LXXIII. évfolyam 49. szám 2018. december 7 Ára: 400 Ft es€¦ · David Attenborough . Az élő bolygó című sorozatában (látszólag) egészen közel merészkedett hozzájuk.

Elő

fize

tőkn

ek:

310

Ft

FARKASLESEN • FÉNYLŐ DRÓTMADARAK • AZ ETNA HANGJAI • HARLEKINJUBILEUM

L X X I I I . é v f o l y a m 4 9 . s z á m 2 0 1 8 . d e c e m b e r 7 . Á r a : 4 0 0 F t

es

A KAVICSFOGÚ

Heros-Rába R16 Aquadux-X 4000

1538 É l e t É s tu d o m á n y 2018/49

ÉLET ÉS TUDOMÁNY LXXIII. évfolyam 49. szám 2018. december 7. Digitális változatban: dimag.hu

Címlapon: Katona Lajos felvétele Egy szerethető ragadozó című cikkünkhöz

1539 Első kézből • A NEUROLÓGIA LEGÚJABB EREDMÉNYEI Reichardt Richárd • KÖZÉPKORI ILLEMHELYEK TITKAI Szilágyi-Nagy Ildikó • HONVÁGY GYÖTÖRTE KOMODÓI SÁRKÁNY Kovács Márk1542 Beszélgetés Vásárhelyi Gáborral

FÉNYLŐ DRÓTMADARAK Tegzes Mária

1545 Tárgyak történettel A HARLEKINKATICA TÍZ ÉVE

Merkl Ottó1546 Nagyragadozóink ökológiai hatásairól

FARKASLESEN Drahanovszki Gábor, Patkó László1548 Kavicsfogú álteknős EGY SZERETHETŐ RAGADOZÓ Katona Lajos1550 150 éves a magyar-horvát kiegyezés NAGODBA 1868 Schwarczwölder Ádám1553 Pasteiner Gyula és tanártársai görög földön AZ ELSŐ SZERVEZETT

TANULMÁNYUTUNK Takács László 1556 Az év ásványa, a fluorit

BŰVÖS KOCKÁK A FÖLD ALÓL Papp Gábor

1560 LogIQs1561 Adatok és tények EU-USA KÜLKERESKEDELEM

Herzog Tamás1562 A tudomány világa

• ÚJGENERÁCIÓS NAGYFESZÜLTSÉGŰ JÁRMŰTÖLTŐ Mészáros Ilona • NE FÉLJÜNK AZ OLASZ SZUPERVULKÁNTÓL! K. M. • AZ ETNA HANGJAI

Szoucsek Ádám • A KAKADU TESTRESZABJA ÚJ ESZKÖZEIT Bilkó Ágnes • REJTÉLYES RÁNCOK Sz. Á.1565 REJTVÉNY

Schmidt János1566 ÉT-IRÁNYTŰ

Bánsághy Nóra 1567 A hátlapon HEROS-RÁBA R16 AQUADUX-X 4000 Máté Zsófia, Borsos Mihály

Lapunk méltán népszerű rovata az ÉT Iránytű. Hétről-hétre teljes oldalon ajánlunk Olvasóinknak kiállításokat, rendezvényeket, konferenciákat. Rövid cikkeink általá-ban a különféle programok szervezői által megfogalma-zott, az ő célkitűzéseiket, rendezési elveiket ismertető írá-sok alapján készülnek. Kritikai észrevételeinknek inkább utólag, kiállításismertető vagy recenziós cikkeinkben adunk hangot. Mint teszem azt most én is.

Vajon hány felmentő ítélet kell az utókortól, a történe-lemtől, hogy végre a nagyközönség szemében is bűntelen-né váljék valaki? Ez a kérdés merült fel bennem, amikor közöltük nemrégen egy Budapestre visszatérő, amúgy fi-gyelemre méltó kiállítás előzetes hirdetését. A monumen-tális tárlat 21 szobán keresztül mutatja be sok évszázad ne-vezetes gyilkosait és gyilkosságait. Tudom, sokan van-nak, akik élből és elvből ellenzik – merthogy hatásvadász-nak bélyegezik – az ilyesfajta kiállításokat. Magam ennél megengedőbb vagyok, elfogadom, hogy amint a krimi az olvasásra, úgy a borzongató kiállítás a múzeumra ve-zethet, szoktathat rá a kultúrára amúgy fogékony, de még talán nem eléggé olvasott, felkészült rétegeket.

De még ha el is fogadjuk a műfajt magát, a tárgyi tévedés mellett azért nem szabad elmenni szó nélkül. A nevezett kiállítás előzetesében ugyanis a hírhedt

gyilkosok – Hasfelmetsző Jack, Vlad Tepes vagy Al Capone – sorában ott szerepel Báthory Erzsébet is, aki úgymond szüzek vérében vett fürdőt.

A csejtei vár komoly politikai befolyással bíró, arisz-tokrata úrnőjét befeketítő véres történet – hogy alkal-mazkodjak a kiállítás hangvételéhez – kiirthatatlan-nak tűnik a köztudatból. Pedig már történészi tanul-mányok sora bizonyította, hogy a fiatal szolgálólányát meggyilkoltató, majd annak vérében fürödve fiatalsá-gát megőrizni kívánó nemes asszony bizarr és túlzó ké-pét a korabeli rivális, a Thurzó-család politikai propa-gandája alkotta meg. De ha azt a XVII. században ko-moly hatalmi és vagyoni érdekből keresztül is verték az igazságszolgáltatáson, vajon mi lehet az oka, hogy a torz történet még a XXI. században is fel-felbukkan?

Mondhatnánk persze, hogy kevesen járnak történész-konferenciákra, vagy olvasnak tudományos publikáci-ókat. De Báthory Erzsébetről magyar-szlovák-cseh-angol-amerikai összefogással kitűnő filmdráma ké-szült éppen tíz évvel ezelőtt, amely szemléletesen, vi-zuálisan is megjegyezhető, szép látványvilággal mutatta be, hogy miként lett a gyógyfüvekből készí-tett fürdő valóságából szolgálólányok vére a kreált vádiratban.

Vajon hány évtized és hány műfaj kell még az igaztalan vádak ejtéséhez?

Gózon Ákos

Kedves Olvasónk!

ELS

Ő K

ÉZ

BŐ

LA T

UDOM

ÁNY Ú

J ERE

DMÉN

YEI

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1539

párba a mikroRNS-ekkel, így az mRNS-ekről zavartalanul folyhat a fehérjék átírása. A kutatók ilyen antisense oligonukleotidok segítsé-gével korlátozták sikeresen a gyul-ladást az ALS-t modellező kísérleti egereknél.

Egy másik kutatócsoport az ALS és az Alzheimer-kór között talált ösz-szefüggést. Az ALS esetén a TDP43 nevű fehérje halmozódik fel a moz-

gató idegsejtekben és úgy tűnik, hogy az Alzheimer-kórra jellemző emlékezeti problémákat kiváltó hippokampális szklerózisért is fe-lelőssé tehető. A hippokampusz a halántéklebenyben helyezkedik el és elengedhetetlenül fontos a normális emlékezeti funkciók-hoz. A ’hippokampális szklerózis’ kifejezés ennek a stuktúrának a degeneratív elváltozására utal. A kutatók nagyjából ezer beteg szövetmintáit elemezték és azt ta-lálták, hogy az Alzheimer-kór rizi-kófaktorának tekinthető génmutá-ció megléte összefüggést mutatott a rendellenes TDP43 mennyiségé-vel és a hippokampusz degeneratív

A neurológia legújabb eredményei

A neurológia az orvostudomány egy olyan ága, amely az idegrend-szer betegségeivel foglalkozik. A hatáskörébe tartozik például az Alzheimer-kór vagy az amiotrófiás laterális szklerózis (ALS) is, melyek egyelőre sajnos gyógyíthatatlan be-tegségek, ám intenzíven kutatják a

kialakulásukért és lefolyásukért fele-lős folyamatokat. Alább a neurológia legfrissebb kutatási eredményei közül tekintünk át néhányat.

Az amiotrófiás laterális szklerózis (ALS) egy neurodegeneratív betegség, tehát idegsejtek pusztulásával jár, konk-rétan az izmokat működtető motoros idegsejtek halnak el, az általuk beideg-zett izmok pedig elsorvadnak. Az utób-bi években Stephen Hawking esete és a jegesvödör-kihívás hívták fel a figyel-met erre a súlyos betegségre. A moto-ros neuronok sejttestében rendellenes fehérjékből kialakuló csomók figyel-hetők meg, amelyeknek feltehetőleg szerepe van a sejtek pusztulásában. Egyre több eredmény támasztja azon-ban alá, hogy a neurodegeneratív be-tegségeknél az idegsejtek pusz-tulása által kiváltott immun-folyamatok további károsodást idéznek elő és így jelentősen befolyásolják az adott betegség lefolyását. A központi idegrend-szerben zajló immunfolyamatok szabályozásában fontos szere-pe van egy gliasejttípusnak, az asztrocitának.

Egy amerikai kutatócsoport ezúttal kimutatta, hogy a sé-rült motoros idegsejtekből olyan mikroRNS-ek sza-badulnak fel, melyek hatására az asztrociták működése megváltozik, az idegszövet gyulladását idézik elő. A mikroRNS-ek olyan rövid RNS molekulák, amelyek a fehérjék mRNS-ekről való átírásának befo-lyásolásával változtatják meg a sejt működését. A mikroRNS-ek bá-zissorrendje megfelelhet az mRNS bázissorrendje egy részének, így hozzákötődhet, és fizikailag aka-dályozhatja a fehérjék átíródását erről az mRNSről. A mikroRNS-ek hatása ugyanezen az elven gá-tolható is, a megfelelő bázisokból létrehozott kisméretű RNS mole-kulákkal, az úgynevezett antisense oligonukleotidokkal: ezek állnak

elváltozásának súlyosságával is. A ku-tatók szerint ez a génmutáció hozzá-járul a rendellenes TDP43 felhalmo-zódásához, ami pedig hippokampális szklerózishoz vezet.

Az Alzheimer-kórban egyébként két másik jellegzetes szövettani elváltozás dominál, melyek közül az egyik az idegsejtek belsejében kialakuló tau kö-tegek jelenléte. Egy olasz kutatócsoport kimutatta, hogy traumatikus agysérü-

lés hatására is megkezdődhet a taukötegek kialakulása az agyban. A traumatikus agy-sérülést elszenvedett betegek agyában nagy mennyiségű rendellenes tau fehérjét talál-tak, egereknél pedig a mes-terségesen előidézett agysérü-lést követően néhány hónap elteltével jelentek meg a sérü-lés környékén a taukötegek, nagyjából egy évvel később pedig már az egész agy terü-letén kimutathatók voltak.

Röviden összefoglalva tehát, a sérült motoros idegsejtekből felszabadu-ló mikroRNS-ek hozzájárulhat-nak az asztrociták gyulladáskeltő folyamatainak beindításához az ALS-ben. Az Alzheimer-kórhoz köthető egyik mutációnak szerepe lehet az ALS-re jellemző rendellenes TDP43 csomók kialakulásában és ezek létrejötte az emlékezeti prob-lémákat okozó hippokampális szkleró-zishoz is hozzájárulhat. A traumatikus agysérülés hatására pedig az Alzhei-mer-kórra is jellemző tau kötegek ala-kulhatnak ki az agyban, a tau kötegek pedig idővel az egész agyban elter-jedhetnek.

ReichaRdt RicháRd

A mikroRNS és a bázissorrendjének megfelelő antisense oligonukleotid összekapcsolódnak, így a mikroRNS már nem képes mRNS molekulához kötni és gátolni a fehérje átírását

IDE

GT

UD

OM

ÁN

Y

ELS

Ő K

ÉZ

BŐ

LA T

UDOM

ÁNY ÚJ

ERED

MÉNY

EI

1540 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

származó parazita vált uralkodóvá. Ez jelzi, hogy változás történt az ét-rendben, a gasztronómiai kultúrában és az élelmiszer-beszerzési forrásban.

Adrian Smith elmondta: „Lübeck-ben az emberek vagy abbahagyták az édesvízi halak fogyasztását, vagy meg-szakították a galandféreg életciklusát. Érdekes módon az étkezési szokásokban bekövetkező változás egybeesik azzal, hogy a tímárműhelyek és a hentesüz-letek megszaporodtak Lübeck édesvíz felőli oldalán. Lehetséges, hogy többek közt a szennyezés is beavatkozott a hal közvetítette parazita életciklusába.”

A régészeti lelőhelyeken gyakran megtalálható horogféreg ősi DNS-ének szekvenálása szintén segítségére

Középkori illemhelyek titkai

Az Oxfordi Egyetem munka-társai a középkori ember étrend-jének, higiéniai szokásainak ala-posabb megismerése érdekében végeztek kutatást: a régészet,

a genetika és a mikroszkópos vizs-gálatok tudományterületét ötvözve középkori ürülékmaradványokban fellelhető parazitákat vizsgáltak.

Az egyetem zoológiai és régészeti tanszékének munkatársai 700 éves paraziták genetikai elemzését végez-ték el, melyeket régészeti ürülékmin-tákban találtak. Céljuk az volt, hogy az akkori lakosság életmódjának né-hány jellegzetességére fényt derítse-nek. A kutatás úttörő olyan értelem-ben, hogy először végeztek együtt parazitológiai és ősi DNS-elemzést (aDNA) az ősi paraziták járványta-nának megértéséhez. Az eredménye-ket a Proceedings of The Royal Society B című folyóiratban publikálták.

A németországi Lübeck középkori illemhelyeiről gyűjtöttek ürülékmin-tákat, és az így fellelt ősi kórokozók, a galandféreg és a horogféreg petéit vizsgálták. Ezek ugyanis olyan ke-mény burokkal védik magukat, mely ellenállt az időnek és a pusztulásnak – még úgy is, hogy közben emberi szervezeten is áthaladt – tökéletesen megőrizve az örökítőanyagot.

Adrian Smith, a kutatás vezetője elmondta: „Az új megközelítés kü-lönösen fontos lehet mint a tárgyaktól független elemzési eszköz ahhoz, hogy a múltban élt emberek életét tanulmá-nyozzuk. Az emberi ürülékkel ugyan nem kereskedtek, de a paraziták, melyek az emberen belül tíz, vagy akár még több évig életben maradnak, lerakódtak bárhol, ahol az emberek megfordultak.”

A középkori Lübeck akkoriban a vi-lág egyik legforgalmasabb kikötőjé-nek számított. Az elemzések a város illemhelyein nagyszámú galandférget mutattak ki. Mivel az édesvízi halak a galandférgek alapvető forrásai, a kutatók arra tudtak következtetni, hogy Lübeckben az étrend nagyrészt édesvízi halakat tartalmazott, me-lyet – más földrajzi régiótól eltérően – nem főztek meg kielégítően.

A további elemzések kimutatták, hogy körülbelül 1300 és 1325 között változás történt. A székletminták-ban ezután a halak által terjesztett parazita helyett egy marhahúsból

volt a kutatóknak. Kiderült, hogy Lübeck rendelkezett a legváltozato-sabb féregpopulációval. Ez érthető, hisz fontos kikötőként a világ számos tájával állt összeköttetésben. A máso-dik legváltozatosabb helyszín parazi-ták tekintetében a középkori Bristol kikötője volt, és az ősi DNS szeve-nálása azt is megerősíti, hogy szoros kapcsolat állt fenn a két város között.

Adrian Smith elmondta: „Ezt a meg-közelítést arra használhatjuk, hogy egyes helyekről sok mindent megtudjunk: pél-dául a higiénia szintjét, az egészségügyi állapotot, az étkezési szokásokat, és hogy mennyire volt összeköttetésben más tá-jakkal. Ez akkor lehet különösen fontos, ha az adott helyen élt lakosság klasszikus régészeti emlékei szegényesek vagy nem kielégítőek. Célunk az, hogy kialakítsuk Európa molekuláris archeoparazitológiai térképét, mely nagy időt és teret ölel fel, s mely tájékoztatást nyújthat a múlt la-kosságáról.”

Szilágyi-Nagy ildikó

Honvágy gyötörte komodói sárkány

A komodói varánusz (barátai-nak: komodói sárkány) a világ talán legismertebb gyíkja, amely vélhetően nem független attól, hogy egyúttal ő a legnagyobb

ma élő gyíkfaj a világon. Testhosz-szuk általában megegyezik egy felnőtt emberével, de időnként há-romméteresre is megnőnek, és akár hetven kilót is nyomhatnak. Egy generáció kollektív emlékezetében

RÉ

GÉ

SZ

ET

ZO

OLÓ

GIA

ELS

Ő K

ÉZ

BŐ

LA T

UDOM

ÁNY Ú

J ERE

DMÉN

YEI

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1541

őrződtek meg e varánuszok, ahogy David Attenborough Az élő bolygó című sorozatában (látszólag) egészen közel merészkedett hozzájuk. Csupán egy bottal védekezett ellenük, és (ter-mészetesen Végvári Tamás hangján) suttogva mesélt róluk, míg a remek szaglású, de rossz látású párák éppen az elterelésül kihelyezett, már oszló-félben lévő kecskéből lakmároztak.

A komodói sárkány remekül mo-zog, testfelépítése kifejezetten atleti-kus, így nagy távolságokat is képes egyhuzamban megtenni, élőhelyén nincs vetélytársa. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy tájékozódása is kiváló, akkor válik igazán érthetet-lenné, hogy miért csak az indonéz szi-getvilág néhány szigetén (Komodón, Rincán, Floresen, Gili Motangon és Padaron) honos, és miért nem terjedt el nagyobb területen. Nos, a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban közölt minapi tanulmány úgy tűnik, megtalálta e rejtély megoldását.

Tim Jessop és munkatársai, az auszt-rál Deakin Egyetemről egy évtizeden keresztül figyelték meg a komodói varánuszok mozgásmintázatát, és úgy találták, hogy fizikai képessé-gei ellenére a gyíkok a legritkább esetben hagyják el a völgyet, ahol kikeltek a tojásból – más szigetekre pedig eszükbe sem jut átruccanni. Ez nem jelenti azt, hogy inaktív éle-tet élnének, hiszen a saját völgyük-ben akár 11 kilométert is megtesz-nek egyetlen nap alatt. „Gyík létükre egészen aktívak” – nyilatkozta Jessop. Ennek ellenére maradnak az alig másfél kilométer széles hazai völ-gyekben, annak viszont minden négyzetméterét bejárják, miközben nyelvüket nyújtogatva préda vagy más komodói varánuszok után ku-tatnak (bár előfordul, hogy a másik varánusz maga a préda).

