leszögezte: a román csapatoknak „rendes állapotukban”kell átadni a Magyarországnak ítélt területeket,255 s ehhez a szeptem-ber elsõ napjaiban Nagyváradon tárgyaló magyar katonai küldöttségis ragaszkodott,256 a kivonuló román polgári és katonai közigazgatásezt nem tartotta be. Végeláthatatlan oszlopokban vonultak ugyanisDél-Erdély felé a legkülönbözõbb javakkal – bútorokkal, leszerelt kórhá-zakkal stb. – megpakolt teherautók, vonatok, szekerek,257 kiürítve vagy

323

mûködésképtelenné téve ezzel az átadandó terület közintézményei-nek jelentõs részét.258

Az élelmiszer-ellátás nehézségei már a döntést követõ elsõ napok-ban, a honvédség bevonulását megelõzõen jelentkeztek Észak-Erdély-ben. Szeptember 8-án a kolozsvári magyar konzul jelentette, hogy„cséplés háborgatása miatt” némi hiány van kenyérbõl, lisztbõl,ezenkívül cukorból, s nagy a hiány a kõolajtermékekbõl. Szükség lennevágómarhára, egy vagon zsírra, 25 000 kg szalonnára, 1500 kgkolbászra és sürgõsen egy-egy vagon kukoricára, illetve burgonyára.259

Bárdossy szintén a honvédség bevonulása elõtt figyelmeztetett aszékelység megfelelõ ellátásának szükségességére, és – a várhatóközlekedési nehézségekre való tekintettel – a már meglévõ háromHangya-élelmiszerraktáron kívül még tizenkettõ felállítását javasolta,hogy elsõsorban kenyérlisztet és kukoricát tárolhassanak.260

Minden kormányzati erõfeszítés ellenére 1940 õszén az észak-er-délyi általános gazdasági helyzet rosszabbodott, a lakosság életszín-vonala esett.261 A közszükségleti cikkek megdrágultak vagy eltûnteka piacról, a fizetések stagnáltak, esetleg csökkentek. Akadozott azélelmiszerellátás: a petróleum, a cukor, idõnként a liszt, sõt akenyér és a burgonya is hiánycikk volt. A Maros-völgyi fûrészüze-mek egy idõre bezártak, a lakbérek rohamosan emelkedtek, avárosok utcáit pedig 1940 szeptemberében-októberében ellepték amunkát keresõ dél-erdélyi menekültek és kiutasítottak. A tél elmúl-tával azonban a helyzet lassan normalizálódott, s összességébenelmondható, hogy az észak-erdélyi magyarság a háborús körülmé-nyek ellenére gazdaságilag jelentõsen megerõsödött az 1940–1944-es, viszonylag rövid idõszakban. A mai székely visszaemlékezõknemcsak a kulturális, de az anyagi vonatkozások tekintetében isegyértelmûen pozitívan értékelik e négy évet. Amit leginkább kiemel-nek: a román uralom alatt tapasztalt állapotokkal összehasonlítva amagyar adó- és pénzügyi rendszer kiszámítható volt, az egyéni gazdákhathatós támogatást élveztek, ezenkívül számos szociális intézkedéslépett életbe és új munkahelyek jöttek létre.262

Ami a dél-erdélyi magyarságot illeti, minden veszteség és nyomor-gatás ellenére, a második bécsi döntést közvetlenül követõ idõszakban

324

sikerült megtartania gazdasági erejét. A jelentések szerint263 1941-ben a dél-erdélyi magyar kis- és középbirtokosok földje, állatállomá-nya, gazdasági fölszerelése még érintetlen volt, a nagyenyedi KisegítõTakarékpénztár és a volt brassói Népbank köré tömörült magyarpénzintézetek pedig vagyonukat megtartva jelentõs fejlõdést mutat-tak. Erõs volt a gr. Haller István által vezetett magyar szövetkezetimozgalom is. A dél-erdélyi magyarságra azonban egyre nagyobb nyo-más nehezedett, és a román kormányzat a magyarok módszeres anyagitönkretételét tûzteki célul.E stratégia részétképezte amagyar iparosok,kereskedõk, ügyvédek, orvosok túladóztatása, a különbözõ önkényesenmegállapított bírságok, az ún. újjáépítési vagy visszacsatolási kölcsönökerõszakolása, a gazdasági szabotázs ürügyén indított eljárások, vagy ahatár menti ingatlanforgalom korlátozása. A magyar gazdákat a soro-zatos termény- és állatrekvirálásokkal próbálták meg tönkretenni.264

1942 májusában – az észak-erdélyi románok üldöztetésére hivatkoz-va – a bukaresti kormányzat a dél-erdélyi magyar falvak kiéheztetésétés a magyar tulajdon teljes felszámolását tûzte ki célul, fegyvereserõszak alkalmazását helyezve kilátásba ellenállás esetén.265 A tervvéghezvitele azonban meghiúsult. 1942 nyarán Budapest közbenjárá-sára ugyanis a német és az olasz kormány különmegbízottakat küldötta dél-erdélyi magyarok és az észak-erdélyi románok panaszainakkivizsgálására, s a román vezetés kénytelen volt meghátrálni. Mégis,1943-ra a dél-erdélyi magyarság termelõereje már jelentõsen lecsök-kent, elsõsorban a katonai behívók elõl való tömeges menekülés,illetve a munkaszolgálatra való behívások miatt.266 Dél-Erdély gyors,akadálytalan magyartalanítása ennek ellenére illúziónak bizonyult abukaresti vezetés részérõl 1940. augusztus 30-át követõen.

A második bécsi döntés értékelése

A második bécsi döntéssel lezárult a 20. századi román–magyarkapcsolatok történetének egy fontos szakasza, amely két évtizeddelkorábban, a trianoni békeszerzõdéssel vette kezdetét. A magyarkülpolitika sikerként könyvelhette el a döntõbírósági határozatot,hiszen megvalósult egyik legfontosabb célkitûzése: sor került azigazságtalan békeszerzõdés revíziójára, és az 1920-ban elcsatolt

325

erdélyi területek jelentõs része visszatért Magyarországhoz. Ezzeltöbb mint egymillió erdélyi magyar szabadult fel román uralomalól, a megszerzett terület pedig közel felét, pontosabban 46%-áttette ki a trianoni csonka országnak. A területgyarapodás267 nagy-ságát az is jelzi, hogy a második bécsi döntés nyomán visszakerült 43104 km2 csaknem kétszer akkora kiterjedésû volt, mint az 1938 õszén(Felvidék – 11 927 km2) és 1939 tavaszán (Kárpátalja – 12 061 km2)megszerzett részek együttesen. Magyarország területe az addigirevíziós sikerek következtében így kb. 160 ezer km2-re, lakosainakszáma pedig több mint 13 millióra nõtt 1940 szeptemberére, s ezzela térség középhatalmainak sorába emelkedett. Ha az ezt követõ évtavaszán sorra került délvidéki területgyarapodást is tekintetbe vesz-szük, 1941 végén a megnagyobbodott Magyarország területe 171 ezerkm2-t tett ki, a lakosság száma pedig megközelítette a 15 milliót,amelynek mintegy háromnegyed része vallotta magát magyar anya-nyelvûnek.

10. sz. táblázat:Magyarország területének és népességének változásai1938–1941 között

TerületTerületkm

2-ben

Népesség(fõ)*

Ebbõlmagyar (%)*

Trianoni Magyarország 93 073 9 319 992 92,9

Felvidék, 1938. november 11 927 1 062 022 84,1

Kárpátalja, 1939. március 12 061 694 022 10,1

Észak-Erdély, 1940. augusztus 43 104 2 577 260 52,1

Délvidék, 1941. április 11 475 1 030 027 39,0

Magyarország, 1941 vége 171 640 14 683 323 77,4

* Az 1941-es magyar népszámlálás anyanyelvi adatai alapján.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. század-ban. Budapest, 1999, Osiris Kiadó /Osiris Tankönyvek/, 250. o.,26. sz. táblázat alapján.

326

Kudarcot jelentett viszont a bécsi döntés a román külpolitikaszámára, amely az I. világháborút követõen mindvégig a területi statusquo, a trianoni békerendszer megõrzésére törekedett. A gyökeresenmegváltozott nagyhatalmi erõviszonyok azonban 1940. június 28-a ésszeptember 7-e között Nagy-Románia felbomlását eredményezték, sennek a folyamatnak képezte részét Észak-Erdély átadása is. Keve-sebb mint három hónap alatt Románia elvesztette lakosságának ésterületének egyharmadát268 (lásd a 11. sz. táblázatot): területe így 295000 km2-rõl 195 000-re csökkent, lakossága pedig valamivel több mint20 millióról 13,5 millióra. Egyes adatok szerint 3 millió román kerültaz országhatárokon kívülre.269 A tengelyhatalmak Bécsben ugyanak-kor garantálták a megkisebbedett Románia határait, „oltalmat” nyújt-va ezáltal a további magyar, és az esetleges szovjet revíziós követelé-sekkel szemben.

11. sz. táblázat:Románia területi veszteségei 1940 nyarán

Átadott terület Terület km2-ben Népesség (fõ)

Besszarábia és Észak-Bukovina 50 762 3 776 000

Észak-Erdély 42 243* 2 628 238*

Dél-Dobrudzsa 6 921 425 000

Összesen 99 926 6 829 238

*A magyar adatok ettõl némileg eltérnek: 43 104 km2, illetve az1941-es népszámlálás adatai szerint 2 577 260 fõ.

Forrás: Giurescu, Dinu C.: România în al doilea rãzboi mondial,1939–1945 (Románia a második világháborúban, 1939–1945).Bucureºti, 1999, Editura All Educational, 34. o.

A területi nyereségen, illetve veszteségen túl, mindkét országszámára súlyos bel- és külpolitikai következményekkel járt a másodikbécsi döntés, s a Németországgal szembeni elkötelezettséget ésfüggõséget erõsítette. Ami Magyarországot illeti: Teleki saját politiká-jának csõdjét abban látta, hogy Észak-Erdélyt a tengelyhatalmak kétesértékû „ajándékaként” kapta vissza, és nem sikerült önállóan végre-

327

hajtani a revíziót. Nem kérte a németek „jószolgálatait”, mégisazzal találta magát szemben, hogy „hálásnak” kellett lennie e nemóhajtott szívességért.270

Bár egyetértünk Czettler Antal azon megállapításával, hogy a bécsidöntés elfogadásával az ország még nem csatlakozott „szinte vissza-vonhatatlanul” a tengelyhez,271 az tény, hogy nagyon magas áratkellett fizetni a németeknek az újabb területgyarapodásért. A nemze-tiszocialista Volksbund valóságos állam lett az államban, a politikaiélet erõteljesen jobbra tolódott, szabadlábra helyezték a börtönbünte-tését töltõ nyilas vezért, Szálasi Ferencet, megkezdték a harmadikzsidótörvény elõkészítését. Októberben Romániába tartó német tan-csapatokat engedtek át az ország területén, 1940. november 20-ánpedig Magyarország csatlakozott a szeptemberben létrejött né-met–olasz–japán háromhatalmi egyezményhez, ami a semlegességipolitika végét jelentette.272

Romániában Ion Antonescu tábornok a Vasgárdával – a „legioná-riusokkal” – alakított kormányt. 1940. szeptember 14-én kikiáltottáka „nemzeti–legionárius államot”, s ezzel kezdetét vette a fasisztadiktatúra: felszámolták a demokratikus intézmények utolsó maradvá-nyait, az állami politika szintjére emelték az antiszemitizmust, fékte-len vasgárdista terror vette kezdetét.273 Antonescu biztosította Német-országot, hogy betartja s végrehajtja a második bécsi döntést, és mégszorosabbra fûzi a két ország kapcsolatait. Kérésére német tancsa-patok érkeztek az országba, és november 23-án Románia is csatlako-zott a háromhatalmi egyezményhez.274

A Bécsben kihirdetett új államhatárt mindkét ország vezetéseátmeneti, ideiglenes megoldásnak tartotta: az eddigi revíziós eredmé-nyek megõrzésemellett Magyarország Dél-Erdélyrõl sem akart lemon-dani, Románia pedig mindenáron vissza akarta szerezni Észak-Er-délyt. E célokat azonban csak Berlin segítségével lehetett megvalósí-tani, ezért a Németország kegyeiért korábban megindult „versenyfu-tás” még inkább felerõsödött. Ebben Antonescu járt elöl, aki Hitlerlegmegbecsültebb szövetségeseként minden lehetséges alkalmat meg-ragadott arra, hogy rávegye a német kancellárt a bécsi döntõbíróságihatározat megmásítására.275

328

Szándékosan szított-e viszályt Hitler a második bécsi döntéssel, úgyhúzva meg a határt, hogy azzal egyik fél se legyen elégedett? Evélemény szerint Németország kijátszotta egymás ellen Magyarorszá-got és Romániát, hogy aztán könnyebben „járszalagjára fûzze”õket.276 Bár a döntésnek, mint láttuk, valóban ez volt a következ-ménye, mégis azt a nézetet osztjuk, miszerint a magyar–románellentét kiélezése 1940 derekán nem felelt meg Hitler szándékai-nak.277 A britekkel folytatott háború kellõs közepén Németországérdeke „csupán” a Balkán nyugalmát és békéjét kívánta meg, aromániai olajszállítások zavartalanságát, s azt, hogy a Szovjetunióne hatoljon be e térségbe. Románia és Magyarország ellentétemindössze egy zavaró problémát jelentett Hitler számára, amit –a fegyveres konfliktus megelõzése érdekében – minél elõbb megkellett oldania. Ezt kívánták meg a már tervbe vett szovjetelleneshadjárat elõkészületei is.

Erdély megosztásakor a német diktátor olyan megoldást kere-sett, amely részben kielégíti a magyar igényeket, de nem vezet aromán állam összeomlásához, és nem is gyengíti le azt túlságosan– hiszen szövetségesként számolt vele a jövõben. Az új határvonalbizonyos mértékig Budapestnek kedvezett, mert nem észak–dél,hanem nyugat–kelet irányban húzódott, s így a Székelyföld isvisszakerült Magyarországhoz. Hitler ezáltal az etnikai viszonyokatis igyekezett figyelembe venni, döntését mégis a német nagyhatal-mi érdekek, a katonai-stratégiai meggondolások motiválták: elsõ-sorban a Keleti-Kárpátok vonalának hatékonyabb védelme.

Teleki nem akarta „ajándékba kapni” Erdélyt. Õ magyar–románmegoldást akart elérni, katonai nyomás, villámháború, vagy köz-vetlen tárgyalás útján.278 Tudta, hogy Erdélyt nem lehet „felszab-dalni”, ennek ellenére meghajolt a nagypolitikai realitások elõtt. Arevíziót végül sikerült kierõszakolnia: Erdély 2/5-e visszatért, sezzel teljesült a Turnu Severinben elõterjesztett magyar követelés2/3-a. Az ezzel járó súlyos következményeket azonban már nemtudta elkerülni.

Ami a román kormányt illeti, 1940 júliusától tisztában volt azzal,hogy kénytelen lesz bizonyos területi engedményeket tenni Magyaror-

329

szágnak. Kisebb méretû határkorrekcióval számolt, amelyet lakos-ságcserével kívánt összekötni. Valeriu Pop tervének megfelelõen aTurnu Severin-i tárgyalásokon Bukarest az idõnyerésre épített, sarra, hogy sikerül elnyerni a tengelyhatalmak támogatását. Bízvaabban, hogy a lakosságcserére irányuló szándéka megegyezik anémet elképzelésekkel, a román kormány többször is sürgetteHitler döntõbírói beavatkozását, augusztus 27-én pedig közölte:kész elfogadni egy „valódi döntõbíróságot”. A bécsi döntés megho-zatalának körülményei és a területi veszteség mértéke sokkolták aromán vezetést. Egyértelmûvé vált, hogy Bukarest elveszítette az1940 nyarán Erdély egészének megtartásáért folytatott politikai-diplomáciai „csatát”.

*

Hogyan értékeljük végül is a második bécsi döntést? Historiog-ráfiai kitekintésünkben részletesen kitértünk arra, hogy a romántörténetírás általában Romániára erõszakolt, igazságtalan „diktá-tum”-ról beszél, amely elszakította az ország testétõl az 1918-bana népakarat által egyesített Erdély egy részét. Romániában a 80-asévek felülrõl irányított kommunista történetírása, akárcsak a 90-esévekben a historiográfiában is jelentõs súlyra szert tevõ naciona-lista irányzat a „mindenkor irredenta Magyarország” és az évszá-zados harcok árán létrehozott „egységes nemzeti román állam”téziseibõl indult ki, a „gyalázatos”, „fasiszta jellegû” bécsi döntéstis ebbõl a szemszögbõl „elemezte”.

Véleményünk szerint a Hitler által hevenyészve meghúzott,Erdélyt kettészelõ határvonal földrajzilag és gazdaságilag valóbanelhibázott volt, demográfiailag pedig vitatható, hiszen több mintegy millió románt szakított el az anyaországától. Az érem másikoldala viszont az, hogy a bécsi döntés által megállapított határsemmivel sem volt rosszabb a húsz évvel korábban, Trianonbanmegvontnál. A trianoni határ ugyanis földrajzilag és gazdaságilagéppoly mesterségesnek számított, mint az 1940-es, etnikailag pedigmég annál is vitathatóbb volt, hiszen több mint másfél millió magyarlakost csatolt Romániához, színmagyar területekkel együtt.

330

Azért, mert a második bécsi döntés utólag rossz megoldásnakbizonyult, önmagában még sem erkölcsileg, sem politikailag nemítélhetõ el az elhibázott trianoni békeszerzõdés megváltoztatásátcélzó magyar revíziós törekvés, amennyiben a magyarlakta terüle-tek visszaszerzésére irányult. Súlyosan kifogásolható viszont az atény, hogy a részleges erdélyi revízió – az európai nagyhatalmiviszonyok következtében – a világuralomra törõ hitleri Németor-szág és olasz szövetségesének döntése nyomán valósult meg 1940-ben. Ez ugyanis Magyarország és Románia számára egyarántkomoly bel- és külpolitikai következményekkel járt, s mindkétország Berlinnel szembeni alárendeltségét erõsítette.

„Igazságos” vagy „igazságtalan” volt-e a második bécsi döntés?Erdély bonyolult nemzetiségi viszonyai, a néprajzi tarkaság, aromán, a magyar és a német lakosság területi elhelyezkedésénekkevertsége, mint említettük, szinte lehetetlenné teszi egy etnikailagminden szempontból kielégítõ, igazságos határvonal meghúzását eterületen. Az 1940-es határ sem tekinthetõ ilyen értelemben „igaz-ságosnak”, még ha a döntõbírói határozat során a stratégiai,gazdasági megfontolások mellett etnikai szempontok is érvényesül-tek. Döntésével Hitler lényegében valóra váltotta a Münchenben,1940. július 10-én Telekiék elõtt tett cinikus jóslatát, miszerint,„akárhogy is történjék a megosztás, az egyik fél mindig jajgatni fog,Erdély esetében valószínûleg mind a kettõ”. A korabeli Magyarorszá-gon a második bécsi döntést persze elsõsorban a trianoni békeszer-zõdés részbeni orvoslásaként fogták fel (nem feledkezve megazonban Dél-Erdélyrõl sem), amelynek következtében több mintegymillió magyar szabadult fel az idegen uralom alól. A románokviszont nemzeti tragédiát láttak benne, amely megcsonkítottaországuk területét, és több mint egymillió nemzettársukat magyaruralom alá juttatta. A döntés így amellett, hogy súlyosan megter-helte a magyar–román államközi kapcsolatokat, az egymásrólkialakított nemzetképek formálásában is negatív szerepet játszott,elsõsorban román oldalon.279

Mint már többször kitértünk rá, a döntõbíráskodást – belpolitikaiokokból, illetve egy számára kedvezõbb döntésben bízva – a román

331

fél kérte. Ezenkívül, akárcsak a magyar, a román vezetés iselõzetesen beleegyezett abba (igaz, német nyomás alatt), hogyfeltétel nélkül aláveti magát a döntõbírói határozatnak. A határozatkihirdetését követõen mind a négy ország delegátusa kézjegyévellátta el a jegyzõkönyvet, formailag tehát a második bécsi döntésszabályos nemzetközi aktusnak minõsíthetõ. Jogi érvénye ellenéremégsem bizonyulhatott tartósnak, hiszen politikai döntésként,háborúban, az éppen aktuális (akkor a tengelyhatalmaknak kedve-zõ) erõviszonyok alapján hozta azt meg két hadviselõ állam,Németország és Olaszország – amelyek végül is alulmaradtak aszövetségesekkel szemben.

A gyõztes nagyhatalmak közül Nagy-Britannia és az EgyesültÁllamok kezdettõl fogva vitatta a második bécsi döntés érvényességét.A Szovjetunió viszont 1941. június 26-ig, Magyarország hadbalépéséigtovábbra is Budapest törekvéseit támogatta Bukaresttel szemben. Eztkövetõen azonban Magyarország – Romániához hasonlóan, amely párnappal korábban támadta meg a Szovjetuniót, visszafoglalvaBesszarábiát és Észak-Bukovinát – ellenséges államnak számított, amásodik bécsi döntést pedig érvénytelennek tekintették Moszkvában.Bár 1941-tõl kezdve a szövetséges nagyhatalmak egyetértettek amásodik bécsi döntés rendelkezéseinek hatálytalanításában gyõzelemesetén, 1944 nyaráig Erdély jövõbeli hovatartozása nyitott kérdésmaradt.

1944. augusztus 23-án politikai fordulat következett be Bukarest-ben, ami a békekonferencia elõtt kedvezõbb helyzetbe hozta RomániátMagyarországnál. E napon ugyanis I. Mihály király a hadsereg és azellenzék támogatásával letartóztatta a Hitler egyik leghûbb szövetsége-sének számító Ion Antonescu marsallt, hadat üzent Németországnak,és átpártolt a szövetségesek oldalára. Magyarországnak ezzel szembennem sikerült aHorthy Miklós által 1944. október 15-ére tervezett átállás,amely csúfos kudarcot vallott. A nyilas vezér Szálasi került hatalomra,aki még mindig a németek végsõ gyõzelmében hitt.

Erdély területi státusa azonban még az augusztus 23-i románátállást követõen sem dõlt el végérvényesen. A Szovjetunió ugyanegészErdély Romániához való csatolását szorgalmazta, de az Egyesült

332

Államok, Nagy-Britannia és Franciaország egy etnikailag igazságo-sabb magyar–román határ meghúzására törekedett.280 A másodikvilágháborút lezáró párizsi békekonferencián végül Moszkva állás-pontja kerekedett felül: az 1947. február 10-én aláírt békeszerzõdésa trianoni román–magyar határok helyreállításáról rendelkezett.

Erdély sorsáról a második világháborút követõen tehát ismét anagyhatalmak döntöttek, ezúttal a Németországot és a csatlósországokat (köztük Magyarországot is) legyõzõ szövetségesek. Míga nyugati nagyhatalmak a közvetlenül nem érdekelt, távoli szem-lélõdõ jóindulatával kezelték – magyar szempontból – az erdélyikérdést, addig a térségben hosszú idõre berendezkedni kívánó szovjethatalom saját expanzív törekvéseinek megfelelõen cselekedett. Észak-Erdély egész területének visszaadásával Moszkva célja részben Romá-nia kompenzálása volt az 1944-ben újból szovjet fennhatóság alá kerültBesszarábia és Észak-Bukovina elvesztése miatt, részben pedig az1945. március 6-án hatalomra juttatott baloldali Groza-kormány ilymódon való „megjutalmazása”, de szerepet játszhatott a Magyaror-szágnál stratégiailag fontosabbnak ítélt Románia elkötelezésénekszándéka is a Szovjetunió felé.

*

Történelmi léptékkel mérve a második bécsi döntés tehát viszony-lag rövid életû volt. Ennek ellenére súlyos tehertételt jelentett amagyar–román államközi kapcsolatokban, és tovább növelte a kétállam kiszolgáltatottságát Hitler Németországának. Függetlenül az„igazságosság” vagy a nemzetközi jogi érvényesség kérdéseitõl, atengelyhatalmak, s velük együtt a „rossz oldalon” álló Magyaror-szág háborús vereségével a második bécsi döntésre a megsemmi-sülés várt.

333

Jegyzetek a III. fejezethez

1. Juhász: A Teleki-kormány… 187. o.2. Macartney: i. m. 136. o.3. Dombrády: Hadsereg és politika… 134–137. o.4. MOL K 63 1940 27/7. 2.5. Arh. M.A.E., Conferinþa de pace de la Paris, vol. 98., f. 95.6. România, 1940. augusztus 30.7. Uo.8. MOL K 63 1940 27/7. 2.9. MOL K 63 1940 27/7. 2.10. Regele Carol al II-lea… vol. III., 288. o.11. Uo. 287. o.12. Hory: i. m. 343. o. Horynak – Csákyval ellentétben – a közvetlen külügymi-

niszteri megbeszélések kilátásait illetõen semmi illúziója nem volt. (Uo.)13. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 101. sz. irat.14. MOL K 63 1940 27/7. 2.15. DIMK, V. kötet, 320. sz. irat.16. Pop: Bãtãlia… 136. o. és Simion: Dictatul… 306–307. o.17. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 99. sz. irat.18. MOL K 63 1940 27/7. 2.19. Pop: Bãtãlia… 134–135. o. Vö. Regele Carol al II-lea… vol. III., 286. o.20. Pop: Bãtãlia… 135–136. o.21. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 316–317.22. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 317.23. Arh. M.A.E., fond 71/Germania, Telegrame Berlin 1940–1941, vol. 2., f. 83–87.24. Regele Carol al II-lea… vol. III., 287. o.25. Arh. M.A.E., fond 71/Germania, Relaþii cu România, vol. 80., f. 108–111.26. Arh. M.A.E., fond 71/Germania, Relaþii cu România, vol. 80., f. 111. Román

nyelvû szövegét lásd még Manoilescu: i. m. 188–191. o. Franciául uo. 104. sz.jegyzet, 325–327. o.

27. Emlékirataiban Pop, bár egyetért a memorandum tartalmával, a Berlinhezintézett kérdést károsnak tartja, s azt állítja, nem volt tudomása a dokumentumszövegérõl. (Pop: Bãtãlia… 137. o.)

28. Arh. M.A.E., fond 71/Germania, Relaþii cu România, vol. 80., f. 117–118., ésArh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 41., f. 321–322. Az olasz kormánynakmegküldött emlékeztetõt lásd Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 107. sz.irat.

29. A német nyelvû dokumentumot lásd Pop: Bãtãlia… 29. sz melléklet, 290–294.o. Részletesen elemzi Simion Dictatul… 309–310. o. és Pop: Bãtãlia… 140. o.

30. Manoilescu: i. m. 191. o.31. Simion: Dictatul… 307. o. Utasításának ezt a mondatát emlékirataiban nem

idézi Manoilescu.32. Manoilescu: i. m. 191. o.

334

33. Bossy: i. m. 278–279. o., valamint Manoilescu: i. m. 191–192. o. Mackensenrómai német követ aznap állítólag közölte Bossyval, hogy országa „nem akarhallani a döntõbíráskodás szóról”. (Pop: Bãtãlia… 142. o.)

34. Nem sikerült fellelnünk a román külügyi iratok között.35. DGFP, Series D, vol. X., 399. sz. irat. Vö. Juhász: A Teleki-kormány… 191. o.,

valamint uõ: A második bécsi döntés… 88–89. o.36. DIMK, V. kötet, 324. sz. irat.37. Arh. M.A.E., fond 71/Germania, Relaþii cu România, vol. 80., f. 125–127. Az

ezt követõ, délután öt órai találkozóról szóló Romalo-jelentést nem találtuk aromán külügyi iratok között.

38. Manoilescu: i. m. 191. o.39. Simion: Dictatul… 308. o.40. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 106. sz. irat.41. Uo.42. Juhász: A Teleki-kormány… 188–189. o, valamint Czettler: i. m. 148–149. o.43. MOL K 63 1940 27/7. 2.44. Csáky számjeltáviratát lásd DIMK, V. kötet, 321. sz. irat. Sztójay jelentését uo.

324. sz. irat.45. Lásd A Wilhelmstrasse… 343. sz. irat.46. Dombrády: Hadsereg és politika… 143. o.47. Ablonczy Balázs: Teleki Pál (Egy politikai életrajz vázlata). H. n., 2000, Elektra

Kiadóház /ÉLET-KÉP Sorozat/, 120. o.48. Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Budapest, 1991, Magyarság-

kutató Intézet /A Magyarságkutatás könyvtára, VIII./, 281. o.49. Czettler: i. m. 148. o és Juhász: A Teleki-kormány… 187. o.50. Réti: Budapest – Róma… 252. o., valamint Juhász: A Teleki-kormány… 190. o.51. Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… i. m. 103. sz. irat.52. Uo. 104. sz. irat.53. Hillgruber: i. m. 125. o.54. Arh. M.A.E., fond 71/Germania, vol. 80., f. 106.55. Arh. M.A.E., fond 71/Germania, vol. 80., f. 100.56. Hillgruber: i. m. 125. o., valamint Macartney: i. m. 138. o. és 182b. sz. jegyzet,

263. o.57. Ciano… 242. o.58. Réti: Budapest – Róma… 252. o. Vö. uõ: Olasz diplomáciai dokumentumok…

108–109. sz. iratok. II. Károly „drámai fordulatként” értékelte 26-án este akövetek visszahívásának hírét. „Mi lehet ez? Miután azt mondták, hogy nemavatkoznak be, íme, úgy tûnik, [a tengelyhatalmak vezetõi] efelé tartanak.” (RegeleCarol al II-lea… vol. III., 287. o.)

59. Arh. M.A.E., fond 71/Germania, vol. 80., f. 101.60. Hillgruber: i. m. 126. o. Lényegében – hozzánk hasonlóan – Hillgruber nyomán

számol be az augusztus 27-i határmeghúzás körülményeirõl Juhász Gyula(Juhász: A Teleki-kormány… i. m. 191–192. o.), Czettler Antal (Czettler: i. m.151–152. o.) és Auricã Simion (Simion: Dictatul… 315–316. o.) is.

61. Hillgruber: i. m. 126–127. o.

335

62. Lásd Réti: Olasz diplomáciai dokumentumok… 72. sz. irat.63. A térképen kék ceruzával meghúzott határvonal a valóságban hat kilométernyi

széles sávot jelentett, ami késõbb komoly gondot okozott a tényleges határmeg-vonás idején. (Hillgruber: i. m. 126. o.)

