Erdély(i) politika Bukarest és Budapest között 1918-2010, 2014 november 19., 20., 21. Nagyvárad, Marosvásárhely, Kézdivásárhely

Erdély(i) politika Bukarest és Budapest között

MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet

[email protected]

Miről beszélek?1. Az erdélyi „kérdés” tartalma 2. Korszakok, töréspontok, kulcskérdések és a

szereplők3. Országegyesítés, egységesítés a két

világháború között4. Nemzetiségpolitikai harcok a szétszakított

Erdély visszaszerzéséért

5. Az államszocialista hatalomátvétel és a MNSZ (1944-1948)

6. Gheorghiu-Dej korszak: pártállami stabilizáció nemzetiségi integráció (1948-1965)

7. Ceausescu korszak: a nemzetesítő állami homogenizáció

8. Európai integráció, kisebbségi revitalizáció, új integrációs formák: nemzetegyesítő új politikai közösségek

1. Az erdélyi és a székely kérdés, mint fogalom tartalma és átalakulása…

1. Erdélyi kérdés:Erdély állami hovatartozása:Románia része/ Magyarország része önállóErdély közigazgatási, gazdaságpolitikai pozíciója az adott államalakulaton belül:

adópolitika, állami fejlesztési politika, saját, regionális intézmények, önkormányzatiság hatóköre

Az Erdélyben élő etnikai csoportok egymás közti viszonyai

történeti Erdély/ jelenkori Erdély

2. A tervek, kezelési javaslatok tipológiája

A) HatárváltoztatássalErdély Magyarországon belül (autonómiával vagy

nélküle)

Erdély Romániában (autonómiával vagy nélküle)

Önálló Erdély (kantonális közigazgatással vagy nélküle)

Erdély területének megosztása Ro és Mo között (lakosságcserével, nélküle)

Erdély, mint a Habsburg Birodalom vagy a Szovjetunió

koronatartománya/tagköztársasága

B) Határváltoztatás nélkül

Lakosságcsere, kivándoroltatás (Wesselényi, 1942, 1946, 1956-

szászok, zsidók ) Homogenizációs, asszimilációs programok (Erdélyi Szövetség 1917,

LP országegyesítés: kultúrzóna/numerus valachicus1940-44 Dél-Erdély, 1980-as évek etnokratikus

legitimációja) Etnikailag (sem) semleges modernizációs programok (századfordulós iparosítás Dél-Erdélyben, 1921-es földreform, 1924-1925-ös

iskolatörvények, kultúrzóna, hatvanas-hetvenes évek városfejlesztése) Nemzetiségi/kisebbségjogi törvénytervezetek, politikai határozatok, szerződések (1848, 1863, 1868, 1918, Gyulafehérvári határozatok 1918,

Kisebbségi szerződés 1919,1923 alkotmány, 1938-as alkotmány, Kisebbségi statútum 1938,

1945 nemzetiségi statútum)

 Nemzeti autonómia tervek (személyi/kulturális, területi, székely) 

3. Székelység, Székelyföld kérdése a két világháború között

a) Székely közületi autonómia, a Kisebbségi szerződés 11.§. révén, egyházi és oktatási intézményrendszer, mint külön entitás (közület). b) A székely népfölösleg (80 ezer fő/ 150 ezer fő vándornépesség), birtokviszonyok, szociális problémák, regionális elmaradottság, megrekedt önellátó gazdálkodás,elszegényedési folyamatok.  Mai kérdés: a romániai magyar nemzeti mozgalmon belül egy magyar dominanciájú régió létrehozása a kettős hatalmi képleten belül a magyar etnokulturális túlsúlyú, önkormányzat(ok) létrejötte és annak intézményesülése, belső demokráciája

