“Az Ifjúság számára készült Oskolai könyvben megkívántatik a rendszer, vagy is Systema; megkívántaik a valóságos tudományoknak elõadása. „ Hazai Tudósítások, 1808. 3.10. TANKÖNYVEK „A tanulóknak a könyveket az aranynál, gyöngynél többre kell becsülnie; éjjel nappal kell forgatnia, belõlük a nemes tudomány virágporát kell gyûjtenie, s a maga mûveltségének kaptárába kell behordania…. Ha szeretjük az iskolát, szeressük a könyveket, az iskolák lelkét is; amelyik iskolát nem éltetik a könyvek, az halott.” – mondta Comenius 1650. november 28- án Sárospatakon tartott beköszöntõ beszédében. 1 Comenius szavai kifejezik mindazt, ami a tankönyv lényege ma is. A tankönyv az iskolai oktatás legfontosabb eszköze, a tankönyvkiadás pedig évszázadok óta az oktatásügy egyik lényeges, sok vitát kavaró eleme. A tankönyvek közvetítik a tanulók felé a korszak uralkodó szellemiségét, követniük kell a tudományok fejlettségi szintjét, ugyanakkor csak leszûrt és kikristályosodott ismereteket tartalmazhatnak. A tankönyv anyagának meg kell felelnie a tanulók életkori sajátosságainak, a logikusan tagolt világos szerkezet, a jól érthetõ és nyelvileg kifogástalan stílus is alapkövetelmény. Terjedelme ne legyen túl nagy, külsõ kiállítása keltse fel a tanulók figyelmét. Az elmúlt századokban, így az általunk vizsgált idõszakban is, sok esetben még összemosódott a tankönyv, a tanulók számára készült iskolai segédkönyv, és az elsõsorban a tanárok munkáját segítõ kézikönyv mûfaja. 2 Mint látni fogjuk, a korszak tankönyvei csak kis részben feleltek meg a mai tankönyvszerkesztési kritériumoknak, de a felvilágosodás, és még inkább a reformkor idõszakában már kezdték felismerni a szerzõk e fontos tankönyvszerkesztési kritériumokat, és igyekeztek ezeknek megfelelni. A jó és sikeres tankönyv - a magas példányszám miatt - óriási üzleti lehetõséget jelentett a szerzõk és kiadók számára. Így volt ez a felvilágosodás idején, és a reformkorban is, amikor a korábbi idõszakhoz képest sokkal több tankönyv jelent meg. 1 . 2 0 ( 1 6. é , J.A.: A könyvekrõl, az értelmi képzés fõ eszközeirõl. Prága-Bp. 1970. 6. Idézi KARLOVITZ János: Tankönyv elmélet és gyakorlat. Bp. 2001. 3. 2 Vö. MÉSZÁROS István: A tankönyvkiadás története Magyarországon. Bp. 1989. 6.
32
Embed
3.10. TANKÖNYVEK - · PDF fileezeken belül római és arab számokkal, paragrafusokkal jelezték az egyes logikai egységeket. Mivel a tankönyvek egy...
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
“Az Ifjúság számára készült Oskolai könyvbenmegkívántatik a rendszer, vagy is Systema;
megkívántaik a valóságos tudományoknak elõadása. „Hazai Tudósítások, 1808.
3.10. TANKÖNYVEK
„A tanulóknak a könyveket az aranynál, gyöngynél többre kell becsülnie; éjjel nappal kell
forgatnia, belõlük a nemes tudomány virágporát kell gyûjtenie, s a maga mûveltségének
kaptárába kell behordania…. Ha szeretjük az iskolát, szeressük a könyveket, az iskolák lelkét
is; amelyik iskolát nem éltetik a könyvek, az halott.” – mondta Comenius 1650. november 28-
án Sárospatakon tartott beköszöntõ beszédében.1 Comenius szavai kifejezik mindazt, ami a
tankönyv lényege ma is. A tankönyv az iskolai oktatás legfontosabb eszköze, a
tankönyvkiadás pedig évszázadok óta az oktatásügy egyik lényeges, sok vitát kavaró eleme. A
tankönyvek közvetítik a tanulók felé a korszak uralkodó szellemiségét, követniük kell a
tudományok fejlettségi szintjét, ugyanakkor csak leszûrt és kikristályosodott ismereteket
tartalmazhatnak. A tankönyv anyagának meg kell felelnie a tanulók életkori sajátosságainak, a
logikusan tagolt világos szerkezet, a jól érthetõ és nyelvileg kifogástalan stílus is
alapkövetelmény. Terjedelme ne legyen túl nagy, külsõ kiállítása keltse fel a tanulók
figyelmét.
Az elmúlt századokban, így az általunk vizsgált idõszakban is, sok esetben még
összemosódott a tankönyv, a tanulók számára készült iskolai segédkönyv, és az elsõsorban a
tanárok munkáját segítõ kézikönyv mûfaja.2 Mint látni fogjuk, a korszak tankönyvei csak kis
részben feleltek meg a mai tankönyvszerkesztési kritériumoknak, de a felvilágosodás, és még
inkább a reformkor idõszakában már kezdték felismerni a szerzõk e fontos
tankönyvszerkesztési kritériumokat, és igyekeztek ezeknek megfelelni. A jó és sikeres
tankönyv - a magas példányszám miatt - óriási üzleti lehetõséget jelentett a szerzõk és kiadók
számára. Így volt ez a felvilágosodás idején, és a reformkorban is, amikor a korábbi
idõszakhoz képest sokkal több tankönyv jelent meg.
1 . 2 0 ( 1 6. é , J.A.: A könyvekrõl, az értelmi képzés fõ eszközeirõl. Prága-Bp. 1970. 6. Idézi KARLOVITZJános: Tankönyv elmélet és gyakorlat. Bp. 2001. 3.2 Vö. MÉSZÁROS István: A tankönyvkiadás története Magyarországon. Bp. 1989. 6.
A magyar tankönyvtörténet3 igen érdekes és fontos korszaka a 18. század utolsó harmada és
a 19. század elsõ fele. Ez volt az az idõszak, amikor az évszázados hagyomány – a
tankönyvek szinte kizárólagos latin nyelvûsége – kezdett megszakadni. Hasonlóképpen az
európai felvilágosult nemzetekhez, hazánkban is megkezdõdött az a törekvés, hogy az
anyanyelvû népiskolák mellett közép-és felsõfokú tanintézeteinkben a magyar legyen az
oktatás nyelve. A 18. század végén kezdõdõ, és a reformkor idõszakában felerõsödõ
nyelvmozgalom szerves részeként jelentkeztek a magyar nyelv iskolai tanításáért és az iskolai
oktatás magyar nyelvûségéért vívott küzdelmek. A magyar oktatási nyelvért folytatott
küzdelem szorosan összefügg a tankönyvek nyelvének kérdésével is, hiszen ezek voltak azok
az évek, amikor a latin és német nyelvû tankönyvek mellett egyre nagyobb számban jelentek
meg alsó –és középszintû iskoláinkban a felvilágosodás szellemétõl megérintett, korszerû
tudományos ismereteket közvetítõ magyar nyelvû tankönyvek.
Mint az oktatásügy egésze vonatkozásában, úgy a hazai tankönyvkiadás területén is
alapvetõ változásokat hozott az 1777-es Ratio Educationis, melynek 201.§-ának elõírása úgy
rendelkezett, hogy az összes hazai iskolákban használatos hivatalosan elõírt tankönyvek
kiadásának monopóliuma a Budára helyezett egyetem nyomdájáé. “Ez a nyomda úgynevezett
kizárólagossági jogot élvez mindazoknak a könyveknek a kinyomtatására, amelyeket
Magyarország és társult országainak iskoláiban használatra elrendeltek”4 – szögezi le a
dokumentum. A Ratio Educationis állami felügyelet alá vonta és egységesíteni kívánta a
magyar iskolarendszert, és ennek az egységesítési törekvésnek volt jelentõs eszköze az
egységes, központosított tankönyvkiadás. Az Egyetemi Nyomda e tankönyvkiadási
monopóliuma tehát azt jelentette, hogy ez a nyomda jogosult a Ratio Educationis által elõírt
tankönyvek kinyomtatására és terjesztésére. Más, nem a Ratio által elõírt tankönyveket
azonban bárki nyomtathatott és terjeszthetett. Így a protestánsok, akik nem fogadták el a Ratio
Educationis elõírásait, iskoláikban a saját tankönyveiket használták. Késõbb az 1790/91. évi
26. törvény a protestánsok saját tankönyvhasználatának jogosultságát is kimondta.
A 18. század utolsó harmadában mind a katolikus, állami felügyelet alatt álló iskolákban,
mind pedig a protestánsok tanintézeteiben számos új tankönyvet vezettek be. Nagyszabású
tankönyvkiadási program vette kezdetét, mely az oktatás egyes területein és szintjein jelentõs
3 A korszakra vonatkozó tankönvvtörténeti szakirodalomból: MÉSZÁROS István: A két Ratio Educationis tankönyvei. In. Uõ: i.m. 62-95.; FEHÉR Erzsébet: Magyar nyelvû
tankönyvek 1777-1848. Bp. é.n.; FEHÉR Katalin: Magyar nyelvû tankönyveink és a sajtó a 18-19. század fordulóján. = MagyarKönyvszemle. 1999. 3. sz. 314-327.,Uõ: Elsõ magyar nyelvû tankönyveink = Könyv és Nevelés. 2000. 1. sz. 47-53. Uõ: Felvilágosodás kori illusztrált tankönyveink. In.: Orbis Pictus. A szemléltetés évszázadai. Szerk. JÁKILászló. Bp. 2000. 72-81.p.4 Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvû fordítása. Fordította, jegyzetekkel és mutatókkal ellátta MÉSZÁROS István. Bp. 1981. 158.
