Magyar nép, magyar föld, magyar sorsmtda.hu/books/fodor_ferenc_magyar_nep.pdf · mi lakosságunk nem volt olyan sűrű, hogy a földet olyan intenzíven tudtuk volna megművelni.

Magyar népMagyar föld Magyar sors

ÍRTA: FODOR FERENC DR.

BUDAPEST, 1925KIADJA A KIE. MAGTAB EGYETEMI NYOMDA

B E V E Z E T É S

„Nem lesz mindenkor így,Szívedben bús ne légy,El ne hagyd magadat,Várjad jobb sorsodat.A szerencse forgandó,Naptól felleg távozó.” (Magyar ének a XVIII. sz.-ból.)

Török rabságunk 150 esztendeig tar-tott, a testvér Lengyelország 123 évigvárt feltámadására, s még sem adtafel a reményt sorsa jobbra fordultában.Németország a tilsiti béke után semmi-vel sem volt különb helyzetben a mai-nál. Mégis a török járom alól való fel-szabadulásunk után egy századdal

3

1. Felvidékkel.......................................................... 1,072.0002. Erdélylyel ......................................................... 1,664.0003. Délvidékkel ...................................................... 459.0004. Nyugaton............................................................. 26.000

Összesen 3,227.000 magyar lelket veszítettünk elTrianonnal.

fénykorát élte Magyarország, Lengyel-ország ma nagyobb, mint valaha, s aszomorú tilsiti békét Poroszország ésvele a Német birodalom felvirágzásakövette. (2.)

Minden állam sorsa férfiainak ke-zébe van letéve, s ha a szerencsétlenvégű háborúk után nem a csügge-dés, hanem a fegyver, vagy a munka-szerszám kemény megragadásának korakövetkezett, az állam minden külsőnyomás ellenére is virágzásnak indult.Mert ne feledjük el. hogy az ellenségesgyűrű energiájának egy részét a nyo-másra és nem gazdasági munkárakell fordítania. Ezzel szemben a mi

mai helyzetünkben a fegyvernek korai

5

és így oktalan megragadása helyett amunkát kell megragadnunk. A jövőháborújában, az új honfoglalásban amunkás szerszámának, a földművesekéjének, a tudós laboratóriumának éskönyveinek éppen annyi szerepe lesz*,mint a fegyvernek. A csöndes háború-nak már azonnal a békekötés után kel-lett volna megindulnia: Csonkamagyar-ország földjét kell előbb minden darab-kájában meghódítanunk az intenzívgazdasági termelésnek, a csüggedt lel-keket kell felráznunk és egy hatalmas,·kulturális és érzelmi egységbe ková-csolnunk; meg kell teremtenünk acsonka állam földjének gazdaságilaglehető integritását, meg a lelkek inte-gritását, mert az új honfoglalás csakegy gazdaságilag meghódított földből,az Alföldből és lelkében integer nem-zetből indulhat ki.

Államunk két tényezőjének, a földnekés népének egymáshoz való viszonyáta békekötésben erőszakosan feldúlták.Ezt a viszonyt kell előbb lehetőleg har-monizálni. Ε füzetke célja, hogy be-

6

mutassa a föld és népe kapcsolatát amúltban, a jelenlegi megzavart voltábanés rámutasson a jövőben kifejlesztendőkapcsolatokra.

1. MIIBEN VOLTMAGYARORSZÁG FÖLDJE?

Időtlen-idők előtt, már a geológiaimúlt ú. n. kréta-korszakában hazánkmai területén olyan változások állottakbe, amelyek majd az évmilliók múlvamegszületett emberiség számára védetthazát adtak. Ekkor emelkedtek fel amélyre leszakadt mai alföldi medencekörül azok az övalakban körülhúzódólánchegységek, amelyeket ma Kárpátoknéven ismerünk. Nincs még Európábanegyetlen olyan nagy, védett medence-

7

rendszer sem. mint a hármas magyarmedencerendszer,. Alkalmas egy nem-zet, egy önálló állami életre hivatottnép befogadására. Annyira alkalmas,hogy nemcsak a kelet felől testvér-népektől szorongatott honfoglaló ma-gyarság ismerte fel ennek a védettmedencerendszernek nemzetet befogadórendeltetését, de felismerte egy évezred-del későbben született, a modern geo-gráfiai tudás minden fegyverével ren-delkező idegen elme. a francia Keclusis. amikor ezt írja: „Magyarországrendkívüli előnye, hogy a szó szorosértelmében Vett földrajzi egység. A ma-gyar királyság földrajzi szempontbólEurópa legösszefüggőbb területe. Bár-mint alakuljon is a középeurópai álla-mok sorsa, bizonyos, hogy a magyarságmindig a legjelentékenyebb szerepetfogja játszani a Kárpátok által körül-vett óriási arénában.” (1.)

8

A geográfus minden elfogultság nél-kül is kénytelen megállapítani, hogyilyen rendkívül előnyösen tagolt, azönálló államterület minden kellékévelfelszerelt tájat keveset tud megjelölnia térképen.

Mert a régmúlt geológiai történelemtovábbi folyamán is mintha rendelte-tésszerűleg ezen feladatára készültvolna elő ez a tái. A medeneerendszèrtkörülzáró kárpáti gyűrődések közöttbőven maradtak régi hegyromok is,amelyek a Kárpátok belső lejtőit fel-vidékekké szélesítik ki, egyrészt elzár-ván a belső medencéket a külső táma-dások elől, másrészt változatossá tevéna domborzatot, ezzel á klímát és a gaz-dasági termelés lehetőségeit, változa-tossá a termő talajt, a geológiai szerke-zetet, a hegyvidékek ásványkincseit.A magyar medencék az őshajdanbantengereknek adtak helyet, melyeknekkincseit bányászta sok millió év múlvaa magyar bányász, a szenet, sót, föld-gázt, stb.

A beltengerek lefolyásával a meden-cék kapcsolatot nyertek egymással és aKárpátokon kívüli tájakkal, így a ma-gyar^ gazdasági élet. a közlekedés egyegységbe vonhatta az egész medence-rendszert, de nem záródott el a külsőtájak gazdasági életétől sem. A felvidé-kekről lefutó folyóvölgyeken át bősé-ges talaj halmozódott fel az alföldeken,a jégkorszak sivatagi szele meg a leg-áldottabb, legtermőbb sárga földdel, alösszel ajándékozta meg a barlanglakójégkorszaki ember késői utódját, a ter-melő mezőgazdasági lakosságot.

A kelet felől nehezen járható termé-szetes bástyák, a Kárpátok, nyugatfelé széles tárt kaput nyitottak nemcsak

9

a nyugati kulturális hatásoknak, hanemaz áldást, esőt hozó nyugati szeleknek is.Így alakult ki ezen a helyen egynagyszerűen tagolt, bőséges folyóvízzelellátott, erdőségekkel és füves térségek-kel váltakozó, talajában változatos, só-ban gazdag, ércekben sem szegény táj,amely várta azt a népet, amely képeslesz betölteni, hogy vele állammá egye-sülhessen.Az állam területéből voltAlföldi szint ............................ 51%,Dombvidék ........................... 24 „Hegyvidék .............................. 25 „

Az az első faj, amely az akkori vi-szonyokhoz képest meg tudta tölteni akárpáti medencéket, a magyar faj volt.A magyarság alakított itt először olyanállamot, amelynek központja a legna-gyobb medencére, az Alföldre támasz-kodott. A magyarság államát védtékelőször az egyedül lehetséges természe-tes határok, a felvidékek járhatatlanőserdőségei, nem úgy, mint előbb arómai kolóniákat, mesterséges sáncok,vagy folyóvonalak. A magyarság ezt amedencerendszert kezdetben nem tudtateljesen betölteni, de ez nem volt mégakkor veszélyes, mert az erdős, lakatlanfelvidékek a gyepűk előtt kitűnő vé-delmi területek voltak.

A megtelepült honfoglalók mindenvalószínűség szerint egy szavannás,mocsári erdőségekkel, rétekkel, náda-sokkal, száraz füves térségekkel éstölgyrengetegekkel váltakozó alfölditájat kaptak itt.

Ebből a tájból csinált az államalkotófaj évezredes kultúrmunkával egy olyankultúrtáj at, amely már sokkal köze-lebbi vonásokat mutatott a nyugat-európai kultúrtájakhoz, mint a tőlünk

10

keletre és délkeletre fekvő, gazdasági-lag csak félig meghódított síkságokhoz.A magyarság kiterjedt állattenyész-tése mellett is elég jelentékeny mező-gazdasági termelést is folytatván, máraz Árpádok alatt is arra törekedett,hogy a tájat minél alkalmasabbá tegyea mezőgazdaság számára. A tatárjárás,majd a török hódoltság után újból ésújból megsemmisülve látta kulturálismunkájának eredményeit, de a nyugal-masabb idők beálltával véglegesen neki-állt, hogy a hódoltság alatt mocsár-rengeteggé, homokpusztává vált földjétvisszaszerezze magának. Talán Európaegyetlen nemzete sem végzett hazájá-ban olyan gigászi mértékű kulturális

11

munkát, mint éppen a magyar, amelyolyan lángelmejű férfiak vezetése alatt,mint Széchenyi István és VásárhelyiPál. neki állt ennek az elpusztult tájgazdasági meghódításának. Lecsapolt24.000 km2 területet, nagyobbat, mintHollandia, csak magát a Tiszát 112 he-lyen vágta át, 6249 km hosszú gátatépített (mint az Atlanti Óceán széles-sége!), 12.905 km hosszú vízlevezető csa-tornát ásott, egyedül a Delibláton16.788 k. h. homokot kötött meg. A múltszázad közepétől kezdve különösen ro-hamos lépéssel vitte elő a nemzet föld-jét a kultúrtájak felé. Eltűnt a náda-sok nagy része. Kiszárították és fel-szántották a vizenyős réteket, erősengyarapodott a szántóföldek aránya. A

12

felvidékeken az erdőirtás tovább folytmég. de már nem mint oktalan rabló-gazdálkodás, hanem mint céltudatoserdőgazdálkodás. Az Alföldön a hó-doltság alatt kipusztult erdőségekhelyett elterjesztették az akácfát, amiegészen speciális képet adott az előbbifátalan síkságnak. A török alatt el-néptelenedett Alföldön a népesség sza-porodásának nagy akadálya volt a jóivóvíz hiánya, amin megint egy láng-elméjű magyar férfiú, Zsigmondy segí-tett az artézi kutakkal. így kapcsolódottmind szorosabbra a viszony a föld ésnépe között.