2. Korszakok, töréspontok, kulcskérdések és a szereplők

I. 1918-1940 nemzeti kisebbségként a Román Királyságban

II. 1940-1944 Észak-Erdélyben többségiként, Dél-Erdélyben kisebbségként

III.1944-1989 nemzetiség >, nemzeti kisebbség > együtt élő nemzetiség

magyarul beszélő románok

IV. 1989- nemzeti kisebbség/önálló politikai közösség

Töréspontok a magyar kisebbségtörténetben- 1918–1920:

a kényszerközösségek létrejöttea szétfejlődés kényszerea nemzetépítés államtalanítása

- 1944–1948:a magántulajdon és a jogállamiság megszűntea teljes tagoltságú kisebbségi társadalomból csonka társadalom, homogenizációs kényszereka zsidóság és a németség eltüntetésekisebbségi politizálás helyett az adott ország magyarságpolitikáján belüli érdekképviselt, mint lehetőség

- 1989 után:a nemzeti autonómia, mint jövőkép és elvárásregionális integráció: etnokulturális és politikai közösség viszonylata: magyar-magyar viszonya jogi-, gazdasági-szerkezetváltás ill. az euroatlanti integráció után a politikai közösség jövőképe önálló pol. közösség -- nemzetegység – diaszporizáció

Töréspontok a magyar kisebbségtörténetben- 1918–1920:

a kényszerközösségek létrejöttea szétfejlődés kényszerea nemzetépítés államtalanítása

- 1944–1948:a magántulajdon és a jogállamiság megszűntea teljes tagoltságú kisebbségi társadalomból csonka társadalom, homogenizációs kényszereka zsidóság és a németség eltüntetésekisebbségi politizálás helyett az adott ország magyarságpolitikáján belüli érdekképviselt, mint lehetőség

- 1989 után:a nemzeti autonómia, mint jövőkép és elvárásregionális integráció: etnokulturális és politikai közösség viszonylataa jogi-, gazdasági-szerkezetváltás ill. az euroatlanti integráció után a politikai közösség jövőképe -- nemzetegység – diaszporizáció

Pozíciók és kulcskérdések 1918--1940

erdélyi magyarok, németek, zsidók és a regáti politikai csoportok meghatározó pozíciói a társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai életben (szociológiai értelemben nem kisebbség a magyarság)

erdélyi románok: a Közép-Európai politikai önkormányzati hagyományokból való kiszorulása nem politikai pozíciók megszerzéséért kénytelen Bukarestre támaszkodni

Budapest: revíziós politika és pozícióőrzés

Bukarest: országegyesítés és a nemzetiesítő állam létrejötte

Pozíciók és kulcskérdések 1940--1944

– Észak-Erdély- kisebbségből többségbe – reciprocitás elv,

gazdasági felzárkóztatás, Budapest segítségévelErdélyi Párt: magyar szupremácia biztosítása Erdélyben/ ennek érdekében regionális képviselet a kormányzat felé

Szent István-i nemzetiségpolitika: lojalitás a nyelvhasználatért

Az etnokulturálisan szervezett társadalom Bp-en irigyelt homogenitása.

– Dél-Erdély – másodrangú kisebbség,jog-és létbizonytalanság,

a városi magyar lakosság jelentős részének áttelepülése.1942 rekvirálások: magárahagyottságAntonescu nemzetiségpolitikája:népirtás, népfosztás, ellehetetlenítés-népcsere,kiemelt jogállás

Pozíciók és kulcskérdések 1945-19891. A román politikai szövetségkötés zsákutcája (MNSZ)baloldal --- szovjet modell,magyar tömegtámogatás, aktívizmuspolgári --- magyarellenesség2. Magyar kisebbségpolitika helyett --- a párt magyarságpolitikájaBolyai Egyetem, Magyar Autonóm Tartomány, Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, kulturális intézményrendszer: politikai szocializáció/integráció, új elit és mobilitási keretek létrehozása, üvegház hatás nyelvhasználat/önálló intézményesség // nyelvpolitika/identitáspolitika3. A politikai rendszer legitimációs és homogenizációs szükségleteinek következményeihaladó hagyományok, szocialista hazafiság, városátalakítás, szisztematizáció, a kádári államszocialista modell tagadása,Sütő András „a fű meghajlik” --- levéltiltakozások/ Ellenpontok- memorandum/ LIMES, Kiáltó Szó

