RÉGI SZOKÁSOK –ÚJ KIHÍVÁSOK Uralkodókoronázások a ...napig őrzi a budai Várban az Országház utca. II. Lipót király (1790–1792) halála után így sikerült elérniük,

Uralkodókoronázások a kora újkoriMagyarországonA magyar uralkodók koronázásánaka késő középkori Magyarországonhárom feltétele volt. Egyrészt azuralkodót a Szent Koronával kellettmegkoronázni, másrészt a szertar-tást az esztergomi érseknek kellettvégeznie, harmadrészt a ceremóniátSzékesfehérvárott kellett megtartani.

A történeti köztudat ezt a háromalapelvet általában az egész magyartörténelemre kiterjeszti. Pedig az1526. évi mohácsi csatát követőkora újkorban, a 16–18. századbanmég e legfőbb régi szokásokban isalapvető változások következtek be.

A meghatározó nagyhatalmi és ka-tonai, valamint a magyar politikaieliten belüli erőviszonyok hamarfelülírták az addig szinte megingat-hatatlannak tűnő, évszázados hagyo-mányokat.

Az alábbi írás ezeket a különleges ki-hívásokat és az uralkodókoronázásokceremóniájában bekövetkezett leg-főbb újdonságokat veszi számba.

RÉGI SZOKÁSOK – ÚJ KIHÍVÁSOK

PÁLFFY GÉZA

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

I. Ferenc budai koronázása1792. június 6-án.

Johann Peter Krafft olajfestménye, 1825

|

|

6 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

16–18. században az egyik leg-nagyobb kihívást a koronázá-sok bevett helyszínének meg-

változása hozta. Erre ráadásul nemegy ízben, hanem három alkalommal(1563, 1622, 1792) került sor. Így a kétrégi magyar koronázóvárosnak, SzentIstván koronázási helyének, Eszter-gomnak és középkori koronázásainklegfőbb helyszínének, Székesfehérvár-nak a kora újkor folyamán háromutódja lett. 1526 és 1539 között azon-ban még két királyt, 1526 őszén Sza -po lyai Jánost (1526–1540) és 1527. no-

vember elején Habsburg I. Ferdinán-dot (1526–1564), valamint feleségei-ket (1539-ben Jagelló Izabellát, illetve1527-ben Jagelló Annát) a székesfehér-vári Nagyboldogasszony-bazilikábankoronázták meg.

ÚJ KORONÁZÓVÁROSOK

A három új koronázóváros időrendbena következő. Elsőként 1563. szeptem-ber 8-tól, Habsburg Miksa főhercegszertartásától a Duna-parti Pozsony

városa, amely egészen V. Ferdinánd re-formkori, napjainkra csaknem elfele-dett koronázásáig, az 1830. szeptem-ber 28-i ceremóniáig koronázóvárosmaradt. Másodszor 1622. július 26-tól,II. Ferdinánd király második felesége,Gonzaga Eleonóra Anna királyné koro-názásától a nyugat-dunántúli Sopronvárosa. Végül a harmadik új koronázó-város 1792. június 6-tól, I. Ferenc ün-nepségétől Buda lett. Egyik város semvált azonban kizárólagos koronázóvá-rossá. A 17. század folyamán Pozsony-ban és Sopronban, a 18–19. század for-dulóján pedig Pozsonyban és Budánegyaránt rendeztek szertartásokat.

Míg 1563-tól 1830-ig a pozsonyiSzent Márton-templomban összesen18 ceremónián 10 királyt, 1 királynőt(Mária Terézia) és 7 királynét koronáz-tak, addig a soproni ferencesek tulaj-donában lévő Nagyboldogasszony-templom egy király- (1625: III. Ferdi-nánd [1637–1657]) és két királyné-ko-ronázási szertartásnak (1622: Eleo nó raAnna királyné, ill. 1681: I. Li pót [1657–1705] harmadik felesége, EleonóraMagdolna Terézia) adott otthont. Azaza mai bencés, másként Kecs ke-temp -lomban összesen három koronázási ce-remóniát szerveztek meg. Végül Bu -dán, majd utóbb Budapesten há rom-három király- és királyné-koronázást(1792, 1867, 1916) tartottak. A magyartörténelemben tehát öt koronázó -várost érdemes számon tartanunk.A helyszíntől függetlenül ugyan is a ce-remóniák mindenütt teljesen törvé-nyes körülmények között zajlottak.

A koronázóvárosi helyszín megvál-tozásának minden esetben más-más,ám igen komoly okai voltak. 1563-banmindenekelőtt a nagyhatalmi, 1622-ben főként a politikai-katonai viszo-nyok, 1792-ben pedig elsősorban po-litikai törekvések indokolták a válto-zást. A legjelentősebb fordulat kétség-kívül a 16. században következett be.

Noha 1539-ig négy szertartást mégSzékesfehérvárott szerveztek meg, akoronázóváros 1543. szeptember elejitörök megszállása jól jelezte a Közép-

A

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

A magyar herold az utolsó pozsonyi koronázáson, 1830.Uralkodókoronázásainkon a koronázásimenetben a felségjelvények mellett Magyar - országot a magyar herold, azaz címervívŒ ismegjelenítette. Köpenyén a magyar címertviselte, kezében pedig egy pálca díszelgett.(a Pozsonyi Városi Galéria metszete)

Kelet-Európában kialakult új nagyha-talmi erőviszonyokat. Az oszmán-törö-kök a magyar trónt is betöltő Habsbur-gokkal szemben olyan jelentős erőfö-lényben voltak, hogy 1541. augusztusvégén előbb a magyar fővárost (Bu dát),majd két esztendő múlva a koronázó-várost (Székesfehérvárt) és a koronázásjogát bíró érsekek rezidenciáját (Esz-tergomot) is képesek voltak elfoglalni.Mindezek következtében Szé kesfe hér -vár helyére új koronázóvárost kellettkeresni, hiszen I. Ferdinánd korosodá-sával utódlása a német és cseh terüle-tek mellett Magyarországon is egyreégetőbb kérdéssé vált.

