37 iii/i'l Magazin 2008. november 15., szombat T e m e s i F e r e n c Vegyes vágott írek A Szigetben ritkán ülnek fel a bárszékre, ezért is tűnt fel a két férfi. Amikor elmentem mellettük, angol beszéd ütötte meg a fülemet, nékem kedves tájszólásban. Mi- kor már majd mindenki elment, Olivér, aki azóta már Skóciában próbálkozik az élet nevű tantárggyal, meg- kérdezte őket, hová valók. írek, mondták ők. Akkor már tisztán lehetett hallani, főleg az egyik beszédéből, aki északír volt. A kelta tigris szerintük azért ugrott ak- korát (mínusz húsz százalékról plusz harmincötre az átlagos európai GDP fölött), mert Paddy nem a kocs- mába ment, meg krumplit kapálni, hanem szoftver- programozó vagy biokémikus lett. Az ír csoda? Hát annak vége, mondta az egyik úr. Ne utánozzuk őket, mert elszabadultak az árak is, és az in- gatlanbuborék náluk nagyot pukkant. Azóta csönd van. Azért az a hatvanmillió ír származású ember a világon, a fele amerikai!, mondtam én. Hát persze, mondták ők, de nekik is kevesebb pénzük van az óhazába invesztál- ni, de még turistáskodni is. Ezután kölcsönös meghívások történtek italfronton, és abbahagytuk a munkanélküliek számlálását. Megkérdezték, kik ezek az urak itt körben a sörző falain. Mi elmagyaráztuk nekik Nellyvel az aradi tizen- hármak történetét, újabb kör, és akkor jöttek ők az ő mártírjaikkal. Írország saját sikereinek az áldozata, mondták bú- csúzóul, de a Guinness még mindig jó. (Nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg: a legszebben az írek mondanak jó reggelt. A délelőtt csúcsát neked, köszön az egyik. A nap többi részét meg neked, felel a másik.) Alabama Obama Hát még ha Alabamában születik, és úgy is hívják! De a Barackkal is győzött. Nem tudom, én érzek csak így: de vele egy megifjodott, erős és gondoskodó Amerika jön. Bozótirtó Áldás lett volna a neve az új elnöknek. Aki azt kéri a népétől: magatokban és a tieitekben bízzatok. Czigány Lóránt eltávozott Hetvenhárom éves korában elment a magyar irodalom angol nyelvű istápolója (a magyar irodalom történetét ő írta meg angolul), valamint az emigráns irodalom itt- honi propagálója. A British Museum könyvtárszobája előtt találkoztunk legelőször, amikor ösztöndíjjal Lon- donban voltam. Erős dohányos volt már akkor is. Aztán Szegeden találkoztunk, eljött hozzánk a Tündér utcába megkö- szönni az ajándékot, amellyel megleptem. Amikor a Por megjelent, meghívott magukhoz, és egy estre a lon- doni Szepsi Csombor Márton Körbe. Meglepetésemre egy tűt nem lehetett leejteni. Mindig megkérdeztem: még egy címszót? Igen, mondták. Csak olvastam, olvas- tam, s végül nem maradt idő a kérdésekre. Az is baj volt, hogy nappal az exfeleségemet kellett kísérgetnem Londonban, így aztán nem tudtam éjjel fennmaradni, pedig Lóri ilyenkor volt elemében. így aztán kedvetlen kísérő voltam nappal és szökött vita- partner éjszaka. Imádtam, ahogy a felspécizett motorú bogárhátújával lehagyta a nagy márkás kocsikat. Ebben benne volt Lóri humora is. El ne feledjem: egyetemista nemzetőr volt ötvenhatban Szegeden. Hiányozni fog rekedtes hangja, ahogy rágyújtott, ahogy leszúrta az embert. Például amikor a repülőn felejtettem az újságot az új központi bizottság tagnévsorával. Évekkel előre megírta volt, és leadta a The Timesban Kádár nekrológ- ját. Egy egész magatartásforma, egy emigráns nemze- dék szállt Lórival a sírba. Célhiány Félő, hogy a kitűzött célhiány nehezen lesz tartható, mondja egy bankvezér. Tehát a hiány már cél lett. Pe- dig amúgy volna miből nyereséget is képezni. Például ahogy egy szó nélkül