A korai nyelvfejlQdési elmaradás.doc

7/22/2019 A korai nyelvfejlQdési elmaradás.doc

http://slidepdf.com/reader/full/a-korai-nyelvfejlqdesi-elmaradasdoc 1/37

A KORAI NYELVFEJLŐDÉSI ELMARADÁS1

Lukács Ágnes és Pléh Csaba

MTA-BME Neuropszichológiai és Pszicholingvisztikai KutatócsoportMTA Nyelvtudományi Intézete BME Kognitív Tudományi Tanszéke

1. A korai nyelvi zavarok elméleti kérdései

A nyelv mentális és idegrendszeri leképeződésének, a neuropszichológiaegyik legklasszikusabb kérdésének sajátos szerveződése van, ha áttérünk a

klasszikusan ’szerzettnek’ nevezett rendellenességek elemzéséről anyelvfejlődési zavarokra. A fejlődés korai szakaszaiban megjelenő zavarok a nyelv terén több szempontból sajátosak: világosan felvetik, hogy a még kinem alakult architektúra körülményei között a zavar átfogóan befolyásolhatja az egész későbbi építmény kialakulását, hogy a kritikus periódus elvnek megfelelően az architektúra alakulás zavarai miatt nem biztos, hogy a fejlődés valaha is utoléri a tipikus utat követőket, s mindezek következtében a neuropszichológia klasszikus disszociációs logikájakorlátozottan alkalmazható.Ezzel együtt sokszor alkalmazzák ez utóbbit a fejlődési zavarok esetében is.

• Klasszikus disszociációs logika: egy komponens hiányzik, s a

megfigyelhető viselkedés a megmaradt mechanizmusok eredménye. Ez afelfogás a klasszikus „felnőtt neuropszichológia” mintájára értelmezi afejlődési zavarokat is. Ilyen például az autizmus viselkedéses jegyeinek „hiányzó tudatelmélet” segítségével történő értelmezése (Baron-Cohen,Leslie és Frith, 1985).

• Átfogó architekturális zavar:a hiányzó, kiesett elem az egész

gondolkodási rendszerben központi szervező mozzanat, ezért hiányávalátfogó zavar lép fel a gondolkodásban. Ilyen például a centrális koherenciazavarának feltételezése autizmusnál, melynek lényege a különbözőreprezentációs szintek és típusok összekapcsolásának nehézsége (Frith,1989, Győri, 2000).

1 A szerzők munkáját az OTKA tudományos iskola (TS 049840 ) rendszere támogatta Pléh Csaba pályázatakeretében. Lukács Ágnest a Bólyai ösztöndíj támogatta a munka készítése során.

1



• Eltérő szerveződés: a fejlődés során egy kiinduló hiány minőségileg

eltérő szerveződésre vezet. Ilyenek lehetnek például a diszlexiások olvasásieljárásai, vagy a színtévesztők eligazodása a színek világában.

•

Lassabb fejlődés, de azonos út:a fejlődési zavarral jellemzettgyermek azonos utat követ, mint a tipikus fejlődésűek, de jóval lassabban.Éppen a kritikus fejlődési idői ablakok miatt ennek a „puszta” lassabbfejlődésnek is lehetnek minőségi következményei.

Mivel további mondandónk szempontjából ez lesz releváns, a 2. táblázat

a kettős modell nyelvpatológiai implikációit foglalja össze. Ezek lényege,hogy számos betegcsoportot és érintett agyi struktúrát tekintve kettősdisszociáció figyelhető meg. A Broca afázia, specifikus nyelvfejlődésizavar és a Parkinson kór mind a szabályrendszernek megfelelő struktúrák sérüléséhez, a procedurális emlékezet zavarához kapcsolódna, míg aWernicke afázia, a Wiiliams szindróma és Alzheimer kór esetén inkább adeklaratív emlékezeti rendszer sérülése vezet nyelvi zavarokhoz (Ullman,

2001). A kettős rendszer szigorúan modulárisnak tekintett elképzelése ígytulajdonképpen többfajta értelmezést is elbír, amelyekkel az elmélet hirdetőiés ellenzői egyaránt ritkán számolnak: a klasszikus interpretáció inkább azthangsúlyozza, hogy nyelven belül is elkülönül a két rendszer, ezek területspecifikusan (a nyelven belül) és szelektíven mutathatnak disszociációt. A két rendszer lehorgonyzása emlékezeti rendszerekbeazonban lehetővé teszi a területáltalánosabb magyarázatot, mivel ezek a

tünetegyüttesek általánosabb emlékezeti zavarok nyelven belülimegnyilvánulásainak vagy analógiáinak is tekinthetők. A feltételezett nyelvidisszociációk részletes elemzése segíthet választani az interpretációk közül.Ha találunk tisztán nyelvi szindrómákat, akkor a specifikusabb értelmezéstkell elfogadnunk, ha azonban a kritikus nyelvi összetevő zavara mellettmindig megfigyelhető a megfelelő emlékezeti rendszer valamilyenműködési rendellenessége is és viszont, akkor feladhatjuk a szigorú

modularizmust.

2



2. táblázat. A kettős modell nyelvpatológiai alátámasztása

NYELVTAN SZÓTÁR Broca afázia nehéz könnyebb

Wernicke afázia könnyebb nehéz

Nyelvfejlődési zavar nehéz könnyebb

Williams szindróma könnyebb nehéz

Parkinson-kór nehéz könnyebb

Alzheimer-kór könnyebb nehéz

Huntington-kór nehéz könnyebb

A nyelvpatológia tehát, ha a szindrómák bevett címkéit tekintjük, tisztaés nyelvspecifikus disszociációkat sugall. A kép azonban korántsemmindenki szerint ilyen egyszerű még akkor sem, ha a nyelven belül

maradunk. Vegyünk egyetlen példát, a sokat emlegetett specifikus nyelvielmaradás esetét ! Ez a jelenségtanában és kóreredetében is sokat vitatottszimptóma olyan nyelvtanfejlődési elmaradásokat takarna, amelyeket nemkísér semmilyen más kognitív zavar. S igen korőán megjelennek afejlődésben. Valószínű, mint arra az összefoglaló munkák is utalnak (Leonard, 1998, Stromswold, 2000), hogy nem egységes kórformáról vanszó, egyik fenotípusában azonban kétségtelen, hogy alaktan és mondattan

egymásra vetítése szenved zavart. A Mivel vágjuk a papírt? kérdésre agyermek azt válaszolja: Olló. (Ollóval helyett.), lehagyva amondatszerkezet által az adott szóra előírt ragot.

A 3. táblázat ennek a fejlődési zavarnak a tucatnyi elméletét abból aszempontból csoportosítja, hogy nyelvspecifikus, világosan disszociálódó (atáblázat felső sorai), vagy általánosabb feldolgozási illetve kognitívmagyarázatot (a táblázat alsó sorai) kínálnak-e. Nem akarjuk egy ilyen rövid

bemutatásban megoldani sem a fogalmi, sem az etiológiai kérdést. Atáblázat csupán azt illusztrálja, hogy egy látszólag könnyen értelmezhető, s a

3



disszociációs elméletek melletti érvelésben pozitív érvként szereplőkórforma pontosabb körbejárása számos tekintetben megkérdőjelezte ezt akönnyed dekompozíciós képet (valamilyen azonosítható nyelvtani zavar eredményezne egy genetikai zavar), mind az érintett jelenségek tisztaságát,mind a magyarázó modelleket illetően. Ma már kisebb az SLI kutatók körében azoknak a tábora, akik a nyelvtan genetikai eredetű szelektívsérülését magyarázó erejűnek tekintik a specifikus nyelvi zavarra nézve.Kialakult egy olyan felfogás is, amely éppen a tágabb kognitív zavarralkapcsolódó altípust, a verbális munkaemlékezeti rendszer zavaráhozkapcsolódó nyelvfejlődési zavart tartja genetikai meghatározottságúnak (Bishop. 2001).

