Versmondó / XXIII. évfolyam Tél

8/18/2019 Versmondó / XXIII. évfolyam Tél

1/92

versmondóXXIII. ÉVFOLYAM 2015. TÉL


2/92

Kroó Anita: Nem vagyok gép

Kroó Anita: Mickey és én


3/92

versmondóAlapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja


4/92

TARTALOM

Ebben a számunkban a borító első oldalán Kroó Anita Hotel Budapest,a hátsó oldalán a Köztársaság tér című festménye látható,

TANULMÁNYOK

Pomogáts Béla A hűség költője ......................................................... 3Fodor András Elállt a szél................................................................ 3 Bucsuzás a „tavi iskolától” ....................................... 6 Egy barátságra .......................................................... 9Varga István A szolgálatos ember ................................................12Fodor András Tested kenyerén ...................................................... 13Cséby Géza A lengyel irodalom képe – különös

tekintettel Adam Mickiewiczre – három magyar középiskola

diákjainak tudatában ............................................... 14Jan Kochanowski XXIV. dal ................................................................ 14Adam Mickiewicz A tenger csöndje ..................................................... 17Herbert Zbigniew Töprengés a nemzet problémája felett .................... 20Zsirai László Veretes versekkel nevelni –

Kerék Imréről ......................................................... 22Kerék Imre Fa ............................................................................ 22Kerék Imre Anakreóni ............................................................... 26

NAGY LÁSZLÓ 90 ÉVES

Vasy Géza Nagy László FelsőiszkáztólFarkasrétig .............................................................. 28 Nagy László Rege a tűzről és jácintról ........................................ 30 Kiscsikó-sirató ........................................................ 32 Versben bujdosó ..................................................... 36 Ki viszi át a Szerelmet........................................... 38Tóth Gábor .................................................................. 39 Nagy László ember- és

világképe a látomásos költészet eszközeivel .......... 39 Nagy László ................................................................ 40 Búcsúzik a lovacska ................................................40Mórocz Gábor

„A költő nem tévedhet” .......................................... 44 Nagy László ................................................................ 45 Himnusz minden időben ......................................... 45

LATINOVITS–KONFERENCIA

Novák Imre Rómeó, Cipolla, Ványa

Bácsi – Latinovits Zoltánról ................................... 49Juhász Ferenc Latinovits Zoltán koporsója kívül-belül teleírva, mint az egyiptomi mumia-bábok (Részlet) ..................................................................54

Latinovits ZoltánLegkedvesebb verseim ............................................ 58József Attila (Kedvesem betegen...) ............................................ 58

Tóth Zsuzsanna Szabálytalan versmondás? ...................................... 60Illyés Gyula Búcsú L. Z.-tól ........................................................ 68

MŰHELY

Szilágyi Ferenc A művészi stílusutánzásról ..................................... 69 XLIV. ’Soltár .......................................................... 71

VERSMONDÁS – HUNGARIKUM

KL A versmondás mint hungarikum ............................. 73Gyurkovics Tibor A vers ...................................................................... 74

VERSENYEK, KÖLTÉSZETIESEMÉNYEK

Kiss László „Örök pódiumon” hetedik országos vers- és prózamondó verseny ............................................... 76Váci Mihály Áldott vagy te ......................................................... 77Cséby Géza

Galíciai ősz és poznani november .......................... 80Andrzej Grabowski Jegyzet .................................................................... 81Stefan Jurkowski Szentmentális utazás ............................................... 81Ares Chadzinikolau Vágy........................................................................ 81Kazimniez Burnat Az úton ...................................................................82Cséby Géza

Sínek közt ............................................................... 82L. J. Versek viharában ..................................................... 83

KÖNYVAJÁNLÓ

Vasy Géza Nagy László ............................................................ 84Zsirai László „érezzék egy kézfogásról” ...................................... 85

KROÓ ANITA FESTŐMŰVÉSZ

Curriculum vitae ......................................................... 86


5/92

versmondó 3

TANULMÁNYOK

Pomogáts BélaA HŰSÉG KÖLTŐJE

Emlékezés Fodor Andrásra

Három évtized

Három évtizeden át voltam barátságban Fodor Andrással. Ennek a barátságnak a dokumen-tumait egy kisebb kötetre való írás őrzi, melyeket sűrűn egymást követő köteteiről írtam; ésőrzi Fodor András naplója is, amelyet annak idején egy kissé úgy is olvastam, mint szemé-lyes múltam krónikáját, minthogy több olyan eseményt is megörökít, amelyben valamelyesrészem volt, és amely az én emlékezetemből bizony kiesett. Ez a barátság nem volt olyanszoros, mint azok a szálak, amelyek Fodort az egykori Eötvös Kollégium-beli társakhozvagy atal tanítványaihoz, követőihez fűzték, de barátság volt, ismétlődő találkozásokkal,

beszélgetésekkel, családi összejövetelekkel, születésnapokkal, látogatásokkal a Bajcsy-Zsi-linszky úton és Fonyódon, és főként egyetértéssel abban, hogy a magyar irodalmi életbenmilyen értékek védelmére, milyen jó szándékok tá-mogatására kell törekedni. Bevallom, abban, hogy kétesztendeje szerepet vállaltam a Magyar Írószövetségélén, Fodor András véleményének és biztatásának ko-moly súlya volt. Nem kívánom most ennek a több mint három évtize-

des barátságnak az epizódjait feleleveníteni – mindezFodor András irodalomtörténeti és személyes vonat-kozásokban egyaránt hihetetlenül gazdag naplójegy-zetei révén nyomon követhető. Csupán a „kapcsolat-felvétel” kezdetére tekintenék vissza. Ez egy kis írásvolt, amelyet még kritikusi pályám kezdetén, az elsőhárom-négy recenzió között publikáltam a Könyvba-rát című kis folyóiratban. A lap a New York-palotábanszékelő egykori sajtóház első emeletén készült, fő-szerkesztője Katona Jenő volt, aki valamikor a katoli-kus reformmozgalmakban, majd 1945 után a kisgazda

párt irányításában játszott szerepet, és a szerkesztőségiszobákban leginkább „magánszemináriumot” tartott:irodalomról, újságírásról, politikáról – igen élvezete-sen; magam is sokat tanultam tőle. Az irodalmi rovatot pedig Bozóky Éva irányította, Donáth Ferenc felesé-ge, aki nemrég tért vissza családjával a romániai de- portálásból.

Kis írásom Fodor András Józan reggelcímű (má-sodik) verseskötetéről próbált pár sorban ismertetéstadni, és a lap 1959. áprilisi számában látott napvilá-got. Mint nagyon régi és elfeledett dokumentumot,

ELÁLLT A SZÉL

Elállt a szél a kertben.A sarki nyurga fák most pengetik az alkonyutolsó aranyát.Kapott az ég is csillószálakból uj mezőt.Szarvasbogár-kampóikat letéve ballagnak épp a villanyszerelők.Tetszik a fülelő csend,a fanyar könnyüség.Izlelgetem, mint nyelvemena bukszus levelét.Hagyom, hogy elpihenjena folyton kérdezett,

eszmélet ösztökéinkerengő képzelet. Ne bántsa már a bánat,a testesült hiány.Árnyékok lugasábanlehessek még vidám,mikor a lombok, házak ködében odafönn parázstüskékkel felragyogaz irgalmas közöny.


6/92

4 versmondó

TANULMÁNYOK

hadd másoljam ide: „Emlékszünk első kötetére; a Hazafelésorai fér as, gondolkozó arcotmutattak. Ez az erénye – az intellektualitás – új verseinek is alaphangja lett. Csakhogy a bemutatkozás biztos nyugalma helyett a Józan reggelvívódásokkal terhes. A korábban vi-szonylag egyszerűnek látott világ bonyolulttá válik, a valóságot elemző értelem megbontjaa »felix simplicitas« összhangzatát, s lázasan vajúdik valamiféle újabb harmónia megterem-

téséért. Ám az intellektuális vívódás, a küzdelem a »szűk világ rabságával«, a magánnyal,az »időnek mögénk hanyatló árnyával« mégsem töri riadt kiáltozássá a verset – fér as ésgondolkozó fegyelemmel szorítja formába vívódásának lázait a költő. Mindez dialektikusképletet ad: az értelem lázadása szétbontja ugyan a világképet, de az értelem fegyelme a régiszétbontásának és az új világképért való vívódásnak folyamatát zárt, intellektuális formábakényszeríti.

…kell[…] vonszolni gyötrő terheit a szépnek, – s befelé kínzó vad fegyelemmel

keresnem azt, amit ismertem egyszer, a boldogító kerek-egészet –vall erről maga Fodor András. Gondolati líraisággal – eszmélkedő költői alkattal rokon azepikus hajlam. Friss képek felvillantásával veszi számba a körötte kavargó valóságot, de alassan-megfontoltan induló, epikus vers egyre több szenvedélyt kap: az epikus kép hirte-len lírai vallomássá ég. Ez a »hangváltás« a kötet majd mindegyik versének szerkesztésére jellemző. És ezek a vallomások újra és újra békítenek valamit a költő vívódásán, felelnekkínzó kérdéseire, lassan bár, de mégiscsak építik a »boldogító kerek-egészet«.”Fodor András kötetét akkor – a magyar forradalom leverését követő esztendők politikaigyanakvással és ideológiai éberséggel telített légkörében – ellenségesen fogadta a kritika.Akadt bírálat, amely szinte feljelentő modorban gyelmeztette az irodalmi hatalmasságokata költő úgynevezett „ellenforradalmi” hangulatkeltésére, elvégre a rossz közérzet eleve „el-lenforradalminak” számított egy olyan korban, midőn a hatalom mindenkivel ünnepeltetniszerette volna magát. Nos, ebben a túlzottan is átpolitizált kritikai mezőnyben az én kisírásom valóban a szokásostól eltérő hangot ütött meg, és Fodor András, naplóinak tanúságaszerint is, ezt a hangot meghallotta, ennek a hangnak örülni tudott. Innen való személyesismeretségünk, majd jó három évtizedes barátságunk kezdete.

Költészet és harmóniaFodor András a hűség költője volt, ha látszólag messze került is eredeti élményeitől. Kicsinysomogyi faluból származott, Kaposvárott tanult. A budapesti egyetemen szerzett tanári ok-levelet, volt szerkesztő és könyvtáros. Bejárta az országot, és megismerkedett távoli váro-sokkal. A háborút követő években jelentek meg első versei. Első verseskötete, a Hazafelé,mégis csak 1955-ben került közönség elé. Meredek utat választott: a falusi élményvilág ésindulás után sorra hódította meg a modern irodalom és művészet tartományait. Legkiválóbbangol és orosz műfordítóink közé tartozott. A szaktudós otthonosságával ismerte a modernzenét: Sztravinszkijról nagy sikerű könyvet írt.A hivatott esszéista módján szólt a modern költészet elméleti és mesterségbeli kérdéseiről.


7/92

versmondó 5

TANULMÁNYOK

Mégis hűséges tudott maradni eredeti világához, azokhoz a biztonságot nyújtó életelvekhez,amelyeket első verseskötetében megfogalmazott.A hűség és a szervesség titka egyéniségében és költői szemléletében rejlett. Magatartását

a harmónia vágya szabta meg. Sokan áhítják az összhangot, ám annál kevesebben képesekkialakítani. Ő igen – mindig megtalálta az egyensúlyt, mindig bölcs harmóniát teremtett.

