-
1
Molnár Anna
Olaszország hozzájárulása a közös biztonsághoz
Bevezetés
Az alábbi tanulmány Olaszországnak a nemzetközi missziókban való
részvételét vizsgálja, rámutatva arra, hogy az ország külpolitikai
és biztonságpolitikai tevékenysége elsősorban három fő
válságövezetre, Afganisztánra, Libanonra, illetve a Nyugat-Balkánra
összpontosít. Napjainkban a legtöbb olasz katona e három területen
vesz részt különböző nemzetközi békemissziókban. Olaszország a
közös biztonságnak tehát nem csupán fogyasztója, hanem előmozdítója
is, mind a NATO-ban, mind pedig az Európai Unióban.
Külpolitika
Az olasz külpolitika második világháború után kialakult
hagyományos stratégiai keretét az európai integráció (EU), az
atlantista irányultságú NATO, illetve a Mediterrán térség
államaihoz fűződő bilaterális, valamint a Barcelona-folyamat által
uniós keretet is kapott kapcsolatok adják. Mindezen belül a
súlypontok elsősorban az aktuális kormánykoalíciótól függnek. Az
olasz külpolitika három legfontosabb – euroatlanti, közép-európai
és mediterrán – iránya közül napjainkban az utóbbi látszik
megerősödni. A barcelonai folyamat elindulását követően Olaszország
a Mediterráneum más meghatározó európai államai mellett igyekezett
valós befolyást gyakorolni a gazdasági, politikai és társadalmi
fejlődését rendkívüli mértékben befolyásoló térség nemzetközi
folyamataira. Ezt az állítást támasztja alá Olaszországnak a 2006.
évi libanoni konfliktus rendezésében játszott meghatározó szerepe
mind a diplomácia, mind pedig a békefenntartás terén.
Az olasz jobbközép és balközép pártok között jelentősebb
külpolitikai töréspontot a Mediterráneum stabilitása szempontjából
is kiemelt jelentőséggel bíró, illetve nemzetközi jogi szempontból
sokat vitatott 2003. évi iraki megszállás okozott. Az ún. második
öbölháborúban Silvio Berlusconi második kormánya idején Olaszország
az atlantista államokkal együtt részt vett a hajlandók
koalíciójában (Coalition of the Willing). A jobbközép kormányok
által vezetett nyugat-európai államok (pl. Spanyolország), a
hagyományosan atlantista külpolitikájú Nagy-Britannia, illetve az
uniós csatlakozás előtt álló kelet-közép-európai országok (nyolcak)
határozottan kiálltak az Amerikai Egyesült Államok inváziós
politikája mellett, ezzel szemben a középbal által kormányzott
francia–német koalíció (békepártiak) ellenezte az iraki rezsim
elleni támadást. Az EU-szintjén, illetve az egyes államokon belül
megmutatkozó megosztottságra mutatott rá – számos más kutató és
szakértő mellett – Jürgen Habermas 2004-ben megjelent Megosztott
Európa (Der gespaltene Westen) című könyvében. Habermas
hangsúlyozta „Az Egyesült Államok nemzetközi jogot nem figyelembe
vevő külpolitikája megosztotta a Nyugatot és marginalizálta az
ENSZ-et.”1 Ez a megosztottság tehát az olasz belpolitikában is a
felszínre került: elsősorban a pacifista szélsőbaloldal, illetve
más kisebb pártok határozottan ellenezték a támadásban való olasz
részvételt.
Amint Natalino Ronzitti és Alessandro Colombo2 rámutatott arra,
hogy 2006-ban végleg elszálltak a közel-keleti konfliktusok (pl. az
arab–izraeli konfliktus vagy az iráni
1 Jürgen Habermas: L’Occidente diviso. 2007. Editori Laterza. V.
o. 2 . Natalino Ronzitti – Alessandro Colombo (szerk.): L'Italia e
la politica internazionale. 2007. Il
Mulino. Bologna. 10–15. o.
-
2
atomprogram kérdése) rövidtávú feloldhatóságának reményei, így
ezt követően Olaszország – a többi európai-mediterrán államhoz
hasonlóan – egy a korábbinál határozottabb külpolitika
megvalósítására kényszerült a térségben. Erre utal, hogy 2006-ban
Massimo D’Alema olasz külügyminiszter véleménye szerint egyre
fontosabb, hogy az EU, és benne Olaszország is képes legyen
egységesen és határozottan cselekedi a térség konfliktusainak
rendezése érdekében.3
A Romano Prodi vezette balközép kormány 2006-os megalakulását
követően súlypont eltolódás figyelhető meg Olaszország
külpolitikájában, az ún. atlantitól az Európa-központú külpolitika
felé. Ez nem azt jelenti, hogy korábban Silvio Berlusconi
külpolitikájának nem voltak európai elemei, hiszen Berlusconi
Európa-barát javaslatokat is támogatott (pl. az európai alkotmány
megszületését, illetve a minősített többségi szavazás
kiterjesztését az EU külpolitikáját is érintő kérdésekre), azonban
a francia–német tengellyel szembehelyezkedve határozottan támogatta
a Bush-adminisztráció 2003-as iraki intervencióját. A
nyugat-európai jobbközép pártok határozottabb USA-barát
külpolitikája még a bipoláris nemzetközi rendszer korszakában
alakult ki, mindezt kiegészítette a Berlusconi által képviselt
személyes és nemzeti presztízs maximalizálására való törekvés.
Annak ellenére, hogy az iraki műveletekben olasz részről csupán ún.
nem-harcoló alakulatok („béke misszió”) vettek részt, 2005-ben az
olasz társadalom többsége (61%-a) már ellenezte az iraki
részvételt. Mindezt figyelembe véve, a 2006-os választások
közeledtével, 2005 márciusában Berlusconi bejelentette az olasz
csapatok kivonását.4 A 2006 decemberi iraki kivonulást elsősorban
tehát az tette szükségessé, hogy az olasz társadalom baloldali
szavazói körében jelentős volt az Amerika- és háborúellenesség
(globalizáció-ellenes csoportok, szélsőbal), amelynek tömeges
tiltakozások adtak hangot George Bush látogatása és az ország
területén található amerikai támaszpontok ellen.
Berlusconi Amerika-barát politikájával szemben Prodi balközép
kormánya – elsősorban a pacifista közvélemény által gyakorolt
társadalmi nyomás hatására – a korábbi atlantista külpolitikai
irányvonalat legalábbis részben feladni kényszerült.5 Ebben a
kormányzati ciklusban a multilaterális diplomácia, békés megoldások
és az ENSZ szerepének hangsúlyozása került előtértbe.6
Hangsúlyozták, hogy csak az ENSZ által támogatott katonai
műveletekben való részvétel lehetséges és a válságkezelésben a
diplomácián legyen a hangsúly. Mindemellett megfigyelhető az
arab-barát külpolitika erősödése is. D’Alema, külügyminiszter
hangsúlyozta, hogy az olasz külpolitika egyik törekvése, hogy a
Közel-Keleten finanszírozókból ‘payers’, aktív szereplők azaz
‘players’ legyenek. Fontosnak tartotta az EU mediterrán
dimenziójának megerősítését. Mindennek érdekében Itália aktív és
fontos szerepet játszott az annapolisi konferencia előkészítésében:
elsősorban még több arab állam részvételét támogatták a
konferencián. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a palesztin
kérdés megoldása nélkül elképzelhetetlen a Közel-Kelet stabilitása,
illetve a szunnita államokat bevonva, velük együttműködve kell a
kérdést megoldani. A mediterrán térség
3 Intervento del Ministro D'Alema alla Camera dei Deputati sui
recenti sviluppi della situazione in
Medio Oriente, 18 Luglio 2006 , Camera dei Deputati.
http://foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2162&sid=17
4 Jason W. Davidson: Italy, In and Out of Iraq: A Vote Seeking
Explanation of Berlusconi’s Foreign Policy. 1 Marzo 2007. 4-9. o.
http://www.foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2732&sid=19
5 . Ettore Greco: La politica estera del governo Prodi. In:
Natalino Ronzitti – Alessandro Colombo (szerk.). 2007. 41–56.
o.
