svéd csipkék, A - oszk.hu · svéd csipkék, ÍRTA: THORMAN ERZSÉBET. A csípkevarrás finom és előkelő művészete sohasem honosodott meg Svédország-it ban ; minálunk testvérfajtája

236 AZ IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS AMERIKÁBAN 278

s v é d c s i p k é k , Í R T A : T H O R M A N ERZSÉBET.

Acsípkevarrás finom és előkelő művészete sohasem honosodott meg Svédország-

it ban ; minálunk testvérfajtája, a vert csipkekészités gyökeresedett meg, fejlődött és virágzott. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor került ez a bájos és finom művészet mihozzánk, de bizonyos, hogy a vert csipke hazájából, Flandria- vagy Olaszországból hozták maguk-kal az apácák, s azok a kutatások, melyeket ma annak kiderítésére folytatnak, hogy mi jelentősége volt a vadstenaí kolostornak, mint textílmüvészetí intézménynek, alighanem majd kiderítenek valamit a csipkeverés múltjáról ís.

Bár eredeti vadstenai csipkénk aránylag igen kevés van, mégis sok az olyan népies csipkénk, melynek eredete amarra visszavezet-hető. Sok kerületben, így Dalarna, Mockfjörd és Gagnef, Rattvík, Leksand, Orsa, Ahl, Bjursas és Floda, a helsíngí Delsooban és Schonen-ben oly buzgósággal és ügyességgel űzték a csipkeverést, hogy az a legszebb eredményeket szülte. A népnek érdeklődése ezen csípkefajták iránt alighanem akkor ébredt fel, amikor a vadstenaí csipkék piacra kerültek. Ezt már az ís bízonyítja, hogy a legrégibb „kalapok" (sap-kák) néhány dalarnaí kerületben (Mockfjörd és Gagnef) vadstenaí csipkékkel díszítvék. Az érdeklődéssel együtt feltámadt a vágy ís, hogy a vásárolt csipkéket utánozzák.

A régibb kalapok csípkedíszítése ezen első kísérletekről adnak számot. Később nagyobb önállóságot tapasztalhatunk s ez egészen új-fajta csipkék feltalálására vezet, melyekben az erőteljes, egyszerű és jellegzetes elemek számtalan variációjával találkozunk. Ezen csip-kék nagy részét a szigorú elrendezés s a nagy művészi érték jellemzi. Parasztasszonyaínk dús fantáziája és ügyessége ezen egyszerű elemek-ből gazdag és érdekes mintákat teremtett, mint például a „cipőcsatt", „komp", „mérleg", „tulipán" stb. Hogy a párnán sohasem hasz-náltak papírmintát, az csak természetes, mert itt művészi alkotásról, nem pedig egyszerű után-zásról volt szó. A mockfjördí és gagnefí min-

tákat az a durva konturszál jellemzi, mely a minta formáit kiemeli. Sohasem vertek nagyobb darabot, mint amekkora a sapkához kellett. Gagnefben hosszabbat, Mockfjördben rövideb-bet. A csipke azonban rendszerint három ösz-szevarrott részből áll Î egy szélesebb- s egy kes-kenyebből, s egy harmadik, keskeny szegély-ből ; a két szélesebb darab mintája gazdagabb, a keskeny szegélyben csupán egyik-másik részlet ismétlésével találkozunk. Az az egyenes szegély, mely e csipkének olyan előkelő jelleget ád, nemcsak ezeket, hanem minden népies csip-kénket jellemzi. A csipke anyaga otthon fonott lenfonál volt s a divatnak megfelelően úgy a csip-két, mint a „kalapot" kikeményítették Mock-fjördben csak az utolsó évtizedekben kezdtek megint a csípkeveréssel foglalkozni. A „Hand-arbetets Vanner", erős kézzel lendített itt az ügyön s néhány év óta hasonló eréllyel és eredménnyel dolgozik Adelborg Ottilia kísasz-szony Gagnefben.