Az ország szerencsés tagozódása le-hetővé tette, hogy különböző klímájútájakon különböző, de egymást kiegé-szítő gazdasági termelést folytasson anemzet. A nagy síkságokon túlnyomóvolt a gabonatermelés, ellátta nemcsak

A 100 holdnál nagyobb területen gazdálkodóknakanyanyelv szerint való megoszlása 1895-ben volt:Magyar .. ~ 12,669.663 hold, a népesség 48.53%-a.Német.. .... 2,468.084 hold, a népesség 13.12% a.Tót ............ 151.021 hold, a népesség 12.50%-a.Oláh............. 485.456 hold, a népesség 17'07%-a.Horvát .. .. 29.763 hold, a népesség l-28%-a.Szerb ......... ' 237.335 hold, a népesség 3·26°/ο-8.Egyéb.......... 170.542 hold, a népesség 4-24%-a.Jogi személy 1,353.305 hold.

13

Közép- és nagy birtokokban:'

1914-15.............................................................. 3.461 hold1915—16............................................................. 12.361 hold1916—17............................................................. 32.104 hold1917—18...........................,................................ 60.271 hold

a gabonában szűkölködő felvidékeket,hanem Ausztriát és Németország egyrészét is élelmezhettük. De az Alföldtüzelőanyag hiányán, építőanyag szük-ségletén a felvidékek fája, köve, vas-érce, ipari termékei segítettek. A ki-egyenlítettebb klímájú dombvidékek éskisebb medencék intenzívebb mezőgaz-dasági terményei (árpa, cukorrépa,gyümölcs, stb), az egész ország szük-ségletét ellátták. így erős gazdaságikiegészültség állott fenn az ország kü-lönböző tájai között, ami erős gazda-sági és politikai összetartó erő volt. (3.)A felvidékekről és Erdélyből az Al-föld felé nyíló folyóvölgyek biztosí-tották az egész államterület közleke-dési egységét.

14

Hadd lássuk most ennek az általános-ságban megrajzolt képnek egyes rész-leteit számokban is megvilágítva.

Az ország tökéletes földrajzi egysé-gére jellemző, hogy a 325.000 km2 kiter-jedésű államterületből csupán 6'5%volt r olyan, amely nem a magyarDunába adta le vizét, hanem folyóielhagyták az ország területét. Az államterületeinek magva volt az Alföld,amely egymaga 1/3 részét adta ki azországnak. Még ennek a legszárazabbtálunknak is volt annyi csapadéka,hogy a mezőgazdasági termelés minde-nütt lehetséges volt (500—600 mm), míg

15

a felvidékek esőzése kielégítette az erdő-ségek szükségleteit is (600—1200 mm).Így a csapadék mennyisége és az em-beri gazdasági munka következtébenkellőleg ki volt egyensúlyozva a földnekművelési ágak szerint való megoszlása:szántóföld 45%, kert 1.4%, rét 9.3%,szőlő 1.1%, legelő 11.7%, erdő 25.8%,nádas 0.1%, terméketlen csak 51%. Aszántóföldek kiterjedése csupán a há-ború előtti félszázadban 43.3%-kal gya-rapodott, az összes termő területé pe-dig 150%-kal, aminek Oroszország kivé-telével nem volt párja egész Európá-ban. (4, 5, 6.)

Az Alföldnek a mezőgazdasági ter-melésben való jelentőségére legyen elégmegemlíteni, hogy középső vidékeinterületének 70%-a szántóföld. A terület

16

művelési ágak szerint való megoszlásapersze egy integer állam szükségletei-nek megfelelő volt, az Alföld mindenerdőtlensége mellett sem volt az ország-nak fahiánya, mert a felvidékeken vi-szont a szántóföldek aránya volt kevés(30%-nál is kisebb), s az erdőké magas.A magyar gazdasági élet mindenegészségtelen gazdasági politika elle-nére is felismerte földjének táj előnyét,hogy t. i. elsősorban kalászosak terme-lésére való a klímája. Az Alföldön azőszi kalászos vetemények élettartamára447 mm, a kapásokéra csak 270 mm, atavaszi kalászosakéra csupán 178 mmcsapadék jut. Innen van az, hogy azország összes szántóföldjeinek több

17

mint negyedrészén búzát termelt amagyar gazda, a rozs, árpa és a zabegyütt foglaltak le ekkora területet, scsupán a kukorica területe állott igenközel a búzáéhoz. Mindamellett a iöa-gyar ember még nem ért el olyan kiválóeredményeket á búzatermelésben, minta nyugat-európai gazda, mivel még a

18

mi lakosságunk nem volt olyan sűrű,hogy a földet olyan intenzíven tudtukvolna megművelni. Sok más akadályais volt még ennek. Nálunk 1 ha terüle-ten átlag csak 12.9 q búza termett, mígDániában 32 q! De ne kicsinyeljük le amagyar nemzet munkáját, mert hiszena mi mezőgazdaságunk legföljebb 150éve fejlődhetik zavartalanul, azóta iselsősorban a mocsárral, homokkal, ár-vízzel, szikkel kellett küzdenie a magyargazdának. S mindamellett 1879—1910között búzavetésünk területe 55%-kal,az árpáé 20%-kal, a kukoricáé 48%-kalgyarapodott; 1871—1912 között pedig abúzatermés mennyisége 195%-kal emel-kedett (sehol a világon ilyen erősen!),arozsé 50%-kal. az árpáé 94%-kal, a zabé80%-kal, a kukoricáé 193%-kal, a bur-gonyáé 152%-kal. A magyar nép teháttőle telhetőleg megtette a magáét, hogytömnének értékeit gazdasági értékekkéváltoztassa.

Magyarország földje, bár még koránt-sem volt intenzíven kihasználva, olyanjelentős volt Európa élelmezésében is,hogy éppen a mi hazánktól nyugatraegyetlen egy állam sem tudta lakossá-gát ellátni kenyérrel, hússal, élelmiszer-rel, míg nekünk bőven volt kivitelünk.A termelt búzának csak 76%-át, a rozs-nak 70%-át, az árpának 84%-át, a zab-nak 87%-át fogyasztottuk el idehaza,a többi a külföldet élelmezte; földünk-nek a külföldi vásárra vitt drága termő-erejét nagyrészt szövetekkel, divatárú-val fizette meg a külföld.

A magyar föld nemcsak 20 millióembert látott el kenyérrel, hanem kere-ken 25 millió lábasjószágot is táplált.A magyar gazda újabban mindinkábbarra törekedett, hogy az állattenyésztés

19

formájában is megközelítse a nyugatiállamokat, mindinkább eltűnt tehát aszilaj pásztorkodás, helyt adva az istálló-zásnak. Állatállományunk bőségesenkielégítette a lakosság szükségletét, sőtaz egyik legfontosabb cikkünk volt akülföldi piacokon is.

A magyar föld nyers termeltényeitehát kellő mennyiségben állottak anemzet rendelkezésére. Sajnos,, nagyrészüket nyersen adtuk ki az országból,olcsó pénzen, a feldolgozással járó ér-téktöbblet nem a magyar munkásnakjutott. Eladtuk ezzel a magyar földtermőerejét, mert a feldolgozással járóhulladék, állati takarmány is kiment azországból, a magyar föld a termésnekcsak eg részét kapta vissza trágyaalakjában. A magyar föld megtett min-dent a nemzet eltartásáért amit tőlemunka révén kívántak. De bár a földbefektetett munka is kevés volt, a földnyers termelvények feldolgozásába fek-tetett munka még kevesebb volt. A ma-gyar nemzet szerencsétlenségének, sze-génységének egyik legfőbb. oka az volt,hogy nem használta ki azt a táj előnyt,amit az áldott magyar föld a mezőgaz-dasági ipar lehetőségeinek nyújtott.Persze sok akadálya volt ennek, nemvolt elég szenünk, a külföldnek viszonttúlságosan sok volt, így olcsóbban dol-gozhatott, s elvihette nyersanyagainkat.Nem volt elég pénzünk, hogy a felvidé-kek kitűnő vízierőit villamos erővéalakíthattuk és az Alföldre vezethettükvolna. Valóban, az Alföldön igen kevésipartelepünk volt, csupán a malomiparés a cukorgyártásunk volt jelentős; demég ezek sem tudták összes nyersanya-gainkat feldolgozni. Az alföldi mező-gazdasági ipar támogatása helyett a

20

hibás gazdasági politika szövőiparokattámogatott a felvidékeken.

A magyar népnek minden erejét amezőgazdasági termelésre és az ezekreémtett mezőgazdasági iparokra kellettvolna fordítania, mert földje természeteezt írja elő. Ebben olcsóbban termel-hettünk volna a külföldnél, viszont azidegen nyersanvagból, idegen szénnelgyártott iparcikkeket drágán állítottukelő.

Hogy mit jelentett a magyar mező-gazdasági termelés értéke, akkor látjuktisztán, ha egy más termelési ággal, pl.a bányászattal hasonlítjuk össze. A há-ború előtt egy évi aranybányászatunkannyit jövedelmezett, mint egyéviseprőciroktermelésünk, az ezüst bányá-szat értéke megfelelt ,a takarmány mu-har termésének, vastermelésünk a ló-here és lucernamagénak, szénbányásza-tunk a takarmány bükkönyének, összesbányászatunk egyévi értéke nem volt

21

több, mint a rozs és árpa szalmájánakegyévi értéke.

Sír a lelkünk, ha az elveszített felvi-dékekre, a kincses Erdélyre gondolunk,nélkülük sohasem lesz boldog Magyar-ország, de itt van, megmaradt a nagyonelhanyagolt Alföld, ebben még navértékek várnak feltárásra, ebből méglehet és kell is boldog Kánaánt csinálnia nemzetnek, amelyből könnyű leszvisszaszerezni a végeket Mai szomorú-ságunkban nagyon vigasztaló gondolat,hogy van még tennivaló az Alföldön,van még egy kihasználatlan, kamato-zatlanul heverő tőkéje a nemzetnek, azAlföld eddig ismeretlen gazdasági le-hetőségei.

22

2. MAGYARORSZÁG NÉPE.

Az állam földjében, éghajlatában, ta-lajában, szerkezetében, vizeiben és nö-vényzetében levő értékek még nem gaz-dasági értékek, csak földrajzi lehető-ségek, amelyeket emberi munkával kellgazdasági értékekké, terményekké, ál-latokká, erőkké, iparcikkekké alakítani.Az emberi munkával a természettőllegmostohábban felszerelt tájakból isparadicsomot lehet csinálni; viszontha az emberi munka ellanyhul, a tájelpusztul, elvadul (Mezopotámia, Ba-bylonia). Az intenzív emberi munká-hoz azonban sűrű lakosság kell, ame-lyet a nehezebb megélhetési viszonyokmunkára sarkalnak.

