Április 27-én késõ este in- dultam útnak, ezúttal is Las Vegas felé vitt az American Airlines hatalmas gépe. Az szokásos három és félórás út ezúttal kicsit tovább tartott, miután a gépünk többször keveredett viharba. Az erõs hullámzást az ügyes piló- tánk szépen elkerülte, de azért így is eléggé „bumpy” – zötyögõs – volt az utazás, és a gép a kerülõutak miatt késéssel ért a Las Vegas-i reptérre. A városkép is pont fordí- tottja volt a megszokottnak, eddig mindig a Mandalay Bay Casinót láttuk meg elsõ- ként, most viszont a Strip másik végén lévõ Stratos- phere Casino felõl érkez- tünk. A landolás után cca. 30-35 percbe tellett, míg a kocsinkhoz értünk, és chi- cagói idõ szerint éjjel két óra múlt, mire ágyba kerültem. A látogatás, a „Fények városában” immár a har- madik volt az utóbbi hat hónapban, mostanában itt találkozhatom a feleségem- mel, aki tavaly december óta él a városban, ahol gon- dozza az ápolásra szoruló unokahúgomat. Bizonyos fokig jó ez a tá- vollét, mert a távolság miatt kevesebb szóváltás lehetsé- ges, és amennyiben telefo- non adódik valami nézetel- térés, nejem a készülék ki- kapcsolásával vet véget a zsörtölõdésnek. Viszont hiányzik az együttlét, hiszen több mint 54 éve vagyunk házasok, megszoktuk már egymást, még ha az egykori nagy sze- relem, mostanra már taka- réklángon is ég. A szeretet és a családi béke fontos mindkettõnk számára, a nagy viharok már rég elvo- nultak a fejünk felett. A sivatagi völgyben lévõ Las Vegas idõjárása ilyen- kor, tavasszal a legkedve- zõbb, ragyogó napsütéses napokat élünk, még bárány- felhõ is csak ritkán akad az égen. A hõmérséklet május 7-én, amikor a beszámoló- mat írom, 88F (31C), és ilyen volt – egy-két fok elté- réssel –, amióta megérkez- tem, s remélem, ilyen is ma- rad, amíg itt vagyok. A kedvezõ hõmérséklet mellett jó a száraz levegõ, így nem izzad olyan köny- nyen az ember, mint Chi- cagóban, ahol ilyen meleg mellett a telített páratarta- lom teszi kellemetlenné a napokat. Itt cca. 10 száza- lék pára van a levegõben, ezért sok vizet, folyadékot kell inni, egyesek szerint napi két litert. Az orvosok nem ajánl- ják az alkoholt, de jóma- gam azért koktél nélkül nehezen fogok hozzá az írásnak. A koktélt itt néha a fröccs, vagy hosszúlépés helyettesíti, vagy egy üveg sör, ha éppen arra van ked- ve az embernek. Május 17-én megyek vissza Chicagóba, hogy ott tudjak lenni Orbán Viktor magyar miniszterelnök fo- gadtatásán a Szent István Ki- rály templomban. Tulajdonképpen nem Or- bán Viktor az elsõ magyar miniszterelnök, aki Chica- góban járt, a rendszerváltás elõtt töltött egy-két napot vá- rosunkban Grósz Károly, aki akkoriban pártvezetõi funkciója mellett miniszter- elnök volt. Grósz látogatásá- ra a helyi magyarok közül rajtam kívül talán senki sem emlékszik, hiszen a kom- munista vezért nem érde- kelte a helyi magyarság, amint minket sem a minisz- terelnök személye. Egyszó- val az egymás iránti érdekte- lenség kölcsönös volt. A Chicagóban mûködõ kereskedelmi irodában tar- tott fogadást Horchler Fri- gyes, az iroda vezetõje szer- vezte, oda magyar emigrán- sokat nem hívtak meg, attól félve, hogy politikai indula- tokat kavart volna a találko- zás. Az iroda titkárnõje, az egykori 1956-os menekült Sass Magda, mesélte el a fo- gadás részleteit, amelynek során Ft. Eördögh András, a Szent István Király temp- lom plébánosa adott át leve- let Grósz Károlynak. Késõbb Bandi atya mondotta, hogy Grósz olvasatlanul tette zsebre a levelet, pedig a tar- talmát ismerve bizonyára nem „tette volna zsebre” a benne foglaltakat. Sass