A dalarnaí csipkék között a légies finom-ságú Rattvíck-csípkék állanak első helyen. Jel-legük és mintájuk az előbbeníekétől teljesen különbözik; legszebb díszét képezték az asz-szony kalapjának s a leányok „Tímp"-jének — olyankor, amikor nem viselték az „egyszerű" Tímp-et, mint például gyászeset-, bérmálás- s máskor. Ezek a csipkék meglehetős szélesek, egy másik keskenyebb fajtát ís vertek ama nyakbavaló kendő díszéül, melyet a templomo-záskor viseltek. A rättviki kalapra vagy Tímpre hosszabb darab csipke kellett mint a mock-fjördí kalapra. A minta minden részletének megvolt a maga neve s jól értettek ahhoz, hogy ezen elemeket nagy változatossággal használják fel más és más, egyszerűségükben szép mintákhoz. A Handarbetets Vanner fárado-zásaínak köszönhető, hogy mind többen fog-lalkoznak ezen csipkék elkészítésével is. A lek-sandi, orsaí, ahlí, bjursasí és flodaí csipkék-kel még keveset foglalkoztak, bár igen érde-kesek. A leksandí csipkék némelyike rokona a ráttvíkínek, másokban — mint a mock-

237 SVÉD CSIPKÉK 237

fjördíak — megtaláljuk a durva konturfonalat, de a minták kisebbek s a csipke keskenyebb és sűrűbb. Az orsaí csipkék a rattvíkíekhez hasonlítanak. Ezen két kerületben ugyan a fejrevalókon ís találunk csipkét, de sűrűbben alkalmazzák őket a nyakbavaló kendőkön* Leksandban ezek a kendők, melyeket gyakran a csudaszép „Dalhímzéssel" díszítettek, való-ságos műremekek voltak s nem csupán nők, hanem férfiak ís viselték. Orsában az asszo-nyok még egy különös, nyakkendőnek neve-zett kendőt viselnek, melyet azonban a fejükön átvetve kötnek meg. Ezektől a csipkéktől egé-szen eltérnek a széles, finom, bokros, egyszerű mértani mintával díszített bjursasí csipkék, melyeket a nők fejdíszként alkalmaznak, vala-mint az Ahl-csípkék, melyek szintén szélesek, bokrosak és rítkamíntásak. Az utolsó Dal-csipke az igen egyszerű, durva, tüskés floda-csípke.

Különös fajta, bár némileg hasonlít a dalarnaí típushoz, a Delsbo - csipke, melyet azonban sohasem használtak a ruházaton, hanem fehér és vörös színű fonálból verve, mint színes díszítést alkalmazták a párnahéja-kon és ágytakarókon. A minta egyszerű, nyers, de dekoratív és jó példányképe a mí csipke-művészetűnknek.

Schonenben, ahol a textilművészet virág-zik, a csípkeverésnek sok érdekes jelenségével is találkozunk. A schoneni csipkék ís igen jellegzetesek és tökéletes szépségüek. Igen vékony fonálból készülnek s keskenyebbek és sűrűbbek, mint a Dalcsipkék. A durva kontur-fonál teljesen hiányzik. Mintáik gazdagok és igen változatosak. A legtöbbet megismerhetjük a különös beosztásról, mely vagy „Skack" : fer-dén álló pálcák, melyek háromszögű mezőket zárnak be, vagy a szélre merőlegesen álló szalagok, melyeknek közeit változatos formák töltik kí. Ezen formák közt első helyen áll a tulipán, Schonen textilművészetének kedvenc

virága, mely csaknem minden technikában s tárgyon előfordul. Emellett aztán látjuk még a Schonen-t jellemző női alakokat : M a m-s e k e n ( = kisasszony) c s i l l a g , t e k e r c s és egyebeket. A csipkékkel a férfiak és nők ingei-nek magas gallérját és kézelőjét díszítették, továbbá a nők hajtogatott szegélyű fejdíszét, végül a vászonból készült ágyruhákat. Érde-kesek a csípkedísz és a hajtogatás összefüg-gését mutató minták a fejdíszeken. A csipke lehetőleg alkalmazkodik a hajtáshoz. Az utolsó évtizedekben Schonenben ís felkarolták a csipke-verést. Az öreg asszonyokat, akik a régi művé-szetet még gyakorolták, rá lehetett venni arra, hogy a fiatal lányokat megtanítsák erre a mes-terségre s így lassan nagyobb körben terjed ez a munka.

