tankonyvtar.hu · Web viewÚj magyar nyelvtan Új magyar nyelvtan ELŐSZÓ I. rész MONDATTAN É. Kiss Katalin II. rész ALAKTAN Kiefer Ferenc III. rész HANGTAN Siptár Péter 6.

Új magyar nyelvtan

É. Kiss, KatalinSiptár, Péter

Kiefer, Ferenc

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Új magyar nyelvtanírta É. Kiss, Katalin, Siptár, Péter, és Kiefer, Ferenc

Publication date 2003-03-31Szerzői jog © 2003-03-31 Katalin, É. Kiss; Péter, Siptár; Ferenc, Kiefer

Kivonat

A kötet elsősorban a huszadik század utolsó harmadának magyar nyelvészeti eredményeire épül, de felhasználja a korábbi leíró munkák számos megfigyelését, általánosítását is.


TartalomELŐSZÓ .............................................................................................................................................. 91. I. rész MONDATTAN │ É. Kiss Katalin ......................................................................................... 1

1. 1. A mondattan tárgya és alapfogalmai ................................................................................... 11.1. 1.1. A mondattan tárgya ............................................................................................. 11.2. 1.2. Mondattani kategóriák ........................................................................................ 1

1.2.1. 1.2.1. A kategóriák megállapítása .................................................................. 11.2.2. 1.2.2. Az elemi alaki kategóriák és a kifejezés-kategóriák megkülönböztetésének szükségessége .......................................................................................................... 2

1.3. 1.3. Az alaki kategóriák felsorolása ........................................................................... 32. 2. A mondat topik−predikátum tagolódása ............................................................................. 3

2.1. 2.1. A topik−predikátum tagolás funkciója ................................................................ 32.2. 2.2. A topik formai jellemzői ..................................................................................... 42.3. 2.3. A kontrasztív topik .............................................................................................. 52.4. 2.4. Topik nélküli mondatok ...................................................................................... 62.5. 2.5. A topik és a predikátum szerkezeti viszonya ...................................................... 72.6. 2.6. A mondathatározók helye .................................................................................... 82.7. 2.7. Összefoglalás .................................................................................................... 10

3. 3. A predikátum belső szerkezete ......................................................................................... 113.1. 3.1. A csak igét és megnevező kifejezést tartalmazó VP belső szerkezete .............. 113.2. 3.2. Az igemódosítót tartalmazó VP belső szerkezete ............................................. 12

3.2.1. 3.2.1. Az igemódosítók típusai .................................................................... 123.2.2. 3.2.2. Az igemódosító mondatszerkezeti helye ........................................... 143.2.3. 3.2.3. Igekötőhelyzet és a predikátum időszerkezete .................................. 153.2.4. 3.2.4. A névszói állítmány ........................................................................... 163.2.5. 3.2.5. Összefoglalás .................................................................................... 17

3.3. 3.1. A fókuszt tartalmazó predikátum belső szerkezete ........................................... 173.3.1. 3.3.1. A fókuszfunkció ................................................................................ 173.3.2. 3.3.2. A fókusz szerkezeti helye ................................................................. 183.3.3. 3.3.3. A fókusz és az ige szomszédossága ................................................... 193.3.4. 3.3.4. A fókusz típusai ................................................................................. 213.3.5. 3.3.5. Összefoglalás .................................................................................... 25

3.4. 3.4. A disztributív kvantort tartalmazó predikátum belső szerkezete ...................... 253.4.1. 3.4.1. A disztributív kvantor funkciója ........................................................ 253.4.2. 3.4.2. A disztributív kvantor szerkezeti helye ............................................. 273.4.3. 3.4.3. Predikátumszerkezet és hangsúlyozás .............................................. 273.4.4. 3.4.4. A disztributív kvantorok típusai ........................................................ 273.4.5. 3.4.5. A gyakorisági, fok-, mérték- és módhatározók szerepe és helye ...... 283.4.6. 3.4.6. Összefoglalás .................................................................................... 30

3.5. 3.5. Szerkezeti hely és hatókör ................................................................................ 303.5.1. 3.5.1. A hatókör-értelmezés elve ................................................................. 303.5.2. 3.5.2. Két kivétel ......................................................................................... 333.5.3. 3.5.3. Összefoglalás .................................................................................... 35

3.6. 3.6. A tagadás ........................................................................................................... 363.6.1. 3.6.1. VP-, FP- és QP-tagadás ..................................................................... 363.6.2. 3.6.2. Negatív kvantorok ............................................................................. 383.6.3. 3.6.3.Összefoglalás ..................................................................................... 41

4. 4. A főneves kifejezés ........................................................................................................... 41


Új magyar nyelvtan

4.1. 4.1. A főneves kifejezés logikai funkciói ................................................................. 414.2. 4.2. Az igék NP-típus-választása ............................................................................. 424.3. 4.3. A foneves kifejezések szerkezeti típusai ........................................................... 44

4.3.1. 4.3.1. A predikatív NP ................................................................................. 444.3.2. 4.3.2. A határozatlan NP .............................................................................. 454.3.3. 4.3.3. A határozott NP ................................................................................. 47

4.4. 4.4. A mutató névmás .............................................................................................. 484.5. 4.5. A birtokos szerkezet .......................................................................................... 49

4.5.1. 4.5.1. A birtokviszony ................................................................................. 494.5.2. 4.5.2. A birtokos mint determináns ............................................................. 504.5.3. 4.5.3. A birtokos mint bővítmény ................................................................ 52

4.6. 4.6. A birtoklásmondat ............................................................................................. 544.7. 4.7. A tárgyi NP szerkezete és az alanyi, illetve tárgyas igeragozás ........................ 554.8. 4.8. Összefoglalás .................................................................................................... 57

5. 5. A mellékneves kifejezés ................................................................................................... 585.1. 5.1. A jelzői szerepű ADJP szerkezete ..................................................................... 585.2. 5.2. A predikatív ADJP ............................................................................................ 615.3. 5.3. Összefoglalás .................................................................................................... 62

6. 6. A határozószós kifejezés ................................................................................................... 626.1. 6.1. A határozószós kifejezés szerkezete ................................................................. 626.2. 6.2. Határozóbővítmény vagy igebővítmény? ......................................................... 646.3. 6.3. Összefoglalás .................................................................................................... 65

7. 7. A névutós kifejezés ........................................................................................................... 667.1. 7.1. A határozóragos NP-t vonzó névutók ............................................................... 667.2. 7.2. A ragtalan NP-t vonzó (egyező) névutók .......................................................... 667.3. 7.3. PP-k igemódosítói szerepben ............................................................................ 687.4. 7.4. Az ún. személyragos határozószók ................................................................... 707.5. 7.1. Összefoglalás .................................................................................................... 71

8. 8. Az igeneves kifejezések ................................................................................................... 718.1. 8.1. A ragozatlan főnévi igeneves kifejezés ............................................................. 72

8.1.1. 8.1.1. A főnévi igenevet tartalmazó mondat alapszerkezete ....................... 728.1.2. 8.1.2. Egyeztetési problémák ...................................................................... 76

8.2. 8.2. A személyragos alaptagú főnévi igeneves kifejezés ......................................... 778.2.1. 8.2.1. Sajátságai .......................................................................................... 778.2.2. 8.2.2. A részesesetű összetevő hovatartozása .............................................. 778.2.3. 8.2.3. A személyragos főnévi igeneves kifejezés szerkezete ...................... 78

8.3. 8.3. A határozói igeneves kifejezés .......................................................................... 798.3.1. 8.3.1. A módhatározói szerepű határozói igeneves kifejezés ...................... 798.3.2. 8.3.2. Az állapothatározói szerepű határozói igeneves kifejezés ................ 80

8.4. 8.4. A melléknévi igeneves kifejezés ....................................................................... 828.5. 8.5. Összefoglalás .................................................................................................... 83

9. 9. Az alárendelő összetett mondat ........................................................................................ 839.1. 9.1. Az alárendelés mibenléte és típusai .................................................................. 839.2. 9.2. A független alárendelés ..................................................................................... 849.3. 9.3. A hogy-kötőszós mellékmondatok .................................................................... 86

9.3.1. 9.3.1. Igét bővítő hogy-kötőszós mellékmondatok ..................................... 869.3.2. 9.3.2. Névutót és határozószót bővítő hogy-kötőszós mellékmondatok ..... 889.3.3. 9.3.3. Főnevet bővítő hogy-kötőszós mellékmondatok .............................. 899.3.4. 9.3.4. Következményes mellékmondatok ................................................... 909.3.5. 9.3.5. Az alárendelt mondat helye a főmondatban ...................................... 919.3.6. 9.3.6. Az utalószó elhagyása ....................................................................... 93


Új magyar nyelvtan

9.3.7. 9.3.7. A hogy elhagyása .............................................................................. 949.3.8. 9.3.8. Az úgy és a hogy-kötőszós mellékmondat ........................................ 95

9.4. 9.4. A vonatkozó mellékmondatok .......................................................................... 959.4.1. 9.4.1 A vonatkozó mellékmondat belső szerkezete ..................................... 959.4.2. 9.4.2. NP-nek alárendelt vonatkozó mellékmondatok ................................ 969.4.3. 9.4.3. Közvetlenül PP-nek alárendelt vonatkozó mellékmondatok? ........ 1019.4.4. 9.4.4. Határozószós és mellékneves kifejezésnek alárendelt vonatkozó mellékmondatok .................................................................................................. 1029.4.5. 9.4.5. A nem-korlátozó vonatkozó mellékmondat .................................... 1049.4.6. 9.4.6. Mondatelőzményű vonatkozó mellékmondat ................................. 105

9.5. 9.5. Összefoglalás .................................................................................................. 10510. 10. A mondatátszövődés ................................................................................................... 105

10.1. 10.1. A mondatátszövődés mibenléte .................................................................. 10610.2. 10.2. Mondathatáron átívelő operátorkiemelés ................................................... 10810.3. 10.3. Esetadási, egyeztetési problémák ............................................................... 11010.4. 10.4. Mondathatáron átívelő topikkiemelés ........................................................ 11310.5. 10.5. Kérdomondat-átszövodés ........................................................................... 11410.6. 10.6. Összefoglalás .............................................................................................. 114

11. 11. A névmások értelmezése ............................................................................................ 11511.1. 11.1. A fejezet tárgya, szakkifejezései, jelölésmódja ........................................... 11511.2. 11.2. A visszaható és a kölcsönös névmás ........................................................... 11611.3. 11.3. A személyes névmások ............................................................................... 120

11.3.1. 11.3.1. A harmadik személyű személyes névmások állománya .............. 12011.3.2. 11.3.2. A kötött személyes névmás ......................................................... 12211.3.3. 11.3.3 A személyes névmás független használata ................................... 124

11.4. 11.4. Összefoglalás .............................................................................................. 12512. 12. Hivatkozások .............................................................................................................. 126

2. II. rész ALAKTAN │ Kiefer Ferenc ........................................................................................... 1271. 1. Bevezető ......................................................................................................................... 127

1.1. 1.1. Az alaktan tárgya ............................................................................................ 1271.2. 1.2. A szó fogalma ................................................................................................. 1281.3. 1.3. Az alaktani kategóriák .................................................................................... 1281.4. 1.4. A magyar mint agglutináló nyelv ................................................................... 1291.5. 1.5. Jel, rag, képző ................................................................................................. 130

2. 2. A ragozás ........................................................................................................................ 1352.1. 2.1. A fonévragozás ............................................................................................... 135

2.1.1. 2.1.1. Az esetragok .................................................................................... 1352.1.2. 2.1.2. A többes szám jele .......................................................................... 1382.1.3. 2.1.3. A birtokos személyragozás .............................................................. 1392.1.4. 2.1.4. A birtokjel ....................................................................................... 1422.1.5. 2.1.5. Tő- és toldaléktípus ........................................................................ 1422.1.6. 2.1.6. A toldalékok sorrendje ................................................................... 143

2.2. 2.2. Az igeragozás ................................................................................................. 1432.2.1. 2.2.1. Jelen idő: alanyi ragozás ................................................................. 1442.2.2. 2.2.3. Múlt idő: alanyi ragozás ................................................................. 1462.2.3. 2.2.4. Múlt idő: tárgyas ragozás ................................................................ 1472.2.4. 2.2.5. Feltételes mód, jelen idő: alanyi ragozás ........................................ 1482.2.5. 2.2.6. Feltételes mód, jelen idő: tárgyas ragozás ...................................... 1492.2.6. 2.2.7. Feltételes mód, múlt idő .................................................................. 1502.2.7. 2.2.8. Felszólító mód, jelen idő: alanyi ragozás ........................................ 1502.2.8. 2.2.9. Felszólító mód, jelen idő: tárgyas ragozás ...................................... 1502.2.9. 2.2.10. A -lAk toldalék .............................................................................. 151


Új magyar nyelvtan

2.2.10. 2.2.11. Az ikes ragozás ........................................................................... 1512.2.11. 2.2.12. Tőtípusok .................................................................................... 152

2.3. 2.3. A főnévi igenév személyragozása ................................................................... 1522.4. 2.4. A névutók személyragozása (az ún. személyragos határozószók) ................. 1532.5. 2.5. A melléknevek toldalékai ............................................................................... 153

2.5.1. 2.5.1. A fokozás ......................................................................................... 1532.5.2. 2.5.2. A kiemelő jel ................................................................................... 153

3. 3. A szóképzés .................................................................................................................... 1533.1. 3.1. A magyar szóképzés rendszere ....................................................................... 1533.2. 3.2. A képzőkkel kapcsolatos néhány probléma .................................................... 156

3.2.1. 3.2.1. Képző, inflexiós toldalék vagy összetételi tag? .............................. 1573.2.2. 3.2.2. A -hAtÓ és -hAtAtlAn elemek státusa ............................................ 1573.2.3. 3.2.3. Az -i becéző képző .......................................................................... 1583.2.4. 3.2.4. Az igenevek képzői ......................................................................... 1593.2.5. 3.2.5. Kötelező bővítményű melléknévi szerkezetek ............................... 1603.2.6. 3.2.6. A lexikai akadályozás ...................................................................... 161

3.3. 3.3. A lexikalizálódott képzett szavak elemzése .................................................... 1613.4. 3.4. Néhány képző részletesebb vizsgálata ........................................................... 162

3.4.1. 3.4.1. Főnévképzés .................................................................................... 1623.4.2. 3.4.2. Melléknévképzés ............................................................................ 1673.4.3. 3.4.3. Igeképzés ........................................................................................ 1703.4.4. 3.4.4. Határozószó-képzés ........................................................................ 1743.4.5. 3.5.4. Igenévképzés ................................................................................... 175

3.5. 3.5. A képzők sorrendje ......................................................................................... 1773.6. 3.6. Néhány befejező megjegyzés ......................................................................... 178

4. 4. Az összetételek ............................................................................................................... 1794.1. 4.1. A szóösszetétel fogalma .................................................................................. 1794.2. 4.2. Az összetételek fajtái ...................................................................................... 179

4.2.1. 4.2.1. Az endocentrikus összetételek ........................................................ 1804.2.2. 4.2.2. Az exocentrikus összetételek .......................................................... 1804.2.3. 4.2.3. A mellérendelő összetételek ............................................................ 1804.2.4. 4.2.4. Az ikerszavak .................................................................................. 180

4.3. 4.3. Az endocentrikus összetételek mondattana .................................................... 1804.4. 4.4. A magyar összetételek tipológiája .................................................................. 1844.5. 4.5. A deverbális alaptagú összetételek ................................................................. 187

4.5.1. 4.5.1. A deverbális alaptagú összetételek általános jellemzése ................. 1874.5.2. 4.5.2. Az előtag által kielégíthető argumentumok .................................... 1894.5.3. 4.5.3. Az -Ó képző és az összetételek ....................................................... 1934.5.4. 4.5.4. Összefoglalás .................................................................................. 193

4.6. 4.6. Azonos alaptagú összetételek mellérendelése ................................................ 1944.6.1. 4.6.1. A probléma ...................................................................................... 1944.6.2. 4.6.2. Mellérendelő előtag? ....................................................................... 1954.6.3. 4.6.3. A szóellipszis egyéb esetei .............................................................. 1954.6.4. 4.6.4. A szóellipszis feltételei .................................................................... 1964.6.5. 4.6.5. Összefoglalás .................................................................................. 198

5. 5. .Hivatkozások ................................................................................................................. 1983. III. rész HANGTAN │ Siptár Péter ............................................................................................. 200

1. 1. Bevezető: a hangtan tárgya ............................................................................................ 2002. 2. A magánhangzók ............................................................................................................ 202

2.1. 2.1. A magánhangzók csoportosítása ..................................................................... 2022.1.1. 2.1.1. A hosszúság ábrázolása ................................................................... 203


Új magyar nyelvtan

2.1.2. 2.1.2. A hangtani ábrázolások szerkezete ................................................. 2042.1.3. 2.1.3. A magánhangzók ábrázolása ........................................................... 204

2.2. 2.2. A magánhangzó-harmónia .............................................................................. 2062.2.1. 2.2.1. A toldalékok fajtái ........................................................................... 2062.2.2. 2.2.2.Tőtípusok ......................................................................................... 2092.2.3. 2.2.3. A harmónia működése ..................................................................... 210

2.3. 2.3. A hosszúsági váltakozások ............................................................................. 2162.3.1. 2.3.1. Az alsó magánhangzók nyúlása ...................................................... 2162.3.2. 2.3.2. A nyúlási szabály ............................................................................ 2172.3.3. 2.3.3. A tőmagánhangzó-rövidülés ........................................................... 219

2.4. 2.4. Magánhangzók kiesése és betoldása .............................................................. 2232.4.1. 2.4.1. A kötőhangzók ................................................................................ 2232.4.2. 2.4.2. Az ingatag tőmagánhangzók ........................................................... 225

3. 3. A mássalhangzók ............................................................................................................ 2263.1. 3.1. A mássalhangzók csoportosítása .................................................................... 2263.2. 3.2. A mássalhangzók ábrázolása .......................................................................... 228

3.2.1. 3.2.1. A zöngésségi hasonulás ................................................................... 2303.2.2. 3.2.2. A h és a v viselkedése ..................................................................... 2313.2.3. 3.2.3. A dz mássalhangzó-kapcsolat ......................................................... 233

3.3. 3.3. Mássalhangzó-szabályok ................................................................................ 2343.3.1. 3.3.1. Zengőhangokra vonatkozó szabályok ............................................. 2343.3.2. 3.3.2. A szóvégi j ....................................................................................... 2373.3.3. 3.3.3. Az Y elem terjedése és az l teljes hasonulása ................................. 2403.3.4. 3.3.4. A t-végű igék felszólító alakja ........................................................ 2403.3.5. 3.3.5. Sziszegők és susogók ...................................................................... 242

4. 4. A szótag .......................................................................................................................... 2474.1. 4.1. A szótagok szerkezete és típusai ..................................................................... 2484.2. 4.2. Elágazó szótagkezdetek? ................................................................................ 2524.3. 4.3. Kételemű szótagmagok? ................................................................................. 2534.4. 4.4. Hangsorépítési szabályosságok ...................................................................... 256

4.4.1. 4.4.1. Szótagkezdetek ............................................................................... 2564.4.2. 4.4.2. Szótagzárlatok ................................................................................. 2584.4.3. 4.4.3 Szótagfűzés ...................................................................................... 262

4.5. 4.5. Szótagszerkezetre hivatkozó szabályok ......................................................... 2644.5.1. 4.5.1. Az orrhangú magánhangzók szabálya ............................................. 2644.5.2. 4.5.2. A h változatainak eloszlása ............................................................. 264

5. 5. A hangsúly és a hanglejtés ............................................................................................. 2684. 6. Olvasnivaló .............................................................................................................................. 2745. Irodalom ....................................................................................................................................... 276


A táblázatok listája1.1. .................................................................................................................................................. 1212.1. .................................................................................................................................................. 1472.2. .................................................................................................................................................. 1472.3. .................................................................................................................................................. 1482.4. .................................................................................................................................................. 1492.5. .................................................................................................................................................. 1502.6. .................................................................................................................................................. 1512.7. .................................................................................................................................................. 1553.1. .................................................................................................................................................. 2033.2. .................................................................................................................................................. 2103.3. .................................................................................................................................................. 2163.4. .................................................................................................................................................. 2193.5. .................................................................................................................................................. 2203.6. .................................................................................................................................................. 2273.7. .................................................................................................................................................. 2573.8. .................................................................................................................................................. 2583.9. .................................................................................................................................................. 2583.10. ................................................................................................................................................ 2593.11. ................................................................................................................................................ 2603.12. ................................................................................................................................................ 2613.13. ................................................................................................................................................ 261


ELŐSZÓMunkánk olyan leíró magyar nyelvtan, mely elsősorban a XX. század utolsó harmadának magyar nyelvészeti eredményeire épül, de felhasználja a korábbi leíró munkák számos megfigyelését, általánosítását is. Törekvésünk, hogy az új felismeréseket olyan formában tegyük közzé, mely a modern nyelvészetben járatlan olvasó számára is hozzáférhető. Nyelvtanunkat elsősorban a magyartanároknak szánjuk. Reméljük, hogy legfontosabb megállapításai rajtuk keresztül az iskolai anyanyelvoktatásba is utat találnak.

Munkánk a nyelvészeti gondolkodás rejtelmeibe is betekintést kíván nyújtani. A modern nyelvészeti gondolkodás, érvelésmód megismertetését az új ismeretek közlésével egyenrangú fontosságúnak tartjuk. Könyvünkben igyekszünk nem csupán az eredményeket összefoglalni, hanem az eredményekhez vezető utat is megvilágítani. Az utóbbi évtizedekben a nyelvleírás módszerei a kísérleti fizika módszereihez váltak hasonlóvá. Lényegük, hogy egy nyelvi jelenség leírásakor a tapasztalt tények alapján először hipotézist állítunk fel arra nézve, hogy az adott jelenség milyen feltételek teljesülése esetén jön létre. Majd kísérletezünk: egyrészt olyan mondatokat/kifejezéseket/szavakat/ hangkapcsolatokat alkotunk, amelyekben a megállapított feltételek mindegyike teljesül, s ezeket helyesnek várjuk. Másrészt olyan mondatokat/kifejezéseket/szavakat/hangkapcsolatokat képzünk, amelyekben a hipotézisben szereplő egyik vagy másik feltétel nem teljesül, s ezeket helytelennek jósoljuk. Ha a tapasztalt tények megcáfolják várakozásainkat (azaz, ha a megadott feltételek teljesülése esetén is kapunk helytelen szerkezetet, vagy ha egyik vagy másik feltétel nem teljesülése sem rontja el a szerkezetet), módosítanunk kell a leíráson.

Nyelvtanunk nem törekszik a teljességre. A nyelv jelenségei helyük, fontosságuk, szabályszerűségük alapján a nyelv központi magjához tartozó és többé–kevésbé periferikus jelenségekre oszthatók. A Prágai Iskolától kölcsönzött „mag” és „periféria” elnevezések ma is jól használhatók. Az alaktanban például a termékeny szóalapú képzések minden kétséget kizáróan a maghoz tartoznak. A nem szóalapú képzések, ha esetenként termékenyek is, a periféria részei. A nyelvtannak elősorban a magról kell számot adnia, a perifériához tartozó jelenségek között legfeljebb csak válogathat a teljesség igénye nélkül. Nyelvtanunkban ennek megfelelően a magyar nyelvtan központi magját képező jelenségeket vizsgáljuk; ezek esetében viszont igyekszünk minden olyan nyelvi jelenségre kitérni, melyet fontosnak tartunk.

Az Új magyar nyelvtan több tucat magyarországi és külföldi nyelvész több évtizedes együttműködésének, vitáinak, egymást kiegészítő, korrigáló, ösztönző együttgondolkodásának eredményeit hasznosítja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az itt képviselt nézetek mind konszenzuson alapulnak; valójában a szerzőknek e nyelvészközösség együttműködése, vitái eredményeképpen kialakult egyéni álláspontját tükrözik. Az Új magyar nyelvtanban kifejtett nézeteket előkészítő, olykor velük megegyező, máskor nekik ellentmondó kutatói teljesítmények az irodalomjegyzék alapján azonosíthatók. E nyelvészközösség munkája beépült a nemzetközi nyelvtudományba; eredményeik az emberi nyelvről, az emberi nyelv általános természetéről való ismeretek közös tárházát is jelentősen gazdagították. A magyarra vonatkozó kutatások például az elsők között hívták fel a figyelmet arra a ma már általánosan elfogadott tényre, hogy az emberi nyelvek mondatszerkezete nem húzható rá az alany–állítmány tagolás kaptafájára; hogy a nyelvek nagy részében a mondat kitüntetett összetevői a topik és a fókusz. A magyar birtokos szerkezet elemzése kulcsszerepet játszott a főneves szintagma univerzális belső szerkezetének felismerésében. A magyar hangrend és illeszkedés törvényszerűségeinek pontos leírása vezetett el e más nyelvekben is gyakori jelenségkör mozgatórugóinak megértéséhez. A magyar alaktani rendszere is számos olyan vonással rendelkezik, melyek vizsgálata általános nyelvészeti szempontból is gazdagította a nyelvtudományt (a ragozási paradigmák felépítésében érvényesülő gazdaságosság, az esetragok és a mondat szerkezete közötti összefüggés, az alanyi és a tárgyas ragozás és a határozottság-határozatlanság kategóriái, a deverbális alaptagú összetételek viselkedése stb.).

Először fordul elő, hogy olyan magyarra vonatkozó munkák eredményei, melyek a jelen nemzetközi nyelvészeti szakirodalmának szerves részét képezik, helyet kapnak egy nem szaknyelvészek számára készülő leíró nyelvtanban. Ez a körülmény talán a megszokottnál nagyobb intellektuális erőfeszítést kíván az olvasótól, de, úgy érezzük, a magyar nyelv legfontosabb szerkezeti sajátosságainak újragondolása a leírás szempontjából mindenképpen megéri a fáradságot.


1. fejezet - I. rész MONDATTAN │ É. Kiss Katalin1. 1. A mondattan tárgya és alapfogalmai1.1. 1.1. A mondattan tárgyaA mondattan azt vizsgálja, hogyan, milyen műveletekkel, milyen elveknek, megszorításoknak eleget téve kapcsolódnak össze a szavak kifejezésekké és mondatokká. Az Új magyar nyelvtan mondattani fejezete azon mondattani műveletek és megszorítások minél teljesebb és pontosabb leírására törekszik, melyek alapján a magyar szókincs elemeiből a lehetséges magyar mondatok – és csakis azok – előállíthatók. Célját: azoknak a szabályszerűségeknek a megállapítását, melyek alapján a szavakból kifejezések, a kifejezésekből mondatok építhetők fel, ellenkező irányból fogja megközelíteni: azt elemzi, milyen szabályszerűségek szerint bonthatók a mondatok kifejezésekké, a kifejezések pedig szavakká, azaz hogyan tagolható a magyar mondat, milyen szerkezet tulajdonítható neki.

1.2. 1.2. Mondattani kategóriák1.2.1. 1.2.1. A kategóriák megállapítása

Mielőtt a magyar mondat elemzéséhez hozzáfognánk, tisztáznunk kell, hogyan osztályozzuk a mondat szerkezeti elemeit. Alapelvünk, hogy ha két mondatösszetevő, mondatrész egy adott mondattani környezetben felcserélhető egymással, akkor azonos osztályba sorolandók. A mondatösszetevők osztályait alaki kategóriájuk és funkciójuk szerint is megnevezhetjük; pl. a piros kendő piros elemét hívhatjuk melléknévnek és jelzőnek is. (Az ‘alaki kategória’ tágabb értelmű, mint a hagyományos ‘szófaj’ elnevezés; a szófajok mellett a szintagmafajok, például a ‘melléknévi alaptagú kifejezés’ is alaki kategóriáknak számítanak.) Amennyiben egy mondatösszetevőt funkciója (hagyományosabban: mondatrész szerepe), valamint alaki kategóriája alapján is egyértelműen azonosíthatunk, az alaki kategóriával való megnevezést részesítjük előnyben.

Végezzünk egy-két próbaosztályozást!

(1) a. János könyvet ír.

b. János könyvet olvas.

c. János könyvet vesz.

E mondatok ír, olvas, vesz elemei helyettesíthetik egymást, következésképp azonos alaki osztályba tartoznak: igék.

Helyettesítsük különféle típusú kifejezésekkel a (2a) mondat első, ige előtti összetevőjét is:

(2) a.Péter leült a padra.

b. A fiú leült a padra.

c. A szőke fiú leült a padra.

d. János szőke fia leült a padra

e. A szemüveget viselő szőke fiú leült a padra.

f. Az a fiú, akiről beszéltem, leült a padra.

E mondatok egymással felcserélhető Péter/a fiú/a szőke fiú/János szőke fia/a szemüveget viselő szőke fiú/az a fiú, akiről beszéltem összetevői is azonos kategóriájúak. Ennek az alaki kategóriának a képviselői szolgálnak az ige által kifejezett cselekvés, történés, állapot szereplőinek megnevezésére, azaz tipikusan e kategória képviselői


I. rész MONDATTAN │ É. Kiss Katalin

szerepelnek igebővítményekként. A kategória neve: ‘főnévi alaptagú kifejezés’ vagy ‘főneves kifejezés’; nemzetközi rövidítése a latin nomen/nominalis és a görög phrasis szavakra utaló ‘NP’.

A mondatösszetevők a mondatban egyszerre többféle funkciót is betölthetnek, tehát többféle funkcionális elnevezéssel is illethetők. Egy összetevő mondattani viselkedése szempontjából az a legdöntőbb, hogy az összetevő az őt tartalmazó kifejezésen (szintagmán) belül alaptagként, bővítményként vagy módosító elemként funkcionál-e. Az alanyi, tárgyi és határozói funkciók elkülönítésére ritkábban lesz szükségünk, hiszen e funkciók többnyire nincsenek egyenes összefüggésben a mondatrészek mondatbeli elhelyezkedésével; elsősorban a mondatrészek toldalékolásában és értelmezésében, azaz az alaktanban és a jelentéstanban játszanak lényeges szerepet.

A magyar mondat felépítésében a hagyományos mondattani szerepektől különböző funkciók is relevánsnak bizonyulnak majd; ezek megnevezésére a tárgyalás során új fogalmakat fogunk bevezetni (pl. a ‘topik’-ot és a ‘fókusz’-t).

1.2.2. 1.2.2. Az elemi alaki kategóriák és a kifejezés-kategóriák megkülönböztetésének szükségessége

A (2a) alatti mondat Péter összetevője egyszerre főnév és főneves kifejezés: olyan főneves kifejezés, mely csupán egy főnévi alaptagból (latinosan: nomenből, N-ből) áll.

A mondatok, kifejezések szerkezetének ábrázolására nyelvtanunk két módszert is alkalmaz. A mondatot, kifejezést láttathatjuk tetejére állított faként, mely úgy válik szét egyre kisebb és kisebb összetevőkre, ahogy a fa törzse egyre kisebb és kisebb ágakra. A mondatot vagy kifejezést ábrázolhatjuk dobozként is, melyben az összetevők a dobozba illesztett kisebb dobozok, melyek további dobozokat (összetevőket) tartalmazhatnak. Az egymásba rakott dobozokat addig nyitogatjuk, míg végül a legbelső, legkisebb dobozokban egy-egy szót találunk csupán. Az egymásba rakott dobozokat egy-egy pár szögletes zárójel jelképezi. A dobozok, illetve faágak képviselte összetevők alaki kategóriáját a zárójelpárok első elemén, illetve a fa lehetséges elágazási pontjainál tüntetjük fel.

íme tehát a (2a) alatti mondat Péter összetevőjének kétféle szerkezeti ábrázolása:

Számos érv szól amellett, hogy (2a) Péter összetevőjét a (3a,b) alatt ábrázolt módon, főneves kifejezésként elemezzük. A legfontosabb érvet már említettük: a (2b-d) mondatok tanúsága szerint a Péter helyettesíthető összetett főneves kifejezésekkel, s a felcserélhetőség az azonos kategóriájú összetevők sajátsága. Másrészt (2a) Péter összetevője kiegészíthető módosító elemekkel, s ez szintén arra mutat, hogy a mondat nem puszta főnevet, hanem olyan főneves kifejezést tartalmaz, melyben ott van e módosító elemek potenciális helye is. Például:

(4) A szőke Péter/az én Péterem leült a padra.

Továbbá, ha nem különböztetjük meg következetesen az elemi kategóriákat és a kifejezéskategóriákat, akkor rendkívül bonyolulttá válik a mondattani műveletek többségének leírása. Tekintsünk egy példát! A magyar mondatban a kimerítő azonosítást kifejező összetevő (melynek megnevezettjére a mondatban kifejezett állítás kizárólagosan igaz) az igét közvetlenül megelőző fókuszpozícióba kerül. (Az igekötőt nem tekintjük az ige részének!) Ha nem mondatelemző, hanem mondatelőállító szabályrendszert fogalmazunk meg, akkor ezt a következő szabállyal érhetjük el:

(5) A kimerítő azonosítást kifejező főnévi, névutói, melléknévi vagy határozószói alaptagú kifejezést vidd az igét közvetlenül megelőző fókuszpozícióba!

Ha a (2a) alatti mondat Péter összetevőjét főneves kifejezésként elemezzük, szabályunkkal a Péter is fókuszpozícióba emelhető, tehát az alábbi mondat is létrehozható:



(6) PÉTER ült le a padra.

Ha ellenben a Péter-t főnévnek tekintjük, akkor az (5) alatti fókuszkiemelő szabályt a kifejezések mellett az elemi szófaji kategóriákra is ki kell terjesztenünk, valahogy így: „A kimerítő azonosítást kifejező főnevet vagy főneves kifejezést vidd az igét közvetlenül megelőző fókuszpozícióba!” Ez esetben viszont szabályunk a főneves kifejezés fókuszba emelésével létrehozott (7 a) mondat mellett a főnév fókuszba emelésével létrehozott helytelen (7b) mondatot is elő fogja állítani – hacsak nem teszünk további bonyolult kikötéseket:

7. a. [np AZ IDŐS EMBER] ült le _i a padra.

b. *[N EMBER] ült le [np az idős _i] a padra.

(Az elmozdított mondatrészek eredeti helyét (7a,b)-ben is és a továbbiakban is _ szimbólummal jelöljük. Valamely elmozdított mondatrésznek és nyomának összetartozását úgy fejezzük ki, hogy mind az elmozdított mondatrészt, mind a nyomát azonos betűjellel (alsó indexszel) látjuk el. A mondatok, kifejezések elé tett * szimbólum annak a jele, hogy az adott mondat vagy kifejezés helytelen. Minthogy mondattani szabályainkkal, megszorításainkkal azt akarjuk megfogalmazni, mit lehet és mit nem lehet a magyar mondatban, a ‘mit nem lehet’ ellenőrzésére igen gyakran fogunk helytelen mondatokat is alkotni.)

Mindezek alapján tehát meg kell engednünk, hogy egy főnév, ige, melléknév, névutó vagy határozószó önmagában is kifejezést: NP-t, VP-t, ADJP-t, PP-t, illetve ADVP-t alkosson, s mindig világossá kell tennünk, hogy az adott összetevőről az adott összefüggésben mint kifejezésről vagy mint egy kifejezés alaptagjáról beszélünk-e.

1.3. 1.3. Az alaki kategóriák felsorolásaMinthogy arra törekszünk, hogy a magyar mondat törvényszerűségeit minél egyszerűbb rendszerbe foglaljuk, a mondatösszetevőket a lehető legkevesebb alaki kategóriába igyekszünk besorolni.

Az elemi alaki kategóriák között vannak a valóságra vonatkozó jelentéstartalommal bíró, valamint elsősorban grammatikai funkcióval rendelkező (röviden: tartalmas és grammatikai) kategóriák. A tartalmas kategóriák az ige (latinosan verbum, röviden V), a főnév (nomen, N), a melléknév (adjectivum, ADJ), a névutó (postpositio, P) és a határozószó (adverbium, ADV). A mondatban e kategóriák többnyire kifejezés alaptagjaként, gyakran bővítményekkel és módosító elemekkel ellátva jelennek meg, tehát az ige igés kifejezés (VP) alaptagjaként, a főnév főneves kifejezés (NP) alaptagjaként, a melléknév mellékneves kifejezés (ADJP) alaptagjaként, a névutó névutós kifejezés (PP) alaptagjaként, a határozószó pedig határozószós kifejezés (ADVP) alaptagjaként. A tetszőleges alaptagú kifejezést XP-nek mondjuk. Az elsősorban grammatikai funkcióval rendelkező kategóriák közé a kötőszó (conjunctio, C), a számnév (numerus, NUM), valamint a determináns (D) tartozik. A határozott és határozatlan számnevek mellett (pl. két, sok) a határozatlan névelő, valamint a hány, valahány, néhány is számnévnek minősül. A determinánsok osztályába a határozott névelőt, valamint a kijelölő szerepű kérdő, mutató, általános és határozatlan névmásokat (pl. melyik, mindegyik, bármely, eme, ezen) soroljuk. (A számnevek és a determinánsok osztályának elkülönítéséről a főneves kifejezéssel foglalkozó fejezetben szólunk részletesebben.)

E felsorolásból hiányzik a hagyományos grammatikák néhány szófaja. Ami a névmásokat illeti, a főnévi névmásokat a főnevek, a melléknévi névmásokat a melléknevek, a számnévi névmásokat a számnevek, a névmási határozószókat a határozószók közé soroljuk. A magyar hagyománynak megfelelően az igekötőket határozószóknak tekintjük. Az igeneves kifejezéseket is megkíséreljük külön igenévi kategóriák felvétele nélkül leírni.

2. 2. A mondat topik−predikátum tagolódása2.1. 2.1. A topik−predikátum tagolás funkciójaA mondatok legáltalánosabban használt típusa egy személyről, dologról vagy személyek, dolgok csoportjáról, fajtájáról közöl állítást. (A személy, dolog, csoport, fajta közös megnevezésére a továbbiakban a logikából kölcsönzött ‘individuum’ kifejezést fogjuk használni.) E mondattípus úgy ír le egy eseményt vagy állapotot, hogy azt az esemény vagy állapot valamely szereplőjéről való információként fogalmazza meg. Ilyenek az alábbi mondatok:



(1) a. János vett egy autót.

b. Az idős asszonyt elütötte a vonat.

c. Egy kollégám biciklivel jár dolgozni.

d. A vonatokon megszaporodtak a rablótámadások.

e. A folyó fölött híd ível át.

Az (1a) mondat egy ‘János’ nevű személyről tesz állítást; azt állítja róla, hogy vett egy autót. Az (1b) mondat ‘az idős asszony’-ként megnevezett személyről közöl információt; azt állítja róla, hogy elütötte a vonat. Az (1c) mondat a beszélő egyik kollégájáról állít valamit: azt, hogy biciklivel jár dolgozni. Az (1d) mondat ‘a vonatok’-ról mint a dolgok egy meghatározott fajtájáról tesz állítást; azt állítja róluk, hogy megszaporodtak rajtuk a rablótámadások. Az (1e) mondat a folyóról közöl állítást: azt, hogy híd ível át fölötte. E mondatok első összetevői mind olyan individuumot (személyt, dolgot vagy csoportot) neveznek meg, amely a szövegelőzményből vagy a szituációból ismert vagy felidézhető nemcsak a beszélő, hanem a hallgató számára is.

E mondatok első összetevőjét: azt, amely megnevezi az individuumot, amelyről a mondat második része állítást tesz, közlésbeli-jelentéstani szerepe szerint topiknak hívjuk. A mondatok második összetevőjét: azt, amely a topikról szóló állítást tartalmazza, közlésbeli- jelentéstani funkciója szerint predikátumnak nevezzük. A topikfunkciót tehát a következőképpen határozzuk meg:

(2) Atopikfunkciója

A topik szerepű mondatösszetevő azt a mind a beszélő, mind a hallgató által ismert vagy létezőnek feltételezett individuumot nevezi meg, amelyről a mondat predikátum része állítást tesz.

2.2. 2.2. A topik formai jellemzőiA topik és a predikátum formailag legegyszerűbben a hangsúly alapján választható szét: a mondatban a predikátum első tartalmas összetevőjére esik az első kötelező hangsúly (mely általában egyszersmind a mondat legerősebb hangsúlya is). Tekintsük újra az (1a-e) alatti példákat! A kötelező hangsúly helyéből, melyet a hangsúlyt viselő szótag elé tett aposztróffal jelölünk, az alábbi mondattagolás vezethető le:

(3) a.[Topik János][predikátum 'rajzolt egy autót].

b. [Topik Az idős asszonyt][predikátum 'elütötte a vonat].

c. [Topik Egy kollégám] [predikátum 'biciklivel jár dolgozni].

d. [Topik A vonatokon][predikátum 'megszaporodtak a rablótámadások].

e. [Topik A folyó fölött][predikátum' híd ível át].

(Ne feledjük, hogy e mondatokban, valamint néhány további példában csak a kötelező hangsúly helyét jelöljük! A mondatok topikja és ige utáni bővítménye is lehet hangsúlyos, de ezek hangsúlya nem lehet erősebb a predikátum élén álló kötelező hangsúlynál).

Mint e példákból kitűnik, az igének akár alanyi, akár tárgyi, akár határozói bővítménye szerepelhet topikként. Ugyanakkor más szempontból korlátozott a topik szerepre alkalmas igei bővítmények köre; így a (4) alatti mondat tárgya nem topikalizálható:

(4) ??[Topik Egy autót] [predikátum 'rajzolt János].

(A mondat elé tett ?? szimbólum arra utal, hogy az adott mondat elfogadhatósága erősen kétséges.) Mivel a topik olyan individuum megnevezésére szolgál, mely mind a beszélő, mind a hallgató számára ismert, vagy legalábbis, melynek létezése a róla teendő állítástól függetlenül is feltételezhető, a topikot olyan kategóriának kell képviselnie, mely képes individuumot, sőt ismert, létezőnek feltételezett individuumot megnevezni. Az individuum megnevezésére szolgáló mondattani kategória a főneves kifejezés, valamint a főneves kifejezést magában foglaló névutós kifejezés. Ismert, létezőnek feltételezett individuum megnevezésére elsősorban a



tulajdonnév és a határozott névelőt tartalmazó NP, illetve az ilyet tartalmazó névutós kifejezés alkalmas; ezek szabadon topikalizálhatók (lásd (3a,b)-t és (3d,e)-t). A határozatlan névelős főnév elsősorban arra szolgál ugyan, hogy új, eddig ismeretlen individuumot vezessen be a beszélgetésbe (pl. Bejött egy fiú), létezőnek feltételezett, ismert (bár pontosan nem azonosított) individuum megnevezésére is felhasználható: utalhatunk vele egy, a beszélgetés során már felmerült, ismert csoport valamely tagjára (pl. Az ajtó előtt gyerekek várakoztak. Egy fiú bejött.). Az ilyen határozatlan főneves kifejezést, melynek egy névelője az egyik-kel rokon értelmű, specifikus határozatlan NP-nek nevezzük. A specifikus határozatlan főneves kifejezés is topikalizálható – lásd (3c)-t. (4) azért helytelen, mert az egy autót tárgy – a rajzolt ige jelentéséből következően – nem vonatkoztatható egykönnyen egy már ismert, létezőnek feltételezett csoport valamely tagjára.

A specifikus határozatlan névelős főnevekhez hasonlóan a valamelyik, némelyik, néhány által módosított főneves kifejezések, valamint a valaki és a valami is topikalizálhatók:

(5) a. [Topik Néhány gyerek][Predikátum kint biciklizik az utcán].

b. [Topik Valamelyik gyerek][Predikátum elvitte a biciklimet].

c. [Topik Valaki][predikátum elvitte a biciklimet].

A topikalizált néhány gyerek, valamelyik gyerek, valaki kifejezések is specifikus értelműek, amennyiben vagy ismert, vagy legalábbis létezőnek feltételezett individuumokra utalnak. Ha olyan eredménytárgyat fejezünk ki velük, melynek létezése nem előfeltételezhető, topikalizálásuk lehetetlen:

(6) a. [Topik Péter] [predikátum 'rajzolt néhány autót]. b.??[Topik Néhány autót] [predikátum 'rajzolt Péter].

Nem topikalizálhatók a minden, legtöbb típusú számnevet, illetve determinánst tartalmazó és az is-től módosított főneves kifejezések. Az alábbi mondatokban a mondatkezdő összetevőre esik az első kötelező hangsúly, ami annak a jele, hogy az nem topik, hanem a predikátum része:

(7) a. 'Minden fiú focizni akart.

b. ’János is focizni akart.

A minden fiú, János is bővítmények azért nem topikalizálhatók, mert nem megnevező kifejezések. Nincs a szövegkörnyezettől vagy a helyzettől függetleníthető értelmük; csak a szövegkörnyezet vagy a helyzet meghatározta halmazokon végzett műveletek segítségével értelmezhetők. (7a) esetében például a minden fiú vonatkozhat az adott helyzetben jelen lévő valamennyi fiúra, de a szövegelőzménytől meghatározott bármely más fiúhalmazra is. így a Több osztályfőnök is arról panaszkodott, hogy minden fiú focizni akart mondat minden fiú összetevője valószínűleg az egy-egy osztályfőnök osztályába tartozó valamennyi fiúra utal, tehát ahhoz, hogy megtudjuk, mely fiúkról van szó, először a szóban forgó osztályfőnököket kell azonosítani. A János is kifejezés megnevez ugyan egy individuumot, de nemcsak Jánosra vonatkozik, hanem a szövegkörnyezet vagy a helyzet által meghatározott individuumok összességére és Jánosra.

Összegezve az elmondottakat: topikként vagy határozott, vagy specifikus határozatlan főneves kifejezés, vagy ilyet tartalmazó névutós kifejezés szerepelhet.

2.3. 2.3. A kontrasztív topikHa a topikalizált összetevőt sajátos, mélyen induló s az utolsó szótagján vagy szótagjain emelkedő dallammal ejtjük, kontrasztív jelentéstartalmat kölcsönzünk neki. Példáinkban a kontrasztív topik dallam vonalát is jelöljük.

A (8)-as mondat azt sejteti, hogy bár Jánosra érvényes, hogy nem adnám neki kölcsön az autómat, vannak más releváns személyek, akikre ez nem igaz, akiknek tehát kölcsönadnám az autómat. A kontrasztívtopik-dallam tehát annak kifejezésére szolgál, hogy a topikként megnevezett individuum egy – a beszélő és a hallgató által rekonstruálható – halmaz része, s e halmaznak van olyan eleme is, melyről az adott predikátumtól különböző, azzal ellentétes predikátum állítható.



Nem megnevező kifejezéseket is alkalmassá tehetünk topik szerepre, ha kontrasztívtopik- dallammal ejtjük őket. Például:

A kontrasztív dallam azt fejezi ki, hogy a topikalizált összetevő által jelölt állapotot, tulajdonságot, illetve irányt hallgatólagosan más hasonló elemekkel állítjuk szembe; tehát bizonyos állapot-, tulajdonság-, illetve irányhalmaz egyik elemének tekintjük. Ezáltal mintegy ‘individualizáljuk’; olyan dolognak fogjuk fel, amelyről állítást lehet tenni. Az a halmaz, melynek egyik elemét a kontrasztív topik a többivel szembeállítja, a hallgató számára is ismert vagy kikövetkeztethető; ilyen értelemben tehát a kontrasztív topik is ismert, a beszélő és a hallgató által létezőnek feltételezett dologra utal.

(9a) például a tanárságot állítja hallgatólagosan szembe más szóba jöhető rokon állapotokkal – tegyük fel, hogy a beszélgetésben hallgatóként részt vevő személy foglalkozásával, a kereskedőséggel. Ezáltal azt érzékelteti, hogy a tanárságról mint a pályák, foglalkozások halmazának egyik eleméről beszél; azt állítja róla, hogy nem való mindenkinek (a kereskedőséggel ellentétben). (9b) a szépséget állítja hallgatólagosan szembe más hasonló tulajdonságokkal (pl. az okossággal, kedvességgel, bőkezűséggel). Ezáltal világossá teszi, hogy a szépségről mint pozitív emberi tulajdonságról van szó; a szépségről mint pozitív emberi tulajdonságról teszi azt az állítást a mondat predikátumrésze, hogy a beszélőre nem jellemző (más pozitív emberi tulajdonságokkal ellentétben). A (9c) mondat esetében a fel az ellentétes irányt jelölő le igekötővel van szembeállítva. Szembeállításukból az következik, hogy a fel mint irány képezi a soron következő állítás logikai értelemben vett alanyát. A mondat predikátumrésze azt állítja róla, hogy arra csak gyalog lehet menni.

Összegezve megfigyeléseinket: kontrasztív topikként nemcsak megnevező kifejezés szolgálhat, ugyanis a hasonló elemekkel való hallgatólagos vagy kimondott szembeállítás a nem megnevezésre, hanem jellemzésre szolgáló kifejezéseket is tulajdonságok, állapotok stb. nevéhez teszi hasonlóvá. Következésképp, míg egyszerű topikként csak határozott vagy legalábbis specifikus főneves kifejezés, vagy ilyet tartalmazó névutós kifejezés szerepelhet, kontrasztív topikként nem-megnevező kifejezés, így nem-specifikus határozatlan főneves kifejezés, mellékneves kifejezés vagy határozószós kifejezés is állhat.

2.4. 2.4. Topik nélküli mondatokMint a (7a-c) példákból is kitűnt, nem minden mondat tartalmaz topikot. Az igének gyakran nincs is topikalizálható, ismert individuumot megnevező bővítménye – például ha valaminek a létrejövését, keletkezését, megjelenését vagy puszta létezését fejezi ki, mint (10a)- ban. Ha vannak topikalizálható igebővítmények, akkor sem szükséges az adott eseményt okvetlenül az egyik szereplőjéről szóló állításként megfogalmazni – lásd (10b)-t. A topik nélküli mondatok csupán predikátumrészből állnak, ennek megfelelően első tartalmas összetevőjükre esik az első kötelező főhangsúly.

(10) a. [predikátum ’Alakult egy énekkar].

b. [predikátum ’Megjött a vonat].

Az állapotot kifejező predikátumok szokatlanabbak topik nélkül, mint a cselekvést, történést kifejezők:

(11) ?Szereti János Marit.

Szembeállítás, kérdés, felszólítás esetén, óhajtó mondatban vagy, mint (7) alatt láttuk, minden, mindegyik típusú determinánst tartalmazó főneves kifejezés jelenlétében még állapotjelölő predikátum mellett sem szükséges topik – lásd a (12a), (13a), (14a) alatti mondatokat. Ugyanakkor, mint (12b), (13b) és (14b) tanúsítja, a topik ilyen esetekben sem kizárt.



(12) a.[Predikátum'Szereti János Marit]?

b. [Topik János][predikátum 'szereti Marit]?

(13) a.[Predikátum 'JÁNOS szereti Marit], nem 'PÉTER.

b. [Topik Marit] [Predikátum 'JÁNOS szereti], nem 'PÉTER.

(14) a.[PredikátumBárcsak 'szeretné János Marit]!

b. [Topik János] [Predikátum bárcsak 'szeretné Marit]!

(15)

Olykor a topik nem hiányzik, csak rejtve marad: az igei személyragból kikövetkeztethető, pro szimbólummal jelölt üres személyes névmás:

[Topikpro] [Predikátum 'Elmentünk biciklizni a budai hegyekbe].

2.5. 2.5. A topik és a predikátum szerkezeti viszonyaA topik-predikátum szerkezetű mondatok úgy írnak le egy cselekvést, történést vagy állapotot, hogy a mondat topikrészében megnevezik a cselekvés, történés, állapot valamely szereplőjét, s a mondat predikátumrészében állítást tesznek róla. Ennek megfelelően a mondat topikrészébe valamely igei bővítmény kerül. A mondat predikátumrésze az igét és az ige azon bővítményeit és módosító elemeit – közös szóval: vonzatait – tartalmazza, melyek nem kerültek topikként a predikátum elé. Alaki kategóriáját tekintve a predikátum egyfajta igés kifejezés (VP). (Ezt a megállapítást a predikátum belső szerkezetének vizsgálata során pontosítani fogjuk.) Bizonyos értelemben a topikalizált összetevők is részei az igés kifejezésnek, hiszen vonzatai a VP igei alaptagjának. Kettős kötődésüket úgy fejezzük ki, hogy a VP-n belül vesszük fel őket az ige többi vonzatával együtt, s onnan emeljük ki őket topik helyzetbe. Azt feltételezzük, hogy az elmozdított összetevőnek megmarad az üres helye: a nyoma. Ezt _ szimbólummal jelöljük, s az elmozdított összetevőt és nyomát azonos indexszel látjuk el.

(10a) alatti példánknak tehát a (16) alatti szerkezetet tulajdonítjuk. A mondategészet a latin sententiá-ra utaló S szimbólummal jelöljük. A VP belső szerkezetével később foglalkozunk; egyelőre a VP-t tagolatlan egységként ábrázoljuk, azaz a VP-vel jelölt elágazási pont alá ágak helyett egy háromszöget rajzolunk.

A topikalizált összetevőnek azért kell a VP-ben szükségszerűen nyomot tulajdonítanunk, mert kötelező vonzata (alanya) az igének. A topik nyomának VP-beli jelenlétére utal az a tény is, hogy ha a mondatot a topik-predikátum szerkezetet kifejtve átfogalmazzuk, a predikátumban a topikra vonatkozó névmás (vagy üres pro) jelenik meg. íme egy korábbi topikpredikátum szerkezetű példánk és annak a topik-predikátum szerkezetet kifejtő átfogalmazása:

(17) a. A vonatokon megszaporodtak a rablótámadások.

b. ‘A vonatokról azt állítjuk, hogy megszaporodtak rajtuk a rablótámadások.’

Mindazonáltal a mondatszerkezetekben, mondatábrázolásokban a topik nyomát nem fogjuk minden esetben jelölni, csak akkor, ha a gondolatmenet vagy a szemléletesség szempontjából szükséges a nyom jelenlétére rámutatni.

A mondat topikja tehát formai szempontból mondatszerkezeti helye alapján azonosítható, a következőképpen:



(18) A topik szerkezeti helye

Az olyan, közvetlenül az S kategóriának alárendelt kifejezés (XP), melynek a VP-ben nyoma van, topik szerepű.

Olyan mondatok is lehetségesek, melyek egynél több topikot tartalmaznak, azaz amelyek egy esemény vagy állapot egynél több szereplőjéről tesznek állítást:

(19) [Topik János a biciklit] [Predikátum ‘kéz alatt vette].

Kérdés, hogy az ilyen, többszörös topikot tartalmazó mondatokban milyen szerkezeti viszonyt tételezzünk fel a topikok között. A mondat logikai szerkezetében a topikok azonos szerepet játszanak; a predikátum ilyen esetben az adott esemény vagy állapot több szereplőjéről tesz egyszerre állítást. Ennek megfelelően a topikok szabadon, a jelentés megváltoztatása nélkül felcserélhetők.

(20) [Topik A biciklit János ] [Predikátum ‘kéz alatt vette].

A többszörös topikot tartalmazó mondatok szerkezetének megállapításához a mondathatározók viselkedése ad útbaigazítást.

2.6. 2.6. A mondathatározók helyeAz olyan határozók, melyek a mondatban kifejezett esemény vagy állapot egészére vonatkoznak: az esemény vagy állapot egészét értékelik a beszélő szempontjából (lásd (21a)-t) vagy valamilyen más szempontból (lásd (21b)-t)), vagy az esemény vagy állapot egészének valamely külső körülményét – pl. helyét vagy idejét – adják meg, a topikokhoz hasonlóan a mondat első, predikátum előtti szakaszában találhatók. A topikokhoz képest tetszőleges sorrendben helyezkedhetnek el. Azaz:

(21) a. Sajnos [NP az új autónak]j [NP Péter]i [VP megnyomta _ _ j az elejét].

b. [NP Az új autónak]j állítólag [NP Péter]i [VP megnyomta _ _ j az elejét].

c. [NP Az új autónak]j [NP Péter]i feltehetőleg [VP megnyomta _ _ j az elejét].

Minthogy a mondathatározók nem vonzatai az igének, nem tulajdonítunk nekik nyomot a VP-ben. Azt feltételezzük róluk, hogy mindig mondat, azaz S kategória elé járulnak módosítóként, s az általuk módosított összetevő is mondat kategóriájú lesz. Azaz, a következő szerkezetben jelennek meg:

(22) a. S

Több mondathatározó esetén:b.S

ADVP SADVPS

A (22b) alatti szerkezetből az következik, hogy a két mondathatározó nem azonos mondatszakaszt módosít, a második mondathatározó benne van az első mondathatározó által módosított mondatszakaszban, míg ez fordítva nem igaz – tehát az első mondathatározó hatóköre nagyobb mondatszakaszra terjed ki. Ennek megfelelően a különféle mondathatározók többnyire nem cserélhetők fel. Például:

(23) a. Véleményem szerint valószínűleg [VP nem érjük el a vonatot].

b. *Valószínűleg véleményem szerint [VP nem érjük el a vonatot].

Ugyanakkor a topikok szabadon keveredhetnek a mondathatározókkal:



(24) a. János a vonatot véleményem szerint valószínűleg [VP nem éri el].

b. Véleményem szerint János a vonatot valószínűleg [VP nem éri el].

c. Véleményem szerint a vonatot János valószínűleg [VP nem éri el].

d. ?Véleményem szerint János valószínűleg a vonatot [VP nem éri el].

Stb.

E szórendi változatok legkönnyebben úgy hozhatók létre, ha a topikokat is mind külön S csomóponthoz kötjük. íme tehát például a (21a) szerkezete:

(21b) esetében a Péter topikként való kiemelése után módosítjuk a mondatot határozóval. Ezt követően ismét topikalizációt végzünk:

A mondathatározó (21c) esetében sem módosíthat mást, mint mondatot; ezért a VP-t már a topikalizáció elvégzése előtt mondatként értékeljük át. (A VP alkothatna is önmagában, topik nélkül mondatot.) Azaz:



A nem vonzatértékű, azaz nem az igéhez tartozó, hanem a kijelentés egészét módosító hely- és időhatározók legtermészetesebb helye is a predikátumon kívül, a topikok előtt, mögött vagy között, a mondathatározók szokásos helyén van. Például:

(28) a. Tegnap [np János]i [VP biciklitúrára ment _ a barátaival].

b. [np János]itegnap [vp biciklitúrára ment _ a barátaival].

(29) a. Az iskolában [np János]i [vp eldicsekedett _ az új biciklijével].

b. [np János]iaz iskolában [vp eldicsekedett _i az új biciklijével].

Ugyanakkor az sem kizárt, hogy az efféle, konkrét helyet, időpontot megnevező hely- vagy időhatározót a mondat topikjaként, a VP-ben kifejezett állítás logikai értelemben vett alanyaként értelmezzük. Különösen akkor valószínű az efféle értelmezés, ha a mondatnak nincs más topikja. Ha e mondatokat Magyarországról, illetve az öt óra körüli időpontról szóló állításként akarjuk ábrázolni, akkor ezeket a megnevező kifejezésekként is értelmezhető határozókat nem mondathatározókként, hanem az ige választható bővítményeiként kell felfognunk, s a VP-ben kell felvennünk. Ez esetben a VP elé kiemelt határozónak a VP-ben nyoma lesz, tehát topiknak minősül.

(30) a. [np Magyarországon] [vp viszonylag kevés katalizátoros autó fut _i] .

a. [pp Öt óra körül]i [vp csúcsforgalom van a városban _J.

A puszta predikátumból álló mondatoknak a következő szerkezetet tulajdonítjuk:

2.7. 2.7. ÖsszefoglalásÖsszefoglalva a mondat topik-predikátum tagolódásáról elmondottakat: a mondatok elsődlegesen két szerkezeti egységre: topikra és predikátumra tagolódnak. A topik megnevez egy (vagy több) a beszélő és a hallgató által egyaránt létezőnek feltételezett individuumot, s a predikátumrész erről (vagy ezekről) tesz állítást. Topik nélküli mondat is lehetséges. Alakját tekintve a topik olyan NP, mely képes létezőnek feltételezett individuum megnevezésére, például tulajdonnév, határozott névelős főnév, specifikus értelmű határozatlan névelős főnév



vagy ilyen NP-t tartalmazó PP. Kontrasztívtopik-hanglejtéssel és szembeállító értelmezéssel egyéb kategóriájú igei vonzatok is alkalmassá tehetők a topik szerepre. A mondat predikátumrészében találjuk a mondat igéjét, valamint az ennek bővítményeit és módosító elemeit tartalmazó VP-t. A topik szerepű összetevőket a VP-ből, az ige bővítményei közül emeljük ki; ott nyomot hagynak. A topik−predikátum tagolódás hangtani síkon is kifejeződik: a predikátum első tartalmas összetevőjére esik a mondat első kötelező hangsúlya.

3. 3. A predikátum belső szerkezeteA mondat predikátum része kifejezhet egyszerű és összetett állítást. Az egyszerű állítást kifejező predikátum pusztán egy igés kifejezést (VP-t) tartalmaz – lásd (1a)-t. Az összetett állítást kifejező predikátumban a VP fölé logikai műveleteket kifejező operátorokat, például kérdő kifejezést (1b), fókuszt (1c), kvantort (1d), tagadószót (1e) is rendelünk. (Ezekről a 3.3-6. alatti alfejezetekben szólunk részletesebben.)

(1) a.János [Predikátum megjavította a biciklijét].

b. János [predikátum mit javított meg]?

c. János [Predikátum A BICIKLIJÉT javította meg].

d. János [Predikátum mindkét biciklijét megjavította].

e. János [Predikátum nem javította meg a biciklijét].

Elemzésünket az egyszerű állítást kifejező predikátumok vizsgálatával kezdjük. Az egyszerű predikátumot alkotó igés kifejezés belső szerkezete attól függ, milyenek az ige vonzatai. Mind megnevező kifejezések-e, vagy van köztük igekötő vagy igekötőszerű névelőtlen főnév, valamint módot, gyakoriságot, fokot-mértéket kifejező határozószó is.

Kiindulásként tekintsük a legegyszerűbb esetet: az olyan VP-t, mely az igén kívül csak megnevező kifejezést tartalmaz.

3.1. 3.1. A csak igét és megnevező kifejezést tartalmazó VP belső szerkezeteA megnevező kifejezések osztálya jórészt egybeesik a főneves kifejezések osztályával. Ugyanakkor vannak nem megnevező NP-fajták is; ilyenek a nem megnevezésre,hanem jellemzésre szolgáló puszta köznévből álló NP-k – pl. orvosnak (tanul)-ésanemmeghatározott

individuumot jelölő, hanem halmazokon végzett műveletekkel értelmezhető mindenki, bármelyik fiú, melyik fiú típusú NP-k. A megnevező NP-t magukban foglaló névutós kifejezések viszont megnevező kifejezések. A VP-ben álló megnevező kifejezések arra szolgálnak, hogy az ige által kifejezett cselekvést, történést vagy állapotot a résztvevők (a szereplők, valamint esetleg a külső körülmények, például a helyszín és az időpont) megnevezésével kibővítsék – tehát bővítményi szerepűek. A csak igéből és megnevező kifejezésekből álló VP igével kezdődik; a bővítmények követik az igét:

(2) [vp Adott János Péternek egy jó tanácsot].

Az olyan bővítmények, melyek ismert vagy a hallgató által is létezőnek tudott individuumot jelölnek, természetesen topikalizálhatók is; ez esetben csak a nyomuk képviseli őket a VP- ben. Például:

(3) [np Péternek] [vp adott János _ egy jó tanácsot].

Az ige után álló bővítmények sorrendje szabad – ha nem érzünk is minden szórendi változatot egyformán megszokottnak:

(4) a. [vp Adott Péternek János egy jó tanácsot].

b. [vp Adott egy jó tanácsot János Péternek].

c. [vp Adott Péternek egy jó tanácsot János]. stb.



A bővítmények ige utáni sorrendje akkor a legtermészetesebb, ha a hangsúlytalan bővítmények (pl. az ismert individuumokra utaló tulajdonnevek és személyes névmások) megelőzik a hangsúlyosakat, mint az alábbi példában is:

(5) [vp 'Adott neki János egy 'jó tanácsot].

Abból a tényből, hogy az igebővítmények ige utáni sorrendje lényegében szabad, arra következtetünk, hogy azonos mondatszerkezeti helyet foglalnak el: ugyanazon ágból ágaznak szét testvérekként. Ennek megfelelően az igéből és ige utáni bővítményekből álló igés kifejezésnek az alábbi szerkezetet tulajdonítjuk:

Tekintsük például a (7) alatti mondat szerkezetét:

Összegezve: az igéből és megnevező kifejezésekből álló VP igével kezdődik; az igével és egymással testvérviszonyban álló bővítmények tetszőleges sorrendben követik az igét.

3.2. 3.2. Az igemódosítót tartalmazó VP belső szerkezeteA megnevezésre alkalmatlan igevonzatok, például az igekötő – el(megy) -, a melléknévi vonzat – pirosra (fest) – és a puszta főnévi vonzat – orvosnak (tanul) -, nem bővítő, hanem módosító szerepűek; az ige jelentését módosítják, pontosítják. A módosító szerepű vonzatok más helyet foglalnak el a VP-ben, mint a bővítmények; míg a bővítmények követik az igét, a módosító elemek – mint a pirosra fest, orvosnak tanul példákból is kitűnt – megelőzik.

3.2.1. 3.2.1. Az igemódosítók típusai

3.2.1.1. 3.2.1.1. Az igekötő

A módosító szerepű igevonzatok leggyakoribb típusát az igekötő képviseli.

Magyarázatot kíván, hogy az igekötőt miért tekintjük önálló igei vonzatnak, ahelyett, hogy az ige részeként elemeznénk – hiszen egy szótári és jelentéstani egységet képez az igével, s ha közvetlenül megelőzi az igét, egy hangtani egységet is alkot vele. Az olvas, elolvas, kiolvas, átolvas, összeolvas, felolvas, leolvas, megolvas, ráolvas, beolvas mind önálló címszavak a magyar nyelv szótáraiban. Együtt vethetők alá szóképzésnek is – vö. felolvasó (ülés), (gázóra-)leolvasó, ráolvasás, beolvasás – márpedig szóképzés alapjául általában csak szótári egységek szolgálhatnak. Számos igekötős ige, például a beolvas, ráolvas, olyan jelentéstani egységet alkot, mely nem vezethető le az igekötő és az ige külön jelentéséből. Ez az eset azért nem általános; gyakoribb, hogy az igekötő csupán megváltoztatja az ige által jelölt akció minőségét: például a folyamatos igét bevégzővé (elolvas), kezdővé (meglát), mozzanatossá (meghúz) teszi, vagy megváltoztatja az akcióminőséget, és más szempontból is módosítja az ige jelentését. Ez történik például az olvas igének átolvas-sá, leolvas-sá, felolvas-sá való kiegészítésekor.



Az igével való szótári és olykor jelentéstani egysége ellenére az igekötő mondattanilag önálló összetevő – hiszen az igétől függetlenül is mozgatható a mondatban:

(8) a. János fel akarta olvasni a verset, és fel is olvasta.

b. Fel JÁNOS olvasta a verset.

c. JÁNOS olvasta fel a verset.

d. Fel kellene, hogy olvasd a verset.

Ha a felolvas mondattanilag összetett szó volna, nem tudnánk megmagyarázni, hogyan távolodhatnak el a részei egymástól, hogyan kerülhetnek akár más-más tagmondatba is – hiszen a szavak összetevői nem mozgathatók önállóan.

Az a látszólag ellentmondásos helyzet, hogy két vagy több összetevő mondattanilag önálló, ugyanakkor jelentéstanilag és szótárilag egy egységet alkot, valójában gyakran előfordul a magyarban és más nyelvekben egyaránt: ez jellemzi a szólásokat is. Például a szedi a lábát szótári egység, jelentése ugyanaz, mint a fut szóé – mégsem tekintjük egyetlen (összetett) szónak, hiszen elemeinek még csak szomszédosnak sem kell lenniük a mondatban:

(9) Szedte is János a lábát!

Ennek alapján tehát nem zárható ki, hogy két olyan elemet, melyek szótárilag és jelentéstanilag egy egységet képeznek, a mondattanban önálló összetevőkként elemezzünk.

További megválaszolandó kérdés, hogy az igekötő mint önálló igei vonzat milyen alaki kategóriába tartozik. A magyar nyelvtanok az igekötőt hagyományosan a határozószók egyik alfajaként tartják számon. Mi is követjük ezt a hagyományt. Mellette szól, hogy az igekötők egy részéhez ugyanaz a toldalék járulhat, mint a határozószókhoz: a fokjel:

(10) kimegy / kijjebb megy bemegy / beljebb megy összehúzódik / összébb húzódik

Szintén fokozható a le (vö. lejjebb), fel – feljebb, ide – idébb, oda – odább, vissza – visszább, széjjel – széjjelebb; viszont nem fokozató az el – *elebb, meg – *megebb, át – *átabb, rá – *rább, szerte – *szertébb. (Egyébként nemcsak az igekötők, hanem a határozószók, sőt a melléknevek sem fokozhatók mind – vö. *egyedülebb.)

Az is megvizsgálandó, hogy a mondatban álló igekötő puszta határozószó-e, vagy egy mindössze alaptagot tartalmazó határozószós kifejezés, ADVP. Csak a kifejezésekre jellemző, hogy tagmondatukból kiemelhetők egy fölérendelt tagmondatba. Mint a (8d) példa tanúsította, az igekötőkre jellemző ez a tulajdonság, következésképp az igekötőknek ADVP kategóriájúaknak kell lenniük.

Mindezek alapján megállapítjuk, hogy az igekötő olyan ADVP kategóriájú igei vonzat, mely többnyire az igető által kifejezett cselekvés bevégzettségét (elolvas), vagy bevégzettségét és irányultságát (elmegy), vagy bevégzettségét és sajátos módját (átolvas) jelöli; vagy az igével elemezhetetlen jelentéstani egységet alkotva (berúg) jelöl egy cselekvést/történést/állapotot. Röviden: az igekötő az ige jelentését módosítja.

3.2.1.2. 3.2.1.2. A puszta névszói igemódosító

Az igekötőhöz hasonló szerepet töltenek be a mondatban a puszta névszóból álló vonzatok is, köztük a névelőtlen főnévi tárgy (11a), a névelőtlen főnévi határozó (11b), az összetett állítmány névszói része (11c,d), a melléknévi állapothatározó (11e), a melléknévi és a névelőtlen főnévi eredményhatározó (11f,g), valamint a főnévi igenév (11h). A névelőtlen alany csak akkor lehet igemódosító, ha fogalmi-jelentéstani szerepe ‘jellemzett’ vagy ‘elszenvedő’ (11i). ‘Cselekvő’ szerepű alany nem állhat igemódosítóként – lásd (11j)-t.

(11) a. János levelet ír.

b. János iskolába jár.

c. János operaénekes lesz.



d. János híres lesz.

e. Jánost bolondnak tartják.

f. Jánost boldoggá tette a hír.

g. Jánost elnökké választották.

h. János úszni akar.

i. Gyerek született. j.*Gyerek evett.

Az igekötőkhöz hasonlóan az ilyen puszta névszói vonzatok is kiemelhetők önállóan egy fölérendelt tagmondatba:

(12) a. János egyetemre kell, hogy járjon.

b. Az apám egyetemre akarja, hogy járjak.

Ez amellett szól, hogy a puszta névszói vonzatok valójában kifejezések: NP, illetve ADJP kategóriájúak. (A főnévi igenév alaki kategóriájának megállapításával a 8. fejezet foglalkozik részletesen.)

A puszta névszói vonzatok az igekötőkhöz hasonlóan nem neveznek meg individuumokat. A János két éve vezet autót mondatban az autót nem vonatkozik konkrét autóra (azt sem tudjuk meg, hogy János az elmúlt két évben egy vagy több autót vezetett-e). Az autót mindössze a vezet ige jelentését módosítja.

A puszta névszói igevonzatok funkciója tehát az igekötőkéhez hasonló: az ige által kifejezett cselekvést, történést módosítják: például bevégzetté teszik (megy – házhoz megy); vagy egyéb jelentéselemekkel gazdagítják (vág – fát vág; marad – otthon marad). Funkciójuk alapján a puszta névszói igevonzatokat – az igekötőkkel együtt – igemódosítóknak (VM- eknek) fogjuk nevezni.

3.2.2. 3.2.2. Az igemódosító mondatszerkezeti helye

A módosítói szereppel kapcsolatos elvárásainknak az olyan szerkezet felel meg, melyben a módosító szerepű mondatrész az általa módosított öszetevő testvére. Következésképp az igemódosítót tartalmazó VP-nek a (13) alatti szerkezetet tulajdonítjuk. Az igemódosítót olyan tetszőleges alaptagú kifejezésként (XP-ként) jelöljük benne, mely [igemódosító] (rövidítve: [VM]) szótári jeggyel van ellátva. A módosított igét meg kell tudnunk különböztetni a puszta igei alaptagtól, ezért V' (ejtsd: vé-vessző) szimbólummal utalunk rá.

A (13) alatti szerkezet helyességét, az igemódosító és az ige együvé tartozását azzal bizonyítjuk, hogy megmutatjuk, az igemódosító+ige egység alávethető olyan mondattani műveleteknek, melyek mindig összetevőkön mennek végbe, például mellérendelésnek:

(14) Mari [vp [v[v. ajándékot vett] és [v. tortát sütött]] Jánosnak a születésnapja alkalmából].

Ha a VP-ben az ige és a bővítmények alkotnának egy összetevőt, s azt módosítaná az igemódosító, akkor azt várnánk, hogy az igéből és a bővítményekből álló egység vethető alá mellérendelésnek, a következőképpen:



Az ilyen szerkezetű predikátum azonban helytelen:

(16) a. *János [vp. fel [vp [vp ugrott a padra] és [vp mászott a fára]]].

b. *János [vp. kezet [vp [vp rázott Péterrel] és [vp fogott Imrével]]].

Az ige [igemódosító] jegyű vonzatáról is azt feltételezzük, hogy eredeti helye az ige mögött van, s [igemódosító] jegyénél fogva kerül az ige elé. Többek között az alábbi típusú példák engednek arra következtetni, hogy az ige előtti pozíció nem eredeti, hanem másodlagos helye az igemódosítóknak:

(17) a. János pirosra akarja festeni a kerítést.

b. János pirosra kell, hogy fesse a kerítést.

A pirosra (17a)-ban az akar igével, (17b)-ben a kell igével áll mondattanilag módosítói viszonyban, noha mindkét mondatban a beágyazott fest ige vonzata. Ez arra utal, hogy az igéhez csatolt módosítói pozíció nem vonzatpozíció; az oda kiemelt vonzatok az ige mögül kerülnek oda, s az ige mögött nyomot hagynak.

Általánosításainkat a következő nyelvtani megszorításokként fogalmazzuk meg:

(18) Az igemódosító szerkezeti helye

Az igét közvetlenül megelőző, az igével V' összetevőt alkotó kifejezés igemódosító.

(19) Igemódosító-megszorítás

a. Az ige [igemódosító] jegyű vonzatának, amennyiben lehetséges, igemódosítói helyzetbe kell kerülnie.

b. Igemódosítói helyzetbe csak [igemódosító] jegyű összetevő kerülhet.

A (19a) megszorítás ‘amennyiben lehetséges’ kitétele azt jelöli, hogy a megszorítás nem abszolút érvényű. Ha teljesítése megsértene egy másik abszolút érvényű megszorítást, akkor – és csak akkor – nem kell figyelembe venni. Ha például egy igének két [igemódosító] jegyű vonzata van (pl. elment iskolába), a (18)-as megszorítás értelmében csak az egyik kerülhet igemódosítói helyzetbe, hiszen csak az egyik előzheti meg közvetlenül az igét. A másik összetevőre tehát az (19a) alatti megszorítás nem teljesülhet.

Az igemódosítót közvetlenül követő ige hangsúlytalan. Ez a tény a közöttük lévő módosító-alaptag viszonyból nem következik, hiszen, bár a magyarban a módosító hangsúlya erősebb az alaptagénál, az alaptag nem veszti el a hangsúlyát (vö. ’fekete ,madár) – hacsak nem összetett szóról van szó (vö. ’feketerigó). Igemódosító-ige sorrend esetén tehát hangsúlytörlést kell előírnunk:

(20) Igemódosító utáni hangsúlytörlés

Az igemódosító és az őt közvetlenül követő ige hangsúlyozás szempontjából egy szónak számít.

3.2.3. 3.2.3. Igekötőhelyzet és a predikátum időszerkezete

Bár a (19)-es megszorítás értelmében az igekötőnek igemódosítói helyzetbe kell kerülnie, a (21a) alatti példában ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Mint fentebb utaltunk rá, az igekötő többnyire kettős szerepet tölt be. Egyrészt módosítja az ige jelentését, másrészt módosítja az ige által kifejezett akció minőségét: például a folyamat jelentésű alapigét bevégzővé, kezdővé vagy mozzanatossá teszi. Ezáltal a VP-ben kifejezett cselekvés, történés egésze is befejezett értelmet kap. Az is előfordul azonban, hogy az igekötőnek csak a jelentésmódosító szerepére van szükségünk, azaz, bár az igekötő az eredetileg folyamatot jelentő igét valamely célra irányulóvá teszi, a



cselekvést mégsem bevégzettként, hanem egy adott időpontban folyamatban lévőként, progresszívként akarjuk láttatni – mint (21a)-ban. Ilyenkor az igekötő nem állhat igemódosítói pozícióban; az ige mögött, a bővítmények között kell, hogy maradjon. A (21b-d) alatti példák azt mutatják azonban, hogy ez nem minden esetben lehetséges:

(21) a. [np János] (épp) [vp ült be a kocsijába], amikor megláttam.

b. *[np János] (épp) [vp pillantott fel az újságból], amikor beléptem.

c. *[np János] (épp) [vp aludta át a napot], amikor beléptem.

d. *[np János] (épp) [vp rúgott be], amikor beléptem.

(21a) esetében úgy akadályozhatjuk meg a (19) alatti igemódosító-megszorítás érvényesülését, azaz az igekötő igemódosítói helyzetbe való kerülését, ha megengedjük az igekötő [igemódosító] jegyének törlését. A (21b-d) példák tanúsága szerint ezt feltételekhez kell kötnünk. Az [igemódosító] jegy törlése s az ezzel együtt járó progresszív értelmezés nem lehetséges, ha az ige pillanatnyi cselekvést jelöl (lásd (21b)-t), ha az igekötő nem változtatja meg az alapige folyamatjelentését (lásd (21c)-t), vagy ha az igekötő és az ige jelentésta- nilag elemezhetetlen egységet alkot (lásd (21d)-t). Az alábbi, feltételekhez kötött igemódosítójegy-törlő szabályt javasoljuk tehát:

(22)Az [igemódosító]-jegy törlése

Az igekötő [igemódosító] jegye törölhető, ha

(i) az alapige folyamat jelentésű,

(ii) az igekötő az alapigét bevégzővé, kezdővé vagy mozzanatossá tenné, és

(iii) az igekötő és az ige önállóan is értelmezhető.

3.2.4. 3.2.4. A névszói állítmány

Felmerül a kérdés, milyen szerepet tulajdonítsunk a puszta névszói állítmánynak, azaz az olyan predikatív főnévnek, melléknévnek, mely mellől hiányzik a jelen idejű, kijelentő módú, harmadik személyű létige. Például:

(23) a. János büszke a fiára.

b. János orvos a Honvéd Kórházban.

Vajon a büszke, illetve az orvos is igemódosító, a törölt létige módosítója, vagy ilyen esetekben VP helyett névszói alaptagú predikátumot: ADJP-t vagy NP-t kell feltételeznünk? Az a tény, hogy a van ige csak kijelentő mód, jelen idő, harmadik személyű alany esetén hiányzik, arra enged következtetni, hogy a létige szükséges eleme az ilyen szerkezeteknek, tehát a (23a,b) alatti mondatokban is rejtett létigével van dolgunk. Általánosabb tapasztalatok is rejtett létige jelenlétére utalnak. Az emberi nyelvek közös sajátsága, hogy csak a ragozott ige engedélyezhet hangzó alanyt a mondatban; a ragozott ige nélküli (pl. igeneves) mondatok alanytalanok. Minthogy a (23a,b) mondatok tartalmaznak alanyt, kell, hogy legyen rejtett ragozott igéjük – tehát a büszke, illetve az orvos elemezhető e rejtett létige igemódosítójaként. Természetesen a büszke és az orvos összetevők igemódosítói szerepe csak formális, hiszen tartalmilag ők képviselik a mondat állítmányát. Ok választják ki a vonzatokat is (pl. ők írják elő, hogy az alany [+élő] jegyű legyen; s a -ra/re ragos NP is a büszke vonzata, nem a létigéé). A névszói álítmány azért kényszerül formailag igemódosítói szerepbe, mert nem képes az állítmánnyal szemben támasztott követelmények egyikének eleget tenni: nem képes az időjel, módjel és a személyrag hordozására. Ezért ha egy NP-nek vagy ADJP-nek predikátum szerepet szánunk, vonzatként a létigéhez kell rendelnünk, [igemódosító] jeggyel kell ellátnunk, s a névszói alaptag vonzatait a létigét uraló VP kategóriához kell kötnünk. Azaz:

(24) Névszóiállítmány-megszorítás

NP vagy ADJP csak a létigével (vagy más igével) összetett állítmányt alkotva, formailag annak igemódosítójaként tölthet be predikatív szerepet. Vonzatai ekkor az összetett állítmánnyal (V’-vel) állnak testvérviszonyban.



A jelen idejű, kijelentő módú, egyes szám harmadik személyű létige törléséről a következőképpen gondoskodunk:

(25) Létigetörlés

A kizárólag az idő- és módjel, valamint a személyrag hordozására szolgáló létige törlődik, amennyiben az általa hordozott toldalékok testetlenek.

3.2.5. 3.2.5. Összefoglalás

Az egyszerű, pusztán egy igés kifejezést tartalmazó predikátum belső szerkezete attól függ, hogy az ige vonzatai között van-e olyan, mely a szótárban [igemódosító] jegyet kapott. Ha nincs, akkor valamennyi vonzat az ige mögött marad, tetszőleges sorrendben. [igemódosító] szótári jegye többnyire az olyan vonzatoknak van, melyek kategóriájuknál fogva alkalmatlanok a megnevezésre és így a bővítményi szerepre. Ilyen például az igekötő, az összetett állítmány névszói része, a melléknévi állapot- és eredményhatározó, a puszta névszói tárgy és a puszta névszói határozó. A névszói állítmányt a törölt létige igemódosítójaként fogjuk fel. Az ige [igemódosító] jegyű vonzatát az ún. igemódosító-megszorítás az igét közvetlenül megelőző igemódosítói pozícióba kényszeríti. Progresszív aspektusú mondatban a (22) alatt megfogalmazott feltételek teljesülésekor az igekötő [igemódosító] jegye törlődik, és az igekötő az ige mögött marad.

3.3. 3.1. A fókuszt tartalmazó predikátum belső szerkezete3.3.1. 3.3.1. A fókuszfunkció

A mondat predikátumrészében nemcsak az igemódosító előzheti meg közvetlenül az igét – mint (26a)-ban, hanem bármely egyéb igevonzat is, mint (26b-d)-ben. Ez utóbbi esetben az igemódosító az ige mögött marad. Az igét közvetlenül megelőző összetevő a mondat tartalmi és hangsúlyozásbeli súlypontja, ún. fókusza. A fókusz hangzásbeli nyomatéka nemcsak abból ered, hogy mindig hangsúlyos, hanem abból is, hogy az őt követő ige mindig hangsúlytalan. Például:

(26) a. [np János] [vp bejárta a biciklijével a Börzsönyt].

b. [np János] [ A BICIKLIJÉVEL járta be a Börzsönyt].

c. [np János] [ A BÖRZSÖNYT járta be a biciklijével].

d. [ JÁNOS járta be a bickilijével a Börzsönyt].

A fókuszt tartalmazó (26b-d) alatti predikátumok mást állítanak, mint a fókusz nélküli (26a). (26a) azt állítja a mondat topikjaként megnevezett Jánosról, hogy bejárta a biciklijével a Börzsönyt. A (26b-d) alatti predikátumok fő állítása ezzel szemben egy kimerítő azonosítás. (26b)-ben előfeltevésként szerepel, hogy János bejárta a Börzsönyt; a mondat azt állítja, hogy a lehetséges közlekedési eszközök közül a biciklije, és nem más volt ezen cselekedetének az eszköze. (26c)-ben az az előfeltevés, hogy János biciklivel bejárt valamely földrajzi egységet, az állítás pedig az, hogy a lehetséges földrajzi egységek közül a Börzsöny, és nem más volt ezen cselekedetének a tárgya. A János-t fókuszba emelő (26d) azt előfeltételezi, hogy valaki bejárta biciklijével a Börzsönyt, és azt állítja, hogy bizonyos releváns személyek közül János és csakis ő volt ezen cselekedet végrehajtója. íme tehát (26b-d) jelentése körülírva:

(26) b'.‘Jánosról azt állítjuk, hogy (a releváns közlekedési eszközök közül) a bickilije volt az, amivel bejárta a Börzsönyt.’

c'. ‘Jánosról azt állítjuk, hogy (a releváns földrajzi egységek közül) a Börzsöny volt az, amit bejárt a biciklijével.’

d'. ‘(A releváns személyek közül) János volt az, aki bejárta a biciklijével a Börzsönyt.’

Logikai értelemben a (26b-e) mondatok – (26a)-hoz képest – összetett predikátumot tartalmaznak; predikátumukban (26a) predikátuma (a VP) csak alárendelten van jelen. A VP fölé rendelt predikátum azonosító állítást fejez ki; ennek szorosan vett állítmánya a fókusz.

A mondat fókusza arra szolgál, hogy kimerítően azonosítsa egy, a szövegelőzményből vagy a beszédhelyzetből



kikövetkeztethető halmaznak azt a részhalmazát, amelyre az igés kifejezéssel leírt cselekvés, történés vagy állapot igaz.

Ha a kimerítő azonosítást ismert elemekből álló, zárt halmazon végezzük, annak az elemnek az azonosítása, melyre a VP tartalma igaz, másodlagosan azokat az elemeket is azonosítja, melyekre a VP tartalma nem igaz. Ha például (26d) esetében három barátról: Jánosról, Péterről és Imréről van szó, a János járta be a Börzsönyt biciklivel mondatból az is következik, hogy Péter és Imre nem járta be a Börzsönyt biciklivel. Ezért szoktak a fókusznak szembeállítást kifejező szerepet tulajdonítani. Valójában a fókusz kimerítő, kizárólagos azonosítást fejez ki; a releváns halmaznak a fókusz által azonosított és kizárt elemei közötti szembenállásra csak következtetünk.

Gyakran nem határozható meg pontosan azoknak a releváns individuumoknak a köre, melyek közül a fókuszt azonosítottuk; ilyenkor a fókusz nem fejez ki szembeállítást:

(27) a. Ezt a regényt [GÁRDONYI GÉZA írta].

b. [HOLNAP ünnepeljük a születésnapodat].

E megfigyelések alapján a fókuszfunkciót a következőképpen határozzuk meg:

(28) A fókusz funkciója

A fókusz szerepű mondatösszetevő arra szolgál, hogy kimerítően azonosítsa egy, a szövegelőzményből vagy a beszédhelyzetből kikövetkeztethető halmaz azon részhalmazát, melyre a VP-ben kifejezett állítás igaz.

3.3.2. 3.3.2. A fókusz szerkezeti helye

A fókusz látszólag ugyanazt a közvetlenül ige előtti pozíciót foglalja el a mondatban, mint az igemódosító. Csak vagy egyiket, vagy másikat találjuk az ige előtt, mindkettőt nem; azaz, mintha egyugyanazon pozícióért versengenének. Valójában egy fókuszt tartalmazó predikátum nem úgy tagolódik, mint egy igemódosítót tartalmazó. Az igemódosítós predikátumban az igemódosító és az ige alkot egy összetevőt, a fókuszos predikátumban pedig az ige és az ige utáni bővítmények. Azaz:

A predikátum összetevős szerkezetét úgy ellenőrizhetjük, hogy megvizsgáljuk, mely szakaszai vethetők alá mondattani műveleteknek, például mellérendelésnek. Általános nyelvészeti igazság, hogy mondattani művelet csak összetevőre vonatkozhat. Ha az igemódosítós predikátum szerkezete valóban olyan, ahogyan (29a) alatt ábrázoltuk, akkor ha az igéből és az igét követő NP-ből álló szakaszát mellérendelésnek vetjük alá, helytelen mondatot kapunk, hiszen a V NP szakasz nem alkot összetevőt. (30a) alatt pontosan ezt tapasztaljuk. Ha a fókuszos predikátum szerkezetét helyesen ábrázoltuk (29b)-ben, akkor a fókuszos predikátum V+NP szakasza viszont alávethető mellérendelésnek. (30b) valóban ezt igazolja.

(30) a. *János [kezet [fogott Péterrel] és [rázott Jánossal]].

b. János [MARINAK [szorította meg a kezét] és [csókolta meg az arcát]].

Az ismétlődő mondatszakasz törlése is olyan művelet, mely csak egy összetevőt képező mondatszakaszon hajtható végre. Ezért azt várjuk, hogy igemódosítós (29a) szerkezet esetében nem törölhető az ige+NP mondatszakasz; a fókuszos (29b) szerkezet esetében viszont igen. Valóban ez a helyzet:

(31) a. *János nem sokáig tanulta a verset, de meg [tanulta a verset]. b. Nem János tudja a verset, hanem PÉTER [tudja a verset].



Ezek az érvek tehát a fókuszos predikátumnak tulajdonított (29b) alatti szerkezet helyességét támasztják alá.

A jelentéstani meggondolások is az ellen szólnak, hogy az igemódosítót és a fókuszt azonos mondatszerkezeti pozícióban helyezzük el. Ideális esetben meghatározott mondatpozíciókhoz meghatározott jelentéstöbblet társul – célszerű tehát az igemódosítónak és a fókusznak más-más szerkezeti helyet tulajdonítani.

Alaki kategóriáját tekintve a fókuszos predikátum nehezen sorolható be az 1.3. alfejezetben feltételezett kifejezéskategóriák valamelyikébe. Ha a mondatban helyettesíthető volna a VP-vel, ez amellett szólna, hogy maga is VP. A (26b-d) példákban valóban a VP-t cseréltük fel egy fókuszos predikátummal; ez azonban nem lehetséges minden környezetben; például nem lehetséges az alábbi mondat második tagmondatában sem:

(32) a. Nem JÁNOS kérte kölcsön a biciklimet, hanem PÉTER kérte kölcsön az

autómat.

b. *Nem JÁNOS kérte kölcsön a biciklimet, hanem kölcsönkérte Péter az autómat.

Továbbá, ha a fókuszos predikátumot is VP-ként kategorizálnánk, elmosnánk azt a tényt, hogy logikai értelemben a fókuszos predikátum a VP-hez képest összetett predikátum. Míg egy fókusztalan predikátum a VP által jelölt cselekvést vagy állapotot állítja, egy fókuszt is tartalmazó predikátum nem. A fókuszos predikátum előfeltételezi a VP által jelölt cselekvést vagy állapotot; amit állít, az a fókuszként megnevezett individuum azonossága azzal az individuummal, amelyre a VP-ben kifejezett cselekvés, állapot kizárólagosan igaz – lásd a (26b-d) példák tárgyalását. Az egyszerű VP és a fókuszos predikátum mondattani szerkezetét tekintve sem azonos. Mint a nyelvtan hangtani fejezetéből ki fog tűnni, hangsúlyozásukban és hanglejtésükben is különböznek. E tények arra utalnak, hogy az 1.3. alfejezetben bevezetett alaki kategóriák nem elegendők a fókuszos predikátum megnevezésére, ezért új kategóriát vezetünk be: a fókuszos kifejezést, FP-t. Az FP tehát VP-ből és egy azt megelőző, tetszés szerinti alaptagú kifejezésből (XP)-ből áll. A VP-t közvetlenül megelőző, a VP-vel FP összetevőt alkotó kifejezés a mondat fókusza. A fókusz képviseli az FP kategóriájú predikátum szorosan vett állítmányát.

A fókuszt a VP-ből, az ige bővítményei és módosító elemei közül emeljük ki; ezért a VP-ben nyoma van (ha ezt a későbbiekben nem tüntetjük is fel mindig). Azaz:

A feltételezett szerkezet lehetővé teszi a fókusz egyszerű formai meghatározását:

(34) A fókusz szerkezeti helye

A VP-t közvetlenül megelőző, vele FP-t alkotó összetevő fókusz szerepű.

Minthogy a VP-t csak egyetlen összetevő előzheti meg közvetlenül, a (34)-es megfogalmazás tagmondatonként csak egyetlen fókuszt enged meg.

3.3.3. 3.3.3. A fókusz és az ige szomszédossága

A fókuszos kifejezésben a fókusz és az ige közé nem ékelődhet sem igemódosító – lásd (35a)-t, sem más kifejezés, például módhatározó – lásd (35b)-t.

(35) a. *PÉTER elszomorodott.

b. *PÉTER nagyon sírt.

((35a,b) természetesen csak akkor helytelen, ha a Péter-t fókuszként ejtjük: azaz hangsúlyozzuk, s az őt követő összetevő hangsúlyát töröljük.) E mondatok kizárásához az alábbi kikötést tesszük:

(36) Fókusz-ige szomszédosság



A fókusznak szomszédosnak kell lennie a ragozott igével.

A fókusz és az ige szomszédosságának követelménye összefüggni látszik azzal a ténnyel, hogy a fókusz és az ige hangsúlyozási szempontból egy szót kell, hogy alkosson. Erről az alábbi kikötéssel gondoskodunk:

(37) Fókusz utáni hangsúlytörlés

A fókusz hangsúlyozási szempontból magába olvasztja a neki közvetlenül alárendelt predikátum szorosan vett állítmányát.

A VP szorosan vett állítmányának a fókuszba, azaz logikai értelemben a fölérendelt állítmányba való hangsúlyozásbeli beolvadása azt tükrözi, hogy az FP-nek alárendelt VP megszűnt állítást, önálló predikátumot képviselni; a fölérendelt predikátum alárendelt elemévé vált. Tekintsük az alábbi példapárt:

(38) a. János [vp megharagudott].

b. János [pp A PLETYKA MIATT [vp haragudott meg]].

Míg (38 a) azt állítja Jánosról, hogy megharagudott, (38b) ezt nem állítja, hanem előfeltételezi. (38b) azt állítja Jánosról, hogy a szóba jöhető okok közül a pletyka volt az, és nem más, ami miatt megharagudott.

Sejtésünk szerint a fókusz és az igei alaptag közé azért nem ékelődhet igemódosító, mert valamiképpen megakadályozná a VP alaptagjának hangsúlyozásbeli-logikai beolvadását a fókuszba.

A fókusz és a ragozott ige között megkövetelt szomszédosságot kétféleképpen érhetjük el. Kiemelhetjük az igét az igemódosító mögül a fókusz mellé, a következőképpen:

A másik megoldás, hogy az [igemódosító] jegyű vonzatot fókusz jelenlétében nem emeljük ki igemódosítói pozícióba, hanem az ige mögött hagyjuk. Pillanatnyilag nincs olyan érdemi érvünk, melynek alapján egyik vagy másik megoldás mellett dönthetnénk. Míg azonban az előbbi megoldáshoz egy külön igemozgató szabályra is szükségünk volna, az utóbbi megoldás az eddig megállapított nyelvtani megszorításokból is következik. Emlékezzünk rá, hogy a (19)-es igemódosító-megszorítás feltételes érvényű, azaz felülbírálhatja egy abszolút érvényű nyelvtani kikötés. A fókusz-ige szomszédosság ilyen abszolút érvényű kívánalom; következésképp, ha az [igemódosító] jegyű összetevőnek az igemódosító-megszorítás értelmében az ige elé kellene kerülnie, viszont a fókusz-ige szomszédosság követelménye ezt nem engedi, a két ellentmondó megszorítás közül az utóbbinak kell teljesülnie.

Amikor a mondat igéje törölt létige, a fókusz és az ige szomszédosságát kikötő (36)-os megszorítás természesen nem lép működésbe, és a (19) alatti igemódosító-megszorítás akadálytalanul érvényesül. Következésképp fókuszos mondatban törölt létige esetén az igemódosító a VP élén, igemódosítói pozícióban található. Ha nem igemódosítói pozícióbanállna, hanem a törölt ige mögött, akkor szabadon felcserélhetnénk az ige utáni

bővítményekkel; de ezt nem tehetjük meg – lásd (40b)-t.

(40) a.[fp JÁNOS [vp orvos a Honvéd Kórházban]].

b.*[FP JÁNOS [vp a Honvéd Kórházban orvos]].

Más a helyzet kitett létige esetén. Ekkor, hogy a fókusz-ige szomszédosság teljesülhessen, az igemódosító a VP-beli bővítmények között marad, s ott tetszés szerinti helyet foglal el:



(41) a.[fp JÁNOS [vp volt orvos a Honvéd Kórházban]].

a. [fp JÁNOS [vp volt a Honvéd Kórházban orvos]].

Összegezve a fókusz és az ige viszonyával kapcsolatos fő megállapításainkat: a fókusznak szomszédosnak kell lennie a ragozott igével. Sejtésünk szerint a fókusz és az ige közé ékelődő igemódosító valamiképp akadályozná, hogy az FP állítmánya, a fókusz hangsúlyozási és logikai szempontból magába olvassza a VP szorosan vett állítmányát, az igét. Következésképp FP-nek alárendelt VP-ben az [igemódosító] jegyű vonzatnak az ige mögött kell maradnia. íme tehát egy fókuszt tartalmazó mondat, például (26c) szerkezete:

3.3.4. 3.3.4. A fókusz típusai

Fókusz szerepet az ige bármilyen alaki kategóriájú vonzata (azaz bővítménye vagy módosítója) betölthet. Bizonyos típusú mondatösszetevők kötelezően fókuszpozícióba kerülnek. Ezek az összetevők mind valamilyen, a kizáró azonosítással rokon szemantikai műveletet jelölnek. Például a kérdőszós kifejezés nem azonosítást végez, hanem azonosítást kér: egy releváns halmaz azon elemének azonosítását várja a hallgatótól, melyre a VP-ben leírt cselekvés/történés/állapot igaz. Feltételezzük, hogy ezeknek az összetevőknek eleve adott, szótári tulajdonságuk, hogy nekik – vagy az őket tartalmazó összetevőnek – a mondatban fókusz szerepet kell betölteniük. Az ilyen szótári elemek fókusz-várományosságát úgy jelöljük, hogy a szótárban [fókusz] jeggyel látjuk el őket.

3.3.4.1. 3.3.4.1. Kérdoszós kifejezések

A kérdőszót tartalmazó kifejezés fókuszként való kiemelése kötelező. Például:

(43) a. [fp Kinek a biciklijével [vp járta be János a Börzsönyt]]? b. János [fp mit [vp járt be a biciklijével]]?

Az olyan mondatváltozatok, melyekben a kérdőszó nem közvetlenül az ige előtt áll, helytelenek:

(44) a. *A Börzsönyt bejárta ki a biciklijével?

b. *A Börzsönyt ki bejárta?

c. *A BÖRZSÖNYT járta be ki?

d. *Ki a Börzsönyt bejárta?

A (44d) példa csak kérdésként helytelen; vonatkozó mellékmondatként elfogadható volna – ugyanis a topik előtt álló kérdőszót vonatkozó névmásként értjük.

Egyetlen kérdőszó: a miért számára nem kötelező a fókuszpozíció. A miért nemcsak a VP-vel kifejezett cselekvés vagy állapot okára kérdezhet rá, hanem a fókusszal kifejezett azonosító állítás okára is. Az előbbi esetben a miért fókuszpozícióban van, az utóbbi esetben a fókusz előtt, az FP-hez csatolva:

(45) a. [fp Miért [vp járta be János a Börzsönyt]]?



b. Miért [fp biciklivel [vp járta be János a Börzsönyt]]?

A bővítményi szerepű miért csak fókuszba kerülhet:

(46) a. [fp Miért [vp nyúlt a baba]]? b. *Miért [fp a baba [vp nyúlt]]?

A kérdőszókat a szótárban nemcsak [kérdő operátor] jeggyel, hanem [fókusz] jeggyel is ellátjuk. (Az okhatározói miért esetében a [fókusz] jegy választható.) Ezáltal a kérdőszós kifejezések az alábbi megszorítás hatálya alá esnek:

(47) Fókusz-megszorítás (1. változat)

Az ige [fókusz] jegyű vonzatának, amennyiben lehetséges, fókuszpozícióba kell kerülnie.

Az ‘amennyiben lehetséges’ kitétel azt jelöli, hogy csupán feltételes megszorításról van szó. Ha a megszorítás egy abszolút érvényű elv vagy szabály teljesülését gátolná, nem kell figyelembe venni. Többszörös kérdésekben a (47)-es megszorítás csak egyetlen kér- dőszós kifejezésre teljesülhet, hiszen a fókusz helyére vonatkozó (34)-es kikötés predikátumonként csak egyetlen fókuszt enged meg. A többi kérdőszós kifejezésnek az ige mögött kell maradnia:

(48) Ki verekedett össze kivel?

Többszörös kérdésekben a fókusz helyére vonatkozó (34)-es megszorítás akadályozza meg, hogy minden kérdőszós kifejezés fókuszpozícióba kerüljön. E szerint a megszorítás szerint csak a VP-t közvetlenül megelőző pozíció fókuszpozíció; azaz predikátumonként csak egy fókuszpozíció lehetséges.

A többszörös kérdéseknek van egy olyan típusa is, melyben látszólag mindegyik kér- dőszós kifejezés fókuszpozícióba került:

(49) Ki melyik könyvet szeretné?

Valójában az ilyen kérdésekben csak az igét közvetlenül megelőző kérdőszós kifejezés van fókuszpozícióban; a többi a fókuszpozíció előtt található, abban a mondatpozícióban, mely egyébként a minden, mindegyik, valamennyi,összes típusú összetevőt tartalmazó kifejezések (pl. az összes fiú, mindenki, minden alkalommal) számára van fenntartva. Az ilyen kifejezések, melyeket a magyar nyelvtani hagyomány összefoglaló kifejezéseknek, a jelentéstan univerzális kvantoroknak nevez, nem megnevező kifejezések, hanem egy halmazon végzett művelettel értelmezhetők: azt fejezik ki, hogy a mondat predikátuma valamely, a szövegelőzményből vagy a beszédhelyzetből kikövetkeztethető halmaz valamennyi elemére vonatkozik. Az, hogy a többszörös kérdések egyik kérdőszava is az univerzális kvantorok helyére kerül, nem véletlen; a fókusz előtti kérdőszós kifejezést valóban univerzális kvantorként értelmezzük. A (49) alatti példában a ki mindenki-t jelent, azaz a mondat a következőképpen értendő:

(49) ‘Mondd meg mindenkiről, hogy melyik könyvet szeretné!’

A (50) alatti példában viszont a melyik könyvet egyenértékű a mindegyik könyvet univerzális kvantorral:

(50)Melyik könyvet ki szeretné?

‘Mondd meg mindegyik könyvről, hogy ki szeretné!’

A [fókusz] jegyű kérdőszók mellett tehát [univerzális kvantor] jegyű kérdőszókat is meg kell engednünk.

A (49)-(50)-es példákkal illusztrált ‘ár-többszörös kérdések más típusú választ kívánnak, mint a (48) alatt bemutatott tényleges többszörös kérdés. Hasonlítsuk össze az alábbi kérdés-felelet párokat:

(51) a. Ki verekedett kivel?

b. János verekedett Péterrel.

(52) a. Ki kivel verekedett?

b. János Péterrel, Imre Pállal, Géza pedig Zoltánnal verekedett.



Tekintve, hogy az (52a) alatti ‘ál’-többszörös kérdésben a ki logikai értelemben nem kérdő operátor, hanem univerzális kvantor, nem egy adott halmaz valamelyik elemének azonosítását várja, mint általában a kérdő operátorok. Ellenkezőleg, egy adott halmaz minden elemének számbavételét kivánja, s mindegyikkel kapcsolatban választ kér arra a kérdésre, hogy kivel verekedett.

A miért és a hogy(an) kérdőszóknak nem lehet [univerzális kvantor] jegyük; ezeknek ‘ál’-többszörös kérdésekben is mindig a fókuszpozícióban kell állniuk:

(53) a. Ki [fp miért [vp késett el]]?

b.*Miért [fp ki [vp késett el]]?

(54) a. Ki [fp hogyan [vp érvelt]]?

b. *Hogyan [fp ki [vp érvelt]]?

Azt szeretnénk elkerülni, hogy egy egyszerű kérdés kérdőszavát is univerzális kvantorként lehessen értelmezni; azaz az [univerzális kvantor] jegyű kérdőszó előfordulását arra az esetre korlátozzuk, amikor a mondat tartalmaz [fókusz] jegyű kérdőszót is. Ehhez azt kötjük ki, hogy a kiegészítendő kérdések fókuszpozíciójában kérdő kifejezésnek kell állnia. Minthogy fókuszba csak [fókusz] jegyű kérdő kifejezés kerülhet, az [univerzális kvantor] jegyű kérdőszó ezek után csak második és további kérdő kifejezésként jöhet szóba.

(55) Kiegészítendőkérdés-megszorítás

A kiegészítendő kérdés fókuszpozíciójában kérdőszós kifejezésnek kell állnia.

Az okhatározói miért-et tartalmazó kérdéstípusra e megszorítás nem vonatkozik, ugyanis azt nem szorosan vett kiegészítendő kérdésnek, hanem egy sajátos külön kérdésfajtának tekintjük.

3.3.4.2. 3.3.4.2. Kirekesztő értelmű kifejezések

A kérdőszókhoz hasonlóan már a szótárban [fókusz]-ként vannak megjelölve a kirekesztő értelmű kifejezések is. Ez a múlt századra visszanyúló nyelvészeti szakkifejezés azoknak a negatív értelmű kifejezéseknek a gyűjtőneve, melyek kevésre értékelt számosságú vagy kevésre értékelt mennyiségű dolgot (56a,b), kis gyakoriságot (56c), kis fokot, mértéket (56d) vagy kevésre értékelt módot (56e) jelölnek.

(56) a. [fp Kevés fiú [vp jött el]].

b. János [fpkevés bort [vp ivott meg]].

c. János [fpritkán [vp jár haza]].

d. János [fp kevéssé [vp győzött meg az igazáról]].

e. János [fp rosszul [vp oldotta meg a feladatot]].

A kirekesztő értelmű kifejezések alaki kategóriájukat tekintve nem alkotnak homogén osztályt: főneves, névutós és határozószós kifejezések egyaránt vannak közöttük. Ez nem meglepő, hiszen, mint fentebb már szó volt róla, a fókuszpozíció e kategóriák mindegyikét befogadja. A kirekesztő értelmű kifejezéseket jelentésük rokonítja egymással. Mind negatív értelműek, s [fókusz] szótári jegyüket valószínűleg annak köszönhetik, hogy pozitív megfelelőjükkel szembeállítva értelmezzük őket. A negatív jelentést és a [fókusz] szótári jegyet hordozhatja akár az alaptag (ritkán, kevesen), akár a módosító elem (kevés (fiú)), sőt akár a módosító módosítójais. Ez a helyzet a kevés gyerek apja kifejezés esetében. Mint (57a) bemutatja, az ilyen kifejezés is csak fókuszpozícióban állhat; az ige mögé vagy topik helyzetbe, mint (57b-c)-ben, nem kerülhet.

(57) a. [fp Kevés gyerek apja [vp jött el a szülői értekezletre]].

b. *[vp Eljött kevés gyerek apja a szülői értekezletre].

c. *Kevés gyerek apja [vp eljötta szülőiértekezletre].

A kevés gyerek apja kifejezésből azért lesz kötelezően fókusz, mert a kevés szótári [fókusz] jegye először kiterjed az őt tartalmazó kevés gyerek NP-re, majd a kevés gyerek NP [fókusz] jegye kiterjed az őt tartalmazó



kevés gyerek apja NP-re.

Kirekesztő értelmű kifejezések a csak által módosított igei vonzatok is; [fókusz] jegyüket a csak-tól kapják:

(58) a. János [fp csak a Börzsönyt [vp járta be]].

b. [fp Csak János [vp járta be a Börzsönyt]].

Előfordulhat, hogy a VP-ből az FP-be kiemelt csak-os kifejezés csak eleme a VP-ben reked, s csupán az általa módosított összetevő kerül fókuszba:

(59) a. János [fp A BÖRZSÖNYT [vp járta csak be]].

b. János [fp A BÖRZSÖNYT [vp járta be csak]].

(59a,b) jelentése (58a) jelentésével azonos. A (59a,b) alatti szerkezetekben a csak azt mutatja, honnan került fókuszpozícióba a csak a Börzsönyt kifejezésnek a Börzsönyt része. E szerkezetek bizonyítékot szolgáltatnak mind arra a feltételezésre, hogy a fókusz mozgatással kerül az ige elé, mind arra az állításra, hogy a vonzatok ige utáni szórendje tetszőleges.

A csak az igére, sőt az egész VP-re is vonatkozhat; ilyenkor nem idézi elő az általa módosított összetevő fókuszpozícióba való mozgatását:

(60) a. János [csak lemásolta] a szavakat (de nem tanulta meg őket)

b. János [csak lemásolta a szavakat] (mást nem csinált)

A kirekesztő értelmű kifejezések [fókusz] jegyüknél fogva a [fókusz] jegyű összetevők helyére vonatkozó (47)-es megszorítás hatálya alá esnek, azaz, amennyiben lehetséges, fókuszpozícióba kell kerülniük. A (61a-e) alatti mondatok azért helytelenek, mert ez a megszorítás nem teljesül bennük.

(61) a.*János [vp meghívta csak Marit].

b. *János [vp meghívott kevés fiút].

c. *János [vp rosszul [vp angolul beszél]].

d. *János [vp elkésik ritkán].

A mondatok helyessé tehetők, ha a [fókusz] jegyű összetevőjüket fókuszpozícióba emeljük:

(62) a. János[fp CSAK MARIT [vp hívta meg]].

b. János [fp KEVÉS FIÚT [vp hívott meg]].

c. János [fp ROSSZUL [vp beszél angolul]].

d. János [fp RITKÁN [vp késik el]].

Ugyanakkor azzal is megjavíthatók a mondatok, ha más összetevőt viszünk fókuszba, s a [fókusz] jegyűt a VP-ben hagyjuk:

(63) a.[fp JÁNOS [vp hívta meg csak Marit]].

[fp JÁNOS [vp hívott meg kevés fiút]].

[fp JÁNOS [vp beszél rosszul angolul]].

[fp JÁNOS [vp késik el ritkán]].

Ez a helyzet a [fókusz] jegyű összetevők helyére vonatkozó (47)-es megszorítással csak akkor egyeztethető össze, ha a kirekesztő értelmű kifejezést megelőzve fókuszpozícióba vitt JÁNOS is [fókusz] jegyű. (47) értelmében a [fókusz] jegyű kirekesztő kifejezés fókuszba emelése csak abban az esetben nem kötelező, ha a



fókuszba emelés megsértene egy nyelvtani megszorítást. Következésképp a csak Marit fókuszba emelését a JÁNOS fókuszba emelése csupán akkor akadályozhatja meg, ha ez utóbbi művelet is valamilyen nyelvtani kikötést teljesít. Azt feltételezzük tehát, hogy a JÁNOS is fókusz jegyű. Azaz, a [fókusz] jegy a VP-ben az igevonzatok között szabadon is kiosztható, s csak [fókusz] jegyű összetevő kerülhet fókuszpozícióba. A (47)-es fókusz-megszorítást tehát a következőképpen egészítjük ki:

(64) Fókusz-megszorítás (pontosított változat)

a. Az ige [fókusz] jegyű vonzatának, amennyiben lehetséges, fókuszpozícióba kell kerülnie.

b. Fókuszpozícióba csak [fókusz] jegyű összetevő kerülhet.

A (63a-d) alatti mondatok tehát semmiféle megszorítást sem sértenek. Fókuszpozíciójukban [fókusz] jegyű összetevő áll. Az ige utáni [fókusz] jegyű összetevőjük azért maradhatott a VP-ben, mert a fókusz helyére vonatkozó (34)-es megszorítás csak egy fókuszösszetevőt engedélyez predikátumonként. A megszorításnak azt nem kell kikötnie, hogy a [fókusz] jegyű összetevők közül melyiknek kell fókuszpozícióba mennie. Az az összetevő, melynek nem szótári jegye a [fókusz], melynek tehát a hangalakja nem jelöli, hogy fókuszként értelmezendő, nyilvánvalóan elsőbbséget élvez a fókuszpozícióba való mozgatás tekintetében. Ha a JÁNOS összetevőt nem emelnénk fókuszba, semmilyen más módon nem jelölhetnénk egyértelműen a neki szánt fókuszfunkciót. A csak Marit, kevés fiút, rosszul és ritkán helyben hagyásával viszont nem vész el információ.

A fókusszal kapcsolatos megszorításoknak a (65)-ös példa is eleget tesz. Azért helytelen mégis, mert megsérti az (55)-ös kiegészítendőkérdés-megszorítást, miszerint kiegészítendő kérdés fókuszában kérdő kifejezésnek kell állnia.

(65) *János [fp ritkán [vp dicsért meg kit]]?


A magyar mondat predikátumrészét képviselheti egy közvetlenül a VP fölé rendelt fókuszos kifejezés (FP) is. Ennek szorosan vett állítmánya, a fókusz arra szolgál, hogy kimerítően azonosítsa egy, a szövegelőzményből vagy a szituációból kikövetkeztethető halmaz azon részhalmazát, melyre a VP-ben kifejezett állítás igaz. A fókusz szerepet az igét közvetlenül megelőző, a VP-vel FP-t alkotó összetevő tölti be. A fókusznak szomszédosnak kell lennie az igével; még igemódosító sem ékelődhet közéjük. Sejtésünk szerint ez azzal függ össze, hogy a VP igei alaptagjának hangsúlyozás szempontjából bele kell olvadnia a fókuszba.

Bizonyos szavak szótári [fókusz] jeggyel vannak ellátva, s e jegyük az őket tartalmazó kifejezés egészére kiterjed. Ilyen szótárilag meghatározott [fókusz] jegye van például a kérdőszavas kifejezéseknek, a csak-os kifejezéseknek és a kirekesztő értelmű kifejezéseknek. A [fókusz] jegy szabadon is kiosztható az ige bármely vonzatának. A [fókusz] jegyű összetevőnek (illetve több ilyen esetén valamelyiküknek) a fókusz-megszorítás értelmében fókuszpozícióba kell kerülnie. A kiegészítendőkérdés-megszorítás azt köti ki, hogy a kiegészítendő kérdések fókuszpozíciójában kérdőszós kifejezésnek kell állnia.

3.4. 3.4. A disztributív kvantort tartalmazó predikátum belső szerkezete3.4.1. 3.4.1. A disztributív kvantor funkciója

A mondat predikátumrészében az igét megelőző fókuszoperátor előtt további operátorok, azaz logikai-jelentéstani műveleteket jelölő összetevők állhatnak. Például:

(66) a. [Minden lánynak [fp JÁNOS [vp segített]]].

b. [Marinak is [fp JÁNOS [vp segített]]].

c. János [mindig [fp CSAK MARINAK [vp segít]]].

A topik és a fókusz közé ékelődő minden lánynak, Marinak is, mindig jelentéstani-logikai szerepüket tekintve kvantorok, azaz olyan összetevők, melyek nem individuumokat neveznek meg, hanem halmazokon végzett műveletekkel értelmezhetők. Mind a három összetevő univerzális kvantor, azaz azt állítja, hogy a kvantornak alárendelt predikátum (FP vagy VP) egy szóban forgó halmaz minden elemére igaz. (66a) tehát kibontva a



következőt jelenti:

(67) ‘A szóban forgó lányok mindegyikére igaz, hogy János volt az, és nem más, aki

segített neki.’

A Marinak is-es kifejezés sajátos univerzális kvantor; azt fejezi ki, hogy a neki alárendelt állítás egy releváns halmaz minden elemére meg Marira igaz. (66b) jelentése a következőképpen írható körül:

(68) ‘A szóban forgó személyek mindegyikére meg Marira igaz, hogy János volt az,

és nem más, aki segített neki.’

A mindig időpontok halmazára vonatkozó univerzális kvantor. íme (66c) jelentése kifejtve:

(69) ‘Jánosról azt állítjuk, hogy minden szóban forgó alkalomra igaz, hogy csak Mari az, és nem más, akinek segít.’

A predikátum fókusz előtti részében nemcsak univerzális, hanem pozitív értelmű kvantorok is állhatnak:

(70) a. János [többször is [re autóval [vp vitte haza Marit]]].

b. János [két autót is [vp kipróbált]].

c. János [sok autót [vp kipróbált]].

Bár (70b)-ben és (70c)-ben a pozitív értelmű kvantor közvetlenül a VP elé van rendelve, e példákban is kvantorpozíciót foglal el. Nem állhat az FP-ben, hiszen akkor a fókusz és az ige szomszédosságát megkövetelő (36)-os elv következtében az igekötőnek az ige mögött kellene maradnia.

Azoknak a kvantoroknak, melyek a fókusz előtti kvantorpozícióba kerülnek, van egy érdekes közös tulajdonságuk: az egy szóval csak latinul megnevezhető disztributivitás. Ez a tulajdonság azt jelenti, hogy a kvantort követő állítás a releváns halmaznak a kvantor kijelölte elemeire egyenként igaz. Például:

(71) a. Minden fiú felvitte a zongorát az emeletre.

b. Legtöbb fiú felvitte a zongorát az emeletre.

c. Sok fiú felvitte a zongorát az emeletre.

d. Két fiú is felvitte a zongorát az emeletre.

E mondatok csak úgy érthetők, hogy a szóban forgó fiúk közül mindegyik, legtöbb, sok, illetve kettő külön-külön (azaz egyedül) vitte fel a zongorát az emeletre. A fókuszban álló kvantorok esetében nem kötelező a disztributív olvasat:

(72) a. Két fiú vitte fel a zongorát az emeletre.

b. Kevesen vitték fel a zongorát az emeletre.

Mint a (71d) és (72a) alatti példák összehasonlításából kitűnik, a határozott számneves kifejezéseket az is teszi disztributív kvantorrá; e szerint az is egyik funkciója a disztributivitás jelölése.

A kvantifikációval kiterjesztett FP-t, illetve VP-t kvantoros kifejezésnek, QP-nek nevezzük.

Egy predikátum két vagy több disztributív kvantifikációt is tartalmazhat. Ezek egymással nem testvéri, hanem alá-fölérendeltségi viszonyban állnak: az elöl álló kvantor fölé van rendelve az őt követő kvantornak. Tekintsük például az alábbi, két disztributív kvantort is tartalmazó mondat értelmezését:

(73) János többször is minden barátját [PP a Gundelben [vp látta vendégül]]

‘Jánosról azt állítjuk, hogy több olyan alkalom volt, amikor minden (akkori) barátjára igaz volt, hogy a Gundel volt az a hely, és nem más, ahol vendégül látta őket.’



3.4.2. 3.4.2. A disztributív kvantor szerkezeti helye

A disztributív kvantort tartalmazó predikátum belső szerkezetének pontosan tükröznie kell a logikai alá-fölérendeltségi viszonyokat. (73)-nak tehát a (74) alatti szerkezetet tulajdonítjuk:

A disztributív kvantorokat is a VP-ből emeljük ki kvantorpozícióba. Eredeti helyükön nyomot hagynak. A kvantorok kiemelése egyenként történik, és követi a fókuszkiemelést. Azaz, az első (tetszőlegesen kiválasztott) kvantort az FP-hez csatoljuk, a második kvantort az első kvantorkiemeléssel létrehozott QP összetevőhöz, és így tovább.

Fókusz hiányában természetesen a VP-hez csatoljuk az elsőként kiemelt kvantort – mint (75a)-ban is. Igemódosítós igék esetében azonnal felismerhető, hogy a VP-t kvantor vagy fókusz előzi-e meg. Míg fókusz esetén a (36)-os elv következtében az igemódosítónak az ige mögött kell maradnia (lásd (75b)-t), kvantor esetén az igemódosító megelőzi az igét.

(75) a. János [QP minden barátját [vp meghívta]].

b. János [PP kevés barátját [vp hívta meg]].

3.4.3. 3.4.3. Predikátumszerkezet és hangsúlyozás

Ha egy mondatban kvantoros kifejezés képviseli a (fő) állítást, természetesen a kvantorra esik a predikátumrész kezdetét jelölő kötelező hangsúly. Ha a QP-nek másik QP van alárendelve, az annak élén álló kvantor is kötelező hangsúlyt kap. Kötelező hangsúlyt kap a QP- nek alárendelt FP élén álló fókusz is. Ha tehát a mondat predikátuma a VP fölé rendelt rétegeket is tartalmazó összetett predikátum, minden predikátumréteg első fő összetevőjére kötelező hangsúly esik – az FP-nek alárendelt VP-t kivéve. Az FP-nek alárendelt VP hangsúlytalanságát azonban nem kell külön kikötnünk, hiszen erről a (37) alatti hangsúlytörlő szabály gondoskodik. Az az 1. fejezetben tett általánosítás tehát, miszerint a predikátum első tartalmas elemére kerül a mondat első kötelező hangsúlya, a következőképpen pontosítandó:

(76) A kötelező hangsúlyok helye

A predikátumban a VP, valamint minden VP fölé rendelt kifejezés első tartalmas összetevőjére kötelező hangsúly esik.

3.4.4. 3.4.4. A disztributív kvantorok típusai

Azt, hogy mely összetevőket kell kvantorkiemelésnek alávetni, az összetevők szótári alakjáról ismerjük fel. Azok az összetevők tekintendők disztributív kvantornak, melyek olyan determinánst (pl. minden, mindegyik, összes, legtöbb), olyan alaptagot (mindenki, minden, mindig, sokan) vagy olyan módosító elemet (is, még... is) tartalmaznak, amely a szótárban [disztributív kvantor] jeggyel van megjelölve. A minden fiú apja típusú szerkezetekben a birtokos jelző számjelzője hordozza a szótári [disztributív kvantor] jegyet; ez disztributív kvantorrá teszi a minden fiú NP-t; s a disztributív birtokos jelző disztributív kvantorrá teszi az egész főneves



kifejezést, melynek ezért kvantorpozícióba kell kerülnie:

(77) a. Az osztályfőnököt [QP minden fiú apja [vp felkereste]].

b. *Minden fiú apja az osztályfőnököt [vp felkereste].

c. *Az osztályfőnököt [PP minden fiú apja [vp kereste fel]].

Mint a (77a-c) példákból kitűnik, a [disztributív kvantor] jegy kizárja az őt hordozó összetevő topikalizálását vagy fókuszként való kiemelését. Az alábbi kikötést kell tehát tennünk:

(78) Disztributívkvantor-megszorítás

a. A [disztributív kvantor] jegyű összetevőnek, amennyiben lehetséges, kvan

torpozícióba kell kerülnie.

b. Kvantorpozícióba csak [disztributív kvantor] jegyű összetevő kerülhet.

Míg az univerzális kvantorok (pl. mindenki, az összes fiú, majdnem minden fiú, legtöbb fiú, mindig, állandóan, legtöbbször), valamint az is-sel ellátott megnevező kifejezések és is-sel ellátott pozitív értelmű kvantorok (János is, három fiú is, többször is) csak kvantorpozícióba kerülhetnek, néhány pozitív értelmű kvantor fókuszpozícióban is állhat. Például:

(79) a. János számos/sok barátját meghívta.

b. János számos/sok barátját hívta meg.

Feltételezésünk szerint a [disztributív kvantor] jegy és a [fókusz] jegy egymás alternatívái, azaz egy összetevő nem viselheti mind a kettőt. Ez esetben vajon mi lehet a számos, sok, gyakran, sokszor kettős viselkedésének a magyarázata?

A számos és a sok által módosított főneves kifejezések nemcsak fókusz- és kvantorpozícióban, hanem akár topikpozícióban is állhatnak. Például:

(80) Számos/sok könyvet János [PP az édesapjától örökölt].

A számos/sok könyvet topik helyzetben úgy viselkedik, mint egy határozatlan névelőt vagy vala- vagy né- elemet tartalmazó főneves kifejezés, például:

(81) a. Egy diák [vp megbukott a vizsgán].

b. Valamelyik diák [vp megbukott a vizsgán].

c. Némelyik diák [vp megbukott a vizsgán].

Mint a topik-predikátum tagolódással foglalkozó 2.2. alfejezetben megállapítottuk, az ilyen határozatlan főneves kifejezéseknek akár specifikus, akár nem specifikus olvasatuk lehetséges. Specifikus olvasatukban egy ismert vagy legalábbis létezőnek feltételezett halmaz valamely elemére vagy elemeire utalnak, következésképp topikalizálhatók. (80) mondatkezdő összetevőjének is ugyanilyen specifikus (azaz partitivusi) olvasata van: a számos/sok könyvet egy ismert könyvhalmaz elemeinek egy részét jelöli ki mint a soron következő állítás topikját. (Különösen akkor válik ez világossá, ha a (80)-as mondatot összehasonlítjuk például a János számos/sok könyvet örökölt az édesapjától mondattal, melynek számos/sok könyvet összetevője [-specifikus] értelmű, azaz nem utal arra, hogy az édesapától örökölt könyvek valamely nagyobb könyvhalmaz részét képeznék.) Ezek szerint tehát a számos és a sok egyaránt legalább két szótári tételt alkot. Mind a számos-ból, mind a sok-ból van egy [+/ -specifikus] jegyű számnév; az ezek által módosított főneves kifejezések kerülhetnek topik- vagy fókuszpozícióba, mint (79b)-ben és (80)-ban. Ugyanakkor, a (79a) példa tanúsága szerint minden bizonnyal van egy [disztributív kvantor] jegyű számos, illetve sok számnév is; az ezek módosította kifejezést kell kvantorpozícióba emelnünk.

3.4.5. 3.4.5. A gyakorisági, fok-, mérték- és módhatározók szerepe és helye

Az alábbi példa, melyben a fókuszt hangsúlyos, pozitív gyakoriságot kifejező határozó előzi meg, felveti azt a



lehetőséget, hogy a pozitív gyakoriságot kifejező határozók – az univerzális mindig-hez, állandóan-hoz, legtöbbször-höz hasonlóan – kvantorpozícióban álló diszt- ributív kvantorok.

(82) János [’gyakran/’sokszor [PP Marinak önti ki a szívét]].

Ugyanakkor a pozitív gyakoriságot kifejező határozók a disztributív kvantoroktól eltérően egyrészt fókuszpozícióban is állhatnak – lásd (83)-at, másrészt hangsúlytalanul a predikátumon kívül, a mondathatározók lehetséges helyein is megjelenhetnek – lásd (84)-et.

(83) János [PP gyakran/sokszor hívja meg Marit vacsorára].

(84) a. Gyakran/sokszor a diákok [Predikátum 'nem jelennek meg az órán].

b.A diákok gyakran/sokszor [Predikátum 'nem jelennek meg azórán].

