Kint is vagyok, bent is vagyok… Mi – az olvasási szokások fel- · 2017-03-05 · Stahl Judit is elment már: a bookline üde, zöld standja üresen állt. (Túl voltunk az ebédidôn.)

94 MAGYAR GRAFIKA 2008/3 Grafika a Grafikában

Kint is vagyok, bent is vagyok…B U D A P E S T I N E M Z E T K Ö Z I K Ö N Y V F E S Z T I V Á L 2 0 0 8

Maczó Péter

Olyan ez, mint egy népi játék: Kint a bárány,bent a Farkas…

Így nagybetûkkel, mert a neveszerint Farkas, azaz Pongrácz,és persze tipográfus és könyv-tervezô: rögtön találtunk témát.

De ez még tegnap volt. Alig6 perccel 18 óra után (így hi-vatalosabb), mert akkor utasí-tott ki, alig titkolt szerény mo-sollyal a kéköltönyös teremôr(nem bodyguard, az azért egykönyvfesztiválhoz talán sok isvolna).

Zárva! Mint a közértek. Azaza közértek ma már nem. Azokakár 10 óráig is nyitva tartanak.Vagy az elvárás nagyobb, vagya mindennapi betevô a fonto-sabb? A könyv nem az. Megamúgy is csak egy négy napraszánt könyvfesztiválról van szó,ahol a magyar lakosság csekélyrészben érdekelt…

Grafika a Grafikában MAGYAR GRAFIKA 2008/3 95

Mi – az olvasási szokások fel-mérése szerint – a kisebbik har-madba számítunk, de ez a ter-mék (értsd könyv) szempont-jából közömbös. A kiadó szem-pontjából kevésbé.

Persze megnézhettem volnaa meghívót és a programot, dea kíváncsiság gyorsabb volt.

Már csak azért is elmentem,mert a helyszínváltozás érde-kelt (a könyvek mellett persze)!A korábbiak zsúfoltsága jól mu-tatta, ennek a rendezvénynek – az alig egy hónappal késôbb-re datálható Ünnepi Könyvhétdacára – van keletje.

Szóval lemondtam a péntek-rôl: majd szombaton! Ráadásulaz is munkanap, és ez mégse akönyv ünnepe. Az a másik ren-dezvény lesz majd, kicsit többprotokollal és enyhe politikaistichhel, amint azt megszoktuk.Pro és kontra.


Manapság divatos, nosztal-gikus visszatekintéseinkben eza közéletet és a kultúrát áthatófurcsa nyomulás mintha mégselett volna olyan komoly. Pedigbenne éltünk, csak nem éreztükvolna ennyire? Talán a kommu-nikáció tökéletesedése hozta adolgok torzulását.

De most nem panaszkodha-tom. Itt a könyvé a fôszerep.

Szombaton délután sokanjártak itt, sorban álltak. Várta anépeket a Csodák Palotája. Apénztár közelében nem látni, kihova tart. Csak késôbb.

Elôre mentem, mint – újranosztalgiázom – a szovjet rend-szerben. És pillanatok alatt be-jutottam. Könnyen ment, azokmásért álltak sorba.

Pedig a könyv is egy csoda.Ha nem is mindegyik… A for-gatag elárulja, hol van valamiújdonság, vagy éppen egy író.


Esterházy Péter (ki más?) de-dikál éppen. A kis kerek asztalelôtt diszkrét sorocska. Körbe-rakott halomban ötösével az újkönyv, székre támasztott plakáta borítóval: nincs benne semmimûvészet.

Máshol a szerzô a kiadóvalfotóztatja magát (megvan ne-kem is!) és a boxokban bölcsé-szek állnak kis pénztárgépeikmellett. Jókedvûek.

Minden -20%, néhol 30. Amiazt jelenti, hogyha a kiadó adjael engedménnyel, akkor is mégövé lehet a könyvterjesztôknekjáró másik 20 százalék plusz-ban… Nem is olyan rossz egyilyen könyvfesztivál! (Vagy ta-lán az árrések nagyok? Gumi-csont, ezen megy a húzódsz-kodás évtizede immár.)