Még a régi Darstena-csípkeverést is, — ahol mindig papírminta van a párnán, ami tulajdonképen nem igazi svéd művészet — sikerült a XIX. századbeli hanyatlásból fel-támasztani. Í903 őszén Vadstena mellett állí-tottak fel egy csipkeverő iskolát (Petzellí Inge-borg úrnő és mások) s ugyanezen vidéken nemrégiben alapítottak egy másodikat ís. Mű-ködésük rövid ideje alatt elértek már annyit, hogy ezekben az iskolákban a legfinomabb régi csipkékkel vetekedő bámulatos szép csip-kéket készítenek. Míntákul csupán a régieket fogadták el. A Dal-csipkék durva konturfonalát itt az a finom fonál pótolja, mely a mintát az alapot képező fátyolszövetből kiemeli.

A kitűnő Vadstena-csípkékben öröklött kincsünk él tovább ; a svéd népies csipkék azonban kizárólagosan tulajdonunkat képezik, ezek virágjai a mí gazdag és sokoldalú nép-művészetünknek, melynek lényege a finom-ság és erő, jellege a szépség volt s amelynek foszladozó és megfakult maradványai még min-dig nagy esztétikai élvezetnek forrásai, s egyúttal mesterei és példányképei a késő nem-zedékeknek.

• I n

238 AZ IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS AMERIKÁBAN 278

r é g i t e x t i l m u n k á k k o n z e r v á l á s a * Í R T A : BRANTING ÁGNES.

Arégi textilmunkák felkutatására és kon-zerválására mi svédek külön egyesületet , alkottunk, melynek neve: Píetas. Főel-

vül azt tűztük ki, hogy megóvjuk az ilynemű régi emlékeinket nemcsak a romlástól, hanem egyút-tal az avatatlan restaurálástól és kegyeletteljesen inkább lehetőleg hű megőrzését kívánjuk. Erre nézve eljárásunk alig terjed túl az alábélelés és a helyes felakasztás, illetve elhelyezésén, amelyek máris nagy mértékben megóvják a szövetet a további romlástól. Munkánk mene-téről kimerítő jegyzőkönyvet szoktunk vezetni. Lefényképezzük a konzerválandó tárgyat min-den oldalán. Leírjuk az állapotát leltárszerüleg, amint találtuk. A színről, szálakról, hibákról s az új felvarrás anyagáról ís jegyzéket készí-tünk. Úgy hogy megbízható dokumentumokat gyűjtünk így egybe a svéd textilművészet pusztulófélben lévő termékeiről.

Tulajdonképen az általános elv mellett, amely szerint nem kijavítás, hanem csak annak megőrzése lehet előttünk, ami van, a többi a részlet dolga. Ez aztán aszerint módosul, amint azt az anyag, a technika, vagy egyéb tárgyi körülmény megkívánja. Minden egyes esetben a Píetas tagjai közül 3—4-en tanácskozásra jönnek össze a követendő eljárás érdekében s így a felelősség meg az eredmény ís nem olyan kockázatos. A Píetasnak össze-vissza nincs több tagja mint öt. Köztük Anna Wallenberg-Sydow elnöklete alatt Bernhard Salin dr., a Nordiska Museet főigazgatója, Rudolf Ceder-ström báró, a királyi fegyvertár őre, Otto lanse dr., a tört. múzeum őre és e cikk írója, aki a titkári tisztet ís viselem.