A komodói sárkányok ragaszkodá-sa szülőhelyükhöz fajszinten rendkí-vül sérülékennyé teszi őket, hiszen a jelenleg is élő populációik igen kis területre koncentrálódnak. Ha jobban megértjük területhasz-nálati szokásaikat, az nagyban se-gítheti a megóvásukért kifejtett erő-feszítéseket. A kutatócsoport ezért szorosan együttműködik a Komodo Survival Project nevű civil szerve-zettel. Jessop és kollégái tíz különbö-ző élőhelyen vizsgálták a gyíkokat a Komodói Nemzeti Park területén. A populációdinamikai kutatások

bevett módszereit alkalmazták. Te-hát befogtak állatokat, és GPS-es vagy rádióadós nyakörvet erősítettek rájuk. Emellett a megjelölt, visszaen-gedett, majd újból elkapott egyedek arányából, egyedi azonosítóikból igyekeztek következtetni a populá-ciók méretére és az állatok mozgási szokásaira. A legnagyobb megráz-kódtatás vélhetően azt a kutatásban részt vevő hét gyíkot érte, amelyeket a befogás után áttelepítettek a sziget egy másik völgyébe, vagy egy másik szigetre, majd figyelték, hogy mihez kezdenek ott.

Az évtizedes kutatómunka legfőbb felismerése az volt, hogy bár több mint ezer állatot fogtak be, majd en-gedtek vissza a természetbe, mind-össze kettőt találtak meg újból egy másik völgyben, mint ahol először ráakadtak (ebből ésszerű azt feltéte-lezni, hogy e gyíkok ugyanabban a völgyben keltek ki a tojásból, tehát soha életükben nem jártak máshol). Sőt, úgy tűnik, hogy e ragaszko-dásuk a hazai tájhoz szándékos, és nem a lustaságuk vagy tájékozódási nehézségeik következménye. Azok a varánuszok ugyanis, amelyeket a saját szigetük másik végébe telepí-tettek át, rendszerint néhány hónap alatt hazataláltak, és ezután ott éltek tovább a jól ismert környezetben.

Azok az állatok azonban, amelyeket egy szomszédos szigetre költöztettek, nem tértek haza, hanem megállapod-tak új lakóhelyükön. Ennek a viselke-désnek sem a fizikai választóvonalak áthághatatlansága az oka, hiszen a

komodói sárkányok jó úszók, a közeli szigetek közötti keskeny vízsáv nem okozna gondot nekik. Jessop úgy véli, hogy a tengeri úszás kockázatokkal jár, a varánuszok pedig általában kerü-lik a kockázatokat – ezért maradnak az új szigeten. A Kis-Szunda-szigetek között erősek a tengeráramlások, így az úszó gyík hamar a nyílt óceánon találhatná magát. De az is előnytelen lenne a számára, ha egy teljesen másik szigeten kötne ki, mivel még a legkö-zelebbi földdarabok táplálékkészlete és az ott élő gyíkok genetikai kvalitásai is jelentősen különböznek. A helyhez

kötött életmód így előnyösebb a szá-mukra. Ez lehet az oka annak, hogy tíz év alatt csupán két varánuszt láttak a nyílt tengeren úszni.

E viselkedés természetes módon a populációk izoláltságát eredményezi – amelyet tovább erősít (vagy más megközelítésben: ront) az ember ál-tal átalakított környezet, a természe-tes vegetáció, és ezzel a varánuszok élőhelyének rombolása, illetve a va-dászat. Az így teljesen elszigetelő-dött állatcsoportok beltenyésztetté válnak, amelyre a kutatócsoport már genetikai bizonyítékokat is talált. Ez tovább nehezíti a konzer-vációs erőfeszítéseket. „A szétterje-déstől való tartózkodás talán évezre-deken keresztül nem okozott gondot a komodói sárkányoknak – mondja Jessop. – A klímaváltozással, a ten-gerszint emelkedésével és az orvvadá-szattal terhes időkben azonban ez már többet árt, mint használ.”

kovácS MáRk

Komodói varánusz (FOTÓ: UNIVERSITY OF SOUTH FLORIDA)

1542 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

– 2008-ban a Napi Gazdaság az 50 legsikeresebb fiatal közé válogat-ta. Töretlen a siker?– Érdekes kérdés; bár a kutatási té-mámban történt váltás, a mostani eredményekre még büszkébb va-gyok, mint 10 évvel ezelőtt. 2008-ban a doktori munkám kapcsán in-dítottunk egy tapintásérzékelőkkel kapcsolatos startupot, annak a sike-reiért kaptuk az elismerést. A drónos kutatásokból mostanra szintén van egy spin-off cégünk, amiben szépen fejlődünk. Alapvetően kutató ember vagyok, de a kutatás mentén olyan érdekes tudás jön létre, ami el tud in-dulni a piaci hasznosítás felé is.– Van kapcsolat a drónok és a tapin-tás között?– Első ránézésre ezek különböző állo-mások. Az egyetemen optikával és mesterséges neurális hálózatokkal fog-lalkoztam, a doktorim alatt kutattam a tapintásérzékelőket, ezután kerültem

BESZÉLGETÉS VÁSÁRHELYI GÁBORRAL

FÉNYLŐ DRÓTMADARAK

a drónokhoz. Kicsit mindig újdonság-kereső vagyok. A végzettségem is ösz-szetett: sem fizikus, sem mérnök, sem informatikus nem vagyok, hanem mérnök-fizikus, ami ezeknek a kom-binációja. Engem az élőlények és a mesterséges dolgok összekapcsolása hoz lázba. Ez a kapcsolat a kutatásaim között: mindegyikben egyszerre van-nak jelen az élő és az általunk létreho-zott rendszerek.– A drónos kutatásnál mi a modellt adó élő rendszer?– Az élőlények csoportos mozgását próbáltuk meg statisztikus fizikai eszközökkel vizsgálni, leírni, model-lezni. Az egyik első projektünkben például galambokat vizsgáltunk; GPS-loggereket fejlesztettünk, ami-ket a madarakra raktunk, és néztük, hogy milyen mintázatban repülnek együtt. Mikor meglett egy model-lünk, azt ültettük át a drónokra. Gya-korlatilag a megfigyelt minta alapján

mesterséges egyedeket hoztunk létre, akik ugyanilyen elvek szerint tudnak együttműködni.

2014-ben ebből jött létre az első cik-künk, ami akkoriban elég nagy vissz-hangot kapott. Ebben 10 drónt tud-tunk arra rábírni, hogy pilóta irányí-tása nélkül tudjanak együtt repülni, egymással beszélni, és egy olyan mo-dellt futtatni, amilyet a madarak fut-tathatnak a saját agyukban. – Mi fejlődött azóta?– Úgy tudom összefoglalni, hogy négy év alatt oda jutottunk, hogy na-gyon stabil lett a rendszerünk, és végre sokkal jobban értjük. Szóval az alap-probléma szintjén nem sok minden változott (bár a létszám és a lehetséges sebesség skáláját sikerült erősen kitol-nunk), de közben nagyon sok izgal-mas alapkutatási kérdésre választ ta-láltunk. Az együttmozgás mellett el-kezdtünk csoportos üldözés-mene-küléssel, illetve drónforgalommal is

Aki látta 2018-ban az augusztus 20-i ünnepi tűzijátékot Budapesten, min-den bizonnyal emlékszik az égen apró fénypontokból feltűnő háromdi-menziós mozgó csodaszarvasra és a Duna vize fölött 50 méterrel tett könnyed lépteire. A drónraj különlegessége nem csupán a forma megje-lenítése, hanem hogy ezt a mozgást egymással kommunikálva, autonóm egyedekként végezték a drónok. Az ELTE Biológiai Fizika Tanszéke robotikai laboratóriumának vezetőjével, Vásárhelyi Gáborral beszélgettünk az autonóm egyedekből álló drónrajokról és a

Science Robotics-ban idén júliusban megjelent cikkükről és a kutatás további irányairól.

hardver-szoftver rendszerek már sokkal stabilabbak, jobban repülnek.

Még egy nagyon izgalmas dologban sikerült előre lépni. Egy komplex rendszernek – akár természetes, akár mesterséges – hosszú idő kell, hogy optimálisan behangolódjon. Gondol-junk egy csecsemőre, aki születéstől rendelkezik a neurális hálózatával, de évek telnek el, mire az úgy beáll, hogy tud mozogni, beszélni, magas szinten gondolkodni. Minél összetettebb algo-ritmusokat futtatunk a drónon, annál nagyobb energiát kell fektetni abba, hogy azokat jól be is hangoljuk.

Az új cikkben hozzáadtunk az algo-ritmushoz egy, az evolúció elvén ala-puló optimalizációt is. Ez annyit tesz, hogy egy szuperszámítógépen meg-nyomunk egy gombot, azon tízezer-szer vagy százezerszer lefut egy szimulációhalmaz, amiből evolúciós elvek alapján kiválasztódik a leg-jobban teljesítő változat, amit csak ki kell próbálnunk, hogy valóban működik-e. Az evolúciós optimali-zálás manapság egy divatos mód-szer arra, hogy a komplex rendsze-reket a legjobb hatásfokra állítsuk, mert egyszerűen kezelhető és uni-verzálisan használható a legkülönbö-zőbb problémákra.– A drónok autonómok, de vala-mennyi utasítást azért kapnak. Pontosan miben önállóak?– Ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a „mit” kérdést megadjuk ne-kik, például: álljatok körbe, repülje-tek együtt úgy, hogy tartjátok a se-bességet, de nem mentek ki ebből a térből stb. Ezután a „hogyan” már rájuk van bízva. Mindig magas szin-tű utasítások vannak a csapat számá-ra megadva.

– Akkor elég annyit mondani, hogy honnan hová jussanak el?– Igen, de azt ők döntik el, hogy ki kinek a kezét fogja menet közben. Emellett a mi algoritmusaink vizuá-lis felismerést egyelőre nem tartal-maznak, tehát előre meg kell ad-nunk az objektumokat, amiket el kell kerülniük. Az egy egészen más-fajta kutatás, hogy legyen szeme a drónoknak és lássák is, hogy mi van ott. Mi eddig nem erre fókuszál-tunk, hanem a kommunikációra, és a csoportos döntésekre.– Az autonomitásról az embernek az önvezető autók jutnak eszébe. Tényleg van hasonlóság?– Szerintem nagyon hasonló a két dolog, bár eltérő fókusszal. Az önve-zető autóknál nagyon nagy kihívás, hogy minden információt nekik kell begyűjteniük a környezetről: ki megy előttük, ki fékez, hol jön be egy gyalogos, csukódik a sorompó, vált át a lámpa, ugrik be egy nyúl. És ha ez megvan, erre lehet építeni azt a vezérlő algoritmust, ami az au-tót elindítja, adott sebességgel viszi, és ami, ha baj van, akkor minél rövi-debb idő alatt lefékezi.

Nehezítő tényező tehát, hogy az autóknál ezt mind meg kell csinálni, könnyítő, hogy az autóknak jobb az áramellátásuk, az érzékelők egysze-rűbben elhelyezhetők, a súly sem ak-kora probléma, valamint, hogy a moz-gás leginkább egy dimenzióban törté-nik, az úton előrefelé. A drónoknál a környezetérzékelésről mi eddig le-mondtunk, cserébe viszont három-dimenzióban, kevesebb erőforrás-ból meg szenzorból oldottuk meg a vezérlést.

Az egyéni vezérlésre adódó szint, amikor nem egy darab önvezető autó van, hanem egyszerre 100, akkor azoknak összehangoltan, egymásra

foglalkozni. Emellett rengeteget gondolkodunk a csoportos mozgás alapvető összetevőiről, például hogy miként lehet az, hogy ennyire szinkronban vannak a madarak, ennyire stabilak a mozgásukban, miközben ezzel egyidőben gyorsan is reagálnak a külső hatásokra, pél-dául ragadozókra. – A drónegyedek közt nincs hierar-chia, pedig egy madárcsapatban sok-szor megfigyelhető. Ez szándékolt?– Ez fontos felvetés, a hierarchia kulcskérdés. Az első nagy pályázat, amit Vicsek Tamás itt a tanszéken el-nyert, az a csoportos mozgásról mint univerzális törvényszerűségről szólt. Az indulás után derült ki, hogy cso-portos mozgást azonos egyedekből ál-ló és hierarchikus csapatok egyaránt végeznek. Minél több egyed van a csoportban, annál nehezebb hierar-chiát érvényesíteni, annál inkább egyenlőség van az egyedek között. A kisebb rendszerekben viszont az egye-dek személyisége és különbözőségei jobban kijönnek, ilyenkor sokszor magától kialakul valamiféle rangsor vagy bonyolultabb szerveződés, ami befolyásolja a csoportos döntéseket.

Az eddig publikált drónrajok egye-dei valóban inkább egyenrangúak. A hierarchia nagyon izgalmas össze-tevője a csoportos rendszereknek; jó-val bonyolultabb modellezni, erre szeretnénk továbbfejlődni. – Négy év alatt a technika is sokat fejlődött. Ez mennyit számít?– Ez egy fontos tényező. Az első drónjainkon sokkal többet kellett nekünk dolgoznunk: a vezérlést mi terveztük, a hardvert is mi raktuk össze. Mára már jóval előrehaladot-tabb a technika, a készen kapott alap

(FORRÁS: ÁKOS ZSUZSA)

1544 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

kell demonstrálnunk – az ott nyert stabilitást igyekszünk visszavinni a kutatóeszközökbe. Fordítva pedig a tudományos oldalon elért innováci-ókat licencelni kell az ELTE-től, így hasznosíthatjuk a cégben.

A drónok csoportos feladatmegol-dásának rengeteg alkalmazása lehet majd a jövőben. Ami viszont már most egy jól működő terület, az a látványrepülés a drónokkal. Egy-részt lenyűgöző a mesterséges intel-ligencia, a 30 önműködő gép, amik folyamatosan egymással és műhol-dakkal kommunikálnak, és együtt mozognak. Másrészt szerintem eze-ket a kis fényeket figyelni az égen valami nagyon ősi dolgot mozgat meg az emberekben; ámulatba ejtik őket, mint a csillagok, üstökösök meg hullócsillagok.

– A mostani rendszer merre tud tovább fejlődni?– A legutóbbi publikációból az egyik izgalmas továbbvihető alapkutatási téma az emberi tömegjelenetekkel kapcsolatos. Például tömegrendezvé-nyeken vagy egy Black Friday esemé-nyen előfordulhatnak halálos balese-tek, amik a csoportos dinamikának az eredményei. Túl sok ember özönlik be egy zárt térbe, és az emberek mint ré-szecskék nyomása felhalmozódik a falnál, és valakit odanyomnak.

Ha nagyon sok egyenrangú egyedre futtatjuk a mostani algoritmusunkat, akkor ugyanez történik. Ha itt a szobá-ban repülne ezer icipici drón, és a sarok felé mennének, akkor a sarokban lévőt falhoz nyomnák a többiek. Érdekes módon a hierarchia felé való elmozdu-lással ez úgy tűnik, korrigálható.

Az alapkutatási témák mellett sze-retnénk a dróncsapatok valós alkal-mazásának irányába is elmozdulni. Ehhez szükséges az alaprendszer

reagálva kell működniük. Ha valaki egyetlenegy automatizált robottal foglalkozik, akkor nem feltétlenül olyan megoldásokat talál, ami rögtön kiterjeszthető nagyobb egyedszámú rendszerekre. Mi eleve száz meg ezer drónnal foglalkozunk szimulációban, tehát az izgalmas csoportos dinamikai kérdésekre föl vagyunk készülve.

Mondok példát: az úton a forgalmi dugók sokszor ezen a csoportos dina-mikai szinten jönnek létre, anélkül, hogy azt bárki okozni akarná. Egysze-rűen az emberek reakcióidejében lévő késleltetés miatt, ha egy autó lefékez az autópályán, lehet, hogy az ötödik autó mögötte már teljesen megáll. Aztán ez a megálláshullám hátrafele végigter-jed, s egy órát állunk az M7-es kiveze-tőn, pedig nem történt baleset. Ezeket meg lehet előzni, ha eleve csoportszin-ten gondolkodunk. Tehát ami-kor sok önvezető autó lesz, ak-kor lehet majd használni az al-goritmusainkat.– A drónok slágertéma a vi-lágban. Érződik az erős kon-kurencia?– Valóban sokan foglalkoz-nak drónokkal, de csoportos repüléssel már sokkal keveseb-ben. Kutatási verseny persze létezik, de ezen meg kell pró-bálni nem túl sokat stresszelni. Csinálni kell, amit az ember tud, mi-nél magasabb színvonalon.

Mindeközben azért figyelni kell a párhuzamosan kutató csoportok ered-ményeit. A sokszor finanszírozási gondokkal és bürokráciával küzdő magyarországi kutatók abban tudnak jók lenni, hogy nagyon előre gondoló alapkutatási szinten hoznak egy inno-vatív ötletet, és ebből valami új dolgot hoznak létre. A világ aztán elhúz mel-lettünk, és az ötletből hamarabb lesz gazdasági nyereség fejlettebb országok-ban. Ekkor kell egy új ötlet, ami 10 év múlva lesz majd újdonság. Itthon leg-inkább ezzel lehet életben maradni.– Mégis elindultak a piaci haszno-sítás felé itthon is. Milyen kapcso-latban van a kutatás, és a gazdasági tevékenység? Mi a fő profilja most a spin-off cégnek?– Van egy kölcsönösség az ELTE és a CollMot Kft. között. A céges fej-lesztéseknek sokkal stabilabbnak kell lenniük, hiszen pl. egy élő drónshow esetén sok ember előtt

fejlesztése is; ahhoz, hogy minél önál-lóbbak legyenek maguk a drónok, például nélkülözhetetlen, hogy vizu-ális alapon is működjenek.– Verőcén él a családjával, minden nap biciklizik, mert fontosnak tart-ja a fenntarthatóságot. A drónoknak van közük a fenntarthatósághoz?– Ez attól függ, mire használjuk. A drón mint repülő eszköz, sok energiát fogyaszt, egy csomó veszé-lyes anyag kell hozzá. Viszont a drónok segítségével olyan méréstech-nika is lehetővé válik, amivel haszná-ra lehetünk a környezetnek és meg tudunk előzni nagyobb problémákat. Szoktunk például nemzeti parkokkal együttműködni, madártelepeket mé-rünk föl olyan helyen, ahova nem tud eljutni a kutató. A természetvédelem tehát az egyik kedvelt irányunk.

A másik irány a precíziós mezőgazdaság, hogy a nö-vénytermesztésben minél ke-vesebb vegyszert kelljen használni, és minél ponto-sabban lokalizálni lehessen problémákat. Volt egy olyan mérésünk, ahol kiderült, hogy egy régészeti lelőhe-lyen van a búzatábla, és egy-szerűen azért más a termény minősége valahol, mert egy kőfal van alatta. Ezt fölülről

lehet jól látni, ha a földön mész, nem feltétlenül veszed észre.

Ez tényleg egy kivételes dolog, hogy a drón számára kinyílik a har-madik dimenzió. Az ember hozzá-szokott ehhez a korláthoz, hogy nem tud elszakadni a földtől. Megpró-bálsz elugrani, de visszaesel. A drón ténylegesen a harmadik dimenziót adja, és ezáltal egy csomó olyan átfo-gó információt lehet vele nyerni, ami azelőtt nem volt elérhető.– Ön lelkes siklóernyőző hírében áll, tehát sok tapasztalata van a harma-dik dimenzióról.– Igen, ott végre tényleg én repülök, nem csak a drónjaim. Ha az ember repülni kezd, akkor azt nem lehet abbahagyni, függőséggé válik. Ér-dekes, hogy a tanszéken, Vicsek Ta-más csoportjában nagyon sokaknak van affinitása valamilyen extrém sporthoz. Valahogy mintha itt az extrém sport is összekapcsolódna az újdonságkereséssel.

