KIÁLLUNK MELLETTED, IZRAEL! fileÁra: 130 FORINT 65. évf. 17. szám 2010. szeptember 15. Tisri 7. 5771. A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Kedves kollégám

Ára: 130 FORINT 65. évf. 17. szám 2010. szeptember 15. Tisri 7. 5771.

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA

Kedves kollégám és barátom,Kardos Péter fôszerkesztô úr aztkérte tôlem, írjak arról, mit várokaz új esztendôtôl.

A megtisztelô kérést és kérdéstmegkísérlem két részre bontani, súgy megválaszolni: személyi és kö-zösségi tekintetben.

Személyi tekintetben mit kérhetegy idôs ember? Még egy kis to-vábbi erôt és a Mindenható ôrizô-gondviselô áldását szeretteire.

Közösségi értelemben egy kicsitmár komplikáltabb a kérdés, merta fentebb említett óhajok mellettmint öreg rabbi szeretnék kedveskollégáim, tanítványaim szentmunkásságához sok sikert és sokeredményt kérni.

Ennek kapcsán hadd szóljunkpár szót a jom kippur beköszöntôestéjérôl, amely a legelsônek el-hangzó könyörgésrôl kapta a ne-vét: Kol nidré.

Mit jelent ez a két szó, s mi a Kolnidré könyörgés jelentése? Hiszen

Ez volt a jelszava a Zsidó Világ-kongresszus Kormányzótanácsa2010. augusztus 31-én és szeptember1-jén tartott évi rendes ülésének Je-ruzsálemben, amelyen a magyaror-szági zsidóságot Zoltai Gusztáv, aMazsihisz és a BZSH ügyvezetô

2010 szeptemberében izgalmas, újszínfolttal gyarapodott Budapestkulturális kínálata: megnyitotta ka-puit az Izraeli Kulturális Intézet.

Hangversenyek, kiállítások, nyelv-tanfolyamok, filmvetítések, mûsorosestek, klubrendezvények, találkozókvárják a Paulay Ede utcai ház küszö-bét átlépô magyarokat és izraelieket.Közülük sokan talán csak itt ismerikfel, milyen sokrétûen gazdag, ôsi ésmodern, európai és közel-keleti, ha-gyományos és fiatalos Izrael mûvé-szete, egész kultúrája, nem is beszél-ve a számos területen világszínvona-lú tudományáról. A kínálat túlmutata zsidó kultúrán: vallási hátterét te-kintve muszlim és keresztény, etni-kailag arab és több más kis létszámúnépcsoport kultúrájából áll össze Iz-rael mozaik-kultúrája, és enneklehetô legteljesebb bemutatására tö-rekszik majd a budapesti intézet.

Az intézet létrehozói a nyitott ésbefogadó Magyarországon szeretnékláttatni a nyitott és befogadó Izraelt,izgalmas kultúrájával, az ôsi földönszületô modern életre rácsodálkozó,kísérletezô mûvészeivel és hétköz-napi embereivel.

„Személyi tekintetben mit kérhet egy idôs ember? Még egy kis további erôtés a Mindenható ôrizô-gondviselô áldását szeretteire.”

Kellemes ünnepeket kívánunk olvasóinknak!

SCHWEITZER JÓZSEF

Jom kippurigondolatok

már magában álló, szívet átjáródallama is megrendít bennünket, sa zenei világ sokaktól feldolgozott,nagyra becsült darabja.

Valójában ez a kérelem felmen-tésért esedezik a meggondolatla-nul, figyelmetlenségbôl tett s megnem tartott apró ígéretek, fogadal-mak alól.

Sokan támadták ezért a zsidósá-got, mondván, hogy az engesztelônap estéjén feloldozást kérnek eti-kai tartozásaik, netán anyagi tar-tozásaik alól.

Errôl természetesen szó sincs,hanem olyan apró dolgokra kellgondolni, melyek bár etikailag sú-lyosan nem érintenek bennünket,mégis fel szeretnénk ôket oldani,hogy figyelmetlenségünk, gondat-lanságunk miatt bennünket ne ter-heljenek az ítélet napján. Ilyen ap-róságokat mindenki elkövet, s ép-pen a mi szent vallásunk etikai szi-gorúságára figyelmeztet, hogy azapró és lényegében jelentéktelenígéretek – majd felhívlak telefo-non, s nem tettük –, kötelezettsé-gek – majd megírom ezt a levelet, snem írtam meg –, még ezek se ter-heljenek bennünket az engesztelésnapján.

Ilyen meggondolásokból vezetibe ez a könyörgés az engesztelônap istentiszteletét, amelynek lé-nyeges eleme a lelkiismeret-vizsgá-lat és a bátor szembenézés önma-gunk gyarlóságaival. A zsidó ha-gyomány tanítása szerint ez az ét-len-szomjan töltött nap az év nap-jai közül az egyetlen, amelyet aMindenhatóval való lelkiismeretipárbeszédnek szentelünk.

Egy másik, s nem csupán a jomkippuri istentiszteletbe illeszkedôszertartás, amelynek ezen a naponkiváltságosan nagy jelentôségevan, a mázkir: emlékezés szerette-inkre.

Akiben a zsidó közösséghez valótartozás és a családjára történôemlékezés csak a legkisebb mér-tékben is él, ezt a két alkalmat, aKol nidré estéjét és a jom kippurnapját, benne az engesztelés órá-ját, mindenképpen megszenteli je-

KIÁLLUNK MELLETTED,IZRAEL!

igazgatója és Feldmájer PéterMazsihisz-elnök képviselte.

A küldöttek hivatalos deklarációtfogadtak el a következô szöveggel:

NYILATKOZAT

Mi, a Zsidó VilágkongresszusKormányzótanácsának küldöttei, a2010-es évi találkozónk alkalmával– vallási és hagyománybeli együvé

(Andres Lackó felvétele)

tartozásunk jegyében és szolidari-tási kötelezettségeinknek eleget té-ve, hátunk mögött fájdalmas múl-tunkkal és az újraéledô antiszemi-tizmus körülményei közepette, va-lamint Izrael Állam egyre növekvôigaztalan démonizálásának tudatá-

ban – elhatározzuk, hogy a zsidó-ság érdekeinek, valamint Izraelbiztonságának, jogainak, jóléténekvédelme érdekében az alábbi doku-mentummal és ünnepélyes nyilat-kozattal fejezzük ki álláspontunkataz 5770. év elul hónap 21. napján,azaz 2010. augusztus 21-én Jeru-zsálemben, a zsidó nép ôsi és örökfôvárosában:

Rendíthetetlenül és kitartóantámogatjuk Izraelt, a zsidó népnemzetállamát. Mély meggyô-zôdéssel valljuk, hogy Izrael fon-tos záloga a világ erkölcsi tartásá-nak, a monoteizmus kiindulópont-ja és bázisa, amely az emberi civi-lizáció és különösen az európaikultúra jelentôs forrása volt. Izra-el ma is lelke és élô lelkiismerete aFöld népeinek.

Határozott és feltétel nélküli azelkötelezettségünk arra nézve,hogy Izrael elidegeníthetetlen jogamegvédenie önmagát mindenfajtafenyegetéssel és erôszakkal szem-ben.

Ôszinte és eleven a kapcsolatunkJeruzsálemmel, Izrael 3000 éves,örök fôvárosával, a zsidó identitásalapkövével. Szívbôl jövô a vágya-kozásunk, hogy Izrael és a világtág közössége békében és az igaz-ságos megítélés jegyében éljen.

Maradandó a tiszteletünk ajudaizmus és bölcs tanítóinakszent hagyományai iránt, amelyekalapjait adták a világ törvényeinekés a társadalmak erkölcsi elveinek.

Határozott az elkötelezettségünkazon elv iránt, hogy minden, a zsi-dóságot ért igazságtalanság az em-beriség elleni tett is egyúttal. Ésaddig nem nyugodhatunk, amíg azsidó nép és nemzetállamának jo-gai, valamint az ôket megilletôtisztelet érvényre nem jut.

A békéért imádkozunk, és kér-jük az Örökkévaló áldását, hogyvezéreljen minket munkánkban.

Mi, alulírottak, hozzájárulunkjelen nyilatkozatunk közzététe-léhez, és megfogadjuk, hogy annakszellemében járunk el, legjobb ké-pességeink szerint.

* * *A deklarációt aláírták a magyar

küldöttek is, képünkön a Mazsihiszelnöke látható az aláírás pillanatá-ban.

ITT AZ IKI

Megnyílt a térség elsôIzraeli Kulturális Intézete

Maga az alapítás is együttmûködéseredménye: az alapítók részben civi-

(folytatás a 2. oldalon)

(folytatás a 2. oldalon)

ÚJ ÉLET2 1998. MÁJUS 1.ÚJ ÉLET2 2010. SZEPTEMBER 15.

Körzeti kitekintô

Bôvült a Magyar Zsidó Levéltár raktára

Augusztusban elkészült a MagyarZsidó Levéltár raktárának új, biztonsá-gos polcrendszere.

A levéltár a 90-es évek közepén kap-ta meg raktározási célra a Dohány utcaizsinagóga második emeleti karzata fe-letti egyik helyiséget, ahol nem a leg-jobb körülmények között tárolták a pes-ti zsidóság múltjának dokumentumait.Az idén a londoni The RothschildFoundation Europe támogatásával kor-szerû, biztonságos polcrendszer épülhe-tett ki. Az anyag rendezése még hosszúidôt vesz igénybe, jóllehet az elmúlt év-ben közel százötven méternyi (!) iratotsikerült feldolgozni, melyek kereshetônyilvántartása elérhetô a levéltár hon-lapjáról. A raktár a nagyközönség és akutatók számára is zárt terület. Jó hír vi-szont, hogy jövô tavaszra a Közép-ma-gyarországi Regionális Operatív Prog-ram támogatásával megvalósul „AGoldmark Terem és a kapcsolódó helyi-ségek turisztikai fejlesztése” címû pro-jekt, melynek keretében Európábanegyedülállóként a Wesselényi utcaiépület földszintjén látogatható lesz a le-véltár látványraktára. A Magyar ZsidóLevéltárral és a családfakutatással kap-csolatos információk online is elérhetôkaz intézmény új honlapjáról, melynekcíme: www.milev.hu

Képgaléria: http://www.milev.hu/flashgallery-16.html

Befejezôdött „A zsidónegyed kapuja”projekt

Lezárult a Mazsihisz és a BZSH „Azsidónegyed kapuja” címû projektje,amely az Új Magyarország Nemzeti Fej-lesztési Terv Közép-magyarországi Re-gionális Operatív Programjából közel 40millió forint támogatásban részesült. Asikeres megvalósításhoz a hitközség 18millió forint önrészt biztosított. A fej-lesztési program keretében létrejött öt újszolgáltatás ma már mindenki számáraelérhetô. Új panorámalift épült a ZsidóMúzeum (www.zsidomuzeum.hu) számá-ra, megkönnyítve ezzel az intézménymegközelíthetôségét. A mozgássérülteklépcsôlift segítségével juthatnak el a Do-hány utcai zsinagógához és az Emánuel-emlékfához. Az egész komplexumbanegységes, magyar és angol nyelvû infor-mációs- és irányítótáblákat helyeztünkki. Az infokommunikációs akadálymen-tesítést Braille-feliratok és tapintható tér-kép segítik. Új mellékhelyiség-komple-xum épült a Wesselényi utca 7. aljában.A zsinagóga árkádsorában ingyenesennyújt információt a Jewinform iroda(www.jewinform.hu). Munkatársaink ittszámos zsidó és nem zsidó programróladnak tájékoztatást.

A Magyar Zsidó Múzeum állandó ki-állítása audio guide-rendszerrel bôvült.39 kiemelt tárgyról szól a hanganyag,melynek segítségével a látogatók egyénitempójuknak és érdeklôdésüknek meg-felelôen haladhatnak. A választható út-vonalak bejárásával megismerhetik amagyar zsidóság történetét, ünnepeinket,a zsidó életút eseményeit, hallhatnak anôk helyzetérôl, és sok új információvalgazdagodhatnak. Az audio guide jelenlegmagyar, angol és spanyol nyelven érhetôel. Hamarosan elkészül a héber változat,és a Nemzetközi Visegrádi Alap támoga-tásának köszönhetôen szlovák, cseh éslengyel nyelven is hallható lesz a szöveg.

Minden érdeklôdôt szeretettel vá-runk!

PT

Hûség a hagyományhoz,hûség a jövô nemzedékhez

Tanévnyitó a Scheiber Sándor-iskolábanSófárhang köszöntötte a BZSH Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Is-

kola aulájában az új tanévet. Az eseményen jelen volt Streit Sándor, a BZSHelnöke, Pintér Ágnes és Sommer László a Mazsihisz részérôl, valamint VerôTamás, az iskola rabbija.

Nagy az izgalom a Scheiber-iskolában a színpadon: a diákok mikrofonpróbát tar-tanak. A 12. osztályos Pammer-Z. Lili is ott szorongatja mappáját a fellépôk között– ô mondja a tanévnyitó beszédet.

– Kicsit félek, hátha nem fog tetszeni – aggódik.Hát igen, az ember többnyire lámpalázas, ha meg akar felelni egy komoly feladat-

nak. Márpedig Lili így van vele.– Szeretem ezt a közösséget, ôszinték az emberek. Hogy mit várok a jövôtôl?

Amerikában szeretnék dolgozni. New Yorkban. Elôször talán pincérnô leszek, de re-mélem, idôvel bejutok egy ottani egyetemre. Most utolsó elôtti osztályos leszek. Énvagyok a suliújság fôszerkesztôje, az elsô számot nyáron már meg is csináltuk.

Pár lépéssel odébb szôke kislány álldogál: Varga Kisanna elsô osztályos. Hárombátyjával közösen adnak elô egy verset.

– A matek és a rajz a kedvencem, ezek olyan kreatív dolgok – jelenti ki az apró-ság öntudatosan, jól megnyomva a „kreatív” szót.

A társalgás láttán a kislány édesapja jön oda a színpadhoz. Kiderül, Varga Arnoldmaga nem zsidó, a felesége az, de mind a négy gyermeküket egyetértésben írattákbe a Scheiberbe.

– A zsidó hagyomány az európai kultúra alapja – fejtegeti a férfi. – A keresztény-ség is arra épül. A klasszikus zsidó nevelés középpontjában a tanítás áll, sok erköl-csi értéket adva át a gyerekeknek. Benjámin fiam ötödikes, Efrájim negyedikes, Jo-akim másodikos. Fontos, hogy megtanuljanak héberül, és ismerjék a Bibliát. Hiszenmaga a Tízparancsolat is az Isten és ember iránt való kötelességre tanít. A tanárokgyerekcentrikusak, ami nagyon jó, mert a jövô a fiatalokra épül.

Streit Sándor, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke szintén büszke az intézmény-re.

– Fontos, hogy a magyarországi zsidóságnak van egy 12 évfolyamos iskolája –mondja. – A hitközség Benjámin Óvodájából automatikusan jöhetnek ide a gyere-kek. A BZSH a legnagyobb hitközség, kötelessége gondoskodni a jövônemzedékrôl.

A tanévnyitó mûsor rövid, de színes. Egy vers, egy ének, majd a diákbeszéd kö-vetkezik. Pammer-Z. Lilinek nem volt oka aggodalomra: szavai komolyak, kedve-sek és személyesek, itt-ott vérbeli diákhumorral fûszerezve. A négy Varga testvérközös szavalata után az igazgató, Réz Gáborné nyitja meg a tanévet. Üdvözli a meg-jelent notabilitásokat, majd elmondja, a Scheiber tanulói 98 százalékban sikeresvizsgát tettek. Az elektronikus napló elônyeirôl is beszél, amelyet az idei tanévbenvezetnek be. A nyári sporteredmények sem maradnak ki: a vízilabdás ifjúsági EB-sharmadik helyezett és az Egyesült Államokban elért úszósiker.

A fogadás jelképeként a nagyok feltûzik a kék szalagot az elsôsökre. FenyvesiDóri vérprofi elôadóként ismét elénekel egy amerikai nótát, majd tapsvihartól kísér-ve Verô Tamás rabbi lép elôre. Kezében sófárt tart.

– Tudjátok, hogy ros hásánákor beíratunk a könyvek egyikébe – szól a diákokhoz.– Jom kippurkor ez a könyv lepecsételtetik. Elul hónapban minden reggel megszó-lal a sófár. Most is így lesz.

