Régészeti adatok Csíkkozmás történetéhez (Hargita megye)

A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 59-100 59

RÉGÉSZETI ADATOK CSÍKKOZMÁS

TÖRTÉNETÉHEZ (HARGITA MEGYE)

Puskás József

Csíkkozmás Hargita megyében, a Csíki-medence dél-keleti részén fekvő település. A falu

területén két kisebb patak folyik össze, amelyeket kiemelkedő teraszok határolnak. Területén már

az őskori ember is megtelepedett, számos lelőhelyet sikerült azonosítani a terepbejárások során.1

Régészeti feltárás 2009 és 2011 között folyt a Kőházkert nevű dűlőben, ahol egy későközépkori

udvarház maradványait tárták fel.2

2013-ban a község területén csatornázási munkálatok folytak, ehhez kapcsolódóan a Csíki

Székely Múzeum (CsSzM) megbízásából régészeti felügyeletet végeztünk. A felügyelet a

csatornázási árok nyomvonalán történt, a munkálatokat erőgépekkel végezték. Az árkok szélessége

0,6 m volt, változó mélységekkel. A régészeti objektumok felfedezésére csak az árok kiásása után

nyilt alkalom. Ekkor a munkálatokat megszakítottuk a dokumentálás és feltárás elvégzéséig. A

dokumentálás a profil megtisztításával, fotózásával és rajzolásával kezdődött. A feltárás elvégzéséhez

szükség volt kisebb felületek nyitására, néha az árok mindkét oldalán. A “humuszolást” (amit a 0,4-

5 m vastag úttöltés leszedése jelentett) ugyancsak markoló végezte. A felületek dokumentálása után

következett az objektumok kibontása.

A tanulmány első felében a munkálatok eredményei, míg a másodikban a terepbejárások során

gyűjtött anyag kerül bemutatásra.

Az objektumok és a leletanyag leírása

I. Nemes utca

2013 áprilisában a község észak-nyugati részén folytak a munkálatok (1. tábla/2a/1). Ekkor az

árok észak-keleti profiljában két különböző méretű beásás körvonalazódott.3

A rétegződés a

következő képet mutatta: a 0,4-0,5 m vastagságú modern kori úttöltés alatt egy szürke, tömött réteg

következett, amelynek vastagsága 0,3 és 0,5 m között változott, bármiféle leletanyag nélkül. Ebből

a rétegből ástak be a barnás-sárga, agyagos altalajba két gödröt. Az objektumok feltárására nyitott

felületben kiderült, hogy a korábban lefektetett gázvezeték megbolygatta a gödrök észak-keleti

szélét, így ezekből egy kb. 0,2-0,4 m széles sáv maradt érintetlenül (2. tábla).

1

REP-HARGHITA 2000, 201–202; JÁNOVITS 1999, 121.

2

BOTÁR 2012.

3

Az objektumok pontos jelentkezési helye a Nemes utca észak-nyugati végén, a 102. házszám előtti

útszakaszon, az A-III 26 jelű villanyoszloppal szemben, attól mintegy 0,8 m-re. Koordinátái: 46°13'52.34"N;

25°56'3.75"E. Az objektumok koordinátáinak meghatározása a Google Earth alapján történt.

PUSKÁS JÓZSEF

60

1. gödör (G1)

Egy 2 m széles, ovális alakú gödör, amely a jelenlegi felszíntől kb. -0,6 m-re kezdődött,

legmélyebb pontja -1,2 m-en volt. Betöltésében két réteg különült el: a felsőt fekete, morzsalékos,

szénpigmenteket tartalmazó föld alkotta (kb. 0,5 m vastag), míg az alsó nagy mennyiségű hamuval

és szénnel kevert földből állt (mintegy 0,1 m vastagságú). A gödör dél-keleti fele lépcsőzetes

kialakítást mutatott (2. tábla/2, 4). A leletanyagot kerámia és egy rossz állapotban lévő, töredékes

sarkantyú képezte.

1) Lassú fazekaskorongon készült, lekerekített peremű, kihajló szájú, kidomborodó testű fazék

töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Belül szürkés-feketére égett, kívül

vöröses-szürke, nagy méretű fekete folttal. A vállrészen hullámvonal fut körbe. Méretei: pá: 20 cm;

há: 1,5 cm4

(3. tábla/1).

2) Gyors fazekaskorongon készült, lekerekített peremű, kihajló szájú, kidomborodó testű fazék

töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül sötét szürkére égett.

Diszítetlen. Méret: pá: 18,5 cm (3. tábla/2).

3) Gyors fazekaskorongon készült, lekerekített peremű, kihajló szájú, kidomborodó testű kis

méretű fazék (pohár?) töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül

sötét szürkére égett. Diszítetlen. Méretei: pá: 10 cm; há: 11,1 cm; fá: 8 cm; m: 9,5 cm (3. tábla/3).

4) Lassú fazekaskorongon készült, lekerekített peremű, kihajló szájú, kidomborodó testű, kis

méretű fazék (pohár?) töredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Belül

szürkére, kívül feketére égetett. A vállrészen hullámvonal fut körbe. Méret: pá: 10 cm (3. tábla/4).

5) Vasból készült, nagyon korrodálódott sarkantyú töredéke, szára háromszög keresztmetszetű.

Nagy István restaurátor szerint tűzben megégett (3. tábla/5).

2. gödör (G2)

Nagyjából kör alkú, lefele fordított harang alakú gödör, amelynek hossza kb. 0,7 m. A jelenlegi

felszíntől -0,6 m-re kezdődött, alja -1,3 m mélyen volt. Betöltése nagyon hasonló a G1 felső

rétegéhez.5

A gödör alján, az északi sarokban egy 0,05-0,1 m vastag hamu- és szénréteg

koncentrálódott, ami a profilban nem volt megfigyelhető (2. tábla/1, 4). Ebből egy pohár alakú

kályhaszem töredékei kerültek elő.

1) Gyors fazekaskorongon készült, kihajló szájú, enyhén domború, nyújtott testű kályhaszem

töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül vörösre égetett,

fenékbélyeggel ellátott. Diszítetlen. Méretei: pá: 12 cm; fá: 7 cm; m: 20 cm (4. tábla/1).

Kemence

A gödrök feltárására nyitott felszín északi sarkában kb. 1 m mélyen egy kemence negyed része

került napvilágra.6

Látható méretei: 65 cm hosszú és 40 cm széles. A kemence falát kb. 5 cm

vastagon tapasztották, téglavörösre égett és a feltáráskor mintegy 40 cm magasan állt. Az észak-

nyugati profilban a következő rétegződés figyelhető meg: a felső betöltés fekete, morzsalékos talaj,

melyből néhány kerámiatöredék került ki, ez alatt következett egy hamus réteg 1-6 cm

vastagságban, majd egy szénnel kevert földréteg (3-6 cm vastag), alatta 10-12 cm paticstöredék, amit

4

A leletanyag leírása során az alábbi rövidítéseket használjuk: m = magasság; pá = peremátmérő;

fá = fenékátmérő;

há = hasi átmérő; lá = legnagyobb átmérő.

5

A G1-G2 objektumok felső része kb. 10 cm-en összeér, elválás nem figyelhető meg, azonban az előkerült

leletanyag nem mutat egyidejűséget, valamint a köztük lévő markáns “küszöb” arra enged következtetni,

hogy egyértelműen két külön objektummal van dolgunk.

6

A teljes feltárásra nem volt lehetőség a közelben húzódó kerítés és villanyoszlop miatt.

RÉGÉSZETI ADATOK CSÍKKOZMÁS TÖRTÉNETÉHEZ (HARGITA MEGYE)

61

egy szürke, finom homokból álló altalaj követett. Néhol a paticsréteg és az altalaj között egy

vékony, fekete szénréteg jelentkezett. A kemencén kívül egy vastagabb hamu- és szénréteg volt

megfigyelhető, ami a G2 irányába folytatódott és valószínűleg a gödörben jelentkező hamus

réteghez kapcsolódott.7

A szelvény felszínén azonban a G2 folytatása (a gázvezeték és a kemence

fala között) nem volt megfigyelhető.

Az égéstérben két tapasztott, a hamus- és a szénnel kevert földréteg által fedett kiemelkedés

húzódott, köztük egy sima, épen maradt tapasztott felülettel, ami a platni lehetett. A kemence

paticsos rétegéből, valamint a külső szenes-hamus rétegből számos kerámiatöredék került elő.8

1) Gyors fazekaskorongon készült, kihajló szájú, enyhén domború, nyújtott testű kályhaszem

töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül vörösre égetett.

Diszítetlen. Méret: pá: 14 cm (4. tábla/2).

2) Gyors fazekaskorongon készült, kihajló szájú, domború testű fazék peremtöredéke. Anyaga

finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül világos barnás-szürkére égetett.

Diszítetlen. Méret: pá: 28 cm (4. tábla/3).

3) Gyors fazekaskorongon készült, domború testű fazék töredéke. Anyaga finom szemcséjű

homokkal soványított agyag, világos barnára égetett. Diszítetlen. Méret: há: 14 cm (4. tábla/4).

4) Gyors fazekaskorongon készült, kihajló szájú, lekerekített, kettős peremmel ellátott,

domború testű fazék töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül

barnás-szürkére égetett. A vállon négy, egymástól el nem választott, vízszintes hornyolás húzódik.

Méret: pá: 12,5 cm (4. tábla/5).

5) Gyors fazekaskorongon készült, kihajló szájú, lekerekített, kettős peremmel ellátott,

domború testű fazék töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül

vörösre égetett. Diszítetlen. Méret: pá: 16 cm (4. tábla/6).

6) Gyors fazekaskorongon készült, kihajló szájú, domború testű fazék töredéke. Anyaga finom

szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül vörösre égetett, szürke foltokkal. Diszítetlen.

Méret: há: 18 cm (4. tábla/7).

II. Félfalu utca

Kemence

2013 májusában a Félfalu utcában folytatott csatornázási árok ásása közben egy edényégető

kemencét vágtak át9

(1. tábla/2b/2; 18. tábla/5). Az objektum nyomai mindkét profilban

körvonalazódtak. A leírásnál az észak-keleti profilt használtam, a másik nagyon hasonló képet

mutatott, kisebb méretbeli különbségekkel. A 0,3 m vastag úttöltés alatt jelentkezett a kemence

fala, a tetőrész hiányzott. A sárga homokos-agyagos altalajba beásott, ívelt és tapasztott falu

kemence rostélya 0,7 m mélyen jelentkezett a felszíntől, vastagsága 0,2 m. A levegő megfelelő

áramlását függőleges és vízszintes járatok biztosították. Betöltését fekete, patics- és

szénpigmentekkel kevert föld alkotta. A rostély alatt kialakított két kamrás tűztér betöltése

narancssárga-vörös-ibolya színűre átégett finom szemcséjű homok, az alján nagy mennyiségű

szénnel. Az alja a jelenlegi felszíntől 1,5 m mélységben volt, maximális szélessége 1,8 m, a tűztér

beltere 1,3 m (6. tábla/1-2). A humuszolás után kirajzolódott a kemence ovális fala, kelet-nyugat

irányú hossztengellyel. A nyugati oldalon egy, az úttöltésből induló, modern kori gödröt

figyeltünk meg, mélysége 0,65 m. Leletanyagot nem tartalmazott (7. tábla/1-2). A bontás után a

nyugati oldalon előkerült a kemence kettős nyilása. Az egyik károsodott a csatornázási árok

7

A gázvezeték bolygatása miatt ezt nem sikerült egyértelműen bizonyítani.

