HARSONA ERIONI - Krónikák.hukronikak.hu/wp-content/uploads/2015/01/erioniharsona2.pdfHARSONA Elkészült P.sz. 3689-ben, Uwel tercében, a Pengék havának 15. napján. Független

Tartalom:Fõszerkesztõi beköszöntõVárosunk híreiHírek a nagyvilágbólTorozon TavernájaAranyKörÚt - Az évek számlálásárólTengeren innen, falakon túl - AkweUnokáink mesélik majd - Az ezüst érmeTréfaböngészõElfeledett Pergamenek - A z n a pJátékbarlang - A Lengõ patkányArcképcsarnok - Csillagszemû ClionaKincsvadász legendákImpresszum

Fõszerkesztõi beköszöntõErion tisztes polgárai!

A Harsona jelen számában ismételten azt kívánjuknyújtani, amit már a kedves Olvasók megszokhattaktõlünk: a legfrissebb híreket, érdekességeket, hasznosapróságokat.Hogy nehogy unatkoznotok kelljen, új rovatokkal is

büszkélkedünk: az egyik az Unokáink mesélik majd...,mely jóslatokat és látomásokat tár elébetek, híres vagykevésbé híres kalandozók nagybecsû cselekedeteirõl. Amásik, a Kincsvadász legendák pedig olyan varázstár-gyakról, ereklyékrõl szól, amelyek egyének, falvak, eset-leg népek vagy országok sorsa felett döntöttek.Reméljük, hogy ezen új fejezetek mellett a korábban márismertek is kecsegtetnek meglepetéssel.

Jó olvasást kívánva maradok tisztelettel:Adras Tamon

Városunk hírei:Csillagszemû Cliona, Erigow legújabb híressége

városunkba látogat! A mindenhol csak áldott tehetsé-gûként emlegetett táncosnõt híre messze megelõzte, ígynem kisebb helyen mutathatja be tudományát, mint váro-sunk legnagyobb színházában, a Kara Jannában, a Pengékhavának 18. napjának estéjén. A jeles esemény alighanema hónap legkeresettebb elõadása lesz, hiszen már aligakad szabad belépõ - amelybõl egyébként a legolcsóbb isegy aranypénzbe kerül. Cliona úrhölgyrõl a kedvesOlvasók az Arcképcsarnokban tudhatnak meg többet.

Tilligann professzor ismét nyilatkozott! Az eri-oni elf kolónia nagyrabecsült bölcse, a Critai tábla legel-ismertebb tanulmányozója lapunknak elmondta, hogynemrég olyan lépés történt, amely az eddigi követ-keztetéseknek teljesen ellent mond. Õszerinte ezvalamely fontos esemény elõjele lehet. Mindentiszteletünkkel próbáltunk felvilágosítást kérni tõle arranézvést, vajon milyen természetû lesz ezen esemény, deerre sajnos nem kaptunk választ.

A Katlan ismét leszámolástól volt hangos! Ahírhedt Arbet kerületet messzire elkerülte mindenki aPengék havának 2. napján, amikor is nézeteltérés okozta avérre menõ csatározást. A sajnálatos eset következtében

több lakóépület is lángra kapott, a városi õrség FeketeGárdája fékezte meg végül az õrületet, amelyben öt polgárés életét vesztette. A tetteseket elfogták, és jelenleg akerületi börtönben várnak az ítéletükre.

Ismét nagyszerû viadal az Arénában! A múlthónapban Saral Colina, az aszisz gálák hõse látogatottvárosunkba, a Pengék hava azonban egészen más ren-dezvénnyel kecsegtet: a tiadlani Fehér Rókák csapnakössze a Rifat Al Abadana (Al Abadana Förgetege) klánnal,a dzsad világ legjobbjaival. A rendkívülinek ígérkezõlátványosságon részt vesz maga Takuri is, a Fehér Rókáknagyra becsült vezetõje.

Elszabadult szörnyeteg tartotta rettegésben aGorron kerület lakóit. Az oroszlánra hajazó teremtményaz Aréna egyik látványossága lett volna, lapunknak nemsikerült kiderítenie, hogyan lehetett képes megszöknifogvatartói közül. A lényt nagy erõkkel kereste a városiõrség és az Aréna személyzete, és szerencsésen elfogtákújra. A látványosságra a Csontok havában kerül majdsor, tudtuk meg.

H A R S O N AElkészült P.sz. 3689-ben, Uwel tercében, a Pengék havának 15. napján.

Független hírújság Ára: 3 erv fillér, 4 pyar sepia vagy 5 aszisz rézpeták

11

E R I O N I

1.oldal1.oldal2.oldal3.oldal4.oldal5.oldal7.oldal

10.oldal11.oldal13.oldal14.oldal15.oldal17.oldal

szak:

Betörtek a Kristálymúzeumba! Ismeretlen tette-sek sikerrel hatoltak be az egyik legjobban õrzött erigowiépületbe. A Kyr Birodalom fennmaradt értékeit tartal-mazó felbecsülhetetlen gyûjteménybõl csupán egyetlentárgy tûnt el: Dércsillag, a kard, amelyet a legendákszerint maga Ylath-Zhorbal nagyherceg, az ÖtkoszorúsÁrmádia vezére viselt a honalapító hadjárat során, többmint húszezer évvel ezelõtt. Az ereklye elvesztése fájóveszteség nemcsak Erigow leghíresebb múzeuma, de azÉszaki Szövetség államai számára is. A nyomravezetõnekvagy a Dércsillag megkerítõjének busás jutalmat adnak.

Fényes esküvõt tartott Gianag hercege, amelyentöbb mint ezer magas rangú vendég vett részt. A szeren-csés hölgy, Riton del Aru'nag szíve választottja egy erenibáró épp nõvé érett leánya, kinek neve Noia. A kétország között így a korábbinál is jobban megerõsödött akapcsolat. A herceg családja most már megnyugodhat:remélhetõleg hamarosan megoldódik az utódlás eddigigen kényes kérdése.

Tarol a Jácint lehelete! Uwel tercének újdonsága,a méregdrága parfüm teljesen megbolondította Északelõkelõ hölgyeit. A Jácint lehelete ugyanis az elbeszélésekszerint bármely férfiúnak elcsavarja a fejét. Ahíresztelések nyilván túloznak, az apró virágból készültillatvíznek mégis lehet valamiféle titka, ahogyan azt már

megszokhattuk Ibn Juhrdakaman mestertõl. Mindenes-etre még a Hókristálynál is drágábban kel el egy-egyJácint leheletével töltött üvegcse: északon négy ezüst-pénzbe kerül, ahol egyáltalán lehet kapni.

Halál a Pengetáncon! Az ötnapos ünnepségetidén háromnapos gyász követte, ugyanis tragikus hirte-lenséggel elhunyt Raimon Nottone, a Pengetánc fõattrakciójának számító Sólyomrepülés táncmûvésze. Azelõadás még rendben lezajlott, és a megbabonázottnézõseregben senki nem gondolta volna, hogy az ünne-pelt, fiatal férfi másnap nem ébred fel. Halálának okaegyelõre ismeretlen, de a hozzá közel állók nem tudjákelfogadni, hogy gyilkosság történt - hiszen Raimonnaknem voltak rosszakarói.

él:

Evezõversenynek ad otthont Equassel városa. AGályák tengerének minden évben megrendezett, jelentõsdíjakkal kecsegtetõ eseménye idén a szokásosnál koráb-ban, a Csontok havának 5. napján jön majd el, ugyanis ameleg évszak fordulójára idén más rendezvényt tervezteka város vezetõi. Az evezõversenyre minden huszadikéletévét betöltött férfit és nõt várnak. Az indulópont azequasseli kikötõ, a cél pedig a Sherdarat városa mellettikis öböl.

Meglett Erun Denardis gyilkosa! Ordan nagy-rabecsült követét Sogron szakadár hívei gyilkolták meg amúlt hónapban. A tetteseket végül Gelianban sikerültutolérni, ahol hajóval menekültek volna tovább. FelettükOrdan bírái döntenek majd, de nem kétséges, hogy azítélet halál lesz.

Megáradt a Dorlan! A hónap meglepõen enyheidõjárása miatt a Dorlan-folyó, és az abba ömlõ Syb-folyóolyannyira megduzzadt, hogy több partmenti falubantérdig járnak a vízben. A házak összedõltek, az emberekkétségbeesett küzdelmet folytatnak a szokatlanul kiter-jedt víz ellen, hogy legalább a szokásos ártérre szorítsákvissza a vizet. A gazdák azonban nem mind bánkódnak:rendkívüli, termékeny évet várnak ezek után.

Pyarron elesettjei emlékére ismét tor készül Ó-Pyarron falai között, mint korábban minden évben. Azelõször tizenegy esztendõvel ezelõtt összegyûlt sokaságmára tízszeresére duzzadt. A három napon át haláloscsendben tartó fáklyás felvonulásra több ezren érkeznekDél-Ynev minden tájáról. Özvegyek, árvák, bajtársak,akik az életüket köszönhetik a halott hõsöknek. Az Ó-Pyarron falai között élõ szerzetesek remélik, hogy akegyelet ezúttal is mindenkit megakadályoz a rendbon-tásban.

É S Z A K R Ó L É S D É L R Ő LMi történt Erionon kívül?

22

H Í R E K A N A G Y V I L Á G B Ó L

É

D

egnagyobb sajnálatunkra Haril Lyedis, korábbitudósítónk hosszú utazása miatt nem tudott elegettenni az Erioni Harsonába írandó rovat

szerkesztésének, ám remélem, hogy a kedves Olvasók azén munkámmal is meg lesznek elégedve.

Pengék havának 1.napján lettem fi-gyelmes egy be-

szélgetésre két harcoskinézetû férfi között. Azegyikük, egy seszín hajú,kiugró állkapcsú északikétkezes kardot támasz-tott az asztalnak, és a világminden kincséért semvette volna le a sodrony-ingét, holott pihenniérkezett a Tavernába. Amásikuk - talán predocilehetett - két rövidkardothordott az oldalán, aszéles székbe alig tudottleülni. Mindketten pec-

senyét rendeltek, és nem fukarkodtak a borral sem, ame-lyet utána gurítottak.

- Ne mondd már, hogy tartasz a szörnytõl! - szónokoltaaz északi. - Ünnepelt hõsök leszünk, meglásd!

- Igen - biccentett a másik. - Ha megérjük. - Ha nem ismernélek, Turen, gyávának mondanálak.

Amitõl a falusiak megijednek, az nekünk gyerekjáték!Ekkor álltam fel a saját asztalomtól, és szoknyámat azujjaim közé csippentve elindultam az asztaluk felé.

- Jó uraim - kezdtem, miközben az italomat letettem azasztalukra -, már meg ne haragudjatok, de meghallottama beszélgetéseteket. Miféle szörnyet említettetek azimént?

- Nem asszonynépnek való - mordult az északi, de

mivel végig a Turen nevû szemébe néztem, õ már nemvolt ilyen elutasító.

- Szívesen elmondjuk neked, legalább valaki tudni fogja,hova készülünk, ha - istenek ne adják - nem térnénk vis-sza.

- Borúlátó vagy, uram. Miért? - kérdeztem, miközbenleültem. Egyikük sem vette észre, hogy nem adtak ráengedélyt.

- Turen szülõfalujától három településsel odébb van egytó - szólt az északi mégis. Figyelmes hallgatásom ésmosolyom meggyõzte, hogy nem szükséges titkolóznia.

- Állítólag abba a tóba költözött egy szörny - tette hozzáa predoci.

- És ezt honnan lehet tudni? Látták már? - kérdeztem.- Látni még nem látták - vakarta meg a füle tövét Turen.

- A testvérem csupán annyit írt a levelében, hogy csó-nakok süllyedtek el, és többen a vízbe fulladtakmostanában.

