Zsipp- ZsuppZsipp-Zsupp Szolnok Városi 009. június Pedagógiai Szakszolgálat... mármint a lovasterápia és én, így együtt. (Hogy egyenként hány évet tudhatnánk a magunkénak,

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Úgy hívták: Andi. Ez a kislány bement az erdőbe, ami még nem is volt erdő, hanem egy nagy puszta. Úgy gondolta egy napon: betelepítek 1-2 állatot, és itt fogok lakni. Bement a puszta végére, és látott egy kunyhót, amit ő akart felépíteni, de már úgy látszik járt itt előtte egy kislány.

Úgy döntött, hogy akkor ebben a házban fog lakni. Így éldegélt a nagy pusztában. De egy napon az égből lezu-hant egy sárkány. Szegény sárkánynak eltörött a szárnya, amikor leesett. Kiszaladt a kislány és meggyógyította a sárkányt napokon át. Amikor a sárkány teljesen felépült megmordult, a kislány nagyon megijedt.

De a sárkány így szólt hozzá:– Tudd meg kislány, hogy én egy varázssárkány vagyok! Teljesítem minden vágyadat!

Ekkor a kislány megkérdezte: – Miért?

A sárkány erre így válaszolt:– Azért, mert mindenhová lezu-

hantam szándékból, és mindenki így szólt: „Menj el innen te gonosz sár-

kány!”. Nagy lámpákkal, lándzsákkal jöttek, de akkor

én felrepültem a levegőbe. És

te meggyógyítot-tál és befogadtál.

– Jól van sárkány, maradhatsz! Első kíván-ságom legyen az, hogy

itt rengeteg állat legyen; róka, baglyok, zsi-ráfok, majmok,

delfinek, cápák… sorolhatnám is még.

Mindenféle állat. Nem sze-retném, ha itt tovább puszta

maradna, égő una-lommal.

M i n d e n n a p , amikor lefeküdtem,

mindig rémálmom volt. Mindig

Egy 9 éves kislány világjátéka a hozzáfűzött meséjével.

A jószívű sárkánysütött a nap, és mindig azt álmodtam: felgyullad a házam, sarokba szorulok, és nem bírok elmenekülni.

A sárkány szíve meghatódott, és zuhogott a könnye. És pityeregve így szólt:

– Legyen hát, teljesítem a kívánságod. És így szólt a kislány:– Nagyon szépen köszönöm!Együtt éltek, együtt ettek, mindenen megosztoztak. De

egy nap a sárkány így szólt:– El kell mennem, egyedül kell élned! És a sárkány felröppent a levegőbe, és otthagyta. A

kislány pityeregve sírt, nem volt ki megvédje. Amikor le-feküdt, beosont a házba egy kígyó, egy mérges kígyó, és megmarta. De ekkor a sárkány lejött a levegőből, és meg-védte.

– Menj innen, te gonosz kígyó, különben megpárollak!És ebben a pillanatban eltűnt a kígyó. Kérdi a sárkány:– Jól vagy?Felelt a kislány:– Kívánhatnék tőled még valamit?– Persze! – mondta a sárkány.Ha a sárkány nem segített volna, a mesém is tovább tar-

tott volna.”A kislány meséjét közzétette:

Szabó Anita, pszichológus

2009. június – 32. szám

Zsipp-Zsupp

�� 009.�júniusSzolnok VárosiPedagógiai Szakszolgálat

... mármint a lovasterápia és én, így együtt. (Hogy egyenként hány évet tudhatnánk a magunkénak, azt inkább ne részletezzük!) Ebből az alkalom-ból aztán visszatekintettem a ködös kezdetekre, és megállapítottam, hogy nagyon sok nehézségen emelkedtünk felül azóta, és eközben sok Gyermek-kel és Szülővel (úgy érzem, megilleti őket a nagy kezdőbetű!) éltünk át fe-lejthetetlen perceket, órákat.

A hétfülű sárkány avagy idén lettünk 10 évesek...tem, és az első lovaglási lehetőségünk is megszűnt.

Ám egy vérbeli gyógypedagógus főleg, ha lovasterapeuta is, sosem, vagy csak nagyon nehezen adja fel! Új munkahelyemet is sikerült meg-győznöm a terápia jótékony hatásairól (személyiségre, egészségre, fizikum-ra, kognitív funkciókra egyaránt), és Dengiék személyében újabb mentő-angyalunk is akadt a lovas oldalról. Mivel ők hagyományőrzésben is jeles-kedtek, ezért itt átképzett „csatalova-kon” folytathattuk a terápiát több éven keresztül. Eközben persze jómagam is folyamatosan képződtem. A Szövet-ség segítségével kint jártunk tapaszta-latcserén, és vizsgát tettünk Gundula Hausemál, az Osztrák Lovasterápia – és azóta a Világszövetség elnökénél, aztán itthon elvégeztem a meginduló akkreditált képzést is. Mert nem csak a jó pap tanul holtig, mint tudjuk! Ez alatt sajnos lovak cserélődtek alattunk, az időjárás gyakran meghiúsította a lovaglást, de mi – néha szó szerint is – álltuk a sarat. Akadtak, akik csak pár hónapig kapcsolódtak be a terápiába, de voltak több éven át kitartó csapatta-gok is. Itt figyelemmel kísérhettük két járni még nem tudó, sérült Lovasunk első lépéseit is – amit a velük foglal-kozó többféle megsegítés közös ered-ményeként élhettünk meg – és tanúja lehettem sok szülő-gyermek viszony szorosabbá válásának is a közös mun-ka és élmények hatására.

Viszont a lótulajdonos egyre nö-vekvő elfoglaltságai és a terápiás fo-lyamat gyakori kényszerű megsza-kításai innen is továbbvittek minket jelenlegi helyünkre, a tószegi Rétpart Majorba, ahol fedett lovarda áll ren-delkezésünkre. Itt végre folyamatosan tudunk dolgozni, és lóápolásra is nyí-lik alkalmunk. Szóval, remélem, hogy révbe értünk. Igaz, azóta a betanított lo-vunk, Tündér már volt „szülési szabadságon”, és egy évre másik kan-cát kellett átképeznünk erre a célra, de ez sem állíthatott meg minket. Hetente két alkalommal lovagolunk; egy dél-

előtt jönnek az óvodások, egy másik nap délutánján meg főleg iskolások.

Amikor ezen így végigtekintettem, és jelenleg is járó, „régi Törzslovasai-mat” is számbavettem, úgy döntöttem, hogy ennyi kitartás, ennyi akadály le-küzdése megér egy kis ünneplést. Ezért múlt tanév végén megrendeztük a HÉTFÜLÜ SÁRKÁNY c. előadásun-kat, összeszedtem a foglalkozásokon alkalmazott gyakorlataink egy részét, és egy kis mesét kanyarítottam köré. A történet lényege, hogy a gonosz bo-szorkány (szerény személyem) ellopja az örökös hidegben meleget adó sár-kány lángot, amit csak akkor ad vissza, ha a gyerekek jóságot szereznek neki a tündérektől (akiket egy anyuka, és egy nagymama alakít), s ehhez nekik min-denféle nehéz feladatokat kell végre-hajtaniuk. A csapatnak tetszett is az öt-let, és elhatároztuk, hogy még a nyári szünet előtt megvalósítjuk... és ekkor minden lehető és elképzelhetetlen aka-dály állt az utunkba. Mintha az eltelt tíz év minden nehézsége újra vissza-látogatott volna az ünnepi alkalom-ra. Gyerekek betegedtek le, a lovarda miatt előre kellett hoznunk egy héttel a fellépést, a meghívottaink sorban kies-tek hirtelen elfoglaltságok miatt, még utolsó nap, a fellépés előtt is visszalé-pett egy kislány (pont a címszereplő). Régi lovasokat hívogattam sorra, hogy ki tud a hiányzók helyett beugrani, a délelőtti és a délutáni, az új és a régi lo-vasok nem tudtak egymással találkoz-ni, stb. ... Mégsem adtuk fel, és eljött a „NAGY NAP”. Az előadás 3 órakor kezdődött, és nekünk egyetlen óránk volt, hogy egyszer közösen elpróbál-hassuk előtte a történetet. Kollégáim jöttek segíteni a gyermekeikkel, régi lovasok ugrottak be a kieső szereplők helyébe, de a külön-külön működőké-