Tegzes Mária

(FOTÓK: BÉZSENYI ZSOLT)

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1545

TÁRGYAK – TÖRTÉNETTEL

megeszi. A gyepszintben élő fajoknak, például a jól ismert hétpettyes kati-cának (Coccinella septempunctata) a táplálékbázisát nem csökkenti, így azok ma is gyakoriak. Mi több, Észak-Amerikában, ahol a harlekinkatica és a hétpettyes is idegenhonos, a két inváziós faj az élőhelyeket egymás közt felosztva közösen szegényíti az egyébként gazdag őshonos katicafaunát.

A harlekinkatica közismerten változatos megjelenésű. Leggyakrabban világos alapszínű, több-kevesebb apró fekete folttal, kisebb mértékben melanisztikus, vagyis fekete alapon 2–4 nagy világos folttal. Ezek genetikailag meghatározott színváltozatok, azonban arányuk egy-egy területen időben is változhat. Tavasz-szal például gyakoribbak a melanisztikus formák, mert jobban hasznosítják a nap melegét, nyáron viszont előtérbe kerülnek a világos alakok, mert anyagcse-réjük üteme lassúbb (tovább élnek), és megspórolják a költséges fekete festék-anyag termelését. A változatok arányát a szexuális szelekció is befolyásolja: ta-vasszal például a nőstények szívesebben párosodnak melanisztikus hímekkel, mérettől függetlenül; ellenben nyáron inkább a világosakkal, de akkor a nagyobb egyedeket részesítik előnyben. A melanisztikus hímek viszont tavasszal inkább párzanak világos nőstényekkel, vagy ha mégis sötét nőstényekre „fanyalodnak”, a párzás rövidebb ideig tart, ráadásul a hímek kevesebb spermát adnak át a melanisztikus nőstényeknek. Hogy miért, azt egyelőre nem tudni.

Tetézi mindezt az, hogy a különféle változatok más-más növényeket (illetve növényeken élő levéltetűfajokat) kedvelnek, de még a falánksá-guk sem egyforma. Az ilyen tulajdonságok kapcsoltan öröklődhetnek a színmintázatot meghatározó génekkel.

A harlekinkatica tehát genetikailag roppant rugalmas, és éppen emiatt ökológiai szempontból is nagyon jól alkalmazkodó, gyorsan reagáló bo-gár. Ezért – és a természetes ellenségeinek szinte teljes hiánya miatt is – nem csoda, hogy az egyik legsikeresebb inváziós állatfaj lett.

Merkl Ottó

T íz évvel ezelőtt, 2008 februárjában találta meg e sorok írója a harlekinkatica (Harmonia axyridis) első regisztrált egyedét Ma-gyarországon, a szigetszentmiklósi Czuczor-szigeten. A telelő

bogár egy elhalt nyárfa kérge alatt lapult kétpettyes katicák (Adalia bipunctata) és rózsás katicák (Oenopia conglobata) társaságában. Akkor még senki nem sejtette, hogy tíz év múlva a kétpettyes és a rózsás kati-cáknak hírmondója is alig marad – éppen a betelepülő jövevény miatt.

A harlekinkatica felbukkanása nem volt váratlan. Ausztriai megjelené-sét 2006-ban jelezték, ahová Nyugat-Európa felől a saját szárnyain ér-kezett. Csak idő kérdése volt, hogy nálunk mikor kerül elő. Hamarosan kiderült, hogy e bogárfaj már 2007-ben is itt volt az országban: a Fejér megyei Kőszárhegyen működő növényvédelmi fénycsapda harlekinka-ticákat is fogott, de ezek később kerültek szakemberek kezébe, a fogás időpontjában még nem ismerték fel egyedeiket.

A kelet-ázsiai eredetű bogár betelepítése Nyugat-Európába jó ötletnek tűnt. A falánk, gyors növekedésű, tempósan szaporodó katica nagy ütem-ben pusztította a levéltetveket, eleinte üvegházakban és fóliasátrakban, később szabadföldön is. Mindenki azt remélte, hogy a biológiai védekezés újabb sikertörténetéről lesz szó, de korai volt az öröm. Bár a helyi élővilág védelme érdekében a tenyésztett katicák felhasználását hamarosan betil-tották, a mégis forgalomba került bogarak egyre inkább elszaporodtak, és maguktól terjedni kezdtek. Szó szerint elették a táplálékot az őshonos ka-ticafajok elől, mire azok egyre inkább ritkultak. A terjedés nem állt meg, a bogár már Oroszországban vonul kelet felé, és hamarosan találkozhat a kelet-ázsiai őshonos populációkat alkotó fajtársakkal.

Ma a harlekinkatica Nyugat-Európa legtöbb országában a leggyakoribb katicabogár, és ugyanezt Magyarországról is elmondhatjuk. A lombkoroná-ban élő levéltetű-fogyasztó fajokat nagyon visszaszorította, hiszen azoknak nemcsak a táplálkozásban vetélytársa, hanem a más katicafajok lárváit is

A HARLEKINKATICA TÍZ ÉVE

Fiatal sárgafülű ékszerteknős a Duna soroksári szakaszáról

(FOTÓK: HALPERN BÁLINT)

Harlekinkaticák az őszi napfényben (TAMÁS ENIKŐ ANNA FELVÉTELE)

Harmat lepte harlekinkatica (RAHMÉ NIKOLA FELVÉTELE)

1546 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

A történelem során láthattuk, hogy az ember hosszú időn keresztül a természet szerves,

elválaszthatatlan részét képezte, ép-pen úgy, akár a farkas. Ahogy egyre hangsúlyosabbá vált a városiasodás, elkezdtük elveszíteni a kapcsolatot a természettel. Az emberi tudatlanság-ból táplálkozott az a félelem, amely a régebbi korok szervezett irtó hadjára-taihoz vezetett, s hatására az európai nagyragadozók állománya megtize-delődött. Ezt követően pedig megin-dult a természet értékeinek kizsák-mányolása, a környezet átalakítása, mely megakadályozta e fajok állomá-nyainak stabilizálódását, régi élettere-inek visszafoglalását. (Lásd a Kihalá-sok a Kárpát-medencében című írásain-kat az Élet és Tudomány 2016/12., 13. és 30. számában! – A szerk.)

Ma azt az időszakot éljük, amikor az ember számára fontossá vált a termé-szet védelme, hiszen egyre növekvő igény mutatkozik rá, hogy modern

NAGYRAGADOZÓINK ÖKOLÓGIAI HATÁSAIRÓL

FARKASLESEN

életünkben kiszabadulhassunk a nagy-városok fojtogató füstjéből, és kevéske szabadidőnket a háborítatlan természe-ti környezetben tölthessük el. Ennek a természetnek pedig magától értetődő-en részét képezik a nagyragadozók: amellett, hogy az ökoszisztémák mű-ködése szempontjából kulcsfontosságú szerepet töltenek be, konkrét előnyünk is származik jelenlétükből.

Nagyvadak féken tartóiHazánk mezőgazdasági arculata az elmúlt 50 évben jelentősen megválto-zott, amelyhez bizonyos vadfajok (például az apróvadfajok, mint a mezei nyúl vagy a fogoly) nem tud-tak jól alkalmazkodni, míg más fa-jok, döntően a nagyvadak, jelentős ál lománynövekedést mutattak. Ez utóbbiakat – főként a szarvasfélé-ket és a vaddisznót – illetően egyre többször éri a vadgazdálkodót az a vád, hogy állományaik „túltartot-tak”. A túlzott létszámnövekedés az

adott faj számára is kedvezőtlen: a korlátozott táplálékbázis miatt hang-súlyosabbá válik az egyedek között a versengés a rendelkezésre álló forráso-kért, hiszen a faj egyedei egymásnak

Napjainkban egyre többször hallhatunk olyan híreket, hogy az ország bizonyos terü-letein megjelent a farkas, a barnamedve és a hiúz. Az említett fajok közül néhány egyed már nem csupán az északi határon áttévedt kóborló példány,

hanem állandó jelleggel hazánk területén tartózkodik. A közvélemény azonban erősen megosz-tott e nagyragadozók megítélésében. Célunk, hogy az elkövetkező néhány oldalon példákkal mutassuk be a három közül leginkább kutatott farkasnak az ökoszisztémára gyakorolt hatását.

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1547

például legelő – háziállatokkal, me-lyek átlagosan a táplálék csekély részét alkották. A nagyvadfajok közül a far-kasok leggyakrabban vaddisznót vagy szarvasféléket zsákmányoltak, ame-lyek a patások közül a legnagyobb egyedszámmal fordultak elő a kutatá-si területeken. Az egyik vizsgálatban például az egyéb táplálékforrások éves átlagos százalékos mennyisége keve-sebb mint 5 százalék volt.

Közös a kutatások eredményeiben, hogy a prédafajok állománynagysága szoros összefüggésben van az adott fajból a farkasok által elejtett egyedek mennyiségével. Bizonyos esetekben ez a prédafajok állománycsökkenéséhez is vezethet. Meg kell említeni, hogy az elejtett egyedek döntő többsége a fia-tal korcsoportba tartozott, amelynek gyérítése a stabil állományszerkezet megőrzése érdekében egyébként is in-dokolt. A szinten tartó vagy állomány-csökkentő vadgazdálkodás ugyanis a fiatal korosztály nagy mértékű gyérí-tésével érhető el. A vizsgálatok szerint a farkasfalkák nagyobb valószínűség-gel ejtették el a prédafajok rosszabb kondíciójú egyedeit, így javítva a po-pulációk átlagos erőnlétét és egészség-ügyi állapotát. A farkasok által zsák-mányolt, ám kedvező körülmények között teljesen el nem fogyasztott álla-tok maradványai pedig főként a kriti-kus téli hónapokban számos más, hul-lott állatokat is elfogyasztó, tehát rész-ben dögevő faj – például sasok – számára nyújtanak táplálékot.

Yellowstone-i párhuzamok A vadgazdálkodók szemszögéből ha-zánkban egyre riasztóbban hat az aranysakál térhódítása. Ezzel a jelen-séggel párhuzamba hozható egy észak-amerikai kutatás, amely a farkasok prérifarkasokra gyakorolt hatását ele-mezte. A vizsgálat rámutatott, hogy a

farkasok kipusztítását követő 30 év alatt Észak-Amerikában a prérifarka-sok állománynagysága 100 000 egyed-ről mintegy 600 000 egyedre nőtt, ez-zel összhangban a havasi nyúl 1950. évi, megközelítőleg 20 000-es állomá-nyából 2010-re kevesebb mint 1000 egyed maradt. A vizsgálat során bebi-zonyosodott, hogy a farkas elvesztése hozzájárulhat más gerinces fajok ha-nyatlásához és potenciális kihalásához. A farkasok visszatelepítését követően a prérifarkasok száma 39 százalékkal csökkent a Yellowstone Nemzeti Park-ban, valamint 33 százalékkal a Grand Teton Nemzeti Parkban, miközben a kisemlősök populációi növekedést mu-tattak. A jelenség oka, hogy a közepes testű prérifarkas megfogyatkozása után a táplálékháló alacsonyabb szintje-in található szervezetek „felszabadul-tak” a predációs nyomás alól.

A nagy létszámú vadállomány a cse-meték rágásával és taposásával időn-ként tetemes károkat képes okozni mind az erdőgazdálkodás, mind a ter-mészetvédelem számára. A természet-szerűbb erdőgazdálkodás – például a változatos cserjeszint és több elegyes fafaj – mellett a farkas megjelenése is segíthet a károk mérséklésében.

A Yellowstone Nemzeti Parkban végzett évtizedes vizsgálatok kimu-tatták, hogy a farkasok visszatelepíté-sét követően eltelt 15 évben, valamint a medvék állománynövekedésének következtében a ligeterdők (például nyarasok) felújulási képessége több helyszínen is jelentősen javult. Továb-bá növekedést mutatott az éger elő-fordulási aránya szinte valamennyi fás-, illetve lágyszárú fajjal egyetem-ben. Míg korábban voltaképpen az újulat 100 százaléka megsemmisült a rágás és taposás következtében, addig 1998-ra a magasabb területeken keve-sebb mint 25 százalék alá csökkent a

táplálék-konkurensei. Ez azt jelenti, hogy egyes példányok nem jutnak megfelelő táplálékhoz, így kondíció-juk leromlik, fogékonyabbá válnak a különféle megbetegedésekre. A nagy egyedszám hatására megnő az egye-dek közötti interakciók gyakorisága, így a járványos megbetegedések gyor-san terjedhetnek a populációkban.

Megoldást jelenthet egyes erre alkal-mas területeken a farkas újbóli térhó-dítása. Európa-szerte számos vizsgálat folyt a faj ökoszisztémára gyakorolt hatásának megállapítására, bár ezek jelentős része kizárólag a farkas táplál-kozásával, és nem a tényleges hatásá-val foglalkozott. Olaszországban, Németországban, Lengyelországban és Skandináviában végzett kutatások eredményei arra utalnak, hogy a far-kasok zsákmányállatait tekintve el-sődleges szerepet töltenek be a legel-

terjedtebb vadon élő patások. Elsősor-ban a vaddisznó, a gímszarvas és az őz, amelyek az étrend jelentős hánya-dát tették ki, szemben a táplálékfor-rásként csak esetlegesen előforduló –

1548 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

természetvédelmi szakemberek, ter-mészetjárók, döntéshozók – közti kommunikációt elősegítse. Ez nem-csak országos, de nemzetközi szinten is fontos, hiszen az Európában elő-forduló körülbelül 33 nagyragado-zó-populáció 80–90 százaléka az országhatárokon is átnyúlik. A pro-jekt segítségével a WWF Magyar-ország arra törekszik, hogy a hazai nagyragadozók védelme is megfe-lelő legyen: cél, hogy feltérképez-zük és megelőzzük az illegális elej-téseket, valamint megfelelő szabá-lyozással biztosítsuk e fajok élőhe-lyeinek fennmaradását.

A nagyragadozóvédelmi-program keretein belül a nyár folyamán, a bükki Répáshután erdészek, vadászok, állat-tartók, kutatók és természetvédelmi szakemberek vettek részt egy nagyra-gadozókról szóló szakmai napon. Az előadások külföldi példákról, az együttélést elősegítő jó gyakorlatok bemutatásáról szóltak. A szakembe-rek egy hazai, kiemelkedő sikerű programot is bemutattak: a Kuvasz-őr Nagyragadozó-védelmi Program kere-tén belül a gazdálkodók térítésmen-tesen juthatnak nyájőrző kutyákhoz. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakembere elmondta, hogy a meg-előzés részét képezi még a többsoros villanypásztorok telepítése is, amelyet ingyen adnak az olyan gazdálkodók-nak, akik együttműködnének a nem-zeti parkkal, és bevételük jelentős ré-szét állattartásból szerzik.

A farkassal és medvével történő együttélést és megelőzési gyakorlato-kat a WWF Magyarország könnyen emészthető infografikákkal is szeretné tudatosítani a lakosságban. A program keretén belül valósult meg a Colora-dói Állami Egyetem alapította „Pathways” konferencia is, idén elő-ször Európában. A tudományos kon-ferencia egyik napján „stakeholder day”-nek nevezett programot tartot-tak, amelyen gyakorlati szakemberek (vadászok, erdészek, állattartók) mutat-hatták be előadásaikat, ezzel közelítve egymáshoz az álláspontokat. A prog-ram során az elkövetkező években különböző – például monitoring, kármegelőzés, orvvadászat elleni küzdelem – témájú műhelybeszélge-tésekre kerül sor az érintett felekkel.

Drahanovszki GáborPatkó LászLó

csemeték mortalitása. 2010-re ez az arány már a part menti területeken is 20 százalék alatt maradt, amit vélhe-tően az ott élő wapitik táplálkozási szokásainak, illetve viselkedésének megváltozása okozhatott a predációs nyomás miatt. Ez visszavezethető arra a tényre, hogy a visszatelepített farka-sok létszáma a korábbi 31 egyedről 2001 végére legalább 220-ra gyara-podott, amelyek 21 falkát alkotnak a Yellowstone ökoszisztémájában. A lombkorona-záródás a legtöbb vizsgálati területen fokozódott. Ezzel összhangban a korábban alacsonyabb számban lévő növényevők esetében pedig számottevő állománynöveke-dés volt megfigyelhető, vélhetően azért, mert a szarvaspo-pulációk csökkenése függvényében bővült a táplálékkínálat. A megújult növény-zet ráadásul több énekesmadárfajt tudott eltartani.

Jó gyakorlatok az együttélésreMint ahogy a felsorolt példákból ki-tűnik, a farkas megőrzése nemcsak etikai kötelezettségünk, hanem jól felfogott gazdasági érdekünk is. A világ számos részén végzett ku-tatás mind arra mutat, hogy támo-gatandó az az elképzelés, mely sze-rint a csúcsragadozók közepes testű ragadozókra (mezopredátorokra) gyakorolt hatásait be lehet építeni a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló széles körű programokba. Ennélfogva a legfontosabb teendő a ragadozók populációinak megőrzése azokon a területeken, ahol most elő-fordulásuk ritkaságszámba megy.

A WWF Magyarország évek óta foglalkozik nagyragadozó-védelmi munkával. A 2017 végén indult nem-zetközi projekt, a Euro Large Carnivores LIFE (hazai vezetője cikkünk szerzője, Patkó László – a Szerk.) elsődleges cél-ja, hogy a nagyragadozókkal foglal-kozó különböző érdekcsoportok – többek között állattartók, vadászok,

Az egykori veszprémi kőfejtők leletei felkeltették Laczkó De-zső figyelmét, aki piarista ta-

nár és geológus volt. Fáradhatatlan munkájának köszönhetjük, hogy elké-szült Veszprém és szűkebb környezeté-nek első (1909) és a mai napig helytálló geológiai térképe, s a 8500 darabnál is több őslénytani gyűjteményére alapoz-va jött létre a Veszprém Vármegyei Múzeum (1903), később pedig a Bako-nyi Természettudományi Múzeum (1972). A terepi észleléseit rendkívül precízen és részletesen dokumentálta, ami lehetővé tette, hogy napjaink kor-szerű és finom rétegtani beosztásába beillesszék a ma már beépített terüle-tek alatt levő üledékes kőzeteket.

Az egyik napon, 1899-ben szintén ősmaradványgyűjtő körútra indulha-tott a tudós tanár, amikor valahol a Templom és a Kőbánya utca terüle-tén, egy házalapban meglelte Ma-gyarország egyik leghíresebb ősma-radványát, a kavicsfogú álteknős (Placochelys placodonta) első csontvázát. Beszámolójában olvashattuk, hogy egy köbméternyi anyagból szedte ösz-sze a csontváz részeit: a végtagcsontja-it, csigolyáit és bordáit márgában, a koponyát és a páncélját pedig kemény meszes rétegekben találta. Nem is gondolhatta volna akkor még Lacz-kó, hogy a rövid jellemzésével ponto-san meg lehetett határozni a lelet fino-mabb rétegtani helyzetét. Régebben ezt az üledékes „kőzetcsoportot” Veszprémi Márgának nevezték, ma már egyre biztosabbak a kutatók, hogy a kavicsfogú leletét a Sándorhegyi Mészkő Formáció Veszprémben is fel-lelhető rétegeiben találták meg. Ma-gyarországon a geológiai képződmé-nyek kutatása hajnalán nem nevez-ték el egységesen a kőzeteket, csak különféle jelzőkkel illették azokat.