MIÉRT POZSONY?Pozsonyban az első koronázást 1563szeptemberében tartották, azonbanaz új koronázóváros helyszínéről már1561 tavaszán döntés született. Még-pedig oly módon, hogy Ferdinánd ki-rály teljességgel elfogadta a magyar po-litikai elit akaratát. Miután ugyanis1561 márciusában tárgyalásokat kezde-ményezett fia, Miksa főherceg magyarkirállyá tételének előkészítéséről, a ce-remónia helyszínéül a magyar tanácso-sok egyhangúlag Pozsonyt neveztékmeg. Miként a koronázást részletesenmegtervező beadványukban fogalmaz-tak: „mivel a törökök Székesfehérvárt[1543-ban] elfoglalták, a legfensége-sebb cseh király, a mi legkegyel mesebburunk [Miksa főherceg] koronázása arégi és az ősi szokás szerint ezen ese-mény számára kijelölt helyén nem tör-ténhet meg, ezért az látszik szükséges-nek, hogy azt Pozsonyban, a SzentMárton társaskáptalani templombantartsák meg.” A régi koronázóváros,Székesfehérvár helyére így lépett Miksa

király 1563. szeptember eleji ceremó-niájától 1830-ig Pozsony városa. Sőt1563-tól 1825-ig, Karolina Auguszta(I. Ferenc utolsó felesége) szertartá-sáig többségében itt koronázták a ma-gyar királynékat is.

A 16. század közepére kialakult újhelyzetben Pozsony kiválasztása a ma-gyar főpapok és nagyurak részéről tel-jesen logikus döntés volt. A Duna-partiszabad királyi város ugyanis az 1530–1540-es években fokozatosan a fogyat-kozó területű Magyar Királyság új fő-városává és igazgatási központjávávált, hiszen Budát előbb 1529-től Sza-polyai János, majd 1541-től az oszmá-nok birtokolták. A város kiemelkedé-sét alapvetően elősegítette, hogy Fer-dinánd főherceget 1526. december 16-án a pozsonyi ferences kolostorbanválasztották magyar uralkodóvá, BudaJános király kezére kerülését követőenpedig 1531-től a Magyar Kamarát is ittszervezték újjá. Sőt, a magyar rendekszintén számos országgyűlést tartot-tak a város falai között. 1543 után Vár-day Pál esztergomi érsek (1526–1549)is ide tette át politikai székhelyét, mi-közben káptalanja Nagyszombatbantalált menedékre.

A 17. században Pozsony koronázó-városi szerepkörét három alkalommal(1622, 1625, 1681) a nyugat-dunántúliSopron vette át. Ennek ekkor nagyobbrészben katonai, kisebb részben poli-tikai okai voltak. Noha 1618 júliusának

elején II. Ferdinándot Pázmány Péteresztergomi érsek (1616–1637) mégPozsonyban koronázta királlyá, a kö-vetkező két szertartást, 1622-ben Eleo -nóra Anna királyné, 1625-ben pedigIII. Ferdinánd koronázását Sopronbantartották. Ennek hátterében elsősor-ban az állt, hogy Bethlen Gábor erdélyifejedelem (1613–1629) a harmincévesháborúban, 1619 őszén nemcsak csat-lakozott a cseh felkelők Habsburg-el-lenes mozgalmához, hanem a MagyarKirályságot megtámadva október kö-zepén annak fővárosát, Pozsony várátés városát is sikerült elfoglalnia, még-pedig az itt őrzött Szent Koronávalegyütt. Ezt követően 1620–1621-bena város további három ostromot élt át,hiszen a császári-királyi hadak 1620októberét követően csupán másod-szorra, 1621 májusában tudták vissza-venni, amit augusztus–szeptember-ben az erdélyi fejedelem sikertelenvisszafoglalási kísérlete követett.

Így a négy ostromban komoly pusz-tulást szenvedő Pozsony szerepét előbb1622 nyarán, majd Bethlen újabb ma-gyarországi hadjáratát (1623) köve-tően még két ízben (1625, 1681) Sop-ron vehette át. Az utóbbi esetbenugyan csak elsősorban a katonai hely-zet, a főként az ország északi területeitérintő Thököly-felkelés magyarázta anyugat-dunántúli város kiválasztását.Így lett Sopron a 17. században Ma-gyarország harmadik koronázó városa.

Miután az oszmán-törökök a koronázóvárost(Székesfehérvárt) és a koronázás jogával rendelkező érsekek rezidenciáját (Esztergomot) is elfoglalták,

új koronázóvárost kellett keresni.

‚URALKODÓKORONÁZÁSOK A 17. SZÁZADI SOPRONBAN ‚

A KORONÁZÁS DÁTUMA A KORONÁZOTT SZEMÉLY A KORONA SOPRONBAN JELEN LÉVÃ URALKODÓ

1622. júl. 26., Gonzaga Eleonóra Anna királyné, 1622. júl. 11.–aug. 8.II. FerdinándSzent Anna napja II. Ferdinánd második felesége – összesen 29 nap

1625. dec. 8., III. Ferdinánd, 1625. nov. 30.–dec. 14. II. és III. FerdinándSzız Mária szeplŒtelen a késŒbbi magyar király

– összesen 15 napfogantatásának napja (1637–1657)

1681. dec. 9., Pfaz-Neuburgi 1681. dec. 5–13.

I. LipótSzız Mária szeplŒtelen Eleonóra Magdolna királyné, – összesen 9 napfogantatásának másnapja I. Lipót harmadik felesége

URALKODÓKORONÁZÁSOK A 17. SZÁZADI SOPRONBAN

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 7

8 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 8

Udvari zenészek

A koronázási országzászlók.Felül: Magyarország, Dalmácia,

Horvátország, Szlavónia, Bosznia és Szerbia (Esterházy Pál kezében).Alul: Galícia, Lodoméria, Kumánia

és Bulgária zászlai (de több esetben téves címerábrázolásokkal).