Ha gyakran-nak és a sokszor-nak (a mindig-gel, állandóan-nal és legtöbbször-rel ellentétben) nem tulajdonítunk [disztributív kvantor] jegyet, minden lehetséges pozícióját megjósolhatjuk. Az efféle gyakoriságot kifejező határozók akár a VP-t, akár az FP-t, akár a mondat egészét módosíthatják, hiszen utalhatnak akár a VP-ben kifejezett cselekvés vagy történés, akár az FP-ben kifejezett azonosítás, akár a mondatban kifejezett esemény vagy állapot gyakoriságaára. Ennek megfelelően a VP-t módosító határozót a VP-hez , az FP-t módosító határozót az FP-hez csatoljuk a következő módon:

nés, akár az FP-ben kifejezett azonosítás, akár a mondatban kifejezett esemény vagy állapot gyakoriságára. Ennek megfelelően a VP-t módosító határozót a VP-hez, az FP-t módosító határozót az FP-hez csatoljuk, a következő módon:

A javasolt szerkezetek azt tükrözik, hogy a határozóval való módosítás nem változtatja meg a kifejezés kategóriáját. A kötelező hangsúlyokat kiosztó (76)-os szabály mind az alsó, módosítatlan VP/FP élére, mind a felső, határozóval módosított VP/FP élére juttat hangsúlyt:

(86)a. János [vp ’sokszor [vp ’elkésik az iskolából]].

b. János [PP ’sokszor [PP ’KESVE ér be az iskolába]].

A VP-t vagy FP-t megelőző hangsúlytalan sokszor vagy gyakran a mondategészt módosító, S-hez csatolt mondathatározó. Például:

(87) a. [s Gyakran [s a tanárok [Predikátum 'nem tudják minden diákjuk nevét]]].

b. [s A tanárok [s gyakran [s [Predikátum ’nem tudják minden diákjuk nevét]]]].

A gyakran, sokszor-féle határozók fókuszpozícióban is állhatnak – lásd (88a)-t. Ha volna [disztributív kvantor] jegyük, akkor természetesen nem oszthatnánk nekik [fókusz] jegyet, és nem emelhetnénk őket fókuszpozícióba, ahogy az univerzális kvantor szerepű mindig- gel, legtöbbször-rel, állandóan-nal sem tehetjük meg ezt – lásd (88b)-t.

(88) a. János [PP gyakran [vp viszi Marit moziba]].

b. *János [PP mindig [vp veszi igénybe a Sárga Angyalt]].

A pozitív értelmű fok- és mértékhatározók jelentésüknél fogva csak a VP módosítására alkalmasak; következésképp a VP-hez csatolt helyzetben találjuk őket:

(89) a. János [vp teljesen [vp elszomorodott]].



b. János [vp nagyon [vp elszomorodott]].

c. János [vp eléggé [vp elszomorodott]].

d. János [vp kissé [vp elszomorodott]].

A pozitív értelmű módhatározók is csak cselekvést leíró VP-t módosíthatnak, azonosító állítást leíró FP-t és eseményt leíró mondatot nem; következésképp szintén csak a VP-hez csatolhatók:

(90) János [vp gyorsan [vp felszaladt a lépcsőn]].

[Fókusz] jegyet is oszthatunk nekik, aminek eredményeképpen fókuszpozícióba kerülnek:

(91) János [PP gyorsan [vp szaladt fel a lépcsőn]].

(Mint a 3.4.2. alfejezetben megmutattuk, a negatív értelmű módhatározók, például a rosszul már a szótárban [fókusz] jegyet kapnak.)


A magyar mondat predikátumrészében a fókuszos kifejezést, illetve ennek hiányában az igés kifejezést disztributív kvantorok (pl. mindenki, mindig, legtöbb fiú) is megelőzhetik. A kvantor az őt követő FP-vel vagy VP terjedelmű mondatszakasszal egy kvantoros kifejezésnek (QP-nek) nevezett kifejezést alkot. Azt fejezi ki, hogy az FP-ben leírt azonosítás, illetve a VP-ben leírt cselekvés, történés vagy állapot egy bizonyos halmaz minden elemére külön-külön igaz. Ha több kvantor is megelőzi az FP-t vagy VP-t, minden egyes kvantor külön QP-t alkot az őt követő mondatszakasszal. A [disztributív kvantor] szótári jeggyel ellátott összetevők, illetve az őket tartalmazó kifejezések a disztributívkvantor-megszorítás következtében kerülnek kvantorpozícióba. Bár a módot, gyakoriságot és fokot, mértéket kifejező határozók olykor látszólag kvantorpozíciót foglalnak el a mondatban, valójában a VP, illetve bizonyos esetekben az FP vagy a mondategész módosítói.

3.5. 3.5. Szerkezeti hely és hatókör3.5.1. 3.5.1. A hatókör-értelmezés elve

A fókusznak és a kvantoroknak – más logikai műveleteket jelölő operátorokhoz, például a tagadószóhoz hasonlóan – jellemző tulajdonságuk, hogy az általuk jelölt logikai művelet mekkora mondatszakaszra érvényes. Az a mondatszakasz, melyre egy operátor érvénye kiterjed, az adott operátor hatóköre. Vessük össze az alábbi mondatokat:

(92) a. Nem tudom, hogy melyik autót válasszuk.

b. Melyik autót akarod, hogy válasszuk?

A (92a) alatti mondatban a kérdőszós kifejezés által megtestesített kérdő operátor hatóköre a beágyazott mondat, pontosabban a beágyazott mondat predikátuma; a főmondat állító mondat marad. (92b)-ben ellenben a kérdő operátor hatóköre a főmondatra is kiterjed, s így a mondat egészéből kérdés lesz. A hatókör az operátor szerkezeti helyének függvénye: a kérdő operátor hatókörét mindkét esetben a kérdő operátortól jobbra eső, vele testvérviszonyban levő mondatszakasz alkotja.

A magyar nyelv érdekes sajátsága, hogy a mondatszerkezet pontosan kifejezi az operátorok hatókörét; még az egy tagmondaton belüli operátorok egymáshoz viszonyított hatókörét is jelöli. Vessük össze az alábbi két mondatot jelentés, majd szerkezet szempontjából!

(93) a. János [QP többször is [QP mindenkit [vp megbuktatott]]].

b. János [QP mindenkit [QP többször is [vp megbuktatott]]].

E mondatok két-két kvantort tartalmaznak, melyek aszimmetrikus hatóköri viszonyba lépnek egymással. Az első kvantor hatóköre kiterjed a második kvantorra, viszont a második kvantor hatóköre nem terjed ki az első kvantorra. Az első kvantor hatóköri függetlenségének jele, hogy először őt értelmezzük, s az ő értelmezésétől tesszük függővé a hatókörében lévő második kvantor értelmezését. Ugyanakkor mindkét kvantor hatóköre kiterjed a VP- ben kifejezett állításra. Tekintsük (93a) és (93b) kibontott jelentését. A hatóköri viszonyokat úgy



tesszük szemléletessé, hogy az egy-egy kvantor hatókörébe tartozó mondatszakaszt az adott kvantor alá rendelt beágyazott mondatban fejezzük ki.

(93) a'.‘Jánosról azt állítjuk, hogy több olyan alkalom volt, amikor minden releváns személyre (akkori vizsgázóra) igaz volt, hogy megbuktatta.’

b'. ‘Jánosról azt állítjuk, hogy minden releváns személyre igaz, hogy több olyan (vizsga)alkalom volt, amikor megbuktatta.’

A (93a) mondat esetében először az alkalmaknak azt a halmazát rögzítjük, melyek közül a többször is kvantor egynél többet kijelöl. Tegyük fel, hogy a június 10-i, 20-i és 30-i vizsgaalkalmakról van szó. A személyeknek azt a halmazát, amelyre a mindenki kvantor vonatkozik, minden egyes alkalomra nézve külön állapítjuk meg. Tételezzük fel, hogy június 10-én Eva, Elemér és Edit, június 20-án Ádám és Ágota, 30-án pedig Ildikó, Imre és Ilona vizsgázott. Azaz:

(93b) esetében először azokat a személyeket rögzítjük, akikre a mindenki kvantor vonatkozik. Tegyük fel, hogy ezek az Ádám, Eva és Péter nevű diákok. A releváns alkalmak halmazát minden diákra nézve külön-külön állapítjuk meg, tehát a halmazokat az határozza meg, hogy mely diákokról van szó. Tételezzük fel az alábbi helyzetet:

A mondat akkor lesz igaz, ha minden személyhez legalább két olyan vizsgaalkalom tartozik, amikor János megbuktatta az illetőt.

Figyeljük meg, hogy mindkét mondat esetében az elöl álló kvantor a nagyobb hatókörű, hiszen annak értelmét rögzítjük a másiktól függetlenül. Mindkét esetben a második kvantor értelmezése függ a nagyobb hatókörű első



kvantor értékelésétől. Megállapíthatjuk tehát, hogy a kvantorok hatóköri sorrendje megjelenési sorrendjük függvénye, azaz minél előrébb áll egy kvantor a mondatban, annál nagyobb hatókörű. Másként: a kvantorok hatóköre a tőlük jobbra eső mondatszakaszra terjed ki. Ezt az általánosítást a VP fölé rendelt operátorok egész osztályára kiterjesztjük:

(96) A hatókör-értelmezés sorrendi elve

A VP-t kiterjesztő operátorok megelőzik a hatókörükül szolgáló mondatszakaszt.

A sorrend és a hatókör összefüggésénél is alapvetőbb a szerkezeti pozíció és a hatókör összefüggése. Tekintsük (93a,b) szerkezetét!

Mindkét szerkezet esetében azt tapasztaljuk, hogy a kvantorok hatóköre a velük testvérviszonyban lévő összetevőre terjed ki. Például (97b) esetében a minden diákot hatókörébe a QP2-ként megkülönböztetett kvantoros kifejezés tartozik (s ez a többször is kvantort is magában foglalja); a többször is hatókörébe viszont csak a VP esik.

A kvantorok nemcsak egymással, hanem más operátorokkal, például a kimerítő azonosítást kifejező fókusszal is ugyanezen elv szerint lépnek hatóköri kölcsönviszonyba:

(98) [QP Minden filmet [pp KEVESEN [vp néztek meg]]].



Minthogy a minden filmet hatóköre magában foglalja a kevesen fókuszt, a kevesen hatóköre viszont nem foglalja magában a minden filmet kvantort, a minden filmet a nagyobb hatókörű, függetlenül értelmezendő operátor. Ennek megfelelően (98) jelentése a következő:

(98)' ‘Minden filmre igaz, hogy kevesen voltak azok, akik megnézték.’

Tehát a szerkezet és a hatókör összefüggéséről szóló általánosításunk sem csak a kvantorokra érvényes, hanem minden operátorra:

(99) A hatókör-értelmezés szerkezeti elve

Egy operátor hatóköre a vele testvérviszonyban lévő mondatrészre terjed ki.

Kérdés, hogyan fordíthatjuk meg a (98)-as mondatban megvalósuló hatóköri viszonyt, azaz hogyan adhatunk a fókusznak az univerzális kvantorénál nagyobb hatókört – hiszen mind a fókuszpozíció, mind a kvantorpozíció kötött a mondatban, és a kvantorpozícióhoz tartozik nagyobb hatókör. íme a megoldás:

(100) [PP KEVESEN [vp néztek meg minden filmet]].

‘(A releváns személyek közül) kevés olyan volt, aki minden filmet megnézett.’

Az univerzális kvantort úgy foglalhatjuk bele a fókusz hatókörébe, ha eredeti helyén, a VP- ben hagyjuk, hangsúlytalanul. A hatókör-értelmezés szerkezeti elvéből a (100)-as példában is levezethető az operátoroknak mind az abszolút, mind az egymáshoz viszonyított hatóköre. Egyrészt levezethető, hogy mindkét operátor hatóköre kiterjed a VP-re. A hatókör-értelmezés szerkezeti elve azt mondja ki, hogy egy operátor hatókörébe az operátorral testvérviszonyban lévő mondatrész tartozik. A kevesen testvére maga a VP, a minden filmet testvérei pedig a VP alkotóelemei. Az is levezethető, hogy a két operátor közül a kevesen a nagyobb hatókörű (lévén, hogy a kevesen hatóköre magában foglalja a minden filmet kvantort, de a minden filmet hatóköre nem foglalja magában a kevesen-t).

A hatókör-értelmezés sorrendi elve ez esetben nem releváns – hiszen csak a VP-t kiterjesztő operátorokra vonatkozik. A (78) alatti (feltételes érvényű) disztributívkvantor-meg- szorítás sem lép működésbe. E megszorítás azt kívánja, hogy a [disztributív kvantor] jegyű összetevő, amennyiben lehetséges, kerüljön kvantorpozícióba. (100) [disztributív kvantor] jegyű összetevője azonban kisebb hatókörű, mint a fókusz, ezért ha kvantorpozícióba, a fókusz elé és fölé emelnénk, megsértenénk a hatókör-értelmezés szerkezeti és sorrendi elveit. Következésképp kvantorpozícióba való emelése nem lehetséges.

Ha két operátorunk is van a VP-ben, a fókusz hatókörén belül, akkor mindkettő benne van a másik hatókörében. A hatókör-értelmezés szerkezeti elve értelmében ekkor azonos hatókörűek, következésképp tetszés szerinti hatóköri sorrendben kell tudnunk őket értelmezni. Például (101) esetében az alábbi két értelmezés vezethető le:

(101) [PP TEGNAP [vp néztek meg kevesen minden filmet]].

a. ‘A (szóban forgó napok közül) a tegnapi nap volt az, amikor kevesen voltak olyanok, akik minden filmet megnéztek.’

b. ‘A (szóban forgó napok közül) a tegnapi nap volt az, amikor minden filmre az állt, hogy kevesen nézték meg.’

Összegezve megfigyeléseinket: a magyar mondatban valamennyi operátor olvasatát megállapíthatjuk a hatókör-értelmezés szerkezeti elve alapján. A VP-t kiterjesztő operátorok olvasata a hatókör-értelmezés sorrendi elve alapján is levezethető, hiszen a VP-t megelőző mondatszakaszban az operátorok hatóköri sorrendje azonos tényleges sorrendjükkel. A VP-ben álló hangsúlytalan, a fókusznál kisebb hatókörű kvantorok tetszőleges hatóköri sorrendben értelmezhetők.

3.5.2. 3.5.2. Két kivétel

3.5.2.1. 3.5.2.1.Hangsúlyos kvantorok a VP-ben

Az alábbi, ige utáni hangsúlyos kvantort tartalmazó predikátumok esetében nem teljesül a hatókör-értelmezés szerkezeti elve, illetve a disztributívkvantor-megszorítás. Hogy ezt világossá tegyük, megadjuk a mondatok értelmezését is:



(102) a. Tegnap [vp 'megnézte a filmet 'mindenki].

‘Tegnap mindenkire igaz volt, hogy megnézte a filmet.’ b. [PP 'KEVESEN [vp nézték meg 'mindegyik filmet]].

‘Mindegyik filmre igaz, hogy kevesen nézték meg.’

(103)János [QP'többször is [vp eltörte 'mindkét lábát]].

a. ‘Jánosról azt állítjuk, hogy mindkét lábára igaz, hogy (külön-külön) többször is eltörte.’

b. ‘Jánosról azt állítjuk, hogy több olyan alkalom is volt, hogy mindkét lábát eltörte.’

(102a)-val csupán az a probléma, hogy megsérti a disztributívkvantor-megszorítást: a [diszt- ributív kvantor] jegyű mindenki nem kerül kvantorpozícióba, noha kvantorpozícióba emelése semmilyen nyelvtani elvet sem sértene. (102b)-ben a disztributívkvantor-megszorítás mellett a hatókör-értelmezés sorrendi és szerkezeti elve sem teljesül. Noha mindkét elvből az következne, hogy a kevesen fókusz nagyobb hatókörű, mint a mindegyik filmet kvantor, valójában a mindegyik filmet a nagyobb hatókörű. (103) kétféleképpen értelmezhető: (a) olvasatában a VP-beli kvantor nagyobb hatókörű, mint a kvantorpozícióban álló, (b) olvasatában pedig kisebb hatókörű. Az (a) olvasatban a mondat a hatókör-értelmezés mindkét elvét és a disztributívkvantor-megszorítást is megsérti; a (b) olvasatban csak az utóbbit.

A (102)–(103) alatti mondatok közös sajátsága, hogy VP-beli kvantoruk nem a fókusz hatókörében álló kis hatókörű kvantor; valójában az PP/VP előtt, kvantorpozícióban volna a helye.

Az ilyen rendhagyó, nagy hatókörű VP-beli kvantor lényegi tulajdonsága, hogy hangsúlyos. Ha elvesszük a hangsúlyát, akkor szabályos, a fókuszhoz képest kis hatókörű olvasatot fog kapni. Figyeljük meg a pusztán a VP-beli kvantor hangsúlyában különböző (104a) és (104b) jelentéskülönbségét:

(104) a. 'KEVESEN nézték meg 'mindegyik filmet.

‘Mindegyik filmre az áll, hogy kevés ember nézte meg.’

b. 'KEVESEN nézték meg mindegyik filmet.

‘Kevés olyan ember volt, aki mindegyik filmet megnézte.’

A (102)–(103) alatti mondatok VP-beli kvantorja mind hatóköri értelmezését, mind hangsúlyozását tekintve olyan, mintha az PP előtt, kvantorpozícióban állna. (102a) és (102b) tehát az alábbi mondatokkal egyenértékű szórendi változatok:

(105) a. Tegnap [QP 'mindenki [vp 'megnézte a filmet]].

b. [QP 'Mindegyik filmet [PP 'KEVESEN [vp nézték meg]]].

(103) két jelentése a (106a) és a (106b) alatti mondatok jelentésével azonos:

(106) a. János [QP 'mindkét lábát [QP 'többször is [vp eltörte]]].

b. János [QP 'többször is [QP 'mindkét lábát [vp eltörte]]].

Ahhoz, hogy a (102) alatti mondatokat a (105) alatti mondatokkal azonos módon, a (103) alatti mondatokat pedig a (106) alatti mondatokkal azonos módon, a hatókör-értelmezés elvei szerint értelmezhessük, azt kell feltételeznünk, hogy a VP-ben hagyott hangsúlyos kvantor a kvantorpozícióban álló kvantorral egyenértékű. A hatókör-értelmezés szerkezeti és sorrendi elvei mellett tehát az alábbi segédelvre is szükségünk van:

(107) A VP-beli hangsúlyos kvantor értelmezése

A VP-ben hagyott kvantor hangsúlya azt jelöli, hogy a kvantort úgy kell értelmezni, mintha kvantorpozícióban állna.

A (107)-es elv alkalmazása után a (102)–(103) típusú mondatok értelmezése a hatókörértelmezés sorrendi és szerkezeti elveiből fog következni.



3.5.2.2. 3.5.2.2. Kvantorok a predikátum előtt

A hatókör-értelmezés sorrendi és szerkezeti elvei látszólag az alábbi mondattípusban sem teljesülnek. Mint látni fogjuk, e mondattípus bizonyos értelemben az ellentettje az előző részben tárgyalt típusnak; itt azt jelöljük sajátos intonációval, hogy a mondatkezdő kvantor úgy értelmezendő, mintha a VP-ben állna hangsúlytalanul. A következő mondatok mondatkezdő kvantorja a kontrasztív topikra jellemző mélyről magasra emelkedő hanglejtéssel ejtendő, s utána kis szünet tartandó. A kvantor dallamvonalát a kontrasztív topik tárgyalásakor bevezetett módon ábrázoljuk.

A (108a–c) alatti mondatokban a predikátumot megelőző kvantor kisebb hatókörű, mint az ige előtti operátorok, tehát sem a hatókör-értelmezés sorrendi elvének, sem a hatókör-értelmezés szerkezeti elvének nem tesz eleget. A (108a–c) alatti mondatok jelentésüket tekintve a (109a–c) alatti mondatoknak felelnek meg:

(109) a.[FP 'KEVESEN [vp nézték meg mindkét filmet]].

b. Ebben az iskolában [QP ’mindenki [vp ’megtanul két nyelvet]].

c. János [FP CSAK 'MATEMATIKÁBÓL [vp bukott meg háromszor]].

A predikátum előtt álló, mélyről magasra emelkedő hanglejtéssel ejtett kvantor tehát egy VP-n belüli hangsúlytalan kvantorral egyenértékű. Sajátos hanglejtése azt jelöli, hogy VP-n belüli hangsúlytalan kvantorként kell értelmezni.

A (108) alatti mondatok hatóköri értelmezéséhez tehát az alábbi segédelvet feltételezzük:

(110) A predikátumot megelőző, emelkedő hanglejtésű kvantor értelmezése

A predikátumot megelőző kvantor mélyről magasra emelkedő hanglejtése azt jelöli, hogy a kvantort úgy kell értelmezni, mintha a VP-ben állna hangsúlytalanul.

A (110)-es elv alkalmazása után a (108) alatti mondatok értelmezése a hatókör-értelmezés szerkezeti elvéből fog következni. (A hatókör-értelmezés sorrendi elve nem lép működésbe, hiszen az a VP-n belüli operátorokra nem vonatkozik.)

Olyan predikátum előtt nem állhat emelkedő hanglejtéssel ejtett kvantor, mely nem tartalmaz egyéb operátort:

Ha a mindenkit összetevőt a (110)-es elvnek megfelelően VP-n belüli hangsúlytalan kvantorként fogjuk fel, akkor megvan a mondat helytelenségének a magyarázata: nem teljesül a disztributívkvantor-megszorítás. E szerint egy disztributív kvantornak csak akkor nem kell kvantorpozícióba kerülnie, ha ezzel megsértene valamilyen grammatikai elvet, például a hatókör-értelmezés elvét. (111) esetében erről nincs szó; semmi sem akadályozná a kvantor kvantorpozícióba való emelését.


A logikai operátort, például kérdőszót, tagadószót, kvantort tartalmazó mondatok értelmezéséhez ismernünk kell az operátorok abszolút, valamint egymáshoz viszonyított hatókörét. A magyar nyelv jellemző sajátsága, hogy az



operátorok hatóköre egyértelműen leolvasható a mondatszerkezetből. Az operátorok értelmezését elsősorban a hatókör-értelmezés szerkezeti elve határozza meg. Ez azt mondja ki, hogy az operátorok hatóköre a velük testvérviszonyban álló mondatösszetevőre terjed ki. A hatókör-értelmezés sorrendi elve értelmében a predikátum VP előtti szakaszában álló operátorok meg is előzik a hatókörükül szolgáló mondatszakaszt. Két operátortípus esetében sajátos hangsúlyozással, illetve hanglejtéssel jelöljük, hogy látható helyüktől eltérő pozícióban – de az operátorértelmezés elvei alapján – kell őket értelmezni. (A VP-beli hangsúlyos kvantor úgy értelmezendő, mintha kvantorpozícióban volna; a predikátumot megelőző, kontrasztívtopik-intonációval ejtett kvantor pedig úgy, mintha a VP-ben állna.)

3.6. 3.6. A tagadás3.6.1. 3.6.1. VP-, FP- és QP-tagadás

A magyar mondatban a VP-ben kifejezett cselekvés, történés vagy állapot, az FP-ben kifejezett azonosítás és a QP-ben kifejezett univerzális kvantifikáció egyaránt tagadható. Akár egyszerre több is tagadható közülük – bár a hármas tagadást kétségtelenül nehéz értelmezni:

(112) a. János [nem [VP táncolt a feleségével]].

‘Jánosról azt állítjuk, hogy nem táncolt a feleségével.’

b. János [nem [pp a feleségével [VP táncolt]]].

‘Jánosról azt állítjuk, hogy nem a felesége volt az, akivel táncolt.’

c. János [nem [FP a feleségével [nem [VP táncolt]]]].

‘Jánosról azt állítjuk, hogy nem a felesége volt az, akivel nem táncolt.’

(113) a. [Nem [QP mindenki [FP a feleségével [VP táncolt]]]].

‘Nem mindenkire igaz, hogy a felesége volt az, akivel táncolt.’

b. [Nem [QP mindenki [nem [FP a feleségével [VP táncolt]]]]].

‘Nem mindenkire igaz, hogy nem a felesége volt az, akivel táncolt.’

c. [Nem [QP mindenki [nem [FP a feleségével [nem [VP táncolt]]]]]].

‘Nem mindenkire igaz, hogy nem a felesége volt az, akivel nem táncolt.’

A tagadott VP-t, a tagadott FP-t és a tagadott QP-t egyaránt negációs kifejezésként, röviden NEGP-ként elemezzük. A (112c) mondatnak például az alábbi szerkezetet tulajdonítjuk:



Logikai értelemben a NEGP-t olyan összetett predikátumként fogjuk fel, melyben a tagadószó képviseli a legfelső állítmányt.

Mint ahogy a fókuszt a puszta igének kell követnie, a tagadószó és az ige közé sem ékelődhet igemódosító:

(115) *János [NEGP nem [VP meghívta Marit]].

A tagadószó és az ige szomszédosságát az alábbi megszorítással érjük el:

(116) Tagadószó-ige szomszédosság

VP-tagadás esetén a tagadószónak szomszédosnak kell lennie a ragozott igével.

A fókuszt követő igéhez hasonlóan a tagadószót követő ige is elveszti hangsúlyát. Azaz:

(117) Tagadószó utáni hangsúlytörlés

A NEGP állítmánya hangsúlyozási szempontból magába olvasztja a neki közvetlenül alárendelt VP alaptagját.

A tagadószó utáni igehangsúlytörlésnek ugyanaz a logikai szerepe, mint a fókuszt követő igehangsúlytörlésnek. A VP szorosan vett állítmányának a NEGP állítmányába való hangtani beleolvadása azt jelöli, hogy a NEGP logikailag magába olvasztotta a VP-t, azaz a tagadásnak alárendelt VP megszűnt önálló predikátum lenni. Vessük össze a (118a,b) alatti mondatokat:

(118) a. János [VP elment].

b. János [NEGP nem [VP ment el]].

Míg (118a) a VP tartalmát állítja Jánosról, tehát azt, hogy elment, (118b) azt állítja róla, hogy az az állítás, hogy elment, nem igaz.

Mint a fókusz-ige viszony esetében, a tagadószó-ige viszony esetében is összefüggést sejtünk az igének a tagadószóba való hangsúlyozásbeli beolvadása és a tagadószó és az ige szükségszerű szomszédossága között. Sejtésünk szerint a tagadószó és az igei alaptag közé ékelődő igemódosító valamiképpen akadályozná az igének a tagadószóba való beolvadását.

Mint a (112)–(113) alatti példákból kitűnik, a NEGP tagadószava nemcsak akkor olvasztja magába hangsúlyozási szempontból a neki alárendelt predikátum alaptagját, ha az VP. Az FP fölé rendelt NEGP tagadószava is törli a fókusz hangsúlyát, s a QP fölé rendelt NEGP tagadószava is törli a kvantor hangsúlyát – hasonló okból és hasonló módon. Azaz:

(119) Tagadószó utáni hangsúlytörlés/2

A NEGP állítmánya hangsúlyozási szempontból magába olvasztja a neki közvetlenül alárendelt FP első fő összetevőjét.

(120) Tagadószó utáni hangsúlytörlés/3

A NEGP állítmánya hangsúlyozási szempontból magába olvasztja a neki közvetlenül alárendelt QP első fő összetevőjét.

A (117), (119) és (120) alatti hangsúlytörlő szabályok nyilvánvalóan ugyanannak a szabálynak a változatai.

A nem... hanem-mel összekapcsolt mellérendelő szerkezetekben nem történik nem utáni hangsúlytörlés. Ez esetben természetesen az igemódosítót semmi sem akadályozza meg abban, hogy a nem és az ige közé ékelődjék:

(121) János nem elment, hanem elfutott.

A hangsúlytörlés hiányát azzal magyarázzuk, hogy a hanem-mel társuló nem nem képezi NEGP állítmányát. A nem… hanem a vagy… vagy-hoz, akár… akár-hoz, mind… mind-hez hasonlóan mellérendelés kifejezésére szolgáló páros kötőszó.



Míg a VP-t megelőző univerzális kvantor nem kényszeríti az igemódosítót az ige mögé – lásd (122a)-t, megváltozik a helyzet, ha az univerzális-kvantoros kifejezést tagadjuk – lásd (122b,c)-t.

(122) a. [QPMindenki [VP elment]].

b. *[NEGP Nem [QP mindenki [VP elment]]].

c. [NEGP Nem [QP mindenki [VP ment el]]].

Vajon mi lehet ennek a jelenségnek az oka? Fentebb kifejtett gondolatmenetünk értelmében QP fölé rendelt NEGP esetén az univerzális kvantor hangsúlyának törlése azt fejezi ki, hogy a tagadás magába olvasztotta az univerzális állítást. Ha ez igaz, akkor a VP logikai értelemben már nem univerzális állításba, hanem közvetlenül egy negatív állításba ágyazódik, melynek szorosan vett állítmánya a nem mindenki. Következésképp működésbe lép a (117) alatti hangsúlytörlő szabály, mely szerint a VP igei alaptagjának hangsúlyozási szempontból be kell olvadnia a közvetlenül a VP fölé rendelt NEGP állítmányába. Ez a követelmény, mint megfigyeltük, azzal jár együtt, hogy az igemódosítónak az ige mögött kell maradnia.

Ha a fókuszt tagadott ige követi, a tagadott ige nem veszti el kötelezően a hangsúlyát:

(123) János [FP a 'mondattant [NEGP 'nem [VP szereti]]].

A fókusz utáni hangsúlytörlés (37) alatt megfogalmazott szabályából azonban ebben az esetben nem is következik a tagadott ige hangsúlyvesztése. A szabály úgy szól, hogy a VP alaptagjának be kell olvadnia a közvetlenül a VP fölé rendelt FP állítmányába. VP-tagadás esetén azonban nem közvetlenül a VP fölé rendelt FP-ről van szó, hiszen közéjük ékelődik a NEGP.

3.6.2. 3.6.2. Negatív kvantorok

A tagadott univerzális állítást, azaz, a NEGP-nek alárendelt QP-t tartalmazó mondat létezést állító mondattal egyenértékű. (124a) tehát lényegében ugyanazt mondja, mint (124b):

(115) a. Nem mindenki bukott meg mondattanból.

b. Vannak, akik nem buktak meg mondattanból.

Létezést tagadó univerzális negatív állítást úgy alkothatunk, hogy a VP-t vagy FP-t tagadó tagadószó elé negatív univerzális kvantort rendelünk. (A negatív univerzális kvantorok közé a negatív általános névmást tartalmazó kifejezések, pl. senki, semmi, soha, semelyik fiú, semennyi pénz), valamint az egy fiú sem, János sem típusú sem-es kifejezések tartoznak.) Például:

(125) a. Senki nem bukott meg mondattanból.

b. Senki sem bukott meg mondattanból.

c. Senki nem mondattanból bukott meg.

d. Senki sem mondattanból bukott meg.

(126) a. Egy ember sem bukott meg mondattanból.

b. János sem mondattanból bukott meg.

Az első tisztázandó kérdés, mi a sem szerepe; vajona sem is tagadószó-e.A kérdés megválaszolásához a sem-et tartalmazó mondatok szórendi átalakítása nyújt segítséget. Élve a kvantorokkal kapcsolatban a 3.5.2.I. alfejezetben tárgyalt lehetőséggel, a sem-et tartalmazó kvantorokat a VP-ben hagyjuk, s nagy hatókörüket mindössze hangsúlyozással jelöljük:

(127) a. Nem bukott meg mondattanból 'senki sem.

b. Nem mondattanból bukott meg 'senki sem.

(128) a. Nem bukott meg mondattanból ’egy ember sem.



b. Nem mondattanból bukott meg ’János sem.

A (127) és (128) alatti szórendi változatok világossá teszik, hogy a tagadószó a (127)-(128) alatti mondatokban is a nem. A sem nem más, mint a disztributív kvantorokhoz gyakorta hozzájáruló is negatív párja. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy csak a nem kapja meg azt a kötelező hangsúlyt, melyet a (76) alatti hangsúlyszabály a predikátumban a VP-t kiterjesztő kifejezések, így a NEGP, első összetevőjének juttat; a sem hangsúlytalan. A (125b,d) és (126a,b) alatti mondatokban a nem azért nem látható, mert a sem-et közvetlenül követő nem hangtanilag rejtve marad, más szóval törlődik. (Mondattanilag azért továbbra is jelenlévőnek vesszük.) Nyelvtanunkba tehát az alábbi nem-törlő szabályt is fel kel vennünk:

(129) Nem-törlés

A sem-től módosított kvantort közvetlenül követő nem hangtanilag törlődik.

Ellenőrizzük a szabály működését. (130a)-ban nem hajtjuk végre a szabályt, (130b)-ben végrehajtjuk, tehát (130a)-t rossznak, (130b)-t jónak jósoljuk. (130c)-t úgy fogalmazzuk meg, hogy ne essék a szabály hatálya alá, következésképp (130c)-t nem-törlés nélkül is jónak várjuk.

(130) a. *Egy fiú sem nem jött el

b. Egy fiú sem jött el.

c. Nem jött el egy fiú sem.

A tények megfelelnek annak, ami a szabályból következik; tehát a szabály megfogalmazása helyes.

Noha a (125)—(128) alatti mondatok a negatív univerzális kvantor mellett tagadószót is tartalmaznak, jelentéstanilag nem többszörös tagadásról van bennük szó. Tekintsük ismét (125a)-t és (125c)-t, és figyeljük meg kibontott jelentésüket:

(131) a. Senkinem bukott meg mondattanból.

b. ‘Nem igaz, hogy van olyan ember, aki megbukott mondattanból.’

(132) a. Senkisem mondattanból bukott meg.

b ‘Nem igaz, hogy van olyan ember, akire az áll, hogy mondattan volt az, amiből megbukott.’

Mint a (b) alatti átfogalmazások világossá teszik, az (a) mondatok egyszeres tagadást tartalmaznak, de a tagadás hatóköre a predikátum egészére, tehát az univerzális kvantorra is kiterjed.

Ugyanezt tapasztaljuk a két vagy több negatív univerzális kvantort tartalmazó mondatok esetében is. A (133a) mondat tehát nem (133b)-t, sem (133c)-t, hanem (133d)-t jelenti:

(133) a.Jánossoha semmiben nem segít.

b. * ‘Nincs olyan időpont, amikor nincs olyan dolog, amiben János nem segít.’

c. * ‘Nincs olyan időpont, amikor nincs olyan dolog, amiben János segít.’

d. ‘Nem igaz, hogy van olyan időpont, amikor van olyan dolog, amiben János segít.’

A negatív univerzális kvantort tartalmazó mondatok tehát valójában egyszeres tagadást tartalmaznak; ezt a (kitett vagy törölt) nem tagadószó képviseli. A negatív univerzális kvantorok arra szolgálnak, hogy a tagadás hatókörét a predikátum NEGP fölötti szakaszára is kiterjesszék. Azaz:

(134) A tagadás hatóköre

A NEGP állítmányának hatóköre a NEGP fölé rendelt QP-kre is kiterjed.

Valójában a tagadás hatóköre csak a NEGP-t megelőző negatív univerzális kvantorokra terjed ki, ezt azonban nem kell kikötnünk, hiszen pozitív univerzális kvantor nem is állhat a NEGP előtt. Például:



(135) a. *[QP Mindenki [NEGP nem nézte meg a filmet]].

b. *[QP Mindig [NEGP nem Jánostól kértem segítséget]].

c. *[QP Mindig [QP egy ügyben sem [NEGP 0 [FP Jánostól kértem segítséget]]]].

Vö.

(136) a. [QP Senki sem [NEGP 0 [VP nézte meg a filmet]]].

b. [QP Soha sem [NEGP 0 [FP Jánostól kértem segítséget]]].

c. [QP Soha [QP egy ügyben sem [NEGP 0 [FP Jánostól kértem segítséget]]]].

Ha a NEGP és a kvantor közé állító FP ékelődik, a NEGP és a kvantor „nem látja egymást”, azaz az FP-t csak pozitív kvantor előzheti meg:

(137) [QP Mindenki [FP A SÁRGABORSÓFŐZELÉKET nemszerette]].

(137) azért lehetséges, mert az FP-nek alárendelt NEGP beolvadt az FP-be, azaz a tagadás a pozitív azonosító állítás kívülről „láthatatlan” eleme maradt.

Felfogásunkban az ige, a fókusz és a tagadószó egymás fölé rendelt állítások állítmányai. A tények arra utalnak, hogy a pozitív, illetve negatív univerzális kvantorok előfordulási lehetőségei a mondat legfelső állítmányának pozitív, illetve negatív voltától függnek. A pozitív és a negatív kvantorok és állítmányok, azaz, a pozitív és negatív pólusok együttes előfordulási lehetőségeit az alábbi pólusharmónia-elvből vezetjük le:

(138) A pólusharmónia elve

a. A negatív univerzális kvantor hatókörében álló legfelső állítmánynak NEGP- nek kell lennie.

b. A pozitív univerzális kvantor hatókörében álló legfelső állítmány nem lehet NEGP.

A negatív univerzális kvantorokkal – pontosabban a sem-mel – kapcsolatban egy további kikötéstis kell tennünk. Hasonlítsuk össze az alábbi mondatokat:

(139) a. [QP Senki [QP soha [QP semmit [NEGP nem [VP mond nekem]]]]].

b. [QP Senki [QP soha [QP semmit sem [NEGP Ø [VP mond nekem]]]]].

c. * [QP Senki [QP soha sem [QP semmit sem [NEGP Ø [VP mond nekem]]]]].

d. * [QP Senki sem [QP soha sem [QP semmit sem [NEGP Ø [VP mond nekem]]]]].

E példák arról tanúskodnak, hogy ha több negatív kvantor is követi egymást a predikátum élén, csak a legutolsó tartalmazhat sem-et. Ezt az alábbi megszorítással érjük el:

(140) Sem-megszorítás

Az olyan negatív kvantor, melyet QP követ, nem tartalmazhat sem-et.

A Péter sem, egy ember sem típusú negatív kvantoroknak kötelező elemük a sem; ezek sem nélkül nem értelmezhetők. Következésképp, ha ilyen kvantor is van a negatív kvantorok sorában, ennek kell a legalsó, az FP-t vagy VP-t közvetlenül megelőző helyet elfoglalnia:

(141) a. [QP Soha [QP egy tárgyból sem[NEGP Ø [vp bukott meg]]]].

b. *[QP Egy tárgyból sem [QP soha sem [NEGP Ø [VP bukott meg]]]].

c. *[ QP Egy tárgyból sem [QP soha [NEGP nem [VP bukott meg]]]].

Ha két kötelezően sem-es kvantor van a mondatban, az egyiknek a VP-ben kell maradnia:

(142) a. *János sem egy tárgyból sembukott meg.



b. János sem bukott meg egy tárgyból sem.

3.6.3. 3.6.3.Összefoglalás

A predikátumban külön-külön a VP-t, az FP-t és a QP-t is tagadhatjuk egy elé tett tagadószóval. A tagadószót egy NEGP kategóriájú kifejezés állítmányaként fogjuk fel. A tagadószó hangsúlyozás szempontjából magába olvasztja a neki közvetlenül alárendelt kifejezés szorosan vett állítmányát. Ez VP-tagadás esetében azzal jár, hogy a tagadószó és az igei alaptag közé nem ékelődhet igemódosító.

A negatív univerzális kvantort vagy kvantorokat tartalmazó mondat nem fejez ki többszörös tagadást. A negatív univerzális kvantorok mindössze arra szolgálnak, hogy a tagadás hatókörét a NEGP-ről a predikátum egészére kiterjesszék. A magyar mondatokban ún. pólusharmónia érvényesül. Egyrészt a negatív univerzális kvantorok hatókörében tagadószónak, pontosabban NEGP-nek kell állnia; másrészt pozitív univerzális kvantor hatókörében nem állhat NEGP.

4. 4. A főneves kifejezésMiután megvizsgáltuk, hogy az ige és vonzatai hogyan helyezkedhetnek el a mondatban, milyen szerkezeti viszonyban és sorrendben állhatnak, a vonzattípusok belső felépítésének elemzésén a sor. Először az igei vonzatként leggyakrabban előforduló kifejezéstípus, a főneves kifejezés szerkezetét írjuk le.

4.1. 4.1. A főneves kifejezés logikai funkcióiAmellett fogunk érvelni, hogy a főneves kifejezés – a mondat predikátumrészéhez hasonlóan – egy leíró magból s arra rárakódó, azt megelőző logikai operátorokból áll. A mag a különböző operátorrétegekkel együtt különböző utaló, megnevező funkciókat képes ellátni.

A főneves kifejezés szolgálhat csupán jellemzésre. Ekkor nem valamely individuumra (személyre, dologra vagy csoportra) utal, hanem tulajdonságot fejez ki. Például:

1. a. Orvos lesz.

b. Jó orvos lesz belőle.

c. Orvosnak tanul.

Az ilyen, jellemzésre szolgáló főneves kifejezést hagyományos szakkifejezéssel predikatív NP-nek nevezzük. A predikatív NP puszta főnévi alaptagból vagy mellékneves kifejezéstől módosított alaptagból áll.

A főneves kifejezés szolgálhat egyénítésre. Ilyenkor azzal utal egy meghatározatlan személyre, dologra vagy csoportra, hogy a személyt vagy dolgot, vagy a csoport elemeit besorolja valamilyen kategóriába. Úgy fejez ki tehát tulajdonságot, hogy egyúttal a tulajdonság hordozóját vagy hordozóit individuumnak, illetve individuumoknak láttatja. Például:

(2) a. Találtam egy megbízható orvost.

b. Érkezett néhány orvos.

c. Keresek kiadó lakásokat.

d. Pontosan hat könyvet vásárolt.

Az ilyen egyénítő szerepű, többnyire határozatlan névelővel vagy számnévvel ellátott főneves kifejezéseket határozatlan NP-knek is szokás nevezni. Az általuk végzett egyénítés lehet nem-specifikus vagy specifikus. Az utóbbi esetben a főneves kifejezés azzal azonosít egy meghatározatlan individuumot, hogy nem pusztán egy elvont kategóriába, hanem egy, a beszélő és a hallgató számára is ismert, meghatározott halmazba sorolja be. A (3b) alatti példa alanya például a szövegelőzményként szolgáló (3a) mondatban említett orvoshalmaz egyik tagjaként van egyénítve.

(3) a. A beteggel egész orvoscsoport foglalkozott.



b. Egy orvos megmérte a vérnyomását.

A főneves kifejezés szolgálhat többé-kevésbé meghatározott individuumok kijelölésére is. Például:

(4) a.Valamelyik orvos megmérte a beteg vérnyomását.

b. Mind a két orvos bejött a kórterembe.

c. Az orvos aláírta a zárójelentést.

d. A beteg bízott Kovács doktorban.

Az ilyen kijelölő szerepű főneves kifejezések alakilag többnyire determinánst vagy determinánsokat (pl. határozott névelőt) tartalmazó kifejezések, tulajdonnevek vagy személyes névmások. A határozatlan NP-kkel szembeállítva határozott NP-knek is mondhatjuk őket.

Az egyénítésre és a kijelölésre szolgáló (tehát a nem predikatív) főneves kifejezéseket neveztük a nyelvtan ezt megelőző fejezeteiben közös szóval megnevező kifejezéseknek.

4.2. 4.2. Az igék NP-típus-választásaA mondatban a különféle logikai szerepű NP-k nem cserélhetők fel egymással tetszés szerint. Egyrészt bizonyos NP-típusok csak bizonyos mondatpozíciókban szerepelhetnek. Másrészt az igék, illetve ige-névszói állítmányok előírhatják, hogy a különféle vonzataikat milyen NP-típus kell, hogy képviselje.

A predikatív főneves kifejezés csak állítmányi, illetve állítmánykiegészítői szerepre alkalmas. Bővítményként nem szerepelhet – hiszen csak jellemezni tud, megnevezni nem. Mint a 3.2.4. alfejezetben tisztáztuk, az állítmányi szerepre szánt NP-t formailag a létige módosítójaként illeszthetjük be a mondatba. Az igemódosító-megszorításnak megfelelően az ige előtti, V'-nak alárendelt igemódosítói pozíciót kell elfoglalnia – lásd (5a)-t; bővítmé- nyi helyzetben nem állhat – lásd (5b)-t.

(5) a. [S Péter [VP [V 'orvos lesz]]].

b. *[S Péter [VP [V ’lesz] orvos]].

Azoknak a predikatív NP-knek is igemódosítói pozícióba kell kerülniük, melyek tartalmas ige mellett töltenek be állítmánykiegészítő szerepet:

(6) a.[S Pétert [VP [V ’orvossá fogadták]]].

b. *[S Pétert [VP [V ’fogadták] orvossá]].

(7) a.[S Pétert [VP [V 'orvosnak hiszik]]].

b. *[S Pétert [VP [V 'hiszik] orvosnak]].

Nem megnevező, predikatív szerepű NP nemcsak állítmányként és állítmánykiegészítőként szerepelhet. Az ige bármely bővítményét: tehát alanyát, tárgyát, határozóját is helyettesítheti; de ekkor az adott összetevő nem maradhat bővítményi helyzetben, az ige mögött – lásd (8a)-t. Az igemódosító-megszorítás értelmében igemódosítói helyzetbe sem kerülhet, hiszen a szótárban nincs [igemódosító]-ként megjelölve; következésképp fókuszpozíciót (lásd (8b)-t), kvantorpozíciót (lásd (8c)-t) vagy kontrasztív topikként topikpozíciót (lásd (8d)-t) kell elfoglalnia.

A megnevező NP-k, legyenek határozatlanok (azaz számnevesek) vagy határozottak (azaz determinánssal ellátottak), mind bővítményi, mind operátor szerepre alkalmasak, tehát a mondatban akár ige mögötti



bővítménypozícióban, akár ige előtti fókuszpozícióban és kvantorpozícióban állhatnak. Topikpozícióba is kerülhetnek – a határozott és a specifikus határozatlan NP-k valódi topikként, a nem-specifikus határozatlan NP-k pedig kontrasztív topikként.

Azt a tényt, hogy az igék megszabhatják, mely vonzatukat milyen típusú NP képviselje, csak néhány példával illusztráljuk. Azokról az igékről, melyek már a szótárban kikötik, hogy valamely vonzatuk [igemódosító] jegyű NP legyen, a 3.2.I.2. alfejezetben volt szó. (Közéjük tartozik a fenti (6a) és (7a) példákban szereplő (valamivé) fogad és (valaminek) hisz is.) Mint a 3. fejezetben tisztáztuk, az [igemódosító] jegyű NP-t predikatív NP kell, hogy képviselje.

A levést, létrejövést, keletkezést, megjelenést, elérhetővé válást jelentő (igekötő nélküli) igék alanya határozatlan, sőt nem-specifikus határozatlan NP kell, hogy legyen. Az alábbi mondatpárok (a) tagjai (nem-specifikus) határozatlan alanyt tartalmaznak, következésképp helyesek; a mondatpárok (b) tagjai viszont határozott alanyt tartalmaznak, ezért helytelenek.

(9) a. Volt egyszer egy király.

b. *Volt egyszer a király.

(10) a. Született két gyerek.

b. *Született János és Mari.

(11) a.Alakult néhány énekkar.

b. *Alakult bármelyik énekkar.

(12) a. Sok levél jött/érkezett.

b. *Mindegyik levél jött/érkezett.

(Nem-specifikus) határozatlan főneves kifejezés kell, hogy képviselje a létrehozást, megszerzést jelentő igekötő nélküli igék tárgyát is:

(13) a.Alakítottam egy énekkart.

b. *Alakítottam az énekkart.

(14) a.Alapítottam egy egyesületet.

b. *Alapítottam az egyesületet.

(15) a.Kaptam egy levelet.

b. *Kaptam a levelet.

(16) a.Vettem egy kenyeret.

b. *Vettem a kenyeret.

A levést, létrejövést, elérhetővé válást jelentő igék alanya, valamint a létrehozást, megszerzést jelentő igék tárgya olyan individuumra utal, mely az igével kifejezett történés vagy cselekvés által válik a beszélgetés résztvevői számára létezővé. Az ilyen, újonnan létrejövő vagy elérhetővé váló dolgokat nem tudjuk másképp egyéníteni, mint hogy egy határozatlan NP-vel besoroljuk őket egy kategóriába – pl. a királyok, énekkarok, levelek osztályába. Más a helyzet, ha a levést, létrejövést, létrehozást kifejező ige igekötős – mint a (17)-(18) alatti példákban. Ilyenkor nem valami újnak a létrejövését, létrehozását állítjuk, hanem egy adott dolog létrejöttének a bevégzettségét. Ekkor a létrejövő vagy létrehozott dologra határozott NP-vel is utalhatunk:

(17) a. Megvan a király.

b. Megszületett János.

c. Megalakult mindegyik énekkar.



(18) a. Megalakítottam azénekkart.

b. Megkaptam a levelet.

c. Megvettem mindkét kenyeret.

Akkor sem szükséges, hogy a létrejövést jelentő igék alanya, illetve a létrehozást jelentő igék tárgya határozatlan NP legyen, ha a VP fölé fókuszt rendelünk – hiszen ilyenkor nem az adott dolog létrejöttét vagy létrehozását állítjuk, hanem a létrejövésének, létrehozásának valamely körülményét azonosítjuk. Az alábbi mondatok tehát – a fókusz nélküli (10b)-vel, illetve (15b)-vel ellentétben – helyesek:

(19) a. [FP KÉTSZÁZ ÉVE [VP született Brassai Sámuel]].

b. [FP TŐLE [VP kaptam a levelet]]).

Az állapotot jelentő igék és névszói állítmányok – a létrejövést jelentő igékkel ellentétben – bővítményként határozott vagy legalábbis specifikus határozatlan főneves kifejezést kívánnak. Ezt a következőképpen igazoljuk. A határozatlan főneves kifejezések egyik típusa: a puszta többes számú főnévből álló NP mindig [-specifikus] (nem utalhat egy, a beszélgetésben már felmerült halmaz valamely elemére). Az ilyen NP nem fordulhat elő állapotot jelentő igék és névszói állítmányok alanyaként, illetve tárgyaként:

(20) a. Mari utálja az operákat.

Vö. b.*Mari utál operákat.

(21) a.Betegek a gyerekek.

b. *Betegek gyerekek.

A specifikussági kívánalom a fókusz és a kvantor szerepű alanyra, illetve tárgyra nem terjed ki. A (20b) és (21b) mondatok is megjavulnak, ha a nem-specifikus összetevőt fókusz- vagy kvantorpozícióba visszük:

(22) a.Mari [QP operákat is [VP utál]], nemcsak operetteket.

b. Most többnyire [FP GYEREKEK [VP betegek]], nem felnőttek.

4.3. 4.3. A foneves kifejezések szerkezeti típusaiEbben az alfejezetben azt a feltevésünket fogjuk kifejteni, hogy a főneves kifejezések nemcsak utaló-megnevező funkciójukban és használati lehetőségeikben különböznek, hanem ennek megfelelően belső felépítésükben és alaki kategóriájukban is.

4.3.1. 4.3.1. A predikatív NP

A jellemzésre szolgáló, predikatív főneves kifejezés puszta N-ből vagy mellékneves kifejezés által módosított N-ből álló NP. Azaz:

Az Új magyar nyelvtan e pontig a főneves kifejezések valamennyi típusát azonos névvel és azonos NP-szimbólummal illette. Most amellett fogunk érvelni, hogy a predikatív NP különféle operátorokkal (számnévvel, determinánssal) való különféle logikai szerepű kiter jesztéseit célszerű más-más alaki kategóriába sorolni. (így tettünk a VP operátorokkal való kiterjesztésekor is.) Az egyszerűség kedvéért a főneves kifejezés (NP) elnevezést továbbra is valamennyi NP-típus közös neveként fogjuk használni. A (23) alatti kiterjesztetlen főneveskifejezés-típusra a ‘predikatív főneves kifejezés’ (predNP) elnevezést alkalmazzuk. A (23)-as szerkezet címkézését tehát a következőképpen pontosítjuk:



A (24)-es szerkezet nemcsak a predikatív NP-k szerkezetét képviseli, hanem valamennyi NP-típus magvát. A megnevező NP-kben a (24)-es szerkezetet építjük tovább számnévvel, illetve determinánssal.

A predikatív NP szerkezete lényegében olyan, mint a VP szerkezete – azzal a különbséggel, hogy a főnévi alaptag mögött nem állhatnak vonzatok. Ez bizonyára az alábbi megszorítás következménye:

(25) Esetadás-megszorítás

a. Az NP esetragja az NP jobb szélén jelenik meg.

b. Az esetrag az NP alaptagjához, vagy üres alaptag esetén az alaptagot megelőző összetevőhöz simul.

Ha valamely NP-ben az alaptagot bővítmény követné, az esetadás-megszorítás (a) és (b) pontjai nem teljesülhetnének egyidejűleg: az esetrag nem kerülhetne az NP alaptagjára s egyszersmind az NP jobb szélére.

A főneveknek tulajdonképpen csak bizonyos csoportjaira jellemző a bővíthetőség: elsősorban az igéből és a melléknévből képzett főnevekre. Ezek esetében az igei vagy melléknévi alaptag megkívánta bővítményt módosítóvá kell alakítanunk: például a való melléknévi igenévvel ADJP-szerű igeneves kifejezést kell belőle képeznünk, vagy a névutóját -i melléknévképzővel kell ellátnunk. íme két példa:

(27) [predNP [adjp Péter iránti] [n bizalom]]

4.3.2. 4.3.2. A határozatlan NP

Az egyénítésre szolgáló főneves kifejezések esetében az egyénítést vagy határozatlan névelő – lásd (28a)-t, vagy határozott vagy határozatlan számnév – lásd (28b,c)-t – végzi. A névelőtlen többes számú főnevek is nem-specifikus határozatlan főneves kifejezésekként viselkednek – lásd (28d)-t. Esetükben egy hangtanilag üres határozatlan névelőt tételezünk fel. (Valószínűleg az egyes számú anyagnevek (pl. víz, pénz) esetében is egy hangtanilag üres névelőt célszerű feltenni.)

(28) a. Érkezett egy vendég.

b. Érkezett két vendég.

c. Érkezett sok vendég.

d. Érkeztek vendégek.

Az egyszerűség kedvéért a határozatlan névelőket is a számnevek közé soroljuk: az egy-et az egy határozott számnévvel azonosítjuk, a többes számú főnevek üres határozatlan névelőjét pedig a határozatlan számnevek között vesszük fel. A predikatív NP-hez járuló, egyé- nítésre szolgáló összetevőket tehát mind számnevekként (NUM-ként) általánosítjuk. A számnevet a predikatív NP fölé rendelt operátorként elemezzük, mely a predikatív NP- vel számneves kifejezést, NUMP-t alkot. Azaz:



A számnévvel kiterjesztett predikatív NP-t azért soroljuk önálló alaki kategóriába, azért nevezzük NUMP-nek, hogy kifejezhessük, hogy a funkciója és a mondatbeli eloszlása különbözik a predikatív NP-étől. Ha nem a köztük lévő különbségeket, hanem a hasonlóságokat kívánjuk hangsúlyozni, akkor természetesen továbbra is a közös ‘NP’ elnevezéssel illetjük őket.

Azt, hogy egy összetevő a számnév kategóriájába tartozik-e, két teszt alapján döntjük el. Egyrészt megvizsgáljuk, hogy az általa bevezetett tárgyi NP tárgyatlan igeragozást vált-e ki. Azt feltételezzük ugyanis, hogy a pusztán számnévvel kiterjesztett, NUMP kategóriájú főneves kifejezés határozatlan tárgynak számít, és tárgyatlan igeragozással jár együtt. Ennek alapján az alábbi tárgyi szerepű NP-k mind számnevet tartalmaznak:

(30) a. János két verset/sok verset/minden verset/néhány verset/valamilyen verset tud kívülről.

b. János tud verseket kívülről.

A számnévi kategória azon az alapon is azonosítható, hogy csak számneves kifejezés szolgálhat olyan ige alanyaként, mely – mint a születik – nem-specifikus alanyt kíván. E kritérium szerint a (31a–k) alatti alanyok, a (32a–c) alatti alanyokkal ellentétben, biztosan számneves kifejezések (másként határozatlan NP-k).

(31) a. Született egy gyerek.

b. Született három gyerek.

c. Született pontosan három gyerek.

d. Született legalább három gyerek.

e. Született sok gyerek.

f. Született számos gyerek.

g. Született néhány gyerek.

h. Született egypár gyerek.

i. Született egy kevés gyerek. j. Született valahány gyerek. k. Születtek gyerekek.



(32) a. * Született mindegyik gyerek.

b. * Született eme gyerek.

c. * Nem született semelyik gyerek.

Ezzel a teszttel annyi állapítható meg, hogy a (31) alatti NP-k, melyeket a születik ige elfogadott alanyként, NUMP kategóriájúak. Ugyanakkor az nem állítható biztonsággal, hogy azok az NP-k, melyek nem állhatnak a születik alanyaként, nem NUMP kategóriájúak. A születik ige csak [-specifikus] határozatlan alanyt enged meg; előfordulhat tehát, hogy egyes NUMP kategóriájú összetevők azért nem szolgálhatnak az alanyaként, mert kötelezően [+specifikus] jegyűek. Minden bizonnyal ilyenek például a minden-nel bevezetett, egyébként tárgyatlan ragozással együtt járó NP-k is. Például:

(33) a. *Minden gyerek született.

Minden gyereket ismerek.

Az a tény, hogy a minden gyereket kifejezés (33b)-ben alanyi igeragozást vált ki, arra utal, hogy NUMP kategóriájú; tehát a minden számnév. Méghozzá olyan számnév, mely csak [+specifikus] olvasatot engedélyez a vele kiterjesztett NUMP-nek; ezért rossz a (33a) mondat.

4.3.3. 4.3.3. A határozott NP

Azt az összetevőt, mely a főneves kifejezést képessé teszi egy meghatározott egyén kijelölésére, determinánsnak, D-nek nevezzük. A determinánst tartalmazó főneves kifejezés neve: determinánsos kifejezés, DP. A determináns akár predikatív NP-re, akár NUMP-re ráépülhet:

A determinánsok többnyire kvantor értékűek, mint a bármelyik, mindegyik, valamelyik, melyik, vagy konkrét rámutatást fejeznek ki, mint az e, eme, ezen. Az a/az határozott névelő a legsemlegesebb determináns; többnyire azt jelzi, hogy az általa determinált NP egy, a beszélgetésben már felmerült individuummal azonos. A determinánsokból, mint a VP-ben a kvantorokból, több is állhat egymás előtt – ugyanakkor együttes előfordulásukat jelentéstani természetű megszorítások korlátozzák. Sorrendjük, a VP-beli kvantorokétól eltérően, nem tetszőleges:



Az a tény, hogy e determinánsoknak kötött a sorrendjük, arra utal, hogy többféle kategóriába tartoznak. Meg kell különböztetnünk a kvantordeterminánsokat, a rámutató determinánsokat, a határozott névelőt, valamint a mind-et. Ezek sorrendje feltehetőleg a következő:

(36) mind > az > eme, ezen, e > valamennyi, bármelyik, összes

(Az eddig vizsgált tényekből nem következik, hogy a határozott névelő megelőzi a rámutató determinánsokat. Erre a lentebb tárgyalandó a János ezen kérdése típusú birtokos szerkezetek szolgáltatnak majd érvet.)

Arról, hogy egy összetevő determináns-e, oly módon bizonyosodhatunk meg, hogy megvizsgáljuk, az általa bevezett NP tárgyként tárgyas igeragozást vált-e ki. Ha igen, akkor DP kategóriájú:

(37) a. Mindegyik fiút ismerem.

b. E fiút ismerem.

Ugyanakkor ezen kritérium alapján az egyik-ről és összes-ről nem dönthető el egyértelműen, hogy számnév vagy kvantordetermináns-e. Annyit lehet biztosan tudni róluk, hogy csak determináns után fordulhatnak elő. (Lentebb, a 4.5.2. alfejezetben amellett fogunk érvelni, hogy a (kitett vagy rejtett) ragtalan birtokos is determináns szerepű.) Például:

(38) a.*összes vers

b. az összes vers

c. ezen összes vers

(39) *egyik fiú

b. az egyik fiú

c. János egyik fia

d. (pro) egyik fiam

4.4. 4.4. A mutató névmásA mutató névmást tartalmazó főneves kifejezések szerkezetét abból a feltételezésből vezetjük le, hogy a mutató névmás önmagában is DP-t alkot.

A mutató névmás érdekessége, hogy módosítóként megkapja ugyanazokat a toldalékokat, mint az általa módosított főneves kifejezés:

(40) a. ezt a könyvet

b. azokban a könyvekben



Ez a jelenség nem lehet valamiféle módosító-fej közötti egyeztetés, hiszen az a magyarra – például az orosszal, némettel, latinnal ellentétben – nem jellemző. A magyarban a főneves kifejezésnek csak az utolsó hangzó elemén jelenik meg jel és rag, legyen az a főnévi alaptag, mint (41a)-ban, egy ADJP kategóriájú módosító elem, mint (41b)-ben, vagy determináns vagy számnév, mint (41c)-ben.

(41) a. Az összes angol könyve-t kérem.

b. Az összes angol 0-t kérem.

c. Az összes 0-t kérem.

Ha a mutató névmás DP-t alkot, a mutató névmást tartalmazó kifejezés nem lehet más, mint két mellérendelt DP-ből álló értelmező szerkezet. Azaz:

A mutató névmást tartalmazó kifejezésnek kiosztott esetrag az összetevő egészét uraló DP csomópontnak jut, és mint az értelmező szerkezetekben – pl. (43a)-ban – szokásos, mindkét mellérendelt DP-re rámásolódik:

(43) a. János-t, a barátoma-t megint becsapták.

(b) Ez-t a barátoma-t megint becsapták.

4.5. 4.5. A birtokos szerkezetA birtokos szerkezet tárgyalása során a birtokviszonynak a (44a-c) alatt bemutatott három kifejezési formáját elemezzük. Amellett fogunk érvelni, hogy a (44c) alatti szerkezet a (44b) alatti szerkezet változata; tehát az elemzésnek lényegében két birtokos szerkezetről: a (45a) és a (45b,c) alattiról kell számot adnia.

(44) a. A János könyve (elveszett)

b. Jánosnak a könyve (elveszett)

c. Jánosnak (elveszett) a könyve

A hagyományos felfogás a (44c) mondattípusban a Jánosnak összetevőt nem a könyve birtokosaként, hanem az ige dativusi vonzataként elemzi. E felfogás egyrészt nem magyarázza azt a tényt, hogy (44c) jelentése azonos (44a) és (44b) jelentésével (eltekintve attól, hogy (44a-b)-ben a teljes birtokos szerkezet topik szerepű, (44c)-ben pedig csak a birtokos maga). Másrészt nem világos, hogyan lehetne a Jánosnak összetevő az elvész vonzata, hiszen az elvész igéhez a szótár csak alanyi vonzatot társít, dativusi vonzatot nem. A birtokos dativus bármely ige mellett előfordulhat,de nem az adott ige által kifejezett cselekvés, történés vagy állapot valamely szereplőjétvagy körülményét nevezi meg tehát nem az adott ige vonzata. Harmadrészt, ha a Jánosnak és a könyve összetevők az elvész ige egymással testvérviszonyban álló vonzatai volnának, nem egyezhetnének számban és személyben. A számban és személyben való egyeztetés mindig egy alaptag és egy bővítmény vagy egy alaptag és egy módosító elem összetartozását jelöli (mint az ige és az alany esetében is).

4.5.1. 4.5.1. A birtokviszony

A birtokost a birtokszó vonzataként fogjuk fel. Egy főnévnek, hacsak nem igéből vagy melléknévből képeztük, általában nem szokott vonzata lenni; a főnévhez járuló birtokos toldalék az, mely vonzatot engedélyez, sőt vonzatot ír elő a számára.



A birtokos toldalék két morfémából: egy -(j)a/-j(a)/-(j)e/-j(e) birtokviszonyjelből és egy személyragból tevődik össze, melyek többes számú birtok esetén az -i- birtoktöbbesítő- jel két oldalán jelennek meg (vö. kút-ja-i-m, kút-ja-i-d, kút-ja-i-0, kút-ja-i-nk, kút-ja-i-tok, kút-ja-i-k). Egyes számú birtokos esetén egyes szám 1. és 2. személyben a birtokviszonyjel és a személyrag egy morfémává olvad össze. Ha a birtokos nem kitett vagy rejtett (pro-nak nevezett) személyes névmás, mint (45a)-ban, hanem tartalmas NP, akkor a személyrag hiányzik a birtokszóról; csak a birtokviszonyjel van jelen – lásd a (45b)-t. Ez a tény többes szám 3. személyben szembetűnő. Egyes szám 3. személyben a fonológiailag üres személyrag meglétét vagy hiányát nehezebb bizonyítani.

(45) a. a pro kút-ja-i-0–a pro kút-ja-i-k

de: b. a gazda kút-ja-i–a gazdák kút-ja-i

A birtokviszonyjel annak jelölésére szolgál, hogy az őt viselő birtokszóhoz vonzat is tartozik. A birtokszó és birtokosi vonzata közötti fogalmi-jelentéstani viszony a szövegösszefüggés és a beszédhelyzet alapján pontosítható. A birtokos megnevezheti például a birtok valódi birtokosát: János háza, a hozzá mint részhez tartozó egészet: János keze, a használóját: János iskolája, a rokonát: János testvére stb.

Ha a birtokszó tárgyatlan igéből vagy melléknévből képzett főnév, az igei vagy melléknévi alapszó alanya jelenik meg birtokosként (46a). Ha a birtokszó alapszava tárgyas ige, az alapszó tárgya lesz a képzett főnév birtokosa (46b):

(46) a. János megérkezése, János betegsége

b. János meggyógyítása

Amellett fogunk érvelni, hogy a birtokszó birtokosi vonzata vagy bővítményként, vagy determinánsként jelenik meg a birtokos szerkezetben. Először tekintsük az utóbbi esetet.

4.5.2. 4.5.2. A birtokos mint determináns

Régi megfigyelés, hogy a birtokos logikailag determinánsi szerepet játszik a főneves kifejezésben: kijelölő szerepűvé teszi azt a predikatív NP-t vagy NUMP-t, amelyhez kapcsolódik. Ennek megfelelően [determináns] jegyet adhatunk neki, melynek következtében determinánsi pozícióba kerül. Azt feltételezzük, hogy a szótárban vagy a levezetés során [determináns] jeggyel ellátott összetevők az alábbi megszorításnak engedelmeskednek:

(47) Determináns-megszorítás

A [determináns] jegyű összetevőnek determinánsi pozícióba kell kerülnie.

A János könyve kifejezésnek tehát az alábbi szerkezetet tulajdonítjuk:

Ha a birtokszónak már van kvantordeterminánsa vagy rámutató determinánsa, akkor a birtokost az elé visszük, újabb DP-réteget képezve:



A determinánsi helyzetű és szerepű birtokos feleslegessé teszi a tartalmatlan determináns: a határozott névelő kitételét:

(50) a hidak – Ø Budapest hídjai

Ugyanakkor vannak olyan nyelvváltozatok is – például a Debrecen környéki köznyelv -, melyek személynévi birtokos determináns esetében is adnak szerepet a határozott névelőnek. A határozott névelőnek a személynévi birtokos előtt való kitételével azt fejezik ki, hogy a birtokszó vagy a birtokos, vagy mindkettő a beszélgetésben már korábban felmerült individuumra utal. Például:

(51) a. János fia díjat nyert az országos bajnokságon.

b. A fiúk részt vettek az országos bajnokságon.

A János fia díjat is nyert.

c. Jánost mindenki ismeri errefelé, ugyanis

a János fia díjat nyert az országos bajnokságon.

(51a) esetében a János fia először fordul elő az adott beszélgetésben; ezért névelő nélkül kell használni. Ezzel szemben (51b) esetében a birtokszó (fiú), (51c) esetében pedig a birtokos (János) egy már korábban említett személyre utal vissza – következésképp a birtokost névelőnek kell megelőznie.

A személyes névmási birtokos előtt minden nyelvváltozatban ki kell tenni a határozott névelőt:

(52) a. *én könyvem b. az én könyvem

*te könyveda te könyved

*ő könyveaz ő könyve

Megjegyezzük, hogy ha akár a birtokszó, akár a birtokos mutató névmással van ellátva, a birtokos determinánsi használata, azaz a (44a) típusú birtokos szerkezet nem lehetséges; a birtokosnak -nak/nek ragos bővítményként kell viselkednie. Például:

(53) a.*ez a fiú könyve

b. ennek a fiúnak a könyve

c. a fiúnak ez a könyve

Ha (53a)-t úgy értjük, hogy benne a mutató névmás a birtokkal alkot mellérendelő szerkezetet, a szerkezet helytelenségének minden bizonnyal az az oka, hogy a birtokos csak a mellérendelő szerkezet egyik tagjával lépett determinánsi viszonyba. A mellérendelő szerkezetű birtok nyilvánvalóan olyan birtokost kíván, mely kívül esik a mellérendelő szerkezeten, azaz a mellérendelő szerkezet egészével lép kapcsolatba, mint (53c)-ben. Az kevésbé világos, miért helytelen (53a) abban az olvasatában is, melyben a mutató névmás a birtokos determinánshoz tartozik. Mindenesetre az egyéb típusú értelmező szerkezetek sem hangzanak jól birtokos determinánsként – pl. ??János, a szerencsétlen helyzete; *a könyv, a Péteré, lapjai.

Felfogásunkban a determinánsi helyzetű és szerepű birtokos ragtalan, ugyanis egy főnévi alaptag és



determinánsa közötti viszony nem esettel kifejezhető jelentéstani viszony (mint ahogy egy főnévi alaptag és NP kategóriájú jelzője közötti viszony sem esetviszony: pl. Ajándék lónak ne nézd a fogát; Jobb kezében ébenfa papírvágókést szorongatott).

4.5.3. 4.5.3. A birtokos mint bővítmény

A birtokos bővítményként is megjelenhet a birtokos szerkezetben; ekkor részesesetben áll. A birtokszót minden bizonnyal a birtokviszonyjel teszi képessé rá, hogy bővítményének esetet adjon. A -nak/nek ragos birtokos és a birtokszó között valódi bővítményi viszonyt tételezünk fel; s ebből az következik, hogy a nem bővítményi jellegű, például azonosító birtokviszony kifejezésére a -nak/nek ragos birtokost tartalmazó szerkezetek nem alkalmasak. Valóban ezt tapasztaljuk:

(54) a. Jártam Miskolc városában.

de: b. *Jártam Miskolcnak a városában.

c. *Miskolcnak jártam a városában.

A birtokos szerepű bővítményt a kiinduló szerkezetben a bővítmények szokásos helyén: az alaptag mögött, annak testvéreként vesszük fel. A (25)-ös esetadás-megszorítás azonban az NP-ben nem engedélyez bővítményt az alaptag mögött; következésképp a birtokost topikszerűen az NP élére kell vinnünk, s a főneves kifejezés egészét magában foglaló DP kategóriához kell csatolnunk. (Ez a fajta belső topikalizáció más szerkezetekre is jellemző; így a jelzői helyzetű mellékneves kifejezések bővítményét is belső topikalizációnak kell alávetni – pl. egy [ADJP a fiárai nagyon büszke_i] apa.) íme tehát egy bővítmény szerepű birtokost tartalmazó birtokos szerkezet:

Mint a 10. fejezetben majd megbizonyosodhatunk róla, a topikok könnyen elhagyhatják az őket tartalmazó összetevőt, hogy egy fölérendelt kategóriához csatlakozzanak. Igaz ez a belső topikalizációval a főneves kifejezés élére vitt bővítményi birtokosra is: szabadon kiemelhető az őt tartalmazó DP-ből, s a fölérendelt VP-hez kapcsolható. A VP-ben testvérviszonyba kerül az eredetileg őt tartalmazó DP-vel és az ige többi bővítményével, s alávethető ugyanazoknak a műveleteknek, mint a valódi igevonzatok. Kiemelhető fókuszként – lásd (56a)-t, topikalizálható (56b), vagy – ha [disztributív kvantor] jegyű – kvantorpozícióba is vihető (56c).

(56) a. [FP JÁNOSNAKi [VP veszett el [DP _ a könyve _i] ]].

b. [S Jánosnaki [VP elveszett [DP _ a könyve _i] ]].

c. [QP Minden fiúnaki [VP elveszett [DP _ a könyve _i]]].

A birtokos azonban csak akkor emelkedhet szabadon az igevonzatok közé, ha a birtokos szerkezet az ige által kifejezett cselekvés vagy állapot valamely szereplőjét megnevező vonzat – lásd (57b,c)-t. Ha a cselekvés vagy állapot valamely külső körülményét megnevező szabad határozóról van szó, mint (57a)-ban, a birtokos nem hagyhatja el a birtokos szerkezetet. Ennek bizonyára az az oka, hogy ahhoz, hogy az igevonzatok közé kerüljön, valamiféle jelentéstani kapcsolat is szükséges az ige és a birtokos között, bármilyen áttételes legyen is az. Egy ige és egy szabad határozó birtokosa között nem rekonstruálható ilyen kapcsolat. Például:

(57) a. *Mari Jánosnak ismerkedett meg Péterrel az esküvőjén.

b. Mari Jánosnak vigyáz a lakására.

c. Mari Jánosnak lakik a lakásában.



Visszatérve a birtokos bővítményt tartalmazó NP-k tárgyalására: az alaptagot követő birtokos bővítmény elmozdítására szolgáló belső topikalizáció korlátozott művelet. Mint ahogy a mondat topikja is csak a mondategészt képviselő S kategóriához csatolható, az NP belső topikalizációnak alávetett összetevője is csak a maximálisan kiterjesztett főneves kifejezést képviselő DP kategóriához kapcsolódhat. Ha a birtokos bővítményt tartalmazó szerkezet nem DP, hanem NUMP vagy predNP kategóriájú, kétféle eljárást követhetünk a birtokos bővítmény elhelyezésében. Az egyik – konzervatívabbnak ható – megoldás, hogy a birtokos bővítményt egy lépésben kiemeljük a birtokos szerkezetből, s a birtokos szerkezetet tartalmazó VP-hez kötjük. A birtokos szerkezet maradéka természetesen megőrzi NUMP vagy predNP kategóriáját, s ennek megfelelően tárgyként alanyi igeragozással jár együtt:

(58) a. Jánosnaki letartóztattak [NUMP egy diákját _i] .

b. Péterneki adtak már ki [predNP versét _i].

Egy másik, terjedőben lévő nyelvváltozatban az (58a,b) alatti mondatok is tárgyas ragozású igét kívánnak, azaz:

(59) a. Jánosnak letartóztatták egy diákját.

b. Péternek adták már ki versét.

Az a tény, hogy az egy diákját és a versét tárgyas ragozással jár együtt, arra utal, hogy e nyelvváltozatban ezek a főneves kifejezések DP kategóriájúak – noha nincs determinánsuk. DP-vé való kiterjesztésüknek az lehet a magyarázata, hogy a birtokosi bővítménynek a birtokos szerkezetből való kiemelését a birtokos belső topikalizációja előzte meg. A belső topikalizáció DP-hez való hozzákapcsolódás, melynek e nyelvváltozatban úgy is megteremthetjük e feltételeit, hogy a NUMP-t vagy predNP-t üres determinánssal formálisan DP- vé terjesztjük ki, a következőképpen:

Bizonyos esetekben csak az (57a,b) alatt bemutatott, konzervatívnak nevezett eljárást követhetjük a birtokos bővítmény kiemelésekor. Emlékezzünk rá, hogy a levést, létrejövést, elérhetővé válást jelentő igék alanyát, valamint a létrehozást, elérhetővé tételt jelentő igék tárgyát nem-specifikus határozatlan NP kell, hogy képviselje. Birtokos szerkezet tehát csak akkor töltheti be ezen igék megfelelő bővítményének a szerepét, ha NUMP vagy predNP kategóriájú; azaz, ha belső topikalizáció nélkül emeltük ki belőle a birtokost. Pl.:

(61) a. Liszt Ferencnek találtak kiadatlan műveit.

b. Jánosnak van pénze.

c. Született Marinak egy gyereke.

A (61a) alatti mondat igéje csak nem-specifikus tárgyat fogad el; tárgyatlan ragozása minden nyelvváltozatban kötelező:

62. *Liszt Ferencnek találták kiadatlan műveit.

Ilyen esetben tehát az ige elvárásai a ,,nem-konzervatív” beszélők esetében is kikényszerítik a belső topikalizáció nélküli birtokoskiemelést. (61c)-ben a birtokos és a birtok egymás melletti helye csak véletlen; ez esetben is a birtokos szerkezetből kiemelt birtokosról van szó. Ez azzal bizonyítható, hogy a birtokos és a birtok együtt nem fér be az egyetlen összetevőt befogadni képes fókuszpozícióba:



(63) *Csak [Marinak egy gyereke] született. íme (61c) szerkezeti ábrázolása:

4.6. 4.6. A birtoklásmondatHa a van létigének, illetve tagadó változatának, a nincs-nek nem-specifikus alanya birtokost is tartalmaz, a mondat megjelenési formája azonos lesz az ún. birtoklásmondattal. Erre (61b) alatt már láttunk egy esetet. íme egy újabb példa:

(65)

S

A mondat tehát egy nincs igéből és egy [sok könyve Marinak] kiinduló szerkezetű alanyból áll. A nincs ige csak [-specifikus] jegyű alanyi bővítményt enged meg – következésképp az alany birtokosának [determináns] jeggyel való ellátása és determinánsként való kezelése nem jöhet szóba. Ezért a birtokost bővítményként, az alaptag mögött vesszük fel. Minthogy a (25)-ös esetadás-megszorítás értelmében a főnévbővítmény nem maradhat bővítményi pozícióban, el kell onnan mozdítanunk. Kiemeljük tehát a NUMP-ből, és a VP kategóriához kötjük. A VP-be emelt birtokosnak ugyanolyan lehetőségei vannak, mint egy tényleges igebővítménynek – például topikalizálható, fókuszba emelhető, vagy ha is-sel/sem-mel látjuk el, kvantorpozícióba is vihető:

(66) a. [S Nekemi [VP nincs [NUMP pénzem _i] _i]].

b. [FP NEKEMi [VP nincs [NUMP pénzem _i] _i]].

c. [QP Nekem semi [VP nincs [NUMP pénzem _i] _i]].

(A sem és a nincs sincs-csé való összevonásáról külön szabály gondoskodik.)

Ez a levezetés megoldja a birtoklásmondat elemzési problémáit. A hagyományos elemzés, mely a birtokost az ige dativusi vonzataként fogja fel, nem tudja megmagyarázni, miért kell az ige alanyi és dativusi vonzatát egyeztetni, hiszen az egyeztetés nem testvérösszetevők, hanem alaptag és vonzat vagy alaptag és módosító



együvé tartozásának kifejezésére szolgál.

A 4.5.1. alfejezetben azt állítottuk, hogy a birtokszó csak a személyes névmási birtokossal egyezik; tartalmas NP alkotta birtokos esetén a birtokszó csupán birtokviszonyjelet visel. Vajon hogyan lehetséges akkor, hogy kettészakított birtokos szerkezet esetén, tehát például birtoklásmondatban, a birtokszó tartalmas birtokos esetén is kaphat birtokos személyragot? Mi a magyarázata annak, hogy a (67a) mondatváltozat mellett a (67b) is lehetséges?

(67) a. A fiúknak nincs pénze.

b. A fiúknak nincs pénzük.

Ha a –k többes szám 3. személyű személyrag valóban csak személyes névmási birtokos esetén tehető ki, akkor a (67b) alatti szerkezet rejtett többes szám 3. személyű névmási birtokost kell hogy tartalmazzon. A (67b)-ben tehát a birtokos szerkezeten belül a birtokos bővítményt egy rejtett, dativusban álló, ‘nekik’ jelentésű pro képviseli. A fiúknak összetevőt a birtokos szerkezeten kívül vesszük fel, egyfajta értelmezőként, melynek funkciója a vele azonos esetet viselő rejtett névmás funkciójával azonos. A (67a) és a (67b) tehát más-más szerkezetű; míg a (67a)-ban a birtokos szerkezet a topikalizált birtokossal azonos indexet viselő nyomot, a (67b)-ben egy, a topikalizált birtokossal azonos értelmű névmást tartalmaz:

(67) a'. A fiúknaki nincs [NUMP pénze _i].

b'. A fiúknaki nincs [NUMP pénzük proi].

4.7. 4.7. A tárgyi NP szerkezete és az alanyi, illetve tárgyas igeragozásA magyar nyelv sajátossága, hogy az igei személyragok megválasztása attól függ, az igének van-e határozott tárgya. Azok az NP-fajták, melyek tárgyként a tárgyas igei személyragok használatát kívánják meg, látszólag nem alkotnak egységes osztályt. A főneves kifejezések fentebb javasolt elemzése lehetőséget ad rá, hogy ezeket az NP-típusokat egységesen szemléljük, s a tárgyas, illetve alanyi igeragozás használatát egyetlen feltétellel szabályozzuk:

(68) A tárgyas, illetve alanyi igeragozás használatának feltétele

Az ige DP kategóriájú tárgy jelenlétében a tárgyas paradigmába tartozó személyraggal, egyébként az alanyi paradigmába tartozó személyraggal kapcsolódik össze.

A tárgyas, illetve alanyi igeragozás használati feltételének az alábbi tényekről kell számot adnia. Az ige tárgyas ragozást kíván, ha (i) a tárgy determinánssal rendelkező NP (69a); (ii) ha ragtalan birtokossal rendelkező NP (69b); (iii) ha olyan -nak/nek ragos birtokossal rendelkező NP, melynek birtokosa nem hagyta el a birtokos szerkezetet (69c-d); (iv) ha tulajdonnév (69e); (v) ha harmadik személyű személyes, mutató, kölcsönös vagy visszaható névmás (69f).

(69) a. Ismerem a verset/eme verset/ezt a verset/az összes verset/bármelyik verset/

valamelyik verset/mindegyik verset.

b. Ismerem Péter versét.

c. Csak Péternek a versét szavalták el.

d. Csak Péternek egy versét szavalták el.

e. Ismerem Pétert.

f. Ismerjük őket/magunkat/egymást.

Az ige alanyi ragozású, ha (i) nincs tárgya (70a); (ii) ha a tárgya predikatív NP (70b); (iii) ha a tárgya számneves kifejezés (70c); (iv) ha a tárgya ki/mi névmás, vagy ki-t/mi-t magában foglaló kvantor (70d-f); (v) ha a tárgya első vagy második személyű személyes névmás (70g).



(70) a. Péter olvas.

b. Péter verset olvas.

c. Péter megtanult egy verset/néhány verset/minden verset.

d. Kit ismersz?

e. a fiú, akit ismersz

f. mindenkit/valakit/bármit/valamit ismersz

g. Péter ismer engem/téged.

Ha a tárgy olyan birtokos szerkezet, melyből kiemeltük a birtokost, s mely nem tartalmaz determinánst sem, az ige bizonyos dialektusokban, például Kelet-Magyarországon, akár tárgyas, akár alanyi ragozású lehet – lásd (71a,b)-t. Más dialektusok beszélői csak a tárgyas ragozású (71b) alatti változatot fogadják el.

(71) a. Péternek ismerek két nővérét.

b. Péternek ismerem két nővérét.

Érdekességképpen azt is megemlítjük, hogy a határozatlan értelmű valamennyi által módosított NP alanyi ragozással, az univerzális kvantor értelmű valamennyi által módosított NP tárgyas ragozással jár együtt:

(72.) a. Valamennyi Ady-verset tudok kívülről.

b. Valamennyi Ady-verset tudom kívülről.

Míg a rámutató szerepű ezt/azt névmás tárgyas ragozást kíván, a szövegben való előre- vagy visszautalásra használt azt alanyi ragozással is együtt járhat, ha az az összetevő, melyre utal, határozatlan NP:

(73) a. Azt mondasz, amit akarsz.

b. Kérek egy kenyeret.

Én is azt kérek.

A számnevet vagy determinánst tartalmazó tárgyak esetében az NP-k általunk javasolt kategorizálásából, valamint a (68) alatti feltételből egyértelműen levezethető, hogy az ige tárgyas vagy alanyi ragozású lesz-e. A (69a-c) alatti mondatok tárgya determinánst tartalmaz, tehát DP kategóriájú – ezért tárgyas ragozást vált ki. Tárgyas ragozással együtt járó DP kategóriájú tárgya van (69d)-nek is – hiszen belső topikalizációval kiemelt birtokos bővítményt tartalmaz, s a belső topikalizációs szerkezetet mindig DP kategória uralja. Ezzel szemben a (70a) alatti mondat egyáltalán nem tartalmaz tárgyat, a (70b) alatti predikatív NP kategóriájú tárgyat, a (70c) alatti pedig NUMP kategóriájú tárgyat tartalmaz – igéjük ezért alanyi ragozású. (72a) határozatlan számnév értékű valamennyi összetevője a néhány-hoz, sok-hoz hasonlóan számnév (NUM) kategóriájú; ezért a vele kiterjesztett főneves kifejezés alanyi ragozást vált ki. (72b) univerzális értelmű valamennyi-je viszont kvantordetermináns, tehát az őt tartalmazó főneves kifejezés tárgyas ragozást kívánó DP.

A (71a,b) alatti, birtokosától megfosztott tárgy kettős viselkedésének az az oka, hogy a (71) alatti mondatot kétféleképpen is levezethetjük: a birtokost kétféle módon is kiemelhetjük a tárgy szerepű birtokos szerkezetből. Ha a birtokost egyenesen bővítményi pozíciój ából emeljük ki, akkor a birtokos szerkezet maradéka megőrzi eredeti NUMP kategóriáját, következésképp alanyi ragozással jár együtt. Ha a birtokoson a kiemelés előtt belső topikalizációt hajtunk végre, akkor a birtokos szerkezet DP kategóriájú lesz, és tárgyas ragozást kíván.

A determináns nélküli tulajdonneveket és a névmásokat aszerint elemezzük DP-ként, illetve NUMP-ként, hogy tárgyas, illetve alanyi igeragozással járnak-e együtt. DP-ként, illetve NUMP-ként való kategorizálásukat jelentéstani meggondolások is támogatják. A tulajdonneveket kijelölő funkciójuk alapján hagyományosan határozott főneves kifejezésekként elemzik; mi is a DP kategóriába soroljuk őket. A mutató névmásról már korábban megállapítottuk, hogy a mondatban DP-ként fordul elő. Ezt a megállapítást a kölcsönös és a visszaható névmásokra, valamint a harmadik személyű személyes névmásokra is ki kell terjesztenünk. A (73a,b) alatti mondatok azt névmása nem mutató névmás. A szövegben való előre- vagy visszautalásra használt azt minden



bizonnyal akár NUMP, akár DP kategóriájú lehet. A ki-t, mi-t és az őket magukba foglaló kvantorokat NUMP-ként kell elemeznünk, hiszen alanyi ragozással járnak együtt, és jelentésüket tekintve is inkább határozatlan, mint határozott, kijelölő értelműek.

Annak a ténynek viszont, hogy 1. és 2. személyű tárgy esetén az ige alanyi ragozásban áll, valószínűleg egészen más oka van. Egyes nyelvek személyük szerint hierarchiába rendezik a főneves kifejezéseket, illetve a velük egyező igei toldalékokat. E személyhierarchiában az 1. személy prominensebb, mint a 2. személy, és a 2. személy prominensebb, mint a 3. személy. Ha egy ilyen nyelvben az ige nemcsak az alannyal, hanem a tárggyal is egyezik (azaz van tárgyas és tárgyatlan ragozás), akkor a tárggyal való igeegyeztetés feltétele az, hogy a tárgy a személyhierarchiában kevésbé legyen prominens, mint az alany. Ha a tárgy megsértené ezen előírást, az ige nem egyeztethető vele.

Bizonyára a magyarban is erről van szó. A magyarban a személyhierarchiának egy olyan változata van érvényben, mely szerint a beszélő a legprominensebb; nála kevésbé prominensek a társalgás egyéb résztvevői; míg a társalgásban részt nem vevők a legkevésbé prominensek. Azaz:

A magyar tárgyas igeragozási paradigma elemei feltehetően egy -(j)a/-j(a)/-i/-e tárgyi egyeztető elem és egy alannyal egyező személyrag kombinációi – pl. lát-já-tok. (Egyes szám 1. és 2. személyben a két morfémát egyetlen toldalék képviseli.) A tárgyi egyeztető elem megjelenését az alábbi megszorítás korlátozza:

(75) Inverz egyeztetési tilalom

Egy ige tárgyának kevésbé prominensnek kell lennie, mint az ige alanyának, kivéve, ha az alany maga is a hierarchia legalsó fokán áll.

Az e követelményt megsértő tárggyal az ige nem egyeztethető.

Ez az úgynevezett inverz egyeztetési tilalom az alábbi morfémakombinációkat zárja ki, azaz az alábbi esetekre ír elő alanyi ragozást a tárgyasragozás helyett:

Az E/1. személyű alany + 2. személyű tárgy morfémakombináció nem sérti meg az inverz egyeztetési tilalmat – tehát ebben az esetben számítunk a tárgyi egyeztető morféma jelenlétére. Valóban meg is jelenik a 2. személyű tárgyra utaló -l-:

(77) én lát-l-ak téged/titeket

4.8. 4.8. ÖsszefoglalásE fejezetben amellett érveltünk, hogy a főneves kifejezés is az igés kifejezéshez hasonlóan épül fel. Legbelső magva egy leíró, jellemzésre szolgáló predikatív NP, melyet különféle utaló-megnevező funkciók kifejezésére szolgáló operátorok előzhetnek meg. Az operátorok: a NUM szimbólummal jelölt számnevek és a D szimbólummal jelölt determinánsok az őket követő NP-szakasszal operátoros kifejezéseket: NUMP-t, illetve DP-t alkotnak. A predikatív NP-hez járuló számnév logikai szerepe a nem-specifikus vagy specifikus egyé- nítés (azaz egy meghatározatlan dolog egyénítése valamely kategóriába vagy specifikus halmazba való besorolása által). A NUMP-hez (vagy NUMP híján a predikatív NP-hez) járuló determináns logikai funkciója a kijelölés.

A birtokos szerkezetnek két alaptípusát különböztettük meg. Az egyikben a birtokos determinánsként, a



determinánsok szokásos helyén jelenik meg ragtalanul. A másik alaptípusban a birtokos -nak/nek ragos bővítményként szerepel. Kiinduló szerkezeti helye a szokásos alaptag mögötti bővítménypozíció; ezt azonban az esetadás-megszorítás következtében el kell hagynia. Ha a birtokos szerkezet DP kategóriájú, a birtokost belső topikalizációval a szerkezet élére visszük, s a szerkezet egészét magába foglaló DP kategóriához csatoljuk. Onnan tovább emelhető a birtokos szerkezetet tartalmazó VP fő összetevői közé. Ha a birtokos szerkezet predikatív vagy határozatlan NP (azaz predNP vagy NUMP), akkor a birtokost egyenesen bővítményi pozíciójából emeljük a VP-be, az igevonzatok közé. Az a megoldás is terjedőben van, hogy a predNP-t vagy NUMP-t üres determinánssal DP-vé terjesztjük ki, s a birtokost ez esetben is belső topikalizációval (majd azt követő topikkiemeléssel) távolítjuk el bővítményi helyzetéből. Ha az ige a birtokszót tartalmazó vonzatot [-specifikus] jegyűnek írja elő, csak az előző, belső topikalizáció nélküli eljárás lehetséges. Ha ezt az eljárást a van és a nincs igék alanyán hajtjuk végre, ún. birtoklásmondatot kapunk.

A főneves kifejezés általunk javasolt elemzéséből a tárgyas és az alanyi igeragozás eloszlása is levezethető, ha feltételezzük, hogy a DP kategóriájú tárgy tárgyas igeragozást vált ki, s az ige minden egyéb esetben alanyi ragozású

5. 5. A mellékneves kifejezésA mellékneves kifejezés (ADJP) vizsgálata során külön elemezzük a jelzői és az állítmányi szerepű mellékneves kifejezéseket – ugyanis a mellékneves kifejezés alapszerkezete módosul attól függően, hogy NP-be vagy VP-be (azaz létigés kifejezésbe) ágyazódik-e.

5.1. 5.1. A jelzői szerepű ADJP szerkezeteA mellékneves kifejezés szerkezetének megállapítása során először sorra vesszük a kifejezés elemeit, megvizsgáljuk szórendi lehetőségeiket, s ebből következtetünk a közöttük lévő szerkezeti viszonyra.

A jelzői szerepű mellékneves kifejezés gyakran csak melléknévi alaptagból áll. Az alaptaghoz NP és PP kategóriájú bővítmény is járulhat; ez mindig megelőzi az alaptagot:

(1) a. a fiára büszke

b. az esőtől nedves

c. külföldi állampolgárok számára elérhetetlen

A mellékneves kifejezés különféle határozói módosító elemeket is tartalmazhat: például fokhatározót (lásd (2a)-t), tekintethatározót (2b), vagy a beszélő szubjektív vélekedését kifejező értékelő határozót (2c):

(2) a. (a) nagyon büszke (apa)

b. (egy) szerkezetileg egyszerű (megoldás)

c. (a) valószínűleg fertőzött (hús)

A középfokú melléknév fokjele hasonlító határozói vonzatot, valamint sajátos alakú fokhatározót engedélyez a melléknév számára:

(3) Péternélegy fejjel alacsonyabb

A mellékneves kifejezés módosító elemeinek sorrendje részben kötött, részben szabad. A tekintethatározó és az értékelő határozó megelőzi a fokhatározót – lásd (4a,b)-t; egymáshoz viszonyított sorrendjük viszont tetszőleges – lásd (5a,b)-t (bár (5a) valamivel jobbnak tűnik, mint (5b)).

(4) a. (egy)szerkezetileg nagyon egyszerű (megoldás)

b. *(egy) nagyon szerkezetileg egyszerű (megoldás)

(5) a. (egy) szerkezetileg feltehetőleg pontos (rajz)

b. (egy) feltehetőleg szerkezetileg pontos (rajz)



A melléknév vonzata mindig megelőzi a fokhatározót – lásd (6a,b)-t; s bár a tekintethatározót és az értékelő határozót talán követheti is, legjobban a mellékneves kifejezés élén hangzik – lásd (7a-c)-t:

(6) a. (egy) a fiára nagyon büszke (apa)

b. *(egy) nagyon a fiára büszke (apa)

(7) a. az apjától anyagilag valószínűleg független (fiú)

b. ?(az) anyagilag az apjától valószínűleg független (fiú)

c. ?(az) anyagilag valószínűleg az apjától független (fiú)

stb.

A fokhatározó, valamint a tekintet- és értékelő határozó közötti szórendi különbség hatóköri különbséget takar: míg a fokhatározó csak a melléknévi alaptag jelentését módosítja, az értékelő és a tekintethatározó a mellékneves kifejezés egészére vonatkozik.

A mellékneves kifejezésben azonosított összetevőket olyan szerkezeti hierarchiába kell rendeznünk, amelyből levezethetők a megfigyelt szórendi lehetőségek. A fokhatározót a melléknévi alaptag módosítójának fogjuk tekinteni, mely ADJ' összetevőt alkot a melléknévvel:

E szerkezetből következik, hogy a fokhatározó mindig közvetlenül megelőzi a melléknévi alaptagot.

A melléknévbővítmény szerkezeti helyének megállapításakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az igés kifejezés kiinduló szerkezetében a bővítmények követik az alaptagot, sőt a predikatív mellékneves kifejezések esetében is ezt tapasztaljuk – pl. János nagyon büszke a fiára. Logikus volna tehát azt feltételeznünk, hogy a jelzői helyzetű mellékneves kifejezésben is ez a helyzet, azaz a melléknévi alaptag bővítményének is a melléknév mögött van a kiinduló szerkezeti helye, s onnan kerül előre belső topikalizációval ADJP-hez csatolt pozícióba. Például:

Az értékelő és a tekintethatározót a teljes mellékneves kifejezés módosítójának tekintjük, s az ADJP kategóriához csatoljuk. Az értékelő vagy tekintethatározó a mellékneves kifejezésnek akár a kiinduló szerkezetét, akár a levezetett szerkezetét módosíthatja. Az előbbi esetben követi, az utóbbi esetben megelőzi a melléknév bővítményét. Azaz:



Az értékelő vagy tekintethatározó által módosított ADJP ADJP kategóriájú marad, s újabb határozóval tovább módosítható:

A (9)-(10) alatti, bővítményt is tartalmazó jelzői szerepű mellékneves kifejezésekkel kapcsolatban természetesen felmerül a kérdés, vajon a bővítmény miért nem maradhat kiinduló helyén, a melléknévi alaptag mögött. Valószínűleg azért, mert rendkívül megnehezítené az ADJP-t tartalmazó főneves kifejezés alaptagjának azonosítását. Az ADJP alaptagja és a főnévi alaptag közé ékelődő bővítmény efféle főneves kifejezéseket s efféle mondatokat eredményezne:



(12) a. *egy büszke fiaira apa

b. *Irigy vagyok a büszke fiaira apára.

Megjegyezzük, olykor az is okoz némi bizonytalanságot, ha az ADJP élén álló bővítmény névelője és a főneves kifejezés névelője egymás mellé kerül. Ha két azonos névelőről van szó, a helyzet egyszerű: a bővítmény névelőjét kihagyjuk. Ez történik, ha például a (13a) alatti kifejezésből kimarad az NP névelője és a bővítmény névelője közé ékelődő melléknév:

(13) a. az önérzetes és a fiaira nagyon büszke apa b. a fiaira nagyon büszke apa

Ha az NP névelője határozatlan, a bővítményé határozott, a nyelvérzék elbizonytalanodik, hogy ki kell-e hagyni a bővítmény névelőjét vagy sem:

(14) egy (a) fiaira nagyon büszke apa

Ha az NP névelője határozott, és a bővítményé határozatlan, a bővítmény névelője mindig elmarad:

(15) a. a nyári záportól vizes fű

b. *az egy nyári záportól vizes fű

A jelzői szerepű mellékneves kifejezés a főneves kifejezés alaptagját módosítja, N' összetevőt képezve vele. Az N' összetevő is tovább módosítható ADJP-vel; s a módosított N' is N' kategóriájú lesz:

(16)

5.2. 5.2. A predikatív ADJPA mellékneves kifejezés jelentéstanilag alkalmas a mondat állítmányának szerepére, mondattanilag azonban nem alkalmas rá, ugyanis nem képes összekapcsolódni a mondat állítmányával szükségszerűen együtt járó időjellel, módjellel és személyraggal. Ezért a predika- tív szerepre szánt mellékneves kifejezés alaptagja összetett állítmányt alkot a létigével, s a létige állítmánykiegészítőjeként, igemódosítóként kerül a mondatba. Ha a létigéhez hangtanilag üres időjel, módjel és személyrag járul (azaz, ha jelen idő, kijelentő mód egyes szám harmadik személyű), akkor maga is rejtve marad hangtanilag, de mondattanilag ez esetben is jelenvalónak tekintjük. A létige alanyi bővítményt engedélyez a melléknév számára – de az alanyt magát a melléknév választja ki. (Nyilvánvalóan a melléknéven múlik, hogy alanya például élő vagy élettelen jegyű-e. A beteg például élő alanyt kíván, a rozsdás pedig élettelent.) A létige és a melléknévi predikátum alkotta állítmány vonzatkeretébe az alanyon kívül részint a melléknév saját vonzatai tartoznak, részint a létigétől engedélyezett idő- és helyhatározók. Például:

(17) János másnapra beteg lett a hőségtől.

A (17)-es példában a János és a hőségtől vonzatokat a beteg melléknév választja ki, bár a János engedélyezéséhez a vele mint alannyal egyező létigére is szükség van. A másnapra időhatározó a lett ige hozadéka.

A vonzatok mondatbeli elhelyezkedése a VP-ben szokásos mintát követi: a megnevező vonzatok a VP-ben, a V’ mögött állnak (ahol természetesen topikalizációnak, fókuszképzésnek vagy kvantoremelésnek is alávethetjük őket); a módosító szerepű vonzatok pedig megelőzik a V’-t; többnyire a VP-hez csatlakoznak.



(18a,b) ige-melléknévi állítmányának két megnevező vonzata van. Mindkettőt a VP- ben, az ige után vesszük fel, s (18a)-ban az egyiket, (18b)-ben mindkettőt topikalizáljuk:

(18) a. Marii [VP szép Évához képest _i].

b. Marii Évához képest [VP szép _i _ j].

Míg a jelzői ADJP-ben a fokhatározó a melléknévi alaptag módosítójaként jelent meg, ige- melléknévi állítmány esetén feltehetőleg a VP-hez csatolt pozícióban áll:

(19) Jánosi[VP nagyon [VP [Vbüszke volt] a fiára _i]]].

A tekintethatározó és az értékelő határozó, melyek a jelzői ADJP-ben az ADJP egészét módosították, ige-melléknévi állítmány esetén a mondategészhez kapcsolódó mondathatározók, melyek a topikhoz képest tetszőleges sorrendi helyet foglalnak el:

(20) a. A házi építészetileg [VP [V. egyszerű volt] _i] ].

b. Építészetileg a házi [VP [V. egyszerű volt] _J].

5.3. 5.3. ÖsszefoglalásA mellékneves kifejezés melléknévi alaptagból, az alaptaghoz vagy a kifejezés egészéhez csatolt határozói módosító elemekből és esetleges vonzatokból áll. A jelzői szerepű ADJP- ben a melléknév mögött felvett bővítmények belső topikalizációval kötelezően az ADJP élére kerülnek – valószínűleg azért, hogy ne zavarják az ADJP-t tartalmazó főneves kifejezés alaptagjának azonosítását. A predikatív ADJP, minthogy a mondat állítmányától megkövetelt egyik feladat ellátására: az idő- és módjel s az alannyal egyező személyrag viselésére önmaga nem képes, a létigét is igénybe veszi; igemódosítóként csatlakozik hozzá, s komplex állítmányt alkot vele. A létige alanyt, valamint idő- és helyhatározói vonzatot is engedélyez a predikatív melléknév számára.

6. 6. A határozószós kifejezés6.1. 6.1. A határozószós kifejezés szerkezeteMíg abban a kérdésben, hogy az ige, főnév, névutó és melléknév kifejezést: VP-t, NP-t, PP- t, illetve ADJP-t alkot-e a mondatban, egyöntetűen igenlő a nyelvtanok álláspontja, a határozószó (adverbium) esetében bizonytalanság tapasztalható. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a határozószók kevésbé szabadon bővíthetők, mint az ige vagy a melléknév. Ráadásul azokat a határozószókat, melyek vonzattal járnak együtt, például Jánossal együtt/ együtt Jánossal; a folyón túl/túl a folyón; az úton végig/végig az úton, Afrikától távol/távol Afrikától, hagyományosan névutókként osztályozza a magyar nyelvészet. Az együtt, túl, végig típusú összetevők és az egyéb határozószók, például az egyedül azonban csak a bővíthetőségükben különböznek; az pedig, hogy egy határozószó bővíthető-e vagy sem, egyedi jelentésének függvénye. (Állítsuk egymással szembe az egyedül-t és az együtt-et, és mindjárt világossá válik: az a tény, hogy az együtt bővítményt kíván, az egyedül pedig nem, csupán szemantikai esetlegesség.) Javaslatunk, hogy – mint ahogy a tárgyas és tárgyatlan igéket egyaránt igeként kategorizáljuk – a bővíthető és nem bővíthető határozószókat is egyaránt határozószókként elemezzük, s akár van bővítményük, akár nincs, ADVP-ként illesszük be őket a mondatba. Ez természetesen azzal a következménnyel jár, hogy a határo- zóragos NP-t vonzó névutók kategóriája megszűnik, s a névutók osztályában lényegében csak a ragtalan NP-t vonzó névutók maradnak, pl. az alatt, alá. (Arra a kérdésre, hogy a hagyományosan szintén névutónak tekintett fogva, kezdve, nézve elemeket vonzatos határozói igenevekként vagy határozóragos NP-t vonzó névutókként fogjuk fel, a 7. fejezetben térünk vissza.)

A határozószók bővítését valójában akkor is meg kellene engednünk, ha fenntartanánk a határozóragos névutók osztályát – hiszen például a melléknévből -an/en képzővel képzett határozószók is bővíthetők:

(1) János [ADVP [NP az utazástól] fáradtan] lerogyott a székre.

A számos határozószóhoz hozzákapcsolható középfokjel is bővítményt (valamint sajátos fok-, mértékhatározót) engedélyez a határozószó számára:

(2) a. a kerítésnél fél méterrel kijjebb



b. Péternél sokkal bátrabban

A határozószók nagy csoportjai különböző típusú módosító elemekkel, például a határozószói alaptagot módosító fok-mértékhatározóval vagy az ADVP egészét módosító értékelő és tekintethatározóval is összekapcsolódhatnak:

(3) a. pontosan ott

b. majdnem akkor

c. félig kint

d. látszólag fent, valójában lent

A határozószós kifejezés elemeit a következő szerkezeti hierarchiába rendezzük:

A határozószó bővítményét mindig az alaptagot követő bővítményi pozícióban vesszük fel. Ha a bővítmény megnevező szerepű, akkor hagyhatjuk bővítményi helyzetben is, mint (4a,b)- ben, vagy belső topikalizációval az ADVP elé köthetjük, mint (5a,b)-ben:

(5) a. a saroktól kicsit messzebb

b. az utazástól eléggé fáradtan

A nem megnevező vonzat nem maradhat bővítményi helyzetben (mint ahogy az ige nem megnevező vonzatának is az ige elé kell kerülnie – igemódosítói, fókusz-, kvantor- vagy kontrasztívtopik-pozícióba):

(6) a.Utazástól fáradtan (nem lehet jól vizsgázni)

vö. b. *fáradtan utazástól

íme néhány további példa. Az (a) mondatok megnevező bővítménye akár bővítményi, akár alaptag előtti pozícióban állhat; a (b) mondatok nem megnevező bővítményének viszont kötelezően az alaptag elé kell kerülnie:

(7) a.szemben Marival – Marival szemben

b. *szemben fénnyel – fénnyel szemben

(8) a. túla folyón – a folyón túl

b. *túl tengeren – tengeren túl

(9) a. együtt Jánossal – Jánossal együtt b. *együtt kísérővel – kísérővel együtt



6.2. 6.2. Határozóbővítmény vagy igebővítmény?Kérdés, hogyan elemzendők a (10a-e) típusú mondatok: vajon az igét követő határozóragos NP az ige bővítménye vagy az igemódosítói pozícióban álló határozószóé?

(10) a. János keresztülment az úton.

b. János már túl jár az erdőn.

c. János átszaladt a réten.

d. A pad belül van a kerítésen.

e. Mari szemben áll Péterrel.

Valójában egyik elemzés sem zárható ki. Azonban annak az elemzésnek, mely szerint a határozóragos NP az igemódosítói szerepű határozószó bővítménye, van egy előnye: megmagyarázza, miért kíván az igemódosítós ige mindig olyan esetű vonzatot, mint amilyet az igemódosítójaként szereplő határozószó választana magának. Ha például (10c) át eleme egyszerű irányjelölő igekötő volna, nem értenénk, miért rosszak az alábbi mondatok:

(11.) a. *Átmentem az erdőben.

b. *A hal átúszott a medencében.

Az irányjelölő igekötő által módosított igék nem ennyire válogatósak vonzatukat illetően; többféle esetű helyhatározói bővítményt is megengednek:

(12) a. János felment a hegyoldalon.

b. János felment a lépcsőházban.

c. János felment a kilátóhoz.

(11a,b) minden bizonnyal azért rossz, mert az erdőben, illetve a medencében az át bővítménye, s az át határozószó az irányjelölő igekötőktől eltérően csak -on/en/ön ragos bővítményt fogad el.

A szóban forgó elemzés szerint tehát a (10a-e) mondatok kiinduló szerkezetében egy határozóragos NP-vel bővített ADVP található. A mondatok levezetése során a bővítményt extrapozíciónak vetjük alá, azaz kiemeljük az ADVP összetevőből, és a VP-hez kötjük. A maradék ADVP, melynek immár nincs megnevező eleme, nem maradhat bővítményi helyzetben; [igemódosító] jeggyel kell ellátnunk, s igemódosítói pozícióba kell előrevinnünk. íme tehát például (10e) levezetésének lépései:a. Kiinduló szerkezet:



6.3. 6.3. ÖsszefoglalásÖsszefoglalva a határozószós kifejezés szerkezetéről elmondottakat: a határozószókat is határozószós kifejezésben illesztjük a mondatba. A határozószók jó része módosítható (pl. fok- és mértékhatározóval vagy tekintethatározóval), s nagy csoportjaik bővíthetők is. Bár azoknak a határozószóknak a nagy részét, melyek bővítményt kívánnak, a magyar nyelvészeti hagyomány névutóknak nevezi, valójában nincs mondattani különbség közöttük és az egyéb határozószók között. A határozószók osztályának a határozóragos NP-t vonzó névutókra való kiterjesztése azzal a következménnyel jár, hogy a névutók osztálya egységesül: ezentúl lényegében ragtalan NP-t vonzó névutókból áll.

Bizonyos igekötős igék esetében az ige határozóragos vonzata akár az ige vonzataként, akár az igekötőként



használt ADVP bővítményeként elemezhető.

7. 7. A névutós kifejezés7.1. 7.1. A határozóragos NP-t vonzó névutókA névutós kifejezések osztályát szűkebben értelmezzük, mint a magyar nyelvtani hagyomány. Mint a 6. fejezetben megindokoltuk, a hagyományosan névutóknak tekintett keresztül, túl, végig, együtt típusú, határozóragos NP-t vonzó elemeket nem névutókként, hanem vonzatos határozószókként elemezzük. Azok közül az elemek közül, melyeket hagyományosan határozóragos NP-t vonzó névutókként osztályoznak, csak a képest, valamint a fogva, kezdve, nézve nem sorolható be a határozószók közé. Ezek – a keresztül, túl, végig, együtt képviselte típussal ellentétben – nem módosíthatók a határozószók tipikus módosító elemeivel, például fokhatározóval:

(1) a.*hozzád majdnem képest

b. *termetére eléggé nézve

Másrészt, míg a határozószókat akár követheti, akár (belső topikalizációval) megelőzheti a bővítményük, a képest, valamint a nézve, fogva és kezdve mindig névutószerően követi a bővítményét:

(2) a.hozzád képest – *képest hozzád

b. június elsejétől kezdve – *kezdve június elsejétől

c. a származásánál fogva – *fogva a származásánál

d a termetére nézve – *nézve a termetére

A nézve, fogva, kezdve névutókat elemezhetnénk vonzatos határozói igenevekként is; azonban a képest névutót nem tudjuk más kategóriába sorolni; ezért egy kicsiny határozóragos NP-t vonzó névutói osztály fenntartása mindenképpen szükségesnek látszik.

7.2. 7.2. A ragtalan NP-t vonzó (egyező) névutókAz alá, felé, fölé, mellé, köré, elé, mögé, alatt, fölött, mellett, körül, előtt, mögött, alól, felől, fölül, mellől, elől, mögül, után, ellen, ellenére, iránt, helyett, szerint, miatt, révén, végett, nélkül névutók látszólag eset nélküli főneves kifejezést vonzanak – pl. a fa alá, a ház mellett, Péter miatt. Ebből, valamint abból a tényből, hogy a névutó és vonzata közé nem ékelődhet összetevő (pl. *a fa pontosan alá), arra következtethetünk, hogy a névutók hasonló mondattani szerepet töltenek be, mint az esetragok. Ezt a nézetet a névutók és az esetragok jelentéstani hasonlósága is alátámasztja. Az esetragok és a névutók közötti különbség morfológiai jellegű: a névutók – az esetragoktól eltérően – szabad morfémák, melyek önmagukban is alávethetők mellérendelésnek, és nem illeszkednek hangtanilag az előttük álló főnévhez. Vö.

(3) [PP A ház [P [Pmellől] és [Pmögül]]] madarak rebbentek fel.

Ha a névutók lényegében szabad morféma státusú esetragok, akkor magyarázatot kíván, hogy névmáshoz járulván miért egyeznek a névmással, és NP-bővítményük kiemelése esetén miért jelenik meg az NP-n dativusi rag (pl. a háznak messze mögötte). A magyarázat a következő: a szóban forgó névutós szerkezetek történetileg birtokos szerkezetből alakultak; a ház mellett, a fa alatt, János után tehát eredetileg a ház mellénél, a fa alján, János útján- szerű kifejezések voltak. Az idők folyamán a birtokos szerkezet alaptagjának határozóragja elavult, belső szerkezete elhomályosult – ezért a birtokszó az eredetileg determinánsi szerepű ragtalan birtokos névutójává, a birtokos szerkezet egésze pedig névutós szerkezetté értékelődött át.

Személyes névmási birtokos esetén a birtokszó nemcsak birtokviszonyjelet, hanem személyragot is viselt (lásd a birtokos szerkezettel foglalkozó 4.5.1. alfejezetet), s e toldalékkomplexum a birtokszó névutóvá való átértékelődése után is megmaradt:

( 4)én-után-ammi-után-unk(5)én-elől-em mi-elől-ünk

te-után-adti-után-atokte-elől-edti-elől-etek



ő-után-aő-után-ukő-elől-eő-elől-ük

(6) én-felé-mmi-felé-nk

te-felé-dti-felé-tek

ő-feléő-felé-jük

A személyraggal eggyéolvadt birtokviszonyjel e szerkezetekben már nem játszik szerepet, ezért a személyes névmási bővítményhez járuló névutók toldalékát egyszerű személyragként elemezzük:

Ha a névutó bővítménye tartalmas NP, a névutón nem jelenik meg személyrag (mint ahogy a nem-névmási birtokos sem vált ki személyragot a birtokszón – lásd a 4.5.1. alfejezet (45)-ös példáit):

(8) a. a fiúk után

b. a ház felől

A névutós kifejezések forrásául szolgáló birtokos szerkezeteknek az a változatuk is megvolt, melyben a birtokos nem ragtalan determinánsként, hanem -nak/nek ragos birtokos bővítményként szerepel. (Ez az a birtokos szerkezet, mely megengedi a birtokos kiemelését.) Ebben a birtokosszerkezet-típusban a birtokszó nem értékelődhetett át névutóvá, azaz szabad morféma státusú esetraggá – hiszen a birtokos nem ragtalan volt, hanem -nak/nek ragot viselt. Megmaradt tehát az eredeti birtokos szerkezet – de ma már archaikusnak hat; csak akkor használjuk, ha a birtokost ki akarjuk emelni. Például:

(9) a. Aháznaki messze _i mögötte (van a patak).

b. Az útnaki félig alatta (szarmata sírt találtak).

c. Kineki futottál _i; utána?

d. [QPTöbbeknek isi [VP szép jövő áll előttük _i]

A 4.5.3. alfejezetben amellett érveltünk, hogy a birtokos szerkezet alaptagját a birtokviszonyjel teszi rá alkalmassá, hogy bővítményének esetet adjon. Feltevésünket megerősíti, hogy -nak/nek ragos birtokos bővítmény esetén a névutó-birtokszón is mindig megjelenik a birtokviszonyjel (vö. bokrodnak megette; de *bokrodnak megett). íme tehát a névutói alaptagú PP-k két szerkezeti változata:

Névmási bővítmény esetén mindig megjelenik a személyrag is. A személyragtól morfofonoló- giailag elválaszthatatlan birtokviszonyjelet szintaktikailag itt is csak a kiemelt, részes esetű névmási bővítmény esetén tartjuk jelenvalónak. Azaz:



Ha a névutó mutató névmással ellátott főneves kifejezéshez járul, akkor a (10a) alatti szerkezetben a névutó – miként egy esetrag – megismétlődik a mutató névmáson – lásd (12a)-t.

A birtokos szerkezet mintájára felépített névutós szerkezetben – miként a valódi birtokos szerkezetben is – a mutató névmás a birtokos -nak/nek ragját kapja meg – lásd a (12b)-t.

(12) a. e mögött a fa mögött

b. ennek a fának mögötte

Mint a (9) alatti példák mutatják, a névutók -nak/nek ragos bővítménye extrapozíciónak vethető alá. Bővítményének eltávolítása után a maradék PP megszűnik megnevező kifejezéssé lenni, [igemódosító] jeggyel látható el, s igemódosítói pozícióba emelhető. Azaz:

A felém, utána, mellénk típusú összetevőket is PP alaptagjaként elemezzük. Rejtett névmási vonzatuk a névutó személyragjából azonosítható. Ezek esetében nem feltételezzük, hogy a rejtett névmási vonzat extrapozíciónak volna alávethető, s ezáltal a felém, utána, mellénk megszűnne megnevező kifejezés lenni.

7.3. 7.3. PP-k igemódosítói szerepbenA (13a-c) alatt ábrázolt folyamat: a névutós kifejezés megfosztása megnevező vonzatától és igemódosítóvá való átminősítése igen gyakori jelenség – de nem hajtható végre automatikusan minden PP esetében. Vessük össze a (14)-(16) alatti példákat! (14) névutós kifejezése a vonzatnak a PP-ből való kiemelése után valóban szabadon alkalmazható igemódosítóként. A PP igemódosítói használata (15) esetében is lehetséges, de kevésbé hat természetesnek; (16) esetében pedig teljességgel lehetetlen.



(14) a. János a cél mellé lőtt.

b. János mellé lőtt a célnak.

(15) a. János Mari mellett állt.

b. János mellette állt Marinak.

(16) a. János (el) futott Mari mellől.

b. *János mellőle futott Marinak.

A (14)–(16) alatti mondatokban található névutós kifejezések fogalmi-jelentéstani szerepükben különböznek. A (14)-beli a cél mellé a cselekvés végpontját nevezi meg, a (15)-beli Mari mellett a cselekvés helyét, a (16)-beli Mari mellől pedig a cselekvés kezdőpontját. Arra következtetünk tehát, hogy az ige kezdőpont szerepű bővítménye nem alkalmas az igemódosítói funkcióra.

Az a megszorítás, mely a ‘kezdőpont’ szerepű vonzatokat kizárja az igemódosítói szerepre alkalmas összetevők közül, független a névutós szerkezetek kérdéskörétől. Az igemódosító helyhatározószók, például a helyhatározói eredetű igekötők tipikusan végpontjelölő sze- repűek (gondoljunk a ki, be, le, fel, el, át, rá, ide, oda, össze, vissza, szerte, szét igekötőkre). Némely igekötőkkel foglalkozó tanulmány a helyjelölő, azaz hol kérdésre felelő itt, ott, kinn, benn, fenn, lenn határozószókat is felsorolja az igekötők között – de ezek megítélésében bizonytalanabb a nyelvérzék. A honnan kérdésre felelő, kezdőpontot jelölő helyhatározószók (innen, onnan, kintről, bentről) igekötőként való elemzése azonban kizárt.

E tények az igemódosítók aspektusmeghatározó szerepével függnek össze. Az igemódosítónak az esetek nagy részében az az elsődleges funkciója, hogy jelölje a VP-ben kifejezett cselekvés aspektusát, azaz kifejezze, hogy az adott cselekvés vajon folyamatában vagy befejezett egészként tekintendő-e. A puszta igei predikátumok nagy része folyamatot ír le:

(17) János futott.

Ha az igét egy végpont szerepű vonzattal egészítjük ki, a folyamatos értelmezés mellett a befejezett értelmezés is lehetséges lesz:

(18) János a fa alá futott.

Ha a végpont szerepű PP-t (megnevező szerepű vonzatának eltávolítása után) [igemódosító] jeggyel látjuk el, és igemódosítói pozícióba visszük, a cselekvés egyértelműen befejezett értelművé válik – lásd (19a)-t. Ugyanazt a hatást érjük el, mintha az igéhez egy már a szótárban [igemódosító]-ként megjelölt végpontjelölő igekötőt illesztenénk – lásd (19b)-t.

(19) a. János aláfutott a fának.

b. János odafutott (a fához).

A helyet jelölő igemódosító, a végpont szerepűvel ellentétben, a predikátum folyamatosságát teheti egyértelművé. Az alábbi mondatban a futás és a tornázás nemcsak éppen folyamatban lévő cselekvésként érthető, hanem Jánosra jellemző, gyakori, szokásos cselekvésként is:

(20) János fut (a fák alatt) és tornázik.

Ha az igét hely jelentésű igemódosítóval látjuk el, a cselekvés egyértelműen csak folyamatban lévőként értelmezhető:

(21) a. János alatta fut a fáknak és tornázik.

b. János ott fut és tornázik.

E jelenségnek az a magyarázata, hogy egy cselekvés vagy történés akkor tekinthető folyamatosnak, ha a cselekvés vagy történés szereplőire ugyanaz a fajta aktivitás jellemző egy időben vagy térben kiterjedő tartományban. Míg a befejezett kiolvas ige többféle fázisból álló cselekvéssorra utal (olvasni kezd, olvas, elkészül az olvasással), a folyamatos olvas ige csak egyfajta aktivitást jelöl. Ha az igéhez helyjelölő



igemódosítót adunk, mint (21a,b)-ben, az ige által jelölt aktivitást térben kiterjesztjük.

Egy kezdőpont szerepű vonzat nem befolyásolja az ige aspektuális értelmezését, folyamatos vagy befejezett jellegét – hiszen az, hogy a cselekvés tartósan egynemű marad vagy célt ér, nem függ attól, hogy megnevezzük-e a kezdőpontját vagy sem. Ezért nem alkalmas a kezdőpont szerepű összetevő igemódosítói szerepre. (22) folyamatos vagy befejezett volta sem a kezdőpont (azaz a fa alól) kitételétől függ, hanem attól, tartalmazza-e az el igekötőt.

(22) a. János futott a fa alól.

b. János elfutott a fa alól.

Megfigyeléseinket az alábbi megszorítás formájában rögzítjük:

(23) ‘Kezdőpont’-megszorítás

Kezdőpont szerepű ADVP nem látható el [VM] jeggyel.

7.4. 7.4. Az ún. személyragos határozószókBár a személyes névmások határozóragos alakjait helyettesítő képződményekben: a hozzám, bennem, rajtam, nekem, velem-féle alakokban első látásra nem ismerünk fel névutókat, alakjukat, felépítésüket, gyakori igemódosítói használatukat tekintve mégis a rejtett névmási vonzatot tartalmazó egyező alaptagú névutós kifejezésekre emlékeztetnek bennünket. Vessük össze a (46a) alatti PP-paradigmát a (46b) alatti ún. névmási határozószó paradigmával:

(24) a. mellémmellénkb. hozzámhozzánk

mellédmellétekhozzádhozzátok

mellémelléjükhozzáhozzájuk

Hasonlítsuk össze igemódosítói használatukat is:

(25) a. János mellé rúgta a labdát a kapunak. b. János hozzávágta a labdát a kapuhoz.

A hasonlóság nem véletlen. A hozzám, bennem, rám, nekem, velem-féle alakok személyraggal ellátott tőmorfémája történetileg névutó. Emlékezzünk rá, hogy a Tihanyi Alapítólevélben feljegyzett első magyar mondattöredék a rá elemet még világosan névutóként használja:

(26) feheruuaru rea meneh hodu utu rea

De névutó volt a hozzá, neki, nála, be(le), benne, érte, rajta, vele, tőle, belőle, róla tőmorfé- mája is. E névutók szintén az egyező névutók osztályába tartoztak. Az idők folyamán hozzásimultak vonzatukhoz, illeszkedni kezdtek vonzatuk hangrendjéhez, azaz magas, illetve mély hangrendű változatokat fejlesztettek ki, s végül kötött raggá váltak; mondattani önállóságuk megszűnt. Abban az esetben, amikor a névutó vonzata a hangtanilag többnyire rejtve maradó személyes névmás volt, a névutó raggá válása nem mehetett végbe, hiszen többnyire nem volt hangzó tő, amelyhez a névutó hozzásimulhatott volna, amelyhez hangrendileg illeszkedni kezdhetett volna. Következésképp a raggá vált névutók személyes névmási vonzat mellett megőrizték névutói kategóriájukat. Azaz, a hagyományosan névmási határozószónak nevezett hozzám, neked, nála típusú elemek valójában rejtett személyes névmási vonzatot tartalmazó névutós kifejezések alaptagjai. Vonzatuk akár ki is tehető:

(27) én-hozzám, te-neked, ő-nála

Az ilyen végpont szerepű PP-k is alkalmasak rá, hogy egy folyamatot jelentő igét befejezetté tegyenek:

(28) a. János[PP hozzájuk] vágta a labdát.

b. János [PP beléjük] nyúlt.

Ugyanakkor a tartalmas NP-t vonzó névutókkal kapcsolatban leírt, (25a) alatt is illusztrált folyamat: a vonzatnak



a PP-ből való kiemelése, s a megnevező összetevőt már nem tartalmazó PP igemódosítói pozícióba emelése esetükben nem lehetséges. (25a,b), melyet itt (29a,b)-ként újra idézünk, nem párhuzamos szerkezetek!

(29) a. Jánosmellé rúgta a labdát a kapunak

b. János hozzávágta a labdát a kapuhoz.

Történetileg a hozzá hasonló folyamat eredményeképpen lett a vág ige igemódosítója, mint a mellé a rúg ige igemódosítója; azonban a hozzá esetében a folyamat eredménye már régen rögzült. A hozzá a vág igének a szótárban előírt igemódosítója; nem a mondat levezetése során lesz azzá. A hozzá-nak a mondatban nincs olyan lehetséges forrása, ahonnan a vág elé vihetnénk. A kapuhoz NP tartalmaz ugyan -hoz ragot, de az kötött morféma, nem mozgatható, és szemlátomást ott is marad a kapu tövön. Tehát az alábbi kifejezések igemódosítója nem névutó, hanem határozószó (pontosabban igekötő), melyet a szótár társít az adott igével.

(30) a. hozzászól, hozzányúl, hozzáfog valamihez

b. nekimegy, nekiütközik, nekivág valaminek

c. nála van, nála marad, nála felejt valakinél

d. be(le)nyúl, be(le)bújik, be(le)vág valamibe

e. benne van, benne ragad, benne felejt valamiben

f. érte megy valakiért

g. r(e)ákap, r(e)ászokik, r(e)ávág, r(e)átesz, r(e)áesik valamire

h. rajtakap, rajta van, rajta áll valamin

i. vele megy valakivel, vele jár valamivel

íme két példamondat. Mindkettő igéje egy ADVP kategóriájú igemódosítót vonz, valamint egy alanyt és egy határozóragos NP-t.

(31) a. János hozzányúlt a konnektorhoz. b. János nekiment a kerítésnek.

Figyelemre méltó, hogy a (30) alatti igekötők között nincs olyan, mely kezdőpontot jelölne (tehát a rátesz, rajtakap mellett nincs például *rólavesz); tehát a (23) alatti kezdőpontmegszorítás az ezeket az igekötőket létrehozó történeti folyamatra is igaz volt.

7.5. 7.1. ÖsszefoglalásA hagyományosan a névutók közé sorolt összetevők: az esetragos NP-t vonzók (pl. az úton keresztül) és a ragtalan NP-t vonzók (pl. az út mellett) közül csak az utóbbiakat elemeztük névutókként; az előbbieket bővített határozószóknak tekintettük, s a 6. fejezetben tárgyaltuk. Amellett érveltünk, hogy a ragtalan NP-t vonzó névutó formailag birtokos szerkezet alaptagja, ennek megfelelően személyragot visel, s vonzata hasonló szerepet tölt be mint az esetrag, de szabad morféma státusú. A névutó vonzata -nak/nek ragos birtokos bővítményként is megjelenhet, s ekkor kiemelhető a birtokos/névutós szerkezetből. A névutós kifejezés maradéka igemódosítóvá alakítható – feltéve, ha végpont vagy hely szerepű. A kezdőpont szerepű PP-k esetében a kezdőpont-megszorítás ezt kizárja.

A mai határozóragok jelentős része is névutói eredetű. Míg tartalmas NP-kkel való kapcsolatukban esetragokká értékelődtek át (pl. Évához), rejtett vagy kitett személyes névmással való kapcsolatukban megőrizték névutói kategóriájukat és viselkedésmódjukat ((én)hozzám). Igemódosítói minőségükben azonban már nem névutók, hanem szótárilag rögzült igekötők.

