Versmondó / 2000.június / VIII. évfolyam 3-4. szám

VIII. ÉVFOLYAM 3-4. SZÁM 2000. JÚNIUS

Komlós Aladár(1892-1980)

Író, költő, kritikus, irodalomtörténész. A Nyugat másodiknemzedékének jelentős képviselője.

A szavalásról

Mivel arról, amit első eszmélkedésünk óta tapasz­talunk magunk körül, önkéntelenül feltételez­zük, hogy múltban és jövőben örökéletű, azt

hisszük, a szavalás ősrégi művészet. EIcsodálkozunk,mikor véletlenül rájövünk, hogy nem az. Óriási időszakokvannak, amelyek a szavalást semmiféle formában nemismerik. Hiszen a költészetet kezdetben ének, zene, tánckíséri, később viszont irodalommá változik, és ekkorolvasás tárgya lesz.De többnyire, még ha szavaltak is, nem jutott az emberekeszébe, hogy ezt teszik. Mint ahogy Moliere úrhatnámpolgára nem tudja, hogy prózában beszél. Azzal tisztábanvoltak, hogy a szónoklás vagy a színjátszás művészet, dea verselmondásnak, épp, mert túlságosan hasonlítottezekhez, nem volt öntudata, hagyománya, elmélete, rang­ja. Még arra sem tartották érdemesnek, hogy beírják azesztétika anyakönyvébe. Ezek után már alig meglepő,

hogy noha a fölösleges szorgalom annyi mindennek ki­nyomozta a históriáját, a szavalás történetét még nem írtameg senki, sőt egyetlen nagy képviselőjét sem ismerjük amúltból.

Ha azt kérdezzük, mikor jelent meg hát a szavalás,vigyáznunk kell a szavalás fogalmának körülhatáro­lásánál. Versek előadásának van két ősi formája, melyhasonlít a szavaláshoz, anélkül hogy joga volna e névhez.Az egyik: a kardal-versek közönséghez jutásának ez atalán legrégibb módja. A görög kórusokról tudjuk, hogyhúros hangszerek s néha fuvola kíséretében táncoltak, ésunisolo énekeltek. Voltak leány-, fiú- és férfikórusok.Karmester, úgynevezett korifeus vezetése alatt álltak;gyakran volt előénekesük, aki nagyobb szólórészeket iskapott. Ha meggondoljuk, hogy a karének virulásánakkedvez az eggyéolvadás könnyűsége és öröme, ter­mészetesnek fogjuk találni, hogy feltalálásának dicsősége

a katonai kommunizmusban élő Spártáé volt, s a kórustmég az ión nyelvű tragédiákban is a spártaiak dórnyelvjárásában írták. "A nép, mikor kórusban énekel- írja Thienemann' -, magának énekel, s nem törődik

vele, vajon megérti-e az énekelt szöveget a kívülálló, ide­gen hallgató is. - De épp ezért, tehetjük hozzá, az ősi

kórus. merőben más jelenség, mint a mai szavalókórus;nem folytatása ez az ősi előképnek, hanem változott feltá­madása, egy némileg hasonló helyzet következtében.Mikor az előénekes a karének kezdeti egységéből kilépett,s teljesen önállóan kezdett működni, keletkezett a másik, a

szavaláshoz csak látszólag hasonló ősi forma. Mert aszavalás más, több mint ének nélküli verselmondás.A rhapsodos tehát, aki homlokán koszorúval, kezében bot­tal, emlékezetből mondta Homerost az ógörög városok­ban, vagy a Kalevalát recitáló pár még éppúgy nemnevezhető szavalónak, mint az öreg paraszt, aki népbal­ladát mond a fonóban. Hallgatóik még kizárólag a köl­teményt akarják hallani, nem a bemutatás módját élvezni;az elmondás itt még nem emelkedik a szöveg fölé, nemfedezik fel öncélúságát. Az ének nélküli verselmondás, aszöveg e felszabadulása ikertestvére, a zene alól, először

természetesen elbeszélő költeményeknél történik meg, otttehát, ahol a szöveg iránti érdeklődés először lép fel; a lírátmég éneklik Görögországban, mikor az Iliast már rhapso­dosok terjesztik a nép között, s a lírai dalt ma is énekli anép, de balladáit recitálja.Szavalás a szó szorosabb értelmében nincs is a népkörében, a nép énekel, s csak amikor a költészet átjut apapirosra, akad egy társadalmi réteg, amelyet a leírt versolvasása nem elégít ki - s ekkor jelenik meg először aszavalás. Ez az átalakulás nagymértékben a hellenisztikusvilágban történik meg először, itt létesítenek először nagykönyvtárakat, filológiai intézeteket, itt történik először,

hogyakölteményeket nem a népünnepélyeken mutatjákbe, hanem a tudósok könyvtárai részére sokszorosítják. Svalóban, e korban hallunk először szerzői estékről. Azalexandriai, pergamoni könyvtárban külön terem áll afelolvasók rendelkezésére. Érthető is, hogy a muzsikás,színes népünnepélyek után, amelyeken a verseketelőadták. a magános versolvasás kísértetiesen fakónaktetszhetett azok szemében, akik még emlékeztek a tánccal,lanttal kísért éneklésre, s különös elégületlenségetérezhetett a könyvtekercsek betűzésekor az olvasásra al­kalmatlanok örök típusa: azoké, akiknek a nyelvhez valóviszonya olyan laza, hogy verseket nem is képesek átélni,ha képzeletüket hang és egy csomó külsőség nem támo­gatja. Kallimachos aligha érezte szükségét, hogy meghall­gassa kedvenc költőtársait. erre a kevésbé művelt, kevésbéjó olvasóknak volt szükségük. Rómában a felolvasásokAugustus alatt honosodtak meg. De a szerzői esték mellettitt már foglalkozásszerű recitátorokról is értesülünk.Cicero azzal küldi De Gloria című könyvét egy barátjának,hogy asztal mellett olvastasson fel belőle részleteket.Persius, Martialis gyakran emlegeti gúnyosan a recitátort,Plinius viszont dicséri Calpurnius Pisót. A felolvasás ülvetörtént, utána tapsoltak. A szerzői esték célja a művek

l Thienemann Tivadar egyetemi tanár, irodalomtörténész. Munkáit német nyelven írta, a német-magyar kapcsolatokat kutatta. Az USA-ban halt meg.

2 versmondó

megismertetése és vélemények szerzése volt; a recitátorokpersze már előadásuk módjával gyönyörködtetni akartak.A Krisztus utáni I. század végének Rómájában, melyPlinius leveleiben különben is óriási önképzőkömek tűnik

fel, már gyakori, hogy színpadon és lakomákon megje­lenik egy férfi, aki iparszerűleg űzi idegen versek el­mondását. Egy császári szabados, Tiberius ClaudiusTiberinus maga készítette sírfeliratában dicsekszik is,hogy főképp Augustus fórumán, ügyesen adta elő a költők

műveit. Íme talán az első európai szavalóművész, akit névszerint ismerünk.

Szappho

Boldog ember, mint Uranus lakói

Boldog ember, mint Uranus lakói,aki vígan ül, kegyes, ellenedben,s andalog kellő szavad édes hangján,

s gyönge mosolygástajkadon látván szeliden lebegni,melyre megdöbben keblemben a szív,mert jelenléted leborít azonnal,

és oda lészek.

Nyelvem eltompul ajakim között, s gyorségi tűz ömlik tetemirnre végig.Zúg fülem, s bágyadt szemeim borulnak

éji homályba.

Arcomon végig hideg izzadás foly,reszketek, fúlok, s halavány virágkénthervadó színnel rogyok a halálnak

karjai közé.

Kölcsey Ferenc fordítása

A Krisztus utáni II. század második felében, mikor márkevesbedni kezd a felolvasás, él Apuleius vándorelőadó.

Utolsó híreink római felolvasóestékről a VI. századbólvalók.

Most már megállapíthatjuk a szavalás életének feltételét:olyan közönség kell a virulásához, amely becsüli és óhajt­ja az irodalmi élvezetet, de ehhez, az olvasásban valókielégületlensége miatt, csak a hangos előadás közvetíté­sével tud hozzájutni. Azt lehetne mondani, hogy a népdalol, az irodalmár olvas, aki pedig csak szeretne literá­tus lenni, szavalóestékre jár. Az olvasásra született ideg­rendszer magával a művel akar szemben állni. Aközvetítőt fölösleges, sőt, olykor zavaró harmadiknakérzi. Igaz, az előadás megvilágíthatja a verset. Lehet,hogy e változtatás eredménye szép. De mindenesetremás, mint maga a leírt mű volt... Sokan vannak, akikcsak a megvilágított és meghangosított művet tudják

2 "Irtózás az úrtól"

igazán élvezni. Nem ők az irodalom született barátai.Ezek bizony az előadást inkább csak elviselik, s mindenbizonnyal más előadóstílt kedvelnek, mint a szavalásértlelkesülő közönség: egy diszkrét stílust, mely a leírtszavakat csak kevéssé fordítja drámaivá.Igaz, a jó vers mindig virtuális párbeszéd. A nyelv ti.- mint Spengler kifejti - parancsolásra született, atöbbesben való vállalkozáshoz. Az ember nem beszélne,ha magában volna; csak társaságban, mindig csak vala­kihez fordulva beszélünk. E törvény alól csak azértekező kivé-tel, ő is azért, mert fejtegetéseiben sajátszemélye is eltűnik. De ahol az első személy megjelenik,előhívja a másodikat is; a horror vacui? fog el, ha valakielső személyben szól, és nincs partner a szeme előtt. Eza ma-gyarázata, hogy anagy konfessziók szerzői is,mint Szent Ágoston vagy Rousseau, mindig kerestekvalakit - rend-szerint Isten volt a partnerük -, akihezfordulva mondják el vallomásaikat. A lírai költeménymeg éppen szereti a tegező formát. A versbeli "te" nema valóságos életbeli tegezés utánzása, hanem eszközarra, hogy olyan köz-vetlen viszonyba lépjünk atárggyal, mintha ember volna: a párbeszéd viszonyába.A partner-kívánás törvényének csak látszólag mondellent a monológ létezése. Hiszen monológ, úgy, ahogyáltalában fölfogják, igazában nincs, és nem volt soha.Csak ma látszik az nekünk "ma-gánbeszéd"-nek. HevesiSándor azt írja róla A színjátszás művészetében, hogyapódium jellegű színpad korában, "amíg a színész is aközönségnek játszott, sőt egy jelenetben aposztrofálta isa közönséget, a drámának e kezdetlegesebb stádiumábana monológ tulajdonképpen nem volt egyéb, mint beszédegy második személyhez, aki a közönség volt". Igen, anyelv szelleme kívánja meg, hogy mindig valakihez for­dulva beszéljünk; ha a partner hiányzik, kínos bizonyta­lanság fog el.Énekelni, elismerem, lehet egyedül is; mint ahogy talánmagános madarak is csicseregnek. Az éneklés ti. méginkább fiziológiai, mint szociológiai jelenség; a beszélő

ember már kikerülhetetlenül társadalmi lény. De a líraiköltemény csak félig ének; félig már beszéd. Ezért,legalább virtuálisan, mindig párbeszéd is, a költő és hall­gatója vagy legalább tárgya között. A nyelv parancsoljaígy. (Kérdés azonban, nem tétetik-e már elég a nyelvnekazzal, hogy a vers virtuális párbeszéddé vált, vagy azon­felül hangossá is akar-e valósulni...)

A tömegek persze csak a recitátor révén ismerkednek mega költészet édességével, s ezért (mint ahogy a kódexekkorában jobban ismerték a másoló nevét, mint a szerzőét)

szavalóestéken a poétánál jobban ünneplik az előadót. Avers, míg a papiroson van, homályos, elvont szöveg atömegember számára, de főképp nem valóság egészen,csak akkor válik azzá, hihető, megfogható és eleven reali­tássá, ha hangot kap az előadó ajkán, s kiegészül ennektestiségével. A papiroson levő vers még csak félmű,

minthogy annak a pszichofizikai folyamatnak, amelyben avers a költő testét-lelkét elönti, csak a pszichikai felétnyújtja. A legfőbb dolog mármost, amit a szavaló hozzá

versmondó 3

tud adni a költő szavaihoz, ami tehát produkciójátleginkább igazolhatja, annak a plasztikumnak, annak atesttartásnak, annak a hangnemnek megjelenítése, amely avers szelleméhez hozzáillik. A szavalat sikere elsősorban

tehát a testvériség eltalálásán múlik; a hiba pedig, amit etéren leggyakrabban elkövetnek, kétféle: a kelleténélegyénibb vagy a kelleténél szebb magatartásban áll.Az első a színész szavalók hibája. Ezek egyéni karakterek,és nagyon pontosan megjelölt helyzetek ábrázolásáhozszokva, többnyire abba a hibába esnek, hogy megjátsszák averset is, azaz nagyon kiélezett, erős vonásokkal rajzoljákmeg az alakot, akivel a költemény megtörténik. Ez azérthibás eljárás, mert a versek, a legkülönbözőbb költők ver­sei mögött is A KÖLTŐT kell elképzelni, valakit, aki nemegy érdekes karakter, egy furcsa emberpéldány, hanem azáltalános Ember nevében beszél. A másik hiba, ha a szavalótesti magatartásával költőibb akar lenni a költeménynél,már azzal meg akarja fogni, el akarja bűvölni hallgatóit.Ilyenkor a költő átlát a szitán, s tiltakozni szeretne; érzi,hogy tolmácsa híján van a kellő alázatosságnak, s nemszolgálni, hanem ellenkezőleg, a maga szolgálatába akarjaállítani a verset, amelyet úgy ölt magára, mint egy estélyi

Mucsi Angéla: "Reménytelenül"

4 versmondó

ruhát vagy egy díszmagyart. Igen, egy igényesen szép ma­gatartás csak a vers mellé vezethet. Mert azt a hitet ébresztifel a nézőben, hogy szép lelket ábrázol. A költő lelke azon­ban nem szép, akárhányszor "egy nagy mocsár: a förtelem"van a fenekén. A költő lelke nem szép, s ezért sértődötten

nézi, ha szépnek tüntetik fel. Sértődötten, mert érzi, hogynem vállalják őt olyannak, amilyen.

Milyen lehetett az ókori szavalás?A kezdő olvasó, épp mertnincs otthon a költészet világában, a poézist nagyon isünnepinek, valósággal természetfelettinek érzi, nem emberi,mindennapos, hogy ne mondjam, polgári jelenségnek,hanem afféle mágikus varázsszózatnak, amely istenlátogat­ta, átszellemült állapotban születik. Ennek megfelelően

képzeli el az előadást is. Már Juvenalis gúnyosan írja le arégi római szavaló túlcsigázott magatartását, nevetségeshanghordozását és szernforgatását.De ha a költőt, aki bizal­mas viszonyban van a poézissel, mindig ingerli ez a modor,a szavalásősközönségét mindig ez ragadja el. A deklamálás.Maga a szó (declamare) latin, s eredetileg az ókori Rómaiskoláinak szónoki gyakorlatait jelentette, de utóbb megbé­lyegző értelmet kapott, s a XVIII. század óta a szónokias és

hatásvadászó verselmondást jelöli. Ez a stílus,amelyet a jó ízlésű mai ember oly ellenszenves­nek érez, található, azt hiszem, minden szavaláskezdeténél.Igaz, minden művészetben vannak sikerületlenteljesítmények. De míg a dilettáns vers vagy fest­mény csak szerzője tehetségének gyarló voltátbizonyítja, a deklamálásnál úgy érezzük, hogy eznem a jó szavalás hibás mása, hanem tökéletesenmegfelel a maga ideáljának, saját stílusa van, sművelői és hívei a világért sem cserélnék fel azzala szavalással, amelyet mi művészinek tartunk.(Meg kell jegyezni, hogy nem szabad össze­tévesztenünk azzal az erősen ritmikus, szenvedé­lyes, és a társalgó hangtól mindenképpen eltérő

modorral, amelyen olykor költők mondják el ver­seiket. A vers valóban nem társalgás, s ez a rit­muselsikkasztó "természetes" szavalás, amellyelitt-ott találkozunk, oly átmeneti jelenség lehet

!' csak, mint költészetbeli párja: a szabad vers.) Adeklamálásban nem azt érezzük visszatetszőnek,

hogy társalgásnak nem "természetes". Az a baj,hogy szenvedélykifejezésnek sem az! Két fő vál­tozata van: a finom és a heroikus deklamálás.Mindnyájan eleget láttuk - émelygő zavarral ésfeszengve -, amikor egy-egy művész úr vagyhölgy, mint egy kókadt virág, sápadt fejét előkelőbánattal s meghatóan félrehajtva, vagy büszke ésdacos testtartással kiáll adobogóra, mellétkifeszítve, fejét halálmegvetéssel hátravetve,hogy Thermopylae hősei és az egri nők is megiri­gyelhetnék, mintha azt mondaná: "Meghalok, hakell, de elzengem ezt a verset, itt állok, nemtehetek másként." A hazát meg lehetne menteniilyen magatartással! A finom és a heroikusdeklamáló egyaránt a szokottnál szebb maga­tartást idéz a szemünk elé, oly igényesen, olykövetelően szépet, hogy a néző a költészetnek

nem puszta edényét, hanem megtestesülését véli ben-ne, azthiszi, hogy költőnek lenni annyit tesz, mint ünnepélyesenszomorú vagy hősi képpel járni a világban. Sikerüket épp aköltészettől való idegenségüknek köszönhetik. Olyannyelvre fordítják le ti. a költészetet, amit a közönség ­amely éppoly idegen a poézistől - megért.