64. A Turnu Severinben elõterjesztett magyar igény 69 000 km2 volt.65. Ciano… 242–243. o.66. Juhász: A Teleki-kormány… 191. o.67. Simion: Dictatul… 324–325. o. II. Károly újabb „drámai fordulatnak” nevezte

Manoilescu bécsi meghívását. Nagyon félt az esetleges erdélyi területátadástól –még ha azt lakosságcserével kapcsolnák is össze –, elsõsorban a beláthatatlanbelpolitikai következmények miatt. Abban reménykedett, lehetõség nyilik „világo-sabban kifejteni” a román álláspontot. (Regele Carol al II-lea… vol. III., 288. o.)

68. MOL K 63 1940 27/7. 2.69. Bossy: i. m. 278–279. o.70. Juhász: A Teleki-kormány… 193-194. o., valamint Simion: Dictatul… 322–324. o.71. Ciano… 243. o.72. Schmidt feljegyzéseit a találkozóról lásd A Wilhelmstrasse… 345. sz. irat,

516–519. o. A dokumentumot részletesen ismerteti Juhász: A Teleki-kormány…195–197. o.

73. A Wilhelmstrasse… 345. sz. irat, 519. o.74. Augusztus 28-án a budapesti és a bukaresti olasz követ egy közös feljegyzést

készített Ciano számára, amely két variánst javasolt: az egyik szerint 34 ezer,a másik szerint 37 ezer km2-nyi terület került volna vissza Magyarországhoz.(Réti: Budapest – Róma… 253. o.)

75. Hillgruber: i. m. 127. o.76. Bethlen Béla: Észak-Erdély kormánybiztosa voltam. Sajtó alá rendezte Romsics

Ignác. Budapest, 1989, Zrínyi Katonai Kiadó, 25–26. o. A népnyelv is „Göring-has”-nak, vagy „Göring-zsák”-nak nevezte el a kissármási beszögellést.

77. MOL K 429 Kozma-iratok, 12. cs., Adatgyûjtemény, 1940. III. rész.78. Ciano… 243. o.79. Juhász: A Teleki-kormány… 197. o., Czettler: i. m. 154. o.80. A Wilhelmstrasse… 345. sz. irat, 516. o.81. Czettler: i. m. 153. és 162. o.82. A Wilhelmstrasse… 351. sz. irat, 526–530. o. Sztójay jelentését a Hitlerrel való

talákozásáról lásd DIMK, V. kötet, 352. sz. irat, 572–578. o.83. DIMK, V. kötet, 352. sz. irat, 572. o. Hitler 1941 márciusában Bárdossy László,

akkori magyar külügyminiszternek is elmondta: a döntõbíráskodás idejénRománia összeomlásától, és Oroszország balkáni behatolásától tartott. (Hitlerhatvannyolc… 1. kötet, 17. sz. dokumentum.)

84. Lásd Radu Crutzescu, volt berlini román követ 1940. október 23-i feljegyzésétFranz von Papen, ankarai német nagykövettel folytatott beszélgetésérõl (Arh.M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 43., f. 45–48.), vagy Nicolae Petrescu-Comnen, vatikáni román követ 1940. szeptember 18-i jelentését (Arh. M.A.E.,fond 71/Transilvania, vol. 43., f. 32–34.).

336

85. Román diplomáciai jelentések is beszámoltak a Bukarest iránti német bizal-matlanságról. Lásd pl. a budapesti román katonai attasé értesüléseirõl szóló1940. augusztus 22-i tájékoztató jelentést. (Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania,vol. 41., f. 250.).

86. Az ellenszenv legfõbb oka, hogy 1938 novemberében, közvetlenül aberchtesgadeni Hitler–II. Károly találkozót követõen, a román uralkodó várat-lanul kivégeztette a börtönben lévõ Corneliu Zelea Codreanut, a Berlin támoga-tását élvezõ Vasgárda vezetõjét, társaival együtt. Hitler ezt sohasem bocsátottameg a román uralkodónak.

87. Lásd Manoilescu: i. m. 197–198. o.88. Waldeck, R. G.: Athénée Palace. Bucureºti, 2000, Humanitas /Spectacolul

istoriei, 3/, 127–128. o89. Ormos Mária szerint Berlinben a „tipikus magyar” többek között azt jelentette,

hogy az illetõ személy fennhéjázó, beképzelt, kioktató, miközben borzalmasállapotban tartja saját népét. (Ormos Mária: Adolf Hitler. In Ormos Mária –Krausz Tamás: Hitler – Sztálin. H. n., 1999, Pannonica Kiadó /fekete–fehér/,103. o.

90. Hitler maga is a „büntetés” szándékát sugallta 1940. november 12-én, az újberlini román követ, Constantin Grecianu bemutatkozása alkalmából. Részlete-sen kitért az idõközben megbuktatott II. Károly iránti ellenszenvére, s utalt arra,hogy csak a második bécsi döntés következtében „szabadulhatott meg” az országKárolytól. (Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 43., f. 49.) E magyarázattala Führer elsõsorban persze a bécsi döntésnek a románokra nézve „elõnyös”voltát probálta bizonyítani.

91. Feltételezett számítása, mint tudjuk, Ion Antonescu tábornok 1940. szeptem-beri hatalomra kerülésével bevált.

92. Simion: Dictatul… 325. o., valamint Pop: Bãtãlia… 139–140. o.93. Manoilescu: i. m. 204–205. o.94. Simion: Dictatul… 325–326. o. Emlékirataiban Manoilescu 10 000, illetve 7000

km2-t említ. (Manoilescu: i. m. 194. o.) Pop elismeri, hogy az általa javasoltmegoldás „kissé erõltetett volt”. (Pop: Bãtãlia… 148. o.)

95. Pop: Bãtãlia… 148. o.96. Simion: Dictatul… 314. o.97. Korom Mihály: A második bécsi döntéstõl a fegyverszünetig. In Rácz István

(szerk.): Tanulmányok Erdély történetérõl. Szakmai konferencia Debrecenben1987. október 9–10. Debrecen, 1988, Csokonai Kiadó, 174. o.

98. Juhász: Teleki Pál külpolitikája… 39. o.99. Manoilescu: i. m. 191. o.100. Horthy Miklós titkos iratai… 49. sz. irat 1. sz. Melléklete, 248. o.101. Juhász: A Teleki-kormány… 185. o.102. Horthy Miklós titkos iratai… 49. sz. irat 1. sz. Melléklete, 248–249. o., valamint

Juhász: A Teleki-kormány…191. o.103. Juhász: A Teleki-kormány… 197–198. o., valamint Zsigmond László (szerk.):

Magyarország és a második világháború. (Titkos diplomáciai okmányok a háború

337

elõzményeihez és történetéhez.) Budapest, 1959, Kossuth Könyvkiadó, 119. sz.irat, 289–290. o.

104. Rónai: Tervek, javaslatok…. 233. o. Rónai megemlíti: Telekit az is foglalkoz-tatta, hogy elutazása elõtt egy rövid, furcsa, üzenetet kapott Bethlen Istvántól,miszerint ne utazzék el Bécsbe. Rónai feltételezi, hogy Bethlen azt kívánta ezzelmegüzenni: Teleki õrizze meg magát „persona semper grata”-nak, s ne fogadjonel a németektõl semmit. (Uo.)

105. Schmidt követ feljegyzését lásd A Wilhelmstrasse… 347. sz. irat, 520–524. o.A megbeszélésekrõl részletesen beszámol Juhász: A Teleki-kormány… 198–201.o. és Czettler: i. m. 154–155. o.

106. Ciano… 243. o. Naplójában ezzel kapcsolatban Ciano megjegyzi: „Az udvari-asság nem tartozik [Ribbentrop] jellemvonásai közé.” (Uo.)

107. A Wilhelmstrasse… 347. sz. irat, 521. o.108. Ciano szerint a magyar külügyminiszter „józan”, Teleki viszont „ellenséges”

volt a megbeszélés során. (Ciano… 243. o.)109. A telefonbeszélgetésrõl a Minisztertanács 1940. augusztus 29-i jegyzõkönyve

számol be röviden. Lásd Zsigmond: i. m. 120. sz. irat, 291. o.110. Uo., valamint Juhász: A Teleki-kormány… 201. o. Bár a Schmidt-féle feljegyzés

erre nem utal, Juhász Gyula szerint mégsem lehet teljesen kizárni, hogy amegbeszélés folyamán Ribbentrop tett bizonyos célzásokat a Székelyföldre. (Uo.237. sz. jegyzet, 200. o.)

111. Juhász: A Teleki-kormány…. 201–202. o. A dokumentumot a budapesti németkövetségen helyezték letétbe másnap, mindössze fél órával a második bécsidöntés megszületése elõtt. (Kertész István: Magyar békeillúziók 1945–1947.Oroszország és a Nyugat között. Budapest, 1995, Európa–História. /ExtraHungariam/, 200–201. o.)

112. Ciano… 243. o.113. Simion: Dictatul… 333. o.114. Uo. 337–338. o.115. Manoilescu emlékirataiban 68 000 km2 szerepel maximális területként

(Manoilescu: i. m. 201. és 218. o.), Popnál (Pop: Bãtãlia… 149., 151., 154.) hol67, hol 66 ezer km2, Simion 66 000 km2-t említ (Simion: Dictatul… 338. o.).Ribbentrop szerint a 25 000 km2-t a románok ajánlották fel 1940. július 26-ánBerchtesgadenben (Gigurtu akkor valójában 14 000 km2-t említett), a 66 000 km2-t(helyesen: 69 ezret) pedig a magyarok kérték Turnu Severinben. Manoilescu úgyemlékszik, Ribbentrop még aznap este beismerte, hogy az említett 25 000 km2

egy tévedésen alapul. Más forrás a beismerést nem erõsíti meg. (Simion:Dictatul… 338–339. o.)

116. Manoilescu: i. m. 201. o.117. Uo. 202. o., valamint Bossy: i. m. 279. o. és Pop: Bãtãlia… 149. o. Naplójában

Ciano ezt írja: „Manoilescu nem tudja, mit tegyen, vagy mit mondjon, és valósággalretteg hazája és önmaga miatt. Azon vagyunk, fizesse meg drágán, hogy garantáljukhatárait. Õ maga is meg van gyõzõdve e dolog nagyszerûségérõl, de az árat igendrágállja.” (Ciano… 243. o.)

338

118. Lásd a Bécsben tartózkodó román küldöttség Bukarestnek címzett táviratait.Közli Manoilescu: i. m. 217–228. o. Egy részüket Pop is közli. (Pop: Bãtãlia…153–158. o.)

119. A két külügyminiszternek ezt megelõzõen nem volt tudomása Pop megfigyelõiminõségérõl, s ezért nem hívták meg a Manoilescuval folytatott beszélgetésre.

120. Juhász: A második bécsi döntés… 91. o. Manoilescu szerint Valeriu Pop jóbenyomást tett a két külügyminiszterre. (Manoilescu: i. m. 206. o.)

121. A megbeszélés ismertetése során fõleg Pop emlékirataira támaszkodunk.(Pop: Bãtãlia… 150–153. és 157–158. o.)

122. Erre vonatkozóan lásd még könyvünk végén a 14. sz. dokumentumban ValeriuPop 1942. július 2-án Iuliu Maniuhoz írott levelét.

123. Juhász: A második bécsi döntés… 91. o.124. Hillgruber: i. m. 128. o.125. Juhász: A Teleki-kormány… 204–205. o., Ciano… 243–244. o.126. Simion: Dictatul… 358. o. és Manoilescu: i. m. 208. o127. Pop: Bãtãlia… 158. o., valamint Manoilescu: i. m. 209. o.128. Pop: Bãtãlia… 160. o. Pop szerint Manoilescu elõször azt közölte Bukaresttel

telefonon, hogy a küldöttség tagjai elfogadnák a döntõbíráskodást. E kijelentéstkorrigálta késõbb Pop a fenti értelemben. (Uo.) A delegációban résztvevõDragalina tábornok ugyanakkor azt javasolta, elsõre fogadják el ugyan adöntõbíróságot, de ha kiderül, hogy a döntés nagyon hátrányos Romániáranézve, utasítsák vissza. E véleményt Manoilescu nem közvetítette a bukarestikormány felé, attól tartva, hogy a németek megfejtik a számjeltáviratot, és aromán fél elveszti szavahihetõségét. (Manoilescu: i. m. 206–207. o.)

129. A hivatalos jegyzõkönyvet közli Mamina: i. m. 230–243. o. A tanácskozásróllásd még Simion: Dictatul… 351–357. o., valamint Pop: Bãtãlia… 161–164. o.

130. Mamina: i. m. 232. o.131. Uo. Mint korábban utaltunk rá, az augusztus 23-i Koronatanács ülésének

jegyzõkönyve nem maradt fenn. II. Károly, Valeriu Pop és Mihail Manoilescurövid beszámolói a 23-i ülésrõl nem említik a döntõbíráskodás kérdését.

132. Mamina: i. m. 233. o.133. Uo. 240. o.134. Uo. Néhány nappal korábban Mihail még azt nyilatkozta Popnak, hogy

szükség esetén kétfrontos háborúra is képes a román hadsereg. (Simion:Dictatul… 355. o., valamint Pop: Bãtãlia… 140–141. o.)

135. Mamina: i. m. 236. o., valamint Simion: Dictatul… 357. o.136. Mamina: i. m. 233. o137. Simion: Dictatul… 358–359. o., valamint Manoilescu: i. m. 208. o.138. Mamina: i. m. 239. o. A román vezérkar értesülése szerint Észak-Bukovinában

30 szovjet hadosztály állt hadrendben. (Simion: Dictatul… 345. o.)139. Iszlámov: i. m. 35. o., továbbá Simion: Dictatul… 347–348. o.140. Raoul Bossy, Románia olaszországi követe egy 1940. szeptember 19-i jelenté-

sében arról számol be, hogy „bizonyos körök” szerint Moszkva és Budapestközött létezett egy ilyen értelmû titkos egyezmény, bár bizonyíték nincs rá. (Pop:Bãtãlia… 36. sz. melléklet, 303–304. o.) 1944-es politikai tanulmányában Bethlen

339

István megemlíti, hogy a második bécsi döntés idején „az orosz kormányegyetértésben Csáky külügyminiszterrel” határincidenseket provokált. (BethlenIstván emlékirata, 1944. Sajtó alá rendezte Romsics Ignác. Budapest, 1988,Zrínyi Katonai Kiadó, 107. o.)

141. Iszlámov: i. m. 30–31. o.142. Uo. 33–35. o.143. Gafencu: Misiune… 70. o., valamint Simion: Dictatul… 349. o. Ez a vélemény

a bécsi döntést követõen terjedt el moszkvai diplomáciai körökben, s Gafencu„olasz változatnak” nevezi. A „brit változat” szerint augusztus 29-én éjszaka anémetek és a szovjetek „összejátszottak”. (Gafencu: Misiune… 70. o.)

144. Német nyelven lásd Pop: Bãtãlia… 33. sz. melléklet, 298–300. o. A másodikbécsi döntés jegyzõkönyvét szintén német nyelven közli DIMK, V. kötet, 328.sz. irat.

145. A megnyitó elõtt nem sokkal Fabricius és Ghigi bemutatták Manoilescunaka román állam „sérthetetlenségét és integritását” garantáló német s olaszdokumentumokat, amelyek még aznap életbe léptek. (Simion: Dictatul… 360. o.)

146. A második bécsi döntés jegyzõkönyvét a csatolt döntõbírói határozattal együttközli Zsigmond: i. m. 121. sz. irat, 258–261. o. Csak a döntõbírói határozatotközli Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések, 1918–1945. Második kiadás.Budapest, 1983, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó,489–490. o.

147. Halmosy: i. m. 490. o.148. Rónai András: A második bécsi döntés jellege és elemei. In uõ: Térképezett

történelem. Budapest, 1989, Magvetõ Könyvkiadó, 244. o.149. Lásd uõ: Tervek, javaslatok… III. terv, 229. o. A másik három változat: a már

többször is említett „földrajzi osztóvonal” vagy „Maros-vonal” terve, amelynagyjából az 1918. november 13-i belgrádi megállapodás Kelet-Magyarországravonatkozó vonalát követte, s amelyet a Turnu Severin-i tárgyalások során elõ isterjesztett a magyar küldöttség; „a népi erõviszonyoknak megfelelõ”, gazdasá-gilag egyensúlyt biztosító osztóvonal; az „önálló Erdély” modellje. (Uo. 226–229.o., valamint Bárdi: A szupremácia… 89–90. o.)

150. Mint emlékirataiból kiderül, a legrosszabb esetben is Bihar, Szatmár, Szilágymegyék, esetleg még Máramaros elvesztésével számolt. (Manoilescu: i. m.208–209. o.)

151. Uo. 212. o. Egy pohár vizet kértek számára, ezt követõen tért magához. Azaláírási szertartás végeztével Ribbentrop személyi orvosa vette kezelésbeManoilescut. Injekciókat adott neki, és igen alacsony vérnyomást állapított meg.(uo. 213. o., valamint Pop: Bãtãlia… 166. o.) Naplójában Ciano így írja le azesetet: „Aztán tompa zuhanást hallunk, Manoilescutól ered, ájultában az asztalraesett. Orvosok, masszázs, kámfor-olaj. Végre magához tér, de nagyon meglátszikrajta a megrázkódtatás.” (Ciano… 244. o.)

152. Pop: Bãtãlia… 166. o.153. Ciano… 244. o.154. Pop: Bãtãlia… 166. o.155. Hory: i. m. 346. o.

340

156. Rónai: Tervek, javaslatok… 234. o. Telefonon Werth megnyugtatta Telekit,hogy a visszakapott terület katonailag védhetõ. (Uo. 234., 237. o.)

157. Macartney: i. m. 143. o. és Manoilescu: i. m. 226–227. o.158. Juhász: A Teleki-kormány… 205–207. o.159. Simion: Dictatul… 365. o., valamint Pop. Bãtãlia… 169. o., Manoilescu: i. m.

234–235. o.160. Pop: Bãtãlia… 171–172. o., továbbá Manoilescu: i. m. 214–215. o.161. Pop: Bãtãlia… 172–176. o., valamint Manoilescu: i. m. 229–231. o. Pop úgy

tudja, hogy a román kormány a német elvárásoknak megfelelõ, új közleménytbocsátott ki, de ezt a lapok csak néhány példányban jelentették meg, s epéldányokat juttatták el a bukaresti német követségre. Lásd Pop, Valeriu:Amintiri politice 1936–1945. [Politikai emlékek 1936–1945.] Bucureºti, 1999,Editura Vestala, 225. o.

162. Lásd Ablonczy: Teleki Pál (Egy politikai…)… 121. o., vagy Dessewffy Gyula:Emlékeim Teleki Pálról. In Csicsery-Rónay István – Vigh Károly (szerk.): TelekiPál és kora. A Teleki Pál emlékév elõadásai. Budapest, 1992, Occcidental Press,34–35. o.

163. Idézi Tóth Julianna: A második bécsi döntés közjogi és közigazgatási vetületeiÉszak-Erdélyben 1940 õszén. Kézirat. Budapest, 1987, Teleki László AlapítványKönyvtára, jelzet: K – 845/89. 22. o. Teleki vívódásairól beszámol Dessewffy: i. m.34–35. o., vagy Rónai: Tervek, javaslatok… 237. o., Hory: i. m. 346–348. o.

164. Macartney: i. m. 156. o., valamint Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnökevoltam, 1942–1944. Egy nemzet küzdelme a második világháborúban. 1. kötet,Budapest, 1991, Európa–História. /Extra Hungariam/, 86. o.

165. Barcza: i. m. 1. kötet, 477. o.166. Az ülés jegyzõkönyvét lásd Mamina: i. m. 252–275. o.167. Uo. 253–254. és 262. o.168. Uo. 260–261. o.169. Lásd uo. 262–268. o. Dinu C. Giurescu történész szerint felszólalásában

Maniu többek között az uralkodó lemondását, egy „nemzeti kormány” felállítá-sát, általános mozgósítást, továbbá a hadseregnek a magyar határ mentén valóösszpontosítását, és a kõolajkutak elzárását vagy levegõbe röpítését követelte.(Giurescu: i. m. 31. o.) E követeléseknek viszont nem leltük nyomát az ülésrõlfelvett hivatalos jegyzõkönyvben, mint ahogy azon idézeteknek sem, amelyekZaharia Boilã könyvében szerepelnek. (Boilã, Zaharia: Momente culminante ºiamintiri din viaþa publicã a lui Iuliu Maniu. [Kimagasló pillanatok, és emlékekIuliu Maniu közéletébõl.] In Pop, Ionel et al.: Amintiri despre Iuliu Maniu[Emlékek Iuliu Maniuról.] Ediþie de Livia Titieni Boilã. Cluj-Napoca, 1998,Editura Dacia, 79–80. o.)

170. Emlékirataiban Manoilescu megjegyzi, hogy az adott viszonyok mellett efelfogás „legalábbis irreális és romantikus” volt. (Manoilescu: i. m. 236–237. o.)

171. Iuliu Maniunak a második bécsi döntéssel kapcsolatos nézeteirõl lásd köny-vünk végén a 14. sz. dokumentumot.

172. Lásd Mamina: i. m. 272–275. o.; Simion: Dictatul… 373–374. o. Maniuszeptember elsején a második bécsi döntés ellen tiltakozó táviratot küldött

341

Hitlernek és Mussolininek, de a román posta nem továbbította azt (Arh. M.A.E.,fond 71/Transilvania, vol. 43., f. 76.), nyilván felsõbb utasításra.

173. MOL K 63 1940 27/7. 2.174. Zsigmond: i. m. 123. sz. irat, 299. o.175. MOL K 429 Kozma-iratok, 12. cs., Adatgyûjtemény, 1940. III. rész.176. Mikó: i. m. 262. o.177. Manoilescu: i. m. 244–245. o.178. Pop beszédét lásd Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 43., f. 105–108. A

beszéd, angol fordításban, a londoni rádióban is elhangzott aznap este. ValeriuPop véleményét a második bécsi döntésrõl lásd könyvünk 14. sz. dokumentumá-ban.

179. Mikó: i. m. 262. o. A Székelyföld kulturális identitását vizsgálva Gagyi Józsefrámutat, hogy a régió társadalma a második bécsi döntés által elõidézettsorsfordulót (az idõbeni rövidsége miatt „kicsi magyar világ”-ként emlegetett1940–1944-es idõszakot) ma is egyöntetûen pozitív módon ítéli meg: „újramagyarok lettünk”, „olyan boldog sose volt és sose lesz ez a nép, mint akkor” –idézi az egybehangzó véleményeket. Lásd Gagyi József: Dokumentumgyûjtemény.Az 1940. augusztus 30-i Bécsi Döntés, a magyar hadsereg bevonulása, a magyaradminisztráció kialakulása a Székelyföldön. Kézirat. Csíkszereda, 1993, TelekiLászló Alapítvány Könyvtára, jelzet: K – 1251/93.

180. Politikatörténeti Intézet Levéltára [a továbbiakban: PIL] 878. f. 8. cs. 258. õ. e.181. MOL K 610 XII VI/11.182. Szegedy-Maszák Aladár: Az ember õsszel visszanéz… Egy volt magyar diplomata

emlékirataiból. 1. kötet, Budapest, 1996, Európa–História. /Extra Hungariam/,324. o.

183. Barcza: i. m. 1. kötet, 483. o., valamint Czettler: i. m. 165. o.184. Lásd Tilkovszky Loránt: A magyarországi szociáldemokrácia és a nemzeti

problematika a két világháború között (Böhm Vilmos füzetének tükrében).Múltunk, 1994. 1–2. sz., 153. o.

185. Czettler: i. m. 164–165. o.186. DIMK, V. kötet, 368., 372., 453., 458. sz. iratok.187. Romsics: Bethlen István… 281–282. o.188. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 44., f. 225.189. MOL K 64 1940 27/a I. 4917., 4918., 4994.190. Kacsó Sándor: Nehéz szagú iszap felett. Önéletrajzi visszaemlékezések. III. kötet.

Szerkesztette Dávid Gyula. Bukarest, 1993, Kriterion Könyvkiadó, 281. o. ASzékelyföldön viszont magyar atrocitások történtek. Egy szeptember 4-i hír szerinta helybéli lakosság Csíkszentgyörgyön a román adóvégrehajtót, Csíkszentmár-tonban a csendõrõrmestert ütötte agyon. (MOL K 64 1940 27/a I. 4971.)

191. MOL K 64 1940 27/a I. 5064., valamint Simion: Dictatul… 380. o.192. Simion: Dictatul… 380. o.193. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 44., f. 225.; Waldeck: i. m. 129. o.194. Részletesen lásd pl. Simion, Auricã: Regimul politic din România în perioada

septembrie 1940 – ianuarie 1941. [A romániai politikai rendszer 1940 szeptem-

342

berétõl 1941 januárjáig.] Cluj-Napoca, 1976, Editura Dacia. /Istorie Contempo-ranã/, 9–35. o., vagy Hillgruber: i. m. 129–131. o.

195. Constantiniu: i. m. 355. o.196. Idézi uõ: i. m. 354. o.197. Gáll: i. m. 214. o.198. Boia: i. m. 217. o.199. Juhász: A második bécsi döntés… 92. o.200. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 44., f. 178.; Puºcaº, Vasile (ed.):

Transilvania ºi aranjamentele europene, 1940–1944. [Erdély és az európairendezések, 1940–1944.] Cluj-Napoca, 1995, Centrul de Studii Transilvane.Fundaþia Culturalã Românã. /Documenta, II./, XIV –XV. o.

201. DIMK, V. kötet, 350. sz. irat.202. Uo. 347. sz irat.203. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 44., f. 195., 234–235.204. DIMK, V. kötet, 354. sz. irat.205. MOL K 64 1940 27/a I. 5081.206. MOL K 64 1940 27/a I. 5099.207. Tóth: i. m. 23. o.208. Gafencu: Misiune… 53. o.209. Dobrinescu – Pãtroiu: i. m. 72. o.210. Lásd DIMK, V. kötet, 402. sz. irat.211. Iszlámov: i. m. 35. o. A Szovjetunió Dél-Bukovináról, úgy tûnik, csupán

„ideiglenesen mondott le” 1940. június 26-án. (Uo. 34. o.)212. Juhász: A Teleki-kormány… 208. o.; Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol.

44., f. 217.213. Bán D. András: i. m. 106–107. o. Halifax tévesen azt állította, hogy

Magyarország Erdély kétharmadát kapta vissza. Macartney szerint e tévedéskésõbb „kiirthatatlan”-nak bizonyult Angliában. (Macartney: i. m. 144. és 147.o.)

214. Barcza: i. m. 1. kötet, 476. o., vagy Macartney: i. m. 147. o.215. Lásd Radu Florescu londoni román ügyvivõ szeptember 5-i táviratát. (Arh.

M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 43., f. 3.)216. Közismertebb nevén: Scotus Viator, a Skót Vándor. Személyére vonatkozóan

lásd Miskolczy Ambrus: Barát vagy ellenség? Scotus Viator és MacartneyElemér. Két vélemény Erdélyrõl, Magyarországról és Romániáról. Holmi, VI.évf. 10. sz., 1994. október, 1502–1512. o.

217. Macartney: i. m. 147–148. o. A Foreign Office propagandája már a TurnuSeverin-i tárgyalások idején is a magyar követelésekkel szembeni román ellen-állásra buzdított, és németellenes meggondolásokból Iuliu Maniu hatalomrakerülését támogatta. (Dobrinescu – Pãtroiu: i. m. 75. o.)

218. Bán D. András: i. m. 209. sz. jegyzet, 107. o.219. Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély területén. Jegyzetek Erdély

és a kapcsolt részek XX. századi nemzetiségi statisztikájának történetéhez. Buda-pest, 1992, Regio – MTA Történettudományi Intézet /Regio-könyvek, 10.Kisebbségi Könyvtár/, 145. o., valamint Fogarasi: i. m. 4. o. Ugyanezen

343

népszámlálás nemzetiségi adatai: 1,380 millió magyar (53,6%) és 1,029 millióromán (39,9%). Észak-Erdély etnikai összetétele kapcsán Csatári az alábbi adatotemeli ki: 42% magyar, 48% román. (Csatári: i. m. 31. o.) Teleki Pál miniszterelnökkorabeli becslése a visszatért terület etnikai megoszlásáról: 47% magyar, 44,5%román. (KN, 1939, VII. kötet, 1940. szeptember 4., 3. o.)

220. Arh. M.A.E., fond 71/Transilvania, vol. 44., f. 256.; Simion: Dictatul… 363. o.;Muºat – Ardeleanu: i. m. 1268. o., vagy Ciachir, Nicolae: Marile puteri ºiRomânia, 1856–1947. [A nagyhatalmak és Románia, 1856–1947.] Bucureºti,1996, Editura Albatros, 265. o. Nem derül ki, hogy e számadatok a nemzetiségre,vagy az anyanyelvre vonatkoznak-e.

221. Varga E.: Népszámlálások… 144. o.222. Az 1930–1941 közötti természetes népszaporulat számadatait lásd Varga E.

Árpád: Nemzetiségi népességfejlõdés és a magyarság lélekszámának alakulása Erdély-ben 1920 és 1995 között. http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd20-95.htm

223. Uo. 6–7. o.224. A második bécsi döntéstõl 1944 februárjáig mintegy 200 000 dél-erdélyi

magyar menekültrõl tudunk (A romániai menekültek fõbb adatai az 1944.februári összeírás szerint. Magyar Statisztikai Szemle, 1944. 9–12. sz., 398. o.).Észak-Erdélybõl 1944 márciusáig több mint 220 000 román menekült el, közülük28 000-en más vidékrõl származtak. (A.N.I.C., fond P.C.M., dosar nr.677/1943–1944, f. 65.) A menekültkérdésrõl részletesen lásd L. Balogh Béni:Az erdélyi magyar menekültkérdés 1939 és 1944 között. Regio, 1999. 3–4. sz.,243–265. o.

225. Varga E.: Népszámlálások… 127. o.226. Uõ: Nemzetiségi… 6. o. Nemzetiségi ismérv szerint az észak-erdélyi magyarság

bevallási nyeresége sokkal nagyobb volt az anyanyelvi alapon elkönyveltnél. (Uo.6–7. o.)