8. 8. Az igeneves kifejezésekE fejezetben először a főnévi igeneves kifejezések két leggyakoribb típusát: az (1a) alatti ragozatlan alaptagú főnévi igeneves kifejezést és az (1b) alatti, úgynevezett személyragos alaptagú főnévi igeneves kifejezést



elemezzük.

(1) a. Mária szeretné [elérni a 6.20-as vonatot].

b. Máriának fontos [elérnie a 6.20-as vonatot].

Majd a határozói igeneves kifejezések (2a,b) alatt bemutatott két típusának képzését, szerkezetét, használatát vizsgáljuk.

(2) a. Mari [az ablakból kihajolva] kiáltott valamit.

b. A kocka eli van [_i vetve].

Végül a (3a,b) alatt illusztrált -ó/ő képzős és -t/tt képzős melléknévi igeneves kifejezések elemzésére kerítünk sort.

(3)a. a [dalt éneklő] gyerek

b. az [elénekelt] dal

Amellett fogunk érvelni, hogy kategóriáját, belső szerkezetét tekintve valamennyifajta igeneves kifejezés egyszerű vagy operátorokkal kiterjesztett igés kifejezés, azaz VP, FP, QP vagy NEGP. Az alakilag az igei alaptagon megjelenő, jelentéstanilag az egész VP-re vonatkozó igenévképző a VP-nek csupán a mondatban betöltött szerepét változtatja meg; a VP belső felépítését nem érinti. A mondat predikátumának szerepére hivatott VP-t a -ni képző egy fölérendelt állítmány bővítményévé teszi, a -va/ve képző ige- vagy VP-módosítóvá változtatja, míg az -ó/ő és a -t/tt képzők főnévmódosító jelzővé alakítják.

8.1. 8.1. A ragozatlan főnévi igeneves kifejezés8.1.1. 8.1.1. A főnévi igenevet tartalmazó mondat alapszerkezete

Az (1a) alatti típusú főnévi igeneves kifejezés meghatározott igék vonzataként kerülhet a mondatba. íme néhány (1a) típusú főnévi igeneves kifejezést vonzó ige:

(4) a. utál,szeret, imád, elkezd, megpróbál, elfelejt, fél, szégyell, habozik, siet

b. akar, fog, szokott, tud, kíván, óhajt, mer, szándékozik

c. szeretne, kezd, próbál

Első feladatunk a ragozatlan főnévi igeneves kifejezés alaki kategóriájának megállapítása. Az a feltevésünk, hogy a főnévi igenév ragozatlan ige, mely vonzataival együtt igés kifejezést, VP-t alkot, s a szokásos operátorokkal FP-vé, QP-vé vagy NEGP-vé is kiterjeszthető. A hangtanilag az igén megjelenő -ni képző jelentéstanilag a VP egészéhez járul, így a VP belső felépítésére nincs befolyással. Szerepe mindössze annyi, hogy a VP-t predikátumból bővítménnyé tegye.

Minthogy a ragozott ige hangzó alanyát az ige időjele engedélyezi, a ragozatlan alaptagú VP-ből hiányozni fog a hangzó alany. Ugyanakkor jelentéstanilag a főnévi igeneves kifejezésnek is van alanya. E hangtanilag üres, de jelentéstanilag rekonstruálható alanynak mondattanilag is jelen kell lennie a VP-ben, hiszen az igés kifejezés az ige valamennyi kötelező vonzatát kell, hogy tartalmazza. A főnévi igenevek rejtett alanyát a nemzetközi szokásnak megfelelően a csupa nagybetűs PRO szimbólummal jelöljük. A PRO olyan hangalak nélküli névmásszerű elem, melynek megnevezettje az (1a) típusú főnévi igeneves szerkezetben a ragozott ige alanyának megnevezettjével azonos. (1a) esetében tehát a PRO Máriára vonatkozik.

A főnévi igeneves kifejezésnek ugyanolyan kiinduló szerkezetet tulajdonítunk, mint egy ragozott igés VP-nek: a vonzatokat mind az igei alaptag mögött vesszük fel. Tekintsük például az (5) alatti mondat főnévi igeneves kifejezését! Ebben az igének [igemódosító] jegyű vonzata is van, melynek az igemódosító-megszorításnak megfelelően igemódosítói pozícióba kell kerülnie.



A ragozatlan alaptagú VP is kiterjeszthető FP-vé, QP-vé és NEGP-vé. A ragozatlan igés VP és a ragozott igés VP operátorokkal való kiterjesztése csak egy szempontból különbözik: ha a ragozatlan igét fókusz vagy tagadószó előzi meg, nem kötelező, csak lehetséges a fókusz, illetve tagadószó és az ige szomszédossága. Azaz, a ragozatlan ige és a fókusz, illetve a ragozatlan ige és a tagadószó közé választhatóan ékelődhet igemódosító. Ezért a fókuszt és tagadószót tartalmazó főnévi igeneves szerkezeteket ((6), (9) és (10) alatt) két változatban is megadjuk.

Fókusszal kiterjesztett főnévi igeneves kifejezés:

(6) a. Miért akarta János [pp csak MARIT elvinni Kínába]?

b. Miért akarta János [FP csak MARIT vinni el Kínába]?

Kérdőszói fókusszal kiterjesztett főnévi igeneves kifejezés:

(7) János nem tudott [FP mit tenni].

Kvantorral és fókusszal kiterjesztett főnévi igeneves kifejezés:

(8) Miért akar János [QP többeket is KÍNÁBA vinni]?

Tagadott főnévi igeneves kifejezés:

(9) a. János jobb szeretné [NEGP nem elmondani az igazat].

b. János jobb szeretné [NEGP nem mondani el az igazat].

Tagadással és fókusszal kiterjesztett főnévi igeneves kifejezés:

10. a. Miért akarja János [NEGP nem MARIT elvinni Kínába]?

b. Miért akarja János [NEGP nem MARIT vinni el Kínába]?

A ragozatlan ige vonzatait extrapozíciónak is alávethetjük. Extrapozíción azt a műveletet értjük, melynek során egy kifejezés alaptagjának bővítményét (vagy bővítményeit) a mondatszerkezetben egy szinttel feljebb: a kifejezést vonzó alaptag bővítményei közé emeljük. Azaz:

(11) Extrapozíció

Egy kifejezés alaptagjának bővítménye a kifejezést vonzó alaptag bővítményei közé emelhető.

A főnévi igenév valamennyi bővítményét, azaz megnevező szerepű vonzatát felvihetjük a fölérendelt ragozott ige bővítményei közé (az igemódosítóját viszont nem). Az extrapozíciónak alávetett vonzatok testvérei lesznek a ragozott ige vonzatainak, köztük magának a főnévi igeneves kifejezésnek, és hozzájuk képest tetszőleges helyet foglalhatnak el a ragozott ige mögött. Az (5) alatti kiinduló szerkezetet például a következő szerkezetté alakíthatjuk az extrapozíció alkalmazásával:



A felső VP-be került igenévi vonzatok természetesen onnan akár fókuszként, akár topikként tovább emelhetők:

(13) a. Jánosi [FP MARITj [VP habozott [VP elvinni Kínába]_i _ j]].

b. Marit; [VP habozott János [VP elvinni Kínába] _i].

c. Kínába; [VP habozott Marit János [VP elvinni ] _i]. stb.

Bármely (4a) alatt felsorolt ige ugyanilyen szerkezeteket alkothat főnévi igeneves kifejezés vonzatával:

A (4b) alatt felsorolt főnévi igeneves kifejezést vonzó igék abban különböznek a (4a) alattiaktól, hogy nem viselhetnek VP-hangsúlyt, következésképp csak akkor állhatnak a VP élén, ha a VP elé az ige hangsúlyát törlő fókusz vagy tagadószó kerül. A (4b) alatti igék hangsúlykerülő volta bizonyára azzal a ténnyel függ össze, hogy ezen igék jelentéstanilag is önállótlanok; nem jelölnek külön eseményt, hanem a főnévi igenevük által kifejezett eseményt módosítják valamilyen modális vagy aspektuális szempontból. A (4c) alatti igék kétarcúak: akár a (4a) alatti igék módjára, akár a (4b) alatti hangsúlykerülő igék módjára használhatók.

A hangsúlykerülő igék fókusz-, illetve tagadószó nélküli mondatban akkor kerülhetik el, hogy VP-hangsúly essék rájuk, ha igemódosító előzi meg őket. Minthogy az ilyen igéknek nincs igemódosítójuk, az általuk vonzott főnévi igeneves kifejezés igemódosítóját „veszik kölcsön”. Erre az alábbi elv ad lehetőséget:

(15) VP-összevonás

Két közvetlenül egymás fölé rendelt VP a mondattani műveletek szempontjából egy tartományként is szemlélhető.

Ha VP-összevonás történik, akkor az alsó VP kategória a mondattani műveletek számára láthatatlanná válik, azaz, összetevői a fölérendelt VP közvetlen összetevőivé lesznek, s a ragozott ige saját vonzataiként bánhat velük. Ha a beágyazott VP önállósága megszűnt, a ragozatlan igének már nem szükséges rejtett PRO alanyt tulajdonítanunk. íme tehát a János el akarja vinni Marit Kínába mondat kiinduló, majd VP-összevonás utáni szerkezete:



A ragozatlan igés VP-nek a fölérendelt VP-be való beolvasztása, illetve operátorokkal való kiterjesztése két egymást kizáró alternatíva (azaz a (15) alatti VP-összevonás csak akkor lehetséges, ha az alárendelt kategória VP, nem pedig FP, QP vagy NEGP). Ebből az következik, hogy operátorral kiterjesztett ragozatlan igés VP-ből nem lehet az igemódosítót a ragozott igéhez csatolni. Valóban ez a helyzet:

(17) *János [VP eli akarja [FP csak KÍNÁBA [VP vinni _i Marit]]].

Mi történik, ha a ragozott ige igemódosítót kíván, de a beágyazott igének sincs ilyen? A megoldás a következő: A főnévi igeneves kifejezés csak belső szerkezetét tekintve VP; kívülről nézve igevonzat; a VP-hez járuló -ni képző teszi azzá. Ha megnevező bővítményeit extrapozícióval eltávolítjuk, olyan nem-megnevező szerepű vonzat lesz belőle, mely a puszta alaptagból áll. Tulajdonságai tehát azonosak lesznek az igemódosítók tulajdonságaival; következésképp alkalmas lesz rá, hogy kielégítse a főige igemódosító iránti igényét. Azaz, elláthatjuk az [igemódosító] jeggyel, és a főige elé emelhetjük – lásd (18a)-t. Mint (18b) mutatja, a nem csupán alaptagból álló főnévi igeneves kifejezés esetében ez nem lehetséges.

Természetesen, ha a hangsúlykerülő ige elé fókuszt vagy tagadószót állítunk, nem lesz igemódosítóra szüksége. Az igemódosító-megszorítás azt továbbra is megköveteli, hogy a főnévi igenév igekötője igemódosítói pozícióba kerüljön – ezért a főnévi igenevet módosítjuk vele, a következőképpen:



(19) a. János MARIT akarja elvinni Kínába.

b. János nem akarja elvinni Marit Kínába.

8.1.2. 8.1.2. Egyeztetési problémák

Némely ragozott ige kötelezően egyezik főnévi igenevének tárgyával. Például:

(20) a. Szeretnék felhívni egy orvost.

b. Szeretném felhívni az orvost.

c. Szeretnélek felhívni.

Ebbe az egyező igetípusba tartozik a szeret-en kívül az utál, imád, óhajt, akar, fog, (el)kezd, (meg)próbál stb.

Más főigék attól függően egyezhetnek főnévi igenevük tárgyával, hogy a tárgy milyen személyű. Második személyű tárggyal hajlamosabbak egyezni (lásd (21d)-t), mint harmadik személyű határozott tárggyal (lásd (21b-c)-t). Az ilyen igék számára sohasem, még második személyű tárgy esetén sem kötelező a tárggyal való egyeztetés – lásd (21-e)-t.

(21) a. Igyekeztünk felhívni egy orvost.

b. ??Igyekeztük felhívni az orvost.

c. Igyekeztünk felhívni az orvost.

d. Igyekeztelek felhívni téged.

e. Igyekeztem felhívni téged.

Ebbe a részben és választhatóan egyező típusba tartozik a készül, vágyik, törekszik, fél, hozzáfog, irtózik is.

Végül néhány ige semmilyen esetben sem egyezhet főnévi igenévi vonzatának tárgyával. Például:

(22) a. Kész vagyok felhívni egy orvost.

b. Kész vagyok felhívni az orvost.

c. Kész vagyok felhívni téged.



Ebbe a nem egyező állítmánytípusba tartozik az (el)megy, siet, jár, kész van. Érdekes módon, még ezek közül az igék közül is elfogadható némelyik a 2. személyű tárgyra utaló személyraggal, ha az múlt idejű – pl.

(23) Jöttelek/jöttem meglátogatni téged.

A ragozott ige és az igenév tárgya közötti egyeztetést több tényező látszik befolyásolni. Akkor kötelező az egyeztetés, ha a tárgyat tartalmazó igeneves kifejezés a főigének tárgya, azaz, ha a ragozott ige tranzitív. Annak, hogy a -lak/lek többféle igével tud összekapcsolódni, mint a 3. személyű tárgyra utaló személyrag, és szinte mindig jól hangzik a múlt idő jele után, talán fonológiai oka van.

8.2. 8.2. A személyragos alaptagú főnévi igeneves kifejezés8.2.1. 8.2.1. Sajátságai

A személyragosnak (vagy személyjelesnek) nevezett főnévi igeneves kifejezés személytelen igék és személytelen ige-névszói állítmányok vonzataként fordul elő. Alaptagja a –ni képző mellett olyan toldalékot visel, mely azonos a birtokos szerkezet birtokszaván megjelenő, birtokviszonyjelből, valamint névmási birtokos esetén birtokos személyragból álló inflexióval. A személytelen főigén és a főnévi igenéven kívül a szerkezet egy olyan részesesetű főneves kifejezést is tartalmazhat, mely számban és személyben megegyezik az igenévi alaptagon megjelenő személyraggal, s mely jelentéstanilag az igenévi alaptag alanyaként funkcionál:

(24) a. Nekem fontos [VP elutaznom Kínába].

b. Neked érdemes [VP elutaznod Kínába].

c. Neki tanácsos [VP elutaznia Kínába].

d. A fiúknak sikerült [VP elutazniuk Kínába].

(25) a. Jánosnak el kell utaznia Kínába.

b. Jánosnak el szabad utaznia Kínába.

8.2.2. 8.2.2. A részesesetű összetevő hovatartozása

A (24)-(25) alatti szerkezetek részesesetű összetevőjét hagyományosan a mondat fő állítmányának részeshatározójaként elemzik. Ez az álláspont mind jelentéstani, mind alaki szempontból tarthatatlan. Jelentéstanilag az összetevő az igenévi alaptag vonzata. (26a) esetében különösen nyilvánvaló, hogy a részeshatározó nem a főigéhez tartozik, azaz nem (26b), hanem (26c) a helyes olvasat:

(26) a. A tervnek sikerülnie kell.

b. *‘A tervnek (a terv számára) kell, hogy sikerüljön.’

c. ‘Kell, hogy sikerüljön a terv.’

A (27 a) alatti mondat sem azt jelenti, mint a (27b) alatti, a részeshatározót a ragozott igéhez kötő értelmezés:

(27) a. Az elnöknek fontos megjelennie az eseményen.

b. *‘Az elnöknek fontos, hogy megjelenjék az eseményen.’

c. ‘Fontos, hogy az elnök megjelenjék az eseményen.’

A mondat nem határozza meg, kinek fontos az elnök megjelenése az eseményen. Az elnök nem kedvezményezett, hanem cselekvő szerepet játszik a mondatban.

Formailag is nyilvánvaló, hogy a részeshatározó a főnévi igenév vonzata, hiszen egyezik vele – legalábbis abban az esetben, ha névmás képviseli a részeshatározót. Mint már többször hivatkoztunk rá, az egyeztetés arra szolgál, hogy egy kifejezésen belül jelölje az alaptagnak és valamely bővítményének vagy módosítójának az összetartozását. A (24)-es példákban a részesesetű összetevő azért egyezik az igenévvel, mert az igenév alanya.



Valójában a fontos-nak és számos más főnévi igeneves kifejezést vonzó személytelen predikátumnak magának is lehet -nak/nek ragos, experiens szerepű bővítménye. Az expe- rienssel bővíthető predikátumok – és csakis ezek – azt is megengedik, hogy főnévi igenevük – a részesesetű összetevő jelenléte dacára – ragtalan maradjon. (27 a) mellett tehát az alábbi változat is lehetséges:

(28) Az elnöknek fontos megjelenni az eseményen.

Ez a mondat már értelmezhető a (27b) alatt megadott módon. A (27b) alatti jelentésnek megfelelően itt az elnöknek összetevőt a fő predikátum vonzataként elemezzük, s a főnévi igenévnek az igeneves kifejezésekben szokásos, PRO-nak nevezett rejtett alanyt tulajdonítjuk. Egy PRO-nak antecedensre van szüksége, megnevezettje antecedensének megnevezettjével lesz azonos. E szerkezetben a PRO egyetlen lehetséges antecedense a fő predikátum részesesetű vonzata. A (28)-as mondatváltozatnak tehát az alábbi szerkezetet tulajdonítjuk:

(28’) Az elnökneki fontos [megjelenni PROi az eseményen]

A PRO alany antecedens nélkül is előfordulhat; ilyenkor általános értelmet tulajdonítunk neki:

(29) Fontos [megjelenni PRO az eseményen].

Ha a fő predikátum nem enged meg részesesetű experiens szerepű vonzatot, mint például a valószínűséget kifejező kell ige, ha tehát a részesesetű NP szükségképpen a főnévi igenévhez tartozik, akkor a főnévi igenév ragja nem maradhat el:

(30) a. (Ég a villany.) A háziaknak már otthon kell lenniük.

b. ?? (Ég a villany.) A háziaknak már otthon kell lenni.

(30a) jelentése: ’Kell, hogy a háziak már otthon legyenek.’ A főnévi igenévnek tehát akkor kell ragot kapnia, amikor az igenév alanya – elérhető antecedens hiányában – nem a főnévi igeneves kifejezésekben szokásos rejtett PRO, hanem egy hangzó NP. Az igenévnek ilyenkor minden bizonnyal azért kell a birtokszó toldalékával megegyező toldalékot kapnia, mert az engedélyez számára esettel bíró, hangzó alanyt. Nominativusban álló alany engedélyezéséhez a véges ige időjele szükséges. A birtokviszonyjel, jelenjék meg akár főnévi igenéven, akár birtokszón, dativusban álló bővítményt ír elő az őt viselő alaptag számára.

8.2.3. 8.2.3. A személyragos főnévi igeneves kifejezés szerkezete

Az úgynevezett személyragos (valójában birtokos inflexiót viselő) főnévi igeneves kifejezés tehát lényegében abban különbözik a személyrag nélküli főnévi igeneves kifejezéstől, hogy alanya PRO helyett egy részesesetben álló hangzó NP. Azaz:

A személyragos főnévi igeneves kifejezés alanyát hangzó NP helyett rejtett pro névmás is képviselheti, pl.

(32) Fontos [VP idejében hazaérkeznem pro].

A pro, mint a 2.4. fejezetben már utaltunk rá, olyan rejtett névmás, melynek száma és személye a vele egyező ige vagy birtokszó személyragjából következtethető ki. (A PRO-val ellentétben tehát nem egy antecedensül szolgáló másik NP-től kapja értelmét.)

A főnévi igenév alanyának a mondat levezetése során el kell hagynia a főnévi igeneves kifejezést, s a fölérendelt VP-hez kell kapcsolódnia. Az, hogy a főnévi igenév alanya nem maradhat a főnévi igeneves kifejezésen belül, a (33) alatti példákkal igazolható. E példákban a főnévi igenév alanya a főnévi igeneves kifejezés fókuszpozíciójában áll, tehát biztos, hogy a főnévi igeneves kifejezést uraló FP kategóriának van alárendelve, nem került fel a fölérendelt VP-be:



(33) a. *Fontos [FP nem Marinak kapnia meg az állást].

b. *Érdemes volt [FP csak Marinak odamennie személyesen].

Egyéb tekintetben a személyragos főnévi igeneves kifejezés viselkedése megegyezik a ragtalan alaptagú főnévi igeneves kifejezés viselkedésével. Például a személyragos főnévi igeneves kifejezést vonzó igék között is vannak olyanok, amelyek nem viselhetnek VP-hang- súlyt; ilyen a kell. Ezek vagy az igenév igemódosítóját vonzzák magukhoz, mint (34a)-ban, vagy igemódosító híján az igeneves kifejezés alaptagját, mint (34b)-ben:

(34) a. Jánosnak eli kell [VP utaznia _ Kínába].

b. Jánosnak jelentkezniei kell _i a rendőrségen.

Harmadik lehetőség, hogy a kell állítmányt FP-nek rendeljük alá, s ezáltal töröljük igemódosító iránti igényét. Azaz:

(35) a. [FP JÁNOSNAK [VP kell [VP elutaznia Kínába]]].

b. [FP JÁNOSNAK [VP kell [VP jelentkeznie a rendőrségen]]].

Az igeneves kifejezés saját operátorokkal is ellátható – lásd (36a)-t. Ez esetben nem vonható össze a fölérendelt VP-vel, s így igemódosítója nem kerülhet a ragozott ige elé – lásd (36b)-t.

(36) a. Jánosnak miért szabad [FP csak 1000 Ft-ot elköltenie]?

vö. b. *Jánosnak eli szabad [FP csak 1000 Ft-ot költenie _i].

8.3. 8.3. A határozói igeneves kifejezésA határozói igeneves kifejezés olyan ragozatlan alaptagú VP, melyet a -vaJ-ve képző határozói szerepűvé alakít. Két fajtája van: egy módhatározói és egy állapothatározói típus, melyek nemcsak funkciójukban, hanem felépítésükben is eltérnek.

8.3.1. 8.3.1. A módhatározói szerepű határozói igeneves kifejezés

A módhatározói szerepű határozói igeneves kifejezés belső szerkezetét tekintve szabályos VP. Minthogy alaptagja ragozatlan, alanyát csak rejtett PRO névmás képviselheti. Ennek megnevezettje a főige alanyának megnevezettjével azonos; a PRO a főige tárgyára vagy egyéb vonzatára nem vonatkoztatható:

E mondatban a belépő személy csak János lehet, Mari nem.

Az FP-vé kiterjesztett módhatározói igeneves kifejezésben, mint az igeneves kifejezésekben általában, akár az igemódosító-ige, akár az ige-igemódosító sorrend lehetséges:

(37) a. János [FP alig [VP felnézve újságjából]] megszólalt.

b. János [FP alig [VP nézve fel újságjából]] megszólalt.

A módhatározói igeneves kifejezés a főmondatban a módhatározók szokásos mondatbeli pozícióinak valamelyikét foglalja el. A (38) alatti mondatokban a VP-hez csatoltuk, a következőképpen:



A módhatározói igeneves kifejezést fókuszba is állíthatjuk. Fókuszban csak alaptagra végződő igeneves kifejezés állhat. E követelmény az alábbi általánosabb megszorítás megnyilvánulása:

(40)Alaki fókuszmegszorítás

A fókuszpozícióban álló kifejezésnek alaptagra kell végződnie.

A megszorítás bizonyára összefügg azzal a ténnyel, hogy a fókuszt követő VP-nek alaptaggal kell kezdődnie, s az igének hangsúlyozását tekintve bele kell olvadnia a fókuszba.

Hogy (40) teljesüljön, a fókusz helyzetű igeneves kifejezésben az igemódosítót mindenképpen az igenév elé kell kötni, az igenév esetleges bővítményeit pedig belső topikalizációval az igeneves kifejezés egésze elé kell csatolni. Tekintsük a (41) alatti példát! (41a) az igeneves kifejezés mondatban betöltött helyét, (41b) pedig az igeneves kifejezés belső szerkezetét mutatja. Igeneves kifejezések esetében, mint az NP-k, ADJP-k, ADVP-k esetében is, a belső topikalizációval a kifejezés élére vitt összetevőt az igeneves kifejezést uraló kategóriához csatoljuk. A (41a) fókuszpozíciójában álló igeneves kifejezés, mint (41b)-ből kitűnik, FP kategóriájú, tehát az igeneves kifejezés belső topikját ezen FP-hez kötjük.

(41) a. János [FP [újságjából alig felnézve] [VP szólalt meg]].

b. [FP újságjából [FP alig [VP felnézve]]]

A főnévi igeneves kifejezésekben tapasztalt VP-összevonás és extrapozíció módhatározói igeneves kifejezésekben nem mehet végbe. Ez következik is e műveletek (11), illetve (16) alatti megfogalmazásaiból. VP-összevonás két közvetlenül egymás fölé rendelt VP, azaz a (42a) alatti szerkezet esetében lehetséges. A módhatározói igeneves kifejezés ezzel szemben a (42b) alatt ábrázolt viszonyban van az általa módosított VP1-gyel:

Az extrapozíciónak nevezett művelet során egy összetevő bővítményét az összetevőt vonzó alaptag bővítményei közé emeljük. Módhatározói igeneves kifejezés esetében ilyen alaptag nincs, hiszen a módhatározói igeneves kifejezés nem vonzata a főigének.

8.3.2. 8.3.2. Az állapothatározói szerepű határozói igeneves kifejezés

A -va/ve képzővel állapothatározó szerepű igeneves kifejezés is képezhető – ebben az esetben azonban kevésbé világos, hogy vajon VP-t ADVP-vé átalakító mondattani műveletről van-e szó, vagy egyszerű szóképzésről (igetőből való határozószóképzésről). A -va/ve képzős állapothatározói kifejezés VP-jellegét többek között az



teszi kérdésessé, hogy az igenévnek nem lehet tárgya. Képezhetjük tárgyatlan igéből (ha az ige alanya valamilyen állapotváltozás elszenvedőjét nevezi meg), s ez esetben még probléma nélkül fenntartható, hogy az igenév belső szerkezetét tekintve VP, melyben az alanyt rejtett PRO névmás képviseli. Azaz:

Tárgyas igéből nem képezhetünk állapothatározói igenevet – csak a tárgyas ige szenvedő változatából: ún. passzív tövéből. Ezt úgy kapjuk meg, hogy az igének megszüntetjük az alanyát, s a tárgyát léptetjük elő alannyá. E passzív igető idő- és módjellel, valamint személyraggal sohasem kapcsolódik össze, csak bizonyos képzőkkel. (Például a fosztóképző is a tárgyas igék passzív tövéhez járul – vö. sütetlen kenyér ‘kenyér, mely nem süttetett meg’.)

Íme egy olyan határozói igeneves kifejezés, melyben az alaptagot egy tárgyas ige passzív töve képviseli. A tárgyból előléptetett alany rejtett PRO – hiszen a ragozatlan alaptag nem engedélyez hangzó alanyt. A helyhatározó, mint az előző, (43)-as példában is, belső topikalizációval került a szerkezet élére.

A módhatározói igeneves kifejezéstől eltérően az állapothatározói igeneves kifejezés rejtett alanya mondattanilag akár a főige alanyával, akár a főige tárgyával azonosítható – lásd (45)-öt (bár a körülmények gyakran csak az egyik értelmezési lehetőséget engedik meg).

(45) Az orvos a betegeket levetkőzve vizsgálja.

A határozói igeneves kifejezések VP-ként való elemzése mellett szól az alábbi szerkezet megléte:

(46) A kocka el van vetve.

Ha az elvetve szóképzéssel előállított állapothatározószó volna, nem válhatna ki belőle az igekötő – mint ahogy a képzett megérkezés, kijárat szavakból sem válhat ki. A (46) típusú mondatok kiinduló VP-jében tehát VP kategóriájú állapothatározót kell feltételeznünk, a következőképpen:



A van is hangsúlykezelő ige; nem eshet rá VP-hangsúly; következésképp fókusz és tagadás nélküli mondatban a van elé igemódosítónak kell kerülnie. A VP-összevonás feltételei adva vannak, következésképp a vetve igemódosítója a van elé emelhető. Ha a beágyazott VP-nek nincs igemódosítója, maga a vonzataitól megfosztott határozói igenév ige kénytelen a van igemódosítójának szerepét elvállalni:

(48) János alkalmazva van a cégnél.

Az alkalmazva bővítményét: a cégnél összetevőt előzőleg az extrapozíciónak nevezett művelettel a fölérendelt VP-hez kötöttük. Ha a van-t fókusz előzi meg, akkor természetesen nincs igemódosításra szüksége:

(49) János [FP TAKARÍTÓKENT; [vp van [VP+hat.képző alkalmazva _ i a cégnél]]].

8.4. 8.4. A melléknévi igeneves kifejezésA jelzői szerepű, ún. melléknévi igeneves kifejezések két fajtája: az -ó/ő képzős és a -t/tt képzős típus a határozói igeneves kifejezések két fajtájával: a módhatározói és az állapothatározói szerepű VP-vel vonható párhuzamba.

A két típus közös sajátsága, hogy az igeneves kifejezésen belül az alaptagnak jobb szélen kell elhelyezkednie. Más szóval, az igeneves kifejezés alaptagjának és az általa módosított főnévnek – melynek megnevezettje az igenév rejtett alanyával azonos – szomszédosnak kell lennie. Ez a megkötés annak a megszorításnak a megnyilvánulása, melyet a jelzői szerepű mellékneves kifejezések esetében figyeltünk meg, s mely szerint egy jelzői kifejezés alaptagjának szomszédosnak kell lennie a jelzett főnévvel. A megszorításból az következik, hogy a melléknévi igeneves kifejezésben az igemódosítónak mindig, még fókusz vagy tagadás esetén is, meg kell előznie az igét. Például:

(50) a. a [FP csak a dalt eléneklő] fiú

b. a [NEGP nem a dalt eléneklő] fiú

vö. c. *a [NEGP nem a dalt éneklő el] fiú

Az is közös sajátsága a jelzői szerepű igeneves kifejezések két típusának, hogy – mint az (50a,b) alatti példákból is kitűnik – kiterjeszthetők FP-vé, QP-vé és NEGP-vé. íme két további példa:

(51) a. a [QP mindig [FP csak egy dalt [VP zongorázó]]] anya

b. a [QP mindig [FP csak kottából [VP elzongorázott]]] dal

A két igeneveskifejezés-típust az választja el, hogy míg az -ó/ő képző bármilyen VP-hez hozzájárulhat, a -t/tt képzős VP-ben a cselekvés, történés vagy állapot elszenvedőjének vagy jellemzettjének kell az alanyt képviselnie. Ha olyan igéhez járul a -t/tt, melynek az alanya elszenvedő vagy jellemzett szerepű, az alanyt helyettesítjük rejtett PRO névmással:

(52) az [VP elpusztult PRO] város

Ha a -t/tt képzős igenév alaptagja tárgyas ige, akkor a képző az ige szenvedő (passzív) tövéhez járul. Emlékeztetőül: az ige passzív tövét úgy kapjuk meg, hogy az alanyát töröljük, és a tárgyát léptetjük elő alannyá. Ezt az alanyt fogjuk majd az igeneves kifejezésben PRO-val helyettesíteni:

(53) a. az [VP elpusztított PRO] város



b. a [QP többször is [FP csak a csodával határos módon [VP megmenekült PRO]]] város

Minthogy az -ó/ő igenévképző bármilyen VP-hez hozzákapcsolódhat, az olyan VP-ből, melynek alanya elszenvedő/jellemzett szerepű, mind az -ó/ő, mind a -t/tt képzővel képezhetünk jelzői szerepre alkalmas igeneves kifejezést. Például:

(54) a sarkon épülő ház a sarkon épült ház

Ebben az esetben a két igenévképző között jelentésmegoszlás ment végbe: az -ó/ő képzővel ellátott VP a fő állítmánnyal egyidejű, a -t/tt képzős pedig hozzá képest befejezett cselekvést jelöl:

(55) a. Beköltöztek a sarkon épülő házba. b. Beköltöztek a sarkon épült házba.

Van egy terjedőben lévő, újságnyelvinek nevezett -t/tt igenévképző is. Ezzel bármilyen befejezett igei alaptagú VP-ből képezhető jelzői szerepű igeneves kifejezés. A -t/tt igenévképző – a szabályos -ó/ő-vel szemben – az igeneves kifejezéssel kifejezett cselekvés előidejű- ségének, befejezettségének a hangsúlyozására szolgál. Például:

(56) a. ?A [helyszínről elfutott] robbantót keresi a rendőrség.

b. A [helyszínről elfutó] robbantót keresi a rendőrség.

8.5. 8.5. ÖsszefoglalásE fejezetben amellett érveltünk, hogy az igeneves kifejezések belső szerkezetüket tekintve puszta vagy operátorral (fókusszal, kvantorral, tagadószóval kiterjesztett) igés kifejezések. Az igenévképzők VP-hez járuló képzők, melyek a VP-nek csupán a mondatban elfoglalt helyét, a mondatban betöltött szerepét határozzák meg. Az igeneves kifejezések VP-kként való elemzéséből szinte minden belső mondattani sajátságuk, szórendi lehetőségük levezethető. Az igeneves kifejezések azon sajátsága, hogy (a személyragos főnévi igeneves kifejezés kivételével) nincs hangzó alanyuk, abból következik, hogy hiányzik belőlük a hangzó alanyt engedélyező időjel. Lényegében két művelet van, mely nem egyformán érinti az időjeles és személyragos alaptagú és az igenévi alaptagú VP-ket: az igeneves kifejezések tagadásakor és fókusszal való kiterjesztésekor a tagadószó, illetve fókusz és az ige szomszédossága nem kötelező; az igemódosító közöttük maradhat.

9. 9. Az alárendelő összetett mondat9.1. 9.1. Az alárendelés mibenléte és típusaiA mondat egyre kisebb és kisebb összetevőkre való felbontása során újra mondatszintű kategóriákhoz juthatunk: alárendelt mondat képviselheti a főmondat bármely összetevőjét, például a főige bármelyik vonzatát, bármely vonzat módosítóját vagy bővítményét, vagy akár a mondathatározót is. A főmondatba illesztett alárendelt mondat belső szerkezete lényegében azonos a főmondatok belső szerkezetével; azonban sajátosak a mondat főmondatba való beágyazásának: az alárendelésnek az eszközei.

Egy mondatot alárendelő operátor szerepű kötőszóval (latinosan conjunctióval, C-vel) tehetünk rá alkalmassá, hogy egy fölérendelt mondat összetevőjeként funkcionálhasson. Az alárendelő operátorral ellátott mondatot kötőszós kifejezésként, azaz CP-ként osztályozzuk, s az alábbi alapszerkezetet tulajdonítjuk neki:

Bizonyos összetevők (pl. a hogy) már a szótárban kötőszóként vannak kategorizálva; ezek csak kötőszói pozícióban jelenhetnek meg a mondatban. Tartalmas mondatrészek is rendelkezhetnek kötőszó jeggyel (pl. aki, ahol); ezeket az alárendelt mondat belsejében vesszük fel, s a mondat levezetése során visszük kötőszói helyzetbe.

Annak kifejezésére, hogy az alárendelt mondat milyen szerepet játszik a főmondatban, kétféle lehetőség kínálkozik. A alárendelt mondatok egyik típusában a kötőszó mutatja az alárendelt mondatnak a főmondatban



betöltött funkcióját. Az alábbi példa mihelyt kötőszava például az alárendelt mondat időhatározói szerepének kifejezője:

(2) Mihelytbelépetta szobába, megszólalt a telefon.

A másik lehetőség, hogy az alárendelt mondatot olyan névmási (vagy tartalmas) alaptaghoz rendeljük vonzatként, mely alkalmas rá, hogy az alárendelt mondat főmondati szerepét alakjánál (pl. esetragjánál) és helyzeténél (pl. fókuszpozíciójánál) fogva kifejezze. (E névmási alaptagot nevezik hagyományosan utalószónak.) Azaz, az alárendelt mondatot nem közvetlenül, hanem egy NP, PP vagy egyéb kategóriájú kifejezésbe ágyazva illesztjük a főmondatba. Ekkor a kötőszó kizárólag a mondat alárendelt helyzetének kifejezője; egyéb jelentéstani tartalma nincs. A csupán alárendelésre szolgáló, az alárendelt mondat sajátos mondattani-jelentéstani szerepére nem utaló kötőszó a hogy:

(3) a.[NP Az, hogy csúszós az út], lassítja a forgalmat.

b. [NP Az a tény, hogy csúszós az út], lassítja a forgalmat.

c. [NP Azt, hogy csúszós az út], nem mondták.

A névmási (vagy tartalmas) alaptag vonzataként főmondatba ágyazott mondat az alábbi típusú szerkezetben jelenik meg:

A névmási vagy tartalmas alaptaghoz járuló alárendelt mondatok másik típusában a kötőszó szerepét vonatkozó névmás(t tartalmazó kifejezés) tölti be:

(5) a. [NP Az, amit mondtál], alig hihető.

b. [NP Azokat a gyerekeket, akik elkésnek], nem várjuk meg.

A alárendelt mondatok (2) alatt bemutatott típusa, melyben a kötőszó jelöli az alárendelt mondatnak a főmondatban betöltött szerepét, nem alkalmas a főmondat bármely összetevőjének helyettesítésére – hiszen például nem képes a bővítményi szerepekkel kötelezően együtt járó esetragok viselésére. Az ilyen mondatokat az őket bevezető határozói jellegű kötőszó is határozói szerepre predesztinálja. Ennek megfelelően mondathatározóként fordulnak elő, azaz a CP kategóriájú alárendelt mondat közvetlenül a főmondat S csomópontjához kapcsolódik. Erre utal a típus neve: ‘független alárendelés’. A független alárendelést a 9.2. alfejezetben tárgyaljuk részletesebben.

Az alárendelés másik típusát, melyben az alárendelt mondat nem közvetlenül, hanem egy főmondati kategória elemeként illeszkedik a főmondatba, kategoriális alárendelésnek nevezzük. A kategoriális alárendeléssel főmondatba ágyazott mondatoknak két alosztályát különböztetjük meg: a hogy-kötőszós és a vonatkozó mellékmondatokat. Ezeket a 9.3. és 9.4. alfejezetekben vizsgáljuk.

9.2. 9.2. A független alárendelésA független alárendeléssel főmondatba ágyazott mondatoknak két meghatározó tulajdonságuk van. Egyrészt nincsenek egy főmondati összetevő alá rendelve, hanem önmagukban, közvetlenül alkotnak főmondati összetevőt. Másrészt a főmondatban határozói szerepet játszanak – hiszen főmondati szerepüket meghatározó kötőszavuk határozói jelentéstartalmat hordoz. A közvetlenül az S kategóriának alárendelt határozók mondathatározók, melyek a mondatban kifejezett esemény vagy állapot egészére vonatkoznak, azaz a mondategészt módosítják. Következésképp a független alárendeléssel főmondatba ágyazott mondatok is mondathatározókként funkcionálnak. Közelebbről megengedő, feltételes, okhatározói, időhatározói, hasonlító határozói stb. szerepűeket találunk közöttük. (A 9.3.4. alfejezetben amellett fogunk érvelni, hogy a következményes mellékmondatok is független alárendelésként elemzendők.) Például:



(6) a. Bár/noha/jóllehet jeges volt az út, János autóval ment.

b. Ha esni fog a hó, János nem indul el autóval.

c. Mivel az előrejelzés havazást ígért, János vonattal utazott.

d. (Mint)hogy az előrejelzés havazást ígért, János vonattal utazott.

e. Mihelyt/amint/ahogy eláll a havazás, elindulunk.

Az ilyen mondathatározó értékű alárendelt mondatok nem vonzatai a főmondat igéjének, tehát nem az igés kifejezésből emeljük ki őket; ott nem tartozik hozzájuk üres vonzathely. Már a mondat kiinduló szerkezetében is a főmondat elé kötött módosítóként vesszük fel őket. (A főmondathoz való szerkezeti viszonyuk némiképp a mellérendelésre emlékeztet – amint ez a (7)-es szerkezeti ábrázolásból is kitűnik.) Az alárendelt mondat alakilag egy kötőszóból (C-ből) és egy mondatból (S-ből) álló kötőszós kifejezés (CP). íme például a (6c) alatti független alárendelést tartalmazó összetett mondat szerkezete:

A mondathatározók főmondati helyével kapcsolatban az 1. fejezetben azt állapítottuk meg, hogy a mondathatározók a topik előtt és a topik mögött egyaránt állhatnak. Ennek alapján azt várjuk, hogy a (6d) alatti mondatban az alárendelt mondat, valamint a főmondat János topikja megcserélhető. Valóban ezt tapasztaljuk:

(8) János, mivel az előrejelzés havazást ígért, vonattal utazott.

A mondathatározó értékű alárendelt mondat követheti is a főmondatot. A mert-tel bevezetett okhatározói-magyarázó alárendelt mondatok esetében ez a sorrend majdnem kizárólagos:

(9) János vonattal utazott, mert az előrejelzés havazást ígért.

A alárendelt mondatot uraló CP csomópontot a (9)-es mondat esetében is a főmondat S csomópontjához csatoljuk.

Mint a bevezetőben említettük, a független alárendelésnek az a feltétele, hogy az alárendelt mondat kötőszava sajátos jelentéstartalmánál fogva képes legyen jelölni az alárendelt mondatnak a főmondatban betöltött jelentéstani szerepét. A (6a-f) alatti kötőszavak mind ilyenek. A bár/noha/jóllehet kötőszó például arra utal, hogy az általa bevezetett mondat a főmondatban leírt eseménnyel, állapottal ellentétes, de azt megakadályozni nem tudó körülményt fejez ki. A ha kötőszóval bevezetett mellékmondat a főmondatban leírt esemény, állapot feltételét, a mivel, (mint)hogy kötőszóval bevezetett mellékmondat pedig az okát adja meg. A mihelyt, amint, ahogy időhatározói mellékmondatot vezet be. Ugyanakkor egy tartalmas kötőszóval bevezetett mondat nemcsak független alárendeléssel kerülhet a főmondatba. A határozói jellegű kötőszóval ellátott időhatározói, okhatározói, megengedő vagy feltételes szerepű mondatokat is beágyazhatjuk a főmondatba névmási alaptag vonza- taként. Elsősorban abban az esetben van erre szükség, ha az alárendelt mondatnak fókusz szerepet szánunk, vagy is-sel, még... is-sel akarjuk módosítani. Minthogy tagmondat nem kerülhet fókuszpozícióba, s nem módosítható is-sel, még... is-sel, ilyen esetben a mondathoz tartozó névmási alaptagot visszük a kívánt pozícióba, miután a névmási alaptagú kifejezésből az alárendelt mondatot előzőleg extrapozícióval kiemeltük:

(10) a. [Annak ellenére, hogy jeges volt az út], János autóval ment.

b. János [még akkor_i sem] indul el autóval, [ha esni fog a hó]i.

c. János [azért_i] utazott vonattal, [mert az előrejelzés havazást ígért]i.



d. [Csak akkor_i] indulunk el, [amikor elállt a havazás]i.

9.3. 9.3. A hogy-kötőszós mellékmondatokKategoriális alárendelés esetén az alárendelt mondat a főmondat valamely NP, ADJP, ADVP, PP vagy VP kategóriájú kifejezésének van közvetlenül alárendelve. A alárendelt mondatot tartalmazó NP, ADJP, ADVP és PP általában az alárendelt mondatra utaló névmási elemet, ún. utalószót is tartalmaz – alaptagként vagy módosító elemként:

(11) a. Mari [NPazt_J reméli, [hogy János idejében megérkezik]^

b. Ne vegyünk [NPolyan használt autót, amely karambolozott].

Mint a (11a-b) példákból is kitűnik, kategoriális alárendelés esetén az alárendelt mondatot hogy-kötőszó vagy vonatkozó névmás vezeti be. A hogy-kötőszós és a vonatkozó mellékmondatok némileg eltérő belső szerkezete, mondattani viselkedése és funkciója miatt a két típust külön-külön alfejezetben tárgyaljuk.

A hogy-kötőszós mellékmondat leggyakrabban valamely bővítmény szerepét tölti be. Ilyen esetben általában a bővítményi szerep tipikus hordozója: egy NP kategória alá ágyazzuk be egy főnévi névmás társaságában. A névmási utalószó viseli az adott bővítményi szerepnek megfelelő esetet. NP kategória alá rendelt hogy-kötőszós mellékmondat akár ige bővítményeként (lásd (12a)-t), akár ige-névszói állítmány bővítményeként (12b), akár névutó bővítményeként (12c), akár főnév birtokosi bővítményeként (12d) funkcionálhat.

(12) a. [NP Az, hogy János megbízhatatlannak bizonyult], nem lepte meg Marit.

b. Büszke vagyok [NP rá, hogy így helyt álltál].

c. [PP Azóta, hogy ideköltöztek], nincs nyugalmunk.

d. [NP Annak a valószínűsége, hogy János autóval jön], kicsi.

9.3.1. 9.3.1. Igét bővítő hogy-kötőszós mellékmondatok

Igebővítmények esetében a hogy-kötőszós mellékmondattal együtt járó utalószó kettős szerepet tölt be. Egyrészt hordozza azt az esetragot, mely az alárendelt mondatnak a főmondatban betöltött alanyi, tárgyi, határozói funkcióját jelöli. Másrészt az utalószó képviseli az alárendelt mondatot azokban a főmondati pozíciókban, melyek túlságosan összetett kategóriákat nem fogadnak be; azaz az utalószó főmondati helye fejezi ki az alárendelt mondat esetleges igemódosítói, fókusz vagy kvantor szerepét – sőt olykor az alárendelt mondat topikfunkcióját is (e funkciókról lásd a 3. fejezetet).

Tekintsünk néhány példát!

(13) a. Az nem zavarja Marit, hogy János mindig elkésik.

b. Mari azt is elárulta, hogy János mindig elkésik.

c. Mari csak azt felejtette el, hogy János mindig elkésik.

d. Mari azt mondja, hogy János mindig elkésik.

e. Mari bízik benne,hogy János meg fog változni.

A (13a) példában az alárendelt mondathoz tartozó utalószó alanyesetű és topik helyzetű. Egyrészt azt jelöli tehát, hogy az alárendelt mondat a zavar igének az alanyát képviseli. Másrészt azt fejezi ki, hogy a főmondat predikátuma az alárendelt mondatban leírt, a beszélő és a hallgató által egyaránt tudott tényállásról mint topikról tesz állítást.

A (13b,c,d) mondatok utalószava tárgyesetet visel, tehát azt jelzi, hogy az alárendelt mondat a főige tárgyi bővítménye. A (13b) mondat utalószava kvantor-, a (13c) mondaté pedig fókuszpozícióban áll, kifejezvén, hogy a (13b) mondat alárendelt mondata univerzális kvantor értékű, a (13c) mondaté pedig egy azonosító állítás állítmánya. (A kvantor-, illetve fókuszpozícióról lásd a 9.3.4., illetve 9.3.3. alfejezetet.) Tekintsük (13b) és (13c) kifejtő átfogalmazását:



(13) b'.‘Mari minden szóba jöhető dolgot elárult, valamintazt, hogy Jánosra min

dig várni kell.’

c'. ‘A szóba jöhető dolgok közül azt és csak azt felejtette el Mari, hogy János mindig elkésik.’

Ami a (13d) alatti összetett mondatot illeti, első pillantásra nem világos, hogy az alárendelt mondat utalószava a főmondat fókusza vagy igemódosítója-e. Vessük össze (13d)-t egy tárgyi szerepű igemódosítót tartalmazó mondattal:

(13) d. Mari azt mondja, hogy...

(14) Mari igazat mond.

(14) tárgyi igemódosítója határozatlan; (13d) tárgyi utalószava ezzel szemben határozott névmás, mely a főige tárgyas ragozásával jár együtt. Ugyanakkor jelentéstanilag a (13d) mondat tárgyi mellékmondata nem kívánja meg, hogy kimerítő azonosításként értelmezzük, azaz (13d) nem a következőt jelenti:

(15) ‘*A szóba jöhető dolgok közül Mari azt éscsakazt mondta, hogy Jánosra

mindig várni kell.’

Ebből arra következtetünk, hogy (13d) azt összetevője igemódosító. Ellenőrizzük a 3.3.1. alfejezetben bemutatott fókuszteszttel is, hogy a (13d) alatti példában az utalószó és a hozzá tartozó alárendelt mondat nem kimerítő azonosítást kifejező fókusz-e. Az alábbi mondatok akkor tartalmaznak fókuszt, akkor fejeznek ki kimerítő azonosítást, ha (16b) ellentmond (16a)-nak.

(16) a. János azt mondta, hogy késni fog, és hogy ne várjuk.

b. János azt mondta, hogy késni fog.

A (16b) mondat logikai következménye a (16a) mondatnak (azaz, ha (16a) igaz, (16b)-nek is igaznak kell lennie) – következésképp (16a) és (16b) nem tartalmaz fókuszt; az azt mondta azt eleme igemódosító.

A (13d) és a (16a,b) alatti mondatokban, valamint az azt akarja, hogy..., azt írja, hogy..., azt gondolja, hogy..., azt hiszi, hogy... típusú kifejezésekben az utalószó és a hozzá tartozó alárendelt mondat funkcióját tekintve is igemódosító-szerű: azáltal, hogy a cselekvést jelentő igéhez tárgyat rendel, az igét terminatív-rezultatív (eredménnyel is járó bevégző) jelentésűvé teszi. Nem véletlen, hogy az ilyen szerkezetekben az ige nem kíván igekötőt.

A (13e) mondatban az utalószó nem mutató névmás, hanem a személyes névmás határozóragos alakját helyettesítő PP. Ennek okára a névmásokkal foglalkozó 11. fejezet derít majd fényt. Mint majd megtudjuk, az élettelen dologra vonatkozó harmadik személyű határozott névmás attól függően jelenik meg személyes vagy mutató névmási alakban, hogy ige mögötti vagy ige előtti pozíciót foglal-e el.

Az utalószó és a hozzá tartozó alárendelt mondat a kiinduló szerkezetben egyetlen összetevőt: NP-t képez. Ami az NP belső szerkezetét illeti, az utalószóként szereplő mutató névmás nem bővíthető; önmagában alkot egy teljes NP-t – tehát az alárendelt mondat nem lehet a bővítménye. Az utalószó és az alárendelt mondat tartalmilag sem alaptag-bővítmény viszonyban, hanem inkább mellérendelő, értelmező viszonyban van egymással. Az a tény, hogy a beágyazott mondatot megelőző utalószó kaphat esetet – noha az esetadás-megszorí-tás értelmében az NP esetének az NP jobb szélére s egyszersmind az alaptagjára kell esnie, szintén arra utal, hogy az utalószó és az alárendelt mondat között mellérendelő, értelmező viszony van, melynek előtagja is teljes NP-nek számít. Ezért az alárendelt mondatot az utalószót uraló NP-hez csatolva, azzal testvérviszonyban lévőnek ábrázoljuk. Az utalószót és az alárendelt mondatot akkor is egy összetevőként vesszük fel a kiinduló szerkezetben, ha a mondat hangzó változatában nem egymás mellett állnak; elszakított helyzetüket extrapozíciónak tulajdonítjuk.

Íme tehát (13a) alanyi összetevőjének belső szerkezete, majd az egész összetett mondat szerkezeti ábrázolása:



A mellékmondatot uraló főneves kifejezés eredeti helye a VP-ben van. Ott alárendelt mondatát extrapozíciónak vetettük alá, azaz, az NP-t uraló VP csomóponthoz kötöttük. Végül az immár csupán egy névmást tartalmazó NP-t topik helyzetbe vittük.

9.3.2. 9.3.2. Névutót és határozószót bővítő hogy-kötőszós mellékmondatok

A kifejezések kiinduló szerkezetét a jelentéstani viszonyoknak megfelelően állapítjuk meg. Ha tehát az alárendelt mondat jelentéstanilag egy névutó bővítménye, akkor az utalószót és az alárendelt mondatot a névutó bővítményének a helyén, a névutót megelőző NP csomópont alatt vesszük fel. Ez a szerkezet azonban sohasem hangozhat el így, mert megsérti az alábbi megszorítást:

(18)Alárendeltmondat-megszorítás

Alárendelt mondat csak fő mondatösszetevő szélén állhat.

(19)Fő mondatösszetevők

A mondat fő összetevői azok a kifejezések, melyeket közvetlenül az S kategória ural [tehát a predikátum, a topikok, valamint a mondathatározók].

Egy PP-be ágyazott mondat számára a (18)-as megszorítás csak két lépésben teljesíthető. Első lépésként az alárendelt mondatot az NP alól a PP csomóponthoz kell kötnünk, a következőképpen:



Második lépésként a PP-t mondathatározói, illetve topik helyzetbe vagy a VP jobb szélső pozíciójába kell vinnünk. Egy másik lehetőség, hogy csak magát az alárendelt mondatot emeljük tovább a PP-ből a VP jobb szélére.

Ugyanez áll a határozószót bővítő alárendelt mondatokra is:

9.3.3. 9.3.3. Főnevet bővítő hogy-kötőszós mellékmondatok

A főnév bővítménye, mint a 4. fejezetben tisztáztuk, általában birtokosként jelenik meg a főneves kifejezésben. Tekintsünk egy olyan példát, melyben e bővítményt utalószó és hogy- kötőszós mellékmondat képviseli. Minthogy a mondattal bővített főneves kifejezések finomszerkezetét kívánjuk ábrázolni, most nem elégszünk meg az egyszerűsítő NP címkével, hanem megkülönböztetjük a 4. fejezetben megállapított predikatív NP, NUMP és DP rétegeket is.

A kifejezés alaptagja: a valószínűsége egy utalószóból és egy hogy-kötőszós mellékmondatból álló birtokos bővítményt vonz, mely így hangzik: annak, hogy János elkésik. E bővítmény eredetileg követi az alaptagot, de az esetadás-megszorítás következtében, mely a főneves kifejezésben nem engedélyezi az alaptaghoz járuló bővítményt – lásd 4. fejezet (25) –, belső topikalizációnak kell alávetnünk. A mutató névmás birtokos determinánsként nem funkcionálhat (csak annak a háza van, az háza nincs). A következő közbülső szerkezet jön tehát létre:

(23) annak, hogy János elkésik, a valószínűsége



Ez a szerkezet megsérti a (18) alatti alárendeltmondat-megszorítást – hiszen az alárendelt mondat egy főmondati összetevő belsejében található. A hiba kétféleképpen orvosolható. Az utalószóból és alárendelt mondatból álló birtokost kiemelhetjük a DP-ből a főmondatba, s ott topikalizálhatjuk, vagy a VP jobb szélére vihetjük, miáltal az alárendelt mondat a főmondat egyik vagy másik fő összetevőjének a szélére kerül:

(24) [Annak, hogy János elkésik]i [yp kicsi [DP _i a valószínűsége]].

A másik lehetőség, hogy a birtokosnak alárendelt mondatot a főneves kifejezés egészéhez csatoljuk, mint a (22) alatti ágrajzon, s a birtokos szerkezet egészét topikalizáljuk vagy visszük a VP szélére. A beágyazott mondat mindkét esetben önállóan is a VP jobb széléhez csatolható.

Az a tény, hogy a (22) alatti kiinduló szerkezetből a (24) alatti változat is levezethető, bizonyítékot szolgáltat a (23) alatti közbülső szerkezet megléte mellett, melyben az utalószót és az alárendelt mondatot együtt vetettük alá belső topikalizációnak.

Az olyan főneves kifejezések, melyek különféle típusú állításokat neveznek meg, például a hír, a kijelentés, a javaslat, a terv, a mondat, az állítás, a pletyka, a vád, a rágalom, megengedik tartalmuk alárendelt mondattal való kifejtését:

(25) Az az állítás/hír/pletyka, hogy János megbukott a vizsgán, nem igaz.

Az efféle NP-k és a hozzájuk tartozó alárendelt mondatok értelmezői viszonyban állnak egymással, s ennek megfelelően a kiinduló szerkezetben testvérviszonyt tételezünk fel közöttük:

E szerkezetben tehát az alárendelt mondat nem a névmási utalószóval, hanem az az a hír DP-vel lép értelmezői viszonyba. Hogy az utalószó pontosan milyen szerepet játszik, azt a

I. alfejezetben, a vonatkozó mellékmondatokkal kapcsolatban tisztázzuk, melyek esetében e szerkezet egészen általános.

9.3.4. 9.3.4. Következményes mellékmondatok

Kérdés, hogy a következményes hogy-kötőszós mellékmondatok milyen viszonyban állnak a velük együtt előforduló, utalószószerű névmással. Például:

(27) a. Mari olyan ebédet főzött, hogy a vendégek mind a tíz ujjukat megnyalták utána.

b. Mari olyan jó ebédet főzött, hogy a vendégek mind a tíz ujjukat megnyalták utána.

c. János annyi bort ivott, hogy a többieknek nem maradt.

A tények az ellen szólnak, hogy a névmást és a következményes mellékmondatot egy összetevőből eredeztessük. Egyrészt a névmás és az alárendelt mondat között jelentéstanilag nincs szoros, értelmezői jellegű viszony. Másrészt az alárendelt mondat topik helyzetben sem követheti azt az NP-t, melyből állítólag ered:

(28) a. * Annyi bort, hogy a többieknek nem maradt, János ivott.



b. ? Olyan jó ebédet, hogy a vendégek mind a tíz ujjukat megnyalták utána, Mari főzött.

A (28a,b) alatti mondatok helytelensége csak azzal magyarázható, hogy a következményes mondat nem a névmást tartalmazó NP része; eleve a főmondat igéje után kell felvennünk. Csupán az a kérdés, hogy a főmondatban VP-nek alárendelt helyet foglal el, vagy az S csomópontnak alárendelt mondathatározó. Minthogy jelentéstanilag a főmondat egésze és az alárendelt mondat egésze között áll fenn következményes viszony, a független alárendelés látszik valószínűbbnek. (27c)-hez tehát az alábbi szerkezetet rendeljük:

9.3.5. 9.3.5. Az alárendelt mondat helye a főmondatban

A alárendelt mondat főmondati helyét a (18) alatt megfogalmazott alárendeltmondat-meg- szorítás szorítja korlátok közé, mely szerint alárendelt mondat a főmondatban csak fő összetevő szélén állhat. Minél mélyebben ágyazódik egy alárendelt mondat a főmondatba, annál nehezebben tud e követelménynek eleget tenni. Az olyan alárendelt mondatnak, mely egy fő összetevő valamely belső összetevőjét képviseli, először az összetevő belsejéből kell az összetevő jobb szélére kiemelkednie – ahogyan ezt a PP, ADVP és NP belsejébe ágyazott mondatok esetében megfigyeltük. Ez elegendő lehet az alárendeltmondat-megszorítás teljesüléséhez – ha például az alárendelt mondatot tartalmazó összetevő a VP-n belül a jobb szélső bővítményi pozícióban áll – lásd (30a)-t. Ugyanez vonatkozik a névmási alaptaggal NP-t alkotó alárendelt mondatokra is – lásd (30b)-t.

(30) a. Már nem hisz János [NP annak _i lehetőségében, [CP hogy a biztosító minden

kárát megtéríti] ].

b. Nem bízik János [NP benne, [CP hogy a biztosító minden kárát megtéríti]].

Ha az alárendelt mondatot tartalmazó összetevő a VP-ben nincs jobb szélső helyen, az alárendelt mondatot extrapozíciónak kell alávetni, s önmagában kell a VP (s egyszersmind a teljes predikátumrész) jobb szélső helyére vinni. Azaz:

(31) a. Már nem hisz [NP annak _ i lehetőségében _ i] János, [CP hogy a biztosító

minden kárát megtéríti].

b. Nem bízik [NP benne _i] János, [CP hogy a biztosító minden kárát megtéríti].

Az az összetevő, melyből kiemeltük az alárendelt mondatot, jelentéstani-mondattani tulajdonságaitól függően igemódosítói, fókusz- vagy kvantorpozícióba is kiemelhető. Alárendelt mondatával együtt nem vethető alá ezen műveleteknek, hiszen akkor megsérülne az alárendeltmondat-megszorítás. Az alábbi példában az az összetevő, melyből az alárendelt mondatot extrapozícióval a VP jobb szélére vittük, igemódosítói helyzetbe kerül:

(32) a. [vp [np Azt _i] mondta János, [hogy késni fog]i].

vö. b. *[VP [NP Azt, hogy késni fog,] mondta János].

íme (32a) szerkezete:



A fókuszba szánt összetevő esetében nemcsak az alárendeltmondat-megszorítás kényszeríti ki az alárendelt mondat extrapozícióját, hanem az a kikötés is, hogy a fókusz alaptagjának szomszédosnak kell lennie az őt követő VP alaptagjával:

(33) a. Jánosnak [FP [NP az _i] esett rosszul, [hogy senki sem hitt neki]i].

vö.b. *Jánosnak [FP [NP az, hogy senki sem hitt neki,] esett rosszul].

íme (33 a) szerkezete:

A fókuszba emelt főneves kifejezés természetesen tartalmazza az alárendelt mondat nyomát. Ez teszi lehetővé, hogy az alárendelt mondatot kimerítő azonosításként, valamint alanyként értelmezzük.

A alárendelt mondatot akkor is extrapozíciónak kell alávetnünk, ha a mondatot tartalmazó kifejezésnek kvantor szerepet szánunk – lásd (34a)-t.

(34) a. Az (a tény) is megnehezítette a vezetést, hogy köd volt.

a. *Az (a tény), hogy köd volt, is megnehezítette a vezetést.

b. *Az (a tény) is, hogy köd volt, megnehezítette a vezetést.

Topik helyzetbe viszont az alárendelt mondatot tartalmazó összetevők alárendelt mondatukkal együtt is kiemelhetők – hiszen a topik a mondat fő összetevője; így a szélén álló alárendelt mondat teljesíti az alárendeltmondat-megszorítást:

(35) [S [NP Az, hogy a biztosító mindent kifizetett,] [VP meglepte Jánost ]].

Természetesen akkor is topikalizálható az alárendelt mondatot uraló összetevő, ha alárendelt mondatát előzőleg extrapozíciónak vetettük alá:

(36) [S [NP Az _i] [VP meglepte Jánost, [hogy a biztosító mindent kifizetett] ]].

Sőt, minden bizonnyal a topik pozícióba vitt összetevőből is kiemelhető s az S kategóriához köthető az alárendelt mondat. Erre enged következtetni az a tény, hogy alárendelt mondatot tartalmazó összetevő topikalizálása esetén az alárendelt mondat meg is előzheti a főmondatot:



(37) [Hogy a biztosító mindent kifizetett]i [S [az _i] meglepte Jánost].

Íme (37) szerkezete:

9.3.6. 9.3.6. Az utalószó elhagyása

Azokban az esetekben, amikor a névmástörlésnek a 11. fejezetben ismertetendő szabályai rejtett névmás használatát engedélyezik, az utalószó is rejtve maradhat. Lényegében az alany- vagy tárgyesetű utalószó hagyható el (melynek jelenléte rekonstruálható az igei személyragból), de csak akkor, ha a főmondat predikátumában nem játszik igemódosító vagy operátor szerepet:

(38) a. Marit meglepte [NP (az), hogy János idejében érkezett].

b. Mari megmondta [NP (azt), hogy János késni fog].

A topik helyzetű utalószó is rejtve maradhat, ha a hozzá tartozó alárendelt mondat is topik helyzetben van:

(39) a.[NP (Az), hogy János autóval érkezett,] meglepte Marit.

b. [NP (Az), hogy János késni fog,] nyilvánvaló.

c. [NP (Azt), hogy János késni fog,] Mari nem tudhatta.

Ha az utalószó + hogy-kötőszós mellékmondat valamely határozói esetet osztó ige kötelező vonzata, a névmási alaptag nem maradhat rejtve:

(40) a.*Mari bízik, hogy János sikerrel fog járni.

b. Mari bízik benne, hogy János sikerrel fog járni.

(41) a.*Mari számít, hogy János sikerrel fog járni.

b. Mari számít rá, hogy János sikerrel fog járni.

Ha viszont az a határozóragos vonzat, melyet az utalószó + hogy-kötőszós mellékmondat képvisel, nem kötelező, az utalószó hiányozhat is:

(42) a. Mari büszke volt (rá), hogy János ilyen jól boldogul.

b. Mari örült (neki), hogy János ilyen jól boldogul.

c. Mari dicsekedett/hencegett (vele), hogy János milyen jól boldogul.

d. Mari kíváncsi volt (rá), hogy János hova utazott.

e. Mari panaszkodott (róla), hogy János elutazott.

Ilyen esetben a hiányzó utalószó nincs jelen rejtett formában. Erre a következő tényből következtethetünk. Bizonyos tárgyas igék, például a telefonál, üzen tárgya sem kötelező vonzat, s az ilyen igék is megengedik, hogy hogy-kötőszós alárendelt mondatuk utalószó nélkül álljon. Ekkor azonban az igék alanyi ragozásúak:



(43) Mari üzent/telefonált, hogy János késni fog.

(43)-ban az ige alanyi ragozása annak bizonyítéka, hogy a mondat nem tartalmaz rejtett névmást.

Az üzen, telefonál típusú, közlést jelentő igék kétféle vonzatszerkezettel fordulhatnak elő: bővíthetők tárgyi szerepű NP-vel, mely tárgyragos utalószóból és hogy-kötőszós mellékmondatból áll – mint a lenti (44)-es példában; vagy lehetnek tárgyatlanok – mint a (43)- as mondatban. Ez utóbbi esetben engedik meg, hogy egy CP kategóriájú, tehát utalószó nélküli, szabad határozó értékű mondat egészítse ki az őket tartalmazó VP-t. Az ilyen alárendelt mondat nem a cselekvés valamely szereplőjének vagy körülményének a megnevezésére, hanem az ige által kifejezett közlés tartalmának kifejtésére szolgál.

A hogy-kötőszós szabad határozói mellékmondatot tartalmazó szerkezet tehát nem tévesztendő össze azzal az esettel, amikor az alárendelt mondat tárgyi szerepű, NP-nek van alárendelve, de névmási utalószava rejtve maradt. Ekkor az ige tárgyas igeragozást kíván:

(44) MARI üzente/telefonálta (azt), hogy János késni fog.

Visszatérve a (42a-e) alatti példákhoz: az örül, dicsekszik, henceg, panaszkodik, büszke volt, kíváncsi volt állítmányok is az üzen, telefonál igék típusába tartoznak, amennyiben akár NP kategóriájú, utalószóból és hogy-kötőszós mellékmondatból álló bővítménnyel bővíthetők, akár bővítmény nélkül (pontosabban csak alannyal bővítve) állhatnak, s ez utóbbi esetben kiegészíthetők egy szabad határozói hogy-kötőszós mellékmondattal (CP-vel). Bizonyos igék számára csak ez utóbbi lehetőség létezik: vagy önmagukban állnak, vagy egy szabad határozói hogy-kötőszós mellékmondattal:

(45) Mari szólt/mutogatott, hogy késni fog.

9.3.7. 9.3.7. A hogy elhagyása

Ha a hogy-kötőszós mellékmondat utalószava igemódosítói helyzetben áll, a hogy elhagyható:

(46) János azt mondta/hitte/felelte/gondolta/tervezte/írta, (hogy) elutazik Máriával

nyaralni.

Minél közelebb áll a hogy-kötőszós mellékmondat a főigéhez, annál jobb a mondat hogy nélkül:

(47) ?János azt írta levélben a szüleinek, elutazik Máriával nyaralni.

Ezekben az esetekben bizonyára a főige és az igemódosítói szerepű alárendelt mondat közötti szoros mondattani és jelentéstani kapcsolat teszi lehetővé a hogy-törlést.

A hogy-ot az is elhagyhatóvá teszi, ha az alárendelt mondat kérdő, felszólító vagy feltételes:

(48) a. Nem tudom, (hogy) mikor induljunk.

b. Nem tudom, (hogy) ilyen időben elinduljunk-e.

c. Szeretném, (hogy) ha idejében elindulnánk.

d. Mari örülne, (hogy) ha János idejében elindulna.

e. Megparancsolták, (hogy) utazzunk el.

A (48e) alatti mondat felszólító módja nem tévesztendő össze a Nem szükséges, hogy elutazzunk típusú mondatok alárendelt mondatának kötőmódjával. A kötőmód, a felszólító móddal ellentétben, nem jár az igekötő és az ige fordított sorrendjével. Az alábbi igék és melléknévi predikátumok kötőmódú igét kívánnak alárendelt mondatukban: fontos, szükséges, lehetetlen, megkíván, megkövetel, ragaszkodik hozzá, szeretne. A hogy-törlést lehetővé tevő felszólító mód a mond, megmond, akar, parancsol, rászól, javasol, tanácsol igék hogy-kötő- szós bővítményére jellemző. Néhány ige mind kötőmódú, mind felszólító módú alárendelt mondatot megenged; ezek esetében is csak a felszólító módú alárendelt mondatban törölhető a hogy:

(49) a. Azt akarja, hogy elutazzunk. b.*Azt akarja, elutazzunk.



(50) a. Azt akarja, hogy utazzunk el. b. Azt akarja, utazzunk el.

A (48a-e) típusú mondatokban feltehetőleg azért maradhat el a hogy, mert az alárendelt mondat mondathatókörű operátorai: a kiegészítendő kérdés mikor kérdőszava, az eldöntendő kérdés -e szócskája, valamint a feltételes ha s a felszólító operátor képesek átvenni a hogy alárendelő-operátori funkcióját.

9.3.8. 9.3.8. Az úgy és a hogy-kötőszós mellékmondat

Bizonyos igék mellett mintha az úgy névmási határozószó funkcionálna utalószóként:

(51) a. Úgy látszik/tűnik/rémlik, (hogy) János megérkezett.

b. Úgy emlékszem, hogy ötre beszéltük meg a találkozót.

c. Úgy határoztunk/döntöttünk, hogy ezen túl minden évben összejövünk.

Más esetek azonban nyilvánvalóvá teszik, hogy az úgy nem lehet az az utalószó helyettesítője, alternatívája:

(52) Úgy gondoljuk/véljük/hisszük/tudjuk, hogy igazságtalanság történt.

Ha a fenti esetben a hogy-kötőszós mellékmondat azúgy utalószóval alkotna egy összete

vőt, ADVP-t, akkor semmi sem indokolná a főige tárgyas ragozását. A tárgyas ragozást csak az válthatja ki, hogy az alárendelt mondat egy határozott névmási tárggyal, a rejtett azt-tal alkot egy összetevőt. Az úgy tehát nem utalószó, nem alaptagja az alárendelt hogy-kötőszós mondatnak, hanem egyszerű igemódosítói szerepű módhatározó – olyan, mint a jól tudod kifejezés jól eleme. Jelentéstani szerepe is módhatározói jellegű: arra szolgál, hogy az igébe a hogy-kötőszós mellékmondat igazságát illetően fenntartást építsen be. Ez nyilvánvalóvá válik, ha összehasonlítjuk például (53a) és (53b) jelentését:

(53) a. Tudom, hogy János átment a vizsgán.

b. Úgy tudom, hogy János átment a vizsgán.

Azt mindenesetre ki kell kötnünk, hogy úgy jelenlétében az az utalószónak rejtve kell maradnia.

(54)Úgy-megszorítás

Ha egy hogy-kötőszós mellékmondatot vonzó igét úgy igemódosítóval látunk el, a mellékmondat utalószavának rejtve kell maradnia.

9.4. 9.4. A vonatkozó mellékmondatokA vonatkozó mellékmondat még a hogy-kötőszós mellékmondatnál is szabadabban felhasználható a főmondat különféle összetevőinek a képviseletére. A hogy-kötőszós mellékmondat jelentése mindig valamilyen esemény vagy állapot; következésképp hogy-kötőszós mellékmondat csak olyan ige mellett alkalmazható, melynek van esemény vagy állapot jelentésű vonzata. Az igéknek csak kis része ilyen; például a meglep megenged állítás jelentésű alanyt vagy az elhisz megenged ilyen tárgyat, de a megeszik nem. Vonatkozó mellékmondattal ezzel szemben bármilyen individuumra: személyre, dologra, csoportra, helyre, időpontra stb. utalhatunk.

9.4.1. 9.4.1 A vonatkozó mellékmondat belső szerkezete

A vonatkozó mellékmondat kötőszói pozícióját vonatkozó névmásos kifejezés tölti ki. A vonatkozó névmásos kifejezés amellett, hogy [kötőszó] ([C]) jeggyel rendelkezik, a vonatkozó mellékmondat igéjének valamely vonzatát vagy szabad határozóját is képviseli. Ezért a mellékmondat belsejében, a bővítményi, illetve szabad határozói funkciójának megfelelő pozícióban vesszük fel, s onnan visszük a [kötőszó] jegyének megfelelő helyzetbe:



A vonatkozó névmás kötőszói helyzetbe való emelését a következő megszorítás kényszeríti ki:

(56)Kötőszó-megszorítás

a. A [kötőszó] jegyű összetevőnek kötőszói pozícióba kell kerülnie.

b. Kötőszói pozícióba csak [kötőszó] jegyű összetevő kerülhet.

A kötőszói helyzetbe kiemelt vonatkozó névmásos kifejezés helye a vonatkozó mellékmondat belsejében mindig üres; azaz a vonatkozó mellékmondat nyitott mondat, melyet egy külső összetevő tesz zárttá. Szerkezetileg a vonatkozó mellékmondat az őt zárttá tevő kifejezéshez csatlakozik a főmondatban; vele alkot egy összetevőt. Például az aki-vel kezdődő vonatkozó mellékmondatnak hiányzik az alanya; ezért a főmondatban a hiányzó alanyát pótló az; az az ember; egy olyan fiú típusú kifejezéshez csatlakozva jelenik meg. A vonatkozó mellékmondatot zárttá tevő kifejezésnek a kategóriája többnyire azonos a kötőszói pozícióba kiemelt vonatkozó névmásos kifejezés kategóriájával: lehet NP (lásd (57a-b)-t), ADJP (57c), ADVP (57d) és PP is (57e). Ugyanakkor az is elfogadható, ha egy PP vagy ADVP kategóriájú vonatkozó névmással bevezetett mellékmondat NP-hez csatlakozik – lásd (57f- g)-t.

(57) a. [NP (Az), akinek vaj van a fején], ne menjen a napra.

b. [NPAz olyan ember, akinek vaj van a fején], ne menjen a napra.

c. Mari [ADJPolyan szép, mint (amilyen (szép)) az anyja].

d. János [ADVPolyan gyorsan/úgy _i] vezet, [ahogy nem lenne szabad]i.

e. [PPAzalatt, mialatt Mari telefonált], kifutott a tej.

f. [NPAz a diófa, amely alatt ebédelni szoktunk], 20 éves.

g. [NPAzon a délutánon, amikor megismerkedtek], szakadt az eső.

9.4.2. 9.4.2. NP-nek alárendelt vonatkozó mellékmondatok

9.4.2.1. 9.4.2.1. Tartalmas NP-nek alárendelt vonatkozó mellékmondatok

Ha a vonatkozó mellékmondat élén NP kategóriájú vonatkozó névmásos kifejezés (pl. aki, amelyik ember, ahány ember, amilyen ember) áll, a vonatkozó mellékmondatot NP-be kell ágyazni. Az NP alaptagja lehet (rejtett vagy kitett) névmás vagy tartalmas főnév, az NP kategóriája pedig DP vagy NUMP:



(58) a. [DPAz, amit ajándékba kapott], nagy örömet szerzett Marinak.

b. [DPAz a könyv,amely (könyv)-et ajándékba kapott]

c. [NUMPAnnyi könyv, ahány könyvet/ahányat ajándékba kapott]

d. [NUMPEgy olyan könyv, amilyen könyvet/amilyet ajándékba kapott]

Az (58a–c) alatti mondatoknak az alábbi szerkezetet tulajdonítjuk:

Mint ezekből az ábrázolásokból kitűnik, az (58b-d) típusú mondatok kiinduló szerkezetében az utalószó és a vonatkozó mellékmondat között nem tételezünk fel alaptag-vonzat viszonyt. Azért nem tételezhetünk fel ilyet, mert a vonatkozó mellékmondattal nem maga az utalószó, hanem az utalószótól módosított NP lép jelentéstani viszonyba. Ez esetben viszont mi az utalószó (az az, annyi, illetve olyan) szerepe? Vajon mi annak a jelentősége, hogy (58d)-ben az utalószó az NP belsejében található? A válaszhoz az alábbi típusú példák nyújtanak támpontot:

(59) minden olyan könyv, amelyet ajándékba kapott

E kifejezésben a minden az ajándékba kapott könyvekre vonatkozik, azaz a minden kvantor hatóköre az olyan



könyv, amelyet ajándékba kapott szakaszra terjed ki. Következésképp – mint a hatókörértelmezés 3.5.1. alfejezetben tárgyalt elvéből következik – a vonatkozó mellékmondatnak benne kell lennie a minden testvér-csomópontjától uralt összetevőben, ahogyan ez az alábbi szerkezeti ábrázoláson látható:

Az utalószó tehát minden bizonnyal arra szolgál, hogy kijelölje azt az NP-n belüli kifejezést (azaz predNP, NUMP vagy DP kategóriájú összetevőt), melyhez a vonatkozó mellékmondatot hozzá kell kötni. Ezt erősíti meg a (60a) és (60b) alatti példák közti különbség is.

(60) a. Marinak az a könyve, amelyet a 6. születésnapjára kapott

b. Marinak az egyik olyan könyve, amelyet a 6. születésnapjára kapott

A két mondat jelentése között a következő a különbség: a (60a) alatti példában a vonatkozó mellékmondat Mari egy meghatározott könyvéről tesz állítást (azt, hogy Mari a 6. születésnapjára kapta). Tehát a mellékmondat az a könyve DP-re vonatkozik. (60b) vonatkozó mellékmondata ellenben könyvek meghatározatlan halmazáról mondja, hogy Mari a 6. születésnapjára kapta őket, azaz a mellékmondat a könyve predikatív NP-re vonatkozik. Az egyik determináns+számnév a ‘könyv, melyet Mari a 6. születésnapjára kapott’-ként jellemzett dolgok közül azonosít egyet. íme a két NP-szerkezet:

Az értelmezés megkönnyítése céljából szöveges leírást is adunk a szerkezethez. (60a') alaptagja a könyve predikatív NP; ezt az a determináns DP-vé (DP1-gyé) terjeszti ki. Az a könyve az őt megelőző az névmással (DP2-vel) mellérendelő szerkezetet alkot (ez DP3). A vonatkozó mellékmondat DP3-ra vonatkozik. A vonatkozó mellékmondattal ellátott DP3 is DP kategóriájú marad (ez DP4). A szerkezethez belső topikalizációval előrevitt birtokos (DP5) járul; a birtokos szerkezet egésze DP6.



A (60b’) alatti szerkezetben a vonatkozó mellékmondat a főneves kifejezés predikatív magvára vonatkozik.

A következő megállapítást tesszük tehát:

(61)Utalószó-megszorítás

Tartalmas alaptagú főneves kifejezésben a vonatkozó mellékmondat az NP azon rétegére vonatkozik, melynek élén az utalószó (olyan, annyi, az) áll.

Azt a kérdést, hogy a vonatkozó kötőszó NP-típusa is változik-e a szerint, hogy a vonatkozó mellékmondat milyen NP-réteghez kapcsolódik, nyitva hagyjuk. Úgy tűnik, hogy ha volt is történetileg valamiféle megszorítás a vonatkozó névmásos kifejezés NP-típusára vonatkozóan, mára a nyelvérzék teljesen elbizonytalanodott e téren. Nem érezzük, hogy az ami, amely és amelyik azonos vagy különböző kategóriájú-e, s melyik határozott, melyik nem. A vonatkozó névmások közötti különbségek elhomályosulása arra utal, hogy a vonatkozó név- mási rendszer egyszerűsödőben van: lesz egy élő és egy élettelen teljes NP-t helyettesítő névmás: az aki és az ami, s lesz egy lexikális NP-hez járuló névmás: az amely(ik).

9.4.2.2. 9.4.2.2. Névmási alaptagú NP-nek alárendelt vonatkozó mellékmondatok

A vonatkozó mellékmondatot olyan NP-nek is alárendelhetjük, mely rajta kívül csak egy, a vonatkozó mellékmondat alkotta nyitott mondatot lezáró mutató névmást tartalmaz. Az ilyen, névmással lezárt vonatkozó mellékmondat vonzatként funkcionál. A vonatkozó mellékmondatnak és névmási alaptagjának mondattani viszonya lényegében megegyezik a hogy-kötőszós mellékmondatnak és utalószavának viszonyával. A névmási alaptag viseli a névmásból és vonatkozó mellékmondatból álló összetevőnek kiosztott esetragot, és a névmási alaptag jelöli e komplex összetevő esetleges igemódosítói, fókusz, kvantor vagy topik szerepét:

(62) a. [NPAz _J nem járt rosszul, [CPaki biztosítást kötött]i.

b. [NPAzt _J is rosszul érintette a jégverés, [CPaki biztosítást kötött]i.

c. [NP Annak _i] fizette a legtöbbet a biztosító, [CPaki a legnagyobb összegű biztosítást kötötte]i.

d. A szónok [NPazt _i] mondta, [CPamit mindenki hallani akart]i.

Az (62a) alatti mondatban az az névmás azt jelzi, hogy a vonatkozó mellékmondatot tartalmazó NP topik helyzetű alany. (62b)-ben az is által módosított azt névmás azt jelöli, hogy a vonatkozó mellékmondatot tartalmazó NP kvantor szerepű tárgy. (62c) annak névmása fókusz szerepet és részeshatározói funkciót rendel a vonatkozó mellékmondathoz. (62d)-ben a vonatkozó mellékmondatot képviselő névmás igemódosító szerepű tárgy.

Ha a vonatkozó mellékmondatot lezáró névmás alanyesetben áll, akkor rejtve is maradhat – mint az alanyesetű névmások általában:



(63) (Az) aki biztosítást kötött, nem járt rosszul.

Az élő személyre vonatkozó tárgyesetű névmás viszont nem hagyható el:

(64) a. János felhívta azt, akinek kíváncsi volt a véleményére.

b. *János felhívta, akinek kíváncsi volt a véleményére.

Élettelen megnevezett esetén a tárgyesetű névmás is elhagyható:

65. János elolvasta (azt), ami a papíron állt.

Nem világos, hogy (64) azt összetevője miért nem maradhat rejtve – hiszen az egyesszámú

tárgyesetű névmás, ha önállóan alkot igevonzatot, elhagyható, akár élő, akár élettelen indi viduumra utal.

A névmással lezárt vonatkozó mellékmondat főnév vonzataként is szolgálhat. Az alábbi példákban a névmás és mellékmondata egy NP-beli birtokos szerepét tölti be. A mutató név- mási utalószó – a vonatkozó névmástól független okok miatt – csak -nak/nek ragos birtokos lehet. A -nak/nek ragos birtokosnak két lehetséges megjelenési helye van: állhat annak az NP- nek az élén, melyben birtokos szerepet tölt be, vagy extrapozícióval az igevonzatok közé kerülhet. Az előbbi esetben az alárendeltmondat-megszorítás, mely csak a fő összetevők szélén engedélyez alárendelt mondatot, arra kényszeríti a vonatkozó mellékmondatot, hogy a birtokos NP-t elhagyva az egész birtokos szerkezetet uraló NP-hez kapcsolódjék:

(66) [NP [NP Annak _i] a véleményére, [CP aki utoljára szól,]i] sokan emlékeznek.

Abban az esetben, amikor a –nak/nek ragos birtokos önálló igevonzatként viselkedik, s topik helyzetben vagy a VP jobb szélén áll, a vonatkozó mellékmondat maradhat közvetlenül a névmás mögött:

(67) [Annak, aki utoljára szól], sokan emlékeznek a véleményére.

Bármelyik esetről legyen is szó, ha a vonatkozó mellékmondatot tartalmazó összetevőnek igemódosító, fókusz vagy kvantor szerepet szánunk, a vonatkozó mellékmondatnak még tovább kell kerülnie: az NP alól extrapozícióval a VP-hez kell kapcsolódnia:

(68) Sokszor [np annak a véleménye _i] [yp nyom a legtöbbet a latban, [CP aki utoljára szól]i].

Névmással lezárt vonatkozó mellékmondat névutó (69a) és határozószó (69b) vonzataként is szolgálhat. Ilyenkor természetesen a névutós, illetve határozószós kifejezés (jobb) szélén kell megjelennie – lásd (69a)-t. Ha a PP, illetve ADVP igemódosítói, fókusz vagy kvantor helyzetben áll, akkor a vonatkozó mellékmondatnak csak a nyomát (pontosabban nyomait) tartalmazhatja. A vonatkozó mellékmondatnak az igemódosító-, fókusz-, illetve kvantoremelést megelőzően extrapozícióval közvetlenül a VP alá kell kerülnie – lásd (69b)-t. Az alárendeltmondat-megszorítás, mely szerint alárendelt mondat fő összetevő belsejében nem állhat, az önállósult vonatkozó mellékmondatot a VP jobb szélére kényszeríti.

(69) a. [pp [np Azok _i] helyett, [cp akik nem jöttek el]i], szintén mi végeztük el a munkát.

b. János [advp [np azzal _i] együtt _i] követte el a betörést, [cp aki tavaly cellatársa volt]i.

íme (69b) szerkezete. A fókuszpozícióba emelt határozószós kifejezésben nyom jelöli a vonatkozó mellékmondatnak a kiinduló szerkezeti (NP-beli) helyét és a közbülső, az ADVP jobb szélén található pozícióját is.



9.4.3. 9.4.3. Közvetlenül PP-nek alárendelt vonatkozó mellékmondatok?

Kérdés, hogy a PP-be ágyazott vonatkozó mellékmondat vajon mindig a névutó NP bővítményének mellékmondata, vagy van közvetlenül PP-től uralt, PP kategóriájú vonatkozó névmási kötőszót tartalmazó vonatkozó mellékmondat is. A válasz látszólag egyértelmű igen:

(70) a. Azóta, (a)mióta itt van, még nem szólt egy szót sem.

b. Azóta, mióta megérkezett, még nem szólt egy szót sem.

c. Azután, (a)miután levizsgázott, már nem volt a könyvre szüksége.

d. Azelőtt, mielőtt férjhez ment, gyógyszertárban dolgozott.

A (70a) alatti mondat olyannak látszik, amilyennek egy PP-től uralt vonatkozó mellékmondatot várunk: a mellékmondatot a PP kategóriájú amióta vonatkozó névmásos kifejezés vezeti be, s a mellékmondat az azóta PP-vel alkot egy összetevőt. A (70b,c,d) mondatok azonban figyelemre intenek – ugyanis alárendelt mondatuk vonatkozó mellékmondatként jelentéstanilag abszurd. Az amióta, amiután és amielőtt nem lehet a megérkezett, illetve a levizsgázott időhatározója, hiszen időtartamra vonatkozik, a megérkezés és levizsgázás pedig pillanatnyi cselekvés; legfeljebb az amikor illene hozzá időhatározóként. Ebből arra következtetünk, hogy a miután, mióta, mielőtt nem a tagmondat belsejéből kiemelt vonatkozó névmás, hanem időhatározói értelmű kötőszó, melyet eredetileg is a C csomópont alatt vettünk fel. A mióta, miután, mielőtt tehát a független alárendelést bevezető mihelyt-tel, amint-tal egyenértékű. Ezek után az a kérdés, mi szükség van e kötőszók előtt az azóta, azután, azelőtt összetevőkre. Tulajdonképpen csak akkor van rájuk múlhatatlanul szükség, ha az időhatározói mellékmondat a főmondatban fókusz vagy kvantor szerepet játszik; ekkor az azóta, azután, azelőtt képviseli az időhatározói mellékmondatot a fókusz-, illetve kvantorpozícióban. Az alábbi mondatban például a fókusz helyzetű azóta az időhatározói mellékmondat fókusz szerepét jelzi:

(71) János azóta növesztette meg a szakállát, amióta leszerelt a katonaságtól.

Megállapíthatjuk tehát, hogy bizonyos CP kategóriájú időhatározói alárendelő mellékmondatok olyan névutós vagy határozószós kifejezés alá rendelve is beilleszthetők a főmondatba, melynek alaptagja egy kötőszavukhoz hasonló jelentésű PP vagy ADVP. Ezáltal többféle mondattani szerepet képesek betölteni, mint a puszta CP alkotta mellékmondatok – hiszen alávethetők extrapozíciónak, s így az őket tartalmazó PP vagy ADVP például fókusz szerepre is alkalmassá válik. íme a (70b) alatti mondat független, majd kategoriális alárendelésként:



Kérdés, hogyan elemezzük az időhatározói mellékmondatok alábbi tipikus fajtáit:

(73) a. akkor, amikor csengettek,

b. addig, amíg szólt a zene,

c. akkorra, amikorra elmentek a vendégek,

d. addigra, mire elmentek a vendégek,

e. akkortól, amikortól megismerkedtek,

A (73a,b) alatti példák megint problémátlan vonatkozó mellékmondatnak tűnnek: ADVP kategóriájú vonatkozó névmással bevezetett mondatok ágyazódnak ADVP-be. Már a (73b) példában is gyanút kelt azonban a fölérendelt ADVP és a kötőszói szerepű ADVP között megkövetelt párhuzamosság. Vajon miért rossz az alábbi mondat?

(74) *Addig, amikor felment a függöny, teljes volt a hangzavar.

A (73c-e) példák jelentéstanilag értelmezhetetlenek vonatkozó mellékmondatként: ha a kötőszavuk a mondat belsejéből származó vonatkozó névmás volna, amikor alakúnak kellene lennie. Következésképp legalábbis a (73c-e) alatti alárendelt mondatok nem vonatkozó mellékmondatok, hanem olyan tartalmas kötőszóval bíró mondatok, melyeket formailag egy időhatározói kötőszavukkal párhuzamos alakú és jelentésű ADVP-nek vagy PP-nek rendeltünk alá. Nyelvtanunknak tehát a következő lehetőséget is tartalmaznia kell:

(75)Időhatározói mondat alárendelése

Egy időhatározói kötőszóval bevezetett mellékmondat akár önmagában, akár egy kötőszavával párhuzamos alakú és jelentésű PP-nek vagy ADVP-nek alárendelve is beilleszthető a főmondatba.

9.4.4. 9.4.4. Határozószós és mellékneves kifejezésnek alárendelt vonatkozó mellékmondatok

Ha a (73) alatti példák nem ADVP-be ágyazott, ADVP kategóriájú vonatkozó névmási kötőszóval bevezetett vonatkozó mellékmondatokat tartalmaznak is, ilyen mellékmondatok vannak. íme néhány példa:



(76) a. János [ADVPúgy _i] megtanult angolul, [CPahogy kevesen (tanulnak megangolul)]i.

b. János [ADVPolyan hibásan _i] beszél angolul, [CPmint (ahogy) az angoltanára (beszél angolul)]i.

(77) a. Jánost [ADVPannyira _i] tisztelik, [CPamennyire megérdemli (hogytiszteljék)]^

b. Jánost [ADVPannyira _i] tisztelik, [CPmint (amennyire) az apját (tisztelték)]i.

(78) a. [ADVPOtt, ahol Mari igazgató], János portás.

b. János [ADVP ott _i] volt portás, [CPahová Mari is be szeretett volna kerülni]^

c. János [ADVPott _i] dolgozik, [CPahonnan Marit éppen elbocsátották]i.

A (76) alatti példákban a vonatkozó mellékmondat módhatározói kifejezésbe, a (77) alatti példákban pedig fokhatározói kifejezésbe ágyazódik. A mód- és fokhatározói ADVP-k VP-t módosító helyzetet foglalnak el (kivéve (76b) negatív értelmű módhatározóját, mely fókuszpozícióban áll). Az ADVP-k sem a fókuszban, sem a VP-hez csatolt pozícióban nem tartalmazhatnak alárendelt mondatot – amint ez az alárendeltmondat-megszorításból következik; így a hozzájuk tartozó vonatkozó mellékmondatnak a VP jobb szélén kell megjelennie. (78a) helyhatározós kifejezése kívül van a predikátumon (topik vagy mondathatározó), így vonatkozó mellékmondatát megtarthatja. A (76b) és (77b) alatti mellékmondatot hasonlító kötőszó is megelőzi. Ezekben az esetekben az alárendelt mondat fölött két alárendelő operátort, azaz két CP réteget feltételezünk. A (77b) alatti mondat ADVP összetevőjének például az alábbi kiinduló szerkezetet tulajdonítjuk:

Míg az azóta, amióta..., addig, ameddig... kezdetű időhatározói mellékmondatok esetében kétségbe vontuk, hogy valódi vonatkozó mellékmondatokról volna szó, az ott, ahol..., ott, ahová..., ott, ahonnan... kezdetű helyhatározói mellékmondatok esetében ez nem látszik indokoltnak. Egyrészt az ott, ahol, ott, ahová, ott, ahonnan párok esetében nyilvánvaló, hogy az ott nem a mellékmondat kötőszavának egyfajta megismétlése. Másrészt, ha az ott pusztán formai elem volna, el is maradhatna, mint az időhatározói azóta, addig, akkor; de nélküle érthetetlenné válik a mondat. Hasonlítsuk össze az ott-ot és az akkor-t elhagyható- ság szempontjából:

1. a. János volt ott a portás, ahonnan Marit elbocsátották. b. János volt akkor a portás, amikor Marit elbocsátották.

(81) a. *János volt a portás, ahonnan Marit elbocsátották.

b. János volt a portás, amikor Marit elbocsátották.

Az ige-névszói állítmány névszói részét képező mellékneves kifejezés is megenged vonatkozó mellékmondatot.

(82) a. Mari olyan szép lesz, mint amilyen szép az anyja volt.

b. Melyik lány lesz olyan szép, mint amilyen szép az anyja volt?

c. Mari olyan, amilyen az anyja.



Íme (82b) mellékneves kifejezésének a szerkezete:

9.4.5. 9.4.5. A nem-korlátozó vonatkozó mellékmondat

A vonatkozó mellékmondatok eddig vizsgált esetei mind korlátozó értelműek voltak; az általuk jelölt tulajdonság korlátozta a vonatkozó mellékmondatot tartalmazó összetevő értelmezését. Tekintsük az alábbi példát:

(84) az a könyv, amelyet Mari a 6. születésnapjára kapott

A kifejezés vonatkozó mellékmondata azért korlátozó, mert az általa jelölt tulajdonság (Mari a 6. születésnapjára kapta) korlátozza az NP megnevezettjét egy bizonyos individuumra.

Most illesszük a fenti vonatkozó mellékmondatot egy olyan NP-be, melynek megnevezettje eleve, a vonatkozó mellékmondat nélkül is egy bizonyos individuumra korlátozódik:

(85) a Kincskereső kisködmön, amelyet Mari a 6. születésnapjára kapott

E kifejezés vonatkozó mellékmondata nem-korlátozó értelmű. Minden olyan főneves kifejezéshez, mely pontosan azonosítja megnevezettjét, csak nem-korlátozó vonatkozó mellékmondat illeszthető. A tulajdonnevek mellett ilyenek például a valódi rámutatást kifejező mutató névmást tartalmazó NP-k, vagy egyes felsőfokú melléknevet tartalmazó NP-k:

(86) a. Ez a szobor, amelyet most leleplezünk, ...

b. Magyarország legmagasabb hegye, melyet tavaly másztunk meg,

A korlátozó és a nem-korlátozó vonatkozó mellékmondatok megkülönböztetése nemcsak jelentéstani okok miatt szükséges. A két mellékmondattípus kifejezésének formai eszközei sem azonosak. Elsősorban az különbözteti meg őket, hogy a korlátozó mellékmondat utalószóval jár együtt, a nem-korlátozó mellékmondat pedig nem. Ha a (85) alatti példába utalószót illesztünk, a kifejezés új, korlátozó értelmet kap:

(87) azt a Kincskereső kisködmönt, amelyet Mari a 6. születésnapjára kapott

A példa csak úgy érthető, hogy Marinak több példánya is van a Kincskereső kisködmönből, s ezek közül arra korlátozódik az utalás, amelyiket a 6. születésnapjára kapta.

Azt feltételezzük, hogy a korlátozó mellékmondatot mindig utalószóval együtt illesztjük be a főmondatba. Bár az utalószó bizonyos feltételek között, ha nem játszik nélkülözhetetlen szerepet a vonatkozó mellékmondat



kiinduló szerkezeti helyének azonosításában vagy a vonatkozó mellékmondat főmondati funkciójának jelölésében, rejtve is maradhat, mondattanilag mindig jelenvalónak tekintjük. Az alábbi típusú, korlátozó értelmű vonatkozó mellékmondatot tartalmazó mondatokban tehát, a (85)-(86) alatti nem-korlátozó mellékmondatos példákkal ellentétben, rejtett utalószót feltételezünk:

(88) Nem találom a könyvet, amelyet karácsonyra kaptam.

Az a tény, hogy a nem-korlátozó vonatkozó mellékmondat hovatartozását nem jelöli utalószó, azzal a következménnyel jár, hogy a mellékmondat nem mozdítható ki szabadon az őt tartalmazó összetevőből. Akkor azonban, ha az őt tartalmazó kifejezés fókusz, a nem-korlátozó mellékmondatnak is a főmondat jobb szélére kell kerülnie:

(89) a. *János [NP Marit, [CP akit régóta ismer]], kérte fel az ügyvezető igazgatóságra.

b. János [NP Marit _i] kérte fel az ügyvezető igazgatóságra, [CP akit régóta ismer]i.

9.4.6. 9.4.6. Mondatelőzményű vonatkozó mellékmondat

A nem korlátozó értelmű vonatkozó mellékmondatok egy sajátos típusában az ami vonatkozó névmási kötőszó a megelőző tagmondat egészére vonatkozik. Például:

(90) János átment a vizsgán, ami mindenkit meglepett.

E mondattípust nem NP-be ágyazott, hanem független alárendelésként elemezzük. Az összetett mondatnak tulajdonított szerkezettel azt igyekszünk kifejezni, hogy a főmondat és a vonatkozó mellékmondat között valójában mellérendelő, értelmező jellegű kapcsolat van:

9.5. 9.5. ÖsszefoglalásHa egy mondatot másik mondatba ágyazunk be összetevőként, alárendelő operátorral, azaz kötőszóval: C-vel látjuk el. Az alárendelő összetett mondatoknak két fő típusát különböztetjük meg: a független és a kategoriális alárendelést. Független alárendeléskor az alárendelt mondatot (CP-t) közvetlenül a főmondatot uraló S kategóriához kötjük, ezzel mondathatározói szerepet adván neki. A alárendelt mondat sajátos jelentéstani szerepét (például megengedő, feltételes, okhatározói vagy időhatározói funkcióját) a mondat tartalmas kötőszava határozza meg.

Kategoriális alárendeléskor az alárendelt mondatot valamely kisebb főmondati összetevőnek: többnyire NP-nek, ritkábban PP-nek, ADJP-nek, ADVP-nek vagy a VP-nek rendeljük alá. A kategoriális alárendeléssel beágyazott mondatok egyik fő típusát hogy kötőszó, másik fő típusát vonatkozó névmásos kifejezés vezeti be. A alárendelt mondat gyakran tartalmilag üres névmási alaptaghoz, ún. utalószóhoz járul vonzatként. A névmási alaptag kettős szerepet tölt be: egyrészt hordozza az alárendelt mondat főmondati szerepének megfelelő esetragot, másrészt képviseli az alárendelt mondatot a predikátum ige előtti operátorpozícióiban, illetve az igemódosítói pozícióban, melyekben alárendelt mondat nem állhat. Mind a hogy-kötőszós, mind a vonatkozó mellékmondat ágyazódhat tartalmas NP-be is; ekkor névmási utalószavuk a mellékmondat NP-n belüli módosítottját jelöli ki. A alárendelt mondat főmondatbeli szórendi lehetőségei egy ún. alárendeltmondat-megszorításból vezethetők le, mely szerint alárendelt mondat csak fő mondatösszetevő szélén állhat.

10. 10. A mondatátszövődésE fejezetben egy olyan mondattani jelenségről adunk számot, mely nem szerepel a magyar nyelvtanokban, és



többnyire a magyar beszélőkben sem tudatosul. Olyan összetett mondatokról lesz szó, melyekben látszólag összekeveredik a tagmondatok anyaga. Például:

(1) a. János nem szeretném, ha vétkesnek bizonyulna.

b. Ti mikor akarjátok, hogy induljunk?

c. Az anyámmal megmondtam, hogy nem engedem, hogy rosszul bánjatok.

d. Péter Marit javasolta, hogy hívjuk meg.

Az (1a) mondatban a János, (1b)-ben a mikor, (1c)-ben az anyámmal, (1d)-ben pedig a Marit összetevő nem abban a tagmondatban áll, amelybe jelentéstanilag tartozik. E jelenségről nagyon sok adatunk van, méghozzá a magyar nyelv minden rétegéből: a régiségből és a mai nyelvből, az irodalmi, a tudományos és a népnyelvből, valamint az élőbeszédből is. Elterjedtsége mellett az indokolja a vizsgálatát, hogy rávilágít a magyar mondatszerkezet természetére, az alapvető mondattani szabályok működésére, számos mondattani elvre, megszorításra.

10.1. 10.1. A mondatátszövődés mibenléteBár az (1a-d) alatti példákban látszólag szabadon keveredik a tagmondatok anyaga, korántsem erről van szó. A következő szigorú megkötések érvényesülnek:

i. Csak alárendelt mondatból kerülhet összetevő fölérendelt mondatba.

Ha ez az állítás igaz, akkor a fölérendelt mondat valamely összetevőjének egy alárendelt mondatba való áthelyezése helytelen. Az alábbi, (1d)-vel szembeállított példa pontosan ezt mutatja:

(2) a. Péter javasolta, hogy Marit hívjuk meg. ^

b. *Javasolta _i, hogy Péteri Marit hívjuk meg.

Főmondatból akkor sem lehet alárendelt mondatba kiemelni, ha a megcseréljük az alárendelt mondat és a főmondat sorrendjét:

c. *Hogy Péteri Marit hívjuk meg, javasolta _i.

Többszörös alárendelés esetén az alsó mondatból a közbülső mondatba (lásd (3a)-t), illetve a közbülső mondatból a felsőbe is lehet összetevőt emelni:

(3) a. Megmondtam, hogy az anyámmali nem engedem, hogy rosszul bánjatok _i.

b. Jánosi megmondtam, hogy nem engedi _i, hogy az anyjával rosszul bánjatok.

Az is lehetséges, hogy egy tagmondatból két különböző fölérendelt tagmondatba emeljünk ki összetevőket:

(4) Jánosi hallottam, hogy két dolgot isj megígért, hogy megtesz _ j _i.

ii. Csak jobbról balra vihető összetevő:

(5) a. Hogy az anyámmal rosszul bánjatok, nem engedem. →

b. *Hogy rosszul bánjatok _i, az anyámmali nem engedem.

iii. Csak a mondat ige előtti részébe kerülhet „idegen anyag” – ezért rossz (6a). (6b) csak látszólag ellenpélda; valójában nem történik benne mondatátszövődés: az ige utáni tárgy a főige vonzata, a hogy-kötőszós mellékmondat pedig ahogy-os mondattal rokonértelmű szabad határozó értékű mellékmondat, rejtett névmási alannyal.

(6) a. *Megmondtam az anyámmali, hogy nem engedem,hogy rosszul bánjatok _i.

b. Érzem a ház falát, hogy remeg.



A mondatátszövődés megfigyelt tulajdonságai azonosak azoknak a transzformációknak a tulajdonságaival, melyekkel a VP elé operátorokat: fókuszt és kvantort, a predikátum elé pedig topikot emelünk. Ezek a transzformációk is lentről felfelé és jobbról balra visznek összetevőket, s ezek is a mondat ige előtti részében helyezik el őket. Ennek alapján azt feltételezzük, hogy a mondatátszövődés is olyan jellegű művelet, mint a fókuszkiemelés, a kvantorkiemelés és a topikalizáció: lényegében ezek mondathatáron átívelő változata.

Vizsgáljuk meg, hogy a mondatátszövődéssel a fölérendelt mondatba előrevitt összetevők valóban – helyzetüknek megfelelően – topik, fókusz, illetve kvantor szerepet töltenek-e be. Figyeljünk meg először egy olyan példapárt, melyben az alárendelt mondatból a főmondatba emelt összetevő topik helyzetű:

(7) a. Jánost; megígérte Mari, hogy meghívja _i.

b. Jánosti nem szeretné Mari, hogy meghívjuk _i.

Mind a (7 a) alatti, mind a (7b) alatti mondat az alárendelt mondatból a főmondati topikpozícióba előrevitt János megnevezettjéről tesz állítást. (7a) azt állítja Jánosról, hogy

Mari megígérte, hogy meghívja, (8 a) pedig azt állítja róla, hogy Mari nem szeretné, hogy meghívjuk. János tehát valóban a mondategész topikjaként funkcionál.

(8a)-ban és (8b)-ben az alárendelt mondatból a főmondatba kiemelt univerzális kvantor kvantorpozíciót foglal el:

(8) a. Mindegyik gyereketi felajánlotta valaki, hogy vendégül látja _i.

b. Mari senkit semi szeretne, hogy meghívjunk _i.

Mint a kvantorpozícióban álló kvantorok esetében várható, a kiemelt kvantorok hatóköre pontosan a tőlük jobbra eső mondatszakaszra terjed ki. Tekintsük (8a) és (8b) kifejtő átfogalmazását:

(8) a'. ‘Mindegyik gyerekre az áll, hogy felajánlotta valaki, hogy vendégül látja.’

b'. ‘Mariról azt állítjuk, hogy nem igaz, hogy van olyan ember, akire az áll, hogy ő szeretné, hogy meghívjuk.’

A (8b)-ben kiemelt senkit sem olyan negatív univerzális kvantor, mely a tagadó operátor hatókörének a kiterjesztésére szolgál. E tagadó operátor a szeretne igét tagadó nem. Jelenléte úgy tehető láthatóvá, hogy a senkit sem kifejezésből kihagyjuk a nem-törlést kiváltó sem szócskát:

(9) Mari senkit nem szeretne, hogy meghívjunk.

Tekintsük (8b) kiinduló szerkezetét! E szerkezet elkerülhetetlenné teszi a mondatátszövő-

dést:

(10) [NegP nem [VP szeretné Mari [CP hogy [VP hívjunk meg senkit sem]]]]

A (10)-es kiinduló szerkezetben az alárendelt mondatban található senkit sem kvantornak nagyobb hatókörűnek kell lennie, mint a mondattagadásnak (lásd a 3.6.2. fejezetben mondottakat). Ugyanakkor az alárendelt mondat nem tartalmaz mondattagadást, csak a főmondat; azaz, a negatív univerzális kvantor használatának a feltételei csupán a főmondatban vannak meg. Következésképp a mondatátszövődés elkerülhetetlen. Ha viszont pozitív kvantor állna a senkit sem helyén, akkor lehetetlen volna a mondatátszövődés, hiszen pozitív kvantornak nem lehet nagyobb hatóköre, mint a főmondatban található tagadó operátornak. így (11a)-ből csak az átszövődés nélküli (11b) példa vezethető le:

(11) a. [NEGP nem [VP szeretné Mari [CP hogy [VP hívjunk meg mindenkit]]]]

b. Mari nem szeretné, hogy mindenkit meghívjunk.

Végül tekintsünk egy olyan példapárt, melyben az alárendelt mondatból a főmondatba előrevitt összetevő fókusz helyzetű:

(12) a. Mari JÁN0ST; ígérte meg, hogy meghívja _i.



b. Mari JÁN0ST; nem szeretné, hogy meghívjuk _i.

E mondatokban a főmondatba kiemelt fókusz helyzetű összetevő a mondategész azonosító operátoraként működik. Tekintsük (12a) és (12b) körülírt jelentését:

(12) a'. ‘Mariról azt állítjuk, hogy János az, akit megígért, hogy meghív.’

b'. ‘Mariról azt állítjuk, hogy János az, akit nem szeretne, hogy meghívjunk.’

Megfigyeléseink megerősítik azt a következtetést, hogy a hagyományosan mondatátszövődésnek nevezett jelenség valójában topikalizáció, kvantorkiemelés, illetve fókuszkiemelés. E műveletek tehát mondathatárt is átléphetnek, azaz egy mondat fókusz-, kvantor-, illetve topikpozícióját nemcsak az adott tagmondat igéjének vonzataival, hanem az alárendelt tagmondatok igevonzataival is kitölthetjük.

Vajon lehetséges-e az igemódosítói pozíciónak egy alárendelt tagmondat [igemódosító] jegyű összetevőjével való kitöltése? A válasz: igen, de csak néhány kivételes esetben. Például:

(13) a. Be szabad, hogy menjünk?

b. János villamosbérletet kell, hogy vegyen.

c. Apám ügyvéd szeretné, hogy legyek.

d. Mari be akarja, hogy írassuk a tanfolyamra.

Mint az igeneves kifejezések tárgyalásakor megállapítottuk, a szabad, a kell és az akar olyan szemantikailag „gyenge”, modális jelentésű igék, melyek nem viselhetnek VP-hang- súlyt. A szeretne viselkedhet akár szemantikailag gyenge, hangsúlykerülő, akár tartalmas ige módjára. Ha a hangsúlykerülő igét nem előzi meg fókusz vagy tagadás, igemódosítónak kell a VP-hangsúlyt felvennie. Azonban a kell-nek és a szabad-nak mindössze egy alárendelt mondat bővítménye, az akar és a szeretne igéknek pedig egy alanya és egy alárendelt mondat bővítménye van, melyek nem alkalmasak igemódosítói szerepre. A kell, szabad, akar és szeretne igemódosító iránti igénye kielégíthető igemódosító-kiemeléssel – de csak akkor, ha a főige és az alárendelt VP közé mindössze a hogy kötőszó ékelődik. Vessük össze a (13) alatti példákat az alábbiakkal:

(14) a. *Be szabad, hogy a szobába menjünk?

a. *János villamosbérletet kell, hogy rögtön vegyen.

b. *Apám ügyvéd szeretné, hogy az egyetem után legyek.

c. *Be akarja Mari, hogy írassuk a tanfolyamra.

A (14a–d) példák tanúsága szerint akár főmondati, akár alárendelt mondati összetevő ékelődik a főige és az alárendelt ige közé, a mondat elromlik. Ez arra utal, hogy e példákban tulajdonképpen nem is mondatátszövődésről, hanem a 8.1.1. alfejezetben tárgyalt VP-össze- vonásról lehet szó, melynek során egy VP-nek alárendelt VP összetevői a fölérendelt VP közvetlen összetevőivé válnak. Ott a VP-összevonás lehetőségét arra az esetre korlátoztuk, amikor a felső VP közvetlenül uralja az alsó VP-t. Úgy látszik, a fenti néhány ige esetében a közbeékelődő hogy kötőszó sem akadályozza a VP-összevonást. Az erdélyi dialektusban egyébként az ilyen szerkezetben a kell után nem is hangozhat a hogy (pl. El kell menjek), tehát a főmondati VP egyértelműen közvetlenül uralja az alárendelt mondati VP-t, ahogy ezt a VP-összevonás feltételeként a 8. fejezetben kikötöttük.

Miután megállapítottuk, hogy a mondatátszövődés mondathatáron átívelő operátor- (fókusz-, illetve kvantor-) kiemelés, valamint mondathatáron átívelő topikalizáció, e műveleteket külön-külön is szemügyre vesszük. Pontosabban mondathatáron átívelő operátorkiemelést és topikkiemelést különböztetünk meg, s megmutatjuk, hogy ezek tulajdonságai nem teljesen azonosak.

10.2. 10.2. Mondathatáron átívelő operátorkiemelésMondathatáron átívelő (hosszú) operátorkiemelés forrásául általában tárgyi, ritkábban alanyi mellékmondat szolgálhat:



(15) a. Jánost ís; szeretnénk, ha velünk jönne _i. b. János isi valószínű, hogy velünk jön _i.

Határozói mellékmondatból nem lehet kiemelni:

(16) a. Marinak akkor ízlik az étel, amikor JÁN0S; főzi _i. → b. *Marinak JÁN0S; ízlik az étel, amikor főzi _i.

Olyan mellékmondatból, melyet közvetlenül S-nek vagy VP-nek rendeltünk alá, mely tehát nem bővítményi, hanem szabad határozói szerepet játszik, szintén nem lehetséges a kiemelés – még akkor sem, ha hogy-kötőszós mellékmondatról van szó. Tekintsük az alábbi, VP- nek alárendelt CP-t tartalmazó példákat:

(17) a. *János holnapi szólt, hogy érkezik _i.

b. *János holnapi telefonált, hogy érkezik _i.

Mint a 9.3.6. alfejezetben megállapítottuk, a telefonál igének van egy olyan változata is, mely NP-nek alárendelt (azaz utalószós) CP bővítménnyel jár együtt. A névmási utalószóból és CP-ből álló NP határozott tárgynak számít, következésképp az általa bővített telefonál igét tárgyasan ragozzuk. Ebben a szerkezetben lehetséges a mondatátszövődés:

(18) a. János azt telefonálta, hogy ötre érkezik.

b. János ötrei telefonálta, hogy érkezik _i.

Az a tény, hogy sem időhatározói mellékmondatból, sem VP-nek alárendelt, szabad határozói szerepű hogy-kötőszós mellékmondatból nem lehetséges operátorkiemelés, valószínűleg az emberi nyelvek alábbi, közismert univerzális törvényszerűségének a megnyilvánulása:

(19) Kiemelésitartomány-megszorítás

Csak bővítményből lehet összetevőt kiemelni.

E megszorításnak az a tartalma, hogy egy ige csak akkor tekintheti egy neki alárendelt összetevő vonzatait mintegy a saját vonzatainak, akkor választhat közülük magának fókuszt, kvantort vagy topikot, ha az adott összetevővel nagyon szoros viszonyban van; ha kölcsönösen feltételezik egymás jelenlétét.

Mondathatáron átívelő operátorkiemelés csak hogy vagy (hogy) ha kötőszós tárgyi, illetve alanyi mellékmondatból lehetséges; vonatkozó tárgyi, illetve alanyi mellékmondatból nem. Vessük össze az alábbi, hogy-kötőszós, illetve vonatkozó névmásos példapárt:

(20) a. János azt szeretné, ha Mari is részt venne a tanfolyamon. b. János Marit ís ; szeretné, ha részt venne a tanfolyamon _i.

(21) a. János azt mondta, amit Mari is hallani akart.

b. *János Marit ís; mondta, amit hallani akart _i.

Az, hogy vonatkozó mellékmondatból nem lehetséges összetevő-kiemelés, szintén más nyelvekre is igaz, és az alábbi univerzális megszorításnak tulajdonítják:

(22) Komplex-NP-megszorítás

NP-nek alárendelt mondatból nem lehet kiemelni.

Az összetett mondattal foglalkozó 9. fejezetben azonban azt állítottuk, hogy nemcsak a vonatkozó mellékmondatok, hanem a bővítményi szerepű hogy-kötőszós mellékmondatok is NP-nek alárendelt mondatok. Ha ez igaz, akkor nemcsak a vonatkozó mellékmondat, hanem a hogy-kötőszós mellékmondat is egy olyan komplex NP része, amilyet a (23) alatt ábrázolunk; tehát rá is vonatkozik a komplex NP megszorítás.



Figyeljük azonban meg, hogy hosszú operátorkiemelés esetén sohasem jelenhet meg a főmondatban az alárendelt mondat utalószava:

(24) a. *János MARIT javasolta azt, hogy meghívjuk.

b. János MARIT javasolta, hogy meghívjuk.

(25) a. *Az Marit is jó volna, ha meghívnánk.

b. Marit is jó volna, ha meghívnánk.

A (24a, 25a) és (24b, 25b) alatti mondatok közötti különbséget nyilvánvalóan az utalószó okozza; az utalószó kitétele teszi (24a)-t és (25a)-t elfogadhatatlanná. Az utalószó törlése azért szükséges, hogy a hogy-kötőszós mellékmondatok mentesüljenek a komplex-NP-meg- szorítás alól. A vonatkozó mellékmondatok esetében ez a lehetőség bizonyára azért nem áll fenn, mert a vonatkozó mellékmondat önmagában, utalószó nélkül nem értelmezhető, hiszen olyan nyitott mondat, melynek okvetlenül szüksége van lezáróra. Az alábbi megállapítást tesszük tehát:

(26) Komplex NP alaptagjának törlése

Az NP-től uralt hogy-kötőszós mellékmondat a névmási alaptag törlésével mentesíthető a komplex-NP-megszorítás alól.

Az utalószótörlés több annál, mint amikor az alanyesetű vagy tárgyesetű névmás hangtanilag rejtve marad – hiszen hangtanilag rejtett utalószó vonatkozó mellékmondat mellett is lehetséges. Az utalószótörlés nemcsak hangtani, hanem mondattani szempontból is törlést jelent; azaz, a következő szerkezetet eredményezi:

Ez a szerkezet már nem komplex NP, de NP. Az NP kategóriát azért őriztük meg, hogy számot adjunk arról a tényről: az ilyen utalószó nélküli alárendelt mondat továbbra is tárgyas ragozást vált ki a főmondatban.

Többszörös alárendelés esetén az utalószótörlést minden szinten el kell végezni, hiszen, mint (28c) mutatja, egyetlen közbeékelődő utalószó is a kiemelést megakadályozó komplex NP-t jelent.

(28) a. János azt mondta, hogy azt szeretné, hogy holnap induljunk.

b. János holnapi mondta, hogy szeretné, hogy induljunk _i.

c.*János holnapi mondta, hogy azt szeretné, hogy induljunk _i.

Az alábbi utalószavas példa azért nem helytelen, mert a kiemelés nem a komplex NP-ből, hanem a komplex NP-n belül történik, ami nem tilos.

(29) János azt mondta, hogy holnapi szeretné, hogy induljunk _i.

10.3. 10.3. Esetadási, egyeztetési problémákA mondatátszövődés egyik legérdekesebb és legnehezebben magyarázható aspektusa, hogy ha tárgyi mellékmondatból alanyt emelünk ki, az alárendelt mondatból kiemelt alany megkapja a főigétől azt a tárgyragot, amelyet egyébként az alárendelt mondat utalószava viselne. Például:



(30) a. János azt akarja, hogy Mari legyen az első.

b. János MARIT; akarja, hogy az első legyen _i.

A Marit tehát jelentéstanilag az alárendelt mondat alanya, mégis tárgyragja van. Vajon mi ennek a magyarázata?

Azt feltételezzük, hogy az alárendelt mondat alanyának a főmondati fókuszpozícióba való kiemelése két lépésben történik. Első lépésként az összetevőt az alárendelt mondathoz csatoljuk, a következőképpen:

Ezáltal a Mari kifelé is, befelé is nyitott „erkély” helyzetbe kerül. Ha az erkély helyzetbe emelt összetevő hangtanilag ragtalan alany, felveszi azt a tárgyesetet, amelyet a főige a tárgyának, magának az alárendelt mondatnak szánna. A szerkezet a latin accusativus cum infinitivo szerkezettel vonható párhuzamba, melyben az alárendelt főnévi igeneves kifejezés élén álló alany veszi fel az igeneves kifejezés egészének járó tárgyragot:

(32) Dux iussit[barbaros pontem facere].

a vezér rendelte a barbárokat hidat készíteni

Ha a mondatátszövődés során nem alanyt csatolunk a CP-hez, mint (33b)-ben, hanem hangzó esetraggal ellátott főneves kifejezést vagy ADVP-t, mint (34b)-ben és (35b)-ben, akkor a főige és a CP-hez csatolt összetevő között természetesen nem kerül sor esetadásra.

(33) a. Azt szerettük volna, ha JÁNOS kap kitüntetést.

b. JÁNOST szerettük volna, ha kitüntetést kap _i.

(34) a. Azt szerettük volna, ha AZ IDÉN kap János kitüntetést.

b. AZ IDÉNi szerettük volna, ha János kitüntetést kap _i.

(35) a. Azt szerettükvolna, ha Jánosnak adják a kitüntetést.

b. JÁNOSNAKi szerettük volna, ha a kitüntetést adják _i.

Ha a CP erkélyére tárgyat emelünk ki, vagy ha alanyt, melyet a főige tárgyragja tárggyá tesz, a főige e tárgyat fogja tárgyi bővítménye alaptagjának tekinteni, és vele fog egyezni (azaz e tárgy határozottságától függően vesz fel a tárgyas vagy az alanyi paradigmába tartozó személyragot). (36a)-ban és (37a)-ban tehát a Jánost, illetve Marit tárgy határozottságának megfelelően a főige tárgyas ragozású, (36b)-ben és (37b)-ben viszont a kit tárgy határozatlanságának megfelelően alanyi ragozású:

(36) a. Jánosti szeretném, hogy meghívjuk _i.

b. Kiti szeretnél, hogy meghívjunk _i?

(37) a. Marik szeretnék, hogy elnök legyen _i.



b. Kiti szeretnének, hogy elnök legyen _i?

Ha többszörösen alárendelt mondatból emelünk ki határozatlan tárgyat, a közbülső igék is határozatlan tárggyal egyeznek. Az a tény, hogy a kiemelt tárggyal minden közbülső igét egyeztetni kell, arra utal, hogy a kiemelés erkélyről erkélyre történik. íme egy példa, és a levezetését is tükröző szerkezeti ábrázolása. (A mondatok rejtett alanyait az áttekinthetőség kedvéért nem jelöljük.)

(38) Te kit hallottál, hogy szeretnének, ha megválasztanának?

Az erkély helyzetbe kiemelt (valamint esetleg erkélyről erkélyre továbbvitt) összetevőnek mindig tovább kell kerülnie egy ige előtti operátorpozícióba. A (31) alatti közbülső szerkezet tehát soha nem jelentheti



egyszersmind a levezetés végső lépését. Ennek bizonyára az az oka, hogy már a levezetés első lépésére is csak akkor kerül sor, ha az érintett összetevőnek operátorjegye van (pl. már a szótárban [disztributív kvantor] jeggyel vagy [kérdő operátor] jeggyel van megjelölve, vagy az alárendelt VP-ben a szabadon is kiosztható [fókusz] jeggyel láttuk el). Egy operátorjegyű összetevő sohasem maradhat CP-hez csatolt helyzetben; tovább kell kerülnie a jegyének megfelelő operátorpozícióba.

Megjegyzendő, hogy mondatátszövődéskor az alárendelt mondat kötőszava nem hagyható el. Mint az összetett mondattal foglalkozó 9. fejezetben megállapítottuk, függő kérdésben például nem kötelező a kötőszó kitétele. Mégis, ha függő kérdésből végzünk hosszú operátormozgatást, a kötőszó nem maradhat el:

(39) a. Mondta, mikor indulunk.

b. *Mikori mondta, indulunk _i?

c. Mikori mondta, hogy indulunk _i?

Úgy látszik, a kiemelés közbülső stádiumában lévő, „erkélyhelyzetű” összetevő csak kötőszavas, CP kategóriájú alárendelt mondathoz kapcsolódhat.

10.4. 10.4. Mondathatáron átívelő topikkiemelésA mondathatáron átívelő operátoremelés folyamatának első lépése: egy alárendelt mondatbeli összetevő erkély helyzetbe emelése az összetevő főmondati topikalizálásával is folytatható. (Ez esetben az erkély helyzetbe emelt összetevő az alárendelt mondatban feltehetőleg [topik] jeggyel lett megjelölve.) A tárgyi mellékmondatból kiemelt alany akkor is viselhet tárgyragot, ha a főmondatban topikpozícióban áll – lásd (40)-et, s ez annak a bizonyítéka, hogy keresztülment a levezetés (31) alatt ábrázolt közbülső fázisán. Azaz, a topikalizációt megelőzően az alárendelt CP-hez csatolt helyzetet foglalt el, s ott a főige tárgyesetet adott neki, s egyezni kezdett vele:

(40) Valakiti nagyon szeretnék, ha eljönne _i.

Azonban hosszú topikalizáció esetén a tárgyi mellékmondatból kiemelt alany számára nem kötelező sem a tárgyrag, sem a főigével való egyeztetés, sőt (41) sokkal gyakoribb, mint (40):

(41) Valaki nagyon szeretném, ha eljönne.

Az a tény, hogy a mellékmondati alany úgy is szerepelhetfőmondati topikként, hogynem

kap esetet a főigétől, és nem egyezik vele, arra utal, hogya mondatátszövődésnekvanegy,

a hosszú operátorkiemeléstől különböző, lazább módja is. Most vizsgáljuk meg a topikalizáció e távolsági változatának sajátságait!

Míg a hosszú operátormozgatásnak nevezett esetben a főmondat ige előtti részében szabadon keveredhetnek a főige és az alárendelt ige vonzatai, távolsági topikalizációkor az alárendelt mondatba tartozó topik a főmondat bal szélére kerül; megelőzi a főmondat esetleges saját topikját:

(42) a. Valakii, mi azt reméljük, hogy _i segíteni fog.

b. *Mi valakii azt reméljük, hogy _ segíteni fog.

Az effajta topikalizációra nem érvényesek a hosszú operátorkiemeléssel kapcsolatban megfigyelt megkötések. így nem kötelező az utalószó törlése; a hogy kötőszó viszont elhagyható:

(43) Valakii, azt reméljük, _ segíteni fog.

Az ilyen topik nemcsak alanyi vagy tárgyi mellékmondatból eredeztethető, hanem például határozói vagy vonatkozó mellékmondatból is:

(44) a. Jánosi, senki nem volt otthon, amikor _i megérkezett.

b. A hír hallatáni volt, aki csak legyintett _i.



Természetesen az alárendelt mondatból eredeztetett topikra is érvényesek a topikra vonatkozó általános megkötések. így meghatározott egyénre utaló megnevező kifejezésnek kell lennie – lásd (45a)-t, vagy ha mégsem az, akkor megnevezettjét szembeállítással egyénítő kontrasztív topikként értelmezzük – lásd (45b)-t.

A hosszú operátorkiemeléssel kapcsolatban azt állítottuk, hogy a kiemelésitartomány-meg- szorítás és a komplex-NP-megszorítás az emberi nyelvekre általánosan érvényes megkötés. Hogyan lehetséges, hogy az alárendelt mondatból való topikkiemelésre mégsem érvényesek? Hogyan engedhetik meg, hogy topikot határozói mellékmondatból és komplex NP-ből is kiemelhessünk? Minthogy a kiemelésitartomány-megszorítás és a komplex-NP-megszo- rítás érvényessége sok-sok nyelv adataival alátámasztott tény, a magyarban is igyekszünk fenntartani az érvényességüket. Ezért azt feltételezzük, hogy a távolsági topikalizáció nem topikkiemeléssel jön létre. Az ilyen topikot eleve a főmondat előtt, a főmondathoz csatolt helyzetben vesszük fel, s az alárendelt mondatban egy vele koreferens, többnyire rejtve maradó, máskor – pl. a (46)-os példában – hangzó névmást feltételezünk. Azaz:

(46) Jánosti, azt mondták, azti nem kell megvárni _i.

A Jánost összetevőt és az azt névmást összekapcsoló azonos index mindössze annyit jelöl, hogy a két összetevő azonos megnevezettre vonatkozik. Az a tény, hogy a mellékmondatnak saját tárgya van, világosan mutatja, hogy a Jánost nem a mellékmondatból került a főmondatba.