A magyar nép egyik szerencsétlen-sége volt, hogy nem tudta ezt a hármasmedencerendszert kellőleg kitölteni. Már

23

pedig ha a peremek felé ellanyhult azállamalkotó faj nemzeti ereje, ezzel aföld minden összetartó ereje mellett isveszélybe jutottak a végek. Hogy ez be-következett, annak nem a magyar népaz oka hanem az a történelmi végzet,amely a magyar fajnak egy évezredenát osztályrészül jutott, hogy t. i. mintaz európai művelt államok legkeletibbtagja, mint bástya állt útjában a keletfelől Európára csapkodó népvándorlásutolsó hullámainak. A magyar népsaját testével védte azokat a nyugatikeresztény kultúrákat, azokat a népe-ket, amelyek most e védelem következ-tében elvérzett magyar faj fölött e vé-delemben beállott viszonyok alapjánítélkeztek.

A honfoglaló magyarság létszáma kb·200.000 fő lehetett, s ez a csekély létszáma tatárjárás előtt már annyira felsza-porodott, hogy hazánk népsűrűsége anyugati államokéval vetekedett. Ekkorkövetkezett be az első katasztrófa. Újabb

24

megerősödés után a népszám felszapo-rodik a török háborúk előtti időkben5 millióra. A hódoltság megszűnte után2 millió embernél nem volt több azegész országban, legkevesebb éppen azAlföldön. Megindult a bevándorlás,a nyílt, tömeges letelepítés, de márelőbb megindult a havasi pásztor-ságnak, az oláhságnak alattomos, lassúbeszivárgása is. Mindez nem lett volnakatasztrófává, ha a magyar fajnak idejelett volna az asszimilációra, a beolvasz-tásra, de a csekély számú, legjobbanelvérzett magyarság ezt a tömeges be-vándorlást nem bírta el. Tarkává váltaz ország. Gazdaságilag elhanyagoltAlföld, néprajzilag tarka végek, lehetette a katasztrófa bekövetkezései előrenem látni!

25

Az ország földjének arculata mindighíven visszatükrözte lakosságának sű-rűségét. Amikor kevés lakossága voltaz államnak, különösen az Alföldnek,elhanyagolt volt a föld is. A török hó-doltság után mindinkább sűrűsödött azország lakossága; a háború előtt éven-kint átlagosan 1%-kal szaporodott. így1910-ben minden km2-re 64.2 lakos ju-tott, s az összes népesség (Horvát-országgal együtt) 20-88 millió lakost tettki. A kiegyezéstől kezdve már határozot-tan mutatkozott az a folyamat, hogy azalföldi és dombvidéki tájakon, tehát azállam mai területén erősebben szaporo-

26

dott a népesség-, mint az egész ország-ban általában, ami az Alföld mezőgaz-dasági kultúrájának erős fejlődésérevezethető vissza. 1869—1910. évek közöttaz egész állam területén csak 35.4%-kalszaporodott a lakosság, míg a maicsonka állam területén 51.8%-kal·

De még így is nagyon ritka volt azAlföld lakossága, ha a népsűrűséget amezőgazdaságilag megművelhető terü-letekre számítjuk. Az Alföld középsővidékein ugyanis 1 km2 mezőgazdasá-gilag megművelhető területre csak80—90 lakos jut, míg Máramarosban322, Krassó-Szörényben és Zólyombanpedig 250—300.

Az ország földjének elsősorban mező-gazdasági termelésre való alkalmasságaokozta, hogy a Magvr birodalom né-péből 1910-ben 64.5% földműveléssel

27

foglalkozott. Földművelő népességünk-nek az ország területén való megoszlásanem egyenletes; feltűnő, hogy az Alföldlakosságának csak 58.5%-a foglalkozottmezőgazdasági termeléssel, a Kis-Al-földön 60.4%, a Dunántúl 63.6%. ellenbenErdélyben pl. 70.6%, az ÉszaknyugatiFelvidéken 62.2%. Ez okozta, hogy azAlföldön nem volt elég munkáskéz aföld intenzív megművelésére, s aratás-kor a felvidékek és Erdély népe járt leaz Alföldre aratni.

Iparos népességünk száma már el-enyésző a mezőgazdaságiakéhoz képest.Az ország összes kereső lakosságábólcsak 16.3% volt iparos. A háború előttiutolsó évtizedben ez a népesség szapo-rodott a legerősebben, ami csupánazért nem volt örvendetes jelenség, mi-

28

vel a földművelő elem tódult az iparimunkára, s így a magyar föld megmű-velésétől mind több munkáskéz szakadtel. Sajnos, az iparos munkásságnaknagy része nem a föld nyersterményei-nek ipari feldolgozásával foglalkozott,hanem inkább az ú. n. nehéziparral. (7.)

Az ország földjének nagy része amagyar faj kezében volt ugyan, de azutóbbi évtizedekben erősen kiszaladtalólunk a föld: részint a nemzetiségek,részint bevándorló faj tömérdek földetszereztek. (8, 9.)

Az ország birtokállományának meg-oszlása is nagyon egészségtelen volt,sok földnélküli magyar hiába sóvár-gott birtok után, a nagybirtokosok ke-zén túlságosan sok föld volt. (10, 11.)

Noha a nemzet testének munkameg-osztása sem volt elég egészséges, mégisnem ez volt az állam nagyobbik beteg-sége, hanem az, hogy összetételében,nyelvében és nemzeti érzésében nemvolt egységes. A XVIII. sz.-ban beván-dorolt lakosság utódainak nem voltideje nemzetileg összeforrni az állam-alkotó fajjal, mint Nyugat-Európában.Másrészt a mi bevándoroltjaink asszi-milálódásának gátat vetett a napóleoniháborúk után felébredt nemzetiségi kér-dés. A külső fajrokonok természetesenalaposan rajtavoltak, hogy nemzetisé-geinket ne tudjuk összeforrasztani azállamalkotó magyarság érzelmi egy-ségébe, így azután a háború előtt azvolt a helyzet, hogy az anyaország(Horvátország nélkül) lakosságáttól54.5% volt magyar, 10.4% német, 10.7%tót 161% oláh, 2.5% rutén, 1.1% horvát,2.5% szerb, 2.2% egyéb nemzetiségű.Rendkívül hátrányos volt a nemzetre,hogy ezek a nemzetiségek az államte-

29

rület peremein laktak, ahová már amagyar kultúra összetartó ereje csakhalk lüktetéssel érkezett. A Kárpátokösszetartó ereje, az ország kitűnő föld-rajzi és gazdasági egysége mégis elégerős lett volna az ezeréves integritásmegoltalmazására, ha a lelki integritásnem bomlott volna meg az izgatók mun-kájára. A centrifugális erők alig voltakerősebbek a magyarság és az Alföldösszetartó erőinél, de az ellenségesgyűrű nemcsak arról gondoskodott,hogy a peremeket leszakító erőket a le-hető legmagasabbra fokozza, hanem kr-ról is, hogy a magyarság összefogó ere-jét szétbomlassza. Előbb bomlott mega lelki integritás a magyarság és anemzetiségek között, azután megbom-lott a magyarság lelki integritása is, βcsak a harmadik és a végső lépés volta területi integritás megbontása.

Visszatekintve a közelmúlt szomorútörténelmére könnyű megállapítani,hogy a katasztrófa előidézésében egy-aránt részes v!olt a ferde. vágányokonjárt gazdasági politika, a kultúrpoli-tika és az öncélú magyar külpolitikahiánya, de nem kevésbé az öntudatlan,szervezetlen magyar társadalom is,amelynek teste tele volt genyes feké-lyekkel, külső és belső élősködők rajahemzsegett rajta, de mégsem tudottegyetlen tiszta pillantást vetni a jövőbe.

3. MIT VETTEK EL TŐLÜNK?

Sokkal könnyebb volna azt számba-venni, hogy mi maradt nekünk?

A felosztásnál olyan hamis elv érvé-nyesült, amelyet nem lehetett végrehaj-tani és így ennek leple alatt szabadprédává válhatott az ország földje az

30

éhes szomszédoknak. A felosztás alap-elve a nemzetiségi határok mentén hú-zandó országhatárok voltak. Igen ám,de Magyarországon, éppen úgy, mintegész Kelet-Európában, éles nemzetiségihatárvonalakat nem lehet meghúzni;ezen területek történelmi múltja kellő-leg megmagyarázza ezt. Ennek az elv-nek követkövetkezménye lett azután,hogy a nemzetiségi területek ürügyénmindent elvettek tőlünk, amire éppenszükségük volt. Az új határok straté-giai, katonai határok: a cseh határ aDunán, az oláh határ az Alföld pere-mén, a szerb határ a Duna-Dráva zu-gában húzódik el. Ezzel azután teljesenmellékesé vált, hogy a stratégiai hatá-rok kedvéért elvettek tőlünk színma-gyar területeket (Csallóköz) tősgyökeresmagyar városokat (Kassa, Szatmár,Nagyvárad. Kolozsvár, stb), szétvágtakgazdaságilag a legszorosabban össze-

31

tartozó területeket, sőt városokat is(Sátoraljaújhely). (12.)

