Hidro Klima Potencial Leckek 1 Ev 2 Felev

7/27/2019 Hidro Klima Potencial Leckek 1 Ev 2 Felev

http://slidepdf.com/reader/full/hidro-klima-potencial-leckek-1-ev-2-felev 1/23

1. HIDROLÓGIAI POTENCIÁL

A víz a természetbenPotamológia (A folyók hidrológiája)Limnológia (Tavak hidrológiája)

Hidrogeológia (felszín alatti vizek hidrológiája)

2. KLIMATOLÓGIAI POTENCIÁL

Az éghajlat földrajzi tényezői A légkör általános mozgásai, mint klímatényezők Regionális klímatényezők Az éghajlati elemek övezetessége és területi eloszlása Az éghajlatok osztályozása

Irodalom:

Borsy Z., 1993, Általános természet-földrajz, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest

Czelnai R., 1999, A világóceán, Vince kiadó, Budapest

Dombay I., 2004, A turizmus földrajza, FF International, Gyergyószentmiklós

Götz G., Rákóczi F., 1981, A dinamikus meteorológia alapja, Tankönyvkiadó, Budapest

Hutchinson G.E., 1957, A Treatise on Limnology, John Wiley & Sons Incs., New York

Pándi G., 2004, A gyilkos-tó. Hidrogeográfiai tanulmány, Casa cartii de stiinta, Cluj

Pándi G., 2009, Folyékony halmazállapotú kontinentális vizek, Casa cartii de stiinta, Cluj

Sorocovschi V., 2002, Hidrológia uscatului I, II, Ed. Casa cartii de stiinta, Cluj

Újvári J., 1972, Geugrafia apelor Romaniei, Ed. Stiintifica, Bucuresti

A víz körforgalma

A természetben létező mozdulatlanság csak egy látszat. A víz a földlegdinamikusabb eleme. Óriási mennyiségű anyag-, energia-, és információcserét bonyolítle. A hidroszférának, mint egységes rendszernek, de összetevőiben is nagyon sok funkciójavan, amelyek összetételéből tulajdonságaiból és dinamikájából erednek (víz mindenütt jelenvan, életközeg, oldó anyag és hatóanyag, tápanyag, energiaforrás, nyersanyag, éghajlatitényező, a felszín legdinamikusabb modellálója).

Tudományágak: Potamológia, Limnológia, Telmatológia, Hidrogeológia, Glaciológia

A földi vízkészletek térben és időben nagyon változó. Vannak olyan régiók ahol soka víz és van ahol vízhiány van. Vannak periódusok, amikor több víz van és van amikor azigényeket nem tudja kielégíteni. Hogy a változásokat megismerjük, mérik a vízkészletet.Enélkül a mérések nélkül nem tudnak létezni semmilyen emberi tevékenységek.



A víz természetes körforgalma

A föld vízkészlete állandó jellegű mozgást végez. Ez meghatározott törvényekszerint történik és a neve vízkörforgás. Az h állandóan mozgásban van két tényező köv.:hogy mindenütt jelen van, hogy egyetlen elem a Földön, mely normális körülmények(hőmérséklet, nyomás) között három halmazállapotban tud létezni. Az átalakulás energiafelhasználás vagy energia kibocsátás segítségével történik.

A vízkörforgalom a különböző halmazállapotú vizek közötti kölcsönhatásokrendszere. Minden természetes rendszer nyitott. A körforgalom alapfolyamata: a vízfelszínéről egy réteg elpárolog, a könnyű vízgőz felemelkedik, ott hidegebb rétegekbe kerül,ennek nyomán kondenzálódik, cseppfolyóssá alakul és a vízcsepp a felszínre esik.

Óceáni és szárazföldi vízkörforgalmak (kis vízkörforgalmak)

Ez az alapfolyamat külön-külön végbemegy. Jellegzetesebb, intenzívebb, nagyobbvízmennyiséget foglal magába az óceáni vízkörforgalom. A kontinentális vízkörforgalombonyolultabb, mert a szárazföldre érkező víz több további folyamatban vesz részt(beszivárgás, a lefolyás)

Az óceáni vízkörforgalom (nagy vízkörforgalom)

Az óceán felületéről elpárolgott nagy mennyiségű víz, felemelkedve belekerül azatmoszféra horizontális komponenesü mozgásrendszerébe. Ezek a szelek a vízpárát akontinensek felé szállítják, így óriási távolságokat tesznek meg. Itt kondenzálódik, és acsapadék szárazföldekre érkezik.

A víz befolyásolt körforgalma

A társadalom egyre nagyobb befolyással van a környezetre, ami 3 fő iránybanyilvánul meg, éspedig: folyamatosan nőnek a területek, amelyeken a kül. folyamatokbefolyásolva vannak. Másodszor egyre több folyamatot befolyásol a társadalom.Harmadszor egyre intenzívebben hatunk a különböző természeti folyamatokra. Mindezekkövetkeztében a víz körforgalma is nagyobb vagy kisebb mértékben befolyásolva van. Ez atény leginkább a kontinentális vízkörforgalom esetében érzékelhető. Amit az ember

leginkább befolyásol az a párolgás folyamata. Mezőgazdasági területek megmunkálásarévén, az öntözés által, a fakitermelés, erdőírtás következtében, az ipari tevékenységek,közlekedés stb. Az emberi tevékenység módosítja az ún. aktív vízmennyiséget és ígyfelgyorsítja vagy lelassítja a vízkörforgalmat. Ez a befolyás a tevékenység intenzitásától függés a terület nagyságától amelyre hat. Nyilvánvaló, hogy mikró léptékekben (kis területeken)már beszélnek városi éghajlatról, vagy a nagyobb szántóterületek mikróklímájáról, szintén jellegzetesen alakulnak az éghajlati mutatók a nagy gyártelepek, vagy az óriási méretűtározók környékén. Itt a párolgás megváltozása a csapadék változásához vezet. A Földegyes régióiban beszélhetünk mezoléptékekben is a vízkörforgalom befolyásolásában (pl.:Közép Ázsia, Szahel övezet). Makróléptékben azonban nem bizonyított ez a befolyás.



A víz földmérlege

A nagy vízkörforgalomban a hidroszféra egésze részt vesz de nem egyszerre. Ahidrológia egyik legfontosabb feladata, hogy meghatározza azt a vízmennyiséget, ami avízkörforgalomban részt vesz. Ez vonatkozhat az egész Földre, egy vízgyűjtőre, egy tóra,

vagy akármilyen hidrológiai egységre. Ezeket a vízmennyiségeket a vízmérleg segítségévellehet becsülni. Az egész Földre tekintve leegyszerűsítő tény, hogy ha rövidebb periódustveszünk figyelembe, a vízkészlet nem változik. A Föld fejlődése során ez a készlet változott.Hogy megismerjük a Föld vízmérlegét a két kiskörforgalom mérlegét kell leírni. Az óceánokratekintve le lehet írni, hogy Eo=Po+R (E-párolgás, P-csapadék, R-lefolyás, O-óceán). Akontinensekre vonatkozóan Ef =Pf -R (f-felszín) Eo+Ef =Po+Pf . A föld felületéről elpárolgottvízmennyiség egyenlő a föld felületére érkező vízmennyiséggel. A föld vízkészlete nemváltozik. Ilyen számítások alapján tudjuk, hogy kb. 500 ezer km 3 víz vesz részt akörforgalomban egyszerre. Ez a Föld összvízkészletének 0,033%-a. A Földön vannak olyanrégiók, ahol nagyon kevés a csapadék, nagyon intenzív a párolgás és az adott terület nincs

kapcsolatban a lefolyás révén az óceánnal. Ezek az endoreikus területek, vagy medencék. Ittvannak olyan folyók, amelyeknek nincs torkolatuk. A hegyekből érkező víz folyamatosanbeszivárog és elpárolog. Csak a bővebben táplált folyók érkeznek el a medence alján létezőtóba. Nagyon fontos a vízkészlet szempontjából a felszín alatt tárolódott vízmennyiség, ezérta vízmérleg képlete így módosul P=E±ΔS (ΔS-a felszín alatti vízkészlet).

A szárazföldi hidrológiai rendszer

A természetben minden entitás úgy létezik és működik, mint rendszer. A rendszerek

hierarchikus felépítésben vannak. A természet rendszerei nyitott jellegűek, azaz anyag -,energia- és információcseréjük van a környező r endszerekkel. Ezeket a nyílt rendszereket,mint zárt rendszereket is lehet elemezni. A hidrológiai rendszer is ilyen felépítéssel működik.Ennek legbonyolultabb, de legfontosabb része is a szárazföldi hidrológiai rendszer. Aszárazulatra érkező csapadék víz nagyon sokoldalú folyamatban és átalakulásban veszrészt.

A potamológia (folyóvizek hidrológiája)

Felszíni lefolyás

A felszínre ért csapadék a lejtő felszínén, mint vízréteg mozog. A mozgáskövetkeztében állandó energiaátcsoportosulások és vízmennyiség átcsoportosulásokkövetkeznek be. Ezek következtében a legnagyobb esésű vonalak mentén és ott ahol azellenállás minimális, folyamatosan összegyűl a víz. Ezek az esőbarázdák, amelyek nemstabil jellegűek, változtatják, irányukat, formájukat stb. Egyes esőbarázdák jobbanbemélyülnek, kiszélesednek, gyorsabban fejlődnek és vízmosásokká alakulnak át. Egyesvízmosások felső része kiszélesedik, a még aktívabb erózió következtében és ígylétrejönnek a torrensek. Egy torrensben lelhető fel először mint még kezdetleges formában a

vízgyűjtő 3 összetevője. A felső kiszélesedett rész neve a katlan, ami a vízgyűjtő területénekkezdetleges formája. A katlan alatt levő szűk lefolyási csatorna a kezdetleges meder. Ezen



keresztül szállítja a torrens a katlanból a hordalékot, ami lerakódik a lejtő alján, minthordalékkúp. Ez a folyó torkolatának megfelelő képződmény. Ami elválasztja, elkülöníti egyreális vízgyűjtőtől, az nem csak a formák, hanem elsősorban az időszakos jellegűvízmozgás.

Állandó folyóvizek A záporpatak hátráló eróziója során metszi a talajvíz réteget és ekkor állandó

tápláláshoz jut. Ekkor nem csak mennyiségi, hanem folyamat minőségi változás isbekövetkezik. Az állandó vízmozgás a meder kialakulásához vezet.

