Madarak
Madarak
Emlősök
Kialakulás
• Az emlősök a szinapszidák megmaradt képviselői
• Az első szinapszidákat régebben emlősszerű hüllőknek, újabban nem-emlős szinapszidáknak hívják
Kialakulás
A szinapszidák számos tulajdonságban eltérnek a többi amniota csoporttól
• szinapszida koponya
• mirigyes bőr, amelyben hiányzik a hüllőkre és a madarakra jellemző β-keratin
• nem termelnek húgysavat – urotólikus (urea)
• nincs fejlett színlátásuk (néhány csoportot leszámítva, pl. számos főemlős)
Kialakulás
• Végtagok helyzete
Emlősök
• Ország: Állatok (Animalia)
• Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
• Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
• Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
• Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
• Osztály: Emlősök (Mammalia)
Tojásrakó emlősök (Prototheria) alosztálya – Gill, 1872 • Kloákások (Monotremata) – Bonaparte, 1837
Elevenszülő emlősök (Theria) alosztálya – Parker & Haswell, 1897 • Erszényesek (Marsupialia) alosztályága – Illiger, 1811
(=Metatheria Huxley, 1880) Oposszumalakúak (Didelphimorphia) – Gill, 1872 Cickányoposszum-alakúak (Paucituberculata) –
Ameghino, 1894 Törpeoposszum-alakúak (Microbiotheria) – Ameghino,
1889 Erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) – Gill, 1872 Bandikutalakúak (Peramelemorphia) – Kirsch, 1968 Erszényesvakond-alakúak (Notoryctemorphia) – Kirsch,
1977 Diprotodontia – Owen, 1866
• Méhlepényesek (Eutheria) alosztályága – Huxley, 1880 (=Placentalia Owen, 1837)
Afrotheria öregrend – Stanhope et al., 1998 • Elefántcickány-alakúak (Macroscelidea) – Butler, 1956
• Afrosoricida – Stanhope, 1998
• Csövesfogúak (Tubulidentata) – Huxley, 1872
• Előpatások (Hyracoidea) – Huxley, 1869
• Tengeritehenek (Sirenia) – Illiger, 1811
• Ormányosok (Proboscidea) – Illiger, 1811
• Bibymalagasia[1] – MacPhee, 1994
Vendégízületesek (Xenarthra) öregrendje – Cope, 1889 • Szőrös vendégízületesek (Pilosa) – Flower, 1883
• Páncélos vendégízületesek (Cingulata) – Illiger, 1811
Euarchontoglires vagy Supraprimates öregrend • Mókuscickányok (Scandentia) – Wagner, 1855
• Bőrszárnyúak (Dermoptera) – Illiger, 1811
• Főemlősök (Primates) – Linneaues, 1758
• Nyúlalakúak (Lagomorpha) – Brandt, 1855
• Rágcsálók (Rodentia) – Bowdich, 1821
Laurasiatheria öregrend – Waddell et al., 1999 • Sünalakúak (Erinaceomorpha) – Gregory, 1910
• Cickányalakúak (Soricomorpha) – Gregory, 1910
• Denevérek (Chiroptera) – Blumenbach, 1779
• Cetek (Cetacea) – Brisson, 1762
• Párosujjú patások (Artiodactyla) – Owen, 1848
• Páratlanujjú patások (Perissodactyla) – Owen, 1848
• Tobzoskák (Pholidota) – Weber, 1904
• Ragadozók (Carnivora) – Bowdich, 1821
Emlősök
• Közös jellemzőjük, hogy a nőstények az újszülötteket erre a célra módosult mirigyeik, a tejmirigyek váladékával, tejjel táplálják
• Kloákások: tojással szaporodnak, anya tejmirigyeinek váladékát a szőrszálakról nyalogatják a kicsinyek. (kacsacsőrű emlős)
• Erszényesek: utódok igen fejletlenül jönnek világra. Az erszénybe (hasi bőrredő) kúsznak, majd az itt lévő emlőre tapadva fejlődnek.
• Méhlepényesek: méhben védetten fejlődik hosszabb ideig az utód. Méhlepénnyel kapcsolódik össze az anya és az utód vérkeringése
• Anyaméh fala+ a magzatburok
• Szoros kapcsolat az anyaállattal (ember is)
• Ezen keresztül légzés, táplálkozás
• A megszületett állat fejlettebb, sokszor önálló életre képes
Vázrendszer
Az emlősök testét belső, csontos váz szilárdítja.
• igen sok csontos, és aránylag kevés porcos elemet tartalmaz.
