eG értettségi nyelvtan tételek

2013.

NYELVTAN TÉTELEK estiGimi

WWW.VIMIZO.COM

www.vimizo.com estiGimi oldal 1 / 29

TARTALOM

1. A nyelv, mint jelrendszer

2. A nyelv diakrón és szinkron változásainak vizsgálata példákkal

3. A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói,

ezek összefüggése a kifejezésmóddal

4. A kommunikáció nem nyelvi (vizuális) kifejezőeszközei

5. A mai magyar nyelvművelés néhány alapkérdése

6. A nyelvtörténet forrásai: a nyelvemlékek: Halotti beszéd és könyörgés, Ómagyar Mária-siralom

7. A legfőbb nyelvváltozatok: a nyelvi sztenderd, a köznyelv,

a regionális köznyelv, a nyelvjárások és

csoportnyelvek (szaknyelv, rétegnyelv, ifjúsági nyelv, szleng)

8. A tömegkommunikációs szövegek műfaji sajátosságai

9. A magán- és mássalhangzók rendszere,

a mássalhangzó-törvények és helyesírásuk

10. A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása

és magyarázata példákkal

11. A mondatok szerkezete

(teljes, hiányos, tagolt, tagolatlan, egyszerű, összetett)

12. A szóelemek (morfémák) szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában

13. A szövegfonetikai eszközök és az írásjelek értelmes,

kifejező alkalmazása

14. A szövegösszetartó (kohéziós) eszközök:

jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

15. Magán- és nyilvános kommunikáció.

A hivatalos iratok: kérvény, önéletrajz, pályázat, hivatalos levél, meghatalmazás

16. A szónoki beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései

az anyaggyűjtéstől a megszólalásig

17. Az élőbeszéd fajtái. A vita, a kulturált vitatkozás kritériumai

18. Az összefoglalás funkciója és típusai

(pl.: a vázlat, tartalmi kivonat, tömörítés)

19. A nyelvi jelek csoportjai, a hangalak és a jelentés viszonya alapján

20. Az állandósult szókapcsolatok stílusértéke: szólás, szóláshasonlat, közmondás, szállóige, közhelyek,

nyelvi panelek


1. tétel

Jelek és jelrendszerek

a nyelv, mint jelek és szabályok rendszere

A jel mindig valamelyik érzékszervünkkel felfogható, tehát: látható, hallható, tapintható jelenség, amely egy másik

– önmagán túli – jelenségre utal.

Tehát, jelentés hordoz.

Két részből áll:

Jeltest (jelölő)

lehet: hangjelenség, hangsor, tárgy,

rajz, stb. – ez a materiális része -

Jelentésből (jelölt)

amit a jelenségnek tulajdonítunk,

a valóságos tárgy, fogalom, stb.

A jeltest és a jelentés közötti kapcsolat

- ikon: kép, képmás (hasonlóság)

- index: mutató, jelző (térbeli)

Eredetük szerint lehetnek:

Természetes jelek: megfigyelésen és tapasztalaton alapulnak, pl.:

- természeti jelenségek: villámlás

- emberi viselkedés bizonyos megnyilvánulásai, pl.: sápadás, remegés, félelem

- beszédet kísérő nem nyelvi kifejező eszközök, pl.: gesztus, gesztikulálás, mimika, testbeszéd, testtartás

Az ember által alkotott mesterséges jelek:

- ember által alkotott jelek

- megegyezésen alapulnak

- a közösség minden tagja elfogadja

- általánosító szerepük van

- jelrendszerbe tartoznak, jelrendszert alkotnak pl.: KRESZ jelek

- megtanultuk vagy megtapasztaltuk

- az emberi érintkezésben töltik be a szerepüket

Szimbólum

- jelkép, ismertető jel pl.: nyelv, zászlók, címerek stb.

A nyelvi jelek három csoportja: (Pearce modellje)

- Index: a jelölt és a jelölő között valamilyen kapcsolat van

(ok-okozati, logikai) (pl.: közlekedési tábla)

- Ikon: a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van (térkép)

- Szimbólum: a jelölt és a jelölő között semmilyen kapcsolat nincs, csak hagyomány vagy megállapodás köti

össze őket (pl.: zászlók színei)

A nyelv, mint jelrendszer:

A nyelv is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelvi rendszer lépcsőzetesen épül fel:

- Fonéma (beszédhang)

- Morféma (szótő, szótoldalék)

- Lexéma (szóalak)

- Szintagma (szószerkezet)

- Mondat

- Szöveg

A nyelv rendszerjellege, a nyelvi jelek egységei:

- Szóelemek: szavak, szintagmák, mondat, szöveg

A nyelv a legegyetemesebb jel- és szabályrendszer, mert minden ember birtokolhatja, és a legalkalmasabb a külső és

belső valóság pontos kifejezésére. Továbbá kollektív alkotás, nemzet, közösség hozta létre, évezredek során alakult ki,

a társadalom tagjai elfogadják és alkalmazzák.

A nyelvi jelek rendszere: a szavak, toldalékok - képző, jel, rag - és a jeleket mondatokká összekapcsoló nyelvtani

szabályok. (A hangok, betűk nem jelek, mert nincs önálló jelentésük, éppen ezért végtelen sok szót lehet belőlük

alkotni. De egy másik jelrendszerbe átkerülve válhatnak jellé.)


2. tétel

A nyelv diakrón és szinkron változásainak vizsgálata példákkal

Minden élő nyelv kettős természetű.

Egyrészt kommunikációs eszköze egy adott nyelvközösségnek, tehát egyidejűségben - szinkróniában - létezik és

működik. Ezt vizsgálja a szinkron nyelvvizsgálati módszer - vagy leíró nyelvészet, azaz csak a jelenben adott nyelvi

tényekre korlátozódik, függetlenül az előzményektől.

Másrészt mindennyelv hosszabb időn át - diakróniában is - létezik. Ezt vizsgálja a diakrón módszer- vagy

nyelvtörténet. Lényege az, hogy egy-egy nyelvi tény változásait - hangrendszer, szókincs, nyelvtani rendszer - történeti

korszakokon keresztül vizsgálja.(görög: syn - együtt, dia át, keresztül, végig, kronsz: idő)

A nyelvi változások vizsgálatakor viszonyítási alap: a mai nyelvállapot.

Hangrendszer változásai

1. Hangrendszerünk az ómagyar kor végére, középkor magyarkor elejére alakult ki - de még később is keletkeztek

új hangok, és eltűntek a nyelvészek számára nehezen ejthetők.

2. Az „a” hangot a palóc őrizte meg, ez a rövid „á”

3. Az „ly” kiejtése: a palócban: „lj”-szerű hang, a Dunántúlon: „l”, a Tiszántúlon: „j”

4. A tővégi magánhangzók lekoptak és nyitottabbá váltak: hodu-had, dumb-domb, Blatin-Balaton,

lekoptak és pótló újítás következett be: utu-út

5. Kettőshangzók keletkeztek, majd visszaszorultak az egyes nyelvjárásokba: iü, ou, eu, ie

sziep-szép erdeü-erdő

6. Vegyes hangrendű idegen szavakat tiszta - magas vagy mély - hangrendűvé igyekezett alakítani a nyelvérzék:

szláv: megya-megye, alán: ahszin-asszony, latin: punctum-pont, szláv: szreda-szerda

7. Kialakultak a többalakú toldalékok az illeszkedés törvénye miatt: -ban, -ben, -hoz, -hez, -höz

8. A mássalhangzó-torlódást feloldotta: latin: scola-iskola, szláv: brat-barát, dvor-udvar

9. A „dzs” török eredetű, közép-magyar korban

A nyelvtani rendszer változásai

1. A szófajok többsége az ómagyar korban jött létre.

2. A legfőbb toldalékok önálló szóból a szóvégekhez tapadással

pl.: utu reá- -ra, -re, munkás világbele- -ba, -be a „bél” szóból.

3. Igeidő rendszerünk leegyszerűsödött:

- eltűnt a szenvedő igeragozás - ada, adá, kére, kéré

pl.: „Úgy bolyongna Miklós nyakán ült a búja” (Arany)

- régmúlt kifejező összetett igealak is eltűnt - ad vala, adott volt

pl.: „Amely úton jött volt, azon is ment vissza” (Arany)

4. Kiszorult a szenvedő igeragozás: -atik, -etik, -tatik, -tetik.

Közhírré tétetik. Kidoboltatik.

5. Az ősi tagolatlan egyszavas mondatok bonyolultabbá váltak, létrejöttek a bővített mondatok, majd az alá- és

mellérendelő összetett mondatok.

Az egyszavas mondatok maradványai:

- az igenévszók: fagy, les, nyom

- az indulatszók: jaj, óh, hu

A nyelvváltozatok okai:

Külső (közlési folyamatból adódóak)

anyagi és szellemi műveltség

társadalmi, történelmi, politikai változás, szokások változása

tudatos nyelvi ráhatások

Belső (gondolkodásbeliek, nyelviek)

Képzettársítás (asszociáció) névátvitel

A hangtani, a nyelvtani szerkezet belső mozgásai


A nyelvek vizsgálata nyelvtipológia és eredet szerint

Az emberiség 3-6 ezerféle anyanyelven beszél. Közös vonásaik összessége alkotja

az emberi nyelvet, amelyet tudományos módszerekkel a XVIII. századtól kezdtek vizsgálni.

Két vizsgálati módszert ismerünk:

1. Nyelvtípus szerint, amely a mondatalkotás eszközeit és módjait vizsgálja - szinkron.

Pl.: hogyan fejezi ki az adott nyelv az igeidőket, a tárgyat, határozókat hogyan hoz létre új szavakat stb.

Ezek szerint a következő nyelvtípusok vannak:

- Elszigetelő - izoláló - nyelvek, amelyekben a mondatot egymástól elszigetelt szavak alkotják.

A szavak a mondatba kerülve nem változnak meg, nem kapnak toldalékot, nem alakul át a hangalakjuk sem.

Ezekben a nyelvekben a mondatbeli viszonyítás más eszközei kapnak fontos szerepet,

pl.: a szórend, a segédszók, a hangsúly, a hanglejtés.

Ilyen nyelvek: a kínai, vietnámi, maláj, indonéz, ehhez közelít az angol is.

- A ragasztó, toldalékoló - agglutináló nyelveknek fő kifejezési eszközük a szótőhöz járuló toldalék

(jel, rag, képző), amelyekből több és többféle is kerülhet a szótő után. pl.: kér|lel|het|etlen|ség|é|nek.

Ilyenek: a magyar, török, sumér, mongol, altáji, urali nyelvek.

- A hajlító - flektáló - nyelvekben a mondatbeli viszonyítást a szótő hangalakjának megváltozása - az alapesettől

való eltérése, elhajlása - fejezi ki.

német: Bruder-fiútestvér, Brüder-fiútestvérek

német: geht-megy, ging-ment

latin: laborö-dolgozok, laboravi-dolgoztam

Ilyen nyelvek: az indoeuropai - germán, szláv, latin, és leánynyelvei vagy újlatin nyelvek.

2. Eredetük szerint a - a diakron vizsgálati módszer - nyelvek:

- vagy egyetlen ősnyelvből származtak be - monogenézis

- vagy több ősnyelvből jöttek létre - poligenézis

Mindkettő alkalmazza a nyelvrokonság és nyelvcsalád fogalmát.

Feladat:

„Magyar nyelvünk óvása és fejlődésének elősegítése nemcsak a családok és az iskolai anyanyelvi nevelés ügye,

hanem olyan társadalmi ügy, amely egyik legfontosabb biztosítéka az egész nemzet összetartozásának, a magyarság

fennmaradásának.

A gazdaság lendületes működése, az üzleti és közélet pezsgése soha nem tapasztalt lehetőséget teremt, de egyúttal

kihívást jelent nyelvünk számára. A társadalmi, az emberi érintkezés, a párbeszéd ma tapasztalható torzulásai,

kedvezőtlen jelenségei komoly aggodalomra adhatnak okot.

Meggyőződésünk, hogy nyelvhasználatunk alakulásáért mindnyájan felelősek vagyunk., de a legnagyobb felelősség

mégis a tömegtájékoztató eszközöket és intézményeket terheli: a televíziót, a rádiót, az írott és elektronikus sajtót,

valamint az egyre jobban kiterjedő reklámverseny irányítóit.”