A magyar koronázási jelvények: gróf Wesselényi Ferenc nádor

a Szent Koronával, gróf Csáky Istvántárnokmester az országalmával,

gróf Batthyány Ádám étekfogómester a karddal,

gróf Nádasdy Ferenc távozó udvarmester és még ki nem

hirdetett országbíró az eskükereszttel.

A koronázás színhelye: a Szent Márton-templom

A királyi vár, ahol a koronázásidíszebéd zajlott – balra a vaskos

torony a Szent Koronát ŒrzŒ ún. Koronatorony

A városon kívüli koronázódombon zajlott a kardvágás a négy égtáj felé

A három, Bécsbe delegált külföldi követ:a pápai nuncius, a spanyol és a velencei követ

Lipót édesapja, III. Ferdinánd császár és magyar–cseh király

Gonzaga Eleonóra Magdolna császárné, III. Ferdinánd harmadik felesége, Lipót mostohaanyja az udvarhölgyeivel.

Lipót fŒherceg megkoronázása a Szent Koronával.A szertartást végzŒ fŒpap Lippay György esztergomi

érsek, akinek két püspöktársa segédkezik.

Az öt herold, mindegyik díszruhában. Középen a magyar herold a Magyar Királyság

egyik legfŒbb jelképével, az ország korabeli kettŒskeresztes címerével. TŒle balra a cseh és az osztrák,

jobbra a német birodalmi és a császári herold.

Eskütétel a rendek elŒttaz országok törvényeire egy külön

e célra épített emelvényen

I. Lipót pozsonyi koronázása 1655. június 27.

A katonai helyzet mellett ugyanakkorkoronázóvárossá tételében az Ester-házy család két kiemelkedő tagjának(Miklós és Pál nádoroknak) és a bécsiudvar érdekeinek is meghatározó ré -sze volt.

1687-től 1830-ig uralkodókoronázá-sainkat többségében újra Pozsonybantartották. Kivételt egyetlen alkalom,1792 júniusa jelentett. Ekkor a magyarrendek ugyanis nem Pozsonyban, ha -nem Budán tartották országgyűlésü-ket, amelynek emlékét mind a mainapig őrzi a budai Várban az Országházutca. II. Lipót király (1790–1792) halálaután így sikerült elérniük, hogy utódja,I. Ferenc és felesége, Mária Terézia ko-ronázását ne a korábbi bevett helyszí-nen, Pozsonyban, hanem a dié ta köz-vetlen szomszédságában álló, koro -názásra gyorsan berendezhető MáriaMagdolna-templomban (a későbbiHely őrségi templomban) tarthassák.

Bár ezt már II. Lipót koronázása al-kalmával, 1790 késő nyarán-őszén issze rették volna elérni, a templom ak -kor még nem szolgálhatott koronázáshelyszínéül. 1792 után ugyanakkor Fe-renc király két újabb feleségét (1808-ban Mária Ludovikát, 1825-ben pedigKarolina Augusztát) magyar király-névá nem itt, hanem ismét a pozsonyiSzent Márton-templomban koronáz-ták meg, miként 1830 szeptembe -rének végén fiát, V. Ferdinándot is.A Bécs hez közeli Pozsonyt ezen ese-tekben az udvar e célra alkalmasabb-nak tartotta, amit a rendek újabb po-zsonyi országgyűlési összejövetelei isdöntően támogattak.

Székesfehérvár a koronázások te réna középkorban csaknem kiváltságosszerepét tehát sohasem nyerte vissza– sem az oszmánoktól való visszafog-lalása (1688) és a török hódoltság meg-szűnte, sem Pozsony fővárosi szerepé-nek elmúlta után. A születőben lévőmagyar polgári nemzet érdekei, illetveBuda, majd 1873-tól Budapest fővárosiszerepköre ugyanis felülírták a félezeresztendővel korábban még megingat-hatatlannak tűnő tradíciókat.

A HAGYOMÁNYOK ŐRZÉSE

Az ország új koronázóvárosaiban amagyar politikai elit mindent megtettazért, hogy a ceremónia a magyarokrégi hagyományai szerint menjenvégbe. Ezek továbbvitele a 16. századmásodik felében azonban nem voltegyszerű feladat. Egyrészt az 1560-as

évek elején már bő három évtizedenem volt koronázás Magyarországon,így alig éltek olyanok, akik SzapolyaiJános vagy Habsburg Ferdinánd szé-kesfehérvári koronázásán 1526–1527-ben jelen lettek volna. A Magyar Ki-rályság három előkelő főméltósága,Oláh Miklós esztergomi érsek (1553–1568), Nádasdy Tamás nádor (1554–1562) és Dessewffy János királyi ud-varmester viszont éppen e személyekközé tartozott. Másrészt a középkorimagyar királykoronázásoknak a jólszabályozott egyházi oldaluk melletthagyományosan volt egy világi részükis, amelyet korábban hivatalosan soha-sem rögzítettek.

Miksa főherceg jövőbeli koronázá-sáról Bécsben tárgyalva 1561. márciusvégén a magyar tanácsosok a MagyarKirályság történetében először rögzí-tették írásban a szertartás legfőbb jel-legzetességeit. Előbb többen szemé-lyes javaslataikat vetették papírra,amelyek közül a világi elit első em-bere, Nádasdy nádor és a jogtudósgyőri püspök, Gregoriánczy Pál sajátkezű, latin nyelvű beadványai napjain-kig fennmaradtak. Ezek megvitatását

követően alakította ki a Magyar Tanácsa saját véleményét, és készítették el atanácsosok az uralkodó számára már-cius 26-án végleges javaslatukat. Ez azegyházi ceremónia rövid taglalásaután elsősorban a koronázás világi ré-szének bemutatására koncentrált.