6 Discorso di Massimo D'Alema vice presidente del Consiglio dei
ministri e ministro degli affari esteri al Senato della Repubblica,
21 Marzo 200 7, Senato della Repubblica,
http://foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2715&sid=17
-
3
biztonsága érdekében rendkívül fontos a mindmáig megoldatlan
feszültségeket hordozó Libanon stabilitásának biztosítása. Az iráni
katonai célú atomprogrammal szemben az ENSZ BT határozatában
megszabott szankciók alkalmazását tartotta fontosnak.
Afganisztánnal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ország
rendezéséhez az egész térség stabilitása szükséges. A mediterrán
térség biztonsága érdekében fontosnak tartotta Törökország
EU-csatlakozását is.7
Külpolitikai stratégia
2007-ben, balközép kormány idején a külügyminisztériumon belül
létrehozták a Stratégiai Gondolkodás Csoportját (Gruppo di
Riflessione Strategica), amely 2008 elejére elkészítette a 2020
jelentés – a külpolitika választásai (Rapporto 2020. Le scelte di
politica estera) című dokumentumot. A csoport feladata a középtávú
külpolitikai célok meghatározása volt. A független szakértők
közreműködésével elkészített stratégiai dokumentum két
válságövezetre helyezte a hangsúlyt, és ezáltal kiemelt
fontosságúnak tekintette a Nyugat-Balkán és az ún. kitágult
Mediterráneum (Mediterraneo Allargato) válságainak stabilizálását.
A szerzők által kitágult Mediterráneunak nevezett terület a szoros
kapcsolatok és interakciók következtében magában foglalja a tágabb
vagy nagyobb Közel-Keletet (Greater Middle East)8 térségét is. A
stratégiai dokumentumban hangsúlyozták, hogy az olasz külpolitika
fontos feladatának tekintik a keleti bővítést követően az EU
mediterrán dimenziójának megerősítését, ezzel együtt Törökország
csatlakozásának támogatását, illetve a Mediterrán Unió
létrehozását. A középtávú célok megvalósítása érdekében a
szabályozott és közös elvekre épülő multilaterális rendszer
támogatására helyezték a hangsúlyt. Fontosnak tartották továbbá
Olaszország nemzetközi szervezeteken (EU, NATO, ENSZ) belüli
szerepének megerősítését, és ennek érdekében határozott külpolitika
képviseletét. Ezek a biztonságpolitikai priorotások a – dokumentum
szerint – szorosan összekapcsolódnak az EU intézményi reformjainak
támogatásával, beleértve a közös biztonság- és védelempolitika
fejlesztését, illetve az Európai Védelmi Ügynökség feladatának
megerősítését.9
2008 májusában a jobbközép kormány megválasztását követően
Giovanni Gasparini a Nemzetközi Ügyek Intézetének kutatója
hangsúlyozta, hogy az új védelmi miniszter feladata az ország
külföldi misszióinak fenntartása mellet a haderőreform végrehajtása
a külső és belső biztonság megteremtése érdekében. Mindezt az előző
kormányéhoz képest kedvezőbb feltételek mellett, olyan parlamenti
környezetben hajthatja végre, amely politikai értelemben nem
széttöredezett, és amelyben nincsenek jelen alapvetően pacifista,
háborúellenes kisebb pártok.10
7 Enrico Sassoon, Raffaello Matarazzo: Intervista al Ministro
degli Esteri. D'Alema: per l'Italia un
ruolo nuovo in Medioriente. 10/12/2007.
http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=679 8 Tágabb
Közel-Kelet: a kifejezést (Greater Middle East) a G8-ak 2004 nyári
csúcstalálkozóján
George W. Bush amerikai elnök vezette be, értve a Marokkótól
Afganisztánig terjedő térséget, azaz szinte az egész iszlám-arab
világot – Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. 2007.
Osiris. 2007. 398. o.
9 Marta Dassù e Maurizio Massari (összeállította): Rapporto 2020
- Le scelte di politica estera. Unità di analisi e di
programmazione. Gruppo di riflessione strategica. 2008. 4. o.
http://www.esteri.it/mae/doc/Rapporto2020_SceltePoliticaEstera_090408.pdf.
10 Giovanni Gasparini: Politica estera. Per una nuova politica
di difesa. 21/04/2008
http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=805
-
4
A nagyobb Közel-Keletet
Új kihívások a nemzetközi rendszerben
A 2020 jelentés is hangsúlyozza, hogy a bipoláris nemzetközi
rendszer 1989-es szétesése, illetve a 2001. szeptemberi
terrortámadásokat követően egészen új típusú fenyegetések jelentek
meg a Nyugat, és egyben Olaszország számára is. Területi
vonatkozását tekintve ezt követően nem kelet felől, hanem
elsősorban dél felől jelentkeznek fenyegető veszélyek és új
kihívások az olasz külpolitika számára. Ez a déli irányultság már
nem földrajzi, hanem biztonságpolitikai értelemben tartalmazza a
Nyugat-Balkánt, illetve a tágabb Közel-Keletet – és így
Afganisztánt és Iránt – is magában foglaló kitágult
Mediterráneumot. Ezekből a térségekből érkező fenyegetéseknek
földrajzi elhelyezkedéséből következően Olaszország különösen ki
van téve. Mindebből következően ebben a térségben található a
nemzetközi missziókban, műveletekben részt vevő legtöbb olasz
katona. Ezek a területek azonban nem csupán biztonságpolitikai,
hanem gazdasági értelemben is rendkívül fontosak Olaszország
számára. A dokumentum rámutat arra, hogy a világban jelentkező
problémák és válsággócok következtében az egyes nemzetek
védelempolitikája számára egyre nagyobb szükség van külföldi
missziókban való részvételre.
A 21. században egészen új veszélyek és kihívások jelentkeztek a
nemzetközi közösség és azon belül Olaszország számára is. Ezek
egyik fontos eleme, hogy napjainkban a gazdasági,
biztonságpolitikai és energiapolitikai kérdések szorosan
összefonódtak, egy-egy válság kiváltó okaként egyre erősödik a
verseny a fogyatkozó erőforrásokért. A válságkezelést megnehezíti,
hogy a nyugati inspirációjú multilaterális nemzetközi rendszer
szétfeszülni látszik, a nemzetközi súlypontok átrendeződnek,
mindemellett új regionális és globális hatalmak felemelkedése
várható.
Az egyes államok veszélyérzetét növelik a kiszélesedő vagy annak
lehetőségét magában hordozó nemzetközi fegyveres konfliktusok, a
tömegpusztító fegyverek elterjedésével kapcsolatos információk,
egy-egy ellenséges állam megerősödése, az ún. bukott államok,
destabilizált területek (failed states) által keltett
bizonytalanságok, illetve a világban egyre határozottabban
jelentkező demográfiai egyensúlytalanságok, amelyek a globális
migrációban, az illegális bevándorlásban, valamint a válságokat
követő menekültáradatokban nyilvánulnak meg. Mindezeket kiegészítik
azok a nem államok által kiváltott fenyegetések,
-
5
amelyeket a nemzetközi bűnözés, nemzetközi terrorizmus
jelentenek, illetve a valószínűsíthetően klímaváltozással együtt
járó, de nem közvetlenül ember által okozott problémák: a
természeti katasztrófák.
Mindezen fenyegető veszélyekkel összefüggésben egy 2008-as
közvélemény-kutatás szerint szinte mindegyik válaszadó (90 százalék
feletti arány) úgy gondolta, hogy Olaszország legfontosabb nemzeti
érdekei közé az energia ellátás biztosítása, a terrorizmus elleni
küzdelem, illetve az illegális bevándorlás ellenőrzése tartozik.