A felszíni lefolyás mechanizmusa

A völgy általános irányú és esése meghatározza a vízmozgás jellegzetességeit amederben. Erre a mozgásra több erő hat: gravitáció, centrifugális erő, koriolisz erő, súrlódásierő. Hidraulikai szempontból két alapvető mozgástípust lehet meghatározni: lamináris

mozgás (a vízsávok párhuzamosan mozognak azonos sebességgel). A természetben ezinkább elméleti jellegű mozgástípus (ha nagyon kicsi a víz mélysége, esése, nagyonegyenletes a felület, amin mozog). A reálisan létező mozgástípus a turbulens mozgás – avízsávok kimozdulnak a folyás általános irányából, de oda visszatérnek majd és asebességük változó.

A folyóvíz áramlatai

A mederben mozgó víz jellegzetességei elsősorban az illető mederszakaszmorfológiájától van befolyásolva. Mások a mechanizmusok egyenes szakaszokon és mások

a kanyarulatokban. Az egyenes szakaszokon 2 körkörös inkább elméleti áramlat létezik,amely lehet konvergens vagy divergens. A meder hosszanti esésének következtében ezek akörkörös áramlatok elnyúlnak és helikoidális (csavar) áramlatokká alakulnak át. Akanyarulatokban egy körkörös áramlás van, ami a homorú parton lefelé irányul, erodálja,mélyíti a medret. A domboru parton felfelé irányul, a sebesség kisebb és a hordalékoklerakódnak. Ez a mozgás is elnyúlik a meder esésének irányában. Ennek következtében avíz nekiütközik a homorú partnak, taszítja, míg a domború part ugyanabba az iránybamozog, mint a homorú a lerakódások következtében.

Ha a víz kilép a mederből és elönti a völgy alját, két típusú áramlatokat lehetelkülöníteni: a mederben folyik a víz, annak iránya és kanyarulatainak megfelelően; másrészt

a meder felett a völgy alsó részében az áramlatok a völgy általános irányát követik. Így tehátvannak részek, ahol két különböző irányú áramlat szeli egymást. Ennek következtébennagyon bonyolult vízmozgás turbionáris áramlatok jönnek létre, amelyek erőteljesenmodellálják a felszínt és mikroformákat (mikrodomborzati formákat) hoznak létre.

A víz sebességének eloszlása a mederben

A sebesség jelölése v, mértékegysége m/s. A folyóban mozgó víz sebessége igenváltozó, úgy térben, mint időben. Általános törvény, hogy a sebesség csökken a forrástól atorkolat irányába. A valóságban a sebesség szakaszonként változik (hosszanti esés, ameder anyaga, alakja, növényzet). Egy keresztszelvényben a sebesség csökken asodorvonaltól a partok irányába. Időben a sebesség egyenes arányban növekedik a



vízhozammal. Ennek a turbulens mozgás következtében, egy pontban a víz részecskék holgyorsabban, hol lassabban mozognak. Ezt nevezik pulzációs mozgásnak. Ha egy függélyt(függőleges vonal) veszünk figyelembe, annak mentén is változik a víz sebessége. Ha afolyó szabad, akkor a maximális sebesség kicsivel a felszín alatt van. A minimális sebességa meder alján van. Azt a görbét, ami mutatja a sebesség változást a mélység irányába

sebesség eloszlási görbének (sebességgörbének) nevezik. Ha a folyón jégréteg van, akkor a jég alsó részének és a víznek az érintkezésénél létrejött súrlódás következtében a maxsebesség kb. a függély közepére költözik.

Ha egy keresztszelvényben összekötjük az azonos sebességű pontokat, akkor izotach vonalakat kapunk.

A folyó alkotórészei

A meder a völgy alján elnyúló hosszú, keskeny negatív felszíni forma, amiben a vízállandó jellegű mozgást végez.

A folyónak 3 alkotórésze van: forrás, a folyószakasz és a torkolat

A fo rrás: az a pont ahol a folyó állandó jellegű tápláláshoz jut. Legtöbb esetben aforrás a koncentráltan felszínre érő víz pontja. De forrás lehet egy tó széle, egy mocsár széle, egy gleccser széle. Vannak idézőjelben értelmezett források is. Pl. a térképekenegyes folyó neve csak két patak összefolyása után létezik. Vannak olyan források, amelyekaz idegenforgalom szempontjából, érdekében léteznek, de semmi közük a hidrológiaiforráshoz. Nagyon fontos az, hogy a forrás pontos helyét nem minden esetben lehet

meghatározni. A folyókat a torkolattól mérik a forrás felé. A fontosabb folyókon vannakkilométerkövek (kataszteri kő – 0km a torkolatnál). Ereszkedő, emelkedő, átbukó forrás

A torkolat: Tág értelemben az a pont, az a hely, ahol egy folyó egy másikvízegységbe érkezik. Meg kell különböztetni tulajdonképpeni torkolatot és pedig akkor,amikor a folyó egy tóba vagy tengerbe ömlik. Az összefolyás – ahol két folyó találkozik. Aforráshoz viszonyítva a torkolat és az összefolyás helye pontosan meghatározható. Vannakolyan folyók, melyeknek nincs torkolatjuk. 3 típusú torkolat létezik: tölcsér-, delta-,limántorkolat.

Delta torkolat: a folyó sok hordalékot kell szállítson, az utolsó szakasz esése kicsi kell

legyen, a tengerben ne legyenek erős áramlatok és árapály. Léteznek tavi delták és tengeridelták. A tavi delták kétféleképpen fejlődnek attól függően, hogy milyen alakja van a víz alattiparti sávnak. Ha ez a sáv meredek, a delta először a víz alatt fejlődik legyezőszerűlerakódások következtében. Ez a folyamat addig működik, míg az üledékek elérnek egyoptimális szöget. Utána az üledékek párhuzamos rétegekben rakódnak le és megkezdőd ik afelszíni delta kialakulása.

A víz alatti sáv kicsi. A folyamat kezdetétől fejlődik a delta egyaránt a vízszint alatt ésa felszínen.

A vízfo lyás s zak as zai : 3 szakasz van: felső, középső, alsó. Mindegyiknek saját jellegzetessége van. A szakaszok elhatárolása elméleti jellegű. A hosszú folyamoknál,amelyek több domborzati egységen haladnak keresztül, a szakasz jellegek ismétlődnek. Pl.:



A Marosnak Marosfőig felsőszakasz jellege van. A Gyergyói medencében középszakasz jellegű. Maroshéviztől Dédáig megint felsőszakasz jellegű. Dédától kb. az Aranyosösszefolyásáig megint középszakasz jellegű. A Maros és a Sebes összefolyásáig (Déváig)alsószakasz jellegű. Dévától következik a 3. felsőszakasz jellegű. Innen a határigközépszakasz jelleg. Innen alsószakasz lenne, ha a 19. században nem végeznek lényeges

meder átalakítási jellegű munkálatokat.

A folyó medre:

A meder kisvizek idején nincs tele vízzel, a nagyvizek pedig kilépnek a mederből éselöntik a völgy alját. Ha megnézünk egy térképet, észrevesszük, hogy a meder helyszínrajzaa kanyarulatok egymásutánságát mutatja, nem egyenes meder szakasz. A meder kanyargását (helyszínrajzát) nagyon sok tényező befolyásolja (a vízhozamváltozásai/ingadozásai, a meder anyagának sokfélesége, változatossága, ami differenciált

ellenállást vált ki, a mozgó vízre ható erő). Ezek a tényezők meghatározzák nemcsak a vízmozgását a mederben, hanem eróziós tevékenységét is. Ezek függvényében modellálódik ameder.

A mederhez kötődő felszíni morfológia

Meg kell különböztetni az effektív kanyarulatot és a meandert (egy túlfejlettkanyarulat). Puha kőzetekben, üledékes kőzetekben a meder felszíni morfológiája állandóanváltozik. Ha folyamatosan követjük az átalakulásokat, akkor meg lehet határozni a meander fejlődését (egyenes szakasz; kanyarulatok kialakulás; meadnderek kialakulás; meandereklevágások). Üledékes kőzetekben a dinamikusan fejlődő meanderkeet szabadmeandereknek nevezik. Meg lehet különböztetni egyszerű és összetett meanderezést. Akemény kőzetekben is kialakulhatnak meanderek, ezek dinamikája nagyon lassú. Nevükfeszített meanderek.

főág – amelyik több vizet szállít

böge – egy lefolyás nélküli meder nyúlvány

turzás – a kanyarulatok domború oldala mentén hordalék lerakódás

meander – megmaradt víz = holtág (morotva); szárazulat = zúg

A folyóhálózat

Rég meghatározták, hogy minden folyóhálózat egy gyűjtőből (főfolyóból) és többmellékfolyóból áll. Minden folyó saját magával arányos völgyben létezik. A folyórendszerekkétfélék lehetnek: független rendszerek, ha a gyűjtő a tengerbe vagy tóba torkollik és függő rendszerek (alárendelt rendszerek), ha a gyűjtő egy másik folyóba ömlik. A rendszeren belülelméletileg minden folyó lehet gyűjtő és mellékfolyó. Ez azt fejezi ki, hogy a rendszer folyóifolyamatosan egymásba ömlenek. Azt mondjuk, hogy a folyóhálózat hierarchikus

felépítésben létezik és működik. Ha megnézünk egy térképet, akkor végtelen alakúfolyóhálózatokat, rendszereket látunk. Ennek ellenére a hálózatokat alakjuk szerint tipizálták,



azaz rajzolattípusokat határoztak meg. Itt figyelembe veszik a folyók hosszát, a folyásirányát, az összefolyások szögét stb. A rajzolattípusok függenek a régió geológiájától, a régiótektonikájától (töredezettségtől), a szerkezettől, az éghajlati viszonyoktól és a domborzattól.Nagyon sok hálózattípust határoztak meg. Bondarciuc 3 típust határoz meg: hegyesszögbentorkolló típus (dendritikus) - puha kőzetekben alakul ki és azt mutatja, hogy a hálózat folyói

hozzávetőlegesen párhuzamosak és az összefolyások szögei hegyesek. Derékszögbentorkolló – olyan hegyvidékeken alakul ki, ahol nagyon sok a vető. Itt az összefolyások szögehozzávetőlegesen 90°-os. Radiális típus (sugaras) – egyedülálló hegységtömbökbenelsősorban vulkanikus kúpokon jön létre. Ezek oldalán a folyók minden irányba (sugarasan)folynak

Vízgyűjtők

Olyan egységes terület, amelyről egy folyóhálózat összegyűjti vizeit. A vízgyűjtőt avízválasztó határolja és egyetlen pontban nyitott, ami a torkolat pontja. Úgy ahogy afolyóhálózat hierarchikus felépítésben létezik, a vízgyűjtők is így vannak felépítve. A leg

tágabb vízgyűjtő rendezés attól függ, hogy melyik óceánba torkollanak a folyók. Ekképpenkontinentális méretű vízválasztók határolják el a vízgyűjtő csoportokat. A legnagyobb ilyenvízgyűjtő csoportja az Atlanti-óceánnak van. A Csendes-óceánhoz csak a szárazulat 17%-atartozik. A kontinenseken nagyon sok olyan régió van, amelyekről nincs lefolyás az óceánokirányába. Ezek az endoreikus területek, amelyek a szárazulatok 20%-át teszik ki. Szintén atérképen vesszük észre, hogy a vízgyűjtők alakjai is nagyon változatos. Ennek ellenére ezt iskritizálták és öt formatípust határoztak meg: felső szakaszon fejlett, alsó szakaszon fejlett, egyenletesen fejlett, középszakaszon fejlett, középszakaszon keskeny. A vízválasztóhegyvidéken pontosan határolja a vízgyűjtőket, de síkvidéken vannak olyan régiók aholnagyon nehéz a vízválasztó pontos meghatározása.

