3.10. TANKÖNYVEK - · PDF fileezeken belül római és arab számokkal, paragrafusokkal jelezték az egyes logikai egységeket. Mivel a tankönyvek egy...

“Az Ifjúság számára készült Oskolai könyvbenmegkívántatik a rendszer, vagy is Systema;

megkívántaik a valóságos tudományoknak elõadása. „Hazai Tudósítások, 1808.

3.10. TANKÖNYVEK

„A tanulóknak a könyveket az aranynál, gyöngynél többre kell becsülnie; éjjel nappal kell

forgatnia, belõlük a nemes tudomány virágporát kell gyûjtenie, s a maga mûveltségének

kaptárába kell behordania…. Ha szeretjük az iskolát, szeressük a könyveket, az iskolák lelkét

is; amelyik iskolát nem éltetik a könyvek, az halott.” – mondta Comenius 1650. november 28-

án Sárospatakon tartott beköszöntõ beszédében.1 Comenius szavai kifejezik mindazt, ami a

tankönyv lényege ma is. A tankönyv az iskolai oktatás legfontosabb eszköze, a

tankönyvkiadás pedig évszázadok óta az oktatásügy egyik lényeges, sok vitát kavaró eleme. A

tankönyvek közvetítik a tanulók felé a korszak uralkodó szellemiségét, követniük kell a

tudományok fejlettségi szintjét, ugyanakkor csak leszûrt és kikristályosodott ismereteket

tartalmazhatnak. A tankönyv anyagának meg kell felelnie a tanulók életkori sajátosságainak, a

logikusan tagolt világos szerkezet, a jól érthetõ és nyelvileg kifogástalan stílus is

alapkövetelmény. Terjedelme ne legyen túl nagy, külsõ kiállítása keltse fel a tanulók

figyelmét.

Az elmúlt századokban, így az általunk vizsgált idõszakban is, sok esetben még

összemosódott a tankönyv, a tanulók számára készült iskolai segédkönyv, és az elsõsorban a

tanárok munkáját segítõ kézikönyv mûfaja.2 Mint látni fogjuk, a korszak tankönyvei csak kis

részben feleltek meg a mai tankönyvszerkesztési kritériumoknak, de a felvilágosodás, és még

inkább a reformkor idõszakában már kezdték felismerni a szerzõk e fontos

tankönyvszerkesztési kritériumokat, és igyekeztek ezeknek megfelelni. A jó és sikeres

tankönyv - a magas példányszám miatt - óriási üzleti lehetõséget jelentett a szerzõk és kiadók

számára. Így volt ez a felvilágosodás idején, és a reformkorban is, amikor a korábbi

idõszakhoz képest sokkal több tankönyv jelent meg.

1 . 2 0 ( 1 6. é , J.A.: A könyvekrõl, az értelmi képzés fõ eszközeirõl. Prága-Bp. 1970. 6. Idézi KARLOVITZJános: Tankönyv elmélet és gyakorlat. Bp. 2001. 3.2 Vö. MÉSZÁROS István: A tankönyvkiadás története Magyarországon. Bp. 1989. 6.

A magyar tankönyvtörténet3 igen érdekes és fontos korszaka a 18. század utolsó harmada és

a 19. század elsõ fele. Ez volt az az idõszak, amikor az évszázados hagyomány – a

tankönyvek szinte kizárólagos latin nyelvûsége – kezdett megszakadni. Hasonlóképpen az

európai felvilágosult nemzetekhez, hazánkban is megkezdõdött az a törekvés, hogy az

anyanyelvû népiskolák mellett közép-és felsõfokú tanintézeteinkben a magyar legyen az

oktatás nyelve. A 18. század végén kezdõdõ, és a reformkor idõszakában felerõsödõ

nyelvmozgalom szerves részeként jelentkeztek a magyar nyelv iskolai tanításáért és az iskolai

oktatás magyar nyelvûségéért vívott küzdelmek. A magyar oktatási nyelvért folytatott

küzdelem szorosan összefügg a tankönyvek nyelvének kérdésével is, hiszen ezek voltak azok

az évek, amikor a latin és német nyelvû tankönyvek mellett egyre nagyobb számban jelentek

meg alsó –és középszintû iskoláinkban a felvilágosodás szellemétõl megérintett, korszerû

tudományos ismereteket közvetítõ magyar nyelvû tankönyvek.

Mint az oktatásügy egésze vonatkozásában, úgy a hazai tankönyvkiadás területén is

alapvetõ változásokat hozott az 1777-es Ratio Educationis, melynek 201.§-ának elõírása úgy

rendelkezett, hogy az összes hazai iskolákban használatos hivatalosan elõírt tankönyvek

kiadásának monopóliuma a Budára helyezett egyetem nyomdájáé. “Ez a nyomda úgynevezett

kizárólagossági jogot élvez mindazoknak a könyveknek a kinyomtatására, amelyeket

Magyarország és társult országainak iskoláiban használatra elrendeltek”4 – szögezi le a

dokumentum. A Ratio Educationis állami felügyelet alá vonta és egységesíteni kívánta a

magyar iskolarendszert, és ennek az egységesítési törekvésnek volt jelentõs eszköze az

egységes, központosított tankönyvkiadás. Az Egyetemi Nyomda e tankönyvkiadási

monopóliuma tehát azt jelentette, hogy ez a nyomda jogosult a Ratio Educationis által elõírt

tankönyvek kinyomtatására és terjesztésére. Más, nem a Ratio által elõírt tankönyveket

azonban bárki nyomtathatott és terjeszthetett. Így a protestánsok, akik nem fogadták el a Ratio

Educationis elõírásait, iskoláikban a saját tankönyveiket használták. Késõbb az 1790/91. évi

26. törvény a protestánsok saját tankönyvhasználatának jogosultságát is kimondta.

A 18. század utolsó harmadában mind a katolikus, állami felügyelet alatt álló iskolákban,

mind pedig a protestánsok tanintézeteiben számos új tankönyvet vezettek be. Nagyszabású

tankönyvkiadási program vette kezdetét, mely az oktatás egyes területein és szintjein jelentõs

3 A korszakra vonatkozó tankönvvtörténeti szakirodalomból: MÉSZÁROS István: A két Ratio Educationis tankönyvei. In. Uõ: i.m. 62-95.; FEHÉR Erzsébet: Magyar nyelvû

tankönyvek 1777-1848. Bp. é.n.; FEHÉR Katalin: Magyar nyelvû tankönyveink és a sajtó a 18-19. század fordulóján. = MagyarKönyvszemle. 1999. 3. sz. 314-327.,Uõ: Elsõ magyar nyelvû tankönyveink = Könyv és Nevelés. 2000. 1. sz. 47-53. Uõ: Felvilágosodás kori illusztrált tankönyveink. In.: Orbis Pictus. A szemléltetés évszázadai. Szerk. JÁKILászló. Bp. 2000. 72-81.p.4 Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvû fordítása. Fordította, jegyzetekkel és mutatókkal ellátta MÉSZÁROS István. Bp. 1981. 158.

színvonal emelkedést is eredményezett. A korszakban bukkantak fel olyan kiemelkedõ

tankönyvíró egyéniségek, akiknek munkáiból generációk tanultak. Révai Miklós, Molnár

János, Pray György, Márton István, Budai Ézsaiás nemcsak tudományos

munkáikkal, írói tevékenységükkel, hanem tankönyveikkel is hozzájárultak a felvilágosodás

eszméinek széles körben történõ terjesztéséhez.

Mi jellemzi a 18. század utolsó harmadában megjelent magyar nyelvû tankönyveket? A

tankönyvek szerzõi, bár sokuk tanárként is mûködött, koruk elismert tudósai, írói voltak, akik

nem tekintették méltóságukon aluli feladatnak a tankönyvírást. A korszakban még nem vált

szét a tankönyv és a tudományos kézikönyv mûfaja, a legtöbb – a középszintû iskolában -

tankönyvként használt mû egyben tudományos kézikönyv is volt. A szerzõk jól ismerték a

korabeli Európa tanintézeteiben használatos latin és nemzeti nyelvû tankönyveket. Ezek

mintájára szerkesztették meg a hazai iskolákban bevezetni kívánt új tankönyveket, mégpedig

oly módon, hogy az adott tudományszak teljes leíró jellegû összefoglalását adták anélkül,

hogy a tekintettel lettek volna a tankönyvet használó korosztály életkori sajátosságaira.

Gondolatmenetük, feldolgozási módjuk, nyelvük, nem gyermekeknek, hanem felnõtt

embereknek szólt. A tankönyvszerzõk ekkor úgy gondolták, hogy a középszintû iskolák

tanulóit, a 10-16 éves ifjakat “komoly” tudományokra kell oktatni. Az anyagból nem

szelektáltak, teljességre törekedtek. A könyvek igen nagy tényanyagot öleltek fel, de ezt,

éppen a tudományosság és a tanulhatóság szempontjait figyelembe véve logikus és világos

szerkezetben közölték. Tipográfiailag is kiemelték és elkülönítették a fõ- és alfejezeteket, sõt

ezeken belül római és arab számokkal, paragrafusokkal jelezték az egyes logikai egységeket.

Mivel a tankönyvek egy tudományszak teljes anyagát tartalmazták, meglehetõsen

terjedelmesek voltak. (Nem volt ritka a korszakban a három-ötszáz oldalas tankönyv sem.) A

legtöbb tankönyv nem egy-egy osztály számára készült, hanem egy iskolatagozat, iskolaszint

számára. Anyagukat nem egy, hanem több tanév alatt kellett elsajátítani.

A tankönyvek formátuma a maiaknál kisebb volt, 11x18,5 cm. Nyomdatechnikai

kivitelezésük általában igénytelen, a sárgás-szürkés papírra apró betûkkel, sûrû sorokban

nyomtatták a szöveget. Kevés könyv tartalmazott szemléltetõ ábrákat.

A tankönyvek áráról az Egyetemi Nyomda által kiadott katalógusokból tájékozódhatunk.

Az 1798-ban kibocsátott jegyzék5 szerint a katolikus népiskolák tankönyvei 2-13 krajcárba, a

gimnáziumi tankönyvek pedig 15-30 krajcárba kerültek. Az Egyetemi Nyomda által kiadott

5 Catalogus diversorum librorum scholasticorum. Budae, 1798.

tankönyveket az egész ország területén csakis a jegyzék által jelzett árakon lehetett árulni. A

korszakban a protestáns iskolák tankönyveit is hasonló árakon adták.

A felvilágosodás korában lapjaink, folyóirataink sok tankönyvrõl közöltek hosszabb-

rövidebb ismertetést, méltatást, de ezekben kevés volt a valódi bírálat, inkább ismertetésnek

tekinthetõk. Mégis nagy szerepe volt ezeknek a közleményeknek, hiszen az ország egymástól

távol esõ vidékein lévõ iskolák tanárai a nyomdák katalógusain kívül többnyire csak ezekbõl

az újsághírekbõl értesülhettek az elkészült munkákról, azok áráról, és csakis így rendelhették

meg az új könyveket. Az ismertetések kiemelték a könyvek erényeit, de a hibákról ritkán szóltak.

A reformkor idõszakában egyre több magyar nyelvû tankönyv jelent meg, az ezekrõl szóló

hírlapi- és folyóirat tudósítások száma is emelkedett. Jelentõs változás azonban az, hogy míg

korábban csak ismertették a lapokban a tankönyveket, az 1820-as 30-as évektõl kezdve egyre

inkább jellemzõvé vált a valódi, mai értelemben vett, a könyv tudományos és pedagógiai

vonatkozásaira is kiterjedõ tankönyvkritika.

Ezekben az években már lassan szétválik a tudományos szakkönyv és a tankönyv mûfaja, a

tankönyveket egyre inkább igyekeztek a tanulók szükségleteihez, életkori sajátosságaihoz

igazítani. A reformkori tankönyvszerzõk túlnyomó többsége gyakorló pedagógus volt. Ekkor

már nem jellemzõ a korábbi tendencia, hogy a tankönyvszerzõ, aki foglakozására nézve tanár,

egyben elismert tudós vagy író is. (Egy-egy kivétel azért akadt.)

Egyes megjelent tankönyvbírálatokban rövidebb-hosszabb eszmefuttatásokat olvashatunk

tankönyvelméleti kérdésekrõl is. Szontagh Gusztáv például egy tankönyvbírálatában kifejti6,

mennyire más követelményeket kell támasztani egy tudományos mûvel és egy tankönyvvel

szemben. A tudományos kézikönyv esetében követelmény, hogy az figyelembe vegye a

legújabb eredményeket, hogy részletesen és kimerítõen szóljon az adott tudományterületrõl.

A tankönyv célja azonban más –vallja a szerzõ. „Az oktatás tárgyai tömérdekek, az idõ rövid,

az iskolában tehát nem lehet mindent tanulni, elég ha ott mívelõdésünk alapja vettetik meg,

mellyen azután az önmívelés tovább építhet.” A tankönyvnek tehát csak az adott terület

legalapvetõbb tudnivalóit kell magába foglalnia, de azt „világos rendben és elõadással.

Alaposnak kell lennie, de nem az érthetõség rovására.” A tanár feladata, hogy a tankönyv

szövegét kiegészítse, figyelembe véve tanítványai életkorát, érdeklõdését és szükségleteit.

Ezeket a ma is helytálló tankönyvelméleti megállapításokat különbözõ megfogalmazásokban

számos reformkori ismertetésben és bírálatban megtalálhatjuk.

6 Figyelmezõ 1840. 12.sz. 177-182.

Ezekben az években születtek meg az elsõ tankönyvekrõl szóló elméleti jellegû írások is.