Persze ott volt Zentai Péter is.Épp a Szép Magyar Könyv cím-re váró (másik könyvünnep) dí-jazásra kiemelt köteteinek kö-


zönségszavazatot vonzó kiállí-tása elôtt kaptam le (nem vettészre). Ott én leginkább PéterVladimir kötetére szavaztamvolna… bár a közönségdíj ne-kem valahol a közízléssel roko-nítható, és az nem vonz.

Mindegy, láttam a magyarkiadói kínálat mellett a németszép könyveket is, ami a Stif-tung Buchkunst állhatatos tevé-kenységének eredménye.

Azaz, inkább a német könyv-tervezôké, és igazán izgalmasanyag. Meglepôen értik a mû-fajt. Nem csupán a díjazottakragondolok, amelyek közül töb-bet élvezettel átlapoztam, deláthattam más köteteket is amásodik sorban, és azok semhátrább valók.

Aztán alig egy óra leforgásaalatt találkoztam sokakkal: Kal-már Dórával, Maczó Dáviddal,Szántói Krisztiánnal, Kasza Juli-annával és Bede Tamásnéval,


Szöllôssy Gézával – mind tipo-gráfusok, könyvtervezôk vagyillusztrátorok.

Baráz Miklóssal, aki könyvki-adó és Ujlakyné Gazdag Judit-tal, aki a Líra és Lant vezérigaz-gató-helyettese.

Ingo Schulze a német stand-nál szignálta éppen Neue Le-ben címû vaskos kötetét, devolt ott egy kedves hölgy, akitFrankfurtból ismerek (a nevétsajnos nem tudom), az emeletvégében pedig a Supka Géza-teremben az Aranycsapat kapi-tánya címû örökzöld téma he-vert az asztalon alig tucatnyisportrajongó-olvasó elôtt.

Vámos Miklóssal már kint aszabadban, és Kiss Ilonával el-menôben találkoztam. Ferdén,de melegen sütött a nap.

Sokan voltak, akiket nem lát-tam: Brett Easton Ellis a dísz-vendég (este volt a tévében).


Szinetár Dóra és Szegedi Katimég délelôtt dedikáltak, sajnosegész nap ki gyôzi ezt? StahlJudit is elment már: a booklineüde, zöld standja üresen állt.(Túl voltunk az ebédidôn.)

Aztán nem találkoztam Kôfa-ragó Gyulával (pedig biztoskint járt), sem Haiman Ágival,Pálfi Györggyel – hasonló kör-ben ôk is erôsen kapcsolódnaka könyvhöz. Egy nappal elke-rültem Alviczy Katit, és biztosott volt Szarka Judit meg Ba-ranyai András is, és a megszál-lottak, akiknek a könyv munkaés eredmény egyszerre.

Többnyire azonban öröm. A mûvekrôl irodalmi mélta-

tást ne várjanak. Ki-ki hazavitteszerzeményét, olvassa el – leg-alább egyszer. A tervezô is tud-ja, a könyv nem csak látvány.Így vannak nekem is tartozá-saim, felhalmozott feladataim.


Szóval sütött kint a nap, és atavaszi alkonyatban néhány fel-pörgött feketerigó – megfeled-kezve magáról – elszántan fü-työrészett. Ôk itt lesznek a Mil-lenárison holnapután is.

Némely látogató a pázsitonhevert, mások a tavacska körülsündörögtek, de a szellemi táp-lálék után a juhtúrós puliszkavonzotta leginkább a gyarlóolvasót. A Csodák Palotája mégnyitva állt.

Kint is vagyok, bent is vagyok… Mi – az olvasási szokások fel- · 2017-03-05 · Stahl Judit is elment már: a bookline üde, zöld standja üresen állt. (Túl voltunk az ebédidôn.)

Documents