A humanisztikus asztrológia eredete AZ EMBERI MEGISMERÉS DIMENZIÓI NINCS ÉGETŐBB VÁGY, mint hogy megértsük a világot. A sorsunkat, melynek időnként játékszerévé válunk, és magunkat, ahogy öntudatlanul is mások sorsává válunk. A világ kaotikus, s az ember aggódva lesi, talál-e valami rendet ebben a káoszban. Szinte mindent megadna azért, hogy az események, a folyamatok irányát, célját kiismerje. Hogy meglássa a törvényszerűségeket, amik a világot működtetik. S bár évezredekig bensőséges kapcsolatban állt azzal a lényeggel, amely a sorsot formálja, ez a kapcsolat a Vízöntő kor beköszöntével egyik pillanatról a másikra látszólag szertefoszlott. Az elme rémülten nyúlt fogódzó után, s jobb híján saját magába kapaszkodott. A tudásba, a logikusba, a kiszámíthatóba, a bizonyíthatóba. EZ VOLT AZ ŐSI REND TUDÁSÁNAK ALKONYA, s a racionalitás és a természettudományok hajnala. Az ember építeni kezdte a technikai civilizáció bábeli tornyát, hívén, hogy az az égig fog érni - vagyis hogy a gazdasági növekedésnek nincsenek határai. A torony eresztékei mára már recsegnek-ropognak, s a szédületes technikai vívmányok árnyékában az ember éppen olyan boldogtalan - ha nem boldogtalanabb - mint valaha volt. Bebizonyosodott: a természettudományok egy fikarcnyival sem tették kiismerhetőbbé azt a fenyegető hatalmat, amelyet végzetnek hívnak. Innen az asztrológia máig töretlen népszerűsége. A hitben, hogy talán mégiscsak van rend a káoszban. Hiszen már a természet látszólag véletlenszerű folyamatai is modellezhetők, ha ismerjük a kezdeti feltételeket. Lehetetlen nem észrevenni a "pillangó effektus" és az asztrológia alapelvei közötti párhuzamot. A HAGYOMÁNYOS ASZTROLÓGIÁT az ókor hagyta ránk, a középkor formálta klasszikus diszciplínává, s a felvilágosodás racionális, lineáris világképe foglalta végső keretbe. Ám a linearitás, vagyis a megjósolhatóság az asztrológia elvilágiasodásával súlyos önellentmondásba keveredett, s ezzel párhuzamosan az asztrológus szerepe is anakronisztikussá vált. Az asztrológusok egykor fejedelmek és egyházfők titkos
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
A humanisztikus asztrológia eredete
AZ EMBERI MEGISMERÉS DIMENZIÓI
NINCS ÉGETŐBB VÁGY, mint hogy megértsük a világot. A sorsunkat, melynek
időnként játékszerévé válunk, és magunkat, ahogy öntudatlanul is mások sorsává
válunk. A világ kaotikus, s az ember aggódva lesi, talál-e valami rendet ebben a
káoszban. Szinte mindent megadna azért, hogy az események, a folyamatok irányát,
célját kiismerje. Hogy meglássa a törvényszerűségeket, amik a világot működtetik. S
bár évezredekig bensőséges kapcsolatban állt azzal a lényeggel, amely a sorsot formálja,
ez a kapcsolat a Vízöntő kor beköszöntével egyik pillanatról a másikra látszólag
szertefoszlott. Az elme rémülten nyúlt fogódzó után, s jobb híján saját magába
kapaszkodott. A tudásba, a logikusba, a kiszámíthatóba, a bizonyíthatóba.
EZ VOLT AZ ŐSI REND TUDÁSÁNAK ALKONYA, s a racionalitás és a
természettudományok hajnala. Az ember építeni kezdte a technikai civilizáció bábeli
tornyát, hívén, hogy az az égig fog érni - vagyis hogy a gazdasági növekedésnek
nincsenek határai. A torony eresztékei mára már recsegnek-ropognak, s a szédületes
technikai vívmányok árnyékában az ember éppen olyan boldogtalan - ha nem
boldogtalanabb - mint valaha volt. Bebizonyosodott: a természettudományok egy
fikarcnyival sem tették kiismerhetőbbé azt a fenyegető hatalmat, amelyet végzetnek
hívnak. Innen az asztrológia máig töretlen népszerűsége. A hitben, hogy talán
mégiscsak van rend a káoszban. Hiszen már a természet látszólag véletlenszerű
folyamatai is modellezhetők, ha ismerjük a kezdeti feltételeket. Lehetetlen nem
észrevenni a "pillangó effektus" és az asztrológia alapelvei közötti párhuzamot.
A HAGYOMÁNYOS ASZTROLÓGIÁT az ókor hagyta ránk, a középkor formálta
klasszikus diszciplínává, s a felvilágosodás racionális, lineáris világképe foglalta végső
keretbe. Ám a linearitás, vagyis a megjósolhatóság az asztrológia elvilágiasodásával
súlyos önellentmondásba keveredett, s ezzel párhuzamosan az asztrológus szerepe is
anakronisztikussá vált. Az asztrológusok egykor fejedelmek és egyházfők titkos
tanácsadójaként népek és országok sorsfordító döntéseinél igyekeztek az Ég és föld
akaratát szinkronba hozni. A XX. században ezzel szemben a házassági, gazdasági és
pályaválasztási tanácsadó szerepében váltak óhatatlanul jó vagy rossz sorsává a
hozzájuk fordulóknak. A végzet tolmácsa helyett végzetté lettek, s jóslataik is vagy
teljesültek, vagy nem. Nyilvánvalóvá lett: nincsenek "felkent" asztrológusok, hanem -
mint bármely más szakma területén - léteznek hivatásukat tehetségesen, intuitívan,
érzékenyen űzők, és léteznek kontárok. Az asztrológia érvényessége így elsősorban
nem irányzat-, hanem asztrológus-függő lett. Ám ez ismét megnehezítette a definíció
kérdését; ha ugyanis e diszciplína ilyen mértékben szubjektív, vajon tudománynak
tekinthető-e egyáltalán? Nem inkább valamely sajátos művészeti ágként definiálható-e,
bár igen különös művészet az, amelyik nem az önkifejezést, hanem a másik ember
"kifejezését" tekinti céljának. A kérdés tehát nyitva állt: mi az asztrológia? Művészet
vagy tudomány? Matematika vagy intuíció?
E PARADOXONT - a maga területén - a XX. század elején egy új tudományág, a
pszichológia oldotta fel. Mivel tárgya, az emberi lélek, par excellence irracionális, a
tudományosság szigorú követelményeiből eleve engednie kellett. S amint rés nyílt a
paradigma falán, nyomban beáramlottak és helyet követeltek maguknak a korábban
száműzött tartalmak: a tudattalan és annak erői, a szimbólumok, a rejtélyes
kölcsönhatások, az archetípusok. Ez az a pont, ahol a XX. század derekára
asztronómiai hátterével már-már a tudományos körökben is szalonképessé
racionalizálódott asztrológia egyik ága - a humanisztikus asztrológia - kivált a fő
sodrásból. Feladta a kényszerből magára vett karteziánus dogmákat, és kiderült:
távolról sem a csillagászat, matematika vagy bolygósugárzások képezik alapját, hanem
az emberi lélek dimenziói. Mint diszciplína sem az égi mechanika, hanem a lélektan
határtudományainak körébe tagolódik. Ez ugyan a linearitás - tehát a jóslási praxis -
feladását jelentette, de a feladat, amit cserébe kapott - az itt és mostban megnyilatkozó
problémák kezelése - sokszorosan kárpótolta a veszteségért. Így nem meglepő, hogy
természetes szövetségesére talált a korszerű lélektani irányzatokban. S a szövetség
mindkét részről megerősítést nyert: a pszichológia is felfedezte az asztrológia addig
rejtőző értékeit. Nem véletlen, hogy a lélektan szemléletformáló óriása, C. G. Jung is
gyakran fordult az "égi órához", s a humanisztikus asztrológia egyik legközérthetőbb
eszmefuttatását is gyakorló pszichiáter írta - Thorwald Dethlefsen, a Sors mint esély
című művében. "A XXI. század tudománya a lélektan", állítja, s valóban: a
természettudományok alapját képező kvantumfizika már réges-rég eltűntette az
objektum és szubjektum közötti határvonalat, s azóta az okság és a linearitás alternatív
fogalmakká váltak. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a tudat, hanem a lélek dimenziói
is megfelelnek az Univerzum dimenzióinak: az emberi lélek Univerzum-szerű, s az
Univerzum lélek-szerű. S az emberi psziché, mely a Nap és a bolygók rejtélyes
egymásra hatásának kereszttüzében alakult, fejlődött évmilliókon át, legbelül
megtartotta intim kapcsolatát a Naprendszerrel. E tudás vált kiinduló pontjává annak a
holisztikus szemléletnek, melynek alapkövét a humanisztikus asztrológia képezi.
A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGIA rendszere az idők során integrálta a
jungiánus, a fenomenológiai, a transzperszonális és a tranzakció-analitikus pszichológia
valamint a humán-energetika iskoláinak elemeit. Fejlődése nem egy központi
doktrínán alapul, hanem - Vízöntő módon - egymástól független, kreatív kiscsoportok
munkájára épül. A humanisztikus szemlélet az asztrológiát nyelvnek tekinti, vagyis
értelmezhető jelek jelentéssel bíró halmazának. Mivel e jelek olvasása, "fejtése" mindig
is koroktól, kultúráktól, irányzatoktól függött, ezért az értelmezés szempontjait és
technikáit kizárólag rendszerbe illeszthetőségük és alkalmazhatóságuk alapján ítéli
meg. Ezért sem nem meglepő, sem ellentmondást nem hordozó az a tény, hogy a világ
különböző tájain publikáló humanisztikus szerzők gyakran egymástól eltérő
"olvasatban" alkalmazzák az asztrológia nyelvezetét. E szobában a hazai
Humanisztikus Iskola integratív munkamódszerét kívánjuk bemutatni, legelőször is
azokat a szemléletbeli sajátosságokat ismertetve, melyek az Olvasóval folytatott
párbeszéd, a közös nyelv kialakításához nélkülözhetetlenek.
Miben más?
HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGIA A
GYAKORLATBAN
Elemek, jegyek, planéták
AZ ELEMI MINŐSÉGEKET a humanisztikus asztrológia (a továbbiakban: H. A.) a
humánenergetika szemszögéből vizsgálja. A TŰZ elemet komplex, univerzális
létenergiának, a FÖLD minőséget a testbe, anyagba strukturált, akkumulált erőnek, a
LEVEGŐ minőséget a mozgás, a kapcsolat és a kommunikáció közegének, a VÍZ elemet
pedig az érzések, a lélek és a tudattalan kategóriáinak tekinti.
A MEGNYILVÁNULÁSI MÓDOKAT az Én és az általa használt, vele dinamikus
kapcsolatban álló energia viszonyaként értelmezi. A KARDINÁLIS megnyilvánulás
során az elemi energia elsődleges, az Én csak rajta keresztül, általa képes
megnyilvánulni. A FIX működés során az Én az energiáit a centrumában rögzíti, uralja,
és saját (nem feltétlenül önző) céljaira használja. A LABILIS mód jellegzetessége, hogy
az elemi energiát az Én eltávolítja centrumától, deperszonalizálja, s ezáltal az energia
immanens célját hagyja érvényre jutni.
A JEGYEK vonatkozásában — melyek évezredes gyakorlati próbát kiállt kategóriák - a
humanisztikus szemlélet kevéssé tér el a hagyományos leírásoktól. Árnyalatnyi
hangsúly- és szemléletkülönbségei a későbbi példaesetek tárgyalásakor egyértelműen
körvonalazódni fognak.