2. Az SLI elméletei.

Fogalmi gazdagság vagy zűrzavar

A nyelvi rendszer elsajátításával kapcsolatos fejlődési zavarok területétmeglehetős fogalmi és/vagy szóhasználati tarkaság jellemzi. Ez nemcsak

valamiféle hazai sajátosság, Mint Leonhard (1998) kézikönyve megmutatja,a nemzetközi irodalomban is nagy a tarkaság. Ugyanakkor van a különbözőszóhasználatoknak s a mögöttük lévő konceptuális szerkezeteknek egyvisszatérő szolid alapgondolatuk: tiszta nyelvi problémáról van szó, ahol anyelvfejlődési gondokat nem kíséri egyéb kognitív zavar.

4



Néhány terminus, csak ízelítőként abból a repertoárból, mely a jelenségkör lefedésére felmerült a néhány évtized során: fejlődési afázia,diszfázia, majd az angolszász irodalomban oly nagy karriert befutottSpecifikus Nyelvi Zavar, Specific Language Impairement (SLI) jellegzetes igen sokat használt kutatási kategóriák. Éppenséggel az SLIsokrétű értelmezései következtében – erre majd látunk példákat - jelent megennek egy specifikusabb interpretációja is, a Nyelvtani Specifikus NyelviZavar, a Grammatical Specific Language Impairement (GSLI) mintsajátos nyelvtani változat (van der Lely és Stollwerck, 1996, Bishop,Bright, James, Bishop és van der Lelly, 2000).

Mindegyik terminus éppen kiindulása révén sajátos fogalmi hagyománytis magával hoz. A diszfázia pl. a beszélés megzavar voltát, aaz SLI alanguage révén a nyelvi trendszer zavarát állítja a figyelem fókuszába. Aterminológia mint nevezéktan sajátos kérdéseitől eltekintve érdemeslistaszerűen áttekinteni, milyen kérdések is merülnek fel, bárhonnanközelítsünk is ahhoz, amit az egyszerűség kedvéért a továbbiakban SLI problematikaként emlegetünk.

5



Fejlődési vs. szerzett zavar. Az SLI mint fejlődési zavar a nyelvrevonatkozó egész kognitív építményre, architektúrára kihat. Ezzel szembenállnak például a felnőttkori afáziás zavarok, amelyekben a már kialakultszerveződésben alakul ki disszociáció. A két helyzetben az általánoskognitív alapú kompenzáció esélyei is eltérőek. Mindezt azért fontos szemelőtt tartani, mert a nyelvi képesség idegrendszeri alakulása tekintetében azelméleti kutatás egyszerre használja mind moduláris mind egységesváltozataiban a fejlődési és a szerzett zavarokból származó adatokat. Levyés Kavé (1999) alapos leíró összefoglalója világosan bemutatja ezeket akórforma típusokat és elméleti felhasználásukat. Ezek együttesfelhasználásában az elméleti értelmezésben általános fejlődési és plaszticitási mozzanatokat is figyelembe kell venni. Müller (1996)érzékenyen elemzi ezt a kérdést. Thomas és Karmiloff-Smith (20029 pedigrészletesen tárgyalják, milyen neurális hálózatképzési okai is vannak, hogyne tekintsük párhuzamosnak a kétféle zavart.

Plaszticitás, kritikus periódus és fejlődési zavar.A specifikus fejlődésielmaradás nem triviális módón kapcsolódik a korai szerzett nyelvi

zavarokkal. Ugyanis nagyjából azonos életkorról van szó. Az SLIgyermekeket 4-8 éves korban diagnosztizálják, s hasonló életkori sávokbana bal oldali sérülések még viszonylag teljes restitucióhoz vezetnek átmenetiafáziás periódusok után (összefoglalásukra lásd Pléh, 2001). Éppen ezszokott az érv lenni a nyelvelsajátítás különlegesen érzékeny korszakamellett. Ha ez így van – nem mindenki hisz el, a kételyeket Müller (1996)mutatja be - akkor viszont érdekes mozzanat, hogy a fejlődési zavar, az SLIugyanebben az életkorban nem korrigálódik. Éppen ez a diszkrepancia akorai szerzett zavarok és a fejlődési zavarok között szolgálhat érvként amellett, hogy az SLI esetében valójában átfogó architekturális zavarról vanszó.

6



Prevalencia és diagnózis.Az SLI diagnózisára vannak, akik az óvodás korttartják megfelelőnek, az iskola előtti éveket, vannak, akik a kisiskolás kort.Lehet gyakorlati érveket felsorolni mindkettő mellett. Az első mellett szól,hogy korai diagnózissal mód lehet a kompenzációra, a második mellett,hogy erre az életkorra világossá válik, hogy nem átmeneti fejlődésiegyenetlenségről, hanem tartós architekturális problémáról van szó.

Bárhogy legyen is, a becsült előfordulás 3-5 % (Leonard,1998), ami igenmagas, s a sürgető gyakorlati igények mellett az elméleti érdeklődést isindokolja.

Gyakori kontrasztok a vizsgálatokban: Down, Williams, autista. Az SLI

moduláris keretekben folyó (Pinker, 1991,1999, Clahsen, 1999) vizsgálataazért indokolja a szembeállítást más jellegzetes fogyatékos csoportokkal,mert így vélik feltárni a kettős disszociáció elvét követve a nyelvi és amegismerési képességek komponenseit, feltételezve például, hogy SLI-nálsajátosan a nyelvtanépítés sérül, míg a szókincs ép (SLI vs. Williamsszindróma), vagy a nyelvi képesség sérül, miközben a szociális értelmezésérintetlen (SLI vs. autizmus). A nem moduláris értelmezések számára pedig

speciálisan magyarázandó, hogyan lehet ép értelmi képességek mellettzavarokat találni a nyelvben.

Kik a megfelelő kontrollok ? Ezek a disszociációs vizsgálatok felvetik azt is,kik a releváns ép, átlagos fejlődési mintázatú kontroll személyek az SLIkutatásban. Használnak életkori kontrollokat, akik a legszélsőbb eltéréseket produkálják. Ezzel szemben a mondathossz (MLU) és szókincs kontrollok arra kíváncsiak, van-e valamilyen minőségi eltérés az SLI csoportnálmiközben valamilyen fontos nyelvi fejlődési mutatót kiegyenlítettünk.

Módszertani körforgás veszélye. Ez a releváns kontroll kérdés felveti amódszertani körforgások veszélyét is az SLI kutatásban. Magát a kritikuscsoportot valamilyen A sztenderdizált módszerrel (tesztben mérve)választjuk ki, s egy B feladatban, egy általunk konstruált kutatási feladatbanmérjük azután eltérésüket a kontroll csoporttól. Csakhogy maga az A feladat

és a kutatás B feladata nem szükségszerűen korrelálatlanok.

7



Maga az elmaradás vagy zavar jellege. Az SLI-t fejlődési elmaradáskéntértelmezve, mint Leonard (1998) bemutatja, három különböző felfogáslétezik leíró értelemben.

A. Elmaradás plato nélkül.B. Elmaradás platóval. A kritikus periódus hatás miatt egy életkor felett

az SLI csoportban nincsen további fejlődés.C. Profil eltérés: ugyanaz a mintázat, mint az átlagosnál, csak

erőteljesebben érvényesül az SLI esetben, például a szabályos ésrendhagyó formák eltérése ugyanolyan irányú, de nagyobb az SLIcsoportban.

D. Minőségi eltérés jellemzi az SLI-t. Például a Pinker-Clahsenmodellben a nyelvtani modul hiányos működésű az SLI setében.

