Fanta Trendriport 6

1 

Fanta TrendRiport VI. 2009. október 

„Múzsák vonzásában” Kultúra‐  és  médiafogyasztási  szokások  a fiatalok körében  

A  fiatalok  média‐  és  kultúrafogyasztása  ma  már  egyértelműen  az  internet  köré szerveződik. Minden más csak ezt kiegészítve, ennek alárendelve létezhet.  

A tévézés ugyan még tartja magát, de az erre fordított idő hétköznapokon átlagosan már alig több mint másfél óra, és a hétvégéken sem nagyon haladja meg a két és fél órát. 

Egyre  kevesebben  olvassák  a  nyomtatott  (napi)  sajtó  termékeit,  és  hasonló  tendenciát lehet látni a  magazinok és a folyóiratok kapcsán is. 

Az általunk megkérdezett  fiataloknak körülbelül negyede  tartozik abba a csoportba, akik lényegében soha nem olvasnak. De a többiek esetében is átértékelődött a könyv szerepe: legnagyobb hibája, hogy nem kompatibilis a szórakozás, a kommunikáció és a  munka  során  uralkodóvá  váló  multitasking  életmóddal.  Így  azok,  akik  olvasnak, átlagban  csak  heti  5  órán  át  teszik  ez.  A  legnépszerűbbek  a  kaland‐  és  romantikus regények. 

A kultúra fogyasztásának vannak olyan formái, amelyek szinte teljesen hiányoznak a fiatalok életéből. Operába négyötödük, komolyzenei koncertre háromnegyedük soha sem  jár,  a  színház  viszont  úgy  tűnik,  a  „túlélő” műfajok  körébe  tartozik.  A  fiatalok szemében a  különbség a pörgős és nem pörgős művészeti  ágak  között  van.  Sikerre inkább csak az előbbiek számíthatnak. 

A  fiatalok  különböző  csoportjaiban  nagyon  eltérőek  a  kultúrához  való  hozzáférés lehetőségei. A minőségi kulturális kínálat az ország néhány nagyobb városába, illetve a  fesztiválokra korlátozódik. Ezeket az egyenlőtlenségeket a  technológia nem képes áthidalni. 

2 

Tartalom  

Bevezetés .......................................................................................................................... 3 

Szabadidő és kultúra .......................................................................................................... 5 

Mit és mennyit? .................................................................................................................... 5 

Fontos és kevésbé fontos szórakozási formák...................................................................... 7 

Na, de hova menjünk? .......................................................................................................... 8 

Kedvelem, vagy nem kedvelem – avagy pörgős, vagy nem pörgős? .................................. 10 

És összeáll a kép. A jellegzetes csoportokról ...................................................................... 13 

És a „régi” időkben.............................................................................................................. 15 

Média‐ és kultúrafogyasztás............................................................................................. 16 

Irodalom és könyvolvasás ................................................................................................... 16 

Nyomtatott sajtó................................................................................................................. 21 

Televízió .............................................................................................................................. 21 

Mozi, filmek, DVD‐k ............................................................................................................ 24 

3 

Bevezetés 

Ezek a mai fiatalok már nem olvasnak, a könyv nekik már nem érték, számukra csak az  létezik, ami elérhető az  interneten, meg a TV‐t bámulják.” „A kultúra ma már olyan drága, hogy az ember kénytelen ezen spórolni”. Ilyen, és ehhez 

hasonló  sommás  véleményekkel  nap  mint  nap  találkozhatunk.  Kétségtelen,  hogy  vannak olyan  fiatalok, akikre  illenek a  fenti kijelentések, és az  is  igaz, hogy a „kultúra  fogyasztása” gyakran  igen  költséges  szórakozási,  kikapcsolódási  formává  vált,  azonban  a  valóság  ennél jóval összetettebb.  

A  sokakat  foglalkoztató  kijelentések  nyomába  eredve  a  Fanta  Trendriport  sorozat  hatodik részében  azt  vizsgáltuk,  hogy  milyen  formában,  hogyan  szórakoznak,  mivel  töltik  a szabadidejüket  a  fiatalok,  milyen  kultúrafogyasztási  minták  állnak  hozzájuk  a  legközelebb. Részletesen  vizsgáltuk  az  olvasással,  filmnézéssel,  a  rádió‐  és  zenehallgatással  kapcsolatos szokásokat,  illetve  röviden  feltérképeztük,  hogy  „a  kínálatból”  melyek  a  legkedveltebb műfajok  és  zsánerek.  Emellett  megvizsgáltunk  néhány  elterjedt  vélekedést  is,  hogy  azok valóban igazak‐e a „mai fiatalok” és a kultúra viszonyára. 

Szórakozási  szokásaink,  a  kultúra‐  és  médiafogyasztás  jellegzetességei  az  elmúlt  másfél évtizedben  gyökeresen  átalakultak.  A  multiplex  mozik  elterjedésével,  a  kereskedelmi  TV‐csatornák  elindulásával,  de  mindenekelőtt  az  internet  megjelenésével  és  a  mindennapi életbe  való  beépülésével,  mindannyian  részesei  lettünk  annak  a  globális  (populáris) kultúrának, amely Hong Kong‐tól Rio de Janeiro‐ig, Sydney‐től Budapestig meghatározza azt, hogy  mit  néznek  és  mit  hallgatnak  emberek  milliói.  Eközben  azonban  a  nemzeti  kultúrák szerepe  is  sok  tekintetben  felértékelődött.  Az  uniformizáló  globális  kultúra  térnyerése mellett azonban felértékelődnek a nemzeti kulturális sajátosságok is. Sőt, az egyes kultúrák keveredéséből is izgalmas új műfajok és stílusok jöttek létre. 

Ebbe  a  nyitott  világba  születtek  és  nőttek  bele  a  mai  tízen‐  és  huszonéves  korosztályok. Számukra már  természetes, hogy bizonyos  filmek,  zenék akadálytalanul  jutnak el hozzájuk. Egy  magyar  fiatal  ugyanazokon  az  online  videó‐megosztó  oldalakon  elérhető  poénokon nevet,  mint  amerikai  társai,  a  premierfilmeket  pedig  egy  időben  nézik  a  különböző kontinensek fiataljai – akár hivatalos, akár illegális csatornákon keresztül.  

A  fiatalok média‐  és  kultúrafogyasztása ma már  többnyire  az  internet  köré  szerveződik.  A televízió,  a  nyomtatott  (napi)  sajtó  termékei,  de  egyre  inkább  a magazinok,  folyóiratok  is másodlagos szerepet töltenek be a fiatal korosztály életében. 