1977-ben még a Liget úti Általános Iskolából mentem el az első képzésre, amelyet az Angol Lovasterápia Szö-vetség Vezetősége tartott, és ekkor, itt alapítottuk meg a Magyar Lovasterá-pia Szövetséget is (mely azóta világ-szerte elismert szervezetté vált 2003-ban a Világtalálkozót is mi láthattuk vendégül)... Aztán fellelkesülve ha-zatértem, majd szomorúan tudatosult bennem, hogy az iskolánkba járó gyermekeken és rajtam kívül semmi más nem adott a terápia megkezdé-séhez. Ekkor azonban megjelent egy hátránykompenzációs pályázat, amit sikerült megnyernem, így már lett pénzünk is! De mit kezdjünk a pénz-zel, ha senki nem akar minket a lova közelébe engedni? Végül ez a kérdés is megoldódott, mert egy szandaszőlősi család, Gulyásék befogadtak bennün-ket, és az ő portájukon 1998-ban, 10 éve, megkezdődhetett a munka. Nem volt könnyű, mert mindannyian akkor vágtunk neki ilyesminek először. De megérte, mert igen sok tanítványunk szinte kivirult a lovon. Többek közt a lónak köszönhettem azt is, hogy az osztályomba került, egyik nagyon nehezen kezelhető kisfiúval sikerült kölcsönösen elfogadnunk és megsze-retnünk egymást.

De, hogy az élet nehogy túl mono-tonná váljon, én nemsokára a Városi Pedagógiai Szakszolgálathoz kerül-

�009.�június �Szolnok VárosiPedagógiai Szakszolgálat

KÖNYVAJÁNLÓCserhalmi Edit

Jean Shinoda Bolen japán származású jungiánus pszichoanalitikus, a San Francisco-i Pszichiátriai Klinika professzora. Magyarországon megje-lent három világhírű könyve, a Bennünk élő istennők, ennek párja, a Ben-nünk élő istenek és a legutolsó, nálunk eddig megjelent könyve, a Ben-nünk élő idősödő istennők. Bolen könyvei pszichológiai könyvek, de nem csak szakemberekhez szólnak, mindenki számára közérthető, szemléletes módon magyarázatot adnak arra, hogy miért olyan sokszínű és összetett a személyiségünk. Könyveiben a nők és férfiak személyiségét formáló, a viselkedését meghatározó archetipusokkal, belső mintákkal foglalkozik.

Dr. Bolen segítségével azonosíthatjuk a meghatározó típusainkat. Meg-figyelhetjük, hogy megfelelnek-e az életcéljaink az adottságainknak, mely isteneket, istennőket kell megerősítenünk vagy legyőzni magunkban. A teljes és integrált személyiség feltétele a külső elvárásoknak való megfele-lés és a belső hajlamok (archetipusok) összhangja, egyensúlya.

A Bennünk élő istennők bemutatja az alaptípusokat, archetípusokat, melyet a görög mitológia istennőivel személyesít meg. Ezek: az önálló Arthemisz, a bölcs Athéné, a befelé forduló Hesztia, az örök asszony Héra, az anyaságot jelképező Démétér, az elbűvölő Aphrodité és Perszephoné, az alvilág királynéja.

A Bennünk élő istenekben nyolc görög mitológiai istennel találkozha-tunk, melyek a legfontosabb alaptípusokat, archetípusokat jelenítik meg. A tekintélyelvű Zeusz, az emocionális Posszeidon, az érzéki és eksztatikus Dionüszosz, az introvertált Hádész, a kézműves Héphaisztosz, az ösztön-lény Arész, a kommunkikátor Hermész és az előrelátó Apollón.

pes részek minden jószándék ellenére sem akartak illeszkedni. A nagyszerű memóriájú gyereket teljesen leblok-kolta, hogy nem kapja meg a pontos végszavakat, az egyik lányt lebénította egy váratlan rokoni találkozás, a „ma-gatartásával és figyelmével küszködő” iskolás fiút pedig felháborította, hogy az ovisok közt vannak még „nála nehe-zebb esetek” is, és még sorolhatnám. A lényeg az, hogy a rendszer éppen össze-omlott, amikor mindennek a tetejében megérkezett a helyi TV, és gyülekezni kezdtek a vendégeink is. Úgy éreztük, számunkra már a kezdet előtt elérkezett a vég. Még egyszer „összetereltem” hát a Csapatot, és azt mondtam, hogy most már mindegy, mit hozunk ki be-lőle, csak próbáljuk meg magunkat jól érezni. És a tikkasztó melegben, a ren-geteg izgalom után nekiláttunk. Mind-annyian elkezdtünk fázni, a Sárkány, amíg tehette, jótékonyan melegített, én végre szabadon garázdálkodhattam, az Anyuka és a Nagymama valódi jótün-dérekké változtak, a Gyerekek pedig a Ló és „Sanyi, a Hétmérföldes Óriás” segítségével, igazi jóságot és meleget hoztak valamennyiünk életébe. (Az enyémbe annyit, hogy utána csavarni lehetett a jelmezemet.) Mindenki túl-lépett a saját korlátain, félelmein, és összehoztuk az előadást.Ennek számomra több nagy tanul-sága is volt: 1. Fantasztikus tartalékok rejlenek a

Gyerekekben és Bennünk is. 2. Az összefogás, egyet akarás óriási

dolgokra képes 3. A Gyermekeink, küzdjenek bármi-

lyen problémával is, képesek sze-retetet, melegséget hozni a hétköz- és ünnepnapjainkba.

4. Az Anyák, Nagymamák valódi tündérek, pedig néha nem is tud-nak erről.Azt hiszem, ezek a tanulságok

méltó ajándékok lehetnek bármilyen születésnapra. Én minden esetre na-gyon örültem nekik. Remélem, hogy lesz szerencsém több ilyen különleges évfordulót is megünnepelni ilyen cso-dálatos Emberekkel. És még egyszer köszönöm mindenkinek, aki segített ebben a tíz évben életben tartani a te-rápiát!

Muszkalay Hedvigszurdologopédus, lovasterapeuta

A Bennünk élő idősödő istennőkben a szerző célja az volt, hogy se-gítsen az olvasó nőknek felfedezni, megismerni azokat az archetípusokat, amelyekből útmutatást és energiát nyerhetnek életük hátralévő szakaszára, megszabadulva a rájuk nehezedő öregasszony sztereotípiától. A görög mi-tológiában nem szerepel jól kidolgozott, időskorú istennőkép, de a patri-archalis keleti kultúrák mitológiái megőrizték ezeknek az istennőknek az alakjait. A könyv első részében négy istennő egyéni bölcsességén keresztül találkozhatunk a bölcsesség különböző archetípusaival. Métisz a praktikus és intellektuális bölcsesség istennője, Szófia a misztikus és spirituális böl-csességé, Hékaté az intuitív és lelki, valamint Hesztia az elmélkedő böl-csesség istennője. A könyv második részében olyan istennőket mutat be a szerző, akik a bölcsességnek birtokában vannak, de azon túl is rendelkez-nek olyan lényeges lelki tényezőkkel, tulajdonságokkal, mint a felháboro-dás, kedvesség és elfogadás.

Bolen könyveiben arra biztat bennünket, hogyan legyünk saját életünk irányítójává. Nem csak a saját önismeretünkben, hanem az életünkben fon-tos személyek, férfiak, nők, férjek, feleségek, apák, anyák jobb megértésé-hez is segítséget nyújt. Kinek ajánlom? Ajánlom azoknak az olvasóknak, nőknek és férfiaknak, fiataloknak és idősebbeknek, akik saját személyisé-gükre, viselkedésmintáikra szeretnének kicsit kívülről, tudatosabban rálát-ni.

Jean S. Bolen 2008 őszén járt Magyarországon, a Pilis Print Kiadóval tárgyalt két újabb könyvének, a Pszichológia tao-ja és A hatalom gyűrűje megjelenéséről. Reméljük, hogy hamarosan találkozhatunk ezekkel az új könyvekkel is a könyvesboltok polcain!