Ezeket a felfogásokat mutatja be az 1. ábra

Az SLI mint fejlődési elmaradás

0

20

40

60

80

100

Életkor

H e l y e s

t e l k j e s í t m é n

%normáliselmarad A plato B

8



01020304050607080

1 2 3 4

Nyelvi feladatok

Profil és minőségi eltérés

nomális profil C

minőségi D

1. ábra Az SLI különböző lehetséges fejlődésmenete és a zavar architekturális jellege (Leonard, 1998 nyomán)

Ezek a különböző elképzelések a zavar jellegéről elméleti megfontolásokatis takarnak. A moduláris felfogásoknak a minőségi eltérés, míg atanuláselméleti koncepcióknak

Két architektúrális SLI kép

A már eddig is emlegetett kétféle kutatási stratégia, a sajátos zavarokattételező és az átfogóbb problémákból kiinduló felfogás egyben kétarchitekturális elméletet is feltételez a zavar eredetéről s jellegéről, melyeketaz 1. táblázat foglal össze.

1. táblázat: Két eltérő feltétezett architektúra az SLI zavarok mögött

9



MODULÁRIS ÁTFOGÓ ZAVAR

specifikus zavar nem specifikus zavar

másra nem terjed ki általánosabb, pl.szimbolizáció

kezdettől megvan tanulás során alakul

korral kompenzálódik,de nem oldódik meg

kompenzálható, meg isoldható

A moduláris elképzelés a nyelvben (ismertetésére lásd Pléh, 2000a,b,2001) egyszerre többféle felfogást jelent:

feldolgozási modell: az egyes megismerési rendszerek egymástólfüggetlenül működnek.

idegrendszeri dekompozició: ezeknek egymástól független agykérgialrendszerek, idegrendszeri modulok felelnek meg.

fejlődési disszociáció: a fejlődés során ezek egymástól függetlenül issérülhetnek. Ebben illeszkedne az SLI mint sajátosan csak nyelvi fejlődésizavar.

evolúciós dekompozició: az egyes alrendszerek sajátos evolúciósnyomásokra alakultak volna ki.

Vagyis a moduláris felfogás, miközben egy sajátos gondolkodásifelépítést és működést feltételez, egyben egy idegrendszeriszerveződésmódot is sugall s egy fennek megfeleltethető fejlődésielképzelés és patológiás felfogás mellett is érvel.

A másik magyarázat típus viszont, mely az SLI-t átfogó zavarnak tekinti,többnyire együtt jár egy olyan nyelvfelfogással, amely a nyelviidegrendszeri leképezését megosztott nagy konnekcionista hálózatokban

értelmezi, ahol nincsenek feladat specifikus alrendszerek, és anyelvfeldogozás folyamatában is együtt működnek interaktívan a különböző

10



összetevők. Az SLI-ra nézve ez a magyarázat típus azt feltételezi, hogy aspecifikus nyelvi elmaradás miközben kiinduló jegye a kognitív zavarok hiány volt, mégiscsak együtt jár vagy átfogó tanulási, kapcsolatformálásizavarokkal (Elman, Bates, Johnson, Karmiloff-Smith, Parisi és Plunkett,1996), vagy finom kognitív zavarokkal (Tallal .és Piercy, 1973).

Elméleti magyarázat típusok az SLI-ra

Az SLI típusú zavarok elméleti alapú magyarázatainak két alapvetőtípusa van (hasonló osztályozásra lásd Levy és Kavé, 1999). Az elsőmagyarázat típus a meghatározásnak azt az elemét hangsúlyozza, hogy ittsajátosan a nyelvre érvényes zavarról van szó. Ebben az értelembenvalamilyen változatát nyújtják a moduláris magyarázatoknak. A másik felfogás viszont, miközben az átfogó kognitív zavarokat szintén elveti, például normál övezetbe tartozó intelligenciát feltételez, felteszi, hogyminimális és specifikus kognitív zavarok adják a nyelvi zavarok alapját.Ezek a magyarázatok tehát nem modulárisak. A 2. táblázat mutatja beösszefoglalóan ezeket a magyarázatokat, melyeket a továbbiakbanrészletezek.

2. táblázat. A specifikus nyelvi elmaradás néhány jellegzetes elmélete

Szerző Elmélet lényege A zavar magyarázataGeneratívgrammatika pl.van der Lely

reprezentációs zavar, mondattanban ésalaktanban is, szabályok ingadozóhasználata

moduláris, genetikai eredetű zavar agrammatika megjelenésében

Leonard feldolgozási nehézségek: az alaktanivégződések kezelése nehéz

általános hajlam ragok elhagyására, s pl-s különösen nehéz az angolbantorlódásnál (pl. eats)

Gopnik nyelvtani ismertetőjegyek sérültek genetikai defektus egy adott családnál

Pinker, Clahsen szabály nem megy, az elmetanulásviszont jó Szabály alapját képező neurális rendszer(Broca terület) zavart genetikailag

11



Bishop és mások általános feldolgozási kapacitás korlátai lassú feldolgozás, nyelvtani viszonezért gyenge, szótag szint elemzetlen

Baddeley-Gathercole

munkaemlékezeti zavar nem tud fejben tartani elemeket viszonyításhoz

Tallal szekvenciális feldolgozás sérülése gyors hangváltakozás feldolgozásáfejletlensége

12



.

A nyelvi elméletek típusai

Szintaktikai elméletek. A nyelvtani zavar alapja valamilyen eltérés aformális mondattani szerveződés valamilyen alapvető mutatójában. Rice ésWexler (1995) felfogása szerint ennek a zavarnak a lényege a koraigyermeknyelvben meglévő infinitivuszi opció túl alkalmazása, az

infinitivuszi megoldások túláltalánosított fennmaradása, s általánosabban azigeragozás gyengesége. Ez részben egybevág más elméletek, pl. Gopnik ésCrago (1991) egyeztetési zavar elméletével, s mindenképpen felébreszti agyanút, higy itt sajétosan az angolra jellemző problémákról van szó.

van der Lelly (pl. Van der Lelly és Stollwerck, 1996) a leghatározottabbképviselője annak a szintaktikai magyarázat típusnak, mely amondatgenerálás során előálló szerkezeti megoldások közötti

átalakításokban, a szerkezeti elmozdítást jelző nyomok hagyásának hiányában illetve a mozgatási műveletek elégtelenségében látja a zavarok okát. Ez eredményezne olyan mondatokat mint az alább , de nemnyomatékosító intonációval.

Nem elmenni akarok.

Morfológiai elméletek. A legelterjedtebb nyelvészeti felfogások szerint azalaktan a grammatika legérzékenyebb része, ez az az összetevő, ahol alegjellemzőbb SLI zavarok lépnek fel. Ennek vannak általános formái,amelyek

13



összefüggésbe hozhatóak a specifikus kognitív elméletekkel is. IlyenLeonard (1982, 1998) felfogása, amely általánosan gyenge alaktantfeltételez. Vagyis úgy véli, hogy az SLI gyermekekre a funkciós morfémák elhagyása a jellemző (He go, Three book). Ennek a felfogásnak módosítottváltozatai azt vetik fel, hogy a morfológiai zavar talán fonológiaimegalapozottságú: a ’gyenge alaktan’ különösen jellemző lenne ahangsúlytalan, hangzótorlódásos s hangtanilag gyenge egyéb helyzetekre.Végső oka talán észlelési alapú lenne, s nem tisztán grammatikai.