„ 

4 

Mindeközben  persze  ennek  a  folyamatnak  az  árnyoldalairól  sem  érdemes  megfeledkezni. Ennek a  riportnak keretein belül  természetesen nincs  lehetőségünk arra, hogy mindezeket részletesen számba vegyük, azonban két dolgot fontosnak tartunk kiemelni. 

A  digitális  technológiák  lecsökkentették  a  távolságokat,  és  töredékére  estek  bizonyos kulturális  termékek  és  szolgáltatások  globális  „áramoltatásának”  költségei.  Mindeközben azonban – amennyiben a hazai helyzetet vizsgáljuk – növekedni látszik a szakadék a kultúra „nem  digitális”  termékeihez  való  hozzáférésben.  Ez  részben  annak  köszönhető,  hogy napjainkra  a  fővárosba,  illetve  néhány  nagyobb  vidéki  városba,  illetve  fesztiválra koncentrálódik  a  minőségi  kulturális  kínálat.  Az  ehhez  való  hozzáférés  pedig  igen egyenlőtlenül  oszlik  meg  a  társadalom  és  így  a  fiatalok  körében.  Ezeket  az egyenlőtlenségeket a technológia nem képes áthidalni. 

A  változások  másik  következménye,  hogy  a  fiatalok  rövid  és  látványos  ingerekre  épülő multitasking  életformája  átrendezte  a  média‐  és  kultúrafogyasztás  „tájképét”,  azaz napjainkban  egy  kulturális  generációváltozás  korszakát  éljük.  Nem  állítjuk,  hogy  ennek  a folyamatnak eredendően csak negatív hatásai volnának, azonban kétségtelen, hogy számos olyan  műfaj  és  művészeti  ág  létezik,  amely  egyszerűen  már  nem  kompatibilis  ezzel  a fogyasztási‐ és életformával. Példaként említhető, hogy a  fiatalok döntő  többsége számára az  opera,  illetve  az  operett  lényegében  ismeretlen  és/vagy  nem  igazán  kedvelt  műfaj. Ugyanakkor a vesztesek közé sorolható a könyv mint „csatorna”, a hagyományos irodalom is, illetve minden olyan műfaj, amely egyirányú, koncentrált figyelmet, és mélyebb megértést és átélést  kívánna  meg  a  befogadójától.  Kivételek,  egy‐egy  sajátos  jelenség,  természetesen akadnak, hiszen az elmúlt néhány évben a Harry Potter könyvek sikere, vagy a főleg tinédzser lányok  körében  népszerűségnek  örvendő,  ún.  vámpír‐irodalom  fiatalok  millióit  volt  képes hosszú  órákra‐napokra  a  könyvek  mellé  ültetni.  (E  sikernek  azonban  szerves  része  volt  a könyv filmes adaptációja.) 

5 

Szabadidő és kultúra 

A kultúrafogyasztás mintázatainak vizsgálatát érdemes egy áttekintéssel kezdeni: vajon mivel töltik egyáltalán a szabadidejüket a fiatalok? Mennyi  idejük jut a különböző médiumokra, a barátokkal  való  együttlétre,  vagy  éppen  a  sportolásra?  És  vajon milyen  gyakran  jutnak  el különböző  intézményekbe,  közösségi  és  kulturális  színhelyekre,  oda,  ahol  a  „kultúrát fogyasztani  lehet”?  De  az  sem  mellékes,  hogy  mennyire  érzik  magukhoz  közelállónak  az egyes  kulturális  termékeket,  formákat,  műfajokat?  Az  alábbi  fejezetekben  ezekre  a kérdésekre próbálunk meg válaszolni. 

Mit és mennyit? 

Ami  az  időtöltést  illeti,  a  legfeltűnőbb  tapasztalat,  hogy  ebben  a  korosztályban,  akár hétköznapról,  akár  hétvégéről  van  szó,  az  internetezés  tölti  be  a  legfontosabb  szerepet. Mára  a  világháló  egyértelműen  fontosabb  a  fiatalok  számára,  mint  a  televízió,  nem  is beszélve  az  olyan,  számukra  sokszor  „régimódinak”  számító  szórakozási  formákról, mint  a rádió, a könyv, vagy az újság. 

A  megkérdezett  fiatalok  több  mint  egyharmada  (36%)  hétköznaponta  legalább  3  órát internetezik, 17% pedig 2 és 3 óra közötti  időt  szán erre. Mintánkban egy olyan  fiatal  sem akadt,  aki  ne  internetezne  egy  átlagos  hétköznapon,  és  csupán  8%  volt  azoknak  a válaszadóknak az aránya, akik kevesebb mint fél órát neteznek.1  

Ez  jóval  felülmúlja a  tévézésre  szánt  időt – hétköznap a  fiataloknak csak 12%‐a  tölt  a  tévé előtt több mint 3 órát, és 16%‐uk 2–3 órát, viszont akad egy olyan 5%‐ot kitevő csoport is, aki hétköznap sosem ül le a televízió elé.  

Ha csupán a puszta számokat nézzük, akkor azt  is  láthatjuk, hogy sokan több  időt  töltenek hétköznap az  internettel, mint személyesen a barátaikkal. Ugyanakkor természetesen, mint ahogy az a fókuszcsoportos beszélgetéseken is kiderült, illetve az első Fanta Trendriportban is  láthattuk,  a  netezés  döntően  (illetve  más  tevékenységekkel  párhuzamosan)  éppen  a barátokkal való folyamatos, sok csatornán zajló kommunikációt jelenti. 

1 Ez  természetesen nem meglepő, hiszen a kutatás során a rendszeresen  internetező  fiatalokat vizsgáltuk. Az Ifjúság2008  kutatás  adatai  szerint  a  18–25  éves  korosztályban  a  számítógépet,  illetve  internetet  használó fiatalok  aránya  85%.  A  fiatalok  digitális  technológiákhoz  hozzá  nem  férő  15%‐a  döntően  az  alacsony végzettségű,  rossz anyagi  körülmények között élő,  illetve az ország hátrányos helyzetű  területein élő  fiatalok köréből kerül ki. 

6 

A  rádióhallgatás  és  a  napilapok  és magazinok,  hetilapok olvasgatása nagyjából  ugyanolyan népszerűségnek (pontosabban „népszerűtlenségnek”) örvend, legalábbis, ha az nézzük, hogy mindhárom  esetben  a  fiatalok  nagyjából  negyede  nyilatkozott  úgy,  hogy  egyáltalán  nem fordít  időt ezekre a  tevékenységekre egy átlagos hétköznapon. A  tevékenységek  jellegéből fakadóan  persze  sajtótermékeket  valamivel  többen  olvasnak  kevesebb  mint  félórát  egy átlagos hétköznap, míg a rádiót nagyobb arányban hallgatnak kicsit hosszabb ideig. 

