Október 23-án, vasár- nap ünnepeltük Chicagó- ban az 1956-os forrada- lom és szabadságharc 55. évfordulóját. Az évszám nem kerek, nem voltak nagyszabású elõkészüle- tek, mégis jóval többen jöttek el a Szent István Ki- rály templomba a 11 óra- kor kezdõdõ szentmisére, mint ahogy azt képzel- tem. A mise kezdete elõtt ér- keztem, és a szokásom szerint elõrementem. A régi plébánosaink mindig arról beszéltek, hogy há- tul mindig sokkal többen ülnek, mint elöl, és ez a rossz szokás az évek alatt beidegzõdött a hívekbe. A bevonulásnál feltûnt, hogy Ft. Siklódi Sándor atya arcán megelégedett mosolyt láttam. Talán so- sem látott ennyi embert a templomunkban. Amikor hátranéztem, engem is meglepett, hogy milyen sokan voltak hátul. A tény: alaposan megtelt a templom. A szentmise alatt alkalmam volt felmér- ni a helyzetet, bizony keve- sen voltak közöttünk azok, akik az 1956-os forradalom után érkeztek Chicagóba. Hiába, 55 év hosszú idõ, az emberek elhunytak, elköl- töztek, esetleg idõsek ottho- nában vannak, vagy fizikai- lag olyan gyengék, hogy számukra már a templom- ba eljutni sem könnyû. Emlékeimben felsorol- tam a helyi Szabadsághar- cos Szövetség volt elnökeit, tisztségviselõit, és úgy lát- tam, alig maradtak néhá- nyan. Az elsõ elnök, Halmágyi Lajos már sok évvel ezelõtt elhunyt, az utána következõ Bocskay József már jóval túl nyolc- vanon, Magyarországon él, hála Istennek, jó egészség- ben. Hárman a régiek kö- zül, Petrákovits Jenõ, Csá- szár Gábor és Mogyorósy László már a túlvilágon ün- neplik az '56-os forradalom évfordulóit. Itt van viszont még kö- zöttünk Jurasits János és Koós László, akiket jó vi- szontlátni, és felidézni ve- lük a régi, már-már feledés- be menõ emlékeket. Egyko- ron, még a '60-as évek ele- jén Petrákovits Jenõ kezde- ményezte azokat a nagy- szerû autós felvonulásokat, ahol kezdetben több mint 250 autó ment rendõri kísé- rettel a tóparti Miegs Field repülõtér melletti parkíro- zóból a Near North Side-i Saint Alphonsus templo- mig. A kocsikon magyar és lyukas zászlók, valamint „Justice for Hungary” fel- iratú táblák voltak, az ut- cákon az amerikaiak tül- köléssel jelezték, hogy ve- lünk éreznek, és közénk tartoznak. Akik ott voltak velünk, örökre emlékeznek a fel- emelõ és felejthetetlen él- ményekre. Az ünnepséget a templom melletti iskola több mint ezer személyt befogadó nagytermében tartottuk, és eleinte a föld- szint és az erkély is meg- telt az elbukott szabadság- harc részvevõivel, mene- kültjeivel. Az ünnep hírneves szó- nokai közül az egykori ENSZ-megbízott, Henry Cabot Lodge, valamint Illi- nois állam rangidõs szená- tora, Everett Dirksen neve maradt meg emlékeimben. A Szabadságharcos Világ- szövetség országos vezetõi közül dr. Pogány András elnök, Gereben István alel- nök és Pásztor László tit- kár, valamint Szörényi Éva Kossuth-díjas színésznõ több alkalommal szónokolt a chicagói ünnepélyen, a többiek neve lassan örökre kitörlõdnek az emlékeim- bõl. Akkoriban dr. Hoványi Gyula szerkesztette a Chi- cago és Környéke hetilapot, az újságban beszámolókat lehetett olvasni a városban történt magyar események- rõl. Kétlem, hogy lesz a jö- võben valaki, aki kedvet kapna feldolgozni a chica- gói magyar emigráció törté- netét, anyagi lehetõség sincs hozzá, a terheket pe- dig egyesületeink közül egyikük sem vállalná. A '80-as években, az ak- kori magyar kormány és az Indiana állam egyeteme fi- nanszírozott néhány ilyen tanulmányt. Az egyik ilyen, Fejõs Zoltán könyve, 1993- ban Budapesten, a Közép- Európa Intézet kiadásában látott napvilágot A Chicagói Magyarok két Nemzedéke 1890-1940 címmel, amely- ben az etnikai örökség megõrzését és