És a rabbi megfújja a sófárt – az ôsi hangszer ünnepélyesen köszönti az új tanévet.Ravi

SzegedRadnóti Miklóst és kedvesét,

Gyarmati Fannit ábrázoló egész ala-kos szobrot állítottak fel a tragikussorsú költô születésének 101., halá-lának 66. évfordulóján a nevét viselôgimnázium elôtt. Az alkotó Gyur-csek Ferenc Martfûn élô Munkácsy-díjas szobrászmûvész. Ez a térplasz-tika abban egyedülálló, hogyelsôként jeleníti meg a költô szerel-mét, késôbbi feleségét. Fanni 1926-ban ismerte meg Radnótit, 1935-benment hozzá feleségül. A 66 évvelezelôtt megözvegyült, 99 éves asz-szony rendkívül zárkózottan él, aRadnóti Gimnáziummal azonbantartja a kapcsolatot, és az ünnepségreis üdvözletét küldte. Az alkotástBotka László polgármester avatta fel,koszorút a város képviselôje melletta gimnázium igazgatója és baráti kö-rének elnöke, valamint a hitközségelnöke helyezett el a mû talapzatán.A Radnóti-szobrot Gyurcsek Ferenc„szerethetôre” tervezte, amelykésôbb sokak találkahelye lehet. Azalkotás leleplezése a tavaly kez-dôdött centenáriumi év lezárását je-lenti, melynek programjaihoz a sze-gedi zsidó közösség is több mûsorralkapcsolódott.

LA

DebrecenA VII. Cantemus Nemzetközi Kó-

rusfesztiválra érkezett Nyíregyhá-zára az izraeli Ranana városából aRenana Vegyeskar.

A 40 fôs kórus 1985-ben alakult.Repertoárjuk gazdag és sokrétû: iz-raeli nemzeti énekek, klasszikus ésmodern mûvek, tradicionális zsidónépdalok és egyházi mûvek alkotják.Számos külföldi fellépésük volt –Hollandia, Németország, Franciaor-szág –, és részt vettek a Veronai Kó-rusfesztiválon is.

Az énekesek több mint 20 éveMenashe Lev-Ran karvezetô irányí-tásával dolgoznak, aki számos izrae-

(folytatás az 1. oldalról)lek, magánszemélyek, részben pedig a nagyvilágban élô zsidóság és Izraelkapcsolatait ápoló Szochnut szervezet, amelynek elnöke, Natan Saranszkijrészt vett a megnyitón. Nem állami, kormányzati képviseletrôl van tehát szó,a budapesti Izraeli Kulturális Intézet unikum ebbôl a szempontból is. Az ala-pítók nem más országokban már kialakított mintát követtek, hanem úgy érez-ték, hogy a saját kulturális gyökerei szempontjából kiemelkedô jelentôségûBudapesten egyszerûen helye van az izraeli kultúra bemutatásának. Oly sokegykori budapesti és azok leszármazottai nyomták-nyomják rá bélyegüket amai Izraelre, hogy indokolt felmutatni a mai budapestieknek: ez lett egykoripolgártársaik szorgalmának, tehetségének eredménye, ezzé ötvözôdött a Kö-zel-Kelet kohójában a Magyarországról magukkal vitt szellem.

(folytatás az 1. oldalról)lenlétével, imádságával, könnyei-vel, hálás emlékezéssel.

Különös fontossága van ennek ami korszakunkban, amikor az em-lékezésnek a kis családon túl szí-vünkbe kell foglalnia a magyar Iz-rael 600 ezer halottjának, mártír-jának tragikumát.

Olvasmányaim során megren-dítô önvallomást találok az egyko-ri amerikai külügyminiszter, Ma-deleine Albright: Egy bevándorlókülügyminiszter emlékiratai címû,rendkívül érdekes önéletrajzában.

Megtudjuk belôle, hogy cseh zsi-dó asszimiláns polgári család tag-ja. Atyja diplomata. A szülôk,mint a szerzô írja, elôször csehekvoltak, azután demokraták, s csak

nagyon csekély mértékben zsidók.Magukat felekezeten kívülinekmondották, leányukat, a szóbanforgó mû szerzôjét, keresztény hit-ben nevelték, s ô a családra mintszélsôségesen neológ famíliára em-lékezik, akik – mint írja – megtar-tották a peszachot, a ros hásánátés a jom kippurt.

Ôt magát, bevallja, felette meg-döbbentette, amikor értesült arról,hogy zsidó származású, s négynagyszülôje közül három a kon-centrációs táborok áldozata lett.Mégis, miután származásának té-nye elôbb megrendítette, utóbb ígyír mûve 345. oldalán: „...lesújtó tud-ni, hogy három nagyszülôm kon-centrációs táborban halt meg, éshogy szüleim ezzel a gyásszal éltek.

Most már büszke vagyok, hogyteljes mértékben ismerem a szár-mazásomat.

Korábban ez csak egy történetvolt számomra, de most messzegazdagabbnak érzem magam,hogy tudom, része vagyok egyhôsies népnek, amely túlélve az ül-dözések évszázadait, virágzójövôre tekint.”

E hitvallás az észak-amerikaiEgyesült Államok külügyminisz-terének szívében született, tollánkelt életre.

Valamennyien, akik csakúgy,mint ô, megrendült kegyelettel te-kintünk elôdeink drámai tragédiá-jára, vallhatjuk s vállalhatjuk hit-vallását.

Megnyílt a térség elsôIzraeli Kulturális Intézete

Jom kippuri gondolatok

Az intézet nemcsak nyílt és befogadó, hanem apolitikus is. Méricskélés nél-kül befogad közösségeket, klubokat, egyesületeket, ha azok tevékenységeösszhangban áll az intézet küldetésével. Itt lesznek egyébként a Szochnut re-gionális irodái is.

Az Izraeli Kulturális Intézet úgy tölti be küldetését a legjobban, ha tevé-kenysége nagyobb részben a magyar partnerekkel közösen valósul meg, hahidat tud építeni izraeli és magyar filmesek, írók, elôadó-, zene- ésképzômûvészek között, ha fórumává válik izraeli és magyar emberek kultu-rális egymásra találásának.

* * *

A csendes és nyugodt, több fôútvonal találkozásánál jól megközelíthetôPaulay Ede utcában az Izraeli Kulturális Intézet vezetô tisztségviselôi a láto-gatók számára is hivatalos „birtokbavétel” elôtt az írott és elektronikus médiaszámára adtak tájékoztatást.

A kis tanácsteremben Arie Yom-Tov üzletember, az IKI kuratóriumánaktárselnöke, Eran El-Bar, az alapítvány kezdeményezôje, a Szochnut oktatásiigazgatója, Natan Saranszkij, az izraeli Szochnut igazgatótanácsának elnöke,Balázs Gábor filozófiatörténész, a létesítmény igazgatója és Radó Ákos aBank Hapoalim képviseletében mint kuratóriumi társelnök volt jelen.

György Gábor moderátorként vezette a tájékoztatót, majd adott lehetôségetkérdésekre, vélemények elmondására.

Balázs Gábor igényes áttekintéssel mutatta be az intézet létrejöttének fon-tosságát, céljaikat, terveiket.

Ezután Natan Saranszkij beszélt saját identitásának megélésérôl, egyebekmellett arról, hogy szovjet állampolgárként a volt Szovjetunióban hogyankényszerítették rá a „dupla gondolkodást”, hogyan fosztották megegyéniségétôl. Sok évig a létért, a túlélésért küzdött, majd 1967-tôl részt vettaz úgynevezett földalatti mozgalomban, felekezeti hovatartozást nem kérdez-ve küzdött az emberi jogokért, majd a késôbbiek során már csak a zsidó em-berek helyzetéért, jobbulásáért dolgozott, és dolgozik ma is.

A kérdések és válaszok elhangzását követôen lehetôség volt bejárni az in-tézet helyiségeit. Meggyôzôdhettem arról, hogy 100%-os a „készültség” avendégek, az események fogadására, szellemiségében nyitott, megjelenésé-ben vonzó és kényelmes helye lesz immár az Izrael széles spektrumú kultú-ráját bemutatandó különféle eseményeknek.

gáljuli

li és külföldi fesztivál zenei igazga-tója volt már, s Izrael legjobb zene-karait és kórusait vezényelte.

A DZSH meghívására a Kápolnásiutcai zsinagógában nagy sikerûhangversenyt adtak, felvonultatvazeneirodalmunk legszebb gyöngy-szemeit. A közel 300 fôs lelkes kö-zönség szûnni nem akaró tapssal ju-talmazta elôadásukat. Külön él-ményszámba ment Kodály Zoltánközismert dalának felcsendülése,melynek megtanulása magyarulnyelvtörô gyakorlat volt a kórus tag-jainak.

A felejthetetlen rendezvénytkövetôen a hitközség állófogadásonlátta vendégül a mûvészeket, vala-mint a város prominens közéleti sze-mélyiségeit.

Az egyhetes rangos fesztivál idejealatt a DZSH kóser konyhája biztosí-totta az ellátást.

SzlichotRákoskeresztúron

A Rákoskeresztúri sírkertben meg-tartott szertartáson a világi vezetéstFeldmájer Péter és Streit Sándor, aMazsihisz, illetve a BZSH elnöke ésZoltai Gusztáv üv. igazgatóképviselte, az izraeli nagykövetségezúttal konzuli szinten volt jelen.Sorfalat idén is a Scheiber-iskolanövendékei álltak, így ôk és a közön-ség hallgathatták meg a GoldmarkKórus és Tóth Emil fôkántorgyászénekét. Egri Oszkár jogi osztá-lyvezetô köszöntôje után KardosPéter fôrabbi mondott beszédet,melyet közös kádis követett. Azismeretlen munkaszolgálatos emlék-mûvénél ért véget a zsinagógai esz-tendôt búcsúztató gyászistentisztelet.

GIORA SHARON FÔKÁNTOR

Öröm és bánat tanúja

ÚJ ÉLET 32010. SZEPTEMBER 15.

LAKÁS, ÉPÜLET FELÚJÍTÁSA• Alpinista módon homlokzatjavítás,

tetôfedés

• Festés, mázolás, tapétázás, csempézés

• Mûszaki vezetés, árajánlat-készítés hi-

telfelvételhez is

FRANK (alapítva: 1892/1972)Tel./fax: (1) 331-5743

E-mail: [email protected]

Munkadíjból 5% kedvezmény!

CSOMÓS RÓBERT

CsengôfrászIjedt szemek, közömbös szemek, szemtelen szemek, szem-

üveges szemek, üveges szemek, sôt üvegszemek és üresszemgödrök. Legjobb esetben is semmibe nézô tekintetek,részvétlen arcok, félelemtôl eltorzult pofák, arctalan fejek!

Az iskolában ezek a szemek és arcok fogadnak, még asokéves padszomszédom is áthidalhatatlan távolságban,megjárhatatlan utakkal elválasztva ül mellettem, csak ak-kor rezzen meg bennünk valami, ha írás közben akaratla-nul egymáshoz ér a könyökünk.

A tanárok engem sohasem kérdeznek. Átsikló, keresztül-nézô a tekintetük, mintha finom muranói üvegbôl lennékfújva. Jelenlétemet egyelôre tudomásul veszik, benne va-gyok az osztály létszámában, de azért azt is tudják, hogyvalójában mégsem ülök a helyemen. Ilyenkor a feleltetésekés a leckefeladás másoknak feszült perceiben szeretek el-gondolkodni a történteken... és ez, úgy látszik, az arcomravan írva.

Hozzánk a szokástól eltérôen nem a hajnali, hanem adélutáni órákban jöttek, és nem is dörömböltek az ajtón,hanem csak csengettek... végtelen hosszan csengettek...

A magas bôrkabátos, aki csak „matyarul” tudott, gúnyosmosollyal az ajtófélfának dôlve még akkor is a csengôgombját nyomta, mikor a nyitott ajtóban már felsorakozottelôtte az egész halálra rémült család: apu, anyu, öcsikemeg én. Akkor hirtelen levette a kezét a csengô gombjáról,és ugyanezzel a lendülettel visszakézbôl pofon ütötte aput.Igen, az apukámat, akit én a legnagyobbnak, legerôsebb-nek hittem a világon, és apu nem ütötte vissza, apu nem tettsemmit, még csak az orrából megindult vérpatakot letöröl-ni sem mozdult. Nem tudott mozdulni anyu sem, én sem,szólni, moccanni sem mertünk, csak öcsi nyögött fel félhan-gosan, és ott álltunk volna lenyûgözve az idôk végtelenéig,ha ôk nem tuszkolnak be bennünket a szobába.

Felforgattak mindent, az egész házat. Tönkretették a kis-vasutat, öcsi mackójának kitépték kezét-lábát, a vitrinbôlviszont vigyázattal emelték ki és tették zsebre a mûtárgya-kat. Aput magukkal vitték...

A hosszú körfolyosó végén a bôrkabátos megint ütött.Apu lehajolt a levert kalapjáért, és akkor bele is rúgott.Apu felbukott, tápászkodás közben visszanézett ránk... így,ezzel a nézéssel, hajlottan... így maradt meg az emlékeze-temben... most már eltörölhetetlenül csak ezzel, pedig mamár tudom róla azt is, hogy elektrodinamikával foglalko-zott, Kandó Kálmán munkatársa volt, és érdemei voltak amagyarországi vasutak villamosítása terén. Azt is tudom,hogy több fúvós és pengetôs hangszeren játszott, tagja voltegy sikeres amatôr kamarazenekarnak, szeretett a konyhá-ban tenni-venni, szerette az állatokat, és anyu szerint nemvetette meg a nôket sem. Bennem mégis hajlottan, azzal anézéssel él, azzal a felejthetetlenül szomorú nézéssel...

Az óraközi tízpercben hozzám lépett a kislány, elsô sze-relmem. Szôke copfjai, fehér, rizskása fogai voltak, kezem-be nyomta a tízóraiját, hogy felezzünk, ahogyan szoktunk.Mikor meglátta a kabátomon a sárga csillagot, elfutott...ott hagyott engem és a fele részét. Már régen becsengettekaz órára, amikor én még mindég kinn álltam az udvaron,faltam, tömtem magamba a vastagon kent vajas-mézes ke-nyeret, pedig nem is voltam már igazán éhes. Késôbb az il-

A rabbi és a kántor végigkíséri avallásos környezetben elô zsidót azegész életén. Már közvetlen a szüle-tése után jelen van valamelyik, ha fiúszületik, a körülmetéléskor, ha lány,a névadás okán. Valamikor régensok kántor volt egy személyben met-szô, tanító és mohél (a körülmetélésszertartását végzô, különleges felké-szültséggel rendelkezô egyházifunkcionárius). Késôbb, sôt még mais, fôleg ortodox körökben, számosrabbi is mûködik az említett területe-ken.

A kántor, mint tanító, gyakran azelsô héber betûktôl a bár micva ava-tásig, vagyis a vallási értelembenvett felnôtté válásig, sôt tovább isoktatja a zsidó fiatalokat. Az esküvôiszertartásnál a bevett szokások sze-rint ismét jelen van. A fiatal párt ahupa (esküvôi sátor) alatt aBORUCH HÁBO (Áldott az érkezô)kezdetû zsoltárrészlettel fogadja,majd a hagyományos hét áldásban(SEVA BÖRÁCHOT) a szeretet, aszerelem, a boldogság hangjait szó-laltatja meg, az új házasokat köszön-tendô.

A mai amerikai gyakorlatban a be-teglátogatásban, az egyén és a családmindennapi problémáiban való se-gítségnyújtás területén a rabbi mel-lett a kántor is részt vállal. Azelôimádkozási ismeretekkel szinteegyenlô fontosságú az ilyen irányúfelkészültség. Nagy lélekszámú hit-községek esetében elengedhetetlen,hogy a rabbi ezen a téren is segítség-re számíthasson a kántora részérôl,és ezzel a kántor maga is szerves ré-szévé váljék a közösség, a hívek éle-tének. Sok kántor ezt szívesen mel-lôzi, én viszont úgy érzem, hogyezek a feladatok teszik teljessé amunkámat, az életemet.

A beteglátogatás (bikur cholim)micváját ma is gyakorolom, de közelhúsz éven át végeztem rendszereskórházi lelkészi teendôket, és ez amunka nem kizárólag a zsidó bete-gek látogatására szorítkozott. Szá-mos egészségügyi intézményben áll-tam és állok a lelki segítségnyújtásraszorulók rendelkezésére. Az elfekvôkórházak szomorú, gyakran lélekölôkörnyezetében is igyekszem a meg-nyugvás valamelyest vigasztaló ér-zését felkelteni és ébren tartani a be-teg és a hozzátartozók lelkében.