Fontos hangsúlyozni, hogy a válaszadók a biztonságpolitikaiak
mellett egy gazdaságpolitikai szempontot, azaz az olasz export
támogatását is megjelölték, mint kiemelt nemzeti érdeket.11
Nemzeti érdek
Nemzeti érdek 2008
Az energiaellátás biztosítása 96%
Fejlődő államok megsegítése 89%
Támogatni az olasz exportot 94%
Garantálni Olaszország határainak biztonságát 79%
Az illegális bevándorlás ellenőrzése 90%
Harcolni a terrorizmus ellen 94%
Feltett kérdés: Melyek Olaszország legfontosabb érdekei?
Válasz: nagyon, eléggé, kicsit, egyáltalán nem
A %-ok a nagyon és eléggé arányát mutatják.
Forrás: Fonte: MAE-LAPS (2008). in: Rapporto 2020. 87. p.
Bevándorlás
Olaszország számára napjainkban az egyik legtöbb társadalmi
feszültséget okozó – és közvetlenül megélt – kihívást az illegális
bevándorlás növekedése jelenti. Az utóbbi néhány évtizedben az
ország elvándorló országból célország lett. Míg 1860 és 1970 között
30 millió olasz vándorolt ki, addig 2007-ben 3,4 millió legális
(17%-kal több mint 2006-ban), illetve kb. 650.000 illegális
bevándorló tekintette új otthonának Olaszországot. Mindemellett
folyamatosan növekszik a bevándorlók száma (2007-ben 20%-kal), akik
elsősorban a már említett válsággócok, a Balkán és Észak-Afrika
felől érkeznek. A legális bevándorlók mellett folyamatosan
növekszik az illegális bevándorlók száma is, míg 2007. január és
szeptember között 14.200 illegális bevándorló, addig 2008 ugyanezen
időszaka között 60 százalékkal több, már 23.600 illegális
bevándorló érkezett az országba.12 Ez az új jelenség egy nehezen
feloldható paradoxont rejt magában: hiszen a bevándorlók egyszerre
jelentenek szükségletet és veszélyt az olasz politika és társadalom
számára. A gazdasági és demográfiai problémák miatt egyértelműen
szükség van a legális bevándorlókra, beilleszkedési problémáik,
illetve az
11 Rapporto 2020 – Le scelte di politica estera.Unitá di analisi
e di programmazione, 87.o. 12 Maroni: stretta sui clandestini,
asilo politico e ricongiungimenti familiari. http://www.italia-
news.it/index.php?option=com_content&task=view&id=2444&Itemid=2
-
6
illegális bevándorláshoz köthető bűnözés miatt azonban
ellenérzéseket keltenek a közvéleményben.
A kitágult Mediterráneum
Az olasz forrásokban kitágult Mediterráneumnak nevezett térség,
amely földrajzi értelemben természetesen nem, de mint már korábban
hangsúlyoztuk energia-, gazdaság- és biztonságpolitikai tekintetben
magában foglalja az amerikai geopolitikai koncepció szerint a
nagyobb Közel-Keletet, és így az Öböl térségét is13, rendkívüli
mértékben polarizálódott és számos tekintetben megosztott.
Gazdasági értelemben a gazdag Öböl menti államokkal, illetve a
fejlett piacgazdaságú Izraellel szemben a többi iszlám állam súlyos
gazdasági és szociális feszültségekkel küzd. Politikai feszültséget
jelent a mérsékelt, illetve a radikális iszlám, a modernizációt, a
globalizációt felvállalók, illetve az iszlám hagyományt
kizárólagosnak tekintők közötti szembenállás. Mindezt fokozzák az
iszlám valláson belüli csoportok (pl. siíta, szunnita) közötti
ellentétek. A térség tehát számos kihívással szolgál a Nyugat
számára: iszlám fundamentalista és terrorista csoportok és
hálózatok felerősödése; Irán, mint regionális hatalom megerősödése;
újabb fegyveres konfliktusok kialakulása, illetve az arab-izraeli
konfliktus megoldatlansága. Mindezeket kiegészíti a súlyosbodó
migrációs nyomással fenyegető demográfiai robbanás, amelynek
következtében a 2007-ben 380 milliós lakosú észak-afrikai és
közel-keleti térség 2025-re várhatóan 540 milliósra duzzad.
A kitágult Mediterráneumhoz fűződő olasz külpolitika változását
hozta a nagyhatalmak szerepének és érdeklődésének átrendeződése a
térségben. Az Amerikai Egyesült Államok ugyanis továbbra is
meghatározó szerepet tölt be, de befolyásának korlátai napjainkra
pl. az iraki demokráciaépítésben már megmutatkoztak. A jelenlegi
amerikai külpolitikai stratégia fókuszában Irak helyett Afganisztán
áll. Emellett hatalmi politika átrendeződésére utal, hogy
Oroszország ismét igyekszik nagyhatalmi szerepet betölteni a
régióban. Kína és India elsősorban energetikai érdekektől vezérelve
egyre látványosabban jelennek meg az egyes konfliktusokat érintő
diplomáciai tárgyalásokon. Az Európai Uniónak korábban elsősorban
gazdasági szerepe volt meghatározó a jó kormányzás támogatása során
(demokráciaépítés lépésről lépésre – payers). Ezt támasztja alá a
mediterrán térség államait érintő Barcelona-folyamat, illetve a
szomszédságpolitika, amelyeknek célja elsősorban a piacgazdaság és
intézményépítés (európai sztenderdek átvétele). Ma azonban az EU
biztonságpolitikai szerepe növekszik növelni.14
Olaszország érdekeke a Mediterráneumban az USA által elsősorban
képviselt biztonságpolitikai (security-first) és az EU által
képviselt gazdaságpolitikai (economy-first) megközelítés
meghaladása, és ezek összekapcsolása, illetve a nemzetközi
erőfeszítések (USA-EU) eredményes összehangolása.15 Mindemellett
aktív résztvevője a térség nemzetközi erőfeszítéseinek, jelentős
mértékben támogatja a stabilizációt.
Haderőreform
Az 1989 és 2001 után jelentkező új kihívások a NATO
tagállamokban doktrínális változásokhoz, illetve haderőreformhoz
vezettek. Ennek egyik első lépése volt Olaszországban, 1999-ben a
professzionális hadsereg kiépítése, amely az addigi kötelező 13
Seminario Capitani di Vascello e Capitani di Fregata, Intervento
del capo di stato maggiore della
marina militare, ammiraglio di Squadra Paolo La Rosa, Taranto 27
giugno 2008.
http://www.marina.difesa.it/csm/discorsi/2008/0627.asp
14 Rapporto 2020 - Le scelte di politica estera.Unitá di analisi
e di programmazione, 60-64. o. 15 uo. 61. o.
-
7
sorozás végét jelentette. Ennek legfőbb oka volt, hogy 2001.
szeptember 11-e után a reformok kiindulópontja már egyértelműen a
nemzetközi környezet lett. Az olasz védelempolitika számára is
nyilvánvalóvá vált, hogy külső fenyegetésekre való felkészülés
érdekében reformokat szükséges végrehajtani. Napjainkban a
kizárólagos nemzetvédelem már nem elegendő, az csupán a kollektív
biztonsághoz való hatékony hozzájárulásként értelmezhető (ENSZ,
NATO, EU). A kollektív biztonság elvére épülő hatékony védelmi
rendszer kialakítását célzó reform az egyes országok, és így
Olaszország számára is jelentős forrásokat igényel, így fontos
lenne az EU-ban a kapacitások és a források közös, hatékony
kihasználása. Ehhez azonban az unió szintjén is közös politikai
akaratra lenne szükség. A NATO-n belül napjainkra már nyilvánvalóvá
vált, hogy a modern haderő szervezeti felépítése legyen: „joint and
combined”, azaz vegyes összetételű és összhaderőnemi. Ezáltal
érhető el a képesség a stabilitás és a biztonság előmozdításához
világszerte, illetve a béketámogató műveletekben történő hatékony
részvétel képessége. Szakértői vélemény szerint Olaszország számára
is elkerülhetetlen a haderőreform, amelynek elsősorban a
személyzeti állomány racionalizálására (a tiszti állomány
csökkentése), a hatékonyabb forrásfelhasználásra, illetve a
fegyverzet- és infrastruktúrafejlesztésre kellene összpontosítania.