A PLANÉTÁK "rezonanciapontokként" ill. "erőforrásokként" szerepelnek
humanisztikus leírásban, amely így jellemzi őket: "A tíz planéta — amely a tíz fő
archetípus megfelelője — az emberi lélek számára kétirányú konnektorként működik:
ezeken keresztül kapcsolódik az univerzumhoz és annak belső törvényeihez, valamint
az univerzum energiája is ezeken keresztül ömlik a pszichébe, hogy az ember
karakterében, viselkedésében, döntéseiben és sorsában megnyilvánuljon." Az ún.
transzcendens bolygók (Uránusz, Neptunusz, Plútó) nem képeznek külön kategóriát a
planéták rendszerében, s analógiáik többsége is személyes vonatkozású (Uránusz: az
Én igazságának és belső törvényének ereje, az individualizálódás útja; Neptunusz: az
egység, az egybeoldódás vágya, a feltétel nélküli szeretet; Plútó: a bármi áron való
átalakulás késztetése, a transzformáció, az újrakezdés és az újjászületés ereje). E
planéták a velük analóg három zodiákus jegy kizárólagos uralkodói: az Uránusz a
Vízöntőnek, a Neptunusz a Halaknak, s a Plútó a Skorpiónak.
Házak, fényszögek, méltóságok, prognosztika
A HÁZAK életterületek, melyek az Én megélésének tizenkét aspektusát képviselik.
Napjaink — az ókorhoz és középkorhoz képest — szinte áttekinthetetlenül összetett
életminősége, a személyes lehetőségek széles spektruma, a hagyományos családi és
közösségi struktúrák szétbomlása és átalakulása, valamint az ezrével kínálkozó (s az
asztrológus számára többségében ismeretlen) szakmák tömege az énmegnyilvánulás
területeinek tradicionális kereteit szétfeszíti, s értelmezésének kitágítását sürgeti. A
humanisztikus megközelítés a házak jegy-összefüggéseinek analógiáiból kísérli meg a
kategorizálatlan életterületek azonosítását. Ennek — a világgal és az emberi tudattal
párhuzamosan bővülő és gazdagodó listának — kulcsszavaiként a H. A. az alábbiakat
jelöli meg:
1. HÁZ: a jungi perszóna, vagyis „az az alkalmazkodási rendszer vagy stílus, amelyet a
világgal való kapcsolattartásban működtetünk”.
2. HÁZ: az Én létezésének alapja, háttere, "fizetőeszköze". (ennek értelmében az ember
tehetsége, képességei és konkrét gazdagsága is).
3. HÁZ: az Én környezete, az ezzel való kommunikáció és kapcsolat. Kötődés a
konszenzus-valóság szintjeihez (ezt a témakört a későbbiekben nagyobb terjedelemben
is tárgyaljuk).
4. HÁZ: a családi karmikus mintázat, annak korai megnyilatkozása (gyermekkori
traumák), közege (otthon, család), kezelési módja, valamint a személyes tudattalan.
5. HÁZ: az Én önmagának való örömszerzésének, energianyerő aktivitásainak jelzője,
az alkotókészség, és a gyermek, mint kreatív énkiterjesztés területe.
6. HÁZ: ide tartozik a mindennapos kényszerű vagy kötelező rutin (munka), a
periodikusan ismétlődő tevékenységek megélése, és az Én viszonya ezekhez.
7. HÁZ: azokat az energiakaraktereket mutatja, amelyeket az Én elsődlegesen egy
másik személyre irányítva, annak közvetítésével vagy visszatükrözése által képes
megélni (projekció).
8. HÁZ: a transzformáció területe. Azok a súlyosan problémás ügyek halmozódnak fel
itt, amelyek teljes átalakulása, ("halála"), ellentétükbe fordulása hozhat végleges
megoldást, gyógyulást.
9. HÁZ: az értékszintézis, a konkrét vagy jelképes távolság (külföld, távoli kultúrák) és
az elérhetetlenség jelzője.
10. HÁZ: azt a képet tárja elénk, amelyet az Én a társadalom felé mutatni kíván, amit
magából épít (hivatás, karrier).
11. HÁZ: a függés és függetlenedés háza. Azokat a területeket (személyeket) jelöli,
amelyektől (akiktől) az ember függő helyzetbe kerül, s függetlenedni akar. Jelölhet e
motivációtól vezérelt társadalmi, politikai aktivitást is.
12. HÁZ: az élethosszig tartó nehézségek, terhek, korlátozások (a nyilvánosság elől
elzárt, gyakran még az Én előtt is rejtett ügyek) területe. Ez az elkerülhetetlen feladat,
az életlecke, a karmikus adósság törlesztésének háza.
A H. A. 12 FÉNYSZÖGGEL DOLGOZIK. Mivel ezek az erőpontok közötti
energiakapcsolatok, megfeleltethetők a négy elemi energiának. A tizenkettőből négy-
négy tekinthető levegő- és föld-karakterű, három tűz-karakterű, valamint egy víz-
karakterű szögkapcsolatnak.
A VÍZ jelleget, vagyis az egybemosódást, a 0°-os fényszög jelenti (Halak), így az az
egységhez, vagyis az 1-es számhoz is kapcsolódik, amely osztóként 360°-ot, vagyis
ismét 0°-ot ad.
A TŰZ karakter ezért a következő tüzes jegy (Oroszlán) analóg számához, az 5-ös
osztóhoz tartozik.
A FÖLD energia osztószáma a 2 (Bika), míg a levegőé a 3 (Ikrek). A VÍZ fényszöge, az
együttállás a részvevő erőpontok jelentésének összeolvadását, a FÖLD fényszögei
voltak valamennyien. A Gáboriánok, az anyai ősök lelkileg csak annyira bírták az
egyensúlyt (Ikrek Hold), mint anyagiakban az apai elődök. Édesanyja az egykori
érmindszenti református pap korán elárvult lánya volt (nagy lelki terhek: 12. ház).
„Anyám poétikus lelkű (Ikrek), gyöngéd asszony, mártírja (12. ház) az
apámnak. Az anyám szívét örököltem, s ha sorsomat átkozom, az anyámat
átkozom meg: az ő szíve az én szívem.” (A Hold 1. ház ura.)
A HOLD születési uralkodó is egyben, és ez jelzi az anyával való mély együttérzést
és azonosságtudatot. Kicsiny termete volt ( Ikrek ), s az élettől megtört szeme .
Mindent látó tekintetével mindig a gyermekeit féltette. Az anyával való hasonlóság
(Hold 1. ház ura) fia külső vonásaiban is tükröződött. Szépségét Ady örökölte. Az
övé lett a kreolos arcszín, a nagy dióbarna szem, a dióbarna haj, az arc nemes
szépsége. „Arcán állandó bánatos mosoly ült, amiben benső , nagy szomorúságok
tükröződtek” (12. ház). Mintha kedvenc „ bús” jelzőjét édesanyja ihlette volna.
Aggódó, gyönge idegzetű (Ikrek) ember volt, ki „ a maga nagy, passzív lelkével úgy
akarhatott mindig valamit, hogy közben nem akarást kellett tettetnie.” (Hold
kvadrátban a Halakban álló Marssal.) Ady gyermekkorában az édesanyja súlyos
idegbetegségen esett át, és rövid időre szanatóriumba került (12. ház) a család nagy
rémületére. Mindezek ellenére elfogadást, jóságot és rajongást árasztott fiai felé.
„Hát nekem Érmindszent legeslegelőször az édesanyámat jelenti, aki sóhajtani
sem mer, ha netalán alszom és álmodom ….”
MEGNYUGTATÓ biztonságot jelent (Hold a 2. ház ura is) gyermekkorában az
önfeláldozó, nehéz sorsú édesanya (12. ház) gondoskodása. „A családi élet veszta
lángját ő élesztgette”, írja a kortárs Bölöni György.
„Míg az apa kurta nemesi vággyal szabja ki a fiúk karrierjét, az anya a fiúk
iskoláztatója, és ő rakosgatja össze gonddal és ravaszkodásokkal a tandíjakat
és a kosztadóknak a filléreket. Megesett, hogy még híres ember korában is
édesanyja segítette ki pézzavarából Bandit.”
Áldott kezeddel símogatsz meg , Anyám, Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rámborulsz S áldott kezeddel símogatsz meg. (Itthon) Anyám hangjában szomorúság, Apám hangjában vad feledés, Jaj, be kicsiny az élet Be kevés, be kevés. Hiszen ők cselekvék, hogy élek, Hogy sokat és nagyon akarok, Hallgatnak s én rettegve Érzem, hogy ki vagyok. Be csoda, hogy vagyok és élek, Hogy nem unom meg s újra merek, Verset írok és holnap, Már holnap megyek.
Feleségkép , férj és apaszerep
AZ EMBER párválasztása és a házasságban betöltött szerepe elsődlegesen a Nap- és
Hold-archetípus, vagyis az anya- és apaimágó hatása alatt áll. A férfi barátnőjében,
szeretőjében a Vénusz princípiumát éli. A Hold princípiumot számára a saját anyja
képviseli, egészen addig, amíg házasságot nem köt.
Ady Endrét nagy szerelemvágya és korláttalan életmohósága kora
gyermekkorától kísérti. Egész életét meghatározó motívum az igen korán ébredt
szexualitás, a kis lánypajtásokban is nőt kereső nemi érdeklődés. Ennek okát a
korán férjhez kényszerített, szerelem nélkül, boldogtalanul, fiatalon meghalt anyai
nagyanya , Kabay Rozália megváltatlan életében keresi. Eszterkúti Éva című
novellájában olvashatjuk, hogyan égett lelkébe az ellentétes sorskönyvű üzenet.
„Lám, Eszterkúti Éva utálta a csókot, meg is halt öröm nélkül, s a mi házunk is
vajon nem éppen e miatt olyan zord és szomorú. Nyolcéves koromban
építettem talán meg legtökéletesebb filozófiáját a csóknak, mert még akkor
nem koldultam tőle. Szándék és olcsó tudat nélkül éreztem, hogy a mi
famíliánk sorsát nagy csók-adósságok nyomják, és ez alatt sokan fogunk még
amelyben az érzéki szenvedélyt majd mindvégig az önmarcangolás, az egymást
marcangolás kínjai kísérték. Egymásra találásuk sorsszerű, de kilencéves
kapcsolatuk nem hozta meg az otthon nyugalmát. Rendhagyó volt, miként a maga
korában Ady egész élete (Nap kvadrát Uránusz). Annak ellenére hogy nem vette
feleségül, Léda személyisége analógiás szinten megfelelt Ady 12. házban álló Ikrek
Holdjának, mely egyszerre jelezte e női princípium kettős természetét és terhelő
működését
”Léda egyéniségének és idegalkatának kettőségére jellemző, hogy együtt volt és
egymást váltogatta a mindent vállaló odaadás és a szeszélyes önzés,
ragaszkodó hűség és taszító fölényeskedés, segítő asszonyi jóság és kínzó
kegyetlenség , elnéző türelem és kiszámíthatatlan hisztéria, beteges, hiú
érzékenység.”
Kovalovszky Miklós
VONZÁS ÉS TASZÍTÁS váltakozó árama szikrázott közöttük, és a boldog
feloldódást minduntalan megfagyasztotta a váratlan összecsapás fenyegető
lehetősége (Hold kvadrátban a Mars-Szaturnusz együttállással).
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak a héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás húsába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.
KAPCSOLATUK többszörösen kétarcú (Ikrek). Léda férjes asszony, külföldön élt,
ezért kettős életre kényszerült Ady .
„Nagyváradról egyenesen Párizsba vitt a sorsom, s majdnem kilenc évig éltem
éveimet megosztva a pesti redakcióm és a külföldi kóborlás között.”
A TALÁLKOZÁSOK közötti szünetekben leveletek (Ikrek), Ady párizsi
tartózkodásának idején az asszony megosztotta magát férje és szerelme között. Bár
felmerült a válás és az esetleges házasságkötés gondolata, valójában egyikük sem
mert változtatni. Ady nem tudott és nem is akart – még Léda kedvéért sem -
lemondani megszokott életformájáról és szabadságigényéről (Nap a Nyilasban, 3.
házúrként kvadrát fényszög-kapcsolatban a 9. házúr Uránusszal).