A mentôszolgálat lelkészekéntszámtalan váratlan tragikus esetnélvoltam jelen. Közúti balesetben sú-lyosan, esetleg életveszélyesen meg-

Zsúfolásig megtelt a Berzeviczyutcai zsinagóga azon a hangverse-nyen, amelyet hagyományosan azÚjpesti Városnapok koncertjekéntrendeztek meg. A mûsort a zsidózene és az operairodalom gyöngy-szemeibôl Székelyhídi Hajnal ope-raénekes, az ORZSE tanára állí-totta össze. Közremûködött aMÁV Szimfonikus Zenekar Ober-frank Péter vezényletével; az ima-énekeket Solti Árpád, ZarándyÁkos és Wettl Mátyás hangszerel-te. Az eseményen más vezetôkkelegyütt jelen volt Streit Sándor, aBZSH elnöke és Derce Tamás, Új-pest polgármestere.

A karon ülô kisgyermektôl a bot-ján imbolygó idôs asszonyig számta-lan ember tölti meg a zsinagógát.Valóban a gyülekezés háza ezen avasárnapon az újpesti templom, mintamikor a körzet hívei jönnek a szom-bati istentiszteletre. Igaz, most egyhangverseny várja az érdeklôdôket.De, ahogy bevezetô beszédébenSzerdócz J. Ervin rabbihelyettes, azest házigazdája köszönti a tömeget, azene sem lehet egyéb, mint Istenkedvére való munkálkodás.

A hangulatot Korcsolán Orsolyahegedûmûvész teremti megMassenet Thais Méditationjával. Azelôadás méltó a legendához, amit amûsort vezetô Szerdócz J. Ervin be-szél el. Szülôvárosához közel, aMáramarossziget melletti Krács fa-

sérült emberek, vízbe fulladt gyere-kek, elhagyott lakásokban halva ta-lált idôs és fiatal egyének tragédiái-nál nyújtottam segítséget a hozzátar-tozóknak. A kaliforniai PalmSpringsben, elôzô szolgálati helye-men, Amerika számos részébôl ösz-szesereglett cserkészlányokkal telikirándulóbuszt ért tragikus baleset.Heten vesztették életüket a lányok ésa kísérôk közül, a többiek súlyosanmegsebesültek. Mint lelkészt a hely-színre hívtak, és attól kezdve végigaz áldozatok és a hírre mindenfelôlodaérkezô családtagok mellett áll-tam, amíg az utolsó is elhagyta a kór-házat. Közülük kettôvel azóta is tar-tom a kapcsolatot. Már mindkettenférjezett, gyermekes asszonyok. Azeset után az amerikai Girl Scout(cserkészlányok) egyesülete tiszte-letbeli tagnak választott.

Lelkészi tanácsadóként dolgoztaméveken át egy kábítószer- és alkohol-elvonó központban, a kaliforniaiBetty Ford Centerben. Tragikus em-beréletek történeteit hallottam, éspróbáltam megérteni, hogy miértfordult az illetô a kábítószer és az ital„jótékony” védelméhez, miért voltszüksége arra, hogy önmaga elôlmegszökjön, a valódi életétôl,énjétôl elhatárolódjék. Férfiak ésnôk, idôsek és fiatalok, gyakran amûvészvilág, a társadalmi és a köz-élet kiemelkedô, ismert személyisé-gei életének súlyos problémáival is-

merkedtem meg, igyekeztem elegettenni a rám kiosztott feladatnak:meghallgatni, majd az illetôvel meg-beszélni a problémákat, az okokat ésokozatokat, majd megvilágítani egyjobb irányba vezetô utat a megoldás-hoz. Mindezt pedig a legszigorúbbtitoktartásra letett eskü mellett. An-nak, aki velem megosztotta testi-lel-ki gondjait, tudnia kell, hogy szavainálam el vannak temetve. Soha senkinem tudhatja meg az illetô személy-azonosságát, történetének részleteit,összetevôit.

A rákos betegek és családtagjaikszámára szervezett támogató egyesü-let is egyike lelkészi munkám szín-helyeinek. Meg kellett tanulni, majderre az érintetteket rávezetni, hogyaz egyedüli reményt adó hozzáállásaz, amikor azt sugalljuk: élni kell arákkal, nem belehalni.

Ez persze nem minden beteg eseté-ben reális, de mindenképpen ebbôlaz alapállásból kell kiindulni.

Bántalmazott, molesztált nôk ésgyerekek életével is foglalkozom.Gyakran annyira hatni tudok a lel-kükre, hogy a velük történt, sokszorrémfilmekre emlékeztetô szörnyûsé-geket én elôbb hallom tôlük, mint atörvénykezô szervek.

Végül pedig jelen van a kántor atemetés aktusánál. A legtöbb zsidóembert utolsó útjára is elkíséri imája.

(folytatjuk)

A bûnbánó imádságtóla béke himnuszáig

Kántorkoncert és operaária-est az újpesti zsinagógábanluban, a havasok lábánál élt egy kü-lönleges rabbi. Eliezer ben MeirRosenbaum a szombat kimeneteleután mindig a háza udvarában hege-dült. Azt beszélték, az ôzek és a far-kasok is lejöttek a hegyekbôl, ésodaültek az emberek mellé hallgatnia muzsikaszót.

A kántorkoncertet Schôner Alfrédfôrabbi, az ORZSE rektora nyitjameg. Elhangzik a zsinagóga homlok-zatán álló mondat: „Az én házamminden nemzet imaháza, így szól azÖrökkévaló.” A fôrabbi hangsúlyoz-za: a zsinagóga mindenkit szívesenvár – ugyanúgy, ahogy a templom-ban az ima mellett a zene is áhítatotteremthet.

Ezt az áhítatot mélyíti el Jakal Zol-tán kántor elôadásában a szlichotiimarészlet. Utána az Ávinu málkénucsendül fel, a nagyünnep e szívbe-markoló könyörgése. A házigazdaelmeséli a talmudi történetet. Száraz-ság pusztított akkor Júdeában, derabbi Eliézer hiába mondott 24 imátaz esôért, nem talált meghallgatásra.Ekkor rabbi Akiva néhány rövidmondatban fohászkodott: „Atyánk,Királyunk” – így kezdôdött az ima.Az esô azonnal eleredt. SzékelyhidiHajnal szárnyaló éneke mintegy aközönség elé rajzolja a régi históriát.

A Hámávdil következik, a leghíre-sebb kántorok egyikének, JoszeleRosenblattnak a mûve. Zucker Im-mánuel elôadása valósággal láttatjanagy elôdjét, ahogy, miként egy ko-rabeli felvétel megörökítette, ErecJiszráélben, a Jordánon csónakázvaénekel.

Ávinu Sebásámájim. A Sol Zimszerzeményét elôadó Nógrádi Ger-gely kántor hangja olyan, amint ahallgatók soraiból valaki megjegyzi,hogy „kis híján leomlanak tôle a fa-lak”. E hang most Izrael államértimádkozik az Örökkévalóhoz, aminta házigazda felvezetôjében elhang-zik, féltô szeretettel. „MennyeiAtyánk, Izrael szirtje és megváltója,add áldásodat a földre és népedre!”

A koncert elsô részének zárása-ként a három kántor együtt adja elô aSejibáne bét Hámikdást. Jakal, Nóg-rádi és Zucker triója tele van derûsbizakodással.

Gyakran vitatkoznak róla, hogy azsinagógában helye van-e világi da-raboknak. Szerdócz rabbihelyettes aprofántól a szent felé mutatóösszekötô szövegekkel vágja át agordiuszi csomót. Mozart Varázsfu-volájából Papageno áriáját (JakalZoltán) az Istentôl társat kapó, ígymindig is társra vágyó ember dala-ként értelmezi. Donizetti Szerelmibájitalából Nemorino (Zucker Im-mánuel) románca az Énekek éneké-hez hasonlóan ugyancsak a vonza-lom erejét ábrázolja, míg PucciniTurandotjának Liuja (SzékelyhidiHajnal) a rabszolganô dalával a zsi-dó nép sorsára emlékeztet, mondja.

Nógrádi Gergely személyébenOtelló áll a közönség elôtt: a csaló-dott, hitehagyottságában kétség-beesetten vergôdô ember. A Pezs-gôária a Traviatából (Székelyhidi,Jakal, Nógrádi, Zucker) a zsoltárosénekére enged asszociálni: a bor „vi-dámmá teszi a férfi szívét”. Az Osole mio pedig, amelyet a kántortriódalol el, a szeretet kifejezése, amely,ahogy a házigazda mondja, Isten leg-szentebb attribútuma.

A koncertet a béke himnusza, azOsze sálom zárja. Szerdócz J. Ervina világban és az emberi lélekben va-ló békérôl beszél. „Aki békét teremta magasságokban, az hozzon békes-séget ránk és az egész világnak,egész Izraelnek.” A tömeg lelkesenénekel együtt a mûvészekkel.

(A koncert támogatói Újpest Ön-kormányzata, a BZSH, az ORZSE, aGabbiano Print Kft. és a ProJudaica Alapítvány voltak.)

Rados Virág

lemhely bûzös, telefirkált olaj falának dôlve kiadtam azegészet.

Azóta mindég émelygést kapok a vajas-mézes kenyérnekmég a gondolatától is, de nem bírom a vajas-mézes pofákatsem. Nôkben is inkább a ritka karakterfejekre bukom, nema szabályos babaarcokra. Utálom a tányérsapkák alólelôvereslô szalonnás nyakakat, a recsegô parancshangot,és észreveszem a csizmás, döngô léptek erôltetett, termé-szetellenes ütemezését.

Anyám vérére emlékszem még, amint világospiros-habosan buggyant ki a szája szegletében. Ô frissen operál-tan vágott neki az útnak, tudta, hogy nem fogja megérni aszabadulást, és soha nem lát viszont többé bennünket.Szégyellôsen törölgette a vért máskor mindég makulátlancsipkezsabós blúzáról: tehát mégis bíborban vezet fel Her-mész az asphodelosi rétre, ahol a halottak lelkei laknak,

– Dr. Jólesz László professzor,

mûfordító hat éve hunyt el. Emlékét

tisztelettel és kegyelettel ôrzik sze-

rettei, barátai, munkatársai, tanítvá-

nyai. (x)– Holokauszt Emlékközpont.

Cím: Budapest IX., Páva utca 39.

Nyitva: hétfô kivételével naponta

10-18 óra között. Telefon: (1) 455-

33-33. Honlap: www.hdke.hu. E-

mail: [email protected]

Hírek, eseményekröviden

mondta. Élete utolsó percéig történelem szakos tanárnômaradt.

Köszönjétek meg szépen Hantos bácsinak, amit értetektesz, és ha majd lehet, menjetek el innen messze, az ôs-újhazába. Azt akarom, hogy a szabadságban nevelôdjetekemberré, és ne fogadjátok el a másodrendû állampolgár-ság állapotát soha. Ne veszítsétek el az emberség mértékét,és ne helyezzétek a nagyobb darab kalácsot a szabadságfölé.

Ô szegény nem tudhatta, mennyire undorodtam a vajas-mézes kenyértôl, hiszen együttlétünk utolsó heteiben márnem kenhetett a kenyerünkre ilyen finomságokat.

Hantos Józsi bácsi sötétedés után, lopva jött értünk. Nemültetett fel öcsivel maga mellé a bakra, kezembe nyomva anemzetiszín szalagokkal díszes pattogós végû ostort, mintmáskor szokta, pedig annyira szerettünk hajtani, hogy ezenmég öcsivel is össze tudtunk veszni. Kedvencünket, a kocsiután futó csengôs csikót sem hozta magával, és szalma alábújtatva hajtott velünk a rázós kövesúton a tanyáig.

Ma már jól tudom, mit kerültünk el, hogy mit jelentettanyánk önfeláldozása, végsô akarata. Ezért nem panaszko-dom a nehézségek miatt, ha kézzel kell is lehordani a köve-ket a sziklás domboldalakról, hogy termôvé változzon azôsapák-ôsanyák csontjai fölött a föld, nem rettenek, hafegyverrel kell megvédenem minden rögöt bármily túlerôellen. Tíz körömmel kapaszkodom az életbe, soha nem fe-lejtem el, honnan jöttem, hová megyek, emlékszem és sokatgondolok apám hajlott hátára, de gyermekeimnek, unoká-imnak anyám, a történelem-tanárnô tanítását, a szabadságmindenekfeletti szeretetét adom örökül.

1.

ÚJ ÉLET4 1998. MÁJUS 1.1998. MÁJUS 1.ÚJ ÉLET4 2010. SZEPTEMBER 15.

Izraelben kétszer van a postának különleges bevétele: ôsz elején, az újéviünnepekkor és tavasszal, peszachkor. Már hetekkel korábban megindul azüdvözlôlapok, a képeslapok özöne, s az utolsó napokban állandóan csörögneka telefonok, a rokonok, barátok és az üzletfelek kellemes ünnepeket kívánnakegymásnak. Újévkor és szédereste aztán összejönnek az ország távoli pontja-ira szakadt családok, ilyenkor kétnapos nemzeti dínomdánom uralja el a zsi-dó államot. De aztán ennek is meglesz a böjtje, egyrészt jom kippurkor, más-részt már a szukkot, a sátoros ünnepek után, amikor egy ország fogyókúrázik,tele lesznek diétás receptekkel a lapok, amelyek mind szabadulást ígérnek aszeptember–október környékén felszedett kilóktól.

Már hetekkel az ünnepek elôtt érezni a megváltozott hangulatot, augusztus-tól ugyanis ömlenek a rendkívüli bevásárlásra buzdító reklámok, az új ülô-garnitúrától a gefilte fisig az égvilágon mindent megpróbálnak rásózni afizetôképes keresletre. A munkahelyeken az alkalmazottaknak törvénybenelôírt joguk van az ünnepi ajándékhoz, ami általában „tlus”, vagyis amolyanálbankjegy, amit a legtöbb üzletláncban le lehet vásárolni. De az sem ritka,hogy a szakszervezetek által felkínált mondjuk „kumkum”, vagyis elektromosvízmelegítô és a kenyérpirító közül választhat a dolgozó, sôt, menôbb high-teches helyeken akár komolyabb háztartási gépeket is hazavihet ilyenkor.

Újév elôtt különösen gyorsan telnek meg a postaládák szórólapokkal, a fo-telek kitisztításától a kóser askenázi és/vagy keleties készételeken át a kutyákalapos megkopasztásáig rengeteg olyan szolgáltatást ajánlanak az üzletembe-rek, amelyek mind az ünnep fényét hivatottak emelni.

A szuperekben, vagyis a nagyobb élelmiszerboltokban minden akciós, kü-lönösen a méz, az alma s az édességek. Az új év boldogságának reményébenmég a mézet is cukrozni illik, s a gyermekek természetesen kihasználják azédességek még a szokásosnál is nagyobb dömpingjét, így hát ez idô tájt méga „normálisnál” is erôsebben érezhetô a csokoládé országos méretû kultusza,természetesen a mézes sütemények és puszedlik kíséretében.

Az egészségesebb megoldás hívei a gyümölcsökre helyezik a hangsúlyt,ami természetesen a szezonját élô füge, datolya és gránátalma. A még sárgaszínû, rendkívül finom friss datolyát a piacokon kis ágacskákon lehet kapni,ôsz elején az élet egyik értelme ezeknek az elropogtatása, a csak szárított da-tolyát ismerô diaszpóralakók nem is sejtik, micsoda finomságról maradnak le.Hiszen ha tudnák, nyilván már régóta nemcsak mondás lenne, hogy „jövôreJeruzsálemben”, hanem mindannyian friss datolyát eszegetve Izraelben tölte-nék az ünnepeket.

Sokan viszont már belekóstolhattak az itteni örömökbe, mert megtelnek azizraeli szállodák, a nagyvilágban élô zsidóság tömegesen zarándokol szep-tember táján ôsei megújult hazájába. Szerencsére jut nekik elég hely, mertugyanakkor viszont helyettük az izraeliek tömegei külföldre utaznak. Ilyen-kor rengeteg a hosszú iskolai szünet, zárva vannak a kormányhivatalok, a csa-ládok nagy része felkerekedik hát, hogy megismerje a nagyvilágot. Tavalyilyenkor még fôleg az olcsó anatóliai szállodákat próbálták alaposabban meg-ismerni, néhány évvel ezelôtt pedig a Sínai-félsziget rejtelmeit kutatták, demióta biztonsági okokból az izraeliek jobban teszik, ha messzire kerülik Tö-rökországot és Egyiptomot, inkább a görög szigetekre és a Földközi-tengerközelebbi helyeire utaznak a szerényebb költségvetéssel s Amerikába a vas-tagabb pénztárcákkal, arany és platina hitelkártyával rendelkezôk.