Egyeztetési zavarok. A ’gyenge alaktan’ feltevésnél vannak azonban jóvalspecifikusabb elméletek is, amelyek valamilyen alapvető moduláris keretbenértelmezik az alaktanon belül is sajátosnak tekintett zavarokat. Gopnik nevezetes ’jegy vaksági’ vagy nyelvtani egyeztetési elmélet ennek legtöbbet idézett példája.(Gopnik, 1990, Gopnik és Crago, 1991),Gopnik egy azóta klasszikusan sokat vizsgált nagy családkiterjedt genetikai családfakutatással kombinált nyelviteljesítmény vizsgálatából indult ki. Azt mutatta ki, hogy

jellegzetes öröklésmenetnek megfelelően sérült érintettcsaládtagoknál a nyelvtan egy aspektusa zavart. Eztkezdetben annyira specifikusnak vette, hogy első leírásaibanegyenesen ismertetőjegy vakságról beszélt (Gopnik, 1990).Az érintett gyermekek és felnőttek nem tudnák kezelni amondattani alapú egyeztetést. Az angolban ez elsősorban azegyes és többes szám megkülönböztetését érinti. Ezértilyeneket mondanak, hogy He go, They goes ahelyett, hogyazt mondanák, hogy He goes és They go. Magával a

jelenséggel kapcsolatban is számos kételyt vetettek fel.Lehet ezt értelmezni másként is. Mint már utaltam rá, aWexler feltételezte „igeragozási gyengeség” is magyaráznitudja ezt. Fletcher (1992) pedig rámutatott arra, hogy azangolban az ilyen gyermekeknél talán nem is annyira azegyeztetés, mint a morfológiai és szintaktikai szerepekegymáshoz viszonyításával kapcsolatos problémák vannak.A gyermek, mint erre magyar adatok is vannak (Vinkler és

14



Pléh, 1995) nemigen képes összekapcsolni az alaktani jegyeket a megfelelő mondattani szerepekkel. Olyanpárbeszédek mutatják ezt, mint például Kérdés: Mivel vágjuka papírt? Válasz: Olló. Vagyis a zavar nem pusztán alaktanilenne, hanem az alaktan-mondattan illesztés zavarában(interface) rejlene az alapja.

Szabálykiemelési gyengeség Pinker (1991, 1999), Clahsen (1999) valamint Ullmann (2001,Ullmann és Gopnik, 1999) az egyeztetés problémája helyett egy átfogóbbneurokognitív értelmezést is kapó alaktani zavarra utalnak. Az SLIgyermeknek a szabálykiemelő, szabályalkotó rendszere lenne gyenge, ez

manifesztálódna abban, hogy a rendhagyó és a szabályos alakokat ugyanúgykezelik. szabályos alakokat is pusztán mint elemeket jegyeznék meg, náluk ugyanis a nyelvben feltételezett másik rendszer, az elemtároló rendszer műkö9ne, s ez lenne a kompenzáció alapja is. Ezt a kérdést magyar adatokatis bemutatva Pléh és Lukács (2002) dolgozata mutatja be.

Kognitív elméletek

Az SLI folyamatok magyarázatára a kutatás során több olyan alternatívelmélet is felmerült, amelyek kicsit lazítanak az eredeti kritériumon (nyelvizavar , de nincsen kognitív zavar), s valamilyen átfogó feldolgozási gondot

tételeznek fel az SLI magyarázatára.

Általános feldolgozási nehézség. Az SLI gyermekek sokféle nyelvi,figyelmi, választásos feladatban gyengébben teljesítenek, talán azért, mertfeldolgozási kapacitásuk gyengébb. Ez persze, mint Bishop (1992) ésLeonard (1998) szimpatizáns, de kritikus összefoglalóikban rámutatnak,ebben a magyarázat típusban elvész a specifikus a specifikus nyelvi

elmaradásból. Ráadásul maga a feldolgozási nehézség is elégdifferenciálatlan fogalomként jelenik meg.

15



Munkaemlékezeti zavarok. Az ’általános feldolgozási nehézségek’specifikálására törekedve az egyik próbálkozás a feldolgozás lelassult

gyorsaságát emeli ki SLI-ban, ami kritikus mozzanat az akusztikusinformáció elillanó jellege miatt. A feldolgozási nehézségekkel magyarázóelméletek egyik legbefolyásosabbja azonban a munkaemlékezetgyengeségéből indul ki SLI gyermekeknél. Baddeley, Gathercole ésPapagno (1998) a munkaemlékezet általános elméletébe helyezve azt emelik ki, hogy az SLI oka a fonológiai hurok „gyengesége” lehet. Amunkaemlékezeti zavar nehézségeket okoz az akusztikai információ

kódolásában, és a sorrendiség zavarai révén vezethet mondattanizavarokhoz.

16



Akusztikai feldolgozási zavarok. Tallal (Tallal és Piercy, 1973) régótahirdeti, hogy az SLI nyelvi jelenségtanához elemei akusztikai feldolgozásizavarok vezetnek. Az SLI jelölt gyermekek már igen korai életkorbanzavarokat mutatnak a gyorsan változó akusztikai ingerek feldolgozásában.Ez azt jelenti, hogy változó magasságú szinuszos hangoknál a két hangotközelítve náluk azok sokkal kisebb távolságoknál vezet nyelvi zavarhoz. Anyelvi tünet keletkezésének logikája egyszerű. Ha valaki nem hallja vagynem jól különíti el a gyorsan változó hangokat, akkor pl. nem hallja jól azeat és eats, vagy a magyarban a mókus és mókust eltérését, ami elégtelennyelvtani distinkciókhoz vezet. Vagyis az elemi akusztikus feldolgozásizavar a kritikus fonéma megkülönböztetések elégtelen voltához vezetne, ez pedig grammatikai megkülönböztetések hiányosságához. Maga használtakusztikai próba igen egyszerű: különböző magasságú szinuszos hangokat prezentálnak, s az összeolvadási küszöböket mérik a hangokat egymáshozközelítve. Benasich és Tallal (2002) részletes technikai beszámolója szerint100 és 300 millisecundumos hangokat adva egymásután a két hang köztiintervallumot csökkentik. Az összeolvadási küszöb, csak egy olyan példátvéve, mely későbbiekben is releváns lesz, beszédzavaros családi etiológiájú

csecsemőknél a hangösszeolvadási küszöb 146 ms, míg negatív családianamnézisnél 70 ms. Ezek az elemei akusztikus magyarázatok fontoskompenzációs-rehabilitációs kutatásoknak is teret adtak. Tallal és mtsai(1996, Merzenich és mtsai, 1996) kimutatták, hogy lassított akusztikusátmenetekkel való gyakorlás radikálisan csökkenti az SLI gyerekeknél agrammatikai szimptómákat.

Az SLI genetikája: A moduláris doktrínától a leíró genetikáig

17



Igen régi elv a generatív nyelvtan ihlette biológiai nyelv értelmezésben,hogy „kell legyen” olyan zavar, amely csupán nyelvi jellegű, s nem jár együtt kognitív zavarokkal (ezt elégíti majd ki az SLI kategóriája), sugyanakkor öröklött jellegű. Eric Lenneberg (1974) első próbálkozási óta élaz a gondolat, hogy ez a disszociáció adna igen erős érvet a generatívnyelvtan feltételezte moduláris disszociáció mellett.

A Gopnik és Crago (1991) által tanulmányozni kezdett nevezetes K.E.család mindkét feltételt kielégíti. A család érintett tagjainál csak a már említett alaktani zavarok, másban még a nyelven belül sem mutatnának zavart, s a hiányosság nincsen zavar. A család nemcsak részletes leíró

genetikai kutatások tárgya, hanem a 7. kromoszómán azonosított egyértelműgenetikai károsodást is leírtak náluk, az azóta sokat hivatkozott 7q31régióban (Lai és mtsai, 2001). Ennek részleteibe nem megyek bele. Azegyetlen család részletes leírásának érdekes vonása elméleti szempontbólkét mozzanat. Felmerült, hogy maga a zavar talán tágabb oro-faciálisapraxia lenne náluk (Vargha-Kadem és mtsai, 1998), s talán az érintett génis egy átfogóbb szekvenciális mozgásszerveződésért felelős locuson lenne.

Másrészt az ezt követő viták felvetették azt is, hogy ez a család talán az SLIegyik típusát képviseli, s nem a teljes spektrumot (Bishop, 2002)

Általánosabb régi gyógypedagógiai feltevés is azonban, hogy anyelvtani zavar vagy legalábbis rá való hajlam „öröklött” jellegű. Nézzük meg az erre vonatkozó leíró adatokat, majd egy igen határozott új elméletiértelmezésüket !