Holott jól tudta, hogy a körötte zajló élet egyáltalán nem harmonikus. Ismerte a feszültellentéteket, belőlük kellett összhangot teremtenie. „Sosem látom egynek a világot. / A dol-gok tükre két arcot mutat” – tett ars poetica-értékű vallomást Kétarcú világ című versében.A szemlélet dolga, hogy megmutassa a világ eredendő kétarcúságát, s a magatartásé, hogyvalamiképpen feloldja az ellentmondásokat. Fodor András sohasem elégedett meg az első benyomásokkal, a hirtelen indulatokkal, nem adta át magát óvatlanul sem az örömnek, sema fájdalomnak. Önvizsgálat nélkül nem ítélkezett élményei felett, véleményét sokoldalú ta- pasztalatszerzés és elmélyült gondolkodás során alakította ki. Ez a magatartás intellektuálistermészetről tanúskodott. Költőről, aki a mérlegelő józanság iránytűjével tájékozódott a vi-lág forrongó szenvedélyei és feszült ellentétei között. Józanságot tanúsított, egyszersmindelutasította azt a rideg magatartást, amely mindent a rideg ésszerűségnek rendel alá. Mér-legelése és pontos logikája mögött tiszta költői szenvedély hevült. Szenvedély, amely tanú-vallomásra kényszerítette, s amely az emberség és igazságosság eszményének kötelezte el.Fegyelmezte magát, lázasabb indulatait mégsem rejthette el, számot kellett adnia magányos,szorongató pillanatairól is. Ez a számvetés a belső biztonság megszerzésének eszköze volt.A józanság költője önvizsgálatot tartott, visszatekintett, felmérte sorsát és helyzetét. Ezek adrámai pillanatok mindig az erőgyűjtés pillanatai voltak. Nagyobb biztonság követte őket:további emelkedés.

Költészettan: egy angliai vers

Az önvizsgálat és az erőgyűjtés verse volt a Hegyek és tavak. Egy angliai utazás során szüle-tet 1957-ben, és az 1961-es évszámot viselőTengerek, dombokcímű kötetben jelent meg. Akötet első ciklusa, az Át a tengeren, valójában önálló verseskönyv lehetett volna. Az utazás,a nagyvilággal való ismerkedés költői ihlete nyomán született. A magyar lírában mindigkitüntetett szerepet kapott az utazás.A szűkebb hazai láthatár ilyenkor nyílt meg igazán. Költőink idegen országokkal és messzi

városokkal találkoztak, s e találkozás révén egészen másként látták a hazai életet is. Ja-

nus Pannonius Itáliában, Balassi Bálint Lengyelországban szerzett tapasztalatot. A modernmagyar költészetnek Párizs lett az egyik szülővárosa. Ady, József Attila, Radnóti és Illyésrészben a Szajna partján fogalmazta meg a kor magyar költőjének feladatát. A háború utánegész költői népvándorlás indult Nyugat-Európa és a szomszéd országok felé. Vas István,Jékely Zoltán, Csorba Győző és Takáts Gyula Itáliában, Somlyó György Franciaországban, Nagy László Bulgáriában szerzett tapasztalatot. Aztán hosszú időre bezárultak a határok,a hidegháború megakadályozott minden utazást. 1957-től nyílt ismét lehetőség arra, hogyköltőink világot lássanak. Vas István és Fodor András Angliát, Garai Gábor Itáliát, KépesGéza Hellászt, Simon István a távoli Vietnamot kereste fel. Mindegyikük versekben és ver-seskönyvekben örökítette meg úti élményeit.


8/92


9/92

versmondó 7

TANULMÁNYOK

iskola” a középangol tóvidék háromromantikus költőjét, Robert Southey-t,William Wordsworth-öt és SamuelTayler Coleridge-ot jelenti. E költőkmunkásságára meghatározó hatással

volt a tóvidék természeti környezete.Különösen Wordsworth lírájára, amelya táj csendes harmóniáját és szelíd ro-mantikáját fejezte ki. Az angol költő atermészetben keresett példát; a mozdu-latlan tavakban, az arányos dombok- ban, a mezei virágokban látta a létezésgyönyörű összhangjának igazolását.Az embert a természet részének te-kintette, azt tartotta feladatának, hogyelvegyüljön a tájban és a természetcsodái között. Fodor András költemé-nye nemcsak a vándor búcsúzása attóla tájtól, amely egykoron Wordsworthösszhangot kereső vágyának tanújavolt. A modern költészet búcsúja isa természet elemi harmóniájától és aköltői összhang biztonságot szerző él-ményétől. Kései búcsú, hiszen a „taviiskola” harmadik költője, az ópiummá-moros kalandokba merült Coleridge,már egyszer búcsút vett a szelíd harmóniáktól, midőn látomásos költői mítoszokban fejezteki a szívében dúló viharokat. Az alcím mindenesetre jelzi, hogy Fodor András most a termé-szetes összhang felbomlásáról akar vallani.A „tavi iskola” költői a természet egyszerű rendjében keresték a teljes világrend megnyi-

latkozását. A virág, a mező és a domb titkokat rejtett, a költő dolga volt, hogy megfejtse rej-telmes üzenetüket. „…megtanultam másképpen nézni a Természetre [...] kihallom belőle azemberiség csöndes bús zenéjét” – szólt Wordsworth híres verse, aSorok a tinterni apátság

fölött (Szabó Lőrinc fordítása).Fodor András, midőn a atal Wordsworth és Coleridge példájára gyalogosan barangolta be a tóvidéket, maga is hallotta ezt a „csöndes bús zenét”. A természetnek az ő számára isvolt titokzatos üzenete: saját sorsának titkait látta a tájban, amint a sziklás ösvényen haladvakörülnézett. A meredek kaptató, a vízmosás, a sziklagörgeteg jelképes értelmet kapott. Atájat gyelte, és közben önmagával folytatott néma vitát. Letekintett a szelíd völgyekbe,felnézett az előtte magasló szirtekre: felmérte közöttük helyzetét, a pályát, amelyet befutott.A vers első sorai a látványról adnak képet. Ezt a képet enyhe szorongás itatja át: „A sziklákközt, amerre fordulok, / jönnek elém nyekergő bégetéssel / gubancos szőrű fekete juhok. /Kocognak, jönnek a vízmosta lejtőn, / bárgyú szoborként megállnak előttem.” Az idegenségszorongató érzése ezt követően felerősödik: „Miféle nyomasztó tájra vetődtem? / Gyom-

3Igen, onnét jöttem, a völgyből,a tavak, rétek bűvöletéből,de elveszitettem a lenti világot,már nem találnék benne haza.Rám nem nyitná ki gyönge szirom-ágáta sárga nárcisz csillaga. Nekem csak ez maradt:a nedves görgeteg,az ideges szél érdes rebbegése,töredezett, szögletes ormok a szürke felhők uszonyára vésve.Csak ez maradt enyém, e szomjuság,a küszködés, a lihegés, csak ez maradt,

az összeérő tüzrózsák a bőr alatt,az akarás gyötrelme, mely nem hágy merengni,a hit kemény parancsa, mely a tetők fele űz,csak ez maradt:az önkinzás vezeklő szabadsága,csak a reménytelen remény,hogy nem csábithat vissza semmi,hogy tudok mégis itt az ismeretlen,szikár-keserves kaptatón botolni, menni.


10/92

8 versmondó

TANULMÁNYOK

romig ér a szédület kínja, / a kétség szigonya mellembe roppan: / hová indultam ezen azúton? / Miért vergődöm így megalázva? / Forró teherként fülemen perzsel / zúzott hajam kétlebomló szárnya.” Az egymást követő kérdéseket kétségek vezérlik. E kétségek igazolják,hogy a sziklás ösvényen haladó költő nem a tájjal – önmagával és sorsával viaskodik. Akét élmény, a mind elhagyatottabb táj látványa és a belső nyugtalanság, szervesen egészíti

ki egymást. A tájrajz mintegy előkészíti a vallomásos kérdéseket. A kérdések pedig jelzik,hogy a költő gyelme egyre jobban önmaga felé fordul: a tájrajz legfeljebb a személyesszámvetés kerete és jelképes kifejezése lesz.A következő szakasz tanúsága szerint a költő ismét a vidéket szemléli. Visszatekint a tá-

voli völgyre, és felidézi a tavak partján élő hajdani költők szellemét: „Mocsárban áznak ameredő szirtek. / Ne vágj neki az úttalan útnak! / nézz vissza, nézd, a palahegyek árnyán, /a völgy ölében tavak hunyorognak. / Párás partjukon bolyongtak a költők, / ott, hol a földszinte el sose fárad, / hol zsongatják az örök-új örömét / a rétek, a lombok, a nádak, / hol ateremtő csend özönében / fürdik az emberi lét, / s nézi magát a szelíd lehetetlen / fönt, azidőtlen egekben...” E szakasz mintha az előző antistrófája lenne: az elhagyott völgyet mu-tatja be, a „teremtő csönd” hazáját, amely visszatekintve még derűsebbnek és gazdagabbnaktetszik. Egyszersmind egy elveszett költői életformát, amelyben tiszta rend és természetesösszhang uralkodott. A „tavi iskola” költői még ebben a rendben és összhangban éltek. Aszelíd tájban látták a létezés tükrét, és az „időtlen egekben” az emberi sors magyarázatát.Fodor András nosztalgikus érzéssel gondolt vissza erre az elveszített életrendre. Ifjúságá-

ban ő maga is a természetes összhang gyönyörű világából indult, ezt az összhangot veszítetteel, midőn arra kényszerült, hogy átélje a kor nagy feszültségeit. Vesztesége személyes vesz-teség: szorongó érzést okozott. Ezért óvta önmagát az úttalan utaktól, a veszélytől, amelyaz ismeretlenben leselkedik. Önmagát gyelmeztette: „Ne vágj neki az úttalan útnak!” Azönmegszólító forma általában a számvetésre utal. Arra, hogy a költőnek saját sorsával, sőtaz emberi létezés végső kérdéseivel kell számot vetnie. Németh G. Béla megállapítása sze-rint ez a forma Arany János költészetében lett általános, Babits Mihályéban vált jellemzőfordulattá, és a kései József Attilánál teljesedett ki igazán. A Hegyek és tavak esetében is aköltői személyiség önvizsgálatát vezette be.Az önvizsgálat szellemi feszültsége mind ez ideig a vers zaklatott kérdéseiben és kételyről

árulkodó óvásaiban öltött alakot. A harmadik szakasz nyíltabban vállalta ezt a belső feszült-séget, helyezte mérlegre a kialakult költői eszményeket, és jelölte ki a követendő utat. Avisszatekintést most is nosztalgia szőtte át, a nosztalgiát viszont határozott fegyelem tartotta

ellenőrzése alatt. Annak tudata, hogy az ifjúság természetes derűje már véglegesen a múlté,és ebbe a múltba nem vezet vissza út: „Igen, onnét jöttem, a völgyből, / a tavak, rétek bűvö-letéből, / de elveszítettem a lenti világot, / már nem találnék benne haza; / rám nem nyitnáki gyönge szirom-ágát / a sárga nárcisz csillaga.” A „tavi költők” gyönyörű harmóniájátmindenestül elsodorta a változó idő. Új ideálokra van szükség, új költészettanra, amely avilág és a szív feszültségei nyomán születik.Ennek az új és küzdelmes költői magatartásnak a vállalása nem egyszerű, vívódást és meg-

hasonlást okozott. A költő fokozatosan ismerte fel szükségszerűségét, egyszersmind morális pátoszát. A vers utolsó sorai, akár egy drámai monológ, ezt a felismerést fejezték ki. Előszöráttételesebb módon, természeti képekbe ágyazva: „Nekem csak ez maradt: / a nedves görge-teg, / az ideges szél érdes rebbegése, / töredezett szögletes ormok / a szürke felhők uszonyá-


11/92

versmondó 9

TANULMÁNYOK

ra vésve.” Aztán közvetlenebb formában, arról az erőfeszítésről és gyötrelemről beszélve,amit a nehéz emelkedő kíván és okoz: „…csak ez maradt enyém, e szomjuság, / a küszkö-dés, a lihegés, csak ez maradt, / az összeérő tűzrózsák a bőr alatt, / az akarás gyötrelme, mely/ nem hágy merengni, / a hit kemény parancsa, mely a tetők fele űz...” Végül vallomásoserővel határozva meg a kialakított magatartás legfontosabb törvényeit: „…csak ez maradt:

/ az önkízás vezeklő szabadsága, / csak a reménytelen remény, / hogy nem csábíthat visszasemmi, / hogy tudok mégis itt az ismeretlen / szikár-keserves kaptatón / botolni, menni.”

