Danielle Steel - Égi küldemény

Danielle SteelÉgi küldemény

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Danielle Steel: Special DeliveryPublished by Delacorte PressBantam Doubleday Dell Publishing Group,Inc., New York^ 1997 by Danielle SteelFordította: Sóvágó KatalinFedéltipográfia: Szakálos MihályHungarian edition^ by Maecenas Könyvek, Budapest, 1997Hungarian translation^ by Sóvágó Katalin, 1997Tomnak,hálából a boldog évekértszívem minden szeretetéveld.s.

1

Első fejezetA tűzpiros Ferrari sivító abroncsokkalmegkerülte a sarkot, és bevágódott pon-tosan oda, ahol Jack Watson szokott par-kolni Beverly Hills-i üzlete, a julie's előtt.Éppen húsz éve keresztelte el így a ki-lencéves lányáról, amikor viccből, mond-hatni brahiból kereskedésre adta a fejét,miután lemondott a producerségről.Hét-nyolc alacsony költségvetésű és ke-véssé kiemelkedő film fűződött a nevé-hez. Azelőtt szerepelgetett is egy kicsit; adiploma megszerzése és a producerkedésközött, úgy hat éven át. Nem különöseb-ben merész ívü filmszínészi pályafutása aszokott remények és ígéretek között telt,amelyek közül egy sem teljesült, viszont avártnál többször járt kiábrándulással. Ak-kor köszönt rá a szerencse, amikor egyhirtelen elhalálozott nagybácsi hagyatéká-nak segítségével beleugrott a kereskedés-be. Látszólag erőfeszítés nélkül sikerültegy olyan üzletet kifejlesztenie, amelybenminden Los Angeles-i nőnek presztízs-kérdés volt vásárolni. Először a feleségesegített a beszerzéseknél, de Watson kétéven belül rájött, hogy neki jobb szeme

2

van a portékákhoz, meg - hitvese mélysé-ges elkeseredésére - a nőkhöz is, akik vi-selik. A város minden nőnemű lakosa -sztárok, nagyvilági hölgyek, fotómo-dellek, de még hétköznapi háziasszonyokis, ha volt elverni való pénzük - a Julie's-be akart járni, hogy megismerkedhessékJack Watsonnal. Az a fajta férfi volt, akineka kisujját sem kellett megmozdítania:anélkül is gyűltek rá az asszonyok, mintméhek a mézre. Ő pedig szerette a nép-szerűséget, és szerette a nőket.Két évvel az üzlet megnyitása után el-hagyta a felesége, amin, az elhagyott fér-jet is beleértve, senki sem csodálkozott.Azt sem tagadta, hogy az elkövetkező ti-zennyolc év alatt egy pillanatra sem hi-ányzott neki élete hajdani társa. Az egyikforgatáson ismerkedtek össze, ahol a nővolt Jack felolvasója, majd két hetet vadszenvedélyben tomboltak át az őrültenszerelmes férfi malibui tanyáján. Fél évmúlva megesküdtek. Eddig ez voltWatson első és egyetlen kalandozása aházasság birodalmában. Tizenöt évig tar-tott, nemzett két srácot, majd belefulladtabba a keserűségbe és gyűlölködésbe,

3

amely, Jack véleménye szerint, mindenházasság szükségszerű velejárója. Azótaegyetlenegyszer hozta kísértésbe egy asz-szony, aki viszont túlságosan intelligensvolt ahhoz, hogy ki akarja őt sajátítani: azegyetlen, aki sohasem kívánt tőle hűsé-get, és az egyetlen, akihez Jack hűségesvolt. Akkor a negyvenes éveiben járt, sze-relme, a rendkívül sikeres francia szí-nésznő harminckilenc éves volt. Két évigéltek együtt, amikor a nő, aki éppen hoz-zá sietett Palm Springsbe, meghalt egyközúti balesetben. Ő azt hitte, sohasemfogja kiheverni. Jack Watson, életébenelőször megismerte, mi az igazi fájdalom.Ez a nő minden volt, amiről álmodott, ésritka komoly pillanataiban még mindigmeggyőződéssel mondogatta, hogy éle-tében ezt az egyetlen asszonyt szerette: amulatságos, fesztelen, szexi, gyönyörű ésa maga módján égbekiáltóan pimaszDorianne Matthieut. A nő belekötött élet-társa minden lélegzetvételébe, azt hajto-gatta, hogy csak egy bolond akarnaWatsonné lenni, Jack azonban egy pilla-natra sem kételkedett a szerelmében, ésimádta. Dorianne elvitte Párizsba, hogy

4

bemutassa a barátainak; együtt csavarog-ták be a világot, jártak Európában, Ázsiá-ban, Afrikában, Dél-Amerikában. Jacknekmindig úgy tűnt, hogy az együtt töltöttidő nem is élet volt, hanem varázslat. DeDorianne meghalt, otthagyta őt a kongóürességben, a kifosztottság mindent leta-roló érzésével, és Jack azt hitte, nem bírjaki élve.Persze voltak nők az életében azótarengeteg nő; jutott nappalra és éjszakára.A Dorianne halála óta eltelt tizenkét év-ben Jack úgyszólván alig volt egyedül,testileg legalábbis nem, de soha többénem szeretett asszonyt, és nem is akart.Az volt a véleménye, hogy a szerelemtúlságosan fájdalmas. Egyébként ötven-kilenc éves korára megvolt mindene,amit akart. Vállalkozása egyre nőtt, ésszakadatlanul fialta a pénzt.Dori halála előtt üzletet nyitott PalmSpringsben, öt évvel később egy másikatNew Yorkban. Az utóbbi két évben fon-tolgatta, hogy nyit egyet San Franciscó-ban is, de nem nagyon tudta, hogy az őkorában igazán akarja-e vállalni az újabbterjeszkedéssel járó fejfájásokat. Talán ha

5

Paul fia társulna hozzá, de eddig mégnem tudta elcsábítani a filmszakmából. Aharminckét éves Paul máris sikeresnekszámított a fiatal producerek között. Sok-kal sikeresebb volt, mint az apja, és szív-ből szerette a munkáját. Jack ennek elle-nére mélységes gyanakvással viseltetett afilmipar bizonytalanságai és úgyszólvánelkerülhetetlen csalódásai iránt. Bármitmegtett volna, hogy átédesgesse Paultmagához. Majd talán valamikor, mostsemmi esetre sem. A fia hallani sem akarróla.Paul szerette a munkáját és a feleségét.Két éve nősült, és már csak az az egy hi-ányzott az életéből - ő legalábbis azt állí-totta - hogy legyen egy gyereke. Jack tu-lajdonképpen nem is tudta, mennyirefontos a fiának az utód, de azt látni lehe-tett, hogy a menyének nagyon. Jan egygalériában dolgozott, de apósa mindigúgy érezte, hogy csak teng-leng arra vár-va, mikor születik már gyermeke. Watsonegy kicsit negédesnek találta Jant, báregyébként kedves lány volt, és nyilván-valóan boldoggá tette Pault. Meg gyö-nyörű is volt, ami nem lehetett véletlen,

6

hiszen Amanda Robbins hozta a világra,a rég visszavonult, de még mindig szen-zációs külsejű egykori színésznő. A ma- gas, vékony, szőke Amandára még ötven-éves korában is öröm volt ránézni. Fé-nyes pályafutást hagyott ott huszonhatéve, hogy feleségül menjen egy MatthewKingston nevű, nagyon szolid, nagyontiszteletreméltó és - Jack véleménye sze-rint - mérhetetlenül unalmas bankárhoz.Volt két szépséges lányuk, hatalmas há-zuk Bel Airben, és a legelőkelőbb körök-ben mozogtak.Amanda azon kevés asszonyok közétartozott Los Angelesben, akik sohasemvásároltak a Julie's-ban. Ama ritka alkal-makkor, ha találkoztak, Jack mindig rop-pantmód mulatott rajta, hogy a bankárnémennyire nyilvánvalóan nem állhatja őt.Amanda utálta; utált mindent, amit aJulie's tulajdonosa képviselt. Jack egyál-talán nem csodálkozott volna, ha meg-tudja, hogy minden rendelkezésére állóeszközzel igyekezett lebeszélni a lányátPaul Watsonról. Ő és a férje nagyon sötétszemmel nézték a szórakoztatóipart, ésmeg voltak győződve róla, hogy előbb-

7

utóbb Paul is olyan kicsapongó lesz, mintaz apja. Nem lett az. Paul komoly fiatal-ember volt, és bebizonyította feleségeszüleinek, hogy szolid, megbízható férj.Amandáék egy idő után befogadták acsaládba, bár az apját továbbra is fagyoselutasítással kezelték. Jacknek nagy hírevolt Los Angelesben. Jóképű volt, minde-nütt ott lehetett látni. Köztudottan és lel-kifurdalás nélkül lefektetett minden útjá-ba kerülő kezdő színésznőt és fotómo-dellt, de mindig kedvesen bánt azzal arengeteg nővel, akivel járt. Bőkezű volt,intelligens, kellemes, sohasem unalmas.A nők imádták, és mindig akadt olyanszamár, aki azt képzelte, hogy futó vi-szonynál tartósabb kapcsolatra is meg-foghatja Jack Wacsont. Ő azonban túlsá-gosan agyafúrtnak bizonyult. Vigyázott,hogy távozzanak az életéből, mielőttmegtelepednének benne, vagy elkezde-nék otthagyogatni a ruhájukat a szekré-nyében. Mindig nyersen őszinte volt,nem ígért, nem keltett illúziókat. Ügyelt,hogy a barátnői istenien szórakozzanak,elvitte őket minden helyre, amelyről ol-vastak vagy álmodtak, etette-itatta őket a

8

legjobb éttermekben, aztán, még mielőttészbe kaptak volna, már kívül is volt azajtón, útban a következőhöz, otthagyva afolytatásért epedőnek a kellemes, bárkurta viszony és a tulajdon szexi szemé-lye emlékét. Képtelenség volt haragudnivagy legalábbis huzamosabb ideig hara-gudni rá. Ellenállhatatlan volt még az is,ahogy kisétált egy kapcsolatból.Hébe-hóba járt férjes asszonyokkal is,de mindig csak a legkedvesebb szavakatmondta a férjekről. Fényes pofa volt,káprázatos szerető, az élet javíthatatlanélvezője, soha nem is játszotta meg ma-gát másnak. Ötvenkilenc éves volt, denyugodtan letagadhatott volna tizenket-tőt. Súlyt emelt, ha volt rá ideje, gyakranúszott az óceánban, még mindig meg-volt a malibui háza és majdnem annyiraszerette a barátnőit, mint a pirosFerrariját. Két ember volt neki igazánfontos és drága: a gyerekei, Julie és Paul,az ő két szeme fénye, most és mindhalá-lig. Anyjuk már elmosódott emlékké fa-kult, bár Jack mindig hálát érzett iránta,amiért volt annyi esze, hogy elhagyja.A rákövetkező tizennyolc évben a férfi

9

azt tette, amit akart, még Dorival is. Elké-nyeztetett volt, gazdag volt, az üzlete vi-rágzott, a nők nem bírtak ellenállni neki,és ő ezt tudta is. Ennek ellenére különösmódon hiányzott belőle mindenneműöntelt gőg. Szexi volt, mulatságos ésmajdnem mindig boldog. Szerette jólérezni magát. A nők gyakran jellemeztékaz "elragadó' szóval. . Szerették, és ő isszerette őket.- Jó reggelt, Jack! - köszönt oda moso-lyogva a Julie's üzletvezetője, miközbenWatson átsietett az üzleten a magánlift-hez, amely fölviszi az irodájába. A har-madik emeleten volt, csupa acél és feketebőr; egy nagyon híres olasz lakberende-ző tervezte, akihez valaha ugyancsakgyengéd szálak fűzték. A nő el akartahagyni érte építész férjét és három srácát.Jack nem győzött erősködni, hogy barát-nője bele is bolondulna, ha ővele kelleneélnie, és mire viszonyuk véget ért, sike-rült is meggyőznie.Már az is izgalmas, de ugyanakkornyugtalanító volt, ha valaki csak láttaJacket, mint járkál föl-alá a maga kis vilá-gában. Az órájára pillantott. Kivételesen

10

késve érkezett, de úgy döntött, hogy ki-utal magának egy félórát egy kis tengeriúszásra. Ugyan januárban jártak, de azidő meleg volt, ha az óceán nem is. Szere-tett úszni, szerette parti házát, szerette azüzletét. És bár az asszonyokat illetőenrendületlenül kirúgott a hámból, a mun-kában fáradhatatlan fegyelmet tanúsí-tott. Nem is csoda, hogy a Julie's az egyiklegsikeresebb üzletlánc. Többen is ajánl-koztak az évek során a vállalkozás irányí-tására, ő azonban egyelőre nem tudta el-szánni magát. Szerette vezetni a boltotmint egyetlen tulajdonos. Úgy senkivelsem kellett megbeszélnie a döntéseit,senkinek sem tartozott felelősséggelvagy magyarázkodással, senki sem nyag-gathatta. A Julie's százszázalékig az őgyermeke volt.Irodai asztalán takaros kötegben vár-ták az üzenetek, a délutáni találkozók lis-tája és a Párizsból kért - egyszerűen fan-tasztikus, - anyagminták. Dori avatta bea francia kelmék, francia ételek, franciaborok és francia nők misztériumaiba. Má-ig a gyengéi voltak. A Julie's áruválaszté-kában sok volt az import holmi. Minden-

11

ből a legjobbat; ezt ígérték és meg is tar-tották.Ahogy leült, szinte azonnal megszólalta házi telefon. A francia szöveteket bá-mulva megnyomta a gombot.- Szia! - szólt bele azon a könnyedhangon, amely megbizsergette az asszo-nyokat, kivéve Gladdie-t, a titkárnőjét,aki túlságosan jól ismerte. Öt éve dolgo-zott a főnöke mellett, és tudott róla min-dent, amit tudni érdemes. Azonkívül, haWatson számára létezett érinthetetlennőfajta, akkor az a munkatárs volt. Ezama kevés alapelvek közé tartozott, ame-lyeket sohasem szegett meg nőügyek-ben. - Ki keres?- Paul. Akarsz beszélni vele, vagymondjam, hogy elfoglalt vagy? Mindjártitt a negyed tizenegyre bejelentkezetttárgyalópartnered.- Az várhat! - Egy főleg krokodil- ésgyíkbőrtáskákat gyártó milánóival voltmegbeszélése. - Foglald le pár percig, habefut. Először Paullal akarok beszélni. -Lehetőség szerint mindig szakított időta gyerekeire. Mosolyogva emelte föl akagylót. Paul nagyszerű gyerek volt, és

12

az apja imádta. - Szia, mi az ábra?- Szeretném megkérdezni, hogy énszedjelek föl téged, vagy inkább te jösszide hozzánk? - Paul, az apjával ellentét-ben szelíd természet volt, de ma szokat-lanul mogorván csengett a hangja.- Hogyhogy hozzátok? - Nem értette,miért akarja Paul fölszedni; fogalma semvolt, miféle találkozót beszéltek meg. Ál-talában észben tartotta, ami a gyerekeirevonatkozott, de most nem emlékezett.- Ugyan már, apa! - mondta enyhe in-gerültséggel és valahogy idegesen Paul.Nem találta mulatságosnak, amit az apjamondott. - Ez komoly! Ne viccelj vele!- Nem viccelek. - Jack letette a marék-nyi francia szövetmintát, és körülnézettaz asztalán valami támpontot keresve,amiből megérthetné a fia szavait. - Hovámegyünk? - Majd hirtelen eszébe jutott,és nagyon zavarba jött. - A krisztusát! ...- Paul apósának temetése! Hogy a csudá-ba felejthette el? Nem írta föl és nyilvánGladdie-nek sem szólt, különben a titkár-nő figyelmeztette volna tegnap este ésma reggel is.- Elfelejtetted, ugye, apa? - kérdezte

13

vádlón Paul. Hallani lehetett, hogy nemóhajt semmiféle jópofáskodást. - Eztazért nem hittem volna.- Nem felejtettem el, csak nem gon-doltam rá.- Marhaság, elfelejtetted. A szertartásdélben lesz, utána könnyű ebéd a háznál.Nem kell odajönnöd, de az figyelmeslenne tőled, ha eljönnél a temetésre. -Julie is megígérte, hogy ott lesz.- Mit gondolsz, mennyien lesznek? -kérdezte Jack, és azon töprengett, ho-gyan rendezze át délutáni megbeszélé-seit. Nem lesz könnyű elszabadulni, deha Paulnak ennyire fontos, akkor meg-próbálja.- Az ebéden? Nem tudom... rengetegismerősük van. Úgy két-háromszázan.Jack annak idején egészen elhűlt, hogytöbb mint ötszázan vettek részt a fia es-küvőjén. Az ország minden részéből ér-keztek a vendégek, főleg persze Kings-tonék kedvéért.- Akkor nem fogok hiányozni az ebé-den - jelentette ki. - Kösz, amiért fölaján-lottad, hogy felszedsz, de inkább én me-gyek oda. Neked egyébként is Jan meg az

14

anyósod és a sógornőd mellett a helyed.Majd én diszkréten meghúzom magam aháttérben.- Azért ügyelj, hogy Amanda észre-vegyen - figyelmeztette Paul. - Jan bor-zasztóan föl lenne dúlva, ha a mamájaazt gondolná, hogy nem voltál ott a te-metésen.- A mamája nyilván sokkal boldogabblenne, ha nem mennék - nevetett Jack.Nem csinált ügyet méla ellenszenvük-ből. Az esküvőn párszor megtáncoltattaAmanda Kingstont, aki egyetlen szó nél-kül értésére adta, hogy ki nem állhatja. Atöbbi Los Angeles-ihez hasonlóan ő isgyakran olvashatott Jackről az újságok-ban, márpedig amióta feladta a karrierjét,átvette férje puritán nézeteit, hogy ren-des ember kizárólag születésekor, házas-ságkötésekor és halálakor szerepel a saj-tóban. Jack viszont örökösen ott díszel-gett, vagy mert valami közepesen ismertszínésznő, reménybeli filmcsillag társasá-gában látták, vagy mert bulit adott aJulie's-ben. Üzlet és gazdája híresek vol-tak a tervezőknek és vásárlóknak rende-zett partijaikról. Az emberek valósággal

15

könyörögtek a meghívóért, kivéve per-sze Kingstonékat. Jack pedig, tudva,hogy a menye szülei úgyse jönnének,nem is hívta őket soha.- Mindenesetre gyere oda idejébenapa! Ha tehetnéd, a saját temetésedről iselkésnél.- Köszönöm, hogy figyelmeztetsz. Re-mélem, az nem lesz egyhamar - A szívro-hamra gondolt, amely megölte MatthewKingstont. Négy napja halt meg a tenisz-pályán, pedig csak két évvel volt fiata-labb Jacknél. Teniszpartnerei mindent el- követtek, hogy életre keltsék a bankárt,de hiába. Családja, az egész bankvilág ésminden ismerőse meggyászolta az ötven-hét éves Kingstont, Jack azonban soha-sem kedvelte. Nagyképűnek, begyöpösö-döttnek és unalmasnak tartotta.- Akkor ott találkozunk, apa. Nekemel kell mennem Janért a mamájához. Ná-la aludt. - Amanda most töltötte be azötvenet.- Nincs szüksége valamire? Kalapra?Ruhára? Ha kell, összekészíttethetem va-lamelyik lánnyal, te pedig útban odafeléelviheted.

16

- Minden megvan, apa - mosolygottPaul. Az apja néha az idegeire tud men-ni, de alapjában véve rendes hapsi. Lehetszeretni. - Amanda mindent összesze-dett, ami szükséges. Elég pocsék állapot-ban van Matt miatt, de hihetetlenül fe-gyelmezett még most is. Elképesztő asz-szony!- A Jégkirálynő - szúrta oda Jack. Rög-tön meg is bánta, de kiszaladt a száján,mielőtt visszanyelhette volna.- Ronda dolog ilyet mondani egy asz-szonyról, aki most veszítette el a férjét.- Bocs. Nem gondolkoztam. - Bár elégtaláló volt, amit mondott. Amanda min-dig olyan fegyelmezett volt és abszolúttökéletes. Jacknek, hacsak ránézett, ked-ve támadt összeborzolni a haját és kihá-mozni a ruháiból. Micsoda nevetségesgondolat!Letette a kagylót és Amandáról gon-dolkozott, ami nagyon ritkán esett megvele. Sajnálta, amiért elveszítette a férjét;még mindig nem felejtette el, mit érzettDori halálakor, de Paul anyósában voltvalami tartózkodó hidegség, amitől ne-héz volt igazán együttérezni vele. Elvi-

17

selhetetlenül, istentelenül tökéletes volt!Még mindig hihetetlenül emlékeztetett ahajdani Amanda Robbinsra, aki huszon-négy évesen kisétált a stúdióból, hogy fe-leségül menjen Matthew Kingstonhoz.Hatalmas hollywoodi esküvő volt. Azemberek évekig köthették a fogadásokatés találgathattak, hogy mikor un rá afilmcsillag a házasságra és tér vissza aszakmába. De Amanda nem tért vissza.Külsejét, jeges szépségét megőrizte, de apályafutása örökre véget ért. Valószínű-leg Matthew Kingston sem engedte vol-na vissza; úgy viselkedett, mint aki tulaj-donosa a feleségének.Jack kinyitotta öltözőszobája szekré-nyét, és örömmel állapította meg, hogyhagyott bent egy sötét öltönyt. Nem alegjobb, de az alkalomra megfelelő. Ám asürgős esetekre tartogatott nyakkendőkgyűjteménye kizárólag piros, égszínkékés sárga színekben harsogott. Kisietett azelőszobába Gladdie-hez.- Miért nem figyelmeztettél a temetés-re? - kérdezte vasvillaszemmel, nohanem haragudott igazán.Ezzel Gladdie is tisztában volt. Jack

18

Watson azon ritka emberek közé tarto-zott, akik mindig vállalták a felelősséget ahibáikért. Többek között ezért szeretettmellette dolgozni, bármilyen felelőtlennőfaló hírében állt. Gladdie jobban is-merte. Jack Watson figyelmes, nagylelkű,megbízható munkáltató volt és imádnivaló munkatárs.- Azt hittem, magadtól is tudod. Elfe-lejtetted? - kérdezte mosolyogva.Watson restelkedő vigyorral bólintott:- Nyilván tiltakozott a tudatalattim.Utálok olyan emberek temetésére járni,akik fiatalabbak nálam. Tegyél már megegy szívességet, Glad: ügess át a Her-méshez, és vegyél nekem egy sötét nyak-kendőt. Milyet, valami siralmasat, de annyirakomolyat, hogy ne hozzak szégyentPaulra. Nehogy meztelen nő legyen rajta!Gladdie nevetve fölkapta a retiküljét.Ebben a pillanatban befutott a táskaké-szítő és a titkárnője. A tizenegy órára le-

zavart gyors megbeszélésen Jack meg-rendelt száz retikült. Addigra Gladdie isvisszaérkezett a Herméstől egy parányifehér mértani idomokkal díszített, pala-

19

szürke nyakkendővel. Maga volt a tö-kély.- Remek munka! - dicsérte hálásanjack. A nyakába kanyarította és hibátla-nul megkötötte, tükörbe se kellett nézniehozzá. Sötétszürke öltönyt, fehér inget,kézzel varrott francia félcipőt viselt, ésroppant jóképű volt vörösszőke hajával,meleg barna szemével, finoman metszettvonásaival. - Tiszteletre méltó vagyok?- Nem is tudom, milyen jelzőt hasz-náljak rád... a szépséges inkább megten-né - mosolygott Gladdie. Teljesen érzé-ketlen volt főnöke csábossága iránt, amitJack roppant mulatságosnak talált.Gladdie társasága maga volt a felüdülés.Fütyült a főnöke külsejére, a hírnevére, anőügyeire, őt csak az üzlet érdekelte. -Klassz vagy. Becsszó. Paul büszke leszrád.- Remélem is. Talán még elbájolóanyósa sem fogja odakiáltani az erkölcs-rendészetet, ha meglát. Édes istenem, deutálom a temetéseket!Mindig úgy érezte, mintha szemfedő-be csomagolnák, és minden temetésDorit juttatta eszébe. Uramjézus, de ret-

20

tenetes volt... az a megrázkódtatás, az akibírhatatlan fájdalom. Az a nyomorultvergődés, mikor egyáltalán megpróbáltafelfogni, hogy Dori örökre elment. Évek-be telt, hogy túljusson rajta, bár ezernyinővel igyekezett betömni a tátongó űrt.De egy se volt olyan, mint Dori, a meleg-szívű, a gyönyörű, a szexi, a vásott, az el-lenállhatatlan, a szédületes. Tizenkét éve,de neki máig hiányzik. Sötét hangulat-ban és sötét öltönyben liftezett lefelé va-lamivel déli tizenkettő előtt.Észre sem vette a rajongó női pillantá-sokat, miközben kilépett a boltból és be-csusszant a Ferrari kormánya mögé. Tel-jes gázt adott, a hatalmas motor felbő-dült, és öt perc múlva már a SantaMonica bulváron robogott a Minden-szentek püspöki templom felé a temetésiszertartásra. Addigra dél múlt tíz perccelés a forgalom rosszabb volt, mint amireszámított. Meleg januári délután volt,mintha egész Los Angeles úton lett volnavalahová. Húsz perc késéssel surrant be aMindenszentek-templom egyik hátsópadjába. Rengetegen voltak. Az ő ülőhe-lyéről úgy hét-nyolcszáznak látszott a

21

gyülekezet, de biztos nem lehettek any-nyian.Próbálta megtalálni a lányát, de Julie el-veszett valahol a tömegben. Még Paultsem látta, aki az első padban ült a feleségeés a sógornője között, az özvegyet megvégképp nem találta. Nem bírt másra gon-dolni, mint a koporsó zord, szigorú, kö-nyörtelen valóságára. Mohaszőnyeg ésparányi fehér orchideák borították abronzfogantyús, pompás mahagóni alkot-mányt. Még szép is volt a maga szomorúmódján, akárcsak a templomot elárasztótöbbi virág. Mindenfelé orchideák virul-tak, és Jack ösztönösen tudta, hogy ezAmanda műve. Még most és itt is ugyan-azzal a lankadatlan figyelemmel ügyelt arészletekre, mint a lánya esküvőjén.Gyorsan megfeledkezett Amandáról;elmerült a saját gondolataiban. Az egészpüspöki szertartás alatt a tulajdon halan-dóságán töprengett.Beszédet mondott a bankár egyik ba-rátja és a két veje: Paul tömören, lényeg-re törőn, de nagyon megindítón. Jackakarata ellenére könnybe lábadt szem-mel gratulált neki a szertartás után.

22

- Ez nagyon szép volt, fiam - mondtakissé rekedten. - Beszélhetsz az enyémenis, ha eljön az ideje. - Megpróbálta elvic-celni, ám Paul viszolygó fejcsóválássalkarolta át a vállát.- Ne hízelegj magadnak. Rólad semmitisztességeset nem tudnék mondani,mint ahogy más sem, úgyhogy ne fáradj.- Kösz, majd észben tartom! Talán ab-ba kellene hagynom a teniszezést.- Apa!... - pirongatta Paul. Figyelmez-tetően megvillant a szeme.Amanda csendesen közeledett a töme-gen át, hogy odaálljon a helyre, ahol arészvétnyilvánításokat fogadja, és Jack,mielőtt elhúzódhatott volna, egyszerreszemtől szembe találta vele magát. Azasszony lélegzetelállítóan gyönyörű volt,és az eltelt évek ellenére még mindigolyannak látszott, mint egy filmsztár Ha-talmas fekete kalapot, fátylat és roppantelegáns fekete kosztümöt viselt, amelyenWatson rögtön felismerte a francia divat-tervező keze nyomát.- Szervusz, Jack - mondta a nő nyu-godtan. Rendkívül fegyelmezettnek lát-szott, ám hatalmas kék szemében olyan

23

mérhetetlen fájdalom tükröződött, hogya férfi őszintén megsajnálta.- Őszinte részvétem, Amanda. - Mégha nem is kedvelte túlságosan a fia anyó-sát, akkor sem tagadhatta, hogy Aman-dát összetörte a férje elvesztése. Semmimás nem jutott eszébe.Az asszony elfordította a fejét, bólin-tott, és a következő percben már ott sevolt. Paul elment, hogy megkeresse Jantés a nővérét.Jack maradt még néhány percig, nemlátott senki ismerőst, majd elhatározta,hogy diszkréten lelép, anélkül, hogy fiá-nak alkalmatlankodna. Paulnak anélkülis épp elég dolga lehet.Fél óra múlva vissza is ért az irodájába,de egész délután csak hallgatott és a csa-ládon töprengett, amely most veszítetteel az embert, aki összetartotta őket. Mégha nem is kedvelte Kingstont, kénytelenvolt tisztelni, és sajnálta szeretteit, akiketoly gyorsan el kellett hagynia. Egész dél-után, akármibe is kapott, Dori emléke kí-sértette. Még a fényképét is előkereste,pedig ritkán tett ilyet, és ahogy elnézte amosolygó arcot a saint-tropezi parton, ár-

24

vábbnak érezte magát, mint valaha.Gladdie egyszer kétszer bekukkantott,de megérezte, hogy a főnöke szeretné, habékén hagynák. A két utolsó megbeszélé-sét is lemondatta. A férfi még ilyen letör-ten is pazarul festett a sötét öltönyben ésa nyakkendővel, amelyet Gladdie szer-zett be. Nem gondolta volna, hogyugyanebben a pillanatban a Bel Air i ház-ban Amanda Kingston épp róla beszél.- Kedves volt apádtól, hogy eljött -mondta Paulnak, miután az utolsó ven-dégek is elbúcsúzkodtak. Már azt hitték,sose lesz vége a délutánnak. Még a ren-díthetetlenül kemény tartású Amanda iskimerültnek látszott.- Nagyon sajnálta Matthew-t - mond-ta Paul, és gyengéden megérintette anyó-sa karját.Amanda bólintott, majd a lányaira né-zett. Annyira megtörte őket apjuk halála,hogy most az egyszer még csak nem ismarták egymást. Jant és Louise-t alig egyév választotta el, de el sem lehetett kép-zelni két különbözőbb jellemet. Vesze-kedtek is éjjel-nappal, gyerekkoruk óta.Bár most legalább békét kötöttek, hogy

25

az anyjukat vigasztalják. Paul csendesenkiosont a konyhába, hogy töltsön magá-nak egy csésze kávét. A kisegítők mégmindig ott voltak; épp a tányérokat éspoharakat szedték össze a háromszáznális több ember után, akik eljöttek részvé-tet nyilvánítani Kingstonékhoz.- Nem bírom felfogni, hogy elment! -suttogta Amanda. Lányainak háttal állvanézte az ablakból a makulátlanul rend-ben tartott kertet.- Én se - mondta Jan. Ismét megered-tek a könnyei.Louise hangosan sóhajtott. Szerette azapját, de sohasem jöttek ki egymással.Mindig úgy érezte, hogy szigorúbbanbánt vele és többet várt tőle, mint Jantől.Kingston dühöngött, amikor nem volthajlandó beiratkozni a jogra, hanem rög-tön főiskola után férjhez ment. Ám a há-zasság jól sikerült, és Louise öt év alatthárom gyereket hozott a világra. Az apjamég ebbe is beleszólt. Szerinte Louise-nak túl sok gyereke van. Bezzeg az nemzavarta, hogy Jan sose választott tisztes-séges pályát, nem is akart, és olyan em-berhez ment feleségül, aki a szórakozta-

26

tóiparban dolgozik, és ráadásul az apjacsak egy boltos a Rodeo Drive-on. Louisenem szerette Pault, és ezt nem is rejtettevéka alá. Az ő férjét de Loebnek hívták.(Loeb és Loeb ügyvédi iroda), és illen-dőbb parti volt egy Kingston-lánynak.Miközben Jan végigsírta a temetés dél-után ját, Louise egyfolytában azon rágó-dott, mennyit bírálta az apja, milyen ne-héz volt a kedvére tenni. Hányszor tűnő-dött, hogy szereti-e őt egyáltalán Mat-thew! Szóba akarta hozni, de a húga és azanyja úgyse értenék. Mama mindig utál-ta, ha Louise kritizálni merészelte az ap-ját. Máris szentté magasztalta a férjét.- Azt akarom, hogy emlékezzetek rá

milyen csodálatos ember volt - mondta,amikor reszkető szájjal, könnybe lábadtszemmel visszafordult.Hátrafésült szőke haját szoros kontybatűzte a tarkóján, és a lányokban fájó éles-séggel tudatosodott, mennyivel szebbnáluk. Mindig is az volt. Louise főleg eztutálta benne, ezt a rendkívüli szépséget.Szinte lehetetlen volt mellette élni. Min-dig elvárta, hogy tökéletesek legyenek.

27

Louise sohasem látta meg anyjában azembert, az egész életét végigkísérő sebez-hetőséget, az elragadó felszín mögött rej-tőző bizonytalanságot. Jan sokkal köze-lebb állt Amandához, ami kimeríthetet-len tápot nyújtott a nővérek ellenséges-kedésének. Louise mindig azzal vádoltaa testvérét, hogy ő a kedvenc, Jan pedignem bírta az igazságtalannak érzett vá-dakat.- Azt akarom, hogy tudjátok, mennyi-re, de mennyire szeretett benneteket -folytatta Amanda, majd nem bírta to-vább, és halkan zokogni kezdett. Képte-len volt elhinni, hogy Matt elment, hogysoha többé nem tartja őt a karjaiban. Alegszörnyűbb álma vált valóra. Annyira aférjére támaszkodott mindenben, hogyel sem tudta képzelni nélküle az életet.- Jaj, anyukám! - Jan magához öleltezokogó anyját, és úgy ringatta, akár egykisgyereket.Louise csendesen kiment a konyhába.Paul a konyhai asztalnál ülve kávét ivott.- Hogy van Amanda? - kérdezte ag-godalmasan.Louise vállat vont. Láthatólag szenve-

28

dett, ám szenvedését szokása szerint átfű-tötte a düh. A gyerekei hazamentek a ne-velőnővel, a férje visszament az irodába.Akár tetszett, akár nem, senki sem voltPaulon kívül, akihez szólhatott volna.- Nagyon összetört. Mindenben apuratámaszkodott. Ő mondta meg neki, mi-kor keljen, mikor feküdjön, mit csináljon,mit ne csináljon, kivel barátkozhat. Nemis tudom, miért tűrte. Undorító volt.- Talán épp erre volt szüksége.Kíváncsian fürkészte a sógornőjét.Louise-ból mindig sütött a harag és a ne-heztelés. Paul titokban kételkedett ben-ne, hogy boldog lenne a házassága. Mintminden családnak, ennek is megvannaka maga titkai és földalatti áramlatai. Min-dig érdekelte, ha a lányok az anyjukrólbeszéltek. Mindketten másképp látták.Ők egy egészen más asszonyt ismertek:azt, aki a világnak mutatott, hűvösen ele-gáns homlokzat mögött rejtőzött; egymegalázkodott, titokban rettegő terem-tést. Vajon ezért nem tért vissza Amandaa filmezéshez? Talán Matthew sem akar-ta, de lehet, hogy ő maga is félt tőle?- Nem lesz semmi baja - nyugtatta

29

Louise-t. Nem tudta, mit mondhatnamég. Sógornője bort töltött magának, éslátványosan boldogtalan volt. - Jan majdrajta tartja a szemét - folytatta Paul anyugtatgatást, de Louise csak még dühö-sebb lett.- Ja, abban biztos vagyok, hogy rajtatartja. Világéletében hízelgett neki, márkölyökkorunkban is. Hogyhogy nemajánljátok fel anyának, hogy ideköltöz-tök hozzá? Mély hatást gyakorolna rá.Tudod, milyen sok segítségre lesz szüksé-ge, hogy rendezze a hagyatékot? Jannelbiztosan a legnagyobb örömmel segíttekneki.- Miért nem engedsz már ki egy kicsit,Lou? - kérdezte Paul. - Senki sem akarbántani. - Úgy szólitotta, ahogy jan szok-ta. Louise izzó szemmel nézett rá. Meg-döbbentően hasonlított a szeme az any-jáéra, ám azonkívül egészen olyan volt,mint az apja: mutatós, semmi több. Kette-jük közül jan volt a szebbik.- Már késő - mondta Louise, és ahogyfelhajtotta a borát, rögtön töltött magá-nak megint. - Most, hogy apu nincs, ta-lán anyu is fel fog nőni. Talán mindannyi-

30

an felnövünk. - Letette a poharát, kimenta kertbe. Paul nem követte.jan és Amanda, akik a dolgozószobá-ban ültek, ugyancsak látták Louise-t azablakból.- Már megint haragszik rám - panasz-kodott jan. - Mindig haragszik rám vala-miért.- Nem bánnám, ha abbahagynátok aveszekedést - mondta az anya, és szomo-rúan nézett kisebbik lányára. - Mindigazt képzeltem, milyen más lesz, ha fel-nőttök; hogy ti lesztek a legjobb barát-nők, főleg, ha mindketten férjhez mentekés gyerekeitek születnek. - Erről álmo-dott a lányai pici kora óta.Jan szemébe kiült a bánat.- Nekem nem... én nem...- Tessék? - Anyja olyan megzavaro-dottnak és szomorúnak tűnt egy pillanat-ra, hogy Jannek majd megszakadt a szíve.- Nekem nem lesznek gyerekeim. -Abban, ahogy mondta, volt valami, amifölkeltette Amanda figyelmét.- Te nem akarsz gyereket? - botránko-zott meg, mintha maga a gondolat, hogya lánya nem akar gyereket, fölérne egy

31

árulással.- De igen - bólintott Jan, és a nővérétnézte az ablakon át. Lou villámgyorsanés játszi könnyedséggel megszülte öt évalatt a három gyerekét, úgy, ahogy akar-ta, és ezúttal Jan volt féltékeny rá. - Ter-mészetesen akarok! Egy éve próbálko-zunk, de nem történt semmi.- Az nem jelent semmit - mosolygottAmanda. - Néha beletelik egy kis időbe.Csak légy türelemmel.- Neked nem telt bele "egy kis időbe"!Mi rögtön meglettünk a házasságotok el-ső két évében! - Sóhajtott. Anyja meg-paskolta a kezét. Fölnézett, és szemébennemcsak bánat, de félelem és keserű csa-lódás látszott. - Szeretném, ha Paul is el-jönne velem az orvoshoz, de ő nem akar.Az a véleménye, hogy bolond vagyok, haidegeskedem.- Beszéltél az orvossal? Szerinte vanvalami baj? - Amanda kezdett komolyanaggódni.- Nem tudja, de úgy véli, hogy érde-mes lenne utánanézni. Megadta egy spe-cialista nevét, de Paul dühöngött, amikorszóltam. Azt mondta, hogy a nővérének

32

is vannak srácai, Lounak is vannak.Miért lenne nekünk bármilyen problé-mánk? De nem mindig ilyen egyszerű adolog...Amandának hirtelen eszébe jutott,hátha van itt valami, amiről ő nem tud,valami szörnyű kamaszkori betegség,félrelépés, terhességmegszakítás - denem mert rákérdezni. Jobb ezt rábízni azorvosra.- Nohát akkor talán okosabb lenne, hameghallgatnád, amit Paul mond, és nemidegeskednél, legalábbis egyelőre.- Nem bírok másra gondolni, anya! -vallotta be Jan. Szeméből patakzottak akönnyek, és lehullottak a ruhájára.Amanda riadtan nézte. - Annyira szeret-nék babát... és úgy félek, hogy sose lehet!- Dehogynem lehet! - Nem bírta ilyenboldogtalannak látni a lányát, épp most,mikor az apját is elveszítette. - Ha későbbsem maradsz terhes, bármikor örökbe fo-gadhatsz egyet.- Paul azt mondja, sose tenne ilyet.Neki saját gyerekek kellenek.Amanda úgy fékezte még a nyelvét,mielőtt kibökte volna, hogy Paul nem-

33

csak nehéz természetű, de mérhetetlenülönfejű és önző is.- Ezt a nehézséget később is áthidalha-tod. Egyelőre miért nem próbálsz meg la-zítani? Fogadok, hogy ha nem figyelszoda, rögtön bekövetkezik!Jan bólintott, de a szemén látni lehe-tett, hogy anyja egyáltalán nem győztemeg. Már egy éve marcangolta magát, ésa szorongás gyorsan át szokott csapnivakrémületbe.- És mi lesz veled, anyu? Megleszelapu nélkül? Fájó kérdés volt, új könnyeket csaltAmanda szemébe. Megrázta a fejét és sírt.- El sem tudom képzelni, hogyan éljeknélküle! Sohasem lesz még egy ilyen fér-fi az életemben. Soha! Huszonhat évigvoltunk házasok, ami több, mint az éle-tem fele. Nem is bírok belegondolni, mi-hez kezdjek most... hogyan keljek fölminden reggel...Jan magához ölelte az anyját és hagyta,hogy kisírja magát, de ő sem tudta elkép-zelni, hogyan él majd meg az apjuk nél-kül. Apu volt a család hajtóereje, védtefeleségét a világtól, mindenben meg-

34

mondta, mit tegyen, és noha csak hét év-vel volt idősebb nála, bizonyos értelem-ben apjaként viselkedett.- Én nem bírok nélküle élni! - ismétel-gette Amanda.A lánya tudta, hogy komolyan gondol-ja. Még elüldögéltek egy óráig az el-hunytról beszélgetve. Lou búcsúvételnélkül, sírva távozott, miután látta az ab-lakon át a testvérét és az anyját. Hatrajárt az idő, előbb-utóbb nekik is búcsútkellett venniük Amandától, akármilyennehéz is itthagyni. Meg kell tanulniaegyedül szembenéznie az élettel.Olyan szívfájdító volt, ahogy ott állt in-tegetve fekete kosztümjében a Bel Air iház lépcsőjének tetején, hogy Jan sírvafakadt, miután befordultak a sarkon.- Istenem, Paul, anyu meg fog halniapu nélkül! - Kifogyhatatlanul patakzot-tak a könnyei, hacsak rágondolt az apjá-ra, akit elveszített, a nővérére, aki gyűlö-li, az anyjára, aki úgy szenved, és a babá-ra, aki félhetőleg sohasem fog megszület-ni! Tébolyító volt! Paul a kezét szorongat-va hajtott hazafelé, és közben nyugtatnipróbálta.