Ezekben az években születtek meg az elsõ tankönyvekrõl szóló elméleti jellegû írások is.
Matuskovich József7 bencés szerzetestanár 1842-ben jelentette meg tanulmányát A magyar
iskolakönyvek ügyében címmel az Athenaeumban.8 Örömmel ír arról, hogy az élet minden
területén egyre inkább tért hódít a magyar nyelv. Úgy látja, hogy ha a tankönyvek is magyarul
íródnának, az nagy mértékben elõsegítené a már megindult folyamatot. Jó magyar nyelvû
tankönyvek azonban nincsenek, ezért azt javasolja, hogy az állam írjon ki nyílt pályázatokat a
tanárok számára tankönyvek írására, illõ díjak felajánlásával. A tankönyvpályázatok legyenek
jeligések, és a bírálók az adott tudományszak jeles mûvelõibõl, illetve az adott tantárgyat
oktató legkiválóbb tanárokból kerüljenek ki. A szerzetesrendek elöljárói pedig „a jelesebb
tehetségû” tanároknak „kötelességükké tehetnék” a tankönyvírói munkát. Ezeket a tanárokat
aztán egy idõre mentesíthetnék a tanítás alól, ellátnák a munkához szükséges
szakirodalommal, így gyorsan elkészülhetnének az olyannyira szükséges magyar nyelvû
tankönyvek.
1845-ben jelent meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban A czélszerû iskolai kézikönyvek
szüksége s mikénti szerkesztése címmel egy tanulmány, melynek szerzõje Homolay Endre
református kollégiumi tanár volt.9 Cikkének elsõ részében bemutatja a korabeli iskolák
tankönyvhasználati szokásait. „Vessünk pillanatot, ha úgy tetszik, nagyobb tanodáink tanító-
termeibe: itt az egyik oktató diktál, társa iskolán kívül íratja le tanítványaival füzeteit, a
harmadik egy vagy más tudományban használ ugyan kézikönyvet, de ezt minden általa
elõadandó tanulmányra ki nem terjesztheti; miért? erre könnyû a felelet: mert hol nem
vetettünk, ott nem arathatunk; hol nincs czélszerû kézikönyv, ott kézikönyv szerinti oktatás nem
gondolható." A szerzõ szerint a leírt helyzet az általános, és ebbõl ered jó néhány további súlyos
probléma. Ha a tanár maga diktálja le tanítványainak a tankönyvszöveget, akkor - „a holt
betûkkel vesztegetjük drágaságoknál drágább idõnket"; ha viszont házi feladatként adja a tanár
az iskolai órán késõbb feldolgozandó tananyag elõzetes lemásolását, akkor „olly tetemes hibák
csúsznak be azokban, hogy a tanítvány - kivált ha tizediktõl vagy huszadiktól írta le
tanulmányait - hibásai írott szók és mondások tömkelegébõl ki vergõdni nem tud....” Az egyetlen
megoldás a jó tankönyv. De milyen legyen a „czélszerû kézikönyv”, mi legyen a tartalma, és
milyen módszerrel legyen feldolgozva?
7 Matuskovich (Polykarp) József (1814-1871): szent Benedek-rendi áldozópap, alperjel. 1831-ben lépett arendbe és teologiai tanulmányainak végeztével 1839-ben szentelték pappá. Ezt követõen tanárként mûködöttNagyszombatban, Komáromban és Pannonhalmán.8 MATUSKOVICH József: A magyar iskola-könyvek ügyében. = Athenaeum 1842. I. 27.sz.578-581.9 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845. 29. sz. 681-683. A tanulmányt ismerteti: FEHÉR Erzsébet: i.m. 195-196.
ábécés könyvek jelentek meg.10 A Ratio rendelkezésére az alsó iskolafokozatok számára
kiadott magyar nyelvtankönyv sorozatot Révai Miklós11 készítette. Ennek elsõ tagja A
magyar nyelv tanításának két részei: az igaz kimondás és igaz írás a nemzeti oskolákra
alkalmaztava címû mindössze 31 oldal terjedelmû könyv, mely 1779-ben jelet meg Budán, az
Egyetemi Nyomdában, és amely a magyar szövegek szabatos írásáról és helyes kiejtésérõl
szól. Ezt követte az 1781-ben napvilágot látott Magyar grammatika.12 Az elõzõnél jóval
terjedelmesebb kötet a szófajokkal foglakozik, de tartalmaz levélmintákat és az egészség
fenntartásáról szóló hexameteres verseket is. A sorozat harmadik kis kötete a szépírás
begyakorlására szolgáló segédkönyv volt.13
1792-ben jelent meg a falusi népiskolák számára szerkesztett magyar nyelvû ábácéskönyv,
az ABC könyvetske a magyar falusi oskolák számára, mely a falusi lakosság életébõl vett
olvasmányszövegeket is tartalmazott.
A 18. században hazánk népiskoláiban, a katolikus gimnáziumokban, a református
kollégiumokban és az evangélikus líceumokban is folyt rendszeres számtanoktatás, az alsó
szinten anyanyelven, a középszinten latinul. Az 1777-es Ratio elõírta egy új magyar nyelvû
számtankönyv kiadását a népiskolák számára, melynek megírására Makó Pál14, a Budára
költözött egyetem bölcsészeti fakultásának igazgatója, a korszak egyik jelentõs matematikusa
kapott megbízást. Az 1780-ban Bévezetés a számvetésbe címmel megjelent kötet a teljes
népiskolai számtan anyagot tartalmazta, ezt használták az összes hazai állami (katolikus)
népiskolatípus minden osztályában egészen a 19. század közepéig.
Ezeket a Ratio Educationis által államilag elõírt tankönyveket a protestánsok nem kívánták
alapszintû iskoláikban használni. A külföldi, fõleg német egyetemeken tanult magasan képzett
protestáns ifjak azonban, akik itthon papi és tanítói hivatalt viseltek, fontosnak tartották, hogy
új, korszerû tankönyveket adjanak a falusi népiskolák tanulóinak kezébe. Perlaki Dávid,
komáromi esperes például 1793-ban olvasókönyvet készített az evangélikus népiskolák
tanulói számára15. A magyar nyelvû könyv az olvasás megtanításán túl, gondosan szerkesztett
olvasmányai által számos olyan korszerû ismeretet nyújtott, melyeket a falusi fiatalok
máshonnan aligha szerezhettek volna meg. A bécsi Magyar Hírmondó rövid tudósításban
10 Vö. FEHÉR Erzsébet: Magyar nyelvû tankönyvek 1777-1848. Bp. é.n. 204-205.
11 Révai Miklós tankönyvírói munkásságát összefoglalja: KISS Áron: Révai Miklós tankönyvei = Havi Szemle. 1879. 4. sz. 50-60.; CSAPLÁR Benedek: Révai tankönyvei.
In.: Uõ.: Révai Miklós. II. Bp. 1883. 41-63.
12 Magyar grammatika, vagyis haza nyelvnek gyökeres megtanulására való intézet a magyar nemzeti oskolák számára. Buda. 1781.
13 Az ékesírásnak a nemzeti oskolákra alkalmaztatott eleje. Buda. 1781.
14 Makó Pál munkásságának legújabb összefoglalása: WIRTH Lajos: Makó Pál élete és életmûve. Jászberény, 1997.
15 Új betûzõ és olvasó Könyv, mellyet a Magyar alsóbb Oskolák számára készített P.E.S. Komárom, 1793.
veszélyeztetõ tényezõk ismertetésére mind a népiskolákban, mind a magasabb szintû
iskolafokozatokban. Számos, ebben a korszakban készült tankönyv és tanítói kézikönyv
tartalmazott egészségnevelési vonatkozásokat.19 A Révai Miklós által írt, 1781-ben megjelent
már idézett magyar nyelvtankönyvben egy hexameterekbe szedett szabálygyûjtemény
található „Az egészségnek fenntartásáról való versek” címmel. Pár évvel késõbb, egy széles
körben népszerûvé vált tanítói kézikönyvben olvashatunk egy terjedelmes fejezetet „Az
egésség fenntartásáról és helyre állításáról”.20 Szombathy János ábécés könyvében21 is
található egy fejezet „Az egésség fenntartásának eszközei”-rõl.
