1 A HETVENES ÉVEK MAGYAR NYELVÉSZEI Pályaképek és önvallomások 8. CZEGLÉDY KÁROLY (1914 –1996) ELTE Fonetikai Tanszék 1997
1
A HETVENES ÉVEK MAGYAR NYELVÉSZEI
Pályaképek és önvallomások
8.
CZEGLÉDY KÁROLY (1914 –1996)
ELTE Fonetikai Tanszék
1997
2
Sorozatszerkesztő:
Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő:
Földi Éva
Munkatárs:
Andó Éva
Markó Alexandra
ISBN 963 463 144 4
© Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke.
Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán.
Készült 200 példányban, 1,25 (A/5) ív terjedelemben.
Hozott anyagról sokszorosítva.
9723085 AKAPRINT Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.
5
CZEGLÉDY KÁROLY VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL
Egyetemi tanulmányaimat 1932-ben kezdtem. Érdeklődésem fő
tárgya kezdettől fogva a sémi filológia volt, ezen belül különösen a régi
sémi nyelvek: a héber és az asszír-babilóniai érdekeltek eleinte.
Igen hamar sikerült külföldi ösztöndíjat szereznem, úgyhogy ta-
nulmányaimat Belfastban és Utrechtben folytattam Hollandiában. E két
helyen négy évet töltöttem, külföldi tanulmányaim ideje alatt azonban
érdeklődésem lassan áttolódott az arab filológia területére.
Hollandiában 1939 őszén szerettem volna doktorálni, de termé-
szetesen 1939 szeptembere már nem volt alkalmas arra, hogy visszautaz-
zam Hollandiába és vizsgát tegyek.
Helyette nagy élményben volt részem, amennyiben találkoztam
Pais Dezső professzorral, majd az ő közvetítésével megismertem Németh
Gyula és Ligeti Lajos orientalista professzorokat.
Ők arra kértek engem, hogy mivel a sémi nyelvészet helyzete na-
gyon szomorú volt akkoriban, iparkodjam a tanulmányaimat úgy irányí-
tani, hogy szerezzek bölcsészdoktorátust és egyetemi magántanárságot a
sémi nyelvészet területén, és kapcsolódjam be a magyar orientalisztika
általános tevékenységébe, abba a profilba, amelyben a legnagyobb szerep
a magyarság keleti kapcsolatainak, egyebek között a magyarság keleti
eredete problémáinak jutott.
Az ő támogatásukkal az Eötvös Kollégiumban voltam egy évig,
majd utána Bécsbe mentem, ahol Hans von Mžik, akkor kényszernyug-
díjba tett professzor mellett már a közelebbi témát tanulmányoztam, tehát
az arab forrásoknak a Kelet-Európa történetére, továbbá a török népekre
vonatkozó tudósításait.
Két évi bécsi tanulmány után hazajöttem és bölcsészdoktorátust
tettem, majd 1942 őszén megbízást kaptam arra, hogy a szünetelő Sémi
Filológiai Tanszék teendőit, mint megbízott előadó lássam el.
A Sémi Filológiai Tanszék szerény újjáélesztése volt ez. Valójá-
ban ez a tanszék, amely 1974-ben ünnepelte 100 éves évfordulóját, igen
nagy múltra tekint vissza. Az első kiemelkedő professzora Goldziher
Ignác volt, az egyetemes magyar filológiának talán az egyik legnagyobb
képviselője, azután kiváló képviselője volt a sémi filológiának Kmoskó
Mihály is, aki 1931-ben bekövetkezett haláláig látta el ennek a tanszék-
nek a föladatait.
6
1946-ban lettem egyetemi magántanár a sémi filológia problema-
tikájából, és egyre tudatosabban kezdtem művelni azt a szakot, amelyet
ebben a pillanatban is művelek. Ugyanis a sémi filológiát, azon kívül,
hogy az oktatáson keresztül iparkodtam teljes mértékben föléleszteni, ezt
a szünetelő szakot a magam részéről úgy műveltem, hogy eleget tegyek
az eredeti tervnek, tehát különös tekintettel legyek a kelet-európai törté-
net arab forrásaira, arab, perzsa, mohamedán forrásaira és a különböző
népekre vonatkozó arab–perzsa tudósításokra.