A tárgyalt térségben határozottabb külpolitika megvalósítását
akadályozza, hogy a fegyveres erőkre fordított kiadások
tekintetében Olaszország elmarad a jelentős fegyveres erőkkel
rendelkező európai államok mögött. Míg 2007-ben Nagy Britannia a
GDP kb. 2,4%-át, Franciaország 2%-át, addig Olaszország csupán
1%-át költötte a fegyveres erőkre.16
Miközben Franciaország és Nagy Britannia a védelmi kiadások
növekedését tűzte ki céljául, Itália a csökkentés mellett döntött:
2008 augusztusában Giulio Tremonti gazdasági miniszter a védelmi
kiadások lefaragását jelentette be: két és fél milliárd euróval
három év alatt. A haderőreformot azonban eddig is nehezítette, hogy
a közvéleményben erős a pacifista szemlélet (szélsőbaloldali
pártok, zöldek és a katolikus pacifista mozgalmak), a jelenlegi
kormány helyzetét azonban jelentős mértékben megkönnyíti, hogy a
2008-as választások következményeképpen a parlamentben már
nincsenek jelen a kisebb pacifista pártok.17
Nemzetközi missziók
A fentebb ismertetett fenyegető veszélyek következtében egyre
több igény mutatkozik békefenntartó csapatok küldésére a
világban.18 Napjainkban a legtöbb olasz katona Afganisztánban,
Libanonban, illetve a Nyugat-Balkánon vesz részt különböző
nemzetközi békemissziókban. Olaszországnak 2008-ban is jelentős
volt a nemzetközi missziókhoz való
16 Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria della
difesa: tabelle e grafici. 2008.
Istituto Affari Internazionali , 4–7. o.
http://www.iai.it/pdf/Economia_difesa/Tabelle-grafici-IT-2008.pdf
17 Filippo Chiesa: La riforma della difesa in Francia e Gran
Bretagna: un’opportunità per l’Italia? 08/08/2008
http://www.affarinternazionali.it/stampa.asp?ID=919. National
Security Strategy of the United Kingdom
http://interactive.cabinetoffice.gov.uk/documents/security/national_security_strategy.pdf
Livre blanc
http://www.premier-ministre.gouv.fr/information/les_dossiers_actualites_19/defense_securite_nationale_un_875
18 Olasz részvétel nemzetközi missziókban 2007-ben: 8 ENSZ:
MINURSO (Nyugat-Szahara), UNFICYP (Ciprus), UNMOGIP
(India-Pakisztán határ), UNIFIL (Libanon), MFO (Egyiptom), UNTSO
(Izrael) ,TIPH2 (Hebron), UNMIK (Koszovó); 7 NATO: KFOR (Koszovó),
HQ (Szkopje - Macedónia), HQ (Szarajevó – Bosznia-Hercegovina), HQ
(Tirana - Albánia), SNMC SG2 (Földközi-tenger), ISAF (Afganisztán),
ACTIVE ENDEAVOUR (Földközi-tenger), 6 EU: EUFOR ALTHEA, EUFOR PM
(Bosznia Hercegovina), EUPOL Kinshasa - Kongo, EUSEC DR (Kongo), EU
AMIS (Szudán), EU BAM RAFAH (Gáza)
-
8
hozzájárulása: 9. az ENSZ által vezetett műveletekben, 2. az EU,
és 4. a NATO által vezetettekben. Napjainkra tehát egyértelművé
vált, hogy a kollektív biztonsághoz való hozzájárulás a saját
biztonság feltétele is.19 Az olasz külpolitika tehát
biztonságpolitikai értelemben elsősorban a Nyugat-Balkán, illetve
az ún. Kitágult Mediterráneum térségében játszik valóban aktív és
jelentős szerepet.
1952-től több mint 100 olasz katona veszítette életét
békemissziókban. 2008-ban az olasz fegyveres erők 25 különböző
misszióban, kb. 8000 fővel vettek részt.20 Ezen csapatok túlnyomó
többsége, azaz 85 százaléka az Olaszország szempontjából három
legfontosabb (Libanon, Afganisztán, Nyugat-Balkán) térségben
állomásozik, így az ország széles értelembe vett biztonságát
befolyásoló válságövezetekre koncentrálódik. Jelenleg a teljes
létszám kb. 9000 fő, ebből a Balkánon kb. 2.800, Afganisztánban kb.
2.800, Libanonban 2450 olasz tartózkodik különböző nemzetközi
missziókban.
2007-ben fellángoltak a nemzetközi missziókban való olasz
részvétel körüli belpolitikai viták. A kérdéssel kapcsolatban nem
csupán a középjobb ellenzék és kormányoldal között, hanem
elsősorban a középbal kormánykoalíción belül folytak viták a
missziók finanszírozását biztosító törvény előkészítése során. A
radikális, pacifista baloldali pártok (Verdi, Rifondazione
comunista, Comunisti italiani) elsősorban az Afganisztánban – ENSZ
felhatalmazás alapján – NATO irányítás alatt álló
ISAF-békeműveletben való olasz részvétel ellen szólaltak fel. Az
afganisztáni szerepvállalással összefüggő belpolitikai vitának
nemzetközi visszhangja is volt. Ennek egyik legfontosabb
megnyilvánulása volt, amikor 2007 februárjában az Amerikai Egyesült
Államok, Nagy Britannia, Ausztrália, Kanada, Hollandia és Románia
nagykövetségei nyílt levélben fordultak az olasz politikai erőkhöz
és a társadalomhoz annak érdekében, hogy az ország ne csökkentse
jelentős és a nemzetközi biztonság szempontjából rendkívül értékes
hozzájárulását a térségben. A politikai feszültséget tovább
fokozta, hogy 2007 márciusában a tálibok elrabolták Daniele
Mastrogiacomót, a La Repubblica napilap tudósítóját.21 Hosszas
viták után, 2007 márciusában végül az olasz parlament mindkét háza
jóváhagyta a finanszírozásról szóló törvényt, pontosan meghatározva
a misszióval kapcsolatos nemzeti fenntartásokat (caevat) is.22
19 Rapporto 2020 – Le scelte di politica estera. 63–64. o. 20
Corriera della Sera. 2008. január 25.
http://www.corriere.it/Primo_Piano/Cronache/2008/01_Gennaio/25/pop_missioni.shtml
21 A túszt végül az olasz kormány önálló, és a szövetségesek által
vitatott, közvetítőkön keresztül
véghezvitt tárgyalásainak eredményeképpen két hét után
elengedték öt bebörtönzött tálib rab elengedéséért cserébe.
22 Lucia Marta, Nicoletta Pirozzi, Natalino Ronzitti: Le
missioni italiane all’estero. 117-120. o. In. Natalino Ronzitt -
Alessandro Colombo: L’Italia e la politica internazionale. Il
Mulino. 2008. 117-129. o.
-
9
2008. a nemzetközi missziók finanszírozása
Teljes összeg 1.020 millió euró
Fegyveres erők 850 millió euró
Rendőrség és pénzügyőrség 30 millió euró
Diplomácia 130 millió euró
Forrás: Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria
della difesa: tabelle e grafici. 2008. IAI. 22.o.
A nemzetközi missziók finanszírozásának területi megoszlása
Afganisztán (Nato, Isaf és EU, Eupol) 341 millió euró
Libano (Unifil II, Euromarfor, libanoni fegyveres erőknek
segítségnyújtás)
301 millió euró
Balkán (6 tevékenység) 191 millió euró
Afrika (4 db) 16 millió euró
in Közép-Kelet (Irak, Líbia, Izrael e Palesztina) 17 millió
euró
Forrás: Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria
della difesa: tabelle e grafici. 2008. IAI. 22.o.