Elvették az ősi magyar föld 2/3 részét,így hazánk területe 325.411 km2-rőí92.916 km2-re csökkent. A legnagyobbdarabot az oláhok kapták, Horvátországtekintetbe vétele nélkül az ország terü-letének 36.2%-át. azután a csehek 22.3%-át, a szerbek 7.-4%-át és az egész Hor-vátországot, az osztrákok 1.4%-át. A nép-ben való veszteség nem ekkora na τ,mert hiszen a ritkábban lakott perem-vidékeket kapcsolták le az ország testé-ről. A míg az állam régi és csonka terü-lete úgy aránylik egymáshoz, mint3.5:1. a lakosságé 2.6:1. A csonkaállam területén 1920-ban 7,987.204 lakostsikerült megszámlálni. Annyit jelent ez,hogy a régi államban az ország összes

32

gazdasági erői sűrítették legerősebbenaz Alföldön a lakosságot, már mostazután nagy kérdés, hogy vájjon a pe-remvidékek elvesztése után az Alföldönösszesűrűsödött lakosság meg tud-e élnitisztán az Alföld gazdasági erőire tá-maszkodva. Egy dolog kétségtelen, azt. L, hogy az eddigi munkateljesítmény-nyel semmiesetre sem. s az elveszítettföldet erősebb munkával kell pótolni. Aköröskörül megnyírt országtestnek nyíltsebei ma is véreznek. A nemzet testérőlnemcsak a vele lazábban összeforrt ta-gokat, az egyes nemzetiségeket válasz-tották le, hanem a törzsbe is mélyenbelekanyarítottak. Csak az anyaország-ról szólva elveszett a magyarság 32.9%-a,67.05%-a maradt a csonka hazáé. Nem-

33

zetünk teste, a Fiúménak és Lengyel-országnak jutott testvéreket nem is em-lítve, öt felé szakadt, 10.9%-a cseh rab-ságban sinylik.. 171 % -a oláh börtönbensanyargatta tik, 4.6%-a a balkáni szerbjármot húzza. 0.8%-a pedig osztrák ura-lom alá jutott. A csonka hazában a 10millió magyarból mindössze 6.6 milliómaradhatott meg. Az elszakított terüle-tek lakosságának 20—32%-a tiszta ma-gyar, míg a nekünk hagyott területencsupán 11.6% a nem magyar anya-nyelvű, így mérte az igazságot a szem-forgató, farizeuskodó wilsoni béke! (13.)Már most csak az kérdés, hogy az el-szakított területek mit jelentettek azország egykori gyönyörű gazdaságiegységében? A Béketárgyalások szo-morú, gyászos idejében gyakran lehetettazt a tudatlan, káros megjegyzést hal-lani, hogy nem kell búsulni az elszakí-tott végekért, itt maradt az Alföld, majdterem ez annyi búzát, hogy megélünkbelőle, legalább nem kell belőle az éhes

34

ruténnek, tótnak adni! Szomorú az ilyentudatlan beszéd, mert ahhoz, hogy egyország gazdag lényen, nem elég az ilyenegyoldalú termelés; ahhoz, hogy jóbúzaterméseket pordukálhasson a föld-műves, nem elég a búzaföld hanem kella felvidékek köve az útépítéshez, kell afája, vasa, szene, kell a folyóvíz az ön-tözéshez a műtrágya, sőt r a mi alföl-dünkön kellett a felvidékről lejáró me-zőgazdasági munkás is. Hazánk gazda-sági életéből nemcsak a föld esett ki,hanem tömérdek ember dolgos kezét iselveszítettük. De a termőföldből semsok maradt. Magyarországnak (Horvát-ország nélkül) őszes szántóföldjéből el-veszett 57.1%, úgy hogy a csehek arat-ják le a termést szántóink 17.8%-án, az

35

oláhok 26.6%-án, a szerbek 11.2%-án,az osztrákok 1.9%-án, nekünk csupán9,583.000 k. hold szántónk maradt. Éppenígy elveszítettük jó kerti földjeinket,ezeknek éppen 75%-át, a jó dombvidé-keken, hegyvidéki folyóvölgyekben; manincs több, mint 167.000 k. hold kertünk.Aránylag keveset veszítettünk a szől-lőkből, ennek megmaradt 68.4%-a (376.000k. hold). A hegyvidékek dús legelőintenyésztett állatot is idegen népek hasz-nosítják; rétjeink 75%-a, legelőink69.5%-a került az idegen fajok kezére, sma mindössze 1,759.000 k. hold legelővelkell beérnünk. Nagy tévedés volna aztgondolnunk, hogy az Alföld középsővidékeivel a legjobb termőföldeket tar-tottuk meg. Éppen az esősebb alföldiperemeken, a Bánságban, Bácskábantermett a legjobb magyar búza. Le-kanvarították búzatermő területünk54.%-át, amivel búzatermésünk 51.4 %-a

36

ment veszendőbe, úgy hogy ha a terme-lés nem romlott volna is a háború után,mai területünkön csak 19,942.000 q búzateremne a régi 41 millió q helyett. Per-sze, ma ennél is sokkal kevesebb terem,s boldogok lennénk, ha legalább ennyittakaríthatnánk be. (14, 15, 16, 17, 18, 19.)Más mezőgazdasági termelésünkbőlmég többet is elveszítettünk, így kuko-ricatermelésünk 64% -át, zabtermelésünk65%-át, burgonyatermelésünk 62%-át,Hogy milyen jó termőföldeket veszítet-tünk, csupán azt említem meg, hogy acsonka ország területén az árpa csak7.8 q termést adott holdanként a háborúelőtt, de a szerbeknek jutott területen8.6 q-t. az osztrákoknak ítélt területen8.7 q-t, a tengeri a megmaradt területen

37

csak 101 q-t, de a szerbekhez csatoltBánságban és Bácskában 13.2 q-t. és ígytovább. 20, 21, 22.)

Megnyomorított gazdaságig életünklegfájóbb sebe, a csonka ország legége-tőbb baja, hogy elveszítettük a Kárpá-tok gyönyörű, gazdag erdőségeit. Ha-zánknak 12.6 millió k. hold erdeje volt,amire nagy szükségünk volt, mivel azAlföldön egyes vidékeken csaknem tel-jesen kiirtották az erdőt. így pl. Szolnokmegye területének még 3%-át sem fedierdő. A gyilkos békeparancs mit semtörődött azzal, hogy erdő nélkül maradegy állam, s szemhunyorítás nélkül le-kanyarították erdeink 85.7 %-át. így acsonka országban csupán 1,834,000 k.hold erdeje maradt (a terület ll,4%-a),s ezzel Európa legerdőtlenebb államávátették hazánkat., Következményei bor-zalmasak: az Alföldön eltüzelik a trá-gvát, nem marad meg egy fa sem, ha adidergő népség hozzáférhet.

Az állam legfőbb gazdasági ereje ter-mőföldjében volt. de az a csekély bánya-termelés, amely a hegyvidékeken folyt,

38

mégis lényegesen hozzátartozott az ál-lam gazdasági önelégültségéhez. Bányá-szatunk nagy részétől szintén alaposanmegfosztottak. Elveszett Erdély és Máramaros minden konyhasója, Erdély föld-gázmezői, Nyitramegye petróleumkútjai,az összes arany- és ezüstbányák, a vas-ércbányák legnagyobb része. Elvettéktőlünk a hegyvidékek állandó vizű,nagy esésű és így energiatermelésre ki-válóan alkalmas folyóit is, úgy hogyalig maradt valami. (23.)

Elvesztek a magyar ipar legjobb terü-letei is. nemcsak az ipartelepek, hanemaz iparhoz szükséges energiaforrásokis; a megmaradt ipartelepeket viszontnyersanyagtermelő területeiktől vágtael ez a minden józan emberi ész meg-csúfolásával húzott trianoni határ. Csu-pán példaképen említem meg, hogy meg-maradt malmaink 62%-a. de a búzater-melő területekből csak 45%, a cukorgyá-rak 40%-a. a cukorrépatermelő terüle-tekből viszont 42%; a mienk a sörgyá-rak 71%-a, de az árpatermelő területek-ből megint csak 47%-ot mondhatunkmagunkénak; meghagyták a dohány-termelő területeknek is 83%-át. de mára dohánygyárakból csupán 45%-ot. En-nek a fejtetőre állított békének a követ-kezménye azután, hogy a békében agyári malmok minden lóerőjére 533 qőrlendő búza jutott, ma csak 283 q. acukorgyárakéra 938 q cukorrépa, macsak 299 q, a sörgyárak 1 hl termelő-képességére 6.1 q árpa, ma mindössze2.3 q. Tovább is folytathatnánk ezt aszomorú, kétségbeejtő és keserű kaca-gásra ingerlő bölcsesség jellemzését, demit érünk vele? Egyszóval: mindent el-vettek, amit akartak, ami elvehető volt,már pedig az alélt nemzettől nemcsak

39

nemzeti vagyonát, hanem még lelkejobbik felét is el lehetett akkor venni.

Az, hogy elvittek a földdel együtt 4millió szarvasmarhát. 3.5 millió sertést,851 ezer lovat, 4.7 millió juhot, már csakráadásnak vehető; az meg már szót semérdemel, hogy a porba sújtott nemzettestén egy balkáni hadsereg gázolt vé-gig, amely még a maradék földről iselvitt minden elvihetőt. (24, 25, 26, 27.)

Nézzük most már ezeken a szomorúszámokon túl, mit jelent gazdaságilagaz ország felosztása, mi maradt nekünk,földben, népben és gazdasági lehetősé-gekben?

4. MI MARADT NEKÜNK?

A jelenlegi megcsonkítottságában, amúlt gazdasági életének e romjai fölöttegy életképtelen ország, amelynek gaz-dasági életét egészen új alapokra kellenehelyezni, amelyben az egykori boldogMagyarországban végzett munkánál ismindenkinek sokkal többet kellene dol-gozni, ha valamiképen meg akarunkélni.

Az ország földjének fizikai integri-tása teljesen megszűnt, de megszűnt aKárpátoknak az ország védelmében ezeréven át betöltött szerepe is. Ma az or-szág ellenségei a szó szoros értelmébenbent állanak az ország szívében, Buda-pest lőtávolon belül van a cseh határtóLMegszűnt az ország rendkívül kedvezőfizikai, földrajzi tagolódása és így ég-hajlati változatossága is. A jól kiegyen-súlyozott termelő területekből összetettmedenceállamból alföldi államot csináltTrianon, a csonka országot a legszára-zabb vidékekre szorítván vissza, aholcsak öntözéssel lehetne kielégítően ter-

40

melni. A csonka ország területénekolyan egyforma az éghajlata, hogy szá-raz időjárás esetén az egész országbanrossz lehet a termés, ami a régi, több-féle éghajlatú tájakból összetett ország-ban nem történhetett meg. Nincs azországnak elég folyóvize sem, nem lehetmegoldani a modern mezőgazdaság leg-nagyobb problémáját, az öntözést. Az atény, hogy ma minden folyónk idegenállam területéről lép be az országba,megnehezíti az ármentesítést, a vízierőkkihasználását, az egységes és célszerűvízgazdálkodást. Minden tekintetbencsonka tehát államunk földje.