A folyók táplálása

Az, hogy mennyi víz kerül egy hálózatba, az éghajlat függvény. A táplálásbefolyásolva van a domborzat, a geológia, a növényzet stb. által. Meg lehet különböztetnifelszíni táplálást és felszín alatti táplálást. A felszíni táplálás csak időszakosan gyarapítja alefolyást és a folyó reagálási ideje rövid (a felszínen, a lejtőn a víz gyorsan folyik). A felszínitáplálás származhat esőből, hóolvadásból, jégolvadásból.

Esőből származó táplálás nagyon fontos, tavasszal a legintenzívebb és árhullámokathozhat létre. A hóolvadásból történő táplálás akkor következik be, amikor a hő mérleg pozitív

(tavasszal). Legtöbb esetben a hóolvadásra rátevődik a tavaszi esőzés és ez okozza alegtöbb árvizet. A jégolvadásból történő táplálás nyáron jellegzetes. A jég akkor táplálja afolyót, amikor szárazság van.

Felszín alatti táplálás állandóan táplálja a folyót és a folyó reagálási ideje hosszú.Lehet kétféle: tala jvízből, és mélységi (réteg) vízből történő táplálás. A talajvíz táplálásánakingadozása relatívan nagy, míg a rétegvízből történő táplálás sokkal egyenletesebb. Akülönböző táplálásokból származó vízmennyiséget a hidrográf (a napi átlag vízhozamokéves grafikonja) segítségével lehet meghatározni. A hidrográf mellett figyelembe véve ahőmérséklet ingadozását és a csapadékokat el lehet határolni azt a víz mennyiséget,amelyik felszín alatti táplálásból, hóolvadásból vagy esőzésekből származik.

A vízlefolyás kifejezése, a lefolyási tényező, a vízállás és a lefolyás fázisai



Azt a vízmennyiséget, amely egy vízgyűjtőn lefolyik, többféleképpen ki lehet fejezni. Alegismertebb, leggyakrabban használt kifejezés a vízhozam. Jelölése Q; mértékegységem3/s. A vízhozam kifejezi azt a vízmennyiséget, amely áthalad egy szelvényen az időegységalatt. A vízhozam állandóan változó, a táplálástól és a lefolyás körülményeitől függően.Számítási képlete: Q= Aomega*v Aomega – a meder szelvényének a területe; v – sebesség. A

lefolyási tényező kifejezi a felszínen lefolyt víz és a csapadék vízmennyiségének arányát.Jelölése: alfa=R/P <1; R-lefolyás; P-csapadék. Azért <1 mert az eső vizének egy részebeszivárog (nem folyik le a felszínen). A lefolyási tényezőt aránylag könnyen ki lehetszámítani és alapvető fontossága van az olyan folyók vízhozamainak számításánál,amelyeken nincs hidrometriai állomás. A vízállás (H; cm) ismerete, habár empirikusan már az ókorban nagy jelentőséggel bírt. Az ókori folyómenti civilizáció a vízállás növekedéséhezés az árvizek kialakulásához igazították mezőgazdasági tevékenységeiket. Manapság avízállást a vízmércén olvassák le 1cm-es pontossággal. A vízállás és a vízhozam közöttikapcsolatot vízhozam görbének nevezik. Ez kifejezi, hogy a vízhozam egyenes arányban nőa vízállással és minden vízállásnak megfelel egy adott vízhozam. A vízhozamgörbe a

hidrológia, vízgazdálkodás, árvízvédelem leghasználtabb függvénye.

A mederben folyó vízmennyiség állandóan változik. Ennek függvényében 3 lefolyásifázist lehet meghatározni: átlagos lefolyás (közepes lefolyás), nagy vizek lefolyása, kis vizeklefolyása. Közepes lefolyás idején a meder telített vízzel. Az átlagos lefolyás azt avízmennyiséget jelenti, amely egy szelvényen áthalad hosszabb idő alatt (nap, hónap, év). Anapi átlagokat általában a reggeli és az esti vízhozamból számítják. A hónapos átlagot a napiátlagokból számítják. Az átlagos lefolyást vízhozamban fejezik ki. Jelölése Qm. Ha a folyóbanagy mennyiségű víz érkezik, a folyó vize megduzzad és esetleg a víz kilép a mederből,elönti az árteret. Meg lehet különböztetni árhullámot és nagyvizet . Az árhullám rövid idejű, avízhozam gyorsan növekedik és gyorsan csökken. A nagyvíz hosszú idejű, a vízhozam

lassan növekedik, és lassan csökken. Egy árhullám elemei: időtartam (áradás, apadás),alapvízhozam, csúcsvízhozam, térfogat. Mikor a folyó táplálása szegény, a lefolytvízmennyiség csekély. Nálunk 2 ilyen kisvízi időszak van: nyáron , amikor kevés az esőzésés nagy a párolgás, télen, amikor a csapadék szilárd és a víz egy része jég formájábanvissza van tartva, tehát nem járul hozzá a lefolyáshoz.

A vízjárás

A vízjárás egy adott szelvényen áthaladó vízmennyiség törvényszerű, jellegzetesváltozásait fejezi ki egy év alatt. Nem minden változás tartozik a vízjáráshoz, csak amitörvényszerű. Ezt a törvényszerűséget az éghajlati tényező (táplálás) határozza meg, tehátminden éghajlati övnek megvan a sajátos vízjárástípusa. Vannak olyan folyamok, amelyektöbb égövet szelnek át, allohton folyók, ezeknek összetett a vízjárásuk. A nagy domborzatiegységek is előidézhetnek vízjárástípusokat. Az éghajalati öveknek megfelelővízjárástípusok: egyenlítői égöv vízjárása – kiegyensúlyozott, egész évben gazdag; trópusiégöv monszun vízjárása; trópusi szárazégöv vízjárása; szubtrópusi égöv vízjárása(mediterrán); mérsékelt égöv vízjárástípusai (óceáni, kontinentális); szubarktikus égövvízjárása.

Romániában a vízjárásokat 3 fő tényező határozza meg: földrajzi helyzet – Kárpátokvonulata, Fekete-tenger. A típusok elhatárolásánál, jellemzésénél figyelembe vették



nagyvizeket és árhullámokat, a kisvizeket, a vízjárás periódusait és a táplálást. Így 3 f őtípustés 12 típust határoltak el. 1. Kárpáti hőtípus, amely a magas hegységek kisebb folyóüira jellemző. 5 típus tartozik ide. 2. Perikárpáti főtípus – kisebb hegységekre, dombvidék folyóira jellemző. Ide is 5 típus tartozik. 3. Pontusi-Dunai főtípus – Dobrudzsa folyóira jellemző; 2típus. A vízjárás típusok mellett a folyók vízlefolyásánál sajátos periódusokról (időszakokról)

lehet beszélni. Romániában 4 periódus van, melyek rátevődnek az évszakokra.

1. Téli vízjárás periódusa – a lefolyás szegényes, mivel a hőmérséklet negatív, acsapadék szilárd és a folyóban levő víz egy része jég formájában vissza vantartva. Ilyenkor csak felszín alatti táplálás révén kerül víz a folyóba. Ezt aperiódust téli kisvizek időszakának nevezzük.

2. Tavaszi vízjárás periódusa – a hőmérséklet pozitív, olvad a hóréteg, gyakoriak azesőzések, nagyvizek, árhullámok alakulnak ki és elég gyakori az árvíz jelensége.Ezt a periódust tavaszi nagyvizek periódusának nevezzük.

3. Nyári vízjárás periódusa – a csapadék kevés, intenzív a párolgás és a jellemzőkisvizek lefolyását a nyári záporok szakítják meg időnként. Nevezik nyári kisvizekidőszakának is.

4. Őszi vízjárás periódusa – 2 féle lehet. Ha az ősz esős és hűvös, akkor nagyvizekalakulnak ki. Ha az ősz száraz és meleg, akkor kisvizek vannak.

A vízmérleg

Mint az egész Földre vonatkozóan itt is a vízmérleg kifejezi a körforgásban levőkülönböző halmazállapotú vízmennyiségek értékeit. Egy vízgyűjtő esetében a bemenetel acsapadék, a kimenetel pedig a lefolyás, párolgás és a beszivárgás. Ha ezeket figyelembevesszük, kvantifikálva kifejezzük, akkor a vízmérleg mutatja a vízgyűjtő vízkészleténeknövekedését vagy csökkenését. A 19. század elején Penck írta le az első vízmérlegegyenletet és azt mondta, hogy egy vízgyűjtőre érkező csapadékmennyiség egyenlő azonnan elpárolgott és lefolyt vízmennyiség összegével (P=E+R). Később egy orosz tudósLvovici a lefolyás genetikai tényezőit vette figyelembe és azt mondta, hogy a csapadékegyenlő a felszínen lefolyt vízmennyiség és a felszín alatti víztartalék összegével(P=RH+US=RH+(RS+E)). Rs- felszín alatti lefolyás, E- párolgás. A gyakorlatban(vízgazdálkodásban) Lvovici képleteiből kiindulva több részképletet határoztak meg,amelyeket effektív használnak a számításokban – P=R+E; R=RH+RS; US=E+RS; US=P-RH.

