ifjusagugy.huifjusagugy.hu/uszi_kotetek/UISZ-3.pdfSzerkesztõbizottság Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Hunyady György Kozma Tamás Spéder

új ifjúsáki

szemleI I . É V F O L Y A M 2 . S Z Á M

2 0 0 4 N Y Á R

W W W . U I S Z . H U

IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT

Szerkesztõbizottság

Bíró EndreBodor Tibor

Földes GyörgyGábor KálmánGazsó Ferenc

Hunyady GyörgyKozma TamásSpéder Zsolt

Stumpf István

Szerkesztõség

Társfõszerkesztõk Bauer BélaNagy Ádám

Lapigazgató Németh István

RovatokIfjúsági közélet Beke Márton

Garas IldikóKomássy ÁkosKucsera Tamás Gergely

Ifjúság és társadalom Beke PálNagy MariannaNyitrai ImreSzentirmai Judit

Ifjúság és környezet Csata ZsomborDiósi PálKölcseyné Balázs Mária

Életmód-élethelyzet Kovács SzilviaSzabó AndrásTibori TimeaVajda Zsuzsa

Kitekintés Bíró EdithOn-line szerkesztõ Demeter Bence

www.uisz.hu

Kiadja az Új Mandátum Kiadó

Lapterv Petrovics Iván

E számunkat Pecsics Máriafotói díszítik.

Felelõs kiadó Németh IstvánOlvasószerkesztõ Nemeskéry Artúr

Szerkesztõség:

1149 Budapest, Fráter György tér 11.

Tel./fax: (+36–1) 221–0951, 221–8099

E-mail: [email protected]

A lappal kapcsolatos észrevételeket

a [email protected] címre várjuk.

ISSN 1785–1289

Támogatóink

Szabad Sajtó Alapítvány

Körkérdés

Milyen lesz unokáink Európája / 3

Ifjúsági közéletF ö l d i L á s z l ó

Nemzetközi ifjúsági kapcsolatok

Magyarországon a rendszerváltás óta / 35

R á c z G á b o r

Nemzetközi ifjúsági kapcsolatok

a rendszerváltás hajnalán / 44

Ifjúság és társadalomK á l m á n M i k l ó s

Gyermekek és fiatalok

az európai Budapesten / 51

M o l n á r P é t e r – N o v á k y E r z s é b e t –

Va s s Z o l t á n

Európai fiatalok lehetõségei és kihívásai

az egységes Európában / 70

Ifjúság és környezetS u s á n s z k y É v a – S z á n t ó Z s u z s a

Fiatalok egészség-jövõképe / 91

L a m p l Z s u z s a n n a

A magyar és szlovák fiatalok

egészségkárosító és egészségvédõ szokásai / 100

S z a b ó B é l a

Az erdélyi középiskolások

egészségi állapotáról / 108

D i ó s i P á l

Kockázatvállalás a Zuglóban élõ fiatal

felnõttek életmódjában / 112

Életmód–élethelyzetPe t r i G á b o r – Ve r d e s Ta m á s

Az ifjúságpolitika és a súlyosan,

halmozottan fogyatékos fiatalok / 121

F á b i á n R ó b e r t

Az állami gondoskodásban élõ fiatalok

szerhasználata és egészségmagatartása / 132

KitekintésL e n d v a i D ó r a

Ne szeresd a túlságosan gyors sikert –

Interjú Halász Judittal / 153

B a l o g h L í d i a

A „bolognai folyamat” – Recenzió / 159

B a c s á k N ó r a – M o l n á r Z s u z s a n n a

Az osztrák ifjúság – értékvizsgálat

(1990–2000 között) összefoglalója / 161

Olvasói tükörB a r n a V i k t o r

A települési gyermek- és ifjúsági önkormányzat

mint az ifjúság helyi politizálásának

egy lehetséges színtere / 167

Szerzõink / 178

Tartalom

4 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Lapunk két részbõl áll. Az állandó rovatok mellett minden számban tematikus kérdéstteszünk fel az ifjúságügyben érdekelt véleményformálóknak (amennyiben Ön is kíván akövetkezõ kérdésre válszolni, kérjük jelezze ezt a www.uisz.hu oldalon, ahol megtaláljamár a következõ számban megjelenõ, megfogalmazott tematikus kérdést is).

E számunkban felvetett probléma így hangzott: „Milyen lesz unokáink Európája?” A válasz mûfaja, stílusa, terjedelme, nem volt kötött (a pár sortól a tanulmányig vártuk és

közöljük azokat), ahogy a kérdést tartalmilag, tematikusan sem szûkítettük tovább: kife-jezetten azt kértük válaszadóinktól, hogy engedjék szabadon képzelõerejüket.

Kérjük az Olvasót: kezelje olyan befogadóan a válaszokat, amilyen kreatívan és sok-színûen a reflexiók közelítik meg a témát.

A szerkesztõk

Véleménynyilvánítók

1. Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere2. Árvai Mara3. Juhász Lilla, politológus4. Ligeti György–Fellegi Borbála5. Szelényi Lajos, képzõmûvész6. Fábián Dalma–Gáspár Miklós7. Farkas Éva, programfelelõs, Kamaszparlament8. Büki Péter, szociálpolitikus9. Dabis Balázs Silvius

10. Szelényi Zoltán11. Rapi István, igazgató, XIII. kerületi Iránytû Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda12. Schlapay János, publicista13. Kulcsár-Szabó Zoltán, adjunktus, ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék14. Juhász Balázs, ügyvezetõ, Napfolt Mûvek15. Görgey Gábor, volt kulturális miniszter

Hiller Istvána nemzeti kulturális örökség minisztere

Az európai kultúra nem állítható be úgy, mintegy fénykép, mint egy statikus állapot, ha-nem kizárólag mozgásában, ívében, változá-sában és fejlõdésében ragadható meg. És eb-ben rejlik a lényege! A szerves fejlõdésben,állandó változásban és formálódásban tér elminden más, a világ civilizációját meghatáro-zó kultúrától. Nem szakítható el mindattól,amit most már – velünk együtt – az uniót al-kotó valamennyi nemzet vall a jelenben, attóla folyamattól, ami évszázados, évezredesmúlt, ami kulturális örökség. Nincs jövõ múltnélkül.

Régi-új történelmünk során a gondolataink-ban és a kultúránkban mindig is Európa részevoltunk, mostantól pedig már szervezetileg éspolitikailag is idetartozunk. Helyes gondolat,hogy az Európai Unión belül a tagok a kultú-ra ügyét nemzeti hatáskörben hagyják,ugyanakkor több gondot kell fordítanunk azeurópai kultúra egységének feltárására ésápolására. Ennek feltárása és továbbviteleéppúgy történhet az anyanyelv ápolása ré-vén, mint ahogy történhet a legmodernebb

technikával, például a filmmûvészet vagy adigitalizáció segítségével.

Rendelkezünk egy sajátos közép-európai,egy sajátos magyar gondolkodásmóddal, te-hetséggel és szorgalommal és ezt bevinni aközösségbe, úgy gondolom érték és haszon.Az Európai Unió akkor gazdagodik velünk ésmi akkor leszünk gazdagabbak az unió tagja-ként, ha egyik oldalról azonosság képessé-günket és alkalmazkodó képességünket, má-sik oldalról az alakító erõt és kreativitástegyütt tudjuk alkalmazni és gyakorolni.

Az az évszázados siker, amely Magyaror-szág történetében csak akkor tudott megvaló-sulni, ha európaiság és magyarság egységenemcsak az eszmék, hanem a gyakorlat síkjánis teret nyert, most az unión belül új lehetõ-séget és kereteket kap. Kihívást és lehetõsé-geket látok abban a sokszínûségben, amivel abõvítés során valamennyien gazdagodunk.Úgy gondolom, jól kell élni vele. Ennek felis-merésében a kultúra nem egyszerûen csakfénykép, nem egyszerûen csak rögzült álló-kép, hanem egy színes mozi, ahol a padso-rokban ülõk közül kiemelt felelõsség hárul aszigorúan kritikus, tehetséges és haladó ma-gyar ifjúságra.

Körkérdés

Milyen lesz unokáink Európája?

6 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Árvai Mara

„Az Unió országainak összefogásával meg-szüntetik és végképp eltörlik a terrorizmust.”– hangzott el március 20-án, a Szegedi Ifjúsá-gi Ház Helyi Ifjúsági Szolgáltató Irodája általszervezett Interkulturális tréningen. Termé-szetesen azonnal érkezett egy cáfolat, misze-rint Spanyolország most is az Európai Uniótagja, mégis Madridban robbant az a bomba!

A tréning célja az Ifjúság 2000–2006 prog-ramjai közül az elsõ három alprogram, a Fia-talok Európáért, az Európai Önkéntes Szolgá-lat és az Ifjúsági kezdeményezések bemutatá-sa volt. A tréning két napja alatt önismereti,kommunikációs, konfliktuskezelési és in-terkulturális játékok segítségével a 15 és 25év közötti résztvevõk jobb önismerettel köze-lebb kerültek az Európai Uniós eszmék meg-értéséhez és lehetõségeik kihasználásához.Az elméleti tudnivalók mellett nagy hang-súlyt kapott a gyakorlati képzés, ahol a fiata-lok kreativitására, kezdeményezõkészségére,ötleteire, és fantáziájára volt a legnagyobbszükség.

A nagyon is aktuális vitát az az interkul-turális játék váltotta ki, melynek keretében a16 fiatal kiscsoportokban arra a kérdésre ke-reste a választ, hogy Milyen lesz unokáinkeurópai uniója. Negyed órát kaptak, hogymegvitassák egymás között ezt a kérdést,mindenki elmondhassa a véleményét, meglá-tását, reményeit. Mind a négy csoport kapotttollakat, ceruzát, zsírkrétát, papírokat, és ne-kiálltak a közös alkotásnak. Az idõ leteltévelminden csoport egyik tagja kiragasztotta amûvet, és elmondta a közösen meghozottdöntést, a választ.

Az elsõ csoport két részre osztotta a véle-ményét. A témát pozitív és negatív oldalról iskörüljárták. Úgy vélték, hogy hazánkban agazdaság unokáink életében már végre stabillesz, az életszínvonal emelkedik, a külföldilehetõségek, úgymint munkavállalás és egye-temek már természetes velejárói lesznek azéletnek. Elég pesszimistán álltak hozzá vi-szont a magyar identitástudathoz, ami szerin-tük az idõ múlásával egyre jobban csökkennifog. A csoporton belül egy vita is kialakult.Néhányan úgy gondolták, hogy az oktatásszínvonala jobb lesz, mivel a taneszközök ja-

vulni fognak. A csoport másik fele viszontúgy vélekedett, Magyarországon már mostcsökken az oktatás színvonala, és ez csakromlani fog. Így két oszlopot rajzoltak, aminfeltüntették az ellentmondást.

A második csoport két variációt tudott el-képzelni, mivel a tagok nem tudták teljesmértékben meggyõzni egymást. Az egyik vé-lemény szerint kezdeti nehézségek biztosanlesznek a csatlakozás után, de az unokáik ta-lán sokkal jobban fogják érezni ennek a pozi-tív oldalát, mint õk. A másik fél szerint min-den gördülékenyen fog mûködni már a kez-detekkor és az unokáik ebbe születnek bele.Azonban õk sem voltak túl biztosak ebben akijelentésükben, így halkan hozzátették, hogyigazán nem hisznek ebben. A csoport mégiskonszenzusra jutott, összegzésük úgy hang-zott, hogy az unokáiknak mindenképp márcsak jobb lehet, hála az elõdeiknek. Ahogy afiatalok fogalmaztak: Tehát a mi kezünkbenvan a jövõjük.

A harmadik csoport képviselõje kiforrottvéleményt tudott prezentálni. Szerintük ke-vesebb lesz a munkanélküliség, a gazdaságfejlõdik, megszûnik a terrorizmus, elõtérbekerül a környezetvédelem, egységes, magasszíntû oktatás lesz, erõs lesz az euró, színeslesz a kultúra, és minõségi egészségügyünklesz.

Miután a bemutatás elhangzott, az elsõ kér-dés azonnal a terrorizmus megszûnésére vo-natkozott. Mivel a madridi vonatmerényletvisszhangja még mindenkiben elég erõtelje-sen élt, így a téma nagyon aktuálissá vált.

A többség sajnos nem értett egyet a csoportderûlátó kijelentésével, hiszen Madrid egyeurópai uniós tagállam fõvárosa, viszont né-mi reményt azért láttak a béke kialakulására.Hiszen az EU egyik alappillére a tolerancia,esélyegyenlõség, egymás kultúrájának megis-merése, és tisztelete. Ha ezek az alapfogal-mak unokáink korára már nem csak szépencsengõ szavak lesznek, hanem valós tartal-muk, és gyakorlati jelentésük is, akkor talánbeszélhetünk a terrorizmus megszûnésérõl.Viszont ez egy nagyon hosszú és göröngyösút, ami még néhol aknákat rejt. Mostanában avilágbéke szónak már nagyon távoli, sõt szin-te éteri jelentése van. A résztvevõk bíznakbenne, hogy legalább unokáik életében az eu-

Körkérdés

6 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

2004 / nyár 7új ifjúsáki

szemle

rópai unió polgárai számára a béke szónakvalós jelentése lesz.

Az utolsó csoport meglátásai szinkronbanálltak az elõttük lévõvel. Szerintük megszûn-nek az elõítéletek, csökken a munkanélküli-ség, unokáik számára tényleg a lehetõségektág köre vár, talán a környezetvédelem is na-gyobb hangsúlyt kap, a fõ pénznem az eurólesz és erõsödik a nemzeti öntudat. A nemze-ti identitástudat körül szintén kisebb vita ala-kult ki. Az elsõ csoport tagjai ehhez a kijelen-téshez pesszimistán álltak hozzá. Végül sike-rült megállapodniuk abban, hogy a nemzetiöntudat erõsebb lesz, mint manapság. A fiata-lok szerint a hazai társadalom nagy részesemmi jelentõséget nem tulajdonít a hazafiasérzelmeknek, egy kisebb része pedig túlzásbaviszi azt. A vitát egy újabb játékkal oldottukmeg. A feladat az volt, hogy mindenki rajzol-ja le, mit jelent számára magyarnak lenni.

A rajzok bemutatása és magyarázata után, afiatalok rájöttek, mennyire mélyen van ben-nük a nemzeti öntudat még a legkisebb meg-nyilvánulásukban is. Hiszen magyarnak szü-lettek, itt nõttek fel, ennek a társadalomnakaz írott és íratlan szabályai szerint élik az éle-tüket. Nekik ez a természetes, mint ahogy egyolasznak az olasz, egy finnek a finn és egyfranciának a francia életstílus. Ezért vagyunkmind egyformák, és mégis mások.

Minden nemzet számára fontos az identi-tástudat és minden nemzet számára fontos,hogy ezt mások tiszteletben tartsák. Errõlszólt 2004. március 19–20-án Szegeden azInterkulturális tréning. A résztvevõ fiatalokazzal fejezték be, hogy nem csak az unokáikszámára lesz jobb az Európai Unióban, ha-nem õk is a lehetõ legjobbá akarják tenni sa-ját maguk számára. s

Juhász Lilla politológus

Unokáink már érteni fogják?

A 2004. június 13-ra kitûzött választáson dön-tést hozunk arról, kik képviselik Magyarorszá-got az Európai Parlamentben. Felmerül a kér-dés: értjük-e a csatlakozással lezajlott folyama-tokat, tudjuk-e milyen jelentõsége van annak,

hogy kiket választunk Európai Parlamenti kép-viselõnek? Érezzük-e minden porcikánkkal,hogy itt és most nem pusztán saját sorsunk fe-lett döntünk, hanem meghatározzuk azt is, holfog a jövõ nemzedéke helyet foglalni az egysé-ges Európában. Az alábbiakban a jelenlegiközélet bemutatása mellett a jövõ nemzedékszempontjából várható forgatókönyvek megha-tározására is kísérletet teszek.

Rövid távú érdekeket hajszoló, egymássalszemben bizalmatlan, éppen ezért összefo-gásra képtelen, jelentéktelen viták mocsará-ban megfeneklett, utat tévesztett, fragmentáltpolitikai elit két nagy blokkra osztható: amúltba révedõ, a trianoni sokkot kiheverninem tudó, az utcai politizálástól sem vissza-riadó, sokszor antidemokratikus éllel jelle-mezhetõ ellenzékre, valamint a Janus-arcú,egyszerre cselekvõképtelen, arctalan és egy-szerre durván beavatkozó mindenható kor-mányzópártra. A politika pontosan leképezia társadalomban zajló folyamatokat: egyszer-re kiált az állampolgárok többsége szolgáltatóés paternalista államért, elfogadja a beruhá-zás-csökkenésre irányuló Draskovics-cso-magot, a kormányzat erõszakos beavatkozá-sát a gyógyszerpiac folyamataiba, ahogyanlegfõbb diskurzusnak tartja, a „mibõl van ahadügyminiszter úrnak háza?”- típusú kérdé-seket.

Nem kizárólag magyar sajátosság azonban akésõbbi generációk érdekeinek figyelmen kívülhagyása, a nemzeti összefogást igénylõ vagytöbb országot érintõ ügyek belpolitikai vitávázsugorítása. Valamennyi Visegrádi ország el-utasította a közép-kelet európai régió együttesfellépésének lehetõségét, inkább a nacionalistaés sérelmi politizálást választva, az egymásralicitálást tûzték zászlajukra. Az összefogás hiá-nya természetesen lényegesen rosszabb alku-pozíciót eredményezett valamennyi ország szá-mára Brüsszellel szemben.

A leginkább kínzó kérdés tehát, lehet-e aszocializmusban nevelkedett, a kiskapuk ésszélsõséges individualizmus jegyeit és érték-rendjeit magunkban hordozó, az autoriterrendszer által kiskorúságba taszított polgá-rokkal új államot alapítani. Megérthetik-e aszellemi tõke egyesítése, az összefogás gon-dolatát közvetítõ Európai Közösség üzenetét.Popper Péter pszichológus gondolatával élve

Körkérdés

7

8 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

és továbbfûzve azt, talán Mózesnek volt iga-za, aki 40 évig bolyongott a sivatagban azegyiptomi rabszolgasorból kiszakítottzsidókkal az új állam megalapítása elõtt. Ez agondolat egyszerre jelent „igen”-t és „nem”-eta feltett kérdésre, hiszen két, egymással el-lentétes tartalmú üzenetet közvetít. Egyrésztaz ország képtelen a szemléletváltásra, raj-tunk már csak generációváltás segíthet. Más-részt, elegendõ lehet a szemléletváltás, hi-szen az Európai Unió által is támogatott mo-bilizáció, a kultúrák közötti párbeszédet, alegjobb gyakorlatok megismerését, újfajtaszemléletmód, nyelv elsajátítását jelenti,amit kiszakadva a megszokott környezetbõlkülföldi utak alatt sajátíthat el az állampol-gár. Hazatérve tehát egy versenyképesebbgazdaság, társadalom kialakításának tevé-keny szereplõjévé válhat, ahogy azt Széche-nyi István szerepvállalása is példázza az1830-as évek elején.

Egyetlen képletbe rendezve a negatív örök-ség meghatározó szerepét, az útválasztásokat,a 2004-re kialakult közállapotot, több lehetsé-ges forgatókönyv képe is felvetõdik:

A negatív forgatókönyv szerint, a nemzetiösszefogás minimumára sem törekvõ politi-kai pártok hatására a jövõ generációit még in-kább a politikai apátia, a közéleti nihilizmusés a befelé fordulás jellemzi majd. A vészjós-ló jelek már napjainkban jelentkeznek: a tár-sadalom politikai élet iránti érdektelenségefolyamatosan növekszik, elutasítja azt a poli-tikát amely csak a feketét és a fehéret ismeri,egyik oldalról információözönt zúdít az ál-lampolgárokra, ám lényeges kérdésekben mé-lyen hallgat, ami növeli a bizonytalanság, ta-nácstalanság, kiszolgáltatottság érzetét az em-berekben.

Hiszem azonban, hogy a pozitív iránybatörténõ elmozdulás valósul majd meg, ígyFriedrich Dürrenmatt kijelentését tartomhelytállónak: „Soha ne adjuk föl a világotolyannak elképzelni, ahogyan az a legértel-mesebb volna”. A jelenlegi mélypont tehátcsak átmeneti állapot, unokáink tanulnak hi-báinkból. A mindenáron múltba révedés he-lyett pedig a negatív példákból igyekeznektanulni, megértik a máig érvénnyel bíró pozi-tív üzenetek, például a klebelsbergi hagyo-mányok fontosságát, mely arra tanít, hogy a

prioritások meghatározásakor a következõnemzedékek igényeit kell figyelembe venni,és a jövõ felé tekintve, hosszú távú stratégi-ákban gondolkodnak majd, újra tartalommalmegtöltve a közérdek, közjó és bizalom fogal-mát.

A mai 14–17 éves korosztályt számos elõjelarra predesztinálja, hogy képes lesz megha-ladni elõdei partikuláris, negatív tradíciókraépülõ felfogását, ezáltal pozitív örökséget ishátrahagyva majd a késõbbi generációk szá-mára. Az információs és kommunikációs esz-közök rendszeres használatával, online kö-zösségek létrehozásával már jócskán meg-elõzték a pedagógusokat, akik még mindignem nyitottak az információs és kommuniká-ciós eszközökön alapuló oktatás bevezetésé-re. Ez nagy segítség lehet a nyelvtanulásbanis, különösen az angol elsajátításában, melyegyre nagyobb szerepet játszik az Európai Kö-zösség életében.

A fejlõdés, amit a 14–17 éves korosztály be-jár napjainkban azt sejteteti, hogy unokáinkés a késõbbi generációk már érteni fogják,hogy egy kis állam, mint Magyarország egyet-len lehetõsége tudásának kiaknázásában rej-lik. Az Európai Unió által kínálta lehetõsége-ket másképp hasyn’lta fel Görögország és más-képp Írország, a fejlettség, versenyképességjelenleg két ellentétes pólusán álló állam. Amagyar társdalom, a politikai elit eddig a „gö-rög utat” választotta. Az uniós politika immel-ámmal való teljesítése, a közpénzek elszórása,a versenyképesség zálogát jelentõ kulcságaza-tok mögül hiányzó politikai prioritás, a prob-lémák – mint roma kérdés, agrárszektor –puszta felszíni kezelése is ezt példázza.

A „görög út” hosszú távon zsákutcába ve-zet, az „ír példa” választása új értékrend mel-letti elkötelezettséget is sugall: egy ásvány-kincsekben szegény, földrajzilag nem a cent-rumhoz tartozó ország is válhat hatalommá,méghozzá tudáshatalommá.

Irányt váltani soha nem késõ és a közérdekszempontjából elkerülhetetlen fontosságú is.Ez azonban még hosszú tanulási folyamatot,szemléletváltást feltételez és a képesség elsa-játítását a kínálkozó lehetõségek felhasználá-sára. Csak remélhetjük, hogy az elsõ lépése-ket nem unokáink fogják megtenni.s

Körkérdés


szemle

Ligeti György–Fellegi Borbála

Fegyelem az iskolában

Írásunk egy olyan szociológiai kutatás össze-foglalásának részlete, mely a hátrányos hely-zetû tanulók és szüleik oktatási jogainak ér-vényesülését és sérülését volt hivatott feltár-ni. A kutatás az Oktatási Jogok BiztosánakHivatala megbízásából készült.

A Kurt Lewin Alapítvány a 2002–2003-astanév során az egész országra kiterjedõ kuta-tást végzett Hátrányos helyzetûek a közokta-tásban címmel. A vizsgálat célja az volt, hogyfeltárásra kerüljenek a közoktatásban tapasz-talható, a hátrányos helyzetû tanulókat érintõjogalkalmazási visszásságok. A kutatás pilla-natfelvételt kívánt készíteni a mai magyaror-szági oktatásról, a pedagógusok, iskolavezetõk,helyi döntéshozók, valamint szülõk helyzeté-rõl és attitûdjeirõl azzal a szándékkal, hogy is-mertté váljanak olyan gyakorlatok is, melyek ahátrányos helyzetû tanulók iskolai integráció-ját, végeredményben pedig az oktatási intéz-mények jogszerû mûködését elõsegítik.

A kutatás országos reprezentatív kérdõívesadatfelvételen, valamint interjúkon és részt-vevõ-megfigyeléseken alapszik. A kérdõívesvizsgálat során 1 464 általános iskolai peda-gógust kérdeztünk meg személyesen. A kö-rülbelül 110 interjú pedig a tanárokat, iskola-igazgatókat, szülõket, valamint polgármeste-reket, rendõröket, helyi egyházi vezetõket, aszociális szférában dolgozókat és a gyermek-védelem munkatársait érintette.

Kutatásunk küldetésének azt tartjuk, hogyne csak leírásra kerüljenek az oktatás teréntapasztalható jelenségek és visszásságok, ha-nem azok háttérokait is feltárjuk. A vizsgálatiterepen dolgozó-tanuló-élõ emberek megkö-zelítésekor azok motivációinak és helyzeté-nek megértésére törekedtünk, ezért szembeta-lálkozva a jogszerûtlen gyakorlatokkal célunknem valamiféle ellenség vagy bûnbak megne-vezése volt.

Azt akarjuk, hogy munkánk nyomán a köz-oktatás hétköznapjaiban dolgozó pedagógu-sok, a közoktatás irányításáért felelõs szak-emberek minél szélesebb köre a hátrányoshelyzetû tanulók társadalmi integrációja mel-lé álljon.

Helyzetkép – problémák

Az alábbi fejezetben saját empirikus kutatá-sunk alapján bemutatjuk, milyen módon ér-vényesülnek a tanulók, pedagógusok és szü-lõk (röviden iskolapolgárok) jogai a közokta-tásban, milyen okok húzódnak meg ajogsértések hátterében. A fejezet a hátrányoshelyzetû tanulók szemszögébõl tekint a köz-oktatás világára.

A magyarországi és nemzetközi kutatásokaz elmúlt években bõségesen rávilágítottak ar-ra, milyen pedagógiai, intézményszervezési,szemléletbeli és más társadalmi problémákhúzódnak meg az iskolai esélyegyenlõségmegteremtése mögött, illetve miképpen ját-szik szerepet az oktatás a társadalmi integrá-ció folyamatában. A kutatás tíz hónapja soránnem állhatott módunkban az ország összesközoktatási intézményének, valamint az óvo-dákat-iskolákat körülölelõ intézmények meg-látogatására, csak korlátozott számú helyensikerült mélyfúrást végeznünk. Ettõl függetle-nül úgy gondoljuk, az alábbiakban leírtak ki-sebb megkötésekkel igaznak tekinthetõek azegész magyarországi közoktatásra nézve.

Vizsgálatunk során mindvégig folyama-tosan tanúi lehettünk annak, hogy az iskolavilágára is igaz: az egyik társadalmi kényszerszüli a másikat, az egyik jogsértés eredményeegy másik jogsértés. Sokkal egyszerûbb lennea helyzet, ha módunkban állna valamiféle hy-pertext segítségével hálózatszerûen összekap-csolni a különbözõ témákat, a felmerülõ kér-désekre és igényekre adott helyi válaszokat.

Végül: akármilyen megállapításokra jussonis egy, a miénkhez hasonló zárótamulmány,már maga az a tény üzenettel bír, hogy kuta-tók az iskola világát a törvények szemszögé-bõl vizsgálják. Társadalmunk most kezd hoz-zászokni ahhoz, hogy a jogszabályok az isko-lát tekintve is irányadóak, s azokat mindenszereplõnek be kell tartania – válogatás nél-kül. A jogszabályok közül válogatni nem le-het aszerint, hogy valamely érintettnek annakrendelkezései megfelelõek vagy sem. Aho-gyan a magyar intézményrendszer, úgy a köz-oktatás világa is ezekben az években tanulja,hogy a törvények – így a Közoktatási Törvény– mindenki joga. Kivétel nélkül.

Körkérdés

10 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Fegyelem, iskola- és óvodalátogatás,hiányzás

Azért a társadalmi fegyelem nagyon fellazult azutóbbi idõkben: ez a munkanélküliség, ez a sza-bad élet. A gyerekekre is rávetíti. Ahol a szülõfegyelmezetlen, ott a gyerek is az lesz. Sok iskolapanaszkodik, hogy nagyon problémásak a gyere-kek, nincs már az az álomosztály, hogy a kisgye-rekek megülnek, szót fogadnak a tanító néninek,micsoda presztízse van. És ha még hozzájönnekazok, akik még ezt megnehezítik, akkor ténylegnehezen tudnak velük bánni. Tehát itt nem élez-ném ki arra, hogy cigányság, hanem a szociáli-san lemaradó réteg az egy óriási gond. Mert õknem kapják meg otthon azt a nevelést, amiveltudnának beilleszkedni. (Egy gyógypedagógiaiszakértõi bizottság munkatársa)

Interjúalanyunk mondatai jól megvilágítjáksokak attitûdjeit, amikor burkoltan szembeál-lítja a kádári évtizedek viszonylagos bizton-ságát és tekintélyelvû társadalomszervezésimódját a rendszerváltás óta megszületett libe-rális jogállammal és a piacgazdaság szülte lét-bizonytalansággal, illetve az alacsony szociá-lis ellátással.

A pedagógusok, illetve a közoktatást körül-vevõ intézményrendszerben foglalkoztatottakegy része a fegyelmet, pontosabban a külsõsé-gekben tapasztalható fegyelmet hiányolja: „akisgyerekek megülnek, szót fogadnak a tanítónéninek” – nyilatkozza.

Kt., 19. § (7) A pedagógus alapvetõ feladata a rá-bízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ez-zel összefüggésben kötelessége különösen, hogya) nevelõ és oktató tevékenysége keretében gon-doskodjon a gyermek, tanuló testi épségénekmegóvásáról, erkölcsi védelmérõl, személyiségé-nek fejlõdésérõl, továbbá az ismereteket tárgyila-gosan és többoldalúan közvetítse.

Vizsgálatunk során egyetlen olyan intéz-ményben jártunk, ahol megbizonyosodhat-tunk arról, hogy a gyermekek testi fenyítéserésze a mûködõ pedagógiai gyakorlatnak. Eb-ben az intézményben a szemtanúi lehettünkannak, hogy az iskolaigazgató megpofozottegy tanulót.

Zavar, ha nem törõdik a szülõ a gyerekkel, na-gyon zavar, ha nem jön el szülõi értekezletre, ki-jelenthetem tanúk elõtt, hogy amíg elsõ osztá-lyos a gyerek, addig törõdik, de már harmadikosztályos korában nem. Utána már nagyon-na-gyon színesen kell a pedagógusnak kezelnie agyereket is meg a szülõt is, hogy kézben tudjatartani. Nagyon nehéz, hogy… jó, hogy a falulámpása a pedagógus. A másik az, hogy ma aszülõk nem nevelik a gyerekeket, hanem maj-molják. Ha valami probléma van, és akkor neki-esnek a pedagógusnak, ajtóstul… A gyerek mondvalamit otthon, ami neki elõnyös, és be az isko-lába, és elkezd ordítani. De ez egész Magyaror-szágon van így. Nem a gyereket veszik elõ, ha-nem a pedagógust.Kivettek a pedagógus kezébõl minden fegyvert.Jó, rendben van: tiltsák be a verést, de akkor neadjanak a szülõ kezébe vérszemet. Ez mindig za-vart. Jó, nem kell megverni a gyereket, de a tör-vények azért inkább szólhatnának a pedagógusmellett is. Jobban. Valami fegyvert adni a peda-gógus kezébe is, hogy ha a gyerek nem úgy ta-nul, vagy viselkedik. (Diákot megpofozó iskola-igazgató)

Nincsenek egyedül azon pedagógusok, akika pedagógiailag helyeselhetõ pofont szívesenalkalmaznák, ha a törvény ezt külön nem til-taná. Interjúalanyaink közül többen vannakolyanok, akik azt gondolják, hogy noha a tör-vény kifejezetten tiltja a testi fenyítést az is-kolában, ha az pedagógiailag indokolható,meg kell tenni. Ez pedig interjúalanyaink jog-tudatosságának hiányát és nem autoriter mi-voltát jelzi.

Már lassan van olyan gyerek, akit nem lehet fe-gyelmezni, hanem elõ kell venni a pszichológiát,kikotorni a kincsesládából, elõvenni olyat, hogyne sértsem meg a gyereket, ne is verjem meg, neis legyen abból baj se a gyereknek, se a pedagó-gusnak, se a szülõnek, de a gyerek úgy teljesít-sen, ahogyan én akarom. Óriási energiát vesz el apedagógustól ez az állapot. (Iskolaigazgató)

Ez az interjúrészlet pedig a módszerek éseszközök hiányáról tanúskodik. „Elõ kell ven-ni a pszichológiát” – nyilatkozza ez az iskola-igazgató. Arról van szó tehát, hogy az új tár-sadalmi helyzet új szakmai és lélektani kihí-

Körkérdés


szemle

vások elé állítja az iskolát. Amennyiben a pe-dagógusnak nincs lehetõsége a megfelelõmódszertani készségeket és ismereteket elsa-játítania, akkor mások jogait sérti mindenna-pi gyakorlatával, vagy nem képes teljesíteniazon kötelességét, hogy

Kt., 19. § (7) A pedagógus alapvetõ feladata a rá-bízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ez-zel összefüggésben kötelessége különösen, hogya) nevelõ és oktató tevékenysége keretében gon-doskodjon a gyermek, tanuló testi épségének meg-óvásáról, erkölcsi védelmérõl, személyiségénekfejlõdésérõl, továbbá az ismereteket tárgyilago-san és többoldalúan közvetítse,b) nevelõ és oktató tevékenysége során figyelem-be vegye a gyermek, tanuló egyéni képességét, te-hetségét, fejlõdésének ütemét, szociokulturálishelyzetét és fejlettségét, fogyatékosságát, segítsea gyermek, tanuló képességének, tehetségénekkibontakozását, illetve bármilyen oknál fogvahátrányos helyzetben lévõ gyermek, tanuló fel-zárkózását tanulótársaihoz.

Egyik iskolaigazgató interjúalanyunk ígynyilatkozik a fegyelmezésrõl:

Van nekem egy jó módszerem arra, ha a gyerekõrjöng és már ketten sem tudják lefogni a kollé-ganõk a folyosón. Mert van, olyan, hogy õrjöngés beleveri magát a falba, meg nekimegy a társá-nak... Kérdezem, mi van, hát azt mondja, azért,mert ideges. Én megértem: otthon feszültség van,apja-anyja iszik, éjjel megy a ramazuri. Az amódszerem, hogy megállítom a gyereket és aztmondom neki, hogy na, édes fiam, számoljál eltízig. Aztán megkérdezem, hogy megnyugodtál.Ha nem, akkor számoljál el megint tízig és akkorígy tovább. És a gyerek megnyugszik. (Iskolaigaz-gató)

Látszólag. A gyerekek otthoni életvilágátólidegen tanulásszervezési és idõszervezésimódok jellemzõek az iskolában. A tömegesenalkalmazott frontális munka1 arra épít, hogy agyerekek képességei, tudása, fejlettsége (kö-zel) egységes. Azt feltételezi, hogy a terem-ben ülõ tanulók körülbelül ugyanolyan tu-dással bírnak, az adott témáról ugyanazt gon-dolják, mint a tanár, tehát ha õ beszél, akkormindenki ugyanazt fogja az elhangzottak

alatt érteni. Azonos haladási tempót vár el ésazonos teljesítményt feltételez, végül azonoskövetelményet támasztva azonos mércévelméri a gyerekek teljesítményét. A frontálismunka mint módszer nem elvetendõ, hanemabban az esetben alkalmazandó, amikor telje-sülnek a fent felsorolt feltételek.

Az iskola eszköztelen akkor, amikor eltérõháttérrel, eltérõ képességekkel érkeznek agyerekek: a tanév végi egységes osztályozássorán nem beszélhetünk arról, hogy az iskolafigyelembe tudja venni az egyéni adottságo-kat. A gyerekek elégtelen teljesítménye pedigaz iskola felõl úgy kerül megfogalmazásra,hogy „a gyerekek nem készítenek házi felada-tokat, nem készülnek fel eléggé, nem tanul-nak, a család nem segít, a gyerekek nagy ré-szét nem érdekli a tanulás”.

A fegyelmi kérdések mellett problematikusa gyerekek nagyfokú hiányzása az iskolából.A pedagógusok véleménye az, hogy a hátrá-nyos helyzetû tanulók lemaradásnak és elma-radásnak elsõdleges oka a sok hiányzás. En-nek hátterében a család anyagi-társadalmiháttere mellett az áll, hogy a gyerekek sok-szor nem szeretnek iskolába járni. Nem értika tanító-tanár szavait, számukra idegenek azoktatási intézményben uralkodó szabályok, slegfõképpen nem látják annak okát, miért kelliskolába járniuk.

Az iskolai hiányzás szerves és elválasztha-tatlan oka az óvodai hiányzás. A hátrányoshelyzetû gyerekek nagy része csak az utolsóévben jár óvodába, amikor kötelezõ részt ven-niük az óvodai nevelésben. Tapasztalat, hogysok óvoda iskolai jelleggel mûködik. Ahe-lyett, hogy a gyerekek játszanának és készsé-geik, képességeik észrevétlenül alakulnának,tanulás-jellegû foglalkozásokon találják ma-gukat. Vizsgálatunk során azonban azt ta-pasztaltuk, hogy mind több helyen szakíta-nak ezzel a gyakorlattal, s a gyerekeket ma-gukra hagyva játszani engedik. Ennekeredménye az, hogy a gyerekeknek már kicsikorban komoly szociális kompetenciájuk kell,hogy kialakuljon, hiszen el kell fogadtatniukmagukat a csoportokban, ha valamelyik ré-szeként játszani akarnak.

Több általános iskolában is találkoztunkolyan gyakorlattal, hogy az alsóbb évfolyam-okon nem a hagyományos iskolai fegyelem

Körkérdés

12 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

uralkodott, hanem az óvodában megszokottlégkör volt a jellemzõ.

Miért van itt az ágy a tanterem sarkában?Azért, mert ezek a gyerekek még elfáradnak. Eb-ben az életkorban húsz perc, amíg maximum fi-gyelni tudnak, nem tovább. Húsz perc. Aztán föl-állnak, átmennek egymáshoz, beszélgetnek és újraleülnek. Lehetetlenség a negyvenöt percet tartani.Most is itt fekszik a Janka, aki – figyelje meg – kifogja magát pihenni és visszakapcsolódik az órára.A Janka nagyon értelmes egyébként és nagyon fi-gyel, de otthon nincsen lehetõsége a pihenésre…A valódi pihenésre, amilyenre egy ilyen gyereknekmég nagyon szüksége van. (Gyógypedagógus ta-nár, falusi iskola, Borsod megye)

A hiányzások, a fegyelmi problémák hátte-rében mindig megtalálhatóak a szülõkkel valókapcsolattartás nehézségei.

Kt., 14. § (1) A szülõ joga különösen, hogy a)megismerje a nevelési-oktatási intézmény neve-lési, illetve pedagógiai programját, házirendjét,tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról, b)gyermeke fejlõdésérõl, magaviseletérõl, tanulmá-nyi elõmenetelérõl rendszeresen részletes és ér-demi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, se-gítséget kapjon.

A kérdõíves adatfelvétel tanúsága alapjánelmondhatjuk, hogy a szülõi értekezlet intéz-ményét a tanárok 45%-a sorolta az elsõ hely-re a kérdõív által felajánlott kilenc lehetõségközül a kapcsolattartás módjainak rang-sorolásakor.2 A szülõi jogok érvényesülésétbemutató korábbi kutatási összefoglalónkbanutaltunk arra, hogy a szülõi értekezlet, vala-mint a fogadóóra nem a legalkalmasabb mód-ja napjainkban az iskola és a szülõk közöttikapcsolattartásnak. Különösen nem alkalmasmódja a hátrányos helyzetû családok eseté-ben. „A szülõk nem járnak szülõi értekezletreaz idõ hiánya miatt, sokaknak valóban a lét-fenntartás miatt többet kell dolgozniuk, mintnyolc óra, s nem tudnak eljutni a szülõi érte-kezletre, netán több gyermeküket egyedül ne-velik, és nem ritka, hogy a szülõ több gyer-mekének egy idõben van más-más helyszínena szülõi értekezlete. Az igazi ok azonban aszülõk olyanfajta hozzáállása az iskolához,

melyet a pedagógus »érdektelenségnek« ész-lel, míg a szülõ tehetetlenségnek él meg.” (Li-geti–Márton, 2002.)

Pedagógusaink 34%-a, tehát a minta har-mada elsõ helyen a fogadóóra intézményétemlítette, 28%-a pedig egyéb megoldásokatpreferál, úgy mint az ellenõrzõ használata, il-letve az írásban való kapcsolattartás, közösrendezvények, hangversenyek szervezése.Ezen kívül számos pedagógus elsõként emlí-tette, hogy a szülõk bármikor megkereshetikõt. Megjegyzendõ, hogy az írásban való kom-munikáció nem mindig a legalkalmasabb, hi-szen a szülõk között találhatóak olyanok,akik számára gondot okoz az olvasás.

A családlátogatást mint a szülõkkel valókapcsolattartás egyik formáját a pedagógusok17%-a említette úgy, mint a legfontosabbat,21%-a második, 25%-a a harmadik helyen.Elmondható tehát, hogy a tanároknak a 63%-a számára a családlátogatás a felsorolás leg-elején eszébe jut. Kialakult gyakorlat, hogyreggel vagy délután, amikor iskolába viszik,illetve onnan hozzák a szülõk a gyerekeket,váltanak a pedagógussal néhány szót. A taná-rok 22%-a említette a kapcsolattartás számáralegfontosabb módjaként ezt a formát.

1. táblázat Milyen módon tartja a pedagógus akapcsolatot a családdal?

Kapcsolattartási forma Az elsõ három helyen említi

[%]

Szülõi értekezleten 86,5

Fogadóórán 79,5

Összetalálkozik velük az utcán 64,2

Családlátogatások során 64,1

Telefonon felhívja a szülõt 61,1

Reggel vagy délután,

amikor hozzák / viszik a gyereket 55,6

Behívatja õket 36,3

Feltûnõ a szülõi értekezlet és a fogadóóra ma-gas aránya, emellett pedig elgondolkodtató,hogy a tanárok közel kétharmada (61,1%)elõnyben részesíti a telefonon való kommuni-kációt, mely valóban személyesebb, mint azelõzõ kettõ kapcsolattartási forma, ám korántsem minden család érhetõ el telefonon. Azalsós tanítók elõszeretettel használják ki a

Körkérdés


szemle

reggeli és délutáni találkozást a szülõkkel(51,7%), míg a felsõs osztályfõnökök csak30,8%-ban említi ezt a formát az elsõ háromhelyen.

Összefoglalva

Magyarországon nincs közmegegyezés arról,hogy mi a feladata az iskolának. A Közoktatá-si Törvény bevezetõje nem kevesebb, mintnyolc célt nevez meg a törvény megalkotásá-nak alapjául. E célok csak látszólag divergen-sek, igazából – elvileg – feltételezik egymástaz oktatási-nevelési folyamat során.

„A Magyar Köztársaság Alkotmányában megha-tározott mûvelõdéshez való jog esélyegyenlõségalapján való gyakorlásának biztosítása, a lelkiis-mereti meggyõzõdés szabadságának és a vallás-szabadságnak, a hazaszeretetre nevelésnek aközoktatásban való érvényesülése, a nemzeti ésetnikai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz valójogának megvalósítása, a tanszabadság és a taní-tás szabadságának érvényesítése, a gyermekek,tanulók, szülõk és a közoktatásban foglalkozta-tottak jogainak és kötelességeinek meghatározá-sa, továbbá korszerû tudást biztosító közoktatásirendszer irányítása és mûködtetése céljából azOrszággyûlés a következõ törvényt alkotja: (...)”(1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról)

A „felzárkóztatás” és a „tehetséggondozás”fogalmai sok esetben egymással szembeállítvahasználatosak, noha azok éppen feltételeiegymásnak. Az iskola számára a hátrányoshelyzetû, az eltérõ nevelési igényû, sok eset-ben a roma tanuló mint pedagógiai problémajelenik meg. Kezelésére általában nincsen esz-köze és módszere az oktatási intézménynek.

Megfelelõ módszer és eszköz híján az isko-la nem képes kezelni a számára problémás-nak mutatkozó tanulót. Az oktatási-nevelésiintézmények a legtöbb esetben erejükön felülkísérlik meg „kezelni a problémát”, s nemtudják preventív módon végezni tevékenysé-güket.

Jogsértéseket egymással szöges ellentétbenálló gyakorlatok is eredményezhetnek. A ta-nulók erõltetett integrációja vagy indokolat-lan elkülönítése minden esetben jogsértéssel

jár. A pedagógusok jogai sok esetben nemtudnak érvényre jutni, mely körülmény álta-lában a szülõk és a tanulók jogainak sérülésé-vel jár.

És Európában?

Jegyzetek

1 A gyerekek egymás melletti padsorokban ülnek,a tanár velük szemben áll vagy ül és magyaráz,néha a táblára ír. A gyerekek csak akkor beszél-nek, ha kérdezi õket a tanár, egymással nemkommunikálnak, nincs miért.

2 Lehetõség volt többek között a szülõi értekezlet,a fogadóóra, a telefonos beszélgetés, az ellenõrzõkönyvön keresztüli írásos üzenet, az utcán valóösszetalálkozás, a reggeli-délutáni találkozás aszülõkkel, valamint a családlátogatás.

s

Szelényi Lajosképzõmûvész, Svédország

Nem kellene olyan messzire menni! Milyen amostani Magyarország? Unokáink Magyaror-szága (Európája) most készül. Unokáink –ahogy mi ma – egy országban fognak élni, egytelepülésen és nem „Európában”, úgy ál-talában. (Magyarország természetesen Euró-pában van, mindig is ott volt.) Nemcsak ha-mis illúzió, hanem természetellenes, ember-ellenes az az elképzelés, miszerint a jövõeurópai polgára bárhol vállalhat és vállalmajd munkát. Ez volna a teljes kiszolgálta-tottság, távol lenni az otthontól, az ismert táj-tól, barátoktól/ellenségektõl és rokonoktól, ahazai nyelvtõl és ízektõl.

Senki nem érzi jól magát gyökértelenül,nem így vagyunk teremtve és ezen semmifélebankár-politikus nem fog változtatni.

Az európai szovjet (Európai Unió) nem azeurópai népek polgárainak találmánya, ahogya többi szovjet sem az volt. Ezt mindeki tud-ja. Nem nekünk kell, hanem a nemzetközi fi-náncoligarchiának, s mint ilyen nem birodal-mi koncepció, hanem gazdasági eszközökkellétrehozandó és irányítandó gyarmatosításiszándék. Különben miért kellene hozzá egyközponti kormány és egy alkotmány egypénznemmel? Együttmüködés mindig volt azeurópai országok között. Birodalom csak szel-

Körkérdés

14 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

lemi alapokon teremthetõ, itt azonban csakpénzrõl, gazdaságról esik szó, ami az emberitest analógiáját tekintve az övön aluli test-résznek felel meg. Hamvas Béla írta valame-lyik esszéjében ezzel kapcsolatban, hogy ha agyomor van a fej helyén, akkor „gyomor-gon-dolatok” születnek.

Egyik „szovjet” sem hozott mást, csak szen-vedést, pusztítást. Európa az európai népekEurópája, más Európa nincs, ez egy olyanmezõ, ahol sokféle virág van: európai virág.Más földrészekrõl nem kell erõszakkal ideim-portálni újabb virágokat. Azoknak ott(hon) ahelyük, ahogy a mieinknek itt(hon), egyiksem érzi magát jól idegen talajban. S mit éregy olyan mezõ látványa, ahol a színek össze-keverése szürke színû virágot ad? Már mosttapasztalhatók ijesztõ „eredményei”.

Az élet minõsége nem azon múlik, hogy kimennyire gazdag. Hallatlanul primitív az aciviliáció, amelyik állandóan fogyasztásban,nyereségben és gazdasági növekedésbengondolkozik, s barbár minden rezsim –függetlenül attól, hogy milyen elõnevethasznál –, amely ezt a „rágcsáló mentalitást”kényszeríti/manipulálja polgáraiba. A nyere-ség különben sem a miénk. Végül csak sze-mét- és hullahegyek maradnak utána.

Most Európa éppen ezt az utat „választot-ta”, s benne Magyarország is, ezért nem irigy-lem unokáinkat. (Ez a „globális” programegyébként már a Kommunista Kiáltvány tel-jes szövegében megtalálható. Érdemes elol-vasni, mert a család- és nemzetellenességtõlaz antikrisztianizmusig minden – ami mamár megvalósult – megfogalmazódott a „nagyklasszikusok” tollából!) Közismert, hogy min-den európai országban növekszik a szegény-ség, a hontalanok száma, míg a másik oldalonegy vékony társadalmi réteg vagy klikk „gya-núsan” gazdag. Egyikük sem irigylésre méltó,mert a szakadék elmélyülése rossz jövõt sej-tet, méghozzá globálisan. A rossz lelkiismeretnem zárható ki, legfeljebb elaltatható egy ide-ig „fogyasztással”, szexszel, kábítószerekkel,utazásal, erõszakkal, de aztán...?

Különbözõ politikusok gyakran beszélnek„európai értékek”-rõl, de hogy mire gondol-nak konkrétan, azt általában homály fedi.Ugyanígy elõkerülnek a „keresztény értékek”is, éppen most, amikor már a keresztény egy-

házak modernizálásával az igazi evangéliumiüzenet teljesen kilúgozódott, s nem maradtmás, mint valami szociális-szentimentális„izé” politikailag korrekt (korrupt) csomago-lásban.

Soha az emberiség történelmében nem voltannyi hazugság, ámítás, történelemhamisí-tás, hivatalos és szankcionált, „megideologi-zált” bûnözés, mint éppen a mi korunkban.A nemzetközi médiamonopólium szinte tel-jes mértékben irányítja, hogy mi lásson nap-világot múltról, jelenrõl és jövõrõl. Mindezvonatkozik nemcsak a nyomtatott és elekt-ronikus sajtóra, hanem a könyv- és tan-könyvkiadás nagy részére is. Világos kell le-gyen mindenki elõtt, hogy erre a hazugság-özönre semmiféle pozitív jelen, vagy jövõnem építhetõ sem Európában, sem Magyar-országon.

Ma már igen sokan tapasztalják, hogy azolasz tévé ugyanazt az amerikai szemetetközvetíti olaszul, mint a portugál, a német,vagy a magyar. Ez nem „európai” állapot. Vi-szont le lehet vonni belõle egy hasznos kö-vetkeztetést: tv-készülékre nincs szükség. Azélet minõségét nem az emeli, ha egyre széle-sebb képernyõn egyre infernálisabb hülyesé-geket és ízléstelenségeket néz az európai em-ber egyedül ülve egy szobában, hanem ha pl.kint ülhet egy padon a parkban, tóparton,vagy a háza elõtt és beszélget a szomszéddal,gyermekével, unokájával,vagy esetleg a kert-ben tevékenykedik.

Tovább kell adni unokáinknak azt a tudástés technikát, amelyet súlyos áron szereztünk abolsevik terror 40 éve alatt: megtanítani õket asorok között olvasni, elválasztani a konkolyt abúzától, lehetõleg nem elhinni semmit elsõ lá-tásra, hanem utánanézni mindennek. Az igaz-ság minden idõben megtalálható. (A társadal-mi helyzet ugyanis lényegileg nem sokat vál-tozott.) Nem „bedõlni”, ahogy akkoribanmondtuk. Elutasítani mindent ami a „moder-nitás” köntösében be akar csapni minket a tö-megkommunikáció csinos-színes-szexes cso-magolásában, popzenével aláfestve. Megtanul-ni csendben lenni önmagunkkal. Önmagunkéletének, céljainak tisztázásával kezdõdik ésvégzõdik minden, ott ahol élünk, Magyaror-szágon vagy Svédországban: Európában. Eh-hez azonban vissza kell keresni önmagunk va-

Körkérdés


szemle

lódi eredetét, az Isten-képmás állapotot, és ab-ból nem engedni, mert a modern tudomány,gazdaság, mûvészet és ideológia ma csak em-beralatti mintákkal szolgál.

Unokáinknak mindenesetre érdemes mármost megtanítani azt a svéd közmondást, mi-szerint mindnyájan egy hajóban ülünk. Külö-nös, hogy ezt a banális igazságot olyan gyak-ran elfelejtik a „hatalom akarói” és bitorlói.Pedig a „globalizálók” tudhatnák, hogy amitmással tesznek, azt tulajdonképpen önma-gukkal teszik –, ahogy egy indiai bölcs, Ma-harshi mondta. Másik hajó pedig nincs.

A feltett kérdésre a válasz az, hogy az uno-kák Magyarországa (Európája) a mai és hol-napi önmagunkra fog hasonlítani aszerint,hogy hazudunk-e nekik (önmagunknak),vagy az igazságot képviseljük. Az igazság ke-resése és kimondása pedig a legfontosabbemberi kötelesség.s

Fábián DalmaBerzsenyi Dániel FõiskolaGáspár MiklósBudapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem

Dolgozatunk az európai identitás kialakulásánaklehetõségeirõl szól. Bevezetõ részében az európaiidentitás szükségessége mellett érvelünk, hang-súlyozva, hogy az integráció továbbviteléhezmár nem elegendõ a Közös Piac további egysége-sítése. A második részben néhány olyan ténye-zõt vizsgálunk meg, amely a közösségformálás,illetve a közösségi tudat kialakulásának fontosfeltétele Európában. Áttekintjük a nyelvi és kul-turális sokszínûség, illetve a közös európai kul-turális hagyomány hatásait. Megvizsgáljuk azösszeurópai szintû politikai részvétel lehetõsége-it, az emberek növekvõ mobilitásának jelentõsé-gét, végül pedig az ellenségkép fölállításának ve-szélyeit. Európa népeinek és országainak békés

együttélése, prosperitása és az Európa gazda-sági súlyának megfelelõ világpolitikai szerepbetöltése érdekében szükség van a kontinensegységére. Az egységesülés hajtóerejeként alegutóbbi idõkig a közös piac kialakításánakés a nyomában kibontakozó gazdasági fellen-dülés az igénye szolgált. Ez a hajtóerõ azon-

ban mára kifulladt, nem mintha nem lett vol-na sikeres, hanem mert ezen a téren márminden lényegeset elértek. Az euró bevezeté-sével létrejött a Gazdasági és Monetáris Unió.Ezután már lényegében az eredmények hosz-szú távú biztosítására és tökéletesítésére kellfordítani az energiákat.

Ahhoz azonban, hogy a közös piac zavarta-lanul mûködjék és betölthesse funkcióját: ajólét európai térségének megteremtését, illet-ve kibõvítését, másrészt ahhoz, hogy az EU avilágban is nagyobb szerepet játszhasson, to-vábbi lépésekre van szükség a politikai integ-ráció és koordináció területén. Ez viszont anemzetállamok részérõl további hatáskörökeurópai szintre helyezését kívánja meg. Azelõrehaladott gazdasági integráció megfelelõlépéseket kíván a politikai unió területén is.Az EU intézményeit fel kell ruházni azon ké-pességekkel, amelyek lehetõvé teszik számáraa szélesebb körû döntéshozatalt és végrehaj-tást. Az EU föderális jellegét tehát erõsítenikell a jövõben. Mindez azonban nem lehetsé-ges, amíg az Unió intézményei demokratikusés legitimációs deficittel küszködnek. Az uni-ós intézmények demokratizálása, az európai-ak politikai látókörének kiszélesítése, nemze-tek feletti szintre emelése, a sorsközösség ér-zésének kialakítása/kialakulása viszontfeltételezi egy közösen vallott, erõs európaiazonosságtudat meglétét. Az integrációs fo-lyamat jövõje tehát nagyrészt azon áll vagybukik, hogy létrejön-e valamiféle európaiidentitás vagy sem.

Minden közösséget összetartó kollektívidentitásnak egyik legfontosabb összetevõje atagok egymás közti szolidaritása. A modernállamok egyik legfontosabb sajátossága a ki-terjedt társadalmi újraelosztó rendszerekmegléte, amelyek alapvetõ szerepet töltenekbe a társadalmi egyenlõtlenségek és a belõlükszármazó feszültségek kezelésében. A társa-dalom egyik csoportjától elvont jövedelmekmás csoportokhoz való áthelyezése azonbancsupán akkor lehetséges, ha azt az egymásrautaltság és a kulturális összetartozás érzéselegitimálja. A kollektív identitás és az annakrészét képezõ szolidaritás létfontosságú a tár-sadalmi kohézió szempontjából. Ezt a szoli-daritást az európai országok esetében a nem-zeti identitás biztosítja. Összeurópai szinten

Körkérdés

16 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

azonban a szolidaritási kötelék korántsem bi-zonyult eltéphetetlennek. Elég, ha az elmúltév eseményeire gondolunk: a nyugat-európaiországok többségének feltûnõ szûkmarkúsá-gára a keleti bõvítés finanszírozását illetõenvagy az iraki háború nyomán a jelenlegi tag-államok között feléledõ feszültségekre. Vajonha egy amerikai azt találja mondani egy fran-ciára, hogy „gyáva, sajtzabáló majom”, akkorazt egy angol is a szívére veszi?

Felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e egyál-talán a kollektív identitás kialakítása? Szük-séges-e annak többé-kevésbé mesterséges lét-rehozása, vagy pedig kialakul magától is?Martin Kohli tanulmányában több szempon-tot is bemutat, amelyek arra utalnak, hogy azEU esetében aligha szükséges egy közös iden-titás tudatos kialakítása. Egyrészt amíg az EUa tagállamok GDP-jének alig több mint 1 szá-zalékát osztja újra, amíg „nem követel exten-zív és messzemenõ szolidáris magatartást azemberektõl, addig aligha van szükség kiterjedtkollektív identitásra. Ez drasztikusan megvál-tozna, amint az EU magas adók kivetésébe ésa fõbb források elosztásába kezdene.” Persze,az is könnyen belátható, hogy amíg egy ilyenkötelék legalább alapjaiban nem létezik, ad-dig a fokozottabb újraelosztás is komoly ne-hézségekbe ütközne. Másfelõl a neo-funkcionalista érvelés szerint a kollektívidentitás tekinthetõ az intézményi fejlõdéskövetkezményének, illetve melléktermékénekis, amely a „túlcsordulás” (spill-over) mecha-nizmusán keresztül hat. Ez a mechanizmusfölöslegessé tenné az identitás tudatos meg-formálását. Ez ellen szól viszont Jiri Musilmeggyõzõ érvelése Musil a volt Csehszlová-kia példáján szemlélteti, hogy a pusztán poli-tikai és gazdasági folyamatokra koncentrálópolitika könnyen kudarcot vallhat a közös-ségépítés terén nagyobb megrázkódtatásokbekövetkeztekor, amennyiben nem fektet kel-lõ hangsúlyt a kulturális folyamatokra, a kö-zös identitás és a szilárd alapokon nyugvótársadalmi szolidaritás kibontakoztatására.„Míg a technikai és gazdasági modernizációgyors ütemben haladt elõre, addig a szlováktársadalmi és kulturális rendszerek sokkal las-sabban bontakoztak ki, feszültséget, gyökérte-lenséget és anómiát okoztak, megteremtették anacionalista radikalizmus melegágyát, és in-

gatag politikai kultúrát eredményeztek. (...)Csehszlovákia kudarcának legfontosabb ta-nulsága az, hogy sohasem bontakozott ki avalódi nemzetek feletti identitás megfelelõenerõs érzése.” Maga Kohli is megjegyzi: „Azhogy az intézmények képesek identitások ki-alakítására, és ezt meg is teszik, kétségtelen.Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az intéz-mények kialakítását nagyban megkönnyíti,ha már létezik valamilyen társadalmi közös-ség.”

A fentiek tükrében megállapítható, hogy aneofunkcionalista ihletettségû közösségépítésnem elegendõ. Az integráció mára elérte azt aszintet, ahol a politikai unió felé történõ to-vábblépéshez a túlcsordulás hatása már nemhoz megfelelõ eredményt, ezért szükség vanvalamilyen közös európai identitásra. A törté-neti-szociológiai kutatások fényében megálla-pítható, hogy a kollektív identitások formáló-dása nagyon összetett folyamat. A társadal-mak önazonosság-tudata nem öröktõl fogvalétezik. A népek kollektív identitásának nincssemmiféle, idõtõl és környezettõl függetlenesszenciája. Mary Fulbrook történész a nem-zetekrõl írva nagyon szabatosan határozzameg a csoportos identitást. Definíciója nem-csak a nemzetekre tanulságos és érvényes,hanem bármilyen egyéb társadalmi formárais: „A ’nemzetek’ (…) részben azért léteznek,mert az emberek hisznek bizonyos ismertetõ-jelek fontosságában, amelyek a saját csoport-jukat a másokétól megkülönböztetik (…); rész-ben azért, mert azok az emberek hisznek ben-ne, akik politikailag célravezetõ módonképesek meghatározni és népszerûsíteni acsoportba való tartozás vagy az abból való ki-zárás feltételeit, amelyek ennél fogva (…) in-tézményesülni tudnak; részben pedig azért,mert bizonyos konstrukciók megfelelõ össz-hangban állnak a ’tapasztalt társadalmi való-sággal’, és ezek a változatok (és nem mások) adolgok ’természetes’ rendjének mutatkoznak.”Fulbrook meghatározásából – az európai in-tegráció tapasztalataival (is) összhangban –az következik, hogy a fölülrõl kiinduló társa-dalmi konstrukció önmagában nem elég egyerõs kollektív identitás kifejlõdéséhez. Azideológia vagy intézményépítés ehhez kevés.Szükség van arra is, hogy a politikai diskur-zusban kibontakozó eszme az emberek széles

Körkérdés


szemle

rétegei számára váljék hihetõvé és elfogadha-tóvá, továbbá arra, hogy az így megerõsödõidentitás – a kommunikáció folyamata soránmegvalósuló – társadalmi reprodukciójánakfeltételei adottak legyenek.

A fölülrõl jövõ kezdeményezések egyikpéldája a Maastrichti Szerzõdés által létreho-zott közös kulturális politika. Ennek céljaegy közös kulturális identitás létrehozása.Ezen belül egy konkrét kezdeményezés azEurópai Kultúra Városának intézménye,amely a közös kulturális örökségre és Európasokszínûségére hivatott felhívni a figyelmet.A program azonban nem ért el átütõ sikere-ket, mivel az alsó szinten, a városok közötthiányzott a tényleges együttmûködés.

Az európai identitás létrejötte tehát min-denképpen szükséges, de annak konkrét meg-valósulását illetõen több álláspont is létezik.Az egyik nevezhetõ föderalistának. Eszerint atávlati cél egy egységes európai nemzet létre-hozása lenne, egységes gazdasággal, kultúrá-val, politikai rendszerrel. Az elképzelés egyikmarkáns képviselõje Richard Münch. Müncha globalizáció kontextusában szemléli és ítélimeg az európai integrációt. „Világpolitikaiszempontból Európa önálló érdekekkel rendel-kezõ egységet alkot, mely versenyben áll azEgyesült Államokkal és Japánnal a gazdaságiprosperitás, a világrend politikai szerkezeté-nek alakítása, a világméretû együttmûködésés a globális kultúra terén. Az európaiakkalszemben az amerikaiak és a japánok számá-ra elõnyt jelent, hogy politikailag központosí-tott és történelmileg kialakult kollektív identi-tás alapján cselekedhetnek. Az európaiaknak(...) közös identitással rendelkezõ egységet kellteremteniük a nemzeti és regionális közössé-gek és identitások rendkívüli sokféleségébõl.”Münch az európai nemzet felépítését (mertvégsõ soron errõl van szó) egy olyan abszt-rakt modell keretein belül képzeli el, amelyaz európai nemzetállamok kialakulásánaktörténelmi példáira épül. A modellben anemzeti közösség létrejöttének három lénye-ges mozzanata van, amely minden nemzetfejlõdése során megjelenik: 1) a kifelé történõelhatárolódás, 2) a belsõ homogenizáció ésvégül 3) a centrum és periféria differenciáló-dása. Az európai integrációban pedig négyszintet különböztet meg, amelyeken belül

nyomon követhetõ a fenti három mozzanat: agazdasági, a politikai, a kulturális integráció,valamint a szolidaritás kötelékének kialakulá-sa. A négy területen végbemenõ folyamatok anemzeti különbségek elhalványulása, az egy-ségesülés irányába hatnak. Münch elképzelé-sében alapvetõen egy felülrõl irányított, illet-ve ösztönzött folyamatról van szó, amelyet aza felismerés ösztönöz, hogy Európának, hanem akarja a másodhegedûs szerepét játszania világban, versenyképes, egységes identitástkell kialakítania.

Jürgen Habermas is egy politikailag egysé-gesebb Európát tart szükségesnek, bár nemmegy olyan messzire, mint Münch. Haber-mas is egy felülrõl kezdeményezett folyamat-ban gondolkodik. Érvelése szerint nem szük-séges, hogy egy demokratikus keretek közöttmûködõ társadalom a demokratikus mûködé-si formák kialakulását megelõzõ kollektívidentitással rendelkezzen. Ehelyett az EU-nakolyan politikai kereteket kell teremtenie,amelyek között kommunikatív módon kifej-lõdhet és újratermelõdhet az állampolgároketikai-politikai önértelmezése. Egy ilyen, de-mokratikus alapelveken és a közügyekért vál-lalt közös felelõsségen nyugvó kollektív iden-titás megléte az, ami megkülönbözteti az ál-lampolgárok közösségén alapuló nemzetet a„népnemzettõl” (Volksnation). Az európai in-tegráció pedig már zajlik egy ideje, és ráadá-sul közös kulturális háttérre és történelmi ta-pasztalatra támaszkodhat, úgyhogy amennyi-ben a politikai akarat adott, nincs olyan apriori tényezõ, amely megakadályozhatná egyilyen kommunikatív keret létrehozását.

Ezzel szemben Dieter Grimm szkeptikusabbálláspontja az emberek alulról kiinduló ön-szervezõdésére helyezi a hangsúlyt. Szerinteamíg nem létezik európai közszféra, közös po-litikai kultúra, civil társadalom, amíg az euró-paiak nem képesek összeurópai problematiká-val foglalkozó mozgalmakat megszervezni,amíg még az EP-választásokon is nemzetiprogrammal indulnak a pártok, illetve amígnem jön létre egy európai média, addig azerõteljesebb politikai integráció csak a de-mokratikus deficit további növekedését ered-ményezné: a szupranacionális döntések elve-szítenék a kapcsolatot a nemzeti keretek kö-zött szervezõdõ közvéleménnyel. Az európai

Körkérdés

18 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

szintû demokrácia végsõ akadálya Grimmszerint a nyelvek sokféleségében keresendõ. Akommunikáció ebbõl fakadó nehézségei lehe-tetlenné teszik egy olyan „közvetítõ folyamat”(mediation process) létrejöttét, amelynekmegléte a demokráciát megkülönbözteti apuszta parlamentarizmustól.

Az ún. nemzetek Európája-koncepció sze-rint Európa kulturális sokszínûsége érték,amely eleve lehetetlenné teszi egy homogéneurópai kultúra kialakulását (beleértve a poli-tikai kultúrát is), és amelyet nem is szabadegységesítõ törekvéseknek alávetni. Európaereje és lényege ugyanis éppen abban áll,hogy sokféle nemzetállama békés párbeszédés együttmûködés során képes ügyeit intézni.Ralf Dahrendorf írja: „Nem ábrándozom (...)semmiféle európai szuperhatalomról, amelyaz USA-val és Kínával vagy bárki mással egyasztalnál ül. (...) Egyébként ez lényegét tekint-ve tipikusan nacionalista álom. (...) Nem ál-mom olyan Európa sem, ahol Aberdeentõl Pa-lermóig egyforma a pizza és az egytálétel, akorsó sör és a kisfröccs, na és természetesenaz óvszer és a vízcsap. Ezzel szemben olyanEurópát szeretnék, ahol nem jelent nehézségetAberdeenbõl Palermóba utazni, ahol az ab-erdeeni egyetemen kiállított diplomát Paler-móban is elismerik...” Dahrendorf ugyaneb-ben az írásában arra is felhívja a figyelmet(Musilhoz hasonlóan), hogy nem lehet az em-berek megkerülésével, rosszabb esetben elle-nükre, „kerülõ úton” európai egységet építe-ni. Azaz Münchhel vagy Habermasszal szem-ben õ is az alulról szervezõdõ, organikus civiltársadalom kifejlõdését tartja elsõdlegesnek.

Martin Kohli rámutat, hogy az európaiidentitással foglalkozó szakirodalom általábannem vesz tudomást az identitás szociológiaifogalmáról. Ezzel szemben a politikatudo-mányban létrejött és alapvetõen a nemzetálla-mok kifejlõdésének történelmi vizsgálatánalapuló definíciót használ. Ez azért hátrány,mert eltekint attól a ténytõl, hogy a moderntársadalmakban az egyének egy helyett egy-szerre több kollektív identitással rendelkezõcsoporthoz kötõdnek, azaz „hibrid identitáso-kat” fejlesztenek ki. Ezek összetevõi akárkonfliktusban is állhatnak egymással, mint pl.két különbözõ nemzeti vagy egy nemzeti és azeurópai identitás esetében. Az egyén azonban

toleráns, a hibrid identitások iránt elfogadótársadalmi környezetben könnyedén összetudja ezeket egyeztetni egymással. Mindezannak tükrében válik igen fontossá, hogy Eu-rópában nõ az ilyen kevert identitású lakosokszáma, egyrészt a belsõ migráció, de fõleg akülsõ bevándorlás következtében. MindezMartiniello szerint fölveti egy, az etnikai azo-nosságtudatot meghaladó identitás létrehozá-sának szükségességét. Multikulturális környe-zetben csak akkor tartható fenn valamely ál-lam politikai egysége – véli –, ha a plurálismultikulturalizmust (amelyben az egyén min-dig csak egyetlen csoport tagja) ún. kozmopo-lita multikulturalizmus váltja föl, amelybenmindenkinek joga és lehetõsége van identitá-sát szabadon megválasztani, beleértve a töb-bes identitás kialakítását is. Nanz pedig afrankfurti olasz közösség körében végzett te-repmunka tapasztalatait összegzõ tanulmá-nyában többek között arra is fölhívja a figyel-met, hogy a kollektív identitás olyan definíci-ója, amely külsõ határok kijelölésén alapul,alkalmatlan egy gyorsan globalizálódó világ-ban élõ társadalom problémáinak megoldásá-ra, mert manapság a külsõ határoknak mindigmegtermelõdnek a belsõ megfelelõik, és a„mások” jellemzõen társadalmainkon belül,nem pedig azokon kívül jelennek meg.

Egyes közép-európai szerzõk viszont azthangsúlyozzák, hogy a sokat hangoztatott kö-zös európai identitás helyett, amelynek azeurópai népek politikai és kulturális egyenjo-gúságán kellene alapulnia, a gyakorlatban in-kább a régi nyugat-keleti határvonal tovább-élésérõl van szó. Nem párbeszéd zajlik, ha-nem „’Európa 1’ beszél, ’Európa 2’ pedigrendszerint hallgatja”; nem a két régió köl-csönhatása figyelhetõ meg, hanem Nyugat-Európa kiterjesztése Kelet-Közép-Európára,az utóbbi új fajtájú gyarmatosítása. Minden-nek pedig az lesz a sajnálatos következmé-nye, hogy „a csatlakozás valószínûleg kultu-rális sokkal fog járni.” Az EU tárgyalási stra-tégiája miatt a csatlakozóknak nem voltmódjuk érvényesíteni szempontjaikat semmi-lyen lényeges kérdésben. Az EU nem kezde-ményezett valódi párbeszédet, hanem tulaj-donképpen „ráerõszakolta az acquis commu-nautaire-t Közép-Európára.” Így az elfogadottszabályokat és értékeket a tárgyalóasztal má-

Körkérdés


szemle

sik oldalán ülõk nem internalizálták. Ezért aszabályok névleges elfogadására lehet csakszámítani, és arra, hogy azokat, ahol csak le-het, kijátsszák. A kommunista uralom alattegyébként is volt idõ ennek a viselkedésmód-nak az elsajátítására.

A kollektív identitás nem állandó. Az, hogyaz emberek hogyan értelmezik magukat, mi-lyen társadalmi csoportokkal vállalnak sors-közösséget, a politikai, gazdasági és kulturálisfolyamatok, a napról napra átélt hétköznapitapasztalatok fényében változik. A kollektívidentitás tehát megteremthetõ és újraformál-ható. Másrészrõl viszont valamilyen, mármeglévõ alap (legyen az kulturális rokonság,nyelvi hasonlóság, közös fenyegetettség, gaz-dasági egymásrautaltság vagy bármi más) nél-kül roppant nehéz (ha nem lehetetlen) bár-mely embercsoportból „képzelt közösséget”létrehozni. Minden kultúra hosszú idõ alattfejlõdik ki egy huzamosabb ideig együtt élõcsoport körében úgy, hogy bizonyos külsõ ha-tásokra, illetve a csoporton belüli társas ellen-tétek áthidalására közös stratégiákat hoznaklétre, amelyek idõvel, a folyamatos interakciósodrában megszilárdulnak és intézményesül-nek. Ezek a rögzült stratégiák aztán perszemegváltozhatnak, és meg is változnak a szük-ségleteknek megfelelõen, de ilyen jellegû,spontán módon kifejlõdött alap nélkül nemhozható létre „mesterséges identitás”, hisz eb-ben a helyzetben tulajdonképpen nincs is mitformálni vagy átformálni.

Néhány olyan tényezõt fogunk most meg-vizsgálni, amelyek a közösségformálás, illet-ve a közösségi tudat kialakulásának fontosfeltételei és egyben eszközei Európában.

Nyelv

A közösen beszélt nyelv megléte nyilvánvaló-an elõsegíti egy közösség kialakulását, annakhiánya pedig gátló tényezõ lehet. A közösnyelv mindenki által érthetõ kommunikációscsatornát jelent. A folyamatos kommunikáció,az emberek mindennapi érintkezése pedig el-engedhetetlen feltétele egy közösség kialakulá-sának. Többnyelvû közegben is létrejöhetnekés fennmaradhatnak közös identitással rendel-kezõ, sikeres csoportok (pl. Svájc vagy Belgi-um), ám a közös nyelv hiánya mindenképpen

komoly akadályt jelent, amelyet nem mindentársadalom képes leküzdeni (pl. a volt Cseh-szlovákia). Ugyanakkor az egy nyelvet beszélõnépek gyakran más államokban élnek (pl. an-golok, amerikaiak és írek, németek és osztrá-kok stb.). A példákból kitûnik, hogy a nyelvkülönbözõsége nem feltétlenül akadálya egyközösség létrejöttének, mint ahogy a közösnyelv megléte sem garancia arra.

Az EU esetében a nyelvi heterogenitás min-denképpen a kulturális integráció és a de-mokratizálódás egyik legfõbb akadályakéntértelmezendõ. Míg mondjuk Svájcban né-hány millió ember három különbözõ nyelvetbeszél (ezek döntõ többsége is német anya-nyelvû), addig a 25 tagú EU-nak közel félmil-liárd lakosa, majdnem két tucatnyi hivatalosés még több beszélt nyelve lesz. A problématehát egész más dimenzióban vetõdik föl. AzEurópában beszélt nyelvek rendkívül nagyszáma nemcsak a politikai vagy kulturálispárbeszédet, egymás mélyebb megismerésétnehezítik meg. Az eltérõ nyelvek többé-ke-vésbé eltérõ gondolatvilágot is eredményez-nek. Ez a heterogenitás értékes, megõrzéséretörekednünk kell, azonban megnehezíti egyátfogó politikai közösség létrehozását. DieterGrimm egyenesen odáig megy, hogy kijelenti:az EU demokratizálódásának legfõbb akadá-lya végsõ soron strukturálisan kódolt: a nyel-vek kivételes sokfélesége lehetetlenné teszi ademokratikus deficit leküzdését.

A probléma viszont sokak szerint megoldód-na egy mindenki által beszélt második nyelv,egy lingua franca elterjedésével. Ma ezt a fel-adatot akarva-akaratlan az angol tölti be. Azeurópaiak közel fele beszél angolul, a nemzet-közi tudományos, gazdasági, kulturális eszme-csere angolul zajlik, sõt, az Európai Unió mun-kanyelve is az angol a gyakorlatban. Az Euro-barometer 2001 tavaszi felmérése szerint az EU15 tagállamának polgárai közül majdnem min-den második (47%) beszél valamilyen idegennyelven, többségük angolul. Angolul 48% tud(az angol anyanyelvûeket leszámítva ez a szám32%). A második és a harmadik leggyakrabbanbeszélt nyelv (a német és a francia) jócskán le-marad: a németet 32% beszéli (az anyanyelvû-eket leszámítva azonban csak 8%), a franciátösszesen 26% (11% idegen nyelvként). (Euro-barometer, 2001 tavasz.)

Körkérdés

20 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Azonban nem valószínû, hogy az angol va-laha is az EU egyetlen hivatalos nyelve lesz.Ennek érzelmi háttere van. Ash szerint: „Afrancia önérzet számára elképzelhetetlen, deígy vannak evvel más nemzetek is, hogy egykötekedõ és zsugori európai nagyhatalom (...)nyelve legyen a közös európai nyelv.” Ashszerint ugyanakkor a jelenleg beszélt angol senem brit angol, se nem amerikai, hanem ún.ELF (English as Lingua Franca), az angol egysajátos, nemzetközileg használt nyelvjárása.

Az egységes nyelv jelentõségét nem szabadtúlbecsülni a kollektív identitás kialakításá-ban. Az egységes nemzeti nyelvek ugyaniscsak a 18–19. század során létrejött konstruk-ciók, amelyek a tömegoktatás, a tömegsajtó ésaz integrált nemzetgazdaságok által támasz-tott funkcionális követelmények miatt jötteklétre, és fokozták le dialektusokká a helyinyelvek sokaságát. Franciaországban pl.1789-ben a népesség fele beszélte csupán astandardizált franciát, és mindössze tízegyné-hány százalék helyesen. A nyelv a kommuni-kációnak végsõ soron csupán eszköze, annaktartalmát nem határozza meg. Európábannincs se szükség, se lehetõség egy homogeni-zált európai nyelv kialakítására, annak azon-ban – a fejlett oktatási rendszerek meglétébõlkövetkezõen – elvileg nincs akadálya, hogyaz angol egy szinte mindenki által beszéltmásodik nyelvvé váljon.

Közös értékek, hagyomány, kultúra

Az európai kultúrák között a sokszínûség, ahagyományok sokfélesége ellenére létezik va-lamilyen kapcsolódási pont. Az európaiságmibenléte már a középkor kezdete óta foglal-koztatja az európai gondolkodókat. Közös,Európa-szerte osztott örökségünk részét képe-zik a görög filozófia, a római jog, a zsidó-ke-resztény vallási hagyomány, a humanizmusvagy a felvilágosodás, amelyek hatásukbanközvetetten, számtalan intézményünkben to-vább élnek. Gondoljunk pl. a jogrendszerünk-re, a halálbüntetés intézményének eltörlésérevagy a demokratikus politikai berendezkedés-re. Az egység ellen hatnak viszont a nemzetikultúrák különbségei, a területi megosztott-ság, a vallási különbségek, a politikai rend-

szerek eltérései; ráadásul a mind nagyobbszámban jelen lévõ bevándorló népesség méga közös örökséget sem érzi feltétlenül a magá-énak.

Amikor célul tûzték ki egy európai alkot-mány megalkotását, nyilvánvaló volt, hogy aközös örökségnek kitüntetett helye kell hogylegyen benne. Az alkotmánytervezet Pream-buluma az, ahol helyet kaptak közös öröksé-günk azon vonatkozásai, amelyeket a tervezetmegalkotói egy összeurópai párbeszéd alapjánkiemelendõnek tekintettek a jelen értelmezé-sében és a közös jövõ irányának megszabásá-ban. Véleményünk szerint az alkotmány szel-lemisége a jövõbe mutat, a Preambulumbanhivatkozott értékek az európai társadalomegésze számára az azonosulás alapját képez-hetik.

A Preambulum egy Thuküdidésztõl vettidézettel kezdõdik: „Államformánkat demok-ráciának nevezzük, mivel a hatalom nem egykisebbség, hanem a nép teljességének a kezé-ben van.” Thuküdidész említése nyilván kul-túránk antik gyökereit, annak õsi voltáthangsúlyozza. Az idézet azt is kifejezi, hogyaz európaiak legnagyobb vívmányuknak ademokratikus államberendezkedést tartják.Ez a vívmány Európában született, és ma azegyik legfõbb köteléket jelenti Európa népeiközött. Az idézet egy program tömör megfo-galmazásának is tekinthetõ. Hiszen miköz-ben Európa államaiban ma már magától érte-tõdõ a demokratikus elkötelezettség, addig azUnió szintjén ún. demokratikus deficit ta-pasztalható. „Az intézményrendszer, amelyjelenleg az EU motorját alkotja, túlságosanbonyolult, a legtöbb európai egyszerûen nemérti. A szuverén, demokratikus nemzetálla-mokkal szemben az EU nem rendelkezikolyan mechanizmusokkal, amelyek révén fo-lyamatosan legitimálhatja döntéseit, és nin-csenek meg az eszközei ezeknek a döntések-nek a végrehajtására. Tehát az EU a demok-rácia és a hatalom hiányától szenved.” – írjaMusil. Ennek a már régóta kritizált hiányos-ságnak az orvoslása az egyik legfõbb érv voltaz európai alkotmány bevezetése mellett.

A Preambulum az európai kultúra lényegé-nek a felvilágosodás értékeit: a szabadságot,az egyenlõséget, a tiszta észt, illetve a huma-nizmust, az emberközpontúságot tartja.

Körkérdés


szemle

Hangsúlyozza a kontinens kultúrájának befo-gadó jellegét. Egyrészt megállapítja, hogy la-kói „az emberiség történetének kezdeteitõlfogva, egymást követõ hullámokban érkez-tek” Európába, és létrehozták annak civilizá-cióját. Másrészt kiemeli Európa azon szándé-kát, hogy „meg akar maradni olyan konti-nensnek, amely nyitott a kultúrára, amûvelõdésre és a társadalmi fejlõdésre.” Ez-zel az alkotmány élesen szembehelyezkedik abevándorló-ellenességgel, hiszen a fejlõdéslényegi feltételének éppen a sokféle kultúrakölcsönös egymásra hatását tartja. Ezzel ösz-szefüggésben helyezi elõtérbe az „egység asokféleségben”-elvet is, kinyilvánítván, hogyEurópa népei, „miközben továbbra is büszkéknemzeti önazonosságukra, elhatározták: fe-lülemelkednek õsi megosztottságaikon, ésminden eddiginél szorosabb egységre lépneka közös jövõ érdekében.”

Hangsúlyosan megjelennek olyan, sokszortipikusan európainak mondott elvek is, mintaz elesettekre és gyengékre is kiterjedõ társa-dalmi szolidaritás, illetve a jövõ nemzedékekés a Föld, azaz a fenntartható fejlõdés mellet-ti elkötelezõdés. Fontos továbbá az is, hogy aPreambulum kimondja: az EU „világszerteküzdeni szándékozik a békéért, az igazságértés a szolidaritásért.” Ez szintén fölfogható tö-mör programpontként: Európa a mainál je-lentõsebb szerepet kíván betölteni egy egysé-ges, belsõ megosztottságoktól mentes világ-ban. Végsõ soron Európa a világ többi részeszámára követendõ példát szeretne nyújtaniazzal, hogy „az emberiség reménységének kü-lönleges térségévé válik”.

A távolabbi múlt kulturális öröksége tehátközös vonatkoztatási pontot jelent az európa-iak számára. Azonban a közelmúlt, a máso-dik világháború óta eltelt idõszak történelmitapasztalatai már sokkal inkább megosztják,mintsem egyesítik Európát. A közösen átéltmúlt tanulságai ugyanis hasonló következte-tések levonását eredményezik, és ebbõl kifo-lyólag széles körben elfogadott, identitáste-remtõ viselkedésminták, gondolkodásmódokterjedhetnek el. A 20. század elsõ felének ne-gatív emlékétõl, a nacionalizmustól való el-határolódás, és a pozitív jövõbe vetett hit pél-dául fontos alapja az európai integrációnak ésidentitásnak. Nyugat- és Kelet-Európa társa-

dalmi fejlõdése viszont gyökeresen másirányt vett 1945 után. Persze, ezt megelõzõensem beszélhetünk egységes európai kultúrá-ról. A kontinens keleti fele mindig is kisebb-nagyobb eltéréssel követte a nyugati mintá-kat, de az idõeltolódás ellenére a fejlõdés irá-nya alapvetõen megegyezett. A kelet-európaikommunista rendszerek azonban éppen hogyalternatívát próbáltak találni a nyugati fejlõ-déshez képest. Ennek következtében eltérõvévált az emberek mentalitása. Esterházy Pétera következõképpen fogalmazta meg ezt a hoz-záállásbeli különbséget: „Ugyan szeretjükhangoztatni, hogy mi mindig is európaiak vol-tunk, de mindenképp, mondjuk így, más rit-musban vagyunk, mást tartunk fontosnak,másról veszünk tudomást, másképp használ-juk a szavakat. Például mi szabadságon nema jogok és kötelességek egyensúlyát értjük, ha-nem valami túlélési esélyt, leleményes bújástés bujdoklást a hatalom elõl (…) És a diktatú-rában megtanultuk, hogy az állam ellenség,amelyet ahol lehet, át kell verni, miközben el-várjuk tõle, hogy oldja meg a problémáinkat.”

A rendszerváltások óta eltelt idõszakban aNyugat- és Kelet-Európa közti kapcsolatokatnem az egyenrangú felek közti kiegyensúlyo-zott párbeszéd jellemezte. Ez nyilvánvalóannem járult hozzá a különbségek mérséklõdé-séhez vagy ahhoz, hogy valamiféle összeuró-pai tudat kialakulhasson. A tíz új tagországpolgárai 2004 májusától sem érezhetik úgy,hogy a régiekkel egyenrangúak lennének. Acsatlakozási szerzõdés szûkmarkúsága köny-nyen frusztrációhoz és euroszkepticizmushozvezethet, a szabad munkaerõ-áramlás átme-neti korlátozása pedig éppen annak a vív-mánynak az azonnali élvezetétõl fosztja megaz új tagállamok állampolgárait, amely a ha-tárok nélküli Európa lényegi részét képezi.Csak azt szimbolizálja, hogy a határvonalaktovábbra is léteznek. Inotai András egy cikké-ben megjegyzi, hogy immár jóvátehetetlentörténelmi mulasztás volt az, hogy Európa új-raegyesítése nem az 1989-es események he-vében zajlott le. Az integrációs folyamatugyanis mára nem szabad választásként, ha-nem kényszerként jelenik meg Kelet-Európá-ban.

A megosztottság állandósulásához is elve-zethet az EU készülõ alkotmányának a meg-

Körkérdés

22 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

erõsített együttmûködésrõl szóló passzusa(43. cikk). Ha az EU két országcsoportra osz-lana – egy önhatalmúlag elõremenetelõre ésegy utólag alkalmazkodóra –, akkor az új ha-tárok és szerepek keletkezését eredményezné.Az élcsoport a kezdeményezõ, a mindent job-ban tudó fél lenne, míg a követõk a nélkülükmegvalósított vívmányok passzív átvevõi. Te-hát állandósulna a már ma is sokszor kárhoz-tatott párbeszédhiány, amely azzal járna,hogy a régi tagállamok „a belépõket a kiskorú(…) kései gyerek szerepébe kívánják szoríta-ni, ahelyett, hogy egy új, közös Európa szüle-tésének segítõiként ismernék el õket…”

De nem csupán a kelet-nyugati megosztott-ság jelent problémát. Európa egyik legsúlyo-sabb gondja az, hogy az emberek továbbra iselsõsorban nemzetállami keretekben gondol-kodnak, és nem összeurópai szinten. Ez ahozzáállás kisszerû alkudozásokban és az ön-zõ szempontok hangsúlyozásában ölt testet,és gyakorlatilag valamennyi EU-csúcson meg-figyelhetõ, továbbá a Konvent vitáit semhagyta érintetlenül. Jól példázza ezt az attitû-döt, „ahogy a Cseh Köztársaság elutasítja an-nak elismerését, hogy a temelíni atomerõmûmûködtetése nem belügy, hanem olyan kér-dés, amely Ausztriára és Németországra ishatással van. Az egész Európát involválószempontok súlya növekszik, az Unión belüla ’belügyek’ fogalma egyre kevesebbet jelent.”

Politikai közösség

Az emberek akkor tudnak igazan azonosulniegy csoporttal, ha annak ügyeibe beleszólás-sal bírnak, ha a csoport közösségi életénekformálásában szerepet játszhatnak. Tocque-ville írja, hogy akkor beszélhetünk igazi kö-zösségi életrõl, igazi szabadságról, ha az em-berek nem elégszenek meg azzal, hogy az ál-lam, amelyben élnek tiszteletben tartjabizonyos jogaikat, és nem avatkozik bele amagánéletükbe, hanem részt vesznek a politi-kai folyamatokban és a közéleti vitákban. Azaktív közéleti szerepvállalás ugyanis arrakészteti az egymástól eltérõ körülményekközt élõ, különbözõ felfogású embereket,hogy megismerjék mások gondolatait, hogynap mint nap kapcsolatban legyenek velük.

Ezáltal pedig kialakulnak azok a közösségikötelékek, amelyek képesek egyben tartani atársadalmat, biztosítani az egymás iránti szo-lidaritást és közös identitást a különbözõsé-gek ellenére is. Az állampolgárság jogi intéz-ményének éppen az a lényege, hogy a velerendelkezõ személyek egyenjogúságát bizto-sítja a köztük lévõ etnikai, nyelvi, vallási,bõrszínbeli stb. különbségektõl elvonatkoz-tatva. A modern államokban élõ emberek kol-lektív identitásának az állampolgárság képeziaz egyik legfontosabb alapját, valahol szintekizárólagos jelleggel (pl. az Amerikai Egye-sült Államokban), míg máshol egyéb ténye-zõkkel – pl. etnikum, kultúra, nyelv stb. – ki-egészülve (pl. Németországban). Európa kul-turális sokszínûsége miatt a közös európaiidentitás a kulturális tényezõktõl semlegespolitikai szférában alakulhat ki. A közös kihí-vásokra együtt megfogalmazott válasz, a köz-életi aktivitás az, ami az emberekben a közös-ség érzését kialakíthatja.