8

Úgy a kemence belsejéből mint a külső rétegből, valamint a G2-ből származó néhány töredéknek illeszkedő

törésfelülete volt.

9

A kemencére a 238-as házszám előtti útszakaszon bukkantunk. Koordinátái: 46°13'22.87"N; 25°56'31.61"E.

PUSKÁS JÓZSEF

62

ásásakor, a másik feltárása csak részben volt lehetséges a közelben álló kerítés miatt, de így is

sikerült néhány megfigyelést végezni. A négyszögletes bemeneti nyilást kövekből alakították ki,

amelyet egy nagyobb, lapos kővel fedtek be. Mérete: 0,35x0,3 m. A leletanyagot néhány korai

népvándorláskori kerámia alkotta, valamint egy bronzból készült pénzérme töredéke a kemence

felső betöltéséből, amelyről az előrehaladott korrózió miatt semmi közelebbit nem sikerült

megállapítani. Kerámia egyaránt került elő a felső betöltésből, a platni alul és a nyilás mellől.

1) Apró szemcséjű homokkal soványított agyagból, gyors fazekaskorongon készült, nagy méretű

tárolóedény (Krausengefässe) oldaltöredéke. Kívül-belül vöröses-barnára égetett, kívül szürke folttal

és egyenes vonalköteg diszítéssel (9. tábla/3).

2) Gyors fazekaskorongon készült, kihajló szájú bikónikus tál töredéke. Anyaga iszappal

soványított agyag. Felületét vékony, sötét szürke, réteggel vonták be, simított. A nyakon egy

vízszintes, enyhén kiemelkedő borda fut körbe. A vállat cikkcakk besimítások diszítik. Méretei: pá:

23,5 cm; há: 23,5 cm (9. tábla/4).

3) Kézzel készült, enyhén kihajló szájú, lekerekített peremű, domború testű fazék töredéke.

Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Égetése világos barna, felülete érdes.

Diszítetlen. Méretei: pá: 12 cm; há: 16,4 cm (9. tábla/5).

4) Gyorskorongon készült tárolóedény oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal

soványított agyag. Kívül sötét-, belül világos szürkére égetett, törésprofilja rétegződést mutat. Felső

részén hullámvonalköteg húzódik (9. tábla/6).

5) Apró szemcséjű homokkal soványított agyagból készült edény peremtöredéke. Vörösre

égetett, érdes tapintású. Diszítetlen (9. tábla/7).

1. gödör (G1)

A kemencétől mintegy 80 m távolságra (1. tábla/2b/3; 18. tábla/6) az észak-keleti profilban egy

gödör nyomai váltak láthatóvá.10

A valószínűleg ovális alakú gödör hossza 1 m, megmaradt

szélessége 0,43 m. Felső harmada kiszélesedik (Lá: 1,3 m), majd fokozatosan összeszűkül, alja

lekerekített. Mélysége a jelenlegi felszíntől 1,55 m. A rétegződés következő képet mutatta: a 0,4-

0,45 m vastagságú úttöltés alatt jelentkezett az objektum, amelynek felső betöltését (0,3-0,5 m)

homokkal és szénpigmentekkel kevert fekete föld alkotta, néhol sárga, agyagos foltok mutatkoztak.

Ez alatt egy 0,25-0,3 m vastag, sok szenet tartalmazó réteg húzódott. Itt is jelentkeztek az agyagos

foltok. Az alsó réteget apró szemcséjű, szürke homok alkotta. Ebben néhány nagyobb paticsrög

hevert, valamint a réteg tetején egy nagyobb salaktömb (5. tábla). A gödör felső két rétegéből

kerámia- és állatcsonttöredékek kerültek elő.

1) Kézzel készített, lekerekített peremű, enyhén kihajló szájú fazék töredéke. Anyaga apró

szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül szürkés-vörösre égetett, fekete foltokkal,

felülete érdes tapintású, törésfelülete rétegzett. Diszítetlen. Méretei: pá: 16,7 cm; lá: 20,6 cm (8.

tábla/1).

2) Gyors fazekaskorongon készült fazék oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal

soványított agyag, téglavörösre égetett. A vállrészt hullám- és egyenes vonlakötegek diszítik (8.

tábla/2).

3) Kézzel készített, lekerekített peremű, enyhén kihajló szájú fazék töredéke. Anyaga nagy

szemcséjű homokkal soványított agyag. Felületei szürkére és feketére égtek, érdes tapintású,

törésfelülete rétegzett. Diszítetlen (8. tábla/3).

10

A gödör a 221. Házszám előtti telken jelentkezett, azzal szemben, az út túloldalán egy villanyoszlop áll,

száma A 1-44. Koordinátái: 46°13'20.67"N; 25°56'33.39"E.


63

4) Gyors fazekaskorongon készült, lekerekített peremű, enyhén kihajló szájú tál peremöredéke.

Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Égetése sárgás-szürke, felülete fényezett,

törésfelülete rétegzett. Diszítetlen. Méretei: pá: 25,6 cm; há: 25 cm11

(9. tábla/1).

5) Talpgyűrűs tál fenéktöredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Égetése

sárgás-szürke, felülete fényezett, törésfelülete rétegzett. Diszítetlen. Méretei: fá: 8 cm. Valószínűleg

a 4) pontnál tárgyalt tálhoz tartozott (9. tábla/2).

A továbbiakban bemutatott leletanyagagok a 2013-as felügyelet alkalmával végzett

terepbejárásokból származnak. A leletanyag a CsSzM gyűjteményében található.

1. Egeres-völgy

A délről befolyó Nyerges – patak jobb oldali partmagaslatán, a római-katolikus templomtól kb.

3,2 km-re dél-keletre, az erdő alatt helyezkedik el az Egeres-völgy nevű határrész, ahol a kozmási

Csillag-család egyik telke fekszik (10. tábla/1-2.). 2013 tavaszán az enyhén emelkedő oldalon egy

halastónak és egyéb épületnek ástak alapot (11. tábla/1.). A földmunkák során Csillag Ottó, a helyi

iskola igazgatója nagy mennyiségű kerámiát gyűjtött össze, amelyet rendelkezésemre bocsátott.12

Később a helyszínre kiszállva újabb kerámiaanyagot gyűjtöttem és rétegtani megfigyeléseket

végeztem, már amennyire ez lehetséges volt.13

Eszerint a humuszréteg alatt egy bronzkori, allatta

pedig egy neolitikus kultúrréteg húzódott (a két korszak már a korábban begyűjtött anyagból is

kitűnt). A tó gödrétől északra, 5-6 m-re, egy kb. 2x2 m-es száraz kutat ástak, legmélyebb pontja 1

m. Itt a kb. 40-45 cm vastag humuszréteg alatt egy 25 cm vastag sárga agyagos réteg következett,

alatta a bronzkori kultúra rétegével. Ennek vastagsága, valamint, hogy a neolitikus réteg itt húzo-

dik-e nem volt megállapítható a gödör kis mélysége miatt, de a megtelepedési réteg legalább 30 cm.

A sárga agyagréteg egy földcsuszamlás során kerülhetett jelenlegi helyére (11. tábla/2). A száraz

kúttól északra, néhány méterre egy épület alapozási árkát ásták ki. Ebben nem figyelhető meg

semmiféle rétegződés, azonban az kidobott földből és az árok észak-keleti sarkából sok bronzkori

kerámia, köztük néhány jellegzetes diszítésű is napvilágra került.

Neolitikum

1) Kihajló szájú, lekerekített peremű fazék töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal és

pelyvával soványított agyag. Kívül vörös, belül sötét szürke égetésű, érdes tapintású. A válltól lefele

az edény egész felületét sűrű becsípkedés diszíti. Méret: pá: 20 cm, há: 23,4 cm (12. tábla/1).

2) Csőtalpas edény töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal és pelyvával soványított agyag.

Külső és belső felülete világos barna, törésprofiljában sötét szürke sáv húzódik. Diszítetlen. Méret:

fá: 9 cm (12. tábla/2).

3) Finom szemcséjű homokkal és pelyvával soványított agyagból készült edény oldaltöredéke.

Külső felülete világos barna, a belső szürke, durva tapintású, törésprofilja rétegzett. Kívül ferdén

bekarcolt vonalak sorakoznak (12. tábla/3).

4) Lekerekített peremű, ívelt falú edény töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal és

pelyvával soványított agyag. Kívül-belül barnára égett, törésprofilja rétegződést mutat, felülete érdes

tapintású, diszítetlen. Méret: pá: 25 cm (12. tábla/4).

11

A táblán látható két töredék leírása teljesen megegyezik és nagyon valószínű, hogy ugyanabból az

edényből származnak, ezért nem láttam értelmét külön-külön bemutatni őket.

12

Szívességét ezúton köszönöm.

13

Ehhez csupán a halastavat ásták elég mélyre.

PUSKÁS JÓZSEF

64

Wietenberg-kultúra

5) Nagy méretű, kihajló szájú, domború testű fazék töredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal

soványított agyag. Kívül-belül szürkés-barnára égett, felülete simított, diszítetlen (13. tábla/1).

6) Nagy méretű, lekerekített peremű, enyhén kihajló szájú, hengeres nyakú fazék töredéke.

Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül szürkés-barnára égett, felülete

durva tapintású. A perem alatt egy újjbenyomással diszített, tapasztott, vízszintes borda húzódik.

Méret: pá: 33 cm (13. tábla/2).

7) Kis méretű, befele csapott peremű, enyhén kihúzott szájú tál töredéke. Anyaga finom

szemcséjű homokkal soványított agyag. Felületei vöröses-barnára égtek, kívül simított, diszítetlen.

Méret: pá: 13,5 cm (13. tábla/3).

8) Fazék oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül

szürkés-barnára égett, kívül simított. Felülete diszítetlen (14. tábla/1).

9) Fazék oldaltöredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül

szürkés-barnára égett, kívül simított. A töredék felső részén két párhuzamosan bekarcolt vonal

között cikkcakk diszítés húzódik (14. tábla/2).

10) Lekerekített peremű edény töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag.

Kívül barnára, belül szürkére égett, durva tapintású. A perem kulső részén és az alatta húzódó

bordán bevagdosások figyelhetők meg (14. tábla/3).

11) Lekerekített peremű edény töredéke. Anyaga nagy szemcséjű homokkal soványított agyag.