Matuskovich József7 bencés szerzetestanár 1842-ben jelentette meg tanulmányát A magyar

iskolakönyvek ügyében címmel az Athenaeumban.8 Örömmel ír arról, hogy az élet minden

területén egyre inkább tért hódít a magyar nyelv. Úgy látja, hogy ha a tankönyvek is magyarul

íródnának, az nagy mértékben elõsegítené a már megindult folyamatot. Jó magyar nyelvû

tankönyvek azonban nincsenek, ezért azt javasolja, hogy az állam írjon ki nyílt pályázatokat a

tanárok számára tankönyvek írására, illõ díjak felajánlásával. A tankönyvpályázatok legyenek

jeligések, és a bírálók az adott tudományszak jeles mûvelõibõl, illetve az adott tantárgyat

oktató legkiválóbb tanárokból kerüljenek ki. A szerzetesrendek elöljárói pedig „a jelesebb

tehetségû” tanároknak „kötelességükké tehetnék” a tankönyvírói munkát. Ezeket a tanárokat

aztán egy idõre mentesíthetnék a tanítás alól, ellátnák a munkához szükséges

szakirodalommal, így gyorsan elkészülhetnének az olyannyira szükséges magyar nyelvû

tankönyvek.

1845-ben jelent meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban A czélszerû iskolai kézikönyvek

szüksége s mikénti szerkesztése címmel egy tanulmány, melynek szerzõje Homolay Endre

református kollégiumi tanár volt.9 Cikkének elsõ részében bemutatja a korabeli iskolák

tankönyvhasználati szokásait. „Vessünk pillanatot, ha úgy tetszik, nagyobb tanodáink tanító-

termeibe: itt az egyik oktató diktál, társa iskolán kívül íratja le tanítványaival füzeteit, a

harmadik egy vagy más tudományban használ ugyan kézikönyvet, de ezt minden általa

elõadandó tanulmányra ki nem terjesztheti; miért? erre könnyû a felelet: mert hol nem

vetettünk, ott nem arathatunk; hol nincs czélszerû kézikönyv, ott kézikönyv szerinti oktatás nem

gondolható." A szerzõ szerint a leírt helyzet az általános, és ebbõl ered jó néhány további súlyos

probléma. Ha a tanár maga diktálja le tanítványainak a tankönyvszöveget, akkor - „a holt

betûkkel vesztegetjük drágaságoknál drágább idõnket"; ha viszont házi feladatként adja a tanár

az iskolai órán késõbb feldolgozandó tananyag elõzetes lemásolását, akkor „olly tetemes hibák

csúsznak be azokban, hogy a tanítvány - kivált ha tizediktõl vagy huszadiktól írta le

tanulmányait - hibásai írott szók és mondások tömkelegébõl ki vergõdni nem tud....” Az egyetlen

megoldás a jó tankönyv. De milyen legyen a „czélszerû kézikönyv”, mi legyen a tartalma, és

milyen módszerrel legyen feldolgozva?

7 Matuskovich (Polykarp) József (1814-1871): szent Benedek-rendi áldozópap, alperjel. 1831-ben lépett arendbe és teologiai tanulmányainak végeztével 1839-ben szentelték pappá. Ezt követõen tanárként mûködöttNagyszombatban, Komáromban és Pannonhalmán.8 MATUSKOVICH József: A magyar iskola-könyvek ügyében. = Athenaeum 1842. I. 27.sz.578-581.9 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845. 29. sz. 681-683. A tanulmányt ismerteti: FEHÉR Erzsébet: i.m. 195-196.

A jó tankönyv „a tudomány alapvonalait rajzolja". De ez nem elég, mert a tankönyv nem

önmagában tölti be funkcióját, hanem a tanár közremûködésével: „Az illetõ oktató - belátása s

ügyessége szerint - ahhoz csatolt fölvilágosító, a tudományt részleteiben fejtegetõ magyarázatot

élõszóval terjesszen tanítványai elébe.” így, a tanár élõszóbeli magyarázatai nyomán teljesedik

ki a tankönyv igazi funkciója: ily módon „a holt betû nem tartandja fogva a tanulót, meg nem

szegi magasba emelkedõ szellemi szárnyait; de ellenkezõleg, a tudományt megkedveltetvén vele,

elevenítendi lelkét, szabadabb és biztosabb mozgást engedend azon ország felé, mellybõl a

széliem vétetett, mellyben a szellem leli hazáját

Tanulmánya második részében Homolay Endre erre a kérdésre keresi a választ: „Ha igaz,

hogy a czélszerû kézikönyvek az alapos oktatáshoz szükségesek, hogy lehetne azokra szert

tennünk, ezeknek szerkesztésében czélhoz vezetõ eszközöket választanunk?"

A szerzõ majdnem pontosan azt javasolja, mint három évvel korábban katolikus tanártársa. A

protestáns kollégiumi tanárok egyházkerületi gyûlések alkalmával terjesszék a jelenlévõk elé a

szükséges tankönyvek listáját, s kérjenek jelentkezõket e könyvek megírására. Az a tanár

vállalkozzon erre a munkára, „ki arra hivatva érzi magát”, s annak a tankönyvnek a megírását

„vállalja föl”, amellyel „tudományos pályáján leginkább foglalatoskodék, melynek - lényegébe

hatolván - szellemét fölfogta, azt részleteiben is ismeri”. A tankönyvek elkészült kéziratai azután

„illetõ megvizsgálás végett adassanak az e végre kinevezendõ bíráló választmánynak által, melly

a jövõ gyûlés alkalmával adja be eziránti véleményét”. De egy másik megoldást is ki lehetne

próbálni: „vagy ha jobbnak találtatnék, közöltessenek a kéziratok a kerület oktatóival, bírálat és

véleményadás végett". Az ily módon a szerzõk egyetértésével és jóváhagyásával véglegessé

formált kéziratot „ki kell nyomtatni s az egyházkerület iskoláinak megfelelõ osztályaiba be kell

vezetni, czélszerû használás végett.”

A továbbiakban, a hatalmas anyagból válogatva, a különbözõ iskolatípusok és tantárgyak

tankönyveinek sajtóvisszhangját tekintjük át, a teljesség igénye nélkül, de törekedve a tipikus,

vagy valamilyen szempontból jelentõsnek, érdekesnek tekinthetõ írások bemutatására.

3.10.1. Népiskolai tankönyvek

Az 1777. évi Ratio Educationis úgy rendelkezett, hogy a népiskolákban oktatni kell a

tanulók anyanyelvének nyelvtanát. A tankönyvtörténeti szakirodalom azonban csak magyar és

német nyelvtanok megjelenésérõl tud, szlovákul, románul, ruténul, horvátul és szerbül csakis

ábécés könyvek jelentek meg.10 A Ratio rendelkezésére az alsó iskolafokozatok számára

kiadott magyar nyelvtankönyv sorozatot Révai Miklós11 készítette. Ennek elsõ tagja A

magyar nyelv tanításának két részei: az igaz kimondás és igaz írás a nemzeti oskolákra

alkalmaztava címû mindössze 31 oldal terjedelmû könyv, mely 1779-ben jelet meg Budán, az

Egyetemi Nyomdában, és amely a magyar szövegek szabatos írásáról és helyes kiejtésérõl

szól. Ezt követte az 1781-ben napvilágot látott Magyar grammatika.12 Az elõzõnél jóval

terjedelmesebb kötet a szófajokkal foglakozik, de tartalmaz levélmintákat és az egészség

fenntartásáról szóló hexameteres verseket is. A sorozat harmadik kis kötete a szépírás

begyakorlására szolgáló segédkönyv volt.13

1792-ben jelent meg a falusi népiskolák számára szerkesztett magyar nyelvû ábácéskönyv,

az ABC könyvetske a magyar falusi oskolák számára, mely a falusi lakosság életébõl vett

olvasmányszövegeket is tartalmazott.

A 18. században hazánk népiskoláiban, a katolikus gimnáziumokban, a református

kollégiumokban és az evangélikus líceumokban is folyt rendszeres számtanoktatás, az alsó

szinten anyanyelven, a középszinten latinul. Az 1777-es Ratio elõírta egy új magyar nyelvû

számtankönyv kiadását a népiskolák számára, melynek megírására Makó Pál14, a Budára

költözött egyetem bölcsészeti fakultásának igazgatója, a korszak egyik jelentõs matematikusa

kapott megbízást. Az 1780-ban Bévezetés a számvetésbe címmel megjelent kötet a teljes

népiskolai számtan anyagot tartalmazta, ezt használták az összes hazai állami (katolikus)

népiskolatípus minden osztályában egészen a 19. század közepéig.

Ezeket a Ratio Educationis által államilag elõírt tankönyveket a protestánsok nem kívánták

alapszintû iskoláikban használni. A külföldi, fõleg német egyetemeken tanult magasan képzett

protestáns ifjak azonban, akik itthon papi és tanítói hivatalt viseltek, fontosnak tartották, hogy

új, korszerû tankönyveket adjanak a falusi népiskolák tanulóinak kezébe. Perlaki Dávid,

komáromi esperes például 1793-ban olvasókönyvet készített az evangélikus népiskolák

tanulói számára15. A magyar nyelvû könyv az olvasás megtanításán túl, gondosan szerkesztett

olvasmányai által számos olyan korszerû ismeretet nyújtott, melyeket a falusi fiatalok

máshonnan aligha szerezhettek volna meg. A bécsi Magyar Hírmondó rövid tudósításban

10 Vö. FEHÉR Erzsébet: Magyar nyelvû tankönyvek 1777-1848. Bp. é.n. 204-205.

11 Révai Miklós tankönyvírói munkásságát összefoglalja: KISS Áron: Révai Miklós tankönyvei = Havi Szemle. 1879. 4. sz. 50-60.; CSAPLÁR Benedek: Révai tankönyvei.

In.: Uõ.: Révai Miklós. II. Bp. 1883. 41-63.

12 Magyar grammatika, vagyis haza nyelvnek gyökeres megtanulására való intézet a magyar nemzeti oskolák számára. Buda. 1781.

13 Az ékesírásnak a nemzeti oskolákra alkalmaztatott eleje. Buda. 1781.

14 Makó Pál munkásságának legújabb összefoglalása: WIRTH Lajos: Makó Pál élete és életmûve. Jászberény, 1997.

15 Új betûzõ és olvasó Könyv, mellyet a Magyar alsóbb Oskolák számára készített P.E.S. Komárom, 1793.

ismertette a mûvet,16 melybõl megtudhatjuk, hogy a könyv második részének olvasmányai a

következõ témákkal foglalkoztak: “Az embernek nevezetesebb részeirõl”, “Az egészségnek

meg-tartásáról”, “A plántákról és a fákról”, “A Földrõl és földiekrõl”, “A napról, holdról és

tsillagokról”, “Az idõrõl”, “A föld és kivált Magyar Hazánk le-írása, és Polgári rövid

Históriája”, stb. A felsorolásból is jól látható, hogy a szerzõ tankönyvében a legkorszerûbb

földrajzi, történelmi, növénytani, csillagászati, és nem utolsó sorban egészségtani ismereteket

kívánt nyújtani az evangélikus falusi népiskolák tanulóinak.

A sárospataki református kollégiumban és partikuláiban, az 1796-ban, Pozsonyban

megjelent ábécés könyvet, a Szombathy Jánosnak tulajdonított ABC könyvetske a

magyarországi apróbb oskolák használatára címû munkát adták a kisdiákok kezébe, melynek

új eleme az, hogy nem szerepelnek benne vallási vonatkozású szövegrészek. Ebben is van egy

fejezet “Az egésség fenntartásának eszközeirõl”. A debreceni református kollégiumban és a

vonzáskörzetéhez tartozó iskolákban a hagyományos latin-magyar ábécéskönyvet

Abecedarium Latino-Hungaricum seu elementa linguae Latinae et Ungaricae használták,

melynek elsõ kiadása még 1720-ban jelent meg.

Bár a népoktatással nagyon sok, és nagyon sokféle sajtóközlemény (a pár soros hírtõl a

hosszú elméleti tanulmányokig) foglakozott, konkrét népiskolai tankönyvekrõl szóló

érdemleges ismertetések, bírálatok nem jelentek meg a felvilágosodás korában. A

reformkorban azonban a megjelent új ABC és olvasó könyvek közül azért egy-egy felkeltette

a sajtó figyelmét. Ismertetés jelent meg Warga János nagykõrösi professzor 1837-ben Budán

megjelent Fali abc és olvasótáblák,17 valamint Pesten 1838-ban napvilágot látott Kézi ABC és

elemi olvasó könyvecske18 címû munkáiról. A recenzensek kiemelik, hogy „temérdek ABC-k”

jelennek meg, de a legtöbb sem „a neveléstan elveit”, sem pedig a korszerû „methodica”

elõírásait nem követi. Warga munkái e tekintetben kivételek, a hangoztatás ekkoriban újnak

számító módszerén alapulnak, melynek segítségével, sokkal könnyebben és gyorsabban lehet

a gyermekeket megtanítani olvasni, mint a korábbi elavult módszerekkel. A recenzensek

kiemelik, mennyire fontos az ABC-s könyvek esetén a szép tiszta nyomtatás és az olcsó ár, és

mivel Warga könyvei minkét kívánalomnak eleget tesznek, melegen ajánlják a köteteket a

tanítóknak és a szülõknek.

A felvilágosodás idõszakában, a korszak oktatással foglakozó szakemberei már

felismerték, milyen nagy szükség van az egészséges életmód ismertetésére, az egészséget

16 Magyar Hírmondó (Bécs) 1793. december 24. Toldalék. 918.

17 Figyelmezõ 1837. II. 103.18 Figyelmezõ 1839. II. 765-766.

veszélyeztetõ tényezõk ismertetésére mind a népiskolákban, mind a magasabb szintû

iskolafokozatokban. Számos, ebben a korszakban készült tankönyv és tanítói kézikönyv

tartalmazott egészségnevelési vonatkozásokat.19 A Révai Miklós által írt, 1781-ben megjelent

már idézett magyar nyelvtankönyvben egy hexameterekbe szedett szabálygyûjtemény

található „Az egészségnek fenntartásáról való versek” címmel. Pár évvel késõbb, egy széles

körben népszerûvé vált tanítói kézikönyvben olvashatunk egy terjedelmes fejezetet „Az

egésség fenntartásáról és helyre állításáról”.20 Szombathy János ábécés könyvében21 is

található egy fejezet „Az egésség fenntartásának eszközei”-rõl.