227. Fogarasi: i. m. 9. o. A visszacsatolt rész törvényhatóságainak anyanyelvi ésvallási megoszlását az 1910. évi magyar és az 1930. évi román népszámlálásadatai alapján lásd Thirring Lajos: A visszacsatolt keleti terület. Terület ésnépesség… 672–673. o.

228. Rónai: A második… 243. o.229. Varga E. Árpád: Városodás, vándorlás, nemzetiség. Adatok és szempontok

az erdélyi városi térségek etnikai arculatváltásának vizsgálatához.http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/varos.htm 7. sz. táblázat, 13. o., vala-mint 14. o.

230. Uõ : Népszámlálások… 99. sz. jegyzet, 126. o.231. Thirring: A visszacsatolt keleti terület. Terület és népesség… 676. o.232. Varga E.: Népszámlálások… 147–148. o.233. Uo. 148. o234. A néhány hónap alatt bekövetkezett nagyarányú csökkenést, mint már

említettük, a mintegy 100 000-nyi menekült távozása idézte elõ.235. Egy korabeli román statisztika szerint a bécsi döntés után 538 707 magyar

nemzetiségû lakos maradt Romániában. Ugyanez a forrás az észak-erdélyi

344

román nemzetiségûek számát 1 322 770-re teszi. (A.N.I.C., fond P.C.M., dosarnr. 677/1943–1944, f. 71.)

236. Varga E.: Városodás… 7. sz. táblázat.237. Lásd pl. Rónai András: Erdély népességi viszonyai. Magyar Statisztikai Szemle,

1939. 4. sz., 350–360. o.238. Uõ: Tervek, javaslatok… 224. o., Ablonczy: Teleki Pál. In Trianon… 25. o.,

illetve Bárdi: A szupremácia… 89. o. és 130. sz. jegyzet, 112. o.239. A román Nemzetgazdasági Minisztérium korabeli adatai. (Arh. M.A.E., fond

71/România, vol. 16, f. 19–20.)240. MOL K 69 1940 1. (A fenti adatok a szállítás, közlekedés, háztartási munka

nélkül számított nemzeti jövedelemre utalnak.)241. Farkasfalvy Sándor: A visszacsatolt keleti terület. Ipar. Magyar Statisztikai

Szemle, 1940. 8–9. sz., 728–729. o.242. Uo. 729–730. o.243. Szalay Zoltán: A visszacsatolt keleti terület. Bányászat és kohászat. Energia-

viszonyok. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz., 720. o.244. Rónai: A második… 252–256. o.245. Thirring: A visszacsatolt keleti terület. Terület és népesség… 677–678. o.

Ugyanez az arány 1910-ben a trianoni területen Budapest nélkül 65, a felvidékisávon 60, Kárpátalján 76,9%. (Uo. 677. o.)

246. Uo. 679. o.247. Szõllõsy Zoltán: A visszacsatolt keleti terület. Mezõgazdaság és állattenyész-

tés. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz., 702. o.248. Uo. 702–706. o.249. Macartney: i. m. 142. o.250. MOL K 64 1940 27/a I. 5145.251. MOL K 69 1940 7/d.252. Petrichevich-Horváth Miklós: A visszacsatolt keleti terület. Közlekedés.

Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz., 752. o.253. Bethlen Béla: i. m. 68–73. o., továbbá MOL K 69 1940 6/d. és MOL K 69

1940 7/d.254. MOL K 69 1940 7/d. Észak-Erdély birtokbavételét követõen egy ideig a magyar

hatóságok nem szüntették meg a magyarországinál lényegesen magasabbadókat; egy vagon lisztnél a különbözet pl. 400 pengõt tett ki. (PIL 878. f. 8. cs.258. ö. e.)

255. Halmosy: i. m. 489. o.256. Lásd DIMK, V. kötet, 336. sz. irat.257. Groza, Petru: A börtön homályában. Malmaison, 1943–1944 telén. Budapest,

1986, Gondolat Kiadó /Közös dolgaink/, 162–163. o.258. A kifosztott, s ezért az ürességtõl „kongó”, de amúgy sem túl gazdagÉszak-Erdély

visszatértére a korabeli néphumor is utalt: „A magyarok új gyarmatot kaptak –kongó Erdélyt”. (PIL 878. f. 8. cs. 258. ö. e.)

259. MOL K 63 1940 27/7. 2.260. MOL K 69 1940 7/d.261. PIL 878. f. 8. cs. 258. õ. e.

345

262. Lásd Gagyi: i. m. 77–89. o.263. MOL K 610 XII. IV/1, továbbá MOL K 610 XII. V/4 és MOL K 610 XII. VII/1.264. MOL K 610 XII. VII/1.265. A.N.I.C., fond P.C.M., dosar nr. 139/1942, f. 4–7.266. MOL K 610 XII. V/3 és MOL K 610 XII. V/6.267. Lásd Bulla Béla: Az új országgyarapodás. Magyar Szemle, 1940. október,

230–240. o., továbbá Thirring Lajos: A visszacsatolt erdélyi és keletmagyarországiterület. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 7. sz., 551–554. o.

268. Dinu C. Giurescu szerint az összveszteség 99 926 km2 és 6 millió 829 ezerlakos volt (Giurescu: i. m. 33–34. o.), Nicolae Ciachir 101 129 km2-rõl és 6 millió821 ezer lakosról tud. (Ciachir: i. m. 266. o.)

269. Georgescu: i. m. 231–232. o.270. Ormos: Magyarország… 224. o.271. Czettler: i. m. 166. o.272. Romsics: Magyarország története… 247. o., továbbá Gergely – Pritz: i. m. 134. o.273. Lásd Szász: A románok története… 150–152. o.274. Georgescu: i. m. 234. o.275. A Führer 1944. március 23-án tett is erre nézve egy szóbeli ígéretet

Antonescunak (Hitler hatvannyolc… 1. kötet, 78. o.), de ennek nem lettekgyakorlati következményei.

276. Lásd pl. Csatári: i. m. 33–34. o. Lényegében ezt a következtetést vonja leSimion Auricã román történész is. (Simion: Dictatul… 376. o.)

277. Macartney: i. m. 146. o.; Czettler: i. m. 164. o.278. Szegedy-Maszák: i. m. 1. kötet, 324. és 328–329. o.279. Erre vonatkozóan lásd Mungiu-Pippidi, Alina: Transilvania subiectivã. [Szub-

jektív Erdély.] Bucureºti, 1999, Humanitas, 117–125. o.280. Minderrõl újabban Fülöp Mihály – Vincze Gábor: Revízió vagy autonómia?

Iratok a magyar–román kapcsolatok történetérõl (1945–1947). H. n., 1998, TelekiLászló Alapítvány. Fülöp Mihály bevezetõje, 8–18. o.

346

IRODALOMJEGYZÉK

Levéltári források

Arhiva Ministerului Afacerilor Externe (A román KülügyminisztériumLevéltára, Bukarest)

fond Conferinþa de Pace de la Paris (1946–1947).fond 71/ Germania 1920–1944.fond 71/ România 1920–1944.fond 71/ Transilvania 1920–1944.fond 71/ Ungaria 1920–1944.

Arhivele Naþionale Istorice Centrale (Nemzeti Történelmi KözpontiLevéltár, Bukarest)

fond Preºedinþia Consiliului de Miniºtri.Magyar Országos Levéltár

Külügyminisztériumi levéltár. A Külügyminisztérium PolitikaiOsztályának iratai K 63.

Külügyminisztériumi levéltár. A Külügyminisztérium PolitikaiOsztályának rezervált iratai K 64.

Külügyminisztériumi levéltár. A Külügyminisztérium Gazdaság-politikai Osztályának iratai K 69.

Külügyminisztériumi levéltár. A Külügyminisztérium Számjel-osztályának iratai K 74.

Miniszterelnökségi levéltár. Minisztertanácsi jegyzõkönyvek K 27.Sajtólevéltár. Kozma Miklós iratai K 429.Sajtólevéltár. Sajtóarchívum, Erdéllyel foglalkozó lapkivágatok,

kéziratok és cikkgyûjtemények K 610.Politikatörténeti Intézet Levéltára

A Kommunisták Magyarországi Pártjának (Kommunista Interna-cionálé Magyar Szekciója) iratai 878. fond.

347

Forrásközlések

Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyûlés KépviselõházánakNaplója. XXII. kötet. Hiteles kiadás. Budapest, 1939, AthenaeumIrodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája.

Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyûlés FelsõházánakNaplója. IV. kötet. Hiteles Kiadás. Budapest, 1939, AthenaeumIrodalmi és Nyomdai Részvénytársulat nyomása.

Az 1939. évi június hó 10-re kihirdetett Országgyûlés Képviselõházá-nak Naplója. Hiteles Kiadás. 1939, Athenaeum Irodalmi és NyomdaiRészvénytársulat Könyvnyomdája. I – VII. kötet.

Az 1939. évi június hó 10-ére kihirdetett Országgyûlés FelsõházánakNaplója. Hiteles Kiadás. Budapest, 1939, Athenaeum Irodalmi ésNyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája. Budapest, I. kötet.

*

Calafeteanu, Ion: Români la Hitler. [Románok Hitlernél.] Bucureºti,1999, Univers Enciclopedic.

Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához, 1936–1945. IV. kö-tet. Magyarország külpolitikája a II. világháború kitörésének idõsza-kában, 1939–1940. Összeállította és sajtó alá rendezte JuhászGyula. Budapest, 1962, Akadémiai Kiadó.

Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához, 1936–1945. V. kötet.Magyarország külpolitikája a nyugati hadjárattól a Szovjetunió meg-támadásáig, 1940–1941. Összeállította Juhász Gyula. Budapest,1982, Akadémiai Kiadó.

Documents on German Foreign Policy, 1918–1945. [Dokumentumok anémet külpolitikáról, 1918–1945.] Series D (1937–1945), VolumeX., The War Years, June 23–August 31, 1940. London, 1957, HerMajesty’s Stationery Office.

Gafencu,Grigore:Misiune laMosvova, 1940–1941.Culegere de documente.[Moszkvai kiküldetés 1940–1941. Dokumentumgyûjtemény.] Ediþie deIon Calafeteanu et al. Bucureºti, 1995, Univers Enciclopedic.

Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések, 1918–1945. Második kiadás.Budapest, 1983, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvki-adó.

348

Hitler hatvannyolc tárgyalása, 1939–1944. Hitler Adolf tárgyalásaikelet-európai államférfiakkal. Válogatta Ránki György. 1–2. kötet.Budapest, 1983, Magvetõ Könyvkiadó /Tények és tanúk/.

Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte Szinai Miklósés Szûcs László. Második kiadás. Budapest, 1963, Kossuth Könyvki-adó.

Mamina, Ion: Consilii de Coroanã. [Koronatanácsok.] Bucureºti, 1997,Editura Enciclopedicã /Biblioteca de istorie contemporanã a României/.

Puºcaº, Vasile (ed.): Transilvania ºi aranjamentele europene, 1940–1944.[Erdély és az európai rendezések, 1940–1944.]Cluj-Napoca, 1995,Centrulde Studii Transilvane. Fundaþia Culturalã Românã /Documenta, II./.

Réti György (szerk.): Olasz diplomáciai dokumentumok a második bécsidöntésrõl. Hogyan kaptuk vissza Észak-Erdélyt 1940-ben? Budapest,2000, Aula Kiadó.

Romsics Ignác (fõszerk.):Magyarok kisebbségben és szórványban.AMagyarMiniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályának válogatott ira-tai, 1919–1944. Budapest, 1995, Teleki László Alapítvány.

A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyar-országról, 1933–1944. Összeállította Ránki György és mások. Buda-pest, 1968, Kossuth Könyvkiadó.

Zsigmond László (szerk.): Magyarország és a második világháború(Titkos diplomáciai okmányok a háború elõzményeihez és történeté-hez). Budapest, 1959, Kossuth Könyvkiadó.

Visszaemlékezések, naplók

Andorka Rudolf naplója. A madridi követségtõl Mauthausenig. Összeál-lította, a bevezetõt és a jegyzeteket írta Lõrincz Zsuzsa. Budapest,1978, Kossuth Könyvkiadó.

Barcza György: Diplomataemlékeim, 1911–1945. Magyarország voltvatikáni és londoni követének emlékirataiból. 1–2. kötet. Budapest,1994, Európa–História. /Extra Hungariam./

Bethlen Béla: Észak-Erdély kormánybiztosa voltam. Sajtó alá rendezteRomsics Ignác. Budapest, 1989, Zrínyi Katonai Kiadó.

Bethlen István emlékirata, 1944. Sajtó alá rendezte Romsics Ignác.Budapest, 1988, Zrínyi Katonai Kiadó.

349

Boilã, Zaharia: Momente culminante ºi amintiri din viaþa publicã a luiIuliu Maniu. [Kimagasló pillanatok, és emlékek Iuliu Maniu közéle-tébõl.] In Pop, Ionel et al.: Amintiri despre Iuliu Maniu. [EmlékekIuliu Maniuról.] Ediþie de Livia Titieni Boilã. Cluj-Napoca, 1998,Editura Dacia.

Bossy, Raoul: Amintiri din viaþa diplomaticã, 1918–1940. [Emlékek adiplomáciai életbõl, 1918–1940.] Volumul al II-lea, 1938–1940.Ediþie de Stelian Neagoe. Bucureºti, 1993, Humanitas.

Ciano gróf naplója, 1939–1943. Az 1946-os magyar kiadást megigazí-totta és az elõszót írta Eszes Máté. H. n., 1999, Ármádia Kiadó.

Dessewffy Gyula: Emlékeim Teleki Pálról. In Csicsery-Rónay István –Vigh Károly (szerk.): Teleki Pál és kora. A Teleki Pál emlékévelõadásai. Budapest, 1992, Occcidental Press.

Gafencu, Grigore: Jurnal iunie 1940 – iulie 1942. [Napló 1940. június– 1942. július.] Ediþie de Ion Ardeleanu ºi Vasile Arimia. Bucureºti,1991, Editura Globus.

Gagyi József: Dokumentumgyûjtemény. Az 1940. augusztus 30-i BécsiDöntés, a magyar hadsereg bevonulása, a magyar adminisztrációkialakulása a Székelyföldön. Kézirat. Csíkszereda, 1993, TelekiLászló Alapítvány Könyvtára, jelzet: K – 1251/93.

Groza, Petru: A börtön homályában. Malmaison, 1943–1944 telén.Budapest, 1986, Gondolat Kiadó /Közös dolgaink/.

Hory András: Bukaresttõl Varsóig. Sajtó alá rendezte Pritz Pál. Buda-pest, 1987, Gondolat Könyvkiadó.

Kacsó Sándor: Nehéz szagú iszap felett. Önéletrajzi visszaemlékezések.III. kötet. Bukarest, 1993, Kriterion Könyvkiadó.

Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam, 1942–1944. Egynemzet küzdelme a második világháborúban. 1–2. kötet, Budapest,1991, Európa–História /Extra Hungariam/.

Kertész István: Magyar békeillúziók, 1945–1947. Oroszország és a Nyugatközött. Budapest, 1995, Európa–História /Extra Hungariam/.

Manoilescu, Mihail: Dictatul de la Viena. Memorii iulie–august 1940.[A bécsi diktátum. Emlékiratok 1940. július–augusztus.] Ediþie deValeriu Dinu. Bucureºti, 1991, Editura Enciclopedicã.

Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendõk, 1938–1945. Átdolgo-zott, második kiadás. Budapest, 1986, Gondolat Kiadó.

350

Pop, Valeriu: Bãtãlia pentru Ardeal. [Az Erdélyért vívott csata.] Ediþiede Sanda Pop ºi Nicolae C. Nicolescu. Bucureºti, 1992, EdituraEnciclopedicã.

Regele Carol al II-lea al României. Însemnãri zilnice. 1937–1951. [II.Károly, Románia királya. Napi feljegyzések. 1937–1951.] VolumulII. 13 martie – 15 decembrie 1939 (Caietele 8–10). Bucureºti, 1997,Scripta.

Regele Carol al II-lea al României. Însemnãri zilnice. 1937–1951. [II.Károly, Románia királya. Napi feljegyzések. 1937–1951.] VolumulIII. 15 decembrie 1939 – 7 septembrie 1940 (Caietele 11–11A).Bucureºti, 1998, Scripta.

Szegedy-Maszák Aladár: Az ember õsszel visszanéz… Egy volt magyardiplomata emlékirataiból. 1–2. kötet, Budapest, 1996, Európa–His-tória /Extra Hungariam/.

Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon. Hét év a magyar királyi külügyszolgálatában. Budapest, 1987, Magvetõ Könyvkiadó /Tények éstanúk/.

Waldeck, R. G.: Athénée Palace. Bucureºti, 2000, Humanitas /Spectacolulistoriei, 3/.

Összefoglaló mûvek, tanulmányok

Ablonczy Balázs: Teleki Pál. In Romsics Ignác (szerk.): Trianon és amagyar politikai gondolkodás, 1920–1953. Tanulmányok. Budapest,1998, Osiris Kiadó.

Ablonczy Balázs: Teleki Pál (Egy politikai életrajz vázlata). H. n., 2000,Elektra Kiadóház /ÉLET-KÉP Sorozat/.

Bán D. András: Illúziók és csalódások. Nagy-Britannia és Magyarország,1938–1941. Budapest, 1998, Osiris Kiadó.

Bárdi Nándor – Wéber Péter: Kisebbségben és többségben: IuliuManiu nézõpontjai. Limes, Tatabánya, 1998. 4. sz.

Bárdi Nándor: A szupremácia és az önrendelkezés igénye. Javaslatok,tervek, az erdélyi kérdés rendezésére (1918–1940). In uõ (szerk.):Források és stratégiák. A II. Összehasonlító magyar kisebbségtörténetiszimpózium elõadásai, Székelyudvarhely, 1997. augusztus 21–22.Csíkszereda, 1999, Pro-Print Könyvkiadó /Múltunk Könyvek/.

351

Boia, Lucian: Történelem és mítosz a román köztudatban. Bukarest–Ko-lozsvár, 1999, Kriterion Könyvkiadó /Gordiusz/.

Bulla Béla: Az új országgyarapodás. Magyar Szemle, 1940. október.Ciachir, Nicolae: Marile puteri ºi România, 1856–1947. [A nagyhatal-

mak és Románia, 1856–1947.] Bucureºti, 1996, Editura Albatros.Constantiniu, Florin: O istorie sincerã a poporului român. [A román

nép õszinte története.] Ediþia a II-a, Bucureºti, 1999, UniversEnciclopedic.

Czettler Antal: Teleki Pál és a magyar külpolitika, 1939–1941. Buda-pest, 1997, Magvetõ Kiadó.

Csatári Dániel: Forgószélben (Magyar–román viszony 1940–1945).Budapest, 1968, Akadémiai Kiadó.

Dobrinescu, Valeriu Florin – Pãtroiu, Ion: Anglia ºi România între anii1939–1947. [Anglia és Románia 1939 – 1947 között.] Bucureºti,1992, Editura Didacticã ºi Pedagogicã, R.A.

Dombrády Lóránd: Hadsereg és politika Magyarországon, 1938–1944.Budapest, 1986, Kossuth Könyvkiadó.

Dombrády Lóránd: Katonapolitika és hadsereg, 1920–1944. Budapest,2000, Ister Kiadó.

Farkasfalvy Sándor: A visszacsatolt keleti terület. Ipar. Magyar Sta-tisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz.

Fogarasi Zoltán: A népesség anyanyelvi, nemzetiségi és vallási meg-oszlása törvényhatóságonkint 1941-ben. Magyar Statisztikai Szemle,1944. 1–3. sz.

Fülöp Mihály – Sipos Péter: Magyarország külpolitikája a XX. század-ban. Budapest, 1998, Aula Kiadó.

Gáll Ernõ: A román nemzeti ideológia – tegnap és ma. Regio, 1995.1–2. sz.

Georgescu, Vlad: Istoria Românilor. De la origini pînã în zilele noastre.[A románok története. A kezdetektõl napjainkig.] Ediþia a IV-a,Bucureºti, 1995, Humanitas /Seria Istorie/.

Gergely Jenõ – Pritz Pál: A trianoni Magyarország, 1918–1945.Budapest, 1998, Vince Kiadó /Tudomány – Egyetem/.

Giurescu, Dinu C.: România în al doilea rãzboi mondial, 1939–1945.[Románia a második világháborúban, 1939–1945.] Bucureºti, 1999,Editura All Educational.

352

Grad, Cornel: Al doilea arbitraj de la Viena. [A második bécsi döntés.]Iaºi, 1998, Institutul European /Istorie ºi diplomaþie, 17./.

Grad, Cornel: Opinia autorului. Al doilea arbitraj de la Viena (30.august 1940). Poziþia armatei române. [A szerzõ véleménye. Amásodik bécsi döntés. 1940. augusztus 30. A román hadseregálláspontja.] Limes, Zalãu, 1998. 4. sz.

Hillgruber, Andreas: Hitler, Regele Carol ºi Mareºalul Antonescu.Relaþiile germano–române, 1938–1944. [Hitler, Károly király ésAntonescu marsall. A német–román kapcsolatok 1938–1944 kö-zött.] Ediþie de Stelian Neagoe. Bucureºti, 1994, Humanitas /SeriaIstorie/.

Hitchins, Keith: România 1866–1947. [Románia 1866–1947 között.]Bucureºti, 1994, Humanitas.

Iordachi, Constantin – Turda, Marius: Politikai megbékélés versustörténeti diskurzus: az 1989–1999 közötti román történetírás Ma-gyarország-percepciója. Regio, 2000. 2. sz.

Iszlámov, Tofik: Erdély a szovjet külpolitikában a második világháborúalatt. Múltunk, 1994. 1–2. sz.

Juhász Gyula: A Teleki-kormány külpolitikája, 1939–1941. Budapest,1964, Akadémiai Kiadó.

Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája, 1919/1945. Második, átdol-gozott kiadás. Budapest, 1975, Kossuth Könyvkiadó.

Juhász Gyula: Teleki Pál külpolitikája. In Csicsery-Rónay István –Vigh Károly (szerk.): Teleki Pál és kora. A Teleki Pál emlékévelõadásai. Budapest, 1992, Occidental Press.

Juhász Gyula: A második bécsi döntés. In Magyarságkutatás. A Ma-gyarságkutató Csoport évkönyve. Föszerk.: uõ. Szerk.: Kiss Gy. Csaba.Budapest, 1987.

Kim, Jiyoung: A nagyhatalmi politika és az erdélyi kérdés a II. világhá-ború alatt és után. Budapest, 2000, Osiris Kiadó /Doktori mester-munkák/.

Korom Mihály: A második bécsi döntéstõl a fegyverszünetig. In RáczIstván (szerk.): Tanulmányok Erdély történetérõl. Szakmai konferen-cia Debrecenben 1987. október 9–10. Debrecen, 1988, CsokonaiKiadó.

353

Köpeczi Béla: Kitekintés: Erdély útja 1918 után. In Szász Zoltán(szerk.): Erdély története. Harmadik kötet. 1830-tól napjainkig. Bu-dapest, 1986, Akadémiai Kiadó.

L. Balogh Béni: Az erdélyi magyar menekültkérdés 1939 és 1944között. Regio, 1999. 3–4. sz.

Livezeanu, Irina: Culturã ºi naþionalism în România Mare 1918–1930.[Kultúra és nacionalizmus Nagy-Romániában 1918–1930.] Bucureºti,1998, Humanitas /Seria Istorie/.

Macartney, C. A.: Teleki Pál miniszterelnöksége, 1939–1941 (Az OCTOBERFIFTEENTH: A History of Modern Hungary 1929–1945. XII–XIX.fejezete). Budapest, 1993, Occidental Press.

Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918.december 1-tõl 1940. augusztus 30-ig. Budapest, 1941, Studium/Reprint: Optimum Kiadó, é. n./.

Miskolczy Ambrus: Barát vagy ellenség? Scotus Viator és MacartneyElemér. Két vélemény Erdélyrõl, Magyarországról és Romániáról.Holmi, VI. évf. 10. sz., 1994. október.

Mungiu-Pippidi, Alina: Transilvania subiectivã. [Szubjektív Erdély.]Bucureºti, 1999, Humanitas.

Muºat, Mircea – Ardeleanu, Ion: România dupã Marea Unire. [Románia aNagy Egyesülés után.] Vol. II. Partea a II-a. Noiembrie 1933–septembrie1940. Bucureºti, 1988, Editura ªtiinþificã ºi Enciclopedicã.

Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Pokoljárás amédiában és a politikában (1919–1941). I–II. kötet. Budapest, 2000,PolgART Könyvkiadó Kft.

Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában (1914–1945).Debrecen, 1998, Csokonai Kiadó /Történelmi Kézikönyvtár/.

Páva István: Trianon–Belvedere–Hadbalépés. Pécs, 1995, Pro PannoniaKiadói Alapítvány /Pannónia Könyvek/.

Petrichevich-Horváth Miklós: A visszacsatolt keleti terület. Közleke-dés. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz.

Pritz Pál: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest,1995, Magyar Történelmi Társulat.

Ránki György: Gazdaság és külpolitika. A nagyhatalmak harca a délkelet-európai gazdasági hegemóniáért (1919–1939). Budapest, 1981, MagvetõKiadó /Gyorsuló idõ/.

354

Ránki György: A Harmadik Birodalom árnyékában. Budapest, 1988,Magvetõ Kiadó /Gyorsuló idõ/.

Réti György: Budapest – Róma Berlin árnyékában. Magyar–olaszdiplomáciai kapcsolatok a Gömbös-kormány megalakulásától a berliniháromhatalmi egyezményig, 1932–1940. Budapest, 1998, ELTE Eöt-vös Kiadó.

Réti György: A második bécsi döntés. Külpolitika, 2000. 1–2. sz.Román Ildikó: A magyar–román viszony alakulása 1937–1940 között.

Regio, 1994. 3. sz.A romániai menekültek fõbb adatai az 1944. februári összeírás szerint.

Magyar Statisztikai Szemle, 1944. 9–12. sz.Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Budapest, 1991,

Magyarságkutató Intézet /A Magyarságkutatás könyvtára, VIII./.Romsics Ignác: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Budapest,

1996, Osiris Kiadó.Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Eu-

rópában a 19. és 20. században. Budapest, 1998, Napvilág Kiadó.Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest,

1999, Osiris Kiadó /Osiris Tankönyvek/.Rónai András: Erdély népességi viszonyai. Magyar Statisztikai Szemle,

1939. 4. sz.Rónai András: Térképezett történelem. Budapest, 1989, Magvetõ Könyv-

kiadó.Scurtu, Ioan – Buzatu, Gheorghe: Istoria românilor în secolul XX

(1918–1948). [A románok története a XX. században, 1918–1948.]Bucureºti, 1999, Editura Paideia /Colecþia cãrþilor de referinþã.Seria Istorii/.

Simion, Auricã: Regimul politic din România în perioada septembrie1940 – ianuarie 1941. [A romániai politikai rendszer 1940 szeptem-berétõl 1941 januárjáig.] Cluj-Napoca, 1976, Editura Dacia /IstorieContemporanã/.

Simion, Auricã: Dictatul de la Viena. [A bécsi diktátum.] Ediþia a II-a.Bucureºti, 1996, Editura Albatros.

Szalay Zoltán: A visszacsatolt keleti terület. Bányászat és kohászat.Energiaviszonyok. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz.

355

Szász Zoltán: A második bécsi döntés. Convieþuirea – Együttélés,Szeged, 2000. 2–4. sz.

Szász Zoltán: A románok története. Budapest, é. n., Bereményi Könyv-kiadó /Népek hazája/.

Szász Zoltán: Tévutak keresése. Áttelepítési tervek a magyar–románkonfliktus feloldására 1940 táján. História, 1999. 8. sz.

Szõllõsy Zoltán: A visszacsatolt keleti terület. Mezõgazdaság és állat-tenyésztés. Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz.

Thirring Lajos: A visszacsatolt erdélyi és keletmagyarországi terület.Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 7. sz.

Thirring Lajos: A visszacsatolt keleti terület. Terület és népesség.Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8–9. sz.

TilkovszkyLoránt:Revízió és nemzetiségpolitikaMagyarországon, 1938–1941.Budapest, 1967, Akadémiai Kiadó.

Tilkovszky Loránt: A magyarországi szociáldemokrácia és a nemzetiproblematika a két világháború között (Böhm Vilmos füzeténektükrében). Múltunk, 1994. 1–2. sz.

Tóth Julianna: A második bécsi döntés közjogi és közigazgatási vetületeiÉszak-Erdélyben 1940 õszén. Kézirat. Budapest, 1987, Teleki LászlóAlapítvány Könyvtára, jelzet: K – 845/89.

Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély területén. JegyzetekErdély és a kapcsolt részek XX. századi nemzetiségi statisztikájánaktörténetéhez. Budapest, 1992, Regio – MTA TörténettudományiIntézet /Regio-könyvek, 10. Kisebbségi Könyvtár/.

Varga E. Árpád: Nemzetiségi népességfejlõdés és a magyarság lélekszá-mának alakulása Erdélyben 1920 és 1995 között. http://www.kia.hu/könyvtár/erdely/erd20-95.htm

Varga E. Árpád: Városodás, vándorlás, nemzetiség. Adatok és szempont-ok az erdélyi városi térségek etnikai arculatváltásának vizsgálatához.http://www.kia.hu/könyvtár/erdely/varos.htm

356

DOKUMENTUMOK

1.

A m. kir. belügyminisztérium átirata a m. kir.külügyminisztériumnak romániai helyzetjelentés

tárgyában

Budapest, 1939. március 18.Szigorúan bizalmas!M. kir. Külügyminiszter Úrnak1

Budapest

Benti jelentést Nagyméltóságoddaltisztelettel közlöm.A miniszter rendeletébõl:(olvashatatlan aláírás)miniszteri osztályfõnökMegkapja: M. kir. Miniszterelnök Úr2 is

Magyar Országos Levéltár K 63 1939 27/1. ad 254. pol. sz. Eredetitisztázat.

MellékletMásolat a 7984/1939. B. M. VII. res. sz. iktatmányról

M. kir. rendõrség lökösházai határszéli kirendeltsége.82/1–1939. biz. szám.

Tárgy: Román helyzetjelentés. Szigorúan bizalmas! S. k. felbon-tásra.