10.5. 10.5. Kérdomondat-átszövodésA főigék előírják, hogy alárendelt mondatuk kérdő vagy állító legyen-e. Ha egy állító mondatot vonzó főige alárendelt mondata kérdőszót tartalmaz, a kérdőszó nem maradhat az alárendelt mondatban; hosszú operátorkiemeléssel a főmondat fókuszpozíciójába kell vinnünk, azaz hatókörét a főigére is ki kell terjesztenünk:

(47) a. *János azt akarja, hogy mikori induljunk _i.

b. János mikori akarja, hogy induljunk _i?

Érdekes módon a (47 a) alatti hiba a következőképpen is kijavítható:

(48) János mit akar, (hogy) mikor induljunk?

Vajon miféle szerkezetet rejt a (48)-as mondat? Jelentéstanilag a mit és a hogy mikor induljunk mondat értelmezői viszonyban van egymással – ezért az akar ige tárgyának a következő szerkezetet tulajdonítjuk:

E főneves kifejezés alaptagja és egésze is kérdő jegyű. Tehát az akar és a hozzá hasonló igék (a szeretne, mond, gondol stb.) csak azt nem engedik meg, hogy alárendelt mondat vonzatúk [kérdő] legyen, [kérdő] jegyű NP-tárgy ellen nincs kifogásuk. (Ha nem engednének meg [kérdő] jegyű tárgyat, azt sem tudnánk megkérdezni: Mit akarsz?)

10.6. 10.6. ÖsszefoglalásA mondatátszövődésnek nevezett jelenséget, azaz a főmondat és az alárendelt mondat(ok) anyagának összekeveredését hagyományosan sietségből, kapkodásból eredő hibának tekintették. E fejezet amellett érvelt, hogy erről szó sincs; a mondatátszövődés a korábban megállapított nyelvtani szabályok működésének: a



fókuszkiemelésnek, kvantorkiemelésnek és topikalizációnak az eredménye, és ugyanazok a nyelvtani elvek, megszorítások korlátozzák, mint a mondattan más területeit.

A mondatátszövődésnek nevezett jelenségcsoportot egy szigorúbban korlátozott, hosszú operátorkiemelésnek nevezett műveletre és egy lazább, távolsági topikalizációnak nevezett jelenségre osztottuk fel. A hosszú operátorkiemelés abból áll, hogy egy [fókusz] vagy [diszt- ributív kvantor] jegyű összetevőt nem saját tagmondatában, hanem egy fölérendelt tagmondatban viszünk fókusz-, illetve kvantorpozícióba. A kiemelésitartomány-megszorítás értelmében ez csak akkor lehetséges, ha az alárendelt mondat a fölérendelt igének bővítménye; sőt azon belül is csak tárgyi és alanyi mellékmondatból végezhető hosszú operátorkiemelés. A komplex-NP megszorítás csak olyan tárgyi és alanyi mellékmondatból engedi meg az operátorkiemelést, melyeknek töröltük az utalószavát. A kiemelés két lépésben történik. Első lépésként az operátor jegyű összetevőt tagmondatához csatoljuk. Ha egy tárgyi mellékmondatból a hangzó rag nélküli alanyt emeljük ki ilyen „erkély helyzetbe”, az felveszi a főige által a tagmondatnak kiosztott tárgyragot. Második lépésként az alárendelt mondathoz csatolt összetevőt az operátorjegyének megfelelő főmondati operátorpozícióba visszük. Az alárendelt mondatból a főmondatba emelt operátor hatóköre természetesen a főmondat predikátumára is kiterjed. Olykor egy operátor használatának saját tagmondatában nincsenek meg a feltételei – ilyen esetekben kötelező lehet a hosszú operátorkiemelés. A távolsági topikalizáció nem egy összetevő elmozdításával, azaz nem transzformációval létrehozott szerkezet, ezért nem érvényesek rá a transzformációkkal kapcsolatos megkötések. Távolsági topikalizáció esetén a főmondat olyan topikot tartalmaz, mely a főigének nem vonzata, s mely ugyanazon megnevezettre vonatkozik, mint az alárendelt mondat rejtett vagy kitett névmással kifejezett topikja. A topikkal kapcsolatos megszorítások természetesen a távolsági topikra is vonatkoznak.

11. 11. A névmások értelmezése11.1. 11.1. A fejezet tárgya, szakkifejezései, jelölésmódjaE fejezetben a visszaható, kölcsönös, valamint a harmadik személyű személyes névmások értelmezési lehetőségeivel foglalkozunk. Megállapítjuk, mely névmásfajták képesek önmagukban megnevezésre, és melyek nem. Azon névmásfajták esetében, melyek önmagukban nem tudnak individuumot megnevezni, hanem mindig egy előzménytől kölcsönzik az értelmüket, azt vizsgáljuk meg, milyen mondattani szabályok alapján kötjük őket valamely előzményhez. Tisztázzuk például, milyen megkötések vezetnek rá bennünket arra, hogy (1a)- ban a visszaható névmásnak két lehetséges előzménye van, (1b)-ben viszont csak egy.

(1) a. János és Péter sokat mesélt Évának és Marinak egymásról.

b. János és Péter sokat mesélt Éváról és Mariról egymásnak.

(1a)-ban az egymásról akár Jánosra és Péterre, akár Évára és Marira vonatkozhat. (1b)-ben ez utóbbi lehetőség kizárt.

Azoknak a névmásoknak az esetében, melyek képesek a megnevezésre, azt vizsgáljuk meg, hogy megnevezettjük mikor lehet azonos valamely másik mondatösszetevő megnevezettjével, és mikor nem. Tekintsük az alábbi példákat:

(2) a. A fiúk észrevették őket.

b. A fiúk azt hiszik, hogy észrevették őket.

Vajon milyen megkötés az, mely (2a)-ban megtiltja, hogy a fiúk és az őket kifejezéseket azonos megnevezettre vonatkoztassuk, (2b)-ben viszont nem?

És milyen szerepet játszik a (3a) alatti mondat személyes névmása? Formailag a (2a,b) mondatok megnevezni képes személyes névmásával rokon, tartalmilag viszont a visszaható névmással – hiszen (3a) a visszaható névmást tartalmazó (3b)-hez hasonló jelentésű.

(3) a. Minden lány azt akarta, hogy észrevegyék (őt).

b. Minden lány észre akarta vétetni (ön)magát.

Figyelmünket tehát a névmásértelmezés mondattani aspektusaira összpontosítjuk. Nem az érdekel bennünket, a névmások hogyan viszonyulnak a való világ objektumaihoz, hanem az, hogyan viszonyulnak a velük egy



mondatban található egyéb NP-khez; milyen mondattani feltételek esetén utalnak vagy utalhatnak velük azonos megnevezettre; s milyen feltételek esetén különbözik szükségszerűen megnevezettjük az övéktől.

Ha egy névmás individuumot nevez meg, s önmaga határozza meg megnevezettjét, független névmásnak nevezzük. Ha nem önállóan nevez meg egy meghatározott individuumot, hanem értelme egy másik főneves kifejezés értelmezésétől függ, akkor kötött névmás. Az a kifejezés, melytől a névmás értelme függ, a névmás előzménye. Az előzmény azáltal, hogy szükségszerűen meghatározza egy névmás értelmezését, köti a névmást.

Egy névmás kötött voltát úgy jelöljük, hogy a névmást és előzményét azonos indexszel látjuk el:

(4) a. A fiúki észrevették egymást;.

b. A fiúki azt hiszik, hogy észrevették őketi.

Az (5) példa jelölésmódja azt jelenti, hogy a névmást akár az i-vel jelölt, akár a j-vel jelölt NP kötheti:

(5) A szülőki sokat meséltek a gyerekeknekj egymásról i/j.

A (6) alatti mondat megcsillagozása azt fejezi ki, hogy a mondat azzal az olvasattal, melyet az indexek jelölnek, melyben tehát a János és az őt azonos individuumra vonatkozik, helytelen:

(6) *Jánosi látta őti.

11.2. 11.2. A visszaható és a kölcsönös névmásEbben az alfejezetben az (ön)maga/saját maga visszaható névmás és az egymás kölcsönös névmás használatának, értelmezésének szabályait vesszük számba. (A János önmaga végezte el a munkát mondat nyomatékosító szerepű (ön)maga elemét nem soroljuk a visszaható névmások közé, és nem tárgyaljuk.)

A visszaható és a kölcsönös névmás nem képes önállóan megnevezni egy individuumot; mindig a mondat egy másik főneves kifejezésétől, az ún. előzménytől örökli annak megnevezettjét. (7a)-ban például az önmagát/saját magát előzménye a János; (7b)-ben az egymást előzménye a János és Mari.

(7) a. Jánosi ismeri önmagát/saját magáti.

b. János és Marii szereti egymásti.

Az alábbi mondatok azért rosszak, mert a mondatban nincs olyan NP, mely a visszaható, illetve kölcsönös névmást köthetné. A (8b) mondat alanya azért nem kötheti a többes értelmű kölcsönös névmást, mert egyes számú.

(8) a. *Önmaga/saját maga megjött.

b. *János verekedett egymással.

Megfigyelésünket megszorítás formájában rögzítjük:

(9)Visszaható- és kölcsönösnévmás-megszorítás (első közelítés)

A visszaható és a kölcsönös névmásnak kötve kell lennie.

A visszaható vagy kölcsönös névmást nem kötheti bármely NP, mely vele azonos számú és személyű. Az előzménynek a visszaható, illetve köcsönös névmással megfelelő közelségben és megfelelő hierarchikus viszonyban kell állnia.

Kérdés, hogy a ‘megfelelő közelség’ tartalma hogyan pontosítható; vajon a visszaható, illetve kölcsönös névmásnak és előzményének mondattársaknak, tagmondattársaknak vagy „vonzattársaknak” kell-e lenniük. Először azt ellenőrizzük, hogy elegendő-e, ha az előzmény és a visszaható, illetve kölcsönös névmás mondattársak, anélkül, hogy tagmondattár- sak is lennének:

(10) a. *János és Péteri azt hiszi, hogy Mari szereti egymásti.

b. János és Marii szereti egymásti.



(10a) tanúsága szerint az előzménynek és a kölcsönös névmásnak nem elég egy mondatban állnia; azonos tagmondatban kell helyet foglalniuk, ahogy (10b)-ben történik. Arra a kérdésre, hogy egy tagmondaton belül tartozhat-e az előzmény és a visszaható, illetve kölcsönös névmás más-más alaptaghoz, az alábbi példák alapján válaszolunk:

(11) a. János és Marii szereti nézegetni egymási fényképeit.

b. János és Marii szereti nézegetni az egymásróli készült fényképeket.

c. János és Marii szereti nézegetni [szüleikj egymásról, i/j készített fényképeit].

d. *János és Marii szereti nézegetni [Péter egymásróli készült/készített fényképeit].

A János és Mari, valamint az egymás(ról) egyik (11) alatti példában sem azonos alaptag vonzatai. A János és Mari a szeret ige bővítménye, a kölcsönös névmás pedig (11a)-ban a fényképei birtokviszonyjeles főnév vonzata, (11b)-ben a készült igenévé, (11c,d)-ben a készített igenévé. Noha a János és Mari és az egymás(ról) lényegében azonos távolságra van egymástól, (11a,b)-ben lehetséges közöttük kötés, (11c,d)-ben viszont nem. A (11a,b) és (11c,d) alatti mondatok között az a lényeges különbség, hogy (11c,d)-ben a kölcsönös névmást tartalmazó kifejezésnek a kölcsönös névmástól különböző saját alanya is van – tehát ebben az értelemben teljesebb egészt képvisel, mint (11a,b)-ben. Azaz, a visszaható és kölcsönös névmás csak akkor kereshet az őt tartalmazó legkisebb kifejezésen kívül előzményt magának, ha az őt tartalmazó legkisebb kifejezésnek nincs alanya, vagy maga a visszaható vagy kölcsönös névmás az alanya. Pontosabban:

(12) Visszaható- és kölcsönösnévmás-megszorítás

A visszaható és a kölcsönös névmásnak abban a legkisebb kifejezésben kell kötve lennie, mely tartalmazza a névmást, a névmással bővített vagy módosított alaptagot, s melynek a névmástól különböző alanya van.

Az előzmény és az általa kötött névmás között megkívánt hierarchikus viszony elemzését annak az esetnek a vizsgálatával kezdjük, amikor mind az előzmény, mind a névmás az ige mögötti mondatszakaszban található. Ezen belül három lehetőséget ellenőrzünk: (i) állhat- e az előzmény és a névmás egy szinten, azaz testvérviszonyban; (ii) állhat-e az előzmény feljebb, mint a névmás; és (iii) állhat-e a névmás feljebb, mint az előzmény?

Egy olyan előzmény és egy olyan névmás között, melyek a VP-ben szerkezetileg egy szinten állnak, azaz testvérviszonyban vannak, lehetséges kötés:

Most tekintsük azt az esetet, amikor az előzmény a mondatszerkezeti hierarchiában feljebb helyezkedik el, mint a névmás, azaz a névmás az előzmény testvérének gyermeke. Az alábbi szerkezetről van szó:

Például:



(15) a. Tetszettek a lányoknak; egymási fényképei?

b. Szereti János; az önmagáról/saját magáról önkioldóval készített fényképeket?

Az ilyen mondatok helyessége azt mutatja, hogy a (14) alatt ábrázolt szerkezeti viszony esetén is lehetséges kötés. Végül vizsgáljuk meg e viszony ellentettjét: azt az esetet, amikor a névmás van az előzménynél feljebb a mondatszerkezeti hierarchiában, azaz az előzmény a névmás testvérének gyermeke:

Például:

1. a. *Tetszettek egymásnaki a lányok fényképe^?

a. *Szereti önmagai/saját magai a Jánosróli önkioldóval készített képeket?

A példák elfogadhatatlansága azt bizonyítja, hogy ha a névmás a kiinduló szerkezetben magasabb szerkezeti pozíciót foglal el, mint az előzményének szánt NP, nem jöhet lére kötés.

Azt is ellenőrizzük, hogy befolyásolják-e a névmásértelmezést azok a mondattani műveletek, melyek megváltoztatják a névmásnak és előzményének kiinduló szerkezeti viszonyát. A visszaható vagy kölcsönös névmás fókusz-, illetve kvantorpozícióba (vagy kontrasztív topikként topikpozícióba) való kiemelésével olyan aszimmetrikus szerkezeteket is létrehozhatunk, melyekben a névmás feljebb kerül előzményénél:

Például:

(19) a. EGYMÁSTi ismerik a fiúki alegjobban.

b. Egymási szüleit is értesítették a fiúki.

(Míg a (18a,b) alatti szerkezeti ábrázolásokon az indexek a kiemelt összetevők és nyomuk összetartozását mutatják, a (19) alatti példákban a kötést jelölik). E példák tanúsága szerint ha egy visszaható vagy kölcsönös névmásnak és előzményének szerkezeti viszonyát operátorkiemeléssel módosítjuk, az nem befolyásolja a névmás értelmezését.

Megfigyeléseink lényege tehát, hogy a mondat kiinduló szerkezetében a visszaható vagy kölcsönös névmás nem állhat feljebb, mint előzménye. Ezt a következőképpen pontosítjuk:

(20)A kötés szerkezeti feltétele

Egy NP akkor köthet előzményként egy másik NP-t, ha a kötött NP a mondat kiinduló szerkezetében az előzménynek testvére vagy a testvérének leszármazottja.

A (12) és (20) alatt megfogalmazott megszorítások még nem elegendők ahhoz, hogy csak jó mondatokat alkossunk a visszaható és kölcsönös névmásokkal. Az alábbi mondatpárok (a) tagjai például mindkét fenti megszorításnak eleget tesznek, s mégis helytelenek:



(21) a. *Alányokat szereti egymás.

vö. b. A lányok szeretik egymást.

(22) a. *Alányokkal összeveszítettem egymást.

b. Alányokat összeveszítettem egymással.

(23) a. *A lányokkal sokat vitatkoztam egymásról.

b. A lányokról sokat vitatkoztam egymással.

E mondatok azt mutatják, hogy nem elég, ha a visszaható vagy kölcsönös névmás testvérviszonyban van előzményével; az is számít, melyikük milyen nyelvtani esetben áll, milyen mondattani szerepet tölt be. Ugyanakkor például (22a)-ban nem egyszerűen az a baj, hogy a kölcsönös névmás tárgy, hiszen a helyes (21b)-ben ugyanez a helyzet. (23a) sem azért helytelen, mert a kölcsönös névmás társhatározó, hiszen társhatározó a kölcsönös névmás a helyes (22b)-ben is. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy egy ige bővítményei fogalmi-jelentéstani szerepük szerint is hierarchiába rendeződnek, s az előzmény e hierarchiában sem állhat lejjebb, mint az általa kötött névmás. E hierarchia élén az alany áll. (Sokan úgy vélik, az alanyi funkció pontosan annak a kifejezésére szolgál, hogy a funkciót hordozó összetevő az állítmány bővítményei közül fogalmi-jelentéstani szerepét tekintve a legprominensebb.) A tárgy és a részeshatározó azonos helyet látszik elfoglalni e hierarchiában; legalábbis bármelyik kötheti a másikat, azaz bármelyik szolgálhat a másik előzményéül:

(24) a. A gyereknek megmutattam önmagát a tükörben.

b. A gyereket megmutattam önmagának a tükörben.

A következő jelentéstani alapú bővítményhierarchiát feltételezzük tehát:

A magyarban olyan szoros megfelelés van a mondattani funkciók és a nyelvtani esetek között, hogy a bővítményhierarchia többnyire a megfelelő esethierarchiával is helyettesíthető. Kivételes esetek is vannak azonban; például a műveltető szerkezetben az alany eszközhatározói esetet vesz fel; mégis megtartja a tárggyal szembeni prominenciáját:

(26) a. János meggyűlölte önmagát.

b. Jánossal meggyűlöltették önmagát.

A (21)–(24), illetve (26) alatti példákról az alábbi megszorítás segítségével adunk számot:

(27)A kötés bővítményhiemrchia-feltétele

Egy előzmény nem lehet lejjebb a testvérbővítmény-hierarchiában az általa kötött névmásnál.

E megszorítás nem terjed ki arra az esetre, amikor az előzmény és a névmás nem ugyanazon alaptag vonzata. Ugyanakkor az alábbi mondatok arról tanúskodnak, hogy ezt az esetet is megkötések korlátozzák:

(28) a. Sokat vitatkoztam [Jánossal és Marival]i [egymási tanárairól].

b. ?Sokat vitatkoztam [Jánosról és Mariról]i [egymási tanáraival].

c. ?Sokat vitatkoztam [egymási tanárairól] [Jánossal és Marival]i.

d. *Sokat vitatkoztam [egymási tanáraival] [Jánosról és Mariról]i.

E példákból a következő általánosításokat szűrhetjük le: ha az előzmény sorrendben és a



bővítményhierarchiában egyaránt megelőzi a kötött névmást tartalmazó NP-t, a mondat tökéletes – lásd (28a)-t. Ha az előzmény csak sorrendben előzi meg a kötött névmást tartalmazó NP-t, a bővítményhierarchiában nem, a mondat még mindig elfogadható – lásd (28b)- t. Szintén elfogadható, ha az előzmény csak a bővítményhierarchiában előzi meg a kötött névmást tartalmazó NP-t – lásd (28c)-t. Ha a kötött névmást tartalmazó NP előzi meg az előzményt sorrendben és a bővítményhierarchiában is, a mondat helytelen – lásd (28d)-t.

Amikor tehát a visszaható vagy kölcsönös névmás és előzménye nem testvérbővítmények, a bővítményhierarchia szerepe visszaszorul, és a sorrendi hierarchia (a megelőzés) is szerepet kap. Azaz:

(29) A kötés másodfokú rokonsági feltétele

Ha egy kötött névmás az előzménye testvérének gyermeke, az előzménynek vagy a sorrendben, vagy a testvérbővítmény-hierarchiában, vagy mindkettőben meg kell előznie a kötött névmást tartalmazó összetevőt.

11.3. 11.3. A személyes névmások11.3.1. 11.3.1. A harmadik személyű személyes névmások állománya

Az első és második személyű személyes névmásoknak mindig a szituáció határozza meg az értelmezésüket. Értelmezési problémákat elsősorban a harmadik személyű személyes névmások vetnek fel, ezért ezekre összpontosítjuk figyelmünket.

Mielőtt az értelmezési kérdésekre rátérnénk, tisztáznunk kell, mely alakok tartoznak a harmadik személyű személyes névmások közé. A ‘személyes névmás’ kifejezést funkcionális értelemben, nem alaki kategóriaként használjuk. Arra vagyunk tehát kíváncsiak, milyen kifejezések használhatók az ő, ők, őt, őket alakokhoz hasonló funkcióban. Például a harmadik személyű személyes névmások közé soroljuk az őés ők határozóragos alakjait helyettesítő, hozzá, nekik típusú névutós kifejezéseket is. A harmadik személyű névmás alakja aszerint változik, hogy megnevezettje [+élő] vagy [-élő] jegyű, a névmás alany-, tárgy- vagy határozói esetű, és ige előtti vagy ige utáni pozíciót foglal el a mondatban. Tekintsük az alábbi példasort. A (30)-(33) alatti példákban arra a [+élő] jegyű névmásra figyeljünk, amelyik a 2. tagmondatban az 1. tagmondat Mari, illetve a Kovács lányok összetevője helyett áll.

[+élő], egyes számú, ige utáni névmás:

(30) a. Jánost ismeri Mari, és szereti Ø.

b. János ismeri Marit, és szereti Ø.

c. János hitt Mariban, és továbbra is bízik benne.

[+élő], többes számú, ige utáni névmás:

(31) a. Jánost ismerik a Kovács lányok, és szeretik Ø.

b. János ismeri a Kovács lányokat, és szereti őket.

c. János ismeri a Kovács lányokat, és bízik bennük.

[+élő], fókusz helyzetű névmás:

(32) a. Jánost Mari ismeri igazán, és ő érti meg a legjobban.

b. János Marit ismeri igazán, és őt szereti a legjobban.

c. JánosMarit ismeri igazán, és ezért (ő)benne bízik a legjobban.

[+élő], topik helyzetű névmás:

(33) a. Jánost ismerik a Kovács lányok, és ők meg is értik.

b. János ismeri a Kovács lányokat, ésőket szereti is.



c. János ismeri a Kovács lányokat, és (ő)bennük meg is bízik.

Az alábbi példákban azokra a névmásokra figyeljünk, melyek a könyvet, egy/két könyvet, illetve a könyveket NP-t helyettesítik:

[–élő], egyes számú, ige utáni névmás:

(34) a. Jánosnak tetszett a könyv, és még mindig foglalkoztatja Ø.

b. János megvette a könyvet, de még nem olvasta el Ø.

c. János elkezdte a könyvet, de még nem végzettvele.

[–élő], többes számú, ige utáni névmás:

(35) a. Jánosnak tetszettek a könyvek, és még mindig foglalkoztatják Ø.

b. János megvette a könyveket, de még nem olvasta el őket.

c. János elkezdte a könyveket, de még nem végzett velük.

[–élő], fókusz helyzetű névmás:

(36) a. János Maritól is kapott egy könyvet, és az tetszett neki a legjobban.

b. János Maritól is kapott egy könyvet, és azt olvasta el legelőször.

c. János Maritól is kapott egy könyvet, és azzal végzett legelőször.

[-élő], topik helyzetű névmás:

(37) a. János Maritól két könyvet kapott, és azok tetszettek is neki.

b. János Maritól két könyvet kapott, és azokat el is olvasta.

c. János Maritól két könyvet kapott, és azoknak/nekik örült is.

1.1. táblázat -

ige előtti ige utáni

Alany +élő ő/ők Ø

–élő az/azok Ø

Egyes tárgy +élő őt Ø

–élő azt Ø

Többes tárgy +élő őket őket

–élő azokat őket

Határozó +élő (ő)neki, (ő)rajta... neki, rajta...

–élő annak, azon/neki, rajta neki, rajta

Megfigyeléseinket a következő táblázatban összegezzük:



Míg tehát ige utáni helyzetben azonos a [+élő] és a [–élő] jegyű névmások alakja, ige előtti helyzetben eltér: [–élő] jegyű személyes névmásként a mutató névmás megfelelő alakját vesszük kölcsön.

Az az, azok névmással bizonyos feltételek esetén élő megnevezettre is utalhatunk – és nemcsak akkor, amikor valóságos rámutatásról van szó. így az az névmással utalunk vissza a megelőző tagmondat [+élő] jegyű bővítményére, ha az nem alanyi szerepű:

(39) a. Jánosi meglátta Maritj. Azj megörült, ő;elkomorodott.

b. Jánosi meglátta Maritj. Ø; megörült, azj elkomorodott.

Az ő névmás mindkét esetben az előző mondat alanyával, az az pedig az előző mondat tárgyával koreferens.

11.3.2. 11.3.2. A kötött személyes névmás

Bár a személyes névmások képesek önállóan is individuumokat megnevezni, a visszaható, illetve kölcsönös névmások szerepében, kötött névmásként is használhatók. Az előzménytől való függőségük különösen akkor szembetűnő, ha operátorra, például kvantorra utalunk velük vissza:

(40) a. Minden kollégaielhozta a Øi feleségét.

b. Sok emberti bosszantanak a rólai szóló pletykák.

A (40a) mondat rejtett egyes szám harmadik személyű névmása vagy a (40b) mondat róla összetevője éppúgy nem utal önmagában senkire, mint egy egymást vagy önmagáról. A Ø feleségét kifejezés rejtett ő névmásának értelmezése attól függ, hogyan értelmezzük a minden kolléga kifejezést. Ha például egy szituációban a kollégák körébe János, Imre és Péter tartozik, akkor (40a) azt jelenti, hogy János elhozta a János feleségét, Imre elhozta az Imre feleségét, Péter pedig elhozta a Péter feleségét. A róla szóló pletykákat kifejezés róla elemének értelmezéséhez is először a sok ember értelmét kell meghatározni. A róla azokra az egyénekre fog külön-külön vonatkozni, akiket a sok ember kifejezés kijelöl.

A kötött személyes névmások használatát és értelmezését a személyes névmásokra vonatkozó általános közelségi megszorítás korlátozza. Ez lényegében az ellenkezője a kölcsönös és visszaható névmásokra érvényes megszorításnak:

(41) Személyesnévmás-megszorítás

A személyes névmásnak függetlennek kell lennie az őt és az általa bővített vagy módosított alaptagot tartalmazó kifejezések legkisebbikében.

A (41)-es megszorításból az következik, hogy a kötött személyes névmás előzményének a névmást vonzatként tartalmazó kifejezésen kívül kell állnia, azaz, a névmás és előzménye nem lehetnek ugyanazon alaptag vonzatai. Például:

(42) a. Mindenkii örült, hogy végre hazaérkezett 0i.

b. Senkii sem örül a rólai szóló pletykáknak.

c. *Mindenkii bízik bennei.

A (42a) mondatban a mindenki univerzális kvantor kívül van a beágyazott mondat rejtett névmást tartalmazó VP-jén, ezért a közelségi megszorítás megengedi, hogy előzményként kösse a rejtett névmást. A (42b) mondatban a róla névmás a szóló igenév bővítménye, az előzményéül szolgáló senki kvantor pedig az örül igéé, következésképp a (41) alatti közelségi megszorítás ismét nem sérül meg. (44c)-ben viszont a benne névmás és a mindenki kvantor ugyanazon ige vonzata, ezért a közelségi megszorítás nem engedi meg, hogy a mindenki kösse a benne névmást.

A kötés feltételei, pontosabban a (20)-as szerkezeti feltétel és (29)-es másodfokú rokonsági feltétel természetesen a személyes névmások kötésére is érvényesek. (Minthogy a (41)-es személyesnévmás-megszorításból kifolyólag a személyes névmás és előzménye soha nem lehet testvérbővítmény, a (27)-es bővítményhierarchia-megszorítás nem vonatkoztatható rájuk.)



A kötés szerkezeti feltétele értelmében egy NP akkor köthet előzményként egy másik NP-t, ha a mondat kiinduló szerkezetében a kötött NP az előzmény testvére vagy testvérének leszármazottja. E feltételből az következik, hogy egy kvantor kötheti testvérbővítménye valamely módosítóját vagy bővítményét – lásd (43a)-t; ennek ellentettje azonban – lásd (43b)-t – nem lehetséges.

Valóban, a (43a) szerkezetet megtestesítő (44a) mondatban a személyes névmásnak van kötött olvasata, a (43b)-t megtestesítő (44b) mondatban viszont nincs:

(44) a. Mindenkii magával hozta [np a Øi feleségét] b. *Ő/Øi magával hozta [np mindenkii feleségét]

(44b) természetesen jó mondat, ha a névmást függetlenül értelmezzük benne.

A másodfokú rokonsági feltétel érvényességét az alábbi mondatnégyesen ellenőrizzük:

(45) a. Mindegyik kollégával sokat beszélgettem a Øi feleségéről.

b. ?Mindegyik kollégáról sokat beszélgettem a Øi feleségével.

c. ?A 0i feleségéről mindegyik kollégával sokat beszélgettem.

d. *A 0i feleségével mindegyik kollégáról sokat beszélgettem.

A mondatok a (29) alatti másodfokú rokonsági feltétel érvényességét igazolják. Amikor az előzmény mind a (25) alatti bővítményhierarchiában, mind sorrendben megelőzi a kötött névmást tartalmazó összetevőt, a mondat tökéletes – lásd (45a)-t. Az is elfogadható, amikor az előzmény csak az egyik tekintetben előzi meg a kötött névmást tartalmazó összetevőt – azaz csak sorrendben, mint (45b)-ben, vagy csak a bővítményhierarchiában, mint (45c)- ben. Ha mind a bővítményhierarchiában, mind sorrendben a kötött névmást tartalmazó összetevő előzi meg a kvantort, a mondat helytelen – mint (45d).

A személyes névmást nemcsak operátor, hanem megnevező NP is kötheti:

(46) Jánosi azt hitte, hogy rajtai nevettünk.

A megnevező kifejezés által való kötés látszólag kevésbé szigorúan szabályozott, mint a kvantor által való kötés. Például ha a helytelen (45d) mondatban a kvantort tartalmas NP- re cseréljük, a mondat megjavul. Az alábbi mondatpáron is megfigyelhetjük a kvantortól kötött és a tartalmas NP-től kötött személyes névmás értelmezési lehetőségei közti különbséget:

(47) a. *A Øi feleségével sokat beszélgettem mindegyik kollégáróli

b. A Øi feleségével sokat beszélgettem Jánosróli

A kötés feltételei sem (47a)-ban, sem (47b)-ben nem állnak fenn. Ennek ellenére (47b)-ben a rejtett névmás és a tartalmas NP vonatkozhat azonos megnevezettre. Ennek magyarázata a következő. (47b)-ben mind az ő-nek megfelelő rejtett névmás, mind a János képes önálló megnevezésre. Ha önállóan utalnak egy-egy megnevezettre, előfordulhat, hogy megnevezettjeik történetesen azonosak – azaz, latinosan, koreferencia áll fenn közöttük. Ez történik (47b)-ben is. (47a)-ban ez nem lehetséges, hiszen a mindegyik kolléga kvantor nem tud önmagában egyént vagy egyéneket megnevezni; azaz sem referenciára, sem koreferen- ciára nem képes. Legfeljebb kötni tud; de a kötés feltételei a (47a) alatti szerkezetben hiányoznak.



11.3.3. 11.3.3 A személyes névmás független használata

A megnevező szerepű, független személyes névmás kétféle jelentéstani viszonyba kerülhet más megnevező kifejezésekkel. Az egyikről: a koreferenciáról már esett szó. Azt az esetet neveztük koreferenciának, amikor egy NP megnevezettje történetesen egybeesik egy másik NP megnevezettjével, de értelmezése nem a másik NP értelmezésétől függ. A másik viszony a diszreferencia: az az eset, amikor a személyes névmás megnevezettje szükségszerűen különbözik egy másik NP megnevezettjétől. A koreferenciát a (48a), a diszreferenciát a (48b) mondaton mutatjuk be:

(48) a. A Jánosróli írott cikket egy rólai/j készült fénykép illusztrálta.

b. Jánossali beszélgettünk rólaj.

(48a)-ban a Jánosról nem előzménye a róla névmásnak; nem köti, hiszen a kötés feltételei nem is állnak fenn. A Jánosnak és a róla egymástól függetlenül nevez meg egy-egy egyént, s ezek lehetnek azonosak – ekkor beszélünk koreferenciáról -, vagy lehetnek különbözők. A koreferens olvasat tehát mindig csak lehetőség. A diszreferencia ezzel szemben mindig kötelező érvénnyel lép fel; így (48b) esetében is kötelező a Jánossal és a róla diszreferens olvasata. A (48b) alatti mondatban a diszreferencia a (41)-es személyesnévmás-megszorítás következménye, mely kiköti, hogy a személyes névmásnak az őt vonzatként tartalmazó kifejezésben függetlennek kell lennie.

Vajon mi magyarázza az alábbi mondatpárok eltérő értelmezését? Mi az oka, hogy az

a. mondatokban a János és a (kitett vagy rejtett) személyes névmás vonatkozhat azonos megnevezettre, a (b) mondatokban viszont nem?

(49) a. Elküldtem Jánosnaki a rólai készült fényképet.

b. *Elküldtem nekii a Jánosróli készült fényképet.

(50) a. Elkértem Jánostóli az Øi autóját.

b. *Elkértem tőlei a Jánosi autóját.

(51) a. Jánosti szereti az Øi anyja.

b. *Jánosi anyja szereti őti.

A (41) alatti megszorítás értelmében a személyes névmást akkor nem kötheti egy NP, ha az a névmást vonzatként tartalmazó kifejezésen belül található. Az (a) példákban azonban a János kívül esik a személyes névmást vonzatként tartalmazó igeneves kifejezésen. A névmás János általi kötésének a szerkezeti feltétele is fennáll: a névmás a János NP testvérének leszármazottja. Következésképp a személyes névmás mindhárom esetben értelmezhető a János NP által kötött névmásként. A (b) példákban a János nem kötheti a személyes névmást, hiszen szerkezetileg kevésbé prominensnála (a névmás testvérének a leszármazottja). A személyes névmás tehát nem kötött, hanemfüggetlen névmás. Azt az eddig megállapított megszorítások azonban nem zárják ki, hogy a névmás és a János megnevezettje véletlenül egybeessék, azaz koreferencia lépjen fel közöttük. Hogy ez mégsem lehetséges, az nem a névmással, hanem a János NP-vel kapcsolatos megszorítás következménye. A nyelvben nemcsak a névmások, hanem a tartalmas NP-k értelmezési lehetőségeit is megszorítás korlátozza, mégpedig:

(52) Tartalmas-NP-megszorítás

A tartalmas NP-nek függetlennek kell lennie.

A tartalmas-NP megszorítás abban különbözik a személyesnévmás-megszorítástól, hogy ez a tartalmas NP számára nem az őt vonzatként tartalmazó kifejezésben, hanem a mondategészben kíván függetlenséget. E megszorítás azt jelenti, hogy egy tartalmas NP és egy vele testvérviszonyban lévő vagy nála szerkezetileg prominensebb összetevő között nem állhat fenn kötés; kötelező közöttük a diszreferencia. A (49b), (50b) és (51b) alatti mondatokban a személyes névmás olyan szerkezeti viszonyban áll a János NP-vel, hogy előzményként köthetné is. Azt a tényt, hogy a János-nak a személyes névmás által való kötését az (52) alatti megszorítás kizárja, a névmás és a János NP közötti kötelező diszreferenciaként észleljük.



11.4. 11.4. ÖsszefoglalásE fejezetben az NP-fajták: a visszaható és kölcsönös névmások, a személyes névmások s a tartalmas NP-k utaló funkcióinak rendszere rajzolódott ki előttünk. Meg kell különböztetnünk a megnevező funkciót és az előzményre való visszautaló funkciót. Előzményre való visszautalásra a visszaható és a kölcsönös névmás, valamint a személyes névmás alkalmas. A visszaható vagy kölcsönös névmással az őt vonzatként tartalmazó kifejezésen belüli előzményre utalhatunk vissza, a személyes névmással pedig az őt vonzatként tartalmazó kifejezésen kívüli előzményre. A személyes névmás megnevezésre is képes. Akár megnevezésre, akár előzményre való visszautalásra használjuk, az őt vonzatként tartalmazó kifejezésen belül függetlennek kell lennie. A tartalmas NP megnevezésre szolgál. Nem utalhatunk vele vissza előzményre; a tartalmas NP mindig független.

Ezeket az általánosításokat az alábbi megszorítások formájában illesztettük a nyelvtanba:

(12) Visszaható- és kölcsönösnévmás-megszorítás

A visszaható és a kölcsönös névmásnak abban a legkisebb kifejezésben kell kötve lennie, mely tartalmazza a névmást, a névmással bővített vagy módosított alaptagot, s melynek a névmástól különböző alanya van.

(41) Személyesnévmás-megszorítás

A személyes névmásnak függetlennek kell lennie az őt és az általa bővített vagy módosított alaptagot tartalmazó kifejezések legkisebbikében.

(52) Tartalmas-NP-megszorítás

A tartalmas NP-nek függetlennek kell lennie.

Az előzményre visszautaló névmás és előzménye között csak bizonyos feltételek teljesülése esetén jöhet létre kötés. E feltételek lényege, hogy az előzményül szolgáló kifejezésnek bizonyos értelemben prominensebbnek kell lennie, mint az általa kötött névmásnak. A helyzetet bonyolítja, hogy mondat összetevői többféle szempontból (szerkezetileg, jelen- téstanilag és sorrendileg) is hierarchiába rendeződnek, s e hierarchiák olykor egybeesnek, máskor viszont ellentmondanak egymásnak.

A legalapvetőbb szerepet a kötésben, mint a mondattan legtöbb más területén is, a szerkezeti hierarchia játssza:

(20) A kötés szerkezeti feltétele

Egy NP akkor köthet előzményként egy másik NP-t, ha a kötött NP a mondat kiinduló szerkezetében az előzménynek testvére vagy a testvérének leszármazottja.

A testvérbővítmények szerkezetileg egyformán prominensnek minősülnek; esetükben egy jelentéstani alapú ún. testvérbővítmény-hierarchia alapján döntjük el, hogy melyikük alkalmas az előzményi szerepre.

(27) A kötés bővítményhierarchia feltétele

Egy előzmény nem lehet lejjebb a testvérbővítmény-hierarchiában az általa kötött névmásnál.

Ha az előzmény és az általa kötött névmás nem testvérek, hanem ‘másodfokú rokonok’, a bővítményhierarchia elveszti abszolút szerepét, s kölcsönhatásba lép a sorrendi hierarchiával. Azaz:

(29) A kötés másodfokú rokonsági feltétele

Ha egy kötött névmás az előzménye testvérének gyermeke, az előzménynek vagy a sorrendben, vagy a testvérbővítmény-hierarchiában, vagy mindkettőben meg kell előznie a kötött névmást tartalmazó összetevőt.



A személyes névmási utalófunkciók tárgyalásának bevezetéseképpen megvizsgáltuk a harmadik személyű személyes névmások állományát. Nemcsak az ő, ők, őt, őket névmásokat s az ő, őt, ők névmások rejtett megfelelőit soroltuk a személyes névmások közé, hanem a személyes névmások ragos alakjainak megfelelő névutós kifejezéseket is (pl. hozzá, nekik). Amellett érveltünk, hogy a mutató névmásnak is van személyes névmási használata; a mutató névmás szerepel [–élő] jegyű személyes névmásként ige előtti helyzetben.

12. 12. HivatkozásokTöbb százra tehető azon magyar mondattani tanulmányok száma, melyek eredményeikkel, megfigyeléseikkel direkt vagy indirekt módon hozzájárultak az Új magyar nyelvtan Mondattanában megfogalmazott nézetek kialakításához. Ezek válogatott bibliográfiáját a könyv végén közöljük; itt csupán a könyvterjedelmű előzményekre utalunk. A magyar mondatszerkezet alapkérdéseit a generatív nyelvelmélet keretében vizsgáló könyvek: É. Kiss Katalin 1983-as A magyar mondatszerkezet generatív leírása és 1987-es Configurationality in Hungarian című könyvei, Horváth Júlia Focus in the Theory of Grammar and the Syntax of Hungarian című 1986-os monográfiája, valamint Marácz László 1989-es Asymmetries in Hungarian című műve. (Ez utóbbi munkából az Új magyar nyelvtan Mondattana elsősorban a névutós kifejezéssel kapcsolatos fejezetet hasznosította.) A magyar mondatszerkezet eddigi legrészletesebb generatív szemléletű leírása a Kiefer Ferenc szerkesztette Strukturális magyar nyelvtan 1992-es I. Mondattan című kötete (ennek továbbfejlesztett változata a Kiefer Ferenc és É. Kiss Katalin szerkesztette The Syntactic Structure of Hungarian. Syntax and Semantics 27. 1994). A magyar mondattan majd minden problémaköréhez fontos eredményekkel járultak hozzá az Approaches to Hungarian sorozat eddig megjelent nyolc kötetének tanulmányai (sorozatszerkesztő: Kenesei István, Szeged, JATE), valamint a Büky László és Maleczki Márta szerkesztette A magyar nyelv leírásának újabb módszerei című sorozat eddigi öt kötetének írásai. A magyar mondattan egyes részterületeit vizsgáló monográfiák, melyek az Új magyar nyelvtan Mondattanának megfelelő fejezeteit is alapvetően befolyásolták: Szabolcsi Anna 1992-es A birtokos szerkezet és az egzisztenciális mondat című könyve, Laczkó Tibor 1995-ös The Syntax of Hungarian Noun Phrases című kötete (különösen annak a határozói és a melléknévi igeneves kifejezésekkel foglalkozó fejezetei), valamint Kenesei István Az alárendelt mondatok szerkezete című, rövidített formában a Strukturális magyar nyelvtan Mondattan kötetének 5. fejezeteként hozzáférhető 1991-es akadémiai doktori disszertációja.


2. fejezet - II. rész ALAKTAN │ Kiefer Ferenc1. 1. Bevezető1.1. 1.1. Az alaktan tárgyaAmíg a mondattan a mondat szerkezetével, addig az alaktan a szó szerkezetével foglalkozik. A szótőhöz különféle toldalékok járulhatnak, e toldalékok azonosítása és kapcsolódási szabályainak a megállapítása az alaktan egyik fő feladata. De az alaktan körébe tartozik a szóösszetétel, valamint a szóösszetétellel rokon alakzatok (igekötős igék, általában: az igés szerkezetek alaktani) vizsgálata is.

Az alaktan (morfológia) sajátos helye a nyelvleírásban mindenekelőtt abból adódik, hogy nem minden nyelvnek van morfológiája: míg nincs olyan nyelv, amelynek ne lennének mondattani és hangtani tulajdonságai, a toldalékolás nem kötelező tulajdonsága a nyelveknek. A morfológia és a szintaxis (mondattan) között egyfajta kiegyenlítődés tapasztalható: minél gazdagabb egy nyelv morfológiája, annál szegényebb a szintaxisa, és fordítva, minél szegényebb valamely nyelv morfológiája, annál többet kell szintaxisának teljesítenie. Sajátos az alaktan helyzete azért is, mert a toldalékok nemcsak paradigmát (ragozási sort) alkothatnak, különböző sorrendi megszorításoknak engedelmeskedhetnek, vagy sok egyéb morfológiai tulajdonsággal rendelkezhetnek, hanem hangalakjuk és szintaktikai funkciójuk is van (vagy lehet). A toldalékolás gyakran egyéb hangtani következményekkel is jár. Ezért a szó szerkezetének vizsgálata nem kizárólag az alaktan belső ügye, hanem hangtani meggondolások is szerephez jutnak benne. Az alaktan és a nyelvi hangtan (a fonológia) kapcsolatrendszerével az ún. morfofonológia foglalkozik.

Az alaktan azonban nemcsak a hangtannal áll szoros kapcsolatban, hanem a mondattannal is. A toldalékolásnak gyakran vannak mondattani következményei, de ami ennél még fontosabb, a szóképzés vagy a szóösszetétel szabályai sok hasonlóságot mutatnak a mondattan szabályaival. A szóalkotás révén létrejött szavaknak is van általában alaptagja, amely örökölheti az alapszó szintaktikai tulajdonságait. Az alaktan és a mondattan közös ügyei a két terület kapcsolódási rendszeréhez (számítógépes kifejezéssel: interfészéhez) tartoznak.

Az alaktannak vannak természetesen tisztán belső ügyei is. Ilyenek például a szóalakok szegmentálásának problémái, az egyes toldalékok eloszlásának (disztribúciójának) kérdése, a ragozási paradigmák felépítése, a mondattani és hangtani következményekkel nem járó toldalékolás.

Az alaktannak a mondattannal és a nyelvi hangtannal való szoros kapcsolata azonban arra figyelmeztet, hogy alaktani elemzéseinkben e kapcsolatot nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Az alaktan heterogén voltából következik, hogy a mondattannal és a hangtannal szemben nincsen mindent átfogó morfológiai elmélet. A morfológiai elméletek általában vagy a mondattannal, vagy a hangtannal keresik a kapcsolatot, vagy pedig kizárólag a morfológia belső ügyeire vonatkoznak.

Nem teljesen egyértelmű, hogy az alaktannak egy egységes nyelvleírásban hol a helye. Elvileg több lehetőséggel számolhatunk: (a) az alaktan önálló modul, amely szoros kapcsolatban áll a többi modullal (a mondattannal, hangtannal, jelentéstannal és a szótárral); (b) az alaktan szét van osztva a mondattan, a hangtan és a szótár között: a mondattanba tartozik a mondattanilag szerepet játszó szóalakok (pl. a ragozás) létrehozása, a hangtan foglalkozik a tő- és toldalékváltozatok kérdésével, a morfológiailag befolyásolt fonológiai folyamatokkal és általában mindazzal, amit a morfofonológia körébe szoktunk sorolni; a szótárba tartoznak a nem termékeny, vagy nem teljesen termékeny képzések. Természetesen az alaktan másféle felosztása is elképzelhető. Például a szóképzés a szótár része lehet, a ragozás és a szóösszetétel pedig a mondattané. (c) Az alaktan teljes egészében a szótár része. A szótárt ebben az esetben nem egyszerű listaként, hanem szabályokat, sőt generáló szabályokat is tartalmazó modulként fogjuk fel. Egy ilyen szótárban nemcsak kész szavakat raktározunk, hanem új szavakat is alkotunk. Az adott szerkezetű ‘szótározott’ szavak többnyire csak jelentésükben térnek el a szabadon előállított és levezethető jelentéssel bíró (‘szemantikailag kompozicionális’) szavaktól, morfológiai szerkezetükben nem különböznek. Erről a szerkezetről a két esetben ugyanaz a szabály ad számot. A (b) megoldás ellen az szól, hogy akárhogy osztanánk is szét az alaktant a többi modul között, mindig maradnának olyan alaktani jelenségek, amelyeket természetes módon egyik modulban sem tudnánk


II. rész ALAKTAN │ Kiefer Ferenc

elhelyezni. A ragozási sorok felépítése például tisztán morfológiai probléma, nincs sem mondattani, sem pedig hangtani vonatkozása. Az (a) megoldás hátránya, hogy a képzett és összetett szavakat ebben az esetben mindig ‘egyeztetni’ kell a szótárral, hogy megállapíthassuk, nincsen-e e szavaknak már ‘szótározott’ példánya. Az önálló alaktani modul esetén több tipikusan szótári információt meg kell ismételni (pl. azt, hogy egy alaktani képződmény szintaktikailag is egy szóként viselkedik-e), ami az információk fölösleges megkettőzését jelenti. A fenti meggondolások alapján a (c) megoldás a legmegfelelőbb.

1.2. 1.2. A szó fogalmaAz alaktanban többféle szófogalomra lesz szükségünk. Az alábbiakban négyféle szófogalmat vezetünk be.

(a) A morfológiai szó

Minden morfológiai alakzat (inflexiós toldalékkal, képzővel ellátott szó, összetétel; a magyartól eltérő nyelvekben más morfológiai eszközök is előfordulhatnak) morfológiai műveletek eredménye. Ide tartoznak a testetlen (zéró) toldalékot tartalmazó szavak is (pl. a főneveknél az egyes szám nominativus: ablak+Ø, az iktelen igéknél az alanyi ragozás egyes szám harmadik személyű alak: ír+Ø, fut+Ø). A morfológiai műveletek eredményét nevezzük morfológiai szónak. Morfológiai szó a feltételes mód múlt idejű alakja (láttam volna) is, mivel morfológiai szabállyal jön létre. Az összetételek is morfológiai szavak, függetlenül attól, hogy egybe vagy külön írjuk őket (asztalláb, rántott hús).

A magyar morfológia szóalapúságából következik, hogy a morfológiai műveletek bemenetének szabályos esetben szónak kell lennie, pl. asztal → asztalnál, asztalos, íróasztal, de nem lehet szintaktikai szerkezet, pl. a fehér asztal → a fehér [asztal]nál és nem [a fehér asztal]nál, ez még akkor is így van, ha szintaktikailag az utóbbi szerkezet a helyes.

(b) A fonológiai szó

A hangtani szabályok lehetnek valamilyen tartományhoz kötöttek, de működhetnek minden megkötés nélkül teljesen automatikusan is. A fonológiai szó a nem automatikus hangtani szabályok hatókörébe eső legnagyobb nyelvi egység. Ilyen nem automatikus hangtani szabály például a magánhangzó-illeszkedés és az n-palatalizáció, ezeknek legnagyobb hatóköre a képzőkkel és ragozási toldalékokkal ellátott szótő. Például: virág+a+i+m+mal, kert+ész+ked+és+em; ken+je, men+j. Nem fonológiai szavak az összetételek (asztal+kendő, kánon+jog) és az összetételekkel sok rokonságot mutató igekötős igék (össze+fog, vissza+néz).

(c ) A szintaktikai szó

A mondattani szabályok számára a szó belső szerkezete láthatatlan, vagyis nincs olyan mondattani szabály, amely meg tudná változtatni a szó belső szerkezetét. így például mondattani szabály egy szón belül nem cserélheti fel a morfok sorrendjét: szép+ség+e+i+m, *szép+i+m+e+ség. A mondattani szabályoknak ezt a tulajdonságát használhatjuk fel a szintaktikai szó meghatározásához. Szintaktikai szó minden olyan alakzat, amelynek belső szerkezetét semmiféle mondattani szabály nem veheti figyelembe, amelynek belső szerkezetére semmiféle mondattani szabály nem hivatkozhat. Az igekötős igék szintaktikailag nem szavak, hiszen az igekötő helyét mondattani szabályok megváltoztathatják.

(d) A lexikai szó

A lexikai szó fogalmát szemantikailag határozzuk meg. Minden olyan alakzat lexikai szó (lexéma), amely mondatban önállóan is előfordulhat, és amelynek jelentése nem vezethető le alkotóelemeinek jelentéséből. Lexikai szó minden lexikalizálódott alakzat, függetlenül attól, hogy egyetlen szótövet tartalmaz-e, vagy többet. Lexéma lehet tehát képzett szó, összetett szó, szószerkezet (‘frazeológiai egység’) vagy mondat.

A lámpa morfológiai, szintaktikai és lexikai szó; a fonológiai szó fogalma nem alkalmazható rá, mivel nem tartozik a fonológiai szót definiáló szabályok hatókörébe. A lámpa szó jelentése nem vezethető le a szó alkotóelemeiből, mivel ilyenek nincsenek, ezért minden morfológiailag nem összetett szó lexikai szó. A kitüntetés mind a négy szófogalomnak eleget tesz: morfológiailag, fonológiailag, szintaktikailag és lexikailag is szó. A lexikalizálás ezzel szemben nem lexikai szó, mivel nincs olyan jelentéseleme, amely ne lenne levezethető alkotóelemeinek jelentéséből. A megért morfológiai és lexikai szó, fonológiailag és szintaktikailag azonban nem szó. Az elinternetezik csak morfológiai értelemben szó.

1.3. 1.3. Az alaktani kategóriák



Az alaktani kategóriákat morfémáknak fogjuk nevezni, azok konkrét megvalósulását pedig morfoknak. A szó szerkezetének egyik alapproblémája a morfémák és a morfok kapcsolatának tisztázása. A magyarban a főnévragozásnál a következő morfémák játszanak szerepet: szám, eset, birtokviszonyjel, birtokjel, birtokos személyjel; az igeragozásnál pedig: szám, személy, igeidő, igemód (és esetleg igenév). Az egyes kategóriák tovább bonthatók: a szám lehet egyes vagy többes szám. Az esetkategória, mint látni fogjuk, 18 esetragot fog össze, a birtokos személyjel pedig a birtokos személyragozás hat alakjának az összefoglaló kategóriája.

Ami az igeragozást illeti, egyes és többes számot, három személyt, jelen és múlt időt (morfológiailag a magyarban nincs jövő idő), kijelentő, feltételes és felszólító módot, és, ha az igeneveket az igei paradigma részének tekintjük, főnévi, melléknévi és határozói igenevet kell megkülönböztetnünk. A mondattan kötőmódról is tud, alaktanilag azonban a felszólító és a kötőmód között nincs különbség.

A kategóriák megállapítása részben az elemzés függvénye: különböző elemzések másmás kategóriák felvételét tehetik szükségessé. A birtokviszonyjel külön kategóriaként való felvétele például attól függ, hogyan kívánjuk elemezni a több birtokra utaló birtokos személyjeleket. Vagy: az esetkategóriák száma is attól függ, milyen esetdefinícióból indulunk ki. A morfológiai kategóriák többsége azonban független az elemzéstől.

A szóképzésnél is szükségünk van két alaktani kategóriára: az igemódosítóra és a képzőre. A képzők természetesen tovább osztályozhatók aszerint, milyen mondattani kategóriájú szóból milyen kategóriájú szót képeznek (főnevet, melléknevet, igét, határozószót; főnévi, melléknévi vagy határozói igenevet), és azon belül, hogy mi a jelentésük, funkciójuk. Például az igetőhöz járuló (deverbális) igeképző lehet gyakorító (-gAt), műveltető (-(t)At), és visszaható (-Odik). Itt és a következőkben a harmonizáló magánhangzók jelölésére nagybetűs jelölést használunk: A jelöli az a és e magánhangzókat, az Ø az ó és ő magánhangzókat, az Ú az ú és ű magánhangzókat, végül V az a, o, ö, e magánhangzókat (a magánhangzó-harmóniáról részletesen lásd a hangtani rész 2.2. pontját).

Különbséget fogunk tenni kötőhangzó és toldalékkezdő magánhangzó között. Az előbbi bizonyos hangtani környezetben lép csak fel: a többesjel -k-ja például mássalhangzóra végződő tövek után -o-val, a-val, e-vel vagy ö-vel kapcsolódik a tőhöz (kard+o+k, ház+a+k, kert+e+k, kürt+ö+k). Ezzel szemben az utóbbi minden esetben, még magánhangzóra végződő tövek esetén is kötelező: ilyen például az -As képző (dob+ás, ver+és), az -ig (ház+ig, hajó+ig) és az -Ul (igazgató+ul, ablak+ul, vezető+ül, szék+ül) esetrag magánhangzója.

1.4. 1.4. A magyar mint agglutináló nyelvIdeális esetben a morfémák és a morfok között egy-egyértelmű megfelelést találunk, azaz minden egyes morfémának egyértelműen megfelel egy morf, és minden egyes morfnak egyértelműen megfelel egy morféma. (A morfémákat az egyszerűség kedvéért a morfémát tartalmazó morfológiai kategóriával jelöljük.) Ez az eset áll fenn például az alábbi szavakban.

Ilyen esetben beszélünk agglutinációról, a toldalékoknak a tőhöz való egymás utáni illesztéséről. Az olyan



nyelvet, amelynek szószerkezetei a fenti mintát követik, agglutináló nyelvnek nevezzük. (Az (1) példában szereplő emlék szó esetleges szételemzése eml+ék-re nem változtatna a lényegen, azaz a morf és morféma közötti megfelelésen.)

Vajon agglutináló-e a magyar nyelv? Az (1)-(3) példák azt sugallják, hogy a válasz igenlő. A kérdés azonban nem ennyire egyszerű. Az (1)-(3) alatt bemutatott, a morfémák és morfok közötti egy-egyértelmű megfelelés a magyarban nem általános. Szép számmal találunk nem agglutináló szóalakokat is.

Az egyik a több birtokra utaló birtokos személyragozás, amelynek elemzése régóta okoz fejtörést nyelvészeinknek. Többféle elemzés képzelhető el, nyelvtanaink egy része az ún. toldaléktömbös elemzést választja. Ez a megoldás azonban egyértelműen megsérti az agglutinálás alapelvét:

Ebben az esetben az eim toldaléktömb két kategóriába tartozó tartalmat fejez ki, nem érvényes tehát már az egy-egyértelmű megfelelés. Függetlenül azonban attól, hogy az e szegmentumot hogyan kezeljük, kétségtelen, hogy az i a többes szám, az m pedig az egyes szám első személy morfja. Ha azonban a birtokviszonyjelet külön morfémának tekintjük, akkor helyreáll a rend:

Az nem okoz problémát, hogy a birtokos személyrag két kategóriát foglal magában: a személyt és a számot. A magyarban a személyt kifejező morfok mindig egyúttal a számot is kódolják. Az (5) példa azt mutatja, hogy általában többféle elemzés lehetséges, és hogy a választott elemzéstől függően a vizsgált szerkezet nagyobb vagy kisebb mértékben tekinthető agglutináló jellegűnek. – Az igeragozásnál is hasonló a helyzet: az igei személyragok általában egyidejűleg jelentik a személyt és a számot.

A (6)-(7) semmiképpen sem elemezhető úgy, hogy a személy és a szám morfémáknak kü- lön-külön morf feleljen meg. Természetesen az igeragozásban is találunk agglutináló vonásokat (vö. felel+t+em, felel+j+ek, felel+n+ék).

A szóképzés mind a főnév, mind pedig az ige esetében agglutináló jellegű. A főnév toldalékolása azért tűnik ‘agglutinálóbbnak’, mert az igével szemben, ahol legfeljebb két inflexiós toldalékkal találkozhatunk, a főnévnél az inflexiós toldalékok száma hat is lehet: barát+a+i+m+é+i+t. A magyarról tehát nem mondható, hogy tisztán agglutináló nyelv, de az igen, hogy az agglutináció jellemző tulajdonsága.

1.5. 1.5. Jel, rag, képzőA jel, a rag és a képző között csak akkor érdemes különbséget tennünk, ha elkülönítésükhöz egyértelmű kritériumokra tudunk támaszkodni. A jel és a rag megkülönböztetése a magyar grammatikaírás sajátos hagyománya, más nyelvek nyelvtanírási hagyománya nem ismeri (egységesen inflexiósnak szokták nevezni a képzőkön kívüli toldalékmorfémákat). Márpedig többféle szerepű és helyzetű inflexiós morf nemcsak a magyarban fordul elő egy és ugyanazon szóalakban. Nézzük az alábbi német és svéd példákat!



A németben ((8)-(9)) mind az igeragozásnál, mind pedig a főnévragozásnál előfordul, hogy a ragot más inflexiós toldalék előzi meg. A svédben ez csak a főnévragozásnál ((10)) fordul elő. Egyik nyelvben sem tesznek azonban különbséget jel és rag között. Ha tehát a magyar ragozás leírásakor továbbra is fenn kívánjuk tartani ezt a megkülönböztetést, eljárásunkat kellőképpen meg kell indokolnunk.

Mielőtt azonban rátérnénk a jel-rag problémájára, nézzük meg, hogy a képző és az inflexiós toldalék megkülönböztetésére vannak-e megbízható kritériumaink. A szakirodalomban leggyakrabban az alábbi kritériumokkal találkozhatunk.

(11) Az inflexió grammatikai jelentést hordoz, a szóképzés új szavakat hoz létre.

Ennél a kritériumnál az állítás első fele nem állja meg a helyét, második fele pedig túl általános. A grammatikai jelentés egyértelmű az accusativusnál: asztal+t (veszek), ahol a t tárgyrag csupán azt jelöli, hogy egy tárgyas ige tárgyáról van szó. Hasonló a helyzet a dativusnál is, ahol a rag szintén csak szintaktikai viszonyt jelöl: Péter+nek (adom). A határozói ragoknál azonban a grammatikai funkció nem ennyire egyértelmű:

(12) A gyerekek a kertben játszanak.

A -bAn inessivusi rag a kertben helyhatározó esetében nem egyszerűen grammatikai információt hordoz, hanem valaminek a helyét azonosítja, tehát a kertben helyhatározó jelentése kompozicionálisan (a két elem jelentésének összegződésével) jön létre a kert és a -bAn elemekből. A jelen esetben tehát az inessivusi rag nem egyszerűen csak grammatikai funkciót fejez ki, hanem egyéb szemantikai (jelentésbeli) tartalommal is rendelkezik.

Ami a (11) kritérium második felét illeti: vajon új szó-e a megoldott igenév, a Nagyné asszonynév képzős származék, vagy a sajtféle összetételszerű szerkezet?

(13) Az inflexió nem változtatja meg a szintaktikai környezetet, azaz például az ige vonzatkerete megmarad.

Ez a kritérium sem eléggé általános: egyrészt a kritérium csak igék esetében lehet releváns, másrészt ott sem mindig érvényes. Például a -gAt gyakorító képző sem változtatja meg az ige vonzatkeretét, azaz az ige által megkívánt bővítmények számát, funkcióját, alakját. Például: Valaki intett nekünk – Valaki integetett nekünk;



Mária jár hozzá – Mária járogat hozzá; Pista küldött neki virágot – Pista küldözgetett neki virágot.

(14) A képzés szófajváltást is eredményezhet, a ragozás nem.

Ez a megállapítás kritériumként már csak azért sem használható, mert megengedő és nem kizáró jellegű. Nyilvánvaló, hogy sok képző nem eredményez szófajváltást (ír – írat – íródik, béke – békesség, asztal – asztalka), a ragozásnál pedig a kérdés eldöntése attól függ, hogy az igeneveket a ragozási paradigma részének tekintjük-e.

(15) A szóképzés korlátozottan termékeny (azaz egy szemantikailag meghatározott alosztályra vonatkozik), a ragozás ezzel szemben teljesen termékeny.

Ez a kritérium sem állja meg a helyét. A magyarban találunk teljesen termékeny szóképzést; ilyen például az -As deverbális főnévképző. Egy toldalékolás akkor termékeny, ha szabályba foglalható, és a szabály új elemekre is szabadon alkalmazható. Az -As képző termékenységét mutatják például az alábbi főnevek: lézerezés, kompjuterezés, internetezés. Ugyanakkor nem minden rag egyformán termékeny. Például a tulajdonnevek, valószínűleg mondattani-jelentéstani okokból, nehezen tűrik az essivus-modalisi -Ul ragot: ?Bélául, ??Bélákul. A többes számú alak az egyes számúnál is rosszabbnak tűnik. Hasonlóan rosszak az -Ul raggal toldalékolt elvont főnevek: *melegségül, *szomorúságul.

(16) A képzett szó könnyen lexikalizálódhat (sajátoslexikai jelentést vehet fel), a ragozott szó ezzel szemben nem lexikalizálódik.

Erre a kritériumra sem támaszkodhatunk teljes biztonsággal: a képzett szavak lexikalizálódási készsége valójában a képzőtől függ. A lexikalizálódás például viszonylag ritka a főnévhez járuló kicsinyítő képzők és az -As deverbális főnévképző esetében.

(17) A képzők belül, a ragok kívül helyezkednek el.

Ez a kritérium feltételezi, hogy már tudjuk, melyik toldalék képző és melyik rag, és tulajdonképpen arra az esetre vonatkozik, amikor egy alapszót többféle toldalékkal látunk el. Ebben az esetben a képzők megelőzik a ragokat. A (17)-ből tehát az is következik, hogy a képzők után általában más toldalékok is következhetnek. A (17) megállapítás érvényes a magyarban, de a fenti okokból mégsem alkalmas arra, hogy vele a ragozást és a szóképzést egymástól elkülönítsük.

A (17) kritérium a toldalékolás sorrendi megszorításain alapszik, amely elméletileg az ún. szintek szerinti rendezés elvével magyarázható. Ez az elv azt mondja ki, hogy a szóalakok létrehozása több lépcsőben történik. Először a különböző szóképző szabályok lépnek működésbe, melyek sorrendje szintén nem tetszőleges, majd a szóösszetétel következik, utolsóként pedig az inflexiós szabályok lépnek működésbe. Tehát szóképzés → szóösszetétel → ragozás.

(18) a. ember → emberi → emberiség → emberiséggel

b. gond → gondoz → gondozás → beteggondozás → beteggondozásért

A (17) kritérium alól különböző nyelvekben számtalan kivételt találunk. A (19a)-ban német, a (19b)-ben pedig angol ellenpéldákat mutatunk be.

(19) a. lach+er+lich ‘nevetséges’, hoffnung+s+los ‘reménytelen’

b. system+s development ‘rendszerfejlesztés’, arm+s merchant ‘fegyverkereskedő’

A németben képző előtt is megjelenhet egy inflexiós toldalék (-er, -s), ami arra utal, hogy a ragozás megelőzheti a képzést. Az angol összetételeknél az előtag többes számban is állhat, ami azt jelenti, hogy a ragozásnak meg kell előznie a szóösszetételt. Mind a németben, mind pedig az angolban termékeny mintákról van szó. A morfológiai műveleteknek a szóképzés → szóösszetétel → ragozás szerinti rendezése tehát nem lehet általánosan érvényes.

A magyarban a fenti kritérium alól a nagybani, kicsinybeni, természetbeni, jövőbeni alakok látszólag kivételt képeznek. Ezek azonban egyrészt lexikalizálódott alakzatok, és a képzésmódjuk nem termékeny: *magasbani, *keskenybeni, *erdőbeni, *múltbani, másrészt helyes szegmentálásuk nem nagy+ban+i, hanem nagy+bani.



Általános nyelvészeti szempontból a (17) kritérium alábbi formája a német és angol nyelv esetében is helyes általánosítást fejez ki.

(20) A szintaktikailag releváns ragok a képzők után, a szó végén helyezkednek el.

A (20) megállapítás azonban mégsem használható kritériumként, mivel, éppúgy mint (17), feltételezi, hogy már tudjuk, mely toldalékok képzők és melyek ragok. Azonkívül az sincs kizárva, hogy egy szóalakban többféle szintaktikailag releváns toldalék található, s ezek mind valamilyen sorrendben a képzők után helyezkednek el, tehát eleget tesznek a (20) kritériumnak.

Egyébként a németben sem az -er, sem pedig az -s a (19a)-ban szintaktikailag nem releváns (azaz nincs mondattani, a mondatszerkezettel kapcsolatos szerepe). Ugyancsak nem releváns az s többesjel a (19b) angol példáiban. A (20) kritérium kiszűrné a magyar természetbeni típusú alakokat is, mivel ezekben a -bAn rag szintaktikailag nem játszik semmiféle szerepet.

A képzők és az inflexiós toldalékok (a ragok/jelek) megkülönböztetése tehát nem könnyű feladat. Az (11), (13)-(20) kritériumok mindegyike egy-egy jellemző tulajdonságra mutat rá, amiben a kétféle toldalék tipikus esetben különbözik egymástól, azonban egyik kritérium sem fogalmaz meg szükséges és elégséges feltételt. A (20) kritérium alapján a ragokat is két osztályba sorolhatjuk: a szintaktikailag nem releváns és a szintaktikailag releváns ragok osztályába.

A képző és az inflexiós toldalék megkülönböztetése fokozat kérdése:

(21) A képzők és az inflexiós toldalékok egy skála két végpontján helyezkednek el. A tipikus képző új szót hoz létre, megváltoztatja a szintaktikai környezetet, szófajváltást okoz, nem minden tartományban termékeny, a létrejött új szó hajlamos a lexikalizálódásra, és állhat utána más toldalék. A tipikus inflexiós toldalék ezzel szemben nem hoz létre új szót, nem változtatja meg a szintaktikai környezetet, nem okoz szófajváltást, teljesen termékeny, a vele toldalékolt szó nem lexikalizá- lódik, és nem állhat utána más toldalék.

(21) szerint tipikus képző a magyarban az -(V)s denominális melléknévképző: a homokos a homok-hoz képest új szó; a homokos melléknév és így más a szintaktikai környezete; a (V)s szófajváltást okoz; nem minden tartományban termékeny, például elvont főnevekből képzett mellékneveknél van bánatos, becsületes, de nincs *ámulatos, *igyekezetes, *szeretetes; számtalan példa van a lexikalizálódott jelentésre: alkalmas, változatos, lelkes, fokozatos, barátságos stb.; állhat utána más toldalék: becsületességgel. Másrészt a -t tárgyrag tipikus inflexiós toldalék, mivel nem hoz létre új szót, az alapszóhoz képest csak annyi szintaktikai változást okoz, hogy az ige tárgyát jelöli; szófajváltást nem okoz, teljesen termékeny, a vele toldalékolt szó sohasem lexikalizálódik, utána más toldalék nem következhet.

Minél több képzőszerű tulajdonsággal rendelkezik egy toldalék, annál inkább képző, minél kevesebbel, annál inkább inflexiós toldalék. A fokjel például új szót nem hoz létre, a szintaktikai környezetet viszont megváltoztatja, szófajváltást nem okoz, termékeny, nem vezet lexikalizálódáshoz, de követheti más toldalék. Ezeknek a tulajdonságoknak az alapján a fokjel nem tipikus inflexiós toldalék. Ugyanakkor például a -cskA kicsinyítő képző nem tipikus képző, mert nem föltétlenül hoz létre új szót, szintaktikai változást nem eredményez, szófajváltást nem okoz, konkrét főnevek esetén szinte korlátlanul termékeny, igen ritkán vezet lexikalizálódáshoz (szócska, árvácska, részecske), követheti más toldalék. A kicsinyítő képző előbb említett tulajdonságai miatt sokkal közelebb áll az inflexiós toldalékokhoz, mint a képzőkhöz.

Térjünk most vissza a jel-rag problémájára! A hagyományos meghatározások két mozzanatra szoktak hivatkozni. Az egyik jelentéstani-funkcionális: a jel kismértékben ugyan, de módosítja a szó jelentését, a rag csupán viszonyjelölő. Fentebb a (12) példa kapcsán már utaltunk arra, hogy a ragnak is lehet jelentésmódosító szerepe. Ezt a megfigyelést érdemes pontosítanunk.

A magyarban a névutó (posztpozíció) funkcionálisan egy kéttagú viszonynak (egy predikátum-argumentum viszonynak) az egyik tagját (a predikátumot) képviseli; argumentuma a névutó tárgyaként (posztpozíciós tárgyként) funkcionáló főneves szerkezetnek a jelöltje. A predikátum által megkívánt vonzatot (argumentumot) < >-ban ábrázoljuk. Mindkét tagot külön összetevő jeleníti meg az összetevős szerkezetben is (ADVP a határozói szintagma, NP a főneves szerkezet, ADV a határozó jele; az NP természetesen tovább bontható). Az összetevős szerkezet a szintaktikai elemek egymáshoz való formális viszonyait mutatja, a funkcionális szerkezet pedig az egyes elemek szintaktikai funkcióit jeleníti meg.

(22) A névutós szószerkezet összetevős és funkcionális szerkezete



Az esetragok ezzel szemben kötött morfok, azaz a felszíni szintaktikai szerkezetben nem képviselnek önálló összetevőt. A tárgyrag például, ahogy az összetevős szerkezetben sem külön elem, úgy a funkcionális szerkezetben sem képvisel önálló viszonytagot: mindössze egy grammatikai tulajdonsággal egészíti ki a megfelelő egység jellemzését. A tárgyrag funkciója ezért az accusativusi esettel adható meg.

(23) Esetraggal ellátott szószerkezet összetevős és funkcionális szerkezete

Az összetevős és a funkcionális szerkezet közötti párhuzamosság azonban nyomban eltűnik, amint az ún. határozóragokat (-bAn, -Vn, -nAl, -bA, -rA, -hVz stb.) vesszük szemügyre. Ezek éppen olyan inflexiós morfémák, mint a tárgyeset ragja, de nyilvánvaló, hogy többnyire nem (vagy nem pusztán) grammatikai viszonyt jelölnek, hanem ugyanolyan szemantikai tartalmakat hordoznak, s ugyanolyan funkcionális szerepet töltenek be, mint a névutók. A magyarban például semmi sem indokolja azt, hogy a -bAn ragos helyhatározók funkcionális felépítését a mellett névutós szerkezetekétől eltérőnek lássuk. Tehát a nagy házban szószerkezet funkcionális szerkezete a következő:

Az összetevős szerkezet csak akkor lehetne párhuzamos ezzel a funkcionális tagolódással, ha a ‘-bAn’ jelentésű egység önálló szó lenne. Mivel nem ez a helyzet, a határozóragos és névutós szószerkezetek összetevős szerkezetei (az azonos felépítésű funkcionális szerkezetek ellenére is) szükségképpen eltérőek:

(25) A határozóragos és névutós szószerkezetek összetevős szerkezetei

Mindebből az a tanulság, hogy a jel és a rag megkülönböztetése nem alapulhat jelentéstanifunkcionális különbségeken. Marad tehát a pozícióra vonatkozó különbség: a rag lezárja a szó szerkezetét, utána nem állhat más toldalék, a jelet viszont követheti más toldalék. Ez a meghatározás azonban egyrészt arra kényszerít bennünket, hogy minden egyéb ok híján a birtokos személyragokat birtokos személyjelekké minősítsük át, mivel utánuk még más toldalékok is állhatnak, tehát nem szóalakzáró toldalékok. A birtokos személyragok is szintaktikai viszonyok megjelenítői, tehát szintaktikailag relevánsak, az esetragoktól eltérően azonban szintaktikai szerepük csak a főneves szerkezeten belül nyilvánul meg. Másrészt az egyéb kritériumok alapján egyértelműen képzőnek minősülő határozói toldalékokat (pl. az -(A)n toldalékot: forró+n, meleg+en, piros+an)



is ragoknak kellene tekintenünk, mivel ezek a határozói toldalékok mindig szóalakzárók.

Egyébként a toldalék helyére való hivatkozás alapján a képzők között is különbséget tehetnénk, például olyan képzők között, amelyek mindig a tőhöz járulnak, és olyanok között, amelyek más képző után is állhatnak.

A fentiekből az alábbi következtetést vonhatjuk le: mivel a pozícióbeli különbség sem lehet kritérium a jel és rag megkülönböztetésére, nincs értelme, hogy a kétféle inflexiós toldalék között terminológiai különbséget tegyünk. Ennek ellenére – pusztán gyakorlati meggondolásból – a továbbiakban is használni fogjuk a rag és jel elnevezéseket, de a kettő közt sem funkcióbeli, sem formai különbséget nem teszünk. Mindkettőt inflexiós toldaléknak tekintjük.

2. 2. A ragozás2.1. 2.1. A fonévragozásA főnév ragozásánál a tőhöz járulnak a birtokviszonyjel, a birtokos személyjelek, a birtokjel, a számjel és az esetragok. A toldalékok sorrendjét általában külön szabállyal (‘stipulációként’) szokták megadni. A főnévragozás tárgyalásának a végén látni fogjuk azonban, hogy a sorrend a szintaxissal összefüggésbe hozva általános szabályból is levezethető.

A toldalékok tárgyalását az esetragokkal kezdjük.

2.1.1. 2.1.1. Az esetragok

A melléknevek, számnevek toldalékolásával itt most nem foglalkozunk, a hagyományosan az esetragok között felsorolt -n és -lAg modalisi-essivusi toldalékok (világosan, melegen; hallgatólag, visszamenőleg) és a -szVr multiplicativusi toldalék (ötször, százszor) nem esetrag, hanem képző (a modalisi-essivusi toldalékokra vonatkozóan lásd a határozószó képzését, 3.4.4.1. pont). A hagyományosan felsorolt 28 esetből tehát 25-öt kell közelebbről megvizsgálnunk.

A hagyományos tárgyalásmód az eset fogalmának mondattani meghatározásából indul ki. Ilyen például a következő meghatározás: „Az eset a névszóknak olyan ragozásbeli kategóriája, illetőleg olyan ragozott alakja, amely alakban a névszó önmagában is meghatározott mondatrész lehet egy-egy adott mondatban.” Az eset fogalma ebben a meghatározásban két értelemben szerepel: a ragozásbeli kategória nyilvánvalóan esetviszonyra utal, tehát szintaktikai-szemantikai kategória, a ragozott alak ezzel szemben esetraggal ellátott névszóra vonatkozik, következőleg morfológiai kategória. Az esetviszony és az esetrag két különböző dolog: elvileg ugyanaz az esetviszony több, egymástól eltérő esetraggal is kifejeződhet, és két különböző esetviszony ugyanabban az esetragban ölthet testet. Nem beszélve arról, hogy egy-egy esetviszony nemcsak esetraggal, hanem névutós szerkezettel is kifejezhető, mint fentebb már láttuk. A fenti meghatározásban az esetviszony és az esetrag említésére valószínűleg azért volt szükség, mert csak ily módon lehetett a genitivusi -nAk esetet a dativusi -nAk esettől megkülönböztetni. Nem lehet kétséges azonban, hogy teljesen függetlenül attól, hogyan értékeljük a genitivusi, illetőleg a dativusi esetviszonyt, annyi bizonyos, hogy nem két, hanem egy esetragról van szó. A fenti meghatározásnak azonban az esetviszony és az esetrag kategóriáinak egy szintre helyezése csak kisebb szépséghibája. A meghatározásnak döntő szempontja ugyanis az, hogy az esetraggal ellátott névszó önmagában is meghatározott mondatrész lehet a mondatban. Ez a szempont azonban nem teszi lehetővé az esetrag és a névszókhoz járuló képzők elkülönítését egymástól. A asztalocska, asztalos, asztalosság ennek alapján szintén esetei lehetnének az asztal főnévnek, hiszen mindegyikük lehet mondatrész – ti. alany – a mondatban. Ezt a buktatót a következőképpen kerülhetjük el. Az asztalocska, asztalos, asztalosság főnevek ragozhatók: asztalocskát, asz- talocskán, asztalocskával, asztalocskának, márpedig egyetlen szóalakban sem szerepelhet egynél több esetrag. Azt is tudjuk, hogy az esetrag a szóalak utolsó, záró toldaléka. Az első tulajdonságot feltételezve felhasználhatjuk a második tulajdonságot az esetrag meghatározásához.

(26) Az esetrag olyan névszói toldalék, amely után nem állhat más toldalék.

A (26) meghatározás az esetragok előfordulásának helyére vonatkozó formális kritérium, amely a hagyományosan esetragnak tekintett eseteket (és csak azokat) mind lefedi. Kérdés azonban, hogy a pozíció, illetőleg a további toldalékok felvételének lehetetlensége elegendő-e az esetrag meghatározásához.

Fentebb már láttuk, hogy a (26) meghatározás a névszókhoz járuló határozószó képzőit (az -(A)n-t és az -Ul-t) is az esetragok közé sorolná, ami már önmagában is komoly hiba.



A fenti meghatározással azonban egyéb bajok is vannak. Általános megfigyelés, hogy a ragok termékenyek, használatuk általában nem függ a tő jelentésétől, ezzel szemben még a termékeny képzők is csak bizonyos jelentésű tövekhez szoktak járulni. Erre a megfigyelésére alapulva megvizsgálhatjuk az esetragok társulási képességeit. Ez vezet majd el bennünket az ún. eloszlási (disztribúciós) kritériumhoz.

Vizsgáljuk meg tehát, hogy a hagyományos esetragnak tekintett toldalékok mindegyike szabadon társul-e (a) névmással, (b) tulajdonnévvel, (c) melléknévvel, (d) számnévvel, jelekkel, és hogy (f) társulási képességük független-e a főnév jelentésétől. Könnyen látható, hogy a -kor temporalisi toldalék nem lehet esetrag, mert például nem társul névmással, tulajdonnévvel, melléknévvel, és használata függ a főnév jelentésétől (csak olyan főnévvel állhat, amelynek van időbeli vonatkozása), és névmással is csak korlátozottan társulhat: *tiedkor, *Bélakor, * széleskor, *asztalkor. Ugyanúgy nem esetrag a -stUl sociativusi toldalék sem, mivel nem társulhat névmással, melléknévvel, számnévvel, jelekkel: *mienkestül, *magastul, *hatostul, * emberekestül. Hasonlóképpen kimutatható az -(V)ntA distributiv-temporalisi, az -(V)nként distributivusi, a -képpen formalisi és a -t locativusi toldalékról is, hogy nem lehetnek esetragok. Az előbb említett toldalékok a ma már nem termékeny -t kivételével képzők, és nem inflexiós toldalékok. Velük határozószókat képzünk, ezért nem állhatnak utánuk más toldalékok. A genitivust mint esetragot szintén kizárhatjuk, mert azonos a dativus ragjával. A genitivus a magyarban olyan esetviszony, amelynek nincs külön esetragja. A 25 potenciális főnévi esetragból tehát marad 18. A nominativus, accusativus és dativus a mondattani viszonyokból kikövetkeztethető: a nominativus az alany esete, az accusativus a tárgyé, a dativus a részeshatározóé (a dativust a ‘közvetett tárgy’ esetének szokás tekinteni). Ezeket az eseteket ezért szintaktikai eseteknek szokás nevezni. Tőlük a többi eset abban különbözik, hogy a mondattani szerkezetből nem következtethetők ki, ezért az egyes igék (általában: predikátumok) lexikai jellemzésében kell őket megadni. Ezeket az eseteket lexikai eseteknek hívjuk. A határozóragos alakokat a határozói funkciók szerint szokás osztályozni. A magyarban a helyhatározói funkció a leggazdagabb, ezek két csoportba oszthatók aszerint, hogy helyet (superessivus, inessivus, adessivus) vagy irányt (sublativus, delativus, elativus, illativus, allativus, ablativus, termina- tivus) jelölnek. A formativus és az essivus-formalisi eset állapothatározót, az instrumentalis eszköz-, a causalis-finalis cél-, végül a translativus-factivus eredményhatározót fejez ki. A magyar esetragok rendszere tehát így fest:

A felhasznált kritériumok a rag társulási képességein alapszanak, az esetrag tehát a következőképpen határozható meg.

(28) Az esetrag olyan toldalék, amely az (a)-(f) tulajdonságokkal rendelkezik.

A (28) kritérium alapján ezek szerint a magyarnak 18 esetragja van. Ebben meg is nyugodhatnánk, ha a kritérium teljesen megbízható lenne, sajnos azonban nem az. A társulási képesség ugyanis nem abszolút



tulajdonsága az esetragoknak. Más szóval, egyes esetragok teljes mértékben eleget tesznek az (a)-(f) kritériumoknak, mások csak korlátozottan teszik ezt. így például minden főnévi alak kaphat tárgyragot, de már nem egyértelmű a helyzet az -Ul és a -ként esetraggal. Használatos alakok ugyan a segítségül, támaszomul, barátaimul, de már furcsa a .Lajosul, mint ahogy furcsa a .Lajosként is. Többes számban még rosszabb az eredmény: ..Lajosokul, ..Lajosokként. Nehezen értelmezhető a -ként és az -Ul elvont főnevek után is: ..jóságként, ..szépségként, ..jóságul, ??szépségül. S végül a -ként és az -Ul nem társul az -é birtokjellel: *házéként, *autóéként, *házékul, *autóékul.

Nyelvtipológiai kutatások alapján is tudjuk, hogy a ragozási paradigmák gyakran hiányosak, s hogy a ragok társulási képessége rendszerszerű (tehát szabályba foglalható) vagy véletlenszerű (tehát szabálytalan) hézagokat mutathat. A fenti idézett példák is megerősítik ezt a megfigyelést. Ebből következik, hogy a (28) kritérium nem megbízható.

A ragok és képzők elkülönítésének tárgyalásakor láttuk, hogy a szófajtartás sem megbízható kritérium. Az esetragok esetében viszont mindig érvényes az alábbi tétel.

(29) Az esetrag főnévhez járulva ismét főnevet ad eredményül.

Ez a kritérium azonban csak szükséges, de nem elégséges feltételt fogalmaz meg. Más szóval, abból, hogy valamely elem nem változtatja meg az alapszó szófaját, még nem következik, hogy raggal van dolgunk. Ha viszont megváltoztatja a szófaját, akkor biztosan tudhatjuk, hogy a szóban forgó elem nem lehet inflexiós toldalék.

Minden főnév módosítható (melléknévi jelzővel, vonatkozó mellékmondattal), ha tehát egy szóalak nem módosítható, akkor nem lehet főnév.

(30) a. Az új házat már építik.

b. Az új háznak nem elég nagy az ablaka.

c. Már az új házban laknak.

d. *Kis házanként jutalmat osztottak.

e. *A telkeket régi házastul sajátították ki.

f. *Idegen példaképpen a Balatont említette.

g. *Holdfényes éjfélkor érkezett meg a vonat.

Ugyanezt a képet nyújtja a vonatkozó mellékmondattal történő módosítás is.

(31) a. A háznak, amely nemrég készültel,...

b. *A telkeket házastul, amely...

Ezeknek a tulajdonságoknak az alapján megállapítható, hogy a házanként, házastul, példaképpen és éjfélkor szóalakok nem főnevek, hanem határozószók, következésképpen a -nként, -stUl, -képpen és -kor elemek nem lehetnek esetragok. Tehát ily módon is arra az eredményre jutunk, hogy a magyarban 18 esetraggal kell számolnunk. Mivel azonban (29) csak szükséges, de nem elégséges feltételt fogalmaz meg, még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy a kiszűrt elemek után megmaradt 18 elem valóban esetrag-e.

Mielőtt továbbmennénk, egy fontos következtetést kell levonnunk a fenti megállapításokból. A módosíthatóság azt bizonyítja, hogy az esetragok valójában nem az egyes szóhoz, hanem egy egész nyelvtani szerkezethez, a főneves kifejezéshez (NP-hez) csatlakoznak. Vagyis például a tárgyrag az A fiúk új könyveket olvasnak mondatban nem a könyvek főnévre kerül, hanem az új könyvek főneves kifejezésre, hiszen az ige tárgya ez esetben nem a puszta főnév, hanem az egész főneves kifejezés.

Tudott dolog, hogy a főnév különböző alakjai az igék vonzatai alaptagjaként is megjelenhetnek. A vonzatok az ige kötött bővítményei. Ezek lehetnek a tárgy (fogja a tollat), a tárgyszerű határozó (békére vágyik), a tárggyal váltakozó határozó (golyóvá formál valamit), az igekötőtől előírt határozó (beleesik az árokba), az igekötő hiányából adódó kötelező határozó (a fűre heveredik). Egy igével többféle struktúra is képezhető. így például az



alakít igével az alábbi struktúrák jöhetnek létre: (a) alakít +t (+ból +vá vagy +ra), például A kabátot divatjamúltból divatosra alakítja. (b) alakít +t +ból vagy +ra, például A divatjamúltat divatosra alakítja. (c) alakít +t +ból, például A divatjamúltból divatosat alakít. (d) alakít +t, például Bánkot alakítja. Minden igének van tehát vonzatkerete, amely lényegében (a szabad határozók kivételével) megszabja annak a mondatnak a szerkezetét, amelyben az ige előfordul. Az ige és vonzata között fennálló viszonyt nevezzük esetviszonynak. Az esetviszonyt a magyar morfológiailag is jelöli, ezt az igék szótári jellemzésében vonzat- keretként szoktuk megadni (például fogad vmiül). Az igék és vonzataik közötti viszonyon alapuló kritériumunkat most már a következőképpen fogalmazhatjuk meg.

(32) Egy toldalék akkor és csakis akkor esetrag, ha alkalmas esetviszony kifejezésére.

A (32) tétel már szükséges és elégséges feltételt fogalmaz meg: ha egy toldalék képes arra, hogy esetviszonyt fejezzen ki, akkor esetrag, és ha esetrag, akkor alkalmasnak kell lennie arra, hogy esetviszonyt fejezzen ki. A (32) kritérium azonban nem állítja, hogy az esetraggal ellátott főnév bármely mondatban szükségszerűen vonzata az igének. Követelmény viszont az, hogy a toldalékolt főnévi alak valamilyen mondatban esetviszony kifejezője lehessen. A (32) feltétel tehát így is megfogalmazható.

(33) Egy toldalék akkor és csakis akkor esetrag, ha előfordul valamely vonzatkeretben.

Most már csak azt kell megvizsgálnunk, milyen toldalékok fordulhatnak elő az igék vonzatkeretében. A tétel bizonyításához elegendő, ha minden toldalékra egy-egy példát találunk. íme: agyonlő vki vkit; adózik vki vmiért vkinek; céloz vki vkire vmivel; átbújik vki/vmi vmin; átruház vki vmit vkiről vkire; alakul vmi vmiből vmivé; belelép vki vmibe; borzad vki vkitől/ vmitől; tart vmi vmeddig; bevágódik vki vkinél; fogad vki vkit vmiül; alkalmazkodik vki vmihez/vkihez; akadályoz vki vkit vmiben. Ezekben a vonzatkeretekben a nominativusi zérus esetragot is beleszámítva összesen 18 esetraggal találkozunk, és ennél több nem is fordulhat elő a vonzatkeretekben. Más szóval, nincs olyan igénk, amelynek vonzatkerete az -nként, -stUl, -képpen, -kor toldalék valamelyikét is tartalmazná. Utóbbiak tehát nem lehetnek esetragok.

A (33) tétel alapján most már teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy a magyar főnévnek 18 esetragja van. Ennek ellenére a (33) tétel még mindig nem egészen megfelelő. Vannak ugyanis határozói vonzatot kívánó igéink is: rosszul bánik vki vkivel/vmivel, vki szépen lakik, vmi még öt órakor is tart. Márpedig a (33) kritérium alapján most az -Ul, -(V)n, -kor határozói képzőket is esetragoknak kellene tekintenünk. A határozói vonzatok azonban a főnévi vonzatoktól elkülöníthetők: az a jellemző rájuk, hogy alakjuk nincs egyértelműen meghatározva: ügyesen/ügyetlenül bánik vmivel, ólban/utcán/a híd alatt lakik, egész nap/ két órán át/sokáig tart. Főnévi vonzat esetén azonban az ige a vonzat alakját is egyértelműen meghatározza. A (33) kritérium tehát így módosítandó:

(34) Az esetrag definíciója

Valamely toldalék akkor és csakis akkor esetrag, ha a vele toldalékolt főnév (tulajdonképpen: főneves szerkezet) lekötheti az ige valamely, alakja szempontjából is meghatározott vonzatát.

A (34) kritérium már egyértelműen helyes eredményhez vezet.

2.1.2. 2.1.2. A többes szám jele

A többes szám jele -k, a birtoklásjelölő után azonban nem a -k, hanem az -i többesjel használatos. A -k és az -i tehát allomorfok (ugyanazon morféma különböző felszíni alakjai, ugyanazt a morfémát megvalósító morfok). A jelöletlen alak a -k, a jelölt (mivel csak birtokviszonyjel, illetőleg birtokjel után állhat) az -i. Ilyen esetekben a nyelvekben gyakran előfordul, hogy a jelölt alak először ingataggá válik, váltakozva jelenik meg a jelöletlen alakkal, majd utóbbi teljesen kiszorítja az előbbit. Az -i azonban teljesen stabil, stabilitásának titka abban rejlik, hogy a birtokviszonyjel, illetőleg a birtokjel után mindig megjelenhet. Ha az eredeti állapot a következő fiktív paradigma lett volna: ruhá+i+m, ruhá+k+od, ruhá+i, ruhá+i+nk, ruhá+k+otok, ruhá+i+k, akkor a -k jel valószínűleg átvette volna az – i szerepét is.

A -k többesjel magánhangzóra végződő névszók esetén közvetlenül a tőhöz kapcsolódik: hajó+k, alvó+k. Mássalhangzóra végződő tövek esetében az alábbi változatok fordulnak elő: (a) ház+a+k, (b) bolt+o+k, (c) kert+e+k, (d) fürt+ö+k. Mássalhangzóra végződő tövek esetén a többesjel előtt kötelező a kötőhangzó. (Részletesebben lásd a hangtani fejezet 2.4.1. pontjában.) A kötőhangzó gyakran a magyarban ‘nem ejthető’ mássalhangzókapcsolatokat oldja fel. A fenti esetek közül a (b), (c) és (d) szabályos: a kötőhangzó minősége a magánhangzó-illeszkedés szabálya segítségével határozható meg (lásd a hangtani fejezet 2.2. pontját). A kötőhangzót tehát egyszerűen V -vel (V=magánhangzó) ábrázolhatjuk: (b) bolt+V+k, (c) kert+V+k, (d)



fürt+V+k. Az (a)-nál azonban más a helyzet: a ház ún. nyitótő, amely a toldalékolás szempontjából a szabályos tövektől eltérően viselkedik, ezért erre a szótári ábrázolásban külön utalni kell. (Lásd a hangtani fejezet 2.4.1. pontját.) A tőtípusok problémájára még visszatérünk.

Az -i, -si, -beli, továbbá az -Ú, -szerű, -nemű képzős melléknevekhez következetesen, az -O képzős igenevekhez pedig ingadozva a többesjel magánhangzóval kapcsolódik: buda+i+a+k, város+i+a+k, falu+beli+e+k, (nagy) láb+ú+a+k, új+szerű+e+k, dönt+ő+e+k vagy dönt+ő+k. A magánhangzó megjelenését avval magyarázhatjuk, hogy az említett képzők nyitótöveket hoznak létre. A nyitótövek általános tulajdonsága, hogy a toldalékokat kötőhangzóval kapják. De magyarázhatjuk a magánhangzó megjelenését funkcionálisan is: a magánhangzó a másodlagos tő kiemelésére szolgál.

A felsorolt képzők és a többesjel közé beiktatandó magánhangzó veláris illeszkedésnél a, palatálisnál pedig e, és, mint láttuk, a melléknévi igeneveknél megjelenése szabadon választott. A magánhangzó betoldására az alábbi morfológiai szabályt fogalmazzuk meg.

(35) A többes szám szabálya

A -k többesjel elé V magánhangzó kerül kötelezően a mássalhangzóra végződő tövek és az -i, -si, -beli, -ú, -szerű, -nemű képzők és választhatóan az -O melléknévi igenévképző után.

2.1.3. 2.1.3. A birtokos személyragozás

A birtokos személyragozás leírásának problémája az esetrendszer problémájánál sokkalta többször képezte vita tárgyát. A legfőbb gondot az egyes funkciók elkülönítése (a birtokos személye és száma, a birtok száma) okozta. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a problémát!

(36) a. hajó+m, hajó+d, hajó+ja, hajó+nk, hajó+tok, hajó+juk

b. vér+em, vér+ed, vér+e, vér+ünk, vér+etek, vér+ük

Már az egy birtokot jelölő magánhangzós és mássalhangzós tövű alakok összehasonlítása is felvet egy problémát. A magánhangzós tövű főneveknél a birtokos személyragok közvetlenül a tőhöz járulnak. (36a)-ból tehát leolvasható a birtokos személyragok alakja: -m, -d, -ja, -nk, -tok, -juk. A (36b) alakokban szereplő e magánhangzó vagy a toldalék része (ebben az esetben a toldalékoknál allomorfokat kell feltételeznünk), vagy pedig külön morfémát képvisel. Utóbbit látszik támogatni az a tény, hogy az egyes szám harmadik személyben a (36a)-beli -ja toldaléknak a (36b)-ben az -e felel meg. Ez azonban még nem jelenti föltétlenül azt, hogy az egyes szám első és második, valamint a többes szám második személyű alakokban megjelenő e azonos funkciójú az előbbivel.

A helyzet azonban igazán akkor válik bonyolulttá, ha a birtok többségét jelölő alakokat is figyelembe vesszük.

(37) a. hajó+i+m, hajó+i+d, hajó+i, hajó+i+nk, hajó+i+tok, hajó+i+k b. vér+eim, vér+eid, vér+ei, vér+eink, vér+eitek, vér+eik

A (37a)-t a (36a) figyelembevételével tudtuk szegmentálni (azaz morfokra szeletelni), a két esetben a birtokos személyragok azonban kissé másképp néznek ki. Összehasonlításul külön is megadjuk a két toldaléksort.

(38) A birtokos személyragok magánhangzóra végződő tövek eseténa. -m, -d, -ja, -nk, -tok, -jukb. -m, -d, -Ø, -nk, -tok, -k

Láthatóan csak az egyes és többes szám harmadik személyében van eltérés. A (37a)-ban az -i-t egyértelműen a többesjellel azonosíthatjuk. A (37b) azonban nem szegmentálható az -e szerepének tisztázása nélkül. A toldaléktömbös megoldásról már volt röviden szó. E szerint az elemzés szerint az -eim, -eid, -ei toldaléktömb együttesen fejezi ki a birtok számát meg a birtokos személyét és számát. A toldaléktömbös megoldást azonban semmiféle érv nem támasztja alá. Könnyű viszont érveket találni a toldalékok további szegmentálása mellett.

(a) A vér – véreim oppozíció miatt morfémahatárt kell felvennünk a vér és az -eim között: vér+eim.

(b) A vérei – véreim oppozíció miatt pedig morfémahatárt kell feltételeznünk az -ei és az -m között: vér+ei+m.

(c) Végül a vére és a véreim oppozíció miatt morfémahatár van az -e és az -im között is. Tehát: vér+e+i+m.



Ezek az érvek azonban csak a több birtokra utaló alakok esetében állják meg a helyüket. Az egy birtokra utaló alakok szegmentálására nem nyújtanak fogódzót. Az oppozíciósort azonban folytathatjuk: vér – vére miatt vér+e, a vére – vérem miatt vére+m. Tehát: vér+e+m. Ne felejtsük azonban el, hogy mindezekben az esetekben feltételeztük, hogy az e elem mindenütt azonos funkciójú, aminek nem kell föltétlenül fennállnia, és amint mindjárt látni fogjuk, nem is áll fenn.

Vizsgáljuk meg tehát -e funkcióját. Azt már láttuk, hogy az -e kötőhangzóként való értelmezése nem indokolt, hiszen semmi hangtani akadálya nincs a vérim, vérid, vérink, véritek képzésének. Értelmezhető azonban az e elem funkcióval nem rendelkező ‘üres morfként’ is. Ez az ‘üres morf’ azonban csak az első és második személyben jelenik meg, mert a harmadik személyű -e a vér+e, és a -ja a hajó+ja esetében a birtokos személyragot testesíti meg. Ha az -e/-ja ‘üres morf’ lenne, akkor a vére, hajója esetében semmi sem utalna a birtokviszonyra.

Mi tehát az -A, illetőleg -jA funkciója? Tegyük fel, hogy ezek egy általános birtoklásjelölő morfémának a megtestesítői. Eszerint a vére, hajója alakokban nem szerepel személyrag, a toldalék csak az általános birtokviszonyt fejezi ki. Az általános birtoklásjelölő morféma feltételezése az alábbi elemzést teszi lehetővé.

Az általános birtokviszonyjel tehát elmarad, ha a tő magánhangzóra végződik. A harmadik személyű alakoknál ebben az esetben két zérus morfot is fel kell ezért tételeznünk.

Mássalhangzóra végződő tőnél a több birtokot jelölő összes alak esetében tetten érhető a birtokviszonyjel:

A birtokviszonyjel tehát -A, illetőleg -jA. A több birtokot jelölő formák ezek szerint megmagyarázhatók a birtokviszonyjel feltételezésével. A birtokviszonyjeles elemzés kiterjesztése az egy birtokot jelölő formákra azonban mindenféle komplikációhoz vezet. Ha a birtokviszonyjel -A, illetőleg -jA, akkor mi a helyzet az álmom, padom, kulcsom, csődöm, ősöm, bőröm esetében? A ház szó, amint már utaltunk rá, ún. nyitótő, ezért kapcsolódnak hozzá a toldalékok az a magánhangzóval (a várt o-val szemben). Ilyen nyitótövek még: fal, hal, had, hold, lyuk, kút, héj, híd stb. Az egyes szám harmadik személyű toldalék azonban mindig -A, illetőleg -jA, sohasem lehet o vagy ö. Például:

(42) a. pad+om, pad+od, pad+ja, pad+unk, pad+otok, pad+juk b. ős+öm, ős+öd, ős+e, ős+ünk, ős+ötök, ős+ük

Az o magánhangzós alakok a jelöletlenek, a termékenyek; az a magánhangzós alakok mindig jelöltek. Jegyezzük még meg, hogy az e magánhangzó megjelenése a várt kerekített magánhangzó helyett is a



nyitótövűségnek a következménye: fül+ek (*fül+ök), tüz+ek (*tüz+ök). A pad és ős több birtokra utaló alakjai viszont már ‘szabályosak’:

(43) a. pad+ja+i+m, pad+ja+i+d, pad+ja+i, pad+ja+i+nk, pad+ja+i+tok,

pad+ja+i+k

b. ős+e+i+m, ős+e+i+d, ős+e+i, ős+e+i+nk, ős+e+i+tek, ős+e+i+k

Itt tehát már működik a birtokviszonyjeles elemzés. Arra kell tehát következtetnünk, hogy az egy birtokra utaló alakokat és a több birtokra utaló alakokat különbözőképpen kell elemeznünk. Előbbinél a birtokviszonyjel csak az egyes szám harmadik személyben (-A, illetőleg -jA) és a többes szám harmadik személyben (-j) jelenik meg testes morfként, utóbbi esetben azonban csak a j-s változatnál. Mindezekben az esetekben a birtokviszonyjelet külön morfémaként kell feltüntetni.

Összegzésképpen tehát a következő képet kapjuk.

(44) Birtokos személyragok

-(V)m, -(V)d, -0, -(U)nk, -(V)tVk, -(U)k

A V kötőhangzó, amely csak az egy birtokra utaló alakoknál lép fel mássalhangzóra végződő tövek után. A V megvalósítása egyes szám első és második személyben, valamint a többes szám második személyben a magánhangzó-illeszkedés szabályai szerint o, e vagy ö. Nyitótöveknél V helyett A-t találunk, amelynek realizációja a vagy e, többes szám első és harmadik személyben pedig az U értéke u vagy ü. Az egy birtokra utaló alakoknál az egyes szám harmadik személyben az -A, illetőleg a -jA, többes szám harmadik személyben pedig a j-s toldalék esetében a j birtokviszonyjelet találjuk.

Nem tisztáztuk még a két allomorf, az -A, illetőleg -jA közötti választás feltételeit. (Mivel e feltételek lényegében azonosak a többes számú alakok esetében, velük külön nem foglalkozunk.) A főbb szabályok a következők:

(a) A magánhangzóra végződő tövek esetében kivétel nélkül a j-s alakokat találjuk.

(b) A j-s alakok általában nem fordulnak elő a szibilánsok (s, sz, z, zs), az affrikáták (c, cs, dzs), a palatális mássalhangzók (gy, j, ny, ty) után. Például király+a, olaj+a, bárány+a, sas+a, perec+e. Ez azonban nem hangtani szabály, hiszen van alóla számos kivétel: az ingadozó sárkány+ja, kupec+ja, kortes+ja, macesz+ja, trapéz+ja, a nem ingadozó nagy+ja, valamint általában a tulajdonnevek: Bandics+ja, Koncz+ja, Fónagy+ja, Kemény+je stb.

(c) A -tor, -ter, -er és -um végű tövek általában a j nélküli toldalékot kapják. Például szenátor+a, miniszter+e, sláger+e, jubileum+a. Ebben az esetben sincs szó hangtani szabályról, hiszen a j-s alak megjelenése kizárólag analógiás hatás eredménye.

(d) A -sAg főnévképző után is mindig a j nélküli alakot használjuk.

(e) A két mássalhangzóra vagy kettős mássalhangzóra végződő tövek kevés kivétellel a j-s változatot kívánják. Például: galamb+ja, kert+je, barack+ja, csont+ja, fánk+ja, gond+ja; futball+ja, címzett+je, sakk+ja, csepp+je.

Az összes többi esetben hol az egyik, hol a másik változat honosodott meg. A két allomorf megoszlására pontos szabály nem adható. Ugyanakkor viszont kétségtelen tény, hogy a j-s alakok a j nélküliek rovására terjednek. A j-s alakok terjedését az alábbi érvekkel támaszthatjuk alá.

(a) A változás mindig a j megjelenését jelenti. Például vad+a ^ vad+ja, kert+e ^ kert+je. Ennek fordítottjára nincs példa.

(b) A gyermeknyelvben gyakran ott is a j-s alakkal találkozunk, ahol a j nélküli volna a helyénvaló: asztal+ja, szék+je.

(c) Az értelmetlen, ‘nonszensz’ szavak után a j-s alakot használjuk: gráb+ja, főr+je. És ez még akkor is működik, amikor a ‘nonszensz’ tő szibilánsra, affrikátára vagy palatális mássalhangzóra végződik: nuz+je, vádz+ja, víny+je.



(d) Ujabb kölcsönszavaink általában a j-s alakot kívánják: szputnyik+ja, röntgen+je.

A (c) és (d) esetben a j-s alakok használatában a bázismegkülönböztető funkció kétségtelenül alapvető szerepet játszik. Ez a funkció arra szolgál, hogy a szokatlan bázisokat (töveket vagy másodlagos töveket) kiemelje. A j-s alakok azonban azért is vannak terjedőben, mert használatuk révén a tő és a toldalék közti határ egybeesik egy szótaghatárral, és ezzel a szószerkezet transzparensebbé válik. Vö. asztal+a szótagolva asz$ta$la és asztal+ja szótagolva asz$tal$ja; szék+e szótagolva szé$ke és szék+je szótagolva szék$je. A szószerkezet akkor a legtranszparensebb, ha minden morfhatár egybeesik egy szótaghatárral. A j-s alakok esetében mindig ez a helyzet, a j nélkülieknél viszont általában nincs ilyen egybeesés. Általános nyelvészeti tétel, melyet számos pszicholingvisztikai kísérlet is alátámaszt, hogy a nyelvek fejlődésük folyamán magasabb alaktani transzparenciára törekszenek. Az, hogy ez nem mindig sikerül, többnyire a hangtan ellenkező irányú törekvésének köszönhető.

2.1.4. 2.1.4. A birtokjel

Az -é birtokjel kapcsolódhat magához a szótőhöz, de a ragozott szóalakok után is állhat: ház+é, ház+ak+é, ház+am+é, ház+a+i+m+é. Nem szerepelhet viszont esetragok után: ház+é+t és nem *ház+at+é.

A birtok többségének kifejezésére az -é birtokjelhez még az -i többesjel is járulhat: ház+é+i, ház+am+é+i, ház+ak+é+i, ház+a+i+m+é+i. Egy szóalakban tehát az -i többesjel kétszer is előfordulhat.

2.1.5. 2.1.5. Tő- és toldaléktípus

A legjellemzőbb főnévi tőtípusok a következők:

(a) Rövidülő tövek. Az ide tartozó egy- és kéttagú szavak végszótagja bizonyos toldalékok előtt megrövidül: víz/vizet, madár/madarak. Az esetragok közül csak az accusativus okoz magánhangzó-rövidülést. Az accusativuson kívül megrövidül a szóvégi magánhangzó a többesjel és a birtokos személyragok előtt. A birtokjel azonban a tő változatlan formájához járul. Tehát: madaram, de madáré. A rövidülést még néhány képző is kiváltja: viz+es, fel+ez, nyar+al, pohar+anként, kez+ecske. (Lásd a hangtani fejezet 2.3.3. pontját.)

(b)Nyitótövek. A nyitótövek az utánuk álló kötőhangzót nyílttá teszik: ház+ak, fül+ek. Nyitótőként működik a többesjel és a birtokos személyrag is, nyíltakká válnak tehát az utánuk következő kötőhangok is: gázok+at, botom+at, botunk+at. (Lásd a hangtani fejezet 2.4.1. pontját.)

(c)Tőváltakozás. Bizonyos töveknek két tőalakjuk van: egy teljesebb és egy (egy szótaggal) rövidebb: bokor/bokr-, álom/álm-, tücsök/tücsk-. Az előbbi a szabad, az utóbbi a kötött tőalak. A kötött alakot találjuk az accusativusi (bokr+ot) és superessivusi (bokr+on) esetrag, a többesjel (bokr+ok) és a birtokos személyragok (bokr+om, bokr+od stb.), valamint néhány képző (bokr+ostul, bokr+os, bokr+onként, bokr+ocska) előtt. (Lásd a hangtani fejezet 2.4.2. pontját.)

(d) V-vel bővülő tövek. A tőváltakozásnak az a típusa, amikor a két tőalak közül az egyik a másiknak v-vel bővített változata: ló/lov-, fu/füv-. Ennek a tőosztálynak egy altípusánál a tőmagánhangzó is megváltozik: tó/tav-, hó/hav-. A v-vel bővült tőváltozatot ugyanabban a környezetben találjuk, mint a váltakozó tövű főneveknél a rövidebb tőalakot.

(e) Hangátvetéses tőváltakozás: teher/terh-, pehely/pelyh-. Az accusativusi rag előtt mindkét tőalak előfordulhat: teher+t, terh+et. Egyébként ugyanazok a környezeti megszorítások érvényesek, mint fent.

A toldalékok fajtái:

(a) Szabad toldalékok. A szabad toldalék mindig önálló szótag, egy mássalhangzóval kezdődik (kivétel az é birtokjel): -bAn, -nAl, -hVz. Ennek a toldaléktípusnak a viselkedése a legmegjósolhatóbb: nem igényel kötőhangzót, és a szabad tőalakhoz járul: nyár+nak, bokor+tól, ló+hoz, teher+ben, fá+é; a képzők közül -tAlAn, -hAt.

(b) Kötött toldalék megszabott magánhangzóval: nem mindig önálló szótag, magánhangzóval kezdődik. Kötőhangzót nem igényel, a kötött tőalakhoz járul. Kezdő magánhangzója a magánhangzós tő után is megmarad (kivétel a kieső -Unk: ajtó+nk). Ilyen az -Unk, -Uk birtokos személyjel: nyar+unk, nyar+uk, a képzők közül az -Ul, -0 (kutyá+ul, ugr+ó).

(c) Kötött toldalék kötőhangzóval: nem önálló szótag, kötőhangzóval kezdődik, de kötőhangzója kiesik



magánhangzó után: -Vk, -On, -Vm, -Vd, -VtVk: bokr+ok, bokr+on, bokr+om, bokr+od, bokr+otok. A képzők közül ide tartozik az -Ani, -An (ugr+ani, gyors+an).

2.1.6. 2.1.6. A toldalékok sorrendje

A toldalékok sorrendjét könnyű szabályba foglalni. A tő után bármilyen toldalék állhat, ha a többesjelet választjuk, akkor utána birtokosjel, a birtokosjel többes száma és esetrag következhet. Ha birtokviszonyjelet választunk, akkor ahhoz többes szám, birtokos személyrag, birtokjel, ennek többes száma és esetrag járulhat. És így tovább. A toldalékok sorrendjét legegyszerűbben egy grafikonnal ábrázolhatjuk.

(45) A főnév inflexiós toldalékainak sorrendje

A (45) ábrában szereplő jegyek magyarázata: Tsz=többes szám, Br=birtokos személyrag, Bj=birtokjel, Bv= birtokviszonyjel, Eset=esetrag. Az egyes csomópontok egyben kimeneti pontok is lehetnek. A Tsz és Bj közötti nyíl kétirányú, ami azt kívánja jelezni, hogy a többes számú alak felveheti a birtokjelet, de a birtokjel is kaphat többes számot.

A (45) ábra egy ún. véges állapotú nyelvtan, a formális nyelvtanok legegyszerűbbike. Ez a nyelvtan azonban csak leír, ábrázol, de nem magyaráz.

Egy lehetséges magyarázatot az ún. tükörelv nyújthat. Ez az elv azt mondja ki, hogy a szón végrehajtott morfológiai műveletek közvetlenül tükrözik a szintaktikai levezetést. A tükörelv alapján magyarázatot kapunk például arra, hogy a birtokos személyragok miért előzik meg az esetragokat. Előbbiek ugyanis a főnévi csoporton belüli kapcsolatokat fejezik ki, utóbbiak pedig a szóban forgó szó és a mondat egyéb elemei közti kapcsolatot. A főnévi csoporton végzett szintaktikai műveletek megelőzik a főnévi csoport és a mondat egyéb elemei közti műveleteket. Ha a tükörelv érvényes, akkor az előbbi műveletnek megfelelő morfoknak a szóalakon belül meg kell előzniük az utóbbi műveleteknek megfelelő morfokat. Ez a magyarázat kiterjeszthető a többi inflexiós toldalékra is.

Ha a tükörelv érvényes, akkor a szintaxisból ismert módszerek segítségével az inflexiós morfok sorrendje megmagyarázható.

2.2. 2.2. Az igeragozásAz igetövek a magyarban általában mássalhangzóra végződnek. Néhány tő mutat magánhangzó-mássalhangzó váltakozást (lő, nő, sző, ró, rí, nyű). Utóbbiakkal később foglalkozunk.

Az igét a magyarban az alábbi kategóriák szerint ragozzuk: jelen idő, múlt idő, kijelentő mód, feltételes mód, felszólító mód. A jövő idő a magyarban nem morfológiai kategória: a fog segédige, amely a segédigék egy sajátos osztályába tartozik (vele egy osztályba tartozik például az akar és a szokott). A fog szintaktikai viselkedése is egyértelműen igazolja, hogy a fog+V nem morfológiai szó: el fog utazni, elutazni ő sohasem fog, nem fog elutazni. A fog helyébe az akar vagy a szokott is állhatna! Ezzel szemben a mentem volna morfológiai szó: nem mentem volna, nem mentem volna el (vö. *nem mentem el volna), Péter elment volna (vö. *elment



Péter volna). Tehát a mentem volna, ment volna egy egységként viselkedik.

A tárgyas igéknek van alanyi és tárgyas ragozása. Annak eldöntése, mikor kell alanyi, és mikor tárgyas ragozást használni, a mondattanba tartozik. Itt csak jelezzük, hogy a határozatlanság-határozottság nem mindig a meghatározó tényező. Például:

(46) a.Látok öt embert.

b. Látom öt emberedet.

(47) a. Látok valakit.

b. Látom valakidet.

(48) a. Elégetek minden tőled kapott levelet.

b. .Elégetem a tőled kapott minden levelet.

(49) a. A rendőr lát engem/téged/bennünket/benneteket.

b. *A rendőr látja engem/téged/bennünket/benneteket.

(50) a.*A rendőr lát őt/őket.

b. A rendőr látja őt/őket.

A (46) és (47) azt sugallja, hogy a birtokos szerkezet határozottá, vagy legalábbis specifikussá teszi a főneves szerkezetet. A (48a,b)-ből az következik, hogy a ragozás a kvantor szórendi helyzetétől is függ. Végül a (49)-(50) talán a legnagyobb rejtély: itt sem jelentés- tanilag, sem mondattanilag nem magyarázható meg a harmadik személyű és a többi személyes névmás közötti különbség. Azt nyilvánvalóan nem mondhatjuk, hogy míg az első és második személyű névmások határozatlanok, a harmadik személyű névmás határozott.

2.2.1. 2.2.1. Jelen idő: alanyi ragozás

(51) a. olvas+ok, olvas+ol, olvas, olvas+unk, olvas+tok, olvas+nak

b. tesz+ek, tesz+el, tesz, tesz+ünk, tesz+tek, tesz+nek

c. űz+ök, űz+öl, űz, űz+ünk, űz+tök, űz+nek

d. vár+ok, vár+sz, vár, vár+unk, vár+tok, vár+nak

e. ül+ök, ül+sz, ül, ül+ünk, ül+tök, ül+nek

f. ért+ek, ért+esz, ért, ért+ünk, ért+etek, ért+enek

g. bont+ok, bont+asz, bont, bont+unk, bont+otok, bont+anak

h. költ+ök, költ+esz, költ, költ+ünk, költ+ötök, költ+enek

A (51a–h) az összes lehetséges alakot tartalmazza. A személyragok összesítve (52) alatt találhatók.

(52) Az alanyi ragozás személyragjainak teljes alakja (jelen idő) Egyes szám

Első személy:-ok, -ek, -ök

Második személy:-(a)sz, -(e)sz, -ol,-el,-öl

Harmadik személy:-Ø

Többes szám

Első személy:-unk, -nk



Második személy:-(o)tok, -(e)tek, -(ö)tök

Harmadik személy:-(a)nak, -(e)nek

A változatok magyarázata egyszerű. A magánhangzók kiválasztása a magánhangzó-illeszkedés szabályai alapján történik. Az egyes szám második személyének személyragja két változatban jelenik meg, a kettő közötti választás hangtanilag meghatározott allomorf-kivá- lasztási szabály alapján megy végbe: szibilánsok és affrikáták után a rag mindig -Vl alakú (mivel az alapigék egyike sem nyitótő, az a egyes szám első és második, és többes szám második személyben nem fordulhat elő), a többi esetben pedig -(A)sz. Az egyes szám első és második, a többes szám második és harmadik személyben a toldalékkezdő magánhangzó kötőhangzó, megjelenését a kötőhangzó kitételének feltételei szabályozzák. Az (52) most már így írható:

(53) Az alanyi ragozás személyragjainak összevont alakjai (jelen idő)

Egyes szám

Első személy:-Vk

Második személy:-(A)sz, -Vl

Harmadik személy:-Ø

Többes szám E

lső személy:-Unk

Második személy:-(V)tVk

Harmadik személy:-(A)nAk

Tárgyas ragozása csak azoknak az igéknek van, amelyeknek van tárgyas használata is. A csak tárgyatlan igéknek nincs tárgyas ragozásuk: boldogul, létezik, megy, ballag, kipirul, dörög. Ide tartoznak a visszaható és szenvedő igék is: mosakodik, edződik.

A tárgyas ragozás különböző ragozási sorai (54a-h)-ban láthatók.

(54) a. olvas+om, olvas+od, olvas+sa, olvas+suk, olvas+sátok, olvas+sák

b. tesz+em, tesz+ed, tesz+i, tesz+szük, tesz+itek, tesz+ik

c. űz+öm, űz+öd, űz+i, űz+zük, űz+itek, űz+ik

d. vár+om, vár+od, vár+ja, vár+juk, vár+játok, vár+ják

e. ül+öm, ül+öd, ül+i, ül+jük, ül+itek, ül+i

f. ért+em, ért+ed, ért+i, ért+jük, ért+itek, ért+ik

g. bont+om, bont+od, bont+ja, bont+juk, bont+játok, bont+ják

h. költ+öm, költ+öd, költ+i, költ+jük, költ+itek, költ+ik

A személyragokat (55) alatt foglaltuk össze.

(55) A tárgyas ragozás személyragjainak teljes alakjai (jelen idő) Egyes szám

Első személy:-om, -em, -öm

Második személy:-od, -ed, -öd

Harmadik személy:-ja,-i

Többes szám



Első személy:-juk, -jük

Második személy:-játok, -itek

,Harmadik személy:-ják, -ik

Az (55) táblázatban nem tüntettük fel az olvas ige egyes szám harmadik és többes számú alakjait. Itt a ragokban előforduló s a j hasonulásának eredménye. A ragok alakja tehát itt is a szabályos -ja, -juk, -játok, -ják. Az s, sz, z tővégi mássalhangzó után a tárgyas személyragok j eleme teljesen hasonul. Vö. még az ússza, ússzuk, ússzátok, ússzák; húzza, húzzuk, húzzátok, húzzák alakokat (lásd a hangtani fejezet (55) és (56) szabályát). A hátul képzett (hagyományosan: mély hangrendű) és az elöl képzett magánhangzós (hagyományosan: magas hangrendű) igéknek különböző ragjuk van az egyes szám harmadik és a többes szám második és harmadik személyben (-ja, -játok, -ják, illetőleg -i, -itek, -ik). A tesz és űz tőmagánhangzója elöl képzett, tehát csak többes szám első személyében kap j-s ragot, következésképpen csak itt lép fel teljes hasonulás: tesszük, űzzük. A magánhangzó-illeszkedés szabályát is figyelembe véve (55) helyett (56)-ot írhatunk.

(56) A tárgyas ragozás személyragjainak összevont alakjai (jelen idő) Egyes szám

Első személy:-Vm

Második személy:-Vd

Harmadik személy:-ja, -i

Többes szám

Első személy:-jUk

Második személy:-játok,-itek

Harmadik személy:-ják, -ik

2.2.2. 2.2.3. Múlt idő: alanyi ragozás

A múlt idejű alakok a jelen idejűeknél kevésbé változatos képet mutatnak. Itt csak az elöl és a hátul képzett magánhangzós változatokat kell megkülönböztetnünk.

(57) a. vár+t+am, vár+t+ál, vár+t, vár+t+unk, vár+t+atok, vár+t+ak b. ül+t+em, ül+t+él, ül+t, ül+t+ünk, ül+t+etek, ül+t+ek

A t a múlt idő jele, a személyragok összefoglalva (58) alatt láthatók.

(58) Az alanyi ragozás teljes személyragjai (múlt idő)

Egyes szám

Első személy:-am, -em

Második személy:-ál, -él

Harmadik személy:-0

Többes szám

Első személy:-unk, -ünk

Második személy:-atok, -etek

Harmadik személy:-ak, -ek

Az (58) alatti ragokat a többes szám második személyű alakok kivételével a megszokott módon ábrázolhatjuk. A múlt idő t-je nyitótövet hoz létre, ezért kötelező a toldalékoknál a toldalékkezdő magánhangzó.



2.1. táblázat -

(59) Alanyi ragozás összevont személyragjai (múlt idő)

Egyes szám

Első személy: -Am

Második személy: -Al

Harmadik személy: -0

Többes szám

Első személy: -Unk

Második személy: -AtVk

Harmadik személy: -Ak

Az egyes szám harmadik személyben a múlt idő jele azonban nem mindig t. Hasonlítsuk össze (60a)-t és (60b)-t!

(60) a. kíván+t, hány+t, öl+t, sír+t, fúj+t

b. nyom+ott, hív+ott, üt+ött, ég+ett, keres+ett, ad+ott, hoz+ott, fut+ott

A (60a) igék tővégi mássalhangzója az n, l, r, ny, j mássalhangzók egyike, a (60b) igéké pedig m, v vagy zörejhang (obstruens). A két toldalék tehát különböző hangtani környezetben jelenik meg, ezért előre jelezhető.

Másképp viselkednek a -t végű tövek is:

(61) oszt+ott+am, oszt+ott+ál, oszt+ott, oszt+ott+unk, oszt+ott+atok, oszt+ott+ak

Itt tehát az -ott elem végigvonul az egész paradigmán. Az oszt igéhez hasonlóan viselkednek a -Ct tővégű igék (foszt, füröszt, ébreszt, fest, int, tart stb.), a t-re végződő egyszótagú igék (fut, süt, üt, fűt, hűt, műt stb.), és hosszú magánhangzóra + t-re végződő több szótagú igék (megbocsát, idegesít, rövidít). A több szótagú, de rövid magánhangzó + t-re végződő igék, valamint a lát ige (62) szerint ragozódik.

(62) a. szeret+t+em, szeret+t+él, szeret+ett b. lát+t+am, lát+t+ál, lát+ott

Ugyanígy ragozzuk a -gAt, -(t)At, -hAt képzős igéket is. A -CC (C^t) végű igék ingadozhatnak: mondottam – mondtam.

2.2.3. 2.2.4. Múlt idő: tárgyas ragozás

A mély és magas hangrendű paradigmákra (63)-ban látunk példát.

(63) a. vár+t+am, vár+t+ad, vár+t+a, vár+t+uk, vár+t+átok, vár+t+ákb. kér+t+em, kér+t+ed, kér+t+e, kér+t+ük, kér+t+étek, kér+t+ék

A személyragokat a megszokott módon foglalhatjuk össze.

2.2. táblázat -

(64) A tárgyas ragozás összevont személyragjai (múlt idő)



Egyes szám

Első személy: -Am

Második személy: -Ad

Harmadik személy: -A

Többes szám

Első személy: -Uk



Ha most (64)-et összehasonlítjuk (59)-cel, meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy a két paradigma egyes szám első személyű alakja azonos. A tárgyas ragozás olvastam alakja szabályos, a személyrag a jelen időben is -m-re végződik. Az alanyi ragozás olvastam alakja azonban nem szabályos, a várt alak olvastak lenne (vö. a jelen idejű olvasok alakkal). Ha azonban olvastak lenne az egyes szám első személyű alak, akkor ez egybeesne a többes szám harmadik személy alakjával, és így nem kívánt homonim alakok jönnének létre az alanyi paradigmán belül. Az ilyen homonímiát viszont a nyelvek általában nem szeretik: a szabálytalan alak létrejötte tehát a homonimák elkerülésének elvével függhet össze, ennek az elvnek lehet a következménye.

2.2.4. 2.2.5. Feltételes mód, jelen idő: alanyi ragozás

Kezdjük ismét a két paradigmasorral!

(65) a. várnék, várnál, várna, várnánk, várnátok, várnának b. kérnék, kérnél, kérne, kérnénk, kérnétek, kérnének

A feltételes mód jele -n, és nem a nyelvtanainkban említett -na/-ne, -ná/-né. Ezt a várna – várná, kérne – kérné alakok szembenállása mutatja. Ezek az alakpárok ugyanis mindenben megegyeznek, csak a tárgyasság tekintetében térnek el. S mivel a várna – várná, illetőleg a kérne – kérné pár az a – á, illetőleg az e – é elemekben tér el, őket kell a különbség hordozójának tekintenünk, és mint önálló szegmentumot leválasztanunk. A fennmaradó várn-, illetőleg kérn- alakokból természetesen megint leválaszthatjuk az igetövet: vár, kér. A megmaradó n elem tehát szükségképpen önálló morfémát testesít meg. Más szóval, az n a feltételes mód jele, s ami utána következik, az a személyrag. A (65a,b) tehát így szegmentálható:

(66) a. vár+n+ék, vár+n+ál, vár+n+a, vár+n+ánk, vár+n+átok,

vár+n+ának

b. kér+n+ék, kér+n+él, kér+n+e, kér+n+énk, kér+n+étek, kér+n+ének

A személyragokat (67)-ban foglaljuk össze.

2.3. táblázat -

(67) Az alanyi ragozás személyragjai feltételes mód jelen időben

Egyes szám

Első személy: -ék

Második személy: -Al




Többes szám

Első személy: -Ank


Harmadik személy: -AnAk

Az első személy nem váltakozik, sőt tulajdonképpen ‘szabálytalan’, a szabályos alak várnák lenne, ami viszont egybeesne a feltételes mód, tárgyas ragozás, többes szám harmadik személyű alakjával. Itt nem áll fenn személybeli egyezés (egyes szám első személy – többes szám harmadik személy), az ilyen homonímiát a nyelv, ha teheti, többnyire elkerüli. Ez azonban nem szabály: a néznék alak annak ellenére nem változott meg, hogy az egybeesés szembetűnő.

2.2.5. 2.2.6. Feltételes mód, jelen idő: tárgyas ragozás

Íme a két paradigmasor, ezúttal már szegmentálva:

(68) a. vár+n+ám, vár+n+ád, vár+n+á, vár+n+ánk, vár+n+átok, vár+n+ák b. kér+n+ém, kér+n+éd, kér+n+é, kér+n+énk, kér+n+étek, kér+n+ék

A személyragok rendszere (69)-ban látható.

2.4. táblázat -

(69) A tárgyas ragozás személyragjai feltételes mód, jelen időben

Egyes szám

Első személy: -Am

Második személy: -Ad


Többes szám

Első személy: -Ank



A (67) és (69) összehasonlításából azonnal kitűnik, hogy a többes szám első és második személyű alakok az alanyi és tárgyas ragozásban megegyeznek. Az ilyen egyezések nem ritkák a nyelvekben, ezért nincs bennük semmi meglepő. A homonímia elkerülésének elve általában a legerősebb ugyanazon a ragozási soron (paradigmán) belül; erős akkor is, amikor két ragozási sor különböző személyű és számú alakjait érinti; a homonímia legkevésbé zavaró, ha két paradigma ugyanazon személyű és számú alakjairól van szó. Ha a feltételes mód jele n, akkor az A-t (és természetesen az alanyi ragozásban az egyes szám első szemé- lyű -é-t) toldalékkezdő magánhangzóként kell értelmeznünk. A tulajdonképpeni személyragok rendszere alanyi ragozásnál (70a), tárgyas ragozásnál pedig (70b).