(Felhívás anyanyelvünkért 2000.)


3. tétel

A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói,

ezek összefüggései a kifejezésmóddal

Kommunikáció: kapcsolatteremtés, kapcsolattartás.

Definíció: bármely jelrendszernek az érintkezésben való kölcsönös felhasználása.

Az emberi társadalomban a legfejlettebb közlésfolyamat. Az információ egyoldalú tájékoztatás, vagy tájékozódás.

A kommunikáció, vagy másképpen közlésfolyamat szó jelentése kapcsolatteremtés, kapcsolattartás. Definíciója

szerint: bármely jelrendszernek az érintkezésben való kölcsönös felhasználása.

Az emberi társadalomban a legfejlettebb közlésfolyamat. Az információ egyoldalú tájékoztatás, vagy tájékozódás.

A kommunikáció nem azonos az információ-szerzéssel, a tájékozódással, hisz a kommunikáció kétoldalú. Ebből is

következik, hogy a kommunikációhoz legalább két élőlény szükséges. Mi most az emberi kommunikációt elemezzük.

A kommunikáció feltétele a már említett legalább két ember, a felhasznált jelrendszer ismerete, és a közös valóság,

előzmény. A közös valóság miatt a kommunikációnak valóságvonatkoztatása van. A jelrendszer ismerete nélkül nem

jöhet létre kommunikáció, hisz ez gátolja a megértést, így a folyamat egyoldalúvá válik. Szintén fontos, hogy a

kommunikáció során az „információt kapó”, és az „információt adó” szerepek felcserélődnek.

A címzettből feladó, a feladóból címzett lesz. Így lesz kétoldalú a kommunikáció.

A kommunikáció tényezői:

Információ, üzenet: amit közölni szeretnénk.

Feladó: megformázza, majd közli az információt. Beszéd esetén beszélőnek, írás esetén írónak nevezzük.

Címzett: felfogja, és értelmezi a kapott információt. Ezután válaszol rá, így kicserélődnek a szerepek.

Ezt beszéd esetén hallgatónak, írás esetén pedig olvasónak nevezzük.

Csatorna: amin keresztül az információ halad, a közvetítő közeg.

Ez beszédnél a levegő, telefonálásnál a telefonkábel, írásnál a papír.

Kód: a közös jelrendszer, amelyet mind a feladó, mind a címzett ismer.

Általában a nyelv, de lehet a metakommunikáció is.

(Metakommunikáció pl.: mimika, kéz-mozdulatok, hanglejtés, hanghordozás, gesztusok, szem- és fejmozgás.)

Beszédhelyzet, kontaktus: az információt módosító, árnyaló külső körülmények. Ilyen például a kommunikáció

helye, és ideje.

Valóságháttér: a világ, amely körülvesz bennünket.

Például a kor, a társadalom.

Ha bármely tényező hiányzik, akkor a kommunikáció nem valósulhat meg.

A feladó a megformálás után, a csatornán keresztül kódolva küldi el az információt a címzettnek, aki a valóságháttér,

és a beszédhelyzet segítségével értelmezi (dekódolja) azt, és válaszol rá.

A kommunikáció funkciói:

1. Érzelemkifejező: érzéseink, vágyaink közlése. A lírában gyakran használják.

Pl.: szeretlek, gyűlöllek

2. Tájékozató, közlő: információ átadás, gondolat-, vagy véleményközlés. Jellemző rá a kijelentő mód.

Pl.: Most süt a nap. Kék az ég.

3. Felhívó, felszólító: a hallgató befolyásolása a cél, őt szeretné cselekvésre késztetni. Jellemző rá a felszólító mód.

Pl.: Egyél! Igyál! Gyere már!

4. Poétikai, esztétikai: a gyönyörködtetés a célja. Művészi megformáltságú.

A művészetben, szépirodalomban használják.

Pl.: - bármilyen irodalmi mű-

5. Értelmező, metanyelvi: magát a nyelvet értelmezzük, a nyelvről beszélünk. Például mikor nem értünk valamit,

és rákérdezünk egy szó jelentésére.

Főleg kérdő mondatok.

Pl.: Hogy is mondjam? Mit jelent az, hogy…? Hogy értetted azt, hogy…?

6. Kapcsolattartó: kapcsolatfelvétel, -fenntaratás, -megszakítás, -befejezés. Bármilyen mondat.

A kapcsolatot befolyásoló funkciók:

1. Kapcsolatteremtő: a kommunikáció elkezdésekor használjuk. Például köszönünk, megszólítunk.

Pl.: Szia. Jó napot. Szólni szeretnék.

2. Kapcsolatfenntartó: a kapcsolatot igyekszik megerősíteni, az érdeklődést fenntartani.

Pl.: Figyelsz? Érted, amit mondok? Szép időnk van, ugye?

3. Kapcsolatzáró: a kapcsolat lezárása, elbúcsúzás.

Pl.: Viszlont látásra. Még látjuk egymást. Akkor holnap…


4. tétel

A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei

A nyelvi eszközök:

Egyezményesek (konvencionálisak)

Szóhasználata függ az érzelmektől, a témától, a beszédhelyzettől.

Nyelvtani szabályok szerint működik.

A leggyakoribb formája a beszéd és az írás.

A beszédre jellemző:

az egyéni szóhasználat, orgánum

ösztönös

több egyéni változat

mondatfonetikai eszközök egyéni használata (szó, szószerkezet, mondat, szöveg)

zeneiségét a hangsúlyos és a hangsúlytalan részek váltakozása adja:

a hangmagasság ingadozása

a hangterjedelem

a hangszínezet, hanglejtés (a beszéd dallama)

a szünetek

a beszéd sebessége, tempója (gondolatközlő szerepe van)

Az élőbeszéd jellemzői

akusztikai, időbeli

helyhez kötött

a hallgató visszajelez

gyors gondolkodást és azonnali szövegezést igényel

a közlés minden eszköze szerepet kaphat a gondolatcserében

ösztönösebb, igénytelenebb, mint az írott kommunikáció

a normáktól való kisebb-nagyobb eltérés előfordulhat

lazább, szabálytalanabb szerkesztésű, mint az írott forma

Az írott formájú kommunikáció jellemzői:

vizuális, térbeli

időben és térben kevésbé korlátozott, mint a beszéd

a visszajelzés késleltetett

a gondolkodásra időt enged

a kifejezőeszközök korlátozott körére építhet

tudatosabb, igényesebb nyelvi viselkedés

szigorúbb nyelvi normakövetés

szabályosabb, megformáltabb szerkesztésű, mint a beszéd

A nem nyelvi (nonverbális) kommunikációs eszközök:

Mimika - arcjáték. Az érzelmek tükröződése az arcon.

Gesztusok - kézmozdulatok. Nyomatékot ad a mondanivalónak.

Testtartás. Kéz, láb, fej, gerinc helyzete, tartása információval szolgál a beszélő mondanivalójának

őszinteségéről, érzelmeiről, határozottságáról stb.

Szemkontaktus. A figyelem pillanatnyi állapotáról, érzelmi hozzáállásáról tájékoztat.

A tökéletes kommunikációhoz szükségünk van valamennyi eszköz mind tökéletesebb birtoklására.

Igyekezz megtanulni és használni is ezeket!


5. tétel

A nyelvművelés feladata

A nyelvi változásoknak ésszerű korlátok között tartása és irányítása. Ugyanis a nyelv állandóan változik a történelmi

és társadalmi változások következtében.

A nyelvművelés története:

- A XII-XVII. századi kódexfordítók (latinról magyarra) spontán nyelvművelők voltak, akik fordítás közben számos

új szót alkottak, vagy a nyelvjárásokból vettek át szavakat.

- A XVII-XIX. századi nyelvújítók már tudatos nyelvművelők voltak.

Pl.: Kazinczy Ferenc.

Módszerük:

Idegen szavakat fordítottak magyarra pl.: németből: állatkert.

Tájszavakat emeltek be az irodalmi nyelvbe pl.: róna, betyár.

Kihalt szavakat újítottak fel pl.: bakó.

Szavakat vontak össze pl.: híg anyag = higany

Szóképzéssel pl.: iromány, folyamodvány

Szóösszetétellel is sok új szót hoztak létre.

- A XIX. században az MTA (1832. Széchenyi István) tűzte zászlajára:

„a honi nyelvet mívelni és gyarapítani”

- A XX. században az MTA Nyelvtudományi Intézetének a feladata lett figyelemmel kíséri a nyelvi normát

(nyelvi sztenderdet) Tehát kiejtés, a helyesírás, a szóalkotás és szóhasználat, a mondatalkotás, a formázás és

beszédstílus kérdéseiben irányt mutatni.

XX. századi nyelvművelők: Péchy Blanka, Lőrincze Lajos

Napjainkban a médiumok gyakran terjesztői a nyelvhasználati hibáknak,

pl.: hangsúlyozás, klisényelv, reklámnyelv hibái.

A nyelvi norma (sztenderd): Követendő eszmény, az iskolázott emberek nyelvszokása, nyelvhasználata a köznyelvben

és az irodalmi nyelvben.

A nyelvhelyesség a nyelveszközök helyes használata. A nyelvhelyesség megítélésének szempontjai: szükségesség,

tartalmi megfelelés és világosság,

alaki helyesség, stílusosság, gazdaságosság, rövidség, tömörség, jó hangzás, esztétikum.


6. tétel

A nyelvtörténet forrásai: nyelvemlékek, Halotti beszéd és könyörgés, Ómagyar Mária siralom

A nyelvtörténet legértékesebb forrásai az írott szövegek, a nyelvemlékek, mert azok rögzítik nyelvünk régi állapotát.

Korunk régészeti vizsgálatokkal meghatározható. Anyaguk pergamen - különlegesen kikészített állatbőr. Szövegük

összehasonlítható más nyelvekkel nyelvészeti vizsgálatok útján.

Az írott forrásoknak két fajtájuk van: kézírásos és nyomtatott (1440-től) szövegek.

Kézírásos szövegek - glosszák, szójegyzékek, kódexek.

- Szórványemlékek: idegen szövegbe (latin, görög) ágyazott magyar szavak találhatók bennük.

Ilyen: A tihanyi apátság alapítólevele. - I. András adománylevele a tihanyi bencés szerzeteseknek (1055)

Világi témájú szöveg, magyar tulajdonnevek, köznevek és szószerkezetek találhatók benne.

- Szövegemlékek: összefüggő magyar nyelvű szövegek.

Ilyenek:

Halotti beszéd és könyörgés (1200) Pray György találta meg 1770-ben egy misekönyvben.

Ez egy latin nyelvű halotti búcsúztató beszéd magyaros átdolgozása. A megszentelt koporsó sírba lebocsátásakor

mondták el. A beszéd - prédikáció felépítése:

Bevezetés: Megszólítás, felkiáltás, kérdés, válasz.

Főrész: A paradicsom, a bűnbeesés, a kitiltás, a földi halál - a verem, ami minden ember közös sorsa.

Befejezés: Könyörgés az irgalmas Istenhez és szentekhez a haló lélekért.

Stíluseszköze: figura etymologica - szótőismétlés - a felsőfok kifejezésére szolgáló ókori eredetű körülírás.

pl.: „halálnak halálával halsz”

Ómagyar Mária-siralom (1300) 1922-ben találták meg egy belgiumi könyvtárban, 1982-től a magyar állam tulajdona.

Első magyar nyelvű versünk - magyaros verselésű, rímes versünk, ami egy latin nyelvű himnusz átdolgozása.

Ebben Mária egyedül állva a kereszt tövében siratja Jézust.

Stíluseszköze: figura etymologica - „világ világa, virágnak virága”

A honfoglalás előtt a magyarok írása

rovásírás volt (Erdélyben a XVII. századig feliratok készítésére használták.

A magyar nyelvtörténet fő korszakai

Nyelvünk történetét népünk történetének és a művelődés

történetének nagy fordulataihoz kapcsolódóan korszakoljuk. Ezek

a korszakhatárok jelképesek. Egyes változások több korszakon

keresztül is tartanak, mások rövid idő alatt végbemennek.

A nyelvtörténet a magyar nyelv önálló életének 5 periódusát

különbözteti meg:

- Ősmagyar nyelv korszaka:

Ugor nyelvközösség felbomlása (kr.e. 1000) → Honfoglalás (895/6)

Nyelvemlékek nélküli. Magába foglalja a vándorlásokat → első jelentős török hatás.