(FOTÓK: WWF MAGYARORSZÁG)

A Magyar Posta jubíleumi bélyege

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1549

Alig több, mint 40 évvel ezelőtt kezd-ték el az egységes kőzettani nevezék-tan kialakítását (formációk), aminek az volt a célja, hogy az azonos környe-zetben képződött kőzeteket azonos névvel illessék, ezáltal pontosabb ős-környezeti rekonstrukciót tudjanak megrajzolni. Ez segített annak kiderí-tésében, hogy a késő-triászban, 225–228 millió évvel ezelőtt a Dunántú-li-középhegység a Dolomitok és a Déli-Alpok szomszédságában he-lyezkedett el, ahol trópusi, szubtró-pusi klíma volt és sekélytengeri kör-nyezetben képződtek a kőzetek, pél-dául a Sándorhegyi Mészkő is.

Laczkó sikerén felbuzdulva Semsey Andor, a földtudományok mecénása egy másik ásatást szervezett a helyszí-nen, ahol egy újabb kavicsfogú kopo-nyája és végtagcsontjai kerültek elő. Mindkét leletet a berlini Paleontológi-ai Múzeumban preparálták vagy fél évig, az új fajt Jaekel Ottó osztrák pale-ontológus írta le 1907-ben. A holotípus visszakerült a Földtani Intézetbe, a második koponya viszont eddig is-meretlen okból a berlini múzeumban maradt. A kavicsfogú típusának fejét a további kutatás és preparálás céljából a frankfurti Senckenberg Múzeumba

vitték, ahol szétválasztották az alsó állkapcsot a koponyától és kitisztítot-ták a koponyaüreget.

A koponya újraértelmezését Olivier Rieppel amerikai paleontológus készí-tette el 2001-ben. Eszerint a Placochelys nemzetség a Nopcsa Ferenc által 1923-ban felállított Cyamodontoidea öreg-családba tartozik. A nagy halántékab-lak és az állkapocs magas kampónyúl-ványa (processus coronoideus) alapján fejlett záróizmokkal rendelkezett, ami lehetővé tette az erős harapást. Az állka-pocs csőrszerű nyúlványa, a premaxilla nem tartalmazott fogakat, amiből arra következtetnek a paleontológusok, hogy a kisebb méretű pörgekarúakat, kagylókat, csigákat, ammoniteszeket felszívhatta, majd a szájpadlásán és az állkapcsaiban található fogaival össze-rágta. A felső és alsó fogak érintkeztek a rágás során. Elképzelhető, hogy sza-rukávája is volt, amellyel az aljzaton fé-lig-meddig rögzült állatokat tudta lecsi-pegetni. Hátpáncélját erős tüskék, ki-növések borították, melyek a ragado-zók ellen védték.

Az álteknős nevet minden bizony-nyal azért kapta, mert külsőleg na-gyon hasonlíthatott a mai tengeri teknősökhöz, viszont számos bé-lyegben eltér azoktól, mint például a hátpáncél rendkívül erős tüskéi. A másik elkülönítő bélyeg a zománcos fogak megléte. A mai teknősöknek csak szarukávájuk van, továbbá nincs halántékablakuk, a kavicsfo-gúnak viszont igencsak nagy volt. Fontos különbség az is, hogy a ka-vicsfogúnak a csontváza nem volt összeköttetésben a hátpáncéljával, il-letve végtagja inkább az úszáshoz alkalmazkodott, mint a mászáshoz.

Miért lett ismét aktuális a kavicsfogú álteknős, mely a Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, valamint a Bakonyi

A KAVICSFOGÚ ÁLTEKNŐS

EGY SZERETHETŐ RAGADOZÓ

Bő száz éve Veszprémben, a Jeruzsálem-hegyen főleg a helyi építkezéseket kiszolgáló kőfejtők működtek, s a késő-triászban lerakódott vékonypados mészkövet és a közéjük települő márgát tárták fel, melyek rend-

kívül sok és jó megtartású kígyókarút, korallokat, puhatestű és gerinces ősmaradványokat rejtettek….

Természettudományi Múzeum Ba-ráti Köre Egyesületének címerálla-ta is? Az idén ötven éve, hogy a Placochelys placodonta szerepelt azon a bélyegen, amelyet a Magyar Állami Földtani Intézet fennállásának 100. évfordulója tiszteletére adott ki a Ma-gyar Posta. Az eredeti fosszíliát jelen-leg is az intézetben (mai nevén Ma-gyar Bányászati és Földtani Szolgálat) őrzik, több vidéki múzeumban pedig a koponya és páncél másolatai tanul-mányozhatók.

A Laczkó Dezső Múzeum idén elké-szítette kabalaállatát, amely nem is le-hetett más, mint a lelet megtaláló-jának leghíresebb ősmaradványa. A plüssállat megtervezésekor alapvető kritérium volt, hogy hasonlítson az egykor élt ősállathoz és ezzel párhuza-mosan például egy szerethető alvótárs is legyen. Ezt a nehéz feladatot oldotta meg kiválóan a tervező, Kovács Ilona papírrestaurátor. (A bemutató terve-zett időpontja 2018. december 6-ára esik, helyszíne a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum – a Szerk.)

katona Lajos

Alulnézetben láthatók igazán

a hatalmas fogak

Koponyája a nagy méretű halántékablakokkal és orrnyílásokkal

(A SZERZŐ FELVÉTELEI)

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1549

1550 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

Horvátország a XI–XII. század fordulója óta a Magyar Ki-rályság társországának számí-

tott. A király által kinevezett bán ve-zetésével belső autonómiával, saját rendi nemességgel (natio Croatica) és tartománygyűléssel (sabor) rendelke-zett. A két nemzet békében élt egymás mellett, a XIX. század elején kibonta-kozó nemzeti ébredési mozgalmak következtében azonban konfliktus alakult ki közöttük. Jóllehet a magya-rok a rendi korszakban és később sem vitatták a horvátok önálló (politikai) nemzeti létét, ellentétes értelmezések alakultak ki a horvát autonómia kelet-kezése, jellege és kiterjedése körül.

Szakítás és megbékélésAlig egy héttel a pesti forradalom után, 1848. március 23-án a zágrábi horvát népgyűlés által elfogadott nemzeti program Horvátországot Habsburg jogar alatt, azonban Magyar-országtól teljesen független államként

1 5 0 É V E S A M A G YA R – H O R V Á T K I E G Y E Z É S

NAGODBA 1868

képzelte el, amit csak az uralkodó személye és a közös vámterület kap-csol a dinasztia többi országához. A június 5-én összeülő sabor meg-szűntnek nyilvánított minden köz-jogi kapcsolatot Magyarországgal. A Batthyány-kormány Deák Ferenc javaslata alapján Horvátországnak széles körű önkormányzatot ígért, így próbálva meg egyben tartani az államközösséget, de akár a horvátok elszakadását is elfogadta volna. A Josip Jelačić bán vezette Horvátor-szág tüntető udvarhűsége ugyanak-kor fenyegetést jelentett Magyaror-szág számára. „Ha nem akarnak oly bolondok lenni, hogy ők legyenek a kéz, mellyel a reactio kiszedeti maga számára a gesztenyét – mondják meg mit akar-nak? Horvátországnak mindent, magát az elszakadást is – menjenek s legyünk jó barátok – de a reactioval nem alku-szunk... Azért hát térjenek eszökre, […] ne keverjék vérbe, szerencsétlenségbe a két országot.” – intette őket Kossuth

Lajos. Jelačić támadásával azonban kezdetét vette a mintegy 800 éves horvát–magyar együttélés egyetlen háborúja.

Messziről kellett tehát indulni ah-hoz, hogy 1868-ban új alapokra lehes-sen helyezni az állami együttélés kere-teit. A szabadságharc leverését követő önkényuralmi rendszer a horvátok számára is csalódás volt, megítélése ugyanúgy kettős, mint a magyar tör-ténelemben. Kis túlzással elmondhat-juk, hogy ők ugyanazt kapták jutal-mul, amit a magyarok büntetésül: Bécs felszámolta önkormányzatukat és abszolút módon kormányzott, a megszüntetett vármegyék helyett ugyanúgy közigazgatási területekre osztották Horvátországot mint Ma-gyarországot, és a germanizáló törek-vések szintén tetten érhetők. Az ígé-retek ellenére nem egyesítették a Ka-tonai Határőrvidéket és Dalmáciát a horvát magterületekkel. A csalódott-ságot az sem ellensúlyozta, hogy a

Magyarok és horvátok századokon át éltek és gyarapodtak egymás mellett békés államközösség-ben, vállvetve harcoltak a külső ellenségekkel. A nemzetállamok kialakulásának korában azonban a horvátok is a minél teljesebb függetlenségre törekedtek. 1848-ban elszakadtak Magyarországtól, ezért 1867 – a Habsburg Birodalom dualista átalakítása – után új alapokra kellett helyezni a közjogi viszonyokat. Az 1868-ban megkötött magyar–horvát kiegyezés, a nagodba, az 1918-as felbomlásig

meghatározta a két nép együttélésének kereteit.

Az 1848-as horvát országgyűlés (Sabor)

Josip Jelačić császári-királyi táborszernagy, horvát bán

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1551

föderatív átszervezése lehetett vol-na, amely esetben a horvátok vezető szerepre számítottak egy, a biroda-lom délszláv területeit magába fog-laló, a többivel teljesen egyenrangú tartományban. Zágrábban nem a feltétlen magyarbarát unionisták, hanem az egykori illír párt utóda, a Nemzeti Liberális Párt rendelkezett többséggel. Ők sem zárkóztak el a tárgyalások megindításától, 1866 ta-vaszán azonban a magyar ország-gyűléssel folytatott alkudozások nem vezettek eredményre, főként a területi kérdések (Fiume, a Muraköz és a szlavón vármegyék hovatartozá-sa) miatt. Ezért 1866 decemberében a sabor az uralkodóhoz küldött fel-iratában a birodalom föderalista át-alakítása mellett foglalt állást.

Ekkorra azonban megváltoztak az erőviszonyok, méghozzá a horvátok rovására, ugyanis Ferenc József és a

magyar politikai elit között folyó ki-egyezés tárgyalások már a célegye-nesbe értek, amit Bécsben nem akar-tak kockára tenni. Ezért az uralkodó elutasította a sabor feliratát, az 1867. április 1-jei magyar minisztertanács-ban (február végétől már működött az Andrássy-kormány) pedig kijelen-tette, hogy a horvát kérdést Magyar-ország belügyének tekinti. Nemcsak Bécsben, hanem Pest-Budán is meg-gyengültek a horvát alkupozíciók. A magyar kormánypárt vezére, Deák Ferenc ugyan továbbra is nagyvona-lú lett volna, ő azonban nem volt tagja a kabinetnek. Andrássy Gyula sokkal gyakorlatiasabb és intuitívebb politikusi karakter volt Deáknál, a horvát kérdésben pedig eltérő állás-pontot képviselt, a lehető legszű-kebbre kívánta korlátozni az autonó-miát. Kezében a miniszterelnöki ha-talom – szemben Deák informális

három szlavón vármegye (Szerém, Pozsega, Verőce) és a Muraköz horvát közigazgatás alá került, illetve a zág-rábi püspökséget érseki rangra emelve leválasztották a magyar katolikus egyházi struktúráról. A polgári refor-mok ( jobbágyfelszabadítás, közteher-viselés, törvény előtti egyenlőség) elle-nére a neoabszolutizmus népszerűtlen volt Horvátországban is.Ezzel párhuzamosan a magyarok irán-ti szimpátia nőtt, amit nyilvánosan, olykor Jelačić jelenlétében (sőt tudtá-val) is kinyilvánított a horvát közvéle-mény. A bán ugyanis hiába szólalt fel a horvát érdekek mentén Bécsben, úgy érezte, az udvar becsapta őt és a horvá-tokat. Az 1850-es évek közepétől meghasonlott önmagával, elméje el-borult, 1859-ben pedig elhunyt. Nem-csak az egykori magyarónok (más né-ven unionisták), hanem – legalábbis ideiglenesen – a Nemzeti Párt tagjai is osztoztak a magyarok iránt újra fel-erősödött rokonszenvben.

Változó erőviszonyokA horvát politikusok tehát nem zár-kóztak el attól, hogy új alapokra he-lyezzék a közjogi kapcsolatokat. Erre először 1861-ben adódott lehetőség, amikor a magyar országgyűlés és a sabor is összeülhetett. Deák Ferenc a Pesti Naplóba írt cikkében nagyvo-nalú volt: „Az egyesülés kérdése főként Horvátországtól függ. Ha velünk egye-sülni akar, az egyesülést örömmel fogad-juk, ha föltételeket akar kikötni, [azo-kat] vissza nem utasítjuk. […] Ha min-den közjogi viszonyt […] meg akar szüntetni, […] az elszakadás meggátlá-sára tettleges lépéseket nem teendünk s erőszakhoz még akkor sem nyúlnánk, ha ezt tenni hatalmunkban volna.” A ma-gyar országgyűléshez hasonlóan a sabor sem fogadta el a februári pá-tenst és nem küldött képviselőket a bécsi Birodalmi Tanácsba, az uralko-dó mindkét testületet feloszlatta, a provizórium évei következtek.

A következő kapcsolatfelvételre 1866-ban nyílt lehetőség, amikor már zajlottak a kiegyezési tárgyalá-sok, és Ferenc József a magyar és a horvát törvényhozást is összehívta. A magyarokhoz hasonlóan a horvát politikai elit is igyekezett több vasat tartani a tűzben. Számukra a ma-gyarokkal való megegyezés alter-natívája a Habsburg Birodalom

Báró Nyéki Lauch Levin

1552 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

leszögezte, hogy Horvát–Szlavónország és Magyarország „egy és ugyanazon álla-mi közösséget” képezi Ausztria és más külországok felé. Az államközösségen belül azonban a horvátok „külön terri-tóriummal bíró politikai nemzet”. Az önkormányzat körébe tartozó ügyeket osztályfőnökökből álló „autonóm orszá-gos kormányzat” gyakorolta, élén a sabornak felelős bánnal, akit a magyar miniszterelnök ellenjegyzésével az uralkodó nevezett ki. Az összes többi ügyben a magyar kormány és az or-szággyűlés volt illetékes, amelynek képviselőházába a sabor 29, később

(a Határőrvidék Horvátországhoz csa-tolása után) 40, a főrendiházba 2 főt delegálhatott, akiknek joguk volt hor-vátul felszólalni. A magyar kormány-ban egy tárca nélküli horvát-szlavón miniszter képviselte a társország érde-keit. A törvény leszögezte, hogy Hor-vátország területén a hivatalos nyelv a horvát, valamint a közös minisztériu-mokban is horvát ügyosztályokat kell felállítani, a törvényeket és rendelete-ket horvátul is ki kell adni.

A tárgyalások leginkább neuralgi-kus pontját ezúttal is a területi kér-dések képezték. Magyarország le-mondott minden jogigényéről a három szlavóniai vármegyét i l le-tően, cserébe a Muraköz magyar

pártvezéri hatalmával – döntő fak-tornak bizonyult. Azzal érvelve, hogy egy széleskörű horvát önkor-mányzat veszélyes példaként állhatna a csehek vagy a lengyelek előtt és ez-által veszélyeztetné a birodalom in-tegritását, Andrássy Ferenc Józsefet is meggyőzte. A magyar országgyűlés májusban a sabor mellőzésével fo-gadta el a Magyar Korona Országai és Ausztria közötti közjogi viszonyt szabályozó kiegyezési törvényt.

Zágrábban ezek a fejlemények ér-telemszerűen felborzolták a kedélye-ket, a sabor újabb feliratban ragasz-kodott Horvátország függet-lenségének elismeréséhez és kijelentette, hogy nem tekinti érvényesnek a kiegyezést, erre az uralkodó május 25-én fel-oszlatta. Amikor 1867. június 8-án Ferenc Józsefet fényes külsőségek között Magyaror-szág és társországai királyává koronázták, a társország nem képviseltette magát.

Andrássy javaslatára az ural-kodó Levin Rauch unionista nagybirtokost nevezte ki báni helytartóvá, azzal a konkrét utasítással, hogy törje le a hor-vát nemzeti ellenállást és vá-lasztasson meg egy magyarón többségű sabort, amely hajlan-dó megegyezni a magyar or-szággyűléssel. Rauch saját embereit ültette a Nemzeti Pártot támogató tisztviselők helyére, az ellenzéki sajtót pe-dig betiltotta. Erőteljes presz-szióval és megvesztegetéssel – az Andrássy-kormány titkos pénzalapokból mintegy 130 ezer fo-rintot juttatott Rauchnak erre a cél-ra – az 1867. decemberi horvátor-szági választásokon sikerült többsé-get szerezniük az unionistáknak, így 1868 tavaszán újra megkezdőd-hettek a tárgyalások.

Az autonómiaA horvát autonómia ügykörét végül a beligazgatásban, a vallás- és közokta-tásban, valamint az igazságügyben ha-tározták meg. Deák Ferenc a pénz-ügyekre nézve is autonómiát adott vol-na a horvátoknak, ezt azonban az unionista többségű horvát küldöttség is ellenezte. A közjogi egyezmény (Ma-gyarországon az 1868. évi XXX. tc.)

közigazgatásáért. Elismerték Hor-vátország jogigényét Dalmáciára, ennek azonban csak elvi jelentősége volt, hiszen a terület Ausztria egyik tartományát képezte. A magyar kormány nemcsak elvben, hanem a következő években hathatósan segí-tette a Határőrvidék horvát–szlavón szakaszának polgárosítását és Hor-vátországhoz csatolását. Nem jött létre azonban megegyezés Fiume kérdésében, mert még az unionisták sem voltak hajlandók lemondani a fontos kikötőről. A város olasz pol-gársága meg kívánta tartani kivált-

ságos helyzetét magyar uralom alatt, ez értelemszerűen meg-egyezett az Andrássy-kormány szándékaival. Végül 1870-ben ideiglenes jelleggel – amely az-tán 1918-ig fennállt – létrehoz-ták a fiumei provizóriumot. A város a „magyar koronához csatolt külön testként” (corpus separatum) tartozott Magyaror-szághoz, a magyar joghatóság alá tartozó kormányzó vezeté-sével, olasz hivatalos nyelvvel és széleskörű autonómiával.