(70) A személyragok rendszere toldalékkezdő magánhangzó nélkül



a. -k, -l, -A, -nk, -tVk, -nAk

b. -m, -d, -Á, -nk, -tVk, -k

2.2.6. 2.2.7. Feltételes mód, múlt idő

Mint már utaltunk rá, a feltételes mód múlt idejű alakjai is a morfológia körébe tartoznak: egyrészt az ige múlt idejű alakja és a volna feltételes elem együtt fejezi ki a feltételes mód múlt idejét. Az ige múlt idejű alakjai vagy az alanyi, vagy a tárgyas ragozás paradigmáját követik. A feltételes múlt ragozási paradigmáját az alábbi minta foglalja össze:

(71) [condmúlt Vmúlt + [cond volna]]

VmúIt az ige múlt idejű alakját jelöli, Cond pedig a feltételes módot.

2.2.7. 2.2.8. Felszólító mód, jelen idő: alanyi ragozás

(74) a. vár+j+ak, vár+j(+ál), vár+j+on, vár+j+unk,

vár+j+atok, vár+j+anak

b. kér+j+ek, kér+j(+él), kér+j+en, kér+j+ünk, kér+j+etek, kér+j+enek

A felszólító mód jele j, a személyragok rendszere pedig (73) alatt található.

2.5. táblázat -

(73) Az alanyi ragozás személyragjai felszólító mód jelen időben

Egyes szám

Első személy: -Ak

Második személy: -Ø/-Al

Harmadik személy: -On

Többes szám

Első személy: -Unk


Harmadik személy: -AnAk

Az egyes szám második személyű rag két változatban jelenik meg, újabban, úgy tűnik, a testesebb rag a gyakoribb.

2.2.8. 2.2.9. Felszólító mód, jelen idő: tárgyas ragozás

(74) a. vár+j+am, vár(+j)+(a)d, vár+j+a, vár+j+uk, vár+j+átok, vár+j+ák

b. kér+j+em, kér(+j)+(e)d, kér+j+e, kér+j+ük, kér+j+étek, kér+j+ék

Láthatjuk, hogy (74)-ben is az egyes szám második személyű alak két változatban jelenik meg. A j-s alak világosan mutatja, hogy az A nem a tulajdonképpeni toldalék része, hanem kötőhangzó, ami a j-s alakok után mássalhangzóval kezdődő toldalék esetén mindig kötelező. Ennek az a magyarázata, hogy a felszólító mód j jele szintén nyitótövet hoz létre, a toldalékok tehát magánhangzóval kapcsolódnak a tőhöz. A személyragok



rendszere a kötőhangzókat is hozzátéve tehát (75).

2.6. táblázat -

(75) A tárgyas ragozás személyragjai felszólító mód jelen időben

Egyes szám

Első személy: -Am

Második személy: -(A)d


Többes szám

Első személy: -Uk



A szabályostól eltérő alakú a felszólító mód jelen idejű paradigma, mert különböző fonológiai szabályok mennek végbe rajta, az alábbi esetekben.

a. A j felszólító módjel teljesen hasonul szibilánsok után: hoz+j+ak → hoz+z+ak, hoz+j+ál → hoz+z+ál, hoz+j+on → hoz+z+on.

b. A -t-re végződő tövek esetén három esetet kell megkülönböztetnünk. (i) A tő -Vt-re végződik: üt. A felszólító módjel előtt a t -s-sé palatalizálódik, majd a felszólító módjel teljes hasonulása után -Vss-t kapunk: üt+j+ek → üs+j+ek → üs+s+ek. (ii) A tő zengőhang + t-re végződik: márt, olt, hajt. Itt is a -t palatalizálásáról van szó, de az eredmény nem réshang, hanem affrikáta: cs. Ehhez az affrikátához hasonul a j módjel. Tehát márt+j+ak → márcs+j+ak → márcs+cs+ak, a márcsak alak mássalhangzó-rövidülés (degemináció) eredménye. (iii) A tő zörejhangra + t-re végződik: oszt, fest. Ebben az esetben a tővégi -t a felszólító módjel előtt törlődik, a j pedig teljesen hasonul a csonka tő sz, illetőleg s mássalhangzójához: oszt+j+ak → osz+j+ak → osz+sz+ak, fest+j+ek → fes+j+ek → fes+s+ek. (Részletesebben lásd a hangtani fejezet 3.3.4. pontját.)

2.2.9. 2.2.10. A -lAk toldalék

A tárgyas ragozást harmadik személyű tárgy esetén használjuk. A -lAk toldalék (egyes vagy többes számú) második személyű tárgyra utal: vár+lak, vár+t+alak, vár+n + álak, vár+j+alak; kér+lek, kér+t+elek, kér+n+élek, kér+j+elek. A vár+lak téged – téged vár párhuzam miatt a várlak az alanyi ragozáshoz tartozik, annak ellenére, hogy a téged nem határozatlan.

Jelen időben a -lAk toldalék magánhangzó nélkül közvetlenül a tőhöz járul. A múlt idejű alakokban, a feltételes és felszólító módban toldalékkezdő magánhangzót találunk, a toldalék alakja tehát -AlAk, illetőleg -AlAk.

2.2.10. 2.2.11. Az ikes ragozás

Az ikes igéknél a jelen idő egyes szám első személyű alak a tárgyas -Vm ragot, a harmadik személyű alak pedig az -ik toldalékot kapja. Az egyes szám második személyű -(V)l ragot ma már az -sz toldalék váltotta fel minden olyan esetben, ahol ezt a hangtani feltételek lehetővé tették: szök+sz és nem szök+öl, de isz+ol, es+el, éppúgy, mint az iktelen uz+öl, tesz+el. A beszélt köznyelv ma már nemigen tesz különbséget egyes szám első személyben az ikes igék és a szabályos (iktelen) igék között, tehát mászok/mászom, eszek/eszem. A szabálytalan paradigma ebben az esetben is kezd a szabályoshoz igazodni. A harmadik személyű -ik toldalék azonban mindenhol megmarad, sőt új keletű, főnévből a -z képzővel képzett igéinknél rendkívül gyakori (lézerez+ik, kompjuterez+ik, internetez+ik). Ezeknél a képzéseknél az egyes szám első személyben az -Vk toldalék szinte



kizárólagos.

Az iktelen toldalék a feltételes módban még inkább kiszorította az egyes szám első szemé- lyű ikes toldalékot. Tehát innék, esnék, szöknék az innám, esném, szökném helyett. Ugyanez áll a harmadik személyű alakokra is: inna, esne, szökne, és nem innék, esnék, szöknék.

2.2.11. 2.2.12. Tőtípusok

(a) A v-vel bővülő tövek: lő, nő, sző, fő, ró, rí, nyu (összesen hét ige). A tő csak a jelen időben magánhangzóval kezdődő toldalék esetén bővül v-vel. Ebben az esetben a hosszú tőmagánhangzó megrövidül.

(76) a. löv+ök, lő+sz, lő, löv+ünk, lő+tök, lő+nek

b. löv+öm, löv+öd, löv+i, lő+jük, löv+itek, löv+ik

A múlt idő jele a v-vel bővülő tövek esetében megkettőződik: lő+tt+em, lő+tt+él. A feltételes és felszólító módban a módjel a rövid tőhöz járul: lő+n+ék, lő+j+ek.

(b) Az sz- és v-s változatú tövek: lesz, tesz, vesz, hisz, visz, eszik, iszik (összesen hét ige). Három tőalakjuk van: tesz, tev, te. Az sz-es tő személyragok előtt a -gAt képző előtt található: tesz+ek, tesz+ünk. A v-s tő található az -O és az -As képzők előtt: tev+ő, tev+és. Végül a rövid magánhangzós tő jelenik meg a múlt idő jele, a főnévi igenév képzője és a módjelek előtt: te+tt, te+nni, te+nne, te+gyen. A j módjel gy alakban jelentkezik.

(c) Az sz-es, d-s és v-s változatú igetövek: alszik, fekszik, haragszik és sok -kVd(ik) képzős ige: cselekszik – cselekedik, dicsekszik – dicsekedik, törekszik – törekedik. Ezeknek az igéknek az alábbi három tőváltozatuk van: (i) sz-es tő (alsz-, feksz-, haragsz-); (ii) d-s tő (alud-, feküd-, haragud-); (iii) v-s tő (alv-, fekv-, haragv-). Az sz-es tő van meg a személyragok előtt: alsz+om, feksz+em, haragsz+om. A d-s tő található a módjelek, a múlt idő jele és a főnévi igenév képzője előtt: alud+na, feküd+ne, haragud+na; alud+j, feküd+j, haragud+j; alud+t, feküd+t, haragud+ott; alud+ni, feküd+ni, haragud+ni. A v-s tő az -O és az -As képzők előtt található: alv+ó, fekv+ő; alv+ás, fekv+és.

(d) Az sz-es és d-s változatú tövek: öregszik – öregedik, veszekszik – veszekedik. Ilyen igéket csak az -Vd és -kOd képzős deverbális és denominális igék között találunk. Az sz-es tő a személyragok előtt található: öregsz+em, gazdagsz+unk, bár itt egyes személyragok előtt a d-s tő változat gyakoribb (veszeked+tek, öreged+tek). Az összes többi toldalék előtt a d-s tőváltozat található.

(e)Hangkivetéses váltakozást mutató tövek. Az igéből vagy főnévből -(V)l, -(V)z, -d(V)k(V)l vagy -(V)g képzővel képzett igék többsége CVC/CC váltakozást mutat: vándorol – vándorlunk, céloz – célzunk, haldokol – haldoklik, mosolyog – mosolygunk. Ide tartozik néhány r tővégű ige is: söpör, sodor.

Ebben a csoportban is elég nagy az ingadozás. Az ikes igék csoportjában általában gyakoribb a hangzóhiányos tőalak. A szabad tőalak többnyire csak a felszólító módjel (botol+j+ak), a határozói igenév képzője (botol+va) és a ható ige képzője előtt (botol+hat) fordul elő. Az iktelen igék csoportjában a hangzóhiányos tőalak ritkábban fordul elő. Előfordulását a tővégi mássalhangzó (r, z, g vagy l) is befolyásolja.

2.3. 2.3. A főnévi igenév személyragozásaA főnévi igenév személyragjai majdnem azonosak az egy birtokra utaló birtokos személyragokkal, a harmadik személyekben viszont van testes ragjuk, de nincs j-s változatuk.

(77) a. lát+n+om, lát+n+od, lát+ni+a, lát+n+unk, lát+n+otok, lát+ni+uk

b. kér+n+em, kér+n+ed, kér+ni+e, kér+n+ünk, kér+n+etek, kér+ni+ük

A főnévi igenév képzője -ni csak a harmadik személyekben jelenik meg teljes alakban, a többi személyben csonkul. A harmadik személyben a j csak írásban hiányzik, a kiejtésben (hiátustöltő szereppel) jelen van, tehát látnija, kérnije. A (44) alatti birtokos személyragokkal összehasonlítva a főnévi igenév személyragjait, könnyen látható, hogy utóbbiak az előbbiektől nemcsak a harmadik személyben különböznek. A két ragozási sor ragjai (78a), illetőleg (78b) alatt találhatók. A (44) alatti birtokos személyragokat (78a)-ban ismételtük meg; (78b) tartalmazza a főnévi igenév személyragjait.

(78) a. -(V)m, -(V)d, -Ø, -(U)nk, -(V)tVk, -(U)k b. -Vm, -Vd, -A, -Unk, -VtVk, -Uk



A főnévi igenév csonka alakja miatt a kötőhangzó minden esetben megjelenik.

2.4. 2.4. A névutók személyragozása (az ún. személyragos határozószók)Az ún. személyragos határozószók névutóknak minősülnek (lásd a mondattani rész 7.4. pontját). A névutók személyragjai a (78b) sorral egyeznek meg:

(79) a. (én)benn+em, (te)benn+ed, (ő)benn+e, (mi)benn+ünk,

(ti)benn+etek, (ő)benn+ük

b. (én)nál+am, (te)nál+ad, (ő)nál+a, (mi)nál+unk, (ti)nál+atok,

(ő)nál+uk

A személyes névmások elhagyhatók, mivel a kötelező személyragok a személyt már egyértelművé teszik.

Ugyanígy ragozódik a mellett és az alá névutó is:

(80) a. (én)mellett+em, (te)mellett+ed, (ő)mellett+e, (mi)mellett+ünk, (ti)mellett+etek, (ő)mellett+ük

b. (én)alá+m, (te)alá+d, (ő)alá+0, (mi)alá+nk, (ti)alá+tok, (ő)alá+juk

Az egyes szám harmadik személy személyragos formában is előfordul: alá+ja, mellé+je, fölé+je, elé+je. A személyragos határozószók nem járulhatnak lexikális főnevekhez: *Já- nos mellette.

2.5. 2.5. A melléknevek toldalékaiA melléknevek a főnévnél tárgyalt toldalékokon kívül fokjelet és kiemelő jelet kaphatnak. Ezek a melléknevek sajátos toldalékai.

2.5.1. 2.5.1. A fokozás

A középfok toldaléka: -(V)bb. Például: feketé+bb, vidám+abb, kerek+ebb, nagy+obb. A vidám – akárcsak a melléknevek túlnyomó többsége – nyitótő, ezért kötőhangzója a, és nem a szabályos o. A v-s töveknél a v-s tőalak kapja a toldalékot: bő – bőv+ebb; a hangzóhiányos változatú töveknél a toldalék a kötött tőalakhoz járul: bátor – bátr+abb.

A felsőfok jele a leg- előtoldalék (prefixum), amely a középfokú alakokhoz járul: leg+hosszabb, leg+nagyobb.

A fokozás megváltoztatja a melléknév szintaktikai környezetét. Az alapfokú, középfokú és felsőfokú melléknévnek más-más szintaktikai szerkezetben fordulnak elő: Éva éppolyan szép, mint Anna; Éva szebb Annánál (vagy: Éva szebb, mint Anna); Éva a legszebb. Ez viszont a képzők sajátossága, következésképpen a fokozás nem tekinthető tipikus ragozásnak.

2.5.2. 2.5.2. A kiemelő jel

A -ik kiemelő jel közép- vagy felsőfokú melléknevekhez járul: nagyobb+ik, kisebb+ik, legnagyobb+ik, legkisebb+ik. Ugyanez az -ik jelen van továbbá a mely+ik kérdőszóban, az egy+ik, a más+ik, valamint az összes sorszámnév (és a hányad+ik kérdőszó) alakjában. Mindig specifikussá teszi az őt tartalmazó kifejezést: egyik ember, melyik lány.

3. 3. A szóképzés3.1. 3.1. A magyar szóképzés rendszereEbben a részben a termékeny képzők mindegyikével kissé részletesebben foglalkozunk. Nem térhetünk ki azonban minden részletkérdésre, mivel nem állnak rendelkezésünkre a megfelelő adatok. A termékenység vizsgálatánál ti. nem a létező szavak a döntőek, hanem az új képzések lehetősége, utóbbit pedig gyakran csak



teszteléssel lehet megállapítani. A termékeny képzők leírását tovább bonyolítja az a körülmény, hogy a legtöbb képző több jelentésű (poliszém), és nem minden jelentésében termékeny.

A szóképzésnél fontos az alábbi három fogalom szétválasztása: (a) termékenység,

a. gyakoriság és (c) szabályszerűség. A szóképzés csak akkor termékeny, ha az adott szemantikai és szintaktikai feltételek mellett új szavak képezhetők vele. Az -Vz igeképző termékenységét mutatják az internet+ez, kompjuter+ez, klón+oz képzések. A magyar képzőrendszer magjához tartozó képzők esetében a képzés mindig szó alapú, azaz a képző létező szóhoz járul:

(81) szó + képző → szó

Végül termékeny képzés esetében a képzett szó jelentése az új képzésekben (a nem lexika- lizálódott alakzatok esetében) mindig kompozicionális, azaz levezethető az alapszó és a képző jelentéséből. Az -Vng képző ezeknek a feltételeknek nem tesz eleget: a zsib+ong, fesz+eng, mer+eng, vis+ong, bor+ong szavakban a tő nem önálló szó, e szavak jelentése nem kompozicionális, az – Vng képzővel új szó nem alkotható, a képző jelentése sem egyértelmű, sőt az sem világos, hogy a naiv beszélő felismeri-e ennek a képzőnek képző voltát. Nem tudjuk megmondani azt sem, hogy az -Vng képző milyen szavakhoz járul, hiszen az alapszó néhány kivételtől eltekintve nem önálló szó. Ezért a képzés nem foglalható szabályba. A termékenység mindig feltételezi a szabályba foglalás lehetőségét, de fordítva ez nem érvényes: a szabályba foglalás lehetősége nem feltétlenül jelent termékenységet. Ha tehát egy adott képzővel új szó már nem képezhető, akkor ez azt jelenti, hogy erre a képzőre vonatkozóan nincs olyan szabály, mely lehetővé tenné új szavak képzését. A szabályon alapuló képzésen kívül azonban vannak ún. analógiás képzések is. Az analógiás képzések nem szabály alapján jönnek létre, hanem adott minta alapján. Analógiás képzés mintája lehet a zsibong, feszeng stb. is. A minta mindig létező lexéma. Az analógiás képzés lehetősége azonban sohasem jelent termékenységet.

A gyakoriság az előfordulások számát jelenti. Gyakoriságról csak egy adott korpuszra vonatkoztatva beszélhetünk. A termékenység és a gyakoriság nem föltétlenül függ össze. Egy termékeny képzés lehet viszonylag ritka, és egy teljesen terméketlen képzés lehet viszonylag gyakori. Gyakorisági számítások nélkül a gyakoriságra vonatkozóan nem tehetünk megbízható és ellenőrizhető állításokat, de persze lehet, hogy az -Vng képző viszonylag gyakori, viszont biztos, hogy nem termékeny. Ugyanígy lehetséges az is, hogy például a -beli képzővel képzett szavak nem túl gyakran fordulnak elő az adott korpuszban annak ellenére, hogy a -beli képző kétségtelenül termékeny.

A szabályszerű képzés azt jelenti, hogy a képzés szabály alapján történik. A termékeny képzés mindig szabályszerű is, de van szabályba foglalható terméketlen képzés is. Ilyen például a -mAny képző: gyárt+mány (‘az, amit gyártunk’), készít+mény (‘az, amit készítünk’), ir+omány (‘az, amit írunk’). Szabályos esetben a képző tárgyas igéhez járul, és jelentése előre jelezhető, a képzett alakok szételemezhetők.

A szóképzés révén létrejött szavak könnyen lexikalizálódhatnak, tehát felvehetnek olyan jelentéselemeket, amelyek alkotóelemeikből nem vezethetők le. Például újság (=újdonság), igazgató, adós, ebédlő, helyettes, szemtelen, látogat. Ezeket a szótárban külön fel kell tüntetnünk, jelentésük leírása a szótár feladata. Az ilyen szavakat lexikalizálódott szavaknak hívjuk. A termékeny szóképzéssel létrehozott és szemantikailag kompozicionális szavakat nem kell a szótárban felsorolni, ez nem is lenne lehetséges, hiszen a szabadon képzett szavak számának nincs felső korlátja. Ezek között a szavak között különbséget kell tennünk a létező, a nyelvi közösség által használt vagy ismert szavak és a potenciális vagy egy adott beszédhelyzetben képzett, de a nyelvi közösség számára nem ismert szavak között, vagyis a létező és potenciális szavak között. A lexikalizálódott szavak mindig létező szavak.

A szóképzés esetén az alábbi kérdésekre kell tudnunk válaszolni:

(a) termékeny-e a képzés, és ha igen, milyen lexikai mezőben;

(b) okoz-e a képző fonológiai változásokat, illetőleg többalakú képző (allomorfok) esetében mitől függ az egyes változatok megjelenése;

(c) az esetleges szófajváltáson túl okoz-e a képző szintaktikai változásokat;

(d) mi a képző ill. a képzett szó jelentése.

Ha a toldalékolásnál szófajváltás lép fel, mindig szóképzéssel van dolgunk, de nem minden szóképzés jár szófajváltással. A szófajváltás tehát elégséges, de nem szükséges feltétele a szóképzésnek.



A termékeny képzés az N, ADJ, V, NV (=nomen verbale, igenév) és ADV kategóriákat érintheti. Amíg azonban a szóképzéssel létrejött N, ADJ, V és NV további képzés alapja lehet, az ADV tovább nem képezhető.

A szóképzést a hagyományos tárgyalásmódot követve aszerint osztályozhatjuk, hogy milyen szófajú szó a ‘bemenet’ és milyen szófajú szó a ‘kimenet’. Főnévből képezhetünk főnevet (N → N), melléknevet (N → ADJ) és igét (N → V). Melléknévből képezhetünk főnevet (ADJ → N), igét (ADJ → V) és határozószót (ADJ → ADV). Végül igéből főnevet (V → N), melléknevet (V → ADJ), igét (V → V) és igenevet (V → NV) képezhetünk.(84)

A termékeny képzések rendszere a magyarban (82)–(86) szerint foglalható össze.

2.7. táblázat -

(82) Termékeny főnévképzés

a. -sÁg: szép+ség, jó+ság menedzser+ség, szupermen+ség

b. -(V)s: postá+s, fazek+as, bolt+os

c. -itás: intim+itás, dekoratív+itás

d. -kA: ember+ke, tányér+ka

e. -(V)cskA: tej+ecske, láb+acska

f. -i: Fer+i, Kat+i, ov+i, csok+i

g. -Ás: tanul+ás, felel+és

h. -Ó: tanít+ó, nevel+ő

(83) Termékeny melléknévképzés

a. -(A)tlAn, -tAlAn: felhő+tlen, csillag+talan, mos+atlan, fest+etlen

b. -i: művészet+i, társadalm+i

c. -(V)s: városi+as, szegedi+es, kavics+os, föld+es, fá+s

d. -beli: intézet+beli, osztály+beli

e. -nyi: öl+nyi, tenyér+nyi

f. -(j)Ú: haj+ú, kez+ű, szempillá+jú, elmé+jű

g. -Ós: fáz+ós, fél+ős

i. -Ó: megdöbbent+ő, elkeserít+ő

(84) Termékeny igeképzés

a. -(V)z: motor+oz(ik), internet+ez(ik)



b. -(V)l: sztrájk+ol, print+el

c. -ál: edit+ál, install+ál, format(t)+ál

d. -kVd(ik), -skVd(ik): nyugtalan+kodik, boszorkány+kodik,

bíró+skodik, nevelő+sködik

e. -(V)gAt: int+eget, nyit+ogat

f. -(t)At: olvas+tat, legel+tet

g. -(t)At(ik): ad+atik, néz+etik

h. -An: zizz+en, patt+an

i. -(V)g: kop+og, ziz+eg

j. -Vdik: sötét+edik, feket+edik, párás+odik

k. -ít: mély+ít, barn+ít, füves+ít

l. -(V)sít: német+esít, baszk+osít, bantu+sít

m. -(V)skodik: orosz+oskodik, finn+eskedik

n. -izál: privat+izál, modern-izál

(85) Termékeny határozószó-képzés

a. -(A)n:meleg+en, gazdag+on, világos+an

b. -Ul:érzéstelen+ül, vad+ul c. -lAg:elméleti+leg, morfológiai+lag

d. -kor:érkezés+kor, elalvás+kor

e. -(V)stUl:szék+estül, család+ostul, hajó+stul

(86) Igenévképzés (mindig termékeny)

a. -ni:vet+ni, arat+ni

b. -Ó:énekl+ő, olvas+ó

c. -t, -Vtt:bezár+t, bekeretez+ett

d. -AndÓ:átad+andó, keres+endő

e. -vA:olvas+va, énekel+ve

f. -hAtÓ:olvas+ható, megnéz+hető

g. -Ó:olvas+ó, mérgez+ő

3.2. 3.2. A képzőkkel kapcsolatos néhány problémaA felsorolt képzők között nem szerepelnek a hagyományosan képzőnek tekintett -né, -ék, -hAt, -hAtAtlAn, -



fajta, -szerű, -féle toldalékok. A velük kapcsolatos problémákkal az alábbiakban részletesebben foglalkozunk. Egyúttal kitérünk néhány más, a magyar szóképzést érintő dilemmára is.

3.2.1. 3.2.1. Képző, inflexiós toldalék vagy összetételi tag?

A felsorolt toldalékok nem mindegyike egyértelműen képző. A -né, -féle, -szerű, -fajta elemek minden szempontból az összetételi utótagokkal azonos módon viselkednek. így például mindegyik megjelenhet mellérendelésekben:

(87) a. trafikos- vagy boltosné

b. üveg- vagy porcelánféle

c. rádió- és televíziószerű

d. két- vagy háromfajta

Az említett elemek a szabályos összetételi utótagoktól csak abban különböznek, hogy önálló szóként nem használatosak.

Az -ék, -hAt elemek sem egyértelműen képzők: inflexiós toldaléknak is tekinthetők. Az -ék esetében szinte semmilyen érv nem szól e toldalék képző volta mellett. Ez a toldalék új szavak létrehozására nem alkalmas. Ennek bizonyítéka az, hogy erre a toldalékra egyetlen lexikalizálódott példát sem találunk, és elképzelhetetlen, hogy a Szabóék, szomszédék típusú szóalakok valaha is sajátos jelentéstartalommal fognak rendelkezni. A -ék-kel történő toldalékolás szófajtartó, ugyanakkor vannak szintaktikai következményei: minden szempontból többes szám harmadik személyű értékben szerepel a mondatban: a szomszédék elköltöztek – *a szomszédék elköltözött. Az -ék után képző nem állhat, de más inflexiós toldalékkal könnyen kombinálható:

(88) a. szomszéd+ék+é+i

b. szomszéd+aim+ék+é+i

c. szomszéd+ok+é+i

A -k többesjel és az -ék kizárja egymást, a birtoktöbbesítő -i (az -é birtokjel társaságában) pedig csak a -k, illetőleg az -ék után állhat.

A -hAt toldalékkal meg az a gond, hogy a vele toldalékolt igék sohasem lexikalizálódnak, vagyis nincs arra példa, hogy egy -hAt-tal toldalékolt ige nem levezethető (nem kompozicionális) jelentést vegyen fel, és önálló tételként a szótárban szerepeljen. Márpedig ez alapvető tulajdonsága a képzett szavaknak: ha ugyanis a képzővel új szót hozunk létre, akkor ennek természetes következménye a lexikalizálódás lehetősége. Ehhez járul, hogy a -hAt toldalék minden igéhez hozzátehető, a vele való toldalékolás független az igék szemantikai tulajdonságaitól. A -hat elemmel toldalékolt alakzatokból termékeny módon nem képezhető igenév: *írhat+ni, *írhat+va, *írhat+andó, *írhat+ó (de: ír+ható). Az egyéb igeképzőket a -hat toldalék általában követi: irogat+hat, olvastat+hat. Az említett tulajdonságok az inflexiós toldalékokhoz sorolják a -hAt toldalékot.

A probléma azonban fordított irányban is felmerül. Az inflexiós toldalékokhoz sorolt toldalékok egyike-másika képzőnek is tekinthető, sőt talán inkább képző, mint rag vagy jel. Ezek közé tartozik a fokjel, amely nemcsak ragozási sort indít, hanem maga előtt inflexiós toldalékot sosem enged meg, ugyanakkor számos olyan képzőt találunk, amely csak utána állhat: rossz+abb+ít, nagy+obb+odik, rossz+abb+ul, kemény+ebb+en. Ennek alapján a fokjel inkább képzőnek tekinthető, bár a képzők fenti felsorolásában nem szerepeltettük.

3.2.2. 3.2.2. A -hAtÓ és -hAtAtlAn elemek státusa

Leíró nyelvtanaink mindkettőt összetett képzőnek tekintik, de ennek indokolását hiába keressük bennük. („A ható igék fosztóképzős származékainak képzőbokrát ma már összetett képzőnek tekinthetjük, és külön is számon tartjuk” – írja egyik nyelvtankönyvünk a -hAtAtlAn elemről.)

Vizsgáljuk meg először a -hAtÓ elemet! A -hAtÓ képző nem tekinthető a ható igék -O képzős igeneveinek a következő okokból. A -hAt képzőt gyakorlatilag minden ige megkaphatja, s a képzés nem változtatja meg az alapige melletti szintaktikai funkciókat:



(89) a.János ugrál/als zik/olvass a az újságot.

b. János ugrálhat/alhat/olvashatja az újságot.

Az -Ó képzővel gyakorlatilag a -hAt képzőt nem tartalmazó igék mindegyikét elláthatjuk, tárgyatlanokat és tárgyasokat egyaránt, s a kapott szerkezetben a külső tag mindig az alapige alanyának felel meg. Például:

(90) a.az [évek óta minden feladatát pontosan teljesítő] fiú

b. a [szokatlan munkától hamar elfáradó] fiú

c. a [vidéket elárasztó] víz

Az ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező -Ó képzőt azonban hiába keressük a ható igék esetében: a tárgyatlan ható igéknek (egy-két lexikalizálódott kivételtől eltekintve) egyáltalán nincs -Ó képzős igenevük, a tárgyas igékből képzett -hAtÓ végződésű igenevek szerkezeteiben pedig a külső tag mindig a cselekvő alapige tárgyi vonzatának felel meg, így nem tekinthetjük őket a ható ige -Ó képzős igeneveinek.

(91) a. *az ugrálható/alható/énekelhető fiú

b. *az olvasható/házat megépíthető fiú

c. az olvasható könyv

d. a megépíthető ház

Ennek következtében egy külön elemzetlen -hAtÓ képzővel kell számolnunk. A -hAtAtlAn gyakorlatilag ugyanott fordulhat elő, mint a -hAtÓ, ezért kézenfekvőnek tűnhet, hogy a két összetett toldalékot azonos módon kezeljük. Figyeljük azonban meg, hogy a -hAtÓ toldalékban szereplő -Ó-nak és a -hAtAtlAn toldalékban szereplő -tlAn-nak egészen mások a tulajdonságai. A -tlAn képző tárgyas igékhez járul, s az így nyert szerkezetek mindig passzív értelműek: külső tagjuk az alapige eredeti tárgyának felel meg:

(92) megoldatlan probléma, kitakarítatlan szoba, borotválatlan arc

Ugyanez érvényes a -hAtAtlAn végződést tartalmazó alakokra is, ezenkívül a -tlAn toldalék által okozott jelentésváltozás is előre jelezhető. Ezért a -hAtAtlAn szételemzésének nincs sem szintaktikai, sem szemantikai akadálya. Ahhoz azonban, hogy a passzív jelentést megkaphassuk, fel kell tételeznünk egy passziválási szabályt. Ilyen szabály a (93), mely igetöveken működik (Vtr= tárgyas igető, Vpass= passzív igető).

(93) [vtr ] → [vpass]

Egy ilyen szabálynak a feltételezése lehetővé teszi a -hAtÓ képző szételemzését is, csak azt kell feltételeznünk, hogy az -Ó képző nemcsak aktív, hanem passzív (ható) tövekhez is járulhat (lásd a (155) szabályt).

3.2.3. 3.2.3. Az -i becéző képző

Az -i becéző képző másfajta problémát vet fel. Kérdés, hogy megfogalmazható-e egyáltalán szabály az Adám – Adi, Dénes – Dini, Ferenc – Feri, Imre – Imi, Miklós – Miki stb. becéző nevek képzésére. Az -i becéző képző kétségtelenül termékeny, de a becéző nevek képzése a magyarban megszokott szóképzéstől eltér, mivel a képző nem a szóhoz járul, hanem annak valamilyen módon csonkított változatához. Tegyük fel, hogy az -i képzőt a keresztnév csonka tövéhez illesztjük, amely a név első szótagjából és a második szótag első mássalhangzójából áll. Tehát: Erzsébet – Er$zs +i, Ferenc – Fe$r +i, Teréz – Te$r +i, Klára – Klá$r +i, Aladár – A$l +i, Zsuzsanna – Zsu$zs +i, ahol $ a szótaghatárt jelöli. Ez a szabály azonban nem fedi le az összes képzést. Vö. Agnes – *Ag$n +i – Ag +i, István – *Ist$v +i – Ist +i, Viktória – *Vik$t +i – Vik +i, ahol az előbb említett szabály helytelen alakokat állítana elő, és persze a helyeseket kizárná. Megoldást vagy legalábbis jobb megoldást, a szótagszerkezet figyelembevétele kínál. Induljunk ki az alábbi mintából:



A (94)-ben a o-t kell kitöltenünk, mégpedig úgy, hogy maximális szótag jöjjön létre. A maximális szótag (C)VC vagy (C)VCC szerkezetű; CVCV vagy VCCV nem lehet, mert ebben az esetben kétszótagú szerkezet jönne létre. Továbbá CCC általában nem állhat a szótag végén, mert ez a magyarban megengedhetetlen szótagzárlatot eredményezne, de sok CC zárlat is ki van zárva (pl. -gn, -mr, -kt). A (94) kitöltése a Ferenc és Andrea nevek esetében így fest.

Agnes esetében a maximális szótag Ag, Imre esetében Im, István esetében Ist, és Viktória esetében Vik. Ezekből kapjuk az -i képző segítségével az Agi, Imi, Isti és Viki becézőneveket. A Zoli, Oszi alakokat azonban az előbbi szótagelméleti módszerrel sem tudjuk megmagyarázni, a maximális szótag ugyanis Zolt és Oszk lenne. A Zolti ugyan létezik, de Zolinál marginálisabb, Oszki viszont nincs. Vannak azután olyan becenevek is, amelyekben az eredeti szó első magánhangzója megrövidül: Dániel – Dani, Gábor – Gabi, János – Jani, Péter – Peti. Ezekben az esetekben a (94) minta kitöltése feltehetően a hosszúság figyelembevétele nélkül történik, tehát Pet(er) ^ Peti, vagyis a kvantitás nem része a mintának.

Magyarázat nélkül marad még mindig jó néhány becenév: Albert – Berci, Alfréd – Frédi, András – Bandi, Anna – Panni, Antal – Tóni, Endre – Bandi, Éva – Vica, István – Pista, Ödön – Dönci stb. Ezek között vannak olyanok, amelyek ikerítéssel magyarázhatók: Andi – Bandi, Anni – Panni, Isti – Pisti. Mások viszont történetileg kialakult képzések, amelyekre ma már nem adható szabály.

A becenevek képzése sajátságos helyet foglal el a magyar alaktanban. Még a szabályosnak mondható képzések sem az alaktanban megszokott szabályokat követik. A magyarban más ilyen tőcsonkítással járó morfológiai műveletet nem ismerünk. Amint fentebb utaltunk rá, a magyarban a szóképzés általában szó alapú, márpedig a csonka tövek nem önálló szavak.

Megjegyezzük még, hogy a becenevek -i képzőjével teljesen azonos módon viselkednek a köznevek -i képzős főnévi származékai is: csoki (csok(oládé) + i), fagyi (fagy(lalt) + i), ovi (óv(oda) + i), ubi (ub(orka) + i). Ezt az -i képzőt azonosnak kell tekintenünk az -i becéző képzővel.

3.2.4. 3.2.4. Az igenevek képzői

Az igenevek képzése is sajátos problémákat vet fel. A melléknévi igenevek képzésénél például figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a melléknévi igenévi toldalékkal ellátott elem különbözőképpen viselkedik, ha igenévként használjuk, és ha melléknévként szerepel a mondatban. Állítmányi szerepben például csak a melléknév fordulhat elő.

(96) a.Ez a hír megdöbbentő.

b. *Ez a hír Pétert megdöbbentő.

Továbbképzéssel csak melléknévből képezhető határozó:

(97) a. A táj megdöbbentően szép volt.

b. *A táj Pétert megdöbbentően szép volt.

Az esemény lefolyására vonatkozó módhatározók csak igenevekkel fordulhatnak elő:

(98) a. A Pétert alaposan megdöbbentő kérdés számomra komikusnak tűnt.

b. *Tegnap egy alaposan megdöbbentő kérdést kaptam.



Mindez azt bizonyítja. hogy különbséget kell tennünk a melléknévi igenév és a melléknév között. Mindkettőnél ugyanaz a toldalék szerepel, morfológiailag tehát a kettő nem különbözik egymástól. A melléknévi igenévből morfológiai szabállyal képezhető melléknév:

(99) [PART] → [ADJ [PART ]]

ahol PART a melléknévi igenév (participium) jele.

A főnévi igenév is kétarcú: segédigés alakjaiban (el fog/akar/szokott menni) igei jelentésű, önmagában és névszói személyragokkal toldalékolva főnévi funkciójú. A főnévi igenévre is megfogalmazható tehát egy (99)-hez hasonló szabály.

Megjegyezzük, hogy melléknévi igenév az -AndÓ képzővel termékenyen ma már csak tárgyas igéből képezhető; ebben az esetben megőrzi igei természetét. A tárgyatlan igéből alakult származékok sajátos lexikai tartalommal melléknevesültek: áll+andó, hal+andó, marad+andó, ered+endő. Új képzések csak analógiás úton keletkezhetnek, a képzés tehát nem termékeny. A (99) szabály ebben az esetben nem működik, ezért az -AndÓ toldalékot nem lehet a melléknév képzői közé sorolni.

Mindezek a megfigyelések azt bizonyítják, hogy a szóképzésnél az N, ADJ, V és ADV kategóriákon kívül fel kell vennünk egy NV igenévi kategóriát is.

3.2.5. 3.2.5. Kötelező bővítményű melléknévi szerkezetek

Némely esetben a képzett szó önmagában nem áll meg, kötelezően bővítményt vesz maga mellé. Ilyen a -(j)U denominális melléknévképző, de hasonlóan viselkedik némely esetben az -As képzős deverbális főnévképző és az -i melléknévképző is. Az alábbi -(j)U képzős képződmények elfogadhatatlanok:

(100) *hatalm+ú, *ujj+ú, *fej+ű

A (100) alatti képződményeket egy melléknévvel kell kiegészítenünk ahhoz, hogy helyes származékokat kapjunk:

(101) nagy hatalm+ú, öt ujj+ú, kopasz fej+ű

Hasonlóa helyzet a következő -Asképzős főnév esetében is:

(102) a. *elolvasás, *maradás, *tartózkodás

b. a könyv elolvasása, életben maradás, otthon tartózkodás

Míg azonban az -As képzős főnevek öröklik az ige vonzatkeretét, és a kötelező vonzat megjelenése ennek a ténynek tudható be, a -(j)U képzős melléknevek esetében más a helyzet. Nem mondhatjuk ugyanis azt, hogy a hajú típusú melléknevek öröklik a bemenetül szolgáló főnév vonzatkeretét, hiszen a haj főnévnek nem vonzata a hosszú melléknév. A melléknév kötelező megjelenését csak úgy tudjuk megmagyarázni, ha feltételezzük, hogy a -(j)U képző nem egyszerű kategóriaváltoztató végződés, hanem predikátumként is funkcionál, és a hosszú ennek a predikátumnak egyik kötelező vonzata, másik vonzata maga a főnévi tő. A képzés szabálya tehát így adható meg:

(103) N + [ADJ (J)Ú] → [ADJ ADJ + [ADJ N + (j)Ú]]

A (103) jobboldalán lévő ADJ a betöltendő változó.

Hasonló megoldás javasolható az -i melléknévképzőre is, amikor névutóhoz járul. Vö. *alatti, de asztal alatti.

A (103) szabály alkalmazása jelentéstani tényezőktől is függ. A *(a) két autójú férfi, *(a) tetőtartójú autó, *(a) sok lámpájú terem, *(a) sötét felhőjű ég helytelen képződmények. Ugyanakkor helyes szerkezetek a (a) kerek fejű férfi, (a) nagy orrú fiú, (a) háromlábú szék, (a) hatszög alakú ház, (a) háromkerekű autó. A szerkezet képzése az elidegeníthető – nem elidegeníthető tulajdonság/rész problémájával függ össze. Az autó nem elidegeníthetetlen tulajdonsága a férfinak, a tetőtartó az autónak, a lámpa a teremnek, a felhő az égnek. Ugyanakkor a fej elidegeníthetetlen része a férfinak, az orr a fiúnak, a láb a széknek, az alak a háznak, a kerék az autónak. A (103) képzés szemantikai feltétele tehát, hogy a képzés alapjául szolgáló főnév jelöltje elidegeníthetetlen része vagy dimenziója legyen a szerkezet alaptagja által jelölt személynek vagy dolognak.



3.2.6. 3.2.6. A lexikai akadályozás

Sok esetben egy-egy termékeny képzési szabály azért nem alkalmazható, mert a szótárban már létező szó a képzést megakadályozza. A létező szó lehet tőszó, de többnyire inkább vagy korábban termékeny, de jelenleg nem produktív képzésnek, vagy pedig rivális képzési szabálynak az eredménye. íme néhány példa:

(a) A szabályos szeretés, gyűlölés, félés, hívés, álmodás szavakat azért nem képezzük, mert a szótárban már létezik a szeretet, gyűlölet, félelem, hit, álom szó.

(b) Nincs szorgalmasság, egészségesség, bánatosság, mert már van szorgalom, egészség, bánat.

(c) A teniszes, diszkoszos, gerelyes, kenyeres, húsos főneveket nem képezzük, mert a szótár már tartalmazza a teniszező, diszkoszvető, gerelyvető, pék, hentes szavakat.

Amikor egy már létező szó akadályozza meg a szabályos változat létrejöttét, lexikai akadályozásról (’lexical blocking’) beszélünk. A lexikai akadályozás természetesen nem jelent abszolút szabályt, párhuzamos képzések tehát akkor is előfordulhatnak, ha a két alakzat között nincs jelentéstani különbség. Például síel – sízik, bridzsel – bridzsezik. Ilyenkor azonban gyakran előfordul, hogy az egyik alak lassan kiszorítja a másikat: pipál ^ pipázik, vacsorál ^ vacsorázik, vagy pedig a két alakzat jelentése szétválik: okoz O okol, soroz O sorol, szemez O szemel.

3.3. 3.3. A lexikalizálódott képzett szavak elemzéseMielőtt rátérnénk az egyes képzők részletesebb vizsgálatára, néhány szót kell szólnunk a szótárban tárolt képzett szavak elemzéséről. Két esetet kell megkülönböztetnünk. Az egyik eset az, amikor a képzett szó termékeny képzési szabállyal azért nem állítható elő, mert jelentése nem kompozicionális. A másik esetben a képzett szónak nem felel meg termékeny képzési szabály.

Az első esetre (104a,b)-ben találunk példákat.

(104) a. látogat, beszélget, mosogat, hallgat, fosztogat, kuporgat, háborgat

b. ugat, béget, borogat, hasogat, emleget, fenyeget, öblöget

A (104a)-beli példákban könnyen felismerhető az alapszó: lát, beszél, mos, hall, foszt, kuporog, háborog. A -gAt-képzős alakok jelentése azonban nem vezethető le az alapszó és a képző jelentéséből. A (104a) alatti igéknek külön lexikai egységként kell a szótárban szerepelniük. A szemantikailag nem kompozicionális alakok morfológiai szerkezete azonban egyértelmű, és ezt a szerkezetet a szótárban szintén ábrázolnunk kell. Mivel rendelkezünk egy (105) alakú termékeny szóképzési szabállyal, nem kell mást tennünk, mint ezt a szabályt ‘visszafelé’ alkalmazni. A (105) szabállyal ebben az esetben nem új szót állítunk elő, hanem meglévőt elemzünk.

(105) V + [v gAt] → [v V + gAt]

(105)-öt visszafelé alkalmazva megfordul a nyíl iránya:

(106) V + [v gAt] ← [v V + gAt]

A (106) szabály alapján leválasztható a (104a) igéinél a -gAt képző.

A (104b) esetében valamivel nehezebb a dolgunk, ti. itt nincs alapszó, a (106) szabály bal oldalán lévő V nem azonosítható a szótárban. Ennek ellenére nem kétséges, hogy ezek az igék is tartalmazzák a -gAt képzőt. Ezekre az esetekre is alkalmazni szeretnénk tehát a (106) szabályt. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, az alábbi megszorítással kell a (106) szabályt kiegészítenünk.

(107) Amennyiben a (106) szabály alkalmazásakor a V nem önálló szó, akkor a képző leválasztása utáni maradékot V kategóriájú ún. fantomtőnek kell tekinteni.

A második esetben nem találunk olyan szabályt, amelyet visszafelé alkalmazva, a morfológiailag összetett szó alkotóelemeire szételemezhető lenne. Előfordul, hogy a naiv beszélő már fel sem ismeri a képzőt, és a képzett szót tagolatlan egységként kezeli. Ez különösen akkor áll, ha az alapszó fantomtő: tapsol, visel, roncsol, szürcsöl, horzsol, dörzsöl, hajszol, vonszol. Ezekben a származékokban a nyelvész felismerheti ugyan a csak



diakrón szempontból indokolható -sVl képzőt, a naiv beszélő azonban általában nem tekinti őket képzett szavaknak, bár az -(V)l képző termékenysége miatt lehetséges, hogy e származékok egy részét átértelmezi, mégpedig így: taps+ol, roncs+ol, dörzs+öl. A szinkrón elemzésekor is ezt az utat kell követnünk.

Megint más a helyzet azokban az esetekben, amikor az alapszó egyértelműen azonosítható. A -mAny képző ma már nem termékeny, a vele képzett főnevek azonban könnyen szételemezhetők: gyárt+mány, készít+mény, vet+emény, hagy+omány, tud+omány. Abban az esetben, amikor a tárgyas ige eredménytárgyat kíván, a derivátum jelentése előrejelezhető: ’a cselekvés révén létrejött eredmény’. A képzés tehát, annak ellenére, hogy nem termékeny, ebben az esetben szabályosnak tekinthető. A -mAny az -At rivális képzője, és azokhoz az igei tövekhez járul, amelyek -t-re végződnek. A -mAny képzős származékok szóban forgó alcsoportjára tehát az alábbi szabály állítható fel:

(108) Vtr +[N mÁny] → [N Vtr + mÁny]

Feltételek:

(a). V -t-re végződik;

(b) V tárgya eredménytárgy;

(c) V zárt igecsoport.

A terméketlen képzések mintái analógiás képzések elindítói lehetnek. így például a (108) minta alapján képezhetők az alábbi alakzatok: forraszt+mány, vasal+mány, keres+mény, gondol+mány.

3.4. 3.4. Néhány képző részletesebb vizsgálata3.4.1. 3.4.1. Főnévképzés

3.4.1.1. 3.4.1.1. -sÁg

A -sAg képző termékenyen elsősorban melléknevekhez kapcsolódik, a vele létrejött származékok elvont tulajdonságot jelölnek: jó+ság, szép+ség, hosszú+ság, széles+ség, beteg+ség, lusta+ság. A képző alkalmazását a lexikai akadályozás elve korlátozhatja. E szerint az elv szerint amikor van már egy létező szó a szóban forgó dolog, tulajdonság vagy cselekvés, folyamat jelölésére, akkor új szót nem alkotunk rá. Ezért nincsen *szorgalmasság, mert van szorgalom, és nincsen *egészségesség, mert már létezik az egészség szó.

Az -(V)s képzős melléknevek után a -sAg képző produktívan csak elvont jelentésű főnévi alapszóból alakult származék esetében használható: figyelmes+ség, aggodalmas+ság, akaratos+ság, de *aranyos+ság, *szekrényes+ség, *hagymás+ság, *havas+ság.

A -nyi képző után a -sAg sohasem fordulhat elő: *kanálnyi+ság, *liternyi+ség.

A melléknévből képzett elvont főnevekre tehát az alábbi szabály érvényes:

(109) A -sAg főnévképző melléknévi bázis esetében ADJ + [N sÁg] → [N ADJ + sÁg]

Feltétel:

(a) az -(V)s képzős melléknév esetében az alapszó elvont jelentésű;

(b) ADJ nem -nyi képzős.

Főnévi alapszón a -sAg képző csak szűk körben termékeny: az asztalos+ság, szabó+ság, pék+ség (utóbbi inkább csak helyet/üzletet jelent) mintájára képzett *ács+ság nem elfogadható, és kérdéses a ?villanyszerelő+ség, ?tanító+ság, ?üveges+ség, ?kárpitos+ság grammatikalitása is. Lehet azonban, hogy itt a képzés azért tűnik jobbnak, mert az alapszó melléknévként is előfordul.

Ugyanez vonatkozik a gyűjtőnevekre is. A katona+ság, hallgató+ság, vezető+ség, hegy+ség, erdő+ség mintájára nem képezhető az *alkalmazott+ság (’az alkalmazottak összessége’), *virág+ság (’virágok sokasága’), *látogató+ság (’a látogatók összessége’), *néző+ség (’a nézők összessége’). Főnévi alapszón a -sAg gyűjtőnévképzőként nem termékeny, alkalmanként azonban analógiás képzések előfordulhatnak.



Egyértelműen termékeny a főnévi alapú képzés emberi tevékenységgel kapcsolatos funkciómegnevezések, főként foglalkozásnevek esetében, amennyiben az alapszó nem -Ó, illetőleg -(V)s képzővel képzett főnév: menedzser+ség, bróker+ség.

A főnévből képzett -sAg képzős főnevekre a fentiek szerint az alábbi szabály érvényes:

(110) A -sAg főnévi alapú főnévképző

N + [n sÁg] — [n N + [n sÁg] ]

Feltétel:

(a) N funkció- vagy foglalkozásnév;

(b) N nem -Ó, -(V)s képzős főnév.

A képző jelentése: ’az alapszóval jelölt vminek lenni’. A főnév és melléknév alapú képzés közötti különbség megmagyarázható a főnév és a melléknév közötti jelentéskülönbséggel: menedzserség ’menedzsernek lenni’ – szépség ’szépnek lenni’.

3.4.1.2. 3.4.1.2. -(V)s

A képzőt foglalkozásnevekben: asztal+os, kárpit+os, kuká+s, és számjegynevekben: öt+ös, száz+as, ezr+es találjuk. A foglalkozásnevek képzése azonban nem előrejelezhető, képzésük attól függ, hogy egy tevékenység intézményesül-e vagy sem. Az új képzések esetében válik egyértelművé, hogy a vele azonos alakú melléknévképző az elsődleges: szoftver+es cég, hardver+es cég. Az -(V)s képzős melléknevek jelentése ’az alapszóval jelölt dologgal kapcsolatos’, ebből – bizonyos feltételek teljesülése mellett – konverzióval jön létre az – (V)s képzős főnév, amelynek jelentése ’olyan személy, akinek az alapszóval jelölt dologhoz valami köze van’. Ilyen jelentésű főnevek képzése termékeny. A foglalkozásnév ezekből jön létre intézményesülés révén, amely természetesen nem nyelvészeti művelet.

Nem minden -(V)s képzős melléknévből jön létre főnév. Az alapszók következő jelentéstani csoportjai esetében lehetséges a konverzió: (a) sporteszközök: bob+os, gördeszká+s, hoki+s; (b) áru: újság+os, zöldség+es, öv+es; (c) hangszer: klarinét+os, szaxofon+os, dob+os. Rajtuk kívül a képzés néhány kisebb jelentéstani csoport esetében is termékeny, pl. szoftver+es, kuká+s, trafik+os stb.

A számjegynevek is először melléknévként jönnek létre, majd konverzió révén válnak főnévvé: ezres bankjegy → egy ezres.

A személynevekre érvényes konverziós szabály (111) alatt található:

(111) [ADJ N + [ADJ (V)s]] → [n N + (V)s]

Feltétel:

N sporteszköz, áru vagy hangszer neve

Jelentés: ’személy, akinek vmilyen kapcsolata van az N által jelölt dologgal’

A (111) szabály alapján az -(V)s képzős főneveket nem közvetlenül az alapfőnévből, hanem a vele alakilag azonos melléknévből képezzük konverzióval. A (111) szabály természetesen nem jelenti azt, hogy minden -(V)s képzős főnév konverzióval jön létre. -(V)s képzős főnév meglévő minta (pl. asztal+os, kárpit+os, kőműv+es) alapján analógiás után is létrejöhet. A szabályos képzés azonban a (111) szabály alapján történik. Hagyományosan a konverziót, a „zéró-toldalékolást” nem szokás a morfológiai műveletek közé sorolni, pedig az éppúgy szóképző morfológiai művelet, mint a testes morf segítségével történő szóképzés.

A számnév alapú képzésre a (111)-hez hasonló szabály fogalmazható meg.

3.4.1.3. 3.4.1.3. -kA és -(V)cskA

A -kA és az -(V)cskA kicsinyítő képző csak főnévi alapszó esetén termékeny. A vékony+ka mintájára képezhető ugyan a magas+ka, alacsony+ka, széles+ke, keskeny+ke, és az apró+cska mintájára is képezhető a vastag+ocska, mély+ecske, hosszú+cska, szép+ecske, szomorú+cska, de ezek kicsinyítő jelentésben aligha



értelmezhetők. A vidám+ka, szegény+ke lexikalizálódott becéző származékok. A két képző közül az -(V)cskA a termékenyebb, lényegében minden megszorítás nélkül használható. A -kA képző ezzel szemben bizonyos hangtani környezetben (lásd alább) nem fordulhat elő. A két képző egyébként nem föltétlenül zárja ki egymást: level+ecske – levél+ke, tál+acska – tál+ka.

Nem használható a -kA zárhangokra végződő szóvégek esetén: láb+acska – *láb+ka, lép+ecske – *lép+ke, hód+ocska – *hód+ka, kut+acska – *kút+ka, fog+acska – *fog+ka, gyík+ocska – *gyík+ka. A többi mássalhangzó esetén mindkét képző lehetséges: asztal+ka – asztal+ocska, gödör+ke – gödr+öcske, ikon+ka – ikon+ocska, citrom+ka – citrom+ocska, bárány+ka – bárány+ocska. A két származék közti választást egyrészt a lexikai akadályozás, másrészt az -(V)cskA nagyobb fokú termékenysége szabályozza. Ha a szópár egyik tagja létező szó, akkor a másikat nem használjuk. Ha egyik tag sem az, akkor a két szó közül az -(V)cskA képzőset részesítjük előnyben.

A magánhangzóra végződő alapszó többnyire a -cskA képzőt kapja: folyó+cska, kígyó+cska, autó+cska, tető+cske, körző+cske, eső+cske, bundá+cska, csárdá+cska, bögré+cske, kefé+cske, ágyú+cska, varjú+cska, seprű+cske, gyűrű+cske. Az anyó+ka, szívó+ka, hajtó+ka, néni+ke, ülő+ke lexikalizálódott képzések. A fenti általánosítás alól kivételt képeznek az -i-re végződő alapszavak, melyek kivétel nélkül a -kA képzőt kapják: cumi+ka, kocsi+ka, tepsi+ke. A többi magánhangzóra végződő tő esetén (az -a/-e kivételével, lásd alább) párhuzamos képzések előfordulhatnak.

A -kA-ra végződő tövek a -kA kicsinyítő képzőt tiltják, de az -(V)cskA képzőt megengedik: macská+cska, puská+cska, kecské+cske, fecské+cske, eké+cske, tüské+cske. Ez azonban általánosabban is igaz: a -kA kicsinyítő képző nem fordulhat elő -a/-e -re végződő tövek után: *zergé + ke, *kefé + ke, *körté+ke, *kapá + ka, *almá + ka, *szilvá + ka.

A két kicsinyítő képzőre vonatkozó szabályt (112a,b)-ben fogalmaztuk meg.

(112) A kicsinyítő képzők szabályai

a. N + [N (V)cskA] → [N N + (V)cskA]

Feltétel:

N konkrét főnév.

b. N + [n kA] → [n N + kA]

Feltétel:

(a) N konkrét főnév.

(b) N nem végződik -a/-e -re.

(c) N nem végződik zárhangra;

(d) N több szótagú.

A (112a,b) megfogalmazásából is kitűnik, hogy az -(V)cskA általánosabb képző, mert alkalmazása az N alapszó jelentésén kívül nincs más feltételhez kötve. A -kA képzőre vonatkozó szabálynak ezzel szemben több feltételnek kell eleget tennie. A két szabályt úgy is elrendezhetnénk, hogy először a specifikusabb (112b) szabályt alkalmazzuk, és utána azt mondjuk, hogy minden egyéb esetben a (112a) szabály alkalmazandó. Ez az elrendezés azonban a jelen esetben azért nem lenne szerencsés, mert kizárná a párhuzamos képzések lehetőségét.

3.4.1.4. 3.4.1.4. -Ás

A képzőt minden cselekvő, műveltető és visszaható igéhez hozzáilleszthetjük:

(113) a. takarít+ás, olvas+ás, főz+és, szerel+és

b. rajzoltat+ás, olvastat+ás, legeltet+és, feletet+és

c. mosakod+ás, osztozkod+ás, fésülköd+és, köteked+és



Műveltető igék passzívumából is képezhető ugyan -As képzős főnév, de az így kapott származékok nemigen használatosak. Az alapigék passzívumának -As képzős alakjai: olvastat+ás, rajzoltat+ás, megfőzet+és, felszereltet+és gyakran egybeesnek a velük homonim műveltető igéből képzett alakokkal.

(114) olvastattat+ás, rajzoltattat+ás, megfőzettet+és, felszereltettet+és

A (114) képzés nem nyelvtani, hanem csak nyelvhasználati okokból helytelen.

Nem járul termékenyen az -As képző ható igéhez, amire magyarázatot kapunk, ha a -hAt elemet inflexiós toldaléknak és nem képzőnek tekintjük.

(115) *olvashat+ás, *rajzolhat+ás, *főzhet+és, *szerelhet+és

A lexikai akadályozás az -As képző esetében is működik: nincs gyűlölés, mert van gyűlölet, nincs félés, mert van félelem, nincs hívés, mert van hit. Az -As képzős származékok azonban ebben az esetben is morfológiailag helyes alakzatok.

Az -As képzős főnevek képzésének a fentiek szerint egyetlen akadálya a ható ige jelenléte. Szabályunk tehát így fest:

(116) V + [N Ás] → [N V + Ás]

Feltétel:

V nem tartalmazza a -hAt elemet Jelentés: ’állapot, cselekvés, folyamat neve’

Az -As képzős főnév három különböző jelentést fejezhet ki: (a) komplex eseményt, (b) egyszerű eseményt és (c) eredményt. A komplex esemény jelentésű deverbális főnév megtartja az alapige vonzatkeretét, mellette tárgyatlan igei alap esetében az alanyi vonzatot, tárgyas igei alap esetében a tárgyi vonzatot éppúgy ki kell tenni, mint az ige esetében.

(117) *felmerülés – a probléma felmerülése

(118) *felrobbantás – a híd felrobbantása

Az egyszerű esemény jelentésű deverbális főnév olyan eseményt jelöl, amelynek szereplőit nem kell explicitté tenni, pl. fordítás, írás, felszólalás, áthelyezés.

(119) a. írás közben ne zavarj!

b. A fordítás sokáig tartott.

Végül az -As képzős főnévvel valamely cselekvés eredményét is jelölhetjük: írás (’irat’), kötés, hímzés, fordítás, megdöbbenés, hivatkozás. Ilyen jelentés esetében nem szerepelhet a főnév mellett olyan ige, amely események lefolyására vonatkozik, mint például a kezdődik, tart, abbahagy, befejeződik.

(120) *a hivatkozás sokáig tart, *kezdődik a hivatkozás

Némely esetben ugyanannak a képzett főnévnek három jelentése is lehet:

(121) a. A szerződésnek az elnök által való aláírása ünnepélyes körülmények között

megy végbe. (’komplex esemény’)

b.Az elnök az aranyozott tollat csak aláírásra használja. (’egyszerű esemény’)

c. Az elnök aláírása teljesen elmosódott. (’eredmény’)

A vonzatkeret a szó szintaktikai viselkedését határozza meg, a mondat jelentéstani értelmezéséhez a szemantikai szerepek (théma, patiens, instrumentalis stb.) járulnak hozzá. Mindhárom mondatunkban az elnök aláírásáról van szó. A (121a) mondatban az elnök nemcsak a deverbális főnév alanyi vonzata, hanem a cselekvés ágense is. A (121b) mondatban ezzel szemben az elnök már nem vonzata az aláírás-nak, viszont még mindig ágens szereplője az eseménynek. Végül a (121c) mondatban az elnök és az aláírás viszonya egyszerű birtokviszony, az



elnök sem alanyi vonzata, sem pedig ágens szereplője az aláírás-nak. Ha a szemantikai szereplőkre vonatkozó információt argumentumszerkezetnek nevezzük, akkor a három jelentés a következőképpen jellemezhető:

Komplex esemény: vonzatkeret + argumentumszerkezet Egyszerű esemény: csak argumentumszerkezet Eredmény: sem vonzatkeret, sem argumentumszerkezet

Ez a megkülönböztetés a deverbális alaptagú összetétel esetében alapvető szerepet játszik.

3.4.1.5. 3.4.1.5. -Ó

Az -Ó képzővel létrejött származék jelölheti (a) a cselekvőt: tanító, csavargó, vezető, szerelő; (b) a cselekvés eszközét: ásó, véső, fúró, daráló; (c) a cselekvés helyét: lottózó, olvasó, váró, háló; (d) egyszerű eseményt: esküvő, takarodó, válogató. Az egyszerű eseményt jelölő főnevek nem termékeny képzés eredményei, képzésükre szabály nem fogalmazható meg. A cselekvés helyét jelölő főnevek pedig termékeny esetben összetétel alapján képződnek: lottózó helyiség, olvasóterem, váróterem, hálószoba. Az ebédlő, vendéglő nem termékeny képzés eredménye. Eszközneveket csak abban az esetben képezhetünk, amikor az alapige által jelölt cselekvés eszközt feltételez, mivel azonban az eszközt jelölő főnév általában nem vonzata az igének, az eszköznév képzése nem előrejelezhető, nem foglalható szabályba. A cselekvőt jelentő főnevek viszont cselekvésigéből termékenyen alkothatók.

-Ó képzős főnév nem alkotható bizonyos toldalékokat tartalmazó igéből: (a) mosható ruha – *moshatóN , megoldható feladat – *megoldhatóN ; (b) (a teheneket) legeltető pásztor – *legeltetőN, (a virágokat) rajzoltató tanár – *rajzoltatóN ; (c) felpattanó kő – *felpattanóN, bólintó gyerek – *bólintóN . Nem képezhető tehát főnév olyan igéből, amely a -hAt toldalékot tartalmazza, sem műveltető igéből, sem pedig pillanatnyi cselekvést, történést jelentő igéből.

Nem működik a képzés kötelező határozói vonzatot kívánó igék esetében sem: az otthon maradó gyerek – *maradóN, jól viselkedő gyermek – *viselkedőN. Nem képezhető főnév azokban az esetekben sem, amikor az alapige bővítménye mondat: a tényállást megállapító rendőr – *megállapítóN, a hiba bejelentését elmulasztó alkalmazott – *elmulasztóN .

Végül nem képezhető főnév állapotot jelentő igékből sem: létező szó – *létezőN, a jól látó szem – *látóN.

Termékenyen az -0 képzővel csak ’a cselekvés eseti végrehajtója’ jelentésben képezhető cselekvőt jelentő főnév:

(122) a. író – ennek a levélnek az írója nem lehet becsületes b. fűtő – ma te leszel a fűtő, és én a szakács

Ahhoz, hogy az eseti végrehajtót jelentő főnév foglalkozásnévvé váljon, a szóban forgó cselekvésnek intézményesülnie kell. Az író, fűtő főnév foglalkozásnévként tehát intézményesülés révén jön létre, közvetlenül nem képezhető. Az előidéző, elkészítő, megrongáló, lefestő csak eseti végrehajtót jelenthet: a kötelező vonzatot kívánó igéből nem jöhet létre foglalkozásnév, mivel a deverbális főnévnek mindig kötelező vonzatával együtt kell megjelennie:

(123) a. a baleset előidézője

b. a mai vacsora elkészítője

c. az autó megrongálója

d. a kerítés lefestője

A képzés szabálya tehát így fest:

(124) Az -0 deverbális főnévképző V + [n Ó] → [n V + Ó ]

Feltétel:

(a) V tartós cselekvést jelentő ige (V nem lehet sem állapotige, sem pillanatnyi eseményt jelölő ige);

(b) V nem tartalmazza a -hAt, -(t)At, -(t)Atik toldalékokat;

(c) V nem kíván kötelező határozói vagy mondatértékű vonzatot.



Jelentés: ’az igével jelölt cselekvés eseti végrehajtója’

Az -0 képzős főnév azonban más módon is levezethető. A jelen idejű melléknévi igenév képzője is -0, és minden -0 képzős főnévnek megfelel egy -0 képzős melléknévi igenév. A (124) szabályban megfogalmazott feltételek mellett tehát konverzióval melléknévi igenévből is levezethetők a cselekvőt jelentő főnevek. Pontosabban: a feltételeket a melléknévi igenévre vonatkozóan kell megfogalmaznunk (a melléknévi igenév örökli az alapige von- zatkeretét). Ennek megfelelően a (124) szabály baloldalán a képző kategóriáját kell megváltoztatnunk: N helyett PART-ot, a melléknévi igenév kategóriáját kell megadnunk. A konverziós szabály tehát (125) alakú.

(125) Főnévképzés konverzióval melléknévi igenévből

[PART V + Ó] → [n V + Ó ]

Feltétel:

(a) V tartós cselekvést jelentő ige;

(b) PART nem tartalmazza a -hAt, -(t)At, -(t)Atik képzőket;

(c) PART-nak nincs kötelező határozói vagy mondatértékű vonzata.

3.4.2. 3.4.2. Melléknévképzés

3.4.2.1. 3.4.2.1. -(A)tlAn, -tAlAn

A magánhangzó-illeszkedéstől eltekintve a fosztóképzőnek három allomorfja van. Eloszlásuk az alábbi példákból leolvasható.

(126) a. család+talan, szándék+talan, vég+telen, veszély+telen

b. só+tlan, gyanú+tlan, nő+tlen, felhő+tlen

c. láb+atlan, fül+etlen, tartalm+atlan, türelm+etlen, kényelm+etlen

A képző tehát produktív módon mássalhangzóra végződő tövek esetén -tAlAn formában, magánhangzóra végződő tövek esetén -tlAn formában, és nyitótövek esetében -AtlAn formában jelenik meg. A hangkivetéses tövek sajátossága csupán az, hogy a képző a kötött tőalakhoz járul. A három allomorf azonban, mint látni fogjuk, egy közös alakból is levezethető.

A fosztóképző -AtlAn alakban igék után is megjelenik, pedig az igetövek nem nyitótövek:

(127) tanul+atlan, vasal+atlan, ér+etlen, tölt+etlen

Ezért érdemes együtt tárgyalnunk a főnév- és az ige alapú fosztóképzővel történő képzést. A fosztóképző morfológiailag nem összetett (monomorfémikus) melléknevekhez nem járulhat termékenyen. A (128) lexikalizálódott képződményeket tartalmaz.

(128) bátor+talan, boldog+talan, gyöngéd+telen, tisztá+tlan, szaporá+tlan, magyar+talan, igaz+talan, komoly+talan, hű+tlen

Viszont megtaláljuk a fosztóképzőt az -i képzős mellékneveknél:

(129) udvari+atlan, lovagi+atlan, nemzeti+etlen, művészi+etlen

Mivel itt a fosztóképző ismét kötőhangzóval jelenik meg, feltehetjük, hogy az -i képzővel olyan melléknevek jönnek létre, amelyek a nyitótövűség tulajdonságával rendelkeznek. Ezt a feltételezést könnyű igazolni: udvari+as, udvari+ak, tehát más toldalékoknál is megjelenik az a. Más szóval, a kötőhangzó megjelenése ebben az esetben is a nyitótövűséggel magyarázható.

A fosztóképző szótári alakja a fentiek alapján (130) alakú.

(130) -tlAn



(130)-ból az allomorfokat a következőképpen kapjuk. Igető esetén a képző elé, mássalhangzóra végződő főnévi tő esetén pedig a képző t mássalhangzója után iktatunk be A-t. Nyitótövek esetében szintén a képző elé kell A-t beiktatni.

A fosztóképző produktív módon csak tárgyas cselekvésigéhez járulhat, és a vele nyert szerkezetek mindig passzív értelműek. Ezért a toldalékolás előtt fel kell tételeznünk egy passziválási szabályt, amely így fest.

(131) [Vtr ] → [Vpass ]

Tárgyatlan ige tehát fosztóképzővel nem toldalékolható: *ugrál+atlan, *mozg+atlan, *repül+etlen, *békül+etlen. A tárgyatlan igéből képzett átlátszatlan, független, nyugtalan, szüntelen lexikalizálódott képződmények.

Nem toldalékolhatók fosztóképzővel az állapotigék sem: *szeret+etlen, *kedvel+etlen, *gyűlöl+etlen. Ebben a kategóriában is találunk azonban lexikalizálódott származékokat: lát+atlan, hall+atlan, ing+atlan.

Főneveknél a fosztóképzővel való toldalékolás lehetőségét lényegében a rész-egész viszony jellege szabja meg. Ti. a fosztóképző csak akkor használható egy N1 főnévvel, ha N1-gyel és egy másik N2 főnévvel jelölt tárgy között olyan rész-egész viszony áll fenn, amely lehetővé teszi az N 1-gyel jelölt tárgynak az N2-vel jelölt tárgyról való leválasztását. Többféle rész-egész viszonyt különböztetünk meg. (i) Egész és annak komponense közötti viszony: egy tárgynak vannak tipikus kellékei, amelyek mintegy hozzátartoznak a tárgy képzetéhez: a kapának van nyele, a csészének van füle, a fának van lombja, a vadnak van szarva; (ii) gyűjtőnév és az összesség egyik eleme közötti viszony: az erdő és a fa, a birkanyáj és a birka, a tömeg és az ember; (iii) anyag és annak adagjai/mennyiségei közti viszony: kenyér és egy szelet kenyér, bor és egy akó bor, föld és egy kupac föld. (iv) A három viszonyon kívül lehet két dolog között olyan járulékos viszony is, amely csak annyit fejez ki, hogy a két dolog általában együtt jár anélkül, hogy egyik része lenne a másiknak. Az ételeket sózni szoktuk, az emberek általában ruhát viselnek, az írásnak, beszédnek lehet stílusa. A viszony ezekben az esetekben egy tulajdonságnak egy tárgyhoz, személyhez való hozzárendeléséből áll.

Mármost a fosztóképző csak (i), illetőleg (iv) típusú viszony esetében lehetséges.

(132) a. lombtalan fa, nyeletlen kapa, fületlen csésze, szarvatlan vad, szőrtelen test b. sótlan leves, ruhátlan ember, stílustalan írás, nőtlen férfi

(133) a. *aranytalan, *ezüsttelen, *vastalan

b. ??birkátlan nyáj, ??embertelen tömeg, ??fátlan erdő

A (132a)-ban a nyél, fül és szarv tövek nyitótövek, ezért csatlakozik hozzájuk a fosztóképző magánhangzóval. Az elidegeníthetetlen részek fosztóképzős származékai csak átvitt értelemben használhatók: szívtelen ember, lelketlen férfi.

Szemantikailag a fosztóképzős főnevek az -(V)s képzős melléknevekkel, a fosztóképzős igék a -t képzős melléknévi igenevekkel állnak szemben. Tehát család+os – család+talan, nő+s – nő+tlen, tanul+t – tanul+atlan, vár+t – vár+atlan, fed+ett – fed+etlen, tölt+ött – tölt+etlen stb. áll szemben egymással, morfológiailag viszont a fosztóképző mindig a tőhöz járul, tehát család+talan (‘nem családos’) és nem *család+os+talan, tanul+atlan (‘nem tanult’) és nem tanul+t+atlan, pedig ez utóbbit követelné meg a szó jelentése.

A szemantikai szempontból párnak számító alakzatok tehát nem felelnek meg a morfológiai szempontból párnak számító alakzatoknak.

(134) Morfológia:

a. (család, családtalan)

b. (mos, mosatlan)

(135) Szemantika:

a. (családos, családtalan)

b. (mosott, mosatlan)



A képzés szabálya:

(136)A fosztóképzős melléknév

N/V + [adj tlAn] → [adj N/V + tlAn]

Feltétel:

(a) N esetében: (i)-, illetőleg (iv)-típusú viszony megléte.

(b) V esetében: V tárgyas cselekvésige.

3.4.2.2. 3.4.2.2.-i

Az -i melléknévképző termékenyen csak főnevekhez járul, mégpedig foglalkozást, funkciót jelentő alapszóhoz: professzor+i, orvos+i, elnök+i, miniszter+i; intézményt jelentő alapszóhoz: tanszék+i, intézet+i, parlament+i, szövetkezet+i; helyet jelentő alapszóhoz: apatin+i, egerszeg+i, balaton+i, alföld+i (az alapszó földrajzi név); időt jelentő alapszóhoz: nap+i, délelőtt+i, év+i, tavasz+i; a tudomány vagy művészet elvont fogalmait jelentő alapszóhoz: filozófia+i, etika+i, irodalm+i, zene+i, nyelvtudomány+i (de: tudomány+os!). A képzés alapszavai személynevek is lehetnek: kossuth+i, deák+i, József Attila-i.

Nem képezhető melléknév az -i képzővel anyagnévből: *arany+i, *bronz-i, *fa+i, *bor+i; termék nevéből: *szekrény+i, *autó+i, *ceruza+i, *szőnyeg+i; szellemi munka eredményét kifejező főnévből: *könyv+i, *festmény+i, *film+i, *tanulmány+i (a tanulmány 'szellemi produktum’ értelmében); gyűjtőnévből: *csoport+i, *tömeg+i, *ezred+i; állatok, növények nevéből: *tigris+i, *elefánt+i, *tulipán+i, *szegfű+i. Az elvont főnevek közül nem kaphatnak -i képzőt az állapotot vagy cselekvést, történést jelentő főnevek: *béke+i, *háború+i, *munka+i, *élet+i. Ez a felsorolás egyértelművé teszi, hogy az -i képzőre vonatkozó szabályban az egyetlen járható út azoknak a jelentés szerinti főnévosztályoknak a felsorolása, amelyeknek elemeihez hozzájárulhat az -i képző.

A jelentéstani megszorításokon kívül az alábbi hangtani megszorítás is érvényes. Az -i-re végződő köznevekhez nem járulhat hozzá az -i képző: *rabbi+i, *férfi+i (de: férfiú+i), *zsüri+i, *strici+i.

Az -i képzős melléknevek jelentése kontextus nélkül nem határozható meg. Ilyen esetben mondjuk azt, hogy a jelentés aluldeterminált. Tekintsük például az intézeti melléknévvel képzett szerkezeteket: intézeti értekezlet, intézeti alkalmazott, intézeti érdek, intézeti konyha, intézeti kocsi, intézeti határozat, intézeti kiadvány, intézeti fizetés, intézeti feladat stb. Minden egyes esetben más és más az intézeti melléknév jelentése. Ezeknek a jelentéseknek a pontos jellemzése komoly jelentéstani feladat.

Az -i képzőre az alábbi szabály adható.

(137) Az -i melléknévképző

N + [ADJ i] → [ADJ N + i]

Feltétel:

(a) N jelenthet foglalkozást, funkciót; intézményt; helyet; időt; a tudomány és

művészet területeit kifejező elvont fogalmat.

(b) N nem lehet i-re végződő köznév.

Mivel a határozószók és névutók zárt osztályt alkotnak, ilyen alapszavú képzés esetén termékenységről a szó igazi értelmében nem beszélhetünk. Érdemes azonban megjegyeznünk, hogy az -i képző határozószókhoz (fent+i, lent+i, bent+i, kint+i) és névutós szerkezetekhez (a ház mögött+i, az ablak alatt+i) is hozzájárulhat. Az előbbi alaktanilag elemezhető lexikai sort alkot, utóbbi pedig lexikai minta alapján a szintaxisban töltődik ki. A minta zártságát itt a névutók véges száma határozza meg.

3.4.2.3. 3.4.2.3.-(V)s

Ezt a képzőt találjuk anyagnevek után: homok+os, mesz+es, sör+ös; bronz+os, rez+es, ezüst+ös; termékeny a képző tárgyak tulajdonságait kifejező szavak esetében is: fodr+os (szoknya), öbl+ös (edény), szín+es (kép), de



vele tárgyak nevei is toldalékolhatók: szekrény+es (szoba), kép+es (könyv), szokny+ás (asszony). Ide tartoznak az ételek tulajdonságai is: hagymá+s (rostélyos), tárkony+os (bárányragu), mák+os (kalács), dió+s (kifli). Az -(V)s képzővel alakult származékokkal jelölhetjük a természeti jelenségek és környezetünk tulajdonságait: hav+as (táj), felhő+s (ég), virág+os (kert), mesz+es (talaj). A képző személy- és népnevek után is használható: petőfi+s, balzac+os, schiller+es; franciá+s, albán+os, arab+os. Az elvont jelentésű főnévi alapszóból alakult származékok (hálá+s, figyelm+es, bánat+os, aggodalm+as) termékenysége nem egyértelmű. Melléknevet képezhetünk az -(V)s képzővel különböző áruk nevéből: kés+es (ember), gomb+os (ember), öv+es (ember), zöldség+es (kofa); sporteszközök és hangszerek nevéből: bob+os (fiú), görkorcsolyá+s (lány), tenisz+es (férfi), szaxofon+os (ember), klarinét+os (lány).

Az -(V)s képző különböző használatait nem könnyű összefoglalóan jellemezni. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy a képző minden olyan esetben használható, amikor a vele képzett szóval valaminek a tulajdonságát tudjuk kifejezni. A képzésnek nincsenek hangtani megszorításai. Szabályunk tehát így fest.

(138)Az -(V)s képzős melléknevek

N + [ADJ (V)s] → [ADJ N + (V)s]

3.4.2.4. 3.4.2.4.-beli

A képző országnév (németország+beli, svédország+beli), földrésznév (afrika+beli, amerika+beli) és városnév (varsó+beli, párizs+beli), intézményt jelentő alapszó (parlamentbeli, egyetembeli), művészeti ágat jelentő főnév (építészetbeli, festészetbeli), gyűjtőnevek (csoportbeli, osztálybeli) esetében termékeny. Földrész-, földtáj- és városnév esetében a képzésnek korlátai vannak: az alapszó nem lehet olyan név, amelynek locativusa külviszonyraggal (-Vn) van kifejezve: Távol-Kelet – Távol-Keleten – *távol-kelet+beli, Délisark – Déli-sarkon – *déli-sark+beli, Budapest – Budapesten – *budapest+beli, Eszék – Eszéken – *eszék+beli, ha viszont a locativus ragja belviszonyrag (-bAn), a képzés lehetséges: Afrika – Afrikában – afrika+beli, Azsia – Azsiában – ázsia+beli, Párizs – Párizsban – párizs+beli, Varsó – Varsóban – varsó+beli.

A képzés szabálya (139)-ben található:

(139)A -beli képző

N + [ADJ beli] → [ADJ N + beli]

Feltétel:

(a) N országnév;

(b) N olyan földrész-, földtáj- vagy városnév, amelynek locativusa belviszony- raggal fejeződik ki;

(c) N intézmény neve;

(d) N gyűjtőnév;

(e) N művészeti ágat jelentő főnév.

Jelentés: ’az alapszóval jelölt helyhez, csoporthoz, intézményhez, művészeti

ághoz tartozó, azzal kapcsolatos’

3.4.3. 3.4.3. Igeképzés

3.4.3.1. 3.4.3.1.-(V)z és -(V)l

Az -(V)z és az -(V)l versengő képzők, de az előbbi képviseli az általánosabb változatot, utóbbi újabb képzésekben csak speciális feltételek megléte esetében járulhat az alapszóhoz. Az -(V)z képző nagyobb mértékű termékenységét bizonyítja, hogy egy-egy esetben kiszorítja a létező -(V)l képzős változatot: vacsorá+l — vacsorá+z(ik), pipá+l — pipá+z(ik). Ez különösen a magánhangzóra végződő tövek esetében van így. Az ellenkező irányú változásra nincs példa.

Idegen főnevek továbbképzésekor mindkét képzővel képezhetők igék, a két képző megoszlása elsősorban



fonológiai tényezőktől függ.

(a) Magánhangzóra végződő tövek az -(V)z képzőt kapják: diszkó-z(ik) – *diszkó+l, videó+z(ik) – *videó+l, magnó+z(ik) – *magnó+l, legó+z(ik) – *legó+l.

(b) Az r, l végű főnevek után szintén az -(V)z képzőt találjuk: emil+ez(ik) – *emil+el, futball+oz(ik) – *futball+ol, radír+oz – *radír+ol.

(c)A mássalhangzóra végződő egy szótagú főnevek után általában az -(V)l képzőt használjuk: boksz+ol – *boksz+oz, park+ol – *park+oz, voks+ol – *voks+oz, szév+el – *szév+ez, stopp+ol – *stopp+oz, szkenn+el – *szkenn+ez(ik), print+el – *print+ez(ik), kód+ol – *kód+oz(ik).

A két képzőre tehát az alábbi szabályok fogalmazhatók meg:

(140)Az -(V)l igeképző

N + [v (V)l] → [v N + [v (V)l] ]

Feltétel:

N egy szótagú, de nem végződik sem az r, l mássalhangzókra, sem magánhangzóra.

Jelentés: ’foglalkozik valamivel’

(141)Az -(V)z igeképző

N + [v (V)l] → [v N + [v (V)l]]

Feltétel:

Minden egyéb esetben.

3.4.3.2. 3.4.3.2. -kVdik, -(V)skVdik

A képzővel melléknévből és főnévből képzünk igét. A melléknév- és főnév alapú képzésnél egyetlen képzővel számolunk, mivel a képző szófaji kategóriája azonos (igeképző), a két esetben a képző jelentése nem különbözik, a származékok közötti szemantikai különbségek az alapszavak jelentésének különbségével magyarázhatók. A képző jelentése így írható körül: ’az alapszóval jelölt tulajdonságnak megfelelően cselekszik’. A főnévi alapszó foglalkozás- vagy funkciónév. A foglalkozásnevek is tulajdonságot jelölnek, a képzett szó jelentése tehát: ’a főnévvel jelölt foglalkozásnak, funkciónak megfelelően viselkedik vagy cselekszik’. A melléknévi alapszó emberi tulajdonságot jelöl, a származék jelentése tehát: ’az alapszóban megjelölt módon viselkedik vagy cselekszik’.

Főnév alapú képzés esetén az alapszó foglalkozást vagy funkciót jelöl: nyelvész+kedik, technikus+kodik, órás+kodik, kántor+kodik, színész+kedik. Magánhangzóra és zárhangra végződő tövek után a -skVdik alakot találjuk: bíró+skodik, nevelő+sködik, apát+oskodik, mérnök+ösködik, elnök+ösködik, pap+oskodik. A képzésnek csak pragmatikai tényezők szabnak gátat. A képző l kezdetű változata (-lkVdik) nem termékeny.

A melléknév alapú képzés csak a fosztóképzős, illetőleg az -(V)s képzős melléknevek esetén termékeny:

(142) a. hűtlen+kedik, neveletlen+kedik, nyugtalan+kodik, bizonytalan+kodik b. aggályos+kodik, nyakas+kodik, heves+kedik, alázatos+kodik

Szemantikai korlátja a képzésnek, hogy az alapszónak emberi tulajdonságot kell jelölnie, az *értéktelen+kedik, *földtelen+kedik, *ködös+ködik, *nedves+kedik helytelen képződmények.

A mellékneveknél a képző -skVdik változata nem fordul elő, mivel a releváns melléknevek nem végződnek sem magánhangzóra, sem zárhangra.

(143) Az –(Vs)kVdik igeképző

a. Az alapszó főnév



N + [V (Vs)kVdik] → [V N + (Vs)kVdik]

Feltétel:

N foglalkozást, funkciót jelentő köznév.

b. Az alapszó melléknév

ADJ + [V kVdik] → [V ADJ + kVdik]

Feltétel:

(a) ADJ fosztóképzővel vagy -(V)s képzővel képzett melléknév;

(b) ADJ emberi tulajdonságot jelöl.

3.4.3.3. 3.4.3.3.(V)gAt

A képző cselekvésigékhez járul. Az egy szótagú igék a kötőhangzós alakot kapják: ad+ogat, vált+ogat, esz+eget, tép+eget, főz+öget, köt+öget. A v-s változatú igetövek nő-növ csoportja és a jön ige v-s tőalakjához veszi fel a képzőt: növ+öget, szöv+öget, jöv+öget. A tesz, vesz, iszik, eszik típusú igék az sz végű tőhöz kapják a képzőt: tesz+eget, isz+ogat. Kötött és szabad tőváltozattal rendelkező igék esetében egyébként a szabad tőváltozat kapja a képzőt: udvarol+gat, hímez+get.

A lexikai akadályozás a -gAt képző esetén is tetten érhető: nincs *szalad+gat, mert van szalad+gál, nincs *harap+gat, mert van harap+dál.

A -gAt képzőt nem vehetik fel az állapotot jelentő igék: *birtokolgat, *tartalmazgat, *gyűlölget, *ülöget. Gyakorításról csak események esetén lehet szó, de a képző kicsinyítő értelemben sem használható állapotot jelentő igékkel.

Nem használható a -gAt képző a visszaható igék képzői után (-Ódik, -kVdik, -kÓdik, -kVzik, -kÓzik): *legénykedget, *buzgólkodgat, *gazdagodgat, *lelkesedget, *törülközget, *ölelkezget stb.

A képzés csak tárgyas igék esetében termékeny, ez megmagyarázza, hogy miért nem használható a -gAt visszaható igék esetében.

A termékeny képzés két egészen különböző jelentést fejezhet ki: (i) gyakorítást, amikor is a képző jelentése a ‘többször/gyakran V-zik’-kel írható körül; (ii) kicsinyítést, illetőleg a cselekvés csökkent intenzitással való végzését. A két jelentést (144a) és (144b) példázza.

(144) a. csókolgat, integet, kóstolgat, nyitogat, nyomogat, ölelget, ütöget, válaszolgat, adogat

b. dolgozgat, eszeget, iszogat, jegyezget, olvasgat, sétálgat, sütöget, főzöget, keresget

A kétféle jelentés lényegében előre jelezhető. Megfigyelhető például, hogy a gyakorító jelentés esetében az eredetileg nem tartós (pillanatnyi) cselekvést kifejező igék a -gAt képző révén tartós cselekvést fejeznek ki: *sokáig nyitja az ajtót – sokáig nyitogatja az ajtót; *sokáig üzent neki – sokáig üzengetett neki. A kicsinyítésről azoknál az igéknél van szó, amelyek eleve tartós cselekvést fejeznek ki. A kicsinyítés a cselekvés tartósságán nem változtat: sokáig evett – sokáig eszegetett; sokáig sétál – sokáig sétálgat. A gyakorításnak általában csak akkor van értelme, ha az alapige egyszeri (és többnyire pillanatnyi) eseményt jelöl: az intett azt jelenti, hogy ‘egyszer megmozdította a kezét’, az adott neki valamit egyetlen eseményről számol be, ugyanez érvényes az asztalra ütött eseményre. Ezzel szemben az olvas vagy a sétál ige jelentése nem tartalmaz egyszeriséget.

A gyakorítás és a kicsinyítés természetesen nem független egymástól: a gyakori, megismételt cselekvés általában csökkenti a cselekvés intenzitását. Ezért az ütöget nemcsak azt jelenti, hogy ‘többször üt’, hanem azt is sugallja, hogy az ütések kisebb intenzitásúak.

Megjegyezzük még, hogy a gyakorítást kifejező -gAt képzős igék gyakran nem az alapigével állnak szemben, hanem egy igekötős igével. Szemantikailag tehát a megcsókol – csókolgat, megkóstol – kóstolgat, kinyit – nyitogat, megnyom – nyomogat, megölel – ölelget, megüt – ütöget az igazi párok. A (144b) alatti igéknél nem találunk ilyen párokat. Itt a dolgoz(ik) – dolgozgat, jegyez – jegyezget, olvas – olvasgat alkot párt.



Megfigyeléseinket általánosítva azt mondhatjuk tehát, hogy gyakorító jelentésű ige akkor képezhető, ha vagy az alapige fejez ki egyszeri, pillanatnyi cselekvést, vagy az alapigének van olyan igekötős származéka, amely ezt a jelentést hordozza.

Most már meg tudjuk fogalmazni szabályainkat:

(145)A gyakorító ige képzése

V + [V gAt] → [V V + gAt]

Feltétel:

V egyszeri, pillanatnyi eseményt fejez ki.

Jelentés: ’a származék V-vel jelölt cselekvés gyakran ismétlődik’

(146)A kicsinyítő ige képzése

V + [V gAt] → [V V + gAt]

Feltétel:

V tartós cselekvést fejez ki.

Jelentés: ’a származék V-vel jelölt cselekvés csökkent intenzitású’

Mindkét esetben a -gAt képzővel új akcióminőséget képzünk. A képzett ige vonzatkerete és argumentumszerkezete megegyezik az alapige vonzatkeretével és argumentumszerkezetével. Ennek következtében az alapige és a képzett ige bármely szintaktikai környezetben felcserélhető egymással.

3.4.3.4. 3.4.3.5.-ít

Az -ít képzővel melléknévből ‘az alapszóban megnevezett tulajdonságúvá tesz’ jelentésű igéket képzünk: kék+ít, fehér+ít, magas+ít, széles+ít, szép+ít. Ennek a képzésnek hangtani érdekessége, hogy a tővégi magánhangzó az -ít képző előtt törlődik: fekete+ít → feketít, barna+ít → barnít, szőke+ít → szőkít, fakó+ít → fakít, szomorú+ít → szomorít; néha ehelyett -s- toldódik be: karcsú-s-ít, olcsó-s-ít.

A színnevek közül az -ít képző csak az alapszíneket jelölő szavakhoz járul. Nincs tehát *citromít (‘citromsárga’), *narancsít (‘narancssárga’), *bordósít (‘bordópiros’). A mértéket jelölő melléknevek közül némelyiknél az -ít képző a középfokú alakhoz (is) járul: hossz+ít – hosszabb+ít, nagy+ít – nagyobb+ít (különböző jelentéssel), ezek azonban lexikalizálódott alakok.

A képzéssel létrejött melléknevek közül az -ít képzővel történő igeképzés csak a fosztóképzős és néhány szemantikai tartományban -(V)s képzős mellékneveknél lehetséges: érzéstelen+ít, portalan+ít, végtelen+ít, virágos+ít, nedves+ít, vizes+ít, magyaros+ít, de *akaratos+ít, *kitartó+sít, *fázós+ít. Egyértelműen termékeny a képző az -(V)s képzős népneveknél: németes+ít, oroszos+ít. Úgy tűnik, hogy a többi -(V)s származéknál leginkább a konkrétumokat jelölő főnevekből képzett melléknevek esetén termékeny az -ít képző (a lelkes+ít, képes+ít, káros+ít lexikalizálódott képződmények). íme tehát a szabály:

(147 Az -ít igeképző

ADJ + [v ít] —— [v ADJ + ít]

Feltétel:

(a) ADJ tőmelléknév,

(b) fosztóképzős melléknév,

(c) népnévből képzett -(V)s képzős melléknév, vagy

(d) konkrét jelentésű főnévből -(V)s képzővel képzett melléknév.



3.4.4. 3.4.4. Határozószó-képzés

3.4.4.1. 34.4.1-An

Az -An elemet nyelvtanaink általában a ragok között tartják számon. Márpedig az -An egyértelműen képző, melléknévből képez határozószót. Főnév nem toldalékolható vele.

(148)a. meleg+en, vidám+an, feketé+n, szép+en, magas+an, rövid+en,

csúnyá+n

b. szegedies+en, gőgös+en, szabályszerű+en, csípős+en, hajlékony+an, olvasható+an, mérhető+en, bőkezű+en, szűkmarkú+an, bíráló+an, egyezkedő+en, visszafojtott+an

(148a,b)-ből látható, hogy a képző a tőmellékneveken kívül többféle képzett melléknévhez is járulhat. Az -An képzővel határozószó nem képezhető az -i, -beli, -nyi képzős melléknevekből, sem pedig a -tAlAn fosztóképzős melléknevekből, utóbbiak kötelezően az -Ul képzőt kapják.

(149) Az -An határozószó-képző

ADJ + [adv An] —— [adv ADJ + An]

Feltétel:

ADJ tőmelléknév vagy Ki képzővel képzett melléknév, ahol Ki nem lehet -i, -beli, -nyi, -tlAn/-tAlAn/-AtlAn.

Az -(A)n képző termékenysége a (148b) alapszavainak tetszés szerinti bővíthetőségének köszönhető.

3.4.4.2. 3.4.4.2.-Ul

Az -Ul toldalékot nyelvtanaink szintén a ragok között tartják számon. Főnévhez kapcsolódva az -Ul valóban lehet rag, és az is, mégpedig esetrag, föltéve, hogy valamely ige vonzataként jelenik meg: jutalm+ul kap, lobogó+ul használták, feleség+ül vesz, vezér+ül választ.

Ha azonban melléknévből határozószót képzünk vele, akkor képző: rossz+ul, józan+ul, vad+ul, csúf+ul, orv+ul. Ez a képző homonim az -Ul raggal, de nem azonos vele. Az előbbi példák mind lexikalizálódott határozószók. Az -Ul képző termékenyen csak két esetben használható:

(150) a. magyar+ul, olasz+ul, franciá+ul, német+ül, cseh+ül, lengyel+ül

b. elkerülhetetlen+ül, érintetlen+ül, kibírhatatlan+ul, meggondolatlan+ul, bátortalan+ul, sótlan+ul

Az -Ul képző termékenyen járul hozzá a nyelvet jelölő melléknevekhez, valamint minden fosztóképzős származékhoz függetlenül attól, hogy az alapszó ige, főnév vagy melléknév. Tehát a szabály a következő:

(151) Az -Ul határozószó-képző

ADJ + [adv Ul] → [adv ADJ + Ul]

Feltétel:

ADJ nyelv neve vagy fosztóképzős melléknév.

Az -Ul képző termékenysége a (150b) alapszavainak tetszés szerinti bővíthetőségének köszönhető.

3.4.4.3. 3.4.4.3. -lAg

A -lAg képző -i képzős melléknevekhez járul. A képzés a standard nyelvhasználatban csak a tudományos diszciplínákból és a művészet elvont fogalmaiból képzett alakok esetében termékeny.

(152) a. logikai+lag, nyelvészeti+leg,filozófiai+lag, biológiai+lag

b. irodalmi+lag, zenei+leg, építészi+leg, grafikai+lag



A képzés szabálya (153)-ban található.

(153)A -lAg határozószó-képző

ADJ + [ADV lAg] → [ADV ADJ + lAg]

Feltétel:

a. ADJ -i képzővel főnévből képzett melléknév;

b. A főnévi alapszó tudományos diszciplínát vagy művészeti ágat jelöl. Jelentés: ’a főnévi alapszóval jelölt diszciplína vagy művészeti ág szempontjából’

A három szabály, (149), (151) és (153) közül a (153) a legrestriktívebb, mivel csak -i képzős melléknevek két szemantikai osztálya esetében működik, az -Ul két esetben használható, a legáltalánosabb tehát a (149) szabály.

3.4.5. 3.5.4. Igenévképzés

3.4.5.1. 3.4.5.1. A főnévi igenév képzője

-ni

A főnévi igenév képzése minden megszorítás nélkül termékeny és sohasem eredményez új szót. Mindkét szempontból tehát a ragokhoz hasonlít. Hangtanilag három jellegzetesség érdemel említést: (i) a képző -nni változatban járul az sz-es és v-s tőváltozatú igékhez: te+nni, hi+nni, i+nni, e+nni, a hosszú mássalhangzós változat tehát a magánhangzós tőhöz járul; (ii) a hosszú magánhangzó+t végű igék (szít+ani, vét+eni, műt+eni, fűt+eni, bocsát+ani; kivétel: lát+ni), valamint a -C+zárhang végű igék (hajt+ani, oszt+ani, tart+ani, fest+eni, mond+ani, told+ani, kong+ani, zeng+eni) toldalékkezdő magánhangzóval veszik fel a képzőt; az -ít képzős igék is ide tartoznak; (iii) a hangzóhiányos változatú igék közül az ikesek kötőhangzósan kapják: botl+ani, roml+ani, ugr+ani, öml+eni.

(154)A főnévi igenév képzése

V + [INF ni] — [INF V + ni]

INF a főnévi igenév jele.

3.4.5.2. 3.4.5.2. A melléknévi igenevek képzői

a. -Ó

Tekintettel arra, hogy a -hAtÓ-t önálló, szét nem elemezhető melléknévképzőnek tekintjük, az -Ó melléknévi igenévképző csak a -hAt elemmel nem toldalékolt aktív igetőhöz járulhat.

(155)Az -Ó képzős melléknévi igenév

V + [PART Ó] → [PART V + Ó]

Feltétel:

V a -hAt elemmel nem toldalékolt aktív tő.

Az igenév megőrzi az alapige vonzatkeretét, és felveheti azalapige mellett előforduló sza

bad határozókat is.

(156) a. az évek óta minden feladatát pontosan teljesítő fiú

b. a szokatlan munkától hamar elfáradó fiú

c. a vidéket elárasztó víz

Az -Ó képző tehát korlátlanul termékeny, új szót nem hoz létre, a vele toldalékolt szó megtartja az alapige



vonzatkeretét, ennyiben hasonlít a ragokra.

A melléknévi igenévből produktív módon nem mindig képezhető melléknév. A képzés feltétele az, hogy az alapige vonzatkeretében szerepeljen egy nem alanyi (általában tárgyi) funkciójú experiens (‘nem akaratlagos pszichikai folyamat átélője’), és az alanyi funkciójú vonzat nem ágens, hanem kezdőpont (‘a változás kiindulópontja’). Ezt igazolják az alábbi példák:

(157) dühítő, elkeserítő, fárasztó, felkavaró, idegesítő, kiábrándító, kijózanító,

lebilincselő, meggyőző, meglepő, megrázó, szórakoztató

A melléknévi igenévből melléknevet képző szabálynál tehát a fentieket feltételként kell megadni.

(158) Melléknév képzése az -Ó képzős melléknévi igenévből

[PART V + Ó] → [ADJ [PART V + Ó]]

Feltétel:

V-nek az alanya kezdőpont szerepű, egy további vonzata pedig experiens szerepű.

(b)-t, -Vtt

A képző változatainak eloszlása megegyezik a múlt idő jelének eloszlásával. Ennél a képzőnél is különbséget kell tennünk az aktív és a passzív tövekhez járuló képző között. Az aktív tövekből -t-vel képezhető igenév jellemzői:

(i) A külső tag (vagyis a jelzett szó) kizárólag az alapige alanyánakfelelhetmeg:

(159) János felemelte a felborult széket.

(‘a szék felborult’)

(ii) Az igeneves szerkezet kötelezően befejezett aspektusú, ezért sohasem lehet egyidejű a főmondati cselekvéssel, ahhoz képest mindig előidejűen értelmezendő.

(iii) Mindig rezultatív értelmű, azaz az alany állapotváltozását fejezi ki. Ezért rezultatív igenév csak olyan igékből képezhető, amelyek az alany állapotváltozásával járó eseményt jelölnek.

A rezultatív -t-vel szemben a passziváló -t tulajdonságai:

(i) A külső tag mindig az alapige tárgyának (és nem az alanyának) felel meg.

(160) a kihegyezett ceruza

(‘a ceruzát valaki kihegyezte’)

(ii) Az igeneves szerkezet folyamatos aspektusú is lehet, és ezért egyidejűséget is kifejezhet.

(161) A szomszéd asztalnál szeletelt hagyma Marit is megkönnyeztette.

(162a) a rezultatív -t-re, (162b) pedig a passziváló -t-re adja meg a szabályt.

(162) A -t képzős melléknévi igenév

a. V + [PART t] — [PART V + t]

Feltétel:

(a) V aktív tő és tárgyatlan;

(b) V alanya patiens szerepű, olyan szereplő, amely valamilyen változáson megy át;

(c) V nem tartalmazza a -hAt elemet.



b. V + [PART t] — [PART V + t]

Feltétel:

(a) V passzív tő és tárgyas;

(b) V nem tartalmazza a -hAt elemet.

A két szabály, éppúgy, mint az -Ó esetében, összevonható.

(c)-AndÓ

Az -AndÓ képző termékeny módon csak passzivált tárgyas tövekhez járulhat, ennek megfelelően a szerkezet külső tagja az ige eredeti tárgyának felel meg:

(163) a. a megoldandó feladat

(‘a feladatot meg kell oldani’)

(b)az átadandó ajándék

(‘az ajándékot át kell adni’)

Az -AndÓ képző sem fordul elő a -hAt elem után: *megoldhatandó, *megkereshetendő. Szabályunk tehát így fest:

(164) Az -AndÓ képzős melléknévi igenév V + [part AndÓ] —— [part V + AndÓ]

Feltétel:

(a) V passzivált tárgyas tő;

(b) V nem tartalmazza a -hAt elemet.

3.4.5.3. 3.4.5.3. A határozói igenév képzője

-vA

Határozói igenév a ható igék kivételével minden igéből képezhető. Igei tulajdonsága abban nyilvánul meg, hogy lehet bővítménye (tárgya), és lehet saját határozója: az ablakokat kitárva, szelíden mosolyogva. Tárgyatlan igéből képezve cselekvő értelmű igenevet kapunk: úszva, ülve. A tárgyas igéből képzett határozói igenevek lehetnek cselekvő és lehetnek szenvedő értelműek, néha ugyanaz az igenév mindkét jelentésben szerepelhet. Például zárva, nyitva: A bolt zárva van (szenvedő) – Gyermekét karjaiba zárva (cselekvő).

Szabályunk így fest:

(165)A határozói igenév képzése

V + [ADV vA] → [ADV V + vA]

Feltétel:

• nem lehet ható ige.

3.5. 3.5. A képzők sorrendjeA képzők sorrendjére általános szabályként érvényes, hogy a nem termékeny képzők csak közvetlenül a tő után állhatnak. Például: láz+ad, ébr+eszt, for+og, for+dul, dobb+ant stb. A termékeny képzők más képzőket maguk elé engedhetnek: fésü+l+ködik, ruhá+z+kodik, isz+ogat+hat.

Az igékre vonatkozóan az alábbi séma érvényes.

(166) igető + műveltető + gyakorító + visszaható + ható



Az igető lehet az alapige töve, de lehet képzett ige is, vagyis felbontható ‘X + igeképző’-re, ahol X főnév vagy melléknév. A -tAt azonban nem mindig áll a sor élén, pl. íro+gat+tat, ver+eked+tet, sodr+ód+tat. Ennek ellenére a (166)-ot az igeképzők sorrendjére jellemző elrendezésként tarthatjuk számon.

A nem szófajtartó deverbális képzők közül a produktívak egyike sem alaptoldalék (kizárólag közvetlenül a tőhöz járuló toldalék, vö. épít+és, épít+get+és, épít+tet+és gazdag + ít+ás, mos+akod+ás), de a már nem termékeny -AlVm, -dAlVm, -Aj, -Any, -Aly, -tyU, -lék, -ték viszont igen: szán+alom, int+elem, forr+adalom, kac+aj, nyit+ány, szab+ály, tol+attyú, pörg+ettyu, mos+lék, mér+ték.

Egy-egy képzőnek lehet adott sorrendi kötöttsége. így például melléknévből melléknevet az -(V)s képzővel csak akkor képezhetünk, ha az alapszó -i képzős melléknév (város+i+as). Az -ít igeképző az alapmellékneveken kívül csak a fosztóképzőt engedi maga elé (érz+és+telen+ít), és az -An határozószó-képző nem járulhat fosztóképzős melléknevekhez, utóbbiak csak az -Ul határozószó-képzőt engedik maguk után. Az alapszóra vonatkozó megkötéseket az egyes képzők jellemzésénél meg kell adni. Ahol a jellemzésnél nincs semmiféle megkötés megadva, a képző használatát morfológiai tényezők nem korlátozzák.

A határozószók tovább nem képezhetők, de nem is ragozhatók. Az -An, -Ul, -vA képző tehát szóalakzáró. Ez a magyartól eltérő nyelvekben is így van: a francia -ment (heureuse +ment ‘boldogan’), az angol -ly (surprising+ly ‘meglepetésszerűen’), a svéd -t (vacker+t ‘szépen’) határozószó-képző éppúgy szóalakzáró, mint magyar megfelelői.

A főnévi igenévnek csak személyragozása van, a melléknévi igenevek a többesjelet, a birtokos személyragokat, az esetragokat és a birtokjelet is megkaphatják (éneklő+k+é+t, elesett+ek+é+nek, elesett+ei+m+et, megírandó+k+on, megírandó+m+nak), használatukat legfeljebb szemantikai tényezők korlátozzák.

Nem képezhetők tovább, de teljes ragozási sort indítanak a -kA/-cskA, -né, -i, -As főnévképzők.

A képzők összességére lineáris sort megadni nem lehet, hiszen a termékeny képzők igen sok helyen jelenhetnek meg a szóalakokban. A nem alaptoldalékoknál elsősorban az előbb említett sorrendi kötöttségek korlátozzák a képző sorrendi helyét.

3.6. 3.6. Néhány befejező megjegyzésA szóképzésnél igen sokszor, a megfelelő előtanulmányok hiányában, kénytelenek voltunk elnagyolt, talán nem is minden szempontból helyes megállapításokkal megelégedni. A termékeny képzés feltételeit komolyan vevő tanulmányokkal csak egy-két esetben rendelkezünk. Viszonylag könnyű dolgunk volt egy-egy adott képzőváltozat előfordulására vonatkozó fonológiai feltételek tisztázásakor. A képzést korlátozó szemantikai feltételek megállapítása azonban már sokkal több gondot okozott. Természetesen azok a képzők, amelyek egy szemantikailag jól körülhatárolt osztály minden eleméhez hozzájárulhatnak, ebből a szempontból sem jelentenek problémát. Ilyen például a -nyi és a -beli képző. Legnagyobb nehézséget a poliszemantikus (többjelentésű) képzők okozták. Ilyen például az -(V)z, -(V)l és a – kVodik igeképző, az -Ós és -(V)s melléknévképző.

Nagyon fontosnak tartottuk a rendelkezésünkre álló kevés megbízható előtanulmány ellenére az alaktani kutatásokban alkalmazott módszerek bemutatását. A képző termékenységének bizonyítása elsősorban új származékok bemutatásával történt, esetenként azonban lehetséges, de nem létező származékokra is hivatkoztunk. Néha pedig ún. nonszensz szavakhoz kerestük meg a megfelelő képzőt. Különbséget tettünk analógiás és szabályszerű képzés között: az analógiás képzés adott minta (létező, gyakran lexikalizálódott szó) alapján megy végbe, a szabályszerű képzés pedig szabály alapján történik. Csak az utóbbit tekintettük termékeny képzésnek. A hagyományos nyelvtanainkban a termékeny képzők között számon tartott képzők egy része ezeknek a kritériumoknak az alapján nem minősül termékeny képzőnek (pl. -zAt: kő+zet, fedél+zet; -ékVny: hajl+ékony, feled+ékeny; -(V)mAny: gyárt+mány, készít+mény; -int: emel+int, csavar+int). A hangtani kritériumok megfogalmazásánál figyelembe vettük a magyarra vonatkozó újabb hangtani kutatások eredményeit, amelyek nemcsak új általánosításokat tettek lehetővé, hanem a korábbi munkák sokszor téves, vagy a szóban forgó jelenségcsoport nem teljes körére kiterjedő megállapításainak kiigazítását is elősegítették. A szintaktikai szempontok következetes alkalmazása pedig a képzők új rendszerezését tette lehetővé. így például megállapítottuk, hogy az -An képző (és nem rag), ti. a határozószó képzője. Az -Ul toldalékról pedig azt mondtuk, hogy egyrészt esetrag (elnök+ül választ), másrészt igeképző (csúny+ul), illetőleg határozószót képzünk vele (érzéstelen+ül). Az -Ul tehát homonim toldalék, képzőként is az. A képző határozza meg a származékszó szófaját és részben a jelentését. Két különböző szófajt eredményező azonos alakú képző mindig homonim. Homonim képző az -(V)s képző is, mert egyrészt főnevet képzünk vele (hajó+s, bolt+os), másrészt



pedig melléknevet (mosolyg + ós, veszeked+ős). Végül homonim képzőnek kellene tekintenünk az -Ó képzőt is, amellyel egyrészt főnevet (ír+ó, szerel+ő, nyomoz+ó, tervez+ő), másrészt melléknévi igenevet (kiszolgál+ó, besegít+ő, megszervez+ő, megold+ó) képzünk, ha az -Ó képzős főneveket nem konverzióval képeznénk a megfelelő melléknévi igenevekből.

Összevonható a főnévből, illetőleg a melléknévből igét képző -kVdik képző, az igéből igét képző -(V)kOdik viszont a visszaható ige képzője, tehát nem vonható össze az előbbi kettővel. A két képzőt indexszel láthatjuk el: -(V)kOdik1 és -(V)kOdik2.

4. 4. Az összetételekA képzők megszabják a képzett szó szintaktikai kategóriáját, ebből a szempontból tehát a képző az alapszóból és képzőből álló szerkezet alaptagja, ugyanúgy, mint ahogy a főneves szerkezet alaptagja a főnév, vagy mint ahogy az összetételek alaptagja az utótag. (A képző és az összetételi utótagok hasonló szerepére vonatkozóan lásd a 4.3. pontot.) A képzők szintaktikai, szemantikai, morfológiai és fonológiai jellemzésükkel éppúgy a szótár részei, mint az önálló szavak.Az összetételek

4.1. 4.1. A szóösszetétel fogalmaA szóösszetétel hagyományos fogalma szerint a szóösszetételek során két vagy több szót egyetlen szóvá illesztünk össze: levél+boríték ^ levélboríték, repülő+gép+gyártás ^ repülőgépgyártás. Valójában azonban az összetételnél mindig csak két szó összeillesztéséről van szó, ezek mindegyike lehet azonban már önmagában is összetett. A repülőgépgyártás tehát a repülőgép és a gyártás összetétele.

Emlékeztetünk arra, hogy szintaktikai szempontból akkor beszélünk szóról (lásd az 1.2. pontot), ha egy nyelvi alakzat a szintaxis szempontjából egységként viselkedik. A szintaktikai szó tehát olyan nyelvi alakzat, amelynek belső szerkezetét (ha ilyen van) szintaktikai szabályok nem változtathatják meg, amelynek belső szerkezete láthatatlan a szintaxis számára. Az összetételek a szintaxis szempontjából is szavak. Ennek csak látszólag mond ellent az a körülmény, hogy az azonos utótagú összetételek mellérendelésénél az első összetétel utótagja törölhető: cserép- és téglagyár, regény- és versírás. Fejezetünk végén látni fogjuk, hogy a törlés lehetősége nem mondattani, hanem hangtani tényezőktől függ.

Az összetételek fonológiai szempontból nem számítanak ugyan szónak, de van sajátos hangsúlymintájuk: akármilyen hosszú is az összetétel, az első tag első szótagja kapja a hangsúlyt: 'kerekasztal-beszélgetés. Hangsúlybeli különbség van tehát a szabad szószerkezet (szintagma) és az összetétel között. Szabad szószerkezet a 'zöld 'asztal, összetétel ezzel szemben a 'zöldasztal. Az összetételekre jellemző hangsúlymintát összetételi hangsúlynak fogjuk nevezni.

Az összetételek igen könnyen lexikalizálódnak, lexémává válnak: kerekasztal, zöldasztal, biliárdasztal, íróasztal. A lexikalizálódás lehetősége mindig annak a bizonyítéka, hogy a szóban forgó nyelvi alakzatot önálló jelként használjuk.

Az Alaktanban csak a termékeny összetételeket vizsgáljuk. A termékeny minták számbavételénél azonban csak a szemantikailag kompozicionális, nem lexikalizálódott összetételekre lehetünk tekintettel. Mivel sem a ragos szóösszetétel (tejbekása, városháza), sem pedig a tőösszetétel (másodperc) nem képez termékeny szóösszetételi mintát, velük itt nem foglalkozhatunk. Nem szerepelhet az Alaktanban olyan kéttagú összetétel sem, amelynek mindkét tagja zárt szóosztály eleme (névmás, névutó, kötőszó).

A termékeny minták számbavételénél csak a tőszavakra leszünk tekintettel, mivel a képzett szavaknak valamelyik összetételi mintához való sorolása félrevezető lehet. A továbbképzés, újraegyesítés nem az ADV+N minta termékenységét bizonyítja, hanem az ADV+V mintáét: továbbképez, újraegyesít.

A tipikus szóösszetétel mindkét tagja szószintű kategória. Nem tipikus összetétel tehát a képzőszerű utótagot tartalmazó összetétel (észszerű, pókféle), mivel az utótag nem önálló szó. De nem tipikus összetétel a prefixumszerű előtagot tartalmazó összetétel sem: alorvos, főhadnagy. Az al- és a fő- előtagok prefixumszerűek, mivel a prefixumokhoz hasonlóan lexikai sorokat tudnak képezni: alorvos, alvezér, aligazgató, fővezér, főhadnagy, főigazgató. Vö. az igekötők hasonló viselkedésével: beboroz, besöröz, bepálinkáz(ik), bekonyakoz(ik), bevodkáz(ik).

4.2. 4.2. Az összetételek fajtái



4.2.1. 4.2.1. Az endocentrikus összetételek

Az endocentrikus összetétel olyan összetétel, amelynek egyik tagja (a magyarban az utótag) a szerkezet alaptagja, amely megszabja az összetétel morfológiai, szintaktikai és (részben) szemantikai tulajdonságait. Az összetételeknek csak az utótagját ragozzuk, az összetétel az utótagtól függően lesz főnévi, melléknévi vagy igei összetétel. Szemantikailag pedig a zenetudomány a zenéről szóló tudomány, az asztalláb az asztalnak a lába, a kutyaugatás a kutyának az ugatása, a nagyharang egy nagy harang. Az endocentrikus összetételekben az utótag többnyire meghatározza azt a szemantikai mezőt, amelynek az összetétel által jelölt dolog eleme.

Az összetételek szintaktikai tulajdonságainak vizsgálatánál az endocentrikus alárendelő összetételek vizsgálatára szorítkozunk. A vizsgálandó összetételek ilyetén leszűkítése már csak azért is indokolt, mert csak az endocentrikus összetételek igazán termékenyek.

4.2.2. 4.2.2. Az exocentrikus összetételek

Exocentrikus összetétel az olyan összetétel, amelynek nincs alaptagja. Ide tartoznak a szervetlen összetételek (hiszekegy, egyszeregy), de ide sorolható néhány hagyományosan mellérendelő összetételnek tekintett összetétel is (jöttment, huzavona). Figyeljük meg, hogy az összes fent említett példánál főnévről van szó, annak ellenére, hogy az összetételeknek utótagja egyik esetben sem főnév. Szemantikailag egyik összetétel jelentése sem vezethető le az összetételi tagok jelentéséből.

Tárgyalásunk szempontjából érdektelen, hogy történetileg egy-egy összetétel hogyan jött létre. Osztályozásunk szempontjából az a döntő, hogy az összetételnek van-e szintaktikai alaptagja vagy sem.

Az exocentrikus összetételek általában vagy nem szabályok alapján keletkeztek, vagy azok a szabályok, amelyek alapján létrejöttek, ma már nem termékenyek. Jelentésük általában teljesen lexikalizálódott. A magyarban egyetlenegy esetben termékeny képzés eredménye az exocentrikus összetétel: kopasz fejű — kopaszfej, görbe lábú — görbeláb, nagy orrú — nagyorr. Az összetétel képzése alaktani változással jár (melléknévi szerkezetből képzünk főnévi összetételt), ami nem jellemző a magyar összetételekre. A képzés termékenysége miatt azonban az összetétel jelentése levezethető.

Az exocentrikus összetételekkel az Alaktanban nem foglalkozunk.

4.2.3. 4.2.3. A mellérendelő összetételek

A mellérendelő összetételekkel kapcsolatban nyelvtanírási hagyományunk elsősorban a jobbára valamilyen stilisztikai funkciót betöltő szóismétléseket (alig-alig, egyszer-egyszer, soksok, olykor-olykor) említi. Van azonban közöttük olyan is, amely jelentése miatt külön szótári egységet képez. Ilyen például a ki-ki és az egy-egy. Az említett esetekben a teljes szóalakot ismételjük meg. Ez azonban többnyire csak zárt szóosztályokhoz tartozó szavaknál (és ott sem mindig) lehetséges. Nincsen tehát *vár-vár, *eszik-eszik, *magas-magas.

A szóismétlés másik fajtája, amikor a két tag nem teljesen azonos: réges-régi, nőttön- nőtt, megy-mendegél. Ebben az esetben a lehetőségek még korlátozottabbak, az ismétlés nem követ termékeny mintát. Az összetételi tagok között semmiféle szintaktikai függőség nem áll fenn.

Ideális esetben a mellérendelő összetételnek két alaptagja van, és mindegyik összetételi tagot külön-külön ragozzuk. Ez azonban általában nem áll fenn. Kivételt képez az egy-egy és a megy-mendegél, de ezeknek a paradigmája sem teljes: egyet-egyet, ?egynek-egynek, *egyből-egyből; ment-mendegélt, ?mentem-mendegéltem, *mehettünk volna-mendegélhet- tünk volna. Periferikus jellegük és terméketlenségük miatt a továbbiakban a mellérendelő összetételekkel sem kívánunk foglalkozni.

4.2.4. 4.2.4. Az ikerszavak

A mellérendelő összetételekkel rokon, de nem azonos jelenség az ikerítés: zireg-zörög, dir- meg-dörmög, irul-pirul, izeg-mozog. Itt a magyar nyelv sajátos szóalkotási módjáról van szó, amely ma is élő, termékeny. Mivel azonban az ikerítés nem azonos az összetétellel, itt nem foglalkozunk vele.

4.3. 4.3. Az endocentrikus összetételek mondattanaA mondattanban láttuk, hogy a mondat összetevői hierarchikus elrendezésűek. Legmagasabb a mondat kategóriája (S), alatta helyezkedik a főneves szerkezet (NP) és az igés szerkezet (VP), a főneves szerkezet állhat



puszta főnévből (N) vagy mellékneves kifejezéstől módosított főnévből álló főneves szerkezetből (N'), az igés szerkezet állhat igéből (V), igemódosítóval módosított igéből (V') és egy vagy több főneves szerkezetből. Az említett szerkezetek elrendezésében hat szintet különböztethetünk meg.

Minden szerkezet utolsó szintjén a lexikális kategóriák helyezkednek el (N, V, ADJ, ADV), ezekhez kapcsolhatók a mondat szavai.

A (167) ábra azonban nemcsak a mondat összetevőinek hierarchikus elrendezését mutatja, hanem az is leolvasható belőle, hogy minden szerkezetnek van alaptagja. A főneves szerkezetnek N az alaptagja, a mellékneves szerkezeté ADJ, az igés szerkezeté V. Az alaptag kiterjesztésével kapjuk a felsőbb szintű kategóriát. Ha X egy tetszőleges kategória, akkor annak kiterjesztését X'-vel jelölhetjük. De X'-nek is lehet kiterjesztése, amit X''-vel jelölhetünk és így tovább. Mindegyik vessző eggyel magasabb szintű kategóriát jelöl. Általánosítva:

ahol Xn az Xn-1 kiterjesztése, tehát utóbbi az előbbi alaptagja. Az alaptag a (168) séma alapján azonosítható.

A szó szintaxisában is ismerünk alaptagot, mint ahogyan erről fentebb már volt szó. Az összetett szó szerkezetében azonban nincsenek alacsonyabb és magasabb szintű kategóriák, minden kategória az esetleges hierarchikus elrendezés ellenére szó szintű. Tehát a nyugdíjkorhatár összetétel minden egyes eleme N kategóriájú (lásd a (176) ábrát). Az összetételekre tehát a (169)-szerű szerkezetek a jellemzők.

Láttuk, hogy a mondattanban az alaptag megállapítható a mondat összetevőinek szerkezeti tulajdonságaiból. Az összetételeknél ezzel szemben az alaptagot kategoriális azonosság esetén csak pozicionálisan lehet meghatározni. A szerkezet felépítéséből csak akkor állapítható meg az alaptag, ha nem áll fenn kategoriális azonosság.



A (170a,b) szerkezetekben nem tudjuk, melyik N vagy melyik ADJ az alaptag. A (170c,d) szerkezetekben ezzel szemben megállapítható, hogy az első szerkezetben az alaptag N, a másodikban ADJ.

A nyelvek jellemző tulajdonsága az alaptag pozíciója. Az újlatin nyelveknél például az összetételek alaptagja baloldalt található (vö. a chemin de fer [út prepozíció vas], ‘vasút’, machine a laver [gép prepozíció mos], ‘mosógép’, compétence lexicale [kompetencia lexikális] ‘lexikális kompetencia’, sauter aux yeux [ugrik prepozíció szemek] ‘szembeszökik’ francia összetételeket). A magyarban (éppúgy, mint a germán nyelvekben, vö. a német Holztür ‘faajtó’, Sprechzimmer ‘fogadószoba’, lebensmüde 'életunt’, zusammenschreiben ‘összeír’; az angol girlfriend ‘barátnő’, garden gate ‘kerti kapu’, reopen ‘újranyit’, whitewash ‘meszel’, snow covered ‘hófedte’ összetételekkel) az alaptag a jobb oldali összetételi tag.

Térjünk most vissza az összetételek összetevős szerkezetének kérdésére. Bármelyik összetett szónak minden nehézség nélkül meg tudjuk állapítani az összetevős szerkezetét. A hidegfront és a kőkemény összetételeknek például az alábbi összetevős szerkezeteket tulajdoníthatjuk.

(171) a. [N[a hideg] + [N front]]

b.[a [n kő] + [a kemény]]

A (171a,b) analógiájára a képzett szavak is hasonló összetevős szerkezetet kaphatnak. Az olvasás összetevős szerkezete (172a)-ban, a szépség-é (172b) alatt található.

(172) a.[n[v olvas] + [n Ás]]

b.[n[a szép] + [n sÁg]]

Amíg azonban a (171a,b) összetevős szerkezet magától értetődő, a (172a,b) nem az, ti. indokolásra szorul a képzők önálló szóként való kezelése. Egy alternatív megoldás az lenne, hogy a képzett szavak számára egy másfajta szóképzési szabályt adunk meg. A (173)-ben ilyen szabályt találunk.

(173) Ha A az X és B az Y kategóriának egy eleme, akkor A+B az Y kategóriának egy

eleme.

Tehát: ha például az olvas igéből indulunk ki, amelynek kategóriája V, és feltesszük, hogy az As az N kategóriájú elemek közé tartozik, akkor az olvas+As kategóriája is N (tudva természetesen azt, hogy a magyarban az alaptag mindig a jobb oldali elem). Más szóval, (173) alapján a (172a,b) (174a,b)-vel helyettesíthető.

(174) a. [N [V olvas] + Ás]

b. [n [a szép] + sÁg]

(174a,b)-ben a képzők nem tartalmaznak szófaji kategóriát, szemben (172a,b)-vel, ahol a képzők az önálló szavakkal azonos bánásmódban részesülnek. A (172a,b)-ben tehát a képzők is szó szintű kategóriák, míg (174a,b)-ben nem azok.

A (174a,b)-nek azonban az a szépséghibája, hogy lehetetlenné teszi a szokásos lexikai behelyettesítést. Nincs ugyanis olyan szintaktikai szabály, amely ezt a behelyettesítést lehetővé tevő szerkezeteket generálna. A szintaktikai szabályoknak ugyanis [V Y]N illetőleg [A Y]n szerkezeteket kellene generálniuk.

Egy harmadik lehetőség az lenne, hogy a képzett szavaknak egyáltalán nem tulajdonítunk belső szerkezetet. Ebben az esetben a képzett szó szerkezete így festene:

(175) a. [N olvasÁs]

b. [N szépsÁg]

A (175a,b) azonban csak analógiás úton jöhetne létre, tehát adott minták alapján. Ez ellen a megoldás ellen az szól, hogy mindkét esetben termékeny, szabályba foglalható képzésről, és nem analógia alapján történő képzésről van szó.

A fentiekből következik, hogy a szóképzésnél is a (172a,b)-szerű szabályok felvétele az indokolt. A



következőkben feltesszük, hogy az összetételek és a képzett szavak egyforma szótári szerkezettel rendelkeznek.

Az összetételekre még két további formális tulajdonság érvényes: (a) az összetételek binárisak (mindig kétfelé ágaznak), (b) az összetételek képzése rekurzív (elvileg vég nélkül folytatható).

Íme néhány példa a binaritásra és a rekurzivitásra (az AF a képző, az affixum jele).

A (179) ábra része a (178) alatti szerkezet, (180) ábrának pedig a (179) alatti szerkezet. Az ábrákból az is látható, hogy a nyugdíj, szavaz és készülék szavakat nem bontottuk elemeire, mivel ezek teljesen lexikalizálódott származékok.



Fontos megjegyeznünk, hogy az ábrák rész-egész viszonyt fejeznek ki, nem pedig szintaktikai szinteket. Az N, V és A kategóriák mindenütt szó szintűek. Az AF kategóriájú elemek (a képzők) feltételezésünk szerint a szavakhoz hasonlóan szintén szótári elemek.

4.4. 4.4. A magyar összetételek tipológiájaAz összetételek tipológiájának vizsgálata előtt még rá kell mutatnunk az összetételek néhány fontos tulajdonságára.

(a) Az összetételeknek sem az előtagja, sem pedig az utótagja nem lehet referenciális kifejezés, más szóval egyiküknek sem lehet vonatkozása. A háztető összetételben a ‘ház’ szónak önmagában nincs vonatkozása, a szót ‘generikus’ értelemben használjuk: egy tetszőleges ház (bármely ház) tetejéről van szó. Névmással a háztető szó előtagjára nem utalhatunk vissza, csak magára az egész szóra: A háztetőt bombatalálat érte. Javítása sokba került. A második mondatban a birtokosrag csak a háztetőre vonatkozhat. Az összetétel utótagjára hasonló meggondolások érvényesek.

(b) Az összetétel tagjai külön-külön nem módosíthatók: a szép háztető jelzője a házte- tő-t minősíti, és nem a ház-at, sem pedig a tető-t.

(c)Termékeny összetételi minta esetében is egy-egy új összetétel könnyen lexikalizálód- hat, lexikai szóvá válhat, és így jelentése már nem lesz levezethető az összetételi tagok jelentéséből. Ugyanakkor viszont nem lenne helyes azt mondanunk, hogy az összetett szó fogalma eleve magában foglalja a lexikalizálódás tényét.

A nyelvekre jellemző, hogy a termékeny szóösszetételi mintákat a szófaji főkategóriák (N, V, A, ADV) közül válogatják ki. A zárt (további elemekkel általában nem gyarapítható) kategóriák vagy egyáltalán nem szerepelnek összetételekben (pl. a magyarban a névutók), vagy ha előfordulnak, néhány lexikalizálódott esetben találkozunk csak velük (pl. a számneveknél és névmásoknál, vö. öttusa, mindenesetre).

A fenti kritériumok jelentőséget az összetett számnevek példáján mutathatjuk be. Az összetett számnevek, pl. kétezer-kétszázharmincnégy, nem képeznek összetételt: (a) az összetett számnév minden eleme megtartja referenciális tulajdonságait, (b) az összetett számnévnek több főhangsúlyos eleme is lehet, (c) az összetett számnevek sohasem lexikalizálódnak.