Nyelvjárások jöttek létre nemzetségi alapon.

- Ómagyar kor:

Honfoglalás (895/6) → Mohácsi vész (1526)

A törzsi nyelvjárások letelepedéssel területi jellegűvé váltak. Első írásos emlékek. Szórvány emlékeinkben

(idegen nyelvű szövegek) találunk magyar szavakat, mondatokat. Szövegemlékeink teljesen magyar nyelvűek.

Szláv, latin és német nyelvhatások jelentősek. Ez a korszak a kódexek kora.

- Közép-magyar kor:

Mohácsi vész (1526) → A felvilágosodás kora (18. sz. vége)

A nyelvre hatással volt az ország 3 részre szakadása, a humanizmus, a reformáció, a könyvnyomtatás

megindulása. A korszak végére a nyelvi egyesülés, a normatív nyelvhasználat kialakulóban van, Kazinczynak

köszönhetően. Ez a köznyelv elődje, s az írásban pedig az irodalmi nyelvé.

- Újmagyar kor: 1772 → 1920

Legújabb magyar kor: 1920 → Napjaink

A felvilágosodás, a nyelvújítás, és a reformkor hatására megújul a szókészlet és a stílus, kialakul a helyesírási

normarendszer. Nyelvtanok és szótárak készülnek. Kidolgozzák a nyelvművelés alapelveit.


Feladat: Állapítsa meg, hogy az idézett szövegek milyen nyelvemléktípusból valók, döntését indokolja is.

/…/ cuius incipit terminus sar feu, hinc ohut cutarea, inde ad holmodi rea, ac postea nogu azah fehe rea, inde ad castelic,

feheruuare rea meneh hodu utu rea /…/(A helynevek mai kiejtéssel: Szárfő, Óhut kútja, Halmocska, Nagyaszófó,

Fehérvárra menő hadútra) (1055)

Megoldás: részlet a Tihanyi apátság alapítóleveléből

Halotti beszéd és könyörgés 1200 körül

Benkő Loránd olvasata szerint

„Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk.

Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüküt, Ádámut, és adutta

vola neki paradisumut házoá. Es mend paradisumben volou gyimilsiktül

mundá neki élnie. Héon tilutoá üüt igy fa gyimilsétül. Gye mundoá

neki, meret nüm eneik. „Isa, ki nopun emdül oz gyimilstüül, halálnek

haláláal holsz.” Hadlává holtát terümteve istentül, gye feledevé.

Engede ürdüng intetüinek, és evék oz tilvut gyimilstüül, es oz

gyimilsben halálut evék. Es oz gyimilsnek uly keserüü volá vize, hogy

turkukat migé szokosztya vola. Nüm heon mugánek, gye mend üü fojánek

halálut evék. Horoguvék isten es vetevé üüt ez munkás világbelé, es

leün halálnek és pukulnek fesze es mend üü nemenek. Kik ozuk? Miü

vogymuk. Hugy és tiü láttyátuk szümtükkel. Isa és nüm iggy ember

mulchottya ez vermüt. Isa mend ozchuz járou vogymuk Vimággyuk uromk

isten kegyilmét ez lélikért, hugy jorgossun üü neki es kegyiggyen es

bulsássa mend üü bünét. Es vimággyuk szent achszin Máriát és boudug

Michael archangyelt és mend angyelkut, hugy vimággyonok érette.

Es vimággyuk szent Péter urot, kinek odutt hotolm oudonia es ketnie,

hugy ougya mend üü bünét. Es vimággyuk mend szentüküt, hugy legyenek

neki segéd uromk szine eleüt, hugy isten iü vimádságuk miá bulsássa üü

bünét. Es szoboducha üüt ürdüng ildetüitül es pukul kinzotujátul, es

vezesse üüt paradisum nyugalmábeli, es oggyun neki münyi uruszágbeléutot es mend juoban reszet.

Es keássátuk uromkhuz chármul: Kyrie elesion!

Szerelmes brátim! Vimággyomuk ez szegin ember lilkiért, kit ur ez

napun ez homus világ timnücébeleül mente, kinek ez nopun testét

tümettyük, hogy ur üüt kegyilméhel Ábraám, Izsák, Jákob kebelében

helhezje, hugy birságnop jutva mend üü szentii es ünüttei küzikün

jou feleül jochtotnia ileszje üüt. Es tiü bennetük! Clamate ter:

Kyrie eleison!”

Valék siralm tudatlan / Siralmat sepedek, / Búal aszuk, epedek. / Választ világomtúl / zsidou fiadomtúl, / ézes

örömömtől. / Ó, en ézes urodum / egygyen így fiodum! / sírou anyát teküncsed, / búa beleül kinyúchchad!

(A feltehető eredeti kiejtés Benkő Loránd olvasata szerint) (1300 körül)

Megoldás: részlet az Ómagyar Mária-siralomból

Ez időben menyekzők lének Galileának Kána nevű várassában és vala ott Jézusnak anyja, hívattaték el kedég Jézus ő

tanojtványival a menyekzőben. És a borok elfogyván mondja az anyja őneki. Borok nincsen . Monda őneki Jézus. Mi

énnekem és teneked asszonyállat. Nem jött el még az én horám /hora=óra/.

(Feltehető eredeti kiejtéssel, de mai helyesírás szerint) (1524-27)


7. tétel

A legfőbb nyelvváltozatok: a nyelvi sztenderd, a köznyelv, a regionális köznyelv, a nyelvjárások és

csoportnyelvek (szaknyelv, rétegnyelv, ifjúsági nyelv, szleng)

A nyelnek - az anyanyelvünknek is, a magyarnak - jellemző sajátosságuk:

- az egység: az azonos nyelvet beszélők megértik egymást

- a különbözés: az azonos nyelvet beszélők nyelvhasználata eltéréseket is mutat, életkor, foglalkozás, lakhely, stb.

szerint.

A nyelvben belüli eltérést, különbözést nyelvváltozatnak nevezzük. A nyelvváltozatok összessége a nemzeti nyelv.

A nyelvváltozatok:

1. A köznyelv: a nemzeti nyelv legnagyobb, beszélt változata. A XVI-XIX. század között jött létre

Kassa - Sárospatak - Debrecen közötti nyelvjárások egyesüléséből. Ez lett a nyelvi norma - sztenderd, a művelt

köznyelv, az iskolázott emberek nyelve. Igénytelenebb változata: az utca nyelve és a szleng.

2. Az irodalmi nyelv, az írott nyelvben - oklevelek, kódexek, nyomtatott könyvek, szépirodalmi és tudományos

művek - valósult meg, az iskolarendszer, az írásbeliség és a sajtó terjeszti. Használatát tekintve szélesebb körű

a szépirodalom nyelvénél. Először ebben jelent meg az egységesülés a hangjelölés és a helyesírás terén.

3. A tájnyelv vagy nyelvjárások - dialektus - tájanként különböző, táji eltéréseket mutató nyelvváltozat. (tájszavak)

4. Regionális köznyelv: a nyelvjárási területeken beszélt köznyelv

5. Csoportnyelvek:

- szaknyelv és tudományos nyelv - hivatás, szakma szerint

- hobbi nyelv - érdeklődés, kedvtelés szerint

- ifjúsági vagy diáknyelv - korosztályok szerint

- szleng - kisebb társadalmi csoportok sajátos, kevert nyelve

- argó - tolvajnyelv, bűnözők nyelve

- zsargon - titkosságot szolgáló nyelvi különbözőség egy csoport számára

- gyermeknyelv vagy dajkanyelv.


8. tétel

A kommunikációs szövegfajták

A tömegkommunikáció a kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó tömegének közvetett – közvetítő eszköz

segítségével – és egyirányú módon közvetít információkat (tényeket és véleményeket, valamint szórakoztatást) nyelvi

és nem nyelvi eszközök segítségével.

Legfontosabb formái: újság, rádió, televízió, internet. Ezeknek az összefoglaló nevük: média.

Néhány sajtó és médiaműfaj:

- Tájékoztató jellegűek: hír(adó), információ, közlemény, tudósítás, riport, interjú, nyilatkozat, klip – kevert műfajok.

- Véleményközlő műfajok: - kötelező, tárgyilagos alapokon túl a személyes véleménynyilvánítás műfajai -

cikk, vezércikk, nyílt levél, kommentár - hírmagyarázat, rádiós jegyzet-, glossza: lapszéli jegyzet, műsorvezetői szöveg,

kritika, esszé, ismertetés, recenzió: bírálat, műbírálat, olvasói levél, szerkesztői üzenet, hirdetés.

- Irodalmi műfajok: novella, kisregény, vers, dokumentumműsor, hangjáték, hangfantázia, klip.

- Tudományos, ismeretterjesztő műfajok: ismertetés, szakanyag.

- Gyakorlati műfajok: infografika, naptár, műsorközlés, recept, rejtvény, tanácsadó rovat, újság-, rádió-, tv-azonosító

műfajok: főcím, szignál, reklám, hirdetés. Gyakorlati műfajok kevert, átvett műfajok is.

- Vizuális, akusztikus műfajok: karikatúra, képriport, hangmontázs, alkotói film, tömegfilm, teleregény, klip,

show-műfajok: vetélkedő, talk-show.

A média hatása:

- pozitív: ismereteket közöl, tájékoztat, meggyőz valamilyen jó dologról, befolyásol.

- negatív: manipulál, a tények torzító, csoportosításával, elhallgatással, tematizálással és hazugsággal történő

befolyásolás.

A médiában is be kell tartani Deák Ferenc „hazudni tilos” mondatát.

A médiának demokratikus elveken kell alapulnia, azaz:

- az egymásnak teljesen ellentmondó, egymással össze nem egyeztethető véleményeket is közre kell adni.

(pluralitás: többség, többesség, többoldalúság elve)

- közel azonos legyen az ellentétes vélemények közlése, egyen meg az egyensúly.

(policentrikusság: több központúság)

Feladat:

a. Általában nem önállóan jelenik meg, hanem valamilyen hírhez, tudósításhoz vagy riporthoz kötődik.

Fontos bemutatni a szövegben a háttéranyagot, a megértéshez szükséges információkat. Az újságíró célja a

közvélemény formálása. Ezért a szerző fogalmakat magyaráz, értékel, véleményt mond benne.

b. Négy alapvető kelléke: kivel vagy mivel, hol, mikor, mi történt vagy mi fog történni. Fontos, hogy

újdonságértéke legyen. Szerkesztésnél három fő feladatot kell megoldani: tömöríteni, kiemelni és tálalni.

Személytelen a stílusa, elsősorban tájékoztatni kívánja az olvasót.

c. A hír rokona, mivel neki is válaszolnia kell a ki/mi, hol, mikor, miért és esetleg a hogyan kérdésre.

Az újságíró maga gyűjti a híranyagot hozzá. Fontos a szövegben a személyes jelenlét érzékeltetése.

A szerző a saját véleményét is beleszőheti, de az újságíró inkább szemlélő, leíró szerepet vállal.

Témája lehet valamilyen rendkívüli esemény, rendezvény.

d. Témája lehet bármilyen újdonság. Valamilyen szakmai vagy tudományos felfedezést, új terméket ismertet.

A szöveg általában három szerkezeti egységből áll: bemutatásból, értékelésből és ajánlásból.

Megoldás:

Ismertetés - d

Hír - b

Kommentár - a

Tudósítás - c


9. tétel

A magán- és mássalhangzók rendszere, a mássalhangzó-törvények és helyesírásuk

A szavakban vagy szóhatárokon a

szomszédos mássalhangzók úgy

hatnak egymásra, hogy az egyik

megváltoztatja a másikat részben

vagy egészben.

Ez a változás történhet a kiejtésben

vagy a kiejtésben és írásban is.

Ezeket a változásokat mássalhangzó-

törvényeknek nevezzük.