Pozíciók és kulcskérdések 1989 után

1. A magyar kisebbség kimaradt az alkotmányozási folyamatból ---politikailag is kénytelen elkülönülni: mint önálló politikai közösség és párhuzamos társadalom képzeli el önmagát/jövőjét

2. A geopolitikai helyzet: euroatlanti integráció nemzetállami szerkezet: változatlan doktrínák, „határozatlansági modell”, kooptált elitkiválasztódás a kormányzati részvétellel

3. Új kisebbségpolitikai elit (gazdasági regionális érdekcsoportok) és legitimációs minták (forrásszerzés hatékonyság) létrejötte

4. A magyar–magyar viszony és a nemzetfogalomért folytatott harc egymásba csúszása (alkotmányos patriotizmus / etnokulturális stratégia, nemzeti öncélúság)

3. Országegyesítés, egységesítés a két világháború között

Román magyarság és Erdély politika

Egyesülés / foglalás

nemzeti mozgalom, Gyulafehérvár / a román hadsereg küzdelme

Maniu: a saját etnokulturális közösség megerősítése /

V. Bratianu: új kultúra építése egy régi romjain1923 alkotmány1924 magánoktatási törvény1925 közigazgatási törvény1928 NPP kormányrakerülése1929 új közigazgatási törvény1930 ígéret a kisebbségi törvényre1931-1932 kisebbségi államtitkárság létrehozása1934 parlamenti vita a kisebbségi kérdésről1937 magyar-román államközi tárgyalások1938 Kisebbségi Statutum

Magyar kisebbségpolitikaRomániai magyar pártpolitikai stratégiák:1. A passzivitás kora – Magyar Szövetség, 1918-19222. A paktumpolitika – OMP létrejötte és politikai integrációja 1922-19263. A kisebbségi blokk létrehozása 19274. Az önálló kisebbségpolitika kialakítása 1928-19335. A revíziós törekvések kereszttüzében 1934-19386. 1938-1940: korporatív a Királydiktatúrában, Magyar NépközösségTársadalompolitikai stratégiák kvázi önkormányzati

keretek belső parlamentek: Erdélyi Református Egyházker. Igazgatótanácsa,Katolikus Státus Igazgatótanácsa, OMP Intéző Bizottság + kongresszusok (szakbizottságokban)nyilvánosság: Keleti Újság, Ellenzék, Brassói Lapok, Erdélyi Lapokegyesületek: Dalosszövetség, Nőszövetség, EME, EMKE, EGE, szabadkőművesek, helyi egyesületek, szervezetekoktatás: Felekezetközi Tanács 1918-tól, Tanulmányi Bizottság 1928-tólIdeológiák: polgári radikalizmus,keresztényszocializmus, marxizmus, liberalizmus, nemzeti szocializmus recepció// transzilvanizmus, népszolgálat, székely népiesség

Budapesti kormányzati politika

A revízió lebegtetése (integrális/etnikai/autonómia/kisebbségvédelem)

Önálló Erdély gondolat nemzetközisitése

Pozícióőrző társadalom és gazdaságpolitika, új elit felépítése

Az egységkontroll fenntartása:

Bernády György/ Bethlen György/ Bánffy Miklós

4. Nemzetiségpolitikai harcok a szétszakított Erdély visszaszerzéséért

Magyar nemzetiségpolitikai elképzelésekSzent István-i nemzetiségpolitika: mindenkinek minden jogot

megadni,amely nem sérti az állam egységétkategóriák: kényszerkisebbség – külhoni magyarokazonosultak, társnemzetek: szlovákok, románok, ruténekhivatlanok: zsidók //meghívásra bevándoroltak, telepesek: németekintézkedések:1941. V.tc. a nemzeti érzület büntetőjogi védelmérőla román nyelvtanulás kötelező tantárgy marada nemzetiségek szabad nyelvhasználata a hatóságok előtta teljes, tényleges jogegyenlőség hangoztatásaa viszonossági politika mindent felülírcél : asszimiláció vagy autonómia helyett: az államhoz való lojális

viszony kialakítása volt, nem csatolt, hanem visszatért területként kezelték

Románia nemzetiségpolitikája

Dél-Erdély-i magyar hangulat: kitelepülés, 200 ezer (1/3)