Mag- da késõbb, 1996-ban felesé- gül ment Kertész Imre ké- sõbbi Nobel-díjjal kitünte- tett magyar íróhoz. A fenti néhány sor legyen része a chicagói magyarság történelmének, s bár sok magyar élt és él Chicagóban, de a helyi magyarság életé- bõl kevés írott érték marad. Ezt próbálom alkalmanként pótolni a Chicagói krónikák- kal, amelyben jegyzetelem a helyi magyarság fontos ese- ményeit. Itt, Las Vegasban mosta- nában naponta 60 percet töltök egészségügyi sétálás- sal, további 60 percet pedig úszással. Szeretnék fogyni is egy kicsit – nejem szerint igazán rám férne –, de ez ne- hezebben megy, mint fel- szedni az extra fontokat. Az igazság, hogy Chica- góban nem vigyázok túlzot- tan az étrendemre, itt vi- szont azt eszem, amit a kis „jutasi” õrmester nejem elém tesz. Nincs nassolás, késõ esti utóvacsora, ami a legrosszabb a fogyókúra mellett. Itt kiadós reggelit ka- pok: két tükörtojást egy sze- let pirítóssal, mellé egy bög- re (latte) tejeskávét és kis adag gyümölcsöt. Ebédre általában leves, estére a régóta óhajtott fõ- zelékek: tök, kelkáposzta, paradicsomos káposzta, és tegnap friss sárgabarackkal töltött gombóc. Az effajta ételek, vagyis a házi koszt hiányzik leginkább a chica- gói étrendembõl, ilyesmit nem lehet olasz vagy kínai, vendéglõbõl rendelt kajával pótolni. A minap nejem remek halászlét fõzött, aminek nemcsak én, hanem a veg- asi magyar barátaink is na- gyon örültek. Régóta nem ízlelt csemege, amelynek alapanyagát nejem egy ha- talmas ázsiai halas üzletbõl szerezte be. Elállt a lélegze- tem, amikor megláttam a rengeteg különféle halat, amelyek legtöbbjét nem na- gyon ismertem. Végül a megszokott „cat- fish” lett kiválasztva, azt szoktunk enni Chicagóban is, karácsonykor rántva, Fe- kete Pista barátom ked- vence. Sokan mondják, hogy a „catfish” harcsafaj- ta, pedig Szathmáry Lajos híres szakács és étteremtu- lajdonos barátom annak idején felvilágosított a vita- tott halfajtáról. Lajos szerint a „catfish”, kinézete ellenére a pon- tyok családjához tartozik, miután a mesterséges tó- ban nevelt halakat szója- babgolyócskákkal táplál- ják. A ragadozó harcsa, nem él szójababbal, amint az oroszlánt sem lehet zöldséggel vagy gyümölcs- csel, káposztával vagy ép- pen dinnyével táplálni. A súlyveszteség mellett, szeretnék kicsit lebarnulni a csodás napsütésben, ez nem lesz nehéz, itt azonban fõleg arra kell ügyelni, nehogy rögtön rákvörösre süljön le az ember. 1972-ben vagy 1973-ban, amikor elõször jártam Las Vegasban, alapo- san megtanultam a sivatagi napozási leckét. Akkoriban a televíziós képcsöveket gyártó Griffith's Electronic válla- lat salesmenedzsere vol- tam, a területem az ameri- kai közép-nyugat volt. Egy elektronikus kiállításra jöt- tünk Las Vegasba, amely emlékeimben sokáig, mint egy kisváros élt. Késõbb, amikor unoka- húgom ideköltözött, a város lakossága jóval millió feletti- vé változott. A sivatagi nap- sütéshez nem voltam hoz- zászokva, így a uszoda mel- lett, mielõtt észrevettem, rákvörösre sültem, estére or- vost kellett hívni, aki valami csodakenõccsel gyógyította az égési sebeket. Akkor megtanultam a leckét, azóta vigyázok a napozással Las Vegasban. Amióta legutóbb itt jár- tam, egy új magyar kisven- déglõ nyílt a városban, aho- va Csonka Zoltán barátom vitt látogatásra. A restaurant, a Judit's Bistro, három hó- nappal ezelõtt indult egy pizzéria helyén, a régebben létesült üzleti negyedben. A tulajdonosok, Cseke Judit és férje, Cseke József, megpróbálnak életet verni Las Vegas magyar társadal- mába. Kemény fába vágták a fejszét, mert