Felülete vörösre égetett, durva tapintású. A perem alatt egy újjbenyomásos borda húzódik

(14. tábla/4).

12) Lekerekített peremű edény töredéke. Anyaga nagy szemcséjű homokkal soványított agyag.

Felülete vörösre égetett, érdes tapintású. A perem alatt egy újjbenyomásos borda húzódik

(14. tábla/5).

13) Finom szemcséjű homokkal soványított agyagból készült edény oldaltöredéke. Kívül-belül

barnára égetett, fényezett felületű. Kívül ferde, keskeny, egymástól kb. 1 cm-re húzódó besimított

vonalak figyelhetők meg (14. tábla/6).

14) Fazék oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül

vöröses-barnára égett, külső felülete simított. Az edény oldalát függő háromszögekkel diszítették,

belsejüket ferdén besimított vonalakkal töltötték ki. A háromszögek között egymás alatt

benyomkodott háromszögek, továbbá egy kis méretű fül csatlakozási helye is megfigyelhető

(14. tábla/7).

15) Csésze hegyes kialakítású peremtöredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított

agyag. Külső és belső felülete szürkére égetett, kívül fényezett. A száj külső felét sraffozással

diszítették. A vállon és a has alsó részén kör alakú benyomkodásokat alakítottak ki, ezek között

egy cikkcakk motívum húzódik, ahol a szabadon maradt részeket sraffozták. A bekarcolt részeket

fehér anyaggal töltötték ki. Méret: pá: 10 cm (15. tábla/1).

16) Finom szemcséjű homokkal soványított agyagból készült kis méretű tál lekerekített peremű

töredéke. Felülete feketére égetett, simított, réteges törésprofillal. Diszítetlen. Méret: pá: 12 cm

(15. tábla/2).

17) Kihúzott peremű karéjos tál töredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag.

Felülete kívül szürkés-barnára, belül szürkére égett. A fényezés részlegesen maradt meg. A száj

külső részén és a vállon sraffozás és benyomkodás figyelhető meg. Az edény testét lefektetett,

sraffozott illetve üresen hagyott háromszögekkel diszítették. A karéj csúcsa alatt talán egy spiral

diszítést alakítottak ki (15. tábla/3).

18) Kihúzott peremű karéjos tál töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított

agyag. Felülete kívül-belül feketére égett, kívül fényezés nyomokkal. A száj külső részét, valamint a

testen futó, a karéj ívét követő két sávot sraffozták (15. tábla/4).


65

19) Fazék lekerekített peremtöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag.

Felületei tégla vörösre égtek, érdes tapintású. A perem alatt kb. 2 cm-el egy vízszintes,

újjbenyomásos, tapasztott borda fut körbe. Méret: pá: 26 cm (16. tábla/1).

20) Fazék lekerekített, enyhén kihajló peremtöredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal

soványított agyag. Kívül-belül világos barnára égetett, fényezett. Diszítetlen. Méret: pá: 27,5 cm

(16. tábla/2).

21) Lekerekített peremű, enyhén behúzott szájú, ívelt falú tál töredéke. Anyaga nagy szemcséjű

homokkal soványított agyag. Kívül vöröses barna, belül barna, durva felületű. A peremen

újjbenyomások, a perem alatt egy újjbenyomásos tapasztott borda fut körbe. Méretei: pá: 35 cm,

lá: 36 cm (16. tábla/3).

22) Lekerekített, befele csapott peremű fazék töredéke. Anyaga nagy szemcséjű homokkal

soványított agyag. Felületei vörösre égetett, érdes tapintásúak. A perem alatt újjbenyomásos

bordadísz. Méret: pá: 37,5 cm (16. tábla/4).

23) Karéjos fazék peremtöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül

világos barnára, belül szürkére égett. Felülete fényezés nyomait mutatja. A csúcsos karéj alatt egy

kör alakú bütyköt alakítottak ki, tovabbá az edény testén három függőleges besimítás figyelhető

meg Méret: pá: 24,2 cm, lá: 29 cm (17. tábla/1).

24) Nagy szemcséjű homokkal soványított agyagból készült fazék lekerekített peremű töredéke.

Felülete kívül vörösre, belül szürkére égetett, durva tapintású. A perem alatt kb. 2,5 cm-el egy

újjbenyomásos tapasztott bütyköt alakítottak ki, közvetlenül alatta pedig egy újjbenyomásos

tapasztott borda fut körbe. Méret: pá: 23, 5 cm (17. tábla/2).

25) Urna-szerű edény oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-

belül világos szürkére égetett, simított. Az edény váll- és alsó részén 2-2 párhuzamos, vízszintes

vonal fut körbe, közüket sraffozták. Az edény testét hármas vonalból alkotott, bekarcolt, “futó-

kutya” diszítés fedi. A vonalak közét bevagdosásokkal töltötték ki. Méret: há: 24,8 cm

(17. tábla/3).

26) Fazék oldaltöredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül

világos barnára égetett, simított. Felülete diszítetlen. A nyaki részen egy szalagfül csatlakozási helye

figyelhető meg (17. tábla/4).

2. Mogyorós rét

Csíkkozmás keleti végén, az ugyancsak ebből az irányból befolyó Kozmás/Király-patak bal

parti magaslatán húzódik a Mogyorós rét nevű dűlő, amelyet jelenleg kaszálóként használnak

(18. tábla/1). A part egy része az áradások során beomlott, láthatóvá téve az egykori kultúrréteget,

ahonnan sok késő bronzkori kerámia- és paticstöredéket (Noua kultúra) sikerült gyűjteni.

1) Zsák-szerű edény perem- és fenéktöredéke. A perem egyenes kialakítású, enyhén kihajlik, az

edény fala ívelt, lefele elkeskenyedik. Anyaga nagy szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-

belül barnára égetett, szürke és világos barna foltokkal. Felülete érdes tapintású. A diszítést egy, a

perem alatt kb. 2 cm-el húzódó újjbenyomásos, tapasztott borda alkotja. Méretei: pá: 18 cm; fá:

10-11 cm; há: 19,6 cm; m: kb. 18,3 cm (19. tábla/1).

2) Lekerekített, enyhén kihajló peremű, bikónikus, magasított füllel ellátott csésze töredéke.

Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Diszítetlen. Méretei: pá: 10,1 cm; há: 11,1 cm

(19. tábla/2).

3) Zsák-szerű edény töredéke, pereme lekerekített. Anyaga nagy szemcséjű homokkal

soványított agyag. Kívül-belül barna, külső felén fekete folt. Felületei érdesek. Kívül tapasztott

bütyök (19. tábla/3).

PUSKÁS JÓZSEF

66

3. Gyár utca 467.

A Mogyorós rét dűlőtől mintegy 130 m-re keletre, ugyancsak a Kozmás/Király-patak bal partján,

egy enyhén kiemelkedő terasz húzódik, amely benyúlik a 467-es házszám kertjébe (18. tábla/2). A

szántott felületen nagy mennyiségű kora-vaskori kerámiát (Gáva kultúra) sikerült gyűjteni.

1) Nagy méretű edény oldaltöredéke. Anyaga nagy szemcséjű homokkal soványított agyag.

Kívül téglavörös, belül sötét szürke. Külső felületét seprűdísz borítja (19. tábla/4).

2) Nagy méretű edény oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag.

Külső felülete fekete, simított, belül vörös, érdes. A vállon valószínűleg egy bütyköt félkörben

határoló kanelúrák nyomai figyelhetők meg (19. tábla/5).

3) Fazék oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül világos

barnára égetett, felületei érdesek. Külső felén kis méretű, tapasztott fül. Diszítetlen (19. tábla/6).

4. Felszegi út 367.

A római katolikus templomtól kb. 720 m-re észak-keletre, a Felszegi út mellett, a 367-es házszám

kerítése mellől számos kora-vaskori kerámia (Gáva kultúra) került napvilágra (18. tábla/3). A

környéken alapozás ásásakor több vas(salak) tömböt is találtak.14

1) Nagy méretű edény oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag.

Külső felülete barna, érdes, a belső szürke, fényezés nyomokkal. Belül az edényen körbe futó csillag

alakú girland dísz húzódik (21. tábla/1).

2) Nagy méretű edény peremtöredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag.

Kívül-belül barna, kívül simított. Diszítetlen (21. tábla/2).

3) Lekerekített peremű, ívelt falú tál töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított

agyag. Kívül-belül szürke, kívül barna folt, simított felületek. Diszítetlen (21. tábla/3).

4) Lekerekített peremű, ívelt falú tál töredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított

agyag. Kívül-belül barna, érdes felületek. Diszítetlen (21. tábla/4).

5. Kicsi út 295.

A római katolikus templomtól kb. 400 m-re észak-keletre egy enyhén kemelkedő teraszon kora-

vaskori (Gáva kultúra) és népvándorláskori (Marosszentanna-Cserneakhov kultúra) leletanyag. A

terület a Kicsi út 295-ös beltelekhez tartozik.15

Legkönnyebben a Zugató utcából közelíthető meg

(18. tábla/4 – északi pont).

Gáva kultúra

1) Kihajló, lekerekített peremű edény töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított

agyag. Kívül fekete, fényezett, belül barna, simított. Diszítetlen (20. tábla/1).

2) Nagy méretű, befele hajló szájú tál töredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított

agyag. Külső felülete fekete, simított, a belső barna, érdes. Diszítetlen (20. tábla/2).

3) Oldaltöredék. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül sötét szürke,

simított, belül barna, érdes. A vállon kör alakú benyomkodások (20. tábla/3).

4) Lekerekített, enyhén vastagított peremű tál töredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal

soványított agyag. Kívül-belül barna, simított. Diszítetlen (20. tábla/4).

5) Homokkőből készült kőkés (Krummesser) töredéke (20. tábla/5).

14

DARVAS LÓRÁNT által közölt információ.

15

Néhány töredék a szomszédos (294. sz.) telekről is került elő.


67

Marosszentanna-Cserneakhov kultúra

6) Kézzel készült edény oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag.

Kívül-belül barna, simított. Külső felületét egyenes- és hullámvonal kötegek diszítik (20. tábla/6).

7) Kézzel készült, kihajló, lekerekített peremű edény töredéke. Anyaga nagy szemcséjű

homokkal soványított agyag. Kívül-belül barna, érdes felületek. Diszítetlen (20. tábla/7).

8) Kihajló, lekerekített peremű, ívelt nyakú, gyors fazekaskorongon készült tál töredéke. Anyaga

finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül szürkés- barna, simított, belül barna.

Diszítetlen (20. tábla/8).

6. Félfalu út 283.

Az előbbi lelőhelytől mintegy 130 m-re húzódik délre.16

Leletanyagot a szomszédos telkekről is

gyűjtöttünk. A kora-vaskori kerámia mellett bronzkori és középkori töredékek is előkerültek.

Egyes telkek a Zugató utcából közelíthetők meg (18. tábla/4– déli pont).