LÉDÁT anyagi függőség láncolta férjéhez. Így megvalósult a Hold bezárt 12. házbeli
szerepe, s így marad Adynak a művész-magány. Nem történhetett meg a boldog
megérkezés. Léda mégis lelki és anyagi támasza ( Hold 2. házúr), inspiráló múzsája,
rejtelmes, kiismerhetetlen, titokzatos asszonya volt (12. ház). Találkozásuk
fordulópontot jelentett Ady írói, költői munkásságában. Párizs és Léda, e kettős
szerelem felfokozott intenzitása termékeny, ihletett éveket hozott számára, pályája
csúcsán érezte magát. Édesanyja, ki házasembernek szerette volna látni fiát,
könnyes ráhatással, érzelmi terrorral, sőt kitagadással fenyegetőzve (Hold 12. ház)
próbálta meg elriasztani fiát Lédától és önpusztító életétől.
MÁR a Léda-szerelem idején is megjelenik verseiben a zsenge, karcsú, érintetlen fiatal
lány (Ikrek) utáni vágyódás. Olyan nőt keresett, aki kedves, engedékeny, hajlítható.
Sok kis kaland után beadja derekát, s annak kezdeményezésére, sürgető leveleinek
(Ikrek) hívására, megismerkedik Boncza Bertával, a csucsai földbirtokos vagyonos
lányával (Hold 2. házúr). Választottja nehéz életsorsa emlékeztet Ady édesanyjának
fájdalmas gyermekkori gyászára. Boncza Miklósnét néhány nappal azután, hogy
megszülte lányát, gyermekágyi láz vitte el. Az apa viszont az újszülöttet tartotta
felesége gyilkosának, állítólag meg se nézte, lelencházba akarta adni. Az anyátlan, sőt
majdnem apátlan árvát nagyanyja nevelte, majd egy lánynevelő intézetbe küldték
bennlakó növendéknek (Hold a 12. ház ura). Az irodalom és a művészet iránt érdeklődő,
művelt (Ikrek) fiatal lányt Ady a lelki rokonának érezte (Hold 1. házúr). Ugyanarról a
tőről fakadt, ugyanannak a kisúri világnak renitens hajlamait találta meg benne,
amelyhez őt is eltéphetetlen szálak fűzték. 1915. március 27-én megházasodott, és
megteremtette első, igazi otthonát.
Hajnalodik s végre: az én hajómon. Az igazin szállok virág-fedetten Nem ismerek a vén, elszánt kalózra, Hurráh, vágyak pompás legénye lettem S boldog hajóm fátyollal lobogózva Olyan, mint kék fátylas ég-darab. S tűz szememen bekacag a Nap: Sohse látott csodábbat e hajónál, Sohse látott hajót még hajnalibbat.
* * *
A KÖVETKEZŐKBEN a radix házainak tematikus vizsgálatával folytatom Ady
Endre horoszkópjának kifejtését, és megkísérlem a planéták eddig részletesen nem
vizsgált fényszögeinek elemzésével tovább árnyalni, mélyíteni Ady gazdag élete
mozgatórugóinak feltárását.
Trombitás Katalin
JEGYEK ÉS JÁTSZMÁK
A FELNŐTT SZEMÉLYISÉGBEN változatlan formában élő, működő gyermeki és szülői Ént, azok egymástól független késztetéseit, utasításait és gyakran végzetes parancsait Eric Berne, a tranzakció-analízis atyja írta le először. Könyvei, az Emberi játszmák és a Sorskönyv pillanatok alatt bestsellerek lettek, s látásmódja szinte észrevétlenül vált mindennapjaink részévé.
ANALITIKUS, az autonóm személyiség elérését célzó módszere szoros rokonságot mutat az asztrológia legdinamikusabban fejlődő ága, az ún. humanisztikus asztrológia szemléletével. Ennek célja, hogy egyes pszichológia iskolák világképét az eredményesebb tanácsadás és terápia érdekében gyakorlatába beépítse. Sorozatunkban a tranzakció-analízis és az asztrológia megközelítését ötvözve fogjuk bemutatni a zodiákus jegykarakterek problémás vetületét, ritkábban körülírt árnyékos
oldalát, remélve, hogy ezzel az ön- és emberismeret eddig be nem járt ösvényeire kalauzolhatjuk az Olvasót. (A berni hagyományt követve némi karikaturisztikus egyszerűsítéssel tesszük ezt: nemcsak a helyszűke miatt, hanem azért is, hogy a jegy önmagunkban és másokban rejtetten működő szélsőségeit könnyebben rajtakaphassuk. Tehát ha a továbbiakban "Halakat" írunk, ez alatt a problémás, negatív Halakat értjük.)
A LÉLEK egyik fő mozgató rugója a struktúra iránti vágy, a struktúraéhség. Az ember szeretné megismerni és átlátni a világot, a világban zajló folyamatokat és nem utolsó sorban saját magát: ez az alapja minden tudományos és filozófiai törekvésnek. A struktúraéhség úgy hároméves korban ébred, amikor a gyermek először szedi apró darabokra a felhúzható bohócot, hogy megnézze, "mi is mozgatja odabent". Ennek a buzgalomnak egyenes folytatása a pszichiáterek, tranzakció-analitikusok és asztrológusok munkássága, amely mindössze annyiban különbözik e korai tevékenységtől, hogy ezért jó esetben nem sarokba állítás, hanem elismerés jár, valamint az, hogy a bohóc szétszedése lényegesen kézzelfoghatóbb eredménnyel zárul, mint az emberi psziché feltérképezésére irányuló kísérletek.
STRUKTÚRA alatt nemcsak a bennrejlő szerkezetet értjük, hanem az időbeli szervezettséget is. Mind az asztrológia, mind a tranzakció-analízis számol egyfajta előre meghatározható folyamattal, amit sors-mintázatnak nevez. E. Berne így fogalmazta meg a sorskönyv-analízis munkahipotézisét: "Minden ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni és hogyan fog meghalni, és ezt a tervet nevezzük sorskönyvnek... Az élet komédiája vagy tragédiája az, hogy az egészet egy olyan óvodás lurkó tervezi meg, akinek még szinte fogalma sincs a világról, akinek feje hemzseg a szülők által betáplált zagyvaságoktól. Éppen ez a kis csodagyermek dönti el, mi lesz a sorsa a királynak és a parasztnak, a királynőnek és az utcalánynak." Az asztrológia csupán annyit tesz hozzá mindehhez: egyáltalán nem véletlen, ki melyik szülői utasítást és gyermekkori tündérmesét érzi lelkéhez közelállónak, hogy azután abból a saját élet-forgatókönyvét megálmodja. A választást a - későbbi személyiség vázát képező - archaikus struktúra, más néven születési képlet (horoszkóp) befolyásolja.
KÉTFAJTA SORSKÖNYV ismeretes: nyertes és vesztes típusú. Az ember naivul azt hinné, saját elhatározásából senki nem ír magának vesztes forgatókönyvet - ám ez koránt sincs így. A psziché struktúraigényének ugyanis alapvetően közömbös, mi a történet vége, csupán az a fontos, hogy jól megragadható katarzisban csúcsosodjon ki - s ugyan mi lehet katartikusabb egy tragikus befejezésnél?
Előadás
NŐI SZEREP A VÍZÖNTŐ-KORBAN
MINDENEK ELŐTT szeretném a fenti címmel kapcsolatos esetleges illúziókat
eloszlatni. „Női szerep a Vízöntő-korban”… az ember joggal úgy gondolja, hogy ha
egy archaikus leképezési rendszer képviseletében szól valaki, arról ad útmutatást,
hogyan, milyen elvek és ősi megfelelések alapján kell vagy kellene a mai kor kihívásai
közt élő nőnek élete hajóját kormányozni, hogy az biztonsággal révbe érjen. Én
azonban nem ígérhetem, hogy hajózási térképet rajzolok. Pedig a hagyományos női
szerep – és ezt egyre szélesebb fórumon kénytelenek vagyunk beismerni – komoly
válságban van.
ÉS AMIKOR egy változási folyamatnak nem látjuk a végét – előbb-utóbb tanácsadó
szakemberhez, így gyakran asztrológushoz fordulunk. A megkeresések közel
fele/kétharmada közvetlenül vagy közvetetten valóban ezt a problémakört járja
körül. Ezért érdemes alaposabban is körüljárni a témát – s nemcsak a problémát,
hanem azt is, hogy az arra adott válaszok vajon működőképesek-e vagy sem.
A VÍZÖNTŐ-KOR fogalmát, azt hiszem - nem kell külön megmagyarázni. Azt már
annál inkább – mert ez a szakmai körökben is vita tárgya - , hogy a 2160 éves
világhónapok közül a Halak korszak már bealkonyult, s beköszöntött a Vízöntő kor
hajnala. Ha megpróbálnánk mind az Uránusz bolygónak (amelyet 1781-ben fedeztek
fel), mind pedig a Vízöntő karaktertípusnak csupán három szóba sűríteni a lényegi
üzenetét, az így hangozna: SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG. Az
Uránusz felfedezését mindössze 5 évvel előzte meg az amerikai Függetlenségi
Nyilatkozat elfogadása, s 8 évre követte a francia forradalom kirobbanása.
A VILÁGHÓNAPOK váltakozását leginkább a szellemtörténeti folyamatok
követésével azonosíthatjuk (ide értve a történelmet valamint a vallás-, kultúra- és
tudománytörténetet). Ezzel évtizedes pontossággal határozhatók meg a
korszakváltások, míg a csillagászati módszerek több százéves bizonytalanságot is
eredményeznek.
A BEKÖSZÖNTÖTT Vízöntő-kort tehát olyan információ- vagy energetikai
mintázatként is meghatározhatjuk, amely az emberiség kollektív tudattalanjában 23
ezer éves álmából éppen most ébredezik. Ahhoz, hogy lelkünkben helyet tudjunk
neki készíteni, elengedhetetlenül fontos, hogy karakterét, szándékát, működésének
irányait megértsük. Ehhez királyi út az asztrológia analógiás szemlélete. A Vízöntő
energiát az emberi pszichébe az Uránusz csatolja be. Ehhez planétához az
asztrológiai gondolkodás – többek között – az alábbi megfeleltetéseket sorolja:
különcség, furcsaság, extremitás, sajátos megoldások, másság, egyediség,
függetlenedés, a hagyományos rendszerekből való kilépés, a járatlan utak, új
rendszerek és individualizálódás.
A HAGYOMÁNYOS női szerep alapjait a Vízöntő-korban elsőként az egyenlőség
eszméje rendítette meg. A nőmozgalmak, az “egyenlő jogokat a nőknek” jelszava.
Egyébként ez – nyilvánvaló módon - minden demokratizálódási folyamat
elengedhetetlen velejárója is. Az „egyenlőség” ebben az esetben azt jelenti: egyenlőnek
lenni a férfival, aki az asztrológia nyelvén az apa-férj-animusz archetípushoz, a Naphoz
köthető.
A LÉLEK, amelyik mindig archaikus mintákat követ, hajlamos az elnyomott, a háttérbe
szorított tartalmakat projektálni. Így alakulnak ki azok a kölcsönös, egymást kiegészítő
mintázatok, amelyek a család, mint pszichoszociális alapegység stabilitását szolgálják.
A születési horoszkópjában álló Nap energiamintázatát például egy kislány először az
apjára, később pedig a férjére vetíti ki. Egy Oroszlán Napú leány tehát ilyen-vagy
olyanformán az apját érzékeli Oroszlánnak, később a férjét, (és ez független ezek Nap-
jegyétől), de ugyanezt a énállapotot önmagában elnyomja. Legalábbis így volt ez
néhány ezer évig, ami éppen elég idő arra, hogy alapos lenyomatot hagyjon mind a
kultúrában, mind pedig a saját lelkünk alapjaiban.