Az elsõ önálló magyar egészségtan tankönyv 1794-ben jelent meg Sopronban, és valódi
„sikerkönyvnek” számított a korszakban. Szerzõje Kiss József orvos,22 a mû címe:
"Egészséget tárgyazó katechismus a köznépnek és az Oskolába járó Gyermekeknek
számára, Hogy tudhassák Egésségjeket betsülni és örizni" A könyvet az alsó szintû
iskolatagozatokon tankönyvként használták. A kis gyermekek számára készült mûvek
hagyományait követve, ez a könyv is kérdés-felelet formában íródott. A bécsi Magyar
Hírmondó hosszú cikkben adott hírt a még sajtó alatt lévõ mûrõl. “Szent Igazság az, hogy ha
az Egésség leg-szükségesebb az emberi életre: az az eszköz bizonyossan leg-hasznosabb az
Embereknek, melly által õriztetik az egésség, vagy az el-vesztett vissza szereztetik. – Az
Egésséget tárgyazó Katechismus szépen és igen értelmesen taníttya azt: mi módon õrizhetjük
egésségünket. Mert meg esmértet bennünket, mind azon dolgokkal, mellyek ronthattyák az
egésséget.... minden másnál azért lehet különb, mivel a Köz néppel igen értelmessen szóll:
nem áll vastag Köttetekbõl; mellyek sok idejét vennék el az Olvasónak; s nem drága árú.” A
tudósítás arról is tájékoztat, hogy pontosan mit is tartalmaz a könyv: “Tanít különössen a
Gyermekeknek nevelésérõl; a Kisdedekkel való bánásról; azoknak olly formán való
gondviselésekrõl s táplálásokról, hogy ép s erõss Emberek válhassanak belöllök. Tanít
továbbá a Betegekhez való látásról; a maga-tartásról és miképp könnyebbíthet ott a Nem-
orvos, ahol Orvos nintsen. Szép oktatásokat ád a közönséges uralkodó Betegségek eránt. Tanít
végtére némelly ragadó betegségekrõl, mellyek gyakran meg fordúlnak az Emberek között...”
A könyv két nagy részre tagolódik. Az elsõ rész az egészségrõl, a második a betegségekrõl
szól. A szerzõ hangsúlyozza a tiszta levegõ, az egészséges ételek és italok, az alvás és a
19 A korszak iskolai egészségnevelésérõl: FEHÉR Katalin: Egészségnevelési törekvések a felvilágosodás és areformkor iskoláiban = Egészségnevelés 1996. 4.sz. 195-199.20 LÁTZAY József: Oskolai tanító könyv. Pápa, 1793.21 SZOMBATHY János: ABC könyvetske. Pozsony, 1797.22 Kis József (1765-1830), miután 1790-ben orvosdoktorrá avatták Széchenyi Ferenc gróf udvari orvosaként 34évig szolgálta a családot. foglalt oktatás. tu
mozgás fontosságát. Kiss József nyomon követi a kisgyermek fejlõdését a születéstõl kezdve
az iskoláskorig. Megállapításai, tanácsai közül sok ma is követhetõ. Hangsúlyozza, hogy a
gyermek önálló lény, éppen ezért az ápolás és a nevelés során a gyermek szükségleteibõl kell
kiindulni. A szülõ az, aki elsõsorban felelõs gyermeke egészségéért. A szülõknek ezért
minden tõlük telhetõt meg kell tenniük azért, hogy a gyermek tiszta, jó levegõjû, egészséges
környezetben nõjön fel. Ez a szerzõ szerint nem igényel túl sok anyagi ráfordítást, csak
figyelmet és felvilágosult gondolkodást. Kitért arra, hogy nem szabad a kisgyermeket túl
korán, erejét meghaladó munkára fogni. Mint oly sok korabeli szerzõ, õ is nyomatékosan szól
a testi fenyítés káros voltáról. Fontosnak tartja, hogy a gyermekek rendszeresen járjanak
iskolába, ahol elsajátíthatják azokat a hasznos ismereteket, melyekre életük során szükségük
lehet. A könyv második részébõl a gyermek érthetõ és világosan fogalmazott ismeretekhez
juthatott a betegségekrõl. A gyakorló orvos számos betegség tüneteit leírja, tanácsokat ad a
gyógykezelésükre vonatkozóan. Emellett a gyakori balesetek során szerzett sérülések
ellátásához (pl.: veszett kutya harapása, mérgezõ anyagok elfogyasztása stb.) is hasznos
útmutatást nyújt.
Egy másik jelentõs magyar nyelvû egészségtan tankönyv Zsoldos János orvos mûve, mely
Gyõrben látott napvilágot 1814-ben, Dietetika címen23. Sikeres tankönyv volt, mert négy év
múlva Pesten ismét kiadták. A munkáról Kultsár István, a Hazai s Külföldi Tudósítások
szerkesztõje írt elismerõ kritikát a Tudományos Gyûjteményben.24 Részben talán e kritikának
is köszönhetõ, hogy a református egyházi vezetés elrendelte: a fiatalabb gyermekek számára
készítsenek belõle verses változatot is a református iskolák alsóbb osztályainak tanulói
számára. A szerzõ öccse, Zsoldos Jakab református lelkész25, és Fodor Gerzson,26 a
nagykõrösi református gimnázium tanára is készített egy-egy verses változatot így a kisebb
gyermekek is örömmel forgathatták e hasznos könyvet. Zsoldos Jakab könyvérõl hosszú
ismertetés jelent meg Tóth Pál református lelkész tollából a Tudományos Gyûjteményben.27 A
recenzió szerzõje hangsúlyozza, hogy mivel „a Könyvetske tsak a gyengébb gyermekek
kedvekért készíttetett”, számos olyan dolgot, mely nem való kisgyermekeknek (például a bába
kötelességei, vagy a „tenyésznedvek” kérdése) ki kellett volna hagyni. Emellett a versek nagy
24 Tudományos Gyûjtemény 1817. I. 100-103.25 ZSOLDOS Jakab: Egésség Régulái. Gyõr 1817. A tankönyvet Fehér Erzsébet mûve nem említi.26Fodor Gerzson (1763-1835) tanulmányait a debreceni református kollégiumban, majd németországiegyetemeken végezte. 1793-tól a nagykõrösi református kollégiumban mûködött tanárként. (Az egésségfentartásáról való Rend szabások. Diaetetica. Az oskolák számára készítette ZSOLDOS János orvos doctor.Versekbe foglalta a Helv. Vallástételt tartó nagys. Fõ Tiszt. Superintendentiák rendeltetésébõl FODOR Gerson, aDunán inneni helv. F.T. Superintendentia Gen. Fõ Nótáriusa, a N.Kõrösi Ekklésia egygyik L. pásztora.Sárospatak, 1818.)27 Tudományos Gyûjtemény 1818. X. 87-92.
rész, az “etymológia” a szótan, a “syntaxis” a mondattan oktatására szolgált. A hazánkban
kiadott latin nyelvû latin nyelvtankönyvek is ezt a beosztást követték.
A 18. század utolsó és a 19. század elsõ évtizedeiben azonban egy új szemlélet kezdett tért
hódítani. A Magyar Hírmondó 1781-ben, egy rövid tudósításban kitért a latin
nyelvkönyvekkel kapcsolatos aktuális gondokra.29 “Sokan talám még nem tudják, hogy azon
régi s már meg- avúlt hasznú Deák Grammatikáknál, (a mi mémû p.o. Rheniusé, Mólnáré s.a
t.) amellyekkel a gyenge korú s elméjû tanúlók ez hazának némelly Oskoláibann mind úntalan
kegyetlenül kínoztatnak, ujjabb, jobb, könynyebb értelmû, s (a mit minden egyenes ítéletû
emberek régen óhajtottak vala) Hazánknak nyelvéhez alkalmaztatott azon féle Deák szóra
oktató könyvre is lehet immár azoknak szert tenni. Tudtokra adom azért, hogy Erdélyben
Cellarius Grammatikája, Magyar nyelvünkhöz alkalmaztatva már vagy tíz esztendõvel ezelõtt
ki-nyomtattatott. Másod ízben lett ki-nyomtattatása 1775-ben, 8 R. a Kolozsvári Ref.
Kollégiumnak betûivel. Titulusa: Christ. Cellarius Grammatica Latina Linguae Hungaricae
accomodata.” Ez a kötet, és például az 1781-ben Budán megjelent latin nyelvtankönyv30 már
azt jelezte, hogy átalakulóban van hazánkban is a latin nyelvoktatással kapcsolatos régi
szemlélet, vagyis az a nézet, hogy a latin nyelvtant csakis latinul lehet oktatni. A 18-19.
század fordulóján Európa fejlettebb országaiban az idegen nyelv tanulására szolgáló
tankönyvek az adott nyelv nyelvtani szabályait már anyanyelven magyarázták. Erre
törekedtek a felvilágosodás eszméivel a németországi egyetemeken megismerkedett
protestáns ifjak is, akik hazatérve tanárként mûködtek a református kollégiumokban és az
evangélikus líceumokban. Õk tanítványaik kezébe új, korszerûbb tankönyveket kívántak adni.
Azonban az új, magyar nyelven íródott latin tankönyvek is a hagyományos tartalmat és
szerkezetet követték. Hangtani, szótani és mondattani részeket tartalmaztak.