Az elsõ önálló magyar egészségtan tankönyv 1794-ben jelent meg Sopronban, és valódi

„sikerkönyvnek” számított a korszakban. Szerzõje Kiss József orvos,22 a mû címe:

"Egészséget tárgyazó katechismus a köznépnek és az Oskolába járó Gyermekeknek

számára, Hogy tudhassák Egésségjeket betsülni és örizni" A könyvet az alsó szintû

iskolatagozatokon tankönyvként használták. A kis gyermekek számára készült mûvek

hagyományait követve, ez a könyv is kérdés-felelet formában íródott. A bécsi Magyar

Hírmondó hosszú cikkben adott hírt a még sajtó alatt lévõ mûrõl. “Szent Igazság az, hogy ha

az Egésség leg-szükségesebb az emberi életre: az az eszköz bizonyossan leg-hasznosabb az

Embereknek, melly által õriztetik az egésség, vagy az el-vesztett vissza szereztetik. – Az

Egésséget tárgyazó Katechismus szépen és igen értelmesen taníttya azt: mi módon õrizhetjük

egésségünket. Mert meg esmértet bennünket, mind azon dolgokkal, mellyek ronthattyák az

egésséget.... minden másnál azért lehet különb, mivel a Köz néppel igen értelmessen szóll:

nem áll vastag Köttetekbõl; mellyek sok idejét vennék el az Olvasónak; s nem drága árú.” A

tudósítás arról is tájékoztat, hogy pontosan mit is tartalmaz a könyv: “Tanít különössen a

Gyermekeknek nevelésérõl; a Kisdedekkel való bánásról; azoknak olly formán való

gondviselésekrõl s táplálásokról, hogy ép s erõss Emberek válhassanak belöllök. Tanít

továbbá a Betegekhez való látásról; a maga-tartásról és miképp könnyebbíthet ott a Nem-

orvos, ahol Orvos nintsen. Szép oktatásokat ád a közönséges uralkodó Betegségek eránt. Tanít

végtére némelly ragadó betegségekrõl, mellyek gyakran meg fordúlnak az Emberek között...”

A könyv két nagy részre tagolódik. Az elsõ rész az egészségrõl, a második a betegségekrõl

szól. A szerzõ hangsúlyozza a tiszta levegõ, az egészséges ételek és italok, az alvás és a

19 A korszak iskolai egészségnevelésérõl: FEHÉR Katalin: Egészségnevelési törekvések a felvilágosodás és areformkor iskoláiban = Egészségnevelés 1996. 4.sz. 195-199.20 LÁTZAY József: Oskolai tanító könyv. Pápa, 1793.21 SZOMBATHY János: ABC könyvetske. Pozsony, 1797.22 Kis József (1765-1830), miután 1790-ben orvosdoktorrá avatták Széchenyi Ferenc gróf udvari orvosaként 34évig szolgálta a családot. foglalt oktatás. tu

mozgás fontosságát. Kiss József nyomon követi a kisgyermek fejlõdését a születéstõl kezdve

az iskoláskorig. Megállapításai, tanácsai közül sok ma is követhetõ. Hangsúlyozza, hogy a

gyermek önálló lény, éppen ezért az ápolás és a nevelés során a gyermek szükségleteibõl kell

kiindulni. A szülõ az, aki elsõsorban felelõs gyermeke egészségéért. A szülõknek ezért

minden tõlük telhetõt meg kell tenniük azért, hogy a gyermek tiszta, jó levegõjû, egészséges

környezetben nõjön fel. Ez a szerzõ szerint nem igényel túl sok anyagi ráfordítást, csak

figyelmet és felvilágosult gondolkodást. Kitért arra, hogy nem szabad a kisgyermeket túl

korán, erejét meghaladó munkára fogni. Mint oly sok korabeli szerzõ, õ is nyomatékosan szól

a testi fenyítés káros voltáról. Fontosnak tartja, hogy a gyermekek rendszeresen járjanak

iskolába, ahol elsajátíthatják azokat a hasznos ismereteket, melyekre életük során szükségük

lehet. A könyv második részébõl a gyermek érthetõ és világosan fogalmazott ismeretekhez

juthatott a betegségekrõl. A gyakorló orvos számos betegség tüneteit leírja, tanácsokat ad a

gyógykezelésükre vonatkozóan. Emellett a gyakori balesetek során szerzett sérülések

ellátásához (pl.: veszett kutya harapása, mérgezõ anyagok elfogyasztása stb.) is hasznos

útmutatást nyújt.

Egy másik jelentõs magyar nyelvû egészségtan tankönyv Zsoldos János orvos mûve, mely

Gyõrben látott napvilágot 1814-ben, Dietetika címen23. Sikeres tankönyv volt, mert négy év

múlva Pesten ismét kiadták. A munkáról Kultsár István, a Hazai s Külföldi Tudósítások

szerkesztõje írt elismerõ kritikát a Tudományos Gyûjteményben.24 Részben talán e kritikának

is köszönhetõ, hogy a református egyházi vezetés elrendelte: a fiatalabb gyermekek számára

készítsenek belõle verses változatot is a református iskolák alsóbb osztályainak tanulói

számára. A szerzõ öccse, Zsoldos Jakab református lelkész25, és Fodor Gerzson,26 a

nagykõrösi református gimnázium tanára is készített egy-egy verses változatot így a kisebb

gyermekek is örömmel forgathatták e hasznos könyvet. Zsoldos Jakab könyvérõl hosszú

ismertetés jelent meg Tóth Pál református lelkész tollából a Tudományos Gyûjteményben.27 A

recenzió szerzõje hangsúlyozza, hogy mivel „a Könyvetske tsak a gyengébb gyermekek

kedvekért készíttetett”, számos olyan dolgot, mely nem való kisgyermekeknek (például a bába

kötelességei, vagy a „tenyésznedvek” kérdése) ki kellett volna hagyni. Emellett a versek nagy

24 Tudományos Gyûjtemény 1817. I. 100-103.25 ZSOLDOS Jakab: Egésség Régulái. Gyõr 1817. A tankönyvet Fehér Erzsébet mûve nem említi.26Fodor Gerzson (1763-1835) tanulmányait a debreceni református kollégiumban, majd németországiegyetemeken végezte. 1793-tól a nagykõrösi református kollégiumban mûködött tanárként. (Az egésségfentartásáról való Rend szabások. Diaetetica. Az oskolák számára készítette ZSOLDOS János orvos doctor.Versekbe foglalta a Helv. Vallástételt tartó nagys. Fõ Tiszt. Superintendentiák rendeltetésébõl FODOR Gerson, aDunán inneni helv. F.T. Superintendentia Gen. Fõ Nótáriusa, a N.Kõrösi Ekklésia egygyik L. pásztora.Sárospatak, 1818.)27 Tudományos Gyûjtemény 1818. X. 87-92.

részét erõltetetteknek és nehezen megjegyezhetõeknek ítéli a bíráló, elítéli a túl sok új szó

használatát, melyeket a gyermek még soha nem hallhatott.

Az elsõ magyar nyelvû egészségtan könyveink igen nagy jelentõségûek voltak saját

korukban, a 18. század végén, és a 19. század elején. Sokakhoz eljutottak, felvilágosító,

nevelõ szerepük vitathatatlan. A szerzõk orvosok voltak, akik koruk színvonalán álló

egészségügyi ismereteket közvetítettek a tanulóknak. Ennek éppen azért van nagy jelentõsége,

mert ebben az idõszakban a köznép gyermekei szinte csak az iskolában szerezhettek

egészségügyi ismereteket. A verses forma miatt a tanácsok jól az emlékezetbe vésõdtek, és

felnõtt korban is útmutatásul szolgálhattak.

3.10.2. A középszintû iskolák tankönyvei

Míg a népiskolai tankönyvekkel általában nem, vagy csak elvétve foglakozott a korabeli

magyar sajtó, addig elmondhatjuk, hogy a középszintû iskolák számára írott tankönyvekrõl

szóló, terjedelmes és részletes híradások gyakran voltak olvashatók a lapokban. A

tudósításokat maguk a szerzõk, vagy a lapok szerkesztõi írták, akik a kiadóktól vagy

levelezõiktõl értesültek az új könyvek megjelenésérõl. A számos közlemény közül ezúttal

csak azokkal foglakozunk, melyek már a megjelenéskor felismerték a tankönyv tudományos

és pedagógiai értékeit, és amelyek esetében a késõbbi kiadások igazolták a lapok elsõ, pozitív

reflexióit.

3.10.2.1. Az idegen nyelvek tankönyvei

A korszak középszintû iskoláinak legfontosabb és legnagyobb óraszámban oktatott tárgya

a latin nyelv volt. A Ratio Educationis által a katolikus iskolák számára elõírt latin

nyelvkönyv az Emmanuel Alvarez (1526-1582) spanyol jezsuita által írt három kötetes

tankönyvsorozat volt28, mely a 17-18. században számtalan kiadásban látott napvilágot.

Ezeket a tankönyveket használták még a 19. század elsõ évtizedeiben is a katolikus

iskolákban. A protestáns tanintézetekben is többnyire már régen elavult latin tankönyveket

használtak. Ezeknek a széles körben használt latin nyelvû latin nyelvi tankönyveknek

évszázadok óta azonos hármas beosztású szerkezetük volt. A bevezetés a betûket, a magán-és

mássalhangzókat, szótagokat ismertetve lényegében az elemi hangtant tartalmazta, a középsõ

28 Vö.: MÉSZÁROS István: Az 1777-i és az 1806-i Ratio Educationis tankönyvei. = Magyar Könyvszemle. 1980. 352.

rész, az “etymológia” a szótan, a “syntaxis” a mondattan oktatására szolgált. A hazánkban

kiadott latin nyelvû latin nyelvtankönyvek is ezt a beosztást követték.

A 18. század utolsó és a 19. század elsõ évtizedeiben azonban egy új szemlélet kezdett tért

hódítani. A Magyar Hírmondó 1781-ben, egy rövid tudósításban kitért a latin

nyelvkönyvekkel kapcsolatos aktuális gondokra.29 “Sokan talám még nem tudják, hogy azon

régi s már meg- avúlt hasznú Deák Grammatikáknál, (a mi mémû p.o. Rheniusé, Mólnáré s.a

t.) amellyekkel a gyenge korú s elméjû tanúlók ez hazának némelly Oskoláibann mind úntalan

kegyetlenül kínoztatnak, ujjabb, jobb, könynyebb értelmû, s (a mit minden egyenes ítéletû

emberek régen óhajtottak vala) Hazánknak nyelvéhez alkalmaztatott azon féle Deák szóra

oktató könyvre is lehet immár azoknak szert tenni. Tudtokra adom azért, hogy Erdélyben

Cellarius Grammatikája, Magyar nyelvünkhöz alkalmaztatva már vagy tíz esztendõvel ezelõtt

ki-nyomtattatott. Másod ízben lett ki-nyomtattatása 1775-ben, 8 R. a Kolozsvári Ref.

Kollégiumnak betûivel. Titulusa: Christ. Cellarius Grammatica Latina Linguae Hungaricae

accomodata.” Ez a kötet, és például az 1781-ben Budán megjelent latin nyelvtankönyv30 már

azt jelezte, hogy átalakulóban van hazánkban is a latin nyelvoktatással kapcsolatos régi

szemlélet, vagyis az a nézet, hogy a latin nyelvtant csakis latinul lehet oktatni. A 18-19.

század fordulóján Európa fejlettebb országaiban az idegen nyelv tanulására szolgáló

tankönyvek az adott nyelv nyelvtani szabályait már anyanyelven magyarázták. Erre

törekedtek a felvilágosodás eszméivel a németországi egyetemeken megismerkedett

protestáns ifjak is, akik hazatérve tanárként mûködtek a református kollégiumokban és az

evangélikus líceumokban. Õk tanítványaik kezébe új, korszerûbb tankönyveket kívántak adni.

Azonban az új, magyar nyelven íródott latin tankönyvek is a hagyományos tartalmat és

szerkezetet követték. Hangtani, szótani és mondattani részeket tartalmaztak.

Hazánkban az elsõ, a latin nyelv grammatikáját magyarul tartalmazó tankönyv Márton

István pápai professzor 1792-ben, Gyõrben megjelent munkája volt31. Az elkészült, de még

ki nem nyomtatott könyvrõl 1792. augusztus 24.-én tudósítás jelent meg a bécsi Magyar

Hírmondóban32 a szerzõ tollából. Márton részletesen ismerteti tankönyvét, bemutatva annak

új vonásait is. Nézete szerint könyvébõl “mind a Tanítók, mind a Tanulók minden tzéljokat a

Deák Nyelv értelmesen, könnyen s hasznosan lehetõ tanításában s tanulásában” elérhetik. A

leglényegesebb változás a korábbi latin tankönyvekhez képest az, hogy itt “a Grammatika és

29 Magyar Hírmondó (Pozsony) 1781. február 7. 83-84.

30 Elementa linguae latinae in usum scholarum nationalium per regnum Hungariae et adnexas provincias. A deáknyelv eleji a magyar nemzeti oskolák számára. Buda, 1781.

216. A tankönyv szövege tükörszerûen latin és magyar.

31 MÁRTON István: Deák grammatika. Gyõr, 1792.

32 Magyar Hírmondó (Bécs) 1792. augusztus 24. 304-306.

Syntaxis” magyarul olvasható. A kötet utolsó része “Deák –Magyar szótár”-t tartalmaz. A

“húsz árkus” hosszúságú mû ára 40 kr, és minden tizedik példányt ingyen kapja a

megrendelõ iskola. A szerzõ azzal is megnyugtatja a leendõ megrendelõket, hogy ha valaki “a

Munka eránt való reménységben meg tsalattaik” vagyis nincs vele megelégedve, attól a szerzõ

“jó szívvel” visszavásárolja a tankönyvet.