EZ TERMÉSZETES MÓDON összekapcsolódott és kiegészült a férfi lelkében
visszaszorított ill. a női szereplőkre kivetített Holddal. A nő elfojtotta, nem élte önálló
akaratát, nem döntött és nem határozta meg önmaga és családi környezete jövőjét –
vagyis nem élte belső tartalomként a horoszkópjában álló Napját. A férfi ezzel szemben
érzékeny, ösztönös, intuitív lényét, az irracionálist, a sejtelmektől, megérzésektől és
álmoktól vezérelt énjét szorította háttérbe a nevelés és a társadalmi elvárások alapján,
vagyis nem azonosult a horoszkópjában jelölt Hold energiamintázatával. Igaz, ezt a
mondatot jelen időben is mondhatnám. A férfiszerep ugyanis az idők során nem sokat
változott. Mindössze annyi történt, hogy a női szerep radikális megváltozásával mi
férfiak is kényszerűen változtunk, de ez inkább az elbizonytalanodás vagy a
tájékozódási zavar következménye. Ezzel szemben a nők ma igen ritkán vagy csak
idézőjelben használják az “uram” vagy az “apám-uram” kifejezést. Száz évvel ezelőtt
ez még nem volt így. Mi történt hát ez idő alatt az emberi lélekben?
ÚGY TŰNIK, a Vízöntő energia felébresztette a női pszichében a Halak érában
elnyomott, háttérbe szorított én-energiákat. Halak-analóg ugyanis a 12. ház, vagyis a
lemondás, az én-feladás, a tehertételek elviselésének fogalomköre, s ez – tudjuk - az
európai kultúrkör keresztényi szemléletét is alapvetően jellemezte.
A VÍZÖNTŐ-KORBAN tehát felszabadult a Nap, az Én, s ez a férfiakban a racionális
gondolkodás előtérbe kerülését, a “hiszem mert képtelenség” Halak-elvének elvetését
eredményezte. Eljött a tudományosság hajnala, amely megteremtette az alapjait
számtalan Vízöntő-analóg fogalom megvalósulásának. A találmányoknak, újításoknak,
a műszaki fejlődésnek, az ipari, technikai és informatikai forradalomnak. A férfi
lélekben Vízöntő-hatásra tehát nem a háttérbe szorított Hold-princípium szabadult fel,
hanem csupán a Nap-princípium elnyomott, addig tiltott oldala.
VAJON MI történt a férfiak Hold-archetípusával? Lehetséges-e, hogy azt meg sem
érintette a változás szele? Ha alaposabban utána nézünk, azt látjuk: megérinteni ugyan
megérintette, de tartós változást nem okozott. Goethe Wertherjének nyomán (ami 1774-
ben jelent meg), vagyis a romantika idejében, a férfiak Hold-énjének felszabadítása az
érző, szenvedő s egy kultúr-korszakot végigzokogó férfitípus divatjában ki is merült.
Könnyen belátható ugyanis, hogy nem lehet ipari forradalmat csinálni olyan férfiakkal,
akik folyvást könnyes zsebkendőjüket gyűrögetik…
A HOLD-PRINCÍPIUM a férfilélekben tehát újra elfojtás alá került, és mindmáig
Csipkerózsika álmát alussza. S amit az ember a lélekben elfojt, annak ijesztő torzképe a
környezetben, a világban bukkan fel újra. A férfiban elnyomott női archetípus mint
Árnyék lép a színpadra: a túlnépesedés (Hold), a földi bio- és ökoszféra sérülékenysége
(Hold), a kultúrák, a tradíciók, a múlt emlékeinek (Hold) pusztulása és pusztítása a
Hold-árnyékszemélyiség megnyilvánulása. A férfi tehát nem változott, változott
helyette a környezet, amit saját Árnyékának megfelelően alakított. Annál nagyobb
átalakulás történt azonban a női lélekben, amelyben mind a jin (vagyis: a Hold) oldal,
mind pedig a jang (vagyis: a Nap) oldal megélésre került.
A VÁLTOZÁS kezdetén két út állt a Vízöntő-kori női minta előtt. Az egyik útjelző
táblán a Vízöntő kihívására való spontán válasz állt: légy egyenlő és testvéri – vagyis
légy férfi. Tedd azt, amit egy férfi tehet: öltözz olyan ruhába, vedd át a gesztusait, a
szóhasználatát, a szokásait, szüntesd meg a férfi-kiváltságokat úgy, hogy azok a te
kiváltságaiddá is váljanak. S legyenek az ambícióid férfi-ambíciók: pénzkereset, karrier,
vezető pozíció.
A MÁSIK útjelző táblán az Uránusz üzenete állt - a sajátos megoldások, a másság, az
egyediség, a függetlenedés, a hagyományos rendszerekből való kilépés, a járatlan utak
és az individualizálódás ígéretével. Ez az út azonban járatlan volt és járatlan mind a mai
napig, ugyanis az emberi psziché alapvető igénye a mintázatkövetés. Vagyis a szülői és
környezeti sablonok átvétele. Ahol pedig nincsen minta (vagyis járatlan az út), ott a
lélek ösztönösen megtorpan és nem megy tovább.
MARADT tehát az előbbi út, vagyis a férfi-minta követése, ami azonban több
szempontból is válságos helyzetet idézett elő. Gyereket változatlanul csak nők szülnek,
s a személyiségfejlődés korai szakaszában mindenkinek elemi szükséglete az, hogy
anyai energiákat maradéktalanul megtapasztalja. Ez mindenképpen a hagyományos
női szerep elfogadását kívánná az anyától, ám a Uránusz energiái nagyon sok esetben
már ilyenkor, vagyis igen korai szakaszban is képesek szétrobbantani a tradicionális
családmodellt.
AZ URÁNUSZ először annak a kérdését veti fel: ki vagyok én? Mi dolgom a világban?
Mi az a szerep, küldetés, ami egyénileg rám szabott, aminek végrehajtására egyedül én
vagyok hivatott? Ez nem más, mint az életközepi válság tünete, amely hagyományosan
az égi Uránusz bolygónak a születéskori helyzetével való szembenállásakor következik
be, vagyis kb. a 42-edik életév táján. Ez a férfiakra többé-kevésbé igaz is, ám a nők,
akikben az aktív Vízöntő-energia egyértelműbben manifesztálódik, gyakran már a
húszas éveikben szembesülnek az előbb említett uránuszi kérdésekkel (és gyakran
éppen a hagyományos női szerepnek való megfelelés jelenti azt a gyújtózsinórt, ami a
folyamatot elindítja. Innen ered pl. a gyes-szindrómaként ismert jelenség). S mivel egy
planéta által képviselt energiák analógiás láncot alkotnak, vagyis fellépésük a lélek
színpadán gyakran egyidejű vagy egymást követő, az „útkeresés” motívuma a
leggyakrabban a függetlenedés mindent elsöprő igényével társul. Ma már szinte
szétválaszthatatlanná vált a két kijelentés: “keresem magam”, azzal a bejelentéssel:
“elhagylak” (vagy: “egyedül akarok élni”). Pedig ezek nem szükségszerűen
egybeötvöződő fogalmak. S ezzel az analógiás “árukapcsolással” be is teljesedik a
Vízöntő-kori magánéleti válság, s igazából nem tudni, ha ezek az energiák már a
felszínre kerültek, mi okoz nagyobb válságot: az, ha aki menni akar: megy – vagy az, ha
marad…
MINÉL NYUGATIBB az érintett kultúra, s minél fiatalabb az érintett generáció, annál
szembeötlőbb a női szerep általános válsága. Ez az egyedi életekbe teljesen sajátos
módon tör be, gyakran váratlanul, előzmények nélkül, mint a villámcsapás, amely
szintén Uránusz-analóg. S mit tehet az, akinek, mint egy tornádó, feldúlta az életét e
Vízöntő-kori energia? Tanácsért, segítségért folyamodik, például elmegy egy
asztrológushoz.
AMI AZONBAN egy archaikus leképezési rendszer behozhatatlan előnye más
vizsgálati módszerekkel szemben – az egyben sajnálatos hátránya is. Achilles-sarka
ugyanis, hogy archaikus. Örök és változatlan mintázatokkal dolgozik – vagyis
múlékony földi eseményeket vet egybe az Univerzum felismert, időtlen mintázataival.
A Vízöntő-kor analógiái azonban (ismét idézem): a járatlan út, az új rendszer, az
egyedi, még nem használt megoldás. Ennek alapján már akár paradoxnak is tűnhet a
Vízöntő-kori archaikus szemléletű tanácsadás ténye….… Ugye, úgy hangzik, mint a
fából vaskarika.
EGY MÁSIK korszakváltás hajnalán egy názáreti férfi ezt mondta ugyenerre: “Új
bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, s a bor kiömlik és a
tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad”. Be
kell látni, hogy mi magunk, asztrológusok sem ismertük fel, hogy folyvást régi bort
töltögetünk új tömlőbe. Igaz, fel lehetett volna figyelni arra, hogy bár számtalan
jobbnál-jobb ötletet adunk mások életének, problémáinak megoldására, ezek bizony
inkább szép tanítások mint használható megoldások.
AZ EMBERI PSZICHÉ ugyanis szinte sóvárog az előre meghatározott mintázatra –
mondhatnánk ezeket előre lefektetett síneknek is. S nem elég számára a sínek hálózata,
ezek mellé lépten-nyomon pirosra állított szemaforokra, vagyis tilalmakra is szüksége
van. Az adott mintázatot és tilalmakat a szülők fektetik a nyiladozó értelmű kisgyerek
lelkébe, amelyet aztán a társadalmi környezet krampácsol acélosra.
LÉTEZIK tehát egy minta, amelyik megmutatja, milyen egy jó kislány, egy jó feleség
egy jó családanya, mit lehet és kell tennie, illetve mire nem szabad, sőt tilos még
gondolnia is. Ezt a mintát a kislányok a szülőktől kapják, azok a nagyszülőktől, és így
tovább. És ez így volt jól, hiszen e mintázat az életet követte, amely évezredeken
keresztül – ebben a tekintetben – mit sem változott, egészen a legutóbbi időkig. Most
azonban példa nélkül álló, és drámai fordulatot vett.
MIT TESZ ilyenkor általában egy asztrológus? Belenéz a horoszkópba, látja az
elszakadás, a kiugrás késztetését, az individualizálódás sürgető jelenlétét, ám ő az
archaikus szemlélet alapján csak azt hajtogathatja: egy nő élje a Hold-énjét, adja át a
férjének a Nap-princípiumot, ne lázadjon, hajtson fejet az Örök Törvénynek, s töltse be
az Univerzum által ráosztott eredeti szerepét. Ezek bizony nagyon fennkölt és
egyértelmű szavak, s nagyon mélyen együtt is rezegnek azokkal a korai szülői
programokkal, amelyek a régi mintázatnak való megfelelést sulykolták.
ILYEN TANÁCSADÁS után, elmentében, a nő így sóhajt: „Úgy látszik, az Ég
ugyanazt akarja, mit annak idején a mama. Nincs kibúvó. Ha másképp érzek,
gondolkodom, rossz vagyok, és ha másképp cselekszem, bűnös is…” Az asztrológus
pedig elégedetten hátradől a székében, és azt gondolja: „íme, ismét visszaadtam egy
család boldogságát”. A nő pedig vagy továbbra is viselős marad egy ki nem hordott
válsággal, az individualizálódás be nem teljesített ígéretével, vagy mégis csak
megteszi azt, amit egy belső erő diktál, s a további életét lelkiismeretfurdalással és
bűntudattal terhelten éli tovább. Egy elavult mintázat helyett ugyanis egy másik
elavult mintázatot kapott. Pedig a tanácskérőt az érdekli, mit mondanak a csillagok, s
ehelyett legtöbbször azt hallja, mit mondanak az asztrológusok. Ugyanis kevés annyira
ortodoxan mintázatkövető szakma létezik, mint az asztrológusé.
LÉTEZIK-E egyáltalán Vízöntő-kori női szerepminta? S ha igen, mik a jellemzői?
Véleményem szerint nincs, aki erre válaszolni tudna. Idézem ismét az uránuszi
analógiákat: járatlan út, egyedi megoldás, különleges rendszer.