Ez azt jelentette, hogy kétoldalúvá vált tevékenységem: egyfelől
arab, szír és más sémi nyelvű történeti és földrajzi forrásokkal foglalkoz-
tam, másfelől pedig a magyar őstörténet és a török népek történetének a
problematikáját kezdtem el feldolgozni. Mind a mai napig ezen a terüle-
ten tevékenykedem.
A magyar őstörténet terén fontos sémi forrásokat, közöttük az
arab forrásokat, a híres Dzsajháni, a boharai emírnek az első tudósítását a
magyarokról, amely a magyar történelem első írott forrása is, feldolgoz-
tam és lassan áttettem a tevékenységemet a török népek, a régi török né-
pek történetére is.
Alig van olyan régi török nép, amelynek a története engem ne
foglalkoztatott volna az elmúlt harminc esztendő folyamán.
Ebben a pillanatban egész tudományos tevékenységemnek a nagy
zárótételeként elképzelt tervemen dolgozom, ez egy hétkötetes kiadvány,
amiben a magyar őstörténet, a honfoglalás előtti magyar történelemnek az
írott forrásait szeretném összegyűjteni és mint szerkesztő kiadni. Részben
magam is írnám ennek a nagy munkának egyes részeit.
Most már bizonyos munkákat elvégeztünk, úgyhogy fönnáll a
remény, hogy létre tudjuk hozni ezt a nagy munkát, melyben helyet kap-
nak először a kaukázusi források, az örmény, grúz források is. Kutatása-
imat ugyanis időközben erre a két nyelvre, sőt még más nyelvekre is ki
kellett terjesztenem. A török népek ugyanis Belső-Ázsiából jöttek és na-
gyon sok kínai nyelvű, azután a nyugatra jött török népekre vonatkozóan
nagyon sok örmény, grúz nyelvű forrásanyag van, aminek a megismeré-
séhez ezeket a nyelveket is meg kellett tanulnom, és vizsgálnom kellett
ezeket a forrásokat is.
A videofelvétel 1975. november 14-én készült, szövegét Földi Éva
jegyezte le.
7
CZEGLÉDY KÁROLY ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT
BIBLIOGRÁFIÁJA
1941.
A zöngés velaris spiráns az ugariti sémi feliratokban. Doktori értekezés. Buda-
pest.
1943.
A magyarság Dél-Oroszországban. In: A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti
Lajos. Budapest, 100–22.
Keleten maradt magyar töredékek. Ibid., 154–77.
A magyar őstörténet mohamedán forrásai. Ibid., 240–2.
Magna Hungaria. Századok LXXVII, 277–306.
Krumpli. MNy XXXIX, 229–30.
1944.
Egy bolgár-török yiltavar méltóságnév. (A volgai bolgárok és szlávok X. száza-
di kapcsolatainak kérdéséhez). MNy XL, 179–86.
1945.
A IX. századi magyar történelem főbb kérdései. MNy XLI, 33–55.
1947.
Egy kazár méltóságnév. MNy XLIII, 290–1.
1948.
Ibn Fadlan über die Bestattung bei den Wolga-Bulgaren. Archeologiai Értesítő
Ser. III, vol. VII–IX, 362–4. Társszerző: Harmatta János.
Moravcsik Gyula, Byzantinoturcica I–II. (Budapest, 1942–1943). MNy LXXII,
136–8. (Ism.)
Zeki Validi Togan, Ibn Fadlans Reisebericht (Leipzig, 1939). Études Slaves et
Roumaines I, 62–4. (Ism.)
1949.
A kunok eredetéről. MNy XLV, 43–50.
A karluk törzsek nevei. MNy XLV, 164–8.
A török népek és nyelvek tagolódásának kérdéséhez. MNy XLV, 291–6.
1950.
Új adat a besenyők történetéhez. MNy XLVI, 361–2.
1950–1951.
Die Karte der Donaulandschaftgruppe nach al-Huwarizmi. Acta Orient. Hung.
I, 46–79.
Zur Meschheder Handschrift von Ibn Fadlans Reisebericht. Acta Orient. Hung.