Hazánkban az elsõ, a latin nyelv grammatikáját magyarul tartalmazó tankönyv Márton
István pápai professzor 1792-ben, Gyõrben megjelent munkája volt31. Az elkészült, de még
ki nem nyomtatott könyvrõl 1792. augusztus 24.-én tudósítás jelent meg a bécsi Magyar
Hírmondóban32 a szerzõ tollából. Márton részletesen ismerteti tankönyvét, bemutatva annak
új vonásait is. Nézete szerint könyvébõl “mind a Tanítók, mind a Tanulók minden tzéljokat a
Deák Nyelv értelmesen, könnyen s hasznosan lehetõ tanításában s tanulásában” elérhetik. A
leglényegesebb változás a korábbi latin tankönyvekhez képest az, hogy itt “a Grammatika és
29 Magyar Hírmondó (Pozsony) 1781. február 7. 83-84.
30 Elementa linguae latinae in usum scholarum nationalium per regnum Hungariae et adnexas provincias. A deáknyelv eleji a magyar nemzeti oskolák számára. Buda, 1781.
216. A tankönyv szövege tükörszerûen latin és magyar.
31 MÁRTON István: Deák grammatika. Gyõr, 1792.
32 Magyar Hírmondó (Bécs) 1792. augusztus 24. 304-306.
1799. tavaszán a Magyar Kurír arról adott hírt, hogy ismét napvilágot látott egy új latin
nyelvkönyv36. “A Gyõri Evangélika Oskolának nagy érdemû és tudományú Professora Nemes
Németh László Úr, tanítványainak számára ezen folyó 1799. esztendõben egy rövid, de
értelmes és hasznos Deák Grammatikát írt, a mellyet minden vallás különbség nélkül
használni lehet az Oskolai Tanítóknak; 5 és 1/2 árkusból áll, és 17 krajtzár az ára.”37 Decsy
Sámuel, a tudósítás írója még hozzáteszi, hogy “ha valamelly Tanitó a szerént kivánván
tanitani Oskolájában .... s ötvennél több nyomtatványt kiván... 33. pro Cent engedõdik le
nékie az árából.” Ez fontos közlés volt, hiszen még a viszonylag olcsó tankönyveket is kevés
szülõ vehette meg gyermekének.
A 19. század elsõ évtizedében még további négy latin nyelvtankönyv jelent meg magyarul,
protestáns tanárok tollából.38 A reformkorban is számos latin nyelvkönyvet jelentettek meg. A
protestáns iskolák általában a saját tanáraik által írt tankönyveket használták. Kevés latin
tankönyvet fogadott olyan egyértelmûen pozitív kritika, mint Bocsor István pápai tanár Latin
nyelvtudomány39 címû három kötetes tankönyvét, melynek elsõ kötetérõl a Figyelmezõ két
bírálatot is közölt40. A kritikusok szerint a tankönyv kerüli a mechanikus módszereket,
„önmunkásságra” szoktatja a tanulókat, világos, logikus szerkezetû, „nyomtatása tiszta, szinte
hibátlan” és ami a legfontosabb, „az anyanyelvre van alapítva”. Edvi Illés Pál latin
nyelvkönyvét41 azonban nem fogadták ilyen kedvezõen a kritikusok. Mindkét bírálat42
elmarasztalja a szerzõt logikátlan szerkezetû, és sok hibát is tartalmazó munkájáért.
A korszak iskoláiban a latin mellett fontos tantárgy volt a német is. Kifejezetten a városi
népiskolák felsõbb osztályai számára készítendõ német nyelvtankönyvrõl rendelkezett a Ratio
Educationis. A könyv csak négy év múlva, 1781-ben látott napvilágot, és ezt a kötetet
használták aztán a katolikus népiskolákban hosszú évtizedeken keresztül43.
A felvilágosodás kori hazai német nyelvoktatás két kiemelkedõ alakja Márton István pápai,
és Márton József lõcsei tanár. Mindkettõjük nyelvkönyvei alapvetõen új szemléletûek és
hosszú idõre meghatározták a magyarországi német nyelvoktatás útját.44 1792-ben látott
36 Magyar Kurír. 1799. április 30. 544.
37 NÉMETH László: Rövid Deák Grammatika. Gyõr, 1799.
38 BUDAI Ézsaiás: Deák törzsökszók magyar jelentéseikkel együtt az alsóbb oskolák számára. Debrecen, 1804., BUDAI Ézsaiás: Deák nyelv kezdete példákbann, készítõdött
a legalsó deák oskola számára. Debrecen, 1804., CSÁSZÁRI LOSY Pál: Deák grammatika. Béts. 1804., CSÁSZÁRI LOSY Pál: Deák olvasó könyv. Pest. 1805.
39 BOCSOR István: Latin nyelvtudomány lépcsõnkénti gyakorlatokkal. I-III. Pápa 1839, 1841, 1843.40 Figyelmezõ 1840. 14. sz. 209-212. és 22. sz. 341-346.41 EDVI ILLÉS Pál: A latin nyelvtudomány elemei magyar nyelven. Pest, 1840.42 Tudományos Gyûjtemény 1840. II. 102-121.; Figyelmezõ 1840. 25.sz. 394-397.43 A német nyelvnek magtanulására való helyes intézet a magyar nemzeti iskoláknak számára. Buda, 1781. 203.
44 Német nyelvkönyveikrõl: MIKÓ Pálné: Márton István és Márton József munkásságáról. A magyarországi német nyelvtanítás kezdetei. Bp. 1980.
napvilágot Márton István pápai tanár német nyelvtankönyve magyarul45. A gimnáziumok alsó
osztályai számára készült tankönyv igen népszerû és jól szerkesztett mû volt, de csakis a
teljesen kezdõk használhatták. A kötet javított kiadásban, 1801-ben ismét megjelent.46 Márton
István öccse, Márton József, aki Lõcsén tanított a 18. század utolsó éveiben, 1799-ben szintén
kiadott egy német nyelvkönyvet47, mely a magasabb szintû német nyelvtudás megszerzésére
is alkalmas segédeszköz volt. A Magyar Kurír az elõzõ év novemberében megjelent
tankönyvrõl 1800. áprilisában adott hírt. “A Magyar nyelven készült Német Grammatika,
mellyet a Németül tanúlni akaró Magyar Ifjaknak készítettem,.... az el múlt Novemberi Pesti
Vásárnak tsak az utója felé érkezhetett Pestre, az akkori alkalmatlan utak miatt, de az
Exemplárok már más helyekre is el küldõdtek és találtatnak.... A Grammatika nyóltz árkusból
áll a hozzá tartozó Német Olvasó könyv (Lesebuch) 13 árkusból, a kettõnek ára egygyütt 51
krajtzár. Minden igaz Exemplárban kell ezen kívül lenni: egy Táblának (Tabellának), melly a
Német szók Mondásokba való egybe-szerkeztetésére a Grammatikához el múlhatatlanul
szükséges. – A Német Olvasó Könyvek summája ez: 1. A Grammatikához tartozó Példák
könnyû Összetételekben és Mondásokban. 2. Különbkülönbféle gyermeki elmékhez
alkalmaztatott Le-írások, Természeti História, Beszélgetések, Anekdoták és jeles Mondások.
3. Erköltsi történetek és levelek. 4. Mesék, többnyire Gellertbõl.” Márton József arról
tudósítja még leendõ olvasóit, hogy egy toldalékot is készített a könyvhöz, mely a
természetrajzi részekre vonatkozó szókiegészítéseket tartalmaz. “Ez a Toldalék ingyen fog ki
osztogattatni azoknak, a kik már a grammatikát meg vették, és a még el nem adott
Exemplárokhoz hozzájok tétetik.”48 A tankönyvet, mint a cikk is jelzi, olcsón árusították. A
szerzõ tudatosan törekedett arra, hogy minden tanuló hozzáférhessen mûvéhez. “Mivel pedig
az Oskolai könyvek betsét az is kiváltképpen neveli, ha annak illendõ ára szabattatik, a
mellyhez képest azt minden sorsú Tanulók könnyen meg szerezhetik, legfõbb gondom volt
elejitõl fogva, ennek árát a lehetõségig mérsékelni. Mennyire szükséges ezt a mai idõben
tekintetbe venni; bizonyíttyák sok nagy tapasztalású Érdemes Tanítóknak s Professoroknak
velem közlött megjegyzései, s a felõl való panaszkodásai, hogy soha a Tanúló Iffjúság
szomorúbb állapotban, soha szánakozásra méltóbb környülállások között nem volt, mint most,
mikor a leg szükségesebb Oskolai Könyveknek megszerzésére is elégtelen, s egy szívvel
óhajtják, hogy vajha a szegény Tanúlókra e részben valami tekintet lehetne; mivel az idõ
jelen való mostohaságának még az a következése is van, hogy mire az illyen oskolai könyvek
45 MÁRTON István: A német nyelv elsõ kezdete, mellyet a gyengébb tanulók számára egy kis rövid grammatikával a német-magyar szótárral ki-adott. Gyõr, 1792.
46 MÁRTON István: Új német rudimenta, vagyis a német nyelv elsõ kezdete. Gyõr, 1801.
47 MÁRTON József: Német grammatika. Egy német Olvasnivaló- Könyvel és ahoz tartozó Lexiconnal együtt. Kassa. 1799.
mennyiben haladja meg az eddigi tankönyveket. „az én Munkámban pedig a Magyar
Grammatikának közönséges részein kívül vagyon tanítás a Magyar Ornáta Syntáxisról, a
Rhetoricáról, a Prosodiáról, a Poesisrõl, és az Oratoriáról; ezeken kívül 350 példa beszédekkel
megbõvítve…”54 Úgy látszik elegendõ elõfizetõ jelentkezett, hiszen a mû meg is jelent 1795-
ben.55
Magyar nyelvû magyar nyelvi tankönyvek is születtek a 18-19. század fordulóján, és ezek
megszületését a sajtó ösztönzésének is köszönhetjük.