Kazinczy Ferenc

A szép és ajó

Veszett idő! veszett erkölcs! veszett poesis!Nem kell nekem, ha mérget hoz, a lépes méz is.Egy a szép s jó, egy a rossz s rút, mond a morál,Pedig hamis ügy mellett az nem perorál.Hiába szól őellene az új aesthesis,Csal a ravasz, bolondnak jó még a fapéz is;Őrizkedjél ettől, keresztyén olvasó!És ahol maszlagot hint ez, ne mulass, óh!A rossz madár a szentet is bépiszkolja;Ha vétek is, elég hogy szép, ezt gondolja.Ám nézd a piktort, mint festé itt ezt az angyalt;Tudom, ezért Lucifernél sok szurkot falt.Térde felett, ugyan festve vagyon a gomb,De félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb.S ím Eszter asszony a szemmel, nézd, még azt is látatja,Amit nagy gonddal eltakart szemérmes patyolatja.A piktor szép emlőt akart és szép combot látatni,Mintha el nem kellett volna a képen takartatni.És mintha, ahol ők vannak, nem volna váll és csizma!Ah ennyi rosszat szűl az Aesthesis s a Schizma!Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theátrum,Arról jobb nem is szóllani, mert az mind crimen atrum.Nem volt ez így míg szóllhatott a Molnár Albert,Ki sok országot látott és igen sok tengert!De még akkor tisztelte a nép a Morált,S az Aesthesis a rossz mellett nem perorált.Még akkor minden azt hitte, hogy szép a jó;Most megforditák, Keresztyén hív olvasó!Nem kell, nem kell, ha mérget hoz, a lépes méz is!Veszett idő! veszett erkölcs! s te mételyünk,

oh átkozott Aesthézis!

Ez az oka, hogy a deklamálás olyankor jön divatba, mikormaga a líra nem divatos. Ez a kor, minthogy egy pillanatrasem találkozik a poézis sel, s csak nagyon messziről és hal­lomásból ismeri ezt, végül azt hiszi, hogy a költészet nemis áll másból, mint bizonyos pózokból és külsőségekből.

De ezeket aztán szigorúan meg is követeli. Azt várja tőlük,

hogy finomak vagy .felemelők" legyenek. A deklamátorhanggal és gesztusokkal tartozik felnyújtózni a műveltek éserősek világába. Igaz, hogy az a lény, akit így ábrázol, csaka be nem avatottak előtt hasonlít az igazi művelt és erős

emberekhez. Sikerének titka, hogy kiszolgálja a be nem

avatott tömegek öntudatlan vágyait: mutat nekik egyembert, aki a kiállásában, szempillája rezdülésében, hang­hordozásában egyaránt polgár feletti, mutat egy szép, sazonkívül átszellemült testet, amelyből méghozzá gyö­nyörű színes szavak harsognak elő, mintha benne teremtekvolna. Híve szeretné elhinni róla, hogy finomabb szférák­ban vagy idealisztikus kollektív eszmék bűvöletébenél, s adeklamálás hevében hőssé vált, aki csak a közösségért él éshal. A deklamálás eszerint olyan öntudatlan utánzás, ame­lynek segítségével az alacsonyabb rendű ember a tévesenelképzelt magasabb rendűt meg akarja közelíteni. Erős

osztálykülönbségek kedveznek az uralmának. A franciaforradalom nagy színészei, Talma>, Le Kairr' az elsők, akikhatározottan megtagadják.A daliás vagy mélabús deklamáló amellett büszkeönelégültséggel végzi produkcióját. Soha nem fog eszébejutni, hogy a költészet nem azonos az ő furcsa ünnepé­lyesdijével, s más utakat kellene keresnie. Igaz, hogy ő

nem is a verset akarja elénk hozni, csak talapzat az neki,amelyen maga domborodik elénk.

A negatív kijelentéseket mindig könnyen utolérheti a cáfo­lat, s különösen nagy a tévedés veszedelme, ha a szavalásmegíratlan történelmében kockáztatunk állításokat. Mégisigen nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a középko­ron át nyoma vész az új művészetnek. Érthető is. Hiszen ekornak alig kellett más vers, mint himnusz és zsoltár, s ezsem műélvezetre, hanem imára. A hívők a verses szöve­get vagy együtt énekelték, vagy a cella magányában iséneklésszerü, gajdoló, a megszokott hanghordozástóleltérő hangos olvasással tették magukévá. A himnuszIstennek szólt, s profanizálás lett volna a közönségműélvezete kedvéért adni elő. A reneszánsz korában kétága is felvirult a világi poézisnek, a nemzeti s a latin, deamazt nem tudják elképzelni ének nélkül, emez pedigarisztokratikus jellege és idegennyelvűsége miatt nemléphet nagyobb közönség elé. A szavalás művelődési

feltételei eddig csak kétszer jöttek létre az emberiségtörténelmében: először Rómában, aztán azalatt a két vagykét és fél évszázad alatt, mely a vallásharcok befejezéseóta máig eltelt. Több mint ezeréves lappangás után aszavalás csak a XVII. század francia szalonjaiban kezdújból lassan felszínre tömi. Mlle Seudéry Cyrusábanpanaszkodik, hogy a társas összejöveteleken egyes írókfolyton olvassák műveiket, igaz, vannak, akik kérik is őket

erre. Moliere KényeskedőkjébenMascarille azzal dicsek­szik: "az itt a szokás, hogy a szerzők felolvassák nekünk,előkelőeknek új műveiket, így akarnak befolyásolni, hogyszépnek találjuk azokat, s aztán jóhírüket terjesszük." Devajon szavalás volt-e ez? Aligha. A kor esztétikai művei

mit sem tudnak efféle művészetről. Fénelon Dialogue surle éloquences- című könyve például összeveti a szónoklásta színjátszással, de a szavalás fogalmát még hasonlat for­májában sem említi. Bayle nagy szótára sem. Az első mű

a világirodalomban, mely ráeszmél, hogyaverselmondáskülönb művészetté emelkedhetik - ha nem csalódom -

3 Franccis Joseph Talma (1763-1826) színész.

4 Henri Le Kain (1729-1778) színész, Voltaire tanítványa.

5 Franccis Fénelon de Salignac de La Motte (1659-1715) francia író, érsek: Párbeszéd az ékesszólásról.

versmondó 5

Jean-Baptiste Dubos abbé könyve: Reflexions sur lapoésie et la peinture (1719)6. Egész külön fejezetfoglalkozik itt a versek recitálásával és deklamálásával,amit az író annyira önálló művészetnek tart, hogy a szín­játékok előadásától teljesen elkülönítve tárgyalja. Kár,hogy egyetlen művészt sem említ meg... Nagy meggyőző­

déssel s bőven fejtegeti - igen jellemzően a szavalás min­denkori barátaira - mennyivel mélyebb hatást tesz a vers,ha jó előadásban meghallgatjuk, mintha csak olvasni vanmódunkban. Diderot-ék nagy Enciklopédiája (1765) márDubos meghatározását idézve bizonyítja a recitációhasznosságát a vers szépségének érvényesítésére: :,Látjukis, hogy minden költő vagy ösztönösen, vagy érdekeinekbelátásából. szívesebben szavalja el költeményeit,mintsem ideadja elolvasni." E kor már ismerhetszavalóművészeket is. Voltaire például ezt tanácsoljavalakinek: .Faites vous la piece par un bon récitateur devers'". Talán nem felesleges megjegyeznünk, hogy ha adeklamálás és recitálás fogalma Dubos abbénál még összeis olvad, a későbbi francia szóhasználat mindig éles

különbséget tesz köztük: amaz dagályos szónoklást jelent,s a szavalást csak az utóbbival jelöli.Nálunk a törvényszerű késéssel érzik át, hogy szükségesegy szó a verselmondás jelölésére. A Magyar Nyelv­történeti Szótár nem tud a "szavalás" szó egyetlen régi elő­

fordulásáról sem, Páriz-Pápai Dictionarium Latino­Hungaricuma a deklamációt "órálás, óráció", a recitációtpedig "el-olvasás, el-mondás" szavakkal fordítja.A Magyar Nyelvújítás Szótára szerint a "szavalás" szótelőször Döbrentei használja (már 1814 előtt), majdDessewffy József "Bártfay levelek" (1818) című

könyvében találjuk, amelyet azonban szintén Döbrenteirendezett sajtó alá: "Nyakravalófok igazítása, a tántz, azének, a pepetselés, a híresebb Németköltők remek darabjai elszavallása(declamatio) fő mesterségük." A szó ezidőben tehát, mint látjuk, mégértelmezésre szorult...

Nyugat, 1937

Egy versmondó gondolataia Versmondó 2000. márciusi száma olvasása közben

Akonferenciáról

Milyen kár, hogy ezt a konferenciát az elő­

adóművészetről, a versmondásról azon a napontartották, amikor a versmondók és tanáraik

éppen más rendezvényen kellett, hogy jelen legyenek aMagyar Kultúra Napján.Valami megfogalmazásbeli hibát érzékelek, amikor WahlLaci a diszkóról, drogról, "Coca-Cola-mámorról" mintönmegvalósításról beszél. Drogok egyébként régen isvoltak: a cigaretta és az alkohol. Ezek pusztító hatásai pon­tosan kiolvashatók a halálozási statisztikákból ésMagyarország egészségi állapotából. Drog, mint önmeg­valósítás? Ilyen eszközökhöz már akkor fordul valaki, haolyan mértékben sérül, hogy úgy érzi, menthetetlenülleszakad, kirekesztődik és éppen hogy nem tudja meg­valósítani önmagát a mai összekuszálódott világban.Régen nem voltak ekkora anyagi különbségek a családokközött, nem volt ennyi csonka család, nem voltmunkanélküliség. A rendszerváltozás óta eltelt tíz évben,de már előtte is borzasztó értékvesztés történt. A tanításszínvonala már korábban is csökkent (ezt saját gyer­mekeim iskolai tapasztalataiból tudom). A könyvpiacon, atévében, a színházban kultúrmocsok keveredik a valósértékekkel, a mozikban tömény brutalitás, vér, deviancia.

6 Megjegyzések a költészet és festészet köréból.

7 "Adassa elő a darabot egy jó szavalóval",

6 versmondó

A színházakban Lagzi Lajcsi-show mintájára készült pro­dukciók, zanzásított Shakespeare. A mai rendezők néme­lyike azt hiszi, ha a mához akar szólni, azt a trágárság és atolvajnyelv használatával éri el, ha kell, belepiszkít aklasszikus szerző szövegébe. A színészek nem tudnakérthetően beszélni, ott tartunk, hogy Darvas Ivánnak ismikrofont ragasztanak a homlokára, fülsüketítő zenés pro­dukciók harsognak a színpadról. Ezek az igazi torzulások,kedves Schmidt István, nem azok a "formai vadhajtások" ,amelyekről a régi Don Carlos-bemutató kapcsán beszélt. Az,hogy akkor a néző iszonyodott az agressziótól, amikor acsuklyás katonák zaklatták, ez természetes. Ez volt a ren­dezői szándék nyilván: irtózzunk a diktatúrától. Köztudott,hogy ezek az effektusok akkor mindennaposak voltak az iro­dalmi színpadok műsoraiban. Annak az időszaknak én isegyik "utolsó mohikánja" vagyok, természetesen én issokkoltam akkor a közönséget az irodalmi színpadi produk­ciókban. Engem is sokkoltak más produkciók. Tudtuk mind­annyian, hogy miért, így váltunk mi nézők is részeseivé azelőadásnak. Például a tatabányai Bányász SzínpadKukabúvárok c. előadasán persze, hogy hozzám is odajöttegy szereplő kéregetni. Persze, hogy kellemetlen volt. Éppenez volt az előadás célja, hogy felhívják a figyelmet arra,amivel az akkori hatalomnak is kényelmetlen volt szem­benézni: vannak szegények. (Ne felejtsük el, akkor még nem

voltak koldusok,koldusmaffiák,nem feküdtek hajléktalanokaz utcán, nem volt munkanélküliség, de szegénység akkor isvolt, csak nem volt szabad beszélni róla.) A szegediek ÖrökElektra c. előadásán is lándzsás őrök terelték be a közön­séget a nézőtérre. Tudtuk, hogy ez azért van, mert rólunk isszól a darab. Ettől örök. Ha vitám volt az előadással, az nema lándzsás katonák agressziója miatt volt.

Visszatérve a versmondáshoz, fantasztikus előrelépésnek

érzem, amit a győriek a Megyei Pedagógiai Intézettelközösen megvalósítottak: a pedagógusok továbbképzését.Az elnevezés nem a legjobb, nem véletlenül berzenkedik a.versrendezés" szó ellen Tatay Éva és Sződy Szilárd is.A szervezők, felkészítők továbbképzését hiányoljaHorváth Emma, és gondolom, ezzel nincs egyedül. De hátGyőrben valami már elindult, ezt kell továbbfejleszteni,kiterjeszteni országossá, sőt, országhatáron túlra is. Éninkább talán a "Művészetre nevelés az iskolában" címetadnám a tanfolyamnak. Hiszen nem minden tanítvány fogverset mondani, nem is kell. De igenis fontos, hogy egymagyar tanár az olvasásra, a színház szeretetére nevelje adiákjait, ne ragadjanak le a tv és a számítógép előtt. Tudniakell, milyen olvasmányokat ajánljon a diákoknak akötelezőeken túl. Tájékozott legyen ne csak a frissen meg­jelenő könyvekben, verseskötetekben, de tudja azt is, hogymelyik színház melyik előadására érdemes a diákokatelvinni. Itt jegyezném meg, hogy a budapesti Térszínház­nak például nagyon jó a kapcsolata a középiskolákkal.A Rátkai Klub pedig kiadott egy listát azokról azelőadóművészekről, akik a tananyaghoz kapcsolódóan iro­dalomórákra ajánlott verses összeállítással meghívhatókaz iskolákba. És kiadás alatt van az a füzet (ha igaz), amelyaz amatőr előadók műsorait ajánlja az érdeklődőknek. Felkell hívni a pedagógusok figyeimét arra a tankönyvre is,amelyet A művészet és nevelés címmel Debreczeni Tiborírt, vagy eleve úgy kell meghirdetni a tanfolyamot, hogyazok a kiadványok, amelyeket a tanfolyam szervezői

fontosnak ítélnek a témában (pl. Montágh Imre: Be­szédtechnika), megrendelhetők legyenek a tanfolyam részt­vevőinek. Fontosnak tartanám Máté Lajos zsűritagként

megfogalmazott tapasztalatainak, tanácsainak átadását is,amelyet még az erdőkertesi verseny kapcsán írt meg.

Németh András nem ítéli sikeresnek a kísérletet, mert csaknyolcan jelentkeztek. Talán nem ártana a felhívástkiküldeni a felkészítő tanároknak névre szólóan. Azoknaka címét, iskoláját nyilván nem probléma megszerezni, akikpl. a Kazinczy-versenyre felkészítették diákjaikat.Olvasom az újságban, hogy 142 gimnázium és sza­kközépiskola tanárai vettek ebben részt. De ki lehet eztterjeszteni úgy is, ha aszavalóversenyek nevezési lapjánbeiktatnak egy olyan adatkérést, hogy a felkészítő tanárneve, iskolájának címe (akinek van ilyen). Ez az adatbázismár egy kiindulási pont lehetne.

A Kondor Béla Szavalóverseny után

Kérdez és válaszol Debreczeni Tibor: miért csak 12 jelent­kező volt és ebből miért csak 3 készült fel tisztességesen.

Megadja a választ is: a versmondókban van a hiba, mertlusták. Kiss László ugyanebben a témában tanulságokatpróbál levonni, kevésbé dohogva, inkább azon töprengve,mit lehetne tenni, hogy többen jelentkezzenek a versenyre.Beismeri, hogy a feladat lehetetlen (hiszen 15 éve nemadtak ki Kondor-kötetet), de azt gondolja, hogy mi,versmondók lehetetlen dolgokat is megoldunk. Hát kéremszépen, megoldottunk mi már egy-két lehetetlen feladatot,például elmentünk arra a versenyre is, amire adminisztrá­ciós hiba miatt nem kaptunk értesítést, megtaláltuk azt aszállásadó kollégiumot is, aminek a címét a levélbenrosszul adták meg, de vannak olyan gondok, ahol segít­ségre szorulunk.

Mint a versmondók között is "régi motoros" és köztudot­tan nem .Jtáromverses" előadó és közösségben gondol­kodó ember, aki nemcsak kritizálni, de tenni is próbálvalamit az ügyért, hadd mondjam el a véleményem.Hiszem, hogy sokak nevében teszem, hiszen aki a pó­diumműsorok fesztiváljára eljött, láthatta, hogy vagyunkegypáran, akik a repertoárunkat állandóan fejlesztjük, sőt

eljutottunk oda, hogy kellő mondanivaló és bátorság bir­tokában önálló műsorra is vállalkozunk. Tehát nemvagyunk lusták.Először is azt szeretném leszögezni, hogy minden szavaló­versenyen ott lenni képtelenség, ha az ember lelkiis­meretesen akar felkészülni. A felkészülés több fázisból áll:nekiáll az ember bogarászni az irodalmat, és ha talál olyanverset, amivel azonosulni tud és megfelel az egyéni­ségének, akkor nekiáll megtanulni. Találtam példáulmostanában egy verset, ami tetszett, komoly szellemiizgalmat jelentett, mégis inkább elküldtem egy versmondóbarátomnak, mert az ő egyéniségének az jobban megfelelt.Kondor-kötetet több év után tudtam csak találni, eztlefénymásoltam, áttanulmányoztam, de nem találtam

Kölcsey Ferenc

A szenvedő

Szelíd halom, s te zöldellő berek,Te csergedő víz tölgyeim alkonyában,Aranykor, melynek éltem hajdanában,Szent álom, milyet Erosz szendereg!

Egem borúlt, s eltűne a bájsereg,Mely röpdesett tündéri fátyolában,Kiterjed e kar, e kebel, s hiában,Egy boldog órát, ah mikor nyerek!