Antonescu nemzetiségekről vallott nézetei: szélsőséges nacionalizmus, a xenofóbia és antiszemitizmus a) az észak-erdélyi románok demográfiai, gazdasági pozíciójának megőrzése: passzivitás + viszonossági politika

b) Dél-Erdély megtisztítása a magyaroktól

etnikai homogenizáció, lakosságcsere tervek, vérközösségi eszme

Sabin Maniula kitelepítési terve 1941 (3,5 M fő eltávolítása Romániából,1,6 M fő hazahozatala)

magyarok: Bánság, Bácska, székelyek: Kárpátalja,oroszok, ukránok: Dnyesztertől keletre 900 ezer kivándoroltatás

Transznisztriából 400 ezer román áttelepítése

5. Az államszocialista hatalomátvétel és a MNSZ

(1944-1948)Magyar Népi SzövetségTömegszervezet: KRP/RKP ellenőrző szerepe: MADOSZ

vezetők révén, akik KRP tagok Szervezeti Szabályzat, 1945:„demokratikus alapon megszervezni a romániai magyarságot”/„a

nemzetiségi jogegyenlőség megvalósítása” /a demokratikus centralizmus elvének meghirdetése

Kisebbségi érdekképviselet: szélsőbal: a magyar demokratikus tömeg megszervezése és

harc a román demokráciáértcentristák: a Groza kormány és az RKP támogatása

mellett fontos számukra a magyarság jogvédelme, a sérelmi politika is

jobbszárny: tudomásul vették a kommunisták meghatározó szerepét, nem fogadták el a kirekesztő politikát, elítélték a marosvásárhelyi kiáltvány kiadását, a vezetés túlzott RKP és kormányzati kötődését bírálták

tömbmagyarság – Székelyföld ↔ szórvány – Dél és Közép-Erdély ↔ határmente

nyelvi egyenjogúság ↔ alkotmányos és intézményi egyenjogúságszövetség ↔ a KP integráló szervezetekoordinálás ↔ sérelmek, jogsegélyszolgálat

Eredmények: nyelvhasználat, arányos képviseletnemzetiségi statútumminisztériumba képviseletönálló tanfelügyelőségekköltségvetés finanszírozta iskolarendszernek Bolyai Egyetem Állampolgársági ügyek kivizsgálásaInternálótáborok megszüntetéseagrárreform felülvizsgálata,

6. Gheorghiu-Dej korszak: pártállami stabilizáció nemzetiségi integráció (1948-

1965)Dej – korszak1948–1954: az utasításos társadalom modelljének

kialakítása1954–1958/61: a desztalinizáció kivédése és az ezzel

járó hatalmi harcok kora1958/1961–1964: a román külön utas politika kialakítása

1956: a XX. kongresszus fogadtatásaDej: RMP már felszámolta a személyi kultuszt I.

Chisinevski, M. Constantinescu: Dej mondjon önkritikát, Draghici mondjon le

a magyarországi események fogadtatása- rokonszenv tüntetések- a magyar kisebbségi közvélemény magyarországi kötődésének megnyilvánulása- M- Constantinescu kolozsvári tárgyalásai/ Dej félti R területi integritását- preventív intézkedések: teménybeszolgáltatás beszüntetése/decentralizálás a gazdálkodásban/ígéret az életszínvonal növelésére/ a fogyasztási cikkek termelésének bővítésetanulság: a desztalinizáció elhalasztását „igazolják” a a lengyelországi és magyarországi történések1958-nehézipar fejlesztés, a szövetkezesítés befejezése, a tervgazdál. gyorsítása-a szovjet csapatok kivonása Romániából-a KGST országokban a fejlesztési, beruházási politika felgyorsulása-a magyarságpolitika újra biztonságpolitikai kérdés, integráció: intézményösszevonással