Bronzkor

1) Kis méretű edény (csésze?) lekerekített, enyhén kihajló peremmel ellátott töredéke. Anyaga

finom szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül-belül szürkés, külső felülete simított.

Diszítetlen (21. tábla/5).

Gáva kultúra

2) Kihajló szájú edény peremtöredéke. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított agyag.

Kívül-belül fekete, kívül barna folt, érdes felületek. Diszítetlen (21. tábla/6).

3) Oldaltöredék. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag. Kívül fekete, fényezés

nyomokkal, belül barna. Felületét egymástól elválasztott keskeny, ferde kanelúrák diszítik (21. tábla/7).

4) Kihajló szájú edény peremtöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal soványított agyag.

Kívül-belül barna, simított felületek. A száj belső részén vízszintes kanelúrák nyomai figyelhetők

meg (21. tábla/8).

Középkor

5) Gyors fazekaskorongon készült edény oldaltöredéke. Anyaga apró szemcséjű homokkal

soványított agyag. Kívül szürke, belül téglavörös. Külső felületén hullámvonal fut körbe (21. tábla/9).

Következtetések

A Csíkkozmás – Egeres-völgyben előkerült neolitikumi leletanyag, az edények formája és diszítése

alapján a Starčevo-Körös kultúrába sorolható. A 12. tábla/1 képen megfigyelhető gömb-hasú edény

alakjára és diszítésére párhuzamok több korabeli lelőhelyről ismertek: Bácsitorok (Gura Baciului),17

Lécfalva (Leţ),18

Torja (Turia),19

Cioclovina.20

Az edény felületét diszítő benyomkodások (becsíp-

kedések?) a kultúra egyik jellegzetes motívuma, azonban kronológiai értékkel nem bír.21

A kultúra

egy másik igen jellegzetes edény formáját a csőtalpú tálak képezik. A lelőhelyen egy ilyen tál töredéke

16

Véleményem szerint a két kora-vaskori lelőhely ugyanazon település részei. Sajnos, a közbe eső telkek

átvizsgálására nem nyilt lehetőség.

17

LAZAROVICI, MAXIM 1995, Fig. 43/2.

18

SZÉKELY ET AL. 1951, Fig. 9/3.

19

CIUTĂ 1997, 29, Pl. XV/10.

20

VLASSA 1966, 26, Fig. 3/15.

21

OROSS 2007, 538.

PUSKÁS JÓZSEF

68

is elő került.22

Az utolsó képen látható edényhez hasonlókat találtak Nagyváradon (Oradea)23

és

Voetinban.24

A Starčevo-Körös kultúra az első olyan délkelet-európai újkőkori műveltség, amelynek hordozói

letelepedett életformát folytatva megpróbáltak elszakadni a természet által nyújtott lehetőségektől

és saját maguk kezdték megtermelni az élelmet, kiaknázva és átformálva a környezetet. A

települések főleg nagyobb folyók partján (néha ezek árterületén), néha barlangokban létesültek.

Kialakulása és fejlődése a legújabb radiokarbon adatok alapján az i. e. VII. évezred második fele és a

VI. évezred második fele közé tehető.25

Dél-kelet Erdélyben a kultúra korai fejlődési szakaszait még

nem sikerült kimutatni, valószínűleg ez a vidék később települt be.26

Hargita megye régészeti

repertóriuma alapján eddig csupán négy lelőhely köthető biztosan e műveltséghez,27

ezért is

tartottuk fontosnak az újabb leletek bemutatását, közzétételét.

A középső bronzkori leletanyagban, amely ugyancsak az Egeres-völgyből került elő, a legtöbb

edénytípus a fazekak csoportjába, a nagy méretű, érdes (ritkábban sima) felületű kategóriába sorol-

ható, szegényes diszítéssel. Egyes formák a kultúra teljes fejlődését végigkísérik, arányuk azonban

periódusonként változik.28

Ilyenek a TA1c, TA2a, TA4c és TA4e típusú fazekak (13. tábla/1, 14.

tábla/1, 16. Tábla/1-2, 4, 17. tábla/2), amelyek a kisderzsidai (Derşida) első három rétegben

viszonylag nagy számban jelen vannak, de a későbbiekben is használják őket.29

Analógiát számos

lelőhelyről ismerünk: Kentelke (Chintelnic), Földvár (Feldioara),30

Csíkpálfalva (Păuleni),31

Székelyszenterzsébet (Eliseni),32

Fehéregyháza (Albeşti)33

stb. A TA3b típusú edények a 2. rétegben

jelentkeznek (ami az A2 fázisnak felel meg), Boroffka azonban a A1 szakaszhoz sorolja (13.

tábla/2, 17. tábla/4). Az 14. tábla/3-5 képeken látható töredékekről csak annyit sikerült

megállapítani, hogy a TA3 csoportba sorólhatók, így részletesebb elemzésbe nem bocsátkozunk. A

fazekak közül néhányat szegényesen diszítettek, ami egy, a perem alatt végig futó, tapasztott,

újjbenyomásos bordából (VE2) áll (13. tábla/2, 14. tábla/4-5, 16. Tábla/1, 4), néha ehhez bütyök

is társul (17. tábla/2). Egy töredéken a peremen és az alatta húzódó bordán bevagdosások (VE3)

figyelhetők meg (14 tábla/3). Ez a diszítőelem nem bír kronológiai értékkel, a kultúra elterjedési

területén mindenhol és mindegyik szakaszában megtalálható.34

A TA4f típusú edények a középső

rétegekből kerültek elő, nagy részük a 3. rétegből. Eszerint a kultúra A2-B periódusához köthető.

Esetünkben simított felületével és jellegzetes diszítésével már a finom kerámiacsoportot képviseli

(17. tábla/3). Hasonló edények gyakran kerülnek elő hamvasztásos sírokból, ezért több helyen is

urna-szerű edényként hivatkoznak rá. Valószínű, hogy a hétköznapi életben is használták. Diszítése

(VD30), a folytonos spiralszalagok, ún. “futókutya szalagok” a 3. rétegtől kezdődően jelentkeznek,

a B és C fejlődési szakaszokhoz köthetők. Analógiákat ismerünk a csáklyai (Cetea), a csákói (Cicău)

és a vízaknai (Ocna Sibiului) leletanyagokban,35

továbbá Kisderzsidáról,36

Déváról,37

Székelyud-

varhelyről38

és Csíkpálfalváról.39

22

Analógiákért lásd: BOBI, PARAGINĂ 1992, Fig. 8/4; CIUTĂ 1997, 23, Pl. IX; VLASSA 1966, 27, Fig. 4/7.

23

CRIȘAN, FAZECAȘ 2006, 13, Pl. III/7, 14, Pl. IV/2.

24

BOBI, PARAGINĂ 1992, Fig. 8/3, 7.

25

CIUTĂ ET AL. 2007, 21; LÁSZLÓ 2005.

26

CIUTĂ 1997, 15–16; LUCA ET AL. 2010, 13–16.

27

REP-HARGHITA 2000, 271.

28

Az edények formájának és diszítésének meghatározását Nikolaus G. O. BOROFFKA 1994 műve alapján végeztem.

29

BOROFFKA 1994, 247.

30

BOROFFKA 1994: Taf. 26/2, Taf. 73/10.

31

CAVRUC 2005a, 118, Fig. 11/7.

32

SZÉKELY 1988, 170, Planşa V/1.

33

BALTAG, BOROFFKA 1996, 381, Fig. 4/4–5.

34

BOROFFKA 1994, 249.

35

BOROFFKA 1994, Taf. 24/5, Taf. 40/9, Taf. 103/2.


69

Egy másik edénytípust a tálak képeznek. Ebből két példány két külön formát képvisel. Az egyik

a TD1b, amely Kisderzsidán a 2. rétegben jelentkezett és az utolsó példányait a 4.-ben találták

meg.40

A diszítetlen darabok nagyon sok lelőhelyen előfordulnak (13. tábla/3).41

A TD1c típust

Boroffka az A1 fejlődési szakaszhoz kapcsolja,42

ez azonban a 2. és 3. rétegekben jelenik meg a

kisderzsidai településen (A2 és B fázis). Esetünkben a nagy méretű tálat a száj külső részét és a

perem alatt futó bordát ujjbenyomásokkal (VE2) diszítették (17. Tábla/3).

A TD3d és TD3e (15. tábla/1-2) típusú csészék megtalálhatók mind az öt kisderzsidai rétegben,

nagyobb számban azonban a B-C periódust képviselik.43

Az első képen látható kör alakú

benyomkodások (VD4-5) nem bírnak kronológiai értékkel, a hasi részen található bekarcolt diszítés

(VD14) nagyobb arányban a 2-4 rétegekben (A2-C periódus) tűnnek fel.44

Az utolsó edénytípus amit a lelőhelyen sikerült azonosítani a kultúra jól ismert, jellegzetes

karéjos tálai. Ebből a befele hajló szájúak (TE1c) töredékei kerültek elő, amelyek jó minőségű

anyagból készültek és felületük igényes kialakítású volt. Megjelenésük a Wietenberg kultúra

középső (A2-B) szakaszára tehető és ezután legalább a C periódus végéig használtban maradnak. A

tálakat gyakran diszítik, esetünkben a bekarcolt motívumok a VD4 (15. tábla/4) valamint a VD4-5

és VD8 kombinációi (15. tábla/3). Ezek a diszítőelemek mind az öt kisderzsidai rétegben

megtalálhatók. Analógiákat találunk a csákói és a földvári,45

valamint a csíkpálfalvi,46

az alvinci47

és a

szebeni48

leletanyagokban. A 17. tábla 1. képén látható karéjos edényhez hasonlót (inkább fazék

mint tál) ismerünk a Kézdiszentlélek – Küszürűkő lelőhelyről,49

amelyet a halomsíros kultúrához

kötöttek, véleményem szerint azonban minden bizonnyal a Wietenberg kultúra egyik temet-

kezésével állunk szembe.50

A N. Chidioşan által felállított tipológia alapján a fent bemutatott edényformák a legtöbb

kisderzsidai rétegekben előfordulnak: a nagy és közepes méretű, durva és finom kialakítású

tárolóedények (Ia-b illetve A1-3 típus) az 1-4 rétegekből kerültek elő. A B9 típusú tál, az E1-2 tipusú

tál és csésze, valamint a H4 karéjos tál a 2. illetve 3. rétegektől az utolsóig folyamatosan

megtalálhatók, így szűkebb kronológiai értékük nincs.51

Ugyanez mondható el a dél-nyugat erdélyi

lelőhelyeken feltárt, a csíkkozmási töredékekkel hasonlóságot mutató darabokról: az edényformák

alapján nem vázolhatunk fel részletesebb belső kronológiát.52

A diszítőelemek közül az újjbenyo-

másos vagy a bevagdosott bordadíszek mindvégig előfordulnak, azonban a kultúra fejlődésével

egyre kisebb arányban jelentkeznek.53

A “futókutya” motívum (5g) már a II. periódusban

36

CHIDIOȘAN 1980, Pl. 11/5-6, Pl. 30/8–9.