Ó Lúna, néked a sors égi pályátHa fellegekben olykor engedett,Tisztán hozod fel újra képedet:

De nincs, ki szórja széjjel búm homályát,Én szenvedek mélyen s ártatlanúl,S mosolyogni többet e száj nem tanúl.

versmondó 7

olyan verset benne, amit fel tudtam volna vállalni. SzécsiMargittal ugyanígy vagyok.Másodszor pedig tudomásul kellene venni, hogy minélnagyobb a kiírásbeli megkötöttség, annál kevesebb a je­lentkező. Volt erre példa elég, megtapasztalhatták aszervezők ezt elégszer, de mintha mégsem okulnánakbelőle. Például hasonló nemes feladatra vállalkoznak azelhunyt költők lakóhelyén élő lelkes népművelők, akikBerzsenyi, Baka István, Ratkó József költészetét ápolva,ezeket a szavalóversenyeket szervezik.Mi történt a legutóbbi Berzsenyi-versenyen? Két Ber­zsenyi verset kértek és három mai magyar költő versét,akinek a verse ráadásul még kapcsolódjon az 1848-asszabadságharchoz is. Hát persze hogy kevesen voltunk.Sokan készületlenül mentek el. Jellemző, hogy az egyikhelyezett nemcsak beszédhibás volt, hanem az általa mon­dott vers sem felelt meg a követelményeknek, mertKeresztury Dezső-verset mondott, aki ugye már nem él.De említhetném az Ady-Sinka-szavalóversenyt, ahol akiírásban egy Ady- és egy Sinka-vers elmondása szerepelt,ami nem is túlzott követelmény, mégis kevesen voltunk.És kezdéskor elhangzott, hogy módosul az elvárás, elégvagy egy Adyt, vagy egy Sinkát mondani, a másik verslehet szabadon választott. Így történhetett, hogy az aversenyző nyert Ady-szavalőversenyt, aki nem is mondottAdy-verset.A Ratkó-szavalóversenyt csak középiskolásoknak hirdetikmeg (ki tudja miért), pedig vannak versek, amelyekhezkell bizonyos élettapasztalat. Ratkó versei igen komorak,

súlyos gondolataival nem minden fiatal tud azonosulni.Most legutóbb már nem csak Ratkót, hanem a Hetek költői

csoportjának tagjaitól is lehetett mondani verset, de aszínvonal sem volt igazán magas. Itt, Nagykállóban is föl­vetődött az, amit Horváth Emma is említett, az antológiákmegjelenése. A Ratkó-szavalóversenyre a versenyzők

felkészítését segítené, ha megjelenne a Hetek antológiája.Ha sikerül, az ötletből valóság lesz (én magam is ezenfáradozom). Jó hír még az is, hogy újból megjelenik RatkóJózsef összes verse. A Baka István-versenyre készülőknek

ajánlom a figyelmébe, hogy most jelent meg Füzi Lászlószerkesztésében egy kötet, amely nemcsak Baka Istvánverseit, de nyilatkozatait, interjúit is, a róla szóló kritikákatis tartalmazza. Ez is komoly segítség lehet, mert segítmegérteni a verseket, a költőt.

Visszatérve a Kondor-szavalóversenyre, talán három­évente kellene rendezni, mint a Berzsenyit, és a háromévet fel kellene használni arra, hogy a négy Kondor-kötet­ből egy válogatás készüljön. A versmondó versenyek körülelőforduló irodalmárok, költők közül csak vállalkoznavalaki erre a válogatásra. A versenykiírásba be kellene írni,hogy az érdeklődőknek postán utánvét-tel megküldik a rendezők a válogatást,ami nem feltétlen kell, hogy díszkötés­es könyv legyen, lehet egyszerű sok­szorosított gyűjtemény is.

Torma Mária

Szépen, ünnepélyesen öltözött nők és nemes érze­ményű férfiak, pikáns kislányok és vagány srácok!Én kérem szépen így emlékszem Veszprémre, mint

szívbéli egyik fővárosomra.

Úgy érkeztem Veszprémbe, mint régi szívbéli fővárosom­ba. 54 évvel ezelőtt érinthettem itt a földet, mint futbal­lista, a Piarista Gimnáziummal Pestről jöttünk az ittenipiaristákkal játszani, és azóta szakadatlanul Veszprémbenvagyok, mondanom sem kell, hogy életem egyik legszebbeseménye is ide fűz: "Semmiért egészen" szerelmem.Idetartozik még az is, hogy a közelben voltam Lovasonföldbirtokos, 199 m--en és előzőleg meg Balatonfüreden aSiske-közben, ahol 30 m--nyi kis lakásból próbáltam anem-létező, nem-látható Balatont elérni. De világéletem­ben idetartozónak éreztem magam, gyerekkoromban aBalaton mellett nevelkedtem. Gyönyörű vidék és gyö­nyörű főváros. Nem beszélve arról, hogy olyan kedves

Méltóságteljesen volt modernül magyar100. éve született Szabó Lőrinc

Gyurkovics Tibor megnyitója'

Kedves Veszprém, régi szivbéli városom! barátaim vannak itt, akikre személy szerint illenék emlé-keznem sorban is.Mindenekelőtt Farkas Editet kell megneveznem, legjobbbarátaim közé tartozik Sigmond Olivér szobrász férjévelegyütt, aki már elszállt az égi mezőkre.Veszprém gyönyörű, Veszprém nagy megtiszteltetésbenrészesít, hogy engem idehívott, egy századunkkal egyidősnagy költőnek a megünneplésére. Nagyon köszönöm ezt amegtiszteltetést.Szabó Lőrinc a századdal egyidős, de ebben a pillanatbantessék elvetni ezt a gondolatot. Itt egy ma is rendkívül rob­banékony fiatalemberről van szó, ne tessék azt gondolni,hogy 100 éves. Ilyen nincs! Szabó Lőrinc esetében ilyennincsen. Örök expresszvonat, örök csoda, amelyik bele­robogott a magyar irodalomba úgy, hogy Babits hanyattdőlt tőle. Debrecenből került föl 20 évesen Budapestre, adebreceni egyetemről, és egy év alatt Babits lakásábanlakott, mert együtt fordítgattak latin és görög verseket,egyik kezdte, másik folytatta. Angol verseket, franciákat,

, A 2000. március 29-i rendezvényt Gyurkovics Tibor Kossuzh-díjas költő vezette be, majd a veszprémi Váci Mihály Irodalmi Színpad színvonalasműsorát láthatta a szépszámú érdeklődő közönség.

8 versmondó

mert Babits is, aki művelt és csodálatos intelligenciájúköltő volt -, el volt ámulva ilyen őseredetű tehetségtől.

A mi nemzedékünk, akik hozzá voltunk szokva, elsősor­

ban természetesen Adyhoz, a nagy szívű és kapukat betörőköltőhöz. a világ-csodálatosságú József Attilához és atündér mozarti tehetségűWeöres Sándorhoz, még ezeket iskeresztülgázolta Szabó Lőrinc, mert egyszerűen befutott aszívünk közepébe. Ilyen ember volt. Aki ismerte, és akiismeri a verseit, az tudja, hogy ilyen is.Nem is saját verssel, hanem egy fordításával találkoztamelőször tizenvalahány éves koromban. Lilieneron belgaköltőnek egy különleges ritmusú versével.

Det/ev von Lilieneron

Az expresszvonatZengve iramlik a keleti expresszfél Európa határain át.Aki nem úgy rohan, öröme nem lesz?Csak ha repül, jut egébe a vágy?

Kattog a, kattog a, kattog a sínekmámoros érc-erein a vas-ének,foszlik a bestia farka, a füst,bömböl a gép, tovavillan a fütty.

Futnak a városok, úsznak a tájak,óra, nap így marad, így suhan el;völgy hegy után alig int s íme már csaktűnt mese, melyet az álom emel.

Csillagok és nap, új alkony, a hold kél,ébred a, közel a boldogító cél,szürkület, este, köd ... És csupa lázés csupa mámor a várakozás.

Fátyolosan jön az éj, sűrű hullám,Vénusz, az ég szelíd őre, ragyog.Még csak egy óra s eloszlik az utcán,amit a sors ide összehozott:

börzekirály, katonák, a tanácsnok,gróf, a poéta, pap, úri családok,hölgyek-urak elegáns sereges lánygyerek és pici baba vele.

Már a köd iszonyú, démoni tenger,gyúlnak a gáz rohanó szemei.Kattog a, kattog a, izzik a tengely ­Vészjel üvölt? Nyöszörög valami?

Kattog a, kattog a... Nem a Halál vár(bomba kezében) az út kanyaránál?Állni! megállni! csikordul a fék! -

Két vonat egymást vágja szét.

Másnap a roncsok, a por, hamu, csont köztösszekeverve mi minden akad:tőzsdetabella, revolver, a rongy közt,hajfodor, óra, nyakék, ügyirat,

pénz, gyűrű, verskötet: "Angyali Ének",bicska, noteszlap:" ... a mennyei nőnek,"

s végül, elégve, ababakocsiés belefogva a kis csacsi.

Azért olvastam el ezt a verset, mert ez jellemző SzabóLőrinc életére, költészetére. Ő úgy volt modem, hogy alegköznapibb szavakat használta. Úgy ahogy beszélünk. Énezt szerettem meg rögtön benne. Tetszenek ismerni hátmagát Adyt is, vagy Vörösmartyt. Ezek a költők különnyelven beszélik a verset: emelt nyelven. Szabó Lőrinc azta nyelvet használta, amit mi köznapiak beszélünk. Ilyenvolt a lénye, ezért szerették a barátai mindenekfelett.Mindenekelőtt természetesen Illyés Gyula, aki a '45-ösnehéz időkben sok mindentől megmentette Szabó Lőrincet

és kiállt érte, nagyon becsületesen és a végsőkig mégRákosi Mátyással szemben is, ami nem volt könnyű dolog!De ez is a javára szolgált. Az is, hogy üldözték, az is, hogyellenállt, az is, hogy kívül állt. Mert ebben az időben kezdteírni a Tücsökzene c. verses regényét, amely-nél felülmúl­hatatlanabb magyar verses regény nincs az egész század, deaz egész magyar, sőt talán az európai irodalomban sem! Ezaz ember ezen a köznapi nyelven úgy tudta megjeleníteniönmagát, ahogy talán egyik költőnk sem e században. Ezena prózai nyelven. Az ő magyarsága az nem olyan jellegű

volt - megint csak Illyésre visszatérve -, a legjobb barátra,hogy politizált, kiállt, nyelvről írt, hanem egyszerűen ésméltóságteljesen volt modemül magyar. Olyan módon,ahogy pl. egy villamosgépész, aki kívánesi nemcsak a ter­melésre, nemcsak a kapitalizmusra, de a szocializmusra isés nemcsak a telefonkészüléket, hanem az embert is szétakarja szerelni. Szét is szerelte, dirib-darabokra, és aztánnem tudta mindig összeraknil Ez kétségtelen, hiszen olyanérzelmeket fektetett őrületes szerelmekbe, amíg megértékazt a lázat, hogy a meny-nyekbe vitesse magát velük ésőket vele. Ugye erről köztudomású minden adat. Nem is aza lényeg, hanem az, hogy ilyen csodálatos szétszerelésitechnikája volt és olyan látomásegyesítése, mint aztánebből nem is következik. Van egy gyönyörű verse - ter­mészetesen a terjedelme miatt mindet nem lehet felolvasni,csak érzékeltetni akarok valamit Szabó Lőrincből. A sok­féle hazáról abban van egy verse, amit mindenképpenszeretnék elolvasni, hogy tudják milyen volt magyarnakSzabó Lőrinc. Amit nagyon ritkán szoktak emlegetni. Talánitt majd felbukkan a versek között, mert nem lehet olyankifejezett az ún. hazafias vagy hazás verseket egyszerűen

találni, mert rejtetten is ilyen volt. Magyar. Ebben aversszakban azt írja:

És hazám volt a szá, s hazám volta nép, mely magyarul beszél,a nép, az óriási állat,mely a fekete földön él;amit mondtam, a nyelvén mondtamerőm az ő ereje lett,sorsát magamba építettem,sorsa magába épített.

(A sokféle hazáról)

Így lehet és kell beszélni arról, hogy mi a magyar haza. Azegész életének - én nem hiszem -, hogy volt nyugvóállomása. Amikor nem volt otthon, akkor is otthon volt,mikor elment idegenbe, akkor is otthon volt, amikor ide­genbe tévedt, akkor is otthon volt és mégsem volt sosemotthon. Ezt természetesen az ő egész családja: különleges

versmondó 9

tehetségű, nagyszerű gyerekei és felesége is megérezte.Természetesen ilyen nagy sodrású embemek nem lehetettellenállni. De mindig a nagy tehetségű, észvillanású emberáll elő. Amelyik egy percre nem hátrál, hanem megy-megya fénybe.

Most egy verset olvasok el, amit én írtam utána. IllyésGyuláné az én tanárom volt. Az ő Illyés barátjának afelesége, Kozmutza Flóra, József Attila nagy szerelme.Szóval remek irodalmi légkörű család. Gyógypedagógiára

Előttem megy a folyosón(Szabó Lőrinc)

A homlokába hulló haj finompengéje villant meg a levegőben

ahogy az iskolában ment előttema napfényben szikrázó folyosón

Valósággal a fénybe szállt röpülvemint égig érő lassú vándorokkiknek kezében arany bot forogmindegy mi áron mennek csak előbbre

Pedig görnyedten fájva ballagottötvenkét évesen mint aki tudjamost kanyarodik rá arra az útraamiről annyi verse hallgatott

Fejével tört utat a levegőbe

ahogy az ember finom fénybe vághajának pengéjével szelte átaz útkanyart hogy eltűnjön örökre

jött be akkor a Lőrinc. Lőrinc, így mondom én, pedig hátmeg se szólítottam. Ballagott előttem.

Ismert Rippl Rónainak az a festménye, amin ezt apengevillanású hajat érzékelteti. Ebben a hajban, ebbena fejben, ebben a szemüvegben, előremenetelő fejbenvolt valami csodálatos, valami ebből a századból, amitcsak a jövő század fog megérteni. Mert modernebbember volt, mint az előtte és az utána jövők. Ezt írtamakkor róla, ahogy ott ballagott, vagyis annakfelidézésére:

Ne még ne még! Kiáltottam utánaolyan lett lassan mint a jelenésmár a testéből állott ki a késmit a szememmel én vertem a hátba

Ne még ne még! Te védsz meg a világtólamíg te írsz addig még lehetekéreztem hátából amelegetmi rozsdavörös zakóján kilángolt

Ő Orfeuszként nőre nézni nem mertutóbb haladt csak át a falakonmint önmagánál nagyobb hatalomami istenként győzi le az embert

Nem láttam többé Még öt évig ismíg élt kerestem haja villanásáta folyosókon vártam égi másátaz volt nekem mint őnéki Babits

Most itt vannak a versek mint a mázsákbeszakadó testüket cipelema hátamon a szeme villanásátaz alvilágban most is keresem.

Nem szeretném, ha saját versemmel fejeződne be ez amegnyitó, hiszen olyan pompázatos költőhöz ez nem isillenék, mint Szabó Lőrinc. Viszont kamaszkorú gyermekvoltam, amikor elkezdtem ezt a verset érzékelni ésszeretni. Abból állt az egész, hogy én a nagy fehér ajtón

ELSŐ BOSZORKÁNYMacska hármat: nyau, nyau, nyau -

MÁSODIK BOSZORKÁNYRá a sün, hogy: vi-vi-vi -

HARMADIK BOSZORKÁNYHárpia szólt: "Kezdeni!"

l O versmondó

doboltam ennek a ritmusát, mert olyan őrületes, gyönyörű

ez a vers, hogy ezzel mindenképpen szerettem volnaSzabó Lőrinc hatalmas, megjeleníthetetlen emlékétmegidézni Shakespeare-fordításával a Macbeth Boszor­kánybarlangjából:

ELSŐ BOSZORKÁNYÜst, üst, gyűlj tele!Férget, mérget üss bele!Kő alatt kit harminchároméjjel izzaszt hideg álom,legelőször, buta béka,te kerülsz be a fazékba!

EGYÜTTSzikra pattan, olthatatlan,ég a munka, forr a katlan.

MÁSODIK BOSZORKÁNYNádi kígyó az övem:sülj meg, főj meg odabenn;gőte szeme, egy marokdenevérszőr,gyíkfarok,siklófulánk, eb foga,villanyelvű vipera:bűvös erőd bonthatatlanbugyborogjon a pokolban.

EGYÜTTSzikra pattan, olthatatlan,ég a munka, forr a katlan.

HARMADIK BOSZORKÁNYLócsont, sárkány pikkelye,éji konkoly gyökere,múmialé iszonya,cápa sózott uszonya,vaksötétben letépettholdfényittas beléndek,török orr, bak epéje,pogány zsidó veséje,

cigányasszony zsinegelteujszülött kisujja-körme,ide mind a sűrű löttybe:tigris bele kell még beleés szörnyű lesz az ereje.

EGYÜTTSzikra pattan, olthatatlan,ég a munka, forr a katlan.

HARMADIK BOSZORKÁNYPávián-vér hűtse les kész a pokol öröme.

HECATEBravó! Micsoda szorgalom!De lesz is érte jutalom. ­Mint a tündér, épp úgy röpüla boszorkány az üst körülés a varázs mind sikerül!

MÁSODIK BOSZORKÁNYBal hüvelykem bizsereg,gonosz lélek közeleg.

Lakat, hullj le,Te meg bujj be!

Kántor Ágnes illusztrációja Pilinszky 1970. október 14 című vershez

versmondó II

Kisfaludy-napok - Gyor

Hanninchetedik alkalommal rendezték meg március18-19-én Győrött a Kisfaludy-napokat, a Győr­

Moson-Sopron megyei középiskolások hagy­ományos művészeti seregszemléjét. Az évről évre megren­dezésre kerülő kétnapos találkozó alkalmat teremt a gim­náziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetekszámára, hogy a művészeti nevelés területén elért ered­ményeiket egymásnak és a szélesebb közönségnek bemu­tathassák. Az elmúlt tíz évben - anyagi okok miatt ­szürkülni látszott a rendezvény, nem tudta megközelíteni arendszerváltás előtti évek színes diák-ünnepeit.

Verebes Ágnes - ÓDA II.