A védelmi minisztérium tervei szerint 2009-ben további
változtatásokat hajtanak végre a nemzetköz missziókban való olasz
részvételben. Annak érdekében hogy a meglévő forrásokat
Afganisztánra és Libanonra koncentrálják, a kisebb missziók
esetében csökkentés várható. A költségvetési elvonások ellenére
Ignazio La Russa, védelmi miniszternek sikerült elérnie a
miniszterek tanácsában, hogy megemeljék a finanszírozást szolgáló
pénzügyi keretet a 2008 februárjában elhatározott 1.020 millió
eurós szintről 1.350 millió euróra. 2009-ben a külföldön állomásozó
olaszok száma 9000 fő. A tervek szerin azonban ez a létszám 12000
főre növekedhet a jövőben. Ezt a számot korábban az iraki
csapatkivonás előtt érte el Olaszország. A tervek szerint ugyan
csökken a Nyugat-Balkánon állomásozó katonák száma, azonban már
januártól 2800-ra növelik az Afganisztánban állomásozó olasz
kontingens létszámát.23
23
http://blog.panorama.it/mondo/2009/01/03/come-cambieranno-le-missioni-militari-allestero-nel-
2009/
-
10
Forrás: MISSIONI/ATTIVITA’ INTERNAZIONALI - SITUAZIONE AL
13.01.2009
http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/missioni_attivit%C3%A0_internazionali/
-
11
Olaszország hozzájárulását a nemzetközi missziókhoz jelentős
mértékben befolyásolhatja a témával kapcsolatos közvélemény
alakulása. Az alábbi táblázat egy 2008-ban végzett, a nemzetközi
missziók támogatottságával kapcsolatos közvélemény-kutatás
eredményeit mutatja. Az eredményekkel kapcsolatban fontos
megjegyezni, hogy szinte mindegyik misszió esetében (kivéve a
dárfúri segítségnyújtás, illetve a tálibok elleni fegyveres harc
esetében) csökkent a nagyon, illetve az eléggé támogatók
aránya.24
A fegyveres erők nemzetközi misszióban való részvételének a
támogatása
Nagyon támogatja
Eléggé támogatja
Eléggé ellenzi
Nagyon ellenzi
Nem tudja
Békefenntartás Koszovóban 30
(32)
38
(41)
14
(14)
13
(11)
5
(2) 100
Humanitáriussegítségnyújtás Dárfúrban
48
(55)
33
(31)
6
(7)
8
(7)
5
(1) 100
A tűzszünet biztosítása Dél-Libanonban
26
(27)
34
(39)
17
(17)
16
(15)
7
(2) 100
Hozzájárulni Afganisztán újjáépítéséhez
28
(30)
36
(40)
12
(16)
20
(12)
4
(2) 100
Részt venni a talibok elleni fegyveres harcban
17
(10)
20
(18)
22
(20)
35
(50)
6
(2) 100
Zárójelben a 2007-es eredmények
Forrás: Fonte: TTS (2007) MAE-LAPS (2008)
Nyugat-Balkán
Az olasz és uniós terminológia alapján a Nyugat-Balkán –
történelmi és politikai okokra visszavezethetően – ugyan nem része
a kitágult Mediterráneumnak, azonban az Adria keleti partján lévő
államok földrajzi értelemben részei a mediterrán térségnek.
Közelségük miatt Olaszország számára rendkívül fontos a
Nyugat-Balkán államokban (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia,
Montenegró, illetve Koszovó) a politikai stabilizálódás, az
európaizálódás, az etnonacionalizmus visszaszorulása, a területi
viták rendeződése és a gazdasági növekedés. A térségben napjainkban
is fel-fellángoló etnonacionalista feszültségek az EU és benne
Olaszország aktív szerepvállalását teszik szükségessé. A 2006-ban
megalakult balközép kormány külügyminisztere, D’Alema programjában
hangsúlyozta, hogy az EU-nak részt kell vennie az elmaradott
országok fejlesztésében, különben instabilitásuk és
kiszámíthatatlanságuk veszélyt jelenthet az EU, és azon belül
Olaszország számára.25
24 Rapporto 2020. 95. o. 25 L’Italia e l’Europa a 50 anni dalla
firma dei Trattati di Roma. Dossier Farnesina, Ministero degli
Affari Esteri - Servizio Stampa e Informazione 2007. 45-52.o.
http://www.esteri.it/MAE/doc_dossier/dossier_50anni/italiaeeuropa.pdf
-
12
A volt Jugoszlávia utódállamai nem csupán biztonságpolitikai,
hanem a földrajzi közelségből adódó gazdasági lehetőségek miatt is
fontosak Olaszország számára. Ezt mutatja, hogy 2002-ben a
nyugat-balkáni országok legjelentősebb kereskedelmi partnere az EU,
ezen belül pedig Olaszország volt. Ezen országokból származó uniós
import 43%-a Olaszországba irányult, és az EU-ból származó export
33%-a Olaszországból származott.26
A térségből érkező migrációval kapcsolatba hozható szervezett
bűnözés napjainkra összefonódott az olasz bűnözéssel.27 2004-ben
Frattini, külügyminiszter véleménye szerint a nyugat-balkáni
stabilizálódási folyamat támogatása a jövőben megtérül, hiszen az
instabilitás következményeinek (embercsempészet, drogkereskedelem)
felszámolása ennél jóval többe kerülhet.28 Ugyanerre a problémára
hívta fel a figyelmet Massimo D’Alema, külügyminiszter is
2007-ben.29
A Nyugat-Balkán újonnan létrejött államai (kivéve Szlovénia és
Horvátország) továbbra is a szervezett bűnözés, embercsempészet
kiindulópontjai és tranzitországai maradtak. A térség stabilitása
érdekében, Olaszország elsőrendű érdeke a Közösség és a NATO déli
irányú bővítése.30 Az Európai Unió számára a helyzetet nehezíti,
hogy Koszovó függetlenedése után csökkent az USA érdeklődése a
térség iránt, így nagyobb felelősség hárul az Európai Unióra és
benne Olaszországra. Mindezzel összefüggésben látható, hogy
Olaszország folyamatosan növekvő külpolitikai és gazdaságpolitikai
érdeklődést mutat a régió iránt. Jugoszlávia utódállamaiban az
olasz stratégiai érdeke közé tartozik a jogállamiság és az
intézményrendszer megerősítése, a NATO-hoz és az EU-hoz való
csatlakozásuk elősegítése, az etnonacionalista feszültségek
csökkentése, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése
(és ezzel együtt a gazdasági kapcsolatok erősítése). Az olasz
külpolitikai érdeklődésének középpontjában Albánia és Szerbia
stabilitásának megteremtése áll. 2009-ben a Nyugat-Balkánon
összesen 2825 olasz vesz részt különböző nemzetközi
műveletekben.31
Albániában 1997 óta, a stabilizáció érdekében állomásozó olasz
misszióknak köszönhető, hogy az utóbbi évtizedben az országból
érkező illegális bevándorlás ellenőrizhetőbbé vált. 1997 óta Olasz
Szakértői Küldöttség (Delegazione Italiani Esperti – DIE) működik
Albániában, amelynek feladata az albán fegyveres erők
NATO-kompatibilis átszervezésének támogatása. A küldöttségben
jelenleg 23 fő vesz részt. Az Albánia 2 elnevezésű tengerészeti
egysége (28. Gruppo Navale) mellett Olaszország a 2002. június
17-én megalakított, Tiranában állomásozó NATO-parancsnokság (NATO
HQ Tirana – NHQTi) munkájában is részt vesz.
A régióban Olaszország legfontosabb gazdasági partnere Szerbia.
A két ország között azonban átmenetileg megromlott a kapcsolat
miután az olasz kormány 2008. február 21-ei ülésén Koszovót
független államként ismerte el. Koszovóban az EULEX és a KFOR
keretein belül jelentős az olaszok hozzájárulása a Nyugat-Balkán
stabilitásához. A KFOR haderőin
26 Montanari,, Marco: EU Trade with the Balkans In. Eastern
European Economics, vol. 43, no. 1,
59–81. o., M.E. Sharpe, Inc., 2005. 64–69. o. 27 Pargeter,
Alison: Italy and the Western Mediterranean, Working Paper 26/2001;
5-6. One Europe
or Several? (ESRC)
http://www.one-europe.ac.uk/pdf/w26pargeter.pdf 28 EU-25 WATCH No.