A küzdelemre alapozott költői magatartásnak poétikai következménye van. Fodor Andrásköltészettana, a Hegyek és tavaktanúsága szerint, arra a meggyőződésre épült, hogy a vers-nek belső nyugtalanságból és feszültségből kell megszületnie. Pontosabban: le kell győzniea nyugtalanságot, fel kell oldania a feszültséget.

Más ez a költészettan, mint a „tavi költőké”, például Wordsworth-é , aki híres versesköny-ve, a Lírai balladákelőszavában a természeti harmónia követésében jelölte meg a költőfeladatát. Az emberi élet nagy ellentmondásainak kifejezésére alapozott ars poetica FodorAndrás versének tanulsága szerint inkább a modern művészben találta meg mesterét. Bar-tók Bélában, akinek zenéje már a atal Fodor Andrásszámára ihlető példát jelentett. Ez a példa a diszhar-monikus élményekből és hangzatokból megteremtettmagasabb rendű harmóniára mutat. Fodor Andrásmár az 1948-ban írt Bartók című versében aCsodá-latos mandarinra, az Allegro barbaróra és aCantata Profanára hivatkozott. „...csak / az halhatatlan, akifél, de / ki félelmét is biztatásként / hagyja reánk, a

rokonokra” – fejezte ki egyszerű szavakkal Bartókújszerű „harmóniájának” élményforrását és moráljátegyaránt. Ő maga is mindjobban felismerte a világbandúló ellentmondásokat. Az 1955-ös Józan reggelésaz 1961-esTengerek, dombokcímű köteteiben velükvetett számot. Az idegenség bánata, az Emberi sor- sunk , a Kezdeni újra, az Európa, 1959: sorra ennek aszámvetésnek a versei.

A Hegyek és tavak költői kompozíciója is hangsú-lyozta, hogy a soraiban kifejezésre jutó ihlet mélyenátélt ellentmondások újszerű összhangja révén szü-letett. Az ellentmondásos szólamokat és a feloldásttisztán mutatja a háromtételes szerkezet. Az első aköltő közérzetéről adott számot: kételyekről és féle-lemről, amelyek a sziklaösvényen haladva rohanjákmeg szinte váratlanul. A második tétel antitézis. Azelveszített természetes harmóniát, az idill dallamátcsendítette fel. Végül a harmadik szintetikus jellegű:költője még egyszer felidézte az elveszített biztonsá-got, majd számot vetett a megpróbáltatásokkal. Már

EGY BARÁTSÁGRA Kötöztük szélre, vízre, lángra, beszakadt évek szurdokára,a fal nélküli éjszakára, ez az erő el nem szakadt.Gyanakvó vád ha megtapodta,kapaszkodott a csillagokba,sugara szárnya összefogta a züllő távolságokat.Ha dől a hegyre, házra este,ráismerek intő kezedre,lépcsőkön, ajtón át peregve megyek veled az útra ki.Léptünk verődő könnyü ércemuzsikát rak időre, térre,

a pusztulás irdatlan éhe se tudja csendbe rontani.Véges szabadság ráadása,egyetlen érv az elmulásra,árulók ellen égi dárda, hatalmunk benned él, perel.Kötődik bátran éjre, napra,a lét fagyán is megtapadva,akár a törvény tiszta lapja,nem évül el, nem évül el.


12/92

10 versmondó

TANULMÁNYOK

nem rettegett tőlük, mint az előbb. Vállalta őket, meg akart küzdeni velük. Elfogadta azismeretlen kihívását, a nehéz terepet, amelyen előre kell jutnia. Új magatartást alakított ki,amely a „reménytelen reménytől” kapta igazi erejét, s a küzdő ember hősi morálját fejezteki. Ebben a magatartásban és morálban találta meg a világban tapasztalt ellentmondásokfeloldásának lehetőségét és zálogát.

A barátság költője

Fodor Andrást azok között szokták emlegetni, akik a költői személyiség természetes, mond-hatnók veleszületett elkötelezettségével forrnak össze a hagyománnyal. Valóban, verseigyakran vallanak a szülőföld, az emberi és költői örökség megtartó erejéről; arányos szer-kezetei, világos képstruktúrái, látásának józan realizmusa azt a hagyományt idézik, amelyetArany János, Babits és Illyés költői szemlélete és nyelve igazolt. Verseinek azonban vanmég egy sajátossága, amely a hagyományra, egy szélesebb körű örökségre utal, s ez a versés a költői életrajz lényegi összefüggése, szüntelen kapcsolata. Mások meta zikai sejtelme-iket, lelkiállapotaikat, mint valaha mondták: „világérzésüket” öntik a vers formáiba, ő mégközérzetét, „ lozófíáját” is a konkrét élmények közegében, az élet eseményein fölszikráz-tatva jelenítette. Verseiből rejtett önéletrajz bontakozik ki: életfordulatainak, főként emberikapcsolatainak története. Költészete ilyen módon szinte nevezetes naplóival párhuzamosanhaladt. Valóban, a naplófeljegyzésekből gyakran rekonstruálható egy-egy költői mű születé-sének története vagy érzelmi háttere, így azok az emberi kapcsolatok is, amelyek igen nagyszerepet kaptak Fodor András lírájának alakulásában.Fodor életének, műveiből ítélve, az egyik legfőbb tartalmát éppen ezek az emberi kapcso-

latok: a barátság, a szerelem, a kicsiny megtartó emberi közösség élményei adták. Verseigyakran egy-egy barátság konkrét eseményvilágához kötődtek; olyanok, mintha az időbenlezajlott beszélgetéseket, vitákat, közös felismeréseket jegyezték volna le, örökítették vol-na meg. Kapcsolatok születéséről, válságáról, bomlásáról tudósítottak; mesterek és társak portréit rajzolták. Ilyen kötet volt például a Fülep Lajos és Colin Mason emlékének szentelt,l973-ban megjelent Kettős rekviem. Az olvasónak gyakran támad kedve, hogy mintegy el-képzelje, a sorok mögül kihámozza az írások életrajzi hátterét. Mindez magánügy – mond-hatná valaki értetlenül –, minek kell versbe venni az itt-ott elhangzott beszélgetések foszlá-nyait, befejezni a félbemaradt párbeszédeket, elbúcsúztatni a hűséges halottakat és a hűtlenéletben maradottakat. Pedig nem így van: Fodor emberi kapcsolatokat kottázó versei mindig

túlmutattak önmagukon; jelentésük tágabb körben érvényesült, mint a töprengéseiket vagyszenvedélyeiket kigyújtó élmény: a barátságok története.Költői világában a személyes kapcsolatoknak, a kicsiny emberi közösségeknek különös

súlyuk-szerepük volt. „Én mindig őket hordozom: az összebúvó közösséget” – vallotta egyrégebbi versében, A barátság csodájá ban. A barátság tehát a közösségi igény konkrét for-máját kapta nála; a barátságban, a családban, a szerelemben kereste és találta meg az emberiszolidaritás magasan fénylő példáit, köznapi bizonyítékait, egyáltalán: a méltó emberi életesélyeit. A róluk írt versekben fejezte ki megfoghatóbb tárgyiassággal a közösség erejét, él-tető áramát. A személyes kapcsolatok vallomásaiban tisztázta eszményeit, költői hivatását;s bennük tudott elvontságoktól mentesen, eleven érdeklődéssel fordulni a tágabb közösség


13/92

versmondó 11

TANULMÁNYOK

sorsához. De az emberi kapcsolatokban, a barátság eszmélkedésre serkentő közegében ta-lálta meg azt a menedéket is, hová zaklató élményei és felismerései elől – gyógyulni, erőtgyűjteni, töprengeni és ítélkezni – visszavonulhatott.Mert a történelem és az életsors, akár a rossz közérzet próbáival vagy emésztő fájdalmaival

napról napra meg kellett küzdenie. A világháborúk, gyilkosságok és zsarnokságok fenyege-

tő közelsége szorongatta; aggódnia kellett a magyarság és a magyar kultúra jövője miatt;gyötörte a magány, s egyre jobban próbára tette az emberi létezés esetlegességének tudata. Avilágot ő is gyakran látta közönyös hatalomnak az ember felett: „felettünk a nyelvenincs ha-rang / öblén megfullad minden érv, / nem kondul vissza hang” – panaszolta aVers a fűszál -ról soraiban. Ezért érezte saját létezését is kiszolgáltatottnak, sorsát ismeretlen összefüggé-sek eredményének, egy titokzatos és képtelen egyenlet részesének. Gonosz tapasztalatai,szorongásai, a rátörő magány elől menekült a személyes kapcsolatok megbékítő szigetére.A barátság tehát „sziget”: az egymást keresők és egymásra találók menedéke; közös gond

építménye, közös oltalom volt. A modern költészetben nem az első: ilyen volt Stefan Georgeköre, a francia Abbaye vagy Kerényi Károly humanista környezete: ez utóbbi a Sziget nevetviselte. Csakhogy míg e „szigetek” éltető ereje az elzárkózás volt, a választott ideák képvi-selete, Fodoré a közösségépítés szenvedélye: kapcsolataiban nem elkülönülni, hanem felol-dódni akart. Egészen más elvek szerint élt és építkezett, mint George görögös-nietzscheánuskörnyezete, vagy a hatékonyság és küldetés fokozott igényével beoltott Abbaye írói. Legin-kább Babits vagy éppen Németh László szellemi „szigetének” rokona volt az övé: nem el-vont példát akart adni, hanem gyakorlati igazságokat, tartalmukban éppenséggel közösségieszményeket. A barátság olyan menedék, olyan „sziget” volt az ő számára, amely nemcsakóvott, vértezett és erősített, hanem a tágabb közösség hasznára is vált: egy zsarnoki korbanképes volt létrehozni az emberi szabadság kis köreit, emellett nemes eszményeket sugáro-zott, a közösségi együttélés példa értékű modelljét teremtette meg, s ezzel erkölcsi üzenetevolt. „Nekünk – vallotta Fodor András – a világ igazáért / magunkat kell megváltani: /akárhogy billegnek köröttünk / szigetek, partok ormai” ( A gyógyulónak ). E vállalt feladat-hoz, hivatáshoz akkor is hűséges maradt, midőn a kapcsolatok lazulását-bomlását kelletttapasztalnia.