A mû igen sikeresnek bizonyult, éppen azért, mert az idegen nyelv nyelvtanát magyarul

magyarázta. A kinyomtatott példányok két év alatt elfogytak, így a szerzõ 1794 májusában a

Magyar Kurír hasábjain hírt adott a készülõ átdolgozott kiadás megjelenésérõl.33 Az új

kiadásban bizonyos dolgokat változatlanul hagyott. “Az egész systemát, melly vólt az elsõ ki-

adásban meg hagytam, azaz mind a deák beszélgetések után tett követõ példákat, mind a deák

Grammaticát, mind a szó- tárt meg tartottam.”-írja. Azonban némi változtatásra is szükség

volt, mert a tanítási tapasztalat ezt kívánta. Legfontosabb változtatás az, hogy a szerzõ “sok

kifejezéseket magyarosabbakká” tett. Emellett “a Magyar helyes írás (Ortographia)

közönségesebb reguláit” is közölte a könyvben, hogy pontosabb eligazítást nyújtson a

tanulóknak ezzel kapcsolatban. Hogy a kiejtés tanulását segítse, “a deák beszélgetésekben a

szók eleibe a hang jeleket (Accentus)” is kitette, “hogy a gyenge gyermekek kitsiny koroktól

fogva a szép hangzatra könnyebben reá szoktattathassanak.” Míg az elsõ kiadásban a tanár

munkáját a szerzõ 37 oldalnyi módszertani értekezéssel segítette, ebben a kiadásban már 80

oldalra rúg ez a rész, melyben a lap tudósítása szerint “az adatik elõ, mint kellyen a

gyermekekkel a deák nyelv tanításában az olvasástól fogva a Syntaxisig értelmesen, könnyen

s leg nagyobb elõmenetellel bánni.” Márton István annak a véleményének is hangot ad, hogy

csakis akkor lehet sikeresen oktatni a latin nyelvtant, ha a tanuló már tisztában van a magyar

nyelvtan szabályaival. “Annak, aki a gyermekeket deák nyelvre akarja tanítani, legelõször is

Tanítvánnyait az egész magyar grammatikára meg kell tanítani.” A latin nyelvû latin

nyelvtankönyvekben megtalálható gyakorlószövegek közlését is átvették a magyarul írt latin

tankönyvek szerzõi. Márton István e mûve például 365 latin szentenciát közölt. Annak

ellenére, hogy a könyv jóval hosszabb lesz az elõzõnél, az ára “még alább szállíttatik és tsak

34 kr. lessz” – nyugtatja meg a leendõ vevõket a szerzõ. Az Új deák rudimenta34 címen

híressé és igen népszerûvé vált könyvet 1806-ban, 1813-ban, 1817-ben, 1822-ben, 1825-ben

és 1835-ben ismét kiadták. 1797-ben, Pozsonyban, 1798-ban pedig Sopronban jelent meg

egy-egy latin nyelvtankönyv magyarul.35

33 Magyar Kurír. 1794. május 13. 581-583.

34 MÁRTON István: Új deák rudimenta vagy-is a deák nyelvnek elsõ kezdete. Gyõr, 1795.

35 Deák grammatika magyarul. Pozsony, 1797.; A deák nyelv felfejtegetésére, avagy a resolutiora vezetõ ugy nevezett circulus. Sopron, 1798.

1799. tavaszán a Magyar Kurír arról adott hírt, hogy ismét napvilágot látott egy új latin

nyelvkönyv36. “A Gyõri Evangélika Oskolának nagy érdemû és tudományú Professora Nemes

Németh László Úr, tanítványainak számára ezen folyó 1799. esztendõben egy rövid, de

értelmes és hasznos Deák Grammatikát írt, a mellyet minden vallás különbség nélkül

használni lehet az Oskolai Tanítóknak; 5 és 1/2 árkusból áll, és 17 krajtzár az ára.”37 Decsy

Sámuel, a tudósítás írója még hozzáteszi, hogy “ha valamelly Tanitó a szerént kivánván

tanitani Oskolájában .... s ötvennél több nyomtatványt kiván... 33. pro Cent engedõdik le

nékie az árából.” Ez fontos közlés volt, hiszen még a viszonylag olcsó tankönyveket is kevés

szülõ vehette meg gyermekének.

A 19. század elsõ évtizedében még további négy latin nyelvtankönyv jelent meg magyarul,

protestáns tanárok tollából.38 A reformkorban is számos latin nyelvkönyvet jelentettek meg. A

protestáns iskolák általában a saját tanáraik által írt tankönyveket használták. Kevés latin

tankönyvet fogadott olyan egyértelmûen pozitív kritika, mint Bocsor István pápai tanár Latin

nyelvtudomány39 címû három kötetes tankönyvét, melynek elsõ kötetérõl a Figyelmezõ két

bírálatot is közölt40. A kritikusok szerint a tankönyv kerüli a mechanikus módszereket,

„önmunkásságra” szoktatja a tanulókat, világos, logikus szerkezetû, „nyomtatása tiszta, szinte

hibátlan” és ami a legfontosabb, „az anyanyelvre van alapítva”. Edvi Illés Pál latin

nyelvkönyvét41 azonban nem fogadták ilyen kedvezõen a kritikusok. Mindkét bírálat42

elmarasztalja a szerzõt logikátlan szerkezetû, és sok hibát is tartalmazó munkájáért.

A korszak iskoláiban a latin mellett fontos tantárgy volt a német is. Kifejezetten a városi

népiskolák felsõbb osztályai számára készítendõ német nyelvtankönyvrõl rendelkezett a Ratio

Educationis. A könyv csak négy év múlva, 1781-ben látott napvilágot, és ezt a kötetet

használták aztán a katolikus népiskolákban hosszú évtizedeken keresztül43.

A felvilágosodás kori hazai német nyelvoktatás két kiemelkedõ alakja Márton István pápai,

és Márton József lõcsei tanár. Mindkettõjük nyelvkönyvei alapvetõen új szemléletûek és

hosszú idõre meghatározták a magyarországi német nyelvoktatás útját.44 1792-ben látott

36 Magyar Kurír. 1799. április 30. 544.

37 NÉMETH László: Rövid Deák Grammatika. Gyõr, 1799.

38 BUDAI Ézsaiás: Deák törzsökszók magyar jelentéseikkel együtt az alsóbb oskolák számára. Debrecen, 1804., BUDAI Ézsaiás: Deák nyelv kezdete példákbann, készítõdött

a legalsó deák oskola számára. Debrecen, 1804., CSÁSZÁRI LOSY Pál: Deák grammatika. Béts. 1804., CSÁSZÁRI LOSY Pál: Deák olvasó könyv. Pest. 1805.

39 BOCSOR István: Latin nyelvtudomány lépcsõnkénti gyakorlatokkal. I-III. Pápa 1839, 1841, 1843.40 Figyelmezõ 1840. 14. sz. 209-212. és 22. sz. 341-346.41 EDVI ILLÉS Pál: A latin nyelvtudomány elemei magyar nyelven. Pest, 1840.42 Tudományos Gyûjtemény 1840. II. 102-121.; Figyelmezõ 1840. 25.sz. 394-397.43 A német nyelvnek magtanulására való helyes intézet a magyar nemzeti iskoláknak számára. Buda, 1781. 203.

44 Német nyelvkönyveikrõl: MIKÓ Pálné: Márton István és Márton József munkásságáról. A magyarországi német nyelvtanítás kezdetei. Bp. 1980.

napvilágot Márton István pápai tanár német nyelvtankönyve magyarul45. A gimnáziumok alsó

osztályai számára készült tankönyv igen népszerû és jól szerkesztett mû volt, de csakis a

teljesen kezdõk használhatták. A kötet javított kiadásban, 1801-ben ismét megjelent.46 Márton

István öccse, Márton József, aki Lõcsén tanított a 18. század utolsó éveiben, 1799-ben szintén

kiadott egy német nyelvkönyvet47, mely a magasabb szintû német nyelvtudás megszerzésére

is alkalmas segédeszköz volt. A Magyar Kurír az elõzõ év novemberében megjelent

tankönyvrõl 1800. áprilisában adott hírt. “A Magyar nyelven készült Német Grammatika,

mellyet a Németül tanúlni akaró Magyar Ifjaknak készítettem,.... az el múlt Novemberi Pesti

Vásárnak tsak az utója felé érkezhetett Pestre, az akkori alkalmatlan utak miatt, de az

Exemplárok már más helyekre is el küldõdtek és találtatnak.... A Grammatika nyóltz árkusból

áll a hozzá tartozó Német Olvasó könyv (Lesebuch) 13 árkusból, a kettõnek ára egygyütt 51

krajtzár. Minden igaz Exemplárban kell ezen kívül lenni: egy Táblának (Tabellának), melly a

Német szók Mondásokba való egybe-szerkeztetésére a Grammatikához el múlhatatlanul

szükséges. – A Német Olvasó Könyvek summája ez: 1. A Grammatikához tartozó Példák

könnyû Összetételekben és Mondásokban. 2. Különbkülönbféle gyermeki elmékhez

alkalmaztatott Le-írások, Természeti História, Beszélgetések, Anekdoták és jeles Mondások.

3. Erköltsi történetek és levelek. 4. Mesék, többnyire Gellertbõl.” Márton József arról

tudósítja még leendõ olvasóit, hogy egy toldalékot is készített a könyvhöz, mely a

természetrajzi részekre vonatkozó szókiegészítéseket tartalmaz. “Ez a Toldalék ingyen fog ki

osztogattatni azoknak, a kik már a grammatikát meg vették, és a még el nem adott

Exemplárokhoz hozzájok tétetik.”48 A tankönyvet, mint a cikk is jelzi, olcsón árusították. A

szerzõ tudatosan törekedett arra, hogy minden tanuló hozzáférhessen mûvéhez. “Mivel pedig

az Oskolai könyvek betsét az is kiváltképpen neveli, ha annak illendõ ára szabattatik, a

mellyhez képest azt minden sorsú Tanulók könnyen meg szerezhetik, legfõbb gondom volt

elejitõl fogva, ennek árát a lehetõségig mérsékelni. Mennyire szükséges ezt a mai idõben

tekintetbe venni; bizonyíttyák sok nagy tapasztalású Érdemes Tanítóknak s Professoroknak

velem közlött megjegyzései, s a felõl való panaszkodásai, hogy soha a Tanúló Iffjúság

szomorúbb állapotban, soha szánakozásra méltóbb környülállások között nem volt, mint most,

mikor a leg szükségesebb Oskolai Könyveknek megszerzésére is elégtelen, s egy szívvel

óhajtják, hogy vajha a szegény Tanúlókra e részben valami tekintet lehetne; mivel az idõ

jelen való mostohaságának még az a következése is van, hogy mire az illyen oskolai könyvek

45 MÁRTON István: A német nyelv elsõ kezdete, mellyet a gyengébb tanulók számára egy kis rövid grammatikával a német-magyar szótárral ki-adott. Gyõr, 1792.

46 MÁRTON István: Új német rudimenta, vagyis a német nyelv elsõ kezdete. Gyõr, 1801.

47 MÁRTON József: Német grammatika. Egy német Olvasnivaló- Könyvel és ahoz tartozó Lexiconnal együtt. Kassa. 1799.

48 Magyar Kurír. 1800. április 1. 407-408.

távolról hozzájok kerülnek, olly rendkívül drágák, hogy azokat még a tehetõsebb szülék sem

örömest veszik.”49

Márton József német nyelvkönyve és nyelvtanítási módszere olyannyira új és sikeres volt,

hogy országos hírnévre tett szert, és a lõcsei gimnáziumba számos tanulót vonzott. Miután a

professzor 1801-ben elhagyta Lõcsét és Bécsben a magyar nemesi testõrségnél elfoglalta

magyar nyelvtanári állását, a gimnázium tanári kara egy nyilatkozatot tett közzé a Magyar

Kurír hasábjain arra vonatkozóan, hogy Márton távozása után is változatlanul a megszokott

magas színvonalon folyik majd az iskolában a német nyelv oktatása. “Sajnálva kell a Magyar

közönségnek jelentenünk, hogy a mi Oskolánknak egy érdemes Professora Titt. Márton Jozef

Ur, a ki mind arról, hogy igen szerentsés és foganatos Tanító vólt, mind pedig ki botsátott köz

hasznú munkáiról a Publicum elõtt már is eléggé esméretes; a magyar Literaturabéli tzéljainak

el- érésére nézve, egy sokkal hasznosabb hivatalt vévén, mi töllünk el távozott és már Bétsben

lakik. Ne-hogy tehát ezen változástól való hallgatás által arra a vélekedésre adjunk

alkalmatosságot, a mit már némelly balul gondolkozók kezdettek is el terjeszteni; hogy t.i. a

fejjebb említett érdemes Professor Urnak tölünk lett el-távozása után nem fogna többé a

hozzánk gyülekezni szokott Magyar Iffjaknak a Német Nyelv megtanúlására ollyan jó módjok

lenni, mint eddig volt: szükségesnek tartottuk mi, ezen Gymnasium Professorai a N. Magyar

Közönséget az ebbéli fogyatkozás ki pótlására tett rendelésünk felõl tudósítani. Közönségesen

fogja ennek utánna a Német Nyelvet Oskolánkban tanítani Conrector ifj. Titt. Topertzer

Sámuel Ur; a ki napjában egy órát tanit azoknak, akik a nyelv kezdetét vagy Grammatikáját

akarják tanúlni. – A Philosophia Professora Titt. Fucs Sámuel Ur azoknak fog közönséges

tanítást tenni, akik a Grammatikát el végezvén magikat a Német Stylusban, levél írásban s.a.t.

kezdik gyakórlani. Ezekért a közönséges letzkékért semmit sem fizetnek a Tanulók. „50

Nem tudjuk, hogy továbbra is annyira sikeresen folyt-e a német nyelv tanítása a lõcsei

gimnáziumban, mint Márton József idején, de a lõcsei tanárkodása idején írott tankönyv igazi

“sikerkönyvvé” vált, 1848-ig tizenöt kiadást ért meg.