Genetikai adatok és magyarázatok

A hagyományos genetikai megfontolások kiindulópontja a gyakranmegfigyelt együttjárás a gondozói és a gyermeki beszédszerveződés problémái között. Mint a 3. táblázatban összegzett adatok mutatják, az SLI jellegű tünetekkel kezelt gyermekeknél a zavar konkordancia a biológiai

szülőnél jóval nagyobb, mint a nevelőszülőnél, a legmagasabb pedig agyermekkel együtt élő biológiai szülő és a gyermek nyelvi zavarai közötti

18



konkordancia. Ez durván arra utal, hogy a genetikai meghatározottságmellett van némi környezeti alapú együttjárás is.

19



3. táblázat. A gyermek és a nevelő közeg beszédfejlődési problémáinak együttelőfordulásai (Felsenfeld és Plomin , 1997 nyomán)

Nevelőszülő nyelvi gondok 11

Biológiai szülő nyelvi gond 21

Saját gyerekkel élő biológiaiszülő

33

Nincs szülői gond 9

A szülő-gyermek együttjárások vizsgálata a klasszikus genetikábantermészetesen kiegészül az ikerkutatásokkal. Kovac, Gopnik és Palmour (2002) hivatkoznak olyan adatokra, amelyek szerint egypetéjű ikreknél 0.70,

kétpetéjűeknél pedig 0.46 az SLI konkordancia, annak esélye, hogy ha azegyik gyermeket SLI-osként azonosították, akkor a másiknak is van nyelvizavara.

Stromswold (2000) számos vizsgálatot áttekintő összefoglalója szerint azSLI esetek 46 %-ban a rokonoknál is volt valamilyen nyelvfejlődési gond. A4. táblázat mutatja ugyanebből a tanulmányból három kiterjedt azikerkutatásban talált konkordanciákat. Vagyis egypetéjű ikreknél átlagosan0.84 az együttjárás, míg kétpetéjűeknél 0.52.

20



4. táblázat. Ikerkutatási konkordanciák a nyelvi zavar előfordulásában SLI-os ikertestvéreknél (Stromswold , 2000 nyomán)

Egypetéjű Kétpetéjű

0.86 0.48

0.70 0.46

0 .96 0.61

/

Bishop (2001) kiterjedt és igen körültekintő kategóriákat alkalmazóvizsgálata kiterjedt az ikertestvérek helyreállt zavaraira is. Ha ezt is tekintjük,mint a 2. ábra mutatja, egypetéjű ikreknél az ikerkonkordancia 95 %, míg

kétpetéjűeknél csak 45 %. Mindez erősen a genetikai meghatározottság mellettszól.

21



2. ábra Az SLI ikertestvér státusza a nyelvi zavarok szerint különbözőlehetséges fejlődésmenete és a zavar architekturális jellege (Bishop,

2001 nyomán)

Bishop (2001) azonban a heritábilitási adatok igen pontos feldolgozásán túlis megy. Az SLI elvileg sokak által hangoztatott több típusából kiindulvakíváncsi arra, hogy a különböző a fentiekben említett kognitív magyarázó

tényezők és a heritábilitás között van-e valamilyen lefedés: vajon vannak-einkább öröklött s inkább szerzett altípusai az SLI-nak? Az akusztikai ésmunkaemlékezeti zavarokból mint magyarázó modellekből kiindulvamegnézte első lépésként, hogy menyire gyakori ezeknek a normától egyszórásnyival alacsonyabb szintje az SLI-ban. Ennek megoszlását mutatja a3.ábra.

0

10

20

30

40

50

60

Mindkettő Emlék Akusztika Nincs

3. ábra Az átlagosnál jóval gyengébb teljesítmény előfordulása akusztikai

22

0

102030405060

egypetéjű kétpetéjű

SLI

Nyelv

Helyre

Gondtalan`



és munkaemlékezeti feladatokban SLI gyermekeknél (Bishop, 2001nyomán)

23



Jól látható, hogy a két sokat emlegetett kockázati tényező közül azegyüttes előfordulás esetén különösen nagy az SLI kockázata, egyenkénttekintve őket pedig nagyobbnak tűnik a munkamemória (a verbálismunkamemória) jelentősége.

Ha az ábrán is használt szigorú kritérium szerinti heritábilitást,vagyis az akusztikai és a munkaemlékezeti zavar heritábilitást tekintjük,akkor az 5. táblázatnak megfelelő képet kapjuk. Vagyis ez nem általábana munkaemlékezet vagy az akusztikai feldolgozás örökölhetőségéttükrözi, hanem a nagyon gyenge teljesítmény heritábilitását ezekben aképességekben. A kétféle ikerpár közti kontraszt alapján amunkaemlékezet heritábilitása jóval nagyobb tehát.

5. táblázat. Iker konkordanciák a nagyon gyenge emlékezeti és akusztikaiteljesítményben (Stromswold , 2000 nyomán)

Egypetéjű KétpetéjűAkusztikus feldolgozás 0.60 0.49

Munkaemlékezet 0.64 0.28

Bishop kockézati szempontból is megvizsgálta a heritábilitás és a javasolt kognitív változók viszonyát. Általános konklúziója szerint az SLI

genetikailag prediszponált típusáért a munkaemlékezet örökletes eltérései afelelősek. A másik SLI fő altípus viszont szerzett – feltehetőn korai szerzett – hatásoknak tudható be. Ezt a meglepő disszociációt többváltozós útelemzések támasztják alá. A 4. ábra a finom statisztikai részletek helyett aztmutatja be, hogyan felelős szelektíven a munkaemlékezet gyenge volta anyelvi teljesítményekért.

24





• Több altípusa lehet az SLI-nak, melyek több oki láncba illeszkednek.• A munkamemória, melynek számos eltérése genetikai alapú, fontos

átfogó kockázati tényező lehet.

A környezeti alapú SLI közvetítő tényezőinek jó jelöltje lehet az akusztikaifeldolgozás zavara.

3. Magyar adatok Lukács

4. Ws Miért érdekes a nyelvfejlődésben? nemzetközi adatok Magyar adatok ez szinte táblaszerűen a részle4tes magyar cikkből ki kellene szedni, de igen tömören

Az évek óta folyó kutatások eddigi legfontosabb mondanivalója:- az egyes nyelvi területek és az egyes megismerési funkciók között nincsen olyan tiszta

disszociáció, mint számos korábbi elmélet hirdeti,

- ugyanakkor érdekes interakciók vannak téri megismerés és nyelvfejlődés között- a vizuális zavarok ebben a populációban kísérletes módszerekkel is kimutathatók - jellegzetes téri integrációs zavarokat mutatnak a neuropszichológiai tesztek is.