1561 tavaszán a császárvárosban amagyar tanácsosok a kora újkori király-koronázások „forgatókönyv-tervezetét”készítették el. A régi hagyományok to-vábbvitele érdekében mintegy két hétalatt gondos munkát végeztek, hiszena késő középkori koronázás mintegyhúsz elemének majd mindegyikérőlszóltak. Az Oláh Miklós érsek vezettepüspök-tanácsosok főként az egyháziszertartásra összpontosították figyel-müket. Ehhez elsősorban a Római fő-papi szertartáskönyvet és az eszter-gomi egyház régi kiváltságleveleit te-kintették át. Sőt még a magyarok kró-nikáinak koronázásokra vonatkozóemlítéseit is kigyűjtették. A nagyurakközben mindenekelőtt azon tapaszta-lataikat rögzítették, melyeket részbenfelmenőiktől hallottak, részben néhá-nyan még Ferdinánd vagy János királyszertartásán Székesfehérvárott szemé-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 9

A születőben lévő magyar polgári nemzet érdekei,illetve Buda, majd 1873-tól Budapest fővárosi

szerepköre felülírták az évszázadokon át megingathatatlannak tűnő tradíciókat.

KARDVÁGÁS ÉS LAKOMAA MAGYAR KIRÁLYKORONÁZÁSOK VILÁGI RÉSZE A MAGYAR KIRÁLYKORONÁZÁSOK VILÁGI RÉSZE

A magyar királykoronázás a 15. századtól külön egyházi és világi részre oszlott.Míg az elŒbbit, a koronázási szentmisét a római fŒpapi szertartáskönyv aszigorúanszabályozta, az utóbbi fokoza tosan alakult ki és speciális magyar sajátossággávált. Részei a következŒk voltak:

1. Az uralkodó jelképes ítélkezése és az aranysarkantyús lovagok avatása egymásik templomban.

2. Világi eskü az országok törvényeire és szabadságjogaira – egy külön e cél ra épí-tett emelvényen, mégpedig a koronázóvároson kívül.

3. Kardvágás a négy égtáj felé a városon kívüli koronázódombon.

4. Ünnepi koronázási lakoma az uralkodó mindenkori szállásán.

Mindezeket a koronázási menetben a koronázási zsetonok nép közé szórása, ko-rabeli nevén a „pénzhányás”, majd többnapos különféle ünnepségek egészítettékki, úgymint ökörsütés, ingyenbor, táncmulatságok, lovagi tornák és tızijátékok.

P P

lyesen láttak. Nádasdy nádor példáulkizárólag a koronázás világi részét ve-tette papírra, ez reprezentálta ugyanisleginkább a magyar arisztokrácia ésnemesség befolyását. Azaz egyértel-műen jelezni kívánta, hogy a világi elithozzájárulása nélkül senki sem lehetMagyarország uralkodója.

Habsburg Miksa magyar királlyá ko-ronázására végül 1563. szeptember 8-án, Magyarország védőszentje (Pat-rona Hungariae), Szűz Mária születé-sének emléknapján Pozsonyban kerültsor. Mivel az eseményről több szem-tanú is részletesen beszámolt, megál-lapítható, hogy a magyar tanácsosokforgatókönyv-tervezete, illetve a meg-valósult ceremónia szinte teljesenmegfelelt egymásnak. A régi, székes-fehérvári hagyományokat a Magyar Ki-rályság politikai elitjének sikerült to-vább örökítenie az új fővárosban.

A fehérvári királyi bazilika helyéreígy Pozsonyban a Szent Márton-temp-lom lépett. Itt az egyházi szertartásta korábbi hagyományoknak megfele-lően hajtották végre. Míg a szertartásnagy részét – az egyházi esketést,király szentelést, felkenést, sőt magáta koronázást is – főpapok végezték, arendek megkérdezése (acclamatio),hogy akarják-e királyuknak a koroná-zási palástba öltöztetett főherceget,a késő középkori szokásokat követvetovábbra is a világi előkelők feladatamaradt. 1563 őszén, Nádasdy Tamáshalála után – nádor nem lévén – a kér-dést magyar nyelven háromszor egy-más után a rangidős nagyúr, a koramiatt hordszékben cipelt BatthyányFerenc (1497–1566) tette fel, miként

ő adta át a Szent Koronát a koronázástvégző Oláh érseknek. A felségjelvé-nyek hordozói között több neves vég-vári kapitányt is találunk, mint példáulaz egri hős Dobó Istvánt, Szigetvár vé-dőjét, Zrínyi Miklóst és fiát, a későbbikanizsai főkapitány Györgyöt.

A szertartás világi része szinténa székesfehérvári ceremóniát imitálta.A koronázási menet a vörös posztóvalletakart utcákon érte el a város főte-rét, ahonnan a közeli ferences temp-lomba vonult. Mégpedig ugyanabbana rendben, ahogyan a felségjelvénye-ket korábban a templomban a sekres-tyéből a főoltárhoz vitték; kivéve aSzent Koronát és a hüvelyébe dugottkardot, amelyek ekkor Miksa fején ésderekán maradtak. Mögötte két ne -mes lovagolt, akik a magyar tanácso-sok javaslatának megfelelően pénztszórtak a nép közé. A fehérvári SzentPéter-templomot Pozsonyban a feren-ces templom váltotta fel. Itt a világi ce-remónia első részeként Miksa többneves végvári tisztet ütött lovaggá,például a híres Thury Györgyöt, Gyu-laffy Lászlót és Székely Antalt.