Fajtái:

- hasonulás:

- részleges pl.: ezt, azonban;

- teljes: jelölt pl.: ezzel, asztallal, mossa

jelöletlen pl.: anyja

- összeolvadás: jelöletlen pl.: szabadság, segítség

- rövidülés: jelöletlen pl.: álltam, újabb

- hangkiesés

A mássalhangzótörvény A szó kiejtése Az írás

nem jelöli jelöli

Haso

nu

lás

Részleges

hasonulás

Zöngés

szerint

Zöngéssé válás patagban

vazsgerenda

patakban

vas-gerenda

Zöngétlenné válás dopták

jékcsap

dobták

jégcsap

A képzés helye szerint azomban

szímpad

azonban

színpad

Teljes

hasonulás

Írásban nem jelölt

hajjuk

haggyák

báttya

halljuk

hagyják

bátyja

Írásban jelölt

késsel

széppé

olvassuk

hozzák

abban

ennek

késsel

széppé

olvassuk

hozzák

abban

ennek

Öss

zeolv

ad

ás

csalággya

szerettyük

kölcség

fucc

családja

szeretjük

költség

futsz

A m

áss

alh

an

gzó

meg

rövid

ülé

se

áltak

töbre

láncal

othon

álltak

többre

lánccal

otthon


10. tétel

A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata példákkal

Helyesírásunk alapelvei: helyesírásunk egyidős a latin betűs írással. Már a kéziratos szövegek - kódexek - írói is

törekedtek egységes, közmegállapodásra alapuló hangrögzítésre, de csak a könyvnyomtatás korára alakult ki, melynek

elterjesztésében sokat segítettek a Biblia fordítások. (Sylvester János 1541, Károlyi Gáspár 1590)

A helyesírás őrzését a Magyar Tudományos Akadémia tűzte feladatául, helyesírási szabályzatokat adtak ki, először

1832-ben, legutoljára 1985-ben.

A helyesírás nyelvünk írásbeliségének szabályrendszere. Fontos szerepe van a nyelvi egység megteremtésében és az

írásbeli megnyilatkozások érthetőségének biztosításában.

A magyar helyesírás betűíró rendszerű és hangjelölő jellegű írásrendszer, amelyben a szavak írott és ejtet köznyelvi

változata közötti eltérés csekély.

A magyar helyesírás alapelvei:

- kiejtés elve: meggátolja az írott és a beszélt nyelv közötti eltéréseket

a szóelemek írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük pl.: szín, hall

a dz- és dzs- hangot tartalmazó szavak kivételt képeznek pl.: edz, madzag

- szóelemzés elve: abban segít, hogy a szóelemek írásban felismerhetők legyenek, ezért a kisebb ejtésbeli

módosulásokat írásban nem vesszük figyelembe pl.: anyja

a több szóelemből álló, képzett, jellel vagy raggal ellátott, ill. összetett szavak írásában érvényesül

pl: házból, díszszemle

a kiejtés-, és a szóelemzés elve kiegészítik egymást

- hagyomány elve: főképpen családneveink, amelyek jelölése más, mint a mai ábécében található hangoké

pl: Madách, Kazinczy

szintén a hagyomány elve alapján tartotta meg helyesírásunk a j-nek ejtett ly-t pl.: gólya

hagyománnyal magyarázzuk azon szavak írását, amelyeket nyelvtanilag nem tudunk megmagyarázni, eredete

elhomályosult pl: kapzsi, mindjárt

- egyszerűsítés elve: írásban csonkítjuk azokat a szavakat, amelyekben a hosszú mássalhangzóra végződő szóhoz,

a szóvégével azonos mássalhangzóval kezdődő toldalék járul: ilyenkor 3 mássalhangzó helyett kettőt írunk.

pl.: makk + val = makkal

Helyesírásunk jellemzői:

- betűíró, mert a nyelv legkisebb egységeit, a hangokat betűvel jelöljük. A betűk a hangoknak a grafikai jelei,

írásjegyek.

- latinbetűs: mert a betűk a latin betűkészletből alakultak ki, de a latin ábécé kevesebb betűből áll, mert nem

jelölte a: k, ö, ü, ty, gy, ny, ly betűket és a hosszú magánhangzókat. 21 betű.

A magyar ábécé: 39 hang, 40 betű (ly), és a görögből, latinból, németből átvett 4 betű: x, y, q, w.

- hangjelölő: mert legtöbbször a valóban kiejtett hangokra utalnak a betűk, ellentétben a francia, angol szavakkal:

pl.: Shakespeare.

- értelemtükröző, mert legtöbbször feltűntetjük a szóelemeket: álltam, ezt, segítség, ugyanaz

értelemtükröző kis- és nagybetűk: föld - Föld; vág - Vág

egye- különírással jelöljük a jelentésváltozást: eladó lány - eladólány, töltőtoll

A betűk lehetnek: egyjegyűek, pl.: rövid: a, l, k hosszúak: á, ll, kk

többjegyűek: ly, lly, dz, ddz, dzs, ddzs

Feladat:

„Ebben a könyvben azokat az új elméleteket szeretnénk ismertetni, amelyek ma - véleményem szerint - legjobban

magyarázzák a Föld múltjának és az élet történetének összefüggéseit. A tudomány gyors fejlődése ezek egy részét

bizonyosan módosítja, esetleg más elmélettel helyettesíti majd, de a tudósok többsége azt állítja, hogy századunkban jó

úton haladtak, haladnak ma is a geológiai, őslénytani kutatások.”

(Müller Pál: Az élet története)


11. tétel

A mondatok szerkezete (teljes, hiányos, tagolt, tagolatlan, egyszerű, összetett)

A mondat a szövegnek – formája lehet írásos vagy szóbeli – legkisebb, láncszemnyi része, amely kommunikációs

funkcióval bír.

Kommunikációs funkciók: tájékoztató, felhívó, kifejező, kapcsolattartó, értelmező, esztétikai.

A mondat szavakból, szószerkezetekből épül fel a nyelvtani szabályok segítségével.

A mondatok osztályozása

1. A beszélő a valósághoz való viszonya és szándéka szerint:

Tartalom szerint:

- kijelentő

- kérdő

- felkiáltó

- felszólító

- óhajtó

2. Logikai minőségük alapján:

- állító

- tagadó (nem, sem, ne!, se!) tiltó

3. Szerkesztettségük szerint a mondatok lehetnek:

- Tagolt mondatok, amelyek A (alanyra) Á (állítmányra) és B (bővítményre) tagolódnak.

A tagolt mondatok lehetnek:

a. teljes szerkezetű: egyszerű - tő vagy bővített - mondatok és összetett - alá- vagy mellérendelt - mondatok

b. hiányos szerkezetű mondatok - amelyekből hiányozhat az A vagy az Á, vagy valamelyik B, de szövegkörnyezetből

odaérthetjük.

- A tagolatlan mondatok nem tagolódnak mondatrészekre -A, Á, B-re

Tagolt (A, Á) Tagolatlan (A, Á=0)

Szerkezetileg teljes (A, Á, B)

Szerkezetileg hiányos

(A, Á)

de a szövegkörnyezetből odaérthető

pl.: részletező

felsorolásban

„Aranyos lapály,

gólyahír, áramló

könnyűségű rét”

pl.: címek,

feliratok,

megszólítások,

igen, nem válaszadás

kérdése

indulatszók: jaj! hej!

nosza! Ó! hajh! -

mondatszók

módosítók: bizony,

persze, úgyis, hát,

hogyne, valószínűleg

Egyszerű mondat

egyetlen megállapítás

Összetett

mondat

pl.:

a.) A gyerekek dolgoznak.

Szorgalmasan végzik a munkájukat.

(a gyerekek)

hiányzik: A

b.) Pórmenyecske jött.

Korsó (van) kezében

hiányzik: Á

c.) Balra át! (fordulj)

hiányzik: Á

d.) - Zsófi mikor jön?

- Vasárnap (jön)

párbeszéd, hiányzik A és Á

e.) Jó reggelt! (kívánok)

köszönés, üdvözlésformák

hiányzik: A és Á

f.) fehér, mint a fal. (fehér)

hasonlatokban

hiányzik: Á

Tő

mondat

A és Á

Bővített

mondat

A, Á és

B

Alá-rendelő

Mellé-

rendelő


Mondatrészek

(kiegészítő anyag 11. tételhez)

1. Az állítmány: az a mondatrész, amellyel az alanyról megállapítunk valamit.

Kérdései: Mit állítunk? jele: ………

Fajtái:

- igei állítmány: A diák tanul. Budapest megszépül.

- névszói állítmány: Budapest szép. (minősítő) Budapest főváros. (azonosító)

- névszói-igei: Budapest szép volt. (lesz, lenne, legyen)

2. Az alany: az a mondatrész, amelyről az állítmánnyal megállapítunk valamit.

Kérdései: Ki? Mi? Kik? Mik? jele: llllllllll

Fajtái:

- határozott: Megvárlak (E/1) Lement a nap (E/3) Ne sírj! (E/2)

- határozatlan: Valaki kopogtat. (határozatlan névmás) Harangoznak. (T/3)

- általános: Nem tudhatja az ember. (általános névmás) A világ lecsendesedik.

Ezt bárki mondhatja. (általános névmás) Lassan járj, tovább érsz! (közmondás)

3. A tárgy: az a mondatrész, amely kifejezi, hogy a cselekvés kire/mire irányul.

Könyvet olvas. Évát várja. - iránytárgy, vagy mit hoz létre

Kenyeret süt - eredménytárgy

Kérdései: Kit? Mit? Kiket? Miket? jele: ………… ragja: -t

4. A határozó: a határozók leggyakrabban igei állítmányhoz kapcsolódnak.

Meghatározzák a cselekvés, történés, létezés különféle körülményeit..

jele: …………

Fajtái:

- A helyhatározó: a helyhatározó a cselekvés, történés helyét határozza meg.

Kérdései: Hol? Honnan? Hova? Merre? Meddig?

- Az időhatározó: az időhatározó a cselekvés, történés idejét határozza meg.

Kérdései: Mikor? Mióta? Meddig? Mikorra?

- A módhatározó: a módhatározó a cselekvés, történés módját határozza meg.

Kérdései: Hogyan? Miképpen? Mi módon?

- Az eszközhatározó: azt a határozót, amely a cselekvés eszközét vagy a közreműködőt határozza meg,

eszközhatározónak nevezzük.

Kérdései: Mivel? Mi által? Ki által? Kinek vagy minek a segítségével?

- A társhatározó: a társhatározó megjelöli, hogy az alany kinek vagy minek a társaságában, kivel vagy mivel együtt

végzi a cselekvést.

Kérdései: Kivel? Mivel együtt?

- Az okhatározó: az okhatározó a cselekvés okát határozza meg.

Kérdései: Miért? Mi okból? Mi miatt?

- A célhatározó: a célhatározó a cselekvés, történés célját határozza meg.

Kérdései: Miért? Mi célból? Mi végett?

A jelző: az a mondatrész, amely a minőség, a mennyiség vagy a birtokos megnevezésével teszi határozottabbá

valamely névszónak (a jelzett szónak) a fogalmát. jele: ………...

Fajtái:

- minőségjelző: külső vagy belső tulajdonságot, a sorban elfoglalt helyet, valahová tartozást fejez ki.

Kérdései: Milyen? Miféle? Micsoda? Mekkora? Melyik? Hányadik?

Zöld mező. Nagy ház. Második osztály.

- mennyiség jelző: számot, mennyiséget fejez ki. Kérdései: Hány? Mennyi?

Öt órakor. Negyed nyolc.

Szószerkezetek (szintagmák)

1. Hozzárendelő: A fiú dolgozik. (A-Á)

2. Alárendelő:

Könyvet olvas. A szorgalmas fiú jól dolgozik

olvas

könyvet

tárgyas

fiú

szorgalmas

jelzős

dolgozik

jól

határozós

3. Mellérendelő:

Kapcsolatos: Ír és zenét hallgat. Ellentétes: Nem ír, hanem zenét hallgat. Választó: Ír vagy zenét hallgat.

Következtető: Gyorsan, tehát loholva ment. Magyarázó: Loholva, hiszen gyorsan futott.


Feladat:

„Amikor a kertész beengedte, illedelmes képet vágott, és biztatóan nézett a férfira. A kertész meglepődött.

– Ilyen korán, Nyersbakó úr?

– Áh, áh… – mondta a köpcös ember, és szélesen gesztikulált. – Itt a nyakunkon a tavasz…

– Azt hiszem, még csak most jön a tél…

Csendben ültek. Csak az ócska vekker ketyegett erőlködve.

– Hát akkor mennyi gumó kéne? – kérdezte később a kertész.

– Százötven, kétszáz tőre való.

Elgondolkodva tette hozzá:

– Persze ha van valamilyen új fajtája, az jobban érdekelne.

– Csak a régi van.

– Pompon, minyonfajta kellene.