Az 1868. évi magyar–horvát kiegyezés – amely a következő ötven évre meghatározta két nép együttélésének kereteit – utólagos értékelése nem könnyű feladat. Az akkori Európában példátlanul széleskörű önkor-mányzatot biztosított a horvá-toknak, amely tartalmazta az ál-lami lét bizonyos elemeit, lehető-vé tette a horvát nyelv politikai érvényesülését, nemzeti kulturá-lis és politikai intézmények létre-

hozását, fejlesztését. Horvátország be-kapcsolódhatott a polgári átalakulás folyamatába. Ugyanakkor a horvát politikai elit és a közvélemény többsé-gét nem elégítette ki, elfogadtatása kizárólag erős presszió hatására való-sult meg, konszolidált viszonyokról csak az 1870-es évek közepétől beszél-hetünk Zágrábban. A magyar elit ta-lán lehetett volna nagyvonalúbb, utó-lagos bölcselkedéssel sem egyszerű azonban meghúzni azt a határvona-lat, amelyen túl a horvát autonómia már a potenciális trializmus lehetősé-gével veszélyeztette volna a magyar-ság számára végső soron kedvező du-alista berendezkedést.

Schwarczwölder ÁdÁm

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1553

E gyéni tanulmányutat azon-ban nemcsak az ókorban, ha-nem a középkorban és az új-

korban is tettek az emberek, például a legények, hogy egy-egy mestersé-get kitanuljanak, sőt erre kötelezték is őket, ráadásul ezt olykor más cé-lokkal is összekötötték. A szervezett tanulmányút azonban meglehető-sen kései fejlemény, hiszen a szer-vezett utazások iránti igény csak a XIX. században jelentkezett, ame-lyet először Thomas Cook, egy szemfüles angol üzletember vett ész-re, amelyre válaszul megszervezte ma is működő utazási vállalatát.

Az az utazás, amelyet ismertetek, éppen ezért talán amiatt is fontos, mert valószínűleg ez az első szervezett magyar tanulmányút, amely külföld-re vezetett – 125 évvel ezelőtt.

Ennek a tanulmányi kirándulásra utazó magyar csoportnak több sajá-tossága is volt. A minisztérium támo-gatásával összesen 30 görögtanár uta-zott együtt, Pasteiner Gyula művé-szettörténész, akadémikus, egyetemi

tanár vezetésével. A résztvevők több-sége szerzetestanár volt, bencés, pre-montrei, piarista és ciszterci gimnázi-umok tanárai, de velük tartott két re-formátus gimnázium tanára is, Nagykőrösről és Debrecenből,

nyolcan pedig a saját költségükön utaztak. Ismertebb személyek is vol-tak köztük, például Csengeri János és Cserép Józse vagy éppen Dóczi Imre Debrecenből. Kifejezett céljuk az volt, hogy tanításuk tárgyát, a görög

Niké temploma - H. R. Newman festménye, 1893

PASTEINER GYULA ÉS TANÁRTÁRSAI GÖRÖG FÖLDÖN

AZ ELSŐ SZERVEZETT TANULMÁNYUTUNK

Az utazás egyik sajátságos formája a tanulmányút. Mint ilyen, valószínűleg a nem politikai, kereske-delmi, vallási vagy hadi célú utazások közül a legrégebbi. Biztosan tudjuk, hogy Hérodotos járt Egyiptomban, s Egyiptomról az ott látottak alapján írt történeti művében. Az egyik leghíresebb meg nem valósult tanulmányút Vergiliusé: mielőtt befejezte volna az Aeneist, föl akarta keresni azokat a

helyeket, ahol eposza játszódik, de mielőtt hajóra szállhatott volna Brundisiumban, meghalt.

Athéni Nemzeti Múzeum, 1893

„Nyugat” vagyunk, mi volnánk talán a leghivatottabbak arra, hogy e néppel fog-lalkozzunk és missiójának teljesítésében neki, az ellenséges elemek és mostoha vi-szonyok közé szorúlt szabadságszerető népnek segédkezet nyújtsunk.” Majd ar-ra kanyarodnak rá, hogy más nemze-tek, franciák, angolok, amerikaiak, németek tudományos intézeteket tar-tanak fönn Athénban „saját embereik-nek a klasszikus föld inspirátiói közt való képzésre.” Ebben a kifejtett tanulság-ban tehát egy eszményi tudománypo-litika körvonalai is fölsejlenek, ami persze azóta sem valósult meg.

A tanulmányút résztvevőinek föl-tett szándéka volt, hogy az utazásról könyvet írnak, amelyet emlék- és tankönyvként adnak majd ki. Utazá-sukat a már említett Cook-cég szer-vezte, vonaton és hajón, illetve rövi-debb távon lovaskocsin utaztak. Az út 1893 június 23-án kezdődött, és jú-lius 20-án ért véget. Budapestről vo-naton utaztak Triesztig, itt hajóra szálltak, majd az Adrián hajóztak Brindisi érintésével Görögországba. Először Patrasba mentek, majd onnan Olympiába, Athénbe, ahol közel két hetet töltöttek, s ahonnan csillagtúra-szerűen nézték meg a környék neve-zetesebb emlékeit, majd újra hajóra szálltak, Isztambulba hajóztak, ahon-nan kisebb csoportokra szakadva vo-naton tértek haza Budapestre.

A kiadott emlékkönyvbe a szerkesz-tőkön kívül tizenöten írtak. Közülük többek írása inkább szaktudományos munka, amely alig vagy egyáltalán nem foglalkozik az utazási élmények-kel, csak a látottak és azok történetének bemutatására szolgál, míg mások – fő-leg a bevezető fejezetek – az utazás

világot, saját szemükkel lássák, s így személyes benyomásaikat és tapaszta-lataikat később az oktatásban is hasz-nosíthassák. Az előszót jegyző két szerkesztő, Csengeri és Pasteiner több fontos dolgot is kiemelt az utazással kapcsolatban, amelyek közül csak kettőt idézek. Azt írják, hogy „Utunk varázsához nagy mértékben hozzájárult az az érzés, hogy magyarok előtt eddig jó-formán ismeretlen földön mozgunk, melyről épen mi vagyunk hivatva referál-ni honfitársainknak.” Vagyis a tanul-mányút egyben valamiféle felfedező-út is, amelynek résztvevő afféle mo-dern Julianus barátként egy ismerős, mégis ismeretlen világról készülnek tudósítani az otthon maradottakat.

Mi vagyunk NyugatA felfedezésnek azonban más termé-szete is van, az út ugyanis – utólag visszatekintve, ahogy azt majd látni is fogjuk – tudománypolitikai és politi-kai szempontból is fontos volt. Erről így írnak az Előszó-ban: „A másik ta-nulság, a néppel való érintkezés, mond-hatnám már politikai fontosságú. Va-lóban mi magyarok, kik a görögökhöz az olaszokat kivéve legközelebb eső

alatt tett benyomásokról, az utazók előzetes várakozásainak és a valóság-nak a találkozásáról szólnak.

Csengery János, az utazók egyik ve-zetője és a kötet szerkesztője külön cikkben írt az egész útról a Budapesti Szemlében. Míg a kötetbe írók nagy része inkább népszerű tudományos írást közölt, ő úti beszámolót, így az ő írása kiegészíti a kötetnek azokat a részeit, amelyeket olyanok írtak, akik csak az ókori emlékekkel foglalkoz-tak, az utazás körülményeivel nem.

Barátok és parasitákKis mértékben a sajtó is érdeklődött az utazás iránt, néhány beszámoló je-lent meg a lapokban, közülük a Va-sárnapi Újság-ét idézzük. A tanul-mányút résztvevői vonattal mentek Triesztbe, és itt szálltak hajóra, még-hozzá a Lloyd-társaság Espero gőzösé-nek fedélzetére. A szerzeteseknek, akik a gimnáziumok zárt és bizonyos fokig homogén világában éltek, az első benyomásuk, legalábbis az út-nak erről a szakaszáról beszámoló Latkóczy Mihály eperjesi tanár sze-rint (ő történetesen állami gimnázi-umban tanított, és apja 48-as hon-védtiszt volt), a tengeren utazók szí-nes tarkasága és világpolgársága. Ezt a világot és embertípust mint levan-teit jellemzik, s érdekes, ahogy a kontraszt kiélesedik a mindig ugyan-ott élő paptanár és a mindig úton lévő kereskedő-kalandorok közt, akikben természetesen már az első pillanatban is a nyughatatlan-hajózó ókori görö-göket keresik és ismerik föl. A hajóút bizonyos egyhangúságot is jelentett, ezért az árboc köré gyűltek este, ahol megtörtént magyarok és görögök el-ső egymásra találása: „…és eleinte da-nolással igyekszik a beköszöntő borongást lelkéből kiűzni. Akár a magyar fuvaros, mikor az erdőn keresztül dalolva hajt. Versenynótázás kezdődik a görögökkel. Magyar nóták és a Rhigas Konstantin indulója közé pajkos kuplék ékelődnek és a vadmacskamódra kúszó matrózok kiváncsian lesik a vitorlarudakról azt a sajátszerű szöveget, a minőt talán még so-hasem hallottak.” Az említett Rhigas Feraios XVIII. századi görög író és szabadságharcos, akinek indulóját a mai napig éneklik a görögök.

Persze egészen más benyomások ke-rítik hatalmába Latkóczyt Korfun: „…leesik a horgony és a kikötők másfajta

Guyon Richárd sírja Isztanbulban

1554 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1555

parasitáival ismerkedünk meg: olasz-gö-rög bárkásokkal…Ez a vad népség olyan bárkákról kiabált felénk, melyek hasonlí-tanak a mi baldachinumainkhoz, melyek alatt körmenetek alkalmával az oltári szentséget szokás körülhordozni…lök-dösve, egymást áldva és gyomrozva nyü-zsög ez a sajátságos fajta ember, a mely-ről, mikor beszél, bátran el lehet monda-ni, hogy az egész ember csupa száj.”

A csodálkozás azonban nemcsak az embereknek jár ki. Az idegen földre utazók szokásos benyomása a mi taná-rainkat sem kerülhette el: „Még a legki-sebb csavarról is azt képzeltük, hogy Hellas földjén más, mint nálunk, s tényleg sok dolgot tapasztaltunk, a mi kellemesen eltér a mi szokásainktól.” Ilyen például az éj-szakai élet: „A kávéházak éjjel tömve vannak. A keleti ember, ha nem muzul-mán, itt ád találkát barátainak és azok ba-rátainak. … Közbe nagyokat szól az ir-galmatlan cseh muzsika, és a társaság olyan áhítattal hallgatja, akár magunkfaj-ta halandó az olasz stagionét.”

A képzelet büszke csarnokaiAmikor azonban görög földre értek, először Olympiába mentek. Első be-nyomásuk a csalódás, amelyen mégis úrrá tudnak lenni. Erről így írt Csen-geri: „A romlásnak, pusztulásnak oly szomorú képét tárják elénk e szent ro-mok, hogy első pillanatban mintegy vára-kozásunkban csalódva, csodálkozva kér-dezzük magunktól: Ez volt hát a görög dicsőségnek csarnoka? ez a görögség legfé-nyesebb gyülekező helye ? legnevezete-sebb ünnepeinek, férfiakat dicsőítő verse-nyeinek színtere ? De ha aztán nyomról nyomra megfigyeljük a földrengéstől és Alarich gótjaitól porba döntött oszlopok arányait, s képzeletünkben fölállítjuk e földre terűlt hatalmas töredékeket: akkor büszke csarnokok emelkednek föl lelki szemünk előtt, megnépesűl a tér s hallani véljük Pindaros győzelmi dalát s az uj-jongó népsokaság riadalmát.”

Az utazás második fontos állomása az ókori világ egyik szíve, Athén. Az itteni személyes élményekről nem számol be a kötet, az ókor ma-radványai kerülnek ugyanis előtér-be, de az utazás ünnep-voltát Csen-geri János és a Vasárnapi Újság be-számolói kellőképpen kiemelik. Az előbbi így ír erről.

„Esti hét órakor megérkeztünk végre a várva-várt Athénbe. Mindjárt a vasút-nál hivatalos és előzékeny fogadtatásban

is részesültünk az osztrák-magyar consulatus és a közoktatásügyi minisz-ter részéről; s egy, mintegy a gondviselés-től számunkra Athénben tartott lelkes magyar ember, Fodor István, a villany-világítási vállalat igazgatója is ott várt bennünket, hogy aztán Athénben lé-tünk alatt minden tőle telhetőt megte-gyen a mi érdekünkben. (…) Elhelyez-kedtünk a Cook-czégtől kijelölt, fénye-sen berendezett (villanyos világítással is ellátott) Hotel d’Angleterreben, az Al-kotmány-téren, a királyi palotával szemben. Kellemesen lepett meg mind-nyájunkat a magyar nemzeti lobogó, mely a Hotel ormán lengett. Később tudtuk meg, hogy ezt Fodor hazánkfia készíttette egy szép görög leánynyal a mi tiszteletünkre. Érdeklődésünknek fő tárgya természetesen az Akropolis volt, melyre mindjárt az Athénben töltött el-ső nap holdvilágos éjjelén tíz óra után hosszú kocsisorban vitte föl társaságun-kat az előzékeny polgármester, Melas úr s fönt a tündéries látvány után az éjjel is nagy hőség enyhítésére sörrel vendégelt meg bennünket. Persze tósztokban sem volt hiány. Maga a polgármester fölkö-szöntötte a magyarokat, mint a görögök-kel rokon törekvésű, eszményiesen gon-dolkozó nemzetet, mire magam új-gö-rög, dr. Kassai pedig ó-görög nyelven él-tette a polgármestert és a helléneknek dicső emlékekben gazdag városát.”

A Vasárnapi Újság A magyar taná-rok Görögországban című tudósításá-ban írta: „Az athénei távirat, mely megérkezésöket jelenti, így hangzik: «Harminczkét magyar tanár érkezett ide. A tanárokat a pályaudvaron az osztrák

magyar követség és konzulátus dragomán-jai, a polgármester és a közoktatási mi-niszter képviselői, valamint az athénei magyar kolónia tagjai üdvözölték. A la-pok is melegen üdvözlik a vendégeket.» Első napon a phaleroni tengeri fürdőt lá-togatták meg, majd az athénei polgármes-ter, Melas barátságos meghívására, éjjel 10 órakor felvonultak az Akropoliszra, hol a holdvilág fénye mellett élvezték a pompás látványt. Az Akropoliszon elénekelték együttesen a Kölcsey Himnusz-át.”

Az utazás csúcspontja kétségtelenül az Akropolisz esti-éjjeli meglátogatá-sa volt, amely profán szertartásával a kölcsönös hódolat, a nemzeti érzés és a két nemzet barátsága és rokonsága ki-fejezésének alkalma volt. Ebben a nemzeti-testvéri-lelki közösségben nemcsak a két nemzet közelmúltbeli történetének párhuzamossága, hanem a görögök közt élő magyarok, Fodor István vagy Türr tábornok is kiemelt szerepet játszottak. A XIX. század nagy jelszavai közül a szabadság és test-vériség kifejeződése tagadhatatlan. Ez hatja át azt az általános szomorúsá-got, amely az utazást jellemzi, s amely abból a feszültségből fakad, hogy a ta-nárok mindenhol az ókor elpusztul-tukban is fenséges maradványaival

A Korinthoszi-csatorna a Vasárnapi Újságból

találkoztak, s többnyire fölidézték, ki mindenki hordta szét a kincseket, és fosztotta ki a görögséget.

Ennek az összetett érzésnek a kife-jezéséhez és a pusztulás előtti nagy-szerűség visszaálmodásának legjobb kulisszája az éjszaka. Az egyik részt-vevő leírja ugyanis, hogy a görög romokat éjszaka a legjobb szemlél-ni, s nemcsak a hőség elviselhetővé enyhülése miatt, hanem azért is, mert ekkor képzeletben újraépülnek a romok, s úgy érezhetik, minden úgy létezik, ahogy egykor. Ez a lel-ki-szellemi művelet nagyban hason-lít persze ahhoz, amelyet otthon, a diákok előtt kellett végrehajtaniuk, ahol a nagyságot a maradványok képei alapján magyarázat révén kel-lett érzékelhetővé tenni.

Bizánci kitérőAz út utolsó szakasza a Görögország-ból a török fővárosba, Isztambulba való hajóút, ahonnan a társaság több kisebb csoportra szakadva vasúton tért haza Magyarországra. Az egy-kori Kostantinápoly-Bizáncban a va-rázs, a görögség és a múlt varázsa szertefoszlott. A muzulmán törö-kök által elfoglalt-lerombolt-átépített egykori görög város fölerősítette a kontrasztot, de a nemzeti érzésnek és a szabadság nagyszerűségének meg-élése ott is találtak alkalmat: fölkeres-ték a szabadsághős fejedelem, II. Rá-kóczi Ferenc sírját.

Gergye Lénárd írta a könyv utolsó fejezetét, amelyben elbúcsúznak Gö-rögországtól: „A derék görögök szívességökkel és előzékenységükkel any-nyira elkényeztettek bennünket, hogy valósággal rosszul esett, mikor a szárazra léptünk pillanatában betereltek bennün-ket a vám-háznak barátságtalan helyisé-gébe. …” aztán szerencsésen átesnek a vizsgálaton, de a görögség varázsla-tos világából újra vissza kell térniük a valóságba: „Nem tudok képzelni sem nagyobb ellentétet, mint a minő volt egy-részt a mi, a klasszikus kor emlékein ép előbb ideális lelkesedéstől dobogó szívünk érzelmei között, másrészt pedig a között a visszataszító valóság között, a melybe a vámházból kiléptünk után rögtön bele-sodródtunk. Egy szűk, piszkos, rettentő-en bűzös utczán, melyen keresztül a két-emeletes házakról köteleken függött a la-kósok szárításra kiteritett ruhája, kövezete pedig a szó szoros értelmében lélekrázó

vala….Az utcán henyélő emberek a ma-guk piszkosságában, koldusok szemér-metlen tolakodás, a piszkos utczán heve-rő ronda, gazdátlan ebek, a pokoli lár-ma, a meglehetősen emelkedő úton kidülő lovak…” – részletezi Gergye, érzékletes képét adva a fölemelő gö-rög ünnepnapok után a letaglózó tö-rök mindennapoknak.

Persze ennek is voltak felemelő pil-lanatai: „A hazafiúi kegyelet adóját rót-tuk le jul. 16-án reggel, mikor a St. Benoit templomba vonultunk, a hol jelenleg Rá-kóczi Ferencnek hamvai nyugosznak. E hamvak felett hallgattuk végig a mise-áldozatot…” De aznap néhányan még egy utat tettek: „Áthajóztunk Skutariba, tehát Ázsia földjére, a hol századok óta sem hangzott tán annyi magyar szó, mint a pár óra alatt, melyet itt töltöttünk. A szépen gondozott angol temetőben, egy szomorú cziprusfa tövében, meghatva ol-vastuk a sirkőnek magyar feliratát: Itt nyugszik Guyon Richárd gróf, Török fő-tábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülötte, Magyarhon vitéze. Meghalt okt. 11. 1856. Élete 44. évében. – Tehát ismét a magyar szabadságnak egy hőse, idegen földben!” Guyon egyébként az angliai Bathban született, a szigetország leg-szebb városában, az Avon partján, ahol az egyetlen britanniai római für-dő található, s ahol a szülőházon em-léktábla őrzi emlékét.