Persze nemmindenki enged-heti meg magá-nak az utazga-tást, sok kisjöve-delmû nyugdí-jasnak, nagycsa-ládosnak még azünnepi asztalméltó megteríté-se is gondotokoz, de ilyen-kor minden év-ben adakozásikampányok isvannak, s a jótékonysági szervezetek idôben gondoskodnak róla, hogy leg-alább az újévi asztalról ne hiányozzon semmi.

Az ôszi ünnepeken, hosszúnapkor még a szekulárisok nagy része is elláto-gat a zsinagógákba. Magyar szemmel nézvést, az építészeti remekmûveknekszámító magyar zsinagógákat megszokva igencsak furcsa, ahogy a legszebb,ünneplô ruhájukba öltözött családok a zsúfolásig megtelt imahelyeken, a mo-dern dísztelen vagy giccses és ízléstelen, zsinagógának nevezett vagy kineve-zett modern betonépítményekben, termekben a sebtében összehordott filléresmûanyag pótszékeken üldögélnek. Viszont hibátlanul olvassák a zsoltárokat,s még a tartalmukat is tökéletesen megértik. A vallásosok kedvéért, hogy ahajnali imákhoz ne kelljen sötétben felkelniük, idén különösen korán vissza-állítják a téli idôszámítást, s ezért várhatóan szeptemberben hirtelen már estehétkor sötét lesz az utcákon. Ennek orvoslására egy politikus azt javasolta,hogy az ôszi ünnepek után ismét térjen vissza a nyári idôszámítás, de úgy tû-nik, ez a javaslat az elvetélt ötletek süllyesztôjébe került.

A hosszúnap, a jom kippur Izraelben emlékezetes élmény nemcsak a zsina-gógákban imádkozóknak, hanem a szekulárisoknak, a vallástalanoknak is.Ezen a napon nincs tévé- és rádiómûsor, nincsenek gépjármûvek az utakon, amentôk és a rendôrség kivételével senki sem utazik. A biciklizô, rollerezô,görkorcsolyázó gyerekeké az utca, akik boldogan gurulnak és hömpölyögnekmindenfelé az ünnep elôestéjétôl.

A szukkot, az egyhetes sátoros ünnep aztán a kulturális élet, a fesztiválokideje. Immáron tizenhetedszer rendezik meg a givátájimi színházban a mese-mondók fesztiválját, miközben Rison Lecionban a héber énekesek fesztiváljazajlik. Egy hatalmas parkban a bazaltkôszobrászat alkotói és hívei ünnepel-nek, Shohamban pedig idén tizedszer gyûlnek össze egy összmûvészeti sereg-szemlére. Bat Jam nemzetközi utcaszínházi fesztivált rendez, Akkóban pedigrangos színházi fesztivált tartanak, ahol a kabarétól az interaktív színházigmindenki megjelenik, aki csak él, mozog és alternatív.

Izraelben szállóigének számít, hogy „az ünnepek után”. Akkor indul meg azegyetemek ôszi szemesztere, akkor kezdôdik a komoly tanítás az iskolákban– hiszen addig egy tanítási napra két szünet jutott –, és szukkot után majdmegkezdôdik a komoly munka, a termelés is. Amelynek szezonja aztán a he-lyi rossznyelvek szerint egészen az ünnepekig, vagyis peszachig tart.

Shiri Zsuzsa, Jeruzsálem

Jelentôs tanulmánygyûjtemény lá-tott napvilágot az idei nyáron. Akönyv címe: Végtelen ösvények,szerzôje a Scheiber-díjas Babits An-tal, az ORZSE vallásbölcselet-taná-ra. Az egyszerû külsejû könyv borí-tója képileg visszafogott, kevés sza-vú, szerény. A címlap közepén elhe-lyezett kabbalista motívum színei,játékos héber betûi valamiféleôsplanétára emlékeztetnek. Az életfakétszer négy ágán elhelyezett felira-tok útjelzôk a zsidó filozófia ésmisztika világába.

„Babits Antal kötete nagy nyeresé-ge mind a judaisztikának, mind a kö-zépkori zsidó filozófia iránt érdek-lôdôknek. A könyv középpontjábana zsidó filozófia és misztika kölcsön-hatása áll...” – írja a hátsó borítóratervezett fülszövegében Heller Ág-nes.

A kötet oldalain tágabb összefüg-gésben olvashatjuk azokat a tanul-mányokat, melyek mintegy felleb-bentik a fátylat a hagyományokbangyökerezô, szigorú törvényeknekmegfelelni kész zsidó szakrális gon-dolkodás titkairól, liberalizmusáról,annak technikai motivációiról és di-daktikájáról. Bemutatja a zsidómisztikusokat, a kabbala földalattifolyóját tápláló szellemi vízereket,forrásokat Szaadja gáontól Haléviig,Maimonidészig és Messer Leonig. Adialektikus sorrendben felépített ta-nulmányfüzér a zsidó szellemtörté-net folyamatosságát jeleníti meg.Megismerhetjük azokat a modulo-kat, melyek e rendszert mûködtetik,a zsidó alkotóerô szisztematikusmegújulását szabályozzák. Vegyükpéldául a könyvben többször említettSzéfer Jecírá (Alkotás Könyve) taní-tásait: „A bölcsesség 32 misztikusösvényével bevéste JH, a SeregekJHVH-ja, Izrael Istene, az Élô Isten,Él Sáddáj, Magasságos és fenséges,örökkévalóságban lakozó, Kinek ne-ve Szent.” (Dienes István és Dienes-Nagy Erika fordítása). A variációkimprovizatívan ontják a lehetôsége-ket, miközben mintegy contre-coeurgazdagítják, feldúsítják azt. „Ha akéziratban található összes változa-tot összeszámláljuk, szó szerint többtucat eltérô variációra lelünk aSzéfer Jecírá szövegében” – idéziArye Kaplant a szerzô.

„E tanulmánygyûjtemény egyete-mistáknak és minden érdeklôdônekszól, a legújabb kutatások fényében,olyan témákról, amelyeknek alig,vagy egyáltalán nincs még magyarnyelvû szakirodalma” – így kezdi akönyvhöz írott bevezetôjét Babits.Tudomány, mûvészet, irodalom, hit,tradíció, Isten- és emberszeretet fo-nódik össze egyetlen ízes, illatosszôlôfürtté. Stílusa egyszerû, közért-hetô, frissessége, lendülete és tempe-ramentuma a tudományos kutató-munka szenvedélyes interpretálásáraösztönöz.

„Enciklopédikus munkákat írninem hálás föladat. Fôképpen nem azzsidó tárgykörben. És a legkevésbéaz, ha a szerzô az adott területen nema megszokott klisékkel közelít a tár-gyához” – írja Lectori SalutemjébenStaller Tamás, az ORZSE rektorhe-lyettese. És elérkeztünk a„vagy/és...” szószerkezethez, melyminden fejezetcím végén megtalál-ható. Kapuk nyílnak, megkezdôdötta Babits-féle tudományos csiki-csukijáték. A szabadság játéka, melynekôssejtje a Móricka-vicc, a zsidó kis-fiú, aki mindenbe beleszól, okosko-dik, csûr-csavar, tud, és akin neve-tünk, miközben...

A gondolkodási modell, a paradig-ma megreformálásával, felfrissítésé-vel, a variációk hatványozódásával apesti Móricka vagy az osztropoliHerschel görbe tükörbéli reflexiói té-telekké válnak... A „VAGY/ÉS...” anyitott ajtó, a játékosság, alehetôség, a vita.

Vágjunk bele! Induljunk el, csör-tessünk a bozótban, keressük a tiszta

Útmutató a zsidó szellemtörténethez

vizû forrást. Ta-possuk ki azarchetipikus ös-vényeket, széle-sítsük ôket or-szágúttá, me-lyen autók jár-nak, légifolyo-sóvá, ahol repü-lôgépek repül-nek.

A tévelygôkútmutatójávalkapcso la tbanígy prognoszti-zálja törekvése-it: „Tanulmá-nyomban a mûmegje lenésé tkövetô közelháromszáz évlegjelentôsebbértelmezôit kí-vánom rövidenbemutatni.” Tü-relmesen szól,de nem unalma-sán, magávalragad, szellemikalandokra csá-bít. Rimájt idé-zi: „Útmutatáscsak annak ad-ható, aki a té-velygésbôl kivezetô úton már önállóösvényjáró és haladó...” Babitskönyve, a Végtelen ösvények, útmu-tató a hit és a ráció, az ellentétekreépülô folyamatosság és a végletekigkitartó következetesség útján.

A megállapítások idôtlenek, mi-közben minden változik, csak a mo-tívumok kezelhetôségének változtat-hatósága nem. Hadd idézzük RugásiGyula egyetemi tanárnak, az MTAdoktorának gyönyörû metaforáját azelôszóból: „A Soá után nem csupán atalmud-iskolák, a haszid közössé-gek, hanem a kabbala mûvelôi isszinte teljesen eltûntek ebbôl az or-szágból. Örökségük egészen különösmódon, láthatatlanul gomolyog eföld felszínén... [...] Jelenlétük a hi-ány, az üresnek tetszô szellemi téralapján érzékelhetô elsôsorban, ámaz utódok elsô bizonytalan próbálko-zásainak hála, nem egyszer s min-denkorra. A hiány, az üresség lényeiugyanis felbolydulnak, amint újra ésújra felidézik ôket... [...] A Semmidifferenciálódni kezd, sokszínû ala-kot ölt, majd ezerarcú létezôként lépelénk.”

Nos, Babits „próbálkozásai” nemis olyan bizonytalanok... A lapok al-só felében felsorakoztatott, apró be-tûkkel szedett, végtelen kontemplá-cióval megszerkesztett lábjegyzeteia könyv mintegy második dimenzió-ját, a tudomány templomának belsôszentélyét képezik, egy másodikkönyvet, könyv a könyvben, melyújabb és újabb fosszíliákat mutat fel,elemez és magyaráz. Tárgyi tudása,ismeretanyaga, szókészlete, sokirá-nyú figyelme, koncentráltsága le-nyûgözi az olvasót, akárhol is üti fela könyvet. Bármely részlet egy darabuniverzum, melynek mélyén a szel-lemi metakommunikáció alkimistamûhelyei fortyognak, ezoterikuskapcsolatrendszerek titkos, a múlttengerének mélyére lefektetett üveg-szálai húzódnak. Szaadja gáonnal,Halévivel, Maimonidésszel valókapcsolata intim és tanítványi, mint-ha egykor maga is ott ült volna amesterek lábainál. Nem mindig fog-juk fel azonnal a megvilágosító szen-tenciákat, sokszor csak késôn ka-punk észbe, mikor már elhamvadtak,mint a légkörben cikázó hullócsillag.

A szerzô teljes terjedelmében köz-li a megrázó Szaadja-féle SzéferJecírá (Alkotás Könyve) változatot,hogy a szükséges magyarázatokat azadott szöveghelyeken megtehesse.„A Semmi Tíz Szefirotja: Tíz és nemkilenc, tíz és nem tizenegy. Értsdmeg Bölcsességgel, s légy bölcs aMegértéssel! Vizsgálódj velük és

meríts belôlük! Értékelj minden dol-got a lényegének megfelelôen, ültesdaz Alkotót alapzatára! Mértékük tíz,melynek nincs vége. Látványuk,mint a „villámlás”, határuknak nincsvége.” (D. I. és D-N. E. fordítása)

* * *Tanulmányt olvashatunk Lilienrôl,

a zsidó kántormûvészetrôl, a szó-beliségrôl és az írásbeliségrôl, a kol-lektív emlékezetrôl, a zsidó mû-vészképzésrôl, a Gólem-mûvészet-rôl, a kumráni tekercsekrôl, Blau La-josról, az Írás történészérôl... A ta-golt, levegôsen megszerkesztett ol-dalakon látható képillusztrációkkaldúsított oxigénmámorban eltûnik ama, a sohasem volt holnap, csak amúlt pulzál, mint a világmindenségegyetlen felfogható, meghatározha-tó, birtokolható csillagrendszere.

Szaadja gáon, Jehuda Halévi,Mose ben Maimun, Joszéf ben Júdaibn Aknin, Ábrahám ben MoseMaimonidész, Dávid ben JoszéfQimhi, Sémtov ben Joszéf, Ábrahámben Smuél Abulafia, Jichák ben Áb-rahám ibn Latif, Jákob Anatoli,Zerahjá ben Sealtiél Gracian, Hilélben Smuél, Jedádja ha-Penini, Léviben Gérsom, Joszéf Kaszpi, MoseNarboni, Jichák Abarbanel,Nataniél ben Isaj, Hotér ben Slomó,Juda ben Jehiél Messer Leon, Dávidben Juda Messer Leon... És még so-kan mások, mesterek és tanítványok,fényeskedôbbek és elhomályosultab-bak, zsidók, a zsidó filozófia, vallás,mûvészet, ezotéria, misztika munká-sai, talmudisták, gondolkodók, alko-tók, rabbik, akik a világot a vállukonhordták üldöztetéseken, vándorláso-kon, kiûzetéseken, pogromokon,holokausztokon át. „...hordozható,tömörített történelmet alkottak. Így azsidóságban soha sem szakadt megaz eleven múlt továbbadásanemzedékrôl-nemzedékre.”

Babits Antal könyvének, aGabbiano Print Kft. kiadásábanmegjelent Végtelen ösvényeknek, otta helye minden judaisztika irántérdeklôdô könyvespolcán. Mintakármelyik enciklopédia, bárholfelüthetô, olvasható, elkezdhetô ésbefejezhetô. Egyes mondatai az egé-szet képviselik, bonyolult kristály-szerkezetei ámulatba ejtenek, gyö-nyörködtetnek, tanítanak...

(Babits Antal: Végtelen ösvények,zsidó bölcselet és misztika. Gab-biano Print Kft., 360 oldal, 3000 Ft)

Magén István

Ünnepek és „ünnepekután” Izraelben

ÚJ ÉLET 52010. SZEPTEMBER 15.

Moszkvában tórát avatnak

Több mint négyszáz nap éhség-sztrájk és kétszáz nap büntetôcel-la, kilenc év a KGB börtöneiben ésa Gulag leghírhedtebb munkatá-borában. Natan Saranszkij, aszovjet zsidók kivándorlásáértküzdô mozgalom, a Cion Foglyailegendás hôse többek között Dávidkirálytól merítette az erôt, hogymindig nemet tudjon mondani el-nyomóinak, és soha ne mondjon leálmáról, amíg meg nem látja Jeru-zsálemet és feleségét, Avitalt.Fogvatartói a kihallgatások sorántöbbször is megkérdezték tôle:„Saranszkij, mit akar maga? Azthiszi, hogy szembeszállhat a világlegnagyobb hatalmával?”

1977. március 4-én egész oldalascikk jelent meg az Izvesztyija címûszovjet lapban egy nemzetközi cio-nista összeesküvésrôl, amelyet aCIA és más imperialista titkosszol-gálatok szerveztek a Szovjetunió le-járatására. A cikk szerint a kémháló-zat kulcsembere Anatolij BoriszovicsSaranszkij, egy huszonkilenc éveszsidó matematikus volt.

Tizenegy nappal késôbb egy szür-ke Volga fékezett le Saranszkij mel-lett az utcán. Barátai és több külföldiújságíró szeme láttára öt KGB-ügy-nök megragadta a férfit, és az autóhátsó ülésére tuszkolta. A lefortovóibörtönbe szállították, ahol közöltékvele: a Szovjetunió büntetô törvény-könyve 64. a) cikkelye értelmébenkémtevékenységgel vádolják, amiérthalálbüntetéssel sújthatják.

Saranszkij megrázó és egybenfelemelô börtönnaplójának címe a23. zsoltárt idézi: Ne félj a gonosz-tól! Ebben leírja, hogy zsidónak szü-letett, de nem cionistának. Fiatalon asakk és a könyvek volt a mindene.Otthon csak annyit tudott meg zsidó-ságáról, hogy arról jobb hallgatniamások elôtt. A szovjet rendszerazonban gondoskodott arról, hogy ezegyetlen embernél se maradjon titok.A személyi igazolvány ötödik sorá-ban ott szerepelt „Etnikai származá-sa: »jevrej«” – ’zsidó’. (Pontosabbankésôbb kiderült, hogy mégis volt, akieltörölhette identitását. Az a volt el-lenzéki, aki Saranszkij ellen a koro-natanú volt a kirakatperben, a KGB-nek tett szolgálata jutalmául olyanigazolványt kapott, amelyben az ötö-dik sorban már az szerepelt:„orosz”.)