A királyi katolikus gimnáziumokban az 1777-es Ratio szerint nem volt kötelezõ tárgy a

görög nyelv, de rendkívüli tárgyként azért számos helyen sor került az oktatására. Az Erdélyre

vonatkozó 1781. évi Norma Regia szerint viszont minden katolikus gimnáziumban kötelezõ

volt oktatni. A protestáns kollégiumok középsõ szintjén is oktattak görögöt. Az elsõ magyar

nyelvû görög nyelvtan51 szerzõje Márton István pápai professzor, aki szerint többek között

49 Idézi: MIKÓ Pálné: i.m. 47-48.

50 Magyar Kurír 1801. február 10. 180-181.

51 MÁRTON István: A görög nyelv elsõ kezdete a magyar ifjúság javára. Gyõr. 1794.

azért is szükség van a görög nyelv oktatására a középiskolákban, mert “Lehetetlen... hogy a

Magyar Nyelv az õ tudományos palléroztatására más nyelvek, nevezetesen a görög nyel

segítsége s világa nélkül fel- hághasson. A Magyar Nyelv elég bõ, mert él, de Tudománnyos

oldaláról gondoltatván szûk, mivel a tudomány szók szûk volta miatt sem filosophiánkat, sem

törvényünket, sem theologiánkat, sem mathesisünket még magyar nyelvünkön nem írhattyuk,

míg tsak ezeknek formálásukhoz jobb szerentsévek Tudóssaink nem fognak, ... ezt pedig

leginkább... a görög nyelvtõl váthattyuk. „ írja Márton István görög tankönyve “Elõ

beszédében”. A kötet megjelenésérõl hírt adott a Magyar Kurír52 is. A cikket maga a szerzõ

írta, melyben röviden ismerteti a mûvet. Megtudhatjuk, hogy a görög tankönyv “úgy készült,

hogy a gyermekek is igen könnyen s nagy haszonnal tanúlhassanak belõle, a nagyobbatskák

pedig tsak nem minden tanító nélkül is.” A kötet elsõ része eredeti görög szövegeket

tartalmaz. “Ebben vagynak leg elöl a hét Görög böltsek hasznos tanátsai; ... Plutarchusból

egynehány gyönyörködtetõ anecdóták, Ezopusból 31 mesék, ... Anacreonból némelly könnyû

darabotskák.” A második rész görög nyelvtan magyarul, a harmadik részt pedig görög –

magyar szótár tölti ki. A könyv ára 30 krajcár volt, tehát igen olcsón adták. Márton István

görög nyelvkönyvének 1794-ben történt megjelenése után közel fél évszázadig nem jelent

meg magyar nyelvû görög nyelvkönyv.

3.10.2.2. Magyar nyelv- és irodalom tankönyvek

A középszintû magyar nyelvtanoktatásról az 1777. évi Ratio Educationis nem rendelkezett.

Ezzel kapcsolatban elõször 1792-ben született határozat, mely szerint a magyarul nem tudó

tanulóknak külön, rendkívüli tárgyként kellett a magyar nyelvet tanulni. E tanulók számára a

kor szokása szerint latinul vagy németül írták meg az iskolai magyar nyelvtankönyveket. Ezek

sorába illeszkedik Szentpáli István latin nyelvû magyar grammatikája is, melyrõl,

megjelenése elõtt, éppen az elõfizetõk toborzása céljából, terjedelmes ismertetés jelent meg a

Magyar Mercurius címû lapban a szerzõ, Gyulafehérvár város szenátora tollából.53 A

tudósításból megtudjuk, hogy a szerzõ „sok elmebéli fáradsággal, utána való járással s éjjeli

nappali nyugtalansággal” készítette el munkáját. Hangsúlyozza, hogy nem a nyereségvágy

hajtja, hanem csakis az, hogy „a Két Nemes Haza” ifjainak, azoknak, akik a magyar nyelvet

akarják tanulni, segítséget nyújtson. Felhívja az iskolák igazgatóinak figyelmét, hogy munkája

52 Magyar Kurír 1794. március 28. 391-392.

53 Magyar Mercurius 1795. 241-244.

mennyiben haladja meg az eddigi tankönyveket. „az én Munkámban pedig a Magyar

Grammatikának közönséges részein kívül vagyon tanítás a Magyar Ornáta Syntáxisról, a

Rhetoricáról, a Prosodiáról, a Poesisrõl, és az Oratoriáról; ezeken kívül 350 példa beszédekkel

megbõvítve…”54 Úgy látszik elegendõ elõfizetõ jelentkezett, hiszen a mû meg is jelent 1795-

ben.55

Magyar nyelvû magyar nyelvi tankönyvek is születtek a 18-19. század fordulóján, és ezek

megszületését a sajtó ösztönzésének is köszönhetjük.

A Hadi és Más Nevezetes Történetek címû lap 1789. szeptember 25-i számában pályázatot

hirdetett egy „magyar nyelvtanító könyv” megírására. A nyertesnek a lap 20 aranyat ajánlott

fel, melyet Nunkovics György püspök 1790-ben, még további 30 arannyal toldott meg, ami

igen szép summa volt azokban az idõkben. A pályázatra öt pályamû érkezett, és a bírálók56 az

elsõ díjat Földi János orvosnak ítélték oda, neki juttatva 26 aranyat57. A többi pénzt, tehát

fejenként 6 aranyat a többi négy pályázó közt osztottak szét. Köztük volt Gyarmathi Sámuel

Okoskodva tanító magyar nyelvmestere is, melyet a szerzõje 1794-ben, a maga költségén már

kinyomtatott. A pályázat nagy nyilvánosságot kapott, felhívta a figyelmet arra, hogy szükség

van magyar nyelvtanokra és magyar olvasókönyvekre fõként az iskolákban.

1793-ban, Pesten látott napvilágot Vályi Andrásnak, az egyetem elsõ magyar nyelv és

irodalom tanárának munkája, A magyar nyelvnek könnyen és hasznosan lehetõ megtanulására

vezetõ rövid ösvény, avagy sokféle gyakorlások példái a magyar könyvszerzõk munkáiból.58

A könyv tulajdonképpen magyar olvasókönyv, melynek célja az volt, hogy akik nem tudtak

jól magyarul, ebbõl a könyvbõl begyakorolhassák a helyes magyar beszédet. A tankönyvben a

professzor 42 mesét, 37 erkölcsi példázatot, 13 életmódra vonatkozó tanácsot és 7 verset

gyûjtött össze. A prózai részek szerzõit nem, csak a versek íróinak nevét jelzi a könyvben.

Eszerint Faludi Ferenc és Gyöngyösi István 2-2, Ányos Pál és Baróti Szabó Dávid 1-1 verssel

szerepel. Egy költeményt pedig a szerzõ valószínûleg maga írt.59

54 Uo. 242.55 SZENTPÁLI István: Grammatica Hungarica. Cibinii, 1795.56 Késõbb vihar támadt abból, hogy a debreceni bírálók sok hibát és hiányosságot találtak a pályamûvekben, ésvégül úgy döntöttek, hogy maguk készítenek egyet. Ez lett a híres „Debreceni Grammatika.” A terjedelmes, 356oldalas kötet megjelenését Széchényi Ferenc háromszáz forintos adománya tette lehetõvé. A szerzõk a kötetbennincsenek megnevezve, de a kutatás késõbb kiderítette, hogy Domokos Lajos, Szikszay György, BenedekMihály és Hunyadi Ferenc voltak. A Debreceni Grammatika nem iskolai, hanem felnõtteknek szánt munka,amelyet teljes joggal sorolhatunk a tudományos nyelvtanok közé. Vö. BENKÕ Loránd: A magyar irodalmiírásbeliség a felvilágosodás korának elsõ szakaszában. Bp. 1960. 320.57 Földi János magyar grammatikája. Közzéteszi: GULYÁS Károly. Bp. 1912. Bp.58 A 158 lap terjedelmû mû felosztása: Mesék; Külömbféle példázatok; Az állatokról; Oktatások az okos élet módgyára; Külömbféle versezetek.

59 Vö.BATIZI András: Vályi András élete és munkái. Bp. 1935. 19-20.

Nem sokkal késõbb ezzel a tankönyvvel kapcsolatban egy igen érdekes, és a

szakirodalomban mindeddig ismeretlen tényrõl adott hírt az egyik korabeli lap. A Magyar

Kurír hasábjain 1793. novemberében Decsy Sámuel számolt be60 két új könyv

megjelenésérõl: “Nagy ditséretre méltó Szailer György úrnak a Posoni Evangelica híres

iskolában magyar nyelvet tanító közönséges Professzornak az a szorgalmatossága, melly

szerént a német ifjúságnak hasznára eggy szép deákul és németül meg magyaráztatott

Grammaticát írt Illyetén tzím alatt: Ungarische Sprachlehre, lateinisch und deutsch erklärt ,

von Georg Szeller K.O.O. Professor der ungarischen Wissenschaft, in dem A. Gimnasio zu

Presburg. etc. …Én ugyan mostani foglalatosságaim közt tsak fél napot sem fordíthattam ezen

könyvetskének olvasására – írja Decsy – mindazáltal a mint futó szemekkel láttam, jó

fundamentommal vagyon készítve, s méltó, hogy a magyar nyelvet kedvellõ, s tanúlni akaró

ifjúság magának meg szerezze. Ezen kívül írt ezen hasznos tanító eggy más magyar

könyvetskét is illyetén tzím alatt: Külömb külömb féle példázatok és oktatások, mesék,

levelek, az állatoknak leírása, és versezetek. Ebben is szép magyarság uralkodik, és igen

hasznos dolgok fordulnak elõ, mind a világi történt dolgokból, mind a természet históriából

mind az erköltsi tudományokból. Minden dolog az jegyzésekben deákul és németül vagyon

meg magyaráztatva. - És így kettõs haszna vagyon ezen könyvetskének, mivel nemtsak

nyelvet, hanem egyszersmind dolgot is lehet ebbõl tanulni.”

A bécsi Magyar Hírmondó három héttel késõbb leleplezte a Szaller György féle könyv

eredetét, bebizonyítva, hogy Vályi András tankönyvének rablókiadásáról van szó.61 “Igaz,

hogy a Garammatikát Szaller György Úr szedegette öszve, de a Külömbféle példázatok, és

oktatások, mesék, levelek sat. tzím alatt ki botsátott Könyvet nem, hanem Vályi András Úr a

Pesti Mindenességben a Magyar Nyelvnek, és Nemzeti Litaraturának Professzora. – Ki tetszik

ez nyilván abból a könyvbõl, a mellynek ez a tzíme: A magyar nyelvnek könnyen és

hasznosan lehetõ meg tanulására vezetõ rövid ösvény, a vagy sokféle gyakorlások Példái a

Magyar Könyvszerzõk munkáiból. Pesten 1793. A ki nem hiszi, nyissa fel a könyvet... Arra

való nézve, mivel érdemes Vályi Urat Könyvének alattomi utánna nyomtatása nagyon meg-

károsította, ... kérettetik a Hírmondó, hogy leg alább a szorgalmatosságot és fáradságának

hírdetését néki tulajdonítsa a Publicum elõtt.” Errõl az esetrõl mindeddig nem tudott

tankönyvtörténeti szakirodalmunk.

60 Magyar Kurír 1793. november 12. 207-208.

61 Magyar Hírmondó (Bécs) 1793. december 6. 807-808.

Egy másik, tudományos szempontból is kiemelkedõ, de tankönyvnek készült mû, Pápay

Sámuel62 A Magyar Literatúra Esmérete címû mûve, mely 1808-ban látott napvilágot a Péteri

Takács József által megindított Magyar Minerva sorozat negyedik köteteként.63 Bár a mû

kétharmad része nyelvészet (nyelvtan és stilisztika), mégis a kisebb, a magyar

irodalomtörténetet a kezdetektõl a saját koráig összefoglaló rész miatt tiszteljük a szerzõt e

tudományág hazai megalapítójaként.64 A szerzõ az elõszóban pontosan körvonalazza célját:

„Munkám tzéllya közelebbrül az, hogy ifjainkat, kik még eddig illyes vezérkönyv nélkül

szükölködtek, Hazai Nyelvünk ritka jelességû alkotmánnyának, s egész Literatúránknak

esméretében meghordozván, nékiek az igazi Nyelvtudományban s az írásbéli szép elõadásban

való oktatás mellett kedvet adgyak… a Literátori pályafutásra is.”65

A „Literartura” Pápay szerint széles értelemben véve „könyvekbül s írás-olvasás által

szerzett tudomány”, mely két részre osztható, a nemzeti (vagyis a magyar nyelvû), és az

idegen (latin és német) nyelven megjelent magyarországi irodalomra. Az irodalom célja a

nemzet tagjainak mûvelése, oktatása, „polgári állapotunk” felvirágoztatása. Oktatni hazai

nyelven lehet a legeredményesebben, hiszen ez a nyelv szól a legszélesebb tömegekhez, ezért

a magyar nyelvû irodalmat és tudományosságot kell fejleszteni. A mû három részbõl áll: az

elsõ „a magyar nyelv eredetérõl s természeti tulajdonságairul” szól. Ez a rész teszi ki a könyv

kétharmadát. A második részben, mely „a magyar literaturának régi s mostani állapotjá” –t

írja le tulajdonképpen irodalomtörténeti összefoglalást ad, a harmadik részben a stilisztikával

foglakozik.

Az alapvetõen tankönyvnek szánt mû nagy sajtóvisszhangot váltott ki. A Magyar Kurír

bírálata, mely elsõként jelent meg, nagy elismeréssel szól a mûrõl.66 Nem sokkal késõbb

hosszú, három részes ismertetés látott róla napvilágot a Hazai s Külföldi Tudósításokban67, és

két évvel késõbb egy rövidebb az Annalen der Literatur68 címû bécsi lapban. A Hazai s

62 Pápay Sámuel (1770 –1827): nyelvész, tanár, ügyvéd, az elsõ magyar nyelvû rendszeres irodalomtörténetszerzõje. Pesten és Egerben tanult, 1796-ban tett ügyvédi vizsgát, majd az egri érseki líceum magyar nyelvi ésirodalmi tanszékének tanára lett. 1800-ban betegsége miatt lemondott állásáról és Pápán mûködött ügyvédként.63 A Magyar Minerva köteteinek kiadását kezdetben Festetics György támogatta, de az elsõ három kötet (ÁnyosPál, Péteri Takács József és Virág Benedek egy-egy mûvének) megjelenése után beszüntette az évi ezer forintosösszeg folyósítását. Ezután Péteri Takács József folytatta a sorozatot. Negyedikként Pápay, ötödikként, ésegyben utolsóként pedig Rusztek József filozófiai munkáját adta ki.64 A mû egri akadémiai tanári munkásságának eredménye.65 PÁPAY Sámuel: A magyar Literatúra esmérete. Veszprém, 1808. VII.66 Magyar Kurír 1808. I. 39. sz. 617-621.67 [HORVÁT István] BOLDOGRÉTI VÍG László: A Magyar Minerva Negyedik Kötetének kritikaimegítéltetése. = Hazai s Külföldi Tudósítások. 1808. II. 38. sz. Toldalék. 317-324 39.sz. 331-332. 40. sz. 341-344.68 Annalen der Literatur 1810. III. 419.