Ami  a  könyvekkel  való  időtöltést  illeti,  valamivel  nagyobb,  csaknem  egyharmad  (31%), azoknak az aránya, akik egy átlagos hétköznap egyáltalán nem olvasnak könyvet, és további egyharmad  (34%)  azoknak  az  aránya,  akik  csak  kevesebb  mint  fél  órát  töltenek könyvolvasással.  A  fiatalok  több  mint  negyede  (27%)  tartozik  abba  a  csoportba,  akik lényegében egyáltalán nem töltenek időt olvasással. 

Négy  fiatalból  legalább egy olyat  találunk  (28%), aki egy átlagos hétköznap egyáltalán nem sportol, ugyanakkor 41% azok aránya, akik kevesebb mint fél órát mozognak. 

Ezek az arányok némileg változnak akkor, ha egy átlagos hétvégi napot vizsgálunk. Az adatok alapján  láthatjuk,  hogy  a  hétvége  elsősorban  a  barátokkal  való  időtöltésnek,  az internetezésnek és a tévézésnek kedvez.  Ilyenkor ugyanis a  fiataloknak még nagyobb része tölt kifejezetten sok időt a gép előtt: tízből négy fiatal (40%) több mint három órát netezik! További  20% két‐három órát  tölt  a  világhálón  való böngészéssel.  (Olyan a megkérdezettek között,  nem  túl  meglepő  módon  ismét  nem  volt,  aki  egyáltalán  ne  internetezne hétvégenként.) 

7 

Természetesen a hétvége a barátoké (is): a fiatalok harmada legalább 3 órát tölt a barátaival egy hétvégi napon – vagyis jóval nagyobb az arány, mint hétköznap esetén. 

Mint azt már jeleztük, a televízióra is több idő jut hétvégén: 23% több mint három órát, 20% 2‐3  órát,  26%  pedig  1‐2  órát  tölt  a  képernyő  előtt.  Csak  egy  elhanyagolható  kisebbség,  a fiatalok 2%‐a nem kapcsolja be a tévét szombaton és vasárnap.  

A  hét  minden  napja  24  órából  áll,  tehát  felmerül  a  kérdés,  hogy  mivel  foglalkoznak kevesebbet  a  fiatalok?  Láthatjuk,  hogy  hétvégén  kevesebb  idő  marad  olvasásra:  a kérdezettek 38%‐a semennyi időt nem szán a hétvégén könyvolvasásra – a soha nem olvasók aránynövekedése a hétköznaphoz képest valószínűleg annak köszönhető, hogy hétköznap az iskolai feladatok elvégzéséhez (pl. irodalomóra) szükség van valamennyi könyvforgatásra. Az újság‐,  és  magazinolvasás  esetében  hétvégén  szintén megnő  azok  aránya,  akik  egyáltalán nem foglalkoznak ilyesmivel. 

Sajnálatos  módon,  hétvégén  nem  hogy  növekedne,  de  csökken  azoknak  az  aránya,  akik számottevő időt töltenek testmozgással: a fiatalok közel harmada (30%) semennyit,  további harmad (31%) pedig kevesebb mint  fél órát sportol egy átlagos hétvégi napon. Ennek okát nyilván  a  hivatalos  keretek  között  végezhető  testmozgás  (testnevelés  óra  stb.)  hétvégi hiányában is kereshetjük. 

Fontos és kevésbé fontos szórakozási formák 

Ha kissé más szemszögből vizsgáljuk a kérdést, és arra keressük a választ, hogy szórakozás szempontjából mit értékelnek a legtöbbre a fiatalok, az a tapasztalat, hogy természetesen a 

8 

rangsort  –  internet  ide  vagy  oda  ‐  a  barátok  vezetik.  A  barátok  mellett  azonban  nem halványul el a család szerepe sem, bár ha a nemek szerinti megoszlásban vizsgáljuk, akkor azt is  megállapíthatjuk,  hogy  a  lányok  körében  kissé  fontosabb  marad  a  család  a  szórakozás szempontjából.  

Az  interperszonális  kapcsolatok  után  mindkét  nem  számára  az  otthoni  zenehallgatás  a szórakozás  legfontosabb  forrása, de ezt követően komoly eltéréseket  láthatunk a  fiúk és a lányok között. A lányok számára ugyanis a következő helyezett a könyv, amit egy 5‐ös skálán 3,5‐re  osztályoztak,  a  fiúk  ezzel  szemben  csak  2,7‐re.  Ezt  követi  a  televízió  3,2‐es  átlagos értékeléssel.  Ezzel  szemben  a  fiúknál  a  sport  és  a  számítógépes/internetes  játék  kapott hasonló  pontszámokat.  Feltűnő,  hogy  míg  a  számítógépes  játékok  nem  annyira szórakoztatóak  a  lányok  számára,  addig  az  online  kapcsolatépítő,  közösségi  lehetőségek számukra  jóval  fontosabbak – összehasonlítva a  fiúkkal. Mind az MSN, mind az  iWiW  igen magas értékeket kapott. A YouTube esetében az érték ugyanolyan a két nemnél: 2,8, amely a skálán egy erős közepesnek számít. A rádió szintén a  lányoknak fontosabb. A túrázás pedig mindkét nem esetében közepesen fontos, csakúgy mint a kocsmába, szórakozóhelyre járás. 

Na, de hova menjünk? 

A különböző kulturális helyszínek közül a legnépszerűbbek egyértelműen a multiplex mozik, és a könnyűzenei koncertek. Könnyűzenei koncertre viszonylag gyakran, vagyis havonta akár többször is jár a megkérdezett fiatalok 16%‐a. Ugyanez az arány a multiplex mozik esetében 

9 

12%.  Mindemellett  a  multiplex  mozi  esetében  találkozunk  a  legkisebb  arányban  (13%) olyanokkal, akik sosem látogatnak el ilyen intézménybe. 

Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, az opera és a komolyzenei koncert állnak az utolsó helyen:  előbbit  81%,  utóbbit  73%  sosem  keresi  fel.  Művészfilmeket  játszó  moziba  4%  jár rendszeresen, kevesebb mint egyharmad pedig ritkán – csaknem kétharmad azonban sosem. 