37

ANDRIȚOIU 1992, 196, Pl. 28/9.

38

KÖRÖSFŐI ET AL. 2010, 23/11.

39

CAVRUC, ROTEA 2000, 164, Pl. V/1, 167, Pl. VIII/1.

40

BOROFFKA 1994, 247.

41

Analógiákért lásd: BOROFFKA 1994, Taf. 36/6, Taf. 63/7, Taf, 71/13, Taf. 100/4 stb.; CHIDIOȘAN 1980, Pl. 10/1.

42

BOROFFKA 1994, 249.

43

BALTAG, BOROFFKA 1996, 380–381.

44

BOROFFKA 1994, 247. Alvincen egy hasonló diszítéssel ellátott csésze töredéke egy, a III. periódusra

keltezett objektumból került elő: ANDRIȚOIU ET AL. 2004, 151, 165, Pl. XV/19.

45

BOROFFKA 1994: Taf. 47/3–4, Taf. 48/5,9, 13, Taf. 74/2, 7.

46

CAVRUC, ROTEA 2000, 166, Pl. VII/3.

47

ANDRIȚOIU ET AL. 2004, 165, Pl. XV/27.

48

LUCA, BOROFFKA 1995, 79, Fig. 4/6, 9.

49

SZÉKELY 1977, 125, Fig. 1/2.

50

Ennek bizonyítása egy későbbi tanulmány célja lesz.

51

CHIDIOȘAN 1980, 27–43.

52

ANDRIȚOIU 1992, 242–243., Pl. 74.

53

ANDRIȚOIU 1992, 52.

PUSKÁS JÓZSEF

70

megjelenik, azonban széles körben a következő szakaszban terjed el.54

A 15. táblán látható

diszítőelemek a kultúra II. és III. szakaszában is fellelhetők.55

A fent leírtak alapján kijelenthetjük, hogy a Csíkkozmás – Egeres-völgybe az első megtelepedők a

neolitikum elején érkeztek. Ezt követően újabb népesség csak a középső bronzkorban telepedett

meg, mégpedig a Wietenberg kultúra II. (B) szakaszától egészen a III. (C) elejéig (közepéig?) lehetett

lakott a település. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért éppen a III. fázis elejéig, ha egyszer az

edényformák és diszítőelemek végig megtalálhatók ebben a fejlődési szakaszban is?! Erre a

magyarázat a tipikusan III. szakaszhoz köthető motívumok és diszítés technikák hiánya. Ekkor egy

sor olyan újítás jelenik meg, amely addig teljesen ismeretlen volt a fazekas mesterek számára.

Ilyenek az egymást sűrűn követő benyomkodásokból kialakított spirálok vagy meánderek; az ún.

Zahnstampelung technika, amelyet főleg a bekarcolt motívumok kitöltésére használtak; a

meánderek és a szögletes kampók megjelenése; pecsételős technika, amely segítségével külnböző

geometrikus (háromszög, kör) elemeket nyomtak a még puha pasztába; valamint a bekarcolt

diszítések fehér anyaggal való kitöltése.56

Ez utóbbi megjelenik a 15. tábla/1 képen.

A település elhelyezkedése bele illik az eddig ismert képbe: Erdély szerte a kultúra népessége

kihasználta a természet adta lehetőségeket és az alacsonyabban fekvő teraszoktól a hegycsúcsokig

megtalálhatók a településeik.57

A csíkkozmási település egy domboldalban, egy kis patak partján

helyezkedik el. A kultúrrétegek gyakran vékonyak (kisebb mint 0, 3 m), ami rövid idejű

megtelepedésre utal.58

Esetünkben vastagabb réteggel állunk szemben, ami arra utalhat, hogy egy

fontosabb település állt a területen. Ez valószínűnek látszik, ugyanis itt található a nyergesi átjáró,

amely összeköti a Csíki-medencét a Kászoni-medencével illetve a Felsőháromszéki-medencével. A

bronzkorban itt fontos útvonal haladhatott át, a vidéken több helyen erődített települések nyomait

fedezték fel,59

amelyek az utak felügyeletét is szolgál(hat)ták.

Ami a Wietenberg kultúra relatív kronológiáját illeti több elképzelés is napvilágot látott. N.

Chidioşan és I. Andriţoiu a II. fejlődési szakaszt a Reinecke Br A2-B1 (esetleg B2 kezdete),60

míg N.

Boroffka az általa megjelölt B fázist a Br B-C (korai) közé teszi.61

A későbbiekben már néhány

kutató a Reinecke Br C-t a késő bronzkorba sorolja.62

A keresztdatálás segítségével képet kapunk a

szomszédos kultúrákkal való kapcsolatra is. Dél-kelet Erdélyben a leggyakoribb “import” leletek a

Monteoru kultúrából származnak. Ezek alapján a Wietenberg II párhuzamosan fejlődött a

Monteoru Ib-IIa-val, míg a III. szakasz a Monteoru IIb-vel.63

A naptári évekre vonatkozó adataink

igen hiányosak a különböző fejlődési periodsokat illetően. Eddig két 14

C mérés van, amelyek

azonban ellentmondanak egymásnak.64

A múlt század utolsó éveiben a kutatók úgy vélték, hogy az

Erdélyben a Kr. e. XIV-XIII. század körül a vidékre betelepülő Noua kultúra megjelenésével véget

54

CHIDIOȘAN 1968, 164, 165, Abb. 8/9, 171, Abb. 12; CHIDIOȘAN 1980, 79. Ugyanez mondható el a dél-

nyugat erdélyi Wietenberg lelőhelyek anyagáról, lásd ANDRIȚOIU 1992, 52 (Ia12/d motívum).

55

CHIDIOȘAN 1980, Fig. 4/3n; ANDRIȚOIU 1992, 40/Ia3.

56

CHIDIOȘAN 1980, 79; ANDRIȚOIU 1992, 52.

57

ROTEA 1993, 35–36.

58

ROTEA 1993, 34.

59

A Katrosa-szorosban lásd a Cece-várat (SZÉKELY 1981, 22–23.), a Kászoni-medencében a Kővár útját (REP-

HARGHITA 2000, 179, nr. 540; DIETRICH 2010, 204, Fundliste 5/30). A különböző depóleleteket, a település-

hierarchiát valamint a sólelőhelyeket figyelembe véve Laura Dietrich felvázolt egy lehetséges bronzkori

társadalmi struktúrát. Részletekért lásd: DIETRICH 2010. Más kutatók az egykori temetkezések és a “sóutak”

közti kapcsolatot vizsgálták: CAVRUC 2005b.

60

CHIDIOȘAN 1980, 76–77; ANDRIȚOIU 1992, 51.

61

BOROFFKA 1994, 288. Itt megjegyeznénk, hogy a Chidioşan II. szakasza fedi a Boroffka által A2-nek

megjelölt alfázist. A következő C periódust a Br C-hez kötötte.

62

GOGÂLTAN ET AL. 1992, 12–13; GOGÂLTAN 2009, 117; CIUGUDEAN 2010, 184, Fig. 4.

63

OANCEA 1981, 182–185; BOROFFKA 1994, 288.

64

LÁSZLÓ 2006, 132, 143, Abb. 7.


71

ér a középső bronzkor.65

Az újabb kutatások azonban ezt az eseményt legalább két évszázaddal

korábbra teszik.66

Ennek, valamint a szomszédos kultúrák egyre gyarapodó 14

C adatainak

következtében a korábban felvázolt adatok is változnak, így jelenlegi ismereteink szerint a középső

bronzkor időszaka a Kr. e. III. évezred utolsó évszázadaitól a II. évezred közepéig tartott,67

a

Wietenberg kultúra B/II és C/III szakasza pedig Kr. e. 1800 és 1600 közé tehető.68

A Mogyorósréten előkerült leletanyag a késő bronzkori Noua műveltséghez köthető. A zsák-szerű

edények a vízszintes, egyszerű vagy benyomkodásokkal ellátott bordadísszel a kultúra egyik

jellegzetes edényformája. Hasonló tárgyakat ismerünk a szászfalvi (Săsăuşi),69

a zsögödi (Jigodin)70

lelőhelyekről vagy a Kárpátoktól keletre elhelyezkedő Truşeşti71

és Bădragii Vechi72

temetőkből.

Egy másik jellegzetes edénytípus a két fülű csészék (kantharos) csoportja, amelynek egy töredéke

ugyancsak előkerült. A hasonló csészéket gyakran magasított, egymással szemben elhelyezett fü-

lekkel látták el, felemelkedő részük taréjos kialakítású vagy egy gomb-szerű bütyök diszítette. Ese-

tünkben a gomb hiányzik, a taréj kialakítása sem egyértelmű. Analógiákat találunk a mezőerkedi

(Archiud),73

a truşeşti74

és a doinai75

temetőkben.

A leletanyag szegényes volta miatt nem bocsátkoztunk részletekbe a belső kronológiát illetően.

A 14

C adatok alapján a kultúra a Kr.e. XVI. és XII. századok közé datálható.76

A kora-vaskori (Gáva kultúra) leletanyag töredezettsége és csekély mennyisége miatt, valamint

az a tény, hogy terepbejárásból származik nem teszi lehetővé messzemenő következtetések

levonását. Néhány jellegzetes diszítőelem azonban támpontot nyújt, hogy megállapítsuk a korszak

melyik periódusában lehettek lakottak ezen települések. A Gyár utcában talált töredéken lévő kis

méretű fül a kultúra korai szakaszában jelentkezik, akárcsak az edények külső felületét diszítő

seprűdísz.77

Egy másik töredéken, amely a Felszegi utcából került elő (21. tábla/1), a belső felületén

csillag alakú girland diszítés fut körbe, amelyek használata a késő bronzkortól a középső Hallstattig

nyomon követhető.78

Hasonló diszítéssel találkozunk (főleg tálakon) a polyáni (Poian),79

a meggyesi

(Mediaş)80

és az újcsongvaitelepi (Teleac)81

településeken. A kihajló peremekre (21. tábla/6, 8)

számos analógiát találunk a meggyesi leletanyagban,82

azonban kronológiai értékkel nem bírnak. Az

előkerült anyag mennyiségét és “minőségét” tekintve nem áll módunkban szűkebb kronológiai

határok közé sorolni a településeket, azonban valószínűleg a Gáva kultúra korai-középső szakaszára

keltezhetők (Ha A2-B2), ami nagyjából Kr. e. 1100-880 közé tehető. Ezen adatokat a későbbi

kutatások erősíthetik meg (vagy éppen cáfolhatják). A térség kora-vaskori jelentőségét mutatja a

Tusnád felett elhelyezkedő nagy kiterjedésű erődített település,83

valamint a sűrű településhálózat.84

65

CHIDIOȘAN 1980, 83-84; OANCEA 1981, 183-184; ANDRIȚOIU 1992, 244, Pl. 76; BOROFFKA 1994, 290.

66

POPA, BOROFFKA 1996, 56.