Csonka-Magyarországban ma nem le-het olyan sokoldalú mezőgazdasági ter-melést folytatni mint az ezeréves hazá-

41

ban; a szeszélyes időjárású, száraz Alföl-dön elsősorban csak a kalászos növényektermelési lehetőségei vannak meg. Itt alegingadozóbbak a termésátlagok is,éppen ezért nem sokat jelent, hogy acsonka állam területének több mint feleszántóföld (60.2%). Amikor a békekötés-ben több mint felét elvesztettük szántó-földjeinknek, az állam gazdasági erejeszintén legalább is ilyen mérőkbencsökkent. Erre a megmaradt szántó-földre ma sokkal több lakos jut, mint arégi hazában (1 km2-re előbb 113, most117). A föld és a nép viszonya teháterősen súlyosodott. Kevés a munkáskézis, mert az őstermelők aránya is kisebbma, mint előbb volt (63.7%—45.5%).A mai állani területe még a kalászosokközül is elsősorban csak a búza és arozs termelésére alkalmasabb- A legjobbárpa. zab, burgonyatermelő területekenmár nem a magyar gazda arat; sokatszenved állattenyésztésünk is, mivel ulóheretermő területeknek csak 1/3, a lu-

42

cerna területének ½ része van meg. Ígyma a kalászosok termelése jellemzi amagyar mezőgazdaságot. De még ez iserősen lehanyatlott a háború után.A csonka állam területén ma sokkalkisebb a bevetett terület, mint voltugyanitt a háború előtt, az ugar területe7%-ról 13%-ra emelkedett. Éppen azok-nak a terményeknek a vetésterületeszállott le legerősebben, amelyekből alegtöbb maradt meg. A csonka állammezőgazda-sági termelése így igyekszikismét pótolni a kapásnövények elveszí-tett termőterületeit. Szántóföldjeink ki-merültek, a háború után alig lehetettműtrágyát, mezőgazdasági gépet. stb.beszerezni; megritkult az állatállomá-nya, így a termésátlagok ijesztő módonleszállottak. A magyar mezőgazdaság

43

termésátlagai 35 évvel estek vissza, sma ugyanott van a termelés, ahonnan1880 körül elindult. Búzatermelésünkmind több teret enged át a kevésbénagyigényű rozsnak. Csupa szomorújelenség ez! A megmaradt fold termő-ereje ..pusztul, vész!

Mezőgazdaságunk ma alig tudja ki-elégíteni a lakosság nagyon is lecsök-kentett igényét, s amit mégis kiviszünka külföldre, az nem fölösleg, hanem akoldus árusítja utolsó darab kenyerét,hogy didergő testére rongyokat szerez-hessen. A háború előtt az állam mindenlakosára 221 kg búza jutott egy év ter-méséből, amiből csak 168 kg-ot fogyasz-tott el, most az 1920—21 termés sze-rint 145 kg jut, s legalább 147 kg-otkellene elfogyasztani.

Megcsökkent állatállományunk is, mi-vel a legjobb legelőket elveszítettük. 100lakosra a háború előtt 34 darab szarvas-marha jutott, ma csak 28, 42 darab juhhelyett csak 31. Nincs erdőnk sem. az

44

Alföld tüzelőanyaggal való ellátása masúlyos problémánk. A megmaradt erdő-ségek faállományának értéke is igencsekély. 1913-ban 1 lakosra 0.69 k. holderdő jutott, ma csak 026 k. hold.

A mezőgazdasági termelés, állat-tenyésztés és erdőgazdaság leromlásá-val megszűntek azok az erőforrások,amelyekből legbőségesebben táplálkozotta magyar gazdasági élet. Ezek szolgál-tatták azokat a fölöslegeket, amelyeketa külföldre vive értük ott iparcikkeketvásárolhattunk. Ipari szükségleteink mais fennállanak, de nincs mit cserébeadnunk.

Bányászatunkból is alig maradt va-lami. Hegyi bányászatunkból csupán aszéntermelés maradt meg, vasbányatele-pünk csupán egy van. Ércbányászatunkjóformán teljesen hiányzik. Összes bá-

45

nyatermelésünknek 41%-a maradt azország birtokában.

Már a háború előtt sem volt elég amagyar széntermelés, ami a legnagyobbakadálya volt Magyarország iparosodá-sának. De megvolt a lehetősége 2,700.000lóerőt kitevő vizienergia felhasználásá-nak, ami a magyar ipart egyszerre meg-erősítette volna. Most ez az utolsó re-mény is odavan, amennyiben vizi ener-gia-lehetőségemkiiek csupán 3%-a ma-radt meg. Még tragikusabb a helyzet,ha meggondoljuk azt, hogy mikor el-veszítettük csaknem összes energia-forrásainkat az állam lakosságánaképpen az a része maradt meg, amelyiklegjobban használja az energiát. ígyelég szomorú perspektívái vannak iparifejlődésünknek. (28—37.)

Ipari életünket rendkívül érzékenyensújtotta a felvidéki nehézipar elveszí-tése; jelenleg csupán a főváros környé-kén maradt meg jelentékenyebb ipa-runk. Az 1913. évi állapotok alapjánszámítva az osztatlan és a csonka ország

46

ipartelepeinek száma úgy aránylik egy-máshoz, mint 2 :1. a motorerőkben azarány 1.9 :1, a munkáslétszámé 2:1, atermelési érték aránya 1.7 :1.

A valóságban még szomorúbb a hely-zet, mert egyes iparágak megmaradtrésze is alaposan visszafejlődött a meg-csonkítás után; elsősorban azok az ipar-ágak, amelyekből a legtöbb maradt,hogy helyet adjanak az elveszített, s ami gazdasági termelésünkben idegeniparoknak, mint pl. a szövőiparnak. Acsonka ország gazdasági élete, sajnos,még mindig nem ismerte fel azt, hogyelsősorban a hazai termésű nyersanya-gokat feldolgozó iparokat kell meg-teremtenie. A háború után egyébként istömérdek új gyári üzem indult meg,csupa törpe üzem, ami egészségtelenfejlődés, mikor a meglévő, tőkeerős üze-

47

mek is csökkentett munkáslétszámmaldolgoznak. (38—51.)

A trianoni béke megrabolt bennünketkitűnő vasútaink és közútaink nagyrészétől is. De egyet nem tudott tőlünkelvenni, t. i. közlekedési egységességün-ket. A magyar föld medenceszerkezetemegengedte azt, hogy az egész országperemvidékeit könnyen össze lehetettkapcsolni az ország gazdasági központ-jával egy egységes közlekedési háló-zatba. A peremvidékeket lenyirbálták,de ezek az elveszített tájak ma is jobbanbelekapcsolódnak Budapest közlekedésiútjaiba, mint új fővárosukéba· A fel-vidékeket Budapesttel 12 vasúti vonalköti össze, Prágával csak 5, ErdélytBudapesttel 12 vonal, Bukaresttel 4. aDélvidéket Budapesttel 16, Belgráddalcsak 4.

Vasútaink és közútaink hálózata mavalamivel sűrűbb a csonka országban,

48

mint az integer államban volt, akár alakossághoz, akár a területhez arányít-juk. Sajnos, még mindig nem elég sűrű,különösen az Alföldnek égető szükségevolna jó utakra, gazdasági vasutakra,mert ezek nélkül nem lehet megoldani atöbbtermelés problémáját.

Külkereskedelmi forgalmunk a meg-csonkítás után nagyon egyoldalúvávált. Nincs eladni valónk, de annál többa vásárolni való. Amit eddig a felvidé-kek, Erdély szolgáltatott az Alföldnek,azt ma is nagyrészt onnan szerezzük be,de ma már ezek a drága földek a szá-munkra külföld. Az 1923. évben behozottárúknak 59%-a az elszakított magyarterületekről származott! Külföldi beho-zatalunk ¾ részét teszik ki a külföldiipari árúk. Ezt az egyoldalú árúcserétnem sokáig bírhatja ki egyetlen államsem. Összes külkereskedelmi forgalmunkértékének 1920-ban 43.9%-át, 1921-ben34.8 %-át, 1922-ben 24.2%-át, 1923-ban7.6%-át nem tudtuk kivitellel ellen-

49

súlyozni, tehát ennyi volt kereskedelmimérlegünk passzivitása. (52.)

A felvidékeken, Erdélyben voltak leg-sűrűbben a magyar városok, mind-annyiuk a magyar kultúra egy-egy vég-vára. Ezek elveszítésével a fővároson, aDunántúl néhány városán és Szegeden,Miskolcon, Debrecenen kívül alig ma-radt igazi városunk, ami a magyar kul-túra katasztrofális vesztesége. Az alföldivárosok nagy része csak lakossága szá-mát tekintve mondható városnak, kul-túrájában, népe foglalkozásában mind-annyi egy-egy óriási falu. megmunká-lásra, fejlődésre váró nyers talaj.

Nagyműveltségű felvidéki, erdélyi vá-

50

rosaink elveszítésével olyan kulturálisveszteségeink vannak, amelyek még fá-jóbbak, nehezebben pótolhatók, mint azanyagi veszteségek. Az Alföld kultúrá-ját megsemmisítette a török hódoltság,a felvidékekét először elrabolták, hogyelpusztíthassák azok a fajok, akiket amagyarság kardja oltalmazott a törökellen·

A magyar nemzeti kultúrának mindigfontos gócpontjai voltak a Felvidékenés Erdélyben, Ennek egyrészt történelmiokai vannak, az, hogy azok a hegyvidé-kek nem pusztultak annyira a törökhódoltság alatt. másrészt iparosodásuk,bányavidékeik alkalmasabbak voltakegy-egy műveltségi gócpont befogadá-sára, mint a nehezen kultúrálható Al-föld. Egy délibábok után futó magyarkultúrpolitika is elősegítette ezeknek atájaknak a művelődését, nagyrészt azAlföld rovására, azt remélvén, hogy amagyar kultúrával egy nemzeti egység-

51

be kapcsolhatja össze a felvidékek nem-zetiségeit. Ez nem sikerült, kevés volthozzá az időnk, későn foghattunk hozzá,hiszen egy évezred óta alig tette le ke-zéből a kardot a nemzet. A felvidékek-kel olyan kulturális és történelmi leve-gőjü városok estek ki a nemzet birtoká-ból, amelyeknek nincs párja az Alföl-dön. Közgyűjteményünk, múzeumunk,könyvtárunk, tudományos intézmé-nyünk, tudományos egyesületeink a fő-városban levőkön kívül alig maradtak.Megmaradt egy nemzeti érzésébenerősen megingott társadalom, gazdasá-gilag leromlott intelligens osztály, meg-maradt egy csüggedt, csonka nemzet.Csonka ország — testében csonka, lelké-ben megingott nemzet — lehet-e mégebből ép nemzet, integer ország?

5. SZOMSZÉDAINK.

Lesújtottságunkban szomorú vigasz-talás, hogy nem egyedül jutottunk errea sorsra, mert szomszédaink, valamint

52

az egész Európa teste lázbetegségbenvonaglik. Ebből a szomorú tényből mi-lyen vigasztaló momentumokat lehetkiolvasni?