Az adminisztratív és egyéb felmerülő költ-ségeket az elnöknő viseli, míg a konzerválás munkálatainak kiadásait rendesen az fedezi, akinek tulajdonában van a megőrzendő tárgy. Az Í908 tavasza óta működő egyesület első tevékenységét leginkább arra fordította, hogy a svéd templomok kincstárában heverő anya-got vegye munkába. így egyike az elsőknek

Stockholm, 1909. július havában.

volt az upsalai dóm kincstárának textil-gyűj-teménye. A dóm elöljárósága maga tett lépé-seket, hogy a restaurálás munkájához bennün-ket megnyerjen. Annyira ment bizalmával, hogy a legtermészetesebb engedékenységgel a vagyont érő holmikat Upsalából Stockholmba küldte át műtermembe. Az upsalai gyűjte-mény a XII. századtól napjainkig meglehetős bő anyagot őrizett meg s ennek feldolgozása, a jó kezelés folytán, nem volt igen megerőltető. Ami volt azonban, az a különféle korok és technikák folytán igen sokféle munkát igényelt, úgy hogy igen jó iskolának bizonyult épp ezek-kel kezdeni. Tanulsága további munkássá-gunkra vonatkozólag nem ís maradt el.

A Píetas működését eléggé beszédesen illusztrálják, a mellékletül adott képek. Az egyik az upsalai dóm pluvíalejának részleteit ábrá-zolja. A pluviale anyaga fehér selyem damaszt-szövés, széle, dísze és középpajzsa gazdagon van színes selyemmel és arannyal kíhímezve. A szövés mustrája a gránátalma-motívumával a XV. századból való. Bélése egykorú fehér vászon és közéíllesztett szövésből áll, amelynek mintája szintén igen jellegzetesen tünteti fel származási idejét.

A pluviale igen megrongált állapotban került kezünk közé, damasztja foszlófélben, bélései kilyukasztva, díszeí lefejtve, sőt két darab egészen hiányzott ís a széles szegélyből. Különösen a felakasztásí mód, ahogy eddig tartották, ártott neki. Mindenekelőtt tehát alá kellett bélelni. Ez volt egyetlen feladatunk a konzerválásnál. Természetesen lefényképeztük. Szétszedve a béléseket és szegélyeket, minden varrott részt felfejtettünk, hogy minden egyes darabnak külön bélést adhassunk. A damaszt színben harmonizáló, de minden minta nélküli selyembélést kapott, hogy egyrészt ne zavarja, de ne ís hamísítsa meg az eredeti felületet. A megerősítés sárgás selyemszállal történt szár-öltéses varrással, különös gonddal a lyukas részek körül. A magashímzésű szegélydísz és

«

P L U V I A L D E L A C A T H É D R A L E D ' U P S A L A DU XV e S I È C L E A V A N T LA C O N S E R V A T I O N .

263/fa. U G Y A N A Z A K O N Z E R V Á L Á S

U T Á N .

L E MÊME C O N S E R V É .

26 3 le.

263 /c . MISEMONDÓRUHA A LINKÖPINGI DOM K I N C S T Á R Á B A N . K O N Z E R V Á L Á S E L Ő T T .

CHASUBLE DU X V 2 S IÈCLE, A V A N T L A C O N S E R V A T I O N .

263 Id .

263 /d . U G Y A N A Z , K O N Z E R V Á L Á S U T Á N .

LA MÊME C O N S E R V É E .

267 AZ IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS AMERIKÁBAN 277

középdísz kopás révén kiszabadult aranyszálai szürkéssárga selyemszállal erősíttettek vissza. Ott, ahol szükségesnek mutatkozott, szintén kapott alábélelést. A megóvás szempontjából a pluviale felül belül 15 cm. széles erős vászon bélést kapott még külön, erre erősítettük a réz-akasztót, amely felé még külön vászon-szalagokat varrtunk, hogy felakasztásnál meg-osszák a pluviale súlyát s a régi szövetre így az akasztás ne legyen káros hatással.