változását tárja az olvasók elé. A tudományos módsze- rekkel kutató szerzõ kötete már régóta tulajdonomban van, mégis csak most tûnt fel a Hungari extra Hungariam mondat a könyv második oldalán, nem is igen értem, hogy miként és miért változott a közismert „Extra Hunga- riam non est vita…” (Hun- gárián kívül nincs élet…) la- tin idézet. Az Elõszóban olvastam: „A diaszpórában élõ ma- gyarokról rendszerint kicsit idegenül, a kuriózum jegyé- ben szoktunk beszélni. Kis túlzással azt mondhat- nánk, hogy idõrõl idõre Ma- gyar Amerika azzal vált ki érdeklõdést az óhazában, ami általában az ismeret- lenség, vagy egzotikus ide- genség iránt szokott meg- nyilvánulni. A hazájuktól elvándorolt, elmenekült ma- gyarokról a kelleténél jóval kevesebbet tudunk.” Hát, legalább a régebbi- ekrõl fennmaradt valami írásos emlék, de rólunk, a kommunizmus menekült- jeirõl jóformán semmi. Nemrég járt itt egy otthon- ról támogatott kutatócso- port, a munkájuk sajnos fi- askóval végzõdött. A Be- szédbõl világ – Elemzések, adatok az amerikai magya- rokról címû kötet szerzõi ittlétük alatt meg sem pró- báltak valós felmérést ké- szíteni az amerikai magyar- ságról. Nagyon eltávolodtam az eredeti témától, az '56-os ünnepség beszámolójától. A szentmise utáni reggelin még részt vettem, de a Sza- badság, szerelem címû film vetítése elõtt hazamentem. A mozit már többször lát- tam, szeptemberben volt Chicagóban a film amerikai bemutatója, csodálkoztam is, hogy milyen sokan vár- tak a vetítésre. Egyben örültem, mert a film olyan érzelmeket nyit az emberekben, amire egy könyv olvasása képtelen. Jó ötlet volt a mozi bemutatá- sa, sokkal jobb, mint ezer- szer elmondott beszédeket hallgatni. Talán a forradal- mat átélt személyek beszá- molói lennének még érde- kesek, azokat kellene meg- hallgatni, miként látták a csodás 12 napot személye- sen, esetleg a menekülésük élményeit is elmondhat- nák. Félõ azonban, hogy hosszúak lennének a be- számolók, még a profi elõ- adóknál is elõfordul, hogy beszéd közben elszalad ve- lük a szekér. Október 31-én az évente ismétlõdõ Halloween nap- ját tartjuk Amerikában, ilyenkor a gyerekek álarcot húznak, és jelmezekbe öl- tözve járnak házról házra trick or treatelni. Emigráci- ós életünk kezdetén furcsa volt számunkra a szokás, késõbb hozzáidomultunk, gyermekeink amerikaiak lettek. Ezen a napon végzetes bármiféle kulturális prog- ramot rendezni, a szülõk és a nagyszülõk a gyere- kekkel vannak elfoglalva, a fiatalok pedig éjjeli parti- kat rendeznek. Ezért volt meglepetés számomra, KÖZÉLET – 9. oldal 2011. november 26. – 48. szám – CHICAGÓI PROGRAMAJÁNLÓ December 4-én vasárnap, a Szentmise után, Mi- kulás ünnep. Chicagói Magyar Klub és a Cserkész- csapat és a Magyar Iskola rendezvénye. December 4-én vasárnap, az Istentisztelet után, Mikulás ünnepi délután. Norridge-i Magyar reformá- tusok. December 11-én vasárnap, du. 1 órakor, Borbála ebéd. MHBK rendezés. December 11-én vasárnap, du. 5 órakor Adventi Koncert és közös Istentisztelet. Chicagói Magyar Baptista gyülekezet. December 18-án vasárnap, a Szentmise után, Ka- rácsonyi ünnep, Szent István Király templom. CHICAGÓI KRÓNIKA Harmath István Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára! Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot! KÖZÉRDEKÛ BÉRMENTES HIRDETÉS hogy a Budapest Fesztivál- zenekar (BFZ) elsõ fellé- pése a chicagói szimfoni- kusok szentélyében pont erre a napra eset. Az Orchestra Hallban egykoron Sir Georg Soltit hallgattuk a világon egye- dülálló Chicago Symphony Orchestra (CSO) élén, aki több mint húsz éven át diri- gálta Chicagóban a klasszi- kus zeneprogramokat. Ér- dekes része volt a BFZ-kon- certnek, és nagy tapsot vál- tott ki a közönségbõl, ami- kor Maestro Fischer Iván karmester az encore elõtt megemlítette Fritz Reiner – Reiner Frigyes és Solti György nevét, a chicagói szimfonikusok két magyar zeneigazgató-karmesterét. Fischer Iván karnagy Solti György meghívására 1985-ben mutatkozott be városunkban, majd sok év- vel késõbb, 2000. július 14- én és 15-én dirigálta újra a CSO zenekarát a Ravinia Fesztiválon. Ezután újra két év telt el, míg ismét Chica- góba jött, és négy alkalom- mal vezette a CSO bérleti elõadását. Emlékezetes maradt számomra az 1985-ös koncertbõl Bartók Béla Zene húros hangszerekre, ütõkre és cselesztára címû mûve, amit a fiatal kar- nagy partitúra nélkül ve- zényelt. A Ravinia Feszti- válról fõként Bartók Nagy- zenekari concertója ma- radt meg bennem. A kon- cert után Fischer Iván kar- nagy kiemelte, hogy me- nyire érezni a zenekaron Reiner és fõleg Solti hatá- sát. Az egykori koncert- mester, Aytay Viktor és Ákos Ferenc még nyolc- vanon felül is tagjai a ze- nekarnak. Továbbá el- mondta, hogy a CSO-nál a pontosabb olvasást, míg az általa vezetett BFZ-nél, a magyaros temperamen- tumot kedveli. A Budapest Fesztiválze- nekar elõször 1997. febru- ár 2-án mutatkozott be Chicagóban, a South Side- on lévõ Mendell Hall ter- mében tartott koncerttel. A mûsor Bartók magyar és román táncaival kezdõ- dött, és Johann Strauss Éljen a magyar polkájával végzõdött. Idén a Holloween esti koncert két Schubert-mû- vel nyitott, s a szünet után Bartók Parasztdalait hall- hattuk, majd a mûsort Csajkovszkij Rómeó és Júlia – nyitányfantázia cí- mû mûve zárta. Ezután jött két encore, az elsõ rö- vid részlet Schubert a mû- soron játszott Rosa- munde-nyitányból, majd végül a Chicagóban szo- katlan, ütemes vastaps után két tételt hallottunk Bartók Román népi tán- cok címû alkotásából. Évekkel ezelõtt Solti ve- zényelte azt a koncertet, amelyre örökre emlékezni fogok. Több Bartók-mû volt a mûsoron, közöttük a hattételes Román népi táncok. Solti ritkán beszélt a közönséghez, ezt jelezte is, amikor kezébe vette a mikrofont, és a közismert, erõs magyar akcentusával bejelentette, hogy a tanár mûvét most lemezre ve- szik, és kérte a meglepett publikumot, hogy ameny- nyiben lehetséges, a rövid tételek között köhögjenek. Mindezek dacára voltak, akik köhögtek, de Maestro Solti az utolsó taktus el- hangzása után megfor- dult, és fejbiccentéssel kö- szönte meg a figyelmet. A chicagói Orchestra Hallban elõször koncerte- zõ Budapest Fesztiválze- nekar elõadásáról, John von Rhein a Chicago Tribuneban írt kritikus beszámolót, amelyben részletes szakmai véle- mény és dicséret olvasha- tó. Ahogy visszaemlék- szem, a BFZ volt az elsõ magyar klasszikus zene- kar, akik az Orchestra Hallban léptek a chicagói közönség elé. Ferencsik János veze- tése alatt az Állami Hang- versenyzenekar a hatal- mas Auditorium Theatre- ben volt hallható, még a '70-es években. Késõbb a zenekar a '80-as években, immár Fischer Ádám ve- zetésével, a közeli északi peremvárosban, Evanston- ban, a Pick-Staiger Concert Hallban szerepelt. Végül 2003. január 31-én a Ko- csis Zoltán karnagy vezet- te Nemzeti Filharmonikus Zenekar a nyugati perem- városi Wheatonban ara- tott forró sikert. Szívesen látnánk viszont bármelyik magyar zene- kart Chicagóban, de érthe- tõ, hogy a tetemes költsé- gek miatt mindez nehezen várható. Szabadság, szerelem… A Budapest Fesztiválzenekar 1997-ben A cserkészcsapat tagjai az ünnepi szentmisén Megtelt a templom Fischer Iván és chicagói barátai 2000-ben, a sikeres Ravinia-koncert után Fischer Iván zeneigazgató-karmester Zongor Csaba: plakátok az '56-os forradalomról