Az első görögországi, szervezett ma-gyar tanulmányút különlegessége volt, hogy középiskolai tanárok, főleg paptanárok vettek részt rajta, akik ol-vasmányélményeik alapján jól ismer-ték azt a világot, amelynek romjait mentek meglátogatni. Utazásukból nem hiányzott sem a nagyszerű múlt iránti, sem a görögség, sem a közös sors és a nemzeti szabadság és múlt iránti pátosz. Paptanárok voltak, akik az utat egyfajta profán zarándoklattá alakították, tisztában lévén azzal, hogy nemcsak érdeklődő tudósok, ha-nem egy rokon nemzet követei. Mint-ha csak egy lerombolt templomba lép-tek volna, ámulat és áhítat lengte be útjukat, amelyet áthatott némi szer-tartásosság, amely Athénban érte el csúcspontját. De a látvány kevés lett volna. Könyvekből szerzett tudásukat a képzelet ereje hatotta át, s ez tette valóban maradandó élménnyé az új-kori magyar történelem első csopor-tos, szervezett tanulmányútját.

Takács LászLó

Az év ásványa mindig há-rom jelölt közül kerül ki, és a verseny idén is szoros volt.

A vetélytársak, a szfalerit és a kalcit nemcsak szép kristályokkal kápráz-tatják el szemlélőjüket, hanem szá-mos felhasználási területtel büszkél-kedhetnek – és ez a fluoritra is igaz. Mellette szólt talán még a neve is, amely a fluoreszkálás, illetve a fluor elem – vagy akár a Fluor Tomi mű-vésznevet viselő rapper – révén isme-rősen csenghetett sokak számára.

A fluoritot már az ókorban hasz-nálták dísztárgyak előállítására, a középkor óta alkalmazzák a kohá-szatban, mintegy két évszázada szol-gál a fluorvegyületek kiinduló anyagaként, és a fluoritszerkezetű anyagokat ma is intenzíven kutatják mint a lítiumion-akkumulátorok le-hetséges felváltóit. Egy szó mint száz, a fluorit megérdemelte a bizal-mat. Úgy tűnik egyébként, hogy az ásvány nemcsak hazánkban népsze-rű, amit a Föld számos országában kiadott, fluoritpéldányokat ábrázoló bélyegek is igazolnak.

A minuciózus francia…A fluorit a szabályos (köbös) rendszer legmagasabb szimmetriájú kristály-osztályába tartozik, de általában csak az osztály legkisebb, hatos lapszámú formája, a kocka (hexaéder) fejlődik ki rajta. Gyakori uralkodó formája a – nevének megfelelően – nyolclapú ok-taéder is, ennek klasszikus példáját je-lentik az alpi telérek rózsaszín fluoritjai. Nem véletlen, hogy a képen látható, többnyire fluoritkockákat ábrázoló bélyegek közül a svájciak a kivételek a maguk oktaéderei-vel. A fluoriton kristályosztályának

1.rész

1556 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1557

azonban további öt alapformája is megjelenhet, beleértve azt a 48-lapú formát, melyről Móra Ferenc a Tetrakontaoktaéderek című bájos no-velláját írta – bár ezt a mineralógusok ma már a hexakiszoktaéder névvel illetik. Amint egy, a fluorit kristály-formáiról megjelentetett gyönyörű album képei is tanúsítják, ugyanazon a kristályon nem ritkán több forma is kifejlődhet. Az ilyen kombinációk egészen gömbszerű megjelenésűek lehetnek (sőt, ténylegesen gömb ala-kú kristályhalmazok is léteznek). Akinek ennyi jó kevés, azt a fluorit az oktaéder szerint összenőtt vagy inkább ikerkristályaival is még elkápráztathatja.

A fluorit formagaz-dag, szabályos kristályai természetesen az 1700-as évek végén kibonta-kozó kristálytan műve-lőit sem hagyták hide-gen. René-Just Haüy francia mineralógus (1743–1822) egy letört kalcitkristály szemlélése nyomán felis-merte, hogy a kalcit tetszőleges alakú kristályai egyforma idomokká (rom-boéderekké) hasíthatók szét. Ebből arra következtetett, hogy egy ás-vány valamennyi kristályformája

elméletben levezethető egy alapfor-ma lapjaira lépcsőzetesen lerakódó, egyre kisebb kristálylemezkékből (dekreszcencia-elv).

A fluorit, mintha csak Haüy elképzelését akarná igazolni, gyakorta alkot a képen láthatóhoz hasonló „dekreszcens” kristályo-kat, ahol az oktaéder sík-jait a kocka lépcsőzete-sen kifejlett lapjai rajzolják ki. Hozzá kell ehhez tennünk, hogy Haüy éppen megfordítva, a hasadási idomot, az oktaédert választotta, a fluorit ele-

mi formájának.

…és a röntgenszemű angolok

Bő egy évszázaddal később, 1914-ban a fluorit azon ásványok közé tarto-zott, amelynek szerke-zetét elsőként határoz-ták meg a Max von Laue által 1912-ben felfede-zett röntgendiffrakció je-lenségét felhasználva.

Laue abból az ismert tényből in-dult ki, hogy egy kétdimenziós opti-kai rácson szóródó és interferáló fény-sugár egy pontrácsból álló elhajlási ké-pet ad. Mivel a röntgensugár hullám-hosszát és a kristályokban feltételezett

háromdimenziós rács periodicitását egyaránt 10–8 centiméteresre becsülte, azt feltételezte, hogy a filmeken, ame-

lyeket különböző irányok-ból röntgensugárral megvi-lágított kristályok mögé he-lyezett, egy pontrács jelen-het meg – és így is történt.

William Lawrence Bragg (1890–1971) és apja, Willi-am Henry Bragg (1862–1942) volt az, aki a jelensé-

get elsőként a kristályok belső szerke-zetének meghatározására használta fel (1913). A két Bragg korszakos munkájáért igen hamar, 1915-ben Nobel-díjat kapott. Azóta sem fordult

még elő, hogy szülő és gyermeke ugyanakkor részesültek volna a díj-ban. A természettudományok terén az ifjabbik Bragg valószínűleg mind-örökké a legfiatalabb nyertes marad (már ha eltekintünk Gorcsev Iván-tól, aki – mint Rejtő Jenőtől tudjuk

AZ ÉV ÁSVÁNYA, A FLUORIT

BŰVÖS KOCKÁK A FÖLD ALÓL

Bár közel az év vége, most sem késő részletesebben megismerkedni a fluorittal, az év ásványá-val, hiszen a Magyarhoni Földtani Társulat által szervezett „Év ásványa” program alapvető célja, hogy az illető ásványra irányítsa a mineralógia iránt érdeklődők figyelmét, ami remélhetőleg

nem enyészik el az adott évvel együtt.

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1557

A fluorit alapformái, balról jobbra: kocka (hexaéder), rombtizenkettős (rombdodekaéder), oktaéder, tetrakiszhexaéder, deltoidhuszonnégyes (deltoidikozitetraéder), triakiszoktaéder, hexakiszoktaéder (FORRÁS: HARMAN-TÓTH ERZSÉBET)

– 21 éves korában, igaz, a makao ne-vű kártyajátékon nyerte el a fizikai Nobel-díjat).

Braggék korai „kísérleti alanyai-nak” többsége érthető módon sza-bályos szimmetriájú és egyszerű ve-gyi összetételű anyag volt, a kősó (NaCl), a gyémánt (C), illetve a hoz-zá igen hasonló szfalerit (ZnS) és a közeli rokon fluorit (CaF2), melyek-ről sejthető volt, hogy a szerkezetük viszonylag egyszerű lehet. Az első-nek meghatározott szerkezeti típu-sok ezen ásványok nevét viselik az-óta is, noha számos más ásvány vagy szintetikus vegyület is ugyanígy kristályosodik, fluoritrácsú például az uraninit (UO2), más néven urán-szurokérc, az urán fő nyersanyaga is.

Ha alaposabban megnézzük a fluo-rit szerkezetét, látható, hogy a fluo-ridionok (az anionok) négyes koordi-nációban ülnek egy-egy tetraéder közepén, melyeknek a csúcsait adják a kalciumionok (a kationok), ez utób-biak viszont a fluoridionok alkotta kockák közepén találhatók nyolcas koordinációban. Míg a fluoritrácsban az anionok sugara kisebb a kationo-kénál, az antifluoritrácsban, ahol az

anionok nyolcas és a kationok négyes koordinációjúak, éppen fordítva, a kationok a nagyobbak. Jellegzetes antifluoritrácsú vegyületek az alká-lifém-oxidok (Li2O, Na2O, K2O). A fluorit- és antifluoritrácsú anya-gok között szerkezeti sajátosságaik miatt sok a jó ionvezető. Jelenleg is intenzíven kutatják őket az anyagtu-dományi szakemberek, hiszen a fluo-ridion alapú akkumulátorokban el-méletileg nagyobb energiasűrűség érhető el, mint a jelenlegi lítiumion-akkumulátorokban.

A konyhában és a vegykonyhában

Mineralógiai közhely, hogy egy ás-vány meghatározó adatait a szerkeze-te és az összetétele adja meg. Az előb-bivel már alaposan megismerked-tünk, és közben arról is szó esett, hogy a fluorit (elméleti) képlete CaF2. A fluorit tehát vegyileg fluorid, mégpedig az ipar legfőbb fluorforrá-sa. Sőt, maga a kémiai elem is a fluo-rit ásványtól kölcsönözte a nevét, jó-val azelőtt, hogy elemi formában létrehozták volna. A francia André-Marie Ampère vetette fel elsőnek, hogy a fluorit és a kénsav reakciójá-ból nyert – és üvegmarató szerként már az 1700-as években használatos – folysav, azaz fluorsav (HF, hidro-gén-fluorid) a sósavhoz (HCl, hidro-gén-klorid) hasonlóan hidrogénből és egy addig ismeretlen elemből áll. A fluor nevet stílszerűen a klór elemi mivoltának igazolója és elnevezője, Humphry Davy adta 1813-ban. Tiszta fluort (fluorgázt) csak 1886-ban sike-rült Henri Moissan francia vegyész-nek előállítania, amiért 1906-ban Nobel-díjat kapott. Az izgalmas tör-ténet részleteit remélhetőleg egy má-sik cikkben meséljük majd el.

A fluorgázt ma is Moissan – az ipa-ri igényeknek megfelelően módosí-tott – elektrolitikus eljárásával nye-rik. Nagyobb mennyiségben a máso-dik világháború óta gyártják mint az urándúsítás nélkülözhetetlen kellé-két, másik fő felhasználási területe a nagyfeszültségű elektromos megsza-kítók gáztölteteként alkalmazott kén-hexafluorid termelése. A ház-tartásokban is lépten-nyomon meg-található fluorvegyületek kiinduló anyaga a fluorsav, melyet Európában évi 200–250 000 tonnás nagyság-rendben termelnek a klasszikus eljá-rással, fluorit és kénsav reakciójá-ból: 1 tonna végtermékhez körülbe-lül 2 tonna fluorit szükséges.

Magát a fluorsavat is használják a mikroelektronikai iparban maratás-ra és tisztításra, illetve katalizátor-nak a kőolaj-finomítás egyik lép-csőjében, valamint a mosószergyár-tásnál vagy éppen a kristályüveg végkezelése folyamán, de a belőle előállított fluorvegyületek alkalma-zása jóval kiterjedtebb. A fluorokarbon gázokat – így a freon márkanéven elhíresült, ma már betiltott klórfluorokarbonokat (CFC) – hű-tőközegnek, sprayhajtógáznak, va-lamint műanyaghabok gyártása so-rán használják. A fluorpolimer mű-anyagokat szintén megleljük a kony-hában, gondoljunk csak a Teflon márkanévvel jelölt bevonatokra, de ha kimegyünk a szabadba, Gore-Tex márkanevű és más bevonatok vagy akár horgászzsinór képében ta-lálkozhatunk velük. A kerámia- és üvegiparban különböző fluoridokat használnak folyósítóanyagként és zo-máncadalékként. Az alumíniumkohá-szatban olvadáspont-csökkentőként

1558 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

Fluoritkristályról a testátló irányából készült Laue-felvétel grafikus reprezentációja

(Bragg, 1913)

,,Dekreszcens” fluorit és a kockákból fel-épülő oktaéder Haüy-féle modellje alapján

készült rajz

Fluorit hasadási oktaéderei

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1559

és egyben elektrolitként használt fluoridot, a kriolitot (NaAlF3) a vilá-gon egyetlen helyen bányászták (Ivittuut, Grönland, 1865–1987), ma már a szintetikus műkriolit és to-vábbi fluoridok (BaF2, AlF3) léptek a helyére.

A fluor talán legismertebb – és leg-inkább testközeli – alkalmazása a fogkrémekben, a fluortablettákban és (főleg az USA-ban) a fluorozott ivóvízben van. A fogzománcban lévő bioásvány ugyanis jobban el-lenáll a fogszuvasodásnak, ha a hidroxilapatitéhoz – Ca5(PO4)3(OH) – hasonló összetételében a hidroxilt fluoridra cseréljük. A fluor alkalma-zásának mikéntje és hasznai körül vi-ták zajlanak, mindenesetre a fogzo-máncba beépülő fluor kedvező hatá-sa bizonyítottnak tűnik, mint ahogy az is, hogy túladagolása ártalmas a fogaknak (fluorózis), a szervezetnek.

A folypát nyomábanLáttuk, hogy a fluorit sok minden-nek kölcsönözte nevét – de végül is honnan eredt a neve? Az etimológia az ásvány másik fő felhasználási te-rületével kapcsolatos. Agricola (Ge-org Bauer) műveiből tudjuk, hogy a középkori német bányászok a vas-kohászatban salakfolyósító adalék-ként használt ásványt Fluß névvel il-lették, melynek egyik jelentése: fo-lyékony állapotú anyag. A mai ás-ványnevet a hasonló jelentésű – és Agricola által is az ásvány latin ne-veként használt – fluor szóból alkot-ták meg 1797-ben. A többek között a hőveszteség csökkentésére, a nem

kívánatos alkotórészek leválasztásá-ra és a kemencefalazat védelmére is szolgáló salakot csapolással a leg-könnyebb eltávolítani a kemencéből, ezért az érchez különféle olvadás-pont-csökkentő anyagokat adnak. Ezek egyike ma is a fluorit, melyből 1 tonna acél létrehozásához az eljá-rástól függően 2–6 kilogrammot használnak föl.

A később általánosan használt né-met Flußspat bányászati terminust más nyelvek is átvették, az angol például fluorspar, a magyar folypát alakban. A Spat, spar és pát végződés a jól hasadó ásványokat jelölte a régi ásványnevekben, mint a földpát, mészpát (kalcit) vagy súlypát (barit) esetében is. (A szócska egy hosszú lapos fadarabot jelentő – és az orvo-si spatula nevében is megbújó – ré-gi indogermán gyökből szárma-zik.) A fluorit valóban kitűnően ha-sad, mégpedig az oktaéder síkjai szerint, ami a tömeges megjelenésű példányok határfelületein jól látszik, de a fenn-nőtt kristályok belsejében is megjelenhet – olykor irizálva be-csillanó – tükröző felületekként. Az ásványbörzéken olcsó pénzért vásá-rolható szabad oktaédereket sem kristálylapok, hanem hasadási lapok határolják. A tetszetős hasadási ido-mokat ügyes kezű kínaiak hasítják ki a tömeges fluoritból. A fluoritot jó hasadása és gyakorisága predesz-tinálta arra a kitüntetett szerepre, hogy Friedrich Mohs az ásványtani (karc)keménységi skála egyik tagjá-nak, éspedig a negyedik keménységi fokozatnak válassza.

Érdekes adalék, hogy a Pákozd mel-letti telérre, melyből 1952–1961 között csaknem 20 000 tonna nyers fluoritot termeltek, az ásvány jó hasadása révén figyelt fel a területen térképező geoló-gus, Jantsky Béla. Miközben valame-lyik 1951. augusztus végi délutánon

egy kvarcos telért követett, szemét va-kító fénysugár ütötte meg, mely az előzőleg ott gyakorlatozó szovjet tan-kok által széttört sziklák egyikéről, egy tenyérnyi hasadási lapról tükröző-dött. Jól tudta, hogy a kvarc nem ha-sad, ezért izgatottan végigkalapálta a telért, és megtalálta az értékes nyers-anyagot, amelyet korábban senki sem vett észre, hiszen a napfényen színét vesztett fluorit vajmi kevéssé ütött el a gránitban húzódó fehér kvarcerektől.

PaPP Gábor

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1559

A gyémánt, a szfalerit és a fluorit szerkezeti rokonsága. A gyémántrács alapegysége (elemi cellája) egy kocka, melynek minden csúcsán, lap-közepén és minden második térnyolcadának közepén van egy (szén)atom. A szfaleritrács ettől csak annyiban különbözik, hogy a kocka síkjaival

párhuzamosan eltérő (cink és kén) atomsíkok váltakoznak. Ha pedig az üres közepű térnyolcadokat is kitöltjük a többi térnyolcadban lévővel azonos atommal, megkapjuk a fluoritrácsot.

Moissan elektrolitikai berendezése, mellyel a fluorgázt előállította

1560 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

LogIQswww.mensa.hu

2. fejtörő – Károlyi Zsuzsa feladványa

Az előző számunkban megjelent fejtörők megoldásai

1. fejtörő – Károlyi Zsuzsa feladványa

Megoldás: Szegény ember vízzel főz.

2. fejtörő – Sárdi Tibor feladványa

Megoldás: kék – zöld – lila – kék

3. fejtörő – Mikó Laura Hanna feladványa

Megoldás: b

(Minden sorban a bal oldali ábrát alkotó két elem (pl. félkör) foko-zatosan elmozdul: az alsó rész felfelé, a felső pedig lefelé.)

Fejtörő rovatunk feladványai Olvasóink általános fel-adatmegoldó képességét teszik próbára. A kérdések tetszőleges sorrendben oldhatók meg, nem épülnek egymásra, mindegyik más és más készség fejleszté-sére vagy tesztelésére alkalmas. A megoldásokat jövő heti számunkban közöljük. Jó töprengést, brili-áns ötleteket, eredményes gondolkodást kívánunk!

3. fejtörő – Sárdi Tibor feladványa

Az egy sorban, egy oszlopban, valamint az átlóban lévő sakkfigurák értékét összeadva, a sorok mellett, oszlopok alatt és az átló végén

megadott számot kapjuk eredményül.Mely számoknak felelnek meg az egyes sakkfigurák?

Két házaspár kirándulni megy. Hogy hívják őket?

1. fejtörő – Romhányi Dóra feladványa

A négy síkidom közül hármat négyzetté lehet összeilleszteni. Melyik marad ki?