Az antiszemitizmus a Szovjetunió-ban az állami rendszer része volt.Nem adtak ki egyetlen héber nyelvûkönyvet sem, nem tanították a zsidótörténelmet az iskolákban. Sztálinutolsó hónapjaiban a zsidó orvosokellen tervezett pereket arra akartafelhasználni, hogy egy adott napon abirodalom területén élô valamennyizsidót összegyûjti és munkatáborbaszállíttatja. Az „X-nap” tervei márrészletesen készen álltak, amikor adiktátor meghalt. Az elôítéletekazonban nem szûntek meg, sôt a kö-zel-keleti háborúk nyomán új ele-mekkel bôvült a zsidóellenes propa-ganda. Amikor 1973-ban az Egyete-mi Világjátékokon MoszkvábanJasszer Arafat volt a díszvendég, s amegnyitón felvonult az izraeli kül-döttség, a közönség fujolni kezdett,és azt kiabálta: „Zsid, zsid” – Bibsik,bibsik. Az izraeli kosárlabdacsapategyik mérkôzésén a lelátóra mégisbejutott Saranszkij és néhány másrefjúznyik (azokat a szovjet zsidókathívták így, akiknek elutasították a ki-vándorlási kérelmét), és egy nagytranszparenst feszített ki, amelyenhéber betûkkel ez állt: „MAZALTOV L’JISZRAEL” – ‘Sok sikert,Izrael!’ A rendôrök azonnal lerán-gatták a feliratot, és kivonszolták atüntetôket. Az izraeli játékosokazonban tiltakozásul közölték, hogynem folytatják a játékot, amíg nemgarantálják a nézôk biztonságát. Arendôrök végül visszaengedték arefjúznyikokat, de miután véget ért amérkôzés, a stadionon kívül jól el-verték ôket.

A szovjet vezetés súlyos bûnnekvette, ha valaki ki akart vándorolni a

Legyen áldott az emlékeEjtôernyôs bemutató ugrás Szenes Hanna tiszteletére

Ugrás elôtt. Az izraeli zászló jobb oldalán sapkában Natan Saranszkij(Szende Györgyi fotó)

A Gulágtól Jeruzsálemig„legfejlettebb társadalomból”. Akiútlevelet kért Izraelbe, automatiku-san elvesztette állampolgárságát, ésbúcsút mondhatott addigi karrierjé-nek is. Soha nem lehetett tudni, hogyki az, akit végül is kiengednek.(Évente 4-5 ezren alijázhattak Izrael-be, egy szál bôrönddel. Amijük volt,a szovjet hatóságok elkobozták, „azállam oktatási és más költségei” fejé-ben.) A refjúznyikok – több tízezren– tüntetéseket szerveztek, nyugativezetôknek írtak, ám a börtönajtócsak nem nyílt meg.

A fordulatot az 1975-ös helsinkikonferencia jelentette, amelynek em-beri jogi fejezeteit Moszkva is aláír-ta. A szovjet vezetôk úgy vélték,hogy az egyezmény úgyis csak papírmarad, a Nyugat – ahogy már annyi-szor – gyorsan elfeledkezik azokról.Ezúttal azonban tévedtek. Szerte azországban ellenzéki Helsinki-cso-portok alakultak, akik azt sürgették,hogy a demokratikus országok köve-teljék meg a kommunista hatalomtól,hogy teljesítse ígéreteit. Végül kétamerikai szenátor olyan törvényja-vaslatot nyújtott be, amely a legna-gyobb kereskedelmi kedvezménymegadását attól tette függôvé, hogya Szovjetunió biztosítja-e a zsidó ésmás vallási kisebbségek – többek kö-zött pünkösdisták, baptisták és kato-likusok – számára a szabad kiván-dorlás jogát. A javaslatot AndrejSzaharov világhírû szovjet atomtu-dós és több tucat amerikai Nobel-dí-jas támogatta, ám voltak, akik az„enyhülést” féltették a konfrontáció-tól. Henry Kissinger szerint a szu-perhatalmak gondosan felépítettegyensúlyát veszélyeztette a Jack-son-Vanik-féle törvény, amelyetazonban mégis elfogadtak.

Mivel az útlevelek száma ponto-san ellenôrizhetô volt – szemben ahangzatos, ám soha be nem tartottszólamokkal –, Moszkva szorulthelyzetbe került. Brezsnyevékelôször belementek, hogy több ki-vándorló hagyja el az országot, ámhamarosan meggondolták magukat.Saranszkij személyesen is megta-pasztalta ezt a drámai fordulatot.Menyasszonyát, Natasát (aki késôbbIzraelben az Avital nevet vette fel)értesítették, hogy megkapja az útle-velét, de 48 órán belül el kell hagy-nia az országot. A fiatalok elhatároz-ták, hogy azonnal összeházasodnak.

A szovjet anyakönyvvezetôk szó-ba sem jöhettek, mert legalább har-minc nappal korábban be kellett je-lenteni a szándékot, így a zsidó szer-tartás mellett döntöttek. A moszkvaizsinagóga rabbija sem merte azon-ban vállalni a szertartást, így egy tá-voli ismerôs rabbi adta össze az ifjúpárt, és titokban még oklevelet is ké-szített az esküvôrôl. Egy napot semtölthettek együtt mint házastársak,mivel ekkorra már csupán néhányóra maradt az elutazásig. Saranszkijkikísérte Natasát a repülôtérre, aholazt ígérte neki: „Hamarosan Jeruzsá-lemben találkozunk!”

Mint kiderült, ígéretét csak tizen-három év múlva tudta betartani. Aszovjet pártvezetés meggondoltamagát, és beindította a propaganda-gépezetet, valamint a KGB-t, hogycsapjon le a refjúznyikokra. Saransz-kij túsz maradt a Szovjetunióban,Avital azonban megvárta: szó szerintbejárta érte a világot, felhívásokattett közzé, levélkampányt szervezett(a szovjet hatóságok a több tízezertiltakozó levelet elégették, de még-sem voltak hiábavalók: emlékeztet-ték ôket arra, hogy nem tudjákSaranszkijt nyom nélkül eltüntetni aGulag poklában), tüntetett a genficsúcstalálkozón Gorbacsov ellen, el-ment a Fehér Házba Reagan elnök-höz.

Saranszkij pedig éhségsztrájkotfolytatott azért, hogy megkaphassafelesége és édesanyja leveleit, és azta 150 héber zsoltárt tartalmazó köny-vecskét, amelyet Avital küldött nekiIzraelbôl. (Egy ízben 110 napon ke-resztül nem vett magához élelmet,annak ellenére, hogy a szovjet bör-tönorvosok mûtéttel ültettek be csö-

veket a testébe, hogy azon keresztülerôszakkal táplálják. Harmincöt ki-lós volt, amikor a KGB meghátrált.)

Börtönben is szabadonA tizenhat hónapos vizsgálati fog-

ság alatt Saranszkij nem volt hajlan-dó egyetlen pontban sem elfogadni aKGB által konstruált kémvádat. Kö-zölte, hogy mindent nyíltan tettazért, hogy a szovjet zsidók megkap-ják a jogot arra, hogy ôseik földjénélhessenek. Tudta, hogy évek ótaminden lépését figyelik. (Egyszer el-romlott a lift, amelybe két KGB-ügynök is beszállt utána. Órákba telt,amíg kiszabadultak, közben kedélye-sen ugratta a tiszteket, hogy mennyi-re sajnálja ôket, mert ezt a napos va-sárnap délelôttöt ebben a piszkos fül-kében kell tölteniük egy zsidó társa-ságában.)

A tárgyaláson a fôügyész azzal vá-dolta Saranszkijt, hogy a világfelfor-gató cionizmus ügynöke. „Vegye tu-domásul, hogy Izrael nem ország,hanem egy katonai tábor. Ágyúcsö-vekkel igáznak le más, békeszeretônépeket, és elrabolják földjüket. Ro-mokban van a gazdaság, és elvisel-hetetlen a vallási terror. A nemzetkö-zi cionizmus pedig a szovjet zsidókmozgalmával szövetkezve igyeksziktovább fokozni ezt a jogtalanságot.”

A rezsim mindent megtett, hogymegtörje Saranszkijt, de sem a fe-nyegetések, sem a besúgóként melléküldött zárkatársak, sem az elszige-telés, sem a jéghideg büntetôcellanem bírta rá arra, hogy bármiben isengedjen fogvatartóinak. Amikor va-cogott a csupasz cellában, torkasza-kadtából a Hevénu sálomot és mászsidó dalokat énekelt. Hogymegerôsítse szívét és akaratát, egyimát fogalmazott magának héberül,amelyet minden kihallgatás elôtt ésközben is többször elmondott:„Báruch átá Ádonáj...

– Áldott légy, Uram, a MindenségKirálya. Adj jó szerencsés utat, hogyszeretett feleségemmel Izrael földjénélhessek... és türelmet, hogy becsü-lettel és méltósággal kerüljek kiebbôl a börtönbôl, és Izrael földjérejuthassak.” Több ezerszer citálta afohászt, Dávid király zsoltáraivalegyütt – „Magasztallak, Uram, hogyfelemeltél engem, és nem engedted,hogy ellenségeim örüljenek raj-tam!” –, míg végül minden sora be-teljesedett.

Leghíresebb, nemrég magyarul ismegjelent A demokrácia védelmé-ben címû mûvében ezt írja: „A lefor-tovói börtönben a KGB tisztjei aztmondták, hogy a szovjet zsidóságértalapított mozgalom halott, és az el-lenzéki mozgalomnak vége. Húszévvel késôbb eltûnt a KGB, a Szov-jetunió felbomlott, a globális kom-munizmus összeomlott, több mintegymillió zsidó elhagyta a Szovjet-unió nevû hatalmas börtönt, többszázmillió ember pedig szabad.”

(Morvay Péter / Hetek, szerkesztettváltozat)

Ki az, akire két nemzet kéz akézben emlékezhet? Akiért a ma-gyar és az izraeli himnusz egy-aránt felcsendül a budaörsirepülôtéren? Szenes Hanna ô, akedves, éles eszû, költôi lelkületûmagyar lány – és a küldetéséhezhaláláig hû izraeli katonanô. Az ôtiszteletére rendezték meg azt azemlékugrást, amelynek során hétmagyar és négy izraeli ejtôernyôs

fájdalmában, de küldetése titkát utol-

só leheletéig nem árulta el. Novem-

ber 7-én a Margit körúti fegyházban

agyonlôtték.

– Huszonhárom éves volt akkor, énmost vagyok húsz – mondja átöltözés

közben Elinor Webber, a Haba-

nimból érkezett katonalány a buda-

örsi repülôtéren. – Ô a hazaszeretetszimbóluma. Nagy példakép nekem.

ereszkedett földre szeptember 2-án Budaörsön.

Kegyes az idôjárás az emlékugrásdélelôttjén az ejtôernyôsökhöz. Tö-retlen napsütésben készülhetnek azugrásra. Az autóban az izraeli fiatal-emberek csöndben figyelik a béké-sen csillámló Dunát, a két oldalánelterülô várost. Az esemény meghí-vójáról Szenes Hanna derûsen moso-lyog.

Egy katonasapkás fiatal lány. Mo-solya mögött ott rejlik az a fajta cse-lekvô elszántság, amellyel csak azigazán erôs emberek fogadják meg-próbáltatásaikat. Hanna, aki magyarzsidó értelmiségi család sarjaként1921-ben született, hiába érettségi-zett kitûnôen, a zsidótörvények meg-akadályozták abban, hogy hazájábantovábbtanuljon. Nem hagyta magát.Tizennyolc évesen, 1939-ben kiván-dorolt Palesztinába, ahol megszerez-te az áhított diplomát.

Mosolyában ott vannak egy költôilélek finom rezdülései: a versei, anaplója, a dalai. És ott van az üldö-zötteken segíteni vágyó vasakarat.Hanna egyike volt a tizenhét magyarzsidónak, akiket arra képeztek ki,hogy megakadályozzák társaik kü-szöbön álló deportálását.

A lány ejtôernyôjével 1944 márci-usában ért földet Jugoszláviában, apartizánok ellenôrizte területen. Az-zal lépte át a magyar határt, hogylesz, ami lesz, ô zsidó embereket fogmegmenteni a biztos haláltól. Ámegy csendôrjárôr elfogta ôt. Kegyet-lenül megkínozták – sikoltozhatott

A haifai Dar Jaham már teljesdíszben várja, hogy beszállhasson arepülôbe. Fejére és vállára kamerá-kat szerelt – amikor kiugrik, egy szá-jába vett zsinór segítségével fogja el-indítani ôket. A felvételeket még makomputeren elküldi Izraelbe, hogyaz ottani sajtó mihamarabb tudósít-hasson az eseményrôl.

– Megtiszteltetés magyar földönSzenes Hanna emlékére ugrani –mondja. – Ô igazi mítosz.

Izraelben Szenes Hannát nemzetihôsként tisztelik. Utcákat neveznekel róla, naplóját, verseit, dalait sokanszeretik. Nálunk évtizedekig elhall-gatták a nevét.

A repülôtéren ezen a csütörtökidélelôttön mégis kisebbfajta tömeggyûlik össze. Megérkezik a díszven-dég, Natan Saranszkij, a Szochnutvezetôje, Izrael korábbi miniszterel-nök-helyettese is. Mindenki izgatot-tan figyeli, ahogyan az ugrócsapatbesorjázik a Li-2-esbe. A kétpropel-leres repülôgép a levegôbe emelke-dik. Közben az erôsítôbôl felhangzikaz ima, amit az izraeli ejtôernyôs is-kola adott ki: „Kérjük Istent, hogyugrásunk sikerüljön, ne lepjen megminket a szél. Az Örökkévaló adjaránk áldását.”

A gép a budaörsi dombok irányábatávolodik, nagy kört ír le, majd ki-csiny fémmadárként engedi ki magá-ból az ugrókat. Azok sorra közeled-nek a talaj felé, kinek-kinek a lábik-rájára erôsítve ott lobog a magyarvagy az izraeli zászló. Lelkes tapsköszönti ôket. Köztük van a 74 évesSzeder Ferenc, az ugrók nagy öregje,akit csak Szudró becenéven emleget-nek. Ötvenkét éve ejtôernyôzik, hajól számolja, ez volt a 2882. ugrása.

– Én indítottam el 2007-ben a Sze-nes Hanna-ugrást – meséli. – Mi,ugrók, akkor még csak egymást köztrendeztük meg a dolgot. Akiejtôernyôs, az mind barát, és ahôsökrôl meg kell emlékezni.

A történet mostanra a fôszervezôGeiger András, a MENSCH Alapít-vány elnöke jóvoltából társadalmi-politikai eseménnyé nôtte ki magát.Az erôsítôkbôl egymás után csendülfel a magyar és az izraeli himnuszMasa Anitától és Tamástól, aSabbathsong Klezmer Band tagjai-tól. Majd Masa Anita Szenes Hannahíres saját dalát, az Éli, Élit énekli elhéberül.

Rados Virág

ÚJ ÉLET6 2010. SZEPTEMBER 15.

Gyôrben rövidesen megjelenikegy döbbenetes erejû könyv.Szerzôje Nagy István helytörténészés fotográfusmester. Hadd írjuk lerögtön: kiváló ember. Nem tettmást, mint összegyûjtötte városá-nak és környékének 1938 és 1945között megjelent lapjait és folyóira-tait. És bennük mindazon híreket,közleményeket, tudósításokat, ame-lyek a zsidókra vonatkoztak. Félel-metes képet kapunk. Pontos látlele-tet a fondorlatosan elôkészített kút-

A Franco-rendszer és a zsidókAz El Pais madridi napilap a közelmúltban részletesen ismertette Jacobo Izrael

Garzon zsidó származású újságírónak a Raices (Gyökerek) folyóiratban megjelenttanulmányát. Garzon az országos történeti levéltárban megtalálta a zaragozai ható-ságoktól begyûjtött, az egykori Biztonsági Fôigazgatóság által küldött körlevelet,amely a zsidók összeírását rendeli el. Az utasítás szerint „a központot tájékoztatnikell a tartományban élô spanyol és külföldi izraelitákról”, beleértve „foglalkozásu-kat, társadalmi és gazdasági helyzetüket, politikai nézeteiket, valamint a környezet-re való veszélyességük mértékét”. A körlevelet José Finat fôigazgató, Mayaldegrófja, akit egy nappal késôbb jó barátja, a rendszer erôs embere, Serrano Súñer kül-ügyminiszter berlini nagykövetté nevezett ki, 1941. május 5-én írta alá.