kevés magyar él Las Vegasban, ezért a ven- déglõ továbbra is pizzéria marad, ahol speciális olasz- amerikai konyhát vezetnek, de már magyar ételek is kap- hatók. A marhapörkölt és a csir- kepaprikás nokedlival állan- dó helyet kapott a menün, amint a lángos is, és vasárnaponként ma- gyaros napot tarta- nak. József cukrász- mesternek tanult Ma- gyarországon, igaz, itt fõként Dobos-tor- tákat készít, azt is csak rendelésre, csi- nálna szívesen mást is, ha igény mutat- kozna rájuk. Judit mesélte, hogy itt élõ muzsikus cigányok pacalt kér- nek állandóan, de ed- dig nem állt kötélnek, mert fél, hogy nya- kán marad, amit nem fogyasztanak el a ren- delõk. Pedig a pacal nem frissen készített étel, nyugodtan lefagyaszt- hatná a maradékot, a leg- jobb helyeken is ezt teszik. Ami fontos lenne még, a jobb üzletmenethez az ital- mérési engedély, de arra még várniuk kell. Zoli bará- tom nutellával töltött pala- csintát rendelt, amit én jó ré- gen Ft. Vas László atyától ta- nultam, õ kérte a feleségem- tõl a mandulaízû nutellát, amikor nálunk vacsorázott. Jómagam két szelet piz- zát és nejem kívánságára lángost vittem haza az új magyar bisztróból. A tulaj- donosoknak ezúton kívá- nok sok sikert és jó üzletme- netet a jövõben. A Judit's Bistro címe: 5625 S. Rainbow Boulevard, Suite E. Las Vegas, NV, 89118.(a Rainbow és Russellnál). Tel: 702-227- 0777 begin_of_the_skype _highlighting 702-227-0777 end_of_the_skype_ high- lighting. Amennyiben olva- sóink közül valaki Las Vegasban jár, és magyar há- zi kosztra vágyna, ajánlom a Judit's Bistrót. Május 12-én, szombaton este állandó kritikustársam, a nejem kíséretében men- tünk a Wynn Las Vegas Casino – Hotelbe, ahol a Le Reve - The Dream (Az álom) néven híressé vált showt néztük meg, a tévéhirdeté- sekbõl ismert jellegzetes és különleges építésû, nagy- szerû Wynn hotelben. Kívül-belül elegáns épü- let, már évekkel ezelõtt meg- nyerte tetszésemet, de most elõször láttam itt showt, sõt játszottam is egy kicsit a ru- letten. Régóta kiszemeltem magamnak ezt a Bellagióban látott, az „O”- hoz hasonló vizes látványos- KÖZÉLET – 9. oldal 2012. május 26. – 22. szám – CHICAGÓI KRÓNIKA Harmath István Parádé a vízben és a levegőben ságot, amelyre ezúttal volt szerencsém meghívást esz- közölnöm a pr-csoport me- nedzserétõl. Az évek során már sok- szor próbáltam, de általában az idõpontban nem tudtunk megegyezni, ami most vég- re sikerült, és nem bántuk meg, mert fantasztikusan látványos és egyben eroti- kus elõadást láthattunk. A színházi nézõtér a ha- talmas úszómedence köré épült, bár bemenetelkor a vízbõl szinte semmit sem le- het látni a mesterségesen táplált gõz miatt. Amikor 7 óra után pár perccel meg- kezdõdött az elõadás, a gõz eltûnt, és medence látható lett. Az addig gyérnek tûnõ közönség is szépen megtöl- tötte a nézõteret, ha telt ház nem is volt, de sok üres szék nem maradt a nézõtéren. Az elõadás kezdetén egy talpig felöltözött fiatal pár jött be a színtérre, és hama- rosan egy szolid szerelmes jelenet kezdõdött. Bár a mû- sor hirdetése erotikus lát- ványt ígért, a tény az, hogy a szereplõk sosem lépték át a jó ízlés határait, amivel kö- zönségessé degradálták vol- na a showt. A szereplõgárda tagjai ki- dolgozott testû akrobaták, akik közül sokan hihetetlen, cca. 40-50 m magasból, kö- télen lógva érkeztek, hogy azután légben, talajon és vízben végezzék lélegzetállí- tó mutatványaikat. Érdekes, hogy a nõi ruhák a vízbõl ki- lépve is ízlésesen és jól mu- tatnak a hölgyeken, bizo- nyára a férfiak is, de én a csi- nos és bomba jó testû, jó