A városban folyó iskolapszicho-lógiai ellátást jelenleg 9 pszichológus kolléga végzi. A Városi Pedagógiai Szakszolgálat 7 pszichológust biztosít a feladat ellátására, 5 főt az általános

A város iskolapszichológiai ellátása

iskolák számára, 1 főt a gimnáziumok részére, 1 főt pedig a műszaki szakkö-zépiskolának. Az általános iskolákban heti 2, vagy kéthetente 4 órában tud-nak a kollégák jelen lenni. Beszámo-lóik szerint esetükben ez az idő keret rendkívül kevés erre a munkára, túlter-heléssel küzdenek vagy maximális ki-használtsággal működnek. A szakmai munka fő részét az iskolai konfliktusok oldása, a diákokkal és a pedagógu-sokkal végzett tanácsadás, esetmeg-beszélések teszik ki, de előfordulnak kihelyezett vizsgálatok is. A kollégák jelenléte megszokottá vált az iskolák-ban, az iskolapszichológus működési keretei lassan letisztulnak, elfogadottá válnak, az elvárások realizálódnak. A tárgyi feltételek megfelelőek, az isko-lák jó részében állandó, kijelölt helyük van a kollégáknak. Az infor-mációáramlás folyamatosan javul, az esetforgalom állan-dó, a szülők tudnak a szol-gáltatásról, és egyre többen el is jutnak oda. A nevelési tanácsadó esetforgalma ér-zékelhetően folyamatosan nő mivel a kollégák több eset-ben a tanácsadó részletesebb szakvizsgálatát, illetve terá-piás ellátást javasolnak. Az általános iskolákban működő iskolapszichológusok néhány

esetben problémaként említik, hogy még részükről ez a szolgáltatás mun-kaidő, addig a pedagógusok többségé-nél a konzultációkra szabad idejükből kell áldozni. Több általános iskolában szolgáltatunk önismereti órákat, illetve csoportokat is. Az általános iskolai ta-pasztalatok egyértelműen jónak mond-hatók, de megjegyezendő, hogy fő fel-adatink és a rendelkezésre álló időke-ret miatt ez mégis csak egy kihelyezett szolgáltatásként tud funkcionálni. A jövőben az általános iskolák számára is fontos lenne a fő állású iskolapszi-chológusok működése.

A középiskolai iskolapszichológu-si ellátásba 2 pszichológus kollégát biztosít a szakszolgálat, illetve május 4-ével az Alternatív Gimnáziumban is elkezdődik a szolgáltatás. Ezekre a területekre nem könnyű szakmailag jól képzett, komplex szemléletű, sok-oldalú kollégákat találni. A szakmai problémák rendkívül összetettek a szakiskolai képzésben csakúgy, mint a kiemelt gimnáziumokban. Az eset-forgalom azt mutatja, hogy az igény óriási. A tanulók körében népszerű-vé vált a szolgáltatás, sok az önként jelentkező, a pozitív tapasztalatok alapján egymásnak ajánlják. A diákok továbbtanulási, életvezetési problé-mákkal, családi konfliktustokkal, be-illeszkedési nehézségekkel, agresszió kezelési problémákkal, szorongás-sal, fóbiákkal, különböző súlyosságú depresszióval fordulnak az iskolap-szichológusokhoz. A középiskolában egyéni tanácsadások, konzultációk, önismereti, konfliktuskezelési cso-portok folynak.

Itt még gyakoribb a nevelési tanács-adó belső szolgáltatásainak igénybevé-tele, de a kórházi beutalás, a gyermeki-deggondozó pszichiátriai ellátásának javaslata sem ritka eset. A pedagógu-

sok egyértelműen segítőkészek, jelzik a problémákat, nyitottak a megbeszé-lésekre, küldik az eseteket.

A középiskolákban magas az eset-szám, de meglátásunk szerint ez még mindig nem ad reális képet arról, men-nyi is a valós probléma. Sok a céltalan serdülő, helytelen értékrenddel, sivár jövőképpel, elkerülő megküzdéssel és aktivitás hiánnyal. Kevés a jó pálya-választással és reális, jól illeszkedő pályaorientációval rendelkező fiatal. A jelenleg működő középiskolai isko-

lapszichológusok mind alkalmasak a feladat ellátására, munkájukat lelkese-déssel és jó szakértelemmel végzik. A havonta egy alkalommal működő isko-lapszichológusi team rendkívül aktív, az összetartozás igénye érzékelhető. Ezeken a találkozásokon alkalom adó-dik a problémásabb esetek és lélektani – pedagógiai szituációk megvitatására és megvilágítására, a nehézségek, örö-mök megosztására.

Összegezve: Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolapszichológia létjogosultsága vitathatat-lan, a jelenlegi rendszert az esetek, az egyre súlyosbodó problémák működtetik, mi pedig igyekszünk lépést tar-tani a változó pedagógiával.

Pappné Makóczki Marianna

pszichológus, a Nevelési Tanácsadó vezetője


A Teljesség felé2009. tavaszán a Fogyatékos Személyek Közalapítvá-

nya támogatásával 10 alkalmas szülőtanfolyamot tartot-tunk korai fejlesztésbe bevont gyermekek szülei részére. A programot egészségpszichológiai szemlélettel alakítottuk ki, melynek célja a szempontváltás elősegítése volt beteg-ségről az egészségre, egészlegességre, teljességre.

Csécseyné Nagy Zsuzsannagyógypedagógus-pszichológus

A következő sorokat az egyik édesanya vetette papírra:

„Együtt-létek” a Teljesség felé haladva

„A mennyet és poklot is magadban hordozod:Bármelyiket kívánd, mindenhol azt kapod.”

Angelus Silesius

A 10 alkalomból álló program keretén belül találkoz-hattunk mi szülők és bejárhattuk azt az utat, amely olykor beláthatatlan, ám titkokkal, könnyekkel, fényekkel és mo-sollyal teli.

Hogy milyen volt az én utam ezeken az „együtt-léte-ken” és milyen az „együtt-léteken” kívül?!

A hétfői találkozásokat nagyon vártam.Már régóta vártam arra a lehetőségre, hogy hasonló sor-

sú szülőkkel találkozhassak és vágytam a bensőm mélyén megbúvó gondolatok és szívet marcangoló érzések feltá-rására.

Az első alkalommal éreztem, hogy hazataláltam... a ti-zediken pedig már otthon voltam...

Az a tudat és egyben tény, hogy fejlődési rendellenes-séggel születik egy gyermek, már önmagában megrázó és felkavaró, hát még akkor, ha az „ember lánya” válik ebben érintetté...

Az Anya magában ezt megpróbálja helyre tenni, elfo-gadja sorsát és belép annak a kis emberkének a sorsába, akivel egymásra találtak.

Megszámlálhatatlan könnycseppet hullattam gyermeke-mért, kerestem az okot magamban és magamon kívül, ag-gódtam tudom-e kísérni őt a Neki szánt úton?

Hogyan osztom meg a világgal, a környezetemmel ezt a nehéz terhet, mely oly mélyre a lelkembe költözött?!

Mindig ugyanazok a kérdések – megválaszolatlanul.Először a szűk család az, aki részesedik e teherből és

szépen lassan – az anya habitusától függően – a környezet is.

Azt vettem észre magamon, hogy bárkivel találkozom és mesélek magunkról, szomorúság költözik a hangom-ba és a kislányom nehézségeiről, lemaradásairól, a nehéz helyzetünkről kezdek el beszélni.

Ez a hangulat, amit ma-gam köré teremtettem sokszor borúlátóvá tett, és lehangolt, persze nem csak engem, ha-nem az amúgy mo-solygós környezete-met is.

Itt kezdődött a programsorozat és lassan hétről hétre tör-tént velem valami, – ak-kor még magam sem tudtam mi.

Már a hétfőket egyre jobban vártam.Szépen lassan megláttam a kislányom egyre ügyesedő

mozdulatait, a sikereit, a fejlődésének fontos mérföldköve-it, a szakemberekkel való találkozás után egyre tudatosab-ban figyeltem , tereltem, fejlesztettem. Megláttam a dolgok pozitív oldalát, a másik gyermekem erényeit, szépségét és báját. Egy időben talán arról is elfeledkeztem, hogy a nagyobbik gyermekem milyen ügyes, aranyos, kedves és szeretetre méltó kis legényke.