A névutós szerkezetek megmerevedés révén létrejött példái: délelőtt, délután, ennélfogva, kétségkívül nem képviselnek termékeny mintát, s ezért nincs helyük a termékeny mintákat összefoglaló táblázatunkban (lásd (181) alatt).

A PRO+N (névmás+főnév) összetétel sem termékeny: önkritika, önköltség, magaviselet; de még ha kimutatható lenne is a minta relatív termékenysége, a PRO+N nem tartozhat a maghoz, mivel az ön- önálló szóként nem fordul elő.

Az ADV+N minta termékenységére nem bizonyíték a továbbképzés, továbbtanulás, újraegyesítés, jobbratolódás, mivel ezek az ADV+V-ből jöttek létre főnévképzéssel (nominalizációval), és ezért nem az ADV+N minta termékenységét, hanem az ADV+V mintáét igazolják.

Az elődöntő, előélet, előváros, utókúra, utóajánlat, utórezgés esetében pedig sem az elő-, sem pedig az utó- nem önálló szó, tehát még ha a minta termékeny lenne is, nem tartozhatna a maghoz. Mint már említettük, nekünk nem arról kell számot adnunk, milyen összetételi mintára találunk példát szókincsünkben, hanem a termékeny összetételi mintákról.

A fentiek értelmében a V+N mintát is ki kell zárnunk, mivel a viszonylag nagyszámú példa ellenére (látlelet, látcső, láthatár, lakbér, laktanya, lakcím, védjegy, védgát, védlevél stb.) nem képez termékeny mintát. Ezeknek az összetételeknek az értelmezése azt sugallja, hogy az előtagban inkább igenév, mint ige rejlik: látó+cső, látó+határ, lakó+tanya, védő+jegy stb. Ezeknek az összetételeknek a jelentése általában nem kompozicionális, az igei jelentés többnyire már elhomályosult bennük.

Az ADV+ADV minta szintén nem termékeny, bár találunk rá néhány példát: idehaza, idefenn. Létező példák azonban, mint már láttuk, még nem bizonyítják a minta termékenységét. Az N+ADV, A+ADV és V+ADV mintára pedig még példát sem találunk. Ugyanez vonatkozik az ADV+A és a V+A összetételi mintákra is.

A V+V mintára példa lehetne az ikerítés, mivel azonban az ikerítést nem tekintjük valódi összetételnek, és a



(202) táblázatban amúgy is csak egyetlen alaptaggal rendelkező endocentrikus összetételek szerepelnek, a táblázatban a V+V kitöltetlen marad.

A fentiek figyelembevételével és az N (= főnév), V (= ige), ADJ (= melléknév), ADV (= határozószó) főkategóriákra szorítkozva, a magyarban termékeny összetételi mintákat az alábbi táblázat foglalja össze.

A (181) táblázatból leolvasható, hogy a magyarban nincsen ADV alaptagú összetétel. A táblázatban viszont szerepel az ADV+V és az N+V típus. A magyar nyelvtanírási hagyomány nem szokta az összetételekhez sorolni az ADV+V típust, még kevésbé az N+V típust. Kétségtelen, hogy mindkettő különleges helyet foglal el az összetételek között, egyik sem tipikus összetétel, de mindkettő rendelkezik az összetételek néhány jellegzetes tulajdonságával. Érdemes éppen ezért közelebbről is szemügyre venni őket.

Az N+V típus jellemző tulajdonságai: (a) az előtag nem referenciális, az újságot olvas szerkezetben az újságot főnévnek nincs vonatkozása, mivel csak NP-nek lehet vonatkozása, és ezért individuumként nem utalható vissza rá (vö. * Újságot olvasott, majd visszatette (azt) az asztalra. De: Ha újságot olvasol, jól világíts rá, ahol az újságot tárgyragos főnevet gene- rikusan értelmezzük.); (b) az N+V szerkezet könnyen lexikalizálódik: igazat mond, köszö- netet mond, esküt tesz, ajánlatot tesz, vizsgát tesz, részt vesz, elégtételt vesz, órát vesz, hidat ver, pénzt ver, sátort ver, gazdát cserél, szerepet cserél, tapasztalatot cserél (a lexikalizálódás lehetősége általában annak a jele, hogy a szóban forgó alakzat önálló jel értékű, a legáltalánosabb értelemben szónak minősül. Egyébként az előbbi példákkal szemben az olvas egy újságot, olvassa az újságot, olvassa az újságokat, újságokat olvas típusú szószerkezetek sohasem lexikalizálódnak); (c) az N+V a hangsúlyozás szempontjából ugyanúgy viselkedik, mint a valódi összetételek (tehát: az N+V összetételi hangsúllyal rendelkezik): 'levelet ír, 'újságot olvas; a szerkezet alaptagja hangsúlytalan. Az (a), (b) és (c) tulajdonságok alapján az N+V szerkezetet is morfológiai szabály eredményének tekinthetjük; szintaktikai tárgyalásuk akkor lenne csak indokolt, ha az összetételek képzését is a szintaxishoz sorolnánk. Az N+V szerkezetben az N egyébként nemcsak névelőtlen tárgy lehet, hanem más N értékű elem is.

Az ADV+V szerkezeteknek is az N+V szerkezetéhez hasonló tulajdonságaik vannak. Az (a) tulajdonság (a vonatkozás hiánya) itt nem jön szóba, mivel sem ADV, sem pedig V nem referenciális kifejezés; (b) a lexikalizálódás annyira gyakori, hogy nem is szükséges példán bemutatnunk; (c) az ADV+V is összetételi hangsúllyal rendelkezik. Az igekötők ADV kategória alá rendelése önkényesnek tűnhet. Valójában csak azok az igekötők tartozhatnának ide, amelyek határozószóként is használhatók: újra+választ – meg+választ újra, tovább+megy – el+megy még tovább. Az igekötők heterogén kategóriát alkotnak szintaktikai és szemantikai



szerepüket illetően egyaránt. Mivel azonban az összetételekhez kapcsolódó tulajdonságaik szempontjából mindegy, hogy használhatók-e határozószóként vagy névutóként is, illetőleg hogy milyen módon módosítják az ige jelentését, minden igekötőt az ADV kategória alá sorolunk.

Mind az N+V, mind pedig az ADV+V szerkezetet morfológiai műveletek eredményének, tehát morfológiai szónak fogjuk tekinteni. Ugyanakkor egyik sem szó szintaktikai értelemben: az N+V és az ADV+V is a mondattan szempontjából szintagmát alkot.

A (182a,b) a szótári jellemzés része. A (182b) szótári jellemzése azonban nem tartalmazza az esetragot, amelyet a V a mondattanban oszt ki N-nek. Tehát a (182b) levél ír, újság olvas, tévé néz szósorok szerkezete. Erre a megkötésre egyéb okok mellett azért is szükség van, mert (182b)-ből kapjuk nominalizációval a levélírás, újságolvasás, tévénézés összetételeket. Mármost furcsa lenne, ha a nominalizáció előtt törölni kellene a tárgyragot. Az ADV+V és az N+V szerkezetek különleges státusukat annak köszönhetik, hogy kétarcúak: az alaktanban is számot kell adni róluk, meg a mondattanban is. Ezért sem tartozhatnak a tipikus összetételek közé, köztes helyet foglalnak el a szintagmák és az összetételek között.

A magyar összetételek képzése egyszerű egymás mellé illesztéssel (konkatenációval) történik: X + Y. Az összetételi tagok hierarchikus elrendezése miatt (lásd a (176)-(180) ábrákat) szabályokra van szükségünk. A szabályok alakja Y ^ X + Y (az Y kategóriának bal- és jobboldalt egyaránt szerepelnie kell, jobboldalt pedig jobb oldali összetevőként, mivel a magyarban az összetételi alaptag mindig jobboldalt található). A szabályt egyszerűen így értelmezhetjük: az Y kategória baloldalt kiegészíthető egy X kategóriával. Az N ily módon egészíthető ki N-nel, vagy ADJ-jal, tehát N ^ N + N, N ^ ADJ + N. Hasonlóképpen ADJ ^ N + ADJ, ADJ ^ ADJ + ADJ, V ^ N + V, V ^ ADV + V. Ha a választhatóságot kapcsos zárójellel jelöljük, akkor szabályaink összefoglalóan így adhatók meg:

(183) a. N → {N, A} N

b. A → {N, A} A

c. V → {N, ADV} V

Más szóval, N mellett baloldalt állhat N vagy A, A mellett baloldalt N vagy A, V mellett baloldalt N vagy ADV. (183c) szabály által előállított szerkezetek, mint láttuk, nem számítanak teljes értékű összetételeknek.

A termékenység szempontjából sem viselkednek egyformán a különféle összetételi típusok. Az N+N típusú összetételek nemcsak a leggyakoribbak, de szinte korlátozás nélkül képezhetők: adókártya, árvadász ‘az a személy, aki azt keresi, hol kapható legolcsóbban bizonyos áru’, atomsorompó, bankautomata, drótposta ‘e-mail’, határdugó ‘az országhatáron kialakult közlekedési dugó’, olajezredes ‘a fűtőolaj „szőkítésével” kapcsolatos botrányba keveredett katonatiszt’, sikerdíj ‘sikeres üzlet lebonyolítása után járó honorárium’, távmunka ‘számítógépen végzett, majd modemen, faxon a megbízóhoz továbbított munka’, ufómese ‘ufókról szóló mese’, vadászkamara ‘a vadászok kamarája’. Az ADJ+N és az N+ADJ típusú összetételeknél azonban már különféle megszorításokat találunk. Például ha N konkrét főnév, akkor ADJ jelölhet alakot, méretet, de már nehezebben értékelést. Az ADJ+ADJ típusú összetételek meg lényegében néhány szemantikailag meghatározható melléknévosztályra korlátozódnak (színek, színek módosítását lehetővé tevő melléknevek). Különböző megszorítások érvényesek az N+V és ADV+V összetételek esetében is. Nem elfogadható a ?lányt néz (a néz állapotige esetében), ?barátot látogat, ?szomszédot bosszant, ?autót/házat változtat, ami nem jelenti azt, hogy megfelelő kontextus esetén egyikük-másikuk nem válik elfogadhatóvá. Az igekötőknél még feltűnőbbek a különféle megszorítások. Az össze- igekötő például távolról sem használható minden igével; elfogadhatatlan – állapotige esetén – az *összelát, *összehall, *összelélegzik, *összetud, *összeszeret. A termékenységre vonatkozó különféle megszorítások a szóalkotás jellemzői, szintaktikai szerkezetekre nem érvényesek.

A deverbális alaptagú összetételeken kívül (lásd alább) van néhány szemantikailag jellemezhető alosztály, amelynek elemeinél előre jelezhető a jelentés.



(a) Ilyen az olyan N1+N2 összetétel, amelynél az előtag anyagnév, az utótag pedig produktum jelentésű: favilla, rézfazék, bádogfedél, ezüstóra, betonelem, nádbútor, üvegkalitka stb. Az előre jelezhető értelmezés: N 2 N1-ből készült.

(b) Amikor az N1+N2 összetételnél az N1 konkrét főnév (de nem anyagnév), az N2 tárolóhely, akkor az összetétel értelmezése: N2 arra szolgál, hogy benne N1-et tartsanak. Például: jégverem, fegyverraktár, nyúlketrec, majomház, baromfiól, lóistálló stb.

(c) Amikor ugyanilyen szerkezetű összetételnél N1 konkrét főnév és N2 halmazt jelöl, akkor az alábbi jelentést kapjuk: N2 N1-ből álló halmaz: lánycsapat, gyermeksereg, juhnyáj, villasor, kőkupac, homokdomb stb.

(d) Az N+ADJ összetételeknél, ha N konkrét főnév, ADJ pedig az anyagnak valamilyen tulajdonsága (általában színe), akkor szintén előre jelezhető a jelentés: az ADJ által megjelölt szín olyan, mint az N színe. Például aranysárga, bazaltszürke, tengerzöld, hollófekete, fűzöld, rézvörös.

A teljesség igénye nélkül soroltunk fel néhány példát annak bemutatására, hogy az összetételek képzésénél sok szemantikai szabályosság található. Természetesen sok a kontextus nélkül értelmezhetetlen összetétel is.

Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy

(a) a termékeny összetételek endocentrikusak;

(b) a termékeny összetételek tagjai a nyitott szóosztályok (N, A, V, ADV) közül kerülnek ki;

(c) az összetételek szerkezete bináris;

(d) az összetételek képzése rekurzív;

(e) a magyar összetételekben az alaptag a jobb oldali összetételi tag;

(f) a tipikus összetételeknél az alaptag csak N vagy ADJ lehet;

(g) az előtag kategóriája is csak N vagy ADJ lehet.

4.5. 4.5. A deverbális alaptagú összetételek4.5.1. 4.5.1. A deverbális alaptagú összetételek általános jellemzése

Az összetételek között különleges szerephez jutnak az ún. deverbális alaptagú összetételek. Ezeknél az összetételeknél az alaptag igéből képzett, és mint ilyen örökölheti az ige némely tulajdonságát, mindenekelőtt az ige vonzatkeretét és argumentumszerkezetét. A vonzatkeret az ige (és általában a predikátumok) szintaktikai tulajdonsága, az argumentumszerkezet a cselekvés, történés szereplőire vonatkozó szemantikai információt tartalmazza (l. az -As főnévképző tárgyalását a 3.4.I.4. pontban). Ha a deverbális alaptagnak van vonzatkerete, akkor joggal vetődik fel a kérdés, hogy az előtag kielégíti vagy kielégítheti-e az alaptag valamelyik vonzatát.

Tárgyalásunkban elsősorban az -As képzős főnevek vizsgálatával foglalkozunk, mivel ez a képző az, amely a főnévben az eredeti igei jelentéstartalmat teljességében megőrzi, és vele az ige vonzatait is megtartja. Az -As a tőigék esetében szinte korlátlanul termékeny.

Röviden foglalkozunk majd az -O képzős főneveket tartalmazó összetételekkel is. Az – O képző, mint tudjuk, nem őrzi meg a főnévben teljes mértékben az ige vonzatkeretét. Ugyanakkor azonban termékenysége az -As képzőével vetekszik.

A deverbális alaptagú összetételekre vonatkozóan, elsősorban angol nyelvi anyagon végzett vizsgálatok alapján, az alábbi megállapításokkal találkozhatunk:

(a)A deverbális alaptag örökölheti a kiinduló ige vonzatkeretét.

(b)A nem alaptag kielégítheti az alaptag valamelyik vonzatát.

(c)A deverbális főnevek jelölhetnek komplex eseményt, egyszerű eseményt és eredményt. Csak a komplex esemény jelentésű deverbális főneveknek van vonzatkerete.



(d)Az esemény és eredmény jelentésű főnevek egymástól különböző szintaktikai tesztek segítségével választhatók el (pl. többes számban általában csak eredmény jelentésű főnév állhat: írás+ok, eseményjelentés esetén azonban *írás+ok; Ott fekszenek a kért írások – *Irások közben ne zavarj).

(e)A deverbális alaptag vonzatai az alanyi (vagy külső) vonzat kivételével kötelezőek.

(f) Az alanyi (vagy külső) vonzat összetételen belül nem elégíthető ki (vagyis: az előtag nem lehet az alaptag alanyi vonzata).

A fenti megállapítások nem tesznek különbséget vonzatkeret és argumentumszerkezet között, a kettő megkülönböztetése pedig alapvető szerepet játszik a deverbális alaptagú összetételek jellemzésében. Mivel az előtag nem lehet szintaktikai vonzata az alaptagnak (az előtag és az alaptag közötti viszony nem azonos a szintaktikai alaptag és valamelyik vonzata közötti viszonnyal), azt fogjuk mondani, hogy az előtag kielégítheti az alaptag valamelyik szemantikai argumentumát. így például a bibliafordítás összetett szóban a biblia előtag a fordítás utótag théma, a kutyaugatás összetett szóban pedig a kutya előtag az ugatás alaptag aktor (nem tipikus ágens) szerepű argumentumát köti le.

Figyeljük meg, hogy a fordítás szó három különböző értelemben szerepel az alábbi mondatokban.

(184) a. A fordítás több évig tartott.

b. A fordítás az eredetinél terjedelmesebb.

c. A fordítás több hibát tartalmaz.

A példák közül a fordítás csak a (184a) mondatban esemény jelentésű. A (184b)-ben ‘fizikai tárgy’-ról, a (184c)-ben pedig ‘tartalom’-ról van szó. A (184a-c) példákból már kitűnik, hogy az ún. eredményjelentés csak gyűjtőfogalom lehet, amit talán helyesebben ‘nem-ese- mény’-jelentésnek kellene neveznünk. Figyeljük most meg az alábbi párhuzamokat:

(185) a. A Biblia fordítása több évig tartott.

b. A Biblia fordítása az eredetinél terjedelmesebb.

c. A Biblia fordítása több hibát tartalmaz.

(186) a. A bibliafordítás több évig tartott.

b. A bibliafordítás az eredetinél terjedelmesebb.

c. A bibliafordítás több hibát tartalmaz.

A fordítás (185a)-ban, éppúgy, mint (186a)-ban, nem komplex esemény jelentésű. Ennek ellenére e mondatokban a biblia főnevet a cselekvés tárgyaként értelmezzük. Ez azonban az argumentumszerkezetből és nem a vonzatkeretből adódik: a biblia théma szerepű argumentum. És annak ellenére, hogy az eredmény jelentésű deverbális főnévnek nincsen argumentumszerkezete, az előbbi értelmezést a (185b,c) és (186b,c) mondatok esetében is kézenfekvő. Ez abból adódik, hogy az eredmény jelentés mögött mindig megmarad annak a cselekvésnek a képzete, amely az eredményt létrehozta.

(187)a. A szigetelés néhány óra alatt elkészült.

b. A szigetelés hibás volt.

c. A szigetelés műanyagból készült.

(188) a. A mennyezet szigetelése néhány óra alattelkészült.

b. A mennyezet szigetelése hibás volt.

c. A mennyezet szigetelése műanyagból készült.

(189) a. A mennyezetszigetelés néhány óra alatt elkészült.



b. A mennyezetszigetelés hibás volt.

c. A mennyezetszigetelés műanyagból készült.

A (187a) mondatban a szigetelés esemény jelentésű szó, a (187b) mondatban eredmény jelentésű (nomen acti), végül a (187c) mondatban ‘anyag’ jelentésű (nomen obiecti). A (188) és (189) példákban a mennyezet főnév szerepe azonos: az alaptag tárgyi argumentumát jeleníti meg.

Példáinkból azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy az argumentumszerkezet az egyszerű esemény jelentésű deverbális főnevi alaptagok esetében is alapvető szerepet játszik az összetett szó értelmezésében. Ez az értelmezés a nem esemény jelentésű alaptagok esetében is érvényes lehet.

Szemben az esemény jelentésű főnevekkel, a nem esemény jelentésűeknek azonban nincs argumentumszerkezetük, mint ahogy ezt az alábbi példák tanúsítják.

(190) a. Péter igazolása ott fekszik az asztalon.

b. Anna lakása nagyon szép.

A (190a)-ban az igazolás és Péter között csak birtokviszony állhat fenn. Péter tehát nem lehet alanyi argumentuma az igazolás deverbális főnévnek, utóbbinak nincs argumentumszerkezete. A lakás a (190b)-ben szintén nem rendelkezik argumentumszerkezettel, Anna és a lakás között is birtokviszony áll fenn.

Érdemes arra is rámutatnunk, hogy egy komplex esemény jelentésű főnév előtagként elveszíti eseményjelentését, és ezzel együtt vonzatszerkezetét is. Az alaptag miatt esemény jelentésű írásgyakorlás kifejthető a gyakorolja az írást szerkezettel, amelyben az előtag tehát az alaptag vonzata, de nem fejthető ki úgy, hogy a gyakorlásból álljon elő az előtag bármilyen vonzata.

Az előtag is szerepet játszik abban, hogy a deverbális alaptagnak van-e argumentumszerkezete. Ez a birtokos szerkezettel való körülírhatósággal könnyen tesztelhető, ti. ha a szemantikai és szintaktikai ekvivalencia megtartása mellett felbontható birtokos szerkezetté, akkor van, ha nem bontható fel, akkor nincs. A rovásírás összetett szóban nincs az írás alaptagnak argumentumszerkezete, a levélírás összetett szóban viszont van, ti. nincs *a rovás írása, de van a levél írása. A kenyérfogyasztás összetett szóban az alaptagnak van argumentumszerkezete, az előtag a tárgyi argumentumot elégíti ki (A kenyér fogyasztása). Ezzel szemben a tömegfogyasztás (?a tömeg fogyasztása, a tömegek fogyasztása sem ugyanaz) összetett szóban az alaptagnak nincs argumentumszerkezete.

Egyébként az -at/-et képzővel képzett deverbális főnevek általában eredményjelentésű- ek, és nincs argumentumszerkezetük: ajánlat, irat, épület, köszönet. Ugyanez vonatkozik a -mány/-mény képzős főnevekre is: gyártmány, gyűjtemény, rakomány, építmény, adomány. Ilyenkor természetesen az ezekkel összetett szót alkotó szavak sem mutatnak predikátum-argumentum szerkezetet: műsorajánlat, raktárépület, bélyeggyűjtemény, hajórakomány.

Összefoglalva a mondottakat, a deverbális alaptagú összetételek előtagja kielégítheti az alaptag valamelyik argumentumát. Ez két esetben lehetséges: (a) amikor az összetétel esemény jelentésű, és (b) amikor a nemesemény-jelentés az eseményjelentés metonimikus kiterjesztéseként értelmezhető. Egy esemény jelentésű deverbális főnév előtagként elveszíti eseményjelentését és ezzel együtt argumentumszerkezetét is.

Végül még egy megjegyzés a (d) tulajdonságról. Igaz, hogy a magyarban is legtöbbször működik a többes szám tesztje, de nem mindig: a révész ebéd utáni/való átkelései (veszélyesek voltak), ahol a többes szám ellenére esemény jelentésű főnévről van szó. Ugyanez vonatkozik a többi tesztre is. Például csak az eredmény jelentésű főnév állhat határozatlan névelővel, tehát az írás lehet esemény vagy eredmény jelentésű a kontextustól függően, egy írás csak eredmény jelentésű lehet. Ugyanakkor a Dunán való átkelés közben mondhatom: Micsoda egy átkelés! Tehát a (c) pont szerint javasolt tesztek az esemény és az eredmény jelentésű főnevek megkülönböztetésére nem megbízhatók. A magyarra más tesztekről is tudunk, amelyek az előbbieknél megbízhatóbbak, bemutatásukra azonban itt nem térhetünk ki, mivel nem annyira alaktani, mint inkább mondattani problémáról van szó.

4.5.2. 4.5.2. Az előtag által kielégíthető argumentumok

4.5.2.1. 4.5.2.1. Az alanyi argumentum



A ’alanyi argumentum’ cím látszólag ellentmondást rejt magában, hiszen az ’argumentum’ felfogásunk szerint szemantikai, az ’alany’ pedig kétségtelenül szintaktikai fogalom. A laza szóhasználatot az indokolhatja, hogy a szóban forgó argumentum szemantikai szerepe miatt valóban alanyként értelmeződik.

Tárgyatlan igéből képzett összetételi alaptag esetén az előtag csak az alanyi argumentumot képviselheti. Más argumentum nem kerülhet szóba, mivel az alaptagnak az egyetlen argumentuma az alany. Természetesen azonban az összetett szónak lehet nem argumentum jellegű előtagja is. Az alanyi előtagok között az alábbi típusokat találjuk.

(191) a. gyermeksírás, gyermeknevetés

a. libagágogás, kutyaugatás, macskanyávogás, légyzümmögés

b. hóesés, ködszitálás, napsütés, földrengés

c. rózsanyílás, orgonavirágzás, gyümölcsérés, lombhullás

d. harangzúgás, motorzúgás

e. parasztlázadás, népvándorlás, madárvonulás

Az alanyi összetételek ‘genitivus subiectivus’-nak felelnek meg, avval írhatók körül. A ‘genitivus subiectivus’ pedig feloldható mondatban. Ezek a párhuzamos feloldások is az eseményjelentés mellett szólnak, tehát tesztként is használhatók. A (192a-f) példák esetében ez így fest.

(192 a. gyermeknevetés – a gyermek nevetése – a gyermek nevet

b. kutyaugatás – a kutya ugatása – a kutya ugat

c. ködszitálás – a köd szitálása – a köd szitál

d. orgonavirágzás – az orgona virágzása – az orgona virágzik

e. harangzúgás – a harang zúgása – a harang zúg

f. parasztlázadás – a parasztok lázadása – a parasztok lázadnak (?)

A (192f)-típusnál mind a ‘genitivus subiectivus’-ban, mind pedig a mondatban az alanynak többes számban kell állnia: a parasztok (fel)lázadnak, a madarak vonulnak, a népek vándorolnak. A tömeggyűlés fel sem oldható: a tömeg gyűlik (?), *a tömegek gyűlnek, a tömeg gyűlése (?), a tömegek gyűlése (?). Lehetséges, hogy ezek az összetételek részben tükörfordítás eredményei, vö. a német Bauernaufstand, Völkerwanderung, másrészt meg eredményjelentéssel van dolgunk, vö. nagygyűlés, országgyűlés. Ebben az esetben ezek az összetételek egyszerű NN összetételnek elemzendők, és az előtag csak szemantikai viszonyban van az alaptaggal.

Feltűnő, hogy a (192a-f) mindegyikében az előtag alany ugyan, de nem cselekvő szerepű alany (nem ágens), vagy legalábbis nem tipikus cselekvő. A tipikus cselekvő individuumként szándékosan cselekszik egy cél elérésének érdekében, s ez a (192a-e) alanyairól nem mondható. Az alanyok inkább aktor (nem tipikus ágens), jellemzett (théma) vagy elszenvedő (patiens) értékűek.

Olyan cselekvésigéknél, amelyek ágenst tételeznek fel, az előtag nem lehet alany. Ezért nincs * pilótarepülés, * sofőrvezetés, *családnyaralás. Ilyen esetben az előtag csak határozói tartalmú főnév lehet: iskolarepülés, sétarepülés, körrepülés, űrrepülés, hátúszás, mellúszás, búvárúszás.

Megfigyeléseink alapján az alábbi általánosítás fogalmazható meg:

(193)A magyarban alany lehet összetételi előtag, föltéve, hogy az összetétel alaptagja ágenst nem kívánó tárgyatlan igéből képződött.

Néhány esetben az alany kitétele kötelező: *kialvás – a fény kialvása – ?fénykialvás, *öm- lés – a víz ömlése – vízömlés. Ezekre általános szabály nem adható, a lexikonban külön jelölendők.

Látszólag alanyi előtagot tartalmaznak az alábbi összetételek is:



(194) darázscsípés, kutyaharapás, macskakarmolás, kígyómarás

Figyelemre méltó, hogy a csípés, harapás, karmolás, marás az ige tárgyával nem alkot összetételt. Nincsen tehát *gyerekcsípés, *postásharapás. Az igék emberi vagy legalábbis élő tárgyat kívánnak. Azt is vegyük észre, hogy a darázscsípés nem egy darázs csíp szerkezettel korrelál, hanem megcsíp vkit a darázs. Hasonlóképpen megharap vkit a kutya, megmar vkit a kígyó, megkarmol vkit a macska. Itt tehát perfektív igekötővel ellátott igei szerkezettel korrelál az összetétel. Ugyanakkor a hagyma igekötő nélkül is csíp, de nincsen *hagymacsípés, a sav mar, de nincsen *savmarás. Úgy tűnik, abban rejlik a magyarázat, hogy a darázscsípés, kígyómarás nem esemény, hanem eredmény jelentésű, a tevékenység eredményét jelölik. Azért nincs hagymacsípés, mert nem jön létre produktum.

4.5.2.2. 4.5.2.2. A tárgyi argumentum

A ’tárgyi argumentum’ az a szemantikai szerep, amely a tárgyban ölt testet. Tárgyas igék esetében ha az előtag argumentum, akkor az alaptagnak csak tárgyi argumentuma lehet, az alanyi argumentum nem szerepelhet előtagként:

(195) a. levélírás, újságolvasás, ebédfőzés, utcasöprés, labdadobás, zenehallgatás, tévénézés

b. *fiúdobás (fiú dobja a labdát), *lányütés (a lány üti a fiút), *férfifőzés (a férfi főzi az ebédet)

Ez a megszorítás összefügg az előző részben tárgyalt feltétellel: ágens szerepű alany nem léphet fel előtagként, márpedig a tárgyas igék többsége, a tipikus tárgyas igék mind, ágens szerepű alanyt kívánnak.

A (195a) összetételek párhuzamot mutatnak a (196) alatti komplex igékkel.

(196) levelet ír, újságot olvas, ebédet főz, utcát söpör, labdát dob, zenét hallgat, tévét néz

Általában igaz, hogy ha van egy (195a) típusú összetétel, akkor van egy neki megfelelő komplex ige is. A fordítottja azonban nem föltétlenül áll: a lexikalizálódott igei szintagmáknak nem föltétlenül felel meg összetétel. Vö. gyökeret ver – *gyökérverés, elégtételt vesz – *elégtételvevés, gazdát cserél – *gazdacserélés.

Az a körülmény, hogy az explicit (t raggal jelölt) tárgy sohasem jelenhet meg a főnév vonzatkörzetében (a főnévi régensek nem képesek accusativusi esetet adni): *dolgozatot írás, *dolgozatot való írás, amellett szól, hogy a (195a) összetételeket ne a (196) komplex igékből vezessük le. A tárgy az accusativusi esetet az igétől kapja, mégpedig a szintaxisban. A tárgyragot tartalmazó szerkezet viszont szintagmaként is lexikalizálódhat. A (195 a) típusú összetételek levezetése tárgyragot tartalmazó szintagmából azt jelentené, hogy a levezetés folyamán a tárgyragot törölni kellene. Ez a lépés azonban nehezen lenne indokolható.

Egy másik elképzelhető megoldás az lehetne, hogy feltételezzük, hogy a lexikon tartalmaz egy (197) szerkezetet (lásd még fent a (182) szerkezetet).

(197 [v’ [N][V]]

A (197) szerkezetben tárgyrag nélküli főnevek szerepelnek (tehát pl. újság olvas, tévé néz). A szintaxis az ismert szabályok alapján gondoskodik az accusativusi esetről. A (197) képezi a bemenetet a nominalizációs szabály számára. A lexikalizálódott gyökeret ver típusú szerkezetek nem szerepelhetnek a (197) képletben, ezért nem lesz rájuk alkalmazható a nominalizációs szabály. A helytelen *gyökérverés tehát nem jöhet létre.

Ha ezt a megoldást választjuk, a (195a) összetételek másodlagos összetételeknek számítanak, hiszen nem az N és V összerakásával keletkeznek, hanem az N+V igei összetétel (igés szerkezet) nominalizációja révén.

Az előbbi megoldás ellen az szól, hogy nincs újság olvas, tévé néz, levél ír igénk. A helyes megoldás tehát a következő: az igét nominalizáljuk és a nominalizált olvasás, nézés, írás örökli az alapige vonzatkeretét és argumentumszerkezetét. Ilyen alaptagú összetett szó esetében az előtag kielégítheti az alaptag valamelyik argumentumát.

Vannak természetesen olyan tárgyi összetételek is, amelyeknél a komplex ige alapú levezetés nem jöhet szóba, mivel az alaptag igekötős igéből képződött.

(198) kormányátalakítás, fakitermelés, csontátültetés, árleszállítás, forgalomelterelés, népesség-összeírás



Az igekötős igékből képzett főnevek azonban igen sok esetben nem szeretnek összetételben részt venni. A megfelelő birtokos szerkezet megléte ellenére nincs, vagy alig elfogadható a kézmegmosás, újságelolvasás, eseménymegjósolás, gyűrűmegkeresés, pénzmegtalálás, tévémegnézés, meseelmondás stb. Erre a jelenségre nem tudunk magyarázatot adni.

Ugyanaz az előtag különböző értelmezést kap aszerint, hogy tárgyas vagy tárgyatlan igéből képzett alaptagú összetétel előtagja-e:

(199) a. árcsökkenés, árdrágulás, árkiegyenlítődés

b. árcsökkentés, árdrágítás, árkiegyenlítés

Figyeljük meg, hogy tárgyas, nem cselekvő igékből képzett alaptag nem veheti maga elé a tárgyat: *zenehallás, de zenehallgatás, *városlátás, de városnézés. Ez azt látszik valószínűsíteni, hogy a tárgyi argumentum előtagként való megjelenése kizárólag tipikus ágenst feltételező cselekvésigékből képzett alaptag esetében lehetséges.

Egyébként az összetétel előtagjaként és a magában álló -As képzős főnév mellett tilos alanyi argumentum is megjelenhet összetétel mellett: a diák alkalmazza a szabályt – *a diák alkalmazása – *diákalkalmazás – a diák szabályalkalmazása. Ez általában is igaz: a tárgyi összetétel nyitott más argumentumok irányába, az alapige argumentumszerkezetétől függően lehetnek egyéb argumentumai is: a géppel való levélírás, a barátoknak való képeslapküldés.

A fentiek figyelembevételével arra is magyarázatot kapunk, miért szűnik meg összetételekben bizonyos birtokos szerkezetek kétértelműsége: a hajó üldözése esetében vagy a hajó üldöz valamit, vkit, vagy a hajót üldözi vki, vmi; tehát alany és tárgy egyaránt állhat a birtokos pozíciójában, de a hajóüldözés csak ‘a hajót üldözik’ jelentésnek felel meg, az előtagot csak tárgynak értékelhetjük.

4.5.2.3. 4.5.2.3. Az instrumentalis

Az olyan igék esetében, amelyeknek kettőnél több a vonzatuk, első pillantásra eléggé változatos kép tárul elénk. A harmadik vonzat igen gyakran az instrumentalis, például ellát vkit/vmit vmivel, fest vmit vmivel, fűt vmit vmivel, borít vmit vmivel, világít vmit vmivel, kereskedik vki vmivel. Az ezekből képzett főnevek egyike-másika lehet esemény jelentésű is. Vö. festés/borítás/fűtés közben, de ?ellátás/világítás közben és *kereskedés közben. Úgy tűnik, hogy a tárgyi argumentum néha megjelenhet, néha meg nem: *városellátás, *ország- ellátás, de szobafestés, falfestés. Mindegyik esetben az előtag látszólag az alaptag instrumentalis szerepű argumentuma: húsellátás, energiaellátás, kenyérellátás; márványborítás, rézborítás; olajfűtés, padlófűtés, fafűtés; olajfestés, vízfestés; villanyvilágítás; rabszolgakereskedés. Kétségtelen, hogy ezek az összetételek instrumentalis + ige szerkezettel egyenértékűek: villannyal világít, márvánnyal borít, olajjal tüzel. Más szóval, melléjük állítható instrumentalisi vonzatot tartalmazó igei szerkezet. Egyiket sem lehet azonban birtokos szerkezetté átalakítani: *a gáz fűtése, *az olaj festése, *a márvány borítása, *a villany világítása, ami kizárja az előtag alanyi, illetőleg tárgyi vonzatként való értelmezését. Ha pedig eszközhatározónak elemeznénk az előtagot, amit éppen hogy támogatna a birtokos szerkezet hiánya, az ágens alany (mint kötelező vonzat) mindig kötelező volna az összetétel mellett, holott inkább tilosnak látszik: *a család villanyvilágítása.

Mindezekben az esetekben, ahol tehát instrumentalisnak látszik az előtag, csak szemantikai értelemben vett vonzatról lehet szó, az előtag és az alaptag között nincsen szintaktikailag definiálható viszony. Ezt az is alátámasztja, hogy az említett összetételek egyike sem esemény jelentésű. Vö. *márványborítás közben, *a vacsora után való márványborítás; *energiaellátás közben, *a háború után való kenyérellátás.

4.5.2.4. 4.5.2.4.A locativus

A földre szállás, iskolába járás, vízbe ugrás formákat hagyományosan nem szokták összetételnek tekinteni, kivéve néhány lexikalizálódott szerkezetet, amelynek összetétel voltát az egybeírás szentesíti: szemrehányás, partraszállás, fejenállás. (Ebben az összefüggésben is érdemes rámutatnunk arra, hogy a helyesírás egyáltalán nem mérvadó annak eldöntésénél, hogy egy alakzat összetétel-e vagy sem.) Pedig a lexikailag szabad és termékeny formák is kielégítik az összetétel valamennyi formai követelményét: (a) szintaktikailag szót képeznek, elemei nem válhatnak szét, vö. *földre is szállás, *iskolába sem járás, *szállás a földre, *járás az iskolába; az iskolába nem járás nem ellenpélda, mivel itt a nem szóképző funkciójú; (b) csak az alaptagon ragozhatók: iskolába járást/járásnak/járással; (c) szemantikailag is egy egységként viselkednek: sikeres földre szállás, rendszeres iskolába járás. A locativusi argumentumot a nominalizált ige veszi magához előtagként,



amely megőrzi az alapige vonzatszerkezetét, így a locativusi vonzatot is. A locativus előtagú összetételek létrehozása tehát a tárgyi argumentumot tartalmazó összetételek mintájára történik.

4.5.3. 4.5.3. Az -Ó képző és az összetételek

Ha párhuzamba állítjuk az -Ó és az -Ás alaptagú összetételeket, a következő képet kapjuk:

(200) a. napsütés – *napsütő, kutyaugatás – *kutyaugató, gyermeknevetés – *gyermeknevető, madárvonulás – *madárvonuló

b. levélírás – levélíró, újságolvasás – újságolvasó, csontátültetés – csontátültető, népesség-összeírás – népesség-összeíró

c. földre szállás – földre szálló, otthon maradás – otthon maradó, vízbe ugrás – vízbe ugró

Az -Ó képző segítségével elsősorban melléknévi igeneveket képzünk, főnévi szófajban pedig nomen agentis (cselekvőnév) vagy instrumentum (eszköz) jelentésű szavakat. Utóbbi szófaj- kategóriában azonban a képzett szó teljesen elveszti igei természetét, és ezért nem képes vonzatot kapcsolni (író, költő, olvasó, sütő, legyező). Vö. regényíró, ódaköltő, palacsintasütő.

(200a)-ból látható, hogy az -Ó képzővel képzett szó nem alkothat alanyelőtagú összetételt, ami avval magyarázható, hogy maga a képzett szó már kitölti az alanyi argumentumhelyet (‘aki v. ami vmit csinál’), s ezért az alany számára már nincs hely. Ugyanakkor viszont a tárgyi argumentum már előfordulhat előtagként, amint ezt (200b) bizonyítja. Előtagként a locativus is előfordulhat (200c).


Az -As képzővel képzett alaptagú összetételek vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a szintaxissal szemben a szóösszetételnél a vonzathely kitöltésének sokkal korlátozottabb lehetőségei vannak. A korlátozás elsősorban abból adódik, hogy a vonzat számára egy hely van fenntartva: az előtag helye. Ezenkívül az összetételeknél a szintaxisban ismeretlen, a vonzathelyek betöltésére vonatkozó korlátozás is érvényesül.

Alaptag képezhető tetszés szerinti igéből, argumentum-predikátum viszony azonban csak két esetben jön létre: (1) amikor az alapige olyan tárgyatlan ige, amelynek alanya nem ágens; (2) amikor az alapige olyan tárgyas ige, amelynek alanya ágens. Az első esetben az előtag az alaptag alanyi vonzatát elégítheti ki, a második esetben pedig a tárgyi vonzatát, ezt azonban szemantikai argumentumai révén teszi és nem a szintaxisban megszokott módon. Természetesen, ha egy szemantikai argumentum lekötődik, akkor az annak megfelelő szintaktikai vonzat is kielégül.

Az alanyi és tárgyi vonzaton kívül nem léphet fel másfajta vonzat előtagként. A látszólag locativus előtagú főnévi összetétel a locativus + ige szerkezetből jön létre nominalizáció- val. Általában érvényes: ragos főnév vonzatként csak ige mellett léphet fel.

Az előtagban nem szereplő vonzatok szabad vonzatokként sem léphetnek mindig fel az összetétel környezetében. Az alanyi és tárgyi összetételek itt merőben másképpen viselkednek. Amíg a tárgyi összetételek az összetételen kívül szabadon bővíthetők, az alanyi összetételek környezetükben még szabadon választott vonzatok megjelenését is tiltják.

A nem argumentumszerepet betöltő előtag szemantikailag gyakran vonzatként értelmeződik. Ebben az esetben nem érvényesek a fent említett kikötések. Az előtag néha tárgyként, néha instrumentalisként, néha pedig más határozói bővítményként értelmezhető. Az értelmezés alapja azonban nem a szintaxis, hanem a szemantika. Az előtag és alaptag közti viszony megállapításánál a tagok jelentésére támaszkodunk, abból vezetjük le az értelmezést. A hagyományosan szintaktikailag értelmezhetőnek tartott összetételek egy része is ide tartozik. így például a látszat ellenére nem tekinthető alanyi összetételnek a darázscsípés, kutyaharapás, vakondtúrás, tömegfogyasztás. A műsorajánlat, bélyeggyűjtemény pedig nem tárgyi összetétel, mint ahogy a kenyérellátás és a villanyvilágítás sem határozói (instrumentalisi) összetétel.

Az -Ó képző szerepe az összetételeknél még korlátozottabb. Először is csak akkor van vonzatkerete és argumentumszerkezete, ha melléknévi igenév. Főnévként elveszti igei tulajdonságait. Az -Ás képzővel képzett főnevekkel ellentétben az -Ó képzővel képzett melléknév eleve betölti az alany számára fenntartott helyet, ezért alanyi összetételnek nem lehet alaptagja. Az ilyen melléknévi igenév csak tárgyi összetételekben fordulhat elő.



Az -Ó képzős összetétel zárt egység: környezetében szabad vonzat nem léphet fel.

4.6. 4.6. Azonos alaptagú összetételek mellérendelése4.6.1. 4.6.1. A probléma

Emlékeztetünk arra, hogy szintaktikailag szónak minősül az a nyelvi egység, amelynek belső szerkezete szintaktikai szabályok számára hozzáférhetetlen. így például szintaktikai értelemben szó afelismerhetetlenségig szóalak, mivel nincs olyan szintaktikai szabály, amely a toldalékok sorrendjét megváltoztathatná, sem olyan szintaktikai szabály, amely a toldalékok közé más lexikai anyagot betoldhatna vagy amely a szó bármely alkotó morfémáját konkrétan igényelné. Tehát nincs *felismerséghetigetlen, sem *fel ismét ismerhetetlenségig. Egy szótő összes toldalékolt alakja ilyen értelemben egyértelműen szintaktikai szó. De vajon szintaktikai szó az összetett szó is? Az alábbi példák első pillantásra ennek ellentmondani látszanak.

(201) a. bel- és külügy

b. ajtó- vagy kapuzár

c. nem matematika-, hanem fizikatanár

Mint láthatjuk, két azonos utótagú összetétel mellérendelésekor az első összetétel utótagja elhagyható (‘elliptálható’). A mellérendelés, éppúgy, mint az ellipszis, szintaktikai művelet. Ráadásul az ellipszis nemcsak balra, hanem jobbra is működik:

(202) a. férfiing és -nadrág

b. szabályrendszer és -alkalmazás

c. egyágyas vagy -fekvőhelyes

d. sokoldalú és -irányú

A (201b) kifejezés szerkezeti ábrája (203a)-ban, a (202a)-é pedig (203b)-ben található.

A mondattanból tudjuk, hogy amennyiben az ellipszis előreutaló, akkor a szerkezetben a jobb oldali ágon található összetevő törölhető. Ha viszont az ellipszis visszautaló, úgy a szerkezetben a bal oldali ágon található összetevőt lehet törölni. Ugyanez vonatkozik az összetett szavakra is: a bal oldali összetételben a jobb oldali ágon levő szó törölhető, míg a jobb oldali összetételben a bal oldali ágon levő szó az, ami törölhető. Ily módon állnak elő a (201b) és (202a) mellérendelt szerkezetek. Tehát a mellérendelt összetételek esetében is a mondattanból ismert iránymegszorítások látszanak érvényesülni.

Úgy tűnik tehát, hogy az összetételek a mellérendeléssel kapcsolatban pontosan úgy viselkednek, mint a szabad szószerkezetek. Ha valóban ez a helyzet, akkor nem tekinthetjük az összetételeket szintaktikai szempontból



szónak. Ugyanakkor az összetételek és a szabad szószerkezetek sok más szempontból különbözőképpen viselkednek. A mellérendelésnél fellépő törlés az egyetlen szintaktikai szabály, amely, úgy tűnik, az összetételekre is vonatkozik. Mozgatásnál az összetett szó egy egységként mozog, az összetett szó egyetlen tagjára sem lehet külön visszautalni, a vonatkozói mellékmondat is csak az egész összetett szót módosíthatja és így tovább. Ezért az összetett szót mégiscsak szeretnénk szintaktikai szónak tekinteni. Ebben az esetben azonban a mellérendelésnél fellépő törlésre olyan magyarázatot kell találnunk, amely épségben hagyja az összetett szó szintaktikai szó jellegét.

4.6.2. 4.6.2. Mellérendelő előtag?

Először is felmerülhet az a lehetőség, hogy nem törléssel, hanem mellérendelést tartalmazó előtaggal rendelkező összetételekkel van dolgunk. Ez azonban már csak azért is kizárt, mert

a) gyakran különböző szintaktikai szerepű szavakat kellene egymás mellé rendelnünk, például *(gyors és gép)írás, *(elemi és közép)iskola;

b) nem minden előtag fordul elő önálló szóként, például *(mellék és fő)épület, *(bel és kül)ügy.

Egyik esetben sem ‘működik’ a mellérendelés, hiszen a mellérendelő szerkezetek tagjai szükségszerűen ugyanahhoz a szintaktikai kategóriához kell, hogy tartozzanak, és minden egyes tagnak önálló szónak kell lennie. A mellérendelés általános sémája ugyanis az alábbi:

(204) X → X (conj X)n

ahol n ≥ 1 és X = N, ADJ, V, ADV

ahol conj a kötőszó jele. Csak azonos kategóriájú elemeknél lehetséges mellérendelés, és a mellérendelés rekurzív (ezt kívánja kifejezni az n kitevő). Tehát például: X és X és X. Ez elsősorban a főnevek esetében érvényes, a melléknév- és főnév-kombinációra már kevésbé, a melléknevekre, igékre, határozószókra pedig már egyáltalán nem. A kategóriák azonosságán kívül a (204) szabály azt is megköveteli, hogy X önálló szó legyen.

Könnyű belátni, hogy a (204) szabály a fenti (a)-(b) esetekben nem érvényesül: gyors és gép, elemi és közép esetében, mint már említettük, különböző szintaktikai szerepű szavakról van szó, a mellék és fő, bel és kül esetében pedig a mellérendelés elemei nem önálló szavak. Ennek következtében e mellérendelő szerkezetek mindegyike grammatikailag helytelen. így tehát más megoldás után kell néznünk.

4.6.3. 4.6.3. A szóellipszis egyéb esetei

Mielőtt azonban az általunk javasolt megoldást felvázolnánk, egy kis kitérőt kell tennünk. Az ellipszis nemcsak összetételeknél, hanem képzett szavaknál is előfordul:

(205) a. arany- vagy ezüstféle

b. szék- vagy fotelszerű

c. csapat- vagy csoportbeli

d. ?pénz- és vagyontalan

e. ?sógor- vagy komaság

Természetesen az ellipszisnek szemantikai feltételei is vannak, és talán a (226a–e) egyike- másika csak korrekcióként fordulhat elő. Érvelésünk szempontjából azonban ezek a szempontok elhanyagolhatók. Elegendő, ha a (226a–e) lehetőségét megengedjük.

Az ellipszis azonban nem minden képzőnél lehetséges:

(206) a.*ír- és olvasás

b. *ír- és olvasó

c. *kék- vagy zöldes



Az ellipszis néhány hagyományosan többnyire ragnak tekintett, de valójában képzőnek számító toldalék esetében is előfordulhat:

(207)a.öt- vagy hatszor

b. nyolc- vagy kilenckor

Az esetragok esetében azonban nem lehetséges törlés:

(208) a.*kéz- vagy lábon

b.*konyha- vagy szobában

Az esetragokra nemcsak az jellemző, hogy harmonizálnak a tővel, hanem az is, hogy megnyújtják a tővégi alsó (a vagy e) magánhangzót.

Egyébként az ellipszis a ‘képzőszerű’ ragok esetében sem mindig lehetséges:

(209) a. *ladik- vagy csónakostul

b. *fa- vagy bokronként

A törlés lehetősége nyilvánvalóan nem függ attól, hogy a toldalék mennyire testes, és nem függ annak jelentésétől sem. Annyit általánosításként mindenesetre leszögezhetünk, hogy az esetragok nem teszik lehetővé az ellipszist. Az sem lehet véletlen, hogy egyes képzők (lásd (205a,b,c,d,e)) illetőleg korábban ragként kezelt képzők (lásd (207a,b)) esetében az ellipszis lehetséges, másoknál (lásd (206a,b,c,) és (209a,b)) pedig nem. Mielőtt megkísérelnénk a fenti jelenségre magyarázatot adni, érdemes még rámutatnunk arra, hogy az igekötők a törlés szempontjából pontosan úgy viselkednek, mint összetételi előtagok.

(210) a. alá- vagy fölérendel

b.alámászik vagy -kúszik

4.6.4. 4.6.4. A szóellipszis feltételei

A törölhetőség feltételei után kutatva először is megállapíthatjuk, hogy

(a) a fonológiai azonosság nem elegendő:

(211)egerek és emberek → *eg- és emberek

(b) De nem elegendő a morfológiai azonosság sem:

(212)kékes vagy zöldes → *kék- vagy zöldes

(c) Végül az sem szükséges, hogy a szintaktikai funkcióazonos legyen:

(213) [np [n [n rozs] [n kenyér]]] vagy [np [adj szezámos] [n kenyér]]

→ rozs- vagy szezámos kenyér

A rozskenyér összetétel, a szezámos kenyér nem az, a ‘rozs’ főnév, a ‘szezámos’ melléknév. Kétféle szintaktikai kategóriáról és kétféle szintaktikai funkcióról van tehát szó.

A törölhetőség feltételeit két lépcsőben fogjuk megvizsgálni. Először a képzőkre fogalmazzuk meg a törlés feltételeit, majd a kapott eredményt felhasználva, megadjuk a töröl- hetőség feltételeit összetételek esetében.

Úgy tűnik, hogy a törölhetőség a toldalék prozódiai szerkezetével függ össze: a törölhető toldalékok és az alapszó között nemcsak morfémahatárt, hanem szótaghatárt is találunk. Más szóval, törölhető toldalékok esetében a morfémahatár mindig egybeesik egy szó- taghatárral. A nem törölhető toldalékoknál ez nem áll fenn. Lásd az alábbi szótagolásokat! (A $ jel a szótaghatárt jelzi.)

(214) a. a$rany$fé$le, szék$sze$rű, csa$pat$be$li, pénz$te$len, só$gor$ság



b.í$rás, í$ró, ké$kes, la$di$kos$tul, fán$ként, ke$zes

Mint látható, a (214a)-ban a morfémahatár mindig egybeesik egy szótaghatárral, a (214b)- ben viszont nem. Tehát:

(215)A toldalékok törlésének feltétele a toldalék prozódiai önállósága.

Vagy másképpen: egy toldalék csak akkor törölhető, ha fonológiai egységként viselkedik. Hogy ez pontosan mit jelent, a későbbiekben részletesebben látni fogjuk még. Itt most még csak azt jegyezzük meg, hogy a törölhető képzők fonológiailag abban az értelemben is önállóak, hogy a tő fonológiai tulajdonságaira nincsenek kihatással, tehát például nem okoznak tővégi magánhangzónyúlást.

Nézzük meg most, hogy fenti megállapításunk érvényes-e összetételek esetében is.

Könnyen látható, hogy a szóhatárt figyelmen kívül hagyó szótagolás esetében az összetételek egy része eleget tesz a toldalékolásnál megállapított prozódiai feltételnek, másik része viszont nem.

(216) a. a$rany$gyű$rű, nyelv$tu$dós, új$ság$szer$kesz$tés

b. grá$ná$tal$ma, em$be$rál$do$zat, va$kí$rás

Vajon jogos-e a szótagolásnál figyelmen kívül hagyni a szóhatárt? (A szóhatár természetesen mindig morfémahatár is.) A kérdés megválaszolásához induljunk ki a fonológiai szó fogalmából. A fonológiai szó, mint azt a szófogalom tárgyalásánál már említettük (lásd az 1.2. pontot), a nem automatikus fonológiai szabályok hatókörébe eső legnagyobb nyelvi egység. Automatikusan működnek azok a fonológiai szabályok, amelyek nem függnek morfológiai információtól, működésükhöz elegendő a fonológiai információ. Ilyen szabály a magyarban a zöngésség szerinti hasonulás. Nem automatikus fonológiai szabály például a magánhangzó-illeszkedés és az n-palatalizáció, ezeknek legnagyobb hatóköre a képzőkkel és ragokkal ellátott szótő. Fonológiai szó tehát a len+je [...nny...], men+j [...nny] és a virág+aim+mal, kert+jeim+mel, nem az viszont a kánonjog [...nj...], magán+jellegű [...nj...] és az át+ölel, öt+kor (a ‘+’ morfémahatárt jelöl). Következésképpen az összetételek nem tekinthetők fonológiai szónak, fonológiai szónak számítanak viszont az összetételi tagok.

Mármost a prozódiai szerkezetre vonatkozó elméletek szerint a fonológiai szó a prozódiai hierarchiában középen helyezkedik el, nála kisebb egység a láb és a szótag. A fonológiai szó lábakból, a láb szótagokból épül fel. Éppen ezért nem lehetséges, hogy egy szótag két szegmentuma különböző fonológiai szóhoz tartozzon. Következésképpen a (216b) sem a helyes szótagolást mutatja, a szóhatár miatt a maximális szótagkezdet elve is megsérthető. A ‘maximalizáld a szótagkezdetet’ elv kimondja, hogy a -VCV- (magánhangzó-mássalhang- zó-magánhangzó) sorozatok -V#CV-ként szótagolandók. Ha a szótag a fonológiai szónak valódi része, akkor a szótagolásnak csak a fonológiai szón belül van értelme. A (216b)-t tehát (217)-tel kell helyettesítenünk.

(217) grá$nát$al$ma, em$ber$ál$do$zat, vak$í$rás

A törölhető képzők fonológiai önállósága sem jelenthet mást, mint hogy ők is fonológiai szavak. A nem harmonizáló képzők (-szerű, -féle, -beli, -ként, -kor) maximálisan azok, a harmonizáló képzők (-talan, -szor, -ság) határesetek.

A törölhetőség alapvető feltétele tehát így fogalmazható meg:

(218)Kizárólag fonológiai szó törölhető.

A (218)-hoz még néhány további feltétel járul:

(219) A törölt résznek közvetlenül a kötőszó mellett kell állnia.

Ez a feltétel közvetlen következménye a törlésre vonatkozó iránymegszorításnak (lásd fent).

(220)A maradéknak hangsúlyozhatónak kell lennie.

A maradéknak és a vele párhuzamos elemnek ugyanis nyomatékot kell kapnia. (221) ki van zárva, mert törlés után nincs (hangsúlyozható) maradék.

(221) * példa és ellenpélda



Utolsó feltételünk a következő:

(222) A törölt résznek közvetlen összetevőnek kell lennie.

A (222) feltételt teljesíti a (223a), de megsérti a (223b):

(223) a. béralap- és adóalap-csökkentés

b. *bér- és adóalap-csökkentés

Tehát: a (223b)-ben a törölt rész nem közvetlen összetevő, ezért helytelen a szerkezet. (A szerkezet helyes, ha bércsökkentés-ként értelmezzük a szerkezet első tagját.) A (223a) és a (223b) közötti különbséget könnyen leolvashatjuk a (224a) és a (224b) ábrákból.

A törölt részeket áthúzással jeleztük. (224b)-ben jól látható, hogy a alapcsökkentés szósor nem közvetlen összetevő. És persze a bér szó mint maradék sem az. A csökkentés szó ezzel szemben közvetlen összetevő és a maradék, a béralap is az.


A fentiekből látható, hogy az összetételek és a velük egyformán viselkedő képzők törlésének alapvető feltétele fonológiai jellegű: a törölhető rész csak fonológiailag határozható meg. Természetesen a törlésnek a fonológiain túl vannak szintaktikai és morfológiai feltételei is. Ezek azonban azonosak a törlés általános feltételeivel. Ebből következik, hogy a törlés nem befolyásolhatja az összetett szó szintaktikai szó jellegét. Erről csak abban az esetben lehetne szó, ha a törlésnek tisztán szintaktikai és morfológiai feltételei lennének

5. 5. .Hivatkozások



Az Alaktan elkészítésében felhasználtam a Strukturális magyar nyelvtan 3., előkészületben lévő alaktani kötetének következő kéziratban lévő előtanulmányait: Bartos Huba: A toldalékok sorrendjéről; Kiefer Ferenc: A szóösszetétel; Komlósy András: A határozóragos névszók grammatikájáról; Ladányi Mária: A képzők eloszlásáról; Rebrus Péter: Morfofonológia; T. Somogyi Magda: Toldalékrendszerezési kérdések; Villó Ildikó: A deverbális fejű összetételek. Ezeket a munkákat az OTKA T018131. sz. pályázat keretében támogatta. Az Új magyar nyelvtan 3. kiadásához az Alaktant teljesen átdolgoztam, nagyobb mértékben elsősorban a Szóképzés c. rész változott. Az átdolgozáshoz már fel tudtam használni a Strukturális magyar nyelvtan 3. kötetét (Kiefer 2000a) és e kötetből különösen a 3., 4., 6., 8., 9. és 10. fejezeteket (Kiefer – Ladányi 2000a, Kiefer – Ladányi 2000b, Laczkó 2000, Kiefer – Ladányi 2000c, Kiefer 2000b és Kiefer 2000c). Támaszkodtam korábban e témakörből megjelent dolgozataimra is (Kiefer 1985, 1987, 1990-91, 1991, 1992a, 1992b, 1993a, 1993b, 1995, 1996, 2000d, 2001). Számos példát vettem át a MMNyR-ból, A mai magyar nyelv c. tankönyvből, Kiss Gábor jóvoltából a nagyszótári korpuszból, valamint Pusztai Ferenc gyűjtéséből (melynek első füzete Új szavak és jelentések címmel 1997-ben jelent meg az MTA Nyelvtudományi Intézetében). A melléknévi igenevek, a visszaható, mediális és műveltető igék képzésére vonatkozó részeket kisebb-nagyobb változtatásokkal Komlósy András: Ré- gensek és vonzatok c. fejezetéből vettem át (Strukturális magyar nyelvtan, 1. Mondattan, 299-527.) A becéző képző tárgyalásában Jeroen van de Weijer tanulmányára támaszkodtam (Van de Weijer 1989). Az Alaktan morfonológiai vonatkozásai sokat köszönhetnek a Strukturális magyar nyelvtan második, Fonológia c. kötetének, különösen azonban a Nádasdy Ádám és Siptár Péter szerzőpáros magánhangzókról írt fejezetének (i. m. 42-182). Az irodalomjegyzékben csak azok a munkák szerepelnek, amelyeket az Alaktan megírásához felhasználtam.

Általános nyelvészeti szempontból alapmunkának számít Anderson (1992), Aronoff (1976), Carstairs (1987), Selkirk (1982). A modern morfológiai elméletekbe jó bevezetést nyújt Spencer (1991). A hagyományos morfológiai problémákat is figyelembe veszi Matthews (1991) és Carstairs-McCarthy (1992) bevezetése.


3. fejezet - III. rész HANGTAN │ Siptár Péter1. 1. Bevezető: a hangtan tárgyaKönyvünk előző két nagy fejezetének a címe, a Mondattan és az Alaktan, egyértelműen utal a nyelvleírás megfelelő részeire: a mondattan a mondatok szerkezetének, az alaktan pedig a szóalakok felépítésének leírásával foglalkozik. Ugyanezen az alapon a hangtan a „hangok” tana, a nyelvek hangrendszerének, a hangok viselkedésének leírása.

Csakhogy a hangokat számos különböző szempontból vizsgálhatjuk. Tanulmányozhatjuk képzésük pontos mikéntjét, a beszédszervek felépítését és működését élettani szempontból és módszerekkel; a hanghullámok mint levegőrezgések tulajdonságait fizikai eszközökkel; a hallás szerveinek felépítését és működését és a beszédmegértés folyamatát ugyancsak élettani, idegélettani szempontból; valamint az egész folyamat lélektani, társaslélektani és közléselméleti vonatkozásait. Végezhetünk különféle műszeres méréseket vagy kísérleteket a beszédképzés és a beszédmegértés különféle szakaszainak jobb megismerése érdekében. Megtaníthatjuk a számítógépet mesterséges beszéd létrehozására, illetve természetes emberi beszéd megértésére. Ez gyakorlati haszna mellett fontos tudományos tanulságokkal is járhat. Feltárhatjuk a gyermekek nyelvelsajátításának vagy általában a nyelvhasználatnak a hangtani vonatkozásait, ezek egészséges és kóros formáit. Mindez azonban a hangtani leírásnak az a része, amely a nyelvtan szorosan vett területén kívül esik: úgy is mondhatjuk, hogy a beszéd, nem pedig a nyelv hangtana. A beszédhangtan (idegen szóval: fonetika) nem tartozik a jelen fejezetbe, amely a magyar nyelv hangalakjának nyelvtani, a nyelvtan részeként történő leírását tűzi ki céljául. A nyelvi hangtan (idegen szóval: fonológia) a hangokat nem a bennünket körülvevő fizikai világ kézzelfogható, anyagi természetű jelenségeiként vizsgálja, hanem azt veszi szemügyre, hogyan használják a nyelvek az egyes hangokat szavak, szóalakok megkülönböztetésére; milyen szabályszerűségek vonatkoznak a hangsorok felépítésére, a hangok egymásra hatására.

Hogy egy közkeletű hasonlattal világítsuk meg a két tudományág egymáshoz való viszonyát: a beszédhangtan és a nyelvi hangtan olyanformán különbözik egymástól, mint a pénzérmék színét, alakját, nagyságát, súlyát, anyagát, mintázatát leíró éremtan és a pénznek a gazdasági folyamatokban betöltött szerepét, mozgását, ennek törvényszerűségeit elemző közgazdaságtan.

A nyelvi hangtan (a továbbiakban röviden: „hangtan”) érdeklődési területébe tehát nem az tartozik, amit a beszélő (vagy a hallgató) csinál, hanem az, amit az adott nyelv anyanyelvi beszélője tud: a beszélőnek az a szellemi képessége, amelynek segítségével az adott nyelven érvényes hangsorokat tud alkotni, illetve felfogni. A nyelvtudás szabályos (tehát: szabályok által irányított, szabályokkal leírható) rendszert alkot; ezen belül a hangkészlettel, a hangsorok felépítésével, a hangok egymásra hatásával kapcsolatos szabályok felderítése, megragadása a hangtan feladata.

Visszatérve egy pillanatra a beszédhangtanra: ellentétben azzal, amit ez a kifejezés esetleg sugall, a beszédhangtan egyáltalán nem (vagy csak igen áttételesen) „a beszédhangok tana”. Azt hihetnénk, hogy beszédünkben az ún. beszédhangok eleve adva vannak, és ezekből vonatkoztatja el a nyelvész a nyelvi hangokat, azokat a legkisebb (pontosabban időben tovább már nem osztható) nyelvi egységeket, amelyekből az egyes szavak vagy mondatok a megfelelő szabályok szerint felépülnek. Azonban a helyzet ennek éppen a fordítottja. A beszédfolyamat nem tagozódik világosan elkülönülő, egymástól jól elválasztható „szeletkékre”. A beszédképzés az egyes beszédszervek különálló, bár összehangolt működésén alapul, amelyben, akárcsak egy zenekarban, minden résztvevőnek (a nyelvnek, az ajkaknak, a lágy szájpadlásnak, a hangszalagoknak stb.) önálló „szólama” van. A beszéd során az egyes szervek mozgása időben csak többé-kevésbé összehangolt. Mitől van mégis az az érzésünk, hogy például az alma szó négy szeletből áll, amelyek pontosan megfelelnek a leírt szó négy betűjelének: a-l-m-a?

Ez meglehetősen bonyolult kérdés, messzire vezetne a tárgyalása, s nincs is teljes egyetértés a szakemberek között abban, hogy mi volna rá a helyes válasz. Annyi mindenesetre nagy valószínűséggel megállapíthatónak látszik, hogy nem a beszédfolyamat, hanem maga a nyelv, a beszélők nyelvtudása szerveződik hangméretű egységekbe, a nyelvi alakok állnak hangokból. Ebben az értelemben a „beszédhang” másodlagos fogalom, mintegy a nyelvi hangoknak a beszédfolyamatra vetítésével, a beszéd egyes részleteinek és a nyelv hangjainak


III. rész HANGTAN │ Siptár Péter

többé-kevésbé pontos megfeleltetése révén áll elő.

Másrészt vannak a beszédnek olyan összetevői, tulajdonságai, ilyenek elsősorban a hangsúly és a hanglejtés, amelyek nemcsak fizikailag, hanem nyelvileg sem szeletelhetők, nem rendelhetők hozzá az egyes hangokhoz. Ezeknek a megjelenési tartománya mindig nagyobb: általában mondatméretű egységekbe szerveződnek. A magyar nyelv hangsúlyozási és hanglejtési szabályosságaira később, az 5. pontban fogunk röviden visszatérni.

Az ún. beszédhangok egyébként nemcsak időben mosódnak egybe, hanem változataikat tekintve is (szinte) végtelen számban fordulnak elő. Például az egyes mássalhangzóknak van tipikus képzési területe a szájüregen belül, de különféle tényezők hatására (továbbá véletlenszerűen is) nagy szóródást mutatnak ezen a területen belül, sőt akár e terület határain túl is. Meddig tekinthetők az ilyen változatok ugyanazon mássalhangzó különféle megvalósításainak, és mikor állunk szemben két különböző nyelvi elemmel (hanggal)? A kulcsfogalom itt a megkülönböztetés képessége, a nyelvi hangok (szavakat) megkülönböztető szerepe. Például a rész és a rés a magyarban két különböző szó, azonban hangalakjuk csak a harmadik szeletben tér el egymástól, tehát ami megkülönbözeti őket, az a sz és a s közötti különbség. Ebből következően a sz és a s két különböző hang, nem ugyanazon hang két változata. Ezzel szemben a kint és a kincs szó orrhangú mássalhangzója, vagyis az i után következő szelete, bár képzési helyét tekintve legalább annyira eltér egymástól, mint a rész és a rés utolsó hangja, nem segít megkülönböztetni a két szót – a kint és a kincs szót – egymástól: ezt a megkülönböztetést megbízhatóan elvégzi a t és a cs (amelyek egyébként az előttük álló orrhangú mássalhangzók képzési helyének különbözőségéről is tehetnek). Figyeljük meg, hogy a magyar ábécé nem is tartalmaz más-más betűt a kétféle orrhangú mássalhangzó jelölésére, írásban mindkettőt az n betűvel jelöljük. Ugyanígy a térj és a tépj végén két különböző beszédhang található (különbségük pontosan akkora – és ugyanolyan jellegű -, mint a réz és a rész végén levő hangok közötti: az egyik zöngés, a másik zöngétlen), mégsem tekintjük őket különböző nyelvi elemeknek (legtöbbünk nincs is tudatában annak, hogy a két hang nem egyforma; egyébként – éppen ezért – egyformán is írjuk őket), mivel a két szót nem ők, hanem az r és a p különbözteti meg egymástól.

Általánosabban: nincs két olyan magyar szó, amely kizárólag abban térne el egymástól, hogy az egyikben zöngés, a másikban zöngétlen j van: ez a különbség mindig megjósolható (annak alapján, hogy az illető szóvégi j hol, pontosabban milyen mássalhangzó után fordul elő). Másfelől az, hogy egy szó például sz-re vagy s-re végződik-e, nem megjósolható. Az ilyen, nem megjósolható tudnivalók a nyelv szótárában vannak rögzítve. Amikor a nyelvészetben „szótárról” beszélünk, nem azokra a vastag könyvekre gondolunk, amelyek egy nyelv szavait ábécérendben tartalmazzák, és ugyanazon a nyelven megmagyarázzák a jelentésüket, vagy egy másik nyelven megadják a megfelelőiket. Inkább az adott nyelv beszélőinek azt a tudását értjük „szótáron”, amely a nyelvük szavaira vonatkozó megjósolhatatlan – szabályban nem megragadható – ismereteiket foglalja magában (ezen belül a hangtanban a nyelv szavaira vonatkozó egyedi hangtani tudnivalókra gondolunk, lényegében arra – vagy legalábbis annak egy részére –, hogy az illető szó milyen nyelvi hangokból áll, és ezek milyen sorrendben fordulnak elő benne).

Mindazt viszont, ami a szavak hangalakjában megjósolható, nem a szótár, hanem a hangtani szabályrendszer tartalmazza. Azt, hogy a házban szóalak második magánhangzója a, nem pedig e, sem a ház főnév, sem a -ban/ben rag szótári ábrázolásának nem kell (nem is lenne helyénvaló) tartalmaznia: ezt a magyar hangtan egyik szabálya, a magánhangzóharmónia szabálya mondja ki (lásd a 2.2. pontot). Ezzel szemben az, hogy a ház tárgyragos alakja házat, nem pedig *házt, nem következik a szó hangtani felépítéséből (hiszen például: gázt, pórázt stb.): ez a ház szó egyedi tulajdonsága, s az erre vonatkozó információnak a szótárban a helye. (A *házt előtt a csillag azt jelzi, hogy ez az alak helytelen, nem létező szóalak. Nem abban az értelemben helytelen persze, hogy valaki tiltani igyekszik a használatát – az ilyen értelemben vett „helytelen” minősítésnek, általában az értékítéletnek nincs helye a nyelvészetben, mint ahogyan a biológiában sem lehet rosszallni mondjuk a svábbogár létezését. Azonban a *házt esetében nem arról van szó, hogy a magyar anyanyelvű beszélők széles körben használnák, csak éppen valaki megpróbálná rávenni őket, hogy ezt ne tegyék. Ez az alak egyszerűen nincs magyarul, és ez minden magyar anyanyelvű számára azonnal nyilvánvaló. A csillaggal az ilyen értelemben vett helytelenséget jelezzük.)

A megjósolhatatlan hangtani tulajdonságok tehát a szótárban vannak, a megjósolható- kat viszont a hangtani szabályrendszer rögzíti. Azonban kétféle megjósolható tulajdonság van, s ennek megfelelően kétféle szabály. Vannak a hangoknak olyan tulajdonságaik, amelyek a nyelvi rendszerben semmilyen szerepet nem játszanak, egyszerűen csak úgy vannak. Ezeket a beszédhangtani megvalósítási szabályok rögzítik. (E szabályokkal ebben a könyvben nem foglalkozunk.) Ilyen például a magyar á-nak az a tulajdonsága, hogy minden más magánhangzónál nyíltabb állkapoccsal ejtjük (a szánkat minden más magánhangzónál nagyobbra tátjuk, amikor egy á-t mondunk). A magánhangzók nyíltságának foka egyébként lényeges nyelvtani tulajdonság, de nem minden fokozat egyformán fontos: az a különbség, amely az a és az á között van, legalább akkora, mint az u és az o közötti, mégis az utóbbinak van jelentősége, az előbbinek pedig nincs (mivel egyrészt a magánhangzók



hosszúsága alapján megjósolható, másrészt pedig semmi további nem következik belőle). Azok a tulajdonságok, amelyek egyrészt megjósolhatók, másrészt azonban nem lényegtelenek, alkotják a hangtani leírás központi területét: ezek azok a tulajdonságok, amelyeket általánosításokba foglalunk és hangtani szabályokkal írunk le. Lényegében a jelen fejezet egésze ilyenekről fog szólni.

A magyar hangrendszer (akárcsak a világ valamennyi természetes – emberek által beszélt – nyelvének hangrendszere) két nagy alrendszerre oszlik: magánhangzókra és mássalhangzókra. Fejezetünk a következőkben külön-külön tárgyalja e két nagy osztályt. Ezt követően a szótagszerkezettel, majd befejezésül a hangsúly és a hanglejtés kérdéseivel foglalkozunk.

2. 2. A magánhangzókA magyar magánhangzók állományát a következő tulajdonságaik alapján oszthatjuk csoportokra:

– a nyelv vízszintes mozgása, azaz elülső, közbülső vagy hátsó elhelyezkedése szerint;

– az ajkak kerekített vagy kerekítetlen alakja szerint;

– a nyelv függőleges mozgása, azaz felső, középső, alsó állása szerint;

– a hang hosszú vagy rövid időtartama szerint.

A hagyományos magyar nyelvleírás – kiejtési szempontból indokolatlan, bár szép szóképpel – az elülső magánhangzókat „magasnak”, a közbülső és hátsó magánhangzókat „mélynek” szokta nevezni. Ezt a szóhasználatot azért nem követjük, mert félrevezető: „magas”- nak inkább a felső nyelvállású, míg „mély”-nek inkább az alsó nyelvállású magánhangzókat lenne ésszerű nevezni. Legjobb lesz, ha a magas/mély szópárt egyáltalán nem használjuk.

2.1. 2.1. A magánhangzók csoportosításaA nyelv vízszintes mozgása szerint tehát a magánhangzók a magyarban két csoportra oszthatók: elölképzettek az i, í, e, é, ü, ű, ö, ő, hátulképzettek az u, ú, o, ó, a hangok. Az á-t voltaképpen a két osztály tagjai között, inkább az elülsőkhöz közelebb képezzük, de nyelvi viselkedése alapján (a részletekről később) egyértelműen a hátulsók közé kell sorolnunk.

Kerekség, azaz ajakkerekítés tekintetében hasonló a helyzet: egyértelműen kerek az ü, ű, ö, ő, u, ú, o, ó; kerekítetlen az i, í, e, é, valamint az á. Ezúttal az a besorolása lehet kérdéses: a beszédbeli megvalósítása enyhén kerekített, de nem magától értetődő, hogy nyelvi szerepét tekintve is a kerek magánhangzók közé tartozik-e. Erre a kérdésre hamarosan visszatérünk.

Nyelvállás (más szóval: nyíltság), vagyis a nyelv függőleges irányú mozgása és az állkapocs ezzel többé-kevésbé együtt változó nyílásszöge szempontjából a magánhangzók majdhogynem folyamatos sorozatot alkotnak: legzártabbak az í, ú, ű, ezeknél egészen kicsivel nyíltabbak az i, u, ü, azután következik az é, ó, ő, majd az o és ö, ennél is nyíltabb az e és az a, végül a legnyíltabb magánhangzó az á. De vajon érdemes-e hat nyíltsági osztályt megkülönböztetnünk? Aligha. Figyeljük meg először is, hogy a hosszú és rövid magánhangzók párjai más-más nyíltságot mutatnak (az á kivételével minden hosszú magánhangzó zártabb, mint a megfelelő rövid). Ez azt jelenti, hogy az í-félék és az i-félék közötti (amúgy is igen kicsi) nyelvállásbeli különbség elhanyagolható, pontosabban a hosszúság alapján megjósolható. Márpedig – mint már mondottuk – ami megjósolható, annak a nyelvi rendszer szempontjából vagy nincs jelentősége (mint ebben az esetben), vagy pedig nem az ábrázolás különbségével, hanem valamilyen általános megállapítással, hangtani szabállyal adunk róla számot. Ugyanígy az ó, ő és az o, ö közötti különbség (bár az előbbinél határozottabban, „szabad füllel” is hallható), a hosszú/rövid szembenállás számlájára írható. Az a és á közötti nyíltságbeli különbség szintén (bár itt éppen a hosszú magánhangzó a nyíltabb). De vajon mi legyen az e-vel és az é-vel? Ha a felső/középső/alsó hármasba kívánjuk beszorítani az összes magánhangzót, az é az o, ó, ö, ő'-höz hasonlóan középső, az e viszont az a, á-hoz hasonlóan alsó nyelvállásúként adódik. Ha azonban beérjük két nyíltsági osztállyal (felső és nem-felső), azaz a középső és alsó nyelvállásúakat egyetlen csoportba vonjuk össze, az összes magánhangzó egyértelműen elhelyezhető: felsők lesznek az i, í, ü, u, u, ú, és nemfelső az összes többi. (Ennek ellenére az alábbiakban több ízben hasznosnak fog bizonyulni, ha a középső és az alsó nyelvállású magánhangzókra külön-külön is tudunk utalni.)



Ami pedig a hosszúságot illeti, a helyesírás (és a hagyomány) egyaránt azt sugallja, hogy a tizennégy magyar magánhangzó hét hosszú/rövid párba rendeződik: i és í, ü és u, u és ú, ö és ő, o és ó, e és é, a és á alkotja a párokat. Célszerűnek látszik feltételezni, hogy e párok tagjai egyedül a hosszúságban különböznek egymástól. A legtöbb pár esetében ez könnyen megtehető: láttuk, hogy a nyelvállásbeli különbségek (talán az e/é kivételével) elhanyagolhatók, az a/á közötti nyíltsági, kerekségi és hátulképzettség-beli különbség úgyszintén. Mi lenne az előnye ennek a megoldásnak?

2.1.1. 2.1.1. A hosszúság ábrázolása

A mai hangtani elméletek legtöbbje egyetérteni látszik abban, hogy a hosszúságot a többi hangtani tulajdonságtól (nyelvállás, kerekség stb.) eltérően célszerű kezelni. Erre a célra bevezették az ún. időzítési tengely fogalmát. Ezen a tengelyen (vonalon) időzítési helyek sorakoznak, amelyeket x-ekkel jelölünk. A rövid hangok egy, a hosszúak pedig két ilyen x- hez kapcsolódnak. A kapcsolódást ábrázoló vonalakat társítóvonalnak nevezzük. Ekkor egy nyúlási szabály úgy adható meg, hogy az ábrázolásba beillesztünk egy újabb x-et, és feltesszük, hogy a magánhangzó további tulajdonságai ráterjednek erre az újonnan beillesztett x-re. A terjedést szaggatott társítóvonallal jelezzük. Tehát (1a) szerint ábrázoljuk az a-t, (1b) szerint az á-t, (1c) pedig azt a nyúlási folyamatot ábrázolja, amely például a fa → fát szópár második tagjában (az elsőhöz képest) végbemegy:

Mindezt természetesen csak akkor tehetjük meg, ha az egyes párok tagjainak ábrázolása (a hosszúságtól eltekintve) azonos. De vajon ezen az ábrázolásbeli meggondoláson túlmenően van-e valamilyen más bizonyítékunk is arra, hogy a hosszú/rövid párok minden esetben, tehát az e/é és az a/á esetében is egyformán viselkednek? Tekintsük a következő adatokat:

(2)Hosszú-rövidmagánhangzókváltakozása

3.1. táblázat -

a.víz vizek analízis analizál

tűz tüzek miniatűr miniatürizál

út utak úr urizál

tő tövek pasztőröz pasztörizál

ló lovak agónia agonizál

b.kéz kezek prémium premizál

nyár nyarak kanális kanalizál

Láthatjuk, hogy az é és az á ugyanúgy viselkedik az érintett típusú tövekben, ugyanazon toldalékok előtt, mint a többi hosszú magánhangzó: megrövidül. Azonban ez nem csupán fizikai időtartam-csökkenést jelent, hanem azt, hogy a hosszú magánhangzót rövid párja váltja fel (vagyis az é esetében a nyelvállás középsőről alsóra vált, az á esetében pedig hátulképzett és enyhén kerekített lesz a magánhangzó). Mindezt akkor tudjuk gazdaságosan (tehát egyetlen általánosításban) kifejezni, ha ezen tulajdonságok – vagyis az e és az é közötti nyelvállásbeli



különbség, illetve az a és az á közötti számos apró, de nyelvi szempontból nem lényeges különbség – megszabását a rövidülés lezajlása utánra tesszük (még egyszerűbb, ha mindezt az egész nyelvtani szabályrendszeren kívülre, a beszédhangtani megvalósítás területére utaljuk azon az alapon, hogy az érintett hangok nyelvi viselkedése szempontjából ezeknek a tulajdonságoknak nincs jelentőségük).

Összefoglalva tehát: a tizennégy magyar magánhangzót a hosszúság különválasztásával úgy ábrázolhatjuk, hogy hét magánhangzó-minőséget különböztetünk meg, és ezeket egy, illetve két x-hez kapcsolva megvan a tizennégyféle ábrázolás. Most már csak az a kérdés, hogyan ábrázoljuk magát a hét magánhangzó-minőséget.

2.1.2. 2.1.2. A hangtani ábrázolások szerkezete

A hét magánhangzó-minőség megkülönböztetésére (ábrázolására) különböző módszerek vannak a hangtani szakirodalomban. Ezek megegyeznek abban az alapgondolatban, hogy az egyes hangok nem oszthatatlanok a szó szoros értelmében, csupán időben nem tudjuk őket kisebb szeletkékre szabdalni. Kicsit olyan ez, mint az atomok és az őket felépítő elemi részecskék (protonok, neutronok, elektronok) viszonya: az atomokat is sokáig oszthatatlannak gondolták (a nevük is erre utal), azután mégis kiderült, hogy még kisebb részekből állnak. Ugyanígy a nyelvi hangokat is célszerűbb úgy tekinteni, mint amik apróbb részecskékből épülnek fel. Ezek a részecskék az egyes képzési tulajdonságokat képviselik, és az ábrázolásokban mintegy önálló életet élnek. Ugyanakkor valamilyen módon összetartozásukat is jelezni kell. Azt gondolhatnánk, ehhez elegendő, hogy az időzítési tengely x-eihez külön-külön társítási vonallal kapcsolódjon minden olyan tulajdonság (jelzése), amely az illető hangot jellemzi (így a tulajdonságok összetartozását az jelezné, hogy mindegyikük ugyanahhoz az időponthoz van rendelve). Csakhogy ekkor például az (1c)-féle nyúlási folyamatot nem tudnánk egyetlen terjedésként ábrázolni: a hang minden egyes tulajdonságának külön-külön kellene a második x-re ráterjednie. Ezért az a megoldás terjedt el a szakirodalomban, hogy az egyes tulajdonságokat képviselő részecskék (a továbbiakban: „elemek”) közvetlenül egy ún. gyökércsomóponthoz kapcsolódnak, és ez a gyökércsomópont kapcsolódik aztán az időzítési tengely megfelelő x-éhez vagy x-eihez. A gyökércsomópontok maguk is egy képzeletbeli egyenesen, az ún. gyökértengelyen helyezkednek el, amely az időzítési tengellyel párhuzamos vonal. De milyen formában ábrázoljuk az egyes hangtulajdonságokat, amelyek a gyökércsomóponthoz kapcsolódnak?

Amint mondtuk, erre különféle megoldások ismeretesek. A magánhangzók ábrázolásának egyik legelterjedtebb módja azon alapul, hogy az i, az u és az a az a három sarkalatos magánhangzó, amely a világ összes nyelvében megtalálható, és amely beszédhangtani szempontból a leginkább eltér (a legtávolabb áll) egymástól. Ezeket az itt bemutatott modellben egy-egy elem alkotja, az I, az U és az A, amelyek éppen erről kapták a nevüket. A többi magánhangzót az elemek valamilyen kombinációja képviseli a hangtani ábrázolásban, amelyeket ágas-bogas szerkezetekként képzelhetünk el (vagyis úgy, hogy a gyökércsomópontból egy, két vagy három elem ágazik ki, különböző irányban). A mássalhangzóknál majd látni fogjuk, hogy azok ábrázolásának geometriája még bonyolultabb.

2.1.3. 2.1.3. A magánhangzók ábrázolása

Az itt bemutatott ábrázolásmód tehát az elölképzettséget az I elem, a kerekséget az U elem, a nem-felső nyelvállást pedig az A elem képében jeleníti meg. Az a magánhangzó, amely nem rendelkezik I-vel, hátulképzett; az, amelyik nem rendelkezik U-val, kerekítetlen; végül az, amelyik nem rendelkezik A-val, felső nyelvállású. így például az i ábrázolása – amint az előző bekezdésben említettük – csupán egy I-ből áll (értelmezése: elülső, felső, kerekítetlen), az e-é egy I-ből és egy A-ból (elülső, nem-felső, kerekítetlen), míg az ö-ben mindhárom elem megtalálható (elülső, nem-felső, kerek). Feltesszük, hogy mindhárom elem más-más tengelyen – az idő- és a gyökértengellyel párhuzamos további vonalakon – helyezkedik el, és külön-külön is képes tovaterjedni az ábrázolásban. (Például a magánhangzó-harmónia, amelyet részletesen alább tárgyalunk, az I elem terjedéseként ábrázolható.) A három elem, amint már mondtuk, közvetlenül a gyökércsomóponthoz kapcsolódik, és csak azon keresztül az időzítési ponthoz; az (1)-beli egyszerűsített ábrázolásokban a gyökércsomópontot (és az A-tengelyen lévő, hozzá kapcsolódó A elemet) képviselte az a betű, s az (1c)-beli terjedésnél is voltaképpen a gyökércsomópont kapcsolódott össze a második x- szel, átörökítve rá a hozzá tartozó elemet.

Tehát a magyar magánhangzók ábrázolása a következő lesz:Magánhangzó-ábrázolások



Ezekben az ábrázolásokban az x-ekhez közvetlenül kapcsolódó • a gyökércsomópontot képviseli. Az időzítési elemek elhelyezése értelemszerűen időbeli egymásutániságot jelez, azaz a két x egymás után következik a beszéd folyamatában, a gyökércsomópont alatti elemek elhelyezése azonban csak kényszerűen síkbeli, hiszen ezek nem egymás után, hanem egyszerre érvényesek. Úgy is el lehetne képzelni, hogy ezek könyvünk lapjára merőleges síkon helyezkednek el. Lépcsőzetes felírásuk azt próbálja sugallani, hogy mindegyik elemnek saját tengelye van.



Ezek után rátérhetünk a magyar magánhangzók körében megfigyelhető három legfontosabb váltakozástípusra: a magánhangzó-harmóniára, a hosszú/rövid váltakozásokra és a magánhangzó/semmi váltakozásokra, azaz a magánhangzók betoldására és/vagy kiesésére.

2.2. 2.2. A magánhangzó-harmóniaA magyar hangtan talán legérdekesebb jelensége az, hogy a magánhangzók elöl/ hátulképzettség szempontjából harmonizálnak (azaz adott tartományon belül ezen tulajdonságuk tekintetében megegyeznek egymással). E harmónia érvényességi tartománya a szó, de ebbe nem értjük bele az összetételeket (pl. narancslé, kőpor, átköt), mert valójában csak a szótő és toldalékai alkotnak harmóniatartományt; újabb tő megjelenése mindig újabb tartományt nyit (narancs][lé, könyves][boltban).

A tőn belüli harmóniát hagyományosan „hangrendnek”, a toldalékok ehhez való alkalmazkodását „(hangrendi) illeszkedésnek” nevezik. A magánhangzók (3)-beli ábrázolását alapul véve az elöl/hátulképzettségi harmóniát (a továbbiakban röviden: elölségi harmóniát) I-terjedésként fogjuk ábrázolni: az I elem (az adott tartományon belül) jobbra terjed:

Az elölségi harmónia szabálya a fent idézett (és (4)-ben ábrázolt) egyszerű formájában azt kívánná, hogy a szó (pontosabban a tő a toldalékokkal együtt) vagy csak elölképzett, vagy csak hátulképzett magánhangzókat tartalmazzon. Tény, hogy a magyar (nem-összetett) szavak igen nagy hányadában ez így is van (perdülésetektől, fordulásotoktól), de elég nagy számban vannak kevert szavak is. Ennek részben az az oka, hogy számos tőben eleve keverednek az elülső és hátsó magánhangzók (bika, kordé, sofőr, nüansz), részben pedig az, hogy bizonyos toldalékok nem képesek harmonizálni, azaz elölség szempontjából váltakozni (ház-ért, öt-kor, egyetem-ista).

Feltűnő, hogy a kevert szavak túlnyomó részében hátsó magánhangzó mellett elülső kerekítetlen magánhangzó (í, i, é, e) van, pl. bika, hernyó, papír, kordé, patika, konkurencia; házért, hatig, tanító. A hátsó magánhangzót és elülső kerekített magánhangzót együtt tartalmazó (sofőr, nüansz-féle) szavak meglehetősen ritkák, és a szókincs egy jól körülhatárolható részére, a viszonylag friss jövevényszavakra korlátozódnak. Vagyis a keveredésért elsősorban az elülső kerekítetlen magánhangzók a felelősek. Ezért érdemes kimondani, hogy ezek előfordulhatnak mindkét típusú magánhangzóval, azaz a harmónia szempontjából se nem elülsők, se nem hátsók, hanem semlegesek. De van ennél fontosabb érv is az í, i, é semlegességére: ezek a magánhangzók a harmóniát átengedik magukon, azaz a harmónia számára átlátszóak. Ha a szóban nem-semleges, azaz harmonikus magánhangzó is van, akkor az kormányozza a toldalékharmóniát: rövid-en, de papír-on; örmény-nek, de tányérnak; kever-ék-et, de marad-ék-ot. Ha a papír, tányér, maradék utolsó szótagjában harmonikus (azaz a harmónia szempontjából nem semleges) magánhangzó állna, nem tudnánk megindokolni, miért hátsó a toldalék magánhangzója. (Az e semlegessége, pontosabban átlátszósága nem egyértelmű, pl. bukfenc-ek, de haver-ok.)

2.2.1. 2.2.1. A toldalékok fajtái

A magyar magánhangzó-harmónia az ún. tő-szabályozta típusba tartozik, ami azt jelenti, hogy a tő harmonikus értékétől függ a toldalék harmonikus értéke, nem pedig megfordítva. (Ebből a szempontból csak a tő után álló elemek minősülnek toldaléknak, a tő előttiek, pl. meg-, föl-, át-, leg-, poszt-, anti- stb. nem.) A toldalékok legtöbbje váltakozó toldalék, azaz a magánhangzója képes harmonikus váltakozásra, s így a tőhöz a megfelelő változatban illeszkedik:

(5) Toldalék-magánhangzókváltakozása

ú ~ ű(láb-ú ~ fej-ű)

u ~ ü(ház-unk ~ kert-ünk)



ó ~ ő(vár-ó ~ kér-ő)

o ~ ö ~ e (ház-hoz ~ föld-höz ~ kert-hez)

á ~ é(vár-ná ~ kér-né)

a ~ e(ház-ban ~ kert-ben)

Figyeljük meg, hogy a toldalékváltozatok magánhangzói éppen az I elem jelenlétében, illetve hiányában különböznek egymástól. Az o ~ ö ~ e esetében három tag váltakozik: az e olyan tövek után jelenik meg, amelyeknek utolsó magánhangzója elülső kerekítetlen. Ezt a jelenséget kerekségi harmóniának nevezzük.

A nem-váltakozó toldalékok háromfélék lehetnek. Az első és a második csoportba tartozók semleges magánhangzót tartalmaznak: az -ig (hatig), -ni (futni), -int (koppint), -ik (harmadik, mászik), -nyi (maroknyi), -i (házi, lábai), -ít (tanít) típusúaknak nincs is mivel váltakozniuk (mivel az i, í-nek nincs hátulképzett párja); az -é (lányé), -né (Kovácsné), -ék (maradék, Kovácsék), -ért (hazáért), -ként (kulcsként) típusúak váltakozhatnának á-val, de nem teszik; végül a -kor (ötkor), -us (cicus, fizikus), -kó (Ferkó), -ista (biciklista), -izmus (pesszimizmus), -ológia (mitológia) típusúak harmonikus magánhangzót (is) tartalmaznak, amely azonban nem illeszkedik a tőhöz.

A különféle toldaléktípusok magánhangzóját a (3)-beli ábrák mintájára a (6) alatt látható módon ábrázoljuk. Tehát mindegyik toldaléknak, akár váltakozó, akár nem, egyféle alapábrázolást tulajdonítunk: ez jelenik meg az illető toldalék szótári alakjában. A váltakozó toldalékok esetében ez az ábrázolás megegyezik a váltakozás hátulképzett tagjának az ábrázolásával; ha erre ráterjed a tőmagánhangzó I eleme, megkapjuk a megfelelő elölképzett magánhangzót; ha nem, az ábrázolás nem változik, és a hátulképzett magánhangzó jelenik meg a toldalékban.(6)



(A -kor típusúaktól a továbbiakban eltekintünk: feltesszük, hogy ezek valamilyen kivételjelölés segítségével mentesülnek az illeszkedés alól.)



A hármas váltakozásúak (-hoz/hez/höz típus) esetében érvényesül a kerekségi harmónia, ami azt jelenti, hogy az U elem rövid toldalék-magánhangzóban, a másik két elem jelenlétében – tehát ha az illető magánhangzóban I és A is van – csak akkor maradhat meg, ha erre „engedélyt kap”. Ezt az engedélyt a megelőző szótagban lévő U elem képes megadni, ha van ilyen. Tehát hátulképzett magánhangzós tő (pl. bot) esetén nincs I-terjedés, és az U megmarad: bot-hoz (7a); elölképzett kerekített magánhangzós tő (pl. tök) esetén a tőmagánhangzó U-ja engedélyezi a toldalék-magánhangzó U-ját, amely így ugyancsak megmarad: tök-höz (7b); de utolsó vagy egyetlen szótagjában semleges magánhangzót tartalmazó tő esetén, ha az I-terjedés megtörténik (pl. kéz), a toldalék-magánhangzó U-ja engedélye- zetlen marad, s ezért lekapcsolódik és eltűnik az ábrázolásból: kéz-hez (7c). A lekapcsolódást, azaz a társítóvonal elmetszését kettős áthúzás jelzi:

2.2.2. 2.2.2.Tőtípusok

Most térjünk át a harmónia szempontjából különbözőképpen viselkedő tőtípusok tárgyalására. Első osztályozó ismérvünk az lesz, hogy a tő utolsó (vagy egyetlen) magánhangzója harmonikus-e vagy semleges. Eszerint a töveket két nagy osztályra bontjuk, és harmonikus, illetve semleges töveknek nevezzük el. A harmonikus töveken belül megkülönböztetünk egyszerű harmonikusakat és kevert-harmonikusakat. Az egyszerű harmonikus tövek mindegyik harmonikus magánhangzója ugyanazon harmóniaosztályba tartozik, tehát vagy mind hátulképzett (pl. ház, kupa, koszorú), vagy mind elölképzett (pl. tűz, tükör, köszörű). Ezenkívül ide tartoznak azok a tövek is, amelyeknek valamelyik nem utolsó szótagjában semleges magánhangzó áll (pl. bika, példa, hernyó, illetve szemölcs, rézsű). A kevert-harmonikus tövek azok, amelyekben mindkét harmóniaosztályból vett magánhangzók megtalálhatók (pl. sofőr, allűr, kosztüm, illetve nüansz, amőba, bürokrácia).

Mielőtt áttérnénk a semleges tövek osztályára, figyeljünk fel egy fontos nehézségre, amelyet a bika-típusú egyszerű harmonikus, illetve a nüansz-típusú kevert-harmonikus tövek vetnek fel. Ehhez ábrázolnunk kell e két példa magánhangzóit:

Vajon mi akadályozza meg azt, hogy a (4) szerinti I-terjedés végbemenjen ezeken az alakokon, és a helytelen *bike, illetve *nüensz szavakat kapjuk? Fel kell tételeznünk, hogy a harmónia mint folyamat csak a toldalékokra hat (tehát csak az illeszkedést irányítja), a töveken belüli harmónia (tehát a hangrend) nem hangtani szabály, amely egyszer csak működésbe lép, és megváltoztatja a neki nem megfelelő ábrázolásokat, hanem csupán a magyar szókincs eléggé nagy részére érvényes általánosítás, amely semmiféle folyamatot nem indít el. Ennek érdekében a (4) szerinti terjedési szabályt valamilyen módon az ún. levezetett alakokra kell korlátoznunk, tehát olyan alakokra, amelyekben a terjedés kiinduló- és célpontja valamilyen alaktani művelet (itt: toldalékolás)



révén kerül egymás mellé. Ennek a szakirodalomban többféle módja ismeretes; ezúttal az egyszerűség kedvéért közvetlenül belefoglaljuk a szabályba az érintett alaktani határt:

(Ha két szomszédos magánhangzó között toldalékhatár van, az első magánhangzó I eleme (ha van neki) ráterjed a második magánhangzó gyökércsomópontjára – miáltal a toldalék-magánhangzó elölképzett lesz.)

A gyökércsomópontok közötti szögletes zárójel tehát azt jelzi, hogy a szabály a tő és a toldalék határán, illetve több egymást követő toldalék esetén az ezek közötti határon működik. (A könnyebb követhetőség érdekében szabályainkat rendszerint szövegesen is megfogalmazzuk. Ez a – dőlt betűs – rész nem tartozik a szabályhoz, hanem csupán annak „magyar fordítása”.)

Most már visszatérhetünk a tőosztályozásra. A másik nagy osztályt, a semleges tövek osztályát azok a tövek alkotják, amelyeknek utolsó szótagjában semleges magánhangzó áll. Ezek is tovább oszthatók egyszerű semlegesekre és kevert-semlegesekre. Az előbbiek csupa semleges magánhangzóból állnak (pl. víz, szegény, rekettye), az utóbbiakban harmonikus magánhangzó is van (pl. üveg, rövid, kökény, illetve papír, tányér, balek). Az egyszerű semleges tövek többnyire elölképzett toldalékokat vesznek fel, vagyis esetükben végbemegy a (9) szerinti I-terjedés (víz-ben). Azonban van mintegy hatvan olyan egyszerű semleges tő is, amelyek kivételesen nem teszik lehetővé az I-terjedést, vagyis hátulképzett magánhangzót tartalmazó toldalékok járulnak hozzájuk. Példák: híd, nyíl, pír, cél, héj, derék, szid, irt, vív, iszik, nyílik. Ide tartoznak azok a tövek is, amelyek toldalékolatlan formában ara végződnek ugyan, de ezt az a-t bizonyos toldalékok előtt elveszítik (tiszt-a, ritk-a, sim-a, bén-a, ném-a: vö. tiszt-ul, ritk-ít-ott, nem pedig *tiszt-ül, *ritk-ít-ett); továbbá a fiú, amely u-jának törlése után is hátsó toldalékokat vesz föl (fi-am). A férfi egészen sajátosan viselkedik: legtöbb toldalékát ingadozóan választja (férfi-nak/nek, -tól/től), ámde a férfias, férfiak mellett nincs *férfies, *férfiek.

A kevert-semlegesek körében is találkozunk bonyodalmakkal. Az elülső + semleges felépítésűek (üveg) mindig elölképzett toldalékokat vesznek fel, de a hátsó + semleges felépítésűek (papír) között találunk ingadozó (dzsungel-ban/ben, konkrét-an/en, analízis-tól/

től) és mindig elölképzett toldalékot felvevő (bukfenc-et, október-től, oxigén-nel, operettek) töveket is, bár többnyire azért igaz rájuk is, ami az összes többi osztályra (a híd-típusú- akat most nem számítva) maradéktalanul igaz, vagyis hogy a toldalékok alakját a tő utolsó nem-semleges magánhangzója határozza meg (papír-ra, tányér-ból, balek-ok). Összefoglalva tehát a következő tőosztályokat állítottuk fel:

(10) Tőosztályozás

elölképzett / hátulképzett toldalékok

3.2. táblázat -

a. Egyszerű harmonikus tövek tűz ház

b. Kevert-harmonikus tövek sofőr nüansz

c. Egyszerű semleges tövek víz híd

d. Kevert-semleges tövek üveg tányér

Hogyan boldogul az I-terjedés (9) alatti szabálya mindezekkel a tőosztályokkal (valamint az ingadozó – dzsungel, analízis – és a kevert-semleges felépítésű, de kevert-harmonikus viselkedésű tövek – bukfenc, oxigén – bonyolultabb eseteivel)?

2.2.3. 2.2.3. A harmónia működése



Látható, hogy a szabályunk még ebben a (9)-beli formában is túl általános (azaz: olyan esetekre is terjedést ír elő, amelyekben ez nem következik be, pl. papír, tányér); ezért különféle további feltételeknek kell ahhoz eleget tennie az adott ábrázolásnak, hogy a terjedés valóban végbemenjen. Lényegében háromféle esetben van I-terjedés: (i) ha a tő utolsó magánhangzója az I mellett U elemet is tartalmaz (azaz elülső-harmonikus magánhangzó, ü, ű, ö vagy ő); (ii) ha a tő minden magánhangzója tartalmaz I-t (és a tő nem kivételes, híd- típusú); illetve (iii) ha a tő utolsó magánhangzója az I mellett A elemet is tartalmaz (és rövid), és/vagy előtte is I elemet tartalmazó magánhangzó áll, bár a tőben van I elemet nem tartalmazó (hátsó) magánhangzó is. Az (i) esetbe tartoznak a tűz és a sofőr típus tagjai, a (ii) esetbe a víz és az üveg típusúak. Ezeknél a terjedés mindig végbemegy. A (iii) esetet a tányér típusnak azok a tagjai alkotják, amelyek elölképzett toldalékot vesznek fel (bukfenc, oxigén), vagy ingadoznak (dzsungel, analízis). Ekkor a terjedés többé-kevésbé szabadon választott (az ilyenkor szokásos számos alesettel és bonyodalommal, ezekről lásd alább).

Az eljárást tehát a következőképpen képzelhetjük el. Megvizsgáljuk a tő utolsó magánhangzóját. Ha nem tartalmaz I elemet, nincs minek terjednie, és semmi nem történik: minden toldalék-magánhangzó úgy jelenik meg a szóalakban, ahogyan a szótárból elővesszük (vagyis a (6)-ban bemutatott alakjában). Például a barnulásotoktól szóalak esetében a helyzet a következő:

Ebben és az alább következő példákban a mássalhangzókat az egyszerűség kedvéért a gyökércsomópontjuk helyére írt betűjelük képviseli; az időzítési tengelyen hozzájuk tartozó X-eket elhagyjuk, és nem tüntetjük fel azokat az elemeket sem, amelyekből az ábrázolásuk felépül.

Ha a tő utolsó magánhangzója I és U elemet egyaránt tartalmaz, az I terjedése végbemegy, mégpedig úgy, hogy végigfut a szóhoz kapcsolt valamennyi toldalékon. Például a zöldülésetektől szóalak esetében ez történik:



Fontos tudnunk az ilyen terjedési szabályokról, hogy alkalmazásuk során a társítóvonalak ugyanazon síkban nem kereszteződhetnek; azonban (12)-ben a kereszteződés csak látszólagos, hiszen mindhárom elem más-más tengelyen helyezkedik el, vagyis a gyökértengely és az I-tengely által meghatározott sík nem ugyanaz, mint a gyökértengely és az U-tengely, illetve a gyökértengely és az A-tengely által meghatározott.

Az I-terjedést követően végbemegy a kerekségi harmónia szabálya, amely, emlékezzünk vissza, lekapcsolja azokat az U-kat, amelyek nincsenek engedélyezve. Tehát azoknak a toldalék-magánhangzóknak az U-ját, amelyek egyetlen X-hez kapcsolódnak, mindhárom elemet tartalmazzák, és nem áll előttük U-t tartalmazó magánhangzó: példánk esetében az -etek rész magánhangzóiról van szó. Ezek a lekapcsolt U-k nyomtalanul eltűnnek az ábrázolásból.

Ha a tő utolsó magánhangzója I elemet tartalmaz, de U elemet nem, először is meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a tő nem tartozik a terjedést kivételesen nem engedélyező osztályba. (Ha abba tartozik, azaz híd-típusú, nem történik semmi.) Ezután egy magánhangzóval balra kell lépnünk, és megnézni, mit találunk ott. Ha nincs több magánhangzó (vagyis a tő egyetlen szótagból áll), a terjedés végbemegy, mint például a kékülésetektől szóalakban:

Ha a tőben van az utolsót megelőző magánhangzó, ez ismét háromféle lehet. Ha nem tartalmaz I-t (papír, tányér típus), rendszerint nem történik terjedés (az ettől eltérő esetekre még visszatérünk). Ha I-t és U-t egyaránt



tartalmaz (üveg, rövid típus), a terjedés megtörténik. Ha viszont I-t tartalmaz, de U-t nem, ismét több eset lehetséges. Ha az egész tőben nincs I nélküli magánhangzó, a terjedésnek nincs akadálya (szegény, rekettye). Ha viszont van, akkor a terjedés

(a) szabadon választott A-t nem tartalmazó utolsó magánhangzó esetén (analízis, agresszív),

(b) egyes szavakban szabadon választott, másokban kötelező A-t tartalmazó, de hosszú utolsó magánhangzó esetén (matiné, klarinét: szabadon választott, oxigén, varieté: kötelező), illetve

(c) mindig kötelező akkor, ha az utolsó magánhangzó tartalmaz A-t és rövid (november, operett).

Az utolsó előtti szótagjukban I-t nem tartalmazó tövek között (tehát a papír, tányér típusban) találunk olyanokat, amelyeknek esetében kötelező a terjedés (bukfenc, október) és olyanokat is, amelyeknél szabadon választott (konkrét, Tihamér, dzsungel, hotel). Mindez a dolgot már meglehetősen bonyolulttá teszi: de figyeljünk fel arra, hogy ezek az ingadozó és/vagy sokváltozós esetek a magyar szókincs igen-igen szűk területére korlátozódnak. Az esetek túlnyomó többségében az illeszkedés a fenti (11)-(13) esetek egyikének mintájára, igen egyszerűen történik meg.

A (10)-beli osztályok közül a tűz és a sofőr típusúak mindegyike (12) szerint viselkedik (az I-terjedés végbemegy), a ház és a nüansz típusúak mindegyike (valamint a híd típusú kivételesek) (11) szerint (semmi nem történik), a víz és az üveg típusúak mindegyike pedig (13) szerint (az I-terjedés ezúttal is végbemegy). A papír típusúak többnyire ugyan csak (11) szerint viselkednek, vagyis a bennük levő I nem terjed, de itt már találunk (13) szerinti viselkedésűeket és (11) és (13) között ingadozókat is.

Befejezésül vizsgáljuk meg a különféle toldaléktípusok harmonikus viselkedését egy- egy példán! (A gyökércsomópontok közötti ]-t nem tüntetjük fel, de az érintett magánhangzók között mindenütt alaktani határ húzódik.)





Az -unk/ünk (14a) esetében I-t nem tartalmazó töveknél (ház) semmi nem történik; I-t tartalmazó tövekről (tűz, víz) az I átterjed a toldalékra, és a toldalék saját U-jával ü-t alkot. Ugyanígy a -tól/től (14b) és a -nak/nek (14c) esetében, azzal a különbséggel, hogy az I terjedésével ő, illetve e jön létre. Mivel a -tő magánhangzója hosszú, U-lekapcsolásra nem kerül sor a víz-tő alakban. Ezzel szemben a -hoz/hez/höz (14d) esetében az I terjedésével olyan rövid toldalék-magánhangzó alakul ki, amelyhez mindhárom elem hozzá van társítva. Ez a tűz-höz példában helyénvaló (a tűz-beli U elem jelenléte engedélyezi a -höz U-jának megmaradását), de a *víz-höz nem maradhat így, mivel nem felel meg a kerekségi harmónia követelményének, ezért az U lekapcsolódik (majd ennek következtében eltűnik az ábrázolásból). Az -ig (14e) és -ért (14f) egyalakú toldalékok eleve tartalmaznak I elemet. Itt feltételezhetnénk, hogy a tő I-je ráterjed a toldalékra, amely így két I-hez is lenne társítva egyszerre. Azonban inkább azt a megoldást választjuk, hogy az I-terjedés célpontja nem tartalmazhat I-t, vagyis az I-terjedés leáll, amint olyan magánhangzóhoz ér, amelynek már van I-je. (Erre jó okunk van, de taglalása túl messzire vezetne, úgyhogy ezúttal eltekintünk tőle.) Ha több toldalékot kapcsolunk egymás után, a fentiekhez hasonló esetek fordulnak elő:

A kerekségi harmónia szabályának értelmében a toldalékbeli ö fennmaradásának nem az a feltétele, hogy a



tőben legyen U, hanem az, hogy az előző szótagban. Ezért van az, hogy a (15a)-beli vizünkhöz-ben az ö U-ja engedélyezett. (15b)-ben a tör és a ver I-je nem terjed, mert a -ni-nek van sajátja. Ez az utóbbi viszont csak akkor terjed, ha előtte I-t és U-t egyaránt tartalmazó magánhangzó áll (ez a helyzet a törniük alakban, vö. üvegük), vagy ha előtte nincs más, mint I-t tartalmazó magánhangzó (verniük, vö. emberük). Ezzel szemben a hozniuk-ban az I ugyanúgy nem tud terjedni, mint például a kávéjuk szóban.

Ezzel a magánhangzó-harmónia tárgyalásának a végére értünk; térjünk át a hosszú és rövid magánhangzók közötti váltakozásra!

2.3. 2.3. A hosszúsági váltakozásokA magánhangzók hosszúsága két szabályszerűség szerint váltakozik: az egyik az alsó magánhangzók nyúlása (AMNy), a másik a tőmagánhangzó-rövidülés (TMR). Most ezeket vesszük szemügyre.

2.3.1. 2.3.1. Az alsó magánhangzók nyúlása

Toldalékolt alakokban az alaktani határ előtt álló alsó nyelvállású magánhangzók rendszerint megnyúlnak. (Alsó nyelvállásúak azok a magánhangzók, amelyeknek ábrázolása A-t tartalmaz, de U-t nem, vagyis a rövidek között az a és az e.) Ez a nyúlási folyamat nem függ attól, hogy a szóban forgó alsó magánhangzó a tő része-e (alma) vagy valamilyen toldaléké (tartja). Például:

(16) Példák az alsó magánhangzók nyúlására

3.3. táblázat -

fa fát e → é medve medvét

alma almás epe epés

tartja tartják vitte vitték

háza házában képe képében

létra létrám vese vesém

marha marhái sörte sörtéi

kutya kutyául mérce mércéül

delta deltáig csempe csempéig

Varga Vargáné Bene Benéné

porta portán este estén

lusta lustább fekete feketébb

a →á

(16)

Ha egy szóalak többszörösen tartalmaz megfelelő helyzetű alsó magánhangzót, a folyamat mindannyiszor végbemegy: óra → órája → óráját, mese →mesélte →mesélték.

Azonban bizonyos ellenpéldák is akadnak: olyan esetek, amikor valamit hozzáadunk egy alsó magánhangzóra végződő tőhöz, és a tővégi magánhangzó mégis rövid marad:



(17) Az alsó magánhangzók nyúlásának elmaradása

a. baltanyél, kefekötő; hazamegy, belelép

b. kutyaszerű, meseszerű; macskaféle, medveféle

c. távoztakor, megérkeztekor; alfaszor

d. hazai(ak), megyei(ek); katonaság, feketeség

Az első csoportban (17a) összetételeket, illetve igekötős igéket találunk: ezek határán keresztül a folyamat nem megy végbe. Amint fentebb láttuk, az ilyen határokon keresztül a magánhangzó-harmónia (MH) sem működik, tehát kézenfekvő a következtetés, hogy az AMNy és a MH tartománya egybeesik. A (17b)-ben látható -szerű és -féle megerősíti ezt a következtetést. Ezek (más hasonló elemekkel együtt) a névutókhoz hasonló ún. simulószók: úgy viszonyulnak a képzőkhöz, mint a névutók az esetragokhoz. Ez úgy értendő, hogy a képzők és az esetragok a szó részét képezik mindenféle tekintetben: beleesnek a MH tartományába, és (normális esetben) kiváltják az AMNy alkalmazását. Ezzel szemben a névutók és a -szerű típusú utótagok kívül esnek a harmónia tartományán, és nem váltják ki az alsó magánhangzók megnyúlását: legalábbis ebből a két szempontból tekintve kívülről csatlakoznak a szóhoz, annak nem alkotják részét.

A (17c)-ben a -kor, illetve a -szor/szer/ször toldalékok találhatók. A -kor, amint láttuk, nem harmonizál: ezt éppenséggel értelmezhetjük úgy is, hogy kívül esik a MH tartományán. Csakhogy a -szor/szer/ször vagy a (17d)-ben idézett -ság/ség szabályosan aláveti magát a MH-nak, mégsem váltja ki az AMNy alkalmazását. Másfelől az -ig vagy az -ért nem harmonizál, de megnyújtja a tővégi alsó magánhangzót: hazáig, kedvéért. A két dolog tehát nem jár együtt: a harmónia elmaradása ezúttal nem tartományon kívüliséggel, hanem az érintett toldalékok egyalakúságával magyarázható. A -kor esetében ez az egyalakúság átlátszatlanságot jelent: akkoriak, ekkoriak (*ekkoriek), míg a semleges magánhangzót tartalmazó egyalakúak esetében átlátszóságot: ezt mutatja a (17d)-beli hazaiak (*hazaiek), valamint az olyan alakok, mint naponkéntiak (*naponkéntiek), holtomiglan (*holtomiglen). Az átlátszó egyalakúak esetében nyilvánvalóan teljesen lehetetlen a harmóniahiányt tartományon kívüliséggel magyarázni.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a harmónia tartományának határa egyben az AMNy számára is határt szab: egyik folyamat sem képes átlépni az összetételhatárt vagy a simulószók határát (és esetleg a -kor és a hasonló átlátszatlan toldalékok – pl. -ista, -izmus – előtti határt sem). Ugyanakkor fordítva ez nem igaz: az AMNy külső határa (azaz az a toldalékhatár, amely előtt a nyúlásra nem kerül sor) nem mindig a harmónia határa is egyben. Vannak olyan toldalékok is, mint a -szor/szer/ször, a -ság/ség, valamint az átlátszó egyalakúak közül az -i vagy a -ként, amelyeken végbemegy és/vagy átmegy a harmónia, de kivételesen nem váltják ki az alsó magánhangzók nyúlását (alfaszor, katonaság; hazai, létraként).

2.3.2. 2.3.2. A nyúlási szabály

Most térjünk rá az AMNy szabályának megfogalmazására. Az (1c)-ben már láttuk a folyamat egy részét, vagyis az alsó magánhangzó ráterjedését a második x-re. Ezt az ottaninál kicsit pontosabban így írhatjuk:

A (18) szabály értelmezése a következő: ha adva van két egymást követő x, amelyek közül az elsőhöz olyan gyökércsomópont van társítva, amelyhez A elem tartozik (függetlenül attól, hogy az I és az U-tengelyen van-e valami), viszont a másodikhoz nem kapcsolódik semmi (ezt jelzi az x bekarikázása), az első x-hez tartozó gyökércsomópont a hozzá tartozó valamennyi elemmel együtt átterjed a második x-re, miáltal hosszú magánhangzó jön létre.

Most két kérdéssel kerülünk szembe. Az egyik ez: a (18)-ban szabott feltételeket nemcsak az a és az e, hanem az o és az ö is kielégíti. Nem lesz ebből baj? Nem bizony, mert rövid o és rövid ö a magyarban egyáltalán nem fordul elő szó végén (pontosabban semmiféle tartomány végén), így tehát az AMNy nyugodtan hivatkozhat



minden nem-felső rövid magánhangzóra, az adott helyzetben úgyis csak a és e fordul elő. A másik kérdés picit fogósabb: hogy kerül a második, csupasz x az ábrázolásba? (Csupasz x-nek fogjuk nevezni az olyan x-et, amelyhez nem kapcsolódik semmi, sem gyökércsomópont, sem ezen keresztül bármilyen elem.)

Erre kétféle feltételezésünk is lehet. Az egyik az, hogy egy betoldó szabály a megfelelő alaktani határ elé beilleszti a szükséges csupasz x-et. A szabály felírása érdekében tegyünk különbséget ] és ]] között: jelölje az utóbbi a szóhatárt, beleértve az összetételhatárt, és a simulószók előtti határt is, ahol tehát a nyúlás nem megy végbe. Ezzel szemben a ] jelöljeazt a fajta toldalékhatárt, amely előtt az AMNy megtörténik (és amelyen a MH átmegy). Ekkor a betoldó szabályt így írhatjuk:

(Toldj be egy csupasz X-et nem-felső rövid magánhangzó és toldalékhatár közé!)

Mivel ilyen típusú (ún. újraíró) szabállyal eddig még nem találkoztunk ebben a fejezetben,

néhány magyarázó szóra szükség van. Általában egy A ^ B / C D alakú szabály úgy

értelmezendő, hogy A-ból B lesz, ha előtte C, utána pedig D áll. A nyíl előtti kifejezést (A) a szabály bemenetének, a nyíl utánit (B) a szabály kimenetének nevezzük, a / a környezetleírás kezdetét jelzi, a __ pedig a bemenet pontos helyét a környezet elemeihez képest. C vagy D el is maradhat, ha a bemenet előtti vagy utáni környezet nem érdekes, vagyis bármi lehet. Eszerint tehát (19) azt mondja ki, hogy a „semmi helyére” kerüljön egy x, ha előtte nem-felső magánhangzó, utána utána pedig ] típusú határ áll, vagyis ilyen esetben a ] elé toldódjék be egy x. (Itt az x csupaszságát nem kell bekarikázással jelezni, hiszen ez a szabály nem told be semmi mást, mint egy x-et, amely értelemszerűen csupasz. Azt kellene külön jelölni a szabályban, ha az x-szel együtt valami mást is be szeretnénk toldani. Egyébként az x-ek csupaszságát csak szabályokban szoktuk bekarikázással jelölni; olyan ábrázolásokban, mint például alább a (21a) alattiak, erre nincs szükség.)

Miután a csupasz x a (19) szabály révén betoldódott a megfelelő helyre, a (18) szerinti terjedés működésbe tud lépni, és hosszú magánhangzót kapunk.

A másik lehetőség az, hogy erre a betoldásra nincs is szükség, mivel a csupasz x eleve benne van az ábrázolásban. Ehhez fel kell tételeznünk egy engedélyezési megállapítást, amely szerint csupasz x előfordulhat ]] előtt anélkül, hogy a kiejtésben bármilyen nyoma lenne. Fel kell tételeznünk továbbá, hogy a magyarban nem lehetségesek a következő alakú szótári ábrázolások, vagyis a szókincs egyetlen eleme sem végződhet így:

A (20a) azt mondja ki, hogy nem-felső rövid magánhangzó nem állhat közvetlenül határ előtt, (20b) pedig azt, hogy o vagy ö még úgy sem, ha utána csupasz x van. (A szótári alakokat még nem [[ ]] szóhatárok, hanem sima [ ] határok veszik körül; a szóhatárok akkor kerülnek beillesztésre, amikor az egyes szavak már alaktanilag felépültek, és készen állnak arra, hogy a mondatszerkezetbe illesszük őket.) Kizárásos alapon tehát a következő esetek lehetségesek: felső magánhangzó röviden és hosszan egyaránt állhat ebben a helyzetben (egyébként ennek is vannak korlátai, de ezzel itt most nem foglalkozunk); de nem-felső magánhangzó csak a következő



három esetben:

Ekkor a (21a) szerinti alakokhoz vagy járul valamilyen toldalék, vagy nem. Ha nem, a csupasz x szóhatár előtti helyzetbe kerül, és a fennmaradása engedélyezve van. Ha azonban toldalék járul az alakhoz, a csupasz x nem ]] előtt áll, vagyis nem maradhat csupaszon. Ilyenkor (általában) vagy van olyan folyamat, ami az x csupaszságát megszünteti, vagy nincs (mely utóbbi esetben az x az ábrázolásból nyomtalanul eltűnik). Esetünkben van ilyen folyamat: ez éppen (18). Tehát az történik, hogy a (18) szerinti terjedés végbemegy, és hosszú magánhangzót kapunk (almá-, kefé-). Ez pontosan a kívánt eredmény. (Jegyezzük meg, hogy a -ság/ség és társainak kivételessége ebben az elemzésben úgy nyilvánul meg, hogy ezek a toldalékok engedélyezik, hogy előttük csupasz x álljon.)

A két megoldás közötti választás azon múlik, hogy hangtani elméletünk, amelynek keretében a leírást végezzük, a szabályokat vagy az engedélyezési eljárásokat részesíti-e előnyben. Tapasztalati eredményét tekintve a két megoldás egyenértékű.

2.3.3. 2.3.3. A tőmagánhangzó-rövidülés

Most térjünk át a másikfajta hosszúsági váltakozásra, amely a magyar magánhangzók körében megfigyelhető: a tőmagánhangzó-rövidülésre (TMR). Ennek a jelenségnek már láttuk példáit fejezetünk elején, (2) alatt; ezeket itt most megismételjük:

(22) Példák a tőmagánhangzó-rövidülésre

3.4. táblázat -

a. víz vizek b. analízis analizál

tűz tüzek miniatűr miniatürizál



út utak úr urizál

tő tövek pasztőröz pasztörizál

ló lovak agónia agonizál

kéz kezek prémium premizál

nyár nyarak kanális kanalizál

Az alsó magánhangzók nyúlásával szemben, amely minden a/e végű alakon egységesen végbemegy (csupán annyi megszorítással, hogy vannak a nyúlást kivételesen nem kiváltó toldalékok), a tőmagánhangzó-rövidülés csak bizonyos tövekben és bizonyos toldalékok előtt zajlik le, tehát sokkal korlátozottabb érvényű folyamat. Ráadásul a (22a)-ban és (22b)- ben példázott két változata a tövek és a toldalékok más-más osztályát érinti. A (22a)-beli változatot „végszótagi tőmagánhangzó-rövidülésnek” (VTMR), a (22b)-belit pedig „belszótagi tőmagánhangzó-rövidülésnek” (BTMR) fogjuk nevezni.

2.3.3.1. 2.3.3.1 A végszótagi tőmagánhangzó-rövidülés

A VTMR kizárólag egy- és kéttagú szavak utolsó szótagjában működik. Az érintett magánhangzó után egyetlen szóvégi mássalhangzó áll (ami lehet a ló/lov-félék v-je is). A rövidülés elsősorban a névszók toldalékolásában mutatkozik meg, az igeragozásban csak nyomokban van jelen, a lő-féle v-tövűeknél (lövök); egyébként az igei tövek magánhangzója csak képző előtt rövidül meg (uszoda), de ott sem gyakran.

A következőkben felsoroljuk a rövidülő névszói töveket (teljes lista):

(23) Rövidülő tövek

a. Egytagúak: híd, ín, nyíl, víz; szűz, tűz, fű, nyű;

kút, lúd, nyúl, rúd, úr, út, szú; cső, kő, tő; ló;

kéz, réz, mész, ész, szén, név, légy, ég, jég, hét, tér, dér, ér, bél, nyél, fél, szél, dél, tél, lé; nyár, sár

b. Kéttagúak: egér, szekér, tenyér, kenyér, gyökér, levél, kötél, fedél, fenék,

kerék, cserép, közép, szemét, elég, veréb, nehéz, tehén, fazék, derék; madár, szamár, agár, bogár, kosár, mocsár, mozsár, pohár, sugár, sudár, kanál, fonál, darázs, parázs

Látható, hogy a VTMR elsősorban az é-t és az á-t érinti, ritkábban az í, ú, u-t, míg az ő és az ó csak néhány elszigetelt, amúgy is rendhagyóan v-vel bővülő tőben rövidül. (A teljesen rendhagyó tó ^ tavak, hő ^ heve típusról itt nem beszélünk, mivel a rövidülésen túl magánhangzó-változást is mutat, amely túl elszigetelt ahhoz, hogy érdemes legyen hangtani szabályba foglalni. Ugyancsak furcsa a lélek szó, amelynek rövidülő magánhangzója nem az utolsó szótagban van. Ám az e éppen a VTMR-t kiváltó toldalékok előtt nem jelenik meg: lelk-em, így mégis az egytagú tövek közé lenne sorolható. Ekkor viszont az benne a szabálytalan, hogy a rövidülő magánhangzót nem egy, hanem két mássalhangzó követi.)

A VTMR-toldalékokról nem adunk kimerítő listát, de a fontosabbakat felsoroljuk, példákkal:

(24) Rövidítő toldalékok

3.5. táblázat -

többesjel (-k) vizek nyulak kövek kezek kanalak

tárgyrag (-t) vizet nyulat követ kezet kanalat

birtokos vizem nyulad köve kezünk kanaluk



személyragok

melléknévképző (-s)

vizes nyulas köves kezes kanalas

igeképző (-z) vizez nyulaz kövez kezez kanalaz

kicsinyítő képző (-cska) vizecske nyulacska kövecske kezecske kanalacska

VTMR-t mutató igei tövek, képző előtt, például a következők: ir-at, sziv-attyú, tür-elem, bün-tet, szur-ony, buj-kál, huz-at, usz-oda, szöv-és, vag-dal stb. Ezek (szemben a névszói tövekkel) többnyire a felső magánhangzókat érintik.

Hogyan fogalmazhatjuk meg a VTMR szabályát? Először is figyeljük meg, hogy semmilyen komoly bizonyíték nincs arra, hogy itt egyáltalán rövidülésről (nyár ^ nyar(at)), nem pedig nyúlásról (nyar(at) ^ nyár) van szó. De bármelyik irányban próbáljuk is megfogalmazni a szabályt, mindenképpen háromféle magánhangzóról kell számot adnunk. Vannak a mindig rövidek (hal, halak), vannak a mindig hosszúak (gyár, gyárak), és vannak a váltakozók (nyár, nyarak). Ha most visszagondolunk az AMNy fenti (második) elemzésére, máris kezünkben a kézenfekvő megoldás. A váltakozókat csupasz x segítségével ábrázoljuk:

Ha a nyár-hoz nem járul VTMR-toldalék (semmi sem járul hozzá, vagy olyan toldalékot kap, amely nem váltja ki a VTMR-t, pl. nyár-ra), egyszerűen végbemegy a fentebb (18) alatt már idézett terjedési szabály. (Itt a nyár példában éppen á-ról van szó, de ne feledjük, hogy A-t nem tartalmazó eseteink is vannak, pl. víz. Ezért (18)-at általánosítanunk kell, végleges formában tehát (26b) szerinti lesz a magánhangzó-terjedés szabálya. Ez az általánosítás egyébként az AMNy elemzésében sem okoz gondot, ha feltesszük, hogy csupasz x csak akkor van az ábrázolásban, ha szükség van rá. így nem fenyeget az a veszély, hogy az általánosított, (26b) alakú terjedési szabály például a kocsi végén lévő rövid i-t is megnyújtja toldalék előtt, hiszen a kocsi ábrázolásában egyszerűen nincsen csupasz x.)

Ha viszont VTMR-toldalék járul a VTMR-tövekhez, a csupasz x-nek törlődnie kell. Erre ezúttal szabályt (nem pedig engedélyezési eljárást) javaslunk, mégpedig a következő formában, lásd (26a).

(A váltakozó hosszúságú magánhangzók VTMR-toldalék előtt röviden (26a), egyébként pedig hosszan (26b) jelennek meg.)