Nagyméltóságú M. kir. Belügyminiszter Úr!3

A ruszinföldi eseményekkel kapcsolatban Romániában jelentke-zõ katonai irányú megmozdulás tárgyában a legutóbbi 48 órábanbeszerzett bizalmas értesüléseimet tisztelettel a következõkbenjelentem. Minden ellenkezõ értesülés dacára is, bizalmi embereim

357

és a határon átjövõ utasok kivétel nélkül és feltûnõ egyöntetûséggelazt adják elõ, hogy a mai napon Romániában a behívott korosztá-lyok száma már elérte a 15-öt. Egybehangzó elõadásuk szerint ezeka katonai behívások olyképpen értelmezendõk, hogy a behívóparancs csupán és kizárólag csak a rózsaszín igazolványi lappalellátott „államhû” román hadkötelesekre vonatkozik, ezzel szem-ben az erdélyi magyar hadkötelesek ezen akcióból ez idõ szerintmég teljesen ki vannak zárva.4 Bizalmas adataim szerint a hatóságiterületemhez közel esõ erdélyi városokban, így különösen Temes-váron és Aradon, nemkülönben a szomszédos Kürtös határállomá-son valóságos háborús pánik vált úrrá, s a román katonai megmoz-dulást mindenütt mint egy közeljövõben kitörõ háború elõjátékátkönyvelik el. Különösen az alacsonyabb néprétegeknél tombol aháborútól való rettegés, és szájról szájra jár a hír, hogy acsehszlovák probléma megoldása után, egy közös német–ma-gyar paktum alapján, a most jelzett két ország Románia ellen ismegkezdi hadmûveleteit Temesváron és Aradon. De egyáltalá-ban, a magyar határral szomszédos erdélyi vidékeken a fejetlen-ség és zûrzavar soha nem látott láza tombol, amelyet még csaknövel a román katonai hatóságok által tegnap dél óta folyamatbatett könyörtelen rekvirálási akció. Magukkal a behívottakkal isnagyon nehéz a katonai hatóságok helyzete, amennyiben ajelentkezõ hatalmas tömegek részére kellõ mennyiségben semelhelyezést, sem élelmezést, sem felszerelést biztosítani nemtudnak, ezért egész bevonuló csapatokat zavarnak haza, majdhívják be ismét a legnagyobb tervszerûtlenséggel.

Bizalmas adataim szerint tegnap dél óta a román katonaihatóságok rendeletébõl az egyes községeket valósággal megszáll-ták a rekviráló közegek, amelyek a lakosság egész zsírkészletét,füstölthús-készletét, gabonáját, sõt edényeit, csajkáját, tányéro-kat, evõeszközöket elveszik, nemkülönben lovakat, kocsikat;mindezekért semmit sem fizetnek, sõt még arra sem fektetneksúlyt, hogy – legalább a látszat kedvéért – elismervényt adjanakaz elrekvirált tárgyakról.

358

Bizalmas értesülés szerint a katonai hatóságok az elrekviráltállatok részére szükséges takarmánnyal sem rendelkeznek, e tekin-tetben is a legkíméletlenebb rekvirálás indult meg. A határonátjövõ egyes megbízható utasok elbeszélése szerint Erdélyben amost vázolt eseményekkel kapcsolatban – ismeretlen forrásbólés alátámasztottság mellett – a legutolsó 48 órában egyrenagyobb intenzitással kerül megnyilatkozásra egy „függetlenErdély” kialakulásának gondolata, illetve terve. E tekintetbenazt a bizalmas értesülést szereztem, hogy e cél érdekébenbizalmas megbeszélések indultak, de a tervezett akció vezetõegyéniségei igyekeznek a gondolat híveit mérsékletre bírni azzala – bizalmasan terjesztett – figyelmeztetéssel, hogy a jelenlegihelyzet még óvatosságra int, és nem nyújt lehetõséget a nyíltfellépésre.

Tisztelettel jelentem, hogy a beszerzett összes bizalmas adatokmérlegelésével kétségtelennek látszik ama tény, miszerint ajelen pillanatban a romániai katonai megmozdulás kifejezettendefenzív színezetû, s a megmozdulás lényegbeni okát a feltéte-lezett, és Romániát fenyegetni látszó állítólagos magyar–németpaktum bírja. Jelentésemet a m. kir. belügyminisztérium Köz-biztonsági Osztályához, a m. kir. rendõrség vidéki fõkapitánysá-gához tisztelettel felterjesztem, a m. kir. debreceni VI. honvédHadtestparancsnokság „K.” Osztályának, valamint a békéscsa-bai „K.” kirendeltségnek tudomásulvétel végett tisztelettel egyi-dejûleg megküldöm.

Lökösháza,1939. évi március hó 17-én.

A kirendeltség vezetõje:olvashatatlan aláírás,

s. k. m. kir. rendõrkapitány.

359

2.

Barcza György londoni magyar követ jelentéseCsáky István külügyminiszternek

London, 1939. július 15.Szigorúan bizalmasMagyar Királyi KövetségLondon77/pol.

Tárgy: Beszélgetés Tilea5 román követtel.

Tilea úrral tegnapelõtt társaságban találkoztam, mikor is azzalfordult hozzám, milyen kár, hogy mi, azaz a magyarok és románoksehogy sem vagyunk képesek egymást megérteni, holott erre a maisúlyos idõkben nagy szükség lenne. Kérdésemre, hogy ezt mikéntérti, azt válaszolta, hogy nálunk még mindig azzal csinálnak arománok ellen hangulatot, hogy õk az erdélyi magyarokkal milyenrosszul bánnak, és ennek a nézete szerint német forrásokravisszavezethetõ agitációnak az az eredménye, hogy tétlenül farkas-szemet nézünk egymással. Részemrõl azt feleltem román kollégám-nak, hogy nem érzem magam hivatva, és itteni megbízatásomkörén is kívül esik a magyar–román viszonnyal foglalkozni, deértesüléseim szerint az erdélyi magyarok sorsa tényleg igen rossz.Én is osztom ama nézetét, hogy meg kellene ebben a kérdésbenértenünk egymást, de tudtommal ez eddig, éspedig nem a mihibánkból, nem sikerült.

Erre Tilea úr utalt azokra a törvényekre és rendelkezésekre,melyeket a román kormány éppen a kisebbségek helyzeténekmegjavítására hozott, mire azzal reagáltam, meglehet, hogy ilyenintézkedések Bukarestben hozattak és kiadattak, de sajnos agyakorlatban Erdélyben keresztülvíve nem lettek, így az eredményegyenlõ a nullával. Tilea úr ezt tagadta, azt állítván, hogy igenis azerdélyi magyarság helyzete kielégítõ, és nincs ok semmiféle panasz-ra; hogy pedig ilyenek részünkrõl állandóan hangoztatnak, az csakkülpolitikai machináció, amit a németek terjesztenek, és nekünkbeszuggerálnak azért, hogy a magyar közhangulatot románellenes

360

beállításban tartsák; mert egy, a Balkán-államok, azaz Romániafelé való német elõretörés esetén, Erdély visszaszerzésének remé-nyét megcsillogtatva, ezt a románellenes légkört arra akarjákkihasználni, hogy a velük való kooperáció érdekében olyan belpo-litikai helyzetbe kerüljön a magyar kormány, melynek a közhangu-lat nyomása folytán alig tudna ellenállni.

Tilea úrnak ezen állítására csak annyit feleltem, hogy nézetemszerint fantasztikus rémképeket lát, ami Londonban most epi-demikus, és részemrõl meg vagyok arról gyõzõdve, hogy úgyNagyméltóságod, mint az összes erre illetékes magyar tényezõkörömmel üdvözölnék a közöttünk való kapcsolatok normalizáló-dását, amire mi évek óta állandóan kísérletet teszünk, de amisajnos nem sikerült. Ami pedig az erdélyi magyarság helyzetétilleti, ugyan agitációra sincs szükség, mert errõl nekünk meg-vannak a saját magunk jó értesülései, melyek sajnos egyöntetûenellentétesek azzal, amiket õ nekem errõl mondott. A beszélgetéstovábbi folytatása elõl azután azzal tértem ki, hogy ezek akérdések nem tartoznak itteni hatáskörömbe.

Tilea úr, ha velem találkozik, mindig feltûnõen hangoztatjamagyarbarát mivoltát, amit azzal is aláhúz, hogy állandóanmagyarul beszél velem. Én természetesen Nagyméltóságod uta-sításai híján vele csak nagy általánosságban, és igen óvatosanbeszélek.

Barczam. kir. követ

Magyar Országos Levéltár K 63 1939 27/7. I. 3630. pol. sz. Eredetitisztázat.

361

3.

Vladár Ervin I. o. köv. titkár jelentéseCsáky István külügyminiszternek

Budapest, 1939. szeptember 16.M. kir. Külügyminisztérium54150/4/1939

Tárgy: Magyar–román kereskedelem-politikai megállapodások

A folyó évi július havában Sinaián megkezdett, és augusztus végeóta Budapesten folytatott magyar–román tárgyalások folyó évi szep-tember hó 14-én, az árucsere- és fizetési forgalmat 1940. évi július hó31-ig terjedõ idõre szabályozó megállapodások aláírásával befejezõd-tek.

Aláírásra kerültek:1. Árucsere-forgalmi megállapodás;2. Fizetésforgalmi megállapodás;3. Aláírási jegyzõkönyv az utóbbihoz;4. Hat levél, amelyek közül kettõ a fabehozatalra, kettõ a petró-

leum-behozatal biztosítására, kettõ pedig egyes forgalmi kérdések-re, illetve a MÁV és a román államvasutak közt fennálló vitástartozásokra vonatkozik;

5. Megállapodás a fizetésforgalmi szerzõdéseknek a visszacsatoltterületekre való kiterjesztésérõl.

Ezen megállapodásokkal a magyar–román viszonylatban eddigfennálló összes rendezetlen, illetve vitás kérdések tisztázást nyer-tek. A román delegáció vezetõjével6 egyetértõen az volt a fõigyekezet, hogy az egyes kérdésekre vonatkozó szövegek fogalma-zása, amennyire lehet, egyértelmû legyen, és ne adjon lehetõségetkülönbözõ magyarázatokra, ami a tapasztalat szerint az áruforga-lom lebonyolításának megzavarásához vezethet.

Árucsereforgalmunk lehetõleg zavartalan lebonyolításának biztosí-tása érdekében történt az is, hogy a már eddig is fennállott ma-gyar–román vegyesbizottság mûködése, illetve hatásköre részleteseb-ben megállapíttatott, és az eddigi, inkább felülvizsgáló jellegû szerep

362

helyett az áruforgalmat bizonyos mértékig irányító szereppel lettfelruházva.

Ami a megállapodások fontosabb részleteit illeti, a helyzet a követke-zõ.

A román fabehozatal kérdése a földmûvelésügyi minisztériumintencióinak megfelelõen nyert rendezést. Lehetõvé válik a ré-szünkre szükséges fûrészfaimport további fenntartása, s más rész-rõl olyan faféleségek kontingensei, melyek exportjára a románoknagy súlyt fektetnek, számunkra viszont nem érdekesek, a múlthozképest igen lényegesen csökkentve lettek.

Parafálásra került továbbá egy pótmegállapodás a magyar–ro-mán kereskedelmi egyezményhez, amely ezen utóbbiban különbözõfaféleségekre lekötött vámtételek legnagyobb részét felszabadítva,azok vámjának megállapítását részünkre szabaddá teszi.

Nyersolajimportunk lehetõségei a következõképpennyertek rendezést.1. A románok kétszer annyi nyersolaj kivitelét engedélyezik, mint

amennyi értékû vasfélgyártmányt mi kiengedünk Romániába. Ezmennyiségileg azt jelenti, hogy 100 vagon nyersolajat kb. 20 vagonvasfélgyártmány ellenében hozhatunk be. (Tájékoztatásul: vasfél-gyártmány-termelésünk átlaga meghaladja az évi 50 000 vagont,viszont pl. a jelenlegi benzinjegyek alapján a kivételes elbánás alánem esõ autótulajdonosok részére biztosított benzinmennyiséghavi 100 vagonra van kalkulálva.)

2. Fenti általános elvi szabályozástól eltekintve behozhatunkfolyó év végéig 1500 vagon nyersolajat, ebbõl október végéig 1000vagont, és ezen felül ugyancsak nem számít ebbe a kétszeresarányba a jelenleg rakodás alatt álló, de még nem exportált 236vagon sem. Ezzel az intézkedéssel az év végéig több mint 1700vagon nyersolajat hozhatunk be, még abban az esetben is, havasfélgyártmányt egyáltalában nem exportálunk Romániába.

3. Nyersolajszükségletünknek a vasfélgyártmány-exportunk arányá-tól függetlenül való kiegészíthetésének biztosítása érdekében a máremlített vegyesbizottság elé terjeszthetjük azon kívánságunkat, hogyaz arányon felül hozhassunk be petróleumot. Ha a vegyes bizottságmegoldást nem talál, abban az esetben rendkívüli, 15 napi felmondás-

363

sal úgy a kereskedelmi, mint a fizetési megállapodásokat megszün-tethetjük.

Ezen intézkedéseken felül, még egy külön levélben felhívjuk aromán delegáció figyelmét annak szükségességére, hogy a nyers-olajkivitel elé háruló technikai akadályok megszüntettessenek,mint ahogy jelenleg pl. csak elõre fizetés ellenében hajlandók arománok nyersolajat szállítani, lej pedig nem áll a Nemzeti Bankrendelkezésére. A rendkívüli felmondási jogot fenntartottuk magunk-nak arra az esetre is, ha az október végéig szállításra kikötött 1000vagon kivitelére románokon álló okokból nem kerülhetne sor.

Mindezekkel az intézkedésekkel azt kívántuk elérni, hogy azadott körülmények közötti lehetõségek határain belül mi irányít-hassuk azt, hogy mikor, mennyi nyersolaj kerüljön behozatalra.

Ami a magyar kivitelt illeti, az eddigi rendelkezésekkel szembenlényeges haladásnak tekinthetõ az, hogy a szerzõdésbe sikerültmellékletként felvétetni egy listát, amely a magyar kontingens-kí-vánságokat tartalmazza. Eddig ugyanis a románok a legridegebbenelzárkóztak minden ilyen irányú iniciatívánk elõl, és a listát mégmost sem kötelezõen vették fel, hanem mint olyat, amelyet abehozatali engedélyek szétosztásánál lehetõség szerint figyelembefognak venni. Behozatali lehetõségeink további kihasználása érde-kében a vegyesbizottság útján is módunkban van exportkívánsága-inkat az eddiginél hatásosabb módon érvényesíteni.

Elõzõ jelentéseimben már alkalmam volt rámutatni arra, hogy amagyar–román áruforgalmat kedvezõtlenül befolyásolta a circa 17millió pengõ értékû számlaegyenlegek likvidálhatatlansága. A je-lenlegi megállapodás módot ad ezen egyenlegek legnagyobb részéneklikvidálására, éspedig cseh koronák transzferje útján, ami viszontlehetõséget ad arra, hogy cseh koronákat a Protekturátusba irányuló,és eddig kényszerbõl erõsen visszatartott kivitelünk fejlesztése útjánis produkálhassunk.

Ami az osztalékokból és egyéb pénzügyi jellegû követelésekbõleredõ román tartozásokat illeti, ezek átutalására vonatkozólag aromán delegáció vezetõje, szigorú instrukciókra való tekintettel,nem tudott ugyan részünkre biztosítékokat nyújtani, azonban

364

határozottan kijelentette, hogy saját részérõl mindent el fog követ-ni, hogy ez az ügy belátható idõn belül rendezést nyerjen. A kérdésrõlkülönben a Nemzeti Bankok továbbra is tárgyalnak.

A magyar–román fizetési forgalomra vonatkozó rendelkezésektekintetében egyébként lényegesebb változás nem történt: a nyers-olaj értékébõl devizában fizetendõ 40% levonása után a Romániábólszármazó behozatalunk értékébõl továbbra is kb. 70% az, amimagyar áruexporttal kompenzálható.

Mivel a megállapodásokhoz a kereskedelem- és közlekedésügyiminiszter személyesen, a többi szakminiszter urak, valamint aNemzeti Bank elnöke7 pedig a magyar delegációban helyet foglalóképviselõk útján már hozzájárultak, és Christu követ, a romándelegáció vezetõje bejelentette, hogy tekintsük azokat a románkormány részérõl is elfogadottnak, így a megállapodások folyó éviszeptember hó 20-tól kezdve alkalmazást fognak nyerni.

Vladár s. k.

Magyar Országos Levéltár K 63 1939 27/7. 54150/4. sz. Másolat.

4.

Bárdossy László bukaresti magyar követ jelentéseCsáky István külügyminiszternek

Bukarest, 1939. december 19.Szigorúan bizalmas!M. kir. KövetségBukarest221/pol. sz. 1939

Tárgy: Beszélgetés Tãtãrescuval8

Tãtãrescuval szemben nem akartam az új miniszterelnöknélszokásos látogatással sietni. Így erre a látogatásra csak ma kerültsor.

A miniszterelnök mégis igen szívesen fogadott, s ezúttal is – mintközel öt évvel ezelõtt – valóságos szónoklatot tartott elõttem arról,hogy a magyar–román viszonyt a legteljesebb õszinteséggel kívánjarendezni, és hogy miért tartja ezt elengedhetetlenül szükségesnek.

365

De amíg öt évvel ezelõtt fölényes bizakodás volt minden szavában,most nem is akarta eltitkolni, hogy a jövõ fejleményeit milyensúlyos aggodalmakkal nézi.

Elõször a kisebbségi kérdésrõl beszélt. Törvényt készít elõ,amelyben meg akarja alkotni a kisebbségek Magna Chartáját,valamennyi Romániában élõ kisebbség részére egyformán. Olyanmesszemenõen „liberális” rendezésre gondol, amely majd mintáulszolgálhat minden olyan állam számára, ahol nemzeti kisebbségekélnek. Az a terve, hogy ha a törvény készen lesz, ezeket az államokatünnepélyesen fel fogja szólítani arra, hogy saját kisebbségeik ügyeitugyanebben a szellemben és elvek szerint rendezzék.

Nemcsak papiroson akar jogokat adni. Mihelyt a „kisebbségekalkotmánya” törvényerõre emelkedik, azonnal, „még másnap” vég-rehajtja a törvényt és gondoskodik arról, hogy rendelkezéseinekmindenkivel szemben és mindenütt érvényt szerezzen.

A törvény elveit és az egyes kérdések megoldásának módját akisebbségek vezetõivel akarja megbeszélni. Tisztában van azzal,hogy egy-egy kisebbségi népcsoporton belül a világnézet, felfogásés temperamentum szerint különbözõ árnyalatok vannak; a meg-beszéléseknél erre is tekintettel lesz, mert azt akarja, hogy az újtörvény lehetõleg mindenkit kielégítsen.

Arra a megjegyzésemre, hogy a húsz év alatt felgyûlt jogoselkeseredést és bizalmatlanságot nem lesz könnyû eloszlatni, elis-merte, hogy román részrõl sok hiba történt, de azt próbáltabizonygatni, hogy az utóbbi idõben a helyzet máris „jelentékenyenjavult”. Azokat a példákat, amelyekre ezzel szemben hivatkoztam,figyelmesen meghallgatta, egy-két adatot feljegyzett, de mindenvita elõl láthatólag ki akart térni, és újból csak azt hangoztatta,hogy az új törvény majd orvoslást hoz minden sérelemre.

A törvény elõkészítésére körülbelül két hónapra van szüksége.Reméli, hogy februárban már kész eredményekrõl számolhat be,addig engem is au courant fog tartani.9

A kisebbségi kérdés messzemenõen liberális rendezésével nem-csak az országon belül akar békét és egyetértést teremteni, de aztreméli, hogy ezen a réven Magyarország és Románia viszonyán is

366

lényegesen javít. Ha magyar részrõl territoriális követelésselállanának elõ, erre azt kellene válaszolnia, hogy ilyen megoldásmár csak azért sem jöhet tekintetbe, mert akármilyen területirevízió esetén minden egyes magyarral két románt kellene átadnia,amit jogosan nem igényelhetünk, és ami nem is volna „megoldás”.

Arra a figyelmeztetésemre, hogy a helyzetet nem ismeri jól, haazt hiszi, hogy minden territoriális revízió esetén egy magyarralkét románnak kellene hozzánk átkerülnie, a miniszterelnök megintelütötte a vitát azzal, hogy ezúttal ne bocsátkozzunk a különbözõstatisztikák részleteibe.

Beszélgetésünk csak akkor vett némileg hevesebb fordulatot,amikor azt mondtam, hogy fejtegetéseibõl mégis bizonyos megelé-gedéssel látom annak az elismerését, hogy van egy erdélyi kérdés,amely közöttünk megoldásra vár.

Amire a miniszterelnök, az addigi hangnembõl hirtelen kizök-kenve, azzal vágott vissza, hogy alighanem félreértettem, mert „sivous poses la question de la Transylvanie j’ai a vous dire qu’on nepeut régler cette question qu’avec des canons”.10

Azt válaszoltam, hogy éppen a mai háborús idõkben rendkívülveszedelmes mindjárt Titulescu11 módjára a fegyverekre apellálni,különösen azzal az igazán messzemenõ türelemmel szemben, amitebben a kérdésben eddig tanúsítottunk, és még most is tanúsítaniszeretnénk.

Tãtãrescu erre mindjárt visszakozott és kiigazította magát. Elis-merte, hogy – ugyan nem Erdélyre nézve, de Erdéllyel kapcsolat-ban – vannak közöttünk megoldásra váró kérdések. Ezek a kérdé-sek azonban véleménye szerint jóakarattal rendezhetõk. Mindenek-elõtt is azzal, ha a nemzeti kisebbségek olyan helyzetbe jutnak,amelyben jogaik és érdekeik szabad kielégítést találnak. Maga isazt vallja, hogy minden kérdésrõl lehet beszélni, minden megoldásimódot meg lehet tárgyalni barátságosan és zöld asztalnál.

Arról is meg van gyõzõdve, hogy ez az egyetlen lehetséges módMagyarország és Románia között, abban a helyzetben, amelybeEurópa a fenyegetõen dinamikussá vált szovjet politika folytán került.

367

Azt hiszi, hogy a német–orosz egyezménnyel Európa sorsa fordu-lóponthoz jutott. A németek még keservesen meg fogják bánni, hogyrászabadították Európára ezt a veszedelmet, amely nemcsak azOroszországgal szomszédos államok területi épségét, de egészEurópa társadalmi és gazdasági rendjét fenyegeti.

Nem titkolja, hogy Románia szempontjából ezt a veszedelmetrendkívül súlyosnak tartja. Magyarország sem mentes tõle, deRomániát tagadhatatlanul sokkal nagyobb mértékben és közvetle-nül fenyegeti.

Az oroszok megrészegedtek a Lengyelországban és a Baltikum-ban elért olcsó sikereiktõl. Akármilyen derekasan védekeznek is afinnek, valószínûleg az õ sorsuk is meg van pecsételve. Ha azoroszok északon végeztek, figyelmük elõreláthatóan dél felé fordul.Az orosz célok mindig ebbe az irányba mutattak: a Fekete-tenger,a szorosok, a Földközi-tenger felé. A németeknek elsõrangú érdeke,hogy Európa délkeleti részében a békés gazdasági termelést nezavarja semmi. Egy ideig még valószínûleg vissza fogják tudnitartani a szovjetet. De vajon meddig? Nem akar magának illúziókatcsinálni. Évek óta aggasztja, hogy az orosz veszedelem egyszeraktuálissá válik. Ezzel a veszedelemmel szembe kell nézni.Besszarábia talán nem fontos Oroszország számára, de hasznoslehet mint champ d’activité,12 hogy innen egész Romániát bolsevi-zálja. Azzal is számolni kell, hogy Oroszország a Duna torkolatárais rá akarja tenni a kezét. Ez azonban legalábbis ugyanolyanmértékben a nagyhatalmak dolga, mint Romániáé. A nagyhatal-maktól függ: hozzájárulnak-e, hogy a dunai hajózás orosz ellenõrzésalá kerüljön vagy sem.

De ha a szovjet Besszarábia után nyúl: Románia minden erejévelvédekezni fog. Ezt tisztázta a királlyal akkor, amikor a kormányvezetését átvette. Éppen mert a következmények tekintetébennincsen kétség, Románia keleti határainak védelmére mindent megfog tenni. „Je creve plutôt a la frontiere mais je ne cederai pas”13

Számolni kell azonban azzal, hogy Románia esetleg alul marad. Deha Sztálin egyszer bevonul Bukarestbe, vajon mit gondolok: mi leszennek a következménye egész Közép-Európára és Magyarországra?

368

„Brutális õszinteséggel akarta feltárni elõttem, mennyire veszélyes-nek látja a helyzetet.” Az a véleménye, hogy minden közöttünkfelmerülõ kérdést ennek a veszedelemnek a jegyében kellene megtár-gyalnunk és rendeznünk. Lehetetlen, hogy egymással perlekedjünkolyan kérdések felett, amelyeket jóakarattal és némi türelemmelkönnyû megoldani, amikor egészEurópára ésmindkettõnk országairavégzetes idõk következhetnek. Ha a veszedelem Romániára nézvenagyobb és közvetlenebb is, meg kellene gondolnunk, hogy Romániaután – ha egyszer Románia kidõlt – elõbb-utóbb Magyarországra issor kerül.

Nagyjából ez az, amit elmondott. Fejtegetéseinek második részétszó nélkül hallgattam. Legfeljebb annyit mondtam, hogy az oroszveszedelmet magam is igen komolynak tartom.

Beszélgetésünk elején azonban alkalmat találtam arra, hogyfigyelmét néhány újabb sérelemre felhívjam. Elmondtam, hogy aCsík megyei katolikus lelkészekrõl megszégyenítõ módon ujjlenyo-matokat és fényképeket készítenek (lásd a kolozsvári konzul49/pol. számú jelentését),14 hogy az ojtozi-szorosban és másholdolgozó munkásszázadokban szolgálatot teljesítõ magyarokkal(ezek alkotják a munkáskülönítmények legénységének túlnyomórészét) hiteles értesülésem szerint a legkegyetlenebb módon bán-nak stb., stb.

A miniszterelnök szóba hozta az Erdélyben felfedezett szervez-kedést és panaszkodott, hogy az ilyenek mérgesítik el a viszonyt ahatóságok és a magyarság között, és nehezítik meg a kisebbségikérdés rendezését. Amire azt válaszoltam, hogy az ilyen szervez-kedés mindenekelõtt is a kétségbeesett elkeseredés jele, s csakRomániának volna érdeke, ha errõl a szervezkedésrõl semmi semkerülne nyilvánosságra.

Bárdossym. kir. követ

Magyar Országos Levéltár K 63 1939 27/7. II. 8493. pol. sz. Eredetitisztázat.

369

5.

Bárdossy László bukaresti magyar követ jelentéseCsáky István külügyminiszternek

Bukarest, 1940. február 17.Magyar kir. KövetségBukarest21/pol. sz. 1940

Tárgy: Maniu15 támadása a román kormány külpolitikája ellen

Jelentettem, hogy Maniu Gyula és hívei, akik eddig inkább csakbelpolitikai síkon állottak szemben a kormányzati rendszerrel,újabban a kormány külpolitikájával is elégedetlenek, és különösenbelgrádi kijelentései miatt támadják a külügyminisztert.16

A Nemzeti Parasztpárt vezetõi a belgrádi nyilatkozatok miatt,értesüléseim szerint, több megbeszélést tartottak Bukarestben, s arendelkezésükre álló, meglehetõsen korlátolt eszközökkel agitálnakGafencu ellen.

Maniu a napokban a magyar fordításban mellékelt nyilatkozatotolvasta fel a nála megjelent újságírók elõtt. A nyilatkozatot gyatránsokszorosított példányokban a közönség körében is terjesztik.

Ez a nyilatkozat jellemzõ képet ad az olyan román politikusokészjárásáról, akik sem a románság erõviszonyait, sem az országhelyzetét, sem az Európában mozgásban levõ erõket nem ismerik.Akik még mindig az ország határán kívül „könyörtelen elnyomásalatt” élõ „sok százezer román fajtestvért” és azt emlegetik, hogyRomániának tulajdonképpen még azokra a területekre is jogosigénye lenne, ahol ezek a „fajtestvérek” élnek, mert mai határaitaz etnográfiai összetartozás és az 1916. évi megegyezés ellenéreultimátummal kényszerítették rá a nagyhatalmak, s a határokontúl levõ, Romániát illetõ területekrõl a románság kvázi csaknagylelkûségbõl és békeszeretetbõl hajlandó „lemondani”.

A hivatkozás ezekre a területi igényekre még akkor is meglepõelvakultságra vall, ha nem más, mint taktika: a vidéki prókátor

370

sunyi okoskodása, hogy talán olcsóbban ússza meg a pert, ha aztemlegeti, hogy ellenkövetelései vannak, amelyek érvényesítésétcsak békeszeretetbõl nem erõszakolja.

De Maniu ezzel az okoskodással nem áll egyedül. GeorgeBrãtianu17 az Europaeische Revue februári számában közölt cikké-ben is azt hangoztatta, hogy a románság települése messze túlterjedaz ország határán, amelyet annak idején Románia kárára vontakmeg, „de azért revíziós követeléseket mégsem támasztanak...”.

Maniu nyilatkozatának másik érdekessége az a feltétlen bizo-nyosság, amellyel a „nyugati demokráciák” gyõzelmére számít.Szerinte azért kell Romániában azonnal és önként áttérni ademokratikus rendszerre, mert különben a románság a gyõztesnyugati hatalmak követelésére lesz kénytelen ezt megtenni.

A felelõtlen ellenzéki álláspontról persze könnyû Maniunak anyugati hatalmak mellett állást foglalni, és a járatlanok elõtt úgytüntetni fel a helyzetet, hogy ha a kormány is ugyanezt tenné, ezzela román integritás védelme is biztosítva lenne.

Bárdossym. kir. követ

Magyar Országos Levéltár K 63 1940 27/1. I. 972. pol. sz. Eredetitisztázat.

Melléklet

Maniu Gyula, a Nemzeti Parasztpárt elnöke Grigore Gafencukülügyminiszter beszédével kapcsolatosan a sajtó képviselõi elõtta következõ nyilatkozatot tette.

Õfelsége, a király18 attól az óhajtástól vezetve, hogy Nagyváradontartott beszédének pontosabb értelmezést adjon, pár nappal késõb-ben Constanþán a következõket mondotta: „Nem támadó szellemtõláthatva fokozzuk erõinket és szereljük fel hadseregünket, hanemazért, hogy megvédjük azt, ami a mienk, és azokat a jogainkat,amelyeket a kisinyovi, csernovci és gyulafehérvári gyûlések szabadelhatározással szentesítettek.”