Egy összeurópai politikai közösség kialaku-lása elõtt azonban több akadály is tornyosul.Mindenekelõtt meg kell jegyeznünk, hogy apolitika iránti érdeklõdés, a politikai aktivitása nemzetállamokon belül is csökkenõfélbenvan, kivált az ifjúság körében. Az uniós ügye-ket illetõen azonban még kedvezõtlenebb akép. Az uniószintû politikai közösség egyiklegfõbb akadálya a polgárok közönyössége. Aközöny mögött két fõ ok állhat. Dahrendorfírja: „Az Európai Unió legnagyobb hibája,hogy minden témája ásításra ingerlõ una-lom.” Ezzel a szerzõ arra szeretne utalni,hogy miközben az EU napirendjén bizonyárafontos, de az átlagember számára unalmas ésirreleváns kérdések vannak (szabályozásiproblémák, szabványok, illetve az egyébkéntis áttekinthetetlenül bonyolult intézményiszervezet reformja stb.), addig az Unió egy-elõre nem képes választ adni azokra a kérdé-sekre, amelyek az embereket igazán mélyenérintik: a munkanélküliségre, a gazdaságiversenyképesség javításának szükségességére,a szociális ellátórendszerek reformjára, a ter-rorizmus vagy a bevándorlás kérdéseire. Ígyaztán nem meglepõ, ha nem alakult ki euró-pai szinten szervezõdõ civil társadalom ésnyilvánosság. Maga a Bizottság is azt írja2001-es Fehér Könyvében: „A csökkenõ ará-

Körkérdés


szemle

nyú részvétel az Európai Parlamenti választá-sokon és az ír ’nem’ szavazat egy szélesedõszakadékot mutatnak az EU és az általa szol-gált nép között. Az Unió érzékelhetõ módonképtelen hatékonyan cselekedni ott, ahol ahelyzet azt világosan megkövetelné: például amunkanélküliség, (...) a bûnözés, az EU-határokon kialakult konfliktusok és a világpo-litikában játszott szerep tekintetében.” Márpe-dig amíg az emberek nem érzik úgy, hogy azEU a mindennapi problémákra is választ tudadni, addig az elsõdleges politikai azonosulá-si keretet továbbra is a nemzetállam fogja je-lenteni, amely jelenleg inkább képes az eh-hez hasonló kérdések megválaszolására. Amásik oldalról az is igaz persze, hogy az ilyenlépések megtételére az EU nem rendelkezikmegfelelõ forrásokkal, illetve végrehajtó éstörvényhozó jogkörökkel. És amíg mindeznem adott, addig talán nincs is szükség erõseurópai identitásra.

Az uniós tematika iránti közömbösségrepélda, hogy az Eurobarometer felmérései sze-rint 2002 végén az emberek nem sokat tudtaka Konvent munkájáról. A megkérdezettektöbb mint 60 százaléka nem volt tisztábanmég a Konvent alapvetõ céljával sem, vagyisazzal, hogy a testület az EU reformját hivatottkidolgozni. A tájékozatlanság egyik oka a fentemlített irrelevancia lehet, de az is szerepetjátszik, hogy az intézményi struktúra átte-kinthetetlen, a döntéshozatal bonyolult. AKonvent munkájának egyik fontos célja volt,hogy ezen változtasson. Ennek eredménye-ként az alkotmánytervezet az eddigi tizenöt-rõl hatra csökkentené a jogi eszközök típusai-nak számát, és megszûnne a pillér-szerkezet.Az EU alapszerzõdéseinek helyébe az alkot-mány lépne, ami némileg átláthatóbbá tennéa szervezetet. Azonban az EU alapvetõ struk-túrája továbbra is igen összetett marad. A bo-nyolult rotációs rendszer, a Tanács – Bizott-ság – Parlament hármasa, az uniós intézmé-nyek egymáshoz való viszonya az átlagemberszámára aligha lesz érthetõbb.

Az általános tájékozatlanság tükrében érde-kesek azok az adatok, amelyek arról tanús-kodnak, hogy az európaiak közel kétharmadatámogatja egy közös európai alkotmány meg-alkotásának tervét, annak ellenére, hogy nemismeri annak tartalmát. Így fölmerül a kérdés,

hogy vajon azok az optimizmusra nem túlsok okot adó számok, amelyek azt mutatják,hogy az emberek nem igazán bíznak a fõbbEU-intézményekben, megalapozott álláspon-tot takarnak-e. Nehéz belátni pl. hogy mi le-het annak az oka, hogy miközben az EurópaiParlamentben a megkérdezettek 57% bízik,az Európai Bíróságban 51%, a Bizottságbanpedig 50%, addig a Régiók Bizottságábancsak 24%, az Európa jövõjét tárgyaló Kon-ventben pedig csupán 26% bízik. (Euro-barometer, 2003 tavasz.)

Egy összeurópai politikai közösség kialaku-lása elõtti másik fõ akadály valószínûleg az,hogy az emberek nem érezik úgy, hogy a kö-zösségi szervek õket képviselnék. Az EU de-mokratikus deficitje abból származik, hogyintézményeinek többsége csak közvetett mó-don felelõs az állampolgároknak. Az egyetlenközvetlenül választott szerv, az Európai Parla-ment valójában csak igen korlátozott jogokkalrendelkezik a tagállamokat képviselõ Tanács-hoz, illetve a közösségi érdekeket reprezentá-ló Bizottsághoz képest. Az „eurokraták”, akikaz EU ügyeit irányítják, demokratikus legiti-mitást nélkülözõ hivatalnokok. A demokrati-kus deficit tényét mindenki elfogadja. Évrõlévre panaszkodnak miatta az EU hivatalos ki-adványaiban, és gyakorlatilag nem találniolyan deklarációt vagy uniós ügyekkel foglal-kozó tanulmányt, amely ne utalna az EU de-mokratizálásának szükségességére. A problé-ma állandó fölemlegetése ellenére mégsemtörténik elõrelépés. Talán éppen ez a gond.Az általános egyetértés miatt elmaradtak azUnió egyéb ügyeit, szakpolitikáit kísérõ pa-rázs viták. Pedig az EU története során min-dig az egymásnak feszülõ nézetek összebékí-tésével létrehozott kompromisszumok általfejlõdött. Mivel a demokratikus deficit meg-létét illetõen teljes az összhang, nincs, ami alehetséges megoldások kidolgozására és nemötletszerû, hanem valóban lényegbevágó kér-dések megvitatására sarkallja az európai dis-kurzus szereplõit.

Az alkotmánytervezet igazából ezt a gondotsem oldja meg. A parlament súlya nem nö-vekszik számottevõen az EU intézményi szer-kezetén belül. Azonban vannak az alkot-mánytervezetnek olyan rendelkezései is,amelyek az EU demokratizálására irányul-

Körkérdés

24 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

nak. Ilyen pl. a 46.4. cikk, amely az állampol-gári kezdeményezés lehetõségét teremti meguniós szinten. Ez lehetõvé teszi, hogy leg-alább egymillió, „jelentõs számú” tagállam-ban élõ polgár az Európai Bizottságot tör-vényjavaslat készítésére szólítsa fel. Ezzelmegvalósulhat egy valóban európai szintû, anemzetállamoktól független civilkezdemé-nyezés. A cikk értelmezhetõ az európai nyil-vánosság és civil társadalom kialakulása felémutató elsõ lépésként is. A demokratikus de-ficit lefaragását elõsegítheti, ha az eddigi sú-lyozási rendszer helyett az ún. Giscard-for-mula lépne életbe, amely szerint többségidöntés születik, ha a kormányok legalább felemegszavaz egy javaslatot, és õk a tagállamokösszlakosságának legalább hatvan százalékátképviselik (24. cikk).

A fenti problémák megoldhatók lennénekfölülrõl kiinduló reformok keretén belül is.Nem szabad azonban abba a hibába esnünk,hogy azt gondoljuk, bármilyen intézményi re-form önmagában is átütõ sikerhez vezethet. Ademokratikus berendezkedés csupán a meg-felelõ kereteket biztosítja a civil társadalomönszervezõdése számára, és ilyen értelembentermészetesen megkerülhetetlen. Ahhoz,hogy valóban egy közös európai identitásonalapuló páneurópai demokráciáról és nyilvá-nosságról beszélhessünk, maguknak az embe-reknek kell közös célok és érdekek megfogal-mazásával összeurópai mozgalmakat, szerve-zeteket életre hívniuk. Erre teremthet alapotpéldául, hogy Európa közvéleménye élesenelutasító a háború eszközével szemben, he-lyette a tárgyalások és a meggyõzés politikájátrészesíti elõnyben, a nemzetközi jog szerepéthangsúlyozza. Egy felmérés szerint az euró-paiak elsöprõ többsége ellenezte, hogy azEgyesült Államok ENSZ-mandátum nélkültámadja meg Irakot. A számok 61%-tól (Cseh-ország) 87%-ig (Németország és Norvégia)szóródtak. Igaz, sokkal többen tartották volnaelfogadhatónak, ha az USA ENSZ-mandátumbirtokában támad. (Der Spiegel, 2003/6.) Ezekaz adatok mégis azt mutatják, hogy az euró-paiak nagy jelentõséget tulajdonítanak bizo-nyos szabályok betartásának a nemzetközikapcsolatokban. Ezen az alapon szervezõdtekmeg a 2003. február 15-én Európa-szerte le-zajlott háborúellenes tömegtüntetések is, per-

sze nem egységes mozgalomként, hanem or-szágonként külön-külön. Habermas és Der-rida ennek ellenére az európai nyilvánosságmegszületését látták ebben az eseménysoro-zatban.

A mindennapi tapasztalat szerepe

A kollektív identitás nemcsak konstrukció, apolitika és az ideológia bizonyos hagyomá-nyokra hivatkozó terméke, hanem „együttalakul, változik a megtapasztalt valósággal.”(Fulbrook, 2001. 283.o.) Azok az elméletikonstrukciók, amelyeket a társadalmi folya-matok, a mindennapi élet tapasztalatai nemerõsítenek meg az emberek szemében, hitelü-ket vesztik. Az európai eszme is csak akkorlehet széles társadalmi rétegek identitásánakalapjává, ha egyben tapasztalattá is válik. Azértelmiségiek és politikusok közti diskurzusönmagában kevés ehhez. Az uniós állampol-gároknak közvetlenül is meg kell élniük azintegráció nyújtotta lehetõségeket. És itt mostnem elsõsorban az Unió intézményei általnyújtott anyagi támogatásról van szó. Ezekgazdasági érdekközösséget teremthetnekugyan, európai identitást azonban nem.Münch szerint az EU polgárai mindaddig „piacpolgárok” maradnak, amíg csak a gazda-ság integrálódott. Ennél sokkal fontosabb,hogy az emberek az Európát fölszabdaló ha-tárok elhalványulását elsõ kézbõl tapasztal-ják, például az Európán belüli munkavállalóiés tanulói mobilitás növekedése vagy a közöspénz használata által. Maurits van der Veen,a Pennsylvaniai Egyetem oktatója tanulmá-nyában rámutat a személyes tapasztalat rend-kívüli fontosságára az európai identitás kiala-kulásának folyamatában. Az Eurobarometerfelmérésein alapuló empirikus vizsgálódásisorán kimutatja, hogy az európai nemzetekközti különbségek az európai identitás erõs-ségét illetõen azzal is magyarázhatóak, hogyaz adott ország állampolgárainak mekkora há-nyada tanult vagy dolgozott már más tagál-lamban. A földrajzi periférián elhelyezkedõskandináv és mediterrán államok (Svédor-szág, Dánia és Finnország, illetve Spanyolor-szág, Portugália, valamint Görögország) azadatok tanúsága szerint kevésbé érzik magu-

Körkérdés


szemle

kat európainak a központibb területek lakos-ságánál, és ez részben magyarázható azzal,hogy lakosságuk mekkora hányada élt mármásik tagállamban. A skandinávok itt kilóg-nak kissé a sorból (hisz nagy részük élt márkülföldön), de van der Veen szerint azért,mert rájuk alapvetõen a Skandinávián belülimobilitás a jellemzõ. Ami viszont a partikulá-ris skandináv identitást erõsíti. A szerzõ fõkövetkeztetése – miszerint a sorsközösség ér-zete annál erõsebb lesz az európaiak körében,minél többen érintkeznek egymással napmint nap – bizonyos fokig összecseng Ander-son elképzelésével.

Benedict Anderson a „képzelt közösségek”kialakulása során központi jelentõséget tulaj-donít a zarándoklat fogalmának. A régi idõkvallási közösségeinek fönntartásában a za-rándoklat igen fontos szerepet töltött be. En-nek során egymással egyébként semmilyenkapcsolatban nem álló, különbözõ kulturálisháttérrel rendelkezõ egyének találkoztak, aki-ket csak a vallás kötött össze. Egy indonéziaiés egy marokkói muszlim pl. elkerülhetetle-nül fölteszi magának a kérdést, amikor Mek-kában találkoznak egymással a hadzs, amuszlimok nagy zarándoklata során: mi az,ami bennünket összeköt? Válasszal a vallásszolgál. Anderson szerint ezzel analóg mó-don jöttek létre a modern, központosított ál-lamok kialakulásakor a nemzeti közösségek.A nemzetek eredetileg nem alkottak egységeskultúrákat, hanem egymástól többé-kevésbéeltérõ szokásokkal és nyelvvel rendelkezõcsoportokból alakultak ki. A területileg korlá-tozott nemzeti identitás a hivatalnokok kép-letes értelemben vett zarándoklatai folyamánjött létre, és a tömegsajtó, valamint a közok-tatás révén vert gyökeret.

Mind Anderson, mind van der Veen az em-berek mobilitására, a közösség közvetlenmegtapasztalására helyezi a hangsúlyt a kol-lektív identitás kialakulásának folyamatában.Ha az EU az európai identitás megerõsödésétszeretné elõsegíteni, akkor annak egyik legha-tékonyabb módja a munkaerõ-piaci és az ok-tatási mobilitás elõsegítése lehet az Eras-mushoz hasonló programok által. Az ilyenkezdeményezések segítségével lehetne az Eu-rópán belüli mobilitás igazán tömeges. TonyJudt is rámutat, hogy az európai elit, az arisz-

tokrácia (nem kis mértékben a közösen be-szélt nyelvnek köszönhetõen) mindig is euró-pai érzelmû volt, mert mobilitása következté-ben bizonyos közös vonásokra, kollektív tu-dásra tett szert; ezzel szemben az emberektöbbsége sokkal jobban kötõdött közvetlenkörnyezetéhez. A televízióval és a személyekszabad mozgásával mára már némileg meg-változott a helyzet Európában, és ez a folya-mat tovább erõsödhet a jövõben.

Mindennapjainkban nagy szerepet kapnaka közösség egységét, összetartozását jelképe-zõ szimbólumok is. Az EU-nak is vannakilyen szimbólumai. A közös zászló, himnuszvagy a rendszámtábla mind olyan látható jel-képei az Uniónak, amelyek a mindennapoksorán is tudatosítják az emberekben Európaegységének ideáját.

Tekinthetõ jelképnek a közös pénz is. A pénzugyanis több, mint pusztán értékmérõ, fizetési,felhalmozási és csereeszköz, ahogy azt a köz-gazdasági definíciója kimondja. A pénz egy or-szág egységének, szuverenitásának, esetleg si-kerességének jelképeként a nemzeti egységet isszimbolizálja. Az euró is ugyanilyen jelkép. Apapírpénzeken a közös kulturális örökséget jel-képezõ ábrák kapnak helyet, a fémpénzek pe-dig nemzeti szimbólumokat is tartalmaznak,hangsúlyozva ezzel az „egység a sokféleség-ben”-elvet. Az euró ráadásul kézzelfoghatóváteszi az emberek számára az integrációt. Mivelnap mint nap közkézen forog, az emberekbentudatosítja az integrációs folyamat meglétét, éstulajdonképpen népszerûsíti is azt. Elvontabbszinten szimbólum lehet az alkotmány vagy aközös állampolgárság is, melyek a politikaiegységet hangsúlyozzák.

Közös ellenség

Huntington írja: „Csak akkor tudjuk, kik va-gyunk, ha azt is tudjuk, kik nem vagyunk, sõtgyakorta csak akkor, ha azt is tudjuk, kik el-len vagyunk.” Valóban, a történelem számta-lan példát szolgáltat arra, hogy a közös fenye-getettség tudata nagyban megkönnyíti egy kö-zösség összefogását. Az európai integrációesetében például a hidegháború évei alatt vé-gig komoly ösztönzést jelentett a Szovjetunió(valós vagy képzelt) fenyegetése. A kilencve-

Körkérdés

26 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

nes évekre azonban ez a fenyegetés eltûnt. Alegújabb fejlemények tükrében viszont felme-rülhet annak a lehetõsége is, hogy az európa-iak éppen korábbi (és jelenlegi) szövetsége-sükkel és támaszukkal, az amerikaiakkalszemben határozzák meg önmagukat. A 2003.február 15-i tüntetéseknek például egyértel-mûen Amerika-ellenes él is tulajdonítható.Az Eurobarometer legutóbbi közvélemény-kutatása is jelzi, hogy az európaiak tudatábansok tekintetben negatív kép él az amerikaiak-ról. A megkérdezettek 58%-a szerint az USAveszélyezteti a világbékét, 52% szerint nemtesz eleget a szegénység elleni küzdelemben,59%-uk pedig elégtelennek tartja a környezetvédelme érdekében tett lépéseit. (Eurobaro-meter, 2003 tavasz.) Mindez arra utal, hogykomoly világnézeti különbségek vannak a kétkontinens lakói között.

Kagan szerint ezek a gondolkodásbeli kü-lönbségek strukturális okokra vezethetõk visz-sza. Amerika, erõs nagyhatalomként, másszempontok fontosságát hangsúlyozza a vi-lágpolitikában, a problémákat más eszközökalkalmazásával tartja megoldhatónak, mintEurópa. Amerika egyedülálló katonai poten-ciálja birtokában hajlamos a válságok megol-dása során fölhasználni erejét, és képesnekérzi magát a fenyegetõnek ítélt gondok, pl. aterrorizmus megoldására. Ezzel szemben Eu-rópa katonailag gyengébb, mint az USA, ígyaztán olyan problémákat tol elõtérbe, ame-lyek katonai erõ alkalmazása nélkül is meg-oldhatóak. Ilyen pl. a környezetvédelem. Ígya „gyengeség” és az „erõ” politikája az, ami akét térség enyhébb vagy radikálisabb szembe-kerülését szükségszerûvé teszi. „Ez nem át-meneti állapot, és nem az amerikai választásieredmények vagy egyetlen katasztrofális ese-mény következménye.” Ezzel szemben Ashúgy gondolja, hogy a megosztó tényezõk ép-pen hogy eseti jellegûek. Európát és Amerikátszerinte jelenleg inkább a hivatalban lévõamerikai kormány arroganciája, illetve a kö-zel-keleti térség folyamatainak eltérõ megíté-lése választja el, miközben a két térség ezerkulturális, gazdasági és politikai szállal kötõ-dik egymáshoz.

Az tehát igaz, hogy a közös identitás kifej-lõdését elõsegíti a közös fenyegetettség érze-te; de vajon mindenképpen szükséges-e a kö-

zös ellenségkép a kollektív identitás kiépíté-séhez? „Miért az ellenséggel definiáljuk ön-magunkat, ahelyett, hogy a cél lenne a meg-határozó? Nagyon sok minden van, amiért ér-demes ma európainak lenni. Az európai rövid20. század elsõ felét 1914-tõl Sztálin 1953-ashaláláig háborúk, holokauszt, gulag és mind-az jelentette, amit Hannah Arendt a ’bûn ba-nalitásának’ nevezett. Nyugat-Európa utolsóötven évét és Kelet-Európa nagy részének utol-só tizenöt évét (1989 bársonyos forradalmaitólnapjainkig) egyre inkább a jó banalitása jelle-mezte.” Ami pedig az USA-t illeti, EsterházyPéter szerint: „Mintha eltakarná AmerikátBush. Amerika szerintem ugyanolyan, mintmi, csak más. De nem a másik pólus, amihezképest mi definiálnánk magunkat.”

Zárszó

Miután áttekintettük az európai identitás lét-rejöttének legfontosabb vonatkozásait, megál-lapíthatjuk, hogy az európai integráció ügyekorántsem reménytelen. Bizonyos adottságokmegnehezíthetik, mások épp ellenkezõleg,elõsegíthetik egy közös európai identitás ki-alakulását. A történelmi tapasztalat, a közö-sen osztott értékek, a gazdasági érdek olyanalapot jelentenek, amelyen máris kialakultegy európaiakat összefûzõ kötelék, és amelylehetõvé teszi annak további megerõsödését.Más tényezõk, mint pl. a nyelvi sokféleség, anemzetállamok között intézményesült politi-kai különbségek és megosztottságok, a kultu-rális eltérések viszont akadályt jelentenek. Aközös ellenségkép vagy fenyegetés megléteegyszerûbbé teheti a közös identitás kialakí-tását rövid távon, de morálisan elfogadhatat-lan egy demokratikus értékeket valló közös-ség számára. A legfontosabb az lenne, ha azintegráció nem csak a társadalmi alrendsze-rek szintjén hatna, hanem az emberek tudatá-ba is fokozottam behatolna. Ennek fontos elõ-feltétele, hogy Európa egységét az emberekmindennapjaik során, mobilitásuk növekedé-se által is megtapasztalhassák.

A közös európai identitás nagyon lényegesfeltétele annak, hogy az EU jól mûködjék, éshogy tevékenysége az állampolgárok szemé-ben elismerést nyerjen. Ha az emberek nem

Körkérdés


szemle

érzik a magukénak Európát, ha az EU-bancsupán egy titokzatos intézményhalmazt lát-nak, akkor az integráció is zátonyra fog futni.Európa rendkívül sokszínû. Olyannyira, hogynem valószínû – és nem is kívánatos –, hogyvalaha is eléri a homogenitás azon szintjét,amelyet az Egyesült Államok vagy Japán. Dea jelenleginél mindenképpen több szolidari-tásra, az összetartozás erõsebb érzésére vanszükség, ha azt akarjuk, hogy megteremtõdje-nek a további integráció alapjai, és a mostan-ra elért eredmények ne omoljanak össze vala-mely nagyobb megrázkódtatás hatására. Eh-hez persze Európa politikai vezetõinek isélen kellene járniuk abban, hogy európaiszinten gondolkodnak, mellõzik a kicsinyesalkudozásokat, és rövid távú érdekeikkel, aválasztóiknak szóló meggondolatlan gesztu-sokkal nem nehezítik az integráció továbbvi-telét. Az integráció az emberek érdekeit szol-gálja. Hibás az az elképzelés, miszerint az in-tegrációval csak egy jól képzett, technokrataelitnek kell foglalkoznia. Az emberek bevoná-sára is szükség van, ha az EU bürokratikuskoordináló szervbõl polgárainak közösségévészeretne válni. s

Farkas Évaprogramfelelõs, Kamaszparlament

Mióta az eszemet tudom, történelem szakostanár-apámtól – aki nemcsak nagyszerû peda-gógus, de nagy tudású ember is volt –, szám-talanszor hallottam, hogy Magyarország jövõ-je szempontjából elengedhetetlen egy egysé-ges Európa létrejötte, melynek hazánk is tagjakell, hogy legyen.

Talán nem véletlen, hogy a Kamaszparla-ment 1996-os megalakulása után elsõk kö-zött támogattam a kamaszok Európai Unióiránti érdeklõdését. Minden lehetõségetmegragadtunk, hogy minél többet megtud-junk hazánk integrációs törekvéseirõl: elõ-adásokat szerveztünk, felvettük a Külügymi-nisztériummal, EU Delegációval, nagykövet-ségekkel a kapcsolatot, stb. Egyre többet éstöbbet ismertünk meg a témáról. Míg mi fel-nõttek csak óvatosan ízlelgettük a gondola-tot, a lehetõséget, hogy esetleg Európa fejlet-tebb feléhez csatlakozhatunk, a kamaszok

már tényként kezelték: tanulmányaikat kül-földi egyetemeken fogják folytatni, esetlegnéhány évig külföldön fognak dolgozni, sza-badon bebarangolják Európa országait, de abiztos jövõt itthon kívánják megteremteni.Számukra Európa, a csatlakozás nem egymisztikus álom, hanem mindennapi életükszerves részévé vált. Gondolkodásmódjuk akorukból adódik, nem egyszer voltam tanú-ja, hogy milyen természetesen fogadják beaz újat, egyik pillanatról a másikra teszikmagukévá az ismeretlent. Mindezek melletttudatosan készülnek a jövõre, fogalmazzákmeg céljaikat, feladataikat, de egyúttal elvá-rásaikat is. Kritikusan szemlélik a felnõtt tár-sadalmat, s keresik a módját, hogy saját esz-közeikkel fejezhessék ki véleményüketmindazokról a dolgokról, melyek már õket isérintik, a hatásuk az õ életüket fogják igazá-ból érinteni.

Mindezzel azt szerettem volna érzékeltetni,hogy a mi feladatunk nemcsak a jövõ alakítá-sa a jelenben, de észre kell vennünk, hogy ademokrácia nemcsak a felnõtt társadalomszámára nyújt lehetõségeket, biztosít jogokat.Néha oda kéne figyelni gyermekeinkre, véle-ményükre, mely még nemcsak az önös érde-kekrõl, nemcsak a pénzrõl szól, de emberikapcsolatok, tudás, és egy szebb, igazságo-sabb élet megteremtésébe vetett hiten alapul.Mielõtt még bárki naivitással vádolna, tisztá-ban vagyok azzal, hogy a gyermeki képzelethatártalan, de ...

Tavaly az EU-s népszavazás elõtt „pénzes”fórumot rendeztek Ózdon, melyen az embe-reket a csatlakozás elleni állásfoglalásra buz-dítottak. A kamaszok, akik koruknál fogvamég nem vehettek részt a népszavazáson, fel-háborodtak ezeknek az embereknek az öncé-lú akcióján, s felvonulást szerveztek az Euró-pai Unió mellett Európa a miénk jelszóval. Ahitükkel, az elszántságukkal, mely a szerve-zés és a program során megnyilvánult, sokembert megnyertek. maguknak. Nem hiszem,hogy politikai indíttatást kellene keresni cse-lekedetükben, sokkal egyszerûbb okok indo-kolták megmozdulásukat: a szabadság, a be-zártságból való kitörés, melyet még szüleiktõlkaptak örökségül, Európa népeivel való ösz-szetartozás érzése, a közös jövõ építése. Mi-lyen magától érthetõ vágyak!

Körkérdés

28 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

A kérdés „Milyen lesz unokáink Európá-ja?” láttán, a válasz megfogalmazásakor ezeka gondolatok kavarogtak bennem. Mi, fel-nõttek felül tudunk-e kerekedni kicsinyesérdekeinken, tudunk-e, képesek vagyunk-efelelõsségteljesen engedni gyermekeinketdönteni jövõjükrõl, képesek vagyunk-e mégegyüttgondolkodni annak érdekében, hogyvalóban békésebb világot hagyjunk rájuk? Anapi eseményeket hallgatva, sokszor elkese-redem, aztán megjelennek a fiatalok tele lel-kesedéssel, elszántsággal. Ha nem bíznékbennük, ha nem bíznék abban, hogy képe-sek lesznek megvalósítani elképzeléseiket,képesek lesznek hibáinkat helyrehozni,most azt mondanám, nem látom az unoká-ink jövõjét, de így biztos vagyok benne, hogyjó kezekben van Európa jövõje.

Az elmúlt másfél évtized alatt nagy válto-zásoknak voltunk tanúi. Volt mit befogadniuka fiataloknak is! Szeretném azt mondani,hogy mindez a javukat szolgálta, de nem te-hetem. Remélem azonban, hogy lassacskánhelyükre kerülnek a dolgok. Megint fontoslesz az emberi méltóság, az adott szó, tettein-kért megint felelõsséget vállalunk. Úgy gon-dolom, hogy ezek nélkül nem érdemes jövõ-rõl beszélni.s

Büki Péterszociálpolitikus, Budapest

Milyen lesz unokáink Európája? Remélem, jó.A mi családunkban az a trend, hogy viszony-lag késõn születik meg elsõ gyermekünk.Mondhatná bárki, hogy konformisták va-gyunk, mivel ez az országos trend. Az, hogyez országos trend, tudom, a konformizmustviszont visszautasítom.

Tehát, most hogy idén 33 éves leszek, meg-születik elsõ gyermekem. Ha õ is tartja a csa-ládi trendet, akkor elsõ unkámat 66 évesenlátom meg, ha… (mert itt is lehetne citálniKSH és egyéb adatokat, hogy egy jól neveltmagyar állampolgárságú férfinak mikor illikmeghalnia). Vagyis 2037-et fogunk (fognak)írni, mikor elsõ unokám napvilágot lát.

Hogy jó lesz-e 2037-ben Európa? – valójá-ban ez a kérdés.

Ralf Dahrendorf gondolatait idézve, a tör-vényeket hónapok alatt meg lehet változtatni,a gazdasági átalakulás évek alatt végbe me-het, de a szokások, attitûdök, kulturális kó-dok, értékek megváltoztatása nagyon hosz-szú, évtizedekbe telõ folyamat.

A jövõ Európája márpedig ez utóbbitólfügg.

A jövõ Európája egy katedrális, egy temp-lom. De ki a kiválasztott? Ki építhet templo-mot a szövetségnek?

Raj Tamás idézi a Zóhárt, miszerint a Bibliaelsõ szavának (BRÉSIT) elsõ és utolsó két be-tûjét levágva a BRIT szót kapjuk, ami szövet-séget jelent. A középsõ két betû (ÉS) is értel-mes szót alkot. Jelentése: tûz. „Vagyis – állítjaa kabbala – az Isten és az ember (a zsidó nép)között megkötött szövetség megõrzése (erköl-csi törvény, a Tízparancsolat betartása) bizto-sítja a világ fennmaradását. Ha azonban ez aszövetség felbomlik, a tûz kiszabadul, és el-pusztíthatja egész világunkat.” Erre pedig –sajnos – a mögöttünk álló évszázadban két-szer is akadt példa.

Most úgy tûnik, mi vagyunk a kiválasztot-tak, mi építhetjük meg a templomot, akárcsakSalamon, elsõ a királyok sorában… De ne fe-ledjük: a jeruzsálemi templomot is évtizede-kig építették.

Vissza Dahrendorfhoz: a szokások, attitû-dök, kulturális kódok, értékek megváltoztatá-sa nagyon hosszú, évtizedekbe telõ folyamat.Mi most már ezt tudjuk, mivel tudjuk, köte-lességünk elébe menni „az idõk hosszúságá-nak”. Azaz olyan programokat kell tervez-nünk és kiviteleznünk, amik pozitívan hatnakaz értékek alakulására, s egyben facilitátorai isa kulturális kódok, az értékek pozitív megvál-toztatásának.

Vagyis új erõkre van szükség, mert ahogyDahrendorf írja: „Ha új erõk széttörik a meg-merevedett struktúrákat, az mindenekelõtt aremény forrásait nyitja meg.” S mint monda-ni szokás: a remény hal meg utoljára.

Jó Európája lesz unokáinknak.s

Dabis Balázs Silvius

Egy egészen más, megváltozott világot képze-lek el. Egy olyan világot, amelyben a kultúrák,

Körkérdés


szemle

népek nem egymás ellen harcolnak, hanemegyütt a környezeti ártalmak ellen. Az addigramár kritikus méreteket öltõ környezetszeny-nyezés eredményeképpen földünk bioszférájajelentõsen megváltozik, állandó nehézségetokozva ezzel Európa lakosságának is.

A Föld minden országára kiterjedõ termé-szeti csapások hozzák majd meg az összefo-gást a különbözõ kultúrák között, a közös cél,a fennmaradás érdekében megszüntetve a há-borúskodást és ellenségeskedést.

A jelenlegi fogyasztói kultúra néhány évalatt értelmét veszíti majd a fennmaradásértfolytatott harcban. Jelentõsen átalakul majdaz emberek igényrendszere, gondolkodás-módja, és világképe. Mivel számos iparágmûködését teljesen és azonnal be kell szün-tetni, hogy a bioszféra károsodása ne foko-zódjon, jelentõssé válik majd a munkanélkü-liség, kiemelten fontossá válik az oktatás, amunkanélkülivé vált emberek átképzése mi-att. Az egészségügy és a katasztrófavédelemszintén komoly szerepet kap. A korábban afegyverkezésre költött milliárdokat mostezekre a területekre, valamint célzottan azûrkutatás területeire fordítják majd a korvezetõi. Visszaesik az informatika, az elektro-nika korunkra jellemzõ rohamos fejlõdése.

Az emberek világképének megváltozása atermészeti ember gondolkodásmódja felé for-dul. A legnagyobb lépést filozófiai, mentál-higénés szempontból tehát a nyugati világtársadalmainak kell megtenniük majd. A gon-dolkodásmód megváltozásának legfõbb okaaz, hogy értékesebb lesz egy pohár tiszta víz,mint az arany, vagy az élelem, mint a leg-újabb fejlesztésû mikroprocesszor.

Az egyesült Európa, az EU szervei jelentõsszerepet játszanak majd a súlyos környezetiártalmak kezelésében, a problémák megoldá-sában, a katasztrófavédelem összehangolásá-ban.s

Szelényi ZoltánPTE ÁOK

Unokáink (unokáim) Európai Uniója teljesenmás lesz, mint amilyen ma.

Jó esetben az USA-val szemben egy olyanerõvonalat fog jelenteni (nemcsak gazdasági-

lag, hanem kulturálisan is erkölcsileg is),amely megõrizhetõvé teszi a jelenleg még ép-pen létezõ és élõ „európai” tradíciókat.Amennyiben a kelet-közép-európai nemze-tek, országok is formálisan integrálódnak azUnióba, ez friss „vért” jelenthet a kontinensjelenleg már eléggé „ótvaros”, önzõ és deka-dens – az ún. jóléti államokban uralkodó élet-szemlélettel szemben.

Rossz esetben – amennyiben a kínai-indiai-arab népáradat elönti kontinensünket – márnem az erkölcsi-kulturális kérdések lesznekfontosak, hanem a kontinens és általában aglóbusz puszta túlélése, már ami a környezet-szennyezés és energia-táplálékhiány belátha-tatlan következményeit illeti. Sajnos az USArossz példája (nem hajlandó részt venni a„fejlõdés” okozta zavarok akár részleges meg-elõzésében, enyhítésében) utánzókra találhatolyan országok részérõl, amelyek végre része-sedni szeretnének a jólét és technika „áldása-iban”. Ennek az ára a Föld népeinek öngyil-kossága lenne. Ez esetben csak abban bízhat-nánk, hogy a Föld és környéke önszabályozóképessége – ha van ilyen – valahogyan helyrebillentené az egyensúlyt, amit az Ember el-rontott, vagy el fog rontani.s

Rapi Istvánigazgató, XIII. kerületi Iránytû Ifjúsági Információsés Tanácsadó Iroda

Határok nélküli Európa lesz, ahol az utazásszabadon történhet.

A tagállamok között a belsõ határellenõrzé-sek megszûnnek, útlevél nélkül lehet utazniaz Unió egyik csücskébõl a másikba. Az egy-séges Európának az új összehangolt közleke-dés is jellemzõje lesz, amit megkönnyít a jo-gosítványok kölcsönös elismerése, az össze-kapcsolódó közlekedési hálózat, valamint adinamikus vasút- és közútépítés is.

Jelentõsen egyszerûsödik az utazás azegyes tagállamok között. Az Európai Uniónbelül mindenki oda utazik, ahova akar, s te-heti ezt anélkül, hogy vízumot kellene kérnievagy akár útlevelét szorongatva sorba kelleneállnia a határon.

Az Európai Unió jelenlegi tagállamai több-ségükben gazdag országok, így fejlett gazda-

Körkérdés

30 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

ságokhoz illõen jó autópálya-hálózattal ésvasúti rendszerrel rendelkeznek. Akár autó-val, akár vonattal akarunk közlekedni, elégegyszerûen, különösebb kerülõ nélkül el tu-dunk majd jutni a térség bármelyik pontjárólgyakorlatilag bármelyik másikra.

Jelentõsen leegyszerûsödik a másik tagál-lamban vásárolt termékek behozatala is. AzEU-ban ugyanis bárki, vámmentesen hazavi-heti a többi tagállamban vásárolt árut, ha aztszemélyes fogyasztásra vette. Bizonyos termé-kek esetében (alkohol, cigaretta) ugyan megha-tározzák a bevihetõ mennyiséget, de úgy, hogyaz bõven fedezze egy átlagember fogyasztását.

Európai polgárként biztonságosabb lesz azélet a mindennapokban.

Az EU munkajogának célja a munkavállalóvédelme. Ez azt jelenti, hogy a szabályok azállam beavatkozásával és garanciák biztosítá-sával minden esetben a munkavállalók jogaités érdekeit védelmezik. Az uniós munkajogiszabályok, három területet érintenek:

• a foglalkoztatás alapfeltételeit, a munka-vállalók alapvetõ jogait (munkaidõ, mun-kaszerzõdés);

• a munkavállalók egységes védelmét (tu-lajdonosváltás, fizetésképtelenség, cso-portos létszámleépítés esetén);

• a rugalmas foglalkoztatási formákhozkapcsolódó szabályok (részmunkaidõsfoglalkoztatás, határozott idejû munka-szerzõdések) rendszerét.

Ezek betartása csökkenteni fogja a munka-nélküliséget, amely az EU egyik legfontosabbcélkitûzése. A foglalkoztatási helyzet javításá-ra a tagállamok évente közös, lehetõleg szám-szerû célkitûzéseket határoznak meg. Az azUniós elvárás, hogy a tagállamokban legyenérdemi szociális párbeszéd – (azaz a szak-szervezetek, a munkaadói szervezetek és akormány közötti érdekegyeztetés), addigramár megvalósul. Bõvülnek a lehetõségek amunkavállalással folyamatosan.

Az egyén számára a szabad mozgás ésmunkavállalás talán az egyik legközvetleneb-bül érzékelhetõ lesz: úgy utazni, munkát vál-lalni, tanulni és hosszabb-rövidebb idõre le-telepedni bármelyik uniós tagországban, ne-tán magunk után utaltatni nyugdíjat – sõt,

akár munkanélküli segélyt is –, mint saját ha-zánkon belül. A befogadó országban érvényesjogok és bérek illetnek meg minket is.

A munkavállalás megkönnyítése érdekébena foglalkozások többségében kölcsönösen el-ismerik egymás diplomáit, szakképesítéseit.Az élet naposabbik oldala jön el: nõhetnek abérek, bõvülhetnek a szociális jogok.

Uniós állampolgárként akár két tucat euró-pai országban is minden megkötés nélkülmunkát vállalhatnak, letelepedhetnek unoká-ink. A diákok ugyanúgy jelentkezhetnek fran-cia, brit vagy éppen lengyel egyetemekre,mintha Budapestre vagy Szegedre felvételiz-nének. Hasonlóképpen a nyugdíjasok is ma-guk dönthetnek arról, hogy hazai nyugdíjukatesetleg egy másik tagországban kézhez kapvaakarnak megtelepedni.

Az oktatáspolitika az Európai Unióbannemzeti alapokon nyugszik, ezért nincsenuniós szabályozás arról, hogy az iskolákban,egyetemeken mit kell tanítani. Az EU azt semírja elõ a tagállamoknak, hogy milyen iskola-rendszert mûködtessenek, csupán progra-mokkal, pénzügyi alapokkal, ösztöndíjakkalsegíti, egészíti ki a tagállamok oktatáspoliti-káját, s teszi ezt annak érdekében, hogy anemzeti iskolarendszerek között kapcsolatalakulhasson ki. Az EU-s programokkal nõ azoktatás színvonala, bõvülnek a diákok és a ta-nárok lehetõségei. A programok résztvevõimegismerhetik egy másik ország lakóit, kul-túráját, nyelvét. Az így megszerzett tapaszta-latok elõnyt jelentenek a munkavállalásnál, aszakmai érvényesülésnél.

Az Európai Unió programjai az oktatásmindén szintjén, az óvodától az egyetemig,segítenek abban, hogy a gyerekek, diákok, ta-nárok más tagállamokban bõvíthessék tudásu-kat, megismerhessék más tagországok oktatásitapasztalatait. Az EU igyekszik az iskolarend-szeren kívüli kapcsolatokat is fejleszteni. Tá-mogatja a külföldi szakmai gyakorlatokat és afiatalok csereprogramjait is. Azok a fiatalok,akik személyes kapcsolatba kerülnek más or-szágok lakóival, sokkal nyitottabbak lesznek avilágra. A külföldön szerzett tárgyi ismerete-ken és nyelvtudáson túl az így megszerzettnyitottság, rugalmasság és alkalmazkodó kész-ség is segítheti õket abban, hogy jobb pozíció-ba kerüljenek a munkaerõpiacon. Akik külföl-

Körkérdés


szemle

di tapasztalatokat szereztek, gyorsabban talál-nák munkát, könnyebben érvényesülnek. Afiatalok nemcsak a fogadó ország nyelvét, szo-kásait, kulturális kincseit ismerhetik meg, desokszor életre szóló, mély barátságokat is köt-hetnek.

Egyre nagyobb hangsúlyt kap két, az okta-tási politikától elválaszthatatlan terület is afoglalkoztatási helyzet javítása és az informá-ciós társadalom kiépítésének követelménye.Az élethosszig tartó tanulás, amely fokozottfigyelmet fordít az iskolapadokból már kike-rült generációk képzésére, valamint az infor-matikai ismeretek elterjedését segítõ elektro-nikus tanulásra.

Globalizálódó világunkban sokkal köny-nyebben igazodnak el majd azok, akik beszél-nek idegen nyelveket. A nyelvtudás különöskincs. Az idegen nyelveket ismerni azonbannem csupán praktikus okok miatt fontos, „an-nyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz” szóla népi bölcsesség. A nyelv egy nép identitá-sának kifejezése, így ha megtanulunk egy ide-gen nyelvet, automatikusan közelebb kerü-lünk az adott nyelvet beszélõ emberek kultú-rájához, nyitottabbak leszünk a világra.

Amennyiben ez mind teljesül, akkor remél-hetõleg más, könnyebb, nyitottabb, elérhe-tõbb lesz több minden unokáink számára.s

Schlapay Jánospublicista

Remélem õk már csak Bibó politikai tízparan-csolatát olvassák, ezt a kilenc pontos, idejét-múlt valahai Röpirat a jellemformálásról cí-mû pamfletet nem:1. A nyilvánosság káros. Mindent alkukkal

kell megoldani.2. A lojalitás fontosabb a tudásnál. A közös-

ségi fegyelem magasabbrendû az igazság-nál.

3. A becsület mint olyan nem értelmezhetõfogalom.

4. Mindent érdekek határoznak meg. Az érté-kek, ha vannak is: relatívak.

5. A barátságok viszonylagosak. Kiállni vala-kiért csak ha megéri, akkor érdemes. Sze-retni valakit csak alkupozíciójának megfe-lelõen szabad.

6. Az elithez kell tartozni, cinkosan összeka-csintva, a közjó csak retorikai fogalom.

7. Fejlõdés nem lehetséges, így nincsenek,nem lehetségesek Ügyek. Pozíciók ésposztok és önmagáért való hatalom van-nak csupán.

8. Az õszinteség a gyerekeké meg a bolondo-ké.

9. És hát örömmel nyalok fényesre mindensegget, amely a szám magasságában van.Azt is, amelyik feljebb.

Remélem õk nem fogják már érteni VerebesIstván 10 éves (akkor 2 éves) konferansziéját:„az nem furcsa, hogy én mindig épp akkornem vagyok kommunista, amikor õk ott föntkommunisták, és kommunista is mindig ak-kor vagyok, amikor õk ott fönt nem kommu-nisták. Én vagyok ennyire hülye, hogy soha,de soha nem nézem a saját érdekeimet, vagyõk olyan marhák, hogy azt hiszik: újra és újrahajlandóak vagyunk tisztelettel nézni azokraa seggekre, amelyeket õk az elsõ szóra hajlan-dóak könnyedén kinyalni. (Ki itt a gyanús? Akommunisták, a nem kommunisták vagy én)s

Kulcsár-Szabó Zoltánadjunktus, ELTE Összehasonlító Irodalomtudomá-nyi Tanszék

Az alábbi válasz több okból is kitér a feltettkérdés elõl, legalábbis látszólag. Egyrészt,mert a jövõre vonatkozó spekulációk elevenem lehetnek teljesen mentesek valamely op-tatív modalitástól, ami viszont kizárja a kér-dés által feltételezett konstatív választ („Mi-lyen lesz…?”). Másrészt, a jövõ létmódjához aképzeletbeliség és az elképzelhetetlenség egy-aránt hozzátartozik. Az ilyen fikciók továbbáköztudottan inkább arról a korról árulnak elvalamit, amelyben megszülettek s ennyibenszükségszerûen nem az „unokák” Európájátmutatnák meg, hanem a most létezõ megraga-dásának nehézségeit, még ha ez abban az ér-telemben jövõbelinek is nevezhetõ, hogynincs (még) vagy talán nem is lehet teljesenjelen (az utóbbi években szerte Európában so-kat vitatkoztak azon, hogy miként kellene azegységesülõ Európa kulturális vagy éppen po-litikai identitását elképzelni vagy egyáltalánmegalkotni, éppen azt a hiányt láthatóvá téve

Körkérdés

32 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

ily módon, hogy ez – a jelen számára és jelen-lévõként – nem adott). Nem magától értetõdõ,hogy a képzelet a legkitüntetettebb módja an-nak, ahogyan a jövõ szerephez jut abban, amitjelennek szokás nevezni. A jövõ, valamilyenmódon, a szabadsággal van összefüggésben,hiszen a mindenkori jelent meghatározó felté-telek és kényszerek világát teszi zárójelbe,pontosan ebbõl fakad szükségszerû fikciona-litása, elképzelésének örök kényszere. Éppenezért, azonban, ez a szabadság maga szükség-szerûen jövõbeli és hogy miként valósul meg,ha megvalósul, az nem igazán elképzelhetõ,legalábbis azok számára (egyben a levélírót isezek közé képzelve), akik egy olyan jövõbeliEurópát szeretnének elképzelni, amely minéltöbbet megõriz abból a szabadságból, mellyel– a jelen felõl nézve – rendelkezik. s

Juhász Balázsügyvezetõ, Napfolt Mûvek

Mars

Na de most komolyan: nem értem, miért kellnekem ilyeneket írnom, 91 éves vagyok,hagyjanak békén, adjanak egy sört és toljanakbe a szobámba a tévé elé – leginkább ezt sze-retném. Egy élõ kövület vagyok, és a legke-vésbé sincs kedvem közösségi foglalkozás cí-mén ezzel mulatni az idõm. Nem izgat a té-ma. 91 évesen kevés dolog izgatja az embert –ezt az egyet elmondhatom maguknak.

Arról kell írnom, hogy miért jó nekünk,hogy beléptünk az Unióba? Fogalmam sincsmaguknak miért jó. Elmondom, hogy nekemmostanában miért az, ennyit tudok tenni azügy érdekében. Ezért:

Tegnap, 2065. július 12-én, Márta nõvér be-farolt velem és tolókocsimmal a közös tévéterembe, egyenesen az elsõ sorba, ugyanis az-nap én voltam az Naplemente Öreg Otthonasztárja, a „híres ember” – persze nem egészensaját jogon, de ez cseppet sem érdekelt – elvi-tathatatlan érdemeim vannak a magyar ûrha-józásban. Mindenki roppant mód meg volthatva, aztán egyszer csak elhalkult zsivaj, ésa tévéfalra meredtünk mindannyian.

60 millió kilométerrel távolabb, egy ûrhajószállt le a Marsra. A tévé természetesen élõben

közvetítette. Harmincegy kameraállás, ebbõl 8a bolygó légkörében, a többi a felszínen, a le-szállóhely környékén. Minden technikai ada-tot tudok, ahogy nagyjából minden, legalábbhat éves állampolgár az országban. Amióta ki-derült, hogy egy magyar is lesz az expedíció-ban – másról sem hallani. Pontosan tudjuk,mit esznek, mit isznak, és minden egyebet, akedvenc sörmárkájukig bezárólag. Még velemis készítettek interjút, röhejes, nem?

Szóval, 2065. július 12-én 18 ember lehup-pant a Mars felszínére, ezzel új fejezetet nyit-va az emberiség történetében, blablablablablabla – a szokásos teátrális mondatoktóleltekintenék, ha lehetséges. Ami az egészbena számomra a legfontosabb, hogy a 18 asztro-nauta között volt egy magyar is, nem is akár-ki, hanem az én unokám. Ezért vagyok énolyan népszerû mostanában.

Namost, ha nem lépünk be az Unióba an-nak idején, akkor az unokám most nem lép aMarsra, és én soha nem leszek olyan híres ésmegbecsült, mint amilyen az utóbbi idõben,de leginkább tegnap délután voltam. Magyar-ország, önerõbõl nagyjából Prágáig tudna el-juttatni egy ûrhajót – ahogy bármelyik másikeurópai ország is külön-külön. De együtt, si-mán biztosítják egy öregember örömét ésbüszkeségét. Már emiatt megérte, nem?s

Görgey Gáborvolt kulturális miniszter

Fiatalok Európája

Mindenkor minden minõségemben azt szok-tam mondani, hogy akkor jó egy döntés, ha aza mai fiataloknak tíz év múlva is jó lesz. Meg-lett korú és idõs embereknek sosem szabadelfelejteniök – bármely felelõs poszton –,hogy nem maguknak készítik az országot, for-málják a társadalmat és gazdaságot, hanemazoknak a fiataloknak, akiknek ma még nincsvagy alig van módjuk rá, hogy alakítóan bele-szóljanak saját jövõjükbe. Ha visszapergeteméletem évtizedeit a harmincas évektõl máig,egyetlen korszakot sem tudok felidézni, ami-kor ez a lehetõség megadatott volna. Most ami kötelességünk, hogy a ma ifjúságánakmegadjuk ezt a választást, és olyan világ szü-

Körkérdés

letésében tevékenykedjünk, amilyet õk sze-retnének és amilyenben jó lesz lakniuk.

Életem leghosszabb korszaka természetesena pártállamban pergett le a homokórán. A kétlegfontosabb elem, amely meghatározta eze-ket az évtizedeket: az önrendelkezés abszo-lút hiányáért kárpótolni magam a zsarnok-ságtól független mûvelõdésben, mûvészetek-ben, elõször csupán passzív befogadóként,majd késõbb aktív alkotóként. A másik éltetõelemet pedig a rendíthetetlen csüngés jelen-tette az elszakított Európán. Ez a csendes, deelnyomhatatlan Európa-sóhaj éltetett sokunkata barbárság idején, és ez a szellemi kapcsoló-dás a régi és új szabad szellemek világáhozadott erõt a túléléshez.

Akkoriban a legmerészebb álmodozók sehitték, hogy kézzelfoghtó közelbe kerül a tör-ténelmi pillanat, és nem csupán vágyaink és

kultúránk szerint, de szervesen is része lehetaz ország a nagy európai közösségnek. Sohatöbbé nem fogunk – rossz szokásunkhoz hí-ven – háborúban a vesztes oldalra állni. Mertnem lesz vesztes és nem lesz gyõztes, mint-hogy Európában nem lesz többé háború. Nemlesz többé általános mozgósítás, fiatal férfiakkivezénylése a frontra. Egy fiatal ma el semtudja képzelni, mit jelent ez annak, aki meg-élte a háborút és az ötvenes évek sötét re-ménytelenségét. Nem baj. Az a jó, hogy el setudják képzelni! De élvezni õk fogják igazán.

S az a misszió is a fiatalok dolga lesz, hogyátvegyék tõlünk öregektõl szellemi kincsein-ket, és minél gazdagabban átvigyék az Egye-sült Európa nemzeteinek színe elé: ez a mikultúránk, ezt teremtettük ezer év alatt. Élje-tek vele ti is, régi és új barátaink!s

Körkérdés


szemle

Az Európai kontextus és az ifjúságpolitika Európában

Az ifjúsággal kapcsolatos állami szerepfelfo-gások nagyon sokszínûek Európa különbözõországaiban. Szinte azt is mondhatnánk,ahány ország annyi megközelítés. Azonbanha közelebbrõl megvizsgáljuk az egyes orszá-gok hagyományait, társadalmi és közösségiéletét, akkor nagyon is sok hasonlóságot fe-dezhetünk fel. Az északi országok (Svédor-szág, Norvégia, Dánia, Finnország, Izland) kö-zösségei például hagyományosan szerveze-tekbe tömörülnek és jól mûködõ, hosszútávon fennmaradni képes együttmûködõ há-lózatokat tudnak létrehozni. Az emberektöbbsége kedveli a mozgalmakat, és szívesencsatlakozik azokhoz, ha céljaival egyetért. Eb-bõl adódik, hogy a fiatalokkal kapcsolatos tár-sadalmi feladatokat az államnak kevéssé kellfelvállalni, hiszen a civil szervezetekre biztonszámíthat, ezért leginkább azokat kell csak tá-mogatni és erõsíteni. A német ajkú és bene-lux területeken (Németország, Ausztria, Svájc,Hollandia, Belgium Flamand része, és Luxem-burg) hasonlóság mutatkozik abban, hogy afiatalok közéleti, érdekvédelmi, és politikaiaktivitására helyezi az ifjúságpolitika a hang-súlyt, mindemellett egy erõteljes szociálpoli-tikai megközelítést alkalmaznak, amely amarginalizálódó és hátrányos helyzetbe kerülõfiatalok újraintegrálását célozza. Az államszintén nagymértékben támaszkodik a civilközösségi szervezõdésekre, amelybõl hagyo-mányosan sok és sok színben létezik. Ha azúgynevezett latin és déli országokat szemlél-jük, akkor gyorsan megállapíthatjuk, hogy azifjúsággal kapcsolatos teendõket animációvalközelítik meg, vagyis, hogy tereket és szak-embereket biztosít az állam abból a célból,hogy a fiatalok megszervezhessék maguk kö-zösségi életét és tevékenységeiket. Ebbõl kifo-

lyólag az ifjúsági szakemberek (animátorok,ifjúságsegítõk) munkája és azok életpályája atársadalom számára is elismert, és a szakkép-zésben is fontos helyet kap. Léteznek civilszervezõdések, de azok nem jelentõsek és atársadalom csak igen csekély részét tudjákbevonni és mozgósítani. Érdemes még meg-vizsgálni a volt szocialista országokat ifjúság-politikai hagyományaik tekintetében. Európakeleti országaiban (Oroszország, Ukrajna, Fe-héroroszország, Moldávia, Románia, Bulgá-ria, Macedónia, Szerbia és Montenegró, Bosz-nia-Hercegovina) törékeny és érzékeny de-mokrácia van kialakulóban. Ezek az országokaz ifjúsággal kapcsolatos társadalmi feladatokellátását tekintve erõsen centralizált hagyo-mányokkal rendelkeznek. Gyenge és kevésembert tömörítõ civil szervezetek mûködnek,és az állami intézmények pedig instabilak éskevésbé a társadalmi igényekre válaszolnak.Az állami szerepvállalás szinte kizárólag szo-ciális alapon valósul meg, vagyis elsõsorbankrízis kezelésben teljesedik ki. Szeretném ki-hangsúlyozni, hogy a különbözõ kultúrák ésmegközelítések nem jelentenek a munkavég-zéssel kapcsolatos minõségi különbségeket.Az egyes országokban ifjúságsegítõi tevé-kenységet folytattak és folytatnak jó és kevésbéjó minõségben egyaránt.

Ezek alapján is jól kivehetõ egy észak–déliés egy kelet–nyugati különbség tengely. Ez akét tengely meghatározó az Európai Unió fej-lõdését tekintve általában is, nem csak ifjú-ságpolitikai szempontból, hiszen ez 4 alapjai-ban különbségeket rejtõ társadalom és állam-felfogást fog össze. Az is kimondott tény azEurópai Unió közintézményeiben és a polito-lógusok, szociológusok között, hogy eddig azészak-déli tengely ellentmondásainak csök-kentésén volt a hangsúly, a 10 új csatlakozóországgal ez áthelyezõdik a kelet–nyugati di-menzióra. Ez azért érdekes Magyarország szá-

F ö l d i L á s z l ó

Ifjúságiközélet

Nemzetközi ifjúsági kapcsolatokMagyarországon a rendszerváltás óta

36 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

mára mert földrajzi, de leginkább mert kultu-rális, gazdasági, társadalmi értelemben is en-nek két tengelynek a metszéspontjában talál-ható. Ebben az értelemben az országunk sokszempontból egy nagyon fontos híd és össze-kötõ szerepet tud betölteni az Európa Unió-ban. Véleményem szerint ez óriási lehetõsé-get rejt magában mind gazdasági értelemben,mind pedig az Unió mûködését, valamint azifjúságpolitikai megközelítések integrációjátilletõen. A lehetõség kihasználásának kétalapfeltétele van azonban, az egyik, hogy azUnió kelet felé nyitott marad, a másik, hogy amagyar társadalom és a magyar politikai elitegyüttmûködési készségei jelentõs fejlõdésenmennek keresztül.

És mindezen (az északi, a latin, a német ésa keleti) ifjúságsegítõi kultúrák különbözõelegyével találkozhatunk a balti országok, avisegrádi országok, valamint Szlovénia ésHorvátország ifjúsággal kapcsolatos társadalmiszerepvállalásában. Értelemszerûen a baltiországokban a keleti és az északi kultúra ke-veréke, a visegrádi országokban a német és akeleti kultúra keveréke , a délszláv országok-ban pedig a latin és a keleti kultúra találkozá-sából kialakuló ötvözet határozza meg az ifjú-ságpolitika lehetõségeit. Természetesen min-den egyes országnak, nemzetnek megvan amaga sajátos történelmi és politikai adottsá-gaiból adódó egyedileg értelmezhetõ útja is,amely legalább annyira fontos, mint a regio-nális kultúra hatásai.

Az Európai Unió költségvetése immáron 7éves ciklusokban tervez. Az intézményrend-szer és az újraelosztó programok finanszíro-zása elsõsorban a tagállamok által befizetettrészvételi díjból történik. A részvételi díjat atagországok adófizetõi által befizetett adóbólfizetik be a tagállamok.

Ennek az újraelosztó rendszernek körülbe-lül 45%-a a mezõgazdaságba, 35%-az ipar ésinfrastruktúra területeire, 5% az Unió intéz-ményeinek mûködésére, 5% külsõ kapcsola-tokra és segélyekre, 3% tartalék és elõcsatla-kozási kiadásokra, és 7% az Unió egyéb belsõügyeire fordítódik (forrás Európai Bizottság2002 év pénzügyi beszámolója). Az utóbbi7%-nak 10%-át, tehát a teljes büdzsé 0,7%-átfordítják oktatási, szakképzési és ifjúságpolitikaicélokra. Az ifjúságpolitika ennek a 0,7%-nak

a 15%-a, tehát az Unió éves költségvetésénekkörülbelül 0,1%-a.

Az Európai Unió a „vasfüggöny” feloldódá-sa elõtti idõszakban úgy határozta meg, hogyaz ifjúságpolitika nem közösségi szinten sza-bályozódik, hanem a nemzeti sajátosságokatfigyelembe véve az egyes tagországok szint-jén marad. Mindemellett fontosnak tartották,hogy az egyes kultúrák, megközelítések talál-kozzanak és tanuljanak egymástól, ezzel islétrehozva egyfajta Európai közös nevezõt. Eza közös nevezõ a mai napig egy dinamikusanfejlõdõ változó. A tagországok közötti együtt-mûködések, és az Európai állampolgári tudat– amely az Unió európai dimenzióját, a kö-zösség alapját jelenti – kialakulása érdekébenolyan programokat indított az Európai Parla-ment egyetértésével az Európai Bizottság,amelyek ezt az interkulturális Európai di-menziót hivatottak kiteljesíteni. Ilyen progra-mok voltak a Fiatalok Európáért I., a FiatalokEurópáért II. és az Európai Önkéntes Szolgá-lat, amelyek 1989-tõl 1999-ig mûködtek. Fon-tos megemlíteni, hogy ifjúságpolitikai szem-pontból nagy jelentõsséggel bírtak és bírnak aSocrates (oktatási), a Leonardo da Vinci(szakképzési) és a Kultúra (média és kultúra)programok is.

Nemzetközi ifjúsági együttmûködési lehetõ-ségek Európában a „vasfüggöny” lebontásaután

A Varsói Szerzõdés felbomlása után az Euró-pai viszonyok alapvetõen megváltoztak, és azegyes országok külpolitikája is lényegi fordu-latot vett. Az Európai integráció alapgondola-ta mentén egy szélesebb és szorosabb gazda-sági, pénzügyi és társadalmi együttmûködé-sen alapuló Európai Unióban gondolkoztaktovább az egyes országok állampolgárainak éspolitikusainak zöme is. A kilencvenes évekelejétõl kezdve elindult az Európai UnióPHARE programja. Ezeknek köszönhetõen azEurópai ifjúságpolitika is megváltozott. 1995-tól elkezdõdött az új közép-kelet európai de-mokratikus országok csatlakozása az EurópaiBizottság különbözõ közösségi programjaihoz(Socrates, Leonardo da Vinci, Kultúra, Fiata-lok Európáért…). Így az Európai Unióhoz valócsatlakozási szándékukat kifejezõ és társulási

Ifjúsági közélet


szemle

szerzõdést aláíró országok már jóval a csatla-kozás elõtt, a csatlakozás idõpontjának tuda-tában tehát már 8–9 évvel a tényleges tagságlétrejötte elõtt részt vehettek az Európaiegyüttmûködésben.

Európa Tanács és az Európai Unió szerepe*

[Az Európa Tanács tagállamainak száma 45,az intézmény meghatározása pedig államközistruktúra. Az Európai Unió tagállamainakszáma 15 (2004. május 1. után 25), a szerve-zet meghatározása pedig (részlegesen) álla-mok feletti struktúra.]

Az Európa Tanács szerepe is alapvetõenmegváltozott általában és az ifjúságpolitikaterületén is 1989 után. 1989 elõtt a demokra-tikus, és az egyetemes emberi jogokat elfoga-dó és garantáló országok együttmûködõ szö-vetségeként jogi és kulturális harmonizációt,együttmûködést képviselt és tulajdonképpenszellemi értelemben építette az utat egy szé-lesebb Európa irányában. Mindemellett azUnió csupán gazdasági együttmûködésnekszámított. A kilencvenes évektõl ez az egyér-telmû szerepkülönbség kezdett feloldódni.Az Unió számára az Európa Tanács által kép-viselt értékek kezdtek fontossá válni, a sike-res gazdasági, majd pénzügyi integráció utánaz elmélyültebb társadalmi és kulturálisegyüttmûködések egyre fontosabb alapját ké-pezik az Uniónak is. Ahhoz, hogy egy gazda-sági és politikai értelemben is jól mûködõUnió jöjjön létre elengedhetetlen, hogy az eu-rópai állampolgári tudat értelmet kapjon, ki-teljesedjen, valamint az hogy a tagországokpolgárai számára megélhetõvé, megtapasztal-ható valóssággá váljon.

Ennek érdekében nagy szükség van az Eu-rópa Tanács mûködése során felhalmozott ér-tékes tapasztalatokra az emberi jogok, az in-terkulturális tanulás, az ifjúságpolitika, a kul-turális együttmûködés és a szociálpolitikaterületein. Ennek köszönhetõen a két struktú-ra között több területen együttmûködés ala-kult ki az utóbbi években. Ilyen együttmûkö-dés az ifjúságpolitika terén 2000-tõl mûködõ„Partnership Programme”. Ez az együttmûkö-dés keretet és lehetõséget ad az ifjúságkuta-tás, a nem-formális pedagógia, az ifjúságsegí-tõi képzés és az Európai állampolgári képzés

területén történõ fejlesztésekhez és próbapro-jektekhez.

Magyarország orientációjának alakulása

Ifjúságpolitikai hagyományaink

A mai ifjúságpolitika nagyon is útkeresõ jelle-gû. Ez jól látható abból, hogy az ifjúság ügyea rendszerváltás óta már a negyedik tárcáhoztartozik. 1990–1994 Miniszterelnöki Hivatal,1994–1996 Mûvelõdési és Közoktatási Mi-nisztérium, 1997–1999 Miniszterelnöki Hiva-tal 2000–2002 Ifjúsági és Sportminisztérium,valamint 2003 – Gyermek-, Ifjúsági és Sport-minisztérium. Ezt támasztja alá az is, hogy ezidáig egyik kormányzat alatt sem sikerült,sem hosszú-, vagy középtávú ifjúsági stratégiát,sem ifjúsági törvényt alkotnunk. Ugyanez akeresõ hangulat jellemzi a civil ifjúsági szek-tort is, amelyben a rendszerváltás óta nemtud megszületni az a szakmai minimum,amely mentén a különbözõ világnézetû ifjú-sági szervezetek együttmûködjenek a min-denkori kormány tárgyalópartnereként az if-júság érdekeinek hatékony képviselete céljá-ból. Ebben a demokratikus útkeresésben kétvilágítótoronyhoz tudunk viszonyulni. Azegyik az Európai Unió Fehér Könyve, a másikaz Európa Tanács keretiben mûködõ együtt-mûködési fórum, amely az Ifjúsági Miniszte-rek Találkozója nevet viseli. A gyökereink te-kintetében már nehezebb olyan, a nemzet ál-tal elfogadható közös társadalmi minimumottalálni, amely mentén biztonsággal haladhat-nánk tovább. Szerintem ez nem lehetetlen,csak sokkalta több a pártpolitikán felülemel-kedni képes párbeszédre lenne szükség. Eztnehezíti az a tény is, hogy Magyarországon azifjúságfejlesztõ, ifjúságsegítõ munka nemszakma még, mivel sem a társadalom, sem aszakképzési rendszer nem ismeri el. Ebbõl ki-folyólag a „szakma” még nem képes olyan ér-dekérvényesítõ tevékenységre, amely az ifjú-ságsegítés minõségi alapjait meghatározná azállamigazgatás és a politika ösvényein. Mind-ezek miatt a hazai ifjúságpolitika még mindigsok ellentmondást és irracionalistást hordozmagában. Ilyenek az ifjúságpolitikai karrierminták, az ifjúsági civil szektor és a pártok vi-szonya, az ifjúsági célú központi elõirányzatok


38 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

forráselosztásának rendszere, a döntéshozatalirendszerek nehézkessége, a konszenzus hiá-nya, a pártok és az államigazgatás viszonya,valamint az ifjúságpolitika és a végrehajtásintézményi viszonyai, hatáskörei és feladat-megosztása.

Nemzetközi kapcsolatok terén a rendszer-váltás elõtti idõszakban értelemszerûen a kele-ti blokkal való együttmûködés jellemezte azországot. A rendszerváltás után elõkerült a né-met-magyar ifjúsági együttmûködés és eléghirtelenül a nyugati orientáció teljesen kiszorí-totta a keleti kapcsolatokat. A keleti kapcsola-tok napjainkban kezdenek újraértékelõdni, ésmintha a civil és állami szektor is újra felfe-dezni látszik a volt szocialista országokkal valóegyüttmûködés értékeit és új lehetõségeit.

Kétoldalú szakmai kapcsolatok és tárcaközi/kormányközi megállapodások

A kilencvenes évek elején ifjúsági területenelõször a német, majd a francia kétoldalú if-júsági együttmûködés erõsödött meg, majd akilencvenes évek közepétõl elindult az olasz-magyar ifjúsági együttmûködés is. Ez a há-rom úgynevezett kétoldalú tárcaközi megálla-podás képezi hazánk ifjúságpolitikai orientá-cióját. Mivel a protokoll megállapodásokmögött elsõsorban szakemberek tapasztalat-cseréje valósul meg, a latin típusú ifjúságsegí-tõi mentalitás is nagy hatással van a hazaiszakmai fejlõdésre.

Köszönhetõen részben annak, hogy a ma-gyar külpolitika szorosabbra fûzte kapcsolata-inkat a szomszédos országokkal, valamint azország gazdasági kapcsolatai kiszélesedtek,1999-tõl egyre több országgal nyílt lehetõségállami szintû kétoldalú ifjúsági szakmaiegyüttmûködés kialakítására. A fenti háromnagy megállapodás mellett fokozatosan meg-jelent Nagy-Britannia, Románia, Dél-Korea, ésSzlovénia, 2001-tõl pedig Ukrajna, Belgium,Izrael és Szlovákia is. Ezek közül eddig csaka román, izraeli és a szlovák viszonylatbanvalósultak meg jelentõs tapasztaltszerzõ éskapcsolatfelvételt elõsegítõ programok, a többimegállapodás felülvizsgálatra szorul. A prog-ramok szakmai tartalmát vizsgálva kétfélecélt találhatunk a megállapodások mögött. Azegyik az úgynevezett klasszikus tapasztalat-

cserére építõ, az egymástól való tanulást, a jópéldák átvételét szolgáló programokat tartal-mazó megállapodás, ilyen jellegû megállapo-dások a német, a francia, az olasz, román és abrit. A másik a kapcsolatfelvételt elõsegítõmegállapodások, amely olyan országokkal kö-tött protokollokra jellemzõ, amelyekkel nin-csenek hagyományos ifjúságpolitikai kapcsola-taink, ilynek például a szlovák, az izraeli, és aszlovén. Az ifjúsági célú kétoldalú nemzetközimegállapodások hatékonyságát akkor lehetnetovább növelni, ha az ifjúságpolitika legalábbközéptávú célokban, stratégiában tudna meg-valósulni. Ebben az esetben lehetne a stratégi-ához igazodó, specifikus területekre irányulószakember és tapasztalatcserét megvalósítaniaz egyes protokollok keretein belül.

A szakmai ifjúságpolitikai együttmûködé-sek tartalmi elemei közül kiemelkedõ jelentõ-ségû eredményeket hozott, és nagy érdeklõ-dést kapott témák az alábbiak voltak az utób-bi években:

Megállapodás Témák

Német– Rasszizmus elleni küzdelemmagyar az ifjúságsegítõi munkában.

Esélyegyenlõség az ifjúság-segítõi munkában.

Francia– Önkormányzati ifjúsági munka,magyar ifjúsági önkormányzatok,

mûvészet és ifjúsági munkakapcsolata, ifjúsági animációszakképzés

Olasz– Nyelvtanfolyamok ifjúság-magyar fejlesztõ szakemberek számára,

ifjúsági információ.

Szlovák– Európai állampolgárságmagyar az új csatlakozó országokban.

Nemzetközi ifjúsági területen a magyar kormányok által kiírt pályázatok 1997 óta

A rendszerváltás után elõször megjelent nem-zetközi ifjúsági együttmûködéseket pályázatiúton támogató program 1997-ben indult el.Az ifjúságpolitikai koordináció ekkor a Mi-niszterelnöki Hivatalhoz tartozott. A pályázatiprogram kiemelte a német–magyar, a francia–



szemle

magyar és az olasz–magyar viszonylatokat,azaz olyan projekteket lehetett benyújtani,amelyek ezekkel az országokkal valósultakmeg. 1999-tõl jelent meg az a megközelítés,hogy olyan pályázati programra van szükség,amely kiegészíti az akkor már mûködõ Fiata-lok Európáért (Európai Unió) Programot. En-nek szellemében indult el a Hidak program,amely 2000-tõl kezdve az ISM IFJ-NK, majdGYISM IFJ-NK kódú pályázati programjakéntfutott egészen 2003-ig.

A kiaknázatlan visegrádi együttmûködés

Az ifjúságpolitikában, mint annyi más terüle-ten kiaknázatlanul hever a Visegrádi együtt-mûködés lehetõsége. Nyilván nem véletlen,hogy ez, az egyébként kiváló gondolat szelle-mében nem tesznek eleget az egyezménytaláíró országok vezetõi és állampolgárai. En-nek oka egyrészt az Európai Uniós integrációsorán tapasztalt kvázi versenyszellem lehe-tett, másrészt pedig a múlt negatív emlékei-vel való szembenézéstõl való távolságtartás isgátolta a négy ország (Lengyelország, Csehor-szág, Szlovákia és Magyarország) közötti mé-lyebb társadalmi együttmûködést. Alapvetõennagyon hasonló problémákkal küzdõ, szinteazonos társadalmi és gazdasági fejlõdési szin-ten lévõ közösségekrõl van szó. A félelmek éssztereotípiák leküzdése esetén nagyon gördü-lékeny és kölcsönösen megértõ együttmûkö-dések lehetõségeit rejti magában ez a regioná-lis szövetség. Ezidáig három területen való-sult meg ifjúságpolitikai együttmûködés. AVisegrádi Alap pályázati keretei között voltmód bizonyos ifjúsági jellegû együttmûködé-sekre. Az Ifjúság 2000–2006 Programon belüla négy ország nemzeti irodái között szorosstratégiai együttmûködést alakítottunk ki. AzEurópai Bizottság által finanszírozott EU-RODESK információs hálózat keretei belülegy ifjúsági információs együttmûködés mû-ködik. Ifjúsági területen kétoldalú megállapo-dás létezik Szlovákiával és Csehországgal,amelyek közül eddig csak a szlovák féllel tör-téntek szakmai együttmûködések.

Feltételezhetõen a csatlakozás beteljesüléseután a Visegrádi együttmûködés átértelmezõ-dik és az Európai Unión belül egy stratégiaiérdekközösséggé válik, hasonlóan az úgyne-

vezett „nordic”, azaz északi (svéd, dán, finn,illetve lett, litván, észt), vagy benelux (belga,holland, luxemburgi) együttmûködésekhez.Ez látható egyébként az ifjúsági területre ve-títve is. Kérdésként merül fel, hogy amennyi-ben Lengyelország az úgynevezett „nagyhal”stratégiát óhajtja megvalósítani (amely irány-ban már tett látványos lépéseket), vagyis anagyok (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Olaszország) já-tékába száll be, akkor a Visegrádi együttmû-ködés vajon nélküle vagy vele, vagy esetlegSzlovénia bevonódásával életképes szövetségmaradhat-e.

Magyarország Európai Uniós integrációjaaz ifjúsági területenFiatalok Európáért program

1995-tõl Magyarország fokozatosan felkészültés belépett az Európai Bizottság akkori Fiata-lok Európáért (Youth for Europe) programjába.1995-ben az akkori mûvelõdési és közoktatásiminiszter megalapította a Mobilitás IfjúságiSzolgálatot, amely létrehozásának az volt azelsõdleges célja, hogy hazai ifjúságsegítõiszakma és a civil ifjúsági szektor nemzetköziés fõleg Európai kapcsolatait segítse, vala-mint, hogy a Fiatalok Európáért programnemzeti irodájaként mûködjön. A kétéves fel-készülési idõszak után 1997-ben Magyaror-szág már program-országnak minõsült a prog-ramban, vagyis magyar szervezetek és intéz-mények Európai Uniós tagországból származópartner bevonásával már tudtak nemzetköziifjúsági projekteket megvalósítani. A program1997, 1998 és 1999-ben fokozatosan vált nép-szerûvé, úgy, hogy a rendelkezésre álló keretet1999-ben már szinte 100%-ban felhasználta ahazai ifjúsági szektor. A program keretébenifjúsági csereprogramokhoz, képzésekhez, if-júsági kezdeményezésekhez és ifjúsági infor-mációs tevékenységekhez lehetett támogatá-sért pályázni. Az ebben az idõszakban be-nyújtott pályázatok preferált partnerországai:Németország, Franciaország, Olaszország,Finnország, és Spanyolország voltak.

A program nagymértékben hozzájárult ahazai ifjúsági élet nyitottabbá válásához és azifjúságsegítõi szakma fejlõdéséhez, hiszen


maga a program filozófiája és az abban szer-zett tapasztalatok fontos kérdéseket állítottaka magyarországi államigazgatás, a civil szek-tor és az ifjúsággal foglalkozó szakemberekelé. Mi a nem-formális, vagy iskolán-kívülipedagógia magyar értelmezése? Mit jelent azifjúsági munka/ ifjúságsegítés/ ifjúságfejlesz-tés? Ki az ifjúságsegítõ és a mi a szerepe? Miaz önkéntes munka? Mi az interkulturális ta-nulás? Mi az ifjúsági projekt és hogyan lehetazt eredményesen menedzselni? Mi a minõ-ség az ifjúsági projektekben? …És sorolhat-nám azokat a kérdéseket, amelyekrõl azótafolyik a vita, és amelyek közül lassan néhánytekintetében meg is születik a közmegegyezésés szakmai egyetértés.

Ifjúság 2000–2006 program (YOUTH)

A Fiatalok Európáért és az Európai ÖnkéntesSzolgálat programok összevonásával 2000-ben az Európai Bizottság elindította a„YOUTH” nevet (Magyarországon Ifjúság2000–2006 program) viselõ hétéves ifjúságipályázati programját. A programban a magyarfiatalok és ifjúsági szakemberek néhány lehe-tõségtõl eltekintve (nem tagországokkal valókétoldalú projektek, mediterrán országokkaltörténõ projektek) szinte azonos feltételekkelrészt vehettek 2003-ig. 2004-tõl pedig már ateljes jogú tagokra jellemzõ szabályok kerté-ben van módunk a programban való részvé-telre. Az alábbi táblázatban is látható, hogy2004-tõl az Ifjúság 2000–2006 program kereteiközött kiosztható támogatási keret több, mint

a kétszeresére nõtt az elõzõ évekhez képest.Ez a két tény szükségtelenné teszi egyéb ifjú-sági nemzetközi pályázat kiírását, hiszen cé-lok, Európai és mediterrán partnerországokés pénzügyi feltételek tekintetében szinte„korlátlan” lehetõségeink vannak.

A fenti számok és a pályázati értékelésekvizsgálatából két megállapítást tehetünk. Azegyik, hogy a benyújtott pályázatok fele nemfelel meg a kiírás és a Program követelménye-inek, amelybõl az is következik, hogy mégnem tudunk elég jól projektet felépíteni, aztpályázati formátumba ölteni és megvalósíta-ni. A másik, hogy még mindig kevés olyan if-júsági közösség van Magyarországon, ame-lyek könnyen és hatékonyan tudnák kihasz-nálni a magyarországi fiatalok interkulturálistapasztalatszerzésére rendelkezésre álló lehe-tõségeinket.

Az elmúlt két évben (2002 február – 2004február között) a hazai szervezetek és intéz-mények az alábbiak szerint preferálták azegyes lehetséges partnerországokat az Ifjúság2000–2006 programhoz benyújtott ifjúságiprojektekben.

Partnerország Benyújtott Támogatottpályázatok száma

Németország 307 118Olaszország 193 103Franciaország 140 79Nagy-Britannia 107 50Spanyolország 101 60Románia 88 37Ausztria 85 29Lengyelország 61 19Hollandia 45 27

A fenti táblázatból jól látható, hogy a hazaiszervezetek és intézmények leginkább német,olasz és francia partnerszervezetekkel és in-tézményekkel dolgoznak hagyományosan. Jóllátható tendencia, hogy az angol nyelvtanu-lás miatt Nagy-Britannia feltörekvõben van,és a hazai fiatalok elõszeretettel próbálják azegzotikusnak tûnõ spanyol kapcsolatokat is.A viszonylag kevés Nagy-Britanniával megva-lósított támogatott projektek száma azzal ma-gyarázható, hogy számos projekt tisztánnyelvtanulási célokat fogalmazott meg, amelya program keretei között nem támogatható.


A pályázatok számának és a rendelkezésre állókeretek alakulása 2000–2003 között

Év Benyújtott Támogatott Kiosztottkeretösszeg

pályázatok száma (Euro)

2000 435 270 838 4322001 520 290 796 0002002 628 328 947 2422003 618 294 922 1622004* 700 400 2 342 898

2000–2004összesen

2901 1582 5 846 734

* rendelkezésre álló keret és várható pályázatok számaForrás: Mobilitás

40 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle


szemle

Magyarországon az elsõ helyen van gazdaságibefektetõként Hollandia, ezért a kilencvenesévekben, az államközi megállapodásoknak ésa PHARE programnak köszönhetõen kialakultszakmai kapcsolatok számos együttmûködéstmultiplikáltak holland partnerekkel. A romá-niai projektek nagyrészt (80%-ban) az erdélyimagyar közösségekkel kialakított kapcsolato-kat takarnak, ezért ez félrevezetõ lehet, hiszena nagy szám nem a román közösségekkel valóegyüttmûködés szintjét jelzi. Ausztria szinténstabil hagyományos partnerországnak tekint-hetõ. A többi kilenc, most csatlakozó országközül a magyar közösségek között egyértel-mûen Lengyelország a legnépszerûbb. Len-gyelországi partnerekkel sok hazai szervezetszeretett volna projekteket megvalósítani, desajnos eddig az Ifjúság 2000–2006 programkeretein belül csak más EU tagország bevoná-sával lehetett projekteket támogatni, ezértolyan alacsony a támogatott projektek száma.2004-tõl ez már lehetséges.

Fehér Könyv folyamat

Az Európai Bizottság 2001. novemberébenprezentálta az európai ifjúságpolitikáról szólóFehér Könyvet. A dokumentum megszületé-sét egy 2 éves konzultációs folyamat elõztemeg, amelyben részt vettek civil ifjúsági szer-vezetek, fiatalok, kutatók és a tagországok ál-lamigazgatási szakemberei is. A Fehér Köny-vet az Európai Parlament támogatása után2002. június 27-én az Ifjúsági Miniszterek Ta-nácsa elfogadta. A Fehér Könyv-folyamatbanaktívan részt vett a magyar állam olyannyira,hogy magyar ifjúsági tárca és a Mobilitás a 13társult ország számára 2002-ben EurópaiKonferenciát szervezett Budapesten, 13410s(Thirteen for Teens) címmel. A Fehér Könyvrészben ajánlásokat tartalmaz az ifjúságpolitikavertikális, azaz szakágazati rendszerében. Ér-tékeket és irányokat határoz meg az ifjúságtársadalmi részvétele, az ifjúsági információ,az önkéntesség és az ifjúság megértése (kuta-tások) területén. E négy területen egy úgyne-vezett nyílt rendszerû koordinációt indítottel, amely a tagországokban ezen területekenfolyó munkát felméri, a felmérésekbõl jelen-tést készít, amely alapján további Európaiszintû közösségi célokat határoz meg. Ebben

a koordinációs folyamatban Magyarország isrészt vesz. Az illetékes tárca már mind a négytémában elkészítette a felmérést és a jelentéstaz Európai Bizottság számára. A Fehér Könyvmásodik részében az úgynevezett horizontális,vagy ágazatközi ifjúságpolitikai vetületekkelfoglalkozik. Ebben a részben inkább csakmegállapításokat tesz tulajdonképpen ezzeljelzi az ifjúságpolitika koordinatív jellegét. Azérintett területek, az egészséges életmód, a la-káshoz-jutás, a munka világa, a munkanélkü-liség problémája, az oktatás, a szociális gon-doskodás, az esélyegyenlõség és a fölrajzi tár-sadalmi mobilitás.

A Fehér Könyvnek különbözõ üzenete vanaz egyes tagországok számára. Az északi or-szágok számára bizonyos értelemben ideje-múlt megállapításokat tartalmaz, de alapvetõenelfogadott értékekre épít. A nyugat-európaitársadalmak számára egyfajta megerõsítést je-lent, a déli latin országok számára pedigiránymutató dokumentumként szolgál.

A most csatlakozó országok számára, ígyMagyarország számára is különös jelentõsség-gel bír. Egy olyan értékmérõnek tekinthetõ,amely alapjául szolgálhat a hazai ifjúságpoli-tika fejlõdéséhez, illetve közelebb vihet ben-nünket egy konszenzusos nemzeti ifjúságpo-litika megszületéséhez. A Fehér Könyv kivá-lóan alkalmazható a helyi, település vagykistérségi ifjúságpolitikai koncepciók, straté-giák és tervek kidolgozásához, hiszen sorve-zetõként is használható a helyi konzultációsfolyamat során, valamint a koncepció megal-kotásánál. Ezért a dokumentum különösenajánlható a helyi ifjúságpolitika szereplõi fi-gyelmébe.

Új generációs ifjúsági program 2007–2013

Az Európai Bizottság 2003-ban egy nagysza-bású értékelési folyamatot indított el az Ifjú-ság 2000–2006 program eddigi mûködésévelkapcsolatban. Civil szervezetek, kutatók, és atagországok államigazgatási szakemberei érté-kelték a program eredményeit, hatékonyságátés mûködését. Az értékelést részben a 2000–2003 években rendelkezésre álló pályázatistatisztikából, részben interjúk és fókuszcso-portok alapján írták meg. A magyar értékeléslegfontosabb megállapításai:


42 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

A program eddigi szakaszában sok jó kez-deményezés megvalósulást segítette elõ. Hoz-zájárult ahhoz, hogy a más országokban be-vált gyakorlatok Magyarországon is meghono-sodjanak (például az önkéntes munka) vagytovább erõsödjenek (például az ifjúsági klu-bok, a további pályázatokat segítõ szerve-zõdések). Elõsegítette a szervezetek és azegyének közötti, nemzetközi kapcsolatokmegerõsödését. Hozzájárult a társadalmi ön-szervezõdés erõsödéséhez és a civil szerveze-tek mûködésének szakszerûbbé válásához. Aprogram egyik fõ értéke, hogy újabb kezde-ményezések megvalósítására bátorítja a fiata-lokat és ad hozzájuk lendületet. Olyan új is-meretek, készségek, tapasztalatok megszerzé-sében segít a fiataloknak, amelyek az EurópaiUnióban nagyon fontosak (például a nyelvtu-dás, a pályázatírás, a projektvezetés, a nem-zetközi kapcsolatok, a civil szféra megismeré-se). Erõsítette a résztvevõk önállóságát, krea-tivitását, aktív részvételen alapuló társadalmiaktivitását és problémamegoldó képességét.

Elõsegítette sok igen fontos érték kialakulá-sát vagy erõsödését (például a tolerancia, azönzetlen segítségnyújtás, a szolidaritás, máskultúrák megismerése, a jó ötletek megvaló-síthatósága). A sikeres pályázók minden kuta-tási adatunk szerint nagyra értékelték a prog-ram európai dimenzióit és nemzetközi vonat-kozásait. A program legfõbb problémája hogyaz egyes alprogramokban kevéssé érvényesüla hátrányos helyzetûek prioritása. A pályázókinkább az elõnyösebb helyzetû fiatalok: a fel-sõoktatási intézmények hallgatói (például azEVS-re) és a középiskolások.

A tagországok értékelései és a civil konzul-tációs folyamat eredményei alapján az Euró-pai Bizottság 2004. március 9-én elõterjesz-tette a 2007–2013 évekre vonatkozó új ifjúságiprogramjának terveit. A dokumentum szerintaz új program fókuszában az Európai állam-polgárság áll majd. Az új program keretei kö-zött benyújtható projektek öt kategóriában so-rolódnak majd: csereprogramok, önkéntesszolgálat, EU-n kívüli együttmûködés, ifjú-ságsegítõk képzése és fejlesztése, valamint ifjú-ságpolitikai fejlesztések és kutatások. A doku-mentum a program adminisztrációja és mû-ködése terén további egyszerûsítéseket ígér.

Elõttünk álló kérdések és fejlõdési lehetõségek

Véleményem szerint a hazai ifjúságpolitikanemzetközi vonatkozásait tekintve öt nagy ki-hívás elõtt áll:

1. A kialakulóban lévõ, gyenge lábakon állómagyar ifjúságsegítõi szakmát helyzetbe tud-ja-e hozni az európai ifjúságpolitika közegé-ben. Vagyis a magyar ifjúságsegítés, ifjúságiképzés, idegen nyelveket beszélõ szakembe-reit, aktívan be tudja-e vonni az európai ifjú-ságpolitika alakításába.

2. A Fehér Könyv folyamat adta lehetõsége-ket le tudja e fordítani a helyi ifjúságpolitikafejlõdése érdekében és fel tudja e használni anemzeti ifjúságstratégia megalkotása során.

3. Sikerül-e a két fõ tengelynek (kelet–nyu-gat, észak–dél) metszéspontjában egyfajta hídszerepet betöltni az ifjúságpolitika területénis. Ennek érdekében egyrészt újra kell érté-kelni a keleti kapcsolatokat, különös tekintet-tel a volt szovjetunió országaira, valamint Buda-pestet az európai ifjúságpolitika egyik fontosközpontjává kell tenni, úgy, hogy az európaicivil szervezõdések számára befogadóvá, tá-mogatóvá és vonzóvá kell tenni a várost. Ezutóbbi törekvést segíti, hogy az Európa Ta-nács Európai Ifjúsági Központjának egyike itttalálható és az a tény, hogy néhány európaiifjúsági szervezet már jelezte szándékát, hogyBudapestre költözteti központi irodáját.

4. A magyar fiatalok nagy hányada, különö-sen a kevés lehetõségekkel rendelkezõ fiata-lok számára hozzáférhetõvé és megélhetõvétenni az európai állampolgárságot, és elsajá-títhatóvá tenni Európa sokszínû nemzeti ésregionális kultúrákra épülõ közösségi léténekalapját képezõ készséget, a toleranciát.

5. A most csatlakozó másik 9, különös te-kintettel a visegrádi országokra, és a továbbicsatlakozásra váró országokkal (Románia,Bulgária, Törökország) képes lesz e dinami-kussá tenni ifjúságpolitikai kapcsolatait,amely az illetõ országok társadalmi együtt-mûködését és szolidaritását magasabb szintretudja majd emelni.


Felhasznált irodalom és dokumentumok:

Szabó Ildikó és Rigó Róbert, Az Ifjúság 2000–2006program félidõs értékelése, Tábla és Penna Társa-dalomkutató Csoport, 2003, Budapest.

Európai Bizottság 2002 – Fehér Könyv, Új lendületEurópa fiataljai számára, magyar nyelvû kiadás(fordította: Englert Adrienne, szakmai lektorálás:Ványi Bálint és Földi László) Mobilitás, 2003,Budapest.

Az Európai Bizottság 2002. évi beszámolója, Brüsz-szel.

A Mobilitás adatbázisaiból nyert statisztikai adatok(kigyûjtötte: Bernáth István), Budapest.