1., December 2004. Edited by the Institut für Europäische Politik,
Berlin. 112-
113. o.
http://www.eu-consent.net/library/EU25Watch/EU-25_Watch-No1.pdf 29
L’Italia e l’Europa a 50 anni dalla firmadei Trattati di Roma,
Dossier Farnesina, Ministero degli
Affari Esteri - Servizio Stampa e Informazione 2007. 45-52. o.
30 Greco, Ettore: Italy's European Vocation: The Foreign Policy of
the New Prodi Government 2006.
http://www.brookings.edu/papers/2006/08europe_greco.aspx 31
MISSIONI/ATTIVITA’ INTERNAZIONALI - SITUAZIONE AL 13.01.2009.
http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/missioni_attivit%C3%A0_internazionali/
-
13
belül Németország után Olaszország adja a legnagyobb a
hozzájárulást 2019 fővel.32 Olasz vezetésű továbbá (Giovanni
Armenani) a KFOR Többnemzeti Harcászati Kötelék
Nyugati-szektorparancsnoksága is (Multinational Task Force–West -
MNTF–W). Az EULEX misszióhoz Németország mellett Olaszország járul
hozzá a legtöbb katonával. Az újonnan létrejött független államban
az utóbbi időszakban ugyan javult a biztonsági helyzet, de Koszovó
függetlenségének kikiáltása ismét felszínre hozta a feszültségeket.
Az ország stabilizálása, illetve az önálló létezés feltételeinek
kialakítása elsőrendűen fontos Olaszország és az EU hitelességének
megőrzése érdekében is.
A jugoszláv utódállamok közül Bosnia-Hercegovinában, az
országban tapasztalható bizonytalan helyzet következtében továbbra
is fontos az európai és ezen belül az olasz részvétel. Mivel az
újonnan létrejött államban a stabilitás még mindig nem önfenntartó,
így napjainkban is számolni kell etnonacionalizmussal, illetve más
biztonsági helyzetet veszélyeztető kockázati tényezőkkel (gyenge
állam, szervezett bűnözés és korrupció, terrorizmus stb.). Az
ország ugyanis mind gazdasági, mind pedig politikai intézményes
értelemben rendkívüli mértékben függ a nemzetközi jelenléttől. Az
Európai Tanács felügyelete alatt álló EUFOR-on belül 2007-ben még
Olaszország adta a legnagyobb létszámú kontingenst (900 katona).
Napjainkra ez a szám 408-ra csökkent miután a biztonsági helyzet
javulására való tekintettel az Európai Unió 2007-ben 6500-ről
2500-ra csökkentette a Bosnia-Hercegovinában állomásozó egységei
létszámát. Olaszország jelentős szerepet játszik az
EUFOR-főparancsnokság alá tartozó Integrált Rendőri Egységben
(Integrated Police Unit, IPU), amely a katonai rendőri és
rendészeti feladatokat ellátó MSU (Multinational Specialized Unit)
jogutódjaként jött létre. A több nemzet rendőri, csendőri és
katonai erőiből álló IPU-ban Olaszország az egység alapító nemzete
carabinierikkel vesz részt. Mindemellett Olaszország részt vesz a
szarajevói NATO-parancsnokság (NATO HQ Sarajevo) munkájában,
amelyet a NATO továbbra is fenntartott a békepartnerséghez (PfP)
történő csatlakozás felkészítése érdekében.33
Afganisztán
Afganisztánban a Nyugati Regionális Parancsnokság irányítását,
Heratban, Olaszország látja el. 2008-ban 2350 katonát
állomásoztatott a NATO ISAF-missziójában, megosztva a főváros Kabul
és az iráni határhoz közel fekvő Herat között. 2003-ban az olasz
katonák részt vettek a Khost misszióban (az Enduring Freedom
része). Az olasz katonák (mint pl. a németek) csak korlátozott
mandátummal rendelkeznek, nem vehettek részt területen kívüli
harcokban (combattimento fuori area), mint a talibánnal és a pastun
gerillákkal harcoló amerikai, angol vagy kanadai katonák.
Kezdetben úgy gondolták, hogy a NATO ISAF-misszója csupán
Afganisztán újjáépítésében vesz részt. A NATO azonban valódi
háborúba keveredett, és így a korábban nyugodt Herat térsége is
fegyveres összeütközések helyszíne lett.
A NATO stratégiája, hogy segítse az afgán kormányt hatalmának
megerősítésében szükségessé tette, hogy az ISAF saját hatáskörét az
egész afgán politikai színtérre kiterjessze. Ennek érdekében az ún.
második fázisban (2005. május) történt meg az ISAF nyugati
országrészbe történő kiterjesztése. Mindaddig a Farah és Herat
városokban felállított PRT-k a Tartós Szabadság hadművelet
(Enduring Freedom) alá tartoztak, ezt követően azonban ISAF
32 NATO Kosovo Force.
http://www.nato.int/kfor/structur/nations/placemap/kfor_placemat.pdf
33 Petheő Ádám: Az Európai Unió ALTHEA művelete
Bosznia-Hercegovinában. 2006. 06.27.
http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/az_europai_unio
-
14
irányítás alá kerültek. 2005 szeptemberében két új PRT-t hoztak
létre Qal’eh-ye Now-ban és Chaghcharanban. Herátban egy logisztikai
központot is felállítottak
Az ISAF három egységgel van jelen a négy provinciából (Heratcon,
Farah, Ghor, Badghis) álló működési terület legnagyobbik
tartományában. A közigazgatási egység központjában, Herátban
Olaszország (Lead Nation) először a működési terület logisztikai és
operatív feladatokat ellátó régiókoordinátor szervének (Regional
Area Coordinator West – RAC West) felállításáról gondoskodott. Itt
működik továbbá a logisztikai bázis (Forward Support Base – FSB),
és az olasz vezetés alatt működő tartományi újjáépítő csoport
(Provincial Reconstruction Team – PRT). 2006 június 1-től
Olaszország gondoskodik a Nyugati Regionális Parancsnokságról
(Regional Commander West, RC-W), amelyet jelenleg Generale di
Brigata Paolo Serra irányít.
Herat város mintegy 650 km-re fekszik Kabultól és 100 km-re az
iráni határtól. Az iráni határ közelsége miatt a terület
geo-stratégiai jelentősége fokozatosan növekszik. A várost – az
óriási távolságok és a terepviszonyok miatt az ISAf-katonák csak
repülővel tudják megközelíteni.
Az Olaszország által működtetett PRT elsődleges feladata a
csoport CIMIC-részlegének segítése volt. A helyi kormányzati
szervek együttműködésével kidolgozták a szociális és gazdasági
segítségnyújtás főbb irányait. Ez elsősorban a vidéki beruházások
megszervezését jelentette, de a városi futballstadion felújítását,
illetve az árvaházak támogatását is magában foglalja.34 A terület
Afganisztán többi térségéhez képest viszonylagos gazdasági és
társadalmi stabilitást mutat. Mindennek ellenére a problémák
végleges felszámolása még távolinak mondható.
A nemzetközi koalíció-ellenes milíciák (Anti Coalition Militia
(ACM) terrorista akciói, bár ritkábbak mint az ország más
területein, nem teszik lehetővé, hogy valódi stabilitásról
beszélhessünk. A helyzetet továbbnehezíti az egész országra
kiterjedő kábítószer-csempészet.35
Libanon
Libanonban az Unifil II misszió keretében jelenleg kb. 2470
olasz katona vesz részt. A 2006-os libanoni konfliktus lezárását
segítő diplomáciai tárgyalások során valósult meg Olaszországnak az
a törekvése, hogy a Mediterráneumban ne csupán finanszírozó, hanem
aktívabb politikai szerepet is betöltsön: „payers-ből players
lett”.