1959-1964 a román különutas politika intézményesülése: KGST integráció, nemzetközi kapcsolatok bővítése, deruszifikáció

MAT elit- szocialista típusú rekrutáció/- ellenőrző és önellenőrző szerep- közvetítő szerep a centrum és a periféria között-transzmissziós szíj- „kettős identitás” politikai, nemzeti /-a haladó hagyományok ápolása- a hatalom által kínált anyagi javak és juttatásokSzocialista kultúra a MAT-ban- Marosvásárhely-flekkenváros/-„magyar nyelvű sztálinista kultúra”- új értelmiség, (népi kollégiumok, felfelé ívelő pálya)- az integráció dogmáját hirdetik/- politikai és nemzeti kötődésKulturális intézmények- Székely Nemzeti Színház (1946-Tompa Miklós), ideológiai szerep – Márton Áron ellensúlyozása- OGYI (Vásárhely büszkesége, a „reakció fellegvára”)- Filarmónia (1950)- megtöri az operett monopóliumát- Igaz Szó (1953), - Vörös Zászló napilap (Brassóból hozzák át)- Steaua Rosie (román nyelvű, heti 4 alkalommal jelenik meg)

1956 a MAT-ban- Az „enyhülés” időszaka/- Kapcsolatfelvétel Magyarországgal- Viszonylag gyors értesülés a magyarországi eseményekről (utazás-találkozások, rádió)- MAT: OGYI („a diákok 20%- a provokatív”)/- Szórványos vidéki akciók (röpcédulák szórása)- Reaktiválódik az 1948 után eltűnt „ellenzék” /- teljhatalmú megbízottak az „érzékenyebb” tarto. - a káderek mobilizálása, a MAT magyar nemzetiségű kádereinek„különleges” szerepe- az értelmiségi ülés (1956 megítélése: elítélők (Hajdú, Kovács Gy. )/ kivárók (Sütő, Nagy P, Gálfalvi Zs.)- Válaszút: a hatalom, a pozíciók megőrzése vagy csatlakozni a reformpárti értelmiségiek egy része által választott „kivárási taktikához”- Lojalitásbizonyító rendezvények, intézkedések 1956-1960

7. Ceausescu korszak: a nemzetesítő állami homogenizáció

a) 1965-1968formális szakítás a régi vezetéssel, de a belpolitikai és

gazdasági irányvonal nem változik: megyésítés + az elit állandó fluktuációja (párt és állami funkciók összevonása)

külpolitika: 1966 – elutasítják a Varsói Szerződés integrációjának erősítését

1967 – diplomáciai kapcsolatok felvétele az NSZK-val 1967 – nem ítélik el Izraelt, más VSZ országokkal

együtt 1968 – a csehszlovákiai beavatkozás elutasításab) 1968–1972- Ceausescu aktív közvetítő külpolitikai szerepet alakít ki a

nagyhatalmak között: USA, Kína, Szovjetunió- nemzeti, függetlenségi kulturális tradíciók, polgári

kultúra, értelmiségi közbeszédek integrálása a nyilvánosságban, társadalmi (értelmiségi) párbeszéd kezdeményezése