A (26a) szabály bemenetében a bekarikázás most is azt jelzi, hogy az érintett (törlődő) x csupasz, a C pedig olyan x-et jelöl (egyszerűsítve), amelyhez valamilyen mássalhangzó kapcsolódik (a C a mássalhangzó latin nevének rövidítése). De vajon miért jelöltük a VTMR- toldalékot is csupasz x-szel? (Ez a (26a) szabály jobb szélén álló bekarikázott x.) Azért, mert a VTMR-toldalékok mindegyike (és csak ezek) csupasz x-szel kezdődik a szótárban. Figyeljük meg a (24)-ben adott példákat: -k, -t, -m, -d, -s, -z, -cska: az efféle toldalékok



magánhangzóra végződő tőhöz így kapcsolódnak, ahogy vannak: kocsik, kocsit, kocsim stb., de mássalhangzóra végződő tőhöz (megjósolható minőségű) magánhangzóval (ez az úgynevezett kötőhangzó, lásd a 2.4.1. pontot): halak, halat; vizek, vizet, és így tovább. Ezt úgy fogjuk ábrázolni, hogy csupasz x-et teszünk fel az ilyen toldalékok mássalhangzója előtt: xk, Xt stb., amely magánhangzó után törlődik, mássalhangzó után viszont megjelenik (minderre alább még részletesebben kitérünk). Ezzel szemben az igazán magánhangzóval kezdődő toldalékok (pl. -ig, -ul) magánhangzója sosem törlődik (kocsiig, kutyául), az igazán mássalhangzóval kezdődők elé viszont nem kerül magánhangzó (halnak, vízben).

Tehát a nyár (25c) alakú szótári ábrázolásával kétféle dolog történhet: (26a) révén eltűnik a csupasz x, és marad a rövid magánhangzó, nyar-, lásd (27a), vagy ha ennek a feltételei nem teljesülnek, végbemegy a (26b) szerinti terjedés és a magánhangzó hosszú lesz, nyár, lásd (27b).

Figyeljük meg, hogy (27a) azonos szerkezetű (25a)-val, (27b) pedig (25b)-vel, vagyis a szabályok alkalmazását követően (a „felszínen”) a hal és a nyar-, illetve a gyár és a nyár magánhangzója már nem különböztethető meg egymástól, amint az helyénvaló is.

2.3.3.2. 2.3.3.2. A belszótagi tőmagánhangzó-rövidülés

Most térjünk át a BTMR-re. Ez a rövidülésfajta a tő bármelyik szótagját érintheti (bár legtöbbször ezúttal is a tő utolsó szótagjáról van szó), és a magánhangzók nyelvállásra való tekintet nélkül részt vehetnek benne. Csak képzők váltják ki, ragok vagy jelek sohasem. Az ide tartozó tövek és képzők általában újabb jövevényszavakban fordulnak elő; ezzel függ össze, hogy az ű, ő alig vesz részt e váltakozásban.

(28) Példák a belszótagi tőmagánhangzó-rövidülésre

íanalízis – analitikus, aktív – aktivitás, vízió – vizionál, mítosz – mitológia, motívum – motivál, stílus – stiláris ű miniatűr – miniatürizál

ú kultúra – kulturális, múzeum – muzeológus, úr – urizál, fúzió – fuzionál ő pasztőröz – pasztörizál

ó periódus – periodikus, paródia – parodizál, kódex – kodifikál, filozófia – filozofál, história – historizmus

éprémium – premizál, téma – tematika, szintézis – szintetikus,

hérosz – heroizmus, matéria – materiális, klérus – klerikális ámájus – majális, banális – banalitás, elegáns – elegancia,náció – nacionalizmus, szláv – szlavista, privát – privatizál

Ezt a váltakozást ugyanolyan módon kezelhetjük, mint a VTMR-t. Csak annyi lesz a különbség, hogy ezúttal a törlés nem csupasz x, vagyis nem csupasz x-szel kezdődő toldalékok, hanem -ista, -izál, -izmus, -ikus, -atív, -itás, -ális, -íroz és hasonló képzők előtt jelenik meg. Ezek a képzők rendszerint kétszótagúak, magánhangzóval kezdődnek, és nem harmonizálnak (feltehetőleg kívül esnek a harmónia tartományán, akárcsak a -szerű, -féle és társaik). Ezért az érintett törlőszabályt (29a) szerint írhatjuk (a V – a magánhangzó latin nevének rövidítése – olyan x-et jelöl, amelyhez valamilyen magánhangzó kapcsolódik). Az akadémia ~ akadémikus típusú (tehát nem rövidülő) szavakat a gyár mintájára, a szintézis ~ szintetikus féle (tehát rövidülő) szavakat pedig a nyár mintájára ábrázolhatjuk, lásd (29b). A szintézis alakban (26b), vagyis magánhangzó-terjedés, a szintetikus alakban pedig (29a), vagyis a csupasz x törlése megy végbe; az eredményt (29c) mutatja.



Ezzel berekesztjük a magánhangzók hosszúsági váltakozásának tárgyalását, és rátérünk a harmadikféle magánhangzó-váltakozásra: azokra az esetekre, amikor egy magánhangzó a semmivel, vagyis önnön hiányával váltakozik.

2.4. 2.4. Magánhangzók kiesése és betoldásaEnnek a jelenségnek két fő területe van: az egyik a szótőn kívüli, azaz a tő és a toldalék közötti magánhangzókat érinti (ún. kötőhangzók, pl. a bábok o-ja vagy a mondani a-ja), a másik a tövön belüli, azaz a tő utolsó szótagjában megjelenő magánhangzókat érinti (ingatag tőmagánhangzók, pl. a bokor második o-ja, a retek második e-je).

2.4.1. 2.4.1. A kötőhangzók

-terjedés) a, elülső magánhangzós környezetben (vagyis minden I-terjedéses esetben, még kerek magánhangzó után is) e lesz.

A nyitótőség a főnevek esetében az egyes szótövek egyedi tulajdonsága, amely a hangtani felépítésük alapján nem jósolható meg. (Vagyis: egyes főnevek nyitótövek, mások meg nem azok: a szótárban a helye az arra vonatkozó információnak, melyik főnév nyitótő, és melyik nem az.) A melléknevek szinte mindegyike nyitótő (kivétel: nagy-ot); míg az igetövek között nem találunk nyitótövet. (Más szóval ez utóbbi esetekben a szófaj alapján megjósolható tulajdonságról van szó.) Vannak továbbá olyan toldalékok, amelyek nyitótövet hoznak létre: ilyen a többes szám -k jele, a birtokos személyragok, a középfok -bbje, a múlt idő jele, a felszólító -j; például gázok-at, botom-at, gyorsabb-an, írt-am, tartottad, várj-am.

A kötőhangzókat, amint fentebb már utaltunk rá, csupasz x-szel fogjuk ábrázolni. A nyitótövek szótári ábrázolásában felteszünk egy úgynevezett lebegő A-t, amely nincs x- hez kötve (ezért nevezzük lebegőnek), lásd (30a), ahol az első A az á eleme, a második A pedig az egész szótőhöz tartozó, a nyitótőségét jelző lebegő A. A nyitótövet létrehozó toldalékok ugyancsak tartalmaznak lebegő A-t. Például a (30c) ábra jobb szélső A-ja a -k többesjelhez tartozik. A toldalékolást követően a lebegő A összekapcsolódik a toldalék élén álló csupasz x-szel (eközben létrehozva egy gyökércsomópontot, amelyet üres karikával jelzünk), lásd (30b). Ez annyiszor történik meg, ahány lebegő A-t és toldalékkezdő x-et tartalmaz az adott ábrázolás, például a házakat alakban kétszer, lásd (30c).



Mi történik akkor, ha az ábrázolásban szereplő lebegő A-k és csupasz x-ek száma nem egyezik meg? Más szóval, mi történik az „árván” maradó lebegő A-val, illetve a „csupaszon” maradó x-szel?

Ha egy nyitótő után nem következik csupasz x-szel kezdődő toldalék, azaz vagy semmilyen toldalék nem következik (pl. ház), vagy mássalhangzóval kezdődő toldalék következik (pl. ház-ban), vagy – valódi, tehát nem csupán egy csupasz x-ből álló – magánhangzóval kezdődő toldalék következik (pl. ház-ig), a lebegő A-nak nincs hova kapcsolódnia, és (ezért) eltűnik az ábrázolásból.

Ha viszont a tő nem nyitótő, tehát nem tartalmaz lebegő A-t, akkor a toldalék élén álló csupasz x-hez nincs minek hozzákapcsolódnia. De nem maradhat csupaszon sem, mivel feltételeztük, hogy csupasz x csak ]] előtt maradhat az ábrázolásban. Ha a hangsorépítési szabályosságok ezt lehetővé teszik, az ilyen x nyomtalanul eltűnik. (A hangsorépítési szabályosságokról részletesebben fogunk szólni fejezetünk 4. pontjában; itt elég annyi, hogy például a kár-t, ajtó-m alakok megfelelnek e szabályosságoknak, amit onnan tudunk, hogy vannak olyan szavak, mint párt, dóm, míg az *ács-t, *rét-m nem, mivel nincsenek -cst vagy -tm végű szavak.) Ha tehát a csupasz x nem kapcsolódhat össze lebegő A-val, mert az adott tő nem tartalmaz ilyet, ám nem maradhat csupaszon, de nem is tűnhet el az ábrázolásból, kénytelen valamilyen magánhangzó-minőséget magára venni (tehát: valamilyen konkrét magánhangzóként megjelenni). Ezt a következő szabály segítségével teszi meg:

(Toldj be egy o-t, ha csupasz X van az ábrázolásban (amely sem terjedéssel, sem lebegő elem társításával nem tud magánhangzó-minőséget nyerni, sem pedig valamilyen szabállyal törlődni)!)

Ezután lezajlanak a magánhangzó-harmónia fentebb részletesen tárgyalt szabályai: az I-terjedés (lásd (9)), valamint a kerekségi harmónia, amely az engedélyezetlen U-kat lekapcsolja (lásd (7c)). Például:



A gázok szóban a (31) szabály révén betoldódik az o, és semmi más nem történik; a buzök szóban a (31) révén betoldott o-ra ráterjed a tőmagánhangzó I-je, ezáltal ö lesz belőle; a rések szóban pedig a betoldott o-ból I-terjedéssel ö lenne, de mivel a tőmagánhangzó nem tartalmaz U-t, a toldalék-magánhangzó U-ja nincs engedélyezve, ezért lekapcsolódik: az eredmény e.

A házak szóban a lebegő A hozzákapcsolódik a csupasz x-hez ugyanúgy, mint (30b)-ben, és semmi más nem történik: az eredmény a; a tüzek és a vizek szóban viszont az A-társítással létrejött gyökércsomópontra ráterjed a tőmagánhangzó I-je, miáltal e jön létre.

Figyeljük meg, hogy nyitótövek után akkor is találunk kötőhangot, ha a hangsorépítési szabályosságok ezt nem tennék szükségessé: ház-at, méz-et, fül-et, vö. gáz-t, rész-t, tüll-t. Ennek az az oka, hogy a lebegő A társítása előnyt élvez a csupasz x kiesésével szemben, vagyis a csupasz x csak akkor esik ki, ha nincs minek hozzákapcsolódnia. Másfelől a (31) szerinti o-betoldás csak akkor alkalmazódik, ha már minden egyéb lehetőség csődöt mondott, vagyis ha nincs lebegő jegy, és a csupasz x kiesése is lehetetlen.

2.4.2. 2.4.2. Az ingatag tőmagánhangzók

Áttérve az ingatag tőmagánhangzókra, figyeljük meg, hogy bizonyos töveknek két változatuk van: egy teljesebb és egy (egy szótaggal) rövidebb, pl. bokor ~ bokr-(ok), füröd-(tem) ~ fürd-(ik), terem ~ term-(et). A kétféle tőalak abban különbözik, hogy az egyik két mássalhangzóra végződik, míg a másikban e két mássalhangzó között egy magánhangzó áll. Ez a magánhangzó mindig rövid, és rendesen az o ~ ö ~ e váltakozást mutatja, akárcsak a nemnyitótő utáni kötőhangzók vagy a -hoz/hez/höz típusú toldalékok. Példák:

Vajon magánhangzó-kiesésről vagy betoldásról van-e itt szó? Első látásra az előbbi tűnik meggyőzőbbnek, mert az ember hajlamos a toldalékolatlan alakváltozatból kiindulni (ezt tettük a TMR esetében is, legalábbis ami a váltakozás elnevezését illeti). A kieséses magyarázat azt mondaná, hogy például a bokor a szótári alak, amelyből a megfelelő körülmények között (lényegében a csupasz x-szel kezdődő toldalékok előtt) kiesik a második magánhangzó: bokr-. Csakhogy ezzel az eljárással például a tábor, perem-féle szavakból is kiesne a második magánhangzó: *tábr-(ok), *perm-(ek). Másfelől a betoldásos magyarázat sem állja meg a helyét, bár sok esetben meggyőzőnek tűnik. Például a bátr-, lepi-, izm-féle alakok önmagukban nem elégítik ki a hangsorépítési követelményeket, tehát a betoldásra szükség van. Viszont mivel magyaráznánk például a pocok, álom, oroz, inog-félékben a betoldást, hiszen -ck, -lm, -rz, -ng végű szavak vannak: palack, film, borz, ing?

Hasonlítsuk össze a szurony, tor(o)ny, szárny szavakat: az elsőben szilárdan áll a magánhangzó, a másodikban o ~ 0 váltakozás van, a harmadikba viszont sosem toldódik be semmi. Pusztán a hangsorépítési szabályosságok



alapján nem lehet e három típus között különbséget tenni, mert a kieséses megoldás *szurny-, a betoldásos viszont *szárony alakot jósolna.

Ez a helyzet bizonyára ismerős már: ilyen hármasságot tapasztaltunk a hal – gyár – nyár/nyar-, a kocsi – olló – fa/fá-, valamint a má-ig/holnap-ig – má-tól/holnap-tól – má-t/ holnap-ot esetekben is. A megoldás most is ugyanaz lesz, mint az idézett helyeken: az ingatag tőmagánhangzó helyén csupasz x-et tételezünk fel, amely (26a) révén törlődik, ha a tövet csupasz x-szel kezdődő toldalék követi, különben pedig alkalmazódik rá az o-betoldás szabálya:

Néhány szóban az ingatag magánhangzó nem a szokásos o ~ ö ~ e, hanem felső (baj(u)sz, becs(ü)l, őr(i)z), illetve alsó nyelvállású (aj(a)k, kaz(a)l, vac(a)k). Ezeknél a (31) által beillesztett elemek közül kivételesen lekapcsolódik és eltűnik az A (bajusz, becsül), az U (ajak, kazal, vacak), illetve mindkettő (őriz).

Ezzel a magánhangzórendszer és a magánhangzókra vonatkozó főbb váltakozások áttekintésének végére értünk. A következő pontban a mássalhangzókat vesszük szemügyre.

3. 3. A mássalhangzókA magyar mássalhangzókészlet a következő huszonnégy tagból áll:

A huszonnégy mássalhangzó mindegyike lehet rövid és hosszú (egy, illetve két x-hez kapcsolva), bár hosszú vv és hosszú zzs nem fordul elő a szótárban, csak alaktani műveletek révén keletkezik, és a rövid dzs előfordulása is eléggé korlátozott (két magánhangzó között igen ritkán, szó végén pedig egyáltalán nem fordul elő). Hagyományosan egy huszonötödik mássalhangzó létezését is fel szokás tenni, ez a dz. Azonban semmilyen elfogadható érv nem támogatja a dz-nek mint a mássalhangzókészlet önálló elemének a létezését, annál több dolog szól ellene. Ebben a könyvben a dz-t mássalhangzó-kapcsolatnak fogjuk tekinteni, ami azt jelenti, hogy pl. a madzag szóban egy d és egy z van egymás után. (Az érvekre és ellenérvekre még visszatérünk, lásd a 3.2.3. pontot.)

3.1. 3.1. A mássalhangzók csoportosítása



A mássalhangzókat képzésük helye és módja, valamint a hangszalagok működése szerint szokás csoportosítani.

Képzésük módja szerint a mássalhangzók két nagy csoportra oszlanak: zörejhangokra és zengőhangokra. A zörejhangok arról kapták a nevüket, hogy képzésük közben a szájüreg valamely pontján (illetve a h esetében a hangszalagok között) valamilyen zörej keletkezik; ezzel szemben a zengőhangok képzése során nem keletkezik semmiféle zörej, ezek ugyanúgy „zengenek”, mint a magánhangzók. A zörejhangok közé tartoznak a zárhangok (lásd (36) első két oszlopát), a réshangok (lásd a harmadik és negyedik oszlopot), valamint a zárréshangok (ötödik és hatodik oszlop). A zárhangok képzése közben a tüdőből kiáramló levegő útját a szájban elzárjuk egy időre, majd ez a zár a feltorlódó levegő nyomásának engedve felpattan: a zárhangok esetében ez okozza az imént említett zörejt. A réshangok képzése során csak leszűkül, de nem záródik el teljesen a levegő útja: a szűk résen áthaladva a levegő hozzásúrlódik a különféle hangképző szervekhez, miáltal éles súrlódási zörej (szi- szegés, susogás stb.) keletkezik: a réshangok ettől lesznek ,,zörej”-hangok. Végül a zárrés- hangok esetében a zár felpattanása nem hirtelen, hanem fokozatosan történik, eközben itt is súrlódási zörej keletkezik.

A zörejhangok majdnem mindegyike zöngés/zöngétlen párokat alkot. Zöngésnek mondjuk azt a zörejhangot, amelynek képzése közben a hangszalagok rezgésben vannak (második, negyedik, hatodik oszlop). A zöngétlen hangok ejtése közben (első, harmadik, ötödik oszlop) a hangszalagok nem rezegnek.

A zengőhangok között három orrhangú mássalhangzót (hetedik oszlop), valamint három egyéb hangot találunk (nyolcadik, kilencedik oszlop). Az orrhangúak képzése során a tüdőből kiáramló levegő az orron keresztül távozik, minden más hang esetében (legyen az magán- vagy mássalhangzó) a szájon keresztül. A zengőhangok mindegyikének képzése közben rezgésben vannak a hangszalagok, de ez éppen ezért a nyelvi rendszer szempontjából érdektelen. A zöngésség kategóriája a zengőhangokra (akárcsak a magánhangzókra, amelyeket szintén rezgésben lévő hangszalagokkal képezünk) nincs értelmezve, vagyis ezek nem minősülnek sem zöngésnek, sem zöngétlennek.

A képzés pontos helye szerint a mássalhangzókat akár hét vagy nyolc csoportra is oszthatnánk, azonban a nyelvi rendszer szempontjából elegendő négy képzési helyet megkülönböztetni. A (36) első sorában feltüntetett mássalhangzók mindegyikét az alsó ajak segítségével képezzük. A réshangok esetében az alsó ajak a felső fogsorral alkot rést, míg a zárhangok és az m képzésében mindkét ajak részt vesz. Ez a különbség azonban, mint mondottuk, nem lényeges. A második sor mássalhangzóit a nyelv elülső része és a fogmeder (a fogak és a szájpadlás közötti rész) között képezzük, a réshangokat és a c-t picivel hátrább, a többit egy kicsit előrébb. A harmadik sor mássalhangzóit a nyelv középső része és a kemény szájpadlás között képezzük, de ezúttal a réshangokat és a zárréshangokat előrébb és a többit hátrább. Végül a negyedik sor hangjait még ennél is hátrább képezzük; közülük a két zárhangot a nyelv hátulsó felülete és a lágy szájpadlás között. A h-nak két változata van, attól függően, hogy magánhangzó előtt fordul elő vagy sem. A magánhangzó előtti h ejtésekor, például hó, ruha, az úgynevezett hangrésben, vagyis a szétterpesztett hangszalagok között keletkezik a hangot alkotó súrlódó zörej; minden más helyzetű h képzése, például doh, ihlet, a k-val és a g-vel megegyező helyen, vagyis a nyelv hátulsó felülete és a lágy szájpadlás között történik. A 4. pontban még visszatérünk e kétféle h közötti viszony hangtani értelmezésére és elemzésére, egyelőre csupán jegyezzük meg, hogy kétféle képzési helyű h van, de mindkettő ugyanabba a szélesen értelmezett helykategóriába esik (amelyre a „hátulsó” elnevezést fogjuk használni). A négy sor hangjait rendre ajakhangoknak, foghangoknak, szájpadláshangoknak és hátulsó mássalhangzóknak nevezhetjük.

Mindezt a következő táblázatban foglalhatjuk össze, amelynek elrendezése megegyezik a (36) alatti felsoroláséval. A v-t zárójelbe tettük, mivel csak ideiglenesen szerepel a táblázat adott helyén. Hogy valójában odavaló-e, arra hamarosan visszatérünk (lásd a 3.2.2. pontot).

3.6. táblázat -

N. Mód Zörejhangok Zengőhangok

Hely Zárhangok Réshangok Zárréshangok Orrhangúak

Egyebek

Ajakhangok

P b f (V) m

Foghangok t d sz z c n l r



Szájpadlás

hangok

ty gy s zs cs dzs ny j

Hátulsók k g h

Zöngétlen Zöngés Zöngétlen Zöngés Zöngétlen Zöngés

A hangszalagok működése szerint

3.2. 3.2. A mássalhangzók ábrázolásaA magánhangzóknál használt I, U, A elemekhez hasonlóan itt is meghatározunk három elemet, amely a képzési hely ábrázolásában lesz segítségünkre: az ajakhangokra a P, a szájpadláshangokra az Y, a k-ra és a g-re, valamint a doh-féle h-ra a K elemet fogjuk használni, míg a foghangok (és a hó-féle h) ábrázolásában semmilyen helyelem nem fog szerepelni. (Az Y elemet a ty, gy, ny betűkre való emlékeztetőül jelöljük éppen Y-nal. A P és a K elem elnevezése arra utal, hogy ez a két elem a p-féle, illetve a k-féle mássalhangzók képzési helyét jelenti.) Akárcsak a magánhangzóelemek, a P, az Y és a K is képes terjedni: ezzel fogjuk ábrázolni a mássalhangzók hely szerinti hasonulását.

A zengő- és zörejhangok között az ábrázolásokban úgy fogunk különbséget tenni, hogy a gyökércsomópontjukat megcímkézzük: ze fogja jelölni a zengőhangok, zö pedig a zörejhangok gyökércsomópontját. A zöngés zörejhangok ábrázolása tartalmazni fog egy Z elemet, a zöngétlen zörejhangokban a Z elem hiánya jelzi e mássalhangzók zöngétlensé- gét. A zengőhangok ugyancsak nem tartalmaznak Z elemet, de az ő esetükben ez természetesen nem jelent zöngétlenséget (mivel – amint már megjegyeztük – minden zengőhangot rezgésben lévő hangszalagokkal képezünk). A (37)-ben felrajzolt három ábrázolásrészlet tehát a zöngés és zöngétlen zörejhangokat, valamint a zengőhangokat képviseli:

A zengőhangok között az orrhangúakat az N, a nyelv oldalánál alkotott résen kiáramló levegővel képzett l-t az L, a pergő nyelvheggyel képzett r-t pedig az R elem segítségével különböztetjük meg. A j-nek csak helyeleme van: az Y. A zengőhangok ábrázolása tehát eddig így alakult:



Az orrhangúak esetében ez már a teljes ábrázolás. Azonban a másik három zengőhang esetében még egy elemre szükségünk van; nem azért, hogy az összes többi mássalhangzótól különbözzék az ábrázolásuk, hiszen már így is különbözik, hanem azért, hogy a réshangokhoz bizonyos tekintetben hasonló viselkedésükre utalni tudjunk. Erre a célra bevezetjük a H (huzamos) elemet. Az elem elnevezése arra utal, hogy az ide tartozó hangok képzése során a levegő „huzamosan” – megszakítás nélkül – áramlik kifelé a szájüregen keresztül. Tehát nincs H eleme a zárhangoknak és a zárréshangoknak, mivel ezek képzése során a levegő áramlása a zár időtartamára megszakad, továbbá az orrhangú mássalhangzóknak, mivel a szájüreget ezeknek a képzése során is lezárjuk (bár közben a levegő folyamatosan áramlik kifelé az orrüregen át). A hó-féle h egyetlen eleme a H lesz; a többi réshang ezen kívül még helyelemet (vagy más elemet) is fog tartalmazni. A nem-orrhangú zengőhangok, valamint a kétféle h és az f ábrázolása tehát a következő lesz:

A zárréshangok és a zárhangok egymástól való megkülönböztetésére az S elemet fogjuk bevezetni. A zárréshangokat az S jelenléte, a zárhangokat pedig az S hiánya fogja jellemezni. (Az elem neve arra próbál emlékeztetni, hogy a legtöbb olyan hangnak, amely az S elemet tartalmazza, a betűjelében valahol szerepel az s betű.) A sziszegő és susogó réshangok (sz, z, s, zs) ábrázolásában ugyancsak szerepelni fog az S elem:

Végül a zöngés zörejhangokat, mint mondottuk, a Z elem jelenléte különbözteti meg zöngétlen párjuktól:A zöngés zörejhangok ábrázolása



Foglaljuk össze az imént bevezetett elemeket, megadva azon mássalhangzók osztályát (és listáját), amelyeknek ábrázolásában az illető elem részt vesz:

P = ajakhangok: p, b, f, m

Y = szájpadláshangok: ty, gy, s, zs, cs, dzs, ny, j

K = hátulsó mássalhangzók: k, g, h (doh)

Z = zöngés zörejhangok: b, d, gy, g, z, zs, dzs N = orrhangúak: m, n, ny

L = oldalsó hang: l

R = pergőhang: r

H = huzamosak: f, sz, z, s, zs, h, l, r, j S = sziszegők/susogók: sz, z, c, s, zs, cs, dzs

Az egyetlen mássalhangzó, amelynek az ábrázolását még nem adtuk meg, a v. Ez nem véletlen, ugyanis a magyar v sok szempontból különleges. Ezt a különleges viselkedését fogjuk most szemügyre venni a zöngésségi hasonulás tárgyalásának keretében.

3.2.1. 3.2.1. A zöngésségi hasonulás

A magyarban nem állhat egymás mellett két, zöngésség tekintetében egymástól eltérő zörejhang. A szó eleji mássalhangzó-kapcsolatok közül azok, amelyeknek egyik tagja sem zengőhang, mindig teljes egészükben zöngétlenek:

(42) Szó eleji zörejhang + zörejhang kapcsolatok

sport, stop, skála, szpáhi, sztár, sztyeppe, szkíta; pszeudo, xilofon

Egyetlen látszólagos kivételcsoport van: a tviszt, kvarc típusú szavakban zöngétlen zárhang + zöngés réshang kapcsolat található, ahol azonban az érintett zöngés réshang mindig a v. A magánhangzók között álló vagy szóvégi zörejhang-kapcsolatok vagy végig zöngétlenek, vagy végig zöngések:

(43) Szó belsejében és szó végén előforduló zörejhang-kapcsolatok



a. pitypang, puszpáng, ráspoly; szeptember, bukta, kaftán, asztal, este; kesztyű, ostya; sapka, patkó, butykos, cafka, deszka, táska, kocka, bocskor; klopfol, pakfon, aszfalt, násfa; kapszula, taxi; tepsi, taksa, nátha; kapca, vakcina; kapcsol; kopt, akt, szaft, liszt, test, yacht; Batyk, maszk, barack, Recsk; copf; gipsz, fix; taps, voks; Apc, Szakcs

b. rögbi, azbeszt; labda, Magda, bovden, gazdag, rozsda; izgul, pezsgő; udvar, fegyver, özvegy; kobzos, madzag, vegzál; habzsol; smaragd, kezd, pünkösd [zsd], kedv, edz

Azok a jövevényszavak, amelyek eredetileg eltérő zöngésségű zörejhang-kapcsolatot tartalmaztak, automatikusan igazodnak ehhez a mintához (itt és a továbbiakban szögletes zárójelben adjuk meg a kiejtésben szereplő hangokat mindazokban az esetekben, amikor a leírt szó betűi nem tükrözik a valóságos kiejtést):

(44) Zörejhang-kapcsolatot tartalmazó jövevényszavak

a. abszolút [psz], abcúg [pc], abház [ph], Buddha [th], joghurt [kh]

b. futball [db], Macbeth [gb], matchbox [dzsb], anekdota [gd], afgán [vg]

Figyeljük meg, hogy ismét a v-re végződő kapcsolatok azok, amelyek minderről nem vesznek tudomást: pitvar, akvárium, köszvény, ösvény.

Toldalékoláskor a tővégi zöngés zörejhang zöngétlenné válik, ha a toldalék zöngétlen zörejhanggal kezdődik, és megfordítva: a tővégi zöngétlen zörejhang zöngéssé válik, ha a toldalék zöngés zörejhanggal kezdődik. Ezt a folyamatot zöngésségi hasonulásnak nevezzük.

(45) Példák a zöngésségi hasonulásra

a. rabtól [pt], kádtól [tt], ágytól [tyt], melegtől [kt], szívtől [ft], víztől [szt], garázstól [st], bridzstől [cst]

kalapban [bb], kútban [db], füttyben [gyb], zsákban [gb], széfben [vb], részben b.[zb], lakásban [zsb], ketrecben [dzb], Bécsben [dzsb]

Ez a hasonulás tehát jobbról balra hat, és nemcsak toldalékoláskor, hanem összetételhatáron és szóhatáron át is működésbe lép (rabszolga [psz], nagy kalap [tyk]).

A zengőhangok nem vesznek részt benne: nem zöngétlenednek (szemtől, bűntől, toronytól, faltól, őrtől, szájtól) és nem zöngésítenek (kalapnak, kútnak, füttynek, zsáknak, széfnek, résznek, másnak, perecnek, csúcsnak); természetesen a szótövek belsejében (ajtó, szoknya), illetve összetételhatáron és szóhatáron keresztül sem (szempilla, kis lakás). Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen mint mondottuk, a zengohangok nyelvtani értelemben se nem zöngések, se nem zöngétlenek (bár a beszédben hangszalagrezgéssel jelennek meg).

Mindezt a következő kétrészes szabállyal írhatjuk le:

(Zöngés zörejhang + zöngétlen zörejhang kapcsolatokban a Z lekapcsolódik az első hangról, ezáltal a kapcsolat végig zöngétlenné válik; zöngétlen zörejhang + zöngés zörejhang kapcsolatokban viszont a Z elem jobbról balra terjed, így a kapcsolat végig zöngés lesz.)

3.2.2. 3.2.2. A h és a v viselkedése

Két olyan mássalhangzó is van, amely a szabály működése szempontjából felemásan viselkedik. Az egyik a v, amelyen végbemegy a hasonulás (szívtől [ft]), de amely nem zöngésíti az előtte álló zörejhangot: hatvan [tv], *[dv]. A másik a h, amely viszont éppen fordítva: zöngétleníti az előtte álló zörejhangot: adhat [th], viszont nem zöngésedik, ha utána zöngés zörejhang áll. Igaz, egyes esetekben nem is lenne minek zöngésednie, hiszen a h a



megfelelő környezetben törlődik: méhben [mében], csehből [cseből] (egyébként ugyanezekben a szavakban akkor is törlődik a h, ha nem áll utána semmi: méh [mé], cseh [cse]); rendszerint azonban nem törlődik az ilyen helyzetű h, hanem a (39f)-ben ábrázolt változatában jelenik meg (pech, doh, Allah stb.), de a zöngésedésnek ellenáll, ha zöngés zörejhang követi is (pechben, dohból, Allah dicsősége). Ezt úgy fejezhetjük ki, hogy a hangtani leírás részeként bevezetünk egy (47) alakú megszorítást, amely megakadályozza a hasonulás alkalmazását, ha zöngés, huzamos, K-helyű hang jönne létre, egyszerűen azzal, hogy kimondja: ilyen hang a magyarban nincs.

Ami viszont a v-t illeti, ennek a viselkedése nem egyszerűen a zöngésségi hasonulásban való felemás részvétele miatt furcsa. Például: előfordul olyan szókezdő mássalhangzó-kapcsolatok második tagjaként, amelyeknek az első tagja zárhang: tviszt, kvarc, gvárdián; ezt rajta kívül egyetlen zörejhangról sem mondhatjuk el, a nem orrhangú zengőhangokról viszont annál inkább: próba, tréfa, kráter, platán, klassz; bronz, drága, gránit, blokk, gleccser; és, amint már mondtuk, nem zöngésíti az előtte álló zörejhangokat: svéd, szvit, tviszt, kvarc; pitvar, István; kötvény, hatvan; ott volt; ebben ugyancsak a zengőhangokra hasonlít. Ugyanakkor mégsem lehet minden további nélkül a zengőhangokhoz sorolni, hiszen szóvégi mássalhangzó-kapcsolatok utolsó helyén is előfordul, amit az l vagy az r sosem tesz meg: érv, könyv, ölyv; és rajta végbemegy a hasonulás: hívsz [fsz], szívtelen [ft], távkapcsoló [fk]. Úgy látszik, a helyes következtetés ez: a v szótag elején zengőhang, szótag végén pedig zörejhang. Ezt ábrázolásunkban úgy tükrözhetjük, hogy a gyökércsomópontját sem zö, semze címkével nem látjuk el, viszont Z elemet tételezünk föl benne, a zöngés zörejhangok mintájára. Ekkor már semmi mást nem kell tennünk, mint elhagyni a zö címkét a (46) szabály mindkét részének első hangjából:

(Zöngés mássalhangzó + zöngétlen zörejhang kapcsolatokban a Z lekapcsolódik az első hangról; egy Z elemmel nem rendelkező hangból és egy zöngés zörejhangból álló kapcsolatokban viszont a Z elem jobbról balra terjed.)

A címkézetlen gyökércsomópont a szabály felírásában azt jelenti, hogy akár zö, akár ze, akár csupasz gyökércsomóponton végbemegy a szabály, ha egyébként a feltételeinek megfelel. A lekapcsolási szabály módosítása semmilyen váratlan következménnyel nem jár, hiszen a v-től eltekintve kizárólag a zöngés zörejhangoknak van Z-je, tehát (46a) bal oldali gyökércsomópontjának a zö címkéjűekre korlátozása amúgy is felesleges volt. Ezzel szemben (48b) abban különbözik (46b)-től, hogy bármely olyan hangra (legyen az magánhangzó, zengőhang vagy zörejhang), amely egy zöngés zörejhangtól balra áll, kiterjeszti a Z elem érvényességét. Ebből sem származik azonban semmiféle baj, hiszen a magánhangzókat és a zengő mássalhangzókat amúgy is hangszalagrezgéssel képezzük.

Mi történik tehát a különféle helyzetű v-kkel a (48) szabály alapján? Olyan alakokban, mint a szívben vagy negyven, nem történik semmi, hiszen mindkét érintett hangnak megvan a maga Z-je, tehát sem (48a), sem (48b) nem alkalmazható. Ugyancsak semmi nem történik a hatvan-féle alakokban, hiszen itt a v-nek van ugyan Z-je, a t-nek pedig nincs, de (48b) mégsem alkalmazható, hiszen a v gyökércsomópontja nem viseli a zö címkét. Végül a szívtől-féle alakokban a (48a) szerinti lekapcsolódás végbemegy, aminek az eredménye egy olyan hang, amelynek nincs Z-je, de nem tudni róla, hogy zörejhang (és így zöngétlen), vagy zengőhang-e (és így hangszalagrezgéssel ejtendő). Ezért aztán szükség van egy igen-igen késői (a szabályrendszer legvégén alkalmazásra kerülő) szabályra, amely a szótagkezdetben (magánhangzó előtt) álló v-ket e, a szótagzárlatban álló v-ket viszont címkével látja el (a szótagkezdet és a szótagzárlat fogalmáról lásd a 4. pontot). Ennek a szabálynak annyira későinek kell lennie, hogy a zöngésségi hasonulás (48b) szabálya addigra már ne legyen érvényben (hiszen akkor helytelenül *hadvan-féle alakok jönnének létre). Ennek a késői szabálynak a nyomán azután létrejön a szívtől-ben az f, ami a helyes eredmény.



Mindezek alapján most már fölírhatjuk a v szótári ábrázolását (49a); a kvarc és a vas v-jének ábrázolása a szabályok lefutása után (49b) alakú lesz; az érv és az év típusú szavak v-jéé (49c), míg például a hívsz v-jének ábrázolása pontosan olyan lesz, mint az f-é (49d), vö. (39d).

Ezzel minden magyar mássalhangzó ábrázolását megadtuk. Mielőtt azonban a mássalhangzókon végbemenő további folyamatok bemutatására térnénk, adósak vagyunk még annak megokolásával, miért nem tekintjük önálló hangnak a dz-t.

3.2.3. 3.2.3. A dz mássalhangzó-kapcsolat

A [dz] beszédhang a magyarban háromféle forrásból eredhet. Lehet a c zöngés megvalósítása (azaz zöngésségi hasonuláson átesett példánya: lécből [lédzből], táncba [tándzba]), de ehhez nem szükséges, hogy dz is legyen a rendszerben (csupán annyi, hogy a -cb- kapcsolat kielégítse a zöngésségi hasonulási szabály (48b) alatti részének feltételeit: ez pedig így van). Előfordulhat a pénz [péndz], benzin [bendzin]-féle alakokban, itt azonban nz mássalhangzó-kapcsolatról van szó, amelynek megvalósítása során az egyes „szólamok” elcsúsztak egymástól (a „szólamok”-ról lásd fejezetünk 1. pontját): a betoldott d-féleség úgy jön létre, hogy az orrüregen keresztülhaladó légáram útját (a lágy szájpadlás felemelésével) előbb elzárjuk, mint ahogy a z-re jellemző zörejt képezni kezdenénk. Hasonló dolog történik például a München szóban: ennek közepén egy ty-szerű hang jelenhet meg (vannak olyanok is, akiknek beszédében egy k-szerű hang van itt: attól függ, hogy a h-t pontosan hogyan valósítja meg az ember). Végül a madzag, bodza, pedz-féle szavakban hosszú [ddz] hang van: erről állítottuk azt, hogy a d-z kapcsolat megvalósítása (és erre gondolva szokták azt állítani, hogy a magyar mássalhangzó-rendszernek a dz is tagja).

Csakhogy ennek a dz-nek, ha valóban önálló hang volna, meglehetősen furcsa lenne az eloszlása (vagyis az, hogy hol fordul elő és hol nem): szó elején vagy mássalhangzó után egyáltalán nem, s mássalhangzó előtt is csupán néhány toldalékolt alakban (pl. edz-ve) lenne megtalálható, magánhangzók között és szó végén viszont kizárólag hosszan állhatna. Ezt a magyar mássalhangzórendszer egyetlen más tagjánál sem tapasztalható furcsa eloszlást minden ízében könnyűszerrel megmagyarázhatjuk azon az alapon, hogy a dz-t mássalhangzó-kapcsolatként elemezzük. Van-e olyan érv, ami ez ellen szólna?

Először is, fel lehetne vetni, hogy a madzag-beli hosszú zárréshang és a vadzab-ban hallható összeolvadás-mentes d-z közötti szembenállás azt mutatja: az előbbiben nem lehet hangkapcsolat. Ez azonban nem így van: a különbség pontosan párhuzamos a metszet [meccet] és a hátszél [t-sz] közöttivel. A vadzab és a hátszél példában összetétel-határ van a zárhang és a réshang között: gondos ejtésben ez akadályozza meg hosszú zárréshanggá való összeolvadásukat. Ezzel szemben a metszet-ben, akárcsak a madzag-ban, nincs ilyen határ: meg is történik az összeolvadás. Egyébként a dz hangkapcsolatként való elemzését éppen az a tény teszi lehetővé, hogy a magyarban létezik ez a zárhang + réshang ^ hosszú zárréshang összeolvadás (további példák: kétség [kéccség], ötödször [ötöccör], fáradság [fáraccság]; illetve szabadon választott és/vagy részleges összeolvadással: füttyszó [-tysz-] ~ [-tyc-] ~ [cc-], nagyságos [-tys-] ~ [-tycs-] ~ [-ccs-], négyzet [-gyz-] ~ [-gydz-] ~ [-ddz-]). Erre a folyamatra még visszatérünk a 3.3.5. pontban.

Másodszor: a hosszú mássalhangzó + mássalhangzó kapcsolatokban (pl. keddre) a hosszú mássalhangzó megrövidül: [kedre], kivéve ha összetételhatár vagy szóhatár választja el egymástól a hosszú mássalhangzó két x-ét (széppróza, más sport). Ez a rövidülés a dz-t is érinti (pl. edzve), míg más kapcsolatokat nem. Ezt is fel lehetne használni a dz hangkapcsolatként való elemzése ellen. Csakhogy éppen az imént láttuk, hogy zárhang és réshang összeolvadásából hosszú zárréshangok származhatnak; semmi meglepő nincs abban, ha ezek ugyanúgy viselkednek, mint bármely más hosszú mássalhangzó. Például a játszhat [jáchat] szóban ugyanúgy végbemegy a



rövidülés, mint az edzhet [echet] szóban, pedig a játszhat esetében teljesen nyilvánvaló, hogy eredetileg nem zárréshangról, hanem mássalhangzó-kapcsolatról van szó (vö. ját-ék, ját-sz-ik, mint lát, lát-sz-ik).

Harmadszor: a vakaródzik-féle szavakban (legalábbis sok beszélőnél) szabad váltakozás figyelhető meg rövid [dz] és hosszú [ddz] (valamint egyszerű [z]) között. E változatok közül a rövid [dz]-t tartalmazó ellentmondani látszik annak a fentebbi megállapításunknak, hogy magánhangzók közötti helyzetben nem állhat rövid [dz]. Igen ám, de a szabad váltakozás éppen azt bizonyítja, hogy itt a hosszúság nem számít: vagyis hogy az adott helyzetben nem lehetséges hosszú/rövid szembenállás. Miután pedig a nem-ingadozó esetekben mindig hosszú [ddz] található (madzag), kézenfekvő, hogy a vakaródzik-félékben nem rövid dz, hanem (különféle tényezők hatására ingadozó időtartamú) [ddz] található, amely a fentiek alapján minden további nélkül származhat d-z kapcsolatból. Mindhárom lehetséges ellenérvről beláttuk tehát, hogy összeegyeztethető a dz-nek hangkapcsolatként való elemzésével.

De ha már itt tartunk: mi a helyzet a dzs-vel? A szó belseji és szóvégi dzs-k sok tekintetben a dz-vel párhuzamosan viselkednek (például hosszúak a hodzsa, bridzs, ingadozó hosszúságúak a menedzser, és szabályosan megrövidülnek a bridzsre, lemberdzsek-féle szavakban). Felmerülhet tehát, hogy itt is hangkapcsolatról van szó. Csakhogy ez a hang szabadon előfordul szó elején is (dzsámi, dzsóker, dzsem), és magánhangzók között is egyre több a mindig röviden ejtett dzs (fridzsider, Lollobrigida, Roger, Magic Johnson). A dzs-t ezért a mássalhangzórendszer önálló tagjának kell tekintenünk, míg a dz esetében, mint mondottuk, erre semmilyen okunk nincs (leszámítva azt a kissé komolytalan érvet, hogy így a c-nek nincs zöngés párja).

3.3. 3.3. Mássalhangzó-szabályokAz eddigiekben kétféle folyamattípussal találkoztunk, amelyek mássalhangzókat érintenek: a zöngésségi hasonulással (lásd (48) alatt) és a zárhang + réshang összeolvadással (lásd a 3.2.3. pontban, valamint további tárgyalását a 3.3.5. pontban). Futólag érintettük a mássalhangzó-rövidülés kötelező és szabadon választott eseteit is. A 3. pont hátralévő részében további folyamattípusokat veszünk szemügyre.

A zengőhangok körében az orrhangúakra vonatkozó érdekesebb szabályokat (3.3.1), valamint a szóvégi j zörejhanggá válását (3.3.2) fogjuk megvizsgálni; a zörejhangok körében pedig az Y-terjedés eseteit (3.3.3-4) és a susogók/sziszegők (azaz az S elemet tartalmazó mássalhangzók) viselkedését (3.3.5). A h-val kapcsolatos jelenségekre a 4. pontban (a szótagszerkezettel kapcsolatban) fogunk kitérni.

3.3.1. 3.3.1. Zengőhangokra vonatkozó szabályok

Kezdjük az orrhangúakkal. Figyeljük meg először is, hogy toldalékolatlan alakokban mássalhangzó előtt csakis olyan orrhangú mássalhangzó állhat, amely képzési helyét tekintve szigorúan megegyezik a rákövetkező mássalhangzóval. Például:

Nemcsak a főbb képzésihely-osztályok tekintetében egyeznek meg az orrhangúak a rájuk következő mássalhangzóval, amit az (50)-beli sorok mutatnak, hanem ezen belül is másutt képezzük a p, mint az f előtti m-et, másutt a t, mint a c előtti n-et, másutt a cs, mint a ty előtti ny-et. Ez arra utal, hogy a hangkapcsolatoknak nemcsak megegyező elemösszetétele, hanem egyenesen közös helycsomópontja van, amelynek beszédhangtani értelmezése a második tag értelmezésétől függ:



Pontosabban az nt/nc kapcsolatoknak semmilyen helyeleme nincs, következésképpen helycsomópont sincs az ábrázolásukban; amint (38)—(41) alatt láttuk, ezeknél éppen a helyelem hiánya az, ami foghangként való értelmezésükhöz vezet. A zárójelbe tett elemek a feltüntetett szópároknak csak egyik tagjában vannak meg: a H csak a tromf-ban, az S pedig csak a tánc-ban és a kincs-ben. A • ezúttal a helycsomópontot jelzi, ezen keresztül kapcsolódnak a helyelemek a gyökércsomópontokhoz, már ahol egyáltalán vannak helyelemek. (Megjegyzendő, hogy elvben minden olyan mássalhangzónak van helycsomópontja, amelynek helyeleme van, de az ábrákban – az egyszerűség kedvéért – csak ott tüntetjük fel a helycsomópontot, ahol ennek valamilyen jelentősége van. Azonban ahol nincs feltüntetve, ott is odaértendő.)

Mármost mi a helyzet toldalékolt alakokban? A terem-t, nyom-d, terem-ts [mcs], nyomkod, valamint irány-ba, erény-t, hány-d, leány-ka példák azt mutatják, hogy m és ny bármilyen képzési helyű mássalhangzó előtt állhat: P, illetve Y elemét megőrzi. Viszont az n-re, amelynek nincs helyeleme, átterjed a következő mássalhangzóé: színből [mb], Jancsi, öntsd, pattantyú [nyty], bánkódik, rángat (a cs, dzs, k, g előtti orrhang pontos jelölésére a magyar ábécében nincs betű, de ezek sem n-ek, hanem a cs/dzs, illetve a k/g helyén képzett orrhangú mássalhangzók). Ugyanez történik összetételhatáron (színpad, színfal, színcsere, szén- gyalu, színkör) és szóhatáron keresztül is (van benne, vén tyúk, jön Gábor). Ezt a terjedési szabályt így írhatjuk fel:

(Egy n + bármely mássalhangzó kapcsolatban az utóbbi helycsomópontja – bármilyen helyelem tartozzék is hozzá – balra terjed, ezáltal az orrhangú mássalhangzó képzési helye azonos lesz a kapcsolat második tagjáéval.)

A gyökércsomópontokat nem korlátoztuk ze, illetve zö címkéjűekre, mivel az első hang úgyis csak ze lehet (hiszen minden orrhangú mássalhangzó zengőhang), míg a második akár zörejhang (mint az eddigi példákban), akár zengőhang lehet (pl. van másik [mm], lenn nyílik [nyny]; az n, l, r hangoknak nincs helyeleme, a j viselkedésére később térünk rá).

Szabályunkat nem kell korlátoznunk abban a tekintetben sem, hogy csak toldalékhatáron (és összetételhatáron, szóhatáron) keresztül engedjük meg a működését: a szótőn belüli, (51)-ben bemutatott szerkezetek létrejötte is e szabálynak tudható be. Ez más szóval azt jelenti, hogy szótőn belül mássalhangzó előtt – szórványos kivételekkel, pl. szomszéd, homlok, kamra, tömjén – csak helyelem nélküli orrhangú mássalhangzó állhat (mármint e szabály működését megelőzően, tehát a szótárban).

A H elemet tartalmazó mássalhangzók előtt azonban más is történhet az orrhangú mássalhangzóval: az N elemet és az időzítési x-et a megelőző magánhangzóra hagyva eltűnhet az ábrázolásból. Ez azt jelenti, hogy a színház, honfi, szenved, tanszer, pénz, ínség, avanzsál típusú szavakban az n eltűnésével hosszú és orrhangú magánhangzó jöhet létre (ha a magánhangzó már eleve hosszú volt, további nyúlás nem következik be: mivel három x-hez kapcsolt magánhangzó nem lehetséges, a csupaszon maradt x eltűnik az ábrázolásból). Mivel ez a folyamat a hangtani szabályrendszer vége felé játszódik le, a nyúlás az a és e esetében nem á-t és é-t eredményez, hanem csupán megnyújtott időtartamú a-t és e-t; ezt [aa]-val és [ee]-vel fogjuk jelölni; ugyanígy a többi magánhangzó megnyúlását is ezúttal betűkettőzéssel, nem ékezettel jelöljük (kivéve a pénz esetében,



amelynek magánhangzója már eleve hosszú volt). A magánhangzók orrhangú ejtésére a betűjel fölé írt hullámos vonallal szokás utalni. A fenti példák kiejtését tehát így jelölhetjük a szabály alkalmazása esetén: [szííház], [hoofi], [szeeved], [taaszer], [péz], [11 ség], [avaazsál]. Ezt a folyamatot később, a szótagszerkezet tárgyalásakor fogjuk szabályba foglalni (lásd a 4.5.1. pontot).

H-t tartalmazó zengőhangok előtt is végbemehet ugyanez a folyamat, de itt még egy lehetőség van: az orrhangú mássalhangzó ezúttal N-jével együtt is eltűnhet, x-ét a l, r, j hangra hagyva: ajánlat [ajállat], színre [szírre], van jobb [vajjobb]. Ezt a teljes hasonulási folyamatot így írhatjuk fel:

(Az nl, nr, nj kapcsolatból ll, rr, jj lesz: az n teljesen hasonul a rá következő nem-orrhangú zengőhanghoz.)

Most tekintsük át, mi minden történhet a helyelem nélküli orrhangú mássalhangzóval j előtt. Összetételhatáron és szóhatáron négyféle eredményt kaphatunk. Mivel ilyen esetekben a fent tárgyalt három szabály (a hely szerinti hasonulás, a magánhangzóba való beleol- vadás és a j-hez való teljes hasonulás) egyaránt szabadon választott, a bűnjel, van jobb típusú példákban előfordulhat, hogy egyiket sem alkalmazzuk, vagyis rendes n-t ejtünk bennük (emlékezzünk vissza, hogy a helyelem nélküli orrhangú mássalhangzó, ha semmi sem történik vele, n-ként értelmeződik). Ha a hely szerinti hasonulás (52) alatti szabályát alkalmazzuk, az eredmény [bünyjel], [vanyjobb]. Ha a magánhangzóba való beleolvadás szabályát követjük, [büüjel], [vaajobb] alakokat kapunk. Ha pedig az (53) szerinti teljes hasonulást részesítjük előnyben, a kiejtés [büjjel], [vajjobb] lesz.

Egészen más a helyzet azonban toldalékolt alakokban, vagyis (nem-összetett) szón belül. Itt az (52) szerinti n-hasonulás alkalmazása kötelező, és utána még egy szabály alkal- mazódik: a j a létrejött ny-be beleolvad (pontosabban: teljesen hasonul hozzá). A bánja, kenje típusú alakokban tehát (52) és (54) egymás utáni alkalmazásával [bánnya], [kennye] kiejtéshez jutunk:

(Az ny + j kapcsolat hosszú nny hanggá olvad össze.)

Ugyanez a végeredmény akkor is, ha az orrhangú mássalhangzó eleve tartalmazta az Y elemet, vagyis ny volt: hányja [hánnya]. Ezt akkor tudjuk ugyanezzel a szabállyal kifejezni, ha feltételezzük, hogy két egymást követő hang helycsomópontja, ha ugyanolyan helyelem van hozzá társítva, közös helycsomópontban olvad össze. (Vagyis: nemcsak a bánja, hanem a hányja esetében is közös lesz a két mássalhangzó helycsomópontja, ahogyan az (54) ábrában látható. Hogy egy másik példát is hozzunk: a gomba és a romba (dönt) esetében egyaránt közös helycsomópontja van az mb kapcsolatnak, bár a gomba esetében ez az (52) szerinti helycsomópont-terjedésnek köszönhető, míg a romba esetében a rom és a ba m-je és b-je eredetileg külön-külön helycsomóponttal rendelkezik, de miután mindkettőhöz a P elem van hozzákapcsolva, a két helycsomópont eggyéolvad, amint a toldalékolás következtében egymás mellé kerül.) Ez nem hajánál fogva előrángatott feltételezés egyébként, hanem a hangtanelmélet egy általános elve.



Az (54) alatti szabályt általánosabb formában is megfogalmazhatjuk, mivel nemcsak az ny-re, hanem minden szájpadláshangra egyformán érvényes: bátyja [báttya], hagyja [haggya], mos + ja = mossa, taníts + ja [taníccsa]. Ez az általánosított szabály, amely csakis egyszerű szóalakon belül alkalmazható, összetételhatáron vagy szóhatáron át nem (füttyjel, özvegy jön, vizes jég, garázsjegy, csúcsjövedelem, bridzsjelenet, fényjáték), (55a) alakban írható fel; az eredménye (55b) alakú kifejezés lesz.

Megjegyzendő, hogy (55b) a kialakuló ábrázolásoknak csak a közös részét mutatja: például [tty] esetén a gyökércsomópont a zö címkét viseli, [ggy] esetén ezen kívül Z is van az ábrázolásban, [ccs] esetén S, [ss] esetén S és H, [nny] esetén pedigze címke és N elem. Itt hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy a szabályokban is csak azokat az elemeket tüntetjük fel, amelyek a szabály alkalmazásának feltételeit alkotják, a fel nem tüntetett elemek, címkék vagy csomópontok jelenléte nem akadálya a szabályok alkalmazásának. Ezért minél egyszerűbb (tehát minél kevesebb részletet tartalmaz) egy szabály felírt alakja, az adott szabály annál általánosabb (tehát annál többféle bemenetre alkalmazható). így például, amikor az (54) szabályt általánosítani kívántuk (azt akartuk, hogy ne csak az nyj, hanem minden Y helyű hang + j kapcsolatra érvényes legyen), ezt úgy értük el, hogy elhagytuk az N elemet: így jutottunk az (55a) szabályhoz.Y-helyű hangok összeolvadása

(Minden szájpadláshang + j kapcsolatból – a j teljes hasonulása révén – a megfelelő hosszú szájpadláshang jön létre.)

Ugyancsak a j teljes hasonulása figyelhető meg az sz, z-végű tövek esetében, beleértve a dz- végűeket is, például másszon, hozza, eddzük:

(Ha egy S elemet tartalmazó – de nem Y helyű – mássalhangzót j követ, jobbra ható teljes hasonulás történik, vagyis a j hasonul a sziszegő réshanghoz, illetve zárrés- hanghoz.)

Ez a két szabály természetesen szó végén is ugyanígy működik: kenj [kenny], hagyj [haggy], moss, illetve hozz, mássz, eddz. Az adj [aggy], a félj [féjj], valamint a fuss, hajts-féle alakokra később még visszatérünk. Más esetekben (vagyis R, P és K elemet tartalmazó hang után) azonban a szóvégi j nem tud beleolvadni az előtte álló mássalhangzóba. Most azt vesszük szemügyre, hogy ilyenkor mi történik vele.

3.3.2. 3.3.2. A szóvégi j

Szóvégi Rj, Pj és Kj kapcsolatok egyrészt a férj, fürj, szomj szavakban, másrészt várj, lépj, dobj, döfj, szívj, nyomj, rakj, vágj típusú felszólító alakokban fordulnak elő. Közös tulajdonsága mindezen alakoknak, hogy bennük a j zengőhangból zörejhangra (ezen belül: rés hangra) változik, azaz ebben a helyzetben súrlódási zörej



keletkezik a képzése közben, ami a j-re egyébként nem jellemző; a lépj, döfj, rakj-ban ezen kívül zöngétlenné is lesz (a továbbiakban a j-t zengőhangként és zöngés zörejhangként egyaránt j-vel jelöljük, a megfelelő zöngétlen zörejhangot J-vel írjuk: [várj], [lépj]). Mindezt a következő egyszerű szabállyal írhatjuk le (feltételezve, hogy a hangtani szabályrendszernek egy olyan késői pontján járunk már, ahol az összes fentebb elsorolt összeolvadás már végbement):

(A szó végén, mássalhangzó után álló j zengőhangból zörejhanggá változik.)

Figyeljük meg, hogy a zöngétlenedést ezzel a szabállyal ingyen kapjuk: mivel a j-nek mint zengőhangnak nincs Z eleme, amint zörejhanggá lesz, magától zöngétlenként értelmeződik.

Sajnos azonban a dolog nem ilyen egyszerű. Először is, bár a lépj, döfj, rakj alakban ez az ingyen kapott zöngétlenedés jól jön, az összes többi esetben nem felel meg a valóságnak: a várj, dobj, szívj, nyomj, vágj típusokban (beleértve a szomj-at és társait) nem zöngétlen, hanem éppen zöngés réshangot kell kapnunk. Ráadásul a dobj, szívj, vágj alakokban beindulna a zöngésségi hasonulás (48a) alatti szabálya is, amelyet itt megismétlünk, és *[dopj], *[szífj], *[vákJ] alakot eredményezne.

(Zöngés + zöngétlen zörejhang-kapcsolatokban a Z lekapcsolódik az első hangról; zöngétlen + zöngés kapcsolatokban viszont a Z elem jobbról balra terjed.)

Ez a dobj be, szívj belőle, vágj bele, illetve a nyomj be és várj be típusú esetekben még rendbe jönne, hiszen a b-ből kiindulva (48b) – a zöngésségi hasonulás második, zöngésítő része – helyreállítaná az utóbbi két alak j-jét, illetve az előző három alak bj, vj, gj kapcsolatát. Ha a következő szó zöngétlen zörejhanggal kezdődik (dobj ki, nyomj ki), ugyancsak meg vagyunk mentve, hiszen ekkor pontosan [dopJki], [nyomJki] alakot kell kapnunk. De mi lesz a többi esetben (vagyis ha az érintett szóvég után zengőhanggal kezdődő szó vagy semmi sem következik: dobj le, dobj)? Szorult helyzetünkben feltehetnénk egy újabb, ezúttal jobbra ható zöngésségi hasonulási szabályt, de a nyomj, nyomj le alakokban még ez a kétségbeesett lépés sem segítene (mivel az m-nek nincs Z-je, amely jobbra terjedhetne).

Tehát fel kell adnunk az (57)-beli tetszetős elképzelést, és azt kell mondanunk, hogy a j-nek nem csupán zörejhanggá, hanem zöngés zörejhanggá kell változnia. A szabálynak be kell illesztenie egy Z elemet is az ábrázolásba, azon kívül, hogy a e címkét -re változtatja:

(A szó végén, mássalhangzó után álló j zengőhangból zöngés zörejhanggá változik.)

Az így nyert zöngés réshang azután úgy viselkedik majd, mint minden más zöngés réshang: zöngétlenedik zöngétlen zörejhang előtt (nyomj ki, dobj ki, lépj ki), és megmarad zöngésnek a legtöbb fennmaradó esetben



(nyomj le, nyomj be, nyomj; dobj le, dobj be, dobj; lépj be [lébjbe]). Azonban van két olyan eset is (lépj le, lépj), ahol mégiscsak szükségünk van egy külön zöngétlenedési szabályra, amely (zöngétlen zörejhang után) lekapcsolja azt a Z-t, amelyet a zörejhanggá változtató szabály – (57') – éppen az imént illesztett be:

(Zöngétlen zörejhang után, szó végén minden réshang zöngétlen lesz.)

Ha a szabályunkat így fogalmazzuk meg, nemcsak a lépj és a lépj le, hanem a lépj ki és a lépj be típusú esetekben is lekapcsolja a Z-t. A lépj ki esetében mindegy, hogy melyik szabály lép életbe, (48a) – a zöngésségi hasonulás zöngétlenítő része – vagy (58): az eredmény mindkét esetben [lépJki]. A lépj be esetében véletlenül ugyancsak egyre megy, melyik szabályt alkalmazzuk előbb: ha a zöngésségi hasonulást – ezúttal értelemszerűen annak zöngésítő részét, (48b)-t -, a j Z-je terjed rá a p-re; ha viszont az imént felírt (58)-at, akkor a j Z-je lekapcsolódik, majd pedig a b Z-je terjed rá előbb a j-re, majd onnan a p-re.

Azonban a lépj és a lépj le esetében egyáltalán nem mindegy, hogy (48b)-nek vagy (58)-nak van előbb alkalma működésbe lépni. Ha ugyanis a zöngésségi hasonulást, (48b)-t alkalmaznánk előbb, a helytelen * [lébj], * [lébjle] alakokat nyernénk, és a szóvégi j-t zöngétleníteni igyekvő (58)-nak már nem is lenne alkalma arra, hogy bármilyen hatást fejtsen ki az ábrázolásra (mivel ez utóbbi szabály alkalmazásának egyik feltétele, a j előtti mássalhangzó zöngétlen volta, így már nem teljesülne, tehát a szabály nem lenne alkalmazható). Az ellenkező sorrend esetén a helyes alakok jönnek létre, ezúttal viszont a Z-terjedést előíró (48b) van megfosztva a működésbe lépés lehetőségétől.

Az ilyen helyzeteket kölcsönös gátviszonynak nevezzük, mivel mindkét szabály meggátolná a másik alkalmazását, ha amannál előbb kerülne alkalmazásra. Hogyan lehet ilyen esetekben megjósolni a helyes alkalmazási sorrendet? Hasonlítsuk össze a két szabály feltételeit kielégítő alakokat!

Mindkét szabály olyan mássalhangzó-kapcsolatokra vonatkozik, amelyekben egy zöngétlen zörejhangot egy zöngés zörejhang követ; csakhogy (48b) minden ilyen kapcsolatra (sőt formailag még tágabb körre, de ez most mindegy), míg (58) ezek közül csupán azokra, amelyek szó végén állnak, és második elemük a H elemet is tartalmazza. Amit a két szabály előír, az pedig egymásnak pontosan az ellentéte: (48b) a Z terjedésével, (58) pedig a Z lekapcsolásával oldja meg a helyzetet. Mármost, ha ilyen esetben azt a szabályt alkalmaznánk előbb, amelyik általánosabb, vagyis a bemenetek nagyobb körére vonatkozik (a másik szabály feltételeit is kielégítő alakok mindegyikére, és még más esetekre is), a másik szabálynak soha nem lenne alkalma működésbe lépni; vagyis teljesen fölöslegesen lenne benne a nyelvtanban. Ezért kölcsönös gátviszony esetén mindig a kevésbé általános, vagyis az esetek szűkebb körére vonatkozó szabályt kell először alkalmazni, és csak azokban az esetekben az általánosabb szabályt, amelyek a szűkebb körű szabály alkalmazása után még fennmaradnak. A jelen esetben ezzel éppen a helyes alakokat kapjuk, vagyis példánk is alátámasztja, hogy ez az elv nemcsak logikus, hanem a megfigyelt jelenségeknek is pontosan megfelel.

Jegyezzük meg még azt is, hogy (58) nem szorítkozik a j-re, hanem bármely szóvégi zöngétlen zörejhang + zöngés réshang kapcsolatra kiterjed a hatálya. Ennek igen egyszerű az oka: más ilyen kapcsolat nem fordul elő a magyarban. A szótőn belüli zörejhang-kapcsolatok mindig megegyező zöngésségűek; az egyetlen olyan toldalék pedig, amely csupán egy zöngés zörejhangból áll (anélkül, hogy előtte csupasz x lenne), a -d, pl. rakd [ragd]. Az



1. -beli H elegendő ahhoz, hogy a -d-t kizárja a lehetséges bemenetek közül. Miután a zöngétlenedéstől így megmenekült, a -d ráterjeszti Z elemét a tővégi zöngétlen zörejhangra, a szokásos módon.

3.3.3. 3.3.3. Az Y elem terjedése és az l teljes hasonulása

Amint a 3.3.1. pontban láttuk, az n-hasonulás, vagyis az (52) szerinti helyterjedés keretében P, Y és K elem(hez társított helycsomópont) egyaránt terjedhet (ha a terjedés célpontja olyan orrhangú mássalhangzó, amely helyelemet nem tartalmaz). Van azonban olyan szabály is, amelynek révén csak az Y elem terjed, mégpedig helyelemet (és S-et) nem tartalmazó zörejhangra, vagyis t-re és d-re:

(Helyelem nélküli zörejhang és Y elemet tartalmazó mássalhangzó kapcsolata esetén az Y balra terjed, azaz a t-ből ty, a á-ből pedig gy lesz.)

Akárcsak az (52), ez a szabály is kötelező a toldalékolt alakokban, míg összetételekben és szóhatáron keresztül szabadon választott. Kötelező alkalmazása figyelhető meg a látja, adja alakokban, ahol az Y-terjedés alkalmazását az (55a) szabály, vagyis a j teljes hasonulása követi: [láttya], [aggya]. Szabadon választott (és (55a) nélküli) alkalmazására példa a mit jelent [-tj-] ~ [-tyj-], védjegy [-dj-] ~ [-gyj-], két nyár [-tny-] ~ [-tyny-], vadnyúl [-dny-] ~ [-gyny-], hat tyúk [-t-ty-] ~ [-tty-], mit gyárt [-dgy-] ~ [-ggy-] (ez az utolsó zöngésségi hasonulással).

Ezzel úgyszólván minden mássalhangzó + j kapcsolat viselkedéséről számot adtunk, kivéve egyet: az lj kapcsolatot. Ez (mármint az lj kapcsolat viselkedése) minden eddig szemügyre vett esettől – az (53)-ban ábrázolt van jobb [vajjobb] típusú változás az egyetlen kivétel – eltér abban, hogy itt nem a j változik meg, és nem is csupán az Y elem terjed, hanem teljes hasonulás megy végbe: az l hasonul a j-hez:

(Az lj kapcsolat jj-re változik.)

Ez a szabály is, akárcsak az n-hasonulás (52) és az Y-terjedés (59), kötelezően végbemegy a toldalékolt alakokban, míg összetételekben és szóhatáron keresztül szabadon választott. Kötelező alkalmazása figyelhető meg a falja, éljen alakokban: [fajja], [éjjen]; szabadon választott például a következőkben: feljön, hiteljuttatás, hol jelent meg [-lj-] ~ [-jj-].

Az (52), a (60) és az (59) szabály kötelező alkalmazása esetén nj, lj, illetve dj kapcsolatnál mindegy, hogy a j a felszólító mód jele vagy a személyrag része (bánja, falja, adja: akár kijelentő, akár felszólító alakról van szó, a kiejtésük mindenképpen [bánnya], [fajja], [aggya]). Ezzel szemben a tj kapcsolatnál csak a nem-felszólító alakokban (kijelentő: látja, birtokos: botja) lép működésbe az (59) szabály ([láttya], [bottya]), felszólító j előtt egészen más történik.

3.3.4. 3.3.4. A t-végű igék felszólító alakja



Ebben a helyzetben a tővégi t-re háromféle sors vár: (i) s-ként jelenik meg rövid magánhangzó után (üt/üss), (ii) cs-ként jelenik meg, ha előtte zengőhang áll (hajt/hajts), illetve (iii) törlődik, ha előtte zörejhang áll, amely csupán kétféle lehet: s a fest szóban és sz az oszt-típusú szavakban (ilyenből elég sok, száznál is több van). Az első két esetben és a fest igénél a létrejövő sj, csj kapcsolat (55a) – a j teljes hasonulása – révén ss-re (üss, fess; vö. moss), illetve ccs-re változik (a hajts--ban a ccs ezt követően megrövidül, mivel mássalhangzó után áll); az oszt-félékkel pedig ugyanaz történik, mint a hoz, edz, mászik típusú igékben: a j itt is teljes hasonuláson esik át (ossz, hozz, eddz, mássz), de ezúttal az (56) szabály révén. A könnyebb követhetőség érdekében mindkét szabályt megismételjük:

A hosszú magánhangzó + t végű igék közül a lát, a bocsát és a lót(-fut) a rövid magánhangzósokhoz hasonlóan (lásd a fenti (i) esetet), a fűt, hűt, műt, szít, tát és vét, valamint az -ít képzős igék (pl. tanít) pedig a zengőhang + t végűekhez hasonlóan (a fenti (ii) eset mintájára) viselkednek. Ezt a megoszlást elvben háromféleképpen írhatjuk le. Először is, megelégedhetünk az egyszerű felsorolással, ahogy éppen az imént tettük. Ez a megoldás a legegyszerűbb, de a legkevésbé vonzó. Másodszor: azt mondhatjuk, hogy a lát-félék kivételesek, és a hosszú magánhangzós tövek szabályosan cs-re változtatják a tővégi t-t. Végül feltehetjük, hogy a lát-félék a rövid magánhangzósokkal együtt alkotják a szabályos (magánhangzó + t) esetet, a tát-féléket pedig valahogyan be kell illeszteni a cs-osztályba. Ezt például úgy érhetjük el, hogy a tát-félék esetében nem egy, hanem két gyökércsomópontot tételezünk fel, amelyek közül a második zengőhang jellegű:

Ez a megoldás nem annyira önkényes, mint amilyennek első pillantásra tűnik: a felsorolt (tát-féle) igék más szempontból is úgy viselkednek, mintha mássalhangzó + t végűek lennének. Például a főnévi igenév -ni végződése magánhangzó + t végű igékhez kötőhangzó nélkül kapcsolódik: ütni, futni, látni, mássalhangzó + t végűekhez viszont kötőhangzóval: osztani, hajtani, váltani. A tát-félék az utóbbi csoporthoz csatlakoznak: fűteni, szítani, táta- ni. A (61c) alakú ábrázolás segítségével ez is megjósolható.



A tővégi t-k három osztálya – (i) = (61a-b): t Ø→ s, (ii) = (61c-d): t → cs, (iii) = oszt- félék: t →Ø – tehát a következő szabályok révén változik meg a felszólító j előtt. A címke bekarikázása azt jelzi, hogy semmilyen elem nem csatlakozik hozzá (vagyis t-ről van szó). Zörejhang után a t (időzítési pontjával együtt) törlődik:

(Felszólító j előtt a tővégi t törlődik, ha előtte zörejhang áll.)

A környezetleírásba foglalt két ] (alaktani határ) egyértelműen kiválasztja a felszólító j-t, mivel ez az egyetlen toldalék, amely csupán egy j-ből áll. A (62) alkalmazása után az érintett alakokon végbemegy az (56) szerinti teljes hasonulás.

Minden más esetben a t először is S elemet vesz fel, amitől c-vé változna, ha semmi más nem történne vele; azonban eközben a j-ből ráterjed a helyelem is, vagyis a végeredmény cs:

(Felszólító j előtt a tővégi t-ből cs lesz.)

Zengőhang (pontosabban e címkét viselő gyökércsomópont) után a t már nem is változik tovább (csak a j-n megy végbe az (55a) alatti teljes hasonulási szabály). Magánhangzó után azonban a j H-ja ráterjed a létrejött cs-re. Itt már nem kell kikötnünk, hogy a zörejhang csak t-ből származó cs lehet, hiszen azok a mássalhangzók, amelyek S-et és Y-t tartalmaznak, de H-t nem (vagyis a cs, dzs) egyébként soha nem fordulnak elő igető végén. A szabályt tehát egyszerűen így írhatjuk:

(Felszólító alakban, magánhangzó után minden Y-helyű zárréshangból réshang – gyakorlatilag cs-ből s – lesz.)

Ezután megint (55a) következik, és a végeredmény hosszú [ss].

3.3.5. 3.3.5. Sziszegők és susogók

Befejezésül tekintsük át az S elemet tartalmazó réshangok és zárréshangok körében megfigyelhető, szabadon választott hasonulási és összeolvadási folyamatokat. Kezdjük néhány példával. A nehézség szó kiejtése rendszerint [nehésség], bár adott esetben, ha valami miatt a szokottnál „gondosabban” akarunk beszélni, [nehész-ség] is lehet. Ugyanígy a kulcscsomó szónak háromféle ejtése is van: [kulcs-csomó], két teljesen megformált zárréshanggal, [kulscsomó], az első zárréshang réshanggá egyszerűsödésével, valamint [kulcsomó],



a két zárréshang összeolvadásával és megrövidülésével. Végül az egyszer szó ejthető [etyszer], [etycer] és [eccer] alakban egyaránt. Vegyük sorra a példákban felvillantott jelenségeket!

Először is, az S elemet tartalmazó réshangok és zárréshangok körében a következő balra ható hasonulási folyamatok figyelhetők meg (példákat az alábbiakban adunk):

Ezeket a folyamatokat (a zöngésségi hasonulás (48) alatti szabályainak mintájára) egy le- kapcsolódási és egy terjedési szabállyal írhatjuk le:

(Két olyan mássalhangzó közül, amelyeknek közös S eleme van, képzési hely tekintetében az első hasonul a másodikhoz, vagyis az elsőről lekapcsolódik az Y, ha a másodiknak nincs, illetve a másodikról balra terjed, ha az elsőnek nincs.)

A (66a) alkalmazható mindazokban az esetekben, amikor a kapcsolat második tagja sz, z vagy c (és az első tag s, zs, cs vagy dzs); a (66b) pedig akkor, ha a második tag s, zs, cs vagy dzs (és az első sz, z vagy c). A létrejövő hangkapcsolat zöngésségi értékét mindig a második tagé határozza meg, (48) – a zöngésségi hasonulás szabálya – értelmében.

A (66) hasonulási szabály (mindkét része) szabadon választott. Szó belsejében (pl. nehézség [ss], másszor [ssz]) úgynevezett gondos kiejtésben rendszerint elkerüljük, fesztelen, mindennapi beszédünkben viszont alkalmazzuk. Szóhatáron keresztül (nehéz sors, más szempontból) csak gyors vagy egészen közvetlen stílusú ejtésben lép működésbe. Jelentésükben elhomályosult toldalékos alakokban (pl. egészség [ss], *[sz-s]) azonban a szabály még a leggondosabb ejtésben is kötelező, szemben az egész-ség (= valaminek az egész volta) alakkal, amely utóbbiban viszont csak egészen közvetlen beszédstílusban alkalmazható a szabály, ott is csak akkor, ha a félreértés veszélye nem fenyeget.

A (65)-ben feltüntetett kimeneteken további folyamatok mehetnek végbe az alábbiak szerint. Az (a)-beliek már „készen vannak” (pl. kis szoba [ssz], rossz zene [zz], hozz sót [ss], húsz zsák [zzs], Balázs szerint [ssz], egész sereg [ss], benéz Zsófi [zzs]).

A (b)-beliek maradhatnak, ahogy vannak, de a következő folyamattal hosszú zárrés- hangokra is változhatnak:



(Zárréshangot követő, ugyanazon a helyen képzett réshang maga is zárréshanggá válik, hosszú zárréshang alakul ki belőlük. A feltétel azt jelenti, hogy vagy egyáltalán nincs helycsomópont az ábrázolásban, vagy a két hangnak közös helycsomópontja van.)

Például: rácsszerkezet [cs-sz] -(66a)→ [c-sz] -(67)→ [cc]; Kovács Zoltán [cs-z] -(48b)→ [dzs-z] -(66a)→ [dz-z] -(67)→ [ddz]; polcsor [c-s] -(66b)→ [cs-s] -(67)→ [ccs] -(rövidülés)→ [cs]; Rácz Zsuzsa [c-zs] -(48b)→[dz-zs] -(66b)→ [dzs-zs] -(67)→ [ddzs].

A (c)-beli kimenetek már nem változnak tovább: kis cipő [szc], ravasz csel [scs], gázcsap [scs], kész dzsungel [zsdzs] (persze a [sc], [szcs], [szcs], [zdzs] is lehetséges kiejtés, mivel a szabály, mint mondtuk, szabadon választott).

Végül a (d)-beli bemenetek meglehetősen mereven ellenállnak a (66) szabálynak: jókora gyorsaság vagy közvetlenség szükséges ahhoz, hogy például a makacs cápa [cc]-vel, a palóc család [ccs]-vel hangozzék. Azonban itt figyeljünk fel egy furcsaságra. Azok a zárréshang + zárréshang kapcsolatok, amelyek (66)-nak nem bemenetei (vagyis amelyeknek a képzési helye eleve megegyezik), pl. kulcscsomó, nyolc cövek, rendszerint nem olvadnak össze egyetlen hosszú zárréshanggá: vagy megmaradnak két külön ejtett zárréshangnak ([cs-cs], [c-c]), vagy pedig első tagjuk réshanggá gyengül: [kulscsomó], [nyolszcövek]. Ez utóbbi folyamatot így írhatjuk:

(Két egymást követő zárréshang közül az első réshanggá változik.)

Ugyanígy, ha (66) – a hely szerinti hasonulás – nem megy végbe, megmarad a két különálló zárréshang ([makacs-cápa], [palóc-család]), vagy lejátszódik a réshangúsodás: [makas-cápa], [palósz-család]. Ha azonban (66) megfelelő részét alkalmazzuk, már nincs más lehetőség, mint az összeolvadás; sem a külön ejtés (*[makac-cápa], [*palócs-család]), sem a réshangúsodás (*[makasz-cápa], *[palós-család]) nem alkalmazható.

Hosszú zárréshangok nemcsak (67) – zárréshang-réshang összeolvadás – vagy két azonos képzési helyű zárréshang egyetlen hosszú zárréshanggá való összeolvadása révén keletkezhetnek, hanem (amint a [dz] fentebbi tárgyalásánál röviden említettük), helyelem nélküli vagy Y-helyű zárhang és S-et tartalmazó réshang vagy zárréshang találkozásakor is. Helyelem nélküli zárhang + sziszegő/susogó réshang bemenetek esetén szóalakon belül (látsz, ötödször, madzag, barátság, szabadság) a következő folyamat játszódhat le:

(Foghangú zárhang és sziszegő/susogó réshang kapcsolata hosszú zárréshanggá olvad össze.)



Az Y-helyű réshangok esetében (barátság, szabadság) ezt kötelezően követi (66b), azaz a hely szerinti hasonulás; az eredmény [baráccság], [szabaccság]; helyelem nélküli réshang esetén e szabály kimenete [lácc], [ötöccör], [maddzag]. Y-helyű zárhangok, illetve szóhatáron keresztüli alkalmazás esetén különféle részleges zárréshangúsodások is megfigyelhetők. Az olyan példákban, mint egyszer, négyzet, hegység, a réshang zárréshanggá változhat anélkül, hogy a zárhang képzési helye megváltozna: [etycer], [négydzet], [hetycség]. Ugyanez bekövetkezhet a látszerész [tc], két sonka [tcs], vadzab [d-dz], nagy szoba [tyc], négy sor [tycs], szakadt zseb [d-dzs] típusú példákban is. Ez a változás a H elem lekapcsolásából áll:

Ezek az alakok azután (akárcsak az olyanok, amelyekben eleve zárréshang volt a második helyen, pl. két cica, szomszéd család, négy dzsinn), tovább változhatnak az S terjedésével,hosszú zárréshangokra: [eccer], [heccség], [vaddzab], [kéccica], [szomszéccsalád], [néddzsinn]; Y-helyű zárréshangok esetén (66b), a hely szerinti hasonulás kötelező alkalmazásával.

(Helyelem nélküli vagy Y-helyu zárhang és bármilyen zárréshang kapcsolatából az utóbbi képzési helyének megfelelő hosszú zárréshang alakul ki.)

A másikfajta részleges zárréshangúsodás a helyelem nélküli zárhangot érinti a látszerész, két sonka, rövidzárlat típusú példákban: [lác-szerész], [kécs-sonka], [rövidz-zárlat].

(Foghangú zárhang és sziszegő/susogó réshang kapcsolata esetén a zárhangból zárréshang lesz.)

Ez a folyamat nem más, mint a (69) szerinti S-terjedés, de ezúttal a H lekapcsolása nélkül. Itt is kötelezően bekövetkezik a (66b), ha a réshang Y elemet is tartalmaz. Ezen az úton elindulva is el lehet jutni a [láccerész], [kéccsonka], [röviddzárlat] alakhoz, mégpedig a (67) szabály – Zárréshang-réshang összeolvadás – alkalmazásával, a polcsor, rácsszerkezet, nyolcszor, makacsság mintájára.



Látható, hogy a (67)-(72)-ben ábrázolt folyamatok leírásához nincs szükség mindegyik szabályra. Emlékezzünk vissza, hogy azt mondtuk: ha egy szabályban valamely elem nincs feltüntetve, ettől még jelen lehet abban az ábrázolásban, amelyre a szabály vonatkozik. Vagyis például a (70)-beli három eset leírásához elegendő egyedül a (70c) szabály (de korlátozni kell a P és K elemet tartalmazó zárhangok kizárásával). Ugyanígy (71) nemcsak zárhang + zárréshang, hanem zárhang + réshang bemenetekre is vonatkoztatható, ezért (72)- re, mint külön szabályra nincs szükség a nyelvtanban. Végül (69) is felesleges, mivel (71) és

1. egymás utáni alkalmazásával előállítható a (69)-ben ábrázolt hatás. Összefoglalásul megismételjük a rostán fennmaradt szabályokat. A jelen pontban tárgyalt jelenségek leírásához a következő hat egyszerű szabályra van szükség:



Valamennyi felsorolt szabály szabadon választott, és adott esetben kettő vagy éppen három egymás utáni alkalmazásával alakul ki a megfigyelt kiejtés.

Ezzel befejeztük a mássalhangzókra vonatkozó, de a szótagszerkezetet nem érintő szabályok áttekintését. A következő pontban áttérünk a szótagszerkezettel összefüggő jelenségekre.

4. 4. A szótagAmint a fejezetünk bevezetőjében megjegyeztük, a beszédfolyamat a maga természete szerint nem tagolódik hangokra, hanem a beszédszervek különálló, bár összehangolt működésén alapul, akárcsak egy zenekari darab, amelyben minden hangszernek önálló szólama van. A létrejövő hangzás beszédhangokra osztható ugyan (mint ahogyan egy zeneműben is vannak ütemek), de csupán másodlagosan, a megfelelő szóalakot (vagy más nyelvi egységet) alkotó nyelvi hangok alapján. Azonban az egyes szóalakokat felépítő nyelvi hangok sem úgy sorakoznak egymás után, mint gyöngyök a zsinegen: egymással összefonódó, bonyolult szerkezetet alkotnak a hangok szintje alatt és fölött egyaránt. Mit jelent ez? A hangok szintje alatti összefonódásra már láttunk különféle példákat. A magánhangzóharmónia esetében azt mondtuk, hogy a tő magánhangzójának I eleme ráterjed a toldalék magánhangzójára (lásd a (9) szabályt), tehát a létrejövő szóalakban nincs mindegyik magánhangzónak külön-külön I-je, hanem egy közös I jellemzi az összeset (lásd a (12) ábrát, a zöldülésetektől alak szerkezetét). Ugyanígy az (51) ábrában azt láttuk, hogy a komp, ponty, bank típusú szavakban a mássalhangzó-kapcsolatnak közös helyeleme van, tehát az mp kapcsolatnak csak egyetlen P-je, az nty-nek csak egyetlen Y-ja, az nk-nak pedig csak egyetlen K-ja.

Másrészt a hangok nemcsak „alul” kapcsolódnak össze, egyes őket jellemző elemek közös volta révén, hanem „felül” is, mégpedig egyre nagyobb szerveződési egységekbe: szótagokba, szavakba, szószerkezetekbe, hanglejtési csoportokba és így tovább. Ebben a részben ezek közül az egységek közül a legkisebbet (és legfontosabbat), a szótagot vesszük szemügyre.

A szótagról, mint általában a nyelvi jelenségekről, a beszélők tapasztalati úton vesznek tudomást: a



beszédfolyamat legkisebb (önálló) időbeli egységének érzik, és ha a szótaghatárok kijelölésében nem tapasztalunk is minden esetben teljes biztonságot (bár többnyire ebben is egybehangzó a beszélők véleménye), azt mindenesetre minden beszélő tévedhetet- lenül meg tudja állapítani, hány szótagból áll egy adott hangsor. A szótagokkal különféle műveleteket is tudunk végezni, például énekléskor, verselésben, szótagolva olvasáskor és így tovább. A helyesírás elválasztási szabályai is többé-kevésbé pontosan követik a szótagolásról való anyanyelvi tudásunkat (bár itt kivételek is vannak, gondoljunk csak a ma-dzag típusú elválasztásra). A beszédhangtanban mindmáig vitatott a szótag léte és pontos (fizikai) természete, de a nyelvi hangtanban kétségtelenül fontos szervezési egységet alkot.

Az egyes nyelvek eltérnek abban, hogy hányféle és milyen bonyolult szótagtípusokat engednek meg. A legegyszerűbb (ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy a legrövidebb) és egyben a legáltalánosabb (kivétel nélkül minden nyelvben megtalálható) szótagtípus egy mássalhangzó és egy magánhangzó egymásutánja (így szokták jelölni: CV, ahol a C a mássalhangzó, a V pedig a magánhangzó latin nevének kezdőbetűje). Vannak nyelvek, amelyekben ez az egyetlen lehetséges szótagtípus. Többnyire azonban további típusok is léteznek, amelyek a szótagkezdő C elhagyásával (V), egy szótagzáró C beillesztésével (CVC), vagy mindkét lépés egyidejű alkalmazásával (VC) vezethetők le a CV típusból. Ez a legutóbbi lehetőség a „legkülönösebb” abban az értelemben, hogy VC szótagok csak olyan nyelvekben fordulnak elő, amelyekben a V és CVC típusok is megvannak. További lehetőséget biztosít a szótagtípusok tárának bővítésére az, hogy az egyes pozíciókat egynél több elem is elfoglalhatja. Ezért célszerű a pozícióknak nevet adni, nem pedig a C és V címkékkel jelölni őket.

4.1. 4.1. A szótagok szerkezete és típusaiA szótag közepén lévő (és nem elhagyható), az előző bekezdésben V-vel jelölt összetevőt szótagmagnak fogjuk nevezni, és m betűvel fogjuk jelölni. A magyarban a szótagmag lehet nem-elágazó és elágazó, ami azt jelenti, hogy az időzítési tengely egy vagy két elemével képes összekapcsolódni. Vannak nyelvek, amelyekben az elágazó szótagmag két eleme másmás magánhangzó lehet, ilyenkor ún. kettőshangzóval van dolgunk. (A magyarban az általános felfogás szerint nincsenek kettőshangzók; arra, hogy ez tényleg így van-e, még visszatérünk.) Az is lehetséges azonban, hogy az elágazó szótagmag két eleme alul újra összekapcsolódik, és csupán egyetlen magánhangzó tartozik hozzájuk: ez a hosszú magánhangzók ábrázolása:

A (73 a) például a magyar a névelőt, a (73b) például a magyar ő névmást alkotó szótag (magjának) ábrázolása; a • a magánhangzó gyökércsomópontját jelöli, az elemeket elhagytuk (lásd a (3) ábrát, amelyben minden magyar magánhangzó, így az a és az ő elemösszetétele is megtalálható).

A szótag elején álló mássalhangzót vagy mássalhangzókat a szótagkezdet nevű, k-val jelölt összetevő tartalmazza. (A szótagösszetevőket kisbetűvel jelöljük, hogy ne legyenek összetéveszthetők az elemekkel. Tehát K = a k, g hangok helyeleme, k = szótagkezdet.) A szótagkezdet, amint az imént láttuk, hiányozhat a szótagból; ha nem hiányzik, lehet nemelágazó és elágazó. (Az elágazó szótagkezdetekről általában fel szokás tételezni, hogy legfeljebb kétfelé ágazhatnak; a három mássalhangzóval kezdődő szótagok esetében az elsőt a kétfelé ágazó szótagkezdet elé, egy szótagelonek nevezett külön összetevőbe szokás elhelyezni. Ezt a gyakorlatot a jelen könyvben nem követjük, mivel – mint látni fogjuk – a magyar szótagszerkezet szempontjából a dolognak nincs különösebb jelentősége.) A szó- tagkezdetben hosszú mássalhangzó nem állhat, vagyis a fenti (73b)-nek megfelelő szerkezet szótagkezdetekben nem fordul elő. A lehetőségek tehát a következők:



Ezekre a szerkezetekre magyar példákat egyelőre még nem adunk, mert még meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, egyáltalán vannak-e a magyarban elágazó szótagkezdetek. Most azonban folytassuk a szótagösszetevők felsorolását.

A szótag végén álló mássalhangzót vagy mássalhangzókat tartalmazó összetevőt szótagzárlatnak nevezzük és z betűvel jelöljük. (A kisbetűs jelölés ismét arra szolgál, hogy a szótag- zárlat jele könnyebben megkülönböztethető legyen a zöngésséget jelölő Z elemtől.) A szótagzárlat is lehet nem-elágazó és elágazó (a háromfelé ágazókra itt is ugyanaz a megszorítás érvényes, mint a szótagkezdetek esetében; itt szótagutó lenne az a külön összetevő, amelybe a harmadik mássalhangzó tartozhatna, ha nem engednénk meg hármas elágazást):

A kétfelé ágazó szótagzárlat tartalmazhat egyetlen hosszú mássalhangzót (ott) vagy két különböző rövidet (arc); a háromfelé ágazónak egyik oldalán sem lehet hosszú mássalhangzó, tehát a három x-hez mindig három gyökércsomópont tartozik (öntsd [n-dzs-d]). (Megjegyzendő, hogy például az állt vagy az áldd szavakban nem háromfelé, csupán kétfelé ágazik a szótagzárlat, mivel a szótagzárlatban álló hosszú mássalhangzó mindig kötelezően megrövidül, ha mássalhangzó előzi meg vagy követi. A hosszú mássalhangzót megelőző massalhangzÓ ertelemszeruen maga is a szotagzarlatban van (áldd), a hosszú mássalhangzót követő massalhangzo azonban lehet a zárlatban (állt), de a következő szótag kezdetet is alkothatja: áll-tam, áll Tamás.)

A szótagzarlatot es a szótagmagot egy rím elnevezésű összetevőbe szokás összefoglal

ni. A rím ugyancsak lehet nem-elagazó (ha zárlat egyaránt van benne).



A hosszú massalhangzót tartalmazó (= elagazó, majd újra összekapcsolódó) zarlatokra, illetve a haromfelé agazó zarlatokra ezúttal nem adunk példat. Egyébként a magyarban – szórvanyos kivételekkel – csak toldalékok alakokban fordul elő kettőnél több szótagvégi massalhangzó, és csak a szóalak jobb szélső szótagjaban (pl. zengd, pénzt). Feltehetjük, hogy ezt a ritka és igen erősen jelölt zarlattípust maga a szóhatar jelenléte engedélyezi (vagyis ez teszi lehetővé az előfordulasat). Magat a szótagot σ-val, vagyis a görög szigma betűvel szokas jelölni. Most mar összefoglalhatjuk a főbb szótagtípusokat. Nyílt szótagnak nevezzük azokat, amelyekben nincs zarlat, vagyis amelyekben a rím nem agazik el:



Zárt szótagnak pedig azokat a szótagokat nevezzük, amelyekben a rím elágazik, vagyis amelyekben van zárlat:

Ezen kívül (a verstanból kölcsönzött megkülönbözetéssel) szótagsúly szerint is fel szokás osztani a szótagtípusokat, könnyű és nehéz, illetve rövid és hosszú szótagokra (ez a két kifejezéspár rokon értelmű). A szótagsúly megállapítása szempontjából a szótagkezdet nem számít („súlytalan”), vagyis tulajdonképpen a rím súlyáról van szó. Könnyű/rövid szótag az, amelyben sem a rím, sem a mag nem ágazik el (a, ma), nehéz/hosszú szótag az, amelyben vagy a mag (ő, nő), vagy a rím (az, gaz, arc, kert), vagy mindkettő elágazik (őz, főz, érc,



térd). Másképp megfogalmazva: a könnyű szótag rímében csupán egy X van, a nehéz szótagéban egynél több (kettő, három vagy négy).

Most pedig térjünk rá a fentebb nyitva hagyott két kérdésre: vannak-e a magyarban elágazó szótagkezdetek, illetve kettőshangzók (azaz elágazó és később sem összekapcsolódó szótagmagok)?

4.2. 4.2. Elágazó szótagkezdetek?Ami az első kérdést illeti, a szakirodalomban két egymással szöges ellentétben álló válasszal találkozhatunk. Az első, hagyományos felfogás szerint „Magyar szótagot egynél több mássalhangzó nem kezdhet” (amint egy ma is használatban lévő, bár 1966-ban megjelent egyetemi tankönyvben olvashatjuk). Nyilvánvaló, hogy ez (szókezdő szótagokra) egyszerűen nem igaz. Maga az idézett tankönyv szerzője is érzi, hogy így van, ezért némi magyarázatot lát szükségesnek hozzáfűzni a dologhoz, amely szerint a szabály a szókezdő szótagokra némi megszorítassal érvényes. „Van egynéhany hangutanzó magyar szavunk, amely éppen hangutanzó jellegénél fogva [...] massalhangzó-torlódassal kezdődik (krákog, prüszköl). Egyébként azonban két (néha harom) massalhangzóval csak olyan nyelvünkbe került idegen szavak kezdődnek, amelyeknek hangalakja még nem magyarosodott meg teljesen, s amelyről éppen ezért a beszélők azonnal megérzik az idegen eredetet.”

Vegyük szemügyre a fenti megallapítasokat! Először is: magyar szavak-e a próba, tréfa, drága, platán, francia, srác és tarsaik? Természetesen jövevényszavak, de hat az asztal, a betyár meg a tánc is az – ez nem jelenti, hogy ne lennének magyar szavak. Masodszor: hogy kell érteni azt, hogy „még nem magyarosodtak meg teljesen”? Csak nem fognak az említett szavak (vagy akar az olyan, ritkabban hasznalt tarsaik, mint smaragd, szkíta, gvár- dián) ennél jobban „megmagyarosodni”, ha eléggé türelmesen varunk? (Persze volt idő, amikor az ilyen jövevényszavakban valóban feloldódott a szókezdő massalhangzó-kapcsolat: az iskola, ostrom, barát, kereszt, palánta, zsinór szavakba betoldódott egy maganhangzó, a szent, sógor szavakból kiesett egy massalhangzó, a szoba, oszlop, zarándok szavakban mindkettő megtörtént, a firkál-ban pedig felcserélődött az i és az r; de éppen az, hogy – legalabbis a művelt köznyelvi kiejtésben, felnőtt beszélők esetében – néhany szaz éve mar nem történik ilyesmi az újabb jövevényszavakkal, mutatja, hogy a magyar nyelv rendszerében immar semmi nincs, ami tiltana a szókezdő massalhangzó-csoportokat.)

A masik allaspont, amelyre fentebb utaltunk, a szó eleji massalhangzó-kapcsolatokat egyértelműen elagazó szótagkezdetnek tekinti, és ennek alapjan kimondja, hogy a magyarban lehetséges az elagazó szótagkezdet (akar szó belsejében is: az érvényes elvalasztasi szabalyok eszerint pontatlanok lennének, amennyiben az András, templom-féle szavak masodik szótagja -drás és -plom, elagazó szótagkezdettel). Ez a masodik allaspont latszólag jobban egybevag a tényekkel, de azért itt is vannak problémak. Miért van az példaul, hogy a maganhangzóközi helyzetben két (nem pedig harom) massalhangzót tartalmazó szavakban fel sem merül az elagazó szótagkezdet lehetősége (*bö-gre, *o-szlop)? Végül is a gróf, szlalom szavak tanúsaga szerint a gr- és a szl- lehetséges szótagkezdet, és altalanosan megfigyelték a nyelvekben, hogy a szótagolas mindig előnyben részesíti a szótagkezdetet a szótagzarlattal szemben (az adott nyelv altal engedélyezett szótagkezdetek felső hataráig), vagyis egy apa típusú hangsor minden nyelvben a-pa, nem pedig ap-a szótagolasú.

Azutan: miért van az, hogy a harom szóbelseji massalhangzót tartalmazó kapcsolatokból feltűnően kevés van, és ezek is minden tovabbi nélkül elemezhetők elagazó szótagzarlat és nem-elagazó szótagkezdet kapcsolataként (And-rás, temp-lom, vö. rend, komp)? Miért van az tovabba, hogy toldalékolassal soha nem jöhet létre elagazó szótagkezdet? Példaul a (34) alatt idézett szavak (bátor, izom, tücsök) maganhangzóval kezdődő toldalék előtt (bátran, izmos, tücsköt) a masodik („ingatag”) tőmaganhangzójuk nélkül jelennek meg, mivel a tővégi massalhangzó beleszótagolható a toldalékot magaban foglaló szótagba (bát-ran, izmos, tücs-köt). Ugyanezen az alapon miért nem kapunk – tü-csök-re helyett – *tücs-kre alakot, ha a kre lehetséges szótag (vö. kre-tén)? Ugyanígy a -stul/stül toldalék mindig kötőhangzóval kapcsolódik a tőhöz, kivéve, ha a tő maganhangzóra végződik (párostul, de: ajtóstul), pedig önmagaban is „jó” szótagot kellene alkotnia (vö. stuk-kó).

Összegezve tehat: mindebből a helyes következtetés feltehetőleg az, hogy a szó belsejében lévő szótagokban a magyarban valóban nem lehet elagazó szótagkezdet. A fentieken kívül ezt az időmértékes verselés is alatamasztja, legalabbis a kéttagú szóbelseji kapcsolatok esetében. A *bö-gre, *o-szlop-féle elvalasztas nem csupan „rossznak tűnik”, hanem abból is láthatóan rossz, hogy ezek a szavak nem alkothatnak jambust (egy rövid és egy hosszú szótagból álló verslábat): a bögre trocheus (hosszú-rövid), az oszlop pedig spondeus (hosszú-hosszú). A háromtagú kapcsolatot tartalmazó szavaknál ez az érv nem használható, mivel a kapcsolat előtti magánhangzót magában foglaló szótagjuk így is, úgy is hosszú; ezért is merülhetett fel az An-drás, tem-plom-féle szótagolásuk lehetősége. Azonban mindent figyelembe véve bizton állítható, hogy a magyar szótagok (a szó belsejében) valóban legfeljebb egy mássalhangzóval kezdődnek.



Mit mondhatunk mármost a szó elejéről? A szavak szélein (elején és végén) általában sok olyasmi előfordul a nyelvekben, ami a szavak belsejében soha (vagy majdnem soha). Emlékezzünk vissza, hogy a kettőnél több tagú szótagzárlat lehetősége is szinte kizárólag a szavak jobb szélére korlátozódik (a lajstrom, extrém, foxtrott, gengszter belsejében vagy kivételesen háromtagú zárlat, vagy – inkább – kivételesen elágazó szótagkezdet van: olyanok ezek a szavak, mintha összetételhatár lenne bennük, vö. filmdráma, sportklub).

A szavak elején előforduló mássalhangzó-kapcsolatokat mindenképpen a szóhatár engedélyezi (a fentebb már használt értelemben: a szóhatár jelenléte teszi lehetővé, hogy ezek a mássalhangzó-kapcsolatok előforduljanak). Az most már csupán technikai kérdés, és nem is túl izgalmas, hogy azt mondjuk: „a magyarban elágazó szótagkezdet egyáltalán nem lehetséges, és ami a szó elején engedélyezve van, az valami más, például szótagelő”; vagy pedig azt mondjuk: „a magyarban elágazó szótagkezdet csakis a szó elején, a szóhatár által engedélyezve fordul elő”. A sztrájk szó eszerint vagy (79a), vagy (79b) szerinti szerkezetű (sze = szótagelő):

4.3. 4.3. Kételemű szótagmagok?Áttérve a fentebb feltett második kérdésre, hasonlítsuk össze a magyar ajtó és autó szavakat az angol item ‘tétel’ és outer ‘külső’, vagy a német Eiter ‘genny’ és Autor ‘szerző’ szavakkal! A felszíni kiejtés szintjén (a t-t megelőző részben) csupán annyi a különbség, hogy a magyar a enyhén kerekített, míg az idézett kettőshangzók első eleme nem az (vö. még a német Euter ‘tőgy’ szóval, ahol az első elem erősen kerekített; a magyar aj(tó) kb. félúton van a német Eu(ter) és Ei(ter) között; ugyanígy a magyar baj félúton van az angol boy ‘fiú’ és buy ‘vásárol’ között). Azt jelentené ez, hogy a magyarban is vannak kettős-hangzók? Más szóval: az elágazó szótagmagok a magyarban is tartalmazhatnak egynél több magánhangzót?



Ami a j-végűeket illeti, figyeljük meg, hogy a magyarban a j minden magánhangzó után előfordulhat (baj, táj, fej, kéj, mily, díj, moly, rój, bögöly, lőj, paszuly, fúj, súly, fűlj). Ha ezek mindegyikét kettőshangzóként elemeznénk, a magyar magánhangzók száma egyből megkétszereződne. Ilyen alapon viszont a j + magánhangzó kapcsolatok is kettőshangzók lehetnének (javít, játék, jelen, jég, jiddis, jog, jó, jön, jő, jut, június, jüt); ezzel szinte megháromszorozódna a magánhangzó-állomány – negyven különböző magánhangzónk lenne – anélkül, hogy ezzel bármit is nyernénk. Ez önmagában még nem kényszerítő erejű ellenérv, csupán jelzi, hogy valami nincs rendjén. Annál fontosabb viszont, hogy azokban a nyelvekben, amelyekben valóban vannak kettőshangzók, nem lehet bármit bármivel összerakni egy szótagmagon belül, továbbá a kettőshangzók egységes elemzése azzal is alátámasztható, hogy ezek egyszerű magánhangzóval váltakozhatnak (például az angolban bizonyos alaktani helyzetben az [aj]-ból [i] lesz, az [ej]-ből nyílt [e] és így tovább), míg a magyarban erre nincs lehetőség. Még fontosabb, hogy – amint a fenti példákból láttuk – a magyar j hosszú magánhangzók előtt és után is előfordul, vagyis ha itt is a mag része lenne, háromfelé ágazó szótagmagot kellene feltennünk, amire a világ egyetlen nyelvében sincs példa (az észtre szoktak hivatkozni, mint ahol háromféle magánhangzó-hosszúság van, de feltehetőleg ott is másról van szó, nem háromfelé ágazó szótagmagról). A magyar j mássalhangzó voltát bizonyítja az is, hogy a j + magánhangzó kezdetű szavak a határozott névelő a, nem pedig az változatát választják maguk előtt: a játék, mint a körte, nem pedig *az játék, mint az alma. Ugyanígy a magánhangzó utáni j is mássalhangzóként viselkedik: vajjal, mint lábbal, nem pedig *vajval, mint szóval: a -val rag élén álló mássalhangzó teljesen hasonul a tővégi mássalhangzókhoz, de v-ként jelenik meg a magánhangzóra végződő tövek után; továbbá a j kettőzhetősége (hosszú előfordulása) eleve kihúzza a talajt mindenféle kettőshangzó-értel- mezés alól.

Összefoglalva: a j nem alkot kettőshangzót egyetlen magánhangzóval sem a magyarban (bár magában a beszédfolyamatban kettőshangzószerű a megvalósítása a fenti példák magánhangzó + j, illetve j + magánhangzó részének, valamint a kaleidoszkóp, Mária-féle példákban is összevonódhat az ei, illetve az ia egyetlen szótagba, de ekkor is mag + zárlat, illetve kezdet + mag szerkezetet alkot, nem pedig elágazó szótagmagot). Az ajtó első szótagjának helyes elemzése tehát a következő:



Az autó elején au-val írt hangkapcsolat esetében viszont (és hasonlóképpen az augusztus, bauxit, kaucsuk, mauzóleum, tautológia, trauma, kalauz, valamint az Európa, eutanázia, Zeusz stb. szavak esetében) nem az a kérdés, hogy az a (illetve az e) utáni elem a szótagzár- latban van-e (mint fent a j esetében), hanem hogy a kapcsolat egy vagy két szótagú-e (vagyis hogy egyetlen elágazó szótagmagról van szó, vagy két egymást követő szótagmagról). Hogyan lehetne ezt megállapítani?

Kétféle próba lehetséges. Az eldöntendő kérdések hanglejtése világosan el tudja választani a két szótagú szavakat a három szótagúaktól: ,,Megjött már a Ttalxi?”, illetve: ,,Megjött már a viltlalmos?” Ezt a kísérletet az autó szó behelyettesítésével elvégezve azt tapasztaljuk, hogy – legalábbis a köznyelvi beszélők egy jelentős hányada számára – a helyes hanglejtés ...taultó, nem pedig ... atultó. Másfelől azonban ugyanez a kísérlet a kalauz szót egyértelműen három szótagúnak mutatja (Jó katlaluz?, nem pedig *Jó tkallauz?), a bauxit, kaucsuk, trauma szavak esetében erőteljesen ingadozó válaszokat eredményez, az augusztus, mauzóleum, tautológia, Európa, eutanázia, Zeusz, valamint az autó-, illetve auto- előtagú hosszabb szavak (autójavító, automatizálás) esetében pedig nem használható.

Egy másik lehetséges kísérlet az ún. madárnyelven alapul (Tuvudsz ivígy beveszévélnivi?). Ennek a nyelvi játéknak a szabálya szerint minden szótagot ketté kell vágni a kezdet és a mag között, és a kezdethez a magban lévő magánhangzó első vagy egyetlen x-éhez tartozó magánhangzót tartalmazó nem-elágazó szótagmagot, az eredeti maghoz pedig egy v-t tartalmazó szótagkezdetet kell hozzátoldani. Vagyis ha az au kettőshangzó, a játék megjósolt eredménye avau.tovó, avau.guvusz.tuvus, ha viszont két külön szótagmagot alkot, akkor ava.uvu.tovó, ava.uvu.guvusz.tuvus. Elvégezve a kísérletet, azt tapasztaljuk, hogy (ismét némi ingadozással, de túlnyomórészt) avau.tovó stb., de egyértelműen kava.lava.uvuz (nem *kava.lavauz) alakot kapunk.

Mindkét kísérlet eredménye arra utal tehát, hogy a kalauz szóban három szótag van, tehát az a és az u két külön szótagmagban foglal helyet, de az autó szó két szótagú, tehát -a felszínen – kettőshangzót tartalmaz. Mármost ezt a felszíni jelenséget kétféleképpen elemezhetjük. Feltehetjük, hogy a (80)-ban adott elemzés a helyes, vagyis a magyarban mégiscsak van kettőshangzó, ha igen-igen ritkán is. Másrészt azonban azt is mondhatjuk, hogy az autó szó mögöttes (szótári) alakja a következő felépítésű (lásd a (82)-ben a nyíltól balra eső részt), és egyes beszélők mindig, mások egyáltalán nem, ismét mások pedig szabadon választott szabályként végrehajtják rajta a (82)-ben jelzett összeolvasztó műveletet:



Melyik elemzés a helyes? Mivel az egész jelenség csupán maroknyi szóra terjed ki, és a beszélők közötti, de egy beszélőn belüli ingadozást is mutat, a második megoldás tűnik a járható útnak. Eszerint kimondhatjuk, hogy a magyar köznyelvben mögöttes kettőshangzók nincsenek, de a felszíni kiejtésben szórványosan mégiscsak találkozhatunk kettőshangzókkal (82), illetve kettőshangzószerűen megvalósított mag + zárlat kapcsolatokkal (81).

4.4. 4.4. Hangsorépítési szabályosságokA kötőhangzók (2.4.1) és az ingatag tőmagánhangzók (2.4.2) esetében egyaránt azt láttuk, hogy az ábrázolásban szereplő csupasz x akkor maradhat csupaszon (ami azt jelenti, hogy a kiejtésben semmilyen formában nem jelenik meg), ha a körülötte lévő mássalhangzók „jó” kapcsolatot alkotnak, azaz megfelelnek a hangsorépítési szabályosságok követelményeinek. Például a kár-t, ajtó-m esetében nincs szükség kötőhangzóra, mivel a -rt jó zárlat (az -m pedig nyilvánvalóan az, mint minden mássalhangzó egymagában), míg az ács-ot, rét-em esetében kell a kötőhangzó, azaz működésbe kell lépnie a (31) szerinti o-betoldásnak (meg az elölségi és kerekségi harmónia megfelelő folyamatainak a rétem esetében), mivel az *ács-t, *rét-m alakok „nem jók”, a bennük lévő -cst, -tm zárlatok miatt.

Ugyanígy a bátor, lepel, izom második magánhangzója (részben) azért van ott, mert a -tr, -pl, -zm nem jó szótagzárlatok. De vajon mi dönti el, hogy egy kapcsolat jó-e vagy sem? Emlékezzünk vissza, hogy azt mondtuk, a szavak szélein több minden lehet engedélyezve, mint a szavak belsejében. Tehát önmagában az, hogy van például párt, még nem elegendő ahhoz, hogy a kárt-beli -rt jó zárlatnak minősüljön. Hiszen film is van, az *irodalm mégsem megfelelő. Vagy ahogy a tücsök mutatja, a -csk sem jó zárlat, bár van olyan helységnév (Recsk), amelyben előfordul. Ugyanakkor fordítva eléggé jól működik a dolog, vagyis ha valami szó végén lehetetlen, mint például a fenti -cst, -tm, -tr, -pl, -zm, az biztosan nem jó zárlat (és ami szó elején lehetetlen, az biztosan nem jó kezdet). Csakhogy itt is van egy bökkenő. Honnan tudjuk, hogy mi lehetetlen? Az a helyzet sem zárható ki, hogy egy bizonyos kapcsolat nem lehetetlen éppen, csak véletlenül nem fordul elő. Például -lb kapcsolatra egyetlen magyar szó sem végződik, pedig ez a kombináció felépítése alapján a lehetségesek közé tartozik.

Következésképpen valamilyen más ismérvre vagy ismérvekre van szükség a lehetetlen és a lehetséges kapcsolatok elkülönítésére. (Még egyszer hangsúlyozzuk: mint ahogy a lehetséges kapcsolatok egyike-másika nem feltétlenül fordul elő (véletlenszerű hiány), a „lehetetlen” kapcsolatokra is lehet egy-két szórványos példa (véletlenszerű/kivételes előfordulás, pl. Recsk). Vagyis ezek a kapcsolatok nem lehetetlenek a szó szoros értelmében, csupán arról van szó, hogy nem felelnek meg a magyar nyelv hangsorépítési szabályosságainak. A „lehetetlen” minősítést tehát így kell érteni az alábbiakban.) Lássuk tehát a főbb hangsorépítési szabályosságokat.

4.4.1. 4.4.1. Szótagkezdetek

Nem-elágazó szótagkezdetben minden magyar mássalhangzó állhat. Más szóval: nincs olyan mássalhangzó + magánhangzó kombináció, amely ne felelne meg a hangsorépítési szabályosságoknak. Véletlenszerű hiányok persze akadnak. Például nem kezdődik szó *tya- vagy *tyi- kapcsolattal, mivel csak a tyúk és származékai kezdődnek ty-vel. Ugyanakkor szó belsejében a ty bármelyik magánhangzó előtt állhat (a-tya, du-tyi), vagyis ezek a szótagok nem lehetetlenek, csak éppen szó elején nincs ilyen. Ezzel szemben valóban lehetetlen a szó



eleji dz (még akkor is, ha a dzéta görög betű nevében előfordul). Ez éppen az egyik fő érvünk volt (a 3.2.3. pontban) ennek a kapcsolatnak egységes zárréshangként való elemzése ellen.

Elágazó szótagkezdetek, amint a 4.2. pontban láttuk, a magyarban csak szó elején vannak engedélyezve. A szó eleji mássalhangzó-kapcsolatokat számba véve azt tapasztaljuk, hogy bizonyos kombinációk lehetségesek, míg mások nem azok. Ezeket a megfigyeléseket a (79) alatt lerajzolt kétféle elgondolás bármelyikének keretében megfogalmazhatnánk; itt – némileg önkényesen – a (79b) alatti, vagyis elágazó szótagkezdetet feltételező megoldást követjük, de ne feledjük, hogy mindez könnyedén kifejezhető a szótagelő + nemelágazó szótagkezdet típusú elemzés keretei között is.

A lehetséges kétfelé ágazó szótagkezdetek a következők:

83. Kéttagú szókezdő mássalhangzócsoportok

3.7. táblázat -

C s C sz C C r C l C v

p sport szpáhi próba platán –

t start sztár tréfa – tviszt

k skála szkiff krém klór kvarc

b – – bronz blokk –

d – – drága – –

g – – gránit gléda gvárdián

f – – frász flótás -

sz – – – szlalom szvit

s – – srác sláger svéd

m smink szmog – – –

n snassz sznob – – –

Ezenkívül egy-egy elszigetelt példában feltűnnek még további kapcsolatok is (a fentiek értelmében nem lehetséges, kivételes kapcsolatokként): pneumatikus, ptózis, knédli, dzéta, mnemotechnika, nganaszán, ftálsav, fjord, sztyeppe, scsi, zrí, zlotyi, illetve kisebb-nagyobb szócsoportokban: psz: pszichológia, pszeudó stb., ksz: xilofon, xerox stb., gn: gnóm, gnu stb., szf: szféra, szfinx, szc: szcenika, szcenárium stb., cv: cvikker, cvekedli stb. Ezekről nem kell semmilyen általánosítást tennünk.

Figyeljünk fel viszont néhány szabályszerűségre a (83)-beli kapcsolatokban. Először is válasszuk el az s- és sz-kezdetűeket a többitől. Ha az első tag s vagy sz, a második tag háromféle lehet (ne feledjük, hogy szótagkezdetben a v zengőhangnak számít):

(84) a.zöngétlen zárhang: p, t, k (de ty nem)

b. orrhangú zengőhang: m, n (de ny nem)

c. nem-orrhangú zengőhang: r l, v (de j nem)

Másfelől közelítve, s vagy sz után elágazó szótagkezdetben nem állhat:



85. a. zöngés zörejhang (lásd a 3.2.1. pontot)

b. réshang vagy zárréshang (a szf- kezdetűeket a kivételesekközé soroltuk; ss- és ssz- ugyanúgy lehetetlen, mint bármely más hosszúmássalhangzó)

c. szájpadláshang (Y-helyű mássalhangzó)

A többi kapcsolatnak közös tulajdonsága, hogy második tagja csak nem-orrhangú zengőhang (l, r, v) lehet, első tagja pedig csak zárhang (p, t, k, b, d, g), illetve f. A szájpadláshangok (ty, gy) ezúttal is ki vannak zárva, vagyis szájpadláshang (az s kivételével) egyáltalán nem vehet részt szókezdő mássalhangzócsoportban. Ugyancsak sehol nem szerepelhet zár- réshang, zöngés réshang és h.

Mindezeken túlmenőleg érdekes „lyukak” vannak az egyébként lehetséges kapcsolatok körében: nincs *pv-, *bv-, *fv-, *tl-, *dl- és *szr-. Ezek mindegyike azonos képzési helyű kapcsolat (a (36)-beli, négy képzési helyet megkülönböztető rendszerben gondolkodva). Továbbá dv- sincs, de ez véletlen hiánynak tűnik.

A háromfelé ágazó szótagkezdetek bizonyos értelemben a kétfelé ágazók két fajtájának kombinációi: minden lehetséges s vagy sz kezdetű kapcsolatot minden lehetséges l vagy r-végűvel összepárosítva pontosan a következőket kapjuk:

86. Háromtagú szókezdő mássalhangzócsoportok

3.8. táblázat -

pr pl tr kr kl

sp sprint —

st strand

sk skrupulus -

szp szpré –

szt sztráda

szk - szklerózis

Véletlenszerű hiányok (spl-, skl-, szpl-, szkr-), illetve majdnem-hiányok (szpr-, szkl-) ezúttal is vannak, de annyi bizonyos, hogy valamely háromfelé ágazó szótagkezdet csak akkor lehetséges, ha első két tagja és második két tagja egyaránt a lehetséges kétfelé ágazó szótagkezdetek közé tartozik. Például *stl- nincs, mert *tl- sincs, illetve *szbr- nincs, mert *szb- sincs.

4.4.2. 4.4.2. Szótagzárlatok

Nem-elágazó szótagzárlatban mindegyik mássalhangzó állhat (a h kétféle változatának eloszlásáról lásd a 4.5.2. pontot). A kétfelé ágazók között a következő altípusokat találjuk: a kéttagú szótagkezdetek fordítottját (87), az orrhangú zengőhanggal kezdődőeket (88), egyéb zengőhang + zörejhang összetételűeket (89), valamint további zörejhang-kapcsolatokat (90) és zengőhang-kapcsolatokat (91). Egy olyan típus van, ami soha, semmilyen körülmények között nem áll szótagzárlatban: zörejhang és zengőhang, ebben a sorrendben. (Ennek látszólag ellentmondanak a -pj, -bj, -kj, -gj, -fj, -vj típusú zárlatok, de amint a 3.3.2. pontban láttuk, a j ilyen esetekben réshanggá változik, éppen azért, hogy ne sértse meg ezt a szabályosságot.) Vegyük sorra a létező típusokat.

(87) A kétféle ágazó szótegkezdetek fordítottja szótaggyárlatban

3.9. táblázat -



C C s C sz r C l C

p taps gipsz szörp talp

t – – tart folt

k voks keksz park halk

b – – szerb -

d – – kard küld

g – – dramaturg rivalg

f – döfsz szörf golf

sz – (hossz) kommersz félsz

s (friss) – vers fals

m – nyomsz

n elegáns sansz

Itt és a következő táblázatokban is zárójelben tüntetjük fel a hosszú mássalhangzót tartalmazó példákat. Ezekről már most elmondhatjuk, hogy a v és a zs kivételével mindegyik mássalhangzó állhat (kétfelé) elágazó, majd alul újra összekapcsolódó szótagzárlatban (lásd (75b)), de csak akkor, ha nem követi újabb szótagkezdet (ez a körülmény engedélyezi az ilyen típusú zárlatok előfordulását). Tehát például friss, frissen, friss erő – hosszú ss, frissre, friss tojás – rövid s. A hosszú mássalhangzós zárlatokkal a továbbiakban nem foglalkozunk.

Figyeljük meg, hogy (87) nem egészen pontosan (83) tükörképe, bár az általános tendencia az, hogy minden elágazó szótagkezdet fordított sorrendben megtalálható, mint elágazó szótagzárlat. Mégis vannak különbségek. Először is, a Cv kezdeteknek (tviszt, kvarc, gvárdián, szvit, svéd) nem felelnek meg vC zárlatok; ennek oka az, hogy a v szótagzárlatban nem zengőhang, hanem zörejhang. így a *-vt, *-vk, *-vs zárlatok eleve ki vannak zárva; -vsz zárlat toldalékolás révén kialakulhat ugyan (hívsz), de ezt is eltünteti a zöngésségi hasonulás: [hífsz]. A -vg zárlat elvileg lehetséges lenne, de nem fordul elő; ezzel szemben a -vd toldalékolt alakban előfordul (hívd, lásd (90)), ennek viszont nincs meg a fordítottja, mint szótagkezdet (lásd (83)). További eltérés, hogy a start, sztár típusnak nem felel meg *-ts, *-tsz: ezek, ha toldalékolással kialakulnak, a (69)-ben ábrázolt zárhang + réshang összeolvadással – pontosabban a mögötte álló szabályokkal, a részletes elemzést lásd a 3.3.5. pontban – hosszú zárréshanggá változnak (taníts [taníccs], látsz [lácc]).

Az előző bekezdésben olyan eseteket láttunk, amelyekben valamilyen lehetséges szótagkezdet fordítottja nem lehetséges szótagzárlat. Ennek épp az ellenkezője a folt, küld és kommersz esete: ezek olyan lehetséges zárlatok, amelyeknek a fordítottja nem lehetséges kezdet. A továbbiakban azokra a kéttagú szótagzárlatokra térünk rá, amelyeknek a fordítottja még csak nem is hasonlít lehetséges szótagkezdetekre. Elsőként vegyük azokat, amelyek orrhangú mássalhangzóval kezdődnek.

(88) Orrhangú zengőhanggal kezdődő elágazó zárlatok

3.10. táblázat -

C C p C t C ty C k C f C c C cs

m komp teremt – – tromf - teremts



n – lant – bank – tánc kincs

ny – lányt konty – – – –

C C b C d C gy C g C v C z C zs

m lomb nyomd – – hamv nemz tömzs

n – rend – rang -szenv pénz –

ny – hányd rongy – könyv – –

C C m C n C ny C l C j

m (stramm) – – – szomj

n – (kinn) – ajánl –

ny – – (könny) – –

továbbá: hánysz (valamint a (87)-ben már felsorolt nyomsz, sansz, elegáns)

Látható, hogy orrhangú zengőhangok szívesen előfordulnak elágazó szótagzárlat első tagjaként, de csak akkor, ha a második tag zörejhang. A hosszú orrhangzós zárlatokat leszámítva csupán az ajánl és a szomj mond ellent ennek az általánosításnak, de az ellentmondás itt is csupán látszólagos. A szomj esetében a j zörejhang (lásd a 3.3.2. pontot), az ajánl-ban pedig háromféle módon is eltűnhet az nl kapcsolat: az n teljes hasonulásával (lásd (53), eredmény: [ajáll]), illetve az n törlésével, mégpedig akár az orrhangúság tulajdonságának a magánhangzóra hagyásával (lásd (99), eredmény: [ajál]) vagy anélkül (eredmény: [ajál]). Egyébként az előforduló esetek körét csupán az n-hasonulás (52) szabálya korlátozza (részletes tárgyalását lásd a 3.3.1. pontban).

A (87) jobb oldali két oszlopában már láttunk olyan zengőhang + zörejhang kapcsolatokat, amelyeknek zengőhangja nem orrhangú. Most vegyük számba azokat az eseteket is, amelyek nem elágazó kezdetek fordítottjai. Itt is szinte minden elképzelhető kombináció létezik (bár némelyikükre nincs túl sok példa).

(89) Egyéb zengőhang + zörejhang összetételű szótagzárlatok

3.11. táblázat -

C C ty C gy C c C cs C v C z C zs

l — hölgy polc kulcs nyelv – –

r korty tárgy harc korcs érv borz törzs

j – – Svájc ejts ölyv rajz pajzs

C C p C t C k C f C sz C d C g

j selyp hajt hüvelyk dölyf fújsz majd cajg

Az eddigieket tehát így foglalhatjuk össze: a legjobb elágazó szótagzárlatok azok, amelyeknek első tagja zengőhang, a második tagja zörejhang. Viszont egyáltalán nem fordulnak elő zörejhang + zengőhang felépítésű zárlatok. A közbülső lehetőségek közül a zörejhang + zörejhang esetekre már láttunk négy példát a (87)-ben:



taps, voks, gipsz, keksz. Most tekintsük át a további kombinációkat:

(90) Egyéb zörejhang + zörejhang kapcsolatból álló szótagzárlatok

3.12. táblázat -

C C p C t C ty C k C f C h C j

p (csepp) kopt – – copf – lopj

t – (ott) – – – – –

ty – – (pötty) – – – –

k – akt – (sakk) – – rakj

f – szaft – – (treff) – döfj

sz – liszt – maszk – – –

s – test – – – – –

c – – – barack – – –

h – jacht – – – (pech) –

C C b C d C gy C g C v C z C j

b (több) dobd – – – – dobj

d – (kedd) – – kedv edz –

gy – hagyd (meggy) – – – –

g – smaragd – (agg) – – fogj

v – hívd – – – – hívj

z – kezd küzdj – – (hozz) –

zs idősb pünkösd esdj – – – –

dzs – tátsd – – – – –

továbbá: vágysz [tysz]; (vicc, giccs, bridzs)

Amint látható, viszonylag sokféle kombináció létezik, de ez megtévesztő: a legtöbb esetben csupán egy-két példa van az adott típusra. Népesebb csoportot csupán a réshang + zárhang, ezen belül is elsősorban az -szt, -st, -zd, -zsd zárlatok alkotnak. Végül a zengőhang + zengőhang típusban, amint láttuk, az orrhangúval kezdődők gyakorlatilag hiányoznak, de egyébként is erősen korlátozott az ide tartozók előfordulása:

(91) Egyéb zengőhang + zengőhang szótagzárlatok

3.13. táblázat -



C C m C n C ny C l C r C j

l film – – (hall) – –

r reform konszern szárny görl (orr) fürj

j slejm kombájn – fájl – (ujj)

Háromtagú szótagzárlatok, amint már említettük, csak szó végén fordulnak elő, mégpedig – szórványos kivételekkel (pl. szext, karszt, dunszt, mumpsz, szfinx, borscs) – csakis toldalékolt alakokban (pl. zengd, pénzt).

4.4.3. 4.4.3 Szótagfűzés

Az egyes szótagokat szótagsorokká fűzve további érdekes szótagépítési szabályosságokat fedezhetünk fel. Nem igaz ugyanis, hogy két tetszőleges, egyenként jól felépített szótagot egymás után téve biztosan jó szótagkapcsolatot kapunk. Például a kapta, sapka, kapca mellett nincs (és nem is lehetne) *katpa, *sakpa, *kacpa, pedig a kat, sak, kac és a pa egyenként teljesen jó szótagok (pl. la-kat, si-sak, ku-kac, lám-pa).

Miután egy szótag kétféleképpen kezdődhet: magánhangzóval és mássalhangzóval, továbbá kétféleképpen is végződhet: magánhangzóval és mássalhangzóval, szótaghatáron elvileg négyféle helyzet alakulhat ki:

(92) a. V-Vb.V-Cc.C-Vd. C-C

A (92a) esetet, tehát amikor szótaghatáron két magánhangzó kerül egymás mellé, hiátusnak nevezzük (magában a hiátus szóban is hiátus van az első két szótag határán). Erre mindjárt visszatérünk. A (92b) eset a leggyakoribb, amikor ugyanis egy nyílt (= magánhangzóra végződő) szótagot egy szótagkezdettel (mássalhangzóval) kezdődő szótag követ: csakhogy ilyenkor semmilyen korlátozás nem érvényesül. Mint ahogyan egy CV szótagban bármilyen mássalhangzót bármilyen magánhangzó követhet, ugyanúgy egy V-C szótagkapcsolat- ban is bármilyen magánhangzó után következhet bármilyen mássalhangzó. A (92c) eset viszont egyszerűen lehetetlen (persze leszámítva azt az esetet, amikor a C és a V között összetétel- vagy szóhatár is van): egyszerű szóalakon belül egy ...VCV... sorozat szótagolása mindig ...V-CV..., soha nem *...VC-V... alakú. Végül a (92d) a legérdekesebb eset (ide tartoznak a fentebb említett kapta/*katpa típusú megfigyelések), azonban egyben a legbonyolultabb is: terjedelmi okokból erre ezúttal nem térhetünk ki részletesebben (a 6. pontban ajánlunk további olvasnivalót a fejezetünkben nem vagy nem eléggé részletesen tárgyalt hangtani jelenségekkel kapcsolatban).

Visszatérve a hiátusra: magában a hiátus szóban is tapasztalható, hogy a két magánhangzó közötti, üresen álló szótagkezdethely csak a szótári alakban üres, a felszíni kiejtésben egy betoldódó j-szerű hang tölti ki: [hijátus]. Egyes nyelvek minden hiátust kitöltenek, más nyelvekben, így a magyarban is, kitöltött és kitöltetlen hiátusokat egyaránt találunk (pl. dió [dijó], tea [tea], de van aki így mondja: [teja], viszont a fáraó soha nem *[fárajó]). Mitől függ, hogy melyik hiátus töltődik ki, és melyik nem?