Az idei rendezvény - a megyei önkormányzat jelentős

anyagi támogatásával - a millenniumi év jegyében zajlott,s ismét a régi idők ünnepi hangulatát idézte. A rendező

Bartók Béla Megyei Művelődési Központ a különböző

művészeti ágakban vetélkedő diákok szórakozásáról isgondoskodott. A versenyeket követő szórakoztató prog­ramok lehetőséget biztosítottak a Győrbe látogató diákok­nak a barátkozásra, a kapcsolatok építésére, ápolására. Egydolog sajnos nem változott: a középiskolák anyagi helyzeteváltozatlan maradt, így egyre kevesebb a csoportok száma(színjátszás, népi tánc, énekkarok, zenekarok), a szólisták

12 versmondó

száma viszont egyre nő. (Elképzelhető persze, hogy ebbena tendenciában nemcsak az anyagiak játszanak szerepet,hanem az időhiány, az elkényelmesedés: a csoportos műfa­

jok munkaigényesebbek, több energiát emésztenek fel, serre az iskolák jó részében nincs meg az akarat!)Évek óta a Kisfaludy-napok legnépesebb mezőnyét aversmondók adják. Hagyománnyá vált már, hogya vers­és prózamondó verseny kétnapos: első nap az elődöntőé,

második napon a döntőbe jutottak bizonyíthatják képes­ségeiket. (Tavaly 11O-en, az idén 91-en jelentkeztek.)A versenyre nevező diákok a kiírás értelmében két versselvagy prózával jelentkezhettek - a millenniumi jellegből

adódóan - a teljes magyar irodalomból válogathattak. Azelőadók többségükben a XIX. század költőit, íróit(Vörösmarty, Petőfi, Arany, de Tompa Mihály is) és aXX. század költöit, íróit (Ady, a Nyugat köre, JózsefAttila, Radnóti s szinte divatos költőként Szabó Lőrinci)

szólaltatták meg. Örvendetesen sokan választottákmásodik műként a mai magyar líra alkotásait (Pilinszky,Nagy László, Váci Mihály, Simon István, WeöresSándor, Áprily, Garai Gábor, s a határokon túli irodalom­ból: Szilágyi Domokos, Gál Sándor, Kányádi és MáraiSándor). A prózamondók választása egysíkú, szinte csakKarinthy Frigyest ismerik.Középiskolások vers- és prózamondó versenyén a művek

kiválasztásánál óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy azelőadandó mű jó vagy rossz megválasztásánál mennyifelelősség hárul a felkészítő tanárra, s mennyi a versettolmácsoló diákra? Ha van egyáltalán felkészítő tanár!A korábbi évek tapasztalata azt bizonyította, hogy a tanárokjó része egy-két "meghallgatás" erejéig partnere csakversmondó diákjának. Az idei verseny egyik pozitív jelen­sége: a megye középiskoláinak egy részében már versmondóműhelyek alakulgatnak, működnek, ahol rendszeres éstudatos munka folyik. Többségében ezen iskolák diákjai jut­nak be a döntőbe. Ilyen tudatos műhelymunka folyik évekóta a győri középiskolák közül Kazinczy Ferenc, RévaiMiklós, Móra Ferenc Gimnáziumokban, valamint a KossuthLajos Ipari Szakképző Iskolákban, a mosonmagyaróváriKossuth Lajos Gimnáziumban és a soproni Berzsenyi DánielEvangélikus Líceumban, s most alakulnak a műhelyek acsermajori Tejipari Technikumban és a győri Krúdy GyulaVendéglátó Szakiskolában. A Magyar VersmondókEgyesülete Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete aKisfaludy-napok Vers- és Próza-rnondó Versenyének szak­mai gondozój aként az iskolai műhelyek létrejöttét szorgal­mazza, a már meglévőknek módszertani segítséget nyújt (amegyei szervezet tagjai közt sok a középiskolás), a pedagó­gusok számára tavaly ősz óta versrendezői képzést indítottbe. (Néhány iskola élt is ezzel a lehetőséggel.)

A zsűri (Popper Ferenc elnök, Horváth Ildikó Ady- ésRadnóti-díjas versmondó, Hegedüs Péter Radnóti-díjasversmondó) megállapítása szerint az idei versenyre adiákok felkészültebben érkeztek, mint a korábbi alkal-

makkor. Kiérleltebbek voltak a versek, szövegprob­lémákkal nem küszködtek a diákok. Örvendetes tény:beszédhibás versmondó nem akadt a népes mezőnyben, atudatosabb készülést bizonyítja az egyre tisztább, szebbbeszéd, artikuláció.

Tóth Árpád

Tavaszi elégia

Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtvaKözénk terült a távol... és míg az esti csendbenElhalt víg kacajuk. kezem szegény öt ujjaDidergőn összesimult nyűtt, lim-lomos zsebemben.S reád gondoltam akkor, s szájon csókolt a halk szél,Mely most testhez feszíti az asszonyok ruháját,S mely olyan illatos, mint duzzadt dombu párnád,S szelíd, mint női vállhoz simult bús férfi-arc-él.

Merengtem: most vetik fel fehérlő szűzi ágyad.S irigyeltem cseléded, ki vár, míg vetkeződöl,

És aki elmenőben kecses melledre láthat,Min kis kupolát formálsz imára tett kezedből.

A 2000. évi Kisfaludy Napok Vers-és ProzamondóVersenyén a zsűri 7 arany, 10 ezüst és 12 bronz fokozatotosztott ki.

Németh András

S eszembe tűnt egy alkony, halkan súgtad nekem,Hogy egy imába foglalsz fáradt, aggott apáddal...Ó, látod-é még, édes, a múlt ködein általApád szelíd, holt arcát s alázatos fejem? ...

Hazaindultam aztán, bús dolgokon tűnődve:

E furcsa földi létre mi végre kelle lennem?Vágynom melegre, fényre és karcsú testü nőkre,

S bolyongni félszegen, magányos esti csendben?S vén utcapadokon hosszan meg-megpihenveVerseim mondogattam, melyekben csendesenZokognak bánatim, és egykedvűn figyelteFáradt, reszkető számat fáradt, szegény szivem...

József Attila Napok 2000. AngyalföldönAngyalföldi Józse!Attila Művelődési KözpontFenyves Kornél igazgató ünnepi beszéde

Immár hetedik alkalommal rendezzük meg az Angyalföldlegnagyobb művelődési intézménye névadójának - JózsefAttila születésnapjának - és a magyar költészet napjánakalkalmából az Angyalföldi József Attila-napokat.A József Attila-napok keretében szervezzük a magyar iro­dalom valamely kiemelkedő alakj ához, életművéhez

kötődő országos vers- és prózamondó versenyünket,valamint az alkotó műveihez kapcsolódó illusztrációsképzőművészeti pályázatunkat.A JAMK életében mindig is kiemelkedő szerepet betöltő

József Attila-napok ez évben kerületünkben a magyarállamiság ezeréves rendezvényeinek is részét képezi.Amikor e két gondolatkört szemünk előtt tartva, munka­társaimmal közösen azon gondolkodtunk, hogy irodal­munk melyik kiválósága legyen az idei versenyünkkiválasztottja, akkor nagyon sokféle megközelítés alapjándöntöttünk Kosztolányi Dezső mellett.Számba vettük, hogy ami rendezvényünk mellett hol ésmilyen hasonló felhívások közül választhatnak az iskolák,a tanulók, melyek azok, akik több évtizedes hagyományuksikerei alapján vonzzák a nevezőket. melyek azok, ame­lyek időben, jellegükben nagyon közel állnak egymáshoz,melyek azok, amelyek tematikájuknál fogva segíthetik arésztvevők általános és középiskolai tanulmányait, for­málják személyiségüket, színesíthetik előadói, megjele­nítő képességeiket.Persze, valami olyat is kerestünk, ami sajátosannagyvárosi, és mégis mélyen emberi, aki a mai Pláza ésnejlon Big Mac-korszakban is megérinti az emberi agyat Staudt Ágnes "Iszonyat"

versmondó 13

tf/ltiK O.O.... ~--o':c I,

~.

és szíveket. Így jutottunk el - Keresztury Dezső megfo­galmazásával élve - a mágikus - kecses költészetű

Kosztolányi Dezsőhöz, akinek március 29-én ünnepeltükszületése 115. évfordulóját.Kosztolányi Dezső a modem magyar líra leg-szuggesztívebbköltője, akinek rímeire valahonnan az ember legmagánem­beribb bensőségeiből kél a rezonancia- úja róla SzerbAntal.Kosztolányi világa az a lélekréteg, melyről a régi líra nemszólt, nem szólhatott, mert nem ismerte az emberi pszichéezen rétegeit.Kosztolányi Dezső a nagyvárosiember növekvőmagányosságáról, önszemlélő hajlandóságáról, nagyvárosihangulatáról szól. Ez a hangulatIíra a befe1éforduló embersajátja.A hangulat megfoghatatlanérzékeléseaz, hogya min­ket körülvevő tárgyak, a környezet milyen érzelmi vele­járókkal tükrö-ződnek a lélek felületein.

A zsűri tagjai voltak

Mácsai Pál színművész, a zsűri elnökeBaleczky Ivánné magyartanárTóth Zsuzsanna előadóművész

Bartók László előadóművész,

a Duna Televízió munkatársa

Rím és ritmus, tárgyak és érzelmek. Itt minden együttringatózik a Kosztolányira jellemző ötös és ötödfeles jam­busokkal, mely így összefonódik a verselésével, mintVörösmartyval vagy Radnótival a hexameter, vagy AranyJános, Nagy László verseivel az alexandrin. Verseiben akultúra, a művészeti fegyelem, a költői intellektus babitsicsúcsokon van, a versek tudományának egyik legnagyobbszakembere, minden nyelvi dolog tudója Ő!

A formai és nyelvi tömörség jellemzi regényírói munkás­ságát is.Prózájában és verseiben minden más irodalmárnál közelebbjön az emberhez, sőt, talán nem túlzás azt állítani, műveinkeresztül egy-egy élethelyzet intimitása közelebb kerül hoz­zánk, mint saját élményeink. Vele, az ő művészetének segít­ségével könnyebben tudjuk megfejteni az élményeinkbenrejlő legbensőbb értékeinket is. Ez a bensőségesség, az intim­itás - talán ez fejezi ki legtömörebben Kosztolányiművészetét.

A vers- és prózamondóversenydöntőjén Mácsai Pál, a verse­ny zsűrijének elnöke, - és az illusztrációs képző-művészeti

pályázatunkrabeérkezettművekből válogatottkiállításta meg-nyitón Szathmáry József festőművész, a ,-- --,kerületi Képző- és Iparművészeti

Egyesület elnöke, a Hunyadi MátyásÁltalános Iskola igazgatója, a képző­

művész zsűri elnöke értékelteés méltatta.

Fenyves Kornél L- -'

A költészet ünnepérőlköltészet napja kapcsán

A költészet ünnepéről szeretnék szólni most, a 2000. évKöltészet Napja kapcsán. Az örömről, ami eltöltötte aszívemet. Igen, nem szégyellern leírni. Talán azzal járegyütt ez, hogy öregszem, s könnyebben elérzékenyülök.

14 versmondó

Kosztolányi Dezső

Aranyvonat

Figyeljetek: ez nem mese,ilyent nem olvassz könyvbe se.

Aranyt visznek az angoloks én rímet, verset hangolok.

Ez a jutalom és a bérAnglia vére, sárga vér.

Másutt pangás, a tőke fogy.S a Daily News azt írja, hogy

Kanada földjén, valahol,egyaranyvonat zakatol.

Egymásba fűzve hét vagon,arannyal rakva vastagon.

Megy csendesen, megy hangtalansok millió dollár arany.

Asztmás, uzsorás, béna, agg,cammog a vonat hallgatag.

A mozgó Wertheim-kassza fut,amerre megy, arany az ut.

Ujjonganak a városok,híznak a hájas gyárosok.

Gurul - nem látja senki se ­a yankeek új kriszkindlije.

Egy könny... egy élet... mennyit ér? ..Egy pennyt ér... két pennyt ér...

Szalutál a kis vasutas:ez az előkelő utas.

Vas ketreciben áll az őr,

a karja kard, a szeme tőr.

A fűtőt nyűgzi a varázs,úgy érzi, arany a parázs.

A föld oly néma, mint a sír.S a rongyos masiniszta sír.

Tóth Zsóka kedves barátnőmmel s egy-követ-fújó vers­mondó társammal néha gyerekek produkciói fölött szok­tunk ígyellágyulni. Nehogy bárki félreértse, nem a jaj-de­édes-cuki-aranyos-kisgyerek-és-milyen-édes-ahogy-ver­set-mond szindrómát írom le most. Nem a hamvas szőke

betanított babák hatnak meg. De igenis meghatódom,meghatódunk azoktól a gyerekektől. akik cseppnyi életüktapasztalataival egyszer csak megfogalmaznak egy

verssort, egy mondatot, amely mintha először fénylene föl.Megrázó tud lenni egy őszinte mondat. Egy érzés megfogal­mazása, amikor a gyerek először döbben rá egy igazságra ésazt sallangmentesen, bátran és csodálkozva kimondja.A József Attila Művelődési Központban Angyalföldönévek óta veszek részt a gyerekek számára rendezett

. versmondó versenyek zsűrijében. Az évek során rengetegtehetséges gyerekekkel találkoztam, és számos olyannalis, aki bizonyos értelemben igen rossz irányban halad, nema vers valódi tolmácsolása felé. Amikor átgondolt és ma­gyar (természetes) hangsúlyokkal megfogalmazott gondo­latokkal találkozunk, az mindig öröm. Ha viszont aztlátjuk, hogy sémákat, előregyártott mondatokat, vagy mégrosszabb esetben őszintétlen érzelmeket és tartalmatpróbálnak versmondás ürügyén előadni a gyerekek, akkorbizony elszomorodunk. Bizony sokat lehetne arról isbeszélni, hogy hol van a határ a vers tolmácsolásánakszintjei és a magamutogatás között.Ám most nem a tapasztalataimról, hanem a költészetünnepéről szeretnék beszélni, arról az örömről, amit olysokan érzünk, de oly kevesen tudunk tisztán artikulálni.A mostani verseny záróakkordjaként, a díjkiosztás után,sor került egy ünnepi műsorra, amelyet a Kaláka Együttes,Sebő Ferenc és Jordán Tamás adott. A Kaláka Együttesdicséretét szeretném zengeni, meg Sebőét, meg JordánTamásét. Nem írom melléjük titulusaikat, holott (s noha,ámbár) éppen most szerzett az együttes Kossuth-díjatmagának. Csakhogy nem azért kedveljük őket. Nekem ők

mindig a szépséget, a tiszta költészetet, a zenét és aszárnyaló gondolatokat jelentik.

Józse!Attila

Derengőrózsa

áh, köd a lelkem, ködben álla rózsaszál, a rózsaszál,Papagáj-hajnal szállt fölötte,szárnyával hátba is ütötteés ő mosolygott, a balog,s amikor csendes este volt,levelén megpihent a holdés tüskéin a csillagok.

Derengő rózsa, szomorú,derekán szalmakoszorú.Derü, de bú a foglalatja.Tavaszom, hajnalom lakatja.Szerelmem atyja! el ne dülj!Bár reszketésre született,böködik nagycsontú szelek,hópelyhek zümmögik körül.

Sebőéknek például van egy kazettájuk, Énekelt versek acíme, az a kazetta volt ifjúkorom egyik legnagyobbélménye. Hány éjszakán át hallgattamlhallgattuk, s jelen­tett barátságot, szerelmet, szellemi horizontot, múltat,

emlékeket. S épp így a Kaláka dalai. Mennyire belém ivó­dott a ritmusa minden dalnak, s a barátaim, akik akkor abarátaim voltak - s legtöbbjük ma is az - szintén erről szá­molhatnának be. Belénk ivódott, a mi közös gyökerünkhöztartozik, ugyanúgy, mint akkoriban (és valaha) a ter­mészetesen énekelt népdalok. (Persze, ugyanígy ­korosztályi sajátosság hozzánk tartoztak aCseh-Bereményi-dalok, vagy az Illés egykori slágerei.)Számomra mégis ezek az énekelt versek voltak tán a leg­fontosabbak, egyszerre jelentettek kétféle szerelmet, aköltészetét és a jóízű zenélését.Most, ezen az áprilisi estén - megint úgy kapott fel azenéjük, a közös muzsikálás öröme engem is, mint ahogya szél valaha József Attilát. S nemcsak engem. A délelőtti

versmondó gyerekek, a szülők, az ünnepre összegyűlt fel­nőtt közönség - Angyalföld önkormányzatának számosreprezentánsa is megjelent - mind elmerülten hallgatta azenét és Jordán Tamás felkavaró verstolmácsolását.Felkavaró, mondom, holott sokkal inkább kéne tisztelet­lent, szemtelent, szabadot mondanom. Jordán Tamásfittyet hány mindarra, ami az elvárás, a megkívánt, azemelkedett. Olyan frissen mond verset, mintha húszévesvolna, és olyan kihívóan, mint azt tehette volna JózsefAttila maga. Semmi megszokott nincs versmondásában,ugyanakkor pontosak és világosak a gondolatok. Mindenegyes gondolat.Sebő hangja olyan üde, mintha felette sem múlnának azévek.A Kaláka zenél, mosolyognak, József Attila közöttünkvan. Érthetővé és áttetszővé válnak azok az érzések ésgondolatok, amelyeket oly sokszor kötöttek ideológiaigúzsba, zártak a verseskötetek börtönébe. Mindenfélefélre- és belemagyarázás nélkül, kortársi hangon, a jelen­ben - a mi jelenünkben - szólalnak meg a versek, és nincsember a teremben - ezt érezni a levegőben - akire ne hat­nának a gondolatok és a dallamok.

T. Zs.

Staudt Ágnes: Nagyon fáj

versmondó 15

"Gyöngyszilánkok" a pásztói Gyöngy a csillag... versmondótalálkozóról

Vajon hány ember érzi manapság, ha hullámvölgybe ér,elkedvetlenedik, hogy a vers segít bennünket, mertolvasása, hallgatása vagy éppen mondása megtartó ésösszekötő erő.