371

Õfelsége ezekkel a szavakkal külpolitikánk céljait is megszabta:épségben megõrizni jelenlegi határainkat, eliminálni minden táma-dó jellegû tendenciát.

Álláspontunk tehát feltétlenül békés. A román nép egyetértezekkel a célokkal, bár jelentõs román területeket és számos románfajtestvérét szeretné visszakapni. Ennek alátámasztására elég meg-említeni, hogy a jelenlegi határokat a mi hátrányunkra vonták meg,tekintet nélkül a néprajzi határokra és ellentétben az 1916. éviszerzõdéssel, ultimátum formájában kényszerítették ránk a nagy-hatalmak.

A Constanþán elhangzott királyi beszéd kiküszöbölt minden önzõelemet, csak arra szorítkozott, hogy kifejezést adjon vágyunknak abéke megõrzésére, és felejtve a velünk szemben elkövetett jogta-lanságot, határozottan jelentette ki a területi egység védelmét,bármilyen áldozat árán is.

Ezért mondottam január 22-én tett nyilatkozatomban a követke-zõket. „Nagy örömmel állapítom meg, hogy az uralkodó Constanþánelmondott beszédében világosan és szerencsés módón szögezte lekülpolitikánk céljait.”

Az a körülmény, hogy határozottan elítéljük azokat a módokatés eszközöket, amelyekkel a jelenlegi rendszer céljait megvalósítanitörekszik, nem akadályozott meg engem abban, hogy elismerjem akirályi nyilatkozat korrekt tartalmát.

Gafencu külügyminiszter ismeretes belgrádi nyilatkozatai alap-ján azonban joggal ítélhetjük el a jelenlegi rendszer módszereit.

Nem tételezhetjük fel, hogy Gafencu az uralkodó kijelentéseivelellentétes vélemény nyilvánítását megkísérelné, és azt sem tételez-hetjük fel, hogy Gafencu formulája a legkisebb mértékben islemondást jelenthetne a jelenlegi határainkon belül fekvõ nemzetiterületrõl.

Az a mód, ahogyan a jelenlegi rendszer beszél és dolgozik,Belgrádban olyan mértékben nyilvánult meg, amely mélyen elke-serítette a román közvéleményt, és hamis megvilágításba helyeztea külföld elõtt Õfelsége, a király külpolitikáját.

372

Valóban, amíg Jugoszlávia külügyminisztere19 „függetlenségrõl”és „integritásról” beszélt, amely „nem lehet vita tárgya”, addigGafencu „a nemzeti terület fenntartása” kifejezést használta, amiszéles körben különbözõ magyarázatokra adott alkalmat a külföldisajtóban.

A külügyminiszter ezenkívül beleesett abba a hibába is, hogy egyidegen fórum elõtt hivatalosan elismerte, hogy köztünk és egyesszomszédos államok között elintézetlen kérdések vannak, s tetéztehibáját azzal, hogy ebben a tekintetben bizonyos összefüggéstkonstruált a balkáni és a Duna-medencei államok között, aztmondva, hogy: „a dunai béke összefügg a balkáni békével”.

Különösképpen elfogadhatatlan, hogy a mi külügyminiszterünkkijelentse – mint ahogyan tette –, hogy a szomszédok közöttiviszonyokat barátságos úton lehet rendezni, akkor, amikor azérdekelt államok továbbra is kitartanak régi revizionista politiká-juk mellett, amit olyan értelemben lehetne magyarázni, hogy a mikülügyi hivatalunk hajlandó lenne bizonyos területeket átengedni.

A legnagyobb nemzeti érdekeinket ilyen módon kezelõ módszer-rel és beszéddel szemben kötelességünk feltenni a kérdést: hogyanegyeztethetõ össze Gafencu nyilatkozata a király constanþai beszé-dével?

Meg kell kérdeznünk azt is, hogyan tudja külügyi hivatalunkvezetõje a felelõsséget vállalni ellenfeleink bátorításáért, és azérta defetizmusért, amelyet szavai a román közvéleménybõl kiválthat-nak, ha nem adnak sürgõsen szabatos magyarázatot azok valódiértelmérõl, összhangban az uralkodó szavaival?

Nem akarom Gafencu kijelentéseiben a koncessziók megadásánakelõre megfontolt szándékát látni, inkább az ügyeskedni akarásbólszármazó szerencsétlen isnpirációnak minõsítem szavait. Vannakazonban kérdések, amelyekkel kapcsolatban az ügyeskedések megen-gedhetetlenek. Az ügyeskedésnek általában kettõs hátránya van:külföldön esedékességük végzetes, bent az országban pedig zûrzavartés demoralizációt idéznek elõ.

Elsõsorban a hivatalos vezetõknek kell az állami élet nagyproblémáiról a nemzet számára érthetõ elveket és felfogást állítani.

373

Minden kétértelmûséget kerülni kell. A mai rendszer abban akellemes helyzetben van, hogy öntudatos és nagy hivatását skötelességét megértõ nemzetet kormányoz. Nem szabad tehát ahelyzetet ügyeskedésekkel és önkényes intézkedésekkel megzavarni.

A román közvélemény egységes abban, hogy csak a következõsürgõs, majdnem drámai aktualitású szempontok által megszabottvilágos magatartás hozhat számunkra megváltást.

El akarjuk kerülni a háborút. Ezért nem kérünk senkitõl területiengedményeket, bár az ország határain túl százezreket kitevõrománság él, könyörtelen elnemzetlenítésnek kitéve.

Nem adunk át senkinek semmit abból a területbõl, amelyetjelenlegi határaink öveznek. Határozottan visszautasítjuk, hogy agyávaság és az elõre nem látás csúszós lejtõjére lépjünk, amelysorozatos koncessziókhoz vezet.

Nem szabad tûrni a defetizmus legkisebb jelét sem, bárhol ütnéis fel a fejét, és tüzes vassal kell kiirtani minden számító személyiérdeket vagy nemzeti nemtörõdömséget, amely fészket akar vernia román társadalomban.

Fel kell készülnünk minden nemzeti erõnkkel a háborúra, amelymég fenyegethet, csakúgy mint az ország újjáépítésének munkájára,amelyet az alapoktól kezdve minden esetre véghez kell hajtanunk,hogy szerves részként beléphessünk a háború után rekonstruálandóEurópába.

Azonnal be kell vezetni saját kezdeményezésünkbõl a nemzetidemokratikus rendszert. Éspedig azért, hogy ne kerüljünk abba alealázó helyzetbe, hogy idegen követelésre kelljen majd ezt végre-hajtanunk, amikor a nyugati demokrácia gyõzedelmeskedik. Ebbena tekintetben nagyon épületesek az amerikai külpolitika vezetõineknyilatkozatai. Lelki szemeinkkel világosan látnunk kell azokat alehetõségeket, amelyek a román állam számára majd megnyíl-nak. Ezek a következõk: vagy nemzeti demokratizmus, vagybolsevizmus, vagy idegen megszállás. Minden öntudatos románszámára könnyû a választás. Fanatizmussal és teljes bizalommalkell rálépnünk a nemzeti demokrácia útjára, hogy a másik kettõtelkerülhessük.

374

Békében vezessen minket az igazságosság, törvényesség és abölcs hazafiság szelleme, a háborúban pedig – ha arra kényszerü-lünk, hogy azon is átmenjünk –, adjunk a minden áldozatra készhõsiességrõl tanúbizonyságot

Mindezt pedig azért, hogy a kis államok szövetségében gravitációsközpontnak ismerjenek el bennünket. Ezt a szövetséget a világ erészében feltétlen meg kell valósítani, ha biztosítani akarjuk a tartósbékét és a bennünket övezõ nagyhatalmak közötti jogos egyensúlyt.

Sajnáljuk, hogy a hatalmával visszaélõ jelenlegi rendszer nemakarja és nem tudja a román nép számára elengedhetetlenülszükséges irányítást megadni. Már a jelenlegi rendszer léte istagadása ezeknek az alapvetõ elveknek, és a rendszer továbbifennmaradása végzetesen késlelteti, hogy arra az útra léphessünk,amelyet ezek az elvek megkövetelnek.

6.

Bárdossy László bukaresti magyar követ jelentéseCsáky István külügyminiszternek

Bukarest, 1940. július 21.Szigorúan titkos!M.kir. KövetségBukarest118/pol. sz. 1940

Tárgy: Az erdélyi magyarság vezetõinek megbeszélése

Gróf Bánffy Miklós, a romániai Magyar Népközösség elnöke,szíves volt rendelkezésre bocsátani annak a tájékoztatásnak aszövegét, amelyet az erdélyi magyarság vezetõinek folyó évi júliushó 7-én tartott szûkebb körû bizalmas megbeszélésen olvasott fel.

A megbeszélésen a Népközösség elnökén kívül Márton Áronerdélyi római katolikus püspök, Purgly László ág. ev. fõgondnokés gróf Bethlen György református fõgondnok vett részt.

A tájékoztatás szövegét négy példányban mellékelem.

375

Magyar Országos Levéltár K 64 1940 27, 509/Res. Pol. sz. Eredetitisztázat.

Melléklet

Sorsdöntõ órákat élünk.A legutóbbi események súlyos problémák elé állítják erdélyi

magyarságunkat, elsõsorban azokat, akik bármely minõségben,akár egyházi állásuk, akár egyéni súlyuk, politikai szerepük, vagymúltjuk révén felelõsséget fognak viselni nemzetünk állásfoglalá-sáért és viselkedéséért a történelem ítélõszéke elõtt.

Jövendölésbe bocsátkozni nem lehet és nem szabad.Számba kell venni azonban mindent, ami az erdélyi kérdésnek,

és ebben erdélyi magyarságunk helyzetének jobbra vagy rosszabb-ra fordulását jelentheti, ami nemzeti életünk kivirágzását vagypusztulását okozhatja.

Pusztulást jelent, ha a szovjet hadsereg okot találna arra, hogyátlépje a Kárpátokat és betörjön Erdélybe. Még ha nem is maradnavégleg itt, ha viszonylag rövid idõ alatt ki is szoríttatnék, olyananyagi és erkölcsi romlást okozna ez, amit helyrehozni lehetetlenvolna. Egyházaink, kultúránk, családi tûzhelyünk, mindenünk,amink van tönkremenne, egész magyar társadalmunk darabokratörne, vissza nem hozhatóan.

Hogy a német befolyás további igényektõl vissza tudja-e tartaniMoszkvát, bizonytalan. Mostanáig úgy látszik, sikerült. Kétségte-len azonban, hogy Németország az angol háború befejezéséigminket az orosztól csupán befolyásával véd, haddal aligha tudnasegíteni, vagy csak nagyon nehezen.

Szükséges ezekre rámutatnom, hogy aláhúzzam, mennyire fon-tos népünket nyugalomra inteni, különösen a magyar munkássá-got. Minden zavargás ürügyül szolgálhat a szovjetnek, hogy közbe-lépjen rendcsinálás vagy a munkásosztály megvédése címén.

Egyik feladatunk tehát a népünk nyugalmát minden módon bizto-sítani.

Nehéz feladat. Hiszen a legutóbbi hetek rádióhíradása elõbbfelajzotta népünk reményeit, visszakozása pedig keserû csalódást

376

okozott. Ez a csalódás a melegágya a bolsevista propagandának,mely arra törekszik, hogy népünk reményeit Moszkva felé irányítsa.

Szükséges tehát mindent megtenni, hogy e csalódást enyhítsük,és népünk magyar érzéseit fenntartsuk.

Tudtára kell adni, hogy a magyar irányú megoldás elõbb-utóbbbe fog következni. Halasztása csak azért történik, hogy mentõlkönnyebben, gyorsabban, mentõl kevesebb véráldozattal mehessenvégbe. De tudtára kell adni azt is, hogy ezt a legkívánatosabbmegoldást õ maga veszélyezteti, ha nyugalmát nem õrzi meg. Haugyanis zavargások törnének ki, ami az államhatalom részérõlokvetlenül megtorlást váltana ki, Magyarország kénytelen volnarosszabb körülmények között avatkozni be, és éppen a mi véreinkszenvednék meg egy elsietett lépés szörnyû következményeit.

Vannak azonban más feladataink, melyek bár valamivel távolibb,de még mindig elég közeli jövõre vonatkoznak. Ezeket már ma kellszámba venni. Olyan feladatok, melyek az erdélyi kérdésnek ma-gyar irányú rendezésével függnek össze.

Ennek kétféle módja képzelhetõ el.1. Az egyik, hogy az angol háború befejezése után a tengelyha-

talmak Magyarországgal karöltve olyanszerû ultimátumot intéznekRomániához, mint amilyen az oroszé volt, és hogy Románia azelõttmeghajol.

2. Másik, hogy Románia nem hajol meg, ami fõleg akkorvalószínû, ha Németország nem tud, vagy nem akar lényegeserõkkel közbelépni, hanem csupán a magyar hadsereget bocsátjatámadásra.

Hitem szerint bizonyos, hogy ez a támadás még így is sikerreljár. Egyedül az bizonytalan, hogy milyen tempóban megy végbe.

Akár gyorsabban, vagyis német segítséggel, akár lassabban,vagyis egyedül a magyar erõvel folyik le ez a küzdelem, e korszak-nak három fázisát kell szemügyre vennünk, és mindenkire nézvetisztáznunk kell erdélyi magyar kötelességeinket.

A. Az elsõ fázis addig tart, amíg a román hadsereg frontja mögöttélünk. Reméljük, hogy ez csak rövid idõ. De bármilyen rövid legyenis, számba kell vegyük és tisztán kell lássuk a teendõinket. Életfon-

377

tosságúnak tartom, hogy semmi zavargás vagy lázongás ne törjönki, amíg ebben a helyzetben vagyunk, hiszen minden ilyen meg-mozdulás alkalom volna arra, hogy válaszképpen, fõleg a kevertlakosságú területeken magyar véreinket lemészárolják. Meg kellvilágítani embereink számára, hogy a magyar hadsereg gyõzelmétaz ilyen zavargás mit sem segíti elõ, és csupán saját véreink vesztétokozza.

B. A második fázis az a helyzet, midõn a magyar sereg máráthaladt rajtunk, és a Maroshoz, az Olthoz vagy a Kárpátokhozjutott.

Jövõnkre nézve végzetes volna, ha akkor nem mutatnánk példásrendet, ha széltében vérontás indulna meg a helybeli románságellen, ha gyilkosságok, gyújtogatások kísérnék a magyar gyõzelmet.

Tudom, hogy húsz évi elnyomatás után nagyon érthetõ volna, hailyesmi itt-ott történne. Mégis minden módon meg kell ezt akadá-lyozni, és vissza kell tartsuk ettõl népünket.

Nem hivatkozom sem emberiességi, sem keresztyéni indokokra,bár azt is tehetném. Itt azonban elég, ha csakis politikai érveketsorakoztatok fel.

Kétségtelen ugyanis, hogy az erdélyi kérdés megoldása nemcsupán magyar ügy, hanem európai.

A nagyhatalmak döntésétõl függ, Európa új rendjétõl, amibennekünk kevés szavunk lehet. Ezért nem zárhatjuk ki a lehetõségekkörébõl azt, hogy Erdélyben, vagy annak némely részeiben románlakossággal együtt kell élnünk továbbra is. Ez a további együttesélet azonban lehetetlenné válna, ha hullahegyek torlaszolnák el.Lappangó polgárháború állapotába jutnánk, amiben csupán a csendõrvagy a panganét tartanának valamilyen rendet. Olyan gyûlölségilégkör keletkezne, ami a távolabbi jövõben újra kérdésessé tehetnéErdély helyzetét.

C. A harmadik fázis akkor következik be, midõn újból magyaruralom alá kerül Erdély. Feladatunk ezzel sem szûnik meg, mertképviselnünk kell annak a nemzedéknek az érdekeit, amely aromán impérium alatt nõtt fel és jutott férfisorba.

378

Okulnunk kell azon, ami a Felvidék visszatérte után történt. OdaCsonka-Magyarország minden részébõl özönlöttek az álláskeresõk.Egyrészt olyanok, kik közel két évtizede repatriáltak, magyarföldön jól éltek, és most visszatérve a Felvidékre, maguknakköveteltek minden állást és minden javadalmat; másrészt olyanok,akik Budapestrõl, az Alföldrõl vagy a Dunántúlról kerültek oda,minden helyismeret nélkül.

Mindkét csoport beözönlése nemcsak méltánytalan volt a helybeli-ekkel szemben, de a szolgálat és közrend szempontjából is igen károsvolt.

A régen elszármazottak ismeretlenek voltak a távozásuk ótaváltozott helyzettel és az új emberekkel, azokkal, akik ott maradvakitartottak a végsõ megpróbáltatásig. Az ebbõl származó bajokatnem szükséges részleteznem.

A máshonnan származók minden ottanit lenéztek, és helyitudatlanságukkal rengeteg keserûséget és bajt okoztak.

Ezek hasznossági szempontok. De mellettük és fölöttük áll sajátifjú nemzedékünk igazságos érdeke. Tûrhetetlen és megalázó volnaaz õ számára, ha mellõztetnék, midõn a magyar uralom helyreáll.Szükséges, hogy elsõsorban azok kapjanak helyet, kenyeret éshatáskört, akik itt, szülõföldünkön, ezer sanyargatás dacára, hívenkitartottak. Szükséges, hogy elsõsorban õket helyezzék állásba ésitt, ahol küzdöttek, és ezer megaláztatást szenvedtek el. És nelegyen akadály, hogy õk a magyar jogban és közigazgatásban mamég járatlanok. Az se lehet akadály, ha nem érték el azt az életkort,amivel normális idõkben egy szolgabíró vagy fõjegyzõ bírt. Alegszükségesebb jogszabályokat hamar meg lehet tanulni, az igaz-gatás lényege pedig nem a paragrafus, hanem a józan ész és ahelyismeret. Ifjúságunkat ismerve tudom, hogy feladatának megtud felelni.

Szükségesnek tartottam ezeket elmondani Erdély jövõjére nézve.Felszólítani mindenkit, akit bármi minõségben felelõsség terhel –kérve, hogy ezeket gondolja át, tegye magáévá, és befolyási körébenjutassa érvényre. Csakis ha mindnyájan összefogunk ezekben,akkor feleltünk meg történelmi kötelességünknek. És erdélyi ma-

379

gyarságunk is csak akkor marad töretlen, ha ezekben az utolsónehéz órákban félretesz minden torzsalkodást, ellenségességet,gáncsoskodást, és összefog igaz testvéri indulatban.

Ez az, amit minden magyartól kérek.Minden szervezetünk, egyházaink, egyleteink, szövetkezeteink,

régi és új kapcsolatok, a magyar párt emberei és a Népközösségnekjórészt ezzel azonos gárdája, – mindenki fogjon össze ma, és tegyefélre azt, ami akár okkal, akár ok nélkül elválaszthat egymástól.

Ezt az egységet kérem, és úgy érzem, az egész magyarság parancsa ez.Ez az utolsó szavam, utolsó szavam a még román uralom alatt

élõ magyarokhoz. Nem búcsúszó még, mert a végsõ megoldásig elnem hagyhatom ezt a helyet, hova a sors állított. Nem hagyhatomabba azt a munkát, amit nemzetünk védelmére vállaltam.

Ezt az egységet kérem, valósítsák meg. Ha elérem, hogy e végsõórákban létrejön, és fennmarad továbbra is ez az egység, nem hiábadolgoztam. Hivatásomat befejeztem akkor.

Hosszú életpályám végállomásához közelít.Emelt fõvel és megnyugodva távoznék akár a közszolgálatból,

akár az életbõl – megnyugodva és örömmel –, ha azzal a tudattaltehetem, hogy egyetlen akaratban összefogott mindenki, aki erdé-lyi és magyar.

7.

Ernst Woermann, a német külügyminisztériumpolitikai osztálya vezetõjének feljegyzése

Berlin, 1940 augusztus 21.172/135447

A román követ20 bemutatott ma nekem egy atlaszt, amelyet mostadtak ki Bukarestben, s amely 1857 és 1930 között készült német,olasz és magyar etnikai térképeket tartalmaz Romániáról, fõlegErdélyrõl. Eközben megemlítette azt a példányt, amelyet tegnap aprotokollfõnök21 mutatott a birodalmi külügyminiszternek.22 Arrakért, ezen térképek alapján magyarázzam el a birodalmi külügymi-niszternek, hogy mennyire elfogadhatatlanok Magyarország mos-tani követelései. Ezek elfogadása azt eredményezné, hogy 2,4 millió

380

román kerülne Magyarországra, s csak 180 000 magyar maradnaromán területen. A magyar magatartás következtében az egyetlenlehetséges út a Führer számára végül is a döntõbíráskodás lehetne.

Én elutasítottam, hogy részletekbe bocsátkozzam Magyarországkívánságairól, mégegyszer utaltam jól ismert álláspontunkra adöntõbíráskodás kérdésében.

A követ kitartott nézete mellett, hogy a kérdést nem lehetmegoldani német beavatkozás nélkül. A döntõbíráskodás alterna-tívája olyan „tanács” lehetne, amilyet Romániának adtak, Bulgári-ára vonatkozólag.

Kitartottam az ilyenfajta ajánlatokkal szembeni elutasító állás-pontom mellett.

Romalo úr nagyon kedvezõ véleményt mondott a Bulgáriávalfolyó tárgyalásokról, nevezetesen, hogy Románia elfogadta Bulgá-ria összes területi követelését.

Woermann.

Angol nyelven megjelent: Documents on German Foreign Policy,1918–1945. Series D (1937–1945), Volume X., The War Years,June 23–August 31, 1940. London, Her Majesty’s StationeryOffice, 1957, 376. sz. dokumentum.

8.

A magyar kormány rendkívüli, bizalmas ülésénekjegyzõkönyve

Budapest, 1940. augusztus 22.

Jegyzõkönyve az 1940. évi augusztus hó 22-én Budapesten tartottMinisztertanácsnak. Dr. széki gróf Teleki Pál magyar királyi titkostanácsos, m. kir. miniszterelnök úr elnöklete alatt jelen voltak:

dr. körösszeghi és adorjáni gróf Csáky István m. kir. t. t. ... m.kir. külügyminiszter

dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc m. kir. t. t. ... m. kir belügymi-niszter

381

dr. Reményi-Schneller Lajos m. kir. t. t. ... m. kir pénzügyminisz-ter

vitéz széki gróf Teleki Mihály m. kir. t. t. ... m. kir földmûvelés-ügyi miniszter

dr. Varga József ... m. kir. iparügyi miniszter, egyúttal megbízvaa m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezeté-sével

dr. Hóman Bálint m. kir. t. t. ... m. kir vallás- és közoktatásügyiminiszter

dr. Radocsay László ... m. kir. igazságügyminisztervitéz dálnokfalvi Bartha Károly m. kir. t. t. ... táborszernagy, m.

kir. honvédelmi miniszterdr. borosjenõi Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár.Jegyzõ:dr. bárcziházi Bárczy István m. kir. t. t., miniszterelnökségi ál-

lamtitkár.

A miniszterelnök úr elõadja, hogy a mai rendkívüli miniszterta-nácsot azért hívta egybe, hogy Hory András rendkívüli követ ésmeghatalmazott miniszter úrnak, a Turnu Severinbe kiküldöttmagyar bizottság elnökének jelentését meghallgassa, és ennekalapján a minisztertanács állást foglaljon a további teendõk tekin-tetében.

Hory András rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter elõadja,hogy az õ vezetése alatt álló magyar küldöttség és a Pop Valér,23

rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetése alatt álló románküldöttség folyó hó 16-án délben ült össze elsõ tanácskozásra.

Pop Valér allokúciójában kifejezést adott azon óhajnak, hogy akét ország között egy új éra nyittassék meg. Hory követ válaszábanhangsúlyozta, hogy Magyarország és Románia között egy tartós, améltányosságon és az igazságon alapuló rendezésnek kell létrejön-nie a tengelyhatalmak politikájának szellemében. A románok mind-járt nehézségeket akartak csinálni a felhatalmazási okirat tekinte-tében. Erre õ, Hory követ átadta a berajzolt határvonallal ellátott

382

térképet és az aide-mémoire-t. Pop Valér erre 15 perces szünetetkért. Majd az ülést megnyitván, egy deklarációt olvasott föl.

Sajnálattal konstatálta, hogy annyira ellentétben áll a magyarkormány álláspontja a román kormány felfogásával, hogy nemszolgálhatnak megfelelõ tárgyalás alapjául, sem egy késõbbi jó-szomszédi viszony kialakulására. Ennek dacára a román kormányáthatva a legõszintébb akarattól, hogy megegyezésre törekedjék,kijelenti, hogy legközelebbi ülésén, augusztus 20-án lesz szerencsé-je a román kormány állásfoglalását ismertetni. Hory kérte hétfõdélelõtt 10 órára ezen legközelebbi ülést összehívni. Pop Valér eztelfogadta. Hory kijelentette, hogy õ csak a magyar javaslat kereté-ben tárgyalhat.

A román felfogás lényege az, hogy a lakosságcsere kérdésedomináljon. A területi kérdések csakis a lakosságcsere következ-ményeiképpen jelentkezhetnek. A román kormány elvileg elismeri,hogy ezen lakosságcsere territoriális korrektívummal jár, tekintet-tel arra, hogy az õ statisztikájuk szerint a trianoni Magyarországon50 000 román él, míg a Trianonban Magyarországtól Romániáhozcsatolt területen 1 350 000 magyar.A román Erdélynek 2/3-a román.A magyar javaslat elfogadása esetében kétmillió román volnakénytelen elfogadni a magyar uralmat. A román elem kétszerakkora volna, mint a magyar. Besszarábia átengedésére Románia egyváratlan presszió folytán kényszerült, tekintettel a katonai erõkaránytalanságára. Ez az eset a románok szerint nem hozható felprecedensül. A területrendezés a két nemzet etnikumát vegye alapul,és a két ország lakossága olyan homogén legyen, amilyen csaklehetséges. Teljesen önkényes a magyar kormány által elõterjesztettvonal. A magyar kormány ezeréves birtoklásra hivatkozik.

A román felfogás szerint 1526-ban megszûnt Erdély Magyaror-szág része lenni. 1867-ben történt csak a visszacsatolás a románokellenzése dacára. Ma magyar csak 1 660 000 él a MagyarországtólRomániához csatolt területeken. De ebben a számban benne van-nak a zsidók, a cigányok és a megmagyarosított elemek. A magyarnépszámlálást visszautasítják. Ennek dacára hajlandók tárgyalásalapjául elfogadni a lakosságcserét. Hory követ erre este fél

383

kilenckor adta meg a választ: meglepõdéssel vettük a románkormány álláspontját, mert vártuk a román delegáció ellenjavasla-tait, amelyeket kilátásba helyezett. Joggal mást várhattunk volna.A román delegáció elutasítja a magyar javaslatot, anélkül, hogymás javaslatot terjesztene elõ, csak meddõ vitát folytat. A magyardelegáció sajnálattal állapítja meg, hogy a román kormány ma semakar szabadulni a trianoni szerzõdés rendelkezéseitõl, és [azt akarja,hogy a – L. B. B. ] végtelenségig fenntartassék ez az álláspont.

Ezután Hory követ feltette a kérdést, kapott-e más utasításokat?Pop Valér követ erre két órai szünetet kért, hogy a románkormánnyal beszéljen. Majd Hory és Bárdossy elõtt azzal érvelt,hogy sem a román, sem a magyar közvélemény nincs ma mégmegfelelõen elõkészítve, és ezért 3–4 hét múlva kellene újbólfelvenni a tárgyalásokat.

Utalt a román kormány átalakulására. Hory követ a leghatáro-zottabban a kormány által kijelölt határvonal alapján volt hajlandótárgyalni. Pop Valér, a román delegáció vezetõje végül éjjel 12órakor adott teljesen visszautasító választ. Pop Valér szerint aszékely kérdés is elintézhetõ lakosságcserével. Azt kérdezte, elfo-gadja-e a magyar kormány a néprajzi elvet. Hory követ látván, hogya románok nem akarják megszakítani a tárgyalások fonalát, kije-lentette, hogy ezek után õ még személyesen tesz egy kísérletet.Elmegy személyesen referálni Budapestre a kormánynak. Megteszia béke kedvéért, de az úttól semmi eredményt nem vár. Négyszem-közti beszéd folyamán feltette Pop Valérnak a kérdést, hol van arománok vonala. Erre Pop Valér nem válaszolt. Erre Hory aztmondta Pop Valérnak, hogy hallgatásából azt látja, hogy egy kisvonalat akarnak Magyarországnak átadni, és a Székelyföldrõl nemakarnak lemondani. Ezek után nincs sok értelme további tárgya-lásnak, de miután már kijelentette, hogy Budapestre megy akormányt informálni, így most már ehhez tartja magát. Ezzelelutazott Turnu Severinbõl.

A külügyminiszter úr bejelenti, hogy a Kormányzó Úr Õ Fõméltó-sága24 legmagasabb engedélye alapján Hory András követ úr holnapvisszamegy Turnu Severinbe. Augusztus 24-én, szombaton délelõtt 11

384

órakor ismét összeül ülésre a két delegáció Turnu Severinben,amelyen Hory követ úr átadja a magyar kormány aide-mémoire-jét.Hory követ erre a külügyminiszter felkérésére felolvassa a csatoltaide-mémoire szövegét.

A külügyminiszter úr valószínûnek tartja, hogy ezen aide-mémoireátadása után a román delegáció gondolkodási idõt fog kérni. Ha PopValér kijelenti, hogy mégis hajlandó területeket megjelölni, akkorHory ezt jelenti a magyar kormánynak. Ha nem, úgy Hory a delegá-cióval elutazik.

A belügyminiszter úr felteszi a kérdést, a kormány tisztában van-ea kérdésben felmerülhetõ mindenféle vonatkozásokkal?

A miniszterelnök úr igennel válaszol. Elõadja, hogy Hitler Adolfvezér és kancellár mondta, hogy tárgyalnunk kell a románokkal.Erre azt válaszolta, hogy igenis tárgyalni fogunk, de elsõ pillanattólkezdve tisztában kell lennünk az ultima ratióval. Ez egy életkérdé-sünk. Ebbõl nem engedhetünk. Mi vártunk. Mi meg akartuk várni aháború végét. Erre jött Oroszország ultimátuma Besszarábia ésBukovina visszacsatolása iránt. Erre jött Bulgária fellépése Dél-Dobru-dzsa visszaszerzése iránt.