35

- Csak egy kis idő, és anyád magáhozfog térni. Majd meglátod. Nézz rá, milyenszép és fiatal. A mindenit, hat hónaponbelül Los Angeles minden hímneműje ittfog kopogtatni az ajtaján, hogy randevútkérjen tőle. Talán még filmezni is vissza-megy. Elég fiatal, hogy megtehesse.- Sose tenne ilyet, még ha akarná is,mert tudja, hogy apu világéletében elle-nezte a filmezést! Magának akarta anyut,és ő megtette, mert szerette aput.Paul nem mondta, hogy ha ez igaz, ak-kor Matthew Kingston talán a legönzőbbember, aki valaha járt a föld hátán, merttudta, hogy Jan meg is gyilkolná, ha ki-mondaná.- Hogy beszélhetsz olyat, hogy az énanyám bárkivel is randevúzzon? Undo-rító!- Nem undorító - ellenkezett nyugod-tan Paul. - Természetes. Anyád ötven-éves, Jan. És apád halt meg, nem anyád.Nem várhatod el tőle, hogy egész életé-ben egyedül maradjon - mondta hal-vány mosollyal.Jan dühösen meredt rá:- Anyám pedig nem fog járni senkivel!

36

Nem az apádról beszélsz, az istenért!Csodálatos házasságuk volt, és anyu sze-rette aput.- Akkor nyilván férjhez akar mennimegint. Bűn lenne, ha nem tenné.- Nem hiszek a fülemnek! - hebegteJan, és kitépte a kezét a férje szorításá-ból. - Tényleg azt képzeled, hogy az énanyám összeadja magát férfiakkal? Te be-teg vagy, és nem tisztelsz semmit! Külön-ben sem ismered az anyámat!- Biztosan nem, édes - nyugtatgattaPaul - de ismerem az embereket.Jan nem válaszolt. Egyetlen szó nélkül,dühösen bámult ki az ablakon, amíg hazanem értek. Készséggel esküt tett volnaegyszerre öt bibliára, hogy anyja a halálá-ig hű marad apja emlékéhez.Második fejezetJúniusban Amanda Kingston meghívtalányait a Santa Barbara-i Biltmore-ba.Paul New Yorkban csiszolgatta egy film-szerződés utolsó részleteit, Jerry, Louiseférje jogi konferencián volt Denverben.Eszményi alkalomnak tűnt, hogy anya éslányai együtt töltsenek egy kis időt.Ahogy beléptek a szállodába, leteleped-

37

tek és beszélgetni kezdtek, a nővérek rög-tön megállapították, hogy az anyjuk na-gyon rossz állapotban van. Még mindignem tette le a feketét, túlságosan komor-nak látszott. Haját szorosan hátrafésülte,nem festette magát, és mikor Jan megkér-dezte, hogy van, könnyekben tört ki, ésnem bírta abbahagyni a sírást. Ez is egyi-ke volt ama ritka alkalmaknak, amikora nővérek az anyjuk iránti aggodalmuk-ban félretették az ellenségeskedést.Vasárnap Amanda még aludt, amikorlányai lementek reggelizni az étterembe.- Orvoshoz kellene fordulnia. Túlsá-gosan depressziós - mondta Louise azáfonyás palacsinta fölött. - Szabályosanmegijedtem tőle. Valami más nyugtatótkellene szednie.- Az csak rontana az állapotán. Ki kel-lene mozdulnia, találkoznia kellene a ba-rátaival. Múlt héten is beleszaladtamMrs. Aubermanbe; mondta, hogy nemlátta anyut apu halála óta. Annak öt hó-napja, nem ülhet otthon, hogy örökké őtsirassa.- Talán igazad van - mondta Louise. Ahúga szeme közé nézett, és szokása sze-

38

rint azon tűnődött, egyáltalán mi közükegymáshoz. - Apu is ezt akarná? Ha ren-delkezhetett volna róla, nyilván anyut isodatemettette volna maga mellé.Jan azon nyomban dühbe gurult.- Undorító vagy! Tudod, mennyiregyűlölte apu, ha anyu boldogtalan volt!- Tudod, mennyire gyűlölte apu, haanyának más élete is volt azonkívül,hogy balettra kísért bennünket vagy bri-dzsezett az üzlettársak hitveseivel? Anyatudat alatt nyilván azt gondolja, hogyapu épp ezt szeretné, hogy ilyen szeren-csétlen legyen, amilyen most. Szerintempszichiáterhez kellene mennie - mondtaLouise nyersen.- Miért ne vihetnénk el vakációzni? -Jan ezt nagyon kedves ötletnek találta.bármikor elszabadulhatott a galériából,de Louise nem tudta, hogy hagyhatná otta gyerekeit. - Talán szeptemberben, hamegint elkezdődik az iskola. Akkor átvi-hetnénk anyut Párizsba.- Jó ötlet - helyeselt Louise, de amikormegpendítették Amandának ebédnél, őhabozás nélkül megrázta a fejét, és aztmondta, nem mehet.

39

- Most nem tudnék elszabadulni -szólt határozottan. - Még mindig túl sokdolgom van a hagyatékkal. Nem akarom,hogy ott lebegjen a fejem fölött. - Vala-mennyien tudták, hogy ez csak ürügy.Amanda egyszerűen nem akar visszatér-ni az élők világába Matthew nélkül.- Bízd az ügyvédekre, anyu! - taná-csolta a gyakorlatias Lou. - Jót tenne, hakikapcsolódnál.Amanda egy hosszú percig tétovázott,majd megrázta a fejét, és a szeme ismétkönnybe lábadt.- Nem akarok - mondta becsülete-sen. - Lelkifurdalásom lenne.- Miért? Hogy elköltesz egy kis, pénzt?Megengedhetsz magadnak egy párizsiutat. - Többet is. Nem erről volt szó. Sok-kal mélyebben volt a kutya elásva.- Nem, én csak... Én csak úgy érzem,hogy nincs jogom ilyet tenni Matt nél-kül... Miért menjek el szórakozni? Miértérezném jól magam? - Zokogni kezdett,de ki kellett mondania. A nővérek elhűl-ten nézték. - Miért élek én még mindig,amikor ő nem? Ez olyan tisztességtelen!Miért kellett ennek így történnie?

40

Ezt még egyik lánya sem hallotta tőle.Az anyjuknak bűntudata van, amiért él!- Mert megtörtént, anyu - mondtagyengéden Jan. - Csak. Nem a te hibád,nem az övé. Senkié. Ez egy iszonyú bal-szerencse, de neked folytatnod kell azéletedet... magadért... értünk... erre gon-dolj! Ha nem kívánkozol Párizsba, elme-gyünk pár napra New Yorkba vagy SanFranciscóba. De tenned kell valamit!Nem mondhatsz le így az életről, anyu!Apu se akarná, hogy ezt tedd. - De márúton hazafelé, a kocsiban megállapíthat-ta, hogy nem fogja meggyőzni az anyját.Túlságosan belemerült a gyászba, hogyegyáltalán akarjon élni vagy kedve le-gyen bárminemű értelmes és szórakozta-tó tevékenységhez.- Hogy van anyád? - kérdezte Paul,aki vasárnap este érkezett vissza NewYorkból, miközben Jan hazafelé fuvaroz-ta a repülőtérről.- Sehogy. Borzalmasan. Lou szerintnyugtatót kellene szednie. Én nem tu-dom, mit gondoljak. Mintha oda akarnátemetni magát apu mellé.- Apád talán ezt akarta volna, és

41

anyád talán tudja is.- Úgy beszélsz, mint a nővérem! - Janegy darabig kibámult az ablakon, majdvisszafordult. - Kérdezni akarok tőledvalamit. - Olyan ünnepélyesen mondta,hogy Paul elmosolyodott. Örült, hogyláthatja a feleségét a New York-i utazásután. Hiányzott neki.- Hát persze. Össze akarod hozni ?apámmal Nem gond. Megszervezem.Apám ujjongani fog.Ez az égbekiáltó ötlet még jant is meg-nevettette, de egy pillanattal későbbmegint elkomolyodott, és Paul érezte,hogy bármit tartogasson is a felesége, azcsak valami nagyon fontos lehet.- Én másra gondolok - kezdte idege-sen. Nem tudta, hogyan tálalja, de min-denáron meg akarta győzni a férjét.- Bökd ki, jan. Várom.- Azt akarom, hogy mindketten men-jünk el az orvoshoz. A specialistához.Utoljára fél éve beszéltünk róla, és azótasemmi sem történt. - Riadtan, komolyankérte, de Paul egyáltalán nem volt meg-értő.

42

- Jézusom, már megint kezded? Pálya-futásom legnagyobb filmszerződéséndolgoztam az elmúlt félévben, te megsemmi másra nem tudsz gondolni, mintegy csecsemőre? Nem csoda, ha semmisem történt, Jan. Többet ültem repülőgé-pen, mint otthon. Hogy állíthatsz olyat,hogy valami problémánk van?jan számára ez úgy hangzott, mint egytagadás. Mindig akadtak ürügyek, hihetődolgok, amelyekre rá lehetett fogni, de avégeredmény mindig az volt, hogy őnem esett teherbe, holott többet próbál-koztak, mint amennyit Paul hajlandó lettvolna bevallani.- Én csak tudni akarom, hogy nincs-evalami probléma. Talán mindkettenegészségesek vagyunk, vagy csak nekemvan bajom. Tudni akarom, hogy olyasmi-e, amivel megbirkózhatunk. Ez minden.Olyan nagy kérés ez? - Telefutott a szemekönnyekkel, mikor mondta.Paul sóhajtva nézte.- Jó, vizsgáltasd ki magad. Mire végig-csinálod, talán már ki is derül, hogy álla-potos vagy.Az asszony már nem gondolta így.

43

Több mint másfél éve vártak, már a nő-gyógyásza is aggódott és további vizsgá-latokat sürgetett, ha páciense komolyanakar gyereket. Nem mondta a férjének,hogy három hete már járt a szakorvosnál,aki semmi elváltozást nem talált nála.Vagyis most Paulon a sor.- Te is elmész utánam?- Talán.Ez volt minden, amit hajlandó voltmondani, majd egy kicsit túlságosanhangosra állította a rádiót. Jan szomorú-an bámult ki az ablakon. Attól, hogy aférje így viselkedett, kezdte reménytelen-nek érezni az ügyet.Augusztusra a szakorvos megállapí-totta, hogy Jannek semmi baja; vagy akettejük ivarsejtjei összeférhetetlenekvalamilyen értelemben, vagy a férj ébenvan - ha van - az esetleges hiba. Paul dü-höngött, amikor a felesége megint szóbahozta. Nem szerette, ha sürgetik. Rosszidők jártak rá, a nagy üzlet megbukott,halálosan unta, hogy menetrend szerintkell nemi életet élnie, hogy aztán fele-sége két hét múlva hisztérikusan őr-jöngjön, amikor kiderül, hogy mégsem

44

terhes.- Felejtsd már el egy kicsit! - ordítottaegy este, amikor Jan megint azt akarta,hogy szeretkezzék vele, mert most van amegfelelő idő, aztán elment inni egyet azapjával.Jacknek új macája volt, egy közismertszínésznő, így úgyszólván naponta sze-repelt az újságokban. Türelmetlenebbülostromolta a fiát, mint bármikor, hogytársuljon be hozzá az üzletbe, de Paul aztmondta, szó sem lehet róla. Úgy érezte,életének minden szereplője az ő vérétszívja.Szeptemberben Louise és Jan ismétmegpróbálták rábeszélni Amandát egyutazásra, de nem jártak sikerrel. Anyjukhét kilót fogyott, túlságosan lesoványo-dott, mélységesen depressziós volt, ésnem járt sehová. Decemberre mindkétlány pánikba esett.- Tennünk kell valamit! - telefonáltkétségbeesetten Jan a nővérének egydélután, két héttel a hátborzongatóra si-került Hálaadás-nap után. Anyjuk végig-sírta a közös étkezést, és olyan kétség-beejtő állapotban volt, hogy még a gye-

45

rekeket is megijesztette. - Ezt én-nem bí-rom tovább!- Talán békén kellene hagynunk - vél-te filozofikusan Louise. - Talán így akarjaleélni hátralevő életét apu nélkül. Kik va-gyunk mi, hogy másként döntsünk?- A gyerekei, és nem hagyhatjuk, hogyígy éljen! Nem engedem!- Akkor találj ki valamit. Énrám nemhallgat. Sose hallgatott. Te vagy a ked-venc. Menj el hozzá minden nap, és ke-verj orvosságot a narancslevébe. Szerin-tem joga van úgy élni, ahogy akar!- Louise, az ég áldjon meg, anya ha-lódik! - mondta elkeseredetten Jan. -Nem látod be? Teljesen föladta az éle-tet. Ennyi erővel meg is halhatott volnaapuval.- Nincs mit válaszolnom, Jan. 'Anyafelnőtt asszony, én pedig nem vagyokpszichiáter. És őszintén szólva halálosanunom az önsajnálatát. Utálom nézni, utá-lom hallani. Imádja a szívfájdalmat. Lu-bickol a bűntudatban, mert ő él, apu megnem. Úgyhogy hagyd. A maga betegesmódján talán boldog is így.- Én pedig nem hagyom! - makacsko-

46

dott jan.- Te nem hozhatod vissza az életbe.Neki kell akarnia, de ő nem akarja. Vedd

tudomásul! Életében először maga ren-delkezik magával, és talán épp így akarélni. Most legalább nincs apu, aki mindigmegmondja, mit csináljon.- Te úgy beszélsz apuról, mint egyszörnyetegről! - panaszkodott jan.- Időnként az is volt. Hozzám leg-alábbis.Szokás szerint most sem tudtak zöld-ágra vergődni egymással.Karácsony előtt egy héttel jack meghív-ta Pault és Jant a Julie's-ben tartandó ka-rácsonyi bulira. Jannek idén nem voltkedve hozzá. Paul még mindig nem volthajlandó elmenni a specialistához, az asz-szony ettől depresszióba esett, ráadásulaggódott az anyjáért. De Paul azt mondta,megsértik az apját, ha legalább az orrukatoda nem dugják.- Miért nem mész nélkülem? - kérdez-te Jan a buli reggelén. Egy porcikája se kí-vánt kirúgni a hámból. - Megígértemanyámnak, hogy délután átmegyek hoz-

47

zá, és nyilván még jobban elkeseredem,ha látom őt. - Amanda egyenletesen csú-szott lefelé az életből a halálba. Jan őrjön-gött, hacsak ránézett. Egyszerűen képte-len volt megállítani.- Miért nem hozod magaddal anyá-dat? - vetette oda munkába menet Paul.Jan felháborodott:- Te mindent elengedtél a füled mel-lett, amit egy éve mondok? Anyám de-pressziós, fogy, nem akar látni senkit!Csak ül egy helyben és várja a halált, aszentségedet! Tényleg azt képzeled,hogy elmenne apád hepajára? Álmodsz?- Pedig talán jót tenne neki. Legalábbkérdezd meg! - mosolygott Paul.Jan legszívesebben hozzávágott volnavalamit. Olyan értetlen!- Te nem ismered anyámat.- Azért csak kérdezd meg!- Ennyi erővel arra is kérhetném,hogy vetkőzzék le és rohangáljon mezte-lenül Bel Airben, a szentségedet!- Legalább lenne egy kis örömük aszomszédoknak. - Amanda még de-pressziója mélyén is pompás külsejű asz-szony volt. Paulnak még egy olyan hó-

48

bortos ötlete is támadt, hogy fölkéri a kö-vetkező filmjéhez, de félt megkérdezniJant, hogy mi a véleménye. Úgyis tudta,mit mondana. - Azt azért közöld vele,hogy apám ujjongana, ha elmenne. Nö-velné a bolt jó hírét - incselkedett, majdbúcsúcsókot adott a feleségének.Jan kedvetlenül tűrte. Nagyon haragu-dott a férjére, amiért nem hajlandó el-menni az orvoshoz; már egy ideje azonrágódott, hogy nekik sose lesz gyerekük.A maga módján ugyanolyan depressziósvolt, mint az anyja, csak nem mutatta, devoltak napok, amikor még Amandánál isrosszabbul érezte magát.Délután megint majd megszakadt aszíve, mikor meglátta az anyját. Olyannyúzott, sovány, sápadt volt, mint akineknincs miért élnie. Ötvenéves, és minthamáris a halált várná. Jan megpróbált min-dent, bedobott több ötletet, ami eszébejutott, hízelgett, könyörgött, azzal fenye-getőzött, hogy ideköltöznek Louise-zal,és kirángatják anyjukat a házból, hanincs más megoldás.- Okosabban is elfoglalhatnátok ma-gatokat, mint hogy miattam izgultok.

49

Mi van Paul új filmjével? - Ilyenkormindig témát változtatott. Estére Jan márolyan dühös volt rá, hogy ezt meg ismondta:- Nagyon mérges vagyok rád! Meg-van mindened, amiért más ember háláslenne, gondtalan élet, gyönyörű ház, kétszerető lány, tőled meg csak annyi telik,hogy itt ülsz, siratod magadat és aput.Hát már nem szeretsz bennünket, anyu?Egyetlenegyszer nem tudnál magadonkívül mással is törődni? Nem látod,mennyire aggódunk miattad? Uramis-ten, én már gondolni se tudok másra,mint rád, meg persze arra, hogy talán so-se lehet gyerekem! - Azzal már sírt is, pe-dig nem akarta.Amanda átölelte és mentegetőzöttminden bánatért és aggodalomért, ame-lyet nekik okozott. Mindketten sírtak, demost az egyszer, ahogy Jan mondta, tisz-tító könnyeket, és anyja mintha egy ki-csit felszabadult volna.- Már nem is fested magad, anyu!Nem öltözködsz! A hajad borzalmas! -De jó érzés volt őszintének lenni hozzá!Amanda könnyesen nevetett, és bíráló

50

tekintettel mustrálta magát a tükörben.Nem tetszett neki, amit látott; az a gyö-nyörű, de sápadt, elhanyagolt nő, ott a tü-körben. Jan hirtelen elhatározta, hogymegpróbálkozik Paul taktikájával, és meg-pendítette Jack esti buliját a Julie's-ben.- Hogy odamenjek? Az üzletbe? - Aman-da, ahogy a lánya megjósolta, egészen el-borzadt. - Te megőrültél!- És az, amit te művelsz magaddal egyéve, az talán nem őrültség? Ugyan, anyu,tedd meg a kedvemért! Nem lesz ott sen-ki ismerős. Vegyél föl egy szép ruhát,sminkeld ki magad egy kicsit és men-jünk. Paul nagyon örülne neki.- Majd valamelyik este elmegyek vele-tek vacsorázni. Paul biztos örülne neki.Meghívlak benneteket a Spagóba.- De én azt akarom, hogy most gyerevelem! Nem kell sokáig maradnod. Ötpercig. Csak erőltesd meg már egy kicsitmagad! Értem... Louért... apuért... aputényleg nem örülne annak, hogy így élsz,anyu! Meg vagyok győződve róla! -Majdnem lélegzet-visszafojtva meredt azanyjára, abban a hiszemben, hogy úgysegyőzi meg.

51

Amanda egy hosszú percig rezzenetle-nül és tétován nézett rá.- Te tényleg azt gondolod, hogy apádis egyetértene vele? - kérdezte. jan von-tatottan bólintott. Döbbenetes, hogy ezmég mindig milyen fontos az anyjának!- Azt gondolom, anyu: - Hazugságvolt, de azt akarta, hogy az anyja elhigy-gye.Amanda lassan bólintott, sarkon for-dult, és bement a hálószobájába. Jan hü-ledezve követte. Nem merte megkérdez-ni, mit akar csinálni. Anyja már ott állt agardróbszekrénynél. Ruhák suhogását-zizegését hallotta. Pontosan öt perc múl-va Amanda előkerült egy komor feketeruhával.- Ehhez mit szólsz? - kérdezte.Jan kerekre nyílt szemmel bámult rá,és nem hitt a szemének. Végre sikerült le-ásnia a mélybe az anyjához! Végre kirob-bantotta a házból és a férje sírja mellől!Ez több mint hihetetlen!- Szerintem kicsit szigorú. - Ő is oda-lépett a gardróbhoz Amanda után. Félt,nehogy elvegye a kedvét, de ez a ruhatényleg lehangoló volt. - Mit szólnál eh-

52

hez? - mutatott egy bíborlilát, amelyrőltudta, hogy nemcsak az anyja, de az apjais szerette.Amanda rögtön megrázta a fejét, és kiisválasztott egy csinos sötétkék gyapjút,amely mindig túl szoros volt, de mostgyönyörűen kiemelte az alakját, és jóvalfiatalosabb volt a feketénél. Ugyanolyankifinomult volt, mint a tulajdonosa, akiminden ízében filmsztár lett megint, mi-kor magára öltötte a tükör előtt. Sötétkéktűsarkú cipőt, zafír fülbevalót vett hozzá,hátrafésülte haját az oly sok képen viseltlaza kontyba, amely a védjegye volt, éskifestette magát, annyira diszkréten,hogy alig látszott.- Nem lehetne valamivel többet,anyu?Amanda bírálóan végignézett magán,és engedett.- Egy picivel. Nem akarok olyan lenni,mint egy repedtsarkú.- Ahhoz azért több munka és jóvaltöbb idő kellene, mint amennyink van. -Jan boldog mosollyal gusztálta az anyját.Fenséges jelenség volt; a madárijesztő-ből, amivé a hitvesi gyászban eltelt év

53

csúfította, visszaváltozott az asszonnyá,akit Jan ismert és szeretett.- Mi a véleményed? - izgult Aman-da. - Olyan vagyok, mint önmagam,vagy mint egy sápadt kóró, aki voltam? -kérdezte könnyesen csillogó szemmel.- Mint magad, anyu - felelte ugyan-csak könnybe lábadt szemmel Jan. Mély-ségesen hálás volt annak az akármilyenSorsnak; amely végül segített rábeszélniaz anyját. - Istenem, de szeretlek! - bo-rult a nyakába.Amanda óvatosan kifújta az orrát, gya-korlott kézzel föltett még egy réteg rúzst,majd belerakosgatta a szükséges aprósá-gokat egy sötétkék retikülbe, és csodálat-tal nézett a lányára. Janen az a kedvencpiros gyapjúruhája volt, amelyet mindenkarácsonykor viselt, és ahogy így egymásmellett álltak, kékben és pirosban, majd-nem olyanok voltak, akár a nővérek.- Jó kislány vagy, Jan, és én nagyonszeretlek - súgta Amanda. Még mindignem bírta elhinni, hogy engedte magátrábeszélni, de ha már egyszer belevágott,akkor végigcsinálja. - De nem maradunksokáig, ugye? - aggodalmaskodott, mi-

54

közben kiemelt az előszobai faliszek-rényből egy menyétbundát. Nem voltrajta a férje temetése óta; de most nemszabad erre gondolnia. A lánya kedvéértteszi, amit tesz. - Csak pár percig akarokmaradni!- Akkor viszlek haza, amikor akarod,anyu. Megígérem.- Akkor jó - nyugodott meg Amanda.Döbbenetesen fiatalnak és törékeny-nek látszott. Ahogy kilépett a ház elé, egypillanatra megállt, hátranézett, minthabúcsút mondana valakinek, aki nincsitt, majd halkan becsukta maga mögöttaz ajtót.Harmadik fejezetAz üzletben reggel óta folytak a bulielőkészületei. Az ajtókra füzéreket, az ab-lakokra koszorúkat akasztottak. Ponto-san négykor zártak. A gyönyörű fenyőfatalpig ezüstben pompázott. Jacknek örülta szíve, ha ránézett.- Tudom, hogy ma már a karácsonyfase divat, de én akkor is szeretem, ez pe-dig itt valóságos szépség!Az üzlet csillogott-villogott. Három he-lyiségben bárt rendeztek be, a konyhában

55

ládaszámra hűlt a francia pezsgő. Jacknégy zenészt fogadott, nem a tánchoz,hanem hogy jó kedvre derítsék a vendé-geket. Kétszáz embert vártak. Ez egy zárt-körű parti volt, amelyre csak a törzsvevőkvoltak hivatalosak, köztük számos híres-ség, akiknek jelenlétére Jack biztosan szá-mított. Ha más rendezvényekre nem isjártak el, a Julie's bulijairól sohasem hiá-nyoztak. Szerették a tulajdonost, és sze-rették a vállalkozói mulatságokat.- No, Gladdie, mi a véleményed? -kérdezte a főnök, és még egyszer utoljá-ra szétnézett, mielőtt elment volna átöl-tözni. Új Armani-öltönyt vásárolt az alka-lomra.- Nekem tetszik, Jack. Igazán jó - di-csérte Gladdie, álmélkodó elismerésselnézve a részleteket. Imádta a házibulikat,mindig olyan klasszul sikerültek.- Tartsd nyitva helyettem a szemed.Fölmegyek átöltözni.Eltűnt a liftben. Húsz perccel későbbúgy toppant be, mintha a GQ címlapjárakészülne. Az öltöny sötétkék volt, de nél-külözött minden merev ünnepélyessé-get, Jack pedig úgy viselte, akár egy férfi

56

manöken.- Nagyon csinos! - súgta Gladdie. -Szenzációs vagy! Randid lesz ma este? -kíváncsiskodott. Az utolsó csillagocská-nak pár hete leáldozott, a főnök most egyközismert fotómodellt kultivált.- Legalább tucatnyi! - nevetett Wat-son. - Sajnos, Starr ma reggel elrepült Pá-rizsba, de meghívatta velem a húgát.- Ez nagyon nagylelkű volt tőle... vagynagyon nagy szamárság - vigyorgott a nő.- Szerintem van egy barátja Párizsbanis - mondta mosolyogva Jack. Úgy szép azélet, ha zajlik!- Jönnek a srácok is? - érdeklődöttGladdie, és töltött magának egy pohárpezsgőt.Az első vendégek ekkor kezdtek szál-lingózni. Épp most jött Elizabeth TaylorMichael Jacksonnal, közvetlenül mö-göttük érkezett Barbra Streisand és a ba-rátja.- Azt mondták, megpróbálják - felelteszórakozottan Jack, és indult üdvözölni avendégeit.Fél óra múlva emberektől hemzsegettaz üzlet. Szólt a szívvidító muzsika, jöt-

57

tek-mentek a hírességek, odakint fotósokcsettegtettek, de Jack nem engedte beőket. Azt akarta, hogy a vendégei lezse-ren élvezhessék a mulatságot, anélkül,hogy a fényképezőgépektől vagy a plety-kalapoktól kellene félni.Majdnem hét óra volt, amikor Jan ésAmanda megérkezett. A lány odaadta akocsikulcsot a parkolóőrnek, és bevezetteanyját a Julie's-be. étközben egyfolytá-ban azon aggódott, nehogy Amanda hir-telen pánikba essék és meggondolja ma-gát. Majdnem be is következett, amikor afotósok rájuk vetették magukat érkezésután. De jan, amilyen gyorsan csak tud-ta, bevonszolta az üzletbe a kissé meg-hökkenten pihegő Amandát.Mennyi ember, mennyi fény, milyenpompa! Néhány arcot rögtön felismert,két színésznő, akikkel évekkel ezelőtt for-gatott, rögtön oda is rohant hozzájuk.Látványos örömujjongással borultakAmanda nyakába, és tudni akarták, miminden történt vele. Sikerült higgadtanelmondania, mi történt Matt-tel és hogyez az első alkalom, amikor kimozdul ha-zulról a férje halála óta. Jan kissé távo-

58

labbról büszkén figyelte anyját, majd el-ment, hogy üdvözölje Julie sógornőjét.jack, aki a terem túlsó végében egy ré-gi barátjával beszélgetett, hirtelen fölpil-lantott és elhűlt.- Nem hiszek a szememnek! - mo-tyogta, és elnézést kért, hogy odasiethes-sen Janhez. - Modortalanság lenne aztmondani, hogy paff vagyok? - súgtaAmandára sandítva a menyének.jan nevetett:- Nem olyan paff, mint én - súgtavissza. - Egy teljes éven át próbáltam ki-csalogatni a barlangjából. Most előszörvan házon kívül apu halála óta, és való-színűleg most jár először ilyen partin az-óta, hogy felhagyott a filmezéssel.- Nagy megtiszteltetés számomra! -mondta Jack, és olyan volt a hangja,mintha komolyan gondolná. Türelme-sen várakozott, hogy Amanda befejezzea csevegést a volt kolléganőkkel, majdodament hozzá és megköszönte, amiérteljött. - Ezek után a Julie's sem lesz a ré-gi - mosolygott. - Végre megadtad ne-künk azt az előkelőséget, amelyet véle-ményem szerint mindig megérdemel-

59

tünk, de nélküled sehogy se tudtam ösz-szehozni. - Ez ugratás volt, de csak na-gyon enyhe.- Kétlem, Jack. Örülök, hogy látlak.Remek a parti. Már rengeteg régi bará-tommal találkoztam.- Biztosan nagyon örülnek, hogy lát-nak. Gyakrabban vissza kellene jönnöd.Bulit csapunk a tiszteletedre, valahány-szor betévedsz vásárolni - ígérte pezsgősjókedvvel. Amanda leemelt egy pohárpezsgőt egy arra siető pincér tálcájáról.Jack észrevette, hogy a keze egy egészenpicit remeg. Ezenkívül semmi sem árul-kodott az idegességéről. Nemes volt akörme hegyéig, és néhány régi kollégá-val ellentétben nemcsak gyönyörű, deelőkelő is. - Fantasztikus vagy, Aman-da! - Remélhetőleg nem hangzott túl rá-menősen, de az volt az igazság, hogy azözvegy még ilyen tömegben is feltűnéstkeltett. A flitteres atlaszköltemények kö-zött a jól szabott kék gyapjúruha és a za-fír fülbevaló még inkább kiemelte a szép-ségét. - Hogy vagy mostanában? - ér-deklődött udvariasan.Amanda mindössze egyetlen percig té-

60

továzott.- Megvagyok - mondta őszintén, szo-morú mosollyal. - Kemény évem volt.Így visszanézve azt hiszem, szerencsésvagyok, amiért túléltem - fejezte be ko-molyan.- Egyszer én is átéltem ilyet - mondtatűnődve Jack, mert hirtelen eszébe jutottDori. A második alkalom, hogy Amandá-ról a szerelmére kell gondolnia. A körül-mények teszik, hiszen egyáltalán nemhasonlítanak. Vagy talán csak hangulataz egész.- Azt hittem, elváltál - mondta Aman-da. Zavarba hozta, hogy a teremben fölis-merték és diszkréten mutogattak rá. Oda-nézz!... oda!... az ottamanda Robbins... filmezvajon?... évek óta nem láttam... szédületesenfest... mit gondolsz, felvarratta az arcát?...még mindig szenzációs... Amanda észre semlátszott venni a zsongást. Rendkívül fe-gyelmezett és méltóságteljes volt.- Elváltam - mondta csendesen jack.Ahogy ott állt sötét öltönyében az asz-szony mellett, szinte olyanok voltak,mint akik összetartoznak. - De volt egynagyon jó barátnőm, aki tizenhárom éve

61

meghalt. Nem egészen azon mentem át,mint te, de azért rendesen összemorzsolt.Páratlan teremtés volt.- Sajnálom - szólt gyengéden Amanda.Szeme szikrázott, Jack szinte megijedttőle; a hűvös külső mögött egy nagyonerős és delejes egyéniség rejtőzött, és kü-lönös módon a gyötrelmes év után is sok-kal elevenebbnek tűnt, mint amikorMatthew-val élt. Még mielőtt bármitmondhatott volna, elhívták, mert valamikisebb gond akadt a vendégek listájával.Két filmsztár állt az ajtó előtt, akiket nemis hívtak. Jack szólt a biztonsági őröknek,hogy engedjék be őket. Aztán Gladdiekérdezett valamit, de addigra Jan is visz-szaért az anyjához.- Hogy vagy, anyu? Minden rendbenvan? - Nagyon remélte, hogy még nemkell menniük.Amandának jót tett a társaság, ésegyébként is remekül sikerült a mulatság.- A legnagyobb rendben, édes. Köszö-nöm, hogy elhoztál. Vannak emberek,akikkel évek óta nem találkoztam, és Jackis nagyon kellemesen viselkedik.Majdnem bocsánatkérésként hangzott,

62

azok után, amiket Watsonról mondott azutóbbi három évben; de valahogy azegész ember sokkal rendesebbnek tűnt,mint korábban. Amanda nem szívesen is-merte volna be, de szinte rokonszenvesvolt neki.- Mikor jön Paul? - kérdezte.- Remélem, most már bármelyik pilla-natban. Tárgyalása van.Rövid idő múltán Gladdie telefonhozhívta Jant. Paul volt; a tárgyalásnak se-hogy se akart vége szakadni, de megígér-te, hogy rohan, amint teheti.- Sose fogod kitalálni, ki van itt! - évő-dött boldogan Jan.Paul elnevette magát. A felesége hetekóta nem volt ilyen jókedvű. Öröm volthallani, azok után, hogy otthon kezdettpattanásig feszülni a hangulat.- Apámat ismerve akárki lehet. TomCruise? Madonna?- Jobb! - mosolygott Jan. - AmandaRobbins!- Tényleg oda tudtad vinni? Jó mun-ka, szívem! Büszke vagyok rád! Hogy ér-zi magát?- Gyakorlatilag mindenkit ismer, és

63

pompásan fest. Megfésülködött, smin-kelt egy kicsit és csiribí-csiribá, visszatérta filmsztár Bárcsak én lennék olyanmint ő!- Kenterben vered, bébi. Ezt ne feledd!- Szeretlek - lehelte Jan, akit egészenmeghatott a bók, mindegy, mennyire voltkomoly.- Csak apámat ne engedd a közelébe,ha már egyszer ilyen klassz az anyád. Ab-ból csak baj lehet. Anyósom soha többénem állna szóba velem, bár te sem.- Ettől a veszélytől nem kell tarta-nunk! - ütötte el nevetve Jan a lehetősé-get. - Bár apád nagyon kedvesen bántanyuval. Borzasztó sok ember van itt,apádnak rengeteg a dolga. Egyfolytábanérkeznek a rajongók...- Bizonyára kizárólag nők. Szegényöreg szivar, élve falják föl, és letépik rólaaz öltönyét. Van, akikkel nem bánik kesz-tyűs kézzel az élet. Mint az én papám-mal. Szóval édes, megyek, amint tudok.Várj türelmesen. Odaszólok, mielőtt el-jönnék az irodából.- Rendben.Hetek óta nem beszéltek egymással

64

ilyen kedvesen. Jan megkereste az any-ját, és amikor látta, hogy megint Jack-kel beszélget, úgy határozott, hogy bé-kén hagyja őket. Nem is lenne rossz, havégre összebarátkoznának, ahelyett,hogy folyton szapulják egymást. Innentávolról is láthatta, hogy az anyja moso-lyog, apósa pedig nagyon lelkesen mesélvalamit.Történetesen épp az európai beszerzé-si útjairól mesélt: hogy mennyivel jobbantetszett neki Párizs, mint Milánó. Kicse-rélték tapasztalataikat a londoni Clar-idgé s-ről. Egész barátságosan diskurál-tak, így Jan elcsellengett beszélgetni egyismerősével. Eltelt még egy óra. Meginttelefonált Paul, de most nagyon űzöttvolt a hangja. A megbeszélés rosszul si-került, és arra ért le, hogy a kocsiját el-vontatták, most csak taxival mehetne abuliba, de ő inkább azt szeretné, ha Janelugrana érte, cserébe megígéri, hogy el-viszi vacsorázni. Ahhoz már késő, hogyelmenjen a partira.- Mi lesz anyuval? Nem hagyhatomitt! - riadozott jan.- Kérd meg papát, hogy ültesse be egy

65

taxiba. Lehet, hogy egy-két limuzinja isáll a parkolóban. Mindig tart néhányat,hátha valamelyik sztárt el kell szállítanivalahová. Kérdezz csak rá.- Jó, megpróbálom. De ha anyuakadékoskodik, akkor telefonálok, mertlehet, hogy nekem kell hazavinnem.Egyébként ott vagyok tíz perc múlva.- Legyél itt - mondta határozottanPaul. - Förtelmes délutánom volt, látniakarlak.Jant is vonzotta a kellemes, csendes va-csora gondolata. Anyja remélhetőlegnem kifogásolja, ha Jack ülteti be a taxibavagy a limuzinba.Ismét együtt találta őket a terem egyiksarkában. Amikor előadta, mi a helyzet,Amanda egy pillanatra megrémült, ámmielőtt egyetlen szót szólhatott volna,Jack közbelépett.- Paulnak igaza van. Két kocsim is par-kol odakint. Ha anyád menni akar, vala-melyikkel hazavitetem. Te mit szólsz hoz-zá? - fordult Amandához, aki még min-dig nem tért magához, hogy Jan így cser-benhagyja, de ugyanakkor kolonc semakart lenni a nyakán.