Közepesnek mondható a  színház és  a múzeum helyzete  is: múzeumba a  fiatalok  valamivel kevesebb mint egynegyede  sosem  jár, ugyanez az arány a  színház esetében egyharmadnál magasabb. Ugyanakkor évente egyszer‐kétszer eljut egy‐egy kiállításra a fiatalok 71%‐a, míg színházba 60%‐a.  

Természetesen  az  ország  különböző  pontjain  élő  fiatalok  igen  eltérő  lehetőségekkel rendelkeznek. A nagyvárosokban, illetve Budapesten élők minden tekintetben jóval nagyobb kínálatból  választhatnak,  míg  a  kisebb  települések  lakói  mind  választékban,  mind  pedig ezeknek a kulturális programoknak a minőségében jóval hátrányosabb helyzetben vannak.  

A  színház,  vagy más  kulturális  intézmények  könnyű  elérhetősége  azonban még  egyáltalán nem jelenti azt, hogy az beépül a fiatalok kultúrafogyasztásába. Ahogy az a fókuszcsoportos beszélgetésekből  kiderült,  a  színház  esetében  sokszor  a  magas  jegyárak  tartják  vissza  a fiatalokat. Más műfajok, mint például az opera, vagy a hangverseny esetében ez a szempont általában már nem  is merül  fel, mivel a motiváció, az  „inger”  is  sokszor hiányzik. Az opera esetében – azon kevesek kivételével, akik a műfaj kínálatot is figyelemmel kísérik – a fiatalok gyakori  panasza és  kritikája,  hogy  „nem nekik  szól,  nem az ő problémáikkal  foglalkozik”. A klasszikus  zenei  koncertek  esetében  pedig  nyilvánvaló,  hogy  a  műfaj  megismeréséhez, megértéséhez  és  megszeretéséhez  szükséges  a  befogadást  támogató  oktatás,  ennek  (is) függvénye az, hogy ez éppúgy szerves részévé válik‐e a hétköznapoknak, mint bármilyen más műfaj.  

10 

Persze,  nem meglepő módon,  ez  a  korosztály  sokkal  szívesebben  tölti  az  idejét  talán  kissé kötetlenebb, és még inkább olyan helyeken, ahol lehetőség van a beszélgetésre, a barátokkal való  együttlétre.  Ennek  megfelelően  a  fentieknél  jóval  népszerűbbek  a  „trendi”  kocsmák, sörözők,  kávézók,  de még  az  éttermek  is.  Sörözőbe,  borozóba,  kocsmába  a  fiatalok  23%‐a akár  hetente  többször  is  elmegy,  további  23%  pedig  viszonylag  rendszeresen  (havonta többször)  jár.  A  kávézók,  teázók  12%  körében  népszerűek  annyira,  hogy  legalább  hetente elmenjenek, de ezen kívül 31% legalább havonta egyszer beül egy kávézóba. 

Sporteseményeket 11% szokott viszonylag gyakran, 45% pedig ritkán látogatni.  

Nagyon  kicsi,  mindössze  10%  az  aránya  azoknak,  akik  sosem  kirándulnak,  túráznak. Természetjárásra a többség – 71% – esetében évente, vagy évente párszor kerül sor, és 20% az aránya az elszánt kirándulóknak, vagyis azoknak, akik havonta, vagy akár annál többször is kiruccannak a természetbe.

Kedvelem, vagy nem kedvelem – avagy pörgős, vagy nem pörgős? 

A különböző művészeti ágak esetében a megkérdezettek válaszai alapján egyértelműen a két szélsőség  különül  el,  a  nagyon  kedveltek  és  a  kifejezetten  elutasítottak  csoportja.  Utóbbi kategóriába  tartozik  az  opera,  operett,  balett  hármasa:  mindhárom  esetében  a megkérdezettek  több mint  fele  nyilatkozta,  hogy  kifejezetten  nem  kedveli,  és  további  20–25%,  hogy  inkább  nem  kedveli.  Különösen  magas  az  elutasítottsága  az  operának  és  a balettnek.  Azok  aránya,  akik  viszont  kedvelik,  vagy  nagyon  kedvelik  ezeket  a  műfajokat mindhárom esetben 10% alatt marad.  Itt  fontos  azt  is megjegyezni,  hogy  az  elutasítottság egyben  az  ismeretlenséget  is  jelenti.  Ezekkel  a  műfajokkal  a  „hétköznapokban”  nagyon nehéz találkozni, itt „áru” és „vevője” csak némi utánajárással találkozhat egymással.  

11 

Valamivel  jobb  helyzetben  van  a  klasszikus  zene,  ahol  a  nem  kedvelők  aránya  ugyan összességében  még  mindig  csaknem  60%,  de  találunk  a  fiatalok  körében  egy  18%‐os csoportot, akik inkább kedvelik ezt a művészeti ágat. 

A  színház,  vagyis  a  musical,  a  zenés  színház  és  a  drámai  színház  nagyjából  hasonló népszerűségnek  örvend,  körülbelül  40%‐nyi  pártolóval,  és  egynegyed  ellenzővel  (bár  a musical  valamivel  szélsőségesebb  megítélés  alá  esik,  vagyis  pár  százalékkal  nagyobb  az aránya azoknak, akik kifejezetten elutasítják). 

A  modern  tánc  és  a  fotóművészet  már  kifejezetten  kedveltnek  számít,  ráadásul  a fotóművészet erőteljes elutasítása kifejezetten kevesekre  jellemző  (bár ez utóbbi esetében az is felmerül ismételten, hogy hányan ismerik valójában ezt a műfajt.) 

Az egyértelmű favoritok azonban a mozi és a könnyűzene. (Ez a kategória a zenei irányzatok kétségtelenül  nagyon  széles  körét  fogja  át.  A  fiatalok  számára  leginkább  mint  a  „nem klasszikus” zene határozható meg.) A film az abszolút nyertes – a válaszadók 64%‐a nagyon kedveli, 29%‐a pedig kedveli a mozit, az elutasítók aránya mindösszesen 2%. A könnyűzene a fiatalok  50%‐ához  nagyon,  29%‐ához  pedig  inkább  közel  áll,  és  csupán  9%‐nál  talál valamilyen szintű elutasításra. 

A  fókuszcsoportos  kutatás  során  részletesen,  és  további  műfajokra,  kulturális  formákra kiterjedően vizsgáltuk ezt a kérdést, vagyis azt, hogy mennyire érzik magukhoz közelállónak, őket megszólítónak ezeket a fiatalok. Az eredmények összecsengenek a fenti adatokkal, de a 

12 

kvalitatív módszer arra is lehetőséget ad, hogy megtudjuk, mitől lesz valamely művészeti ág vonzóvá, vagy éppen taszítóvá. 