lekapnak egy komoly összeget az ember számlájáról. Régen szóltak előtte, valahogy úribb volt a stílus. Nekem a hiány nem a célom. Mert akkor miből fizetnék adót például, pedánsan, mint egy kishivatalnok? Mert a könyvelőm megmondta, hogy ez valami régi ügy volt, még az előző életemből, amikor még Fogascombú Ripacsosfürkész voltam (Odontolo- con). De hát túlfizetésem van egy csomó!, mondok. Úgy vannak vele, hogy az a pénz már bent van, mond- ta az az ember, akinek kétszer is benne van a foglalko- zásában a lényeg. Ő az adótanácsadóm. Ecetfa, eperfa Mielőtt A.-val elköltöztünk Újlipóciából, kivágták a kert gyönyörűséges díszét, egy ecetfát. Na nem tövig, úgy három méter magasságban. Talán hogy ne fájjon annyira a búcsú. Anyukám (aki megtiltotta, hogy róla írjak) elment megnézni a régi tanyáját, ahol egy akkora eperfa volt, hogy ketten nem értük át. Mondjam to- vább?... Kreatív környék A. visszaköltözött gyermekkora színhelyére, a Józsefvá- rosba. A múltkor Kőmíves Andriska és a gyermeket vá- ró felesége, bizonyos Sárkány volt a vendégünk. Elugrot- tunk még előtte ásványvízért. A postaládán mit látok? MINDENKI RELATÍV. - Odébb, egy sarkon: ?igen ?nem Nem pipáltam ki egyiket sem. Martonlaci Amerikában professzorkodó barátom kislánya teljesen ártatlanul és félelemből azt vallotta, hogy ivott. (Életé- ben összesen nem ivott meg egy üveg sört.) Egy része- gen érkező srácot elküldték a buliból, akit elkaptak a yardok. Kérdezték, honnan jött. Megmondta. Bár nem volt házkutatási parancsuk, a röndérek bementek a la- kásba, kinyitották a jeges ajtaját: ott voltak a szülők megbontott italai. Ők persze nem voltak otthon. A rend őrei azt mondták, jó, ha hitt bevallják, hogy ittak, mert odabenn már más lesz a minősítés. Dehogy lett. Innen Laci levelével folytatom: .. Az alkoholsztori remélhe- tő vége: kislányommal, Kingával ma voltunk a fiatalko- rúak bíróságán. A pozitív hős végre felbukkant, azaz az ügyvédnek adott 2500 $ megmentette a kislányomat a további bírósági tárgyalástól, és próbára bocsátották, ami egy évig tart. Írnia kell tanulmányt arról, milyen szörnyű dolog az alkohol (ebben majd segítünk neki). Ezenkívül rendszeres drog- és alkoholteszteknek kell alávetnie magát (váratlanul és azonnal) egy évig... Lát- nod kellett volna, hogy a kevésbé szerencsés és súlyo- sabb dolgok miatt itt lévő megszeppent tiniket csukló- és bokaláncban, egymáshoz is láncolva, nagy csöröm- pöléssel vonultatták végig a folyosón oda és vissza. Ha Kovács elvtárs, a hatvanas években Veszprémben szol- gált ifjúságvédelmi rendőrfőnök ezt láthatta volna... Átjárta volna a melegség az imperjalista-fellazító-poli- tika-ellenes szívét. Ezen fiatalok közül kevesebben fog- ják magukénak érezni Amerikát, az ilyenek miatt. Visz- szafelé sült el (backfired) a globalizáció, a totalitárius állam meg begyűrűzött. Talán van még esély a demok- rácia megmentésére, hiszen három gyerekem fog itt élni... A választás után írok. Szeretettel ölellek, Mar- tonlaci” Retrószleng A Tinta Kiadó kitűnő nyelvi kiadványai példaértékűek. Csak a legjobbakat tudom mondani róluk; mindenna- pos használójuk vagyok. Hanem ez a karcsú füzetke (Parapatics Andrea követte el), Szlengszótár címmel. Hát ez... Olyan, mintha a szintén a Tinta által gondo- zott kitűnő Retrószótár szavai itt szlengként bukkanná- nak fel. A kétezer közül jó, ha tíz van, amelyik nem köz- nyelvi már. Például: Betérdeli magát = orális kielégítés- sel jut előre szakmailag. Erre rögtön rávágja Józsi: ha esik az eső, térdelj a cipőmre. Ezeréves. A fakópiros füzetből