A folyó vizének hőmérséklete

A víz nehezebben melegszik fel, mint a levegő vagy a szárazföld és lassabban adjale az akkumulált hőmérsékletét.

A folyók jégviszonyai

A levegő lehűl, lehűlnek a folyóvizek, elérik a 0°C-ot és befagy a folyó. A folyó nemakkor fagy be amikor a levegő 0°C alatti lesz. Hanem el kell teljen egy bizonyos idő. A folyóvize nem 0°C-on fagy és nem 100°C-on forr. Ez csak a kémiailag tiszta vízre jellemző.

Van egy olyan folyamat, ami a hőmérséklet növekedésére reagál. A folyó vizemechanikai nyomást is gyakorol a jégre.



Limnológia (tavak hidrológiája)

2 összetevőt kell figyelembe venni: medence, víz. Sokkal több medence van a

Földön, mint tó. Ahhoz hogy tó alakuljon ki elég sok feltétel létezik: kell létezzen egymedence és ez vissza tudja tartani a vizet; az eső vagy egy folyóvíz tudja elegendővízmennyiséggel táplálni ezt a medencét; a potenciálisan elpárolgott vízmennyiség ne legyennagyobb, mint az érkező vízmennyiség. A Földön több mint 1 millió tó van. Az elrendezésükövezetes, nagyjából az éghajlati öveknek megfelelően. A tavakat több szempont szerintosztályozzák: a medence eredete szerint, a víz eredete szerint (csapadék, forrás, folyó stb.),vízháztartási tényezők függvényében, a víz fizikai és kémiai tulajdonságai szerint, a tóbiológiai jellegzetességei szerint.

A tó medencéje

Nagyon sok tényező alakíthat ki a felszínen negatív formákat, medencéket. Ezekszerint 3 csoportba sorolják a tavak medencéjét: természetes eredetű tómedencék,kozmikus eredetű tómedencék (földön kívüli tényezők), mesterséges tómedencék. Ha a hatóerőket vesszük figyelembe, akkor 2 csoport van: endogén erők által kialakított medencék,exogén erők által kialakított tómedencék. A folyamatok szempontjából 2 csoport van:kimélyítéses tómedencék és elgátolásos tómedencék. Az endogén eredetű tómedencéket aFöld belső erői a tellúrból felszínre érő erők alakítják ki. Ezek egyrészt lehetnekkéregmozgások vagy vulkanikus tevékenység. A föld fejlődése során voltak periódusok,mikor a kéregnek nagyon aktív mozgásai voltak. Így gyűrődött a kéreg, besüllyedt vagykiemelkedett, vetők alakultak ki. Ezek nyomán negatív felszíni formák is létrejöttek. Ha

bennük összegyűlt a víz, akkor általában nagyméretű tavak alakultak ki. Legismertebb típusa tektonikai árkok tavai. A vulkanikus tevékenység által felszínre hozott magma főleg akráterekben tómedencéket hozott létre. Ezeknek kör alakú formájuk van. Mivel a Földfelszínén ható exogén eredetű erők nagyon sok félék, rendkívül sok és nagyon változatosilyen eredetű tómedencék léteznek. A fluviális medencéket a folyók eróziója,hordalékszállítása és hordalék lerakódása hozta létre. Ilyenek a fluviális limánok, a lankáktavai és a morotvák. A jég eróziós és akkumulációs tevékenysége még erőteljesebb, mint avízé. Legtöbb glaciális eredetű medence a pleisztocéni jégtakaró visszahúzódása nyománalakult ki. Szintén nagyon sok glaciális tó (gleccser tó) jött létre az utolsó eljegesedés óriásikiterjedésű gleccservölgyeiben. Vannak horizontálisan és vertikálisan elterjed glaciális

tómedencék is. Ha a kontinentális jégtakaró alakította ki a medencéket, akkor morénamezőktavairól beszélünk és hegyvidékeken vannak elterjedve a gleccsertavak. A tenger vizénekmozgásai, az áramlások, a hullámverés, az árapály hordalékot szállítanak, erodálják a partisávot és leülepítik a hordalékok egy részét. Ezek nyomán alakulnak ki a lagúnák, amikor egyöblöt elzár az üledék. A tengeri limánok, mikor a folyók torkolatát zárják el részben a tenger által szállított, lerakott üledékek. Olyan kőzetekben, amelyek könnyen oldódnak pl.:mészkőben, sóban, gipszben oldódásos tómedencék alakulnak ki. Legismertebbek akarszttavak és a sóvidéki tavak. A nagyméretű omlások vagy csuszamlások anyagaeltorlaszolja néha a völgy alját. Ha ez a törmelék ellen tud állni a víz nyomásának éseróziójának, akkor tó alakul ki (Gyilkos-tó).



A tó vizének dinamikája

A tavak vize állandó mozgásban van, amelynek kétféle eredete van: egyrészt amechanikai eredetű mozgások, amelyeket a szél, a légnyomáskülönbség, az érkező, vagykiáramló folyóvíz vagy más tényezők mechanikai erőt kifejtő tényezőt hoznak létre. Másrészt

a konvekciós típusú mozgás, amit a víz hőmérsékletkülönbsége, rétegződése okoz. A tó vizének mechanikus mozgásai:

1. Áramlás: vízszintes komponensű mozgások. Előidézheti a beáramló vagykiáramló folyó, a tartós egyirányú szél, a víz sűrűségi különbsége, az apály-dagály. A hatóerőtől függően vannak állandó áramlások és vannak periódikus(időszakos) áramlások (pl.: szélmozgások). Az áramlások sebessége, mélységeegyenes arányban van a hatótényező jellegzetességeivel. A folyók gyor sabb ésmélyebb áramlásokat idéznek elő, a többi tényező gyengébb és vékonyabbáramlásokat hoz létre. Minden esetben az áramlás sebessége csökken a

mélység irányába. Az áramlások mechanikai mozgásokkal együtt módosítják ató medencéjének morfológiáját és befolyásolják az ökológiai folyamatokat.

2. Hullámok: A tó vizének felszíne felett mozgó légáramlások nyomást gyakorol avízre, aminek következtében a felső réteg óndolációs mozgást végez. Avízrészecskék hozzávetőlegesen kör alakú mozgást végeznek a felszínmozgásalakja pedig egy szinuszgörbe. Ha a víz partján vagyunk, úgy tűnik,hogy a hullámok közelednek a parthoz, ez azonban csak egy látszat, mivel ahullámban a meghatározó mozgás függőleges komponensű. Az előrehaladásilátszat, csak annak a következménye, hogy a víz emelkedése és süllyedéseidőeltolódással történik. A hullámnak a következő részei vannak: a hullámcsúcs,

hullámtalp, hullámhossz (két egymásután következő csúcs közötti vízszintestávolság), hullámmagasság (a csúcs és a talp közötti függőleges magasság), ahullám esése (a csúcs és a talp közötti vízszint által bezárt szög), periódusidő (két szomszédos csúcs között eltelt idő). A hossz és a periódusidő aránya adjahullám látszólagos sebességét. A hullámzást nagyon sok tényező befolyásolja:a szél sebessége és tartóssága, a tó nagysága és mélység. A hullámzásnaknagyon nagy jelentősége van a hőmérséklet, oldott oxigén, egyéb gázokelterjedésében, a víz jellegzetességeinek relatív kiegyenlítésében, a taviéletformák számára és a parti sáv modellálásában.

3. Vízlengés (állóhullám): ha egy tó felületén jelentős légnyomáskülönbségkövetkezik be leggyakrabban az egyirányú szél következtében, akkor a vízszintkibillen egyensúlyi horizontális állapotából. Ahol nagyobb a légnyomás, avízszint lenyomódik, ennek következménye, hogy ahol kisebb a víznyomás avízszint felemelkedik. A víz vissza akar billenni eredeti állapotába (ellenkezőirányú emelkedés-süllyedés következik be). Újra eléri a vízszintességet, de atehetetlenség következtében a billenő mozgás tovább folytatódik. Eképpen ezaz állóhullám állandó mozgásra készteti a víz szintjét. Azt a pontot aholemelkedik-süllyedik a vízszint, csomópontnak nevezik. Lehet egy csomópontúvagy több csomópontú vízlengés is.

A víz rétegződése és a termikus konvekció



A víznek a legnagyobb a fajsúlya +4°C-on. Hogyha a felszíni réteg eléri a +4°C-ot,tehát eléri a maximális fajsúlyt, lesüllyed, mivel nehezebb, mint a hidegebb vagy melegebbvíz, ugyanakkor a mélyből kisebb fajsúlyú víz áramlik a felszínre. Ezt a függőlegeskomponensű mozgást, ami a hő rétegződésének következmény nevezik szabad (termikus)konvekciónak. Nagyon fontos a tavak létezésének szempontjából. Ettől függ a fagyás-

olvadás, a gázok eloszlása, befolyásolja a turbulenciát, befolyásolja az élőlényekelterjedését. A tavak többsége élettelen víztérfogat lenne. Attól függően, hogy hogykövetkeznek egymás után a különböző rétegek, meg lehet különböztetni két rétegződésitípust és egy rétegződés nélküli állapotot.

Normális rétegződés: azt fejezi ki, hogy a felszíntől a mélység irányába ahőmérséklet folyamatosan csökken. Ez a csökkenés azonban nem lineáris és ezért 3 rétegetlehet elkülöníteni. A felső réteg neve epilimnion, ahol a hőmérséklet kis mértékben csökken,mivel a mechanikai mozgások keverik a vizet. Alatta van a metalimnion. Itt ahőmérsékletcsökkenés a legjelentősebb. A metalimnion középtáján van egy olyan réteg, ahola hőmérsékletcsökkenés maximális. Ennek neve termoklimzóna. A legalsó réteg ahipolimnion. A víz hőmérséklete nagyon kis mértékben csökken tovább. A szabad rétegződésben a tó alján a legalacsonyabb hőmérséklet +4°C lehet.

Fordított rétegződés: Azt fejezi ki, hogy a tó felszínén a víz a leghidegebb ésfolyamatosan melegszik a mélység irányába. A felszínen a legkisebb hőmérséklet 0°C,amikor a tavon jégjelnségek jönnek létre. A mélyben a legmelegebb 4°C. A növekedési trendsokkal egyszerűbb. A változási intervallumskála sokkal szűkebb, mint a normális rétegződésesetén.