Már a környezetemet nem a szomorúságommal terhel-tem, nem a nehézségeinkről meséltem, hanem a bizakodón, jövőbe tekintve a sikereinkről.

Mosoly költözött a remény szomszédságába.Már nem az a fontos, mit nem csinál Dorka lányunk,

már arról mesélek mindenkinek, mit csinál és hamarosan mit fog csinálni.

Már nem marcangolja számat a fejlődési rendellenesség kifejezés, egyre kevesebbszer használom e bélyeget– és kisfiunk bűbájos csintalanságain is tudok mosolyogni.

Mostmár értem és tudom mi történt velem hétről hétre, hétfőről hétfőre...

Véget ért a programsorozat, elmúltak az „együtt-létek”, és arra gondoltam, hogyan lehet az, hogy mi szülők és elő-adók szinte alig ismertük egymást, mégis mély és őszinte tartalommal töltöttük meg az „együtt-léteket”... és mire ezeket a gondolatokat számba vettem, azonnal hiányozni kezdtek a hétfők...

Őszinte köszönet és tisztelet a szervezőknek és előadók-nak, szeretettel küldöm Nekik és a résztvevő szülőtársak-nak kedvenc versemet Fodor Ákostól:

HagydHagyd a világot szélként át– s átfújni életed lazasszövésü gyolcsán:mint egy száradni kiakasztott ing, lobogj, lebegjhálásan szélszagusodva, ellenállás nélkül– hadd örüljön neked majd, ha ki fölvesz.

Üdvözlettel: Szabó Erika, édesanya


Gyakran keresik fel Nevelési Tanácsadónkat a szülők azzal, hogy gyermekük viselkedése az iskolai és/vagy ott-honi közösségben problémás. Szorong, visszahúzódó vagy éppen izgő-mozgó, a tanítási órákba folyton „belekotyog”, esetleg agresszív. Ilyenkor az okok feltárása után sokszor célszerűnek látszik csoportos terápiás helyzetbe bevonni a gyermeket, hiszen a közösségben való hatékony „mű-ködést” így tanulhatja meg. Egyik ilyen csoportterápiás foglalkozásunk a dramatikus játszóház, melyet kiskama-szoknak, 4-6. osztályos diákoknak szervezünk. Sok-sok já-tékkal, dramatikus elemekkel, kreatív technikákkal és be-szélgetésekkel igyekszünk a terápiás hatást elérni. Célunk az önismeretük elmélyítése, kommunikációs és probléma megoldó képességük fejlesztése, kreativitásuk s más érté-keik kibontakoztatása. A foglalkozásokat heti rendszeres-séggel, két órában tartjuk.

Őszintén és önfeledten önmagunk lenniEgy dramatikus játszóházi csoport perceiből

Nagyjából a középidőben – 2-3 hónap elteltével – érez-hető, hogy igazi közösséggé kovácsolódott a csoport. Mire eljutunk a záró foglalkozásig, addigra már komoly kötődé-sek jönnek létre. A rengeteg közös élmény, a csoporttagok-tól kapott megerősítések hozzák ezt az „eredményt”. Ter-mészetesen mi, a csoport vezetői sem vagyunk kivételek. Sokat tanulunk a gyerekektől mi is (róluk, önmagunkról, a világról, amelyben helyt kell állniuk), és persze bennünk is kialakul az „egy csapatba tartozunk érzés”.

Mindig az éppen aktuális csoport a legkedvesebb. Így vagyunk ezzel az idén is. Öt nagyszerű srác és a két cso-


portvezető néni, ebből áll a csoportunk. November óta találkozunk hetente. Mindenképpen elismerés, hogy nem volt lemorzsolódás, s hiányzás is alig akad. Ami bennünket felnőtteket meglepett, lényegesen több a beszélgetés, mint a korábbi csoportoknál. A fiúk igénylik s hozzák az újabb és újabb, nagyon komoly témákat. (Pl. elvált szülők gyere-ke, az osztály bohóca, másság, rasszizmus.) Nagyon érde-kes, hogy a legizgalmasabb problémákat az a kisfiú szokta felvetni, aki azt mondja, nem szívesen jár a csoportba. Nem kötelező a részvétel, ezt ő is tudja. Elmondása szerint anyu-kája nem engedi kiválni, talán más oka is van annak, hogy köztünk maradt.

A sikereken felbuzdulva kolleganőmmel úgy döntöt-tünk, megkérjük a gyermekeket, írják le gondolataikat a csoporttal kapcsolatosan. Igencsak meglepődtünk, mikor azt tapasztaltuk, ez a sokat beszélő társaság mennyire le-gátlódik, ha írásra kerül a sor. Miután tudjuk, nem okoz nekik gondot az érzéseiket verbalizálni, csak arra tudunk következtetni, hogy az írásbeli fogalmazás készsége ki-alakulatlan náluk. Segítségül hat kérdést tettünk fel nekik. Végül – bár meglehetősen kis terjedelemben – csak meg-születtek az írások. Ezeket szeretnénk most közreadni.

Első kérdés: Miért jöttél a csoportba?A válaszok: –„Mert nem tudtam beilleszkedni a suliban.” –„Hogy jól érezzem magam.” (Ez a fiú már másodszor

vesz részt a dramatikus játszóházban, van előző tapasz-talata.)

–„Játékosan tanulni.” –„Nem volt jó a magatartásom és a szorgalmam se.” –„Mert rossz volt a magatartásom.”

Második kérdés: Mit adott neked a csoport?A válaszok: –„Barátokat, sok játékos percet, órát.”–„Boldogságot, bár néha volt egy-két konfliktus.”–„Tudást az életről.”–„Jóságot, szeretetet, szórakozást.”–„Egy ajándékot.” (Tárgyi ajándékozás nem történt.)

Harmadik kérdés: Mit gondolsz, miben változtál?A válaszok: –„Nem sokban, de végül is megérte.” –„Kedvesebb lettem.”–„A szorgalmamon tudtam azóta javítani. El ne felejtsem

mondani, hogy nem nagyon beszélek csúnyán.”–„Sokkal jobb vagyok.”

Az a fiú, aki már járt korábban, nem fogalmazott meg vál-tozást, neki erre már nem is volt szüksége.

Negyedik kérdés: Kinek javaslod ezt a csoportot?A válaszok: –„Azoknak, akik szeretnének egy játékos csoportban len-

ni.” –„Ezt a csoportot legjobban a testvéreimnek ajánlanám.”–„A haveroknak.”–„Az öcsémnek, a barátomnak javaslom ezt a csoportot.

Ettől megjavul, aki idejön.”–„Senkinek se ajánlom.”

Ötödik kérdés: Mi tetszett a legjobban?A válaszok: –„Az értékekre való licitálás.” –„Az tetszett a legjobban, hogy megbeszéltük mindig,

hogy mi történt velünk az elmúlt héten, és még az tet-szett, hogy meghallgattuk egymást és sokat játszottunk. A konfliktusainkat megbeszéljük.”

–„Minden tetszett.”–„A sok szórakoztató játék. Az is tetszett, amikor Kará-

csony volt és sok időt voltunk a csoporttal.” (A karácso-nyi foglalkozáson növeltük az időkeretet.)

–„A kiütő és a földrengés.”

Az első és az utolsó válasz játékok nevére utal.

Hatodik kérdés: Mi az, ami nem tetszett?A válaszok:–„Semmi olyan nem volt.” –„Nekem az nem tetszett, hogy néha megszegtük a szabá-

lyokat és beleszóltunk más beszédébe.”–„Nem volt olyan.”–„Az nem tetszett, amikor Á. olyan volt, mint egy sajtku-

kac. Az sem tetszett, amikor a lámpa zúgott.”–„Szinte az egész.”

Csoportvezető kolléganőmmel úgy érezzük a gyerekek véleményei, válaszai tükrözik a legjobban a csoport jelen-tőségét és értelmét.

Láthatjuk az őszinteség nem hiányzik belőlük. Erre na-gyon büszkék vagyunk, hiszen megvalósul azon célunk, hogy mindig minden körülmények között érezzék a fiúk a feltétel nélküli elfogadást.

Ezzel az elfogadással várjuk a következő tanévben je-lentkező gyerekeket is és természetesen sok-sok játékkal.

