9. A dráma történeti kialakulásának kérdései

8/4/2019 9. A dráma történeti kialakulásának kérdései

http://slidepdf.com/reader/full/9-a-drama-toerteneti-kialakulasanak-kerdesei 1/4

46

9. TÉTEL: A dráma történeti kialakulásának kérdései

A dráma kifejezés a gör. <draó> = teszek, csinálok, cselekszem szóból származik. A dráma

tehát valaminek a tevése, csinálása, csinálmánya. Egy olyan alkotást jelent, melyben aszereplők csinálnak valamit. Kialakulásáról nem tudunk sokat, írásos művel ezzel

kapcsolatban nem maradtak ránk.

A dráma a Dionüszosz ünnepekhez kapcsolódott. Dionüszosz

a bor, mámor és eksztázis istene volt, nem tartozott a tizenkét

olümposzi isten közé, hérosz (félisten) volt csupán. Apja

Zeusz, anyja Szemlé thábai királylány, Kadmosz lánya.Dionüszosz isten ősi kultusza vad és eksztatikus lehetett.

Ennek meglétét még az i.e.5.században is feltételezhetjük Kis-

Ázisa és Macedónia területén.

Euripidész: A bakkhánsnő k c. művében ezt a kultuszt

mutatja be. A vallást elsősorban nők gyakorolták és a

hegyekbe, erdő

kbe vonultak ki. Maga az <eksztázis> szó =önmagunkból való kiállást ill. kilépést jelent. Ha etimológiailag vizsgáljuk:

eksztázis

= ki eredetileg <sztaó>

pl. exit pl. stand

Az ősi kultuszban a vallás követői és gyakorlói állatokat téptek szét, nyershúst ettek és álarcot

viseltek. Kr.e.5.századra hivatalos ünneppé vált. Ebben az időben az irodalmi alkotásokat

versenyeztették egymással. Feltételezhető, hogy Dionüszosz ünnepén előadtak ún. kardalok at

<dithürambosz> az isten tiszteletére. A kar tagjai költeményt adtak elő Dionüszosz

születéséről, életéről, haláláról és feltámadásáról.



47

Később, a megszelidült ünnepen az előbb említett kardalokon kívül voltak még felvonulások,

tréfás és erotikus jelenetek, stb. A felvonulók álarcviselése is az istennel való egyesülést

szolgálta.

A kardalból eredeztetik tehát a dráma kialakulását, a közismert megfogalmazás szerint: „A

tragédia és a komédia egy t ő r ő l fakad.” A drámai műfajok alakulása nehezen követhető, az

i.e. 600-500-as évekből nem maradtak fönn alkotások.

A tragédia kezdetei

I.e.534-ben Theszpisz azt az újítást vezette be, hogy a kar éskarvezető mellé egy színészt is felléptetett. Ez fontos előrelépést

jelentett a drámai művek és a tragédia fejlődése szempontjából. A

kar és a színész között létrejött a dialógus és ezáltal árnyaltabbá vált

a drámai ábrázolás.

Thomson megpróbálta rekonstruálni a Theszpisz-korabeli előadást.

A kar és a karvezető felmentek a színpadra, elénekelték a héroszról

szóló dalt. Majd felment a színész és párbeszédbe elegyedett a karvezetővel, utána távozott,

amit a kar éneke követett. Később újra színre lépett a hérosz, ám itt már mint hírvivő és

beszámolt a hérosz haláláról és távozott. Végül a kar egy sirató éneket adott elő és levonult a

színpadról. Így nézett ki az i.e.6.századi előadás.

A tragédia szerkezete

1.) prologosz = kezdés, elő rész

Lehetett párbeszédes, de monológ is.

2.) parodosz = a kar bevezetése

3.) epeiszonion = a két kardal közötti cselekményes rész

4.) sztaszimon = álló kardal

DE: a kar nem állt végig, csak álló helyzetből indult és utána tánclépéseket tett.

5.) epeiszonion

6.) sztaszimon



48

7.) exidikon = záródal

8.) exodosz = a dráma vége, lezárás

- Drámatípusok -

konfliktusos dráma: az a drámatípus, melyben 2 f ő hő s áll egymással szemben, a köztük

meglévő konfliktus áll a középpontban, mögöttük állnak a többiek . Ide sorolható az Antigoné

és az Élektra is, melyekben az ún. tükördramaturgiát is alkalmazza, ami azt jelenti – a

f őhősnek/f őhősnőbek megteremti a tükörképét, egy olyan szereplőt, akinek jelleme,

viselkedése kiemeli a f őhős pozitív jellemét. [Pl) Antigoné – Iszméné, ahol Antigoné a

határozott, tudatosan képviseli az isteni parancsot, a testvéri szeretet szimbolikus

megjelenítő je, stb.]

A másik drámatípus az ún. analitikus dráma [modern megteremtő je: Ibsen], erre példa az

Oidipusz király. A kiinduló drámai szituáció egy múltbéli cselekmény hatása, következménye.

A drámai cselekmény ennek a föltásárása és megértésére irányul.

Théba városában Oidipusz uralkodik, aki erős kezű uralkodó, határozott vezet. Az emberek

egy csoportja lombos ágat tartva jön a királyhoz és arra kérik, mentse meg a várost a

járványtól. Miért tört ki a járvány? Miközben Oidipusz erre keresi a választ, saját múltja is

feltárul előtte ►a járványt tettei idézték elő.

A tragédia 2 id ő síkon mozog:

1.) A drámai cselekmény időben lineáris, előre halad a jövő felé – egyrészt.

2.) Eközben visszamegy a múltba is és megismerjük a király múltját. Oidipuszt még

kisgyermekként örökbe adták egy pásztornak, felnővén megöli paját, majd feleségül veszianyját.

Oidipusznak meg kell ismernie saját magát, miután megfejtette az

<ainigma>-t = rejtvényt (a Szfinx találóskérése). A görögöknél igen

fontos volt az önismeret. Ahogyan a jelmondat is tartja: „Gnóti

szeanton!” = „Ismerd meg önmagad!” Amikor bekövetkezik

Oidipusz önmagára ismerése, az az összeomlásához vezet és

megvakítja magát. A darab elején még csupán látszattudással



49

rendelkezik és fzikai látással, a darab végén pedig fizikailag megvakul, de ekkor már valódi

tudással = <gnószisz>-szal rendelkezik.

9. A dráma történeti kialakulásának kérdései

Documents