ADATOK ÉS TÉNYEK

É l e t É s tu d o m á n y 2018/49 1561

Előfizetési ár 2018-ban belföldre: 1/4 évre 4320 Ft, 1/2 évre 8460 Ft, 1 évre 16 200 Ft

EU–USA külkereskedelem

Az Eurostat adatai szerint az Egyesült Államok 2017-ben is az Európai Unió legfontosabb exportpartnere volt, az amerikai országban a kivitelének ötöde, 375 milliárd euró értékű áru ta-lált gazdára. Importban az Egyesült Államok a második leg-fontosabb partnere az EU-nak (az első 2005 óta Kína), ahon-nan a behozatal 14%-a, 257 milliárd euró értékű termék érke-zett tavaly. Az Európai Uniónak az USA-val lebonyolított ter-mékforgalmában 119 milliárd eurót kitevő kereskedelmi többlete keletkezett 2017-ben, ami magasan a legnagyobb a partnerországok közül. (A második helyezett Svájc eseté-ben 40 milliárd euró volt az uniós aktívum.) Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti külkereskedelem döntően magas feldolgozottságú termékekből áll. A gépek és szállítóeszközök árufejezet exportban és im-portban is a forgalom 44%-át tette ki 2017-ben. A vegyi áruk és hasonló termékek részesedése a kereskedelem mindkét irányában 22%-os volt. 12% körüli arányt képvi-seltek a különféle feldolgozott termékek. Utóbbi csoport aránya önmagában is magasabb, mint ami az élelmiszerek, italok, dohány, a nyersanyagok és az energiahordozók áru-főcsoportokba tartozó 5 árufejezetre együttesen adódott.

Az EU legfontosabb exporttermékeit a személygépko-csik és a gyógyszerek jelentik, míg az Egyesült Államok-ból származó import legnagyobb forgalmú árucikkeinek a légi járművek és a repülőgépmotorok számítanak.

2017-ben nyolc uniós országnak volt exportban és importban is legalább 10 milliárd eurós forgalma az USÁ-val, az öt legné-pesebb tagállamnak (Németországnak, Franciaországnak, az Egyesült Királyságnak, Olaszországnak és Spanyolországnak), továbbá Hollandiának, Belgiumnak és Írországnak. Hollandia és Belgium területén nagyforgalmú tengeri kikötők üzemel-nek, így forgalmukban jelentős arányt képvisel az olyan áruk ex-portja, amelyeket nem ezekben az országokban gyártottak és az olyan termékek importja, amelyek nem náluk hasznosulnak.

Megrendelhető a Magyar Posta Zrt. Hírlap IgazgatóságánálElőfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Postacím: 1900 Budapest Előfizetésben megrendelhető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél, www.posta.hu webshopban (https://eshop.posta.hu/storefront/), e-mailen a [email protected] címen, telefonon a 06-1-767-8262 számon, levélben a MP Zrt. 1900 Budapest címen.

Írország pedig az Egyesült Államokhoz földrajzilag legköze-lebb fekvő tagállam, amellyel lebonyolított forgalom nagysá-gában a nyelvi-kulturális közelség is szerepet játszhat.

Exportban Németország a tagországok közül toronymaga-san a legnagyobb forgalmat bonyolítja le az Egyesült Álla-mokkal, tavalyi kivitele (112 milliárd euró) több mint kétszere-se volt a második helyezett Egyesült Királyságénak (52 milliárd

euró). Importban is ez a két ország szerepel az első két helyen, de ebben az irányban a szigetország megelőzi Németországot (54, illetve 46 milliárd euró). A 28 tag-országból 22-nek aktívuma keletkezik az Egyesült Ál-lamokkal lebonyolított kereskedelmében, a legnagyobb Németországnak (66 milliárd euró), melyet Olaszor-szág követ a sorban (25 milliárd euró). A legjelentősebb hiány Hollandiában alakult ki (15 milliárd euró), a má-sodik helyezett Belgium volt (7 milliárd euró). Hazánknak az Egyesült Államokba irányuló export-ja 2,4 milliárd, az onnan érkező importja pedig 1,7 mil-liárd eurót tett ki 2017-ben.

Herzog Tamás

Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kereskedelem öt legnagyobb forgalmú termékcsoportja, 2017

Az Európai Unió legfontosabb kereskedelmi partnerei 2017-ben

1562 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

A TUDOMÁNY VILÁGA

Ne féljünk az olasz szupervulkántól!

A Campi Flegrei (Flegrei-mezők) régió európa egyik legaktí-

vabb vulkanikus területe. Össze-sen 27 vulkáni kúp, illetve kalderák, vulkáni tavak és kráterek sokasága található Dél-Olaszországban, Ná-polytól északnyugatra. A terület je-lentős része ma már a tenger szintje alatt fekszik, tehát benyúlik a Föld-közi tengerbe. A számos vulkanikus képződmény turisták által legismer-tebb darabja a sárgára színezett kő-zeteiről és folyamatos gázfeltörései-ről ismert Solfatara-kráter.

A régió rendszeresen szerepel a saj-tóban, hiszen kétségtelenül aktív, és egy nagyobb kitörés (amelyre számos példa akadt a múltban) hatalmas ka-tasztrófát okozhatna, hiszen a terület sűrűn lakott; legalább félmillió ember lenne veszélyben. Gyakran nevezik a térséget szupervulkánnak, amellyel inkább az emberek szenzációéhsé-gét igyekeznek kiszolgálni, mintsem a tudományosan igazolt aktivitásra reflektálnak. Kérdéses, hogy meny-nyire kell egy közelgő kitöréstől tar-taniuk az ott élőknek, illetve a nya-ralásra készülő turistáknak.

élő sokasága számára. Ezért fontos megérteni, hogy mindez csak el-méleti számítások eredménye, és szó sincs arról, hogy itt lenne az óriáski-törés a nyakunkon.

,,Feltételezhetjük, hogy [a kitörés] meg fog történni, de nem tudjuk mikor” - próbálta hűteni a kedélyeket Forni, a vezető kutató. Hangsúlyozta, hogy a tanulmány a kőzetek kémiai összetételénben felfedezhető ciklikus-ságról szól, és nem egy jövőbeli hatal-mas kitörést próbáltak megjósolni.

A kutatók 23 korábbi kitöréskor a felszínre került vulkanikus kő-zet kémiai összetételét vizsgálták,

Újgenerációs nagyfeszültségű járműtöltő

A müncheni eMove360° szakkiál-lításon a nagyfeszültségű elekt-

romos járműtöltő berendezések kö-vetkező generációját ismerhette meg a szakmai közönség.

A sokoldalú, 50 kW-os Terra 54 és Terra 54HV töltőrendszert ki-fejezetten az elektromos járművek gyorsan változó piacának igényeit szem előtt tartva fejlesztették ki. A rendszerek tökéletes megoldást jelentenek autópálya menti pihe-nőkben és parkolókban, tehát min-den olyan helyen, ahol a gyorstöltés lehetősége ma már elengedhetetlen követelmény.

Az ABB Terra sorozatában ed-dig a világ 68 országában 8 000 egyenáramú gyorstöltőállomást épített ki. A Terra 54HV platform immár 150 V-tól 920 V-ig terjedő

A gyorstöltők az intelligens töltő-profilok kezelésére és helyszíni ter-heléskezelésre is alkalmasak.

A Terra nagyfeszültségű járműtöltő sorozat a cég összekapcsolt digitális menedzsmentmegoldásokat tartalma-zó szolgáltatási csomagjának további előnyeit is kínálja. Az Ethernet alapú interfész tökéletesen integráltható a

A Science Advances című folyó-iratban most megjelent tanul-mány szerzői arra vállalkoztak, hogy a vulkanikus kőzetek, il-letve a helyszínről gyűjtött vul-káni üveg kémiai összetételének vizsgálatával olyan számítógé-pes modellt alkotnak, amely-nek segítségével szimulálni lehet azokat a körülményeket, amelyek a közelgő kitörést va-lószínűsítik. E modell segítsé-gével a jövőben könnyebben azonosítható lesz egy tragédia okozására is képes vulkán éb-redési-szunnyadási ciklusának aktuális fázisa.

A tanulmány eredményei között van egy, ami persze kiverte a bizto-sítékot a laikusok körében. A Sváj-ci Szövetségi Műszaki Egyetemen (ETH Zürich) dolgozó Francesca Forni által vezetett kutatócsoport ugyanis a komputermodellt elemez-ve arra a megállapításra jutott, hogy talán a Campi Flegrei alatt lévő magmakamra elkezdett feltöltődni, amely ,,esetleg egy nagy méretű kitörés-be fog torkollni valamikor egy jövőbeli meghatározatlan időpontban” – írják a tanulmányban. Ez nem hangzik túl jól, pláne a terület turizmusból

kiterjesztett feszültségtarto-mányt kínál az elektromos járművek nagyfeszültségű ak-kumulátorokkal felszerelt kö-vetkező generációjának töltésé-hez, ugyanakkor a már létező összes, 500 V-os akkumulátor-ral rendelkező elektromos jár-művet továbbra is ellátja éltető energiával. A Terra 54 esetében is továbbfejlesztették a fizetési funkciókat, ami annyit jelent, hogy a felhasználó csak az el-fogyasztott kW-ok után fizet.

A Terra 54-es gyorstöltő új funkciói közé tartozik még a jobb kezelhetőség, az összes kábeltípus csatlakoztatására alkalmas csatla-kozótartók masszívabb kivitele, a megbízhatóbb működést szolgáló továbbfejlesztett erősáramú elekt-ronika, az alkatrészek hosszú távú beszerezhetősége, valamint a szer-vizmérnököknek jobb szerelhetőség.

A füstölgő Solfatara-kráter

Él e t É s tu d o m á n y 2018/49 1563

hiszen a megszilárdult magmából származó kőzetek információval szolgálhatnak a felszín alatti magma jellegzetességeiről (például hőmér-sékletéről és víztartalmáról). Ezen adatok segítségével modellezték az elmúlt 15 ezer év vulkánkitöréseit a Campi Flegrei területén. Összességé-ben azt az eredményt kapták, hogy a magma ciklikusan melegszik és hűl le, hasonlóan más nagy tűzhányók térségében tapasztalt jelenségekhez. A ciklus elején a magma lassan gyü-lemlik fel a magmakamrában, ame-lyet nagy erejű kitörés követ. Ezután kisebb kitörések következnek, ame-lyek idővel elhalnak, a magma fel-gyülemlése pedig folytatódik tovább.

Természetesen a nagy kérdés, hogy jelenleg milyen fázisnál tartunk. A legutóbbi nagy kitörés 1538-ban volt, de a következő lépést rejtély övezi. ,,Nem tudjuk biztosan, hogy mi következik ezután – vallja be Forni. – a magmakamra hűlése folytatódhat, és akár örökre ki is hunyhat, de újabb magmafelgyülemlés is kezdődhet. Az utolsó nagy kitörés kémiai lenyomata arról árulkodik, hogy a kamra készen áll a magma további gyarapodására, de ez nem jelent automatikusan kitörést.”

K. M.

1883-ban kitört, a nyomában fellé-pő infrahangok kétszer futották kör-be a bolygót.

A szakemberek elsőként egyszerű rendszert akartak létrehozni, amely infrahangmérő állomások adatait fel-használva képes érzékelni a kitörése-ket. A kutatók ambíciója azonban to-vább fokozódott, amikor felfedezték, hogy a vulkánok belső rezgései már azelőtt is infrahangokat hozhatnak létre, mielőtt a kitörés bekövetkezne.

A csapat az első előrejelző rendszert 2010-ben állította fel és nyolc éven keresztül, 59 kitörés megfigyelésé-hez alkalmazták. A rendszer – amely adott algoritmus alapján elemzi az ér-zékelőkbe érkező infrahang jeleket – 57 esetben már nagyjából egy órával előre értesítette a kutatókat a közelgő kitörési eseményről. A tesztüzem oly-annyira jól sikerült, hogy a rendszer 2015-től automatikusan üzenetet küld a római székhelyű polgári védelmi hi-vatalnak és az Etnához legközelebb fekvő város, Catania hatóságainak.

Ez az automatizált rendszer sokkal gyorsabban képes figyelmeztetni az embereket, mint a hagyományos

előrejelzések, hiszen utóbbi esetben elsőként a szakemberek kapják meg az adatokat, majd annak elemzése után adhatnak ki hatósági felhívást. Rohanó világunkban, ahol egy re-pülőgép pillanatok alatt a vulkánki-törés hamufelhőjében találhatja ma-gát, néhány perc késedelem is döntő fontosságú lehet. A kutatócsoport Izlandon állította fel következő mé-rőhálózatát, hogy még tovább töké-letesítse előrejelző rendszerét, amely elősegíti a kitörési eseményekre tör-ténő hatékonyabb felkészülést.

SzoucSeK ÁdÁM

helyi energiagazdálkodási alkal-mazásokkal és a töltők üzemálla-potának ellenőrzésével. A töltőket csatlakoztatni lehet háttérszolgál-tatásokat végző irodákhoz, fizetési platformokhoz, illetve okos hálóza-ti rendszerekhez, miközben a távdi-agnosztikai, szervizszolgáltatási és vezeték nélküli szoftverfrissítések minimálisra csökkentik a kieső ál-lásidőt és alacsonyan tartják az üze-meltetés költségeit.

Frank Mühlon a következőkkel egészítette ki: „A Terra 54-es sorozat még hangsúlyosabbá teszi az elektromos járművek töltőrendszereinek globális elterjedését támogató hozzáállásunkat, valamint az egyszerűbb operációs rend-szerek létrehozása, és egy olyan jövő megteremtése iránti elkötelezettségün-ket, amelyben a nulla károsanyag-kibo-csátással járó közlekedés a mindennapok valóságává válhat.”

A Terra 54-es modell 150 V-tól 500 V-ig, míg a Terra 54HV 150 V-tól 920 V-ig terjedő kiterjesztett feszültségtartományt kínál.

MéSzÁroS Ilona

Az Etna hangjai

Sűrű füst töltötte meg a kabint, mi-közben a Boeing 747-es Dél-

Alaszka hófödte hegyei felé zuhant. Mind a négy hajtómű leállt, és perce-kig tartott, amíg a pilóták vissza-nyerték az irányítást a repülőgép fö-lött. A fedélzeten szerencsére senki sem sérült meg – habár épp egy vul-kánkitöréssel történt közeli találko-zást sikerült átvészelni. A gép ugyan-is egy hamufelhőn repült keresztül.

Már ez az 1989-es eset is jól mutatja, hogy a geológusok miért szorgalmaz-zák régóta a vulkánkitörések előre-jelzésének fejlesztését: hogy meg-védjék az embereket földön és leve-gőben egyaránt. Egy kutatócsoport, Maurizio Ripepe, a Firenzei Egyetem geofizikusa vezetésével közelebb ke-rült ehhez a célhoz, ugyanis megal-kotta a világ első automatizált vulká-ni figyelmeztető hálózatát, amellyel Európa egyik legaktívabb tűzhányó-ját, az Etnát tartják szemmel. Az erről szóló tanulmány nemrég jelent meg a Journal of Geophysical Research: Solid Earth tudományos folyóiratban.

Az előrejelző rendszer azon az egyszerű tényen alapszik, hogy a vulkánok hangokat bocsátanak ki. Ez alatt nem csak a robbaná-sokat értjük, a tűzhányók ugyanis képesek olyan alacsony frekven-ciájú hanghullámok kibocsátására is, amelyeket az emberi fül nem érzékel. Szemben a szeizmikus hullámokkal, az infrahangok akár több ezer kilométer távolságra is képesek terjedni, lehetővé téve a kutatók számára, hogy akár távolról is észleljék a vulkánkitöréseket. Ami-kor például az indonéziai Krakatau

Az Etna a világ egyik legaktívabb tűzhányója (FOTÓ: SANDRO SANTIOLI/FOCUS/EYEVINE)

1564 Él e t É s tu d o m á n y 2018/491564 Él e t É s tu d o m á n y 2018/49

Rejtélyes ráncok

Egy új tanulmány szerint a Mars Phobos holdjának felszínét szab-

daló furcsa barázdákat egy ősi aszte-roida becsapódás során kiszóródó sziklák vájták a felszínbe. A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány a Planetary and Space Science tudo-mányos folyóiratban jelent meg.

A kutatók számítógép segítségé-vel próbálták modellezni a hosszú-kás Phobos egyik végén található Stickney-kráterből származó törmelék mozgását. A szimulációk tanúsága szerint a hold felszínén a becsapódás-ból származó szikladarabok gördül-hettek végig a felszínen, amelyek a ma látható rejtélyes mintákat létrehozták.

A Phobos rovátkáit, amelyek a hold legnagyobb részén láthatók, először az 1970-es években pillantották meg a NASA Mariner és Viking küldeté-sei során készült felvételeken. Néhány kutató úgy gondolta, hogy marsi meteorbecsapódások következtében a holdra záporozó törmelék vájta ki az alakzatokat, míg mások szerint a vörös bolygó gravitációs hatására lassanként darabokra szakadó hold szerkezeti sérülései váltak láthatóvá. A ’70-es évek vége felé Lionel Wilson és Jim Head bolygókutatók új elmé-lettel álltak elő, miszerint a becsapó-dáskor kilövellő anyagból visszahulló sziklák karcolhatták össze a felszínt.

A hold apró méretéhez képest – amely legvastagabb pontján is csak 27 km át-mérőjű – a Stickney mindössze 9 km-es átmérőjével már hatalmas kráternek

számít. Egy ilyen mértékű becsapódás minden bizonnyal tonnaszámra ont-hatta az óriási törmelékdarabokat.

A gördülő sziklákról alkotott el-képzelés bár lehetségesnek tűnt, azért akadtak vele problémák. Egyrészt nem minden barázda sugárirányú a kráterre, emellett akadnak olyanok is, amelyek fedik egymást, ez pedig azt feltételezi, hogy némelyiknek az ütközés előtt kellett keletkeznie. Mi több, néhány bemetszés magán a kráteren is áthalad, ami arra utal, hogy annak már a vonalak megjele-nése előtt ott kellett lennie. Emellett a Phobos egy feltűnő „üres” terü-lettel is rendelkezik, ahol nincsenek ilyen karcolások. Mégis hogy lehet, hogy a törmelék egyszerűen kifelej-tette ezt a területet?

A fenti kérdések megválaszolásá-ra Ken Ramsley, a Brown Egyetem bolygókutatója és a kutatás vezető-je olyan számítógépes modelleket tervezett, amelyek azt igyekeztek szimulálni, lehetséges-e a vonalak ilyen módon történő kialakulása. A modell többek között a Phobos

alakját, topográfiai viszonyait, for-gását, valamint bolygó körüli kerin-gését vette figyelembe.

A szimulációk szerint a Phobos kis mérete és viszonylag csekély gravitációja miatt a becsapódási esemény törmelékei gördülve, pattogva szelték körbe az egész objektumot. Ez a „körutazás” megma-gyarázhatja, miért nem sugárirányú a kráterre az összes barázda, illetve miért alakultak ki az egymásra következő vo-nalak. A holdat körbejáró sziklák emel-lett később többször is érinthették a krátert, ami megmagyarázza a vo-nalak jelenlétét a képződményben. A vizsgálatok a barázdamentes terület-re is válasszal szolgáltak. A Phobos-nak ez a része meglehetősen alacsony ma-gasságú, amelyet körben nagyobb ma-gasságú terület határol körül. Ennek pe-remén a felpattanó törmelék egyszerűen átrepülhetett a sekély régió felett, majd a túloldalon ismét a felszínre érkezett.