Búcsú és vallomás

A már régen atomjaira hullott magyar társadalomban ritkák a közösségépítő emberek (ilyen

volt például Németh László, Bibó István, Nagy László). Fodor András született és elhiva-tott közösségépítőként élt és dolgozott: nemcsak költő és esszéíró, műfordító és szerkesztővolt, hanem kisebb-nagyobb emberi közösségek szervezője és építője, megtartója és lelkeis. Távozása ezért hagyott az irodalmi életben pótolhatatlan űrt maga után. Az írószövetségéletében is, ahol egyike volt a minden irányban nyitott embereknek, a bölcs egyeztetőknek,a kon iktusok megelőzőinek, elsimítóinak.Hiányát sokáig fogjuk érezni, hiszen azok, akik képesek mindenkihez, minden csoporthoz

és minden irányzathoz egyforma érdeklődéssel és jóindulattal fordulni, mind kevesen van-nak. A pártoskodók és pártszervezők idejét éljük, és Fodor András jótékony, békítő szerepét,nem hinném, hogy bárki is be tudná tölteni.A barátság felidézésével kezdtem ezt a megemlékezést, hadd zárjam a gyásszal – egy ko-


14/92

12 versmondó

TANULMÁNYOK

rán és értelmetlenül eltávozott barát halála miatt. Igaz, minden halál értelmetlen, FodorAndrásé azanban kétszeresen az. Átesett egy igen nehéz szívműtéten, jobban érezte magát,dolgozott. Váratlan és képtelen volt a hír, amelyről halála estéjén felesége meggyötört hangja tudósított. Ismeretes a történet: a Balaton vizébe vetve magát egy szívroham végzett vele.Másnap ott voltam Fonyódon, a gyászoló család mellett, velem az erdélyi Lászlóffy Aladár.

Mit is mondhattunk volna asszonyának, nővérének? A magyar irodalmat régen rázta megolyan drámai veszteség, mint Fodor András hirtelen távozása. Talán Nagy László, KormosIstván halálhíre volt ilyen döbbenetes két évtizede. Az ő életük gyorsan lobogó láng volt,Fodoré szelíd parázs, amely nem perzsel, inkább melegít. Az ilyen költőknek sokáig kelle-ne élniük, hogy évtizedek tapasztalatain edzett bölcsességgel igazítsák jó útra egy emberiközösség dolgait.

Varga IstvánA SZOLGÁLATOS EMBER

Soha nem gondoltam volna, hogy somogyi januárok szűnni nem akaró estéin mennyire jó ésfelemelő érzés Fodor András-verseket olvasni. Ilyen sorokat például:

Mert a világból bárhogy szakadj ki, legtöbb magaddal egynek maradni. Értelmet adni minden pillanatnak,

tudni, hogy gúzsba kötve is szabad vagy.

Érdekesnek tartom, hogy ezekre a sorokra nem emlékszem régről, pedig de sokszorsegítettek volna nehéz helyzetekben. Bizony ilyenkor látjuk, miként játszik velünk az idő,ahogy fölkap mindent maga körül, mindent, mindent, amit ér. Lám, csaknem két évtizedemár annak, hogy barátunk, Fodor András testi valójában utoljára indult a néki oly kedves balatoni víznek, s jött a hír: immár mindörökre átjutott ama költőtársa által megénekelt túlsó partra. A távoztával keletkezett űr betöltésére jelentkező nem akadt.

De tudtuk ezt életében is: a vállalt feladatok igézetében élt, szeretett abban hinni, hogya világ előrébb megy munka, szorgalom és kitartás által. Pedig látta, hogyne látta volna: avalóság már nem olyan, miként azt annak idején a szülői házban, a Somssich-gimnázium- ban vagy a Szuntyerben tanították. Újnak nevezett rend új és régi katonái szerveződtek egy

másfajta hadrendbe, létrehozva ezáltal egy olyan világot, amelyben már mosolyogtak csaka költőkre: előre úk, bátran előre, mondták, aztán elrobogtak márkás autóikon az úgyneve-zett üzleti életbe, vagy még rosszabb esetben a politikába.

Utólag azt is mondhatjuk, nyugtatva magunkat, jól van ez így: menjenek csak, akiketnem húz vissza nyelv, nem marasztal Berzsenyi szava, Fülep Lajos bölcsessége, TakátsGyula nyugalma; menjenek a saját világukba! A szép és fennkölt mégis az: maradt mégegy maroknyi csapat, néhány indián összehajol még a rezervátum Aranyskalp vendéglő- jében, régi időkről beszélgetve. Régi időkről, amikor még együtt volt a nép. S amikor alegnagyobb a fájdalom, valaki rázendít arra a régi-régi dalra: „ Isten véled szülöttem, föld,énmiattam lehetsz már zöld”.


15/92

versmondó 13

TANULMÁNYOK

Hallom a dalt, midőn ezt írom, és András énekel, hangja átüt a Berzsenyi Társaságon,át Somogyon, most a Balaton fölött száll éppen... Hallani azokat a jól ismert hajlításokat,melyeket csak ketten tudtak mindahány ismerősöm közül, ketten a drága Király Ágival.

Az elmúlással viaskodik minden anyaszülte, a tudatos lény próbál magyarázatot adni amegmagyarázhatatlanra. A művészet, s ezen belül az irodalom is a bánat ellen való orvos-

ság. Hogy mennyire így van ez, idézzük föl András utolsó bejegyzését naplójába, amelyet1997. június 26-án, csütörtökön írt Fonyódon.

„Ma sem aludtam igazán könnyedén, hajnali álmomban női incselkedés is volt. Furcsa,hogy még csak egy napja szabadultam a „szüléstől”, s hogy „gyerekeimre” olyan félve,idegenkedve gondolok! Tüskés Tibornak írok hosszabb levelet, megveszem az évadra szóló kabint 6600 forintért. Ma nem esik jól a paradicsomos húsgombóc, bajlódom a gyomrommal. A híradóban Karadzsicsra és társaira Ausztriában leselkedő kommandó- sokról is esik szó; Pol Potról már nem tudják, él-e vagy sem. Torgyán megint tiltakozikaz ügynökgyanú ellen, a Tocsik-per meg azért dől dugába, mert Horn nem hagyja magátez ügyben felelőssé tenni, Suchmannt is kidobatta. Elolvasom végig Moldova Balaton-könyvét, a portrék közül a badacsonyi polgármes-

teré érdekes, meg Nemcsóké, aki láthatóan gusztusa szerinti, feltörekvő plebejus lény. Fő teljesítményem ma a Sneé Péternek írt levél. Közben, sajna, talán a melegedés mi-

att, több mint egy hónap után ismét jelentkezik a gyomorszáj körüli szorongás. Mólói esti séta, két krimi (a Dilinger halottat is most látom először) után is elővesz. A zikai korlátok közt mindjárt lelankad a szellem jókedve, ehet bármennyi nom édes-

séget.”

Istenem, mennyire igaznak bizonyult az elröpülő időre való hivatkozásunk! Miként ha-ladta túl azokat az embereket már az idő! Vegyük észre: csak mi maradtunk itt, vigyázvaés gyelve arra, ami hitünk szerint érték, vigyázva és emlékezve a bennünk élő FodorAndrásra, kinek hangját immár örökre hallani fogjuk, ha a fonyódi hegyek fölül szélkerekedik és neki iramul a Balaton szent vizének, vagy midőn föltámad az északi szél,délre iramul a hang, le, egészen Tótiig…

Fodor AndrásTESTED KENYERÉN

Hogy tested fehér kenyerét megosztottad velem, ne legyen adományod, ne legyen érdemem.

Legyen eleve rendelés, a sors bocsánata, amiért a pusztulás elől kitérnünk nincs hova.

Mert nem ott volt a kezdet, hogy megtaláltalak, te nyitottad ki értem magányosságodat,

és nem lopás, nem önzés, ha magam rád fonom, bőrömön átparázslik minden tulajdonom.


16/92

14 versmondó

TANULMÁNYOK

Cséby GézaA LENGYEL IRODALOM KÉPE – KÜLÖNÖS TEKINTETTEL

ADAM MICKIEWICZRE – HÁROM MAGYAR KÖZÉPISKOLADIÁKJAINAK TUDATÁBAN

A múlt század első felébenKazinczy Gábor komoly erőfe-szítéseket tett azért – a mindenrerátelepedő és árgus szemekkelvizslató cenzúra ellenére –, hogya magyar olvasóközönséggelmegismertesse a kor egyik kivá-ló poétáját, Adam Mickiewiczet.A magyar és lengyel nép hasonlótörténelmi sorsa, a béklyók nél-küli szabadság vágya, a meg-közelítően hasonló mentalitástette lehetővé, hogy a két nem-zet szellemi életének prominensszemélyiségei mindig is arra tö-rekedjenek: megmaradjunk an-nak a bizonyos hatalmas tölgyfakét ágának. A kapcsolatok egyik

fontos területe volt az irodalom,és mind a mai napig az. HoppLajos mutat rá egyik tanulmá-nyában arra, hogy a literatúra alegszorosabb összefüggésben álla művelődéstörténet más ágaza-taival, majd így folytatja: „De azirodalom önmagában is alkal-mas arra, hogy a benne tükrö-ződő társadalmi fejlődés analóg jelenségeinek, az eszmei áram-latok és politikai mozgalmak fővonásainak, az ízlésirányok ha-sonló vagy eltérő változatainaktanulmányozása révén lemér -hetővé váljék a nemzeti irodal-mak érintkezésének differenciálttörténelmi folyamata.” Nem tit-

kolhatjuk azt a gondot, miszerint a nyelvi különbözőség meghatározó a magyar irodalom

lengyelországi, és meghatározó a lengyel irodalom magyarországi befogadásánál. Ezen a

Jan Kochanowski1XXIV. DALTollam becses, ritka toll: kell, hogy messze szálljak,Valljam magam két iker-természet ának;Itt e földön életem nem tart már sokáig –A népes városokat, hol gyűlölség ásít,

Megvetem és elhagyom. Szerencse szülötte,Tán valóban az vagyok, Myszkowskim, ahogy te Nevezel, drága barát! Nem halok meg én, nemSodor komor Styx vize alvilág ölén lenn.

Lábaimat lepi már szarupikkely, védő;Fejemen - fehér madár koponyáján - búb nő;Pihetollak serkednek ujjaimon sorra,Vállamat már két erős, öles szárny takarja.

Most, hogy sebesebb vagyok merész Ikárosznál,Járok majd a kietlen-híres Boszporusznál,Cyrenaicy zátonyos öblein; a múzsák Madarait látom, zord sarkvidékek túlját.

Tud majd rólam Moszkva is, tudnak a tatárok,Számos országbeliek, angolföldi szászok; Német és harcos spanyol örömest ösmer meg,Ők is, kik isszák vizét a mély Tiberisnek.

Test nélkül ha temetnek, zokszó ott ne essen,Vádaskodó siralom senkit ne illessen; Ne zúgjanak harangok, ne égjenek gyertyák,Senki ne zengedezzen gyászos hangú zsoltárt.