Ezt követően a menet – miként ko-rábban Fehérvárott is zajlott – a SzentMihály-kapun keresztül elhagyta a vá-rost, majd a közeli Szent Mihály-temp-lom temetője melletti szabad területen,egy fából épített emelvényen Miksa le-tette a világi esküt. A világi ceremóniamásodik elemeként a trónörökös jobbkezének két ujját magasba emelve tettfogadalmat az Oláh érsek által felolva-sott eskü alapján a rendek kiváltságai -nak és az Aranybullában (1222) fog-laltaknak a betartására.

Végül a ceremónia harmadik, talánlegnevezetesebb világi elemére, a négyégtáj felé elvégzett kardvágásokraújabb hosszabb menetet követőenmár a várostól délre, a Duna-szigeten,egy kisebb, újonnan emelt dombon ke-rült sor. Miként a szemtanúk többsége

10 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Az ország új koronázóvárosaiban a magyar politikaielit mindent megtett azért, hogy a ceremónia a magyarok régi hagyományai szerint menjen végbe.

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS 1687. ÉVI 2. TÖRVÉNYCIKKE A HABSBURG-HÁZ FIÁGI ÖRÖKÖSÖDÉSÉRŐL

Minthogy Ãcsászári és Királyi Legszentségesebb Felsége [ti. I.

Lipót] dicsŒséges és gyŒzedelmes fegyvereivel a keresztény név

iszonyú ellenségét, a törököt számos véres és döntŒ ütközetben

megverte, és az utóbbiak torkából az egykor legvirágzóbb királyi

székhelyet, Budát kiragadta […], ezen oly nagy és örökké hálával

említendŒ jótéteménynek emlékezetére Magyarországnak és

kapcsolt részeinek összes karai és rendjei kinyilatkoztatják, hogy

mostantól a jövŒben és örök idŒkre senki mást, mint a fent em-

lített Ãcsászári és Királyi Felség fiúörökösei közül az elsŒszülöt-

tet fogják törvényes királyuknak és uruknak elismerni.

A HABSBURG-HÁZ FIÁGI ÖRÖKÖSÖDÉSÉRŐL

P P

külön kiemelte, ezt a székesfehérváridomb mintájára deszkából és földbőlépítették. A világi ce remónia utolsóelemét, a koronázási lakomát viszontmár ismét magában a városban, Oláhérsek palotájában tartották kora dél-után, ahol a főherceg szállása és a fel-sőház ülésterme is volt.

Hasonló gondossággal jártak el amagyar rendek a 17. században a sop -ro ni, majd a 18–19. században a budaikoronázások esetében is. Hogy csakegyetlen példát említsünk: az 1681.decemberi soproni királyné-koronázásmegtervezéséhez a magyar politikaielit és a bécsi udvartartás vezetői már-már szinte történetinek nevezhető ku-tatásokat folytattak. Csaknem min-dent megtettek tehát annak érdeké-ben, hogy a régi hagyományok az újhelyszíneken is nagyobbrészt továbbéljenek.

Ennek több szempontból hosszútávon is kiemelkedő jelentősége volt.Egyrészt garantálta a koronázások tör-vényes voltát, függetlenül attól, hogy azországban szabad királyválasztás érvé-nyesült vagy – miként ez az 1687. évi2–3. törvénycikk, majd a PragmaticaSanctio (1723) értelmében történt – amagyar állam előbb férfi-, majd nőágona Habsburgok örökös királysága, ámnem örökös tartománya lett. Másrészta ceremóniák nemcsak a Magyar Király-ság legfőbb hatalmi reprezentációs ün-nepségei, hanem sok évszázados álla-miságának és politikai jelentőségének,régi hagyományainak és leg inkább szu-verenitásának hangsúlyozói és szimbo-likus megjelenítői voltak. Azaz éppenannak legfőbb jelei, hogy Magyarországsohasem lett a Habsburgok örökös tar-tománya, a Monarchián belül pedigmindvégig speciális helyzettel bírt.

KI KORONÁZZAA MAGYAR KIRÁLYT?A régi hagyományok sikeres továbbvi-tele ellenére már az első pozsonyi ko-ronázás sem volt mentes tényleges ésszimbolikus politikai küzdelmektől,valamint reprezentációs konfliktusok-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 11

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™I. József pozsonyi koronázása,

1687. december 9.Középen: A koronázás jelenete –

a két koronázó: balról Széchényi György esztergomi érsek, jobbról Esterházy Pál nádor.

Balra felül: Pénzszórás a nép közé a koronázási menetben. Alul: Az aranysarkan-tyús lovagok avatása a ferences templomban.

Jobbra felül: Kardvágás a várostól délre emelt koronázódombon.

Alul: Ökörsütés a koronázási ceremóniátkövetŒen

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

tól. Ezek még az uralkodókoronázáshárom középkori alapfeltételével iskapcsolatban álltak. A viták egyrészt aHabsburg uralkodó és a magyar ren-dek, másrészt a rendek különféle cso-portjai, elsősorban a világi és az egy-házi elit tagjai között zajlottak. Míg azelőbbiek elsősorban a király- és nádor-választás kérdésében különböztekössze, az utóbbiak a koronázás egyiklegfőbb elemén, a Szent Korona fejretételén vitatkoztak. Az utóbbi tehát akirálykoronázás egyik középkori alap-elvével is összefüggésben állt.

1526 után nemcsak a koronázásokhelyszíne, hanem a ceremónia egyiklegfőbb ele me, a koronafeltétel módjais több ízben változott. 1527. novem-ber elején ugyanis a középkori gyakor-latban óriási változás következett be:I. Ferdinánd király fejére esztergomiérsek hiányában a rangidős felszenteltpüspök, a koronázó főpap (Podma-niczky István nyitrai püspök) már Bát-hory István nádorral együtt tette fel aSzent Koronát. Ez egyértelműen je-lezte, hogy az utolsó fehérvári király-koronázáson – a magyar történelem-ben első alkalommal – az érsek koro-názási joga némi csorbát szenvedett.A nádor a közös koronázással jól szim-bolizálta a magyar világi elit hatalmireprezentációs törekvéseit, ami perszesértette az esztergomi érsek régi ki-váltságait. (A Cseh Királyságban a ko-ronafeltétel rituális funkcióját az ot-tani világi előkelők egyik vezetője, aprágai fővárnagy már 1438-ban meg-szerezte, s e privilégiumát évszázado-kon át meg is tartotta.)