– Az nincs.

– És főleg… persze… egy egészen új típust láttam… kaktuszdáliának keresztelték. Nem ismeri?

– Nekem nem tetszik. Csak a régi fajtát tudom ajánlani – mondta a kertész.

– No igen… abból is kéne, mondjuk, húsz tőre való.

– Menjünk, nézzük meg!”

(Nádas Péter: A kertész)


12. tétel

A szóelemek (morfémák) szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában.

„A pécsi ókeresztény sírkamra falfestményei fokozottabb védelmet, körültekintőbb gondoskodást igényelnek, mert

adottságaiknál fogva az épület minden más részletétől sérülékenyebbek. Különösen érzékenyek a talajban lévő vízre

és sókra.”

A szavaknak a mondatokban előforduló alakja. Pl.: A tanuló írja a leckét.

Ezzel szemben áll a szótári szó, a szavaknak a szótárban előforduló alakja: tanuló, ír, lecke.

A szóelemek: a szavak alkotó részei: a szótő és a toldalékok, amelyeknek sorrendje: képző, jel, rag.

Az összetett szó előtagból és utótagból áll.

Példák:

fal|fest|mény|e|i| főnév ige főnévképző birtokos személyrag birtoktöbbesítő jel

gond|os|kod|ás|t| főnév (szótő) melléknévképző igeképző főnévképző tárgyrag

fok|oz|ott|abb| főnév (szótő) igeképző melléknévi igenév képzője középfok jele

gond|os|kod|ás|t főnév (szótő) melléknévképző igeképző főnévképző tárgyrag

ad|ott|ság|a|i ige (szótő) melléknévi igenév

képzője

főnévképző birtokos személyrag birtoktöbbesítő jel

ép|ül|et melléknév (szótő) igeképző főnévképző

A morfémák, szóelemek szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében

a szószerkezet alkotásában

(kiegészítő a 12. tételhez)

A morféma a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel rendelkező egysége.

Két típusa: - tőmorféma, - toldalékmorféma.

Tőmorfémák: a szó jelentésmagja, legtöbbször fogalmi jelentéssel bír.

Egyalakú tövek: pl.: (emberi, embernek)

Többalakú tövek: pl.: (erdővel, erdei)

Igetövek rendszere:

Egyalakú pl.: csüng, áll, gondolkodik, táplál stb.

Többalakú pl.: -hangzóhiányos (zörög- zörg+-ök) v, sz, d,n,z-s változatú tövek(lő-lövök)

Névszótövek rendszere:

Egyalakú: (70%) magánhangzóra (pl. hajó, kávé), mássalhangzóra végződőek (kép, ház)

Többalakú:

magánhangzóra végződők: tővégi időtartamot váltakoztató (alma- almá+t), hangszínt és időtartamot váltakoztató

(erdő-erde+-je), véghangzóhiányos (borjú-borj+-ak), v-s névszótövek (bő-bőv+-ebb)

mássalhangzóra végződők: tőbelsei időtartamot váltakoztató (kéz, kezet) hangzóhiányos (kéreg, kérget) hangugrató

(kehely, kelyhet) névszótövek.

Toldalékmorfémák: járulékos, viszonylagos jelentésük van. A tőmorfémák jelentésének megváltoztatása, módosítása a

feladatuk.

Szuffixum (tő után állnak) pl.: kutyával

Prefixum (tő előtt állnak) pl.: felsőfok, túlzófok jele (legszebb, legeslegszebb)

Morfémák típusai alaki önállóság szerint:

Szabad morfémák: alakilag és jelentésben is önálló. pl.: szótári tövek

Fél-szabad morfémák: alakilag önálló, de jelentése járulékos. Pl.: névelő (a, egy, az) névutó (alatt, előtt)

Kötött morfémák: sem alakja, sem jelentése nem önálló. Pl.: toldalékok (képzők, jelek, ragok)


Toldalékok

Képzők

Új szót hozhatunk létre vele

Nem köti meg a szó szófaját

A tő után és a jel előtt áll

Több képző is állhat egymás mellett

Jelek

Szóalakokat hozunk vele létre

Megköti a szó szófaját

A képző és a rag között áll

Szófajként meghatározott módon több is lehet egy szóalakban

Ragok

Szóalakot hozunk létre vele

Nem változtatja meg a szó szófaját

Lezárja a szóalakot

Csak egy lehet belőle

Mondatrészszerepet jelöl

A toldalékok kapcsolódási sorrendje: tő+ képző(k)+ jel(ek)+rag (pl. szeret+et+é+ről )

Képzők: - igeképzők: (zöld+-ell, dob+-ol, só+-z)

- főnévképzők: (szép+-ség, olvas+-ás, madar+-ász)

- melléknévképzők: (nagy érteék+-ű, arany+-os, ujj+-nyi, kert+-i)

- számnévképzők: (harm+-adik, öt+-öd)

- igenévképzők: (úsz+-ni, szaladgál +-ó, ér+-ett, megír+-andó, nevet+-ve)

Jelek: - múlt idő jele: -t, -tt (két+-t, főz+-ött)

- feltételes mód jele: -na, -ne, -ná, -né és változatai (ad+-na, ad+-ná, i+-nna, i+-nná)

- felszólító mód jele:-j és változatai (kér+-j, té+-gy, jö+-jj, hi+-ggy, fus+-s, te+0+dd)

- többes szám jele: -k (ceruzá+-k, füzet+-ek)

- birtokos személyjelek: -m, -d, -a/-e, -ja/-je (ceruzá+-m, ceruzá+-d stb.)

- -unk/ünk, -tok/-tek/-tök, -uk/ük, -juk/jük (füzet+-ünk, füzet+-etek)

- birtokjel: -é (kati+-é)

- birtoktöbbesítő jel: -i, -ai, -ei, -jai, -jei (építő+-i, rokon+-ai, kert+-jei)

- fokjelek: középfok jele: -bb (kedvese+-bb)

felsőfok jele: leg-+-bb (leg-+kedves+-ebb)

túlzófok jele: legesleg-+-bb (legesleg-+kedves+-ebb)

- kiemelő jel: -ik (fényesebb+-ik, nagyobb-+ikk)

Ragok: - igei személyragok: -k, -m (vár+-ok, vár+-om)

-l, -sz, -d, 0 (játsz+-ol, vár+-sz, vár+-od, vár+0)

-i, -ja, (vár, néz+-i, vár+-ja)

-unk/-ünk, -junk/-jünk (vár+-unk, vár+-juk)

-tok/-tek/-tök, -játok, -itek (vár+-tok, vár+-játok, néz+-itek)

-nak/-nek, -ják/-ik (vár+-nak, vár+-ják, kér+-ik)

- főnévi igenév személyragjai: -om/-od/-a/-e/-unk/-ünk/-otok/-etek/-ötök/-uk/-ük

- tárgy ragja: -t (sütemény+-t)

- birtokos jelző ragja: -nak/-nek (a fiú+-nak a labdája)

- határozóragok: -ban/-ben, -ba/-be, -ból/-ből, -n/-on/-en/-ön/, -ra/re, -ról/-ről,

-nál/-nél, -hoz/-hez/-höz, -tól/-től, -val/-vel, -kor; -an/-en (szép+-en),

-ul/-ül (magyar+-ul); -lag/-leg (emberi+-leg)


13. tétel

A szövegfonetikai eszközök és az írásjelek

A szövegfonetikai eszközök az élőszó zenei (=hallható) kifejező eszközei.

Ezek:

hangsúly: - az az erőtöbblet, nyomaték, amellyel a szavak eső szótagját,

vagy az új fontos szót ejtjük

A hangsúly az alapja a magyaros vagy ütemhangsúlyos vereslésünknek.

hanglejtés: vagy beszéddallam - hangmagasság változása a hangfekvés három szintjén: a magas, középső, mély

hangfekvésében.

hangerő: a beszéd hangossági foka – pl.: halk, hangos

beszédtempó: a beszéd sebessége

hangszín: a kiejtésben megnyilvánuló egyéni színezet, tónus – kemény, lágy, sötét, világos

hangterjedelem: a legmagasabb és a legmélyebb közötti távolság – egyéni adottság

Az írásjelek szolgálják az írott az írott szöveg megszólaltatását.

Ezek a következők:

Mondatvégi írásjelek:

. ! – kijelentő, felszólító, felkiáltó, óhajtó mondatoknál ereszkedő dallam

? kérdő mondatok: kiegészítendő és kérdőszavas eldöntendő kérdő mondatoknál ereszkedő dallam, kérdőszó

nélküli eldöntendő kérdéseknél emelkedő dallam,

Mondatbeli írásjelek:

, - tagmondatok határán vagy felsorolásokban, lebegő dallam

; mondattömbök határán az összetartozó gondolatok elkülönítésére, lebegő dallam+szünet

: a fontos, kiemelt gondolat vagy szó előtt; vagy idézet, felsorolás előtt; utána magasabb hangfekvést

alkalmazunk.

: „” az idézetet is magasabb hangfekvésben mondjuk

- - a gondolatjelpárt párbeszéd, közbevetés esetén alkalmazzuk, közéje ékelt részeket mélyebb hangfekvésben

mondjuk

… a gondolat befejezetlenségét vagy szövegkihagyást jelent, utána szünetet alkalmazunk

A hangfekvés az a hangmagassági sáv, amelyen mondanivalónkat megszólaltatjuk.

Feladat:

„Vajon milyen írásjelet használt Shakespeare? Találgassunk? Valamivel túl vagyunk már a találgatáson. Had

hivatkozzam a cambridge-i egyetem Shakespeare sorozatának bevezető tanulmányára és jegyzeteire. Dover Wilson

felhívja itt figyelmünket - éppen az interpunkció szempontjából - a Shakespeare életében megjelent kvartkiadások

jelentőségére. Ezek többnyire színészektől szerzett szerepek kompilációi vagy súgókönyvek másolata, s inkább

hasonlítanak gyakorlati célú iratokhoz, mint modern irodalmi drámákhoz. Ez magyarázza a grammatikának fittyet

hányó írásjeleket. Wilson azt mondja: Ezt a központozást a kiadók mostanáig figyelmen kívül hagyták, vagy lenézték,

de mi - éppen drámai szempontból - roppant jelentősnek tartjuk. Ezek mondják meg a színésznek, hogy hol s meddig

tartson szünetet; irányítják hanglejtését; kiemelik a szenvedélyes nyomatékú szót, sőt gyakran valami színpadi teendőt

jeleznek”

Mészöly Dezső


14. tétel

A szövegösszetartó (kohéziós) eszközök: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

A szöveg mondatainak láncszerű összekapcsolását a szövegkohézió - az összetartó erő - biztosítja.

A szövegkohéziónak a szöveg két szintjén kell megvalósulnia:

- globálisan, átfogóan, a szöveg egészére vonatkozóan. A globális kohéziót a következő eszközök biztosítják:

a témahálózat, a kulcsszók, a témamegjelölő cím, a tartalmi-logikai hálózat, mint pl.: időbeli, térbeli,

ok-okozati kapcsolatok, következtetés, magyarázat, párhuzam, ellentét stb.

A szerkezettípus.

- lineárisan, egyenes vonalúan, tehát mondatról mondatra haladva

A globális és lineáris kohézió további eszközei:

- a jelentésbeli kapcsolatot biztosító eszközök, pl.: az ismétlés variációi, a többjelentésű, rokon értelmű, azonos alakú,

hasonló alakú, ellentétes jelentésű szavak, a nem-fogalom és faj-fogalom, a felsorolás, magyarázó, kiegészítő

közbevetések.

1. a nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemek: szófajok. a névmások, a névelők,

a névutók, a határozószók, ktsz, egyeztető toldalékok, a hiányos mondatok,

a szórend és mondatrend, közbeékelt szerkezet vagy mondat, hiány előfeltevés, stb.

2. a nyelven kívüli eszközök a valósághoz (szituációhoz) kapcsolódjanak,

pl.: gesztus, mimika, testtartás, szöveg. és mondatfonetikai eszközök: írásbeli formai eszközök.

A globális és lineáris kohézió eszközei biztosítják a szöveg egységét, a tématartást,

a gondolatok előrehaladását és a szöveg megértését. Ezek teremtik meg a kontextust (a szövegösszefüggést, az

összefüggések és a körülmények együttesét), amely nem más, mint a külső (nem nyelvi, tehát zenei, metanyelvi, közös

előismeret vagy előfeltevés) és a belső (nyelvi) összetevők együttese.