A Hadi és Más Nevezetes Történetek címû lap 1789. szeptember 25-i számában pályázatot
hirdetett egy „magyar nyelvtanító könyv” megírására. A nyertesnek a lap 20 aranyat ajánlott
fel, melyet Nunkovics György püspök 1790-ben, még további 30 arannyal toldott meg, ami
igen szép summa volt azokban az idõkben. A pályázatra öt pályamû érkezett, és a bírálók56 az
elsõ díjat Földi János orvosnak ítélték oda, neki juttatva 26 aranyat57. A többi pénzt, tehát
fejenként 6 aranyat a többi négy pályázó közt osztottak szét. Köztük volt Gyarmathi Sámuel
Okoskodva tanító magyar nyelvmestere is, melyet a szerzõje 1794-ben, a maga költségén már
kinyomtatott. A pályázat nagy nyilvánosságot kapott, felhívta a figyelmet arra, hogy szükség
van magyar nyelvtanokra és magyar olvasókönyvekre fõként az iskolákban.
1793-ban, Pesten látott napvilágot Vályi Andrásnak, az egyetem elsõ magyar nyelv és
irodalom tanárának munkája, A magyar nyelvnek könnyen és hasznosan lehetõ megtanulására
vezetõ rövid ösvény, avagy sokféle gyakorlások példái a magyar könyvszerzõk munkáiból.58
A könyv tulajdonképpen magyar olvasókönyv, melynek célja az volt, hogy akik nem tudtak
jól magyarul, ebbõl a könyvbõl begyakorolhassák a helyes magyar beszédet. A tankönyvben a
professzor 42 mesét, 37 erkölcsi példázatot, 13 életmódra vonatkozó tanácsot és 7 verset
gyûjtött össze. A prózai részek szerzõit nem, csak a versek íróinak nevét jelzi a könyvben.
Eszerint Faludi Ferenc és Gyöngyösi István 2-2, Ányos Pál és Baróti Szabó Dávid 1-1 verssel
szerepel. Egy költeményt pedig a szerzõ valószínûleg maga írt.59
54 Uo. 242.55 SZENTPÁLI István: Grammatica Hungarica. Cibinii, 1795.56 Késõbb vihar támadt abból, hogy a debreceni bírálók sok hibát és hiányosságot találtak a pályamûvekben, ésvégül úgy döntöttek, hogy maguk készítenek egyet. Ez lett a híres „Debreceni Grammatika.” A terjedelmes, 356oldalas kötet megjelenését Széchényi Ferenc háromszáz forintos adománya tette lehetõvé. A szerzõk a kötetbennincsenek megnevezve, de a kutatás késõbb kiderítette, hogy Domokos Lajos, Szikszay György, BenedekMihály és Hunyadi Ferenc voltak. A Debreceni Grammatika nem iskolai, hanem felnõtteknek szánt munka,amelyet teljes joggal sorolhatunk a tudományos nyelvtanok közé. Vö. BENKÕ Loránd: A magyar irodalmiírásbeliség a felvilágosodás korának elsõ szakaszában. Bp. 1960. 320.57 Földi János magyar grammatikája. Közzéteszi: GULYÁS Károly. Bp. 1912. Bp.58 A 158 lap terjedelmû mû felosztása: Mesék; Külömbféle példázatok; Az állatokról; Oktatások az okos élet módgyára; Külömbféle versezetek.
59 Vö.BATIZI András: Vályi András élete és munkái. Bp. 1935. 19-20.
Egy másik, tudományos szempontból is kiemelkedõ, de tankönyvnek készült mû, Pápay
Sámuel62 A Magyar Literatúra Esmérete címû mûve, mely 1808-ban látott napvilágot a Péteri
Takács József által megindított Magyar Minerva sorozat negyedik köteteként.63 Bár a mû
kétharmad része nyelvészet (nyelvtan és stilisztika), mégis a kisebb, a magyar
irodalomtörténetet a kezdetektõl a saját koráig összefoglaló rész miatt tiszteljük a szerzõt e
tudományág hazai megalapítójaként.64 A szerzõ az elõszóban pontosan körvonalazza célját:
„Munkám tzéllya közelebbrül az, hogy ifjainkat, kik még eddig illyes vezérkönyv nélkül
szükölködtek, Hazai Nyelvünk ritka jelességû alkotmánnyának, s egész Literatúránknak
esméretében meghordozván, nékiek az igazi Nyelvtudományban s az írásbéli szép elõadásban
való oktatás mellett kedvet adgyak… a Literátori pályafutásra is.”65
A „Literartura” Pápay szerint széles értelemben véve „könyvekbül s írás-olvasás által
szerzett tudomány”, mely két részre osztható, a nemzeti (vagyis a magyar nyelvû), és az
idegen (latin és német) nyelven megjelent magyarországi irodalomra. Az irodalom célja a
nemzet tagjainak mûvelése, oktatása, „polgári állapotunk” felvirágoztatása. Oktatni hazai
nyelven lehet a legeredményesebben, hiszen ez a nyelv szól a legszélesebb tömegekhez, ezért
a magyar nyelvû irodalmat és tudományosságot kell fejleszteni. A mû három részbõl áll: az
elsõ „a magyar nyelv eredetérõl s természeti tulajdonságairul” szól. Ez a rész teszi ki a könyv
kétharmadát. A második részben, mely „a magyar literaturának régi s mostani állapotjá” –t
írja le tulajdonképpen irodalomtörténeti összefoglalást ad, a harmadik részben a stilisztikával
foglakozik.
Az alapvetõen tankönyvnek szánt mû nagy sajtóvisszhangot váltott ki. A Magyar Kurír
bírálata, mely elsõként jelent meg, nagy elismeréssel szól a mûrõl.66 Nem sokkal késõbb
hosszú, három részes ismertetés látott róla napvilágot a Hazai s Külföldi Tudósításokban67, és
két évvel késõbb egy rövidebb az Annalen der Literatur68 címû bécsi lapban. A Hazai s
62 Pápay Sámuel (1770 –1827): nyelvész, tanár, ügyvéd, az elsõ magyar nyelvû rendszeres irodalomtörténetszerzõje. Pesten és Egerben tanult, 1796-ban tett ügyvédi vizsgát, majd az egri érseki líceum magyar nyelvi ésirodalmi tanszékének tanára lett. 1800-ban betegsége miatt lemondott állásáról és Pápán mûködött ügyvédként.63 A Magyar Minerva köteteinek kiadását kezdetben Festetics György támogatta, de az elsõ három kötet (ÁnyosPál, Péteri Takács József és Virág Benedek egy-egy mûvének) megjelenése után beszüntette az évi ezer forintosösszeg folyósítását. Ezután Péteri Takács József folytatta a sorozatot. Negyedikként Pápay, ötödikként, ésegyben utolsóként pedig Rusztek József filozófiai munkáját adta ki.64 A mû egri akadémiai tanári munkásságának eredménye.65 PÁPAY Sámuel: A magyar Literatúra esmérete. Veszprém, 1808. VII.66 Magyar Kurír 1808. I. 39. sz. 617-621.67 [HORVÁT István] BOLDOGRÉTI VÍG László: A Magyar Minerva Negyedik Kötetének kritikaimegítéltetése. = Hazai s Külföldi Tudósítások. 1808. II. 38. sz. Toldalék. 317-324 39.sz. 331-332. 40. sz. 341-344.68 Annalen der Literatur 1810. III. 419.
Külföldi Tudósításokban Horvát István69 az akkor mindössze huszonkét éves késõbbi
történész, nyelvész, Boldogréti Víg László álnéven jelentette meg kemény és sok tekintetben
elmarasztaló kritikáját. Pedagógiai szempontokból kiindulva közelíti meg a munkát: „Az
Ifjúság számára készült Oskolai könyvben megkívántatik a Rendszer, vagy is Systema,
megkívántatik a valóságos tudománynak elõadása. Mert a nevendékséget hibákra, s
rendszertelenül tanítani majd nem veszedelmesebb, mint sem teljességgel semmit sem
tanítani.”70 Elsõsorban a rendszerességet hiányolja a kritikus a mûben. Azt írja, hogy már a
könyv kezdetén „egybekeveredik a Philologia a Literaturával.” Túl hosszúnak tartja a
nyelvészeti részt, hiszen iskoláinkban úgyis „feneketlen Grammatikázás” folyik, és ez megöli
a fiatalok önálló gondolkodását. Nincs megelégedve a „Literatura” fogalmának
meghatározásával sem, de azt nehezményezi leginkább, hogy a szerzõ nyelvészeti és irodalmi
kérdéseket együtt tárgyal. A nyelvészeti részben hiányolja a szemiotikai szemléletmódot,
mely ekkoriban már tért hódított Európában. Az irodalomtörténeti résszel sincs megelégedve
a bíráló, nézete szerint „a kútfõkre igen kevés mondatik”, tehát a források tekintetében nem
tartja kielégítõnek a munkát. Végkövetkeztetése az, hogy Pápay munkája nem rendszeres és
logikus felépítésû könyv, hanem csak különbözõ kortárs munkákból „szóratott egybe”, tehát
nem alkalmas tankönyvnek. A tankönyv „gondos keresgéléseket, derék bölcselkedést,
számtalan egybehasonlítást, bátor és reá termett lelket, fáradhatatlan s meg nem bitsakló
Kritikai ítéletet” kíván a szerzõtõl. Reméli, hogy egy „illyetén tulajdonságú Nagy Hazafiútól
eredett munka” nemsokára majd megszületik, hogy ezt „Ifjúságunknak majd bátran kezébe
adhatssuk.”