I, 217–60.
8
1951.
Volga bulgarlari ile Islavlarin X. asirdaki münasebeti meselesine dair. Türkiyat
Mecmuasi IX, 180–7.
Új adatok a steppe-népek és északi szomszédaik történetéhez. MNy XLVII, 64–
7.
Új adatok az onogurok történetéhez. MNy XLVII, 266–7.
Beg. MNy XLVII, 272. p.
1952.
Šarkel. MNy XLVIII, 79–86.
1953.
A kazár kil ~ kel eredete. MNy XLIX, 174–8.
Herakleios török szövetségesei. MNy XLIX, 319–23.
Hozzászólás: Németh Gyula, A szovjet turkológia c. előadásához. I. OK IV,
117–9.
1954.
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok. MNy L, 142–51.
A kangarok (besenyők) a VI. századi szír forrásokban. I. OK V, 243–76.
IV–IX. századi népmozgalmak a steppén. MNyTK 84. Budapest.
Hozzászólás László Gyulának „A magyar őstörténet régészete” című előadásá-
hoz. I OK V, 481–3.
Monographs on Syriac and Muhammedan Sources in the Literary Remains of
M. Kmoskó. Acta Orient. Hung. IV, 19–91.
1955.
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok. Antik Tanulmányok II, 121–40.
A magyar őstörténet kérdései. Budapest. Társszerkesztő: Hajdú Péter.
(NytudÉrt 5.)
J. N. Vinnikov, Novye finikijskie nadpisi iz Kilikii; Epitafija Akhirama; O jazy-
ke pis’mennikh pamjatnikov iz Nisy. Acta Orient. Hung. V, 324–7.
(Ism.)
1956.
Kangarok és zavarok. MNy LII, 120–5.
A magyar népnév legrégibb előfordulásai a forrásokban. In: Pais Dezső Emlék-
könyv, Budapest, 268–75.
Géza nevünk eredete. MNy LII, 325–33.
1957.
The Syriac Legend Concerning Alexander the Great. Acta Orient. Hung. VII,
231–49.
Bahram Čobin. Antik Tanulmányok IV, 301–2.
Carl Brockelmann. Acta Orient. Hung. VII, 105–7.
9
1958.
Középperzsa eredetű szír tudósítások. Antik Tanulmányok V, 251–3.
Bahram Čobin and the Persian Apocalyptic Literature. Acta Orient. Hung.
VIII, 21–43.
A szír Nagy Sándor-legenda. I OK XIII, 3–20. (Horváth János Emlékkönyv)
Fordítások Ibn Ruszta, Balkhí, Ibn Fadlán és Masz’údí arab, valamint Gardízí
perzsa munkáiból. In: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk.
Györffy György. Budapest, 51–67.
Opponensi vélemény Harmatta János doktori értekezéséről. I. OK XIV, 422–3.
1959.
A szavárd-kérdés Thury József előtt és után. MNy LV, 373–85.
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához. I. OK XV, 107–28.
Oszmán apja Anonymusnál? MNy LV, 519. p.
V. Minorsky, A History of Sharvan in the 10th-11th Centuries. Acta Orient.
Hung. IX, 329–33. (Ism.)
1960.
Joseph Aistleitner (1883–1960). Acta Orient. Hung. X, 299–300.
A Rézváros. Antik Tanulmányok VII, 211–6.
Az Iszlám. In: Előadások a vallások és az ateizmus köréből. Budapest, 63–89.
Nyugati türk eredetű méltóságnevek (Termaču,barsbëg, jebu, baGatur).
Névtudományi vizsgálatok. Szerk. Mikesy Sándor. Budapest, 75–88.
Khazar Raids in Transcaucasia in A.D. 762–764. Acta Orient. Hung. XI, 75–88.
1961.
Bemerkungen zur Geschichte der Chazaren. Acta Orient. Hung. XIII, 239–51.
Die spätsassanidischen und schiitischen Mahdi-Erwartungen. In: X. Interna-
tionaler Kongress für Religionsgeschichte. Marburg, 147–8.