Mi diszkriminációt nem tûrhetünk el, mi egy kompromisszumotajánlottunk Romániának. Mi 103 000 quadrát-kilométer tõlünkelvett területbõl 36 000 quadrát-kilométerrõl lemondanánk. Romá-nia tehát Besszarábia, Észak-Bukovina és az Erdélybõl tõlünk elvettterület leadása után még mindig több mint 40 000 quadrát-kilomé-ter területtel volna nagyobb, mint amilyen nagy volt 1914-ben.Júniusban levelet írt Mussolininek,25 amelyben kifejtette, hogyMagyarország korábbi idõpontban sokkal elõnyösebb helyzetbennekimehetett volna katonailag Romániának. A tengelyhatalmaknyomatékos kérésére ezt nem tehette. Amennyiben tehát egy késõb-bi idõpontban nehezebb körülmények között kell Magyarországnakkatonailag föllépni, úgy kéri, hogy ezért Olaszország több fegyvertadjon nekünk. A magyar nemzet 21 esztendõn át: a nem, nem, sohátkiáltotta. Ma nem lehet azt mondani a nemzetnek, hogy azt kiáltsa:igen, igen, örökre. Tehát el van vetve a kocka.

385

A külügyminiszter úr szerint a tengelyhatalmak itteni követeikútján informálva vannak álláspontunkról. Románia egyes köreifegyveres elintézésre készülnek. Úgy látja, hogy döntõbíráskodásrakerülhet a dolog. A német birodalom semmiképpen sem akarDél-Európában háborút. Német biztatásra és kívánságra mentünkbele a Romániába való tárgyalásokba. Tavaszig nem várhatunk.

A honvédelmi miniszter úr szerint ezt lehetetlen tavaszig kivárni.A miniszterelnök úr felteszi a kérdést, elfogadja-e a miniszterta-

nács a miniszterelnök úr és a külügyminiszter úr elhatározását.A minisztertanács egyhangúlag helyesli a miniszterelnök úr és a

külügyminiszter úr elhatározását és álláspontját.

Kelt mint fent.Teleki

Magyar Országos Levéltár K 27 Minisztertanácsi jegyzõkönyvek 1940.augusztus 22. Eredeti tisztázat fénymásolata.

9.

Ernst Woermann, a német külügyminisztériumpolitikai osztálya vezetõjének feljegyzése

Berlin, 1940. augusztus 27.172/135500 – 01. sz.

Ma délután 5 órakor a román követ,26 aki eredetileg a birodalmikülügyminiszterrel27 kívánt beszélni, a következõ, a kormány általkülönlegesen sürgõsnek nyilvánított bejelentést tette:

A román kormánynak az a kívánsága, hogy ne jöjjenek létre faitaccompli-k a magyar–román kérdésben. A román miniszterelnök28

és a román külügyminiszter29 már kijelentették, hogy elfogadják atengelyhatalmak döntõbíráskodását,30 és ezt az álláspontjukat fenn-tartják. Feltételezik azonban, hogy ebben az esetben minkét feletmeghallgatják, úgy, hogy a döntést az összes tények és ügyekismeretében hozzák meg. Ezért kívánatos lenne, ha a románkülügyminiszter lehetõséget kapna arra, hogy álláspontját közvet-lenül a Führernek vagy a birodalmi külügyminiszternek fejtse ki.

386

Az az emlékirat, amit Fabricius követ úr hozott magával, csak rövidösszegzése a román álláspontnak, ezért alkalmatlan e célra.

A román kormány ugyanakkor kész egy Magyarország és Romá-nia közötti konferenciára is a tengelyhatalmak képviselõi elnökletealatt.

A követ aggódott, amiért nem a birodalmi külügyminiszterrelvaló személyes találkozón hajthatta végre kormánya utasítását, ésmegkérdezte, lehetséges-e, hogy még ma eljuttassa kormányánaka választ. Õ bármikor rendelkezésre áll, amennyiben a birodalmikülügyminiszter telefonon kívánja neki továbbítani a választ.31

Woermann

Angol nyelven megjelent: Documents on German Foreign Policy,1918–1945. Series D (1937–1945), Volume X., The War Years,June 23 –August 31, 1940. London, Her Majesty’s StationeryOffice, 1957, 399. sz. dokumentum.

10.

Jegyzõkönyv a második bécsi döntésrõlés a döntõbírói határozat

Bécs, 1940. augusztus 30.

Jegyzõkönyv a második bécsi döntésrõl

Azoknak a megbeszéléseknek során, amelyek Bécsben, 1940.évi augusztus hó 29. és 30. napján Németország, Olaszország,Románia és Magyarország képviselõi között a Magyarországrészére átengedendõ területnek Románia és Magyarország kö-zött függõben levõ kérdésében folytak, Románia és Magyaror-szág képviselõi meghatalmazásaik alapján a birodalmi kormánytés az olasz kormányt felkérték arra, hogy e kérdést döntõbíróihatározattal rendezzék. Románia és Magyarország képviselõiegyúttal kijelentették, hogy kormányaik ily döntõbírói határoza-tot minden további nélkül magukra kötelezõnek ismernek el.

387

Ribbentrop Joachim német birodalmi külügyminiszter és CianoGaleazzo, Õfelsége Olaszország és Albánia királyának, Etiópiacsászárának külügyminisztere erre kormányaik nevében és meg-bízásából kijelentették, hogy készek a román királyi és a magyarkirályi kormány felkérésének eleget tenni, és Manoilescu Mihailromán királyi külügyminiszterrel és gróf Csáky István magyarkirályi külügyminiszterrel folytatott újabb megbeszélés után amai napon Bécsben, a Belvedere kastélyban a kért, mellékletévelegyütt a jegyzõkönyvhöz másolatban csatolt döntõbírói határo-zatot meghozták, és Románia és Magyarország képviselõineknémet és olasz nyelvû kettõs példányban átadták.

A román királyi külügyminiszter és a magyar királyi külügymi-niszter a döntõbírói határozatot és mellékletét tudomásul vették,és kormányaik nevében újból megerõsítették azt a kijelentést,hogy a döntõbírói határozatot végleges rendezésnek elfogadják,és kötelezik magukat annak fenntartás nélkül való végrehajtására.

Kiállíttatott német és olasz nyelven, mindkét nyelven négy-négyeredeti példányban.

Joachim v. Ribbentrop s. k.Ciano s. k.Csáky s. k.Manoilescu s. k.

Döntõbírói határozat

A román királyi kormány és a magyar királyi kormány azzal afelkéréssel fordultak a birodalmi kormányhoz és az olasz királyikormányhoz, hogy a Magyarország részére átengedendõ területnekRománia és Magyarország között függõben levõ kérdését döntõbí-rói határozattal rendezzék. Ennek a felkérésnek, valamint a románkirályi és a magyar királyi kormány felkéréssel kapcsolatban tettannak a kijelentésnek az alapján, hogy ily döntõbírói határozatotminden további nélkül magukra kötelezõnek ismernek el.Ribbentrop Joachim német birodalmi külügyminiszter és grófCiano Galeazzo, Õfelsége Olaszország és Albánia királyának, Etió-

388

pia császárának külügyminisztere, Manoilescu Mihail román kirá-lyi külügyminiszterrel folytatott ismételt megbeszélés után a mainapon Bécsben a következõ döntõbírói határozatot hozták:

1. Románia és Magyarország között végleges határként az idemellékelt térképbe berajzolt határ állapíttatik meg. A határnak ahelyszínen való pontosabb kijelölése román–magyar bizottság fel-adata lesz.

2. Az ekként Magyarországnak jutó, eddig román területet aromán csapatok 14 napi határidõ alatt ki fogják üríteni, és rendesállapotukban Magyarországnak át fogják adni. A kiürítés és meg-szállás egyes szakaszait, valamint egyéb módozatait román–ma-gyar bizottság azonnal megállapítja. A román királyi és a magyarkirályi kormány gondoskodni tartozik arról, hogy a kiürítés ésmegszállás teljes nyugalomban és rendben történjék.

3. Mindazok a román állampolgárok, akik a mai napon Romániaáltal átengedendõ területen állandó lakóhellyel bírnak, a magyarállampolgárságot minden további nélkül megszerzik. Jogukban állhat hónapi határidõn belül a román állampolgárság javára optálni.Azok a személyek, akik ezzel az optálási joggal élnek, a magyarállam területét további egy évi határidõn belül elhagyni tartoznak,és Románia be fogja õket fogadni. Ingó vagyonukat szabadonmagukkal vihetik. Ingatlan vagyonukat elköltözésükig értékesíthe-tik, és a befolyt ellenértéket szintén szabadon magukkal vihetik.Ha az értékesítés nem lehetséges, Magyarország tartozik õketkártalanítani. Magyarország az optálók elköltözésével kapcsolatosösszes kérdéseket nagylelkûen és elõzékenyen fogja kezelni.

4. Azoknak a magyar nemzetiségû román állampolgároknak, akikaz 1919-ben Magyarország által Romániának átengedett és mostRomániánál megmaradó területen bírnak állandó lakóhellyel, jo-gukban áll hat hónapi határidõn belül a magyar állampolgárságjavára optálni. Azokra a személyekre, akik ezzel az optálási joggalélnek, a megelõzõ, 3. pontban lefektetett elvek alkalmazandók.

5. A magyar királyi kormány ünnepélyesen kötelezettséget vállalaz iránt, hogy azokat a személyeket, akik a jelen döntõbíróihatározat alapján a magyar állampolgárságot megszerzik, de ro-

389

mán nemzetiségûek, az egyéb magyar állampolgárokkal mindentekintetben egyenlõknek veszi. A román királyi kormány ünnepé-lyesen ennek megfelelõ kötelezettséget vállal az állam területénmaradó magyar nemzetiségû román állampolgárok tekintetében.

6. Az állami fennhatóság változásából adódó egyéb kérdésekrendezése a román királyi és a magyar királyi kormány közöttközvetlen tárgyalások útján fog történni.

7. Amennyiben a jelen döntõbírói határozat végrehajtása soránnehézségek vagy kételyek merülnének fel, a román királyi és amagyar királyi kormány tekintetében közvetlenül fognak megálla-podni. Amennyiben valamely kérdésben nem tudnának megegyez-ni, úgy a kérdést végérvényes eldöntés végett a birodalmi kormányés az olasz királyi kormány elé terjesztik.

Ribbentrop Joachim s. k.Ciano s. k.

Megjelent: Zsigmond László (szerk.): Magyarország és a másodikvilágháború. (Titkos diplomáciai okmányok a háború elõzményeihezés történetéhez). Budapest, 1959, Kossuth Könyvkiadó. 121. sz.dokumentum.

11.

Bárdossy László bukaresti magyar követ számjeltávirataCsáky István külügyminiszternek32

Bukarest, 1940. szeptember 4.353. sz.Számjel-telefonsürgönya bukaresti magyar királyi követségtõlKért ismétlés: 352. sz. távirat elsõ része.

Ma33 beszéltem külügyminiszterrel34 elõször a bécsi döntés óta.Hosszasan fejtegette, hogy román közvélemény döntést igazságta-lannak tartja. Románok méltatlankodása és indulata jelenleg ro-mán kormány ellen, de emellett Németország, és még nagyobbmértékben Olaszország ellen irányul. Aránylag legkevésbé Magyar-ország ellen. Akármi legyen is közvélemény reakciója, döntõbíró-

390

sági határozatról lévén szó, azt rendben végre kell hajtani. Lehet,hogy határozattal mi sem vagyunk teljesen megelégedve, mégisMagyarország az, amely nyert, és így nekünk kell lebonyolítást úgymegkönnyítenünk, hogy románok nagy áldozatának hasznos ered-ménye is legyen. Áldozat hiábavaló lenne, ha ellenségeskedés kétnép között tovább fennmaradna. Ennek véget kell vetni, és megkell teremteni barátság alapját.

Válaszként hivatkoztam Nagyméltóságod hegyeshalmi beszédé-re, amelyrõl úgy látszik, még nem tudott.

Bárdossy

Magyar Országos Levéltár K 63 1940 27/7. 2. Román–magyarviszony. Másolat.

12.

Bárdossy László bukaresti magyar követ számjeltávirataCsáky István külügyminiszternek

Bukarest, 1940. szeptember 3.352. sz.Számjeltávirata bukaresti magyar királyi követségtõl

.../elsõ rész megfejthetetlen/. Kérte, hogy beszéd teljes szöve-gét, román sajtó közölni szeretné. Elmondottam azt is, hogymagyar kormány leszerelést már hétfõn megkezdte. Érdeklõ-dött, milyen mértékben, hogy ugyanezt román hadseregben isvégrehajthassák.

Szembeállítottam fenti kijelentésével Erdélybõl érkezett na-gyon nyugtalanító híreket magyarellenes atrocitásokról, arról,hogy Székelyföldön túszokat szednek. Utaltam Timpul35 mai,gyûlöletet hirdetõ cikkére és megkérdeztem, vajon megszállássima lebonyolítását biztosítani tudják-e? Azt felelte, hogy elsõnapok izgalma lecsendesülõben, reméli, minden rendben fogmenni. Azt hallja azonban, hogy úgynevezett rongyos gárdatagjai már bejöttek átadandó területre, ha ott kegyetlenkedné-

391

nek, ezzel minden elromolnék. Kérte, hogy hívjam fel erre Nagy-méltóságodfigyelmét.

Péage kérdésével kapcsolatban, amelyrõl nem tudtam, hogy márrendezték, szóba került Székelyföldre vezetõ összeköttetés kérdése.Térképvizsgálat közben maga nehezményezte ebbõl elõálló gazda-sági nehézségeket, megjegyezte, hogy megfelelõ területi kompen-záció ellenében Kolozsvár–Marosvásárhely közötti szakaszon köl-csönös megegyezéssel esetleg változtatni lehetne. Kérte, hogytekintsem ezt személyes szuggesztiójának, de hozzájárul ahhoz,hogy Nagyméltóságodnak jelentsem.

Szükségesnek tartaná, hogy valamennyi rendezésre váró kérdéselintézésére mielõbb magyar–román bizottság üljön össze. Kolozs-várt ajánlja, ahol tárgyalásokat akár holnap meg lehetne kezdeni.Román fõbizottság elnöke Pop Valér36 lesz, annyi albizottságotkellene alakítani, ahány kérdéscsoport felmerül. Erre sürgõs vá-laszt kér.

Felhívtam figyelmét a 349. számú számjeltáviratomban37 foglaltak-ra, és kértem a craiovai elítéltek szabadon bocsátását. Feljegyezte.

Végül újból felhozta, hogy Magyarországon most jóval többromán lesz, mint nálunk magyar. Kisebbségi kérdés kezelésénfordul meg két ország közötti viszony. Azt feleltem, hogy nekik ismeg kell mutatni, hogy magyarsággal másként bánnak, mint eltelt22 év alatt.

Bárdossy

Magyar Országos Levéltár K 63 1940 27/7. 2. Román–magyarviszony. Másolat.

392

13.

Részlet Nagy Ferenc tövisi esperesnek,az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettesének

beszámolójából

Nagyenyed, 1943. május 5.

Helyzetképa Dél-Erdélyben maradt Református Anyaszentegyház

életérõl a II. bécsi döntéstõl 1943. május 5-ig(részlet)

[…]Valami szívet facsaró, görcsös sírásra kényszerítõ érzés ömlött el

rajtunk, mikor 1940. VIII. 31-én38 du. a magyar rádió bemondta adöntést, és közölte az új határvonalakat. Az az érzésünk volt, hogy abörtönajtó tárva, s rajta tódul ki a 22 évig kínzott milliós sereg, segyszer hirtelen és könyörtelenül becsukódik a feltárult vaskapu, s abebörtönzöttek 2/5 része ott marad tovább is bezárva!

Magam akkor Nagyváradon voltam egy, állásából a trianonibékediktátum után kidobott, mert hûségesküt nem tett gimnáziumitanárnál, ki azután ügynökösködéssel foglalkozott és tartotta fenntöbb tagú családját. Míg élek, el nem felejtem a jelenetet, mely du.kb. 5 óra tájban a szegényes otthonban lejátszódott. A tanár veje– ki a pénzügyigazgatóságnál volt valami alsóbbrendû tisztviselõ– nagy lelkendezve rontott be az ajtón, és szinte észre sem vévebennünket (a feleségem is ott volt), lelkendezett: „Miért nem szóla rádió? Gyorsan be kell állítani, mertmost fogjákmondani a megváltóhírt!” A rádió nemsokára szólni kezdett. Elhangzott a magyar him-nusz, felcsendült a bemondó szava, és szállt a megváltó hír:

„Kötegyántól... Nagyszalonta... Nagyvárad... alatt...”, – és ahûségesküt nem tett tanár és családja ujjongva, örömkönnyekközött borult egymás nyakába. Az öregedõ, tört lelkû családfõ ajkánfeltört az örömujjongás: „gyermekeim... drága magyar gyerme-

393

kek... lehettek most már szabad magyar gyermekek!”. És a kis,népes család kacagva, örömkönnyek között ugrott egymás nyaká-ba, ölelték, csókolták egymást, s egybeforródtak egy mámoros kistömkeleggé! Észre sem vették, hogy az ablak mellett két, görcsösenzokogó, megroskadt alak áll: a feleségem és én, akik elõtt hirtelenbecsapódott a felnyílt börtön vasrácsos kapuja, akik zokogva, révültszemmel néznek a kiszabadultak boldog, örömujjongó seregére! Ajelenetet nem bírtuk sokáig, sem a feleségem, sem én, könnyeinkethiába töröltük le, újra megeredt annak folyója. Vettük kalapjainkat,csöndesen elbúcsúztunk, s elindultunk. Félbemaradt minden ter-vünk, melyért Nagyváradra mentünk. 3–4 óra múlva már vonatonültünk hazafelé utazva, vissza a börtön világába.

Az álmatlan, belsõ gyötrelmek és lelki sírás közben átvirrasztottéjszaka után, melyben rágta lelkemet a kínos kérdés: „mi leszmost?”, reggel Kolozsvárt kiszálltam. Vásárhelyi János püspökúrral és az igazgatótanácsban történt tárgyalás után ért személyi-leg az újabb döntés: a Romániában maradt egyházkerületi töredéktovábbi kormányzásával megbízott intézõbizottság egyházi elnöké-ül való megbízatásom.

Ezen kis személyi intermezzo után térjek vissza az egyetemessíkra. Nem fellengzõ és alap nélküli, hanem történeti hûségnekmegfelelõ az, ami leszögezek: Dél-Erdély magyar lelkein ugyanaza hangulat ömlött el, lelküket egyetemlegesen az a kínzó gyötrõdésrágta, ami az enyémet! Vallom, ha összefoglalható és megírhatóvolna azoknak az érzéseknek, melyek a lelkek mélyén elviharzottak,azoknak a gyötrõdéseknek, melyek marcangolták bús magyarokszívét, annak a „mit tegyek?” kérdésnek a története, mely kínoztaa magyar életeket 11 napon át a határok lezárásáig, az volna avilágirodalom legkülönlegesebb írásmûve!

Voltak, akik úgy döntöttek magukra nézve: „nem bírom tovább,nem maradhatok itt”, „nincs miért itt várnom tovább”, „pusztulóaz életem, s a családomé is, nincs más hátra, mint menni innen,míg lehet, elég volt, véglegesen megtelt, sõt kicsordult már apohár”. És százezrek szedték fel a sátorfájukat, elindult egy nagykaravánsereg, a régi hazába visszatérõk hatalmas vándorserege.

394

Búcsúkönnyekkel telt meg a határ, sóhajtásoktól lett terhes Dél-Er-dély levegõje, s a mosolygós vándorlók és a fájó szívû ittmaradottaka „közeli” viszontlátásra búcsúztak egymástól.

Voltak, akik úgy döntöttek, hogy itt maradnak Dél-Erdélyben!Lehet, hogy az a rabbilincs-érzés lett úrrá felettünk: „itt élned,halnod kell”... Lehet, hogy kötötte õket a bizonytalanság, az újéletlehetõség megteremtésének bizonytalansága, vagy félelme. Egybizonyos: bármiért döntött is úgy egy-egy magyar lélek, hogy ittmarad Dél-Erdélyben, mindenik lélekben az a titkos, bevallott vagybe nem vallott, szíve mélyén õrzött, vagy kifejezett remény élt:„nemsokára vége a mi börtönben való sínylõdésünknek is”, „csakegy kevés idõ még, s ránk is felderül a szabadulás hajnala!”. Akikhidegebb és józanabb ésszel mérlegelték a dolgokat, s a helyzetkövetkeztében elõállott „politikum” szemszögébõl nézték a kérdést,úgy okoskodtak és érveltek: „nincs ok aggodalmaskodásra; annaka bánásmódnak, amelyben eddig részünk volt, feltétlenül javulniakell, hiszen most már »odaát« is van egymilliónál több román, s azegyenlõ elbánás elve alapján minden körülmények között enyhülniekell helyzetünknek és sorsunknak, mert van kire visszacsattanniannak a korbácsnak, mely testünkre hull”. De még az ilyengondolkozásúak is, mint általában az egész nép, hol kevésbé, holcsillogóbb reménnyel várták az újabb hajnalhasadást: a honvédseregnek a Kárpát gerincén, az õsi csúcsokon való megjelenését!

[…]Magyar Országos Levéltár K 610, VI/11. Eredeti tisztázat.

395

14.

Nagy László bukaresti magyar követ jelentéseKállay Miklósnak, a külügyminisztérium vezetésével

megbízott miniszterelnöknek

Bukarest, 1942. október 23.407/pol. sz. 1942Bizalmas!

Tárgy: Pop Valér39 és Maniu Gyula40 egymást kölcsönösentámadó levélváltása

Melléklet: 10 drb.

Már amikor Pop Valér [a magyar vonatkozású ügyek intézésére,ill. irányítására szóló– L. B. B.] megbízatását visszaadta (l. augusz-tus 27-én kelt 283/pol. számozású jelentésemet),41 értesülésem voltegy közte és Maniu Gyula között lefolyt többrendbeli levélváltásról,amelyben Észak-Erdély elvesztéséért egymást támadják. Hosszabbutánajárás után sikerült e levelek másolatait megszereznem. Alevelek eredeti román és magyar fordításos szövegét bátor vagyoktisztelettel idezártan felterjeszteni.42

A levelek tartalma rendkívül érdekes. Bizonyságát szolgáltatjákannak, hogy Maniu és elvbarátai Erdély területének hovátartozan-dósága kérdésében az „egy barázdát sem” álláspontján állanak, ésPop Valért azért, mert velünk tárgyalt, és a bécsi döntésnél jelenvolt, árulónak tekintik. Bizonyságát szolgáltatják továbbá annak,hogy Pop Valér és elvbarátai is ugyanolyan intranzigensek Erdélyterületi hovátartozandósága kérdésében, hogy a bécsi döntést csakideiglenes jellegûnek tekintik és, hogy meg vannak arról gyõzõdve,miszerint az Románia javára meg lesz változtatva. Rendkívülérdekes Pop Valér egyik levelében az a passzus, amelybenRibbentroppal43 folytatott beszélgetésérõl számol be, úgyszinténegy másik levelének az a része, amelyben a bécsi döntéshez vezetõeseményeket és saját szereplésének igazolásául külpolitikai elgon-dolásait ismerteti.

396

A levélváltásban foglaltak mindenben megerõsítik azt az észlele-teim alapján szerzett, és ismételten Nagyméltóságodnak jelentettmeggyõzõdésemet, hogy a románok a bécsi döntést csak ideigle-nesnek tekintik, és annak megváltoztatására minden lehetõt elkö-vetnek, illetve el fognak követni.

Nagy s.k.m. kir. követ

Magyar Országos Levéltár K 63 1942 27 Bukarest – másolatok II.Hitelesített másolat.

Melléklet

Maniu Úr,Információim szerint Ön és barátai tovább támadnak engem

azért, mivel én, mint erdélyi, aláírtam a bécsi döntést, amelyidõlegesen leszakította Románia testérõl az észak-erdélyi megyé-ket, amelyek örök részei a mi nemzeti vagyonállományunknak.

Meglep, hogy egy ennyire fontos kérdésben Önök ilyen tévesenvannak tájékozódva. Az Ön pontos tájékoztatására másolatban meg-küldöm az 1941. július 10-i jelentésemet, melyet a kormány fejéhezintéztem volt.44

Ebbõl elvitázhatatlanul kitûnik, hogy én nem írtam alá sem abécsi döntés okmányát, sem semmiféle ezzel kapcsolatos másokmányt. Ez az igazság. Eltelve attól a vágytól, hogy enyhítsemazok szenvedéseit, akikre rázúdult a magyar vadság, és attól aszándéktól, hogy minden tõlem telhetõ módon közremûködjek ami igazságos határaink visszaállításában, egész munkásságomatennek a két kérdésnek szentelem. Úgy gondoltam, hogy nekünk,románoknak, de különösen az erdélyieknek, a nemzeti létünkért vívottharcunkban legelsõ kötelességünk: a testvériség, összhang és szolida-ritás. Éppen ezért félretettem minden politikai vagy személyi ellensé-ges érzést, s még mások hasonló érzületére vagy akciójára sem akarokugyanezen hangnemben válaszolni.

Ön valószínûleg azt hiszi, hogy másképpen kell eljárnia.

397

Meg vagyok azonban gyõzõdve arról, hogy a tõlem kapott infor-mációk után, Ön különösen a rabságban szenvedõ testvéreink elõttnem fog többé ellenem olyan eszközökhöz fordulni, amelyek nemfelelnek meg a valóságnak és az igazságnak; amirõl Ön is meggyõ-zõdhetett.

Fogadja Maniu Úr stb1942. június 12.45

Pop Valér s.k.

Dr. Valeriu Pop Úr!

Köszönöm felvilágosításait, amelyeket az úgynevezett bécsi egyez-ményrõl és az Ön ezen katasztrofális operációban való szerepérõladott. Nagyon jónak találom, ha mindenki tárgyilagosan leszögeziazt a szerepét, amelyet ebben a drámában, amelynek eredményevolt Észak-Erdély elvesztése, játszott.

Tekintve, hogy nem szokásom véleményemet elrejteni, sem pedigálláspontomat titokban tartani, el kell ismerjem az Ön információinakpontosságát és azt, hogy támadtam Önt a bécsi döntés során tanúsítottmagatartásáért és vállalt szerepéért. Mindenkinek joga van helyeselnivagy támadni azok mûködését, akik közügyekkel foglalkoznak.

Önt nem azért támadtam, mert aláírta vagy nem írta alá a Bécsbenfelvett jegyzõkönyvet, mert ennek semmi fontossága sincs.

Bíráltam és elítéltem Önnek azt a magatartását, amelyet Észak-Erdély átadása során tanúsított a következõ tiszta, és mindenkielõtt, akivel errõl a kérdésrõl tárgyaltam, feltárt okok miatt.

Ön nem tartotta tiszteletben azokat a kölcsönösen vállalt kötele-zettségeket, amelyekrõl az Ön pártelnökének, ConstantinBrãtianunak46 lakásán tárgyaltunk 1940. július hó elején, éspedig.

a) Hogy alá fog írni velünk együtt egy, a Károly király elé terjesz-tendõ emlékiratot, amelyben tiltakozni akartunk a Magyarországgalvaló közvetlen tárgyalás elvbeni elfogadása ellen a Románia ésMagyarország között még fennálló elintézetlen kérdésekben.

b) Hogy egyetlen erdélyi sem vesz részt bármely, ezekkel atárgyalásokkal összefüggõ aktusokban, mert ez még a legnaivabb

398

politikus elõtt is végeredményben azt jelentené, hogy RomániánakMagyarország javára területi engedményeket kell tennie.

A mi tézisünk az volt, hogy Nagy-Románia köteles fegyverrelmegvédeni az ország területét, s különösen Erdély területi egysé-gét, azon egyszerû oknál fogva, mert Erdély az egyesülési aktusáltal egész katonai és gazdasági erejével, egész létével egybeolvadtRomániával, természetesen azzal a kikötéssel, hogy Románia meg-védje õt évszázados ellenségével szemben.

Ön azonban nem volt hajlandó a tiltakozó emlékiratot aláírni, éshivatalos megbízatást vállalt; tárgyalásokat folytatott Magyaror-szággal, tehát aktív szerepet vitt ebben a történelmi árulási aktus-ban, amellyel Erdély jelentõs részét elveszítettük.

Így Ön azzal, hogy közvetve részt vett, és igen fontos fõszerepetjátszott az ominózus bécsi tárgyalásokon, nemcsak vállalt kötelezett-ségét szegte meg, hanem még mint erdélyi azt is megengedte, hogyErdély határait, ha csak elvben is, vitathatónak minõsítsék, és az neképezzen minden egyes erdélyi részére szent és érinthetetlen darabot.Ez annál súlyosabb, mert Ön, mint Károly király tanácsosa és minisz-tere, nagyon is jól tudta, hogy a Tengely el van határozva Magyarországjavára dönteni, és hogy Károly király kész a területi engedményeketmegtenni.

Sem én, sem a román közvélemény, s még kevésbé a nemzetközinem vehette észre azt a körülményt, hogy a hosszas bécsi döntésprocedúrája folyamán, amelyet az Ön zavaros öntudata könnyekkelés ájulásokkal tarkított, Ön a jegyzõkönyvet aláírta-e vagy sem.

Eltekintve mindettõl, helytelen az az állítás, hogy a bécsi döntésjegyzõkönyvének Ön által való alá nem írását tiltakozásnak lehetnetekinteni, mivel Ön részt vett a „döntõbíróság” befejezése utánrendezett ünnepi banketten, és poharát ürítette országunk szétda-rabolóival. A legkisebb felelõsségérzet és politikai elõrelátás arrakellett volna Önt ösztökélje, hogy Bécset azonnal elhagyja, skijelentse hivatalosan, hogy csak azért küldték, hogy a kérdésrõltárgyaljon, nem pedig, hogy végighallgasson egy vita nélkül hozottverdiktet.