A homotermia: azt az állapotot fejezi ki, amikor a tó egész térfogatában a

hőmérséklet majdnem azonos, tehát nincs rétegződés. Akkor alakul ki, mikor a rétegződésitípusok váltják egymást.

Különleges rétegződések: két típusa van: mezoterm rétegződés – azt fejezi ki,hogy egy felső és egy alsó hidegebb réteg között van egy középső. Egyes sósvizű tavakbanalakul ki és a helioterm jelenség következménye. Heliotermia: az olyan sósvizű tavakban,ahol a felszínen egy majdnem édesvíz réteg ott a napsugarak hamar áthaladnak azédesvízrétegen, amely nem melegszik túlságosan fel. Az alatta levő sósabb rétegben ahősugarak jelentősen felmelegítik az oldott sót, lejjebb habár a sótartalom növekedik már nincs elég hősugár, hogy felmelegítse azokat is. A másik típus a dichoterm rétegződés – ittegy felső és egy alsó melegebb vízréteg között van egy középső hidegebb vízréteg. Egyes

alpesi tavakba

A tavak vízjárása: a tó vízszintjének vagy víztérfogatának jellegzetes törvényszerűváltozásait fejezi ki. Hosszú időre a vízjárás kiegyensúlyozott kell legyen, hanem a tómegszűnik. Rövid időre a vízjárás 3 lehetőséget foglal magába: pozitív fázis (növekszik avízszint), stabil fázis, negatív fázis. Ugyan úgy, mint a folyóknál a vízjárást az éghajlatitényezők határozzák meg, ezért minden égövben van egy adott vízjárástípus. Egyenlítői

égöv tavainak vízjárása – a vízjárás kiegyensúlyozott (egész évben magas a vízszint és azingadozási amplitúdó nagyon kicsi <0,5m); száraz trópusi égöv tavainak vízjárása – félévigmagas a tavak vízjárása és félévig alacsony, amplitúdó nagy 2-5m; a mérsékelt égöv

tavainak vízjárása – évszakos változás, tavaszi maximális, téli minimális vízállás. Nagyonsok tónak a vízjárását az átfolyó folyók határozzák meg. A vízjárás relatívan stabil (amplitúdó



<2m); hideg égöv tavainak vízjárása - a hőmérséklet a befolyásoló tényező (tavasz végén,nyáron maximális a vízállás, télen minimális), amplitúdó kicsi.

A tavak vízmérlege: kifejezi a vízkészlet időbeni változásait a tóba érkező és onnantávozó vízmennyiségek függvényében. ΔR=R1-R2; R - milliméterben kifejezett lefolyás, R1-

hozzáfolyás, R2-távozó vízmennyiség. A csapadék, ami a tó felszínére esik, a folyókhozzáfolyása, a lejtőkről a térfelszíni lefolyás, a felszín alatti táplálás. Vízveszteségek:elpárolgott víz, a folyók vízelvezetése, beszivárgás. Ezek függvényében különbözővízmérlegtípusokat lehet meghatározni: excedentáris (meghaladó) – a tó nagyobbvízmennyiséget kap, mint amit el tud párologtatni. A többletet egy vagy több folyó vezeti le;kiegyensúlyozott típus – az érkező és távozó vízmennyiségek egyensúlyban vannak(amelyeken folyó halad át); deficitáris (alattamaradó) típus – a potenciálisan elpárologhatóvízmennyiség nagyobb az érkező vízmennyiségnél (több víz elpárologhatna, mint amiérkezik). Az ilyen tavak létezését a beömlő folyók biztosítják.

A tó vizének sótartalma

Forrás: A felszínre törő víznek a helye. A forrás egy olyan felszínalatti hidrológiairendszer, amelynek 3 összetevője van: a táplálási terület, a vízmozgás szakasza és akilépési pont. V=I+deltaU (V-a kilépési ponton a felszínre érő vízmennyiség, I - beszivárgottvízmennyiség, deltaU - a forrás rendszerében tárolódó vízmennyiség).

Nagyon sokféleképpen osztályozzák a forrásokat. 2 típus – figyelembe veszi abeszivárgás helyét, a folyás irányát és a kilépés helyét.

1. Ereszkedő jellegű források: a táplálási szinttől a kilépésig a víz a felszín alattereszkedő jelleggel mozog (leszálló mozgás). Ez a legelterjedtebb mozgástípus.3 alcsoport:

a. geológiai szerkezethez nem kötődő források: i. ereszkedő völgyforrás ii. ereszkedő teraszlábi forrás iii. ereszkedő törmelékforrás

b. a geológiai szerkezethez kötődő típusok i. ereszkedő monoklináris (egy oldalra dölő) forrás ii. ereszkedő szinklinális forrás iii. ereszkedő antiklinális forrás

c. tömör kőzetek leszálló forrástípusa – vízátnemeresztő kőzetekben alakulki, amelyek azonban repedezettek. A repedésekbe beszivárog a víz,ezek lefele irányítják a vizet és valahol a felszínre ér. Mészkővidékeken.

2. Emelkedő jellegű források: a beszivárgási szinttől a víz útjának legnagyobbrészét lefelé teszi meg (ereszkedve) de a felszínre lépés előtt felfelé mozog(emelkedő jellegű mozgásirány). Ennek az emelkedő jellegű mozgásnak ahidrosztatikai nyomás következménye, azaz a vízben nyomás alakul ki, mivel atáplálási szint feljebb van, mint a felszínre érési szint.

a. emelkedő rétegforrás b. emelkedő vetőforrás

c. artézi forrásd. gáznyomás következtében kialakult emelkedő jellegű forrás



Klimatológia

Nagyon sok meteorológiai elem van. Ezek összessége fejezi ki az éghajlatot illetve

az időjárást. Mivel ilyen sok genetikai és befolyásoló tényező van, nagyon bonyolult, nagyonnehéz meghatározni.

Pallasz Lexikon: Éghajlat alatt értjük valamely hely időjár ásának rendes lefolyását.

Éghajlat, vagy klíma valamely hely vagy terület átlagos időjárása az a keret amelyenbelül a folyton változó időjárás megmarad és lefolyik.

Éghajlat földrajzi tényezői:

1. Földrajzi szélesség: a földrajzi szélességgel kapcsolatosan alakultak ki a föld

szoláris klímaövezetei. A szélességtől függ a napsugarak beesési szöge, abesugárzás időtartama és ettől függ a sugárzás gyengülése a megtett úthosszának függvényében. Ha a beesési szög nő, a felületegységre jutó energiamennyiség csökken. Ez a folyamat meghatározza a föld felszínén övezetesenkialakult sugárzási összegeket. Így, ennek alapján különböztetünk meg 5szoláris klímaövet: 1 trópusi, 2 mérsékelt öv és 2 hideg öv. A trópusi övben aföldre a legnagyobb energiamennyiség jut, mivel egész év folyamán a beesésiszög megközelítőleg 90°. Ebben az övben egy év alatt minden pont felettkétszer delel zenitben a Nap (naponta 2x nincs árnyékod). Ebben az övben abesugárzás mennyisége meghaladja a kisugárzásét, ezért a hőháztartás egész

évben pozitív. A Föld területének 40%-a. A hőmérséklet egész évben magas, azévszakok hiányoznak, meg lehet különböztetni egy csapadékos és egy szárazidőszakot. A mérsékelt égövek a térítőktől a sarkövig terjednek. A Földterületének 52%-a. Az év folyamán nagyon változó az ide érkező hőmennyiség.4 évszak van. Soha nincs zenitben a Nap. A nappalok és éjszakák hossza azévszaktól függ. Hideg égöv – a felszín 8%-a. A nappalok és éjszakák hossza 24órától 6 hónapig tart.

2. A légkör sugárzásátbocsájtó képessége: mikor a napsugarak áthaladnak alégkörön, nagy mennyiségű vízgőzzel és különböző szilárd anyagokkal,szemcsékkel találkozik. Mindezek csökkentik a besugárzás intenzitását. Acsökkenés mértéke arányos a megtett út hosszával. Ezek következtében alégkört is úgy lehet számbavenni, mint klímatényezőt. A sugárzás csökkenésétaz ún. homályossági tényezővel fejezik ki. Legnagyobb az értéke az egyenlítőiövben és az iparvidékeken és a nagyvárosok légterében. A Föld felszínére érősugárzást legnagyobb mértékben a borultság befolyásolja (felhők). Pl. agomolyfelhők 79-90%-ban visszaverik a sugarakat. Legkevesebb avisszaverődés a fátyolfelhők (cirus) esetében 45-50%. Ebből következik, hogy abesugárzás mértéke a Földön nem az egyenlítő mentén maximális, hanemmindkét féltekén a 20° és 30° földrajzi szélességek között, ott ahol a leszállólégmozgások dominálnak.

3. A tengerszint feletti magasság: a besugárzás mennyisége a magassággal nő,

mivel itt kisebb a levegő sűrűsége, szennyeződése és vízgőztartalma. Asugárzási mérleg csökken a magassággal, mivel a kisugárzás állandó, a



besugárzás viszont a nappal egy részében jelentős. Így egyre kevesebb energiafordítódik a levegő felmelegítésére, ezért a magasban a levegő hidegebb, mint asíkságon. A csapadék nő a magassággal, de csupán egy bizonyos szintig,amelynek neve kondenzációs sáv. Itt érik el a légtömegek a telítési állapotot.Feljebb a levegőnek csökken a nedvességtartalma és csökken a

csapadékmennyiség is. A hegységek elhelyezkedése a légáramlásokhozviszonyítva meghatároz egy nedves oldalt (szél felöli oldalt) és egy szárazoldalt(szélárnyékos oldal). A szélfelöli oldalon a légáramlások emelkedőek, ezért alevegő lehűl, páratartalma nő, csapadék képződik. A szélárnyékos oldalon alégáramlások lefelé irányulnak, a levegő melegszik, nedvességtartalmacsökken, tehát napsütéses száraz éghajlat a jellemző. Ha a légáramlásoknagyobb hegységeken kelnek át, a szélárnyékos oldalon meleg-száraz szél jönlétre, aminek neve főn.