MIT TEHET hát az asztrológus? Úgy tűnik, mindössze egyet: feltárhatja azt a lelki és
pszichológiai mintázatot, azokat a rejtett összefüggéseket, amelyek a kérdezőt a
probléma centrumába vezették. Mert abban, aki látja az utat, amin körbe-körbe járva
mindig ugyanarra a válságos pontra érkezik, előbb-utóbb megszületik az elhatározás:
erre az ösvényre nem lépek többet. S itt jelentkezik a Vízöntő-kor igazi kihívása: vajon
megvagyunk-e a tanács, az útmutatás és a más által előre gyártott mintázat mankója
nélkül? Mert aki lelép egy ösvényről, új csapást tapos. Olyat, amelyen még nem járt
senki őelőtte. Ehhez a lépéshez azonban csak egyetlen információ szükséges: létezik
irány az előre megszabotton kívül is.
EZ AZONBAN újfajta tanácskérő-asztrológus viszonyt feltételez. Nem az okos-
tudatlan, főorvos-beteg, pap-gyónó, vagyis: szülő-gyermek viszonyt, hanem a
Vízöntő ideál szerinti szabad, egyenlő és testvéri kapcsolatot. Ilyenkor két felnőtt ül
egymással szemben, a problémát két oldalról szemlélve, s annak megoldásán
közösen töprengve. Mert, ismétlem, minden Vízöntő-típusú probléma egyedi, s
annak minden esetben a mintázatoktól (így az archaikus mintázatoktól is) eltérő
kijárata van. Nagy feladat elé állít ez minket asztrológusokat, de elsősorban azokat a
nőket, akik ezt az ismeretlenbe vezető lépést éppen most vagy valamikor a jövőben
megtenni készülnek.
SEGÍTSÉGKÉNT azok az – emberi lélekben folyó változásokat rugalmasan követő –
diszciplínák kínálkoznak, amelyek egyrészt tapasztalati alapon állnak, másrészt
változási folyamatokat követnek nyomon. Ide tartozik a pszichiátria, a pszichológia, a
humánenergetika és a holisztikus gyógyászat számtalan irányzata. Ezek közül
különösképpen kiemelném az Eric Berne által alapított tranzakcionális analízist
(közismertebb nevén a játszmák és sorskönyvek iskoláját), amely a vakon követett
viselkedési és életforgatókönyvek felismerését és elvetését tűzte ki célul, s ragyogó
módon illeszthető az asztrológia szemléletéhez és gyakorlatához.
A VÍZÖNTŐ-KORNAK nem volt prófétája, ám mégis sokan – közöttük én is – egy
indiai filozófust, Jiddu Krishnamurtit tekintik annak, bár ő ezt a szerepet
következetesen visszautasította. Nem is tehette másképp, hiszen e szerep elfogadásával
– a Vízöntő-korban! – ellentmondásba került volna önmagával. Befejezésül őt idézem:
“A tudatot ismerjük - ismerjük, mert megtapasztaltuk. S mi ezzel a mértékkel
próbáljuk kimérni a kimérhetetlent. Ám az ismert magától értetődő módon
sohasem ismerheti meg az ismeretlent; csak arról tudhat, amit megtapasztalt,
amit elgondolt, amit összegyűjtött. S vajon képes-e a tudat belátni saját
képtelenségét arra, hogy megismerje azt, ami nem megismerhető?
A keresés csak az ismertnek az ismert felé való mozgásformája lehet, s a legtöbb,
amit a tudat tehet, annyi, hogy beismeri: ez a tevékenység sohasem fogja feltárni
a feltáratlant. Az ismert bármely aktivitása a már megismertek körén belül
marad. Pontosan ez az, amit meg kell érteni; mindössze ezt kell a tudatnak
belátnia. Ezután - minden késztetés, minden szándék nélkül - az elme
elcsöndesedik.
Amikor az elme üres és csöndes, és a teljes ön-tagadás állapotában van - ami
nem vak üresség és nem is önmegtagadás, hanem egy egészen sajátságos állapot,
melyben minden gondolat megszűnik - csak akkor válik lehetővé, hogy az, ami
megnevezhetetlen, a létezésbe lépjen.”
Rákos Péter
(Elhangzott: a Természetgyógyász Magazin 2001. évi Karácsonyi Fesztiválján)
HA a gyakorlatban
ÖNISMERET DIÓHÉJBAN
1. Asztrológia és önismeret
SOKAN SOKAT olvastak már az asztrológiáról. Mögöttük sorjázik számtalan könyv, cikk, előadás, asztrológiai csoda-szoftver. Elrongyolt, négyrét hajtott papírlapon a táskájukban hordják horoszkópjukat. Amint új információ tűnik fel a láthatáron, előveszik, átböngészik – azonban továbbra is kétségek között maradnak. Mert útjuk során már túl sok féligazságot hallottak ahhoz, hogy az asztrológiát maradéktalanul elfogadják. Viszont túl sok találó megállapítással is találkoztak ahhoz, hogy az egészet, úgy ahogy van, sutba dobják. Ők azok, akik sosem adják fel a keresést. Mert hiszik és tudják: valamikor, valahol rátalálnak majd az igazságra.
ŐNEKIK íródott az alábbi tanulmány.
NEM AZÉRT, mert a humanisztikus asztrológia az egyedüli igazság. Hanem mert új információkkal szolgál, s a régi információk új értelmezését nyújtja. A humanisztikus asztrológia csupán egy nagyméretű kirakós játék kicsiny darabja. Ám akinek éppen ez a rész hiányzik ahhoz, hogy összeálljon és értelmezhetővé váljék a teljes kép, mondhatjuk: nélkülözhetetlen darabja.
AKI az elkövetkezőkben velünk kíván tartani, annak szüksége lesz kitartásra, s arra a bizonyos négyrét hajtott (ill. nem négyrét hajtott) papírlapra. Sorozatunk célja ugyanis a horoszkóp értelmezése, nem pedig felállítása – erre ma már kitűnőbbnél kitűnőbb számítógépes programok állnak ingyen rendelkezésre. Továbbá szükség van az asztrológiai „ábécé” (jegyek, házak, planéták, fényszögek) alapfokú ismeretére is, mert a későbbiekben csupán az asztrológiai elemtan lényegi, humanisztikus szempontú sajátosságait ismertetjük.
MINDEZEKBŐL kitűnik: kalandozásunk a humanisztikus asztrológia világában aktív részvételt, tevékeny együttműködést kíván az Olvasótól. Nem szándékunk kliséket vagy recepteket közölni. Módszereket ismertetünk, melyek csak akkor hasznosak, ha valaki a gyakorlatban is kipróbálja őket.
UTUNK két párhuzamos ösvényen halad majd. Az egyik az elméleté, a másik a gyakorlaté. Az elméleti részben minden alkalommal egy-egy lépéssel beljebb hatolunk a horoszkóp megfejtésének, értelmezésének területére. Ezt követi egy gyakorlati rész, amelyben ábrákon illusztráljuk az ismertetett módszer használatát. Humanisztikus értelemben csupán példákkal élhetünk, hiszen e technika lényege az asztrológiai alapegységeknek az a sajátos kombinációja, ami az ábra tulajdonosának megismételhetetlen egyediségéhez visz közelebb.
EGYSZERŰBBEN szólva: mindnyájan tapasztaljuk, hogy számtalan ponton hasonlítunk egymásra, közösek a reakcióink, vágyaink, késztetéseink. Ez nem is csoda, hiszen mindenkit ugyanazok a pszichológiai építőkövek alkotnak – az asztrológia ezeket jegyeknek, házaknak, planétáknak nevezi. Azonban az is vitathatatlan élményünk, hogy csupán egyetlen egy van belőlünk a világon – hiába a temérdek hasonlóság, nincs még egy pontosan ugyanolyan ember, mint mi. S ez az eltérés az építőkövek egyedi kombinációiból, az erők eloszlásának sajátos hangsúlyeltolódásaiból adódik.
A FENTIEKBŐL következik, hogy az asztrológia elemtana, vagyis az, ami közös mindnyájunkban, könnyen tanítható, könnyen elsajátítható. Az egyes jegyek leírása kapcsán legtöbbször örömmel vagy zavartan magunkra ismerünk. Ez azonban még csupán annak tudatosítása, mennyiben hasonlítunk azokra, akik velünk megegyező energiakarakterekkel rendelkeznek.
KÜLÖNBÖZŐSÉGÜNK kulcsa azonban nem az asztrológiai jegyek táblázatban keresendő. Valójában nem létezik és nem is létezhet olyan táblázat, amelyik a résztvevő asztrológiai építőkövek minden kombinációját – vagyis megismételhetetlen egyediségünket - tartalmazza. Illetve ha lenne, 3 billió rubrikája volna, aminek végigböngészéséhez egy tucatnyi élet is kevés volna… A variációk listázása és kategorizálása helyett a résztvevő erők működésének és egymás közötti viszonyának megértését és elemzését választjuk. Ez mindenki számára más, egyénre szabott modellt feltételez, melynek felrajzolásához csupán elfogulatlan, józan észre és kreatív hozzáállásra van szükség – így hát e feladatnak asztrológus, laikus szinte egyenlő esélyekkel vághat neki. S bár az előbbi nagyobb tapasztalattal rendelkezik, az utóbbit viszont esetenként több kíváncsiság hajtja. Ez bátorít bennünket arra, hogy az önfelfedezés kalandjába e személytelenül személyes formában belevágjunk.
Humanisztikus asztrológia
A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGIA a Vízöntő-kor asztrológiája. Kreatív, minden újra nyitott, elfogulatlan és önálló gondolkodású társakat igényel. Mert sokan sokfelé sokfélét hallottak, olvastak az asztrológiáról – ám aki velünk tart, a legjobban teszi, ha egy időre félreteszi azt idáig tanultakat. Új fiókot nyit a humanisztikus asztrológiának az elméjében. Tágas fiókot, amelybe mindaz belefér, ami majd az újonnan megismertekkel illeszkedik. Ami pedig illeszthetetlen, azt ne tekintse cáfolatnak vagy ellenérvnek, csupán nem oda való elemnek - egy másik rendszer darabkájának.
MIKÉNT a modern orosz irodalom Gogol Köpönyegéből, úgy a hazai iskolák és publikációk zöme a huszadik század első évtizedeiben működő nagy német mesterek talárjából bújt elő. Az érdeklődők többsége így általában egy többé-kevésbé egységes asztrológiai szemlélettel találkozik, ezért könnyen azt is hiheti, ez „az” asztrológia világképe. Pedig nem létezik egységes asztrológia. Illetve amit asztrológiának nevezünk, az Univerzum égitestei és a földi jelenségek összefüggéseit vizsgáló ősi gondolkodási rendszer. Ha e definíciót szűkítjük, nyomban kirekesztünk valakit. Az egyetemes asztrológián belül léteznek korok, tájegységek, irányzatok és iskolák. Megannyi közelítés, megannyi igazság. Egyik sem zárja ki a másikat, de egyszerre kettőt művelni képtelenség. A HUMANISZTIKUS asztrológia a 21. század, a Vízöntő bélyegét viseli magán. Csak annyit fogad el a hagyományból, amennyit ő maga is megtapasztalt. S pusztán azért, mert valami évszázadok óta dogma, számára még nem eleven valóság. A humanisztikus asztrológia egy gyerek kíváncsiságával és őszinteségével vesz kézbe s vizsgál meg ősit és vadonatújat – ami használható, megtartja, ami nem működik, elveti. A szabadságot tekinti a legfőbb értéknek, melynek határt csak a „ne árts” intelme szab.
A KÖNNYEBB eligazodás érdekében az alábbiakban egymás mellé állítottuk a tradicionális és a humanisztikus közelítés néhány lényeges szemléletbeli eltérését.
A hagyományos szemlélet a sorsot előre megírtnak tekinti, a humanisztikus asztrológia szerint sors csak annak előre megírt, aki önismeret nélkül hozza döntéseit. A sors a tudatos döntések függvényében alakul.