- káderrotáció, megyésítés

c) 1972–1982 a Ceusescu-rendszer kiépülése1971. július – kínai látogatás kis kulturális forradalom1972 júl. pártértekezlet: Románia fejlődő szocialista ország/ a gazd. elmaradottságot csak a politikai imperializmussal egyidőben lehet felszámolnibelpolitikai viták: gazdaságpolitikusok (Mauer, Birladeanu) politikusok ( Ceausecu, Manescu)// gazdasági reformok vagy feszített nehézipar központú fejlesztésd) 1982 – 1989 a válság elmélyülése- A nyugati országok felé egyre kevésbé tudja Románia a felvett hiteleket fizetni, ennek ellensúlyozására a függetlenséget felmutató külpolitikai lépéseket tesz: los-angelesi olimpiai részvétel/ kivándorlási rendszabály / a legnagyobb kedvezmény elve- Belpolitikában:- társadalmi homogenizációs program – totalitariánus berendezkedés kiépítése- erdélyi városok átalakítása- Elena Ceusescu befolyásának megnövekedése- 1985-től fontos üzemek katonai vezetése- nagy építkezési programok (Bukarest, Duna-csatorna) és a szisztematizálási tervek- belső legitimáció: Gorbacsov és peresztrojka ellenesség + magyarellenes kampány- a Securitate, mint központi társadalomirányító szerkezet meghatározó szerepe

A probléma újrafelfedezése Magyarországon és belső tematizálódása 1964/1968–1983/1985

+ Szervilis külpolitika a belpolitikai reformok végigvitele érdekében (1968–1972)+ Plebejus nemzetfogalom beépítése (legfőbb érték az életszínvonal növelés és a politikai feszültségek kezelése) a nemzeti függetlenség hangsúlyozásával szemben (1963-as Molnár Erik vita)+ Magyarország a szocializmus legitimációja érdekében nem élhet a függetlenségi hagyományokkal, a nemzeti szimbólumokkal: a nemzetesítéssel+ A nemzetiségek híd szerepének/ a kettős kötődés fogalmának képviselete a marxista-leninista, internacionalista nemzetiségpolitikán belül. (Titói terminológia – szövetség ebben a kérdésben.)+ A zsidókérdés, cigánykérdés, a diaszpóra kérdése nem tematizálható. (Félelem a magyar nacionalizmustól + a szövetséges nélküliségtől.)

A kulturális nemzet felfogásának intézményesülése 1985/1989 – 1992

Nyomásgyakorló csoportok:

+ Szirmai István, Köpeczi Béla, Pozsgay Imre – Aczél Gyögy

+ Külügyi apparátus, MSZMP KB Külügyi Osztály 1981-től Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre/ a kulturális nemzet felfogás érvényesítése

/magyar külpolitka szakosodása: nemzetiségi kérdés nem belügy /a szocializmus eltérő, szembenálló modelljében gondolkodtak

+ Népi írók: Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Für Lajos

/ mint demográfiai és kulturális kérdés

+ Demokratikus ellenzék: Beszélő, Erdélyi Magyar Hírügynökség, Duray Bizottság, HHRF/ mint emberjogi kérdés

8. Európai integráció, kisebbségi revitalizáció, új integrációs formák: nemzetegyesítő új politikai közösségek

A kisebbségi magyar közösségek ügye és a magyar belpolitika (politikai közösségépítés/

a) Valós konszenzusból/ mellérendelt tartalmak: a htm ügye ürügy/hozadék más érdekkonfliktusok elfedésére1988 június falurombolás elleni tüntetés / 1956 után az első szabad tüntetés

1993 ukrán-magyar alapszerződés vita / Csurka távozása az MDF-ből

1996 Orbán a magyar-román alapszerződésről/ diskurzusfölény kiépítése, vezető tematizáló szerep a Kisgazdapárttal és az MDF-fel szemben a jobboldalon

2004 Népszavazás a kettős állampolgárság körüli retorikai harc/ Orbán legyőzhetőségének gyurcsányi bizonyítása, saját politikai közösségépítés

2010 Honosítás, emléknap, magyarság háza, utaztatási program

b) a posztkommunista elit a régióban egyedül Magyarországon nem használja a nemzeti legitimációt – ezzel szemben azonosítja magát és integrálódik az antinacionalista nyelvet használva 1993-1994-től így nem tudja tartalommal feltölteni az alkotmányos patriotizmus (identitáspolitikai hiány, minkét oldalon, mert ezt az egymást kizáró belső koherenciát teremtő saját diskurzusok pótolják)(pol. közönség, pol. rendszer, politikai közösség, pol.