Addig viszont minden kedves Olvasónknak nagyon hosszú és élménydús VAKÁCIÓT kívánunk.

Üdvözlettel a fiúk (Á., M., CS., P., CS.) és a két cso-portvezető Marika és Csilla néni.

Pityi Mária pszichopedagógus, Mádi Csilla pszichológus


Előző két cikkünkben áttekintet-tük, hogyan tudják a szülők akaratla-nul is bevonni gyermekeiket házastár-si konfliktusaikba. Késztethetik a gye-reket arra, hogy az egyik szülő mellé álljon (válasszon a két szülő közül), elsimítsa a vitát, közvetítsen, vagy magára vállalja a felelősséget. Ha ez rendszeresen előfordul, a gyermek a legkülönfélébb érzelmi, tanulási és beilleszkedési problémákat produkál-hatja.

A sorozat első cikke tartalmazott egy rövid kérdéslistát, ami segíthet felismerni a káros szülői magatartás-mintákat. Második cikkünkben a két szülő közötti nevelésbeli eltérés nem megfelelő kezelésére az Én vagyok a jobb szülő nevezetű játszma elemeit és lehetséges „eredményeit” mutattuk be.

Most újabb két játszmával ismer-kedhetünk meg: a Minden a te hibád! és a Szükséged van rám! elnevezésű-ekkel.

A legtöbb szülő életében eljön az a pillanat (kinek előbb, kinek később), amikor hőn szeretett gyermeke szá-jából ilyen mondatok hangzanak el: „A te hibád, hogy megbuktam félév-kor, mert nem tanultál velem eleget!”, vagy: „Te vagy a hibás, hogy nincse-nek barátaim, mert sosem engedsz bu-lizni!”, végső felindulásban: „Utállak! Minden a te hibád!” Ha ilyenkor em-lékeztetjük gyermekünket, mi mindent tettünk érte, többnyire hatástalan.

Az ilyen viselkedésnek különböző életkorokban különböző okai lehet-nek. 4 éves kor alatt a gyerekek még nagyban függnek szüleik szeretetétől, ezért nehezen fogadják a tőlük érkező szemrehányást. A valóság és a fantá-zia között is kevésbé tudnak még ha-tárt húzni, ezért előszeretettel jutnak eszükbe olyan mentségek, melyeknek kevés köze van a valósághoz. Ilyenkor nemcsak a szüleiket hibáztatják szíve-sen, hanem például kistestvérüket is.

A kamaszokban egy időre kialakul az az érzés, hogy ők sosem hibáznak, és vérig sértődnek minden ilyen fel-tételezésen. Felháborodásuk tárgya ilyenkor is legtöbbször a szülő, akivel a legnagyobb csatát kell vívniuk az önállósodásért.

Ezeket a szakaszokat szerencsés esetben, megfelelő személyiségfejlő-dés esetén felváltja a felnőttekre jel-lemző egészséges önkritika és felelős-ségvállalás. Akadnak azonban olyanok is, akik ezen a téren nehezebben vagy sosem nőnek fel, mindig másokat hi-báztatnak, nehezen vállalják tetteikért a felelősséget. Ez adódhat abból a meggyőződésből, hogy ők tökélete-sek, mindenért mások a hibásak. Ők valószínűleg egész gyerekkorukban azt az erőteljes üzenetet kapták, hogy csak akkor elfogadhatók és szerethe-tők, ha tökéletesen viselkednek és tel-jesítenek. Egy ilyen felnőtt mellett ál-landósulhatnak a veszekedések. De az is előfordul, hogy a házasfelek félnek vitatkozni a másikkal, az elhagyatás-tól való félelmük miatt. Ilyenkor a leg-könnyebb egy harmadik felet, a gyer-meket bevonni a konfliktusba. Például ha egy feleség dühös a férjére, mert az nem ért haza időben, így hiába fáradt a vacsorával, valószínű, hogy harag-ját az otthon levő gyerekekre zúdítja, esetleg olyat mondva nekik, hogy pl. ha hamarabb elkészültek volna a házi feladattal, neki nem kellene most dü-höngeni. Láthatjuk, hogy rossz han-gulatáért a gyerekeket teszi meg bűn-baknak, és talán saját maga sem ismeri fel, hogy valójában a férjére haragszik. Az ilyen reakció legtöbbször egy lánc része, amelyben mindenki a gyengébb felé fejezi ki indulatait. A férj talán fo-lyamatosan kritizálja a feleséget, aki azzal, hogy gyermekének tesz szem-rehányást, egy időre fölényben érez-heti magát az áldozat szerep helyett. A gyermek ilyenkor két dolgot tehet: vagy elhiszi, hogy a világon az összes rossz dologért ő a felelős, és egy csőd-tömegnek kezdi gondolni magát; vagy eltúlozza a védekező alapállást (ami ilyen esetben az ő védelmét szolgálja), és soha nem hajlandó elismerni, hogy valamiért ő lenne a hibás. Nagyon fontos lenne, hogy ilyenkor a szülők felismerjék és azonosítsák érzelme-ik valódi kiváltóját, és a megfelelő személlyel oldják meg a konfliktust, ezzel a meghunnyászkodás helyett a megküzdés mintáját nyújtva gyerme-küknek.

A Szükséged van rám! című játsz-ma egész más talajon terem. Kialaku-

Szülői játszmák (3. rész)Hogyan kíméljük meg gyermekünket a házastársi konfliktusoktól?

lását a gyermek egészen kicsi korában lehet tetten érni, mikor 1-1,5 évesen elkezdi felfedezni a világot. Ilyen-kor egy szorongó vagy bizonytalan anya, akinek szüksége van gyermeke ragaszkodására (mert talán a férjével való kapcsolatában űr tátong), nem bátorítja gyermekét a világ felfedezé-sére, önmaga kipróbálására, hanem a környezetet veszélyesnek, gyermekét pedig kicsinek és gyámoltalannak ál-lítja be. Az ilyen anyák túlságosan fél-tik a gyermeküket, kevés dolgot hagy-nak neki önállóan kipróbálni, mindent megcsinálnak helyette. A veszélyeket felnagyítják, és nem bíznak gyerme-kük képességeiben. Azon túl, hogy az ilyen gyerek bátortalan, önállótlan és valóban kiszolgáltatott lesz, ez a fajta szülői viselkedés a másik szülő nem-tetszését vívhatja ki, amely nagyszerű melegágya egy újabb házastársi konf-liktusnak.

Az is előfordul, hogy a válás után egyedül maradt szülő kezdi minden figyelmét a gyerekre összpontosítani. A korlátozások miatt a gyermekben különféle gátlások alakulhatnak ki. Pl. nehezen alakíthat ki barátságokat, mert az az anya iránti hűtlenségnek minő-sülne. Az ilyen gyerekek kamaszként is megéli a leválás miatti hatalmas bűntudatot, és bizalmatlan lesz mások nyílt közeledésével szemben, különö-sen egy párkapcsolatban. Kapcsolatait áthatja az a félelem, hogy ez is olyan lesz, mint amilyen az anyjával volt: túl szoros és korlátozó. Inkább alakít ki rövid, felszínes viszonyokat, és kilép a kapcsolatból, amikor túl komollyá kezdene válni.

Természetesen ebben a játszmá-ban is a gyermek személyiségvonásai határozzák meg, hogyan reagál. Egy alapvetően csendes, érzékeny gyer-mekben szorongás és bizonytalan-ságérzet alakul ki. Egy határozottabb karakter lázadással reagál, és minden eszközzel igyekszik felrúgni a korlá-tokat.

Nagyon fontos, hogy a szülők ne essenek át a ló túlsó oldalára, és ros-szul mérve fel a helyzetet, ne enged-jenek túlzottan nagy szabadságot a gyermeknek olyan dolgokban, ame-lyeknek a kezeléséhez még nem elég érettek!

Segíthet, ha a szülők átgondolják saját gyermekkori tapasztalataikat, és felismerik, ha pontosan ugyanúgy cse-lekednek ők is, vagy a saját mintáik el-

�009.�június 9Szolnok VárosiPedagógiai Szakszolgálat

A didergő király meséjét talán min-denki ismeri.