Oláh Miklós az 1563. őszi pozsonyikoronázódiétán ezért mindent meg-tett, hogy megakadályozza az elhunytNádasdy nádor utódjának megválasz-tását. Sikeres nádorválasztás eseténugyanis ismét közös koronázásra lettvolna szükség, sőt Oláh majdnem biz-tosan elvesztette volna 1562 őszétőlviselt királyi helytartói tisztét is, hi-szen az új palatinus az ország szokásai

értelmében szinte automatikusanhelytartó is lett volna. A nemességmégis hiába hivatkozott az ország

szabadságaira és az Arany-bulla ellenállási záradé-kára, a küzdelmet azudvar és Oláh érsek„pártja” közösennyert meg: végül

mind a király-, minda nádorválasztást sike-rült elkerülniük. Sőt, azudvarral szövetkezve

az érsek utódai ezt egészen 1608-igmeg tudták ismételni, mígnem a világielit a Bocskai-felkelést kihasználva újraelérte a nádorválasztást, a koronafel-tételben való segédkezést azonbannem. Pázmány Péter és érsek utódaiállhatatos kitartásuknak köszönhe-tően ezt ugyanis a 17. század közepéigkizárólag maguk végezték.

Az esztergomi érsekek középkori ki-zárólagos koronázási jogában – I. Fer-dinánd 1527. november eleji ceremó-niáját kivéve – végül 1687-ben követke-zett be újabb változás, ekkor azonbanmár végérvényesen. I. József pozsonyiszertartásán Széchényi György érsek-nek (1685–1695) ugyanis Esterházy Pálnádor személyében kiemelkedő rivá-lisa akadt. Bár a kulisszák mögé nehézbetekinteni, annyit tudunk, hogy anádor a bécsi udvar legfőbb vezetőikörében próbálkozott a közös koroná-zás elfogadtatásával. Mivel azonban ezellenkezett a korábbi ceremoniálisgyakorlattal, az a döntés született,hogy ez ügyben a palatinusnak az ér-sekkel kell megegyeznie. Jelenleg mégnem ismert, Esterházy miként érte elSzéchényi érseknél terve elfogadását,csak annyit tudunk, hogy az idős fő-papnál harminc esztendővel fiatalabb,hatalmas vagyonnal és politikai befo-lyással bíró, ambiciózus arisztokratavégül sikerrel járt. Ezt követően azérsek és a nádor közös koronafeltételeaz utolsó koronázásig, 1916 végéig tö-retlenül szokásban maradt, függetle-nül a ceremónia helyszínétől.

A régi hagyományok összességébensikeres továbbvitele ellenére – a világielit megerősödésének megfelelően – akoronázás három középkori alapelvé-ből ezzel immár a második módosult.Mindez azonban nem kérdőjeleztemeg az új uralkodók legitimitását ésalapjaiban az esztergomi érsek koro-názási jogát sem. A Szent Korona és azérsekek jelenléte ugyanis 1526-tól1916-ig mind a négy koronázóváros-ban nélkülözhetetlen tényező maradt.

A MAGYAR KIRÁLYSÁG AHABSBURG MONARCHIÁBAN

A 16. század második felének pozsonyiceremóniáitól kezdve a koronázásiszertartásban még egy körülmény ho-zott különleges új elemeket, s terem-tett ezzel a magyar elit számára sokáignehezen elfogadható és sok kényszerűlemondással járó kihívást: a Magyar Ki-rályság csatlakozása a Habsburg Mo-

1526. november 11.

II. Lajos király Mohács mezei halálátkövetŒen Szapolyai János erdélyivajda fejére kerül a Szent KoronaSzékesfehérvárott. A szertartás tel-jesen törvényes körülmények közöttzajlik, amelyet a mohácsi csatában elhunyt esztergomi érsek helyett arangidŒs felszentelt fŒpap, Podma-niczky István nyitrai püspök végez.

1527. november 3.

Habsburg Ferdinánd ugyancsak teljesen törvényes koronázása Fe-hérvárott. Páratlan módon másfélévtizeden át két legitim uralkodóMagyarországon. Ferdinánd fejéreugyancsak a rangidŒs felszenteltpüspök, Podmaniczky István a nádorral, Báthory Istvánnal együtthelyezi fel a magyar koronát.

1539. március 2.

Az utolsó ceremónia az Œsi koroná-zóvárosban: Jagelló Izabella királyné,Szapolyai János felesége szertartásaa Nagyboldogasszony-bazilikában.Fehérvár egykori koronázóvárosiszerepét ezután már sohasem nyerivissza.

1563. szeptember 8.

Az elsŒ pozsonyi uralkodókoronázás:Habsburg Miksa ceremóniája a SzentMárton-templomban. Esztergom és Székesfehérvár után Pozsony Magyarország harmadik koronázó-városa. A magyar politikai elit siker-rel viszi tovább az új fŒvárosban is a régi koronázási hagyományokat.

K R O N O L Ó G I A

ugyanis ismét közös koronázásra lettvolna szükség, s

helytartó is lett volna. A nemességmégis hiába hivatkozott az országmégis hiába hivatkozott az ország

12 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

narchiához. Ezek az újítások azért iskiemelt figyelmet érdemelnek, mertnagy részük fennmaradt minden to-vábbi pozsonyi és soproni, sőt egy ré-szük még a budai koronázásokon is.