- És ettõl fél az én predoci barátom - hahotázott az észa-ki. Magamban bólintottam, hogy eltaláltam a szár-mazását.

- Igen, én ugyanis hallottam legendákat - pillantott abarátjára Turen sötéten. - Legendákat a vízimanókról.

- Dajkamese! - legyintett a másik, én azonban kíváncsivoltam.

- Vízimanó? Ez nem hangzik veszélyesen.- A legnagyobb veszély az, ami nem látszik annak - böl-

cselkedett a predoci, kezét az egyik kardjának marko-latára téve. - Állítólag e gonosz teremtmények mágiájuksegítségével a tavak környéki falvak életét keserítik meg. Hangját lehalkította, mintha titkokat osztana meg velem.

- Leküzdeni õket a saját területükön, a vízben szintelehetetlen. - Ugyan! - csapta az asztalra a korsót Turen északi barát-

ja. - Kicsaljuk és megöljük! Ha ugyan tényleg létezik ez ate manód. Ünnepelni fognak bennünket, meglásd!

- Igen - biccentett ismét a predoci, ám ezúttal csak gon-dolta a végét. Ha megérjük...

***Pengék havának 6. napján ismét egy érdekes

beszélgetésre figyeltem fel, és itt nem is kellettközbeavatkoznom, hiszen a felek - egy nyurga,ráncos képû férfi és egy õszbe csavarodó hajú nõ -

éppen akkor beszéltek meg mindent egymás között.- Megszerzem a szükséges embereket, asszonyom.- Varázshasználó mindenképp legyen velük. Ahova

menni készülök, ott a puszta acél nem lesz elég.- Igen, asszonyom.

A férfi elgondolkozni látszott, majd mégis megkérdezte:- Ahhoz, hogy az emberek ne idegeskedjenek, min-

denképp tudnom kell, hova menekült a férjének árulóöccse.

- Ha az emberek idõ elõtt megtudják, nem fognakelszegõdni mellém. - A férfi közbe akart szólni, de az asz-szony keze intésével beléfojtotta a szót. - Azt hiszik majd,hogy nem éri meg a veszõdség. Pedig én tudom, hogy aza kutyafattya szívósabb, mintsem hogy magától elpusz-tuljon. Bosszút akarok a férjem haláláért. Látni akaromaz arcát.- De mégis - kötötte az ebet a karóhoz a férfi. - Legalább

nekem árulja el, hogy alkalmas zsoldosokat választhas-sak. Az asszony habozott. Végül, mikor megszólalt, a hangjakorántsem volt olyan magabiztos, mint korábban.

- Az Elátkozott Vidékre szökött.

Nerina Dinn

Érdekes történetek tûzközelbõl.

33

T O R O Z O N T A V E R N Á J A

L

A

A

De Agura Bankház - Észak mindennagyvárosában!

Ha biztonságban szeretné tudni a pénzét, denem bízná dzsadokra.

Erionban a Fényes úton

ikor azon gondolkodtam, mi is legyen a harsonaezen rovatának témája, az újság címlapjára tévedetta tekintetem, és megláttam rajta a dátumot: P. sz.

3689. Amely ugyebár azt jelenti, hogy Pyarron alapításaután ennyi és ennyi esztendõvel. Gondolom, nem újdonsága kedves Olvasók számára, ha azt mondom, hogy akadnakazonban Ynevnek oly területei, ahol ez a számítás egyáltalánnem használatos, sõt, talán nem is ismeretes. Éppen ezértrászántam a megfelelõ idõt, hogy utána kutakodjam, vajonmely régiók ezek, és ott miféle idõszámítás dívik. Kihagytamazonban a nem emberi fajokat, hiszen ezek kevés kivételtõleltekintve mind másféle módszerrel számítják az éveket, máskiindulóponttal; ez talán egy másik cikk témája lehet akésõbbiekben. Tehát jelen iromány tárgya a zömébenemberek által lakott területeken alkalmazott dátumozás.

kontinens délkeleti régiójában az Ynev-szerteáltalánosan elterjedt pyarroni idõszámítás alig ismertés egyáltalán nem használatos. Nincs ezen mit

csodálkozni, hiszen e hatalmas terület részben a shadoni,részben a gorviki kultúra vonzáskörzetét képezi, melyek -noha egyazon tõrõl fakadtak - folyamatosan rivalizálnakegymással. Politikailag ugyan eltérõ a viszonyulásukPyarronhoz, kulturális téren azonban megegyezik: merevenés határozottan elutasítanak mindennemû pyarronibefolyást. Mind Shadon, mind Gorvik saját szigorú egyis-tenhitet vall, Selmo atya igehirdetésében csupán egyegzaltált tévelygõ hamis tanítását látják, az Égi Fény földreszállta semmit sem jelent nekik.A shadoni idõszámítás kezdõéve P. sz. 1019-nek felel meg.Ebben az esztendõben hirdette ki Tela-bierrában I. BalthusBeatus fõatya a Septameron - avagy laikus elnevezéssel aHétszeres Hitvallás - szövegét, amely a Domvik-hit dog-matikus alapvetésének minõsül, s bár azóta számos kisebbváltoztatást eszközöltek rajta, lényegében véve mindmáigváltozatlan maradt. Innen veszi kezdetét a fõatyai széktörténete is, ugyanis Balthus Beatus volt az elsõ, aki ezenüdvtörténeti aktus kapcsán fölvette ezt a címet. A hivatalosdatálásban - oklevélkiadásban, szertartáskönyvekben, sza-krális krónikákban - "a Hét Arc Megnyilatkozásának X. éve"

formula használatos; a gyakorlatban ezt általában "az ArcokX. évére" egyszerûsítik.A gorviki idõszámítás kezdete a P. sz. 1446. esztendõ. Ekkorszálltak partra Darna-coránál (a Reményparton) RaquoAmanovik diadalmas hadai, s ekkor nyilvánította a vezér azegész félszigetet Szent Földnek (Gor Vik) és a kivándorlók újotthonának. A sina-ocalira tudorai ezt szakrális államalapítóaktusnak tekintik, jóllehet Amanovik királlyá koronázásáracsupán a rákövetkezõ esztendõben, a Ranagol-hit tételesállamvallássá nyilvánítására pedig csak kerek harminc évmúlva került sor. Álláspontjuk szerint a Legnagyobb Úr márekkor átszellemítette honalapító prófétáját, amibenmáskülönben akár igazuk is lehet. Ennek megfelelõenGorvikban innentõl számlálják az Úr Ranagol éveit.Megjegyzendõ, hogy noha a pyarroni, a shadoni és a gorvi-ki idõszámítás egyaránt a nap járását veszi alapul (eltérõenpl. a régi amund naptártól vagy a nomád évrovásoktól),mindhárom más-más évkezdetet használ, továbbá külön-bözõ módszereket a szökõnapok beiktatására. Egymásratörténõ átszámításuk tehát nem könnyû feladat, mégvéletlenül sem intézhetõ el egy szimpla kivonási mûvelettel,különösen régebbi dátumok esetén.

mi északföldét illeti, ott szintén egy hatalmas területaz, amely nem hódolt be Pyarron befolyásának mégaz évek számlálásában sem. A toroniak ugyan

zömében ismerik a pyar idõszámítást, azonban gõgjük nemengedi, hogy alkalmazzák is. Sokkal korábbi eseménytõlszámlálják tehát az éveket, nem is egytõl. Nekik nem ele-gendõ csupán egy idõszámítási rendszer, rögtön háromravan szükségük, hogy pontosan meghatározzák egy eseménydátumát. Történelmük az Ötödkor hajnalára nyúlik vissza, és erreszeretik lépten-nyomon felhívni a figyelmet.Kétségtelen tény, hogy a kyrek majd huszonegyezer esz-tendõvel ezelõtt érkeztek Ynev partjaihoz. Toronban a mainapig alkalmaznak egy idõszámítási rendszert, amely kiin-dulási pontjául a partot érést választották. Ha ezen módszeralapján számolunk, akkor kiderül, hogy a Földre Lépés a p.e. (Pyarron elõtti) 17283. esztendõben történt. Ezt azonban

mind leírni, mind kimondani hosszadalmas, csupán hivata-los okiratokban és a legrangosabb fõurak közötti beszédbenhasználják, valamint a Dinasztia történészei élnek vele. Amegfelelõ formula a K. sz. (Kyria szerint). Ezek szerint a P.sz. 3689. esztendõ a Földre Lépés 20 972. évére esik. Fontosazonban megjegyeznünk, hogy itt sem elegendõ az egyszerûkivonás, ugyanis a kyrek és utódaik mindig is sajátosankezelték a saját naptáraikat. Azzal a ténnyel, hogy egy yneviesztendõ 620 napos, nem tudtak mit kezdeni - ezt az "aprórendellenességet" oly módon korrigálták, hogy váltakozva619 és 621 napos esztendõket hívtak életre.A második idõszámítási rendszer az elsõ toroni császármegkoronázásától számlálja az éveket. E jeles eseményre K.sz. 17453-ban került sor Shulurban. A még mindig fiatalnak(59 esztendõs) számító uralkodó fejére az új fõpap, a császárelsõ Lélekõre helyezte a Hatalmasoktól kapott diadémot. AHázak kivétel nélkül felesküdtek a császárra - immár valódiés osztatlan vágy mutatkozott az értelmetlen vérengzésbeszüntetésére, Új Kyria feltámasztására. Ez az év az újtoroni idõszámítás, a Császári Koronától mért új rend elsõéve. Új nagyhatalom született a Quironeia medencéjében. A birodalomban ekkor bevezetett, a Császári Koronátólkezdõdõ toroni idõszámítási módszer és a pyarronita közöttegyébiránt 170 esztendõ a különbség - Rounn TarrhinLyechard megkoronázására a P. sz. 170. esztendõben kerültsor. Tehát ez évben a Cs. K. (Császári Korona szerinti) 3519-et írjuk.A harmadik módszer pedig az elõzõekhez képest sokkalkevésbé elterjedt, és csupán bizonyos vallási körökbenhasználatos. Ez pedig a P. sz. 949-es esztendõtõl számlálja azéveket, amikor is az öt kyr isten a fáma szerint megjelent aGodorai Függõkertben. Tharr hatalmának véglegesmegszilárdulását kötik ehhez az idõponthoz, és a mindmáigtöretlen uralmat gyakorló szörnyisten fanatikus híveiragaszkodnak hozzá, hogy az éveket is e jeles eseménytõlszámítsák - azaz ma a F. D. (Függõkerti Diadal) 2740-ikévében járunk.

Mervan atya

A Z É V E K S Z Á M L Á L Á S Á R Ó LTudományos jegyzetek egy Krad pap tollából

44

A R A N Y K Ö R Ú T

Forrás: Raoul Renier: Árnyak könyveJan van den Boomen: Toron

M

A

A

zúttal nem országokról és uralkodókról lesz szó,hanem csupán egy erdõrõl. E rengeteg nevét azon-ban félve ejti ki mindenki, aki csak hallott róla, és a

róla szóló szörnyû történeteket csupán suttogva adjákszájról szájra. A Déli Városállamok területén,Preguilontól délnyugatra terül el e hatalmas erdõség,amelyet a helyiek Akwe néven említenek, ha egyáltalán aszájukra merik venni. Igrain Reval így ír róla:

"Két falut is találtam, amely a rettegett erdõségközelében épült: Khoran és Podur. Mindkettõ lakosaihallgatag, mogorva emberek, akik nem kedvelik az ide-geneket. Magukat állattenyésztésbõl tartják fent.Állítólag századokkal ezelõtt megpróbálkoztak anövénytermesztéssel is, de az erdõnek az õ szavukszerint valamiféle kisugárzása van, mert csupáncsenevész, ehetetlen kórók nõnek a földbõl. Nem úgyaz erdõ belsejében: a falubeliek szerint Akwe (ahogy õkhívják a rengeteget) maga a burjánzó, sõt, túlburjánzóélet. Pedig az éghajlat és a hegyek közelsége nemindokolna efféle flórát. Óva intenek attól, hogy bete-gyem a lábam a rettegett erdõbe. Azt mondják,kincsvadászok százai tûntek el elõttem."