A LEMEZLOVAS A műfaj az 1920-as évek közepén honosodott meg a BBC-n. A műsor Christopher Stone angol újságíró agyából pattant elő, aki abból indult ki, hogy egyszer meg kellene próbálni a mikrofon előtt rögtönözve cse- vegni. Ez a hallgatóra sokkal nagyobb hatású lenne esedeges bodásaival együtt, mint a kéziratból felolva- sott. Stone a csevegés témájául hanglemezeket válasz- tott. Összeszedett tucatnyi különféle felvételt, s ezekről kötetlen formában elmondta azt, ami eszébe jutott. Személyes emlékeket, csattanós anekdotákat, érdekes adatokat; s ha véletlenül belezavarodott a mondatba, nevetve elnézést kért, és kijavította önmagát. Példáját valamennyi jelentős rádióállomás követte. A lemezek- ről csevegő előadót ekkor még nem nevezték disc-jo- ckeynak, később dj-nek. (Ejtsd: dídzséj.) A lemezlovas szó, amelynek jó a magyarítása, csak a harmincas évek- ben született meg. A negyvenes években kezdett a dj komoly propagandatényezővé válni a lemezszakmá- ban. Volt, hogy énekes lovagolta meg a lemezeket, mint Jimmy Young. Aztán az ötvenes években beindult a rock and roll. A 208-as rádiónál Dave Cash, Simon Dee és még egy tucat ember kezdett. A Radio Luxembour- gon (a híres Luxyn) már voltak híres lemezlovasok, csak azt az angolt nem beszélte senki, amelyet ők. Elég csak a Tony Prince-show-ra emlékeztetni. És később jött a video-dj-k korszaka, például az MTV-n. Olyan idők jöttek (s tartanak máig), amikor a diszkóban le- mezlovas uralkodik s nem egy vagy több zenekar. A SAKKRÓL, AKI MÉG NEM TUDNÁ A sakkjáték Indiában született, pontosan meg nem határozható időben. Itt csaturanga néven játszották. Indiából Perzsiába került át a játék a VI. században. A kínai sakk 3500 éves, és kockákkal dobták ki, hányat léphet a soros. A perzsáktól az arabok és a törökök vet- ték át a sakkot, és ők terjesztették el Európában. Felje- gyezték, hogy I. Mohamed szultán 1408-ban élő sakkján tékot rendezett, amelyben a kiütött figurákat jelképező rabszolgákat le is fejezték... Hazánkban a sakkjáték legrégibb nyomát 1335-ben, Károly Róbert idejében találjuk. Az első név szerint is ismert magyar sakkozó nő volt, mégpedig Aragóniái Beatrix, Mátyás király felesége. A neves sakkjátékosok sorába tartozott - természetesen a hivatásos sakkozók mellett - Benyovszky Móric, Széchenyi István, Erkel Ferenc, Nagy Lajos író és még sok kitűnő hazánkfia. A KOCKAJÁTÉK Mostanság is nagyban űzött szerencsejáték. Csak- nem ötezer évvel ezelőtt már a maihoz egészen ha- sonló kockát használtak Mezopotámiában és Indiá- ban, de nem játékra, hanem a jövendő megtudakolá- sára, -jósolására. Jóskockával jövendölték meg az év sorsát sok évkezdő rítusban; ez a sok ezer éves jós- gyakorlat szinte napjainkig él Tibetben, ahol újévkor a dalai lámát helyettesítő szerzetes, a jalno kockát vet a bűnbakokkal. Ha a jalno győz, az év szerencsés lesz, ha a bűnbakok: szerencsétlen. A jalno olyan kockával játszott, amelyen csupa hatosok voltak, míg a bűn- bakokén csupa egyesek. Was sicher ist tutti... A gö- rögöknél, rómaiaknál kedvelt szerencsejáték volt már a kocka vagy az asztragalosz, juh- vagy kecskeláb- csont, de az ősi jóspraktika emléke sem homályoso- dott el teljesen. Tiberius császár aranykockával kér- dezte meg a jövendőt egy-egy vállalkozása előtt, s amikor Julius Caesar élete legnagyobb és legkockáza- tosabb lépésénél azt a megjegyzést tette, hogy a koc- ka el van vetve - alea iacta est! -, szó szerint értette, amit mondott. osem tudtam eldönteni: valójában néminemű „fejlődés” van-e kedvenc szőlővidékemen, a Somlón (Ság