Prof. L. Fekete. Acta Orient. Hung. XIII, 3–8. (Fekete Lajos Emlékkönyv)
Ligeti Lajos Emlékkönyv (Acta Orient. Hung. XV.) Budapest. Szerkesztés.
J. Moravcsik, Byzantinoturcica I–II, 2. kiadás (Berlin, 1958). Antik Tanulmá-
nyok VIII, 143–7.
J. Aistleitner, Die mythologischen und kultischen Texte aus Ras Schamra.
(Bibliotheca Orientalis Hungarica, ed. L. Ligeti, Vol. VIII, 1959.) I. OK
XVII, 374–8. (Ism.)
1962.
Čogay-quzi, Qara-qum, Kök-Öng. Acta Orient. Hung. XV, 55–69.
Termatzous. Acta Antiqua Hung. X, 79–84.
1963.
Šarkel: An Ancient Word four House. In: Aspects of Altaic Civilization. Ed.
D. Sinor. Bloomington, 23–61.
10
Kašgari földrajzi neveihez. In: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből.
Szerk. Benkő Loránd. NytudÉrt 40. Budapest, 60–5. (Bárczi Géza Em-
lékkönyv)
A régi török törzsszövetségek numerikus felosztásának kérdéséhez. MNy LIX,
456–61.
Notes on Some Problems of the Early Khazar History. In: Trudy Dvadtsat’
Pjatogo Meždunarodnogo Kongressa Vostokovedov – Moskva 1960.
Vol. III. Moscow, 336–8.
1964.
A késő-ókori Belső-Ázsia történeti földrajzához. Antik Tanulmányok XI, 123–
6.
1965.
Oriental Studies. In: Science in Hungary. Ed. Tibor Erdey-Grúz–Imre Trencsé-
nyi-Waldapfel. Budapest, 287–305.
A kazár nyelv emlékei. In: Altaisztikai Napok – az MTA Orientalisztikai
Bizott- ságának konferenciája. Budapest, 9–10. (Sokszorosítvány)
1966.
Das sakrale Königtum bei den Steppenvölkern. Numen (International Review
for the History of Religions) XIII, 14–26.
Isaac Amidensis on the Wonderful Escape of Constantinople in the Year 434
A.D. Magyar Tudomány XI, 321. p.
Šota Rustaveli. MACNE (A Grúz TA Társadalomtudományi Közleményei)
1966/5. (Grúzul)
1967.
Megjegyzések a honfoglalás előtti magyar királyság intézményéhez. In: A ma-
gyar nyelv története és rendszere. Szerk. Imre Samu–Szathmári István.
Budapest, 83–7. (NytudÉrt 58.)
1968.
Old Turkish Historical Geography. (Kängü Tarban and Firdausi’s Kang). In:
Proceedings of the XXVIth International Congress of Orientalists – New
Delhi 1964. Vol. II. New Delhi, 83. p.
1969.
Petre Iberis Siriulis cxovrebis gamo. Agmosavluri philologia I, Tiflis, 7–15.
(Grúzul)
Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Budapest. (Kőrösi Csoma
Kiskönyvtár 8.)
De la dissolution de l’empire Hiong-nou jusque’ a l’époque de la fondation de
l’empire Turc (autour de 550 de notre ere). Philologiae Turcicae
Fundamenta, vol. III, Paris.
11
1970.
Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről. In: Névtudományi előadások a II.
Névtudományi Konferencián. Budapest, 254–9. (NytudÉrt 70.)
1971.
Pseudo-Zacharias Phetor on the Nomads. In: Studia Turcica. Ed. L. Ligeti. Bu-
dapest, 133–48.
Bevezetés Jerney János „A magyarországi izmaelitákról” c. munkájának új le-
nyomatához. Budapest.
Emlékezés Goldziher Ignácra. Világosság XII, 713–6.
1972.
On the Numerical Composition of the Ancient Turkish Tribal Confederations.
Acta Orient. Hung. XXV, 275–81.
Orientalisztika. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945–1970.
Szerk. Balogh Sándor et al. Budapest, 554–69.
Gradízí „török” fejezetének magyarázatához. (Álmos nevének származtatásai-
hoz). MNy LXVIII, 138–45.
Egy tudomány az ősök nyomában. Magyar Hírlap, nov. 12.