66

- Én... nagyon jó... de igazán nem ké-ne ezt tenned, Jack. Majd megyek taxival.Innen csak egy ugrás Bel Ait Hívok majdtaxit.- Nem - mondta Jack nyugodtan, dehatározottan - a limuzinnal mész. Nemmászkálhatsz ilyen későn taxival.Amanda elnevette magát ennyi figyel-mes rendíthetetlenségen, és beleegyezetta limuzinba. Már kezdett volna szedelőz-ködni, de Jack olyan csalódottnak látszott,hogy az asszony zavarba jött, és hajlandóvolt maradni még egy kicsit. Kitűnőenérezte magát. Matthew mindig utálta apartikat, jóformán sose jártak ilyesmire.Jan búcsúpuszit adott az anyjának,megkereste a kocsiját, és, elrobogott Pau-lért. Jack atyai gondoskodással őrködöttAmandán, hogy legyen mit innia, kapjonegy tányér hideg ízelítőt, találkozhassona barátaival, egyáltalán, jól érezze magát.Amanda fél kilenckor döbbenten állapí-totta meg, hogy rajta kívül már alig ma-radt vendég.- De szégyellem magam! Úgy kell ki-rúgnod, hogy megszabadulj tőlem - res-telkedett és nyújtotta a kezét búcsúzásra,

67

ám Jack ragaszkodott hozzá, hogy haza-kíséri .- Ne bolondozz, Amanda. Nekem eznem fáradság. Rokonok volnánk, és kü-lönben is olyan jó, hogy végre elfecseg-hetünk annyi év után. Nekem ez öröm.Amanda sehogy se tudta kisírni, hogyegyedül engedje haza. Jack ellátta Glad-die-t a szükséges utasításokkal, majd el-ment. A parti véget ért, a baráti társaság,amellyel Jack együtt akart vacsorázni,már eltávozott. Azzal engedte el őket,hogy vagy utánuk megy, vagy sem, de neszámítsanak rá, hátha közbejön valami.Más kötelezettségei nem voltak. Amikormár a Rodeo Drive-on robogtak, hanya-gul odavetette, nem kívánna-e Amandaegy falatot, csak egy hamburgert vagyegy salátát. Ideális alkalom lenne, hogybeszéljenek a gyerekeikről. Amanda této-vázott. Haza kellene mennie, bár tulaj-donképpen senkinek sem tartozik elszá-molással az idejéről. Egy kicsit éhes isvolt, és Jack rátapintott a fájó pontjára.Az utóbbi időben sokat aggódott Jan ésPaul miatt. Talán a férfinak is feltűnt a kö-zöttük lappangó feszültség? Biztosan

68

ezért akar vele vacsorázni. Okos ötlet.Hálásan elfogadta a meghívást.Jack szólt a sofőrnek, hogy vigye őket aNorth Robertsonon az Ivyhez, ahol minttörzsvendég, csendes sarokasztalt ka-pott. George Christy is ott volt a barátai-val. Odaintegetett Jacknek, majd hatal-masra nyílt a szeme, amikor fölismerteAmanda Robbinst.Spagettit, salátákat rendeltek. Jackkönnyed csevegéssel hidalta át a feszen-gő csöndet. Akárcsak az üzletben, témá-ról témára csapongott, beszélt művészet-ről, utazásokról, irodalomról, színházról.Meglepően tájékozott, kellemes beszél-getőpartner volt. Amanda gyorsan rá-jött, hogy egyáltalán nem az a bájgúnár,akinek képzelte. Mikor feltálalták a va-csorájukat, a férfi végre szóba hozta agyerekeket.- Szerinted jól megvannak ezek? -kérdezte szorongva, noha egyébkéntegyáltalán nem feszélyezte Amanda tár-sasága. Úgyszólván minden témáról tud-tak beszélgetni:- Nem tudom - mondta őszintén azasszony. - Egy ideje aggódom értük.

69

Azt hiszem, nem voltam valami fényestámasza Jannek. Annyira begubóztama legutolsó évben, nemigen voltam jóanyja.- Badarság - intette le kedvesen Jack -szükséged volt erre az időre. Nem áll-hatsz mindig vigyázzban mindenkinek.A lányod bizonyosan megértette, ami-lyen klassz a nő. Csak azt remélem, hogyPaul rendesen bánik vele. Jan nem látszikvalami boldognak.Amanda sóhajtott. Nem akarta kibe-szélni a lányát, de nagyon szerette volnamegosztani Paul apjával azt, amit tud.Soha jobb alkalmat, hogy segíthessenek agyerekeiken.- Nem akarok olyat mondani, amitnem kellene, Jack, de azt hiszem, Jant na-gyon idegesíti, hogy nem esik teherbe.- Gondoltam, hogy ez, lehet az oka -mondta Watson. Tűnődve nézett az asz-szonyra. - Komolyan próbálkoznak? Paulsose mesélt erről.- Amennyire meg tudom állapítani,körülbelül két éve. Nagyon kétségbeejtőlehet.- Vagy nagyon mulatságos, attól függ,

70

honnan nézed - jegyezte meg frivolanjack.Amanda akaratlanul fölnevetett, majdelkomolyodtak megint.- Nem úgy néznek ki, mint akik olyanjól mulatnak, bár Jan rég volt olyan ró-zsás kedvében, mint ma este. Egész meg-fiatalodott, amikor elment Paulért.- Talán csak megkönnyebbült, mertlátta, hogy jobban érzed magad - mond-ta kedvesen a férfi.Amanda bólintott:- Talán. Az idén, amikor utoljára voltróla szó közöttünk, épp arra akarta rábe-szélni Pault, hogy menjen el egy szakor-voshoz, de a férje nem akarta.- Ilyen komoly? Hát ez rossz hír. Mitgondolsz, elment már?- Nem hinném, de azt tudom, hogyjan igen.- És?- Nem ismerem a részleteket - mond-ta Amanda - csak annyit tudok, hogynem állapotos. Legalábbis nem hiszem.- Mondták volna, ha az lenne. Hát eztényleg elég aggasztó. Időnként ugrat-tam Pault, amilyen érzéketlen marha va-

71

gyok... persze most már belátom, hogynem kellett volna. Azon gondolkozom -folytatta töprengve - hogy nem tud-nám-e megbeszélni vele.- Úgy látom, Paul túl sokat aggodal-maskodik a munkája miatt - mondta azasszony Nagyon megkedvelte a vejét azutóbbi három év alatt. Akárcsak Jack amenyét. Olyan kedves gyerekek voltak.- Ő mindenen aggodalmaskodik -mondta gondterhelt szemöldökránco-lással Jack. - Az a fajta. Ezért jó a szak-mában. Egyszer még igazi nagymenőlesz a filmiparban. Az apjával ellentét-ben, aki a legpocsékabb filmeket produ-kálta, amelyeket valaha láttál. Ezt márcsak azok múlják alul, amelyekben szere-peltem is. Sokkal jobban értek a nők öl-töztetéséhez.- Biztos csak szerénykedsz a filmjeid-del kapcsolatban - nevetett Amanda. -Egyébként gyönyörű az üzleted, Jack!Valamelyik délután vissza kell jönnömvásárolni! - Tetszett neki, amit látott, sőt,akármilyen meglepő, tetszett a tulajdo-nos is. Intelligens, érdekes ember volt, re-mek társaság.

72

Villámgyorsan elrepült az este. Amikorkijöttek az étteremből, Jack megígérte,hogy szóba hozza Paulnak a közös vizs-gálatot a szakorvosnál.- Valószínűleg nem méltányolja majd,hogy ilyesmikről beszélek, de akkor ismegpróbálom.- Én annál inkább értékelném - hálál-kodott Amanda, miközben visszaültek alimuzinba.- Majd tájékoztatlak, hogyan sikerült-ígérte a férfi. - Csak gondold el, ha oko-san keverjük a zsugát, jövő ilyenkorranagyszülők lehetünk! Micsoda gondolat!Pont karácsony után töltöm be a hatva-nat. Ez egymagában, unoka nélkül is elégrossz... magamfajta embernek teljesenromba dönti a tekintélyét.Amandának tetszett ez a fesztelenültréfálkozó hang, és akaratlanul is együttnevetett Jackkel. Aztán megint elkomo-lyodtak, és a férfi ismét Dorit említette,hogy milyen drága volt neki, és azótanem akar komoly kapcsolatot.- Túlságosan fáj - mondta őszintén. -Nem akarom, hogy még egyszer bárki, agyerekeimen kívül, ilyen fontos legyen

73

számomra. Amikor az asszonyok távoz-nak az életemből, én búcsút intek, hogyaztán elfeledjem őket. Nem akarok kétévig sírni és holtomig bús emlékekbentengődni.- Talán csak nem találkoztál még amegfelelő személlyel, Jack - szólt halkanAmanda. Matthew-ra gondolt. Mondtais, hogy nem tudja elképzelni, hogy mégegyszer beleszerethessen valakibe.- Nálad más a helyzet - érvelt a férfi. - Huszonhat évig voltál férjnél. Nemhasználtál ki minden kínálkozó alkal-mat úgy, ahogy én, aki semmi mást nemakarok, mint kirúgni a hámból. Nekedvalaki mással új életet kellene kezdened,miután egy kicsit körülnézegettél - foly-tatta gyengéden. - Régóta nem tetted kia lábad a világba. Még örömed lelhetedbenne.- Kétlem - szólt őszintén Amanda. - Elsem tudom képzelni, hogy ismét rande-vúzzak valakivel, Jack. Ezek után az évekután nem. Azon én már túlvagyok.- Sose tudhatod, mit vagy kit hoz azélet. Időnként olyan ajándékokat kapunktőle, amelyekre egyáltalán nem számítot-

74

tunk, vagy egy jó fenéken billentést. Bár-melyiket. De sose azt, amit vársz.Amanda mosolyogva bólogatott. Voltigazság abban, amit a férfi mondott.- Milyen volt Paul anyja? - Az eskü-vőn futólag találkoztak, de akkor nehézvolt megállapítani, akkora volt a nyüzs-gés, olyan sok a vendég, annyi fontosrészletre kellett odafigyelni.- Barbara? - Jacket mintha me leptevolna a kérdés. - Szörnyeteg volt. Ő gyó-gyított ki mindennemű házasodási szán-dékomból, és biztosan ő is ezt mondanárólam, ha történetesen kérdeznéd. Bár ővolt olyan szamár, hogy megint férjhezmenjen. Szerencsére már alig emlékszema házasságunkra. Tizenkilenc éve, hogyelhagyott. Jövőre ünneplem függetlensé-gem huszadik évfordulóját!Elnevették magukat.- Jack Watson, te szörnyű és léha em-ber vagy! Fogadni mernék, ha találkoznála megfelelő nővel, egy perc alatt felesé-gül vennéd. Csak azért nem találod, merttúlságos lelkesedéssel hajtod a sztárocs-kákat és a modelleket.- Ezt meg honnan tudod? - kérdezte

75

mímelt ártatlansággal a férfi, amivelsenkit sem győzött meg, legkevésbéAmandát.- Az újságban olvastam - mondta ön-elégülten az asszony.Jack egy pillanatra zavarba esett.- Hát, akármi történjék, abban biztoslehetsz, hogy ha találkozom MegfelelőAsszonysággal vagy Kisasszonnyal, ab-ban a pillanatban felmászom a legmaga-sabb felhőkarcolóra és leugrom az utcára.Én megtanultam a leckét. Nem lennékképes rá, Amanda. őszintén mondom.- Én is ugyanezt érzem, noha más ok-ból. Nem mintha pillanatnyilag ilyengondokkal kellene viaskodnom - mond-ta apró sóhajjal. Ekkor már a Bel Air-i házajtajában álltak. - Jól éreztem magam,Jack. Köszönöm a figyelmességedet, ésazt is, hogy elhoztál vacsorázni és beszél-hettünk a gyerekekről.A férfi egy pillanatra mintha meghök-kent volna, de aztán mosolygott és bó-lintott.- Majd felhívlak és tájékoztatlak, mitmondott Paul - ígérte ismételten.Amanda még egyszer köszönetet mon-

76

dott, kinyitotta az ajtaját, bement, bezár-kózott. Amikor villanyt gyújtott, hallottaaz elhajtó limuzin berregését. Csodálko-zott, hogyan ismerhette félre ennyireJack Wacsont. Persze szoknyavadász,nem is csinál titkot belőle, de ugyanakkorsokkal több. Van benne valami sajátosanlefegyverző, mint egy kisfiúban, aki rosz-Negyedik fejezetszalkodik, de ezt olyan tekintettel teszi,hogy az ember legszívesebben megenné.Majdnem megszólalt a fejében a riasz-tócsengő. Az ilyen Jack-féle férfiak ve-szélyt jelentenek még az ötvenesztendősözvegyekre is! Ugyanakkor mégis tudta,hogy nincs félnivalója. Jacknek megvan amaga tyúkudvara, tényleg nem köti ösz-sze őket semmi a gyerekeiken kívül.Jack eközben visszafelé robogott aRodeo Drive-ra, hogy ellenőrizze, rendbetettek-e mindent a boltban. Hátradőlt azülésen, behunyta a szemét, és Amandáragondolt.Amanda néhány napig nem hallottJanről. Egy héttel a parti után telefonáltlátta maga előtt.Jack, hogy lenne valami mondanivalója.

77

Meghívta; hogy jöjjön át az üzletbe, ésebédeljen vele az irodában. A nő habozásnélkül igent mondott. Ha Jack hívja, nyil-ván azért teszi, mert a gyerekekről akarbeszélni.Watson a földszinten várta, majd fölka-lauzolta az irodájába; ahol a ropogós fe-hér damaszttal megterített tárgyalóaszta-lon már várta őket a ráksaláta, a kaviár ésa pezsgő. Roppant stílusos kis könnyűebéd volt.- Minden nap ezt ebédeled? - évődöttAmanda. Jack azt válaszolta, hogy csakakkor, ha mély hatást akar gyakorolni va-lakire. - Akkor vedd úgy, hogy énrámmáris mély hatást gyakoroltál, mert énjoghurtot szoktam enni, pohárból.- Úgy látom, nagy haszonnal. Fantasz-tikus alakod van, Amanda.Az asszony elpirult, Jack a gyerekekreterelte a szót. Elmesélte, hogy Paullal vil-lásreggelizett, és mintegy mellékesenszóba hozta a témát, olyan mellékesen,amennyire az ilyen témákat szóba lehethozni. Rákérdezett, hogyhogy nincsenekmég gyerekeik, mire Paul, nagyon őszin-tén, körülbelül azt válaszolta, amit már

78

tudott. Azt is bevallotta, hogy nincs nagykedve orvoshoz menni. Restelli, és úgyérzi, ez megkérdőjelezi a férfiasságát.Hosszas beszélgetés után azonban ráállt,hogy kedve ellenére is tesz valamit a do-log érdekében. Megígérte, hogy kará-csony után elmegy Jannel az orvoshoz,aki akkor jön vissza a szabadságáról.- Hogy úgy mondjam, sikerült teljesí-teni küldetésünket. Legalábbis az elsőszakaszt. Az Unoka-hadművelet bein-dult.Amanda elámult a biztató eredmé-nyen, és azon, hogy jack egyáltalán vetteilyesmire a fáradságot. Hátradőlt, és cso-dálattal mosolygott a férfira.- Szenzációs vagy, Jack Watson! Eztnem hittem volna. Szegény jan egy évekönyörgött neki, de Paul csak nem volthajlandó tenni valamit.- Nyilván fél tőlem. Megmondtam,hogy kitagadom, ha nem teszi! - mosoly-gott. Tetszett neki Amanda leplezetlenhálája.- Komolyan köszönöm, Jack! Szegényjan annyira szeretne gyereket.- Szerinted mi lesz, ha mégse lehet ne-

79

kik? - kérdezte aggodalmasan a férfi.Amanda elkomorodott, hiszen tudtaJantől, hogy Paul ellenzi az örökbefoga-dást.- Szerintem egyszerre mindig csak azaktuális feladattal szabad törődniük. HaJan végképp nem esik teherbe, még min-dig örökbe fogadhatnak egy gyereket,bár nehéz elhinni, hogy a mi korunkban,amikor a legrafináltabb módszerekkel or-vosolják a meddőséget, ne tudnának se-gíteni rajtuk. Bizonyos vagyok benne,hogy jóra fordul a dolog, csak egy kicsitlegyünk türelemmel.- Manapság minden olyan istentele-nül agyonkomplikált, nem? Az én időm-ben egy kis szerencsével néhány hónapután elkaptad a lányt az autós moziban afater kocsijának a hátsó ülésén, és máregy kézrázástól megvolt a terhesség. Maezek a meddőség elleni kezelések és lom-bikban gyártott bébik az egész randizás-nak elveszik az ízét.Amandából akaratlanul kipukkadt anevetés. Milyen igaz. Őt még a házassá-gában is többször aggasztotta a terhességlehetősége. Remélhetőleg Paul és Jan sze-

80

rencsével járnak, és végre sikerül össze-hozniuk egy gyereket.- Tájékoztatlak, mihelyt megtudok va-lami újat - ígérte Jack.- Én is! - biztosította Amanda. A férfifelajánlotta, hogy körbekalauzolja az üz-letben. Amanda nem tudta megállni,hogy fel ne próbáljon néhány dolgot, mi-re Jack rábízta az üzletvezetőre és a leg-jobb eladóira. Az asszony csak két óramúlva toppant be az irodába.- Jól mulattál? - állt föl Jack, amikorAmanda benyitott. Boldognak, felszaba-dultnak tűnt, láthatólag nagy örömét lel-te a bevásárlásban.- Pazarul! Megvettem mindent, ami aszemem elé került, még egy isteni fürdő-ruhát is jövő nyárra! - És még számosgyönyörű hálóinget, egy új ruhát és egyszenzációs fekete krokodilbőr retikült. -Felvásároltam az egész boltot - ismételtenémileg restelkedve. - Soha életembennem tékozoltam ennyit, de őszinténszólva nagyon élveztem - gyónta nevet-gélve.A férfi csak bámulta, milyen gyönyörű,és azon morfondírozott, hogyan tudná

81

rábeszélni egy vacsorára.- Szereted a thai kosztot? - kérdeztehirtelen.- Miért, azt is árulsz? Volna egy osz-tály, amit kihagytam? Fűszer csemege? -kacagott az asszony Érzékinek, fiatalnakés boldognak látszott.- Igenis hogy van, és meg is mutatomneked - biztosította a férfi. - De az a má-sik boltomban van, és be kell ülnöd a ko-csimba, hogy odajuthassunk.- te fekete lelkű hazug Jack Watson!Tudom én, hogy csak el akarsz rabolni,hogy váltságdíjat kérhess értem!- Milyen okos ötlet - nevetett Jack. -Mik az esélyeim?- Most? Ma este? - Már fél hatra járt,de az üzlet kilencig nyitva tartott, hogy avevők bevásárolhassanak karácsonyra. -- Már megebédeltettél, nem kell még meg-vacsoráztatnod is. Más ötletem van. Gye-re át hozzám kicsit később, és én főzökneked vacsorát. Semmi extra, csak ami ahűtőszekrényből telik. Tartozom nekedegy vacsorával, amiért rábírtad Pault,hogy menjen el az orvoshoz.- Boldogan elfogadom - vágta rá ha-

82

bozás nélkül jack.Megígérte, hogy hétre ott lesz, és bese-gít a főzésbe. Amint Amanda kitette a lá-bát, a férfi fölkapta a telefont, és lemond-ta a hetekkel ezelőtt megbeszélt rande-vút. Influenzára hivatkozott, de a lánypersze átlátott rajta és kinevette. Nemnagyon vette szívére a dolgot.- Hogy hívják? - Nem bírta megállni,hogy meg ne szurkálja egy kicsit.- Miből képzeled, hogy egy másik nő?- Mert nem vagy homokos, és valószí-nűleg kétévesen voltál utoljára influen-zás. Semmi gáz, Jack... sok szerencsét,akárki is. - A lány egyébként is fölszedettmár valakit, Jack meg hálásan köszönte amegértését.Pontosan hétkor becsöngetett Aman-dához. A háziasszony szürke nadrágban,halványkék pulóverben, nyakán egyet-len sor gyönggyel fogadta. Olyan lettvolna, mint egy elsőbálozó, ha nincs rajtakötény.- Hű de házias! - állapította meg Jack,miközben letette a magával hozott drágabort.- Remélem is, huszonhat évi házasság

83

után! - nevetett Amanda.- Tudod, ezt azért nem hittem volna,hogy te ilyen vagy - vallotta be a férfi,miközben követte Amandát a konyhába.Az asszony megköszönte a bort. Kiválómárka volt és kiváló évjárat. - Én mindigcsak filmcsillagnak tudtalak elképzelni.Nehéz elfelejteni, hogy ki voltál. Bármost is ugyanolyan vagy Én mindigmint Amanda Robbinsra és nem mintAmanda Kingstonra gondoltam rád.- Matt gyűlölte is, hogy sokan így szó-litanak - mondta nyugodtan az asszony.- Ezért nem mentél vissza? - kérdeztekíváncsian Watson.- Valószínűleg. Matt úgyse akarta vol-na. Sokat beszélgettünk róla az esküvőnkelőtt. Nem filmeztem sokáig, és kész vol-tam föladni valami... valami jobbért... egyférfiért, akit szeretek és a családért.- És jobb lett? Boldog voltál? - kérdez-te feszült figyelemmel Watson. - Jó volt a gyerekeimmel és Matt-tel.Jó életünk volt. - Pillanatra eltűnődött. -Nehéz elhinnem, hogy vége. Mindenolyan villámgyorsan hullott darabokra.Az egyik percben még a teniszütőjével

84

sétál ki a házból, és a következőben nin-csen sehol. Alig két óra eltéréssel. Na-gyon keservesen tudok hozzászokni a té-nyekhez.- Buta dolog ilyet mondani, de leg-alább nem szenvedett - bólintott Jack.- Igazad van, de mi annál inkább szen-vedtünk. Egyáltalán nem számítottam rá.Olyan fiatalnak látszott. Sose beszéltünkróla, hogy mi lesz, ha egyikünk meghal.Sose volt időnk gondolkozni róla, vagyelbúcsúzni, vagy... - Könnyek szöktek aszemébe és elfordult.Jack hirtelen mögéje lépett, és megfog-ta a vállát.- Semmi baj... Ismerem én ezt... én isígy voltam Dorival. Karambolozott, ami-kor épp hozzám sietett. Frontálisan. Nemis tudta, mi történt vele. De én igen. Úgyéreztem, mintha engem ütött volna el aza nyomorult kamion. Sokáig azt kíván-tam, bárcsak úgy is történt volna. Hogymiért nem én, miért ő... Olyan pokoli lel-kifurdalásom volt.- Nekem is - szólt Amanda. Megfor-dult, és ránézett a férfira. Kedves, meleg-barna szeme volt Jack Watsonnak, és döb-

85

benetesen jóképű volt a deresedő vörös-szőke hajával. - Tavaly egyfolytában aztkívántam, bárcsak én haltam volna megMatt helyett. De egy-két hete váratlanulmegörültem, hogy mégse. Ismét kedve-met lelem a gyerekeimben, az apróságok-ban... Érdekes, milyen jelentős következ-ményei vannak egy ilyen változásnak.Jack bólogatott, és rákanyarította feke-te kámzsanyakú pulóverére Amandaegyik kötényét.- Oké, ennyi elég a komolykodásból,asszonyom. Mi van vacsorára? Trancsí-rozzak, süssek, pürésítsek, vagy igyam lemagam csendesen a konyhában? Bármi-re képes vagyok! - mondta évődve.Amanda nevetett. Olyan kellemes voltJack Watsonnal lenni.- Ülj le és lazíts. Egyébként is majd-nem mindennel kész vagyok.Töltött a férfinak egy pohár bort, elra-kosgatott ezt-azt. Nemsokára leülhetteka marhasülthöz, a főtt krumplihoz és asalátához. Amanda jól főzött. Órákig el-diskuráltak a konyhaasztalnál, azután át-mentek a nappaliba. Jack szemügyre vet-te a képeket. -Igazán szép család voltak,

86

noha Matt minden fotón kissé merevneklátszott; Amanda viszont bűbájosnak.- Kár, hogy ti olyan csúnyácskák vagy-tok, te és a lányaid.- A te gyerekeid viszont ugyanolyanjóképűek, mint az enyéim! - viszonozta abókot Amanda.Watson nevetett:- Hát mi már csak ilyen páratlanul von-zó népek vagyunk. Mint mindenki LosAngelesben. Itt a csúnyákat vagy átköltöz-tetik más államba, vagy kitoloncolják a vá-rosból, esetleg elhajózzák őket éjszaka.Összeterelik őket és agyő, nincsenek töb-bé csúnyák - ugratta nagy élvezettelAmandát, aki megértette, miért vannakJack Watsonnak akkora sikerei a nőknél.- Te sose fáradsz bele? - kérdezteőszintén, miközben leültek. Úgy éreztebármit kérdezhet. Most már barátok. -Úgy értem, a nőkbe. Engem fárasztana azörökös új társaság. Nem is tudom elkép-zelni, hogy bírnám, hogy mindig elölrőlkezdjem, folyton ugyanazokkal az unal-mas kérdésekkel...- Állj! - horkant föl Jack, és rátette ke-zét az asszony karjára. - Te romba dön-

87

töd az életstílusomat! Ha kételyeket éb-resztesz bennem, nem fogok tudni ra-gaszkodni hozzá. Ez csak egy mód, hogysehová se kössem le magam. Kész. Ne-kem erre van szükségem Dori óta.- Én inkább tévét nézek vagy olva-sok - mondta őszintén Amanda.- Hát gondolom, ez lehet a különbségférfiak és nők között - nevetett Watson. -Mostanáig, ha könyv, tévé vagy nő kö-zött kellett választani, az utóbbit válasz-tottam. De ha meggyőzöl, hogy fontolóravegyem az álláspontomat, lehet, hogyholnap reggel új tévét szerzek be.- Reménytelen vagy!- Az vagyok. Ez is hozzátartozott abűbájamhoz, de látom, hogy hamarosantehertétel lesz belőle, úgyhogy talán nebeszéljünk róla.Másra terelték a szót, beszélgettek acsaládjukról, fiatalságukról, pályájukrólés megint a gyerekeikről. Gyorsan elre-pült az este, már éjfél is elmúlt, amikorjack búcsút vett.Másnap még kilenc se volt, amikor te-lefonált, hogy megköszönje a vacsorát.Amanda még aludt.

88

- Felébresztettelek? - csodálkozottJack. Amanda olyan koránkelő típusnaktűnt. Az is volt, csak tegnap későn aludtel: olvasni próbált és a férfin töprengett.- Nem, dehogy. Már fent voltam - ha-zudta. Az órára nézett és elhűlt. Be voltjelentve a fogorvoshoz; de simán le fogjakésni.- Füllentesz! - vigyorgott Watson. -Mélyen aludtál, én vertelek föl. Ezek a tu-nya gazdagok! Bezzeg én fél kilenc óta azasztalomnál ülök! - Le kellett bonyolíta-nia egy csomó hívást Európába, ahol ki-lenc órával előbbre jár az idő. De annyiranem tudta kiverni a fejéből Amandát,hogy hirtelen ötlettel telefonált neki. -Mit szólnál hozzá, ha együtt vacsoráz-nánk ma este? - bökte ki hirtelen.Az asszony szeme kerekre nyílt. Azthitte, nem jól hallja.- Ma este? - Nem volt semmi terve,csak másnap ígérkezett el egy karácsonyipartira. - Hát... nem fogsz rám unni?- Az képtelenség. Különben is sok be-hoznivalónk van, amíg utolérjük magun-kat, nem?- Például? - Amanda hanyatt dőlt,

89

nyújtózkodott, és aprólékos részletesség-gel maga elé képzelte a férfit.- Például az egész életünk. Mivel pe-dig kettőnkéről van szó, köztünk legyenmondva, kitesz száztíz évet. Belekerülegy kis időbe, úgyhogy ideje elkezde-nünk, ha már olyan jól bemelegítettünktegnap este.- Te így csinálod? - mosolygott az asz-szony - Ez a bűbájoffenzíva? Száztízév.. még elgondolni is sok! Na jó, ha ígyfogod fel, akkor lássunk neki! Mi a ter-ved?- Mit szólnál, ha a L Orangerie-ben va-csoráznánk? Fél nyolckor beugrom érted.- Pazar Kész leszek.De ahogy letette a kagylót, hirtelenmegrémült. Fölült az ágyon, és merevtekintettel bámulta a hálószobát, amelyethuszonhat éven át megosztott a férjével.Az isten szerelmére, mit művel? JackWatson ügyeletes barátnőjét játssza? El-ment az esze? Kiugrott az ágyból, és el-határozta, hogy lemondja a vacsorát.Gladdie azonban azt mondta, hogy a fő-nökének megbeszélése van, de hagyhatneki üzenetet. Ám Amanda ezt durva-

90

ságnak érezte, ezért csak annyit mon-dott, semmi fontos. Meg Jack különben isvisszahívta délben.- Valami baj van? - kérdezte aggód-va. - Nem érzed jól magad? - A hangja ri-adt volt, mintha tényleg számítana neki.Ez még ijesztőbb volt.- Semmi bajom... csak arra gondol-tam... jaj, nem is tudom, Jack. Csak olyanbután éreztem magam. Nem akarok aHónap Szépe lenni. Én férjes asszony va-gyok, vagy legalábbis az voltam... illetvemég mindig az vagyok... annak tartommagam, és nem értem, mi a csudát mű-velek és mit játszadozom veled. Még arrase tudom rászánni magam, hogy lehúz-zam a karikagyűrűmet, most meg veledvacsorázom minden este, és fogalmamsincs róla, hová vezet ez! - fejezte be el-gyötörten.- Én se tudom - felelte Watson nagynyugalommal. - Ha attól jobban érzedmagad, én is veszek magamnak egy kari-kagyűrűt, és akkor legalább egálban le-szünk. Az emberek azt fogják hinni,hogy mindketten felszarvazzuk a hitves-társunkat. Én csak annyit tudok, hogy

91

évek óta - vagy talán még soha - nem él-veztem ennyire senkinek a társaságát. Demondhatok még valamit. Az élet, ame-lyet húsz éve élek, hirtelen olyannak tű-nik, mint egy rossz vicc a Playboy végén.Restellem, meg akarok szabadulni tőle,és Isten bocsássa meg, amiért ezt mon-dom, de olyan ember akarok lenni, akivelbüszkén mutatkozol, mert én marhárabüszke vagyok, hogy veled lehetek.- De én még nem állok készen egykapcsolatra! - tiltakozott Amanda gyá-szosan. - Nem akarok elkezdeni rande-vúzni! Csak egy éve, hogy elveszítettemMattet és nem tudom, mit akarok tőled...bár én is szeretek veled beszélgetni... ésnem akarom abbahagyni, noha talán aztkellene. Szerinted nem kellene felfüg-gesztenünk a mai vacsorát? Szerinted he-lyes ez?Olyan riadtan csengett a hangja, hogyJack szerette volna magához ölelni.- Nem lesz semmi baj - nyugtattagyengéden. - Semmi olyat nem teszünk,amit nem akarsz. Csak beszélgetünk agyerekeinkről és lazítunk. Ennyi is elég,egyelőre... vagy talán örökre. - Nehezére

92

esett kimondani, de nem akarta meg-ijeszteni Amandát, vagy ami még rosz-szabb, elveszíteni, még mielőtt meghódí-taná. Egyszerre nagyon fontos lett neki.Hirtelen eszébe jutott valami. - Talán va-lami kevésbé felkapott helyen kellene va-csoráznunk... - A Lorangerie az egyiklegjobb étterem volt Los Angelesben, ottokvetlenül felfigyelnek rájuk. - Mit szól-nál egy kis falatozóhoz, vagy akár egypizzériához?- Remek, Jack. És ne haragudj, amiértilyen bolondos vagyok... csak nem számí-tottam rá, hogy összebarátkozunk, leg-alábbis nem így... - kacarászott idegesen.- Akkor fölszedlek. Farmerban is jö-hetsz! - próbálta nyugtatgatni a férfi.- Igaz!Szaván is fogta Wacsont, mert lezser,rózsaszín angorapulóverben és pompásalakjára tapadó, fakított farmerban várta.Jack majd meghalt, annyira szerette vol-na közölni vele, milyen csodásan fest, denem akarta megriasztani.Elhajtottak a La Cienegára, egy kis ét-teremhez, ahol Amanda még sohasemjárt. Élénk beszélgetésbe merülten sétál-

93

tak be, amikor egyszer csak megmarkol-ta Jack karját, és rémülten elfordította afejét.- Mi az? - Ha férjes asszony lenne,Jack azt hitte volna róla, hogy most láttameg a sarokban a férjét egy másik nővel.Ott azonban csak egy fiatal pár vacsorá-zott. Ám Amanda, vadul dobogó szívvel,már kívül is volt az ajtón. - Kik voltakezek?- Louise lányom és Jerry, a férje!- Édes jó istenem, és akkor mi van? Ta-lán nem szabad vacsoráznunk? Vagy pu-cérak vagyunk? - Megpróbálta tréfávalelütni a dolgot, de Amanda nagyon úgyfestett, mint aki rögtön futásnak ered, aztpedig Jack nem akarta. Visszasiettek a ko-csihoz, és elrejtőztek a biztonságában.- Sose értené meg!- Felnőtt asszony, az isten áldjon! Hátmégis, mit akarnak a lányaid? Hogy éle-ted végéig otthon gubbassz? Én Jan apó-sa vagyok, ilyenformán ártalmatlan! -Meg is próbált ártatlan képet vágni, deAmanda kinevette.- Minden vagy te, csak nem ártalmat-lan! A lányaim nőcsábásznak tartanak.

94

- Kedves tőlük. Remélem, Jan azértnem tart annak... bár, ha belegondolok,talán igen. Úgy vélem, egy ideig az is vol-tam. De az ember mindig megváltozhat.Ez érdem?- Nem. Ma este semmi esetre. Talánhaza kellene mennem.- Tudod mit, elmegyünk a JohnnyRocketbe!Amanda elmosolyodott. A JohnnyRocket srácok törzshelye volt: ugyanúgyvedelték a tejturmixot, falták a hambur-gert, mint az ötvenes években ők.Leültek a pulthoz, chilimártásos virslitettek, tejturmixot ittak, és mire a kávéhozértek, Amanda már nevetni is tudott ma-gán.- Ugye, komplett őrültnek látszottam,amikor kirohantam az étteremből? - kér-dezte, akár egy gyerek, aki maga se hiszi,mekkora baklövést követett el, deJacknek ez is tetszett rajta.- Nem. Olyannak látszottál, mint egyférjes asszony a randevún, amikor észre-veszi a férjét.

- Úgy is éreztem magam - vallotta be95

sóhajtva Amanda. -jack... - pillantott föla férfira - én nem vagyok erre alkalmas.őszintén. Vissza kellene térned a háre-medhez, velük sokkal jobban éreznédmagad. Hidd el nekem!- Talán engedd meg, hogy ezt én dönt-sem el. - Aztán hirtelen megkérdezte,hogy mik a tervei a jövő hétre, kará-csonyra.- Szentestén, ahogy szoktuk, a gyere-kek jönnek át hozzám. Karácsony elsőnapját az idén Louise-nál töltjük. Miért?Te mit csinálsz?- Főleg alszom... és az egzotikum csú-csa az, hogy hortyogok. Karácsony készrémálom a kereskedelemben. Még szent-estén is éjfélig nyitva tartunk, az olyankuncsaftok - főleg férjek - kedvéért, akikcsak huszonnegyedikén este kilenckortudják rászánni magukat a vásárlásra.Mintha minden évben elveszítenék anaptárukat, hogy csak december huszon-negyedikén, este hatkor találják meg új-ra... Egek, hiszen karácsony vani rend-szerint magam zárok, aztán hazame-gyek, és két napig alszom. Nekem ez ígyépp megfelel, de pont most gondolkoz-

96

tam, hogy rögtön karácsony után nemjönnél-e el velem síelni. Külön szoba, szi-gorúan baráti alapon, tudod.- Szerintem nem szabad. És ha valakimeglát? Még egy éve sem vagyok öz-vegy.- És mikor telik le az év? - Tényleg el-felejtette.- Január negyedikén - felelte Aman-da. - Amúgy se vagyok túl nagy síelő.- Csak egy ötlet volt. Arra gondoltam,jót tenne egy kis friss levegő meg kikap-csolódás. Felmehetünk a Tahoe-tóhoz is,vagy átugorhatunk San Franciscóba.- Majd egyszer - mondta bizonytala-nul az asszony.Jack bólintott. Érezte, hogy túlzásbaesett. Amanda még csakugyan nem ké-szült föl lelkileg.- Ne is töprengj ezen. Miért nem nézelbe valamelyik nap az üzletbe? Ott leszekegész héten, kaviározhatnánk az irodá-ban.Amanda elmosolyodott az invitálásra.Noha még egyáltalán nem tudta rászán-ni magát a változtatásra, őszintén ked-velte Jacket, akármilyen híre volt is. Any-

97

nyira megértett mindent, amit ő érzett.És az a nem várt, melegszívű figyelmes-sége teljesen lefegyverezte. Ráadásulannyival fiatalosabbnak látszott Mattnél,annyira pezsgett az élettől. Úgy örült,hogy vele lehet. Bármennyire nem akar-ta, meg kellett állapítania, hogy szeretiJack társaságát.Erről beszélgettek este a kocsiban, út-ban hazafelé. Jack is bevallotta, hogyAmanda se olyan, mint képzelte, hanemszórakoztató, gyengéd, jószívű, együtt-érző és olyan sebezhető! Minden szava

minden tette az oltalmazó ösztönt éb-resztette föl a férfiban.- Nem lehetne, hogy csak barátok ma-radjunk egy darabig - kérdezte Aman-da - vagy talán örökké? Nem tudom,akarom-e elkötelezni magamat még egy-szer Egyszerűen nem tudom!- Senki sem kéri, hogy ezt eldöntsd -mondta józanul a férfi, mire Amandamegnyugodott, és nyomban bűntudatais támadt.Jack bejött hozzá egy kis időre, ittakegy mentateát a konyhában, azután át-

98

mentek a nappaliba. A férfi begyújtotta kandallóba, és még sokáig beszélget-tek olyan dolgokról, amelyek fontosakvoltak nekik.Watson hajnali kettőkor, távozott, ésnem értették, hova tűnt az éj szaka. Re-pültek az órák, ha együtt voltak. MásnapJack az üzletben szorgoskodott, Amandareggeltől estig a karácsonyi előkészüle-tekkel foglalatoskodott. Már megvásárol-ta a fát, este épp azt díszítgette, amikorWatson felhívta.- Mit csinálsz? - kérdezte a férfi fárad-tan. Tizenkét órája volt bent az üzletben,és teljesen kimerült.- Díszítem a fát - felelte szomorúan.Karácsonyi dalokat is tett föl a sztereóra,de csak még szomorúbb lett tőlük. Az el-ső karácsonya volt Matt nélkül. Az elsőözvegyi karácsonya.- Akarod, hogy átmenjek? Fél óramúlva zárok, és úgyis útba esel. Szeret-nélek látni.- Szerintem inkább ne - mondtaőszintén Amanda.Még mindig idő kellett neki a gyászra,és ez is azokhoz a pillanatokhoz tarto-

99

zott. Beszélgettek még egy kicsit, és mi-kor letették a telefont, az asszony valami-vel jobban érezte magát, a férfi viszontrosszabbul. Hirtelen kétségbeejtő ma-gány szakadt rá. Vajon elengedi-e valahaAmanda Mattet? Egyáltalán, hajlandólesz bebocsátani valakit a várfalai mögé?Jack már belelátott a szívébe, de Amandamég mindig fél közelebb engedni magá-hoz őt, és talán mindig is félni fog.Hazafelé menet lelassított a Bel Air-iház mellett, és látta odabent a gyertya-égők hunyorgását, de nem látta az asz-szonyt. Amanda a szobájában ült és sírt,mert rettenetesen félt, hogy közel kerülJackhez, és ezt nem akarta. Nem lett vol-na tisztességes Matt-tel szemben. Nemakarta elárulni. Huszonhat év után tarto-zik annyival a férjének, hogy nem szeretbele az első arrajáróba, akármilyen elra-gadó. És ha ő is csak egy lesz Jack háre-mében, akkor mi van? Lealacsonyítja ma-gát, semmiért. Azt pedig nem engedhetimeg. Mattért sem, magáért sem.Jack otthonról megint felhívta, deAmanda nem vette föl. Ösztönösen tud-ta, kiis keresi, és nem akart vele beszélni.