Vizsgálati eredményeink eddig az 1. táblázaton látható elrendezésben vannak. Mint látható,számos esetben többféle kontrollcsoport használatára van szükségünk. A részletesebbcsoportjellemzések a hivatkozott publikációkban találhatóak

1. táblázat A Williams szindrómás kutatások eddig bevezetett eljárásainak és csoportjainak összefoglalása

Módszer WS Kontroll 1 Kontroll 21. Szókincs 15 15 szókincs 15 mentális kor 2. Szemantikai kategóriák 15 15 szókincs 15 mentális kor 3. Nyelvtani alaktan 15 15 szókincs 15 mentális kor 4. Szótanulás pragmatikája 15 15 szókincs 15 mentális kor 5. Anafora pragmatikája 15 15 szókincs 15 mentális kor 6. Téri nyelv 15 15 szókincs 15 mentális kor 7. Verbális munkaemlékezet 15 15 mentális kor sok száz8. Téri munkaemlékezet 15 15 mentális kor 15 téri fejlődés9. Helytanulás 15 15 mentális kor 15 téri fejlődés

10. Orientáció diszkrimináció 7 sok száz11. Kontúrintegráció 12 sok száz

26



12. Perceptuális tanulás 10 25

Nyelvi vizsgálatok . Ezek egy része a feltételezett szókincs-szabályrendszer disszociációtisztázására, illetve a nyelvelsajátítás gyakoriság érzékenységére vonatkozik. A Williamsszindrómával kapcsolatos korábbi nyelvi vizsgálatok eredményei ellentmondásosak: abbanmindenki egyetért, hogy általában véve a nyelvi képességek ebben a szindrómábanviszonylag megőrzöttek, de távolról sem érintetlenek. Nem tisztázott azonban, hogy mi az, ami sérült, éshogy a deficit nyelvspecifikus vagy az általánosabb kognitív deficit nyelvi visszatükröződése.Mi specifikus nyelvi funkciók tesztelésével, valamint a nyelv és más megismerésitartományok kapcsolatainak eddigi és további vizsgálataival erre a kérdésre keresünk választ.összefoglalása, ha egyébként nem jelezzük, 15 fős Williams szindrómás, 12 éves átlagoséletkorú csoportra vonatkoznak, akiket különböző releváns kontrollcsoportokkalhasonlítottunk össze.

A 2. táblázat összefoglalja nyelvi vizsgálataink eredményeit, összehasonlítva a Williams-szindrómás csoport és a verbális kontroll csoport teljesítményének szintjét és mintázatát. Amásodik oszlop a WS teljesítmény szintjét mutatja a verbális kontrollokhoz képest: a + azt jelöli, ha a két teljesítményszint megegyezett, a < olyan eseteket jelöl, ahol a WS teljesítményelmarad a verbális kontrollokétól. A harmadik oszlop azt mutatja, hogy a teljesítménymintázatugyanolyan volt-e a két csoportban: itt a + hasonló mintázatot, a – pedig eltérő mintázatot jelöl.

2. táblázat. A Williams szindrómás nyelvi vizsgálatok sugallta fejlődési összkép

Vizsgálat WS teljesítményszint WS teljesítménymintázat1. Szókincs teszt < +2. Szemantikus fluencia + +3. TROG < +4. Szabályos és kivételes morfológia < +5. Nyelvtani helyesség megítélése < -6. Anaforaértelmezés + +7. Pragmatikai jelzések a szótanulásban + +8. Téri kifejezések produkciója ésmegértése

< +

9. Mondatkiegészítés téri esetragokkal + +

2003-ban a gazdag anyagból a (4) (5) (7) és (9) vizsgálatok és elemzésük készült el, ezeketismertetjük részleteiben. anyagok

Szabályos-kivételes ragozás vizsgálataA Pléh, Palotás és Lőrik (1991) féleSzűrővizsgálat anyelvfejlődési elmaradások feltárásárateszt Névszótőváltozatok altesztjének kibővítettváltozatát használtuk. A teszt képmegnevezési feladat, amely a szabályos és kivételes tövek többesszámú vagy tárgyesetben álló ragozott alakjának produkcióját váltja ki. A teszt bővítésére azért volt szükség, hogy itt is tudjuk vizsgálni a gyakoriság szerinti eltéréseket. Azeredményeink, amelyek különös érdekessége hogy egy korábban nem vizsgált gazdagmorfológiájú nyelvre épülnek, itt megfelelnek a nemzetközi szakirodalmi adatoknak: aWilliams-szindrómások a kivételes ragozású tövek ragozott formáit nehezebben produkálják,

27



és gyakran szabályosítják, a gyakoriságtól függetlenül, a mentális lexikon és a nyelvtandisszociációját mutatva. Az eredmények azonban arra is rávilágítanak, hogy a mentálislexikon sérülése nem minden-vagy-semmi jellegű: az életkor előrehaladtával a WS személyek is egyre kevesebb kivételes alakot szabályosítanak: többször kell találkozniuk az adott alakkalahhoz, hogy megtanulják őket. A részletesebb hibaelemzés arra is rámutatott, hogy a

morfológiai túláltalánosítás megvan ugyan a Williams szindrómában, de kevésbe tipikusmegkülönböztető jegy ebben a populációban. Megfelelő kontrolcsoportot választva, mint az 1.ábra mutatja, nem specikus náluk az eltérés. A különböző tőtípusba (szabályos és kivételestőtípusok) tartozó és különböző gyakoriságú töveknél, a helyes válaszok százalékban amegfelelően kiválasztott kontroll csoport ugyanolyan teljesítménymintázatot mutat.

1. ábraWilliams szindrómás és azonos szókincsű kontroll csoport százalékos főnévragozásiteljesítménye

Részletesebben is megnéztük a hibázások típusait, a túláltalánosításokat összevetve máshibákkal (megismétlés, elkerülés, segítségkérés). Mint az 1. táblázat mutatja, semmiképpennem mondható, hogy a túláltalánosítás sajátosan a Williams szindrómásokra lenne jellemző.

Vagyis a várakozással ellentétben a szabályalkalmazás ugyanolyan gondokat jelent azátlagos fejlődésű és a Williams szindrómás gyermekeknek, bár a Williams szindrómásokra jellemző a túláltalánosítás a kivételes formáknál. A mintázat talán értelmezhető általánosalaktani (mármint nyelvtani alaktani) elmaradásként, ahogy Thomas és a Karmiloff-Smithcsoport is érvel. A szelektív, kivonásos disszociáció helyett itt talán elmaradás van, illetve aWMS és a tipikusan fejlődő gyermekek talán eltérő utakon jutnak hasonló teljesítményhez.

1. táblázat Hibázások előfordulása (abszolút számok) Williams szindrómás és kontroll csoportokban

WS Kontrollkivételes szabályos Össz kivételes szabályos Össz

TÚLÁLTALÁNOSÍTÁS 34 2 36 107 7 114EGYÉB 22 22 44 21 18 39

A szótanulás pragmatikáját illetően több vizsgálatot használtunk, mert a szakirodalomezt a csoportot mint a „jó szocialitás – gyenge vizualitás” csoportot állítja szembe például az autistákkal. Kimutattuk, hogy szótanulásban a Williams szindrómások atipikus fejlődésű gyerekekhez hasonlóan szociális-pragmatikai jelzésekretámaszkodnak. Ezt fontos lépésnek tekintjük a viszonylag érintetlennek tűnő nyelvi

28

0

10

20

30

4050

60

70

80

90

100

SzabályGyak

SzabályRitka

Kivétel gyak Kivétel ritka

Szókincs kontroll

WS



képességek kialakulásáért felelős mechanizmusok feltérképezésében. Ezt egy olyanhelyzetben vizsgáljuk, ahol a vizsgálatvezető egy új szót (pl.toma, logu) vezet be újtárgyakra, vagy úgy, hogy a gyermek tekintetének megfelelően néz ő is egy tárgyra(követő címkézés), vagy úgy, hogy egy másik, tárgyra néz, mint amire a gyermek figyel. A 2. ábra mutatja saját adatainkat, valamint Baron-Cohen, Baldwin és Crowson

(1997) adatait más fogyatékos csoportoknál.

01020

30405060708090

100

követőcímkézés

eltérőcímkézés

WS

Kontroll

AutizmussalélőÉrtelmifogyatékos2 éves tipikusfejlődésű

2. ábra A partner tekintetének t figyelembe vétele a szótanulásban különböző csoportoknál (A beszélő tekintet irányának megfelelő választás)

A Williams szindrómások ezek szerint, az autizmussal élőktől eltérően és más értelmifogyatékosokhoz és a tipikus fejlődésű gyerekekhez hasonlóan tudják a beszélő tekintetének irányát használni a szótanulásban. Vagyis úgy választanak, ami megfelel a partner tekintetirányának. Úgy tűnik, erre az alapvető szociális folyamatra építhetnek a nyelvtanulásban, ésmás mechanizmusokat kell keresnünk a szemantikai deficitek magyarázatára.