A Mobilitás éves beszámolói 1997–2003 között,Budapest.

Communication from the European Commission,Making citizenship work, fostering Europeanculture and diversity through programmes forYouth, Culture, Audiovisual and Civic Participa-tion, COM (2004) 154 final, 2004. március 9,Brussels.


44 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Az elmúlt 15 évben sokan sokféle összefüggés-ben értelmezték, magyarázták az 1980-as évekvégének, 1990-es évek elejének folyamatait. Je-len tanulmány arra tesz kísérletet, hogy bemu-tassa, milyen kezdeményezések történtek an-nak érdekében, hogy ne csak a korábbi szocia-lista országokkal, hanem más államokkal ismûködõ kapcsolatokkal rendelkezzünk.1

A rendszerváltás elõtti években hosszú ideigMagyarországon is az a szemlélet uralkodott,mint az Elbától keletre mindenütt, hogy az if-júságpolitika kidolgozása, felügyelete, az ifjú-sági problémák kezelése stb. az ifjúsági szer-vezet, jelen esetben a KISZ (Kommunista Ifjú-sági Szövetség) feladata, az államnak inkábbcsak a feltételek megteremtésében, pénzügyikeretek biztosításában van szerepe.

Ez a szemlélet több szempontból is tévesvolt:

• a KISZ az ifjúságnak csak kisebb hánya-dát tömörítette, így a fiatalok nagyobb részekiesett az ifjúságpolitika látókörébõl;

• az állami feladatokat egy társadalmi szer-vezethez delegálta, amelynek sem lehetõsége,sem felkészültsége nem volt meg ezek végre-hajtásához;

• a legproblematikusabb ifjúsági rétegek(veszélyeztetett fiatalok, szakképzetlenekstb.) eleve kiestek a rendszerbõl, pedig legin-kább nekik volt szükségük segítségre;

• és végül, jelen írás céljára tekintettel, bár-milyen nemzetközi együttmûködés csak ha-sonló ifjúságpolitikai struktúrájú országokkallehetett eredményes, így a lehetséges partne-rek köre drasztikusan lecsökkent.

Ezen a tarthatatlan helyzeten változtatott ahetvenes évek közepén elfogadott ifjúsági tör-vény,2 amely az állami kötelezettségvállalá-sok tisztázása és az ifjúság jogosultságainakrögzítése céljából született meg. A törvényvégrehajtásának felügyeletére állami szerve-

zetet hoztak létre.3 Ezzel párhuzamosan amegyék és a minisztériumok szervezeteibenis létrehozták az ún. Ifjúsági Bizottságokat, il-letve az ifjúsági titkári pozíciót. Az ÁIB keze-lésében létrejött egy pénzügyi alap,4 amely-bõl ifjúsági projektek támogatását lehetettmegpályázni. Jelen írás kizárólag az ÁIB koor-dinálta nemzetközi kapcsolatrendszer elem-zésével kíván foglalkozni. Nyugat-Európábana hetvenes évek közepén már fejlett állami if-júságpolitikai rendszer mûködött az országoktúlnyomó többségében. Sok helyütt ifjúságiminisztériumok foglalkoztak a felnövekvõnemzedékkel.5 Más országokban,6 az oktatási,vagy a szociális tárcán belül államtitkár fel-ügyelte az ifjúsági ügyeket, de elõfordultönálló államtitkárság is.7 Azokban az orszá-gokban, ahol a fentiektõl eltérõ struktúrát ré-szesítettek elõnyben,8 közös elem volt, hogyállami szervet jelöltek ki a nemzetköziegyüttmûködés koordinálása, a támogatásokszétosztása, valamint a kormányzati képvise-let céljából.

A nyugat-európai struktúra másik jellegze-tessége a fejlett két- és többoldalú együttmû-ködés volt. A kétoldalú kapcsolatokra, az ún.„interkulturális cserékre” minden ország ko-moly pénzeszközöket fordított. Ezek közül iskiemelkedett a német–francia ifjúsági csere,amelyrõl a továbbiakban részletesebben isszó lesz. A kontinenst átfogó együttmûködés-hez a Strassbourgban székelõ Európa Tanácsbiztosított megfelelõ kereteket.9 Az EurópaTanács megteremtette az ifjúsági szervezetekmûködésének és tevékenységének pénzügyikereteit, Strassbourgban létrehozott egy kép-zési központot, az Európai Ifjúsági Közpon-tot, továbbá egy pénzügyi háttérszervezetet,az Európai Ifjúsági Alapot.

A létezõ szocializmus országaitól eltérõ, fej-lettebb ifjúsági struktúrával találta magát szem-ben a hazánkban létrehozott állami ifjúsági

R á c z G á b o r

Nemzetközi ifjúságpolitikai kapcsolatoka rendszerváltás hajnalán



szemle

struktúra. Feladatai közé tartozott a kapcsolat-építés, a tevékenységek harmonizálása, és azEurópa-szintû együttmûködésbe való bekapcso-lódás. Kedvezõ körülményt jelentett, hogy az if-júság problémái a figyelem fókuszába kerültek.Az ENSZ 1985-öt Nemzetközi Ifjúsági Évnekdeklarálta, szintén ebben az évben került elsõízben megrendezésre az Európa Tanács ifjúságiminisztereinek találkozója, és ezzel párhuzamo-san az ET megrendezte az elsõ Európai IfjúságiHetet. Az ENSZ negyvenedik, jubileumi köz-gyûlésén, 1985 végén 1 hétig csak az ifjúsági té-mák szerepeltek a Közgyûlés napirendjén.10

1984 õszére már kiváló kapcsolatrendszerépült ki a legmeghatározóbb nyugat-európaipartnerekkel,11 rendszeres volt a szakmaiegyüttmûködés a bécsi ENSZ Központtal is.

Tartalmi szempontból is sokszínûek voltaka szerzõdések. Természetesen rendszeresensor került vezetõi delegációk cseréjére. Ez vé-gül is egy formális dolog, ilyenkor került sorszerzõdéshosszabbításra és egyéb diplomáciaiformalitásokra is. Meghatározóbb és fonto-sabb volt a szakértõi küldöttségek cseréje. Anyolcvanas években már nem lehetett leta-gadni, hogy a Nyugat-Európában jelentkezõifjúsági problémák (drogok, elidegenedés,hátrányos helyzetû fiatalok stb.) kis késéssel,de elõbb-utóbb megjelennek Kelet-Közép-Eu-rópában, így hazánkban is. Érdekünk volt,hogy kipróbált, létezõ megoldási modellekettanulmányozzhassanak az ezzel foglalkozószakemberek, illetve, amennyiben lehetõségvan rá, célozzák meg a megelõzést.

A kapcsolatok lényegét azonban az ifjúságicserék jelentették! A nyugati nemzetközi kap-csolatok már az indulásnál a nagy tömegeketérintõ, az ún. „népi diplomácián” alapuló te-vékenységet részesítették elõnyben. Általá-ban nem érték be azzal, hogy hivatalos kül-döttségek utazzanak, és azután majd elmesél-jék benyomásaikat az érintetteknek!

Az említett állami szerveknek nemzetközitéren elsõdleges feladata volt, hogy össze-gyûjtsék az adott országban a kapcsolatépíté-si kezdeményezéseket, és kétoldalú tárgyalá-sok során partnert szerezzenek a másik or-szágban. A kölcsönösen elfogadott cseréketazután mindkét fél, éves elbírálás alapjánanyagi támogatásban is részesítette.

A támogatott projekteknek meg kellett fe-lelniük bizonyos elõírásoknak, elvárásoknak,amelyet minden ország maga határozott meg,de számos hasonló elemet tartalmaztak, pl.:

• a tisztán turisztikai célú cseréket senkinem támogatta,

• a projekteknek kellett valami vezérmotí-vuma legyen (nyelvtanulás, szakmai tapasz-talatcsere, testvérvárosi kapcsolatok, népi ha-gyományok tanulmányozása stb.);

• a politikai célú cserék nem ezekbõl a for-rásokból kaptak támogatást;

• létszám- és idõkorlátok voltak beépítve;• a különbözõ kultúrák közti kapcsolatépí-

tést szem elõtt tartva elõnyben részesültek ahome-stay-n12 alapuló cserék;

• az oktatási célú cserék – termelési gya-korlatok, diákcserék stb. – szintén nem része-sültek támogatásban, ezekkel ugyanis az ille-tékes oktatási tárcákhoz kellett fodulni;

• a csoportokat döntõen 30 (máshol 35) évalattiakból kellett összeállítani;

• elõnyt élveztek a stabil, hosszú távúegyüttmûködést célzó cserék az ad hoc, egy-szeri látogatást célzó kapcsolatokkal szemben;

• és végül a csoportok szervezését világo-san definiálható bázishoz kellett kötni (ez le-hetet egy oktatási intézmény, városi-falusiönkormányzat, termelõ egység, klub, társa-dalmi szervezet stb).

Az ifjúsági cserék speciális területe volt anémet–francia csererendszer. Ez a gyakorlatmodellértékû volt mindenki számára. Kétnagyformátumú politikus, Charles De Gaullefrancia elnök és Konrad Adenauer németkancellár elhatározta, hogy véget vet annak agyakorlatnak, hogy a német-francia szemben-állás pár évtizedenként lángba borítja Euró-pát. Új módszereket kerestek a szembenállásfeloldására. 1963-ban született meg az ElyséeEgyezmény, amely – többek között – rendel-kezett egy német–francia ifjúsági csereszerve-zet felállításáról. Mindkét kormány hatalmaspénzeszközökkel támogatta az irodát, amelynémet és francia ifjúsági közösségek cseréitirányozta elõ.13 Ez az egyezmény, illetve azennek mentén kialakuló ifjúsági cserék rend-kívül fontos példát szolgáltattak Magyarország


46 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

számára is, ennek okait a következõkkel le-hetne összegezni:

• A „létezõ szocializmus” idõszakában ha-zánkban a nyugati utazásokat erõteljesen kor-látozták, csak 3 évente lehetett kiváltani a va-lutakeretet, és két évente lehetett ún. látogatóútlevéllel nyugatra utazni (amihez viszontgyakorlatilag nem járt valuta, így az utazókülföldi rokonok nélkül lassú éhezésre, vagyvalutacsempészésre volt ítélve). Az ifjúságicserékre viszont született egy olyan megálla-podás az érintett állami szervek között, hogykiadnak rá soron kívül látogató útlevelet, ígya fennálló bürokratikus gátakat meg lehetettkerülni.

• Nyugat-Európa azonban akkoriban így isborzasztóan drága volt az átlag magyar fiatalszámára, aki nem tudott volna szállást, étke-zést stb. finanszírozni sem valutakeretbõl, semmáshonnan. A csere során azonban mindentbiztosított a partnerszervezet (szállás, étkezés,szállítás, kultúrprogramok stb.), így a magyarfiatalnak csak az idelátogató cserepartner ma-gyarországi szállását, étkezését, szállítását,programját stb. kellett fedeznie! Ez könnyedénelõteremthetõ összeg volt. Különösen, ha aztvesszük, hogy ennek jó részet természetbenkellett biztosítani, az érkezõ fiatal a kiutazónállakott, a családdal étkezett stb.

• Mindkét fél komolyan vette a cserék in-terkulturális jellegét.A programok során ígyfiataljaink olyan helyekre (színházak, múzeu-mok, kulturális szervezetek) jutottak el, ame-lyekrõl e nélkül talán nem is hallottak volna,vagy sajnálták volna rá a pénzt.

• A nyolcvanas években még nem volt ter-mészetes, hogy egy magyar fiatal beszél ide-gen nyelven. Aki viszont egyszer is részt vettilyen cserében, az általában elszégyellte ma-gát, és feltámadt benne az igény, hogy elkezd-jen nyelvet tanulni.

• Az ifjúsági cserék hozzájárultak egymásmegismeréséhez, a feszültség csökkenéséhez.

Az ÁIB-nek az úgynevezett „testvéri orszá-gokban”14 csak felszínes kapcsolatai voltak,általában azért, mert nem volt a mienkhezhasonló intézmény, ha pedig volt (NicuCeausescu ifjúsági miniszter), azzal nem na-gyon erõltettük a kapcsolatot. Voltak olyan

megközelítések Magyarországon, hogy az ÁIBnem lehet egyoldalú, csak akkor közvetítsennyugati kapcsolatokat, ha már van a szocia-lista országok felé kiépített kapcsolatrend-szer. Nem lehetett figyelmen kívül hagyniõket, bár látszott, hogy a magyar fiatalok szá-mára ez semmiféle elõnyt nem jelent. Történ-tek erõltetett kapcsolatépítési kísérletek a voltkeleti blokkon belül, de érdemi együttmûkö-dést egyedül az NDK-val sikerült kialakítani,ahol – a nyugatnémet modell mintájára – meg-lepõen hatékony és jól mûködõ állami ifjú-ságpolitikai intézményrendszer volt.

Magyarországon 1984-ben tehát már léte-zett egy jól mûködõnek mondható nyugat-eu-rópai kapcsolatrendszer: évente kb. kétezermagyar fiatal jutott el az ÁIB szervezésébenkülföldi cserékre és elfogadott partnerek vol-tunk a nemzetközi szervezetekben is. Így afentebb írtak mentén szükséges volt meghatá-rozni a továbblépés irányait:

• Nyilvánvalóan meg kellett tartani a kiala-kított kapcsolatrendszert, a már meglévõpartner országokkal (NSZK, Nagy-Britannia,Olaszország, Ausztria, Franciaország, Finnor-szág),

• A lehetõségek mentén növelni volt érde-mes az ifjúsági cserékben résztvevõk létszá-mát.

• Az együttmûködést ki kellett terjeszteniEurópa további országaira (jó esély látszott afejlett ifjúságpolitikával rendelkezõ északi or-szágokkal – Norvégia, Svédország, Dánia –való együttmûködésre, kapcsolatfelvételre ahozzánk jobban hasonlító mediterrán orszá-gokkal – Spanyolország, Görögország, Portu-gália –, valamint lépéseket tenni Hollandia ésBelgium irányába is).

• A lehetõségekhez mérten szükséges voltfejleszteni kapcsolatainkat a „szocialista or-szágokkal”. (Néhány viszonylatban – pl. Len-gyelország – volt realis esélye annak, hogy if-júsági közösségek a politikai ifjúsági szerve-zetek kínálta cserelehetõségeken túl területi,vagy intézményi, oktatási stb. bázison keres-nek külföldi partnereket, és ez az ÁIB hatás-körébe tartozott.)

• Prioritási sorrend szerint kapcsolatokatkellett építeni az Európán kívül országokkalis. (Elsõsorban az USA lebegett a szemünk



szemle

elõtt, nem az ifjúságpolitikában elért sikereimiatt, hanem azért, mert úgy gondoltuk, hogya fiatal szakemberek számára talán a legjobblehetõség az Egyesült Államokban tapasztala-tokat szerezni. Ráadásul az USA ekkoriban –Ronald Reagen 1982 híres beszéde után, amita kongresszus két háza Külügyi Bizottságai-nak együttes ülésén mondott el – változtatottaz interkulturális cserékkel kapcsolatos poli-tikáján, és hatalmas pénzeket fordítottak ecélra.)

• Fokozni kellett jelenlétünket a nemzetkö-zi ifjúságpolitikai együttmûködési szerveze-tekben és intézményekben. (Az ENSZ és azUNESCO adta lehetõségeket szerettük volnamaximálisan kihasználni, illetve az 1985-ösNemzetközi Ifjúsági Év rendezvénysorozatát.)

• Egyoldalú külföldi megkeresések eseténkereskedelmi alapon volt érdemes fogadni apartnereket, és az így kitermelt nyereség visz-szaforgatott részét az ifjúságcserék deviza-helyzetének javítására fordítani. (Úgy hi-szem, ez némi magyarázatot igényel. A rend-szerváltás elõtti idõszak egyik nagy gazdaságiproblémája a nyugati valuta hiánya volt, hi-szen a forint nem volt konvertibilis, ezért anemzetközi tevékenységhez szükséges ke-mény valutából sosem volt elegendõ. A ’80-asévek közepére azonban már ésszerûsödtekannyira a jogszabályok, hogy amennyiben va-lamely szervezet, intézmény stb. külföldi va-lutabevételt tudott felmutatni, úgy annak35%-át visszakapta saját felhasználásra. Azifjúságpolitikában számos olyan kérés érke-zett az ÁIB-hez, amelyben nyugati közössé-gek egyoldalúan, nem cserés alapon kívántakMagyarországra jönni bizonyos ifjúsági pro-jektek lebonyolítása végett, és ennek a költsé-geit készek voltak kemény valutában megfi-zetni. Célszerûnek látszott egy profitorientáltiroda létrehozása, amely az így kitermelt va-luta 35%-ának megvásárlását pályázati útonaz ifjúsági közösségeknek ajánlja fel.)

Ambiciózus célok voltak, amelyeket egyszerencsés történelmi idõszakban kerültek ki-tûzésre. Számtalan körülmény segítette meg-valósulásukat:

• Így például az 1985-ös Nemzetközi Ifjú-sági Év amely annyi rendezvényt hozott,hogy könnyûszerrel találkozhattunk az ösz-szes potenciális partnerrel, és felvázolhattuk

együttmûködési szándékainkat. A késõbbieksorán ez több esetben szerzõdéskötéshez ve-zetett. Európa számos országával ekkor kez-dõdött meg a helyi ifjúsági kapcsolatok kiépí-tése.

• Az ifjúsági cserékben résztvevõk számaévente majdnem megduplázódott, és viszony-lag tisztességes növekedést tudtunk biztosíta-ni a cserék támogatására szánt pénzek terénis. (A közel duplázódás 2.000 fõs bázison ta-lán kevésnek tûnhet, de gondoljunk a sakk-tábla-búzaszem feladványra! Néhány év alattez igazán impozáns számot jelentett.)

• A bürokratikus megkötések évrõl évrecsökkentek (új útlevéltörvény stb.).

• 1986 elején megkezdte mûködését profit-orientált háttérintézményünk, a NemzetköziIfjúsági Csereiroda (ICSI), amely 1987-re ön-fenntartóvá vált, és elegendõ valutát biztosí-tott pályázati célokra.

• Egyre egyszerûbbé vált a kommunikáció,a technikai feltételek megteremtése (crossbar,fax stb.)

A valódi hajtóerõt azonban természetesen amagyarországi változások jelentették. 1987–88-ra egyértelmûvé vált, hogy az ország a szabadválasztások, a többpárti demokrácia és az eu-rópai együttmûködési szervezetekben elfog-lalt teljes jogú tagság irányában halad. Ennekegyik legelsõ elemeként megkezdõdött a plu-rális ifjúsági struktúra visszaállítása. Új ifjú-sági szervezetek alakultak, újjáalakultak amegszûnésre kényszerített, elsorvasztott szer-vezetek, a civil szféra megélénkült. A po-rondra lépõ politikai erõk megkezdték a har-cot a politikai és bürokratikus korlátozásokeltörléséért, a szabadságjogok tiszteletben-tartásáért.

Ez a folyamat szerves módon együtt járt azeurópai intézményrendszerbe való bekapcso-lódásunkkal. A megalakult/újjáalakult ifjúságiszervezetek megjelentek az európai ifjúságiporondon, és tagságot kértek a megfelelõ poli-tikai, szakmai, szabadidõs stb, integrációsszervezetekben. Rendezvényeken vettek részt,képzésekre jártak, és elérkeztek azok a boldogidõk, amikor már funkciókra is jelöltek ma-gyarokat a nemzetközi/európai szervezetek.

Ezzel párhuzamosan a nyugat-európai álla-mi szervek is fokozott érdeklõdést mutattak


48 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

hazánk iránt. Növekedett az ifjúsági cserékiránti igény, delegációk sora érkezett hazánk-ba tanulmányozni az átmenetet kísérõ jelen-ségeket és lassanként szétfoszlott az együtt-mûködést nehezítõ, politikai indíttatású bi-zonytalanság.

Ez a folyamat azonban bizonyos formai lé-pésekhez volt kötve. Az elsõ demokratikusválasztásig nem lehettünk teljes jogú tagok azEurópa Tanács ifjúsági együttmûködési szer-veiben, jóllehet jelenlétünket mindenütt üd-vözölték.15

Az ifjúsági külkapcsolatok tehát elébe men-tek a rendszerváltásnak. A legtöbb szervezetmár kész koncepcióval rendelkezett 1989–90-ben nemzetközi tevékenységét, hazai szere-pét és jövõbeni elképzeléseit illetõen. A rend-szerváltás békésen és alkotmányos úton mentvégbe, ezzel együtt számos veszélyforrás „le-selkedett” az ifjúsági cserékre:

• Elõfordulhatott volna, hogy simán meg-szüntetik, mint amire már nincs szükség.

• Az is elég lett volna, ha az anyagi erõfor-rásokat vonják el.

• A rendszerváltás után, a normális euró-pai rendbe történt betagozódás után számolnilehetett a külföldi érdeklõdés csökkenésével.

• És végül, a „turáni átok”, a széthúzás:könnyen elõfordulhatott volna, hogy a külön-bözõ (döntõen politikai) ifjúsági szervezetekolyan mértékben járatják le egymást a külföldelõtt, ami a saját imázsukat is alapjaiban kezdiki! (Ez a folyamat még ma sem ért véget. Amagyar ifjúsági szervezeti struktúra egységesnemzetközi képviselete még ma sincs meg-oldva! Külön kellene választani a hazai if-júsági struktúra megteremtésére vonatkozólépéseket a külföldön történõ egységes fellé-péstõl!)

Ezzel szemben a következõ fejleményeketlehet a rendszerváltás körüli helyzet értékelé-sekor elmondani:

• Az ifjúsági cserék létszáma még dinami-kusabban emelkedett. Az okok abban keres-hetõk, hogy több olyan közösség, akik koráb-ban politikai, érzelmi, félelmi. okokból nemkeresték a „keleti” kapcsolatot, most készekvoltak a kapcsolat felvételre.

• Újabb és újabb ifjúságpolitikai struktúrákváltják egymást. (1986 nyarán megszûnt a ko-

rábbi Állami Ifjúsági Bizottság, és létrejött azIfjúsági és Sporthivatal. Ettõl kezdve átlagévenként valamilyen változás állott be az if-júsági struktúrában. Hol kormánybiztos ve-zette, hol államminiszter felügyelte, hol azoktatási, hol a szociális miniszter volt felelõsaz ifjúsági ügyekért. A rendszerváltás utánielsõ kormány 4 éve alatt 5 miniszter felügyeltea területet. A nagyobbik baj azonban az volt,hogy az összes, itt leírt struktúráról már aszületése pillanatában az illetékesek kijelen-tették, hogy „nem végleges”. Ennek ellenéreaz ifjúsági külkapcsolatok túléltek, és nem-csak megmaradtak, hanem folyamatosan ésegyenletesen növekedtek is.)

• A Központi Ifjúsági Alap megmaradt.(Döntéshozatalába azonban megalakulásuk-kor természetesen haladéktalanul bevontuk aplurális ifjúsági struktúra képviselõit.)

• A kormányzati ifjúsági külkapcsolatok le-tisztultak. (A rendszerváltás elõtti idõszakbanugyanis – az ifjúsági struktúra fejletlen, ko-rábban egyelemû volta és releváns magyarpartner hiánya miatt – az ÁIB és jogutódjaiszámtalan olyan külkapcsolatot is felvállal-tak, amelyek nem estek egybe az alapcélkitû-zésekkel. Ezek végül is a rendszerváltás utána megfelelõ partnerekhez kerültek, ami néhajót, néha rosszat jelentett. Hadd álljon itt kétkonkrét példa illusztrációként:

• Az ÁIB koordinálta 1983-tól az USA talánlegfontosabb ifjúsági csereszervezete, a FiatalPolitikai Vezetõk Amerikai Tanácsa (ACYPL)magyarországi cseréit. 1990 nyarán létrejöttaz Országgyûlés Külügyi Bizottsága fennható-sága alatt egy hatpárti Ifjúsági Albizottság,amely ettõl kezdve a kiutazók kiválasztásátvégezte. Az Albizottságba kooptálták az akkoriifjúságpolitikai kormányszerv képviselõjét,hogy az érkezõ delegációk programját szer-vezze, és a kiutazókkal kapcsolatos technikaiügyintézést végezze. A dolgok a helyükre ke-rültek.

• 1985-tõl küldtünk táborvezetõket aYMCA (Keresztény Legényegylet) USA-belitáboraiba. 10 fõvel kezdtük, majd évi 20 fõresikerült felemelni a létszámot. Sokszoros volta túljelentkezés (30.000 Ft részvételi díjért le-hetett kijutni 10 hét amerikai táborvezetésre!),nehéz teszteken választottuk ki az utazókat.Soha egy hely nem maradt üresen! 1989-ben



szemle

sikerült a kvótát feltornázni 50 fõre, majd át-adtuk a kapcsolatrendszert az arra illetékes-nek, a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Or-szágos Tanácsának. (Abban az évben 16 fõutazott ki táborvezetésre.)

További eredmény volt, hogy hosszas küz-delem után végül Budapestre került a 2. Euró-pai Ifjúsági Központ. (1991-ben felmerült, hogyaz Európa Tanács egyik intézményét szükségeslene kivinni Strassbourgból, és lehetõleg vala-melyik új tagállamba telepíteni. A legalkalma-sabbnak egy új, második Európai Ifjúsági Köz-pont létesítése látszott, mivel a meglévõ strass-bourgi intézmény nem bírta kiszolgálni amegnövekedett igényeket. Két komoly kan-didáns volt, Pozsony és Budapest. A szlovákkormányzat, újdonsült államiságuk birtoká-ban, kiemelt fontosságot tulajdonítottak an-nak, hogy az új Központ hozzájuk kerüljön.Hihetetlen anyagi hátteret ajánlottak fel, meg-mozgattak minden lehetséges szálat, brossúrátnyomtattak, szövetkeztek. Ennek ellenére végülis, hála számtalan magyar szakember erõfeszíté-seinek – úgy ellenzéki, mint kormánypárti, úgyifjúsági szervezeti, mint állami oldalról – 1995-ben Budapesten került megnyitásra az EurópaTanács Budapesti Európai Ifjúsági Központja,amely a mai napig képzési, tanácskozási és in-formációs központja Európa ifjúságának.)

Összefoglalva a leírtakat, vessük össze a cél-kitûzéseket és az elért célokat! 1994-ben, 1984-hez viszonyítva a következõ volt a helyzet:

• Az „induló országok” (NSZK, Nagy-Britan-nia, Olaszország, Ausztria, Franciaország,Finnország) továbbra is „listavezetõk” marad-tak, a legnagyobb létszámú ifjúsági cserét ve-lük bonyolítottuk le. (Különösen érdekes pél-da az akkori Nyugat-Németország, amellyelhazánk Európában – leszámítva az akkor méglétezõ mediterrán diktatúrákat – utolsóként lé-tesített diplomáciai viszonyt, és amely ennekellenére végig a legnagyobb létszámú ifjúságicserét bonyolította Magyarországgal. A valóságnéha le tudja gyõzni a politikai elõírásokat!)

• Az ifjúsági cserékben résztvevõ magyarfiatalok száma az 1984-es 2.000 fõrõl 1994-igközel 100.000 fõre növekedett!

• 1994-re Nyugat-Európa minden országá-val kialakult szerzõdéses, konzultációs, vagyinformális kapcsolat. Több helyütt16 ezek a

kapcsolatok Strassbourg, vagy Brüsszel kü-lönbözõ projektjeire épültek rá, de ez mit semvon le a kooperáció értékeibõl.

• A korábbi keleti blokk országaival kedvezõirányba fordultak az események. A minde-nütt megjelenõ – teljes, vagy részleges – rend-szerváltás eredményeképpen létre jöttek azállami ifjúságpolitika intézményei. Ennek kö-szönhetõen felvehettük a kapcsolatot többekközött Ukrajna, Szlovákia, Románia és Cseh-ország hasonló ifjúságpolititkai intézményei-vel is. A kapcsolatok lehetõséget biztosítottaka határon túli magyarok bevonására a cserék-be, az atlanti gondolat népszerûsítésére és ajószomszédi viszony eszméjének erõsítésére.

Európán kívüli kapcsolatainkból 3 elemetszükséges kiemelni:

• Az Amerikai Egyesült Államokban a márvázolt szervezeteken túl több szakmai csere-szervezettel is sikerült szakmai kapcsolatokatkiépíteni. Fiatal közgazdászok, orvosok ésmezõgazdasági szakemberek utazhattak szak-mai tapasztalatcserére. (Többek közt a Ma-gyar Nemzeti Bank volt elnöke, több jelenlegiés volt államtitkár, illetve számos politikustalán elõször ezeken az utakon találkozott azamerikai gyakorlattal.)

• Izraellel még 1989-ben vettük fel a kap-csolatot. A két államrendszer eltérõ struktú-rája következtében itt nem csak az ifjúságicseréket, hanem elsõsorban a testvérvárosikapcsolatok kiépítését szorgalmaztuk. Össze-sen 16 testvérvárosi kapcsolat kialakításábanmûködtünk közre.

• Dél-Koreával a szöuli olimpiai játékokután vettük fel a kapcsolatot. A Dél-KoreaiKöztársaság elsõ ifjúságpolitikai együttmûkö-dési megállapodását a Magyar Köztársasággalírta alá, és – dacára a nagy földrajzi távolság-nak – ez a kapcsolat valódi együttmûködésteredményezett!

• A nemzetközi együttmûködés szerveibenés szervezeteiben szerencsére mindig is veze-tõ szerepet vitt Magyarország. Ez a szerepvál-lalás a rendszerváltozással csak növekedett.A strassbourgi szervekben felkínált vezetõpozíciók azt jelzik, hogy hazánk kiváló imáz-zsal bír e fontos integrációs centrumban is.

• Végül az Ifjúsági Csereiroda valutakiter-melõ tevékenységét már korábban vázoltam.Nekik köszönhetõ többek között, hogy a ma-


50 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

gyar cserkészek hosszú évtizedek után 1991-ben ott lehettek a Dél-Koreában megrendezettNemzetközi Cserkész Dzsemborin.

A fenti eredmények természetesen nemköthetõk egyetlen, szûkkörû csoport tevé-kenységéhez. Ifjúsági vezetõk, pedagógusok,szociális munkások, politikusok és közalkal-mazottak áldozatos munkájának, lelkiismere-tességének köszönhetõ, ha hazánk ifjúsága alehetõségekhez képest jól használta ki a törté-nelem adta lehetõségeket.

Végezetül tán megengedhetõ egy szubjektívmegjegyzés, amire talán okkal lehetünk büsz-kék: ez alatt a 10 év alatt soha egyetlen kiuta-zói hely nem maradt üresen, az utolsó perc-ben történõ lemondásokat is pótoltuk, hogyegyetlen lehetõség se vesszen kárba.

Jegyzetek

1 Mára már szerencsére az itt használt fogalmakjó részét nem is értik a cikket olvasó fiatalok(Nyugat-Németország, 3 éves valutakeret, pirosútlevél, kék útlevél, stb.), illetve egész más ér-telemben használják (vízum, ablak stb.). Fon-tosnak tartom azonban, hogy ne engedjük át azenyészetnek az akkoriban elvégzett munkaeredményeit, képzeletbeli fõvetéssel köszönt-sük azokat, akik a szûkös kereteket megpróbál-ták tágítani.

2 Törvény az Ifjúságról 1974.3 A szervezet megalakulásakor „A Magyar Nép-

köztársaság Minisztertanácsa mellett mûködõÁllami Ifjúsági Bizottság” elnevezést röviden,röviden ÁIB-nek nevezték.

4 Központi Ifjúsági Alap.5 pl.: Nyugat-Németország (Nõ-, Család- és Ifjú-

ságügyi Minisztérium), Franciaország (Ifjúságiés Sport Minisztérium), Ausztria (Ifjúsági ésCsaládügyi Minisztérium).

6 Pl. Skandinávia és a mediterráneum egyes or-szágai.

7 Görögország.8 Egyesült Királyság, Olaszország stb.9 Az 1949-ben létrehozott Európa Tanács a ’90-es

évek elejéig Európa legfontosabb együttmûkö-dési fóruma volt. 23 tagországa gyakorlatilag le-fedte az egész nyugat-európai hemiszférát, hi-

szen csak néhány miniállam hiányzott tagjaiközül. Negyven éves mûködése alatt számoskonvenciót fogadott el kulturális, szociális, ok-tatási, ifjúsági, sport és egyéb téren. Ne felejt-sük el továbbá, hogy az Európai Unió ekkormég nem létezett, és jogelõdjének, az EurópaiGazdasági Közösségnek a ‘80-as évek elejéncsak 9 tagja volt. Mindezek együttesen indokol-ták az ET vezetõ szerepét.)

10 Ebben az évben közös szociológiai kutatást vé-geztek nyugatnémet és magyar szakemberek azNSZK-ban, illetve Magyarországon.

11 Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszor-szág, Nagy-Britannia, Ausztria és Finnország.

12 Családoknál történõ elhelyezés.13 A szakmai szlengben csak Franco–German

Youth Office-nak nevezett intézmény hamaro-san évi százezres nagyságrendben bonyolítottaa két nemzet közti ifjúsági cseréket!

14 A szocialista tábor (NDK, Szovjetunió, Cseh-szlovákia, Lengyelország, Románia, Kuba) or-szágait nevezték így.

15 Ma már anekdota-számba megy, de érdemes em-lékezni rá: 1988 szepemberében került sor az Eu-rópa Tanács ifjúsági minisztereinek második ta-lálkozójára. Természetesen mindent elkövettünk,hogy – megfigyelõként – hazánk is jelen lehessena rendezvényen. Az ET Ifjúsági Kormányközi Bi-zottságában konszenzussal kellett dönteni a kér-désrõl. Végül, hosszas vita után két ellenszavazatés egy tartózkodás következtében a két tagjelölt(Magyarország és Lengyelország) nem kapottmeghívást a rendezvényre. A döntés tulajdon-képpen titkos volt. Ennek ellenére 48 órán belülpontosan tudtuk, hogy kik akadályozták megrészvételünket. És nem „hagyományos” baráta-ink (németek, osztrákok, finnek) tájékoztattakminket, hanem olyan – szigorúan konzervatív –nyugat-európai országok kormányképviselõi,akik úgy gondolták, hogy Magyarország visszaté-rését az atlanti családba nem nehezíteni, hanemsegíteni kellene. Jellemzõ módon pár hónappalkésõbb már senki nem vállalta, hogy – aktívan,vagy passzívan – ellenezte volna részvételünket.(És mivel a döntés titkos volt, így nyilvánosansenkit nem is lehetett ezzel „vádolni”.)

16 pl. Görögország, Hollandia.



szemle

A kutatás háttere és céljai1

A mai gyermekek és fiatalok a jövõ generáció-ja. Mire felnõnek, az európai integráció ma-gától értetõdõ tény lesz számukra. Ezen gene-rációnak az összehasonlítási alap már nem a„legvidámabb barakk”, hanem a mai európaiországok modern, sokszínû és gazdag életelesz. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogyleíró jelleggel, de minél sokoldalúbban megis-merjük a gyermekeket nevelõ budapesti csalá-dok, illetve a 14–18 év közötti fõvárosi fiatalokéletkörülményeit, élethelyzetét. A kutatás ered-ményei segítenek a fiatal generációk számáraeurópai életminõséget teremteni, illetve a si-kerként megélt integráció érdekében a megte-remtett feltételeket a korcsoport számára rele-váns módon kommunikálni.

A kutatás módszere

Az adatfelvétel standard kérdõívvel, kérde-zõbiztosok segítségével, személyes kérdezés-sel, a válaszadók otthonában történt.

A célcsoportot • egyrészt azok a háztartások képezték,

ahol 18 éves vagy ennél fiatalabb gyermek él;• másrészt pedig a 14–18 év közötti fiata-

lok jelentették.A célcsoport megválasztása során abból in-

dultunk ki, hogy a 14 év alatti gyermekekrõlrészletes adatfelvételt mindenképpen csak aszülõk segítségével végezhetünk. A 14–18éves korosztály esetében viszont már önállóvéleménnyel és elképzelésekkel számolha-tunk az általunk felvetett témákban, de emel-lett e korcsoport esetében sem lényegtelen aszülõk véleményének, problémáinak feltárása.

A mintába került háztartásokat Budapestegész területén ún. „véletlen sétás” eljárássalválasztottuk ki.

A felkeresett háztartásokban a szülõi mintá-ban azt a személyt kérdeztük meg, aki a gye-reknevelés gyakorlati oldalát (a gyerek ellátása,felügyelete, óvodai, iskolai ügyek, stb.) intézi.2

A fiatalok esetében – ha a háztartásbantöbb 14–18 év közötti személy élt – ún. „szü-letésnapi kulcs” segítségével választottuk kiválaszadónkat.

A szülõi minta 800, a megkérdezett fiatalokköre 200 válaszadóból állt.

A végleges kérdõív összeállítása elõtt két-két fókuszcsoportos beszélgetést is lefolytat-tunk a szülõkbõl, illetve fiatalokból álló cél-csoport tagjaival. A fókuszcsoportok célja azvolt, hogy feltárjuk a kifejezetten e csoportok– budapesti szülõk, illetve fiatalok – számárareleváns problématerületeket, s ezzel megala-pozzuk kérdõívünket.

Az adatfelvétel 2003. december 9–20. kö-zött történt.

A minta összetétele

Mint azt már korábban említettük, a szülõiháztartásokban azt a személyt kérdeztükmeg, aki a gyereknevelés gyakorlati oldalátvégzi. Ennek megfelelõen a szülõi mintábakerültek nagyobb része (70%-a) nõ, hiszen ál-talánosságban a gyermeknevelés gyakorlatioldala ma is az anyák felelõssége.

A szülõi minta majdnem felét a 31–40 évközötti szülõk teszik ki. Ez az a korosztály,ahol már általában van gyermek a családban,de még nem elég idõsek ahhoz, hogy kirepül-jenek a családi fészekbõl.

A megkérdezett háztartások több, mint felé-ben mindössze egy gyermek van. 3 vagy többgyermekkel a válaszadó háztartások valami-vel több mint tizede rendelkezik.

Kutatásunk során arra törekedtünk, hogyáltalánosságban vizsgáljuk a gyerekes háztar-tások különbözõ jellemzõit, ugyanakkor kísér-

Ifjúság és társadalomK á l m á n M i k l ó s

Gyermekek és fiatalok az európai Budapesten

52 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

letet tettünk arra is, hogy a gyerekek különbözõéletkorából adódó különbségekre is fényt de-rítsünk. A kutatás szerteágazó tematikájanem tette lehetõvé azt, hogy az egyes témakö-röknél a háztartásban élõ különbözõ életkorúgyerekek jellemzõit, a velük kapcsolatosproblémákat, egyedi élethelyzeteket részlete-sen felderítsük. Az elemzés során – azoknál atémaköröknél, ahol ez jelentõséggel bír –megvizsgáljuk a különbözõ életkorú gyereke-ket nevelõ háztartások közötti eltéréseket.Ezeknél az elemzéseknél mindig ügyelnünkkell arra, hogy a háztartások egy részében elté-rõ életkori kategóriába tartozó gyerekek is je-len vannak, s ezért egy-egy háztartás így többkategóriában jelenhet meg. (Ugyanezek a ne-hézségek vonatkoznak a háztartásban élõ gye-rekek által látogatott oktatási, nevelési intéz-mények szerinti eltérésekre is.)

Budapesten élni – szülõként, illetve fiatalként

A szülõk elõször spontán módon nyilvánítot-tak véleményt arról, miért jó, illetve rossz Buda-pesten gyereket nevelni, a fiatalok pedig –szintén spontán módon – arra a kérdésre ad-tak választ, miért jó, illetve rossz Budapestenfiatalnak lenni.

A gyermeket nevelõ szülõk számára a fõvá-ros legfontosabb elõnye, hogy sok, jó iskolaközül választhatnak. Általánosságban úgy ér-zik, hogy Budapest több lehetõséget kínálszámukra, akár a szórakozás terén, akár amunkaerõpiacon. Fontos az, hogy Budapes-ten „minden közel van”, jók az infrastruktu-rális feltételek és a közlekedés is.

A fiatalok számára a fõvárosi élet elõnyeikét ponton kristályosodnak ki: rendkívül ked-vezõen értékelik a Budapest által nyújtottszórakozási lehetõségeket. Úgy érzik, hogy itt„van élet”, emellett számukra is nagyon fontos,hogy – tapasztalatuk szerint a fõvárosban –magas színvonalú az oktatás.

A budapesti élet hátrányait szülõk és fiata-lok általában ugyanazokban, a környezetiproblémákban látják. Rossz a levegõ, rendkí-vül nagy az autóforgalom, piszkos, zsúfolt aváros. A környezeti problémák mellett – elsõ-sorban a szülõk körében – a közbiztonság bi-zonyult még problematikus területnek.

Miért jó BudapestenLeggyakrabban említett gyereket fiatalnak

elõnyök nevelni? lenni?Szülõk Fiatalok

(%) (%)

jók az iskolák 24,5 31,2

sok iskola van 20,8 0

több szórakozási lehetõség 15 48,8

itt több lehetõség van,mint vidéken 12,6 14,1

minden közel van 11,9 11,7

több a munkalehetõség 10,2 11,2

közel van az iskola 7,7 4,4

jó orvosi ellátás 7,7 0

jó a közlekedés 5,2 7,8

sok a sportpálya, sportolási lehetõség 4,9 9,8

szeretek itt élni,itt születtem 4,7 7,3

az ország központja, fõváros, nagy város 4,4 6,3

közel van az óvoda 4,2 0

itt vannak a barátaim,itt vannak a szüleim 2,9 6,3

minden megtalálható, amire szükség van 2,9 5,9

nagy a választék 2,6 2,4

több szociális intézmény, jobb szociális ellátás 2,5 0

többet biztosítanak a gyere-keknek, jó gazdasági 2,3 0lehetõségek

Színesebb, mint a vidéki élet, itt van élet 2,1 14,6

sok mozi van 0,9 15,1

lehet ismerkedni 0,5 4,4

sok az üzlet 0,5 3,9

sok az ember 0,3 7,8

N=teljes minta

Miután spontán módon elmondták vélemé-nyüket, mindkét almintánk válaszadóit ötfokúverbális skála segítségével kérdeztük arról,hogy milyen Budapesten gyereket nevelni, il-letve fiatalként élni.

Mint adatainkból kitûnik, a fiatalok szigni-fikánsan kedvezõbben ítélték meg a fõvárosiéletet, mint a gyermeket nevelõ szülõk. (Mintkésõbb látni fogjuk, a szülõk is úgy vélik, hogy

Ifjúság és társadalom


szemle

a 14–18 éves korosztály számára kínálja a leg-több lehetõséget a fõváros.)

A szülõk közül elsõsorban a magas iskolaivégzettséggel rendelkezõk és ettõl nem füg-getlenül a háztartásuk anyagi-jövedelmi hely-zetét kedvezõnek ítélõk érzik az átlagosnáljobbnak a gyermeknevelés Budapest által kí-nált feltételeit. Ez nem véletlen, hiszen õkazok, akik a város által nyújtott lehetõségeket(magas színvonalú oktatás, szórakozás, kultú-ra stb.) mind maguk, mind pedig gyermekeikszámára leginkább ki tudják használni.

Amikor közvetlen összehasonlításban vizs-gáltuk a budapesti, illetve vidéki környezetelõnyeit, illetve hátrányait, azt tapasztaltuk,hogy a megkérdezett szülõk majdnem három-ötöde Budapestet preferálja, mint gyermekne-velésre leginkább alkalmas helyszínt. A buda-

pesti szülõk városias beállítódásáról tanúsko-dik, hogy még azok, akik nem a fõvárost tart-ják a gyermeknevelés ideális terepének, in-kább kisebb-nagyobb vidéki városokat válasz-tanának gyermekük felnevelésére, semmintfalusi környezetet.

Válaszadóink spontán módon adott indok-lásából kiderül, hogy a vidéki környezet leg-fontosabb elõnyei a tisztább környezet, jó le-vegõ, a békésebb, nyugodtabb, családiasabblégkör, illetve a kisebb közösség vonzereje.


Miért rossz BudapestenLeggyakrabban említett gyereket fiatalnak

hátrányok nevelni? lenni?Szülõk Fiatalok

(%) (%)

rossz a levegõ, szmog 31,6 17,6

rossz a közbiztonság 16,7 10,8

nagy a forgalom,sok az autó 12,2 5,4

zsúfoltság, túl lakott, sok az ember 10,9 9,8

szemetesek az utcák, sok a piszok 8,1 8,8

minden drága 8,1 3,9

kevés a zöld 7,6 2

környezetszennyezés 7,2 0

a szülõknek jobban kell félteni gyerekeiket 6,8 1

zajos 5,2 4,9

rossz a közlekedés 3,8 9,8

vannak veszélyek 3,9 4,4

nagy a kiközösítés, nem figyelnek a gyerekekre 4,3 2,5

magas a bûnözés 3 7,4

könnyebb rossz társaságba kerülni, sok a rossz társaság

3,7 4,4

sok a kábítószeres 4,3 1,5

veszélys a közlekedés 4,2 0

sok a hajléktalan, sok a szegény 1,9 5,9

N=teljes minta

54 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

A szülõk közül a férfiak szignifikánsan na-gyobb arányban tartják a fõvárost a leginkábbalkalmasnak a gyereknevelésre, mint a nõk.Ez valószínûleg a két nem eltérõ beállítódásá-ból fakad. A férfiak jobban értékelik a Buda-pest által nyújtott magasabb iskolázottságiszintet, illetve karrierlehetõségeket.

A falusi környezetet az átlagosnál inkábbegyrészt a 0–2 éves korú gyermeket nevelõk,másrészt az alacsonyabb iskolai végzettséggelrendelkezõ, s ettõl nem függetlenül háztartá-suk anyagi helyzetét kedvezõtlenebbnek tartószülõk preferálják. Emögött két eltérõ motivá-ció áll. Mint késõbb látni fogjuk, a szülõk leg-kevésbé a kisgyermekek számára tartják al-kalmas környezetnek a fõvárost. Ez érthetõ is,hiszen a kisgyermekek számára még nem re-levánsak a Budapest által nyújtott lehetõsé-gek, annál károsabbak viszont a környezetiártalmak. A falvakat preferáló alacsonyabb is-kolai végzettségû, kedvezõtlenebb jövedelmiviszonyok között élõ válaszadók vélhetõenazért mondanának könnyebben le a fõvárosiéletrõl, mert ennek elõnyeit (jó iskolák, kultú-ra, szórakozás, karrier, stb.) õk képesek legke-vésbé kihasználni.

A fiatalok döntõ többsége (négyötöde) sze-rint a fõvárosban jobb fiatalnak lenni. Szá-mukra a szórakozási lehetõségek, a jó iskolák,az élet pezsgése és a kitárulkozó lehetõségekegyértelmûen vonzóbbak, mint a vidék csend-je és jó levegõje.

A szülõi alminta tagjait megkérdeztük arrólis, hogy különbözõ korú gyerekeket hol jobbnevelni. Adataink alapján teljesen egyértel-mû, hogy – a szülõk véleménye szerint – mi-nél kisebb a gyerek, annál kevésbé urbanizált

területen érdemes õt felnevelni. Míg a 0–2éves korú gyerekek esetében a szülõk keve-sebb, mint kétötöde preferálja Budapestet, a15–18 évesek esetében már háromnegyedük.(Ez lényegében megegyezik az érintett kor-osztály véleményével, mint azt korábban lát-hattuk.)

A szülõi minta válaszadóit 17 különbözõjellemzõ mentén kérdeztük arról, hogy mi-lyen különbségeket látnak a vidéki, illetve afõvárosi élet között. Válaszadóinkat arra kér-tük, hogy minden állítás esetében mondjákmeg azt, hogy a felsoroltak (Budapest, na-gyobb vidéki város, kisebb vidéki város, falu)közül melyikre/melyekre tartják jellemzõnek.

Budapest elõnye, hogy a gyermeknevelésszempontjából szükséges infrastruktúra közelvan, elérhetõ, magas színvonalú (orvosi ellá-tás, iskola, bölcsõde, óvoda, felsõoktatás),több gyermekeknek, fiataloknak szóló sza-badidõ eltöltési lehetõséget kínál (kulturálisprogramok, sport).

Vidéken – elsõsorban a kisvárosokban, il-letve falvakban – lényegesen jobb a környezetállapota (jó levegõ, sok zöldfelület, tisztaság),illetve lényegesen biztonságosabb.

Elégedettség Budapest különbözõ jellemzõivel

Részletesen vizsgáltuk, hogy a válaszadókmennyire elégedettek a fõvárossal különbözõszempontok alapján. A szülõi és a fiatalokbólálló almintákban vizsgált szempontok rész-ben megegyeznek, részben – az eltérõ élet-helyzet és életkori sajátosságok miatt – külön-böznek.



szemle

A szülõi minta tagjai leginkább a kulturálisprogramokkal, illetve oktatási/nevelési intéz-ményekkel elégedettek. Jó értékelést kapottkörükben a gyermek- és ifjúság-egészségügy,illetve a sport is. A kulturális programokkal,intézményekkel – az e területen leginkább ér-dekelt – a magasabb iskolai végzettséggel ren-delkezõ szülõk bizonyultak az átlagosnálszignifikánsan elégedettebbnek.

A fõvárosi szociális intézmények, szolgáltatá-sok, illetve a családvédelem, gyermekvédelemterületének értékelése már jobban megosztja aválaszadókat. Itt éppen a leginkább érintettek –az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelke-zõk, a kedvezõtlenebb jövedelmi-anyagi viszo-nyok között élõk, a sokgyermekes családok tag-jai – elégedetlenebbek az átlagosnál.

Mint korábban – a spontán említések („Miértrossz Budapesten gyereket nevelni?”) között – isláttuk, a szülõk rendkívül kedvezõtlenül ítélikmeg a környezet minõségét, illetve a közbiz-tonságot Budapesten. Ezek az eredmények ittis visszaköszönnek. Jellemzõ, hogy a drogok

témaköre a spontán említések során lényegé-ben nem került felszínre, ugyanakkor mostláthatjuk, hogy a drogok elleni küzdelemmelis rendkívül elégedetlenek a szülõi minta tag-jai. Ennek oka az, hogy a drogok elleni küz-delem kevéssé tartozik a sokakat közvetlenülérintõ, mindennapos problémák közé (mintpl. a környezet állapota), viszont ha felszínrekerül, akkor – mint késõbb látni fogjuk – szo-rongást vált ki a szülõkbõl. A drogok terjedé-se elleni küzdelemmel a magasabb iskolaivégzettséggel rendelkezõ, kedvezõbb anyagikörülmények között élõ szülõk az átlagosnálelégedettebbek. Ez valószínûleg egyrészt arravezethetõ vissza, hogy õk tájékozottabbakezen a területen, illetve kevésbé találkoznaknyíltan és közvetlenül a problémával.

A fiatalok leginkább a kultúra és a sport te-rületén mondhatók elégedetteknek. Elége-dettségi szintjük nem különbözik szignifikán-san a szülõi mintára jellemzõektõl.

A fiatalok az oktatási nevelési intézménye-ket viszont már lényegesen kritikusabban ítélik


nagyobb kisebbAz egyes területek jellemzõi (%) Budapest vidéki vidéki falu

város város

könnyen elérhetõ a gyermekorvosi ellátás 91,9 23,4 6,2 2,6

magas szintû a gyermekorvosi ellátás színvonala 89,8 26,3 6,9 2,2

könnyû jó és könnyen elérhetõ középiskolát találni a gyereknek 89,5 22,6 2,9 0,5

sok kulturális program van a gyerekek számára 89,3 23,9 4,1 3

Könnyû, jó és könnyen elérhetõ általános iskoláttalálni a gyereknek 87,2 31,5 8,2 2,9

Könnyû, jó és könnyen elérhetõ bölcsödét, óvodát találni a gyereknek

86 28,7 6,9 2,4

sok lehetõség van sportolásra a gyerekek számára 85,2 27,4 7,6 5,1

ha felnõnek a gyerekek, könnyen bekerülhetnek majd a felsõoktatásba 84,5 25,1 5,1 2,5

ha felnõnek a gyerekek, könnyen találnak majd munkát 82 21,8 4,6 2

sok játszótér van 74,6 30,5 9,9 1,9

jól felszerelt játszóterek vannak 66,7 25,1 7,7 2,2

ha felnõnek a gyerekek, könnyen jutnak lakáshoz 36,2 17 19,6 21,3

könnyû a közlekedés kisgyermekekkel is 34 19,5 35,5 29,6

biztonságos a gyerekek számára 15,8 12,3 40 51,5

sok zöldfelület van 13,5 15,6 44,8 61,8

jó a levegõ 8,9 8,9 40,4 71,7

tiszták a közterületek (utcák, parkok, stb.) 8,2 15,1 51,7 48,1

N=szülõk

56 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

meg, mint a szülõk generációja. Ez közvetlenérintettként érthetõnek tûnik.

A fiatalok is a fõvárosi közbiztonsággal, il-letve a környezet állapotával (zöldterületeknagysága, levegõ minõsége, köztisztaság) bi-zonyultak a legkevésbé elégedettnek.

Gyermekneveléssel kapcsolatos problémák

A gyermekneveléssel kapcsolatos, a fõvárosihelyzethez kötõdõ problémákról részletesenkérdeztük a szülõi minta tagjait. A fókuszcso-portos beszélgetések eredményei alapján állítá-sokat soroltunk fel, s a szülõk ötfokú verbálisskála segítségével fejezték ki véleményüketezzel kapcsolatban.

Eredményeink alapján – az eddigiekkel egy-behangzóan – megállapíthatjuk, hogy a neve-lési, oktatási intézmények elérhetõsége, minõ-sége területén a szülõk véleménye rendkívülkedvezõ: a lehetséges problémákat megfogal-mazó állításaink lényegében nem találtakegyetértésre a szülõk körében. Relatíve proble-matikusnak csak a nevelési oktatási intézmé-nyek felszereltségét, illetve állagát találtákválaszadóink, de erõteljes elégedetlenséggelitt sem találkoztunk.

A játszóterek megítélése már jóval proble-matikusabbnak bizonyult. Nem elsõsorban ajátszóterek számával elégedetlenek a válasz-adók, sokkal inkább a játszóhelyek tisztaságá-val, illetve felszereltségével.

Mint azt korábban bemutatott eredményeinkis bizonyították, a legnagyobb problémát agyerekeket nevelõ szülõk számára Budapestkörnyezetének állapota jelenti. A szülõk pisz-

kosnak tartják a várost, rossznak a levegõ mi-nõségét és keveslik a zöldterületek arányát.

A közlekedés területén elsõsorban a gye-rekkocsival történõ helyváltoztatást tartják ne-hézkesnek a szülõk. Gyerekkocsival nagyonnehéz használni a tömegközlekedést és azaluljárókat. Emellett a kisgyermekekkel törté-nõ közlekedés sem tûnik – a szülõk percepció-ja szerint – könnyûnek Budapesten. A hely-zetet azonban képesek kezelni a szülõk, ke-véssé gondolják úgy, hogy a kisgyermekeketszinte csak autóval lehetne szállítani a fõvá-rosban.



szemle

A konkrét közlekedési nehézségek mellett aszülõk féltik gyermekeiket a közlekedéstõl,túl nagynak, túl veszélyesnek találják az au-tóforgalmat Budapesten.

A sportolás területén sem találtunk igazánkomoly problémákat. A szülõk többsége lénye-gében úgy véli, hogy a sportolási lehetõségekadottak a fõvárosban a gyerekek számára.

A gyermekorvosi ellátás minõségével a szü-lõk kifejezetten elégedettnek mondhatók.Egyedül a várakozási idõ tekintetében mutat-kozik nagyon enyhe elégedetlenség.

Mint azt korábban is láttuk a szülõk kifeje-zetten kedvezõtlenül értékelik Budapest köz-biztonságát. Ez természetesen rávetül a gye-rekekkel kapcsolatos félelmekre is. A szülõkféltik gyerekeiket a rossz társaságtól, illetveattól, hogy drogosok közé keverednek.

Budapest kulturális intézményekkel, prog-ramokkal való ellátottsága kedvezõ értékeléstkapott. A gyermekprogramok területén semtapasztalunk lényeges problémákat.

Mind a szülõk, mind a gyerekek körébenrészletesen vizsgáltuk a nagyvároshoz kap-csolódó különbözõ félelmeket.

A szülõk leginkább a pedofilektõl, illetvedrogosoktól féltik gyermekeiket, de a tolva-joktól, illetve alkoholistáktól való félelem iserõteljes.

A gyerekek féltése tekintetében jelentõs kü-lönbségeket tapasztalunk nemek szerint. Anõk a legtöbb felsorolt veszélyforrástól szig-nifikánsan jobban féltik gyermekeiket, mint aférfiak.

A félelmek erõssége tekintetében természe-tesen erõs összefüggést tapasztalunk a háztar-tásban élõ gyerekek életkorával is. Általános-ságban elmondható, hogy leginkább a 6–10éves gyermek(ek)kel is rendelkezõ szülõk fél-tik leginkább gyermekeiket. Ez nyilván annakkövetkezménye, hogy a 6–10 éves gyerekekmég túl kicsik ahhoz, hogy fel tudnák mérnia veszélyes csoportokat, helyzeteket, ugyan-


58 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

akkor már nem állnak teljes mértékig szülõifelügyelet alatt.

A közlekedéstõl, forgalomtól természetesena kisgyermekes (10 év alatti gyerekkel rendel-kezõ) szülõk féltik inkább gyerekeiket.

Megvizsgáltuk azt is, hogy a szülõ életkorá-nak elõrehaladtával hogyan változik a félelemerõssége a vizsgált tényezõk esetében. A leg-több esetben itt csak másodlagos összefüggés-rõl beszélhetünk. Azt tapasztaljuk, hogy azidõsebb szülõk kevésbé féltik gyerekeiket. En-nek oka azonban az, hogy az idõsebb szülõkáltalában nagyobb gyerekekkel rendelkeznek,s ezért jobban megbízhatnak gyermekük ítélõ-képességében, kevesebb okuk van aggodalom-ra. Az egyetlen kivételt ez alól a romáktól valófélelem jelenti. Itt azt figyelhetjük meg, hogyelsõsorban az idõsebb szülõk féltik (nagyobb)gyerekeiket e társadalmi csoporttól. Elképzel-hetõ, hogy ennek oka az lehet, hogy a romák-kal kapcsolatos elõítéletek a fiatal szülõi gene-rációkban már kevésbé erõteljesek.

A 14–18 éves fiatalok félelmei természete-sen nem annyira erõteljesek, mint azt a szü-lõk esetében tapasztaltuk. A számukra legin-kább félelmet keltõ csoportok a tolvajok, azalkoholisták/részegek, a drogosok, az elmebe-tegek, illetve a romák. Elgondolkodtató, hogya fent említett csoportok esetében fiatalok kö-rülbelül ötöde nyilatkozott úgy, hogy nagyonfél tõlük.

A társadalom elvárásainak megfelelõen a fia-talok almintájában a lányok félelmei bizo-nyultak erõteljesebbnek. Szinte minden vizs-gált csoport esetében szignifikánsan erõsebbfélelmet tanúsítanak, mint a fiúk. A legna-gyobb különbség természetesen a szatíroktól

való félelem esetében tapasztalható, ettõl acsoporttól – mint az várható is volt – a lányokfélnek.

Változások az európai uniós csatlakozás után

Mindkét almintánk válaszadóit ötfokú ver-bális skála segítségével kérdeztük arról, hogyMagyarország európai uniós csatlakozásaután, milyen változásokra számítanak helyze-tükben (vagyis a gyerekeket nevelõ családok,illetve a fiatalok életében).

A szülõk nagyon erõsen megosztottak eb-ben a kérdésben. Majdnem kétötödük véli úgy,hogy a gyerekeket nevelõ családok életébennem hoz lényeges változást az EU-csat-lakozás, egyötödük romlásra, harmaduk vi-szont javulásra számít.

Adataink alapján megállapíthatjuk, hogy azeleve jobb helyzetben lévõk – magasabb isko-lai végzettséggel, kedvezõbb anyagi-jövedelmihelyzettel, viszont kevesebb gyerekkel – ren-delkezõk hajlanak inkább arra, hogy javulás-sal számoljanak.



szemle

A fiatalok lényegesen optimistábbak, mint aszülõi korosztály. A fõvárosi 14–18 évesek többmint fele számít arra, hogy a fiatalok életébenaz európai uniós csatlakozás javulást hoz majd,romlást viszont mindössze tizedük jósol.

Részletesen vizsgáltuk, hogy a szülõk, illetvefiatalok mely területeken számítanak javulás-ra, illetve romlásra. A szülõk esetében úgytûnik, hogy az egyes területek kevéssé diffe-renciálnak. A válaszadók – területtõl függet-lenül – jellemzõen vagy stagnálásra vagy –különösen a magasabb iskolai végzettséggelrendelkezõk – enyhe javulásra számítanak.

Érdekes eredmény, hogy a játszóterek né-miképp kiemelkednek ebbõl a meglehetõsenegysíkú értékelésbõl: a megkérdezettek relatívenagy hányada – majdnem háromötöde – javu-lásra számít e területen.

Az EU-csatlakozás pozitív hatásaira legkevés-bé a közbiztonság és drogok elleni küzdelem te-rületén számítanak a megkérdezett szülõk.

A fiatalok az egyes területeket tekintve isoptimistábbak, mint a szülõi korosztály. Õkaz oktatás, a kultúra, az egészségügy a sport,

illetve a köztisztaság terén is inkább javulásraszámítanak. Legkevésbé a szociális intézmé-nyek, szolgáltatások terén, illetve a környezetállapotát illetõen számítanak pozitív változá-sokra az európai uniós csatlakozás után.

A megkérdezett szülõk ötfokú verbális ská-lán közepesnél rosszabbra értékelték tájéko-zottsági szintjüket Magyarország európai unióscsatlakozásával kapcsolatban.

A nõk a férfiaknál kevésbé tartják tájéko-zottnak magukat e területen. (A politika nyo-


60 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

mon követése tradicionálisan inkább a férfi-szerephez kapcsolódik a családban.) Az átla-gosnál tájékozatlanabbnak érzik magukat alegfiatalabb szülõi korosztály tagjai (mint lát-tuk, õk szívesen fordulnak személyes, családiforrásokhoz e témakörökben).

Az iskolai végzettség emelkedésével párhu-zamosan növekszik a tájékozottság érzékeltszintje is. A magasabb iskolai végzettségûekéletének fontos részét képezi a közéleti tájé-kozottság, több csatornát használnak infor-mációigényük kielégítésére.

A szabadidõ eltöltése

Mindkét almintánk esetében részletesen mér-tük a különbözõ szabadidõs programok látoga-tásának, tevékenységek ûzésének gyakoriságát.

A szülõket arról kérdeztük, mely szabad-idõs tevékenységeket végzik gyermekeikkelegyütt, s milyen gyakran teszik ezt.

A kulturális programok közül a könyves-boltok, könyvtárak látogatása, a mozi, a mûve-lõdési házak, illetve az üzletközpontok gyerek-programjai bizonyultak a legnépszerûbbek-nek. Nem ad azonban túlzottan kedvezõképet a gyermekes családok kulturális aktivitá-sáról, hogy a megkérdezett szülõk mindösszeötöde volt moziban az elmúlt egy hónapbangyermekével együtt, s a mûvelõdési házak el-múlt havi látogatási aránya is hasonlóan ala-kult. (A látogatási gyakoriságok vizsgálatakortermészetesen tekintetbe kell vennünk azt is,hogy a gyermekek egy része még túl kicsi azegyes programok látogatásához, illetve hogy anagyobbak már egyedül is látogathatják azegyes programokat. Úgy véljük azonban, agyermekes családok kulturális fogyasztásávalkapcsolatos adatok még így sem igazánszívderítõek. Az elmúlt hónapban a gyerme-keikkel együtt moziba vagy mûvelõdési ház-ba látogató szülõk aránya még a 6–10 évesgyerekkel rendelkezõk körében is csak min-den negyedik válaszadót teszi ki.)

A kulturális programok látogatásának gya-korisága természetesen a háztartásban élõgyermekek életkora szerint változó. A legaktí-vabbak a 6–10 éves gyermek(ek)kel rendelkezõcsaládok. Ez érthetõ is, hiszen ez az a korosz-tály, mely a legtöbb kulturális program láto-



szemle

gatásához már eléggé érett, ugyanakkor mégerõsen igényli a szülõi felügyeletet.

A mozilátogatás terén az tapasztalható,hogy a 6–10 éves korig nõ a mozilátogatókaránya, majd ezt követõen stagnál. Az semmeglepõ, hogy a kisgyermekes szülõk kisebbarányban járnak gyermekeikkel moziba, minta nagyobb csemetékkel rendelkezõk. Érdekesazonban, hogy az együttes mozilátogatás arányaa kis- és nagykamaszokat nevelõ családokbansem csökken.

A szülõ iskolai végzettsége és a kulturálisaktivitás természetesen erõteljes összefüggéstmutat. A szülõ iskolai végzettségével párhu-zamosan nõ a látogatott programok száma ésa látogatás gyakorisága. A magasabb végzett-ségû szülõk gyermekei gyakrabban járnakkönyvesboltba, könyvtárba, moziba, kiállításra,múzeumba, színházba, stb. Az üzletközpon-tok gyermekprogramjainak látogatottsága vi-szont fordított tendenciát mutat. A határvonala középiskolai végzettségnél húzódik: a 8 álta-lánost vagy szakmunkásképzõt végzett szülõk(gyermekeikkel együtt) lényegesen gyakrab-ban látogatják az üzletközpontok gyermekren-dezvényeit, mint az érettségizett vagy felsõfo-kú végzettséggel rendelkezõ szülõk.

Adataink alapján a fiatalok a szülõknél jó-val erõteljesebb kulturális aktivitást mutat-nak. A közvetlen összehasonlításnak itt azon-ban az eltérõ kérdésfeltevés miatt nem lenneértelme. A szülõket arról kérdeztük, hogygyermekeikkel együtt milyen programokonvesznek részt, míg a fiatalok esetében nem aszülõkkel együtt történõ programlátogatástmértük. (Úgy véltük, hogy e korosztály eseté-ben ez már kevésbé lényeges.) Így a szülõk ál-

tal mutatott gyakoriságban nem szerepel azegyedül vagy felnõtt társaságban lezajlott kul-turális aktivitás.

A 14–18 éves korosztály adataink alapjánleggyakrabban ûzött programja az üzletköz-pontokban történõ nézelõdés, részvétel a kü-

lönbözõ programokon.3 (Felmerülhet az olvasó-ban a kérdés, hogy az üzletközpontban eltöl-tött idõ miért szerepel a kulturális aktivitások


62 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

között. Úgy véljük, hogy az üzletközpontokbizonyos mértékig helyettesítõi a kulturálisprogramoknak, pl. a mûvelõdési központoklátogatásának, illetve az üzletközpontok prog-ramjaik, szórakoztató egységeik révén kulturá-lis funkciókat is ellátnak.) Tízbõl kilenc meg-kérdezett fiatal járt a (kérdezés idõpontjáhozképest) az elmúlt egy hónapban, öt pedig azelmúlt egy héten üzletközpontban nézelõdnivagy programokon. (Hozzá kell azonban eh-hez tennünk, hogy a kérdezés idõpontja – akarácsonyi ünnepek elõtt – nyilvánvalóan be-folyásolta eredményeinket, más idõpontokbanennél valószínûleg ritkább látogatási gyakori-ság jellemzõ. Ugyanakkor – mint ezt más ku-tatások is feltárták – az üzletközpontok egyér-telmûen beépültek a fiatalok életmódjába.)

Az üzletközpontok mellett a fiatalok elsõ-sorban a mozi-, könyvtár-, könyvesbolt-látoga-tás terén aktívak. A megkérdezett fiatalok két-harmada volt moziban, több mint fele köny-vesboltban, illetve könyvtárban az elmúlt egyhónapban. A színházak, mûvelõdési házak, il-letve kiállítások, múzeumok elmúlt havi láto-gatási aránya ennél jóval alacsonyabb, körül-belül a fiatalok egynegyedét teszi ki.

Mint késõbb látni fogjuk a lányok a fiúknálszignifikánsan többet olvasnak, nem meglepõtehát, hogy könyvesboltba is többször járnakÁltalánosságban úgy tûnik, hogy a lányok a fiúk-nál valamivel fogékonyabbak a ’magaskultúra’(könyv, színház, kiállítás, múzeum iránt).

Ha a válaszadó fiatal által látogatott iskolatípusa szerint vizsgálódunk, azt tapasztaljuk,hogy a gimnazisták (különösen a magasabbpresztízsûnek számító 6, 8, 12 évfolyamosgimnáziumokat látogatók) lényegesen aktívab-

bak a kultúra területén, mint a szakmunkás-képzõt vagy szakközépiskolát végzõ társaik.

A kulturális programok mellett mozgással,utazással, játékkal kapcsolatban is megkér-deztük a szülõket, milyen gyakran végzik etevékenységeket gyermekeikkel együtt.

A fõvárosi gyermekes családokban a séta ésa játszótér-látogatás az, amit szülõk és gyer-mekek leggyakrabban végeznek együtt. Mind-két program elsõsorban a kisgyerekes szülõkkörében népszerû, de a közös séta a még a15–18 éves gyermek(ek)kel rendelkezõk körébenis gyakori. Játszótéren a – leginkább érintett –0–5 éves gyermek(ek)kel rendelkezõ szülõkháromnegyede volt az elmúlt egy hónapban.(Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ajátszótér-látogatás természetesen idõjárásfüggõ,s ezért szezonális különbségeket mutat. Tavasz-szal vagy nyáron ennél nyilvánvalóan maga-sabb a játszótereket látogatók aránya.)

Gyermekeivel együtt a szülõk harmada ki-rándult az elmúlt egy hónap során, s ez az



szemle

arány csak a 15–18 éves gyermek(ek)kel ren-delkezõk körében szignifikánsan alacsonyabb.(E korosztály nyilván már inkább barátai tár-saságát preferálja kirándulásai során.)

Játszóházba a megkérdezett szülõk több,mint egytizede vitte el – elsõsorban természe-tesen 10 év alatti – gyermekét.

A séta a fiatalok körében is elterjedt elfoglalt-ság, a megkérdezettek kétharmada volt sétálnia kérdezést megelõzõ hét során. A kirándulókaránya ennél jóval kisebb, a megkérdezettekharmada túrázott az elmúlt egy hónapban.

A mozgást, utazást igénylõ aktivitások te-rén, érdekes módon, a lányok szignifikánsanaktívabbnak bizonyultak, mint a fiúk.

A sportesemények látogatása – a hagyomá-nyos nemi szereposztásnak megfelelõen – to-vábbra is inkább a fiúk számára releváns.

Vizsgáltuk azt is, hogy a szülõk milyen tár-sas eseményeken vesznek részt gyermekeik-kel együtt.

A legnépszerûbbek a családhoz, rokonság-hoz kötõdõ összejövetelek, vendégségek. Agyermekek életkorának elõrehaladtával vala-melyest csökken a családi társas összejövete-lek látogatási gyakorisága, de még a 15–18éves gyermek(ek)kel rendelkezõ szülõk eseté-ben is elmondható, hogy háromötödük vettrészt ilyen típusú eseményen gyermekévelegyütt az elmúlt egy hónap során.

Az iskolai végzettséggel párhuzamosan atársas aktivitás is növekszik. A magasabb vég-zettséggel rendelkezõk nagyobb gyakorisággalvesznek részt gyermekeikkel együtt családi éscsaládon kívüli társas eseményeken.

A családhoz, rokonsághoz kapcsolódó tár-sas események a 14–18 éves korosztály életé-nek is szerves részét képezi, de esetükbenmár természetesen a házibulik, partik is erõ-teljesen jelen vannak. A megkérdezett fiata-lok majdnem fele volt az elmúlt egy hónapsorán házibuliban.

Mind a szülõi minta tagjait, mind pedig afiatalokat részletesen kérdeztük arról, ho-


64 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

gyan, hol nyaraltak, üdültek az elmúlt egy évsorán.

A szülõktõl érdeklõdtünk az együttes családinyaralások felõl, arról, hogy gyermekeik vol-tak-e szülõi kíséret nélkül üdülni, illetvehogy õk voltak-e gyermekeik nélkül nyaralniaz elmúlt egy évben.

A megkérdezett háztartások negyedében agyerekek egyáltalán nem nyaraltak. Ez két ok-ra vezethetõ vissza. Egyrészt azokban a ház-tartásokban volt ez jellemzõ, ahol a gyerme-kek még kicsik (5 év alattiak), másrészt pedigazokban a családokban, ahol a szülõ iskolaivégzettsége relatíve alacsony, s ettõl nem füg-getlenül, a háztartás anyagi-jövedelmi helyzetekedvezõtlen. E háztartások között felülrepre-zentáltak a 3 vagy több gyermeket nevelõk.

A vizsgált háztartások harmadában a gyere-kek szülõkkel, illetve szülõk nélkül is nyaral-tak, további majdnem harmadában csak szü-lõkkel üdültek. Mindössze a háztartások aligtöbb, mint tizedében fordult elõ, hogy a gye-rekek csak önállóan, szülõi kíséret nélkülnyaraltak. A gyerekek önálló, szülõi kíséretnélküli nyaralása értelemszerûen a nagyobbgyerekeket nevelõ családokban, fõként általá-nos iskolás kortól jellemzõ.

A gyerekek önálló nyaraltatása esetén kétszervezési mód uralkodik. Az ilyen üdülés-ben részt vevõ gyerekek fele iskolai szerve-zésben (is), fele rokonoknál (pl. nagyszülõk-nél) nyaralt.

Mind a szülõkkel, mind az önállóan történõnyaralás esetén a belföldi tartózkodás jellemzõ,az esetek egy jó részében saját nyaralóban, il-letve rokonoknál. A külföldi célpontok elsõ-

sorban a szülõvel történõ nyaralás esetén jö-hetnek szóba.

A megkérdezett szülõk nagy többsége nemvolt gyermekei nélkül nyaralni az elmúlt egyév során.

Fiatalokból álló mintánk négyötöde nyaralt,üdült az elmúlt egy év során. A legjellemzõbbnyaralási célpontok a fiatalok körében is bel-földiek és itt is sokan nyaralnak a család sajátnyaralójában, illetve rokonoknál. Mindemellettelmondhatjuk, hogy a fiatalok negyede szom-szédos országban (is) üdült az elmúlt egy évsorán, negyedük pedig egyéb európai orszá-gokban (is) járt.

Leggyakrabban szülõvel, családdal nyaral-tak, üdültek a fiatalok. Emellett azonbanmajdnem felük (szülõ, család nélkül) barátai-val, ismerõseivel, illetve harmaduk iskolaiszervezésben is pihenhetett.



szemle

Olvasási szokások, médiahasználat a fiatalok körében

Az olvasási szokásokat és a médiahasználatota fiatalok körében mértük. A megkérdezett fia-talok több, mint tizede – tankönyvein kívül –egyetlen könyvet sem olvasott el az elmúlt évsorán. Az egyetlen könyvet sem olvasók kö-zött felülreprezentáltak a szakközépiskolába,illetve szakmunkásképzõbe járó diákok. Ese-tükben valószínûleg sem az iskolai környe-zet, sem pedig a családi háttér nem motiválolvasásra.

A megkérdezetek harmada kevesebb mint öt,további negyedük 5–9 könyvet olvasott el az el-múlt év folyamán, s mindössze kevesebb mintharmaduk mondhatja el magáról, hogy tíz vagytöbb könyvet olvasott el az elmúlt évben.

Adataink alapján a 14–18 éves fõvárosi lányokszignifikánsan többet olvasnak, mint a fiúk.

A vizsgált mûfajok között legnépszerûbb-nek a szépirodalom bizonyult. A népszerûségilistában a szépirodalmat a vicces regények, a

kalandregények, krimik követik. A szakköny-vek olvasási aránya meglehetõsen alacsony, s ekategórián belül a fiatalok inkább a termé-szettudományos, semmint a társadalomtudo-mányi mûveket választják.

A fõvárosi 14–18 éves fiatalok hétköznapátlagosan 2–2,5 órát néznek tévét, s 1–1,5órán keresztül hallgatnak rádiót. Hétvégén a– válaszadó által becsült – idõtartamok ennélmagasabbak. Egy-egy hétvégi napon a meg-kérdezett fiatalok 3,5–4,5 órán keresztül ül-nek a tévékészülékek elõtt, s 1,5–2,5 órahosszat hallgatnak rádiót.

A tévénézés idõtartama – mind hétköznap,mind hétvégén – egyértelmû összefüggéstmutat a fiatal által látogatott intézmény típu-sával: minél kvalifikáltabb intézménytípusbajár a válaszadó, annál kevesebbet néz tévét.

(Legtöbb idõt tehát a TV-mûsorok megtekin-tésére az általános iskolások, legkevesebbet agimnazisták fordítják.) Ennek oka valószínû-leg az lehet, hogy a kvalifikáltabb iskolák lá-togatásával járó terhelés mennyisége elvonjaa fiatalokat a tévénézés nyújtotta szórakozás-tól. Emellett természetesen szerepet játszhat-


66 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

nak a gimnazisták eltérõ mûvelõdési, szóra-kozási igényei is.

A legnépszerûbb TV-mûsorok a budapestifiatalok körében a filmek, a zenei mûsorok, avetélkedõk és kvízmûsorok.

Sportmûsorokat a megkérdezettek keve-sebb, mint fele szokta nézni, õk természete-sen elsõsorban a fiúk közül kerülnek ki.

A valóságshow-kat szintén a válaszadó fia-talok kevesebb, mint fele nézi. Körükben vala-melyest felülreprezentáltak a lányok. A lá-nyok valószínûleg fogékonyabbak a valóság-show-kban zajló társas folyamatok iránt.Hozzá kell azonban ehhez tennünk, hogy alányok a kulturális mûsorok nézõi közöttszignifikánsan nagyobb arányban vannak je-len, mint a fiúk.

A látogatott iskola típusa szerint is erõteljeskülönbségeket tapasztalunk a fiatalok közöttaz általuk nézett mûsortípusok tekintetében.Az iskola kvalifikáltságával párhuzamosancsökken az érdeklõdés a könnyebb mûfajok,

vagyis zenei mûsorok, a filmsorozatok, talk-show-k, valóságshow-k, illetve a mulatós mû-sorok iránt, növekszik viszont a kulturálismûsorokat nézõk aránya.

A megkérdezett fiatalok több mint fele leg-alább hetente egyszer kézbe vesz valamilyennapilapot, a mindennapi hírlapolvasók ará-nya azonban mindössze 15%.



szemle

A megkérdezettek harmada olvassa a Blik-ket, ennél árnyalatnyival kevesebben a Met-rót. E két újság mellett a Színes Mai Lap és aNemzeti Sport rendelkezik komolyabb olva-sótáborral körükben.

Hetilapot, magazint a 14–18 éves fõvárosifiatalok háromötöde vesz leginkább kézbe. Alegtöbbek által olvasott újságtípusoknak

– a mûsorújságok (Pesti Est, Pesti Mûsor)– a bulvármagazinok (Story)– a TV-mûsorok (Színes RTV, TVR Hét)– az ifjúsági lapok (Bravo, Popcorn)– és a nõi lapok (Joy, Nõk Lapja, Kiskegyed)

bizonyultak.

Internet-használat

Az internet-használatot részletesen mértükmind a szülõk, mind pedig a fiatalok körében.A szülõk kétötöde, a fiataloknak viszont majd-nem háromnegyede használ internetet.

Az internet legáltalánosabban használtfunkciói mindkét vizsgált almintában a levele-zés/ e-mailküldés, a szörfölés, illetve a munká-hoz, tanuláshoz szükséges programok letölté-se. Ez utóbbit a felnõtt internet-használókszignifikánsan nagyobb arányban végzik, minta fiatalok.

A 14–18 éves internet-használók általábantöbb funkcióra használják az internetet minta felnõttek. Népszerû körükben a chatelés ésa zenék letöltése – mindkét funkciót az internet-használó fiatalok fele veszi igénybe. A fiatalinternet-használók harmada emellett külön-bözõ játékokat is játszik internetes webolda-lakon, illetve játékokat tölt le azokról.

A netezõ szülõk több mint kétharmada ott-hon, fele munkahelyén (is) használja az inter-netet. A fiatalok körében szignifikánsan ala-csonyabb az otthon netezõk aránya (de még

így is majdnem eléri a válaszadók háromötö-dét). A fiatalok az otthoni használaton kívülelsõsorban – ez az internet-használó 14–18évesek) – kétharmadára jellemzõ iskolábanjut hozzá az internethez.

A szülõk és a fiatalok internet-használatá-nak gyakoriságában nincs túlságosan nagy el-


68 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

térés. Az internet-használó szülõkre valamivelinkább jellemzõ a mindennapos használat, afiatalok között viszont a heti néhány alkalom.Ennek oka valószínûleg az, hogy míg a szülõkotthon, illetve munkahelyükön minden naphozzáférnek az internethez, az oktatási intézmé-nyekben internetezõ fiatalok valószínûleg nemrendelkeznek mindig korlátlan hozzáféréssel.

A szülõk közül a férfiak és a 31–40 éveskorosztály felülreprezentált az internet-használók között. A nõk és a legfiatalabb kor-osztály relatíve kisebb arányát jól magyarázza

az, hogy körükben legmagasabb a gyermekek-kel otthon lévõk aránya, így õk egyrészt nemjutnak munkahelyi internet-hozzáféréshez,másrészt pedig a munkahelyi környezet nemteszi szükségessé számukra az internet-használatot. A szülõk körében az iskolai vég-zettséggel párhuzamosan nõ az internet-használók aránya. Míg az alapfokú végzettség-gel rendelkezõknek mindössze 14%-a használinternetet, a fõiskolát, egyetemet végzettek-nek majdnem háromnegyede.

A szülõktõl azt is megkérdeztük, hogygyermekeik használnak-e internetet. A meg-kérdezett szülõk harmadának gyermekei in-terneteznek. A szülõk több mint fele még túlkicsinek ítélte gyermekét ahhoz, hogy inter-netet használhasson. Mindössze a családok13%-ára jellemzõ az, hogy a gyerekek márelég nagyok ahhoz, hogy internetet használ-hatnának, de mégsem használnak. A szülõ is-

kolai végzettsége egyértelmûen befolyásolja agyerekek internet-használatát. Ahol a szülõmagas iskolai végzettségû és/vagy internet-használó, a gyerekek is nagyobb eséllyel vál-nak internet-használókká.



szemle

A férfiak a fiatalok körében is valamelyestfelülreprezentáltak az internet-használók kö-zött. Emellett az internet-használat összefügga fiatal által látogatott iskola típusával is. Mígaz általános iskolásoknak csak valamiveltöbb, mint kétötöde használ internetet, a gim-nazistáknak már több, mint négyötöde.

Az, hogy a fiatalok milyen funkciókra hasz-nálják az internetet, visszatükrözõdik az álta-luk leggyakrabban látogatott weboldalakbanis. A legnépszerûbb a több funkciót ellátóstartlap.hu, mely oldalt a fõvárosi internet-használó fiatalok több, mint negyede öt ked-venc oldala közé sorolta. A megkérdezettekmajdnem ötöde említette a legnagyobb tarta-lomszolgáltatót az origo.hu-t, illetve ennekingyenes e-mail szolgáltatását, a freemail.hu-t.A chatoldalak közül a chat.hu, a keresõk kö-zül a google a játékoldalak közül pedig a jo-jatek.hu bizonyult a legnépszerûbbnek.

Tájékozódás az Európai Unióval kapcsolatban

A szülõi minta tagjait megkérdeztük arról is,honnan, milyen forrásokból tájékozódnakMagyarország európai uniós csatlakozásávalkapcsolatban.

A legnépszerûbb információforrásnak eb-ben a témakörben természetesen a tévémûso-rok bizonyultak – a megkérdezettek többmint négyötöde tájékozódik e forrásból, ésmajdnem felük számára a televízió jelenti alegfontosabb kommunikációs csatornát azEU-csatlakozással kapcsolatban.

A televízió mellett a legtöbbek által hasz-nált hírforrások a napilapok, a rádió, illetve a

személyes csatornák (rokonok, barátok, isme-rõsök).

A napilapokat a nõk és a legfiatalabb szülõikorosztály (30 évesek vagy ennél fiatalabbak)tagjai kevésbé használják az EU-csatlakozás-sal kapcsolatos tájékozódásra, mint a férfiak,illetve a középkorú szülõk. (Mint azt más ku-tatásból tudjuk: ez nem az EU-csatlakozássalkapcsolatos tájékozódás specifikuma. E cso-portok jellemzõen kisebb arányban olvassáka nem bulvár jellegû napisajtót.) A 30 évesvagy ennél fiatalabb szülõk viszont az átla-gosnál inkább támaszkodnak személyes forrá-sokra e tekintetben (nyilván fõként a még ak-tív nagyszülõi korosztályra).

A magasabb iskolai végzettséggel rendelke-zõk lényegesen több csatornát használnakEU-csatlakozással kapcsolatos információikbeszerzésére, mint a többiek. A felsõfokú vég-zettséggel rendelkezõ szülõk harmada inter-neten is tájékozódik e témakörökben, sõt15%-uk szakkönyveket, szaksajtót is olvas.

Jegyzetek

1 A Fõvárosi Önkormányzat EU Integrációs Bi-zottsága megbízásából a Mimikri Bt. kvantitatívkérdõíves kutatást végzett a budapesti szülõkés fiatalok körében.

2 Az ábrákon és az elemzés során az egyszerûségkedvéért a ’szülõk’ címkét használjuk erre acsoportra, ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez azelnevezés az esetek egy kis részében nem aszülõt takarja, hiszen a gyerekneveléssel legin-kább foglalkozó családtagot kérdeztük, s ez aszemély lehet nagyszülõ, nevelõszülõ vagyakár testvér is.

3 A szülõkkel történõ összehasonlításnak itt vég-képp nincs értelme. A szülõk esetében csak agyerekprogramokra kérdeztünk rá, a fiataloknála nézelõdést, idõeltöltést vizsgáltuk.


70 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Az 1980-as években két különbözõ ifjúságimodellt képviselnek a magyar, illetve a nyu-gatnémet fiatalok. Az érdemi különbségekkülönösen 20–22 éves életkorban bontakoz-nak ki, de valójában a 17. év körül döntenek afiatalok eltérõ módon saját jövõjük alakulásá-ról. Amíg az NSZK-ban az ifjúsági kultúrakorszakváltásáról esett szó, addig Magyaror-szágon a gyorsabb biológiai érés, az alacsonyszínvonalú tömeges szakképzés, az anyagi ér-dekeltsége mentén alakult a civilizációs fejlõ-dés. Az NSZK-ban az ifjúkor mind a társada-lom, mind az egyéni élet vonatkozásában fel-értékelõdött. Azok az ifjúság-felfogásokkerültek elõtérbe, amelyek az ifjúságon egyhosszú távú és társadalmilag biztosított indi-viduális fejlõdési folyamatot értenek.

Az NSZK-ban az ifjúkor biografikus esemé-nyeit egyre inkább az individualizálódás jel-lemezte, ami azt jelenti, hogy a biografikusesemények idõpontját a civilizációs fejlõdéselõrehaladtával egyre kevésbé befolyásolják ahagyományos társadalmi normák. Ez az indi-vidualizálódás kulcskérdés az új típusú társa-dalmi reprodukciós folyamatok egészénekmegértéséhez. (Beck, 1983) Bár az életút-elemzés szociológiája szerint is a modern tár-sadalomban kevésbé egységes és szinkroni-zált a felnõtt korba átvezetõ életszakasz, minta korábbi társadalmakban, (Cain, 1964) mégisezzel ellentétben egyes kutatók az ifjúkorújabb megrövidülésérõl és az életkori esemé-nyek szinkronizációjáról, hagyományos sor-rendjének visszarendezõdésérõl számoltak beAmerikában (Hagestad and Neugarten 1983,Winsborough 1978).

„A magyar ifjúság a nyolcvanas években”címû kötetbõl Huszár István összefoglalógondolataiból kiemelem az általános megkö-zelítés döntõ szerepét. Magyarországon a fia-talok új egzisztenciális feszültségeinek követ-kezményeivel foglalkoztak a kutatók, azon-

ban az ifjúságpolitikai alapelvek újragondolá-sában a fõ hangsúly megmaradt a gazdasági-társadalmi, politikai és szellemi élet egészétmeghatározó folyamat: „Az ifjúság mai kérdé-seit azokból a társadalmi, gazdasági és ideoló-giai folyamatokból és jelenségekbõl kiindulvaszükséges vizsgálni, amelyeket összegzõen anyolcvanas évek fejleményeinek emlege-tünk.”. Valójában azonban megjelenik a társa-dalmi stabilitás értékes jegyeinek és az új,meglepetéseket tartalmazó, a korábbi folya-matokból származtatható világképtõl eltérõjelenségek összevetésének igénye a következõtémakörökben:

1. Az ifjúság jövõre orientált orientációs zavarai.2. A társadalmi rendszer céljainak elfogadása.3. Az ifjúság társadalmi rétegzõdése, illetveezt kiegészítõ generációs jellegzetességek.Különösen a fiatal értelmiség helyzete.4. Az önálló élet és pályakezdés feszültségei.5. A társadalom jövõjét érintõ ideológiai kér-dések.6. Az ifjúságpolitika defenzív magatartásánakoka és problémái.

A felsorolt témákhoz kapcsolódó nemzet-közi vizsgálatok közül az elsõ nyugat-keletiempirikus összehasonlító vizsgálat célja a ci-vilizációs változások értékelése volt a 15–24éves generációnál.