A bibliai nyelvészet útjain. In: A Biblia világa. Szerk. Rapcsányi László. 211–
28.
1973.
The Foundation of the Turfan Uyghur Empire. In: Proceedings of the XXIXth
International Congress of Orientalists. Paris, 30. p.
Gardizi on the History of Central Asia (145–780. A.D.). Acta Orient. Hung.
XXVII, 257–67.
1974.
History and the Turkic Inscriptions. In: Role of the Nomadic Peoples in the
Civilization of Central Asia. (Proceedings of the Conference organized
by the UNESCO in Ulanbaatar in 1973). Ulanbaatar, 303–5.
A szakrális királyság a steppei népeknél (a kazároknál és a magyaroknál). MNy
LXX, 11–7.
Hozzászólás Balassa Iván „Mivel járulhat hozzá a néprajztudomány a honfogla-
ló magyarság életmódjának kutatásához” című előadásához. Ethnographia
LXXXV, 585–6.
The XXIXth International Congress of Orientalists. Acta Orient. Hung.
XXVIII, 288–90.
1975.
Árpád és Kurszán (az Árpád-ház megalapításához). Zalai Tükör 1975/II, 43–58.
Fordítások Ibn Ruszta, Gardízí, Balkhí, Ibn Fadlán, Maszúdí műveiből. In:
A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Sajtó alá rendezte: Györffy
György. Budapest, 84–102. (2. bőv. kiad.)
12
1976.
Etimológia és filológia. (Bolgár-török jövevényszavaink átvételének történeti
hátteréről). In: Az etimológia elmélete és módszere. Szerk. Benkő
Loránd–K. Sal Éva. Budapest, 82–9. (NytudÉrt 89.)
B.E. Kumekov, Gosudarstvo kimakov IX–XI vv. po arabskim istočnikami
(Alma Ata, 1972). Acta Orient. Hung. XXX, 260–1. (Ism.)
1979.
Új arab forrás a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. MNy
LXXV, 273–82.
1981.
Ogurok és türkök Kazáriában. In: Tanulmányok a bolgár–magyar kapcsolatok
köréből. Budapest, 53–7.
Még egyszer a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. MNy
LXXVII, 419–23.
A Terhin-i ujgur rovásírásos felirat török és magyar történeti és nyelvészeti vo-
natkozásai. MNy LXXVII, 461–2.
1982.
Megjegyzések a 942. évi magyar kalandozás forrásaihoz. MNy LXXVIII, 456–
7.
1983.
Zur Stammesorganisation der türkischen Völker. Acta Orient. Hung. XXXVI,
89–93.
Zur Geschichte der Hephtaliten. Acta Antiqua Hung. XXVIII, 214–7.
From East to West: The Age of Nomadic Migrations in Eurasia. Archivum
Eurasiae Medii Aevi 3. 27–156.
1984.
The Foundation of the Turfan Uyghur Kingdom. In: Tibetan and Buddhist
Studies Commemorating the 200th Anniversary of the Birth of Ale-
xander Csoma de Kőrös. Ed. by Louis Ligeti. Bibliotheca Orientalis Hunga-
rica, Vol. XXIX/1. Budapest, 159–63.
1988.
Die spätsassanidischen und schiitischen Mahdi-Erwartungen. The Arabist
(Budapest Studies in Arabic) 1. 1–10.
A bibliográfia Czeglédy Károly műveinek bibliográfiája (in: Czeglédy
Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest Oriental Reprints, Series A,
vol. 3. Budapest, 1985, 361–5.) alapján készült.
13
FODOR SÁNDOR CZEGLÉDY KÁROLYRÓL
Gazdag életének méltatását egy személyes emlékkel kell kezdenem,
amikor felidézem egy volt egyetemi diáktársam szavait, aki egy alkalommal,
egy óránk után őszinte lelkesedésének e szavakkal adott hangot: „Fantasztikus,
hogy ez a Czeká mindent tud!”