Nemzet)

c) a politikai közösségépítés nehézségei: kizárólagoságra törő, belső koherenciát építő diskurzusokmegjelenítésük: antinacionalista, modernizációs // nemzeti

1993 Demokratikus Charta2002 „22 millió román”, suttogó Orbán a roma propaganda2004–2005 a nemzeti/modernizációs beszédmód

hiteltelenedése, kiürülésea jóléti sovinizmus és az alkotmányos

patriotizmus összecsúszása2010 – a kettős állampolgárság és választójogi küzdelem

a politikai közösség deficitjének és a nemzetegyesítés, állampolgárság kiterjesztés összecsúszása

d) a kérdés – az elvárások – virtualizációja, aránytévesztésaz autonómia elvárások (természetjogi alapon)nemzetegyesítés (már létező egységet feltételezve)EU integrációs remények (források és kapcsolatok)

Szülőföldön maradás programja ( források nélkül)

e) Az Antall doktrína átalakulása- összmagyarság → 7+ 1 központ, más-más igényekkel és stratégiákkal- nemzetközi kisebbségvédelem → EU regionális politika + antidiszkrimináció- magyarországi nemzetiségi tv. → a kormánykoalíciók ára vagy felülről létrehozott nemzetiségi önkormányzati rendszerek- a határon túli pártok önállóságának megőrzése → támogatáspolitikai klientúrák

A kettős állampolgársághoz vezető (kényszer)pálya és a lehetséges

következmények

a) A magyar kormányzat és a határon túli magyar pártok a kilencvenes évek elején abban bíztak, hogy a kisebbségi közösségek helyzetét kezelni lehet:

- a demokratikus átalakulás: a polgári jogegyenlőség, az önkormányzatiság révén, de a szomszédos országok nemzetállamépítő elképzelése nem változott meg, sőt az új államok létrejötte tovább erősítette ezeket a homogenizációs hagyományokat,

- a magyarországi kisebbségi törvény, az alapszerződések és az euroatlanti integráció sem tudott ezen változtatni,

- az eurószanálás, tehát a kisebbségi jogoknak az euroatlanti integráció során való kikényszerítése nem járt sikerrel,

b)A magyar kisebbségi eliteken belül a kilencvenes évek közepétől az addigi tapasztalatok alapján:

- elkezdődött a magyarországi pártpolitikához való differenciált kapcsolatok kialakítása

- felismerik, hogy a saját társadalmi-politika legitimációjukhoz fontos a lehetőség szerinti mindenkori kormányzati szerepvállalás,

- a kormánykoalíciós szerepvállalás nyomán az addigi kulturális érdekeket képviselő kisebbségpolitikusi szerep helyett a regionális gazdasági érdekcsoportokban gondolkodó, saját választói legitimitását a forrásszerzéssel, kijárással biztosító politikus modellje kerül előtérbe.

c) A budapesti kormányzatok a szomszédságpolitikában a FIDESZ kormányok kivételével kb. 2012-ig alárendelt szerepet tulajdonítottak a kisebbségi kérdésnek. Elsődlegesnek a gazdasági, fejlesztési kérdéseket tekintették.

A 2004-es népszavazás során, amely elsősorban egy pártpolitikai csata volt a baloldal – kampányretorikájában összemosva a jóléti nacionalizmust, az alkotmányos patriotizmussal – elvesztette a befolyást a kisebbségi magyar közösségekben.