Kiindulópontnak tekintette a vizsgálat,hogy már az 1970-es évektõl kezdõdõen az ok-tatási reform következtében egyre több idõt töl-tenek a fiatalok az általánosan képzõ iskolák-ban és a szakmai képzésben. Különösen rend-kívüli változás volt megfigyelhetõ a lányok ésa fiatal nõk körében. A magyar fiataloknál anyolcvanas években kimutatható civilizációsfejlõdést azonban mégsem a kulturális tõkefelhalmozása motiválta, hanem elsõsorban atársadalmi hierarchia alsó és középsõ rétegeiben

M o l n á r P é t e r – N o v á k y E r z s é b e t – Va s s Z o l t á n

Európai fiatalok lehetõségei és kihívásai azegységes Európában1



szemle

az európai civilizációs fejlõdéstõl eltérõ érték-orientáció és társadalmi mobilitás bontakozottki. A magyar értelmiség körében az elsõ kap-csolatok a szomszéd kultúrák fejleményeivelelméleti szinten Hankiss Elemér üres individua-lizáció fogalmában jelentek meg. Hankiss isazonban inkább elméleti szinten vezette be afogalmat. Pl. az Európai Értékrendszer Kuta-tásból – 13 nyugat- és egy kelet-európai or-szágra vonatkozóan – arra a következtetésrejut 1982-ben, hogy „a magyar társadalom amai Európában a legindividualistább, illetve alegegoistább társadalom”. A korai életkorbanbefejezõdõ szakmunkásképzés expanziója iseltért az európai fejlõdési vonaltól.

A német nyelvterületen megfigyelhetõ tár-sadalmi változások következtében 1985-ben afiatalok új szubjektív életérzését Rosenmayr atársadalomkép individualizálódásaként fogtafel. Magyarországon a témának nem volt mér-tékadó szakirodalma, mivel a szubjektív oldalhelyett a szocializációs folyamatok társadal-mi determinációs tényezõi kerültek a kutatáselõterébe. A fiatalok szubjektív életérzésétmérõ skálákat összetevõ kérdések látszólagosérzelmi telítettsége mögött feltételeztük azt avalódi értékelõ mozzanatot, amelyben azadott társadalom a viszonyítási pont. Az ifjú-ság társadalmi orientációját mérõ skálákközül napjainkra a jövõorientáció skála (pesz-szimizmus–optimizmus pólusokkal), ifjúság-centrizmus (öntudat) skála és az alkalmazko-dás skála bizonyult lényegesnek.

A társadalomban a felnõttek hagyományo-san útmutatást, irányítást nyújtanak a fejlõdõfiatal nemzedékeknek, akik egyik fejlõdésifeladata a felnõtt szerepek közüli válogatás ésazok sikeres elsajátítása. Zinnecker kimutatta,hogy a fiatalok felnõtt-orientált viselkedésétnemcsak a felnõttek iránti pozitív attitûdökbefolyásolják, hanem jelentõs befolyásoló té-nyezõ a felnõttekkel töltött idõ mennyisége,továbbá az, hogy a fiatalok milyen mértékbenfordulnak tanácsért, támogatásért a felnõttek-hez, hogy milyen mértékben érzik a felnõtteketsegítõkésznek és hasznosnak. Ezzel szembenaz ifjúságközpontúsággal (öntudat) jellemez-hetõ fiatalok ellentétben állnak a felnõttek kul-túrájával és politikai magatartásával. A skálabevezetése éppen egy a politikai-attitûd kuta-tásánál jelentkezõ hiányt kívánt kiküszöbölni.

Tudniillik e kutatásoknál olyan verbális skálá-kat alkalmaztak, amelyek nem fordítottak kü-lönösebb figyelmet a fiatalok rendelkezéséreálló egyre újabb és újabb gyakran csak fiata-lokból álló vonatkoztatási csoportokra.

A társadalmi változások az 1990-es évek-ben mind a magyar mind a német társada-lomban drámai fordulatokat vettek, a változá-sokat meglepõen követik az egyetemisták vé-leményei. Az idõsoros adatok alapján magyaregyetemisták körében a jövõ-orientáció atti-tûd tartalma 1985-ben egy hagyományos al-kalmazkodást jelentett. Egyetemisták körébenMagyarországon már 1989-re megfigyelhetõkvoltak a német mintának megfelelõ modernifjúsági beállítódások. Különösen ifjúságcent-rizmus (öntudat) néven említett skála struktu-rális összefüggései bizonyultak figyelemremél-tónak. A társadalmi változások szelét érzékelte1989-ben a magyar egyetemi és középiskolásfiatalság is. A társadalmi integráció szem-pontjából ezt a fiatalságot az elbizonytalano-dással jellemezte a felnõtt magyar társada-lom. 1989-ben ez a jövõorientációs attitûd(pesszimista pólusa) megegyezett a moderntársadalomban már korábban megfigyelhetõmodern ifjúsági öntudattal. Ez a jelenség még1996-ban is tetten érhetõ volt, de 1998-banmár nem követhetõ, sõt 2000-ben a jövõ-orien-táció attitûd a magyar egyetemisták körébenismét az alkalmazkodás életérzésével járegyütt, amely emlékeztet arra a hagyományostársadalomban felismert jelenségre, amit 1985-ben Magyarországon a reprezentatív vizsgálatis kimutatott.

Ha pusztán a számadatok tanúsága szerintkívánjuk megítélni a helyzetet, akkor a fejlõdésiránya tökéletesen ellentétessé vált a német-országi fejlõdéssel, (a jövõorientáció skálapesszimizmus pólusa és az alkalmazkodásszignifikáns kapcsolata jelenik meg), ami vi-szont az ezredforduló német fiataljait nemjellemzi. Felfogásunk szerint ez már nem egymegváltoztathatatlan helyzet elfogadásával,sem a hagyományos társadalom normái sze-rint is mûködõ 1996-1998-as állapotokkalmagyarázható, hanem újabb fordulatot jelentaz elmúlt 15 év ifjúságának magyarországifejlõdésében.

A következõkben bemutatjuk az elõkészítõpályázat elméleti, módszertani, mintavételi


72 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

szempontjait, majd ismertetjük a mélyinter-júk eredményeit, összehasonlítva a 2000. évireprezentatív adatokkal (Ifjúság 2000). A le-vonható elméleti és gyakorlati következteté-sek a német-magyar összehasonlító vizsgálatés a jövõkutatás több évtizedes nemzetközitapasztalatain alapulnak (Nováky et al. 1994).

Minta és a módszer az 50 fõs elékészítõvizsgálatban és a vizsgálat kiválasztottrendezõ elvei

A legutóbbi hazai reprezentatív vizsgálat má-sodelemzésében az a kérdés jelenik meg,hogy „az egy országhatáron belül élõ fiatalokvajon egy Magyarországhoz tartoznak-e?”(Bauer, et al. 2003). Fordítva, a fiatalok élet-stílusát befolyásoló tényezõk nem szoríthatókbe az országhatárok közé. Mindenekelõtt elõrekell bocsátani azt az elméleti kérdést, hogy amai magyar fiatalok követik-e bizonyos idõikéséssel a nyugatnémet fiataloknál már az1980-as években tapasztalható véleményeket,vagy a mai magyar fiatalok eltérõ társadalmifejlõdést élnek-e át. Természetesen az álta-lunk felvett (50 fõ) interjúkban található vála-szok nem bizonyító érvényûek, csupán a kö-vetkezõ három koncepcionális rendezõ elvalapján rámutatnak az országhatárok közézárt ifjúságkutatás hiányosságaira.

• A nemzetközi összehasonlítás koncepcio-nális igényei az Európai Unióban.

• A magyar társadalom jelenlegi helyzeteés reprezentatív adatok az ifjúságról.

• A fiatalok élethelyzetébõl adódó felada-tok és érdekek.

A feltett három kérdés körben eltérõ mód-szertani lehetõségek állnak rendelkezésre. Ajelenlegi empirikus vizsgálat elsõsorban a 3.kérdésre irányult, ezért fontosnak tarjuk,hogy – más információkat is igénybe véve – ahárom kérdés összefüggésében rendszerez-zük és értékeljük az adatokat. Az 1. kérdésnélrendelkezésünkre áll az elsõ európai nyugat-keleti összehasonlító vizsgálat. Az elmúlt évti-zedben folyamatos követtük az egyetemistákjövõorientáltságát a Semmelweis Egyetemen amár említett ún. Shell-vizsgálat alapján, aKözgazdasági Egyetemen pedig a nemzetközi

jövõkutatási szövetség tapasztalatai alapján.A 2. kérdésnél felhasználjuk az Ifjúság 2000vizsgálat tematikus áttekintését és másod-elemzését.

A három rendezõ elv azt jelenti, hogy a fia-talok helyzetének látszólag egységes leírásahelyett megkülönböztetjük a rendszerváltásnyomán létrejött adott társadalmi körülmé-nyeket azoktól az igényektõl, amelyek a fiata-lokra inkább életkoruknál, biológiai és szocia-lizációs körülményeiknél fogva jellemzõek. Atársadalom jelenlegi helyzetével szembeállít-juk azokat az igényeket, amelyek a tervekhez,a jövõben várható egyéni és társadalmi válto-zásokhoz kapcsolódnak. Világosan megkü-lönböztethetõ társadalmi méretû érvrendsze-rekkel találkozhatunk a pillanatnyi megoldá-sok és a hosszabb távú gondolkodás között.Az elmúlt két évtizedben azonban még a táv-lati gondolkodásban sem volt érdemi hatásaannak a ténynek, hogy a fiatalok igényeitnem lehet országhatárokon belül értékelni.

A kérdés gyakorlatilag a következõ: képe-sek-e a fiatalok saját érdekeik képviseletére?Ha életkoruk miatt ez még nem jöhet szóba,akkor milyen társadalmi és politikai akaratérvényesül a fiatalok szocializációja során,hiszen csak a jövõben látható következmé-nyekrõl van szó. A demográfiai mutatók ta-núsága szerint egész Európában, de különö-sen Magyarországon nem beszélhetünk gyer-mekbarát társadalomról, és hiányzik azérdemi értékelés a modernizációs fejlõdéselõnyeirõl és hátrányairól.

Koncepcionális összehasonlítás magyarreprezentatív vizsgálatok között

Mindenekelõtt saját elõfeltevéseinket vesz-szük sorra. Gondot jelent, hogy felfogásunkszerint jelenleg nem áll rendelkezésre hiteleselméleti bázis az egész világban tapasztalhatóváltozásokról.

Hazánkban, az 1970-es években készítettszociológiai áttekintésben az ifjúság fogaloma társadalmi reprodukció keretében jelenikmeg. (Mannheim, 1968). Az 1980-as évekbenaz elméleti újítás szükségességét a nyugati fia-talok körében már kibontakozott individualizá-lódási folyamat jelentette, amely többek közöttmegszüntette a kizárólag iskolai karrierhez



szemle

kötött ifjúsági életszakasz jövõt meghatározómerevségét. Már 1985-ben is ellenõriztükMargaret Mead elméletét, aki talán elsõkéntjelezte elõre a már elképzelhetõ globalizációifjúsági hatásait (Mead, 1970). Zinnecker(1986) ifjúság fogalma Bourdieu (1979) közis-mert társadalom elméletét fejlesztette tovább,mivel Bourdieu nem foglalkozott külön a fia-talokkal. Magyarországon 2003-ban is a teljestársadalmi rétegzõdésre kidolgozott fogalom-rendszert használják a szerzõk az ifjúsági ré-tegek klaszter-elemzésében. E mögött az a hi-potézis húzódik meg, hogy „az egyes nagytársadalmi csoportokba tartozó fiatalok közelazonos életutat járnak be. Az esetek többségé-ben azonos családi háttérbõl, társadalmi- gaz-dasági közegbõl indulva azonos iskolai ésmunkaerõ-piaci pozíciót vesznek fel. Az egyénszámára a társadalmi rétegzõdésben elfoglalthely erõs néhol determinisztikushatást gya-korol az életpályájára.”

A német–magyar reprezentatív nemzetköziösszehasonlító kutatásban (Molnár, Zinnecker,1988) a modern ifjúsági kultúra társadalmiszempontjait M. Mead (1970) generációs elmé-lete alapján ellenõriztük, amely tartalmazta agenerációs konfliktus és a szubjektív vélemé-nyekben tetten érhetõ jövõkép elbizonyta-lanodásának fogalmát. Feltételezzük, hogymindkét társadalomban a kilencvenes évekreújabb változás következett be az ifjúsági hét-köznapi kultúra fejlõdésében, ami jól megra-gadható az említett vizsgálat történeti, nem-zedék-specifikus megközelítésével.

A mélyinterjú kérdéseinek összeállításánálnem törekedtünk az elsõ nyugat-kelet európainemzetközi összehasonlító vizsgálat kérdõívé-nek kérdéseit megismételni, hiszen a társa-dalmi változások megbízható mérése érdeké-ben az akkori kérdõív alapvetõ módszertaniértéke éppen a kérdések változatlan megis-métlésében rejlik. Célunk olyan új ifjúságiéletérzések felfedezése volt, amelyek a maimagyar fiatalok véleményébõl olvashatók ki.

Módszertanilag a jövõkép kérdése Magyar-országon is alkalmasnak bizonyult a korábbiidõszak (1955–2002) elméleti jellemzésére(Molnár 2004). Az eredmények a rendszer-váltás idõpontjában közeledést mutattak anyugatnémet fiatalok aktív attitûdjéhez. Nap-jainkban azonban a magyar fiatalok attitûdjei-

nek és jövõképének viszonya teljes ellentéte anémet fiatalokénak, amennyiben a passzív al-kalmazkodás jellemzi az optimista fõleg egye-temista fiatalokat.

A jövõkép alternatív felfogása alapján a jö-võre orientáltság értelmezésére és méréséreaz 1990-es évek elején a Budapesti Közgazda-ságtudományi Egyetem Jövõkutatás Tanszé-kén kezdõdtek kutatások. Megállapították(Nováky, Hideg, Kappéter 1994), hogy a jövõ-orientáltság kizárólag az ember tulajdonságaés képessége, ami lehetõvé teszi, hogy az em-ber gondolkodását nemcsak a múlt és a jelenszabályozzák, hanem folyamatosan érvénye-sülnek a jövõre vonatkozó elõfeltevései és ajövõvel szembeni elvárásai. A jövõorientáltember döntéseit és cselekedeteit inkább jövõ-beni szándékai, céljai és vágyai vezérlik, ke-vésbé múltbeli tapasztalatai. Tevékenységé-nek fõ hajtóerejét a jövõ inspirálja. A jövõorien-táltság személyiségfüggõ és kulturálisanmeghatározott. Ha az egyén tudja, hova akareljutni és vonzódik a jövõ felé, akkor a jövõ-höz való viszonya pozitív, ha viszont a múlt-ból és a jelenbõl csak menekül, de nem tudjahová, akkor negatív jövõorientáltságról beszé-lünk. A jövõorientáltság összetevõi: a jövõiránti érdeklõdés, a jövõrõl való gondolkodás,a jövõ érdekében végzett tevékenységek és ajövõre vonatkozó várakozások. Ha valaki csakérdeklõdik a jövõ iránt, gondolkodik róla, ésvárakozásai vannak, akkor a viszonya passzíva jövõhöz, ha viszont tesz is a jövõért, akkorez a viszony aktív.

A nemzetközi tapasztalatokra épített 1992.évi célminta vizsgálat szerint szinte minden-kit érdekel a jövõ, a jövõ iránti érdeklõdésoka magától értetõdõ (a család és a gyerme-kek léte), illetve praktikusan célszerû (tudniszeretné, hogy mi lesz, illetve befolyásolniszeretné a jövõt). Az egyetemi hallgatók jövõ-tudatát saját jövõjük befolyásolásának igényeuralja. A válaszolók érdeklõdési és tevékeny-ségi köre fõleg az elkövetkezõ 1–10 évre ter-jed ki. A megkérdezettek többsége igyeksziktenni is a jövõért, a tanulást/továbbképzéstemlítik legtöbben. Az emberek a saját és acsaládjuk jövõje érdekében sokkal többet kí-vánnak tenni, mint az országért vagy a világért.Sokan semmit sem tesznek szeretteikért, ennekellenére arra számítanak, hogy szeretteik mégis


74 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

jobban élnek majd. Nemek, életkor és lakhelyszerint nem tapasztaltunk jelentõs eltérése-ket. Iskolai végzettség szerint viszont lénye-ges különbségek láthatók a jövõorientáltság-ban: a diplomások tenni is akarnak a jövõért,az érettségivel nem rendelkezõk viszont má-soktól várják ezt. Az iskolázottságnak és amûveltségnek meghatározó szerepe van ab-ban, hogy mennyire sokoldalú, célratörõ ésharmonikus az emberek jövõorientáltsága.

Az egyetemisták körében az ezredfordulónvégzett felmérések azt mutatják, hogy õk a jö-võért nemcsak tanulni és dolgozni akarnak,hanem kapcsolatot építenek, fejlesztik a sze-mélyiségüket, felelõsségteljesen viselkednek,õrzik az egészségüket, és támogatják a jóléticélokat.

A idõsoros vizsgálat alapján feltevésünkszerint jelenleg a nyugat európai civilizációsfejlõdéshez csatlakozást periférikus szereplõ-ként élik át a fiatalok. A tudásért vívott jelen-legi kemény konkurenciaharcban azt az EUálláspontot képviseljük, hogy a többség képeslegyen magas képzettséget követelõ munkákellátására. (Molnár, Szegõ, 1997)

Ifjúság 2000 reprezentatív felvétel leg-fontosabb tanulságai és az OKTK 2003mélyinterjúinak témái

Megélhetési viszonyok és munkanélküliség:

A 15–29 éves korosztály 45%-a mondta ma-gát aktívnak, 14% tartozik az inaktívak közé,a magukat munkanélkülinek vallók aránya6%. Az ebbe a korosztályba tartozó fiatalok34%-a állította magáról, hogy még tanul. Afoglalkozási szerkezet (munkajelleg csoport)magán viseli a rendszerváltás óta felgyorsultváltozásokat. A maga több mint kétötödnyisúlyával ma is a szakmunkások aránya a leg-magasabb. A munkába állás jelentõsen kitoló-dott a fiatalok körében. A szakmunkásoknál,ahol 17. életév volt a meghatározó, napjaink-ban a 18. vagy a 19. életévüket betöltötten ke-rülnek ki a munkaerõ piacra. A szellemi tevé-kenységet végzõk eddig 18–19 évesen, ma-napság az érintettek kétötöde 20 évesen vagycsak azt követõen áll munkába.

Regionálisan legjobb a helyzet Budapesten,ahol a munkanélküliek aránya egyharmad-

nyi, a legkedvezõtlenebb, pedig Dél-Dunántú-lon, Észak-Alföldön és Észak-Magyarorszá-gon, ahol 56–57%. A dolgozó fiatalok egyha-toda tart állása elvesztésétõl. Félelmüket nö-veli, hogy jelenlegi iskolai végzettségüketegynegyedük kedvezõtlennek ítéli meg. A di-ákok szintén elhelyezkedési nehézségektõltartanak.2

OKTK 2003 mélyinterjúkban az EU egyrésztolcsó munkalehetõségként, vagy érdemi meg-élhetési reményként jelenik meg. Másrészt areménytelenség megfogalmazása érdemel ér-telmezést. Például félnek attól a fiatalok,hogy csak kihasználják kvalifikált munka-erõt.

Oktatási helyzet

Az adatok azt mutatják, hogy az iskolai hie-rarchia emelkedésével párhuzamosan nõ afelvett különórák száma (idegen nyelv külö-nösen), ahogyan növekszik a nyelvvizsgávalrendelkezõk aránya is. Az idegen nyelvhezvaló hozzájutás lehetõsége, a nyelvtudás és akülönórára járás a fiatalok közötti esély-egyenlõtlenség egyik legfontosabb forrásáváválhat.

A nyelvtudás mellett az információhoz valóhozzájutás vált meghatározóvá az iskolai ifjúsá-gi korszakban. A vizsgálat adatai azt mutatják,hogy az iskolai hierarchia emelkedésével nö-vekszik a fogyasztási eszközökkel való ellátott-ság, különösen vonatkozik ez a mobiltelefonra,a számítógépre, és az internet használatára.

OKTK 2003 mélyinterjúkban az oktatásttartják a fiatalok az életüket meghatározó leg-fontosabb kérdésnek. Az indoklások részleteipolarizáltak; éppen úgy vonatkoznak már a15 évnél fiatalabb gyermekek elhanyagolásá-ra (nem nevelik), mint a több diploma gyûjté-sének kényszer adta lehetõségeire. A lemara-dó rétegek (pl. 15 évesen dolgozók) a koraimunkavállalást, a tanuláshoz rendelkezésreálló kevés pénzt említik.

Családi életciklus, párkapcsolatok, család-alapítás, gyermekvállalás

Az elmúlt évtizedekben felgyorsult folyama-tokról beszélhetünk; mint pl: a házasságköté-sek számának visszaesésérõl, az élettársi kap-



szemle

csolatok növekedésérõl, a házasodási életkorkitolódásáról és a gyerekvállalási kedv csök-kenésérõl.

15–19 évesek között nem találtak házast, a20–24 évesek mindössze 8% a nõs, de még a25–29 éves korosztályban is alig haladja megarányuk az egyharmadot.

Megfigyelhetõ, hogy az életkor növekedésé-vel emelkedik az élettársi kapcsolatban élõkaránya, így a 25–29 évesek egy tizede él ilyenkeretek között.

A gyermekvállalási kedv nagyon alacsonyszintet mutat, a fiatalok kissé több mint egyti-zedének egy, 7%-ának kettõ, 2%-ának háromvagy több gyereke van.

OKTK 2003 mélyinterjúkban alapvetõen azéletciklus szerinti változó szükségletek jelen-nek meg. A nemzetközi összehasonlító vizs-gálat érdemben vette figyelembe a fiatalokélethelyzetébõl adódó feladatokat és érdeke-ket, az individualizáció folyamatát nyugati-keleti összehasonlításban. A mélyinterjúkbankapott vélemények a maguk konkrétságábanazonban olyan drámai hatást keltenek, ame-lyek nem sorolhatók be az úgynevezett prob-lémák körébe, hanem a társadalmi funkciókalapvetõ zavarait jelzik. Tulajdonképpenmegdöbbentõ az eltérõ módszerekkel szerzettvizsgálatok tapasztalata, hiszen magyarázatraszorul az Ifjúság 2000-ben közölt problémákközött a család, mint intézmény válságának4%-os megjelenése.

Az életmód néhány jellemzõje

Kulturális fogyasztás

Lényegi paradigmaváltás történt az ifjúságkörében – különösen a „legalsó” és a „legfelsõ”életkori csoportban- mind a kultúrához ésközvetítõ intézményeihez, mind az értékekhezviszonyítva. Mutatja ezt, hogy a 15–19 éveskorosztály szignifikánsan nagyobb aránybanhasználja a különbözõ kulturális intézménye-ket, mint akár az egy korcsoporttal fentebbi,akár a legfelsõ korcsoportba tartozó társaik. Abudapesti fiatalok nagyobb hajlandóságotmutatnak a kultúrára, mint a vidékiek. A fia-talok preferenciái között megjelenik a tanulás,a továbbtanulás, a képzés, átképzés igénye,mindezzel az egyén élet- és munkerõ-piaci

esélyei javulhatnak. Ahogyan a tanulási idõkitolódik, az értékek választásában egyre do-minánsabbá válik az „ego” középpontba he-lyezése, a lehetõ legnagyobb biztonság (csa-lád, érdekes munka, belsõ harmónia stb.)megteremtése, megõrzése.

Informatikai eszközök fogyasztása

A vizsgált korosztály telefonnal való ellátott-sága magasabb, mint a teljes lakosságé. A fia-talok kevesebb, mint a fele használ számító-gépet. A számítógéphez való hozzáférés nagy-ban függ a család anyagi helyzetétõl éskulturális hátterétõl.

OKTK 2003 mélyinterjúkban megjelennek –az életciklus szerint- a generációs igények, aszabad idõ témája, ami nélkül az életmód mi-nõségérõl nem beszélhetünk. A TF-en termé-szetesen a sportolási szokásokat is megkér-deztük, arra is gondolva, hogy az egészségrõla prevenció értelmében is szükséges beszélni.

Vallásosság

Az eredmények azt mutatják, hogy a 15–29éves korosztály egytizede vallja magát az egy-ház tanítása szerint vallásosnak, és majdnemminden második állítja, hogy a maga módjánvallásos. A vizsgálat vallási adatainak alapmegoszlásaiáthagyományozott vallási kultúráról, gyengü-lõ vallási önidentifikációról és kisebbségbenlévõ egyháziasan vallásos csoportról tanúsko-dik.

OKTK 2003 mélyinterjúk nem érintették ezta kérdést. 1985-ben a 15–24 évesek 8%-a so-rolta magát a vallásosak közé.

Értékek, személyes élettervek, politikáhozvaló viszony

A kutatásban megjelenõ eredmények tanúságaszerint a mai magyar fiatalok értékei, érték-ítéletei, megítélései az elmúlt évtizedbenrészben átalakultak, de részben követik szü-leik gondolkodásmódját is. Jelzi ezt az is,hogy a 15–29 évesek több mint harmada gon-dolja úgy, hogy szüleik gondolkodásmódja,értékítéletei megfelelnek saját eszményeik-nek, további kétötödük gondolja úgy, hogy


76 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

részben megfelelnek. Mintegy 15% azok ará-nya, akik elutasítják szüleik eszményeit.

Személyes tervek, elképzelések

A megkérdeztek 90%-a számolt be valami-lyen kialakult, konkrét elképzelésrõl jövõbenicéljait illetõen. Elsõsorban a munkaerõpiacontörténõ sikeres szereplés elérése, illetve azönálló egzisztencia megteremtése a céljuk.Összességében a legnagyobb gyakorisággal atanulás, a szakmaszerzés szerepel megvalósí-tandó elképzelésként. Az említések összevontadatait tekintve a 15–19 évesek körében 57%,a 20–24 éveseknél 31%, a 25–29 évesek köré-ben 13% gyakorisággal szerepelnek ezek azelemek. A második helyen szerepel a saját la-kás és csak ezek után a családalapítás.

Társadalmi közérzet

A fiatalok legkedvezõtlenebbül az emberekéletszínvonalának alakulását minõsítették.Az értékelhetõ választ adó megkérdezettekkétharmada szerint romlott, egyötödük sze-rint változatlan maradt, és mindössze 13%szerint javult az emberek életszínvonala arendszerváltás óta eltelt idõszakban. A társa-dalmi közérzet másik meghatározó faktorát, ajövõre vonatkozó várakozásokat tekintve vi-szont a véleményklíma már szembetûnõ mó-don a bizakodás irányába módosul. A meg-kérdezett fiatalok közel négytizede pozitívváltozásokat vár a gazdaságban a következõnéhány évben, egynegyedük változatlanságratippel, és csak alig több mint egyötödük tart ahelyzet romlásától.

A jövõbeni személyes helyzetre vonatkozóvárakozásoknál mutatkozik az optimista véle-mények legmagasabb aránya. Az értékelhetõválaszt adók mintegy kétötöde véli úgy, hogysaját helyzete javulni fog a közeljövõben,több mint egyharmaduk prognosztizál válto-zatlanságot, és mintegy egynegyedük eseté-ben regisztrálható a romló tendenciákra vo-natkozó várakozás.

OKTK 2003 mélyinterjúkban, amint a beve-zetésben említettük, összetetten jelennek megezek a kérdések. Bár a reprezentatív vizsgálatis azt állítja, hogy „a fiatalok legkedvezõtle-nebbül az emberek életszínvonalának alaku-

lását minõsítették”, de nyilvánvalóan eltér-nek a más nem reprezentatív módszerrelszerzett eredmények.

Politikai érdeklõdés, politikai aktivitás

A vizsgálat a politika iránti érdeklõdés igenalacsony intenzitásáról szolgáltatott adatokat.A 18 évnél idõsebbek körében az értékelhetõválaszt adók 55%-át egyáltalán nem, vagylegfeljebb csak elenyészõ mértékben érdekli apolitika. Közepes intenzitású érdeklõdés mint-egy 33%, intenzívebb érdeklõdés mintegy12% estében regisztrálható. Iskolázottság sze-rint azonban alapvetõ, szignifikáns különbsé-gek regisztrálhatók a politika iránti érdeklõ-dés tekintetében.

Az egyetemi-fõiskolai diplomával rendelke-zõ fiatalok érdeklõdnek a leginkább a politikairánt, a legkevésbé pedig a 8 általánost vég-zettek.

OKTK 2003 mélyinterjúkban nem tettünkfel a politikai aktivitásra vonatkozó kérdést,de a véleményekben erõteljesen megjelenikaz intézményrendszer és a politika legitimitá-sának elvesztése.

Euro-Atlanti csatlakozás

A 15–29 éves korosztályt reprezentáló ma-gyar fiatalok 98%-a hallott arról, hogy Ma-gyarország csatlakozni kíván az Európai Uni-óhoz. A fiatalok kétharmada egyet is ért acsatlakozás szándékával. A csatlakozást igen-lõi között elsõsorban a felsõfokú végzettség-gel rendelkezõk, illetve a jelenleg is felsõfokúintézménybe járók találhatók. Minél maga-sabb iskolázottságú a megkérdezett, annál na-gyobb a valószínûsége, hogy elfogadja az uni-ós csatlakozás gondolatát.

Az európai integráció hatását az ország gaz-dasági helyzetére, és a személyes életjövõre a15–29 éves korosztályba tartozó fiatalok kü-lönbözõ módon ítélik meg. A gazdaság jövõ-beni alakulásáról egyértelmû állításokat tud-nak tenni. A fiatalok több mint kétharmada ahelyzet átfogó vagy bizonyos szegmensekrekiterjedõ javulását várja. Ezzel szemben azegyéni életesélyek megítélése sokkal bizony-talanabb. A 15–29 éves korosztály mintegyharmada nem tudja megítélni az integráció



szemle

valós hatásait, illetve magasabb azok aránya,akik a már kialakult élethelyzet tartós fennma-radását vetítik elõre. A felsõfokú végzettséggelrendelkezõ, illetve a jelenleg is felsõoktatásiintézménybe járó fiatalok mind a gazdaság,mind a személyes helyzet megítélése tekinteté-ben bizakodóbbak társaiknál. A munkaerõ pia-con már megjelent – elsõsorban 25–29 éves –fiatalok azonban az átlagot jóval meghaladómértékben nyilatkoznak kedvezõtlenül a sze-mélyes helyzet jövõbeni alakulásáról.

Ifjúság 2000 másodelemzésének összefüggésrendszere

A másodelemzésnek nem volt célja a politi-kai, gazdasági alapú útkeresés elemzése, csu-pán az, hogy megvizsgálja, milyen hatást gya-korolt az elmúlt évtized a rendszerváltás fia-taljaira. A módszer egy klaszterelemzésszociológiai értékelése, tehát nem valamifélemérhetõ változás bemutatása. „A tanulmány-ban közölt elemzés tehát csak egy pillanatfel-vétel a 15–29 éves fiatalokról.”

A bemutatott 22 klaszter összeállításában atudástõkére, az anyagi tõkére utaló mutatókmellett a szocio-demográfiai adatok, az élet-mód néhány eleme valamint a kulturális szo-kások és a fiatalok szubjektív véleményeikaptak szerepet. A hipotézis szerint „azegyén számára a társadalmi rétegzõdésben el-foglalt hely erõs, néhol determinisztikus-ha-tást gyakorol az életpályára”.

Véleményünk szerint nem szerencsés acímben is megadott ifjúsági rétegekrõl beszélni,mivel elsõsorban a klaszterek bemutatásárólvan szó a tanulmányban. A tanulmány szó-használatával a „nyertes” rétegbe sorolt hétklaszterben az egyes mért dimenziókbanmeglévõ elõnyök összeadódnak. A 15–29éves fiatalok 18%-a tartozik közéjük. „Feltû-nõ, hogy egyetlen olyan nyertes réteget semrögzített az elemzés, amelyben többségébenélnének a családos fiatalok.” Az olvasó szá-mára nyilvánvaló, hogy a budapesti és falusiszármazás eltérése is döntõen meghatározzaa nyertesek és vesztesek besorolását, amiugyan megfelel a determinisztikus hipotézis-nek, de egyben rámutat a nyertes és vesztesszóhasználat veszélyeire is.

A 15–29 éves fiatalok 43%-át „vesztes”helyzetben olyan hét klaszterbe sorolták,ahol a fiatalok nem voltak képesek alkalmaz-kodni az információs társadalom követelmé-nyeihez. Sajnos nem fedezhetõ fel a tanul-mányban a következõ nyilvánvaló módszerta-ni probléma megoldása: már az idõsebbéletkor is döntõen befolyásolja azt, hogy a fia-talt a „vesztesek” közé sorolták. A valóságbana fiatalok minden életkori csoportjábanegyenrangú szerepe van a tanulmányban em-lített determinációnak. Ez a módszertaniprobléma azért is meglepõ, mert a kutatókfeltették a kérdést, hogy az ifjúsági életsza-kasz meghosszabbodása, az iskolarendszer-ben eltöltött hosszabb idõ milyen módon hata munkavállalásra, a családalapításra és gyer-mekvállalásra és az ifjúsági életforma átala-kulására.

Az elemzés második részében a fennmara-dó köztes csoportokat, a rendszerváltoztatástvalahogyan „túl- és megélõket” sorolták be.Ezek a fiatalok semmilyen téren nem mutat-tak kiemelkedõ eredményt. Az ide tartozó15–29 éves fiatalok megkülönböztetéséhezéppen a tanulmány részletes módszere nyújttámpontokat.

Az ifjúság szerkezeti elemzése annyiban já-rult hozzá az összegzésben található javaslatok-hoz, hogy „olyan mély társadalmi szakadékramutat rá a képzett és az iskolából kimaradó,vagy legfeljebb nyolc osztállyal rendelkezõkközött, ami a társadalom kasztosodásának ve-szélyét is magában hordozza”.

Meglepõ fordulat azonban, hogy mégsemaz iskolai tanulmányok során kimutathatókasztosodási veszélybõl indulnak ki a szer-zõk következtetései. Inkább azt a gondolatotfejtik ki, hogy a tanulás önmagában nem biz-tosítja az érvényesülést. A Bourdieu által be-vezetett tudás tõke és kapcsolati tõke foga-lomrendszerében úgy értékelik a kapottklasztereket, hogy a kibocsátó család korláto-zott kapcsolati tõkéje sodorja a fiatalokat aköztes állapotból a vesztes állapotba. Fõ kuta-tandó kérdésnek jelölik meg a továbbiakban akapcsolati tõke érvényesülésének elemzésétaz esélyegyenlõtlenségek kialakulásában.

Bár a másodelemzésnek nem volt célja apolitikai, gazdasági alapú útkeresés elemzése,az összegzésben mégsem tekintenek ettõl és


78 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

elsõsorban a képzettségi szerkezet átalakulá-sának következményeit kívánták a szerzõkbemutatni. A javaslatok között található aszakmunkásképzés presztízsének visszaállí-tása, amit csak kritikusan értékelhetünk. Ez akérdés nem is volt célja az elemzésnek, idõ-soros adatok és nemzetközi összehasonlításnélkül csupán kérdésfeltevésnek fogadható ela gondolat.

Az 50 fõs mélyinterjús kutatás eredményei

A kutatási célkitûzésekben megfogalmazottelméleti és gyakorlati igényeknek megfelelõena mélyinterjúk olyan módon egészítik ki azifjúságkutatás már meglévõ eredményeit,hogy rámutatnak a nemzetközi összehasonlí-tásban rejlõ módszertani elõnyökre és a hazaitapasztalatok esetleges hiányosságira.

Ennek érdekében természetesen felvetõdika kérdés, hogy hol nagyobbak a társadalmi ésa véleménykülönbségek: az országhatáron be-lül vagy a különbözõ országok között. Kiin-dulásul azt vehettük figyelembe, hogy a né-met–magyar nemzetközi ifjúsági összehason-lítás alapján az 1980-as években a magyarfiatalok közötti társadalmi különbségek lé-nyegesen meghaladták a nyugatnémet fiata-lok közötti belsõ társadalmi különbségeket. Arendszerváltás hatása nem mérsékelte a társa-dalmi polarizációt, hanem nyilvánvalóan éle-sen növelte azt, tehát a mintavétel során kü-lönös gondot fordítottunk az eltérõ régiók ésélethelyzetek megjelenítésére. Mintavételnélfüggetlen mintavételi változónak vettük a kö-vetkezõ szempontokat: életkor (15–19, 20–24,25–29), régió, gazdag – szegény életmód, ta-nuló–dolgozó.

Korábban azt az elméleti kérdést ellenõriz-tük, hogy a magyar fiatalok követik-e bizonyosidõi késéssel a nyugatnémet fiataloknál máraz 1980-as években tapasztalható véleménye-ket, vagy a magyar fiatalok eltérõ társadalmifejlõdést élnek át.

Emlékeztetõül tanulságos megállapítani, anyolcvanas években a mélyinterjúknál meg-bízhatóbb módszerrel azt sikerült bizonyítani,hogy Magyarországon a „centrumhoz” viszo-nyított „perifériális” helyzetben, a fõ civilizá-ciós fejlõdéstõl eltérõ úgynevezett szelektív

modernizációs fejlõdéssel számolhattunk(Zinnecker, Molnár, 1988).

Mai példával élve ilyennek tekinthetõ je-lenség, hogy a társadalmi rendszerváltás so-rán az európai uniós gyakorlattal ellentétbennem a magas szakképzettséget, igénylõ mun-kát támogattuk, hanem az olcsóbb munkaerõ-bõl származó nemzetközi elõnyöket igyekez-tünk kihasználni. (Molnár, Szegõ, 1997) Amai kommunikációban is képviselt fejlõdésiirány természetesen 10 évvel ezelõtt is érvé-nyes volt, mégis az ellenkezõ a perifériára jel-lemzõ gyakorlatot éltük át. Várható, hogy a fia-talok életérzéseiben is kimutathatóak, mindaz európai fõ fejlõdési iránynak, mind a peri-férikus fejlõdésbõl származó eltérések követ-kezményei.

Fiatalokra vonatkozó kérdéseknél kíváncsiakvoltunk arra, hogy elválnak-e a saját helyzetmegítélése és a más fiatalokról alkotott véle-mények. A jövõre, a fiatalok igényeire, élet-módjára és szabad idõs szokásaira vonatkozókérdéseink a következõ témákat érintették:

• Hogyan telik el egy átlagos napod?• Mi a véleményed a mai fiatalokról, a ge-

nerációs különbségekrõl?• Milyenek a mai fiatalok lehetõségei? Sa-

ját lehetõségek, sikerek, kudarcok.• A közeljövõ várható akadályok és problé-

mák. Mit tennél a fiatalok érdekében, ha Telennél a „miniszter”?

• Távoli tervek: lakás, házasság, gyermek• Milyen fiatal csoportokat ismersz?

Korábbiakban nem tapasztaltunk érdemikülönbséget a fiatalok jövõképében a sajátegyéni helyzetbõl fakadó beállítottság és azország gazdasági helyzetének megítélése sze-rint. Ezért és a kis elemszám miatt a hétköz-napi tevékenység, a lakáskörülmények és akonkrét gazdasági ismeretek alapján becsül-tük meg a fiatalok véleményét a jövõrõl,konkrétan az EU-tagság személyes hatásáról.A Nyugat-Magyarországon élõ, a több diplo-mával és munkatapasztalattal rendelkezõ fia-taloktól kaptuk a legdifferenciáltabb vélemé-nyeket.

A fiatalok fontosnak tartják a nemzetközikapcsolattartás lehetõségeit (interkulturáliskompentencia), a szabad idõt és a sportot, va-



szemle


Jelenleg túl vagyok a traumán.Nagyon szerettem és tudtam isfocizni. 5 éve történt egy súlyosbalesetem, fejbe rúgtak, agyrázkódástkaptam, Most már nem hiányzikannyira a foci.

Mindig is sportoltam. Általánosbanmár fociztam és atletizáltam, néhamég kosaraztam is. Most már aziskola miatt az önvédelem, akézilabda, de még a foci is fontos azéletemben. Szeretem a mozgást ésszeretem, ha edzett a testem.

Egyáltalán nem sportolok, bár néhahiányzik, de nincs erõm hozzá,vérszegény vagyok nincs, az intenzívmozgáshoz erõm. Elfáradok, nemigazán jelent sokat a sport nekem.

Amíg a TF-re nem kerültem,semmilyen más sportot nem ûztem,csak a jégkorongot, de most többsportágat is kipróbáltam az egyetemjellegébõl adódóan. Ez nekeméletforma, ha nem lenne sportmegõrülnék. Erre tettem fel azéletemet, szerencsére épülnek ajégpályák, úgyhogy bíztató a jövõ.

Sportoltam: fociztam, kézilabda,atlétika. Most nincs sajnos idõmerre. A sport nekem az egészségetjelenti, nagyon hiányzik.

Zenét hallgatok, a számítógépetnyûvöm, mindenre fogékonynaktartom magam, amit a gépen meglehet csinálni. Ifjúsági miniszterkéntmindig a fiatalok igényeit tartanámszem elõtt. Ha valaki tanulni akar,hadd tanuljon, aki dolgozni szeretnebiztosítva legyen, hogy az elvégzettmunka után bérezzék, ne kerüljönhátrányos helyzetbe.

Ha nincs edzésem, a barátnõmmelvagyok. A sportot támogatnám.Sokkal jobban, mint most. Nem aprofikat, hanem minden fiatalt.

Sok szabad idõm van, amit abarátommal töltök. Próbálnám adroghelyzetet megoldani, különbözõprogramokat szerveztetnék afiataloknak, ami lekötné õket.

Az ifjúság mellé állnék és nem asaját malmomra hajtanám a vizet.Nagyobb hangsúlyt fektetnék a lelkiés testi egyensúly megteremtésére.Az óvodákat és az iskolákatfejleszteném és sok sportpályátépíttetnék, csereprogramokatszerveznék, hogy megismerjünk máskultúrákat. A beteg gyerekeketellátnám, ne éhezzenek a gyerekekMagyarországon.

Szeretnék leérettségizni és utánadiplomát szerezni, amit a munkábantudok hasznosítani. Mindentmegtennék a több munkahelybiztosítására. Sokkal többszórakoztató programot indítanék,sportlehetõségeket.

Optimista,nemsportol

Optimista,sportol

Pesszimistanemsportol

Optimista,sokatsportol

Optimista,nemsportol

15–19évesgyõritanuló

15–19évesmiskolcitanuló

15–19évesgyõridolgozó

20–24évesbuda-pestitanuló

20–24évesfalusidolgozó

Életkor,régió

Optimista,pesszimista

Mit tenne ifjúságiminiszterként?

Sportol-e?

1. Szabad idõ

80 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

lamint a következtetésekben javasolt generá-ciós szerzõdés megkötésének szükségességét.Társadalompolitikát érintõ konkrét válaszokközül a következõ táblázatokban példákat

mutatunk arra, hogy nem ismerik el a fiataloka mai magyar intézményrendszert és politi-kát, az európai integrációtól, pedig inkábbelõnyöket várnak.


Pesszimista,sportol

20–24 éves szegedidolgozó

Néhanapján kispályán focizok, amitnagyon kedvelek. Ha van biciklim,sokat használom. Szeretek sportolni,mozogni, ha a szabadidom engedi,hódolok neki.

Van egy ágyam meg, egy szekré-nyem. Vagy 8, vagy 24, vagy 36 órátdolgozom. Kedvezményesebb tan-könyvek minden korosztály számá-ra, beígért ingyenes sportpályák épí-tése uniós szabványok szerint és kar-bantartani a jövõben is ezeket. Többrendezvényt tartanék, ahol megmoz-gatnám a tömeget.

25–30évesfalusitanuló

Pesszimista,nem sportol

Sajnálom, hogy a diploma minõségekevésbé értékálló, a gyakorlatiszakmák mögött nem rejlikszakember. Inkább arra fordít azállam pénzt, hogy a külföldi diákokeurót hozzanak, nem pedig arra,hogy a magyar diákok minõségidiplomát szerezzenek.

Aktívan nem sportolok. Nem igazánvan rá lehetõség, mert már annyirafáradt vagyok, hogy már örülök,hogy megtalálom az ágyat.

25–30évesfalusidolgozó

Optimista,nem sportol

Reformra van szükség, a fiatalokátveszik szüleik harácsolóéletmódját. Nincs szabadidejük. Ne avagyonszerzés legyen a cél, hanem amunka mellett tudjanak élni,szórakozni, hasznosan eltölteniszabadidejüket. Ne csak a pénzmotiválja életüket.

Kiskoromban sokáig lovagoltam.Most már a sport szerepét az tölti ki,hogy hétvégeken elkísérem páromategy–két tekemérkõzésre. Ottszurkolok a csapatnak. Néhaelmegyek úszni, de egyre inkábbháttérbe szorul.

Életkor,régió


Mit tenne ifjúságiminiszterként?

Sportol-e?

1. Szabad idõ


szemle


Életkor,régió


Vélemény a mai fiatalokrólElvárások az EU-hoz

csatlakozással kapcsolatban

2. Európai integráció

15–19évesmiskolcidolgozó


Jelenleg rossz a helyzet itthon, dejobb lesz, még tanulna.

Remélem, elõnyei lesznek, háthatöbb lesz a munka. Külföldre azértnem mennék, de itthon több lesz amunkalehetõség. Hátránya azáremelkedés lesz.


Pesszimista,ritkán sportol

Fiatalok: el vannak szállva teljesen,nem komolyak, teljesen hülyék,rossz a fiatalok helyzete, különösenitt mifelénk, ha van a munkabérolyan alacsony, hogy nem lehet jövõttervezni, más országrészekben jobb agazdasági élet, mint itt.

Én nem sok jóra számítok, szerintemkegyetlenül kemény lesz az élet!

25–29évesvidékivárosidolgozó


Nagyszerû generációnak tartja, odakéne figyelni a ma fiataljaira,javulnak a fiatalok lehetõségei.

Sokkal magabiztosabb generáció fogfejlõdni, bízok a csatlakozást követõEU-s kulturális támogatásokban,mert az unió olyan témákban írja kipályázatait amik valóban„fiatalosak”.

15–19évesszegeditanuló

Pesszimista,sportol

Sok a dohányos, drogos és a nemkívánt terhesség, lehetõség van atanulásra, de az ország rosszhelyzetben van.

Tartozni valahová, ahol talánbiztosabb jövõnk lesz.



Lázadnak, buliznak, sok a lehetõségés van hol dolgozni.

Több munka külföldön, sokat kellahhoz tanulni, hogy az ember legyenvalaki, több drogos lesz, nem leszfüggetlen Magyarország!

20–24évesgyõritanuló

Optimista,ritkán sportol

Rossz a véleménye, viszont jók alehetõségek, tanulhatnak,dolgozhatnak, bármit csinálhatnak.

Munkavállalási lehetõségek nõnifognak, hátrány lesz a nyelvismerethiánya. „Kiszámíthatóbb lesz a jövõ,mivel egy nagyobb, szervezettebbunióhoz csatlakozunk.”



Sokkal individuálisabbak, jobbnaktûnnek, mint 10 évvel ezelõtt.

Elõnye lehet, hogy egy picit jobbankinyílik a világ.

82 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle


3. Intézményi és politikai legitimáció

Életkor,régió




15–19évesdolgozó


A fiatalok lehetõségei rosszak, nincslehetõség tanulni, dolgozni. Atanulást meg kell fizetni, anélkülmeg nincs munkahely. Rossz amegélhetés. Könnyebb lakáshozjutás, de nem csak a gazdagoknak.Munkát biztosítani mindenkinek,fõleg a fiataloknak, mert nekik kelleltartani a családot.

Anyámmal élek egy gyermekemmelés van egy élettársam, családiházban, ami a szüleimé. Kétszobában lakunk, van még egykonyhánk, fürdõszoba nincs, de vízvan a lakásban. WC kint az udvaron.Reggel hattól dolgozom kettõig, ahûtõházban gyümölcsválogatásnehéz munka, de kell a pénz. Ilyenjövedelembõl nehéz megélni. Apolitika nem érdekel. Jobbansegíthetnék a szegényeket is, mertsok a munkanélküli.

20–24évesszegedidolgozó


Felelõtlenül élnek, hamar kiégnek,mindent kipróbálnak, mindentakarnak egyszerre, sok a drogos,nagyon sok lehetõség van atanulásban, de a fiatalok többségeinkább külföldön próbálnaszerencsét.

A külföldi továbbtanulás lehetõségeióriásiak, talán könnyebb lesz azelhelyezkedés a gazdaságilagfejlettebb országokban, hátrányaannak lesz, aki nem beszél idegennyelvet! Végre remélem szólássz-abadság és demokrácia lesz, nõnek ajogaim.

20–24évesgyõridolgozó


Sokkal szabadabban élhetnek, hatöbb bérlakás lenne, Könnyebbenlehetne elindulni az életben,politikai káosz van az országban,ingyenes oktatás, ingyenes bérlakás.

Külföldi munkavállalás, itthonidiploma külföldi elfogadása, kiszol-gáltatott helyzetben lesznek amagyarok, olcsó munkaerõ, akülföldi tõke ideáramlik, de sokkaltöbbet szeretne kivinni, ezért agazdaság nem tudja tartani a szintetés összeomlik!

20–24évesfalusitanuló

Pesszimista,sportol

Túl lazák a fiatalok, ismeretségenalapul minden, ha tanulsz, akkorsem biztos, hogy találsz megfelelõmunkát, a politikusok sajátérdekeiket nézik.

Sokan el fognak menni az országból,fõleg az értelmiségiek. Jót nemvárok. Majd kiderül a csatlakozásután.


szemle


3. Intézményi és politikai legitimáció

Életkor,régió





A fiatalok lehetõségei nagyonrosszak, a szakmával elhelyezkedniszinte lehetetlen. Akiben van egy kiselhatározás, megpróbál vállalkozni,de ebbe a többség belebukik. Nincsbiztos pont az életünkben. Örökösbizonytalanság és pénzhiány. Ezviszont van.

Családunk 4 fõ, feleségem kétgyermekem és én.Szakmunkásképzõben kárpitosnaktanultam, korán megnõsültem,eleinte sikeres volt a vállalkozásunk,de csökkent a munka és a siker utánmár sok nehézség adódott. Mostsikerült elhelyezkednem, ma márvan munkahelyem, de sokáig voltammunka nélkül. Anyagilag most isszûken vagyunk, a lakást is kisebbrekellet cserélni.


4. Interkulturális kompetencia

Életkor,régió




20–24éves,szegedidolgozó


Nyitottak mindenre, szomorú, hogykilátástalan a helyzete a maivilágban egy diplomás fiatalnak is!

Fiatalok számára több munkavál-lalási lehetõség, világlátási lehetõség,kapcsolatteremtés kitágulása.

A szolgáltatások és az élelmiszerekárai emelkednek, remélhetõleg kisidõ után a bérek is emelkednek. Azegységes Európa gazdaságilagelõnyösebb helyzetbe jut ésversenyképes lesz Amerikával és aTávol-Kelet gazdasági fölényévelszemben.

A mai fiatalok teljesen lazák ésnyitottak, mert szabad világbannõttek fel, semmi nem számít, pl.diploma, nyelvvizsga, csak azismeretség, politikailag nézvenagyon megosztott az ország.

Optimista,sokat sportol

20–24éves,szegeditanuló

Elõnye lehet, hogy egy picit jobbankinyílik a világ.

Sokkal individuálisak, jobbnaktûnnek, mint 10 évvel ezelõtt.


25–30éves,buda-pestitanuló

Ennél jobb nem lesz.Csak élnek bele a világba, buliznak,a tanulás nagyon fontos, sok aszegény, magasak az árak.

Pesszimista,sportol



4. Interkulturális kompetencia

Életkor,régió




25–30éves,gyõritanuló(másod-diplo-más)

Optimista,sportol

Felelõtlenek, korlátlanok alehetõségeik, a tanulás.

Gazdaságilag nem vagyunkfelkészülve, nincsenek meg afeltételek, ott tanulhatunk,dolgozhatunk, ahol akarunk.

25–30éves,falusitanuló


Túl vagányak, nincs tiszteletbennük, aki el akar érni valamit azéletben, az el is éri, ösztöndíjak,pályázatok segítik õket.

A következõ generáció fogja élvezniaz elõnyeit, a mostani 10 évesek.

25–30éves,falusitanuló(PhD)


Nagy az önbizalmuk, sokat számít aszülõi háttér, a politikában kaotikusa helyzet.

Elõnyös, de nem az elsõ 7 évben,nyelvtudás birtokában nagyobb alehetõség, nagyobb versenyhelyzet.

5. Generációs szerzõdés

Életkor,régió




Elõnye rengeteg lesz, javulnak akörülmények az élet mindenterületén. Talán több pénzt is adnakmajd a munkánkért cserébe, de aztis csak sokára. Hátránya az, hogy anövekedés, fejlõdés csak nagyonlassan fog beindulni.

15–19éves,szegedidolgozó


A fiatalok drogoznak, csellengenek,nem tanulnak.

Csökkennek az esélyek, soklehetõség nyílik a tanulásra, aki tudidegen nyelvet, bárhol lehetdolgozni.

25–30éves,falusidolgozódiplo-más

Optimista,sportol

Fiatalokról: generációs ellentét =nem érdeklik azok a dolgok, amikminket érdekeltek, pl. sport, nehéz alakáshoz jutás, létfenntartás, túlélésa cél.

Sok hátránya lesz, nehezebb lesz amegélhetés.

25–30éves,miskolcidolgozó


Sokat kell gürizni, hogy megéljeneka fiatalok, nagyon rosszak a fiataloklehetõségei, örökös a bizonytalanságés a pénzhiány, felháborítja apolitika.

84 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle


szemle

Következtetések, koncepcionális adalé-kok a nemzetközi vizsgálathoz

A korábbi nemzetközi reprezentatív felmérésés a mélyinterjúk közös kérdésfeltevései

A 2003. évi kutatás elérendõ célja az 1985.évi magyar-német nemzetközi reprezentatívösszehasonlító vizsgálat megismétlésénekkoncepcionális elõkészítése volt. Ennek meg-felelõen két alapvetõ támadási felület kerültelõtérbe:

• Megismerni a mai fiatalok gondolatvilá-gát a rájuk váró feladatok és kötelességek tük-rében (tanulás, munka)

• Megismerni a fiatalok reális és elképzeltválasztási lehetõségeit mind hazai és nemzet-közi tekintetben (Jelenleg a nemzetközi szem-pont nyilvánvalóan az EU-ba történõ belépéstjelenti)

Ezen kérdésekre kapott válaszok jelentõsé-ge a már megelõzõ nemzetközi összehasonlí-tó vizsgálatok tükrében válik nyilvánvalóvá.Tényként vehetõ számba, hogy az európaigyakorlatban az individualizációs folyamatokkerültek elõtérbe (3–4 évtizeddel ezelõtt)azonban ezeknek a folyamatoknak egy gyöke-res változása figyelhetõ meg napjainkban. Ezakár úgy is értelmezhetõ, hogy az eddig lezaj-lott folyamatok zsákutcának is tekinthetõk.


5. Generációs szerzõdés

Életkor,régió




Munkalehetõség több lesz, azéletkörülmények is javulnak, denagyobb elvárások lesznek.



A fiatalokat két csoportra osztja:buliznak, tanulnak, ma már diplomanélkül nem lehet elhelyezkedni,sokat kell tanulni.

A fiatalok számára biztosmegnyílnak a lehetõségek. Én bízomaz unióban. Eu-szintû fizetést várok,gazdasági fellendülést 5 éven belül.

20–24éves,miskolcitanuló

Optimista,sportol

A szülõi segítség fontos,munkanélküliséggel küszködik adiplomás, és a diploma nélküliegyaránt, kevés a munkahely,alacsony fizetések, tanulni is csak azmehet, akit tudnak segíteni szüleik,Miskolcon szûkösek a lehetõségek.

Sok lehetõség lesz, de ezek eddig isadottak voltak, csak esetleg nemhallottunk róla, elképzelhetõ, hogyjobb lesz.

Optimisták, ugyanakkor felelõtlenek,az idõsebbeknek jó példát kénemutatni, nem pedig szidni a maifiatalokat.

Pesszimista,rendszeresensportol


Sok munkalehetõség lesz, kellnyugatra a sok okos, kreatív és olcsómunkaerõ.

A fiatalokról: generációs különb-ségekre utal: „Õk az elsõkonzum-generáció, rájuk tipikusanjellemzõ a fogyasztási affinitás”. Anyelvtudásra nagyobb hangsúlyt kellfektetni, politika = pénzlopás.

Pesszimista,sportol

25–30éves,buda-pestimásoddiplo-más

86 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Ha azonban ez így van joggal, felmerül a kér-dés, hogy a mai Magyarország, illetve az or-szágban élõ fiatalok követni kívánják-e azsákutcának tekinthetõ folyamatokat vagy fel-ismerve a csapdát azt elkerülve egy másik al-ternatívát követnek.

Az emberek nem feltétlenül társadalmiszinten gondolkodnak, azonban viselkedésükaktív vagy passzív jellege gyökeres felfogás-beli különbségeket takar. A passzív alkalmaz-kodás helyett az aktív integrálódás biztosítjaaz EU-csatlakozásból származó elõnyök társa-dalmi szinten történõ kihasználást. A fiata-loknál a fejlõdés, a tanulás, a munkavállalásalapfeltételeinek biztosítása nélkül nem szá-míthatunk sikerre. Sajnos a reprezentatívadatok csak a „nyerteseknél” mutatják a fia-talság igényeinek megvalósulását. Az ország-határon belüli összehasonlítás koncepciójaazonban nem ad választ a társadalmi gazda-sági integrációra, mivel a legelõnyösebb hely-zetûeknek nemzetközi viszonylatban kell ver-senyképesnek lenni.

A témához kapcsolódó kormányzati állásfoglalás

Hazai viszonylatban a fiatalok helyzetét alap-vetõen befolyásolják a demográfiai folyama-tok és a munkavállalási esélyek. Az elõzõkormány idõszakában született legátfogóbbkoncepció már egyértelmûen fogalmazott ab-ban, hogy „a népesedéspolitika fogalma alásorolandó politikai feladatkör alapvetõen ajóléti, az emberek és családok életkörülmé-nyeire ható különbözõ, tágan értelmezett szo-ciális politikák koordinálása lehet. A koordi-natív feladatkörnek része az a politikai köz-hangulat-formálás is, amely elismeri agyermeknevelés társadalmi értékét, megõr-zendõ vagyonként tekint az egészségre, an-nak megõrzésére, az egészségben megélhetõéletévek növekedésére”.

A kormányzati állásfoglalás megvalósulásá-nak következõ szempontjaira térünk ki avizsgálat tapasztalatai alapján: a fiatalokmunka lehetõségei az Európai Uniós normák-nak megfelelõen, a családi és intézményesoktatási-nevelési feltételek, az idõsebb gene-rációval kötött szerzõdés az elöregedõ Euró-pában.

Fiatalok: remény vagy valóság

Eredményeink alapján, melyek csak prog-nosztikus jellegnek tekinthetõk, úgy látjuk,hogy a mai magyar fiatalok a külföldön törté-nõ munkavégzést és a külföldön történõ ta-nulást részesítik elõnyben. Ennek megjelené-se két fontos dolgot helyez a középpontba:

• Felhívja a figyelmet a tanulás, a használ-ható tudás megszerzésének jelentõségére. Eztulajdonképpen megegyezik a mai EU-tagál-lamok fiataljainál

• Az azonban, hogy a megszerzett tudástkülföldön akarják kamatozatni, arra a ve-szélyre hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalokelégedetlenek a hazai munkalehetõségekkel.

Az Európai Unió követelményrendszerévelösszevetve kár volna a túlzott reményeket el-vetni, éppen ellenkezõleg a benne rejlõ igé-nyeket hasznosíthatja a magyar kormányzat.Szakszerûen arról van szó, hogy az oktatásolyan ágazata a gazdaságnak, mely jelentõsenmegnöveli a gazdaság kvalifikált munkaerõiránti igényét. A kérdés, hogyan térül ez mega gazdaságnak? A képzési piac kiszélesedéseés az új termelési struktúrák szükségleteitsokkal jobban kiszolgáló munkaerõ a gazda-sági növekedés forrásává válik, de csak akkor,mint hangsúlyozzák, ha a növekedés gyümöl-cseit egyenlõbben osztják el a munkavállalókközött. „Ahelyett, hogy a munkaerõ-potenciálcsupán egy része profitáljon az új munkaszer-vezeti formákból és a technológiai változá-sokból, el kell érni, hogy a többség képes le-gyen magas képzettséget követelõ munkák el-látására, méghozzá úgy, hogy folyamatosantudjanak alkalmazkodni a technológia változóigényeihez.”

A fiatalok tartalmas felnevelésével szembeniigények és lehetõségek

A fiatalok felnevelésének természetes köve-telményein túlmenõen a korábbi nemzetközivizsgálat a fialok szabadidõs szokásaira, hívtafel a figyelmet. Közismert, hogy az idõsebb ésa fiatalabb generációk életstílusa jelentõseneltér a hagyományos társadalmakban. Az eu-rópai unióhoz csatlakozva azonban több oknál



szemle

fogva is épp a fiatalok igényei lesznek a meg-határozó tényezõk. Természetesen az új hely-zetben nem elegendõ a fiatalok nagyobb ka-landvágyára hivatkozni, hanem az EU-strendnek megfelelõen a kulturális sokszínû-ség megismerésére van szükség, ennek egyikfeltétele a fiatalok véleménye szerint a kultú-rák közötti kommunikáció, mely idegen nyel-vek elsajátításával katalizálható. A nemzetköziösszehasonlításban a mai vélemények alap-ján még mindig rendkívül alacsony a fiatalokszabadideje, amely összefügg a társadalmi ré-tegek nagyfokú polarizálódásával. A repre-zentatív vizsgálat több vonatkozásban jelzi afolyamat veszélyeit, mivel az elemi létszükség-letek hiányáról van szó a társadalmi különbsé-gek mögött. A szabad idõ mint regeneráló te-vékenység, szintén csak a munkavégzéshez vi-szonyítva nyer értelmet. Az interjúkból azderült ki, hogy az alacsonyan iskolázott nõk,valamint a korán munkába álló családos nõkszintén szabadidõs problémával küzdenek.Ezzel ellentétben azon fiataloknál, akik nemakarnak tanulni, dolgozni, tehát nem lehet azérdeklõdésüket felkelteni, azt tapasztaljuk,hogy nem tudnak magukkal mit kezdeni aszabadidejükben.

Paradox módon már a 15 évesnél fiatalabbgyerekeknél eldõlni látszó polarizálódási fo-lyamatokról számoltak be az interjúkészítõk,bár vizsgálatunk nem közvetlenül erre a kor-osztályra irányult. Úgy tûnik, hogy a szabad-idõs szokások már 15 éves kor elõtt megpe-csételõdni látszanak. Ez arra hívja fel a figyel-met, hogy a jövõbeni kutatások tervezésénéllehet, hogy a szokásos 15–24 éves korosztályvizsgálata helyett, már a 15 évnél fiatalabba-kat is be kell venni a vizsgálandók körébe.

Egy további adalék az eddig említett téma-körökhöz kapcsolódóan: a fiatalok túl vagá-nyak, nincs tisztelet bennük, aki el akar érnivalamit az életben az el is éri, ösztöndíjak,pályázatok segítik õket. A következõ generá-ció fogja élvezni az EU elõnyeit, a mostani 10évesek.

Az ifjúság véleményeinek ismeretét sokannem tartják túl fontosnak, bár a korábbi nem-zetközi összehasonlításban is világos különb-ségeket lehetett kimutatni az akkori nyugatiés keleti mentalitásban. Ma már a nyugat-eu-rópai fiatalok is lényegesen megváltoztak, de

különösen érzékenyen derült ki a vizsgálatból,hogy a mai magyar intézményrendszert és po-litikát nem ismerik el a fiatalok. Fordítva a kor-mányzat sem nézett szembe érdemben a fiata-lok és idõsebbek közötti eltérésekkel.

Javaslat egy mindenki által elfogadható generációs szerzõdésre

1985-ben nem találtuk meg Magyarországonaz akkor nyugati olvasmányok és nem a ma-gyar valóság alapján emlegetett generációskonfliktusokat. Még a jelenlegi interjúk semtámasztják alá a generációskonfliktus-elméle-tét, bár egyes tüneteire hivatkoznak a fiata-lok. Nem szabad összekeverni a ’68-as diáklá-zadásokat az elmúlt évtizedek magyarországiifjúsági individualizálódási eseményeivelvagy az azóta robbanásszerûen sokszínûvéváló nyugati ifjúsági csoportokkal. A vizsgá-latban szerepelt az a kérdés, hogy milyen if-júsági csoportok fordulnak elõ Magyarorszá-gon, de a sajtóhírekkel ellentétben nem talál-tunk említésre méltó válaszokat.

A szubjektív, pluralizálódó társadalom- és agazdasági globalizáció elemeinek gyakorlatijelentõsége azonban mind Nyugat- mind Ke-let-Európában növekedett a korábbi osztály-és rétegstruktúra egyeduralkodó szerepévelszemben. Hasonló mondható el a család, avallás az ifjúsági szervezetek az egypártrend-szer változó szerepérõl. Ezen szerteágazó té-mák vizsgálata igényli igazán a reprezentatívnemzetközi összehasonlítást, de újabb vizsgá-lat nélkül is egész Európában közismert azo-nosság található a demográfia folyamatokban.Bár nálunk is az érdeklõdés középpontjábanáll ez a kérdés, de még nem fogalmazunkolyan élesen, mint pl. Németországban:„Gyermek nélkül nincs jólét!” (Handelsblatt2003. 11. 13). A demográfiai folyamatok arraa veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a fia-talok, és az idõsebbek közti érdekellentétnincs eltûnõben, sõt egyre jobban kiélezõdika társadalom elöregedésének folyamata. A fi-atalok és az idõsebbek arányának várható fel-borulása egész Európát érinti. Megoldáskénta hazai közéletben hiányzó gondolatot azúgynevezett generációs szerzõdés fogalmátvezették be Európában. Arról van szó, hogytényleges érdekellentétek keletkeznek a fiata-


88 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

lok és idõsek között. Az igazi kérdés egynemzetközi összehasonlító vizsgálatban,hogy a rendszerváltás gyorsította vagy mérsé-kelte ezt a folyamatot?

Irodalom:

Bauer B.–Szabó A.–Máder M.–Nemeskéri, I. (2003):Ifjúsági rétegek az ezredfordulón. Új IfjúságiSzemle I/1. 105–125.

Beck, Ulrich (1983): Jenseits von Stand undKlasse? Soziale Ungleichheiten, gesellschaftlicheIndividualisierungsprozesse und die Entstehungneuer sozialen Formation und Identitäten.Soziale Welt Special Issuee 2:35–74.

Bourdieu, P. (1979): La distinction, Critique socialedu jugement. Paris

Chain, Leonard D., Jr. (1964): Life course and socialstructure. In: Robert E. L. Faris (ed.): Handbookof Modern Sociology. 272–329. Chicago: Rand–McNally.

Cseh-Szombathy László in: Válaszúton (Tájékoztatóa Népesedési Program Kidolgozásáról a Népese-dési Kormánybizottság munkájáról), 2003. 4.

Hagestad, Gunhild O.–Bernice L. Neugarten.(1983): Age and the life course. In: Tobert H.Binstock–Ethel Shanas (ed.): Handbook of Agingand the Social Sciences. 2d ed., 35–55. NewYork: Van Nostrand Reinhold.

Hankiss (1983): Az európai értékrendszer kutatása.Huszár István (1984): Ifjúság és társadalom. In: A

magyar ifjúság a nyolcvanas években. Kossuth.Ifjúság2000, CD Nemzeti Ifjúságkutató Intézet,

2002Ifjúság2000. Gyorsjelentés szerk.: Szabó–Bauer–Laki

NIKI 2001 Bp. Ifjúság2000. Tanulmányok szerk.: Szabó–Bauer–Laki

NIKI 2002.Jugendwerk der Deutschen Shell. (1985): Generatio-

nen im Vergleich, Hamburg.Mannheim, Karl (1969): A nemzedéki probléma.

In: Ifjúságszociológia. (szerk.) Huszár Tibor ésSükösd Mihály, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bu-dapest. 31–68.

Mead, M. (1970): Culture and Commitment. AStudy of the Generation. Gap, New York

Miniszterelnöki Kabinetiroda, Modernizációs Prog-ramirodája: Magyarország az új Európában. (Vi-taanyag a modernizációról és polgárosodásról)1995. máj. 30, 25.

Molnár Péter–Zinnecker, Jürgen (1988): Leben-sphase Jugend im historisch – interkulturellenVergleich: Ungarn 1985. – Westdeutschland 1954.– Westdeutschland 1984. In: Jugend im interna-tionalen Vergleich. Juventa Weinheim–München.

Molnár Péter (1990): Civilizációs fejlõdés és ifjúságiszakmunkásképzés. Szakképzési Szemle, 1990IV., VI. évfolyam, 37–55.

Molnár Péter–Szegõ Szilvia (1995): Modernizációaz ezredfordulón Magyarországon. TársadalmiSzemle, 1995/10. 3–22.

Molnár Péter–Szegõ Szilvia: Ifjúság: tanulás ésmunka a munkanélküliség fenyegetettségében.Társadalmi Szemle, 1997/1. 15–33.

Molnár Péter (2002) Mit jelent a fiatalok jövõképe amásodik ezredfordulón. In: Magyar jövõképek ajövõ Európájában. MTA Jövõkutatási Bizottsága,235–245.

Molnár Péter: Az ifjúsági életszakasz meghosszab-bodásának hatásai az elmúlt évtizedek civilizációsfejlõdése során. In: Válaszúton, A népesedéspoli-tika helyzete a XXI. század elején. MTA, 2003.09. 25–26.

Molnár, P. (2004): The psychological developmen-tal process of future-orientation and politicalsystem change. International Journal of BehaviorDevelopment. In press.

Nováky Erzsébet–Hideg Éva–Kappéter István: Fu-ture Orientation in Hungarian Society. Futures,26(7),1994. 759–770.

Rosenmayr Watts–Meredith W. (1988): Orienta-tions toward Conventional and UnconventionalParticipation among West German Youth. Univer-sity of Wisconsin.

Winsborough, Hallimann H. (1978): Statistical his-tories of the life cycle of birth cohorts: The tran-sition from schoolboy to adult male. In: SocialDemography, edited by Karl E. Taueuber–Larry L.Bumpass–James A. Sweet. 231–59. New York–San Francisco: Academic Press.

Zinnecker, J. (1986): Jugend im Raum gesellschaft-licher Klassen Neue Überlegungen zu einem al-ten Thema. Juventa Verlag, Weinheim–München.

Jegyzetek

1 Az Európai Unió a 6-os keretprogram 7. temati-kus prioritású program keretén belül, „Állampol-gárok és kormányzás a tudásalapú társadalom-ban” címmel, pályázati lehetõséget biztosít tagál-lamok és leendõ tagállamok részére. A program


célul tûzi ki, hogy mozgósítsa az európai gazda-sági, politikai, társadalomtudományi és bölcsé-szettudományi kutatási kapacitásokat. Ez a ku-tatási kapacitás szükséges ahhoz, hogy fejlõdjéka tudásalapú társadalom kibontakozása, továb-bá a polgárok egymás közötti viszonyának, illet-ve a polgárok és az intézmények közötti vi-szony új formáinak megértése, és megoldástnyerjenek az elõbbiekkel összefüggésben felme-rülõ kérdések. 2003. évben „Európai fiatalok jö-võképe és szocializációja” címmel végeztünkkutatást az OKTK közalapítvány keretében. Ku-tatásunk elérendõ célja az 1985 évi magyar-né-met nemzetközi reprezentatív összehasonlító

vizsgálat megismétlésének koncepcionális elõ-készítése volt, melynek folytatását a már emlí-tett EU 6-os keretprogramban kívánjuk mindkétkultúrában folytatni, a 30 éves fejlõdés követése(más Európai országokkal együtt) a magyarrendszerváltás és az Európai Uniós csatlakozástársadalmi-történeti változásainak követéséretörekszünk, módszertanilag megbízható azonoskérdések alapján 15-24 éves fiatalok körében.(Molnár–Zinnecker, 1988)

2 Lásd: Ifjúság2000 Gyorsjelentés szerk: Szabó–Bauer–Laki NIKI 2001 Bp. valamint Ifjúság2000Tanulmányok szerk: Szabó–Bauer–Laki NIKI2002.



szemle

Tanulmányunk a fiatalok „egészség-jövõképé-vel” foglalkozik. Arra keresi a választ, hogyegy jó egészségi állapotnak örvendõ, kedvezõéletkilátásokkal rendelkezõ fiatal generációtmilyen jövõkép jellemez. Befolyásolják-e a fi-atalok jövõvel kapcsolatos elképzeléseit,egészségükkel, betegségeikkel, élettartamuk-kal kapcsolatos várakozásait a közvetlen kör-nyezetükben élõ idõsebb generációk, szülõk,nagyszülõk egészségi állapotára és életesélye-ire vonatkozó személyes és társadalmi ta-pasztalataik? Írásunkban budapesti fiatalokelképzeléseit, véleményét összegeztük várha-tó élettartamuk, egészségi állapotuk és egész-ségmagatartásuk alakulásáról, egy empirikusvizsgálat alapján.

A magyar fiatalok egészségi állapota, közérzete

A magyar lakosság életesélyeit vizsgálvaigen ellentmondásos kép bontakozik ki elõt-tünk. A középkorosztályok, de különösen a35–65 év közötti férfiak esetében a szakértõkepidemiológiai válságról beszélnek a halálo-zási gyakoriságok drámai alakulása miatt.Ugyanakkor a 35 éven aluli fiatalok esetébena továbbélési valószínûségek nagymértékû ja-vulásáról számolnak be.1 A fiatalok egészségiállapota mind a mortalitási, mind a morbidi-tási statisztikák szerint kiegyensúlyozottnak,jónak mondható. Az akut, banális megbetege-déseken kívül a fiatalok körében még alig ta-lálkozunk olyan betegségekkel, amelyek ne-gatív módon befolyásolnák életvitelüket, vagytartós korlátozást jelentenének napi tevé-kenységeik ellátásában.

A egészségi állapot leírására, jellemzésérea fiatalok esetében célszerû a diagnosztizáltmegbetegedések elõfordulási gyakoriságamellett egyrészt bizonyos tünetek, panaszokelõfordulását vizsgálni, másrészt figyelembe

venni az egészségi állapotnak a kérdezett ál-tali értékelését. Az egészségi állapot önérté-kelése ebben az életkorban az általános köz-érzet egyik fontos mutatója. Az egészség ked-vezõtlen megítélése közérzeti problémakéntértelmezhetõ, mivel alapjában véve fizikailagegészséges, fiatal emberekrõl van szó, akikigen gyakran pszichés-közérzeti problémái-kat képezik le az egészségi állapot deficitje-ként, esetleg valamilyen szomatikus tünetformájában.

Egy 2002-ben végzett országos reprezentatívlakossági egészségfelmérés2 adatai szerint a18–30 évesek körében a különbözõ allergiásmegbetegedések állnak a morbiditási lista élén.A légúti, bõr-, emésztõrendszeri és egyéb aller-giás betegségek a korosztály közel egyharmadá-ban (30%) fordulnak elõ. Az izom és csont-rendszeri betegségek, valamint a fertõzõ beteg-ségek elõfordulási gyakorisága tíz százalék alattvan (9–9%). Fontos viszont kiemelnünk, hogy adepresszió, a pánikbetegség és egyéb pszichiát-riai betegségek elõfordulása az adott korosztá-lyon belül meghaladja az öt százalékot (5,8%).

A magyar lakossági egészségiállapot-felmé-rések az egészségügyi rendszer valamilyenszintjén kezelt pszichés megbetegedésekszámbavétele mellett a pszichés állapot, azáltalános közérzet jellemzésére gyakran hasz-nálják a Beck-féle Depresszió Kérdõív rövidí-tett változatát, amelynek egyes tételei a pesz-szimizmus, az elégedetlenség és az örömké-pesség hiánya, az önvádlás, a szociálisvisszahúzódás vagy közönyösség, a döntés-képtelenség, a munkaképtelenség, az alvásza-var, a fáradékonyság és a szorongás megjele-nését vizsgálják. A továbbiakban négy olyankutatás eredményeit mutatjuk be, amelyekkülönbözõ mintákon vizsgálták a fiatalokközérzetének fenti mutatóit.

Az 1998-ban végzett, „Jobb egészséget anõknek” címû kutatás3 egy 3616 fõs országos

S u s á n s z k y É v a –S z á n t ó Z s u z s a

Ifjúság éskörnyezet

Fiatalok egészség-jövõképe

92 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

reprezentatív mintán vizsgálta a 14–24 évesfiatal nõk egészséggel kapcsolatos életminõ-ségét. A felmérés idõszakában a kérdezettek56 százaléka nappali tagozatos hallgatókéntvégezte közép- vagy felsõfokú tanulmányait,44 százalékuk pedig már dolgozott. A közér-zetre vonatkozó adatok szerint a tanuló ésdolgozó fiatal nõk pszichés állapota sok te-kintetben lényegesen különbözött. A tanulókkörében a nagyfokú fáradtság és az önvádlómagatartás elõfordulása a legmagasabb. Adolgozók esetében az önhibáztatás mellett ajövõvel kapcsolatos reménytelenség, kilátás-talanság megélése a leggyakoribb. Figyelemreméltó, hogy az iskolapadból már kikerült fia-tal lányok élethelyzetüket reménytelenebb-nek látják, mint tanuló kortársaik. Ehheznyilván hozzájárulnak a továbbtanulássalkapcsolatos problémák (pl. sikertelen felvéte-li vizsga), az elhelyezkedés és a pályakezdésnehézségei, az önállóvá válás igényével pár-huzamosan jelentkezõ lakásproblémák, vala-mint a családalapítás gondjai.

A második felmérés,4 egy középiskolai pre-venciós program keretében, 18 középiskolaiosztály tanulóira terjedt ki. Olyan iskolák, il-letve osztályok kerültek be a vizsgálatba, ame-lyek vállalták, hogy tanáraik részt vesznek egy,az öngyilkosság megelõzésére szervezett men-tálhigiénés programban. Az adatgyûjtés önki-töltõs kérdõívvel történt, és a fiatalok öngyil-kossággal kapcsolatos viselkedésén túl kiter-jedt az egészségi állapot, a családi háttér és aziskolai közösségben elfoglalt helyzetük feltárá-sára is. A minta 502 budapesti középiskolás fi-atal (15–18 éves) adatait tartalmazza. A fiúk éslányok aránya közel azonos (248 fiú és 254lány). Ez a középiskolás korosztály kiemelke-dõen magas arányban jelzett fokozott mérték-ben megjelenõ fáradtságot, a fiúk 15, a lányok23 százaléka cselekvõképességének egyik fõakadályaként jelölte meg. Az önhibáztató ma-gatartás és a reménytelenség a lányok többmint egy tizedét jellemezte (14,6% illetve11,3%). A nemek közt e két közérzeti jellem-zõn kívül még az alvási problémák elõfordulá-sában mutatkozott szignifikáns különbség: alányok 6,7 százaléka, míg a fiúknak csak 1,7százaléka panaszkodott alvászavarokra.

A fentiekben bemutatott közérzeti mutatókvizsgálatára a Hungarostudy2002 címû kuta-

tásban is sor került. A 12630 fõs minta közelegynegyede (22%) volt 18–30 éves fiatal fel-nõtt. Az általunk vizsgált célpopulációban anemek aránya közel azonosnak tekinthetõ(férfi: 48%, nõ: 52%). A férfiak és nõk pszi-chés állapota ennek a vizsgálatnak az adataiszerint is sok tekintetben eltér egymástól. Anõk itt is jóval magasabb arányban kommuni-kálnak alvási problémákat, fáradtságot, minta férfiak, illetve sokkal jellemzõbb rájuk azönvádló, önhibáztató magatartás.

Az Ifjúság 2002 c. kutatás, amely közel8000, 15–29 éves magyar fiatal helyzetérõlszolgált információkkal, az egészségi álla-potnak éppen a közérzeti dimenziójára kon-centrált. A tartósan rossz közérzet komolypszichés terhelést jelent, ami az egészségiállapot romlását eredményezheti. A pszi-chés labilitásra utaló nagyfokú tünetképzésa késõbbi megbetegedések, az egészség rom-lásának egyik legfontosabb elõrejelzõje. A fi-atalok pszichés közérzetének mérését a kér-dõívben szereplõ pszichoszomatikus tünetekelõfordulására illetve gyakoriságára vonatko-zó adatok tették lehetõvé. A tünetek közül afiatalok az idegességet (27,3 %), a fejfájást(18,3) és kedvetlenséget (12,8 %) említettéka leggyakrabban.

A négy vizsgálatból nyert információk alap-ján a fiatalok közérzetére vonatkozó ismerete-inket a következõkben foglalhatjuk össze:

• A vizsgált fiatalok többségére a jó közér-zet a jellemzõ. Jövõképük pozitív, bíznakcéljaik megvalósulásában, kompetensnekérzik magukat sorsuk alakításában, képe-sek feladataik ellátására és a felmerülõproblémák kezelésére. Érdeklõdõek, nyi-tottak a világ dolgai és a környezetükbenzajló események, a környezetükben élõemberek iránt. A világot nem érzik szo-rongáskeltõnek.

• Közérzetük alakulását leginkább az alvásiproblémák, és feltehetõen az ezzel szorosösszefüggést mutató nagyfokú fáradtság-érzet befolyásolja. Ezek a panaszok, tüne-tek mindkét nemnél elõfordulnak, de anõk gyakrabban említik õket, mint a fér-fiak. Ez egyrészt a pszichés problémákszomatizálására, testi tünetként való ér-zékelésére utal, másrészt arra a szakiro-

Ifjúság és környezet


szemle

dalomból is jól ismert tényre, hogy a nõiszereppel könnyebben összeegyeztethetõa „gyengeség” kommunikálása. A nõkminden korosztályban több tünetet, pa-naszt jelenítenek meg, mint a férfiak.

• Az önvádlásban megjelenõ nemi különb-ségek jelenthetik a nõk depresszióra vo-natkozó nagyobb veszélyeztetettségét, deutalhatnak az eltérõ nemi szocializációrais. Az önhibáztatás a felmerülõ problé-mák, nehéz élethelyzetek esetén a belsõ,személyes okok hangsúlyozását jelenti,szemben például a hárítással vagy az ok-keresést mellõzõ, probléma-fókuszú meg-oldásai módokkal.

A fiatalok elképzelései a jövõben várható egészségükrõl

2000 elsõ félévében kérdõíves felvétel készült18–24 év közötti érettségizett budapesti fiata-lok körében. A 271 megkérdezett között azo-nos arányban voltak férfiak és nõk (135 és136 fõ). A minta 55 százaléka (148 fõ) a vizs-gálat idején felsõfokú oktatási intézménynappali tagozatos hallgatója volt, 45 százalé-kuk (123 fõ) pedig érettségizett, de nem ta-nult tovább.

Választásunk egyrészt azért esett erre a kor-csoportra, mert szüleik és nagyszüleik révénkét idõsebb generációról lehetnek személyestapasztalataik, másrészt azért, mert szüleikkorosztálya éppen az úgynevezett magas rizi-kójú középgenerációba tartozik. Elemzésünkkiterjedt a nem, a kor és a továbbtanulásbanmutatkozó különbségek jövõképet befolyáso-ló hatásának vizsgálatára is.

A felmérésben résztvevõ fiatalokat elõszörarra kértük, hogy értékeljék jelenlegi egész-ségi állapotukat, majd próbálják megbecsül-ni, hogy milyen egészségi állapotban lesz-nek negyven és hatvan éves korukban. Azelmúlt 20 év szakirodalmi adatai szerint azegészségképzet, vagyis az, hogy milyenneklátja, értékeli a kérdezett személy a sajátegészségi állapotát, jobb prediktora a várha-tó mortalitásnak, mint az orvosi vizsgálatokjelentései, vagy akár a saját egészségi álla-potról adott egyéb információk. Egyes kuta-tók azt feltételezik, hogy az egészségképzetmaga is befolyásolja a mortalitás valószínû-

ségét: a negatív önértékelés veszélyeztetõ té-nyezõként jelenik meg, csökkenti az egyéntúlélési esélyeit, míg a pozitív önértékelésnöveli az esélyeket. Az önértékelést adó sze-mély egészségképe holisztikus, jól tükrözi azegyén általános közérzetét. A különbözõ tár-sadalmi helyzetû, korú egyének eltérõ nézõ-pontból ítélik meg saját helyzetüket, és azösszehasonlítás alapjául is más szemponto-kat választanak. Az önértékelés sosem stati-kus állapotot tükröz, hanem a változásokatis figyelembe veszi. Az egészségi állapot ön-értékelése befolyásolja az egyén magatartá-sát is. Akik kedvezõtlenül ítélik meg egész-ségi állapotukat, kevésbé hajlamosak pre-ventív eljárások alkalmazására (pl.testmozgás, sport, dohányzásról való leszo-kás, orvosi ellenõrzés igénybevétele), mintazok, akik kedvezõen minõsítik állapotukat.Az egyén elképzelései a betegségek elkerülé-sének lehetõségeirõl, illetve a megbetegedé-sek okairól egyaránt befolyásolják az egész-ség-magatartást és a betegviselkedést. Azegészség-hiedelmekre vonatkozó vizsgálatoke gondolkodási struktúrák és a viselkedéskapcsolatának mechanizmusaival, a viselke-dés elõrejelzésével foglalkoztak.5

Míg a konkrét, az egyén által átélt, megta-pasztalt betegségek okaira vonatkozó feltevé-seknek a betegviselkedés alakulása szem-pontjából van jelentõségük, addig azok a né-zetek, amelyek a megbetegedések mögöttiáltalános okokra, a veszélyeztetettségre illet-ve védettségre vonatkoznak, az egészségvisel-kedést befolyásolják. E hiedelemrendszer tar-talmazza az egyénnek a betegségekre valóhajlamára, a saját fizikumára, lelki beállított-ságára, a fizikai és társas környezetével valóharmonikus vagy konfliktusos kapcsolatáraés ennek betegségokozó vagy védõ hatásárairányuló vélekedéseket. Végsõ soron ezek be-folyásolják, hogy az egyén önmagát sorsa ak-tív irányítójának, vagy passzív, kiszolgáltatottelszenvedõjének látja, aminek igen nagy je-lentõsége van az egészségmegõrzésben, illet-ve megbetegedés esetén a betegséggel valóküzdelemben.

A jelenlegi egészség önértékelése mellett azegyén késõbbi életkorokban várt egészségi ál-lapotának becslése egyfajta perspektívába he-lyezi az egészséggel kapcsolatos elvárásokat,


94 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

vélekedéseket, mindazokat az egyéni, családiés társadalmi-környezeti tényezõket, amelyeka jövõben befolyásolhatják az életesélyeket.

Milyen lesz az egészségem 40 és 60 éves koromban?

A kérdezettek jelenlegi egészségi állapotu-kat, valamint annak jövõbeli alakulását egy-egy ötfokú skálán értékelték. A skála alsó ér-téke a „nagyon rossz”, a felsõ értéke pedig a„nagyon jó” jelentéssel bírt. Az egészségi álla-pot jövõbeli alakulását arra a két életévre, anegyvenes és a hatvanas életkorra vonatkozó-an kellett megbecsülni, amelyek a mintábatartozó fiatalok szüleinek és nagyszüleinekéletkorát reprezentálják. Az adatok feldolgo-zása során az ötfokú skálát a könnyebb értel-mezhetõség érdekében háromfokúvá transz-formáltuk. Alábbi grafikonunk (1. ábra) a je-lenlegi egészségi állapotot, valamint a 40. és60. életévre vonatkozó becslést, vagyis azegészség várható alakulását mutatja be.

1. ábra Az egészségi állapot alakulása

A fiatalok pontosan tudják, hogy az életkorelõrehaladtával romlani fog az egészségi álla-potuk, a kérdés csak az, hogy milyennek be-csülik a romlás mértékét? A kérdezettek kö-zel háromnegyede (73%) jelenlegi egészségiállapotát jónak tartotta. Negyven éves koruk-ra ezt már csak 61 százalékuk látta reálisnak,és mindössze egynegyedük (26 %) gondoltaúgy, hogy hatvan éves korára még mindig jóegészségi állapotnak fog örvendeni. Úgy véliktehát, hogy számottevõ romlással majd csaknegyven és hatvan éves koruk között kell szá-molniuk. Itt jegyezzük meg, hogy a felnõtt la-

kosságra vonatkozó egészségszociológiai vizs-gálatok adatai szerint az egészségi állapotbanbekövetkezõ jelentõsebb negatív változások anegyvenes évek tájékára esnek. Ezt nevezhet-jük akár „küszöb-életkornak” is, amelyet álta-lában konkrét betegségekhez még nem kötõ-dõ fájdalmak megjelenése és általános rosszközérzet, fizikai diszkomfort-érzés jellemez.Ötven év felett a panaszok, tünetek jól körül-határolható betegségcsoportok formájábanmanifesztálódnak. Az ötvenes évek elejét azizom és csontrendszeri betegségek, a végétpedig a szív-érrendszeri betegségek és a ma-gas vérnyomás megjelenése jellemzi. A fiata-lok tehát, amikor jövõbeli állapotukat próbál-ják megbecsülni, szinte pontosan igazodnak atársadalmi tapasztalatokhoz. Feltételezésünkszerint a szûkebb családi körbõl nyert tapasz-talatok, valamint a tágabb társas környezethelyzetének érzékelése is megjelenik azegészségi állapotra vonatkozó becslésekben.Annak érdekében, hogy a családi és tágabbkörnyezeti minták véleményformáló hatásátvizsgálni tudjuk, arra kértük a fiatalokat,hogy szüleik és nagyszüleik jelenlegi egészsé-gi állapotát is jellemezzék. A tágabb környe-zetre vonatkozó információkat egy budapestilakossági vizsgálat6 adatai szolgáltatták. Azösszehasonlításban a budapesti mintából azérettségivel rendelkezõ negyven és hatvanévesek azon adatait használtuk fel, amelyekaz egészségi állapot önbesorolásán alapultak.

1. táblázat A „jó” egészségi állapotra vonatkozóbecslések százalékos megoszlása a fiatalok, szüle-ik és nagyszüleik vonatkozásában, valamint a bu-dapesti minta vonatkozó adatai

jó egészségi állapottal rendelkezik (%)

40 éves korban 60 éves korban

Fiatalok önbecslése 61 26

Szülõkre vonatkozó

megállapítás 64

Nagyszülõkre vonatkozó

megállapítás 33

Budapesti lakossági

mintából nyert adatatok 66 37

Az elsõ táblázatban együtt szerepel a kérde-zettek saját majdani egészségi állapotánakbecslése, szüleik, nagyszüleik jelenlegi egész-


26

25

15

33

49

73

61

26

0

10

20

30

40

50

60

70

80

mai 40 éves 60 éves

szá

zalé

k

rossz közepes jó


szemle

ségi állapotának megítélése, valamint azadott korcsoportokba tartozó budapestiek sa-ját egészségi állapotára vonatkozó minõsítése.A negyvenedik életévre vonatkozóan szinteegységes kép alakul ki elõttünk. A fiatalokkörében a negyvenéves korban jó egészségiállapotot remélõk aránya közel megegyezik aszülõkre vonatkozó becsléssel és a budapestifelmérésben tapasztalt aránnyal.