A  fókuszcsoportokon  megkértük  a  résztvevőket,  hogy  két  csoportban  dolgozva csoportosítsanak  különböző  kulturális  és  szórakozási  formákat  aszerint,  hogy  az  ő korosztályuk mennyire kedveli azokat, mennyire állnak azok közel hozzájuk. Mind a fiatalabb (16‐20 éves), mind az idősebb (21‐25 éves) csoportban nagyjából ugyanaz az eredmény állt elő, ami egybecseng a kérdőíves kutatás adataival is. 

Vagyis  vannak  olyan  műfajok,  és  ide  tartozik  az  opera  és  az  operett  mellett  a  balett,  a klasszikus  zene  és  a  festészet  –  vagyis  a  hagyományos  magas  kultúra  egyes  hangsúlyos elemei ‐ amik egyértelműen távol állnak a mai fiatalságtól. Elképzelhető természetesen, hogy egyszerűen  életkori  sajátosság,  hogy  nem érzik  közel magukhoz  ezeket  a  formákat  (vagyis idővel „kinövik” idegenkedésüket), de saját maguk nem ezzel indokolják a távolságtartást. 

Azon túl, hogy sokan nem is  ismerik ezeket a műfajokat,  többen megemlítették, hogy ezek „nem hozzájuk szólnak”, „nem az ő problémáikkal foglalkoznak”, valamint, hogy „öregeknek valóak”. Valószínű emellett, hogy az ezek által képviselt formanyelv sem igazán illeszkedik a mai fiatalok fogyasztási mintáihoz. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nem kedveltek  csoportjába  tartozó műfajok mindig  is  rétegízlést  kiszolgáló,  nem populáris  ágak voltak,  így  nem meglepő,  hogy  ebben  a  körben  is  kevesebb  rajongót  számlálnak.  Ez  nem feltétlenül a korosztály specifikuma. 

Érdekesebb talán a középső csoport. Ezekről a műfajokról azt állították a fiatalok, hogy bár nem  a  legkedveltebbek,  de  sokakhoz mégis  közel  állnak.  A  színház  és  a musical  esetében főként a drága  jegyeket említették akadályként a  résztvevők, de alapvetően nyitottak ezek felé a  színpadi műfajok  felé. A  jazz egyértelműen „öreges”, a  szüleikhez kötődő, épp ezért talán kedves elnézéssel fogadott, de önmagában nem túl kedvelt. 

Izgalmas az irodalom helyzete. A későbbiekben részletesen is szó lesz az olvasási szokásokról, de azzal a fiatalok  is tisztában vannak, hogy kevesebbet olvasnak, mint szüleik, vagy akár a 

13 

náluk tíz‐tizenöt évvel idősebbek. Arra a kérdésre, hogy a fiatalok vajon miért nem kedvelik az  olvasást  annyira,  a  válasz  szerint  a  könyvek  „nem  elég  ingerdúsak”,  valamint  „olvasás közben nem lehet mást csinálni”. A válaszokból egyértelműen kiolvasható a digitális kultúra hatása. A  fiatalok egyrészt  teljeséggel átálltak a „multitasking” életmódra, vagyis egyszerre több  dolgot  csinálnak,  ez  számukra  a  normális  „üzemmód”.  Részben  ez  magyarázza  a könyvek  inger  hiányát  is  –  az  olvasás  egy  dimenziós  tevékenység,  ami  főként  kognitív energia‐befektetéssel  jár,  viszont  sem  vizuális,  sem  hangingerek  nem  társulnak  hozzá. Ugyanakkor  a  fiatalok  tudatában  vannak  annak,  hogy  a  könyvolvasás  mélyebb,  elemzőbb ismereteket ad, ezért nem idegenednek tőle teljesen. 

Végül  a  kedvelt  műfajok  csoportjába  egyértelműen  a  populárisabb  elemek  kerültek, ugyanakkor  figyelemre  méltó,  hogy  egyes  vizuális  művészeti  ágakat  (fotó,  street  art) egybehangzóan kedveltnek ítéltek a fiatalok. 

Hogy mi lehet a titka annak, hogy valami közel áll a mai fiatalokhoz vagy sem? Biztos, hogy nagyon fontos, ahogy azt az egyik résztvevő megfogalmazta a „pörgés”, vagyis, hogy az adott műfaj mennyire gyors és ingerdús. Az idősebbekből álló csoportban gyakorlatilag konszenzus alakult  ki  arról,  hogy  a  kedvelt  műfajok  csoportját  akár  „pörgősnek”,  a  nem  kedveltekét pedig „nem pörgősnek, lassúnak” is el lehetne nevezni.   

És összeáll a kép. A jellegzetes csoportokról 

Végezetül lássunk, hogy a szórakozási, illetve média‐ és kultúrafogyasztási szokásaik alapján milyen csoportokba sorolhatók az általunk megkérdezett  (internetező)  fiatalok. Az elemzés során  összesen  17  szórakozási  formát  (sport,  túrázás,  kocsma,  diszkó,  koncert,  videójáték, zenehallgatás), médiumot (TV, rádió, különböző internetes szolgáltatások, oldalak, pl. MSN, iwiw), illetve a család és a barátok fontosságát vizsgáltuk, majd klaszterelemzés segítségével hoztuk  létre  a  különböző  csoportokat.  Az  elnevezések  az  adott  csoport  jellegzetes  tagjára utalnak.  

Az  első  csoportba  kerültek  a képernyő  rabjai  (17%),  akiknek  közös  tulajdonsága,  hogy bár nem vetik meg a sportot, illetve a szabadban végezhető tevékenységeket sem, szórakozásuk jelentős része különböző képernyők előtt zajlik, legyen az televízió vagy számítógép monitor. Lényegében folyamatosan a barátaikkal vannak, akár offline, akár online módon, így a társas kapcsolatok  különösen  fontosak  számukra.  Számukra  az  MSN  és  az  iwiw  nélkül elképzelhetetlen  lenne  az  élet.  Közel  felük  napi  3–4  órát,  vagy  ennél  is  többet  tölt  el internetezéssel.  Olvasni  nem  nagyon  szeretnek.  E  csoportban  az  átlagnál  jóval  több  lányt, illetve alacsonyabb iskolai végzettségű fiatalt találunk.  