Ezért is nagy öröm, sőt - bevallom - ünnep a számomra,amikor április utolsó napjaiban elindulhatok Pásztóra amár hagyományosnak tekinthető Gyöngy a csillag...versmondó találkozóra.A Tehetséges Pásztói Gyermekekért Alapítvány kuratóriu­ma és a Dózsa György Általános Iskola közössége LászlóPálné igazgatónő és elnök asszony tökéletes, precízszervezö munkájának köszönhetőerr egy jó hangulatú ésmagas színvonalú rendezvény részesei lehettünk ebben azévben is. A szervezők páratlan figyelmessége és vendég­szeretete - erre utalt Bella István József Attila-díjas költő,

műfordító, a zsűri tagja is - most már hetedik éve csalo­gatja vissza a versmondó gyerekeket és felkészítő

tanáraikat a találkozóra. Nem is csoda, ha ez az országosversünnep mára már nemzetközivé nőtte ki magát, hiszeneljöttek Pásztóra a Felvidékről. Erdélyből. Kárpátaljáról, aVajdas ágból és természetesen Magyarország mindenrészéről azok az általános iskolás diákok, akik a nyelvi ésirodalmi kommunikációs program alapján tanulnak, sőt,

ebben az évben már azok is, akik egyszeruen csak szeretikés értik a verset.Öröm volt nézni az izgalomtól kipirult gyermekarcokat, a

feladatot felelősséggel vállaló felkészítő pedagógusokféltő aggódását, a jó tanácsok pillanatait.Jó érzés volt hallgatni a szép magyar beszédet, érzékelni atalálkozó résztvevőinek anyanyelvi kultúráját, magyarság­tudatát.A tehetséges versenyzők felszabadultan, önfeledten adtákát magukat a költészet, a versmondás örömének - s talánez volt a legcsodálatosabb. Ebben természetesen nagyszerepe volt a felkészítő tanárok hozzáértő munkájának,igyekezetének. Nem véletlen, hogy Bartók László zsűri­

elnök, Radnóti-díjas előadóművész, a Duna Televíziómunkatársa "gyöngyhalászoknak" nevezte a versmondókfelkészítőit szakmai értékelésében, összefoglalójában.De ezt bizonyította az a sok elismerés, díj és gazdagajándék is, amit a szervezők és a szponzorok jóvoltábólkaptak azok a versmondók, akik részvételükkel, tudá­sukkal megtisztelték ezt a szép napot.Hazafelé menet mégis úgy éreztem, Pásztón nem a rang­sorolásért, a díjakért szóltak a versek, inkább egymásörömére, odafigyelésére, épülésére,hogy erőt tudjunk meríteni az út foly-tatásához.Köszönet ezért a felejthetetlen él­ményért a versmondó találkozó vala­mennyi szervezőjének!

Vinkóné Kovács Mária

A verseny díjazoijai:I. Petrik Andrea (Szabadka)II. Liszi Melinda (Szabadka)

III. Hoffman Alexandra (Gyula)IV. Rigó Balázs (Tata)

V. Bánáti Blanka (Baja)

Pásztó város különdíjaSzondi Péter (Kecskemét), Pápai Zsolt (Beregszász)

A zsűri különdíja Herczeg Viktóra (Pásztó)

A Magyar Versmondók Egyesülete díja Fodor Andrea (Edelény)

A Magyar Versmondásért Alapítvány díjaEngi Georgina (Szabadka), Bögre Lajos (Tiszakeszi)

Orsós János (Mindszentgodisa)A legeredményesebb felkészítő tanár Újváry László (Léva)

A zsűri elnökeBartók László Radnóti-díjas előadóművész, a Duna Televízió munkatársa,

a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke

A zsűri tagjaiBella István József Attila-díjas költő, műfordító, Dr. Csongrády Béla tanár, a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztője

Vinkóné Kovács Mária középiskolai igazgató, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet munkatársaVirág László Radnóti-díjas versmondó, a Magyar Versmondásért Alapítvány főtitkára

16 versmondó

József Attila Országos Vasutas Versmondó VersenyBalatonboglár, 2000. március 3l.-április 2.

Meglehetősen ritkán kapunk hírt a közművelődés ismertcsatomáin kívüli versenyekről, találkozókról, ezért kivéte­les öröm, hogy beszámolhatunk a vasutasok versmondóversenyéről. amely húsz éve "áll a lábán" és nyújtlehetőséget a versmondók ünnepi találkozására.A Balatonbogláron található MÁV-üdülő ideális éscsendes keretét adta a versenynek. Kivételesen figyelemreméltó, jó szervezés, amelyet Pécsről irányított MolnárGéza, a Vasutasok Kulturális Egyesületének elnöke.A remek körülmények méltó keretet adtak a versenynek,amelyen az egész ország vasutas versmondói közül alegjobbak vettek részt. A nagy odafigyelés a jó összeál­lítású, széles spektrumú zsűrire is kiterjedt - színész,tanár, színházigazgató, dramaturg, újságíró, előadóművészés a Vasutas Kulturális Egyesület szakmai képviselője

alkotta. Mindehhez természetesen kellettek a jó képességű

versmondók és az értékes irodalmi válogatás. Előbbiről

már említettük, hogy az ország vasutas versmondóinaklegjobbjaiból állt össze - ez azonban önmagában vévemég lehetne az országos átlaghoz képest "gyenge" csapatis. Itt azonban egészen meggyőző versmondói egyéni­ségekkel találkozhattunk. A versek, amelyek elhangzottak,viszonylag nagy merítést tükröztek. három József Attila-,három szabadon választott vers megkövetelt tudása volt aminimum - a zsűri választotta ki a kötelező verseket! ­igazán tiszteletre méltó vállalkozás részesei lehettünktehát.

Csak üdvözölni lehet, hogy minden résztvevő, intenzívjelenléttel és a másikra való odafigyelés szándékával voltjelen. Megjelent a MÁV Rt. felső vezetése is, dr. BajnaiGábor új arcát ismerhettük meg, valóságos széplelkű

beszédet mondott, amely után irigyelnünk kell a vasuta­sokat. Úgy tűnt ugyanis, hogy az ő szakmájukban a felső

vezetés még fontosnak véli a kultúrát, a különböző

öntevékeny kulturális tevékenységeket, s ki merem jelen­teni, hogy ez volna az igazán európai színvonalú hozzáál­lás az ország más vezetői részéről is. Képviseltette magáta szakszervezet is - bizonyítván, hogy talán a kultúra lehetösszekötő és békítő kapocs, s igazolván azt a divatjamúlt(?) tételt is, hogy ha egy vállalat odafigyel alkalmazottaira,azok többet és emberileg fontosat képesek tenni magáért avállalatért is.

Igazán dicséretes, hogy a versek amelyek elhangzottak,szinte kivétel nélkül valóságos és magas mércéjű irodal­mat képviseltek, és nem az elcsépelt és "agyonmondott"versek közül kerültek ki. Szinte egyetlen olyan vers semakadt (nem csupán az elhangzottak között, de a versenyzői

listákon feltüntetve sem), amellyel kapcsolatban irodalmikvalitás okat kellett megkérdőjelezni. Volt ugyan egykülönleges költemény, és előadójának átélése túlságosanmély és személyes sebet tárt fel, de még ezt is sikerült olymódon mederben tartani, amire szinte alig láttam példát azelmúlt években. Hogy az önmutogatás, vagy az önsajnálat

helyett végül is az együttérzésünkért apelláló és (valódi)fájdalmát minden magamutogató máz nélkül feltárniképes embert láttunk, nem is verset mondani, beszélnicsupán.A versmondók között szinte alig akadt beszédhibás, és azis elmondható, hogya "gondolkodó" és egyéni látásmódúversmondók voltak többségben. A három első helyezett:Gábor József (Debrecen), Bartha István (Szombathely) ésKiu Angéla (Vésztő) élményt nyújtó produkcióval lepettmeg mindenkit. Különösen nagy élmény volt az a sallang­mentes előadásmód és intenzitás, amelyet Gábor Józsefversmondásában fedeztünk fel. A magam részéről

remélem, hogy a jövőben más, "nyílt" versenyeken istalálkozhatunk majd az itt megismert versmondókkal.Szép gesztussal a szervezők az eseményről készültvideokazettával is megajándékozták a résztvevőket.

Gondolom, nagy örömmel nézegetik majd, és fontosnaktartják, hogy megőrizzék ezt a kazettát.

Az élményt nyújtó találkozóhoz grat- ":\.,.,C,'~!','ulálunk szervezőknek, versenyzőknek .egyaránt. Sok sikert a folytatáshoz!

Tóth Zsuzsanna

Szabó Károly: Tiszta szivvel

versmondó l 7

Szépkorúak szép versenye

..~'

- , -"""""-"

~ :: -'~ ~' .... ,,,, "'""

Lugossy István: Egyedül

Az értékelés hálátlansága a zsűrit súj­totta. A szempontok itt is, mint mindenmás esetben, a szép és érthető beszéd, akiejtés, a szavak tisztasága (vagy aszöveghű eredeti tájszólás), az értel­mezőkészség, és bármilyen furcsa, aversválasztás voltak. Ebben az esetbenkategorikusan el kellett különíteni egy­mástól az írás szépségét és a kész verselmondását. Azaz: szükséges volt füg­getleníteni a saját költemény költői

szempontú értékítéletét az előadás

milyenségétől. És sokszor ez köny­nyítette meg valamelyest a döntést.Nem fogadhatta el a zsűri a népdalokat- ugyanis hangzottak el -, és elviekbenmindössze egy verset mondhattak el arésztvevők. Talán a kor tapasztalatábóleredő rafináltság vezetett oda, hogynéhány versenyző előadóest-részletként

tüntette föl mondanivalóját, olykornégy-öt verset is összekapcsolva, címnélkül.A tartalmas, többórás, mégis üdítő pro­gramért köszönet a szervezőknek, a támo­gatóknak, és legfőképp a versenyző szép­korúaknak. Remélhetőleg hosszú ideigverselik még a hatvan-hetven évesek leg­nagyobb slágereit, éjjel-nappal.

LI

Verselő örökifjak találkoztak Egerben 2000. április 8-án aHeves Megyei Művelődési Központban a SzépkorúakMillenniumi Vers- és Prózamondó Versenyén, melyet azemlített intézmény a Magyar Millennium Kultúrával aNyugat Kapujában Nemzeti Fesztivál keretében rendezettmeg. Tiszteletre méltó nemcsak maga a kezdeményezés, dea részvételi arány is, hiszen jó negyvenen vágtak neki amegyéből a kellemes megmérettetésnek. A tömérdek ma­gyar költemény között számos saját kezűleg papírra vetett isakadt, nem kis meglepetést okozva valóban magas színvon­aluk miatt. Hallhattunk JózsefAttilát egy szépkorújogásztól,ismeretlen szerző Nyugdíjas panaszát, 56-os élményt család­tagot vesztett, mégis elképesztő vitalitású nénitől. Sőt! Egykilencvenes éveiben ballagó dédnagyanyó, néhány lépésnyitávolságra a zsűritől, bizony csaknem valamennyi elhangzóverset a szó szoros értelmében kívülről fújt, adott esetbensúgott a színpadon lévőnek.

A bírálóbizottság kemény fába vágta a fejszéjét, amikorsorrendet próbált fölállítani a produkciók között. Azértékelés maga is legalább olyan komoly és felelősségtel­

jes munka, mint a versmondás. Különösen igaz ez azidősebb korosztály szavalóművészetére. Minden-egyespódiumon álló anyó vagy apó, minden elhangzó versszívet dobogtat és első helyet érdemel.

18 versmondó

A verseny díjazottjaiI. helyezett Dr. Kamrás István (Eger)

II. helyezett Oszkocsil András(Dormánd)

III. helyezett Hartl Éva (Eger)

Különdíjasok Kovács KálmánnéBernáth IIIésnéHegyi IstvánnéSzalai JózsefnéMolnár GyulánéFejérné Telekesi Valéria

A zsűri elnöke Lutter Imre előadóművész,

a RegionálisVersmondó Egyesület elnöke

A zsűri tagjai Balogh András színművész,

Gárdonyi Géza SzínházDr. Göcző Gézánényugalmazott irodavezető

Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny elődöntői

A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron

Megyei Szervezete megalakulása óta rendszeres kapcso­latot tart a határainkon túli - elsősorban a közeli szlová­kiai - magyar lakta járások versmondóival, versenyek ren­dezőivel. Mind a dunaszerdahelyi, mind a galántai járásbóljó néhány versmondó tagként is csatlakozott szerve­zetünkhöz. A személyes kapcsolatoknak köszönhetően arendezők (a Csemadok Területi Választmánya) immármásodik alkalommal hívták meg zsűrizni elnökségünktagjait a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyükre.Március 8-9-én Galántán rendezték meg a TompaMihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny mátyus­földi elődöntőjét. Popper Ferenceel, a megyei szervezetelnökével közösen ún. szaktanácsadóként március 8-ánrészt vehettünk az 5-6. osztályosok vers- és próza­mondó versenyén. A galántaiak a mi versenyeinktől

eltérő metódust alakítottak ki a zsűrizésre. Aversmondókat küldő iskolák egy pedagógust delegálnaka zsűribe, mindenki zsűriz mindenkit, s az így kialakulttitkos pontozás alapján alakítják ki a sorrendet. Azilyenfajta demokratikus zsűrizési módszer, a nagyszámok törvénye alapján - mi a kontroll szerepét láttukel - a továbbjuttatandó versenyzők esetében bevált.(Vita, a sértődés így elkerülhető.) Másik eltérő módszer­beli sajátosság: külön kategóriaként kezelik aversmondókat, s külön aprózamondó versenyzőket. Ígyegy-egy versenyzőnek több esélyt adnak a továbbjutás­ra, hisz minden tanulónak lehetősége van arra, hogymind a két kategóriában induljon, megmérettesseképességeit. Több mint 30 produkcióból (vers és próza)

4-4 versenyző juthatott tovább a kerületi döntőbe. Aversmondók mezőnye erősebb volt aprózamondókénál,ezért 5 versmondó és 3 prózamondó jutott tovább adunaszerdahelyi kerületi döntőbe.

Március 22-én a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési

Központban került sor a Tompa Mihály Országos Vers- ésPrózamondó Verseny kerületi döntőjére a dunaszerdahelyiés a galántai járás versenyzőinek részvételével. Négykategóriában - alapiskolák alsó tagozatosai egy kategó­riában, a felső tagozatosok két kategóriában (5-6. és 7-8.osztályosok) és középiskolások külön vers- és különprózamondó kategóriában - mutatkoztak be a három­három tagú zsűri előtt. (Rajtunk kívül Veszprém megyeikollégák képviselték hazánkat a zsűriben.)

Az elődöntőkből továbbjutott közel 60 versenyző közülválogatták ki a zsűrik kategóriánként azt a 3-3 főt, aki aRimaszombatban megrendezésre kerülő országos döntőn

Mátyusföldet és Csallóközt képviselheti. A kötött létszámnem volt szerencsés: a színvonalra jellemző volt, hogynéhány jó képességű versenyzőt a szűkre szabott keretmiatt nem juttathatott tovább a zsűri. A tovább nem jutot­takat talán vigasztalhatja az, hogy mi a megyei szervezetnevében meghívtuk őket a Győr­

Moson-Sopron megyében mostelődöntőinél tartó Kormos István Vers­és Prózamondó Verseny novemberbenMecséren megrendezésre kerülő

megyei döntőjébe.

Németh András

Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny Szlovákiában

2000. április 27-29.

Rimaszombaton rendezték meg ismét a Csemadokszervezésében ezt a nagyon szép múltra visszatekintő

találkozót vagy inkább szándékát tekintve fesztivált. Eztaz igényt alátámasztotta az a tény is, hogy közel 150versenyző érkezett ide, többfordulós előválogatás után,akik öt korosztályban adtak ízelítőt művészetükből.

Az első napon elődöntő következett, melynek alapján öt­öt előadó került csoportonként a döntőbe. A versenyenugyanis a vers és a próza külön kategóriaként volt kezelve,melyek szétválasztásának szükségességéről nem vagyokmeggyőződve. A döntő napján már összevont zsűri előtt aszínházterem színpadán "vesztek el" a versenyzők.

A kevésbé vehemens érdeklődés miatt ugyanis nyugodtantarthattuk volna ezt a napot is egy alkalmas kamaraterem­ben. (Ilyen több is van a házban.)

Szerencsére a nyilvános pontozást egy kis vita áránsikerült elkerülni, úgyhogy legalább ezzel segítettük azegyébként nagyon magas készültségi szinten érkező

versmondók lelkének épségben maradását, s egy objek­tívebb végeredmény kialakítását. Az előadások értékesek,gyakran egészen kitűnőek voltak. Elég a "kicsi" Emődi

Brigitta őszintén érett hangvételű Zelk Zoltán: A bol­dogság-ára, Mihály Péter mély átéltségű Sütő-prózájára

(Misi, a csillagos homlokú), Paszmár Lívia megrendítő

erejű Sánta: Sokan voltunk interpretációjára, Lax Judit vir­tuóz Szilágyi Ákos: Antitaps-ára, Bari László fergetegeshumorú népi anekdotájára, vagy Jancskár Lajos könny­fakasztó Pilinszky-versére gondolni. És még sokáig foly­tathatnám a sort. Csodálatos pillanatokat kaptunk aversmondóktól, szép volt! Fellelkesültem ettől az ünnep­től, melyet varázsoltak.

versmondó 19

Arany János

Tompa sírkövéreI.

Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék;ő maradandóbbat tőn maga műveiben.

Csak jel: egész ország fájdalma kiért sajog egyre,Hű fia drága porát e helyen őrzi Gömör!

II.

Természet! ki ezer képben tükrözte halálodS új életre hogyan kelsz, ha üdűl a tavasz,Most öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép,Várva nagy értelmét bús tele titkainak.Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok,Üljetek ágya köré, mondani méla regét.

Ehhez a kiváló színvonalhoz képest óhatatlanul kitűntek aszervezés, a verseny lebonyolításának végiggondolat­lanság miatti komoly hiányosságok. (Természetesen nema fogadtatásra és az igyekezetre gondolok, ebből aszervezők is jelesre vizsgáztak, hiszen mindent megtettek,ami tőlük telt.)