100

Véget akart vetni mindennek, még mi-előtt elkezdődött volna.Eloltotta a villanyt és lefeküdt, de a le-mezt fenthagyta, és a "Csendes éj" hang-jainál sírt a két férfiért: azért, akit olyansokáig ismert és azért, akit sose fogmegismerni. Nem tudta volna megmon-dani, melyik fájt jobban és melyik utánvágyakozott szenvedélyesebben.Ötödik fejezetA következő néhány napban Jack csakegyszer kétszer telefonált. Érezte, mi zaj-lik le Amandában és tudta, mennyiregyötrelmesek lehetnek neki az ünnepek.Dori novemberben halt meg, és ő ki se jó-zanodott karácsonytól újévig.Bölcsen hagyta, hogy Amanda egye-dül birkózzon meg érzéseivel, de hu-szonnegyedike reggelén ajándékot kül-detett neki. Angyalt ábrázoló, gyönyörűkis tizennyolcadik századi tollrajz volt,amelyet Amanda megcsodált az üzlet-ben. Rövid levélkét is mellékelt hozzá,hogy reméli, ez az angyal vigyáz majdAmandára, karácsonykor és mindenkor,majd aláírta: "Jack".Amanda mélyen meghatódott. Fölhív-

101

ta, hogy megköszönje. A hangja zárkó-zottabb volt, mint valaha, de jóval nyu-godtabb. Úgy látszott, sikerült dűlőútrajutni az érzelmeivel. Jack boldog volt,hogy hallja a hangját, de vigyázott, ne-hogy megsértse túlzott bizalmaskodás-sal. Most úgyis mindenestül lefoglalta azüzlet. Tegnap akadt néhány problémá-juk: egy kisebb lopás, egy majdnem vég-zetes szívroham és egy regimentre valóelveszett gyerek. A szokásos karácsonyikrízis.Elveszett, majd csodamód megkerültaz egyik sztár aranyflitteres ruhája, és kétközismert színésznő megtépte egymást akozmetikai osztályon egy férfi miatt. Azünnep nem volt mentes a szokásos izgal-maktól.- Remélem, jól fogod érezni magadma este, bár tudom, hogy nehéz leszMatt nélkül.- Mindig ő szeletelte föl a pulykát -mondta szomorúan Amanda, és hirtelenolyan gyengének tűnt, hogy Jack nagyonszerette volna magához ölelni.- Bízzad Paulra - tanácsolta szelíden. -Megtanítottam mindenre, amit tudok. A

102

pulykákról, nem a nőkről.Az asszony elmosolyodott és megkér-dezte, van-e valami újság Paulról. Jack el-mondta, hogy a fia időpontot kért a szak-orvostól karácsony és újév között.- Remélem, nincs semmi baja - tettehozzá.- Én is - helyeselt Amanda, és hirtelenkedve támadt meghívni a férfit a vacso-rára. De a gyerekek nem értenék, mit ke-res itt, egyébként sem hagyhatja ott azüzletet, és különben is, mi értelme lenne?Nem kezd vele viszonyt, ezt már eldön-tötte.Az íróasztalánál ülő Jack félreérthetet-lenül azt olvasta ki a hangjából, hogyAmanda máris távolodik tőle. Eszébe ju-tott, hogy talán felhív egy nőt, aki hajlan-dó lesz vele tölteni a szentestét, de életé-ben először még ehhez sem volt kedve.Már le is foglaltatta magának a szobát aTahoe-tónál, ahová egyedül megy el ka-rácsony után.- Boldog karácsonyt, Amanda - mond-ta gyöngéden. Hosszan elüldögélt az iro-dájában, és az asszonyról gondolkozott.Még sohasem találkozott ilyen nővel.

103

Akkor, este, miközben körbejárt az üz-letben és segített mindenkinek, akinekkellett, egyszer csak magát látta, amintpulykasültet eszik Amandánál, és az ő fiameg az asszony két lánya is ott ül az asz-talnál, a karácsonyfa alatt; és ekkor hirte-len rádöbbent, micsoda sivatag az élete.Tíz éve mást se csinál, mint dagadó du-dákra meg szűk farmerban duzzadozó jókis seggekre vadászik, és mit nyert rajta?Az égvilágon semmit.- Nem úgy festesz, mint akinek olyanhaj de jó karácsonya van! - állapítottameg elmenőben Gladdie, aki gyönyö-rű kasmírgyapjú kabátot és hatalmas ju-talmat kapott főnökétől karácsonyra. -Valami nem stimmel? Jól vannak a srá-cok?Aggódott Jack miatt, tudta, hogy pilla-natnyilag nincsen macája. Azt is tudta,hogy többször beszélt telefonon Paulanyósával, és aggódott, hátha beteg a fiú,vagy a házassággal van valami baj. A fér-fi szándékosan nem mondott semmit.- Semmi bajom. Csak fáradt vagyok.Ebben a szakmában egy rémálom a kará-csony - hazudta.

104

Csak elpocsékoltam az életemet - gondol-ta - az egyetlen nő, akit szerettem, tizenhá-rom éve halott, és a legkülönb nő, akivel azótavagy akár azelőtt is találkoztam, oda akar te-metkezni a férje mellé. Nem nagy ügy, Glad-die. Boldog karácsonyt.- Minden évben azt hiszem, hogy neméljük túl, de mindig kibírjuk - . mosoly-gott a titkárnő. Anyagilag ez volt a leg-jobb évük.- Es te mit csinálsz ma este? - kérdez-te mosolyogva Jack, miközben Gladdieszerető gyöngédséggel magára öltötte alevendulakék, puha, új kabátot.- Alszom a férjem mellett. De komo-lyan. Szegény hat hete nem látott ébren,és valószínűleg még egy hétig nem is fog.- Ki kéne venned pár napot. Megér-demled.- Majd talán ha te elmentél a Tahoe-ra.Jack tudta, hogy akkor se fog. Gladdienem szokott szabadságra menni. Összesismerőse között a titkárnő volt az egyet-len, aki még nála is keményebben haj-tott.Szokása szerint éjfél utánig dolgozott,és az éjjeliőr engedte ki hajnali egykor

105

- Boldog karácsonyt, Mr Watson.- Köszönöm, Harry Magának is. - In-tett, és lassan beült a piros Ferrariba.Olyan fáradtan ért haza, hogy nembírt aludni. Egy darabig tévét nézett,fontolgatta, hogy felhív valakit, de márhajnali három volt, és egyébként is, vala-mi furcsa okból azt érezte, hogy annakaz időnek már vége. Egyszerűen nem ér-dekli. Nincs az a hosszú láb, nagy mell,bársonyos bőr, ami még fölkeltené az ét-vágyát.- Jézusom, alighanem meg fogok hal-ni! - mondta ki fennhangon, aztán elne-vette magát és lefeküdt. Talán a hatvanév teszi, nemcsak Amanda. Nincs bolon-dabb a vén bolondnál, és ő aztán bizto-san az.Másnap délben kelt és kitalálta, hogytelefonál Amandának; de az asszonymár elment Louise-hoz, hogy megkós-tolja a második pulykát. Úgy hát Jack el-hajtott az északi városrészbe, beszerzettegy kis kínai kaját, otthon leült a bevetet-len ágyára, evett és olvasott. Azután föl-hívott néhány lányt, hogy valamelyiketmeghívja este vacsorázni, de - őszinte

106

megkönnyebbülésére - egyik se volt ott-hon.Tudta, hogy Amanda estére hazajön,de nem telefonált. Mit mondhatna neki?Túljutottál már a férjeden? Hirtelen sza-márnak érezte magát, amiért itt nyaggat-ja ezt az asszonyt. Egész éjszaka forgoló-dott és Amandán gondolkodott. Reggel-re nem bírta tovább. Felhívta a nőt. Dél-után akart indulni Tahoe-ba, de mikorAmanda fölvette a kagylót, inkább aztkérdezte, nem mehetne-e át Bel Airbeegy csésze kávéra.Amanda mintha meglepődött volna,de azért azt mondta, kissé aggályos han-gon, hogy csak jöjjön. Végül is lehetsé-ges, hogy Jack Paulról vagy Janről akarbeszélni, bár ezt maga sem hitte. És mi-kor egy órakor ajtót nyitott neki és meg-látta az arcát, rögtön tudta, hogy szó selesz a gyerekeikről.- Fáradtnak látszol - jegyezte meg ag-godalmasan.- Az is vagyok. Már aludni se bírok.Hatvanévesnek lenni rázósabb, mintgondoltam - mosolygott fanyarul a férfi. - A végén be fogok golyózni.

107

- Hogyhogy? - Bementek a kellemeskonyhába. Amanda már megfőzte a kan-na kávét. Töltött egy csészével a férfinakaztán leültek a konyhaasztalhoz. - Jól az idegeidre megyek, igaz? - kér-dezte nyersen Jack, és ránézett az asz-szonyra a csészéje fölött. - Á látszik anőcsábászok nem úszhatják meg si-mán. Kicsit túlhúztam magam.. Ne hara-gudj, ha zseníroztalak, nem ezt akar-tam. - Nagyon elkeseredettnek és távol-ról sem hatvanévesnek látszott, amikorezt mondta. Inkább egy srácra emlékez-tetett, aki a randevútól makacsul elzár-kózó osztálytársnőjét látogatja meg. -Tudom, milyen nehéz időket éltél át. Neharagudj, ha még jobban megnehezítet-tem.- Nem nehezítetted meg, Jack - mond-ta lágyan az asszony. Tekintetük össze-kapcsolódott. Amanda ugyanolyan bol-dogtalannak látszott, amilyennek Jackérezte magát; mint aki reménytelenül ví-vódik és nem tudja, mit tegyen. - Tudom,hogy nem lenne szabad ilyet mondanom,de hiányoztál.Jack egykedvűséget mímelt, de a szíve

108

ugrált.- Hiányoztam? Mikor?- Az utóbbi néhány napban. Hiány-zott, hogy nem találkozunk és nem be-szélgetünk. Isten szent nevére mondom,nem tudom, mit művelek..- Én se. Tökhülyének és a világ legun-dokabb tolakodójának érzem magam.Megpróbáltalak békén hagyni, mert úgygondoltam, ezt akarod.- Ezt akartam. - De megbicsaklott ahangja.- És most? - Lélegzet-visszafojtva vár-ta a választ.- Nem tudom.Fölnézett rá drágakőszemével. Jackborzasztóan szerette volna megcsókolni,de tudta, hogy nem teheti.- Gondolkozz nyugodtan. Nem kellsemmiben döntened. Én itt vagyok. Nemmegyek sehová... Kivéve... a Tahoe-tóra.- Most? - mosolygott derűsen Aman-da.- Később. Először haza kell mennem,becsomagolni a síruhámat. Már tegnapmeg kellett volna csinálnom, de túlságo-

109

san ramaty voltam hozzá.Az asszony bólintott. Beszélgettek, éshamarosan a régi fesztelen felszabadult-sággal. Amanda hangosan kacagott, ami-kor Jack elmesélte, hogyan pofozkodottössze a két nő a közös barát miatt.- El tudod képzelni, milyen pecsenyétsütöttek volna ebből a pletykalapok? Éspersze, ha megtudnák, mindkettő ben-nünket hibáztatna, amiért eljárt a szánk.Pedig megérdemelnék! - Nem árulta el,hogy kik voltak, és megmondta, hogynem is fogja. Nagyon diszkrét volt üzletiügyekben. - Te mit csinálsz ezen a hé-ten? - érdeklődött.- Semmi különöset. Talán átmegyek agyerekekhez, ha nem túl elfoglaltak. Le- het, hogy moziba megyek. És te? Viszel magaddal valakit? - Még mindig azon győzködte magát, hogy csak barátok, és őt a legkevésbé sem izgatja, ha jack nőt visz magával, de tudta, hogy ez nem igaz. A férfi nem ismételte meg a meghívást a Tahoe-tóhoz. Tudta, hogy Amanda még nem készült föl lelltileg. - Nem, egyedül megyek. Úgy jobb sí-

110

elni. - Aztán egyszer csak belefáradt a já- tékba, és megfogta az asszony kezét. - Hiányozni fogsz. - Amanda bólintott, de nem szólt, majd fölnézett, és Jack akkor is lángra gyúlt volna a nézésétől, ha az-besztpáncélt visel. - Mit csinálsz szilvesz- terkor? Az asszony elnevette magát.- Ugyanazt, mint mindig. Matthewutálta a szilvesztert. Este tízkor lefeküd- tünk, és másnap reggel boldog új évet kí-vántunk egymásnak.- Izgalmasan hangzik - mosolygott jack.- És te? - érdeklődött Amanda.- Én körülbelül ugyanúgy szilvesztere-zem az idén, mint te. Talán föntmaradok aTahoe-nál. - fránézett az asszonyra, és hir-telen ostobának érezte magát. - Viszont,Amanda... csinálhatnánk kicsit másképpis. Például agyoncsaphatnánk együtt azidőt. Csak mint barátok. Elmennénk mo-ziba, tévét néznénk együtt. Nem kell dol-goznom, és a törvény nem tiltja a barátsá-got, igaz?- És a síelés?- Úgyis rossz a térdem - vigyorgott

111

Jack. - Az ortopéd orvosom szépen megfogja köszönni neked.- És aztán? Úgy értem, aztán... mert ezaz, amitől félek. - Különös módon min-den fenntartás nélkül őszinte tudott len-ni a férfihoz.- Azon nem kell aggódnunk. Senkisem tart nyilván bennünket. Jogunk vanhozzá, hogy ne legyünk egyedül az ün-nepek alatt. Kinek kell bizonyítanunk?Neked? Nekem? A srácainknak? Matt-nek? Annak egy éve. Ha másra nem, egykis kellemes barátságra csak jogunk van.Mi baj lehet abból, ha elmegyünk mozi-ba? - érvelt meggyőzően.- Veled? Talán több, mint amennyit elmerek képzelni.- Egyedül fogok ülni a hátsó sorban! Aközeledbe se megyek!- Te megbolondultál! - csóválta a fejétAmanda.Győzködte magát, hogy mondjon ne- met, küldje el a férfit, tudta, hogy azt kel-lene tennie, de ha Jack olyan pokolianvonzó!- Magam is ugyanerre a következte-tésre jutottam tegnap, hogy bolond va-

112

gyok. Mondhatni, nyugtalankodtammiatta!- Én is - nevetett megint az asszony. -Mindenestől nyugtalanító vagy. Ha len-ne egy csöpp eszem, most azt monda-nám, hogy nem akarlak látni Paul és janelső babájának keresztelőjéig.- Az beletelhet egy kis időbe. A leg-jobb esetben is kilenc hónapba. Az túlhosszú idő, hogy lemondjunk a moziról.Tehát mit mondasz?- Azt mondom, hogy menj el a Tahoe-tóhoz és érezd jól magad, Jack. Majd hívjföl, ha visszajöttél.- Oké - felelte a férfi. Elég öreg és elégbölcs volt, hogy tudja, mikor vesztett.Majd megszakadt a szíve; amiért ittkell hagynia Amandát. Bárcsak rábeszél-hetné! - Boldog új évet! - mondta. Fel-állt, megpuszilta az asszony feje búbját,és kisétált a konyhából. Már a bejárat-nál tartott, már ki is nyitotta az ajtót, ami-kor Amanda mintha mondott volna va-lamit. Sarkon fordult, és látta, hogy ott álla konyhaajtóban.- Mit mondtál? - Földbe gyökerezetta lába az asszony pillantásától. Amanda

113

egyszerre volt riadt meg elszánt, és a sze-mét egy pillanatra sem vette le a férfi-ról.- Azt mondtam, hogy megy egy film aBeverly Centerben, amit szeretnék meg-nézni. Négykor kezdődik, ha velemakarsz tartani.- Komolyan gondolod? - súgta Jack ahideg folyosón.- Komolyan... úgy akarom... de mégnem tudom.- Háromnegyed négykor érted jövök.Farmert vegyél. A thai étteremben fo-gunk vacsorázni. Rendben? - kérdeztefelcsillanó mosollyal.Amanda bólintott, ő pedig, mielőtt azasszony ismét meggondolhatta volnamagát, egyetlen szó nélkül elindult haza,hogy lemondja a tahoe-i szobafoglalást.Hatodik fejezetA következő öt nap maga volt a bűvö-let. Szinte lebegtek a térben, mintha idő-örvénybe kerültek volna. Moziba jártak,sétáltak a parkban, beszélgettek minden-féléről, ami eszükbe jutott, vagy csak ül-tek és hallgattak. Tökéletesen szabadnakérezték magukat, mint akikre nem nehe-

114

zedik semmiféle nyomás. A férfi fel-fel-hívta az üzletet, de nem ment be.Gladdie persze ott volt, nem ment el sza-badságra. Jack, évek óta most először, fü-tyült a Julie's-re, őt csak Amanda érdekel-te. Nem mondtak, nem kérdeztek, nemígértek semmit. Mindössze együtt töltöt-ték az időt; és pontosan ez volt az, amitakartak és amire szükségük volt.Amanda szinte érezte, ahogy naprólnapra gyógyul, Jack pedig meglepettentapasztalta, hogyan lesz belőle ismét azaz ember, aki Dori idejében volt. Csak ezaz ember jobb volt, öregebb és bölcsebb,azután, hogy eltékozolt tizenhárom évet.Hirtelen úgy rémlett, mintha nem is ő él-te volna azt az életet, de most már ezsem volt fontos.Amanda néha emlegette Mattet, egy-szer meg is siratta, de most már megbé-kéltebben. Lassan tudomásul vette, hogya férje meghalt, míg ő életben maradt, ésmár nem marcangolta magát miatta.Csendesen, Jacknek nem is szólva, lehúz-ta a karikagyűrűjét, és eltette az ékszer-dobozába. Úgy érezte; már nincs joga vi-selni. Sohasem említette a férfinak, de az

115

már a következő vacsoránál észrevette,ám nem tett megjegyzést, mert tisztábanvolt vele, mekkora lépést jelent ez Aman-da életében.Végigették a város különböző étter-meit, láttak néhányat a valaha készültlegpocsékabb filmek közül. Jack estén-ként hazament, de előbb még sokáigácsorogtak beszélgetve-búcsúzkodvaAmanda ajtajában. Úgy volt ez decem-ber harmincadikáig, amikor, miközbenAmanda vacsorát főzött, Jack egyszercsak magához ölelte és megcsókolta. Ré-ges-rég szerette volna megtenni, de mostmegriadt, hogy ismét elijeszti az asz-szonyt. Ám Amanda mindennek lát-szott, csak ijedtnek nem, amikor fölné-zett rá, és lassan elmosolyodott. Jackmajd elrepült megkönnyebbülésében.Hát mégse veszítette el! Nem beszéltekróla, de aznap este valamivel később,amikor kéz a kézben ültek a sötét nappa-liban és nézték a tüzet, amelyet a férfigyújtott, Jack ismét megcsókolta az asz-szonyt. Éjfélkor ment el, és hazaérverögtön telefonált.- Kölyök vagyok megint, Amanda -

116

vallotta be elbűvölően érzéki hangján.- Én is - mosolygott az asszony - Kö-szönöm, amiért lassan közeledtél. Hihe-tetlen volt ez a hét. Pontosan az, amireszükségem volt. Én csak egy kis időtakartam tőled... ez az igazi ajándék...jobb, mint a karácsony.Sokat nevetgéltek azon is, hogy akkoreste néhányszor csöngött a telefon.Mindketten úgy vélték, hogy a gyerekeklehetnek, de Amanda nem vette föl. Ma-gának és Jacknek akarta ezt az időt. A lá-nyok bőségesen kaptak szeretetet azévek során; Matt is megkapta; mostAmandán a sor Évek óta először élt olyanéletet, amelyről senki sem tudott és ami-be nem szólt bele. a család. A változatos-ság nagyon jót tett neki..Úgy tervezték, hogy másnap korcso-lyázni mennek és esetleg megint moziba,bár addigra úgyszólván minden létezőfilmet láttak már. Aztán megfőzik a szil-veszteri vacsorát, pezsgőt bontanak, ésmegpróbálnak ébren maradni éjfélig.- Sajnálom, hogy nem sikerült elmen-ned síelni - mondta sajnálkozva Amandaa telefonba.

117

- Én nem - nevetett Jack. - Most sok-kal jobb. Ez életem legromantikusabb él-ménye, nem cserélném el semmiért, egycsomó hóbuckáért végképp nem. - Azzaljó éjszakát kívánt Amandának.Másnap korcsolyáztak, és közben ne-vetgéltek, mint két kölyök. Nagyszerűenérezték magukat. Szilveszter estéreAmanda kacsát sütött és felfújtat készí-tett desszertnek. Isteni vacsora volt.Tíz órakor ismét a kandallónál ültek, ésaz asszony szenvedélyesen viszonozta aférfi csókjait. Jack pezsgőt töltött kettejük-nek, amit sebesebben hajtottak föl, mintakarták. A kandalló és a pezsgő tüzénél aférfi csókjai még a szokásosnál is bódí-tóbbnak tűntek, és Amanda nem is tudta,melyik volt az a pillanat, amelyben Jackvérforraló mély hangján szerelmet vallottés az ágyhoz invitálta. - nem szólt, csakhozzásimult és bólintott. Nagyon akartaezt az embert, a másik pedig most az egy-szer nem gondolt arra, hogy mi lesz, haaz asszony megbánja. Ahhoz túlságosankívánta. Úgy csak követte a hálószobába,ahol önfeledt ámulattal állapította meg,hogy Amandának majdnem olyan a teste,

118

mint egy lányé, csak valahogy még jobb:hosszú és vékony, a melle pedig teltebb

mint gondolta. Nem bírt betelni vele, ésmikor magáévá tette, a nő elakadó léleg-zettel suttogta, hogy szereti. Testük lassúütemre, egyszerre mozgott. Amanda nemis álmodta, hogy létezhet ilyen; sose érez-te, se Matt-tel, se azzal a két férfival, akika férje előtt voltak. Hollywoodi fiatallányhoz képest megdöbbentően szűzieséletet élt, de most nem a régmúlt érdekel-te őket, csak a jelen, a megosztott szenve-dély. A kielégülés szupernóvaként rob-bant Amandában. Jóllakottan elnyúlt Jackalatt, élvezte a férfi hangját, cirógatását,egybeforrottságukat. Most már teljesenaz övé volt. Hamarosan elaludt a karjai-ban, pedig hol volt még az éjfél! Nem saj-nálta, nem bánta meg, nem volt lelkifur-dalása, egészen reggelig.Arra ébredt, hogy a mosolygó Jack amellét simogatja; napfény áradt be az ab-lakon a szobába, amelyet eddig a férjével -osztott meg. Sokáig mozdulatlanul fe-küdt, aztán fölnézett Jackre, és nem tud-ta, hogy most sírjon, nevessen, szeretkez-

119

zék vele, bár a legszívesebben mindhár-mat csinálta volna egyszerre. Ehelyettlassan kibújt az ágyból, átbaktatott a szo-bán, majd megfordult, és úgy nézett aférfira, mint egy fenséges fiatal szarvas-ünő.- Semmi baj? - kérdezte figyelmes te-kintettel és megújult vágyakozással Jack.Hirtelen szorongani kezdett, mert Aman-da valahogy másnak látszott.- Nem tudom - mondta csendesen azasszony Belesüllyedt egy karosszékbe,nézte a férfit, próbálta eldönteni, hogymost bolond-e, vagy csak nagyon bol-dog. - Nem tudom elhinni, hogy ezt tet-tem tegnap éjszaka!Én se, gondolta Jack. Soha életébennem volt még ilyen boldog és most, ami-kor már tudta, ki és milyen ez a nő, sohatöbbé nem akarta elengedni. Kétség-beesetten kívánta. És Amanda is aztmondta, hogy szereti!- Csak azt ne mondd, hogy leitattalak,mert akkor végem!- Nem itattál - Amanda idegesen né-zett rá elefántcsontszín szemhéjai alól -,de - riadozott - tényleg nem voltam ré-

120

szeg?- Hogy lettél volna? Összesen két po-hárral ittál.- Akkor a tűz tette... meg ahogy csó-koltál... és...- Amanda, ne csináld ezt! Ne kínozdmagad! - Odasietett a székhez, és letér-delt a királynői testű asszony mellé.- Szeretkeztem veled abban az ágy-ban, amit a férjemmel osztottam meg! -Hirtelen könnyek szöktek a szemébe.Jack állta a tekintetét, nem volt hajlandómegbánni, amit tett. - Nem bírom elhin-ni, hogy én csináltam ezt! Istenem, Jack,miféle asszony vagyok én? Huszonhatévig felesége voltam egy embernek; és aző ágyában szeretkeztem veled! - Fölpat-tant és elkezdett fel-alá szaladgálni a szo-bában.- Ne beszélj róla úgy, mintha bűn len-ne, Amanda - mondta Jack, és nagyonigyekezett, hogy ne guruljon méregbe. -Szeretkeztél velem és én veled. Szeretlek,Amanda! Az ég áldjon meg, felnőttek va-gyunk, és te még élsz! Élsz! Bennem pe-dig húsz-harminc éve, vagy talán egészéletemben nem volt ennyi energia!

121

Megszólalt a telefon, de Amanda nemmozdult. Fütyült rá, ki hívja. Ő mostcsak arra tudott gondolni, hogy elárulta aférjét.- Ez az ő ágya! A mi ágyunk! - Mostmár leplezetlenül sírt, ahogy fel-alá jár-kált.Jack nézte, de nem mert hozzáérni.- Akkor végy egy újat! - förmedt rá,pedig nem is akarta. - Ez a te ágyad, azistállóját! Legközelebb majd a padlónszeretkezünk... vagy az én házamban...- Először tisztíttasd meg az ágyadegy ördögűzővel! - mondta könnyesenAmanda.Jack elnevette magát:- Édesem, nyugodj már meg, kérlek.Ez csak az első alkalom megrázkódtatása.Megértelek én. Szeretjük egymást, egyhétig ismerkedtünk, és megőrülünk egy-másért. Mit vártál? A mindenit, megnéz-tük az összes hülye filmet! Mit akartálmég? Két évig tartó jegyességet?- Esetleg. Még egy éve sincs, hogymeghalt! - Visszarogyott a székbe és sírt,mint egy gyerek, Jack pedig nem mertegyebet kockáztatni, mint hogy a kezébe

122

nyomott egy papír zsebkendőt.- Három nap múlva lesz egy éve, hogymeghalt. Kivárjuk. Elfelejtjük, hogy ezegyáltalán megtörtént.- Igen, és megint barátok leszünk. Mo-ziba fogunk járni, és nem szeretkezünktöbbé. Soha többé! - győzködte magátAmanda, Jacknek azonban esze ágábanse volt megtagadni a nőt magától. Túlsá-gosan szerette, hogy egyetlen darabkájá-rol lemondjon, főleg arról, amit éjszakafedezett föl. Az maga volt a tündérmese.- Most ne tépjük ezen magunkat, jó?Iszunk egy csésze kávét, lezuhanyozunk,sétálunk egy nagyot, és mindjárt jobbanérzed magad.- Szajha vagyok, Jack! Ugyanolyan,mint a lányok, akikkel lefekszel!Megint csengett a telefon, megint nemvettek róla tudomást.- Te nem vagy szajha, és én nem fek-szem le senkivel rajtad kívül. Megértet-ted? Nem néztem más nőre, amióta besé-táltál az üzletbe azon a bulin. Szeretjükegymást, jogod van erre. Világos?- Nincs jogom, hogy bárkivel is belefe-küdjek a férjem ágyába! - jajgatott dúl-

123

tan Amanda.A férfi kezdett fölpaprikázódni, decsak odament hozzá, erélyesen kézenfogta és fölállította.- Gyere, igyunk egy csésze kávét. -Egyikük sem fárasztotta magát öltözkö-déssel. Amanda elfelejtett azon töpren-geni, hogy miért nem szégyelli magátJack előtt. Mintha örök időktől együtt let-tek volna.A férfi készített neki egy csésze kávét.Tej nélkül itta. Tűzforró volt, de kissé le-csillapította az idegeit. Leültek a kellemesmelegben a konyhaasztalhoz, és ádám-kosztümben iszogatták a forró kávét.- Kéred az újságot? - kérdezte Aman-da tárgyilagosan, és hirtelen tudathasa-dásosnak érezte magát. Az egyik percbenmagától értetődő fesztelenséggel kezelteJacket, a másikban összeroppant a bűntu-dat és a szorongás súlya alatt, bár máregy kicsit jobban volt.- Persze hogy kérem - bólintott a férfi.- Hozom.Kezében a kávéscsészével odament abejárathoz, kinyitotta az ajtót, és lehajoltaz újságért. Abban a pillanatban megpil-

124

lantotta Jan bekanyarodó kocsiját. Lányaés veje tátott szájjal meredtek rá. Felmar-kolta az újságot, berohant, becsapta az aj- tót, -és vágtában igyekezett a konyhába.Az újság a földre hullt, a kávé kilöttyent.Jack meghökkenten bámult rá.- El kell menned! - sziszegte rémültenAmanda.- Most?- Igen!... ó, a fene... nem, nem tudsz...odakint vannak... menj a hátsó ajtóhoz... a mosókonyha mögött van - mutattanagyjából, míg a másik kezével kétség-beesetten hadonászott.- Azt akarod, hogy így menjek? Vagyadsz egy percet, amíg felöltözhetek? -Ahogy ezt kérdezte, már szólt is a csengő,és Amanda majd a plafonig ugrott a hal-latán.- Ó, istenem, ezek ők... ó, édes iste-nem, Jack... most mit tegyünk? - Ismétkibuggyantak a könnyei, de a férfi mostmár kinevette.- Ki az? A kéményseprő? Újév napjavan, a szentségit. Ne végy róla tudomást.- A gyerekeink, te vadszamár! Meg-láttak!... amikor kimentem az újságért.

125

- Melyik gyerekünk?- Hány gyerekünk van, a mindensé-gedet? Jan és Paul. Úgy néztek rám,mintha azt hitték volna hogy elment azeszem.- Ebben legalább igazuk van. Akarod,hogy én nyissak ajtót és beengedjemőket?- Nem! Azt akarom, hogy elmenj:..ne... bújj el a hálószobában.- Ne vedd úgy a szívedre, angyalom.Mondd nekik, hogy dolgod van és jöjje-nek vissza később.- Oké.Jack gyors léptekkel eltűnt a hálószo-bában, és magára zárta az ajtót. Amandareszkető kézzel kiakasztotta a láncot, éskétujjnyira nyitotta a bejárati ajtót.- Szia! - mosolygott ki napsugarasan arésen. - Boldog új évet!- jól vagy, anyu?- Nem, illetve... igen... Jól vagyok, csakdolgom van... fáj a fejem... macskajajosvagyok. Illetve nem. Csak ittam tegnapeste két pohár pezsgőt, és biztos allergiásvagyok rá.- Anyu, mit kerestél meztelenül a ve-

126

randán? A szomszédok megláthattakvolna.- Senki se látott meg!- Mi igen.- Sajnálom. Hát nagyon köszönöm,hogy átjöttetek, szívem, de ha tudtok, in-kább gyertek vissza később. Mondjuk es-te. Vagy holnap. Az tökéletes lenne - pat-togtatta határozottan a szavakat.- Miért nem mehetünk be most? - kér-dezte Jan roppant aggodalmasan. Paulnem feszegette a témát. Nyilván rosszkorjöttek. Próbáltak ugyan telefonálni, hogyne rontsanak be ajtóstul, de Amandanem vette föl. Azt hitte, nem is találja itt-hon az anyósát.- Nem jöhettek be, mert... mert fáj afejem... Különben is alszom.- Nem alszol. Kijöttél az újságért. Mifolyik itt, anyu?- Semmi. Puszillak benneteket, legkö-zelebb telefonáljatok, ha látni akartok. Úgyudvarias, édesem. Neveletlenség csakúgy rárontani valakire... bár igazán örü-lök nektek. Majd még beszélünk... - Inte-getett, és becsapta az ajtót az orruk előtt.A fiatal pár egy percig állt a küszöbön,

127

aztán megfordultak, és mélységes zavar-ban lebaktattak az autójukhoz. Jan csak akocsiban mert ránézni a férjére.- Mit gondolsz, iszik az anyám? - kér-dezte riadtan.- Dehogy iszik, egyszerűen nem akartlátogatókat ilyen korán, ahhoz pedig jo-ga van. Lehet, hogy viszonya van valaki-vel, és a pasi még mindig ott van nála.Anyád elég fiatal hozzá... és a papád ismár egy éve, hogy meghalt. - Láthatólagtetszett neki az ötlet, Jan viszont felhábo-rodott.- Meghülyültél? Az én anyám? Te tény-leg azt képzeled, hogy ilyesmire vete-medne? Ne légy már nevetséges! Lehet,hogy az apád a vén fejével ki se mászikaz ágyból, de ez nem azt jelenti, hogy azén anyám is így fog viselkedni! Undorítóvagy, Paul!- Ennél furcsább dolgok is történtekmár. - Addigra Bel Air közepén jártak.Amanda visszajutott a hálószobájába.Jack akkor zárta el a zuhanyt. Rávigyor-gott az asszonyra, aki úgy támaszkodotta becsukott ajtónak, mint aki az Interpolelől menekült külföldre.

128

- Mit mondtál nekik? Közölted, hogyüdvözlöm őket?- Életemben nem történt még velemilyen kínos dolog! - panaszkodott a férfinagy mulatságára Amanda. - Ezt sosebocsátják meg a gyerekeim!- Mit, hogy nem engedted be őket?Miért nem telefonáltak előbb?- Telefonáltak. Mi nem vettük fel.- Akkor nem kellett volna idejönniük.Ilyen egyszerű. Akarsz zuhanyozni?- Meg akarok halni! - Az ágyára vetet-te magát. Jack leült mellé, és mélységesgyöngédséggel nézte.- Ugye tudod, hogy borzalmasanmegnehezíted magadnak az életet?- Meg is érdemlem - mondta Amanda,és újból könnyek szöktek a szemébe. -Szörnyű teremtés vagyok, és a gyereke-im egy napon úgyis meg fogják tudni! -Halálos rémülettel nézett föl fektéből aférfira. - Ugye, nem mondod el Paulnak?Édes istenem... Ő elmondja Jannek, ésJan elmondja Louise-nak...- Aztán már benne is lesz az újságok-ban. A csuda vigye el, édesem. Paullalmindig meg szoktuk tárgyalni a nőket,

129

akikkel lefekszem. Nem foszthatsz megéppen te ettől az örömtől! A fiam végülazt hiszi, annyira megvénültem, hogymár ..- istenem, ölj meg! - A nő hasra hen-teredett, és a párnába temette az arcát.Jack vigyorogva föléje hajolt, és centi-méterenként végigcsókolta a gerincét,apró, harapós csókokkal, a, tarkójától akeresztcsontjáig. Amanda lassan hanyattfordult, a szeme ismét olyan volt, mintgnap éjszaka. A hatás azonnali volt ésimponáló. Egyetlen további szó nélkül aférfi után nyújtotta karjait. Jack mohó vá-gyakozással ráhajolt és megcsókolta.- Szeretlek, te őrült... - Micsoda egydélelőtt...- Én is szeretlek - susogta rekedtenAmanda, és magához akarta húzni, ámJack kérdően nézett rá.- Várj csak egy percet, mielőtt őrjön-geni kezdenél. Nem akarsz átmenni egymásik szobába, esetleg leszállni az ágy-ról... vagy mit szólnál a díványhoz, eset-leg a fürdőkádhoz? - Gyengéden ciróga-tó keze levándorolt Amanda melléről azalsóbb régiókba.

130

- Nem számít - mosolygott az asz-szony. - Itt is nagyon jó.Jack lágyan fölnevetett:- Most ezt mondod - súgta - de milesz később?- Esetleg szeretkezned kell velem, csakhogy megnyugodjak... Szerintem ennekcsillapító hatása van... valóságos gyógy-szer .. - Átölelte a férfit, simogató gyön-gédséggel végighúzta a száját a bőrén. -Szeretlek, Jack. .- Én is szeretlek, drágám - sóhajtotta.Aztán mindent elsöpört a szenvedély, ésők rögtön elfelejtették a bolond délelőt-töt.Hetedik fejezet- Az év első napjának hátralevő részeeseménytelenül telt. Jan telefonált mégegyszer, hogy lássa, jól van-e az anyja.Amanda úgy válaszolgatott, hogy a lánymegnyugodjék. Aztán telefonált Louise-nak, Jack felhívta Julie-t, maj d Jant ésPault, hogy boldog újévet kívánjon.Ezt a napot Amandánál töltötték, dél-után megint szeretkeztek, este átmentekJack malibui házába. Évek óta lakott eb-ben a patinásra nyűtt, megszokott ked-

131

ves bútorokkal berendezett, kényelmesházikóban. Amanda meglepően otthonérezte magát a mély bőrfotelok, köny-vekkel borított asztalok, gyönyörű kéz-műves tárgyak között.Másnap kéz a kézben lesétáltak a part-ra, és a gyerekeikről beszélgettek. Aman-da még mindig aggódott Jan miatt, ésszívből reménykedett, hogy talán mégissikerül teherbe esnie.- Bele fog halni, ha nem - mondta szo-morúan. Ő nagyon örült az anyaságnak,és el tudta képzelni, mekkora szenvedésjannek, hogy még mindig nincs gyereke.- És te? - kérdezte csendesen jack, mi-közben délután visszafelé ballagtak aházhoz.- Hogyhogy én? - értetlenkedett azasszony.- Nem akarom, hogy terhes légy -mondta a férfi - és gondolom, még min-dig fönnáll a veszélye.Amanda ötvenéves fejjel is csúcsfor-mában volt, ráadásul sok szempontbólannyira fiatalos, hogy Jack szerint mégnem játszódhattak le a testében a válto-zások. Mindenesetre óvatosan viselked-

132

tek, Jack pedig, tekintettel korábbi csa-pongó életére, különös figyelmet szenteltaz AIDS kockázatának. Bár egy ideje akörülmények és a karácsonyi hajrá rend-kívüli követelményei a Julie's-nál ön-megtartóztatásra kényszerítették. Azon-kívül amióta találkozott Amandával, nemérdekelte más nő. Nem bánta volna, ha aközeljövőben esedékes AIDS-teszt utánleteheti az óvszert, de a legkevésbé semakarta teherbe ejteni Amandát.- Ez eszembe se jutott - pillantott fölaz asszony, aki az utolsó esztendőt is be-leszámítva, huszonhét éven át hűségesvolt a férjéhez. - Nem hinném, hogy azén koromban ez még gond lehet. - Húszéve, amikor jan óvodába járt, volt egy ve-télése, és azóta nem lett állapotos. Mégmindig emlékezett arra a csalódott fájda-lomra, de a mostani terhesség lehetősé-gét szamárságnak tartotta. Ezt közölte is.- Feleannyira sem szamárság, mint az,hogy elszököm Brazíliába vagy elszegő-döm matróznak egy kereskedelmi hajó-ra - mondta nyersen a férfi, és amikorAmanda fölkacagott, nem nevetett vele.Végigcsinálta már párszor: a nők hol azt

133

állították, hogy terhesek, hol azt, hogykésik a menzeszük, vagy elfelejtették be-venni a tablettát. Folyton főhetett miat-tuk a feje.- Csak egy kis türelem - mosolygott azasszony - Még némi idő, és végképpnem lesz probléma. - Bár egyelőre nemjelentkeztek rajta a változás jelei. Az or-vosa azt mondta, egy-két év, esetleg mégannál is több idő múlva számíthat rá.- Nem bírok addig várni - mosolygottcinkosan a férfi, de a lényegben egyetér-tett Amandával. Ha élettanilag lehetsé-ges is a terhesség, ötvenéves korban ele-nyésző a valószínűsége.Aznap este Jack főzte a vacsorát, utánapedig odaültek a kandallóhoz, és néztéka teleholdat az óceán felett. Amanda jobbszeretett itt lenni, mert itt nem kellettMattre gondolnia. Mintha új életet kez-dett volna Jack Watsonnal. Döbbenetes,hogy a siralmas tavalyi év után, amikorúgy tűnt, véget ért az élet, egyszerre ígymegújuljon, elteljen pezsgéssel, ifjúság-gal, mintha ők ketten egymásnak lenné-nek teremtve. Néha eltűnődött, jól tette-e, amit tett, de ha nem, már akkor sem

134

tudta volna visszavonni. Semmi mástnem akart, mint itt lenni Jack mellett.Egészen elanyátlanodtak, amikor a fér-fi visszament dolgozni. Amanda nem tu-dott mihez kezdeni magával. A férfi nap-jában tucatszor felhívta, ebédidőben el-jött, hogy szeretkezzenek vagy csakegyütt legyenek. És amikor visszatért azüzletbe, az asszony töméntelen ürügyetagyalt ki, hogy fölhívhassa vagy kérdez-hessen valamit.- Nagyon pióca vagyok? - kérdezteegy napon, amikor másodszor telefonáltegy órán belül, holott Jack alig félórájahúzta ki a lábát Malibuból.Estére kedvenc thai éttermükbe ter-veztek vacsorát. Tökéletes búvóhely volt,ahol sohasem találkoztak ismerőssel.Amanda még mindig nem akart belesza-ladni a gyerekeibe. Elhatározták, hogylegalábbis egyelőre titokban tartják a ro-máncukat.- Te sosem vagy pióca. Szeretek veledbeszélgetni - mosolygott Jack. Felpolcol-ta a lábát az asztalra, és megköszönte a betoppanó Gladdie-nak a kávét. Ekkorhirtelen eszébe jutott valami. - Nem me-

135

gyünk át víkendezni San Franciscóba?Van ott egy hely, amit szeretnék megnéz-ni a Posta utcában.- Boldogan!El is határozták, hogy még a hétvé énátugranak. Jack letette a kagylót, majdcsengetett a titkárnőnek. Ő notesszal ésgondterhelt ábrázattal érkezett.- Valami baj van? - tekintett fölWatson. Az utóbbi hat hónapban hat szál-litmányukat tartóztatták fel a vámosok.- Talán nem helyénvaló ilyesmit firtat-nom - kezdte aggodalmasan Glad-die - de jól vannak a srácok?- Persze. Miért? - csodálkozott Jack.Titkárnője talán tud valamit, amit ő nem?- Csak feltűnt, mennyit telefonál Mrs.Kingston. Azt hittem, hogy... hogy Paulés jan... - Igazán olyan kínos megkérdez-ni, de Paulék három éve házasok, nincsgyerekük, és Los Angelesben olyan ro-hamtempóban változik ' az élet. Talánproblémáik vannak a fiataloknak, ésAmanda meg a főnök róluk beszélnek.- A srácoknak semmi bajuk - felelte ta-lányos mosollyal Watson.Ahogy a pillantásuk összeakadt,

136

Gladdie-nek szöget ütött a fejébe valami.Karácsony óta senki más nem hívja a fő-nököt. Legalábbis senki fontos, és haesetleg telefonálnak a "lányok", Gladdie-nek azt kell mondania, hogy Watson el-foglalt. Beletelt egy-két percbe, de azokos titkárnőnek végül csak leesett ahúszfilléres.- Aha! - mondta hirtelen földerülve.Amanda, az már nem akárki. Bár eztazért nem gondolta volna... hogy miketprodukál az élet?!- Csak vigyázz, nehogy kiszagolják,Glad. Egyelőre nem akarjuk, hogy a srá-cok megtudják.- Komoly? - Olyan szoros kapcsolat-ban álltak, olyan rég dolgoztak egymásmellett, hogy azt is meg merte kérdezni,amit más nem, és válaszra is volt joga.Jack egy szívverésnyi időt tétovázott.- Az lehet... - Aztán úgy döntött,őszinte lesz. Bolondul Amandáért. Dorióta egyetlen nő iránt sem érezte ezt. DeGladdie nem ismerte Dorit, ő csak a dísz-nők gyűjteményét ismerte, akik megtöl-tötték a főnök életét, amióta ő mellettedolgozott a Julie's-ben. - Igen, az!