A jó mester valóban elkerülte az erdõt, ahogy tanác-solták neki, a mi érdeklõdésünket azonban felkeltette a"kincs" szó, és felkerestünk több száz kerítõt,kincsvadászt, kalandort és fegyverforgatót, hátha jártnémelyikük arrafelé, vagy netán odabent a rengetegbenis. Találtunk is négyet: egy zsoldost, egy dalnokot, egytapasztalt, félelf erdõjárót és egy õszbe csavarodó hajúférfit, aki saját bevallása szerint nem látott még harminctelet. Az erdõbe csupán az utóbbi kettõ merészkedett.Abban mindannyian egyetértettek, hogy Khoran nevûtelepülést nem ismernek. Mikor elárultuk, hogy aGeoframia említi a falut, mindannyian ugyanarra gondo-ltak: hogy az erdõ bekebelezte az emberek tanyáját.

"Akad egy ilyen legenda is Akwéról - jutott a dalnokeszébe. - Régen volt e földnek is ura, annak pedig jól véd-hetõ, erõs falú vára. Ez az úr megparancsolta, hogy vágjákki az erdõt, hogy ne riogassa az alattvalóit. A legendaszerint az erdõ megdühödött, és attól kezdve a vár uranem tudott rendesen aludni, mert éjszakánként suttogásthallott a szélben, bogarak bosszantották, és egyszer mégegy kígyót is talált az ágyában, amely a nyakára akart tek-eredni. Az erdõ pedig minden évben egyre közelebb kús-zott a várhoz. Hiába voltak a földesúrnak kiváló katonái,ettõl az ellenségtõl nem tudták megvédeni a falakat.Elõször folyondárok kúsztak fel a köveken, férkõztek arések közé, majd jöttek a fák és növények, végül pedig azállatok, és az erdõ titokzatos lakói. Errõl nem sokat említa legenda, de tény, hogy a környezõ falvak lakói egytõlegyig elhallgatnak, ha arról kérdezi õket az ember, hogylaknak-e emberek a fák között."

***Podur falu alig több, mint egy cölöpökkel körülvett,

nagy tanya. Százegynéhány lakója közt is rengeteg az idõsember. Koldusszegény életkörülmények között élnek,vallásuk a pyarroni hit egy sajátos formája, amely ugyantiszteli Kradot és Dreinát, de az õ törvénytelen, föl-dreszállt gyermeküket, Ileont tartja a legfontosabbnak.Hitük szerint Ileon, vagy ahogy õk nevezik, a Ködfattysok-sok esztendõvel ezelõtt kijátszotta az isteneket, és aföldre szállt, hogy ellepje azt köddel, és mindenkieltévedjen, csupán azok tájékozódhassanak, akikfelesküdtek a szolgálatára. Az ok, amiért még egyetlen inkvizítor sem látogatott mégel e vidékre, az, hogy jelentõsége csekélyebb a mákszem-nél. A fõbb törvényeket nem szegik meg: embert nemáldoznak, nem imádják Orwellát, így a Papi Szék ártal-matlannak minõsítette eretnekségüket.

"Akwe a Ködfatty és szolgái tanyája - súgta megnekünk a zsoldos, aki csak kívülrõl látta a rettegett

erdõt. - Én ugyan oda be nem tettem a lábam. Eszelõsvén bolondok fecsegésének tartottam az egész mesét,amíg a magam bõrén nem tapasztaltam a Ködfattyhatalmát. Az erdõ ugyanis elszívja az ember erejét,mintha táplálkozna a környezõ falvak embereibõl. Nonem szó szerint. Idekint hideg és erõs szél fúj, állatoknem maradnak meg sokáig egy helyben, a furcsa hang-októl meg lehet õrülni, és nyugodt álmot nem remélhetsenki arrafelé. Ezzel szemben azt hallottam, odabentfülledt, párás meleg van, tejszín köd és fényes nappal issötét.

Még most is megborzongok, ha arra az éjjelre gondo-lok, amikor felriadtam, és nõi hangok csalogattak azerdõ felé. Csupán egy ostoba, kiálló gyökérnek köszön-hetem, hogy nem ragadott magával a végzet. A világminden kincséért sem mennék be abba az erdõbe. Méga közelébe sem. Gonosz erõ lengi körül, én mondom."

***Podur lakói, ha egyáltalán szóba állnak a megfáradt

utazóval, mind azt javasolják, hogy forduljon vissza.Százak próbáltak már szerencsét a fák között, a beke-belezett vár elveszett kincsei vagy egyéb legendás tárgyakután kutatva, és alig páran tértek vissza. Ezek túlnyomótöbbsége nyáladzó idiótaként vagy megnémult öregem-berként - a szerencsésebbjét, akik csak egy-két napottöltöttek odabent, és azt ép ésszel túl is élték, egy kezénmeg tudja számolni az ember.

A félelf erdõjáró, aki két nap után fordult vissza onnan,így mesélte: "Az az erdõ természetellenesen gyönyörû -és egyben végzetes. Talán valami elszabadult mágialehetett az oka annak, hogy ilyen vegetáció alakult ki.Csodálatos színvilágú, burjánzó gyümölcsösök, bujaillatú virágok, térdmagas aljnövényzet, állandó, szinteátláthatatlan pára (vagy köd, ahogy a helyieknevezik). A magamfajta tapasztalt erdõjáró jár a leg-

A k w eÉrdekességek a Nagyvilágból

55

T E N G E R E N I N N E N , F A L A K O N T Ú L

E

rosszabbul: a növények túlnyomó többsége mérgezõ,és pont azok a bogyók változtak ehetetlenné, amelyrõlmeg volnék gyõzõdve, hogy fogyasz-tható. Hat társamveszett oda miattam. Mit is mondhatnék?"

Mint megtudtuk, odabent képtelenség hátasállattalközlekedni - és nem csupán az áthatolhatatlannak tûnõnövényzet miatt, hanem mert egyetlen állat sem teszi alábát Akwéba. Az erdõ mégsem elhagyatott, sõt: odabent

burjánzik és tobzódik az élet. Sosem látott, gyönyörû pil-langók, halálos csípésû pókok, éles fogú rágcsálók és les-bõl támadó nagyvadak hona, ahol az egyszerû emberreminden pillanatban veszély leselkedik. Fõleg éjjel, amikormég a nappalinál is aktívabb az erdõ.Minden bizonnyal valóban lehet benne valami ter-mészetellenes, valami mágikus vihar, amely talán évezre-dekkel korábban dúlt e helyen. Most már lehetetlenkideríteni. Mindenesetre a félelftõl megtudtuk, hogy ahiddon, azaz a másik világ, amelyben a könnyûléptûek ésa kõfiak éjszaka is jól látnak, teljesen megzavarodik azerdõben. Mintha maga a köd bocsátaná ki a hõt, amelytáplálja az erdõt - és mintha ugyanez szippantaná el akörnyékrõl.

"Ifjú adeptusként küldtek Akwe vizsgálatára - közöltea negyedik megkérdezett -, és nézze, mi lett belõlem.Olyan dolgok lapulnak odabent, amelyekre nincsenszavunk nekünk embereknek. Olyan mágikus vihartombol az erdõben, amely már-már az ElátkozottVidékkel teszi hasonlatossá. Folyamatosan észlelnimûködõ varázslatokat, holott elfszabásúnak nyomátsem látni. Hátborzongatóan hat minden érzékre; még atudvalévõleg ösztönszerûnek nyilvánított hatodikra is. Ne menjen senki oda, csak ennyit mondhatok."

A férfi ezután nem volt hajlandó szólni arról, hogy pon-tosan mit látott, ami így megöregítette. Sõt, teljesen elné-mult és elkomorult. A félelf, aki ellenben készségesebbensegített nekünk, ezután hozzátette:

"Hogy elfszabásúnak nyomát sem látni? Nos, lehet,hogy az adeptus olyat látott, amit én nem - és hálátadok az isteneknek, mert annyi bõven elég volt, amen-nyi nekem jutott. Mégis meg kell cáfolnom õt. A sut-togó hangok, ahogy hívogatnak, a vadcsapáshoz hason-latos ösvények, amelyek négy ölnyi széles, õsi fákbatorkollanak, a néha és halványan érezhetõ füstszag

ellentmond a jóembernek. És a lábnyomok... az alattomosan, láthatatlanul

közeledõ, körülvevõ lábnyomok..."

Nos, mi magunk nem fogjuk kideríteni az igazságotAkwe kapcsán, az egyszer biztos. Óva intenénk min-denkit a rettegett erdõtõl, aki arrafelé vetõdne. A példákis mutatják, hogy nem éri meg a veszõdséget az állítóla-gos kincsek garmadája, amely odabent rejtõzik. Mégis,talán jó lenne tudni: vajon akad olyasvalaki, aki hosszabbidõt töltött odabent, és ép elmével vissza is tért onnan?Vajon egészen pontosan mik (vagy kik) várják a szerenc-sétlen utazót odabent?...

Dzsenorhal

A k w eÉrdekességek a Nagyvilágból

66

T E N G E R E N I N N E N , F A L A K O N T Ú L

kedves Olvasók ezen, új rovatunk keretein belülolyan jósálmokat olvashatnak, amelyeket Myleas,Noir kegyeltje tárt elénk híres vagy kevésbé híres

kalandorok, kalandozók cselekedeteirõl. Talán úgy isérdekesek lesznek majd, hogy még meg sem történtek.

"Látok egy csinos kisvárost magas tornyokkal, díszes,fehérre meszelt falú házakkal és mosolygós emberekkel.Látom, ahogy e városba kalandozók lovagolnak be. Az

arcuk homályos, csupán az egyiküké tiszta, akárha ittvolna elõttem. Õ egy dzsad származású leány, sûrû szem-pillákkal, pajkos mosollyal a szemében. Igen szemrevalóteremtés, hirtelen a neve is eszembe jut: Zubija, azabadanai utcák porában nevelkedett rózsaszál. Göndörfekete haja csigákban omlik a vállára, ruhái csak kiemeliktetszetõs idomait. E leány a társaival érkezik a városba,melynek neve számomra ismeretlen. Társai kedvelik õt,talán az egyikük szereti is tiszta szívébõl. Vidámak mind,hiszen a városban ünnepség készül, a meleg évszak nyitóutcabálja. Erre érkeztek õk is, elfeledni egy kicsit a min-dennapi élet nehézségeit, gondjait. De már látom, hogysötét felhõ gyülekezik a fejük felett, gondtalan mulat-ságukba szomorúság vegyül majd.

Az egész gond akkor kezdõdik, amikor Zubija összevésztársaival egy jelentéktelen apróságon. Szavait nem hal-lom, csak duzzogva lebiggyesztett ajkait látom, és azt,hogy a másik irányba indul, mint amerre társai. Hamarbelevész a tömegbe, amely lételeme és legkedveltebb helyeegyúttal. Társai szálláshelyet keresnek maguknak, bár azutcabáltól már alig lépésben tudnak elõrehaladni. Végülegy párnán heverõ szõlõfürtöt ábrázoló cégérnél állnakmeg, és térnek be a tisztes fogadóba. Ételt, italt rendelnek,és közben a helyi szokásokról érdeklõdnek. Egycselédleány készségesen felel minden kérdésükre.