Szervezetlennek tűntek a kísérőprogramok. (Ez nem jelen­ti azt, hogy ezek helyenként nem lehettek jók, mert sokértékes is volt közöttük.) Fel kell tenni a kérdést: kinekszól és mit akar mondani ez a találkozó? Szerintem aversmondóknak, felkészítőknek. esetleg az ott lévő

szülőknek. (Más néző nincs.)

Az első napon az elődöntök után csoportonként lehetettvolna közös műhelymunkát szervezni, a szakmai zsűri

egy-egy tagjának vezetésével, este elég lett volna egyrövidebb kikapcsolódó program, egy maratoni gálahelyett, melyben Kató néni-imitátorok, hangszereket fel­hangolni képtelen versmegzenésítők adtak volna pofo­nokat az esztétikának és a nevelésnek, ha lett volna avégére néző. A fesztivá klub jó ötlet, csak nem működött.

Kialakulhatott volna vibráló hangulat beherovka-sörnélkül is, ha ez a klub szellemi találkahely. Ehhez nem kelldübörgő pop-folk-rock etc. együttes, vagy magyarul nembeszélő felszolgálók. Sajnos, nem ismertük meg egymást.Sem a zsűri tagjait, sem a versmondókat, sem a felkészítő

tanárokat, szülőket. Nekem kevés volt aháromórásmonológom az értékelésen. Kívánesi lettem volna a"másik oldalra" is. Hiányzott az emberi szó, nem voltunktényleg együtt. Kár, mert most lehettünk volna. Persze egondolatok azért fogalmazódnak meg bennem, mert ez averseny jó; így könnyebb látni, hogy lehetne még jobb.A versenyzökre visszatérve: szorgalmazni kell a szakmaiműhelyek kialakulását, a műhelyvezetők szakirányúképzését, amire Magyarországon van lehetőség (nyáritáborok, amiket Tóth Zsóka zsűritársam a helyszínendíjként is felajánlott, drámapedagógiai képzések etc.),célul kellene kitűzni, hogy mindez Szlovákiában iselérhető legyen. (Akkor nem jelentene problémát, hogyaversenyzők a döntőben újabb verset vagy prózát mond­janak - bár ez akiírásban elkerülhetövé tehető.)

Kiállt ezért a lehetőségért az a sok száz gyermek és felnőtt,

akik most itt voltak és gazdagodtak lélekben, hogy azemberi szó, üzenet megmaradjon,"hogy az otthon, mint a nagyvilág ki nehűljön. hogy az ember az életét újrakezdje ha szétzüllött a csillagok égikertje". (Nagy László)

Pataki András

JózsefAttila: A város peremén

20 versmondó

Anyám fekete rózsaX. Magyar Nyelvű Nemzetközi Vers- és Prózamondó Verseny

2000. május 5-6-7. Veresegyház

Ahogy visszagondolokrá, a különbözö köszön-tők, értékelések, hoz­zászólások és beszél­getések alkalmával - alegtöbbször az hangzottel a versennyel kapcso­latban, hogy milyen tö­megesen jelentkeztek afelhívásra határainkonbelül és kívül erre - azimmár tizedszer meg­rendezett és többek kö­zött ettől is rangossá váltrendezvényre. Úgy ki­lencszáz körüli vers- és

prózamondót hallgatott meg a nagyjából azonos szemé­lyekből álló előzsűri. Az előversengések eredményeként akilenc tagú zsűri (elnök: Máté Lajos, tagok (a műsorfüzet

sorrendjében): Tapodi Katalin, Kerekes László, DánielKornél, Kiss László, dr. Sződy Szilárd, Virág László,Sohonyai József és Szigeti Balázs) két napon keresztül115 versenyzőt hallgatott meg. És itt álljunk meg egyszóra. Ez a létszám, még két napra elosztva is, sok. Igensok. Ahogy már többször is elsütöttem - és csak annyirakomolyan, amennyire minden tréfás szövegnek a mélyénkomoly mondandó akad - "ha abszt-rahálunk, akkor azsűri is ember".Lehetséges, hogy a jubileumi alkalom tette, vagy azelőzsűri(k) vajszíve, ez a létszám monumentális volt.Anélkül, hogy meg kívánnék bántani bárkit is a résztvevők

közül, ha szigorúan mérek, akkor fele, esetleg háromne­gyede is bő merítés lehetett volna az elhangzott produk­ciók minőségét tekintve.Tanult barátom, az itt (is) zsűrielnökként funkcionálóMáté Lajos említette (bölcsen), egyszer valaki egy ver­seny értékelése után megjegyezte, hogy a tisztelt (ott is)elnök úr már megint ugyanazt mondotta, mármint negatívkicsengéssel a versenyzők teljesítményéről. A válasz frap­páns volt: csak azért, mivel a hibák is ugyanazok voltak.A teljesség igénye nélkül néhány:- A versválasztás: kényes erről beszélni, ha a verseny­kiírás valamiféle "tematikusságot" sugall. E versenyszellemét a címadó vers, valamint az anyák napját isönmagában foglaló dátum eléggé predesztinálta. Ennekellenére nem az "alkalmiság" nyomta rá a bélyegét aválasztásokra, inkább a nem személyesség, a "nekemközöm van hozzá" attitűd hiánya, illetve az esetlegesség.A másik, a vers hosszúsága. Néha a versek hallgatásaközben - mivel időm volt rá, elábrándoztam azon, hogymeg kéne rendezni a magyar nyelvű epigramma, bökversés egyperces prózát mondók találkozóját. Komoly sikerelenne. Nemcsak technikailag, de mondandóval, személyi­séggel, erővel sem bírták - többen - a több "kilométeres"verseket. (Mint ahogy egy öreg versmondóm gonoszan

megjegyezte társának, természetesen verseny közben:"Öreg, hosszú verssel előbb buksz le.")- Az elemzés hiánya: ez bizonyos mértékig összefügg azelőzővel. Ugyanis nemcsak a gondolati rész tartozik azelemzés témaköréhez, hanem a technikai, előadói, fizikaiképességek számbavétele is.- Többször előfordult, hogy az előadó nemigen tudottboldogulni a költő nevének, a vers címének .bemondásá­val". Vagy már tartalommal kívánta megtölteni, meg­előlegezve a vers egészét, vagy nem kellően elválasztva averstől, mintegy a cím után ráesett a vers kezdésére - mintama baromfi a kukoricadarára. A másik - mindennek iker­problémája - a verset nem akusztikailag, gondolatilag zárjaa versmondó, hanem .mozdulatművészileg". A vers "fenn­marad", az előadó oldalra sasszézik, kilép a versből, civilléváltozik, esetleg azzal mutatja, hogy vége a műélvezetnek,

hogy meghajol, avagy megbiccenti fejét. Máshol is tapasz­taltam ezt a furcsa "véget", itt szinte népszokássá vált.- A fizikai megjelenés - valójában szerves része azelőadó-művészetnek. Hál'istennek kevés volt az ünnepiruhás feszengés, és csak néhol került elő a hányaveti,"zsebre dugott kezű" lezserség is.Ritka volt az az előadói magatartás is, amely nem teszkülönbséget a pódiumi kifejező eszközök és a színpadi(teátrális) magatartás között. Tán ez utóbbi egy-két próza­mondót kísértett csak meg.Apropó - prózamondás. Némelyek úgy gondolják, hogy e"műnem" könnyebb mint a versmondás. Egyáltalán nem,sőt. Kevesebb a "támasz": a kötött ritmus, a rím, a gondo­latok tömörsége, a sűrű képek, metaforák stb. A prózaiszövegekben is fellelhetőek mindezek, csak jóvalnehezebben, az előadónak kell mindezt "kiásnia".Többször dramaturgi munka is szükségeltetik, mivel alegtöbb prózát az előadhatóság érdekében (hosszúság)meg kell húzni, azaz tömöríteni kell.- Korosztályok: a versenykiírás - nagyon helyesen ­három korcsoportot határozott meg: gyermek-, ifjúsági ésfelnőttkategóriákban voltak az elődöntők is, így a döntő is.Javasolnék még egy kategóriát: a "szépkorúakét". Hatvan,vagy hatvanöt éven felülieknek. Úgy gondolom, hogy sokminden indokolná ezt. Elsősorban a motiváció Nemvagyok biztos abban, hogy egy húsz-harminc közöttiversmondót ugyanaz visz pódiumra, mint azokat, akiket azújabban rendelkezésükre álló szabadidő motivál elsősor­

ban a megmérettetésre. A zsűri is kénytelen másképpenértékelni a jelenlétet, nem mindig gondolati-esztétikai,illetve művészi teljesítmény alapján.- Nemek: nem a férfi vers-női vers szempontjából erről

most nem szándékozom vitát nyitni, hanem a résztvevők

szempontjából. Természetesen a női nem vezet arésztvevők arányában. Nemcsak azért, mert a lányokatkönnyebb rávenni némi egészséges exhibicionizmusra,hanem tán azért is, mert több női versolvasó van, mintférfi, valamint hasonló életkorban, érettebbek a lányok,mint a fiúk.

versmondó 21

Díjazottak:

Gyermekkategória

L helyezettII. helyezett

III. helyezettrv helyezett

Különdíj

Ifjúsági kategória

L helyezettII. helyezett

III. helyezettrv helyezett

Különdíj

Felnöttkategória

Engi GeorginaDusik BorbálaPálffy JúliaCseri Bernadett

Agg EdinaSzabó ErikaHorváth Eszter

Lax JuditPaál ZsófiaAltstadler CsillaKriston Ákos

Tarpai ViktóriaGazsó HargitaMagyari ZoltánJakab GabriellaOláh ZoltánMihályi OrsolyaHugyik EllaVágó ZsuzsannaSzigeti AnnaKuklis KatalinAnka Péter

SupljakPozsonyGyékényesIpolybalog

KomáromDabasSalgótarján

TornaljaMosonmagyaróvárInárcsMályi

BeregszászBácstopolyaSepsiszentgyörgySalgótarjánBalassagyarmatSzékesfehérvárAdaMiskolcSzékesfehérvárPárkányVeresegyház

JugoszláviaSzlovákiaMagyarországSzlovákia

SzlovákiaMagyarországMagyarország

SzlovákiaMagyarországMagyarországMagyarország

UkrajnaJugoszláviaRomániaMagyarországMagyarországMagyarországJugoszláviaMagyarországMagyarországSzlovákiaMagyarország

I. helyezettII. helyezett

III. helyezettlY. helyezett

Különdíjak

22 versmondó

Eszenyi ImreDr. Tóth KrisztinaDr. Elekesné Bellai KláraSzűcsné Baráth Zsófia

Ézsiás LászlóWahl LászlóTörök MargitHerbály JánosnéSzendrei LajosnéEgeresiné Kaszár IlonaMihályi JánosnéTorma MáriaJancskár LajosSzép LászlóSzatmári AndreaRatkai JánosNémeth János

DunakesziGyőr

VeresegyházBudapest

BudapestBudapestTenkBugacMezőtúr

BékésSzerencsBudapestFülekMiskolcEgerMakóSzeged

MagyarországMagyarországMagyarországMagyarország

MagyarországMagyarországMagyarországMagyarországMagyarországMagyarországMagyarországMagyarországSzlovákiaMagyarországMagyarországMagyarországMagyarország

Anélkül, hogy igazságtalan lennék, szeretném kiemelni afelnőtt kategória győztesét, Eszenyi Imrét, aki ha jólemlékszem "visszatérő" a pódiumi műfajhoz, hiszen ebbea versenybe leánya unszolására nevezett be, hosszú évekkihagyása után. Komoly, érett munka volt Karinthy inter­pretálása. Bizonyos értelemben ilyen visszatérő a felnőtt

kategóriában második helyezett dr. Tóth Krisztina, akiközépiskolás korában mondott rendszeresen verset ésprózát, majd egyetemi évei után "vette fel újból a kesz­tyűt" - és vált a felnőtt kategória országos élmezőnyének

tagjává. - Arra is jó példa, hogy rövid verset is lehet jólmondani.

Az ifjúsági kategória első helyezettje - Lax Judit ­kiemelkedő élményt jelentett számomra. Szilágyi Ákos

intellektuálisan is nehéz művét (Antitaps) egyaránt bírtatechnikával, gondolattal és humorral.

A leírtak mellett (vagy ellenére?) jól éreztük magunkat.Úgy éreztük, hogy az egész város vendégei vagyunk, aprotokoll szinte nem működött, a polgármester úrtólkezdve, a Ház igazgatóján keresztül minden munkatárssegítőkész házigazdának bizonyult, köszönet érte. Ésköszönet Dániel Kornél fő-főszervező mellett - aki haesetleg Kamcsatkába kerül, akkor ottszervezi meg az Anyám fekete rózsát ­Szigeti Balázsnak az Anyám feketerózsa Közhasznú Alapítvány alapítójá­nak. Legyen ereje (és pénze) a XL-re!

Sződy Szilárd

~ ~

II. ORSZAGOS KALEIDOSZKOP VERSNAPOK,MISKOLC

Az Észak-Kelet Magyarországi Regionális Versmondó Egyesület, a Miskolci Egyetem és az ME Bolyai Kollégiuma másodikalkalommal hirdeti meg az Országos Kaleidoszkóp Versnapokat. A verseny célja a magyar vers- és prózairodalom ápolása, aversmondó tehetségek felkarolása. A fesztiválon a versenyzők két kategóriában vehetnek részt:vers- és prózamondó verseny, valamint előadóestek és színdarabok kategóriája.

Feltételek

Vers- és prózamondó verseny (3 mú):I. Bella István valamely költeménye,2. Kölcsey Ferenc, Szabó Lőrinc vagy Vas István valamely műve,

3. Egy szabadon választott magyar próza (novella, egyperces, drámai monológ stb.) előadása.

Előadóestek, szindarabok kategóriája:Legfeljebb 60 perces, 1-2 szereplős (a hangszeres kísérő nem számít bele) előadóest, melynek repertoárjában többnyire magyarversek vagy prózák szerepelnek (bármilyen zenei kíséret, koreográfia, énekelt vers vagy átdolgozás megengedett) vagy legfel­jebb két felvonásból álló színdarab, melynek szerzője vagy témája magyar (zene nincs kizárva, de többnyire prózai részekből

álljon).

A verseny időpontja:helyszíne:

Jelentkezési feltételek:

Nem versenyezhet:

2000. október 27-28-29.Miskolc- Egyetemváros

- a 12. életév betöltése- a Magyar Versmondók Egyesületének tagsága- (az éves 600 Ft-os tagdíj a helyszínen is befizethető)

- aki Kaleidoszkóp-díjas,- professzionális színész, előadóművész, vagy- a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakos hallgatója

A rendezők biztosítják a három napra a szállást és napi egy étkezést. A szakmai zsűri mindkét kategóriában Kaleidoszkóp­díjakkai és értékes nyereményekkel jutalmazza a legjobbnak bizonyuló versmondókat. A három nap tartalmas kulturálisszórakozást ígér.

Jelentkezési határidő: 2000. október 6.

Jelentkezni lehet (írásban!):Káelné Kovács RitaMiskolci Egyetem, Bolyai Kollégium3515 Miskolc-Egyetemváros, En. épület, 114. iroda

További információ: Dr. Lutter Imre, elnök 06 (20) 326-2766(Észak-Kelet Magyarországi Regionális Versmondó Egyesület)

versmondó 23

~ ..Ujkori Helikoni Unnepek 2000

A millenniumi esztendő májusa - két esztendő elteltével ­ismét nemes versengésre szólította Dunántúl középiskolásfiatal lányait, serdülő ifjait. Felemelő, melengető érzés volta több ezer tehetséges fiatalt együtt látni Keszthelyen,olyanokat, akiket a Múzsák kedvelnek, mert valamilyentehetséggel áldattak meg: énekelnek, zenélnek, táncolnak,színjátszanak és verset mondanak.Bánffy György és Bayer Anna társaságában immáron har­madik alkalommal vehettem részt ezen a nem mindennapiversmondó találkozón, zsűritagként. Ebben az évben ­ellentétben a két évvel ezelőttivel - általában azt álla­píthattuk meg: hogy a színvonal .mintha'' jobb lett volna,mint 1998-ban. A fiatalok tehetségesek, érzékenyek, taláncsak a szakmai felkészüléssel, a művek részletes elem­zésével maradtak adósak - ebben az évben is. Úgy látszika típushibákra is folyamatosan figyelmeztetni kell azokat,akik "új" versenyzőként érkeznek Keszthelyre, no megarra, hogyegyéniségükhöz illő verset válasszanak, mertazzal könnyebben megbirkóznak.

Az életkor és a "foglalkozás" szerint homogénnektekinthető versmondók versválasztása tükrözi azt az ízléstés kort, amiből a mai tizenéves középiskolások merítenek,

Baka István

Végigvert rajtad

Ebben a sűrű, otthonoshomályban jól érzem magam.Az avarból előkotorhatorn,

mint megbamult fényképeket,összegyűlt éveinket.Süppedő, langyos korhadék: a fekhelytörött rugóival. Levélfoszlányok:elrongyolt bankjegyek - ebéd pénz,lakbér, kiszámolt örömök: mozi,vacsora, cigaretta, bor.Fakéreg tiszta illata: hajadé? összebújtunk,egymás felé növő magányban.Ó, ez az erdő, ez az erdő! Fonnyadódélutáni fényben állok a fák között:eget markoinak vagy homályt csak - karjaid,milyen sok karcsú, védtelen,sovány karod! Ölelés-erdő, fázós,felhők kesztyűit kereső, didergő,

lombok kabátujjába, takaróm alábújó, arcomat cirógató: szerető-erdő,

feleség-erdő, megsokszorozottszerelmem erdeje, szavainkkal,leveleink soraival telerótt;levélerezet-erdő: ráncainké. Jó itt,ugye, milyen jó? itt nélküled is

24 versmondó

amikor versmondásra, versek, prózai szövegek előadására

vállalkoznak.Keszthelyen nincsen semmilyen kötöttség a versválasztástekintetében; azaz mindenki azt a verset mondhatja, amit alegjobban szeret, és amelyikkel a legnagyobb szakmai ésközönségsikert érte el.A 78 versmondó összesen 41 költő, illetve író művét

választotta. A középiskolások körében változatlanul nép­szerű József Attila (8 fő), igaz, hogy elsősorban a leg­ismertebb versek közül választottak: két-két fő mondta aDunánál-t és a Kései siratá-t; elhangzott egy-egyversmondó tolmácsolásában a Minden rendű emberi dol­gokról, aKaróval jöttél, a Nagyon fáj és a Ködből csöndből.