67

VULPE 2001, 18; MOTZOI-CHICIDEANU 2003, 50-51; MUNTEANU 2010, 182–183.

68

MUNTEANU 2010, 183.

69

ZAHARIA 1963, 144, Abb. 4/5.

70

REP-HARGHITA 2000, 365, Pl. 29/1.

71

FLORESCU 1991, 206, Fig. 34/54.

72

SAVA 2002, Tafel 3/2.

73

MARINESCU 1986, 50, Fig. 4/1.

74

FLORESCU 1964, 149, Fig. 2/5.

75

SAVA 2002, Tafel 90/5; 91/5; 92/5.

76

POPA, BOROFFKA 1996, 56; SAVA 2002, 235; LÁSZLÓ 2006, 132.

77

CIUGUDEAN 2011, 72–73.

78

VASILIEV ET AL. 1991, 85.

79

MÉDER 2006, 59, 6. ábra/6.

80

ZAHARIA 1965, 87, Fig. 3/4, 13.

81

VASILIEV ET AL. 1991, 241, Fig. 45/4.

82

PANKAU 2004, Tafel 1/8; Tafel 4; Tafel 5/1–7 stb.

83

REP-HARGHITA 2000, 242, nr. 836.

PUSKÁS JÓZSEF

72

Ennek kialakulásában valószínűleg nagy szerepe lehetett a vidék természeti kincseinek (gazdag

ásványvíz források, réz- és vaslelőhelyek, hatalmas mennyiségű faanyag).

A régészeti felügyelet során végzett feltárások egyik, talán legérdekesebb lelete a Félfalu utcában

feltárt népvándorláskori (Marosszentanna-Cserneakhov kultúra) edényégető kemence. A belőle

származó szegényes leletanyag, főleg kerámia, több edénytípust képvisel. Ilyenek a nagy méretű

tárolóedényekhez kapcsolható töredékek (9. tábla/3, 6), amelyeket egyenes- és hullámvonal-

kötegekkel diszítettek, hasonlóan a Csíkszentsimonról (Sânsimion),85

Fiatfalváról (Filiaş),86

Székely-

udvarhelyről (Odorheiu Secuiesc),87

Lázárfalváról (Lăzarea)88

vagy a moldvai Siviţáról89

ismert

darabokhoz. A bikónikus tálak elterjedése viszonylag gyakori a kultúrában, nagy számban kerülnek

elő sírokból.90

A kemence betöltéséből néhány kézzel készült, kisebb edény töredéke is előkerült. A

kultúra népessége a fazekas korong technikája mellett jelentős mértékben készítette edényeit

egyszerűen kézzel, fazekas korong nélkül. Ezek az edények minőségben alul maradnak a fejlettebb

technikával készültekkel szemben, számuk is jóval kevesebb például a temetkezéseken belül.91

A feltárt kemence a kör alakú, két kamrás csoportba sorolható, az edényégető kemencék egy

fejlett változatába. Itt a tűzteret és az égető kamrát egy rostély választja el, amely egyenletes égetést

biztosít az edényeknek.92

Ezt szalmával és homokkal kevert agyagból alakították ki, színe utal a

kemencében égetett edények színére (esetünkben vörös kerámiával kell számolnunk).93

A tűzteret

egy függőleges fal két részre osztotta, amelynek a rács megtartásában volt szerepe. A tűztérnek két

nyilása volt,a melyet kövekből alakítottak ki. A munka gödröt sajnos nem sikerült azonosítani,

valószínűleg a szomszédos telken húzódik. Hasonló kemencéket tártak fel Sepsiszentgyörgy (Sfântu

Gheorghe) határában,94

Bögözön (Mugeni),95

Székelyudvarhelyen96

vagy a moldvai Bârladon és

Zorleniben településen.97

Ugyancsak a Félfalu utcában, a kemencétől mintegy 80 m-re egy, valószínűleg tárológödört

sikerült feltárni. A belőle előkerült állatcsont, kerámia, patics és salaktömb arra utal, hogy

felhagyása után szemetes gödörként használták. A rétegződés fokozatos feltöltődésre utal. A

kerámia alapján használata ugyancsak a Kr. u. III-IV. századra tehető. A kézzel készített, durva

felületű, kihajló szájú fazekakhoz (8. tábla/1, 3) hasonlóak kerültek elő a csíkjenőfalvi (Ineu) és

csíkszentimrei (Sântimbru),98

a fiatfalvi,99

a sepsiszentgyörgyi100

és a székelyudvarhelyi101

ásatások

során. A finom kerámia csoportba tartoznak azok a töredékek, amelyek valószínűleg egy tálból

84

REP-HARGHITA 2000, 278.

85

BOTÁR 2011/a, 13. Tábla/3.

86

KÖRÖSFŐI 2011, 154, 20. Tábla/3.

87

KÖRÖSFŐI ET AL. 2010, 29/24.

88

GOGÂLTAN ET AL. 2012, Planşa 3/2.

89

BRUDIU 1970, 524/Fig. 15, 525/Fig. 26.

90

Párhuzamokért lásd: DIACONU 1965, 230, Planşa LXXX/3, 232, Planşa LXXXII/6 etc.; PALADE 2004, 575,

Fig. 220/1; ŞOVAN 2009, Planşa 88/40, Planşa 100/3.

91

DIACONU 1965, 72; BLOȘIU 1975, 227; NICU, ŢAU 1980, 386; ŢAU, NICU 1983, 420; ŢAU, NICU 1986, 172;

ŞOVAN 2009, 165-176. A településekre vonatkozó adatot nem sikerült találnom az általam ismert

bibliográfiában.

92

ALAIBA 2008, 56.

93

UO., 52.

94

SZÉKELY 1969, 42.

95

FERENCZI, FERENCZI 1976, 240–241; KÖRÖSFŐI 2011, 105–106.

96

SÓFALVI ET AL. 2009, 321, Fig. 3/3.

97

ALAIBA 2008, 126–133.

98

BOTÁR 2011/a, 28, 4. tábla/5, 7. tábla/2, 8. tábla/6, 8, 11–12.

99

KÖRÖSFŐI 2011, 152, 18. tábla/1, 10.

100

SZÉKELY 1969, Planşa XIII/2.

101

KÖRÖSFŐI ET AL. 2010, 36, nr. 39.


73

származnak (9. tábla/1, 2). Párhuzamok ismertek Székelyudvarhelyről,102

valamint a rugonfalvi

(Rugăneşti)103

és a mihălăşeni temetőkből.104

A korábbi terepbejárások kiderítették, hogy Csíkkozmás déli és nyugati szélén, a Nyerges-patak

bal partján egy nagy kiterjedésű, III-IV. századi település húzódott.105

A régészeti felügyelet során

kiderült, hogy az a patak túlpartján is folytatódott. Itt, a folyóvízhez közel építették az edényégető

kemencét, és a tárológödörből előkerült salak alapján vasolvasztó kemencével is számolni lehet.106

Székelyudvarhelyen sikerült megfigyelni, hogy a füsttel járó és tűzveszélyes tevékenység

(vasolvasztás) a településtől kissé elkülönülve, folyóvízhez közel zajlott.107

Talán Csíkkozmáson is

hasonló helyzettel állunk szembe, ahol a település a patak bal partján, míg a veszélyes mesterségek

helyszíne a jobb parton volt.

A Nemes utcában feltárt objektumok a középkorra datálhatók.108

A G1 leletanyaga nagyban

hasonlít a csíkszentkirályi (Sâncrăieni),109

a kotormányi (Cotormani)110

és a székelykeresztúri (Cris-

turu Secuiesc)111

ásatások során előkerült lassú fazekas korongon készült edényekre, amelyeket a

XIII(-XIV?). századra kelteztek. A G2-ben talált bögre alakú kályhaszemhez hasonlókat ismerünk

Kotormányból,112

Gyergyószárhegyről,113

valamint Kilyénből és Sepsiárkosról.114

A hasonló kályha-

szemek a XIV. század végétől a XVI. század elejéig vannak használatban,115

helyüket a XV. Század-

tól fokozatosan a négyszögletes nyilású, tál alakú formák veszik át.116

A kemence alul és azon kívül

előkerült leletanyag gyors fazekas korongon készült, vörösre égetett edényekből származnak. Több

hasonló edény ismert Kotormányból,117

Székelykeresztúrról118

amelyeket a XIV. századra

kelteztek.119

Az objektumok viszonyát nem sikerült teljes mértékben tisztázni. A két gödör betöltése a felső

10 cm-en érintkezett, azonban egyértelműen két külön beásással állunk szembe és a kerámia anyag

is időbeli eltérést mutat.120

A G2 és a kemence közti viszony megértését nehezíti a gázvezeték általi

bolygatás. A kemence paticsos rétegéből, a kemencén kívüli szenes-hamus rétegből, valamint a G2-

ből előkerült néhány kerámia töredék összeillett. Valószínűleg a kemencén kívüli szenes-hamus

réteg a G2 folytatása. A kemence belsejébe talán a G2 bolygatásakor került a kerámia, így

valószínűsíthető, hogy a kemence későbbi a gödörnél.

102

KÖRÖSFŐI ET AL. 2010, 30, nr. 26.

103

KÖRÖSFŐI 2008, 204, 6. tábla/2.

104

ŞOVAN 2009, Planşa 22/A/1; Planşa 104/B/3; Planşa 213/A/22.

105

BOTÁR 2011/a, 17.

106

BOTÁR 2011/a, 18.

107

KÖRÖSFŐI 2011, 97.

108

A középkori leletanyag keltezésében Botár István nyújtott segítséget, amit ezúton szeretnék megköszönni.

109

PREDA 1959, 850, Fig. 24/7.

110

BOTÁR 2011/b, 309, Plate 1/8, 311, Plate 3/8, 312, Plate 4/7, 16.

111

BENKŐ ET AL. 1997, 170, 11. tábla/1.

112

BOTÁR 2011/b, 311, Plate 3/1–2.

113

KÉMESNES 2005, 1. Tábla/3.

114

BORDI 2009, 77/87, 78/88. Ezeket a szerző a XVI-XVII. századra keltezi.

115

MARCU-ISTRATE 2004, 56.

116

KÉMENES 2005, 38–39.

117

BOTÁR 2011/b, 310, Plate 2/1, 5, 9–10.

118

BENKŐ ET AL. 1997, 70, 4. kép, 72, 5. kép/2.

119

Továbbá erre enged következtetni a töredékek peremkialakítása, a nyak-váll határon húzódó keskeny, éles

borda (4. tábla/6): BENKŐ ET AL. 1997, 55. Itt megjegyezném, hogy a kiemelkedés alig érzékelhető, nem

kizárt, hogy a készítés során kialakult egyszerű korongozási nyom.

120

Székelykeresztúron sikerült kimutatni, hogy a XIV. századi kerámia mellett előkerült XIII. századinak vélt

leletek nem bekeveredett szorvány, hanem a helyi vagy környékbeli fazekasok még archaikus edényeket

gyártó termékei: BENKŐ ET AL. 1997, 56.