Téri nyelvhasználat és a téri ragok átvitt értelme .Vizsgálatainkban arra is keressük a választ,hogyan befolyásolja a téri megismerés, e nemnyelvi tartomány deficitje a nyelvhasználatot és –tanulást. A Williams-szindrómás gyerekek számos adat szerint rosszabbul teljesítenek anyelv téri elemein, mint a nem térieken . Vizsgálataink két szempontból is újszerűek voltak etéren:(1) Különböző nyelvi kategóriákba tartozó és eltérő komplexitású téri kifejezéseket

vizsgáltunk (ragokat és névutókat), amelyek elsajátítása jellegzetes mintázatot mutat. Azalkalmazott teszt Pléh, Palotás, és Lõrik (1994) Szűrővizsgálat nyelvi fejlődés elmaradásáratéri kifejezéseket vizsgáló altesztje.(2) Össze tudjuk hasonlítani ugyanazon elemek téri és nem téri használatát, mint az alábbi példa mutatja.

A fiú rálép a dobozRA. A fiú haragszik a lányRA.

Az eredmények közül az 1. kérdésre vonatkozóakat mutatjuk itt be. Mint a 3. ábra mutatja,a Williams szindrómás gyermekeknél a várhatónak megfelelő teljesítményt kapunk a „puszta

grammatikai” alaktan, míg jóval alacsonyabbat a téri alaktan esetében (Lukács, Pléh ésRacsmány in press.). Vagyis a téri alaktan általánosságban nehezebb a Williams szindrómás

29



személyeknek, s ez a hatás jóval erőteljesebb, mint a szabályosság- kivételesség feltételezetthatása.

3. ábra A Williams szindrómás, a szókincs kontroll és a téri tudás kontroll csoportok nyelvtani és téri nyelvi produkciója

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

téri rag téri névutó szabályos rag kivételes rag

Szókincs Kont

Téri Kont

WS

Ugyanakkor, mint a 4. ábra mutatja, a téri kontrollhoz – mintegy 4 éves gyermekekhez – képest mintázatbeli eltérés nincsen a Williams szindrómásoknál. Vagyis a téri megismerésérintettsége lelassítja a téri nyelv elsajátítását, de nem teremt sajtos mintákat. Számukra islegnehezebbek a FORRÁSkifejezések (-tól,-ról,-ból ), s a STATIKUS(-ban,-on,.-nál ) és aCÉL(-ra,.ba,.-hoz) kifejezések között nincsen eltérés.

4. ábra A különböző téri irányok viszonylagos nehézsége

0

10

20

30

40

50

60

7080

90

100

Statikus Forrás Cél

Szókincs Kont

Téri Kont

WS

30



A téri alaktan és az egyéb alaktan (többes, tárgyrag) között jellegzetes, a Williams szindrómás populáció téri korlátaival összefüggő disszociációk figyelhetőek meg, ugyanakkor a téri nyelvmintázati nehézsége azonos a tipikusan fejlődő gyermekekkel összehasonlítva.

Munkamemória vizsgálatok

Ezek alkalmazásának célja hármas volt:

• Módszer adaptáció magyar közegben• A WS csoport verbális-vizuális disszociációinak kimutatása az

emlékezetben• Munkaemlékezeti és más megismerési funkciók összekapcsolása

7. Verbális rövidtávú emlékezetés nyelvfejlődésA nyelvi illetve a téri-vizuális kogníció Williams-szindrómában

megfigyelhető disszociatív sérülésének vizsgálatára sztenderd eljárások(számterjedelem és álszóismétlési feladat) segítségével vizsgáltuk averbális rövidtávú emlékezetet, hogy (1) szembeállíthassuk a verbális éstéri-vizuális rövidtávú terjedelmet (2) megvilágíthassuk a rövidtávú éshosszútávú verbális és nemverbális képességek közötti kapcsolatotWilliams szindrómában.

A WS csoport verbális munkamemória kapacitását számterjedelmi feladattal valaminta nemszó ismétlési teszt magyar változatával vizsgáltuk meg. A számterjedelmi vizsgálatbannövekvő hosszúságú számsorok elismétlése volt a feladat. Az Álszó Ismétlési Tesztben egyrenövekvő szótagszámú értelmetlen, de a magyar nyelv fonológiai törvényszerűségeinek megfelelő álszavakat kell elismételni. A Williams-szindrómások teljesítménye ezeken a

teszteken általában az egészséges tartomány alsó övezetébe esett, ismét a nemzetközieredményeknek megfelelően, amelyek azt mutatják, hogy a munkamemória egyesalkomponensei disszociálhatnak Williams-szindrómában, és a verbális komponens szelektívés viszonylagos érintetlensége egyik támasza lehet a mentális elmaradás ellenére jelentkező jónyelvi teljesítménynek. Ugyanakkor a téri feldolgozás deficitnek meglehetősen erőteljesek ebben a csoportban. A kétféle emlékezeti teljesítmény disszociációját mutatja az 5. ábra.

5. ábra Akusztikus és vizuális munkaemlékezet Williams szindrómában

A munkamemóriakapacitás és a Williams-szindrómások egyéb nyelvi mutatóinak összefüggéseit vizsgálva azt találtuk, hogy ebben a klinikai csoportban a kontrollcsoporthoz

31

0

1

2

3

4

5

6

Számterjedelem Téri memória

Kontroll

WS



képest sokkal erősebb a kapcsolat a verbális rövidtávú emlékezet kapacitása és egyrészt aszókincsfejlődés, másrészt pedig a morfológia feladaton mutatott, a nyelvtan működéséttükröző teljesítmények között. A WS adatokon végzett regresszió elemzés azt is kimutatta,hogy a verbális munkamemória terjedelem jobban megjósolja a szókincs gazdagságát, mint azintelligencia vagy az életkor. Ezek az eredmények alátámasztják azt az elgondolást, amely

szerint a Williams-szindrómás gyerekek a normálisan fejlődő gyerekekhez képest jóvalnagyobb mértékben és hosszabb ideig támaszkodnak verbális munkamemóriájukra, ésesetükben a jelentés alapú kódolásnak valamint a hosszú távú emlékezetet felhasználóstratégiáknak lényegesen kisebb szerep jut a szavak elsajátításában. Ezekből az adatokbólmutat ízelítőt a 4. táblázat

4. táblázat: A szókincsfejlődés és a verbális munkamemória kapacitás korrelációiWilliams szindrómásoknál és átlagos 7-9 éves gyermekeknél * p < 0.05

Szókincs mutató WS KontrollGyakori főnév 51 * 23Ritka főnév 63 * 27Gyakori ige 43 22Ritka ige 48 * 16Gyakori összetett 61 * 25Ritka összetett 47 * 14

Téri-vizuális rövidtávú emlékezet A Williams szindrómások kognitív profiljának legszembetűnőbb eleme a jónyelvi képességek és a súlyos téri deficit szembenállása, amelynek a

hátterében a munkamemória alkomponenseinek disszociációja is állhat. Azeddigi vizsgálatok alapján Williams-szindrómás gyerekek verbálismunkamemóriája megtartott, míg a téri-vizuális információk rövidtávúmegtartásának képessége sérül. A téri munkamemória működésénekvizsgálatára az egyik legelterjedtebb neuropszichológiai vizsgálóeljárást, aCorsi-kockákat használtuk, melynek erdemlnyeit az 5. ábra mutatja. Afeladatban a vizsgálatvezető egymás után megérint néhányat az előtteelhelyezkedő kilenc kockából, amelyet a szemben ülő vizsgálatiszemélynek ugyanabban a sorrendben kell megérinteni. Eredményeinkegybevágnak a szakirodalomban korábban közölt WS vizsgálatokkal: míg akorábban említett verbális munkamemória feladatokban a WS csoport azenyhén károsodott-egészséges övezetben helyezkedik el, a téri rövid távúemlékezeti feladatban súlyosan károsodott teljesítményt mutat.