4. A felszínformák hatása: a földön nagyon kevés az olyan terület, amelyvízszintesnek mondható. A különböző felszínformák különböző szögeket zárnak

be különböző égtáj felé néznek és ezért eltérő a kapott energiamennyiségeloszlása. A besugárzás időtartama és intenzitása változó a felszínformákfüggvényében. Ennek következtében módosulnak, változóak az éghajlati elemekértékei és ezt nevezik expozíciós hatásnak. Az expozíciós hatás által okozottsugárzási bevétel különbsége a közepes földrajzi szélességeken a közepeshajlásszögű lejtőknél a téli félévben érvényesülnek a legjobban. A legkedvezőbbhelyzetbe a délies kitettségű, míg a leghátrányosabb helyzetben az északiaskitettségű lejtők vannak. A felszínformák másik fontos éghajlat-módosító hatásaa különböző formákon létrejövő hőmérsékletkülönbségekben nyilvánul meg. Adombvidékeken és hegyvidékeken a szélviszonyok is sajátosan vannak

befolyásolva. Pl. a hegyláncokat a szél felülről hágja át, míg a magányosan állóhegytömböket oldalról kerüli meg. A felszín eltérő hatása hangsúlyosabb amikor az előrehaladó légtömegek vékonyabbak, mint a hegyvonulat gerincmagassága. A nagyobb kiterjedésű függőlegesen erősen tagolt régiókban helyilégcirkulációtípus az ún. hegy-völgyi szél. A hegyoldalakon az éjszaka folyamánlehűlt levegő lefele áramlik a völgy irányába, majd továbbhalad a völgytengelymentén. Zavarmentes napokon a völgyfenékben erősen felmelegedett levegő alejtők mentén felfelé áramlik és ez a völgyi szél.

5. A földfelszín anyagainak hatása: a föld anyaga nagyon változatos de el lehetkülöníteni két nagyon eltérő anyagtípust: a szárazföldet és a tengert. Ezeknekaz anyagoknak egyes fizikai tulajdonságai eltérően befolyásolják a felettükelhelyezkedő levegő hőháztartását és vízháztartását: sugárzást elnyelő képesség (abszorpció) - ennek ellenkezője a sugárzást visszaver ő képesség(albedó); hővezető képesség, ami a felszínről az anyagok belsejébe irányulóenergiatovábbítást fejezi ki; a hőkapacitás (fajhő); a párologtatási képesség (avíz jelenlétének függvénye). Mindezek a tulajdonságok alapvetően eltérőenhatnak a légtérre a szárazulatok és az óceánok felett. Olyannyira tipikus ez azeltérés, hogy szárazföldi és tengeri éghajlattípusokat határolnak el. Pl. az albedódöntően befolyásolja azt az energiamennyiséget, amellyel egy felszíngazdálkodhat. Átlagban az óceáni vízfelületek albedója 8-10% között van. Aszárazulatoknál azonban nyáron 20-25%, míg télen a hótakaró függvényében

40-75% is lehet. A hővezetőképesség megszabja az illető anyag felületéreérkező hőenergia továbbítási módozatait és sebességét. A szárazulatok



esetében ez a továbbítás lassú molekuláris hőelvezetés, ami miatt a felszínirétegekbe nagymennyiségű energia torlódik fel, ezért a szárazföld hamarabb ésnagyobb mértékben melegszik. A tenger vizében gyorsabban és nagyobbmélységekig hatol be a hőenergia, ezért a víz felületének felmelegedése kisebbmértékű és lassabban megy végbe. A fajhő szintén nagyon eltérő éspedig a

talajok és kőzetek fajhője 3-5-szőr kisebb a víz fajhőjénél. Ez azt jelenti, hogyazonos hőfelvétel mellett a víz ennyivel hűvösebb marad. Következtetésként ellehet mondani, hogy az óceánok a szárazulatokhoz képest nyáron intenzívhőelnyelő, télen viszont hőleadó felszínek gyanánt szerepelnek.

6. A felszín borítottsága: az éghajlat és a növényzet között kétirányú intenzívfolyamatok játszódnak le (feed-back folyamatok). Az éghajlat két eleménekhatása a legjellegzetesebb: a hőmérséklet elsősorban a magasabb szélességikörökön; a csapadék, amelynek nagyobb a hatása az alacsonyabb földrajziszélességeken. A növényzet hatása az éghajlatra: az aktív felszín szerepénekátvételében nyilvánul meg. Ha a növénytakaró megfelelő sűrűségű, akkor

nagymértékben felfogja a besugárzást, szabályozza a vízmérleget, módosítja azáramlási viszonyokat, lebonyolítja az energiaforgalmat. A hótakaró jelenlétealapvetően megváltoztatja a sugárzásforgalmat és a hőháztartást. A nagyalbedó miatt minimális az energiabevétel, de erőteljes a kisugárzásienergiaveszteség. A hótakaró jelenlétének következtében a szárazföldekenhideg levegő halmozódik fel, kialakul a nagynyomású anticiklon és a talajmentén mozgó hideg áramlatok nagyon nagy felületek éghajlatát tudjákbefolyásolni.

A légkör általános mozgásai, mint klímatényező A légköri áramlatok függőleges övezetessége

A földrajzi szélességek meghatározzák a föld felszínének sugárzási mérlegét. Ha aföld légköre nyugalomban lenne, akkor ez a sugárzási eloszlás a trópusok között az állandófelmelegedés következtében óriási hőséghez vezetne. A trópusokon kívül az energiakészletállandó csökkenésével a folyamatos nagymértékű lehűlést segítené elő. A valóságbanezeket az elméleti nagy amplitúdójú különbségeket az általános légcirkuláció és a felszínitengeráramlások részben kiegyenlítik a hozzájuk kapcsolódó meridionális hőszállítással. Ez

a folyamat a legintenzívebb a 38-50° földrajzi szélességek között. Itt maximálisak ahőkicserélődési folyamatot. A föld légkörében a nyugalom inkább elméleti, viszonylagosfogalom. Létezik egy örökös mozgás, amely sajátos rend szerint működik. A légköriáramlatok uralkodó sajátosságainak ezt a nagyméretű összefüggő rendjét nevezik a légkör általános cirkulációjának. Ma már a rádiószondák, a meteorológiai rakéták, műholdaksegítségével már rendszeresen követni és mérni tudják a troposzféra uralkodó légmozgásait. Az utóbbi periódusban arra is van lehetőség, hogy a troposzféra feletti légáramlásokat ésazok szabályait meghatározzák. Ha egy függőleges mentén elemezzük ezeket az általános jellegű légmozgásokat, a következő egymásratevődéseket lehet elkülöníteni: 1. az alsótroposzférában 3 domináns szélövezet különül el: a trópusi övben keleties szelek fújnak,

amelyek az egyenlítő mentén mintegy 12km magasságig uralják a légteret. A térítőkirányába ezeknek a szeleknek magassága fokozatosan csökken. A mérsékelt övben a



troposzféra tejes vastagságában a nyugatias szelek a jellegzetesek. A hideg, polárisrégiókban néhány km vastagságban újból a keleties szelek a jellegzetesek. 2. a troposzféramagasabb rétegeiben az előbbi 3 talajközeli szélöv felett mintegy 20km magasságig anyugatias légcirkuláció általánossá válik az egész földön. 3. a troposzféra légcirkulációjánaksajátossága, hogy a nyugatias szelek övében a troposzféra és sztratoszféra határán kb. 8-

12km magasságban a 30-40° földrajzi szélességek között erőteljesen megnő aszélsebesség. Ezt nevezik futóáramlásoknak (jet stream). Ezek néhány km vastagok, több100 km szélesek és több 1000km hosszúságban nagy meandereket leírva néha az egészföldet megkerüli. A futóáramlásokban a szél sebessége 300-400km/h. Ezeknek hatásabefolyásolja a talajfelszíni sajátosságokat is. 4. a sztratoszférában 20km felett az uralkodószelek iránya és sebessége évszakonként változik. A nyári féltekén keleties szelek fújnak éssebességük kb. 50km magasságban eléri az 50m/s-t. A téli féltekén a nyugatias szelekuralkodnak és 60-70km magasságban átlagban 50m/s a sebességük. 5. a termoszférában80-100km közötti magasságban a nyugatias szelek uralkodóak egész év folyamán.

A légköri áramlatok vízszintes eloszlásaSarki régiókban:

A pólusok régióiban keleties légmozgások dominálnak, amelyek termikus eredetűek. A hosszú téli éjszakákon a folyamatos és tartós kisugárzás következtében a felszín közeli 1-2km vastagságú légkörben a levegő erősen lehűl. Ez a hideg, sűrű, nehéz levegő po lárisanticiklont hoz létre. Ennek következtében a légnyomás nagyobb, mint a szubpolárisövezetekben és itt jönnek létre az alsó troposzférában a keleties szelek. Az északi sarkkőr régiójában ez a termikus téli anticiklon kisebb intenzitású és néha a nyári félévben fel isoszlik. Ilyenkor a keleties áramlatok megszűnnek és a nyugatias áramlatok északabbra

kiterjed. A déli sarkvidéken magas felszín van, nagyon vastag a jégtakaró, óriási kiterjedésű jégplató van, ezek következtében a keleties szelek egész évben állandóak.

Trópusi keleti szélrendszerei:

A 30°-os földrajzi szélességek mentén magas légnyomású övek helyezkednek el.Ezek eredete a légkör dinamikájából ered és állandó jellegű bárikus formációk. Két fontosfolyamat hozza ezeket létre: 1. a termikus egyenlítő környékén felmelegedett és a magasbana pólusok felé tartó meleg légtömegek torlódása; 2. a poláris zónákból (régiókból) elindulófrontok nyomán kialakult anticiklonok légtömegeinek felhalmozódása, amelyek az egyenlítőfelé mozognak. A termikus egyenlítő mentén egy alacsony légnyomású öv alakul ki, ami egy

erőteljes feláramló (konvekciós) áramlás következménye. Mivel itt a vízszintes légmozgásoknagyon gyengék szélcsend övezetnek is nevezik. Az így kialakult trópusi bárikus mezőben atérítőktől az egyenlítő felé irányuló légnyomási gradiens jön létre, ami nagy állandóságú,keleti irányú szélrendszert indít el. Ezt nevezzük passzát szeleknek.