Minden relativ; a mi helyzetünkugyan abszolút nyomorúságos, de rela-tive tekintve, szomszédaink testét itt-ottmég mélyebben rágja a pusztító kór.

A mi csonka földünk csonka ugyan,de a maradék egységes, nem különülkülönböző szerkezetű, egymástól nehézközlekedési akadályokkal elválasztott,heterogén összetételű tájakra, amelyek-nek más a népe, más foglalkozásában,szükségleteiben, történelmi múltjában,műveltségében, politikai törekvéseiben.A szomszédság minden politikai előre-látás nélkül összekapcsolt földje olyannépeket kényszerített egy-egy állam-közösségbe, amelyeknek legnagyobb ré-sze ezt a közösséget nem kívánta, mamég kevésbé kívánja. Olyan ezeknek azállamoknak a népi szerkezete, mint egy

53

drótokkal összeszorított mozaiktábla,amelynek egyes darabjait nem tudtákösszetartó anyaggal egy szilárd egy-ségbe forrasztani; a mozaikdarabkákfolyton súrlódnak egymáshoz, az egészmozaiktábla csikorog·, minden mozog,esak a szorító kapocs tartja össze ideig-óráig. Nagy kérdés, hogy ha valamisiíly nehezedne a táblára, kibírná-e anyomást, nem pattanna-e szét a külsőszorító, s nem hullana-e darabokra azegész tákolmány?

Magyarországnak még csonkaságábanis egységes a földje, nemzetiségileg egy-séges a népe és csak társadalmi harcokemésztik. A szomszédok mindegyikénekheterogén a földje, az egyes daraboknépe egymással gazdasági, nemzetiségi,társadalmi, osztály harcban és ktiítúr-küzdelemben áll.

Kezdjük a földnél. A „hódító” államokmindegyike akkora területre terjesztetteki impériumát, amit sem tud sem gaz-daságilag lekötni, sem kulturálisanmeghódítani.

54

A morva területekkel együtt csupán74.169 km2 területű Csehország még-egyezer akkora területet kebelezett be,összes területe 140.576 km2, de a bekebe-lezett területek nagy részétől a Kárpá-tok koszorúja választja el. Fővárosa azállam egyik sarkában van. s valóbanolyan az állam alakja, mint egy idétlen,életképtelen szörnyetegé. A 13,594.593 fő-nyi lakosságnak csupán 45.9%-a cseh,akikkel szemben áll 27.5% német, 12.4%tót, 7.9% magyar, 3.2% rutén, stb. La-kosságának 34%-át iparosok és bányá-szok teszik ki. s ezt az iparosságot magaa cseh föld nem is képes élelmezni, azértkellett hozzájuk csatolni még a magyarCsallóközt is. Szántóföldjeinek többmint felét a magyar területekkel kapta.Az állam gazdasági termelésének leg-főbb tétele az ipari termelés, ezt pedigma alig lehet a külföldön elhelyezni.

55

Ezért kellett elpusztítani a cseh iparkedvéért az egykor virágzó felvidékiipart. A cseh állam, gazdasági helyzetemindamellett az összes utódállamokéközött a legkedvezőbb, legalább is egy-előre, de viszont politikai helyzete na-gyon kétségessé teszi az állam meg-szilárdulását.

Szomszédaink közül legnagyobb terü-lete van Oláhországnak (304.244 km2),majdnem akkora mint az integerMagyar királyságé volt. A bekebelezettterületek itt is nagyobbak, mint az anya-országé volt; különösen Erdélybe ne-hezen tud bejárni a Kárpátok miatt,a mi alföldünkből elvett peremvidékek-től pedig még egy nehéz közlekedésiakadály, az er dél vi medence nyugatihegyvidékei választják el. Az államlakossága kétszerese Csonka-Magyar-országénak (15,746.832), de a népsűrűségnagyon alacsony (51.7, 1 knr.-eii). Ez alakosság ugyan összetételében valamivelhomogénebb, mint Csehországé, de még

56

itt is csupán 66.7 % az uralkodó faj; veleszemben a kulturálisan sokkal fejlettebbmagyarság (11.9%) és németség (5.3%)áll. azután ukrán, orosz, bolgár, török.Az állam újonnan hódított területein anemzetiségi, kulturális, gazdasági harcorgiákat ül, s maga az anyaország issúlyos politikai és társadalmi küzdel-mek színhelye. A hódított területeken afelekezeti harc is megnehezíti az államkonszolidálódását. Legtöbb gondot adaz új államnak Erdély, ahol az oláhságalig van többségben (53.2%) és Bessz-arábia, ahol az oroszok és a többi nem-zetiségek vannak többségben. Az újOláhország parasztállam, lakosságának80.2%-a földművelő. Mezőgazdaságamindamellett rendkívül elmaradt, a há-ború után pedig még erősen is vissza-esett. Éppen ezért erősen passzív azállam külkereskedelmi mérlege is, mertkivitele csak a mezőgazdasági és erdő-gazdasági terményekből lehetne. (53.)

Jugoszláviát szintén természetellene-sen duzzasztotta fel a trianoni béke. Az

57

eredetileg csupán 48.320 km2 területűSzerbia a londoni, bukaresti és a tria-noni békékben 24?.916 km2-re növekedettmeg, csupa olyan területtel, amelynekvajmi-kevés közlekedési lehetősége vnnaz új állam fővárosával. A lakosság isfelduzzadt 31,724.915 főre, de az újonnanannektált lakosság túlnyomó része me-gint óriási kulturális fölényben van ahódító fajjal szemben, ami megsokszo-rozza számbeli túlsúly erejét; a szer-bek aránya nem magasabb 39-2%-nál.Valóban, a hódított területen köröskörüllobogó lánggal ég a nemzetiségi kérdés,amit a vallási, kulturális és politikaiellentétek ínég jobban szítanak.

Jugoszlávia lakosságának összetételeszintén parasztállam képét mutatja (79%őstermelő), s az ipar még inkább niánv-zik mint Oláhországban. Az állam gaz-dasági súlypontja kétségtelenül a ma-gyar Délvidéken és Horvátországbanvan, s a politikai súlypontot csak ádázbelső küzdelmek árán lehet a régi szerb

58

területeken tartam. A régi szerb terüle-tek gazdasági elmaradottsága igen nagyfokú, hiszen Szerbia földjének fele voltterméketlen. A hódított területek virágzómezőgazdasági termelését a tudatlanszerb betelepültek között való földosztásjuttatta válságba. Ezért nagy gazdaságiválsággal küzd ez az új állam is, keres-kedelmi mérlege állandóan súlyos hiá-nyokat mutat.

Hogy a háborút politikailag, de nemkatonailag elvesztő magyarság keserűpohara teljesen beteljék, nyugaton lakóvéreinkből Ausztriának is dobtak egyáldozati koncot. Nincs Európának mégegy olyan gazdaságilag képtelen állama,mint az új Ausztria, A 6,067.430 lakostszámláló Ausztria a maga 81.581 km2

területével a kontinens egyik legkisebbállama. Az állam helyzetének bizonyta-lan jövőjét sejteti, hogy a lakosság 1/3

része magában a fővárosban, Bécsben,él, abban a városban, amelyet egy óriásibirodalom gazdasági és politikai élete

59

növelt nagyra, de amelyet a csonkaAusztria eltartani nem tudhat. Földjei-nek csak 24.8% a szántóföld. Azeurópaszerte pangó ipari és kereske-delmi élet Ausztriát sem tudja eltar-tani, mezőgazdasági termelése igenkevés, így gazdasági jövője még amienkénél is sötétebb.

Jócskán van tehát szomszédságunkbanis a bajból, s bajuk abban az aránybansokasodik, amilyen arányban elzárulnakazok a mesterséges erőforrások, ame-lyekkel a győztes nagyhatalmak táplál-ták új barátaikat. A nyugati nemzetekmindinkább kiábrándulnak a Közép-Európára rászabadított Balkánból.

De lássunk tisztán, s vessünk számotmagunkkal és szomszédságunkkal, hoz-zuk közös nevezőre azokat a tényezőket,amelyek az új államok gazdasági éskulturális erőforrásai jelentik, hogyúgv hasonlíthassuk össze magunkatvelük.

A szomszédos új államok összes terü-

60

lete nyolcszorosa, népessége hatszorosaCsonka-Magyarországénak! De nemolyan vigasztalan ez a kép, ha ezekneka rideg számok kissé mögéje tekin-tünk. A csehek-morvák. oláhok és or-thodox szerbek összes száma nem több21.8 milliónál, s ez a 21 millió állam-alkotó elem 21 millió más nemzetiségű,békétlen fajt tart leigázva, amelyek be-lülről feszegetik az újdonsült birodal-makat. Ezek egy része előtt Csonka-Magyarország a maga 8 millió lakossá-gával mint húzó erő, a csonka államterülete pedig mint állandóbb kristályo-sodási gócpont fog szerepelni, ha egy-szer valamennyire kigázolhat a mostemésztő gazdasági betegségeiből.

A csonka magyar nemzet teste sokkaltömörebb. A mi népsűrűségünk mái-magában is magasabb, mint Csehországkivételével az összes többi utódállamok-ban. Csonka hazánkban 1 km2-re 82,csaknem teljesen magyar lakos jut, mígCsehországban ugyan 91 lélek, de csak

61

45 cseh. Oláhországban 58 fő, de csak 35oláh, Jugoszláviában 45 lakos, de csak18 orthodox szerb.

Az új államok egyikében sem olyanmagas a szántóföldek aránya, mint ná-lunk (60.2%), s azonkívül Románia ésAusztria kivételével a termőföld nagyrésze nem az államalkotó faj kezébenvan! A lakossághoz viszonyítva nálunkvan a legtöbb szántóföld; 1000 lakosrajut a szántóföldből Csonka-Magyar-országon 725-7 ha, Ausztriában 307-5 ha,Csehországban 460.3 ha. Oláhországban616.3 ha, Jugoszláviában 422.9 ha. Cseh-ország kivételével minden szomszédunkterületén több a műveinetetlen terület,mint nálunk (5.6%); Ausztriában 11%,Oláhországban 17.4%, Jugoszláviában17.8%.

A mezőgazdasági termelés Romániakivétellel mindenütt kedvezőtlenebb alakosság számához viszonyítva, mintcsonka hazánkban, Csonka-Magyar-országon a gabonatermésből 1 lakosrajut 3.75 q, Ausztriában csak 1.6 q,

62

Jugoszláviában 3.4 q, Csehországban2.8 q.