és Kis-Somlyó), a Som- lót például örömtelién kezdik újratelepíteni, vagy - mint az em- k » / bér és a természet viszonyában oly sok helyütt - elhúzódó vál- ságban volnánk. Netán közeleg vagy itt is van már a vég. S nemrégiben egy urbanisztikai vándorkonferencián újra erős nyomatékot kapott a kérdés, mert ott is sorra a vészjóslóan kellemetlen igazság fogalmazó- dott meg, persze nem először, ha így folytatjuk, nincs is oly messze az összeomlás. Szerfölött kellemetlen ebbe a tükörbe nézni, „mert most látunk tükör által és homályos beszéd által” - mert mások mellett Vida Gábor akadé- mikus évek óta nyomatékosítja, itt is mondta, és előadásának rezüméjé- ben írta is: „Versengve rohanunk saját vesztünkbe, súlyosan károsítva bioszféránk rugalmasságát, ökoszisztéma-szolgáltatásait. Jelentősen megzavartuk Földünk anyagciklusait, éghajlati rendszerét, kifosztottuk az óceánok és tengerek halállományát, s kipusztítottuk a szárazföldi élő- világfajainak ezreit, s szennyező anyagokkal leptük el az egész Földet. Mindez pedig a Nagy Földi Rendszer megváltozott működésén keresztül visszahat saját fajunkra, megkérdőjelezve hosszabb távú lehetőségein- ket, túlélésünk esélyeit.” Ennyi - nincs növekedés, nincs fejlődés, fenntartható fejlődés pláne, s téveszme, hogy az ember kényére és kedvére ura a természetnek. Oda- lesz a túlélési esély is. Az ökológiai lábnyom mindent elárul - az ökoló- giai lábnyom nagyjából annak a területnek felel meg, írja másutt Vida Gábor, amelyen egy ember fogyasztási javai előállíthatóak s megtermelt hulladékai eltüntethetők. Ha egy ország lakóinak lábnyomösszege na- gyobb a rendelkezésre álló területnél, az az ország vagy más országok ro- vására él, vagy feléli természeti vagyonát. Pedig mindig azt gondoltam, ellentétben (vagy éppen okulva belőle) a globális ökológiai trenddel, hogy itt, különösen a Kis-Somlyón és a Sá- gon, szóval ezen a kis tájon nem éltünk fel még mindent, s akár a táj és természet megfelelő fenntarthatóságáról, sőt valamiféle növekedésről is álmodozhatnék. Ami azt a reményt jelentené, hogy ez az aprófalvas és művelt kis táj s különösen annak különleges adottságú szőlőhegyei - meleg vizei, jó minőségű földjei és még mindig jelentős erdei mellett - megélhetési potenciált jelenthetnének magunk és utódaink számára. Mert a Somló, a Nagy-Somlói borvidék különleges bazaltos terrior, az ország Tokaj után talán a második legkarakteresebb borvidéke jelentős természeti értékekkel. Beszéltem-beszéltünk róla, talán nem eleget, s per- sze kóstoltuk-készítjük csodálatos nedűjét. Ám akad itt még valami. Egy nehezen mondható történet, ami miatt én mindig is bizakodtam. Sokszor jártam ugyanis úgy, ha kint voltam a hegyen, napi munka közben vagy csak egyszerűen üldögélve, például András öcsém úgynevezett „szürke” pincéjének lépcsőin (a legmagasabb helyen épített pince a Kis-Somlyón, és lenyűgöző innét a kilátás), s elbámultam a táj romlatlan és változásai- ban is örök szépségeit, különös erő fogott el. A levegőben, a napfényben, de a téli hócsillogásban is; a sümegi Várhegy szinte mindig kivehető lát- ványában, a távolabbi Badacsonyban, a Balaton-felvidékre néző vagy a zalai panorámában volt és van valami tájképen túli üzenet. Arra gondol- tam, és azt éreztem, itt valahogy különleges erők segítik az embert. Hogy ezen a helyen mindig megnyugszik a zaklatott, még az öntudatát vesztett vagy az azt kereső lélek is. Hogy a somlói bazaltokon jelentős „erőtéren” volnánk - itt, ezekből a bazaltokból a föld legmélyéről közvetlenül tör a felszín felé a felénk