Külföldi Tudósításokban Horvát István69 az akkor mindössze huszonkét éves késõbbi

történész, nyelvész, Boldogréti Víg László álnéven jelentette meg kemény és sok tekintetben

elmarasztaló kritikáját. Pedagógiai szempontokból kiindulva közelíti meg a munkát: „Az

Ifjúság számára készült Oskolai könyvben megkívántatik a Rendszer, vagy is Systema,

megkívántatik a valóságos tudománynak elõadása. Mert a nevendékséget hibákra, s

rendszertelenül tanítani majd nem veszedelmesebb, mint sem teljességgel semmit sem

tanítani.”70 Elsõsorban a rendszerességet hiányolja a kritikus a mûben. Azt írja, hogy már a

könyv kezdetén „egybekeveredik a Philologia a Literaturával.” Túl hosszúnak tartja a

nyelvészeti részt, hiszen iskoláinkban úgyis „feneketlen Grammatikázás” folyik, és ez megöli

a fiatalok önálló gondolkodását. Nincs megelégedve a „Literatura” fogalmának

meghatározásával sem, de azt nehezményezi leginkább, hogy a szerzõ nyelvészeti és irodalmi

kérdéseket együtt tárgyal. A nyelvészeti részben hiányolja a szemiotikai szemléletmódot,

mely ekkoriban már tért hódított Európában. Az irodalomtörténeti résszel sincs megelégedve

a bíráló, nézete szerint „a kútfõkre igen kevés mondatik”, tehát a források tekintetében nem

tartja kielégítõnek a munkát. Végkövetkeztetése az, hogy Pápay munkája nem rendszeres és

logikus felépítésû könyv, hanem csak különbözõ kortárs munkákból „szóratott egybe”, tehát

nem alkalmas tankönyvnek. A tankönyv „gondos keresgéléseket, derék bölcselkedést,

számtalan egybehasonlítást, bátor és reá termett lelket, fáradhatatlan s meg nem bitsakló

Kritikai ítéletet” kíván a szerzõtõl. Reméli, hogy egy „illyetén tulajdonságú Nagy Hazafiútól

eredett munka” nemsokára majd megszületik, hogy ezt „Ifjúságunknak majd bátran kezébe

adhatssuk.”

Mivel még az 1810-es évek elején sem volt megfelelõ magyar nyelvtan az iskolákban, és a

tanárok azt használták, amihez hozzájutottak, a Helytartótanács megbízást szándékozott adni

egységes magyar nyelvtankönyv szerkesztésére, melyet az összes katolikus gimnáziumban

használtak volna. A szándék úgy látszik hamar ismertté vált, mert az 1812. évtõl kezdve több

író ajánlotta fel dolgozatát kinyomtatásra71, és hogy a tanács elnökének, a nádornak

megnyerjék a jóindulatát, mindegyik neki kívánta ajánlani a könyvet.72 Végül 1816-ban

megjelent a gimnáziumok számára a latinul írt elsõ hivatalos magyar nyelvtankönyv.73 A

69 Horvát István (1784-1846) történész, nyelvész, az összehasonlító nyelvészet egyik úttörõje, de mint azetimologizáló iskola híve, sok téves elvet hirdetett. Tudománytalan módon, a magyar nyelvet tartotta a világlegrégibb nyelvének, és ebbõl származtatta a többi nyelvet. Munkásságának pozitív része az, hogy számosközépkori forrást tárt fel és tett közzé. Az oklevéltan, a diplomatika majd a magyar irodalom egyetemi tanárkéntgenerációkat nevelt. Nevéhez fûzõdik a Nemzeti Könyvtár anyagának mintaszerû rendezése.70 BOLDOGRÉTI VÍG László: i.h. 317.71 Többek között Benyák Bernát és Verseghy Ferenc is.72 Vö. CSÁSZÁR Elemér: Tankönyvbírálat a század elején. = Irodalomtörténeti Közlemények 1902. 238-241.73 Epitome institutionum grammaticarum linguae Hungaricae. Tom I-V. Budae, 1816.

szerzõ neve nem szerepel a címlapon, de tudjuk, hogy Verseghy Ferenc írta. A

tankönyvsorozat a gimnáziumok II-VI. évfolyamai számára készült. A kötetek az elemi

magyar nyelvtant igen részletesen tárgyalják öt kis kötetben, és tíz részben. Az elsõ részben a

leggyakoribb magyar fõnevek és melléknevek jegyzéke található a latin megfelelõvel együtt.

A második rész Comenius Orbis Pictusának 1793-ban, Pozsonyban megjelent változatából

tartalmaz néhány szöveget (A világ, Az ég, A levegõ, A tûz, A víz, A felhõk, A Föld, Az

ércek, A kövek, A hét emberkor, Az embernek külsõ tagjai, A fõ és a kezek.) magyar és latin

változatban. A harmadik rész, mely a „Barátságos beszélgetések” címet viseli, két diák

beszélgetései hétköznapi témákról. A negyedik rész magyar szavak képzett változatait sorolja

fel együtt a latin jelentésekkel. Az ötödik részben rövid meséket találunk, de irodalmi

szempontból a legérdekesebb az utolsó rész, melyben Verseghy a saját verseit közli. A

könyvet 1820-ban és 1822-ben is megjelentette az Egyetemi Nyomda. Mivel kötelezõen ezt

kellett használni minden hazai katolikus gimnáziumban, jól ismert és az egész reformkor

folyamán sokat bírált tankönyv volt.

Erdélyben is megjelent egy jelentõs és széles körben használt magyar nyelvtan, a

nagyenyedi kollégium híres tanára, a reformkori liberális ellenzék egyik vezéralakja, Szász

Károly tollából, aki 1839-ben Parthenon címmel tankönyv-sorozat kiadását kezdte meg.

Célja „mindazt, ami házi nevelésnél a gimnaziális iskolákban rendszeres tudományos oktatás

tárgya, egyelvû s szellemû dolgozatokban nyújtani.” –írja a szerzõ elõszavában. A hat

tárgycsoportra tervezett vállalkozás havi folytatásokban jelent volna meg, felölelve a

gimnáziumi oktatás teljes anyagát. Sajnos csak a tervezett sorozat elsõ és második kötete

jelent meg, a Magyar–nyelv-tudomány. A tankönyv német Becher-Wurst féle módszer

alapján íródott, amely a nyelvet logikai szempontból, mint a gondolkodás külsõ megjelenését

fogja fel. A szerzõ rámutat a nyelvtan értelemfejlesztõ és jellemalakító szerepére is. „A

nyelvtan - írja Szász Károly - miként a számtan, ok és okozati összefüggésekkel dolgozik.” A

beszéd eredetének kérdésével kapcsolatban különbséget tesz az „önkénytelen” (természetes)

és a „szózati” (önkényes) jelek között, s ugyanakkor a nyelv közösségi jellegét is

hangsúlyozza. Ezt követõen hangtani magyarázatot ad, s kitérve a finn nyelvcsaláddal való

rokonság hangtani bizonyítására, a hangtani ismereteket a magyar helyesírás kérdéseivel

hozza kapcsolatba. Egyrészt javasolja az úgynevezett „elegyült magánhangzók" (gy, ly, ny

stb.) egyjegyû jelölését, és az „sz, zs" helyett is egyjegyû jelzést ajánl. A következetes

fonetikus helyesírásért száll síkra. Szász Károlynak e tankönyvben lefektetett nyelvtudományi

elvei ellentétes nézeteket váltottak ki a kortársak körében. Egy 1840-ben, Nagyenyeden

névtelenül megjelent vitairat74, többek között tájékozatlansággal vádolja Szász Károlyt azért,

mert „hitelt adott a finn rokonság hiedelmének.” Éles hangon bírálta Szász tankönyvét a Fi-

gyelmezõ kritikusa is.75 Tartalmi és pedagógiai-módszertani kifogásokat is hangoztat. A

kérdésekben és feleletekben íródott tankönyvet a bíráló módszertani szempontból idõsebb

diákok számára már nem tartja megfelelõnek és célravezetõnek. Nézete szerint „hosszú,

értelmetlen, s egyenesen nem folyó kérdések által” ilyen korú tanulókat nem lehet tanítani. A

figyelem fenntartásához számukra inkább a szigorú logikai rendszert követõ, az

elõzményekbõl kiinduló, egymásra épített tananyag feldolgozást kell követni. Nem tartja

helyesnek azt sem, hogy egy nyelvtankönyvben a tárgyhoz nem tartozó kérdésekrõl is szó

esik. Kiemeli, hogy tankönyvek esetében „a könyvnyomtatási vigyázatlanság szülte hibák”

nem megengedhetõek. A bíráló nyelvtudományi kifogásait is hosszan sorolja. Jelent meg

ismertetés a könyvrõl a Nemzeti Társalkodóban is76. A szerzõ a tankönyv eredetiségét és

tudományos érdemeit dicséri. „Sok tudománybecsû kincs van lerakva s az egész oly ügyes

szerkezetû és eszes kivitelû, hogy valóban nem tudjuk: az önálló, eredeti felfogásban,

talpraesett, egészséges nézeteiben, vagy az eddigi chaotikus zavarok felett lebegõ rendszerezõ

lélek hatalmas erejében, páratlan logikájában gyönyörködjünk-e inkább.”

3.10.2.3. Történelem tankönyvek

A Ratio Educationis a gimnáziumok számára kötelezõ tárgyként írta elõ az egyetemes és

magyar történelem tanítását. Ennek tankönyve latin nyelvû volt. A Ratio kiadásának évében,

1777-ben Kolozsváron jelent meg egy németbõl fordított történelem tankönyv, mely kérdés-

felelet formában tárgyalja a politikai és egyháztörténetet, valamint a „tudósok históriájá”-t és

a „természet históriájá”-t több mint kétszáz oldalon. Pár évvel késõbb megjelent egy németbõl

fordított, de igen értékes történelem tankönyv is ezekben az években, melyrõl hosszú cikkben

számolt be a Magyar Mercurius.77 A cikk elméleti fejtegetéssel kezdõdik, melyben a

felvilágosodás nevelésben való hite nyilatkozik meg: „Nem szükség hosszasan

bizonyitgatnom, hogy a nevelésben való legkissebb jobbítás is.. ezer meg ezer jó

következéseket von idõrõl idõre maga után, s Századok múlva is sokszorozva hozza bé kettõs

uzsoráját minden arra fordított fáradság.” Ezután a szerzõ a történelemtanulás hasznairól szól,

74 Valószínûleg Szász Károly tanártársa, Péterfi Jenõ írta.75 Figyelmezõ 1840. 43. sz. 689-699.76 Nemzeti Társalkodó 1840. II. 1730.77 Magyar Mercurius 1795. február 24. 287-288.

mely csak abban az esetben lehet igazán hatékony, ha a tanulók ítélõképességét erõsíti. Ehhez

jó tankönyvekre van szükség, olyanra, melyet Németh László78 1795-ben fordított magyarra.

Schlözer göttingeni professzor Weltgeschischte für Kinder címû könyve igen népszerû munka

volt, számos európai országban, Németországon kívül Dániában és Svájcban is tankönyvként

használják. Ezt a könyvet magyarította a szerzõ, mely A világ történeteinek tudományára való

készület címmel jelent meg.79 „A könyvetske egyenesen a nevelõk és Nevendékek számára,

azoknak sinór mértékül, ezeknek tanuló könyvetskéül iratott, de figyelmes olvasás után fogják

a meg élemedett olvasók is tapasztalni, hogy nem teszik le haszon nélkül kezeikbõl.” Sajnos

csak az elsõ kötet jelenhetett meg, a beígért második kötet megjelenését a jakobinus

mozgalom bukása után egyre szigorúbbá váló cenzúra megakadályozta.

1800-ban jelent meg Budai Ézsaiás debreceni professzor egyetemes történelmi tankönyve,

mely a világ teremtésétõl az újkorig tárgyalja az emberiség történelmét.80 A szerzõ

elõszavában kifejti elveit a tankönyvekrõl. Szerinte azért van szükség nyomtatott

tankönyvekre, hogy a sok diktálás utáni írástól mely az „egésségnek romlásával” jár,

megmeneküljenek az ifjak. Azt is megindokolja, hogy miért olyan terjedelmes (412 oldalas) a

tankönyv. Szerinte „a dolognak világosan, renddel, fontosan, erõltetés és hézag nélkül,

kedvességgel való elõadása és kifejtegetése mindig több munkát és nagyobb elmét kíván, mint

annak rövidre való öszvehúzása és classificálása”81 Budai Ézsaiás írt magyar történelmi

tankönyveket is, melyek szintén igen terjedelmesek, mindhárom kötet több mint háromszáz

oldalas.82 A két utolsó kötetrõl röviden tudósított a Hazai s Külföldi Tudósítások is.

1814-ben, Pesten jelent meg Ajtay Sámuel nagyváradi ügyvéd Löhr után németbõl fordított

történelem tankönyve, Magyarország kivonatos történetével bõvítve két terjedelmes

kötetben.83

3.10.2.4. Természettudományi tankönyvek

78 Németh László (1770-1806) evangélikus lelkész, tanár Tanulmányait Sopronban és Göttingában végezte. Hazatérése után magánnevelõként, majd a gyõri evangélikus

gimnázium tanáraként mûködött. Földrajzi, történelmi és latin tankönyveket írt.