137

Összenéztek. Watson bólintott. Glad-die még sohasem látta ilyen boldognakés fiatalnak.- Huhú! Ez igen! Hogy fognak örülni agyerekek!- Szerintem is, de Amanda szerintnem. Még várunk egy kicsit, hogy lássuk,miként alakulnak a dolgok, mielőtt kö-zölnénk velük.Megkérte Gladdie-t, hogy foglalja lenekik az elnöki lakosztályt a Fairmont-ban, és beszéljen meg egy találkozót azingatlanközvetítővel a Posta utcai boltügyében.Péntek délután elrepültek San Francis-cóba. Amandának egész nászutas han-gulata támadt, ahogy végigjárta a híres lak-osztályt, ahonnan feledhetetlen kilátásnyílt a városra. Első este egy előkelő étte-remben vacsoráztak, második este a szo-bájukban. Szombaton elmentek megnéz-ni a tervezett üzletet. Jack egészen föllel-kesedett. Bár egy új üzlet nyitása, mintAmandának mondta, elkerülhetetlengondokkal jár, megmámorosodott a gon-dolattól, hogy áthozza a Julie's-t SanFranciscóba.

138

- Nyilván meghibbantam, ha az én ko-romban magamra veszem ennek a nyű-gét! - Bár az utóbbi időben, hogy megis-merte Amandát, olyan harmincegyné-hánynak érezte magát. Nem tudott más-ról beszélni, mint az új üzletről, az építé-szeti és belsőépítészeti megoldásokról,meg a kissé másfajta választékról, ame-lyet itt fog kínálni. Visszafiatalodott kö-lyökké. Mindig a gyengéje volt San Fran-cisco.Szívesen töltött volna itt egy kis időt,főleg, ha Amanda is átjön vele. Erről be-szélgettek, miközben visszatértek a szál-lodába a Union térről. Meredek volt adomb, kifulladva, de lelkes hangulatbanérkeztek meg a Fairmonthoz. Fényeskedvükben voltak, főleg mert a délelőtthátralevő részére vissza akartak bújni azágyba.Amanda nagyon utált visszautazni va-sárnap délután, olyan tökéletes volt ez ahétvége. Hétfőn a lányaival ebédelt aBistróban. Louise fitt volt, de Jan igen el-esettnek látszott. Amanda megijedt,hogy hátha rossz híreket hallott az orvo-sától. De mielőtt föltehette volna a kér-

139

dést, mindkét nővér megdicsérte, hogymilyen pompásan fest.- Szédületes vagy, anyu! - mondta lát-ható megkönnyebbüléssel Jan. Újév ótamegint aggódott az anyja miatt. Lehetpersze, hogy csak rossz passzban volt, deolyan sajátosan viselkedett azon a regge-len!- Köszönöm, édes. Te is. - Pedig Janneknagyon szomorú volt a szeme. Az ebédközepén jártak, mire a lány rászánta ma-gát, hogy kitálaljon.- Szóval Paul végül csak elment az or-voshoz - mondta rövid hallgatás után.Szemét elöntötték a könnyek. Amandamegfogta a kezét, és most az egyszer mégLouise is aggódni látszott.- És? - türelmetlenkedett. - Meddő?- Nem - törölgette a könnyeit Jan -teljesen egészséges. Mint én is. Fogal-muk sincs róla, miért nem esem teherbe.Azt mondták, lehet, hogy csak idő kér-dése, de az is lehet, hogy sohasem követ-kezik be. Azt mondták, előfordul, hogymakkegészséges embereknél sem jön lét-re a fogamzás. Senki sem tudja, miért.Szerintem így van megírva. - Sírva fa-

140

kadt. Amanda benyúlt a retiküljébe egypapír zsebkendőért. Jan kifújta az orrát,sóhajtott, folytatta. - Lehet, hogy egy-szerűen nem lehet gyerekünk. Megintrákérdeztem Paulnál az örökbefogadás-ra, de azt mondta, akkor inkább sose le-gyen gyereke. Csak olyat akar, aki a mivérünkből való, ami eleve kizárja azörökbefogadás lehetőségét. - Teljesenössze volt omolva. Amanda azt hitte,megszakad a szíve.- Még meggondolhatja magát, ara-nyom. És te is lehetsz még állapotos. Egé-szen biztos vagyok benne. Néha nagyonsok időbe kerül, de aztán négy is érkezikzsinórban, és már te szeretnéd abbahagy-ni. - Egyesült erővel próbálták felvidítaniJant, de ő úgy nézett rájuk, amiből látnilehetett, hogy nem hisz nekik.Este Amanda beszámolt az ebédrőljacknek.- Szegény gyerekek - sajnálkozott aférfi. - Jézusom, ha belegondolok, hány-szor ugrattam Pault! Nyilván legszíve-sebben meggyilkolna!- Nem tudom, őt is annyira fölzaklat-ja-e, mint jant - töprengett az asszony.

141

Mérhetetlenül aggódott a lánya miatt.Olyan nyomorultnak és reményvesztett-nek látszott.- Talán ha nem rágódnának folytonezen, akkor magától is bekövetkezne.- Én is ezt mondtam, de azt hiszem,ilyen helyzetben egyszerűen nem lehetmásra gondolni. Vannak barátnőim, akikvégigcsinálták.Jack bólogatott, majd másról kezdtekbeszélgetni. Mindig ezernyi mondaniva-lójuk volt egymásnak. A férfi sokat me-sélt az üzletről, és kikérte Amanda véle-ményét a beszerzett árukról, főleg a lu-xuscikkekről. Az asszonynak remek ízlé-se, kitűnő szeme volt, és mindig számíta-ni lehetett néhány hasznos javaslatára.Jack főleg a San Franciscóba tervezett újboltnál igényelte a tanácsait. Legalábbmég egy év, vagy annál is több a megnyi-tásíg, de ő máris bele akart vágni az elő-készületekbe.Amanda szeretett ellátogatni a Rodeó-ra, ahol szépségével és kedvességévelegészen lefegyverezte Gladdie-t. Párszorbeszélgettek is. Gladdie volt egyetlen bi-zalmasuk, aki módfelett élvezte ezt a sze-

142

repet.Elrepült a január Töltöttek egy hétvé-gét Palm Springsben, februárban jack föl-vitte Amandát síelni Aspenbe. Istenienszórakoztak. Összefutottak a férfi számosbarátjával, akik valamennyien fölismer-ték Amandát, és nagyon imponált nekik,hogy ezt az asszonyt láthatják Watson ol-dalán. Amanda nagy bánatára még egyrövid cikk is megjelent róluk az aspenilapban.- Remélem, senki sem hívja fel LosAngelest! Nem így kellene bejelenteni agyerekeknek!- Talán magunknak kellene megten-nünk valamelyik nap - javasolta Jack.Már majdnem két hónapja, hogy elvá-

laszthatatlanok voltak, és gondosan ke-rülték a Los Angeles-i sajtót. Egyszerűennem mentek olyan helyre, ahonnan azújságírók tudósítottak.Amikor ismét együtt ebédelt a lányai-val Amanda, olyan letörtnek találta Jant,hogy nem volt szíve beavatni őket. Vala-hogy önzésnek érezte, hogy itt dicseked-jen új boldogságával, mikor a lánya any-

143

nyira boldogtalan. Egyetlenegyszer ne-vetett, amikor az apósáról mondott vala-mit.- Paul szerint az apját teljesen kicse-rélték. Azt mondja, harmincévesnek lát-szik és egyfolytában vigyorog, mint egyfakutya. Nyilván valami tizenkilenc éveslibucit szedett fel, de akárki is, láthatólagmegtalálta mellette a boldogságot és abékét.- Jacket ismerve valószínűleg ötös ik-rek lehetnek - mondta megvetően Louise.- De lányok! - feszengett idegesenAmanda. - Hagyjátok már azt a szegényembert, annak is megvan a joga a magán-életre.- Mióta lettél ilyen irgalmas JackWatsonhoz? - kérdezte Louise, aztánmásra terelődött a beszélgetés.Amanda úgy érezte magát, mint aki azasztalkendőjét ette meg ebédre. Csak né-zett egyik lányáról a másikra, és azon té-pelődött, hogy fogja elmondani nekik.Jacknek is szóba hozta aznap este, de aférfi csak nevetett.- Úgy viselkedsz, mintha azt várnádtőlük, hogy szűzlánynak higgyenek!

144

- Rosszabb. Az anyjuk vagyok. Tudod,mit jelent ez? Semmi szex, semmi fiúzás,semmi etyepetye, csak az apjuk emléke.- Felnőttek. Tudomásul fogják venni.- Talán. - jack nem győzte meg. job-ban ismerte a lányait.Mostanában sokat voltak Malibuban:az idő meleg volt, a part mennyei. Aman-da imádott itt lenni. A kezdeti megráz-kódtatáson ugyan már túlesett, de mégmindig kényelmetlenül érezte magát egykicsit a saját házában. Könnyebb voltJacknél. Minden nap reggelit készítettneki, aztán mikor a férfi elment dolgozni,ő is visszatért a saját otthonába.Szent Bálint napja előtt egy héttel, ami-kor Jack leballagott a konyhába, a bána-tos Amanda épp a rántottához verte föl atojást.- Valami baj van? - Az asszony olyannapsugaras szokott lenni reggelente,hogy egészen megdöbbent a látványától,amikor hóna alatt az újsággal, útban a ká-véskannához megállt, hogy megcsókoljaa barátnőjét.- Nem tudom... nem igazán... nem ér-zem jól magam. - Előző nap fájt a feje, és

145

kicsit rendetlenkedett a gyomra. Némitűnődés után kénytelen volt belenyu-godni, hogy minden előzetes feltételezé-se ellenére őt is meglegyintette a változásszele. Egyelőre nagyon enyhék voltak ajelzések, de nem lehetett figyelmen kívülhagyni őket. - Louise srácai éppen náthá-sak voltak, amikor náluk jártam, lehet,hogy tőlük kaptam el. - Mosolyogva hát-ranézett a férfira. - Nem halálos! Túl fo-gom élni!- Remélem is! - mondta derűs öröm-mel Jack, és odanyújtott az asszonynakegy csésze kávét.Amanda letette, mert előbb be akartafejezni a rántottát és a pirítóst. Odakészí-tett a férfinak egy nagy tál gyümölcsöt,majd egy szelet pirítóst rágcsálva letele-pedett vele szemközt az asztalhoz. Föl-vette a csészéjét, belekortyolt, és elöntöt-te az arcát az undor Jack rögtön észre-vette.- Rosszul vagy?- Nekem semmi bajom, inkább ezzel akávéval lehet valami. Nem állott?Jack megrázta a fejét, és fölemelte azúj ságot.

146

- Csak most vettem. Ugyanaz a márka,amit mindig vásárolok. Azt hittem, ízlik -mondta csalódottan. Szeretett a kedvé-ben járni Amandának, és igyekezett min-dent megtenni, amivel örömet szerezhe-tett neki.Általában ízlik is. Biztos bennem vana hiba. Mindjárt nem lesz semmi bajom.Amikor Jack elment az üzletbe, Aman-da visszafeküdt az ágyba, és még akkor isémelygett, amikor késő délelőtt hazafeléhajtott. Telefonált Jack, hívta, hogy men-jenek el valahová ebédelni, de az asszonyazt mondta, inkább megpróbálja kialud-ni a fejfájását. Estére, amikor a férfi értejött, már jobban is volt, másnapra minthaelfújták volna a baját. Nyilvánvaló, hogyaz influenza bujkálhatott benne. Másnapreggel még a kávé is ízlett, és Amandatündökölt, ahogy szokott, egészen SzentBálint napjáig, amikor két és fél kiló cso-koládét kapott ajándékba Jacktől.- Egek ura! Kétszáz fontot fogoknyomni, ha ezt megeszem!- Helyes, rád is fér!Reggel két tucat hosszú szárú piros ró-zsát küldetett neki, vacsorára a Loran-

147

gerie-be akarta vinni; fütyül rá, mondta,hogy a gyerekeik meglátják-e őket. Fel-bontotta a bonbonos dobozt, odakínáltaAmandának, ő kivett egy szemet az egyikkedvenc fajtájából, a szájába tette, és nembírta megenni. Jack látta rajta az undort.- Megint rosszul érzed magad? - von-ta fel a szemöldökét.Amandának egész héten nem voltsemmi baja, és akkor most a csokoládétólfordul fel a gyomra, mint a múlt héten akávétól.- Kutyabajom! - nyugtatta meg az asz-szony, és magába kényszerítette a bon-bont. De amikor Jack kaviárt rendelt aLorangerie-ben, ismét eltorzult az arca,és akárhogy erőlködött, egy szemet sebírt lenyelni, pedig szerette.- Szerintem orvoshoz kellene men-ned - aggodalmaskodott a férfi. Amandaáltalában olyan harsogóan egészségesvolt, hogy rosszullétei sokkal jobbanmegijesztették Jacket, mint amennyithajlandó volt elárulni.- Louise srácai három hétig kínlódtakezzel a nyavalyával. Igazán semmi ba-jom! - Az arca azonban zöld volt, és jófor-

148

mán egy falatot sem evett a vacsorából.Jack aggodalmai ellenére igen kelleme-sen töltötték az estét. Pompás hangulat-ban voltak, és ezúttal az asszonynál fejez-ték be a napot. Hazaérve szeretkeztek. Ezvolt Amanda életének legboldogabbSzent Bálint-napja.Másnap reggel, míg a konyhában ül-dögéltek, végre beleegyezett, hogymondják el a gyerekeiknek.- Miért ne osztanánk meg velük a bol-dogságunkat? - kérdezte Jack. Kettejükközössége olyan csodálatos dolog volt,hogy azt akarta, a szeretteik is tudják.- Talán igazad van - helyeselt Aman-da. - Elég felnőttek már, hogy meg-emészthessék.- Okosabb is. Nagyszülők volnánk, amindenségit! Ha nem képesek tudomá-sul venni, akkor megérdemlik, hogy elfe-nekeljük őket.Délután Jack felhívta Julie-t, Amandatelefonált Louise-nak és Jannek, és vala-mennyiüket meghívták vacsorára BelAirbe. Amanda majd vacsorát főz és evésután, pezsgő mellett kitálalnak a gyere-keknek. Akkor végre, mutatott rá Jack,

149

abbahagyhatják a bujkálást, és odamehetnek, ahová akarnak. Mindenek-előtt azt akarták, hogy az ifjúság tudjonboldog szerelmükről. A házasság soha-sem került szóba közöttük, mert Amandatudta, hogy Jack mennyire viszolyog tőle.A felesége örökre elvette a kedvét.Következő hétre tűzték ki a vacsorát, ésaz időpont csodálatos módon megfeleltmindenkinek. Jack vállalta, hogy ő hozzaa pezsgőt, Amanda megható buzgalom-mal tervezgette a menüt. Délután akarat-lanul is Mattre kellett gondolnia. Hogymegváltozott az élete! Sok éven át tisztaszívből szerette a férjét, de Matt elhagyta,és ő ittmaradt. Az élet ment tovább, ésbármennyire nehéz volt elhinnie, nagyonszerelmes volt Jack Watsonba.Egész héten lázasan készülődött a va-csorára, és idegroncs volt, mire felvirradta nagy nap. Ám amikor Jack befutott azitallal, az asztal már meg volt terítve, avacsora főtt, és Amanda elbájoló volt.- Nem szeretek ilyet mondani, de nemnézni ki belőled az anyaságot. Ilyen nagykölyköket biztosan nem.- Köszönöm - mosolygott Amanda, és

150

megcsókolta a férfit. Érezte ölelésében avágyat. Jack az órájára nézett, majd azasszonyra. Amanda nevetve megrázta afejét. - Nincs időnk, te szörnyeteg.- Pedig ha megint pucéran nyitnál aj-tót, semmit sem kellene mondani nekik.Úgy fogd fel.- Később! - ígérte Amanda, és mégegyszer megcsókolta. Elég volt egyetlenérintése, hogy Jacknek elvegye az eszét.Julie, Louise a férjeikkel idejében ér-keztek, Jan és Paul valamivel utánuk.Mindenki nagyon helyes volt, és min-denki bókolt, hogy milyen szép a ház.Amanda mindent fölvirágozott; általánosünnepi hangulat uralkodott. Jannek ésLouise-nak leesett az álla, amikor bortbontogatva Jack jött elő a konyhából.Fesztelenül üdvözölte a jövevényeket,majd puszit adott menyének és lányá-nak. Julie addigra már tudta, merről fúj aszél. Egész héten azon törte a fejét, miérthívja az apja vacsorára Amanda házába.Gyanús! Végül is nem volt nehéz kitalál-ni - neki legalábbis nem - hogy mit akarközölni az apja. Julie csak arra volt kíván-csi, hogy összeházasodnak-e, de elhatá-

151

rozta, hogy vár, amíg ők mondják el.Jan nagyon hűvösen bánt Jackkel,Louise leplezetlenül gorombán viselke-dett, egyszerűen levegőnek nézte, ésmindenki idegesnek tűnt, kivéve azegyetlen Julie-t. Neki az volt az elve,hogy élni és élni hagyni, amiért általánosszeretetnek örvendett. Jó házasságot kö-tött, jó gyerekei voltak, és mindig szeret-te az apját, akármilyen botrányosan vi-selkedett is Jack. Paul sokkal többet cse-pülte a papát Julie gyanúja szerint félté-kenységből. Őt sokkal lágyabb, félősebbmasszából gyúrták, és jóképű voltugyan, de meg sem közelítette szívtipróapját. Már akkor haragosnak látszott,amikor leültek Amanda ebédlőjében, ésgyanakvó pillantásokat váltott a felesé-gével.A társalgás kínosan döcögött, pedig fi-nom volt a vacsora, és Amanda szívét-lel-két beleadta. Jack tőle telhetőleg segítettneki, fesztelenül diskurált, megpróbáltabevonni a gyerekeket a társalgásba, demintha a fogával akart volna lebontaniegy kőfalat. Végül a desszertnél kitöltöttea pezsgőt, körbehordozta a tekintetét és

152

azt mondta, szeretnének közölni valamitAmandával.- Istenem, ez hihetetlen! - mondtahangosan Louise.- Miért nem várod meg, amíg mi ad-juk elő? - kérdezte kedélyesen Jack.A fiatalasszony úgy nézett rá, mint akiölni tudna. Sose bírta Jan apósát. BárAmanda se! De jó lenne most az anyja or-ra alá dörgölni!- Anyátok és én - janre és Louise-ra,majd a saját gyerekeire pillantott - egyideje rendszeresen találkozunk. Nagyonélvezzük egymás társaságát, nagyon bol-dogok vagyunk és azt akartuk, hogy eztti is tudjátok. Ez minden. Úgy gondoltuk,tudnotok kell, hogy állunk, és biztosakvagyunk benne - rámosolygott az asz-szonyra, akitől két és fél hónapja annyiboldogságot kapott - hogy ti is velünkörültök majd.- Hát csak ne legyetek benne olyanbiztosak! - mondta maró hangon Louise.Amanda döbbenten és lesújtottan nézettrá. - Nevetséges! Azért hívtatok ide,hogy ezt közöljétek? Hogy lefeküsztökegymással? És mi még gratuláljunk is

153

hozzá? Visszataszító!- Akárcsak a te viselkedésed, Louise! -mondta határozottan Amanda. - Rend-kívül durva dolog ilyet mondani! - Bo-csánatkérő pillantást vetett jackre.- Rendkívül durva dolog ilyesmit mű-velni! - fortyogott leplezetlen dühvelLouise. - Idecipeltek bennünket, apámházába, hogy itt közöljétek velünk a vi-szonyotokat. Istenem, hát egy csepp tisz-tesség se maradt benned, anyu? És apu?- Hogyhogy apu? - kérdezte Amanda,farkasszemet nézve a lányával. - Nagyonszerettem apátokat. Te is tudod! De apuelment, Louise. Szörnyű megrázkódtatásvolt mindnyájunknak, nekem leginkább.Tavaly voltak idők, mikor azt hittem, nemélem túl, sőt, meg akartam ölni magam,mert nem bírtam élni apátok nélkül. Dejogom van, hogy megint éljek, és Jackcsodálatos volt hozzám. - Megsimogattaa zaklatott és űzött tekintetű férfi kezét. -Jólelkű, rendes ember, és nagyon boldog-gá tesz engem, Louise.- Miért nem számolsz be rögtön a ne-mi életedről is, anyu? Mióta tart ez?, Mégapu életében kezdődött? Már akkor vi-

154

szonyotok volt? Igen?- Louise! Hogy mersz ilyet mondani,mikor tudod, hogy nem igaz?! Azutánkezdtem találkozni Jackkel, hogy Jan el-vitt a Julie's partijára.- Istenem, nem hiszek a fülemnek! -Jan az anyját bámulta és sírt, Paul pedigsötét, dühös pillantásokat lövöldözött azapjára. Jerry, Louise férje a tányérját ta-nulmányozta, és nagyon szeretett volnamásutt lenni. Nem az ő problémája volt.- Nyugodjatok már meg! Miért ne vi-selkednénk úgy egy percig, mint a felnőt-tek? - szólalt meg Julie, az ész hangja.Amanda nagyon hálás volt neki, holottalig ismerte.- Okos ötlet - mondta Jack a rövidszünetben, miközben minden jelenlevőaz erőit rendezte. - Igyunk egy kis pezs-gőt. - Teletöltötte a poharakat, majd föl-emelte a magáét, és a dermesztő csönd-ben ráköszöntötte Amandára. - Egészsé-gedre, szívem. Köszönjük a finom vacso-rát. - Amandának könnyek szöktek aszemébe. Senki sem ivott.- És mikor házasodtok össze? - kér-dezte Louise utálkozva és leplezetlen

155

dühvel.- Soha - felelte kettejük nevébenJack. - Nincs értelme. Nem vagyunk fia-talok. Nem lesznek gyerekeink. Anélkülis jó életünk lehet, hogy törvényesíte-nénk. - Julie elmosolyodott. Ismerte ő apapát, tudta, hogy gyűlöli a házasságnakmég a gondolatát is. - Senki sem veszítrajta egy vasat sem, ha ez izgat bennete-ket. - Amanda hallotta a hangján, hogynagyon haragszik. - Szóval senki sem ve-szít semmit, viszont nyertetek két boldogszülőt. Szeretünk benneteket, és megakartuk osztani veletek a boldogságun-kat. Nem olyan nagy kérés, hogy legye-tek oly kegyesek velünk örülni - fejeztebe indulatosan.- Hogy tehetsz ilyet, anyu? - kérdezteJan. Könnyek patakzottak az arcán. - Tegyűlölöd Jacket! - Vasvillaszemmel me-redt az apósára, aki csak nevetett, ésmegfogta Amanda kezét.- Azt azért nem hinném, Jan. Különbenmi törődünk a ti boldogságotokkal. Foly-ton emlegetünk téged és Pault... Ezért isvolt fontos, hogy elmondjuk nektek.- Hát szerintem meg gusztustalanok

156

és nevetségesek vagytok! - pattant fölLouise: - Az ember azt hinné, hogy a tikorotokban már csak tudtok parancsolnia gerjedelmeiteknek! Apám még ki sehűlt a sírban, és a víg özvegy alig várja,hogy kirúghasson a hámból!Erre Amanda is fölpattant.- Louise! - kiáltott haragosan. - Elfe-lejtetted, mennyire depressziós voltam,és hogy aggódtatok miattam?- Honnan tudtuk volna, mit tervezelfelépülésed örömére?! Nos - mondta gú-nyosan, és metsző pillantást vetett mel-lette ülő férjére, aki nyomban sietett sze-delőzködni - kétségtelenül isteni estevolt. Kívánok sok boldogságot, kis nyu-szikáim. - Azzal kifelé indult, útközbenmagára kanyarítva a blézerét, és bevágtaaz ajtót maga után. Jan a férje nyakábaborult, és megint ríni kezdett.- Jan, kérlek! - mondta szomorúanAmanda. Szörnyű este volt valamennyi-üknek, főleg Jacknek és neki.- Hogy tudtad ezt tenni, anyu? Miértmondtad el? Hát nem érzed, mennyirezsenáns? Nem akarunk tudni róla!- Miért nem? - kérdezte zavartalanul

157

Jack. - Miért nem szabad anyátoknakmegosztani veletek az életét? Nem akar-játok, hogy boldog legyen?Olyan ésszerűen érvelt, hogy Jan csakbámult, és egyszerre elapadtak a könnyei.- Miért nem tud egyedül boldog len-ni? Miért nem éri be apám emlékével?- Azért, Jan, mert fiatal, gyönyörű éséleterős. Miért kellene egyedül élnie? Teezt tennéd, ha Paullal történne valami?- Az más.- Miért? Mert fiatalabbak vagytok ná-lunk? Az embernek még a mi korunk-ban is joga van társra, boldogságra, sze-relemre...- Szó sincs itt "szerelemről" - mondtasötéten Paul. - Annál jobban ismerünkmi téged, papa.- Talán nem annyira, mint gondolodfiam.- Én gratulálok, papa - mondta nyu-godtan Julie. Fölállt, odament az apjá-hoz, megcsókolta, majd megcsókoltaAmandát is, aki könnybe lábadt szemmelköszönte meg. Összes gyerekük között ővolt egyedül megértő. A többiek rettene-tesen viselkedtek.

158

- Sajnálom, hogy ilyen kegyetlen csa-pásként ért benneteket - mondta Aman-da halkan, és megtörölgette a szemét aszalvétájával. Attól félt, mindjárt zokognikezd. Nem akarta megszerezni nekik eztaz elégtételt, de borzasztó nehéz voltmegállni. - Nem akartunk titeket felzak-latni, de becsületesebbnek tűnt, ha el-mondjuk. Nem akartam hazudni nektek.Ránézett a lányára, aki abban a pilla-natban fogta föl, hogy Paul jól kapiskált,amikor azt a botrányos dolgot mondtaújév napján. Csakugyan férfi volt a ház-nál. Paul apja. Lehunyta a szemét az iszo-nyattól.- Idővel remélhetőleg hozzászoktok -szólt halkan Jack.Paul súgott valamit a feleségének. Föl-álltak, vették a kabátjukat.- Elmegyünk! - szólt hátra az ajtóbólJan. Olyan volt, mint egy mérges gyerek.Szakasztott ilyen képet vágott ötévesen,ha ki akarta verni a hisztit.- Szeretlek - mondta szomorúanAmanda, de annyira össze volt törve,hogy fel se bírt állni, nem hogy vissza-tartsa őket.

159

Az ajtó halkan becsukódott a házaspárután. Julie és a férje is szedelőzködtek.Julie még egyszer odament az apjához.Szép asszony volt, nagyon hasonlítottJackre.- Sajnállak, papa. Borzasztóak voltak.- Azok bizony. - Aggodalmasan sandí-tott Amandára. Lám, ő előre megmondta,hogy nem lesz könnyű! Azért ilyen kiro-hanásra egyikük sem számított.- Majd túlteszik magukat rajta. Gon-dolom, részben a megrázkódtatás okoz-ta, a tudat, hogy a papájuknak bizonyosértelemben utóda támadt. - Elmosolyo-dott. - Nehéz tudomásul venni, hogy aszülők nem mondanak le a szórakozás-ról, és... - Elpirult. - ...és a szerelemről.Ilyen aggoknak intézményként és nememberként illik viselkedni.Jack büszkén mosolygott az ő okos lá-nyára. Igaz teremtés volt, és persze atöbbiek is azok voltak a maguk módján,csak hiányzott belőlük Julie rugalmasnagyvonalúsága.- Nyilván túl sok volt nekik. Igazadlett - pillantott Amandára. - Nem kellettvolna kitálalni nekik.

160

- Örülök, hogy megtettük - mondtaJack mélységes elképedésére az asszony.Fölállt, hozzájuk lépett. - A helyes dolgotcselekedtük, és ha ők nem bírnak ezzel- együtt élni, vagy meg sem próbálják tu-domásul venni, akkor az ő bajuk. Többrevan jogunk, mint hogy csak szülők le-gyünk. Engem kizárólag az keserít, hogyeddig fogalmam sem volt róla, mennyireönzők a gyerekeim. De azért nem fogokmiattuk lemondani az életről. Mindig ittleszek nekik, szeretni fogom őket, és hanem állnak mellettem, akkor ez az őveszteségük, nem az enyém.Julie átkarolta, Amandának reszketettaz álla, amikor viszonozta az ölelést. A fi-atalok néhány perc múlva elmentek, Jackmagához ölelte az asszonyt, aki szívsza-kasztóan zokogott. Borzasztó és kiábrán-dító este volt.- Úgy sajnállak, édesem. Micsoda ro-hadt kölykeink vannak - mondta moso-lyogva, noha dühös volt, amiért ezek akölykök bántották Amandát.- A tieiddel semmi baj, legalábbis Julie-vel. Az enyéim viselkedtek rettenetesen.- A papájukat siratják, és az a vélemé-

161

nyük, hogy neked kizárólag Matt mellettvan jogod a boldogsághoz. Ilyen egysze-rü. Nem vettem a szívemre. Megértemőket. De azért már haragszom, amit ve-led műveltek. Na, majd megszokják.- Lehet.Amanda nem volt meggyőzve, fura-mód mégse bánta, amit tettek. Ettől csakmég közelebb érezte magát Jackhez.Rendet csinált az ebédlőben, betette azedényeket a mosogatógépbe, majd ki-mentek Malibuba. Nem akart ebben aházban aludni, ahol a gyerekeik olyankomiszul bántak velük. Jacknél akartaludni, abban a nagy, kényelmes ágyban,a férfi karjaiban, hogy elfeledkezhessékmindenről.Még akkor is szomorú volt, amikor le-feküdtek. Belesimult a férfi karjaiba, éssokáig beszélgettek.- Adj nekik időt, életem. Ez még az őkorukban is elég nagy alkalmazkodástkövetel..- A lányaim boldogok. Én miért nemlehetek az?- Mert a mamájuk vagy. Hallottad, mitmondott Julie. Szülőknek, főleg a mi ko-

162

runkban, nem szabad szeretkezni. Istenőrizz! Az a véleményük, hogy gusztusta-lan.- Pedig ha tudnák... sokkal jobb, mintaz ő korukban.- Cssss!... Tartsuk ezt titokban! -mondta Jack egy gyöngéd csókkal.Amanda érezte szenvedélyes vágyako-zását, és ugyanolyan szenvedélyesen vi-szonozta. Mohón szeretkeztek. Jack egy-szer csak halk kuncogást hallott a sötét-ségben.- Te meg min nevetsz? - Bár örült ne-ki, hogy derűsebb hangulatban van.- Azon az újévi reggelen, amikor Janpucéron látott a verandán, és én nemakartam beengedni. Nyilván idegroha-mot kapott tőle. Ugyancsak furcsán fest-hettem.- Szerintem ugyancsak jól festettél. -Pedig csakugyan elég fura volt akkor dél-előtt, amilyen pánikba esett.- Talán meg kellene hirdetní a gyere-keket örökbefogadásra - mondta álmo-san Amanda, és az oldalára fordult, hogyJack megcsókolhassa.- Isteni ötlet! Meghívjuk őket vacsorá-

163

ra, és akkor közöljük velük az örömhírt.- De még mennyire... isteni... te ho-zod... a pezsgőt... - Azzal már aludt is.Jack nézte, és lassan elmosolyodott.Micsoda asszony! Oda nem adja semmi-ért, akármit mondjanak és akármilyenmérgesek legyenek a gyerekek. Kapasz-kodik Amandába, ameddig él.Nyolcadik fejezetEgy szempillantás alatt elrepült a február,de a gyerekek hidegsége még március-ban sem enyhült. Ők időnként beszélget-tek róla, Jack tudta, mennyire búsítja ezAmandát, de nem tehettek semmit, csakvártak, hogy majd megszokják. Jan jófor-mán nem is telefonált, Louise leplezetle-nül ellenségesen bánt az anyjával, haAmanda átment meglátogatni az unoká-it. Viselkedését annál nehezebb volt meg-érteni, mert sose jött ki az apjával.Amandának és Jacknek azonban olyanzsúfolt napjaik voltak, hogy szinte oda sefigyeltek a többiekre, bár az asszonyt en-nek ellenére kétségtelenül megviselte lá-nyai komiszsága. Most már állandó gyo-morpanaszai voltak, és folyton az emész-tésével bajlódott. Jack örökösen sürgette,

164

hogy menjen orvoshoz.- Már épp elég rég tart! Ki kellenevizsgáltatnod magad. Az is lehet, hogyfekély.- Az bizony meglehet.Hetek óta nem bírt kávét inni, halálo-san fáradt volt a gyerekeknek adott sze-rencsétlen vacsora óta, de mindezt a he-ves felindulásnak tulajdonította. Nembírta, hogy ilyen dühösnek kellett látniaőket. Egy idő óta rosszakat álmodott,amelyekben mindig Matt vádolta valami-vel. Bármelyik pszichiáter azt mondtavolna: bűntudat. De nem akkora, hogymegváltoztassa az érzéseit. Szerelmesebbvolt Jackbe, mint valaha, és románcukegyre dúsabb szirmokat bontott.Márciusban a férfi elvitte az Oscar díjkiosztására, amelyet az idén korábbantartottak, mint máskor Jack mindig ka-pott meghívót valamelyik híres vásárló-jától. Amanda akkor járt ilyesmin utoljá-ra, amikor ő is megkapta egyszer azOscart. Nagy izgalommal készülődött agálára. Szerelme egy csodálatos estélyivellepte meg a Julie's-től. Vállán feketegyöngyökkel hímzett, mesés fehér szatén

165

Jean-Louis Schrerer volt, elegáns kisuszállyal. Jacknek a lélegzete is elállt,amikor beállított Bel Airbe a nagy estén,olyan minden ízében királynő voltAmanda, annyira látszott rajta az egyko-ri filmcsillag. Mintha ennek a férfinaka segítségével kiteljesedve talált volnavissza régi énjéhez. Az eltelt pár hónapboldogsága meleg izzást kölcsönzött szo-kott bűbájának.- Hűha! - rikkantott elismerően a férfi.A ruha fele ennyit sem mutatott, mikorelőször látta. A viselőjén egyszerűen döb-benetes lett, ahogy ízről ízre kiemelteszoborszép alakját. Amanda puha fürtöskontyba tűzte a feje búbján hosszú szőkehaját, briliáns fülbevalót és briliáns kar-kötőt viselt. A napra lehetett nézni, de ránem.- Döbbenetes vagy! - füttyentett Jack.Az asszony bőre ugyanolyan sápadtan,hamvasan világított, mint a fehér szatén-ruha. - A fotósok meg fognak őrülni!- Kétlem - szerénykedett az asszony.Karonfogva lesétáltak a limuzinhoz. Jackvitte a fehér szőrme félbundát.A tömeg megéljenezte Amandát, ami-

166

kor kiszálltak a kocsiból. Rögtön felis-merték, a nevét ordították, és ahogy Jackmegjósolta, hullámként rohanták megőket a fotósok. Jack, amikor karjába fűz-te Amanda kezét, érezte, hogy az asz-szony ujjai reszketnek egy kicsit; bizta-tóan rámosolygott. Matt húsz éven átnem engedte ilyen helyre a feleségét,most egyszerre visszacseppent a közeg-be, amelytől elszokott, de olyan elegáns,könnyed bájjal mozgott, ami még von-zóbbá tette.- Jól vagy? - kérdezte aggodalmasanJack, mert az asszony kissé idegesnek lát-szott. Amanda fölnézett és bólintott..Átfurakodtak a sajtón, a zsúfolt előté-ren, megkeresték helyüket a nézőtéren,olyan csillagok között, akikért rajongottaz ország és az egész világ. Többen inte-gettek nekik, a büszke Jack pedig szélesboldogsággal mosolygott számos vásár-lójára.Elkezdődött a ceremónia, és szokásszerint nem akart vége lenni. A tévéka-merák lankadatlanul pásztázták a közön-séget; a díjkiosztás egy örökkévalóságigtartott. A legjobb férfiszínész díját az

167

idén egy ismeretlen kapta, a legjobb nőitegy régi kedvenc, aki harsány rikkantás-sal lökte magasba szobrocskáját, miköz-ben a közönség felállva tapsolt neki.- Végre! - vigyorogta fülig érő szájjal.Negyven évébe került, hogy megkapja!Amanda arra gondolt, mit érzett majd-nem harminc éve egy ugyanilyen estén.Élete egyik legizgalmasabb pillanata volt.Milyen régen történt, és még mindig me-legítette az emlék, noha már egyáltalánnem volt olyan fontos.- Neked is ilyen volt? - mosolygottJack, miközben az alig mozduló tömeg-ben kifelé igyekeztek a nézőtérről. Rosz-szabb volt, mint a New York-i metróban.- Hihetetlen volt - mosolygott visszaAmanda. - Azt hittem, szétrobbanok azizgalomtól. Még a nevezésre sem számí-tottam, hát még a díjra. Huszonkét évesvoltam... szédületes volt. - Jó elmondani,hogy milyen sokat jelentett neki a kitün-tetés! A férje sose szerette, ha az Oscardíját emlegette.Tíz perc alatt alig haladtak három mé-tert, és közben egyfolytában csődültekoda hozzájuk az emberek, beszélgetni,

168

megvitatni a díjakat vagy egyszerűencsak köszönni, míg arra vártak, hogy ki-jussanak a színházból. A sajtó mindentelkövetett, hogy ezt megnehezítse: út-közben kapcsolták le a sztárokat, megin-terjúvolták őket a tömeg kellős közepén,lépten-nyomon áthatolhatatlan közleke-dési dugókat okozva.- Maga szerint kijutunk innen ma éj-szaka? - kérdezte Jack Nicholson, mikorelnyomakodtak mellette.Amanda mosolyogva rázta a fejét. Sosetalálkozott a sztárral, de csodálta.- Ismered? - érdeklődött Jack.- Nem, de szeretem a filmjeit.- Egyszer a tieidet is ki kellene kölcsö-nözni - vélte a férfi. Most jutott előszöreszébe, Amanda annyira nem emlegettea karrierjét. Matthew leszoktatta róla.- Lehangoló lenne! - nevetett az asz-szony. - Nem tudok elképzelni annálrosszabbat, mint látni magamat, amilyenharminc éve voltam, aztán belenézni atükörbe. Különben se voltam olyan nagyszínésznő.Jack fejcsóválva fogadta ezt a szerény-séget. Araszoltak néhány ujjnyit, aztán

169

megint legyökereztek. Nyomasztó volta forróság és a tömeg. Amanda azt hitte,mindjárt elolvad. El tudta képzelni, mitérezhet Jack a szmokingjában. De a ké-nyelmetlenségek ellenére az emberek jó-kedvűek voltak: mindenki nevetett, cse-vegett, barátoknak integetett, akikheznem lehetett odajutni. A férfi éppenmeglátta tőlük úgy hat méterre egyikkedvenc vásárlóját, amikor Amanda szé-dülni kezdett.Jack mondott valamit, a kijáratra mu-togatott, a szemét forgatta; az asszonyfüle zúgott, fejében lüktetett a vér Jacknem vette észre. Amanda várt egy dara-big, de végül csak megrángatta a szmo-kingja ujját, és a férfi riadtan látta, meny-nyire elsápadt néhány perc alatt.- Nem érzem magam túl jól - suttogtaaz asszony. - Olyan forróság van itt... neharagudj...- Akarsz leülni?Nem hibáztatta Amandát, neki is bele-fájdult a feje, és a rájuk szegeződő reflek-torok még nyomasztóbbá tették a hősé-get. De nem bírtak visszavergődni az ülé-sekhez. Csapdába estek a székközben, re-

170

pülniük kellett volna, hogy kijussanak.Amanda már nem is sápadt volt, hanemzöld, és hunyorgott, mintha rosszul lát-na. A férfi keményen megmarkolta a kar-ját, és megpróbált átfurakodni vele a tö-megen, de hiába. - Jack... - nyöszörögte az asszony Pil-lái megrebbentek, a szeme fennakadt éselájult. Jack alig bírta elkapni. Hullámokfutottak végig a tömegen, egy nő felhör-dült a láttukon. Jack a karjaiban tartottaAmandát.Majdnem rosszul lett az aggodalom-tól. Valaki felkiáltott. Az emberek meg-próbáltak arrébb húzódni, hogy helyüklegyen, mindenki kérdezgette, hogy mitörtént.- Egy kis helyet kérünk! Húzódjanakhátra! - ordított mellettük egy ember -Hívják a mentőket!Hirtelen körös-körül kitört a hisztéria,Amanda pedig még mindig nem tért ma-gához. Jack éppen ölbe kapta, amikormegjelent két teremőr Jégtömlőt, repü-lősót hoztak, kérdezgették, mi történt.Amanda megmozdult, és fölnézett a fér-fira. Nem tudta, mi történt vele.