A szavak alaktani felépítése nem játszik szerepet (kiáltás és kiállítás egyaránt j-vel, Bea és beadás egyaránt j nélkül). Rendszerint j-betoldást találunk egy csak I elemet tartalmazó magánhangzó (tehát i vagy í) bármelyik oldalán:

(93) Példák a hiátustöltésre

a. adni[j]uk, fi[j]ú, ki[j]űz, di[j]éta, si[j]et, éjjeli[j]őr, ki[j]önt, pi[j]óca, vi[j]ola, pi[j]ac, ki[j]áll

b. sí[j]ugrás, sí[j]el, hí [j]a haza

c. kapu[j]i, mű[j]intézet, övé[j]i, össze[j]illik, nő[j]i, utó[j]irat,

d. la[j]ikus, ma[j]i, odá[j]ig színmű[j]író, dicső[j]ít, adó[j]ív, rá[j]ír

Az é-vel alkotott (és persze nem (93)-ba tartozó, vagyis i/í-t nem tartalmazó) kapcsolatok esetében a magyarul beszélők viselkedése nem egységes:

(94) Ingadozó hiátustöltés



a. kettéoszt v. ketté[j]oszt, melléáll v. meUé[j]áU, eléül v. elé[j]ül

b. ráér v. rá[j]ér, odaég v. oda[j]ég, poén v. po[j]én, áruért v. áru[j]ért, de: *le[j]ég, *szökő[j]év

Viszont nincs j-betoldás, ha mindkét oldalon alsó nyelvállású vagy kerekített magánhangzó áll:

(95) Nincs hiátustöltés

a. alsó + alsó: hazaenged, ráadás, ideális, belead

b. alsó + kerek: fáraó, pályaőr, kalauz, hozzáolvas, aláönt, ráun,

neon, beleöl, leül

c. kerek + alsó: aktuális, kapualj, búcsúest, díszműáru, nüansz,

betűejtés, oázis, oboa, adóellenőr, nőalak, előáll

d. kerek + kerek: kapuügyelet, műút, lóugrás, hajóút, fluor, nőügy, főúr

Rendszerint nincs j-betoldás két azonos magánhangzó között (96a), de – a fentiekkel összhangban – két é vagy két i között van, ha némi ingadozással is (96b):

96. a. faarc, aláás, teendő,kooperál, állóóra, mezőőr, vákuum, hosszú út

b. elé[j]ér, kefé[j]é, mesé[j]ért, Szőké[j]ék; ki[j]iktat, kocs[j]ig

Megjegyzendő, hogy mindezen betoldott [j]-k rövidebb, elmosódottabb hangok a rendes j beszédhangtani megvalósításainál. Hasonlítsuk össze az alábbi párokat:

(97) mi ez - milyen

kiáll - kijár

kávé után - kávé jutám

Ezt a finom különbséget is jelzi (meg természetesen a fent leírt eloszlást, vagyis azt, mikor van és mikor nincs hiátustöltés) az alábbi szabály:

Feltétel: a terjedés kiindulópontjának U eleme nincs; ha A eleme van, akkor a magánhangzó hosszú (de ekkor a szabály alkalmazása szabadon választott)

(Ha két mag között csupasz kezdetcsomópont található, az egyik vagy a másik magánhangzóI eleme jobbra, illetve balra terjed. A feltétel kizárja a (95) és a (96a) szerinti eseteket és ingadozást jósol a (94) szerinti esetekben.)

Ahhoz, hogy a szabályt így adhassuk meg, fell kell tételeznünk, hogy hiátushelyzetben (másodikként) nem kezdet nélküli, hanem csupasz kezdetcsomópontot tartalmazó szótag áll. Vagyis a (77a) és (78a) alakú kezdet nélküli szótagok előfordulása a szó elejére van korlátozva (a szóhatár engedélyezi); szó belsejében a kiejtésben magánhangzóval kezdődő szótagoknak van egy csupasz k csomópontja, amely vagy kitöltődik a (98) szabály révén, ha az előző szótag magánhangzója vagy a saját szótagjában lévő magánhangzó megfelel a feltételeknek, vagy pedig csupaszon marad (és ekkor a kiejtésben semmi sem jelzi, hogy szerkezetileg ott van).

Figyeljük meg, hogy a (98) szabály nem told be egy szabályos j-t a megfelelő helyre, hanem csupán kiterjeszti –



a körülményektől függően – az egyik vagy a másik magánhangzó I elemét. Egy szótagkezdethez társított I beszédhangtani értelmezése hasonló egy szabályos (H és Y elemet és e gyökércsomópontot tartalmazó) j értelmezéséhez, de nem azonos vele. Ugyancsak figyeljük meg, hogy a szabály nem utal az időzítési tengelyre, mivel a terjedés kiindulópontja rövid és hosszú magánhangzó egyaránt lehet.

4.5. 4.5. Szótagszerkezetre hivatkozó szabályokBefejezésül térjünk vissza két olyan szabályra, amelyeket fentebb, a mássalhagzókról szóló részben említettünk, de amelyeket a szótagszerkezetre való hivatkozás nélkül nem tudtunk kielégítően megfogalmazni.

4.5.1. 4.5.1. Az orrhangú magánhangzók szabálya

Az egyik szabály, amelynek megfogalmazásával adósak vagyunk, a színház, honfi, szenved, tanszer, benzin, ínség, avanzsál, ajánlat, színre, bűnjel típusú szavakban végbemenő (szabadon választott, vagyis nem kötelező) szabály, amely a helyelem nélküli orrhangú mássalhangzót lekapcsolja a szótagzárlatról, és hosszú orrhangú magánhangzót hoz létre. Amint a példákból látható, a szabály H elemet tartalmazó mássalhangzók előtt megy végbe:

A lekapcsolások után csupaszon maradó szótagzárlat-csomópont és az orrhangú mássalhangzó eredeti gyökércsomópontja eltűnik az ábrázolásból. Az orrhangú mássalhangzó időzítési egysége (X-e) azonban nem tűnik el, hanem a szótagmaghoz csatlakozva elágazó magot, azaz hosszú magánhangzót hoz létre (ezt a jelenséget pótlónyúlásnak nevezzük). A magánhangzó gyökércsomópontja (mindazokkal az elemekkel együtt, amelyek hozzá vannak társítva – ezek a szabály felírásában nincsenek feltüntetve, mivel tetszőleges magánhangzóról van szó) ráterjed az elágazó mag második x-ére, az orrhangúság tulajdonsága – amelyet az N elem képvisel – pedig ráterjed a kialakuló hosszú magánhangzóra.

4.5.2. 4.5.2. A h változatainak eloszlása

A másik kérdéskör, amelyet részletesen nem tárgyalhattunk addig, amíg a szótagszerkezetet nem vezettük be, a h kétféle változatával, valamint szótagvégi törlésével kapcsolatos. Mindenekelőtt idézzük fel a kétféle h ábrázolását. A hó szóban található h-t a 3.2. pontban (100a), a doh szóban találhatót pedig (100b) szerint ábrázoltuk.

Szótagzárlatban a h vagy törlődik (pl. méh [mé], cseh [cse]), vagy pedig (100b) alakban jelenik meg (pl. jacht, technika, ihlet, Ahmed; doh, potroh, sah, Allah, padisah, sarlach, almanach, moloch, eunuch stb.) A hosszú h mindig (100b) alakú, vagyis a k helyén képzett réshang, akár elágazó szótagzárlatban áll (pech, cech, Bach, krach, fach), akár egy szótagzárlat és egy rá következő szótagkezdet között oszlik meg (peches, Bachot). Egyébként azonban a szótagkezdetben álló h mindig (100a) alakú, vagyis a hangrésben képzett réshang (hó,



ruha, konyha). Hogyan adhatunk számot minderről?

Vegyük először a [cse] ~ [csehek] váltakozást. Egy 0 ~ X váltakozás esetén (vagyis ha valami a semmivel, önnön hiányával váltakozik) elvben mindig kétféle lehetőség merül fel: a törlés és a betoldás. Az utóbbi megoldás esetén azt mondhatnánk, hogy a cseh és a doh h-ja azért viselkedik más-más módon, mert a szótári ábrázolásban a doh-ban van h, a csehben pedig nincs. A cseh-féle szavakban ekkor magánhangzóval kezdődő toldalék előtt működésbe lépne egy h-betoldó szabály, amely a kialakuló szótagkezdetbe természetesen (100a) alakú h-t toldana be, például csehül, csehek. Csakhogy ez a megoldás több okból is előnytelen. Először is a magánhangzóra végződő szavak túlnyomó többsége esetében nincs ilyen betoldás: *kávéhok, *faluhok. Ezt még meg lehetne oldani úgy, hogy a h-betoldás úgynevezett aprószabály lenne, amely csak a szótárban külön megjelölt szavakon megy végbe (vagyis a cseh szóhoz tartozna egy „alkalmazd a h-betoldást” megjelölés, a kávé szóhoz meg nem). De van ennél nagyobb nehézség is. A csupasz x-szel kezdődő toldalékok a magánhangzóra végződő tövekhez kötőhang nélkül csatlakoznak (kávé-t, kávé-k), vagyis a h-be- toldásnak ilyen toldalékok esetén nem teljesülne az a feltétele, hogy a betoldás helyét magánhangzónak kell követnie. Ráadásul a „cse” esetében még az alsó magánhangzó nyúlásával is számolnunk kellene (lásd a 2.3.1. pontot), vagyis a megjósolt alak *csét, *csék lenne (mint kefét, kefék). A cseh-féle szavak tehát, ha magánhangzóra végződnének, kivételesen mentesülnének az alsó magánhangzó megnyúlása alól, a csupasz x-szel kezdődő toldalékok esetében kivételesen kötőhangzót kívánnának, majd pedig kivételesen betoldanának eléje egy h-t. Ezt a háromféle kivételességet a legegyszerűbben úgy jelezhetjük, hogy az érintett szavak szótári alakjának végén felteszünk egy h-t. Vagyis a betoldásos megoldás nem járható út.

Ha viszont a törlés mellett maradunk, meg kell mondanunk, miért van egyes szavakban törlés (cseh), másokban meg miért nincs (doh). A hagyományos felfogás szerint a h-végű szavak esetében a törlés a szabályos eset, s ahol nem megy végbe, az kivétel (rosszabb esetben: „nem is magyar szó”). Azonban először is jóval több szó viselkedik a doh módjára, mint a cseh módjára, és ha új szó kerül a nyelvbe (kölcsönzéssel vagy pl. mozaikszóként: MÉH, APEH), ez a doh-félékhez csatlakozik, nem pedig a cseh-félékhez. Ezt úgy mondjuk, hogy a kettő közül a doh-féle a termékeny minta. Másodszor: a cseh-félék esetében jelentős ingadozás tapasztalható: hagyományosan a juh, pléh, céh, düh, rüh, oláh, éh, keh, tereh szavak mind a törlődő h-s osztályba tartoznak, de mindegyikük erősen ingadozik, és legtöbbjük esetében a doh-féle viselkedés, vagyis a törlés elmaradása látszik felülkerekedni. így tehát nem kerülhető el az a következtetés, hogy a h-törlés aprószabály: az a kivételes, amin végbemegy, nem pedig az, ami elkerüli. Azt, hogy ezt a h-törlő szabályt hogyan is kellene pontosan megfogalmaznunk, majd akkor tudjuk eldönteni, ha megvizsgáltuk a hóféle és a doh-féle h eloszlásának kezelését.

Erre nem is kétféle, hanem egyenesen háromféle megoldás kínálkozik. Az első megoldás szerint két különböző hangról, a mássalhangzókészlet két egymástól független eleméről van szó. Furcsa eloszlásukról ekkor a következő „szűrők” segítségével adhatnánk számot:

(Szótagkezdetben nem állhat doh-féle h (kivéve ha egyben szótagzárlatban is áll, vagyis hosszú); szótagzárlat- ban nem állhat hó-féle h; hosszú h nem lehet hó-féle, akár elágazó szótagzárlatban, akár zárlat + kezdetben fordul elő.)

Ennek a megoldásnak az lenne az előnye, hogy a cseh-félékben „ingyen” kapnánk a törlést: mindössze annyit kellene feltételeznünk, hogy a szótárban (kivételesen) hó-féle h van bennük, amely csak akkor tud a felszíni kiejtésig eljutni, ha toldalékolás révén szótagkezdetbe kerül (csehek), egyébként (cseh, csehben, Csehország,



cseh ellenzék) – mivel a (101b) miatt szótagzárlatba nem kerülhet – egyáltalán nem tartozhatna szótaghoz, és így „árván” maradva nem lenne hatással a beszédhangtani megvalósításra (vagyis a kiejtésben nem jelenne meg).

Azonban ennek a megoldásnak számos jelentős hátránya is lenne. Először is, a cseh- félék maroknyi csapatát leszámítva úgynevezett kiegészítő eloszlás van a kétféle h között, ami azt jelenti, hogy azokban a helyzetekben, amelyekben egyikük előfordul, a másikuk soha (és viszont: azokban a helyzetekben, amelyekben a másikuk előfordul, az egyikük soha). Ebből az következik, hogy nincs és nem is lehet két olyan szó, amelyeket kizárólag az különböztet meg egymástól, hogy az egyikben (100a), a másikban pedig (100b) alakú h áll (ugyanazon a helyen). Vagyis a kétféle h eloszlása megjósolható, s mint ilyen, nem a szótárban a helye, hanem hangtani szabályban kell megfogalmazni. Ráadásul váltakozás is van a kétféle h között (pl. doh ~ dohos, az elsőben persze doh-féle, de a másodikban hó-féle h-val). Tehát mindenképpen szükség van a nyelvtanban olyan szabályra, amely az egyiket a másikból előállítja („levezeti”, ahogy a hangtanban mondjuk), ennélfogva a két külön szótári ábrázolást feltételező megoldás teljesen feleslegessé válik.

A második és a harmadik megoldásban az a közös, hogy csak egyféle h-t tételez fel a szótárban (vagyis azt mondja, hogy a kiejtésben megjelenő kétféle h ugyanannak a hangnak a kétféle megvalósítása, attól függően, hogy milyen helyzetben áll). De vajon melyik h-ból vezessük le a másikat?

Tegyük fel, hogy a szótárban minden h (100a) alakú, vagyis a hangszalagok között képzett, helyelem nélküli változat. Ekkor egy olyan szabályra van szükségünk, amely betold egy K elemet minden olyan h-ba, amely szótagzárlatbanáll (valamint a h-törlés aprószabályára, amely ezt megelőzően törli a cseh-féle szavakh-ját, ha szótagzárlatba kerül).

Fogalmazzuk meg az említett két szabályt!

(A szótagzárlatban álló, csak H elemet tartalmazó zörejhang – a megjelölt szavakban – időzítési elemével együtt törlődik.)

A törlésnek azért kell az x-et is eltüntetnie, mert a h-törlés soha nem jár pótlónyúlással ([csenek], nem pedig [cseenek]: ez az utóbbi a cselnek szó l-törlésen átesett változata lehet, de nem lehet a csehnek szó kiejtése).

(Szótagzárlatban álló h-ba betoldódik egy K helyelem.)

Azonban ezzel még nincs minden megoldva. Egy (103) alakú szabály betoldja a K elemet például a doh, potroh, almanach, illetve az ihlet, technika szavakba, de semmit sem mond a jacht szóról, amelyben elágazó zárlat van,



a pech, krach-féle szavakról, amelyekben szintén elágazó zárlat van, de mindkét ágát h tölti be, valamint a peches, krachok-félékről, amelyek hosszú h-ja megoszlik a zárlat és a rá következő kezdet között. Ezt a három helyzetet (104) alatt lerajzoltuk: látható, hogy a (103) szabály egyikre sem illik rá. Ezért szükségünk van egy (105) alakú kiegészítő szabályra a (104a) helyzet megoldásához, valamint egy (106) alakúra, amely a (104b-c) esetekben alkalmazható.

Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy azoknak a hangoknak, amelyeknek több változata van, általában a szótagkezdetbeli változatuk szokott lenni a szótári ábrázolás, és ebből vezetődik le a szótagzárlatbeli (például a j alapváltozata a jó-beli zengőhang, ebből vezettük le a dobj-beli és a lopj-beli zöngés, illetve zöngétlen zörejhangot (lásd a 3.3.2. pontot). Azonban ez nem szükségszerűen van így: például a v szótagkezdetbeli és szótag- zárlatbeli változatát egyaránt egy harmadik (semleges) ábrázolásból vezettük le (lásd a 3.2.1. pontot).

A (102)–(106) szerinti megoldás hátrányai a következők: először is felettébb bonyolult, a törlésen kívül háromféle erősödési szabályra van hozzá szükség. Másodszor pedig önkényes: miért éppen K elemet toldunk be? És honnan vesszük ezt a K elemet? A hangtani leírásban csak akkor folyamodunk egy „légből kapott” elem betoldásához, ha sem terjedéssel, sem lekapcsolással, sem semmilyen más módon nem lehet megoldani a dolgot. Itt terjedésről nyilván nem lehet szó – de ha lekapcsolással meg tudjuk úszni, az sokkal jobb, mint a fenti, amúgy is igen bonyolult megoldás.

Éppen ez a korábban beígért harmadik megoldás lényege. Eszerint minden h alapjában véve (100b) szerinti alakú (a szótárban). Ez a h szótagkezdetben elveszíti a K elemet, szótagzárlatban pedig (a cseh-féle, kivételes



szavakban) teljesen törlődik (időzítési elemével együtt).

Ez a megoldás tehát a legjobb, ezért ezt választjuk. Összefoglalva: a hátsó mássalhangzók mindegyike, tehát a k és a g mellett a h is K helyelemmel rendelkezik. Ez a helyelem azonban szótagkezdetben törlődik: hó, ruha, konyha. Minden más esetben megmarad a mögöttes ábrázolás (doh, technika, peches), kivéve néhány szóban (cseh, méh), ahol az egész h törlődik, ha szótagzárlatban állna.

Ebben a részben áttekintettük a szótagszerkezet általános felépítését, és jellemeztük a magyarban megtalálható szótagtípusokat. Megvizsgáltuk azt a két érdekes kérdést, hogy elágazik-e a magyar szótagkezdet, és hogy vannak-e a magyarban kettőshangzók. Mindkét kérdésre sajátos választ adtunk: ha vannak elágazó szótagkezdetek, akkor csak a szó elején, és ha vannak kettőshangzók, akkor csak a felszíni kiejtésben, ott is csupán szórványosan. Áttekintettük a hangsorépítési szabályosságokat, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a szavak elején előforduló elágazó szótagkezdetek (vagy más megközelítésben: szótagelő + szótagkezdet párok) a lehetséges elágazó szótagzárlatok egy részének tükörképei. Végül egyes, a szótagszerkezetre hivatkozó szabályokat vettünk szemügyre: a zárlatbeli orrhangúak és a kezdetbeli h gyengülését, valamint a zárlatbeli h (kivételes) törlését. Ezzel már elindultunk az egyes hangoktól a testesebb szerkezetek felé; a következő pontban a hangsúly és a hanglejtés vázlatos tárgyalásával a szótagok szintjénél is följebb: a szavak, majd a mondatok szintjére lépünk.

5. 5. A hangsúly és a hanglejtésA hangtani leírás nem merül ki az egyes hangok és ezek kapcsolódásainak elemzésében, hanem kiterjed a hangoknál, hangkapcsolatoknál, sőt a szótagoknál nagyobb egységek olyan tulajdonságaira is, amelyek ezen nagyobb egységeket egészükben jellemzik, azaz nem sze- letelhetők fel az egyes hangoknak vagy szótagoknak megfelelő részekre. Ilyenek elsősorban a hangsúly és a hanglejtés. Igaz, a hangsúly esetében szokás hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokról, sőt hangsúlyos és hangsúlytalan magánhangzókról is beszélni, de ez nem jelenti azt, hogy a hangsúlyosság, illetve hangsúlytalanság az egyes szótag vagy pláne az egyes magánhangzó tulajdonsága lenne. A hangsúly ugyanis viszonylagos dolog: egy szótagot az tesz hangsúlyossá, hogy



kiemelkedik a többi szótag közül. Ez a kiemelkedés alapulhat különféle tényezőkön: hangerőtöbbleten, hangmagasságtöbbleten, időtartamtöbbleten, illetve ezek különféle összjátékain. Vegyük például a (109) alatti mondatokat, ahol a hangerőtöbbletet (más szóval nyomatékot) a szótag elé tett !, a magasságtöbbletet pedig T jelöli; a zárójelbe tett (!) olyan szótag előtt áll, amely lehet nyomatékosabb a környezeténél, de nem feltétlenül az.

(109) a. ↑!Szombaton.

b. Az ↑ (!)üzletek ↑ (!)sok helyen ↑ (!)szombaton ↑ (!)zárva vannak.

c. !Szom↑baton?

A hangsúlyos szótag legtöbbször hangerő és hangmagasság tekintetében egyaránt kiemelkedik a környezetéből, mint a (109a) példában a szom szótag. Előfordulhat, hogy a hangsúly csak hangmagasságtöbbletben valósul meg, különösen hosszabb mondatokban: ezt szemlélteti a (109b). Van olyan eset is, amikor a hangsúlyos szótag csak nyomatékkal rendelkezik, hangmagasságtöbblettel nem (ilyen a szom szótag a (109c)-ben), viszont a hangmagasságtöbblet önmagában nem mindig jelez hangsúlyt. Például (109c)-ben a hangmagasságtöbbletet a ba szótag hordozza, mégsem ez a hangsúlyos, hanem a szom.

Kiindulásul a hangsúlynak három fokozatát lehet megkülönböztetni:

(110) Hangsúlyfokozatok

a. főhangsúly (jele a szótagelé írt')

b. mellékhangsúly(jele a szótagelé írt.)

c. hangsúlytalanság(jelöletlen)

Ahol a hangsúly szabadon választott (azaz vele is, nélküle is mondható a szerkezet, bármilyen nyelvtani vagy jelentéskülönbség nélkül), ott ezt zárójelbe tett hangsúlyjellel jelöljük: (') és (.). A (') jelű szótag főhangsúlyos, mellékhangsúlyos és hangsúlytalan egyaránt lehet, a (.) jelű pedig mellékhangsúlyos vagy hangsúlytalan.

A fő- és a mellékhangsúly nem abban különbözik egymástól, hogy az egyik nagyobb, a másik pedig kisebb nyomatékkal jár (hiszen ekkor sokkal több fokozatot is megkülönböztethetnénk), hanem abban, hogy a főhangsúly mindig dallamelemet indít (lásd alább). Ennek nem mond ellent a (109c) példa, hiszen ott az emelkedő-eső dallamelem a szom szótagon indul, csak éppen a csúcsa esik a ba szótagra.

A szóhangsúly helye (vagyis az, hogy egy hangsúlyos szó melyik szótagjára esik a hangsúly) a magyarban nem különösebben izgalmas kérdés: néhány egészen különleges esettől eltekintve a szóhangsúly (ha van) mindig a szó első szótagjára esik, összetett szavakban is: 'iskola, forrósodik, 'szénanátha. A kivételes esetekben a szóhangsúly valamelyik későbbi szótagra eshet: a'há!, (.)termé'szetesen!; vagy a szónak két főhangsúlya lehet: 'kilencszáz'kilencven (ilyenkor a szövegkörnyezettől függően az egyik törlődhet: 'kilenc- száz(.)kilencven 'pont, 'pont (.)kilencszáz'kilencven, de az is lehet, hogy mindkettő megjelenik); és vannak olyan szavak is, amelyek soha nem viselnek hangsúlyt, például a, az, is, meg (az utóbbi kötőszóként, pl. 'Pista meg 'hazament).

Ennél sokkal fontosabb az a kérdés, hogy mikor van egy szón főhangsúly a mondatban, és mikor nincs. A legtöbb szó ugyanis képes hangsúlyosan megjelenni, mégis bizonyos helyzetekben hangsúlytalan, azaz hozzásimul az előtte álló szóhoz. (A mindig hangsúlytalan szavak közül az a, az, de stb. az utána állóhoz simul, az is, meg az előtte állóhoz; de a következőkben tárgyalandó hangsúlyuk vesztett szavak mindig balra simulnak.)

E hangsúlytalanságnak két fő oka lehet: ezeket irtásnak, illetve csüggésnek nevezzük. Hasonlítsuk össze a következő példákat:

(111) a. 'Tegnap 'Előddel 'veszekedett a 'matektanár.

b. 'Tegnap <'Előddel veszekedett a matektanár>.

A (111b) mondatban az Előddel szó hangsúlya sajátos (bár nem feltétlenül erősebb, mint a (111a)-ban), mivel utána nem állhat további főhangsúly. Az ilyen főhangsúlyt irtóhangsúlynak nevezzük, és úgy jelöljük, hogy csúcsos zárójelek közé tesszük azt a szakaszt, amelyen belül nem követhetik további főhangsúlyok (ez a mondat



„kiirtott hangsúlyú” része).

Az a hangsúlytalanság, amely nem irtás következménye, a csüggés. Sajnos sok esetben, különösen rövid mondatokban, e kétféle dolog azonos hangsúlymintát eredményez. Például a következő két mondat hangsúlyozása teljesen azonos lehet: a dőlten szedett szó hangsúlytalanul tapad az előtte állóhoz. Azonban a két esetben ennek igen különböző oka és jelentése van:

(112) a. 'Géza 'táncolni akar.

b. 'Jenő <'táncolni imád>.

Az első mondatban az akar hangsúlytalansága semleges, többletjelentést nem hordoz: ez az adott mondat „rendes” hangsúlymintája. Az ilyen hangsúlytalanságot nevezzük csüggés- nek. Az akar hangsúlytalanságához nem kell irtás: ez az ő saját tulajdonsága. Nem így a második mondatban: itt az imád hangsúlytalanságának többletjelentése van, hiszen a mondat csak olyasféle olvasattal képzelhető el, mint például „de csókolózni már nem”, azaz a táncolni ellentétben van valami más (akár ki nem mondott) cselekvéssel. (Ahogyan könyvünk mondattani fejezetének 3.3.1. pontjában láttuk, az ilyen mondatok irtóhangsúlyos összetevője – a fókusz – „kimerítő azonosítást” jelez, vagyis a mondat fő állítása az, hogy minden szóba jöhető cselekvés közül, amelyeket Jenő imádhatna, éppen a táncolás (és semmi más) az, amit valóban imád. Az említett, más cselekvésekkel való szembeállítás ehhez képest másodlagos, kikövetkeztethető – feltéve, hogy valahogyan behatárolható azon cselekvések köre, amelyekről a mondat tagadja, hogy Jenő imádhatná.)

A (112)-beli két mondat tehát minden felszíni egyformasága ellenére két különböző szerkezet. Ezt a jelentés különbözőségén kívül azzal is bizonyíthatjuk, hogy megvizsgáljuk a mondat további szavait, ha vannak ilyenek (illetve hozzátoldunk valamilyen folytatást). Ha ezek a további szavak hangsúlyosak (113a), akkor a kérdéses szó hangsúlytalanságát csüggésnek minősítjük, ami csak a kérdéses szó sajátja, és nem befolyásolja a további mondatrészek hangsúlyviszonyait. Ha azonban azt találjuk, hogy a további szavak is hangsúlytalanok (113b), akkor irtásról van szó. Bonyolítja a dolgot, hogy az akar-féle (csüggő) szavak is kerülhetnek irtás hatása alá, amint az alábbi (113c) mondat mutatja:

(113) a. 'Géza 'táncolni akar a 'magas 'fekete 'lánnyal.

b. 'Jenő <'táncolni imád a magas fekete lánnyal>.

c. 'Ödön <'táncolni akar a magas fekete lánnyal>.

Az imént a főhangsúlyt úgy határoztuk meg, hogy az mindig dallamelemet indít. Dallamelemeknek azokat a nyelvtani szereppel rendelkező dallammintákat fogjuk nevezni, amelyekből a magyar hanglejtés felépül. Tehát az a nyomatékos szótag, amely nem indít dallamelemet, mellékhangsúlyos. A valóságos hangerőkülönbségek a főhangsúly szempontjából nem érdekesek: két főhangsúlyos szótag nem feltétlenül egyformán hangos, és az sem biztos, hogy egy főhangsúlyos és egy mellékhangsúlyos szótag közül az előbbi a hangosabb.

A magyarban tizenegyféle dallamelemet különböztethetünk meg; ezenkívül van még két olyan dallamforma, a függelékdallam és az előke, amelyek nem főhangsúlyos szótaggal kezdődnek. A dallamelemek egy része többféle változatban fordul elő attól függően, hány szótagon terülnek szét. Három változatot tartunk számon: az egyszótagos, a kétszótagos és a három vagy több szótagos változatot. Ezenkívül bizonyos esetekben némi szabad mozgástér is van az egyes dallamminták megvalósításában.

Az eső jellegű dallamelemek között találjuk az eső, a féleső és az eső-emelkedő dallamot. Többszótagos változatukban a hangmagasság az első és a második szótag között nagyot lép lefelé; az egyszótagos változatban ezen a szótagon belül történik meg a hangmagasság csökkenése. Az eső dallam (jele: a dallamelemet indító – főhangsúlyos – szótag elé tett \ ) az alapvonalon (a beszélő normális hangterjedelmének alsó határán) ér véget, és a mondat végét jelzi kijelentő és kérdőszavas kérdő mondatokban:

(A diagramokban a két vízszintes vonal jelzi a beszélő normális hangterjedelmének felső és alsó határát, a • a hangsúlyos, a . pedig a hangsúlytalan szótag hangmagasságát érzékelteti.)



A féleső dallam (jele: ' ) nem éri el az alapvonalat és ez a leggyakoribb dallamelem mondat belsejében levő főhangsúlyos szótagokon. Az alábbi példákban mindegyik főhangsúlyos szótag féleső dallamot indít, kivéve az utolsót (amely esőt).

Az eső-emelkedő dallam (jele: \/ ) az első nagy lelépés után fokozatosan emelkedik, vagy pedig a végén lép egyet fölfelé. A „szembeállítás” jelentésmozzanatát hordozza, mint például a \INem alszom! mondatban (Ti azt hiszitek, hogy alszom, azért járkáltok lábujjhegyen, pedig nem is alszom).

A (116a) mondattal a fogorvos biztathatja az injekciótól félő gyereket; a (116b)-vel a beszélő gúnyosan megismétli a beszélgetőtársa mondatát, amellyel egyáltalán nem ért egyet.

A dallamelemek második csoportja, a lebegő jellegűeké, az emelkedő ( / ), a magas szinttartó ( “ ) és az ereszkedő ( " ) dallam, kimondottan befejezetlen előkészületet jelez valami fontosra, ami eztán következik. Jellemző esetben a mondat utolsó dallamelemét megelőző főhangsúlyos szótagok hanglejtése lehet ilyen, „megszakított kérdésekben” pedig mindig lebegő jellegű dallamelem található. Az, hogy a három közül éppen melyik, attól függ, mennyire váratlan helyzetre reagál, s ezért mennyire feszült a megszakított kérdés. Például, ha meglátogatom Angéla nénit, de helyette az orvos nyit ajtót, a következő három kérdés egyikével kezdhetem a beszélgetést

(117a), azaz emelkedő a helyénvaló dallam, ha az orvos jelenléte meglepő, vagyis Angéla nénivel valami váratlan történhetett. (117c), vagyis ereszkedő dallammal teszem fel a kérdést, ha Angéla néni sokat betegeskedik, ezért az orvos jelenléte egyáltalán nem meglepő. A két véglet közötti semleges megoldás a magas szinttartó dallam, (117b).

Amint a mondattani fejezet 2.3. pontjában láttuk, az ún. kontrasztív topik is emelkedő dallamú (utána a fókusz eső dallamú irtóhangsúlyt hordoz):

(118) /Jánosnak \nem adnám kölcsön az autómat. (bárki másnak szívesen)

A harmadik csoportba három lebegő-eső jellegű dallam tartozik: az emelkedő-eső ( /\ ), a szinttartó-eső ( A ) és az ereszkedő-eső ( A ). Az eső rész mindig az utolsó előtti szótagon kezdődik, ha a dallamot hordozó szövegrész (a mondat utolsó főhangsúlyától a mondat végéig) három vagy annál több szótagú. Mindhárom ide tartozó dallam eldöntendő kérdést jelez, ezen belül valódi kérdezésre az emelkedő-eső dallamot használjuk. Az ereszkedőeső dallam inkább felkiáltás: megütközést vagy hitetlenséget fejez ki az éppen hallott információval vagy a tapasztalt helyzettel kapcsolatban. A szinttartó-eső változat itt is semleges: nem igazán kérdés, de nem is csupán felkiáltás.



Az emelkedő-eső dallam pontos megvalósításáról a következőket mondhatjuk. Egy szótagú kérdésben (illetve olyan hosszabb kérdésben, amelynek utolsó főhangsúlya az utolsó szótagra esik) az egész fölfelé és lefelé menő dallamvonalnak az egyetlen rendelkezésre álló szótagon kell elhelyezkednie, de az eső rész hiányozhat is, különösen ha a szótag rövid magánhangzót tartalmaz, és nyílt (nincs a végén mássalhangzó) vagy zöngétlen mássalhangzóra végződik (119a). Ha a dallamnak két szótag áll a rendelkezésére, a hangmagasság fellép a két szótag között, majd a második szótagon lesiklik (ez a lesiklás is csökevényes lehet, vagy egyenesen hiányozhat (119b)). Végül a három vagy annál több szótagos változatban a hangmagasság egészen az utolsó előtti szótagig emelkedik (mégpedig fokozatosan, vagy siettetve, vagy éppen késleltetve), majd az utolsó két szótag között nagyot lép lefelé (119c-d):

Az eldöntendő kérdéseken kívül ugyanezek a dallamformák használatosak a visszhangkérdésekben (120) és az ismételtető kérdésekben (121). A következő párbeszédecskék azt is szemléltetik, hogy a rendes kérdőszavas kérdések dallama, akárcsak a kijelentéseké, eső:

(120) –\Kivel találkoztak?

– /\Kivel találkoztak? ('Nem is \tudom.)

(121) –\Péterrel találkoztak.

– /\Kivel találkoztak? (AMit mondtál?)

Mindkét válaszmondatban a Ki szótagra esik az egyetlen főhangsúly, de a koz szótagra esik a dallam csúcsa.

A hátralévő két (hangsúlyos szótaggal kezdődő) dallamelem az ún. második típusú ereszkedő dallam ( " ), amelyet értékelő felkiáltásokban használunk (122a), illetve a stilizált dallam (—-), amely egy magasabb és egy alacsonyabb (de az alapvonalnál feljebb húzódó) „teraszból” (azaz szigorúan szinttartó dallammal és elnyújtottan ejtett részből) áll, és amelyet távolabb álló személy(ek) megszólítására használunk. A lelépés az utolsó két szótag között történik (122b), de ha csupán egy szótag van, akkor ezt kettévágja (122c):

Végül a függelékdallam (alacsony szinttartó dallam, amely gyakorlatilag az alapvonalon húzódik, dallamvonalában nem kapcsolódik az előtte álló dallamelemhez, és első szótagján semmiféle hangsúly nincs) és az előke (viszonylag alacsony szinttartó dallam vagy a lebe- gők egyike, de hangsúly nélkül) egészíti ki a dallamformák tárát. A függelékdallamot ( o ) megszólításokban és idéző mondatokban használjuk:

Az előke ( ° ) a mondat első hangsúlyos szótagját megelőző, bevezető rész dallama, mint például a (124a)-beli És ha, vagy pedig két dallamelemet egymástól elválasztó hangsúlytalan szótagokon jelenik meg. Hasonlítsuk össze a (124b) és (124c) példát: az ide szó az egyikben előke, a másikban az első dallamhoz tartozik, és folytatja a Gyere elején megkezdett lefele tartó mozgást:



Ezzel a magyar hangsúly és hanglejtés főbb építőkockáinak áttekintését befejeztük. Egy teljesebb leírásban ki kellene térnünk a különféle mondattani szerkezetek hangsúlyozásának, valamint a dallamelemek és a mondatok egymáshoz rendelésének szabályaira is, azonban erre ezúttal terjedelmi meggondolásokból nem vállalkozunk. Az érdeklődő olvasó megtalálhatja ezeket az alábbi szakirodalmi tájékoztató végén felsorolt forrásmunkákban.


4. fejezet - 6. OlvasnivalóKönyvünk olvasójának elsősorban a következő köteteket ajánljuk figyelmébe a hangtanban való további elmélyedés céljára:

Jacques Durand – Siptár Péter:

Bevezetés a fonológiába. Osiris Tankönyvek, Budapest, Osiris Kiadó, 1997.

A kötet a legelső magyar nyelvű hangtanelméleti tankönyv. Részletesen bemutatja a huszadik század legbefolyásosabb hangtani elmélete, a generatív fonológia közvetlen előzményeit és klasszikus modelljét, valamint a fontosabb kortárs hangtanelméletek alapelveit. Kitér a szótagszerkezet és a hangtani ábrázolások geometriájának kérdéseire is. Az egyes fejezetek végén található, Olvasnivaló című szakaszokban a szerzők számos olyan – magyarul írt vagy magyar fordításban is hozzáférhető – munkát sorolnak fel, amelyekből az érdeklődő a hangtanelmélet korai, a főáramból kieső vagy csupán terjedelmi okokból nem tárgyalt vonulatairól is tájékozódhat. Minden fejezethez feladatok csatlakoznak, amelyeknek elvégzésével az olvasó különféle nyelvekből vett adatsorokkal szembesítheti a könyvből merített ismereteit, a hangtani elemzés módszereiben való újdonsült jártasságát.

Siptár Péter (szerk.):

Szabálytalan fonológia. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001.

A kötet címe szándékosan kétértelmű. Egyrészt legalábbis szabálytalannak, azaz rendhagyónak mondható egy fonológiaelméleti tankönyv, ha a huszadik század legnevezetesebb fonológiai iskolái vagy meg sincsenek említve benne (mint például a klasszikus generatív fonológia vagy a lexikális fonológia), vagy pedig éppen csak futólag kerülnek szóba (mint az autoszegmentális fonológia). Másrészt viszont azokban a fonológiaelméleti irányzatokban, amelyekről a kötet szól, a strukturális fonológiában, a kormányzásfonológiában és az optimalitáselméletben éppen az a közös, hogy – az imént említettekkel szöges ellentétben – a „fonológiai szabály” fogalma egyáltalán nem játszik szerepet bennük, vagy legalábbis nem a levezetéses elméletek rendezett szabályrendszereinek értelmében. Az itt tárgyalt fonológiaelméletek tehát ebben a második értelemben is „szabálytalanok”. A kötet szerzői: Péter Mihály, Szigetvári Péter és Rebrus Péter.

Kiefer Ferenc (szerk.):

Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. 2. kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001.

A magyar nyelv korszerű leírásának fontosabb kérdéseit részletesen tárgyaló könyvsorozat második kötete a hangtannal foglalkozik, a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük szempontjából vizsgálja. Az öt törzsfejezet áttekinti a magyar hangtan mindegyik fő területét, de a szerzők célja a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása, gyakran több elmélet fényében is megvilágítva, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar hangtan kidolgozása. A két utolsó fejezet már a beszédhangtan felé tekint ki: az egyik a gyors és a lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja, a másik pedig a legszükségesebb beszédhangtani fogalmakat foglalja össze.

Kiefer Ferenc – Péter Mihály – Siptár Péter (szerk.):

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XIX. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1998.

A kiadványsorozat legújabb kötetét a szerkesztők teljes egészében a nyelv hangalakjának szentelték. Az egyes tanulmányok szerzői a legújabb hangtanelméletek néhány fontos irányzatát mutatják be, különös tekintettel az elmélet és a leírási eljárások konkrét nyelvi anyag, mindenekelőtt a magyar vonatkozásában történő alkalmazására. Emellett a kötetben a nyelv hangzó oldalának vizsgálatával kapcsolatos más időszerű kérdések is szerepelnek.


Modern fonológiai szöveggyűjtemény I. Szemelvények a generatív fonológia irodalmából. Budapest, Tankönyvkiadó, 1989.


6. Olvasnivaló

A szöveggyűjtemény magyar fordításban adja közre a nemzetközi hangtanelmélet legnevesebb művelőinek egy-egy tanulmányát. A szerzők között található Noam Chomsky, James D. McCawley, Sanford A. Schane, Paul Kiparsky, Stephen R. Anderson, Jerzy Rubach és Robert M. Vago.


Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATE, 1993.

A gyűjtemény második kötete a kortárs hangtani elméletek között tallóz. A szerzők között található John A. Goldsmith, George N. Clements, Harry van der Hulst, Jonathan Kaye, David Stampe és Jacques Durand.

*

Az alábbiakban a fejezetünkben érintett részletkérdések sorrendjében haladva ajánlunk további olvasnivalót. Az egyes írásokra szerzőjük nevével és a kiadás dátumával utalunk. A részletes könyvészeti adatok könyvünk végén, az egyesített irodalomjegyzékben találhatók meg.

A beszédhangtan (fonetika) és a nyelvi hangtan (fonológia) viszonyáról lásd Jakobson (1972:11-68), Kiefer (1994b), Kenesei (1995:81-97), Hunyadi (2002). A beszédhangtan alapjainak jó összefoglalója Kassai (1994, 1998), lásd még Bolla (1982), Gósy (1989, 1998), Olaszy (1989). A hangtan és az írás viszonyáról lásd Kenesei (1995:194-216).

A huszadik század első kétharmadának hangtani irányzatairól a legjobb tankönyv jellegű összefoglaló Péter (2001). Ebben az elméleti keretben a magyar nyelv különböző hangtani kérdéseit elemzi Lotz (1976). A generatív fonológia korai irodalmából lásd Szépe (1969), Chomsky (1964/1989), McCawley (1974/1989). A mai hangtani elméletekről: Goldsmith (1976/1993), Donegan – Stampe (1979/1993), Clements – Keyser (1983/1993), Kaisse – Shaw (1985/1993), Clements (1985/1993), Kaye – Lowenstamm – Vergnaud (1985/1993), Anderson – Durand (1986/1993), Kiefer (1994b), Dressler – Siptár (1998), Polgárdi (1998), Szende (1998), Szigetvári (1998).

A magánhangzókról szóló alfejezet legfőbb forrása Nádasdy – Siptár (1994). A magyar magánhangzórendszerről általában lásd még Szépe (1969), Szende (1976, 1982), Dressler – Siptár (1998), Siptár (1994b). Az A, I, U elemekről lásd Szigetvári (1998)-at és az ott idézett irodalmat; a hangok geometrikus ábrázolásáról lásd Clements (1985/1993). A magánhangzó-harmóniáról lásd Siptár (1984, 1994c), van der Hulst (1985/1993), Kontra – Ringen – Stemberger (1989), Antal (1991), Cseresnyési (1993), Ringen – Vago (1998).

A mássalhangzókról szóló alfejezet Siptár (1995)-ön alapul. A magyar mássalhangzórendszerről általában lásd még Szépe (1969), Szende (1976, 1982), Elekfi (1992), Siptár (1992, 1994a), Bodnár (1998). A zöngésségi hasonulásról és a v sajátos helyzetéről lásd Siptár (1996), Zsigri (1996). A dz hangkapcsolatról lásd É. Kiss – Papp (1984). A t-végű igék felszólító alakjának viselkedéséről lásd Jakab (1967), Vago (1991), Siptár (1994a), Zsigri (1997). A zárréshangokkal kapcsolatos folyamatokról lásd Ács – Siptár (1994), Zsigri (1994).

A szótagszerkezetről általában lásd Kiss (1974), Clements – Keyser (1983/1993), Kassai (1999), Szigetvári (2001). A magyar szótagok szerkezetéről és számos ide kapcsolódó, de fejezetünkben nem érintett kérdésről kimerítő elemzést ad Törkenczy (1994). A magyar szavak szótagolásáról, különös tekintettel az elágazó szótagkezdetekre, lásd még Papp (1966), Vértes (1978), Siptár (1980), Törkenczy – Siptár (1999). A kettőshangzók kérdéséről lásd Kylstra – de Graaf (1980), Kassai (1982, 1984), Kylstra (1984).

A hangsúlyról és a hanglejtésről könyvünkben csak egészen vázlatos képet adhattunk. A magyar hangsúlyrendszer részletes elemzése Kálmán – Nádasdy (1994)-ben található meg. A csüggés és az irtás fogalmát Kálmán és munkatársai (1989) vezették be. A magyar mondatok hangsúlyozásáról lásd még Varga (1986, 1988), É. Kiss (1988), Hunyadi (1995, 1996b). A dallamelemek fenti összefoglalása Varga (1994)-en alapul. A magyar hanglejtésről lásd még Fónagy – Magdics (1967), Hetzron (1980), Kálmán – Kornai (1985), Varga (1981a, 1990, 1993, 1998).

A magyar fonológiáról a közelmúltban két reprezentatív angol nyelvű monográfia is napvilágot látott The Phonology of Hungarian (Siptár – Törkenczy 2000), illetve Intonation and Stress. Evidence from Hungarian (Varga 2002) címmel.

A hangtani fejezet kéziratának elolvasásáért, hasznos megjegyzéseikért és tanácsaikért ezúton mondok köszönetet Furcsa Laurának, Kiss Zoltánnak, Kürti Annának, Nádasdy Ádám- nak, Nagy Zsuzsannának és Szépe Juditnak.


5. fejezet - IrodalomAbaffy Erzsébet 1978. A mediális igékről. Magyar Nyelv 74. 280–293.

Ackerman, Farrell 1981. On Questionable Complementizers. Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae 31. 19–56.

Ackerman, Farrell 1984. Verbal Modifiers as Argument Taking Predicates: Complex Verbs as Predicate Complexes in Hungarian. Groninger Arbeiten zur Germanistischen Linguistik 25. 23–71.

Ackerman, Farrell 1987. Pronominal Incorporation: The Case of Prefixal Adverbs. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian II. Szeged, JATEPress, 213–260.

Ackerman, Farrell 1992. On the Domain of Lexical Rules: Hungarian Causatives and Wordhood. In: Kenesei István – Pléh Csaba (szerk.): Approaches to Hungarian IV. Szeged, JATEPress, 9–38.

Ackerman, Farrell – Gert Webelhuth 1997. The Composition of (Dis)Continuous Predicates: Lexical or Syntactic? Acta Linguistica Hungarica 44. 317–340.

Ács Péter – Siptár Péter 1994. Túl a gondozott beszéden. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 550–580.

Alberti Gábor 1992–93. Hatáslánc. Nyelvtudományi Közlemények 93. 137–159.

Alberti Gábor 1994a. Model Tau: A Formal Theory of Thematic Roles. In: Bánréti Zoltán (szerk.): Papers in the Theory of Grammar. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 184–235.

Alberti Gábor 1994b. Bevezetés a magyar generatív mondatelemzésbe. Pécs, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó.

Alberti Gábor 1995. Role Assignment in Hungarian Possessive Constructions. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 11–28.

Alberti Gábor 1996a. Argument Hierarchy and Reflexivization. Megjelenik az Acta Linguistica Hungaricában.

Alberti Gábor 1996b. Passzivizálási művelet a magyarban. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei II. Néprajz és Nyelvtudomány 37. Szeged, JATEPress, 7–46.

Alberti Gábor 1997a. Passivization in Hungarian. In: Kenesei István – Casper de Groot (szerk.): Approaches to Hungarian VI. Szeged, JATEPress.

Alberti Gábor 1997b. Argument Selection. Frankfurt, Peter Lang.

Alberti Gábor 1997c. Restrictions on the Degree of Referentiality of Arguments in Hungarian Sentences. Acta Linguistica Hungarica 44. 341–362.

Alberti Gábor 1998. Struktúrák a vonzatszerkezetben. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei III. Szeged, JATEPress, 185–222.

Alberti Gábor 2001a. A magyar alárendelési típusok. In: Andor József – Szűcs Tibor – Terts István (szerk.): Színes eszmék nem alszanak... Szépe György 70. születésnapjára. Pécs, Lingua Franca Csoport, 54–66.

Alberti Gábor 2001b. Az aspektus szintaxisa a magyarban. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai. Budapest, Osiris Kiadó, 145–164.

Alberti Gábor megjelenés alatt. Climbing for Aspect – with no Rucksack. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.

Alberti Gábor – Medve Anna 2000. Focus constructions and the “scope–inversion puzzle” in Hungarian. In: Alberti Gábor – Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian VII. Szeged, JATEPress, 119–150.


Irodalom

Alberti Gábor – Medve Anna 2002. Generatív grammatikai gyakorlókönyv I. Szabályok és magyarázatok. II. Agrajzok. Budapest, Janus Books.

Anderson, John – Jacques Durand 1986/1993. Függőségi fonológia. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress, 258–303.

Anderson, Stephen R. 1992. A–Morphous Morphology. Cambridge, Cambridge University Press.

Antal László 1961. A magyar esetrendszer. Nyelvtudományi Értekezések 29. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Antal László 1977. Egy új magyar nyelvtan felé. Gyorsuló idő. Budapest, Magvető Kiadó.

Antal László 1991. Magánhangzó–illeszkedés: újabb kísérlet egy régebbi felfogás alapján. Magyar Nyelv 87. 59–64.

Aronoff, Mark 1976. Word Formation in Generative Grammar. Cambridge MA, The MIT Press.

Aronoff, Mark 1993. Morphology by Itself: Stems and Inflectional Classes. Cambridge MA, The MIT Press.

Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.) 2001. Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai. Budapest, Osiris Kiadó.

Bánréti Zoltán 1982. Conjunctions and Modality: a Special Conjunction Pair in Hungarian. Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae 32. 103–139.

Bánréti Zoltán 1983. A megengedő kötőszók szintaxisáról és szemantikájáról. Nyelvtudományi Értekezések 117. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Bánréti Zoltán 1985. Gapping. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. Szeged, JATEPress, 187–203.

Bánréti Zoltán 1987. A magyar mellérendelő szerkezetek szintaxisáról. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 17. 17–29.

Bánréti Zoltán 1992. A mellérendelés. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó, 715–796.

Bánréti Zoltán 1994a. The Recoverability Principle in Grammar. In: Bánréti Zoltán (szerk.): Papers in the Theory of Grammar. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 66–79.

Bánréti Zoltán 1994b. Coordination. In: Kiefer Ferenc – É. Kiss Katalin (szerk.): The Syntactic Structure of Hungarian. San Diego–New York, Academic Press, 355–414.

Bánréti Zoltán 2001a. Többszörös lexikai kiválasztás és párhuzamosság a hátraható VP–ellipszisben. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 97–119.

Bánréti Zoltán 2001b. Multiple Lexical Selection and Parallellism in Hungarian VP Ellipsis. Acta Linguistica Hungarica 48. 25–58.

Bánréti Zoltán 2001c. Zsilipelés és hántolás. In: Andor József – Szűcs Tibor – Terts István (szerk.): Színes eszmék nem alszanak... Szépe György 70. születésnapjára. Pécs, Lingua Franca Csoport, 108–124.

Bánréti Zoltán 2001d. Az ellipszis mondattana és a lexikai szelekció. Nyelvtudományi Közlemények 98. 7–70.

Bánréti Zoltán 2002. A lexikai kiválasztás mechanizmusának és a szintaktikai szabályoknak a kölcsönhatása az elliptikus mellérendelő mondatszerkezetben. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 265–288.

Bartos Huba 1997. On ‘Subjective’ and ‘Objective’ Agreement in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 44. 363–384.


Irodalom

Bartos Huba 1999. Morfoszintaxis és interpretáció: a magyar inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. Ph.D. disszertáció, ELTE Elméleti Nyelvészet Szakcsoport.

Bartos Huba 2000a. VP–ellipsis and Verbal Inflection in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 47. 3–23.

Bartos Huba 2000b. Az inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 653–762.

Bartos Huba 2000c. Az alanyi és a tárgyas ragozásról. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged, JATEPress, 153–170.

Bartos Huba 2001a. Mutató névmási módosítók a magyar főnévi szerkezetekben: egyezés vagy osztozás? In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 19–41.

Bartos Huba 2001b. Sound-form Non-insertion and the Direction of Ellipsis. Acta Linguistica Hungarica 48. 3–24.

Bartos Huba 2001c. Object Agreement in Hungarian: A Case for Minimalism. In: G. M. Alexandrova – O. Arnaudova (szerk.): The Minimalist Parameter. Amsterdam, John Benjamins, 311–324.

Bartos Huba 2002. Root infinitives. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 11–38.

Bartos Huba megjelenés alatt. On–line Morphology, and the Morphosyntax of Hungarian Verbal Inflection. In: Uwe Junghanns – Luka Szucsich (szerk.): Syntactic Structures andMorphological Information. Berlin, Mouton de Gruyter.

Bartos Huba megjelenés alatt. Verbal Complexes and Morphosyntactic Merger. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.

Beard, Robert 1995. Lexeme–Morpheme Based Morphology. New York, State University of New York Press.

Bencédy József – Fábián Pál – Rácz Endre – Velcsov Mártonné 1968. A mai magyar nyelv. Budapest, Tankönyvkiadó.

Bende–Farkas Ágnes 1995. Prefixation and Discourse. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 193–220.

Bodnár Ildikó 1998. A fonémaállomány rendszerezése. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 5–33.

Bolla Kálmán (szerk.) 1982. Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Booij, Geert 1985. Coordination reduction in complex words: a case for prosodic phonology. In: Harry van der Hulst – Neal Smith (szerk.): Advances in Nonlinear Phonology. Dordrecht, Foris, 143–160.

Bródy Mihály 1990. Some Remarks on the Focus Field in Hungarian. UCL Working Papers in Linguistics 2. University College London, 201–225.

Bródy Mihály 1991. Remarks on the Order of Elements in the Hungarian Focus Field. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian III. Szeged, JATEPress, 95–122.

Bródy Mihály 1995a. Focus and Checking Theory. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 29–44.

Bródy Mihály 1995b. Hungarian Focus, Bare Checking Theory, and Greed. In: Inga Kohlhof – Susanne Winkler – Hans–Bernhard Drubig (szerk.): Proceedings of the Göttingen Focus Workshop, Arbeitspapiere des Sonderforschungsbereichs 340 Nr. 69. Universitát Tübingen.

Bródy Mihály 1997. Mirror Theory. UCL Working Papers in Linguistics 9. University College London.

Bródy Mihály megjelenés alatt. “Roll–up” structures nand morphological words. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.


Irodalom

Bródy Mihály – Szabolcsi Anna 2001. Az egyenes és inverz hatókörű mondatokról. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 120–144.

Carstairs, Andrew 1987. Allomorphy in Inflexion. London, Croom Helm.

Carstairs–McCarthy, Andrew 1992. Current Morphology. London, Routledge.

Chomsky, Noam 1964/1989. A fonológiai komponens. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény I. Budapest, Tankönyvkiadó, 5–11.

Clements, George N. – Samuel Jay Keyser 1983/1993. CV–fonológia. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress, 109–139.

Clements, George N. 1985/1993. A fonológiai jegyek geometriája. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress, 208–233.

Csatay Richárd 2000. Egyeztetés a magyarban: a szám–jegy egyeztetése. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv lerásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 97–118.

Csatay Richárd 2002. A magyar kvantorok változatos mondatbeli pozíciói és azok lehetséges magyarázata(i). In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 77–96.

Cseresnyési László 1993. Gondolatok a magyar hangrendről. Magyar Nyelv 89. 401–412.

Csirmaz Anikó 1999a. Verbal Modifiers are Clitics. In: Trón Viktor (szerk.): Doximp 3. Working Papers in the Theory of Grammar 6.3. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

Csirmaz Anikó 1999b. Light Verbs and Stress Avoiding Verbs in Hungarian. In: Kiss Zoltán (szerk.): The Odd Yearbook 1999. Budapest, ELTE Angol Nyelvészeti Tanszék.

Csirmaz Anikó 2001a. Null Subjects in Hungarian DPs asnd Inflected Infinitivals. In: G. M. Alexandrova

• O. Arnaudova (szerk.): The Minimalist Parameter. Amsterdam, John Benjamins.

Csirmaz Anikó 2001b. Middles in English and Hungarian. In: Kürti Anna (szerk.): Docsymp 5. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

Csirmaz Anikó megjelenés alatt. Particles and phonologically defective predicates. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.

Csirmaz Anikó megjelenés alatt. Restructuring Predicates in Hungarian. In: Conor Quinn and Claire Bowern (szerk.): Proceedings of the Light Verb Workshop. Harvard Working Papers in Linguistics.

Dalmi Gréte 1983. A Case of Re–analysis in a “Topic–prominent” Language. Acta Linguistica Hungarica 31. 57–85.

Dalmi Gréte 1994. Hungarian Infinitival Constructions. Ph.D. disszertáció. Sydney.

Dalmi Gréte 1997a. Experiencer Subjects and the Structure of Pysch–impersonal Predicates. Modern Filológiai Közlemények 2:2. 94–118.

Dalmi Gréte 1997b. Object Agreement in Hungarian. Working Papers in the Theory of Grammar 5:2. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 91–119.

Dalmi Gréte 1998. PF–Incorporation By Last Resort in Hungarian. Working Papers in the Theory of Grammar 6:3. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 61–83.

Dalmi Gréte 1999. Wackernagel Effect in the Hungarian Focus Field. Proceedings of Console 8. Wien, Universitát Wien, 61–85.

Dalmi Gréte 2000. The Structure of Psych–impersonal Predicates. Proceedings of SCL–18. Lund University,


Irodalom

193–207.

Dalmi Gréte 2003. Wackernagel and His Cousins: PF–Syntax Interface Phenomena. Proceedings of the AAI Prosodic Interfaces Conference. Université Nantes.

Di Sciullo, Anna Maria – Edwin Williams 1987. On the Definition of Word. Cambridge MA, The MIT Press.

Dikken, Marcel den 1999. On the Structural Representation of Possession and Agreement: the Case of (Anti-)Agreement in Hungarian Possessed Nominal Phrases. In: Kenesei István (szerk.): Crossing Boundaries. Amsterdam, John Benjamins, 137–178.

Dikken, Marcel den 2000. A tárgyi személyes névmások szerkezete és az egyeztetés. In: Büky László

• Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 171–180.

Dikken, Marcel den megjelenés alatt. Agreement and Clause Union. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.

Donegan, Patricia – David Stampe 1979/1993. Természetes fonológia. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress, 5–41.

Dressler, Wolfgang – Siptár Péter 1998. A magyar nyelv természetes fonológiája felé. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 35–59.

Dudás Kálmán 2002. A részleges wh–mozgatás lehetséges modellje. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 109–136.

Durand, Jacques – Siptár Péter 1997. Bevezetés a fonológiába. Osiris Tankönyvek, Budapest, Osiris Kiadó.

É. Kiss Katalin 1977. Topic and Focus in Hungarian Syntax. Montreal Working Papers in Linguistics 8. 1–42.

É. Kiss Katalin 1978a. A magyar mondatok egy szintaktikai modellje. Nyelvtudományi Közlemények 80. 261–286.

É. Kiss Katalin 1978b. A határozott főnévi csoport pronominalizációja a magyarban. Magyar Nyelv 74. 445–452.

É. Kiss Katalin 1979. A mondatátszövődésről. In: Szathmári István – Várkonyi Imre (szerk.): A szövegtan a kutatásban – az oktatásban. Kaposvár, 93–105.

É. Kiss Katalin 1980. A Transformational Generative Syntax Based on the Notions of Topic and Focus. In: Danile Clément (szerk.): Empirische Rechtfertigung von Syntaxen. Bonn, Bouvier Verlag Herbert Grundmann, 72–85.

É. Kiss Katalin 1981a. Focus and Topic, the Marked Constituents of Hungarian Sentence Structure. In: Adriana Belletti – Luigi Brandi – Luigi Rizzi (szerk.): Theory of Markedness in Generative Grammar. Scuola Normale Superiore, Pisa, 347–361.

É. Kiss Katalin 1981b. Syntactic Relations in Hungarian, a „Free” Word Order Language. Linguistic Inquiry 12. 185–215.

É. Kiss Katalin 1981c. Topic and Focus: The Operators of the Hungarian Sentence. Folia Linguistica 16. 305–330.

É. Kiss Katalin 1981d. Binding in a Non-configurational Language. Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae 31. 187–218.

É. Kiss Katalin 1981e. Brassai Sámuel mondatelmélete. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 13. 91102.

É. Kiss Katalin 1982. Samuel Brassai’s Theory of the Sentence. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Hungarian Linguistics. Amsterdam, John Benjamins, 331–350.


Irodalom

É. Kiss Katalin 1983. A magyar mondatszerkezet generatív leírása. Nyelvtudományi Értekezések 116. Budapest, Akadémiai Kiadó.

É. Kiss Katalin 1985. Az anaforikus névmások értelmezéséről. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 16. 155–187.

É. Kiss Katalin 1986a. The Order and Scope of Operators in the Hungarian Sentence. In: Werner Abraham – Sjaak de Meij (szerk.): Topic, Focus, and Configurationality. Amsterdam, John Benjamins, 181–214.

É. Kiss Katalin 1986b. Parasitic Chains. The Linguistic Review 5. 41–74.

É. Kiss Katalin 1986c. A személyragos főnévi igeneves szerkezetről. Magyar Nyelv 82. 393–408.

É. Kiss Katalin 1987a. Configurationality in Hungarian. Dordrecht, Reidel – Budapest, Akadémiai Kiadó.

É. Kiss Katalin 1987b. Is the VP Universal? In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian II. Szeged, JATEPress, 13–87.

É. Kiss Katalin 1987c. Az operátorok hatóköre és szórendje a magyar mondatban. In: Ruzsa Imre (szerk.): Tertium non Datur 4. Budapest, ELTE, 47–70.

É. Kiss Katalin 1988. Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról. Nyelvtudományi Közlemények 89. 1–52.

É. Kiss Katalin 1989. Egy főnévi igeneves szerkezetről. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 17. 153169.

É. Kiss Katalin 1990. Against Treating Hungarian as a V–Second Language. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian III. Szeged, JATEPress, 29–64.

É. Kiss Katalin 1991a. An Argument for Movement. In: Klaus Netter – Hubert Haider (szerk.): Representation versus Derivation. Dordrecht, Reidel, 199–217.

É. Kiss Katalin 1991b. On the Locality Condition of Anaphora and Pronominal Variable Binding. In: Jan Koster – Eric Reuland (szerk.): Long Distance Anaphora. Cambridge University Press, 245261.

É. Kiss Katalin 1991c. Logical Structure in Syntactic Structure: The Case of Hungarian. In: James Huang – Robert May (szerk.): Logical Structure and Syntactic Structure. Dordrecht, Reidel, 111–148.

É. Kiss Katalin 1992a. Az egyszerű mondat szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó, 79–179.

É. Kiss Katalin 1992b. A többszörös kérdésekről. In: Hunyadi László et al. (szerk.): Könyv Papp Ferencnek. Debrecen, KLTE, 79–90.

É. Kiss Katalin 1992c. Move–Alpha and Scrambling in Hungarian. In: Kenesei István – Pléh Csaba (szerk.): Approaches to Hungarian IV. Szeged, JATEPress, 67–98.

É. Kiss Katalin 1993a. A magyar nyelv típusáról. Magyar Nyelv 89. 163–173.

É. Kiss Katalin 1993b. WH–Movement and Specificity. Natural Language and Linguistic Theory 11. 85–120.

É. Kiss Katalin 1994a. Sentence Structure and Word Order. In: Kiefer Ferenc – É. Kiss Katalin (szerk.): The Syntactic Structure of Hungarian. San Diego–New York, Academic Press, 1–90.

É. Kiss Katalin 1994b. NP–Movement, WH–Movement and Scrambling in Hungarian. In: É. Kiss Katalin (szerk.): Discourse–Configurational Languages. Oxford University Press, 207–243.

É. Kiss Katalin 1994c. Scrambling as the Base–generation of Random Complement Order. In: Norbert Corver – Henk van Riemsdijk (szerk.): Studies on Scrambling. Berlin, Mouton de Gruyter,

221–256.

É. Kiss Katalin 1995a. The Definiteness Effect Revisited. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian


Irodalom

V. Szeged, JATEPress, 63–88.

É. Kiss Katalin 1995b. Többszörös fókusz a magyar mondatszerkezetben. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei II. Néprajz és Nyelvtudomány 37. 47–66.

É. Kiss Katalin 1996. A csak szintaxisához és szemantikájához. In: Terts István (szerk.): Nyelv, nyelvész, társadalom II. Pécs, JPTE, 102–108.

É. Kiss Katalin 1996–97. Van–e általános magyar nyelvészet? Nyelvtudományi Közlemények 95. 2543.

É. Kiss Katalin 1997a. Uj eredmények és módszerek a magyar nyelv leírásában. In: Raisz Rózsa (szerk.): Anyanyelv és iskola az ezredfordulón. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 147–158.

É. Kiss Katalin 1997b. Brassai Sámuel és a generatív magyar mondatszerkezet. Nyelv– és Irodalomtudományi Közlemények 41. 119–129. Kolozsvár.

É. Kiss Katalin 1998a. Multiple Topic, One Focus? Acta Linguistica Hungarica 45. 3–29.

É. Kiss Katalin 1998b. Identificational Focus versus Information Focus. Language 74. 245–273.

É. Kiss Katalin 1998c. Discourse–Configurationality in the Languages of Europe. In: Anna Siewierska (szerk.): Constituent Order in the Languages of Europe. Berlin, Mouton de Gruyter, 681–729.

É. Kiss Katalin 1998d. On Generic and Existential Bare Plurals and the Classification of Predicates. In: Susan Rothstein (szerk.): Events and Grammar. Dordrecht, Kluwer, 145–163.

É. Kiss Katalin 1998e. Verbal Prefixes or Postpositions? Postpositional Aspectualizers in Hungarian. In: Casper de Groot – Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian VI. Szeged, JATEPress, 123–148.

É. Kiss Katalin 1999a. Mi tartozik a névutók osztályába? Magyar Nyelvjárások 37. 167–173.

É. Kiss Katalin 1999b. The Hungarian Verbal Complex Revisited. In: Kenesei István (szerk.): Crossing Boundaries. Amsterdam, John Benjamins, 91–114.

É. Kiss Katalin 2000a. Parasitic Chains. In: Peter Culicover – John Pullum (szerk.): Parasitic Gaps. Cambridge, Mass., MIT Press, 99–124.

É. Kiss Katalin 2000b. The Hungarian NP is like the English NP. In: Alberti Gábor – Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian VII. Szeged, JATEPress, 119–150.

É. Kiss Katalin 2000c. A +referáló és +specifikus jegyek ellenőrzése a kontrasztív topik esetében. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 85–97.

É. Kiss Katalin 2000d. Quantifier Scope Ambiguities. In: Martin Everaert – Henk van Riemsdijk (szerk.): LingComp (CD–ROM).

É. Kiss Katalin 2000e. Magyar mondattani kutatások a nyolcvanas–kilencvenes években. In: Kiefer Ferenc – Gósy Mária (szerk.): Helyzetkép a magyar nyelvtudományról. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 28–34.

É. Kiss Katalin 2001a. Discourse–Configurational Languages. In: M. Haspelmath – E. König – W. Österreicher – W. Raible (szerk.): Language Typology and Language Universals. Handbooks of Linguistics and Communication Science. Berlin, De Gruyter.

É. Kiss Katalin 2001b. A főnévi igenév személyragozásának kérdéseiről. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 42–58.

É. Kiss Katalin 2001c. Focussed Number Phrases. In: Caroline Féry – Wolfgang Sternefeld (szerk.) Audiatur Vox Sapientiae. A Festschrift für Arnim von Stechow. Studia grammatica 52. Berlin, Akademie Verlag, 259–266.

É. Kiss Katalin 2002a. Az ige–igekötő sorrend egy lehetséges magyarázata. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 65–76.


Irodalom

É. Kiss Katalin 2002b. The Syntax of Hungarian. Cambridge Syntax Guides. Cambridge, Cambridge University Press.

É. Kiss Katalin 2002c. The EPP in a Topic–Prominent Language. In: Peter Svenonius (szerk.): Subjects, Expletives, and the EPP. New York – Oxford, Oxford University Press, 107-124.

É. Kiss Katalin 2002d. Negation and Specificity. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 39-60.

É. Kiss Katalin 2002e. Mi legyen a magyar nyelvészet Széchenyi-programja? Magyar Tudomány 2002. 198–202.

É. Kiss Katalin 2003. Movement to the Left Perihpery. In: Simin Karimi (szerk.): Word Order and Scrambling. London, Blackwell, 22–43.

É. Kiss Katalin megjelenés alatt. A szibériai kapcsolat – avagy miért nem tárgyasan ragozzuk az igét 1–és 2. személyű tárgy esetén. Magyar Nyelvjárások.

É. KissKatalinmegjelenésalatt.Egy igekötőelmélet vázlata. Nyelvtudományi Közlemények.

É. KissKatalinmegjelenésalatt.Eseményszerkezet és topik–predikátum tagolás a magyar mondat

ban. Magyar Nyelv.

É. KissKatalinmegjelenésalatt.Event Structure and Discourse Linking in Hungarian. Linguistics.

É. KissKatalinmegjelenésalatt.First Steps towards a Theory of the Verbal Prefix. In: Christopher

Pinón – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian IX.

É. Kiss Katalin megjelenés alatt. Parallel Strategies of Verbal Complex Formation in West–Germanic and Hungarian. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.

É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter 2000. Reflexiók az „Uj magyar nyelvtan” ismertetésére. Magyar Nyelv 96. 499–503.

É. Kiss Katalin – Papp Ferenc 1984. A dz és a dzs státusához a mai magyar fonémarendszerben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 15. 151–160.

Elekfi László 1992. A magyar hangkapcsolódások fonetikai és fonológiai szabályai. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

Elekfi László 1994. Magyar ragozási szótár. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

Elekfi László 2001. Iráshiba vagy másképp gondolkodás? In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 223–231.

Fabó Kinga 1989. A gyakorító és mozzanatos igék morfológiája és szemantikája. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 17. 31–48.

Farkas Donka 1984. The Status of VP in Hungarian. In: J. Drogo – V. Mishra – D. Testen (szerk.): Papers from the 20th Regional Meeting of the Chicago Linguistic Society. 65–76.

Farkas Donka 1986. The Syntactic Position of Focus in Hungarian. Natural Language and Linguistic Theory 4. 77–96.

Farkas Donka 1987. Direct Object pro in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian II. Szeged, JATEPress, 191–211.

Farkas Donka 1990. Two Cases of Underspecification in Morphology. Linguistic Inquiry 21. 539550.


Irodalom

Farkas Donka 1992. Mood Choice in Complements. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian IV. Szeged, JATEPress, 207–225.

Farkas Donka 1997. Dependent Indefinites. In: F. Corblin – D. Godard – J.–M. Marandin (szerk.): Empirical Issues in Formal Syntax and Semantics. Bern, Peter Lang, 243–269.

Farkas Donka – É. Kiss Katalin 1995. On the Comparative and Absolute Readings of Superlatives. LRC Working Papers. University of California at Santa Cruz.

Farkas, Donka – É. Kiss Katalin 2000. On the Comparative and Absolute Readings of Superlatives. Natural Language and Linguistic Theory 18. 420–453.

Farkas Donka – Jerry Sadock 1989. Preverb Climbing in Hungarian. Language 65. 318–338.

Fónagy Iván – Magdics Klára 1967. A magyar beszéd dallama. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Gécseg Zsuzsanna 2001. A kontrasztív topik szintaxisáról és szemantikájáról. Magyar Nyelv 97. 283–294.

Gecső Tamás 1999. A kvantorok és a névmások szerepe a magyar tárgyas igék ragozásában. Magyar Nyelv 95. 289–304.

Gecső Tamás 2000. Kvantorok, fókuszpozíció és kontrasztív topik a magyar nyelvben. Magyar Nyelv 96. 139–155.

Goldsmith, John A. 1976/1993. Autoszegmentális fonológia. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress, 140–174.

Gósy Mária 1989. Beszédészlelés. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete.

Gósy Mária 1998. Fonológiai folyamatok érvényesítése a szófelismerésben. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 61–78.

Gósy Mária 2000. A beszédkutatás új útjai. In: Kiefer Ferenc – Gósy Mária (szerk.): Helyzetkép a magyar nyelvtudományról. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 44–54.

Grimshaw, Jane 1990. Argument Structure. Cambridge MA, The MIT Press.

Groot, Casper de 1981. Sentence Intertwining in Hungarian. In: M. A. Bolkenstein et al. (szerk.): Predication and Expression in Functional Grammar. New York, Academic Press, 41–64.

Groot, Casper de 1987. On the Predicative Verbal Adverbial Construction in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian II. Szeged, JATEPress, 273–298.

Groot, Casper de 1995. The Absentive in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 45–62.

Gyuris Beáta 2002a. The Semantics of Contrastive Topics in Hungarian. Ph.D. disszertáció, ELTE Elméleti Nyelvészet Szakcsoport.

Gyuris Beáta 2002b. Contrastive Topics and Alternatives in Event Semantics. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 187–216.

Gyuris Beáta 2002c. Az aktuális tagolás és a kvantorok hatóköre. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 369–388.

A. Molnár Ilona 1969. Az igei csoport, különös tekintettel a vonzatokra. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 6. 229–270.

Hetzron Róbert 1980. Ízelítő a magyar tonoszintaxisból. Nyelvtudományi Értekezések 104. 389–398.

Horváth Júlia 1976. Focus in Hungarian and the X Notation. Linguistic Analysis 2. 175–197.

Horváth Júlia 1978. Verbal Prefixes: A Non–Category in Hungarian. Glossa 12. 137–162.


Irodalom

Horváth Júlia 1986a. Focus in the Theory of Grammar and the Syntax of Hungarian. Dordrecht, Foris.

Horváth Júlia 1986b. Remarks on the Configurationality Issue. In: Werner Abraham – Sjaak de Meij (szerk.): Topic, Focus, and Configurationality. Amsterdam, John Benjamins, 65–87.

Horváth Júlia 1987. On Models with a VP–less Phrase Structure, and Two (A) Symmetry Phenomena. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian II. Szeged, JATEPress, 133–165.

Horváth Júlia 1988. On the Treatment of Noun Phrases in ‘Configurationality in Hungarian’. In: Shalom Lappin (szerk.): Linguistics 26. 1085–1097.

Horváth Júlia 1990. Parasitic Gap Constructions: An Adjunct/Argument Asymmetry. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian III. Szeged, JATEPress, 65–94.

Horváth Júlia 1992. Anti–C–Command and Case–Compatibility in the Licensing of Parasitic Chains. The Linguistic Review 9. 183–218.

Horváth Júlia 1994. Structural Focus, Structural Case, and the Theory of Feature–Assignment. In: É. Kiss Katalin (szerk.): Discourse–Configurational Languages. Oxford University Press, 28–64.

Horváth Júlia 1995. Partial Wh–Movement and Wh „Scope–Markers”. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 89–124.

Horváth Júlia 1997. The Status of WH–Expletives and the Partial WH–Movement Construction of Hungarian. Natural Language and Linguistic Theory 15. 509–572.

Horváth Júlia 1998. Multiple WH–Phrases and the WH–Scope–Marker Strategy in Hungarian Interrogatives. Acta Linguistica Hungarica 45. 31–60.

Horváth Júlia 2000. Interfaces vs. the Computational System in the Syntax of Focus. In: Hans Bennis – Martin Everaert – Eric Reuland (szerk.): Interface Strategies. Amsterdam, Koninklijke Nederlandse Academie van Wetenschappen.

Hulst, Harry van der 1985/1993. Autoszegmentális fonológia. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress, 175–207.

Hunyadi László 1981a. A nyelvi polaritás kifejezése a magyarban. Kandidátusi értekezés. Debrecen.

Hunyadi László 1981b. A magyar fókuszképzés egy újabb esete. Nyelvtudományi Közlemények 83. 402–408.

Hunyadi László 1983. A kétszeres tagadásról a magyarban. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 15. 65–73.

Hunyadi László 1985. Peculiarities in the Scope of Operators. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. Szeged, JATEPress, 39–52.

Hunyadi László 1986. The Expression of Logical Scope in Hungarian. On its Syntax and Semantics. In: Werner Abraham – Sjaak de Meij (szerk.): Topic, Focus, and Configurationality. Amsterdam, John Benjamins, 89–102.

Hunyadi László 1994. A fonetikai forma szemantikai szerepe. In: Maleczki Márta – Büky László (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei I. Szeged, JATEPress, 147–163.

Hunyadi László 1995. Mondathangsúly a magyarban. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 32–45.

Hunyadi László 1996a. Hungarian syntactic structure and metrical prosody. Language Sciences 18. 139–152. Uaz in: K. Jaszczolt – K. Turner (szerk.): Semantics and Pragmatics I. General Issues. Elsevier.

Hunyadi László 1996b. A magyar mondat metrikus prozódiája. In: Maleczki Márta – Büky László (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei II. Szeged, JATEPress, 67–81.

Hunyadi László 1997. Hungarian Sentence Prosody and Universal Grammar. Studies in Applied Linguistics 3. Debrecen, KLTE.


Irodalom

Hunyadi László 1998. Magyar mondatprozódia – az operátorok relatív hatóköre. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei III. Szeged, JATEPress, 59–78.

Hunyadi László 1999. The Outlines of a Metrical Syntax of Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 46. 69–94.

Hunyadi László 2001a. A hatókör prozódiája. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 324–343.

Hunyadi László 2001b. Is ‘even’ compatible with focus? In: Andor József – Szűcs Tibor – Terts István (szerk.): Színes eszmék nem alszanak... Szépe György 70. születésnapjára. Pécs, Lingua Franca Csoport, 567–576.

Hunyadi László 2002a. Hungarian Sentence Prosody and Universal Grammar. Frankfurt, Peter Lang.

Hunyadi László (szerk.) 2002b. Kísérleti fonetika – laboratóriumi fonológia 2002. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó.

Jakab László 1964. A felszólító módjel kérdéséhez. In: Magyar Nyelvjárások 10, Debrecen KLTE, 3–16.

Jakab László 1967. A t végű igék felszólító módjához. Magyar Nyelv 63. 194–196.

Jakab László 1969. Az ingadozó igei végződések használata. In: Magyar Nyelvjárások 15, Debrecen, KLTE, 79–98.

Jakab László 1970. A mai magyar köznyelv múlt idejű igealakjai. In: Magyar Nyelvjárások 16, Debrecen, KLTE, 37–54.

Jakab László 1975. A változó igetövek néhány problémája. In: Magyar Nyelvjárások 21, Debrecen, KLTE, 67–73.

Jakobson, Roman 1972. Hang – Jel – Vers (2., bővített kiadás). Budapest, Gondolat Kiadó.

Kaisse, Ellen M. – Patricia A. Shaw 1985/1993. Lexikális fonológia. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress, 79–108.

Kálmán C. György – Kálmán László – Nádasdy Ádám – Prószéky Gábor 1989. A magyar segédigék rendszere. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 17. 49–103.

Kálmán László 1985a. Word Order in Neutral Sentences. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. Szeged, JATEPress, 13–23.

Kálmán László 1985b. Word Order in Non–Neutral Sentences. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. Szeged, JATEPress, 25–37.

Kálmán László 1995. Definiteness effect verbs in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 221–242.

Kálmán László (szerk.) 2001. Magyar leíró nyelvtan. I. Mondattan. Budapest, Tinta Kiadó.

Kálmán László 2002. A mennyiségjelölők jelentéstana. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 219–228.

Kálmán László – Kornai András 1985. Hogy intonál a magyar? Nyelvtudományi Közlemények 87. 293–310.

Kálmán László – Nádasdy Ádám 1994. A hangsúly. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 393–467.

Kálmán László – Nádasdy Ádám 1999. Hárompercesek a nyelvről. Budapest: Osiris Kiadó.

Kálmán László – Prószéky Gábor – Nádasdy Ádám – Kálmán C. György 1986. Hocus, Focus, and Verb Types in Hungarian Infinitive Constructions. In: Werner Abraham – Sjaak de Meij (szerk.): Topic, Focus, and Configurationality. Amsterdam, John Benjamins, 129–142.


Irodalom

Kálmán László – Trón Viktor 2000. A magyar igekötő egyeztetése. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv lerásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 203–212.

Károly Sándor 1964. A szóképzés grammatikai jellegéről, szuffixumfajták elkülönítéséről és a képzőproduktivitásról. Nyelvtudományi Közlemények 66. 189–218.

Károly Sándor 1967. A magyar intranzitív–tranzitív képzők. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 5. 189–218.

Károly Sándor 1969. A szóösszetételek és a velük kapcsolatos lexikai egységek (A főnévi összetételek). Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 6. 271–328.

Kassai Ilona 1982. A magyar köznyelvben nincsenek diftongusok. Nyelvtudományi Közlemények 84. 395–397.

Kassai Ilona 1984. Kell–e a magyar köznyelvben diftongusnak lennie? Nyelvtudományi Közlemények 86. 152–154.

Kassai Ilona 1994. A fonetikai háttér. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 581–665.

Kassai Ilona 1998. Fonetika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kassai Ilona (szerk.) 1999. Szótagfogalom – szótagrealizációk. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

Kaye, Jonathan – Jean Lowenstamm – Jean–Roger Vergnaud 1985/1993. Delej és kormányzás. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress, 234–257.

Kenesei István 1980. Mivel egyeztetjük a vonatkozó névmásokat? In: Imre Samu (szerk.): A magyar nyelv grammatikája. Budapest.

Kenesei István 1981. Traces and Truths of Relative Constructions. Acta Linguistica Hungarica 31. 137–146.

Kenesei István 1984a. Word Order in Hungarian Complex Sentences. Linguistic Inquiry 15. 328–342.

Kenesei István 1984b. Stratégiák – típusok a vonatkozó mellékmondatok kialakításában. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 15. 117–126.

Kenesei István 1984c. On What Really Figures in a Non–Configurational Language. Groninger Arbeiten zur Germanistischen Linguistik 24. 28–54.

Kenesei István 1985a. Subordinate Clauses: Types and Structures. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. 141–165.

Kenesei István 1985b. Az alárendelő mellékmondatok a magyarban: szerkezetek, problémák, érvek – ellenérvek. Nyelvtudományi Közlemények 87. 311–335.

Kenesei István 1986. On the Logic of Word Order in Hungarian. In: Werner Abraham – Sjaak de Meij (szerk.): Topic, Focus, and Configurationality. Amsterdam, John Benjamins, 143–159.

Kenesei István 1987. On the Role of Grammatical Levels in Pronominal Binding. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian II. Szeged, JATEPress, 113–131.

Kenesei István 1989. On the Interaction of Lexical Structure and Logical Form in Pronominal Binding in Hungarian. In: Marácz László – Pieter Muysken (szerk.): Configurationality: the Typology of Asymmetries. Dordrecht, Foris.

Kenesei István 1992a. On Hungarian Complementizers. In: Kenesei István – Pléh Csaba (szerk.): Approaches to Hungarian IV. Szeged, JATEPress, 37–50.

Kenesei István 1992b. Az alárendelt mondatok szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó, 529–715.

Kenesei István 1994. Subordinate clauses. In: Kiefer Ferenc – É. Kiss Katalin (szerk.): The syntactic structure of Hungarian. Syntax and Semantics 27. San Diego–New York, Academic Press, 275355.


Irodalom

Kenesei István (szerk.) 1995. A nyelv és a nyelvek (3., átdolgozott kiadás). Budapest, Akadémiai Kiadó.

Kenesei István 1995–96. On bracketing paradoxes in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 43. 153–173.

Kenesei István 1997. A toldalékmorfémák meghatározásáról. Kézirat. Szeged, JATE.

Kenesei István 1998a. Adjuncts and arguments in VP–focus in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 45. 61–88.

Kenesei István 1998b. Argumentumszerkezet és VP–fókusz. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei III. Szeged, JATEPress, 223–242.

Kenesei István 2000a. Van-e segédige a magyarban? Esettanulmány a grammatikai kategória és a vonzat fogalmáról. In: Kenesei István (szerk.): Igei vonzatszerkezet a magyarban. Osiris Kiadó, Budapest, 157–196.

Kenesei István 2000b. Szavak, szófajok, toldalékok. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan III. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 75–136.

Kenesei István 2001a. A szótól a szófajig. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 215–222.

Kenesei István 2001b. Criteria for Auxiliaries in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Argument Structure in Hungarian. Budapest, Akadémiai Kiadó, 73–106.

Kenesei István 2002. A fókusz megjelenítése a szintaxisban és a fonológiában. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 289–311.

Kenesei István – Robert M. Vago – Fenyvesi Anna 1998. Hungarian. London – New York: Routledge.

Kenesei István – Irene Vogel 1989. Prosodic phonology in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 39. 149–193.

Kenesei István – Irene Vogel 1998. A fókusz fonológiai szerkezete. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 79–119.

Kerkovits Andrea 1985. Ellipsis. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. Szeged, JATEPress, 167–186.

Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kiefer Ferenc 1967. On Emphasis and Word Order in Hungarian. Bloomington, Indiana University Press.

Kiefer Ferenc 1985. The possessive in Hungarian: a problem for natural morphology. Acta Linguistica Hungarica 35. 85–116.

Kiefer Ferenc 1987. A magyar főnév esetei. Magyar Nyelv 83. 481–486.

Kiefer Ferenc 1990–91. Noun incorporation in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 40. 149–177.

Kiefer Ferenc 1991. Az összetételek osztályozásáról. In: Hunyadi László – Klaudy Kinga – Lengyel Zsolt – Székely Gábor (szerk.): Könyv Papp Ferencnek. Debrecen, KLTE, 69–78.

Kiefer Ferenc 1992a. Compounding in Hungarian. Rivista di Linguistica 4. 61–78.

Kiefer Ferenc 1992b. Compounds and argument structure in Hungarian. In: Kenesei István – Pléh Csaba (szerk.): Approaches to Hungarian IV. Szeged, JATEPress, 51–66.

Kiefer Ferenc (szerk.) 1992c. Strukturális magyar nyelvtan, 1. Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Kiefer Ferenc 1992d. Az aspektus és a mondat szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó, 797–886.

Kiefer Ferenc 1993a. Thematic roles and compounds. Folia Linguistica 27. 45–55.


Irodalom

Kiefer Ferenc 1993b. A szó. In: Sz. Bakró–Nagy Marianne – Szíj Enikő (szerk.): Hajdú Péter 70 éves. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 171–178.

Kiefer Ferenc (szerk.) 1994a. Strukturális magyar nyelvtan, 2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Kiefer Ferenc 1994b. A fonológia ma. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 25–41.

Kiefer Ferenc 1994c. Some Peculiarities of the Aspectual System in Hungarian. In: C. Bache – H. Basbqll – C. E. Lindberg (szerk.): Tense–Aspect–Aspectuality. Berlin, de Gruyter, 185–205.

Kiefer Ferenc 1994d. Aspect and syntactic structure. In: Kiefer Ferenc – É. Kiss Katalin (szerk.): The syntactic structure of Hungarian. Syntax and Semantics 27. San Diego–New York, Academic Press, 415–464.

Kiefer Ferenc 1995. Prefix reduplication in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 43. 175–194.

Kiefer Ferenc 1996. Az ismétlődés fajtái, nyelvi kifejezőeszközei és szemantikai ábrázolása. Néprajz és Nyelvtudomány 37. 111–119.

Kiefer Ferenc 1998. Aspektuális igeosztályok és az aspektus formális ábrázolása. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei III. Szeged, JATEPress, 79–92.

Kiefer Ferenc (szerk.) 2000a. Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kiefer Ferenc 2000b. A szóösszetétel. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan, 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 519–567.

Kiefer Ferenc 2000c. A ragozás. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan, 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 569–618.

Kiefer Ferenc 2000d. Regularity. In: Geert Booij – Christian Lehmann – Joachim Mugdan (szerk.): Morphologie / Morphology. Ein internationales Handbuch zur Flexion und Wortbildung / An International Handbook on Inflection and Word–formation. Berlin, Walter de Gruyter, 296–302.

Kiefer Ferenc 2001a. The negative suffix in Hungarian. Sprachtheorie und germanistische Linguisti 11. 195–208.

Kiefer Ferenc 2001b. Productivity and compounding. In: Chris Schaner–Wolles – John Rennison – Friedrich Neubarth (szerk.): Maturally! Linguistic Studies in Honour of Wolfgang Ulrich Dressler presented on the Occasion of his 60th Birthday. Torino, Rosenberg and Sellier, 225–231.

Kiefer Ferenc 2002. Szabályszerűség, termékenység és analógia a morfológiában. In: Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 9–15.

Kiefer Ferenc – É. Kiss Katalin (szerk.) 1994. The Syntactic Structure of Hungarian. Syntax and Semantics 27. San Diego–New York, Academic Press.

Kiefer Ferenc – Ladányi Mária 2000a. A szóképzés. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan, 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 137–164.

Kiefer Ferenc – Ladányi Mária 2000b. Morfoszintaktikailag semleges képzések. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan, 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 165–214.

Kiefer Ferenc – Ladányi Mária 2000c. Az igekötők. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan, 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 453–518.

Kiefer Ferenc – Siptár Péter (szerk.) 2003. A magyar nyelv kézikönyve. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Kiss Sándor 1974. A szótag fonológiája. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 10. 59–74.

Kocsány Piroska 1995. Műhelytanulmány az „ő” névmásról. Magyar Nyelvőr 119. 285–293.

Kocsány Piroska 1997. Pro–drop und Textkoherenz: Interagierende Regeln im Gebrauch des Subjektpronomens


Irodalom

im Ungarischen. Acta Linguistica Hungarica 44. 387–411.

Komlósy András 1982. Deep structure cases reinterpreted. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Hungarian Linguistics. Amsterdam, John Benjamins, 351–385.

Komlósy András 1984. Focusing on Focus in Hungarian. Groninger Arbeiten zur Germanistischen Linguistik 25. 201–210.

Komlósy András 1985. Predicate Complementation. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. Szeged, JATEPress, 53–78.

Komlósy András 1989. Fókuszban az igék. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 17. 171–182.

Komlósy András 1992. Régensek és vonzatok. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan. 1. Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó, 299–527.

Komlósy András 1994. Complements and Adjuncts. In: Kiefer Ferenc – É. Kiss Katalin (szerk.): The Syntactic Structure of Hungarian. Syntax and Semantics 27. San Diego–New York, Academic Press, 91–178.

Komlósy András 1996. A határozóragos névszók grammatikájáról. In: Terts István (szerk.): Nyelv, nyelvész, társadalom II. Pécs, JPTE, 129–135.

Komlósy András 2000. A mediális igékről – a műveltetés fényében. In: Kenesei István (szerk.): Igei vonzatszerkezet a magyarban. Budapest, Osiris Kiadó, 19–68.

Kontra Miklós – Catherine O. Ringen – Joseph Paul Stemberger 1989. Kontextushatások a magyar magánhangzó–harmóniában. Nyelvtudományi Közlemények 90. 128–142.

Koopman, Hilda – Szabolcsi Anna 2000. Verbal Complexes. Cambridge, Mass., MIT Press.

Kornai András 1988. On Hungarian Morphology. Kandidátusi értekezés. Budapest.

Kovács Magdolna 2002. Tendenciák és szabályszerűségek a magánhangzó–időtartamok produkciójában és percepciójában. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó.

Kugler Nóra 2000. Az –é jeles (birtokosságbeli) egyeztetésről. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv lerásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 181–188.

Kylstra, Andries Dirk 1984. Még egyszer a magánhangzó + j kapcsolatról a magyarban. Nyelvtudományi Közlemények 86. 148–151.

Kylstra, Andries Dirk – Tjeerd de Graaf 1980. Vannak–e diftongusok a magyar köznyelvben? Nyelvtudományi Közlemények 82. 313–317.

Laczkó Tibor 1985. Deverbal Nominals and their Complements in Noun Phrases. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. Szeged, JATEPress, 93–118.

Laczkó Tibor 1990. On ‘Adjectivalized’ Oblique Arguments and Adjuncts of Derived Nominals: a Lexical–Functional Approach. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian III. Szeged, JATEPress, 123–145.

Laczkó Tibor 1992. Complex Predicates and Derived Nominals in Hungarian – A Case of Lexical Incorporation. MIT Working Papers in Linguistics 16. 57–72.

Laczkó Tibor 1993a. Some Thoughts on Possessors in Noun Phrases. In: Korponay Béla – Hollósy Béla – Laczkó Tibor (szerk.): Studies in Linguistics 2. Debrecen, KLTE, 49–67.

Laczkó Tibor 1993b. A magyar befejezett melléknévi igenevek és a lexikális–funkcionális grammatika. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei. Néprajz és Nyelvtudomány 36. Szeged, JATE, 175–198.

Laczkó Tibor 1993c. Unaccusative Participles in Hungarian and the Theory of Lexical Mapping. In: Bimbó Katalin – Máté András (szerk.): Proceedings of the 4th Symposium on Logic and Language. Budapest, Áron Publishers, 149–163.


Irodalom

Laczkó Tibor 1994a. Predicates in the Hungarian Noun Phrase. Kandidátusi disszertáció. Debrecen.

Laczkó Tibor 1994b. On a „Passive” Participle in Hungarian. In: Proceedings of the Fourth Colloquium on Generative Grammar. March 16–18, Tarragona.

Laczkó Tibor 1995a. On the Status of Való in Adjectivalized Constituents in Noun Phrases. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 125–152.

Laczkó Tibor 1995b. The Syntax of Hungarian Noun Phrases. Frankfurt, Peter Lang.

Laczkó Tibor 1995c. A való főnévi csoportokban való használatáról. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei. Néprajz és Nyelvtudomány 37. Szeged, JATE, 121–140.

Laczkó Tibor 1997a. An Analysis of –ul/ül Adjectives in Hungarian – The Case of Another Morphologically Bound Predicate. In: Miriam Butt – Tracy H. King (szerk.): Proceedings of the Second LFG Conference. University of California at San Diego.

Laczkó Tibor 1997b. Action Nominalization and the Possessor Function within Hungarian and English Noun Phrases. Acta Linguistica Hungarica 44. 413–475.

Laczkó Tibor 1997c. Eltérések bizonyos magyar és angol igék argumentumszerkezetei között. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei. Néprajz és Nyelvtudomány 38. Szeged, JATE.

Laczkó Tibor 1998a. Some Remarks on Argument Structure Inheritance by Derived Nominals. In: Andor József – Hollósy Béla – Laczkó Tibor – Pelyvás Péter (szerk.): The Diversity of Linguistic Description. Studies in Linguistics in Honour of Béla Korponay. Debrecen, KLTE, 219–240.

Laczkó Tibor 1998b. Két angol predikátumtípus elemzéséről magyar megfelelőik viselkedése alapján. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei

I. Szeged, JATEPress, 243–260.

Laczkó Tibor 1999. A Comprehensive Analysis of Three Hungarian Participles. In: Sonya Bird – Andrew Carnie – Jason D. Haugen – Peter Norquest (szerk.): Proceedings of the 18th West Coast Conference on Formal Linguistics. Sommerville, MA, Cascadilla Press, 272–284.

Laczkó Tibor 2000a. Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 293–407.

Laczkó Tibor 2000b. A melléknévi és határozói igenévképzők. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 409–452.

Laczkó Tibor 2000c. Zárójelezési paradoxonok. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 619–651.

Laczkó Tibor 2000d. Variations on the Theme of Thematic Roles. In: Korponay Béla –Hollósy Béla (szerk.): Studies in Linguistics. Volume 4. Debrecen, KLTE, 89–111.

Laczkó Tibor 2000e. Derived Nominals, Possessors and Lexical Mapping Theory in Hungarian DPs. In: Miriam Butt – Tracy H. King (szerk.): Argument Realization. Stanford, CSLI Publications, 189–227.

Laczkó Tibor 2000f. Volt–e szenvedő használata az –ó/–őképzős melléknévi igenévnek? Magyar Nyelvjárások 38. 283–297.

Laczkó Tibor 2000g. A magyar igei predikátumok és deverbális főnévi predikátumok argumentumszerkezetéről. In: Kenesei István (szerk.): Igei vonzatszerkezet a magyarban. Budapest, Osiris Kiadó, 67–126.

Laczkó Tibor 2001a. A Comprehensive Analysis of –ó/–ő, a Multifunctional Deverbal Nominalizer in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Argument Structure in Hungarian. Budapest, Akadémiai Kiadó, 13–49.

Laczkó Tibor 2001b. Néhány lexikai-funkcionális gondolat a személyragos -(t)t igenévről. In: Andor József – Szűcs Tibor – Terts István (szerk.): Színes eszmék nem alszanak...Szépe György 70. születésnapjára. Pécs,


Irodalom

Lingua Franca Csoport, 741–759.

Laczkó Tibor 2001c. A magyar birtokos DP inflexiós morfológiájáról lexikai-funkcionális megközelítésben. In: Bakró-Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 59–77.

Laczkó Tibor 2002a. The Structure of Hungarian DPs Revisited. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 61-80.

Laczkó Tibor 2002b. Control and Complex Event Nominals in Hungarian. In: Miriam Butt – Tracy H. King (szerk.): Proceedings of the LFG ’02 Conference. Athens, National Technical University of Athens. (On-line publication: CSLI Publications, ISSN 1098–6782, http://www- csli.stanford.edu/publications/LFG2/lfg02.html)

Laczkó Tibor 2002c. Néhány gondolat a magyar főnévi csoporton belüli kontrollviszonyokról. In: Andor József – Benkes Zsuzsa – Bókay Antal (szerk.): Szöveg az egész világ. Petőfi Sándor János 70. születésnapjára. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 348–365.

Laczkó Tibor 2002d. Rejtett alanyok és tárgyak a főnévi csoportban. In: Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 137–150.

Laczkó Tibor 2003. On Oblique Arguments and Adjuncts of Hungarian Event Nominals. In: Miriam Butt – Tracy H. King (szerk.): Nominals: Inside and Out. Stanford, CSLI Publications, 201–234.

Lieber, Rochelle 1992. Deconstructing Morphology: Word Formation in Syntactic Theory. Chicago, Chicago University Press.

Lipták Anikó 1998. A fókuszemelések egy minimalista elemzése. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei III. Szeged, JATEPress, 93–115.

Lipták Anikó 2000. Multiple Relatives as Relatives of Questions. In: Alberti Gábor – Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian VII. Szeged, JATEPress, 151–178.

Lipták Anikó 2001. On the Syntax of Wh–items in Hungarian. Ph.D. disszertáció. Leideni Egyetem.

Lotz János 1976. Szonettkoszorú a nyelvről. Budapest, Gondolat Kiadó.

M. Korchmáros Valéria 1995. Az –ék: többesjel! Néprajz és Nyelvtudomány 36. 295–308.

Maleczki Márta 1992a. A magyar főnevek és igék referenciális tulajdonságainak és ezek interakciójának modell–elméleti vizsgálata. Kandidátusi értekezés. Szeged.

Maleczki Márta 1992b. Bare Common Nouns and Their Relation to the Temporal Constitution of Events in Hungarian. In: Paul Dekker – Martin Stokhof (szerk.): Proceedings of the Eighth Amsterdam Colloquium. Institute for Logic, Language and Computation, University of Amsterdam, 347–365. Uaz in: 1994. Bánréti Zoltán (szerk.): Papers in the Theory of Grammar. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 168–183.

Maleczki Márta 1995. On the Definitenesss Effect in Hungarian (A semantic approach). In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 263–284.

Maleczki Márta 1998. A határozatlan alanyok különféle értelmezései a magyar semleges mondatokban. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei III. Szeged, JATEPress, 261–280.

Maleczki Márta 1999. Weak Subjects in Fixed Space. Acta Linguistica Hungarica 46. 69–94.

Maleczki Márta 2000. Lexikális szemantikai hatások a mondatalkotásban. In: Gecső Tamás (szerk.): Lexikális jelentés, aktuális jelentés. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 201–211.

Maleczki Márta 2001a. Határozatlan argumentumok a magyarban. In: Kenesei István (szerk.): Igei vonzatszerkezet a magyarban. Budapest, Osiris Kiadó, 287–231.

Maleczki Márta 2001b. Indefinite arguments in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Argument structure in Hungarian. Budapest, Akadémiai Kiadó, 157–199.


Irodalom

Maleczki Márta 2001c. Az információs szerkezet, a szintaktikai szerkezet és az aspektus összefüggései a magyarban: a progresszív és az egzisztenciális aspektus. In: Bánréti Zoltán – Bakró Nagy Marianne – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 165–181.

Marácz László 1985. A magyar névutós csoportról. Nyelvtudományi Közlemények 87. 173–180.

Marácz László 1986a. On Coreferential and Bound Variable Interpretation in Non–Configurational Languages. Theoretical Linguistic Research 2. 85–172.

Marácz László 1986b. Dressed or Naked: the Case of the PP in Hungarian. In: Werner Abraham – Sjaak de Meij (szerk.): Topic, Focus, and Configurationality. Amsterdam, John Benjamins, 227252.

Marácz László 1987a. On the Status of the Projection Principle in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian II. Szeged, JATEPress, 87–112.

Marácz László 1987b. WH–strategies in Hungarian: Data and Theory. In: Ruzsa Imre – Szabolcsi Anna (szerk.): Logic and Language. ELTE, Budapest.

Marácz László 1988. Locality and Correspondence Effects in Hungarian. In: A. Cardinaletti – G. Cinque – G. Giusti (szerk.): Constituent Structure. Papers from the 1987 GLOW Conference. Annali di Ca’ Foscari, Venezia, 203–237.

Marácz László 1989. Asymmetries in Hungarian. Ph.D. értekezés. Groningen.

Marácz László – Pieter Muysken (szerk.) 1989. Configurationality: the Typology of Asymmetries. Dordrecht, Foris.

Matthews, Peter H. 1991. Morphology: An Introduction to the Theory of Word–Structure. Cambridge Texbooks in Linguistics. Cambridge, Cambridge University Press.

McCawley, James D. 1974/1989. A Sound Pattern of English ismertetése. In: Siptár Péter (szerk.): Modern fonológiai szöveggyűjtemény I. Budapest, Tankönyvkiadó, 12–64.

Medve Anna 2002. Egy teljességre törekvo generatív modell az oktatásban. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 169–192.

Melcsuk, Igor 1995. A magyar főnév birtokos személyragjainak morfológiai felépítéséről. Magyar Nyelv 61. 264–275.

Molnár Valéria 1991. Das Topik im Deutschen und im Ungarischen. Almqvist – Wiksell, Stockholm.

Molnár Valéria 1993. Zur Pragmatik und Grammatik des TOPIK–Begriffes. In: Marga Reis (szerk.): Wortstellung und Informationsstruktur. Linguistische Arbeiten 306. Tübingen, Niemeyer, 155–202.

Molnár Valéria 1998. Topic in Focus: The Syntax, Phonology, Semantics, and Pragmatics of the So– Called „Contrastive Topic” in Hungarian and German. Acta Linguistic Hungarica 45. 89–166.

Molnár Valéria – Inger Rosengren 1997. Zu Jacobs Explikation der I–Topikalisierung. Linguistische Berichte 169. Opladen, Westdeutscher Verlag, 211–247.

Nádasdy Ádám 2003. Ízlések és szabályok. Budapest, Magvető Kiadó.

Nádasdy Ádám – Siptár Péter 1994. A magánhangzók. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 42–182.

Nádasdy Ádám – Siptár Péter 1998. Vowel length in present–day spoken Hungarian. In: Varga László (szerk.): The Even Yearbook 3. Budapest, School of English and American Studies, ELTE, 149–172.

Németh T. Enikő 1998. Implicit argumentumok pragmatikai szempontból. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei III. Szeged, JATEPress, 281–298.

Németh T. Enikő 2000. Implicit argumentumok a magyarban: előfordulásuk módjai és azonosításuk lehetőségei.


Irodalom

In: Kenesei István (szerk.): Igei vonzatszerkezet a magyarban. Budapest, Osiris Kiadó, 197–252.

Németh T. Enikő – Bibok Károly 2001. Az alanyi és a tárgyas ragozás szerepe az igei tárgyi argumentumok elhagyhatóságában. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 78–96.

Olaszy Gábor 1989. Elektronikus beszédelőállítás. Budapest, Műszaki Könyvkiadó.

Olsvay Csaba 1996. A Syntactic Analysis of Negative Universal Quantifiers in Hungarian. Előadás. Nyelvészdoktorandusok szimpóziuma, ELTE.

Olsvay Csaba 2000a. Negative quantifiers in the Hungarian sentence. Szakdolgozat, ELTE Elméleti Nyelvészet Szakcsoport.

Olsvay Csaba 2000b. Formális jegyek egyeztetése a magyar nemsemleges mondatokban. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 119–151.

Olsvay Csaba megjelenés alatt. The Hungarian Verbal Complex – an Alternative Approach. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.

Papp Ferenc 1969. A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Papp Ferenc 1975. A magyar főnév paradigmatikus rendszere. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Papp István 1966. Leíró magyar hangtan. Budapest, Tankönyvkiadó.

Payne, John – Chisarik Erika 2000. Demonstrative Constructions in Hungarian. In: Alberti Gábor – Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian VII. Szeged, JATEPress, 179–198.

Péter Mihály 1974. A nyelv hangalakja. In: Telegdi Zsigmond (szerk.): Hagyományos nyelvtan – modern nyelvészet (2. kiadás). Budapest, Tankönyvkiadó, 153–183.

Péter Mihály 2001. Strukturális fonológia. In: Siptár Péter (szerk.): Szabálytalan fonológia. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 9–36.

Pinón, Christopher J. 1992a. Heads in the Focus Field. In: Kenesei István – Pléh Csaba (szerk.): Approaches to Hungarian IV. Szeged, JATEPress, 99–122.

Pinón, Christopher J. 1992b. The Preverb Problem in German and Hungarian. In: Laura Buszard– Welcher – Lionel Wee – William Weigel (szerk.): Proceedings of the 18th Annual Meeting of the Berkeley Linguistic Society. 395–408.

Pinón, Christopher J. 1993a. SigmaP and Hungarian. In: Jonathan Mead (szerk.): Proceedings of the West Coast Conference on Formal Linguistics 11. Stanford, CSLI, 388–404.

Pinón, Christopher J. 1993b. Presupposition and the Syntax of Negation in Hungarian. In: Lise N. Dobrin –Lynn Nichols – Rosa M. Rodriguez (szerk.): Papers from the 27th Regional Meeting of the Chicago Linguistic Society. 1991. Part Two: The Parasession on Negation. 246–262.

Pinón, Christopher J. 1995. Around the Progressive in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian V. Szeged, JATEPress, 153–191.

Pinón, Christopher J. 2000. The syntax and semantics of végig. In: Alberti Gábor – Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian VII. Szeged, JATEPress, 199–236.

Pinón Kristóf 2001. Töprengtem egyet: azon, hogy mit jelent az egyet. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 182–198.

Pléh Csaba 1998. A mondatmegértés a magyar nyelvben. Budapest, Osiris Kiadó.

Pléh Csaba – Juhász Levente Zsolt 2001. Az igekötők pszicholingvisztikájáról. In: Bakró–Nagy Marianne –


Irodalom

Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 199–211.

Pléh Csaba – Radics Katalin 1976. Hiányos mondat, pronominalizáció és a szöveg. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 9. 261–277.

Pléh Csaba – Radics Katalin 1978. Truncated Sentece, Pronominalization, and the Text. Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae 28. 91–113.

Polgárdi Krisztina 1998. Levezetett környezeti jelenségek és az optimalitáselmélet. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 121–136.

Polgárdi Krisztina 2000. A magánhangzó ~ zéró váltakozás a magyarban és a „csak CV”–elmélet. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged, JATEPress, 229–243.

Polgárdi Krisztina 2003. Hungarian as a strict CV language. In: Jeroen van de Weijer – V. J. van Heuven – Harry van der Hulst (szerk.): The Phonological Spectrum II. Suprasegmental Structure. Amsterdam, John Benjamins, 59–79.

Puskás Genovéva 1992. The WH–Criterion in Hungarian. Rivista di Grammatica Generativa 17. 141–186.

Puskás Genovéva 1994. Sentential Negation in Hungarian. Rivista di Linguistica 6. 57–90.

Puskás Genovéva 1996. Word Order in Hungarian. The Syntax of A’ Positions. Ph.D. disszertáció, Genfi Egyetem.

Puskás Genovéva 1998a. On the NEG Criterion in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 45. 167–213.

Puskás Genovéva 1998b. A Split–CP Approach: Evidence from Hungarian. In: Casper de Groot – Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian VI. Szeged, JATEPress, 183–208.

Puskás Genovéva 1999. Negation and n–words in Hungarian. In: Nancy M. Antrim – Grant Goodall – Martha Shulte–Nafeh – Vida Samiian (szerk.): Proceedings of the Twenty–eighth Western Conference on Linguistics (Wecol 99). Fresno, California State University, 443–456.

Puskás Genovéva 2000a. Word Order in Hungarian: the Syntax of A’–positions. Amsterdam, John Benjamins.

Puskás Genovéva 2000b. Quantification in the Left Periphery: a Syntactic Argument for ‘ Split’ Domains”. In: Arika Okrent – John Boyle (szerk.): The proceedings from the Main Session of the Chicago Linguistics Society’s Thirty–sixth Meeting. Chicago, Chicago Linguistic Society, 355–368.

Puskás Genovéva 2002. On Negative Licensing Contexts and the Role of n–words. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 81–106.

Puskás Genovéva megjelenés alatt. Double Negation and Information Structure: Somewhere between Old and New. In: Molnár Valéria – Susanne Winkler (szerk.): The Architecture of Focus. Berlin/ New York, Mouton de Gruyter.

Puskás Genovéva megjelenés alatt. On the Syntax and Semantics of Contrastive Topics. In: Christopher Pinón – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian IX. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Rácz Endre 1974a. A birtokos személyragozásnak a birtok többségét kifejező alakrendszere. In: Rácz Endre – Szathmári István (szerk.): Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Budapest, Tankönyvkiadó, Budapest, 135–149.

Rácz Endre 1974b. Intranzitív igék befejezett melléknévi igenevének jelzői használata. Magyar Nyelvőr 98. 385–398.

Rácz Endre 1975. Tranzitív igék befejezett melléknévi igenevének jelzői használata. Magyar Nyelvőr 98- 3–11.

Rebrus Péter 1996. Az analitikus-szintetikus toldalékolás a magyarban és a kormányzási fonológia.


Irodalom

Néprajz és Nyelvtudomány 37. 141–158.

Rebrus Péter 2000a. Kormányzásfonológia kormányzás nélkül. In: Szécsényi Tibor (szerk.): LingDok I. Nyelvész–doktoranduszok dolgozatai. Szeged, JATEPress, 23–41.

Rebrus Péter 2000b. Morfofonológiai jelenségek. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 763–947.

Rebrus Péter 2000c. A helyelemek egyeztetése a CV–fonológiában. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei IV. Szeged, JATEPress, 245–260. Rebrus Péter 2001. Optimalitáselmélet. In: Siptár Péter (szerk.): Szabálytalan fonológia. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 77–116.

Rebrus Péter – Trón Viktor 2002. A fonotaktikai általánosításokról. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 17–63. Ringen, Catherine O. – Robert M. Vago 1998. Hungarian vowel harmony in Optimality Theory.

Phonology 15. 393–416.

Selkirk, Elisabeth 1982. The Syntax of Words. Cambridge MA, The MIT Press.

Siptár Péter 1980. Megjegyzések a magyar és angol szókezdő mássalhangzócsoportokról. Nyelvtudományi Közlemények 82. 325–337.

Siptár Péter 1984. Vita a magyar magánhangzó–harmóniáról. Magyar Nyelv 80. 228–238.

Siptár Péter (szerk.) 1989. Modern fonológiai szöveggyűjtemény I. Szemelvények a generatív fonológia irodalmából. Budapest, Tankönyvkiadó.

Siptár Péter 1992. A magyar mássalhangzók autoszegmentális megközelítése: ábrázolások és szabályok. Nyelvtudományi Közlemények 93. 49–78.

Siptár Péter (szerk.) 1993. Modern fonológiai szöveggyűjtemény II. Szeged, JATEPress.

Siptár Péter 1994a. A mássalhangzók. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 183–272.

Siptár Péter 1994b. Megjegyzések a magyar magánhangzó–állományról. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás 1994. Tanulmányok az elméleti és alkalmazott fonetika köréből. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 81–93.

Siptár Péter 1994c. A kerekségi harmóniáról. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás 1994. Tanulmányok az elméleti és alkalmazott fonetika köréből. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 1–23. Siptár Péter 1995. A magyar mássalhangzók fonológiája. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet. Siptár Péter 1996. Mi a magyar /v/? In: Terts István (szerk.): Nyelv, nyelvész, társadalom. Emlékkönyv Szépe György 65. születésnapjára barátaitól, kollégáitól, tanítványaitól. Pécs, JPTE, 2. kötet 262–270.

Siptár Péter 1998. A magyar magánhangzók lexikális fonológiájából. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás ’97. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 188–230.

Siptár Péter 2001a. Degemináció. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 291–303.

Siptár Péter 2001b. Három felemás magyar mássalhangzó. Magyar Nyelv 97. 385–404.

Siptár Péter (szerk.) 2001c. Szabálytalan fonológia. Budapest, Tinta Könyvkiadó.

Siptár Péter 2002a. Hiátus. In: Hunyadi László (szerk.): Kísérleti fonetika, laboratóriumi fonológia.

Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 85–97.

Siptár Péter 2002b. Optimális hiátustöltés. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás 2002. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 70–82.


Irodalom

Siptár Péter 2003. Hangtan. In: Kiefer Ferenc – Siptár Péter (szerk.): A magyar nyelv kézikönyve. Budapest, Akadémiai Kiadó, 161–183.

Siptár Péter – Szentgyörgyi Szilárd 2002. H as in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 49. 427–456.

Siptár Péter – Törkenczy Miklós 2000. The Phonology of Hungarian. The Phonology of the World’s Languages. Oxford/New York, Oxford University Press.

Spencer, Andrew 1991. Morphological Theory. Oxford, Basil Blackwell.

Spencer, Andrew 1992. Nominal inflection and the nature of functional categories. Journal of Linguistics 28. 313–341.

Surányi Balázs 1997. Optimal Operators in Hungarian and Some Typology. Docsymp 2, Working Papers in the Theory of Grammar 5:2. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 187–214.

Surányi Balázs 1999. Operator and Head Movement in Hungarian: from Checking to Marking. Docsymp 4, Working Papers in the Theory of Grammar 7:1. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 35–45.

Surányi Balázs 2002a. Multiple Operator Movements in Hungarian. Ph.D. disszertáció. Utrecht University.

Surányi Balázs 2002b. Negation and the Negativity of N–words in Hungarian. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 107–132.

Surányi Balázs 2002c. Funkcionális projekciók a magyarban és kvantormozgatás. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 97–108.

Surányi Balázs megjelenés alatt. Negation and a Hybrid Paradigm of N–words: the Case of Hungarian. In: S. Baauw – M Huiskes – M. Schoorlemmer (szerk.): UiL OTS Yearbook 2002. Utrecht, UiL OTS.

Surányi Balázs megjelenés alatt. Negative Concord: the Ambiguity of N–words in Hungarian. Lingua.

Szabolcsi Anna 1980. Az aktuális mondattagolás szemantikájához. Nyelvtudományi Közlemények 82. 59–82.

Szabolcsi Anna 1981a. The Semantics of Topic–Focus Articulation. Jan Groenendijk et al. (szerk.): Formal Methods in the Study of Language. Amsterdam: Matematisch Centrum.

Szabolcsi Anna 1981b. The Possessive Construction in Hungarian: a Configurational Category in a Non–Configurational Language. Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae 31. 216289.

Szabolcsi Anna 1981c. Compositionality in Focus. Folia Linguistica 15. 141–162.

Szabolcsi Anna 1983a. Focusing Properties, or the Trap of First Order. Theoretical Linguistics 10. 125–145.

Szabolcsi Anna 1983b. A specifikus/nem specifikus megkülönböztetésről. Nyelvtudományi Közlemények 85. 83–92.

Szabolcsi Anna 1984. The Possessor that Ran Away from Home. The Linguistic Review 3. 216–289.

Szabolcsi Anna 1985. Puszta főnév a fókuszban, avagy az elsőrendű predikátumkalkulus csapdája. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 16. 229–250.

Szabolcsi Anna 1986a. From the Definiteness Effect to Lexical Integrity. In: Werner Abraham – Sjaak de Meij (szerk.): Topic, Focus and Configurationality. Amsterdam, John Benjamins, 321–348.

Szabolcsi Anna 1986b. Indefinites in Complex Predicates. Theoretical Linguistic Research 2. 47–83.

Szabolcsi Anna 1986c. Operator Binding and Reconstruction. In: N. Fukui – T. Rappaport – E. Sagey (szerk.): MIT Working Papers in Linguistics 8. 265–280.

Szabolcsi Anna 1986d. Comparative Superlatives. In: N. Fukui – T. Rappaport – E. Sagey (szerk.): MIT Working Papers in Linguistics 8. 245–265.


Irodalom

Szabolcsi Anna 1987. Functional Categories in the Noun Phrase. Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian II. Szeged, JATEPress, 167–189.

Szabolcsi Anna 1988. Bound Variables in Syntax. Are There Any? In: Renate Bartsch et al. (szerk.): Proceedings of the 6th Amsterdam Symposium. Dordercht, Foris, 295–318.

Szabolcsi Anna 1990a. Across the board meets verb second. In: Joan Mascaro – Marina Nespor (szerk.): Grammar in Progress. A Festschrift for Henk van Riemsdijk. Dordrecht, Foris, 409–418.

Szabolcsi Anna 1990b. Suppressed or PRO Subjects? The Argument Structure of Event Nominals in Hungarian. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian III. Szeged, JATEPress, 147–182.

Szabolcsi Anna 1992a. A birtokos szerkezet és az egzisztenciális mondat, Budapest, Akadémiai Kiadó.

Szabolcsi Anna 1992b. Subject Suppression or Lexical PRO? The Case of Derived Nominals in Hungarian. Lingua 86. 149–176.

Szabolcsi Anna 1992c. Subordination: Articles and complementizers. In: Kenesei István – Pléh Csaba (szerk.): Approaches to Hungarian IV. Szeged, JATEPress, 123–140.

Szabolcsi Anna 1992d. A genitívusz–datívusz vitája. In: Szűcs László (szerk.): A magyar nyelvtudomány története. Budapest, Akadémiai Kiadó, 635–639.

Szabolcsi Anna 1994a. The Noun Phrase. In: Kiefer Ferenc – É. Kiss (szerk.): The Syntactic Structure of Hungarian. Syntax and Semantics 27. San Diego–New York, Academic Press, 179–274.

Szabolcsi Anna 1994b. All Quantifiers Are Not Equal: the Case of Focus. Acta Linguistica Hungarica 42. 171–187.

Szabolcsi Anna 1994c. Quantifiers in Pair–List Questions and the Non–Uniformity of Quantification. Proceedings of the 9th Amsterdam Colloquium. University of Amsterdam, 645–665.

Szabolcsi Anna 1995. Strategies for Scope Taking. Working Papres in the Theory of Grammar 2. No.1. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

Szabolcsi Anna 1996a. Kvantor–hatókörök és konstitutív szabályok. In: Terts István (szerk.): Nyelv, nyelvész, társadalom II. Pécs, JPTE, 278–382.

Szabolcsi Anna 1996b. On Modes of Operation. In: Proceedings of the 10th Amsterdam Colloquium. University of Amsterdam, 651–669.

Szabolcsi Anna (szerk.) 1997. Ways of Scope Taking. Dordrecht, Kluwer.

Szabolcsi Anna 2002. Hungarian Disjunctions and Positive Polarity. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 217–240.

Szabolcsi Anna – Laczkó Tibor 1992. A főnévi csoport szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó, 179–298.

Szabolcsi Anna – Frans Zwarts 1993. Weak Islands and an Algebraic Semantics for Scope–Taking. Natural Language Semantics 1. 235–285.

Szécsényi Tibor 2000. Esetegyeztetés a predikatív főnévi csoportban. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv lerásának újabb módszerei IV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 189–202.

Szende Tamás 1976. A beszédfolyamat alaptényezői. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Szende Tamás 1982. A mai magyar nyelv fonémái. In: Bolla Kálmán (szerk.): Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Budapest, Akadémiai Kiadó, 233–265.

Szende Tamás 1998. A természetes fonológia és magyar alkalmazása. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 137–164.


Irodalom

Szendrői Kriszta 2001. Focus and the Syntax–Phonology Interface. Ph.D. értekezés. University College London.

Szendrői Kriszta 2003. Stress–based Approach to the Syntax of Focus. The Linguistic Review 21:1.

Szendrői Kriszta megjelés alatt. A Stress–based Approach to Climbing. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.

Szentgyörgyi Szilárd 2000. A magyar /v/ és a zöngésségi hasonulás az optimalitáselméletben. In: Szécsényi Tibor (szerk.): LingDok I. Nyelvész–doktoranduszok dolgozatai. Szeged, JATEPress, 42–56.

Szépe György 1969. Az alsóbb nyelvi szintek leírása. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 6. 359–466.

Szigetvári Péter 1998. Kormányzás a fonológiában. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 165–213.

Szigetvári Péter 2001. Szótagtalan fonológia. In: Siptár Péter (szerk.): Szabálytalan fonológia. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 37–75.

Szilágyi N. Sándor 1998. Elmélet és módszer a fonológiában. Kolozsvár, Babe°–Bolyai Tudományegyetem.

Szilágyi N. Sándor 2000. Világunk, a nyelv. Budapest, Osiris Kiadó.

Szili Katalin 2001. A perfektivitás mibenlétéről a magyar nyelvben. Magyar Nyelv 97. 262–283.

Szymanek, Bogdan 1988. Categories and Categorization in Morphology. Lublin, Catholic University Press.

Tolcsvai Nagy Gábor 2000. Vázlat az ő – az anaforikus megoszlásról. Magyar Nyelv 96. 282–296.

Tolcsvai Nagy Gábor 2002. Topik és/vagy figura. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 237–250.

Tompa József (szerk.) 1970. A mai magyar nyelv rendszere. I—II. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Tóth Ildikó 1999. Negative Polarity Item Licensing in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 46. 119–142.

Tóth Ildikó 2000a. Inflected Infinitives in Hungarian. Ph.D. disszertáció. Tilburg University.

Tóth Ildikó 2000b. Va- and ván–participles in Hungarian. In: Alberti Gábor – Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian VII. Szeged, JATEPress, 237–258.

Tóth Ildikó 2000c. Személytelen szerkezetek és expletív alanyok. In: Kenesei István (szerk.): Igei vonzatszerkezet a magyarban. Budapest, Osiris Kiadó, 127–156.

Tóth Ildikó 2001. Impersonal Constructions and Null Expletives. In: Kenesei István (szerk.): Argument Structure in Hungarian. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Tóth Ildikó 2002. Can the Hungarian Infinitive be Possessed? In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 133–160.

Tóth Ildikó megjelenés alatt. Infinitival complements of modals. In: É. Kiss Katalin – Henk van Riemsdijk (szerk.): Verb Clusters in West Germanic and Hungarian. Amsterdam, John Benjamins.

Törkenczy Miklós 1994. A szótag. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan. 2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 273–392.

Törkenczy Miklós 2001. Végzetes rosszulformáltság a fonológiában. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 274–290.

Törkenczy Miklós – Siptár Péter 1999. Vannak–e elágazó szótagösszetevők a magyarban? In: Kassai Ilona (szerk.): Szótagfogalom – szótagrealizációk. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 101–129.

Törkenczy Miklós – Siptár Péter 2001. Magánhangzó ~ semmi váltakozások a magyarban. Nyelvtudományi Közlemények 97. 64–130.


Irodalom

Vago, Robert M. 1980. The Sound Pattern of Hungarian. Washington, D. C., Georgetown University Press.

Vago, Robert M. 1991. Elméleti szempontok a t végű igék elemzésében. In: Kiss Jenő – Szűts László (szerk.): Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 682–690.

Vago, Robert M. 1998. Pótlónyúlás a magyarban – moraelméleti tanulságokkal. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 215–255.

Varasdi Károly 2002. Egy lépés a pólusharmónia elvének szemantikai magyarázata felé. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 229–236.

Varga László 1981a. A magyar intonáció – funkcionális szempontból. Nyelvtudományi Közlemények 83. 313–339.

Varga László 1981b. A topicról és a fókusz utáni elemek sorrendjéről. Magyar Nyelv 77. 198–200.

Varga László 1983. Hungarian Sentence Prosody: An Outline. Folia Linguistica 17. 117–151.

Varga László 1985. Intonation in the Hungarian sentence. In: Kenesei István (szerk.): Approaches to Hungarian I. 205–224.

Varga László 1986. Vélemények a magyar mondat hangsúlyozásáról – avagy Brassai és a többiek. Nyelvtudományi Közlemények 88. 181–188.

Varga László 1988. Hozzászólás egy hangsúlytanulmányhoz. Nyelvtudományi Közlemények 89. 53–66.

Varga László 1989. Szintaktikai szerkezet és intonációs tagolás a magyar mondategészben. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 17. 241–278.

Varga László 1990. A magyar hanglejtés fonológiai szempontú kutatásának rövid története. Egyetemi Fonetikai Füzetek 3. 183–196.

Varga László 1993. A magyar beszéddallamok fonológiai, szemantikai és szintaktikai vonatkozásai. Nyelvtudományi Értekezések 135. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Varga László 1998a. Dallamelemek és szótagok asszociációja a magyar hanglejtés autoszegmentális tárgyalásában. Altalános Nyelvészeti Tanulmányok 19. 257–272.

Varga László 1998b. Rhythmical variation in Hungarian. Phonology 15. 227–266.

Varga László 2000. A magyar mellékhangsúly fonológiai státusáról. Magyar Nyelvőr 124. 91–108.

Varga László 2001. A magyar intonációs frázis és annak kettébontása. In: Bakró–Nagy Marianne – Bánréti Zoltán – É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 304–323.

Varga László 2002. Intonation and Stress. Evidence from Hungarian. Basingstoke, Palgrave Macmillan.

Vértes O. András 1978. A szótag. Magyar Fonetikai Füzetek 2. 73–89.

Viszket Anita 2002. Az argumentumazonosítás alapelvei. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 151–168.

Vogel, Irene – Kenesei István 1987. The Interface between Phonology and Other Components of Grammar: the Case of Hungarian. Phonology 4. 243–263.

Wacha Balázs 1989. A folyamatos–nem–folyamatos szembenállásról. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 17. 179–328.

Wedgewood, Daniel 2002. ‘Focus Position’ and Quantification: the Relevance of Pragmatic Theory. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 241–261.

Weijer, Jeroen van de 1989. The formation of diminutive names in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica 39.


Irodalom

353–371.

Wunderlich, Dieter 2002. On the Nature of Dative in Hungarian. In: Kenesei István – Siptár Péter (szerk.): Approaches to Hungarian VIII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 161–186.

Wurzel, Wolfgang 1984. Flexionsmorphologie und Natürlichkeit: ein Beitrag zur morphologischen Theoriebildung. Studia Grammatica 21, Berlin, Akademie–Verlag.

Zolnay Gyula 1926. Mondatátszövődés. Budapest.

Zsigri Gyula 1994. Lexikális és posztlexikális affrikáció. Néprajz és Nyelvtudomány 35. 129–133.

Zsigri Gyula 1996. A zöngésségi hasonulás és a tűnékeny mássalhangzók. Néprajz és Nyelvtudomány 37. 271–184.

Zsigri Gyula 1997. Posztalveoláris összeolvadás. In: Büky László (szerk.): Nyíri Antal kilencvenéves, Szeged, JATEPress, 179–186.

Zsigri Gyula 2002. Fonológiailag releváns és irreleváns hangtulajdonságok. In: Maleczki Márta (szerk.): A magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem, 257–263.


tankonyvtar.hu · Web viewÚj magyar nyelvtan Új magyar nyelvtan ELŐSZÓ I. rész MONDATTAN É. Kiss Katalin II. rész ALAKTAN Kiefer Ferenc III. rész HANGTAN Siptár Péter 6.

Documents