Ugyanakkor a FIDESZ elköteleződött a kettős állampolgárság megadása mellett, amelyet a migráció növekedésétől tartva 2002-ig maga is ellenzett. Így a FIDESZ egy kommunikációs csapdahelyzetbe került, amely egyben összecsúszott az európai politikai transzborderizációval illetve a határtalanítás programjával.

d) A külhoni magyar állampolgárság megadásának kormányzati „kényszere” öt elemre vezethető vissza:

- az autonómia törekvések (honországi és nemzetközi) kudarcára;

- a 2004-es népszavazás utáni FIDESZ kommunikációra;

- a magyarországi nemzetesítés és szuverenitás igény új megfogalmazásának része lett a kettős állampolgárság, a Nemzeti Együttműködés Rendszere belső és külső nemzetegyesítésről szól. Így a külhoni magyarok integrációja a magyarországi politikai közösség deficit kompenzálását is szolgálja.;

- a kisebbségi magyar közösségek megszólíttatás igénye, elvárása, új azonosságigény,

- a kisebbségi helyzet hatalmi aszinkronitásával szemben egyfajta azonosság/önszemléletei szerepváltozás kezdődik le.

e) A tömeges kettős állampolgárság várható következményeiről:

- az egzisztenciális gondokkal küzdő elsősorban szerbiai és ukrajnai magyarság számára nemzetközi munkaerőpiacra való kilépést jelentette a magyar útlevél;

- a kisebbségi magyar közösségek számára az egyéni magyarországi emancipáció lehetőségét teremtette meg ezzel utat nyitva egy új a kisebbségi azonosságtudattal együttélő magyar állampolgári-azonosság előtt;

- a kisebbségi közösségeken belül az egyéni társadalmi mobilitási pályák sokkal könnyebben kerülnek át Magyarországra, a kétnyelvűség, a kisebbségi kompetenciák elsajátításának háttérbe szorulása felerősödik;

- a kisebbségi elitek legitimációs válsága elmélyül;

- a párhuzamos kisebbségi társadalom építésének programja, mint összefoglaló közpolitikai program megrekedt, miközben a tömbmagyar területeken egy otthonteremtési folyamat zajlik);

- a magyar többségű települések és a saját településükön kisebbségben élő magyarság céljainak, érdekeinek szétválása.

Kisebbségi identitás elemei Kettős állampolgárság identitáselemei

"jus soli" (földszerinti)

"jus sanguinis" (vér szerinti)

helyben maradás perspektívája

kivándorlás lehetősége

nemzeti keretben értelmeződik

transznacionális – „harmadik” országban is releváns

Magyar Igazolvány útlevél

kényszerközösség szabadság, választható

bizonytalanság biztonság

komoly, „sors” lehetőség a játékra

informális formális

időben változó túlmutat az időn

mindennapi ünnepi (szimbolikus)

„úton levés” (hontalanság) „megérkezés”

befelé (fontos) kifelé (fontos)

„folyamatos edzésben van” örök, állandó

adottság, „van” megérdemelt, „megszereztük”, „kaptuk”

kontextuális stabil, „maradandó papír”

régi új

szintekbe szerveződés egysíkú, homogenizál

befelé (fontos) kifelé (fontos)

„folyamatos edzésben van” örök, állandó

adottság, „van” megérdemelt, „megszereztük”, „kaptuk”

kontextuális stabil, „maradandó papír”

régi új

szintekbe szerveződés egysíkú, homogenizál

f) Szakértői dilemmák a budapesti kormányzati politikáról:

a külhoni magyar állampolgárság intézménye mennyiben írja felül a kisebbségi társadalomépítést, a szülőföldön való maradást, az önálló kisebbségi magyar politikai közösségek létezését?

miközben az Orbán-kormány Magyarországon állami centralizációra törekszik, hogyan lesz képes a 7 országban élő külön-érdekekkel bíró kisebbségi magyar közösségekkel kooperálni? A magyarországi nemzetesítés és állami központosítás hátterével, hogyan léphet fel decentralizációs igényekkel a szomszédos országokban?

lehetséges-e a kisebbségi intézményi alrendszerek szakszerű megerősítése, pártpolitika alóli kivonása a mai magyarországi belpolitikai folyamatokkal partneri módon összehangolva?