Az akció fô célja a szefárd közösség ellenôrzése volt, melynek tagjai nyelvtudá-suk, megjelenésük és alkalmazkodásuk miatt beolvadtak a társadalomba. Finat sze-rint nagyon veszélyesek, mert „spanyol temperamentumuk leplezi zsidó származá-sukat”. Az utasítás kiadása akkor történt, amikor éles viták folytak arról, hogy az or-szág a tengelyhatalmak oldalán belépjen-e a háborúba, amit a fasiszta Falange pártegyes csoportjai követeltek. A szélsôséges nacionalisták csodálták Hitlert és támo-gatták a zsidók megsemmisítésére irányuló politikáját.

Finat már korábban megismerkedett Himmlerrel, az SS fônökével, aki 1940 októ-berében Madridba látogatott. Garzon szerint Finat nagykövetként személyesen átad-hatta Berlinben a mintegy hatezer zsidó listáját Himmlernek. Spanyolország hadbalépése esetén az anyag megkönnyítette volna a zsidók deportálását. Finat utóda, Va-lentin Galarza ezredes folytatta a munkát, mert az „archívum” adatait folyamatosankiegészítették és aktualizálták. Az országban tartózkodó, diplomáciai mentességetélvezô német ügynökök figyelemmel kísérték a zsidók mozgását, és kifogásolták,hogy közülük többen szoros kapcsolatban állnak a kormányzat embereivel.

Az ügyesen taktikázó Francisco Franco nem üzent hadat a szövetségeseknek, dea falangista „önkéntesekbôl” álló Kék Hadosztályt az orosz frontra küldte, ahonnana súlyos veszteségek miatt 1943 ôszén hazarendelték az egységet. A német veresé-gek hatására a tábornok fokozatosan elfordult Hitlertôl, és a zsidók megmenekülteka „végsô megoldástól”. A listákat is megsemmisítették, mert ez hitelesen bizonyítot-ta a kormány fajgyûlölô politikáját. Néhány tartományi hivatalban azonban megma-radtak a kompromittáló dokumentumok.

A német és olasz fegyveres támogatással hatalomra került Franco tábornok rend-szerének elsô éveiben a zsidók állandó bizonytalanságban éltek. A köztársasági kor-mány bukása után a falangista csoportok feldúlták a barcelonai hitközség székházátés a zsinagógát. A közösségi élet illegálisan, magánlakásokban folyt 1946-ig. Másvárosokban is hasonló volt a helyzet.

A rendszer cinizmusát mutatja, hogy a második világháború után a németjóvátételrôl folytatott tárgyalásokon a spanyol delegátus kártérítést követelt a sza-loniki szefárd közösséget ért anyagi károkért. A brit megbízott azt válaszolta, hogya madridi kormány sohasem tiltakozott honfitársainak a nácik által történt üldözéseés meggyilkolása ellen.

Saját felelôsségükre egyes külföldön dolgozó spanyol diplomaták segítséget nyúj-tottak az üldözötteknek. A budapesti követségen dolgozó ügyvivô, Ángel Sanz-Brizhumánus tevékenységét a Jad Vasem is megörökítette. Serrano Súñer külügyminisz-ter utasításai ellenére Bernardo Rolland de Miota párizsi fôkonzul 14 szefárd zsidótkihozott az Auschwitz elôszobájának tekintett, hírhedt drancyi koncentrációs tábor-ból, kétezer üldözöttnek pedig konzulátusi védelmet biztosított. A diplomatát enge-detlenségéért egy távoli afrikai országba helyezték át. A spanyol kötôdésû szefárdokvédelmével indokolva, eredményes mentôakciót folytatott Sebastian RomeroAthénban, Eduardo Propper Franciaországban, Julio Palencia Szófiában és többmás diplomata, akik igaz emberként viselkedtek az embertelenségben.

kovács

Gyôri sikolyNagy István dokumentumkönyve

mérgezésrôl, az ördögi puzzle-játékról, a cinikusan felépített ha-zugságokról, amelyek célja: felszí-tani a gyûlöletet a lakosságban, el-feledtetni a lelkiismeret-furdalást,bekötni az emberek szemét, hogy avégén a politika, az állam, a kor-mány azt tehessen a zsidókkal, amitakar. Hogy aztán jöjjön a kirablás,a javak elvétele, a vagon és a gáz-kamra.

Kísérteties rímelés a történelemben.A könyvet Nagy István és barátai

jelentették meg Gyôrben. BenedekIstván Gábor író, újságíró elôszavátaz alábbiakban közöljük.

A magyar holokauszt könyvtárnyiirodalmát – több mint hatvan évvel atragédia után – most megrendítô kö-tettel gazdagítjuk. Ez nem egy könyva sok között: ez „A” könyv.

Társadalmi-anatómiai atlasz, törté-nelmi útjelzô, tökéletes politikai-kriminalisztikai példatár, sebészetitérkép kezdô gyilkosoknak, pontoskronológia tájékozatlan és naiv állam-polgároknak, hátborzongató olvas-mány felelôs államvezetôknek, tan-anyag történészeknek, szociológusok-nak, nélkülözhetetlen kézikönyv új-ságíróknak, tanároknak, egyszerû, jóembereknek.

Gyôr Magyarország fontos városa,a Dunántúl kincses gyönyörûsége.Püspöki székhely. A Duna ékes dísze.Históriája – emeljük ki bármely kor-szak bármely évét – minden vonatko-zásban igazolja: cseppben van itt atenger.

Ez a kötet azonban csak szûk évti-zedet idéz: az 1938-tól 1945-ig ter-jedô idôszakot. Az akkori magyar mi-niszterelnök, Darányi Kálmán, ebbena városban hirdette meg a 20. századegyik legnagyobb – 1 milliárd pengôs– nemzeti és modernizációs vállalko-zását: a felzárkózást az iparilag fejlettNémetországhoz és Olaszországhoz.E program – expressis verbis – magá-ba foglalta a régi dicsôség feltámasz-tását, az 1920-ban elcsatolt országré-szek új gazdáival szembeni erô felmu-

tatását, a magyar zsidóság gazdaságiés kulturális visszaszorítását. Az ál-lam vezetése, miközben üdvözli és tá-mogatja az Anschlusst, kihirdeti az I.zsidótörvényt.

E könyv szerzôje Nagy István gyôrifényképészmester. Áruljuk el róla,hogy nem zsidó születésû és nem zsidóhitû, helytörténész, helytörténeti kuta-tó.

Objektív szemû és lelkületû magyarember, ahogyan szakmája, hivatása,neveltetése diktálja, megköveteli. Errôl

az idôszakról kiadott már egy könyvetGyôr harmincöt bombázása címmel, ésír majd egy harmadikat is Apor püspökvértanúhaláláról. Ezért – e kötetekanyagáért – könyvtárakba, levéltárak-ba járt, összegyûjtött minden korabeligyôri, Gyôr környéki és országos saj-tóterméket, nyomtatásban megjelenthírt, adatot. Tehát közkeletû, ismert tu-dósításokat, csupa publikált anyagot.Ezeket aztán idôrendi sorrendbe rakta.Hozzájuk tette az akkor kihirdetett tör-vények szövegét és minden zsidókra, azsidóságra vonatkozó hivatalos jogsza-bályt, úgynevezett közinformációt. Éscsak amikor elkészült ezzel a jelentôsmunkával, akkor egészítette ki anyagátszemélyes vallomásokkal, emlékezé-sekkel. Bekért leveleket, sorstörténete-ket, naplókat. Fényképezôgépével, xe-roxával kimásolt, megörökített mindentárgyi bizonyítékot, helyszínt, nyomotés tanúsítványt; ezeket többször leel-lenôrizte, vagyis meggyôzôdött hite-lességükrôl.

Hivatalos, állami támogatást nemkapott. És amikor a kézirat, a fotó-anyag elkészült, megvolt a munkát vál-laló nyomda, akkor megszületett a ma-gyarországi holokausztirodalom egyikhihetetlenül pontos, döbbenetesenmegrázó gyûjteménye, ha nem a legke-gyetlenebb – mondhatjuk akár úgy is,vérfagyasztó – olvasmánya: ez akönyv. A gyôri – mint mondtuk:cseppben a tenger – a magyar zsidóságmódszeres, hibátlanul felépített, kis ka-vicsokból, de csak látszólag véletlen-szerûen, viszont rendkívül tudatosankészített, pszichológiai trükkökkel ésôsi meg modern gyûlölettechnikai ele-mekbôl álló gyilkosságpiramisa.

Közkeletû, jóllehet igen leegyszerû-sített érv, hogy a holokauszt közönsé-gesen a rablásról szólt. Kinek az ottho-nát, kinek a munkahelyét irigyelték el,a pitiáner tolvajoknak elég volt egypléd elemelése a halálmenetben vonu-ló munkaszolgálatos válláról. Másokbútorokat vittek el; a csendôrök, a nyi-lasok aranyat, órát, jegygyûrûket szed-tek össze a gettóban, az indulásra kész

vagonok elôtt; a tôkecsoportok gyára-kat, vállalatokat írattak a nevükre; azállam maga, mint olyan, ingatlanokatfoglalt le. Akkurátus országvezetésmûködött a budapesti hivatalokban.Amikor a náci birodalomnak eladták ajugoszláviai Bor bányáiba deportáltmagyar zsidó fiatalokat – köztük Rad-nóti Miklóst is –, a kétoldalú szer-zôdésben az ôket szállító MÁV-vago-nos fuvart, valamint az ottani láger-kosztot éppúgy felszámolták és a zsidórabokkal fizettették meg, mint a pisz-tolygolyó árát, amelyet – adott esetben– a foglyokba belelôttek.

Vagyis a holokauszt nemcsak a dur-va rablásokról szólt, és még csak nemis a közönséges és tömeges gyilkossá-gokról (gettók, táborok, Auschwitz),hanem arról a politikai akaratról,amely lehetôleg széles körû társadal-mi mozgalmat hirdetett a zsidó lakos-ság kiiktatására. Nem volt ez vallásimozgalom, sôt, a vallás csak ravaszulfelhasznált, mocskos eszköz volt,mert a magyar állam inkább úgyneve-zett nemzeti akaratnak kívánta beállí-tani a zsidólikvidálást.

Józan, tisztességes, morális emberpontosan tudja: micsoda galád, anti-humanista, ördögi és hazug terv ez atorz program, s a végén éppen azokellen fordul, akiknek a nevében meg-hirdetik.

Hogy nem értjük a rabló, a gyilkoslogikáját, beteg gondolkodását, azonnem kell csodálkozni. Nem lehetmegmagyarázni, ésszel felérni avértôl delíriumos nyilas rohamoszta-gost, aki a zsidók sorfala elôtt éppenakkor biztosítja ki a géppisztolyát,amikor a határban már-már felhang-zik a szovjet tankok dübörgése.

Gyôrben játszódik ez a történelmidrámai eseménysor, és az 1938–1945közötti évszakaszban. Csakhogy azidô nem zárult le ekkor. Persze a rémegy ideig csöndben volt, lapult, deamikor lassan oszlani kezdett a köd,az amnézia gyengült. És ma már kí-sértetiesen ismétlôdni látszanak a régialgoritmusok. Mind gyakrabban tûn-nek fel a múlt jelképei, egyre-másraalakulnak az erôt istenítô szervezetek,visszaszorulnak a jó hagyományok, ésmind többen érzik úgy: eljött az idô,az ô idejük. Ami a régi.

Ezért idôszerû ez a könyv, NagyIstváné. A gyôri példa. És tegyünkmeg mindent, hogy a színdarab neúgy végzôdjön, miként a másik, nem-telenül, azaz félig lerombolt, kifosz-tott országgal, megölt honfitársakkal,nemzetközi gyalázattal, súlyos szé-gyennel.

Jó volna, ha minél többen elolvas-nák, és megértenék a történelmi ese-mények kapcsolódását és kézenfekvôláncolatát. Például azt, hogy az egyikballépést szükségszerûen követi a má-sik. Ezért még idôben, lehetôleg minélkorábban, a gödörnél meg kéne állni.

Ebben a beköszöntô elôszóban mitis mondhatnék mást, mint ami a leg-fontosabb konklúzió. Adjuk oda min-den gondolkodó, érzô ember kezébeezt a kivételes gyôri – magyar – pél-datárat. Olvassák, értsenek megbelôle minél több összefüggést, és ta-nuljanak általa áldott mérsékletet, ön-mérséklést. Igazi emberséget!

Sáná TováÚjévi gondolatok Jesájá 35. fejezet 10. verséhez

Sáná Tová! Boldog Új Évet kívánok neked,Az Új Évben legyen boldog és édes az életed.

Neved az Élet Könyvében örökre beírva már,Hisz a Szent – áldassék – irgalmas, hûséges Király.

A hazatérés Cionba hatalmas kegyelem,hontalan és számûzött többé már nem leszel.

A béke sátra borul életed fölé,s hálatelt szíved viheted Királyod elé.

Cionban az élet mindig új, változó s csodás,szüntelenül láthatod a Mindenség Urát.

Ott nincs intrika, irigység, bántás – ám van bölcs ismeret,ki legyôzi a „jécér hárá”-t, Cionba az mehet.

Ott nincs szenvedés és háború és nincs félelem,hûség van, szeretet, béke, s az öröm végtelen.

Ha éljük a földi ember tûnô életét,titkokat érteni olykor nagyon nehéz.

Megérteni, mit a Szent – áldassék – üzen,Hatalmas nagy titok, és mégis hinni kell.

Németh Bata Zsuzsanna

takarítást vállalok referenciával. Érdek-lôdni: 06-30-261-3051, Edit.

Idôsgondozásban jártas, megbízhatóhölgy bevásárlást, ügyintézést, takarítástvállal. +36-30-428-8676.

Idôsek gondozását, ápolását vállaljafrissnyugdíjas szociális munkás. Nagyonsok szeretettel, empátiával, évtizedesgyakorlattal. 06-30-303-4359.

Diplomás, középkorú nô vállalja gyer-mekek, idôsek felügyeletét, kísérését.+36-30-851-8864.

Számítógépes oktatást vállal középkorúinformatikus férfi. +36-30-462-4580.

Forgalmas helyen (oktatási, egészség-ügyi intézmény közelében, autóbusz-vagy villamosmegállóban) max. 60 m2-esüzlethelyiséget bérelnék. Telefon: +36-30-962-8790.

Gyakorlattal rendelkezô, 40-es hölgygyermekfelügyeletet, idôsgondozást vál-lal. Héberül és angolul is beszélek. +36-20-539-4820.

Üzemorvosi, háziorvosi rendelés Zugló-ban, Vezér u. 156. VITAPHARM.Hétfô–szerda 15–16-ig. Dr. Szigeti Mik-lós, tel.: 220-0230.

Fogorvosi rendelôm címe: XIII. Szt.István krt. 4. III. 1. Tel.: 320-4778, 06-20-496-2223, dr. Virág Péter.

Örömmel tudatjuk, hogy aRabbitestület és a Mazsihisz vezetôségemegállapodott David Goldberg mohéllal(Németország), aki zsidó fiúgyermekekkörülmetélését vállalja. Amennyiben azÖn családjában ilyen szimchá (öröm)van, kérjük, jelentkezzen a Rabbiságon a413-5580-as telefonszámon vagy a [email protected] e-mailen ke-resztül, hogy a gyermeket Ábrahám szö-vetségébe felvehessük.

Könyvnyomtatás, színes nyomtatás,fénymásolás, plakátnyomtatás. Messin-ger: +36-20-934-9523, www.rcontact.hu

Manikûr, pedikûr. Hívásra házhoz me-gyek. 06-20-551-4580.

Tóratekercsek, tfilinek és mezüzék szá-mítógépes ellenôrzése és javítása.Farnadi-Jerusálmi Márk. Telefon: 06-70-932-8275, e-mail: [email protected],weboldal: www.sofer.hu

24 m2-es üzlethelyiség kiadó a VII. ker.Síp utcában, hosszú távra. Érdeklôdni le-het munkaidôben a 413-5568 telefonon.

Fogtechnika! Fogsorok javítása, készí-tése, nyugdíjasoknak árkedvezménnyel.Igény szerint házhoz is megyünk. Beje-lentkezés: +36-30-398-3107.

Újlipótvárosban, nemrég épített ház-ban 65 m2-es, szép, világos, erkélyes la-kás családi okok miatt sürgôsen eladó,esetleg hosszabb idôre kiadó. Tel: +36-1-239-0758 vagy +36-20-326-0600.

Alternatív nyirok, cellulit (fogyasztó)masszázs. 06-70-617-7809.