A  második  csoportot  party‐arcoknak  (20%)  neveztük  el.  Számukra  a  hétvége  a  buliról,  a haverokkal  való  „lötyögésről”  szól.  Zömmel vidéki  városokban, kisebb  településeken élnek, de  megtaláljuk  őket  a  fővárosban  is.  Gyakran  járnak  moziba  (közönségfilmeket  nézni)  és 

14 

könnyűzenei  koncertekre,  ugyanakkor  a  színház  és  a  komolyzene  nem  az  ő  műfajuk.  Az olvasás  sem  tartozik  a  kedvenc  időtöltéseik  közé,  hiszen  e  csoport  majdnem  fele  sem hétköznap, sem pedig hétvégén nem vesz kezébe könyvet. 

A  harmadik  csoport  a  kockáké  (17%),  akiknek  legjobb  barátjuk  a  számítógépük.  A  party‐arcokhoz hasonlóan a könyveket nem igazán kedvelik, így például a könyvtárak környékét is elkerülik, hiszen ezek nem rendelkeznek IP címmel. Barátaik nem nagyon vannak, ha mégis, akkor  sem  töltenek  el  velük  túl  sok  időt.  Így  a  számítógépet  és  az  internetet  nem annyira kommunikációra,  kapcsolattartásra, mint  inkább  játékra,  vagy valamilyen „szakmai kihívás” megoldására használják. Itt a legfeltűnőbb a nemek közti aránytalanság: körükben szinte alig találunk lányokat. 

Az  unatkozó  (25%),  szórakozás  szempontjából  (önként  vagy  kényszerűségből)  passzív fiatalok csoportjába azokat soroltuk, akik szinte semmilyen tekintetben nem különülnek el a többiektől. Inkább „otthonülős” típusok. Se színház, se mozi. Fontos számukra a TV, sok időt töltenek  el  a  képernyők  előtt,  kimozdulni  azonban  inkább  nem  szeretnek,  bár  egy  részük azért  el‐eljárogat  kocsmákba,  szórakozóhelyekre.  A  teljes  korosztályban  ők  azok,  akik  a legkevesebbet  interneteznek.  Fontos,  hogy  inkább az  idősebb  korosztályban,  azaz  a  22–25 évesek  körében  találjuk  meg  őket  nagyobb  arányban.  Viszonylagos  passzivitásuk  oka  így részben az, hogy körükben az átlagnál jóval magasabb a dolgozó fiatalok aránya. Ok lehetne az  is,  hogy  a  párkapcsolatok  hiánya  esetleg  beszűkíti  lehetőségeiket,  de  ebbe  a  csoportba tartoznak  a  már  gyermekneveléssel  elfoglalt  családosok  is.  Mivel  felmérésünk  a  fiatalabb korosztályokra  vonatkozott,  a  családalapítás  hatásának  a  kulturális  fogyasztásra  gyakorolt hatása nem képezte vizsgálatunk tárgyát. 

Végül következzenek az aktív  társasági életet élő, a kultúrát sokféle módon magukba szívó könyvmolyok  (22%).  Elnevezésük  kissé  csalóka  lehet,  hiszen  nem  arról  van  szó,  hogy számukra csak magány és a könyvekbe való temetkezés lenne a szórakozás, a kikapcsolódás egyetlen  formája.  Ők  azok,  akik  rendszeresen  látogatják  a  könyvesboltokat  és  a könyvtárakat,  és  közel  kétharmaduk  napi  rendszerességgel  olvas  „csak  úgy”,  a  saját szórakoztatására. Sok közöttük a diplomás és érettségizett (de még mindig tanuló) fiatal. Az átlagnál  jóval  kevesebb  TV‐t  néznek,  ugyanakkor  kifelé  is  nyitottak  (pl.  sportolnak),  és barátaikkal is sok időt töltenek el.  

15 

És a „régi” időkben

A  kutatás  során  azt  is megkérdeztük  a  fiataloktól,  hogy  szerintük,  a  szüleik  generációjával összehasonlítva,  ők  több  vagy  kevesebb  időt  fordítanak‐e  az  adott  tevékenységre, szórakozási  formára.  Az  ábra  adatai  alapján  jól  látható,  hogy  a  tévénézés,  a  bulizás,  a „kocsmázás” és a mozizás azok a  tevékenységek, amelyekkel a  fiatalok véleményük szerint több  időt  töltenek,  mint  tették  azt  szüleik  pár  évtizeddel  korábban.  A  lista  másik  végén azonban, a  lecsökkent  idejű  időtöltések  sorában,  szinte  teljes válaszadói egyetértésben ott találjuk a színházat és a könyvolvasást. Tíz fiatalból közel kilenc véli úgy, hogy a szülei  jóval gyakrabban jártak színházba, illetve jóval több időt töltöttek el könyvolvasással.  

16 

Média­ és kultúrafogyasztás 

Irodalom és könyvolvasás

Gyakran találkozhatunk azzal a vélekedéssel, hogy manapság a fiatalok nem olvasnak eleget, és elveszették érdeklődésüket a műfaj iránt. A fenti elemzésből kiderült, hogy valóban létezik egy  réteg  (nagyjából  a  korosztály  egyharmada),  akiknek  időtöltéséből  a  könyv  (legyen  az szépirodalom vagy  szakirodalom) egyszerűen kimarad. Ezt  további adatok  is  alátámasztják: 6% állítja magáról, hogy soha nem szokott szórakozás céljából olvasni, további 24% pedig a havonta  egyszeri  alkalomnál  ritkábban  teszi  ezt meg,  ami  gyakorlatilag  szintén  azt  jelenti, hogy az olvasás nem jellemző rá. 

17 

Azok,  akik  olvasnak,  azok  átlagosan  valamivel  több  mint  5  órát  töltenek  könyvolvasással hetente.    A  lányok  átlagban  egy  órával  többet  olvasnak, mint  a  fiúk  (5,8  óra  és  4,7  óra). Iskolai  végzettség  szerint  nincs  ekkora  különbség  –  a  felsőfokú  végzettségűek  5,9,  az érettségizettek 5,4, az alapfokú végzettséggel bírók 5,1 órát töltenek könyvolvasással. Nagy a különbség viszont a budapestiek és nem budapestiek között: a  fővárosban  lakók átlagosan heti 6, míg a más településeken élők heti 5 órát töltenek könyvolvasással. 