Mivel még az 1810-es évek elején sem volt megfelelõ magyar nyelvtan az iskolákban, és a
tanárok azt használták, amihez hozzájutottak, a Helytartótanács megbízást szándékozott adni
egységes magyar nyelvtankönyv szerkesztésére, melyet az összes katolikus gimnáziumban
használtak volna. A szándék úgy látszik hamar ismertté vált, mert az 1812. évtõl kezdve több
író ajánlotta fel dolgozatát kinyomtatásra71, és hogy a tanács elnökének, a nádornak
megnyerjék a jóindulatát, mindegyik neki kívánta ajánlani a könyvet.72 Végül 1816-ban
megjelent a gimnáziumok számára a latinul írt elsõ hivatalos magyar nyelvtankönyv.73 A
69 Horvát István (1784-1846) történész, nyelvész, az összehasonlító nyelvészet egyik úttörõje, de mint azetimologizáló iskola híve, sok téves elvet hirdetett. Tudománytalan módon, a magyar nyelvet tartotta a világlegrégibb nyelvének, és ebbõl származtatta a többi nyelvet. Munkásságának pozitív része az, hogy számosközépkori forrást tárt fel és tett közzé. Az oklevéltan, a diplomatika majd a magyar irodalom egyetemi tanárkéntgenerációkat nevelt. Nevéhez fûzõdik a Nemzeti Könyvtár anyagának mintaszerû rendezése.70 BOLDOGRÉTI VÍG László: i.h. 317.71 Többek között Benyák Bernát és Verseghy Ferenc is.72 Vö. CSÁSZÁR Elemér: Tankönyvbírálat a század elején. = Irodalomtörténeti Közlemények 1902. 238-241.73 Epitome institutionum grammaticarum linguae Hungaricae. Tom I-V. Budae, 1816.
névtelenül megjelent vitairat74, többek között tájékozatlansággal vádolja Szász Károlyt azért,
mert „hitelt adott a finn rokonság hiedelmének.” Éles hangon bírálta Szász tankönyvét a Fi-
gyelmezõ kritikusa is.75 Tartalmi és pedagógiai-módszertani kifogásokat is hangoztat. A
kérdésekben és feleletekben íródott tankönyvet a bíráló módszertani szempontból idõsebb
diákok számára már nem tartja megfelelõnek és célravezetõnek. Nézete szerint „hosszú,
értelmetlen, s egyenesen nem folyó kérdések által” ilyen korú tanulókat nem lehet tanítani. A
figyelem fenntartásához számukra inkább a szigorú logikai rendszert követõ, az
elõzményekbõl kiinduló, egymásra épített tananyag feldolgozást kell követni. Nem tartja
helyesnek azt sem, hogy egy nyelvtankönyvben a tárgyhoz nem tartozó kérdésekrõl is szó
esik. Kiemeli, hogy tankönyvek esetében „a könyvnyomtatási vigyázatlanság szülte hibák”
nem megengedhetõek. A bíráló nyelvtudományi kifogásait is hosszan sorolja. Jelent meg
ismertetés a könyvrõl a Nemzeti Társalkodóban is76. A szerzõ a tankönyv eredetiségét és
tudományos érdemeit dicséri. „Sok tudománybecsû kincs van lerakva s az egész oly ügyes
szerkezetû és eszes kivitelû, hogy valóban nem tudjuk: az önálló, eredeti felfogásban,
talpraesett, egészséges nézeteiben, vagy az eddigi chaotikus zavarok felett lebegõ rendszerezõ
lélek hatalmas erejében, páratlan logikájában gyönyörködjünk-e inkább.”
3.10.2.3. Történelem tankönyvek
A Ratio Educationis a gimnáziumok számára kötelezõ tárgyként írta elõ az egyetemes és
magyar történelem tanítását. Ennek tankönyve latin nyelvû volt. A Ratio kiadásának évében,
1777-ben Kolozsváron jelent meg egy németbõl fordított történelem tankönyv, mely kérdés-
felelet formában tárgyalja a politikai és egyháztörténetet, valamint a „tudósok históriájá”-t és
a „természet históriájá”-t több mint kétszáz oldalon. Pár évvel késõbb megjelent egy németbõl
fordított, de igen értékes történelem tankönyv is ezekben az években, melyrõl hosszú cikkben
számolt be a Magyar Mercurius.77 A cikk elméleti fejtegetéssel kezdõdik, melyben a
felvilágosodás nevelésben való hite nyilatkozik meg: „Nem szükség hosszasan
bizonyitgatnom, hogy a nevelésben való legkissebb jobbítás is.. ezer meg ezer jó
következéseket von idõrõl idõre maga után, s Századok múlva is sokszorozva hozza bé kettõs
uzsoráját minden arra fordított fáradság.” Ezután a szerzõ a történelemtanulás hasznairól szól,
74 Valószínûleg Szász Károly tanártársa, Péterfi Jenõ írta.75 Figyelmezõ 1840. 43. sz. 689-699.76 Nemzeti Társalkodó 1840. II. 1730.77 Magyar Mercurius 1795. február 24. 287-288.
mely csak abban az esetben lehet igazán hatékony, ha a tanulók ítélõképességét erõsíti. Ehhez
jó tankönyvekre van szükség, olyanra, melyet Németh László78 1795-ben fordított magyarra.
Schlözer göttingeni professzor Weltgeschischte für Kinder címû könyve igen népszerû munka
volt, számos európai országban, Németországon kívül Dániában és Svájcban is tankönyvként
használják. Ezt a könyvet magyarította a szerzõ, mely A világ történeteinek tudományára való
készület címmel jelent meg.79 „A könyvetske egyenesen a nevelõk és Nevendékek számára,
azoknak sinór mértékül, ezeknek tanuló könyvetskéül iratott, de figyelmes olvasás után fogják
a meg élemedett olvasók is tapasztalni, hogy nem teszik le haszon nélkül kezeikbõl.” Sajnos
csak az elsõ kötet jelenhetett meg, a beígért második kötet megjelenését a jakobinus
mozgalom bukása után egyre szigorúbbá váló cenzúra megakadályozta.
1800-ban jelent meg Budai Ézsaiás debreceni professzor egyetemes történelmi tankönyve,
mely a világ teremtésétõl az újkorig tárgyalja az emberiség történelmét.80 A szerzõ
elõszavában kifejti elveit a tankönyvekrõl. Szerinte azért van szükség nyomtatott
tankönyvekre, hogy a sok diktálás utáni írástól mely az „egésségnek romlásával” jár,
megmeneküljenek az ifjak. Azt is megindokolja, hogy miért olyan terjedelmes (412 oldalas) a
tankönyv. Szerinte „a dolognak világosan, renddel, fontosan, erõltetés és hézag nélkül,
kedvességgel való elõadása és kifejtegetése mindig több munkát és nagyobb elmét kíván, mint
annak rövidre való öszvehúzása és classificálása”81 Budai Ézsaiás írt magyar történelmi
tankönyveket is, melyek szintén igen terjedelmesek, mindhárom kötet több mint háromszáz
oldalas.82 A két utolsó kötetrõl röviden tudósított a Hazai s Külföldi Tudósítások is.
1814-ben, Pesten jelent meg Ajtay Sámuel nagyváradi ügyvéd Löhr után németbõl fordított
történelem tankönyve, Magyarország kivonatos történetével bõvítve két terjedelmes
kötetben.83
3.10.2.4. Természettudományi tankönyvek
78 Németh László (1770-1806) evangélikus lelkész, tanár Tanulmányait Sopronban és Göttingában végezte. Hazatérése után magánnevelõként, majd a gyõri evangélikus
gimnázium tanáraként mûködött. Földrajzi, történelmi és latin tankönyveket írt.
79 NÉMETH László: A világ történeteinek tudományára való készület. Sopron, 1795.
80 BUDAI Ézsaiás: Közönséges história. Debrecen, 1800.81 Idézi FEHÉR Erzsébet: i.m. 216.82 BUDAI Ézsaiás: Magyarország históriája a mohácsi veszedelemig. I. Debrecen, 1805.; Magyarországhistóriája a mohácsi veszedelemtõl fogva Buda visszavételéig. II. Debrecen, 1808.; Magyarország históriája III.Debrecen 1812.83 AJTAY Sámuel: A világ történetei a teremtéstõl fogva a legújabb idõkig. Pest, 1814.
A természetre vonatkozó ismeretek a 18. század második felében kerültek be az alsó- és
közép szintû iskolák tananyagába. A tantárgy három részbõl állt: növénytan (a plánták
országa), állattan (az állatok országa) és ásványtan (a kövek és ércek országa).
A Ratio Educationis által elõírt latin nyelvû természetrajz tankönyv az Elementa historiae
naturalis in usum scholarum grammaticarum et gymnasiorum 1778-ban jelent meg három
kötetben, az Egyetemi Nyomdában, melyet még további öt kiadás követett a század végéig.