Valóban, ha lehet ezt mondani, mindent tudott arról a hatalmas térség-
ről, melynek problémáival akárcsak érintőlegesen is foglalkozott. Egyformán
otthon volt a klasszikus görög-római korban, az ókori Keleten, a Biblia világá-
ban, az arab, a perzsa, a szír, a török népek kultúrájában, s azon népek körében,
melyek a kínai nagy falig húzódó hatalmas steppeövezetet lakták. Bámulatos
sokoldalúsága talán csak az általa félistenként tisztelt Marquartéhoz hasonlítha-
tó. Élete szorosan összekapcsolódott századunk tragikus fordulataival, a tudás
megszerzésére adódó lehetőségek megragadásában mégis szerencsésnek mond-
ható.
A tudomány, mindenekelőtt a Biblia-tudományok iránti szeretetét a
szülői házban szívta magába, édesapja, a kiváló református tudós és lelkész, a
Biblia-fordító Czeglédy Sándor jóvoltából. Győri diákévei után a debreceni
református teológián folytatott tanulmányokat. Ekkor jelentkezett orientaliszti-
kai érdeklődése is: alaposan elmélyedt az Ószövetség eredeti nyelveinek, a hé-
bernek és az arámnak a tanulmányozásában. A világháborút megelőző években
több esztendőt töltött ösztöndíjjal Írországban, illetve Hollandiában.
Érdeklődését kiterjesztette más sémi nyelvekre is, így a szírre, ugaritire,
akkádra és az arabra. A sémi filológia tárgyköréből írta egyetemi doktori disz-
szertációját az ugariti nyelv nemzetközi hírű tudósának, Aistleitner Józsefnek
az irányításával, A zöngés veláris spiráns az ugariti sémi feliratokban címmel.
Ezután, még a háború elején sikerült újabb ösztöndíjas évet külföldön töltenie,
ezúttal Bécsben, ahol Hans von Mžik segítségével az arab földrajzirodalomban
mélyedt el. Ez a téma egyúttal jelzi, hogy érdeklődése a korábban elsődlegesnek
tekintett bibliakutatásról más irányba fordult, mert ekkor kezdett el foglalkozni
a magyar őstörténet problémáival, mely problémakör haláláig meghatározta
tudományos tevékenységének irányát.
E váltásban nagy szerepet játszott a magyar őstörténet-kutatás két kivá-
lóságának, Németh Gyulának és Ligeti Lajosnak a tanácsa és rábeszélése.
14
Kmoskó Mihály korai, 1931-ben bekövetkezett halála ugyanis éveken keresztül
pótolhatatlannak tűnő űrt jelentett a magyar történelem e korai szakaszának
kutatói számára: nem volt senki, aki az ún. mohamedán forrásokkal értően fog-
lalkozhatott volna. Ezért volt szerencsés Czeglédy Károly kiválasztása erre a
fontos feladatra, hiszen korábbi tanulmányai, megszerzett ismeretei is predesz-
tinálták őt erre. Kmoskó példáját követve és az ő szellemében cselekedve
Czeglédy Károly egy nagyszabású tudományos programot állított fel a maga
számára, melynek keretében tervbe vette, hogy a magyarok történetét az eurá-
zsiai steppét lakó nomád népek történetének függvényében, azokéval egységben
tanulmányozza. E cél érdekében mindenféle forrásanyagot fel kívánt használni,
melyet a steppétől délre elhelyezkedő kultúrák népei létrehoztak a legkülönbö-
zőbb nyelveken, a görögtől a kínaiig bezáróan. Ez természetesen megkívánta,
hogy alapos turkológiai ismereteket szerezzen Németh Gyula segítségével,
majd elmélyüljön az örményben, grúzban, kínaiban. Egy recenzense joggal
hasonlította őt olyan megfigyelőhöz, aki helyét változtatva, mindig más irány-
ból irányítja távcsövét ugyanarra a célpontra, vagyis a magyarságra, s az eltérő
látószöget jelképező különböző források elemzésével igyekszik fényt deríteni
vizsgálati tárgyának problémáira.
Problémalátó éleselméjűsége, egyesülve a tudós szorgalmával, a tudo-
mány iránti szeretettel, és nem vak imádattal, valamint bölcs emberi derűvel
megóvta attól, hogy ellentmondást nem tűrő, fekete-fehér igazságokat mondjon.