• A csontvázat alkotó csontok száma a különféle emlősfajoknál jelentősen eltérhet, de általában meghaladja a kétszázat, sok fajnál pedig a háromszázat is eléri.
Vázrendszer
• A csontvázrendszer (systema sceleti) tengelyét a gerincoszlop (columna vertebralis) alkotja, amely egymáshoz sok tekintetben igen hasonló, páratlan csontokból, csigolyákból (vertebrae) áll.
Vázrendszer • A végtagok közül az elülső csontjait izmos és
szalagos, a hátulsóét pedig ízületes összeköttetés fűzi a törzs csontjaihoz.
• Az elülső és a hátulsó végtag csontos váza eredendően azonos séma szerint épül fel
• A szabad végtag mindkét esetben övvel (cingulum) kapcsolódik a törzs csontjaihoz, felső részét (stylopodium) egyetlen, középső részét (zeugopodium) két csont alkotja.
• Alsó része (autopodium) eredendően öt ujjra oszlik, ám egyes ujjak redukálódhattak a törzsfejlődés során.
• Végtagok sokfélesége az életmód szerint (ásó láb, úszóhártyás láb, repülésre módosult mellső végtag, stb.)
fej csontos vázát a koponya (cranium) alkotja
• agykoponya (neurocranium)
• arckoponya (splanchnocranium)
• Dentinből álló fogak (Az életmódról a csontozat és a fogazat árulkodik)
Fogtípusok: Metszőfogak – falat leharapása Szemfogak – zsákmány megragadása Zápfogak – táplálék feldarabolása, megőrlése.
• Típusai: ogumós – mindenevők oRedős – növényevők oTarajos - húsevők oRovarevő fogazat : hegyes fogak oRágcsáló fogazat: állandóan növő metszőfogak
Kültakaró
• Hám: több rétegű, elszarusodó laphám, amely folyamatosan lehámlik, és a mélyebb rétegek felől állandóan, pótlódik. Ereket nem tartalmaz. Táplálása az alatta lévő kötőszövetből történik. A mélyebb rétegben helyezkedik el a bőr színét meghatározó festék-anyag.
• Irha: hám alatt. Kötőszöveti réteg. Az irha erekben és idegvégződésekben gazdag, fontos szerepe van a hőszabályozásban
• Irhából erednek a szőrtüszők, amelyben találhatók a szőr vagy hajszállak. A szőrtüszőkbe nyúlnak a feggyúmirigyek, váladékuk a bőr rugalmasságát és folyadékok elleni végelmét segíti elő.
• Bőralja: kötőszövetből és zsírszövetből áll. Vastagsága testtájenként eltérő.
Kültakaró
Kültakaró
Légzés
• A légzési gázok cseréjét a bordaközi izmok, és a rekeszizom mozgása segíti.
• Az emlősök hangadó szerve a légcső felső részén elhelyezkedő gége.
• A tüdőben a léghólyagocskákat találunk.
• A vízi emlősök is a légköri levegővel lélegeznek, az emlősöknek kopoltyúja nincs.
Légzés
Keringés
• Állandó testhőmérséklet!
Keringés
Keringés
Kiválasztás
A szervezetben keletkezett méreganyagok
• Kiválasztása
• Gyűjtése
• Ürítése
Kiválasztás
A kiválasztás tulajdonképpeni szerve
• Vese
Elvezető rendszer
• Húgyvezető
• Húgyhólyag
• Húgycső
Kiválasztás
• Az emlősök kiválasztó szerve a hüllőkéhez és a madarakéhoz hasonlóan az utóvese. A hím állatokban a húgy és ivar utak közösen nyílnak a húgycsőbe, a nőstény emlősöknek külön húgy csöve és hüvelye van.
Az emlősök veséje páros • Bab alakú • Barna, vörös színű • Tömött tapintatú képlet
vese
Egysége a nephron
• Glomerulus
» Filtrátum képződése
• Tubulusok
» A filtrátumból a
hasznos anyagok
visszajuttatása a
szervezetbe
Szaporodás
• váltivarúság
• gyakran ivari kétalakúság
• A méhlepényes emlősök belső megtermékenyítés után létrejött embriója a méhben fejlődik.
• A megtermékenyített petesejtből nem kizárólag az embrió alakul ki, hanem egy része magzatburok lesz, amely az anya méhnyálkahártyájával egy közös szervezet hoz létre a méhlepényt.
• Az emlősök méhe általában kétszarvú, a belek két oldalán helyezkedik el, és a páratlan hüvelybe nyílik.
Szaporodás
• fejlett ivadékgondozás