A hatvanadik életévre vonatkozóan már na-gyobb eltérések mutatkoznak. A nagyszülõkegészségi állapotának a fiatalok általi megíté-lése és a budapesti hatvanasok önértékeléseközel áll egymáshoz, a vizsgálatban szereplõfiatalok azonban jóval pesszimistábban látjáksaját sorsuk alakulását: a jelenlegi hatvanasokkörülbelül egyharmada tartozik a jó egészségiállapotúak csoportjába, a fiataloknak viszontalig több mint egynegyede számít arra, hogyebben a korban egészséges lesz. Ezt a tudatialapállást sem a nemi, sem pedig a továbbta-nulási különbségek nem befolyásolják.

Felmerül a kérdés, hogy mi okozhatja a rö-videbb (40 éves korra vonatkozó) és a hosz-szabb távú (60 éves korra vonatkozó) becslé-sek ún. társadalmi pontosságának különbsé-gét, vagyis miért áll közelebb a valóságosértékekhez a negyven éves korra vonatkozóbecslés, mint a hatvan éves? A rövidebb távúbecslések esetében úgy tûnik, hogy a fiataloka jelenlegi állapotokat vetítik ki a jövõbe, amia szülõi és a környezeti minta hatását igazol-hatja. Más szóval úgy gondolják, hogy negy-ven éves korukban olyan lesz az egészségük,mint most a szüleiké, és nem érzik úgy, hogyaz õ generációjuk már jobb esélyekkel ren-delkezik, akár az egészség megtartása, akár abetegségek hatékony kezelése szempontjából.Ez a fajta „realista” (vagy pesszimista) szem-lélet a hosszabb távú becsléseknél megválto-zik, még pesszimistább lesz, hiszen a maitársadalmi tapasztalatokhoz képest is kedve-zõtlenebbül ítélik meg leendõ állapotuk ala-kulását hatvan éves korukra. Talán közelebbvisz a kérdés megválaszolásához, ha a továb-biakban azt is megvizsgáljuk, hogy milyenmegfontolások alapján minõsítették húsz ésnegyven év múlva várható egészségi állapo-tukat. A kérdõív ún. nyitott kérdések formá-jában lehetõséget biztosított arra, hogy a vá-laszadók kifejtsék azokat a szempontokat,

amelyeket figyelembe vettek az egészségi ál-lapotukra vonatkozó becsléseik során. Ma-gyarázataikat a tartalomelemzés módszeréveldolgoztuk fel, és alakítottunk ki a csoportrajellemzõ kategóriákat.

A magyarázatokat elõször két szempont sze-rint csoportosítottuk: (1) az egyén magatartá-sától és biológiai adottságaitól függõ ún. belsõtényezõkre, (2) a fizikai és társadalmi környe-zet hatásaitól függõ ún. külsõ tényezõkre.

Belsõ tényezõk:• Az egyéni magatartási tényezõk közé so-

roltuk azokat a válaszokat, amelyek azéletmód, életvitel (pl. táplálkozás, moz-gás, rizikómagatartások), illetve a munkaés a munkával kapcsolatos stressz szere-pét hangsúlyozták.

• A biológiai adottságok fõként a betegsé-gekre való öröklött hajlamot, a betegsé-gek várható kialakulását és az életkori ha-tásokat tartalmazták. Tehát a belsõ ténye-zõk egyik csoportja az egyén általkontrollálható, befolyásolható elemeketfoglal magába, míg a másik csoport azegyénbõl eredõ, de általa kontrollálhatat-lan elemeket tartalmazza.

A fizikai és társadalmi környezet hatásaitólfüggõ ún. külsõ tényezõk csoportosítása egymásik dimenzió mentén volt értelmezhetõ: akérdezettek az egészségi állapot alakulásáravonatkozóan pozitív illetve negatív faktorokatemlítettek. Külsõ tényezõk:

• Negatív hatások, ezek körében a legfonto-sabbnak a környezeti ártalmakat tartották.

• Ugyanakkor a társas környezetet inkábbpozitív hatások forrásaként említették (pl.társas támogatás, tudományos fejlõdés).

Alábbi táblázatunkban (2. táblázat) össze-foglalva mutatjuk be a különbözõ magyará-zat-típusok elõfordulását.

2. táblázat A feltételezett egészségi állapotot kiala-kító tényezõk

magyarázó tényezõk 40 éves % 60 éves %

Belsõ magatartási 58 31

biológiai 20 43

Külsõ negatív hatás 20 9

pozitív hatás 7 6


96 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

A magyarázatok elemzése során tehát elsõszinten egy trivialitásra bukkanunk: az egész-ségi állapot alakulását belsõ és külsõ ténye-zõk is befolyásolják. A részletes elemzés fel-tárhatja azokat a karakterisztikus jegyeket,amelyek a budapesti fiatalokat jellemzik.

Mindkét jövõbeli életkorra vonatkozóan amagyarázatok között az egyénnel kapcsolatos,vagyis a belsõ tényezõk hatása dominál. A fia-talok a negyvenes életévekre vonatkozóan azegyénben rejlõ, és általa kontrollálható egész-ség-befolyásoló tényezõk, az életmód és amentális beállítódás hatását tartják a legfonto-sabbnak, míg a hatvanas évek vonatkozásábanmár inkább az egyénben rejlõ, de az egyén ál-tal kontrollálhatatlan faktorokat, az életkor ésa biológiai adottságok meghatározó szerepéthangsúlyozzák. A különbözõ életszakaszok-ban a fiatalok láthatóan eltérõ jelentõséget tu-lajdonítanak az egyéni felelõsség, az egészségiállapot feletti kontroll kérdésének. Negyven-éves korban még az egyén által befolyásolhatófaktorok játsszák a fõszerepet, de a hatvan-éves életkor már túl van azon a küszöbön,ahol szerintük az egyéni magatartás még meg-határozó szerepet játszhat.

A környezeti hatások súlyát az egyéni fakto-rokhoz képest kevésbé tartják jelentõsnek. Akörnyezet negatívan befolyásolja az egészségiállapotot a környezeti ártalmakon és a stressz-hatásokon keresztül. Az életkor elõrehaladtá-val a fiatalok jövõképében azonban ezeknek atényezõknek a szerepét elnyomják a test el-öregedésébõl eredõ biológiai változások.

A környezetnek pozitív, azaz egészségmeg-õrzõ hatást is tulajdonítanak. Az egészségi ál-lapot alakulását a megkérdezett fiatalok sze-rint elõnyösen befolyásolja a tudományos ha-ladás és ezen belül az orvostudományfejlõdése, valamint az egyén társas támoga-tottsága (pl. családi, lakóhelyi kapcsolatok).Ezek a hatások jelentik a legkisebb súlyú té-nyezõt az egészségi állapot meghatározói kö-zött, de hatásuk változatlan marad a két vizs-gált életkorban.

Meddig fogok élni?

Az egészségi állapot jövõbeli alakulásának to-vábbi lehetséges mutatója a várható élettar-

tam, amelyet a feltételezett halálokok megne-vezésével, és a várható élettartamra vonatkozóbecslések magyarázatával együtt elemeztünk.

A férfiak 76, a nõk 74 évre becsülték várha-tó élettartamukat. E becslések között nem mu-tatkozott szignifikáns eltérés, életesélyeiket afiatal férfiak és nõk hasonlónak tartották.

A kérdezettek arról is beszámoltak, hogymilyen szempontok szerint mérlegelték vár-ható életesélyeiket. A szempontok elemzéseután három jellegzetes gondolkodásmód raj-zolódott ki számunkra: (1) racionális, (2)emocionális, (3) neutrális.

Az általunk racionálisnak nevezett gondol-kodásmódba soroltuk egyrészt a családi min-tán („a nagymamám is ennyi éves korábanhalt meg”), másrészt az ún. statisztikai jellegûtársadalmi tapasztalatokon alapuló szemléle-tet („Magyarországon ennyi az átlagéletkor”),továbbá az ún. biomedikális-oki megfontolá-sokat, amelyek a viselkedés és az alkati té-nyezõk jövõbeli hatását vették figyelembe (pl.„dohányzom, nem leszek hosszú életû”).Emocionális megközelítésûnek tartottuk a vá-gyak alapján történõ becsléseket „szeretnéklegalább eddig élni”), és neutrálisnak minõsí-tettük azon személyek gondolkodását, akikbecslésüket nem tudták megindokolni.

A várható élettartamra vonatkozó becslések62 százaléka racionális, egyötödük pedigemocionális megfontolásokon alapult. A kér-dezettek 14 százaléka nem tudta megindokol-ni az élettartamra vonatkozó becslését, 4 szá-zalékuk pedig értékelhetetlen választ adott akérdésre.

Az emocionális szempontok figyelembe vé-telében a nemek között nem tapasztaltunkszignifikáns eltérést, de a neutrális és a racio-nális becslési szempontok gyakorisága szigni-fikáns nemi különbségeket mutatott. Neutrá-lis viszonyulás inkább a férfiak körében for-dult elõ (19%, míg a nõknél csak 9%).Racionális gondolkodásmód a nõknek csak-nem háromnegyedére (71 %), míg a férfiak fe-lére (53%) volt jellemzõ.

Feltételezésünk szerint összefüggés van aracionális szempontok figyelembevétele, il-letve a neutrális viszonyulás között. Az álta-lunk racionálisnak minõsített szempontokközül (életmód, alkat, társadalmi és családiminta) egyedül a családi minta szerepének



szemle

megítélésében volt szignifikáns nemi különb-ség. A nõk magyarázataiban kétszer olyangyakran fordult elõ a családi minta említése,mint a férfiakéban (32% vs. 17%). Valószínû-leg azért, mert a nõk számára az azonos ne-mû családtagok élettartama illetve életkoralelkileg kedvezõ viszonyítási alapnak bizo-nyulhat a jelenlegi nõi halandósági mutatókalapján. A válaszadók mind a tágabb társa-dalmi környezetükben, mind a közvetlen csa-ládban nagyobb eséllyel találkozhatnak azidõsebb korosztályok nõi tagjaival, mint idõsférfiakkal. Ismerve a férfiak kedvezõtlen mor-talitási mutatóit7, a családi minta valószínû-leg nem szolgáltat ugyanolyan elõnyös viszo-nyítási alapot, amelybõl a férfiak által becsültmagas várható élettartam (76 év) következ-hetne. Noha a férfiak kevésbé láthatnak akörnyezetükben optimizmusra jogosító pél-dákat saját nemükre vonatkozóan, mégis opti-mista beállítódásúak, és ez okozhatja körük-ben az indoklást nélkülözõ becsléseknek anõkénél szignifikánsan nagyobb gyakoriságát.

Ez a beállítódás magyarázhatja esetleg azt ajelenséget is, hogy a nõk becslése sokkal job-ban közelíti a statisztikai várható élettartamot,mint a férfiaké. A vizsgálat évében Magyaror-szágon a húszéves férfiak várható élettartama67 év, a nõké pedig 76 év volt. A fiatal férfiaktehát közel tíz évvel késõbbre teszik feltétele-zett halálozásuk idõpontját, mint az a jelenlegitapasztalatok (statisztikai adatok) alapján vár-ható, míg a nõk becslése alig különbözik a je-lenlegi statisztikai tapasztalattól (2. ábra).

2. ábra Feltételezett halálozási életkor és a statisz-tikailag várható élettartam alakulása

Míg a férfiak és nõk között lényegében nemvolt különbség a várható élettartam becslésé-

ben, az eltérõ iskolai életutat bejáró fiatalokközött eltérés mutatkozott. A továbbtanulókhárom évvel késõbbre tették feltételezett ha-lálozásuk idõpontját (76 illetve 73 év), és ez akülönbség statisztikailag szignifikánsnak bi-zonyult.

Felmerül a kérdés, hogy a nemi különbsé-gekben rejlõ ismert rizikófaktorok hatása mi-ért nem jelenik meg a fiatalok számára, mi-közben az iskolai végzettség társadalmi kü-lönbségeinek kockázati hatása látszólagmegjelenik, annak ellenére, hogy – a kérde-zettek korából következõen – még befejezet-len életpályákról van szó.

Az iskolai végzettség mentén található elté-rés egyik lehetséges magyarázata az, hogy avárható élettartam becslésekor a kérdezettekkülönbözõ csoportjai eltérõ mértékben vettékfigyelembe a becslés alapjául szolgáló egyesszempontokat. A gondolkodás racionális-emo-cionális-neutrális tipológiája szerint az iskolaivégzettség mentén nem mutatkozott eltérés,de a racionális magyarázatokon belül a csalá-di tapasztalatból eredõ magyarázatok tekinte-tében szignifikáns különbséget találtunk.

A továbbtanuló fiatalok körében a családiminta, a családtagok életkorának viszonyításialapként való értelmezése volt a leggyakrab-ban alkalmazott becslési szempont (30%). Eza szempontot a tovább nem tanuló fiatalokcsak jóval kisebb arányban (15%) említették,és ez okozza a két csoport között a szignifi-káns eltérést. A tovább nem tanuló fiatalok aszemélytelenebb társadalmi tapasztalatok (pl.átlagéletkor) számításba vételét említettékmagasabb gyakorisággal, de ennek a szem-pontnak az alkalmazásában nem tértek elszignifikáns mértékben a továbbtanulóktól.Ebben valószínûleg ugyanaz a tendencia ér-vényesül, mint amit a nõk esetében láttunk,vagyis azok következtetnek a családi mintaalapján, akik számára ez kedvezõ, optimistaviszonyítási alapot jelent.

Az okokra vonatkozóan további feltételezé-seket is megfogalmazhatunk, amelyek nem je-lennek meg direkt módon a becslések magya-rázataiban. Az egyik feltételezés szerint bár aférfiak és az alacsonyabb iskolai végzettségû-ek rövidebb várható élettartama egyaránt is-mert társadalmi tény, de társadalmi percepci-ójuk különbözõ, és talán ezért befolyásolja


76

74

67

76

62

64

66

68

70

72

74

76

férfiak nõk

tervezett statisztika

98 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

különbözõképpen a fiatalok becsléseit. Véle-ményünk szerint az alacsonyabb iskolai vég-zettséget társadalmi jellegû, kontrollálhatatlanhátrányként, míg a nemi hovatartozásból ere-dõ rizikófaktorokat egyéni jellegû, és ezértkontrollálható, ellensúlyozható hátránykéntélik meg. Az alacsonyabb iskolai végzettség-bõl származó hátrányok továbbá esetleg mármost, a nemi hovatartozásból eredõek pedigcsak egy késõbbi életkorban jelennek meg szá-mukra. A két csoport, helyzetébõl adódóan,eltérõ életperspektívákkal rendelkezik, és en-nek különbségei képezõdnek le a várható élet-tartam becslésének alakulásában.

Miben fogok meghalni?

A várható élettartam becslése mellett a kérde-zettek 78 százaléka (218 fõ) halála feltétele-zett okát is megnevezte (3. táblázat). A vála-szolók több mint egynegyede (28%) a halálokaként az öregséget említette, vagyis nemegy konkrét halálokot jelölt meg. Ez a felfogásösszhangban van a magas várható élettartam-ra tett becslésekkel. Az életbõl való távozásttermészetes, „szelíd” folyamatként képzelikel, amelyet a lassú elgyengülés, az életerõ fo-kozatos elfogyása jellemez. Ennek ellentéte-ként a kérdezettek 12 százaléka azt feltételez-te, hogy nem természetes halállal fog meghal-ni, hanem öngyilkos lesz, halálos baleset éri,vagy erõszaknak esik áldozatul. Míg az elõzõelképzelés szerint a halál a maga természetesidejében fog bekövetkezni, az utóbbi halálo-kokat megnevezõk az élet idõ elõtti, váratlanmegszakadását képzelik el. Ugyanakkor egyikvélekedésben sem jelenik meg a betegséggondolata. A válaszolók 60 százaléka jelöltmeg konkrét betegséget halálokként. Ezek túl-nyomó részben keringési (30 %) illetve daga-natos betegségek (25 %) voltak.

3. táblázat A halálokok megoszlása a mintábanHalálokok %

Öregség 28

Keringési betegség 30

Daganatos betegség 25

Nem természetes halál 12

Egyéb 5

A fiatalok által megnevezett konkrét halálo-kok gyakoriságát összehasonlíthatjuk ezeknépességbeli tényleges elõfordulásával. Amagyar haláloki statisztikák szerint azösszhalálozás 51 százalékát a keringési beteg-ségek, 24 százalékát a daganatos betegségek,7 százalékát pedig a külsõ halálokok („nemtermészetes halálozás”) adják.8

A legnagyobb hasonlóság a daganatos meg-betegedések okozta halálozás tekintetébenmutatkozott. Úgy tûnik, a fiatalok a dagana-tos megbetegedések okozta halálozás jelenle-gi gyakoriságát vetítik ki a saját jövõbeli élet-sorsukra.

A „nem természetes” halálokok a mintábanfelül vannak reprezentálva, a keringési beteg-ségek saját halálokként feltételezett gyakori-sága viszont jóval alatta marad a népességenbelüli elõfordulásnak.

A „nem természetes” halálokok túlrepre-zentáltságában esetleg tükrözõdhet az erõ-szak és az öndestrukció különbözõ formáinaka társadalomban tapasztalható növekedése,amelyet a média erõszak-centrikussága is fo-koz.

A keringési betegségek alulreprezentáltsá-gát többféle módon is magyarázhatjuk. Azegészségnevelési kampányok leginkább aszív- és érrendszeri betegségek megelõzhetõ-ségét hangsúlyozzák, és a köztudat szerint vi-szonylag egyszerû étrendi és életmód-változ-tatással lényegesen csökkenteni lehet a kerin-gési betegségek kialakulásának kockázatát.Feltételezhetjük, hogy a fiatalok ennek tuda-tában gondolják úgy, hogy elkerülhetik ezt abetegségcsoportot.

Emellett a keringési betegségek alulrepre-zentáltsága nyilvánvalóan összefügg az öreg-ségnek, mint haláloknak magas arányával is.Feltehetõen az öregség fogalmához társulótesti állapotban a szív és az érrendszer elöre-gedése és általános legyengülése jelenik megburkolt formában.

A keringési betegségként megnevezett halá-lozás viszont a szív-érrendszer betegségeibõleredõ hirtelen halál, például az infarktusvagy az agyvérzés.

A halálokok megnevezésében sem nemi,sem az iskolai életútból eredõ különbségeketnem tapasztaltunk.


Összefoglalás

Tanulmányunkban arra a kérdésre kerestünkválaszt, hogy amikor a fiatalok jövõbeli egész-ségi állapotuk alakulásáról vallanak, látják-eéletesélyeik javulását?

A fiatalok egészségi állapotára vonatkozóvizsgálatok a halálozás és a krónikus megbe-tegedés szempontjából kedvezõ képet mutat-nak. A fenti mutatók alakulását a társadalmiegyenlõtlenségek nem, vagy csak kis mérték-ben befolyásolják. Az egészségi állapot önér-tékelésében is inkább a nemi különbségekjátszanak szerepet. A nõkre jellemzõ, a férfi-akhoz képest alacsonyabb önértékelés már afiatal lányoknál is tetten érhetõ.

A felmérés eredményei szerint az egészségiállapottal kapcsolatos elképzeléseikre csak-nem kizárólag a jelen társadalmi tapasztalatoknyomják rá bélyegüket: szüleik és nagyszüleikállapotát vetítik ki, amikor saját jövõbeliegészségi állapotukat minõsítik. Ugyanakkor avárható élettartam becslésében inkább egyfajtaoptimizmus érvényesül. Az egészségi állapotalakulásának megítélésében csekély szerepettulajdonítanak a tágabban értelmezett társa-dalmi változásoknak, a társadalmi körülmé-nyek javulásának, vagy az orvostudomány fej-lõdésének. A daganatos betegség okozta halan-dóságot több mint fél évszázad múlvaugyanolyannak képzelik, mint amilyennek malátják, nem ábrándoznak arról, hogy az embe-riség addigra leküzdi a rákot. Ugyanakkor aztfeltételezik, hogy egészségük jelentõs mérték-ben függ saját viselkedésüktõl, életmódjuktól,elsõsorban egy viszonylag rövidebb idõhatá-ron belül (negyvenéves korukig bizonyosan).

Az egészségi állapot feletti kontroll tehát nemrajtuk kívül van – amit azt az idõsebb generá-cióknál gyakran tapasztalunk – hanem szüle-ikhez, és különösen nagyszüleikhez képestsokkal tudatosabb bennük az egyéni felelõs-ség. Elképzelhetõnek tartjuk, hogy ez a beállí-tódás olyan generáció-specifikus jellegzetes-ség, amely ennek a korosztálynak jövõbeliegészségi állapotát, életesélyeit pozitívan fogjabefolyásolni.

Jegyzetek

1 Józan P.: A századvég halálozási viszonyainaknéhány jellegzetessége Magyarországon. Század-vég 2002. 16. sz. 29–44.

2 A Hungarostudy2002 c. kutatás az NKFP(1/017/2001) Életminõség Programjának kereté-ben a Semmelweis Egyetem Magatartástudomá-nyi Intézetének vezetésével történt.

3 A kutatást a Jobb egészséget a nõknek programkeretében a Semmelweis Egyetem, Magatartástu-dományi Intézete végezte. A kutatást a BristolMyers Squibb Alapítvány támogatta egy nemzet-közi pályázat formájában.

4 Szomatizáló attitûd, öngyilkossági gondolat, ön-gyilkossági kísérlet serdülõknél c. OKTK(1805/V/01A) pályázat, 2001-2002.

5 Janz, N. K., and Becker, M. H. (1984). The HealthBelief Model: A decade later. Health EducationQuarterly. 11(1), 1-47.

6 Susánszky É., Szántó Zs. (1997): Gazdasági hely-zet és egészségi állapot. Végeken 8 (4) 20-32.

7 A férfiak születéskor várható élettartama 66 év, anõké pedig 75 év. KSH 2002.

8 Demográfiai Évkönyv 1998. Budapest, 1998,KSH.


100 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Az emberiség történelmét úgy is értelmezhet-jük, mint a betegség felett aratott gyõzelem fo-lyamatát. Sajnos csupán relatív gyõzelemrõlbeszélhetünk, hiszen a társadalom fejlõdésé-vel párhuzamosan újabb betegségek, „beteg-ségminták” (patterns of disease) jelentek meg.Graham Scambler angol egészségszociológusszerint a betegségminták váltakozása háromlényeges faktornak köszönhetõ:

a) a gabonafélék elterjedésének, mivel az ag-rártársadalmak kialakulása után a gabona-félék váltak az étrend fõ alkotórészévé,

b) a nomád életmódot felváltó állandó letele-pedésnek,

c) annak, hogy a táplálkozás mennyiségileg ésminõségileg is teljes mértékben átalakult.

A történelem során három fõ betegségmin-tát különböztethetünk meg:

1. Az agrártársadalom kialakulása elõtti gyûj-tögetõ-vadászó társadalmak betegségmin-tái – i. e. 10 000 évvel. Ebben az idõszak-ban a balesetek és a zord környezettel valónapi kölcsönhatásból származó betegségekvoltak túlsúlyban, járványok csak nagyonritkán ütötték fel a fejüket.

2. Az agrártársadalmak tipikus betegségmin-tái a járványok. Ezeket Scambler négy cso-portba sorolja:a) levegõ útján terjedõ járványok, pl. a tu-

berkulózisb) vízzel terjedõ járványok, pl. a kolerac) élelmiszer útján terjedõ járványok, pl. a

vérhasd) kórokozókkal terjedõ járványok, pl. a

feketehimlõ3. A modern ipari társadalmak tipikus beteg-

ségmintái a degeneratív betegségek, ame-lyeket köznyelven civilizációs megbetege-déseknek nevezünk. Ebbe a csoportba tar-

toznak a szív- és érrendszeri betegségek, adaganatos betegségek, de a cukorbetegség,érelmeszesedés, csontritkulás is.

Míg a fejlõdõ államokban még ma is a koráb-bi betegségminták uralkodnak, valamennyifejlett társadalomban rohamos növekedésnekindultak a civilizációs megbetegedések. Ez afolyamat a kelet-európai országokra, s köztükSzlovákiára is jellemzõ, ahol 1981-tõl az elha-lálozások 55 százalékát a szív- és érrendszeribetegségek okozzák. A második leggyakoribbhalálok a daganatos megbetegedések valame-lyik fajtája – 2001-ben az elhalálozások 22,8százalékának okozója. A hatvanas évek végénés a hetvenes évek elején a daganatos megbe-tegedések közül mindkét nemnél a gyomorrákvolt a legelterjedtebb. Az ezt követõ idõszak-ban a gyomorrák fokozatos visszaszorításávalegyidejûleg drámai módon nõtt a tüdõrákosmegbetegedések száma, eleinte fõleg a férfiak-nál, de 1994-ben már mindkét nem esetében adaganatos megbetegedések okozta halandóságelsõ számú okaként szerepelt. Legújabban atüdõrákot sikerült visszaszorítani, most vi-szont mindkét nemnél a vastag- és végbélrákfordul elõ a leggyakrabban, s ezeknek a meg-betegedéseknek a száma egyre inkább növek-võ tendenciát mutat. Ugyancsak növekszik anem daganatos emésztõszervi megbetegedé-sekben elhunytak aránya – 2001-ben már túl-lépte az 5 százalékot.

Ezeket a betegségeket krónikus népbetegsé-geknek is szokás nevezni, mivel nem akut, ha-nem folyamatosan kialakuló, sokáig tünet-mentes betegségekrõl van szó, amelyeknél „abeteg lehetséges legkedvezõbb perspektívája abetegségével való tünet-, panasz- és szövõd-ménymentesen történõ együttélés” (11, p. 46).Ezen betegségek kialakulásának vizsgálatánála monokauzális (egyetlen okot feltételezõ, pl.a Koch-bacilus, mint a tbc okozója) megköze-

L a m p l Z s u z s a n n a

A magyar és szlovák fiatalok egészség-károsító és egészségvédõ szokásai



szemle

lítésmód helyett a multikauzális megközelí-tésmód vált természetessé, amely abból indulki, hogy minden betegség hátterében ott van akövetkezõ négy tényezõcsoport mindegyiké-nek valamelyik formája:

1. szocio-environmentális, azaz társadalmi-környezeti hatások – olyan makrotársadal-mi tényezõk, mint pl. a szegénység, a mun-kanélküliség, a társadalmi kapcsolatokvagy azok hiánya;

2. behaviorális azaz viselkedési tényezõk –dohányzás, mozgás, táplálkozás, alkohol-fogyasztás, szexuális viselkedés, közleke-désbiztonság;

3. pszichológiai azaz lélektani tényezõk –személyiségtípus, a nehézségekkel valómegbirkózás képessége;

4. genetikai adottságok.

A behaviorális és pszichológiai hatások al-kotják együttesen a mikrotársadalmi faktorokcsoportját.

Természetesen ezek a determináló tényezõkösszefonódnak, és sokszor nagyon nehéz pon-tosan meghatározni, melyik milyen mérték-ben volt jelen a betegség kialakulásánál.Ugyanakkor mindegyik tényezõ vizsgálata na-gyon fontos, mert a civilizációs betegségek el-leni küzdelem csak akkor lehet igazán ered-ményes, ha a kialakulásukat elõsegítõ vala-mennyi tényezõt egyszerre redukáljuk.

Dolgozatunk a viselkedési tényezõket vizs-gálja, közülük is konkrétan a dohányzást, azalkoholfogyasztást, a drogfogyasztást és a test-mozgást. A viselkedési tényezõk fontosságakét szempontból is indokolt. Elõször azért,mert a civilizációs betegségek évekig vagy év-tizedekig tartó fokozatos kialakulásánál mamár bizonyítottan és köztudottan jelentõs sze-repet játszik az egyén egészségvédõ vagy ép-pen egészségkárosító viselkedése. Másodszorpedig azért, mert amíg az egészségrongáló vi-selkedés alapvetõ veszélyeztetõ tényezõ, azegészségvédõ viselkedés a prevenció része.Márpedig a civilizációs betegségek esetébenegyre inkább a megelõzésen van a hangsúly. AWHO becslése szerint egy-egy ország egész-ségügye csupán 17–25 százalékkal járul hozzáa lakosság egészségügyi állapotához. A továb-bi tényezõk közül pedig az egyénnek gyakorla-

tilag csak a mikrotársadalmi faktorok, vagyis asaját egészségéhez való viszonyuláson alapulóviselkedés, továbbá a lélektani tûrõképességintervallumának alakítására van lehetõsége.

Vizsgálatom célcsoportját a Szlovákia ma-gyarlakta területein élõ 15–29 éves magyar ésszlovák fiatalok alkotják, akiket a Mozaik2001 címû nemzetközi ifjúságkutatás soránszólítottunk meg.1 Miért éppen õk? A célcso-port relevanciáját több indok is alátámasztja:

1. Szlovák demográfusok állítása szerintSzlovákia magyarlakta járásai folyamatosanaz ország azon járásai közé tartoznak, ame-lyekben a legmagasabb a civilizációs betegsé-gekben, de különösen a rákban elhalálozottakrészaránya. A. Volná szerint a „standardizáltelhalálozás mindegyik halálokra – csekély ki-vételtõl eltekintve – épp a dél-szlovákiai járá-sokban a legkedvezõtlenebb” (3, p. 79). E.Jurèová clusteranalízissel vizsgálta az elhalá-lozást, s megállapította, hogy a férfiaknál alegmagasabb mortalitású járások a senicai já-rástól a lévai járásig terjedõ nyugat- és dél-szlovákiai övezetbe tartoznak (7, p. 14).A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalá-nak 2000-es adatai is arról árulkodnak, hogya magyarlakta járások többségében a férfiakdaganatos megbetegedések okozta elhalálozá-sa felülmúlja a 26 százalékos országos átlagot.

1. táblázat A 2000-ben rákban meghalt férfiakrészaránya Szlovákia magyarlakta járásaiban

Terület Férfilakosok száma Összesen meghaltak %

Szlovákia 2 626 061 7 015 26

Dunaszerda-

helyi járás 55 018 163 29

Galántai járás 46 287 128 27

Komáromi 52 626 192 36

Lévai 57 764 185 32

Nyitrai 78 965 240 30

Érsekújvári 72 487 233 32

Losonci 34 893 125 36

Rimaszombati 39 998 123 31

Nagykürtösi 22 549 77 34

Kassai 116 169 246 21

Kassa-vidéki 52 450 124 24

Terebesi 45 321 149 33

Forrás: Stav a pohyb obyvatel’stva v Slovenskej republike,

ŠÚSR 2000


102 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Ez a jelenség csak részben függ össze a ma-gyarok kedvezõtlenebb korstruktúrájával,ugyanis a 15 magyarlakta járás közül hétbennem a posztproduktív, hanem épp a produk-tív korú férfiak mortalitása haladja meg az or-szágos átlagot. Hat járásban a produktív korúnõk mortalitására is ugyanez érvényes.

2. A magyarlakta járások mortalitása nemazonos a magyarok mortalitásával, hiszen ezek-ben a járásokban kisebb-nagyobb aránybanszlovákok is élnek. Az elhalálozási statisztikák-ból azonban nem derül ki az elhunytak nemze-tisége. Így nem tudhatjuk, hogy a magas elhalá-lozás dél-szlovákiai specifikum-e, amely nem-zetiségre való tekintet nélkül hasonló mérték-ben jellemzõ az ottani lakosságra, vagy pedignemzetiség-specifikus jelenségrõl van-e szó.Bár ezekre a kérdésekre a Mozaik 2001 alapjánnyert adatok sem adhatnak önmagukban egyér-telmû választ, a Szlovákia magyarlakta járásai-ban élõ magyar és szlovák fiatalok egészségká-rosító és egészségvédõ szokásainak összeha-sonlítása arra enged következtetni, hogy a ma-gyarok kevésbé óvják az egészségüket.

3. A 15–29 évesek a viszonylag legegészsé-gesebb korosztályt alkotják. Ugyanakkor nemszabad megfeledkeznünk arról, hogy a) a töb-bi életmódszegmenshez hasonlóan az egész-séghez való viszonyulás és az azt prezentálóviselkedés is elsõsorban fiatalkorban alakul ki(bár a késõbbiekben is módosítható), s koránt-sem mindegy, hogy valaki például el sem kezdcigizni vagy negyven évesen hagyja abba a do-hányzást, b) a civilizációs betegségek kialaku-lása hosszantartó folyamat, s bár a 15–29 éve-sek még többnyire egészségesnek érzik magu-kat, nem tudható, mi játszódik le a szerveze-tükben, annál is inkább, mert az epidemioló-giai elõrejelzések szerint a civilizációs megbe-tegedések incidenciája az alsóbb korcsoportokfelé tolódik. Az õ egészségvédõ és egészségká-rosító viselkedésük (s ennek vizsgálata) tehátnemcsak a jelenrõl szól, hanem a jövõrõl is.

Egészségkárosító szokások: dohányzás,alkoholfogyasztás, drogozás

„A tüdõrák részleges visszaszorítása pozitívfejlemény, amely valószínûleg annak is kö-

szönhetõ, hogy a férfiak körében csökkent adohányzás. Akik pedig mégis dohányoznak,inkább olyan cigarettát szívnak, amely keve-sebb káros anyagot tartalmaz” – szögezi le a2000-es egészségügyi évkönyv, majd az ösz-szegzés így folytatódik: „ennek ellenére az el-sõdleges megelõzés legfontosabb feladata to-vábbra is a dohányzás elleni kompromisz-szummentes harc, mivel a dohányzás és azalkoholfogyasztás együttvéve nagy szerepetjátszanak a szájüreg, garat, nyelõcsõ, nyom-bél, gyomorszáj és húgyképzõ szervek daga-natos megbetegedéseinek elterjedésében”.

Mennyire jellemzõ a dohányzás és az alko-holfogyasztás a dél-szlovákiai fiatalokra? Ha-sonlóak vagy inkább különbözõek-e a magyarés szlovák fiatalok egészségkárosító szokásai?Nézzük elõbb a dohányzást.

1. ábra Szokott-e dohányozni, s ha igen, milyengyakran?

A magyar fiatalok 52 százaléka szokott ki-sebb-nagyobb gyakorisággal dohányozni. Aszlovák fiatalok 48 százalékáról mondható elugyanez. Az elsõdleges különbség tehát ab-ban mutatkozik meg, hogy a magyar fiatalokközül többen dohányoznak, mint a szlovák fi-atalok közül. Ami a dohányzás gyakoriságátilleti, úgy a magyar, mint a szlovák fiatalokraleginkább az jellemzõ, hogy naponta cigiznek.A napi gyakoriság a két nemzetnél azonbannem ugyanazt jelenti. Ugyanis míg a szlovákfiatalok közül minden negyedik szív el na-ponta átlagosan 12 db cigarettát, a magyarokközül legalább minden harmadik fiatal napi14 db cigarettát füstöl el. A dohányzó magyarfiatalok közül – akik eleve többen vannak,mint a szlovákok – tehát többen cigiznek na-


52

38

6

2

7

48

27

43

4

0

10

20

30

40

50

60

szokott dohányozni naponta cigizik hetente néhányszor hetente egyszer ennél ritkábban

magyarok

szlovákok


szemle

ponta és többet is, mint a dohányzó szlovákfiatalok közül.

A mortalitáson kívül más országos demog-ráfiai mutatók is egyértelmûen utalnak a férfiés nõi populáció egészségi állapotának külön-bözõségére. Ilyen például a születéskor várha-tó élettartam, amely az elmúlt negyven évbena nõk esetében 4,5 évvel, a férfiaknál viszontcsak 0,8 évvel emelkedett (9, p. 498). Ezzelegyütt nõtt a két nem születéskor várható élet-tartama közötti különbség is: 1961-ben 4,1 évvolt, de 2000-ben már 8 év (a férfiak várhatóélettartama 69,2 év, a nõké 77,2 év). Ezeket akülönbségeket gyakran épp a férfiak egészség-károsítóbb viselkedésével magyarázzák. Adél-szlovákiai fiatalok dohányzásának nemekszerinti vizsgálata is szignifikáns összefüggé-seket tárt fel.

2. ábra Szokott-e dohányozni, s ha igen, milyengyakran? (nemzetiség és nem szerint)

Mindkét nemzetiségre jellemzõ, hogy több aférfi dohányos, mint a nõi dohányos, továbbáa férfiak közül többen cigiznek naponta, minta nõk közül. A magyar férfiak között csaknem20 százalékkal több a dohányos (61,6%), minta magyar nõk között (42,4%), s a naponta do-hányzó magyar férfiak részaránya is majdnem20 százalékkal magasabb, mint a naponta do-hányzó magyar nõké (28,2%). A dohányzószlovák férfiak 10 százalékkal vannak többen(42,1%) a dohányzó szlovák nõknél (32,6%), sa naponta cigizõ szlovák férfiak és nõk rész-aránya közötti különbség is 12 százalék.

A nem mellett azonban a nemzetiség isszignifikáns változóként jelenik meg, így a kö-vetkezõ kép tárul elénk:

• a magyar férfiak a legnagyobb dohányo-sok, mind mennyiségi, mind gyakoriságiértelemben, - ugyanilyen értelemben leg-kevésbé a szlovák nõkre jellemzõ a do-hányzás,

• a magyar nõi dohányosok és a szlovákférfi dohányosok részaránya ugyan meg-egyezik, de a szlovák férfiak gyakrabbancigiznek, mint a magyar nõk, így a ma-gyar férfiak után tulajdonképpen õk al-kotják a másik legveszélyeztetettebb cso-portot,

• bár a magyar nõk a dohányzás terén „le-csúsztak” a harmadik helyre, minden-képpen figyelemreméltó, hogy a szlováknõkhöz képest 10 százalékkal többen ci-garettáznak, s csaknem 8 százalékkalgyakrabban is, ami újfent megerõsíti anemzetiségi faktor jelentõségét.

A korcsoportos elemzés is ugyanezt tá-masztja alá.

3. ábra A dohányzók és a naponta dohányzók rész-aránya (nemzetiség és korcsoportok szerint)

A magyarok közül a 20–24 évesek korcsoport-ja egyben a legerõsebb dohányos csoport is,hiszen ezeknek a fiataloknak 58 százaléka ci-gizik, ebbõl 45 százalék (vagyis szinte mindenmásodik) pedig naponta! Igaz, a 25–29 évesekkorcsoportjában mind mennyiségi, mind gya-korisági értelemben csökken a dohányzókrészaránya, de még így is megfigyelhetõ kétalapvetõ összefüggés:

1. A 20–24 éves korukban cigarettázni kez-dõk részaránya jóval meghaladja azok rész-arányát, akik 25-29 éves korukban leszoknak


61,6

42,4 42,1

32,6

46,4

28,2

32,7

20,7

0

10

20

30

40

50

60

70

magyar férfi magyar nõ szlovák férfi szlovák nõ

szokott dohányozni

naponta cigizik

48

30

39

28

58

45

40

27

51

40

34

25

0 10 20 30 40 50 60 70

dohányzó magyarok

naponta dohányzó magyarok

dohányzó szlovákok

naponta dohányzó szlovákok

15-19

20-24

25-29

104 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

a dohányzásról, vagyis a 15-29 éves magyar fi-atalok közül többen szoknak rá a dohányzás-ra, mint ahányan abbahagyják. A szlovák fia-talokról ennek épp az ellenkezõje mondhatóel, hiszen mind a dohányzók, mind pedig anaponta cigizõk részarányában enyhe csökke-nés mutatható ki.

2. A dohányzó szlovákok és a naponta ciga-rettázó szlovákok részaránya mindegyik kor-csoportban alacsonyabb a magyarok részará-nyánál.

A dohányzás terén tehát a magyar fiatalok,s közülük is fõképp a magyar férfiak egészség-károsító viselkedése felülmúlja a szlovák fia-talok önkéntes egészségrongálását.

A következõ egészségkárosító viselkedésitényezõ az alkoholfogyasztás, amely elsõsor-ban a dohányzással együtt, de az elfogyasztottalkohol mennyiségének és az alkoholfogyasz-tás gyakoriságának függvényében önmagábanis hozzájárul a civilizációs betegségek kiala-kulásához. Elsõ kérdésünkre, hogy fogyaszta-nak-e akár csak alkalmanként is alkoholt, amagyar fiatalok 81 százaléka, a szlovák fiata-loknak pedig 73 százaléka válaszolt igennel.Az árnyaltabb kép felvázolása céljából aziránt is érdeklõdtünk, hogy milyen gyakranfogyasztják az egyes alkoholfajtákat (bor, sör,tömény italok, likõrök). Az így kapott válasz-megoszlásokat a következõ ábra szemlélteti.

4. ábra Az egyes alkoholfajták fogyasztásának gya-korisága (nemzetiség szerint)

Mind a magyarok, mind a szlovákok körébenvalamennyi szeszfajtánál az alkalmankénti fo-gyasztás dominál. A magyarokhoz viszonyít-va a szlovákok közül kétszer többen fogyasz-

tanak bort, 7 százalékkal többen sört, s némi-leg magasabb a pálinkafogyasztás is. A ma-gyaroknál viszont kismértékben megnõ a hetitöbbszöri bor- és sörfogyasztók aránya. Továb-bá a magyarok közül többen fogyasztanak li-kõröket. Valójában tehát a szlovákok közültöbben isznak, a magyarok viszont gyakrab-ban isznak bort és sört.

Vizsgáljuk meg a nemzetiségen kívül a ne-mek szerepét is a bor- és sörfogyasztás gyako-riságában (5. és 6. ábra)

5. ábra Borfogyasztás (nem és nemzetiség szerint)

Leginkább a szlovák férfiak fogyasztanak bort(93%), legkevésbé a magyar nõk (79%). A ma-gyar férfiak között kevesebb a borfogyasztó(86%), mint a szlovák férfiak között, de még aszlovák nõk között is (90%). Ugyanakkor amagyar férfiak kicsit gyakrabban nyúlnak aborospohárhoz (hetente többször 13%), minta szlovák férfiak (hetente többször 9%).

6. ábra Sörfogyasztás (nem és nemzetiség szerint)

A sörfogyasztásnál hasonló a helyzet: a szlo-vák férfiak 92 százaléka fogyaszt sört, utánuk


64

74

38

44

64

66

55

62

9

10

10

14

6

7

9

7

16

14

5

6

17

8,5

31

24

24

21

43

34

0 10 20 30 40 50 60 70 80

magyar borfogyasztók

szlovák borfogyasztók

magyar sörfogyasztók

szlovák sörfogyasztók

magyar pálinkázók

szlovák pálinkázók

magyar likõrözõk

szlovák likõrözõk

alkalmanként

hetente egyszer

hetente többször

soha

13 12

59

14

4 5

70

21

911

71

74

7

77

10

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

hetente többször hetente egyszer alkalmanként soha

magyar férfiak

magyar nõk

szlovák férfiak

szlovák nõk

9

24

15

39

13

0,3

4

5

37

54

7

19

21

44

8

0,6

9

6

42

42

0 10 20 30 40 50 60

naponta

hetente többször

hetente egyszer

alkalmanként

soha

magyar férfiak

magyar nõk

szlovák férfiak

szlovák nõk


szemle

a magyar férfiak következnek (87%). Viszont amagyar férfiak gyakrabban söröznek. Naponta9 százalékuk, hetente többször 24 százalékukfogyaszt sört a naponta sörözõ szlovák férfiak7 százalékával, illetve a hetente többször sörö-zõ szlovák férfiak 19 százalékával szemben.

A pálinkafogyasztás ugyancsak elsõsorbana férfiak „privilégiuma”. Míg a magyar nõk 63százaléka, a szlovák nõk 72 százaléka fogyasztlegalább alkalmanként tömény italokat, addignemzetiségre való tekintet nélkül a férfiak 85százalékára jellemzõ ugyanez, s ugyancsaknemzetiségre való tekintet nélkül 10 százalé-kuk hetente többször nyúl a pohárhoz.

Ami tehát az alkoholfogyasztást illeti, újfentmegnyilvánulnak a nemek különbségei. A fér-fiak többen és gyakrabban isznak, mint a nõk.S bár a magyarok és szlovákok közötti eltéré-sek korántsem olyan markánsak, mint a do-hányzás esetében, azért mégis figyelemremél-tók. Hiszen a magyarok közül kevesebben isz-nak, de gyakrabban. S itt akaratlanul is elõto-lakodik a mondás: az alkohol kismértékbenorvosság, nagymértékben méreg. Tehát azegészségkárosító szeszfogyasztás inkább jel-lemzõ a magyarokra, mint a szlovákokra!

A harmadik egészségkárosító tényezõ, amel-lyel írásomban foglalkozom, a drogfogyasztás.A kábítószerezés a dohányzáshoz és az alko-holfogyasztáshoz képest tájainkon új jelenség,s bár egyértelmû tény, hogy az elõbbiekhez ha-sonlóan egészségrongáló hatása van, hozzájá-rulásáról a lakosság egészségi állapotának ala-kulásához egyelõre nincs elegendõ informá-ció. A meglévõ egészségügyi statisztikák csaka drogfüggõként evidáltak statisztikái. Azalábbi adatok a „droghátországról” szólnak. Amegkérdezettek közül egyik sem kábítószer-függõ, de amint azt a 7. ábra szemlélteti, a ma-gyar fiatalok 19 százalékának, a szlovák fiata-lok 22,5 százalékának van már e téren tapasz-talata. A magyarok közül legtöbben a marihu-ánát (90,2%) és a hangulatjavító gyógyszereket(34,6) próbálták ki, a szlovákok közül legtöb-ben ugyancsak a marihuánát (98,2%) és azamfetamint (31%). Az adatokból az is kiderül,hogy a szlovák fiataloknak nagyobb a drogfo-gyasztás terén szerzett tapasztalata, mégpedigegyrészt többen próbálták már ki a drogot,másrészt pedig a gyógyszereken kívül az ösz-

szes többi szer fogyasztásában túlszárnyaltáka magyar fiatalokat.

7. ábra A droggal való tapasztalat és az egyes sze-reket kipróbált fiatalok részaránya

Azt is megkérdeztük a fiataloktól, hogy mi-lyen régen használták az egyes szereket. Amagyarok 20 százalékának, a szlovákok 41százalékának voltak egészen friss tapasztala-tai (az elmúlt egy hónapban használta) a leg-elterjedtebb droggal, a marihuánával. Amfe-tamint az elmúlt hónapban a magyarok 1,7, aszlovákok 11 százaléka fogyasztott, keménydrogot a magyarok 4,4, a szlovákok 5,5 száza-léka. A drogfogyasztás terén tehát nyilvánva-ló a szlovák fiatalok „fölénye”. A nemzetiségmellett újfent szembetûnik a nemek meghatá-rozó szerepe is.

8. ábra A droggal való tapasztalat és az egyes sze-reket kipróbált fiatalok részaránya (nem és nem-zetiség szerint)

A férfiak drogtapasztalata mindkét nemzeti-ségnél egyértelmûen felülmúlja a nõk drogta-pasztalatát. Ugyanez valamennyi drogfajtánálérvényes, a gyógyszer az egyetlen kivétel,


13 12

59

14

4 5

70

21

911

71

74

7

77

10

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

hetente többször hetente egyszer alkalmanként soha

magyar férfiak

magyar nõk

szlovák férfiak

szlovák nõk

26

27

95

19

8

9

12

51

80

9

7

9

29

22

99

36

22

28

16

37

97

21

3

8

0 20 40 60 80 100 120

van tapasztalata

gyógyszer

marihuána

amfetamin, extasy

szerves oldószer

kemény drogok

magyar férf i

magyar nõ

szlovák férf i

szlovák nõ

106 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

amelyet inkább a nõk, s fõleg a magyar nõk fo-gyasztanak. Az amfetamin-fogyasztásban vi-szont a szlovák nõk csak a szlovák férfiakatnem elõzik meg. A szerves oldószer és a ke-mény drogok használatában is a szlovák férfi-ak vezetnek.

A vizsgált viselkedési tényezõk mindegyi-kénél tapasztaltuk, hogy a 15-29 éves férfiakegészségkárosító szokásaikkal felülmúlják el-lenkezõ nemû kortársaikat. Ily módon nehe-zen képzelhetõ el, hogy a férfipopuláció jelen-leg oly kedvezõtlen egészségügyi állapotábana jövõ pozitív változásokat hozzon. Ugyanak-kor a dél-szlovákiai fiatalok dohányzási, alko-hol- és drogfogyasztási szokásaiban a nemze-tiség is szignifikáns tényezõként jelenik meg,vagyis ezek a viselkedések nemzetiség-speci-fikusak. A magyar fiatalok (közülük is fõleg aférfiak) inkább a hagyományos eszközökkel,azaz elsõsorban a dohányzással rongáljákegészségüket, de alkoholfogyasztási szokásaiksem válnak a javukra. Ezzel szemben a szlo-vák fiatalok inkább a modern kor adta kábító-szerezési lehetõségekkel élnek.

Egészségvédelem sporttal

A sport, testmozgás a személyi higiénián, azegészséges táplálkozáson, a stressztûrésen, akiegyensúlyozott szexualitáson kívül (11, p.286) azon egészségvédõ viselkedési tényezõkegyike, amelyek segítségével ellensúlyozha-tók a civilizált életmód némely ártalmai.

A dél-szlovákiai fiatalok mégsem élnek ma-radéktalanul ezzel a lehetõséggel. Fõleg a ma-gyarok nem. Amint azt a 9. ábra szemlélteti, aszlovákok kétharmada sportol szabadidejében(pl. a kötelezõ testnevelési órán kívül), a ma-gyarok viszont még ennél is kevesebben, csu-pán 54 százalékuk. (9. ábra)

Az eddig vizsgált viselkedéseknél tapasztaltegészségvédõbb nõi magatartás a sportolásesetében eltûnik. Úgy a magyar, mint a szlo-vák nõk kevesebbet mozognak, mint a magyarilletve szlovák férfiak. A sportoló szlovák fér-fiak (66%) és szlovák nõk (60%) részarányaközötti különbség megegyezik a sportoló ma-gyar férfiak (57%) és a sportoló magyar nõk(50%) részaránya közötti különbséggel,ugyanakkor a szlovák férfiak és a szlovák nõk

közül 10 százalékkal többen sportolnak, minta magyar férfiak és nõk közül.

9. ábra A testmozgást végzõk részaránya (nem ésnemzetiség szerint)

A korcsoportok függvényében végzett elemzéstovább pontosítja a képet.

10. ábra A testmozgást végzõk részaránya (korcso-portok szerint)

A legfiatalabbak kategóriájában még egyformaa sportoló magyarok és szlovákok részaránya.A 20–24 évesek korcsoportjában a szlovákok-nál minimális lemorzsolódás tapasztalható,ezzel szemben a 20–24 éves magyarok közülmár csaknem 20 százalékkal kevesebben spor-tolnak, mint a 15–19 évesek közül. Ehhez ké-pest a 25–29 éves magyaroknál már csak ele-nyészõ a visszaesés, a szlovákoknál viszont 6százalék. Ám még így is jócskán felülmúlja alegidõsebb korosztály szlovák sportolóinakaránya a legidõsebb, de még a középsõ ma-gyar korosztály testmozgást végzõinek ará-nyát is.

Azok, akik nem sportolnak, túlnyomórésztkét okkal magyarázzák passzivitásukat. Legin-


sportol

54

63

50

5760

66

0

10

20

30

40

50

60

70

magyarok szlovákok magyar nõk magyar férf iak szlovák nõk szlovák férf iak

65

4744

6664

58

0

10

20

30

40

50

60

70

15–19 éves 20–24 éves 25–29 éves

magyarok

szlovákok


szemle

kább azzal, hogy nincs idejük (a magyarok 40százaléka, a szlovákok 46 százaléka) másrésztpedig azzal, hogy nem szeretnek sportolni(mindkét nemzetiség 29 százaléka). Tehátnem anyagi, egészségügyi okok miatt maradki életükbõl az oly fontos testmozgás, s nem ismegfelelõ lehetõség vagy társaság hiányában,hanem azért mert nem találnak rá idõt vagynem kedvelik ezt a fajta idõtöltést. A sporto-lást, mint egészségvédõ viselkedési tényezõttehát elsõsorban nem az objektív körülmé-nyek akadályozzák, hanem a pozitív szubjek-tív hozzáállás hiánya. Ez pedig egy mozgás-szegény életmódot eredményez, amely újfentkedvez a civilizációs betegségek kialakulásá-nak.

Összegzés

Irásomban a 15–29 éves dél-szlovákiai ma-gyar és szlovák fiatalok egészségkárosító ésegészségvédõ viselkedésének néhány szeg-mensét vizsgáltam a Mozaik 2001 nemzetköziifjúságkutatás adatait véve alapul. A célcso-port dohányzási, alkoholfogyasztási, kábító-szerezési és sportolási szokásainak tömör jel-lemzésén túl arra is kíváncsi voltam, vajon ki-mutathatók-e lényeges különbségek a férfiakés nõk, illetve a magyarok és a szlovákok vi-selkedése között. Kiderült, hogy a férfiakramár ilyen fiatal korban is egyértelmûen jel-lemzõbb az egészségkárosító magatartás, minta nõkre. Többen és többet cigiznek, isznak ésdrogoznak, mint a nõk – igaz, többen is spor-tolnak. Ezzel együttvéve a felvázolt kép alátá-masztja azokat az országos és a dél-szlovákiairégióra is jellemzõ statisztikákat, amelyek fel-hívják a figyelmet a férfiak rosszabb egészség-ügyi állapotára és a civilizációs betegségekokozta magasabb mortalitásukra. Ugyanakkoraz is kiderült, hogy a civilizációs betegségekkialakulásért leginkább felelõs viselkedési té-nyezõk, a dohányzás és az alkoholfogyasztásterén a magyarok, s közülük is fõleg a férfiakegészségkárosítóbb viselkedést folytatnak,mint a szlovákok. Joggal feltételezhetõ, hogy amagyarlakta járásokban huzamosabb ideje ta-pasztalt daganatos betegségek okozta átlagonfelüli elhalálozás ily módon a jövõben nemze-tiség-specifikus jelenséggé válhat (bár nem ki-

zárt, hogy most is az). Még nagyobb hangsúlytkellene ezért fektetni a szlovákiai magyarokelsõdleges prevenciójára.

Irodalom:

Stav a pohyb obyvate¾stva v Slovenskej republike2000, Štatistický úrad Slovenskej republiky,Bratislava 2000

Scambler, G.: Sociology as Applied to Medicine,London, 1993.

Volná Anna: Vybrané ukazovatele zdravotnéhostavu obyvatel’stva podl’a okresov v SR., Slovenskáštatistika a demografia, 1993/1-2. s. 76–83.

Zdravotnícka rocenka 2000. ÚZIŠ. Bratislava.2003.

Analýza a vývoj štandardizovanej úmrtnosti nachoroby obehovej sústavy v SR., ÚZIŠ. Bratislava,2000.

Mészáros Ján: Nádej na dozitie pri narodení vokresoch a krajoch SR zaobdobie 1995–1999.Slovenská štatistika a demografia. 2001/1. s. 9–14.

Jurcová Danuša: Regionálna diferenciácia úmrt-nosti obyvatel’ov Slovenskej republiky. Slovenskáštatistika a demografia. 2000/2. s. 4–17.

Tirpák, Michal–Katerinková, Mária–Hecko, Igor:Obyvatel’stvo Slovenskej republiky v roku 1999 vzrkadle štatistických údajov. Slovenská štatistika ademografia. 2000/4. s. 4–46.

Slovensko 2001. Eds.: Miroslav Kollár, GrigorijMeseznikov. Inštitút pre verejné otázky. Bratislava,2001.

Slovensko 2002. Eds.: Miroslav Kollár, GrigorijMeseznikov. Inštitút pre verejné otázky. Bratislava,2001.

Egészségügy Magyarországon. Szerk. Glatz Fe-renc. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest,2001.

Mozaik 2001. Szerk.: Szabó A., Bauer B., Laki L.,Nemeskéri I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. Buda-pest, 2002.

1 A mintát 1000 magyar nemzetiségû és 500 szlo-vák nemzetiségû fiatal alkotta. A minta nem éskorcsoportok (15-19 évesek, 20-24 évesek, 25-29évesek) szerint reprezentatív.


108 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle


Sokféle hatás és mellékhatás jelentkezik, je-lentkezhet egy társadalomban, ha olyan vál-tozásnak van kitéve, mint például az Erdélyterületén élõ emberek az utóbbi évtizedben.A gyökeres társadalmi és gazdasági átalakulá-sok nemcsak a felnõttek miliõjében hoztakmódosulást, hanem az ifjak, serdülõk élet-helyzetére is befolyással voltak.

Azt szokták mondani, hogy a társadalmihaladás a fiatal nemzedék egészségétõl, alkal-mazkodó képességétõl függ, õk azok, akik las-san-lassan átveszik az idõsebbektõl a folytonmódosuló szerepköröket. Nem mindegy te-hát, hogy milyen környezetben élnek ezek afiatalok, milyen életvitellel, értékrendszerrelrendelkeznek, és milyen életmódot folytat-nak, mivel ez nemcsak egy pillanatnyi jel-lemzõje ennek a társadalmi rétegnek, hanem– túlzás nélkül kijelenthetjük – meghatároz-hatja annak jövõjét is.

Ebben a kontextusban, ezekbõl a pre-misszákból kiindulva született az a kutatás(Albert & tsai, 2003), amelybõl az alábbiak-ban bemutatok néhány fontosabb, releván-sabb eredményt. A kutatást a Sapientia – Er-délyi Magyar Tudományegyetem Szociálpe-dagógiai tanszékének tanárai végezték2002-ben, a kutatócsoportnak magam is tagjavoltam. A kutatást a Sapientia Alapítvány Ku-tatási Programok Intézete támogatta.

A kérdõívre alapuló kutatás 1042, Erdélykülönbözõ szociális környezetében (falu, kis-város, megyeközpont) élõ, IX–XII. osztályosserdülõ egészséggel kapcsolatos attitûdjét,egészségmagatartásának jellemzõit, sebezhe-tõségét és veszélyeztetettségét, valamint devi-áns magatartásformáit vizsgálja. A kutatáscélcsoportja a 14–19 éves korosztály. A mintaösszeállításánál korra, nemre és iskola- és te-lepüléstípusra reprezentatív, véletlen minta-vételi eljárást alkalmaztunk. A kérdezést akutatócsoport végezte. Az adatok felvétele

önkitöltõs kérdõívvel, osztályos megkérde-zéssel, önkéntesen és névtelenül történt.

A minta méretének kialakítása során figye-lembe vettük, hogy az adatok megfelelõ meg-bízhatóságúak legyenek. A felmérést Beszter-ce, Bihar, Hargita, Kolozs, Kovászna és Marosmegyékben; Csíkszereda, Gyergyószentmik-lós, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy,Beszterce, Régen, Marosvásárhely, Kolozsvár,Nagyvárad városokban; és Csíkszentkirály,Gyergyóalfalú, Nyárádszereda községekbenvégeztük, 2002 február-május között.

Fogalomtisztázásként az egészséget olyanegyensúlyi állapotként jelöljük meg, amelytöbb tényezõ bonyolult kölcsönhatásából szü-letik. Olyan testi lelki jólét, amelyet egyarántmeghatároznak az ember pszichoszomatikusés pszichoszociális feltételei. Szükséges teháta fizikai épség, a normális életmûködések ésa mentális egyensúly. Ha külsõ, vagy a szer-vezet belsejébõl fakadó okok megzavarják azember normális életmûködését, betegségrõlbeszélünk. Ennek valószínûsége annál na-gyobb, minél több kockázati tényezõ jellemziaz életmódot és a magatartást. Amikor azegészségrõl beszélünk, olyan ismérvekrõl be-szélünk, mint az étvágy, a munkabírás, a jóközérzet, a megfelelõ pihenés, tanulás, meg-felelõ teljesítõképesség stb.

Pszichológiai szempontból az egészség jel-lemzõi:

• A valóságérzék: jelenti mind a reális ön-ismeretet, mind a társas és fizikai kör-nyezet reakcióinak adekvát lereagálását.Az önismeret a szükségletek felismerését,valamint a kielégítésükhöz kapcsolódólehetõségek számbavételét is feltételezi.

• A képességek szerinti teljesítmény eléré-sének képessége, valamint a készségekhelyes használata.

S z a b ó B é l a

Az erdélyi középiskolások egészségiállapotáról


szemle

• Feladat- és tevékenységorientáltság: ahelyesen vállalt terhekre vonatkozik. Aztés annyit vállaljunk, amennyit heroiz-mus nélkül sikeresen el tudunk végezni.A spontaneitás és kreativitás kell érvé-nyesüljön a magatartásban.

• Kiforrott értékrendszer: elképzelés azéletrõl és a világról, önmaga helyének ésszerepének ismerete, kompetencia érzés.

• Önkifejezés képessége: a felismert szük-ségleteket ki is kell tudni fejezni. A sajátidentitás megtalálása feltételezi a múlt-jelen-jövõ integrálását, a személyes hatá-rok ismeretét, a külsõ és belsõ kontrollt.

• Megfelelõ dinamika, életerõ: szükségvan a rákészültségre, a megfelelõ szintenvaló motiváltságra, a belsõ erõk felhasz-nálásának képességére. Ez adja a cseleke-detek frissességét.

A vizsgálatban részt vevõ fiatalok 83%-ateljes (minimum nukleáris) családban él. Acsaládok érzelmi légköre az esetek 51%-ábanösszetartó. A megkérdezettek 79%-a elégedettanyagi létfeltételeivel. Összesen a serdülõk66,4%-a értékeli egészségét nagyon jónakvagy jónak. A minta 70%-át pozitív életérzé-sek jellemzik. Életvezetésük pozitív értékekreépül. Fontos számukra a boldog családi élet,az egészség és a szeretettség. Nagy többségük-ben (86,9%) úgy érzik, hogy kezükben tartjáksorsukat, befolyással vannak életük alakulá-sára. Reménnyel tekintenek a jövõbe. 88,1%-uk a jövõtõl jót remél.

Az egészség, mint jóléti állapot megítéléseszemélyiségfüggõ. Vannak olyan emberek,akik lázadnak a negatív állapotok ellen.Egészségük megbomlását súlyosabbnak ítélik,mint ahogy az a valóságban van. Ilyenkor na-gyobb a panasz mint a baj és a minimális tü-netek is a betegség érzetét váltják ki. Másoképpen ellenkezõleg, kisebbítik a bajt és leta-gadják a nagyságát.

A kutatási mintában a nemek között is ész-lelhetõ különbség van annak függvényében,hogy hogyan ítélik meg egészségi állapotukata diákok. Ha a különbözõ kategóriák (nagyonjó, jó, stb.) között nézzük a különbséget a fiúkés a lányok által adott értékek között, sokkalkevesebb azon fiúk száma, akik közepesnek,gyengének vagy rossznak ítélik meg saját

egészségi állapotukat, és nagyobb azoknak aszáma, akik nagyon jónak érzik.

A nemek között legnagyobb a különbség aközepes és a gyenge egészség megítélésében.A különbség mindig a lányok rovására van,õk érzik magukat kevésbé egészségesnek. Eza megítélésbeli különbség onnan adódhat,hogy a lányok serdülõkorban többet törõdnekmagukkal, jobban figyelnek testi-lelki jelzése-ikre. A fiúk énképe, amely az erõ, a férfiasságkibontakozását tartja központi értéknek, nemegyeztethetõ össze a betegség, a gyengélkedésfelvállalásával.

Vizsgálódásainkból kitûnik, hogy azok,akik elégedettek anyagi létfeltételeikkel, több-ségükben nagyon jónak és jónak élik megegészségi állapotukat. Azoknál, akik anyagigondokkal küzdenek, jóval kisebb az egész-séggel való megelégedettség is.

Megfigyelhetõ, hogy azok, akik elégedettekanyagi létfeltételeikkel, nagy többségükben(84,3%) azt állítják, hogy nagyon jó érzés él-ni, jól érzik magukat és szeretnek élni.Ugyanez jellemzõ azokra is (80%), akik gaz-dagnak tartják családjukat. Az anyagi gon-dokkal küzdõk elégedetlenek életük alakulá-sával és 2,9%, illetve 5,9% boldogtalannaktartja magát, úgy érzi, hogy az életnek nincsértelme. Felmérésünk ezekre a serdülõkrehívja fel a figyelmet, mert megfelelõ segítséghiányában veszélyeztetettekké válhatnak. Be-lõlük kell kialakítani az egészségvédõ, pre-venciós munkák célcsoportját.

Adatainkból az állapítható meg, hogy a ser-dülõk 70–80%-ának megvannak a külsõ ésbelsõ (pszichés) feltételei arra, hogy harmoni-kusan alkalmazkodjon környezetéhez, hogyképességeinek megfelelõen teljesítsen. Aminta 20–30%-a tekinthetõ veszélyeztetett-nek. Nekik lenne szükségük az egészségneve-lõ, prevenciós programokra.

A pszichoszomatikus tünetek jelentkezésigyakoriságával kapcsolatban, az adatokat fi-gyelve egy eléggé aggasztó kép rajzolódik ki.A tünetek jelentkezési gyakoriságuk miatt ko-moly veszélyeztetõ tényezõkként húzódnakmeg a serdülõk életében.

Az ember teljesítménye és viselkedésenagyban függ attól, hogy mennyire érzi magátegészségesnek. A környezettel való interakti-vitás lényege a megküzdés és az aktív kont-


110 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

roll. A problémákkal és a szorongással megkell küzdeni, hiszen amint felmérésünkben iskiderült, a szorongáskeltés az együttélésminden szintjén megfigyelhetõ. Érzékelhetõaz iskolákban is. Amikor nem kiszámíthatóakés nem átláthatóak a szabályok, megfelelõcselekvéssel a konfliktusok nem könnyen el-kerülhetõek. A tünetek azt tükrözik, hogymennyire tud vagy nem tud megfelelni a sze-mély a környezet kihívásainak. Úgy értel-mezhetjük, mint az egyén mûködésének me-taforáit. Ha a személy interakciós modelljeiváltoznak akkor a tünet is változik vagy meg-szûnik. A tüneti kommunikációt csak azon akörnyezeten belül lehet megérteni, amelybena személy él. Kutatásunk az alábbi tényekrederített fényt:

A megkérdezettek 6,7%-a a vizsgalat elõttifélévben (2001–2002-es tanév) soha nemérezte magát betegnek, 73,5% ritkán volt be-teg és 18,5% körül van azoknak a részaránya,akik naponta vagy hetente gyengélkedtek. Agyakori rossz közérzet, ami egyaránt lehettesti és lelki problémák kísérõje, a vizsgáltakközel felére jellemzõ. A diákok több mint15%-a gyakran érez szédülést. Soha vagycsak ritkán ideges a diákok 21%-a. Az inger-lékenység, a depresszió vagy levertség, a fej-fájás a megkérdezettek egyharmadát jellemzizavaró gyakorisággal.

Mivel az egészség számos tényezõ kölcsön-hatásának eredménye az emberek sokfélekép-pen egészségesek. Losonczi Ágnes (1989) azegészségesség megítélésének négyféle attitûd-jét írja le:

• Aki számára az egészség magától értetõ-dõ, természetes állapot, az élet velejárója.El sem tudja képzelni, hogy a mások bajaaz övé is lehet. Veszélyérzete nincs, nemfigyeli egészségének alakulását sem.

• Aki számára az egészség erény: „én nemengedem meg magamnak, hogy beteg le-gyek.”

• Aki számára az egészség lehet kötelességis. Ha valaki olyan munkát végez, amimegköveteli, hogy formában tartsa magátkötelességének fogja érezni, hogy egész-séges maradjon.

• Aki számára az egészség kapcsolódhat apályaalkalmassághoz is például a katona-

ság, a sport stb. megköveteli a testi-lelkiépséget.

Az egészségmodell mindig társadalmilagmeghatározott. A különbözõ történelmi ko-roknak megvolt a saját egészség-eszménye,amit a kor követett.

Az egészséges életmód betartásához isme-retekre is szükségünk van. Ezek képezik azegészségmagatartás informális alapját. Azegészségmegõrzési szokások interiorizálódásabiztosítja az egészségi öntevékenységet. En-nek társadalmi méreteket kell öltenie, a né-pesség tudatos törekvését kell képezze. Azöntevékenység annál több emberre lesz jel-lemzõ, minél szélesebbek az egészségi isme-retek.

Az iskolai egészségnevelõ programok infor-mációkat is nyújtanak az egészséges életmód-dal kapcsolatosan.

A kérdõívek segítségével az egészségmaga-tartásnak azt a vetületét is vizsgáltuk, hogyhogyan viszonyulnak a diákok az egészségmegítéléséhez. Tudatában vannak-e annak,hogy az egészség megõrzése aktív hozzáállástigényel. Az egészség megõrzésére vonatkozóelõítéletek elbírálására kértük meg õket.

A vizsgált populáció véleménye kettéoszlikannak megítélésében, hogy az egészség függ-eaz életmódtól. 41,6% azt állítja, hogy azegészség az életmód függvénye. 48,7% úgyvéli, hogy az egészség nem függ az életmód-tól. Látható, hogy szükség van az egészségne-velésre, mert a serdülõk nincsenek tudatábanannak, hogy életvezetési szokásaik felelõsekegészségükért.

Megállapítható, hogy az egészségre vonat-kozó hiányos ismeretek az egészséggel kap-csolatos hibás véleményekben is tükrözõd-nek. A vizsgált populációnak csak 48,7% vé-li úgy, hogy az egészség függ az életmódtól.Több a rendszeres szerhasználó (pl. drog,drognak minõsülõ egyéb készítmény) azokközött, akik csak adottságként értékelik azegészséget, mint azok között, akiknek meg-gyõzõdése, hogy az egészségükért nekik iskell tenniük valamit.

A tanulásra fordított idõ fordítottan ará-nyos az alkohol- és gyógyszerfogyasztás gya-koriságával. Ugyanez elmondható az iskolaiteljesítmény és a droghasználat összefüggésé-



szemle

rõl is. A drogokkal való visszaélõk tanulmá-nyi eredményei általában gyengék.

Léteznek veszélyeztetõ helyzetek és tevé-kenységek a serdülõk és fiatalok éltében,amelyek segítik a deviáns viselkedések meg-jelenését. Ilyen helyek a diszkók és a bulik.Az életkor növekedésével nõ a bulizás gyako-risága, ellenben a megrögzött bulizók számacsökken. Az iskolából való lógások gyakorisá-ga is emelkedik az életkorral. Azok, akik elis-merik, hogy gyakran lógnak a tanítási órákrólnagyobb gyakorisággal használnak élvezetiszereket.

A drogok elsõ kipróbálásának idõpontja14–16 éves korra esik, ez az életkor maga-sabb, mint a nyugati országok által jelzett ki-próbálási életkor. A droggal kísérletezõk avizsgált minta 3,4%-át teszik ki. A megkér-dezettek 1,6%-a ritkán, és 0,3%-a rendszere-sen fogyaszt kábítószereket. A leggyakrabbanhasznált drog típusok a cannabis származé-kok.

Az alkohol esetében az elsõ fogyasztás leg-gyakrabban 14–15 év körül történik.

A napi fogyasztók leginkább a töményszeszt részesítik elõnyben, majd a sör követ-kezik és legvégül a bor. A havonkénti fo-gyasztásban is hasonló a sorrend. A ritkán fo-gyasztók a bort és pezsgõt kedvelik majd asör, a vegyes és a tömény következik.

A szülõk alkoholfogyasztási szokásainakösszehasonlítása a serdülõk ivásainak gyako-riságával arra enged következtetni, hogy aszülõk alkoholizálása szociális örökségkénttovább adódik a gyermekeknek.

A vizsgált minta egyharmada soha nemgyújtott cigarettára. Az elsõ rágyújtás leg-gyakrabban 14–15 éves korban történik. Szig-nifikáns összefüggés van az elsõ rágyújtás ésa késõbbi dohányzás gyakorisága között.Azok, akik 14–15 éves korukban elkezdenekdohányozni, az esetek majdnem felénél kiala-kul a függõvé válás.

A felmérés idõpontjában, a megkérdezettek60,8%-a nem dohányzott, 15% ritkán gyújtrá, a havonta és hetente cigarettázók részará-nya 10% alatt van. A függõség által veszé-lyeztetett, naponta dohányzók aránya 15,4%.A legveszélyeztetettebb a 16–17 évesek, hi-szen a dohányzók kb. fele ehhez a korosztály-hoz tartozik.

Az alkoholfogyasztás és a dohányzás össze-függésével kapcsolatosan megállapíthatjuk,hogy legveszélyesebb azoknak a helyzete, akikhetente isznak (24%), mert 50%-uk napontadohányzik is. Azoknak, akik naponta fogyasz-tanak alkoholt, egynegyede dohányzik. El-mondható, hogy az alkoholfogyasztás, az ese-tek többségében együtt jár a dohányzással.

A szülõk dohányzási illetve alkoholfo-gyasztási szokásaik érdekes módon tükrözõd-nek az általunk vizsgált serdülõknél: úgy tû-nik, hogy az alkoholfogyasztásnál inkább azapa modellje az, amelyiket a serdülõ fiú átve-szi, míg a lányok az anyjuktól a dohányzásiszokást „öröklik”.

A serdülõk egészséges életmódját veszé-lyezteti a gyógyszerekkel szembeni hibásbeállítódottság és az a tény, hogy az elhasz-nált altatók/nyugtatók felét napi gyakoriság-gal veszik be.

A felmérés által szolgáltatott eredményekhozzájárulhatnak ahhoz, hogy reális képetkapjunk a serdülõk és fiatalok egészségmaga-tartásáról valamint ahhoz, hogy a mentálhigi-énés szemlélet nálunk is kibontakozhasson,hogy az egészségkultúra az általános kultúraaktív részét képezhesse. Lehetõség nyílik ar-ra, hogy az egészségtudat az önmagunkról va-ló tudás szerves részévé váljon, amely javít-hatja viszonyulásunkat egészségi állapotunk-hoz.

A fenti információk birtokában jobban feltudjuk készíteni szociálpedagógus hallgatóin-kat azokra a veszélyhelyzetekre, amelyeknekmegelõzésében és kezelésében részük lesz;megtudhatjuk, hogy milyen életvezetési kész-ségek kialakítására helyezzük a hangsúlyt amegelõzés során.

Irodalom

LOSONCZI Ágnes: (1989) Ártó-védõ társadalom,Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó.ALBERT-LÕRINCZ Enikõ–ALBERT Márton–DÉGIL. Csaba–SZABÓ Béla: (2003) Egészségmagatartásés droghasználat erdélyi fiatalok körében. In: Feketeéden, Kolozsvár, Scientia Kiadó.


112 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

D i ó s i P á l


Zuglóban élõ, 18–29 éves fiatalok körében,standard kérdõíves felvételt készítettük2001. szeptember 19. és október 21. között amegkérdezettek lakásán, személyes megkere-sés során.

A kutatáshoz használt 600 személyes min-ta a Zuglóban állandó lakosként élõ 1578918–29 év közötti fiatalról 3,8 százalékos, ará-nyos képviseletet ad nemek, életkor és a ke-rületen belüli lakóhely szerint.

A véletlen leválogatás révén az alapsoka-ság bármely tagjának egyenlõ esélye volt ar-ra, hogy a mintába vagy a pótmintába beke-rüljön.

A minta belsõ hibája 3 százalék, így ered-ményeinkbõl csak az ennél nagyobb eltéré-seknek tulajdonítunk jelentõséget.

A kutatás legfontosabb célja az volt, hogy afiatal felnõttek életprogramját meghatározókörülményeket, ezekre irányuló törekvései-ket a megrendelõ számára feltárjuk.

Errõl a népességrõl alig rendelkeztek infor-mációkkal, ezért munkánk az alábbi fonto-sabb témacsoportok vizsgálatára irányult:

• Milyen családokban, milyen lakásokbanélnek a zuglói fiatalok?

• Családi és személyes jövedelmek, né-hány vagyontárgy birtoklása, megszerzé-se (cseréjük) és ennek esélyei.

• Családi helyzet, családalapítás, gyermek-vállalás.

• Munkavégzés, tanulás, nyelvismeret.• Egészségi állapot, életmód, ezek kapcso-

lata.• Megérinti-e az önkormányzatiság a város-

központ nélküli városrész fiataljait?

Munkánk Jövõidõben címû zárótanul-mányát 2001. januárjában fejeztük be. Erretámaszkodva azokról az eredményeinkrõl

számolunk be az Új ifjúsági Szemle olvasói-nak, amelyek feltehetõen nem csak a Zugló-ban élõ fiatalokat jellemzik. Így dolgozatunk-ban az egészségi állapotról, az egészségkáro-sító szokások tényeirõl és ezek szubjektívmegítélésérõl megismert kép egy részét is-mertetjük. A minta összetétele a legfontosabbszocio-demográfiai változók alapján így ala-kult:

Nemek szerint: %

férfiak 45

nõk 55

Σ 100

Életkor szerint: %

18–20 év 19

21–23 év 24

24–26 év 32

27–29 év 25

Σ 100

Családi állapot szerint: %

nõtlen, hajadon 67

házas, élettársi kapcsolatban él 32

elvált 1

Σ 100

Foglalkozás szerint: %

tanuló 31

dolgozik 57

GYES, GYED 7

munkanélküli 4

htb., egyéb 1

Σ 100

Egészség és azt veszélyeztetõ életmód-elemek

Kutatásunk természete – a pillanatfelvétel ka-rakterû, kérdõíves felvétel – meghatározta,hogy a megkérdezettek egészségérõl és élet-módjáról azokat a témákat érdemes kiválasz-tanunk, amelyekrõl az egyetlen találkozásból

Kockázatvállalás a Zuglóban élõ fiatalfelnõttek életmódjában


szemle

álló, kérdõíves interjú során a fiatalok feszte-lenül beszélhetnek. Választásunk ezért esetta munkát, tanulást akadályozó betegségekidõtartamára, a rendszeresen igénybe vettegészségügyi ellátásokra, a fiatalok életénekegészségkárosító tényezõire és ezekkel kap-csolatos ítéleteikre.

Elsõként azt kell áttekintenünk, hogy azuglói fiatalok egészségi állapota milyenrendszeres ellátásokat tesz szükségessé. Azalábbi képet kaptuk:

Az igénybevett egészségügyi ellátások (%, N = 600)*

rendszeres orvosi kontroll 5

tartós gyógyszerhasználat 3

rendszeresen ismétlõdõ kórházi, vagy

szanatóriumi kezelés 1

egyiket sem 92

Σ 101

* A megkérdezettek több ellátást is megjelölhettek, ezért a

sorozat összege meghaladja a 100 százalékot.

A három megemlített eljárás alacsony arányaiazt jelzik, hogy a 18-29 év közötti fiatalok el-vétve szenvednek olyan betegségben, amelyfolyamatos ellátást vagy vizsgálatokat tenneszükségessé.

Vagy legalább is olyanban, amely annyirakellemetlen panaszokat okoz, hogy emiattmár orvoshoz kell fordulniuk. Ezt a megszorí-tást azért nem kerülhetjük el, mert tudjuk, abetegségtudatot gyakorta nem a panaszok, ha-nem a megszüntetésük érdekében tett lépé-sek váltják ki és apró panaszokkal gyakrannem megyünk orvoshoz.

Mindenesetre a zuglói fiatalok túlnyomótöbbsége elkerüli a folyamatos, vagy gyakortaismétlõdõ ellátást, kezelést.

Az arányok annyira egyoldalúak, hogy ahagyományos demográfiai csoportképzésmellett nem találtunk érdemi eltérést az át-lagértékektõl.

A súlyfelesleg mértékét jelzõ testtömeg in-dex kivételt képez, de erre akkor érdemesvisszatérnünk, amikor az elhízás problémájátmár körüljártuk.

A rendszeres ellátások igénybevételérõlmegismert kép elõrevetíti következõ eredmé-nyeinket. Betegség miatt aránylag kevesen

maradtak vagy maradhattak távol hosszabbidõre munkájuktól, tanulmányaiktól az utób-bi három év során:

1. ábra Mennyi ideig volt az utóbbi három évbenolyan betegsége, amely miatt nem tudott dolgoznivagy tanulni (%, N = 590)

A megkérdezettek közel kétharmada állította,hogy három év alatt egyáltalán nem voltolyan betegsége, amely gátolta volna a mun-kavégzésben, tanulásban.

A néhány naptól legfeljebb 3 hétig tartó há-rom idõtartam egyaránt 10% körüli csopor-tokra jellemzõ.

Az arányok a három hétig tartó betegségetkövetõen megtörnek, és ennél hosszabb ideigigen keveseknek kellett távolmaradniuk, vagyha kellett volna, akkor sem engedhették megmaguknak.

Ezt a gyanúnkat azért kellett megfogalmaz-nunk, mert feltételeztük, hogy nem csupán abetegségekkel járó kellemetlenségek szabá-lyozzák a munka- vagy tanulásképtelenséget.Hipotézisünk tarthatóságát több szempontszerint is ellenõriztük, de ekkor már egysze-rûbb mutatót használtunk.

Összevontuk a munkából, tanulásból ki-esett idõtartományokat és kizárólag azt figyel-tük, kellett-e (vagy lehetett-e) beteget jelente-niük a megkérdezetteknek. Két csoportképzõszempont eredményeire érdemes figyelnünk:az egy személyre jutó nettó jövedelemre és aháztartások generációs szerkezetére.

A jövedelmet a megkérdezettek kisebb kö-rében ismerjük, a generációs szerkezetet átfo-góan.

Kezdjük a szûkebb adatállományt jelentõ,jövedelem és a betegség miatt kiesett idõ kap-csolatával, ahol beérjük a volt ilyen betegsége-válaszokkal.


61%

11% 13%9%

3% 2% 1%

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

nem volt egy hétnélrövidebb

egy hét 2–3 hét egy hónap 2–3 hónap hosszabb

114 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Az utóbbi három évben volt olyan betegsége,amely miatt távol kellett maradnia munkájától,tanulmányaitól, az egy személyre jutó havi nettójövedelem szerint (%, N = 169)

nettó jövedelem %

40.000 forintig 32

40.001–70.000 forint között 37

70.001 forinttól 53

Σ 35

Kiemeléssel jelöltük a 70.000 forint feletti jö-vedelmûek válaszait. Adataink szó szerinti ér-telmezésben azt jelentenék, hogy a magasabbjövedelmûek egészségi állapota annyival rosz-szabb a kevesebb pénzbõl élõknél, hogy az át-lagot jelentõsen meghaladó arányban kellettbeteget jelenteniük. Ez annyira morbid, hogyleírni is nehezünkre esett. Értelmezésünk sze-rint ebben a csoportban inkább elviselhetõ abetegség miatti jövedelem kiesés, kevésbé tar-tanak a betegállomány miatti állásvesztéstõl,könnyebben vállalhatóak a gyógykezelésseljáró költségek. De ne menjünk messzire, hi-szen mindezt csupán mintánk nem egészenharmadából származó adatokra építhetjük,amelyekben valószínûsíthettük az alacsonyjövedelmûek túlreprezentáltságát.

Határozottabbak lehetünk a háztartások ge-nerációs szerkezete kapcsán, amely így kap-csolódik a betegség miatt kiesõ idõhöz:

1. táblázat Az utóbbi három évben volt-e olyan be-tegsége, amely miatt távol kellett maradnia mun-kájától, tanulmányaitól, a háztartások generációsszerkezete szerint (%, N = 590)1

volt nem volt Σfelmenõ kétgenerációs 42 58 100

egygenerációs 38 62 100

gyermekes kétgenerációs 31 69 100

háromgenerációs 18 82 100

Σ 39 61 100

Három csoport esetében is kiemeléssel jelöl-tük a „volt ilyen betegsége” oszlophoz tartozóadatokat. A szüleikkel élõ gyermektelenektõla szüleikkel és gyermekeikkel egy háztartástalkotó fiatalokig egyre nagyobb lépésekkelcsökken azok súlya, akik a felvétel elõtti há-rom évben bármilyen idõre is, de betegség

miatt maradtak távol munkahelyükrõl, isko-lájukból.

Távolmaradásra okot adó betegségrõl legna-gyobb arányban azok a megkérdezettek szá-moltak be, akiknek egyáltalán nem kell gyer-mek(ek)rõl gondoskodniuk, és kimagaslóarányban (47%) iskolába járnak, így betegsé-gük nem jár jövedelem kieséssel. Ebben acsoportban kell a betegség kellemetlen „járu-lékos következményeitõl” a legkevésbé tarta-niuk a fiataloknak.

Valamelyest csökken az ilyen betegségrõlbeszámolók súlya azokban a háztartásokban,amelyekhez a már önállósodott, de gyermeketnem nevelõ fiatalok tartoznak. Körükben a jö-vedelem- kiesés eleve nem kockáztatja gyer-mekek ellátását, nettó bevételeik kiugróanmagas arányban 70.000 forint felettiek. Aháztartásoknak ebben a körében is viszonylagkönnyen vállalhatóak a betegség testi pana-szokon túli következményei.

Lényegesen nehezebb helyzetben vannak amár önállósult, gyermeket nevelõ háztartá-sok. Gyermekeik ellátását amúgy is nehézzéteszi, hogy az így élõ fiatalok ismert jövedel-mei sokkal alacsonyabbak. Ilyen körülmé-nyek között nagyon meg kell fontolniuk,hogy mennyire vállalhatóak a beteg szerep-hez társuló következmények.

A háromgenerációs háztartásokban élõkgyakran kilátástalan helyzetét több oldalról iskörüljártuk. Az önállósodás reménye nélkülnevelik gyermekeiket szüleikkel közös lakás-ban, amelyen a megvalósítás esélyét kevéssélátva szinte valamennyien szeretnének vál-toztatni. Ismert nettó jövedelmeik mindany-nyiuk esetében az egy személyre jutó 40.000forint alattiak. Körükben már nagy bátorságkellene, hogy betegség miatt kimondják: nemér a nevem. Amint látjuk, csak elvétve mond-ják.

A munkavégzés és a tanulás átmeneti aka-dályoztatásáról megismert kép azt jelzi, hogynem csak a testi-lelki panaszoktól függ, mikorés kik válnak beteggé a zuglói fiatalok közül.Vajon az életkörülményekben, szokásokbanmeglévõ kockázati tényezõk is társadalmilagtagolt módon fordulnak elõ, és ennek megfe-lelõ tagoltsággal ismerik fel azokat, mint aho-gyan társadalomfüggõnek találtuk megbetege-déseiket?



szemle

Meg kellett határoznunk, van-e a zuglói fia-taloknak olyan csoportja, amelyben úgy lát-ják: szokásaik, életkörülményeik tartalmaz-nak olyan elemeket, amelyek veszélyeztethe-tik egészségüket. A 600 fõs minta 23százaléka úgy vélte, életmódjában, és körül-ményeiben nem fordulnak elõ ártalmas szo-kások, veszélyes mozzanatok. Több mint két-szer ekkora (49%) az a kör, amelyben azt állí-tották, nem tudnak ilyen mozzanatokról, delehetnek. Ismeri az életkörülményeiben, szo-kásaiban tettenérhetõ veszélyes tényezõket,állította 27 százalék, 1% nem tudott válaszol-ni kérdésünkre.

Ezek alapján egy 162 fõs körben kérhettükaz egészségüket kockáztató tényezõk megjelö-lését. Egyetlen ártalmas tényezõt 70% említett,kettõt 22% és 4–4% három, ill. négy választadott. Minden megemlített elemet kódoltunk,ezekbõl képeztük az egészségre ártalmas élet-mód és életkörülmény mozzanatok – szubjek-tív ítéleteken alapuló – rendezett sorát:

Milyen dolgok árthatnak az egészségének (%, N = 162)*

saját dohányzása 40

különbözõ konkrét környezeti ártalmak

(lég- és más szennyezések, zaj stb.) 28

mások dohányzása 20

stressz (idegeskedés, munkaterhek stb.) 13

serkentõk, bódítók használata (szesz, kávé,

drog, gyógyszer stb.) 7

megnevezetlen környezeti ártalmak 6

táplálkozás (rendszertelen, sok, kedvenc ételek

túlzott fogyasztása stb.) 4

modern függõség (számítógép, játékgép stb.) 3

mozgásszegénység (mozgás, sport,

fittség hiánya, elégtelensége) 2

szûkölködés bármiben (magas árak, alkalmatlan

lakás, más javak elérhetetlenek stb.) 1

kapcsolati zavarok (családi, partneri és

más társas gondok stb.) 1

más életélvezetek (bulik, szórakozás stb.) 1

egyéb, egyenként besorolhatatlan válaszok 14

Σ 140

* A megkérdezettek több választ is adhattak, ezért a

sorozat összege meghaladja a 100 százalékot.

Rendezett sorunkat ott választottuk el cezúrá-val, ahol befejezõdnek a 10 felett említettkonkrét ártalmas mozzanatok. Az így elhatá-

rolt felsõházban találjuk a még figyelemre-méltó súlyú kockázati tényezõket, a további-akban mind nagyobb szerephez juthatott avéletlen. Ennek alapján a megkérdezettek el-sõsorban saját és mások káros szenvedélyei-tõl, a környezetükben vagy a munkában és ta-nulásban elõforduló, fizikai és lelki terhelé-sektõl féltik egészségüket.

Az interjú késõbbi része a szokásaikkal,munkájukkal, tanulásukkal összefüggõ kocká-zati tényezõkrõl közvetlen kérdéseket is tar-talmazott. Az elmondhatónak tekintett té-nyek nyomán így alakult a megkérdezettekhelyzetjellemzése:

2. ábra A túlsúlyosság és a dohányzás elõfordulása(%, N = 600, 600)

3. ábra Az alkoholfogyasztás és a kapkodó munka,tanulás elõfordulása (%, N = 600, ill. 564)

4. ábra A kedvtelésbõl végzett testmozgás elõfor-dulása (%, N = 564)

Az öt kockázati tényezõt a legszigorúbbanvett érintetlenek csökkenõ sorrendjében ábrá-zoltuk. A legkevésbé a túlsúllyal kell számol-niuk a fiataloknak, gyakrabban fordul elõ adohányzás és az alkoholfogyasztás, majd azegyenetlen munka, tanulás következik, és aleggyakrabban a mozgáshiány fenyegeti amegkérdezetteket.