A témahálózat: a szöveg témájának (tehát amiről a mű szól) folyamatos jelenlétét biztosító szavak (pl.: szereplők,

helyszínek, adatok, a korra vonatkozó szavak, tárgyak, gondolatok, fogalmak stb.)

A szöveg szerkezettípusai: lineáris (időbeli, térbeli, logikai), párhuzamos, ellentétező, mozaikszerű (képzettársításos)

keretes.

A szöveg

A szöveg: a beszédnek a legnagyobb egysége, amely az azonos témára vonatkozó mondatok láncolatából épül fel.

A mondatokat a megszerkesztettség (jól formáltság és a nyelvtani szabályok alkalmazása) és a szövegbe való

beszerkesztettség (azaz a szövegkohézió eszközeinek alkalmazása) jellemzi. A szöveg tehát teljes, kerek, egész üzenet.

A szöveg szerkezettípusai:

- lineáris (időbeli, térbeli, logikai, ok-okozati)

- párhuzamos

- ellentétező

- mozaikszerű

- keretes

Szöveg szó magyarázata:

- nyelvújítási származékszó

1. a „sző” = egymást derékszögben keresztező fonalak rendszeréből ezek összefűzésével (kelmét) készít,

2. gondolatokat terveket alakít ki, sző

- tehát a „sző” igének -„v”-s tőváltozatából -g képzővel (pl.: adag) jött létre.

- mintája a latin „texere” = szőni, > textus = szövet, szöveg, A latin textus szónak a tükörfordítása.

A szövegnek két megjelenési formája (alapformája) van. Írásos (írott) és szóbeli.

Mindkét alapforma nyelvi és nem nyelvi jelekből (eszközökből) épül fel.

Az írott szöveg nyelvi jelei: szavak, mondatok, mondat tömbök.

Az írott szöveg nem nyelvi jelei: verssorok, jelenetek, helyszínek, felvonások, bekezdés, fejezetek, betűtípusok

(kiemelések), képek.

Szóbeli szöveg nyelvi jelei: szavak, mondatok.

Nem nyelvi jelei: a beszédfonetikai eszközök - hanglejtés, hangsúly, stb. - metanyelvi eszközök (nyelven kívüli

eszközök) vizuális eszközök, térközszabályozás.


A szövegtípusok

1. A kommunikáció iránya szerint (tehát, hogy hányan vesznek részt benne):

- dialógikus (kétirányú szövegeket) pl.: drámában, párbeszédben, társalgás, telefonálás, interjú, riport, vita.

- monológikus: (egyirányú szövegek.)

Írott: regény, levél, napló, értekezés, ismertetés.

Szóbeli: előadás, felszólalás, hozzászólás.

2. A szöveget meghatározó kommunikációk szerint:

- tájékoztató funkció: elbeszélés, leírás

- tájékoztató és felhívó funkció: érvelő szövegek

3. A kommunikációs kapcsolat (csatorna) fajtája szerint:

- élőszóbeli: kérdés, társalgás, párbeszéd, felelt, előadás, szónoki beszéd, felszólalás, hozzászólás, meghívás,

köszöntés

- írásos: dolgozat, önéletrajz, levél, feljegyzés, kérvény, hirdetés, irodalmi és tudományos munkák, sajtó

4. Kommunikációs színterek szerint:

- szépirodalmi: dráma, tragédia, regény, novella, dal, óda, himnusz, elégia, epigramma.

- magánéleti: társalgás, magánlevél, viccmesélés, anekdota, falfirka.

- közéleti: szóbeli - felszólalás, hozzászólás;

írásos - hivatalos levél, rendeletek, törvények, hirdetés.

- egyházi: prédikáció, ima, zsoltárok.

- tudományos: szóbeli előadás, írásos értekezés.

- publicisztikai (sajtó): riport, interjú, hír, kommentár, cikkek.

5. A szövegalkotás módja szerint:

tervezett (előre megszerkesztett, megalkotott szöveg), és a

spontán szöveg.

A szövegalkotást és a szövegbefogadást meghatározó tényezők:

- A kommunikációs folyamat tényezői (szövegalkotó = beszélő, szövegfogadó = hallgató vagy olvasó, a kapcsolat

közöttük, a beszédhelyzet, a valóság, az üzenet, a csatorna, a kód = nyelvi és nem nyelvi összetevők együttese)

- A szöveg típusa és a hozzájuk fűződő szöveghasználati szabályok

- A szöveg kommunikációs funkciója

- A szövegalkotó és a szövegbefogadó tudása

Feladat:

„A magyar nyelv hézagaival is szól,

nyelvtana a fölösleges ki nem mondásra törekszik.”

(Németh László)

Írás közben

Írás közben néha nem tudunk kihúzni valamilyen nyakatekert fordulatot, melyet magunk is ostobának, ízléstelennek

tartunk. Valahogy beleszeretünk és ragaszkodunk hozzá. Fontosnak érezzük, bár egyáltalán nem volnánk képesek

megmagyarázni, hogy miért. Ahhoz, hogy halálra ítéljük, gyengék vagyunk.

Leghelyesebb ilyesmit otthagyni a helyén és továbbhaladni.

Ha aztán munkánk elkészült, könnyűszerrel lebonthatjuk, mint holmi fölöslegessé vált épületállványt. Akkor már nem

sajnáljuk. Bizonyos, hogy szükség van reá, és nélküle talán sohase jutottunk volna oda, ahova akartunk. De még mindig

rejtély előttünk, hogy mivel és miben segíthetett bennünket az alkotás követhetetlen mozzanatain.

Ne is töprengjünk ezen. El vele. Az épület már áll.

(Kosztolányi Dezső)

Szövegkohéziós eszközök ebben a szövegben:

hozzá: visszautal a nyakatekert fordulatra (személyes névmás).

fontosnak érezzük: tárgyas ragozású igealak, amelyik határozott tárgyra utal.

ilyesmit: mutató névmás.

halálra ítéljük: a nyakatekert fordulatot. Határozott tárgyra utal. Tárgyas rag.

lebonthatjuk: a nyakatekert fordulatot. Tárgyas ragozású.

sajnáljuk: tárgyas ragozású

nélküle, reá: visszautal, 3. személyű személyes névmás

segíthet: E/3 igealak. 3 személyű személyes névmásra utal.


15. tétel

Magán és nyilvános kommunikáció: a hivatalos iratok

1. A szövegek a kommunikációs színterek szerint lehetnek (szövegtípusok)

- magánéleti: társalgás, magánlevél, vicc, anekdota, falfirka, napló, stb.

- közéleti: (szóbeli) felszólás, hozzászólás, előadás, szónoki beszéd, stb.

(írásos) hivatalos levél, határozat, rendelet, törvény, stb.

- egyházi: prédikáció, ima, zsoltár, egyházi ének, stb.

- tudományos: előadás, értekezés stb.

- publicisztikai: (sajtó) cikk, hír, kommentár, hirdetés, riport, interjú, stb.

- szépirodalmi: regény, novella, dráma, dal, óda, elégia, stb.

2. A közéleti szövegek a kis- és nagyközélet színterein töltik be a szerepüket (iskola, munkahely, falu, város,

parlament) írásosak, szóbeliek. Ezekben:

- magányszemély fordul a hivatalhoz: (önéletrajz, hivatalos levél, kérvény, bejelentés, panaszos levél,

fellebbezés, pályázat, felszólalás, hozzászólás, előadás)

- magánszemély (hivatal útján) fordul magánszemélyhez: (hivatalos levél, meghatalmazás, névjegy)

- hivatal fordul magánszemélyhez: (értesítés, felhívás, határozat, hirdetmény, meghívó, felszólítás, igazolás,

engedély)

- hivatal fordul hivatalhoz: belső levelezés (jegyzőkönyv, feljegyzés, jelentés)

3. A közéleti írásbeliség nyelvhasználati módja a hivatalos stílus.

Jellemzői:

- pontos fogalomhasználat (a fogalmak tisztázása)

- tartalmi és formai tagolás (bekezdések, fő- és alpontok, a küldő, a címzett,

a tárgy megnevezése, keltezés, megszólítás, záróformulák)

- tárgyilagosságra törekvés (kizárt az érzelmileg, hangulati árnyaló nyelvi eszközök használata)

- több nyelvi rétegre épül: jogtudományi szaknyelvre, szakmai csoportnyelvekre, köznyelvre, irodalmi nyelvre)

- szóhasználata: a sajátos (főleg latin eredetű műszók és hivatali kifejezések: ius-jusz: jog, juss! iustria: igazság)

magyar műszók: ügyfél, állampolgár, panaszos, felperes, kérelmező, stb.

- pontos, tömör mondatszerkesztés

- stílushibák: az idegenszerűség (germanizmusok és latinizmusok) terpeszkedő kifejezések pl.: az eljárás

késedelmet szenved személytelenség, bonyolultság.

Feladat, példa:

Kérvény

Országos Takarékpénztár

Budapest 15.ker Fiókja

1153, Budapest, Dinnye u 3.

Kovács János Főosztályvezető Úr részére

Téma: lakásigénylési kérelem

Tisztelt Kovács János Főosztályvezető Úr!

Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy számomra 1000000 Ft, azaz egymillió forint lakáshitelt biztosítani

szíveskedjék.

Indoklásom: az általam megépítendő családi ház önerejéhez (20000000 Ft) csupán az igényelt hitelösszeg hiányzik.

A hitel törlesztése nem ütközik akadályba, mivel rendszeres és magas jövedelemmel rendelkezem (középszintű vezető

vagyok egy helyi építőipari cégnél), és családom, eltartottam nincs.

Kérem Tisztelt Főosztályvezető Urat kérelmem szíves, méltányos elbírálására!

Budapest, 2005. március 31.

Tisztelettel:

Gipsz Jakab


16. tétel

Szónoki beszéd felépítése (retorikai alapismeret), a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig

Ógörög eredetű beszédműfaj. Görög neve retorika, ami szónoklástant, ékesszólást jelent. Latin művelői szerint a

meggyőződés művészete. Tárgya lehet minden olyan ügy, amelynek a javára a szónok, (vagy az író) meg akarja nyerni a

közönséget. Fogalomkörébe tartozik minden olyan érvelő típusú szöveg (beszélt vagy írott), amely közérdekű, és

kisebb-nagyobb nyilvánosság, hallgatóság előtt hangzik el. (Ilyenek még: a tárgyalás, a felszólalás, hozzászólás,

előadás, vita, szónoki beszéd, felelt.)

Az ékesszólás művészetének elméleti alapjai az antik világban, a görög és a római kultúrában alakultak ki. az ókori

nagy politikusok jó szónokok is voltak.

(Jó szerkesztőkészség, jó stílus és előadókészség). Először Arisztotelész írt retorikát, Kr.e. V. században.

A szónoki beszéd fajtái: politikai, vád- és védőbeszédek, ünnepi beszédek, alkalmi (ünneplő-, búcsú-, gyász- és

köszöntő) beszédek, szakmai előadások stb. A szónoki beszédben állításának bizonyítására érveket alkalmaz. Az érv

bizonyított (alátámasztott) vagy cáfolt állítást jelent. Az érvelés tehát tételből és a hozzá kapcsolódó magyarázó,

bizonyító körülményekből, tényekből áll, amelyeket valaminek a bizonyítására vagy cáfolására hozunk fel meggyőző

szándékkal. Pl.: tényeken, irodalmi példákon alapuló érvek.

A jó szónok tulajdonságai:

tisztesség - csak erkölcsileg hiteles ember szavai lehetnek meggyőzőek.

találékonyság - a kommunikációs körülményekhez igazítás.

jó szerkesztőkészség - elrendezés, logikus tagolás.

stílusérzék - a témának, a hallgatóságnak, beszédhelyzetnek megfelelő stílus, hangnem, stíluseszközök.

jó emlékezőtehetség - memória

jó előadókészség

Szövegszerkesztés lépései

1. A cím (megkapom, vagy megadom)

szépirodalomban a szöveg része, más írásokban nem, hanem rámutat a szöveg egészére, vezet a teljes mű

megértésében

2. Az anyaggyűjtés a témához (könyvtár, irodalmi alkotás, kísérlet, élmény, tapasztalat)

3. Az anyag kiválogatása és elrendezése (a vázlatban is megjelenik)

4. A szöveg kidolgozása (megszövegezés) következik

- bevezetés: a témát megjelöljük, az írásmű célját megfogalmazzuk; a feladatot értelmezzük; a figyelmet felkeltjük;

megjelöljük a főbb vizsgálódási szempontokat; az olvasó-befogadó jóindulatát megnyerjük; a műalkotást a korban

és az alkotó pályájában elhelyezzük; stb.