A hagyományos szemlélet szerint a planéták – akár kiküszöbölhető - külső hatások, melyek az embert alakítják és befolyásolják. A humanisztikus asztrológia úgy tekinti, az ember belső „planétáin” keresztül kapcsolódik a külvilághoz, azok által nyilvánul meg, így a planéták nem megkerülhetők.
A tradíció ítéleteket fogalmaz meg, jó és rossz állásokról, ártó és jóindulatú hatásokról beszél, a humanisztikus asztrológia viszont kerüli az ítéletalkotást. Ha szükséges megemlíteni, akkor a szülött számára – szubjektíven – pozitív vagy negatív megélésről beszél.
A hagyomány kérdése a „Milyen vagyok?” A leírás során pedig, mikor egy adott planétaállás negatív megélésével találkozik, annak elfogadására tanít. A humanisztikus asztrológia kérdése a „Hogyan működöm?” Tapasztalata szerint egy adott planétaállás negatív megélése megváltoztatható, ha ismerjük a résztvevő planéták analógiáit.
A tradíció fejlődéscentrikus, tehát lassú átalakulással számol. A humanisztikus asztrológia változásközpontú, így lehetségesnek tartja a problémás szemlélet- és viselkedésmódok teljes elvetését, s annak hatékony alternatívákkal való helyettesítéséét. Végül a hagyományos szemlélet az embert egységként határozza meg, amely több rész-erőből tevődik össze, míg a humanisztikus asztrológia az embert független személyiségerők egymásra ható egységeként írja le. A több énállapot ilymódon többféle viselkedési stratégiát is lehetővé tesz.
2. Az emberi psziché térképe
AZ EMBER, szinte megszületése percétől, kíváncsi. Csecsemőként a kiságy fölött lógó színes karikákat bámulja, hatévesen már ízekre szedi a tapsoló bádogbohócot, hogy megtudja, mi mozgatja odabent, felnőttként pedig autót, számítógépet, kenyérpirítót bont alkatrészeire, hogy megnézze, mitől nem működik az, aminek működnie kéne.
VANNAK, akik a kíváncsiakra kíváncsiak, akik a szétbontót bontanák szét. Ezek minden korok filozófusai, művészei és lélekbúvárai. Őket legfőképpen az érdekli, mi mozgatja magát az embert, s mi gátolja meg abban, hogy úgy alakítsa sorsát, ahogy valójában alakítani szeretné. Azonban az emberi lélek nem bontható alkatrészeire. Olyan, mint egy sötét doboz, amelyben bár folyamatok zajlanak, azoknak a végeredményét látjuk csupán. Így az idők során számtalan ötlet, hipotézis született abból a célból, hogy az emberi psziché működését modellálja.
A kezdetek
AZ ÓKOR emberének életét a - meglehetősen szeszélyes - istenek irányították. A boldogulás útját ezért nem a belső indítékok feltárása, hanem az égiek szándékának kifürkészése jelentette. Abban az időben ajánlatos volt a több tucat istenség
családfáját, élettörténetét, rigolyáit alaposan kiismerni, mert sosem lehetett tudni, éppen mikor melyiknek szottyan kedve beleavatkozni a földi halandók életébe.
A ZSIDÓ-KERESZTÉNY KULTÚRA emberének már csak egyetlen - igaz, meglehetősen szigorú és kifürkészhetetlen – hatalmassághoz kellett lépteit igazítania. Az isteni tökéletességgel szemben, mely frusztráló újdonságként hatott a meglehetősen szedett-vedett ókori panteonok világához képest, igencsak éles kontrasztként hatott az ember tökéletlen természete. Ez aztán sürgetően vetette fel a hibák minél teljesebb kijavításának kényszerét, hiszen ezútal nem kevesebb, mint az egyén üdvössége forgott kockán. A figyelem így az ember belső természete felé fordult - igaz, egy meglehetősen egyszerű modell alapján: ami rossz, azt az ördög csempészi az ember lelkébe, s ezt csak tetézi az eredendő bűn okán a mindenkiben ott búvó rosszalkodásra (lázadásra, ellenkezésre, másként gondolkodásra) való hajlam. E tökéletlenség az első időben korrigálhatónak tűnt. A javító-készlet ötletes darabjai azonban – a búcsúcéduláktól a népünnepélynek számító autodafékig – egy világkorszak alatt sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Kétezer év pedig nagy idő.
Az Újkor
A FELVILÁGOSODÁS aztán mind a hús-vér koronás főket, mind a metafizikai, felhőkön trónoló hatalmasságokat egy csapásra a mesék világába száműzte. Beköszöntött az ügyes szerkezetek korszaka. Az emberi lélek értelmezése is szükségképpen keresztülhaladt a mechanikus „megnyomom a gombot, elindul a gép”, vagyis az inger-válasz-gátlás szemléleten. Az áttörést azonban a Bécsből indult lélektani forradalom hozta, mely egy csapásra fenekestül felforgatta az európai kultúrát. E szemlélet lényege akár három szóban is összefoglalható: többen vagyunk odabent.
FREUD analitikus díványán még csak egyetlen lelki albérlővel küszködtek: a tudattalannal, amely lépten-nyomon megtorpedózta a józan ész szándékait. Jung, némileg kevesellve ezt az egyetlen lakót, további ajtókat nyitott a lélekben. Rá is nyitott néhány különös kinézetű figurára, s bennük az ókor száműzött istenségeire ismert. Úgy tűnt, hogy mindazok, akik az Olümposzról, a Walhalláról, a Meru hegyről és a Tlalok csúcsáról nyomtalanul eltűntek, most vígan élik világukat az emberi tudat egy távoli szegletében… Nem képletesen, hanem nagyon is valóságosan. Talán e hátborzongató tény az oka annak, hogy míg Freud világképe kultúránk szerves része lett, addig Jung személyiségmodellje a mai napig – szakemberek között is - vita tárgya.
A KÖVETKEZŐ FORDULATOT a hatvanas évek hozta. Egy elfogulatlan szemléletű analitikus pszichiáter, Eric Berne, egy napon különös dolgot vett észre. Páciense, mikor éppen a szüleitől hallott közhelyeket hangoztatta, akkor nemcsak szavaikat és gondolataikat, hanem a felmenők hanglejtését, mimikáját és testtartát is lekopírozta. Berne-ben felmerült a kérdés: vajon mindez ügyes utánzás, vagy egy, a személyiségen belül élő másik én megnyilvánulása-e. Kis idő múltán az is nyilvánvaló lett, hogy nemcsak szülőfigurák, hanem gyermekszereplők is élnek odabnet. Berne nem sokat töprengett azon az elvi kérdésen, hogy ha ilyen sokan vagyunk, akkor kik is vagyunk valójában. Számára csak az volt fontos, hogy a hozzá fordulókat meggyógyítsa. Újból és újból megtapasztalta: a problémák oka e belső szereplők közötti konfliktus. E szereplőket énállapotoknak nevezte el, mert úgy találta, az ember sohasem képes „lemaszkolni” úgy, mint egy színész előadás után - vagyis valójában nem is szerepekről van szó, hanem a személyiség változó, egymástól független állapotairól. Így ír erről Sorskönyv c. művében: "Akárcsak arcjátékunknak, annak sem vagyunk tudatában, hogy az énérzés afféle mozgó valami. Énünk az adott pillanatban bármelyik pszichodinamikai területen lakozhat, csak hogy alkalomadtán átugorjon egy másikba. Az énérzés tehát olyasmi, mint az elektromos töltés, amely szabadon ugrál egyik kondenzátortól a másikig, függetlenül ezek szerepétől és feladatától. A pszichoanalízisből vett kifejezés szerint az Én érzését e szabad »energiamegszállások« mentén visszük magunkkal. Mindig a legaktívabb énállapotunkat éljük meg úgy, mint a Valódi Énünket."
A multicentrális modell
A „TÖBBEN VAGYUNK ODABENT” személyiségmodell, dacára egyszerűségének és terápiás hatékonyságának, mégsem formálta át a mindennapok szemléletét. Több ponton ugyanis a félelem láthatatlan falai állják utunkat, mikor az önismeret e szűk ösvényén haladunk a belső megismerés felé.
AZ ELSŐ AKADÁLY az „én mindig egyként érzékelem magam, tehát egy vagyok” illúziója. Mert hiszen ha több vagyok, akkor felvetődik a nyugtalanító kérdés: valójában ki is vagyok én azok közül? S a kézenfekvő válasz: „te ez a több vagy” legtöbbünk számára csak számtalan kitétellel és megszorítással érthető és elfogadható.
A MÁSIK NEHÉZSÉG abból fakad, hogy mindnyájunk tudata alatt ott lapul a félelem a lelki széteséstől. Attól, hogy személyiségünk koordinálatlan, öntörvényű
darabokra hasad, s elveszítjük a kontrollt ezek fölött a belső erők fölött. Paradox módon az énállapotok megismerése és összehangolása éppen a széteséssel ellenkező irányba, a teljesség, vagyis a belső harmónia irányába vezet. További paradoxon, hogy e féltve őrzött kontrollt naponta akár több ízben is sutba dobjuk. Nem kell hozzá más, csak egy külső inger és egy úgynevezett belső „engedély”, s máris galamblelkű feleségből vércseként vijjogó anyává, atyai főnökből kegyetlen ítéletvégrehajtóvá változunk. Személyiségünk e szélsőséges átalakulásai azonban egyáltalán nem lepnek meg minket, hiszen óráról órára megtapasztaljuk környezetünkben és saját magunkban. Így tehát csupán szemléletbeli kérdés, azt mondjuk-e: "dühös lettem" vagy azt: „kiléptem a szelíd énemből és átváltottam az agresszív énállapotomba”. Igaz, ez így első hallásra kissé furcsán hangzik. De a furcsa hangzás még nem cáfolata semminek. Különösen nem, ha e szemléletben megtalálható évtizedes problémáink, betegségeink kulcsa.
A bolondok hajója A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGIA személyiségmodellje Eric Berne nyomdokain halad. S míg egy pszichológus hónapokat, gyakran éveket tölt azzal, hogy páciense lelki struktúráját feltérképezze, addig egy asztrológusnak az első pillanattól fogva rendelkezésére áll egy páratlanul pontos személyiségtérkép: a Radix, azaz a születési ábra. Ezen pontosan megszámolható, hány énállapot alkotja összetett személyiségünket, s énjeink milyen karakterrel, motivációval bírnak. PSZICHÉNK, egy bizarr hasonlat szerint, a „bolondok hajója”, ahol több különös, szélsőséges jellemű szereplő váltja egymást a hajóhídon. Mindegyik igyekszik a hajó irányát a saját elképzelése szerint megszabni, ám a többiek unos-untalan eltérítik őt a kitűzött iránytól. S ha az utastérben nézelődve mit sem tudunk a kormánykeréknél zajló tumultusról, akkor magunk sem értjük, miért is halad életünk hajója cikk-cakkban. A HUMANISZTIKUS asztrológia állítja: a kormánynál huzakodó erők harmonizálhatók. Ehhez mindenekelőtt meg kell ismernünk a hajó utasait, azok tulajdonságait és szándékait. Mert addig reményünk sincs az összhang megteremtésére, amíg minden egyes szereplőt meg nem értünk és el nem fogadunk. Mert akit "rossznak" élünk meg, az is a szíve mélyén "jóra" vágyik, épp csak problémás utat választ a célja elérésére. Talán éppen azért, hogy a figyelmet magára irányítsa. S e felismerés után már csak a mi dolgunk, hogyan adunk neki pozitív energiát, s hogyan egyezünk meg vele egy, a többiek által is elfogadható irányban. A VÍZÖNTŐ-KOR üzenete: mindennek, ami létezik, joga van létezni és a maga útján kibontakozni. Viszont minden létező kötelessége az együttműködés, vagyis az, hogy egyéni szándékait csak addig és úgy érvényesítse, hogy az ne bontsa meg a közösség harmóniáját. És amennyire ez az elv megoldatlan a külvilágban, épp annyira megoldatlan az ember belső világában, a pszichében is.