Ezt használták az ország összes katolikus gimnáziumában. Ennek helyébe lépett az 1806-os
Ratio nyomán bevezetett új természetrajz könyv, Mitterpacher Lajos egyetemi tanár munkája
a Primae lineae historiae naturalis in usum gymnasiorumRegni Hungariae. Ez a tankönyv az
1840-es évek elejéig mindig új kiadásokban jelent meg.
A protestánsok ekkor már arra törekedtek, hogy a természettudományokat, így a
természetrajzot is magyar nyelven oktassák iskoláikban. A tantárgy elsõ magyar nyelvû
népiskolai tankönyve 1792-ben jelent meg és Gáti István írta.84 Az ásványok, a plánták és az
állatok világát áttekintõ kis könyv végén az okos állatról, az emberrõl is olvashatunk érdekes
fejtegetéseket kérdések és feleletek formájában, részben versbe szedve. A gimnáziumok és
középszintû iskolatagozatok számára szintén Gáti István írt a az elsõ természetrajz tankönyvet
magyarul.85
A korabeli természetrajz könyvek közül Európa-szerte nagy népszerûségnek örvendett
Georg Raff könyve, melyet 1799-ben Fábián József magyarra fordított. A Természethistória a
gyermekeknek címmel Veszprémben megjelent mûvet86, 1837-ben és 1847-ben ismét kiadták.
A gimnáziumok és középszintû iskolatagozatok számára készült, a természetrajz teljes
anyagát részletesen tárgyaló könyvrõl, maga a fordító tudósította a leendõ olvasókat a Magyar
Kurír hasábjain87. Fábián József azt hangsúlyozza, hogy “szükséges és hasznos a
gyermekeket a természeti dolgokkal meg esmerkedtetni” de “még ez ideig sintsenek Nemzeti
nyelvünkön olyan Könyvek, amellyek ebben a részben elégséges Út mutatók lehetnének.”88
A 14 rézmetszettel illusztrált szép könyv drága volt, 2 forintba került. A szerzõ könyvének
legnagyobb jelentõségét abban látja, hogy “az állatoknak és plántáknak neveit” a magyaron
kívül németül és latinul is hozza.
84 GÁTI István: Természet Históriája, mellyet a gyenge elmék kedvekért készített. Máramarossziget, 1792. A könyv 1795-ben és 1798-ban is megjelent.
85 GÁTI István: A természet históriája, mellyben az ásványoknak, plántáknak és állatoknak három világát azoknak meg-esmértetõ béllyegeivel, természetekkel, hasznokkal,
hazájokkal rendbe szedve és gyenge elmékhez alkalmaztatva mind egygyütt magyar nyelven legelõször botsátja ki. Pozsony, 1795.
86 FÁBIÁN József: Természethistória a gyermekenek, mellyet Raff György Kristián Göttingai tanító után némelly hozzáadásokkal és szükséges változtatásokkal a maga
költségén magyarul kiadott és kinyomtatott. Veszprém, 1799.
87 Magyar Kurír. 1799. augusztus 2. 159-160.
88 A szerzõ valószínûleg nem ismerte Gáti István korábban megjelent természetrajz könyveit.
következõket írta Szentgyörgyinek: „a külföldön készült afféle rajzolásokkal is bátran összve
mérkõzhetnek.“90 A szerzõnek azonban tekintettel kellett lenni még egy igen fontos
szempontra, nevezetesen a könyv árára. Azért nem tehetett könyvébe több szemléltetõ ábrát,
„mert ez igen fogná a Könyvnek árrát nevelni. Érdekes a metszetek késõbbi története is.
Szentgyörgyi könyvének illusztrációit olyan sikerültnek és iskolai használatra alkalmasnak
találták a kortársak, hogy másutt is fel kívánták használni õket. A Sárospataki Kollégium
tanára, Emõdi István 1809-ben jelentette meg Természeti História91 címû tankönyvét. A
munkához meghozatták azokat a réztáblákat, melyeket Erõs Gábor Debrecenben készített.92
Azonban a sárospataki nyomda hiányos felszereltsége miatt az Emõdi féle tankönyv végül
metszetek nélkül jelent meg.
Egy volt debreceni diák, Pethe Ferenc 1815-ben, Bécsben publikálta Természethistória és
Mesterségtudomány címû tankönyvének elsõ, az állatokról szóló kötetét. A könyvhöz Pethe
maga rajzolta a képeket, és egy bécsi mester, Rieder Lõrinc metszette õket rézbe. A mû
jelentõs sikert aratott, és sok iskolában használták. A könyvrõl ismertetés jelent meg a
Nemzeti Gazda címû lapban.93
A korszak legtöbb gimnáziumi magyar nyelvû földrajzkönyve a politikai földrajz anyagát
nyújtotta a diákoknak. Európa országait mutatta be az elsõ magyar nyelvû földrajzkönyv,
mely 1791-ben jelent meg és szintén Raff német nyelvû munkája nyomán készült94.
(Feltételezhetõ, hogy ez is Fábián József fordítása.) Ezt még négy földrajzkönyv követte a
századfordulóig, egy Európa95, kettõ Magyarország96 és egy Erdély97 földrajzával
foglalkozott.
A színvonalas középiskolai földrajzoktatást térképek és földgömbök segítségével lehetett a
leginkább elõsegíteni. Az elsõ magyar feliratú földgömböt debreceni diákok készítették a
századforduló tájékán.98
Éppen a szemléltetés szükségességének felismerése nyomán született meg 1797-ben a
Debreceni Református Kollégium tanári karának azon rendelete, hogy „minden diáknak
90 Kazinczy Ferenc levelezése. Kiad. VÁCZI János. 1-21. kötet. Bp. 1890-1911. III. köt. 189.
91 EMÕDI István: Természeti História. Az Állatok Országa. Sárospatak, 1809.
92 Vö. TÓTH Béla: A debreceni rézmetszõ diákok. Bp. 1979. 30.
93 Nemzeti Gazda 1815. 138.
94 RAFF György: Geografia.Vátz, 1791.
95 NÉMETH László: Az európai nevezetesebb országoknak rövid leírása. Sopron, 1795.
96 SZALLER György: Magyarország földleírásának rövid rajzolatja. Pozsony, 1796.; BARANYI László: Rövid magyar Geographia. Pest, 1796.
97 ÉDER József: Erdély ország esmértetésének zsengéje. Kolozsvár és Szeben, 1796.
98 A hatalmas globus ma is látható a kollégium gyûjteményében. Délkörének nagysága egy méter körül van, éstartóállványának tenyérnyi széles lapján nemcsak a világtájak és az állatkör jegyei, hanem egy teljes naptár ismegtalálható. A földgömböt hosszú idõn keresztül használták a mindennapi iskolai földrajzoktatásszemléletesebbé tételére.
mappája legyen“ és ez az igény hívta életre a kollégiumban a rézmetszõ diákok társaságát,
hiszen a kollégium még a 18. század végén sem rendelkezett kézbe adható történelmi és
földrajzi atlaszokkal vagy egyéb segédeszközökkel. A debreceni kollégiumi rézmetszés a
századfordulón élte virágkorát. Ekkor az Erõss testvérek, János és Gábor körül egész kis kör
alakult ki. Tagjai voltak: Halász István, Papp József, Pethes Dávid, Oláh István, Mikolai
József és Vajai Imre. Budai Ézsaiás professzor támogatta és irányította õket. Elsõ munkájuk
1800-ban jelent meg, Oskolai új Átlás, az alsó Classisok számára címmel. A 12 140X125
mm-es lapból álló kötet a következõ térképeket tartalmazza: 1.A Föld Golyóbisa; 2. Európa;
3. Asia; 4. Afrika; 5. Északi Amerika; 6. Déli Amerika; 7. Spanyol Ország; 8. Frantzia
Ország; 9. Olasz Ország; 10. Német Ország; 11. Lengyel Ország; 12. Magyar Ország.99
A Magyar Kurír 1801. márciusában100 hosszú cikkben méltatta a kötet megjelenését. “A
napokban akada kezünkbe egy negyedrét formában metszõdött kis Átlás, a melly tizenkét
mappából áll.” –írja a szerkesztõ. “Az egész titulussát ide írjuk, a melly ez: Oskolai új Átlás,
az alsó Classisok számára, Metszõdött és nyomtatódott a Ref. Collégiumban Erõss Gábor,
Halász István, Pap József és más Togátus Deák Ifjak által T.T Prof. Budai Ésaiás Class. Isp.
vigyázása alatt. Debreczenben MDCCC. Gyönyörködve vizsgáljuk ezen közjóra törekedõ
Togátus Deák Ifjak igyekezeteknek elsõ zsengéjét, s meg sem állhatjuk, hogy a mellyek
elõttünk az õ fáradozásaikról tudva vagynak, azokat a mi érdemes olvasóinkkal is az õ
ditséretekre ne közöljük.” Ezután a szerkesztõ arról ír, hogy az ifjak azért is megérdemelnek
minden dicséretet, mert a rézmetszés mesterségére senki sem tanította õket, “egyedül a magok
próbálgatásai, és más ollyanoktól való kérdezõsködéseik által, a kik a metszés mesterségérõl
valamit tudnak, mentek annyira, hogy már utóbbi munkáik valósággal szépek.” Karacs
Ferenc példája is bátoríthatta a fiatalokat, aki debreceni diák korában szintén magától tanulta
meg a rézmetszés alapjait, és ekkor már országos hírû mester. A legszebb azonban az, írja a
szerkesztõ, hogy nem az anyagi haszonért készítették az atlaszt, hiszen azt “tsak négy
Krajtzáron adják el a tanúló gyermekeknek, és így a magok munkájokért leg-kisebb jutalmat
sem vesznek.” A cikkbõl azt is megtudhatjuk, hogy a kollégium a papírt ingyen adta az
atlaszhoz, és azt is, hogy az ifjak most egy újabb “Ó Átlás metszésében foglalatoskodnak101„.