A sokat hangoztatott kulturális fölé-nyünkben is van valamelyes igazság.Hogy hány százalék analfabétája vanCsehországnak, azt nem árulják el; ná-lunk is van 25%, de ezzel szemben Oláh-országban a lakosságnak majdnem fele(41%), Jugoszláviában majdnem ¾ ré-sze (64.6%) írástudatlan. Az iskolákszáma és a lakosság száma közöttiarány is csak Csehországban jobb vala-mivel, mint nálunk, Oláhországban ésJugoszláviában lényegesen kedvezőtle-nebb.

Nem tagadjuk, van okunk a ma-gunkbaszállásra, a Gondviselés talánmég sohasem sújtotta ezt a népet olyankeményen, mint Trianonban de bárkeresztényi lélekkel magunkbaszállunk,mégsem tudjuk elnyomni azt a pogányelégtétel érzését, hogy velünk szenvedaz az ellenséges gyűrű is, amelyet ami bőrünkre akart boldogítani az áru-lókkal szövetkezett Nyugat, de botorbotor tudatlanságában velünk együtta kárhozatba taszított.

6. MIÉRT NEM ORSZÁGCSONKA-MAGYARORSZÁG ?

Nagyon egyszerű a felelet: mert nemtudja népét eltartani. A gyarmatok sem

63

országok, mert nem tudnak az anya-állam segítsége nélkül megélni. A kapzsigyarmatosító nemzetek persze erősenkihasználják gyarmataik exotikus lakos-ságát, Magyarországból, ebből a szép,egészséges összetételű földből egy gaz-daságilag életképtelen államot kellettcsinálni, amelyet gyarmatként lehet oda-dobni az ipari válságokban küzdő nyu-gatnak, vagy a piacát elveszített csehiparnak. Egy kissé persze elszámítottákmagukat, mert Csonka-Magyarországegyelőre gyarmatnak sem jó, alig lévénvásáiló képessége. Mos egy kicsit gyó-gyítani próbálják az ijedt nyugatiak, denem egészséges, természetes gyógymód-dal, tagjainak visszaforrasztásával, le-kötött gazdasági ütőereinek szabaddátételével, hanem mesterséges erősítő sze-rek befecskendezésével.

Az elmúlt öt év alatt bebizonyosodott,hogy az ország a mai kiterjedésébenéletképtelen· Bebizonyosodott, hogy azállam egész berendezkedése, a társada-lom tagolódása, a lakosság foglalkozási

64

megoszlása, ami mind egy 325.000 km2-esés 21 millió lakosú államra szabatott,semmiképen sem illik reá a csonkaföldre. Bebizonyosodott, hogy a levá-lasztott tagok éppen úgy sorvadóbanvannak, mint a csonka törzs.

Csonka-Magyarország nem ország,mivel nem tudja népét eltartani. Nincsfánk, nincs ércünk, nincs sónk, nincselég vizünk, nincs tengerünk, nincsenekvédhető határaink, nincs iparunk, csaktátongó sebeink, gazdasági és erkölcsisebeink vannak. Nincs nyugalmunk,mert sohasem tudhatjuk, hogy vájjonezt a megvédhetetlen földdarabot ismikor akarják majd tőlünk elrabolni.

65

Lengyelországot is darabonkint osztot-ták fel; a cseh propaganda tovább isfeni fogát a magyar földre. Nincs nyu-galmunk, mert a határon túlról még ötévvel a békekötés után is áthallik elnyo-mott véreink kínszenvedéseinek jaj-szava. Köröskörül pusztul, kivándorol akünnrekedt magyarság, s nekünk mégcsak annyi erőnk sincsen, hogy erélye-sen felemeljük tiltakozó szavunkat.A gazdasági nyomorúság, az egymástérő gazdasági válságok a csonka országnépét is pusztítják, a születések arány-száma egyre csökken. Azok a szálak,amelyek a .népet földjéhez fűzték, sokhelyen megszakadtak olyan az egészmagyar társadalom, mint egy megboly-gatott méhkas népe: nem leli a munkalehetőségét, a nyugalmat. Az országnéptelenedik, a népbetegségek, a tuber-kulózis iszörnyen pusztít. Az egykerendszer katasztrofálisan terjed. (54,55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62.)

66

Az ország földje a mai állapotábannem képes eltartani a lakosságnak azt arészét is, amelyet az egész ország gazda-sági élete tartott el. Mind többek lelkétszállja meg a kivándorlás gondolata.Különösen a kereskedő és a tisztviselő,intelligens foglalkozásúak osztálya az,amely nem lelheti meg a csonka hazá-ban létfeltételeit. Gazdasági életünk acsonka ország területén csak akkor len-dülhetne fel. ha megfelelő tőke állanarendelkezésre. Addig pedig a gazdaságileromlás mindent elborító árjában ful-dokolva nem mondhatunk mást. mintazt, hogy „Csonka-Magyarország nemország”.

7. „HISZEK MAGYARORSZÁGFELTÁMADÁSÁBAN.”

Naponta felvetjük a marcangoló kér-dést, nem botor idealizmus, vagy bűnösnaivság még ma is ez a hit? Elhallgat-

67

tátva lelkünk parancsoló hitét, amelyéletszükséglete a mai magyarérzésű tár-sadalomnak, a komoly megfontolás, tu-dományos vizsgálódások és töprengésekeredményei alapján mégis fel kell kiál-tanunk: hiszek!

Mik az alapjai törhetetlen hitünknek?

68

Igen egyszerű alapigazság: Csonka-Magyarország földje még messze vanattól, hogy minden gazdasági értékekibontakozott légyen. Csonka-Magyar-ország népének még sok-sok dolga vanezzel a földdel. Ha felismerjük földünkigazi hivatását, a gazdasági kihasználásminden lehetőségét, a föld még sok em-bernek adhat kenyeret; a munka a kul-turális előhaladás alapja; fenntarthat-juk tehát kulturális fölényünket, amigazdasági talpraállásra is vezet, s akkorez a csonka ország földje egy új állam-alakulási folyamat gócpontjává válha-tik. Magyarország feltámadhat, de csaknépe munkája árán. Álmodozás, naivkalandokban való tervezgetés, a síróbúsmagyarkodás nem a megváltás esz-közei, itt csak egy segít, a keménymunka! Ehhez elsősorban az szükséges, hogy

69

gazdasági politikánk, amelynek figyel-mét évtizedeken át lekötötték a felvidé-kek, most teljes erejével az Alföld feléforduljon. De ugyan hová is fordul-hatna most másfelé.?

Az Alföldnek eddig csak szomorúmúltja volt, jelene nincs, de jövője van.Ennek a jövőnek az útjait kell fel-ismernünk.

A magyar ember természetében sokvonása van a keleti fatalista világszem-léletnek. Ebből magyarázható, hogy azösszeomlás után mindenfelé, néha illeté-kes tényezőktől is hallottuk azt a fel-fogást, hogy nem kell kétségbeesni, amagyar föld földrajzi egysége, a Kár-pátok, a gazdasági egymásrautaltságmegteszik a magukét, Magyarország

70

integritása biztosítva van, mert földjenem tűri a feldarabolást. Hát bizonymindez igaz, de csak akkor, ha nembízunk mindent a földre, hanem a nem-zet is ügyesen használja ki földje táj-előnyeit. A föld maga nem segít raj-tunk, ha mi nem segítünk neki össze-kapcsoló ereje kibontakozásában. A Kár-pátok majd megteszik a magukét, haelőbb mi megtesszük a magunkét azAlföldön, megsokszorozzuk ennek össze-tartó gazdasági erejét.

Mit várhatunk még az Alföldtől? AzAlföld még nem áll olyan magas fokána kultúrtájjá való fejlődésnek, amilyenfokon pl. a hozzánk hasonló lakosság-összetételű, szintén síksági Dánia. Dániamár mezőgazdasági állam, mi még

72

majdnem csak őstermelő állam va-gyunk a szó eredeti értelmében.

Sokat tett a magyar faj a török hó-doltság alatt csaknem sivataggá váltAlföldön, de még többet kell tennie.Búzatermelésünk a háború előtti 40 évalatt területileg 65%-kal. termésmennyi-ségben 195%-kal. termésátlagában 76%-kal gyarapodott. Ilyen óriási mértékbenEurópa egyetlen államában sem javulta búzatermelés. Mégis hol vagyunk mégattól, hogy a lehető legmagasabb ter-mést elérjük. A mi termésátlagunk aháború előtt csak 12.6 q volt egy hektá-ron, a rossz földű Ausztriában 13.6 q,Németországban 21.4 q, Dániában 31.9 q!Van tehát még útja a fejlődésnek.Ha búzatermésünk hektáronkinti átla-gát csak 1 q-val emeljük, ez már 2—2.5millió q búzaterméstöbbletet jelent, amipénzértékben 75—100 millió aranykoro-nával emeli a nemzeti jövedelmet; ezmár elégséges volna külkereskedelmiforgalmunk passzivitásának eltünteté-sére. Egyelőre minden erővel arra kell

73

igyekeznie a magyar népnek, hogy leg-alább a háború előtti termelés mennyi-ségét, termésátlagát és termelési terüle-tét elérje. A háborúelőtti állapothozviszonyítva a csonka ország területéna búzával bevetett terület majdnem ¼ résszel csökkent (1922-ben 23.7 %). arozsé 1/6 résszel, az árpáé 1/8 résszel, akukoricáé 1/5 résszel, a burgonyáé Hrésszel. Az ugar 7%-ról 13%-ra emelke-dett. Ezeket a termelő területeket visszakell hódítani az ugartól a termelésnek.Ez volna az első lépés. A másik lépés atermésátlagoknak a békebeliek színvona-lára emelése. Ez már nehezebb feladat,mivel a mezőgazdaság nagy tőkehiány-nyal küzd, nem tud gépeket, műtrágyát,stb. beszerezni. A háború előtti termés-hez viszonyítva a csonkaország terüle-tén a búza termésátlaga 1920—22. évektermése szerint 18.4%-kal. a rozsé 17.6%-kal, az árpáé 28.2%-kal, a zabé 24.6% -kal,

74

a kukoricáé 28.7%-kal, a burgonyáé25.4%-kal. a cukorrépáé 35.9%-kal. a ta-karmányrépáé 39.9%-kal romlott De atermésátlag a háború alatt egész Euró-pában leromlott, ez tehát ne ejtsen két-ségbe bennünket. A tőlünk keletre fekvőgyőztes államok termésátlaga még job-ban is csökkent, mint a mienk. Az1919—21. években a háború előtti búzatermésátlaghoz képest hazánkban csak15% az esés, míg Oláhországban 20.9%,Jugoszláviában 18%. Ha mi előbb tud-juk visszaszerezni a békebeli termelésiszínvonalat, mint ezek a szomszédok, mielőbb fogunk talpraállni. A gabona-termelésnek termésátlagát kell fokoz-nunk, de emellett sürgősen gondos-kodni kell jövedelmezőbb kapásnövé-nyek intenzív termeléséről, kertgazda-

75

ságokról, belterjes termelésről. Vigasz-taló mozzanat, hogy termelésünk kezdlassan javulni, így a mezőgazdaságitermelés mindinkább magához tér,mint a bányatermelés is lassan javul.(63, 64, 65, 66.)