79 NÉMETH László: A világ történeteinek tudományára való készület. Sopron, 1795.

80 BUDAI Ézsaiás: Közönséges história. Debrecen, 1800.81 Idézi FEHÉR Erzsébet: i.m. 216.82 BUDAI Ézsaiás: Magyarország históriája a mohácsi veszedelemig. I. Debrecen, 1805.; Magyarországhistóriája a mohácsi veszedelemtõl fogva Buda visszavételéig. II. Debrecen, 1808.; Magyarország históriája III.Debrecen 1812.83 AJTAY Sámuel: A világ történetei a teremtéstõl fogva a legújabb idõkig. Pest, 1814.

A természetre vonatkozó ismeretek a 18. század második felében kerültek be az alsó- és

közép szintû iskolák tananyagába. A tantárgy három részbõl állt: növénytan (a plánták

országa), állattan (az állatok országa) és ásványtan (a kövek és ércek országa).

A Ratio Educationis által elõírt latin nyelvû természetrajz tankönyv az Elementa historiae

naturalis in usum scholarum grammaticarum et gymnasiorum 1778-ban jelent meg három

kötetben, az Egyetemi Nyomdában, melyet még további öt kiadás követett a század végéig.

Ezt használták az ország összes katolikus gimnáziumában. Ennek helyébe lépett az 1806-os

Ratio nyomán bevezetett új természetrajz könyv, Mitterpacher Lajos egyetemi tanár munkája

a Primae lineae historiae naturalis in usum gymnasiorumRegni Hungariae. Ez a tankönyv az

1840-es évek elejéig mindig új kiadásokban jelent meg.

A protestánsok ekkor már arra törekedtek, hogy a természettudományokat, így a

természetrajzot is magyar nyelven oktassák iskoláikban. A tantárgy elsõ magyar nyelvû

népiskolai tankönyve 1792-ben jelent meg és Gáti István írta.84 Az ásványok, a plánták és az

állatok világát áttekintõ kis könyv végén az okos állatról, az emberrõl is olvashatunk érdekes

fejtegetéseket kérdések és feleletek formájában, részben versbe szedve. A gimnáziumok és

középszintû iskolatagozatok számára szintén Gáti István írt a az elsõ természetrajz tankönyvet

magyarul.85

A korabeli természetrajz könyvek közül Európa-szerte nagy népszerûségnek örvendett

Georg Raff könyve, melyet 1799-ben Fábián József magyarra fordított. A Természethistória a

gyermekeknek címmel Veszprémben megjelent mûvet86, 1837-ben és 1847-ben ismét kiadták.

A gimnáziumok és középszintû iskolatagozatok számára készült, a természetrajz teljes

anyagát részletesen tárgyaló könyvrõl, maga a fordító tudósította a leendõ olvasókat a Magyar

Kurír hasábjain87. Fábián József azt hangsúlyozza, hogy “szükséges és hasznos a

gyermekeket a természeti dolgokkal meg esmerkedtetni” de “még ez ideig sintsenek Nemzeti

nyelvünkön olyan Könyvek, amellyek ebben a részben elégséges Út mutatók lehetnének.”88

A 14 rézmetszettel illusztrált szép könyv drága volt, 2 forintba került. A szerzõ könyvének

legnagyobb jelentõségét abban látja, hogy “az állatoknak és plántáknak neveit” a magyaron

kívül németül és latinul is hozza.

84 GÁTI István: Természet Históriája, mellyet a gyenge elmék kedvekért készített. Máramarossziget, 1792. A könyv 1795-ben és 1798-ban is megjelent.

85 GÁTI István: A természet históriája, mellyben az ásványoknak, plántáknak és állatoknak három világát azoknak meg-esmértetõ béllyegeivel, természetekkel, hasznokkal,

hazájokkal rendbe szedve és gyenge elmékhez alkalmaztatva mind egygyütt magyar nyelven legelõször botsátja ki. Pozsony, 1795.

86 FÁBIÁN József: Természethistória a gyermekenek, mellyet Raff György Kristián Göttingai tanító után némelly hozzáadásokkal és szükséges változtatásokkal a maga

költségén magyarul kiadott és kinyomtatott. Veszprém, 1799.

87 Magyar Kurír. 1799. augusztus 2. 159-160.

88 A szerzõ valószínûleg nem ismerte Gáti István korábban megjelent természetrajz könyveit.

A korszak másik természetrajzi tankönyve már nem fordítás, hanem egy magyar szerzõ, a

debreceni orvos, Szentgyöngyi József munkája, melynek címe: A Legnevezetesebb Természeti

dolgok esméreti.89 Ezt az 1803-ban megjelent munkát tartja tankönyvtörténeti szakirodalmunk

az elsõ rendszeres, illusztrációkkal ellátott magyar természetrajzi munkának. A tankönyv

„elöljáró beszédébõl” megtudhatjuk, hogy a szerzõt munkájának megírására a kollégium

elöljárói kérték fel. Bár tankönyvrõl van szó, a szerzõ mégis a tudományos szempont

érvényesítését tartja elsõdlegesnek. „A könnyûségnek szerfelett való és erõltetett keresését a

tanulásban károsnak” tartja, nézete szerint az igen könnyû tanulnivalót „még a gyermek is

megunja, s reá való figyelmezését elveszti”. De a tanulhatóság szempontját azért

érvényesíteni igyekszik, „csoportokba, rendszerbe” foglalja anyagát, a „jellegzetességeket

erõsen kidomborítva”. Ajánlja, hogy a tanító „kétszer is tanítsa által” a könyvet. Szentgyörgyi

figyelme kiterjedt a természetrajz tanulásának gyakorlati oldalára: mindenütt megnevezi az

állat, madár vagy rovar „kártékony vagy hasznos” voltát. Az állattok latin nevét is közli,

hiszen „hasznát vehetik a tanulók”. A tankönyv tudományos értéke mellett, pedagógiai

szempontból legjelentõsebb érdeme az illusztrációk. A szerzõ tudatosan igyekezett

szemléltetõ ábrákkal is kiegészíteni tankönyvét, hiszen tisztában volt ezek jelentõségével az

oktatásban. Az elõszóból megtudhatjuk, hogy „A ritkább, vagy külsõ Országi, s nálunk tsak

elvétve, vagy éppen nem is látható nevezetesebb állatokat igyekeztem rajzolatok által

esmeretesebbeké tenni” írja. Hozzáteszi, hogy szem elõtt tartotta azt a didaktikai elvet, hogy

„helyes exemplárok után” és „ne igen apró formában” készítsék el a rajzokat, sõt az

állatoknak „egymáshoz képest való nagyságokat” vagyis a méretarányokat is vegyék

figyelembe. Tehát a tankönyv illusztrációs anyagánál érvényesült az a comeniusi elv, hogy a

kép csak akkor tud bizonyos értelmi mûveletek (analízis, szintézis, lényegkiemelés,

általánosítás stb.) megindításában, irányításában aktív szerepet vállalni, ha didaktikailag

megkomponált, megrendezett, ha nem túlzsúfolt, hanem jól áttekinthetõ, ha formai elemeinek

és információs tartalmának értékei egymást segítõ kapcsolatban hatnak, ha a felesleges képi

elemek nem terelik helytelen vágányra a tanulók figyelmét. A képeknek mindig a lényegest, a

jellemzõt kell kiemelni, a valóságot kell ábrázolni, vallja Comenius nyomán Szentgyörgyi is.

A kötet függelékében, a 19 táblán található 103 kép, Magyarországon kevéssé ismert állatok,

madarak, bogarak ábrázolása. Az ábrákat két kollégiumi rézmetszõ diák, Erõs Gábor és Erõs

János rajzolta és metszette rézbe. A rajzok és metszetek olyan jól sikerültek, hogy még

Kazinczy közismerten magas igényeinek is megfeleltek, aki 1804-ben, egyik levelében a

89 SZENTGYÖRGYI József: A Legnevezetesebb Természeti dolgok esméreti. Debrecen, 1803.

következõket írta Szentgyörgyinek: „a külföldön készült afféle rajzolásokkal is bátran összve

mérkõzhetnek.“90 A szerzõnek azonban tekintettel kellett lenni még egy igen fontos

szempontra, nevezetesen a könyv árára. Azért nem tehetett könyvébe több szemléltetõ ábrát,

„mert ez igen fogná a Könyvnek árrát nevelni. Érdekes a metszetek késõbbi története is.

Szentgyörgyi könyvének illusztrációit olyan sikerültnek és iskolai használatra alkalmasnak

találták a kortársak, hogy másutt is fel kívánták használni õket. A Sárospataki Kollégium

tanára, Emõdi István 1809-ben jelentette meg Természeti História91 címû tankönyvét. A

munkához meghozatták azokat a réztáblákat, melyeket Erõs Gábor Debrecenben készített.92

Azonban a sárospataki nyomda hiányos felszereltsége miatt az Emõdi féle tankönyv végül

metszetek nélkül jelent meg.

Egy volt debreceni diák, Pethe Ferenc 1815-ben, Bécsben publikálta Természethistória és

Mesterségtudomány címû tankönyvének elsõ, az állatokról szóló kötetét. A könyvhöz Pethe

maga rajzolta a képeket, és egy bécsi mester, Rieder Lõrinc metszette õket rézbe. A mû

jelentõs sikert aratott, és sok iskolában használták. A könyvrõl ismertetés jelent meg a

Nemzeti Gazda címû lapban.93

A korszak legtöbb gimnáziumi magyar nyelvû földrajzkönyve a politikai földrajz anyagát

nyújtotta a diákoknak. Európa országait mutatta be az elsõ magyar nyelvû földrajzkönyv,

mely 1791-ben jelent meg és szintén Raff német nyelvû munkája nyomán készült94.

(Feltételezhetõ, hogy ez is Fábián József fordítása.) Ezt még négy földrajzkönyv követte a

századfordulóig, egy Európa95, kettõ Magyarország96 és egy Erdély97 földrajzával

foglalkozott.

A színvonalas középiskolai földrajzoktatást térképek és földgömbök segítségével lehetett a

leginkább elõsegíteni. Az elsõ magyar feliratú földgömböt debreceni diákok készítették a

századforduló tájékán.98

Éppen a szemléltetés szükségességének felismerése nyomán született meg 1797-ben a

Debreceni Református Kollégium tanári karának azon rendelete, hogy „minden diáknak

90 Kazinczy Ferenc levelezése. Kiad. VÁCZI János. 1-21. kötet. Bp. 1890-1911. III. köt. 189.

91 EMÕDI István: Természeti História. Az Állatok Országa. Sárospatak, 1809.

92 Vö. TÓTH Béla: A debreceni rézmetszõ diákok. Bp. 1979. 30.

93 Nemzeti Gazda 1815. 138.

94 RAFF György: Geografia.Vátz, 1791.

95 NÉMETH László: Az európai nevezetesebb országoknak rövid leírása. Sopron, 1795.

96 SZALLER György: Magyarország földleírásának rövid rajzolatja. Pozsony, 1796.; BARANYI László: Rövid magyar Geographia. Pest, 1796.

97 ÉDER József: Erdély ország esmértetésének zsengéje. Kolozsvár és Szeben, 1796.

98 A hatalmas globus ma is látható a kollégium gyûjteményében. Délkörének nagysága egy méter körül van, éstartóállványának tenyérnyi széles lapján nemcsak a világtájak és az állatkör jegyei, hanem egy teljes naptár ismegtalálható. A földgömböt hosszú idõn keresztül használták a mindennapi iskolai földrajzoktatásszemléletesebbé tételére.

mappája legyen“ és ez az igény hívta életre a kollégiumban a rézmetszõ diákok társaságát,

hiszen a kollégium még a 18. század végén sem rendelkezett kézbe adható történelmi és

földrajzi atlaszokkal vagy egyéb segédeszközökkel. A debreceni kollégiumi rézmetszés a

századfordulón élte virágkorát. Ekkor az Erõss testvérek, János és Gábor körül egész kis kör

alakult ki. Tagjai voltak: Halász István, Papp József, Pethes Dávid, Oláh István, Mikolai

József és Vajai Imre. Budai Ézsaiás professzor támogatta és irányította õket. Elsõ munkájuk

1800-ban jelent meg, Oskolai új Átlás, az alsó Classisok számára címmel. A 12 140X125

mm-es lapból álló kötet a következõ térképeket tartalmazza: 1.A Föld Golyóbisa; 2. Európa;

3. Asia; 4. Afrika; 5. Északi Amerika; 6. Déli Amerika; 7. Spanyol Ország; 8. Frantzia

Ország; 9. Olasz Ország; 10. Német Ország; 11. Lengyel Ország; 12. Magyar Ország.99

A Magyar Kurír 1801. márciusában100 hosszú cikkben méltatta a kötet megjelenését. “A

napokban akada kezünkbe egy negyedrét formában metszõdött kis Átlás, a melly tizenkét

mappából áll.” –írja a szerkesztõ. “Az egész titulussát ide írjuk, a melly ez: Oskolai új Átlás,

az alsó Classisok számára, Metszõdött és nyomtatódott a Ref. Collégiumban Erõss Gábor,

Halász István, Pap József és más Togátus Deák Ifjak által T.T Prof. Budai Ésaiás Class. Isp.

vigyázása alatt. Debreczenben MDCCC. Gyönyörködve vizsgáljuk ezen közjóra törekedõ

Togátus Deák Ifjak igyekezeteknek elsõ zsengéjét, s meg sem állhatjuk, hogy a mellyek

elõttünk az õ fáradozásaikról tudva vagynak, azokat a mi érdemes olvasóinkkal is az õ

ditséretekre ne közöljük.” Ezután a szerkesztõ arról ír, hogy az ifjak azért is megérdemelnek

minden dicséretet, mert a rézmetszés mesterségére senki sem tanította õket, “egyedül a magok

próbálgatásai, és más ollyanoktól való kérdezõsködéseik által, a kik a metszés mesterségérõl

valamit tudnak, mentek annyira, hogy már utóbbi munkáik valósággal szépek.” Karacs

Ferenc példája is bátoríthatta a fiatalokat, aki debreceni diák korában szintén magától tanulta

meg a rézmetszés alapjait, és ekkor már országos hírû mester. A legszebb azonban az, írja a

szerkesztõ, hogy nem az anyagi haszonért készítették az atlaszt, hiszen azt “tsak négy

Krajtzáron adják el a tanúló gyermekeknek, és így a magok munkájokért leg-kisebb jutalmat

sem vesznek.” A cikkbõl azt is megtudhatjuk, hogy a kollégium a papírt ingyen adta az

atlaszhoz, és azt is, hogy az ifjak most egy újabb “Ó Átlás metszésében foglalatoskodnak101„.