Zubija eközben a várost járja, almát lop egy figyelmetlenkofától, és jóízûen fogyasztja el, miközben lassanbeesteledik. Minden pletykát hall az utcabálról, és nemh-ogy szegényebb lenne pár ezüsttel, meggazdagodik néhán-nyal. A helyi alvilág embereit kifigyeli, és óvakodik attól,hogy leleplezzék. Elvégre nem tolvaj õ, csupán élet-mûvész. Nincs kedve a tolvajok büntetéseihez.

Megbékélve és az utcabál hangulatától felvidulva tér megtársaihoz Zubija, a sivatagi rózsaszál. Eddigre beesteledik,így a leány csak egy röpke pillanatig tér meg a szobájába,

hogy megvizsgálja szerzeményeit. A hét ezüstérme közülaz egyik azonban furcsa, ismeretlen, pedig Zubija látottmár tengernyi féle-fajta pénzt. Valami szép kör alakúszimbólum van az egyik oldalán, és mintha nem is csakezüstbõl lenne az érme. Furcsán nehezebbnek tûnik egyátlagos ezüsttallérnál. Zubija engesztelésül besettenkediktársa szobájába, akivel összeveszett, és a táskájába rejti.

Épp visszatérne a saját hálójába, de mikor benyit, két ide-gent talál ott, akik a holmiját teljesen széttúrták.Nyilvánvalóan keresnek valamit. Amint meglátjákZubiját, azonnal rátámadnak. A leány harcban nemigenjeleskedik, de az idegenek nem megölni akarják. Jaj, annálsokkal rosszabb vár rá: kikérdezés.

Társai hiába várják Zubiját. Úgy sejtik, talán még mindigduzzog, vagy nõi elfoglaltságai akadtak, így elindulnaknélküle az utcabálba. Bor, muzsika, táncoló asszonyok,leányok, vidámság, kacaj, ének és buja örömök. Forgatag,forgatag.

Ó, nem látom, nem látom, mennyi idõ telik el, mirefelfedezik társai a sivatagi rózsaszál eltûnését. Látják afeldúlt holmikat, és látják a vérfoltokat a padlón. Zubijamindig szívesen keveredett zûrbe, de ezúttal talán nagy-obb bajba keveredett. A társak egyöntetûen arra szavaz-nak, hogy megtalálják, bárhol is legyen. Arra egy pilla-natig sem gondolnak, hogy esetleg meghalhatott.

Mert nem is halt meg: látom, ahogy vallatják, a kínvégigcsorog teste minden porcikáján, sikolt és ordít,elájul, de fellocsolják ismét, és az érmét, az átkos érmétkeresik rajta, amely már nincs is nála. De kitart, nemárulja el társait. Még.

A hû társak pedig azt kutatják, kinek állhat érdekébenelrabolni egy egyszerû, dzsad leányt, aki a légynek semártana. Sajnos nem jutnak eredményre, ellenben meg-

A Z E Z Ü S T É R M ELátomások a Jövõbõl

77

U N O K Á I N K M E S É L I K M A J D . . .

A

találják az elrejtett érmét. Egyikük sem tudja, miféle pénzlehet az, forgatják, tapogatják, de nem jutnak dûlõre.Biztosra veszik, hogy Zubija ezért az érméért került abonyodalomba, és alaposan elrejtik, hogy senki se talál-hassa meg náluk.

Jaj, Zubija azonban nem bírja tovább: rettenetes kínokközepette elárulja, hogy társainak adta az érmét.Fogvatartói már éppen megölnék, hiszen nincsen rá töb-bet szükség, amikor egyiküknek eszébe jut, hogy egysz-erûbben visszakaphatják az érmét, ha megzsarolják a tár-sakat. Zubija ugyanis haldoklik. Az ujjai hiányoznak, ateste kínban ég, a szeme világát elvesztette, és csupán egyhajszál tartja az élõk között. Kínzói visszaviszik a tár-sakhoz, egy levéllel. Ó, látom a papíron tolongó, szálasbetûket! "A tolvaj két órán belül meghal. Ha visszaadjátok azérmét, megmenthetitek a mocskos kis életét. Ha nem, azsem baj."

A társak látják a megcsonkított, haldokló lányt, és kön-nyeket ejtenek fölötte. Ó, bárcsak több idejük volna:papot keríteni az utcabál forgatagában lehetetlenség, demég ha sikerülne is, nem tudják megfizetni a szolgálatait.Valami rettenetesre készülnek az idegenek az érmével, denem tehetnek mást. Ha nem akarják Zubiját holtan látni,vissza kell adniuk az érmét.

Az idegenek minden kegyetlenségük ellenére tartják a sza-vukat: gyógyitallal fizetnek az érméért. A csere egy sötétsikátorban megy végbe, a társak szerencsére nem oly osto-bák, hogy rátámadjanak a két idegenre.

Zubija alig képes nyelni, de valahogy leerõltetik a torkána gyógyító folyadékot. A teste felépül roncsaiból, csoda,csoda! A társak között teljes a boldogság. Zubija ismét avilágra nyitja szemeit, és azt kérdezi, milyen volt azutcabál. Aztán eszébe jut minden. Az elrablói azt hitték,

hogy dzsad létére nem érti a gorviki nyelvet. Merthogy akét idegen Gorvik szülötte, és merényletet terveznek. Azutcabál leple alatt két személy találkozik ugyanis avárosháza üresnek tûnõ épületében. Az egyik a hercegörököse - ne kérdezd, milyen herceg, sajnos nem látoktisztán -, a másik pedig egy hölgy, aki bûvös tudományá-val elcsavarta a férfi fejét. A boszorka az alvilág embere, aherceg örököse pedig a két idegen célpontja. A találkozóraaznap éjjel kerül sor. A gorvikiak terve egyszerû: becsem-pészik az érmét, amely egy varázsló szeme és füle, és a kri-tikus pillanatban a varázsló bejuttatja õket arra a helyre,ahova egyébként esélyük sem lenne bejutni a védelemmiatt.

A kalandozóknak tehát azután kell bejutniuk avárosházára, miután az érme odakerült, és még azelõtt,hogy a találkozó elkezdõdne.

Az utcabál forgatagában Zubijának nem okoz gondotbejuttatni a társait, de korán érkeznek: a két idegent mégott találják a helyszínen. Hatalmas csata kerekedik, ámvégül a kalandozók kerekednek felül. Megtalálják azérmét, ám mivel nem tudják, hogy mûködik, az egyikük alehetõ legmesszebbre viszi a városházától. A többiek pedigmegpróbálják figyelmeztetni a herceget, hogy boszorkabûvölte meg.

A látomásom végét ismét mosoly tölti meg. A nehézidõket borral és muzsikával próbálják elfeledni a kalan-dozók. Zubija pedig ünnepélyesen megfogadja, hogy nemlop többé. Mindenki tudja, hogy nem képes sokáig betar-tani, de összebólogatnak."

A Z E Z Ü S T É R M ELátomások a Jövõbõl

88

U N O K Á I N K M E S É L I K M A J D . . .

Pénzügyek? Ha sok minden áll vagy bukik egy apró dön-

tésen, fontos, hogy hozzáértõ nyújtson segítséget. Alacsony jutalékért garantált siker!

Dzsah világi szolgáiSzentélyeink megtalálhatóak a Futórózsa téren, a

Szõlõinda téren, a Borostyán utcában és aKupolás közben.

Az ezüstérmeKalandmodul 1-3. TSZ-û karakterek

számára

kalandot a KM bármely ponton megváltoz-tathatja, nem véletlen, hogy bizonyos részletekhomályban maradtak. Üdvös, ha az NJK,Zubija, a tolvajlány már egy korábbi alkalom-

mal a csapathoz kerül, hogy kellõképp megszeressék. Acsapatban továbbá nem lehet varázsló, hiszen azonnalészlelné a zónát az érmén, valamint nem lehet gyó-gyító, mert akkor Zubiját azonnal meg tudják gyógyí-tani - bár itt lehet olyan engedményt tenni, hogy adzsad lány testét cserélik az érmére (csak akkor nemlesz ott az elrettentõ példa a karakterek szeme elõtt). Még egy fontos apróság: a karaktereknek érezniükkell, hogy a két gorviki jobb náluk, mert különben acsere folyamán rájuk támadnának. Természetesen a végének sem kell így történnie, ha aJK-k alacsony szintûek, akár még harc nélkül is meglehet oldani a kalandot.

E

olin Reval a legutóbbi alkalom óta átért Erenbe, sannak fõvárosába tartván nem tapasztalt külön-legességeket. Ellenben a fõvárosból nemrég küldte

útjára újabb levelét, amelyet ezennel közzéteszünk.

"Kedves Adras!

Már amikor megpillantottam az Angyalszárny Fogadót,tudtam, hogy feltétlenül írnom kell neked. Egyik kedvesismerõsöm, Laifer ajánlotta még régen, amikor elszegõdött idepénzváltónak. Gondoltam, meglátogatom. Eren kicsit emlékeztet a ti városotokra, bár sokkal szi-gorúbbaka formák, és kevésbé tarkák itt a színek. Az AngyalszárnyFogadó az egyik legismertebb helyen, a Darnel téren található.Úgy sejtem, Eren legszebb - és legdrágább - szálláshelye. Mármaga a bejárat is impozáns: a három láb magas, nappali órák-ban mindig nyitott ajtó valóban akárha két kitárt angyalszárnyvolna, amely szinte az egekbe repíti a kétemeletes, stukkókkalés kõbõl faragott nõalakokkal gazdagon díszített épületet.

Odabent szemet gyönyörködtetõ társalgó fogad - itt lehet csakitalt fogyasztani, de akár ebédelni vagy vacsorázni is. A tisztaabroszok, kényelmes székek és fehérre meszelt falak békétárasztanak. E nyugalmat az Angyalszárny több mint két lábmagas õre vigyázza, akinek a nevét eddigi ittlétem alatt nemsikerült megtudnom, hiszen semmilyen összetûzéssel nemtalálkoztam. Ennek egyik elkerülésére a bejárattól közvetlenülbalra fegyverállvány található, amelyre én magam is kitettem akardom.

A vendég kényelmérõl és gyors kiszolgálásáról két halk szavúinas gondoskodik, akik egyébként az ételt és italt is tálalják.Szinte azonnal elém toppant az egyikük, és az egyik szabad asz-tal felé intett. Elmagyaráztam neki, hogy mindenek elõtt Laiferbarátomat szeretném meglátogatni, mire jobbra mutatott, egyvastag, díszes faajtóra. Amögött apró szoba tárult fel, szinte azegészet elfoglalta egy hatalmas, tömör faasztal, valamint egyfémszekrény. Laifer, az Angyalszárny pénzváltója örömmelüdvözölt engem, hála az égieknek éppen semmi dolga nemakadt, így körbevezetett az épületben.

A társalgóba visszaérve rámutatott a sarokban álló kis szín-padra, és megjegyezte, hogy estefelé valószínûleg találkozommajd Pethiannal, az Angyalszárny mesterdalnokával. Cinkosanhozzátette, hogy napnyugtánál elõbb szinte soha nem látni, deez nem zavar senkit, hiszen zenéje minden este elbûvöli afogadó vendégeit.

Laifer sorban rámutatott a társalgóból nyíló ajtókra, és megn-evezte a konyhát, a szálláshelyek felé vezetõ folyosót, valamintaz övé melletti szobát, ez állítólag olyan magánbeszélgetésekrealkalmas, amelyekrõl a felek nem szeretnék, ha kihallgatnákõket. A szoba Laifer szerint mágiával van leárnyékolva, és igenborsos ára ellenére meglehetõsen népszerû hely a gazdagkereskedõk és polgárok körében. Gyanítom, hogy másik bejára-ta is létezik, hiszen néha már az is információval bír, hogy kiktalálkoznak e helyen.