A VILÁGOT hiába próbáljuk erővel vagy könyörgéssel megváltoztatni; egyedül csak saját magunk felett van hatalmunk. A bennünk dúló konfliktusok elsimítására csak mi vagyunk képesek. S amennyiben a külvilág a belső világunk tükre, úgy ez az egyetlen útja a Föld bajainak orvoslására is.
Rákos Péter (folytatjuk)
3. A születési időpont
AZ ÉNJELÖLŐK, vagyis a bennünk élő, öntörvényű személyiségrészek vizsgálatának első lépése a születési ábra, a horoszkóp elkészítése (vagy készíttetése). Sokan nem tudják, hogy ez a (számítógéppel legalábbis) igen egyszerű művelet mennyi buktatót és csapdát rejt magában. Az asztrológia Achilles-sarka ugyanis az, hogy a horoszkóp csak percre pontos születési időre állítható fel. Ha felmenőink ezt nem tudták vagy nem érdekelte őket, akkor a családi hagyomány legtöbbször közelítő félórában, esetleg tágabb időtartamban, napszakban őrizte meg az estemény idejét. Egy asztrológus azonban nem tud mit kezdeni az „öt és hat között”, a „hajnali órákban” időpontokkal, s jogos gyanakvással tekint a „fél hetes” vagy „tizenegy órás” születésekre is.
MIT TEHETÜNK? Ha szerencsénk van és rendelkezünk némi diplomáciai érzékkel, akkor a kórházból vagy szülőotthonból, ahol világra jöttünk, megtudható a születés pontos ideje (a szülészeti kórlaptárban keresendő a szülési napló vagy kórlap). Ha nem, kérdezzük meg újból édesanyánkat vagy közeli rokonainkat. Meglepően pontos eredményt kapunk, ha nem időpontra, hanem időviszonyra kérdezünk (pl. „fél hét előtt vagy után?”), ugyanis az emberi agy máshol tárolja e kétféle információt, s amikor az egyik csődöt mond, még segíthet a másik.
HA EZEK KÖZÜL egyik út sem járható, keressünk fel szakembert, aki az életesemények és személyiségrajzunk alapján beállítja illetve korrigálja a születési időpontunkat. (Csak elrettentésül említem, hogy a tanyavilágban például gyakorta megtörtént, hogy egy otthoni, bábaasszonyos szülés után két-három nap is eltelt, amíg az elöljáróságon a gyermeket anyakönyvezték - ilyenkor pedig nemcsak a születés időpontja, hanem a napja is kérdéses.)
A KÖVETKEZŐ BUKTATÓ az időzónák és a nyári időszámítások kérdése. A nálunk használt legnépszerűbb számítógépes asztrológiai program, a Placidus ezeket Magyarországra ugyan automatikusan kiszámolja, ám nem ismeri hogy a világ más tájain hol és mikor alkalmaztak nyári időszámítást. Ennek figyelmen kívül hagyása pontosan egy óra elcsúszást jelent, és eredményeként egy, az eredetitől teljesen eltérő horoszkópot kapunk. Annyit azonban magunk is ellenőrizhetünk, hogy – magyarországi születés esetén - a horoszkópon szereplő greenwich-i idő (GMT) egy vagy (nyári időszámítás esetén) két órával kevesebb-e a születési időnél (helyi idő, ZN, Standard Time). Ha nem, akkor át kell állítani a programot. És még egy apró trükk a horoszkóp ellenőrzésére: ha nappal születtünk, a Napot jelző szimbólum a horoszkóp körének felső szeletében, ha éjjel, akkor az alsóban található. (A példaábrán a születés nem sokkal napnyugta előtt történt, a Nap az ábra jobb oldalán látható, a vízszintes vonal – a horizont – felett.)
Az ábra elemei
MOST TEHÁT, az előkészületek után, előttünk fekszik a születési ábránk. Ahhoz azonban, hogy eljussunk az énjelölők felismeréséig, néhány asztrológiai alapfogalmat gyorsan át kell ismételnünk. Ezek a jegyek (a színes sávok az ábra szélén, nevük a jelképük mellett feltüntetve) a házak (a halványabb színű körcikkelyek, melyek csúcsán olvasható a sorszámuk), és a planéták (a tíz szimbólum a kör belső kerületén, nevük a jelképük mellett feltüntetve).
AMENNYIBEN az elkövetkező lépéseket mechanikusan (és türelmünket nem elveszítve!) követjük, úgy a műveletsor végére megkapjuk, hány és milyen karakterű énjelölővel osztozunk születésünk óta az élet színpadán. Ehhez azonban még feltétlenül ismernünk kell a planéták és jegyek analógiás megfeleltetését, valamint azt is meg kell tudnunk állapítani, hogy hol kezdődnek az asztrológiai házak. A további elemzéshez ugyanis szükséges egy alapvető definíció ismerete. Így hangzik: egy planétát annak a háznak a tulajdonságai jellemeznek, amely ház a vele analóg jegyben kezdődik.
Segítségül álljanak itt a planéták és jegyek analógiái:
• a Kos analóg a Marssal
• a Bika analóg a Vénusszal • az Ikrek analóg a Merkúrral • a Rák analóg a Holddal • az Oroszlán analóg a Nappal • a Szűz analóg a Merkúrral • a Mérleg analóg a Vénusszal • a Skorpió analóg a Plútóval • a Nyilas analóg a Jupiterrel • a Bak analóg a Szaturnusszal • a Vízöntő analóg a Uránusszal • a Halak analóg a Neptunusszal
A HÁZAK VIZSGÁLATÁT megkönnyíti, ha a horoszkópot olyan órának képzeljük, amelynek kedőpontja „kilenc óránál” van, és amelyet éppen az óraszámlapon megszokottal ellentétesen, (órairánnyal szemben) számoztak. Ezért az első ház szeletének kezdete az ábra bal oldalára esik (ezt a vastag vízszintes átló végén lévő nyíl jelezi - ez az ún. Ascendens pontja). A második körszelet, vagyis második ház kezdete az alatta található vonal, a harmadiké az ez után következő, és így tovább.
HA MEGFIGYELJÜK, hogy ezek a vonalak melyik színes sávba futnak a kör kerületén, megtudjuk, melyik asztrológiai jegyben kezdődnek. (Hogy melyik ház kezdete melyik jegybe esik, az egyénenként eltérő. A példaábrán az első ház - az Ascendens - a Bak jegyében, a második a Halak jegyében, a harmadik pedig a Kos jegyében kezdődik, mert e jegyekbe torkollik a kezdővonaluk.)
Az első lépések
ITT AZ IDŐ tehát, hogy azonosítsuk az énjelölőket a horoszkópon. Ezek:
• a Nap • a Hold • az Ascendens (vagyis az első ház kezdete) • ha van, az a jegy, amelyet az első ház teljes egészében magába zár (ilyen a
példaábrán a Vízöntő) • ha az első házban planéta áll, az is (ha több, akkor mindegyik)
• és az ún. születési uralkodó
Ez utóbbi az a planéta, amely az Ascendens jegyével analóg (ld. a fenti analógiapárokat). Amennyiben az első ház teljes egészében magába foglal egy jegyet, úgy az azzal analóg planéta is születési uralkodó.
Keressük hát meg és különböztessük meg valamilyen módon (nyíl, keret, kiemelő szín) a saját horoszkópunkon az énjelölő helyeket és planétákat. Végeredményként legkevesebb három énjelölőt kapunk (Rák vagy Oroszlán Ascendens mellett a Napot és a Holdat), átlagban azonban négyet-ötöt.
TEKINTSÜK MOST meg a példaábra énjelölőit, amelyeket piros nyíl jelez. Ezek:
• az ábra jobb oldalán található Nap
• az alsó körszeletben álló Hold • a Bak Ascendens • az első ház által közrefogott jegy, a Vízöntő • az első házban álló Szaturnusz • az Ascendens jegyének analóg planétája, ismét a Szaturnusz • az első ház közrezárt jegyének, a Vízöntőnek analóg planétája, a Nap fölött álló
Uránusz
AZ EZUTÁN következő feladatunk az, hogy meghatározzuk, mi jellemzi az énjelölő planétáinkat. E bolygók ugyanis éppolyan összetett karakterrel rendelkeznek, mintha csak önálló személyek lennének, s gyakran éppen annyi furcsaságot és ellentmondást is hordoznak, mint az a személyiség, amelynek részét képezik.
AZ ÉNJELÖLŐ planétákat a következő tulajdonságok jellemzik:
• a jegy, amelyben állnak • a ház, amelyben állnak • a ház, amelyik a velük analóg jegyben kezdődik (erre a későbbiekben úgy
hivatkozunk, mint a „házra, ahonnan a planéták jöttek”)
E TULAJDONSÁGOK kivétel nélkül ott szerepelnek minden énjelölő planéta „névjegyén”. Ez ismét három vagy négy (egyes esetekben öt) jellegzetességet jelent, amelyek kombinációja adja az adott személyiségrész egyedi karakterét.
AZ, HOGY EGY PLANÉTA mely jegyben és házban áll, azt kis rutinnal egyszeri rápillantással is megállapíthatjuk. Ám az, hogy „honnan jött”, csak némi utánagondolás, számolás után derül ki. Ezért a könnyebb áttekinthetőség kedvéért, ha már kiszámoltuk, az érintett házak sorszámát (vagyis azt, ahonnan a planéta „jött”), írjuk a planéta szimbólum alá.
A PÉLDAÁBRÁN az alábbi lépésekben határozzuk meg az énjelölő planéták „hovatartozását”:
• A Nap az Oroszlán jeggyel analóg. Az Oroszlán a 7. ház körszelete által teljes egészében bezárt jegy (ezért nem is kezdődhet benne ház), így a Nap szimbóluma alá a 7-es számot írtuk.
• A Hold a Rák jeggyel analóg. A Rák jegyében két ház is kezdődik: a 6. és a 7. Ezek számát a Hold jelképe alá írtuk.
• A Szaturnusz a Bak jeggyel analóg. A Bak jegyében a 12. és az 1. ház kezdődik. Ezek számát a Szaturnusz jelképe alá írtuk.
• Az Uránusz a Vízöntő jeggyel analóg. A Vízöntő az 1. ház körszelete által teljes egészében bezárt jegy, ezért az Uránusz szimbóluma alá az 1-es számot írtuk.
EZZEL TÚL is estünk a nehezén, az ábra technikai előkészítésén. Figyelmet és precizitást követelő összetett feladat ez, ahhoz hasonlatos, mint mikor a nyílt tengeren szextánssal határozzák meg, mely földrajzi helyen tartózkodik éppen a hajó. A fenti számítások nélkül mi is képtelenek lennénk nekivágni az önfelfedezés kalandjának, s szextánsunk a fenti szempontok szerint előkészített horoszkópábra lesz az elkövetkezőkben.
Rákos Péter
. Értelmezés
AZ ELŐZŐ részekben ismertetett technikai előkészületek után most előttünk fekszik horoszkópábránk, melyen – ha kényelmesen akarunk eligazodni rajta - a jegyek sávjait és a házak körszeleteit más-más színűre színeztük, az énjelölőket jól láthatóan kiemeltük, s a planéták alatt is feltüntettük, mely ház vagy házak urai.
AZ ASZTROLÓGIAI ANALÍZIS elengedhetetlen része, hogy az énjelölők minden összetevőjével, vagyis egyedi karakterük minden komponensével tisztában legyünk. Ehhez a jegyek, házak és a planéták jelentésének, vagyis analógiás megfeleléseinek ismerete szükséges. Ezúttal felelőtlenség volna a teljesség igénye nélkül csupán hevenyészett listát mellékelni a fenti komponensekről, különösen, mert e célra kitűnő könyvek állnak rendelkezésre. Figyelmünket fordítsuk inkább az értelmezés technikájára, lévén ez a humanisztikus horoszkópábra-fejtés sarkalatos kérdése.