171

- Elájultál, édes... a melegtől... semmibaj... - És mint a Vörös-tenger, a tömeg iskettévált annyira, hogy Jack odavihesseaz asszonyt az üléshez, és óvatosan lefek-tethesse. Néhány másodperc múlva be-futott két mentős. Jack elmagyarázta,hogy Amanda elájult.- Most hogy érzi magát? - kérdezte azegyik mentős.- Leírhatatlanul ostobán - mondta azasszony és gyöngén, bocsánatkérően mo-solygott Jackre. - Ne haragudj!- Ne beszélj szamárságokat! - intettegondterhelten a férfi. Látta rajta, hogymég mindig szédeleg. Nem úgy festett,mint aki a saját lábán ki tudna sétálni aszínházból, bár megpróbálta.- Hozunk egy tolószéket - javasolta azegyik teremőrAmanda elborzadt.- De igazán! Jól vagyok én... majd ki-megyünk, ha ritkul a tömeg.Akkor a teremőrök felajánlották, hogyodaviszik őket a hátsó kijárathoz. Jackmohón elfogadta. A mentősök is aztmondták, hogy Amanda elmehet, haérez magában elég erőt, de nyomatéko-

172

san felhívták rá a figyelmét, hogy holnapreggel keresse föl az orvosát. A komor ar-cú Jack is egyetértett velük. Ő már egyhónapja szorgalmazta, de az asszonynem akart hallgatni rá.Átölelte Amanda derekát erős karjával,és félig-meddig ölben vitte a két teremőrközött a hátsó kijárathoz. Nemsokára ki-jutottak a friss levegőre, és Amanda rög-tön jobban érezte magát. Mélyeket léleg-zett, mindenkinek megköszönt mindent;és nem győzött mentegetőzni, hogy eny-nyi felfordulást okozott. Mérhetetlenülhálás volt, amiért a sajtó nem szúrta kiőket. Senki sem várt rájuk. Jack megke-reste és odahozta a limuzint. BeültetteAmandát, és öt perccel később már ro-bogtak is hazafelé. Az asszony nyúzottarccal terült el a hátsó ülésen.- Ne haragudj - mondta tízezredjé-re. - Nem tudom, mi történt velem.- Ezért kell elmenned az orvoshoz.- Szerintem csak a forróság és a tömegokozta. Hirtelen nem kaptam levegőt -magyarázta, és belekortyolt a pohár víz-be, amelyet Jack töltött neki a limuzinbárszekrényéből. - Oscar osztásnál gyak-

173

ran el szoktak ájulni az emberek, Jack.Sajnálom, hogy az idén pont én tettem.- Hát nehogy megtedd még egyszer! -Odahajolt hozzá, és megcsókolta. Mégmost is gyönyörű volt, noha nagyon sá-padt. Mérhetetlenül aggódott érte. - Ha-lálra rémítettél! Még szerencse, hogy ab-ban az istenverte tömegben összeesni sevolt helyed! Úgy legalább nem ütötted bea fejedet vagy valamidet.- Köszönöm, Jack - hálálkodott Aman-da a gyöngéd gondoskodásért. A malibuiházban levetette a ruháját, Jack pedigágyba dugta, úgy, ahogy volt: briliáns fül-bevalóval, bonyolult frizurába fésült sző-ke hajjal, kifestve. Olyan volt, akár egykamaszlány.- Hogy én miket nem csinálok! - kun-cogta az asszony.- Rendkívül színpadias volt - piron-gatta a férfi, és mosolyogva meglazítottaa nyakkendőjét. - Hozzak valamit? Vi-zet? Teát?Amanda erősen összeráncolta a szem-öldökét. Farkaséhes volt. Egyszer csakfölragyogott.- Fagylaltot!

174

- Fagylaltot? - hökkent meg Jack. -Akkor tényleg jobban vagy végre. Mind-járt megnézem, mink van. Milyen ízüt?- Kávét kérek!- Hozom! - szalutált Jack. Két percmúlva befutott két kehellyel. EgyetAmandának, egyet magának készített.Odaült az asszony mellé az ágyra, és ne-kiláttak fagylaltozni. - Talán csak éhesvoltál - reménykedett a férfi, de maga sehitte, amit mond.Amanda nagyon sápadt volt az utóbbiidőben, és ő hiába próbált nem venni tu-domást róla. Az, akit bomba nőnek is-mert meg, folyton nyúzottnak látszott.Persze tudta, mennyire fölzaklatja a lá-nyai viselkedése. Továbbra sem voltakhajlandók tudomásul venni - pláne he-lyeselni! - anyjuk viszonyát Jack Watson-nal.Elhatározta, hogy maga veszi kézbe azügyet. Másnap, alighogy felkeltek, elkér-te az asszonytól az orvosa telefonszámát,és felhívta. Beszámolt a nővérnek a teg-napi estéről, és még aznap délelőttre kértegy időpontot Amanda Kingstonnak.- És az ön neve? - kérdezte célzatosan

175

az ápolónő. Uj munkatárs volt, nem is-merte Amandát.- Jack Watson - mondta a férfi, miköz-ben lefirkantotta a rendelés időpontját.- Ön Mrs. Kingston férje?- Nem, a barátja vagyok. Én fogom el-kísérni.- Rendben, ME Watson. Akkor tizen-egykor várjuk önöket.Jack vitt Amandának egy csésze teát,megmondta, mikorra várják őket, majdelhatározta, hogy lesétál egyedül a ten-gerpartra. Amandának láthatólag nemvolt kifogása egy kis ágybanfekvés ellen;Jack sejtette, hogy egyáltalán nem érzimagát olyan jól, mint állítja, de nem kér-dezett semmit. Remélhetőleg majd töb-bet fognak tudni az orvostól.Lesétált a partra, ahol egyszerre össze-vissza kezdtek csapongani a gondolatai,és ő futásnak eredt, mintha a rémületétőlakarna menekülni. Minden lehetséges...lehet agydaganata... csontrákja... valami,ami alattomosan kialakult, terjeszkedett,és észrevétlenül behálózta Amandaegész testét. A legrémesebb képek cikáz-tak az agyában. Végül megtorpant, leült,

176

és akkor döbbent rá, hogy sír Már megintugyanaz! Megtalálja milliók között azegyetlen asszonyt, akit szeretni tud, éserre valami szörnyűség történik vele.Amanda meghal, mint Dori, és ő ezt nembírja ki, gondolta zokogva. Arcát a térdé-re hajtotta, válla megroskadt, sírt, akár agyermek. És most még csak nem is keres-het vigaszt Amandánál. Nem akartamegijeszteni. Még kevésbé akarta elve-szíteni.Majdnem egy órát töltött a parton. Mi-re hazament, Amanda felöltözve várta.Egészségesebbnek látszott, mint tegnap,de ez nem enyhítette a férfi szorongását.Majd 'akkor fog megnyugodni, ha az or-vos kimondja, hogy Amanda nem szen-ved semmiféle végzetes vagy rosszindu-latú betegségben. Derűt erőltetve fölvet-te a zakóját, és az órájára pillantott. Idejevolt indulniuk, hátha dugóba kerülnek.- Minden kész? - kérdezte idegesen.Nem tudta, miért, de úgy érezte, mint-ha a nyaktiló alá menne. Mintha örökremegváltozna az élet, és már sose térhetnevissza ebbe a házba a régi lezser kedvvel.Megacélozta magát, hogy a lehető leg-

177

rosszabbat is elviselje, mert szeretteAmandát.- Édesem - mondta gyengéden az asz-szony, mielőtt elindultak volna, és úgynézett rá, hogy Jacknek majd 'megsza-kadt a szíve - nincs nekem semmi ba-jom. Ezt garantálhatom. Nyilván közlikmajd, hogy fekélyem van. Volt már egy-szer, amikor a lányok picik voltak. Mamár nagyon egyszerű gyógyítani. Pár pi-rula, és volt-nincs.- Már hetek óta el kellett volna men-ned! - morgott Jack, miközben aFerrarihoz siettek.- Dolgom volt! - felelte kimértenAmanda, és beült a férfi mellé. Általábanszeretett vele autózni, de ma délelőtt Jackolyan éles kanyarokkal és kapkodó stílus-ban vezetett a város felé, hogy az asz-szonynak felkavarodott a gyomra, denem mert szólni, nehogy még jobban föl-idegesítse.A rendelő tömve volt, amikor megér-keztek. Azt hitték, sose fogynak el a be-tegek. Jack a képeslapokat böngészte,Amanda csak ült lehunyt szemmel ésvárt. A férfi időnként ránézett, és nem

178

tetszett neki a sápadtsága, szemmel lát-ható rosszulléte. Tudta, hogy nem fájsemmije, de nincs is jól. Nem volt hajlan-dó bevenni, hogy ez még mindig Louisesrácainak influenzájától van. Annak mártöbb mint egy hónapja. Ez valami sokkalijesztőbb.Végre Amandát szólitotta a nővér Jackutánanézett, amint eltűnt az ajtó mögött,de előbb még küldött feléje egy bátorítómosolyt. Ő is ideges volt, de egymás ked-véért megpróbáltak jó képet vágni. Egyi-kük se nyújtott meggyőző alakítást.Még Amanda is beismerte, hogy meg-könnyebbült, amikor ott ült a kedves, is-merős orvossal szemközt, akihez majd-nem húsz éve járt, és aki Mattnek is orvo-sa volt. Kérdezte is, hogy ugye, most na-gyon magányos, de az asszony szégyelltbeszélni Jackről, noha életnagyságban ottült a váróban, így csak bólintott, és so-rolni kezdte a tüneteket. Elmondta, hogymúlt hónapban influenzája volt, néhaémelyeg, egyszerűen képtelen csokolá-dét enni és kávét inni, ami biztos jele,hogy fekélye van.Az orvos kérdezte, járt-e mostanában a

179

nőgyógyászánál; volt-e emlőszűrésen, ké-szíttetett-e méhnyaktesztet, és Amandabevallotta, hogy bizony nem. Akkor voltelőjegyezve, amikor Matt olyan hirtelenmeghalt, és azóta nem bajlódott vele.- Pedig kellett volna! - pirongatta azorvos. -A maga korában évente ajánlatosmegcsináltatni mindezt!Amanda megígérte, hogy haladéktala-nul intézkedik, mire az orvos az iránt ér-deklődött, tapasztalt-e mostanában kli-maxos tüneteket. Amanda mondta, hogyújabban igen.Az orvos bólogatott. Ötvenegy eszten-dős korban mi sem természetesebb.- Hőhullámok?- Nem, az még nem. Csak nagyon fá-radt vagyok, és rendszertelenül menst-ruálok.Sok barátnője örökös fáradtságról pa-naszkodott, ami Amanda számára isme-retlen állapot volt, az utóbbi időben még-is folyton kimerültnek érezte magát. Elő-ször megújult szerelmi élete mellékhatá-sának tulajdonította, de az elmúlt párhétben megváltoztatta a véleményét.Alig bírta egyik lábát a másik elé tenni.

180

Az orvos kérdezett még egy csomómindent és hajlott rá, hogy egyetértsen apáciensével. Valószínű, hogy ez küszö-bön álló klimax, de lehetséges, hogy fe-kély.- Beküldöm magát a kórházba egy ult-rahangra - közölte. - Hadd lássuk, mitmutat. A gyomortükrözéssel, ha szüksé-ges, azután is ráérünk. Egyelőre ne ugor-junk bele. Viszont szeretném, ha holnapelmenne a nőgyógyászához. Esetleg feliregy kis hormonpótlást, és az rögtön el-mulasztja a fáradtságot. Érdemes meg-említeni neki.Amanda figyelt, bólogatott. Az orvos akezébe nyomott egy papírt, és elmagya-rázta, hová menjen a Cedars Sinai kór-házban. Ha a röntgenorvos ott van, ak-kor helyben megkapja az eredményt, hanem, majd ő megtelefonálja holnap,hogy van-e fekélye. Rámosolygott az asz-szonyra, fölállt, és az ajtóhoz kísérte. Jackkomor arccal várakozott, de rögtön felra-gyogott, ahogy meglátta Amandát. Mintegy gyerek, aki végre rátalál elveszettnekhitt anyjára. Amanda majdnem egy óráttöltött odabent.

181

- Mit mondott?- Nagyjából ugyanazt, amit gondol-tam. Valami... valami változások zajlanakbennem... és talán fekélyem van. Most bekell mennem a kórházba ultrahangra. Ki-tennél, ahogy mész az üzlet felé? Utálom,hogy az egész napod rámegy erre a sza-márságra. Ez az orvos se akart elengedni.- Elkísérlek - közölte határozottanJack. Nagyon megkönnyebbült, hogycsak ennyi a baj. Legalábbis eddig.- Mit mondott, van valami ok az aggo-dalomra? - kérdezte, míg a Ferrari feléigyekeztek, de Amanda csak rázta a fejétkissé bánatosan.- Azt mondta, esetleg szükségem lehethormonokra. Hát ez elég elkeserítő. Vén-asszonynak érzem magam.- Ó, menj már, életem! Csitri vagy! -Értett hozzá, mivel vidítsa föl Amandát,aki szégyellősen mosolyogva becsusz-szant az utasülésre. A Ferrari bömbölőmotorral robogott a North Bedfordon aCedars Sinai felé.A kórházban megint egy örökkévaló-ságig kellett várniuk, és amikor végülAmandát szólították, Jack úgy döntött,

182

hogy ő is vele megy. Nem szerette a kór-házakat, és nem akarta, hogy az ő fel-ügyelete nélkül kuruzsolják az asszonyt.Pedig az asszisztensnő elmagyarázta,hogy ez abszolút külsődleges vizsgálat.Amanda hasát bekenik zselével, körbe-húzogatják rajta a transzduktort, mire amonitoron megjelenik egy kép, amelybőlmegállapíthatják, van-e a beutaltnak po-lipja, cisztája, esetleg fekélye. Pofonegy-szerűen hangzott, de Jack akkor is elakarta kísérni.Amanda levetkőzött egy fülkében, ésvalami fehér köpenyben szégyenkezettelő, majd lefeküdt. Jacket egy zsámolyraültették az asszony fejéhez, ahonnan lát-hatta a képernyőt, de neki csak olyanvolt, mint egy időjárási térkép Atlanta fö-lött. Felkenték a zselét, az asszisztensnőgyengéden rányomta Amanda gyomráraa mikrofonra emlékeztető transzduktort,és körözni kezdett vele. Hideg érzés volt,az egész vizsgálat meglehetősen unal-mas. Az asszisztensnő egyszer csak ösz-szevonta a szemöldökét, amikor a transz-duktor lecsúszott az alhasra. Amandátkissé feszélyezte a műszer nyomása. Az

183

asszisztensnő azt mondta, mindjárt jön,azzal kiment, és egy fiatal orvossal jöttvissza, aki bemutatkozott, majd érdek-lődve pillantott a képernyőre.- Valami baj van? - kérdezte erőltetettnyugalommal Amanda. Kezdett elhatal-masodni rajta a pánik. Nyilván olyasmitláttak, ami aggasztó vagy érthetetlen. Eh-hez képest az orvos a legnagyobb lezser-séggel válaszolt:- Szó sincs róla. Csak szeretjük bizto-san tudni, hogy mit látunk. Több szemtöbbet lát, bár ez a kép így is tiszta. Mikorvolt az utolsó menzesze, Mrs. Kingston?- Két hónapja - felelte elcsukló han-gon az asszony. Nyilván a petefészkévellehet valami... vagy a méhével... dehogy-is klimax ez... rák... Nem mert ránézniJackre, amikor kimondta.Az orvos bólintott.- Ez körülbelül stimmel is! - Nagyítás-ra kapcsolta az ultrahangos képernyőt,megnyomott egy gombot, mire fehér csil-lag jelent meg a monitoron, valami lükte-tő izé felett. - Itt! - mutatott a csillagra, éselmosolyodott. - Látják? - Amanda bólin-tott, Jack üres tekintettel bámulta a mű-

184

szert. Nyilván az ott, az minden baj kútfe-je. - Tudják, mi ez, Kingston úr? - Biztos,hogy ebben a korban csakis házasok le-hetnek. Mi másért lennének együtt?- Daganat? - kérdezte rekedten Aman-da. Jack behunyta a szemét az iszonyattól.- Baba! Úgy számítom, körülbelül kéthónapos terhes lehet. Ha várnak egy pil-lanatig, rögtön kiadatom a számítógép-pel a szülés várható időpontját.- A micsodáét? - Amanda vigyázz-ülésbe vágta magát, hasáról lehullott atranszduktor - Mi vagyok én? - Odafor-dult Jackhez, mert valami zajt hallott ma-ga mellől, és még láthatta, amint a férfilesiklik a zsámolyról a padlóra. Elájult. -Uramisten! Megöltem! Segítsen már va-laki! - Utánahajolt, pucér feneke kikandi-kált a köntös alól, Jack iszonyú hördülés-sel tapogatta a fejét, de hamarosan föl-éledt, és a mellette térdelő Amanda márérezhette a tarkóján a daganatot. - Iste-nem, ne haragudj... jól vagy? - Az asz-szisztensnő elszaladt jégért, Jack lassanfelült.- Jól vagyok, éppen csak öngyilkosakartam lenni. Miért tartottál vissza?

185

- Képzelem; micsoda meglepetés! -mosolygott jóságosan az orvos. - Elő szo-kott ez a sok panasz fordulni, főleg a ké-sei babáknál.- A késeikkel? - Amanda megfordult, ésrámeredt. - Azt hittem, azon már túlva-gyok!- A klimax jeleinek hitte?Amanda bólintott, és felsegítette Jacketaz asztalra. A férfi elterült, Amanda rá-nyomta a fejére a jégtömlőt, amit azimént hozott az asszisztensnő.- Mit gondol, nincs agyrázkódása? -riadozott az asszony, ám a doktor belevi-lágított Jack szemébe, és megnyugtattaAmandát, hogy nincs.- Szerencséd, hogy nem kaptam szív-rohamot! - közölte Jack az asszonnyal. -Hogy történhetett ez? - Bár mindkettentudták. Januárban; a férfi AIDS-tesztjénekeredménye után felhagytak az óvszerrel.Amanda olyan biztosra vette, hogy nemeshet teherbe! Meg se fordult a fejében,hogy ez bekövetkezhet! - Ezt nem bíromelhinni! - mordult föl a férfi, és behunytaa szemét. Rémesen fájt a feje.- Én se - mondta Amanda halkan, és

186

azt a kimerevített képet nézte a monito-ron, ami az ő gyermekük volt. Azóta mégegy "október 3" is megjelent az ernyőn.- Ez a szülés várható időpontja - kö-zölte vidoran az orvos, és Jack mindentelsöprő vágyat érzett, hogy meggyilkolja.- Majd átküldjük a vizsgálati anyagot azorvosuknak. Gratulálok! - Azzal elvitor-lázott a következő pácienshez, az asszisz-tensnő pedig a kezükbe nyomta a képet,amelyet egy másodperce dobott ki a gép.- Itt a babucijuk első fotója! - mosoly-gott szélesen, és állítgatni kezdte a mű-szert a következő vizsgálati alanynak.Jack lassan feltápászkodott, és ránézettAmandára.- Úgyse hiszem! - mondta rekedten.Cudarabbul festett, mint az asszony,aki hirtelen sokkal jobban érezte magát,mióta tudta, hogy nincs rákja, sőt még fe-kélye sem, csak kisbabája.- Én se hiszem. - Félszegen sandított aférfira. - Hadd öltözzek fel. - Egy percalatt elkészült, és lassan kimentek.Jack még mindig a tarkóját borogatta ajégtömlővel; sokkal inkább ő látszott abetegnek. Egyikük sem szólt, amíg oda

187

nem értek a kocsihoz, de Jack ott is csakállt földbe gyökerezett lábbal, és bámultaaz asszonyt. Úgy érezte, mintha egészélete elvonulna előtte. Megtörtént vele ezmár máskor is, de nem így, nem egy ilyendrága asszonnyal és főleg nem ilyen vá-ratlanul! Harmincéves nőknél tudta azember, milyen rizikót vállal. De hogy öt-venévesen? Uram jézus!- Nem bírom elhinni, hogy állapotosvagyok. - Amanda még mindig a képetszorongatta.- Dobd már el azt a vacakot! Frászt ka-pok tőle! - A lüktető kis valami a babaszíve volt, és az orvos azt mondta, hogy amagzat egészséges. Amanda azonbannem dobta el a képet, hanem egyfolytá-ban azt bámulta, miközben beült aFerrariba. - Akarsz elmenni valahová,hogy beszélgethessünk? Vagy vigyelekhaza, és próbáljuk megemészteni? - Tud-ta, hogy ez nagyon fájdalmas lépés lesz,és előre sajnálta érte Amandát. De kár,hogy ez történt! Végül; ő legalábbis eztremélte, talán még közelebb is hozzaőket egymáshoz. Ő mindvégig ott fog áll-ni az asszony mellett.

188

- Nem kell bemenned az irodába?- De, valószínűleg igen. Ha beszélniakarsz velem, akkor felhívom Gladdie-t.Te meg jobb lesz, ha telefonálsz az orvo-sodnak.Amanda bólintott, Jack bekapcsolta amotort, és felhívta a kocsitelefonon Glad-die-t.- Nem tudom, mit mondjak - szólthalkan az asszony Egyszerre volt ijesztőés lenyűgöző. Még föl sem mérte igazán,mit jelent ez.- Az én hibám - szólt komoran a férfi. - Vigyáznom kellett volna, de olyanboldog voltam, hogy annyi év után meg-szabadulhatok attól a vacaktól. Elraga-dott a hév .. és a hülyeség.- Sose gondoltam, hogy ez bekövet-kezhet - mondta még mindig megren-dülten Amanda.- Ja, hogy megköt a gipsz az ötödikiksz után - mosolygott a férfi. Odahajolthozzá és megcsókolta. - Szeretlek, és örü-lök neki, hogy csak ennyi a baj, nem va-lami rosszabb. - Tulajdonképpen meg iskönnyebbült, csak annyira sajnáltaAmandát. - Ezt legalább helyre tudjuk

189

hozni - mondta vigasztalón, miközbenmegálltak a pirosnál.Amanda értetlenül nézte.- Hogy érted ezt? - kérdezte nagyonvékony és nagyon feszes hangon.- Hát csak nem akarod megtartani ami korunkban! Nevetséges! Különben is,egyikünk sem akar több gyereket. Mitkezdenénk egy csecsemővel?- Mit kezdenek mások?- Azok általában húsz évvel fiatalab-bak és házasok. - Indított, és ránézett azasszonyra. - Csak nem azt akarod mon-dani, hogy megtartod? - Amanda nemszólt, de a tekintete megrémítette a fér-fit. - Megbolondultál? Hatvanéves va-gyok, te ötvenegy leszel! Nem vagyunkházasok, és a lányaid máris utálnak. Mitgondolsz, hogy fogadnák ezt a kis öröm-hírt? - Ez hihetetlen! Azt azért nem felté-telezte volna, hogy az asszony akarhatjaezt a gyereket!- A mi életünkről van szó, nem az övé-kéről... és a gyermekünk. Jack, te azt ké-red, hogy öljek meg egy élő embert. - Apillantása megtelt fájdalommal.- Marhaság! - Most csattant fel elő-

190

ször azóta, hogy ismerték egymást. - Azisten áldjon meg, Amanda, arra kérlek,hogy viselkedj értelmesen! Nem gondol-hatod komolyan, hogy megtartod ezt agyereket!- Nem fogom megölni! - Igazából mégnem is gondolkozott el a kérdésen, dehirtelen cáfolhatatlan bizonyossággalérezte, hogy nem fogja megszakíttatni aterhességet.- Nem gyermek, hanem egy alaktalanpacni! Egy nagy semmi a képernyőn.Azonkívül veszélyezteti az ép elménket,és a közös életünket. Érted? Nem tehet-jük! - ordította. Az asszony kihívóan me-redt rá, és nem szólt. - Én legalábbis nemtehetem. Nem fogom megtenni, és nemkényszeríthetsz! Végigcsináltam már az-előtt is, nem fognak a nyakamba varrnihatvanéves koromban egy kölyköt! El kellvetetned! - Legszívesebben megráztavolna, de még ilyen veszett dühében semakart fájdalmat okozni neki.- Nem kell semmit sem csinálnom,Jack. Én nem holmi liba vagyok, aki ilyentrükkökkel akar belekényszeríteni vagybefűzni a házasságba. Én sem akartam

191

ezt. De nem fogsz rákényszeríteni olyas-mire, ami ellenkezik a hitemmel, csakmert túl gyáva vagy, hogy szembenézz atényekkel. Állapotos vagyok, és ő a migyerekünk.- És bolond vagy. Nyilván a hormonokteszik. Ó, Istenem, fel se bírom fogni! - Se-bességbe tette a kocsit, és robogni kezdetta Bel Air i ház felé. - Nézd, Amanda -mondta, míg a Rodeo Drive-on suhan-tak - te azt teszel, amit akarsz, de nekemnem kell ez a gyerek. Nekem nem kell éj-szakai dudliztatás, mumpsz... Nem csiná-lok magamból hülyét, hogy kilencvenéve-sen vánszorogjak oda a diplomaosztására.- Csak nyolcvanéves leszel. Pontosab-ban nyolcvankettő. Azonkívül gyávavagy. - Elsírta magát. Jack fegyelmetkényszerített magára, hogy szót tudjonérteni az asszonnyal.- Nézd, édes... tudom, mit érezhetsz.Nagy megrázkódtatás ez. Először azt hit-tük, valami súlyos bajod van, most megkiderül, hogy terhes vagy. Nem tudsz vi-lágosan gondolkozni. A terhességmeg-szakítás szörnyű dolog. Tudom, megér-tem. De ha az én életemet nem is vesz-

192

szük, csak gondolj bele, mi történne atiéddel. Csakugyan elölről akarsz kezde-ni mindent? Hatvanévesen akarod fuva-rozni a szülői munkaközösséget?- Úgy látom, te egész jól elvezetgeteda kocsit. Ha összeszedem magam, én isbiztosan elérem, hogy még kilenc évig nevonják be a jogosítványomat. Egyébkéntén se ezt választanám, ha rajtam múlna.Nem vagyok olyan ostoba. De ez nem azén választásom volt, nem is a tiéd, hanemIstené. Ő adta nekünk ezt a hihetetlenajándékot. Nincs jogunk csak úgy eldob-ni... - Már megint sírt. Látta a férfin, hogyúgyse tud a lelkére beszélni. Reményte-len. Úgy csak lehorgasztotta a fejét, és sírttovább. - Nem bírom megtenni, Jack.- Sose mondtad, hogy vallásos vagy -felelte szomorúan a férfi. Úgy érezte, be-csapták. Sajnálta Amandát, de dühöngöttis. Ehhez nem volt joga. Dori sohasemtett volna ilyet.- Ebben tántoríthatatlan vagyok -mondta tiszta kis hangján az asszony, mi-közben a Ferrari bekanyarodott a ház elé.- Én is, Amanda - pillantott rá Jack. -És semmi, amit mondasz, nem fog meg-

193

ingatni. Ebben én nem veszek részt. Tud-ni sem akarok róla. Ha el akarod vetetni,akkor számíthatsz rám. Támogatni fog-lak. Veled sírok. Szeretlek, amíg élek. De- mondta nagyon komolyan - nem fogszrámkényszeríteni az én koromban egycsecsemőt.- Más korodbeli férfiak vállalják! Főlegitt, Los Angelesben! Az apák fele, akik fel-vonulnak a nőgyógyászom rendelőjébea harmincéves feleségükkel, öregebbek,mint te! - egy megtaszította Jacket, hogya férfi majdnem felszisszent.- Akkor szenilisek. Az én álláspontomegyértelmű. Én kiszállok, Amanda, hamegszülöd ezt a gyereket.- Akkor Isten áldjon! - meredt rá hirte-len gyűlölettel az asszony. - Tégy, amitakarsz, a te életed, de ez itt az enyém, azén testem, az én babám, nem a tiéd, úgy-hogy menj a pokolba, Jack Watson! Menjvissza a hülye tyúkjaidhoz, remélem,mindet felcsinálod! Azt is érdemled!Kösz a szórakozást! - vágta még oda.Az asszony kiugrott a kocsiból, és úgybecsapta az ajtót, hogy a kocsi belezör-rent. Hátra se nézve felrohant a házhoz,

194

kinyitotta az ajtót és eltűnt.Öt másodperc múlva hallotta, hogyfelbődül a motor és a Ferrari elhúz. Bele-roskadt egy előszobai székbe, és zoko-gott. Elveszítette! Elvesztett mindent...de akkor sem enged. Most már nincs vá-lasztása. Meg fogja szülni a babát. Deédes Istenem, mit fog mondani a gyere-keknek?Kilencedik fejezet A következő három nap maga volt a li-dércnyomás. Jack, évek óta először, mégGladdie-vel is üvöltözött, aki el nem tud-ta képzelni, mi leli a főnököt, de sejtettehogy nagy zűr lehet. Azt is észrevette,hogy Amanda nem telefonál. Főnökemég Julie és Paul hívását sem fogadta.- Senkivel sem állt szóba.Amanda pedig magára zárta az ajtót,és úgy viselkedett, mint aki megint gyá-szol. Átjött Louise a gyerekeivel, de őnem engedte be őket. Azt mondta, mig-rénje van, és a kinézete alapján bízvást elis lehetett hinni. Ijesztő volt. Louise vé-gül mégiscsak telefonált a húgának.- Mi a baja anyunak? - De Jan csakannyit tudott, hogy az apósa sem akar

195

beszélni Paullal. - Talán szakítottak a ne-miség megszállottai. Kérlek, istenem,add, hogy igaz legyen! Alleluja!- De kérlek, Lou! - pirongatta Jan.- Mi van - hüledezett Louise - mostmár te is az ő pártjukon vagy?- Nem, de végül is felnőttek, és apumár nincs. Amíg diszkréten csinálják, ad-dig joguk van azt tenni, amit akarnak.- Na ne etess ezzel! Gusztustalanok! -vágta oda mogorván Louise.- És az a sok duma, amit apu halálaután löktél, hogy anyunak most már jogavan a saját életéhez, meg a többi? Na-gyon is lehetséges, hogy nekünk nincsjogunk beavatkozni, de még helytelení-teni sem. Kik vagyunk mi, hogy ítélkez-zünk?- Hülyeség, Jan! Mi esett beléd? Meg-tértél? Az anyádról beszélsz, aki úgy vi-selkedik, mint egy ribanc. Viszonya van.- Független ember és elmúlt ötven. Jo-ga van azt tenni, amit akar Kezdem aztgondolni, hogy igen hülyén viselked-tünk, amikor közölte velünk.- Hát én nem gondolom, és nagyonremélem, hogy Jack ejtette.

196

- Talán anyu ejtette őt.- Bánom is én, csak tegye meg valame-lyik.Amanda még a hét végére sem állt szó-ba a világgal, nem is mutatkozott, és anővérek kezdtek aggodalmaskodni. Ott-hon ült és egyfolytában sírt a heves érzel-mektől, a szakítás megrázkódtatásától ésa hormonoktól. Úgy érezte, neki örökrevége, ugyanakkor mámoros volt a bim-bózó új élet reményétől. Csak az volt abaj, hogy most már nem tudta elképzelniaz életet Jack nélkül. Egy szót se hallottróla az utolsó találkozás óta. Nem is tele-fonált.Jack pedig ordított minden útjába té-vedt alkalmazottjára. Minden nap éjféligdolgozott. Hazaérve leült az ágyára, bá-mult a semmibe, és megpróbált nem gon-dolni Amanda döntésére. Még mindignem tudta elhinni. Hogy volt képes eztművelni vele? Persze, nem egészen az őhibája, ha teherbe esett, ám hogy nemakar szabadulni tőle, az felér a legsöté-tebb árulással. És miközben javában bele-lovallta magát a dühbe, egyszer csakeszébe jutott, amit Amanda mondott

197

vagy csinált... hogy hogyan nézett rá sze-retkezés közben vagy reggel, ébredésután, és rögtön annyira hiányzott neki,hogy azt hitte, belehal. De szentül elhatá-rozta, hogy nem telefonál.Csakhogy nem bírt másra gondolni.Róla álmodott, őt akarta. Megőrjítette.Vasárnap délelőtt órákig járkált a malibuiparton. Úszott, aztán futott, aztán csakült, bámulta a tengert, Amandára gon-dolt és érezte, hogy nem bírja tovább. Fölkell hívnia.Egész délután ezen vívódott, és estenyolckor telefonált. Azt se tudta, mitmondjon. Csak hallani akarta a hangjátmegint. Csak egy percre. Nem látni akar-ta. Most nincs értelme. Nem akarta, hogybeszippantsa ez az őrültség, amit Aman-da gerjeszt maga körül.Ám csak az üzenetrögzítő válaszolt; azasszony nem vette föl. Csak másnap reg-gel tudta meg, hogy Jack kereste, amikorvisszahallgatta az üzeneteket. Bár mosta-nára már az se nagyon érdekelte, mi vana szalagon. A szakításukat követő elsőnapokban óránként ellenőrizte, de a hét-végére föladta. Nyolc napja, hogy kijöt-

198

tek a kórházból. Alig hitt a fülének. Vég-re, Jack kinyújtotta feléje a kezét! Márkezdte azt hinni, hogy örökre eltűnt azéletéből. Meghallgatta az üzenetet,Jacknek kínosan feszengő volt a hangja.Azt mondta, csak annyit akart tudni, jólvan-e, nincs-e valami baj, majd letette.Amanda törölte az üzenetet és visszafe-küdt. Egyfolytában aludni akart. Halálo-san elfáradt. A, mostani még rosszabbvolt, mint a korábbi terhességei. Mégjobban kimerítette. Nem tudta, a koramiatt-e, vagy azért, mert Jack elhagyta.Mindenesetre tizennyolc órákat aludtnapjában.Nem hívta vissza. Jack kedden elkezd-te törni a fejét, hogy megkapta-e egyál-talán Amanda az üzenetet. És ha elrom-lott a gép? Ezúttal az irodából hívta fölkét megbeszélés között, és nagyjábólugyanazt ismételte el, mint első alkalom-mal. Amanda késő este hallgatta vissza.Nem értette, miért telefonál a férfi. Mitfárasztja magát? Világosan kifejtette azálláspontját. Ő soha többé nem akarja lát-ni, soha többé nem akar beszélni vele.Sírva hallgatta a szavait, majd visszavo-

199

nult az ágyba egy kehely fagylalttal. Mos-tanában kizárólag fagylaltot evett.Egyedül a lányait hívta vissza. Nemakarta, hogy benézzenek, ezért okosabb-nak vélte, ha ő telefonál. Elmondta, hogy szörnyű vírusfertőzése van, antibiotiku-mokat szed. Majd ha jobban lesz, megke-resi őket. Egyik lány sem hitt neki.- Füllent - közölte Louise, amikor ked-den telefonált Jannek. - A hangja olyan,mintha testileg kutya baja lenne. Talánideg-összeroppanást kapott.- Akkor hagyjuk békén -javasolta Jan.Este azonban megmondta a férjének,hogy véleménye szerint a románcnak vé-ge. Paul helyeselt.- Beleszaladtam apámba ma délután.Egy hete fésülködhetett utoljára, és úgyfest, mint aki gyilkolni akar Azt hiszem,anyád ejtette.- Talán apád ejtette anyámat - vitatko-zott bánatosan Jan. Nem tudta, nem az őhibájukból történt-e, és bűntudata voltmiatta. Anyja nem azt érdemelte, amitműveltek vele, de most már nem változ-tathattak rajta.A takarítónő a tévé előtt találta Aman-

200

dát. Rákapott a szappanoperákra és ateleferékre, amelyekben nők zokogtak,hogy a férjük megcsalja őket a szomszéd-asszonnyal, a német juhásszal, egyszerrekét húgukkal. Amanda nézte őket, sírt ésfagylaltot evett.- Meg fogok hízni - közölte egy dél-után a tévékészülékkel, miközben a má-sodik kehely fagylaltot kanalazta. - Naés? - válaszolt magának. Kövér lesz, bor-zasztó kövér, és tisztességes férfi nem állszóba vele többé. Jack Watson meg egyszemét. Azóta nyilván a filmcsillagocská-kat döntögeti megint.Holott Jack Gladdie-val ordítozott, ésmindenkinek megkeserítette az életét.Idestova két hete.- Nézd, tegyél már meg nekem egyszívességet - mondta Gladdie péntekendélután, az eszelős tombolás második he-tében. - Legalább beszélj vele. Hátha kitudtok találni valamit. Mert ha nem; a té-bolyba haj szolsz valamennyiünket. Azegész bolt várhatja a beutalóját a diliház-ba, hála neked. Hívd már fel!- Miből képzeled, hogy nem tárgyalokvele? - jött zavarba Jack. Honnan tud ez

201

a Gladdie mindent? Csak nem látnok?- Néztél mostanában tükörbe? Heten-te kétszer ha borotválkozol. Ki tudja, mi-kor fésülködtél utoljára. Három napjaugyanaz az öltöny van rajtad. Kezdeszúgy festeni; mint egy hajléktalan. Azilyen külső nem tesz jót az üzletnek, ne-kem elhiheted.- Bocs! Ki voltam akadva - mondta si-ralmasan. Majdnem rosszabb volt, mint- amikor Dorit veszítette el, mert Amanda,még mindig itt volt, alig néhány percre,és ő még mindig szerette. Hát épp ez voltbenne a feneség. De ő szörnyeteg módonviselkedett vele, és az asszony egyszersem hívta vissza. Pedig már négyszer te-lefonált neki. - Egyébként se akar beszél-ni velem - búslakodott.Gladdie anyai mozdulattal megvere-gette a vállát.- Akar, hidd el. Ő nyilván még nálad-nál is rosszabbul fest. Egyáltalán mit mű-veltél vele? - Nyilván a főnök hibája le-het, különben nem gyötörné ennyire abűntudat.- Nem akarod te azt tudni - szégyen-kezett Jack. .