Hosszú távú téri emlékezet A Rey lokalizációs teszt segítségével a hosszútávú téri tanulásiteljesítményt is felmértük.Ebben a tesztben a vizsgálatvazető egy 5 X 5-ösmátrixon mutat egymás után 5 négyzetet, minden oszlopban egyet, ésminden próbában ugyanazt az 5-öt. A Williams-szindrómásokteljesítménye ebben a próbában messze elmarad mind a verbális, mind atéri illesztett kontrollokétól (az utóbbiak 4 éves átlagos életkorúgyermekek voltak) és jól bejósolja a téri rövidtávú emlékezet kapacitása.A 6. ábra mutatja a három csoport jellegzetes tanulási mintázatát.

32



0

1

23

4

5

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

SzókincskontrollTéri kontroll

WS

6. ábra: A téri tanulás igen nehezített a Williams szindrómás gyermekeknél

Vizuális feldolgozás.A hagyományos nézet szerint a dorzális pálya sérült, és az egészségesszemélyek globális feldolgozási hajlamához képest a WS-ben a látvány lokális jegyeihatározzák meg az észlelést. Mi a vizsgálatainkban abból az anatómiai megfigyelésbőlkiindulva, hogy az agy méretének általános csökkenésén belül is a legnagyobb mértékű a parieto-okcipitális területek redukciója, a vizuális feldolgozás korai szakaszának mechanizmusait vizsgáljuk. A kontúrintegrációs és orientációdetekciós feladatok előzeteseredményei arra utalnak, hogy ez a korai feldolgozás is sérült lehet.

5. Viták a korai nyelvi zavar specificitásáról

A ragozási minték specificitása

Csépe Valéria (2002) A nyelvpatológia pszichológiai és nyelvészetikérdései. Úton a konszenzus felé? Pszichológia, 22, 223-238

Gerebenné Várbíró Katalin (szerk., 1995): Fejlődési diszfázia.Budapest:

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző FőiskolaGósy Mária (2002) A diszfázia beszédpercepciós tipológiája. Pszichológia,

22, 277-288Pinker, S. (1999): A nyelvi ösztön.Budapest, TypotexPléh Csaba (2000a): Hogyan vegyük komolyan az idegtudományt a

pszicholingvisztikában? Erdélyi Pszichológiai Szemle, 1, 19-48Pléh Csaba (2000b): Moduláris és interakciós felfogások a

nyelvfeldolgozásban. In: Pléh Csaba, Kampis György és Csányi

33





(2000): GRAMMATICAL SLI: ADISTINCT SUBTYPE OF

DEVELOPMENTAL LANGUAGEIMPAIREMENT? APPLIED

PSYCHOLINGUISTICS, 21 , 159-181

CLAHSEN, H. (1999): LEXICAL ENTRIES

AND RULES OF LANGUAGE: AMULTIDISCIPLINARY STUDY OFGERMAN INFLECTION.BEHAVIORAL

AND BRAIN SCIENCES, 22 , 991–1060.

Elman, J.L., Bates, E.A., Johnson, M.H., Karmiloff-Smith, A., Parisi, D. ésPlunkett, K. (1996): Rethinking innateness: A connectionist perspective on development. Cambridge, Mass.: MIT Press

Fletcher, P. (1992): Lexical verbs and language impairment: A case study.Clinical Linguistics and Phonetics, 6 , 147-154

Fletcher, P. és Ingham, R. (1995): Grammatical impairment. In: Fletcher, P.és MacWhinney, B. (szerk.):The Handbook of Child Language.

Oxford: Blackwell, 603-622Gopnik, M. (1990) Feature blindness: A case study. Language Acquisition,

1, 139-164Gopnik, M. és Crago, M. B. (1991) Familial aggregation of a developmental

language disorder.Cognition, 39, 1-50Joanisse, M. F. és Seidenberg, M. S. (1998): Specific language impairment:

a deficit in grammar or processing.Trends in Cognitive Sciences,2,

240-247

35



Kovac, I., Gopnik, M. és Palmour, R. M. (2002): Sibling resemblance for specific components of linguistic competence in families of speeech/language impaired children. Journal of Neurolingustics, 15,497-513

Lai, C. S. és mtsai (2001) A forkhead-domain gene is mutated in a severespeech and language disroder. Nature, 413, 519-523

Lenneberg, E. (1974): A nyelv biológiai szempontból. In: Pap M. (szerk.): Anyelv keletkezése.Bp: Kossuth, 310-330

Leonard, L. B. (1998):Children with specific language impairment.Cambridge, Mass.: MIT Press

Leonard, l.B. (1982): The nature of specific language impairment inchildren. In: Rosenberg, S. (szerk.): Handbook of applied psycholinguistics.Hillsdale, NJ: Erlbaum, 295-326

Levy, Y. és Kavé, G. (1999): Language breakdown and linguistic theory: Atutorial overview. Lingua, 107 , 95-143

Merzenich, M., Jenkins, W., Johnston, P., Schreimer, C., Miller, S. ésTallal, P. (1996): Temporal processing deficits of language learning

impaired children ameliorated by training.Science, 271, 77-81Müller, R-A. 1996. Innateness, autonomy, universality? Neurobiological

approaches to language. Behavioral and Brain Sciences, 19, 611-675

Németh D., Racsmány M., Kónya A., Pléh Cs. (2001): A munkamemóriamérőeljárásai és szerepük a neuropszichológiai diagnosztikában. InRacsmány M. és Pléh Cs. (szerk.): Az elme sérülései. Akadémiai

Kiadó. Budapest. 403-416 Németh Dezső (2000): A munkamemória és a megértés folyamata. In: Pléh

Csaba és Lukács Ágnes (szerk.): A magyar alaktan pszicholingvisztikája.Budapest: Osiris

Pinker, S. (1991): Rules of language.Science, 253, 530-535Rice, M. és Wexler, K. (1995): A phenotype of specific language

impairement: Extended optional infinitives. In Rice, M. (szerk.):

Towards a genetics of language. Mahwah, NJ: Erlbaum, 215-237

36



Stromswold, K. (2000): The cognitive neuroscience of language acquisition.In: Gazzaniga, M.S. (ed.):The new cognitive neurosciences.Cambridge, Mass.: MIT Press

Tallal, P , Miller, S., Bedi, G., Byma,G., Wang, X., Nagarajan, S.,Schreiner, C., Jenkins, W., és Merzenich, M. (1996): Languagecomprehension in language-learning impaired children improvedwith acoustically modified speech.Science, 271, 81-84

Tallal, P.és Piercy, M. (1973): Defects of non-verbal auditory perception inchildren with developmental dysphasia. Nature, 241, 468-469

Thomas, M és Karmiloff-Smith, A. (2002): Are developmental disorderslike cases of adult brain damage? Implications from connectionistmodelling. Behavior and Brain Sciences, 25,

Ullman, M. T. (2001) A neurocognitive perspective on language: thedeclarative/procedural model, Nature, 717–726.

Ullman, M. T., & Gopnik, M. (1999). Inflectional morphology in a familywith inherited specific language impairment. Applied Psycholinguistics, 20, 51-117.

van der Lely, H. és Stollwerck, K. (1996): A grammatical specific language

impairment in children. Brain and Language, 52, 484-504Vargha-Kadem, F. és mtsai (1998) Neural basis of an inherited speech and

language disorder. Proceedings of the National Academy f Sciences,USA, 95, 12695-12700

Vinkler Zs. és Pléh, Cs. (1995) : A case of a specific language inmpaired chiold in Hungarian.In: Kovacevic, M. (szerk.): Language and language communication barriers.Zagreb:Hrvatska Sveucilisna Naklada, 131-158

A korai nyelvfejlQdési elmaradás.doc

Documents