E tudományos ars poeticaként is felfogható alapállásból kiindulva foglalkozott
olyan nagy témakörökkel, mint a magyarság korai történetének kérdései, a bel-
ső-ázsiai nomád törzsszövetségek, a türk feliratok, a kazár birodalom története,
a perzsa apokaliptikus irodalom, a Nagy Sándor-regény és a Korán kapcsolatai,
a síita messiás-eszme története, a magyarországi muszlimok az Árpád-korban,
hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Szorosabban vett magyar tárgykörű tanulmányai közül kiemelhetjük a
Kmoskó-hagyatékkal foglalkozó terjedelmes dolgozatot, a magyarokról szóló,
elveszett Dzsajháni-tudósítás problematikájának feldolgozását,
Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár De Administrando Imperio c.
műve magyar adatainak elemzését, a magyar népnév eredetének vizsgálatát, Ibn
Fadlán kéziratának filológiai elemzését. Történeti-földrajzi munkássának egyik
kiemelkedő teljesítménye a Duna-régióra vonatkozó Khwárizmi térkép rekonst-
ruálása.
Steppetörténeti kutatásainak összegzését nyújtja az 1969-ben megjelent
monográfia, mely Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig címmel
látott napvilágot. Ez a tárgyalásában rendkívül tömör, de óriási anyagot tartal-
mazó munka, illetve ennek későbbi, angol nyelven megjelent változata tanúsít-
15
ja, hogy Czeglédy Károlyt a világ legkiválóbb steppetörténeti kutatói között
tarthatjuk számon.
A nomád népek hitvilágával kapcsolatos kutatásai közül utalnunk kell a
magyar szempontból is kardinális fontosságú szakrális, kettős királyságra vo-
natkozó vizsgálódásaira.
Kivette részét Czeglédy Károly a turkológiában szenzációszámba menő,
az akkori Szovjetunió területén talált két új, jelentős török nyelvű, a VIII. szá-
zad közepéről származó felirat feldolgozásából is. A feliratok kapcsán kronoló-
giai, történeti és földrajzi problémákat vizsgált.
Magyar őstörténeti kutatásai során Czeglédy professzor több iszlám
vonatkozású problémával is szembekerült. Így foglalkozott a Korán 18. fejeze-
tének, a Barlang szúrájának előtörténetével, azzal a kérdéssel, hogy Mohamed a
Nagy Sándor-legenda melyik változatát vette át. Nyilvánvalóan Mohamed a
Góg és Mágóg-történettel kibővített változatot ismerte meg. A legenda e motí-
vumát elemezve Czeglédy Károly arra a következtetésre jutott, hogy a legenda
történetének ez a fejleménye 515 után következhetett be, mégpedig szír terüle-
ten, s ez a változat juthatott el Mohamedhez.
Egy másik munkájában egy, a síita iszlám számára fontos kérdést tár-
gyalt, amikor is a turáni nomádoknak a világ végét jelző támadásához fűződő
középperzsa apokaliptikus irodalommal foglalkozott. Kimutatta, hogy az
eszkatologikus szövegekben szereplő, messianikus alak valójában nem más,
mint egy Bahrám Csóbin nevű hadvezér, aki Perzsiát nehéz helyzetben szabadí-
totta meg a keletről támadó türkök csapásaitól. Csodás győzelmével Bahrám
maga is messiássá vált, akit akkor is visszavártak hívei, amikor sikertelen trón-
bitorlási kísérlete után a türkökhöz menekült, hogy onnan soha többet vissza ne
térjen. A hely, ahova Bahrám menekült, a Rézvár nevet viselte. A perzsa
Bahrám Csóbin személyével kapcsolatban 591 után keletkezett messianisztikus
elképzeléseket jóval később, az abbászidák uralomrajutása után megölt Abu
Muszlim alakjára is átvitték, akiről azt tartották, hogy rövidesen visszatér a
Rézvárból.