Tandori Dezső


17/92

versmondó 15

TANULMÁNYOK

problémán – számtalan példa mutat rá – túl lehet lépni. De hosszú évekre kerékkötője lehete kapcsolatok működésének a politika ellenérdekeltsége.Ugyancsak kérdésként merülhet fel: szükséges-e ismerni nekünk, magyaroknak, a len-

gyel irodalmat? Hozzátartozik-e Lengyelország irodalma az általános Európa-képhez? Errőltöbben szóltak, de hadd idézzem csupán D. Molnár Istvánt, aki a közelmúltban megjelent

Lengyel irodalmi kalauz című kötetében leszögezi: régiónk egyik leggazdagabb és legválto-zatosabb irodalmáról van szó. A kérdésre tehát megadatott a válasz. Vajon mennyire tükrö-ződik ez mai diákjaink tudatában?A vizsgálódás alapfeladatának tekintettem annak felmérését, hogy a magyar középiskolás

diákok ismerete mennyire terjed ki a lengyel irodalom személyiségeire, lengyel irodalmialkotásokra; az iskola, a család segíti-e a lengyel témákban való eligazodást? Nem voltam elfogult a diákok ismeretei vonatkozásában. Tudtam, hogy a magyar irodalmi

tankönyvek zöme csupán érintőlegesen – bár eltérő mennyiségben – foglalkozik a lengyelirodalommal. Így elsősorban a tanár és a családi környezet irányíthatja rá a diákok gyelmétLengyelország irodalmára. Megteszik-e, meg tudják-e tenni?A kérdőívek összeállításánál (20 kérdés) gyelembe kellett vennem a megkérdezettek ko-

rát, a korosztály sajátosságait. Természetesen vigyáztam arra, hogy némely kérdés kont-rollja lehessen egy adott előző kérdésnek. Ugyancsak számolnom kellett a kitöltésre állógyakorlatilag rövid idővel, hisz a csoport magyartanárának jóindulatától függött az effektívkitöltésre biztosított idő. Óvakodnom kellett a nehezen megérthető és hosszú kérdésektől,mivel felmerülhetett a kérdőívek kitöltetlenül való visszaadása. A játékos megoldások vi-szont segítettek a megválaszolásban. Arra is gyelemmel voltam, hogy a kérdések zömmelolyan szerzőket érintsenek, kiknek műveit televíziós vagy lmes adaptációban a magyartelevízió is műsorára tűzte, lmszínházaink vetítették. Viszont gondot jelentett, hogy ezenműsorok bemutatása évtizednyi távolságban van, így a 16–19 éves korosztály e műve-ket nem igazán láthatta. ( Keresztesek, A fáraó, Sivatagon és vadonban, Parasztok, Máter Johanna stb.) Ugyancsak segíthettek volna a válaszadásban a magyar fordításban megjelentlengyel művek (Sienkiewicz, Reymont, Prus stb.). Elsősorban Sienkiewicz, hisz regényeima is hozzáférhetőek könyvesboltjainkban.A reprezentatív felmérést három magyar gimnázium egy-egy csoportjában (osztályában)

végeztem el:Vajda János Gimnázium, Keszthely 25 főToldi Általános Iskola és Gimnázium, Kaposvár 26 fő

Bibó István Alternatív KözgazdaságiGimnázium, Hévíz 27 főÖsszesen: 78 fő

A három csoport mindegyike eltér az általánostól, ami nehezíti az eredmények széleskörűáltalánosítását, de világosan rámutat a meglévő hiányosságokra, a lengyel irodalom ismere-tének mélységére. A keszthelyi Vajda János Gimnázium több mint 250 éves múlttal rendelke-zik. A megkérdezettek nyelvi tagozatosok, többségük jó képességű, de kiugró tehetség nincsaz osztályban. „Magyar szakon” legföljebb 2-3 diák akar továbbtanulni. Irodalomtanárukelismerten jó pedagógus (Hinger Tamás). A kaposvári Toldi Általános Iskola és Gimnáziumesetében az általánostól való eltérés abban összegezhető, hogy az irodalmat tanító taná-ruk irodalomtörténész, szerkesztő, kinek elkötelezettsége a lengyel irodalom, történelem,


18/92

16 versmondó

TANULMÁNYOK

az 1939-es lengyel menekültügy iránt ismert (dr. Laczkó András). Javaslatára a ToldiGimnázium érettségi tételei közé bekerült (igaz,b tételként) Sienkiewicz:Quo vadis? címűregényének elemzése. Az iskolában több alkalommal szerveztek lengyel napot. KaposváronMagyar–Lengyel Baráti Társaság működik, jó eredménnyel. A hévízi Bibó-gimnázium meg-kérdezettjei emelt óraszámmal tanulnak irodalmat. Ők azok, akik az irodalmat eszköznek és

célnak is tartják (felvételi, magyar szak stb.), de vannak köztük csupán (humán) érdeklődőkis. Tanáruk számos eredményt könyvelhet el magának és diákjainak irodalmi versenyeken, pályázatokon történt kiemelkedő szereplés miatt (Simonfay Krisztina). A megkérdezettekcsoportjában történt meg a kérdőív kitöltését követően, hogy tanárukat arra kérték: tartsanakrendhagyó irodalomórát a lengyel literatúra megismerése céljából. A három település, aholaz iskolák találhatók, közvetlen vagy közvetett módon részese volt a második világháborúslengyel menekültügynek. Keszthelyen polgári tábor kapott helyet, s a települések közelsé-ge szinte eggyé olvasztotta Keszthelyt és Hévízt. Kaposvár annak a Somogy megyének aszékhelye, amelyik megye lehetőséget biztosított arra, hogy Balatonbogláron létrejöhessenaz akkori világ egyetlen hivatalosan is működő lengyel gimnáziuma. Kaposváron ma is többlengyel él. A három vizsgált csoport ezzel az „iskolai háttérrel” rendelkezik.A kiadott 78 kérdőív mindegyike értékelhető volt, természetesen nemleges válaszok eseté-

ben is. Amelyik kérdésre semmiféle választ nem adtak, azt értékelhetetlennek tekintettem,és semmiféle módon nem szerepeltettem a táblázatokban. A 78 megkérdezett (1 adatkitöltésnem volt értékelhető) közül 56 fő volt leány, 21 fő ú. 27 fő 16 éves, 41 fő 17 éves, 8 fő 18éves és 1 fő 19 éves. Arra a kérdésre, hogy van-e lengyel rokonságuk, csupán 2 fő válaszoltigennel; többen jegyezték meg, hogy van lengyel ismerősük. Érdekes, hogy az egyik diák-nak, kinek dédszülei lengyelek voltak, csupán két helyes felismerése volt, miszerint Prusírta A fáraót, Sienkiewicz aTűzzel-vassal -t. A diáklány szerint ritkán beszélnek a családbanLengyelországról, olyannyira, hogy szükségesnek tartotta odaírni: „nagyon” ritkán.A kérdőívek feldolgozásánál – bár sok helyen észrevehető a „találgatás”, esetleges véletlenráhibázás – a válaszokat minden esetben regisztráltam. Az elkészült táblázatok több konk-lúzió levonására is alkalmasak, én a számomra legizgalmasabbakat elemeztem. A megkér-dezettek 29,5%-a foglalkozott behatóbban a lengyel irodalommal, ami esetünkben többet jelent, mint a tanórán való ismeretszerzés. 17,5%-a mint olvasó, érdeklődő; 14,1%-a egyébvonatkozásban ismerkedett a témával. Ez viszonylagosan alacsony szám, de, ha azt vesszükgórcső alá, foglalkoztak-e a lengyel irodalommal az általános és középiskolában, akkor mégmindig alacsony, de az előbbinél magasabb arányszámot kapunk (50%). A lengyel irodalom

megismerésének helye a válaszok szerint döntő hányadban az iskola (59%), csupán 5,1%- ban az otthon. Ezért lényeges a következő mutató, ahol a válaszadók 3,8%-a szerint semmitnem foglalkoztak a tanórákon Lengyelországgal, a lengyel eseményekkel, irodalommal stb.92,3%-a szerint rendszertelenül, és csak 3,8%-uk emlékezik arra, hogy rendszeresen foglal-koztak lengyel témákkal. A százalékos megoszlás arra enged következtetni, hogy a tanításcsupán érintőleges, a számonkérés ebben a vonatkozásban nem annyira szigorú. (Persze nemgondolhatjuk, hogy a diákok közül hárman (3,8%) „soha” nem hallottak Lengyelországróltanulmányaik során, csupán konstatálhatjuk, miszerint a válaszadó teljesen érdektelen a té-mával kapcsolatban.) A konkrétabb kérdésekre adott válaszok esetében még kevesebb jómegoldás található. A megkérdezett 78 fő közül elsősorban Mickiewiczet, Kochanowskités Sienkiewczet említették, mint azokat a szerzőket, kikkel az iskolában foglalkoztak. Két


19/92

versmondó 17

TANULMÁNYOK

diák Józef Pilsudskit is ide sorolta, bár keresztnevét mindketten rosszul írták (Joseph, Josip).Kochanowski esetében is gondot jelentett a név leírása (Kochanovszki, Kochanowszkij,Kochanowszki). Itt kiemelkedő a Toldi-gimnázium diákjainak Mickiewicz-ismerete, a már jelzett okok miatt. (A megkérdezettek valamennyien emlékeztek rá.)

Adam Mickiewicz2

A TENGER CSÖNDJE

A pavilon szalagján babrálgat már a szél, szelídebb indulattal remeg a víz szine, akár boldog menyasszony, ha álom fonta be, csak sóhajtani ébred, majd újra elalél.

Már szunnyadnak a zászlók, a csata végetér, vitorláit az árbóc ernyedten ejti le; ring a hajó, akárha kötözné lánc nyüge, matróz pihen, - amott meg kacag a friss kedély.

Ó, tenger, benne mennyi vidám kis állat él, de mélyén polip alszik, s ha vihar feketéll, karját a csendben alvó már nyújtja fölfele.

Ó, gondolat, öledből balsors és szenvedély vihara közt az emlék alvó hidrája kél; a szív még föl sem ébred, - vad karmot váj bele.

Fordította: Fodor AndrásA válaszokból az is kiderül, hogy a megkérdezettek családjában soha nem beszélnek

Lengyelországról, a lengyel eseményekről, művészetről, irodalomról 28 családban (35,9%);ritkán 49 családban (62,8%); gyakran 1 családban (1,3%).A két iskola (Vajda, Toldi) szerzőismerete számszerűleg megegyezik. A Bibó „lemaradá-

sa” számottevő. E kérdésnél viszont a válaszadó „becsületére” volt bízva: valós ismeretetközöl-e velünk, vagy blöfföl. Közel sem volt ilyen nagy arányban jó annak a feladatnak amegoldása, ahol a szerzőt és művét kellett megtalálni. Öt szerző és kilenc mű szerepelt akérdőíven. Valamennyi jó válasz esetén 702 pont az elérhető, a konkrétan elért pontszáma három iskola vonatkozásában 50. Egyáltalán nem próbálkozott a megfejtéssel 15 fő. Egy jó választ 20 fő adott, két jó választ 16 fő, kettőnél több jó választ 14 fő. Ennél a kérdés-nél senki nem válaszolt teljes mértékben hibátlanul (9 pont), a legnagyobb elért pontszám5 volt. Ha a mellékletben megnézzük az eredményeket, azt láthatjuk, hogy aSivatagonés vadonban című regényt 41 válaszadóból csupán 10 tartotta Sienkiewicz művének. A Parasztok at 30 válaszadóból 6 fő Reymont művének, a Pan Tadeuszt 58 válaszadóból 20Mickiewiczénak. Itt érdekes megjegyezni, hogy a Vajda-gimnáziumban senki nem tudta, ki

írta a Pan Tadeuszt, a Bibó-gimnáziumban négyen, és még a Toldi Gimnáziumban is csu- pán tizenhatan a 26 főből. ATűzzel-vassal szerzőjét, Sienkiewiczet, 23 fő közül 13 találta


20/92

18 versmondó

TANULMÁNYOK

el. A gimnáziumi tankönyvek említést sem tesznek Boleslaw Prusról, mégis, A fáraót 37válaszadó közül 22, A bábút 26 válaszadó közül 4 tartotta Prus művének. Minden kétsé-get kizáróan SienkiewiczQuo vadis?-a a legismertebb kérdezett mű. 44 diák közül 25-enválaszoltak jól. A képet csupán az homályosítja el némiképp, hogy 11 fő Mickiewicznektulajdonította a regényt. 23 válaszadó közül 4-en tartották azŐsök et Mickiewicz művének,