Az ez évi helikoni versmondó versenyen a második leg­népszerűbb költő Szabó Lőrinc (7 fő) volt, aki vélhetően

a kerek évfordulónak köszönheti .népszerűségét'', jóllehetversei rendre felbukkannak a legkülönbözőbb versmondóversenyeken. Az elhangzott versek: Szun Fu Kung,Nyitnikék. A föld árnya, A tékozló fiú csalódása, Ima agyermekért, Szegény anyám, Az egy álmom.A harmadik helyen Petőfi Sándor és Radnóti Miklósosztozott (5-5 fő). Petőfi Csillagos ég című versével nem­igen szoktunk találkozni a versmondó pódiumokon, vi-

minden terád emlékeztet, teróladösszegyűjtötthasonlatokerdeje ez. És nem viták, veszekedések,békülő, kényszeredett ölelések,visszanyelt szavak, megbánt szavak,szavak: szeretkezéshez hazudottak,őszinték, félig igazak, újra igazak ­szavak erdeje?Szél jár.Jó volna azt mondani: gyöngysorokcsörrennek össze nyakadon, ha szél jár,és verdesi az ágakat, esőt hoz,lassú, szemerkélő esőt, hazuggávált jelszavak ritmusával, szorongást;újságok, könyvek, kérvények lapjaikéntzizegve, földre hullva, tölgyekodvába, mint fiókba gyűrve; szél jár,kopogtat, verítékezikablakunkon, esőt hoz, idegenléptek kopogását a ház előtt,

szívdobogást, ideges ujjaiddobolását az ágy szélén, a párnán.Végigver rajtad, erdő,

végigver rajtad, szerelmem,szorongásom, hazám.

szont Az őrült, a Magyar vagyok, a Tisza, A nem­zetgyűléshez a gyakran elhangzó versek között található.Az Radnóti-versek közül vezet - mint minden versenyen­az Előhang egy monodrámához (hárman mondták), selhangzott még a Huszonnyolc év és a Sem emlék, semvarázslat.Három Karinthy Frigyes-próza és -vers hangzott el; azelmaradhatatlan Előszó, Vérmező 795 május. BabitsMihálytól szintén három (Jónás imája, Zsoltár gyer­mekhangra, Karácsonyi ének).Két-két verset, prózát mondtak - természetesen az ő

esetükben is elsősorban az ún. "siker" nagy verseket ­Alekszandr Szergejevics Puskintól (Tatjana levele 2 fő),

Faludy Györgytől (Tanuld meg ezt a versemet 2 fő),

Márai Sándortól (Halotti beszéd, Mennyből az angyal)Nagy Lászlótól (Táncbéli táncszák; A város címere) ésDsida Jenőtől (Csokonai Vitéz Mihály, Csokonai sírjánál).

Egy-egy vers, próza a következő költőktől, íróktól hang­zottel: Alan Alexander Milne: Micimackó, részlet, AdyEndre: Egy párizsi alkony, Arany János: Vörös Rébék,Árvai Ágnes: Nemzedék, Bartalis János: Te ki... , BertoltBrecht: Utódainkhoz, Csáth Géza: A béka, DarvasSzilárd: Legenda a nők természetéről, Finn népballada,Garai Gábor: Bizalom, Gyulai Pál: Pókainé, HervayGizella: Levél helyett, Jobbágy Károly: Az elhagyottrepülőtér, Kányádi Sándor: Fekete piros, KosztolányiDezső: Európa, Ladányi Mihály: Pleboynak, LázárErvin: A vérengző Alfréd, Moliere: A tudós nők, részlet,Molnár Ferenc: Ibolya, részlet, Móra Ferenc: A kal­cinált száda, Nemes Nagy Ágnes: Trisztán és Izolda,Petri György: Novella, Pilinszky János: Az öregasszony,Sajó Sándor: Gróf Festetich György emlékére, SárköziGyörgy: Sírvers, Sinka István: Anyám balladát táncol,Somogyvári Gyula: Szent Imre sírja fölött, SzentirmaiJenő: Bábel, Tóth Árpád: Álarcosan, Wass Albert:Mikor a bujdosó Istennel beszél, Weöres Sándor: A ci­nege cipője.

A versválasztás legnagyobb hiányossága most is, hogybizony elenyésző kisebbség választott a ma élő költészetreprezentánsai közül, ezen a versenyen csak Kányádi,Faludy, Lázár Ervin, Petri egy-egy versével találkozhat­tunk.Kevesen voltak azok is, akik az élet kellemesebbikoldaláról (szerelem, humor stb.) szóltak és csak néhányvers hangzott el a világlírából.Természetesen a középiskolások ez évi versválasztásábólsemmilyen maradandó következtetést nem lehet levonni.Ez egy pillanatfelvétel csupán. Nyilvánvaló, hogy aziskolájuk képviseletében ide érkezett fiatalok a legna­gyobb sikerrel akartak hazatérni, tehát azt a verset válasz­tották, amelyet a legjobbnak éreztek, s ez tekinthető ebbenaz esetben a versválasztás motívumának. Érdemes leszmajd összehasonlítani a következő

Helikonon elhangzó versekkel azideieket.

Kiss László

Karinthy Frigyes

A cirkusz összedó1

A cirkusz összedől. Mi lesz mostVeled? Még mindig tétovázol?Bámulva bamb án a bokádon,Csuklódon átütött szöget?

A cirkusz összedől. RecsegveFerdülnek agerendaboltok ­A csürhe ájultan sikoltoz,Néró kartárs is nyugtalan.

Cókmókját szedi, cihelődik,

Kissé fakón pislog körül ­Kartárs, a cirkusz összedül !A szobrocskák is ingadoznak.

Mártir, közönség - mindegy az most!Írott malaszt, vagy égi kegy -Isten, vagy ember - egyremegy !Mikor a cirkusz összedől.

Itt már nem lesz kívánesi senkiHogy mi van írva a kereszten -- No mit szölsz ehhez, híres Ösztön,Ki csak bámultad sorsomat?

Életnek nem volt élet eddig ­De ez halálnak sem halál!Se temetés? se karnevál?Se földi kéj? se égi hárfa?

Ki tompán szunnyadtál szívembenKiről csak annyit sejtek én,Hogy régen él e földtekénDe eddig még senkit se bántott:

Rejtelmes ősöm, bárki voltál,Arkangyal, vagy orangután:Most légy a szolgám és kutyám,Ébredj, ugorj, karmolj, harapj!

Harapd a torkát, nincs segítség!Nincsen galamb szájába manna ­A csillagok mind messze vannak,De a nyomor s a kín közel.

Segíts le a véres bitórulS mely látó két szemem megülteA keshedt könnyeket törüld leS a mafla vértanu-mosolyt -

Aztán a cirkusz összedőlhet,

Nem mondok átkot és imát­- Meneküljön, ki merre lát!Neked dolgod van e világon.

versmondó 25

-------------~-,----~ .. - -----

"Magyar Messiások"Domokos Mátyás zárszava a versmondó verseny döntőjén

Török Csaba: A cipő - Józse! Attila verse

Hölgyeim és uraim! Tisztelt közönség!Kedves versmondó barátaink!

Most, hogy véget ért a Magyar Messiások címmel aMagyar Rádió, a Magyar Versmondók Egyesülete és aXX. Század Drámájáért Alapítvány által a millenniumiesztendő alkalmából rendezett versmondó verseny, amelytöbb száz lelkes és felkészült versmondót mozgatott meg atársadalom valamennyi rétegéből. a tizenévesektől aIegidősebbekig, engedjék meg nekem, hogy zsűriel­

nökként ne osztályozzam a mögöttünk lévő találkozókprodukcióit, a versenyzők egyébként dicséretes tájéko­zottságát és felkészültségét, hanem valami másról ejtsekszót, ami - úgy érzem - fontosabb, mint a szakmai instruk­ció és minősítés.

A három elődöntő során több mint félezer verset válasz­tottak megszólaltatásra a kedves versenyzők, én pedigmagamban tüzetes statisztikát készítettem az idei hozottversek alapján, amelyekhez a döntő anyaga is csatlakozik,hogy kik azok a magyar költők, akiktől a legtöbb versetválasztották a résztvevők, vagyis: kik azok, akiket a leg­fontosabbnak, a szívhez legközelebb állónak éreznekazok, akik a thrillerek és akciófilmek korában is változat­lan szenvedéllyel vonzódnak a magyar vershez, s ezzel, hatudják, ha nem, legkülönben és mindannyiunk számáraegyszersmind védgátat is építenek a silányság árvizeellen.Nos: Petőfi Sándor ma is, az ezredfordulón is, változat­lanul a legnépszerűbb költőnk, akit József Attila, Radnóti

Miklós, Ady Endre, Arany János, Vörösmarty Mihály,Szabó Lőrinc, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső ésPilinszky János követ, mondhatnám: fej-fej mellett; s ezaz eredmény váratlan és jóleső spontán népszavazás leheta legnagyobb eredménye ennek a versmondó találkozó­sorozatnak, mert a számokat tekintve nyugodtan kijelent­hetjük, hogy itt - reprezentatív mintavétel alapján jelent­hetem ki - a magyar költészet szeretetében igenis meg­valósul, folyamatosan megvalósul az értékekszeretetének nemzeti egysége, hiszen ez a sorrend éskiválasztás minden ízében megegyezik a magyar irodal­mi köztudat, a tudomány és az olvasóközönség örökítéletével. Ez a sorrend azt jelenti, hogy: a jelszó - Petőfi!

Petőfi változatlanul, akiről szólván Németh Lászlómondta háromnegyedszázaddal ezelőtt, hogy "a magyarirodalomnak Petőfi a legnagyobb fénye ... Korunk ked­venc szójárása - folytatta Németh -, hogy művészetnek

és erkölcsnek semmi köze egymáshoz. Ha erkölcs alattpéldás magaviseletet értünk, igaz. De az erkölcs: hűség

magunkhoz, s bátorság a hűséghez." S ebből a szempont­ból költészetet és életet Petőfiben nem lehet kettéválasz­tani, nála a vers az élettel, az életével együtt készül, smint tudjuk, a sorsával is aláírta mindazt, amit tollávalpapírra vetett.Feledésre igencsak hajlamos nemzetünk ezt - hál'isten­nek - nem felejtette el, s úgy érzem, ez a verseny és sta­tisztikája, de az a szenvedély is, ami a tisztelt versenyzőket

a magyar vers felé fordította, újólag is azt az igazságottestesíti meg, hogy kultúránk az országnak éppúgy elide­

geníthetetlen része, aminélkül nem volna Magyar­ország, mint a Tisza, amely­ről Petőfi énekelt, vagy aHortobágy, ahonnét Adyverse üzent Debrecenbe,vagy a Duna, ahol "a ra­kodópart alsó kövén" ülveJózsef Attila beszélt "a maimagyarok" .Jcözös dolga­inkról" - mert nem-csak a"föld a haza, hanem amilelkünk földje és otthona" -,ahogy Babits Mihály írtaújkori történelmünk egyiktragikus pillanatábannyelvünk, gondolataink ésemlékeink, s mindennekőrzői, a versek, a művé­

szetünk, a kultúránk. - Jóvolt megtapasztalni, hogyez változatlanul is így van.Köszönöm mindazoknak,akik ebben az igazságbanközreműködésükkel és rész­vételükkel 2000 májusábanis részeltettek bennünket.

26 versmondó

A Magyar Versmondásért Alapítvány és a Magyar Versmondó Egyesület

meghirdeti a

IV. Rokon Népek Költészete Fesztivált

Az országos döntőre 2000. október 14-én kerül sor.

A fesztivált megelőzően szükség szerint megyei regionális találkozókat tartunk.A versenyzők által bemutatásra kerülő nép- és műköltészeti alkotásokkal

szeretnénk ízelítőt adni az uráli nyelvcsaládhoz tartozó rokon népek irodalmából.

A nevezés feltételei:

Betöltött 14. életév.A felsorolt népek irodalmából egy nép- és műköltészeti alkotás

(vers vagy próza), valamint egy magyar népköltészeti alkotás ismerete.

Jelentkezési határidő: 2000. szeptember 15.

Az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek: cseremisz (mari), enyec (jurák-szamojéd), észt (eestlane),finn (soumalainen), izsór inkeri (izoralaine) kamassz, (+) karjalai (karjalen'e), lapp (sabme, sami), lív (liibo),

mordvin (erza és moksa), nganaszan (tavgi-szamojéd), nyenyec (jurál-szamojéd), osztják (hanti), permják,szölkup (osztják-szamogéd), vepsze (vepsil'ain'e), vogul (manysi), vót (vadjalain), votják (udmurt), zürjén (komi).

Jelentkezni név és lakcím (irányítószám) megnevezésével az alábbi címen vagy faxon lehet:

Magyar Versmondásért Alapítvány, 1201 Budapest, Hatvani u. 33. Telefon/fax: 284-2780

Bővebb felvilágosítás:Gáspár Sándor 06130/975-8696 vagy Magyar Versmondók Egyesülete

Tóth Zsuzsanna (MMI) 1011 Corvin tér 8. T.: 201-3766, 06/30/2-31-81-53, fax: 201-5692

A felkészüléshez minden jelentkezőnekküldünk bibliográfiát és ajánlójegyzéket.

Örök pódiumon

Vers- és prózamondó verseny Pintér Tibor emlékére, 2000. október 14-én Veszprémben

Rendezők:

a Veszprém Városi Művelődési Központ és a Magyar Versmondók Egyesülete

A verseny célja:Pintér Tibor, az országszerte ismert előadóművész, rendező, népművelő életének 72. évében, 1999. október IS-én hunyt el.

Egész munkásságát a vers, az irodalom népszerűsítésének szentelte.Az elismert szakember művészeti vezetőként, zsűrizései során és módszertani írásaival is sokat tett azért, hogy minden

korosztályból minél többen vállalják az írók, költők üzenetének megszólaltatását. Hagyományteremtő céllal, emlékét, szellemiörökségét megőrző szándékkal hívjuk a versenyzőket Veszprémbe, ahol Pintér Tibor élt és dolgozott.

A nevezés feltételei:a jelentkezőknek három szabadon választott verset vagy prózát kell tudniuk a teljes magyar irodalomból.

A verseny résztvevői: alsó korhatár: betöltött 10. életév.

Kategóriák: 10--14 évesek * 15-19 évesek * 20-60 évesek * 60 év felettiek

A zsűri döntése alapján a korcsoportok legjobbjai díjazásban részesülnek.

Jelentkezni lehet:a név, életkor, lakcím, telefonszám és a választott művek közlésével a verseny helyszínén 2000. szeptember lO-ig.

Városi Művelődési Központ (Ferencz Zsuzsanna)8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2. Telefon: (88)404-549. Fax: (88)428-693 * (Információ ugyanitt kérhető.)

Igény szerint a távolról érkezőknek térítés ellenében szállás biztosítható.

A verseny támogatói:Veszprém Megye Önkormányzata, Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata, Veszprém Megyei Közművelődési Intézet,

Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém Megyei Tagozat, TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad, VeszprémVeszprém Megyei Honismereti Egyesület, Rohrer Lászlóné, Veszprém, Pintér Tibor özvegye és fia

versmondó 27

A FORRÁS KULTURÁLIS ALAPÍTVÁNY, VESZPRÉM MEGYE KÖZGYŰLÉSE,

PÁPA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA, A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE,A MAGYAR VERSMONDÁSÉRT ALAPÍTVÁNY ÉS A PÁPAI PEDAGÓGUS MŰVELŐDÉSI HÁZ

megrendezi a

REGÖSÖK HÚRJÁNnemzetközi versmondó fesztivált 2000. november 24-26-ig.

A nevezés feltételei: három különböző hangulatú vagy stílusú vers vagy próza ismerete.

A verseny célkitűzése: a zenei és képzőművészeti programokkal, valamint előadóestekkel színesített fesztivál szellemitalálkozóhelye legyen a Kárpát-medencei vers- és irodalombarátoknak.

Nevezési díj: személyenként 500 Ft. A határon túli versenyzőknek díjtalan.

A verseny helyszíne: Pedagógus Művelődési Ház, Fő út 2.

A jelentkezés alsó korhatára: 14 év, felső korhatár nincs.

A verseny ideje alatt a részvevők szállását biztosítjuk.Az étkezés a Pedagógus Művelődési Ház éttermében önköltséges formában oldható meg.

A jelentkezést a név, születési év, levelezési cím felsorolásával 2000. október l-jéig a következő címre kérjük eljuttatni:

Pedagógus Művelődési Ház 8500 Pápa, Fő út 2.REGÖSÖK HÚRJÁN jeligére

Érdeklődni: Egresits János igazgatónál a +36-89/324-806-os, vagy Pataki Andrásnál a +36-20-9-258-691-es telefonszámon lehet.A jelentkezés beérkezése után megküldjük a verseny részletes tájékoztatóját, az összes szükséges információval együtt

A találkozás reményében maradok mély tisztelettel: Pataki András, a Forrás Kulturális Alapítvány elnöke, Győr, 2000. május 17.

A költő és törvénytelen halottai

Afájdalmasan korán, immáron tizenegy esztendejeeltávozott költő, a Hetekhez tartozó Ratkó Józseféletművének három kötetre tervezett válo­

gatásából most a verseket és műfordításokat olvashatjukegyütt. Ez így természetes, hiszen mégiscsak költőként alegismertebb, a verssel vívta ki magának azt a rangot,amely ma már teljesen egyértelmű - legalábbis az élet­művét jól ismerők számára. Mindez persze nem jelenti,hogy például a drámaírót alábecsülnénk benne.

A Versek létrejötte inkább egy fiatal irodalomtörté­nésznek, Babosi Lászlónak köszönhető, ő állította össze azéletműkiadás első kötetét. Ahogyan szerkesztői jegy­zeteiben írja: " ... kötetünk a Ratkó József-i életmű eddigilegteljesebb és legpontosabb képét nyújtja mind azolvasóközönség, mind az irodalomtörténet számára." Ígyigaz, és ugyanezt segíti például a jegyzetanyag, ami első­

sorban filológiai szempontból jelentős.