Ahogy leültünk egy kupa bort meginni a találkozásunkra,Laifer elmondta, hogy a szakács, Deuran valaha Erigow herce-gi családjának étkeit készítette, és nem tudománya miatt kelletttávoznia az udvarból, hanem mert a herceg egyik lánya szemetvetett rá. Igencsak kíváncsi lettem erre a vonzó szakácsra, debarátom lehûtötte a lelkesedésemet azzal, hogy mindennek mármajdnem húsz esztendeje. Mindenesetre kipróbáltam a mester-ségét egy raveeni módra készült marhapörkölttel, de nem kel-lett csalódnom; valóban csak ajánlani tudom mindenkinek.

Megkérdeztem barátomat, hogy ha itt szeretnék megszállni,akkor kihez kell fordulnom - hiszen a fogadókban megszokottpult itt hiányzott a társalgóból. Erre õ a folyosóra nyíló ajtóramutatott, és felajánlotta, hogy elkísér a fogadó gondnokának,Turian Ligerónak a szobájáig. Az Angyalszárny tulajdonosaugyanis Eren egyik nagyrabecsült grófja, Hetren de Pordo, akiLigero uraságra bízta a fogadó irányítását. A tágas szobábankényelmesen leülhettem, miközben a gondnokkal közösenkiválasztottuk a számomra legmegfelelõbb (legolcsóbb) szobát.Ligero úr igen jókedélyû, humoros ember, szemének ravaszkáscsillogása azonban meggyõzött arról, hogy emellett intelligensés remek üzleti érzékkel rendelkezõ férfiú. Az ötvenes éveibenjárhat, és álhajat visel, hogy ezt leplezze. Laifer késõbb azt iselárulta, hogy a gondnoknak nincsen családja, de örökbe

fogadott egy fiút, akit még csecsemõként tettek az Angyalszárnykapuja elé tizenkét esztendõvel ezelõtt. E nemes cselekedetnekhíre ment a városban, és azóta nem egyszer fordult elõ, hogyújabb gyermek került a fogadó küszöbére - e késõbb érkezettszerencsétlenek azonban a Currimon Árvaházba kerültek.

A szobám ugyanolyan tiszta és rendezett, akár a társalgó,illetve a fogadó egésze. Még asztal is akad benne a szokásoságyon és tároló ládán kívül, sõt, amikor megérkeztem, az asz-talon egy vázában friss virág fogadott, illata beterítette a szobát.

Összességében meg vagyok elégedve e hellyel, csak arra kellvigyáznia a kedves vendégnek, hogy tartsa számon a pénztárcá-ja tartalmát, mert hamar elfogyhat. A jövõ héten tovább indulok Haonwell felé, majd még írok.

Barátsággal üdvözöl:Dolin Reval

P.sz. 3689, Darton terce, a Kacaj havának 1. napja"

A Z A N G Y A L S Z Á R N Y F O G A D ÓBemutatkoznak Ynev fogadói

99

V Á N D O R Ú T O N

D

zen rovatunk keretein belül igyekeztünk szellemesanekdotákat, történeteket felkutatni kedves

Olvasóink felvidítására.

"A Hrunwall-i csata ótanincs ínyemre ez a nóta."

- szólt a Bárd,s meglódult a csatabárd.

/Reyn lovag tollából/

Coardról, a Kappanhangú Dalnokról kering atörténet, miszerint egyszer megmentette az életét egynemes lovag, és ezért cserébe egy év szolgálatot kért tõle.Az éneklésben nem jeleskedõ, ámde egyéb trükköketkiválóan ismerõ Coardnak ugyan nem fûlött a fogahozzá, hogy lecövekeljen egy helyen, de nemigen voltválasztása: a lovag és szomszédja között háború dúlt, snemigen lehetett észrevétlenül elsurranni semerre. Történt aztán, hogy e lovag végül nyílt csatára adta afejét, hogy véget vessen a háborúskodásnak. Coard - mittehetett volna? - mellette lovagolt. A csata elkezdõdött, anemes lovag kitûnõen irányította csapatait, ám egy ellen-ség mégis közel férkõzött hozzájuk. Vágtatva közeledettfeléjük, aztán hirtelen irányt váltott. A jó lovag azonbanmégsem bízhatott ebben, mert felkiáltott:- Rémítsd meg a fickót! Tudom, hogy képes vagy rá!- De uram - szólt Coard -, az elõbb vakítottam meg alovát!- Igazad van! - felelte erre a nemes. - A lovát rémítsd meg!

Hogy igaz-e, nem tudhatjuk, mégis több le-genda szól Launi kisasszonyról, a számûzött emrelinrõl.A harcos nõszemély csaták közben igen gyengéd ésszende tudott lenni, állítólag maga varrta összes ruháját,maga készítette híres byzonbõr mellényét is. Történtegyszer, hogy más kalandozókkal egyetembenkincsvadászatra indultak. A térkép egy romhoz vezetteõket, amelybõl mélységesen mély kazamatákba vezetettaz útjuk. Rengeteg csapdán és veszélyen verekedtékkeresztül magukat, mire egy ajtóhoz értek. Az ajtóra egyfejet festettek az õsi épület eredeti tulajdonosai. Csodákcsodájára a fej megszólalt:- A kincshez csak akkor juthattok, ha egyikõtök odaadjaazt ami a legdrágább neki.Úgy hisszük, valamelyõjük életére gondolhatott a gonoszajtóõr, Launi azonban elhúzta a száját, majd így szólt:- Rendben van. Én hajlandó vagyok odaadni neked a var-rótûmet.

Úgy hírlik, Kugr, a rettegett gro-ugoni lovag, atöbb mint két láb magas, csupa izom férfi szívében iskivirágzott egyszer a szerelem. Hölgye, egy igen szem-revaló, törékeny leányzó egészen ellágyította Kugr koráb-bi nyersességét. Naphosszat sétáltak, virágot szedtek és aleány dalolt és lanton játszott neki. Egy hónapig tartottmindez, és a fáma szerint egy séta közben lett vége. Abékés erdei ösvényen csicseregtek a madarak, tavaszillatotárasztottak a fák, a leány pedig egy szerelmes verset olva-sott fel az általa legkedveltebb gyûjteménybõl. Mikor befe-

jezte, megkérdezte hõs lovagját, mi a véleménye. MireKugr így felelt:- Szép, szép... De mikor ölünk már meg valakit?

Ascaniel Khynnothelis, az yllinori Királyi SasAlakulat, az egyik leghíresebb íjász alakulat parancs-nokaelf létére mindig is híres volt arról, hogy szereti elmesél-ni az élményeit. E mesék általában meglehetõsenélethûek, az elfek gyönyörû képeivel, metaforáivaltûzdelt, hangulatos leírások, kevés szóval is sokat mondótörténetek. Azt beszélik, Ascaniel kevés alkalommal ivottfél pohárnál többet bármiféle alkoholból, és ezek egyikekirályának menyegzõjén történt. Ekkor a hû parancsnok,aki végigkísérte Chei királyt az ezer csatán keresztül, aharmadik pohár bor után csak úgy ontotta magából atörténeteket. Ezek közül az nyerte el maradéktalanul aközönség tetszését, amikor az egyik barbár vezérlegyõzését ecsetelte. - És akkor Chei király megparancsolta nekem, hogyöljem meg az arcátlan nomádot - mondta emelt hangon,majd hozzátette: - A nomád pedig úgy fogadtanyílvesszõmet, mint a sámánja tanácsait.- Hogyan? - kérdezte valaki értetlenkedve a társaságból.Ascaniel pedig elmosolyodott, és így felelt:- Az egyik fülén be, a másikon ki.

Amin még Chei király is mosolyogna

1100

T R É F A B Ö N G É S Z Ő

E

Eleged van már a lantjátékból, versekfelolvasásából, a bájolgó madámokból? Valami újat próbálnál ki? Messzi földekszépségeit, netán más fajok képviselõit?

Nálunk minden kívánságod teljesül!Vadmacskák Háza

Ha igazán buja kalandra vágysz!A Rózsák utcájában.

znap más volt minden. A Nap valahogy másképpenkelt fel: hûvösebb volt, mintha megunta volna,hogy õ adja a meleget. Õsz volt, igazi borongós,

szomorú õsz. Az embernek ilyenkor nincsen kedve mégfelkelni sem. Én is így voltam ezzel, hiszen nem voltmunkám, Armie pedig, aki hosszú-hosszú idõn keresztüllekötötte a mindennapjaimat, csak ûrt hagyott maga utánszerény hajlékomban. Én mondtam neki ugyan, hogymenjen el, de nem gondoltam komolyan. Nélküle neméreztem teljesnek magam. Annyira hozzászoktam a jelen-létéhez, hogy bár akkor már egy hónapja is távol lehetett,még mindig nem voltam képes aludni éjszakákon át.Hogy mit éreztem iránta? Puszta szeretetet. Talán... Apaiszeretetet. Okos volt, makacs és elszánt. És félelf, és min-denekelõtt nõ. Azelõtt soha nem hittem volna, hogy megfogom osztani agglegény-életemet egy jóformán kislán-nyal. De elment. Nekem pedig semmi kedvem nem voltfelkelni. Nem aludtam jól, és fáradt is voltam még. Csakbámultam a plafont és gondolkodtam. Armie-ra gondo-ltam, és arra, hogy talán meg kellene keresnem. Nem voltbennem semmi hátsó szándék. Egyszerûen úgy éreztem,szükségem van rá. Pontosabban lehet, hogy nem iskonkrétan Rá volt szükségem, hanem valakire, hogy nelegyek ennyi idõ után egyedül. A szomszédaimmallehetetlen volt beszélni; egyszerû népek voltak, elképzel-ni nem tudták, mit mûvelek én egy tizenéves lánnyal egylakásban. Rossz nyelvek a hátam mögött liliomtiprónakneveztek, és mivel nem törõdtem vele, hogy a vénass-zonyok mit fecsegnek rólam, ez még erõsebb táptalajtadott ostoba fantáziálásuknak. Akkorra azonban tudtákmár, hogy Armie elment, és hogy nem fog visszajönnitöbbet. Talán nekik is hiányzott a vidám lányzó, hiszensokszor beszélgetett el velük, vagy csak hallgatta a fec-segésüket. Persze, neki nem voltak szülei, vagy ha voltakis, nem sokat tudhatott róluk, hiszen mindössze tizenné-gy volt, mikor hozzám került - elõször. Aztán elszökött;egy hónapig hallhattam, hogy biztosan megrontottam, és