és 5-en Iwaszkiewicz művének a Máter Johannát. Ezek szerint A bábú, azŐsök és a Máter Johanna a legkevésbé ismert művek a megkérdezettek körében. A fenti kérdéspontra a meg-kérdezettek több mint 50%-a nem is próbált meg válaszolni.A megkérdezettek közül csupán 17,9% vállalkozott arra, hogy a fentieken kívül felsoroljon

még lengyel szerzőt és művét. Három személy csupán nevet közölt, de közülük kettő márszerepelt a kérdésfelsorolásokban (T. Nowak, A. Mickiewicz). Többen ismerték viszont JanKochanowskit a Toldi-gimnáziumban. Neki tulajdonították aGyászdal , A hársfa szólcíműverseket. Ugyancsak a Toldiban írták le Szymborskát és aSemmi kétszer versének címét. ABibó-gimnáziumban egy fő jelölte meg helyesen Mrozek Károly című darabját.A megkérdezettek közül öt válaszadó szerint nincs lengyel Nobel-díjas, hét szerint egy, 22

szerint kettő, 25 szerint három, 13 szerint négy van. Kilenc válaszadó szerint Nobel-díjasSienkiewicz, három szerint Reymont. Több név nem szerepelt a kitöltött kérdőíveken.Egyetlen diák sem válaszolt igennel arra a kérdésre, kapott-e kötelező olvasmányként len-

gyel művet iskolájában. Arra a kérdésre, olvasott-e lengyel irodalmi művet, 19 igen válaszérkezett. Legmagasabb olvasottsága (öt-öt) SienkiewiczSivatagon és vadonban-jának, va-lamintQuo vadis?-ának volt.A válaszadók közül 43 fő szerint tanára nem beszélt a tankönyvben leírtakon túl a lengyel

irodalomról. 35 fő szerint igen: tanórán (28), tanórán kívüli foglalkozáson (4), egyéb alkal-makkor (3).A válaszadók többsége nem tudott arról, hogy 1998 Mickiewicz-évvé lett nyilvánítva. 78főből 57-en nemmel, és csak 19-en válaszoltak igennel. Arra a kérdésre, hol kapták az infor-

mációt, a válaszok: rádióból, tanártól, órán, újságból (Népszabadság), egyéb. Ez a szám an-nál is inkább alacsonynak tekintendő, hogy a Toldi-gimnáziumban (bár a másik két gimnázi-umhoz viszonyítva kiemelkedően magas arányban tudtak az évfordulóról) a Mickiewicz-évkapcsán irodalmi estet is rendeztek, ahol a diákok léptek fel.A lengyel irodalom magyar fordítói közül Arany Jánost, Pető Sándort, Juhász Gyulát,

Szabó Lőrincet és Cséby Gézát említették meg. Ezek közül – eddigi tudásom szerint –Arany, Pető és Juhász nem voltak lengyel művek fordítói.

Fontos kérdés e vonatkozásban is, hogy az egyszerű dolgok mennyire ivódnak bele min-dennapjainkba, mennyire fontosak számunkra. Vannak szólások, mondókák, melyek szer-ves részei mindennapi szóhasználatunknak. Vajon hányan vannak Lengyelországban, akiknem ismerik a Polak wegier dwa bratanki rigmust? Úgy gondolom, nagyon kevesen. Ez nemkimondottan irodalmi alkotás, de lényeges momentuma egymás megismerésének, elfoga-dásának. Baráti évődés. Játékos zárásként kellett volna befejezni a válaszadóknak a Polak,wegier dwa bratanki vers magyar változatát. Lengyel, magyar két jó barát, / Együtt harcol s... Csupán egy jó válasz érkezett (Bibó-gimnázium). A 28 rossz válasz rendkívül változatos:együtt hál, együtt hal, esik el, veri magát, világot lát, védi honát, együtt veszít, együtt vígad,együtt mulat, együtt iszik, isszák egymás borát, együtt vágnak disznót, együtt pipál, együtttalál halált, lovat lop, vív csatát stb.


21/92

versmondó 19

TANULMÁNYOK

A válaszok tehát bebizonyították vélekedésünket, miszerint nagyon alacsony szintű a len-gyel irodalom ismerete középiskolás diákjaink tudatában. Rendkívül fontos kérdés: van-eigény, érdeklődés ez irányban? A kérdőív ennek felmérését is megpróbálta elvégezni. Aszívesen hallana-e, olvasna-e többet a lengyel irodalomról(ból) kérdésre 46-an válaszoltakigennel, 31-en nemmel. Arra a kérdésre, hol?, egyértelműen választották legtöbben az isko-

lát (25 fő), de megjelölték a családot, újságokat, folyóiratokat, könyvtárat, múzeumot, tévétstb. Úgy gondolom, a felmérés arra is rávilágít, hogy komolyan kell számolni a lengyel iro-dalom iránti igény meglétével, amely ha ifjonti fellángolás, vagy illendőségből táplálkozikis, de létezik.

Felvetődik a kérdés: mely könyvekből tanítják a tanárok a lengyel irodalmat? Van-e tan-könyv, amelyik erre alkalmas? Anélkül, hogy tankönyvbírálatot tartanék, amelyre sem fel-hatalmazva, sem felkészülve nem vagyok, felhívnám a gyelmet azokra a tankönyvekre,amelyek általában iskolai forgalomban vannak.Szegedy-Maszák Mihály–Veres András–Bojtár Endre–Horváth István–Szörényi László–

Zemplényi Ferenc: Irodalom a gimnázium II. osztálya számára című tankönyve A kelet-európai romantika fejezetben említi meg a bevezetőben Mickiewicz, Slowacki és Krasinskinevét (p. 194). Több sorban foglalkozik Mickiewicz A lengyel anyához című versével,SlowackiVégrendelet ével (pp. 196–197). Megemlíti MickiewiczŐsök című drámai költe-ményét (p. 200).Veress Zsuzsa–Korsós Bálint: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára című tanköny-

ve viszonylag részletesebben foglalkozik Adam Mickiewiczcsel és műveivel (pp. 164–166).Portréját is közli.Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára tankönyvében csu-

pán felsorolásban említi Kopernikuszt (p. 7), Chopint (p. 131), Mickiewiczet, Slowackit(p. 162). Ugyanezen szerző irodalmi szöveggyűjteményében közli Mickiewicz: A lengyelanyához című versét (pp. 109–110). Akárhogyan is vélekedünk, kénytelenek vagyunk leszö-gezni, hogy ebből az irodalomkönyvből kimaradt az európai romantika egyik legnagyobbalakja, s csupán egy vers erejéig kapott helyet a szöveggyűjteményben.Fábián Márton:Világirodalom középiskolásoknak című tankönyve az eddigieket ma-

gasan felülmúló mennyiségben közli a lengyel irodalom világirodalmi szintű egyéni-ségeit: Zbigniew Herbert, Jan Kochanowski, Zygmunt Krasinski, Stanislaw Lem, AdamMickiewicz, Slawomir Mrozek, Cyprian Kamil Norwid, Mikolaj Rej, Wladyslaw Stanislaw

Reymont, Tadeusz Rózewicz, Henryk Sienkiewicz, Juliusz Slowacki, Stanislaw Wyspianski.De szerepel benne Kopernikusz, Chopin, Wajda. Még akkor is elismerésre érdemes telje-sítmény, ha legtöbb esetben csak megjegyzésként, példaként szerepelnek a szerzők, vagyéppen hibás írásmóddal, mint Mikolaj Rej, akit Nyikolájnak kereszteltek el, vagy Slowacki,akit cz-vel írtak. Ugyancsak érthetetlen, miért lett e könyvben Mickiewicz műveTadeusz pán? Vagy éppen Krasinski Nem isteni színjáték a (Nie boska komedia) Isteni színjáték?

E rövid és hézagos ismertetéssel csupán arra szerettem volna rávilágítani, mennyire fontosa megfelelő, szakmáját ismerő tanár értő eligazítása, tanítása. A tankönyv ugyanis alapotadhat, de azt a felépítményt, ahol szilárd meggyőződésem szerint ott kell lennie a lengyelirodalom nagyjainak is, csakis a tanár alkothatja meg, számítva az érdeklődő 21. századbaátlépő ifjúság tudás iránti vágyára, az Európában való eligazodás igényére.


22/92

20 versmondó

TANULMÁNYOK

Herbert Zbigniew3 TÖPRENGÉS A NEMZET PROBLÉMÁJA FELETT

A tényből hogy egyformán káromkodunk s egyazon szavakkal vallunk szerelmeta tudós túl sokra következtetaztán a közös iskolai olvasmány semnyújt feltétlenül elegendő alapotaz együtt-öléshezhasonló a helyzet a földdel(füzek homokos út ég búzatábla plusz a bárányfelhők az égen)szeretném tudni végül ismennyi ebből a bebeszéléss hol kezdődik a valódi kötelék

vajon történelmi élményeink elferdítették volna lelkialkatunk s az eseményekre most hisztériás törvényszerűséggel reagálunk vajon még mindig barbár törzs vagyunk mesterséges tavak elektromos erdőségek közöttaz igazat megvallva nem tudomcsak annyit mondhatok hogy van kötés van élő kapcsolatkitetszik ez sápadtságunkból ésa hirtelen elvörösödésből isaz ordítozásból abból ahogy karunk kilendüls azt is tudom ez sietősenmegásott sírhoz is vezethetvégrendeletül végül hadd mondjam eltudja mind akit illet:lázadtam én isde vallom hogy e bevérzett kötés-kötelék a legutolsó kell legyen amita szabaduló majdfelszakít Fordította: Gömöri György

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Hopp Lajos: A lengyel literatúra befogadása Magyarországon 1780–1840. Irodalomtörténetifüzetek 108. Bp., Akadémiai Kiadó, 1983.D. Molnár István: Lengyel irodalmi kalauz. A kezdetektől 1989-ig. (Bp.) SzéphalomKönyvműhely, é.n. (1997).

Szegedy-Maszák Mihály–Veres András–Bojtár Endre–Horváth István–Szörényi László–


23/92

versmondó 21

TANULMÁNYOK

Zemplényi Ferenc: Irodalom a gimnázium II. osztálya számára (Harmadik kiadás)Bp., Tankönyvkiadó (1983).Veress Zsuzsa–Korsós Bálint: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára. Bp., NemzetiTankönyvkiadó (1995).Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára (6. kiadás) Bp., Korona

Kiadó, é.n. (1995?).Dr. Mohácsy Károly: Irodalmi szöveggyűjtemény a középiskolák II. osztálya számára (6.kiadás) Bp., Korona Kiadó, é.n. (1995).Fábián Márton: Világirodalom középiskolásoknak. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.

Jegyzetek:

(Endnotes)1Jan Kochanowski (Sycyna, 1530–Lublin, 1584. augusztus 22.) lengyel reneszánsz költő, drámaíró, a „len-gyel Horatius.”2 Adam Bernard Mickiewicz (litvánul: Adomas Bernardas Mickevičius, Zaoszje birtok, Litván kormány-zóság, Orosz Birodalom, 1798. december24.–Isztambul, Oszmán Birodalom, 1855. november 26.) lengyelköltő, író. Zygmunt Krasiński, Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid mellett a 19. század egyik leg-nagyobb romantikus lengyel költője. A Három bárd egyike.3 Zbigniew Herbert (Lwów, 1924. október 29.–Varsó, 1998. július 28.) lengyel költő, esszéista, drámaíró,rádiójáték-író és moralista. A modern lengyel költészet egyik legismertebb és leggyakrabban fordított kép-viselője.

(Megjelent: Polono-Hungarica. Nyelvészet-Irodalom-Történelem-Kultúrtörténet. Az 1998. nov. 9-én és10-én tartott nemzetközi tudományos konferencia anyaga. ELTE. Szláv és Balti Filológiai Intézet LengyelFilológiai Tanszék. Bp., 2000. 41–71.)