sugárzó életerő. Amitől boldog és derűs a hegy, a nö- vény és az ember. A hegynek még azt a profán igazságát is tudom, hogy termőföldje egyenesen jóízű - egy francia borász ittjártakor nem nézett semerre, csak a Királykőnél lehajolt, és megkóstolta a földet. Egészen ki- váló, mondta, és nem érdekelte a mindenfelé árulkodó Nagy Magyar Par- lag. Ezen a tájon a föld gyomrában isteni erők működnek. Az említett konferencián a mai szőlőhegyek és a mai falu viszonyáról beszéltem, és hát az adottságok és lehetőségek ellenére sok egyéb vigasz- talót nem mondhattam. Miért nem? Mert a mai látványos csúcsborásza- ti teljesítmények ellenére és mellette, úgy általában, a magyar szőlőhe- gyek a pusztulás vagy az eltűnés szélén állnak. Éspedig nemcsak maguk a szőlőskertek, a réges-régi önigazgatású hegyközségek - amelyeknek mű- ködését, hajdani írott forrásaikból tudjuk, körültekintő, szinte demokra- tikus szabályok biztosították -, hanem a szorosan holdudvarukhoz tarto- zó falvak is. Azok is pusztulnak, mert egyebek mellett elvesztették orga- nikus kapcsolatukat, amely a szőlőhegyekkel száz évekig természetes vi- szonyba fűzte őket. Pedig a szőlőhegy mindig is rendkívül fontos tényező volt a Kárpát-medence társadalmi és gazdasági életében - a saját korá- ban rendkívül fejlett sárvári uradalom adataiból például az derül ki, hogy az 1616-os pénzjövedelmének 86 százaléka borból folyt be, s az egész ki- rályi Magyarországon a híres promontóriumokon kívül szinte minden falunak, ahol hely volt rá, évszázadokig megvolt a maga szőlőskertje. Az 1847-48-as jobbágytörvények tárgyalásának idején az új képviselőház 1 600 000 holdra tette az ország szőlőföldjeinek összterületét - ma a leg- kedvezőbb adatok szerint jó, ha eléri a 70 hektárt. A mai faluban alig pis- lákol a szőlőhegyi öntudat (a hegyen kiveszőben van a régi, tősgyökeres helyi gazda, mindentudó öreg), elvesztette szőlőbeli tudását (alig ismerik a szőlőmunkákat, amely régen apáról fiúra szállt a szaktudással és a pin- cével együtt), elvesztette akaratát („ha hegyet veszel, munkát veszel”, tartja a mai falubeli mondás) - elvesztette saját tradícióját. Pedig mindnyájan azt szeretnénk, ha a mai falu élhető és jövőt bizto- sító tudna lenni. Mint ezer évig. Hogy lakói ne vándoroljanak el. Hogy ne legyen üres a templom és minden negyedik-ötödik ház. Hogy legyenek fiatalok. Hogy adják vissza a legelőket, ahová alig negyven éve százszám- ra jártak ki a marhák (ma egy tehén sincs a faluban), kondaszámra a disznók. Hogy adják vissza a vizét, a Kódót, ahol a múlt század elejéig malom is őrölt. Adják vissza az iskolát, falun élő tanítóval, küldjenek pa- pot, hozzák vissza a postahivatalt. S ne csak személyautóval lehessen itt élni. De folytathatnánk napestig - erről a felelősségről beszéljünk. S hogy ez illúzió? Hogy biztosan Árpád-kori települések egész sora fog ha - marosan eltűnni? Lássunk hát színről színre, ne csak tükör által homályosan. Beszél- jünk egy fenntarthatóbb új világ kialakításáról. A hegyen addig is bota- nizáljunk, keressük és védjük szeretett növényeinket, a tarka nőszirmot és a fekete kökörcsint. Telepítsük vissza a hollókat és a kerecsensólymot. Ültessünk batult, bőralmát, olyan gyümölcsöt, amely csak itt szeret dísz- leni. De leginkább ültessünk szőlőt, amely a bazaltsziklák láthatatlan re- pedéseit megkeresve, hosszú gyökeret eresztve fittyet hány a klímaválto- zásra. Egyszerre igyekszik a Föld gyomrába és a Fény felé. Mert összekö- ti a legmélyebb és a legmagasabb erőket. LUGAS A mbrus L ajos T ükör által homályosan