Ezek közül az egyik legszámotte-vőbb, a rendek jogait viszont nemérintő változás az volt, hogy Miksa ko-ronázásától mintegy másfél évszá-zadra a magyar uralkodókoronázásiszertartás egy különleges „német bi-rodalmi” elemmel bővült. Mivel szá-mos utódjához hasonlóan őt még apja,I. Ferdinánd német-római császár ésmagyar király életében koronáztákmagyar trónörökössé, a német biro-dalmi felségjelvények (Reichsinsignien)másolatait, a birodalmi jogart, almát,kardot és koronát a magyar koroná-zási menetben is felvonultatták.

Mindezek a jelenlévők számára vi-tathatatlanul azt mutatták, hogy a ma-gyar trónon is a Német-római Császár-ság uralkodója ül, aki a Magyar Király-ság legfőbb hatalmi reprezentációsünnepségén utódja vagy felesége ko-ronázása esetén e legmagasabb tiszt-ségében jelenik meg. Ez hosszú ideiggyakorlat maradt. III. Károly 1712. évipozsonyi szertartásán azonban a né -met birodalmi felségjelvények nemvoltak jelen. Esetében ugyanis egy-részt császárrá koronázása (1711. de -cember 22-én Frankfurtban) meg-előzte a pozsonyi szertartást, apja(I. József császár) pedig már korábbanelhunyt; másrészt a Rákóczi-szabad-ságharcot követően a bécsi udvar ez -zel is gesztust kívánt tenni a vele végrekiegyező magyar rendeknek.

A Habsburg Monarchiához valócsatlakozásnak egy különleges dinasz-tikus reprezentációs elem keretében1563-tól hosszú időn át még egy ér-

zékletes jele volt: a monarchia egyesországegyütteseit képviselő heroldokfelvonulása. I. Lipót egyik koronázásimetszetén 1655-ből például jól látha-tóak. A 16. században a Né met-rómaiBirodalmat egy, majd a következő év-században már kettő (a birodalmi és acsászári), a Magyar Korona országait amagyar, a Vencel-koronáét a cseh, azosztrák főhercegséget pedig az osztrákherold képviselte. Mindegyik díszruhátviselt, a magyar herold a Magyar Király-ság egyik legfőbb jelképével, az országkorabeli bevett címerével, az úgyneve-zett magyar kiscímerrel, amely a vö -rös-ezüst sávos és kettős keresztes cí-mert egyesítette.

A 16. századtól a koronázási szertar-tásban a közös Habsburg-udvar kiala-kulása és a bécsi udvartartás pozsonyi,soproni, majd budai megjelenése ho-zott évszázadokig ható változásokat.Noha az 1526 utáni évtizedekben név-legessé vált magyar királyi udvari fő-méltóságok ténylegesen a koronázásokalkalmával láttak el legtöbbet közép-kori feladatkörükből, hatáskörük jelen-tősen devalválódott. A magyar királyilovászmesternek például a szálláshe-lyek kijelölése kapcsán Pozsonyban ésSopronban már egyeztetnie kellett abécsi udvar kvártélymesterével (Hof-quartiermeister), hiszen a Habsburg-udvar tagjait az utóbbi ismerte és tar-totta nyilván szállásaik kapcsán. Azuralkodó védelmének biztosításában amagyar ajtónállómes ter is együttmű-ködni kényszerült az I. Ferdinánd általlétrehozott testőrség, az úgynevezettHartschier-gárda tagjaival.

A nagyszámú osztrák, német, spa-nyol, cseh udvarnok és egyéb külföldimeghívott jelenléte a 16–18. század-ban a magyar királyi és a bécsi főud-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 13

1622. július 26.

Királyné-koronázás a soproni feren-ces (a mai bencés) templomban, mi-után Bethlen Gábor erdélyi fejedelemvisszaadja II. Ferdinánd királynak és a magyar rendeknek az 1619 Œszénmegszerzett Szent Koronát. Soprona Magyar Királyság negyedik koroná-zóvárosa.

1625. december 8.

III. Ferdinánd koronázása SopronbanBethlen Gábor újabb Habsburg-ellenes magyarországi hadjáratamiatt.

1681. december 9.

I. Lipót harmadik feleségét, EleonóraMagdolna királynét is Sopronban koronázzák Thököly Imre kuruc felkelése miatt.

1687. december 9.

I. József koronázása Pozsonyban, mi-után a magyar rendek a koronázódié-tán lemondanak a szabad királyvá-lasztásról. Az esztergomi érsek és a nádor ettŒl kezdve már mindig egy-szerre teszi az új uralkodó fejére aSzent Koronát – egészen 1916 végéig.

1741. június 25.

Mária Terézia királynŒ koronázásaPozsonyban: királyként lép trónra, ígya szertartáson még a négy égtáj felévaló nevezetes kardvágást is elvégzia város határában emelt koronázó-dombon.

1792. június 6.

Az elsŒ uralkodókoronázás Budán.I. Ferenc szertartását még nem a Mátyás-, hanem a Mária Magdolna-, a késŒbbi HelyŒrségi templombantartják. Buda Magyarország ötödikkoronázóvárosa.

1830. szeptember 28.

V. Ferdinánd király koronázása a re-formkori Magyarországon. Az utolsószertartás Pozsony városában,amelynek szerepét 1867-tŒl végleg a magyar nemzet fŒvárosa, Budaveszi át.

A magyar Szent Korona legkorábbi hiteles, színes ábrázolása Clemens Jäger augsburgi történetíró Habsburg-dinasztia-történetében, 1554–1559.

(Bayerische Staatsbibliothek, München)

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

varmester együttműködését is szük-ségessé tette. Bár a bécsi udvar tagjaia ceremónián – érthetően – szintesemmiféle konkrét feladatot nem kap-hattak, mind a templomi szertartáson,mind a koronázási menetben és a la-komán szemtanúként jelen voltak alegmagasabb udvari főméltóságok éskövetek, titkos tanácsosok és arany-gyapjas lovagok. I. Lipót koronázásimetszetén ezért láthatjuk egymásmellett ülve a pápai nunciust, valaminta spanyol és a velencei követet.