399

Azonnal le kellett volna tennie osztentatív módon mandátumát,amit Ön nem tett meg. Viszont késõbb, 1940. szeptember 2-án,47,a rádióban tartott elõadásában nemcsak hogy helyeselte az aláírást,de megpróbálta még magát az eljárást is természetesnek, és mintnagy bölcsességû hazafias kötelezettségnek tüntetni fel, megsem-misítve ezáltal a kijelentés által a jegyzõkönyv alá nem írásánakbármilyen morális értékét. Következésképpen sajnálattal kell meg-állapítanom, hogy Önnek a kormányhoz intézett jelentésébenkifejtett azon véleménye, hogy a jegyzõkönyvnek Ön által való alánem írása semmissé teszi a döntést, nem állja meg helyét, különö-sen, ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, amelyet ugyancsakön szögezett le a Rádióban tartott beszédében, hogy a bécsikonferencia kezdeményezõi Önnek nem ismerték el hivatalosanromán delegátusi minõségét.

Következésképpen teljesen hibás taktika a bécsi döntés jogiérvénytelenségének és az Ön ártatlanságának indoklását arraépíteni fel, hogy Ön nem írta alá a jegyzõkönyvet.

Hatalmas tévedés tehát Erdély nagy ügyét nyilvánvalóan hamisés irreleváns indokokkal próbálni megvédeni a nemzetközi fóru-mok elõtt. Különösen akkor, amikor megdönthetetlen indokokállanak rendelkezésünkre. Nem kevésbé hibás a mi ügyünk védel-mét különbözõ, nem egy esetben tisztára személyi érdekekbõlszármazó formák alatt adni elõ. A bécsi döntés jogi érvénytelensé-gének igazi indoklása más bizonyítékokon alapszik, éspedig azo-kon, amelyeket Hitler Adolf és Mussolini Benito urakhoz intézettemlékiratomban részletesen kifejtettem, amelynek erre vonatkozórészét és a koronatanácsban tett nyilatkozatomat mellékelem.48

Sajnos Észak-Erdély problémája, amelynek tisztaságát nem is lehetettvolna vitatni, túlhaladta a jogi kérdés kereteit. A mi igazságunk tisztábba napfénynél. A mi százados ellenségeinknek sikerült Erdély kérdését,amelyet már II. Károly szerencsétlen uralkodásával, öntudatlan taná-csosaitól támogatva, rossz útra térített, erõkérdéssé változtatni.

Ilyen körülmények között a bécsi döntésnek, amelyet az Ön aktívegyüttmûködésével hoztak, s amelyet Ön utólag is helyeselt, csakoly erkölcsi és történelmi jelentõsége van, amely nem helyezi szép

400

megvilágításba sem az erdélyiek szolidaritását, sem az akkori idõkállamvezetõinek politikai elõrelátását.

Fogadja, kérem stb.1942. június 27.

Maniu Gyula s. k.

Maniu Gyula Úr,

Az 1942. június 22-én49 kelt levelemben tisztáztam azt a tényt,hogy én nem írtam alá a bécsi döntés okmányát. Ön erre aztválaszolta nekem, hogy ez a körülmény irreleváns, mert Ön Észak-Erdély átadásával kapcsolatos magatartásomat tette kritika tárgyá-vá és helytelenítette, olyan indokokra hivatkozva, és olyan állítá-sokat téve, amelyek feljogosítják Önt oly következtetés levonására,hogy helytelenítése teljesen indokolt volt. Az Ön válasza következ-tében kénytelen vagyok bizonyos dolgokat most tisztázni, bár azthittem, hogy az ilyen polémia a nyugalom és nemzeti szolidaritásszempontjából ma nem opportunus és hasznos dolog, s inkábbkésõbbi idõkre való. Ön arra kényszerít azonban, hogy tartózkodá-somból kilépjek, és a kihívást elfogadjam. Sajnálattal, s a nyilvá-nosság kizárásával teszem ezt mindaddig, míg az államérdekekmeg fogják engedni a nyilvános vitát s az iratok és okmányoknyilvánosságra hozatalát. Érthetõ türelmetlenséggel várom ezt apillanatot.

Ön azt veti a szememre, hogy nem tartottam tiszteletben azokata kölcsönös kötelezettségeket, amelyekre Constantin Brãtianu úrházában vállalkoztunk, amelyek szerint én Önnel egyetemben aláfogok írni egy tiltakozást a Magyarországgal való közvetlen tárgya-lások ellen, s egyetlen erdélyi sem fog részt venni semmi olyanaktusban, amely kapcsolatban volna ezekkel a tárgyalásokkal. Ezaz állítás hamis. Nem vállaltam semmi ilyennemû kötelezettséget,s arról sem tudok, hogy valaki az én nevemben vagy helyettemilyenre vállalkozott volna, amit különben sem tehetett volna megsenki az én tudtom és beleegyezésem nélkül. Én a ConstantinBrãtianu úrral folytatott beszélgetés alkalmával ahhoz adtam bele-egyezésemet, hogy egy manifesztumot adjunk ki Romániának

401

Erdélyre vonatkozó megváltoztathatatlan jogainak hangoztatásá-ról, de kikötöttem, hogy mihelyt Gheorghe Brãtianu úr a tervezetetelkészíti, a szöveget velem is megbeszélik. Ez a konzultáció nemtörtént meg.

A végleges szöveget Lapedatu50úr adta át nekem az erdélyi vezetõemberek tanácskozása alkalmával. Ez a szöveg a román jogokhangoztatásának nagyon vérszegény keretében tényleg tartalma-zott egy kategorikus tiltakozást a Magyarországgal való közvetlentárgyalások ellen. De ez a tiltakozás nem volt egyéb, mint anépszerûségüket féltõ tökéletes ellenzékieskedõk aktusa. Egy ilyentiltakozást már túlhaladtak az események akkor, amikor Románia,a Besszarábiából és Bukovinából való visszavonulás alkalmával,egy teljesen katasztrofális kilátásokkal fenyegetõ, súlyos helyzet-ben arra vállalkozott a tengelyhatalmakkal szemben, hogy Magyar-országgal és Bulgáriával közvetlen tárgyalásokat kezd a fennállóvitás kérdések elintézésére. Ez a kötelezettség egyelõre elhárítottaa magyar és bolgár veszedelmet, s megállította a vörös hadseregelõnyomulását a Molotov-vonalnál. A vállalt kötelezettség teljesíté-sének megtagadása aktuálissá tehette volna az összes katasztrofá-lis perspektívát, amelyet ideiglenesen elhárítottunk volt. Júniusvégén ez volt a valóság.

A múltban végrehajtott akciók és vállalt kötelezettségek kritikájamég várhatott volna; Románia létének megmentése fontosabb éssürgõsebb volt. Az én álláspontom ez volt: halasszuk el a kritikát,s a múltért való felelõsség megállapítását késõbbre, s törõdjünkmindenekelõtt Románia megmentésével; az erdélyieknek nem sza-bad magukat kivonniuk Erdély védelmi akciója alól, hanem ellen-kezõleg, azt kell követeljék, hogy õk vezessék az Erdély megmen-tésére vonatkozó harcot, s õk döntsenek Erdély sorsáról. Ez ahazafias álláspont, távol minden apró és kétszínû szemponttól. Öna tökéletes ellenzéki álláspontját tette magáévá, féltékenyen vigyáz-va népszerûségére, míg én magamra vállaltam Románia létemegmentésének hûtlen szerepét.

Ön azt hangoztatja, hogy az Ön álláspontja szerint Nagy-Romániaköteles megvédeni az ország, különösen Erdély területi integritá-

402

sát, én pedig azzal, hogy rész vettem a Turnu Severin-i ominózustárgyalásokon, hozzájárultam volna elvben ahhoz a felfogáshoz,hogy Erdély határa vitatható, s nem képez szent és oszthatatlanpatrimóniumot minden román részére. Ön úgy látszik nem tudja,vagy nem akarja tudni, mi történt Turnu Severinben. Az általamTurnu-Severinben képviselt álláspont röviden a következõ volt:

1./ Romániának nincsenek vitás területi kérdései, s éppen ezértde plano visszautasítja Magyarország bármilyen területi követelé-sét. Amíg létezik egy Románia, egy román nemzet s egy románhadsereg, területi követelések nem vehetõk figyelembe, s románföld át nem engedhetõ.

2./ Románia nem járul hozzá, hogy akár csak egy román ismagyar uralom alá kerüljön, de nem is ragaszkodik ahhoz, hogyegy magyart is megtartson román uralom alatt. Ezt a homogeni-zálást a két ország közötti lakosságcserével lehet megvalósítani.Ha Magyarország Románia e tézisét elõzetesen s visszavonhatatlanmódon elfogadja, Románia hajlandó tanulmányozás alá venni alakosságcsere megvalósításának lehetõségeit, s az azzal járó követ-kezményeket.

3./ A Turnu Severin-i tárgyalások folyamán Románia nem tár-gyalt területi követelésekrõl, nem járult hozzá valamilyen területiengedményhez.

Éppen ezért a legnagyobb határozottsággal utasítom vissza Ön-nek a Turnu-Severin-i tárgyalásokkal kapcsolatos állításait, ame-lyeket Ön anélkül tett, hogy a kérdést ismerné.

Ön azt állítja, hogy én azt hangoztattam volna, miszerint ha énnem írom alá a bécsi jegyzõkönyvet, azt tiltakozásként lehetnefeltüntetni, s hogy Erdély kérdését a nemzetközi fórumok elõtt éntisztára személyi érdekbõl irreleváns indokokkal támogattam vol-na. Ez az általam írottak teljes elferdítése, s teljesen hamis. Én aztállítottam, hogy a döntés elfogadására adott teljhatalmú felhatalmazáskollektív volt, s hogy én nem írtam alá az elfogadási protokollumot, shogy az én aláírásom hiánya formai kifogást jelent, amit alkalmasidõben a román kormány felhasználhatna a döntési aktus elhárítására.

403

Amikor Erdély visszaszerzésére a diplomáciai csata praktikus, stalán döntõ fázisába került, kötelességem volt a román kormánytudomására hozni azt a körülményt is, amely más rendkívül fontoskörülménnyel együtt, felhasználható lehet. Ennyit, és semmi töb-bet. Gondoljon csak vissza arra, hogy az 1918. évi különbékénekformális nem-ratifikálása következtében méltán hivatkozhattunkszövetségi minõségünkre, s ezzel lehetõvé tettük azt, hogy minket,mint szövetségeseket a zöld asztalhoz engedtek. Aberráció aztgondolni vagy azt állítani, hogy az Erdélyért folyó harcot valakicsak formai hibákra alapozva el tudja képzelni.

Méltatlankodással utasítom vissza Önnek azt az állítását, hogyrészt vettem volna a döntés után rendezett „ünnepi” banketten, s„poharat ürítettem” volna országunk szétrombolóival. Nem voltBécsben semmilyen ünnepi bankett, hanem csak egy közös, egyszerûvacsora, amelyen nem hangzottak el sem beszédek, sem pohárköszön-tõk. Valamennyi román delegátus részt vett a közös vacsorán, ahelyzethez méltó tartózkodó hallgatással és komolysággal.

Mi volt a bécsi döntés, amelyet az Ön állítása szerint én helyben-hagytam volna, s mint egy természetes aktust tüntettem volna fel?

Romániának 1940-ig kitartó francia–angol orientációja volt. Ezaz orientáció az ország lakosságának a többségével, s elsõsorbanaz Önével találkozott. A Tãtãrescu-kormány 1936-ban új színt adottennek az orientációnak: a régi barátságok és szövetségek változat-lan megõrzése mellett párhuzamosan normalizálta a viszonytNémetországgal és Olaszországgal. Véletlenül nekem jutott az aterhes szerep, hogy e két országgal újra felvegyem, és intenzívebbétegyem a gazdasági kapcsolatokat addig is, míg megvalósítható lettvolna gazdasági téren is a kibékülés s a barátságos együttmûködés.Amikor a Tãtãrescu-kormány visszavonult, a két országgal a vi-szony már normális volt, s elõ volt készítve az út esetleges politikaitermészetû megegyezésekre is, anélkül, hogy akkor ki lett volnakötve régi barátsági kötelékeink szétszakítása. Legalábbis Német-ország részérõl nem.

Szerencsétlenségünkre ezt az elõrelátó politikát nem folytatták. Meg-maradtunk a francia–angol orientációnál, amelyet még királyi látoga-

404

tások s hangzatos nyilvános kijelentések emeltek ki, amelyektetejébe jött még az angol garancia, amelyrõl azt mondották, hogyegyoldalúan ajánlották fel, de a valóságban mi kértük azt, s örömmelis fogadtuk el. Ezt a kategorikus orientációt mégis maszkíroztuk nagyjelentõségû gazdasági egyezményekkel, amelyek semmilyen politikaielõnyt nem biztosítottak számunkra, valamint egy, a Führernél tettkirályi látogatással, amelyet egy vérrel írott dezavuálás követett azországból való visszatérés után. 51 Nagyon ügyeseknek gondoltukmagunkat, de a valóságban nem csaptunk be senkit, saját magunkonkívül.

Én mindezektõl távol állottam, mert 1937. december óta egészen1940. június 25-ig nem volt személyi kontaktusom az uralkodóval.

Abból az idõbõl származó, s késõbben megerõsített információimszerint merem állítani, hogy ha Románia a kellõ idõben egy mindenkörülményekre szóló kategorikus semlegességre kötelezte volnamagát Németországgal szemben, akkor egy barátsági-, és határai-nak formális elismerésére vonatkozó paktumot köthetett volnaNémetországgal, ha pedig jóindulatú semlegességet vállalt volnakülönösen gazdasági szempontból, Románia még határainak elis-merését is elnyerhette volna. A kellõ idõt az 1939. évi augusztusinémet–orosz egyezmény megkötéséig lehet számítani, nyugati ésdéli határainkra vonatkozóan pedig Olaszország hadbalépéséig.

Romániát angol- és franciabarátsága, s ennek tetejében még azangol garancia a háború kitörése alkalmával Németország ellenfe-leinek, sõt prezumptív ellenségeinek táborába állította. Mindenpolitikai iskolázottsággal rendelkezõ ember elõtt világos volt, hogyabban a pillanatban, amikor Németországnak szabad keze lesz,nekünk el kell viselnünk francia–angol orientációnk minden követ-kezményét. A kritikus pillanat Franciaország összeomlása és kapi-tulációja, s Anglia teljes paralizálódásakor állott elõ 1940 júniusá-ban. Francia–angol szövetségesünk mellett mi is elvesztettük aháborút anélkül, hogy ténylegesen harcoltunk volna. A következ-mények nem várattak magukra. Franciaország 1940. június 22-énletette a fegyvert, 27-én pedig megkaptuk a Szovjetunió ultimátumát,aminek következtében elvesztettük Besszarábiát és Észak-Bukovinát,

405

majd a Bulgária és Magyarország által emelt területi követelésekelé kerültünk. E követelések eredményeként elvesztettük két hónapalatt a vár-négyszöget [azaz: a Cadrilatert – L. B. B. ] és Észak-Er-délyt.

Ilyeténképpen Nagy-Románia határainak összeomlása külpoliti-kai orientációnk, s szövetségeseinknek az európai kontinensen valóteljes összeomlásának elkerülhetetlen következménye volt. Kevéshiányzott ahhoz, hogy határaink összeomlása ne változzon át egyteljes katasztrófává [...]

Most pedig térjünk rá a bécsi döntéssel kapcsolatos valóságokra.Ribbentrop úr, a vele 1940. augusztus 29-én folytatott beszélgetés

alkalmával többek között a következõket mondotta nekem: Romá-nia, külpolitikája révén a tengely ellenségei közé sorakozott. Idõ-közben változtathatott volna ezen az orientáción a maga elõnyére.Most végzetszerûen viselnie kell orientációjának következményeit.A Führer tegnap a jövõre nézve nagy fontosságú határozatra jutott.A Führer úgy határozott, hogy ha Románia elfogadja a döntõbíró-ságot, Németország katonai garanciát ad Romániának mindenhatárát illetõleg. 1939. augusztus óta Németország került mindenfélreértési indokot a Szovjetunióval. Amikor Romániának katonaigaranciát nyújt, a Führer tudatában van, hogy az orosz szovjetneklehetõséget ad egy fegyveres konfliktusra. Ha Románia nem fogad-ja el a döntõbíráskodást, akkor nemcsak Magyarországgal szembenkell védekeznie, amelyet valószínûleg izolált konfliktus eseténéppúgy megverne, mint 1919-ben, hanem a Szovjetunióval is,amelyet Németország nem tud visszatartani, mivel háború esetéreszabadkezet biztosított neki Délkelet-Európában, valamint Bulgá-riával, amellyel Románia még nem egyezett meg, sõt, esetlegJugoszláviával is, amely nem késlekedne a Bánátot megszállni, haRomániát teljes likvidálás alatt látná.

Ezek a veszedelmek Románia létét fenyegetik, s bizonyosravehetõ egész nemzeti területének elfoglalása. Németország és aSzovjetunió között teljes bizonyossággal ki fog törni egyszer afegyveres konfliktus, azonban nem most, sem akkor, amikorRománia óhajtaná, hanem csak akkor, amikor az általános

406

helyzet azt megengedi, s a Führer opportunusnak fogja találni.Akkorazoroszokatkikergetjükadunai térségrõl.Németországnakmindegy, hogy akkor kit fog találni a román nemzeti területen.Romániának azonban nem lehet közömbös, hogy akkor lesznek-emég románok ezen a földön, és kik lesznek azok. Ha azonbanRománia elfogadja a döntõbíróságot, el fog szenvedni ugyan egyfájdalmas csonkítást, de része lesz a tengelyhatalmak katonai garanci-ájában minden határát illetõleg, megszûnik számára a kommunistaveszedelem, és újból megerõsödhetik. Ha Románia lojális és türelmeslesz, a nagy számlálások ideje el fog jönni, s akkor Románia mindentvisszanyerhet, amije volt, sõt még többet.

A Ribbentrop által felsorolt e tényekhez még hozzáadandó aza döntõ valóság is, hogy a román katonai tényezõk megállapításaszerint a román hadsereg nem volt abban a helyzetben, hogyszembe tudjon nézni ezekkel az általánosított fenyegetésekkelaz ország minden határánál, sõt még egy hosszabb ellenállásrasem képes. A vörös hadsereg hatalmas felkészültsége, amelyrõla háború során bizonyságot is tett, eléggé indokolja a hadseregfelelõs vezetõinek 1940 augusztusában mondott véleményét.

Ilyen körülmények mellett Romániának két alternatíva közöttkellett választania:

1./ Ha visszautasítja a döntõbíróságot, a háborút választja Magyar-országgal, a Szovjetunióval, Bulgáriával, s valószínûleg Jugoszlávi-ával is, amelyekkel szemben a tengelyhatalmak jóindulatú maga-tartást fognak tanúsítani.

A román ellenállás letörése után következett volna a románnemzeti területnek a magyarok, bolsevisták, bolgárok és jugoszlá-vok, sõt, esetleg a petróleumföldeknek a németek által való elfog-lalása. Az ország fegyveres elfoglalása a vezetõ- és intelligensosztály, a polgárság és a jobb módú parasztság kiirtását, valamintaz ország lakossága nagy részének legyilkolását vagy deportálásátjelentette volna. Hogyan és mikor állott volna még talpra Romániaés a román nemzet, nagy kérdõjel lett volna a jövõre nézve.

2./ A döntõbíráskodás elfogadása csak egy újabb átmeneti terü-leti megcsonkítást jelentett, meghagyva a román államot az 1916.

407

évinél nagyobb kiterjedésû határok között, kétszer akkora számúlakossággal, s egy oly intakt hadsereggel, amely képes bármilyenpillanatban megkezdeni a harcot a nemzeti egység visszaállításaérdekében. Egy elfoglalt, és Európa térképérõl letörölt Románia jövõjebizonytalan lett volna. Egy akár meg is kisebbedett Románia jövõjeazonban nyitva maradt.

A két alternatíva tehát életet vagy halált jelentett. A király és akoronatanács az életet választották az ország részére, visszautasít-va az öngyilkosságot. Bárki kezében is lett volna a döntés joga,nem választhatott volna másként, különben szörnyû bûnt követettvolna el a román nemzettel szemben. Az izolált, és csak ellenségek-tõl körülvett Románia öngyilkossága õrültebb dolog lett volna, mintSimovics52 Jugoszláviájának lépése, amellyel szemben és melletteállott Magyarország „örökös” barátsága és Bulgária, hátában pedigaz olaszokat legyõzött Görögország és az angolok balkáni partraszál-lásának lehetõsége.

Ha Ön azt hitte, hogy ellent kell állnunk, minden kockázatotvállalva, fegyverrel a kezünkben, vagy, hogy megvan a reményeegy hatásos ellenállásra, köteles lett volna ledönteni a királyt éskormányt, s a kezébe venni az ellenállás felelõsségét. Azt, amitAntonescu tábornokkal53 együtt néhány nap múlva csináltunk, Önis megtehette volna a döntés tudomásulvétele után, semmilyennehézség nélkül. Az ország és a hadsereg egy emberként követtevolna Önt.

Tehát a kettõ közül az egyik. Vagy meg volt Ön a lelke mélyéngyõzõdve, hogy Románia nem határozhatott és járhatott volna el,[csak úgy – L. B. B.] mint ahogyan tette, s ebben az esetben azÖn magatartása nem méltó egy államférfihoz, hanem csak egydemagóghoz, vagy Ön õszintén hitte is, amit mondott, s akkor sajátmagát ítélte el azzal, hogy megszökött a kötelesség teljesítése elõla kockázattól való félelem vagy akarathiány miatt. Sem a hazafiasdemagógia, sem a kötelesség alól való megszökés nem volt kompa-tibilis a pillanat komolyságával, sem méltó az Ön múltjához.

Mi volt az én magatartásom a bécsi döntéssel kapcsolatban?

408

1940. augusztus 29-érõl 30-ra virradólag, bár nem kérdeztek,közöltem a Palotával véleményemet, hogy ha a hadsereg sikeresenellen tud állani a minket fenyegetõ agressziónak, ne fogadjuk el adöntést. Visszatérve Bukarestbe, Turnu Severin-i magatartásom,s annak alapján, hogy nem vettem részt a döntés elfogadásáravonatkozó tanácskozáson, s hogy következésképpen nem írtam aláa döntõbírósági jegyzõkönyvet, hallgathattam, vagy az Önéhezhasonló álláspontot foglalhattam volna el. Néhány nap múlva II.Károly király lemondására is hivatkozhattam volna, mint egy újabbérdemre. Mégis tartózkodtam attól, hogy egy hazafias demagógmagatartást öltsek magamra, mert:

1./Az országot rá kellett ébreszteni a valóságra, s meg kellettakadályozni abban, hogy olyan dolgokat kövessen el, amelyekvesztét okozták volna. Ön fegyveres ellenállásra buzdított, de adöntõ pillanatban eltûnt Kolozsvárról.

2./A koronakrízist minden késedelem nélkül tisztázni és megol-dani kellett. Ön nyitotta meg ezt a krízist, s 10 éven keresztül nemtudta megoldani.

3./Fel kellett vetni a politikai felelõsség kérdését, nem a bécsidöntés elfogadásáért, hanem Románia elõzõ diplomáciai aktivitá-sáért.

4./Valakinek nyilvánosan rá kellett mutatnia a bécsi döntésátmeneti jellegére, s fel kellett támasztani az ország hitét megúju-lásának lehetõségében.

Mindezek az elementumok benne vannak 1940. szeptember 1-ibeszédemben. Nem volt könnyû dolog, hogy elhatározzam magamarra a merész manifesztációra. Mégis elhatároztam magam rá,mert az államférfinak a döntõ pillanatokban nem szabad magát atömegtõl s a felkavart indulatoktól vezettetnie, hanem szembe kellszállnia a tömeggel, s azt a jó, az igazi hazafias útra kell vezérelje,bármilyen fizikai vagy morális kockázatnak tenné is ki magát.Megvan az elégtételem, amelyet senki és semmi nem vehet el tõlem,hogy az országot õszinte és brutális szavaim a valóságra ébresztet-ték, hogy semmilyen javíthatatlan õrültség nem történt, hogy azország nem anarchizálódott, hogy a koronakrízis néhány nap

409

múlva radikálisan, de minden vérontás nélkül megoldódott, hogyaz ország ezen a hatalmas krízisen anélkül esett át, hogy összeom-lott volna, s megõrizte létét, s így végül a nemzeti terület kiegészí-tésének lehetõségét is. Kelet felé a kiegészülés idõközben mármegtörtént, nyugat felé ugyancsak meg fog valósulni Isten segít-ségével, bárhogyan is végzõdjék a háború.

A bécsi döntés átmeneti jellegû aktus, mint minden háború idejealatt diktált területi statútum, s nincsen más értéke és jelentõsége,mint egy elkerülhetetlen valóságok által kikényszerített stratégiaivisszavonulásnak. A többé-kevésbé végleges területi beosztást aháború vége, s a kötendõ béke fogja megadni. Egy lábon állóRománia, s egy olyan hadsereg, amely idõközben annyi gyõzelembabérját aratta, könnyebben szerez magának igazságot a háborúvégén, mint az Európa térképérõl leborotvált, s a háborús megszál-lás által elnéptelenedett és elerõtlenedett Románia.

Az én beszédem a bécsi döntés jóváhagyása, s annak minttermészetesnek, igaznak és méltányosnak való bemutatása volt?

Jóhiszemûséggel senki sem állíthatja ezt.Az én beszédem fájdalmas és õszinte megállapítása volt annak,

hogy az elõrelátás hiánya és a körülmények brutális, és elkerülhe-tetlen nyomása következtében nem lehetett visszautasítani a dön-tõbíráskodást anélkül, hogy ne provokáltuk volna ki a román államés nemzet teljes összeomlását.

Az események, az emberek és tényeik alá vannak vetve atörténelem cenzúrájának és ítéletének, az az ítélet szigorú, deigazságos lesz mindenkire nézve, Önre és énrám is.

A román igazság teljes gyõzelmébe vetett hitem megingathatat-lan, ezzel a perspektívával szemben a polémiáknak, akcióknak ésellenségeskedéseknek nincs semmi fontosságuk.

Fogadja Maniu úr stb.1942. július 2.

Pop Valér s.k.

[...]

410

Jegyzetek a dokumentumokhoz

1. Csáky István2. Teleki Pál3. Keresztes-Fischer Ferenc4. Kézzel írott lappalji megjegyzés: „Magyarokat is behívtak III. 24. körül.

(Rokonságom körébõl.)” Olvashatatlan aláírás.5. Tilea, Viorel Virgil6. Christu, Ion7. Baranyai Lipót8. Tãtãrescu, Gheorghe9. Azaz: tájékoztatni fog.10. Azaz: „Ha önök felvetik Erdély kérdését, én azt mondom, nem tudjuk rendezni

e kérdést, csak ágyúkkal”.11. Titulescu, Nicolae12. Azaz: tevékenységi terület.13. Azaz: „Megdöglök inkább a határnál, de nem fogok engedni”.14. Nem közöljük.15. Maniu, Iuliu16. Gafencu, Grigore17. Brãtianu, Gheorghe18. II. Károly19. Cincar-Markoviæ, Alexander20. Romalo, Alexandru21. Dörnberg, Alexander Freiherr von22. Ribbentrop, Joachim von.23. Pop, Valeriu24. Horthy Miklós25. A levél 1940. július 3-i keltezésû.26. Romalo, Alexandru27. Ribbentrop, Joachim von28. Gigurtu, Ion29. Manoilescu, Mihail30. Lásd a 7. sz. dokumentumot.31. Aláírás nélküli feljegyzés a margón: „A Külügyminisztérium titkárságának

azonnali telefonos továbbításra Fuschlba”.

411

32. Mivel az 1940. szeptember 3-i, 352. sz. távirat (12. sz. dokumentum) elsõ részemegfejtetlen maradt, Bárdossy másnap, szeptember 4-én a 353. sz. táviratában(11. sz. dokumentum) megismétli a kérdéses részt.