Jelenleg a Píetas a línköpíngí dóm tex-tílkíncseít vette gondjába, amelyek nagyrészt a XV. századból származnak, de a rossz kezelés és közöny folytán annyit szenvedtek, hogy már-már a szakértők teljesen megmenthetetlennek tartották. A kazulát mutatják a közölt képek a konzerválás előtti és utáni stádiumában. Az el-

járás csaknem egészen hasonló módon történt, mint az upsalai pluvíalénál, csak munka és türelem dolgában sokkal fáradságosabb. Anyaga szintén gránátalmás szövet, nem túlságos ritka. Konzerválásra tulajdonképpen nem ís az tette érdemessé, hanem a hátoldalán lévő hímzés. A línköpíngí dom textil-gyűjteményét maga a szegény templom nem volna képes saját anyagi erejéből konzerváltatni. A Pietas azon-ban ilyen esetekben nemcsak szaktudásával siet a pusztuló emlékek megmentésére, hanem, mint jelen esetben is, a nagylelkű elnöknő sajátjából hoz áldozatot.

A szerény és csöndes, de nem minden jelentőség nélküli kezdet bizonyítja, hogy a Píetas derekas kulturfeladatot vállalt és oldott meg Svédországban.

i

A VENEZIAI MAGYAR HÁZ miatt a magyar művészek egy csoportja hevesen megtámadta a

magyar ház tervezőjét, Marótí Géza tanárt, akit azzal vádoltak, hogy teljesen hasznavehetetlen épületet alkotott, amely nem méltó a magyar művészet befogadására.

Ezek a rendszeresen ismétlődő igazságtalan támadá-sok arra indították a folyóirat szerkesztőjét, hogy a kiállítás megnyitó ünnepén jelen volt több neves külföldi művész véleményét kérje ki a magyar ház felől. A beér-kezett válaszokat minden megjegyzés nélkül eredetiben és hű fordításban szószerint itt közöljük i

Turin, JO/VI. J909.

Monsieur, c'est avec le plus grand plaisir que je réponds à votre lettre bien aimable. J'ai vu et j'ai longue-ment visité le pavillon hongrois à l'Exposition d'Art de Venise, et je suis heureux de pouvoir vous exprimer mon opinion très simple.

Magyar Iparművészet.

Pour la noblesse et l'originalité de cette architecture, dans laquelle — cependant — vit toute l'âme traditio-nelle de votre pays, j'admire votre pavillon comme l'oeuvre d'art la plus remarquable de l'Exposition véni-tienne de cette année.

Agréez, monsieur, fous mes compliments et tous mes hommages.

L I O N A R D O B I S T O L F I .

(Uram, A legnagyobb örömmel válaszolok kedves levelére.

Láttam és sokáig tartózkodtam a velencei kiállítás magyar pavillonjában ; s örömömre szolgál, hogy szerény véleményemet kifejezhetem Önnek. Építészetének előkelő-sége és eredetiségénél fogva, melyben mégis az Önök hazájának ősi lelke él, bámulom az Önök pavíllonját, mint az idei velencei kiállításnak legnevezetesebb művészi darabjá t . Fogadja stb. LIONARDO BISTOLFI.)

München, Villa Stuck. Í0. Juni. 1909. Der ungarische Pavillon auf der Ausstellung in

Venedig von Prof. Marótí zeichnet sich vor allem durch grosse Originalität in der Erfindung und durch grossen Geschmack in der Behandlung der prächtigen Details aus. Einen besonderen Vorzug sehe ich auch in der Betonung der nationalen ungarischen Eigenart.

F R A N Z VON S T U C K Akademieprofessor.

(A velencei kiállítás magyar pavillonja, melyet Maróti tanár épített, elsősorban mint eredeti alkotás és a gyönyörű részletek kezelésében nyilvánuló kiváló ízlés által tűnik fel. A magyar nemzeti jelleg hangsúlyozásában is kiváló érdemet látok. S T U C K F E R E N C akad. tanár.)

í 3