202

- Nem is - helyeselt Gladdie. - Miértnem mész át hozzá?- Nem engedne be. Miért tenné? Le-léptem, amikor szüksége volt rám... Fe-nyegetőztem, Glad... Micsoda barom vol-tam!- Valószínűleg ezzel együtt is szeret. Anők már csak ilyenek. Rengeteg türelem-mel viselik a barmokat. Sőt vannak nők,akik szeretik is őket: Menj át hozzá!- Nem bírok! - Olyan arcot vágott,mint egy kölyök. Gladdie bosszúsan csó-válta a fejét.- Magam viszlek át kocsival, csak teddmeg!- Jó, jó! Holnap.- Most! - parancsolta, és összecsuktaaz előjegyzési naplót. - Nincsenek meg-beszéléseid, itt pedig senki sem bírja to-vább idegekkel. Tégy egy szívességet aköznek. Menj át hozzá, különben aláírá-sokat fogok gyűjteni!- Micsoda Nyűg Nyanya vagy te! -mosolygott szélesen Jack, és fölállt. Márisjobban érezte magát. - De én azért sze-retlek - közölte érzéssel. - Köszönöm. Habevágja előttem az ajtót, vagy nem enged

203

be, akkor tíz perc múlva itt vagyok.- Kezdem gyújtani a gyertyát! - ígérteGladdie, miközben főnöke vad türelmet-lenséggel kirontott az ajtón.Alig várta, hogy ott lehessen, láthassaAmandát, elmondhassa, mi mindent gon-dolt azóta, és imádkozott, hogy csakbeengedje. Nem egészen öt perc alattodaért a Ferrarival, és rátenyerelt a csen-gőre, de Amanda nem nyitott ajtót. A fér-fi azt se tudta, itthon van-e. A garázs ajta-ja csukva volt, így nem láthatta, bent van-e az asszony kocsija. Megkerülte a házat,és zörgetni kezdte a hálószoba ablakát.Amanda, aki egy teleferét nézett azágyból, meghallotta. Először azt hitte,madár, aztán, hogy macska, végül megré-mült. Talán betörő, azt próbálja felderíte-ni, van-e itthon valaki. Először a rendőr-ségre akart telefonálni, aztán úgy dön-tött, inkább bemegy a fürdőszobába éskileselkedik a függöny mögül, hátha lát-ja, ki az. Lábujjhegyen beosont a másikszobába és meglátta a dörömbölőt, akiijesztő volt és makacsul zörgetett. Aman-da kinyitotta a fürdőszoba ablakát, és ki-dugta a fejét.

204

- Mit csinálsz te itt? - Ugyanolyanijesztően festett, mint a férfi. Napok ótanem fésülködött, csak hátragyűrte a hajátés összefogta egy gumigyűrűvel, az arcanem látott festéket az utolsó találkozásóta. - Hagyd ezt abba! - süvöltötte. - Be-töröd az ablakot!- Akkor engedj be! - mosolygott föl ráJack. Olyan jó volt újra látni őt, de Aman-da csak rázta a fejét. Jacknek úgy tűnt,mintha kissé kitelt volna az arca. Nagyonbájos volt.- Nem vagyok kíváncsi rád! - Becsap-ta az ablakot. Jack odament az ablak alá,és az üvegen át nézték egymást. Aman-dának alig fért a szívébe a szerelem és aboldogság, hogy megint láthatja. Gyűlöl-te magát érte. - Menj innen! - tagoltahang nélkül és hessegető mozdulatokattett, ám Jack az üveghez nyomta az arcát,és iszonyú pofákat vágott. Az asszonybólakarata ellenére kirobbant a nevetés.- Kérlek, Amanda! - rimánkodott Jack.Az tűnődött egy darabig, majd eltűnt.Jack nem tudta, mit akarhat. Egy percmúlva feltűnt a hátsó bejáraton át. Háló-ingben volt és mezítláb. A férfi szíve na-

205

gyot ugrott a láttán.- Mostanában mikor szoktál lefeküd-ni? - Délután négyre járt. A hálóing is is-merős volt, bár az ő társaságában Aman-da nemigen viselte.- Két hete feküdtem le, és föl se keltemazóta. Fagyizom és tévét nézek. Undorí-tóan meg fogok hízni, de fütyülök rá - fe-lelte és előrement a konyhába, ahol meg-fordult, és ránézett a férfira. Jacknek a lel-kéig hatolt ez a fájó nézés. Ismét arra kel-lett gondolnia, hogy lehetett olyan osto- ba, hogy el akarta hagyni. - Miért jöttél ide? - kérdezte az asszony szívettépően űzött pillantással. - Mert szeretlek és mert ökör vagyok... és mert Gladdie átzavart - vigyorgott res- telkedve. - Azt mondta, elviselhetetlen vagyok. Borzalmas is voltam. Miért nem hívtál vissza? - kérdezte sebzetten. Amanda vállat vont, és kinyitotta a hű- tőszekrényt. - Akarsz fagylaltot? - kérdezte szóra- kozottan. Mulatságos, mennyire rákapott a fagylaltra. Jacknek eszébe jutott, ami- kor együtt fagyiztak az ágyban. A kávé volt a kedvencük. - Már csak vanília ma-

206

radt. - Ez elképesztő! Minden mást felfaltál két hét alatt? - kérdezte aggodalmasan. Amanda vállat vont, és vaníliafagyit tálalt két kehelybe. - Nem tesz jót a babának. - Mi közöd hozzá? - nézett a szeme közé az asszony. - Kissé képmutató vagy, nem gondolod? Miután azt akartad, hogy öljem meg. - A férfi kezébe nyomta a kelyhet, majd leültek a konyhaasztal- hoz.- Nem akartam, hogy öld meg! Csakmegpróbáltam megőrizni az ép eszünketés az életünket... a te kontódra... - tettehozzá szomorúan. - Nagy marha voltam,Amanda. Ne haragudj! - Eltolta a fagylal-tos kelyhet, roskatagon gunnyasztott azasztal mellett. - Csak annyira meg vol-tam rendülve. Erre nem számítottam -mondta ki esdeklően. Az asszony rámo-solygott.- Én sem. - Ugyanabban a pillanatbanveszítette el a férfit és nyerte meg a gyer-meket. Egyiket sem akarta, egyiket semvárta. - Úgy sajnálom! - Jack átnyúlt azasztalon, és megfogta a kezét.- Nem a te hibád... legalábbis nem tel-

207

jesen... - Amanda nem vezette félre. Épésszel egyikük sem feltételezhette, hogyaz asszony teherbe eshet. Nem is vettékfontolóra a lehetőséget. - Hogy érzedmagad?- Kövérnek - mondta nevetve. - Leg-alább két és fél kilót híztam a fagylalton.- Nem látszik rajtad. - Bár az arcamegszelídült, a szeme is másképp fény-lett. Jacknek eszébe jutott a felesége, mi-kor a gyerekeiket várta. Ő sugárzott így. -Csodaszép vagy.- Nyilván a frizura teszi - mosolygottbánatosan Amanda:Most tudatosult benne, milyen bor-zasztóan hiányzott neki Jack. Nem tudta,miért állított ide, nyilván azért, hogy neváljanak el haraggal. Úgy legalább tisz-tább az ügy. Egy nap, ki tudja, talán méga babát is eljön megnézni.- Feltételezem, most úgyse jönnél elvelem vacsorázni... javasolhatnám talánvalamelyik fagyizót? - kérdezte félsze-gen a férfi.- Miért? Ennek meg mi értelme?- Mert hiányzol. Teljesen megőrültemaz utóbbi két hétben. Csoda, hogy

208

Gladdie nem hagyott ott.- Én se álltam a helyzet magaslatán.Csak aludtam egész nap és fagylaltot et-tem, meg sírtam és néztem a tévét.- Bár itt lettem volna.- Bár itt lettél volna - mondta halkanAmanda, és elfordította a tekintetét. Mégránézni is fájt. Jack fölállt, és megkerülteaz asztalt.- Szeretlek, Amanda... Vissza szeret-nék jönni, ha visszafogadsz. Megígérem,hogy nem fogok hülyéskedni. Azt te-szem, amit akarsz: Szüld meg a babát: Ve-szek neki kiscipőt. Veszek neked fagylal-tot. Akármit, csak ne veszítselek el -mondta könnyes szemmel.Amanda fölnézett rá:- Komolyan mondod? - Nem hitt a fü-lének.- A fagyit? Esküszöm... igen, komo-lyan. Nem hagylak itt egyedül a pácban.Szerintem bolond vagy, de akkor is sze-retlek, és ez az én gyerekem is, az istenbocsásson meg nekem. Csak ne nevesski, ha majd olyan gyagya leszek azAlzheimertől, hogy beletolom a babako-csit a forgalomba. Fogadj mellém ápoló-

209

nőt, ha muszáj.- Fogadok melléd mindent, amitakarsz. Fölállt, belesimult a férfi karjai-ba. - Annyira szeretlek. Azt hittem, megfogok halni nélküled.- Én is - mondta Jack, és szorosabbanölelte magához. - Istenem, Amanda...nem akarlak elveszíteni. - Majd aggodal-masan föltette a kérdést, hogy nem kelle-ne összeházasodniuk.- Nem szükséges - rázta a fejét az asz-szony, miközben lassan 'ballagtak a háló-szoba felé. - Nem várom el tőled.- De a gyerek talán igen. Őuraságátkellene megkérdezni.- És ha lány?- Ne beszéljünk erről. Ideges leszektőle. Szóval összeházasodunk?- Ne! - felelte Jack nagy meglepetésé-re az asszony - Nem kell! Nincs az a tör-vény, amely előírná, hogy házasok le-gyünk. Talán később. Előbb lássuk, hogyjövünk ki egymással.- Ön nagyon modern, Mrs. Kingston.- Nem, csak szeretlek. Már a hálószobában voltak, és ölelték-csókolták egymást. Jack visszajött, soha

210

többé nem engedi el. Egyszer csak a pad-lóra hullott a hálóing és minden ruha, ésmegint ott feküdtek az ágyon, amelybenelőször szeretkeztek és ahol valószínűlegéletre hívták a gyermeket. Most már Jackágya is volt, az övék volt, nem Matthew-é és nem másé. Szeretkeztek és Jack bizo-nyossággal érezte, mennyire szereti eztaz asszonyt.Éjszaka egymás karjaiban fekve disku-ráltak, hogy most mit tegyenek, hogyanmondják el a gyerekeiknek.- Már alig várom - nevetett a férfi. -Ha azt képzeled, hogy a múltkori vacso-ra szörnyű volt, akkor várd csak ki ezt! -Ezen Amandának is kacagnia kellett. Mimást tehetett volna? Mosolyogva odafor-dult a férfihoz, és megkérdezte, mennyi-re szereti. - Jobban, mint ki tudnámmondani, jobban, mint az életemet. Mi-ért? Mire gondolsz?- Csak azon morfondíroztam, sze-retsz-e annyira, hogy hozzál nekem egykehely fagylaltot.Jack fél könyékre támaszkodott, és ka-cagott.- Egyszerűen be kéne állítani a hűtő-

211

szekrényt a hálóba.- Óriási ötlet! - lelkesedett Amanda. Aférfi ismét megcsókolta. Beletelt egy kisidőbe, mire megint az eszükbe jutott afagylalt.Tizedik fejezetEzúttal mellőzték az önámítást: nem isszámítottak arra, hogy a gyerekeik majdegyütt örülnek velük. Közös elhatározás-sal úgy döntöttek, hogy nem lesz vacso-ra. Koktélra hívják az ifjúságot. Rövidlényegre törő koktél lesz, és valószínűlegborzalmas. De akkor is bejelentik nekikAmanda terhességét. Aztán nyilván le-szakad a csillár De most legalább tudják,mire számítsanak.A gyerekek negyed hétkor érkeztek:Julie kedvesen, Jan és Louise idegesen,Paul a szokottnál mézesebb fiúi nyájas-sággal. Maguk között már megtárgyaltáka dolgot és felkészültek. Az öregek nyil-ván most teszik közhírré, hogy összehá-zasodnak. Nem tetszett nekik az ötlet,Louise előre közölte, hogy megpróbáljalebeszélni az anyját. De most legalábbtudják, mire számítsanak.Leültek a nappaliban, Jack felszolgálta

212

az italt. Magának whiskyt töltött, a többi-eknek. bort, Amandának semmit. Louisevizet kért és nekigyürkőzött, hogy szar-ván fogja a bikát, miközben a többiek ud-variasan várakoztak.- Oké - kezdte társalgási stílusban -mikor lesz az esküvő?- Semmikor - felelte nyugodtanAmanda. - Nem házasodunk össze. Leg-alábbis egyelőre. Úgy döntöttünk, hogyvárunk. De azt akartuk, hogy tudjátok:terhes vagyok.Síri csönd lett a szobában. Louise kré-tafehéren bámult az anyjára.- Viccelsz? Április elseje van? Elnéz-tem a naptárt? Szívd vissza!- Nem tehetem. Bennünket is nagyonmegviselt. De akkor is ez van. Nincs ér-telme letagadni magunk elől. Októberrevárjuk. - Jackre pillantott. A férfi fölemel-te a hüvelykujját. Strammul csinálja azasszony.Teljes öt percbe telt, mire az ifjúság isfelfogta.- Gondolom, nem mégy abortuszra. -Szokás szerint Louise vállalta a szóvivőiszerepet a nővérek közül. Jan annyira el-

213

hűlt, hogy meg se bírt mukkanni. Ez al-kalommal még Julie-be is beleszakadta szó. Paul öklelő szemmel nézett az ap-jára.- Nem, nem megyek abortuszra. Vitat-koztunk rajta - szépített némileg az igaz-ságon Amanda - de én nem akarok. Azén koromban ez ajándék, és én meg aka-rom tartani. Tudom, milyen nehéz leszvalamennyiőtöknek. Engem is megren-dített. De hát, az a helyzet, srácok... hogyember vagyok. - Könnyek szöktek a sze-mébe. Jack odament hozzá, melléült ésátkarolta.- Szerintem anyátok nagyon bátorSok korabeli asszony nem merné vállalni.- Szerintem anyámnak hiányzik egykereke - közölte Louise, és felállt. Intetta férjének, aki szórakozottan engedel-meskedett. - Te nem vagy komplett,anyu. Szerintem mindketten szenilisekvagytok. Bármire képesek vagytok, csakkínos helyzetbe hozhassatok bennün-ket. Bele se akarok gondolni, hogy mitszólna ehhez apu. Ez túlmegy mindenhatáron!- Nos, Louise, apád nincs itt, úgyhogy

214

nem is szólhat semmit. Ez az én életem -mondta nyugodtan Amanda.- Meg a miénk, nem mintha bennete-ket érdekelne. - Még be sem fejezte, ami-kor Jan felzokogott. A kisebbik lány is föl-pattant, és gyűlölettel meredt az anyjára.- Nem tudom elhinni, hogy képesvagy ezt művelni velem, anyu! Nekemnem lehet gyerekem, erre te mindenki-nek fitogtatod, hogy neked még igen?!Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? Hogy te-hetted ezt velünk?Paulon látszott, hogy az utolsó szóigegyetért a feleségével. Amanda gyerme-kei és hitveseik egyetlen további szó nél-kül szedelőzködni kezdtek. Jan feldúltancsüggött a férje nyakán. Amanda odaakart menni hozzá, de Paul megállította.- A változatosság kedvéért nem hagy-hatnátok már békén bennünket? Tartsá-tok meg magatoknak az örömhíreiteket!Egyáltalán mit akartok tőlünk? Vért?Gratulációt? Csesszétek meg! El tudjátokképzelni, mit érezhet Jan?- Én nagyon is, Paul - felelte patakzókönnyekkel Amanda. - A világért semakartam fájdalmat okozni neki, de hát

215

megtörtént. Ez a mi életünk, a mi gon-dunk és a mi babánk.- Sok szerencsét hozzá! És ne hívjatokmeg a keresztelőre, papa - mondta leple-zetlen dühvel - mert nem jövünk. -Bevágták az ajtót.Amanda Jack karjaiban zokogott, Juliehallgatott és várt a beszéddel, amígAmanda lecsillapodott.- Sajnálom, papa - mondta akkormegrendülten. - Mindkettőtöket sajnál-lak. Nem lehet könnyű. De nekünk se.Nagyon nagy falat ez, amit meg kellemésztenünk. Bár ki tudja, végül még ál-dásnak bizonyulhat. Remélem, úgy lesz. - Én is - mondta halkan az apja, és rá-nézett Amandára. Az asszony kétségtele-nül a nehezebb utat választotta, de tuda-tosan döntött így. Azzal is tisztában vol-tak, hogy nem lesz könnyű odaállniuk agyerekek elé. Julie és férje csendesen tá-voztak. Jack és Amanda ültek, és némánbámulták egymást.- Tudhattad, hogy ilyen lesz - szólaltmeg gyöngéden a férfi.- Igen - szipogott az asszony - deaz ember mindig reménykedik az ellen-

216

kezőjében. Mindig azt hiszem, hogyfelugranak és átkarolnak, mint kicsi ko-rukban, elmondják, mennyire szeret-nek, minden oké és hogy klassz vagyok.Ehelyett folyton ítélkeznek, mérgelőd-nek, mindenben hibát keresnek és azthiszik, csak azért teszem, amit teszek,hogy nekik okozzak fájdalmat. Minthaszülőként kizárólag az lenne az emberdolga, hogy úgy éljen, ahogy a gyerekeiakarják. Ha eltér az előírástól vagy va-lami olyat csinál, ami kínos, azonnalmegharagszanak rá. Miért van az, hogya gyerekek, akármilyen idősek legye-nek, sohasem éreznek együtt a szüleik-kel?- Talán mert nem érdemeljük meg mondta fáradtan Jack. - Vagy talán ön-zőknek tartanak. Azok is vagyunk néha.De jogunk van hozzá. Annyi mindentadunk nekik, amíg kicsik, és mikor azthinnénk, most már rajtunk a sor, egyszer-re nekünk támadnak, hogy dehogyis.Dehogy van rajtunk a sor.. Szerintempont azt kell tenni, amit te csináltál, a sa-ját életedet kell élned. Ha tudomásul ve-szik, jó, ha nem, az ő bajuk. Nem mond-

217

hatunk le a hátralevő életünkről a gyere-keink kedvéért. Engem csak az nyo-maszt, hogy megint elölről akarjuk kez-deni az egészet. Életem alkonyán azt kellmajd hallanom, hogy mekkora tetű va-gyok, mennyire tönkreteszem más életétazzal, hogy még mindig lefekszem azanyjával. Márpedig elhiheted, hogy aztfogom csinálni. De ha még egyszer teher-be esel, akkor esküszöm, soha többé nemfekszem be az ágyadba. Tessék fogamzás-gátlót szedni, amíg be nem töltöd anyolcvanat!Amandából kipukkant a nevetés. Sokigazság volt abban, amit a férfi mondott.A gyerekek mindig azt hiszik, hogy csaka szülő tartozik nekik, ők semmivel semtartoznak a szülőnek. Jó kis elképzelés!- Úgy sajnáltam Jant - mondta komo-lyan. Annyi elgyötört fájdalom csengett alánya szavaiban.- Én is. Paul pedig úgy nézett, mint akilegszívesebben meggyilkolna. Minthacsak azért csináltuk volna, hogy a férfias-ságomat bizonyítsuk és őt kisebbítsük. Jé-zusom, bármit megtennék, csak legyenmár gyerekük!

218

- Én is - bólogatott az asszony.Elmentek vacsorázni, hogy kiverjék afejükből a történteket. Bár egyelőre mel-lőzték a thai konyhát. Amandának, hacsak rágondolt, égni kezdett a gyomra.Éjszaka sokáig beszélgettek az ágyban.Jack elaludt, de Amanda nem bírt. Föl-kelt, tejet forralt magának, kamillateátivott, de csak nem tudott megnyugodni.Folyton Janre, Jan szavaira gondolt.Rosszul aludt, és reggel gyászosan nézettJackre a reggelizőasztalnál.- Mondanom kell valamit - kezdte.A férfi föltekintett. Az asszony fáradt-nak látszott.- Jól vagy? - Egyfolytában aggódottmiatta, és most már a baba miatt is. Éppezt nem akarta.- Jól - nyugtatta meg Amanda, denem úgy festett, inkább rémesen. - Tá-madt egy ötletem tegnap éjszaka.- A te állapotodban az veszélyes lehet.- Komolyan beszélek.- Én is. Fagylaltgyári részvényeket fo-gok vásárolni. Te vagy a legnagyobbfagyifogyasztó a Sziklás-hegységtől nyu-gatra. - Amanda máris négy kilót hízott,

219

pedig alig volt három hónapos terhes. -Jó, jó, komoly leszek! Mi az az ötlet?Az asszony sírva fakadt, mielőtt egyszót szólhatott volna, amiből Jack is meg-állapíthatta, hogy a helyzet komoly Jantés Pault emlegette, hogy mit mondtaktegnap este, és az mennyire fájt neki.- Engem is fölzaklatott, édes, de mittehetünk mi? Várniuk és próbálkozniukkell.- Talán nem. Épp ez az én ötletem. Teúgysem akartad ezt a babát, Jack. És talántényleg túl idősek vagyunk. Talán ez alegnagyobb ajándék, amit nekik adha-tunk. Talán ezért történt az egész. Nekikakarom adni a babát. - A férfi elhűlt.- Komolyan beszélsz? Te nekik akarodadni a babát? - Amanda sírva bólintott. Aférfi magához ölelte. - Szerintem megnem kellene. Ez a tiéd. A mienk. Nagyonnehéz lenne megválnod tőle, ha egyszera világra hoztad.- Nem érdekel. Meg akarom tenniJanért és Paulért. Megengeded?- Megtehetsz mindent, amit akarsz.Nem mindennapi dolog lesz, az emberekbeszélni fognak róla, de kit érdekel? Ha

220

ezt akarod és ha ők is akarják, akkor rajta.- Először téged akartalak megkérdezni.A férfi bólintott.- Szerintem a legbecsesebb ajándék,amit adhatsz a gyerekeidnek. Paulnak,aki annyira ellenzi az örökbefogadást, ittlegalább nem lehet kifogása a gének el-len. Én csak annyit szeretnék, hogy egé-szen bizonyos legyél az elhatározásod-ban.- Tudom, hogy meg bírom tenni. Megakarom tenni. Ha neked nincs kifogásodellene, még ma délelőtt beszélek a lá-nyommal. Te telefonálsz Paulnak?- Rendben, meghívom ebédre. Haugyan hajlandó lesz találkozni velem.- Majd megkérem Jant, hogy hívja fel,miután velem beszélt, és mondja neki,hogy fontos.- Döbbenetes asszony vagy, édesem.Mindig találok benned valami rend-kívüli, hihetetlen kincset.Még akkor is ezen álmélkodott, amikorelindult az üzletbe. Amanda nem bajló-dott a telefonálgatással. Beült a kocsijába,és odahajtott Janék házához, mielőtt a lá-nya elindult volna a galériába. Jan annyi-

221

ra elképedt, hogy beengedte. Az anya el-mondta, mi a szándéka, aztán csak ültekés sírtak. Jan először meglepődött és tilta-kozott, de miután Amanda a lelkére be-szélt, egyszerre mohón akarni kezdte.- Te tényleg megtennéd értem, anyu?- Igen, meg - mondta határozottan.Felszárította könnyeit, és rámosolygott alányára. - Leghőbb vágyam.- És ha meggondolod magad? VagyJack gondolja meg magát?- Nem fogjuk. Álljuk, amit mondunk.Mindketten ezt akarjuk. Nagyon akar-juk. Remélem, nem tiltjátok meg.- Beszélek Paullal! - Izgatottan futott atelefonhoz és meglepődve hallotta, hogyJack már felhívta a fiát. Paulnak volt is va-lami halvány sejtelme, hogy miért akarbeszélni vele az apja. Jan elmagyarázta atöbbit. Paul könnybe lábadt szemmelhallgatta.- Nem tudom elhinni, hogy képesekerre! - suttogta. - Miért teszik?- Mert szeretnek bennünket. - Janmegint elsírta magát. - Anyu azt mondja,ott lehetünk a baba születésénél, és attóla perctől a miénk.

222

- És ha meggondolják magukat?- Nem hinném; Paul. Anyu komolyanakarja.- Ezt majd még megbeszéljük- mond-ta. Félt reménykedni. Ebédnél beszélt azapjával, este a feleségével. Másnap reggelki-ki felhívta a saját szülőjét, és meg-mondták, hogy elfogadják az ajándékot.Ujjongtak a boldogságtól. Amanda úgyérezte, hogy most olyan emelkedett éscsodálatos dolgot művelt, amit sose fogmegbánni.- Döbbenetes vagy! - álmélkodottJack. - Remélem, hogy nem bánod meg!- Nem fogom. Száz százalék. Akár-mennyire szeretem is a kicsit, legyenJanéké, amint megszületik. Egyébként isigazad volt. Hatvanévesen öreg leszek énmár ahhoz, hogy fuvarozzam a szülőimunkaközösséget.- Aranyos leszel te minden időben. Delegalább akkor láthatod a babát, amikorakarod. - És ez is valami. Jack tudta, hogynem lesz könnyű Amandának. - Miértnem megyünk el valahová? - kérdeztehirtelen ötlettel. - Csak mi ketten, egy kisvakációra. Mit szólnál Párizshoz?

223

- Huhú! Boldogan! - A lányok is ezt ja-vasolták tavaly nyáron, de akkor nemvolt kedve hozzá. Most azonban semmi-nek sem örült volna jobban, mint egy pá-rizsi útnak, Jack Watson társaságában.- Júniusban utaztak, amikor Amanda ötés fél hónapos terhes volt. A Ritzbenszálltak meg, és istenien mulattak. Min-den este más étteremben vacsoráztak,vásároltak, a Louvre-ba jártak, balettetnéztek és becsavarogták Párizst. Amandamég sohasem érezte magát ilyen pompá-san. A rengeteg fagylalt ellenére sem hí-zott sokat. Jack el volt tőle ragadtatva.Bőségesen igazolt mindent, amit valahamondtak a terhes nők szépségéről. Csakaz szomorította el, hogy amíg állapotos,nem vásárolhat igazán klassz kreációkat.- Novemberben visszajövünk, meg-ígérem! - A férfi már előre félt, hogyAmanda depressziós lesz a szülés után.Véleménye szerint túl sokat vállalt azzal,hogy el akarja ajándékozni a fiataloknaka babát, ám az asszony elhatározása egypillanatra sem ingott meg.Nagyszerűen kiszórakozták magukat.Hazafelé menet néhány napra megálltak,

224

Londonban. Júliusban Jack fölvitte azasszonyt a Tahoe-tóra, augusztusbanazonban az orvos megtiltotta a továbbiutazásokat. Amanda hét és fél hónaposterhes volt, és aligha lehetett fiatal anyá-nak nevezni. A magzat nagyon nagyvolt, az orvos attól tartott, hogy idő előttfog megszületni.- A másik kettő késett! - mondta ma-gabiztosan Amanda.A szülész a szemébe nevetett:- És hány éves volt akkor?- Jó, jó! Rendes leszek. Megígérem.Tudták, hogy a magzat fiú és egészsé-ges, mert az európai út előtt Amandamegcsináltatta a magzatvízvizsgálatot.Jan és Paul egymással vetélkedve agyal-ták ki neki a neveket. Viszont Louise mégmindig duzzogott, és alig állt szóba azanyjával.- Megszokja! - nyugtatta Jack az asz-szonyt.Azt akarta, hogy boldog legyen, ésmindent elkövetett, hogy földerítse.Amanda most azonban csak a kicsire tu-dott gondolni. Folyton vásárolt: ruhát,plüssmacit, kiságyat, parányi trikókat és

225

pelenkát tonnaszámra. Naponta járta azüzleteket és ha csak tehette, a férfit is el-csábította magával.- Mit fognak szólni az emberek, az is-tenért? Úgy nézek ki, mint a baba nagy-apja! - Jack még mindig holtra vált min-den egyes boltban, és ha valaki kérdezte,azt mondta, hogy az unokájuknak vásá-rolnak.- Akkor én mi vagyok? A lányod?- Mit szólnál a feleséghez? Tudod,hogy elintézhetjük!Viszonyuk nyolc hónapja tartott, deahányszor szóba hozta a témát, Amandaelengedte a füle mellett. Most nem akartsemmire gondolni a babán kívül. Még ar-ra is rávette Jacket, hogy kísérje el az or-voshoz.Az első alkalom kínszenvedés volt. Aférfi legszívesebben álarcot vett volna,hogy abban másszon ki az ajtó alatt. Úgycsak az újságot tartotta az arca elé és úgytett, mintha nem ismerné Amandát.- Nem megyek be! - sziszegte a LosAngeles Times mögül.Úgy érezte, csupa tizennégy éves ül aváróban. Mintha egy leányanyáknak

226

szervezett nyári táborba cseppent volna,egy csomó miniszoknyás, csinos BeverlyHills-i szőke közé, akik nyilván idege-nektől fogadtak el édességet. .- Ne légy nevetséges! Csak a szívdo-bogását hallgatják meg. Nagyon izgal-mas! - sziszegte vissza Amanda.Jack kikukkantott az újság alól. Far-mernadrágos kölyök ült vele szemközt.Biztos gyerekszínész.- Majd te elmeséled. Megvárlak kint akocsiban - közölte elszántan. De Aman-da annyira letört, amikor megpróbált tá-vozni, hogy mártírarccal visszaült me-gint. A farmeros kölyök megkérdezte,hogy az elsőt várják-e. - Az én gyerekeimöregebbek, mint maga - mondta nyomo-rultul Jack.A kölyök elmondta, hogy huszonhá-rom éves, és nekik ez már a második. Deaz apjának és a mostohaanyjának tavalyszületett gyereke.- Apám hatvanöt éves! - mesélte szé-les mosollyal.- Túlélte?- Aha. Ikreik lettek. Lombikban. Kétévig próbálkoztak. A mostohaanyám

227

negyven.- Milyen szerencsések - jegyezte megsavanyúan Jack, és a vizsgálóban aztmondta Amandának, hogy az emberekhülyék. - Miért akar gyereket egy hatvan-öt éves hapsi? Csak képzeld el ezt "lom-bikban'! Mi legalább jól szórakoztunkközben.- Akarod megpróbálni még egyszer? -ugratta Amanda.A férfi az égnek emelte a tekintetét, demég őt is felvillanyozta, amikor a doktora kezébe nyomta a sztetoszkópot, hogyhallgassa meg a magzat szívverését. Ettőlolyan reális lett minden hirtelen, hogyJacknek könnyek szöktek a szemébe.- Ez az én unokám! - mondta túl han-gosan, mert nem hallhatta a hangját asztetoszkóptól, és azt hitte, susog.- Az apja? - kérdezte zavartan az or-vos Amandától. - Azt hittem, a férje.- Az én férjem másfél éve meghalt -magyarázta az asszony.Az orvos elnézően mosolygott. Ezekketten is pont olyan csudabogarak, mintBeverly Hillsen mindenki.A magzat azonban virult, és Jack egy-

228

folytában róla beszélt, miközben vissza-felé hajtott a Julie's-hez.- Legközelebb igazán el kellene hoz-nunk Jant és Pault - mondta. Amandaegyetértett vele. Tetszett neki, hogy a fér-fit ilyen lázba hozta a kicsi.Most már úgyszólván hetente járt azorvoshoz, aki rajta akarta tartani a sze-mét, mert még mindig aggasztotta a ko-raszülés veszélye. Amanda hasa irdat-lan nagyságúra dagadt, legalábbis Jackszerint. Már nem emlékezett, hogy a fe-leségéé volt-e ekkora a másik két srácaszületése előtt. Persze Amanda eleve na-gyon vékony, ezért is látszik terebélye-sebbnek.Az augusztus tizenötödikén elkezdettszülés-előkészítési tanfolyam volt a leg-szörnyűbb. Tizenkét pár vett részt rajta,többnyire sortos, gyógyszandálos, sza-kállas népség. Jack hivatalos tárgyalásrólérkezett, és amikor betoppant Brioni-öl-tönyében, ingében, nyakkendőjében aCedars Sinai tárgyalótermének padlójánheverő tanulótársak közé, azok úgy bá-multak rá, mintha egy másik bolygórólcseppent volna oda. Amanda már várta,

229

lezser fehér sortban, sátorméretű rózsa-szín pólóban, szandálban. Minden kör-me olyan tökéletesen ki volt manikűröz-ve, mint egy modellé. A többiek annyirafiatalok voltak; hogy még azt se tudták,hogy színésznő volt valaha. Odakinttombolt a kánikula: jack felfőtt fejjel,űzötten esett be az ajtón.- Ne haragudj, hogy elkéstem, édes,de sehogy se tudtam lerázni a párizsi tex-tiles pasikat.- Semmi baj - súgta mosolyogva azasszony - csak most kezdték. - A falakonsematikus ábrák szemléltették a méh-nyak tágulásának különböző szakaszait.Jack elborzadva bámulta.- Mi ez?- A méhnyak tágulása. Semmi külön-leges.- Förtelmes! - Két idősebb gyereke ér-kezésénél egy bárban tartózkodott, ésegy barátja társaságában leitta magát.Akkoriban az apáktól elvárható tevé-kenység az volt, hogy szülés után fel kel-lett vonulniuk egy csokor virággal.Körülnézett a teremben és megállapí-totta, hogy majdnem mindenki a gyereke

230

lehetne, de már úgyszólván megszoktaezt az állapotot. A fényképeket, az ábrá-kat vagy a tanfolyam végére ígért oktató-filmet annál kevésbé tudta megszokni.Percről percre komorabb lett.Még azok a tornagyakorlatok jelentet-ték a leginkább elviselhető - bár kínos -részt, amelyeket Amandával közösen kel-lett végeznie, amikor tartotta az asszonylábát, vagy segített neki lélegezni. A te-rem végében álló nőszemély örökösenvalami "átmenet"-nek a sirámait emle-gette.- Mi az? - kérdezte a "feleségét", mi-kor hatodjára hallotta, de nem fogta eléghalkra, és az oktató meghallotta.- Az a vajúdás legfájdalmasabb szaka-sza - felelte szadista mosollyal. - Az, ami-kor ezt... - mutatott egy ábrára - felváltjaez. Kicsit olyan, mintha megfognák a fel-ső ajkát, és rá akarnák húzni a fejére. -Azzal áttért a következő kérdésre.- Nem félsz? - súgta Jack, ezúttal sok-kal halkabban.- Nem lesz semmi baj - súgta visszaaz asszony. - Máskor is csináltam már- Gyógyszer nélkül? - A terem végé-

231

ben álló nő egyfolytában az érzéstelení-tés rémségeit ecsetelte, és félreérthetetle-nül kifejtette, hogy "igazi' asszony nemkér fájdalomcsillapítást.- Ugyan, dehogy! - mosolygott Aman-da két pihegő légzésgyakorlat között. -Adnak mindent, amit lehet. Akár már aparkolóban. Nem vagyok én hős.- Örömmel hallom. És én? Nekem isadnak valamit? - Kezdte úgy érezni,hogy neki is szüksége lesz rá. Utált min-den résztvevőt, azt, amit mondtak, a bu-ta kérdéseiket. De legjobban utálta az oktatót.És amikor az közölte, hogy a mai filmegy valódi császármetszést mutat be,Jack vágyódó pillantásokat küldött a kijá-rat felé.- Nem kérsz inni, angyalom? - kér-dezte mintegy mellékesen. - Olyan me-leg van itt. - Működött a légkondicioná-lás, és inkább meg lehetett fagyni.- Csak csukd be a szemed. Nem fo-gom kommentálni.A filmnek az volt a célja, hogy ha vala-melyik anyán császármetszést kellenevégrehajtani, akkor az apák legyenek ké-

232

szen rá, és állják a sarat. Ha végig bírjáknézni és erről igazolást is kapnak, akkorbemehetnek a műtőbe. Ha nem, akkorodakint kell várniuk a nyamnyilákkal.Jack tudta, hogy ő ugyan semmiképpenbe nem megy a műtőbe, legföljebb ha el-altatják.- Mindjárt jövök! - súgta, megint csaktúl hangosan.- Hová mész? - kérdezte Amanda.- Vécére - súgta.- Megvárjuk, Mr Kingston! - harsogtaa hang a terem végéből. - Ezt bizonyáranem akarja kihagyni! - Jack gyilkos pil-lantást vetett Amandára, és öt perc múl-va visszatért.És akkor elkezdődött a film, amibe Jackmajdnem belehalt. Volt ő két évig katonasuttyó korában, de egyetlen ottani okta-tófilm sem ért föl ezzel. Még a kankórólszóló is dal, móka és kacagás volt emel-lett, amiben valami szegény asszonyt fű-részeltek ketté. Sírt is keservesen, látha-tólag nagyon fájt neki, mindenen vasta-gon állt a vér, és amikor felgyújtották avillanyt, Jack odasúgta Amandának,hogy hányingere van.

233

- Mondtam, hogy ne nézd! - Az asz-szony megszorította a kezét, és megcsó-kolta.- Kingstonék! - süvöltötte a pokolhangja. - Figyelnek? Lesz egy rövid kér-dezz-felelek is a témából!- Anyád! Miért nem nézhetünk arany-ér operációt? - szitkozódott.- Cssss...! - kuncogott Amanda.Jack reménytelen volt. Nem is jöttekvissza többé. Egyébként se akart otthonszülni. Próbálta egy órán át Louise-zal, ésörökre elment tőle a kedve.Amanda könnyen viselte az utolsó he-teket. Munka ünnepén lett nyolcadik hó-napos terhes, és rettentően unatkozott.Moziba mentek, kínai ételt ettek, majdsétáltak egyet a malibui parton; ami márnem ment olyan játszva, mint hajdanán.Jól érezte magát, de lelassult és hatalmas-ra püffedt.Éppen jeges teát iszogattak az erké-lyen, amikor Paul telefonált. Érdeklődött,hogy van Amanda, megkérdezte, átjö-hetnének-e később.- Kissé ideges volt a hangja - mondtaJack, miután letette.

234

- Csak nincs valami baj? - riadozott azasszony?- Nem hinném. Talán csak a baba mi-att idegeskednek.- Én is - mondta meggyőződés nélkül.Feltűnő nyugalommal viselte a terhessé-gét. - Ha a srác még tovább nő, nem fé-rek be a Cedars Sinai liftjébe.- A fiúk ilyenek - mosolygott Jack. -Paul is nagy baba volt. Az anyja dühön-gött is rám miatta, teljes hat hónapon át.Aranyos kicsi hitvesem...- Két remek utóddal ajándékozottmeg - figyelmeztette nagylelkűen Aman-da.A férfi a szemét forgatta.- Ne légy már olyan sportszerű! Bo-szorkány volt, nekem elhiheted.Késő délután megérkezett Jan és Paul.Jack italt kevert, a fiatalok kiültek Aman-dához az erkélyre, és nézték a naplemen-tét. Gyönyörű alkonyat volt, Amandaazon tűnődött, hogy de jó lenne úszniegyet.- Jól van a baba? - kérdezte Jan, és ag-gályosan pislogott az anyjára. Ijesztőenmegnőtt a hasa, de őt egyáltalán nem iz-

235

gatta. Hihetetlenül békésnek látszott.- Kitűnően. Már nagyon vár rád, éde-sem - mosolygott az anyja. Jack sangríáthozott a fiataloknak. Észrevette, hogymindketten derekasan meghúzzák a vö-rösboros hűsítőt, mielőtt kinyitnák a szá-jukat. Vajon mit forralhatnak? Úgy dön-tött, ajtóstól ront a házba.- Valami baj van? - A fiatalok egyszer-re rázták meg a fejüket, mint két bűntu-datos kamasz, majd ideges kacarászássalnéztek hol Amandára, hol őreá.- Nincs - válaszolta kettejük nevébenPaul, mert Jan túl ideges volt még ahhozis, hogy beszéljen. - Csak mondani aka-runk valamit... illetve szeretnénk, lévén,hogy ezt nektek kell elsőnek hallani...Jannek is megjött a hangja.- Anyu - szólt könnyes szemmel -terhes vagyok.- Terhes? Édesem, csodálatos! Mióta?- Kábé hat hete. Csak akkor akartammegmondani, ha már biztos. De most azorvos is megerősítette, és azt mondta,semmi bajom. Ezen a héten voltam ultra-hangon, és minden a legnagyobb rend-ben. Még képet is kaptunk róla.