Az UNIFIL már 1978 óta jelen van a térségben, mint klasszikus
békefenntartó egység. A 2006-os libanoni konfliktust követően a
Hezbollah leszerelése érdekében azonban jelentős mértékben meg
kellett növelni a békefenntartók számát, illetve mandátumát. A
diplomáciai egyeztetések eredményképpen az UNIFIL–II döntő
többségét az Európai Unió adta, de ahogy Massimo D’Alema is
hangsúlyozta, ez nem vált az európai dominancia eszközévé, hiszen
iszlám vallású államok is pl. Katar és Törökország is képviselteti
magát benne.36 Az Amerikai
34 Kerezsy Norbert: Magyar katonák Nyugat-Afganisztánban
http://www.hm.gov.hu/honvedseg/missziok/afganisztan_prt/magyar_katonak_nyugat-afganisztanban.,
Bali József: A NATO afganisztáni szerepvállalásának keretei, a
bővüléséhez vezető tényezők. http://mhtt.eu/hadtudomany/2_7.pdf
35 RC-W - PRT - FSB Generalità
http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/operazioni+in+atto/Afghanistan+PRT+-+FSB/
36 Discorso di Massimo D'Alema vice presidente del Consiglio dei
ministri e ministro degli affari esteri al Senato della Repubblica,
21 Marzo 2007,, Fonte: Senato della Repubblica,
http://foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2715&sid=17
-
15
Egyesült Államok ugyanis iraki szerepéből következően nem kívánt
aktív szerepet játszani a rendezésben. Ennek köszönhetően az
Uniónak lehetősége nyílott arra, hogy nagyobb felelősséget és
jelentősebb szerepet vállaljon ebben a számára is rendkívül fontos
és biztonságát jelentős mértékben befolyásoló térségben.37
Az olasz külügyminiszter az UNIFIL-II olasz vezetése mellett
azzal érvelt, hogy Olaszországnak nincs gyarmati múltja a
térségben, ezért szerepét nem lehet beavatkozásként vagy
dominanciaként értékelni. D’Alema kijelentette „Franciaország
mindig meghatározó szerepet töltött be Libanon belügyeiben. Nekik
barátaik és ellenségeik is vannak Libanonban. Nekünk nem, nekünk
nincsenek ellenségeink Libanonban... A misszió feladata nem csupán
Izrael és a Hezbollah közötti fegyverszünet létrehozása, hanem
mindez a régió stabilitásával kapcsolatos terv része (területi
problémák és a palesztin-izraeli konfliktus megoldása). Az
ENSZ-erők elsődleges célja a Hezbollah lefegyverzése: nem
közvetlenül a békefenntartók által, hanem a libanoni kormány
segítségével”. 38
Mindennek köszönhetően az UNIFIL-II többségét, kb. 7500 katonát
az európai országok adják, Olaszország összesen 2400 katonával
járult az ENSZ-csapatok felállításához. Az ENSZ-mandátum az izraeli
határ és a Litani folyó közötti részre szól, ettől északra az
UNIFIL-II csapatainak nincs befolyásuk. Az UNIFIL–II vezetése
kapcsán sajátos megegyezés jött létre Franciaország és Olaszország
között. 2007 februárjáig a missziót Franciaország (Alain
Pellegrini) vezette. Olaszország februártól vette át az irányítást,
Claudio Graziano tábornok személyében. A misszió katonai vezetését
végző, New York-ba telepített stratégiai sejtet már a kezdetektől
egy olasz tábornok irányította. A továbbra is fennálló, a
biztonságot veszélyeztető kockázatok miatt az ENSZ BT 2009
augusztus 31-ig ismét meghosszabbította az UNIFIL II. mandátumát
(United Nations Interim Force in Lebanon – 1832. sz határozat
(2008). 39
Az olasz fegyveres erők külföldön történő bevetésének jogi
háttere
Olaszországban a szakértők, kutatók és politikusok között,
illetve a közvéleményben is parázs viták folynak az olasz fegyveres
erők külföldön történő bevetésének jogi hátterét illetően. Natalino
Ronzitti40, nemzetközi szakértő cikkében hangsúlyozza, hogy a
nemzetközi jog szerint, – amelynek alapját a háború abszolút
tilalmát meghatározó ENSZ Alapokmány 2. cikk 4. bekezdése képezi –
az államok fegyveres erejüket jogos önvédelem, vagy az ENSZ BT
felhatalmazása alapján, vagy bizonyos korlátozásokkal egy adott
állam kérésére használhatják egyénileg vagy kollektíven. Mindebből
következik, hogy a humanitárius intervenció nemzetközi joggal
ellentétes amennyiben nem BT felhatalmazás alapján történik.
Hangsúlyozza továbbá, hogy egy esetlegesen jogosan indított háború
esetén a fegyveres támadásnak mindig a szükségesség és arányosság
elvén kell alapulnia.
37 N. Rózsa Erzsébet – Tálas Péter: Közel-Kelet. Okok, okozatok.
In: Új Honvédségi Szemle, 2006/11.
http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/kozel-kelet_okok_okozatok
38 Italy’s Gesture on Lebanon Yields Pride and Worry. In: The New
York Times, 27 Agosto 2006
http://www.massimodalema.it/interventi//documenti/dett_dalema.asp?id_doc=1648
39 Resolution 1832 (2008) Adopted by the Security Council at its
5967th meeting
http://www.un.org/News/Press/docs/2008/sc9435.doc.htm 40
Natalino Ronzitti: Il diritto applicabile alle Forze Armate
italiane all’estero: problemi e
prospettive. Contributi di Istituti di ricerca specializzati n.
90 Aprile 2008. XV legislatura. Senato della Repubblica, Servizio
Studi, Servizio Affari Internazinali, Dossier.
http://www.senato.it/documenti/repository/lavori/affariinternazionali/approfondimenti/dossier%2090%20per%20sito.pdf
9-11. o.
-
16
Ronzitti véleménye szerint napjain konfliktusai esetén a fogalmi
keret megváltozott a második világháború után kialakított kerethez
képest, és a belső jogrendszer sem alkalmas arra, hogy megfelelő
jogi alapot biztosítson a külföldi missziókban való részvétel
alátámasztására, így véleménye szerint a nemzetközi részvételt
szabályzó új kerettörvényre lenne szükség.41 Az olasz alkotmány 11.
cikkelye megtiltja az agresszív háborút. Erre szoktak mindazok
hivatkozni, akik illegitimnek tartanak bizonyos harci
cselekményekben (pl. a 2003-as iraki invázióban) való részvételt.
Az alkotmány 78. és 87. cikkelye a háborús állapot
kinyilvánításának módját határozza meg. Ezekre a cikkelyekre
azonban még nem hivatkoztak a külföldi missziók esetén. Mivel
napjainkban a háború, mint fogalom is kevésbé használatos, inkább
fegyveres konfliktusról hallhatunk, így véleménye szerint az olasz
alkotmány adta jogi keret a 21. századi nemzetközi konfliktusok
esetén már nem alkalmas arra, hogy ezekre hivatkozva küldjék
külföldre olasz katonákat.
Mindennek ellenére az 1997/25. tv. szabályozza a külföldi
missziókban való részvétel eljárását. Ennek értelmében a kormány
döntését a Legfelsőbb Védelmi Tanács (Consiglio Supremo di Difesa)
vizsgálja meg és a Parlament dönt róla figyelembe véve a nemzetközi
jogot és kötelezettségeket, illetve az alkotmány 11. cikkelyét.
Egy 2008-ban végzett közvélemény-kutatás szerint az olaszok
többsége úgy véli, hogy a fegyveres erő alkalmazására elsősorban az
országot ért idegen támadás elleni védelem jogosít fel. Emellett
fontos hangsúlyozni, hogy 2004 és 2008 között csökkent azoknak a
száma, akik úgy gondolták, hogy a nemzetközi terrrorizmus elleni
harc, egy autoritárius rendszer megdöntése vagy az emberi jogok
megsértésének a megakadályozása feljogosít a fegyveres erők
alkalmazására külföldön.42
Okok, melyek feljogosítanak a fegyveres erő alkalmazására
2004 2008 1. helyen
Megakadályozni az emberi jogok megsértését egy másik
államban
90 67 14%
Harcolni a nemzetközi terrorizmus ellen 80 74 20%
Megvédeni az országunkat egy idegen támadás ellen n.a. 94
44%
Egy autoritárius rendszer megdöntése 57 38 3%
Megakadályozni az ellenségeskedést 2 v. több háborúskodó állam
között n.a. 46 4%
Biztosítani a békét egy polgárháborús államban 81 60 7%
Más - - 1%
Nem tudja - - 7%
A nagyon vagy eléggé arányai
Forrás: TTS (2004), MAE-LAPS (2008).