AKI PRÓBÁLT MÁR könyvek útmutatásai alapján eligazodni a születési képletén, tapasztalta, hogy azokban a planéták egy-egy jeggyel illetve házzal párosítva kerülnek értelmezésre. Például egy 8. házban álló Ikrek Plútó esetén először az „Ikrek Plútó” utána pedig a „Plútó a 8. házban” címszó alatt olvasottakat kell
gondolatban egymás mellé illeszteni (s mert a Plútó más ház vagy házak ura is, ezért ajánlatos az arról írottakat is hozzáolvasni). A megállapítások azután vagy összefüggenek vagy nem, vagy igazolják belső tapasztalatunkat vagy nyilvánvalóan ellentmondanak a tényeknek. Ez pedig azt jelenti, hogy e módszer használata során bizonyos hibaszázalékkal kell számolnunk, ami annak diagnosztikai értékét jelentősen csökkenti. A másik gondot a felsorolt információknak (még bőbeszédű leírás esetén is) egysíkú, behatárolt volta jelenti. Hiszen egy horoszkópnak irányadónak kell lennie akkor is, ha általános jellemzést várunk tőle, s akkor is, ha egy adott, nagyon is eseti ügyben szeretnénk a segítségét igénybe venni. Aki a könyvek receptjeire hagyatkozik, az nagy valószínűséggel nem fogja megismerni az asztrológia nyelvét, s mindig is szüksége lesz tolmácsok, vagyis asztrológusok személyes vagy írásbeli közreműködésére. Aki azonban szeretne közvetlenül kommunikálni a születési horoszkópjával, az az alábbi módszer segítségével megteheti. Igaz, ez az út nem annyira egyszerű, mint egy könyv megfelelő részének fellapozása, ám a befektetett energia többszörösen megtérül a kinyert információk bőségében és minőségében.
Analógiák
A HUMANISZTIKUS ANALÍZIS az énjelölők összetevőit elemeire bontja, s ezeket az elemeket egymás összefüggésében vizsgálja. Nézzük meg, hogyan.
A PÉLDAÁBRÁN a Plútó (8) énjelölő planéta, vagyis a horoszkóp tulajdonosának pszichéjében élő és működő független személyiségerők egyike. A „független személyiségerő” kifejezés azt jelenti, hogy ez a planéta önmagában is olyan összetett és bonyolult, mint egy emberi individuum. Ez úgy lehetséges, hogy egy énjelölőt minimum négy, maximum hét asztrológiai jelző határoz meg (érdemes összevetni ezt az általános gyakorlattal, melynek során legtöbben egyetlen asztrológiai jelzőt tekintenek önmagukra jellemzőnek, mondván: „Vízöntő vagyok…”).
VIZSGÁLJUK MEG hát sorban a példaábra énjelölőjét felépítő elemeket. Ezek: a Plútó, az Ikrek, a 8. ház (a planéta ugyanis ebben tartózkodik) és a 12. ház (a planéta ennek ura, mert a ház a Skorpió jegyében kezdődik). Mivel most elsősorban nem egy énjelölő funkcióját, hanem karakterét szándékozzuk meghatározni, ezért azon
elemeihez, amelyek csupán életterületeket jelölnek, hozzávesszük azok jegy-megfeleléseit is. Vagyis mindegyik házzal együtt a vele analóg zodiákus jegyet is megvizsgáljuk. Az ehhez szükséges analógiapárok a következők:
• az 1. ház analóg a Kossal • a 2. ház analóg a Bikával • a 3. ház analóg az Ikrekkel • a 4. ház analóg a Rákkal • az 5. ház analóg az Oroszlánnal • a 6. ház analóg a Szűzzel • a 7. ház analóg a Mérleggel • a 8. ház analóg a Skorpióval • a 9. ház analóg a Nyilassal • a 10. ház analóg a Bakkal • a 11. ház analóg a Vízöntővel • a 12. ház analóg a Halakkal
A FENTIEK ALAPJÁN tehát így bővült a lista: Plútó, Ikrek, 8. ház és a vele analóg Skorpió, 12. ház és a vele analóg Halak. Ez hat asztrológiai jelző, amely már alkalmas arra, hogy az adott énjelölő egyedi karakterét leírja.
Legördülő menük
LEGEGYSZERŰBBEN egy, a számítástechnikából vett példával lehet illusztrálni a humanisztikus ábrafejtési módszer lényegét. Aki számítógépet (vagy mobiltelefont) használ, jól ismeri a legördülő (vagy megnyíló) menük működését.
KÉPZELJÜK EL azt, hogy a fenti hat címszó alatt megjelenik a hozzájuk tartozó analógiás listák legördülő menüje. A listák tetszőleges hosszúságúak lehetnek, hiszen egy analógiasor szinte a végtelenségig bővíthető. Ennek egyedül a fantáziánk (amennyiben képesek vagyunk analógiák alkotására) illetve a felhasznált irodalom szószedetének mérete szab csak határt. A mellékelt példaábrán az analógiák köre és egymásutánja szándékoltan véletlenszerű.
MINDEDDIG a tennivalók mechanikusan követték egymást, most azonban eljött az ideje, hogy felébresszük kreatív énünket is. A feladat ugyanis a következő: válasszunk ki a függőleges listákból egy-egy szót oly módon, hogy azok vízszintesen összeolvasva értelmes egészet alkossanak, vagyis egyetlen összefüggő, plasztikus képet adjanak az adott énállapot tulajdonságairól, motivációiról és működéséről. Figyeljünk arra, hogy ne maradjon ki egyetlen függőleges lista sem, vagyis ha öt összeillő tételhez nem tudunk a hatodik oszlopból is analógiát találni, inkább keressünk új kombinációkat, mint hogy ráerőltessünk egy oda nem illő analógiát. Ezzel ugyanis magunkat csapjuk be és az ábrafejtés is könnyen zsákutcába jut.
A PÉLDÁN SZEREPLŐ legördülő menük egyik összeillő fogalom-kombinációja pl. a következő:
AZ ANALÓGIÁK e vízszintes összerendezése egy olyan személyt állít elénk, aki látomásokkal teli életet él, ám ez nem rettenti el attól a világtól, amelybe belelát, sőt, az ott szerzett információkat és tudást rendszerbe illeszti és embertársai gyógyítására fordítja. Életét e feladatnak, küldetésnek szenteli.
A FENTI MENÜBŐL azonban egészen más módon is kialakítható értelmes szó-láncolat:
E SZAVAK az előzőtől meglehetősen eltérő karaktert rajzolnak körül: indulatos, kapkodó embert, akit mágnesként vonzanak a titkos társaságok és a mágia, s aki céljait illegális eszközökkel, tudatmódosító szerek alkalmazásával éri el, s félrelépéseinek következményeit hosszú időn át, mint stigmát cipeli magával.
A FENTI LEÍRÁSOK – bármily irreálisnak tűnnek is – egy valóságos személy énállapotának leírását adják, s kulcsot személyiségének jól ismert oldalához éppúgy, mint gazdag alkotói énjének titkos forrásához. A horoszkóp tulajdonosa ugyanis Szepes Mária, akit a Plútó első aspektusában, a nem látható világok hírnökének szerepében, úgy hiszem, az Olvasók közül senkinek nem kell bemutatni. A második, meglehetősen sötétebb tónusokkal felrajzolt figurában pedig nem mást, mint a Vörös oroszlán főhősét, Hans Burgnert ismerjük fel, kinek alakja azért is igen figyelemre méltó, mert az írónő az ő bőrébe bújva, egyes szám első személyben írta meg regényét. Az utolsó fejezetben maga rántja le a leplet a főhős figurájáról: a fent elemzett énállapot két szintje, a Szolgáló Én és annak Árnyéka drámai módon találnak egymásra, s élet-halál harcuk (ld. a Plútó és a 8. ház fenti analógiáit) éppúgy jelenti egy életút kiteljesedését mint egy új ciklus kezdetét.
Rákos Péter
Mit üzen a betegség?
VÁLASZOL A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGUS
M. TAMÁS 26 éves székesfehérvári fiatalember levelében arról ír, hogy már hosszú ideje
megkeseríti életét egy, a pszichiátriai vizsgálatok során mániás depresszióként diagnosztizált
kórkép. Időszakonként óriási aktivitás és tettvágy fogja el; ilyenkor úgy érzi, nincsen akadály,
amit le ne győzne. Három-négy ember munkáját is elvégzi, s szinte alig van szüksége alvásra.
Meggondolatlanul költekezik, nem gondol a holnapra, s valóságos eufóriában telnek a napjai.
Ezt követően azonban beköszönt a teljes levertség és magábafordultság időszaka, amelyet
indítékhiány, keserű önmarcangolás és tehetetlenség jellemez. Ekkor a munkahelyén sem tud
megfelelni, és az antidepresszáns gyógyszerek sem segítenek. Csak fekszik naphosszat és
képtelennek érzi magát bármiféle aktivitásra. "Mintha egy átok ülne rajtam" írja, "nem tudok
és nem is akarok hozzászokni ehhez a lelki hullámvasúthoz. Valóban nincsen segítség?
Életem végéig együtt kell élnem ezzel a kórképpel?"
Kedves Tamás!
A MÁNIÁS DEPRESSZIÓ tünetcsoportja mögött többféle energetikai probléma is
rejtőzhet. A pszichés panaszok asztrológiai vizsgálata legtöbbször egymás ellen
feszülő (és egymást elnyomó) belső késztetéseket mutat. Az ember ugyanis nem
egyetlen szerepszemélyiség megnyilvánulása (mint ahogy sokan tévesen egyetlen
asztrológiai jeggyel jellemzik és azonosítják magukat), hanem több - átlagosan négy-
öt -egymástól igencsak eltérő energiakarakter keveréke. Ezek az energiák egymástól
függetlenítve magukat, gyakran egymás rovására igyekeznek szerephez jutni a
személyiség színpadán. A háttérbe szorított, elfojtott energiák előbb-utóbb
kierőszakolják maguknak a nyilvánosságot, akár a "színielőadás" nyugalmának
megzavarása árán is. Lényegesen ritkábban fordul elő az az eset, amikor nem a
széttartó személyiségerők okoznak pszichés tüneteket, hanem éppen a személyiséget
meghatározó energiák egyneműsége, homogenitása. Ez esetben a domináns zodiákus
jegy túlsúlya idéz elő olyan szélsőséges energetikai állapotot, amelyet legtöbbször -
tévesen - pszichiátriai kórképként diagnosztizálnak. Ön is ezen ritka esetek közé
tartozik. Születési ábráján tíz planétából nyolc az ún. levegős jegyekben található. A
jegyek elemi minősége (tüzes, földes, levegős, vizes) az emberi pszichében működő
energiák típusait jelzi. A nyolc planétából öt (köztük a Nap és a Hold) szoros
együttállásban az Ikrek jegyében tartózkodik. Ez a születési ábrán - és az Ön
karakterében - az Ikrek jelleg extrém túlsúlyát eredményezi.
A LEVEGŐ ENERGIA az információ és a kapcsolat energiája. Ez mindig változatlan
formában, veszteség nélkül áramlik embertől emberig; ami a pszichében marad, az
csupán a lenyomata (neve is utal erre: in-formáció). Az egyén viszonya a levegő
energiához ezért poláris természetű: először mint felvevője, utána pedig mint átadója
működik. Ez az egyetlen energiafajta, amely az embertől kettős működést kíván. S e
két természet, a befogadó és kiáradó, a passzív és aktív jelleg egyetlen
karaktertípusban sem annyira szembeötlő, mint az Ikrekében. Életvitelét,
gondolkodását párhuzamosságok és kettősségek uralják (működését is gyakran iker-
szavak jellemzik: jár-kel, lót-fut, tesz-vesz, stb). Kedélyállapotának és
energetizáltságának kétféle megnyilvánulása szélsőséges esetben (mint amilyen az
Öné is) a mániás-depresszió tüneteire emlékeztet. Sajnos e helyzetet teljes egészében
megszűntetni nem, csak megérteni és kontrollálni lehet (nagyon nehéz ugyanis