Nôi-férfi pedikûrös házhoz hívható. Cu-korbetegeknek is. Budapesten. Bejelent-kezés: 06-30-302-0034.

Újlipótvárosban garzonlakás turisták-nak kiadó. Tel.: 226-4109.

Kiadó Bp. I. Attila úton 81 m2-es, két-szobás, összkomfortos lakás. Érdeklôdnilehet munkaidôben a 413-5540 telefo-non.

Kiadó Bp. VII. Thököly úton 81 m2-es,kétszobás, összkomfortos lakás. Érdek-lôdni lehet munkaidôben a 413-5540 te-lefonon.

Önkéntes munka Izraelben 2010. ok-tóber 25-tôl november 14-ig! Jelentke-zés: Deutsch János, 06-20-233-8454, il-letve [email protected]

Nosztalgiázzunk együtt! Ami felesle-gessé vált, régi bútordarabokat, festmé-nyeket, régi bizsut, szônyegeket, ezüstöt,

dísztárgyakat, mindenféle órát készpén-zért megvásárolok. 06-70-665-2105.

Házvezetést, házi gondozást vállal kó-ser konyhát ismerô nyugdíjas özvegy,Brooklynban szerzett gyakorlattal. 06-30-946-7112.

Pöttyös bögréjétôl a hagyatékáig felvá-sárolom, szemetét elszállíttatom, lakásátutána összetakarítom. Harsányi Ildikó,06-30-209-3463.

Régi, háború elôtti könyveket kész-pénzért veszek. Harsányi Ildikó („pöttyösbögre”), 06-30-209-3463.

Keresem unokatestvéremet, akiBüchler Ilona Judit néven született 1943.04. 10-én. Óbudán lakott, a Laktanya u.23.-ban. Anyja neve: Zweig Lívia.Stadler Egon, 06-1-329-2197.

XVII., Rákosligeten 3 szobás, igényesenkialakított családi ház melléképülettel el-adó. 06-1-257-7926.

Ágytolltisztítás, paplan-párna áthúzása.329-6357, 280-2585, 402-3003.

Thököly úti zsinagóga közelében, Zug-lóban, szép polgári házban két egymásmelletti, 73 m2-es és 70 m2-es, felújított,3-3 szoba összkomfortos lakás és garázseladó együtt vagy külön is. Érdeklôdni:06-30-951-5321.

Antik csillárok javítása, vétele, eladása.321-2972. Bp., Hevesi S. tér 3.

Vállalom idôs emberek gondozását, fel-ügyeletét a délelôtti órákban. Érdeklôdni:06-30-290-1224.

Idôsek gondozását, ápolását, társalgást,

ÚJ ÉLET 71998. MÁJUS 1. ÚJ ÉLET 72010. SZEPTEMBER 15.

APRÓHIRDETÉSVEGYES

a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének lapja

1075 Budapest, Síp u. 12.Telefon/fax: 322-2829

E-mail: [email protected]ôszerkesztô:Kardos Péter

Olvasószerkesztô:Gábor Zsuzsa

Kiadótulajdonos:Mazsihisz

Elôfizetési díjak:Belföldön: 1 évre 3120 Ft

Külföldre 5760 Ft/évUSA és Izrael: 6240 Ft/év

Az összeg valutában is befizethetôaz aktuális árfolyamon.OTP bankszámlaszám:

11707024-22118480OTP SWIFT kód:

(BIC) OTPVHUHBIBAN:

HU66 1170 7024 2026 2095 0000 0000Terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap

Üzletág, elôfizethetô a kiadónál.Postacsekk: 11707024-22118480

Terjesztéssel kapcsolatos reklamációkintézése a 06-(80)-444-444-es ingyenes

zöldszámon.Szedés: WolfPress Nyomdaipari Kft.

Nyomtatás:

ISSSN 0133-1353

N A P T Á RSzeptember 17. péntek Tisri 9. Kol nidré

Gyertyagyújtás: 6.35Szeptember 18. szombat Tisri 10. Jom kippur MÁZKIR

Szombat kimenetele: 7.37Szeptember 22. szerda este Tisri 14. Erev szukkotSzeptember 23. csütörtök Tisri 15. Szukkot 1. (6.24)Szeptember 24. péntek Tisri 16. Szukkot 2. (6.20)Szeptember 25. szombat Tisri 17. Szombat kimenetele: 7.22Szeptember 25–29. Chol hámoédSzeptember 29. szerda Tisri 21. Hosáná rábá (6.10)Szeptember 30. csütörtök Tisri 22. Smini áceret MÁZKIROktóber 1. péntek Tisri 23. Szimchát torá

Gyertyagyújtás: 6.06Október 2. szombat Tisri 24. Szombat kimenetele: 7.08

Újholdhirdetés

Péntek Szombat Péntek SzombatTemplomok este reggel este reggel

Szept. 17. Szept. 18. Szept. 24. Szept. 25.

Dohány 18.00 9.30 18.00 9.30 Frankel L. út 49. 18.30 10.00 18.30 10.00Hegedûs Gy. u. 3. 19.00 9.00 19.00 9.00Vasvári P. u. 5. (lubavicsi) 19.30 9.00 19.30 9.00Thököly út 83. 18.30 9.00 18.30 9.00Hunyadi tér 3. 19.00 9.00 19.00 9.00Bethlen tér 2. 19.15 9.30 19.15 9.30Nagyfuvaros u. 4. 19.00 8.00 19.00 8.00Rabbiképzô-ORZSE(Bérkocsis u. 2.) 18.00 9.00 18.00 9.00Kazinczy u. 27. 19.10 8.00 18.30 8.00Alma u. 2. 19.10 8.45 18.30 8.45Kórház(Amerikai u. 53.) 19.30 7.30 19.30 7.30Páva u. 39. 19.00 9.30 19.00 9.30Dózsa Gy. út 55. 18.00 9.30 18.00 9.30Berzeviczy u. 8. 18.00 9.00 18.00 9.00Károli G. tér 5. 19.00 9.00 18.30 9.00Visegrádi u. 3. 9.00 9.00Dessewffy u. 23. 19.10 9.00 18.30 9.00Teleki tér 22. (szefárd) 8.45 8.45Lauder iskola (Budakeszi út 48.) 18.00 18.00Pesterzsébet (Zamárdi u. 7.) 18.00 18.00

VidékenVác (Eötvös u. 3.) 18.00 18.00Kecskemét (Nagykôrösi út 5.) 18.00 18.00Székesfehérvár (Várkörút 19.) 18.10 18.10Gyôr (Kossuth L. u. 5.) 18.00 18.00Szeged (Gutenberg u. 20.) 18.00 9.00 18.00 9.00Debrecen (Pásti u. 4.) 18.50 8.00 18.40 8.00Nyíregyháza (Mártírok tere 6.) 18.50 8.00 18.40 8.00Miskolc (Kazinczy u. 7.) 18.00 8.00 18.00 8.00Pécs (Fürdô u. 1.) 18.30 10.30 18.30 10.30Kiskunhalas (Petôfi u. 1.) 18.00 18.00Szombathely 18.30 18.30Kaposvár (Berzsenyi u. 14.) 18.00 18.00Nagykanizsa (Fô u. 6.) 18.00 18.00Keszthely (Kossuth L. u. 20.) 18.00 18.00Hódmezôvásárhely (Szt. István tér 2.) 18.00 18.00

HÁZASSÁG20 év tapasztalatával várom önt,

amennyiben társra vágyik. Az emberi

sorsok segítése, a társkeresés számomra

hivatás. Nyugdíjasoknak kedvezmény.

Elérhetôségeim: Györgyi asszony, 326-

5989, reggel 8–10-ig, este 20–22-ig. E-

mail: [email protected]

Rendezett körülmények között élô, fi-ligrán barátnôm részére 70–75 év körüli

társat keresek. „Rossz egyedül” jeligére.

Keresem párom házasság végett 18

évtôl 30 évesig. Ferenczy Kálmán Imre,

Vác, Báthory u. 16. 06-30-318-0699.

Gázszerelés• Gázberendezések, gázvezeték új

szerelés hatósági engedéllyel

Idôszaki kötelezô ellenôrzése

(2008. XL. tv. 89.§ [6])

• Vízóraszerelés

• Fûtésszerelés, fürdôszoba-felújítás

FRANK 1063 Budapest, Szív u. 28.

Tel.: (1) 331-5743, 06-30-932-3615

Az olaszországi Ravenna adott ott-hont a Zsidó Tudományok EurópaiSzövetsége (European Association forJewish Studies) IX. kongresszusának,melynek címe „Judaizmus a mediter-rán közegben” volt.

A konferencián elôadást tartott Toro-nyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Levél-tár (MZSL) fôlevéltárosa. Elôadásánakcíme: „Kapcsolatok a zsinagógában. ADohány utcai zsinagóga templomülés-nyilvántartó könyveinek példája”. Anyilvántartó könyv egyedülálló doku-mentum, amely majd száz éven keresz-tül (1854–1950) követi Európa legna-gyobb zsinagógájának sorsát. A négykötet több mint háromezer oldalon tar-talmaz adatokat, ezek segítségével ésmás, a tulajdonosokhoz köthetô levél-tári dokumentumok alapján vizsgálhat-juk az egymás mellett ülô hitközségitagok kapcsolatrendszereit. Az elôadásnéhány kiválasztott ülés tulajdonosai-nak történetével illusztrálta a történetiforrás lehetséges értelmezési lehe-tôségeit.

A könyv digitalizált változata hama-rosan elérhetô lesz a levéltár honlap-ján, valamint az európai közös kulturá-lis portálon, az „Europeana”-n is, hi-szen a Magyar Zsidó Levéltár is része-se a Judaica Europeana együttmûkö-désnek.

A konferencia idején két továbbifontos eseményre is sor került.Ravennában tartotta negyedévenkéntesedékes ülését a Judaica Europeanaprojekt nemzetközi bizottsága, melyena levéltárat vezetôje mellett PaszternákTamás is képviselte. Az Európai Unióáltal támogatott kétéves projekt kereté-ben „Zsidók az európai városokban”

Digitális tartalmak a világhálón– konferencia Ravennában

K L U B P O R T Á LA Herman Lipót Idôsek Klubjának 20

tagja nemrégiben egynapos kirándulásonvett részt Kecskeméten.

Megérkezésünk után a belvárosfôterén álló impozáns volt neológ zsina-gógához sétáltunk, ahol a város és a régiórabbija, Róna Tamás várt bennünket. Is-mertette a hajdan több mint 1000 fôt be-fogadó templom történetét, majd egy rö-vid séta után megnéztük a hitközség mel-letti, felújítás alatt álló régi imaházat. Ér-dekes beszámolót hallhattunk a helyi zsi-dó közösség történetérôl és a jövôbenvárható fejlesztésekrôl.

A hitközség épületében már finom ebéd-del vártak bennünket, a vendéglátás elôké-szítésében nagy feladatot vállalt a rabbi.

A pihenôt követôen elmentünk a volt or-todox zsinagógához, amelyben jelenleg aFotográfiai Múzeum mûködik. Ezután avárosháza dísztermét csodáltuk meg, majda vasútállomás felé visszakanyarodva elsé-táltunk a Cifrapalota mellett is.

A kellemes és szép nap után jólesôenelfáradva tértünk haza.

Külön köszönet illeti a kecskeméti hit-községet és annak rabbiját, Róna Tamásta szíves vendéglátásért.

K.Gy.

Olvasóink véleményeNincsenek véletlenek

Amikor augusztus elsô napjaibanmegvettem az Új Élet aktuális számát,még fogalmam sem lehetett arról, mivéfog ez fejlôdni.

A lap több olyan írást közölt, amelyegy-egy személy irodalmi tevékeny-ségérôl szól, s emellett könyvek ismerte-tését is hozta. Valamennyit érdek-feszítônek találtam, és leadtam egy lis-tát a helyi könyvtárban róluk. Az voltaz óhajom, hogy ne csak én olvashas-sam ezeket, hanem mind szélesebb kör-ben legyen arra sokaknak lehetôsége.

Tegnap megszólított az intézményvezetôje, s közölte, a listáról megérke-zett két könyv. Ezek egyike NógrádiGergely regénye: Amikor a bosszú an-gyala sír. Egyvégtében elolvastam.

A hatása rám oly mértékû, hogyszólnom kell róla.

A szerzôt éppen a fent jelzett lap-szám mutatja be. Röviden a mûvészetpolihisztorának nevezhetnénk.

Nálamnál avatottabb ítészek asztalaa regény méltatása, de a dagályosságvádját is vállalva állítom, hogy a köny-vet kötelezô olvasmánnyá kellene tenniaz iskolákban.

Persze hogy az emberiség legnagyobbszégyenérôl, tragédiájáról, a fasizmusminden képzeletet felülmúló rémtet-teirôl „sarjadzik” a téma. A holokausztbe nem gyógyuló traumája az alaphely-zet, egy zsidó férfi emberi ronccsá válá-sa öt nyilas végletekig menô kegyetlen-kedése következtében. A tolószékbekényszerült, vak nagyapa bosszúra es-keti felnôtté cseperedô unokáját…

Nógrádi Gergely az Auschwitzottúlélôk után a harmadik generációtképviseli. Nem valószínû, hogy igazság-szolgáltató bosszúra nevelték-eskettékvolna elôdei. (A róla készült portré egé-szen más típusú személyt sejtet.) Mégis,kerülve minden hatásvadászatot, fon-tosnak tartotta az emlékezés, emlékez-tetés és figyelmeztetés apropóján regé-nyét megírni, hiszen manapság megintmintha… Hálás köszönet érte! Különö-sen megkapó a történet végkicsengése…

Mindannyiunk felelôssége a múlt elnem felejtése, a jelennek olyanná for-málása, hogy lehetetlenné váljon a soámegismétlôdése. Jelen írásom is e cél-nak szeretne mozaikdarabja lenni!

Soha nem jöhet el már a sárga csilla-gos idôszak!

Mihálovics Zoltán

címmel különbözô országokban a résztvevô levéltárak, könyvtárak, múzeu-mok iratanyaguk, könyvállományukegy részét digitalizálják és hoz-záférhetôvé teszik a világhálón. A kü-lönleges projektrôl a www.judaica-europeana.eu oldalon olvashatnakrészletesen. A partnerek közös virtuá-lis kiállításokat is rendeznek majd, il-letve a projekt részeként közoktatási ésegyetemi oktatási programok és szá-mos népszerûsítô rendezvény is indul.

A találkozó során a partnerek átte-kintették a projekt aktuális helyzetét, aszakmai és pénzügyi feladatok állását,illetve összegezték a következôidôszak feladatait.

A konferencia utolsó napján a pro-jektpartnerek által szervezett DigitalHumanities (Digitális Társadalomtu-domány) címû workshop ismertette adigitalizálás adta új lehetôségeket és adigitális tartalmak felhasználását azoktatás és a tudományos kutatások te-rületén.

PT

JOM

KIPPUR

8 ÚJ ÉLET8 2010. SZEPTEMBER 15.