õ menekült elõlem. Akkor még nem tett rám olyan nagyhatást. Legyintettem, és dolgoztam tovább. Csakhogy megjelent nálam négy évvel késõbb, és többénem tágított. Hiába mondtam neki, hogy nálam nincshelye, mégis minden reggel megcsinálta a reggelit, rendetrakott - és éjszakánként, mikor már azt hitte, aludtam, azelõszobai kanapéról felkelve a szobámba settenkedett, ésaz ágyam mellett a földön aludt el. Tizennyolc volt akkor, megkeseredett és szomorú. Aztán mégis tanítani kezdtem. Ahogy telt az idõ, úgy vet-tem észre én is egyre jobban magamon, hogyragaszkodom hozzá. A kedvességéhez, az életerejéhez, afiatalságához, a vidámságához - mert hamarosan vis-szanyerte az életkedvét is... Egy idõ után már mellettemaludt az ágyon; nem volt helye a kanapén, mint egy ide-gennek. És soha többet nem szökött el. Arról, hogy mitörtént közben, nem volt hajlandó mesélni, de nem is fir-tattam. Oltalmat nyújtottam neki: békét, és célt azéletének. És másodjára tökéletes tanítvány volt. Hogy megkörnyékeztem-e? Dehogy! Tizenöt esztendõvelvolt fiatalabb nálam, és bármit is mondtak a rossznyelvek, egyszer sem értem hozzá a szerelemnek még agondolatával sem. Szerettem, mint a tanítványomat - éskicsit mint a lányomat. Nyolc évig maradt nálam. Azért küldtem el, mert huszonhat esztendõs volt, és mégsemmit nem tapasztalt, semmit nem látott a világból.Mindenre megtanítottam, amit átadhattam neki. De azén világomba volt zárva, és én nem akartam megkötni.Tudtam, hogy el fog jönni az az idõ, amikor el kell majdengednem... De a búcsúzás minden elképzelésemnélrosszabb volt. Miután elment, napokig bolyongtam a szobáimban,keresve azokat a dolgokat, érzéseket, illatokat, amelyekrá emlékeztettek. És még egy hónap elteltével semtudtam rendesen aludni azon a nagy ágyon egyedül. Aznap azonban ott feküdtem még reggel is; az utcárólfelhallatszó zsivaj a fülemben tompa zsongássá alakult,miközben századjára, ezredjére gondoltam át, hogy mi

okom lenne õt megkeresni, és hogy vajon mit szólnahozzá, ha azt kérném, hogy jöjjön vissza. És aznap reggelarra a következtetésre jutottam, hogy bármi lesz is, elin-dulok, és megkeresem. Ez így nem mehet tovább. És akkor kopogtattak. Kissé meglepõdtem, hiszen nem vártam vendéget, és sohanem is akart hozzám jönni senki. Munkaügyben is mindigén kerestem fel - biztonsági okokból - a megbízóimat. Alakásom holléte igazából amolyan titkos dolog volt. Aszomszédok nem tudták, mivel keresem a kenyerem. Felültem az ágyamban, a szívem hevesebben kezdettverni arra a gondolatra, hogy talán Armie az. Talán vis-szajött hozzám, vagy legalább meglátogat.

- Pillanat! - szóltam ki, és máris felugrottam, lázasankeresgélni kezdtem a ruháim között, mire megtaláltam amegfelelõeket. Egy perc is eltelt, mire szalonképesállapotba hoztam magam. Az ajtóhoz rohantam, és szintefeltéptem, ahogy igyekeztem, nehogy túlságosan meg-várassam szegényt. Nem õ állt ott. Az égkék, tündöklõ szemek, az igézõ szempillaseprõk, azébenfekete hajcsigák, a kedves arc és a félénk mosoly amúltam egy sokkal régebbi korszakából toppant elém. Teálltál ott, Elisha. Apám fattyú lánya. Ifjúkorom elérhetetlen szerelme. Fekete ruhában voltál, mintha gyászoltál volna valakit.

- Bejöhetek? - kérdezted félénken, és én a döbbenettõlcsak bólogatni tudtam, megszólalni nem. Abban a pil-lanatban, hogy újra megláttalak téged, aki az egészéletemben a megkaparinthatatlan csoda voltál, a szerelemminden addiginál forróbban lángolt fel bennem. Úgyéreztem, belehalok, ha te kimész azon az ajtón, aholbejöttél. Kétségbeesetten próbáltam valami értelmesmondatot kinyögni, de csak zagyvaságok jutottak azeszembe. Te biztosan láttad rajtam a rajongást, és a két-ségbeesést, nehogy elveszítselek. Hellyel kínáltalak szegényes otthonomban, és kerítettemvalami ehetõt és ihatót, hogy megkínálhassalak vele.

B R A N D O N W O R T H : A Z N A PAz erioni hercegi könyvtárból

1111

E L F E L E D E T T P E R G A M E N E K

A

Te csak mosolyogtál az igyekezetemen, és ahogy ott ültélabban a székben, amit egy évtized óta ismertem, annyiraoda nem illõ voltál, hogy meg kellett csípnem magam.Biztos akartam lenni benne, hogy valóság vagy, és nemcsak káprázat. Szelíden a szemembe néztél, és bár én márakkor tudtam, hogy elvesztem, hogy a sok-sok esztende-je lefojtott vágy bennem újra eluralkodik, megpróbáltamküzdeni ellene. Nem akartalak bemocskolni vérfertõzés-sel téged, akit a legfõbb angyali lénynek láttalak.

- Kit gyászolsz? - kérdeztem végül sután. - A férjemet - mondtad, és az arcod elkomorult.

Emlékszem, bármit megtettem volna, hogy ne lássalakszomorúnak.

- Részvétem - nyögtem ki száraz torokkal, és mélymegrökönyödésemben csak bámulni tudtalak. Hogyelszállt az idõ! Hát persze, te már férjnél voltál. - Nem kötött hozzá érzelem, Dorior - közölted hûvösen,

aztán gyorsan hozzátetted: - Csak dísz voltam mellette, ésaz utódai lehetséges anyja. - Hát gyermekeid is vannak? - kérdeztem, de te megráz-

tad a fejed. Hallgatás ült közénk. Én nem tudtam, mit mondjak, te pedig a gondolataidbamerültél. - És, mi járatban vagy itt nálam? - kérdeztem végül, csak

hogy kérdezzek valamit. A kanapén ültem, látszólaghanyag tartásban, a kezeim a fejem mögé kulcsolva, csakhogy ne lásd a remegésüket. Te felnéztél, szemedbenkönny csillogott.

- Tulajdonképpen... - kezdtél bele, és átültél mellém akanapéra. - Ha segítség kell, bármit megteszek, csak szólj! - mond-

tam, és abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, hogybármit képes lennék megtenni, csak hogy ne légyszomorú. - Csak egy kis megértésre lenne szükségem... - mondtad,

és eleredtek a könnyeid. Én nem tudtam, mitévõ legyek,csak ültem melletted bambán, tétova mozdulatokkal

közelítettem a kezeimet feléd, de nem mertelek megérin-teni. Te a kezeidbe temetted drága arcodat, és én azt hit-tem, hogy menten megszakad a szívem. Végül a kezeimrádtaláltak, és én átöleltelek. Te hozzám bújtál, és éntitkon azt reméltem, hogy így maradunk örökké. - Olyan magányos vagyok... - szipogtad aztán, hogy nem

rázott tovább a sírás. - Te is magányos vagy, Dorior? Hallgattam, aztán lehunytam a szemem, és éreztem aszívdobogásodat.

- Igen, én is magányos vagyok... - suttogtam, és megsi-mogattam a fejedet. Abban a pillanatban elfelejtettemArmie-t, és azt, hogy meg akartam keresni. Csak teléteztél, és úgy éreztem, mindig magányos voltamnélküled. Te közelebb bújtál hozzám, és én öntudatlanulkezdtem cselekedni. Az ajkaim, akárha vasból lettek volna,és a te ajkaid mágnesek, közeledni kezdtek hozzád.Magamhoz szorítottalak, hogy ha ez lenne az elsõ és utol-só közös reggelünk, akkor is örökké emlékezzek rá.Az elsõ csók tõled fájdalmasan gyönyörû volt. Az énkönnyeim is kibuggyantak, egyszerre voltam a világ leg-boldogabb embere és szerencsétlen halálraítélt, mertúgy éreztem, csak az válthat meg téged abból, amibebelekezdtem veled. Te nem ellenkeztél, csak az elejénegy kicsit, mikor rájöttél, mit mûvelünk. Bárcsakellenkeztél volna! De még akkor is csak mosolyogtálszomorúan, amikor az ágyra fektettelek. A tested gyönyörû volt, mint mindig; tökéletes. És énelvesztettem a józan eszem. És most én is itt állok feketében, és a könnyeim hangta-lanul folynak le az arcomon, és csupán egy kérdés visz-szhangzik a fejemben: miért? Miért voltam ilyen ostoba?Hiszen szerettelek, nem szabadott volna bemocskoljalakbûnös vágyaimmal! Én vagyok az oka a halálodnak. Ezen a világon most mártöbbé nem lehetsz az enyém, csak ha meghalok, akkortalálkozunk. Itt ez a fekete rózsa, ide teszem föléd. Tudom, hogyszereted a rózsát. Holnap is kijövök és hozok még egyet.

Kérlek bocsáss meg nekem! Önzõ voltam és ostoba. És boldog. Egyik sem leszek többet.

B R A N D O N W O R T H : A Z N A PAz erioni hercegi könyvtárból

1122

E L F E L E D E T T P E R G A M E N E K

Erionban a leggyorsabb!Futáraink jobban ismerik a várost, mint a

tenyerüket. Üzenetátadás, levélkézbesítés gyorsan, meg-

bízhatóan - akár egy órán belül is!Gepárd Miklau Futárjai

ártamban-keltemben sok különös dolgot láttam már.Ám meg kell, hogy mondjam, amit utolsó utamon,egy eldugott kis gorviki kikötõben tapasztaltam, az

átértékelte mindazt, amit a játékról (mint kellemesidõtöltésrõl) korábban gondoltam. Magam sem értem,hogy miként történhetett, de egy alkoholmámoros éjsza-kán az elõbb említett nevenincs kikötõ bûzös negyedeitjártam. Itt találtam rá a Nyúzott Goblinhoz címzettfogadóra, amely a Quiron-tengert hajózó fenevadaknakadott szárazföldi menedéket. Még a magamfajta, aszisztengerészkocsmákon nevelkedett szerencsejátékosnak iskissé szokatlan volt a hely, de hamar túltettem magamminden aggodalmamon. E kocsma egyedi varázsát nem isa már ismerõs ricsaj vagy az olcsó örömlányok jelenléteokozta, hanem egy különös szórakozás, amely elégfeltûnést keltett ahhoz, hogy az egész matrózbanda csakerre figyeljen. Kívülállóként egy ideig csak szemléltem azeseményeket, aztán egy kupica pálinka segítségévelhamar bizalmába férkõztem egy savanyúképûtengerésznek (bizonyos Macskaláb Qetornak), aki hamarbeavatott a Lengõ patkány nevû gorviki tengerészjátékminden titkába.

"Úgy van ez koma, hogy begyüssz te, meg három cim-borád, oszt kifundázzátok, hogy a piázástól már görcs állta kezetekbe, és ideje vagyon azt kioldani belõle! A cim-boráiddal mind a négyen magatokhoz vesztek valamifélekést, de minden játékos csak egyet ám! A játékosokonkívül, akiket kapóknak hívnak - mert mindig kapnak apofájukra - szükség van még egy emberre. Na õ a hóhér.De a szerepérõl majd késõbb beszélek! Nos, a játékban elsõnek eldöntitek, hogy ki kezdi a kört.Ez úgy van, hogy a hasüregetek mélységétõl függõenvesztek mind egy nagy kupa sört, vagy többet, mege-gyezéstõl függõen. Na, megvan mán a söröd, meg oszt acimboráké is. Körülálltok egy asztalt, és az kezdi a körtmajd a játéban, aki a leggyorsabban lerántja a pofa sört.Aki másodiknak teszi le az üres kupát, no, az lesz a