A kora középkori magyar történelem számára fontos Czeglédy Károly-
nak az a dolgozata, melyben a magyar kutatást megismertette a spanyolországi
kalandozások egy becses arab forrásával. Árpád-kori történelmünk problémáit
érinti azokban a tanulmányokban, melyeket a magyarországi muzulmánoknak
szentel. E vonatkozásban két csoportot különböztet meg, az „izmaelita”, „káliz”
vagy „szaracén” néven szereplőket, akik 896 és a XI. század eleje között érkez-
tek Magyarországra, s jelentős szerepet játszottak az ország gazdasági életében,
valamint azokat, akik Észak-Afrikából jöttek zsoldosként, s akikről a XI. század
második fele és a tatárjárás közötti időszakban hallunk.
16
Szólanunk kell arról a kapcsolatról is, mely Czeglédy Károly profesz-
szort a Kőrösi Csoma Társasághoz fűzte, melynek alapításától, 1969-től tagja
volt. A Társaságban először alelnöki tisztséget töltött be, majd 1976-tól 1988-ig
elnökként tevékenykedett, 1988-tól haláláig pedig tiszteleti elnök volt. Elnöki
működése a Társaság életében is egy mozgalmas időszakot fémjelez. 1984-ben
került sor a Csoma bicentenáriumi ünnepségekre, melyek hosszabb időre a szé-
lesebb közvélemény figyelmének középpontjába állították a Társaságot.
Czeglédy Károly nemcsak tudósként, hanem tanárként is kiemelkedő
helyet foglal el a magyar orientalisztikában. Már a háború évei alatt működött
megbízott előadóként az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen. A háború
után, 1946-ban először magántanári, 1948-ban pedig docensi kinevezést kapott.
1960-ban lett egyetemi tanár, majd 1964-ben kinevezték az általa újjászervezett
Sémi Filológiai és Arab Tanszék vezetőjévé. Ezt a feladatot egészen 1984-ig
látta el. E funkciója mellett több évig betöltötte az Orientalisztikai Tanszékcso-
port vezetőjének tisztét is. 1985-ben vonult nyugállományba, de még hosszú
éveken keresztül rendszeresen részt vett a tanszéki munkában, s vezette be a
hallgatókat a magyar történelem arab forrásainak ismeretébe.
Czeglédy Károly tevékenységének ideje az arab szak történetének fel-
emelkedő, expanzív szakasza. Élve a kínálkozó lehetőségekkel, erőteljesen
szorgalmazta, hogy valamennyi hallgatója kijusson arab nyelvterületre, s ott
mélyítse el nyelvtudását. Eredményes tevékenységének ékes bizonyítéka, hogy
a korábban egyszemélyes arabisztikai kutatás számos új képviselővel gazdago-
dott. Akik ma Magyarországon vagy innen elszármazva külföldön szakterüle-
tünkön tevékenykednek, valamennyien Czeglédy Károly tanítványainak tekint-
hetők.
17
A hetvenes évek magyar nyelvészei
Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe A hetvenes
évek magyar nyelvészei című 51 füzetre tervezett sorozatunkkal. Különlegessé-
gét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta
együttesével mutatunk be félszáz hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok
néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága a 70-es években
teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit kandidátusi, akadémiai doktori fokozat is
hitelesített), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országo-
san ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket.
Az 51 pályaképnek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki
személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai
tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy mun-
káinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi mélta-
tást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek ob-
jektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a 70-es években,
mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A kü-
lönböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gya-
korlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze mi sem gondolhattunk, de
az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk.
A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai
eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy
az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mel-
lett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhaszná-
lásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős
videoanyag, melynek további feldolgozását az ELTE Fonetikai Tanszékén vé-
geztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim
közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszö-
net érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy
életmű méltatására.
A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtar-
tásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból
(néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása le-
nyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a hetvenes évek nyelvé-
szeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt
szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel.
Budapest, 1994. november 15.
Bolla Kálmán
18
A HETVENES ÉVEK
MAGYAR NYELVÉSZEI
1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR
2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ
3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC
4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS
5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS
6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY
7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS
8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA
9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY
10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF
11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL
12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC
13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ
14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE
15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN
16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES
17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA
18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN
19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR
20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS
21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND
22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF
23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF
24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS
25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS
26. KÁLMÁN BÉLA
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 8., 11., 19., 24., 33., 39., 40., 43., 48.