· a főrészben (tárgyalás): kifejtjük a témát; állításokat fogalmazunk meg

- részletezzük a témát (bizonyítással vagy cáfolattal)

- a témához kapcsolódó hosszabb kitérőket tehetünk, személyes élményeket feleleveníthetünk

- fogalmakat tisztázhatunk, példákkal szemléltethetünk

· a befejezésben általában a szövegre visszatekintő, összefoglaló, összegző megállapításokat fogalmazunk meg:

- sikerült-e a feladatot megoldanunk?

- miről lehetett volna még írnunk?

- egyéni vélemény, tanulság, érzelmi lezárás megfogalmazása

A globális és lineáris kohézió további eszközei:

- a jelentésbeli kapcsolatot biztosító eszközök pl.: az ismétlés variáció a többjelentésű, rokon értelmű, azonos

alakú, hasonló alakú, ellentétes jelentésű szavak, a ’nemfogalom’ és ’fajfogalom’, a felsorolás, magyarázó,

kiegészítő közbevetések.

- a nyelvtani (grammatikai) kapcsolóelemek, szófajok:

a névmások, névelők, névutók, határozószók, a kötőszók, egyeztető toldalékok, a hiányos mondatok, a szórend

és mondatrend, közbeékelt szerkezet vagy mondat, hiány, előfeltevés stb.

- a nyelven kívüli eszközök a valósághoz (szituációhoz) kapcsolódnak, pl.: gesztus, mimika, testtartás, szöveg- és

mondatfonetikai eszközök, írásbeli formai eszközök.

- a globális és lineáris kohézió eszközei biztosítják a szöveg egységét, a tématartást, a gondolatok előrehaladását

és a szöveg megértését.

Ezek teremtik meg a kontextust (a szövegösszefüggést, az összefüggések a körülmények együttesét), amely nem

más, mint a külső (nem nyelvi, tehát zenei, metanyelvi, közös előismeret vagy előfeltevés) és a belső (nyelvi)

összetevők együttese.

A mondatok megszerkesztettsége: ’jólformáltságot’ jelent, és a nyelvtani szabályok alkalmazását a mondatalkotásban.

A mondatok beszerkesztettsége a szövegbe azt jelenti, hogy alkalmazzuk a szövegkohézió jelentésbeli és nyelvtani

eszközeit a szövegalkotásban.


17. tétel

Az élőbeszéd fajtái. A vita, a kulturált vitatkozás kritériumai. Érvelés

A közélet színterei:

- kisközélet: iskola, munkahely, város (önkormányzat), megye

- nagyközélet: országgyűlés, EU-nyilvánossága, stb.

A nyilvánosság előtti megszólalás alapelvei:

Nyilvánosság előtt mindig igényesen kell megszólalnunk, mert ha ez nem így történik, a gondolatközlés sokkal

kevésbé meggyőző vagy eredményes. Fontos az s, amit mondunk, valamint az s, ahogy mondandónkat előadjuk.

Emberek nagyobb csoportja előtt csak az beszéljen, akinek van mit mondania, s valódi célja van a beszéddel.

A beszéd értékét mindiga mondanivaló súlya adja meg. Ezt növelheti a gondolatok újszerűsége, átéltsége, logikus

csoportosítása. Mondandónk értéke nem feltétlenül függ az időtartamtól,

a beszéd hosszúságától. Mindig tekintettel kell lennünk a hallgatókra, akik előtt beszélünk. Az előadó, a szónok mindig

erős kritikának van kitéve. A nézetkülönbségekből, az ütközésektől - természetesen azok civilizált formáitól - nem

szabad elzárkóznunk, mert árnyaltabb gondolkodáshoz segíthetnek hozzá bennünket.

A hatékony és tartalmas beszélgetés két fő feltétele a másokra figyelés és önmagunk megértése.

Emapatikus készségünk segít abban, hogy tudjuk, mikor kell barátságosan odafordulunk valakihez, vagy

tartózkodóbbnak lennünk. A célratörő beszélgetésnek szakaszai, meghatározott mozzanatai vannak, amelyeket

ismernünk kell és tudnunk kell eredményesen alkalmazni.

Ha valakit beszéltetni szeretnénk, akkor nem eldöntendő, hanem kiegészítendő kérdést teszünk fel. Aktív figyelemmel

nyitott vagy zárt megjegyzésekkel adunk visszajelzést a beszélgetőtársnak. Saját álláspontunk kifejtése mellett jó, ha

tudunk nézeteltéréseket feloldani és problémát lezárni, cselekvési tervet készíteni.

Az érvelés

Az érv

- olyan megállapítás vagy körülmény, amellyel véleményünk igazságát bizonyítjuk

- célja: véleményünk elfogadtatása, a meggyőzés

Az érv felépítése

- háromtagú érv: tétel + bizonyíték + összekötő elem

- kéttagú (rövidített) érv: tétel + bizonyíték

Az érvek fajtái

- meghatározásból levezetett: meghatározás (definíció)

két elemet tartalmaz (fölérendelt osztály, eltérő jegyek)

- ok-okozati összefüggésből származó

- körülményekből levezetett: bíróságon szokták használni

(pl. bizonyos cselekedetekért a körülményeket hibáztatjuk)

- összehasonlításon alapuló: metaforát vagy hasonlatot alkalmazunk

- ellentéten alapuló: az ellenkezőjét bizonyítjuk

- általános-egyes elvén alapuló: az általánosra hivatkozunk

- valószínűségen alapuló: valószínűségre hivatkozunk

- bizonyítékból származtatott

Az érvek elrendezése

- meggyőző és hatásos érvrendszert kell felépíteni

- erős és gyenge érvek

- létezik: fokozásos érvelés és lejtéses érvelés

Az érvelés módszerei:

Indukció:

- az egyediből az általánosra következtetünk

- egyedi esetből, tényből indulunk ki, és ebből vonjuk le az általános következtetést

Dedukció:

- általánostól egyediig

- előbb egy általános tételt fogalmazunk meg, és ebből vonjuk le a következtetést az egyedi esetre vonatkozóan


Az érvelő szöveg felépítése

- bevezetés: érzelmekre hat, jóindulat megnyerése, figyelemfelkeltés, téma megjelölése, megértés előkészítése,

kifejtés menetének vázlata

- elbeszélés: logikai úton építjük fel, olvasó értelmére hatnak, a fő gondolat ismertetése, kifejti a tételmondatot

- részletezés: tételmondat részletezése, példákkal való alátámasztása, logikai úton építjük fel, olvasó értelmére

hatnak, lehet kitérőt tenni (történet, személyes élmény)

- bizonyítás: érvek kifejtése, tételmondat érvekkel való alátámasztása

- cáfolás: az ellentétes tábor érveit is meg kell cáfolni

- befejezés: érzelmekkel hatni az olvasóra, hallgatóra, összegezheti az eddig elmondottakat, utolsó, leghatásosabb

érv bevetése, olvasók ismételt megszólítása, kérdés feltevése

A vita

Ha egy témán belül két ember, ellenkező véleményt képvisel, akkor vitáról beszélünk.

A vita szó latin megfelelője: disputa

A vita célja:

- megvédeni saját álláspontunkat

- megcáfoljuk a másik fél ellenérveit

- fő célja a tanulás, együtt közös belátással eljutni az igazsághoz.

A vita fontos elemei:

- Becsületesség

- Őszinteség, be kell ismerni, ha tévedtünk.

- Türelem- igyekezni kell megérteni az ellenkező fél véleményét.

- Udvariasság, higgadtság.

- Kritikai gondolkodás a gondolatok és érvek megfogalmazása.

A vitára való felkészülés: (Ez természetesen nem a hétköznapi vitára vonatkozik, hanem valamilyen konkrét témára,

amely nagyobb felkészülést igényel.)

- Meg kell próbálni mindkét oldalon, az állító és a tagadó oldalon is érvelni.

- Ehhez kutatómunkára van szükség.

- Esetleg bizonyítékokkal is alá lehet támasztani érveidet.

- A vitaanyagot meg kell szerkeszteni, logikusan felépíteni.

A vita menete:

- A vita tételmondattal kezdődik, amely egy rövid, és egyszerű állítás, amely meghatározza,

hogy miről vitatkoznak

a szembenálló felek. Ez a mondat általában az állítás és a tagadás lehetőségét is magában hordozza.

- A fogalmak meghatározása. A tételmondatban lévő fogalmakat meg kell magyarázni, mert nem mindig

ugyanazt értjük egy-egy fogalmon.

- Az érvelés. Többféle érvelési módszert használhatunk: indukciót (egyesből az általánosba való következtetés)

vagy dedukciót. (az általánosból az egyedi felé való következtetés.) Akkor jó egy érvelés, ha mondanivalónkat

személyes példákkal, vagy egy szaktekintély állásfoglalásával is alá tudjuk támasztani. A vita zárásakor

érdemes még egyszer átismételni a felsorakoztatott érveket.

- Keresztkérdések: Fontos, hogy figyelmesen hallgassuk meg a másik fél érveit, és keresztkérdéseket

fogalmazzunk meg a hallottakkal kapcsolatban.

Ezeknek az a célja, hogy gyengítsék a másik fél érveit, a sajátunkat pedig megerősítsék.

- Cáfolat: A másik fél véleményének a tagadása, bizonyítékokkal alátámasztva.

- Összegzés: Mindkét vitapartner a végén összefoglalhatja a már elhangzott érveket, újból ismertetheti

véleményét.

A vitát gyakran egy kívülálló, harmadik személy dönti el. A vitában, ha bíró vesz részt, akkor a fő célunk az ő

meggyőzése, arról, hogy a mi álláspontunk az igaz, a másiké téves. Ha vitavezető van, akkor ő figyel az arányos

időbeosztásra, a megfelelő stílusra, a személyeskedés elkerülésére.


Feladat:

1.

A 20. század eleji művészek, gondolkodók egyfelől üdvözölték a gépek megjelenését a mindennapokban, másfelől már

féltették az emberiséget a technika uralmától. Napjainkban az a kérdés, milyen arányban nyerünk vagy veszítünk

azáltal, hogy egyre kevesebb tevékenységet végzünk személyesen, egyre több a készen kapott technikai és kulturális elem

a hétköznapjainkban. Ön szerint nyerünk vagy veszítünk ezzel?

Példákat is tartalmazó érvelésében hivatkozzon az alábbi szövegre!

„Arra kérem a jövőt – bár elkéstem már ezzel is –, hogy könyörüljön legalább az ajtóknak és az ablakoknak; hagyja meg

őket kézzel nyithatónak. Mert milyen világ is az, ahol nem lehet az ablakot mohón kitárni s úgy nyitni ajtót, hogy annak

lendülése – és nyikorgása – helyettünk kimondja: alig győztelek várni.”

(Ancsel Éva Összes bekezdése, 1999)

Megoldás:

Lehetséges tartalmi elemek: nyereség, kényelem, gyorsaság, pontosság, kiszámíthatóság, veszteség, természetesség

hiánya, ellustulás, emberi kapcsolatok ellaposodásának veszélye, kiszámíthatóság.

További lehetséges példák:

- mobiltelefon, e-mail, chat: erősíti a kapcsolattartás lehetőségeit, gyengíti a kapcsolatok intenzitását

- tv, számítógép, internet: az információhoz való hozzáférés demokratizálása, elvon társas tevékenységtől

- hanghordozók: a zene bárkihez, bármikor, bárhol eljut, élőzene varázsa csak keveseké

- hangerősítés: sokan hallgathatják ugyanazt

- közlekedési eszközök: távolságok gyors, kényelmes legyőzése; „világfalu”, természetes mozgás kiiktatása,

- legújabb technikai eszközök: személyre szabott kulturális igény kielégítése

- háztartási gépek kiszolgáltatottakká tesznek

- hangerősítés: a csendre való fogékonyság különleges értékké vált

- környezetkárosítás; „világfalu”

- legújabb technikai eszközök: közösségi élmények háttérbe szorulása

Az érvelés értékelésben nem lehet szempont a vizsgázó álláspontja, csupán annak kifejtési módja.