236

- Emlékszem - szólt közbe Jack. Mi le-het még hátra? Mert az biztos, hogy ezzelmég nincs vége.A fiatalok mély lélegzetet vettek. Pil-lantásuk ide-oda járt a két szülő között.- Tudom, hogy ez valószínűleg bead aterveiteknek, de nem tudjuk... úgy gon-doljuk... azt hiszem, hogy...- Nem kéritek a babánkat - mondta kihelyettük Jack.Amanda megdöbbent. A gyerekek a fe-jüket rázták.- Csak akkor, ha tényleg nem akarjá-tok megtartani. Mert ha nem, akkor ter-mészetesen... Igazán annyira sajnáljuk.Paul megpróbált sportszerű lenni, delátni lehetett rajtuk, hogy most, amikor asajátjukat várják, már nem szeretnékAmanda kicsinyét.- Nincs mit, fiam - mondta nyugodtanJack. - Néha maguktól alakulnak legjob-ban a dolgok. Most pedig fussatok. -Minden jót kívánva megpuszilta-meg-ölelte a menyét. - Beszélni akarok anyá-tokkal.- Megértjük. Tudom, hogy ez most egykicsit rázós lehet neked, papa.

237

Fiatalok, érzéketlenek, éretlenek. Jacknem hibáztatta őket. Nem is bánta.- Semmi baj, fiam.Paul és Jan tíz percen belül elpályáz-tak. Amanda olyan arcot vágott, minthavalaki kiszúrta volna a kocsija kerekét.Kétségtelenül nagy hegycsuszamlás ját-szódhatott le gondolataiban. Mindent el-követett, hogy ne kötődjék ehhez a gyer-mekhez, és most hirtelen az övé lettmegint. Ezt meg kellett emésztenie.- Ezt nevezem lépésváltásnak. Deazért örülök az örömüknek. - Jackre pil-lantott, kedvetlenséget keresett rajta, denem találta. Mintha semmi kifogása semlenne. Bár igaz, kötelezettségei sincse-nek. - Hát úgy veszem észre, megint ottállunk, ahol az elején.- Lehet - mondta diplomatikusan aférfi. - Ne hagyjuk egy-két napig üleped-ni? Később is beszélhetünk róla.Ezt Amanda is jó ötletnek tartotta.Mindkettejüknek időre volt szüksége,hogy feldolgozzák az új fejleményt.Négy hét múlva megszületik a gyerek,nincs mit eldönteni. Anyja megvásároltneki mindent. Jannek szánta, de most

238

már az övé.- Gyere, sétáljunk egyet a parton -mondta Jack.Amanda szó nélkül követte a férfit.Nem mentek messze, és hamarosan visz-szatértek. Az asszony álmatagon balla-gott be a hálószobába. Olyan boldog voltitt, annyi kellemes percet töltöttek egy-mással. Szerelmüket számtalan módonmegnövelte az eltelt kilenc hónap.- Nem akarsz szunyálni? - kérdeztehanyagul Jack, aki akkor lépett be mögöt-te a szobába.- De igen. Roncs vagyok. - Az érzelmimegrázkódtatás, hogy visszakapta agyermeket, teljesen kifacsarta: ujjongott,ugyanakkor félt és szorongott, leginkábbpedig attól reszketett, mit szól mindeh-hez a férfi. Olyan eszményi megoldásvolt, amit kitaláltak, már annyira meg-szokták. - Most megint elhagysz? - kér-dezte halkan, és igyekezett, hogy ne ér-ződjék a hangján a szorongás.A hálószoba panorámaablaka keretbefoglalta a lenyugvó napot.- Dehogy hagylak. Szeretlek... és őt isszeretem. Szegény kis kölyök, mit rug-

239

dalják ide-oda, mint egy focilabdát.- Az én nézőpontomból inkább úgytűnik, hogy ő az, aki rugdal.Jack szerette érezni, ahogy a fia rúg-kapál, bukfencezik és táncol; olyan meg-mosolyogtató volt. Tudta, mennyire szo-ronghat most az asszony. Nem ezt ér-demelte; megint be kellett látnia, mekko-ra bolond volt. Leheveredett Amandamellé, és rendkívül gyöngéden megcsó-kolta.- Mik az esélyeim ebben a szakaszbana szeretkezésre? - Két hete nem próbál-ták, már ez is elég idegfeszítő volt.Amanda elmosolyodott:- Az orvos azt mondja, hogy kórházbamenet csinálhatjuk, ha akarod.266- Akarom - mondta mélységes ko-molysággal.- Bátor ember vagy - súgta Amanda,Jack pedig lehámozta róla a fürdőruhát,és végighúzta a kezét a hasán. Abban apillanatban a baba hatalmasat rúgott, ésők nevettek.- Biztos hallotta, mit kérdeztem, ésnyilván nem tetszett neki.

240

Összeölelkezve hevertek egy darabig.Aztán felülkerekedett a szenvedélyGyöngéd volt, ráérős és még sokkal jobb,mint várták. Amikor Amanda elaludt,Jack visszament a partra. Sok mindenenkellett gondolkodnia, sok mindenbenkellett döntenie. Az ajtóból visszanézettAmandára, és elmosolyodott.Tizenegyedik fejezetJack megfőzte a vacsorát, de egész estehallgatott. Amanda félt, hátha attól van,amit a fiataloktól hallottak, de amikor rá-kérdezett, a férfi azt felelte, nem. Nagyonnyugodtnak, békésnek tűnt, és mikor va-csora után kiültek az erkélyre a csilla-gokat nézni, megfogta Amanda kezét ésmegcsókolta.- Kérni akarok tőled valamit - szólaltmeg végül. Amanda aggódva nézett rá.Nem tudta, mit fog hallani. - Sokat gon-dolkoztam ma délután. Illetve az utóbbiidőben. Olyan könnyűnek tűnt átenged-ni Jannek és Paulnak a kicsit. Könnyebbvolt rád bízni a döntést, csak rád.- Olyan nagy dolognak éreztem -mondta csalódottan Amanda. Még min-dig nem volt tisztában az érzéseivel.

241

- Az is volt. Hihetetlen nagylelkűség,de helytelen. Talán a Sors is máskéntakarta, ezért esett teherbe Jan. - Egy pil-lanatra elhallgatott. - Meg akarom tarta-ni a kicsit. A mi fiunk... Csakugyan aka-rom. - Könnyek szöktek a szemébe, deAmanda nem láthatta a sötétben.- Akarod? - Aznap már másodszorérezte úgy, hogy nem hall jól. - Biztos?- Persze hogy biztos. Belefáradtammár ebbe a hülye modernkedésbe. Fele-ségül akarlak venni. Ma. Holnap. Mahol-nap. Nem akarom, hogy a fiunk rózsabo-korban jöjjön a világra.- Az még négy hét - mosolygottAmanda. Most komolyan gondolja, vagycsak nemes lélek? - Nem kell ezt tenned.Szeretlek én így is annyira, mint ha háza-sok lennénk.- Én is szeretlek. Akkor miért ne vág-junk bele? A jelenlegi életünk olyan sutá-vá tesz mindent. Én Malibuban lakom, teBel Airben, és hétvégén együtt hálunk?Ott akarok lenni, amikor éjszaka dudliz-tatod a picit, amikor folyik az orra, az el-ső lépésénél, az első fogánál, a te első őszhajszáladnál és... - Elmosolyodott.

242

- Nagyon nem szívesen közlöm, de ar-ról már lekéstél úgy tíz évet - nevetettAmanda.- Akkor nem akarok lekésni a többiről.Nem tudom, hogyan képzelhettem ezt.Olyan buzgón védelmeztem magam azutóbbi tíz évben, hogy egészen elfelejtet-telek téged védeni. Sőt, azt is elfelejtet-tem, milyen jó lehet együtt élni. Nemcsak egy részt akarok és nem csak a kelle-mest. Mindent. Ott akarok lenni, ha be-teg vagy, ha boldog, ha szomorú, haszükséged van rám. És azt akarom, hogyte is itt légy nekem.Gyöngéden megérintette Amanda ha-sát. Az asszony az ajkához emelte a férfikezét és megcsókolta.- Én is veled szeretnék élni - mondtaszelíden. Majd hirtelen megriadt me-gint. - Nem gondolod, hogy túl korai? -Jack akkorát hahotázott, hogy a szomszé-dok is hallhatták.- Korai? Nézzünk a tükörbe, s mind-járt láthatjuk, hogy nem éppen. Egyperccel sincs korábban a kelleténél. Egymásodperccel se. Házasodjunk össze ajövő hét végén. Telefonálok a kölykök-

243

nek, és ha valamelyik egyetlen rossz szótmer szólni, akkor kitagadom. Ez Louise-ra is vonatkozik! Ideje már, hogy a válto-zatosság kedvéért te kapj a sarjaidtól egykis támogatást, ahelyett, hogy mindig tesegítsd őket. Megkövetelik, hogy feltételnélkül fogadd el őket, és közben még ki ismondhassák, ami eszükbe jut! Ezúttalmosolyokat akarok látni és gratulációkatakarok hallani! Ennyivel tartoznak ne-künk!Amanda látta a szemén a kandallólángjánál, hogy ezt nagyon komolyangondolja.Jack szavának állt. Másnap fölhívta azösszes gyereket, és közölte velük, hogyjövő szombaton összeházasodnak Aman-dával. Egyik régi barátját, egy bírót kérteföl, hogy adja össze őket az üzletben,ahol esküvő utánra kétszáz személyes fo-gadást terveztek. Jack és Gladdie készí-tett elő mindent, mert Amanda már túl fáradt volt hozzá, bármennyire is nemvallotta be. Hirtelen legalább tizennégyhónapos terhesnek érezte magát, és úgyis nézett ki.Jack még egy ruhát is talált neki, gyö-

244

nyörű csontszínűt, amely virágkehely-ként hullott alá nekiterebélyesült alakjá-ról. Maga volt a tökély. Amanda úgy ter-vezte, hogy virágokat tűz a hajába és tu-barózsából, orchideából meg fréziábólköttet csokrot. Mindkét lánya megígérte,hogy eljön, mire Jack nyomban fölaján-lotta, hogy válasszanak ruhát a Julié s-ben. Jan jött is boldogan, de Louise per-sze nem. Viszont megígérte Jacknek a te-lefonba, hogy az esküvőn olyan lesz,mint a cseppentett méz. Dühös volt, ami-ért a férfi hívta fel. Az anyjának kellettvolna. Louise mindig talált valamit, amindühönghetett.Amikor felvirradt az esküvő napja,Jack és Amanda tettek egy rövid sétát amalibui parton, majd az asszony vissza-ment a Bel Air i házba, hogy lányaivalegyütt felöltözzék. Eljöttek segíteni.Amanda igazi arához illő izgalommal,reszkető kézzel húzta magára a ruháját.Megjött a fodrász, és felfésülte a haját ajellegzetes laza kontyba. Gyönyörű volt,még nyolc és fél hónapos terhesen is.- Szép vagy, anyu - mondta a hátamögül Louise a tükörképnek. Jan lement

245

a földszintre, hogy utánanézzen a virá-goknak.- Köszönöm - szólt hálásan Amanda,és lassan szembefordult a lányával. - Márnem haragszol rám? - Bár az ő elhatáro-zásán az sem változtatna, ha igen.- Nem haragszom. Noha még mindighiányzik apu. Akkor is, ha néha elvisel-hetetlen volt. - Könnyek szöktek a sze-mébe. Nemcsak az anyjának sikerült vég-re megbocsátania, de az apjának is.- Nekem is hiányzik, Lou. - Magáhozölelte idősebb lányát, majd kissé elhúzó-dott tőle, hogy láthassa. Nehéz természetez a Louise, de alapjában véve rendesember - De Jacket is szeretem.- Kedves pasas - hagyta rá Louise,majd megint elfelhősödött a szeme. Tud-ni akart valamit. - Értem is megtettedvolna, anyu? Nekem is ideadtad volna ababát, ha nekem nem lehetett volna? -Az első perctől gyötörte ez a kérdés.- Hát persze, hogy oda! Bármelyikő-töknek!- Mindig azt hittem, hogy őt szeretedjobban. Mindig ő volt a kedvenced. - Zo-kogva elcsuklott a hangja.

246

Amanda megbotránkozott:- Mindketten a kedvenceim vagytok,mindkettőtöket szeretlek. Hát persze,hogy érted is megtettem volna! Hogyképzelhetted, hogy nem?- Gondolom, butaságból. Pedig Jerry-vel is beszéltünk róla, és ő is azt mondta,hogy ideadnád.- Akkor ő okosabb, mint te.És ekkor Louise mondott valami egé-szen elképesztő dolgot:- Örülök, hogy megtartottad. Jót fogtenni neked. Megőriz fiatalnak... vagymegőrjít.- Valószínűleg mindkettőt - mosoly-gott Amanda a könnyein át.Bejött Jan. Amanda még egyszer át-ölelte Louise-t, és lopott pillantást váltot-tak egymással. Még sose történt velükilyen. Azután odafordult a lányaihoz, ésmegkérdezte, bejönnek-e a kórházba,amikor megszületik a baba.- Nem hinném, hogy Jack kibírja. Mára terhesgyakorlaton is rosszul lett -mondta.Louise széles jókedvvel fölnevetett.- Mint (erry! De kutyabaja se volt, mi-

247

re eljött az idő. Talán Jackkel is így lesz.- Nem hinném, hogy a gyerekszüléselviselése lenne a legfőbb erénye.- Jó, bemegyünk! - Jan átkarolta nővé-rét, és rámosolyogtak az anyjukra.- Még két-három hét. Majd úgy szer-vezzétek, hogy elérhesselek benneteket.- Ne aggódj, anyu! - mondták kórus-ban a nővérek. Befutott a limuzin és velea fotós. Majdnem ottfelejtették a csokrot.Amanda annyira izgult, hogy levegőután kapkodott, ennek ellenére szédüle-tesen festett. A lányok besegítették a ko-csiba és nagyokat hahotáztak, hogy cipő-kanál kell hozzá. Alig bírt mozogni.Megérkeztek az üzlethez, és szemük-szájuk elállt. Virágtengerbe borult aJulie's, virágok borították a mennyezetét:orchidea, rózsa, gyöngyvirág. Amandamég sose látott ilyen szépet. És amikorgyerekeivel az oldalán ott állt Jackkel abíró előtt, hirtelen elvette a szavát a meg-hatottság. Majdnem annyit jelentett ezneki, vagy talán többet is, mint az első es-küvője. Azóta bölcsebb lett és tisztábanvolt vele, mekkora szerencse, hogy meg-találta jacket. Életükben először olyan

248

társra leltek, akivel tökéletesen illettekegymáshoz.A bíró férjnek-feleségnek nyilvánítottaőket, és azután következtek a csakugyanszívből jövő mosolyok és jókívánságok.Az egész család beállt fényképezkedni éspezsgőt ivott, kivéve Amandát, aki meg-maradt a gyömbérsörnél. Húsz perccelkésőbb megérkeztek a vendégek. Hatal-mas lakodalom ígérkezett.Még éjfélkor is tartott, de addigra aboldog ara annyira elfáradt, hogy jacknem mert tovább maradni. Amanda hát-radobta a lépcsőről a csokrát, amit Glad-die kapott el. George Christy fölirta arésztvevők neveit. ~ volt az egyetlen új-ságíró, akit Jack meghívott. Míg a kocsi-hoz siettek, a személyzet virágszirmok-kal árasztotta el őket.Nem mentek messzire. A Bel Airbentöltenek két napot, amely két saroknyiravan Amanda házától, de az új asszonymég így is alig bírta kivárni, hogy ott le-hessen már és levethesse a ruháját. Életelegboldogabb napja volt, de iszonyúanelfáradt, és ez látszott is rajta. Jack ma-gához ölelte az autóban. Ragaszkodott

249

hozzá, hogy az ő piros Ferrarijával hajt-sanak a szállodához. A kocsit elborítottáka léggömbök meg a fehér szaténszalagok,és valaki ráírta borotvahabbal: "Nász-utasok".- Megint kölyöknek érzem magam -mondta boldogan ragyogó arccal a férfi.- Én viszont nagymamának - neve-tett Amanda - méghozzá nagyon kövérnagymamának. Remek munkát végezte-tek Gladdie-vel. Alig várom a fotókat.Jack pezsgőt hozatott a szobába, a fele-ségének meg töméntelen gyömbérsört.Volt egy csomó video is a lakosztályban,és ahogy a szobapincér elment, lesegítet-te az asszonyról a ruhát. Amanda épphogy el bírt terülni az ágyon. Órák ótafájt a háta, de nem akarta azzal elrontania pillanatot, hogy megmondja. Boldogsóhajjal hátradőlt, és ráejtette fejét a pe-helypárnákra.- Istenem... meghaltam és amennyországban vagyok... - mondtamosolyogva.Jack boldogan nézett le rá. Megkapottmindent, amit akart. A múlt lezárult.- Hozhatok neked valamit? - kérdezte,

250

miközben meglazította a nyakkendőjét.- Villástargoncát - vigyorgott Aman-da. - Mert magamtól ugyan fel nem tu-dok tápászkodni, hogy kimenjek a fürdő-szobába.- Majd viszlek a karjaimban - ajánlko-zott a lovag.- Bele is halnál!Jack egy székre dobta az öltönyét, ésodasétált az ágyhoz. Pezsgőt ivott, ep-ret és bonbont majszolt hozzá, amit a ho-tel készíttetett be az éjjeliszekrényre. -Ezt kóstold meg! - Csokoládét pottyan-tott a felesége szájába. Amanda elégedet-ten füttyentett. Férje válogatni kezdett avideók között. - Mit szólnál egy pornó-hoz?- Nem hinném, hogy hangulatom len-ne hozzá - nevetett Amanda.- A nászéjszakánkon? - kérdezte csa-lódottan a férfi.- Különben is, már nem muszáj csinál-ni. Házasok vagyunk.Jack elvigyorodott, föltett egy videót.Amikor Jack szerelmes hangulatba ke-rült, az asszony búsan nézett rá:- Drágám, nagyon szeretném, de attól

251

félek, még a maradék ruhámat se tudomlevenni magamtól.- Majd én segítek! - ajánlkozott re-ménykedve a férj, de Amanda látta rajta,hogy túl sokat ivott, ezért nem is vettekomolyan. Lekászálódott az ágyról, és ki-ment a fürdőszobába. Egész este a vécérekellett járkálnia, és a fekvés nemhogy ja-vított volna, inkább rontott a hátfájásán.- Lezuhanyozom - szólt vissza a für-dőszoba ajtajából.- Most?Hajnali egy volt, de úgy gondolta, azuhany talán javítana az állapotán. Iszo-nyúan elfáradt. Utálta, hogy ilyen pocsé-kul érzi magát a nászéjszakáján, de hosz-szú napja volt, és órákig kellett ácsorog-nia. Gumilabdák dagadoztak a lába he-lyén.Tényleg használt a zuhany. Amikorvisszament a hálószobába, Jack halkanhortyogott. Egy percre leült az ágyra,nézte a férjét és azon tűnődött, milyenfurcsa az élet. Hogy összesodorja a leg-különbözőbb embereket. Most már elsem tudna képzelni más társat.Jack mocorgott egy kicsit, amikor fele-

252

sége becsusszant melléje. Amanda kikap-csolta a tévét és eloltotta a villanyt. Ámahogy eldőlt, a baba nyomban elkezdettrugdosni. Hosszú lesz az éjszaka ilyentempó mellett, gondolta az asszonyÖrökkévalóságnak tűnő ideig feküdtmozdulatlan, de nem bírt aludni. Mégmindig fájt a háta, és most valami na-gyon furcsa nyomást is érzett, minthaodabent a baba lefelé nyomná a fejét.Hirtelen ismerősen belenyilallt a hasa al-jába, és akkor rádöbbent, hogy vajúdik.Először csak enyhén és tízpercenként.De hajnali háromkor, amikor még mindigmozdulatlanul hevert a sötétben a férjemellett, már ötpercenként. Nem tudta,fölkeltse-e Jacket. Olyan szamárságnakérezte, és különben is túl korai még. De apárja meghallotta, amikor legközelebbkiment a fürdőszobába.- Jól vagy? - dünnyögte álmosan, ami-kor az asszony visszajött az ágyba és oda-bújt hozzá.- Attól tartok, jön a baba - súgtaAmanda.Jack vigyázzülésbe vágta magát.- Most? Itt? Hívom az orvost!

253

- Szerintem még korai. - De alighogykimondta, olyan erővel hasított belé a fáj-dalom, hogy összerándult és a fogát csi-korgatta. Egy percig tartott, és aztán el-múlt.- Megőrültél? Azt akarod, hogy itt le-gyen meg a gyerek? - Kiugrott az ágyból,és fölrántotta az alsónadrágját.Amanda csak nevetett, amíg nem jött akövetkező fájás. Most már kétpercenkéntkezdték követni egymást a görcsök.- Még csak be se csomagoltam! - pa-naszkodott két fájás között. - Legalábbegy éjszakát szerettem volna itt!- Esküszöm, hogy visszahozlak, csaklegyen meg a baba. Amikor akarod. Mostpedig ugrás az ágyból, hogy odaérhes-sünk az orvoshoz, mielőtt megszülnél.- Nincs mit fölvennem!- Mi kifogásod ez ellen a ruha ellen?- Nem viselhetem az esküvői ruhámata kórházban! Hülyén festenék benne.- Senkinek se mondom el, micsoda.Csak öltözz, Amanda, az isten áldjonmeg!... Most meg mit művelsz?- Görcsölök! - szűrte az asszony a fogaközött.

254

Jack a gyomrához kapott:- Szerintem ezt a pezsgőt megmérgez-ték!- Talán te is vajúdsz - vélte Amanda,amikor enyhült a fájás. - Hívd Jant ésLouise-t. - Levergődött az ágyról, de aligbírt felállni.- Hívom a mentőt.- Nem akarok mentőt! - Jött a fájás,Amanda nem tudta, sírjon-e vagy neves-sen. - Te vezetsz!- Nem tudok! Nem látod, hogy hulla-részeg vagyok?- Szerintem kutyabajod. Akkor én ve-zetek. Te csak hívd Jant és Louise-t.- Nem tudom a számukat, és ha nemveszed fel rögtön azt a rohadt meny-asszonyi ruhádat, akkor idehívom arendőrséget és szólok, hogy tartóztassa-nak le!- Az lenne csak a szép - mondta tom-pán az asszony. Belebújt a ruhába, majda hasához kapott. Amikor a cipőre kerülta sor, kiderült, hogy a lába túlságosan fel-püffedt. - Mezítláb kell mennem - állapí-totta meg gyakorlatiasan.- Az istenért... Amanda... Kérlek... - Az

255

ágyra dobta felesége bőröndjét, és koto-rászni kezdett benne. Csodálatos módontalált is egy pár papucsot. - Ezt vedd föl.- Miféle kufártempó ez? Miért nemmehetek mezítláb?- Mert hülyén néznél ki.Hajnali négy volt. Éppen elindultakamikor a következő fájás akkora erővelhasított Amandába, hogy neki kellett tá-maszkodnia az ajtónak. Jack nézte ésnyögött. Amanda belékarolt, kitámogat-ták egymást a szobából, és lassan lever-gődtek a szálloda kapuja elé, ahol a Fer-rari parkolt. Egy örökkévalóságig tartott,míg odacammogtak, illetve valamivel to-vább tíz percnél, és Amanda már kezdettaggódni, hogy csakugyan megszül, mi-előtt elérnék a Ferrarit.Beszuszakolta magát a vezetőülésre, ésa férje felé nyújtotta a kezét. Jaj, csak ittlegyenek a kulcsok! Egy perccel semakart tovább várni. Szerencsére ott vol-tak Jack zsebében. A felesége markábanyomta őket, és melléült. Kivágódtak aparkolóból, és robogni kezdtek Bel Airenát. Amanda megadta a férjének Jan tele-fonszámát és ráparancsolt, hogy hívja fel

256

a mobilon.- Szólj neki, hogy értesítse Louise-t.Mondd neki, hogy ott várjanak a vajúdóelőtt. Öt perc múlva ott vagyunk.- Engem át fognak küldeni a végel-gyengültek osztályára!- Lazíts már, nem lesz semmi baj - mo-solygott Amanda.Szép kis mézeshetek! Bármelyik perc-ben itt lehet a babájuk. A következő fájásolyan erős volt, hogy le kellett kanyarod-nia az útról.- Uramisten! - üvöltött Jack. - Mit mű-velsz?- Megpróbálom nem összetörni aFerrandat fájás közben - mondta Aman-da; hangja kínokkal volt teli, Férje iszo-nyattal bámult rá.- Francba! Szerintem te már féligszülsz!- Nekem te ne mondd, hogy mit csiná-lok, csak fogd be a szád, és hívd már fölazt a nyavalyás lányomat!- Ez az... ez az... ez az, amit az a ször-nyeteg mondott a kórházban! Hogy el-kezdesz úgy viselkedni, hogy rád se tu-dok ismerni. Ez az átmenet!

257

Amanda nem tudta, nevessen-e vagymeggyilkolja. De végre legalább fölhívtaJant és közölte vele, hogy az anyjánálmegindult a szülés.- Viccelsz? - kérdezte Jan álmosan.Nem tudta, miről beszél Jack. Nyilvánva-lóan sokat ivott az esküvőn.- Dehogy viccelek! - ordította hisztéri-kusan a telefonba a férj. - Jön a gyerek, ittvagyunk útban a kórház felé. Úgy visel-kedik, mint egy vadidegen!- Biztos, hogy anyu az? - nevetett Jan.Ez a Jack tényleg még nagyobb csődtö-meg, mint ahogy az anyja megjósolta.- Hát mindenesetre anyád menyasz-szonyi ruháját viseli, és azt akarja, hogyhívd föl Louise-t, de gyorsan!- Tíz perc múlva ott vagyunk! - ígérteJan abban a pillanatban, amikor Amandacsikorgó abroncsokkal befordult a kórházfelhajtójára. Feltépte az ajtót, és bősz te-kintettel mérte végig vadonatúj férjét.- Parkolja le! Nekem dolgom van. Ésnehogy megkarcolja, mert a férjem meg-öli! - mondta neki.- Nagyon vicces; hölgyem! Nagyonvicces, akárki is kegyed. Egészen emlé-

258

keztet a feleségemre - mondta Jack az éj-jeliőrnek, aki fejcsóválva mutatta, hováparkoljon. Ezek is nyilván drogosak. LosAngelesben mindenki az.Amanda addigra már az előcsarnok-ban ült egy tolószékben. Megadta az or-vosa nevét, és most úgy pihegett, ahogytanították. Az összehúzódások most márnagyon fájtak.- Mit csinálsz? - kérdezte Jack. Aztánegyszer csak eszébe jutott. - Nincs itt astopperórám... - Egy nővér már tolta isAmandát be a liftbe. Az asszony görcsö-sen markolta a karfát. Ez nagyon idegesí-tette Jacket. - Jól vagy, bébi? De őszin-tén...- Milyennek látszom? - Már alig lehe-tett hallani a hangját a fájdalomtól, demost mintha inkább önmaga lett volna.- Rémesnek - mondta őszintén a férfi. - Még annál is rosszabbnak.- Rosszabb is. Olyan, mintha láncfű-résszel vágnák a hasamat.- Mi van azzal a felső ajakkal?- Az majd később jön.- Már alig várom!Amandát betolták egy második emele-

259

ti szobába, ahol átöltöztették egy kifakultkórházi köntösbe. Jacknek meg adtakegy fürdősapkát és egy zöld pizsamát.288- Hát ez mi? - kérdezte rémülten.- Ezt vegye fel, ha látni akarja a babaszületését - közölte minden köntörfala-zás nélkül a nővér.Két perccel később, amikor Jack mégöltözködött, betoppant a vajúdóba az or-vos. Megállapította, hogy Amanda nyolccentiméternél tart és gyorsan halad. A tá-gulás egyre folytatódott:- Adjanak egy epidurálisat - könyör-gött Amanda az ágyrácsot markolva,mert megint jött az összehúzódás. - Mor-fiumot... demerolt... bármit... adjanakmár valamit!- Már túl késő, Mrs. Kingston - csití-totta a nővér - Hét centinél kellett volna.- Dolgom volt. Vezettem a kórház felé aférjem hülye Ferrariját. - Elsírta magát. Ezegyáltalán nem vicces! Megfordult, vaddühvel meredt az orvosra és az ápolónő-re. - Azt akarják mondani, hogy ha félórával hamarabb ideérek, akkor kaphat-tam volna epidurálisat? Ez a te hibád! -

260

mondta keservesen Jacknek, aki akkor ke-rült elő a fürdőszobából és úgy nézett ki,mint egy műtéthez bemosakodott nővér.- Mi az én hibám? Ja, ez...? - sandította hatalmas hasra - ez kétségtelenül azenyém. Egyébként pedig nem Mrs.Kingston! - közölte fensőbbségesen azorvossal.- Nem? - hökkent meg az, és fölemel-te a lázlapot. - Pedig itt az van, hogy Mrs.Kingston.- Az ő neve Mrs. Watson - igazította kiJack. Még mindig részeg volt a rengetegpezsgőtől, amit magába döntött az eskü-vőn. Amanda tudta, hogy órákba, de ta-lán napokba fog telni, mire kijózanodik.- Sose törődj azzal, hogy én mi vagyok,csak kerítsd elő az orvosomat. Hol van?- Itt vagyok, Amanda - szólalt meg azajtóban egy nyugodt hang.- Nagyszerű! Fájdalomcsillapítót aka-rok, de nem adnak!Az orvos egy percig tárgyalt a benti or-vossal, aztán bólintott.- Mit szólna egy kis morfiumhoz?- Fincsi!Nem egészen öt perc alatt rákapcsolták

261

a monitorra, adtak neki egy injekciót, ésbekötötték a karjába az infúziót. Jacknekmár a látványtól is felfordult a gyomra.Lehunyt szemmel kuporgott a sarokban,miközben forgott körülötte a szoba.- Ne adjunk Mr Watsonnak egy csészekávét, tej nélkül? - kérdezte az orvos. Anővér felvonta a szemöldökét.- Vénába?- Jó ötlet! - vihorásztak a gyógyászok.Jack kinyitotta a fél szemét, és rájukbandzsított. Amandát megint összehúztaa görcs, de a morfium elvette a fájdalomfullánkját.- Miért kiabál itt így mindenki? - pa-naszkodott Jack.Ebben a pillanatban befutott Jan megLouise, és egyenesen odasiettek az any-jukhoz.- Neked nem kéne itt lenned - mond-ta Amanda nehezen forgó nyelvvel Jan-nek. A morfium elálmosította.- Miért nem, anyu? - Gyöngédenmegsimogatta Amanda arcát és haját.Louise elment jégkockáért. Ő semmimást nem kívánt, amikor vajúdott.- Mert sose akarsz majd gyerekeket.

262

Ez borzalmas! - Egy pillanatra elhallga-tott, majd hozzátette: - De megéri! Sze-retlek, kicsim - súgta, és mintha megintelbódult volna. Louise hozta a jeget. -Téged is szeretlek, Louise - mondtaAmanda, hálásan fogadva a jégkockát.Jack még mindig a sarokban ücsörgött éskávét ivott.Ötkor ismét megvizsgálta Amandát azorvos. Megállapították, hogy most már átlehet vinni a szülőszobára, de addigramúlni kezdett a morfium hatása.- Borzalmasan érzem magam! - nyö-szörgött Amanda. - Miért érzem magamilyen borzalmasan...?- Mert gyereked lesz - világosította fölLouise. Jack odajött a felesége mellé. Sok-kal józanabbnak látszott.- Hogy vagy, édesem? - kérdezte mélyrészvéttel.- Borzalmasan.- Le mertem volna fogadni. Nem ad-hatnának neki valamit? - kérdezte bosz-szúsan a nővértől. - Miért nem altatjákel, a szentségit?- Mert nem agyműtéte lesz, hanembabája, és most nyomnia kell.

263

- Nem akarok nyomni! Utálok nyom-ni! Mindent utálok! Ezt is utálom! -Roggyant és kába lett a morfiumtól, detovábbra is érzett minden fájást.- Mindjárt túlleszel rajta - ígérte Jack.Követte a kerekes hordágyat a szülé-szetre. Hogy keveredett ő ebbe? Nemakarta látni a szülést, de Amandát seakarta itthagyni. A két lány mögötte jött.A szülészeten annyi műszer volt, hogyJack már a látványuktól is szédülni kez-dett. Mindenkit zsámolyra ültettek azágy feje mellett. Amanda lábát beleillesz-tették a kengyelbe, őt magát feltámasz-tották majdnem ülő helyzetbe. A sarok-ban infralámpával melegített apró mű-anyag kádacska várta a babát. Ez a kádszállította le Jacket a valóság talajára.Nem ok nélkül vannak itt. Valami nagydolog fog történni. Nem csak azért jöttek,hogy a felesége szenvedését bámulják.Ám egy idő után úgy rémlett, hogy éppezért jöttek. Amanda két órán át nyomott,de hiába. A magzat hatalmas volt.Az orvosok sugdolóztak, a szülész azórára nézett és bólintott:- Adjunk neki még öt percet. - Jack

264

azonban ekkor már éber volt, és meghal-lotta.- Az mit jelent?- Nem nagyon mozog a baba, Jack -felelte halkan az orvos. - És Amandaeléggé elfáradt. Lehet, hogy be kell segí-tenünk neki.- Mivel kell? - rémült meg a férfi, detudta, mielőtt meghallotta a választ. Azoktatófilm! A császármetszés! Az, ame-lyik úgy nézett ki, mintha kettéfűrészel-tek volna egy asszonyt! Rettegve nézettaz orvosra. - Muszáj?- Meglátjuk. Talán nem, ha a feleségeis segít.Amanda addigra lehangoló állapotbakerült: sírt, a férje kezét markolászta, a lá-nyok féltek. Jack még a feleségénél isrosszabbul festett. Eltelt öt perc, mégmindig nem történt javulás. Épp a követ-kező fájást várták, amikor egyszer csakmegszólalt egy csengő, és a szülőszobaéletre kelt Amarida körül.- Mi ez? Mi történt? - aggodalmasko-dott Jack, aki rögtön kijózanodott.- Ez a magzatmonitor, Jack. Baj van ababával - magyarázta az orvos, de túl sok

265

dolga volt, hogy többet mondjon. Utasí-tások röpködtek a levegőben. Az anesz-teziológus mondott valamit Amandának.Az asszony sírt.- Miféle baj? - Kétségbeesetten tudniszerette volna, de senki sem akarta meg-mondani.- Mindenki menjen ki! - rendelkezetterélyesen a szülész, majd az altatóor-voshoz fordult: - Van időnk egy epidurá-lisra?- Megpróbálom - felelte az. Még töb-bet futkostak, még több utasítás repke-dett a levegőben, Amanda sebzett vad-ként kapott Jack keze után. A lányok ad-digra kimentek, de Jack nem bírta ott-hagyni a feleségét. Képtelen volt.- Én jártam tanfolyamra - közöltemindenkivel, aki élt és mozgott. - Én ta-nultam Lamaze-t és láttam a filmet a csá-szármetszésről... - De senki se figyelt rá,minden szem a monitorra tapadt, miköz-ben még mindig hiába próbálták kifejteniAmandából az ő fiát.Bevezették az epidurális érzéstelenítőt.Az orvos szigorúan pillantott Jackre:- Üljön le és beszéljen hozzá!

266

Spanyolfalat állítottak Amanda elé,hogy a férfi ne lássa a műtétet, csak a ferlesége arcát. Az aneszteziológus minthaezer dolgot csinált volna egyszerre, tálca-szám cipelték ide-oda a műszereket, ésJack megpróbált nem odanézni. Ő mostcsak Amanda szemét és arcát látta, és azarcán a rettegést.- Semmi baj, bébi. Itt vagyok. Klasszlesz minden. Egy perc, és kiemelik a ba-bát. - Némán imádkozott, hogy ne ha-zugság legyen.- Jól van? Jól van a baba, Jack? - Egy-szerre sírt és beszélt, de most már nemérzett fájdalmat, csak erős húzást és rán-gatást.Jack nem vette le róla a szemét, és aztmondogatta neki, hogy mennyire szereti.- Semmi baja a babának - hajtogatta,és imádkozott, hogy csakugyan ne le-gyen. Nem akarja, hogy ez történjékAmandával! Annyit szenvedett már Megkell születnie annak a gyereknek!Egy örökkévalóságig, tartott a műtét.Jack arcáról verejték csepegett a sterilkendőre, kettejük könnyei összefolytak.Végtelen ketyegés után hirtelen csend tá-

267

madt, és Amanda zokogni kezdett. Mint-ha tudta, megérezte volna, hogy mind-járt valami szörnyűség történik, Jack pe-dig csak annyit tehetett, hogy csókolgat-ta és elmondta neki, hogy nagyon szere-ti. De mivel fogja kárpótolni az asszonyt,ha a gyerek tényleg meghal? Az lehetet-len, ha megfeszül is. És ahogy nézte a fe-leségét és azon imádkozott, hogy marad-jon életben a fiuk, hirtelen gyönge nyü-szítés hangzott fel a szobában. Amandapillája elragadtatva felpattant.- Egészséges? - Még ronccsá nyűtt ál-lapotában sem érdekelte más.- Mint a makk! - sietett megnyugtatniaz orvos.Elvágták a köldökzsinórt, rátették azújszülöttet a mérlegre.Jack odament, hogy megnézze a fiút. Afiát. Négy kiló nyolcvan deka. Majdnemöt kiló. Keményen megküzdött a világra-jövetelért. Az anyja nagy kék szemét örö-költe, és meghökkent képet vágott, mint-ha korábban érkezett volna annál, ahogytervezte. És csakugyan korábban is érke-zett. Majdnem három héttel.Megmosták, törülközőbe bugyolálták

268

és az anyja mellé fektették, de Amandakarja még mindig le volt szíjazva, és nemtudta magához ölelni. Jack tartotta odaneki. Könnyek szöktek a szemébe, ami-kor látta az első anyai pillantást, amelyetAmanda a kisfiúra vetett, meg attól,ahogy odadörgölte az arcát a babáéhoz.Még sohasem volt része ehhez foghatómegható látványban, amit a szeretett asz-szony és mellette a nem várt gyermeknyújtott, a valóra vált kicsi álom, a jövőrózsás reménye, igazi égi küldeményHirtelen nem öregnek érezte magát, ha-nem fiatalnak, ahogy nézte őket, az eljö-vendőkre kapott varázslatos ajándékot.Mintha kinyitottak volna egy ablakot afényre.- Olyan gyönyörű - suttogta Amandaés föltekintett a férjére. - Egészen olyan,mint te.- Remélem, nem! - tiltakozott Jackkönnyes szemmel, miközben lehajolt,hogy megcsókolja a feleségét. - Köszö-nöm - súgta - hogy nem mondtál le ró-la... hogy akartad, amikor én nem.- Szeretlek - motyogta álmosan Aman-da. Reggel nyolc óra volt, babájuk most

269

lett tízperces.- Én is szeretlek - mondta Jack.Amanda elszenderedett, a babát átvit-ték a csecsemőosztályra, az anyán elvé-gezték az utolsó simításokat. Jack sokáigült, nézte a feleségét. Felesége mélyenaludt, mire a figyelőből áttolták a sajátszobájába, és Jack még akkor is ott voltmellette.A család a szobában várta őket. Márhallották a hírt. Paul is ott volt, és min-denki boldogan mosolygott.- Gratulálok! - mondta elsőnek Louise,és most az egyszer komolyan is gondolta.

299ISBN 963 9025 41 0Maecenas Könyvek, BudapestFelelős kiadó:a Maecenas Könyvek, Budapest igazgatójaT_____ __a és műszaki szerkesztés:Szakálo___�Ŕ€€ed néba,tördel nézz Alinea KfygoNyomtyoba,kötöellettdebr0Mai Kinizsi NyomdapestFelevezető: BördeleJánakáüg Közetőpest igazTerjndelem: 17,7 (A/5) ív

270