76%

15%7%

2%

68%

11%

21%

0%

15%

30%

45%

60%

75%

nincssúlytöbblete

4–5 kg 6–10 kg 11–15 kg nem dohányzik néha rendszeresen

40%

60%

14%

53%

26%

7%

0%

20%

40%

60%

nem fogyaszt fogyasztszeszesitalt

egyenletes terhelés

elvétve kapkodó

rendszeresen mindig csúcson

8%

25%

21%

13%

9%

24%

0%

10%

20%

30%

naponta heti néhányszor heti egyszer havontatöbbször

ritkábban soha

116 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Közülük hármat (a dohányzást, a serkentõkrévén az alkoholfogyasztást és a stressz kap-csán a kapkodva egyenetlenül végzett mun-kát, tanulást) korábban maguk a megkérde-zettek is a leggyakrabban elõforduló, ismertkockázati tényezõk körébe sorolták. A szub-jektív ítéletekkel is megerõsített triászt egy ri-zikófaktorral szûkítenünk kell, ha arra is fi-gyelünk, vannak-e az átlagosnál jobban ve-szélyeztetett csoportok a megkérdezettekkörében. A diákéveken túljutott 417 fiatal kö-rében a foglalkozás szerint jelentõs eltérése-ket láttunk az alkoholfogyasztás és a rendsze-res dohányzás kapcsán. Az átfogó képet jel-lemzõ, részletezõ oszlopdiagramok után azalkalmi dohányosokat elhagyhatjuk.

Az alkoholfogyasztás, ill. a rendszeres dohányzásemlítése, foglalkozás szerint (%, N = 417, 417)

alkohol- rendszeres

fogyasztás2 dohányzás3

vezetõ, értelmiségi 46 11

kf. szellemi, irodai alk. 62 18

szakmunkás 73 36

szakképzetlen fizikai m. 46 36

önálló 67 20

még nem dolgozott 44 17

egyéb 57 36

Σ 62 25

Mindkét kockázati tényezõ esetében kiemelés-sel jeleztük az átlagnál figyelemre méltóan ma-gasabb arányokat. A dolgozók legnagyobb sú-lyú (36%) csoportja, a szakmunkások esetébenegybecsengenek a kiugróan magas értékek. Aztkell mondanunk, hogy a szubjektív ítéletekbenis kockázatosnak minõsített dohányzás elsõ-sorban a szakmunkások egészségét fenyegeti ésa kimagasló arányú alkoholfogyasztás biztosanhozzáadódik kockázataikhoz.

Egy másik csoportképzõ szempont, a ne-mek szerinti eltérések mentén ismét a kocká-zati tényezõk halmozódásának lehetünk ta-núi. Az alkoholfogyasztás és a rendszeres do-hányzás mellé ebben az esetben belép azelhízottság is. Nem a megkérdezettek többlet-súlyra vonatkozó becslései alapján, hanem atestmagasságukra és testsúlyukra vonatkozóválaszokból számított testtömeg-index (TTI)figyelembe vételével. A nemzetközileg alkal-

mazott: testsúly/magasság négyzete képletalapján a TTI értékeit öt fokozatba sorolják:

TTI felvételünkben %

normális 25,1-ig 85

enyhe túlsúly 25,1-27,0 között 8

mérsékelt elhízás 27,1-31,0 között 6

súlyos elhízás 31,0-44,0 között 1

igen súlyos elhízás 44,1 felett 0

Az alkoholfogyasztás, ill. a rendszeres dohányzásemlítése és a normális mértéket meghaladó test-súly, nemek szerint (%, N = 600, 600, ill. 597)

alkohol- rendszeres normális

fogyasztás4 dohányzás5 feletti TTI6

férfiak 73 28 22

nõk 50 16 9

Σ 60 21 15

A férfiak csoportját és adataikat kiemelésselkülönböztettük meg, mert mindhárom kocká-zati tényezõ érdemben magasabb aránybanfordul elõ körükben, mint a nõknél. Ez azegybeesés megnöveli a fiatal férfiak fenyege-tettségét, amelynek jelenleg bizonyára mégkevés a következménye.

Az eddigiek alapján azt kell mondanunk,hogy a Zuglóban élõ fiatalok közül az elkövet-kezõ 15–20 év során elsõsorban a férfiak, ill. aszakmunkások körében várható jelentõsebbarányban, hogy a mai fokozott fenyegetettségbetegségekben manifesztálódik. A két csoport-jellemzõ nagyfokú egybeesést jelent, hiszen aférfiak 45 százaléka szakmunkás. Nem gépie-sen vetítjük elõre a mai szenvedélyeket, táp-lálkozási szokásokat, hanem abból indulunkki, hogy ezek mindegyike nehezen változtat-ható életmód elem. Abban inkább bízhatunk,hogy az egymást követõ generációk nem köve-tik elõdjeik rossz választásait, mint abban,hogy egy nemzedék tagjai jelentõs aránybanfeladják önveszélyes gyakorlatukat. A szenve-délyek, rossz beidegzõdések ugyanis nemazért maradnak fenn, mert gyakorlói tájékozat-lanok, vagy érvekkel nem lehet eljuttatni õketcselekedeteik veszélyességének belátásáig.

Felvételünk tanúsága szerint ezek a megál-lapítások a Zuglóban élõ fiatalokra is érvé-



szemle

nyesek. Az öt közvetlen kérdéssel vizsgált,veszélyes életmódelem esetében megnéztük,hogy a kockázatok által legjobban érintettek,milyen arányban állították: életmódjukban,szokásaikban vannak egészségükre ártalmasdolgok. Az ötféle érintettség esetében az aláb-bi képet kaptuk:

A veszélyes életmódelemektõl érintettek milyenarányban tudnak egészségüket kockáztató ténye-zõkrõl (%, N = kockázati tényezõnként változó)

n tud valamilyen Σ% a Σ alapját

kockázatról függetlenül képzõ N

annak mibenlététõl

rendszeres

dohányzás 126 56 27 600

túlsúlyosak 90 35 27 597

gyakran

egyenetlen

terhelésûek 184 34 28 564

alkohol-

fogyasztók 360 31 27 600

mozgás-

szegények 278 28 27 600

Rendezett sorunkat három sávra tagoltuk. Ez-zel jelezzük, hogy közel sem azonos módontársul a veszélyeztetettséghez annak ismere-te. Az így megkülönböztetett három sávrólkülön-külön is érdemes szót ejtenünk.

A közvetlenül is kérdezett kockázati elemeksorában sajátos helyzetû a dohányzás. A rend-szeresen dohányzók körébõl az átlagos aránykétszeresét is meghaladja azok súlya, akik el-fogulatlan mérlegelés nyomán biztosak egész-ségük veszélyeztetettségében. Ez a tudás nemjelent garanciát a dohányzás elhagyására,azonban pontosan jelzi, hogy a tájékoztatásvagy ellenkampány (a nem tetszõ megnevezéstörlendõ) a további négy kockázati tényezõ-höz képest messzemenõen hatékony. Legalábbis az ismeretek dimenziójában. Ettõl a rend-szeres dohányosok – ha nem is vidáman, hi-szen mitõl lennének vidámak megbélyegezett,gyakran megszégyenítõen is elkülönített hely-zetekben? – még most is szívják a füstölniva-lót. Értelmezésünk szerint a harcos antinikoti-nista kampányok az ismeret elterjesztésén túl,az érintettek dacos ellenérzéseit is kiváltják.Meglátásunk szerint nem várat magára sokáig

az amerikai Nemzeti Dohányos Szövetséghez(National Smokers Alliance) hasonló, jogvédõszervezet hazai megalakítása, zöld számmal,jogsegély szolgálattal.

A középsõ sáv rohamosan növekvõ számúérintettjei, éles töréssel alacsonyabb, de prak-tikusan azonos szinten tudják: életükben,szokásaikban elõfordul valamilyen egészség-károsító mozzanat. Elkülönítve csak az alko-holfogyasztásról kell említést tennünk. Eztminden más kockázati tényezõnél gyakoribbelõfordulása, és a veszélyismeret alacsonyszintje egyaránt indokolja. Úgy gondoljuk,egymástól elválaszthatatlan a széleskörûszeszfogyasztás és az alacsony mértékû ve-szélytudat. Elsõsorban azért, mert évezredesszokások, szinte liturgikus szertartások öve-zik az alkoholélvezet (de említhetjük a terme-lést és minõsítést is) mindennapjait és ünne-peit. Kultúrája válogatja, hogy hol a sör ürü-gyén alakult ki az Oktoberfest hagyománya,hol pedig a szürethez kötõdõen kellett Baccha-náliát tartani. Mindenesetre a termékenységünnepléséhez és reményéhez történelmilegés napjainkban egyaránt kapcsolódik a nemesés a nemtelen szeszpusztítás gyakorlata.Ösztönközeli lényegén kívül a mérték és azalkalom váltak az elfogadás kulcsszavaivá.Miért tartanák kockázatosnak? Esetleg sajnál-ják, vagy megvetik, aki nem vidám részeggéissza magát.

A veszélytudatosság sorozatának alsó, mar-ginális tagjával a soha vagy csak igen ritkántestmozgási lehetõséghez jutókat választottukel. Ezt a csoportot az különbözteti meg a sorminden más tagjától, hogy az átlagosan 27százalékos veszélyismerettõl hibahatáron be-lüli, és így egyedüliként nem szignifikáns elté-rést találtunk. Sõt, bizarr ellentmondásként anaponta valamilyen mozgási alkalmat találók-nak magasabb (35%) a veszélyeztetettség is-meretük. Õk talán éppen ezért keresik a moz-gás lehetõségét. Mindenesetre a mozgáshiány– heti egy alkalomnál ritkább testmozgás – ésa betegségkockázat ismeretének kapcsolatát ta-láltuk a leggyengébbnek. Úgy látjuk, hogy afittnes kultusz még divatjelenségként sem törtrá a zuglói fiatalokra.

Az imént kulcsszóként emlegettük az alka-lom és a mérték kifejezéseket. Felvételünkbenaz alkoholfogyasztás kapcsán az alkalmakat,


118 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

a rendszeres dohányzás esetében a napontaelszívott cigaretták mennyiségét vizsgáltuk.Az ivási szokásokról ilyen képet kaptunk:

Az alkoholfogyasztás jellemzõi (%, N = 600)

társaságban, szórakozás közben 52

otthon, családja körében 4

társaságban és otthon is 3

egyedül is, ha kívánja 1

egyáltalán, vagy szinte soha 40

Σ 100

A rendezett sor arról ad képet, amit a szeszfo-gyasztás jellegérõl már leírtunk: igen erõsszabályok korlátozzák, mikor megengedett azivás. Örömben, gyászban és természetesen„más fontos alkalmakkor” – az egyszeri plébá-nost idézve. Legfeljebb ezekrõl nem beszé-lünk. Ha a válaszok elfednének másféleszeszfogyasztási gyakorlatot, egyben biztosaklehetünk: a megkérdezettek a társasági ivásttekintik társadalmilag elfogadhatónak, míg azegyéb helyzeteket deviánsnak tartják. Vála-szaikkal a szállóigét közvetítik: „ökör iszikmagában”.

A rendszeresen dohányzók körében (126személy) pipást vagy szivarozót egyáltalánnem találtunk. Mindannyian több-kevesebbcigaretta elszívásáról számoltak be, ilyen ará-nyokban:

A rendszeres dohányzók napi cigaretta adagja (%,N = 126)

1–5 szál 3

6–10 szál 25

11–20 62

21–30 5

31–40 3

nem tudja megmondani 2

Σ 100

A válaszok elsõként azt teszik nyilvánvalóvá,hogy a rendszeres dohányzás a megkérdezet-tek értelmezésében napi gyakorlatot jelent,hiszen töredékük kivételével képesek voltakmeghatározni a naponta elszívott cigarettamennyiségét. Másodsorban pedig azt, hogytöbbségük esetében az elfüstölt dohány a na-pi egy dobozhoz közelít, ha csak – a szépíté-

sek miatt – nem haladja meg ezt a mértéketis. Nem tévedünk nagyot, ha valószínûsítjük:a rendszeres dohányosok többsége ébren töl-tött idejében félóránként elszív egy-egy ciga-rettát. Ez pedig akkora nikotin és kátrány-bombát jelent szervezetük számára, amelyethosszabb távon csak kevesen viselnek el ko-moly megbetegedés nélkül. A feltehetõ követ-kezmények részletezése nem a mi feladatunk.Egyénenként szakorvos, egészében pedig anépegészségügy illetékességébe tartozik.

A férfiak és a nõk alkoholfogyasztása ésrendszeres dohányzása közötti eltérést – tá-gabb értelmezésben – már jellemeztük, vi-szont adósak maradtunk egy elhanyagolhatat-lan kapcsolattal, mindkettõ drága mulatság.Ezek költségeit ugyan nem kérdeztük, viszontismerjük a nettó jövedelmükrõl beszámolókalkoholfogyasztási és dohányzási adatait. Eztláttuk:

2. táblázat Alkoholfogyasztás, a személyes nettóhavi jövedelem szerint (%, N = 181)7

nem fogyaszt fogyaszt Σ40.000 forintig 51 49 100

40.001–70.000 között 33 67 100

70.000 felett 26 74 100

Σ 40 60 100

3. táblázat Dohányzik-e, a személyes nettó havi jö-vedelem szerint (%, N = 181)8

nem alkalmanként rendszeresen Σ40.000 forintig 74 9 17 100

40.001–70.000 55 17 28 100

70.000 felett 52 4 44 100

Σ 62 12 26 100

Az átlagértékek a szeszesital esetében semmi-vel, a dohányzás kapcsán pedig csak kevésseltérnek el a teljes mintában megismert adatok-tól. Kiemeléseink viszont mindkettõnél azo-nos tendenciát jeleznek: a jövedelem emelke-désével párhuzamosan határozottan csökkenazok súlya, akik nem élnek az adott élvezettelés ugyancsak markánsan emelkedik az alko-holt fogyasztók és a rendszeresen dohányzókaránya. Azt nehezen hihetnénk, hogy a ki-



szemle

sebb keresetûek inkább igazodtak egy feltéte-lezett elváráshoz és emiatt az alkoholfogyasz-tók, ill. dohányosok egy része eltitkolta szo-kásait. Inkább hajlunk arra, hogy elfogadjuk:adataink azt mondják, amirõl szólnak, az ala-csony jövedelmûek kevésbé engedhetik megmaguknak az alkoholfogyasztás és a dohány-zás veszélyes élvezetét.

Összefoglalás

Kutatásunknak ebbõl a szegmensébõl elsõ-ként azt tartjuk kiemelendõnek, hogy a nehe-zebb helyzetben élõk kevésbé engedhetikmeg maguknak a betegszerephez kapcsolódóhátrányokat, elsõsorban a munkavégzésbõl,ill. a tanulmányaikból való kiesést. Ez elsõ-sorban a szüleikkel és gyermekükkel élõ, há-romgenerációs háztartásokhoz tartozókatérinti, de kisebb súllyal a gyermeket nevelõés kétgenerációs családban élõkre is érvé-nyes.

Az egészségre ártalmas rizikófaktorok sorá-ban a szubjektív vélekedések és a tényekrõlmegismert beszámolók együttes értelmezésenyomán elsõsorban az alkoholfogyasztást és adohányzást találtunk figyelemre méltónak.Mindkettõ kapcsán úgy láttuk, hogy a szak-munkások körében az átlagot jelentõsen meg-haladó mértékû fenyegetést jelentenek. A ve-szélyeztetettség eltéréseit szemlélve a férfiakesetében az alkohol és a rendszeres dohány-zás mellett az elhízás is a halmozott kockáza-ti tényezõk sorába lép.

A különféle rizikófaktorok érintettjei közülcsak a rendszeresen dohányzók állították 50% feletti mértékben, hogy életmódjukban elõ-fordul egészségüket veszélyeztetõ mozzanat.

Említésre méltó kapcsolatot találtunk a sze-mélyes jövedelem és az alkoholfogyasztás, ill.a rendszeres dohányzás között. A magasabbjövedelmûek körében mindkét kockázatielem gyakrabban fordul elõ.

Befejezésként azt kell hangsúlyoznunk,hogy dolgozatunk olyan fiatal felnõttekrõlszól, akik Budapest kisszámú „jobb kerületé-nek” egyikében élnek, a fõvárosban lakó fia-talok jelentõs része a most látottnál több koc-kázatnak lehet kitéve.

Jegyzetek

1 A táblázathoz χ2 = 8,00706 és p < 0,05 érté-kek tartoznak, szignifikáns adatokat jelezve.

2 A forrástáblázathoz χ2 = 19,31040 és p <0,01 értékek tartoznak, erõs szignifikanciátjelezve.

3 A forrástáblázathoz χ2 = 42,12318 és p <0,001 értékek tartoznak, igen erõs szig-nifikanciát jelezve.




7 A táblázathoz χ2 = 7,62977 és p < 0,05 ér-tékek tartoznak, szignifikáns adatokat jelez-ve.

8 A táblázathoz χ2 = 11,24739 és p < 0,05értékek tartoznak, szignifikáns adatokat je-lezve.



szemle

Az ifjúságügy mint önálló diszciplína és a hoz-zá kapcsolódó egyéb tudományterületek (ifjú-ságkutatás, -szociológia, -politika stb.) érvényes-ségét alapjaiban kérdõjelezheti meg egy olyantársadalmi csoport jelentkezése, amely az ifjú-ságügy öndefiníciós kísérletei alapján a diszcip-lína célcsoportja lehetne ugyan, de ennek elle-nére mégsem jelenik meg sem az érdekérvénye-sítésben, sem az ügyfelek között. Szociológiai,kisebbségkutatási, sõt politikai közhelyet alkal-mazva állítható, hogy felkészületlennek és hiá-nyosnak, sõt bizonyos tekintetben diszkrimina-tívnak tekinthetõ az ifjúságügy minden olyanszintje, amelyen – bizonyos sajátossága, példáulspeciális identitása, szociális, etnikai vagyegészségügyi helyzete miatt – egy ifjúsági cso-port nem jut hozzá a korosztálya számáraegyébként hozzáférhetõ szolgáltatásokhoz.

Súlyosan és halmozottan fogyatékosemberek

A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerme-kek és fiatalok egy ilyen csoportot alkotnak.Helyzetük, és a legtöbb szolgáltatásban valórészvételük hiánya nem csupán az ifjúságügyvaliditását kérdõjelezi meg, hanem súlyos hi-ányosságokra mutat rá a szociális ellátások te-rén is. A közoktatásból való kiszorulásuk azintézményesített és jogszabályokba foglalthátrányos megkülönböztetés megvalósulásátis felvetheti. Súlyosnak tûnõ, de igazolhatóállítás továbbá, hogy többszörös hátrányba ke-rülésük oka alapvetõen nem fogyatékosságuksúlyossága, és nem is a sokat és gyakran emle-getett költségvetési korlátok. A súlyosan éshalmozottan fogyatékos gyermekek és fiatalokjelenleg elsõsorban a szociális segítõrendszerdiszfunkciói, a család- és egyéb támogatásokaránytalansága és az 1993-as közoktatási tör-vény okán szenvednek fokozott hátrányt.

De kit nevezünk súlyosan, halmozottan fo-gyatékosnak?

Eszter 5 éves, kövérkés, mosolygós termé-szetû kislány; súlyosan, halmozottan fogya-tékos. Édesanyja a terhesség alatt magabiz-tos volt, hiszen elsõ szülése problémamen-tes volt, a vizsgálatok rendben mentek,ráadásul akkor már 12 éve volt ugyanaz anõgyógyásza, férje egykori osztálytársa, aki-ben az egész család százszázalékig megbí-zott. A terhesség végén azonban a nõgyógy-ász ágynak esett, így hetekig egy kollégájahelyettesítette. A szülés rendben ment egé-szen addig, amíg néhány perccel születéseután Eszter légzése le nem állt. Újraélesztet-ték, benntartották a kórházban, majd né-hány nap és a megfelelõ vizsgálatok utánmegkapta a család a diagnózist: Eszternekmegsérült az agya, fogyatékosként kell élnie:„meg se fog mozdulni, hagyja itt, majd mielhelyezzük valahol…” – mondta az osztá-lyos nõvér. Klára, Eszter édesanyja nem nyugodott belea hirtelen kapott súlyos diagnózisba, és nem„hagyta ott” a kórházban a kislányt. 8 hó-napig járta az országot, elõbb a közeli nagy-város orvosi egyetemének vezetõ professzo-raihoz, majd más orvosok vizsgálataira törtutat magának. Végül egy neves budapestiklinikán a neurológus fõorvos részletesenelmagyarázta, mi történt: valamilyen okbólEszter agyvérzést kapott, amely kiterjedtagya jelentõs részére; az agyvérzés követ-keztében megsérült az agynak a mozgásko-ordinációért felelõs része, emiatt Eszter va-lószínûleg egész életében súlyosan mozgás-sérült lesz; mivel a beszéd az emberi testegyik legfinomabb mozgása, beszélni való-színûleg sosem tanul majd meg. Klára, ha-bár ezek után teljesen összetört, és napokigzokogott, mégis megbecsüléssel és tisztelet-

Életmód–élethelyzetPe t r i G á b o r – Ve r d e s Ta m á s

„...halál vagy távollét majd helyrehozza...”1

A Z I F J Ú S Á G P O L I T I KA É S A S Ú LYO S A N , H A L M O Z O T TA N F O GYAT É KO S F I ATA L O K

122 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

tel beszél errõl az orvosról – „…õ legalább aszemembe nézett és elmondta…”. Azóta kiderült: a diagnózis pontos volt. Esz-ter teljesen képtelen az önellátásra, öltöztet-ni, vécéztetni, etetni kell. Azonban évekalatt, a gyógypedagógiai fejlesztések soránmegtanult néhány rövid, egyszótagos, be-szédre emlékeztetõ hangot, ahogy a gyógy-pedagógus hívja, szignált: van külön hang a„segíts”-re, az „enni”-re, a „WC”-re, a „kö-szönöm”-re, az „utállak, hagyj békén”-re, ésa repertoár egyre nõ. A gyógypedagógusokazzal bíztatják a családot, hogy Eszter ha-marosan olyan kommunikációs tábla hasz-nálatát is megtanulhatja, amelyen képekremutatva kommunikálhat; késõbb, ha sokatdolgoznak rajta, talán még jelképeket ismegtanulhat majd és esetleg olvasni…2

Több definíciója közül a legelfogadottabb,orvosi és pedagógiai eredetû változata szerinta halmozott fogyatékosság „olyan állapot,amely egy vagy több azonos vagy egymástólfüggetlen idõben fellépõ biológiai sérülés/ká-rosodás következményeként jön létre, és többfunkcióterültre kiterjedõ fogyatékossággal jár.[…] Klasszikus formája a korai organikusidegrendszeri sérülés következményes képemotoros, érzékszervi, beszéd-, értelmi fogya-tékossággal, ill. ezek különbözõ kombiná-ciójával.”3 „Esetükben a leggyakoribb a sú-lyos, agyi eredetû mozgáskorlátozottság és amotoros beszédzavar kombinálódása, de a sú-lyos értelmi fogyatékosság is elõfordulhat.”4

Tehát ezek az emberek többnyire kerekesszé-ket használó mozgássérültek, gyakran be-szédképtelenek. Különbözõ mértékben, detöbbségükben középsúlyos vagy súlyos értel-mi fogyatékosok, és nagy számban akad kö-zöttük olyan, akinek valamilyen fokú látás-vagy halláskárosodása is van. Ezen kívül álta-lában számolni kell különbözõ krónikus ideg-rendszeri vagy belgyógyászati betegségek je-lenlétével is.

Számuk Magyarországon 12.000–17.000 kö-zött mozog. Ez a szám a Kézenfogva Alapít-vány IME programja5 során elvégzett orszá-gos, nagymintás felmérés során kalkulálódott.Az eredmény a – fogyatékosság típusáról, sú-lyosságának megállapításáról döntõ – Tanulá-si Képességeket Vizsgáló Szakértõi és Rehabi-

litációs Bizottságok, illetve MozgásvizsgálóSzakértõi és Rehabilitációs Bizottságok általévente megvizsgált, és súlyosan, halmozottanfogyatékosnak minõsített gyermekekre vonat-kozó számadatok felszorzásából adódott. Azígy kapott szám megfelel a nemzetközi érték-nek, azaz a súlyosan, halmozottan sérültek ateljes népesség állandó hányadát adják.Ugyanakkor mára széles körben elterjedt köz-hely az orvosi rehabilitációban és a gyógype-dagógiában, hogy – az orvostudomány eszköz-tárának fejlõdésével – a súlyos károsodással,szervi elváltozással, idegrendszeri sérülésselszületõ csecsemõk életesélyei javulnak, ígyegyre több, súlyosan fogyatékos csecsemõ éskisgyermek marad életben. Népességen belüliszámuk lassan, de folyamatosan emelkedik.Mindazonáltal a gyógypedagógiai és szociálisszakma, valamint az érintettek is hangsúlyoz-zák, hogy a súlyosan, halmozottan sérült sze-mélyeket nevelõ és ellátó családok is érintet-tek, hiszen a fogyatékos családtag alapjaibanbefolyásolja a család szerkezetét, belsõ és kül-sõ kapcsolatrendszerét, anyagi helyzetét, acsaládtagok egészségi állapotát.6 Ennek értel-mében a szociális és más segítõ stratégiák ki-dolgozásánál õk is figyelembe veendõk, azazaz érintettek száma 60.000–90.000 fõ közöttlehet.

A súlyosan, halmozottan fogyatékos embe-rek túlnyomó része családban él.7 A szakiro-dalom hangsúlyozza, hogy milyen fontosminden gyermek életében a családi szociali-záció, amelynek pedagógiai, pszichológiai,emocionális elõnyei valószínûleg nem szorul-nak bizonyításra. A fogyatékos gyermek csa-ládon belüli helyzetét tárgyaló irodalom rész-letesen elemzi a gyermekük nevelését felvál-laló családok minden szempontból speciálishelyzetét, külön hangsúlyozva a meg-növekedett terhek okozta traumát, az életmi-nõség végleges romlását, valamint a szülõk ésgyakran az ép testvérek vagy a közeli rokon-ság életpályájának módosulását.8 A gyógype-dagógiai szociológiában, családterápiában ál-talánosan elfogadott tény továbbá, hogy a fo-gyatékos gyermekeket, fiatalokat nevelõcsaládok közül általában a súlyosan és hal-mozottan fogyatékosok családjai vannak alegnehezebb helyzetben.

Az érintett családok életkörülményei

Életmód–élethelyzet


szemle

Fogyatékos emberekre vonatkozólag háromnagy adatforrás létezik. A társadalombiztosí-tás által nyilvántartott rokkantsági nyugdíja-sok és járadékosok száma nyilvánvalóan ala-csonyabb a valós számnál. Az érdekvédelmiszervezetek tagnyilvántartása csak a tagokattartalmazza, ami szintén kisebb érték a teljespopulációnál. A statisztikai-szociológiai fel-mérések adatai gyakran egymásnak ellent-mondóak, fõleg az adatfelvételek módszertanisajátosságai miatt.

Eddig Magyarországon csupán egyetlen át-fogó, nagymintás, szociológiai szempontú fel-mérés készült súlyosan és halmozottan fogya-tékos embereket nevelõ családok életminõsé-gével kapcsolatban, melyet a KézenfogvaAlapítvány Bass László szociológus vezetésé-vel 2002 és 2003 között végzett.9 A mintegy500 érintett családot fölkutató és vizsgáló or-szágos kutatás eredményei a következõkbenkerülnek vázlatos összefoglalásra.

Súlyosan és halmozottan fogyatékos sze-mélyek valamennyi társadalmi rétegben azo-nos arányban találhatóak. Ennek megfelelõenfeltételezhetõ, hogy e fogyatékosság kialaku-lása egyáltalán nem kötõdik a hátrányos szo-ciális státuszhoz.10

A fogyatékos gyermeket, fiatalt nevelõ csa-ládok körében – eltérõen a vonatkozó szakiro-dalom pszichológiai alapú, és családterápiástapasztalatokon nyugvó feltételezéseivel –nem magasabb a válások száma, viszont ma-gasabb az átlagos gyerekszám, mint a teljesnépességben.11 Ennek oka valószínûleg egy-részt az, hogy a családok a súlyosan fogyaté-kos gyermek születése után fokozottan vágy-nak ép gyermekekre; másrészt az ép kistest-vérek születése és a magasabb gyerekszámmagyarázatot adhat a válások alacsonyabbszámára is. Tehát a sérült gyermek családonbelüli nevelkedése nem feltétlenül „veri szét”a családot, sõt alapjául szolgálhat az erõsebbcsaládi kohéziónak is (lásd az 1. számú áb-rát).

A vizsgált családok 53,4%-ában az anyainaktív (bevételei a GYES, a GYED, a nyugdíjvagy a rokkantnyugdíj formájában érkeznek),22%-ában ápolási díjat kap, 8,6%-ában ház-tartásbeli, vagy eltartott, végül 2,6%-ábanmunkanélküli. Megfordítva azt mondhatjuk,

hogy a súlyosan, halmozottan fogyatékosgyermekeket nevelõ családokban az anyákmindössze 13,4%-a aktív keresõ, míg ez aszám a teljes népességben 56,5%. (Az apákesetében nincs számottevõ különbség amunkaerõ-piaci aktivitásban, mindkét popu-láció esetében 68% körüli érték mérhetõ.) Ezazt jelenti, hogy a halmozottan fogyatékosgyermeket nevelõ családban az egyik szülõ –általában az anya – tartósan, vagy végleg ki-esik a munkaerõpiacról. Az átlagnál feltehe-tõen népesebb család így egyetlen keresõretámaszkodik, mindezzel anyagi helyzete dön-tõen és tartósan romlik.12

A családok több mint 73%-a a létminimumalatt él. Ez a szám még az elõzõek ismereté-ben is meglepõen magas. Az államtól nemmegkapott, de szükségesnek tartott, speciáli-san a gyermek fogyatékosságából származóplusz szolgáltatások költségei – gyógytornász,konduktor, külön fejlesztéseket biztosítógyógypedagógus, gyermekre vigyázó személy,akadálymentes közlekedés hiánya miatti szál-lítási vagy utazási költségek stb. – átlagosanhavi 9.700–11.600 Ft-ot tesznek ki, még ak-kor is, ha a család egy fõre jutó jövedelme alétminimum alatt van.13

A családok életminõségét az anyagi-szociá-lis helyzetén túl döntõen befolyásolja a min-dennapi rutin, a belsõ munkamegosztás, acsalád belsõ dinamikája. A súlyosan, halmo-zottan fogyatékos gyermeket, fiatalt nevelõcsaládok esetében ezen a téren is speciálisnehézségeket találunk. A családi életet termé-szetesen a fogyatékosság súlyossága, és az ez-zel szorosan összefüggõ önállóság befolyásol-ja legdöntõbben. Általánosan elmondható –még ha óriási eltéréseket találunk is –, hogy asúlyosan, halmozottan fogyatékos fiatalok


0

10

20

30

40

50

60

1 gyerek 2 gyerek 3 gyerek 4 vagy több

fogyatékos gyermeketnevelõ családok

gyermekes családok

1. ábra Gyerekszám a teljes népességben és a fo-gyatékosok családjaiban

124 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

többsége szinte teljes körû ellátásra szorul, amindennapi tevékenységek közül csak igenkeveset és korlátozottan képes egyedül elvé-gezni. Szinte mindannyian segítséget igényel-nek a külsõ, utcai helyváltoztatásban, közle-kedésben. 73–90%-uk csak segítséggel képeshigiénés és tisztálkodási szükségletét kielégí-teni; közel 60%-uk evéskor, 84,6%-uk öltöz-ködéskor is segítséget igényel.14 A nap nagyrészében segítséget igénylõ fogyatékosok ellá-tására a családon belül speciális stratégiákatalakítanak ki – a családok négyötödében azanya „viszi” a gondozó szerepet –, de a csa-ládgondozásban nyilvánvalóvá válik, hogy azegész család egyetlen feladat, a fogyatékoscsaládtag ellátása köré szervezi életét.

Bálint, tízéves kisfiú, egy kéthónapos korá-ban lezajlott betegség következtében mara-dandóan, súlyosan mozgássérült és közép-súlyosan értelmi fogyatékos. Az anya heten-te háromszor, reggel 9-tõl délután 3-igfejlesztésekre hordja kisfiát: hétfõn és csü-törtökön egy alapítványba járnak „egésznapra”, ahol Bálint többek között az 5 órás„fejlesztõ felkészítést” kapja; ezen felül térí-tési díjért az alapítvány mozgásterápiás fog-lalkozást is ad. Kedden délelõtt lo-vasterápiára járnak, délután fejlesztõ ját-szócsoportba; szerdán Bálintka anagyszüleinél van; pénteken a régi gyógype-dagógusa jön hozzá, aki már kiskora óta fej-leszti, Bálint ezeket a napokat várja a leg-jobban. Ákos, az 5 éves kistestvér jövõremegy iskolába, õt a nagymama hozza-viszióvodába. Az apa sokat dolgozik, késõn járhaza, olyankor is fáradt; õ leginkább Ákos-sal szeret hétvégeken kicsit focizni, és nehe-zen veszi tudomásul, amikor a heti rutin-ban elcsigázott anya megkéri, hogy hétvé-gén vegye át tõle Bálintot, mert neki kikellene takarítania… A heti rutin alig válto-zott valamit tíz év alatt.15

A súlyosan fogyatékos gyermek mindenna-pi életvitele nem csak a fenti példán keresz-tül írható le, hiszen Bálinték jóval a létmini-mum felett élnek. A fenti példán is szembetû-nõ azonban mindkét szülõ folyamatosleterheltsége, az ép testvér elszakadása a csa-ládtól, „lemaradása” fogyatékos testvérétõl a

szülõi figyelem tekintetében, valamint a ren-geteg befektetett energia, hogy Bálint a lehetõlegtöbb, legváltozatosabb fejlesztést kapja.

Mi történik a családon belül? Mivel tölti acsalád kevés fennmaradó szabadidejét? Acsaládok nagy számban számolnak be elma-gányosodásról, a barátok elmaradásáról:nincs idejük és alkalmuk társaságba járni, ba-rátaik, rokonaik sem járnak hozzájuk – „nemszeretik látni, ahogy etetem…” –, nincs idõmoziba, színházba, vacsorázni járni. Más kér-dés, hogy minderre a létminimum alatt élõkesetében pénz sincs. És mit csinál eközben afogyatékos családtag? A kutatás négy kategó-ria mentén elemzi a vizsgált populációt, azalábbiakban az általa elvégzett fragmentálástismertetjük (lásd a 3. ábrát):16

• Passzív csoport. A minta legnagyobb –44,1%-ot kitevõ – csoportja gyakorlatilagnem csinál semmit, székében ül, tévétnéz, vagy egyedül van, ébren, mozdulat-lanul. Az ébrenlét 90%-át az önfenntartás(evés, öltözés, fürdés) és a fenti passzivi-tás tölti ki. Jellemzõen ezek a családokélnek a legrosszabb szociális helyzetben,átlagosan 24 ezer Ft-tal kevesebb jövedel-mük a létminimumnál. Náluk kap a szü-lõ legkisebb arányban külsõ segítséget agyermeknevelésben.

• Társas életben résztvevõk csoportja. A csa-ládok 41,4%-ának napirendje több elemé-ben különbözik. Az ide tartozók fogyaté-kossága ugyan nem súlyosabb, önellátásiképességük sem jobb, mégis aktívabbak,hiszen a legtöbb idõt mások társaságábanaktív tevékenységekkel töltik, játszanak,„részt vesznek” a házimunkában, a családéletének részesei. Ennek a csoportnakcsak kicsit jobb a szociális helyzete, szak-ember-ellátottságuk, a szülõk életkora semjelentõsen eltérõ. Õk több segítséget kap-


3. Æbra: A fogyatØkos gyermek tevØkenysØgei az Øbren t lt tt idı szÆzalØkÆban

0%

20%

40%

60%

80%

100%

"passzív " "társas" "fejlesztés"

nfenntartÆs

passzivitÆs

tÆrsas egy ttlØt

fejlesztı foglalkozÆs


szemle

nak környezetüktõl: rokonok, ismerõsök,szomszédok vesznek részt a mindennapirutinban, hatékonyabb a munkamegosz-tás, társadalmi elszigeteltségük ezzel szá-mottevõen csökken.

• Fejlesztésben részesülõk csoportja. Idecsupán a családok 14,5%-a tartozik. Alényeges tulajdonságokban két pontontalálunk fontos eltérést a többségtõl: azezekben a családokban élõ fogyatékosokátlagosan a legfiatalabbak és ezeknek acsaládoknak a legjobb az anyagi helyze-tük. Az elõzõ csoportnál kétszer többetköltenek gyermekük speciális igényeire:fejlesztésekre, szakemberekre, gyermek-felügyelõre.

A fentiek alapján kirajzolódnak az érintettcsaládok legsúlyosabb problémái: az elszegé-nyedés, a család belsõ kapcsolatrendszerénektorzulása, a külsõ kapcsolatok átalakulása, afogyatékos gyermek életminõségének nemmegfelelõ szintje, a fejlesztés megoldatlansá-ga. Ennek eredõje nagyrészt a nem megfelelõmértékû intézményes segítség. A problémáranyilvánvalóan nem kínál megoldást a nagylétszámú, bentlakásos intézeti ellátások kiter-jesztése, hiszen ez a családok még nagyobbmértékû felbomlásához vezetne; õk más csa-ládokhoz hasonlóan szorosan kötõdnek fo-gyatékos gyermekükhöz, szeretik õt, ezért isvállalták nevelését, gondozását. Sokkal in-kább olyan intézményes segítségre gondolha-tunk, amely tiszteletben tartja, és elfogadja aszülõk ragaszkodását a sérült fiatalhoz, olyanintézményes ellátásra, amely a fogyatékosgyermek napközbeni ellátásával egyszerre ol-daná meg a mindennapi rutinban, munka-megosztásban jelentkezõ szülõi és családigondokat, amely lehetõvé tenné az anya –akár részmunkaidõs – munkavállalását, ezenkeresztül az apa részleges tehermentesítését,valamint a magasabb életszínvonalat; amelymegnyugtatóan rendezné a súlyosan fogyaté-kos gyermek vagy fiatal fejlesztésének, okta-tásának problémáját; olyan intézményre,amely mindezt térítésmentesen, alanyi jogonbiztosítaná. Melyik az az intézmény, ahol agyermek/fiatal hétköznapjai jelentõs részét el-töltheti – míg a szülõ dolgozik –, ahol gon-doskodnak fejlõdésérõl, és amiért nem kell fi-

zetnie? A többségi – és a többségbe ebben azértelemben az összes, enyhébben fogyatékosis beletartozik – nyelv ezt úgy hívja: iskola.

A súlyosan és halmozottan fogyatékos tan-köteles korú népesség iskolarendszerû ellátá-sa az egész érintett populáció központi problé-májának tekinthetõ. A közoktatási integrációmegvalósulása olyan megoldást kínálhat,amely egyrészrõl biztosítaná e gyermekek ésfiatalok számára a mindennapos tanulás ésfejlõdés lehetõségét, míg másrészrõl olyan fo-lyamatot indítana el, amely – mintegy a társa-dalmi integráció motorjaként – maga utánvonná valamennyi szolgáltatási szektor hoz-záférhetõvé válását. Hiszen az oktatási rend-szer a társadalmi közlekedés és integráció,végsõ soron a szocializáció olyan – a koraigyermekkortól kezdve mûködõ – csatornája,amelyben minden állampolgár kötelességsze-rû részvétele biztosítja a szociális tudás éskommunikáció elsajátítását. Mindezért nemmegkerülhetõ, hogy az ifjúságpolitika szakem-berei ismerjék és értsék a súlyosan és halmo-zottan fogyatékos gyerekek és fiatalok iskola-rendszerû oktatásának, nevelésének problé-máját, s ennek alapján határozott válaszokatlegyenek képesek megfogalmazni a jelenlegidiszkriminatívnak tekinthetõ helyzetben.

Hátrányos megkülönböztetés a közokta-tásban

Az oktatásban mindeddig nem alakult kiolyan összefüggõ intézményes háttér, amely arészükrõl felmerülõ oktatási és képzési szük-ségleteket színvonalasan elégíthetné ki.17 A le-hetséges intézményrendszer alapjaként mind-máig nem jelent meg stabil és átfogó törvényiszabályozás, amely hivatkozási pontként szol-gálna a megfelelõ iskolák és képzési közpon-tok kialakításához, s amely arra kötelezné azoktatáspolitika szereplõit, hogy hatékony lépé-seket tegyenek a jelentkezõ igények kielégíté-sére. A súlyosan és halmozottan fogyatékosgyerekek és fiatalok valójában egyáltalán nemjelennek meg a közoktatásban, s annak mint-egy vakfoltját képezve arra kényszerülnek,hogy elemi humán szükségleteikrõl lemondvakívül maradjanak a társadalmi integráció ésszocializáció bejáratott csatornáin.18


126 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Míg az 1993 elõtti közoktatási törvény ké-pezhetetlenként jelölte meg az érintett népes-séget, s ennek megfelelõen közoktatási szin-ten semmilyen formában nem biztosítottaképzésüket és oktatásukat, addig az 1993-banéletbe lépett módosítás értelmében a jogalko-tó megszüntette a képezhetetlenség fogalmát– ezzel mintegy megsemmisítve a törvényvégletesen lemondó jellegét –, s az új szabá-lyozás keretében a súlyosan és halmozottanfogyatékos tanköteles korú népesség számáraelvben biztosította a közoktatás szolgáltatása-ihoz való hozzáférést. A jelenlegi szabályozásszempontjából mindenekelõtt a közoktatásitörvény vonatkozó része és a hozzá kapcsoló-dó miniszteri rendelet mérvadó:

[1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról,30. § (6)] „Ha a gyermek tankötelességét fo-gyatékossága miatt nem tudja teljesíteni, at-tól az évtõl, melyben az ötödik életévét be-tölti, az óvodai nevelési év elsõ napjátólkezdõdõen, a fejlõdését biztosító fejlesztõfelkészítésben vesz részt (a továbbiakban afejlesztõ felkészítésben való részvételi köte-lezettség: képzési kötelezettség). A képzésikötelezettség a tankötelezettség fennállásá-nak végéig tart. A képzési kötelezettségmeghosszabbításáról a szakértõi és rehabi-litációs bizottság dönt. A fejlesztõ felkészí-tés megvalósítható otthoni ellátás, fogyaté-kosok ápoló, gondozó otthonában nyújtottgondozás, fogyatékosok rehabilitációs in-tézményében, fogyatékosok nappali intéz-ményében nyújtott gondozás, gyógypeda-gógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondo-zás keretében biztosított fejlesztés ésgondozás, konduktív pedagógiai ellátás, il-letõleg a gyermek hat éves koráig bölcsõdeigondozás keretében. A jegyzõ a (4.) bekez-désben meghatározottak szerint kötelezhetia szülõt, hogy gyermekével jelenjen meg aszakértõi vizsgálaton, illetõleg, hogy gyer-meke részére a szakértõi véleménybenmeghatározottak szerint biztosítsa a fejlesz-tõ felkészítésben való részvételt.” […]

(10) A korai fejlesztés és gondozás, továb-bá a képzési kötelezettség feladatait peda-gógus munkakörben gyógypedagógus (tera-peuta) konduktor vagy gyógypedagógus (te-rapeuta), illetve a konduktor irányításával,

szükség esetén közremûködésével szo-ciálpedagógus, óvodapedagógus, tanító, ta-nár; nem pedagógus munkakörben gyógy-pedagógus (terapeuta) vagy konduktor irá-nyításával szociális munkás, gyógytornász,ápoló, gyerekfelügyelõ, pedagógiai asszisz-tens, gyógypedagógiai asszisztens, bölcsõ-dei gondozó láthatja el.

[14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet – A képzé-si kötelezettségrõl és a pedagógiai szakszol-gálatokról] Ha a gyermeknek a közoktatásitörvény 30. §-ának (6) bekezdése szerintképzési kötelezettségnek kell eleget tennie, aszakértõi és rehabilitációs bizottság megha-tározza a fejlesztõ felkészítésnek azt a mód-ját, amelyik biztosítja a gyermek fejlõdését,valamint a heti foglalkozások számát a gyer-mek állapotától függõen. A fejlesztõ felkészí-tés ideje egyéni foglalkozás esetén legalábbheti három óra, csoportfoglalkozás esetén leg-alább heti öt óra (kiem.: P. G. – V. T.).

Annak ellenére, hogy a törvény a súlyosanés halmozottan fogyatékos gyerekeket is be-vonni látszik a közoktatásba, olyan szabályo-zást vezet be, amely a szélsõséges mértékbenfelpuhított és redukált oktatási és képzésiszolgáltatásokat a közoktatási rendszeren kí-vül biztosítja számukra. A képezhetetlenségfogalmának megsemmisítése után a tanköte-lezettség fogalmát a képzési kötelezettség ka-tegóriája helyettesíti, amely azokra a tanköte-les korú személyekre vonatkozik, akik – a tör-vény értelmezésében – fogyatékosságuk miattnem képesek eleget tenni tankötelezettségük-nek. A tankötelezettség teljesítésének elmara-dása így a fogyatékos gyermek felelõssége, s efelelõséggel párhuzamosan a jogalkotó azérintettekre hárítja saját oktatási és képzésiszükségleteik kielégítését is. Mindennek kö-vetkeztében az ép és súlyosan, halmozottanfogyatékos gyerekek közoktatási helyzetealapvetõen eltér egymástól, s az utóbbi cso-portot mindezzel tartósan hátrányos helyzet-be kényszerül, hiszen:

• a törvényhozó az általános tankötelezett-ség elismerése mellett külön, az érintet-tek képességei felõl értelmezõdõ kategó-riát vezet be a súlyosan és halmozottanfogyatékos gyerekek és fiatalok közokta-



szemle

tási jogállásának megjelölésére, amely akövetkezõkben legitimálni látszik, hogy

• a fejlesztõ felkészítés helye nem az okta-tási rendszer valamely többségi vagy spe-ciális intézménye, hanem elsõdlegesenaz érintett gyerek családja vagy a tartósbentlakást, ápolást-gondozást nyújtó ott-hon, holott a hatályos törvények értelmé-ben egyiknek sem feladata közoktatásifeladatok ellátása;

• annak ellenére, hogy az általános oktatásszínterein dolgozó pedagógusok esetébena felsõfokú szakirányú végezettség meg-szerezése fogalmazódik meg követelmény-ként, addig a fejlesztõ felkészítés bizonyosesetekben felsõfokú és/vagy szakirányúvégezettség hiánya esetén is teljesíthetõ;

• az ép gyerekeket ellátó általános iskolá-ban elõírt, a felsõbb osztályokba kerülés-sel arányosan növekvõ 20-25-30 órávalellentétben a fejlesztõ felkészítésbenrészt vevõ gyerekek heti 3-5 óra foglalko-zásban részesülnek, amely a képzési kö-telezettség teljes idõtartama alatt stagnál;

• a fejlesztõ felkészítés teljesítéséhez nin-csen törvényi szinten hozzárendelt, aközponti tantervet helyettesítõ irányelvirendszer; végül ennek megfelelõen

• a pedagógiai munkára nem vonatkoznakminõségi kritériumok, amelyek mentén aszolgáltatások fejleszthetõek és számonkérhetõek lennének.

A törvény indoklásában kifejtett értelmezésszerint19 a törvény megsemmisíti a képezhe-tetlenség kategóriáját, s ezzel minden érin-tettre kiterjeszti a tankötelezettséget, bevonvaezzel a közoktatás rendszerébe a súlyosan éshalmozottan fogyatékos gyerekeket és fiatalo-kat. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a szol-gáltatások tartalmára és formájára alkalma-zott kritériumok megállapításánál nem azérintett személyek szükségletei vagy alapjo-gai, hanem sokkal inkább a jelenlegi oktatásistruktúra jelenti a kiindulópontot. Mindezzela korábban törvényi szinten kodifikált hátrá-nyos megkülönböztetést a jogalkotó a minisz-teri rendeleti szinten, a jogszabályi hierarchiaalacsonyabb fokán jeleníti meg, és fejti ki.Ennek megfelelõen a szabályozás azt sugallja,hogy létezik egy csoport, amely tanulási ké-

pességei mentén úgy jellemezhetõ, mintamely nem képes beilleszkedni a rendszerbe,s ezért saját hibájából, legitim indokkal foszt-ható meg a többségnek alanyi jogon járó ta-nulási és képzési kínálattól.

A fejlesztõ felkészítés fogalmának körülírá-sa jól mutatja a szabályozást megterhelõ el-lentmondásokat, hiszen a törvény egészennyilvánvalóan elmegy a legalapvetõbb kérdésmellett: mire készít fel a fejlesztõ felkészítés?A válasz hiánya arra utal, hogy a jogalkotónem tud megfelelõ értelmezést adni a tankö-telezettséggel elvileg analóg szerepet betöltõképzési kötelezettség és fejlesztõ felkészítésfogalmainak, s a minimálisan irányt szabóalapelvek helyett arra – az egyébként máskontextusban helyénvaló – érvre látszik hi-vatkozni, hogy a fogyatékosság súlyosságábólkövetkezõen az adott csoporton belüli szélsõ-séges eltérések nem teszik lehetõvé az egysé-ges követelmény- vagy irányelvi rendszer fel-állítását. A törvény valójában nem jelent be-lépõt a közoktatás közös rendszerébe, hanemaz esélyegyenlõség látszólagos garantálásamellett továbbra is az elkülönítést szolgálja.A nemzetközi elvárásoknak megfelelõen aharmadik Magyar Köztársaságban mindengyerek tanköteles, míg e tankötelezettség tel-jesítésének értelmérõl – éppen a súlyosan éshalmozottan fogyatékos gyerekek esetében –a jogalkotónak nincs mondanivalója. Hiszenamíg az oktatás és tanítás általános képzetekizárólagosan a frontális oktatás képéhez kö-tõdik, addig egészen nyilvánvaló, hogy a spe-ciális nevelési igényekkel rendelkezõ tanulókközoktatási helyzetének érdemi javulása nemvárható, míg másrészrõl a közoktatás sem ké-pes eleget tenni eredeti feladatának, az esély-egyenlõség megteremtésének és a társadalmimobilitás támogatásának. A képezhetetlenségkategóriájának eltörlését nem az alapjogokbiztosítása, a hátrányos megkülönböztetésmegszüntetése vagy az emberi méltóság vé-delme, végsõ soron a jogelvként szolgálóesélyegyenlõség eszméje, hanem a sokkal in-kább a külsõ elvárásokhoz – jelen esetben anemzetközi szerzõdésekhez és az esélyegyen-lõség elvéhez – való alkalmazkodás évszáza-dos rutinja motiválta.

Az oktatás terén létrehozott diszkriminatívgyakorlat az érintettek más életterületeire is


128 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

átszivárog, mindezzel tartósan hátrányoshelyzetbe kényszerítve õket. Hiszen – kiraga-dott példaként – a gyermeküket otthon neve-lõ családok anyagi helyzete és a számukrahozzáférhetõ oktatási kínálat közötti össze-függés legalább két szempontból jól jellemez-hetõ. Egyrészrõl a képzési rendszer nappaliellátási formáinak hiányából fakadóan azegyik szülõ arra kényszerül, hogy lemondjonállandó keresetét biztosító stabil munkahe-lyérõl, és feladja keresõ foglalkozását, vagylegalábbis részmunkaidõben dolgozzon,mindezzel legtöbbször hosszú évekre, vagyvégleg kizárva magát a munkaerõpiacról.Másrészrõl viszont a fogyatékos gyermek nor-matív támogatásból biztosítható fejlesztésemessze nem elégíti ki a szükségleteket, így acsalád jövedelmének jelentõs részét felemész-ti ezen hiányok ellensúlyozása. A már hivat-kozott kutatási adatok szerint e családok há-romnegyedének jövedelme a létminimum alászorul, vagyis õk részben a közoktatás rend-szerének következtében tartósan a szegénysé-gi küszöb alatt élnek.20

A gyógypedagógiai és rehabilitációs tudo-mányok képviselõi a képzési kötelezettségbevezetése óta tisztában vannak a vonatkozórendelkezések diszkriminatív voltával, ámennek ellenére az elmúlt több mint tíz évbennem nyílt lehetõség arra, hogy a kérdésbenérdemi változás történjen. Tudomásunk sze-rint jelenleg egy civil szervezet, és több kor-mányzati szerv is napirenden tartja a súlyo-san és halmozottan fogyatékos gyerekek és fi-atalok közoktatási helyzetének problémáját.Azonban a támogatások és pályázati progra-mok jóindulatú kiterjesztése, a juttatások éssegélyek humánus szempontokat követõ nö-velése sem kínál megoldást. A kizárólagosantámogatásra és segélyezésre épülõ szolgálta-tások sérülékenyek és kiszolgáltatottak, hosz-szú távú mûködésükhöz nem állnak rendel-kezésre garanciák, hiszen bármikor lehet ér-velni amellett, hogy nyomósabb érdekekszólnak a finanszírozás visszaszorítása, hova-tovább megszüntetése mellett. A fogyatéko-sok – és bármely más kisebbség – társadalmiintegrációja és mobilitása alapvetõen jogi tá-masztékra szorul, amely alapjogaik garantálá-sával és e jogokra épülõ intézményrendszerkiépítésével teljesíthetõ.

Az ifjúságpolitika kompetenciája és lehetõségei

Mit tehet az ifjúságpolitika egy ilyen szintenmarginalizálódott, súlyos problémákkal küz-dõ társadalmi csoporttal? Lehet-e egyáltalánreleváns az ifjúságügy számára egy ilyen cso-port léte? Vajon ifjúságpolitikai ügy-e a súlyo-san, halmozottan sérült gyermekek és fiatalokproblémája? Nem megy-e túl ez a probléma-halmaz azon a határon, ahol ez az öndefiníci-ós nehézségekkel küzdõ, létjogosultságát bi-zonygató diszciplína egyáltalán még érvé-nyesnek tekintheti létét?

Sok olyan csoport van az ifjúságügy célcso-portjai között, amely emblematikusan képvi-sel egy-egy speciális társadalmi, közéletiproblémát. Nem szorul bizonyításra, mennyi-re nehéz elérni a kistelepüléseken élõ fiatalo-kat, milyen sok problémát okoz a hátrányoshelyzetû kistérségekben dolgozó ifjúsági refe-rensek munkájának koordinálása, az ott élõfiatalok bevonása az aktív ifjúsági munkába,a cigány fiatalok szervezeteinek azonosítása,tevékenységük ösztönzése; ugyanígy az eny-hébben fogyatékos fiatalok támogatása is egy-re nagyobb hangsúlyt kap az ifjúságügy kü-lönbözõ szintjein. És habár ezek a csoportokelsõsorban szociális és/vagy etnikai, területi,egészségügyi stb. hátrányból indulnak, nincsolyan felelõs, ifjúságügyben dolgozó szakem-ber, aki kételkedne abban, hogy a szakma fel-adata a szolgáltatások kiterjesztése az õ irá-nyukba is.

Ezen a ponton fontos hangsúlyozni egyszempontot. A fogyatékosság súlyossága nemegyenlõ a teljes életre való vágy vagy az igé-nyek hiányával. A súlyosan fogyatékos gyer-meket vagy fiatalt nevelõ családok sem a gyer-mek fogyatékosságát említik legnagyobb prob-lémáik között. A súlyos fogyatékosság is –akárcsak az enyhébb – egy állandó státuszt je-lent, ami mellett az élet számtalan egyéb as-pektusa és szituációja ugyanúgy fontos marad.Tehát e csoport nem lesöpörhetõ azzal, hogy„ilyen végletesen súlyos sérülés esetén” márnem lehet mit tenni. Ezen túl pedig minden-nél jelentõsebb érv, hogy az alapvetõ emberiés állampolgári jogok nem képességek és tár-sadalmi státusz szerint differenciálódnak, ha-nem minden emberre egyaránt vonatkoznak.



szemle

A szociális szolgáltatásoknak vagy az ifjú-ságügynek elsõsorban nem anyagi erõforrás-okra van szüksége ahhoz, hogy ezeket a sokszempontból speciális és súlyos problémákkalküzdõ fiatalokat, családokat segítse. Ugyanak-kor nem is a sokat emlegetett, és jócskán el-csépelt „szemléletváltásra”, vagy „elfogadás-ra” van szükség, hiszen a frázisok és az ezekmögött megbúvó ignorancia nem lehet kiin-dulópontja egyetlen segítõ lépésnek sem.

Az ifjúságügynek teljesítenie kell egy régiadósságát. Stratégiát kell kidolgoznia, hogy asúlyosan fogyatékos fiatalok a korosztályuk-nak megfelelõ szolgáltatásokból azonos mér-tékben részesüljenek. Követelményként fo-galmazható meg az ifjúságpolitikával szem-ben, hogy a súlyosan és halmozottanfogyatékos fiatalkorú népesség társadalmi in-tegrációját saját látóterének teljes spektrumánértelmezze. A kidolgozandó stratégiának vá-laszt kell adni a fogyatékosok összes csoport-jának speciális problémáira is, ezen belül pe-dig e kicsi, de annál súlyosabban elhanyagoltcsoportnak a problémáira. Az ifjúságügy nemkövetheti el az oktatásügy hibáját, vagyisnem minõsítheti a legsúlyosabban fogyatékosfiatalokat – szükségleteik sutba vágásával –csupán a „képességeiknek megfelelõ” ellátás-ban részesülõknek, és ezzel nem mondhat leróluk. Problémáik fenti bemutatása alapjánnyilvánvaló, hogy nem képességeik, hanemelsõsorban szükségleteik és elvárásaik felõlkell meghatározni a számukra nyújtott szol-gáltatások minõségét és specialitásait. Hitel-telen tudomány az, amely ezzel nem számol.

Konklúzió

Az interdiszciplináris, gyakorlatorientált tu-dományként leírt ifjúságpolitika feladatai kö-zé tartozik, hogy valamennyi marginális cso-port érdekeit azonos szinten, más tudomá-nyokkal együttmûködésben képviselje. Ennekmegfelelõen a cselekvés és érdekérvényesítésszintjén elengedhetetlen annak felismerése,hogy a teljes fiatal népesség számára létreho-zott korosztály-specifikus kínálati formákcsak annyiban felelnek meg saját céljaiknak,amennyiben mindenki számára egyenlõ mó-don hozzáférhetõek.

A súlyosan és halmozottan fogyatékos fia-talok vonatkozásában mindenekelõtt arra vanszükség, hogy az ifjúságpolitika a maga ter-minológiájának és intézményrendszerénekátvizsgálásával leírja és feltárja azokat a lehe-tõségeket, amelyek e csoporttal kapcsolatbahozhatóak.

Az ifjúságpolitikának másrészrõl meg kellnyílnia azon érdekképviseletei fórumok, civilszervezetek és állami szervek felé, amelyek asúlyosan és halmozottam fogyatékosok érde-kében tevékenykednek. Együtt kell gondol-kodnia a fogyatékosságügy ezen szereplõivel,hiszen nyilvánvalóan õk azok, akik az érin-tettek valós szükségleteit a legközelebbrõl is-merik. A súlyosan és halmozottan fogyatéko-sok érdekérvényesítõ képessége jelenleg kife-jezetten gyengének mondható, hiszen semegységes, közösen kidolgozott érdekérvénye-sítõ stratégiával, sem pedig rendszeres kap-csolatot biztosító információs hálózattal nemrendelkeznek. Ennek ellenére – vagy talánéppen azért – kitüntetett jelentõsége és felte-hetõen hatékony eredményei lennének a kétterület közötti kapcsolatok kiépítésének.21

Harmadszor alapkérdés, hogy az ifjúságpo-litika képes-e a súlyosan és halmozottan fo-gyatékos fiatalok közvetlen megszólítására. Afogyatékos fiatalok szükségleteinek felméréseés az egyes szolgáltatásokkal kapcsolatos el-várások feltárása alapul szolgálhatna egyolyan normarendszer kidolgozásához, amelykritériumokat adhat annak eldöntéséhez,hogy a szolgáltatások vagy szabályozások,adott esetben akár törvényjavaslatok mennyi-ben felelnek meg az esélyegyenlõség biztosí-tásának és a társadalmi integráció támogatá-sának. Ennek eredménye lehetne, hogy vala-mennyi készülõ ifjúságpolitikai koncepciószervesen építse magába a súlyosan és hal-mozottan fogyatékos fiatalok számára megfe-lelõ támogató lehetõségeket.

Végül – ahogyan arra fentebb már utaltunk– az ifjúságpolitikának egy önálló és ideigle-nes stratégia kidolgozásával számot kell vet-nie azokkal a hiányosságokkal, amelyek a sú-lyosan és halmozottan fogyatékos fiatalságmindeddig folyamatos elhanyagolásábóladódnak. Önállónak és sajátosnak kell lennie,középpontba állítva az érintettek sajátosszükségleteit, és az egyes szolgáltatási és kö-


130 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

zösségi formák – például a közoktatás, a szo-ciális ellátások vagy az ifjúsági intézményekés szervezetek – terén megvalósuló diszkrimi-natív gyakorlat felszámolására kell töreked-nie. Másrészrõl ideiglenesnek kell lennie –amennyiben célként az integráció, végsõ so-ron az inklúzió megvalósítását tartja mérték-adónak. A késõbbiekben, a stratégia és az es-élykiegyenlítés megvalósulásával pedig foko-zatosan adhatná át a helyét egy olyan átfogókoncepciónak, amely az ifjúságpolitika erede-ti céljaival egybehangzóan a fiatal korosztályegészét képviseli – köztük valamennyi margi-nális ifjúsági réteget.

Jegyzetek

1 SHAKESPEARE, W. (2001): Szentivánéji álom. In:NÁDASDY Á. (szerk.): Shakespeare drámák, Bu-dapest, Magvetõ, 295.

2 Egy szülõ szóbeli közlése alapján. A nevek nemvalósak!

3 LÁNYINÉ E. Á. (1997): Halmozott fogyatékosság.In: BÁTHORY Z. – FALUS I. (szerk.): Pedagógiai le-xikon I. Budapest, Keraban Kiadó, 636.

4 LÁNYINÉ E. Á. (1997): Halmozottan fogyatéko-sok. In: BÁTHORY Z. – FALUS I. (szerk.): Pedagó-giai lexikon I. Budapest, Keraban Kiadó, 636.

5 Az IME az Including the Most Exluded angolszókapcsolat rövidítése, jelentése „befogadni alegkirekesztettebbet”. Vö.: MÁRKUS E. (2003, sz-erk.): IME – Ismerkedés, Megértés, Együttlét –Súlyos-halmozott fogyatékossággal élõ emberekéletének kísérése. Budapest, Kézenfogva Alapít-vány, 8.

6 A fogyatékos személyt ellátó családtagok közötttipikusnak tekinthetõ a mozgásszervi betegsé-gek megjelenése, például gerinc és ízületi prob-lémák, érrendszeri betegségek. Vö.: KÁLMÁN ZS.(1994): Bánatkõ – Sérült gyermek a családban.Budapest, Keraban Kiadó – Bliss Alapítvány,124–127.

7 Bánfalvy Csaba az Életminõség ’95 vizsgálatbana következõ eloszlást találta halmozottan fo-gyatékos emberek esetében: szüleivel él 77,2%,intézetben él 14,2%, rokonoknál 3,9%, idege-neknél 1,6%, végül saját családdal 3,1% ren-delkezik. Vö.: BÁNFALVY Cs. (1996): A felnõtt ér-telmi fogyatékosok életminõsége. Budapest, BG-GYTF, 21. Az adat halmozottan fogyatékos

emberekre vonatkozik, azaz nem fedi teljesencélcsoportunkat, de meghatározónak tekinthe-tõ. Az IME-kutatás során a vizsgált populáció60%-át találták családban élõnek. Vö.: BASS L.(2003): „A soha fel nem növõ gyermek. Család-ban nevelkedõ súlyos-halmozottan fogyatéko-sok életkörülményei Magyarországon. Forduló-pont, 5, 3, 40.

8 Vö.: BORBÉLY S. (2003): A gyermek fogyatékossá-gának tudatosulása. Fordulópont, 5, 3, 25–38. –BÉRES CS. (1997): Halmozottan hátrányos hely-zetben – fogyatékos gyermekeket nevelõ csalá-dok a társadalomban. Esély, 9, 6, 65–76. – PÁLH-EGYI F. (1995): A sérült gyermek családi helyzete.In: ZÁSZKALICZKY P. (szerk.): „…önmagában vévesenki sem…”. Budapest, BGGYTF, 246–257.,valamint a témában alapmunkának számító,már idézett: Kálmán Zs. (1994): Bánatkõ. Bu-dapest, Keraban Kiadó–Bliss Alapítvány

9 BASS L. (2004): Családban élõ súlyos-halmozottfogyatékosok Magyarországon. Budapest, Kézen-fogva Alapítvány. Forrás: http://www.kezen-fogva.hu/kutatas.html

10 Uo. 36. 11 Uo. 13. 12 Uo. 15. 13 Uo. 17–18. 14 Uo. 25–27. 15 Kálmán Zsófia nyomán. In.: KÁLMÁN ZS. –

KÖNCZEI GY. (2002): A Taigetosztól az esély-egyenlõségig. Budapest, Osiris, 367. A neveknem valósak!

16 BASS L. (2003): „A soha fel nem növõ gyermek.Családban nevelkedõ súlyos-halmozott fogya-tékosok életkörülményei Magyarországon. For-dulópont, 5, 3, 48–50.

17 A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekeka képzési kötelezettséget meghaladó, iskola-rendszerû fejlesztését és oktatását mindeddigjórészt civil szervezetek vállalták fel, pl. a bu-dapesti Bliss Alapítvány Segítõ KommunikációMódszertani Központja.

18 A téma részletes tárgyalásához lásd: MÁRKUS E.(2000): Képzési kötelezettség vagy tankötele-zettség? Gyógypedagógiai Szemle, 28, külön-szám, 100–110. – MÁRKUS E. (2003, szerk.): IME– Ismerkedés, Megértés, Együttlét. Budapest,Kézenfogva Alapítvány. – LÁNYINÉ E. Á. (1996,szerk.): A súlyosan és halmozott fogyatékosság-gal élõ gyermekek fejlesztése, a képzési kötele-zettség teljesítése. Budapest, BGGYTF.


19 Indoklás az 1993. évi LXXIX. törvényhez: „[…]A javaslat megszünteti a tankötelezettség alólifelmentés intézményét, s annak érdekében,hogy minden gyermek állapotának megfelelõképzést kapjon, bevezeti a képzési kötelezettsé-get. A képzési kötelezettség alatt a fogyatékosgyermek megkapja az egyéni fejlõdéséhez szük-séges segítséget.”

20 BASS L. (2003): „A soha fel nem növõ gyermek”Családban élõ súlyos-halmozott fogyatékosokéletkörülményei Magyarországon. Fordulópont,5, 3, 39–56.

21 Néhány, súlyosan és halmozottan fogyatékosemberek érdekképviseletét ellátó alapítvány éscivil szervezet: „Kézenfogva” Összefogás a Fo-gyatékosokért Alapítvány országos szintû érdek-képviseletet nyújt, tevékenységük egyik súly-pontja a súlyosan és halmozottan fogyatékosszemélyek életminõségének javítása, az érde-

kükben folytatott lobbitevékenyég, kiadványokés könyvek megjelentetése, nemzetközi kapcso-latok ápolása (http://www.kezenfogva.hu). ADe juRe Alapítvány – A Sérült Emberek Jogaiértvalamennyi fogyatékos csoport érdekvédelmiszervezete, tevékenységük között szerepel kon-ferenciák, fórumok, tanfolyamok, könyvek, tá-jékoztató füzetek kiadása, diszkriminációsügyek jogi képviselete, jogvédõ iroda mûködte-tése (http://www.c3.hu/~drahu/). A Halmozot-tan Sérültek Szülõszövetsége informál és tájé-koztat, segítõeszközök beszerzésében közremû-ködik, tanfolyamokat és fórumokat szervez,érdekvédelmet nyújt. Az értelmi fogyatékosok-kal foglalkozó állami, önkormányzati, egyháziés civil szervezetek teljes listáját lásd VÁRADI I.– FARSANG K. (2000, szerk.): Regiszter. Buda-pest, Kézenfogva Alapítvány.


132 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

F á b i á n R ó b e r t

Az állami gondoskodásban élõ fiatalokszerhasználata és egészségmagatartásaC I K KA L C Í M


I. Bevezetés

A Nemzeti Drogmegelõzési Intézet a kormánykábítószer-ellenes stratégiájának elfogadásátkövetõen alakult meg. Az intézet legfõbb fel-adata az, hogy e program megvalósításáhozszakmai – módszertani segítséget nyújtsonmás intézményeknek, társadalmi szerveze-teknek és mindazoknak, akik tenni kívánnake súlyos társadalmi probléma enyhítésében.

Ebbe a tevékenységbe jól illeszthetõ azok-nak a jól definiálható csoportoknak a vizsgá-lata, amelyet vélt egészségmagatartásuk alap-ján veszélyeztetettnek, vagy a már meglévõismereteink alapján célcsoportnak tekintünka prevencióban. Az állam védelme alatt átme-netileg vagy tartósan gondozott fiatalok jelen-legi és a gondoskodást kiváltó helyzetük alap-ján e veszélyeztetett csoportok közé tartozó-nak tekintjük, annak ellenére, hogy aszakirodalomban erre konkrét utalást vagyigazolást nem találunk, s tényfeltáró vizsgálate tekintetben még nem készült csoportjukról.

Egyik célunk e vizsgálattal az volt, hogymegbízható módon és tényekkel igazoljuk ajelenleg még csak feltételezett veszélyeztetett-séget - vagy éppen ellenkezõleg – igazoljuk ahamis következtetéseken alapuló elõítéletektarthatatlanságát. E vizsgálat hozadékakéntpedig megismerjük az állami gondozásbannevelkedõk egészségfejlesztés iránti ténylegesszükségleteit és igényeit, amely alapján egyvalóban eredményes prevenciós tematika ésmódszer meghatározhatóvá válhat.

Az alkalmazott módszerrel – az önkitölté-ses kérdõív alkalmazásával, majd az életutakfeldolgozásával - az életutak, töréspontok sú-lyának felderítését, a tipikus életutak és visel-kedésformák valamint a jelenlegi egészség-magatartás (kiemelten a drogérintettség) felté-telezett kapcsolatát kívántuk felderíteni.Mindemellett meg kívántuk ismerni a gondo-

zottak körében a rizikós egészségmagatartás-sal kapcsolatos ismeretek szintjét, és a károsviselkedésmódok kialakulásának „egyedi” fel-tételeit.

1. Hipotézisünk szerint gondozás alá vont fi-atalok már nevelésbe vétel idõpontjábanjellemezhetõk azokkal a személyiségje-gyekkel, amelyek nagy eséllyel vezetnek adeviáns magatartásformák kialakulásához(estünkben az illegális szerek fogyasztásá-hoz), és nem ezt követõen, az állami gon-dozás eredményeképpen alakul ki ez amentális tünetegyüttes körükben. Ennekellenére nem vetjük el annak a lehetõségétsem, hogy a gondozásban eltöltött idõnekmeghatározó vagy legalábbis valamilyenmértékben befolyásoló szerepe van.

2. A fiatalok szocializációja szempontjábóllényeges különbséget jelent családban fel-nõni (még akkor is, ha nem a vérszerintiszülõk adják ezt a keretet), mint egy gyak-ran változó összetételû csoportban, válto-zó felügyelet mellett történõ, kevésbé agondozott személyes igényeire, képességé-re és érzelmeire szabott nevelkedés.Ugyanakkor reálisnak tûnik az is, hogyazok a gyerekek maradnak meg tartósan anevelõszülõknél, akik szocializációjaprobléma-mentesebb, könnyebben „kezel-hetõk”, a deviancia jelei kevésbé jellemzõ-ek eddigi életútjuk során. A nevelõszülõkbeavatkozási lehetõségei és toleranciájukis korlátozott, van lehetõségük a vállaltfeladat felmondására, így valószínûleg aproblémásabb, nehezebben nevelhetõ gye-rek visszakerülnek az intézmények falaiközé. Az elhelyezés formáját, a beállt vál-tozásokat, a gondozásba kerülés idõpont-ját és a gondozásban eltöltött idõ hosszátegyaránt döntõ súlyúnak ítéljük, és ma-gyarázó változóknak tekintjük. Ezért kö-


szemle

vetjük az elhelyezésben beállt változáso-kat, ezek gyakoriságát és a változtatási al-kalmak számát – természetesen az életkorés a gondozásba kerülés idõpontjánakfüggvényében.

A kérdezettek köre:• nevelõszülõknél• otthonokban (lakásotthonokban, gyer-

mekotthonokban) élõ tartós vagy átmene-tileg elhelyezett 14 év felettiek.

Úgy véltük, hogy elegendõ az alsó korhatármeghatározása, ezzel elkerülhetetlenül a je-lenleg gondoskodás alá vont utógondozottak– az adatfelvétel idõpontjában 18 évüket be-töltött fiatalok - is bekerültek a mintába. Azéletkori határok tágításával talán választ ka-punk arra is, hogy a korábbi intézményi for-mában is gondozott fiatalok szocializációjamutat-e sajátos jegyeket, eltéréseket.

Vizsgálati módszer és a mintaválasztás gyakorlata

A szakértõk megítélése alapján mindössze a régiókeltérõ fejlettsége játszik szerepet a gondozás minõsé-gében, más lényegi szempont a minta kiválasztásá-ban - vizsgálatunk tárgya ismeretében - nem merültfel. A gondozottak közérzete, életvezetési értékeik,szabadidõ eltöltésének módja, egészségmagatartásá-nak vizsgálata nem igényli a minta sok szempontbóligazolható reprezentativitását, fõként abban az eset-ben, ha a gondozásban eltöltött idõ hosszát, a gon-dozásba vételkor betöltött életkor differenciáit, az el-helyezés módját és a nemek szerinti eltéréseket kü-lön elemezzük és vizsgáljuk.

Az ideális mintanagysághoz elegendõnek látszottkét régiót és a fõvárost kiválasztani, így esett a vá-lasztás a fõváros mellett egy fejlettebb és egy kevés-bé fejlett régióban található megyére, végül Hajdú-Bihar, és Gyõr-Sopron megyék maradtak mintánk-ban. Miután ez utóbbi esetében a megcélzottpopuláció kisebb volt, ezért Komárom-Esztergommegyei gondozottak felkeresésével bõvítettük amintánkat. A szakértõk véleménye alapján e popu-láció körében nyert tapasztalatok nagy valószínû-séggel megegyeznek az országos minta esetébenszerezhetõ tapasztalatokkal. Nem az volt az elsõd-leges célunk, hogy kijelentéseinket, következtetése-

inket egy minden szempontból reprezentatív min-tára alapozzuk, de a tanulmányban leírtak vélhetõ-en érvényesek a gondozottak teljes körére és emiatthasznosíthatók minden gondozási intézményben.

A kérdõívek válaszainak rögzítése mellettfeldolgoztuk az intézményekben találhatószemélyi anyagokat. Az általunk „életút ada-toknak” nevezett információkat külön kód-utasítás alapján rögzítettük. A kérdõívek kó-dolását, majd a kérdõívek és az életutak kód-jainak együttes számítógépes rögzítésétkövetõen futtattuk az adatokat SPSS matema-tikai-statisztikai program segítségével.1

Az 1997-ben életbelépett új GyerekvédelmiTörvény („A gyermekek védelmérõl és agyámügyi igazgatásról”) alapján a gondozásiforma változatlansága mellett az addigi inté-zeti elhelyezésben változások álltak be, kor-szerûsödött az intézményi ellátás. A lakásott-honok minõségi változást jelentenek az eddi-gi gyakorlathoz képest, hiszen jóval kisebbterekben, jóval kisebb létszámmal viszonyla-gos önállóságot élvezõ „családok” jöttek létre,ahol a különbözõ korú gondozottak egymás-hoz való viszonya jelentõsen átalakult. Min-tánkban egyharmadot tesz ki a nevelõszülõk-nél, kétharmadot a különbözõ intézményiformában nevelkedõk aránya.

A mintába kerültek születési éve, életkorasok szempontból jelentõséggel bír vizsgála-tunkban. A 18. életév betöltését követõen agondozottak státusa megváltozik, és eseten-ként az automatikus kibocsátás helyett utó-gondozottként kerülnek regisztrálásra az in-tézményekben. Az általunk megválasztott 14éves alsó korhatár alatt nem kerültek min-tánkba kiskorúak, de szükségesnek éreztükazt, hogy utógondozottakról is informálód-junk, hiszen feltehetõen hosszabb idõt töltöt-tek az intézményekben és korábban kerültekbe a gondozó hálózatba, akkor, amikor az ad-minisztratív és szervezeti változások (pl. la-kásotthonok rendszere) még nem voltak agyakorlatban. Tapasztalataink alapján jelentõ-sen differenciál körükben az elhelyezés for-mája. Közülük akadnak olyanok, akik nevelõ-szülõknél „sikerrel” nõttek fel, és a nevelõ-szülõk a továbbtanulásuk idejére is szívesenvállalják a további gondoskodást, de olyanok


134 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

is, akik tanulás és munka nélkül (esetleg azintézményekben valamilyen feladatot ellátva)az intézményekben maradnak.

Az utógondozottakkal együtt a teljes minta át-lagéletkora 17,2 év. A mintánkban szereplõ ésnevelõszülõknél elhelyezett fiatalok átlagélet-kora 17,41 év, a gyermekotthonokban élõk alegfiatalabbak, átlagéletkoruk 14,9 év, míg alakásotthonokban felkeresettek köztes helyetfoglalnak el az átlagosan 16,0 éves korukkal.

A nemek szerinti megoszlás alapján ki-egyenlített a mintánk, hiszen azonos szám-ban kerültek be a vizsgáltak közé. N=472-473. Ez a tény közel áll a gondozás alá vontaktényleges arányának, ennek ellenére alkal-mazzuk idõnként a nemek szerinti megoszlá-sokat.

A tanulmány további részében a jelenleg is gon-dozottak közül a 18 év alatti (nem utógondozottak)válaszait külön is gyakran (n=715) elemezzük.

Ennek legfõbb oka az, hogy a kérdõíveket kitöltõutógondozottak igen nagy számban a nevelõszülõk-nél elhelyezettek közül kerülnek ki, s ez a tény erõ-sen kétségessé tenné következtetéseink helyessé-gét, mind a gondozottak, mind a nevelõszülõi háló-zat minõségére vonatkozó megállapítások esetében.Ezért azt a megoldást választjuk, hogy esetenként atáblázatokban almintaként szerepeltetjük a gondo-zottakat és az utógondozottakat, vagy a szövegeselemzésben a különbözõ korcsoportokban szerzett,esetenként eltérõ tapasztalatainkat elkülönítve ismegjelenítjük.

II. A gondozott diákok tanuláshoz valóviszonya.

Miután a felkeresett populáció többsége isko-láskorú, vagy közeli élmények kötik az iskolá-hoz, nagy fontosságot tulajdonítunk a családutáni legfontosabb szocializációs színtérrel,az intézményes neveléssel kapcsolatos infor-mációknak. Az, hogy mennyire érzik jól ma-gukat az iskolában, mennyire érzik fontosnaka tanulást, hogyan minõsítik teljesítményüketés ez mennyire társul esetenként elfogadhatótanulmányi eredménnyel, alapvetõen megha-tározza jelenlegi közérzetüket, a környezetük-

höz való viszonyukat és egyben jövõképüket,késõbbi sorsuk alakulását is. Nem szorul iga-zolásra az, hogy az elképzelések, tervek nél-küli sodródó, a mindennapos kudarcélménye-ket az iskolában, tanulásban megélõ diákokcsoportjával szemben az iskolai munkában si-kereket elérõ, céltudatos, tervekkel rendelke-zõ csoport jobban és könnyebben akklimati-zálódik a „felnõtt” életében is, szocializációjasikeresnek mondható. Az evidensnek tûnõmegállapítás, amelyet eddigi hasonló populá-ció körében folytatott vizsgálatok minden al-kalommal igazolnak és megerõsítenek, vajonérvényes ebben a körben is? Konkrétan: azegészségmagatartás erõsen korrelál, összefüggaz aktuális közérzettel, a problémamentesszocializáció feltétele a kiegyensúlyozott, ma-gabiztos, céltudatos személyiség. Vagy fordít-va: a sikeres szocializáció kiegyensúlyozott,céltudatos egyéniséget eredményez. A labilis,rossz közérzet, a beilleszkedési gondok követ-kezménye a károsnak minõsülõ viselkedés-módok kumulatív gyakorisága (alkoholfo-gyasztás módja és mennyisége, a részegségekgyakorisága, a dohányzás, drogfogyasztás stb)az egyensúly hiányát jelzi.

A mintába kerülteknek 90%-a még mindigtanul különbözõ szinteken, így az iskolához,a tanuláshoz való viszony megítélése nemokozott gondot számukra.

A kérdõív kérdései közül mindössze a ta-nulmányi eredményre utaló kérdés vonatko-zott az általános iskolára, a többi kérdés azaktuális oktatási intézményre utal, a válaszoka jelenlegi viszonyokat tükrözik. Mindenekelõtt nézzük meg azt, hogy a mintába kerültgondozottak jelenleg milyen oktatási intéz-ményekben tanulnak.

Korántsem kedvezõ a kép, ha a nyolcadikostanulmányi eredményeket és az eddigi buká-sok gyakoriságát is megfigyeljük, hiszen a bu-kások, évismétlések gyakorisága indokolja amagas átlagéletkor ellenére a jelenleg tanulókmagas számát a kérdezettek között. A mintá-ba kerülteknek csak 17%-a 15 év alatti, vi-szont jelenleg az általános iskolákba járók ad-ják ki a kérdezettek 31%-át – a különbözet el-sõsorban az évismétlésekbõl, esetleg azévhalasztásokból fakad, s csak kisebb hánya-da magyarázható a beiskolázás kezdetekor



szemle

elõforduló évveszteséggel és a késleltetett be-íratással. (Ma már igen jellemzõ a 7–8 éveskorban történõ iskolakezdés.)

Az utolsó tanévi átlagosztályzat bevallásukszerint: 3,2 – s ezt megbízhatatlan adatnakvéljük, hiszen csaknem a diákok fele egyszervagy többször is évet ismételt, bukott már azáltalánosban vagy késõbbi iskolájában. A ko-rábban illetve késõbb gondozásba kerültek, afiatalabbak és idõsebbek teljesen azonos szin-ten birkóznak meg az iskolai feladatokkal, azátlagos tanulmányi eredmény stabilan ugyan-az, ha csak a 18 év alatti gondozottak átlagátnézzük. Az egyszer (32%) vagy többször(15%) évet ismételtek aránya is megegyezik atizennyolc év alattiak és felettiek körében.

Az adatfelvétel során közremûködõ munkatársakszemélyes benyomásai az intézményekben elhelye-zett gondozottak jelentõsen eltérõ képességeirõlazonosnak bizonyultak.2 Akadtak, akik kiemelke-dõen gyorsan reagálva, értelmezési gondok nélkülgyorsan válaszoltak, de õk voltak kisebbségben. Akérdõívek kitöltésére vonatkozó nehézségekrõl,esetenként az értelmezési gondokról, a kérdõív ki-töltéshez szükséges idõ jelentõs szóródásáig sokproblémával is találkoztunk a munkánk során. Akérdõívek kitöltéséhez szükséges idõ sok esetbenjelentõsen meghaladta az eddigiekben megszokottidõtartamot, s kevés olyan fiatal volt, aki megértésigondok nélkül és rövid idõ alatt tudott átgondoltanválaszolni a kérdésekre. A helyesírási hibák is jel-lemzõk, s bár szubjektív ítéletként regisztrálható,mégis megkockáztatjuk azt, hogy ismeretek, tájéko-zottság, tudás tekintetében a gondozottak átlagosképessége nem éri el a hasonló korú, de nem gon-dozott populáció átlagosnak ítélt képességét. Ez atapasztalat a kérdezettek által bevallott tanulmányieredményekkel ellentmondásban áll, még akkor is,ha a kérdezettek 8%-a „belsõ általános iskolában”tanul, ahol elfogadhatóan mások az értékelés szem-pontjai, mint bármely más iskolában.

A következõ kérdésünk arra vonatkozott,hogyan érzi - érezte magát abban az általánosiskolában, ahova jár, vagy ahol befejezte álta-lános iskolai tanulmányait?

A válaszok megoszlását összehasonlítvaaz alacsonyabb átlagéletkorú, nem gondozott13–14 éves általános iskolások körében szer-zett tapasztalatokkal, differenciát láthatunk,

s ez megmarad abban az esetben is, ha agondozottak közül csak a 15 év alattiak vála-szait vesszük figyelembe. A gondozottak vé-leményének megoszlása más rajzolatot mu-tat, hiszen jobban szóródik a két szélsõsé-gesnek mondható vélemény felé. Agondozott fiatalok között több az iskolaimunkába beilleszkedõ, jó közérzetû fiatal,ugyanakkor a „kontrollként” összehasonlí-tott populációhoz képest kétszer több az is-kolai munkát tehernek érzõ, rossz közérzetûgondozott diák.

A jó vagy rossz iskolai közérzet és a tanu-láshoz való kedvezõ vagy kedvezõtlen vi-szony érthetõen összefügg, leggyakrabbanegyütt járó válaszok, de mégsem azonos tar-talmúak, s ez indokolja azt, hogy a késõbbiek-ben leírt „közérzet” összevont változó képzé-séhez mindkét kérdésre adott válaszokat fel-használjuk.

Amíg a hasonló korú – de nem gondozott –fiatalok jellemzõen „eléggé, de nem nagyonfontosnak” érzik a tanulást, a gondozottak vé-leményeit a „nagyon fontos” válaszok gyako-risága jellemzi, ugyanakkor az alig, vagy egy-általán nem motiváltak aránya is kissé magas.Ez a jellegzetesség a fiatalabbaknál (–18) ésaz idõsebb utógondozottaknál (+18) egyaránttapasztalható. E vizsgálat nem alkalmas an-nak felderítésére, – ezért mindössze feltétele-zésünk az – hogy e vélemények mögött kon-formista magatartás, az „elvárt” válaszok hú-zódnak meg.

A nevelõszülõknél elhelyezett, és az elsõ-sorban idõsebb diákok tanulás iránti moti-váltsága jelentõsen erõsebb társaiknál és isko-lájukban is jobban érzik magukat másoknál.Ugyanakkor a motiválatlanok aránya az elhe-lyezés formájától függetlenül azonos. A kollé-gisták bár nem érzik jobban magukat társaik-nál az iskolájukban, jellemzõen szívesebbentanulnak, mint nem kollégista társaik.

A gondozottak életútja igen változatos ké-pet mutat – legalább kétharmaduk a gondo-zásba vételkor vagy azóta (akár többször is)lakóhelyet változtatott. Ezért a gondozottak-nak csak közel egyharmada (29%) végezte elmind a nyolc évfolyamot egyazon iskolában,a többiek pedig nem (persze a gondozás elõttis már lehetséges volt az iskolaváltás, de eztkülön nem vizsgáltuk).


136 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Az, hogy a fiatalok negyven százaléka há-rom vagy annál több iskolában fordult meg anyolc (vagy évismétlés esetében több) évalatt, folyamatos alkalmazkodási kényszerreljárt társakhoz és a feltehetõen eltérõ követel-ményekhez. Ennek következtében a gyakoriiskolaváltás erõsebb elidegenedéssel és hiá-nyokkal jár körükben. A tanulás iránti moti-váltság az iskolaváltások számával fokozato-san csökken, s ezzel párhuzamosan az iskolátkedvelõk, ott magukat jól érzõk aránya is aziskolaváltások számának emelkedésével ará-nyosan csökken. A gyakori iskolaváltásokkedvezõtlen hatása a tanulmányi eredmé-nyekre, a tanulás iránti motiváltságra általá-nos következmény.

Eddig általunk nem ismert hatásként anégy vagy annál több esetben iskolát váltó di-ákok körében a jó barátok és a jó társaság hiá-nya jelentõs deficitet okoz - a barátok fontos-sága, jelentõsége felértékelõdik körükben.Azok, akik mind a nyolc évfolyamot egy isko-lában járták nem említették az életükben alegfontosabb „értéknek” a barátokat, míg anégy vagy annál több helyen megfordult diá-kok ötöde (közülük a 18 év alattiak 29%-a)számukra legfontosabb dologként, az elsõ he-lyen említette a barátokat - társaságot, jelezveazt, hogy a változó közösségekbe beilleszked-ni jelentõs gondot és problémát jelent, vagyjelentett számukra.3 Ugyanakkor nem vethetõel az sem, hogy a gyakori iskolaváltások épp-úgy lehetnek ugyanazoknak az életút - ese-ményeknek a következménye, ami a kapcso-latok kialakítására, ápolására kevésbé teszi al-kalmassá a fiatalok egy csoportját.

III. A gondozottak jövõképe.

Az egészségmagatartás szempontjából kiemel-ten fontos indikátornak tartjuk a mindenkoriszocializálódó generáció jellemzõ jövõképét,amely alapvetõen meghatározza jelenlegi köz-érzetét. Eddigi vizsgálataink tapasztalataialapján tudjuk, de más kutatások is megerõsí-tik azt a pusztán logikai úton is belátható állí-tást, hogy azokban a társadalmakban, ahol akarrier-folyamatok beláthatatlanok és emiattkevésbé tervezhetõk, az egyénekben de a kö-zösségekben is nagy feszültségek indukálód-

nak. A mai magyar társadalomban jelentõsmértékben tapasztalható a státus-inkonzisz-tencia jelensége. Ennek felismerése sokakbanaz egyensúly felbomlásához, a negatív jövõ-kép, vagy éppen a tervek, elképzelések hiányá-hoz vezet, amely erõsen összefügg az egész-ségkárosítónak ítélt magatartásformák (azegészségkárosító szokások gyakoriságával,kumulálódásával) jelenlegi és várható ala-kulásával. Igen nagy jelentõséggel bír az szá-munkra, hogy vajon a gondozottak körébenmennyire jellemzõ ez a gondolkodásmód, smennyire küzdenek hasonló gondokkal. A gon-dozottak esetében ugyanúgy képeztük a „köz-érzet” csoportokat, ahogy a számtalan eddigiegészségmagatartás vizsgálat során tettük.