Alkalmi vételBolhapiacon vásárolni Európában mára szabadidôs sporttá vált. Az alkal-

mi kincsektôl a háztartásban vagy személyes célra szükséges nagyon olcsóholmikig bezárólag ott mindenre van kereslet és kínálat. Ismerek olyan élel-mes „vállalkozót”, aki utánanéz a halálozásoknak, és ha megtudja, hogy va-lahol idôs ember ment el hozzátartozók nélkül, rögtön körbeszaglászik, nincs-e valami eladó a hagyatékból. A hivatásos bolhapiacra nem érdemes kimen-ni, mert azt már a maffiák kézbe vették, ott még a hamisítvány másolata isdrágán kapható. Egy idôben viszont üzemelt egy alkalmi ócskapiac Budán,ahol a hatóság és a lakosság hallgatólagos jóváhagyásával jórészt guberálóhajléktalanok adták-vették az elsô pillantásra használhatatlannak tûnô lim-lomot. Vasárnap délelôtti elfoglaltságként jó idôben elsétáltam oda. Az alkal-mi asztalokon sorakozott ott minden: fenekesincs szamovár, foncsorvesztetttükör, elsô világháborús tiszti kard, hiányos pakli magyar kártya, de még egyfél mûfogsor is. Venni tudatosan semmit sem akartam, de egyszer csak feltûntaz egyik asztalon egy rozsdás, foghíjas szájharmonika mellett egy apró nôizsidó imakönyv. Az imádságos könyveknek ezt a fajtáját nálunk, Magyaror-szágon, Mirjámnak nevezik, de ezen cirill betûk virítottak. Belelapoztam, éskiderült, hogy egy különlegességre bukkantam. Alkudozás nélkül azonnalmegvettem, nehogy a megállapíthatatlan nemû és korú eladó az egy fogávalmeggondolja magát. Otthon lapoztam bele igazán. Kiderült, hogy egy kb. a20. század elején nyomott, héber–cirill betûs nôi imakönyv volt. Feltehetôenorosz-szovjet tulajdon. Azonnal felébredt bennem a meseíró, amikor meglát-tam, hogy az elsô címlap ugyan hiányzik – ezért impresszum hiányában meg-állapíthatatlan volt a könyv születési ideje –, de második oldalához gondoskezek beragasztottak egy, a könyvével megegyezô méretû lapot személyes ada-tokkal. A tintával zsinórírással beírt, mára elmosódott szövegbôl nagyítóval iscsak annyit sikerült kisilabizálni, hogy valamilyen Nagyezsda Gromova kije-vi lakos tulajdona lehetett. A kísérô fehér lap egyébként még többször elôfor-dult az imakönyvben, mert az akkurátus zsidó Nagyezsda úgy látszik beleírtaéletének azon fordulatait, melyekért adott esetben imádkozott. Mellesleg aNagyezsda ugyan orosz név, de nem zsidó, viszont Sztálin elsôszülött lánya isezt a nevet kapta, nagyjából akkortájt, mikor ez az imakönyv is tiltott volt. Eb-ben az idôben az egykori Szovjetunióban milliószám születtek a Nagyezsdák,hátha a nagy vezér lányának sorsa megmenti ôket. Az újévi fohásznál a be-ragasztott lapon egész kis történelem szerepelt. Keresztnevek sokasága, nyil-ván mindazok, akikért Nagyezsda egykor imádkozott. A peszachkor mondan-dó imáknál érdekes leletre bukkantam. Az oda beragasztott fehér lapon mégjól látható volt a következô beírás: „K. elvtársnak is írtunk, aki ismeri a csa-ládot, de Irinának mégis menni kellett Birobidzsánba.”

Nos, ebben a mondatban benne volt a Szovjetunió története. Kis újságíróifantáziával és a történelem ismeretével kiegészítettem az imakönyvi bejegy-zést. Ez azt jelentette szerintem, hogy a család jól ismerte Kaganovicsot, akiegy idôben Sztálin kedvenceként mint a Politikai Bizottság tagja nagy hata-lommal rendelkezett a Kremlben. Pechjére zsidó származású volt – nyilvánezért keresték meg menlevélért Nagyezsdáék –, így néhány év után ô is kiesetta diktátor kegyeibôl, és örült volna, ha Birobidzsánban végzi. Ezen a csalá-don nem segített, és az ismeretlen Irinának költöznie kellett a Kaukázuson tú-li Potyemkin autonóm köztársaságba, melyet a zsidók halkan, de egymás kö-zött gettónak neveztek. Ez volt az a szögesdrót nélküli koncentrációs tábor,ahova Sztálin parancsára a zsidókat költöztették, és kívánságra mutogattákkülföldi delegációknak, hogy íme, náluk nincs antiszemitizmus.

Az anya és gyerek sírján mondandó imák oldala szinte teljesen szétázott. Sea cirill, se a héber betû nem olvasható. Ezt is kitaláltam: Nagyezsda eltemettenyilván nem csak az anyját, de gyerekét is, és mindahányszor rájuk emlékezett,könnyei a jól rejtegetett imakönyv oldalait áztatták. Az étkekre mondandó áldá-sok szinte szûzen olvashatóak. Ez is egy diagnózis, hiszen amikor Nagyezsdamég használta ezt az imakönyvet, a legegyszerûbb vallási elôírás voltpeszachkor chomecolni, hisz az ô házukban sem lehetett se kóser, se tréfli...

Hogy az imakönyv tulajdonosa maga adta-e el ezt a relikviát és hány szemtartotta olvasásra méltatlannak, nem tudom. Mindenesetre nálam nagy becs-ben áll. Számomra egy megtaposott kortársam, egy szintén gerincetört diasz-póra zsidó élete rajzolódott ki.

Spánn Gábor

A rendszertôl a váltásig a Síp utcában7.

Az ígéret hölgyeFérjének, a MIOK elnökének halála

után ô lett a „fôtitkárasszony”. Alegfelsôbb vezetésben ketten voltak,akikkel normálisan el lehetett beszél-getni. Ô volt az egyik. Tudom, som-más megállapítás, de hát a saját ta-pasztalataimat írom. Sokan fordultakhozzá segítségért, sokan meg is kap-ták. Akik nem, elnevezték az „ígérethölgyének”.

Benne azt becsültem, hogy amittett, nyíltan tette. Ô volt – többek kö-zött – az Új Élet cenzora. Nem mon-datonként, hanem betûrôl betûre bön-gészte át a kefelevonatot, amitkötelezôen be kellett mutatni neki.Mindenre figyelt! Egy riportomban,amit a mátyásföldi idôsek otthonárólírtam, az egyik bennlakót Matuzsálemkorúnak tituláltam. Kijavítatta idôsre,mert a szó Izrael fôvárosára hasonlít...

Volt egy „humoros” találkozásunk is.Miközben olvasgatta a kefelevonatot,váratlanul, kopogás nélkül bejött egyidôsebb ember valamilyen gyógyszerügyében. Ô a vállára tette a kezét, el-kezdett magyarázni neki, miközben azajtó felé tologatta. Mikor elém értek,odasúgta: figyelje, rabbi úr, hogy fo-gom kidobni. Állítom, ez az embernem vett ebbôl észre semmit. Persze

alkalmával hasznosította... Többekkelegyüttmûködve ô „találta meg” a szar-vasi tábort. Ôt és vezetôtársait külön-bözôségük ellenére egyetlen közös mo-tívum kötötte össze: az „elsô embertôl”való félelem. Ô volt az egyetlen, aki aváltást követôen ott folytatta munkájáta székházban, de már nem a Hitközségalkalmazottjaként. A Jointban dolgo-zott haláláig.

Fordulat az Új ÉletnélAzt követôen, hogy a lap tulajdon-

képpeni fôszerkesztôje meghalt, a hu-morista lapkészítô váratlanul lemon-dott, az újonnan kinevezett fôszer-kesztô, akivel évekig együtt „kül-sôztünk”, most a fônököm lett. Új fel-adatot bízott rám: ROVATVEZETÔlettem!

A Hírek és a Halálozások tartoztakhozzám. Ezt nagyobb rizikó nélkülrám bízhatta, mert ezekben aztán tény-leg nem lehetett politizálni... Nem sza-kadtam bele a munkába. Mindössze ar-ra kellett ügyelnem, hogy ha Kohn Izi-dor vagy más egyszerû „mezei” zsidószólalt fel valahol, akkor ô „mondta”.Ha a Kolléga, ô „mondotta”, ha ellen-ség, ô „úgy vélte”.

Ami a Kollégát illeti, ô nagy súlytfektetett arra, hogy a Halálozások ve-le kezdôdjenek. Mármint fôrabbiminôségben, természetesen.

Néha voltak ún. szerkesztôségi érte-kezletek is, ezeken gyakran megjelentegy idôs dáma, könyökig érô kesztyû-ben, a nyári kánikulában. Azért írokerrôl, mert ilyesfajta figurák gyakranlátogatták meg az akkor egyetlen zsi-dó újság szerkesztôségét.

A hölgy elôvette verseit, diadalitta-san odatette a fônök elé, és várt. A ver-sek színvonala jóval a kecskerímekalatti volt („olyanok a kecskerímek,mint amikor a kecske rí, mekk”), demegjelentek az Új Életben. A hölgyédesapja 19-es veterán volt, közölnünkkell – mondta a lap házi cenzora.

Get helyett balta is megtetteA fôkántor, szegény, ott lakott vagy

ötven méterre a Bethlen téri zsinagó-gától. Ott is funkcionált, jól is lejnolt.Azután kihagyott vagy egy évtizedet.Kiderült, hogy miért. Házassága meg-romlott, s ahelyett, hogy getet(válólevelet) adott volna feleségének,felgyorsítandó a vallási ceremóniát,baltával intézte el a formaságokat. Év-tized után visszatért az aktív hitéletbe,de a hosszú kényszerszünet, no meg aszínhely, ahol töltötte, mentális elvál-tozást okozott nála. Amikor a Tízpa-rancsolatot olvasta volna fel Jitró he-tiszakaszában, lejött az omedról, s afôrabbi folytatta a lejnolást.

Rákérdeztünk a hirtelen abbaha-gyás okára, kicsit zavaros magyará-zattal állt elô, amibôl kiderült, hogy aNe ölj! parancsolattal voltak gondjai,majd ezzel fejezte be rövid értekezé-sét: engem a Tóra ne tegezzen!

(folytatjuk)

Kardos Péter

Boldog születésnapot, Tamás!Ungvári Tamással mindenhol jó összetalálkozni. Akár a könyveit forgatva,

akár a rádióban hallgatva, akár a Pozsonyi Pikniken. Annyit ír, annyit olvas,annyit tanít, hogy eszünkbe sem jut a korára gondolni. Állítólag szeptember25-én betölti a 80. életévét, olyan életmûvel és élettempóval a háta mögött,melyrôl sok hetvenes (ez vicc akart lenni!), szóval melyrôl minden korosztálycsak áhítozik. Érdemes a tudását plagizálni, ígérem, senkit nem jelent felplágiumért.

Elsô kérdés: Mi történt veled 0-tól 10 éves korodig?– Megszülettem, s ebben nem volt részem. Szüleimnek oly módon lehettem

a terhére, hogy már ötévesen beírattak egy Montessori-iskolába az olaszkövetségen. Bambino molto cattivo, mondták rám. Igazán rossz gyerek.Tízévesen még elkaptam a második világháborút. Tizennégy évesen bujkál-tam, svéd állampolgár lettem egy olyan Wallenberg-papírral, amelyik csakSvédországban volt érvénytelen. Nem tudom, hány órakor szabadítottak fel aszovjet csapatok, mert az órámat elvitték, viszont kaptam tôlük egy keletlenkenyeret.

Második kérdés: Milyen volt a huszadik születésnapod?Felnôttem, jegyeztem békekölcsönt. Egyetemre jártam, rengeteget tanul-

tam. A többi zsidó kollégám belépett a Kommunista Pártba, én kimaradtam.Amikor végeztem, Tatabányára neveztek ki elemi iskolai tanárnak. Ha ottmaradok, ma nem kellene tanítanom, nyugdíj, olcsó szén, brikett ked-vezményesen. Egy véletlen folytán szerkesztô lettem az Írószövetség folyói-ratánál. Találkoztam Tersánszky Józsi Jenôvel, Füst Milánnal, Nagy Lajossal,Déry Tiborral, Hatvany Lajossal. Közben persze „forr a világ bús tengere, óh,magyar”. Rákosi vette a kalapját és maradt, Nagy Imre jött és ment. Az utcánismét lôttek, én a golyók zizegése között szocializálódtam. Azóta sincs csönd,a kutyák ugatnak.

A harmadik kérdés egész rendkívüli lesz: Merre jártál a harmin-cadiknál?

– Állástalan voltam, fél-ösztöndíjas aspiránsként a kandidátusi disszertá-ciómat írtam, lefordítottam a világirodalom reám esô részét: Az ügynökhalálát, Dürrenmatt Fizikusokját, Brecht Galileijét. S még vagy száz másikat.Végül egy színházhoz kerültem dramaturgnak. Nagyon tetszett a kórus, mertzenés színház volt. Fényes Szabolcs zeneszerzô azonban arra tanított, hogyszínházban is a váll-lapot kell nézni, kinek van sarzsija, rangja. Ezért elcsábí-tottam a primadonnát.

Negyedik kérdés: Mi volt a legfontosabb, amikor 40 éves lettél?– Megtanultam vízisíelni. Még egy lábon is. Az egész magyar irodalomban,

Balassitól Nádas Péterig én voltam az egyetlen, aki monosível hasítottam avizet. Ezért sokan irigyeltek. Megnôsültem, szépasszony lett a feleségem,ezért is sokan irigyeltek. A hajnaltól éjfélig tartó munkát senki se irigyelte.Gyermekeim születtek, szép a fogsoruk, mert az anyjuk fogorvos.

Ötödik kérdés: 50 év a félút. Félút volt?– Félút? Hát csak száz esztendôt engedélyeztek? Snassz. Ötvenre megjár-

tam Amerikát, eldobható papírpelenkát csempésztem New Yorkból, mert azmég Magyarországon nem volt, s már tanítottam igazi nagy-egyetemen. Máritthon is kine-veztek egyetemitanárrá, egyre-másra jelentekmeg a könyveim,még a tévében iss z e r e p e l t e m .Jártam az angliaiCambridge-ben,M ü n c h e n b e n ,S a l z b u r g b a n ,Kal i forn iában ,persze tanárként,és ezért nem sokidôm volt körül-nézni. Ha egyszern y u g d í j b amegyek, ki nemjövök a gótikusépületek közül,vagy a tengerhomokjáról. Sinkább kagylókatfogok tanítani,mint emberpalán-tákat.

H a t o d i kkérdés: A hat-vanadik szüli-napodon kit csó-koltál meg elô-ször?

– Az imasála-mat, mert épp ün-nepnapra esett a szülinapom. Aztán a kisebbik fiam jött, aztán a nagyobbik,aztán a feleségem. Szüleim már eltávoztak, „fölfelé” már nincs rokonom. Aholokausztot túlélôknek kicsiny a családja. Emil bácsit, Dezsô bácsitAuschwitz emésztette el. A szombathelyi rokonság „szerencsésebb” volt, ôketa helyszínen végezték ki. A szlovákiai rokonságot saját parasztjaik vertékagyon. Mit gondolsz, mitôl a hajlamom az iróniára? Én kölcsönkaptam a nap-jaimat a haláltól. Bármikor visszaveheti ôket, de nem siet, mert a nagyobbcsalád már megfizette a napszámot.

Hetedik kérdés: Melyik napot nézted hetvenévesen? Az amerikait vagya magyart?

– Elszegôdtem Kaliforniába tanárnak. Teljes évtizedet, sôt egy kicsivel töb-bet húztam le egyfolyamban. Közben megírtam a „Bûnbeesés után” címûtörténelmi monográfiámat, a magyar zsidó történelemrôl a „Csalódásokkorát”, szórakozásból lefordítottam „A miniszter félrelép” címû komédiát ésígy tovább. A gyerekeim jól beszélnek angolul. Jól teniszeznek. Ha sokatnézel a kaliforniai napba, hályog képzôdik a szemeden. Engem ez nemfenyegetett, jobbára a könyvtárban ültem.

Nyolcadik kérdés: 80 lettél. (Leszel-voltál. Nem tudom, hogy jelenikmeg a lap.) Most aztán hogy érzed magad?

– Amikor beszélgetünk, még nem lettem nyolcvan. Még hátravan azengesztelés ünnepe, mielôtt betöltöm ezt az ijesztô számot. Nyolcvan? Aznincs magára írva, mondta egy barátom. Füst Milán meg azt, hogy az öregség,az nem folyamat. Az ember lefekszik fiatalon és felébred öregen. Én ezt aligvárom. Hosszú fiatalságra jöjjön a hosszú öregség. Állok elébe.

Bozsán Eta

nem ez a humoros. Hanemaz, amikor legközelebb át-adtam neki a kefelevonatot,és ott ült nála egy külföldivendég. Átadtam a lapokat,a vállamra tette a kezét, ésmiközben magyarázta,hogy a fôrabbi úr neheztel-ni fog, mert elônytelen akép róla, egyszerre csakodaértünk az ajtóhoz, s aküszöbön átlépve még hal-lottam: hogy van a család,rabbi úr, és az az aranyoskicsi lánya? A választ márnem várta meg...

Hûséggel szolgálta arendszert. Gátlás nélkülíratta meg a lapban, ami-kor ôt delegálták egy izra-eli kántorkongresszusra(!).Külföldi útjain (Varsóbanláttam is) állandóan jegy-zetelt: ki mit mondott, kér-dezett, válaszolt stb.

Egy alkalommal némi naivsággal,de humornak szánva rákérdeztem:naplót tetszik írni? Nem. Jelentést kellírnom azoknak, akik delegáltak –válaszolta.

Idôs korban kezdett angolul tanulni –megtanult. Lehet, hogy érezte a rend-szerváltás közeledtét, de nem ezért ta-nulta a nyelvet. Azt még kiküldetései

Az általa létrehozott Páva utcai klub színpa-dán. Fáradhatatlan volt