Nagy nehézségekkel, elsősorban tőke-hiánnyal küzd a magyar mezőgazdaságitermelés, mindazonáltal biztató jelei mu-tatkoznak a fejlődésnek. A magyar földősi erejének kell megújítania ezt aföldresújtott, alélt nemzetet. A föld-birtokreform meggondolt és a nemzetegyetemes érdekét szemelőtt tartó vég-rehajtása is javít az ország szociálisbaján. (67, 68, 69.)

A földkultúra gondolata nagyszerűhódítást csinált az utolsó években a

76

nemzeti társadalomban. Az Alföld jö-vőjéről sok komoly szó esett az össze-omlás után. Mi kell az Alföldnek, hogyazzá az áldott kultúrtájjá váljék, amitföldje termőereje megérdemel? Röviden:víz. fa, út és sok-sok iskola.

Az Alföld öntözése mindennél előbbvaló feladata ma a gazdasági életnek.Igaz. hogy ennek a problémának tech-nikai megoldása ma nagy nehézségekbeütközik, mert a víztárolásra alkalmasvölgynyílások körös-körül idegen „ura-lom alá jutottak. De ezt a problémátmeg kell oldani, mert egyedül ez bizto-sítja az Alföld jövőjét. Öntözéssel azeddigi tapasztalatok szerint a kalászosoktermésátlagát 80%-kal, a burgonyáét160—180%-kal, a cukorrépáét 120—150%-kal, a dohányét 80—120%-kal, a herefélé-két 150—200%-kal lehetett megjavítani.

Az Alföld erdőhiányát kell azután le-küzdeni, hogy megszűnjön az a lehetet-len állapot az Alföldön, hogy még mais szalmát, trágyát tüzelnek el a fátlansíkságon. Drágább tüzelőanyag ez vég-eredményben a porosz szénnél, mert aföld termőerejét vetjük vele tűzbe.

Jó karban tartott sűrű úthálózatot azAlföldnek, mert csak úgy oldható meg azintenzív mezőgazdasági termelés; ez az

77

előfeltétele a termelő szövetkezetek ki-fejlődésének. Dánia példájának kell sze-münk előtt lebegnie. Ott a szövetkezetieszme térhódítása csinált ebből a félszá-zad előtt nyomorult, koldus országbólmegelégedett, virágzó, gazdag államot.

Kultúrpolitikánknak minden figyel-mét az Alföldre kell irányítania. Sokközépfokú mezőgazdasági szakiskolát azAlföldre; a magyar nép nagy nemzet-fenntartó elemének, a mezőgazdaságitermelő rétegnek a műveltségét, szaktu-dását kell elsősorban fokoznunk.

A másik lépésnek az Alföld mezőgaz-dasági iparosításának kell lennie. Nyersterményt nem szabad az országból ki-engedni, a feldolgozással járó értéktöbb-letnek bent kell maradnia az országban.Az iparosításhoz viszont olcsó villamosenergiára van szükség; az energia-gazdálkodásnak helyes megoldása, köz-ponti energia-termelő telepek létesí-tése sürgős feladata gazdasági életünk-nek.

78

Meg kell teremteni a lelkeknek az in-tegritását, az egész nemzet erkölcsi meg-újhodását. Csak magában, kizárólag asaját erejében bízhat a nemzet, jóakara-tot sehonnan sem várhatunk. A falumagyarságát kell nemzeti és gazdaságiöntudatra kelteni. Meg kell értetni afalu népével, hogy neki gazdasági okok-ból van szüksége Erdélyre, a felvidé-kekre, de csak akkor szerezheti visszaaz ország gazdasági egységébe, ha elő-ször ellenállhatatlanul kívánatossá leszazoknak a boldog, virágzó Alföldhözvaló visszatérés.

A népművelés, az iskolánkívüli okta-tás végtelenül fontos eszköze ennekaz Alföldről kiinduló új honfoglalás-nak.

Még csak az a kérdés, hogy történt-emár elindulás ebben az irányban? Igen,és ezért hiszünk a feltámadásban! AFaluszövetség páratlan energiával szer-vezi a falu népét; a művelt magyar kö-zéposztály nagy nyomorúságában sem

79

fordult el a nemzet talajától, a falu né-pétől, hanem testvéri szeretettel igyek-szik felemelni magához tudásban, nem-zeti érzésben, hogy aztán a falu népeemelje magához ezt a művelt osztályt agazdasági jólétben. A falu népén kívülszervezkedik a főiskolai, egyetemi pol-gárság, nagy szociális, kulturális ésnemzetközi feladatok megoldásán dolgo-zik. A serdülő ifjúságot szilárd jellemre,törhetetlen kötelességteljesítésre, mun-kára, tettre és nemzeti érzésre, talpigférfiúvá neveli a futótűzként elterjedtcserkészmozgalom; kiegyenlíti a társa-dalmi különbségeket, minden magyarifjút testvérré nevel, az egész világ ifjú-sága előtt becsületet szerzett a magyarnévnek. Páratlan energiával dolgozikaz ország gazdasági és erkölcsi regene-rálásán a magyar nők lelkes tábora, a

80

Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet-sége. Munkát, vigasztalást, erkölcsi se-gítséget ad a magyar nép anyáinak.A nemzet középosztályát szerveztemeg hatalmas kulturális hadsereggé aMagyar Nemzeti Szövetség. Mindezeka társadalmi szervezetek az állam vál-láról is hatalmas feladatot vesznek le,folyik a munka, a szervezkedés ország-szerte s nem lehet letagadni, hogy eza munka már a megújulás kezdete.

Nagy nyomorúságában sem lankadteí a mártírsorsban élő magyar tudomá-nyos élet; minden figyelmét a magyarmúlt, a magyar jövő, a magyar föld. amagyar szellemi élet nagy problémáifelé fordította. A magyar szellemi életarisztokráciája, az egyetemi tanárságjavarésze leszállt katedrája előkelő zár-

81

kózottságából a magyar nép közé, hir-deti a munkát, a közös cselekvés min-dent lebíró erejét, a kibontakozás útját,ír a népnek, ír a külföldnek, bent tanít,kifelé felvilágosít. S a bennünket elbur-koló hazugság köde alól itt-ott már ki-csillan a magyar igazság napsugara.Már vannak külföldi barátaink, akikegyelőre bár csak szavakkal, de majdtalán tettekkel is szolgálják a magyarfeltámadást. Örökre a lelkünkbencsengjen emellett az, amit nem régenegy angol tudóstól és politikustólhallottam: „Magyarországon· a külföldsohasem fog igazán segíteni, ennekelsősorban önmagán kell segíteni. Se-gítsenek Önök önmagukon. A magyarföld még eltűri a töhbtermelés meg-kísérelését”.

Gazdasági és szellemi többtermelés akibontakozás egyedüli útja. És mindenpesszimizmus mellett sem lehet le-tagadni, hogy ha még teljes erővel nemis indultunk el ezen az úton, de az esz-

82

közök ismerete már eljutott a köztu-datba.

A magyar föld még sok munkát várnépe dolgos kezétől, s az emberi erőki-fejtés sohasem végzett teljesen hiábavalómunkát. A magyar földben, a magyarnép karjában és szellemi munkásainakagyában az emberi lehetőségeknek mégolyan tömege, olyan nemzeti tartalék-tőke van, amelyhez eddig még alignyúltunk hozzá. A magyarság sorsamég jobb lehet, mert már a magyarságlegjava akarja, hogy jobb legyen. Ebbenaz új honfoglalásban még holtuk utánis nemzetünk segítségére vannak halha-tatlan nagyjaink: Petőfi, Madách, Jókainevetői hangos minden művelt nemzethárom év óta.

Egy nemzetnél sem vagyunk alávalób-bak, országunk földje sem alávalóbbegy másénál sem, s ez a föld még sok-kal különb is lehet mint ma. ValóbanCsonka-Magyarország nem ország amai formájában, de ebből a nem-ország-ból kell mégis kialakulnia Nagy-Magyarországnak, népe törhetetlenakaraterejével. Ez nem megoldhatatlanfeladat, ezért hiszek Magyarország fel-,támadásában! (70, 71.)

*A magyar földdel, a magyar néppel,

a magyar sorssal foglalkozó, háborúutáni irodalomból melegen ajánlhatók akövetkező művek:

Buday László: A megcsonkított Ma-gyarország (Budapest. 1921).

Buday László: Magyarország küzdel-mes évei (Budapest, 1923).

Edvy-Halász: Magyarország gazda-sági térképekben (Budapest, 1920).

Fodor Ferenc: Magyarország gazda-sági földrajza (Budapest, 1924).

83

Gesztelyii Nagy László: Az Alföld gaz-dasági jövője (Budapest, 1924).

Károlyi János: Magyar nemzeti káté(Budapest).

Magyarország Területi Épségének Vé-delmi Ligája: Miért kell nekünk Nagy-Magyarországi (Budapest, 1920).

T A R T A L O M

Oldal

Bevezetés....................................................... 31. Milyen volt Magyarország földje ? _____ 62. Magyarország népe ................................ 223. Mit vettek el tőlünk ?............................... 294. Mi maradt nekünk ?................................. 395. Szomszédaink........................................... 516. Miért nem ország Csonka-Magyarország? 627. „Hiszek Magyarország feltámadásában.” 66

Füzetkénk ábráit kevés fáradsággal könnyenfel lehet használni vetíthető képek készítéséreés így a füzet alapján vetített képes előadáso-kat tarthatunk. Az ábrákat tussal, esetlegtintával átlátszó hártyapapírra rajzoljuk éskét üveglap közé szorítva használjuk fel vetí-tésre, vagy pedig tojásfehérjével bevont üveg-lapra másoljuk át és így vetítjük.