Elõször konkrét elképzeléseikrõl, majd ter-veik megvalósulási esélyérõl kérdeztük agondozottakat, végül minõsíteniük kellett jel-lemzõ beállítottságukat, optimistán vagy in-kább borúsan látják a jövõjüket.

Százból tizenöt fiatalkorú mondható még ta-nácstalannak, konkrét elképzelések nélkülinekjövõjük tekintetében, míg a többiek irányultsá-ga kialakulóban van. A gondozottak egyhar-mada tudja azt, hogy mit szeretne dolgozni,milyen szakmában, foglalkozásban helyezke-dik el tanulmányai befejeztével. Korántsemilyen kedvezõ a kép, ha a szakképzésbenrésztvevõk válaszait külön megnézzük, hiszenazt tapasztaltjuk, hogy a már szakmát válasz-tottak sem biztosak nagyobb arányban dönté-sük helyességében. (Emlékeztetõül: a vizsgáltgondozottak közül a mintába kerültek egyhar-mada még általános iskolás, s 42%-a már kü-lönbözõ szintû szakképzésben vesz részt.) Anem gondozott, s itt kontrollmintaként szerep-lõ iskolásokhoz hasonlítva többen vannakolyanok is, akik még nem tudják hogyan ala-kul sorsuk, nem rendelkeznek konkrét elkép-zelésekkel jövõjüket illetõen. A gondozottakgondolkodásmódja e kérdésben is erõsebbenpolarizálódik az „átlag populációhoz” képest,vagyis mint a céltudatos, mint a bizonytalan-ságról valló vélemények egyaránt jellemzõb-bek közöttük.

Megkértük a diákokat írják le, mit szeret-nének elérni felnõtt korukra? A kérdésre



szemle

adott válaszokat – pontos kódutasítással, dea kódolók szubjektív ítéletét nem kizárva –megvalósítható és álmodozásra utaló irreálistervekként különítettük el egyrészt azok elviteljesíthetõsége, másrészt a megjelölt tanul-mányi eredmények alapján feltételezhetõmegvalósíthatóság esélye alapján. A terve-ket illetõen kedvezõ kép bontakozik ki, hi-szen az utógondozott válaszolók 94%-a, demég a 18 év alatti fiatal gondozottak 86%-ais reálisan látja esélyeit, e leírt elképzelése-ket megvalósíthatónak ítéljük. Ez utóbbicsoportban akadnak irreális álmokat szövõkis, de ez korukkal magyarázható. Ezek sze-rint jellemzõen számot vetnek helyzetükkel,döntõen reálisan értékelik esélyeiket, ésérezhetõen tisztában vannak mozgásterük-kel. Nem jellemzõ körükben az „álmodo-zás”, a vágyak és azok elérhetetlensége tu-datának megkeserítõ érzése.

A jövõre vonatkozó tervek között az anyagi-ak, a jólét, vagy értékes tárgyak, eszközök afeltételezettnél kevésbé szerepelnek a felso-rolt célok között. A gondozottak életvezetésiértékei között az anyagi javak kisebb fontos-sággal bírnak, gondolkodásmódjuk kevésbéárulkodik anyagiasságról, mint a nem gondo-zott fiataloknál – feltehetõen a szülõk és akortárscsoportok hatásaként kialakuló – erõ-sen érzékelhetõ anyagi szemlélettõl. Az anya-gi javak megszerzésének vágya, a gazdagodás(az idõsebb utógondozottak között kissé na-gyobb arányban) ugyan jellemzi õket, de a ja-vak bizonytalan elérhetõsége nem rontja olymértékben közérzetüket, mint azt a nem gon-dozott, fiatalok esetében tapasztaltuk.

Elérhetõek-e ezek a megfogalmazott és ese-tükben többnyire megvalósíthatónak látszócélok? Ez természetesen kérdéses és bizony-talan, viszont a gondozottak kinyilváníthat-ták azt is, hogy mennyire eltökéltek, céltuda-tosak, magabiztosak a terveik, vágyaik meg-valósulásában.

A pozitív állítások választása mögött a cél-tudatosság és magabiztosság éppúgy meghú-zódhat, mint természetesen a puszta remény-kedés. A gondozottak tizenhat százaléka tu-datosan készül késõbbi életútjára, s annyibankülönbözik társaiktól, hogy egészen biztos ab-ban, hogy sikerül terveit megvalósítania, atöbbiek nem merik ilyen határozottan állítani

elképzeléseinek megvalósulását, de azért va-lószínûnek tartják.

Sajátos szempontjaink miatt ez esetben az adiákcsoport fontosabb, akik bizonytalanok jö-võjüket illetõen, vagy egyáltalán nincsenek ter-veik. A válaszolók alig több mint egytizedénkívül ide sorolnánk a kérdésre válaszolni kép-telen fiatalokat is (együtt a gondozottak 14%-a)

Az, hogy valaki az intézményekben – lakás-otthonokban, gyermekotthonokban – vagy ne-velõszülõknél nevelkedik e kérdés megítélésé-ben nem játszik szerepet. Az utógondozottakcéltudatossága és magabiztossága elsõsorbankorukkal magyarázható, a fiatalabbak termé-szetesen még sokkal kételkedõbbek, bizonyta-lanok sorsuk alakulásában, hiszen még a pá-lyaválasztás elõtt állnak.

E kérdésre adott válaszokat is figyelembevettük a tanulmány késõbbi fejezetében rész-letesen tárgyalt „közérzet” változó képzése-kor, így természetesnek tekinthetjük, hogy el-térõ a különbözõ életérzésû csoportokhoz tar-tozók jövõképe. A rossz közérzet és a jövõbizonytalansága szignifikánsan összefügge-nek éppúgy, mint a jó közérzet és a magabiz-tosság a felvázolt tervek megvalósulásában.

További kérdéssel igyekeztünk árnyaltabbáés pontosabbá tenni a gondozottak közérzeté-rõl formálódó képet, ezért megkértük az utób-bi idõben jellemzõ hangulatuk (boldogságér-zetük – boldogtalanságuk) megjelölésére is akérdezetteket.

Közel annyian érzik jelenlegi helyzetükbenteljesen boldognak magukat (10%), mint anem állami gondoskodásba vont fiatalok, vi-szont többen vannak körükben a magukatboldogtalannak érzõk – a nem gondozott fia-talok néhány százalékával szemben - a gon-dozottak egytizede ide sorolja magát.

Felfedezhetõ a 18 év alatti gondozottakkedvezõtlenebb közérzetével szemben az utó-gondozottak derûsebb közérzete, kiegyensú-lyozottsága.

Az eddigi, 12-18 évesek körében végzettszámtalan hasonló tematikájú egészségmaga-tartás vizsgálat során eredményesnek bizo-nyult egy képzett változó alkalmazása, amelysegítségével viszonylag pontosan leválasztható-


138 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

vá váltak a már jelenleg is rizikós egészségma-gatartású, vagy veszélyeztetett csoportok. Ez al-kalommal ismét alkalmaztuk ezt a módszertegyrészt azért, hogy ellenõrizzük a változómegbízhatóságát, másrészt e feltétel fennállásaesetén összehasonlíthatásokat tehessünk a spe-ciális élethelyzetû csoport magatartásával.

A kérdõív szerkesztése során törekedtünkarra, hogy a feltett kérdésekre adott válaszokalapján megbízható módon megállapíthassuka különbözõ közérzettel rendelkezõk csoport-jainak nagyságát. Milyen arányban mutatnakkedvezõ, reális képet önmaguk és a környezõvilág viszonyáról, mennyiben építik céltuda-tosan jövõjüket, és milyen mértékben jellem-zõ körükben a bizonytalanság, a rossz közér-zet és a hiányos jövõkép. A jó és rossz közér-zeten kívül természetesen regisztrálható egyolyan állapot is, amelyben a kedvezõ és akedvezõtlen elemek egyaránt megtalálhatók,de egyik sincs túlsúlyban. Ezekben az ese-tekben a fiatalok közérzete ambivalens ele-meket tartalmaz, sorsuk alakulásával kapcso-latban egyaránt vannak tudatos és bizonyta-lan elemek gondolkodásukban.

Az index-képzési módszer segítségével képzett„összevont változó” az alábbi kérdésekre adott vá-laszok alapján alakult ki.

1. Szeretsz (szerettél)-e iskolába járni?2. Mennyire (volt) fontos számodra a tanulás?3. Ismételtél-e már tanévet?4. Mennyire van pontos elképzelésed arról, hogy

mivel szeretnél foglalkozni életed során?5. Milyen terveid vannak a jövõdet, felnõtt korodat

illetõen?6. Jövõd alakulását tekintve optimistának vagy

pesszimistának tartod magad?7. Mennyire vagy biztos abban, hogy terveid meg-

valósulnak?8. Mi a jellemzõ rád az utóbbi idõben? (boldogság-

érzet)

E nyolc kérdésre adott válaszok alapján kirajzo-lódik a háromféle, életérzésük és jövõképük alap-ján megkülönböztethetõ csoport.4

Az elsõ csoportba tartoznak azok, akik csaknemminden tekintetben kedvezõ, pozitív, céltudatos ésmagabiztosságra utaló válaszokat adtak, egyben

közérzetük és a tanuláshoz, iskolához való viszo-nyuk is megfelelõ. Õket a továbbiakban – nem egé-szen találó néven, de – „kiegyensúlyozottnak” ne-vezzük, ebbe a körbe tartozik a gondozottak 16%-a.A másik szélsõséges esetben a negatív, rossz közér-zetre és jövõképre utaló válaszok gyakorisága alap-ján kialakult egy csoport, akiket a továbbiakban„pesszimistáknak”, rossz közérzetûeknek neve-zünk. Ide sorolható a vizsgált gondozottak 13%-a.Azokat, akikre egy-egy kérdés kapcsán hol kedve-zõ, hol kedvezõtlen képet mutattak „köztes cso-port”-nak nevezzük (arányuk 71%). Esetükben jel-lemzõ a még kialakulatlan viszony a világgal, ahelykeresés dilemmái, a még stabilan ki nem ala-kult életvezetési értékrend. További jellemzõjük az,hogy kedvezõ és kedvezõtlen fordulatot egyformaeséllyel vehet életük az aktuális tapasztalatok, in-gerek, élmények hatására.

Az tapasztaltuk, hogy a 18 év feletti, „utó-gondozottként” regisztrált fiatalok és a „gon-dozottként” regisztrált 18 év alattiak csoport-ja jelentõsen különbözik körérzetük alapján.Az utógondozottak jobb közérzetére a maga-sabb átlagéletkor, a felnõttkor küszöbének el-érése nem ad elegendõ magyarázatot. A min-tánkban szereplõ utógondozottak a gondozás-ban már átlagosan 15 évet töltöttek el,szemben a 18 év alatti gondozott populációátlagosan 9 gondozásban eltöltött évével.

Ha más, erre utaló tény és összefüggésmegerõsítené, akkor e tényt interpretálhat-nánk – hibásan – oly módon is, hogy az intéz-ményekben töltött hosszabb idõt követõen afiatalok jelentõs hányada kiegyensúlyozottab-bá és optimistábbá válik. Miután azok az utó-gondozottak vannak többségben, akik a neve-lõszülõi hálózatban nõttek fel, vagy jelenlegis „családi” környezetben élnek, elsõ megkö-zelítésben akár e nevelési forma eredménye-sebb volta is igazolható. Ugyanakkor vannakolyan gondozottak is, akik életútjuk változásasorán megfordulnak nevelõszülõknél, majdvisszakerülnek ismét az intézményekbe, s ittválnak nagykorúvá. Körükben ez a mértékûkiegyensúlyozottság már nem jellemzõ, va-gyis legnagyobb valószínûséggel azt állíthat-juk, hogy azok ragadnak meg a nevelõszülõihálózatban, akik szocializációja probléma-mentesebb, mint társaiké, s ez nem az intéz-ményekben eltöltött idõ függvénye.



szemle

Közérzetüket tekintve a lányok között ép-pen annyian akadnak rossz közérzetûek,mint a fiúk között. A fiúk ambivalens életér-zésû csoportja és a lányok között a jó közér-zetûek száma viszont átlag feletti.

A fõvárosi intézményekben nevelkedõ fia-talokról mondható el leginkább az, hogy élet-érzésük alapján a legheterogénebb csoportotalkotják, valamivel többen vannak a „ki-egyensúlyozottak”, mint a rossz közérzetû-nek, de mindkét csoportba a kontrollmintaátlaga feletti számban kerültek fiatalok.

Az, hogy hol nevelkednek, nem befolyásol-ja a fiatalok közérzetét, nem érzik magukatrosszabbul azok, akik egy kis falucskábanvannak elhelyezve azoknál, akik a fõvárosiingergazdag, számtalan programot és lehetõ-séget kínáló környezetében élnek.Mint azvárható volt, akár utógondozottként, akár a18 évesnél fiatalabb gondozottként a nevelõ-szülõknél élõ fiatalok szignifikánsan kedve-zõbb világképpel – közérzettel, jövõképpel –rendelkeznek, mint az otthonokban nevelke-dõ társaik.

Már az iskolához, tanuláshoz való viszonytárgyalásánál említettük, hogy a gyakori isko-laváltások megfelelõ indikátorai a sok szem-pontból problémás diákok felkutatásának. Arossz közérzet és a gyakori iskolaváltás össze-függése természetesen érzékelhetõ, az iskola-váltások számával éppúgy emelkedik a rosszközérzetû fiatalok száma, mint a romló tanul-mányi eredményekkel.

IV. Életvezetési értékek fontossága

Az életmód-függõ betegségek gyakoriságaokán az utóbbi évtizedben közismertté váltviszonylag új egészségnevelési paradigmaegyértelmûen az egyéni felelõsséget jelölimeg a korai morbiditás okaként. Ennek tuda-tosítása és felismerése vezetett oda, hogy mamár minden életkori és státuscsoportban azegészség a legfontosabb értékké vált. Egy kér-désblokkal - az általunk megjelölt életvezeté-si értékek sorrendbe állításával - az alapvetõszándékunk az „egészség” fontosságánakmegismerése volt a gondozottak körében.

Összességében a legfontosabb érték szá-mukra is az egészség.5 Más szempontokat

megelõzve fontosnak érzik a „boldog családiélet” szerepét is. A felnõtt életük minõségétjelentõsen meghatározó „jó és sikeres munka,munkahely” (a pályakezdés viszonylagos kö-zelsége ellenére is) érdektelen a számukra,nem játszik szerepet egyelõre gondolkodásuk-ban. Lényeges differencia viszont a kontroll-mintához képest, hogy a gondozottak számáraaz anyagi jólét (ezt már tudjuk elérendõ célja-ik ismeretében), de a barátok, társaság fontos-sága, sõt az önállóságuk elérése sem olyanmértékben kívánt cél, mint az a nem gondo-zottak esetében tapasztalható, akik körébengyakran felcserélõdik a sorrend, és hol a bará-tok, hol az önállóság elérése válik fontosabbámás értékeknél. A következõ táblázatban azalacsonyabb értékek jelentik a fontosabbnakítélt szempontokat.

Az életvezetési értékek fontossági sorrendje.

Szempont Helyezés

1. Egészség 2,53

2. Boldog családi élet 2,81

3. Anyagi jólét 4,10

4. Sikeres munka 4,18

5. Jó munkahely 4,19

6. Barátok, társaság 4,58

7. Önállóság 4,59

Számunkra meglepõ módon a boldog családiélet a gyermekotthonban nevelkedõk körében(talán éppen a negatív tapasztalataik alapján)kevésbé, a nevelõszülõknél élõk körében (ta-lán éppen a pozitív tapasztalataik alapján)nagyobb fontossággal bír. A gyermekotthon-ban elhelyezettek számára viszont nagyobbjelentõséget kap az „önállóság” elérése ésemellett náluk jobb helyezést ért el az „anya-gi jólét”, és a „sikeres munka” is. A lakásott-honokban elhelyezettek összesített ítélete kö-zelít leginkább a táblázatban közöltekhez.

Egy más nézõpontból: Miután a közérzetükés önértékelésük alapján leválogatott csopor-tok szinte azonosnak mondhatók - hiszen a jóközérzet szinte minden esetben párosul amegfelelõ önbizalommal is - a hívõk közötttaláljuk a legtöbb jó közérzetû és egyben po-zitív önértékelésû gondozottat. A levonhatókövetkeztetés érvényességét erõsen gyengíti


140 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

az a tény, hogy a hívõ fiatalok között éppenannyi az önbizalomhiánnyal jellemezhetõ fia-tal, mint a valláshoz nem kötõdõ, annak sem-mi vagy kis jelentõséget tulajdonító társaikközött.

V. A gondozottak egészségmagatartása

„Mennyire érzed magad egészségesnek?” –kérdésre a korosztály összetétele ismeretébenkissé váratlan válaszok érkeztek, hiszenmindössze negyven százalékuk vallja magát„makkegészségesnek”, s további negyven szá-zalékuk az „inkább egészségesnek érzem ma-gam” állítást érzi érvényesnek esetére. Ez el-tér az általános és középiskolás populációbanszerzett tapasztalattól, hiszen általában a fia-talok egészségesebbnek érzik magukat az ittvizsgált populációnál. Igaz, hogy a nem gon-dozott fiatalok között is az életkoruk növeke-désével gyarapodnak az egészségi állapotukatproblémásnak ítélõk száma, de a gondozottakközötti egészségi problémával rendelkezõ po-puláció nagyságát messze nem közelítik meg.

Ez az egészségi állapot vajon társul-e a ká-rosnak mondható viselkedésformák átlagos-nál nagyobb gyakorisággal?

Azt tudjuk, hogy a cigaretta kipróbálása általá-ban már a hatodikos korban is igen gyakori, de a ki-próbálók többsége a kísérletet követõen késõbbsem válik, kisebb része pedig legalább 16 éves ko-ráig nem válik rendszeres dohányzóvá. A nyolcadi-kos diákok közül (iskolánként – településenként je-lentõs szórással) átlagosan minden tizedik fiatalmondható olyan rendszeres dohányosnak, aki na-ponta legalább tíz cigarettát elszív. Ezt követõ évek-ben a középiskolák típusától függõen szóródik adohányosok száma, gimnáziumokban kisebb, szak-munkásképzõkben a legnagyobb az esélye annak,hogy valakibõl dohányos legyen.

A mintánkba került fiatal gondozottaknegyven százaléka már rendszeres dohányzó,s ezen nem sokat enyhít az, hogy sokan mégcsak napi tíz szál cigarettánál tartanak. Ezmár megegyezik a felnõttek körében mértgyakorisággal, s miután joggal feltételezhetõ,hogy évek múltán számuk tovább nõ, ezt ahelyzetet igen kritikusnak látjuk. A növeli a

gondot, hogy a jelenleg dohányzó gondozot-tak 90%-át már 16 éves korában is ilyen mér-tékû abúzus jellemezte. A rendszeres do-hányzás megkezdésének átlagos idõpontja-ként a 13 és fél éves kort elölték meg, vagyismár az általános iskolai évek alatt is jelenõsszámban cigarettáznak.6

A település nagyságától és típusától függet-lenül közel azonos arányban találhatunk do-hányost a különbözõ településeken élõ gon-dozottak között. Jelentõsen kisebb arányban(24%) vallották magukat rendszeresen ciga-rettázónak azok, akik jelenleg nevelõszülõk-nél élnek. Ez utóbbi jelenség különösen érde-kes a számunkra. Miután a nevelõszülõknélélõ fiatalok magasabb átlagéletkora eleve ma-gasabb dohányzási prevalenciát feltételezne,az átlagosnál jóval alacsonyabb érintettségegyértelmûen bizonyítja az itt nevelkedõ fia-talok (jobb közérzetével indokolható) kedve-zõbb egészségmagatartását, s a „családi” kör-nyezet kedvezõbb hatását más elhelyezésiformákkal szemben.

Az általunk „gyermekotthonoknak” kódolt -nagyjából olyan intézményi elhelyezési for-ma, amely még nem igazán tekinthetõ lakás-otthonnak – fogadja be, vagy „termeli ki” alegtöbb dohányzót (az itt elhelyezett 14 év fe-lettiek 79%-a naponta tíz vagy annál több ci-garettát szív el), míg a lakásotthonokban ki-csivel több, mint az elhelyezettek fele tarto-zik a dohányosok közé. Természetesen akülönbözõ formában elhelyezettek eltérõ át-lagéletkora is befolyásolja az abúzus mérté-két.

Az esetenkénti alkoholfogyasztás, de a vi-szonylag rendszeressé váló fogyasztás is ké-sõbb következik be a fiataloknál, mint a do-hányzás kipróbálása, majd akár annak rend-szeressé válása. Az alkoholfogyasztásstigmatikusabb volta (no meg a hozzáféréskorlátai) az oka valószínûleg annak, hogy eb-ben a körben viszonylag rendszeres fogyasz-tónak mindössze minden tizedik gondozottbizonyult, s ez már nem mutat jelentõs kü-lönbséget a nem gondozott populációban ny-ert tapasztalatokhoz képest. Absztinensnekvallja magát a kérdezettek 43%-a, míg havivagy annál ritkább gyakorisággal fogyaszt al-koholt a mintánkba kerültek 47%-a. A gon-



szemle

dozottak közül a magukat rendszeres fo-gyasztónak7 minõsítõ fiatalok által a gyakorifogyasztás kezdetének megjelölt átlagéletkor14 és fél év, vagyis egy évvel haladja meg adohányzás esetében megjelölt átlagéletkort.8

Ami a túlzott alkoholfogyasztási eseteket, arészegségek számát, vagyis az eddigi élete so-rán legalább egy alkalommal lerészegedett fi-atalok arányát tekinti, a kép ismét negatívabba gondozottak között. A kérdezetek csaknemfele volt már ilyen állapotban, és akikkel ezmegesett, eddigi életük során átlagosan 3,64alkalommal „itták túl magukat” a részegségig.Az elõzõekben leírtuk, hogy a rendszeres do-hányosok 90%-a már 16 éves korában is do-hányzott, míg a rendszeres alkoholfogyasztókezt a határt a 18. életévükben érik el. (Nemmellõzendõ az sem, hogy a rendszeresen fo-gyasztók felét már 14 éves korában vagy aztmegelõzõen is jellemezte e gyakori fogyasz-tás.) Az élménykeresõ magatartás ha nem isáltalában jellemzõ, mégis igen gyakori a gon-dozottak között. A társak (s nem elsõsorban akortárscsoport, hanem az idõsebbek) szívesenépítik ki a támaszt, támogatást jelentõ barátikörüket, amelyben a fiatalabbaknak is helyükvan, s a közös élményszerzõ eseményekgyakran társulnak a cigarettázással, közösalkoholfogyasztással.9

S végezetül nézzük meg azt összefoglalóan,hogy a fiatalok egészségmagatartása milyenmértékben függvénye a jó vagy éppen rosszközérzetüknek.

A károsnak minõsülõ egészségmagatartás gyako-risága a gondozottak közérzetének függvényében.

Közérzet Nincs káros Van káros

/KAROSEG egészség- egészség- összesen

magatartás magatartás

Rossz közérzetûek 36 64 100

Közepes 50 50 100

Jó közérzetûek 68 32 100

Összesen 51 49 100

Ismét, és ebben a körben is igazolódott az,hogy erõsen befolyásolja a káros szenvedé-lyek kialakulását a bizonytalanság, az egyen-súly hiány, negatív jövõkép és rossz közérzet,amit esetünkben „rossz közérzetként” össze-

geztünk, de nem ad abszolút érvényes vá-laszt. Elkerülhetetlenül figyelembe kell ven-nünk más szempontokat, elsõsorban a kor-társ-csoport hatásának – pontosan nem mér-hetõ – szerepét is.

Az a kérdésblokk, amely a barátok, közeliismerõsök körében elõforduló káros viselke-désmódok gyakoriságára és néhány más – ké-sõbb tárgyalt – deviancia elõfordulására vo-natkozik többé-kevésbé kontrollkérdésként isfunkcionál. Úgy véljük, hogy amikor ítéletetmondanak társaik szokásairól, e közösség tag-jaként, az általuk megjelölt gyakoriság önma-gukra is valószínûsíthetõ. Természetesen a ta-pasztalati értékekkel együtt e feltételezésenalapuló összehasonlítást sem kívánjuk teljesmértékben érvényesnek tekinteni, mindösszetámpontnak érezzük annak a kérdésnek amegítélésében, hogy mennyire megbízhatókaz önkitöltéses kérdõívvel szerzett adatok.Ugyanakkor az említett kortárscsoport hatásigen fontos, a társaságukban elõforduló „ká-rosnak minõsíthetõ viselkedésformák” gyako-risága pótolhatja vagy megerõsíti az egyénimotivációkat.

A kérdésre adott válaszok a rendszeresencigarettázó és alkoholt fogyasztó barátok ará-nyát jelzik a baráti társaságukban – nem eg-zakt módon, hiszen a válaszlehetõségek kö-zül a „legtöbb” és a „mindegyik” kategóriáknem számszerûsíthetõk, de feltétlen jelzik akörnyezetükben a társak között tapasztaltegészségkárosító viselkedésformák gyakorisá-gát. A kérdés arra vonatkozott, hogy „barátitársaságában hány olyan fiatal van, aki:

Legtöbb mindegyik egyik sem

Rendszeresen

cigarettázik? 38% 16% 15%

Rendszeresen

alkoholt fogyaszt? 10% 4% 37%

Látható, hogy a dohányzás esetében csak igenkevesen vannak azok, akik közvetlen környe-zetében nem fordul elõ dohányzó fiatal, nemszereznek közvetlen tapasztalatot, nem tarto-zik az együttléthez a dohányzás is. Az a tény,hogy a gondozottak 60%-a még nemet tudottmondani a dohányzásnak úgy véljük a késõb-bi években a rendszeresen dohányzó társak


142 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

nagy száma miatt nem tartható arány. Azegészséget jelentõsen befolyásoló tényezõkközül a dohányzás gyakorisága, kezdete mel-lett a még nemdohányzók környezetében élõdohányzó társak mintaadása is nagy gondotokoz.

Illegális szerek használata

A vizsgálat egyik legfontosabb célja volt vi-szonylag megbízható információkhoz jutni agondozottak egészségmagatartásáról – ki-emelten a drogérintettségükrõl. A gondozot-takról alkotott általános vélemények sok iga-zolatlan elõítéletet tartalmaznak. Egyik jel-lemzõ vélemény az, hogy életútjuk, sorsukdeterminálja az illegális és legális drogok gya-kori használatát, hiszen az egyensúlyi állapo-tuk környezetükkel, társaikkal, a leginkább acsaládjukkal gyakran felbomlik. Az elõítéleteka gondozásba vétel gyakori indokának éppúgytartják a droghasználatot, mint a gondozás-ban ért hatások következményének. Az elsõfeltételezést elvethetjük, bár valószínû, hogynagyobb a gondozásba vétel elõtt az illegálisszerek valamelyikét kipróbálók száma, mind-össze hat olyan esetet találtunk, ahol a gon-dozásba vétel indokai között szerepelt a fiatal„drogozása” - drogérintettsége.

A kérdõív nagy terjedelemben tartalmaz a gon-dozottak drogérintettségére, a droghasználat gyako-riságára, kezdetére és a drogok okozta életvezetésiés egészségi problémákra vonatkozó kérdéseket. Azáltalunk szerkesztett kérdõívben eltérõ módonvizsgáltuk a drogérintettséget a hazai drogprevalen-cia vizsgálatok során alkalmazott gyakorlattól. Nemakartuk többszörösére bõvíteni ezt a kérdõív blok-kot, mi megelégedtünk azzal, hogy egyrészt azabsztinensek arányát valamint a mintába kerültekközül az illegális drogokkal kapcsolatba kerültek„életprevalencia” értékét meg tudjuk határozni,másrészt le tudjuk választani azokat, akik a kipró-bálást követõen lemondtak az ismétlésrõl azoktól,akik visszatérõen, többször is használtak valami-lyen anyagot. Kerüljük a „lágy” és „kemény” dro-gok kategóriákat, és nem kérdezünk rá a fogyasztástényleges gyakoriságára sem.

Mindenek elõtt tekintsük át a hazai vizsgálatoktapasztalatait a fiatalok drogérintettségérõl.

Az utóbbi években rendszeresen elvégzett adat-felvétel a másodéves középiskolások körérõl tartal-maz drogérintettségi adatokat. Az életprevalenciafogalma alatt az eddig életük során legalább egy al-kalommal az illegális drogok valamelyikével kap-csolatba került fiatalok arányát kell értenünk. Amérési eredmények alapján a kilencvenes évek má-sodik felében kezdõdött az a növekedési tendencia,amely úgy tûnik, hogy az utóbbi két évben lelas-sult. A jelenlegi drogérintettségi arány a települé-sek típusától, a nemektõl és az iskola típusától je-lentõsen függ. A fõvárosban és a megyei városok-ban, a fiúkra, a szakmunkás tanulók és aszakközépiskolások körére nagyobb mértékben jel-lemzõ, mint a kis településeken élõkre, a lányokkörére és a gimnáziumba járó diákokra.

A 2001. évi országos reprezentatív lakosságimintán végzett adatfelvétel alapján ismét igazoló-dott ez a tendencia, s bõvültek ismereteink annyi-ban, hogy bizonyossá vált a fiatal populáció ki-emelt érintettsége és veszélyeztetettsége. Jelentõ-sen nõtt a drogérintettségi vizsgálatok száma akülönbözõ szubkultúrákban, de a városok, kisebbtelepülések is motiváltak lettek a lokális drogprob-léma vizsgálatok iránt. Az idõközben megalakultKábítószerügyi Egyeztetõ Fórumok elsõ lépésként amûködési körzetükben igyekeznek felmérni a fiata-lok drogérintettségét, és ennek ismeretében anyagiés erkölcsi támogatást nyerni az Önkormányzatok-tól munkájukhoz. A bevezetõben említett, érzékel-hetõ – de még nem igazolt – feltételezések alapjánláttunk neki e vizsgálatnak e jól behatárolható cél-csoport körében.

A számítógépes program segítségével há-rom csoportot képeztünk: az elsõ csoportbaazok kerültek, akik még a felsorolt illegálisdrogok közül egyet sem próbáltak ki – õk az„absztinensek” kategóriába kerültek (66,7%).A második csoportba azok kerültek, akik adrog fajtájától függetlenül legalább egyféle(de akár többféle) drogot kipróbáltak, de nemszerepel válaszaik között sem a többszörihasználat, sem a rendszeres használat – õk a„kipróbálók” csoportjába kerültek (7,6%). Aharmadik csoportba kerültek azok, akik leg-alább egy (vagy akár többféle) drog esetében atöbbszöri vagy rendszeres használatot jelöl-ték meg. Õk alkotják a „többszöri droghaszná-lók” csoportját (25,7%).



szemle

Ugyan a drogokkal soha nem próbálkozókés a többszöri droghasználók átlagéletkoraszinte azonos (16,8 illetve 17,0 év), viszontkülönbség látható a gondozásba vétel idejénbetöltött átlagos életkoruk tekintetében. Amígaz absztinensek átlagosan hét éves korukbankerültek gondozásba, az illegális drogokkalkapcsolatba került fiatalok átlagosan két évvelkésõbb – kilenc évesen, és emiatt kevesebbidõt is töltöttek el az állami gondozásban.

Absztinensek „drog-érintettek”

Jelenlegi életkoruk: 16,8 17,0

Átlagéletkoruk

a bekerüléskor: 7,2 9,1

Gondozásban eltöltött

évek átlagos száma: 9,6 7,9

Amíg az eddigi vizsgálatok minden esetben afiúk nagyobb mértékû érintettségét mutatták,a gondozás alá vont fiatalok esetében nemmutatkozik ennyire karakteres eltérés a kétnem szokásaiban, legfeljebb annyiban, hogy alányok közül kevesebben válnak ismétlõdõvagy rendszeres droghasználóvá.

Az utógondozottak között valamivel kedve-zõbb a kép, hiszen közöttük kevesebben van-nak az egyszeri droghasználók és a többszörivagy rendszeres drogozók (24%) egyaránt. A14–18 éves populációban kissé kedvezõtle-nebb a kép fõleg a többszöri droghasználókaránya (26%) miatt.

A reprezentatív vizsgálatok adatai szerint afõvárosban gyakoribb, s a kisebb településekfelé haladva egyre kisebb arányú a drogérin-tettség. A tapasztalat e körben is igazolódik, afõvárosban gondozott fiatalok drogérintettsé-ge kiemelkedõ – elsõsorban a „rendszeres”droghasználók esetében – s a kipróbálók ésfogyasztók aránya a jelenlegi életterüket je-lentõ település méreteivel arányosan csök-ken. A megyeszékhelyeken a kipróbálók ará-nya igen figyelemreméltó, míg a községekbennevelkedõk között a kipróbálók és a rendsze-res fogyasztók aránya a legkisebb, de itt semlebecsülendõ mértékû.

Az eddigiekben láthattuk, hogy a nevelõ-szülõknél elhelyezett fiatalok sok tekintetbeneltérõ magatartással jellemezhetõk, kedve-zõbb életvitelûek, mint társaik.10 A drogérin-tettségi arányok ezt ismételten megerõsítik. A

legnagyobb védettséget a család nyújtja, s alegkevesebbet a hagyományosnak mondhatógyermekotthon. A mintánkba került, és jelen-leg kollégiumban tanuló diákok a kipróbálókés a sokszori droghasználók között is figye-lemreméltóan sokan vannak.

Azt eddigi vizsgálatainkból tudjuk, hogy arossz közérzetûek, a negatív jövõképpel ren-delkezõk körében – éppen a szükséges egyen-súly hiánya miatt – gyakoribb a káros egész-ségmagatartás, s ennek megfelelõen nagyobba drogérintettségük is. Ez a jelenség – eddigiérvényességét vesztve – a gondozottak köré-ben csak részben igazolódott. A jó közérzetû-nek talált fiatalok körének egyharmadát, míga rossz közérzetûek kétharmadát jellemzi adrogok kipróbálása. Az a tény, hogy a több-szöri droghasználók között is akadt – nem iskevés – jó közérzetû fiatal azt jelzi a szá-munkra, hogy a drogok kipróbálása vagyvisszatérõ használata a gondozás alatti fiata-lok körében kevésbé ilyesfajta „közérzet”-füg-gõ, összetettebb háttérváltozók állnak mö-götte. Ugyanez vonatkozik a dohányzás vagya rendszeres alkoholfogyasztás esetére is eb-ben a körben.

Hipotézisek sorozatát állíthatnánk fel arra,hogy melyek ezek a háttérváltozók és milyensúllyal szerepelnek a motivációk között (a csa-ládi környezet hatása, mintakövetés, kortárs-hatások, prevenciós tevékenység hiánya stb.)Beigazolódott, hogy e vizsgálat során nyert in-formációk és az adatfelvétel módszere nem al-kalmasak ezek igazolására, mindössze a pre-venció hiányát regisztráltuk egyértelmûen.

Önértékelés és az egészségmagatartás összefüggése

A kérdõív egy további blokkjában ellentétestulajdonság-párok közül kellett – nem katego-rikusan, hanem ordinális skála használatávalárnyaltabban – választaniuk saját maguk jel-lemzése céljából interjúalanyainknak. A pozi-tív – negatív, vagy ezekhez inkább közelítõértékek gyakori választása alapján képzettdifferenciált skála segítségével kialakultak anegatív és pozitív önértékeléssel rendelkezõkcsoportjai. Azok, akikre nem voltak jellemzõkkonzekvensen a végletek (tehát pozitív és ne-


144 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

gatív tulajdonságok egyaránt elõfordultak ön-értékelésükben), az általunk közepes önérté-kelésûnek” elnevezett gondozottak csoportjá-ba kerültek.

A közérzet-változó képzésének megfelelõ-ségét igazolja az, hogy a jó és rossz közérzetû-ek közel, de nem teljesen azonos csoportokatképeznek a negatív és a pozitív önértékelésû-ek csoportjával. (A jó közérzetnek alapfeltéte-le a megfelelõ önbizalom, a pozitív önkép, il-letve a rossz közérzetnek oka vagy következ-ménye a negatív önkép, az önbizalomhiány.)

Az általunk kiválasztott szempontok alap-ján természetesen az ambivalens önképpelrendelkezõk csoportja lett a legnépesebb(58%). A vizsgált körben kiemelkedõ önbiza-lommal, a nagyon kedvezõ önképpel rendel-kezõk csoportja valamivel kisebb elemszámú(18%), mint az önbizalom-hiánnyal jellemez-hetõ csoport (24%).

A nevelõszülõknél gondozottak harmoni-kusabb személyisége, eredményesebb szocia-lizációja, és a gyermekotthonokban elhelye-zettek kedvezõtlenebb önértékelése Ismét be-bizonyosodott. A lakásotthonokban élõgyerekek csoportjára az jellemzõ, hogy a ne-gatív és a pozitív önértékelésû fiatalok egy-aránt átlag feletti számban találhatók.

A különbözõ illegális drogok kipróbálásavagy gyakori használata (szemben a pozitívönképpel rendelkezõkkel) az alacsony és kö-zepes önértékelésû fiatalok között jelentõsengyakoribb e vizsgált körben is. Az önértékeléskomplex mutatója valamennyivel többet ma-gyaráz a drogérintettségbõl, mint azt a „köz-érzet” változó esetében láthattuk.

A gondozottak drogérintettsége önértékelésükfüggvényében.

absztinens Egyszeri Többszöri Összesen

kipróbáló droghasználó

Negatív

önkép 14 21 26 18

ambivalens

önkép 56 66 59 58

Pozitív

önkép 30 13 15 24

VI. A különbözõ életutak, gyermekkoriesemények hatása az egészségmagatar-tásra

Az eddigiekben áttekintettük a gondozottak je-lenlegi életfázisában regisztrálható jellegzetes-ségeket és tényezõket, amelyek kisebb-na-gyobb mértékben befolyásolják többek között adrogérintettség mértékét is. Mindegyik ismérvfelfogható okként, de okozatként is. A nemek,az elhelyezés formája, a lakóhely és az iskolaiteljesítmény, valamint az eddigi iskola-váltásokmellett feltehetõen nagy szerepet játszanakazok a fiatalok harmonikus nevelésében aka-dályt jelentõ negatív tényezõk, állapotok ésélethelyzetek, amelyek a beutalást megelõzõidõszakban elõidézték a családból való kikerü-lést, vagy szerepet játszottak a gondozásba vé-telben. A 74 változó bevonásával készült elem-zés alapján, a gondozásba vétel idõpontjábankészült beutaló határozatok feldolgozásával(jellemzések, környezettanulmányok, esetleírá-sok, pszichológiai szakvélemények stb.) amúltbeli események, életkörülmények és agondozottak jelenlegi egészségmagatartása,közérzete közötti összefüggéseket elemezzük.A gondozásba vételkor betöltött életkor, vala-mint a gondozásban eltelt évek száma – ame-lyeknek szintén nagy jelentõséget tulajdoní-tunk a jelenlegi egészségmagatartás alakulásá-ban – az eddigi életút meghatározó elemeikéntugyancsak elemzésünk tárgyai e fejezetben.

Különösen foglalkoztattak minket a korai gyer-mekkorból – a gondozásba vételt megelõzõ idõ-szakból származó információk a neveltetés körül-ményeirõl, a családok életkörülményeirõl, és a szü-lõk gondoskodásának minõségérõl. Elsõ lépésbenleválogattuk azokat a fellelhetõ eseteket, ahol a be-utalás idején készült környezet-tanulmányokban aneveltetés negatívnak minõsíthetõ külsõ körülmé-nyeire vonatkozó11 utalást találtunk. Ezek olyan kö-rülmények, események, amelyek megnehezítik agondozásba vétel elõtt a nevelõ család életkörülmé-nyeit, de nem közvetlenül függenek össze a szülõkés a gyerek kapcsolatával. Az apa és/vagy az anyamunkanélkülisége, a család rossz anyagi helyzete,jelentõs közüzemi díjhátralék, kedvezõtlen lakás-körülmények, valamelyik szülõ halála, valamelyikszülõ súlyos betegsége.



szemle

Az összevont változó képzése során 100gondozott esetében nem találtunk a felsorol-tak közül egy negatív feltételt sem, a beutalóhatározatokban ezekre nem történt utalás. Agondozásba vételt megelõzõ állapot szerint acsaládi körülmények között 214 esetben egy,520 esetben egyidejûleg több negatív körül-mény is szerepet játszott a gondozásba vételindokolásában, vagy egyszerûen ténykéntrögzítették a személyi anyagokban.

Az, hogy a gondozásba vétel idején milyenmértékben voltak jelen, milyen mértékbenvoltak meghatározók a család nehéz, problé-mákkal teli életkörülményei, feltételezéseinkellenére sem mutatnak értékelhetõ kapcsola-tot a gondozottak jelenlegi egészségmagatartá-sával, s ezzel összefüggésben sem a kedvezõ-nek sem a kedvezõtlennek mondható jelenlegiközérzetükkel, az e dimenzióval jellemzettelõéletük nem hagyott e tekintetben nyomot.

Érdekes rajzolatot mutat e változó menténleválogatott és beutalásakor rossz körülmé-nyek között élõ fiatalok átlagéletkora a gon-dozásba vételkor. A jelenleg 18 év alatti – ésbekerülésekor egy vagy több szempontbólkedvezõtlennek mondható életkörülményekközött élõ - gondozottak átlagosan egy évvelkésõbb kerültek gondozásba (4 éves koruk fe-lett), mint a jelenleg már 18 év feletti utógon-dozottak (õk átlagosan már 3 évesen gondo-zásba kerültek). Felmerült annak lehetõsége,hogy ez a differencia elsõsorban a születése-kor gondozásba kerültek nagyobb aránya mi-att alakult ki. Ez a feltevés beigazolódott, hi-szen a mintánkba került utógondozottak ne-gyede születésekor, fele pedig három éveskoráig került állami gondozásba, szemben ajelenleg 14–18 éves gondozottakkal, akiknektizennégy százaléka születésekor, egyharma-duk három éves koráig került állami gondo-zásba.

Eddigiekben is tudtuk azt, hogy az utógon-dozottak többsége nevelõszülõknél van elhe-lyezve, s többségük jól szocializálódott; ked-vezõbb közérzet és ennek következtében ked-vezõbb egészségmagatartás jellemzi õket.Most arról is meggyõzõdhettünk, hogy fiata-labban kerültek gondozásba, mint a jelenleg14-18 éves korúak, pedig a kedvezõtlen csalá-di életkörülmények hasonló mértékben járul-

tak hozzá gondozásba vételük határozatánakmegszületéséhez, mint azt a jelenleg náluk fi-atalabbak esetében láthattuk. Eddigi tapaszta-lataink összegzéseként kijelenthetjük azt,hogy a jelenleg 18 év feletti gondozottak, akikmég „idõben”, fiatalabban kerültek jobbnakés megfelelõbbnek látszó életkörülményekközé, a kedvezõbb feltételek között sikereseb-ben szocializálódtak.

Kellõ tapasztalatok hányában ez a megálla-pítás nem minden, korábban és hasonló élet-korban gondozásba került fiatalra érvényes,hiszen bizonyára akadtak olyan a gondozásiintézményeket elhagyó 18 évesek vagy idõ-sebbek, akik éppen a sikertelen vagy kevésbésikeres szocializációjuk miatt kerültek ki agondozási intézmények hatókörébõl, illetveazok maradhattak utógondozottként, akiksemmilyen vagy kisebb gondot jelentenek azintézménynek, a nevelõszülõknek.

Ezzel szemben: A jelenleg 14-18 év közöttigondozottak közül azok, akik hasonló kedve-zõtlen életfeltételek között éltek, mint idõ-sebb társaik, s akikre általában rosszabb köz-érzet és kedvezõtlenebb egészségmagatartás ajellemzõ – késõbb kerültek az állami gondo-zás hatókörébe. Ez a késõi elhelyezés úgy vél-jük kevésbé helyrehozható állapotot okoz, ésa fiatalok jelenlegi közérzetére is maradandóhatással van.

E megállapítás tényleges igazolásához egylongitudinális, után-követéses módszer alkal-mazásával végzett vizsgálat jelentené a meg-bízható eszközt, amely végigkísérné az összesgondozott pályafutását a gondozásba vételtõlaz elbocsátásig.

A rendelkezésre álló személyi anyagokbólfeldolgozott információk között megkülön-böztethetõk azok, amelyek a szülõk (vagy va-lamelyik szülõ) és a gondozásba vett gyermekközvetlen viszonyának minõségére utalnak.Érdeklõdésünknek megfelelõen csak a szülõ-gyerek kapcsolatban közvetlen szerepet ját-szó és a neveltetés szempontjából negatívnak,károsnak minõsülõ eseményeket, tetteket vá-logattuk le.12 Így a gondozottak közül azokszáma, akik nem szenvedték el a beutalásigazt, hogy az apa vagy az anya bántalmazta,súlyosan elhanyagolta õt, valamelyik szülõbörtönben van, valamelyik szülõ droghaszná-ló, illetve pszichiátriai beteg.


146 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

672, vagyis a gondozottak 80%-a esetébenbeutalásakor egyik felsorolt feltétel sem érvé-nyes, míg 156 fiatal esetében egy vagy akártöbb említett feltétel fennállása indokolta abeutaló határozat megszületését. A gondozásalá vont fiatalok jelenlegi rosszabb közérzet-ét, és ennek következményeként a jelenlegikáros egészségmagatartását már jelentõs mér-tékben befolyásolja a beutalást megelõzõ idõ-ben a szülõk kritikus magatartása.

Amíg a szülõk, a család életkörülményei, aszegénység, anyagi gondok és rossz lakáskö-rülmények nem befolyásolják a serdülõkori éskora felnõttkori viselkedést, a szülõk agresszi-vitása, a gondozásba vételig gyermekük nevel-tetésben elõforduló devianciák már sok eset-ben helyrehozhatatlan károkat okoznak, és je-lentõsen hozzájárulnak a gondozásba kerültgyerekük rossz közérzetéhez, és problémás jö-võképéhez még 9-10 év állami gondozásbaneltöltött idõ után is.

Érdemes megfigyelni, hogy a szülõ által el-követett súlyos bántalmazás nem olyan mér-tékben játszik szerepet, mint a „súlyos elha-nyagolás”, amely elõfordulása jelentõsen ösz-szefügg a gondozottak késõbbi életútjaalakulásával.

Nézzük igazolásként a káros egészségmaga-tartás (KAROSEG változó) gyakoriságát a „de-viáns szülõktõl” bekerült gyerekek között ésazok körében, akik esetében nem találtunk abeutalási határozatokban, környezettanul-mányokban erre utalást (ROSSZCSAL válto-zó). A megoszlásból levonható következteté-sek érvényességéhez hozzá kell értenünk aztis, hogy a „KAROSEG” összevont változóképzése során figyelembe vett három tényezõ– dohányzás, alkoholfogyasztás, drogozás –közül a „nem rossz”-nak minõsített családbólgondozásba került fiatalok jelenlegi károsnakminõsített egészségmagatartása esetébenegyik vagy legfeljebb két szer használata a jel-lemzõ, míg a rossz családból bekerültekrekettõ vagy mindhárom - vagyis ez utóbbiakraa kumulatív szerhasználat jellemzõ.

Az egészségmagatartás és a gyermekkorban a csa-ládban elszenvedett ártalmak összefüggése (szá-zalékos adatok).

KAROSEG/ „Rossz” „Nem rossz”

ROSSZCSAL családból családból

kerültek gondozásba

Nincs káros

egészségmagatartás 40 55

Van káros

egészségmagatartás 60 45

Mindezek után nézzük meg azt, hogy a kü-lönbözõ életút-elemek, események milyenarányban fordultak elõ a beutaló határozatok-ban, valamint milyen gyakorisággal tapasztal-tuk ugyanezeket az eseteket a gondozottak je-lenlegi káros egészségmagatartása alapjánszelektált csoportokban.

Azt láthatjuk, hogy a felsorolt, beutaláselõtti gyermekkori krízishelyzetek, problémásélethelyzetek, életkörülmények között azanya magatartása kis mértékben összefügg alabilis életérzéssel, s ennek következtében adohányzás, rendszeres alkoholfogyasztás ésaz illegális drogok többszöri vagy rendszereshasználatával. Ugyanakkor az is látható, hogyaz apák magatartása, életvitele teljességgel el-hanyagolható szempont, nincs oksági kapcso-latban a gondozottak késõbbi közérzetével,magatartásával. (A felsorolt tényezõk közülsok esetében látható némi összefüggés, deezek inkább tekinthetõk véletlenszerû együtt-járásnak, mint kiváltó okoknak vagy követ-kezményeknek.)

Az anyákkal kapcsolatos negatív körülmények.

Esetek % A többszöri KAROSEG*

száma (N= droghasználók %-ban

N= 834) között (N=195) (N=411)

Maga is

állami gon-

dozott volt 39 4,7 8,2 6,8

Meghalt 54 6,5 6,2 5,8

Ismeretlen 3 – – –

Lemondott

gyermekérõl 46 5,5 3,6 6,1



szemle

Esetek % A többszöri KAROSEG*


N= 834) között (N=195) (N=411)

Súlyosan

elhanyagolta

a gyermekét 309 37,0 44,6 44,0

Bántalmazta

a gyermekét 24 2,8 3,1 2,7

Prostituált 10 1,2 3,1 1,7

Alkoholista 185 22,2 24,1 24,3

Hajléktalan 81 9,7 14,3 12,9

Börtönviselt,

vagy börtön-

ben van 34 4,1 3,6 3,6

Pszichiátriai

beteg 40 4,8 7,2 6,3

Krónikus

betegsége van 40 4,8 4,6 3,9

Munka-

nélküli 266 31,9 34,9 36,2

* KAROSEG = káros egészségmagatartássaljellemezhetõk

Az apákkal kapcsolatos negatív körülmények száma

Esetek % A többszöri KAROSEG


N= 834) között (N=195) (N=411)

Állami

gondozott volt 7 1,0 – 1,0

Meghalt 63 7,6 10,3 9,7

Ismeretlen,

nem szerepel

a családban 103 12,3 13,8 12,6

Lemondott

gyermekérõl 6 1,0 – –

Nem vállalta

az apaságot 34 4,1 3,1 5,1

Szerepe volt

a beutalásban

– konkrétum

nélkül 54 6,5 3,1 8,5

Brutális

a családban 97 11,6 7,2 15,6

Alkoholista 183 22,0 21,5 24,8

Drogos 2 – – –

Börtönviselt,

vagy börtön-

ben van 65 7,8 8,7 8,8

Hajléktalan 29 3,5 6,7 4,6



N= 834) között (N=195) (N=411)

Pszichiátriai

beteg,

vagy beutalt 13 1,6 1,5 1,7

Krónikus

betegsége van 14 1,7 2,6 2,2

Munkanélküli 135 16,1 17,9 16,8

A kedvezõtlen családi körülményekre utaló esetek száma.



N= 834) között (N=195) (N=411)

Kedvezõtlen

lakáskörül-

mények 341 40,9 43,1 44,8

Jelentõs

díjhátralék 39 4,7 6,2 5,6

Jelentõs

anyagi

gondok 291 34,9 35,4 37,2

Más, negatív

családi körül-

mény 281 33,7 23,1 26,3

A következõ táblázatok értelmezéséhez tud-nunk szükséges azt, hogy a vizsgált körben abeutaltak átlagos életkora a beutalás idõpont-jában még nem érte el az iskolakötelezettség-nek megfelelõ hat évet, tehát az itt felsoroltproblémák nagy része sokaknál még nem for-dulhatott elõ. Ez magyarázza a viszonylag ki-sebb esetszámokat. Az látható, hogy a jelen-leg többszöri droghasználókra, vagy másegészséget károsító magatartásúakra a gyerek-kori kisebb-nagyobb devianciák, beilleszke-dési problémák jelentõs mértékben jellemzõkvoltak.


148 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

A gondozottak problematikus viselkedésének, tu-lajdonságainak említési gyakorisága a beutaláskor– jelenlegi egészségmagatartásuk függvényében.



N= 834) között (N=195) (N=411)

Magatartási

problémák

konkrétum

nélkül 52 6,2 10,8 10,2

Iskolakerülés 81 9,7 19,5 17,0

Drogozás 6 1,0 2,1 1,5

Kisebb

deviancia 79 9,5 17,4 16,1

Nagyobb

deviancia 24 2,9 7,7 5,3

Testi betegség 59 7,1 6,7 6,8

Pszichiátriai

betegség 9 1,1 – 1,7

Konfliktusok

a szülõvel 58 6,9 11,3 10,4

Konfliktusok

az iskolában 43 5,1 8,2 7,8

Tanulási

problémák 115 13,7 21,0 21,4

Fejlõdési

elmaradottság 48 5,8 7,2 6,6

öngyilkosság 11 1,3 2,6 2,2

Ha az elõbbi problémasorra kijelentettük,hogy azok eseteként jellemzõek a közérzetükalapján veszélyeztetettnek, jelenlegi egészség-magatartásuk alapján pedig már többségük-ben káros életvitelt folytató gondozottakra,akkor a következõ táblázatban szereplõ gya-koriságok alapján már azt is kijelenthetjük,hogy gondozásba vételük idején a felsorolttesti és lelki problémákkal küzdõk szinte teljeskörét ma a károsnak minõsülõ egészségmaga-tartás jellemzi.

A gondozás alá vont fiatalok beutalásakor készültpszichológusi szakvélemények egyes megállapítá-sainak gyakorisága.



N= 834) között (N=195) (N=411)

Értelmi

képessége

gyenge +

közepes 361 43,2 70,4 71,2

Pszichés

tünetei

vannak 92 11,0 18,4 20,9

Kapcsolat-

teremtõ

képessége rossz

+ problémás 194 23,2 53,0 47,3

Kommuni-

kációs képes-

sége gyenge 95 11,4 20,7 20,9

Agresszivitás

tapasztalható 87 10,4 25,4 23,9

Testi fejlett-

sége elmarad

a korától 97 11,6 21,6 20,1

A két körvonalazódó életút közül a kedve-zõbbnek mondható esetben a szülõ – gyerekviszonyt nem rontotta súlyos, a gyerek káráraelkövetett cselekmény; a gyerekek fiatalabbankerültek gondozásba, ritkábbak voltak körük-ben a gyerekkori devianciák és iskolai beil-leszkedési problémák, valamint alig fordultelõ közöttük pszichés és testi probléma. Kö-rükben nem igazán jellemzõ a káros egész-ségmagatartás, és a közérzetük is jobb az átla-gosnál.

A jelenleg kedvezõtlen életérzésû fiatalokcsoportja idõsebben – ezért talán késõn - ke-rült gondozásba. A szülõk magatartása a gon-dozásba vételben gyakran játszott szerepet, afiatalok iskolai és családi konfliktusai jellem-zõbbek, és a pszichés és testi problémák szin-te teljes körben tapasztalhatók voltak már agondozásba vételt megelõzõ idõszakban.

A kedvezõtlen életesemények, a kora gye-rekkori lelki és testi problémák jelentõsenösszefüggenek a késõbbi droghasználattal, al-



szemle

koholfogyasztással vagy dohányzással, demégsem mondható az, hogy akár a drogérin-tettséget vagy más káros egészségmagatartástkizárólag ezen tényezõk fennállásával indo-kolhatnánk. A jelenséget úgy is interpretálhat-juk, hogy azok körében, akiket gyermekkoritraumák, a magatartási - pszichés problémákjellemeztek gondozásba vételüket megelõzõen,14-18 éves korukra sem alakul ki az „egyen-súlyi állapot”, és emiatt káros egészségmaga-tartás jellemzi õket. Ugyanakkor az egészség-magatartás alakulására a gyermekkori állapotnem ad kizárólagos magyarázatot.

VIII. Összefoglalás

A tapasztalataink összegzése elkerülhetetle-nül torzítja a tanulmányban részletesen elem-zett képet. A gondoskodás alatt álló fiatalok-ról egységes ítéletet, véleményeket állítani fe-lelõtlenség. A reális összkép sokkalárnyaltabb, sokszínû. Közelebb állunk a való-sághoz, ha azt jelentjük ki, hogy nem tapasz-taltunk igazán karakteres eltéréseket – semközérzetük, sem életvezetési értékeik, sem aszabadidejük eltöltésének módja alapján - anem gondozott populációhoz képest.

A tanulmány néhány általunk jelentõsnekítélt megállapítását mégis érdemesnek ítéljükfelidézni, és összefüggéseiben áttekinteni.

1. A tizennyolc év alatti gondozottak és azidõsebb utógondozottak között tapasztaltéletmód, gondolkodás, egészségmagatar-tásbeli különbségek olyan mértékûek,amelyek nem magyarázhatók az életkorieltérés miatti differenciákkal. Az utógon-dozottak kevesebb problémát hordoznak,és nyilván kevesebb problémát is jelente-nek gondozóiknak fiatalabb társaiknál.Ugyanez a megállapítás érvényes a neve-lõszülõknél elhelyezett gyermekekre, akikjelentõsen különböznek a hagyományosmódon intézményekben vagy családottho-nokban nevelkedõ társaiktól.

2. Az iskolához, tanuláshoz való viszonyukalapján a gondozottak – az elhelyezés for-májától függetlenül – kissé eltérnek a ha-gyományos családokban nevelkedõ társa-

iktól annyiban, hogy ítéletük jobban szó-ródik, egyaránt többen vannak az iskolaimunkába beilleszkedõ, a tanulást szeretõfiatalok, mint az iskolai munkát tehernekérzõ, alulteljesítõ, motiválatlan diákok.Számarányukat annak ismeretében szük-séges értékelnünk hogy 40%-uk háromvagy annál több iskolaváltás után fejezi betanulmányait az általános iskolákban.

3. Nyolc kérdésre adott válaszaikból képzett„összevont változó” segítségével képetnyertünk a gondozottak általános közérze-térõl, jövõképérõl. Eddigi vizsgálataink ta-pasztalatai alapján a rossz közérzetû, jövõ-kép nélküli csoporthoz tartozók jelenlegiés várható egészségmagatartása – így drog-érintettsége is – jelentõsen összefügg. Agondozás alá vont fiatalok esetében eznem igazolódott. Az utógondozottak 11%,a gondozottak 14%-át találtuk sajátosszempontjaink alapján veszélyeztetettnek,holott a már most minden második gondo-zott káros egészségmagatartással jellemez-hetõ. Ebben a körben a fiatalok közérzetenem bizonyult megbízható magatartás-in-dikátornak. Az adatfelvételi bizonytalan-ságok, pontatlanságok mellett az is bizo-nyossá vált, hogy általunk nem vizsgált,ezért feltáratlan tényezõk is jelentõs szere-pet játszanak a káros egészségmagatartásgyakoriságában. Amit biztosan állítha-tunk: Magas a magukat tájékozatlannakminõsítõk aránya szinte minden egészség-nevelési témakörben – tehát bizonyos is-meretek hiányoznak. Ha van valamiféleprevenciós tevékenység körükben, az nyil-vánvalóan hatástalan. Az adatfelvétel so-rán tapasztaltunk azt, hogy a droghaszná-lat, éppúgy mint a cigarettázás vagy alko-holfogyasztás, nem minõsül stigmánakkörükben. Nyíltan beszélnek róla, társaikközül megnevezik a szerhasználókat is.Általánosnak mondható az élménykeresõmagatartás, s erõs a kortárscsoport-hatás.Alig akad olyan gondozott, aki nem kerülnapi kapcsolatba dohányossal, alkoholfo-gyasztóval, akár illegális szert kipróbáló-val is már fiatal gyerekkorban. A csopor-tokban a kisebbeknek, fiatalabbaknak ishelyük van, s a közös élményszerzõ ese-mények társulnak cigarettázással, alkohol-


150 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

fogyasztással, esetenként valamilyen ille-gális szer használatával.

4. A dohányzók aránya, a dohányzás koraikezdete esetében éppúgy, mint az alkohol-fogyasztás gyakorisága és korai kezdete te-kintetében a gondozottak kedvezõtlen ké-pet mutatnak. Az illegális szereket egyszerkipróbálók és többszöri drogfogyasztókaránya is meghaladja az összehasonlíthatóéletkorúak körében mért illegális szerhasz-nálatot. Ugyan a kedvezõtlen közérzet és adrogérintettség esetükben is bizonyos mér-tékû együtt járást mutatnak, a gondozottakjelentõs körében nem igazolható a rosszközérzet meghatározó szerepe, az egyensú-lyi állapot hiánya az egészségkárosító ma-gatartás okaként.

5. Különösen foglalkozatott minket a külön-bözõ életutak, gyermekkori események ha-tása a gondozottak jelenlegi egészségmaga-tartására. A rendelkezésünkre álló szemé-lyi anyagokból feldolgozott információkalapján két jellegzetesség körvonalazódott:a szülõk és a család életkörülményei, azanyagi gondok és rossz lakáskörülményeknem befolyásolják a serdülõkori és kora fel-nõttkori viselkedést, viszont a szülõk ag-resszivitása, a gyerek elhanyagolása sokesetben helyrehozhatatlan károkat okoz-nak és jelentõsen hozzájárulnak a gondo-zásba került gyerek problémás viselkedésé-hez, káros egészségmagatartásához, mégtöbb éves gondozásban eltöltött év után is.A beutaláskor született és problémákat tar-talmazó pszichológusi szakvéleményekkelrendelkezõ gondozottakra (gyenge kommu-nikációs képesség, agresszivitás, testi fejlet-lenség, pszichés tünetek, gyenge értelmi ké-pesség) szinte teljes körben jellemzõ adroghasználat, dohányzás és alkoholfo-gyasztási gyakoriság, míg ez utóbbi cso-portba tartozók többsége ilyen jellegû pszi-chés problémák nélkül került gondozásba.Ezért igazoltnak látszik az, hogy a koragyermekkori testi és lelki problémák jelen-tõsen összefüggenek a késõbbi legális vagyillegális droghasználattal, de kizárólag amúltbeli események következményénektekinteni a jelenlegi káros egészségmaga-tartás gyakoriságát teljességgel indokolat-lan. A kedvezõtlen családi események és a

lelki problémák mellett jelentõs szerepetjátszik a kortárs-hatás, az ismeretek hiá-nya, s feltehetõen más olyan tényezõ is,amelyek az általunk alkalmazott módszer-rel történt vizsgálatot követõen rejtve ma-radtak, nem bizonyíthatók.

Jegyzetek

1 A kitöltött kérdõívek és az életút kódlapok csakaz adatrögzítõknél találkoztak, aki nem ismer-hették a válaszadókat. Az életutak feldolgozásáta gondozó intézmények dolgozói végezték, akikviszont nem találkozhattak a kitöltött kérdõívek-kel. Így a kutatók számára rendelkezésre állóadatbázis az adatvédelmi szabályoknak megfele-lõen jött létre.

2 Az intézményekben történt adatfelvételben azNDI munkatársak közül négyen vettünk részt,míg a nevelõszülõknél a tanácsadók részvételé-vel, de az elvárt módon, az elõre meghatározottstandard szabályoknak megfelelõen történt akérdõívek kitöltése.

3 Részlet egy interjúból: „Akkor nem voltak bará-taim, általában próbálkoztam mindenkivel, deigazából nem sikerült. A barátságot megpróbál-tam vásárolni valamivel, loptam valamit és oda-adtam neki. Szóval ilyen csínyekbe mentem be-le, hogy magam köré gyûjtsem az embereket.”

4 A csoportképzés alapja: a lehetséges nyolc nega-tív illetve nyolc pozitívnak értékelhetõ válaszbólminimum 6 esetben konzekvens válaszok szület-tek. A köztes csoportba kerültek azok, akik eseté-ben a negatív és pozitív válaszok egyaránt többmint két esetben születtek.

5 Nagy vita folyik az egészségneveléssel foglalkozószakemberek között ennek értékelésében. Sokanazt mondják, hogy az egészség nem lehet cél,csak eszköz a boldog és hosszú élethez, míg másvélemények szerint ennek felismerésével együttjár az egyéni felelõsség tudatosodása, az, hogymagunk felelõsek vagyunk tetteinkkel, életmó-dunkkal egészségünk megõrzéséért.

6 Részlet a 2.sz. interjúból: „Végül ott szoktam ráa dohányzásra úgy 9 éves koromban, de aktívancsak tíz éves korom óta dohányzom. Õk mond-ták, hogy tüdõzzem le, de hát kiköptem a tüdõ-met, azután egyre sûrûbben dohányoztam, mármegtanultam letüdõzni. És tetszett végül is.”


7 A „rendszeres fogyasztás” kategóriáját a „leg-alább hetente egy-két alkalommal történõ alko-holfogyasztást” jelentette.

8 Részlet egy interjúból: Ott elkezdtem inni, 13éves koromban elég rendesen ittunk mindentaz ottani gyerekekkel.”

9 Részlet az 2. sz. interjúból: „A gyerekotthonbanvolt gyerekek vittek magukkal. Tõlük tanultama dohányzást, szipuzást, italozást. Végül én isbelementem minden balhéba. Egyszerûen megakartam ismerni mindent, és nem a könyvbõlakartam tanulni a dolgokat, hanem tapasztalniszerettem volna. Meg ezek a dolgok jobban ér-dekeltek, mint a tanulás.”

10 Maga a tény igaz, annak ellenére, hogy ezt nema kedvezõ környezetnek tudjuk be, hanem an-nak, hogy azok maradnak meg a nevelõszülõk-nél, akik eleve kisebb gondot jelentenek.

11 Count: 211, 212, 223, 224, 227, 239, 241, 242,243, 244 = „FATAL” változó. Itt leszámoltuk,hogy a lehetséges negatív külsõ körülményekközül hány fordult elõ a környezettanulmány-ban.

12 A ROSZCSAL összevont változó képzéséhez azalábbi változókat vettük figyelembe: V214, 215,216, 217, 220, 221, 229, 232, 234, 235. Lásd:kódutasítás.



szemle

A minden korosztály számára ismert elõadó-mûvész Budapesten született, 1942. október 7-én.Egy olyan házban nõtt fel, ahol rajta kívülcsak fiúk laktak, így kizárólag fiús játékokatjátszottak, amiket nagyon szeretett. Verekedõsis lett volna, de gyorsan rájött, hogy a fiúk erõ-sebbek nála, ráadásul visszaütni sem restek.Életre szóló lecke lett tehát az a tény, hogylánynak született, nem jogosíthatja fel a po-fozkodásra.

Színészi ambíciói már az iskolában kezdtekmegmutatkozni, élvezte, hogy bohóckodásávalszórakoztatta diáktársait, akik nevettek rajta.A tanárok is jól szórakoztak mutatványain, deez természetesen egyáltalán nem akadályoztameg õket abban, hogy néha egy-egy intõt is ki-osszanak neki. Az iskola mellett sokáig spor-tolt versenyszerûen, s a lovaglást választotta.A versenysportban végre bebizonyíthatta, hogyképes véghezvinni azt, amit elhatározott. Or-szágos felnõtt korosztályos bajnokságon 17évesen harmadik lett (a lovassportban férfiakés nõk együtt versenyeznek), s az ifjúsági vá-logatottba is bekerült.

A Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola elvég-zése után a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majda budapesti Vígszínházhoz szerzõdött, amely-nek ma is társulati tagja. Eddig közel negyvenfilmben és számtalan tévéjátékban szerepelt.Színészi pályafutásával párhuzamosan új mû-fajt teremtett elõadómûvészként. Magyar köl-tõk verseit énekli a magyar könnyûzene leg-jobbjainak megzenésítésében – méghozzá gye-rekeknek. Zenekarával elsõsorban a magyarszépirodalom (Csoóri Sándor, Csukás István,Devecseri Gábor, Janikovszky Éva, Szép Ernõ,Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Zelk Zol-tán) és a magyar könnyûzene (például BródyJános, Móricz Mihály, Szörényi Levente, Szö-rényi Szabolcs, Szûcs Antal Gábor, TolcsvayLászló) alkotásait szólaltatják meg.

Generációk nevelkedtek fel lemezeinek hall-gatása közben, gyerekek körében népszerûségeazóta is töretlen. Ezért is választották meg agyerekek – Magyarországon elsõként – a MosolyRend Lovagjának. A Magyar Állam Jászai Mari-és Érdemes Mûvész-díjjal, a Magyar Köztársa-ság Tiszti Keresztjével, valamint 2001-ben leg-nagyobb kitüntetésével, a Kossuth-díjjal jutal-mazta eddigi munkásságát.

A rendkívül gazdag pálya néhány állomásátolyan alkotások jelölik, mint a Szerelmesfilm,Mi lesz veled Eszterke?, Jó estét nyár, jó estétszerelem, Játszd újra, Sam, A mi kis váro-sunk. Mûvészi sokszínûségét a gyerekek szá-mára készített megzenésített verses lemezekhosszú sora is bizonyítja. Légies szõkesége, lá-nyos alakja semmit sem változott az évekalatt. Szinte hihetetlen, hogy már annyi film,színdarab és lemez áll mögötte.

s Ha most, a 21. században kezdené a pá-lyáját, hogyan tenné?

Ha ebben a világban kezdeném ezt a hiva-tást, pályát, szakmát – nem is tudom, hogynevezzem szépen – akkor sem csinálnék sem-mit másként, talán most jobban kellene fi-gyelnem, hogy mit vállalok el és mit nem. Amai gyerekek már nem egy hivatásban gon-dolkoznak, több lehetõséget hagynak maguk-nak, magyarán nem tesznek fel egy lóra min-dent, mint mi a hatvanas évek végén. Amikormi befejeztük a fõiskolát és elkezdtük a pá-lyát, nekünk az volt a minden, nem csupánszakmailag, de emberileg is. Azt sem tudtuk,van-e egyáltalán ezenkívül más körülöttünk.Sõt még ezen is túlmegyek, minden, amit csi-náltunk; amit olvastunk, láttunk, ha tudtunk,ahová utaztunk, az mind azért érdekelt, mertkapcsolódott a hivatásunkhoz, azt segítette,kiegészítette, vagy ebbõl a szempontból mu-tatott valami újat. Mi megszállottak voltunk aszó jó értelmében. Hiszek abban, hogy csak

KitekintésL e n d v a i D ó r a

Ne szeresd a túlságosan gyors sikereket…I N T E R J Ú H A L Á S Z J U D I T TA L

154 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

megszállottan lehet dolgokat csinálni, ko-moly elhivatottsággal és akkor semmi nem té-rítheti le az embert a kijelölt útról. Enélkülnem is szabad belekezdeni semmibe, amifontos. S ez nem függ kortól, ez elv. Sok em-beren meglátszik ma, hogy nem elhivatott. Ami pályánk nem egysikeres, egynapos pálya,ezt egy életen keresztül kell csinálni. Egynagy siker nem siker. s Létezett akkoriban is olyan versenyszel-

lem, mint manapság?Egy nagyon fontos mondatot tanultam meg

Máriássy Félixtõl, aki az öt évvel idõsebb osz-tálynak volt az osztályfõnöke, s hozzá olyannevek jártak, mint Szabó István, HuszárikZoltán, Rózsa János, Kardos Ferenc, most atöbbit nem sorolom. Ez lett az életem, hogyúgy mondjam tételmondata: a siker nagyonfontos, de nem minden áron! Ez a minden-áron szócska nagyon sokszor aláhúzandó azén értékelésemben. Amit az ember szeret ésakar, azt el akarja mondani, meg akarja csi-nálni, de ezt minden áron nem lehet. Vannakolyan határok, amit pontosan a cél érdekébennem szabad átlépni. Például embereken nemlehet átgázolni, hiszen a mi hivatásunk em-berekrõl szól. Ebben a világban csak az lehethiteles, aki emberséges tud maradni. Talánezért olyan kevés a hiteles közismert szemé-lyiség manapság…s Változatos fiatal sorsokat mutatott be a

pályája kezdetén. Meg lehet határozni, hogymi volt a ’60-as , ’70-es években a fiatalokéletérzése?

Saját életérzés nem volt, ezt csak utólaghisszük. A nyugati korszellemek hullámainakcsak a habja, a széle csapott be az országba.De mi a híres magyar lelemény folytán ezt ahabot felkorbácsoltuk, s ebbõl született pél-dául a magyar beat korszak, ami nálunk isegy jelentõs zenei forradalmat hozott. Én ígyvisszatekintve azt gondolom, hogy amit mi ahatvanas évek „feeling-jének” hittünk, az in-kább az ’56-os események hatása volt, s nemannyira a hatvanas évek vívmánya. Ezt az„életérzést” az én generációm érezhette megigazán elõször. Bármi, amit akkor megtehet-tünk, az ’56-nak volt köszönhetõ, s bármi,amit akkor fiatalként megéltünk, az abszolútspeciális volt a történelemnek köszönhetõen.A nálam idõsebb korosztály, Szabó Pistáék

azt élték meg, hogy a barátaik sorra elhagytákaz országot. Õk errõl sokat és sokáig beszél-tek az alkotásaikban. Az én generációmat márnem érdekelte így a politika. Én azt sem tud-tam a hatvanas–hetvenes években, hogy ki aminiszterelnök. Nem volt fontos. Csak Kádárvolt fontos és az az egy ember, akihez a kul-túra tartozott, Aczél. A többi, õszintén nem isérdekelt minket. A közéletet számunkra akulturális élet jelentette.s A politika mégis ott volt a kultúrában,

ha foglalkoztak vele, ha nem.Ránk, színészekre nézve annyira nem. Ar-

ról, hogy cenzúra, nem a színész hallott elõ-ször, hanem az, aki írni, rendezni, kitalálniszeretett volna valamit. Én színházi életem-ben kétszer találkoztam a cenzúrával. Azegyik Örkény: Pisti a vérzivatarban címû da-rabja volt, amiben a hatvanas évek elején mégLatinovits játszott, s amit akkor politikai okok-ból levettek a mûsorról. Mikor eltelt jó pár év,már nem volt a színházban Latinovits, mégisbemutattuk a Pesti Színházban, hozzáteszem,minden komolyabb változtatás nélkül.

A másik cenzúrával kapcsolatos élményem,hogy elkezdtünk próbálni a Vígszínházbanegy Katajev darabot, A kör négyszögesítése cí-mût. Katajev sikeres szovjet szerzõ volt, leg-híresebb mûve a Távolban egy fehér vitorla,amit magyarra is lefordítottak. Három hetetpróbáltuk, s a nehezén már túljutottunk. Egydarab legnehezebb része a mozgások begya-korlása, a karakterek jó meghatározása, s azokegymáshoz való viszonya. No, mi ezen márrégen túl voltunk, mikor a harmadik próbahétvégén lehívott minket Várkonyi és közölte,hogy nemsokára hazánkba érkezik Furcevaasszony – az akkori szovjet kulturális minisz-ter – és miután ez a darab indexes a Szovjet-unióban, nem szabad nekünk se játszanunkaddig, amíg az elvtársnõ itt van. Legnagyobbbosszúságunkra ekkor abba kellett hagyni amunkát. Nagyon tehetetlennek éreztük ma-gunkat, egyrészt mert egy alkotó munka félbe-szakadt, másrészt, mert egyszerûen nem értet-tük igazán, mi ezzel a darabbal a bajuk. A tör-ténet arról szól, hogy két szovjet fiatal aforradalom után egy padlásszobában él, olyanszegények, hogy kilóg a fenekük a nadrágból,de azért megnõsülnek, közben kiderül, hogynem illenek egymáshoz, és feleséget cserélnek.

Kitekintés


szemle

Ahogy elkezdtük elemezni a letiltás okait, rá-jöttünk, hogy mi lehet a baj. Egyrészt a szov-jet fiatalnak nem lóg ki a feneke a nadrágból,hiszen azt megsegíti a szovjet rendszer. Má-sodszor meg micsoda szocialista erkölcs az,ahol párt lehet cserélni! Pár év múlva azonbanmegnyugodtak a kedélyek, és végre be lehe-tett mutatni a darabot, amit õrületes sikerreljátszottunk.s A filmek esetében hogyan mûködött a

cenzúra?A filmek kapcsán több problémára emlék-

szem, ami általában nevetséges félmondatokkihúzásáról, betételérõl, átírásáról szóltak. Azvolt a jó rendezõ – az akkori kultúrpolitikaszempontjából – akivel nem volt ilyen „fél-mondatos” gond. Az idõsebbeknek ez mentis, ám az én generációmban szinte mindenki-nek meggyûlt a vezetéssel valamilyen módona baja. Amikor kész lett egy film, be kellettmutatni az illetékes elvtársaknak, s ekkorkezdõdtek a sorozatos kényszervágások. Naezt kiküszöbölendõ, pontosabban ennek kö-szönhetõen alakult ki egy új stílus, amit miparabolának hívtunk, ami sokkal árnyaltab-ban fejezte ki a mondanivalót, mint elõtte. Ezvolt a magyar film fénykora.s Elsõ filmje az Esõs vasárnap volt. Az

melyik kategóriába tartozott?Nem akarok ítéletet mondani egyes rende-

zõkrõl, de az Esõs vasárnap rendezõje, KeletiMárton kicsit jobb viszonyban volt a hata-lommal, mint azt az én korosztályom elvártavolna. Ezért amiatt a film miatt engem sokvád ért a barátaim részérõl, hogy miért kellettelvállalni. A mi generációnk azt tudta, hogynem akar parolázós viszonyban lenni a hata-lommal, s ezt szerettük jelezni is az alkotása-inkban. Más filmstílusra vágytunk, mint azakkori úgynevezett sikerfilmek rendezõi. Eztelõször Szabó István valósította meg az Álmo-dozások korában, nem csupán stílusában, ha-nem tartalmában is. Ahogy az akkori pálya-kezdés nehézségeirõl beszélt, azokról a falak-ról, amikbe a fiatalok ütköztek, s amiket azelõzõ generáció tagjai állítottak, akik nem en-gedték elkezdeni az utódaiknak a megálmo-dott életet.s Gondolom, már akkor is rang volt Szabó

István filmjeiben szerepelni!

Nekem jó barátom volt Szabó a Fõiskolán.Azt már az elején láttuk, hogy amihez õnyúlt, mindenhol nagydíjat kapott. A Te címûfilmje is, aminek számomra az volt az érde-kessége, hogy Esztergályos Cecília volt a fõ-szereplõ, akkor még mint balett táncos, s Sza-bó megkért, hogy én szinkronizáljam õt. Az-tán az Álmodozások korában mind a kettenszerepeltünk, de a hangja továbbra is én vol-tam Cilinek.s Aztán jött a Szerelmesfilm… A Szerelmesfilm nagyon fontos volt, akkor

már túl volt Szabó az Apán, s annak hihetet-len sikerén. Azt, hogy a filmbeli karaktermennyire hasonlított rám, jelzi, hogy direktvan egy lovaglós jelenet a filmben, mert Szabótudta, hogy imádok lovagolni. Miután jóbanvoltunk, ismertük egymást, s õ írta a forgató-könyvet, szinte rám formálta a szerepet. Eztcsak én gondolom így, bár nem kérdeztem er-rõl soha. s A lemezek kapcsán az akkori könnyûze-

nében is járatos volt?A könnyûzenében a barátaim révén voltam

némileg benne, s én belülrõl láttam, hogy ha-sonló folyamatok zajlanak, mint a filmmûvé-szetben, csak már jóval áttételesebben. Az újhazai könnyûzene az akkori megítélés szem-pontjából rendkívül ellentétes volt, mert sema szocialista, sem a polgári ízlésnek nem fe-lelt meg. Emlékszem egy esetre, jó barátom-nak, Szörényi Szabolcsnak már két gyermekevolt, mikor még mindig derékig ért a haja…Sétáltunk a Balaton parton, s olyan megjegy-zéseket tettek rá a vele egykorú emberek,hogy én azon csodálkoztam, hogy nem sza-kad meg a föld. Az a zene, amit õk csináltak,forradalmat teremtett a magyar zenében, nemcsak hangzásában, de mondanivaló tekinteté-ben is. Sikerült összehangolódniuk a fiatalokaktuális életérzésével, s egy idõ után sikere-sen közvetítették a többi generáció felé is ezt.Azóta eltelt negyven év, s én most azt figye-lem csodálkozva, hogy a fiatalok körébenazok a táncdalok élik reneszánszukat, amitmi, az akkori fiatalok kikértünk magunknak,s úgy éreztük, ezen a stíluson mi már régentúlvagyunk. s A hírnév akkoriban mennyire volt fontos

tényezõ egy színésznõ életében?

Kitekintés

156 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Nagyon fontos volt, de máshogy volt fon-tos, mint ma. A mostani sztárok percember-kék, persze nem azokról beszélek, akik tehet-ségesek, s ezt tudják is kamatoztatni, hanemazokról, akikkel a mai világ elhiteti, hogy hí-resek. Ezek – a közönségükkel egyetemben –becsapott emberkék, mert nem tudják, hogyez a mai értelemben vett sztárság nem elég.Nem elég az, hogy valaki helyes, csinos, vagyakár erõszakos, mert egyszer meg kell min-denkinek mutatnia, hogy mit is tud valójá-ban. Persze nekünk is fontos volt, hogy híre-sek, ismertek legyünk, hiszen nem azért leszvalaki színésznõ, hogy a szobában a négy fal-nak játsszon, s a kutya se tudjon róla. Mi mû-vészek, mindannyian szeretnénk valamit kö-zölni, megmutatni, elmondani. Ha ez kevésemberhez jut el, akkor nem vagyunk hatéko-nyak. Ezért célunk az, hogy sok ember megis-merje azt, amit csinálunk. Azonban ez nemmérce. Ezt mondta nekem Pártos Géza, ezvolt a másik nagyon fontos tételmondat, ami-vel elindultam a pályámon. Sikert azt lehet„csinálni”, ahogy ma sokan teszik ezt, deezek a sikerek lesüllyednek, ha vízbe tesszükõket. Bár sokan látják õket, de ez még önma-gában nem érték, nem érdem. A tényleg te-hetséges és jó mûvészek, akik nem tudnak el-jutni a közönséghez, ma kénytelenek „eladni”a terméküket. Én láttam a szó legnemesebbértelmében olyan csodálatos, mûvészileg ab-szolút igényes elõadást, amit ügyesen adtak ela nézõk felé, és alig lehetett rá bejutni, annyi-ra nagy volt rá az érdeklõdés. Tehát meg lehettalálni annak a módját, hogy az ember a jótjól csinálja. Shakespeare mára már megéltpár száz évet, s ha bemegy az ember egy átla-gos elõadást megnézni, talán nem is érti, miértmaradt fenn ennyi ideig. Viszont ha bemegy ésmegnéz egy jó elõadást, rögtön megérti, miértidõszerû még a 21. században is Shakespeare.Hiába jó valami, ha valaki nem tudja jól csi-nálni, az nem igazi mûvészet. Ez egyébkéntmindig is érdekes játéka a mûvészeteknek, saki ezt a játékot nem tudja ügyesen játszani,azt a mûvészt én szívembõl sajnálom, mertpont a lényeget nem sikerül megragadnia.s Akkoriban nem is volt úgynevezett

gagyi? Jóval kevesebb. A gazdag ember pénztárcá-

ja, mint mai kultúrpolitikai tényezõ ugyan-

olyan rossz, mint a politikailag befolyásoltkulturális élet. Azonban azt el kell ismerni,hogy az akkori kultúrpolitika kevesebbet té-vedett, mint ma a pénz értékmérõje. Egy do-log akkor nagyon fontos volt, és én ezt na-gyon megtanultam. Ez pedig a pályakezdésrõlszól, konkrétan arról, hogy egy színész, egymûvész hogyan kezdi a pályát, az nagyon –nagyon fontos dolog. Mert lehet, hogy egyéletre leírja magát egy rossz kezdéssel, hozzá-teszem lehet, hogy érdemtelenül, mert elkép-zelhetõ, hogy ugyanakkor rendkívül tehetsé-ges. Egy színésznek a kezdéskor érdemes in-kább arra utaznia, hogy késõbb kezdjen, desemmiképpen se rosszul. Ez millió tényezõtõlfügg persze, de akkor is érdemes kivárni,hogy ezek egy adott idõpillanatban megfele-lõek legyenek. Akinek nem ez a legfontosabba világon, annak nem szabad mûvészettelfoglalkozni. Ez nem az a hivatás, amit el lehetkapkodni, s amirõl le lehet késni. Ha valakiigazán színész akar lenni, az nem mehet belegyors sikert hozó, gagyi, olcsó produkciókba,mert amikor arra kerül a sor, hogy komolydolgokhoz keresnek alkotókat, õ senkineksem fog eszébe jutni. Ez rettenetesen megha-tároz egy szereposztást, ugyanis – fõleg a kez-dõ rendezõk – nem azt akarják, hogy egy-egytévémûsor arcai köszönjenek vissza a nézõk-ben, hanem azt a figurát szeretnék hitelesenlátni a színpadon, amit megformál a színész.Ezért fontos a megfelelõ pillanat. Én azt hi-szem, megvártam ezt a pillanatot.s Mi volt az elsõ komoly sikere?Egy televíziós játékfilm volt; Szép Ernõ:

Május címû egyfelvonásosa, amit Ádám Ottórendezett. Ádám Ottó, aki abban az idõben aMadách színházból Magyarország egyik leg-jobb színházát csinálta. Engem az a megtisz-teltetés ért, hogy õ maga kért fel a szerepre. Afelkérés után elsõ utam a könyvtárba veze-tett, ahol kivettem a Májust, elolvastam, majdrögtön utána sorban az összes Szép Ernõt…Úgy próbáltuk a darabot, mint egy színielõ-adást, a saját lakásainkban, hihetetlen nagyszeretettel a darab és egymás iránt. Mikoradásba került a mû, másnap odajött hozzámVárkonyi, gratulált a fõiskola folyosóján, s énakkor már tudtam, hogy nemsokára le leszekszerzõdtetve a Vígszínházba.s Volt önnek konkrét célközönsége?

Kitekintés


szemle

Én nem hiszek ilyen kategóriában, hogycélközönség. Huszonnégy éves voltam, amikoregy pár évvel idõsebb kollégámmal szinkroni-záltam valamit. Közben Darvas Ivánnal próbál-tam egy darabot a színházban, aki húsz évvelvolt idõsebb nálam. Vele úgy lehetett beszélni,mint bárki mással, ellenben a velem egykorúkolléga a szinkronban úgy beszélt velem, mintvalami „nagyöreg”. Ebben a szakmában énúgy gondolom, nincsen életkor sem a színpa-don, sem a nézõtéren. Ha a pénzt nézem, ak-kor persze lehet, hiszen a fizetõképes nézõéletkora pontosan be van határolva.s Na és a gyerekek?Én elsõsorban nem gyereklemezt szerettem

volna csinálni, csak egy lemezt, amin azokata dalokat énekelem el, amik nekem szólnakvalamirõl. Akkoriban nagyon frankomán kor-szakomat éltem, s ha bármikor utazhattunk,mindig Párizs volt a cél. A hatvanas évekbentöbb francia színésznek jelent meg dalos le-meze, ami nekem nagyon tetszett, s elhatá-roztam, hogy én is készítek egyet. Az akkormeg sem fordult a fejemben, hogy gyerekek-nek szóljon. Összeszedtem mindent, ami fontosvolt az életemben. Például a Süss fel napazért került a lemezre, mert engem emiatt adal miatt nem vettek fel hegedülni, mert nemúgy énekeltem el, ahogy akarták. A Hovámész te kis nyulacska, meg azért volt a leme-zen, mert hülyéskedésbõl azt énekeltük a Bá-lint Andrissal a Szabó filmben. S ezek mellettugyanúgy benne volt Babits Szerenádja, Ju-hász Gyula Meséje, ami nem gyerekeknekszól. Egyszer azonban észrevettük, hogy a le-mezt fõleg gyerekeknek veszik, s ekkor össze-ismerkedtem a gyerekközönséggel, ami any-nyira elragadott, hogy onnantól fogva már tu-datosan nekik készítettem a lemezeket. Egypercig sem gondoltam abba bele, hogy ez gátjalehet a szakmai fejlõdésemnek, akkor ez telje-sen belesimult a pályámba. Ma már nem biz-tos, hogy ezt így meg tudnám csinálni.s A nemrég megjelent új lemezt mi inspi-

rálta? Amikor elkezdtem énekelni, az én közönsé-

gem 1–12 évesig terjedt. Aztán három évevettem észre, hogy azok a harmincasok, akikakkor voltak gyerekek, amikor elénekeltem aMicimackót, most visszatérnek hozzám, egy-részt nosztalgiából, másrészt, mert nekik

most születnek gyerekeik. Mostanában talál-koztam olyan fiatalokkal, akik gyerek nélküljönnek a koncertjeimre, s olyanokkal is, akikörülnek, hogy végre olyan nagyok a gyerekeik,hogy tudnak koncertre menni velük. A har-mincasok mára megértették, hogy mirõl szól-nak azok a dalok, amiket akkor úgy szerettek,s ma már más füllel hallgatják õket. Szeren-csére a gyerekek – bár a világ, amiben élnek,igencsak változik – mindig ugyanolyanok ma-radnak, a játékra születtek. Én érdekes fel-adatnak tartottam és tartom most is, hogy ho-gyan lehet bizonyos dolgokat megtanítani ne-kik játszva, úgy, hogy ne vegyék észre, hogyvalójában tanulnak.s A fia mennyire ennek a modern kornak

a gyermeke?Abszolút. Az én fiamnak tipikusan rend-

szerváltozás utáni foglalkozása van, s ennekellenére, mint kulturális fogyasztó igen meg-bízható ízléssel rendelkezik. Próbáltuk erretudatosan nevelni, mindenhová vittük ma-gunkkal, kiállításra, színházba, amit akkornagyon utált és állandóan tiltakozott. A legér-dekesebb az egészben az, hogy ma már õ isazt képviseli, amit akkor utálattal tolt el ma-gától. De a mai gyerekek már nagyon mástkapnak a társadalomtól. Most hallottam, hogyaz iskolában még a memoritereket is megakarják szüntetni, amit nagyon ellenzek. Énazt hiszem, hogy a sok reklám, a sok bugyutatévémûsor, a borzasztó akciófilmek a legkáro-sabbak. Azt látják a gyerekek, hogy kiontaniegy életet, az annyit jelent, mint elrontani egyórát. Nem érzik a dolgok súlyát és a helyi-értékét. Az élet értékét kell megtanítani ne-kik, s meg is lehet, mert a gyerekek nem vál-toznak, csak a világ, amiben élnek. Én na-gyon sokat tanultam, s még a mai napig isnagyon sokat tudok tanulni a gyerekektõl.