PUSKÁS JÓZSEF

74

Irodalom

ALAIBA 2008 Alaiba, Ruxandra, Meşteşugul olăriei în secolele II-V în spaţiul dintre

Carpaţi şi Prut/The Pottery Craft During the 2nd

- 5 th

Centuries Throughout

the Space Between the Carpathians and the Prut, Iaşi.

ANDRIŢOIU 1992 Andriţoiu, Ioan, Civilizaţia tracilor din sud-vestul Transilvaniei în epoca

bronzului, IN Bibliotheca Thracologica II, Bucureşti.

ANDRIŢOIU ET AL.

2004

Andriţoiu, Ioan; Popa, Cristian Ioan; Simina, Nicolae Marcel, Raportde

săpătură. Şantierul arheologic Vinţu de Jos – „Deasupra satului” (jud. Alba)

(1994-1998), IN Acta Musei Porolissensis XXVI, 141–192.

BALTAG, BOROFFKA

1996

Baltag, Gheorghe; Boroffka, Nikolaus, Materiale arheologice preistorice de

la Albeşti, jud. Mureş, IN Studii şi Cercetări de Istorie Veche şi Arheologie,

tomul 47, nr. 4, 375–393.

BENKŐ ET AL. 1997 Benkő Elek; Demeter István; Székely Attila, Középkori mezőváros a

Székelyföldön, IN Erdélyi Tudományos Füzetek 223. Kolozsvár.

BLOŞIU 1975 Bloşiu, Cătălina, Necropola din secolul al IV-lea e.n. de la Leţcani (jud.

Iaşi), IN Arheologia Moldovei VIII, 203–280.

BOBI, PARAGINĂ 1992 Bobi Victor; Paragină, Anton, Staţiunea arheologică de la Voetin, jud.

Vrancea, IN Materiale şi Cercetări Arheologice XVII/1, 15–30.

BORDI 2009 Bordi Zsigmond-Lóránd, A székelyek. A kereszténység védelmezői.

Kiállításkatalógus – Secuii. Apărătorii creştinătăţii. Catalog de expoziţie.

Sepsiszentgyörgy.

BOROFFKA 1994 Boroffka, Nikolaus G. O, Die Wietenberg-Kultur. Ein Beitrag zur

Erforschung der Bronzezeit in Südosteuropa, IN Universitätsforschungen

zur prähistorischen Archäologie 19, Bonn.

BOTÁR 2011a Botár István, A Marosszentanna–Csernyahov kultúra régészeti emlékei a

Csíki-medencében I, IN Körösfői Zsolt (Szerk.), Erdély és kapcsolatai a

kora népvándorlás korában. Molnár István Múzeum Kiadványai 3,

Székelykeresztúr, 15–38.

BOTÁR 2011b István, Botár, Medieval finds from Cotorman, IN Marisia XXXI, 299–

312.

BOTÁR 2012 István, Botár, 110. Cozmeni, com. Cozmeni, jud. Harghita. Punct:

Kőházkert, IN Cronica Cercetărilor Arheologice din România. Campania

2011.

http://cimec.ro/arheologie/cronicaca2012/cd/index.htm

BRUDIU 1970 Brudiu, Mihai, Cercetări perieghetice în sudul Moldovei, IN Materiale şi

Cercetări Arheologice IX, 511–528.

CAVRUC 2005a Cavruc, Valeriu, The Ciomortan Group in the light of new researches, IN

Marmatia 8/1, 81–124.

CAVRUC 2005b Cavruc, Valeriu, Some Eneolithic and Bronze Age funeral evidence on the

salt exchange routs in southeast Transylvania, IN Mousaios X, 325–352.

CAVRUC, ROTEA

2000

Cavruc, Valeriu; Rotea, Mihai, Locuirea Wietenberg de la Păuleni

(campaniile 1999-2000), IN Angustia 5, 155–172.

CHIDIOŞAN 1968 Chidioşan, Nicolae, Beiträge zur Kenntnis der Wietenbergkultur im lichte

der neuen Funde von Derşida, IN DACIA N. S. XII, 155–175.

CHIDIOŞAN 1980 Chidioşan, Nicolae, Contribuţii la istoria tracilor din nord-vestul

României. Aşezarea Wietenberg de la Derşida, Oradea.



75

CIUGUDEAN 2010 Ciugudean, Horia, The Late Bronze Age in Transylvania (With primary

focus on central and Southern areas), IN Studii şi Comunicări Satu Mare

XXVI/1. Amurgul mileniului II a. Chr. în Câmpia Tisei şi Transilvania.

Das Ende des 2. Jahrtausendes v. Chr. auf der Theiß-Ebene und

Siebenbürgen. Simpozion/Symposium. Satu Mare 18-19 iulie 2008. Satu

Mare. 157–202.

CIUGUDEAN 2011 Ciugudean, Horia, Periodizarea culturii Gáva în Transilvania în lumina

noilor cercetări, IN Apulum XLVIII, 69–102.

CIUTĂ ET AL. 2007 Ciută, Beatrice; Florescu, Cristian; Gligor, Mihai; Mazăre, Paula; Şuteu,

Călin; Varvara, Simona, Ceramica neolitică – o lecţie de istorie. Catalog de

expoziţie, Alba Iulia.

CIUTĂ 1997 Ciută, Marius-Mihai, Contribuţii la repertoriul arheologic al neoliticului

timpuriu în Depresiunea Braşovului, IN Apulum XXXIV, 5–35.

CRIŞAN, FAZECAŞ

2006

Crişan, Ioan; Fazecaş, Gruia, Săpăturile de salvare de la Oradea “Metro”,

IN Crisia XXXIV, 7–18.

DIACONU 1965 Diaconu, Gheorghe, Tîrgşor. Necropola din secolele III-IV e.n., IN

Biblioteca de Arheologie VIII, Bucureşti.

DIETRICH 2010 Dietrich, Laura, Eliten der frühen und mittleren Bronzezeit im südöstlichen

Karpatenbecken, IN Prähistorische Zeitschrift Band 85, 191–206.

KÉMENES 2005 Kémenes Mónika, Kályhacsempék Csík-, Gyergyó- és Kászonszékből. 14-18.

Század, IN Erdélyi Művelődéstörténeti Források 3, Kolozsvár.

FERENCZI, FERENCZI

1976

Ferenczi, Géza; Ferenczi, István, Săpături arheologice la Mugeni. Studiu

preliminary (Partea a II-a), IN Acta Mvsei Napocensis XIII, 239–256.

FLORESCU 1964 Florescu, Adrian C., Contribuţii la cunoaşterea culturii Noua, IN

Arheologia Moldovei II-III, 143–216.

FLORESCU 1991 Florescu, Adrian C., Repertoriul culturii Noua – Coslogeni din România.

Aşezări şi necropole, IN Cultură şi Civilizaţie la Dunărea de Jos IX,

Călăraşi.

GOGÂLTAN 2009 Gogâltan, Florin, A Late Bronze Age dwelling at Iernut-Sfântu-Gheorghe –

Monument, Mureş County, IN: Bereczki, Sándor – Németh E., Rita –

Rezi, Botond (Szerk.), Bronze age Communities in the Carpathian Basin.

Proceedings of the international colloquium from Târgu Mureş. 24-26

October 2008, Târgu Mureş, 103–141.

GOGÂLTAN ET AL.

1992

Gogâltan, Florin; Cociş, Sorin; Paki, Adela, Săpături de salvare la Cluj-

Becaş – 1989, IN Ephemeris Napocensis II, 7–17.

GOGÂLTAN ET AL.

2012

Gogâltan, Florin; Lăzărescu, Vlad-Andrei; Demjén, Andrea; Nyárádi,

Zsolt; Fazecaş, Gruia; Găvan, Alexandra, 38. Lăzarea, com. Lăzarea, jud.

Harghita. Punct: Castelul Lázár, IN Cronica Cercetărilor Arheologice din

România. Campania 2011.


JÁNOVITS1999 Jánovits, István, Noi periegheze arheologice din depresiunea Ciucului, IN

Angustia 4, 121–150.

KÖRÖSFŐI 2008 Körösfői Zsolt, A Marosszentanna - Černjachov-kultúra három temetkezése

a Rugonfalva-református papilak lelőhelyen, IN Acta Siculica 2008, 189–

207.

KÖRÖSFŐI 2011 Körösfői Zsolt, A Marosszentanna-Csernyahov kultúra lelőhelyei a Nagy-

Küküllő felső folyása mentén, IN Körösfői Zsolt (Szerk.), Erdély és

kapcsolatai a kora népvándorlás korában. Molnár István Múzeum

Kiadványai 3, Székelykeresztúr, 95–160.


PUSKÁS JÓZSEF

76

KÖRÖSFŐI ET AL.

2010

Körösfői Zsolt; Nyárádi Zsolt; Sófalvi András, Bronzkori népek és

vizigótok Székelyudvarhely határában. Kiállítás- és szakkatalógus.

Székelyudvarhely.

LAZAROVICI, MAXIM

1995

Lazarovici, Gheorghe; Maxim, Zoia, Gura Baciului. Monografie

arheologică, IN Bibliotheca Mvsei Napocensis XI, Cluj-Napoca.

LÁSZLÓ 2005 László, Attila, Les commencements du néolitique au Bas-Danube. Problèmes

de chronologie, IN: Spinei, Victor; Lazarovici, Magda-Cornelia; Monah,

Dan (Szerk.), Scripta praehistorica. Miscellanea in honorem nonagenarii

magistri Mirecea Petrescu-Dîmboviţa oblate. Iaşi. 157–177.

LÁSZLÓ 2006 László, Attila, Über die Beziehungen, die kulturelle und chronologische

Lage der Bronzefunde von typ Ópályi-Uriu-Drajna de Jos-Lozova-Pobit

Kamăk, IN: Bronzezeitliche Depotfunde – Problem der Interpretation.

Materialen der Festkonferenz für Tivodor Lehoczky zum 175. Geburtstag.

Ushhorod 5. – 6. Oktober 2005, Uzshorod, 124–143.

LUCA, BOROFFKA

1995

Luca, Sabin-Adrian; Boroffka, Nikolaus G. O., New prehistoric

discoveries from Sibiu, Romania, IN Apulum XXXII, 73–82.

LUCA ET AL. 2010 Luca, Sabin Adrian; Suciu, Cosmin Ioan; Dumitrescu-Chioar, Florian,

Starčevo-Criş Culture in Western part of Romania – Transylvania, Banat,

Crişana, Maramureş, Oltenia and Western Muntenia: repository,

distribution map, state of research and chronology, IN: Luca, Sabin Adrian

– Suciu, Cosmin (Szerk), The First Neolithic Sites in Central/South-East

European Transect. Volume II. Early Neolithic (Starčevo-Criş) Sites on the

Territory of Romania, Kraków, 7–17.

MARCU-ISTRATE

2004

Marcu-Istrate, Daniela, Cahle din Transilvania şi Banat de la începuturi

până la 1700, IN Biblioteca Muzeului Bistriţa. Seria Historica 9. Bistriţa-

Năsăud.