  Hány órát olvas? (heti átlag a 

valamennyit olvasók körében) 

Hány könyv van otthon? (átlagos darabszám2) 

Hány saját könyve van? (átlagos darabszám3) 

Átlag  5,3  352  59 Lányok  5,8  311  64 Fiúk  4,7  392  53 Felsőfokú végzettségűek 

5,9  476  98 

Középfokú végzettségűek 

5,4  376  66 

Alapfokú végzettségűek 

5,1  306  47 

Budapesti  6,7  459  76 Városi  5  352  57 Falusi  5  313  53  

2 5%‐os nyesett átlag 3 5%‐os nyesett átlag 

18 

Mindössze két válaszadó mondta, hogy háztartásában egyáltalán nincs könyv, 10%‐nak van otthon  50‐nél  kevesebb,  és  21%‐nak  száznál  kevesebb  könyvük.  A  fiatalok  háztartásaiban átlagosan  352  könyv  van,  ami  meglehetősen  nagy  szám.  Annak  ellenére,  hogy  többet olvasnak,  a  lányok  kevesebb  otthoni  könyvről  számoltak  be,  mint  a  fiúk.  A  felsőfokú végzettségűek  otthonaiban  átlagosan  száz  kötettel  több  van,  mint  az  érettségivel rendelkezők  lakásaiban, míg az alapfokú végzettségűek ennél  valamivel  kevesebb könyvvel rendelkeznek. Egy fővárosi háztartásban jóval több könyv van, mint egy nem budapestiben, de a vidéki városok és községek otthonai nem különböznek egymástól számottevően ebben a tekintetben. 

A fiataloknak átlagosan 59 saját könyvük van. Ebben az esetben már a lányok számolnak be több  könyvről.  A magasabb  iskolai  végzettségűeknek  –  nem  túl meglepő módon  –  rendre több  könyvük  van,  mint  az  alacsonyabb  végzettségűeknek  és  ebben  az  esetben  is megfigyelhető a budapestiek és a nem fővárosi lakosok között húzódó választóvonal. 

Kérdés,  hogy  mit  olvasnak  a  fiatalok,  ha  könyvet  vesznek  a  kezükbe?  A  legnépszerűbb  a szórakoztató  irodalom,  vagyis  a  krimik,  lektűrök,  könnyedebb  regények –  ezeket  a  fiatalok 35%‐a  gyakran  olvassa,  további  38%  pedig  ritkán  ugyan,  de  kézbe  vesz  ilyen  stílusú könyveket.  A  szakirodalom  olvasottsága  bizonyára  legalább  annyira  köszönhető  a kényszernek, mint a lelkesedésnek, mindenesetre 27% gyakran olvas ilyesmit. Ugyanennyi az aránya azoknak, akik nem magyar nyelvű regényeket, kisregényeket olvasnak gyakran, 41% pedig  néha  olvas  ilyet.  A  magyar  szépirodalom  kissé  kevésbé  kedvelt,  főleg,  ha  kortárs alkotókról  van  szó:  kortárs magyarokat  csupán 7% olvas gyakran, és 48% esetenként, nem kortárs hazai  szerzőknél ezek az arányok 11,  illetve 48%. Viszonylag népszerű  (valószínűleg nagyrészt az iskolai programoknak, oktatásnak köszönhetően is) a líra: 11% gyakran szokott verseket olvasni, 45%‐kal meg néha‐néha fordul elő, hogy verseskötetet vesz a kezébe. Nem elhanyagolható  a  tudománynépszerűsítő  és  az  önsegítő  (természetgyógyász,  stb.)  könyvek népszerűsége sem. 

19 

Érzékelhető  némi  különbség  a  nemek  között  is  a  felmérésben megkérdezettek  körében:  a fiúk  és  a  lányok  nem  csak  abban  különböznek  egymástól,  hogy mennyit,  hanem abban  is, hogy mit olvasnak. Általánosságban kijelenthető, hogy a lányok a legtöbb műfajt gyakrabban forgatják, mint a fiúk. Ez alól csak a szakirodalom és a képregények jelentenek kivételt. 

Megkértük a válaszadókat arra  is, hogy a  fentieknél pontosabban határozzák meg kedvenc irodalmi műfajukat – természetesen megengedve azt, hogy akár többet is megemlítsenek. A válaszok  összesítése  után  az  derült  ki,  hogy  a  fiatalok  körében  a  legnépszerűbb  irodalmi 

20 

műfaj  a  kalandregény,  amit  21%  említett.  A  romantikus  és  a  krimi  irodalom  szintén közkedvelt, ezeket a zsánereket 19%, illetve 18% emelte ki kedvenceként.  

Műfaj  Azok aránya, akik kedvencükként megemlítették 

kalandregény  21% romantikus  19% krimi  18% sci‐fi  16% történelmi  10% fantasy  7% ismeretterjesztő  4% thriller/horror  3% dokumentum  2%  

Viszonylag  nagy  rajongótábora  van  a  tudományos‐fantasztikus  irodalomnak  is  (16%),  a történelmi  regények  pedig  a  fiatalok  egytizede  számára  jelentik  a  legkedvesebb műfajt.  A többi műfaj említése 10% alatti. 

A könyvek esetében még mindig a hagyományos beszerzési  csatornák a  jellemzőek,  vagyis vagy megveszik, vagy kölcsönkapják őket a fiatalok. Nem ment ki a divatból a könyvtár sem: a korosztályba tartozók 19%‐a leggyakrabban kölcsönzi a könyveket. Az elektronikus letöltés (nyilván magának a lehetőségnek a szűkössége miatt is) egyelőre kevésbé jellemző.  

Annak ellenére, hogy a könyvek, vagy  irodalmi művek  letöltése nem túlságosan elterjedt a korosztályba  tartozók  körében,  viszonylag  sokan  –  58%‐uk  –  állította,  hogy  szokott  a számítógép monitorán, könyvekből származó hosszabb szöveget olvasni. 

21 

Az  idegen‐nyelven olvasás egyáltalán nem mondható  ritkaságnak:  a  fiatalok 18%‐a  szokott nem magyar nyelvű szépirodalmat és 31% nem magyar nyelvű szakirodalmat olvasni. A fiúk és a lányok közt főképp a szakirodalom terén van különbség: a fiúknak jóval nagyobb aránya olvas  szakirodalmat  idegen  nyelven  (41  és  20%).  Ugyanakkor,  mint  láttuk  fiúk  amúgy  is nagyobb  arányban olvasnak  szakirodalmat,  úgyhogy  ez  az  eltérés  valószínűleg  a műfajnak, nem pedig az idegen‐nyelvűségnek köszönhető.  

Nyomtatott sajtó 

Mint  azt  korábban már  láthattuk,  a  fiatalok meghatározó  részének  életében  jelenleg  nem játszik fontos szerepet a nyomtatott sajtótermékek olvasása. Akik olvasnak, azok döntően a bulvársajtót, ingyenes újságokat, illetve a megyei lapokat olvassák. 