99 A térképek KOELERI, I.D.: Atlas manualis scholasticus. címû mûve nyomán készültek.

100 Magyar Kurír. 1801. március 3. 275-277.

101 1801-ben jelent meg az Oskolai Ó-Átlás szintén 12 térképpel. 1804-ben készült el a 24 lapos, 12 térképbõl álló Oskolai Magyar Új Átlás. A rézmetszõ diákok társulata

1812-ben oszlott fel.

Végül a szerkesztõ annak a nézetének ad hangot, hogy sokkal több ilyen “közhasznú hazafiúi

fáradozásokra” lenne szükség.102

1809-ben megjelent egy földrajzkönyv is, a Közönséges geographia103 címmel. Szerzõje

Ferenczy János104 nevelõ volt. A Hazai s Külföldi Tudósítások azonnal hírt adott a tankönyv

megjelenésérõl, és a következõ szavakkal ajánlva a könyvet a vásárlók figyelmébe: „Mennél

nagyobb elõmenetelt tett ezen tudomány egynehány esztendõk olta a sok utazások által, és

mennél nagyobb változásokat szenvedett kiváltképen Európa a háborúk által, annél

szükségesebb az illyen kézikönyv mellyben a Földszínének legújabb politikai változásai

hitelesen elõadatnak.105 A mostani történeteket és azokat elõadó Újságokat, úgymint a mi

korunkbéli históriákat tsak az illy könyv szerént lehet teljesen megérteni… Ha a Debreczeni

Új Átlás hozzá foglaltatik, minthogy rövid és értelmes eredeti Magyarságú könyv, az

Oskolákban is nagy hasznú lenne.”106 A tankönyv valószínûleg sikeres volt, hiszen 1825-ben

és 1840-ben ismét kiadták.

Feltétlenül meg kell emlékeznünk a korszak legszínvonalasabb illusztrált magyar földrajzi

tankönyvérõl, melynek szerzõje Katona Mihály, aki debreceni diákévei után a frankfurti

egyetemen szerzett alapos természettudományos ismereteket. Komáromi tanári mûködése

alatt bizonyára maga is érezte a korszerûtankönyvek hiányát, ezért írta meg A Föld

mathematicai leírása a világ alkotmányával együtt címû nagy munkáját, melyet 1814-ben

publikált. Katona munkásságának méltatója a következõket írja a mûrõl: „A Föld

mathematicai leírása címû munka kitûnõen megírt csillagászati földrajz. Szemlélete olyan

friss, anyagkezelése és beosztása egészen modern, hogy belõle a csillagászati földrajz

tananyagának jelentõs részét ma is tanítani lehetne.“107 Egy másik szerzõ véleménye szerint

„Ha Katona munkája valamelyik világnyelven jelenik meg, akkor ma a modern geográfia

alapvetõi között tartanánk számon.“108 A kötet tudományos és tankönyvtörténeti értékeit tehát

a földrajztörténet szakértõi már feltárták, ezúttal csak az illusztrációk kérdésével kívánunk

foglakozni. Maga a szerzõ is nagy jelentõséget tulajdonított ezeknek, hiszen az elõszóban a

102 A szemléltetést nem csak az atlaszok kiadásával próbálták segíteni az iskolákban, hanem egyéb eszközökkelis. A 18. század utolsó évtizedeiben indult meg gimnáziumainkban a kísérleti fizika oktatása. Ekkor kezdõdöttmeg jelentõsebb mértékben a fizikai eszközök gyûjtése az iskolákban, és felhasználásuk az oktatásban. Ekkortájtalakult ki a debreceni, a sárospataki, és a piarista gimnáziumok eszközgyûjteménye. Számos elismerõ hangúhíradást olvashatunk a lapokban az „Experimetális Physicára megkívántató eszközök” gyûjtésérõl. Pl. anagykárolyi piarista gimnázium eszközgyûjteményérõl: Magyar Hírmondó 1793. december 6. 804-805.103 Közönséges geographia, melyben a földnek mathematikai, természeti, és leginkább politikai állapotja a legujabb változások után elõ adatik. Pest, 1809.

104 Ferenczy János (?-?) ügyvéd, báró Laffert Vince fiainak nevelõje.

105 A könyv a napóleoni háborúk következtében Európában létrejött politikai földrajzi változásokat is tárgyalja.

106 Hazai s Külföldi Tudósítások 1809. I. 407.

107 BULLA Béla: Néhány szó a magyar földrajztudomány haladó hagyományaihoz. = Földrajzi Közlemények. 1954. 1.sz. 5-6.

108 BELUSZKY Pál: Katona Mihály emlékezete. = Földrajzi Közlemények. 1964. 4.sz. 364.

következõket írja: „A nevezetesebb elõ-terjesztések, állítások, mint minden Tsillagzatok is,

Figurákban v. Rajzban a Könyvhöz járuló Négy Rézre metszett Táblákon elõ adattatnak és

megmutattatnak… egy illy tzélból és illy Matériában írott Könyv minden Rajzok v. Figurák

nélkül igen sok híjjával vólna.“109 Tehát a szerzõ felismerte, hogy pedagógiai szempontból

mennyire fontosak a tankönyvi illusztrációk, különösen egy földrajzi-csillagászati könyv

esetében. Õ is panaszkodik, hogy az illusztrációk mennyire megemelték a könyv árát, de

mégis hasznosnak és szükségesnek tartja azokat. A könyvrõl szóló ismertetés is hangsúlyozza,

mennyire színvonalas a könyv, és mennyire szépek az illusztrációk.110

Született a korszakban egy jelentõs fizikai-csillagászati tankönyv, melynek címe: A

gyönyörû természet tudománya,111 és szerzõje Varga Márton, aki a nagyváradi királyi

akadémia tanáraként természeti és gazdasági tudományokat tanított. Zemplén Jolán, a hazai

fizikatörténet monográfusa a következõképpen méltatja a mûvet: „Ebben a három könyvben

még együtt van jóformán minden, ami a XVIII. században a fizikát alkotta. Megtaláljuk az

elsõ kettõben a természet három országát, mint a legrégibb fizikakönyvekben, és megtaláljuk

a legmodernebb kémiát, mint a legújabbakban. Varga könyve mintegy betetõzése, foglalata

mindannak, ami felé a XVIII. század természettudománya törekedett.“112 A kortársak is nagy

elismeréssel szóltak a mûrõl. A Hazai s Külföldi Tudósítások a még nyomdában lévõ

könyvrõl azt írta, hogy a szerzõ „szép renddel”, „értelmes Magyarsággal” írt, és a legújabb

tudományos eredményeket is figyelembe vette. A könyv árát is közli a szerkesztõ, mely

meglehetõsen magas, 5 forint volt.113 A könyv harmadik kötete, a csillagászati és földrajzi

rész kicsit késõbb hagyta el a nyomdát. A Hazai s Külföldi Tudósítások e kötet megjelenése

kapcsán azt írta, hogy „gyönyörûség a fejünk felett forgó égnek ismérete, s a földnek

természeti leírása, mellyet a Politica Társaságokra osztott, ámbár a természet eggyé tett.”114 A

szerkesztõ meleg szavakkal ajánlja a kötetet a tanárok, tanulók és érdeklõdõ olvasók

figyelmébe. A könyv illusztrációs anyagáról azonban nem nyilatkozhatunk ekkora

elismeréssel, hiszen a szövegtõl függetlenül, a kötet végén, kihúzható táblákon találhatók az

ábrák, meglehetõsen zsúfoltan és kis méretben.

Varga Márton fizikája után majdnem egy negyedszázad telt el, míg egy újabb fizika

tankönyv látott napvilágot magyar nyelven. A sárospataki református kollégium híres tanára,

Kézy Mózes 1830-ban jelentette meg A fizikának rövid rajzolatja címmel munkáját. Ezt

109 KATONA Mihály: A Föld mathematicai leírása a világ alkotmányával együtt… Rév-Komárom, 1814. Elöljáró beszéd. XXV.

110 Magyar Kurír 1814. március 8. 211-215

111 VARGA Márton: A gyönyörû természet tudománya. Nagyvárad, 1808.

112 ZEMPLÉN Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Bp. 1964. 467-468.

113 Hazai s Külföldi Tudósítások 1808. II. 207.

114 Hazai s Külföldi Tudósítások 1809. I. 239.

követte egy kitûnõ, a kor tudományos színvonalán álló tankönyv, a pápai református

kollégium tanárának, Tarczy Lajosnak 1838-ban megjelent két kötetes Természettan címû

munkája. Jókai, aki Tarczy tanítványa volt, a következõket írja: „Tarczy Lajos volt a

legkitûnõbb tanár a fõiskolában. Õ magyarázta a természettant és a felsõbb

mathesist….Tankönyve ma is használható…. Hát még az elõadása! Azt élvezet volt hallgatni.

Õ maga megteremtette a fõiskola phisicum–museumát, s experimentációi bûvészestélyek

számba mentek.”115 E kiváló tanár tankönyvérõl a Figyelmezõben jelent meg ismertetés.116 A

recenzens a tankönyv legnagyobb érdemének azt tartja, hogy a fizikai jelenségeket „a

mathesis vállaira támaszkodva” tárgyalja. Kiemeli, hogy a szerzõ törekedett arra, hogy e

„tudománynak a haladás jelen lépcsõje szerint” írja meg tankönyvét, vagyis hogy a legújabb

tudományos eredmények is megjelennek a munkában. A hõtani, fénytani és elektromosságtani

fejezetekben érvényesül a jó tankönyvek legfontosabb kritériuma, a „helyes rend és a világos

magyarázat.” A tankönyv szép és érthetõ magyar nyelvét is dicséri a bíráló.

A tankönyv második kötetének megjelenése, mely vegytani és mechanikai részeket

tartalmaz, 1840-ben komoly sajtóvitát eredményezett a Figyelmezõ hasábjain. Hosszú, több

részes ismertetés és bírálat jelent mag a mûrõl elõbb Csécsi Imre117 debreceni, majd Warga

János, nagykõrösi református kollégiumi tanárok tollából, melyekre Tarczy válaszolt.

Csécsi Imre, bírálatának118 elején jelzi, hogy tankönyvek esetén – melybõl ifjak generációi

tanulnak – különösen fontos a tudományos szempont. Egy természettudományi tankönyvben

nem szerepelhet egyetlen téves adat, egyetlen helytelen értelmezés sem. Ezért igen aprólékos

részletességgel veszi sorra a vegytani rész hibáit, és felszólítja a szerzõt, hogy azokat javítsa

ki, és tegye közzé egy új kiadásban.

Warga János Tarczy Természettanának mindkét kötetérõl, és a hozzájuk kapcsolódó

Népszerû égrajz címû tankönyvrõl is szól részletes, több folytatásban megjelent

bírálatában.119 Az igen alapos, tartalmi és stilisztikai kérdésekre is kitérõ bírálat célja csakis a

javítás szándéka – írja Warga. Elismeri, hogy nagy szükség van új és jó természettudományi,

köztük fizikai, kémiai, csillagászati tankönyvekre. Természetes, hogy a hazai szerzõk külföldi

minták nyomán állítják össze tankönyveiket. Azonban nagyon fontos, hogy ne csak átvegyék,

115 JÓKAI Mór: Az én iskolatársaim. Írások életembõl. Bp. 1960. 30-31.116 Figyelmezõ 1838. 39.sz. 653-657.117 Csécsi (Nagy) Imre (1804-1847) tanár, orvos, a Magyar Tudós Társaság tagja. Debrecenben tanult, majdPesten és Bécsben orvostudományt hallgatott. 1837-ben orvostudorrá avatták. Debrecenben telepedett le, aholorvosi gyakorlatot folyatott. 1839-tõl a kollégium ásvány-, növény- és vegytan tanára lett, az iskola számáraásványgyûjteményt alapított. Természettudományi cikkeket és tankönyveket publikált.118 Figyelmezõ 1840. 13. sz. 193-201.; 14.sz. 215-219.119 Figyelmezõ 1840. 15.sz.229-234..;16.sz. 250-252..;18.sz. 278-285..; 20.sz.315-319.;21.sz. 327-335.

hanem át is dolgozzák ezeket a munkákat, saját tanítványaik szükségletei szerint. Elismeri,

hogy Tarczy „e tárgyhoz kitûnõ tárgyismerettel nyúlt”, hogy munkájában „helyes rendszert”

követett, a tankönyv olyan ismereteket tartalmaz, melyek a tudomány akkori állása szerint

teljességgel elfogadhatóak. Vannak benne ugyan kisebb tartalmi hibák, de ezek könnyen

kijavíthatók, ugyanúgy, mint a stílus terén tapasztalható esetenkénti „homály és nehézkes

elõadás.” A bíráló feladata az, hogy rámutasson azokra a hibákra, melyet a szerzõ nem ismert

fel. Sürgeti az újabb, immár hibáktól mentes kiadás megjelentetését.

*

Az említetteken kívül számos más tankönyvrõl jelent meg ismertetés, kritika a korabeli

lapokban, melyekre nem térhetünk már ki. A fentiekkel talán sikerült azt érzékeltetni, hogy

hazánkban a felvilágosodás idején és a reformkorban is mennyire fontos kérdés volt a magyar

nyelvû tankönyvek megjelenése, hogy az akkoriban egyetlen, nagyobb tömegekhez eljutó

információforrásnak számító hírlapok és folyóiratok milyen sokat foglakoztak velük, ezzel is

segítve népszerûsítésüket. A reformkorban azután megszületett a valódi, mai értelemben vett

tankönyvkritika.