Mérsékelt égöv nyugatias szélöve:

A 30-60° szélességi körök között jellemző. Az itt megnyilvánuló ciklonok ésanticiklonok bonyolult, néha örvénylő áramlási szélrendszert hoznak létre, ahol a légtömegekgyakran változtatják irányukat. Ebben a régióban hatalmas potenciális energiák működnekés nagyon labilis légköri képződmények alakulnak ki. Ezért a relatív egyensúlyt kisebb külső

hatások is könnyen felborítják és ezzel a zonálisan rendezett termobárikus és dinamikaiszerkezet összezavarodik. Ilyen hatótényező pl. a vízfelületek és szárazulatok



elhelyezkedése vagy a nagyobb kontinenseken az óriási hegyláncok. Mindezekkövetkeztében a létrejövő légáramlások hullámos alakot vesznek fel. Általuk jön létre ésműködik a nagyon fontos meridionális hőcsere folyamata. A koriolisz erő és a felszínegyenletlenségei következtében e hullámoknak az amplitúdója megnő, meanderek alakulnakki és az áramlási sebesség felfokozódik. Ezek különálló sajátos áramlási rendszereket

alkotnak, amelyek a meridiánok menti hőmérséklet kiegyenlítés alapvető mechanizmusátképezi. A meleg légtömegek mélyen behatolnak a magasabb földrajzi szélességek irányába,míg a hideg légtömegek igen alacsony szélességekig is leereszkedhetnek. Bizonyosidőeltelte után a légtömegek felveszik az új környezet fizikai jellemzőit. Ily módon újralétrejönnek a sugárzási egyensúlynak megfelelő állapotok és a folyamat kezdődik elölről.Ezek a cirkulációs típusok messzemenően meghatározzák a régió időjárását, az altalukelőidézett melegadvekciók és hidegadvekciók révén. (advekció = feláramlás). Következésképpen ez a hullámzó meridionális hőkicserélődés folyamata egyike a mérsékelt övváltozékony időjárását előidéző fontos tényezőknek.

Légköri akciócentrumok

A Föld egyes régióiban bizonyos övezetiben többé kevésbé állandósult légnyomásviszonyok léteznek. A legjellegzetesebbek a térítők és a sarkkörök vidékei. Itt a légkör jellegzetességei dinamikus okokból alakultak ki, azonban ezek nem alkotnak összefüggő zártgyűrűt a Föld körül. A vízi és a szárazföldi felületek eltérő energiaháztartása miatt termikusokokból részekre bomlanak és ezek az önállósult részek mint magaslégnyomások illetvealacsony légnyomású légköri képződmények léteznek. Területükön és környezetükbensajátosan irányítják a légáramlást és ezért akciócentrumoknak nevezzük őket. A trópusi

magas légnyomású öv a kontinensek felett megszakad és anticiklonokra esik szét. Az északiféltekén kettő van: Azori és Hawaii. A délin 3: Szent Ilonai, Mauriciusi és a Dél - Csendes – óceáni. A szubpoláris alacsony légnyomású öv az északi féltekén két ciklonra szakad: Izlandiés Aleuti. A déli féltekén nem bomlik fel darabokra, mert megszakítás nélkül óceánifelületekre vannak. Ezek állandósult akciócentrumok. Léteznek azonban időszakos akciócentrumok is, amelyeknek szezonális létezésük van. Keletkezésük az óceánok és aszárazföldek félévenkénti eltérő hőgazdálkodásában gyökerezik. A Kárpát-medence ésEurópa éghajlatát alapvetően 2 állandó és két időszakos akciócentrum határozza meg. Azállandók: Azori anticiklon, amelynek egyik keleti nyúlványa gyakran Közép-Európa felé iselnyúlik és derült, csendes időjárást hoz létre. A második az Izlandi ciklon, amelyből

különböző frontok indulnak ki és változékony, többnyire borult csapadékos, nyáron hűvös,télen viszonylag enyhe időjárást okoz. Időszakosak: szibériai anticiklon, melynek áramlásirendszere az ázsiai szárazföld erősen lehűlt levegőjét szállítja (főleg télen) Európa felé;Perzsa-öböli minimum (ciklon), ennek erőteljes és tartós szívóhatása van és nyáronmonszun jellegű időjárást alakít ki. Télen megtörténik, hogy az azori és a szibériaimaximumok összekapcsolódnak és egész Európa felett egy nagy kiterjedésű DNy-ÉKtengelyű nagy nyomású gerincet alkotnak, ez mindig hosszú és erőteljes lehűléssel jár.



Regionális klímatényezők

A monszun szélrendszerek:

A Földön vannak olyan régiók, ahol a felszíni légáramlások irányának szabályos

éves periódusú változása van. A meleg és a hideg időszakban megközelítőleg ellentétesszélirányok uralkodnak. Ezekben a régiókban beszélhetünk trópuson belüli és trópuson kívülimonszun szélről.

Trópuson belüli monszun: Keletkezésének oka a konvergencia zónának (összetartó)és a szubtrópusi magas nyomású övnek a Nap látszólagos évi mozgásával összefüggő, de akontinensek és az óceánok által jelentősen módosított helyváltoztatásában van. MagasNapállás, vagyis a meleg félév idején a termikus egyenlítő a kontinensek belsejébennagymértékben eltávolodik a földrajzi egyenlítőtől. Az óceáni térségekben ez az eltérés jóvalkisebb. A bárikus széltörvényből következik, hogy az egyenlítőtől jelentős mértékbeneltávolodó intertrópikus konvergencia zóna és az Egyenlítő között a talaj közelében mindkét

féltekén nyugatias áramlás jön létre. Ez az áramlás a talajközeli súrlódás következtében a É-i féltekén DNy-ivá, a D-i féltekén ÉNy-ivá módosul. Azok a trópusi területek, ahol a termikusegyenlítő mindkét félteke irányába nagyobb kilengéseket végez az év egy szakaszában, azalacsony napállású időszakában a zonális passzátszelek övezetébe tartoznak. A másikszakaszban a magas napállás idején az egyenlítői nyugatias szelek övezetébe esnek. Ennekmegfelelően változik az időjárás is: egyik félévben a passzátszelek derült, száraz időjárástokoznak, a másik félévben viszont az inertrópikus konvergencia zóna borús, csapadékosidőjárást vált ki. A monszun által okozott csapadék az irányába eső hegyvonulatokelőterében 10000mm csapadékot is kiválthat, és gyakori árvizeket okoznak.

Trópuson kívüli monszunok: keletkezési mechanizmusok alapvetően az óceánoknakés szárazföldeknek éven belüli eltérő hőviszonyaiból származó bárikus mezők alakulásábanvan. Télen a mérsékelt övben és a magasabban levő szélességeken a kontinensekbelsejében jóval erősebb lehűlés tapasztalható, mint a hasonló szélességi övezet alatt levőóceánok felett. Ezáltal a kontinenseken ún. téli termikus anticiklonok fejlődnek ki, amelyekbőla talaj közelében a szárazföld felől a tengerek irányába tartó áramlás alakul ki. Nyáron azerőteljesen felmelegedett kontinensek belsejében ún. termikus ciklon jön létre, aminek szívóhatására az óceánokról a kontinensek belseje felé irányuló légáramlás jön létre. Az ilyenrégiókban a száraz kontinentális és csapadékos óceáni légtömegek félévenként változó jellegzetes éghajlatot alakítanak ki. Úgy mint a trópusokon belül, itt is a monszun esős nyaratés száraz telet vált ki.

Tengeráramlások éghajlat-módosító hatása

Az óceánok jelenléte óriási kiterjedése, egymagában is nagyon fontos klímatényező.E mellett azonban a felszínen létrejött áramlások néha nagy mértékben alapvetőenmódosítják egyes régiók éghajlatát. Legjellegzetesebbek az ilyen áramlások a trópusipasszátszelek zónájában. Itt több 100m széles, 50-150m mélységű, több 1000km hosszúfelszíni tengeráramlások nagyon nagy víztérfogatokat szállítanak egyik régióból a másikba. Akoriolisz erő és a szárazföldek partvonalai, alakjai módosítják az ilyen áramlások

irányvonalait. A világóceán egészében egy összefüggő egységes áramlásrendszer létezik,amelynek elágazásai minden esetben záródnak. A felszíni tengeráramlások



éghajlatmódosító szerepe legjobban az érintett területek hőmérsékleti eltéréseiben jelentkezik. A legnagyobb pozitív anomáliát a Golf-áramlás É- Atlanti ága idézi elő a Brit-szigetek és Norvégia partjai között. Itt télen a tengerfelszín hőmérséklete 8°C-al melegebb aföldrajzi szélességnek megfelelő átlagnál. Szintén pozitív anomália fordul elő Alaszka délipartjainál, az alaszkai meleg áramlás hatására. A legnagyobb negatív hőmérsékleti anomália

(-7°C) Dél Amerika Ny-i partvidékén van, a perui hideg áramlás miatt. Hasonlóan negatívhőmérsékletű anomália van D-Afrika Ny-i partjainál a Benguella hideg áramlás hatására. Apozitív anomáliák esetében általában a csapadékmennyiség is megnő, míg ahidegáramlások hatásköreiben félsivatagok-sivatagok alakultak ki a nagyon szegényescsapadékviszonyok következtében.

Az emberi (antrópikus) tevékenységek következményei

Napjainkban a társadalom méretei és sokoldalú tevékenységei révén egyrefokozódó jelentősége van az ember éghajlatmódosító jelenlétének. Két fő iránya van ennek ahatótényezőnek. Az egyik a földfelszín lényeges átalakítása (mezőgazdaság, erdőirtások)

által. A második az alsó légkör összetételének befolyásolása, ami az üvegházhatásfelerősödéséhez vezet. Nagyon vitatott, hogy milyen mértékben képes a társadalombefolyásolni az éghajlatot. Mérések bizonyítják, hogy kisebb régiók ún. mikróléptékekben azember befolyásolja a helyi klímát. Így alakul ki a nagy városok mikroklímája, a nagy iparimedencék mikroklímája, vagy a nagy kiter jedésű víztározók mikroklímája. Van néhányrégiója a Földnek, ahol mezoléptékben is ki lehet mutatni az éghajlat befolyásolását. Egynyilvánvaló példa Közép-Ázsia térsége (Aral tóhoz tartozó medence és a Szahel övezete). Azt hogy az emberiség egészében befolyásolja a Föld éghajlatát nem tudják kimutatnibizonyítottan. A föld egy egységes rendszerbe foglalt meteorológiai hálózat. Ez által ki lehetmutatni, hogy a klíma egyes elemei, hogy módosultak az utóbbi periódusban, de attól

óvakodjunk, hogy azt mondjuk, hogy az emberiség 80%-ban befolyásolja a Föld éghajlatát.Vannak régiók, ahol a különböző klimatológiai elemek átlagértékben csökkentek vagy nőttek,de ami ennél is fontosabb, hogy az extrém jelenségek amplitúdója és gyakoriságanövekedett.