második kapó, meg így megy tovább a sorrend.Amelyikõtöknek elsõnek koppan az üres kupája az asz-talon, az fog elsõnek a herceg trónjába ülni. No, aztánitten nem kell itten nagy trónra gondolni, csak egyeszkábált rozoga, roggyant, úszódeszkából összetákoltülõkére. Az elsõ kapó, aki a leggyorsabb volt, elhe-lyezkedik a trónusban kényelmesen, és a kését a szék kar-fáján nyugvó keze mellé döfi, de akképpen, hogy még nesebesüljön meg, de ha nagyon mocorog, már megvágjamagát. Azt, hogy ne árvuljon el nagyon az az egyszemtõröcske, odagyün a többi cimbora, és a többi kést is azimént említett módon a "herceg úr" keze mellé szúrja.Persze a késeket úgy szúrjuk le, hogy õfensége ne tudjaonnan kihúznia a kezét, anélkül, hogy az ujját le nenyesné. Vannak azok a büdös urak e, akik a munkáhoznem szokott selyem kezüket vastag bõrbe bújtatva teszikide le. De akinek büdös a munka, vagy beszari, azt vigyeel a ragáj, de ne játsszon. Szóval, az elsõ játékos ül, és azügyetlenebbik keze a trón karfájához van szegezvekésekkel. Aztán elmegy mindenki pálinkáért. A hóhér akitmár mondtam, ugye? Az ekkor a tróntól játékonként vál-tozóan tíz-tizenöt lépésnyire lévõ falra fellógat egyáltalában már döglött patkányt. Itt figyelni kell, hogy jóllegyen megcsomózva a farkánál fogva, nehogy a sajátsúlya leszakítsa. Egyébként különleges izgalom a játék-ban, ha még él a patkány az elején... No. Fent lóg apatkány; cimborák viszagyöttek a piákkal, ésmegkezdõdik a játék. A trónban ülõnek az alatt az idõalatt kell kirántania a tõrt, becéloznia azt a büdöspatkányt, oszt odatapasztani a falhoz, amíg a sorbanutána következõ játékos lerántja a kupicával (általábangorviki szikrapálinkát isznak erre a célra, mint tudtammeg utóbb). Nos hát nem úgy van az, hogy a kisgyorssörös madárka csak úgy telibetrafálja a játékszert,mert azt a hóhér mindig lóbálja. Ez általában kissé meg-nehezíti a feladatot. No, lehúzza a második játékos aztata piát, és elrepül õfensége elsõ tõre, majd sorban gyün akövetkezõ játékos, meg az õ kicsi szikrácskája, és máris

röpülhet õfensége második tõre. Na osztán ez úgy van, haaki a trónon ül, késõbb dobná el a kését, mint ahogyan acimbora megissza a magáét, hát az nem számít, akártrafál, akár nem. No de, eldobta a három tõrt, akko végeaz õ szereplésének, és helyét átadja a sorbankövetkezõnek. A negyedik tõr, ami nem repül sehova azmindig ott marad, hogy ne mocorogjon senki bal keze. Ígymegy ez addig, amíg mindenki nem ivott és mindenki nemdobott. Ha ez lement, akkor vége van az elsõ körnek. Azmár osztán ízlés dolga, ki mennyire tartja magát, és hánykört játszanak a cimborák. Itt mifelénk három kör alácsak az asszonyok mennek. Hat kör, na, az mán valami.Addigra többnyire legurul másfél tucatnál épp hárommaltöbb sziklapálinka, és itt már történnek balesetek. No, azgyõz, aki több darabját szegezte annak a büdös dögnek afalhoz, vagy a tõre többször maradéktalanul beleállt ahusába. Aki a játék alatt megmutatja, mi van a gyomrá-ba, és úgy emberesen kipakol, az kiesett. Aki egyszer márhorpaszt, azt felkelteni, hogy folytassa a játékot, tilos. Akidirektbe dobja a hóhért plusz pont reményébe’ azt ki lehetbelezni a helyszínen. No imigyen játsszuk mi a Lengõpatkányt. Beállsz, Kutyaképû?"

Kérdezte tõlem, és én szerény mosollyal utasítottam vis-sza. Reméltem, hogy ez nem volt annyira súlyos vétek,mint ha idegen létemre legyõzöm õket e játékban.Mindenesetre akinek drága barátom, Macskaláb Qetorkristálytiszta szavaiból nem sikerült megértenie, hogy mifán is terem ez a szívmelengetõ játék, és kétségei vannaka szabályok tisztasága felõl, annak egyet tudok csaktanácsolni: ne kívánja igazát érvényre jutatni a gorvikiLengõ patkány játék közben.

Százujj Galen

A L E N G Ő P A T K Á N YIsmert és kevésbé ismert játékok Ynev minden tájáról

1133

J Á T É K B A R L A N G

J

Kincset találtál? Jól akarod eladni? Forduljszakemberhez!

Hedzser értékbecsüsa Datolya téren.

inthogy a hónap legpompázatosabb eseményénekígérkezik a Kara Jannában a Pengék havának 18-adik napjának napnyugtáján kezdõdõ elõadás,

kézenfekvõnek tûnt annak központi alakjáról írni azArcképcsarnok hasábjain.

Kétlem, hogy a hölgyet be kellene mutat-nom, mégis vállalkozom e kellemes felada-tra. E számunkban tehát CsillagszemûCliona, Alborne kegyeltje mutatkozik be.Cliona kisasszony Haonwellben született,a fõváros szegénynegyedében. Szülei hete-dik gyermeke volt, az édesanyja pedigbelehalt a szülésbe, így a család számára afolyton dolgozó édesapát és a többi gyer-meket jelentette. Legidõsebb nõvéretöltötte be az anya szerepét, és kétlegidõsebb bátyja is a pénzkeresés külön-féle útjaira lépett, így többnyire háromkisebb testvérével töltötte az idõt. Mintutóbb kiderült, Alborne kárpótolta anyomorúságos gyermekkorért: már igenkorán megmutatkozott tánctehetsége.Rákényszerült, hogy kolduljon, de leg-szívesebben mindig az Ezüst SörényûPegazushoz címzett fogadó elõtt táncolt abenti zenére. Allorath Tanurien, Cliona legfõbb tanítójaitt talált rá. Úgy mesélik, elsõ pillantásralenyûgözte az akkor alig nyolcesztendõskislány mozgásának kecsessége, harmóniá-ja. Allorath Elfendel szülötte, tisztavérû elfvolt, egy a legendás álomtáncosok közül.Szívét csordultig töltötte a szomorúság,amiért egy ilyen istenáldotta tehetségûleánynak koldulnia kell, és elment Clionacsaládjához megváltani a lányt. Az apanem volt hajlandó áruba bocsátani a

lányát, de szívesen elengedte a messzi földrõl érkezett elf-fel, miután megtudta, hogy amaz tanítani szeretné. Allorath Tanurien pedig az apának tett ígéret értelmébena lehetõ legjobb táncossá nevelte a leányt. Õ adta neki a

Cliona Meinnelltha (Csillagszemû Cliona)nevet is. Haonwell elf negyedében, a SynnErianban híre ment a délföldi mesternek,aki ember nõt fogadott tanítványául. Azelfek elõször viszolyogva gondoltak efurcsaságra, késõbb, aki látta Clionát tán-colni, mind helyeselte a választást. Aszerény, kedves és õszinte leányt hamarmegszerette mindenki, Cliona pedig lelki-ismeretes és figyelmes tanítványnakbizonyult. Tökéletes táncospár voltak õkketten, bármilyen érzelmet ki tudtak vál-tani az õket figyelõ közönségbõl. Ha kel-lett, a bánat táncát járva könnyeket fakasz-tottak, máskor pedig a lélek enyhét, avigaszt adták a bánatosaknak. Messzeföldön is híre ment a különleges párosnak,és hívták õket elõadni Haonwell más váro-saiba, Erigowba, még a Dwyll Unióba ésTiadlanba is. Õk pedig mentek, mertCliona világot akart látni. Csodálatos éveklehettek ezek.A kapcsolatuknak akkor szakadt vége,amikor Cliona bevallotta szerelmétAllorathnak. A leány ugyanis Erigowbantalálkozott egy muzsikussal, egy Ilanorbólszármazó bárddal, aki ellopta a szívét, éselvette az ártatlanságát. E bárd, kinek nevenem ismert senki elõtt, arra buzdítottaClionát, hogy hagyja ott az elfet, és tan-uljon az emberek világához méltó, tüzestáncokat. A leány bevallotta eztmesterének. Allorath azonban sosem gon-dolta volna, hogy egyszer elveszíti a korán

fel-cseperedõ tanítványt, és a legenda szerint bele isszeretett a különleges szépségû és tehetségû emberleány-ba, így eltiltotta a muzsikustól. Az emberszív azonbanéppen affelé húz leginkább, ami tilos, és Clionamegszökött a bárddal. Erenbe menekültek, hogy oda nekövethesse õket a volt mester. Cliona sosem látta többéAllorathot. Elfelejtette az elfek világát, tüzes, emberinótákat és táncokat tanult, egyik napról a másikra élt, ésrajongva szerette a bárdot. A muzsikus azonban - ahogy az már lenni szokott -megunta az odaadó kedvest, és másik után nézett. Clionapedig ott állt egyedül, tanító és szerelem nélkül, pénz ésmegbecsülés nélkül, megtörten és szomorúan.Játékbarlangok, kocsmák és ivók táncosa lett, egyremélyebbre süllyedve az erkölcsben. Pajzánul táncolt,hogy pénzhez jusson. Életének sötét korszaka volt ez. Alborne azonban még egyszer megsegítette. Eren egyikmélyen tisztelt nemese, Raijar de Togohan vette párt-fogásába az alig húszesztendõs leányt. Kiemelte a moc-sokból, és tehetsége rangjához méltó ruhákkal, közön-séggel és pénzzel látta el, hogy csak a táncnak élhessen. Afáma szerint feleségül is kérte Clionát, de amaz visszau-tasította, mondván, hogy nem méltó egy tiszta szívûember szerelmére. Cliona azóta ismét a hírességek közé lépett, csillaga egyrefeljebb ragyog, nevét szerte északon ismerik, s délre iseljutott már a híre. Csillagszemû Cliona most a városunkvendége lesz, amelyre már alig lehet kapni belépõt. Mégegy kötelességemnek teszek eleget: minden férfiút óvaintenék attól, hogy szerelemre gyulladjon a mûvésznõtánca láttán, mert összetörhet a szíve, mint már oly soksorstársáé. A gróf volt az utolsó, aki megkaphatta azelbûvölõ tehetségû táncosnõt. Cliona ugyanis soha többénem engedett senkit közel magához.

Broggendag Pidban

C S I L L A G S Z E M Ű C L I O N AAkikrõl érdemes tudni

1144

A R C K É P C S A R N O K

M

zen újonnan indult rovatunkban nagyhatalmú, leg-endás, híres vagy hírhedt varázstárgyakat, erek-lyéket mutatunk be a kedves Olvasónak, amelyek

egyének, falvak, esetleg népek vagy országok sorsa felettdöntöttek. Figyelmeztetésül közöljük, hogy e tárgyakróltöbbnyire legendákból, dalokból értesültünk, ezért nemvállalunk semmilyen felelõsséget a leírásuk valósággalvaló egyezésérõl.

z elsõ tárgyról, amelyet be szeretnénkmutatni (azaz tárgyakról, egészen pon-tosan öt darabról), éppen Pethian, az ereni

Angyalszárny dalnokának saját költeményébõlhallott Dolin Reval, a fogadók legkiválóbbismerõje. E dal öt, Északföldén meglehetõsenhíresnek számító kalandozóról szól, akik min-dannyian ugyanolyan gyûrût viselnek a bal kezükegyik ujján. Pethian állítása szerint maga istalálkozott e díszes társasággal, akiket Álmodóknéven nevez a köznép. Meglepõ módon háromtagjuk is nõ: egyikük olyan gyönyörû, hogyamerre jár, elsápad a napfény is az irigységtõl,másikuk az álmok birodalmának királynõje, har-madikuk pedig oly veszélyes, mintha különösalakú pengéjének meghosszabbítása volna magais - legalábbis az ének tanúsága szerint. Õket egyhallgatag fiatalember kíséri, aki sosem öl, ámpuszta kézzel mászik fel a legsimább falakra(állítólag a szívét rabul ejtette a harcos nõszemé-ly, akivel utazik), valamint doran egy beavatott-ja, akinek egyetlen pillantásától üveggé válik akilincs, vagy lángförgeteg söpri el az ellenséget.Nos, e kompániáról hírlik, hogy a gyûrû, melyetmindannyian viselnek, igen erõs varázstárgy.Csak mind az öt együttvéve értékes, ugyanis haelegendõen közel állnak egymáshoz, akkor szintemegölhetetlenek. Pethian egy másik embertõlhallotta, amaz pedig egy harmadiktól, hogy

egyszer meggyûlt a bajuk egy nem mindennapi erejûkardforgatóval. E fegyveres gonosztevõ még számított isaz Álmodók érkezésére, így a meglepetés ezúttalelmaradt. A kardforgató úgy kezdte a harcot, hogy egyikkardot rettenthetetlen erõvel eldobta az álmok biro-dalmának királynõje felé. A végzetes fegyver pengéjekétarasznyira állt a balsorsú nõ gyomrába, és odaszegeztea falhoz. Állítólag hirtelen mind az öten összerándultak,mintha mindannyian érezték volna a sebesülést, ám

egyikük sem oly mértékben, ahogy azt ellenségük gondo-lta volna. Aztán mintha mi sem történt volna, támadtaktovább. Természetesen elfogták a fegyveres gonosztevõt,és igazságszolgáltatás elé állították. Az álmok úrnõjepedig, akinek égszínkék ruháját vörösre festette önnönvére, mégis a saját lábán távozott a helyszínrõl. Az Angyalszárny dalnoka szerint e csodálatos meg-menekülés a gyûrûknek köszönhetõ, amelyek valamivarázs segítségével összekötik viselõik életerejét. Ha ezígy van, akkor ami az elõnyük, természetesen az ahátrányuk is: ha egyikük igen súlyos sebet kap, attólmindannyian hátránnyal harcolnak tovább. Éppen ezértkell öt ilyen összeszokott, egymás felé a legteljesebb biza-lommal viseltetõ személy a használatukhoz. Elvégre tula-jdonképpen az életüket bízzák egymásra.