Kroó Anita: Akt


24/92

22 versmondó

TANULMÁNYOK

Zsirai LászlóVERETES VERSEKKEL NEVELNI – KERÉK IMRÉRŐL

Jó tanár rosszra nem taníthat! Jó költő veretes versekkel képes hathatósan nevelni. Ez a kétmondat jutott eszembe először Kerék Imre pedagógus-költőVirágvölgy című, az 1961 és2001 közötti – tehát négy évtizednyi! – összegyűjtött verstermését tartalmazó kötete kap-csán. A szerző 1942-ben született Háromfán, Somogy megyében; mondhatni: jókor, jó he-lyen. Ahhoz mindenképpen, hogy a kinti kínokat mélyen átérző belső lélekkel dolgozza fel,s a világháborúban eltűnt édesapja régi katonanótákat, népdalokat tartalmazó noteszéből azírás irányába terelődjön a gyelme. Csurgói (és nagyatádi) gimnáziumi évei alatt közölteelső versét a Somogyi Hírlap, amelynek később munkatársaként dolgozott. Tanári képesítésta Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–orosz–rajz szakán szerzett 1966-ban. Tanított Sávo-lyon, Fertőszéplakon, s jelenleg, és immár három évtizede az Orsolya téri Általános Iskolakönyvtárosa Sopronban.

A somogyi szülőföld, majd két dunántúlikultúrváros (Pécs és Sopron) aggódóan gondosszeretettel nevelte és küldte az irodalomba, s meg-tartó közeget jelentett számára a későbbiekben is.Első biztatóihoz (Takáts Gyulához, Fodor And-

ráshoz, Bertók Lászlóhoz) – kibontakozó tehetsé-gét és elszánt akaratát észlelve – szívesen csatla-koztak a továbbiakban a kortárs magyar irodalomélvonalbeli nagyságai, mint például Csanádi Imre,Illyés Gyula, Weöres Sándor, Kormos István; éshosszasan folytathatnánk még e sort. Elsőrangúfolyóiratokban publikálta verseit. Első önálló kö-tete, a Zöld parázs, 1977-ben jelent meg a Mag-vető Kiadónál, ami rögtön az év legjobb kezdő-kötetének járó nívódíjjal lepte meg alkotóját. Réz-holdak, réznapok című második kötete 1985-benkerült a szintén rangos Szépirodalmi Könyvkiadókínálatába, s aztán a könyvkiadás szétaprózódá-sával sorra jöttek újabb versei, gyermekversei,

műfordításai a különböző városokban kiadottkönyveiben; elsősorban Győrött, a Hazánk Kiadógondozásában.Ott látott napvilágot aVirágvölgy is. E gondo-

latköreit és oldalszámát tekintve egyaránt ter- jedelmes könyv patinája kétségtelen, ugyanis Kerék költészetének legfőbb sajátossága ahagyományőrzés. Mondanivalóit népies ízekkel elegyíti, ám témáiban jelenünk hanghordo-zója. Igazság, emberség, szeretet és erkölcs a főbb szempontok élcsoportjában foglal helyetezekben a versekben. Ugyanígy a társművészetek s a történelem tisztelete. A pannon kultúratovábbörökítőjének az sincsen ellenére, hogy az irónia fegyverét alkalmazza.A recenzens – sajnos – nem teheti meg, hogy viszonylag kis terjedelmű ismertetőjében

Kerék ImreFAnézd ezt a görbe fát ahogyönnön belső terében álls hangtalanul szívósan őrligyökerével a csontkopársziklakövet tanuld fegyelmétahogy az örvénylő időbenkitartón dacol a szelekkelmint valami pompeji őrszema lombját perzselő napotsebtépő fagyok éles körméttűrve formálja magát véglegessés bár tudja sorsa csak percnyi öröklétágai között fészket óvcsipogó életeket ringatkérge alatt álca báb áttelelcsúcsán tollászkodik az esti csillag

s vele együtt egy égboltot emel mígküldetését végre betöltveős nyugalommal félelemnélkül zuhan alá a völgybe


25/92

versmondó 23

TANULMÁNYOK

teljes könyvet idézzen, ám néhány kiemeléssel közvetítheti azokat a történéseket, színeket, belső tartalmakat, formai elemeket, amik az egész teljesítmény leghűbb jellemzői. Érdekes,hogy a kötetben elszórtan többÜnnep előtt című vers található. Talán nem véletlenül, hiszenaz ünnep rendkívül fontos néprajzi mozzanat. Íme egy jellegzetes, húsvét előtti hangulat:

barkás bokrok tündökölnek böjti szelekkel telnek a völgyek ágcitera táncra buzdítzöld szoknyában sombokor ugrik torzonborz kóró karját rázzarendül a délceg jegenyefa vállafűszálíjról szöcske pattanrézcintányér csördül a Napban (Ünnep előtt)

A tavaszban továbbhaladva elérkezik nemzeti reménységünk rügyfakasztó hónapja, ami-kor „rügyek, lobogók halálos évszaka” virágkokárdákat helyez szívünk fölé. Máig érvényesgondolat a Márciuscímű versből: „Vágyak, behúzott szárnyú madarak, / bőrünk alól suhog- jatok elő! // Aki tud, most szeressen, számítás / nélkül, tisztán, gyönyörűen!” Az egysze-rűség szépsége, s fordítottja: a szépség egyszerűsége mennyire eredendő igazság a léthez.Akárcsak aTéli metszet ben: „Kiáltanék A száj / befagyott csoda-kürt / Csak leheletem égőcsipkebokra / melegíti az űrt”. A József Attila-i magány sejlik fel Nem vagy ittcímű versé- ben:

Kabátomról leszakadtgombok világgá gurulnak.Cérnaszál várja: tű fokánügyesen átbujtassa ujjad.

Ingeim gyűrötté züllenek.Kezemből kihullnak a tárgyak.Mozdulataim esetlegesek.Kétfelé osztom vacsorámat:

Egyik rész a tiéd, kínálnám,de csak magányom ül a székeden. Nap, Hold pályáját eltérítőhiányoddal vagy itt jelen.

Képalkotó képességének, metaforáinak ereje természeti eredetű. Erre enged következtetniaz Őszegyik szakasza: „a hegy mint óriás sün / felborzolódik / védekezésül / meresztgeti bökős karóit”. Szívet keserítő, megindító, ahogyan a betonba gyökerezett lábú, árvaságátlyukas llérként zsebében tartó ember hazavágyása a Nem ereszt című versben megeleve-nedik: „haza, az otthoni meleg / szavak sátra alá, betakarózni / fénnyel, csönddel, fűnesze-


26/92

24 versmondó

TANULMÁNYOK

zéssel, / röptüket szélhez igazító / madarakkal tovasuhogni a / folyó fölött, lapozgatni a táj/ nyitott könyvét”. Szintén a hiteles hűség őszintesége árad e témakörben aGyökérés azUtcarészlet címűekből.

Népiessége erőteljesebb és hívebb a Regölő, Jocoserium, Húsvéti virágének, Háromfaimuzsikusok, Rege, Variációk csángó népdalokra című verseiben, s talán azért érdemes ezt

éppen az első ciklus végénél hangsúlyozni, mert itt még a térben és időben közeli élmény-források közegéből merít.A kötetek címéről nevezett ciklusok bővebbek az eredeti kötetanyagoknál, kiegészültek

azokkal a testvérversekkel, amiket ide kapcsol a keletkezési idő és témakör… Emlékek idé-ződnek fel sorra a Rézholdak, réznapok verseiben is, de az érzékelhetőbb zikai távolsággalegyre mélyülő lelki közelségre következtethetünk belőlük. A szülőföld örök szellemi jelenetémáinak egységes gyökere, eredője. A Havazik című versében hulló hó elolvad arcán, és könnyként lecsorog. Ugyanebben a

versben másutt, az utánozhatatlan költészet jelenléte: „Árnyékká-aszott napraforgószálak/ füstölögnek a tél / krematóriumában. / Vadak ődöngenek / vackukból kiverve, hazátlan”.Pontosan a természeti hangulatból fakad a Jeszenyin-érem részlete: „hajnali folyó tükrén /harmonikázik a bánat // ködbecsavart-derekú / nyírfák sírnak utánad”. Néhány míves, bölcs szonett következik. Kiemelkedik közülük az elmúlt évszázad szerin-

tem legsikerültebb erkölcstani mondanivalójával rendelkező:A vállveregető nagyokosok elismerését, mint kígyó a bőrét,vesd le magadról, s a facér dicsőség,e magakellető, öreg kokott

kegyeit ne hajszold, mint sok bolond,ki farát megnyergelve jut előrébb. – Legyen övék a garantált öröklét:díszsírhely, hánytató szónoklatok.

Benned ne ünnepelje senki hősét,te légy szerény, tanulj alázatotaz érett búzakalásztól, ahogy

köszönetet, bókot nem várva, önként,mint kenyér teljesíti be a törvényt,mit mag-korában a lét rászabott. (Vesd le magadról)

Szerénység? Alázat? Önzetlenség? Napjaink kiveszőben lévő fogalmai. Éppen ezt nemszabadna megengedni, ha nyugodtabb társadalmat és nyugodtabb magánéletet akarunk. Mi-csoda gerinces példát mutathat a léthez egyetlen, méretre szabott szonett!… Vajon melyiktankönyvet kísérő szemelvényben szerepel, s mikor lesz érettségi tétel? Méltán esélyes len-ne rá. Bartók, Mikes, Pető , majd Kormos István alakja tűnik fel a további versfolyamban, s


27/92

versmondó 25

TANULMÁNYOK

egy jellegzetes, bim-bom ladilom refrénűSoproni vágáns-dal . Régészeti leletekről ír ( Budai szobrok, Árpád-kori csontsíp), az emberi kultúra elnémíthatatlan dallamát említve. AzutánIllyés Gyulától idézett mottó alatt a következőkről szól: „mellébeszélők, locsogók / közt kikell mondani a szót,” […] „a szót, mi halál-jóslatok / ellenében egy népet összefog!” Irodal-mi-művészeti tanulmányokból származó témák sorakoznak, s a történelem fejleményének

ismeretében fogant szonett a Sopronban silbakolt Pető Sándor közlegényről. Az ember,a költő emlékének foszladozása kozmikus hírként, időtlen üzenetbe foglaltan lehetetlen. Bulgáriai képek ben tűnik fel a külföld, a kitágult világ – s éltet bennünket a ciklust záró versutolsó sorából a „tavasz kloro ll-reménye”. Emlékezetesen új oldaláról mutatkozott be az Epigrammák című kötetével. Szellemes-

epés iróniával nem kíméli kortársait, s bár kitalált nevekkel ábrázol, a jellemek felismerhe-tőek.

