1917 - a fiatal szakszervezeti mozgalmár

Kéthly AnnaBudapest 1889 - Blankenberge 1976

Írásom „ihletője” Mészáros Márta filmje:„Az utolsó jelentés Annáról”

volt, melyből ugyan keveset tudtam meg a „célszemélyről” , ezért egy kicsit ‘kutakodtam’.

László JuditBudapest, 2011.XI.19.

1917 - a fiatal szakszervezeti mozgalmár

1889. november 16-án született Budapesten sokgyermekes munkáscsaládban.

Munka mellett végzett el négy polgárit, gyors- és gépírói, majd könyvelői képesítést szerzett, megtanult németül és

angolul. 1905-től a Tolnai Világnapja szerkesztőségi alkalmazottja,

1907-től Budapesten és Kassán különböző cégeknél magántisztviselő volt.

Fiatalon bekapcsolódott a tisztviselőnők szervezkedésébe, így jutott el a szociáldemokrata

nőmozgalomhoz.

1922 – országgyűlési képviselőként

1917-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) taqja volt. Az 1918-as őszirózsás forradalmat üdvözölte,

viszont a Tanácsköztársaságot elutasította.

A nőmozgalom egyik vezetője lett. Meggyőző fellépésével tekintélyt és befolyást szerzett, 1922-től 1948-ig a

pártvezetőség tagja, és országgyűlési képviselő volt.

A róla elterjedt mondás szerint "Egyetlen férfi van a parlamentben - az is nő".

Országgyűlési képviselősége idején elmondott csaknem ezer beszéde, felszólalásai színvonala és férfias keménysége révén a szociáldemokratákkal szembenálló képviselők

tiszteletét is kivívta.

1930-as évek: már ismert politikusként

A két világháború között főleg szociális kérdésekkel foglalkozott. Az 1930-as évek második felétől fellépett a német

orientáció, a szélsőjobboldali törekvésekkel szemben.

A parlament egyetlen képviselője volt, aki a zsidótörvények ellen szót emelt és nem szavazta meg azokat.

Londoni tárgyaláson

Pártja megbízottjaként tárgyalt a polgári politikusokkal és az angolszász szövetségesekkel a háborúból kiugrás

lehetőségéről. 1945-től a Szociáldemokrata Párt politikai

bizottságának tagja, 1948-ig pártja frakcióvezetője és a parlament

alelnöke volt.

1947 – országgyűlési képviselőként a Parlamentben

Az SZDP egyik legnagyobb tekintélyű vezetőjeként célja a politikai

szabadság, a többpárti parlamenti demokrácia és pártja önálló

arculatának a megőrzése volt.

1946-1948

Kéthly Annát, mint a munkásegység ellenzőjét 1948-ban kizárták a pártból, majd

megfosztották képviselői mandátumától. 1950-ben összeesküvés és kémkedés

vádjával az ÁVH letartóztatta, 1954-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, de még ugyanezen év végén - nemzetközi

nyomásra - egyéni kegyelemmel szabadult.

1956 – a forradalom napjaiban készült fotó

1956-ban részt vett az SZDP újjászervezésében, október 31-től a párt elnöke,

november 2. és 4. között pedig Nagy Imre kormányának államminisztere volt. 1956 novemberében a II. Internacionálé bécsi

értekezletén értesült a szovjet intervencióról, ezért nem tért vissza Magyarországra. New

Yorkba utazott, hogy tájékoztassa az eseményekről az ENSZ Biztonsági Tanácsát, s

emigrációba kényszerült.

Röpirata az 1956-os szabadságharc

idejéből

1957 – New York, a Nagy Imre kormány hivatalos ENSZ delegáltja

Kéthly Anna Belgiumban telepedett le, és 1957-ben a Kádár-rendszerrel szemben álló Magyar Forradalmi Tanács elnöke,

valamint a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete nevű emigráns szervezet elnöke is lett.

Részt vett az ENSZ magyar bizottsága jelentésének elkészítésében, amely kiállt az 1956-os forradalom ügye mellett. 1958-tól az MSZDP

emigrációban létrejött szervezetének elnöki teendőit látta el.

1957 és 1964 között ő szerkesztette a Londonban kiadott Népszavát. 1973-ban vezetésével dolgozták ki a Szociáldemokrata

Alternatívát, az emigráns szociáldemokrata párt új programját. Brüsszelben a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének

Szolidaritási Alapjától kapott segélyekből élt.

Golda Meir – életre szóló barátok voltak

1962-ben az 1954-es vádak alól felmentették, de egyúttal államellenes

tevékenység miatt 3 év börtönbüntetésre ítélték. Utolsó éveiben hazavágyott, de

hiába: a magyar szociáldemokraták karizmatikus vezetője 1976. szeptember 7-én

hunyt el a belgiumi Blankenbergében.

Kéthly Anna sírjaRákoskeresztúron

Hamvait 1990. októberében hozták haza, és november 3-án a 300-as

parcellában helyezték örök nyugalomra.

1994. július 7-én jogilag rehabilitálták.

2005 – Emléktábla a Pozsonyi út 40-es házon, ahol utolsó budapesti lakhelye volt

Kéthly Anna a hazai szociáldemokrata párt meghatározó alakja volt, akit nemzetközi tisztelet

övezett, és aki élete végéig minden körülmények között kitartott elvei mellett.

A szociáldemokrata párt 1949-es felszámolása a Kádár-korban tabutéma volt és máig nem beszélték ki

a történteket, mint ahogy Kéthly Annát is nagyon kevesen ismerik manapság.