99 A térképek KOELERI, I.D.: Atlas manualis scholasticus. címû mûve nyomán készültek.
100 Magyar Kurír. 1801. március 3. 275-277.
101 1801-ben jelent meg az Oskolai Ó-Átlás szintén 12 térképpel. 1804-ben készült el a 24 lapos, 12 térképbõl álló Oskolai Magyar Új Átlás. A rézmetszõ diákok társulata
Végül a szerkesztõ annak a nézetének ad hangot, hogy sokkal több ilyen “közhasznú hazafiúi
fáradozásokra” lenne szükség.102
1809-ben megjelent egy földrajzkönyv is, a Közönséges geographia103 címmel. Szerzõje
Ferenczy János104 nevelõ volt. A Hazai s Külföldi Tudósítások azonnal hírt adott a tankönyv
megjelenésérõl, és a következõ szavakkal ajánlva a könyvet a vásárlók figyelmébe: „Mennél
nagyobb elõmenetelt tett ezen tudomány egynehány esztendõk olta a sok utazások által, és
mennél nagyobb változásokat szenvedett kiváltképen Európa a háborúk által, annél
szükségesebb az illyen kézikönyv mellyben a Földszínének legújabb politikai változásai
hitelesen elõadatnak.105 A mostani történeteket és azokat elõadó Újságokat, úgymint a mi
korunkbéli históriákat tsak az illy könyv szerént lehet teljesen megérteni… Ha a Debreczeni
Új Átlás hozzá foglaltatik, minthogy rövid és értelmes eredeti Magyarságú könyv, az
Oskolákban is nagy hasznú lenne.”106 A tankönyv valószínûleg sikeres volt, hiszen 1825-ben
és 1840-ben ismét kiadták.
Feltétlenül meg kell emlékeznünk a korszak legszínvonalasabb illusztrált magyar földrajzi
tankönyvérõl, melynek szerzõje Katona Mihály, aki debreceni diákévei után a frankfurti
egyetemen szerzett alapos természettudományos ismereteket. Komáromi tanári mûködése
alatt bizonyára maga is érezte a korszerûtankönyvek hiányát, ezért írta meg A Föld
mathematicai leírása a világ alkotmányával együtt címû nagy munkáját, melyet 1814-ben
publikált. Katona munkásságának méltatója a következõket írja a mûrõl: „A Föld
mathematicai leírása címû munka kitûnõen megírt csillagászati földrajz. Szemlélete olyan
friss, anyagkezelése és beosztása egészen modern, hogy belõle a csillagászati földrajz
tananyagának jelentõs részét ma is tanítani lehetne.“107 Egy másik szerzõ véleménye szerint
„Ha Katona munkája valamelyik világnyelven jelenik meg, akkor ma a modern geográfia
alapvetõi között tartanánk számon.“108 A kötet tudományos és tankönyvtörténeti értékeit tehát
a földrajztörténet szakértõi már feltárták, ezúttal csak az illusztrációk kérdésével kívánunk
foglakozni. Maga a szerzõ is nagy jelentõséget tulajdonított ezeknek, hiszen az elõszóban a
102 A szemléltetést nem csak az atlaszok kiadásával próbálták segíteni az iskolákban, hanem egyéb eszközökkelis. A 18. század utolsó évtizedeiben indult meg gimnáziumainkban a kísérleti fizika oktatása. Ekkor kezdõdöttmeg jelentõsebb mértékben a fizikai eszközök gyûjtése az iskolákban, és felhasználásuk az oktatásban. Ekkortájtalakult ki a debreceni, a sárospataki, és a piarista gimnáziumok eszközgyûjteménye. Számos elismerõ hangúhíradást olvashatunk a lapokban az „Experimetális Physicára megkívántató eszközök” gyûjtésérõl. Pl. anagykárolyi piarista gimnázium eszközgyûjteményérõl: Magyar Hírmondó 1793. december 6. 804-805.103 Közönséges geographia, melyben a földnek mathematikai, természeti, és leginkább politikai állapotja a legujabb változások után elõ adatik. Pest, 1809.
104 Ferenczy János (?-?) ügyvéd, báró Laffert Vince fiainak nevelõje.
105 A könyv a napóleoni háborúk következtében Európában létrejött politikai földrajzi változásokat is tárgyalja.
106 Hazai s Külföldi Tudósítások 1809. I. 407.
107 BULLA Béla: Néhány szó a magyar földrajztudomány haladó hagyományaihoz. = Földrajzi Közlemények. 1954. 1.sz. 5-6.
108 BELUSZKY Pál: Katona Mihály emlékezete. = Földrajzi Közlemények. 1964. 4.sz. 364.
követte egy kitûnõ, a kor tudományos színvonalán álló tankönyv, a pápai református
kollégium tanárának, Tarczy Lajosnak 1838-ban megjelent két kötetes Természettan címû
munkája. Jókai, aki Tarczy tanítványa volt, a következõket írja: „Tarczy Lajos volt a
legkitûnõbb tanár a fõiskolában. Õ magyarázta a természettant és a felsõbb
mathesist….Tankönyve ma is használható…. Hát még az elõadása! Azt élvezet volt hallgatni.
Õ maga megteremtette a fõiskola phisicum–museumát, s experimentációi bûvészestélyek
számba mentek.”115 E kiváló tanár tankönyvérõl a Figyelmezõben jelent meg ismertetés.116 A
recenzens a tankönyv legnagyobb érdemének azt tartja, hogy a fizikai jelenségeket „a
mathesis vállaira támaszkodva” tárgyalja. Kiemeli, hogy a szerzõ törekedett arra, hogy e
„tudománynak a haladás jelen lépcsõje szerint” írja meg tankönyvét, vagyis hogy a legújabb
tudományos eredmények is megjelennek a munkában. A hõtani, fénytani és elektromosságtani
fejezetekben érvényesül a jó tankönyvek legfontosabb kritériuma, a „helyes rend és a világos
magyarázat.” A tankönyv szép és érthetõ magyar nyelvét is dicséri a bíráló.
A tankönyv második kötetének megjelenése, mely vegytani és mechanikai részeket
tartalmaz, 1840-ben komoly sajtóvitát eredményezett a Figyelmezõ hasábjain. Hosszú, több
részes ismertetés és bírálat jelent mag a mûrõl elõbb Csécsi Imre117 debreceni, majd Warga
János, nagykõrösi református kollégiumi tanárok tollából, melyekre Tarczy válaszolt.
Csécsi Imre, bírálatának118 elején jelzi, hogy tankönyvek esetén – melybõl ifjak generációi
tanulnak – különösen fontos a tudományos szempont. Egy természettudományi tankönyvben
nem szerepelhet egyetlen téves adat, egyetlen helytelen értelmezés sem. Ezért igen aprólékos
részletességgel veszi sorra a vegytani rész hibáit, és felszólítja a szerzõt, hogy azokat javítsa
ki, és tegye közzé egy új kiadásban.
Warga János Tarczy Természettanának mindkét kötetérõl, és a hozzájuk kapcsolódó
Népszerû égrajz címû tankönyvrõl is szól részletes, több folytatásban megjelent
bírálatában.119 Az igen alapos, tartalmi és stilisztikai kérdésekre is kitérõ bírálat célja csakis a
javítás szándéka – írja Warga. Elismeri, hogy nagy szükség van új és jó természettudományi,
köztük fizikai, kémiai, csillagászati tankönyvekre. Természetes, hogy a hazai szerzõk külföldi
minták nyomán állítják össze tankönyveiket. Azonban nagyon fontos, hogy ne csak átvegyék,
115 JÓKAI Mór: Az én iskolatársaim. Írások életembõl. Bp. 1960. 30-31.116 Figyelmezõ 1838. 39.sz. 653-657.117 Csécsi (Nagy) Imre (1804-1847) tanár, orvos, a Magyar Tudós Társaság tagja. Debrecenben tanult, majdPesten és Bécsben orvostudományt hallgatott. 1837-ben orvostudorrá avatták. Debrecenben telepedett le, aholorvosi gyakorlatot folyatott. 1839-tõl a kollégium ásvány-, növény- és vegytan tanára lett, az iskola számáraásványgyûjteményt alapított. Természettudományi cikkeket és tankönyveket publikált.118 Figyelmezõ 1840. 13. sz. 193-201.; 14.sz. 215-219.119 Figyelmezõ 1840. 15.sz.229-234..;16.sz. 250-252..;18.sz. 278-285..; 20.sz.315-319.;21.sz. 327-335.