33. 1940. szeptember 3-án.34. Manoilescu, Mihail35. Timpul, román napilap.36. Pop, Valeriu37. Nem közöljük.38. Helyesen: 30-án.39. Pop, Valeriu40. Maniu, Iuliu41. Nem közöljük.42. E levelek közül – korabeli magyar fordításban – hármat közlünk.43. Ribbentrop, Joachim44. Nincs az iratok között.45. A román nyelvû változat végén az 1942. június 21-i keltezés olvasható.46. Brãtianu, Constantin (Dinu) I. C.47. Helyesen: 1940. szeptember 1-én.48. Nincs az iratok közt.49. Valójában: 1942. június 12-én.50. Lapedatu, Alexandru51. Utalás II. Károly 1938. novemberi németországi látogatására, valamint Corneliu

Zelea Codreanu román vasgárdista vezér és társainak ezt követõ kivégzésére.52. Simoviæ, Dušan53. Antonescu, Ion

412

NÉVMUTATÓ

Ablonczy Balázs 112, 335, 341, 345,351

Ádám Magda 53, 108, 109Alfieri, Dino 123Andorka Rudolf 60, 109, 349Anfuso, Filippo 277, 284Antonescu, Ion 109, 114, 164, 212, 307,

328, 332, 337, 346, 353, 408, 412Antonescu, Victor 41, 85Apor Gábor 269Apponyi Albert 52Ardeleanu, Ion 109, 110, 112, 116, 214,

215, 344, 350, 354Argeºanu, Gheorghe 114Argetoianu, Constantin 83, 114, 119,

125-127, 256, 296Arimia, Vasile 116, 350

Bakách-Bessenyey György 87, 145-147, 252

Bán D. András 50, 109, 110, 111, 113-115, 149, 153, 343, 351

Bánffy Miklós 375Barabás Béla 51Baranyai Lipót 92, 115, 411Barcza György 59, 67, 88, 111, 114,

142, 309, 310, 341-343, 349, 360,361

Bárczy István 382Bárdi Nándor 44, 51, 52, 111, 112, 340,

345, 351Bárdossy László 40-42, 58, 61, 69, 71-

74, 76-78, 83, 84, 111, 125, 127, 150,153, 162, 164, 172, 176, 177, 188,200-203, 208, 222-229, 234-237,239, 243-245, 265, 267, 271-274,292, 303, 324, 336, 365, 369, 370,371, 375, 384, 390-392, 411

Bartha Károly 81, 208, 250, 251, 382Barthou, Jean Luis 39

Beck, Józef 111Beneš, Eduard 40Bethlen Béla 336, 345, 349Bethlen György 375Bethlen István 26, 27, 36, 37, 39, 50,

89, 106, 280, 306, 316, 335, 337,339, 342, 349, 355

Bobocescu, Vasile 17, 48Boia, Lucian 45, 48, 343, 352Boilã, Livia Titieni 341, 350Boilã, Zaharia 341, 349Bossy, Raoul 60, 61, 64, 65, 76, 82, 86,

92, 109-111, 113-115, 137, 163, 164,174, 188, 194, 205, 211, 216, 217,220-224, 264, 265, 277, 284, 335,336, 338, 339, 350

Böhm Vilmos 342, 356Brãtianu C. I. C. lásd Brãtianu, Con-

stantin (Dinu) I. C.Brãtianu, Constantin (Dinu) I. C. 203,

297, 398, 401, 412Brãtianu,George lásdBrãtianu,GheorgheBrãtianu, Gheorghe 28, 264, 371, 401,

411Brãtianu, Ion I. C. 33, 35, 256, 269Brãtianu, Ionel lásd Brãtianu, Ion I. C.Bruce-Lockhardt, Hamilton 65Bulla Béla 346, 352Buzatu, Gheorghe 23, 49, 51, 355

Cãdere, Victor 200, 220, 222Cadogan, Alexander 67, 68, 110, 142Calafeteanu, Ion 50, 110, 111, 189,

214- 216, 348Cãlinescu, Armand 60-62, 73, 114Carol al II-lea lásd Károly, II., román

királyCeauºescu, Nicolae 13, 15, 16Chamberlain, Neville 30Churchill, Winston 30, 309Ciachir, Nicolae 343, 345, 352

413

Ciano, Galeazzo 5, 25, 48, 54, 64, 65,85, 86, 88, 91, 92, 110, 113-115, 122,123, 129, 137, 138, 140, 155, 156,158-160, 163, 178-181, 183, 189-192,194, 196, 199-211, 214, 216, 217,277, 280-289, 293-296, 298, 300, 301,304, 335-340, 350, 387, 388, 390

Cincar-Markoviæ, Alexander 72, 411Clodius, Karl 117, 123, 124, 149, 173,

174, 282, 283Codreanu, Corneliu Zelea 337, 412Constantinescu, Miron 46Constantiniu, Florin 22, 49, 109, 110,

113, 149, 152, 343, 352Cosma, Neagu 48Cretzianu, Alexandru 204Cripps, Stafford 288Crutzescu, Gheorghe 82, 89, 126-128,

141, 142, 146, 150, 152, 154, 162,172, 217, 219, 228, 235, 237, 266,274, 336

Cvetkoviæ, Dragisa 145, 147Czettler Antal 23, 24, 46, 49, 110-116,

150, 152, 153, 209, 211, 212, 217, 269,328, 335, 336, 338, 342, 346, 352

Csáky István 47, 60, 61, 63, 64, 66-68,70, 71-77, 80, 82, 84, 86, 88, 92, 93,95, 110, 121-132, 135, 137, 140-146,149-152, 155-163, 165-167, 172-174,177, 178, 180, 181, 196, 197, 200,207-211, 219-223, 228, 233, 234, 240-246, 248-254, 257, 264, 265, 268, 272,273, 278, 279, 292-294, 298, 300, 301,304, 334, 335, 340, 360, 362, 365, 370,375, 381, 388, 390, 391, 411

Csatári Dániel 14, 46, 344, 346, 352Csicsery-Rónay István 115, 341, 350, 353

Daicoviciu, Constantin 46Dávid Gyula 342Davidescu, Gheorghe 118, 119Dekanozov, Vladimir 139, 297Dessewffy Gyula 340, 350

Diószegi László 51Dinu, Valeriu 44, 205, 350Dobrinescu, Valeriu Florin 149, 343, 352Dombrády Lóránd 108-116, 150, 152,

212, 217, 219, 251, 268, 279, 334,335, 352

Dörnberg, Alexander Freiherr von 411Dragalina, Corneliu 227, 235, 238, 244,

271, 339Duce lásd Mussolini, BenitoDurandin, Catherine 52

Eckhardt Tibor 163, 211, 212Enyedi Sándor 51Erdmannsdorff,Otto von47,121, 122, 124,

125, 128-132, 141, 149, 150-152, 166,196, 253, 278, 280, 283, 292

Eszes Máté 48, 350

Fabricius, Wilhelm 96, 97, 119, 120,127, 128, 132, 133, 149, 150, 152,158, 172, 174, 175, 198, 200, 202,210, 220, 223, 224, 231, 239, 254,255, 274, 276, 278, 282, 283, 285,292, 296, 297, 340, 386

Farkasfalvy Sándor 318, 344, 352Fãtu, Mihai 48Filov, Bogdan 194Florescu, Radu 343Fogarasi Zoltán 47, 343, 344, 352Führer lásd Hitler, AdolfFülöp Mihály 52, 108, 110, 113, 152, 346

352Fütterer, Cuno 47, 292

Gafencu, Grigore 60-66, 68, 69, 71-74,77-79, 83, 84, 87, 96, 97, 107, 110,114, 116, 176, 184, 190, 214, 220,288, 294, 297, 298, 340, 343, 348,350, 370-373, 411

Gagyi József 342, 345, 350Galántai József 153Gáll Ernõ 47, 51, 111, 343, 352Gaus, Friedrich 282Gavriloviæ, Milan 288

414

Georgescu, Vlad 16, 22, 47, 49, 346,352

Gergely Jenõ 25, 49, 108, 346, 352Ghigi, Pellegrino 119, 120, 127, 133,

174, 175, 203-205, 239, 247, 255,269, 273, 276, 340

Gigurtu, Ion 97, 119, 120, 133, 134,151, 155, 165, 166, 169, 172, 174,175, 179, 180-193, 196, 204, 205,213-216, 218, 222, 230, 232, 255,256, 263, 273, 276, 282, 291, 296,297, 303, 338, 411

Giurescu, Dinu C. 151, 327, 341, 346,352

Gosztonyi Péter 45, 47Gömbös Gyula 27, 39, 50, 110, 355Göring, Hermann 165, 285, 299, 336Grad, Cornel 21, 22, 48, 49, 109, 115,

116, 353Gratz Gusztáv 7Grecianu, Constantin 337Groza, Petru 333, 345, 350Gunst Péter 47Gurszki Gabriella 45

Gyarmati György 44

Halifax, Edward 65, 88, 102, 110, 309,310, 343

Haller István 325Halmosy Dénes 340, 345, 348Hantos Elemér 7Haubert, sajtóelõadó 213Hillgruber, Andreas 109, 110, 113,

115, 135, 148, 149, 152, 219, 282,283, 285, 335, 336, 339, 343, 352

Hitchins, Keith 51, 113, 353Hitler, Adolf 14-16, 19, 20, 24, 25, 28,

29, 31, 42, 45, 47, 48, 50, 53, 55, 63,66, 71, 79, 82, 90-95, 109, 112, 123,127, 128, 132-136, 139, 146, 148,152, 153, 156-161, 163-170, 172,174, 175, 177, 179-198, 200, 201,205, 209-211, 214-218, 224, 249-

251, 255, 269, 275-277, 279-289,291, 296, 306, 328-333, 336, 337,342, 346, 348, 349, 353, 380, 385,386, 400, 405, 406

Hóman Bálint 382Homlok Sándor 173Horthy Miklós 26, 36, 42, 47, 55, 66,

75, 80, 94, 140, 156, 161, 210, 279,280, 292, 294, 332, 337, 349, 411

Hory András 10, 36, 45, 52, 226, 232-238, 240-250, 257-262, 264, 266-270, 273, 292, 300, 334, 340, 341,350, 382-385

Imrédy Béla 55, 108, 253Ionescu, Take 36Iordachi, Constantin 45, 48, 49, 353Iorga, Nicolae 152, 256, 303Iszlámov, Tofik 153, 298, 339, 340,

343, 353

Jászi Oszkár 7, 35Jouvenel, Bertrand 83Juhász Gyula 9, 14, 15, 19, 23, 26, 44,

46, 47, 52, 53, 108, 110, 112-115,136, 150-154, 160, 192, 209, 210-215, 217, 254, 264, 266, 268, 269,291, 334-339, 341, 343, 348, 353

Jungerth-Arnóthy Mihály 143, 144,200

Kacsó Sándor 342, 350Kállay Miklós 341, 350, 396K. Lengyel Zsolt 51Kánya Kálmán 41Károly, II., román király 10, 23, 40, 41,

44, 45, 53, 56, 57, 59-62, 82, 94, 96,97, 104, 108-110, 113, 116, 119, 120,127, 128, 132, 133, 149, 150, 151,158, 159, 165, 167-169, 171, 172, 174,177, 183, 188, 189, 210,212-214, 216,218, 220, 222, 223, 232, 238, 263,264, 266, 267, 269, 270, 272, 274,287, 289, 306, 307, 334-337, 339, 351,353, 354, 400, 409, 411, 412

415

Károlyi Mihály 7, 51Keresztes-Fischer Ferenc 82, 250, 294,

381, 411Kertész István 338, 350Kim, Jiyoung 50, 51, 353Kis Aladár 111, 112Kiss Gy. Csaba 47, 353Korom Mihály 291, 337, 353Kovács Anikó 50Kovács Imre 8Kozma Miklós 55, 108, 286, 304, 336,

342, 347, 354Köpeczi Béla 48, 51, 215, 354Közi-Horváth József 151Krausz Tamás 337Kristóffy József 139, 140, 151, 252

Lapedatu, Alexandru 402, 412L. Balogh Béni 344, 355Lãncrãnjan, Ion 16, 47Leonida, P. 230, 290Litvinov, Makszim 31Livezeanu, Irina 33, 51, 354Lõrincz Zsuzsa 108, 349Lukács Lajos 45

Macartney Elemér lásd Macartney, C. A.Macartney, C. A. 108-116, 149, 150,

152-154, 161, 209, 210-213, 263,270, 334, 335, 341, 343, 345, 346,354

MacDonald, James 30Mackensen, római német követ 335Makay Miklós 7Mamina, Ion 109, 113, 149, 269, 339,

341, 349Maniu Gyula lásd Maniu, IuliuManiu, Iuliu 38, 42, 69, 85, 87, 111, 203,

205, 303, 339, 341, 343, 349-351,370, 371, 396-401, 410-412

Manoilescu, Mihail 10, 22, 44, 133, 134,145, 146, 150-155, 158, 162, 163,169, 171, 174, 175, 180, 181, 183,186-196, 200-205, 210-219, 222-229,

236, 237, 242, 254-256, 260-263, 265-270, 272-278, 284, 288-291, 294-296,298, 300-304, 334-342, 350, 388, 411

Manuilã, Sabin 231, 235, 289Máriássy Zoltán 218Marinescu, Aurel Sergiu 48Márton Áron 375Matichescu, Olimpiu 47Mihail, Gheorghe 272, 290, 297, 303,

339Mihalache, Ion 297Mihály, I., román király 332Mikó Imre 51-53, 61, 109, 354Mironescu, Gheorghe 38Miskolczy Ambrus 32, 51, 343, 355Molnár Erik 13, 45Molotov, Vjacseszlav 79, 118, 119, 139-

141, 151, 158, 254, 298, 402Mungiu-Pippidi, Alina 346, 354Muºat, Mircea 17, 18, 48, 109, 110, 112,

214, 215, 354Mussolini, Benito 27, 28, 37, 39, 40, 64,

77, 79, 91, 92, 95, 113, 138, 139, 152,155, 157, 159, 164, 167, 179, 181,183, 190-192, 194, 199, 205, 214-216,218, 239, 250, 282, 342, 385, 400

Náday István 208, 234, 243, 244, 292Nagybaczoni Nagy Vilmos 126, 150, 152,

153, 350Nagy Ferenc 305, 393Nagy László 396, 397Neagoe, Stelian 109, 350, 353Németh László 7Neubacher, Hermann 93Nicolescu, Nicolae C. 44, 351

O’Malley, Owen 91-93, 142Oprea, Ion 32Ormos Mária 6, 25, 32, 44, 49, 51, 55,

108, 111, 155, 209, 337, 346, 354

Pangal, Ion 163, 211Pascu, ªtefan 46Pãtroiu, Ion 149, 343, 352

416

Páva István 152, 354Pelényi János 67, 143Perneki Mihály 149Péter László 45Petrescu-Comnen, Nicolae 163, 336Petrichevich-Horváth Miklós 345, 354Pomogáts Béla 45Pop, Ionel 341, 350Pop, Sanda 44, 351Pop Valér lásd Pop, ValeriuPop, Valeriu 10, 44,150-152, 154, 193,

194, 205-207, 209, 212-219, 227-229, 232, 234-239, 241, 243-248,250, 255-270, 273, 274, 289, 290,295, 296, 298, 300—304, 330, 334,335, 337-342, 350, 351, 382-385,392, 396, 398, 410-412

Popov, Ivan 143, 166Pölöskei Ferenc 52Pritz Pál 25, 26, 44, 45, 49, 50, 53, 108,

111, 117, 248, 264, 270, 346, 350,352, 354

Purgly László 375Puºcaº, Vasile 343, 349

Rácz István 337, 353Radocsay László 147, 382Ránki György 13, 18, 19, 29, 48, 50,

76, 105, 111, 112, 116, 117, 148,209, 349, 355

Rasiæ, Svetozar 78, 145Reményi Schneller Lajos 381Réti György 9, 23, 44, 49, 110, 112,

114, 115, 149-154, 209, 211-219,264-270, 334-336, 349, 355

Ribbentrop, Joachim von 5, 25, 54, 63,64, 75, 76, 79, 80, 128-132, 149, 151,155, 156, 158, 172, 174, 178, 181-184,186, 187, 194, 198, 212, 276, 282,283, 284, 286, 289, 293-298, 300, 301,304, 338, 340, 387, 388, 390, 396, 406,407, 411, 412

Ritter, Karl 117

Roller, Mihail 45Romalo, Alexandru 22, 175, 188, 202,

216, 255, 275, 277, 278, 301, 335,381, 411

Román Ildikó 53, 111, 113, 114, 116, 355Romsics Ignác 7, 8, 25, 35, 44, 49-53,

110-113, 116, 216, 219, 326, 335,336, 340, 342, 346, 349, 351, 355

Roosevelt, Franklin Delano 31Rónai András 111, 293, 300, 338, 340,

341, 344, 345, 355Rosso, Augusto 139Rothermere, Harold Sidney Harmsworth

30, 50Roth, Harald 51, 214Roth, Otto 177

Sallai Gergely 108Saranov, Nyikolaj 139Sargent, Orme 67, 68, 88Savu, Al. Gh. 53Schickert, Klaus 281Schmidt, tolmács 157, 159, 187-189,

209, 210, 214, 215, 218, 284, 336, 338Schulenburg, Friedrich 139, 298Scurtu, Ioan 23, 49, 51, 355ScotusViator, a SkótVándor lásd Seton-

Watson, R. W.Seton-Watson, R. W. 309, 343, 354Shvoy Kálmán 149, 211Simion, Auricã 14-16, 26, 47, 73, 112-

116, 149, 151, 189, 213, 216, 218,219, 264, 265, 267, 269, 270, 278,291, 334-342, 344, 346, 355

Simoviæ, Dušan 408, 412Smiljaniè, jugoszláv külügyminiszter-he-

lyettes 145, 146SiposPéter 38, 52, 108, 110, 113, 152, 352Steengracht, Gustav 282Steltzer, Gerhardt 284Szabó László 137, 138, 152, 178, 179Szabó Miklós 44, 51Szálasi Ferenc 328, 332

417

Szalay Zoltán 319, 344, 355Száraz György 47Szarka László 51Szász Zoltán 23, 48, 49, 53, 70, 112, 153,

217, 219, 232, 266, 346, 354, 356Szegedy-Maszák Aladár 342, 346, 351Szent István, magyar király 70, 84, 238Szinai Miklós 47, 349Szõllõsy Zoltán 321, 322, 345, 356Sztálin, Joszif Viszarjonovics 80, 337,

368Sztáray Zoltán 52Sztójay Döme 76, 90, 96, 121, 128, 130,

131, 144, 151, 172, 173, 174, 177,178, 180, 195, 196, 197, 213, 231,277, 278, 279, 287, 335, 336

Szûcs László 47, 349

Talamo, Giuseppe 121-123, 125, 141, 149,166, 232, 240, 242, 249, 253, 254, 273

Tardieu, André 38Tãtãrescu, Gheorghe 42, 84, 96, 97, 114,

127, 133, 152, 297, 365, 367, 369,404, 411

Þenescu, Florea 229, 230, 266, 272, 290Teleki Mihály 382Teleki Pál 14, 19, 20, 23-27, 32, 46, 47,

55, 56, 63-67, 69, 71, 75-77, 79-82, 86,88, 89, 91-95, 97, 108, 112, 114-116,121, 122, 124, 128, 135, 138, 140, 141,150-161, 163, 166, 167, 177, 192, 199,207-215, 217, 218, 220-222, 227, 229,232-234, 237, 249, 250, 252, 253, 264,266, 268, 269, 279, 280, 284, 286,292-294, 298-300, 302, 304, 306, 316,327, 329, 331, 334-339, 341, 343-346,350-354, 356, 381, 386, 411

Thierry, Adrian 162Thirring Lajos 47, 344, 346, 356, 360Tilea, Viorel Virgil 59, 110, 360, 361, 411Tilkovszky Loránt 14, 46, 109, 217, 218,

342, 356Tippelskirch, Kurt 90

Titulescu, Nicolae 8, 29, 34, 35, 39, 184,190, 367, 411

Tóth Julianna 341, 343, 356Trandafilo, olasz tudósító 244Trencsényi Balázs 45Turda, Marius 48, 49, 353

Újpétery Elemér 111, 223, 264, 265,300, 351

Újszászy István 90, 219, 234, 252, 257Újváry Dezsõ 234Urdãreanu, Ernest 175, 275

Vaida-Voievod, Alexandru 60, 296Varga E. Árpád 311, 313-315, 343, 344,

345, 356Varga József 382Vásárhelyi János 394Vigh Károly 115, 341, 350, 353Villani Frigyes 122, 137, 178, 179, 189,

196, 199, 216, 284Vinci, Giliucci 75Vincze Gábor 52, 153, 346Vladár Ervin 362, 365Volosin, rutén kormányfõ 58Vörnle János 77, 126, 172, 232, 240,

242, 249, 273

Waldeck, R. G. 337, 342, 351Wéber Péter 111, 351Weizsäcker, Ernst 130, 131, 151, 173,

174, 196, 197, 202, 217Welles, Sumner 67Werth, Henrik 16, 47, 60, 65, 66, 70,

71, 74-76, 81, 82, 93, 95, 98, 121,166, 172, 173, 207, 208, 219, 251,252, 271, 279, 291, 292, 340

Willer József 204Woermann, Ernst 22, 76, 121, 178, 255,

277-279, 380, 381, 386, 387Wohlthat, Helmuth 56

Zeidler Miklós 27, 50, 52Zilahi-Sebess Jenõ 234, 244

418

A második bécsi döntés ünnepélyes aláírása 1940. augusztus 30-án.Ülve, balról jobbra: Galeazzo Ciano olasz és Joachim von Ribbentropnémet külügyminiszter.

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár

Mihail Manoilescu román külügyminiszter (balról) és Valeriu Popmegfigyelõ az új magyar–román határt tanulmányozza 1940. augusztus30-án a bécsi Belvedere kastélyban.

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár

419

A Bécsbõl hazatérõ magyar küldöttség fogadtatása a Keleti pálya-udvaron. Balról jobbra: Teleki Pál miniszterelnök, Csáky Istvánkülügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter (hát-tal), Otto von Erdmannsdorff budapesti német követ (egyenruhában).1940. augusztus 30.

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár

420

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

A második bécsi döntés megítélésea román és a magyar történetírásban . . . . . . . . . . . . . . . . 12

A két világháború közötti magyarrevíziós külpolitika és a nagyhatalmak. . . . . . . . . . . . . . . . 26

Erdély kérdése és az 1920–1938 közöttiromán–magyar kapcsolatok rövid áttekintése . . . . . . . . . . 32

I.A MAGYAR–ROMÁN KAPCSOLATOKA KÁRPÁTALJAI BEVONULÁSTÓLBESSZARÁBIA SZOVJET MEGSZÁLLÁSÁIG . . . 54

A honvédség kárpátaljai bevonulásaés a márciusi román mozgósítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

Diplomáciai „versenyfutás”a nagyhatalmi támogatásért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

Az erdélyi magyar revízió ügye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

A kisebbségi egyezmény körüli huzavonaés az augusztusi román mozgósítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

A szovjet veszély fokozódása,Románia nemzetközi elszigetelõdése . . . . . . . . . . . . . . . . . 79

Magyar dilemma és romándiplomáciai próbálkozások 1939 õszén . . . . . . . . . . . . . . . . 80

Románia nemzetközi helyzetének átmenetimegerõsödése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85

421

A magyarországi német átvonulás kérdése . . . . . . . . . . . . 90

Román külpolitikai fordulat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

A gazdasági kapcsolatok alakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98

II.A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS ELÕZMÉNYEIII. 1. Az erdélyi magyar revízió ügye Besszarábia szovjetmegszállását követõen . . . . . . . . . . . . . . . 118

A szovjet ultimátumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118

Magyar diplomáciai aktivitás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

A német álláspont megváltozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128

A többi nagyhatalom és a revízió. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136

A bolgár és a jugoszláv álláspont. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143

II. 2. A müncheni, a berchtesgadeniés a római találkozók . . . . . . . . . . . . . . 155

A július 10-i müncheni megbeszélések . . . . . . . . . . . . . . . 155

A találkozó után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

Levélváltás Hitler és II. Károly között . . . . . . . . . . . . . . 167

Román remények, magyar aggodalmak . . . . . . . . . . . . . . 172

A berchtesgadeni és a római találkozók . . . . . . . . . . . . . . 181

Berchtesgaden és Turnu Severin között. . . . . . . . . . . . . . 196

II. 3. A Turnu Severin-i tárgyalások . . . . . . . . 220

Raoul Bossy budapesti útja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220

Diplomáciai jegyzékváltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223

Román határtervek 1940 nyarán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229

422

A megbeszélések elsõ napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232

Két ülésszak között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237

Az augusztus 19-i forduló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241

A tárgyalások megszakadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249

III.A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS MEGHOZATALAÉS KÖVETKEZMÉNYEI . . . . . . . . . . . . . 271

Fegyveres konfliktus küszöbén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271

A tengelyhatalmak közbelépése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280

Az augusztus 29-i bécsi tárgyalások . . . . . . . . . . . . . . . . . 289

A döntõbírói határozat kihirdetése. . . . . . . . . . . . . . . . . . 298

A második bécsi döntés fogadtatása. . . . . . . . . . . . . . . . . 304

Nemzetközi visszhang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307

Demográfiai következmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310

Gazdasági következmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316

A második bécsi döntés értékelése. . . . . . . . . . . . . . . . . . 325

IRODALOMJEGYZÉK . . . . . . . . . . . . . . 347

DOKUMENTUMOK . . . . . . . . . . . . . . . 357

1. A m. kir. belügyminisztérium átirata a m. kir.külügyminisztériumnak romániai helyzetjelentéstárgyábanBudapest, 1939. március 18. . . . . . . . . . . . . . 357

2. Barcza György londoni magyar követ jelentéseCsáky István külügyminiszternekLondon, 1939. július 15. . . . . . . . . . . . . . . . 360

423

3. Vladár Ervin I. o. köv. titkár jelentéseCsáky István külügyminiszternekBudapest, 1939. szeptember 16. . . . . . . . . . . . . 362

4. Bárdossy László bukaresti magyar követ jelentéseCsáky István külügyminiszternekBukarest, 1939. december 19. . . . . . . . . . . . . . . 365

5. Bárdossy László bukaresti magyar követ jelentéseCsáky István külügyminiszternekBukarest, 1940. február 17. . . . . . . . . . . . . . . . 370

6. Bárdossy László bukaresti magyar követ jelentéseCsáky István külügyminiszternekBukarest, 1940. július 21. . . . . . . . . . . . . . . 375

7. Ernst Woermann, a német külügyminisztériumpolitikai osztálya vezetõjének feljegyzéseBerlin, 1940 augusztus 21 . . . . . . . . . . . . . . 380

8. A magyar kormány rendkívüli, bizalmas ülésénekjegyzõkönyveBudapest, 1940. augusztus 22. . . . . . . . . . . . . 381

9. Ernst Woermann, a német külügyminisztériumpolitikai osztálya vezetõjének feljegyzéseBerlin, 1940. augusztus 27. . . . . . . . . . . . . . . 386

10. Jegyzõkönyv a második bécsi döntésrõlés a döntõbírói határozatBécs, 1940. augusztus 30. . . . . . . . . . . . . . . 387

11. Bárdossy László bukaresti magyar követszámjeltávirata Csáky István külügyminiszternekBukarest, 1940. szeptember 4. . . . . . . . . . . . . 390

424

12. Bárdossy László bukaresti magyar követszámjeltávirata Csáky István külügyminiszternekBukarest, 1940. szeptember 3. . . . . . . . . . . . . . 391

13. Részlet Nagy Ferenc tövisi esperesnek,az Erdélyi Református Egyházkerületpüspökhelyettesének beszámolójábólNagyenyed, 1943. május 5. . . . . . . . . . . . . . . 393

14. Nagy László bukaresti magyar követ jelentéseKállay Miklósnak, a külügyminisztérium vezetésévelmegbízott miniszterelnöknekBukarest, 1942. október 23. . . . . . . . . . . . . . . 396

NÉVMUTATÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . 413

425

426

MÚLTUNK KÖNYVEK

A sorozat eddig megjelent kötetei:

• *** Erdély a Históriában

Összeállította Bárdi Nándor, 402 p. Válogatás a magyarországiHistória c. folyóirat erdélyi témájú írásaiból.

• Makkai Sándor: Magunk revíziója

134 p. A szerzõ 1931-ben megjelentetett munkájának új kiadása,Fekete Károly elõszavával és Módis László összeállította életmû-bibliográfiával.

• *** Erdélyi csillagok

(második sorozat) 248 p. Az 1942-ben megjelentetett portrétanul-mány-gyûjtemény új kiadása, Sas Péter elõszavával.

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I.Kovászna, Hargita és Maros megye, Népszámlálási adatok1850–1992.

598 p. A szerzõ a bevezetõ elemzése után a népszámlálásiadatsorokat településenként közli.

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája II.Szatmár, Szilágy, Bihar megye, Népszámlálási adatok 1850–1992között. 870 p.

427

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája III.Arad, Krassó-Szörény és Temes megye, Népszámlálási adatok1869–1992 között. 654 p.

• I. Tóth Zoltán: Az erdélyi román nacionalizmus elsõ százada1697–1792.

503 p. A szerzõ 1946-ban megjelent munkájának új kiadása,Miskolczy Ambrus bevezetõjével és Csatári Dániel életmûbiblio-gráfiájával.

• Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés

208 p. A szerzõ 1932-ben megjelent munkájának új kiadása, BárdiNándor bevezetõ tanulmányával és életmûbibliográfiájával.

• A többség kisebbsége. Tanulmányok a székelyföldi románoktörténetérõl

Társszerkesztõ: Hermann Gusztáv Mihály. 312 p. A Csík-, Gyergyó-,Kászon-, Udvarhely, Háromszék-i románság betelepedésével és azasszimilációs folyamatokkal foglalkoznak a kötet tanulmányai.

• Források és stratégiák.

A II. Összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpózium elõ-adásai. 455 p. A kötet tematikus blokkjai: Kisebbségpolitikaistratégiák, Helytörténetírás mint kisebbségtörténet, A kisebbség-történet forrásai.

• Ellenpontok

Sajtó alá rendezte és a bevezetõ tanulmányt írta Tóth KárolyAntal, utószó Ara-Kovács Attila, Szõcs Géza, 368 p. Az 1982-

428

ben megjelent erdélyi szamizdat kiadvány 9 számának teljes szö-vege.

• Vincze Gábor: Magyar vagyon román kézen

528 p. dokumentumok a romániai magyar vállalatok, pénzinté-zetek második világháború utáni helyzetérõl és a magyar-románvagyonjogi vitáról.

• A középkori székelység

Krónikák és oklevelek a középkori székelyekrõl. 320 p. A szövegeketválogatta, a kísérõ tanulmányokat és a jegyzeteket Kordé Zoltán írta.

• Oláh Sándor: Csendes csatatér

Kollektivizálás és túlélési stratégiák a két Homoród mentén(1949–1962). 280 p. Az állami beavatkozás társadalmi hatásánakvizsgálata egy kisebb székelyföldi régióban.

• Vogel Sándor: Európai kisebbségvédelem – Erdélyi nemzeti-ségpolitikák. 272 p. Tanulmányok az európai és a magyar kisebb-ségvédelemrõl, valamint az erdélyi magyar illetve román nemzetikisebbségek változó helyzetének áttekintése.

• Erdélyi várostörténeti tanulmányok. 280 p. (Szerk. FleiszJános, Pál Judit)

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája IV.,Fehér, Beszterce-Naszód és Kolozs megye, Népszámlálási adatok1850–1992 között. 780 p.

429

A sorozat az alábbi könyvesboltokban kapható:

Romániában:Corvina Könyvesboltok:

Csíkszereda, Virág u. 34.; Székelyudvarhely, Szabadság tér 24.;Sepsiszentgyörgy, Csíki u. 1.; Kézdivásárhely, 19-es Udvartér 3.;

Kovászna, Szabadság tér 24.Bibliofil Könyvesbolt: Marosvásárhely, Gyõzelem tér 32.

Kriterion Klub: Kolozsvár, December 23 u. 1.Libris Antica: Nagyvárad, Szabadság u. 46.

Magyarországon:Teleki Könyvesbolt, Budapest VIII. ker. Baross u. 1.

Osiris Könyvesbolt, Budapest V. ker. Veres Pálné u. 4-6.Írók Boltja, Budapest VI. ker. Andrássy u. 45.

A kötetek megrendelhetõk közvetlenül a kiadótól:Pro-Print Könyvkiadó 4100 – Csíkszereda, Szabadság tér 7.

Tel./Fax: 0040-66-114257, e-mail: [email protected]

430

431

Kiadja a Pro-Print Könyvkiadó

Csíkszereda, 2001

Felelõs vezetõ: Burus Endre igazgató

Mûszaki szerkesztõ: Simon Andrea

Készült a Pro-Print nyomdájában,

1000 példányban, 26,75 ív terjedelemben.

432