A király annyira fázik, hogy „majd megveszi az Isten hidege”. Senki sem tud segíteni rajta. Ekkor az udvari or-vos az udvari bolondtól kér tanácsot. Javaslatára kivágják a birodalom ös-szes fáját, hogy fűtsenek vele. A ki-rály még ekkor is fázik, pedig rajta van már sok-sok kabát, bunda, palást és csak fűtenek, fűtenek.

leni túlzott küzdelemben a másik vég-letbe estek. Tisztázzák magukban azt is, milyen érzéseik vannak házasságukat illetően. Pl. ha a gyerekek nélkül tölte-nek el egy estét vagy utaznak el pihen-ni, van-e közöttük némi feszélyezettség vagy üresség érzés? Gyermekeikre pe-dig bízzanak koruknak és képessége-iknek megfelelő önálló tevékenységet,

pl. bizonyos házimunkákat, vagy hogy a sebére ő tehesse fel a sebtapaszt.

Sorozatunk befejező részében a Szükségem van rá, hogy szeress! és a Végezd el helyettem a piszkos munkát! elnevezésű játszmákról ránt-juk le a leplet. Addig is minden ked-ves szülőnek gyümölcsöző elmerülést

kívánunk párkapcsolatában és a gyer-meknevelésben!

Joel D. Block és Susan S. Bartell: Szülői játszmák c. könyve alapján összeállította:

Juhász-Laczka Zsuzsannagyermek- és ifjúsági

szakpszichológus

Kicsi örömökAki�a�kicsi�örömöket�is�észreveszi,�az�kisebbértékűnek�érezheti�magát�a�fáj-dalmakat,�a�„megint�nem�sikerült”-eket,�a�kudarcokat�figyelőknél.�„Belefáradni�az�életbe”�érzése,�a�körülményekkel�való�megküzdés�kimerítő�erőfeszítései�súlyosak,�ÓRIÁSOK,�az�ici-pici�örömökkel�szemben.�A�kicsi�mosoly�elegen-dő-e�a�nagy�erőfeszítésekkel,�nagy�erőlködésekkel�szemben?

Ekkor egy szőke, kékszemű kis-lány jön a király elé és kedves mo-solya, gyengéd bátorsága, pöttömke termete „figyelmezteti” a királyt, hogy a melegség, a gyengéd, kicsi dolgokra való figyelemtől származik. Azonnal felmelegszik a király szíve, lelke, teste. Örömében mindenkit megvendégel.

Gondolkodhatnak a történeten, ami nem mese! Válság, krízis, az elremény-telenedés igazi gyógyszere a mosoly, sokszor egy gyermek mosolya. Persze azt nem lehet észrevenni dirrel-dúrral. Csak finom figyelemmel.

Azt hiszem, azért ilyen szép a lel-ke a kollégáimnak, ilyen melegséggel teli, mert sok-sok gyermek mosolyát érzékelik. Persze, ha a mosolyuk fon-tos számukra, akkor az is fontossá vá-lik, amit mondanak.

Az egyik gyermekpszichodráma csoporton egy szőke kislány, aki azért jött, mert nem tud beilleszkedni (?) ta-nára szerint – az osztályba –, így ejtett ámulatba bennünket.

Miután már a puszta megjelenésé-vel elbűvölt bennünket vezetőket és az öt fiút, bemutatkozott kedvesen.

Mindenki bemutatkozott sorban neki, hogyan szólítsa, miket szeret csi-nálni. Két fiú, aki azon nyomban na-gyon szimpatizált vele nagyon felvilla-nyozódott:

Az egyikőjük bemutatkozása vé-gén azt mondja:

– Nagyon szeretek lovagolni.A kislány bájosan, sugárzóan:– Megtaníthatsz lovagolni. A kisfiú meghatva, kicsit pirulva,

büszkén, de mégis félénken lopva je-lezte, hogy: rendben.

Csodálkozva, meglepetten néztünk össze kolléganőmmel, hogy ez a kis-lány valamit tud egy kapcsolat kezdé-séről, indítási folyamatáról.

„Áhítattal” voltunk részesei a dol-goknak. A fiú boldogan konstatálta – persze csak nonverbálisan „nyeregben van”. A másik szimpatizáló, és szintén nagyon tehetséges fiú, a bemutatkozá-sa végén ezt mondja:

– Én jól tudok sakkozni.A kislány elgondolkodik, okosan,

elmerülten, és nyugodtan átgondoltan válaszol:

– Megtaníthatsz sakkozni.Ugyanaz a reakció a kisfiúnál. És ő

is kifejezte, érti, hogy rajonganak érte, az eszéért, a jó gondolataiért, vagyis ő nagyon fontos a lánynak.

A lenyűgöző élmények hatása alatt, szinte rajongással üdvözöltük mi is a kis tanítónkat.

Hisz mi történt ebben a pár perc-ben? Megértettette velünk Viola, hogy a tanítást nem a tanító adja, hanem a tanítvány kéri. Ekkor mindenki bol-dog, és befogadó.

A tanító dolga, hogy „megkedvel-tesse” magát, és a tanítvány dolga a választás, és az elfogadás. De csak eb-ben a sorrendben.

Ez a tanítás folyamata, és persze a kapcsolat kezdetéé is. Ha egy nő cso-dálattal képes egy férfit fogadni az éle-tébe, és elfogadja, hogy cselekedetei-vel tanítja őt, akkor a boldogság nem kerüli el őket.

Ha egy férfi csodálatra méltónak tart egy nőt, és a nő elfogadja, hogy cselekedeteivel tanítja őt, akkor a bol-dogság nem kerüli el a házuk táját. A kölcsönös választás így jön létre.

Talán nem is lenne ennyi szenve-dés a Földön. Így van ez a tanító – ta-nítvány esetében is.

Hogyan van ez a mai iskolákban?Viola tudja a titkot.

Birizló-Szabó Irén klinkiai szakpszichológus,

pszichoterapeuta

Szekeres Laci rajza (Kodály Zoltán Általános Iskola 4. osztály)

10� �009.�júniusSzolnok VárosiPedagógiai Szakszolgálat

Biztosan akadnak Kedves Olvasó-ink között olyanok, akik már találkoz-tak a mediáció fogalmával. Akik nem, azokat szeretném megnyugtatni, hogy jól olvasták: nem meditáció, hanem mediáció. S hogy mi fán terem? Nos, egy kiváló módszer olyan konfliktu-sok megoldására, amelyekben nem jutunk egyről a kettőre, s akár évekig is megkeseríthetik napjainkat. S ami-ért ebben az újságban helye van az is-mertetőnek, az nem más, minthogy re-mekül alkalmazható a pedagógiában, méghozzá – az alanyok tekintetében – igen széles körben. Lehetnek a konf-liktusban a szembenállók: pedagógus – gyermek, gyermek – gyermek, szülő – gyermek, szülő – pedagógus, peda-gógus – pedagógus. Az érdekeltek le-hetnek ketten, de akár többen is.

MEdiÁciÓ avagy a konfliktuskezelés egy hatékony módja

Az alkalmazási terület meglehető-sen nagy. Amiről leginkább hallhat-tunk, hogy az igazságügyben egyre jobban elfogadott, igényelt eljárás. Gyakran több évig húzódó pereket le-het kiváltani mediálással. Használják különféle érdekvédelmi szervezetek-nél, a gyermekvédelemben, gazdasági, üzleti életben, a családterápiában stb.

A mediáció nem pszichoterápia. Érdekek, igények mentén halad, nem az érzelmi élettel foglalkozik. Milyen érdekek, igények lehetnek? Pl. bizton-ság, munkakörülmények, információ, felelősség, teljesítmény, bizalom, el-ismerés, kiszámíthatóság, időhatárok, kontroll, pontosság, ellenőrzés, hata-lom, szabadság stb.

Mikor ajánlott a mediáció? Ha egy konfliktus kezelésében elakadás van, ha az érdekek nem kellően tisz-tázottak, ha a kapcsolatot egymással az érdekeltek továbbra is fenn akarják tartani.

Kit kell bevonni a mediációba? Azt, aki a konfliktus témájára vonat-kozóan döntéshozó pozícióban van, illetve aki a megállapodás betartását utólag veszélyeztetheti.