S közben elmerengünk afölött: az éppen a rendszerváltásidején elhunyt költő, aki szellemi értelemben oly sokat tetta változásokért, vajon mi mindennel gazdagíthatta volnamég az irodalmat, ha a Sors bőkezűbben méri számára azéveket. A Hetek veszteségei súlyosak: rajta kívül nincsmár közöttünk Raffai Sarolta és Kalász László sem.

28 versmondó

Ugyanakkor az itt maradtak (Ágh István, Bella István,Buda Ferenc és Serfőző Simon) sorra jelentetik megkönyveiket. (Bella István az Ősök fordításával készült elaz idei könyvhétre.) Szóval ilyen szempontból sem érdek­telen a Ratkó-életmű líravonulatának újraolvasása.

Az őket talán legjobban ismerő Kabdebó Lóránt már a hat­vanas évek végén, a Fegyvertelenül című, második Ratkó­kötet bírálatában leírta a költő műveiről: " ...ezek való­jában moralitások, a hit és a kétség keresztjére feszített Énmagatartás-keresései, a helytállás normáinak vizsgálata."És mindhalálig ilyen igények vezérelték Ratkó Józsefköltői pályáját. Az oly sok tragikus élményen átesettember sorskérdései fogalmazódnak meg szinte mindenütt.A korai zsengékben éppúgy, mint a jól ismert, érett köl­teményekben. Az ún. közéleti lírában éppúgy, mint az életapró mozzanatait megragadó versekben. S már az 1966-osbemutatkozásnál, az első kötetet nyitó Apámban meg­érthetjük szenvedélyes indulatait. Keserűen kiáltja a világ­ba: "Apám elitta mindenét, / feleségét, hat gyerekét.. ." Smajd: "Adjatok annyi erőt, annyi hitet, / hogy értelmesens szabadon szolgálhassak mindenkinek!" A hatvanas évekvilágának jellegzetes hangja ez, a mélyről jöttek és maga­sra törők szabadságvágya és tenni akarása jelenik meg itt- igen határozottan. Miként kortársai nál, nála is meg-

figyelhetjük a folklór hatásait éppúgy, mint a század mod­em törekvéseinek eredményeit. A Ratkó-vers azonbansohasem töri át a kereteket, dalai, siratói, elégikus hangúnagyversei sajátos szintézist teremtenek. A Hetekegyébként újraértelmezik a dal fogalmát. és nem véletlen,hogy például Dinnyés József .xíaltulajdonos'' életműve

jórészt az ő költészetükre épül. Ilyen remek strófákattalálunk idejekorán Ratkónál is: "Bokáig érnek a házak / ahegyek köldökömig. / Homlokig ér a gyalázat, / talpamatfák böködik," (Gulliver éneke) S ezek adalok - mikéntVasy Géza is láttatja - kifejezetten modernek, a hagyo­mányt örökítik és gazdagítják. Akadnak közöttük rend­kívül népszerűek és ismertek, mint például az Egy ágyon,egy kenyéren.

A pálya válságokkal, tragikus fordulatokkal terhes. Mamár jól láthatjuk, hogy Ratkó József költészete a korszakegyik legjelentősebb teljesítménye. Kora tükre, a tár­sadalom változásainak, válságos és biztató mozzanatainakművészi dokumentuma. S emögött olyan költő áll, aki elől

"kétezer éve bújik" az Isten, aki éppúgy rejtőzködő, mintaz őt kereső földi halandó. Persze a dal mellett megjelen­nek életművében a József Attila-i versépítkezésreemlékeztető nagyobb lélegzetű, elégikus formák is.(Éjszaka, Tanyák stb.) Mindez kiváló lehetőséget nyújt atágabb érvényű dolgok kimondására. E tágabb érvényű

dolgok közé tartozik a nála talán legmeghatározóbb halál-

Ratkó Józse!

Hallgat a kút is

Azt mondják, mélyről jöttem,kínnal kirakott kűtból,

követ, iszapot köptem.Úgy volt, ha úgy volt.

Ringyó-szájúak állnakkörül: odalent hogy van?Lökdösnek, kiabálnak ­mondjam, na, mondjaml

Hűségese a dalnak,én nem hozzájuk jöttem.Hallgatok fény-ütötten.Hallgat a kút is, hallgat.

motívum, ami végigkíséri pályáját. Egyetlen halálú emberRatkó József, aki így vall: "Hát majd átváltozom. / Havirág kell, virágnak, / ha búza kell, búzának." A romlandótest a természeti körforgás része, és íme, a profán kép:"Koporsóm növénynek, kukacnak / lesz teli vályú."Mindamellett életközpontú a Ratkó-líra. Megjelenikbenne az élet, a társadalom, a sors sok alapértéke. Ha kell,Törvénytelen halottaiért perel az élet nevében, és ír rólunkgyönyörű verset.

S ha kell, dühöng, harcol igazáért, fölpanaszolja aveszteségeket, Illyés Gyulát, Váci Mihályt, Szabó Istvántvagy Nagy Lászlót. Aztán saját ötvenedik születésnapjaidején írja: "Mennyi ami még hátravan? / Nem gondolomtovább magam." Tudjuk, már csak három esztendeje volthátra akkor. Életműve így is teljes. A most fölmutatottversekkel, versfordításokkal.

Bakonyi István

Ratkó József: VersekFelsőmagyarország Kiadó, Miskolc480 oldal, kötve 1850 Ft

(A kötet utánvétellel megrendelhetőa kiadó címén:3526 Miskolc, Botond u. 17.)

Jutok majdAlávettetvén hét próbának.

ismét itt állok mosolyogva.Arcomra ráforrt az idő.

Szánom magam nehéz dologra.

Állig szerszámban hadakoznakcsillagtalan, vékony szegények.Értük halálig elszegődöm

énekes, mindenes cselédnek.

Farkast, veszett varjút ijesztek. ­S ha végül gondjaik kirágnak,szikkadt földjükbe hull a testem,jutok majd bogárnak, virágnak.

A fehér füzet verseiÉletem egyik nagy ajándékának tartom, hogy Buda Ferencverseit sokszor hallgathattam meg saját előadásában.

Baráti társaságban, irodalmi esteken, rendhagyó iro­dalomórákon, úgy is, hogy már ismertem az éppen hallottverset, s úgy is, hogy akkor, még szinte formálódásközben, "első hallásra" ismertem meg. Jó pár éve annak,hogy észrevettem, Buda Ferenc új füzetből. apró, keménytáblás, fehér füzetből olvassa fel a verseit, már amelyiket

felolvasta, mert ő még mindig inkább mondja, mint olvas­sa a verseket. Az idő során ebben a fehér füzetben sza­porodtak a szépen, kalligrafikus írással lejegyzett versek,sokszor gondoltam arra, hogy egyszer így, kézírásban kel­lene megjelentetni őket. A Kairosz Kiadó most Árvaföldcímmel megjelentette Buda utóbbi hét évben írott verseit,igaz, nem kézírásban, de a versekhez illő, azokat megbe­csülő formában.

29 versmondó

Mondták már sokan, mondtam már magam is, BudaFerenc verseiben erő és hatalom van. Ez az erő a magyarköltészet évszázadok alatt kialakult rendjéből fakad, ottvan Balassinál, ott Petőfinél. ott a huszadik századiklasszikusoknál, s ott van, talán utolsóként BudaFerencnél is. Manapság sokat beszélnek a magyarköltészet "paradigmaváltásáról", arról, hogy a költészetmégiscsak költészet, s más szerepe nem is lehet, hogyköltészetként létezzen, ez egyébként elegendő is lenneszámára. Ebben a helyzetben, merthogy a költészet át­alakulása végső soron nem önmagából, hanem a világ át­alakulásából következik, Buda Ferencnek úgy sikerült aversekben lévő erőt megőriznie, hitelesen, s mára mármajdhogynem egyedüliként, hogy a mesterség törvényeitsem tagadta meg. Az alkat erejéből következne mindez?Vagy éppen a nyelv és a vers törvényeinek ismeretéből?

(Egyszer erről is kellene beszélni: Buda Ferenc a versetdörzsöli, csiszolja, mondja, a szavakat faragja, egymáshozilleszti, a kézműves mesterek módjára teremti meg azanyagból a verset. Újabban, közelről figyelhettem ezt is,különösképpen sokat játszik a rímekkel, összhangza­tokkal, a kötött és a szabad formákkal, vagy egyszeruencsak magával a nyelvvel, s így a szavakkal is. Szeretném,ha egyszer szólánc-füzéreit, játékos rímgyakorlatait,ironikus játékainak eredményeit is közreadná.)

A feltett kérdéseket nem tudom megválaszolni, s lehet,hogy nem is kell ezekre a kérdésekre válaszokat keresni,hanem egyszeruen a tényekről, a kérdések mögött rejlő

tényekről kell tudnunk, s magukat a verseket kell őriznünkmagunkban, közöttük az Árvaföld című új kötet verseit is.Ezek a versek Buda költészetének megújulásáróltanúskodnak. Lehet, hogy az, aki távolabbról figyeli BudaFerenc költői világát, még nem érzi ezt a megújulást,magam azt mondom, s ezt mondják azok is, akik a Forráskörül élve szinte napi formálódásában ismerik ennek avilágnak a változásait, hogy talán éppen az 1994-ben írottÁrvaföld című verssel kezdődően számos változáson mentkeresztül ez a költészet. Miközben megőrzödtek költői

világának az erőre utaló elemei, mintha profánabbnak, amindennapokhoz erősebben kötődönek tűnnének az újabbversek. Vannak persze klasszikusként kiemelkedő, nagyversek, így a Tanya-hazám mondandójához kapcsolódó éssúlyához is méltó Árvaföld és a Himnusz haza című vers,ezek mellett pedig a kötetet záró Rigmusok a századra,századvégre című vers, ez utóbbi a maga folyton megújulólélegzetvételével, ritmuskeresésével mintha a lassanmögénk kerülő huszadik századra tenne pontot, többekközött így: "S ha gyalázat? Hát gyalázat! / Mire nincs ittmagyarázat? / Ez a század ilyen század - / Mint egy nyúl­bogyót, lerázhat,'

Az összefoglalás igénye mellett azonban mintha a koráb­binál játékosabb, profánabb, a sors furcsa fintoraira talánjobban figyelő lenne ez a költészet, nem beszélve arról,hogy újra és újra rádöbbent bennünket a magyar nyelvszépségeire, hajlékonyságaira. Nem tudom megállni, hogya kötet haikui közül ne másolj ak ide kettőt: "El-elmerülve/ úszunk álomrengető / tengermorajban. II Rügyfakadástól/ Átnyilallik életünk / Hószakadásig."

30 versmondó

Mindezzel együtt néha még az intim betétre és a hatvanasévekbeli viccekre való utalást, a szójátékokról nem isbeszélve, megtaláljuk Buda Ferenc újabb verseiben, delehet, hogy nem is ajátékosság, hanem inkább a keserűség

kifejeződéseként. Így, a profanizálódás eszközeivel figyel­meztet bennünket Buda Ferenc az életünket körülvevő

világ profanizálódására, miközben őrzi magában az élet ésaz élet alapvető értékeinek tiszteletét is ...

Füzi László

Buda Ferenc: ÁrvaföldKairosz Kiadó, Budapest112 oldal, kötve 1380 Ft

(Utánközlés, Könyvpiac, 2000. június-július)

Buda Ferenc: Hadak jöttek" ... s nem az ökölnek, vitéze lettem a szívnek."

Nagy László

Hadak jöttek, hadak mentek, lám,eltűntek a hadak, kincstárikifakult gönceiket a lengyelpiaconkótyavetyéli a pórnép, hadakjöttek, hadak mentek, vér, füst,idegen szó szivárog elő azemlékezet réseiből, kormoskerozinbűz, elhaló, szürkeágyúdörej, hát ennyi, csak ennyia történelem, negyven, száz,százötven év után negyvenszázultimó, ki nyerte vajon apartit? negyven, száz, százötvenév csak ennyi, mert Teelőtted,

Uram, ezer esztendő is, repedtpohárban feketül immáronfelismerhetetlenné az idő

üledéke, nem tanulunk, ebből

sem tanulunk, még hogy jósolnibelőle! maradunk hát szőrruhás

indulatok leigázottjai, jussonhuzakodók, maradékon marakodók,és hadak jönnek és mennek ésitt a szabadság, minden szabad:szabad a szolga, szabad a gazda,szabad a vásár, hej, akció!akció! reakció! félároneladó, ami eladható,vegyék csak, vegyék! mind vigyékmíg a pajta porig ég! éshadak jönnek, új hadak: ahangszalagrend lovagjai, bunkókhadnagyai, öklök bajnokai,bankók és bankok tábornokai,és mindent megoldanak, s majdmegváltanak a püspökök, prépostok,prelátusok, Krisztus helyett aPilátusok, mosom kezem, mosoma kezem, de előtted, Uram,hiába mosom, mindhiába.Tudom, hogy képtelen, lehetetlenTehozzád oda átkiáltanom,magamban mégis elsuttogom:van-e, lesz-e, marad-e mentségiszonyú vétkeinkre? - Válaszolj,Szív Vitéze.

A Közművelődés Háza - Tatabánya ­

Országos versillusztrációs kiállítás díjazottjai:

2000. április 8-23.

I. díj: Kovács Lajos, Debrecen - Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti SzakközépiskolaJózsef Attila: Várlak

II. díj: Kántor Ágnes, Szeged - Tömörkény István Gimnázium és Művészeti SzakközépiskolaPilinszky 1970. október 14. c. kötete

III. díj: Staudt Ágnes, Székesfehérvár - Tóparti Gimnázium és Művészeti SzakközépiskolaJózsef Attila: Iszonyat és a Nagyon fáj c. vers

Különdíj: Sánta Balázs, Tatabánya - Péch Antal Műszaki Szakközépiskola és GimnáziumSzilvási Csaba: Kurrenty Köbölönc

A fentieken kívül a Versmondó cimü lapban való megjelenést javasolta a zsűri:

Török Csaba, Békéscsaba - Arany János Középiskola - József Attila: A cipő

Verebics Ágnes, Székesfehérvár - Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola - József Attila: Óda II.

Lugossy István, Homokbödögei Művészeti Alapiskola - József Attila: Egyedül

Szoták László, Debrecen - Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola - József Attila:Ringató

Mucsi Angéla, Debrecen - Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti SzakközépiskolaJózsef Attila: Reménytelenül

Szabó Károly, Debrecen - Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti SzakközépiskolaJózsef Attila: Tiszta szívvel

Farkas Csilla, Győri Balett Művészeti Szakközépiskola - József Attila: Magány

Sánta Balázs-Végh Katalin, Tatabánya - Péch Antal Műszaki Szakközépiskola és GimnáziumJózsef Attila: A város peremén

KHr1eftt~ Köbölönc1(1S- és na6~e»Jber9·~er»Jek-vefsek

Sánta Balázs: Szilvási Csaba verses kötetéhez

E számunkat az Országos versillusztrációs kiállításra beérkezett ésdíjazott alkotásaival illusztráltuk.

versmondóKiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

1992

Támogatónk:Nemzeti Kulturális Alapprogram,

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,

Felelős kiadó: Bodor-Palkó PálA szerkesztőség címe: 1011 Budapest, L, Corvin tér 8.

Főszerkesztő: Kiss LászlóTelefon: 06 (30) 223-573

ISSN 1217-3282

Dupla szám: ára 112,- FtA Versmondó megrendelhető a szerkesztőség címén.

Előfizetési díj egy évre: 672,- FtMegjelenik évente hat alkalommal.

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók KönyvesboltjábanBudapest VI., Andrássy út 45.

A címlapon Szabo Lőrinc látható.

31 versmondó

Szabo Lőrinc

Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,majd megnövök én,mint a tüdő a fazékból,kidagadok én.

Kicsi vagyok én,majd megnövök én,apámnál is, anyámnál isnagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,erős leszek én,világ minden óriásátföldhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,bátor leszek én,óriások palotáitelfoglalom én.

Kicsi vagyok én,nagy úr leszek én,aranyszobát adok mindentestvéremnek én.

Kicsi vagyok én,vezér leszek én,én leszek a legjobb embera föld kerekén!

Hörpentő

Gá-gá, bíró, bumbele, Máté,nem apádé, nem anyádé,tied ez a nagy karéj,tej van hozzá, hófehér.Míg ezt szépen megiszod,húz a liba papucsot,indul messze Angliába,fél, hogy fázni fog a lába.Azt üzeni: odaér,mire elfogy a karéj,s ahogy iszod a tejet,kortyok szerint lépeget:lép,lép,lépeget,még,még, még egyet -az utolsót! Így ni! Máregész üres a pohár!Ennek aztán örvendek,s én is nagyot hörpentek.

32 versmondó

Versek a gyerekszobából

A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi(Hujj, hujj, én a szél vagyok!)kék udvarban seprűjével

megkergette a napot.Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!Nap mondta: Bujj, bujj, bujj!Szél kergette,utólérte,jól megverte a napot;megkergette,utólérte,jól megverte,összetörte,kék udvarból kiseperte,kendőjébe bekötötte,mondjátok meg: hova tette?Zsebretette a napot.Zsebretette? Zsebre ő!

Azért van most rossz idő.

Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,repülőgép, amin jár,szél röpíti, az a gépe,így ül a ház tetejére.Ház tetején sok a drót,megnézi a rádiót,belebúj a telefonba,lisztet rendel a malomban.Lisztjét szórja égre-földre,fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,fehér már a város tőle:

fehér már az utca,fehér már a muszka,pepita a néger,nincs Fekete Péter,sehol,de seholnincs másfekete,csak a Bodrikutyánakaz orrahegye -és reggel az utca, a muszka, a néger,a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péterés ráadásul a rádiómind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Veszedelem

Ütöttem. Ő is ütött, ahol ért.Szeretnéd tudni, hogy miért?Nekem volt pénzem, neki nem,ebből lett a veszedelem.