Televízió 

Kutatásunk  egyik  legfontosabb  tanulsága,  hogy  a  fiatalok  körében  a  televízió  „vesztett pozícióiból”  az  internethez  képest.  Míg  akár  egy  évtizede  elterjedt  volt  az  egész  nap televíziót bámuló kamasz rémképe, ma ezt a félelmet nem támasztják alá az adatok. A 18‐25 éves korosztály tagjai egy átlagos hétköznapi napon 106 percet, vagyis valamivel több mint másfél órát nézik a televíziót. Hétvégén egy órával több időt töltenek ezzel e tevékenységgel –  163  perc,  vagyis  kicsivel  több  mint  két  és  fél  óra  az  átlagos  tévézési  idő  ebben  az időszakban. Persze ez semmiképp sem nevezhető kevésnek – főleg, ami a hétvégét illeti – de nem is különösebben sok. 

  Hány órát néz tévét egy átlagos hétköznap? (heti 

átlag percben)4 

Hány órát néz tévét egy átlagos hétvégi nap? (heti 

átlag percben)5 

Átlag  106  163 Lányok  109  168 Fiúk  102  158 Felsőfokú végzettségűek  74  138 Középfokú végzettségűek  90  153 Alapfokú végzettségűek  132  182 Budapesti  104  174 Városi  105  155 Falusi  106  170  

4 5%‐os nyesett átlag 5 5%‐os nyesett átlag 

22 

A lányok és a fiúk közt csupán percekben mérhető különbség van az átlagos tévénézési  idő tekintetében,  és  ugyanez  mondható  el  a  különböző  településtípusokon  élők  közti eltérésekről.  Számottevő  különbségekről  az  iskolai  végzettségi  szerinti  csoportok  között beszélhetünk:  a  legtöbbet  az  alapfokú  végzettséggel  bírók,  a  legkevesebbet  a  felsőfokú iskolát végzettek tévéznek. 

A  fiatalok  háztartásainak  37%‐ában  két  tévé  van.  29%  számolt  be  három,  11%  négy  vagy annál több készülékről. Az egytévés háztartások aránya csupán 17%, és mindössze 1% lakik olyan otthonban, ahol nincs televízió. 

A különböző műsorok közül a legnépszerűbbek a hírműsorok, a filmsorozatok, a filmek és az ismeretterjesztő adások. Hírekről  43% naponta  tájékozódik  a  tévén keresztül,  további  38% pedig hetente  legalább egyszer néz  tévés hírműsort.  Filmsorozatokat 32% néz naponta, és 40% hetente egyszer, vagy többször, míg filmekre 27% kapcsol naponta, és 54% hetente. Az ismeretterjesztő  adások  17%  számára  jelentenek  napi  kikapcsolódást,  45%  pedig  legalább hetente egyszer néz ilyesmit. 

A legkevésbé a nemzetiségi és vallási műsorok és a közéleti műsorok kedveltek.  

23 

Az  alábbi  ábrán  látható,  hogy  a  különböző  demográfiai  csoportok  között  mely  műsorok kedveltsége terén mutatkozik szignifikáns eltérés: a lányok körében jóval nagyobb arányban találunk olyanokat, akik gyakran néznek riportműsorokat, filmsorozatokat, gyerekműsorokat és  életmód magazinokat.  Ezzel  szemben,  talán  nem meglepő módon  a  fiúk  között  többen vannak  a  sportműsorok  rajongói.  Az  alacsonyabb  iskolai  végzettségűek  körében  a  riport‐, szórakoztató‐,  zenei  és  sportműsorok,  valamint  a  gyerekműsorok  kedvelői felülreprezentáltak, míg a  közéleti műsorok nézői között például átlagosnál többen vannak a magasabb iskolai végzettségűek csoportjába tartozók a megkérdezettek körében.  

A leggyakrabban említett kedvenc csatornák első két helyén – nem túl meglepő módon – a nagy  országos  kereskedelmi  adókat  találjuk.  Figyelemreméltó  azonban,  hogy  ezeket népszerűségben  nem  a  zenei,  vagy  az  egyéb  szórakoztató,  hanem  az  ismeretterjesztő csatornák  követik.  A  megkérdezett  fiatalok  összesen  több  mint  10  százalékának  az  ilyen jellegű csatornák a kedvencei és értelemszerűen ezeket nézik a legtöbbet. 

24 

Mozi, filmek, DVD­k 

A  film  a  fiatalokhoz  legközelebb  álló  kulturális  ág,  és  egyben  az  egyik  legkedveltebb szórakozási forma. Akár moziban, akár otthon a tévében, a fiatalok szívesen néznek filmeket. Da  vajon milyeneket?  Akár  az  otthoni,  akár  az  otthonon  kívüli  filmnézésről  van  szó,  a  két legnépszerűbb  a  nem magyar  közönségfilm  és  az  animációs  film.  Otthon  gyakoribb,  hogy animációs  filmet  választanak,  míg  moziba  inkább  a  közönségfilmekért  ülnek  be,  de vitathatatlanul ez a két típus a legnézettebb. 

Ezeket  követik  a  magyar  közönségfilmek,  amelyeket  többnyire  inkább  otthon  néznek  a fiatalok, de azért  csaknem 50%‐uk valamilyen gyakorisággal a moziba  is beül egy‐egy  ilyen jellegű magyar filmet megnézni. 

25 

Innentől  azonban eltérő  a  sorrend az otthoni  és  a mozis  filmnézés  között.  Többen  vannak azok,  akik  otthon  dokumentumfilmet,  magyar  művészfilmet,  vagy  éppen  nem  magyar művészfilmet  néznek  dvd‐ről,  vagy  videóról,  mint  akik  ugyanezekre  moziba  is  jegyet váltanak.  

Az otthon meglévő  filmek esetében, csakúgy mint a zenénél, az  internet a kulcs: a  fiatalok több mint fele (51%‐a) az internetről tölti le, amit meg akar nézni. A második leggyakoribb a kölcsön kapott filmek másolása, és 21% mondta, hogy megveszi az őt érdeklő filmeket. 

A  Fanta  Trendriport  alapjául  szolgáló  kutatás  során  két  módszertan  párhuzamos alkalmazására került sor. 

Az  NRC  NetPanel  (www.netpanel.hu)  rendszerében  egy  online  kérdőív  segítségével 450  fiatalt  kérdeztünk meg  a  18‐25  év  közötti  korosztályból.  Ez  a  450  fő  nem,  kor, iskolai végzettség és településtípus tekintetében reprezentatív a hasonló korú magyar fiatalokra. 

Ezen  kívül  fókuszcsoportos  beszélgetéseket  tartottunk  Budapesten,  amelynek résztvevői 16‐25 éves fiatalok (férfiak és nők vegyesen) voltak.