Néhány konkrét példán át sze-retném jobban megvilágítani, hogy például milyen esetekben hatékony a módszer. Adott egy családon belül két serdülő, akik huzamosan nem tudnak megegyezni a számítógép használatát illetően. (De lehet testvérek között vé-genincs vita ezer más okból is.)

Elvált szülők tele vannak aggál-lyal, elégedetlenséggel, ha gyermekük a másik szülőhöz „láthatásra” megy, de erről érdemben nem tudnak egy-mással beszélgetni.

Egy középiskolás osztály diákjai nem értenek szót osztályfőnökükkel, aki szintén tehetetlennek érzi magát az osztályával szemben.

Felnőttkor küszöbén lévő fiatal képtelen elérni szüleinél, hogy több szabadságot kapjon, ugyanakkor a szülők szeretnék, ha jobban részt ven-ne a család életében.

Egy anyuka és kisfiának tanító né-nije hónapok óta leveleznek a gyer-mek üzenő füzetén keresztül, amióta egy alkalommal nézeteltérés volt kö-

A szó – mediare – eredeti jelenté-se: középen állni, egyeztetni, közben-járni, közvetíteni, békéltetni.

A mediáció pontos definíciója: Olyan konfliktuskezelési módszer, amelyben a résztvevők egy semleges harmadik személy – a mediátor – se-gítségével találnak megoldást.

A mediációban csak az a megoldás, ami az összes érdekelt fél számára el-fogadható!

Tudjuk, nincs új a Nap alatt. A me-diációt is – ha nem is a mai formájá-ban – fellelhetjük már évszázadokkal korábban. Pl. A régi időkben a külön-féle törzsi és más etnikai vagy kul-turális csoportok között, Afrikában, Európában, Ázsiában, Közép– és Dél-Amerikában mindig is igénybe vették a család vagy a közösség bölcs öreg-jeit, hogy békítő szerepet vállaljanak a konfliktushelyzetekben. A kínai ural-kodó dinasztiák érdekellentéteinek kezelésében is mediációs technikákat alkalmaztak. A mai nemzetközi diplo-máciai tevékenység zöme is tulajdon-képpen mediáció.

zöttük. Éles pengeváltások ezek a le-velek.

Két pedagógus, aki ugyanabban az osztályban tanít, feltűnő mértékben el-térően értékelik a diákokat. Osztályo-zó értekezleten évek óta szikrázik a levegő körülöttük. Egyikük magas kö-vetelményeket támaszt, míg másikuk úgy véli, védelmeznie kell a „szegény gyermekeket.”

A mediációban nem az igazságot, hanem a konfliktus megoldását ke-ressük. Ezáltal elkerüljük a nyertes – vesztes pozíciót.

Mik a mediáció előnyei? A konf-liktusok más megvilágításba kerülnek, a résztvevők kölcsönösen előnyös megállapodásra törekszenek, a megál-lapodás a felek döntésein alapszik, bi-zalmas, az érintetteken kívül más nem juthat információhoz.

Néhány szó a mediátorról. A medi-áció technikáját képzésen sajátítja el. Feladata a megállapodás elérésének se-gítése, ennek érdekében az erőegyen-súly biztosítása, pártatlan viszonyulás a résztvevők felé. A megoldás mindig a résztvevőké, nem a mediátoré. Nem ad tanácsokat, ötleteket. (Hiszen ami számára jó, az nem biztos, hogy a töb-bieknek is megfelelne.) A mediációs ülés meghatározott pontjain különféle konfliktusmegoldó technikákkal segíti a megállapodás létrejöttét.

Kiknek ajánlható a mediáció? Nos, bárkinek, akiben van motiváció a konfliktusának megoldását illetően. Tapasztalatom szerint a legfiatalabb korosztály, akikkel már érdemben tu-dunk dolgozni, a kiskamaszok, 10-12 éves kortól.

Az ismertetővel bátorítani szeret-nék mindenkit, szükség esetén éljen a konfliktuskezelés e módjával. Nevelé-si Tanácsadónkban kérhető mediáció.

Pityi Máriapszichopedagógus

Bővebb információkra lelhetnek pl. a www.mediacio.lap.hu oldalon.

�009.�június 11Szolnok VárosiPedagógiai Szakszolgálat

Az első ellenőrzést 2008. november – december hó-napban elvégeztük. Az ellenőrzés során a tanulók fejlesztő foglalkoztatásával, értékelésével, az értékelés tapasztalata-inak a nevelő, oktató munka folyamatába való visszacsato-lásával kapcsolatos dokumentumelemzést végeztünk, kon-zultáltunk a fejlesztést végző pedagógusokkal.

A feltétek ellenőrzése során: a személyi feltételek: a fejlesztést végző szakember képesítése, tárgyi feltételek: a fejlesztő foglalkozások megtartásához nélkülözhetetlen külön helyiség megléte; speciális eszközök mennyisége, minősége, a fejlesztő pedagógiai foglalkozások szervezé-sét értékeltük: a heti időkeret, órarend, csoportlétszám.

Dokumentáció ellenőrzése: fejlesztési tervre, egyéni nyilvántartási lapra, munkanaplóra, mulasztási naplóra, tantárgyi mentesítés esetén igazgatói határozatra, osztály-naplóra, csoportnaplóra terjedt ki.

A szakemberek összességében 438 gyermek/tanuló fej-lesztő foglalkoztatásának feltételeit és dokumentációját el-lenőrizték.

Az intézmények többsége rendelkezik a fejlesztő fog-lalkozások megtartásához szükséges külön helyiséggel, de még előfordul olyan intézmény, ahol egyáltalán nincs fej-lesztő szoba. A tárgyi feltételeket illetően igen szélsőséges képet mutatnak az intézmények, van ahol még igen hiányo-sak a fejlesztő eszközök. A tanulók heti 1-3 fejlesztő fog-lalkozáson vesznek részt, ahol mikro csoportokban vagy egyéni terápiában valósítják meg a fejlesztést.

A fejlesztések a gyermekek egyéni sajátosságait figye-lembe vevő egyéni fejlesztési tervek alapján történnek. A fejlesztési tervek mindenütt összhangban állnak a szakvéle-mények javaslataival. A fejlesztő kollégák egyéni nyilván-tartási lapon vezetik a foglalkozások feldolgozott anyagát, tartalmát. A mulasztási naplókban megfelelően történik a hiányzások dokumentálása. Az osztálynaplókban a szak-vélemények száma, tantárgyi mentesítések esetén annak biztosítása rögzítve van.

A tanítási órákon a pedagógusok szinte kivétel nélkül alkalmazzák a Közoktatási törvény által biztosított pozitív diszkrimináció lehetőségeit.

A legtöbb intézmény rendelkezik a megfelelő személyi feltételekkel.

A fejlesztő szakemberek megfelelő képesítésekkel és kompetenciákkal rendelkeznek. Az ellenőrzött intézmé-nyekben 36 fejlesztőpedagógus, 10 gyógypedagógus, 1 lo-gopédus, 2 tanító, 4 tanár, 1 gyógypedagógiai asszisztens és 1 pszichológus végzettségű szakember végez fejlesztést.

Örvendetes, hogy néhány intézményben már a fejlesztők szakmai munkaközösséget is alakítottak. A fejlesztő szak-emberek szinte kivétel nélkül folyamatos kapcsolatot tarta-nak a pedagógusokkal.

A Nevelési Tanácsadó új feladatát, az ellenőrzés hagyo-mányos jelentése miatt, mint az intézmények, mint pedig a nevelési tanácsadó kollektívája vegyes érzelmekkel fogad-ta. Az első szakasz végén jó érzéssel tölt el, hogy a kollé-gák a tapasztalt hiányosságok ellenére is, szinte csak pozi-tív tapasztalatokkal tudtak szolgálni. Személyesebbé vált az intézmények és a szakszolgálat kapcsolata, fókuszba kerültek a BTMN-es gyermekek / tanulók, az ő ellátásuk, problémáik, lehetőségeik. A fejlesztő kollégák közvetlenül feltehették szakmai kérdéseiket, igazán segítő szándékú ta-pasztalatcserék zajlottak. Az eddigieknél sokkal letisztul-tabb kép alakult ki a városban működő fejlesztő pedagógi-áról, a szakmai kompetenciákról, a BTMN-es gyermekek / tanulók jelen ellátási feltételeiről.