MARINESCU 1986 Marinescu, George, Necropola de la sfîrşitul epocii bronzului (cultura

Noua) de la Archiud, comuna Teaca, judeţul Bistriţa-Năsăud, IN Thraco-

Dacica, tomul VII, nr. 1-2., 46–58.

MÉDER 2006 Méder Lóránt László, Hallstatt-kori kerámia Kézdipolyán-Kőhát

lelőhelyről, IN Acta (Siculica) 2006/II, 49–63.

MOTZOI-

CHICIDEANU 2003

Motzoi-Chicideanu, Ion, Câteva observaţii asupra culturii Monteoru, IN

Mousaios VIII, 37–59.

MUNTEANU 2010 Munteanu, Roxana, Începutul bronzului mijlociu în depresiunile

marginale ale Carpaţilor Orientali, IN Bibliotheca Memoriae Antiquitatis

XXIV, Piatra-Neamţ.

NICU, ȚAU 1980 Nicu, Mircea; Ţau, Stela, Necropola birituală din secolul al IV-lea e. n. de

la Barcea. Jud. Galaţi, IN Materiale şi Cercetări Arheologice XIV, 373–397.

OANCEA1981 Oancea, Alexandru, Considérations sur l’étap finale de la Culture de

Monteoru, IN DACIA N. S. XXV, 131–191.

OROSS 2007 Oross, Krisztián, The pottery from Ecsegfalva 23, IN Whittle, Alasdair

(Szerk.), The Early Neoltithic on the Great Hungarian Plain. Investigations

of the Körös culture site of Ecsegfalva 23, County Békés, Varia

Archaeologica Hungarica XXI, 491–620.

PALADE 2004 Palade, Vasile, Aşezarea şi necropola de la Bârlad – Valea Seacă. Secolele

III-V, Bucureşti.

PANKAU 2004 Pankau, Claudia, Die älterhallstattzeitliche Keramik aus Mediaş/

Siebenbürgen, IN Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie

109, Bonn.


77

POPA, BOROFFKA

1996

Popa, Dumitru; Boroffka, Nikolaus, Consideraţii privind cultura Noua.

Aşezarea de la Ţichindeal, jud. Sibiu, IN Studii şi Cercetări de Istorie Veche

şi Arheologie, tomul 47, nr. 1., 51–61.

PREDA 1959 Preda, Constantin, Săpăturile arheologice de la Sâncrăieni, IN Materiale şi

Cercetări Arheologice VI, 825–869.

REP-HARGHITA 2000 Cavruc, Valeriu (Szerk.), Repertoriul arheologic al judeţului Harghita, IN

Seria Monografii Arheologice II, Sfântu Gheorghe.

ROTEA 1993 Rotea, Mihai, Aşezările culturii Wietenberg, IN Ephemeris Napocensis III,

25–41.

SAVA 2002 Sava, Eugen, Die Bestattungen der Noua-Kultur. Ein Beitrag zur

Erforschung spätbronzezeitlicher Bestattungsriten zwischen Dnester und

Westkarpaten, IN Prähistorische Arhäologie in Südosteuropa 19, Kiel.

ȘOVAN 2009 Şovan, Octavian Liviu, Necropola de tip Sântana de Mureş-Černjachov de

la Mihălăşeni (judeţul Botoşani), IN Bibliotheca Archaeologica “Hierasus” –

Monographica I. Târgovişte.

SÓFALVI ET AL. 2009 András Sófalvi; Zsolt, Nyárádi; Zsolt Körösfői; István Asztalos, 169.

Odorheiu Secuiesc, jud. Harghita. Punct: Lok (tarla Kadicsfalvi-rét), IN

Cronica Cercetărilor Arheologice din România. Campania 2008. 320–323.

SZÉKELY 1969 Székely, Zoltán, Materiale ale culturii Sîntana de Mureş din sud-estul

Transilvaniei, IN Aluta I, 7–90.

SZÉKELY 1977 Székely, Zoltán, Cultura mormintelor tumulare în sud-estul Transilvaniei,

IN Studii şi Cercetări de Istorie Veche şi Arheologie, tomul 28, nr.1., 125–127.

SZÉKELY 1981 Székely, Zoltán, Cetăţi din epoca bronzului în judeţul Covasna, IN Aluta

[XII-XIII], 21–30.

SZÉKELY 1988 Székely, Zoltán, Consideraţii privind dezvoltarea culturii Wietenberg în

sud-estul Transilvaniei, IN Aluta XVII-XVIII, 153–188.

SZÉKELY ET AL. 1951 Székely, Zoltán; Chirilă, Eugen; Daicoviciu, Constantin; Kiss, Sándor;

Protase, Dumitru; Russu, Ioan, Săpăturile din anul 1949 de la Leţ-

Varhegiu (Trei Scaune), IN Materiale şi cercetări de istorie veche a

României, 3–20.

ȚAU, NICU 1983 Ţau, Stela; Nicu, Mircea, Necropola din secolul al IV-lea e. n. de la Barcea

(jud. Galaţi), IN Materiale şi Cercetări Arheologice XV, 415–428.

ȚAU, NICU 1986 Ţau, Stela; Nicu, Mircea, Săpăturile arheologice din necropola birituală

din secolul al IV-lea e. n. de la Barcea, jud. Galaţi, IN Materiale şi Cercetări

Arheologice XVI, 172–179.

VASILIEV ET AL. 1991 Vasiliev, Valentin; Aldea, Ioan; Ciugudean, Horia, Civilizaţia dacică

timpurie în aria intracarpatică a României. Contribuţii arheologice:

aşezarea fortificată de la Teleac, Cluj-Napoca.

VLASSA 1966 Vlassa, Nicolae, Cultura Criş în Transilvania, Acta Mvsei Napocensis III,

9–48.

VULPE 2001 Vulpe, Alexandru, The Aegean-Anatolian and South-Eastern Europe in the

light of a revision of the Bronze Age chronology, IN Kacsó, Carol (Szerk.),

Der nordkarpatische Raum in der Bronzezeit. Bibliotheca Marmatia 1,

9–21.

ZAHARIA 1963 Zaharia, Eugenia, Das Gräberfeld von Balinteşti-Cioinagi und einige

fragen der Bronzezeit in der Moldau, IN DACIA N. S. VII, 139–176.

PUSKÁS JÓZSEF

78

ZAHARIA 1965 Zaharia, Eugenia, Remarques sur le Hallstatt ancient de Transylvanie.

Fouilles et trouvailles de Mediaş 1958, IN DACIA N.S. IX, 83–104.

Puskás József

Kézdivásárhely – Nyújtód

E-mail: [email protected]

CONTRIBUŢII ARHEOLOGICE LA ISTORIA

COMUNEI COZMENI (CSÍKKOZMÁS, JUDEŢUL HARGHITA)

Rezumat

În timpul supravegherii arheologice, realizate cu ocazia lucrărilor de canalizare, începute în anul

2013 pe teritoriul comunei Cozmeni (Csíkkozmás), s-au descoperit mai multe complexe

arheologice. Pe Strada Nemes au fost dezvelite două gropi (G1, G2) şi sfertul unui cuptor. Pe baza

materialului arheologic, format din ceramică şi un pinten de fier, în stare de conservare proastă, G1

poate fi datat în secolul al 13-lea, iar G2 în veacul al 14-lea. Cuptorul este ulterior gropii a doua, dar

umplerea acesteia, probabil, nu depăşeşte prima jumătate a secolului al 15-lea. Pe Strada Félfalu, a

fost descoperit un cuptor de ars vase şi o groapă menajeră din epoca migraţiei popoarelor,

cultura Sântana de Mureş-Cerneahov (secolele 3–4).

Cu ocazia perieghezei efectuate pe teritoriul satului, am identificat câteva situri noi. În primăvara

anului 2013, lângă DN 11B, pe malul drept al pârâului Nyerges, s-a săpat groapa unui heleşteu şi

fundaţia unei construcţii. Proprietarul a colectat din pământul excavat mai multe fragmente de vase

aparţinând culturii neolitice Starčevo-Criş şi culturii Wietenberg. Materialul neolitic este format

din câteva cioburi nesemnificative, care, probabil, aparţin perioadei a III-a sau a IV-a de dezvoltare.

Materialul din epoca bronzului, pe baza formelor şi a decorului, poate fi incadrat în faza a II-a, cel

mai târziu la începutul fazei a III-a a culturii. Probabil, aşezarea a fost locuită cândva între 1800 şi

1600 î. e. n. Într-un mal abrupt, pe locul numit „Mogyorósrét,” s-au găsit câteva fragmente din

epoca bronzului târziu, cultura Noua. Descoperirile din străzile Gyár, nr. 467, Felszegi, nr.367,

Kicsi, nr.295, şi Félfalu, nr. 283, sunt din epoca primei vârste a fierului (cultura Gáva). Ultimele

două aparţin, probabil, aceleaşi aşezări.

NEW ARCHAEOLOGICAL DATA TO THE

HISTORY OF COZMENI (HARGHITA COUNTY)

Abstract

An archeological survey was made in the village Cozmeni(Csíkkozmás) in 2013 due to sewage-

works. Two pits (G1, G2) and a quarter of a furnace were discovered in the Nemes Street with this

occasion. On the basis of the archaeological material consisting of ceramic fragments and a badly

conserved fragmental spur, G1 can be dated to the 13th

century, while G2 one century later. The

origin of the furnace is later than the G2 pit, but the filling in of the pit probably did not exceed the

first half of the 15th

century. A kiln and a storage pit were excavated in Félfalu Street. Both belong

to the Sântana de Mureş-Cerneahov Culture of the migration period dated to the 1st

and 4th

centuries

AD.

With the occasion of the archaeological survey, we had the opportunity to make surface

researches too, identifying new archaeological sites and confirming the old ones. A pit for a

fishpond and a building foundation pit were dug near the DN 11B Road on the right bank of the


79

Nyerges River. The owner collected an appreciable quantity of ceramic fragments belonging to the

Starčevo-Criş Culture of the Neolithic period and the Wietenberg Culture of the Middle-Bronze Age.

The Neolithic material is composed of indistinctive shreds which probably belonged to the 3rd

or

5th

evolution phase. The Middle-Bronze Age material might have belonged to the 2nd

or most lately

to the beginning of the 3rd

evolution phase based on its typology and ornamentation. The Bronze

Age settlement was probably inhabited sometimes between 1800 and 1600 BC.

A few pot shreds belonging to the Noua Culture of the Late Bronze Age were found in a bank at

the place called “Mogyorósrét”. Four sites can be linked to the first epoch (Gáva Culture) of the

Iron Age: the discoveries from Gyár Street nr. 467, Felszegi Street nr.367, Kicsi Street nr.295 and

Félfalu Street nr. 283. The last two most probably belong to the same settlement.

Régészeti adatok Csíkkozmás történetéhez (Hargita megye)

Documents