41 Lucia Marta, Nicoletta Pirozzi, Natalino Ronzitti: Le
missioni italiane all’estero. 120. o. In.
Natalino Ronzitt - Alessandro Colombo. 2008. 117-129. o. 42
Rapporto 2020. 95. o.
-
17
Az amerikai katonai bázisok
Az Olaszország területén található amerikai katonai bázisok
jelentik a kitágult Mediterráneum és a kollektív biztonsághoz való
egyik legfontosabb olasz hozzájárulást. Az utóbbi évtizedben
azonban megfigyelhető, hogy az olasz közvélemény részéről egyre
több bírálat éri az Olaszországban állomásozó katonai támaszpontok
fenntartását. Olasz biztonságpolitikai szakértők is felteszik a
kérdést, hogy a hidegháború idején, a NATO nyújtotta kereteiben
kötött megegyezések alapján működtetett támaszpontok megfelelnek-e
a félévszázaddal későbbi olasz külpolitikai igényeknek. A bázisok
jogi alapját mind a mai napig egyrészt az olasz parlament által
ratifikált Észak-atlanti Szerződés (1949), illetve tagjai fegyveres
erőinek jogállásáról szóló egyezmény (London SOFA, 1951.), másrészt
az amerikai és az olasz kormányok közti titkos kétoldalú
szerződések képezik. Az 1995-ös bilaterális egyezményt a bázisokról
(Shell Agreement) az 1998-as Cermisi tragédia után ugyan
nyilvánosságra hozták (1999), számos kiegészítő egyezmény tartalma
azonban továbbra is ismeretlen a közvélemény számára. Az olasz
parlament által sohasem ratifikált, a katonai bázisok használatát
rögzítő 1954. évi amerikai–olasz bilaterális egyezmény (Basic
Infrastructure Agreement) egyes, kiegészítő memorandumai pedig mind
a mai napig titkosak. A nyilvánosságra hozott részletekből
kiderült, hogy az Egyesült Államok az olasz kormány és a NATO
hozzájárulása nélkül a támaszpontokat nem használhatja fel háborús
célokra. A bázisokhoz tartozó létesítmények olasz parancsnokság
alatt állnak és Olaszország felel a bázisok biztonságáért, a
személyzet és a felszerelés azonban amerikai parancsnokság alatt
áll. E mellett a területen létrehozott építmények az amerikai
katonák távozását követően az olasz állam tulajdonát képezik43
Kérdéses továbbá, hogy ezek a katonai bázisok milyen szerepet
tölthetnek be egy jelenlegi – pl. a 2006-os libanoni háborúhoz
hasonló – konfliktusban, amely jelentős mértékben különbözik a
hidegháborús helyzettől. A NATO a szovjet blokkal szemben jött
létre. Ennek megszűnését követően, a szervezet elveszítette a
konkrét ellenségképét. Az ikertornyokat ért támadást követően a
NATO filozófiai szótárában a nemzetközi terrorista fenyegetés
koncepciója is bekerült. Megfigyelhető, hogy a szervezet fogalmi
rendszerében a nemzetközi terrorizmus a Szovjetunió helyére lépett.
Erre hivatkozva Olaszország számára kiszámíthatatlanok annak a
következményei, ha az Amerikai Egyesült Államok egy esetleges újabb
konfliktusban pl. egy újabb libanoni konfliktus esetén a Hezbollah
állásainak bombázása mellett dönt, és ehhez pl. a vicenzai
támaszpont repülőterét használja, mint Koszovó esetében, amikor
amerikai bombázók Aviano katonai támaszpontjáról szálltak fel, és a
belgrádi televízió székhelyét is eltalálták. Jugoszlávia ekkor
Olaszországot is (a többi NATO tagállammal együtt a) nemzetközi
háborús jog megsértésével vádolta. Ronzitti véleménye szerint ilyen
esetben Olaszország nem hivatkozhatna semleges helyzetére, hiszen
területéről indultak a fegyveres támadások, hiába közvetlenül olasz
csapatok nem vesznek részt az adott támadásban.44
Napjainkban hat jelentősebb amerikai katonai bázis található
Olaszország területén, amelyekhez egy 2007-es hivatalos amerikai
összeírás alapján 89 kisebb-nagyobb katonai létesítmény tartozik.
Nem hivatalos szakértői vélemények szerint a hidegháború
örökségeképpen az olasz Ghedi és az avianói amerikai bázison
valószínűsíthetően nukleáris fegyvereket is őriznek. Mindemellett
vita folyik arról, hogy az Olaszország területén található
43 Alfonso Desiderio: Politica estera italiana. Le basi militari
in Italia. 02/07/2008. 44 Natalino Ronzitti: La guerra del Libano e
il diritto internazionale. In: Natalino Ronzitti –
Alessandro Colombo (szerk.): id. mű., Alfonso Desiderio: Le basi
militari in Italia. 02/07/2008.
http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=882
-
18
bázisok közöl melyik tekinthető olasz, amerikai vagy NATO
bázisnak. Egyes vélemények szerint valójában mindegyik olasz, de
néhány közülük – bilaterális egyezmények alapján – amerikai
katonákat és fegyverzetet fogad be. Emellet NATO-bázisról abban az
esetben beszélhetünk, ha az adott állam azt a NATO tevékenységeinek
rendelkezéseire bocsájtja. 45
Következtetések
Olaszország jelenleg kb. 9000 fővel vesz részt különböző
nemzetközi missziókban. Az ország ezzel a viszonylag magas
létszámmal képes ellensúlyozni visszafogott külpolitikai
aktivitását, illetve a fegyveres erőkre költött szerényebb
mértéket.
Ahogy erre Virginie Collombier46 is rámutat az olasz külpolitika
számára mindig is meghatározó kérdés marad, hogy hogyan képes a
gazdasági erejéhez és méretéhez képest viszonylag korlátozott
védelmi költségvetéssel és fegyveres képességekkel, illetve számos
esetben instabil belpolitikai háttérrel rendelkező középhatalomként
meghatározó külpolitikát folytatni a kitágult Mediterráneumban.
Olaszország az utóbbi években mindennek ellenére – több-kevesebb
sikerrel – igyekezett aktív szerepet játszva befolyásolni a számára
geopolitikai értelemben oly fontos (kitágult) mediterrán térség
nemzetközi folyamatait. Ennek érdekében az olasz külpolitika
számára mindig is kiemelt fontossággal bírt a nemzetközi
szervezetek szerepének megerősítése, illetve a nemzetközi
missziókban való jelentős részvétel. Ezt tükrözi, hogy az ország 6.
az ENSZ költségvetésének hozzájárulása tekintetében, illetve
jelentős szerepet játszik a különböző nemzetközi missziókban is.
Jelentős volt a hozzájárulása a sokat vitatott 2003-as iraki
háborúban, majd ezt követően a 2006-os libanoni konfliktus
rendezésében, és mind a mai napig fontos szerepet játszik
Afganisztán és a Balkán stabilitásának biztosítása érdekében.
Mindennek ellenére elmondható, hogy a Prodi-kormány diplomáciai
törekvései a palesztin kérdés megoldása érdekében kevés sikerrel
jártak. A határozott külpolitika érdekében azonban továbbra is
fontos a koherens külpolitikai stratégia kidolgozása és
következetes véghezvitele, illetve a haderőreform
megvalósítása.
45 Alfonso Desiderio: Le basi militari in Italia.
02/07/2008.
http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=882 46
Virginie Collombier: The Middle East: a ground for Italy to play
with the big guys? 2008.
www.foreignpolicy.spbo.unibo.it/adon/file