***

másik tárgyról, egy különleges tengeri csiga házárólpedig egy õsi, kormos szélû pergamenen olvastunk.A történet úgy szól, hogy élt egyszer egy erdész,

akinek egyetlen fia volt. Ez a gyermek nem voltkülönösebben szép fizimiskájú avagy gazdag, mégis ahogycseperedett, egyre több nõ érzett iránta megmag-yarázhatatlan vonzalmat. A fiatalember kezdetben örült asors adta hatalomnak, de aztán megcsömörlött tõle, hogysenkit sem érdekel õ maga, csupán e megmagyarázhatatlanvonzerõ hajtotta az asszonyokat a karjaiba, az ágyába.Arról nem is beszélve, hogy a falubeli férfiak nem néztékjó szemmel asszonyaik vágyakozó pillantásait e fiatalem-ber felé, így az erdész fia egy szép napon úgy döntött,távozik a falujából. Messzire vándorolt, oly messzi tájakra, amelyekrõl koráb-ban sosem hallott. Egy ilyen ismeretlen országban történtmeg, hogy életében elõször meglátta a tengert. Olyanmélyen belefeledkezett a hatalmas víz csodálatába, hogynem is vette észre, amint egy leány közeleg a parton. - Te ki vagy? - kérdezte a leány, és akkor végre a legény

Avagy a ruha teszi az embert

1155

K I N C S V A D Á S Z L E G E N D Á K

E

A

A

is észrevette. Azonnal bele is szeretett: a leánynak szép-séges arca, hullámzó haja, tengerkék tekintete és kívá-natosan asszonyi alakja volt, valamint tiszta, õszintemosolya. - Erdész fia Hroan - felelte a legény, és meglepõdött, mertakkor elõször életében nem látta az azonnali vonzalmat

az ismeretlen leányon. Mégis beszélgetni kezdett vele,lassan a leány is megkedvelte, és egymás mellett aludtakel a hullámok énekére a puha homokfövenyen.Másnap azonban arra ébredt az erdész fia, hogy durvakezek ragadják el a lány mellõl, aki végre nem vonzereje,hanem magamaga miatt szeretett bele. A fájdalom még

elviselhetetlenebb volt, mikor megtudta, hogy azismeretlen leány a tengerparti ország királyának a lánya,így tehát sosem lehet az övé, szegény erdészlegényé. A börtönben raboskodott, és halálra ítélték, azonban aleány érte jött. - Kiszöktetlek - ígérte, és úgy is tett. Mikor már jó messzeértek a börtöntõl, a leány így szólt:- Nem mehetek veled, mert apám egyetlen gyermekevagyok, és fontos az országom is. Neked azonban el kellmenekülnöd, minél messzebbre. Ám hogy sose felejts el,ezt vidd magaddal.Azzal egy tengeri csiga házát nyomta a legény kezébe, ésútjára bocsátotta. Az erdész fia nagy szomorúsággal a szívében ismét útnakindult, bánatosan kebléhez szorítva a csigaházat. Azt hal-lotta, hogy ha egy ilyet a füléhez szorít az ember, akkorhallja benne a tenger zúgását - és így is tett. Elalvás elõttpedig belesuttogta titkát: hogy mennyire szereti a királyleányát. Meg is lepõdött, mikor a csigaházból felelt neki valaki:- Ha ennyire szereted, kincseket kell szerezned, hogyelvehesd feleségül. A legendák itt szerteágaznak: az egyik azt mondja, egyapró lény lakott ebben a kagylóban, egy másik szerintmaga a csigaház rendelkezett valamiféle értelemmel, éscsupán az hallotta meg a szavait, aki a füléhez tapasztot-ta azt. Egy harmadik pedig azt állítja, hogy nem is egy, dekettõ ilyen tengeri csigaház lehetett, és a király leányaazért adta a legénynek, mert e kettõ valamiképp, bármilytávol került egymástól, hallotta, amit a másik mondott, ésígy az erdész fia és a leány mérföldezrek távolából isbeszélhetett egymással.Bárhogy is legyen, a történetek mind úgy érnek véget,hogy kirabolták az erdész fiát, és elveszett a király leányá-nak értékes ajándéka.

Dzsenorhal

Avagy a ruha teszi az embert

1166

K I N C S V A D Á S Z L E G E N D Á K

int azt kedves Olvasóink azelõzõ számunkban láthat-

ták, az Erioni Harsona voltaképpkét pályázatot hirdetett meg. Azelsõ egy, a Torozon Tavernájarovatba illõ történet megírása vagyelmesélése volt. Olybá tûnik,kedves Olvasóink vagy nemigenfordultak meg a nevezetes helyen,vagy szokatlanul csendes, esem-énytelen hónapot tudhatunkmagunk mögött. Erre a pályázatraugyanis nem érkezett munkatár-sainkhoz pályamû. Ami leginkábbazért szomorú, mert éles fülû,nyelvvirtuóz munkatársunk, HarilLyedis mégis elutazott az Északi Szövetségbe, bármen-nyire is próbáltuk feltartóztatni. Ennek okán tehátkénytelenek voltunk nyelvtudás tekintetében szerényebbképességû munkatársnõnket, Nerina Dinnt elküldeniTorozonhoz, így azonban a korábban általa vezetett rova-tok megtöltésének feladata hárult ifjú törpe tagunkra,Broggendag Pidbanra. E bonyodalmakért szíves elnézés-teket kérjük, és reméljük, hogy a rovatok ugyanolyanérdekességgel kecsegtetnek benneteket, mint korábban.

Ellenben a második pályázatunk több tehetséges, fürgeujjú rajzost ihletett meg. A beérkezett munkákat a híres-neves haonwelli festõmûvész, Seyuar bírálta el. Emegtiszteltetést még az is tetézte, hogy erre az idõre váro-sunkba utazott, valamint vendégségünket élvezte.

A pályázat címe Ynev fajaivolt, kiírása pediglen úgyhangzott, hogy a rajz témájalehetett bármely elfszabású,kivéve ember. Seyuar úrhosszan méltatta mindegyikbeérkezett munkát, s közülükcsupán egyet választott ki,mondván: magasan a többifölé szárnyal e mû alkotójá-nak tehetsége.

Örömmel hirdetjük ki tehátaz Erioni Harsona pályázatá-nak gyõztesét: Naokót amesszi Tiadlan földjérõl.

Nyereménye a Mithrillkulcs, azaz egy havi ingyenesbelépõ a Tengerházba, annak bármely termébe.

Hamarosan jelentkezünk újabb pályázattal, reméljük,hogy továbbra is érdekes marad a kedves Olvasókszámára.

Adras Tamon

1177

P á l y á z a t i E r e d m é n y h i r d e t é s

ImpresszumAz Erioni Harsona független hírlap.Felelõsséget vállal: Adras Tamon

Szerzõk: Haril Lyedis - Torozon híreivelMervan atya - tájak, népek felelõseHilgenor - a Lar-Dorban tanult tudós fõNerina Dinn - az egyik kérdezõnkBroggendag Pidban - a másikDzsenorhal - A Legendák BúváraSzázujj Galen - Ynev játékaivalDolin Reval - fogadók ismerõjeElser mester - a magisztérium bölcseGildorn T 'Hogran - aki nélkül nem lett volna újság…és még sokan mások.

Elkészült P.sz. 3689-ben, Uwel tercében, aPengék havának 15. napján.

Köszönettel tartozunk minden közremû-ködõnek,és különösen az alábbiaknak: A papírt a tiadlani illetõségû Naval kereskedõ-család bocsátotta rendelkezésünkre.Festékünk receptjét Gunibar mester, a híres törpefestõmûvész árulta el nekünk. Erion hercege, maga Escanor om Viniel is támogatásáról biztosított bennünket.

Erioni Harsona 2. szám. Az Erioni Harsona ingyenesen letölthetõ, háromhavonta megjelenõ e-folyóirat, létrejött az Erioni Harsonamunkatársai közremûködésével: Bors József, Borsodi Dávid, Czopkó Róbert, Vakulya Norbertet, Grandpierre Dorottya, Horváth Károly,Molnár Orsolya, Pákh Dorottya, Ringhofer Adolf, Szalay Gergely, Szrapkó Zsolt, Varga János. Külön köszönet Gáspár Péter (Jan van denBoomen), Kornya Zsolt (Raoul Renier), Molnár Gábor (John J. Sherwood, lapunkban Hilgenor) és Dr. Pálinkás Imre (Alan O'Connor)uraknak a szó- és írásbeli segítségért, valamint BePének és az RPG.HU-nak a támogatásért és a helyért. Az Erioni Harsona szeretettel várjaaz újságba illõ anyagaitokat, a világgal vagy az újsággal kapcsolatos kérdéseiteket, véleményeteket az [email protected] címre.

M

/ColorImageDict > /JPEG2000ColorACSImageDict > /JPEG2000ColorImageDict > /AntiAliasGrayImages false /DownsampleGrayImages true /GrayImageDownsampleType /Bicubic /GrayImageResolution 300 /GrayImageDepth -1 /GrayImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeGrayImages true /GrayImageFilter /DCTEncode /AutoFilterGrayImages true /GrayImageAutoFilterStrategy /JPEG /GrayACSImageDict > /GrayImageDict > /JPEG2000GrayACSImageDict > /JPEG2000GrayImageDict > /AntiAliasMonoImages false /DownsampleMonoImages true /MonoImageDownsampleType /Bicubic /MonoImageResolution 1200 /MonoImageDepth -1 /MonoImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeMonoImages true /MonoImageFilter /CCITTFaxEncode /MonoImageDict > /AllowPSXObjects false /PDFX1aCheck false /PDFX3Check false /PDFXCompliantPDFOnly false /PDFXNoTrimBoxError true /PDFXTrimBoxToMediaBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXSetBleedBoxToMediaBox true /PDFXBleedBoxToTrimBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXOutputIntentProfile () /PDFXOutputCondition () /PDFXRegistryName (http://www.color.org) /PDFXTrapped /Unknown

/Description >>> setdistillerparams> setpagedevice