Az ellenőrzést a 2009-10-es tanévben, 2009. novembe-rére terveztük. 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló rendelet 4. szá-mú melléklet alapján: 2009. június 30-ig bekérjük azon gyermekek, tanulók nevét – a nevelési tanácsadó, illet-ve a szakértői és rehabilitációs bizottsági szakvélemény számával együtt -, akiknek a felülvizsgálata a 2009/10-es tanévben esedékes, illetve minden tanuló nevét, aki az intézményben beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd.

Az éves munkaterv részeként az ellenőrzésben részt vevő szakember(ek) nevét, az ellenőrzés időpontját tartal-mazó ütemtervet készítünk, melyről az érintett intézmé-nyek vezetőit tájékoztatjuk

Kellemes pihenést kívánunk a nyári szünetre minden kollegának!

Pappné Makóczki Marianna pszichológus, Nádudvariné Papp Irén gyógypedagógus

Tapasztalataink a Nevelési Tanácsadó ellenőrzési feladatáról

A 14/1994-es MKM rendelet 22. § (8) értelmében a nevelési tanácsadást végző intézmény, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekeket / tanulókat ellátó intéz-ményben a szakvéleményben foglaltak végrehajtását ellenőrzi.

1�� 009.�júniusSzolnok VárosiPedagógiai Szakszolgálat

Kedves kérésnek eleget téve tájékoztatásul közöljük, hogy a 2009/10-es tanévben is lehetőség nyílik a tanulásmódszertani csoport beindítására. A jelentkezéseket szeptember végéig várjuk a 7. és 8. osztályos diákoktól, az 56/421-113-as telefonszámon.

Szép és élménydús nyarat kívánunk!Tóthné Kocsis Edit pszichológus és

Salánkiné Szilvás Anett pszichológus

g g g

Kedves Gyerekek, Szülők és Olvasók!

Mádi Csilla pszichológus vagyok.E tanévtől én is része lehetek a szolnoki Nevelési Tanácsadó

kiváló munkaközösségének.Nagy örömmel tölt el a gyerekekkel és szüleikkel való kö-

zös játék és gondolkodás. Ilyenkor megtapasztalhatom, hogy a gyógyító szülői együttműködésnek köszönhető munkánk sikere. Külön élményt és újdonságot jelent számomra a csoportfoglalko-zásokban való részvételem is (Önismereti csoport, Árbócra fel! csoport).

Szerencsésnek érzem magam, hogy ezeken a csoportfoglal-kozásokon megláthatom és megélhetem a sok kis apró nehézsé-gek, konfliktusok és buktatók mellett azt, hogy mennyi pozitív érzés és tulajdonság rejlik bennünk.

Elöljáróban talán csak ennyit.Bízom benne, hogy lesz még alkalmunk találkozni, úgy az

újságunk lapjain, mint meghitt játékszobáink falai között egyará-nt.

Addig is minden Olvasónknak élményteli vidám hónapot kí-vánok.

Mádi Csilla pszichológus

g g g

Iskolapszichológus a Szolnoki Műszaki Szakközép– és Szakis-kolában

Megragadva ezt a lehetőséget, szeretnék bemutatkozni első-sorban azoknak a diákoknak és szülőknek, akikkel tavaly novem-ber óta folyamatosan találkozom.

Bíber Erikának hívnak és 2008. november 20. óta dolgozom a Szolnok Városi Pedagógiai Szakszolgálatnál iskolapszicholó-gusként. Első végzettségemet tekintve angol nyelvtanár vagyok, és mielőtt a pszichológusi diplomát megszereztem 2008-ban, középiskolai tanárként tevékenykedtem. A diákok mindenna-pi problémáival már akkor is találkoztam, ám ezen problémák, konfliktusok megoldása nem mindig tűnt egyszerű feladatnak. Úgy éreztem, időnként egy pedagógusnak sem szégyen segít-séget kérnie, ezért nagyon jó ötletnek tartom az iskolapszicho-lógusi hálózat működését. Az én feladatom a Szolnoki Műsza-ki Szakközép– és Szakiskola 5 tagintézményében ellátni ezt a rendkívül változatos feladatot. E röpke 2 hónap leforgása alatt azt tapasztaltam, bizony óriási szükség van iskolapszichológus-ra, ugyanakkor azt is látom, még sok időre van szükség addig, amíg ténylegesen elfogadottá és természetessé válik ez az új „szolgáltatás”. Ennek az okát elsődlegesen abban látom, hogy sok ember számára ismeretlen és ezért idegen ennek a nagyszerű dolognak az igénybevétele. Nagyon sok a feszültség a mai társa-dalomban, mind diákok, mind pedig szülők, családok körében,

Hírek, Hirdetésekés ez az iskolai téren tanulmányi eredményromlásban, magatar-tási, viselkedési problémákban és motiválatlanságban nyilvánul meg. Én minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy minél több diák megismerjen az érintett intézményekben, ezért folyamato-san vezetek osztályfőnöki órákat ön– és társismeret, empátia, közösség erősítése, kirekesztés, konfliktuskezelés és egyéb hasz-nos témákban. Ennek már ennyi idő eltelte után is látom pozitív hatását, hiszen azok a tanulók, akik már résztvettek ilyen órákon, beszélgetéseken, csoportfoglalkozásokon, könnyebben nyitnak felém, és bátrabban fordulnak hozzám segítségért. Én hiszem, hogy hasznos tevékenységet végzek, és bízom abban, hogy hos-szútávon mérhető lesz az eredmény.

Bíber Erika iskolapszichológus

g g g

2009. május 4-től tovább bővült az iskolapszichológiai ellá-tás, az Alternatív Gimnáziumban heti 5 órában Törő Anita pszi-chológus látja el a feladatokat.Kedves Kollegáink !

Ismét eltelt egy tanév, közeleg a tanév vége, ami az iskolák-ban még nagy figyelmet, erőfeszítést, türelmet kíván. Az utolsó dolgozatok, felmérők írása, javítása, értékelése még hátra van. Talán még lehet lehetőséget biztosítani annak a tanulónak is, aki az eddig elért eredményeken javítani szeretne – ha lehet jó lenne megadni ezt a lehetőséget, biztosan megérdemli.

Nehéz és fárasztó év van mögöttünk.Szakszolgálati munkánkban – főként a nevelési tanácsadás

területén – mi is ismerkedtünk új feladatokkal. Az előzőekben már olvastatok az ellenőrzések tapasztalatairól.

A tanulási nehézséggel küzdő tanulók felülvizsgálata is szép számmal jelent meg az idei tanévben, melyet igyekeztünk az új esetek mellett (melyek szép számban fordulnak elő) folyamato-san végezni.

A nehezedő körülmények, az egyre komolyabb problémák-kal jelentkező esetek mindannyiunk számára kihívást jelentenek, de biztos vagyok abban, hogy kellő erőfeszítéseket tettünk ezek megoldására.

Így azt kívánom kedves óvodában dolgozó, iskolában tanító kedves kollegák, hogy a nyaratok legyen szép és tartalmas, pihe-néssel, feltöltődéssel teli.

Kellemes nyári szünidőt kívánok Szakszolgálatunk nevében!Zsemlyéné Soós Etelkanyelv-és beszédfejl.ped.

A Zsipp-Zsupp újság tipográfiai munkáit hosszú évek óta Boros Károlyné, Marika végezte. Ettől az évtől már nem tudja vállalni ezt a munkát. Nagyon köszönjük eddigi odaadó,sok ötletet hordozó segítségét!

Felelős kiadó: Birizló-Szabó IrénSzolnok Városi Pedagógiai Szakszolgálat Tel.: (56) 421-113

www.szolnok-pedszakszo.hu • E-mail: [email protected]ő:

Pappné Makóczky Marianna, Csécseyné Nagy ZsuzsannaTipográfia: Katona Nyomda Kft. Katona Krisztián (20) 982-1180

Nyomdai munkák: Cifi Nyomda Kft. Szolnok, Tel.: (56) 429-748

Zsipp- ZsuppZsipp-Zsupp Szolnok Városi 009. június Pedagógiai Szakszolgálat... mármint a lovasterápia és én, így együtt. (Hogy egyenként hány évet tudhatnánk a magunkénak,

Documents