alakú lányokra koncentrál- tam a figyelmemet. Az igazság, hogy a höl- gyek sokkal mutatósabbak voltak, mint a kopasz fejû férfiak, akik kidolgozott testükkel, feltehetõen ne- jem számára jelentettek iz- galmasabb látványt. A ha- talmas medencében állan- dóan voltak szereplõk sok- szor hihetetlen hosszú idõt töltve a víz felszíne alatt. Bizonyára vannak a víz alatt csövek és oxigéntartá- lyok, amelyek lehetõséget adnak a lélegzésre. A lányokból sokszor csak a lábuk látszott a víz felett, piros, hosszú sarkú cipõjü- ket látni, mint az olimpiai szinkronúszó csapatnak. Míg az olimpiai szinkron- úszók csipesszel zárják az orrukat, itt ilyet nem lát- tunk, mert az rontaná a höl- gyek arcát. Az akrobatahölgyek, amint már írtam, felettébb csinosak, mindannyian ki- váló tornászok, akik nagy- szerûen táncoltak, mozog- tak, s természetesen a víz- ben is ragyogóan úsztak és végezték fantasztikus mu- tatványaikat. A férfiakat leg- inkább az erõ jellemezte, és természetesen mindannyi- an kiváló akrobaták, de mindez manapság nem elég Las Vegasban, hiszen tán- colniuk is kell tudni. A fantasztikus magassá- gon, kötélen lógva végzett mutatványoknak csak egy részét láthattuk, miután egyszerre több csapat is dol- gozott a légben, vízben, va- lamint a földön – vagy in- kább, hol a vízben, hol pe- dig a víz feletti lévõ terepen. Érdekes, hogy a szerep- lõk nem csúszkáltak, sem cipõben, sem mezítláb, ami- kor a vizes felületen ugrál- tak, táncoltak, vagy fantasz- tikus akrobatamutatvá- nyokkal kedveskedtek a né- zõknek. A vízben álló felület bizonyára preparálva van valamivel, ami lehetõvé tette az akrobatikus táncok be- mutatását. Késõbb a sajtótájékozta- tóban olvastam, hogy víz a feletti felületen rengeteg kis lyuk van, ezért a víz lefolyik róla, s így sima felületen dol- gozhatnak a szereplõk. Az elõadást zenekar és énekes kísérte, bár a szövegbõl nem sokat lehetett érteni. A Le Reve – The Dream show 2005-ben indult út- nak, és az 1608 személyt be- fogadó, kör alakú színház ál- talában közel telt házzal megy, 109.00-tõl 214.50 dol- láros helyárakkal. A mûsor- hoz 91 szereplõre van szük- ség, akik 17 különbözõ or- szágokból érkeztek Las Vegasba. A sajtótájékoztató szerint a vízben oxi- géntartályokkal felsze- relt búvárok segítik az akrobatikus tornászo- kat, táncosokat a lég- zésben. A ruhák kü- lönleges anyagból ké- szülnek, amint a piros magassarkú cipõk is, amelyekben lyukak vannak, hogy a ben- nük szorult víz ne za- varja a szereplõket. A technikai infor- mációk egyébként az újságírókat sem érdek- lik túlságosan, miután a látványosság volt az érdekes, ezért én sem foglalkozom velük. A nagy- szerû, látványos elõadást vi- szont melegen ajánlom a Las Vegas-i látogatást terve- zõ olvasóimnak. Május 15-én fejeztem be a Las Vegas-i beszámoló- mat, és még két napot töltök ebben a vakációs és renge- teg szórakoztatást nyújtó paradicsomban. Életem leg- kellemesebb, legemlékezete- sebb és legjobb nyaralását töltöttem itt, abszolút civili- zált környezetben. Las Vegasban ugyanis nincsenek szúnyogok, akik zavarnák az esti szabadban való étkezést és beszélgetést. Az idõjárás az elmúlt közel három hét alatt tökéletes volt, jobbat nem is kívánhat- tam magamnak. A napi egy- órás sétálás és úszás levett néhány centit a derékbõsé- gembõl, és természetesen fogytam is néhány fontot. Az már csak hab a tortán, hogy indián barnára sikerült lesülnöm, égési sebek nél- kül. Most hazatérek Chica- góba, hogy a következõ írá- somban beszámolhassak Orbán Viktor chicagói láto- gatásáról. Wynn Casino Hotel