A magyar politikai elitnek Miksa1563. őszi koronázási lakomáján még

az egykori önálló magyar királyi udvarasztali ceremóniarendjének egy részétis sikerült továbbörökítenie. Ezen al-kalmakkor a késő középkori magyarkirályi udvar Pozsonyban, majd a 17.században három ízben Sopronban,végül 1792 nyarán a budai Várbanminden egyes király- és királyné-koro-názáson néhány órára újra meg újraéletre kelt. Az asztal körüli szolgálat akéső középkori budai udvar gyakorla-tának megfelelően szinte „újjáéledt”.Ennek köszönhetően a királyi asztal-nál mindvégig csak magyar arisztok-raták tevékenykedtek, az étekfogók ki-

zárólag magyar nagyurak gyermekeivoltak, miként mindez a Jagelló-kor-ban is történt.

A koronázási lakoma nemcsak ama gyar udvari hagyományok tovább-vitelére, hanem a hazai politikai elit ha-talmi reprezentációjára is évszázado-kon át alkalmas volt. Hogy egy igazánbeszédes példát említsünk: 1712 má-jusában III. Károly koronázási bankett-jén – nem tévedés – tizenegy Esterhá -zy családtag jutott szerephez. A zene-szerető Pál nádor az uralkodói asztal-nál ült, Mihály fia a királyi udvarmesterelőkelő posztján intézkedett, idősebb,István nevű rokona pohárnoka volt, aharminc étekfogó egyhatodát pediga família különböző ágaiból öt Ester-házy fiú adta. Mindeközben a koroná-zási országzászlókkal bevonuló tízarisztokrata ifjú között három Ester-házy lépdelt. Mindezek szemléletesenmutatják, hogy a Magyar Királyság leg -előkelőbb családja a 18. század elejénaz Esterházy volt.

A koronázási lakoma szertartás-rendjének néhány más elemében vi-szont olyan lényeges változások követ-keztek be, amelyek nem szervezetiokokkal magyarázhatók. Ezek legfon-tosabbika az ülésrend gyökeres meg-változása volt, mégpedig a burgun-diai–spanyol hagyományokat követőbécsi udvartartás szokásainak hatá-sára. E nyilvános lakomákon csupán adinasztia tagjai, valamint a császár je-lenléte esetén még a Bécsbe delegált,említett állandó követek (a pápai nun-cius, a spanyol és a velencei követ) fog-laltak helyet. Mivel 1563 őszén a bete-ges Ferdinánd császár a pozsonyi pré-posti házban külön étkezett, a trón-örökös mellett csupán a főhercegek,a salzburgi érsek és a magyar rendekrészéről – nádor nem lé vén – egyedülaz egyházi elit vezetője, Oláh Miklósesztergomi érsek foglalhatott helyet.Ez a Jagelló-korhoz, de még I. Ferdi-nánd 1527. évi székesfehérvári koro-názási bankettjéhez képest is hatal-mas változást jelentett, hiszen az ural-

14 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

A koronázási lakomán mindvégig csak magyar arisztokraták tevékenykedtek a királyi asztalnál, az étekfogók kizárólag magyar nagyurak gyermekei voltak.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™A Szent Korona képe két angyallal Révay Péter koronaŒr (1608–1622) 1613-ban Augsburgban megjelent latinnyelvı koronatörténetének második kiadásában (Bécs, 1652). Az ismeretlenmester által készített rézmetszetnagyrészt hitelesen ábrázolja a Révay által szentnek, angyalinak és apostolinaknevezett magyar koronát.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

kodói asztalnál még az utóbbin isszinte a teljes magyar politikai elit he-lyet kapott.

Az 1563. őszi változás igen hosszútávra döntőnek bizonyult. Az uralko-dópár mellett még 1916-ban is csupána pápai nuncius, Csernoch János esz-tergomi érsek-hercegprímás, a nádorthelyettesítő Tisza István miniszterel-nök, valamint Várady Lipót Antal ka-locsai érsek ülhetett. A legutóbbi – bárezt feltehetően nem tudta – annak kö-szönhette a megtiszteltetést, hogyPázmány Péter érsek a világi elit befo-lyásának mérséklésére 1618-ban el-érte, hogy a magyar egyházi elitből akalocsai érsek is az asztalhoz ülhessen.Így az egyháziak már kétszer annyianültek az asztalnál, mint a világi előke-

lők. Ez azután ugyancsak évszáza-dokra bevett szokássá vált.

xA kora újkori koronázáson megjelenőnémet birodalmi felségjelvények ésuralkodói heroldok, valamint a koro-názási díszebéd új és hagyományoselemei összességében kiválóan tükröz-ték azt a különleges helyzetet, amelyeta Magyar Királyság a kora újkori Habs-burg Monarchiában elfoglalt. Bár apompás pozsonyi, soproni és budai ce-remóniák szemtanúi számára nem le-hetett kérdéses, hogy Magyarország aHabsburg-dinasztia közép-európai bi-rodalmán belül önálló államisággal ésjelentős belső szuverenitással rendel-

kező királyság, a legalapvetőbb kérdé-sekben – ugyan a magyarok tanácsaialapján, de mindvégig – a Habsburg-udvarban hozták meg a végső dönté-seket. Az 1526 után közössé vált kül-,had- és pénzügyek mellett a 16. századmásodik felétől ezek közé számítottmég a magyar koronázási lakoma ülés-rendjének összeállítása is.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 15

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

II. Lipót király aranysarkantyús lovagokat avat a pozsonyi ferences

templomban 1790. november 15-én, koronázása világi részének elsŒ állomásán.

A trón két oldalán a koronázási ország -zászlók vivŒi és a felségjelvényeket tartó

magyar fŒméltóságok sorakoznak.