Az éghajlati elemek övezetessége és területieloszlása

ennek következtében a Föld éghajlattípusai alapjukban övezetesek. Nagyon sokolyan globális és regionális tényező van, amelyek befolyásolják, módisítják ezt az eredetizonalitást és egészükben kihatnak a természetre, az emberi életre és tevékenységekre,meghatározzák a különböző régiók klimatikus potenciálját. A két legfontosabb éghajlati elem – melynek alapvetően fontos az övezetes elrendeződése és területi eloszlása – ahőmérséklet és a csapadék.

A termikus övezetesség és terület eloszlása

A termikus övezetesség a legjellegzetesebb megnyilvánulása a sugárzási energiaföldrajzi szélességektől függő eloszlásának. A föld felszínére érkező és az éghajlati jelenségeket kialakító globálsugárzás eloszlása a következőket mutatja: a légkör felső

határára érkező sugárzás mennyiségek a légkörön való áthaladása során a legnagyobbmértékben a változó kiterjedésű és sűrűségű felhőzet módosítja. A globálsugárzás övezetes



rendjét helyenként a nagy felhőzettel járó monszun jelenség szakítja meg, ami jelentősencsökkenti a besugárzást. Harmadszor, a valós globálsugárzás eloszlásban kimutatható azövezetesség éspedig legintenzívebb a sugárzás a térítők öveiben, ahol a szubtrópusi magaslégnyomású öv helyezkedik el. Itt alakultak ki a száraz, derült éghajlattípusok és jöttek létre asivatagi térségek. Ezektől az övektől az egyenlítő, illetve a sarkvidékek felé a fokozatosan

növekedő felhőzet miatt a besugárzás csökken. Ezek alapján a hőmérséklet övezetes jellemzőit az egyenlítőtől a pólusok irányába, a következőkkel lehet jellemezni: a földrajziszélességek növekedésével az évi középhőmérsékletek csökkennek; a földrajzi szélességeknövekedésével a hőmérséklet közepes évi ingadozása nő; az óceánok és szárazföldekeltérő hőgazdálkodásából adódóan a szárazföldeken nagyobb a hőmérséklet közepes éviingadozása, mint az óceánok felett. Ez az oka az óceáni és szárazföldi éghajlatok lényegeselkülönülésének; a kontinensek nyári erősebb felmelegedése és téli lényegesebb lehűlésekövetkeztében a közepes és magas földrajzi szélességekben kb. 2x-3x akkora aleghidegebb és legmelegebb hónapok közötti hőmérsékleti eltérés a szárazföldeken, mint azóceáni régiókban. Maximálisak a hőmérsékleti amplitúdók az északi féltekén (30-60° földrajzi

szélességek között), ahol az óceáni és szárazföldi felszínek aránya 30-50%-os. A déliféltekén, ahol a vízfelület dominál, a hőmérsékleti zonalitás zavartalan.

A leghidegebb és legmelegebb hónapok izotermái, valamint az éves izotermák

A különböző hónapok átlaghőmérsékletének eloszlása nagyon jellegzetesen fejeziki a hőmérséklet eloszlását.

Januári izotermák: a leghidegebb hónapban az északi féltekén, ahol tél van, akontinenseken déli, míg az óceánokon északi irányba hajolnak el az izotermák. Különösenhangsúlyos ez a jelenség az Atlanti óceán medencéjében, ahol a Golf meleg áramlás

hatására a 0°C-os izoterma messze északra kanyarodik és átnyúlik a sarkkörön. Ezeknek azelhajlásoknak a következménye, hogy a közel azonos földrajzi szélességeken létezőhelyiségeknek nagyon eltérőek a hőmérsékleti viszonyai. Pl. Írországban 7°C körüli a januáriközéphőmérséklet, míg Lengyelországban -3°C. A legalacsonyabb januári átlaghőmérséklet Ázsia északkeleti részén észlelhető (-40°C - -50°C). Ez annak az eredménye, hogy télen Ázsiában a téli termikus anticiklon idején termikus inverzió alakul ki. Grönlandon 3000mmagas jégplatón a januári középhőmérséklet hasonlóan nagyon alacsony. A déli féltekén,ahol nyár van az izotermák alakja sokkal kiegyensúlyozottabb. Csupán Antarktisz belsejébenészlelhető fagypont alatti átlaghőmérséklet.

Júliusi izotermák: jellegzetes az északi nagy kiterjedésű kontinensek lényeges

felmelegedése. A szubtrópusi övezetben, a sivatagokban és a magas fennsíkokon 35-40°C-ot is eléri az átlaghőmérséklet. Ezen a féltekén júliusban csupán a pólus körüli területekenvan fagypont alatti átlaghőmérséklet. A déli féltekén, ahol tél van leghidegebb az antarktiszirégió, a parti övezetekben (-20°C), a pólus közelében (-50°C - -70°C)

Az évi középhőmérsékletek izotermái: az általános jellegű sugárzáseloszlás,valamint a globális és regionális tényezők a következő izoterma konfigurációt alakítják ki: azészaki féltekén az évi középhőmérsékletek nagyobbak, mint a déli félteke azonos földrajziszélességein; az északi féltekén a 45° északi szélességű a szárazföldek éviátlaghőmérséklete nagyobb, mint az óceáni vízfelületeké. A 45°-nál magasabb földrajzi

szélességeken a helyzet fordított; a termikus egyenlítők szinte teljes egészében az északiféltekére esik; a föld legmelegebb pontjai az északi félteke szárazulatain található (pl.: Dél-



Szahara, Arab félsziget, Mexikói fennsík – hőmérséklet 30°C körüli); a föld leghidegebbpontjai szintén a kontinensen vannak (Antarktisz, Grönland, É-Kanada, É-Szibéria); amérsékelt öv kontinenseinek Ny-i partvidékein sokkal enyhébbek, mint a keleti partokon.

A hőeloszlás alapján a Földön termikus klímaöveket határoztak meg: trópusi öv

(25°C feletti), szubtrópusi (14-22°C); mérsékelt övi meleg termikus öv (8-14°C); mérsékelt övihideg termikus öv (0-8°C); szubpoláris (-10-0°C), poláris (-10°C alatt).

A csapadék övezetessége és területi eloszlása

A föld légkörében létezik egy higrikus övezetesség, amit azonban a szélrendszerek,a domborzat és a tengeráramlások jelentős mértékben megzavarnak. A legtöbb eső atrópusi övben 10° északi és 10° földrajzi szélességek közé esik. Ennek oka, hogy az évtúlnyomó részében itt helyezkedik el a konvektív feláramlásokat előidéző intertrópikus

konvergencia zóna. Ettől az övtől északra és délre 20°-40° földrajzi szélességek közöttalakul ki a szubtrópusi csapadékszegény övezet, a szubtrópusi magas légnyomású övtengelyében. A mérsékelt övezetben 40°-60° között a csapadék újból nő, melynek oka agyakori ciklonképződés és az időjárási frontok kialakulása. A sarkvidékeken a levegőnekcsekély a vízgőztartalma, a domináló légmozgások leszállóak, ezért a csapadékmennyiségelenyésző. Itt vannak a föld legcsapadékszegényebb területei. A Föld csapadékeloszlásánaktérképén el lehet különíteni 3 csapadékszegény és 3 csapadékban gazdag övezetet.

Mindkét féltekén 20-30° földrajzi szélességek között van a forró sivatagok öve. Ittrendkívül páraszegény szárazföldi eredetű szubtrópusi forró légtömegek vannak.Dominálnak a leszálló légmozgások. A nagy kontinensek belsejében, főleg Ázsiában

alakultak ki a kontinentális sivatagok. A rendkívül alacsony nedvességtartalom a nagytávolságra létező vízfelületek következménye. A sarki területeken levő poláris sivatagok. Itt akialakítás oka a nagyon hideg légtömegek állandósága és a csekély páratartalom.

Csapadékban gazdag övek: az intertropikális konvergenciazóna az Egyenlítőközelében, amelyben légkördinamikai okok miatt egész évben nagy és egyenletesen hulló acsapadékmennyiség. A trópusok tengerparti övezetei, ahol egész évben nedves óceánieredetű trópusi légtömegek uralkodnak. A közepes szélességeken elhelyezkedő nyugatipartvidékek, ahol a nyugatias légáramlások és gyakori ciklontevékenységek idézik elő a jelentős mennyiségű csapadékot. Ezek mellett még léteznek jellegzetes csapadékazonalitások a Föld egyes régióiban (a passzátszelek övében, a szélnek kitett hegyvonulatokrendkívül erőteljes orografikus eredetű csapadékosságot idéztek elő (Madagaszkár, Hawaii-szigetek, Parti-hegység, Andok). A Föld átlag évi csapadékmennyisége 1000mm, ezen belüla sivatagos régiók azaz 250mm-nél kevesebb évi csapadékú területek a földterület 19%-átteszi ki. Az átlagot meghaladó csapadékos területek a Föld 44%-át borítják. A csapadék évi járásának alapján jellegzetes típusok különböztethetők meg a Földön:

a. jellegzetessége: télen csapadékmaximum, nyáron csapadékminimum. A Föld20%-át borítja. Oka a szubtrópusi magas légnyomású övnek a nap látszólagosévi járását követő elmozdulása

b. jellegzetessége: tavasszal csapadékmaximum, nyáron vagy télen

csapadékminimum. Tavasszal a csapadékosság az intenzív felmelegedés



következtében kialakuló erős konvekciók következménye. Jellegzetes Ázsia ésÉ-Amerika belső régióiban

c. nyári csapadékmaximum, téli minimum. A közepes és magas földrajziszélességeken a konvekció nyáron megnövekedik, a trópusi övezeteket pedigaz intertrópikus konvergenciazóna dominálja. A kontinensek területének több

mint felén és az óceánok területének 20%-án jellegzetes.d. az ősz a legcsapadékosabb és tavasszal a legkevesebb a csapadék. Ennek

oka, hogy az óceánközeli térségekben a vízfelszín hőmérsékletnövekedése jelentősen késik.

Hidro Klima Potencial Leckek 1 Ev 2 Felev

Documents