Ramsley szerint számítógépes mo-dellje, ha nem is mindegyik, de a leg-több rejtélyes barázda esetében választ adhat azok keletkezési körülményeire.

Sz. Á.

A kakadu testreszabja új eszközeit

Az eszközhasználat talán az egyik legkifejezettebb emberi sajátság,

azonban egyre több állatfajról derül ki, hogy valamilyen szinten képes rá. Az emberszabású majmok mellett sok más faj, többek között bizonyos madarak is képesek egyszerű, a természetes élőhely által kínált eszközök használatára.

Ami viszont ritka az állatvilágban, az az eszköz létrehozása és méginkább a tökéletesítése. A bécsi állatorvosi egye-tem kutatóinak legfrissebb vizsgálata

szerint a varjúfélék mellett a Goffin kakadu is készít eszközöket, dacára annak, hogy fogságban nem jellemző rá az eszközhasználat. Hat madárnak ajánlottak egy dobozba rejtett táplá-lékot, amit csak egy résen keresztül lehetett elérni. A madarakat egy kar-tonlappal is ellátták, amelyből azok némi hezitálás után csíkokat téptek az eleség kipiszkáláshoz. A kutatók változtatták a táplálék nyílástól való távolságát (4-17cm) illetve a rés szé-lességét (1-2cm) az egyes próbák kö-zött, majd figyelték a kakaduk visel-kedését az egymást követő akciók során. Kiderült, hogyha a tépett csík elsőre rövidnek bizonyult, már a 2. próbánál hosszabbat téptek, azonban a csík szélességét nem tud-ták megfelelően javítani.

ÉT-ETOLÓGIA

A kutatók szerint lehetséges, hogy ez egyszerűen annak tudható be, hogy a karton tépésekor a széles-ség a csőr mérete miatt nem igazán változtatható. Az mindenesetre bi-zonyossá vált, hogy ez a papagájfaj képes egy adott akció kimenetelének megbecslésére, majd bonyolult kog-nitív képességeket igénylő módon az adott eszköz célszerű átalakítására.

BIlKó ÁgneS

Számítógépes szimulációk modellezik a törmelékek útvonalait (FORRÁS: BROWN UNIVERSITY)

É l e t É s tu d o m á n y 2018/49 8 15 65

KERESZTREJTVÉNY

[email protected]

TIT-TELC Nyelvvizsgaközpont1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.

ANGOL C2 1 1 060 TIT-TELC C1NÉMET C2 1 1 061 TIT-TELC C1

Következő vizsgaidőpont:

2019. január 12.

Jelentkezési határidő: 2018. december 10.

A vizsga előtt felkészítő tanfolyamok indulnak, melyekről a www.telc.hu honlapon tájékozódhat.

Vizsgák A2, B1, B2

és C1 szinteken

TELC nemzetközi és államilag elismert nyelvvizsgák 7 nyelvből 4 szinten

Míg a tiszai ingola a Tisza vízgyűjtőjének, ott is a hegy- és dombvi-déki vízfolyások bennszülött körszájú halfaja, addig két, fokozottan védett rokona kizárólag a Dunántúlon fordul elő, s a folyók síkvidéki térségében is megtaláljuk gyér állományaikat. Az Eudontomyzon mariae a Dunában, annak a Duna-kanyartól a Mohácsig tartó szakaszán, illetve a Rábában és az abba torkolló patakokban él, az Eudontomyzon vladykovi pedig a Dráva és oldalvizeinek halfaunáját gazdagítja.

Minden rejtvényünkben találnak egy-egy bekeretezett négyze-tet. A 43. heti számunkban elkezdődő 18 hetes rejtvényciklu-sunk végére a négyzetek betűi – helyes sorrendbe rakva − egy 125 éve született magyar orvos, biokémikus nevét adják ki. A név megfejtői között az Élet és Tudomány negyedéves előfize-tését sorsoljuk ki.

VÍZSZINTES: 1. A Dráva vízgyűjtő területén élő körszájúfaj. 10. Szórványos női név. 11. Gyermekotthon, röv. 12. Barátságta-lan, magyarázat nélküli válasz. 13. Émelyítő. 14. Germán eredetű, szórványos férfinév. 16. Régi borűrmérték; tíz icce. 17. A gallium vegyjele. 18. Nem fognak rajta a nyári sugarak. 21. Jótett helyébe … várj! (közmondás). 23. Nedves rétek egyszikű növénye. 26. A vanádi-um és az urán vegyjele. 27. Liszttisztító eszköz. 28. A körülményektől függetlenül. 30. Pörköltlé. 32. Jelenleg. 33. A „mennyet járt vőlegény” Gotovac operájában. 34. Bármely más kártyalapot helyettesítő lap. 36. A másik fokozottan védett körszájú halfajunk.

FÜGGŐLEGES: 1. Didergő. 2. Henye, tunya. 3. Hacsaturján örmény zeneszerző személyneve. 4. Egyetemi kari vezető. 5. Nyél páros betűi.

6. Apró, csekély. 7. Oboa vége(i)! 8. Helyeslő, beleegyező. 9. Ajtót táró. 13. Gallon, röv. 15. A tetején. 16. Autósbosszantó úthiba. 19. Tartalék. 20. Házi szódakészítés kelléke. 22. Szemrevételezés. 23. Pata, köröm anyaga. 24. E helyen. 25. Dohog, zsörtölődik. 26. Ruhát, cipőt magán hord. 27. Almát szüretel. 29. ... Ono; énekesnő, képzőművész, John Lennon özvegye. 31. Becézett Izidor. 34. Római 501-es. 35. Az ón (stannum) vegyjele.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Csíkosfejű nádiposzáta.

VÁLASSZA ÖN IS AZ EURÓPAI NYELVVIZSGA-BIZONYÍTVÁNYT!A HÓNAP KÉPE

OKTÓBER

Bodnár Tamás (Encs, [email protected]) – Tekintet című képe a 48. számunkban jelent meg az 1527. oldalon.A kiemelt részlettel a címre koncentráltunk, s így itt alig látható, milyen mesterien kezeli a fotós a mélységélességet. Az elködlő fényekből, mintegy bizonytalan időtávlatból elő-úszik az élesre exponált fej s benne cizellált aranyfoglalatú drágakő gyanánt a szem. Még közelebbről nézve látszik, a kéksége ultramarinba mélyített égbolt valami táj fölött. Egy mai kert, vagy jura erdő? Már épp nem lehet pontosan értelmezni… nem is akarjuk. (H. J.)

15 66 É l e t É s tu d o m á n y 2018/49

ÉT-IRÁNYTŰ ÉT-IRÁNYTŰ Bánsághy Nóra rovata

Új, különleges szolgáltatással bő-vült a több mint 15 kiállítóhelyet üzemeltető Janus Pannonius Múze-um. Ezúttal nem egy új tárlattal gazdagodott a kínálat, hanem Kódvadászok címmel mától sza-badulós kalandjáték fogadja vendé-

geit a Csontváry Múzeum alagsori termeiben.„Vasárnap este jelentették a helyi hatóságoknak, hogy a

Klasszikus História Múzeum régészeti expedíciójának ve-zetője, a nemzetközileg elismert paleográfus, Dr. Maywald rejtélyes körülmények között eltűnt.” – kezdődik az az új-ságcikk, amelynek alapján a logikai (kaland)játék rész-vevőinek meg kell fejteniük a rejtélyt, pontosabban a ki-jutás nyitját.

A kódvadászok képzeletbeli időben és helyszínen járnak, és rejtvényeket, találós kérdéseket kell megoldaniuk, hogy az első teremből a harmadikig eljussanak. A fejtöréshez természetesen van némi segítség, szimbólumok, mitológi-ai lények utalnak a talányok megoldására.

A játékidő 60 perc, ha ezalatt nem sikerült teljesíteni a küldetést, akkor nem nyert a csoport, s a szervezők kien-gedik a bent rekedt kalandorokat.

Szendrey Júlia Petőfi feleségeként kapott lehetőséget arra, hogy be-kapcsolódjon a pesti irodalmi és tár-sadalmi életbe. A házaspár a nyilvá-nosság előtt élte életét, Júlia pedig osztozott férjével a társadalmi sze-repvállalásban. Az Országos Szé-chényi Könyvtár Ezerszer Júlia, arcok és kérdőjelek című tárlata Júlia magánéletét és irodalmi mun-

kásságát mutatja be, utóbbira helyezve a hangsúlyt.A nemzeti könyvtár gazdag anyagára épülő kiállítás a

Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéhez tartozó relik-viákkal egészül ki. A többszörös évfordulóhoz kapcsolódó tárlat pedig a Szendrey Júlia munkásságának bemutatásá-hoz felhasznált levelek, naplótöredékek, könyvkiadások, saját versek és Andersen-fordítások mellett korabeli hírla-pok és mellékleteik segítségével ízelítőt nyújt a korszak viselet- és társadalomtörténetéből is, amihez a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textiltervező Tanszékének hallgatói által készített öt installáció is hozzájárul.

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia idillinek induló családi életét a szabadságharc dúlta fel, a pár 1849. július 20-án találkozott utoljára. Júlia megpróbálta felkutatni férjét, de nem járt sikerrel, ezért halottá nyilváníttatta, majd még a gyászév lejárta előtt hozzáment Horvát Árpád egye-temi tanárhoz. A házasságot a korabeli közvélemény mélységesen elítélte, részleges felmentést az biztosított neki, amikor a Három rózsabimbó című versének megje-lentetésével visszatért az irodalmi életbe. Írásait, verseit

folyóiratokban és divatos, kimondottan nők számára ké-szített kiadványokban, például a Magyar Nők Évkönyvé-ben publikálta.

A 2019. március 9-ig látható kiállítás célja egyrészt, hogy bemutassa: miként definiálták saját korában és ké-sőbb szépírók és irodalomtörténészek az írónőt, költőnőt, leányt, asszonyt és anyát; másfelől hogy új kérdéseket, megközelítéseket vessen fel.

„Mint liliom a tövisek közt” – XX. századi magyar női kép-zőművészek címmel nyílt kiállí-tás a Bibliamúzeumban.

Az intézmény küldetésének érzi, hogy főleg a vidéki múzeumok gyűjteményeiből válogat-va Budapesten mutasson be, helyezzen egymás mellé olyan alkotásokat, amelyek csak ritkán, vagy mind ez idá-ig nem voltak láthatók fővárosi kiállítóhelyeken. Ezeket a válogatásokat gazdagítják a magángyűjteményekből kapott alkotások. Ezúttal kimondottan a női képzőművészek kerül-nek a figyelem középpontjába: Ország Lili, Gedő Ilka, Modok Mária, Anna Margit, Korb Erzsébet, továbbá a ritkábban kiál-lított Hajnal Gabriella, Kemény Judit, Barta Mária, Gábor Marianne, Muzslai Kampis Margit, Czillich Anna és a XX. szá-zad más alkotóinak művei is szerepelnek a válogatásban.

A népszerű festmények és grafikák mellett Schaár Erzsé-bet, Kövesházi Kalmár Elza, Forgács Hann Erzsébet szobrai is megtekinthetők lesznek a kiállításon. Az izgalmas összeál-lításban új megközelítésbe kerül a kiállított női alkotók élet-útja, a XX. században betöltött szerepük, valamint az álta-luk megélt élethelyzetek kérdésköre, a kor női szemlélet-módja. A tárlat 2019. április 18-ig tekinthető meg.

Az utóbbi években a magyar és nemzetközi avantgárdkutatásban két, egymást megvilágító jelenség került az érdeklődés középpontjába: a hálózat és a folyóirat kérdésköre. A Kassák Múzeumban látható

Aktív ábrák. Kapcsolatépítési stratégiák az avantgárd hálózatokban című tárlat ezt a két témát köti össze az 1920-as évekbeli avantgárd folyóiratok nemzetközi viszonyrendszerét szemléltető hálózati áb-rák elemzésével.

A többnyire nemzeti nyelveken íródott lapok nem-zetközi kommunikációjában ezek az ábrák elsősorban azt szemléltették, hogy a szereplők hogyan pozícionál-ták magukat a hálózatban. A folyóiratok kapcsolatai-nak sajátos vizualizációja nemcsak a lapok közötti vi-szonyok dinamikus változásairól tudósított szemlélete-sen, hanem valóságkonstrukcióként is működött: új kap-csolatokat generált, aktívan formálta a kulturális és társadalmi tereket Európában és világszerte. A tárlat 2019. március 31-ig várja az érdeklődőket.

Eltűnt régész nyomában

Női képzőművészek

Petőfi Júliája

Hálózati ábrák a múzeumban

É l e t É s tu d o m á n y 2018/49 15 67

KÖVETKEZŐSZÁMUNKBÓL

A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA

Főszerkesztő: Gózon Ákos • Szerkesztőség: 1088 Budapest, Bródy S. u. 16. • Titkársági telefon: 327-8950; Fax: 327-8969. • E-mail: [email protected] • Postacím: TIT 1431 Budapest, Pf. 176 • Honlap: http://www.eletestudomany.hu • Lapunk megtalálható a Facebookon is • Kiadja: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat • Felelős kiadó: Piróth Eszter, a TIT Szövetségi Iroda igazgatója • Postacím: 1431 Budapest, Pf. 176 • Nyomás: Pauker Nyomda • Felelős vezető: Vértes Gábor • Index: 25 245 • ISSN 0013-6077 (nyomtatott) • ISSN

1418-1665 (online) • MagyarBrands 2014 és Magyar Örökség-díjas hetilap • Tudományos Tanácsadó Testület: Almár Iván, Antalóczy Zoltán, Bendzsel Miklós, Bod Péter Ákos, Botos Katalin, Csányi Vilmos, Csépe Valéria, Falus András, Forgács Iván, Freund Tamás, Grétsy László, Hámori József, Herczeg János, Horváth Tibor, Juhász Árpád, Kerner István, Kroó Norbert, Makara B. Gábor, Marosi Ernő, Pléh Csaba, Sólyom László, Szabó Miklós, Szalay Péter, Szentgyörgyi Zsuzsanna, Szörényi László, Takács László, Tátrai Zsuzsanna, Vámos Tibor, Varga Benedek, Vásárhelyi Tamás • Rovatvezetők: Albert Valéria (földtudományok, mezőgazdaság), Papp Csilla (történelem), Tegzes Mária, Szoucsek Ádám (aktuális), Pásztor Balázs (kémia, fizika, informatika), Lőrincz Henrik, Nyerges Gyula (csillagászat) • Tervezőszerkesztő: Kiss Nemeskéri Zsuzsanna • Címlap és nyomdai előkészítés: Lévárt Tamás • Szerkesztőségi irodavezető: Deme Lívia • Minden jog fenntartva! • A meg nem rendelt fényképekért és kézira tok ért nem vállalunk felelősséget. • Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Postacím: 1900 Budapest Előfizetésben megrendelhető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél, www.posta.hu webshopban (https://eshop.posta.hu/storefront/), e-mailen a [email protected] címen, telefonon 06-1-767-8262 számon, levélben a MP Zrt. 1900 Budapest címen. Külföldre és külföldön előfizethető a Magyar Posta Zrt.-nél a webshopban (https://eshop.posta.hu/storefront/), 1900 Budapest, 06-1-767-8262, [email protected] továbbá személyesen a pos tahelyeken és a kézbesítőnél. • Megvásárolható a LAPKER árusítóhelyein. Lapunk korábbi számai megvásárol ha tók a szerkesztőségben is.

ÉLET ÉS TUDOMÁNY

Az Élet és Tudomány a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Tehetség Program, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelenik meg.

A hátlaponHeros-Rába R16 Aquadux-X 4000

A magyarországi tűzoltógépjármű gyártás 2016-ban a Rába Járműipari Holding Nyrt. és BM Heros Zrt. együttműködésének köszönhetően újraindult. A Rába által gyártott al-vázra épülő Heros felépítmény együt-tesen alkotja a Heros-Rába R16 Aquadux-X 4000 gépjárműfecsken-dőt, amely a legkorszerűbb tűzoltó technikát képviseli. A sorozatgyártást több évnyi tervezői munka előzte meg, mind a Rába mind a Heros ré-széről. A prototípus elkészülte után megkezdődhettek a tesztelés külön-böző fázisai. A folyamat során tesztel-ték a gépjármű menetstabilitását, te-repjáró képességeit, ezt követően pe-dig a tűzoltás technikai képességeket, és a felszerelést is. 2018-ban 108 Aquadux-X 4000-es állt szolgálatba.

2018-ban a Kossuth Kiadó gondo-zásában jelent meg a Tűzoltó szerko-csik Magyarországon című képes tech-nikatörténeti könyvsorozat harma-dik kötete, amely a rendszerváltástól napjainkig követte nyomon a hazai tűzoltóság történetét, Bérczi László tűzoltó dandártábornok szakértel-me, Borsos Mihály fotográfiái és Ber-ki Imre történész segítségével.

A szerzők jelenleg egy olyan kiadvá-nyon dolgoznak, amelynek fókuszá-ban a Heros-Rába R16 Aquadux-X 4000 áll. Művészi igényű fotók és tu-dományos precizitású leírások részlete-sen mutatják majd be a gépjárműfecs-kendő gyártási folyamatát, felszerelé-sét, és tűzoltási képességeit, a tervraj-zoktól az Aquadux-X 4000 rendszerbe állításáig. A könyvet várhatóan 2019-ben vehetik kézbe az olvasók.

Szöveg: Máté ZsófiaKép: Borsos Mihály

É l e t É s tu d o m á n y 2018/49 15 67

EgyégikőföldiviszontagságaiA mikei meteoritokat először Sztrókay és Földvári vizsgálta a kor legmoder-nebb eszközeivel. Erről a Földtani Köz-löny 1953. 7-9. számában szakcikkben számoltak be. A meteoritokat laza, morzsolódó, tufás jellegűnek írták le. Ritkásan elszórva 1-3 mm-es csomó-sodás – az úgynevezett kondrumok – utalt a kőmeteoritok egyik jellegzetes fajtájára, a kondritokra.

AkirálytudósaiA középkor a csillagászati ismereteit az ókortól örökölte. Arisztotelész filozófi-ája és Ptolemaiosz matematikai csilla-gászata voltak azok az alapok, melye-ken az asztronómia tudománya nyu-godott. A filozófia előírt számára bizo-nyos feltételeket: a világ középpontja a Föld, a bolygók és az állócsillagok a Föld körül körpályán keringenek, a körmozgás egyenletes, azaz egyenlő idők alatt egyenlő szögeket fednek le.

ÚjraszinkronizáltidegsejtekA szkizofrénia egy súlyos és megle-hetősen gyakori pszichiátriai zavar. Általában 20 éves kor környékén jelentkezik, a betegeken eleinte egy furcsa érzés lesz úrrá: valami megvál-tozott a világban, valami nem olyan, mint volt. Ezután többnyire kialakul a pszichózis, a beteg hallucinál, beszé-de és gondolatai zavarossá válnak.

Heros-Rába R16 Aquadux-X 4000