Az érvelő fogalmazásnak tartalmaznia kell érveket, ellenérveket; példákat, tételmondat(ok)at, állítás(oka)t.

A szerkezet legyen világos, felépítése jól követhető. Utaljon a feladat, illetve az idézet szövegére.

Feladat:

2.

A kezdetektől napjainkig a női sorsoknak számos nagyhatású irodalmi példáját ismerjük – Antigonétól, Júliától a

romantikus hősnőkön át a mai nőfigurákig.

Olvassa el figyelmesen Kaffka Margit véleményét!

Érveljen az írónő felfogásának igazságtartalma mellett vagy ellen! Érvelésében hivatkozzon jellemükben, életsorsukban

különböző irodalmi nőalakokra! Példákat a magyar és a világirodalomból egyaránt meríthet. Érvelő esszéjének adjon

címet!

„Egész külön mítoszvilága, mondaköre és irodalma van az »ember« történetén belül az asszonyi sors különarcú

ragikumának, amit e néhány szomorú szóba lehetne összefoglalni: tehetetlenség és epedés, lekötöttség, várás, félés,

tűrés; – szívós és gyötrő erőfeszítések a passzivitásból kitörésre [...] – a másik oldalon néhány elbűvölően gyönyörű

életremeklés – [...] A legújabb idő – úgyszólva a szemünk láttára nagy és hirtelen, válságos változásokat hozott az

asszonyi lélekben; kifejlődött a new-woman [az új nőideál], az új asszony kétségtelenül értékes és egyre terjedő típusa.”

(Kaffka Margit: Az asszony ügye. 1913)

Lehetséges tartalmi elemek: A helyes feladatmegoldáshoz elég a részletezett tartalmi elemek szűkebb köre, és

természetesen helyes válaszok lehetségesek a megadott tartalmi elemeken kívül is. A női szerepek helyzete, változása a

társadalomban és a művészetben párhuzamos és ellentétes tendenciákat is mutathat. A feltett kérdésre sokféle jó válasz

adható, függetlenül attól, hogy az antikvitástól napjaink irodalmáig milyen példák alapján érvel a vizsgázó, vagy, hogy

példái egyazon korszakból, netán egyetlen műalkotásból származnak, vagy nagyobb a különbség közöttük.

A huszadik század „új nőideáljára” külön kitér az idézett szöveg. Itt a huszadik század első felétől a saját korunkig

számos jelenség említhető, az irodalmi egyenjogúságra, önérvényesítésre törő asszonytól (Kaffka Margit) a mai

„szingli”-ig. A válságos és értékes kettősség szintén arra utal, hogy nagyon különböző szempontokból lehet e jelenséget

bemutatni


18. tétel

Az összefoglalás funkciója és típusai

(pl. vázlat, tartalmi kivonat, tömörítés)

A szövegszerkesztés menete

1. témaválasztás és címadás

2. szövegtípus kiválasztása (beszéd kommunikációs körülményeitől függ)

3. elő-vázlat készítése

4. anyaggyűjtés

5. az anyag elrendezése (csoportosítjuk összegyűjtött anyagot, legfontosabb gondolatokból tételmondatok,

tételmondat köré kevésbé fontos gondolatok)

6. tételmondatokból felépíthetjük a vázlatot (kulcsszavak, fontosabb nevek, adatok is szerepelhetnek benne)

7. a szöveg kidolgozása szóbeli előadás esetén

8. a szöveg emlékezetbe vésése

9. önellenőrzés, próbaelőadás

10. szöveg megszólaltatása

A szöveg felépítésének alapelvei:

- egység elve (a szöveg egy tárgyra vonatkozzék)

- haladás és folyamatosság elve (téma kifejtését előrevigyék nagyobb és kisebb szövegrészletek, mondatok és

szövegrészek kapcsolódjanak egymáshoz)

- mondanivaló logikus elrendezésének elve (szövegrészek logikus rendben kövessék egymást)

- mondanivaló arányos elrendezésének az elve (fontosságuknak megfelelő hosszúságúak legyenek egyes részek,

bekezdések)

- fokozatosság elve (hatásosság érdekében fontosabb részeket szöveg elejére vagy végére helyezzük, a többi részt

is sorrendbe állítani)

A szövegalkotás folyamán összefoglalást 4 esetben készíthetünk:

- a szöveg megírása előtt önmagunknak, ez segíti a szöveg megírását

- a szöveg bevezetésében, így a hallgatókat, olvasókat tájékoztatjuk a szöveg további felépítéséről, tartalmáról

- a szöveg befejező részében, így a végén összefoglaljuk az elhangzottakat, olvasottakat

- az érdeklődés felkeltése céljából rövid tartalmi kivonatot készíthetünk (ez megjelenhet külön, vagy a szöveg

előtt – pl. újságcikkek bevezető részei)

A vázlat a szöveg gerincét alkotja. Akkor áttekinthető, ha az azonos rendű címeket, vázlatpontokat egymás alatt

helyezkednek el (legmagasabb rangú címek bal margónál, az alájuk rendelt vázlatpontok jobbra lejjebb kezdődnek).

Áttekinthetőbb, ha az egyes szinteket számokkal és betűkkel jelezzük.

A vázlat típusai:

1. egyes bekezdések fő gondolatát tartalmazó mondat, a tételmondat felel meg a vázlatpontoknak

2. egyes részek kulcsfogalmai, kulcsszavai a vázlatpontok

A tartalmi kivonatban röviden (általában 300 és 900 szó közötti) terjedelemben összefoglalja a szöveg írója (esetleg

valaki más) saját szavaival, nem a műből kölcsönzött részletekkel az írásmű tartalmát, fő gondolatait.

A tömörítés hasonló a tartalmi kivonathoz, itt is a szöveget kell összefoglalni kisebb terjedelemben, azonban a

szövegtömörítés esetében az írásmű szövegének részleteit használjuk fel.

A vázlatkészítés (egy téma felépítésének, a gondolatok helyes kifejtésének terve, gondolatterv)

- a téma: amiről a mű szól, a mű tárgya

- a vázlatpontban fontos megfogalmazni a tételmondatokat (összegző, lényeges megállapításokat) és

kulcsszavakat

- az anyag elrendezésében következő elveket tartjuk szem előtt:

· az egység (mondataink, személyes kitérőink a tárgyra irányulnak)

· a haladás elve (minden mondat, mondattömb bekezdés vigye tovább a témát)

· a folyamatosság elve (a mondatok, a bekezdések kapcsolódjanak egymáshoz grammatikai és jelentés szintjén

is)

· a logikus elrendezés (időbeli, térbeli, logikus ok-okozati elvre épülő szövegfelépítés

· az arányosság és fokozatosság elve

· a teljesség és befejezettség elve (nyelvi, szerkezeti, gondolati lezárás)

- Elhatároljuk a három fő részt: bevezetés, tárgyalás, befejezés (makro-szerkezet)

- azután a tárgyalások belüli kisebb részeket (bekezdéseket), amelyekben

egy-egy gondolatot fejezünk ki (mikro-szerkezet)

- a vázlatban különböző mondatfajták szerepelhetnek: teljes mondatok, idézetek, felsorolások, címszók, adatok,

stb.


19. tétel

A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján

Hangalak (H) az a hangsor vagy betűsor, amelyből a szavak felépülnek. Jelentés (J) az a tartalom, valóságdarab, amit

egy szó felidéz. A közöttük levő kapcsolat alapján vannak:

1. Egyjelentésű szavak (H-J) egy alak egyetlen jelentést idéz föl. Főleg összetett szavak és szakszavak.

pl.: esővízcsatorna, vármegyerendszer

2. Többjelentésű szavak:

J1 H J2

J3

az egyetlen hangalakhoz kapcsolódó jelentések egymással összefüggnek.

A legtöbb szavunk ilyen.

Az alapjelentésből másodlagos jelentések jönnek létre.

pl.: szem - a látás szerve, gabona, gyümölcsszem, rügy stb.

3. Azonos alakú szavak - homonimák

J H

J

hangalakjai megegyeznek, jelentésük között nincs összefüggés.

Fajtái:

- szótári azonos alakúság

pl.: csap, dob, ég, vár

- nyelvtani azonos alakúság

pl.: sírt - ige, főnév; szemét - szótári alak, tárgyragos alak

- kiejtési azonos alakúság

pl.: ibolya - Ibolya; fojt - folyt; foglya - fogja

4. Rokon értelmű szavak - szinonimák

Fajtái:

- értelmi szinonimák: különböző hangalakhoz nem teljesen azonos

jelentésű szavak tartoznak. pl.: fut, rohan, vágtat; - halom, domb,

hegy; nehéz, súlyos, stb.

H J

H J

H J

- hangulati rokon értelmű: pl.: krumpli - burgonya, kerékpár -

bicikli

H1

J

H2

5. Hasonló alakú szavak: pl.: helység - helyiség; tartam - tartalom;

egyenlőre - egyelőre stb.

6. Ellentétes jelentésű szavak: pl.: kicsi - nagy; fehér - fekete stb.


20. tétel

Az állandósult szókapcsolatok stílusértéke:

szólás, szóláshasonlat, közmondás, szállóige, közhelyek, nyelvi panelek

A nyelvi életben hosszú időn át alakultak ki az állandósult, kész szerkezetek és mondatok.

Ezeket átvitt értelemben használjuk, tehát jelentésük eltávolodott a bennük lévő szavak eredeti jelentésétől.

1. Állandósult, kész szerkezetek:

Szólások

- több szóból álló szerkezetek, melyekben a szavak eredeti, szó szerinti jelentése az idők folyamán elhalványult,

a szerkezet új jelentést kapott

- jelentésük egy szóval kifejezhető

- átvitt értelműek

- nagy stílusértékük, kifejező erejük van: szemléletesek, hangulatosak

- különböző stílusárnyalatúak: nincs bőr a pofáján/ fogához veri a garast

- alakjuk toldalékolható, beépül a mondatba

pl.: rossz fát tesz a tűzre, körmére ég a munka, eső után köpönyeg.

Új keletű szólások:

- napjainkban kialakult, és elterjedt szólások

pl.: bedobja a törölközőt, nem az én asztalom

Szóláshasonlatok - hasonlat formájúak, „mint” kötőszóval.

- összehasonlítást tartalmaz

- alakilag egy főmondatból és egy hiányos szerkezetű hasonlító mellékmondatból áll

- a főmondat tartalmazza a hasonlítót, a mellékmondat a hasonlítottat

- tulajdonságot vagy cselekvést jellemzünk vele

pl.: Reszket, mint a nyárfalevél. Ártatlan, mint a ma született bárány.

fehér, mint a fal. bámul, mint a borjú az új kapura. úgy fut, mint a nyúl.

2. Kész mondatok a közmondások - ősi népi bölcsességeket tartalmaznak:

- jelentésük általános érvényű

- szó szerinti: Sok kicsi sokra megy.

- átvitt értelmű: Nem esett messze az alma a fájától.

pl.: A barátság nagy kincs. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Ki mint vet, úgy arat.

3. A szállóigék híres emberek mondásai, irodalmi alkotások idézetei:

pl.: „A kocka el van vetve” „Ne bántsd a magyart!” (Zrínyi)

„Lesz még egyszer ünnep a világon.” (Vörösmarty)

„Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!” (Madách)

„Legyen világosság!” (Biblia)

Ezeket a mondatokat Babits „nyelvünk virágai”-nak, díszeinek nevezte.

Az állandósult szókapcsolatok használata, stilisztikai hatása

- képszerűségük, sajátos hangulatuk, szemléletességük élénkíti a stílust

- csak a stílusértéküknek megfelelően használhatók

itatja az egereket – tréfás

fejjel megy a falnak – rosszalló

- értelmetlenséget eredményez az eredeti forma megváltoztatása, hibás használata

nehéz fába vágja a fejszéjét – helyesen: kemény fába vágja a fejszéjét

lándzsát tör felette – szóláskeveredés: lándzsát tör mellette/ pálcát tör felette

- nyelvi humor forrása is lehet a kötött elemek tudatos, szándékos megváltoztatása, összekeverése

Te sem vagy jobb a Deákné vásznánál. – Te sem vagy jobb a Deák tér vásznánál. (Esterházy Péter)

eG értettségi nyelvtan tételek

Documents