Sápadt, gyönge, enervált – szólja le versed a kortárs,és jogosan: neki minden szösszentése remekmű. (Egy remekíróra)

Az Elvhűség egyetlen mozgatóereje a degesz buksza, valamennyi megállapítása elmé-sen szúr-vág-döf ( Egy felkapaszkodottra, Sértés, Egy sikkasztó bankárra, Egy képviselőrestb.); eltorzult jellemeket, aktuális témákat rejtve, nyíltan-bátran fricskáz. A hagyományosköltészet védelmére kel a napjainkban felbukkant, semmitmondóan lapos próbálkozásokellenében:

Csak töredékét legalábbformában, színben és erőbenannak, amit a régi míves mesterek tudtak! – E mái sótlan-száraz és erőtlen

szövegek drótgubanc-kuszaságaálmosítóan untat. (Antilíra)

Másutt inkább a hallgatás kegyelmét kéri:

E századvégi Bábelben, aholannyi hamis próféta tépi nyelvét,hogy aki halkan szól: torkára forr – add meg Uram, a hallgatás kegyelmét! (Fohász, hallgatásért)

Az öregség kiszolgáltatottsága az indító téma aSzületésem hava ciklusban; a nehézsége-ké, az elmúlás fenyegetettségéé… Érzékelése szerint fényévnyi távolba került a gyerekkor.„Egy idegen ül a hegyen / A dérütött kopár világra / holnemvolt szeles áprilisból / kisüt azaranyeső ága” – emlékezik. ASzerelmes dal erdei környezete s kitartása arra enged követ-


28/92


29/92

versmondó 27

TANULMÁNYOK

irodalmi kávéház, ahol Fodor Bandit Kormos Pista fogadja, s a többiek: Fülep, Vas, Nagy,Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes, Veres Péter, Weöres. ATóparti alkonyat a Fodor Andrástól búcsúzó versek egyik legbarátibb emlékgesztusa, a Késő üzenet ben pedig Parancs Jánosnakígéri, hogy egyszer a túlparton utoléri. Korszerű verse a„Hol vagy, István király?” a szegé-nyek sorsáért perel, de nem ítél, csak megjegyez.

Vénusz kertében nőtt alma címmel szerelmes verseinek gyűjteményét bocsátja közre.Többször említett technikájáraa Már közelít bevezető szakaszát emelem ki: „Szélütöttenkoccan az alma. / Mézsűrű, sárga fény esőz. / Fára, bokorra kiragasztja / reklámplakátjait azősz.” Szeretői nevére versben emlékezik, de nem csak a nevükre. Meghatóak a Ki tudjuk-emég mondani? szolidan szemérmes kérdései, sa Jelenés éji utcán ban is benne a kor pszi-chikai lenyomata. Hétköznapokba illően édes az Apollinaire-változatok meg a Kerti idill .S kering tovább majd című vallomásával zárja valódi mondanivalóit a szerelemről, bár eztkövetően még néhány parafrázis, egyéb vers szerepel a könyvben.Kerék Imre méltán érdemelte ki szakmai elismeréseit: Radnóti-, Kormos István-, József

Attila-díj. Szuggesztív erejű személyiség érlelte költészetének beérett, ízletes gyümölcseitkóstolhatja, aki e gyűjteményes kötet verseinek olvasásába kezd. S tegyék csak minél töb- ben, hiszen a költészet hatása kizárólag a költő és az olvasó lelkiismeretének szembesítésesorán érvényesülhet. (Hazánk Kiadó, 2002)

Magyar Felsőoktatás, 2004/4. szám

Kroó Anita: Cím nélkül


30/92

28 versmondó


Vasy Géza NAGY LÁSZLÓ FELSŐISZKÁZTÓL FARKASRÉTIG

Születni, elvegyülni és kiválni – e József Attila megfogalmazta hármasság valamiképp min-den emberi élet sajátja, ámde alkotó művészeké nyilvánvalóan fokozottabb mértékben. Aszületés utáni létben az elvegyülés és a kiválás rendre átjátszhat egymásba, mégis, van egyidőbeli egymásutánja is: a gyermek- és ifjúkor inkább az előbbi, a felnőttkor inkább azutóbbi által meghatározott. Szűkebben a költészetre értve a kiválás azt is jelentheti, hogya magyar költészet áramában való elvegyülés után megtörténik a saját hang kialakítása, se mögött szükségképpen érett világszemléletnek kell formálódnia. Nagy László esetébenmindez 1952 táján mutatkozik meg igazából. Az „elvegyülés” korszaka nevelődési regényis egyúttal, s mint ilyen, életrajzi eseményekben is sokkal több a megörökítendő; a kiváláskorszakában a versek már szinte minden fontosat elmondanak.A Veszprém megyei Felsőiszkáz a költő apai őseinek lakóhelye emberemlékezet óta.

Az Ágh István néven szintén költő öcs azt is kinyomozta, hogy a XVII. század végérőlmaradt fenn a legrégebbi adat Nagy Jánosról, aki ugyanazon a jobbágyportán született, aFelsőiszkáz 18-ban, ahol az apjuk is. Az 1848-as népfölkelő dédapa csodabognár hírébenállott, az ő István a hatvanévesen halt meg agyvérzésben a mezőn 1915-ben. Három lánymellett egyetlen a Nagy Béla (1889–1969), akinek Bognár volt a ragadványneve. Megjártaaz első világháborút, s ez is oka lehetett, hogy csak 1923. január 2-án kötött házasságota nyárádi Vas Erzsébettel. Gyermekeik: Izabella (1924), László (1925), Mária (1927) ésIstván (1938). Nagy Béla elismert gazda, kezdetben körülbelül 10 holdon gazdálkodott,majd hitelre vett 5 holdat a felosztott Apponyi-birtokból, s 1945-ig további néhány holdatis bérelt a paptól. Nagy társalgó, politizáló ember hírében állott, 1929-ben bíró lett, s voltelöljáró, hitelszövetkezeti, faluszövetségi elnök, hegybíró is. Dr. Schandl Károly, a környékképviselője rendszeresen felkereste őt, s Lászlónak bérmakeresztapja is lett. Az általa adottezüst zsebórát 1945 tavaszán vitték el emlékbe a szovjet katonák. A jó gazda leginkább talána lovaira volt büszke, elismerő oklevelet is kapott 1946-ban Zalavár nevű félvér ménjéért. Afordulat éve után helyzete egyre romlott, 1951-ben egy évig kulákként volt számon tartva, bár földjük nem éri el a 25 holdat. 1956 tavaszán már csak 6 holdjuk van, s 1959 márciusá- ban Iszkázban is megszervezik a termelőszövetkezetet. Az új világgal haláláig nem békültmeg a mintagazda.Vas Erzsébet (1905–1995) ősei Nyárádon hasonló helyzetűek voltak. Nagyapja, aki 1924-

ben, nyolcvanon túl halt meg, szintén volt bíró. Édesapja, Vas Géza viszont a világháborúelső halottai közé tartozik: Lublin mellett esett el 1914. szeptember 8-án, öt gyereket hagyvahátra. Nagy Lászlóék „jó nagymamája” nemcsak saját gyerekeit nevelte fel, hanem nélkü-lözhetetlen szerepet vállalt az unokák sorsában is.Mindezt második gyermekének, Erzsébet lányának rábeszélésére vállalta. Erzsébet jó ta-

nuló volt, szívesen szavalt, szeretett volna továbbtanulni, de erre nem volt módjuk, mind-azonáltal szabni-varrni is tanult Pápán. Egy somlói szüreten szemelte ki magának az „öreg-legény” Nagy Béla. Házasságuk nem volt igazán harmonikus. Tárgyias oka volt ennek a„rossz nagymama” is, aki igen keményen fogta a atalasszonyt, s bár velük lakott 1948-ig,nyolcvanhat évesen bekövetkezett haláláig, többi gyerekének inkább kedvezett, nemegyszer


31/92

versmondó 29


durva módon is. Vas Erzsébet valóban látástól vakulásig, László ának meg gyelése szerintrendre „futva” dolgozott, hogy mindennek meg tudjon felelni.A mai Iszkáz nevet 1947-ben nyerte a három falut egyesítve Felső-, Közép- és Alsóiszkáz.

A falunévvel fennmaradt első oklevél 1212-ből származik. A plébánia Árpád-kori, a je-lenlegi katolikus templom a múlt század közepén épült. A búcsú régebben mindenszentek

napjára esett, később áttették szeptember 8-ra, Mária napjára. A múlt század közepén mint-egy 300 lakosa volt, s ez a szám nem nagyon változott: 1910-ben 335, 1930-ban 318 lakostszámláltak, s ezek közé már Nagy László is odatartozott. A falu nevét szláv eredetűnek, detisztázatlannak tartja a tudomány. Ágh István a szláv skaz – látomás, rém és az iz – nn-ugorlélek fogalmakból eredezteti, s ha ez nyelvileg talán vitatható is, kettejük költészeténekforrásvidéke után nyomozva mindenképpen eligazító.A szülőház 1908-ban épült a falu legszélén, a Kiscsősz és Pápa felé vezető országút jobb

oldalán, akkor modern szemlélettel. Az L alakú ház öt ablakkal néz az utcára, s ezen a fron-ton két szoba és konyha volt; ez utóbbi hagyományosan a család legállandóbb tartózkodásihelye. Az északi szoba a nagymamáé, a másik a családé, itt születtek a gyerekek is. Az épü-let 1984 óta emlékmúzeum. Nagy László születési dátuma bizonytalan. Az anyakönyvi kivonat 1925. július 17-ét rög-

zít, az édesanyai emlékezet július 14-ét, s nemcsak utólag, hiszen László is meglepődött,amikor először került az okmány a kezébe. Az igazság ma már kideríthetetlen. Az aratásimunkák sokasága is magyarázhatja, hogy elvétették a dátumot, egy esetleges késedelmes bejelentés pedig a beírásét. Ám az édesanya is megérdemli, hogy neki legyen igaza, s aköltő is, hogy ezzel kapcsolatos megjegyzése érvényes lehessen: „Születésemkor aratásvolt, szent munka, éjszakák, nappalok egybeestek, az én dátumom pedig elveszhetett a soktennivaló közt. Mégis, ha a Bastille-börtönt 14-én döntötték le, illett volna ezen a naponszületnem.”1 Az emlékezés szerint „Anyám a kamrát, padlást sározta-sikálta az új gabo-nának. Hordta a magasba a nehéz agyagot, kínlódta át magát a gerendákon. Úgy elfáradt,hogy szerinte a szüléshez nem maradt ereje. Vállam is igen széles volt, ezért jöttem nehezena világra. Sok vért vesztett, s ha nincs a jó bába néni, már akkor meghalok. Kínjáért hála-képpen jó gyerek voltam, míg lábra nem álltam.”2 Édesanyja úgy emlékezett, hogy Lászlóegyéves kora előtt már beszélt, egyévesen járt. László legrégebbi emlékei a kisgyerekkori játszadozásokra, csínyekre vonatkoznak, az 1929-es nagyon kemény télre, amikor apjánakúgy kellett kiásnia a házat a hóból, s arra is, hogy anyját gyakorta unszolta: rajzoljon neki.Az ügyes kezű mama leggyakrabban lovakat rajzolt, s az édesapa lóimádata mellett ez is

magyarázza Nagy László életben, versben, rajzban egyaránt megmutatkozó lószereteténekeredetét.Lászlót, amikor eljött az ideje, 1931-ben beíratták a községi római katolikus elemi nép-

iskolába. Kiss Jenő tanító úr az osztatlan iskolában a hat osztály ötven-hatvan gyerekévelfoglalkozott. László a szabad mezei élet után nehezen szokta meg az iskolát. Leginkább arajzolásban, a szép- és helyesírásban jeleskedett. Élete 1935 augusztusában vett nem vártfordulatot. Csontvelőgyulladás támadta meg a lábát. A csöglei orvos nem ismeri fel a bajt,így a pápai orvosok már amputálni akarták a ú lábát. Rokoni segítséggel autón beszállí-tották a pesti Verebély-klinikára. A műtét sikerült, elkezdheti az ötödik osztályt, de nov-emberben ismét ágynak esik. Decemberben újra Pestre viszik, s a műtét az életben mara-dás szempontjából sikeres, de talán idegeket sértettek meg, lábát csak behajtani volt képes,


32/92


33/92

versmondó 31


bársonyban méláznak. Nem hív semmi,nem küld senki.

Csücsülj szelíden s én mint álmomban:hiszem, van erőm varázsoláshoz.

A versem érted kiáltoz.Okádok sziklát, a trombitákat

lapítom: puffadt aranyhüllőket.Halálan

Versmondó / XXIII. évfolyam Tél

Documents