Számomra a legtanulságosabb az volt, ami-kor felajánlottam a Magyar Televíziónak,hogy készítenék egy zenés mûsort, mert tu-dom, hogy lenne rá kereslet, de nekik ez nemkellett. Szerintem a mai „médiagyárosok”nem is tudják, mit csinálnak, mert ha tudnák,nagyon megijednének saját maguktól.s Mit üzenne azoknak a harmincasoknak,

akik ismét járnak Halász Judit koncertekre?Én csak azt tudom tanácsolni jó szívvel,

amit kipróbáltam, és amiben hiszek. Én, ha

Kitekintés

158 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

valamibe belekezdtem, akkor szerettem aztúgy csinálni, hogy lehetõleg gyõzzek. Életemlegszebb éve az érettségi után volt, amikorfelvettek a fõiskolára, bekerültem a lovas vá-logatottba és elmehettem Velencébe, ahol azEurópa-bajnokság zajlott. Akkor úgy éreztem,minden vágyam teljesült. Ezzel az érzésselgyakran kell találkozni egy élet során. Aztüzenem a fiataloknak, hogy ne veszítsék el ahitüket és ne annak higgyenek, ami körülveszi

õket! Ne adják fel az eszményeiket és a céljai-kat. Ha az ember csak egyszer is feladja, töb-bet nem jut el oda, ahol azelõtt volt, amikorfeladta.

Az a rettenetesen fontos üzenetem, hogyérdemes mindent inkább késõbb kezdeni,mint rosszul!

Kitekintés


szemle

A „bolognai” kifejezéssel a diákok nem csakaz egyetemi étkezdék napi menüjén találkoz-hatnak sûrûn, mióta 1999-ben az európai ok-tatási miniszterek nyilatkozatot írtak alá Bo-lognában az Európai Oktatási Térség létrehozá-sáról. Állásfoglalásuk szerint kontinensünkáltalános társadalmi, kulturális és gazdasági fej-lõdését szolgálná a felsõoktatásban tanulók – akésõbbi munkavállalók – mobilitásának elõsegí-tése: ehhez azonban szükség van az egyes nem-zetek oktatáspolitikájának, képzési rendszeré-nek összehangolására.

Az Oktatáskutató Intézet munkatársai arraa kérdésre kerestek választ 2001–2002-benvégzett vizsgálatuk során, hogy a hazai felsõ-oktatási rendszer miként válhat „Bologna-konformmá” – mindeközben nem tévesztet-ték szem elõl a többi európai országban zajlófolyamatokat sem.

Az alapvetõ gondot az jelenti, hogy a jelen-leg mûködõ európai felsõoktatási rendszerekjó része – a magyar felsõoktatás is – alapvetõenduális rendszerû. Ez azt jelenti, hogy párhu-zamosan – és nem egymásra épülõen – folyikrövidebb képzési idejû fõiskolai és magasabbvégzettséget adó egyetemi képzés. A BolognaiNyilatkozatban megfogalmazott cél a felsõok-tatási rendszerek lineárissá tétele: ez a gya-korlatban az angolszász modell szerinti, több-fokozatú felsõfokú képzési rendszerre való át-térést jelenti.

Az átalakítási folyamat végére az európaioktatási rendszerekben két, illetve három fo-kozatnak kell elkülönülnie. Az elsõ a jelenlegimagyar fõiskolai képzésnek körülbelül meg-felelõ, „Bachelor” végzettséget adó alapozószakasz, mely legalább 3, esetleg 3 és fél vagy4 tanévbõl áll. A Bachelor-fokozat megszer-zését követõen a hallgató választhat, hogy

kilép-e a munkaerõpiacra, illetve folytatja ta-nulmányait a „Master”-szint eléréséig (jelen-legi egyetemi végzettség), mely újabb 1-2 évtanulmányi idõt jelent. A legfelsõ szintet ahároméves posztgraduális képzés (PhD) je-lenti: megjegyzendõ, hogy Magyarországonpillanatnyilag ez az egyetlen felsõoktatási te-rület, amely a bolognai folyamat szempontjá-ból „rendben van”: azaz nincs rajta különö-sebb átalakítani való, mivel ezt a képzési for-mát már eleve a nemzetközi normáknakmegfelelõen alakították ki hazánkban.

A többfokozatú – lineáris – felsõoktatásirendszer vitathatatlan elõnye a rugalmasság:a középiskolából kikerülõ fiatalok nem kény-szerülnek azonnal olyan döntést hozni tovább-tanulásukkal kapcsolatban, melyet késõbb ne-héz korrigálni. A jelenlegi duális rendszerbenugyanis nincs automatikus, zökkenõmentesátmenet fõiskoláról az egyetemre. Néhány te-rületen van lehetõség ugyan a továbblépésre– például a tanárképzõ fõiskola elvégzéseután kiegészítõ képzés révén az egyetemi dip-loma megszerzésére –, a gyakorlatban azon-ban mindez nehézkesen mûködik, és csakszûk kört érint.

A jelenlegi rendszer változtatása ellen szól-nak a hagyományok, értve ezalatt a tananyagfelépítését is: bizonyos területeken – példáulorvosképzés – nehezen elképzelhetõ a Bache-lor- és a Master-szint elkülönítése.

Az Oktatáskutató Intézet vizsgálata többponton is rámutat a magyar felsõoktatás nor-matív finanszírozásának merevségébõl adódóproblémákra. Például, a kétszintû képzésirendszerre való áttérés egyik legnagyobb aka-dályát jelentette, hogy a fõiskolai normatívanéhány évvel ezelõtt még jóval alacsonyabbvolt, mint az egyetemi: így az egyetemeknek

B a l o g h L í d i a

Hrubos Ildikó–Szentannai Ágota–VerosztaZsuzsanna: A „bolognai folyamat”A Z E U R Ó PA I F E L S Õ O K TAT Á S I T É R S É G G O N D O L AT Á N A K M E G J E L E N É S E

É S A M E G VA L Ó S Í T Á S E S É LY E I

( O K TAT Á S KU TAT Ó I N T É Z E T – Ú J M A N D Á T U M K Ö N Y V K I A D Ó , B U D A P E S T, 2 0 0 3 . )

Kitekintés

nem érte volna meg 3+2-es (3 év fõiskolaiképzés, majd 2 év egyetemi szintû képzés)rendszerû szakokat indítani.

Az egységes európai felsõoktatási rendszer-hez való csatlakozás másik sarkalatos pontjaaz Európai Közösség szakemberei által kidol-gozott kreditrendszer (ECTS) alkalmazása,mely lehetõvé teszi, hogy a nemzetközi diák-csere-programokban részt vevõ hallgatók ta-nulmányi teljesítményét az intézmények köl-csönösen elismerjék. Esetenként a kredit-rendszerre való áttérés – az adminisztratívköltségeken túl is – gazdasági problémát je-lent a magyar felsõoktatási intézményeknek:a kreditrendszerû képzéssel járó rugalmasabbtanterv az egyes tanárok óraszámát is érintheti,erre viszont a rugalmatlan normatív finanszí-rozási rendszer nem kínál megfelelõ kompen-zálási lehetõséget.

Mindezeken túl, bõven akad még tennivalóannak érdekében, hogy a magyar felsõoktatásszerves részévé válhasson az Európai Felsõ-oktatási Térségnek. Az intézményeknek sok-kal több – vonzó – idegen nyelvû képzésiprogramot kellene indítania, s fokozható lennea magyar hallgatók külföldre irányuló mobili-tása is. Sajnos, a csereprogramokban való

részvétel akadálya sok diák esetében a megfe-lelõ szintû nyelvtudás hiánya. Nemzetköziösszehasonlításban még mindig lehangolóanalacsony azoknak a magyar fiataloknak azaránya, akik elfogadható szinten beszélnekidegen nyelveket. Hogy ez ne maradjon így,ahhoz az általános és középiskolai oktatásirendszert is alaposan újra kellene gondolni.

A kutatók gazdasági okokkal is magyaráz-zák a magyar diákok alacsony tanulmányimobilitását: az országon belüli mozgást gátol-ják például a lakhatási lehetõség biztosításá-val kapcsolatos nehézségek (a legtöbb helyennincs megfelelõ mennyiségû és színvonalúkollégiumi férõhely, az albérlet pedig drága).

A legérdekesebb az a gondolat, mely men-talitásbeli, életvezetési okokra vezeti vissza amagyar diákok helyben maradásra való hajla-mát: a kötet szerzõi szerint „a hallgatók nehe-zen szakadnak ki a már megszokott közössé-gükbõl”; és a mobilitás gátját jelenti többekközött „a kötött, merev középiskolai képzés,amely nem tanítja meg a tanulókat a válasz-tás szabadságára”.

Tényleg ilyenek lennének a mai magyar ti-zen-huszonévesek? Errõl a kérdésrõl szívesenolvasnánk, hallanánk többet.

Kitekintés


szemle

Adatok és trendek a „fiatalság mint kí-sérlet” és a „fiatalnak lenni – egy kísér-let” ifjúságkutatások témakörébõl

Az „Osztrák ifjúsági értékkutatás” elõször1990–91-ben zajlott le az Osztrák IfjúságkutatóIntézet2 és a Bécsi Egyetem PasztorálteológiaiIntézetének3 együttmûködésében. A „Euro-pean Values Survey 1990–92” keretében akkora 16–24 éves osztrák fiatalok értékbeállítódá-sát kutatták.

Az 1999–2000-es Európai értéktanulmánysorán ismételten lefolytatták az „Ifjúság – ér-tékkutatást”. A vizsgálat megismétlése általlehetõvé vált az 1990-es és a 2000-es adatokösszehasonlítása. A tanulmány globális céljaaz osztrák fiatalok életterveinek és értékbeállí-tódásainak vizsgálata. A három terület, melyre1990-ben, csakúgy, mint most, nagy hang-súlyt fektettünk: a család és a baráti kör he-lye, értéke az életben, a vallás jelentõsége és apolitikai beállítódás volt.

A központi adatbázisa egy standard kvanti-tatív vizsgálat: a Fessel & GfK VéleménykutatóIntézet4 2000 májusa és júliusa között 100014–24 éves osztrák fiatalt kérdezett meg.

Néhány fontos trend röviden összefoglalva:

• A jövõ fontos iránya a „virtuóz érték-mintavétel”. Az önmegvalósítás iránti vágyrendkívül erõs, de egyúttal a védõ kapcsola-tok, mint a család, a barátok vagy társadalmiintézmények jelentõsége is megnövekedett.

• Az elmúlt 10 évben a barátságok jelentõ-sége erõsen emelkedett. A család fontosságatöretlenül nagy.

• Nem csökkent a stabil (pár)kapcsolatrendkívül magas értéke sem, aminek legfon-tosabb kritériumai a hûség, a tolerancia és akiteljesedett szexuális élet. A gyermek mint

egy mûködõ élettársi kapcsolat vagy együtt-élés alapja elvesztette jelentõségét.

• A tradicionális politikát elutasítják, de a(bázis)demokratikus tevékenységek iránti ér-deklõdés magas. Az ifjúság nagy része támo-gatja a demokratikus rendszert, ugyanakkorsokan el tudnák elképzelni a szakértõi kor-mányzást is. A fiatalok egynegyede egy erõskezûembert általi vezetést is lehetségesnek tart.

• A vallástól való eltávolodás erõsödött: azistentiszteletekre járók száma felére csökkent,a vallásgyakorlás és a hitbeli elképzelésekmegváltoztak.

Párkapcsolat és család 2000: a jelenlegitendenciák áttekintése

A barátságok értékének erõteljes növekedése –A család és a barátok központi fontosságúszférák a fiatalok életében, õk jelentik az ér-zelmi és szociális biztonságot az egyre bo-nyolultabbá váló világban. Ahogy a kutatásadatai is mutatják, a család – mint nagyonfontos életszféra – pozíciója az utóbbi tíz év-ben stabil maradt az osztrák fiataloknál.Ugyanebben az idõszakban a barátok jelentõ-sége erõteljesen megnõtt, s ez a növekedés alányoknál és a fiatal nõknél még egyértel-mûbben kirajzolódik, mint a fiúknál.

Párkapcsolat: a közelség és az autonómiaközötti egyensúly – A sokat emlegetett szinglitársadalom jeleit alig lehet érzékelni a fiata-lok értékítéleteiben. Jövõképükben a stabil(pár)kapcsolatnak sokkal nagyobb értéke van.Ebben az összefüggésben két fõ motívumotkülöníthetünk el. Az egyik – a stabil kapcso-latra mondott határozott „igen”, ám a gyere-keket csak késõbbre tervezik. Ez a motívum alányoknál és a fiatal felnõtteknél jelentkezikerõsebben. A másik megközelítés mottója:„élvezzük a fiatalságot, s majd ráérünk ma-

B a c s á k N ó r a –M o l n á r Z s u z s a n n a

Az osztrák ifjúság – értékvizsgálat(1990–2000 között) összefoglalója1

Kitekintés

162 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

gunkat késõbb lekötni” – ez fõleg a fiatalab-baknál és a fiúknál kerül elõtérbe. A mielõbbicsaládalapítás (és gyermekvállalás) perspektí-vája – nemtõl függetlenül – csak a kisebbségszámára vonzó.

A fiatalok párkapcsolataikban a szoros kap-csolat és az autonómia kiegyensúlyozott vi-szonyára törekednek. „Szívesen töltjük egy-mással az idõt”, „együtt szórakozni”, „bizalom”és a „rábízhatom magam a másikra” – ezeketa fiatalok általában egytõl egyig magasra érté-kelték, melyekkel összehasonlítva „együtt lak-ni” viszont nem fontos nekik.

Ebbõl vonható le a következtetés, hogy azosztrák fiatalok párkapcsolatokra vonatkozóelképzeléseit egyrészrõl az élmény-érték és azérzelmi közelség, másrészrõl a személyesönállóság jellemzi.

Az osztrák fiatalok nézõpontja szerint egyjól mûködõ élettársi viszony, illetve házasságlegfontosabb kritériumai: a hûség, a toleran-cia és a kiteljesedett szexuális élet. E melletta gyermeket mint az élettársi viszony/házas-ság alapját ma a fiatalok lényegtelennek íté-lik. Érdekes megfigyelni, hogy milyen erõsenmegváltozott a fiatalok álláspontja e kérdésmegítélésében az utóbbi 10 évben. 1990-benmég majd’ minden második 16–24 éves azona véleményen volt, hogy a gyermek fontosfeltétele egy jól mûködõ élettársi kapcsolat-nak/házasságnak, ma ez az arány 27%-racsökkent.

Arra a kérdésre, hogy mit kell a nevelés ál-tal továbbadni a gyermekeknek, a fiatalokegyértelmûen az õszinteség, a felelõsségtudatés az önállóság fontosságát hangsúlyozták ki.

A szorgalomra, önzetlenségre és vallásosságravaló nevelésnek kisebb értéket tulajdonítanak.

Mindent összefoglalva a mai ifjúság auto-nómiára törekvõ, felelõsségtudatos, (enyhén)individualista generációként írható le, melynektagjai nagy fontosságot tulajdonítanak szû-kebb társas környezetüknek, teljesen világoselképzeléseik vannak a párkapcsolatokról; apárkapcsolat, a család és gyereknevelés kérdé-seit mélyen átgondolja és épp ezért jelentõsrészük a korai családalapítás és gyermekvál-lalás, valamint a gyermekekrõl való gondos-kodás lehetõségével szemben egyértelmûentávolságtartó.”

Ifjúság és a vallás viszonya

Kereszténység utáni vallásosság a fiataloknál –Az ifjúság és a vallás viszonya az utóbbi 20 év-ben fordulatszerû változáson ment keresztül.

Minden rendelkezésre álló adat szerint a fia-taloknál a vallás nemcsak hogy „intézménynélküli vallásosságként” írható le, de már egyolyan „kereszténység utáni vallásosságról” kellbeszélnünk, aminek egyre kevesebb szükségevan a kereszténység Istenére.

2000-ben az osztrák fiatalok 42%-a neveztemagát vallásosnak. A „vallásos ember va-gyok” öndefiníció elõfordulási aránya pedigcsökkent (1990-ben a fiatalok 51%-a mondtamég magáról), éppúgy, mint a vallásos neve-lés intenzitása és a vallásnak mint az élet egyterületének fontossága is.

A fiatalok eltávolodása a vallásos gyakorlat-tól – Az Osztrák ifjúság értékvizsgálata, mely-bõl ezek az adatok származnak, a fiatalság

Kitekintés

Forrás: Jugend – Wertestudie 1990/2000, 16–24 évesekn=1.564

Forrás: Jugend–Wertestudie 1990/2000, 16–24 évesekn=1.564


szemle

vallásos (vagy vallási) helyzetét a következõszempontok alapján elemezi:

• Ebben az évtizedben még erõsebbé vált amár több évtizede tartó trend, miszerint azosztrák fiatalság eltávolodik a vallásosságtól.A szülõk nagy része – csakúgy, mint korábban– fontosnak tartja, hogy gyermekei legyenekmegkeresztelve és hittanra járjanak. De mivelmaguk a szülõk is egyre inkább rendszertelenülvagy alkalomszerûen gyakorolják vallásukat, agyermekeknél is egyre ritkább a valláshoz és azegyházhoz fûzõdõ mélyebb kapcsolat.

• A minden vasárnap istentiszteletre járófiatalok száma 1990 és 2000 között majd’ meg-felezõdött. Hasonló módon csökkent a rend-szeresen imádkozók aránya. Bár a vallásnakés az egyháznak a mindennapokban csekélyjelentõsége van, a nem hétköznapi helyzetek-ben, az év nagy ünnepeikor és a legfontosabbéletesemények alkalmával, mint a születés, aházasságkötés és a halál, fontosnak tarják.

• A rendszeres vallásgyakorlás hanyatlásá-val megváltoznak a fiatalok hitrõl való elkép-zelései is, a keresztény Isten-kép is egyre hal-ványabb lesz bennük. A személyes (megsze-mélyesített) Istenben való hit helyére (20%)egy személytelen isteni lény vagy egy abszt-rakt magasabb rendû elv képe (50%) lép.

A vallásos elképzelések relativizálódnak ésindividualizálódnak is egyben. Ahogy a szülõkgenerációja, a mai fiatalok sem csak egy vallásiirányba orientálódnak: megférnek egymásmellett a keresztény, a teista és más vallási tar-talmak. Az osztrákok fejenként átlagosan 3,5

vallási világképet éreznek magukénak, melyszám az életkorral növekszik.

A tradicionális vallás funkcionális helyette-sítõje: a New Age – A kutatás a vallásosságszûk körû értelmezése mellett, a fiatalok azokkult jelenségekkel és a New Age-mozgalomspirituális és ezoterikus gyakorlataival valófoglalatosságát is megvizsgálta. Terápiás, ki-kapcsolódási vagy (élet-)segítõ funkciót tölte-nek be, amik a vallásra is jellemzõek., Éppenezért ezeket a gyakorlatokat a vallás funkcio-nális egyenértékeseinek (helyettesítõinek) ne-vezhetjük. Az okkult jelenségek és az olyanezoterikus gyakorlatok, mint az asztrológia ésa kártyavetés nagy ismertségnek örvendnek afiatalok körében, de számottevõ ezoterikusgyakorlat csak az idõsebb korosztálynál fi-gyelhetõ meg.

A vizsgálat végül azt mutatja, hogy a vallá-sosság, illetve a New Age-ezotériához valóvonzódás meghatározott (vagy különbözõ, deannak itt pont nincs értelme) társadalmi ér-tékorientációkkal függ össze: a vallásosak,csakúgy, mint az ezotériához közeliek, átlagfölötti szolidaritást mutatnak a hátrányoshelyzetû csoportokkal szemben, ami konkré-tan az egyházi felebaráti segítségben, a kül-földiek és a szegények támogatásában mutat-kozik meg elsõsorban.

Ifjúság – politika – társadalom

Csekély az érdeklõdés a hagyományos politikairánt – Az osztrák fiatalok politika iránti érdek-lõdése nem különösebben magas. A politika el-utasítása elsõsorban annak intézményesítettformájára vonatkozik. A politikai iránti érdek-lõdést nagyon gyakran épp az intézményesítettpolitika iránti érdeklõdéssel is azonosítják. Apolitika pártokat, tárgyalásokat, parlamentet je-lent. Ezt a tendenciát a kutatás is igazolja: a14–24 éves fiatalok mindössze 11%-a érdeklõ-dik a politika iránt „nagyon erõsen”, további34%-uk „valamennyire”. Az osztrák fiataloktöbbsége „alig” (27%) vagy „egyáltalán nem”(26%) érdeklõdik a politika iránt.

Összehasonlítva az eredményeket az 1990-es vizsgálattal, látható, hogy a politikai érdek-lõdés alacsony szinten stagnál. Látható az is,hogy a politikai érdeklõdés erõsen életkor- ésképzettség függõ.5

Kitekintés

Forrás: Jugend – Wertestudie 1990–2000; n=1.566 16–24évesek

164 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Az alacsony fokú érdeklõdés ellentmond apolitikai megmozdulásokban való nagyarányúrészvételnek. Ebben mutatkozik meg legjob-ban, hogy saját „politika iránti érdeklõdésük”értékelése az intézményes politikára vonatko-zik, mivel a (bázis)demokratikus megmozdu-lásokban való részvétel aránylag magas. A fi-atalok 45%-a vett már részt aláírásgyûjtésben,19%-uk demonstrált már egyszer, 42%-ukvett részt adománygyûjtési akcióban, 9%-uksztrájkolt, 3%-uk vett már részt polgári kezde-ményezésben vagy ehhez hasonlóban.

Politikai rendszer: a fiatalok egynegyedeerõskezû vezetõt akar

Az osztrák fiatalok egyértelmûen a demokra-tikus rendszert részesítik elõnyben, de sokanel tudnák képzelni a szakértõi kormányzást(„expertokráciát”) is. Minél magasabb valaki-nek a politika iránti általános érdeklõdése,annál valószínûbb, hogy valamilyen demok-ratikus irányítási formát támogat. A felnõttek-hez viszonyítva a demokrácia – választásának– magától értetõdõsége gyengének mutatko-zik: Míg a felnõttek több mint 90%-a a de-mokráciát, legalábbis formálisan6, a legjobbállamformának tartja, addig e kutatás adataiszerint a fiataloknak csak 80%-a ért egyet ez-zel a kijelentéssel (szûk egyharmaduk a de-mokráciát "inkább jó" államformának találja).Azt az elképzelést, hogy az országot egy erõs-kezû ember vezesse, akinek nem kell a parla-menttel törõdnie, a fiataloknak ugyan csak6%-a találja „nagyon jó”-nak (a felnõtteknekpedig 16%-a), de további 18%-uk „inkább jó”-

nak (felnõttek: 4%) értékeli. Ez a diagnózisdemokrácia-poltikai lépések szükségességétmutatja.

Az osztrák fiatalok a jövõvel szembeni el-várásai inkább posztmaterialista alapokonnyugszanak. A társadalmi célok prioritásisorrendjében a „személyiség kibontakozásá-nak” elõsegítése (78%), „a családi élet felérté-kelõdése” (73%) és az „egyszerûbb és termé-szetesebb” élet 62%) áll, s eközben „kisebbértéket” kellene tulajdonítanunk „a pénznekés a tulajdonnak” (49%). Megosztottnak tûn-nek a fiatalok a munkához való viszonyukszempontjából: 38%-uk azt a véleményt oszt-ja, mely szerint „a munkának kevésbé kellenefontosnak tartanunk az életünkben”, míg41%-uk elutasítja ezt az állítást. Az elutasí-tásnak ez a nagyon magas aránya abba azirányba mutat, hogy a jövõben a tekintélyel-vûség, a tekintélyek sokkal fontosabbá fognakválni.

Itt mutatkozik egyúttal meg a materiális ésa posztmaterialista értékek közti ellentmon-dás. A fiatalok elég pragmatikusak és realis-ták, és a jólétrõl sem akarnak lemondani, deeközben egyre inkább vágynak valami „Több-re”, valami „Értelmesre”. Az immateriális be-állítottság tehát tulajdonképpen egyfajta„hozzáadott értékként” jelenik meg.

Tolerancia és elõítéletek: politikai szél-sõségesek elutasítása

Az osztrák fiatalok 2000-es értékkutatása a fi-atalok társadalmi kisebbségekkel szembeni

Kitekintés

Forrás: Jugend – Jugend-Wertestudie 2000, n=1.000, 14–24évesek

50

24

80

57

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

százalék

érdeklõdés erõskezû vezetõ demokrácia szakértõk a kormányhelyett

A következõ kormányformát ( nagyon ) jónak tartom…

Politika iránti érdeklõdés és elképzelés a rendszerrõl

Forrás: Jugend – Wertestudie 2000, 16–24 évesek, n=521

Nem szeretnék szomszédomnak….

66

55

52

39

34

29

19

15

11

13

35

53

51

33

31

23

33

27

15

8

0 10 20 30 40 50 60 70

szélsõjobboldali

drogfüggõ

részeges

szélsõbaloldali

pszichés beteg

büntetett elõéletû

homoszexuális

AIDS-beteg

külföldi

muzulmán

százalék

1990

2000


szemle

attitûdjét is megvizsgálta7. Az eredményekazt mutatják, hogy a fiatalok határozottan el-utasítják a szélsõséges politikai irányzatokat,s a drogfogyasztókkal szemben is erõs szkep-szis uralkodik. Körülbelül a fiatalok egyötöde– egyharmada utasítja el a „pszichés betege-ket”, a „büntetett elõéletûeket”, a „cigányo-kat” és a „homoszexuálisokat”. A legutóbbicsoporttal kapcsolatos válaszok között óriásinemek szerinti különbséget fedezhetünk fel:míg a fiatal lányoknak „csak” 15 százalékanem szeretne homoszexuális szomszédot, ad-dig ugyanez minden negyedik fiúra igaz.

1990-hez képest a szélsõjobboldaliakkalszemben ellenérzéssel viseltetõk aránya 35-rõl 66 százalékra nõtt. Egyértelmû csökkenésaz AIDS-betegek (27-rõl 15 százalékra) és ahomoszexuálisok (33-ról 19 százalékra) eseté-ben tapasztalható. A muzulmánokkal és akülföldiekkel szembeni elutasítás mértéke 15százalék körül mozog. Egyre enyhébb viszontaz intolerancia a vendégmunkásokkal szem-ben – bár a fiatalok 9 százaléka még mindignem lakna szívesen vendégmunkás szom-szédságában. A számok megmutatják a „jó”vendégmunkás és az ismeretlen, ezért aztánnagyobb xenofóbiával fogadott külföldi köztielfogadás különbségét8.

A társadalmi problémák individualizá-lása

A 2000-ben lefolytatott kutatás eredménye atársadalmi problémák individualizálációjá-nak a feltárása is. „Ha akarom, mindent megtudok csinálni egyedül” – a fiatalság általánosmottójává vált. Például a fiatalok 56%-aegyetért a következõ kétértelmû kijelentéssel:„Mindenki maga felelõs a problémáiért”. Av-agy fordítva a következõképp lehetne értel-mezni: „Mindenki maga felelõs azért, ha nemtud valami nem sikerül neki.” A probléma azegyénre ruházódik át, a politikai és gazdaságikérdésekben való döntéshozás iránti közösfelelõsségvállalás megszûnt. A fiatalság „in-tézményes vaksága” azonban kételkedésselszemlélendõ. Manapság a fiatalok sokat felté-teleznek magukról, az önbizalom és a bátor-ság az élet fontos feltételei – de az csak az

igazság egyik fele. A másik felét azok a tár-sadalmi beágyazódások jelentik, melyeket azigazságtalan struktúrák, az igazságtalanul el-osztott lehetõségek és a szenvedés fémjelez-nek9.

A kutatás lebonyolításában részt vett azOsztrák Ifjúságkutató Intézet10, a LudwigBoltzmann Értékkutató Intézet11, a BécsiEgyetem Pasztorálteológiai Intézete12, vala-mint, a Grazi Egyetem Szociológiai Intézete13.

Készült az Oktatási-, Tudományos-, és Kul-turális Minisztérium14 és a Szociális Bizton-sági és Nemezdékügyi Minisztérium15 megbí-zásából.

Együttmûködõ munkatársak:

Ass-Prof. Dr. Christian Friesl társadalomtudós ésteológus. Részt vett a „Jugendwerrestudie 1990/91-ben” csakúgy, mint egy sok másik kutatásban apasztrálszociológia és az ifjúságkutatás területén. Akutatás vezetõje

Dr. Beate Großegger kommunikációs szakemberBécsben a „Család és partnerkapcsolat” rész quan-titativ vizsgálatát dolgozta fel.

A.o. Univ. -Prof. Dr. Franz Höllinger szociológusa grazi egyetem szociológiai intézeténél, a „vallá-sosság” fejezet nagy részért felelõs. Ezen rész ösz-szeállításban Mag. Kathrin Scholz és ChristianTroy szociológusok is részt vettek

MMag. Manfred Zentner filozófus és pedagógus,a „fiatalok politikai beállítódása” rész szerzõje

További munkatársak: Mag. Ingrid Kromer, Mag.Lukas Mitterauer, Mag. Regina Polak, Dr. ReinhardZuba

Jegyzetek

1 Österreichische Jugend- Wertestudie 1990–20002 Österreichisches Institut füt Jugendforschung3 Ludwig Boltzmann-Institut für Werteforschung4 Meinungsforschungsinstitut Fessel & GfK5 Míg az egyetemen tanulók 31%-a és az AHS

(Allgemeinbildenden Höheren Schulen) felsõ-fokán tanulók 19%-a érdeklõdik a politikairánt, addig ez az arány más iskolatípusoknálkevesebb, mint 10%.

Kitekintés

6 A demokrácia tartalmához való ragaszkodás afelnõttek között sem széleskörû. V.ö Denz Her-mann, Staat und Zivilgesellschaft: Wider-sprüche Verwerfungen, Bruchlinien, in: DenzHermann et al.: Die Konfliktgesellschaft. Werte-wandel in Österreich 1990 - 2000, Wien 2001,169-243, 184-19

7 Ez a következõ klasszikus kérdés segítségéveltörtént: „Ezen a listán különbözõ embercsopor-tokat soroltunk fel. Válassza ki, hogy melyekazok, amelyek tagjait nem szívesen fogadná elszomszédjának!”

8 Az 1990-es kutatás nem különböztette meg letta külföldi és a vendégmunkás fogalmát, így ittnincs összeghasonlítási alapunk. (1990-ben 15% nem akart „külföldit vagy vendégmunkást”szomszédjának.)

9 Például a fiatal nõk 50%-a van meggyõzõdvearról, hogy ok a hibásak ha el vannak nyomva.(A teljes fiatalságot tekintve ugyanez az arány44%). A munkapiac valós szociálpolitikaistruktúráiban viszont most is nõellenes struk-túrák uralkodnak, amik csak egyéni fáradozás-sal nem oldhatók fel.

10 Österreichisches Institut für Jugendforschung11 Ludwig Boltzmann-Institut für Werteforschung12 Institut für Pastoraltheologie der Universität

Wien13 Institut für Soziologie der Universität Graz14 Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft

und Kultur15 Bundesministerium für soziale Sicherheit und

Generationen

Kitekintés


szemle

„Ahhoz, hogy a fiatalok megtapasztal-hassák az önkormányzásnak a miben-létét, a »miértjét« és a »hogyanját« közelkell, hogy kerüljenek ahhoz, látniuk kellaz önkormányzat mûködési mechaniz-musát.”

Bevezetés

Írásom mottójául Beke Márton: A közelségrõl,a tétrõl címmel megjelent cikkében szereplõmegállapítást választottam.1 A szerzõje négyolyan markáns szervezeti keretet jelölt meg,amelyek az adott településen élõ fiataloknaka helyi önkormányzathoz való kapcsolódásá-nak lehetõségét biztosíthatják. Ezek a telepü-lési diákönkormányzatok, a gyermek és ifjú-sági érdekegyeztetõ fórumok, a helyi ifjúságiközösségek, egyesületek, valamint a településigyermek- és ifjúsági önkormányzatok.

Tanulmányomban az utóbbi szervezõdé-sekkel kapcsolatban 2003. õszén végzett vizs-gálódásaim eredményeit kívánom bemutatni.Az elemzésekhez szükséges adatok jelentõsrészét azoktól a gyermek és ifjúsági önkor-mányzatoktól szereztem, amelyek készek vol-tak az általam végzett vizsgálódásban résztvenni.2

A mûködés keretei

A „Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat” össze-foglaló elnevezés, amely a megközelítõen azo-nos céllal létrejött és hasonló keretek közöttmûködõ, helyi szinten szervezõdõ ifjúságiszervezeteket takar.3 A mûködésüket a civilszervezetekre vonatkozó általános, ill. a helyiszintû jogi szabályozás határozza meg.

Jogszabályi feltételek

A települési gyermek és ifjúsági önkormány-zatok mûködésének egyik alapfeltétele a jog-szerûség, amely azonban attól is függ, hogyaz adott szervezet milyen formában kívánmûködni. Alapvetõen két mûködési forma le-hetséges:

a) a GYIÖK az egyesülésrõl szóló törvény4

alapján létrejött, bíróság által bejegyzett,önálló jogi személyiséggel bíró egyesületkéntmûködik;

b) a GYIÖK olyan civil szervezõdés, amelynem rendelkezik önálló jogi személyiséggel,és mûködését – az alkotmányos keretek meg-tartásával – önmaga szabályozza.

Az elõbbi esetben az említett egyesülésitörvény mellett az egyesület alapszabálya éshatározatai jelentik a mûködés jogi kereteit.Utóbbi esetben azonban bonyolultabb a hely-zet. Az ugyan egyértelmû, hogy olyan tevé-kenységre az ilyen szervezetek nem jogosul-tak, amelyek jogszerûen csak az egyesületekrevonatkoznak (pl. gazdasági tevékenységetnem végezhetnek). Ugyanakkor a helyi hata-lommal történõ megállapodások, ill. saját belsõszabályzataik alapján elláthatnak mindenolyan funkciót, amelyeket az annak gyakorlá-sára jogosult szervezetek át/megengednek aszámukra. Így rendelkezhetnek konzultációs,javaslattételi vagy véleményezési joggal, éselláthatják az általuk megcélzott civil közös-ség informális érdekképviseletét. Mindezekjogi alapjául az Alkotmány 70/C. § (1), vala-mint az 1991. évi LXIV. törvény A Gyermekekjogairól 15. § szolgálnak, amelyek az egyesü-lés jogát mondják ki, utóbbi célzottan a 18 évalattiak tekintetében.

Olvasói tükörBarna Viktor

A települési gyermek és ifjúsági önkormányzat mint az ifjúság helyi politizálásának egy lehetséges színtere

168 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

A kérdõívek tanulsága szerint egy kivételé-vel minden válaszoló rendelkezik a saját mû-ködést meghatározó dokumentumokkal:

van nincs– Szervezeti és Mûködési Szabályzat 7 1– Választási Szabályzat 7 1– Programnyilatkozat 4 4– Éves munkaterv / beszámoló 3 5

Infrastruktúra

A szervezett mûködés feltételrendszeréhezhozzátartozik a megfelelõ színvonalú infra-strukturális háttér is. A GYIÖK hivatásának ellá-tásához kommunikálnia kell a település veze-tõivel, más civil szervezetekkel, de mindenek-elõtt saját célcsoportjával, a „választóival”,akiknek a jóvoltából és érdekében tevékenyke-dik. Célszerû olyan helyiséggel is rendelkez-nie, amelyben a tisztségviselõk a munkájukatvégezhetik, találkozhatnak az „ügyfeleikkel”,tárgyalhatnak más szervezetek képviselõivel.

A saját iroda természetesen nem jelenti ahelyiség tulajdonlását. A legtöbb GYIÖK másszervezet vagy intézmény helyiségeiben tevé-kenykedik. A kistelepüléseken gyakori, hogyaz ún. teleházak adnak helyet a fiatalok tevé-kenységéhez, és a szükséges kommunikációseszközök is itt állnak a rendelkezésre (pl. Alsó-mocsolád). Másutt vagy az önkormányzatbiztosít nem kizárólagos használatú irodát,vagy olyan szervezeteknél kapnak helyiséget,amelyek jogi személyként rendelkeznek sajáttulajdonú vagy bérelt, esetleg átengedett iro-dával (pl. Taliándörögdön a „Dörögdért Ifjú-sági Egyesület” helyiségét és eszközeit hasz-nálja a GYIÖK).

Ugyanakkor vannak olyan gyermek és ifjú-sági önkormányzatok is, amelyek nem ren-delkeznek a szükséges infrastruktúrával.

A nyolc megkérdezett GYIÖK-nél a következõ ahelyzet:

van nincs– saját iroda 4 4– telefon 7 1– fax 6 2– Internet 7 1– egyéb (nyomtató, fénymásoló) 2 6

A mérésben szereplõ szervezeteknek teháta fele rendelkezik saját (használatú) irodával,míg az alapvetõ kommunikációs eszközök istöbbnyire rendelkezésre állnak (75–88%).

Finanszírozás

A hatékony mûködés elképzelhetetlen pénz-ügyi háttér nélkül. Szándékosan használjuk a„háttér” kifejezést, hiszen a legtöbb esetben aGYIÖK nem jogi személy, tehát nem is gaz-dálkodhat. Ugyanakkor a kérdõívek is azt iga-zolják, hogy a szervezetek rendelkeznek sajátköltségvetéssel.

A dél-dunántúli regionális szervezet veze-tõivel készült interjúból kiderült, hogy a hoz-zájuk kapcsolódó helyi csoportok mindegyikerendelkezik pénzügyi forrásokkal, azok keze-lését azonban más szervezetek, intézményekbevonásával végzik. A legjellemzõbb, hogyún. pénzügyi közremûködõt keresnek, akikjogosultak a pénzkezelésre. Gyakori példa erre,hogy a központi vagy regionális pályázatokatmár eleve úgy írják ki, hogy a pályázó GYIÖKmellett a pénz kezeléséért felelõs szervezetetis meg kell jelölni, annak szándéknyilatkoza-tot kell tennie, hogy a pénzt kizárólag a pá-lyázatban megadott formában lehet felhasz-nálni. Így lépnek be a pénzkezelésbe más he-lyi civil szervezetek (pl. ifjúsági egyesületek)vagy maguk az önkormányzatok.5

Külsõ forrásként értelmezhetõ a helyi kép-viselõtestületek ifjúságpolitikai célokra elkü-lönített pénzeszközeinek „kvázi” átadása, va-gyis az arról szóló döntési jogkör delegálása aGYIÖK számára. Az alsómocsoládi testületpéldául minden évben „pályázatot” ír ki a he-lyi civil szervezeteknek, és az így elkülönítettpénz jelentõs részét a GYIÖK által megpályá-zott programokra fordítják.

A kérdõívek azt igazolják, hogy a gyermekés ifjúsági önkormányzatok túlnyomó többsé-ge rendelkezik saját költségvetéssel: mindösz-sze egy szervezet nyilatkozott nemlegesen.

Megjelölt pénzforrások (a zárójelben azadott forrást megjelölõ szervezetek száma ol-vasható):– települési önkormányzati támogatás (6)– országos szerv (pl. minisztérium)

támogatása (1)

Olvasói tükör


szemle

– szponzori támogatás (3)– pályázatok (7)– egyéb, éspedig:

helyi általános iskola (1)saját újság készítése és eladása (1)

A legtöbbször tehát a különbözõ pályázato-kat jelölték meg, és csaknem ugyanannyiszora helyi önkormányzatot. Ez egybeesik az emlí-tett interjúban hallottakkal, amelybõl megtud-hattam, hogy ezek nemcsak a leggyakoribb tá-mogatók, hanem a támogatások összegéneklegnagyobb része is tõlük származik. A telepü-lési önkormányzati források azonban rend-szeresebbek és jobban kiszámíthatók, felhasz-nálásuk is inkább kapcsolódik a GYIÖK min-denkori igényeihez. A pályázatokból szinténnagyobb pénzekre számíthatnak, de a pénztkizárólag a pályáztató által meghatározott cé-lokra lehet felhasználni, és elõre nem kiszá-mítható, hogy mikor és milyen céllal jelennekmeg pályázatok.

Arra kérdésre, hogy éves szinten megköze-lítõen mekkora összeggel gazdálkodnak, vi-szonylag széles összeghatárokat jelöltek meg.A hét – költségvetéssel rendelkezõ – szerve-zet közül egy nem adott meg konkrét számot(„változó”). A legkisebb pénzösszeg 150 ezer,a két legnagyobb 1, illetve 1,2 millió forintvoltak. Három válaszadó a 4–500 ezer forintosösszeget jelölte meg. A költségvetési forrásokközött tehát akár tízszeres különbségek is le-hetnek, de nem mindegy az sem, hogy mekko-ra településen képzõdik ez az összeg. A mérés-ben részvevõ települések lakosságának – így aGYIÖK által összefogott korosztály – számaerõs korrelációt mutat a megadott éves költség-vetéssel. A legnagyobb pénzösszeg a mintábanszereplõ két városban (Hódmezõvásárhely,Pécsvárad) áll rendelkezésre, a legkevesebbpénzzel pedig Diósberény gazdálkodhat.

A szervezetek létrehozásának körülményei

Érdemes röviden kitérni arra is, hogy az egyesszervezetek mikor és milyen körülmények kö-zött jöttek létre. Ezek elemzésekor megtudhat-juk, hogy kik voltak azok, akiknek a legnagyobbszerepük volt az adott GYIÖK létrehozásában,ill. képet kaphatunk arról, hogy a megalakulás

óta mennyire volt folyamatos a szervezet tevé-kenysége.

A felmérésben részvevõ nyolc szervezet kö-zül az elsõ (Bábolna) 1995-ben alakult meg,egy idõben a GYIÖT létrehozásával, a leg-utóbbi (Pécsvárad) pedig 2001-ben. Hét szer-vezet úgy nyilatkozott, hogy mûködése amegalakulás után folyamatos volt, csak egyGYIÖK (Alsómocsolád) jelezte, hogy „voltakkisebb szünetek a mûködésben”.

Tanulságos annak számba vétele is, hogykik kezdeményezték a települési GYIÖK létre-hozását.

Az alábbiakban az e kérdésre adott válaszo-kat összegezzük: – „polgármester” (2 szervezetnél)– „települési önkormányzat” (1)– „önkormányzati képviselõ” (1)– „ifjúsági referens” (1)– egyéb felnõtt pl. mûvelõdésszervezõ,

szabadidõ-szervezõ (3)– helyi civil szervezet (2)– maguk a fiatalok (2)

A válaszok számából kitûnik, hogy több he-lyütt nem egy személyhez vagy szervezethezkötõdik a GYIÖK létrehozásának gondolata.Öt esetben a helyi önkormányzatban keres-hetjük azokat a személyeket, akik a GYIÖKmegalakulásában közremûködtek. Máskép-pen: a szervezetek több mint felénél kimutat-ható a helyi („felnõtt”) hatalom jelenléte. Há-rom szervezet olyan felnõtt segítõt említett,akik munkájukhoz kapcsolódva jutottak el aGYIÖK létrehozásának gondolatáig. Két tele-pülésen érhetõ tetten más civil szervezet köz-vetlen hatása. Szintén csak két esetben jelent-kezett a megalakulás szándéka maguknál azérintetteknél (ott is mással együtt). Ez utóbbiadat azért fontos, mert azt mutatja, hogy aszervezetek többségében nem mutatható kimarkáns ifjúsági akarat, az inkább már csakaz „ötlet” megvalósításában volt jelen.

A gyermek és ifjúsági önkormányzatoktevékenységi köre

A gyermek és ifjúsági önkormányzatok önma-guk „hivatását” a következõkben jelölték meg:a GYIÖK „korosztályi érdekvédelmi és érdek-

Olvasói tükör

170 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

képviseleti szervezet” ...mely… „olyan gyer-mekekbõl és fiatalokból áll, akik védik kor-osztályuk érdekeit, képviselik azokat társaikés a felnõtt társadalom elõtt. Képzéseket, tá-borokat, konferenciákat szerveznek elsõsor-ban településükön élõ társaiknak. Kulturálisszórakoztató és sportprogramokat állítanakössze. Egész egyszerûen megoldásokat keres-nek a településen élõ gyerekek, fiatalok prob-lémáira.”6

Az – egyébként nem hivatalos – öndefiniá-lás folytatásában megjelenik a „demokráciáranevelés”, amelybõl levezethetõ a GYIÖK mû-ködésének rendje és formája is: „…egy gyer-mekönkormányzat csak demokratikusan mû-ködhet. Vagyis tagjait egyenlõ és titkos vá-lasztáson választják, ülései és programjainyilvánosak. Mûködése hasonló a TelepülésiÖnkormányzatéhoz”… mindig a közért kelltennie és meg kell hajolnia a közakarat elõtt.7

Témánk szempontjából igen fontos, hogy ademokratikus mûködés egyben a fiatalokrészvételét (is) feltételezi. Ilyen megközelítés-ben tehát megállapítható, hogy a GYIÖK azifjúság helyi politizálásának színteréül szol-gál, hisz biztosítja azokat a kereteket, amely-ben az érintett korosztály (aktív) tagjai cél- ésjogszerûen tevékenykedhetnek.

A fiatalok „politizálása” azonban korántsemesik egybe a felnõtt politizálással. Az érdek-képviselet csak egy szelete a mindennapi te-vékenységnek, és legalább ilyen fontos a gyer-mekek, fiatalok szervezése, mozgósítása egy-egy programban, akcióban való részvételre.

A visszaérkezett kérdõívek adatai alapjánmegtudhatjuk, hogy a megkérdezett szerveze-tek a tényleges gyakorlatukban mely tevékeny-séget tartják fontosnak. Az egyes tevékenysé-geket fontosságuk szerint 1-tõl 10-ig terjedõskálán értékelhették. Az alábbi táblázat har-madik oszlopában a nyolc szervezet általadott pontok összesítése szerepel, a negyedik-ben pedig a megjelölt tevékenység prioritásimutatója.

A kapott adatok nem erõsítik meg az eredetidefinícióban szereplõ tevékenységi prioritást.Az érdekvédelem, érdekképviselet (2.) az ösz-szesített „rangsorban” csak az 5-6. helyre ke-rült, 61 ponttal (a maximum 80-ból). Mégrosszabb a helyzet, ha a 8. pontot („fórumok

szervezése a problémák feltárására”) nézzük,amely a sorrendben is csak a nyolcadik 50ponttal. Ebbõl a szempontból leginkább az 1.pontban szereplõ tevékenység tekinthetõ ked-vezõnek a maga 3. helyével és 67 pontjával.

Olvasói tükör

Sor-szám

TevékenységÖsszespont

„Helye-zés”

1.

részt kérünk és veszünk a te-lepülés ifjúságát érintõ önkor-mányzati döntések elõkészíté-sében és meghozatalában

67 3.

2.ellátjuk a településen élõgyermekek és fiatalok érdek-védelmét

szabadidõs (kulturális éssport) programokat szervezünk a fiataloknak

véleményt mondunk a telepü-lés intézményeinek mûködé-sérõl (pl. iskola)

pályázatokat adunk be azifjúsági programok finanszí-rozására

támogatjuk a szociálisan rászorult fiatalokat

részt veszünk a település kör-nyezetének megóvásában

fórumokat szervezünk a fiata-lok problémáinak feltárásacéljából

részt veszünk a település másszervezeteinek rendezvényein

kirándulásokat szervezünk agyerekeknek, fiataloknak

3.

4.

5.

6.

7.

61

78

29

80

33

5–6.

2.

10.

1.

9.

7.

8.8.

9.

10.

4.

5–6.

59

50

66

61

Egyéb tevékenységek: – nemzetközi programok szervezése – egészségmegõrzõ, egészségvédõ

tevékenység (pl. drogprevenció) – kapcsolattartás más ifjúsági és gyermek-

szervezetekkel – képzés a GYIÖK tagjai részére (jogi,

kommunikációs) – bulik támogatása


szemle

Az elsõ helyen a pályázati úton történõpénzszerzés áll, mégpedig úgy, hogy mindenválaszadó szervezet a maximális 10 pontotadta erre a tevékenységre. Mindössze 2 ponttalmaradt el ettõl a szabadidõs programok szer-vezése (78). Ha ezeket összevetjük a GYIÖKalaptevékenységére vonatkozó tézissel (ti. elsõd-leges az érdekképviselet), akkor jól látható,hogy a gyakorlatban más prioritás érvénye-sül. Pályázati pénzeket elsõsorban olyan kö-zösségi rendezvényekre szereznek, amelyek atelepülés fiataljainak többségét vonzza.

Az alsómocsoládi GYIÖK vezetõivel készí-tett interjú során elhangzott, hogy a fiatalokinkább csak szórakozni, „bulizni” szeretnek,nem különösebben érdekli õket sem az ér-dekképviseleti tevékenység, sem azok a prog-ramok, amelyek megszervezésében aktívanrészt kellene venniük. Így marad a GYIÖKszámára a dilemma: vagy eredeti céljainakmegfelelõen az érdekvédelemre fektet hang-súlyt, és így elveszíti a megcélzott korosztályérdeklõdését, vagy háttérbe szorul a klasszi-kus érdekképviselet, és a helyi fiatalok több-sége számára vonzó, azaz népszerû tevékeny-séget végeznek. Úgy tûnik, hogy a szerveze-tek zöme ez utóbbi megoldást választja.8

Még két elem helyezését érdemes rövidenelemezni. Az utolsó elõtti helyen 33 ponttal aszociálisan rászoruló fiatalok támogatása áll.Vélhetõen azért, mert a rendelkezésre állópénzeszközök végképp elégtelenek ahhoz,hogy egy ilyen jelentõsebb ráfordítást igénylõtevékenységet a GYIÖK felvállaljon. Ugyan-akkor ez a hátra rangsorolás azt sugallja, hogya szolidaritás konkrét megnyilvánulása nemjellemzõ ezekben a szervezetekben.

Az utolsó 29 pontos tevékenység a telepü-lés intézményeirõl való véleményalkotás. Haezt általánosságban nézzük, akkor valameny-nyire érthetõ ez a közömbösség, hiszen miértérdekelné ezt a fiatalokat képviselõ szerveze-tet egy önkormányzati intézmény. Ugyanak-kor elgondolkodtató, hogy az önkormányzatiintézmények közül – már csak a költségvetésiráfordítások miatt is – a legjelentõsebb intéz-mények a gyermekekhez kapcsolódnak (lásda kérdõíven szereplõ példa is az iskola volt),és a GYIÖK mégsem kíván ezekkel foglalkoz-ni. Valószínûsíthetõ, hogy azért alakult ki eza látszólagos közömbösség, mert a legtöbb

fenntartó önkormányzat épp a költségvetésiszorítások miatt nem szívesen veszi, ha azegyébként is „problémás” intézményekkelkapcsolatban a fiatalok képviselõi is megfo-galmaznak véleményeket, elvárásokat.

Érdekképviselet, érdekérvényesítés

Az elõzõekben leírt tapasztalatok tehát ráirá-nyítják a figyelmet arra, hogy a GYIÖK érdek-képviseleti munkája milyen konkrét módonrealizálódik. Az elemzés során lehetõség nyí-lik arra is, hogy a viszonylag alacsony helye-zésre további magyarázatokat találjunk. Azérdekérvényesítés alapvetõ feltétele, hogy azadott szervezet rendelkezzen olyan érdekképvi-seleti jogosítványokkal, amelyekkel érdembenbeleszólhat a korosztályt érintõ helyi döntésekmeghozatalába. Elõzetesen kimondhatjuk, hogycsak akkor várható el korrekt érdekképviseletimunka a GYIÖK-tõl, ha egyrészt tisztában van-nak az ehhez kapcsolódó jogosítványokkal,másrészt a döntéshozó szervezet (többnyire aképviselõ-testület) garantálja a hatékony érdek-érvényesítés lehetõségét.

Néhány kérdõív kitöltése egy dél-dunántúliregionális összejövetelen a jelen dolgozat ké-szítõjének jelenlétében történt.9 Az odaérke-zett csoportok közül három is ott kapta kéz-hez a kérdõívet, melynek kitöltése során rákellett döbbennem, hogy a fiatalok nincsenektisztában még az egyes jogosítványok jelenté-sével sem, és csak a felnõtt kísérõ segítségerévén tudtak érdemben válaszolni ezekre akérdésekre.

Ilyen elõzmények után még „izgalmasabb”a kérdõív vonatkozó pontjainak elemzése.

A 7.6 pontban azt kértem, hogy sorolják fel,milyen kérdésekben rendelkeznek egyetértési,véleményezési és kezdeményezési joggal.A válaszok az alábbiak szerint alakultak:Egyetértési jog

6 esetben nincs válasz1 szervezetnél a válasz: „pénzügy, támoga-

tások”1 szervezetnél a válasz: „nincs dokumen-

tumban rögzítve”Véleményezési jog

2 esetben nincs válasz6 esetben általánosság szintjén megfogal-

mazott válaszok, pl. „a település ifjúságát

Olvasói tükör

172 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

érintõ minden kérdésben”; „elõzetesenmegbeszélünk mindent”

Kezdeményezési jog4 esetben nincs válasz2 esetben a válasz: „ifjúsági programok”;

„kulturális programok” 2 esetben a válasz: „pályázatok beadása”1 esetben a válasz: az SZMSZ-re hivatkozik –

minden olyan ügyben megilleti a kezde-ményezési jog, amelyekhez rendelkezneka szükséges feltételekkel

A kérdõívek megerõsítették a személyes ta-pasztalatot, ill. azt a korábban megfogalma-zott „félelmet”, miszerint az érdekképviseletvalóban nem erõssége a GYIÖK tevékenységé-nek. Feltûnõen sok ugyanis az „üres mezõ”,fõleg az egyetértési jognál feltûnõ a hat válasznélkül hagyott kérdés. Ugyancsak nagy az ál-talánosságban adott válaszok száma, amelyépp a legjobban gyakorolható véleményezésijog esetében meghökkentõ. A kezdeményezésijognál érezhetõ leginkább a koncepció megléte,de itt ismét a korábbi táblázat tapasztalatai„köszönnek vissza”: a pályázatok és a szabad-idõs programok. Úgy tûnik, bármely megkö-zelítésben ez a két tevékenység áll a GYIÖKgondolkodásának középpontjában.

Némileg javítják az eddig kialakult képet a7.2 kérdésre adott válaszok. Itt mindössze egyszervezet nem írt semmilyen választ, a többi-eknél viszont már tetten érhetõk azok a té-nyezõk, amelyek többé-kevésbé kapcsolód-hatnak az érdekképviseleti tevékenységhez.Az „eredmények, vívmányok” közt többolyant is felsoroltak, amelyek közvetve vagyközvetlenül az érdekérvényesítést szolgálják.Három szervezet is beszámol saját újság ki-adásáról, tehát rendelkezik a nyilvánosságadta lehetõséggel, az érdekartikuláció eszkö-zével. Két GYIÖK is az elmúlt idõszakban ju-tott saját (használatú) infrastruktúrához, amikézzelfogható eredménye az érdekérvényesí-tésnek. Szintén két szervezetben említik,hogy a képviselõjük közvetlen kapcsolatottart fenn a „felnõtt” önkormányzattal.10 Az ér-dekmegjelenítés speciális eseteire is érkeztekválaszok. Idézzük: kölcsönös támogató meg-állapodások megkötése az általános iskolával,középiskolával és a mûvelõdési központtal”;„a kiváló tanár és diák díj odaítélése”.

Szabadidõs programszervezés

A korábban már említett „Ifjúság 2000” kuta-tás adatai alapján legtöbben „koncerten, disz-kón” (az összes válaszadó 3%-a), sportrendez-vényeken (2%) és más kulturális programo-kon (2%) vesznek részt, vagyis a valamilyenprogramon részvevõk közel 60%-a ezeket arendezvénytípusokat látogatja. Ez is indokolja,hogy érdemes az általunk vizsgált GYIÖKszabadidõs programszervezésérõl szólni.

Mind a kérdõíves felmérés, mind az inter-júk és a tereptanulmány11 is azt mutatja,hogy a szórakoztató rendezvények a legvon-zóbbak.

A kérdõíven az ún. „közösségi programok”címszó alatt a következõ választípusok voltak(zárójelben az adott típusú tevékenységek em-lítésének száma):a) Szórakoztató programok, pl. gyermeknap,

farsang, Halloeeen-party, filmvetítések, Miku-lás-ünnepség, Valentin-nap, majális, koncertek,teaház, játszóház, vetélkedõ (23) b) Egyéb közösségi programok, pl. tánctanfo-

lyam, irodalmi klub, kirándulás, országosvagy nemzetközi ifjúsági találkozók (8)c) Közhasznú tevékenység, pl. egészségnap,

környezetvédelmi akciók, falutakarítás, drog-prevenciós program, éjszakai ping-pong, suli-börze, télapó-szolgálat (11) d) Egyéb említett tevékenység (2)

A sikeresen lebonyolított rendezvények kö-zül tehát magasan a legtöbb az ún. szórakoz-tató program, melyek aránya megközelítõenazonos az országos látogatottsági arányhoz(52%). Az „egyéb közösségi programok” viszont20% alatt maradnak, és a „közhasznú tevé-kenységek” aránya sem éri el a 25%-ot.

A mûködés rendje

Eddig azokról a tevékenységekrõl szóltunk,amelyeket a GYIÖK az általa képviselt célcso-port, a gyermek és ifjúsági korosztály adotttelepülésen élõ tagjai számára szervez. A „de-mokrácia iskolája”-ként történõ mûködésazonban elsõsorban azokra a fiatalokra vonat-kozik, akik aktívan részt vesznek a GYIÖKmunkájában: számukra ad aktivitási terepet,õk élhetik meg közvetlenül a demokratikus

Olvasói tükör


szemle

mûködés sikereit és kudarcait. A továbbiak-ban tehát azokat a tényezõket elemezzük,amelyek a GYIÖK mûködésében részvevõktevékenységét határozzák meg.

Elõször is a GYIÖK legitimációjának körül-ményeit vizsgáljuk meg.

A szabályozott mûködésrõl korábban márszóltunk, amikor megállapítottuk, hogy a szer-vezetek többségének vannak a saját mûködéstmeghatározó dokumentumai. Az önálló jogiszemélyiségként mûködõ szervezetek számárapedig a legerõsebb jogi legitimáció maga a bí-rósági bejegyzés.

A legitim mûködés másik alapfeltétele,hogy a GYIÖK megválasztása demokratikusantörténik.

Az általunk vizsgált nyolc szervezet mind-egyikének van választási szabályzata, a leg-több az SZMSZ részeként olvasható. Ezekkellõ alapossággal írják körül a választás me-netét, a választók és választhatók körét, az el-járási szabályokat.

A választások során az is kiderül, hogy azadott településen hány fiatal tartja fontosnak,hogy részt vegyen leendõ képviselõinek vá-lasztásán. Ez is fontos dimenziója a GYIÖKmûködésének. Ha a választás iránti érdeklõ-dés csekély, akkor megkérdõjelezhetõvé válikaz adott szervezet legitimitása.

A részvétel és a választás lebonyolításánakszabályai természetesen attól is függnek, hogymekkora a település lélekszáma, ill. hogy a fia-talok milyen módon érhetõk el. A nagyobbtelepüléseken nem megkerülhetõk az ott mû-ködõ oktatási intézmények, hiszen a gyerme-kek, fiatalok a tankötelezettség miatt ezekbenaz iskolákban érhetõk el a leghatékonyabban.Több helyütt a választási rendszer is ezekreaz intézményekre épül (pl. Makó, Kalocsa). Itta képviselõk többségét iskolai szinten vá-lasztják, és azokból delegálják a városi testü-letbe. A GYIÖK-polgármestert viszont általábanitt is közvetlenül választják. Ez – a „felnõtt”polgármester státuszához hasonlóan – foko-zott legitimitást biztosít számára. A kisebb te-lepüléseken magától értetõdõen az összesképviselõt célszerû közvetlenül választani.Még a 3–5 ezres lélekszámú helységekben isviszonylag jól ismerhetik egymást a fiatalok,így a közvetett választás nem célszerû. A kér-dõíves felmérés szerint két nagyobb településen

(Hódmezõvásárhely, Tolna) viszonylag sokanrészt vesznek a választásokon (3-500 fõ). Elõbbi-ben a megválasztott testület létszáma is ma-gas (28 fõ).

„Átmeneti” helyzetben van Pécsvárad, aholszintén elég sokan el szoktak menni a válasz-tásokra (150 fõ), de a megválasztott testületlétszáma „csak” 9 fõ.

A kisebb településeken 35 és 90 fõ közöttvan a választásokon részvevõk száma. A leg-kevesebb képviselõt (3) Alsómocsoládon, alegtöbbet (9) Bábolnán választják.

Ezzel a mozzanattal át is térhetünk a legiti-mációs kérdésekrõl a mûködés következõ te-rületére, a választott testület mûködésére. Amegválasztott képviselõk általában reszortfel-adatokat vállalva végzik munkájukat. A re-szortokat többnyire az SZMSZ-ek rögzítik, de– fõleg a kisebb szervezeteknél – a képvise-lõk, és még inkább az ifjúsági polgármestertevékenysége szükségképpen kiterjed szinteminden tevékenységi területre.

A kérdõíveken szereplõ válaszokból kide-rül, hogy a kisebb településeken, községekbenmûködõ szervezetekben nincs differenciáltfeladatleosztás, a polgármester mellett csakképviselõk vannak. Három városi GYIÖK vi-szont jól tagolt munkamegosztással dolgozik:kettõben a polgármester mellett alpolgármes-teri, bizottsági elnöki és tagi funkciók léteznek,egyben pedig ún. referensi rendszer van (pl.civil, EU-s, pályázati, média referensek).

A demokratikus mûködés fontosabb ismér-vei, hogy a testületi ülések rendszeresen, a ta-gok aktivitása mellett, és a nyilvánosság mi-nél szélesebb bevonása mellett zajlanak.

A felmérés 6. pontja ezeket az ismérvekettaglalta.

Az ülések gyakorisága igen különbözõ:– hetente (3 GYIÖK)– kéthetente (1)– havonta (1)– kéthavonta (1)– 3–4 havonta (1)– félévente (1)

Az elõzetes várakozásokkal ellentétben anagyobb településeken ülésezik a GYIÖKgyakrabban, míg a kisebbeken akár hat hónap

Olvasói tükör

174 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

is eltelik két hivatalos összejövetel között, báraz informális megbeszélések valószínûsíthe-tõen gyakoribbak. A jelenség magyarázata az,hogy a kisebb településeken mûködõ GYIÖKtagok gyakran más – nagyobb – településrejárnak iskolába, és akár kollégistaként, akárbejáróként kevesebb idejük marad a közösségitevékenységre, ill. az összejövetelek koordi-nálása is nehézségekbe ütközik. (Megjegyez-zük, hogy a nagyobb településeken mûködõszervezetek nem zárják ki azoknak a fiatalok-nak a részvételét sem, akik nem az adott tele-pülésen laknak, de annak iskolájában tanul-nak. Jó példa erre a szentesi GYIÖK, amelynekkorábban egy Gádoroson lakó, de Szentesenkollégista középiskolás volt a vezetõje, õt pe-dig egy csongrádi bejáró lány váltotta, az al-polgármester pedig Derekegyházáról érkezett.)

A részvételi aktivitásnak természetesennincsenek egzakt mérõszámai, ezért olyan„puha” paraméterek szerint kértük a válaszo-kat, amelyek a szubjektivitást sem zárják ki.Ennek ellenére a válaszok eloszlása nagymér-tékben jellemzi az önkormányzatok üléseinvaló aktivitást. Három szervezetben a testületvezetõjének aktivitása jellemzõ, amit néhányhozzászólás egészít ki. Ugyancsak háromnál az„ügyeletes” hozzászólók dominálnak. Mind-össze két GYIÖK-bõl jelezték, hogy „a ‘pezsgõ’vitákon szinte mindenki részt vesz”. Az akti-vitás tehát a szervezetek többségében részle-ges, inkább a vezetõ és a hangadók dominálnak,vélhetõen a döntéseket is leginkább õk befo-lyásolják.

A testületek munkájának nyilvánossága te-rén igen pozitív visszajelzések érkeztek. HétGYIÖK tevékenységét a teljes nyitottság jel-lemzi („az összejövetelekre bárki eljöhet”), ésegyben szoktak „csak” tájékoztatót kiadni azülésekrõl. Hasonló pozitív tapasztalatok von-hatók le a település lakosságával, a „válasz-tókkal” való kapcsolattartás gyakorlatáról (4.3kérdés). Az elõzõ szemponthoz hasonlóancsak egy szervezet van, amelyik a tevékenysé-gérõl a helyi sajtón keresztül ad tájékoztatást(ez egyébként ugyanaz, amelyik elõzõek sze-rint is csak tájékoztatás szintjén tartja a kap-csolatot a nyilvánossággal). A többiben a mé-diakapcsolaton kívül mindenütt szerveznekfórumokat, találkozókat is, vagyis a közvetlen

kapcsolattartás is jelen van a mindennapigyakorlatban.

Összességében megállapíthatjuk, hogy avizsgált önkormányzatok mûködése jellemzõendemokratikus, az azokban folyó munka meg-felelõ terepe a „demokrácia tanulásának”.

A gyermek és ifjúsági önkormányzatokkapcsolatrendszere

Az a vizsgálódás kezdetekor is világos volt,hogy az egyes szervezetek nem izoláltan, ki-zárólag magukra utalva kénytelenek mûködni.A legfõbb partnerek a helyi települési önkor-mányzat, a helységben mûködõ egyéb civilszervezetek, ill. a másutt mûködõ gyermek ésifjúsági önkormányzatok és azok országos ésregionális szervezõdései.

A települési önkormányzat

Már a „gyermek és ifjúsági önkormányzat” el-nevezés is azt sugallja, hogy legfontosabbpartner a „felnõtt” önkormányzat. Ezt erõsítikazok a korábban megismert körülmények is,amelyek a finanszírozás vagy a megalakuláskapcsán szóba kerültek. Korábban arra isutaltunk, hogy a helyi viszonyok minden-képp hatnak a GYIÖK tevékenységére, mint-egy az adott „erõtérben” kijelölik e szervezetmûködésének kereteit, áttételesen meghatá-rozzák annak szabályait. A partnerség termé-szetesen nem jelent automatikus „tükrözõ-dést”, vagyis a mûködés rendje és annak írottés íratlan szabályai sem feltétlenül követik atelepülési önkormányzatét. Az interjúk ta-pasztalatai is azt mutatják, hogy a GYIÖK ál-talában törekszik az egyenrangúság „kiharcolá-sára” és/vagy megtartására.

A partneri viszony egyik indikátora lehetaz a gyakorlat, amely a települési és az ifjúsá-gi önkormányzat közti kapcsolatrendszert jel-lemzi. A felmérésben erre is rákérdeztünk(4.1). Az egyes kapcsolattartási formák sor-rendjét aszerint határoztuk meg, hogy a vá-laszadók az adott formát hány alkalommalemlítették.

– képviselõnk részt vesz a települési önkor-mányzat testületeinek ülésein 5*

Olvasói tükör


szemle

– alkalmanként meghívnak bennünket az ösz-szejöveteleikre 5*– az önkormányzat képviselõje alkalmankéntrészt vesz az összejöveteleinken 5– rendszeresek a „polgármesteri” találkozók 4– az önkormányzat képviselõje rendszeresenrészt vesz az összejöveteleinken 1– nem kapunk meghívást a rendezvényeikre 0– az önkormányzat képviselõje nem jelenikmeg az összejöveteleinken 0– nem kívánunk az önkormányzattal kapcso-latot tartani 0* Megjegyzés: több kérdõíven is jelezték, hogy ez a két for-

ma általában csak az ifjúságot érintõ napirendi pontokra

értendõ.

A fenti adatok arról tanúskodnak, hogy va-lamennyi válaszadó szervezet jó kapcsolatottart fenn a települési önkormányzattal. A part-nerség azonban kissé aszimmetrikus, mivel aGYIÖK részérõl nagyobb érdeklõdés mutatko-zik a „felnõtt” önkormányzat tevékenysége iránt(lásd elsõ két szempont), míg fordítva inkábbaz esetlegesség dominál: a települési önkor-mányzat képviselõje inkább alkalmanként,mint rendszeresen vesz részt a GYIÖK össze-jövetelein. A „polgármesteri” találkozások iscsak négy településen rendszeresek, vagyis afelmérésben részvevõ szervezetek felébennem jellemzõ ez az egyébként fontos kapcso-lattartási forma.

Egyéb helyi civil szervezetek

A GYIÖK kapcsolatrendszerének másik fon-tos összetevõje a többi helyi civil szervezõ-déssel fenntartott kapcsolat. Ahogy azt azelõzõekben már láttuk, nem ritka, hogy a tár-szervezetek – jogi személyiségüknél fogva –pénzügyi téren kötõdnek a GYIÖK-höz. Ennélazonban fontosabb, hogy az együttmûködés-nek ne csak formai, hanem taralmi vetületei islegyenek. Ez utóbbi szempont azonban attólis függ, hogy milyen szervezetek mûködnek atelepülésen, ill. azoknak milyen affinitásavan az ifjúsági önkormányzathoz. Bár koráb-ban az is kiderült, hogy a legtöbb GYIÖK nemérdeklõdik a település intézményei iránt, akapcsolatrendszerben mégis elõkelõ helyetkaphatnak azok az intézmények is, amelyekmûködése egyébként nem kerülne elõtérbe.

A felmérésben leggyakrabban a helyi neve-lési-oktatási intézményeket nevezték meg (6helyen). A válaszadók 50%-a jelölt meg vala-milyen kulturális intézményt (mûvelõdésiközpont, teleház). A generációs együttmûkö-dés két településen jellemzõ (nyugdíjas szer-vezetek említése). További egy-egy „szavaza-tot” kaptak a következõ szervezetek: szociálisközpont, települési egyesület, drogmegelõzés-sel foglalkozó egyesület, a helyi média és aszponzorok. A válaszokból kiderült, hogy alegfontosabbnak tartott partner az iskola (ál-talános és középiskola, kollégium), ami ter-mészetes is, hiszen az érintett korosztály kö-tõdéseiben ezek az intézmények még fontoshelyet kapnak. Szintén evidens a kulturálisintézményekkel fenntartott kapcsolat, fõlegabból a szempontból, hogy a GYIÖK tevé-kenységében a szórakoztató elemek dominál-nak (lásd korábban).

Elgondolkodtató viszont, hogy viszonylagszegényes a többi helyi civil szervezettel valókapcsolatrendszer. Nehezen hihetõ, hogy atelepülésen mûködõ kulturális egyesületek(néptánc-csoportok, daloskörök, hagyomány-õrzõk) nem kerülnek a GYIÖK látókörébe.Meglepõ volt az egyik szervezetnél, hogy azegyébként a megalakulásukat segítõ, ill. hoz-zájuk hasonlóan az ifjúság önszervezõdéséreépülõ egyesületet sem említették partnereikközött.

Országos és/vagy regionális szintû ifjúságiszervezetek, más települések gyermek és if-júsági önkormányzatai

Nem nehéz elõre megjósolni, hogy a GYIÖKtelepülésen kívüli kapcsolatrendszere elsõdle-gesen a hozzá hasonló ifjúsági szervezetekhez,és az azokat regionális vagy országos keretekközt összefogó szervezõdésekhez kötõdik.Ezek a kapcsolatok azok, amelyeken keresz-tül további tapasztalatokat tudnak szerezni azeredményes mûködéshez. Emellett ezek a„külkapcsolatok” is lehetséges terepként szol-gálnak a megcélzott „demokrácia tanulás”-nak. Elõfeltételezésünket a kérdõíves vizsgá-lódás is alátámasztotta.

Mindössze egy önkormányzatból nem érke-zett válasz arra a kérdésre, hogy milyen tele-pülésen kívüli szervezetekkel tartanak kap-

Olvasói tükör

176 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

csolatot. A többi hétben mindenütt az elsõkközött említették a regionális tagozatokat vagyaz azokhoz tartozó ifjúsági önkormányzato-kat, ill. Gyermek és Ifjúsági ÖnkormányzatiTársulást. Három kérdõíven fel is soroltak né-hány olyan szervezetet, amelyekhez erõsebbszálak fûzik õket. Egy válaszadó (Pécsvárad)több más – szintén az ifjúsággal foglalkozó –intézményt is megjelölt (Pécsi IfjúságiKerekasztal, Tett-hely, Baranya Megyei Gyer-mek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Fórum, PécsiIfjúsági Unió). Ugyancsak egy GYIÖK jelezte,hogy rendelkezik külföldi partnerkapcsolattal(Bábolna). Habár a kérdésben említett példasugallta, hogy nemcsak korosztályon belüliszervezetek jöhetnek szóba, mégsem érkezettegyetlen olyan válasz sem, amely az elõzõek-ben bemutatott körön kívüli kapcsolatra utal-na. Úgy tûnik, ez még kiaknázatlan terület.

Összegzés

A GYIÖK a rendszerváltást követõ demokrati-kus intézményi átrendezõdés „terméke”. Többolyan hatás is érvényesült az ifjúsági önkor-mányzati rendszer kialakulásában, amelyekegyüttesen a helyi szervezõdések létrejöttéhezés jelenlegi mûködéséhez vezettek. Ezek közülnéhányat ebben az írásban is bemutattunk: akülföldi példa és annak „importálása” melletta lelkes fiatalok tenniakarása, a felnõtt segítõkközremûködése, a helyi hatalom támogatása.Ez a hatásrendszer azonban jelenleg még dif-fúz, nem alakult ki egy egységes koncepció,amelynek mentén a gyermek és ifjúsági önkor-mányzás szerves részévé válhat a fiatalok poli-tikai szocializációs folyamatának. A tanul-mányban bemutatott vizsgálódás eredményeiis azt igazolják, hogy a GYIÖK még csak kevéstelepülésen vált fontos politikai tényezõvé, ésa mûködésében jelentkezõ problémáknak iscsak részben oka a részvevõ fiatalok tapaszta-

Olvasói tükör

Pozitív tapasztalatok

az ország kb. félszáz településén létrejött a gyermek és ifjúsági önkormányzat

megalakultak az önkormányzatokat összefogó országos és regionális szervezõdések

jogszabályok biztosítják a GYIÖK mûködésének kereteit

a legtöbb GYIÖK rendelkezik saját pénzügyiforrásokkal

a GYIÖK stratégiai célja, hogy letéteményese legyen a korosztály helyi érdekérvényesítésének

a GYIÖK képviselõi igyekeznek szakmailag is felnõni vállalt feladataikhoz

a GYIÖK arra törekszik, hogy tevékenységével minél több fiatalt vonzzon

az önkormányzatok munkájukat a lehetõ legnagyobb nyilvánosság elõtt végzik

a választott testületek megfelelõ terepet biztosítanak a „demokrácia tanulásához”

a szervezetek többsége egyenrangú partneri viszonyra törekszik a települési önkormányzattal

a GYIÖK munkáját sokhelyütt támogatják felnõtt civil szervezetek (pl. TGYSE)

Negatív tapasztalatok

a GYIÖK létrehozása nagymértékben függ a helyihatalmi konstellációtól

az országos és regionális szervezetek „súlytalanok”,mûködésük erõsen személyfüggõ

a vonatkozó jogszabályok nem garantálják, hogy a GYIÖK mindenütt létrejöhessen és mûködjön

a GYIÖK mûködésének anyagi biztonsága esetleges, nincs normatív támogatásuk

az érdekérvényesítés formája bizonytalan, nincse-nek garanciális szabályai

a képviselõknek nincs egységes képzési rendszere

a korosztály nagyfokú politikai közömbösségekényszerpályára állítja a GYIÖK tevékenységét

a média nem ad kellõ teret a GYIÖK céljainak éstevékenységének megismertetésére

igen kevés fiatal érez indíttatást ahhoz, hogy aktívan részt vegyen a GYIÖK munkájában

a települési önkormányzatot semmi sem „kényszeríti” a partnerségre

sok településen nincs „fõhivatású” felnõtt segítõ(ifjúsági referens)


szemle

latlansága vagy a helyi hatalom idõnként am-bivalens viszonya a GYIÖK törekvéseihez.

A következõkben röviden összefoglaljuk azo-kat a tapasztalatokat, amelyek a gyermek és if-júsági önkormányzatok eddigi mûködésébõl,az ahhoz kapcsolódó vizsgálódásunkból levon-hatók. Minél mélyebben vizsgáljuk a GYIÖKmûködésének körülményeit, annál több követ-keztetést vonhatunk le mind pozitív, mind ne-gatív oldalon. Véleményem szerint a legfonto-sabb, hogy a GYIÖK illeszkedjen egy olyanegységes koncepció alapján létrejövõ ifjúságpo-litikai kontextusba, ahol a mûködését megfele-lõ jogszabályi keretek biztosítják, melyben rög-zítésre kerülnek a GYIÖK jogosítványai és amûködéshez szükséges normatív finanszírozásmódja és mértéke. A gyermek és ifjúsági önkor-mányzatoknak egy ilyen egységes ifjúságpoliti-kai mezõben történõ elhelyezésére már vannakszakmailag kidolgozott kezdeményezések.12

Úgy tûnik, a politikai szándék is adott.13 A mi-nél közelebbi jövõ feladata, hogy a már létezõtapasztalatok felhasználásával, ill. az érdekeltszervezetek képviselõinek bevonásával történ-jen meg ennek a koncepciónak a kidolgozása,melyben jelentõségének megfelelõ helyet ésszerepet kell kapnia a gyermek és ifjúsági ön-kormányzatoknak.

Jegyzetek

1 Megjelent az Új Ifjúsági Szemle 2004/1. számá-ban (105. oldal).

2 Az említett idõszakban 15 – a Gyermek és Ifjú-sági Önkormányzati Társaság nyilvántartásbanszereplõ – települési gyermek és ifjúsági önkor-mányzatot kerestem meg egy kérdõívvel (lásdmelléklet). A megadott határidõre 8 kitöltöttkérdõív érkezett vissza. További fontos infor-mációkhoz jutottam az elvégzett interjúk és ahelyszínen szerzett tapasztalatok révén is.

3 Az elnevezés tekintetében lehetnek kisebb-na-gyobb eltérések, de ez a körülmény nem befo-lyásolja az érintett szervezetek hasonlóságát.

4 Az 1989. évi II. törvény az egyesülésrõl.5 Hasonló módon juthatnak anyagi forrásokhoz

az iskolai diákönkormányzatok is, amelyek mû-ködéséhez szükséges pályázható pénzek keze-lésére vagy az adott iskola, vagy más – jogi sze-mélyiséggel rendelkezõ – civil szervezet vállalkötelezettséget.

6 Forrás: Gyermek és ifjúsági önkormányzatok(szerk: Vass Andrea) ISM 2001. 25. oldal.

7 uo.8 A vizsgálódás adatai igen hasonlóak az „Ifjúság

2000” elnevezésû kutatásból megismerhetõeredményekhez. Az interjúk tanulsága szerintmég a populárisabb rendezvények látogatottsá-ga is gyakran igen szerény. Az említett kutatás-ból is az derül ki, hogy a fiatalok zöme (86%)nem vesz részt semmiféle rendezvényen (2%nem válaszolt), míg a politikai rendezvényenvaló részvételi arány 0,5% alatti marad.Forrás: Ifjúság 2000 – Tanulmányok I. Szerk:Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László; NemzetiIfjúságkutató Intézet Budapest 2002. 258. oldal.

9 2003. október utolsó hétvégéjén a dél-dunántúlirégióhoz tartozó néhány szervezet Alsómocso-ládon találkozott egy „Halloween-bulin”.

10 Érdemes az egyik megfogalmazást idézni: sike-rült „beépülni a felnõtt önkormányzatba”.

11 A korábban hivatkozott dél-dunántúli programis ilyen jellegû volt.

12 Egy ilyen komplex ifjúságpolitikai elképzelés-rõl olvashatunk Nagy Ádám: Ifjúsági béke – egylehetséges ifjúságpolitika váza címû tanulmá-nyában In: Új Ifjúsági Szemle 2003. õsz,84–103. oldal.

13 A politikai vezetés, ill. a szaktárca (GYISM) és ajelenlegi ellenzék is kinyilvánította, hogy támo-gatni kívánja a gyermek és ifjúsági önkormány-zatokat. A 2003. évi költségvetéshez érkezett el-lenzéki képviselõi indítványban 170 millió fo-rint felhasználását javasolták „ifjúsági referensihálózat bõvítésére, gyermek és/vagy ifjúsági ön-kormányzat, települési szintû korosztályi kép-viseleti testület létrehozására, mûködtetésére,valamint a helyi önkormányzatok gyermek- ésifjúsági feladatellátását segítõ, szolgáltató intéz-ményrendszer kialakítására. Gyurcsány Ferencminiszter a nyilvánosság elõtt többször is ki-nyilvánította, hogy az iskolai önkormányzatokmellett a településeken is szervezõdjenek gyer-mek és ifjúsági önkormányzatok, „hiszen ezeka gyerekek érett, okos képviselõi a gyermek ésifjúsági ügyeknek”. – „A jövõben sokkal jobbankell támaszkodni a gyermek és ifjúsági önkor-mányzatokra, hiszen ezek a fiatalok tudják alegjobban azt, hogy helyben mire van szüksé-gük, mit és min kell javítani helyzetük érdeké-ben”. (Forrás: www.gyism.hu).

Olvasói tükör

178 2004 / nyár

új ifjúsáki

szemle

Bacsák Nóra1981-ben született Budapesten. Az ELTETÓFK mûvelõdésszervezõ hallgatója. AzUniversität Passau volt ösztöndíjasa. Többnemzetközi ifjúsági csereprogram szervezõje,szakterülete a hazai és külföldi népi kultúrák.

Balogh Lídia1975-ben született Budapesten; a szegedi Jó-zsef Attila Tudományegyetemen szerzett ma-gyar nyelv és irodalom szakos tanári, majdkommunikáció szakos bölcsész diplomát.1998-tól a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár do-kumentátora.

Barna Viktor 1957-ben született Székesfehérváron. Kollégi-umi szaktanár, a Baranya megyei ÖPI történe-lem szakos tanácsadója, közoktatási szakértõ.Doktorátusát Pécsen, a Janus Pannonius Tu-dományegyetem Bölcsészettudományi Karánszerezte 1996-ban. Többek közt PedagógiaiSzemle, a Köznevelés, a Szakoktatás rendsze-res írója. Munkája elismeréséül KöztársaságiBronz Érdemkeresztet és Miniszteri Dicséretkapott. 2002-tõl PhD. aspiráns, kutatási témá-ja az ifjúság politikai szocializációja.

Diósi Pál1942-ben született Budapesten. Népmûvelõ, aszociológiai tudományok kandidátusa. A ’70-es évek elejétõl ifjúsági és közmûvelõdési te-rületekkel foglalkozik, különösen az ifjúságiklubok témáját kutatja. 2000-ben jelent meg afiatalok társas viszonyairól szóló Tarisznyalel-tár c. kötet szerzõje.

Fábián Róbert1948-ban született. Szociológus, több mint tízéve foglalkozik egészségnevelési programokhatásvizsgálatával és rizikós egészségmagatar-tású csoportok vizsgálatával. Korábban aNemzeti Egészségvédelmi Intézet, majd meg-alakulása óta a Nemzeti Drogmegelõzési Inté-zet munkatársa.

Földi László

1970-ben született Budapesten. A JuhászGyula Tanárképzõ Fõiskolán és az Eötvös Lo-ránd Tudományegyetemen diplomázott angolnyelvtanárként. 1993-1996 között az OrszágosGyermek és Ifjúsági Parlament külügyi alelnö-ke. Az Európa Tanács által akkreditált ifjúságitréner. Szakterülete az Európai Unió közigaz-gatása és a nemzetközi kommunikáció, vala-mint projektmenedzsment és szervezetfejlesz-tés. Több felnõttképzési és változásmenedzse-lési feladatot látott el. 1996 óta a Mobilitásmunkatársa.

Kálmán Miklós 1952-ben született Budapesten. 1976-banszerzett diplomát az ELTE alkalmazott mate-matikusi szakán. Két kutatóintézetben foglal-kozott operációkutatással és termelésirányítá-si programok készítésével. Jelenleg a Mimik-ri Közvélemény- és Piackutató Bt-ben fiatalok-kal kapcsolatos felmérésekben vesz részt ku-tatóként, szervezõként, többek közt egy XV.kerületi ifjúságkutatás elõkészítésén dolgozik.

Lampl Zsuzsanna1960-ban született Pozsonyban. Szociológus,a pozsonyi Comenius Egyetem tanára, asomorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tudo-mányos munkatársa. Fõbb kutatási területei:vállalkozásszociológia, munkanélküliség szo-ciológiája, egészségszociológia.

Lendvai Dóra1970-ben született Budapesten. Egyetemi ta-nulmányait az ELTE Kommunikációs Szakánvégezte. Korábban a Nemzeti Ifjúságkutató In-tézet kommunikációs vezetõje volt, jelenlegszabadúszó.

Molnár Péter1942-ben született Budapesten. A Semmelwe-is Egyetem Testnevelési és SporttudományiKar pszichológusa, egyetemi docens. Kutatásiterülete a demográfiai folyamatok és az ifjúság.

Molnár Zsuzsanna1978-ban született Budapesten. 2004-ben vég-zett az ELTE szociológia szakán. Jelenleg aMobilitás Ifjúságkutatási Iroda kutatója.

Szerzõink


szemle

Nováky Erzsébet1945-ben született Keszthelyen. Jövõkutató, aközgazdaságtudomány doktora, egyetemi ta-nár. Kutatási területei: a jövõkutatás módszer-tana, résztvevõi jövõkutatás, elõrejelzésekmegbízhatósága. Húsz, önállóan vagy társ-szerzõvel írt könyve és közel száz tudomá-nyos cikke jelent meg. Kiadói nívódíjas, a ProScientia-érem és az Ipolyi Arnold-díj tulajdo-nosa, mestertanár.

Petri Gábor1977-ben született Debrecenben. Az ELTEmagyar szakának diploma elõtt álló hallgató-ja, szociálpolitikus hallgató. 3 évig dolgozottegy súlyosan és halmozottan fogyatékos gyer-mekek, fiatalok kommunikációfejlesztésévelfoglalkozó alapítványnál. Folyamatosan résztvesz a fogyatékos emberekkel kapcsolatos atti-tûdmódosító és a társadalmi integrációt elõse-gítõ projektekben. Jelenleg a GYISM Gyermekés Ifjúsági Ügyekért Felelõs Helyettes Állam-titkársága Fejlesztési Irodájának munkatársa.

Rácz Gábor1952-ben született. Egyetemi tanulmányait aBudapesti Mûszaki Egyetemen folytatta, majda Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmérnök-közgazdász szakát végezte el, ahol ké-sõbb marketingbõl doktorált. 10 éven keresz-tül dolgozott különbözõ funkciókban a Mi-niszterelnöki Hivatalban. A Nemzetközi Rek-lámszövetség Magyar Tagozata Felügyelõ Bi-zottságának elnöke. 2003 óta dolgozik egynemzetközi lobbycégnél.

Susánszky Éva1951-ben született Budapesten. 12 évig epi-demiológusként dolgozott az Országos Köz-egészségügyi Intézetében a WHO „ÖrökletesÁrtalmak Társadalmi Megelõzése” Együttmû-ködési Központjában. Fõ szakterülete azegészségi állapot társadalmi egyenlõtlenségei-nek vizsgálata. Számos hazai és nemzetközikutatásban vett részt, többek közt az irányítottbetegellátási modell-kísérlet elõkészítésétszolgáló kutatásban, valamint az ún. Meg-mentett minõségi életévek és a középkorú ma-gyar népesség idõ elõtti halálozásának bio-pszicho-szociális meghatározóinak vizsgála-tában. 1994-tõl a Semmelweis Egyetem Maga-

tartástudományi Intézetében tanít orvosi szo-ciológiát.

Szabó Béla1977-ben született Marosvásárhelyen. 1999-ben végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetema Szociális Munka szakán. Emellett a Szerve-zés és igazgatás a szociális szférában és a Tár-sadalmi átalakulások Európában mesterképzõkurzust is elvégezte. Jelenleg a BBTE SzociálisMunka szakán egyetemi tanársegéd és aSapientia – Erdélyi Magyar Tudományegye-tem Szociálpedagógia szakán társult óraadó.Szociológia szakon doktorál, a HigherEducation Support Programme (HESP) és azAdy Endre Akadémia ösztöndíjasa.

Szántó Zsuzsa1953-ban született Budapesten. Számosegészségszociológia kutatásban vett részt: dol-gozott a Losonczi Ágnes vezetésével folytatottZala megyei egészség-felmérésben, részt vetta veresegyházi irányított betegellátási modell-kísérlet elõkészítését szolgáló kutatásban, va-lamint az MTA Szociológiai Kutatóintézete ésa Semmelweis Egyetem MagatartástudományiIntézete együttmûködésében folyó munkák-ban. Fõ szakterülete a lakossági öngyógyításistratégiák vizsgálata. 1982 óta dolgozik aSemmelweis Egyetemen, orvosi szociológiáttanít.

Vass Zoltán1973-ban született Budapesten. A MagyarTestnevelési Egyetem Nevelési- és Sporttudo-mányi Doktori Iskolájának PhD hallgatója.Számos sporttudományi és nem kevés ifjúságipublikáció szerzõje.

Verdes Tamás1980-ban született. Gyógypedagógiát és filo-zófiát tanul, a Kölcsey Ferenc ProtestánsSzakkollégium tagja. A Fõvárosi Önkormány-zat Rege utcai Fogyatékosok Otthonában dol-gozik súlyosan és halmozottan fogyatékosgyerekekkel, fiatalokkal. Kutatási területe asúlyosan és halmozottan fogyatékosok peda-gógiájának filozófiai, antropológiai és etikaidimenziója, valamint e népesség társadalmiintegrációja és érdekképviselete.

ifjusagugy.huifjusagugy.hu/uszi_kotetek/UISZ-3.pdfSzerkesztõbizottság Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Hunyady György Kozma Tamás Spéder

Documents