…miközben otthon egy liberális lap újságírója va- gyok... ezek a hagyomá- nyok engem nem vonza- nak. Amerikában viszont a legteljesebb mértékig re- publikánus érzelmû, sõt Bush elnök – hogy ne mondjam – lelkes híve va- gyok (akirõl meg vagyok gyõzõdve, hogy ha nem „ereszt ki”, a legnagyobb amerikai elnökök között fogja számon tartani az utókor).” Ezek után válaszom- ban, a korom miatt, fel- ajánlottam a tegezõ for- mát, ami az emigráns új- ságírók között szokásos. Késõbb, amikor átvette a számára megvásárolt la- pot, felkért, hogy írjak benne. A kérésre az volt a válaszom, hogy megvá- rom, amíg látom az új lap tartalmát. Hát, nem telt el sok idõ, amikor az '56-os forrada- lom menekültjei mind nyilas gazemberek lettek, akik nem értek el semmi- féle eredményt az Ameri- kában eltöltött 50 év alatt. Írtam hozzá egy másfél- kétoldalas levelet, amire a lapja 11. oldalát teljesen betöltõ Levelek a Szer- kesztõhöz rovatban (cca. 8 oldalas levélben) vála- szolt. A levelébõl még idéze- tet sem lenne érdemes kö- zölni, annyira kritikus és elfogult az '56-osokkal kapcsolatban, akik átvet- ték az amerikai magyar szervezetek vezetését, és nem tûrnek meg mást a soraikban. Ez már 2006-ban, ami- kor a válaszát írta, sem volt igaz, csakhogy õ so- hasem próbált bekerülni a magyar szervezetekbe, miután szemtõl szembe senkivel nem hajlandó kommunikálni, telefonon sem beszélget, kizárólag e-maileken keresztül tár- gyal embertársaival. Azért egy mondatot ér- demes kiemelni a válasz- levélbõl: „Lehet, hogy nem tûnt fel Neked, de Amerikában 600 ezer olyan magyar él, aki beszéli a nyelvet, tart- ja a magyar identitását, de életének legjobb dönté- sének tartja azt, hogy minden magyar szervezet- tõl légmentesen elzárta magát. Azóta nincsenek problémái, konfliktusai.” Ez így, ahogy van, nem igaz! Hol van az írásban feltüntetett 600 ezer ma- gyar? Valóban vannak so- kan, akik az amerikai há- zastársak miatt eltávolod- tak a magyar köröktõl, és csak egy-egy bálon vagy pikniken támogatják az it- teni szervezeteket. Ez azonban, minden szétszórtságban élõ náci- óra ugyanígy jellemzõ, mint ránk, kivételt képez- nek a zsidók, õket a vallá- suk tartja össze. Idén májusban, Orbán menni Amerika címû, szokatlanul rövid tartal- mú cikkében Bartus gú- nyosan írta, hogy a NA- TO-csúcsra érkezõ Orbánt amerikai részrõl senki sem fogadja, kivéve a népviseletbe öltözött ma- gyarok a Szent István Ki- rály templomban. Amikor rövid néhány sorban közöltem Bartus- sal: „28 állam vezetõi gyûlnek össze Chicagó- ban, miután Magyaror- szág is tagja a NATO-nak, Orbán Viktor vezeti a dele- gációt. Én azt hittem, ez köztudott dolog. Miért kell marhaságot közölni az ol- vasókkal, akik néhány nap múlva úgyis megtud- ják az igazságot.” Erre írt válaszából: „Amíg egyetlen cikket vagy közleményt a ma- gyar vagy az angol nyelvû sajtóból nem küldesz, hogy Orbán hivatalos NA- TO-küldöttség élén érke- zik Chicagóba, addig ez rémhírterjesztés.” Az emailben egyebek között még azt is írta: „…vedd fel a cúgos csiz- mádat, öltözz bõ gatyába, nyomjál árvalányhajas kalapot a fejedbe, és úgy jelenj meg a templom- ban.” Befejezésül, válaszul még azt írtam: „Évekkel ezelõtt, 2005- ben, amikor felkértél, hogy írjak a Népszavá- nak, felhívtam egy New Yorkban élõ újságírót, aki ismert téged. Õ mondta: diktátorhajlamú ember vagy, akit csak a saját vé- leménye érdekel. Amikor lenyilasoztad az '56-os emigránsokat, beláttam, igazat mondott.” Nem éreztem sem fel- háborodást, sem sajnála- tot, régóta gondolom, hogy az a magyar nyelven megjelenõ online publiká- ció, akár a nyomtatott for- mában mûködõ Népsza- va/Szabadság címû heti- lap, amelyik a magyaro- kat útszéli hangnemben ócsárolja, nem lehet hosz- szú életû sem Magyaror- szágon, még kevésbé kül- földön, az emigrációban, vagy ha úgy tetszik, a szétszórtságban. Azután, december 26- án Bartus László, a weboldal és a New Jersey- ben megjelenõ hetilap fõ- szerkesztõje, A diktatúra vámszedõi címû írásában választ adott az érdeklõ- dõk kérdésére. „Talán sokan észlelték, hogy szenteste elõtti na- pon az Amerikai Népsza- va online nem volt elérhe- tõ, és egy olyan felirat je- lent meg, hogy soha többé nem is lesz elérhetõ. Ez nem volt tévedés, ez volt az eredeti szándék. Az AN-t meg akartuk szün- tetni. Mindez összefügg az elmúlt hetek megdöbben- tõ felismerésével, hogy Magyarországon már nem Orbán Viktor és az Orbán- rendszer a szabadság és a demokrácia legnagyobb akadálya, hanem a hiva- talos ellenzéke és az ellen- zéki sajtó. Ha az Amerikai Népszava következetesen akar haladni az úton, amelyen elindult, akkor most már minden erejével az ellenzék és az ellenzéki sajtó ellen kell harcolnia. Ha ebben a saját olvasótá- bora nem követi, akkor nincs értelme létezésé- nek.” A hosszú, hét oldalas cikkben a szerkesztõ/tu- lajdonos többek között közli: „A megdöbbentõ való- ság az, hogy az Orbán- rendszer ellen úgy lehet harcolni, ha az ellenzéki sajtó ellen harcolunk, amely életben tartja. Amíg az ellenzék és az el- lenzéki sajtó nem válto- zik, addig az Orbán-ren- szert nem lehet megbuk- tatni, mert ezek tartják életben. Ez a felismerés szinte megelõzi a korát, ezért várhatóan nem arat majd osztatlan sikert, és az Amerikai Népszava a leg- durvább támadások ke- reszttüzébe kerül. Ehhez tegyük hozzá, hogy Orbán hívei soha meg sem közelí- tették azokat a durva tá- madásokat, amire a libe- rális és a baloldali ellen- zék képes… Az Amerikai Népszava viszont arra kényszerül, hogy egy idõ után ne te- gyen különbséget a rend- szer mûködtetõi és kiszol- gálói, valamint a kollabo- ránsai között, és az Or- bán-rendszerrel együtt vesse el a hivatalos ellen- zéket és a korrupt álellen- zéki sajtót. Ezt azonban nem teheti meg, ha nem élvezi olva- sótábora támogatását. Egy lap nem állhat harcban saját olvasóival, akik olyan kompromisszumot kötnek meg, amelyet az Amerikai Népszava soha nem fog megkötni. Ezért határoztuk el karácsony elõtt, hogy lekapcsoljuk, és megszüntetjük az Ame- rika Népszavát.” Az ezután következõ hosszadalmas gondolat- menetet nem érdemes idézni, talán csak a konk- lúziót: „Az Amerikai Népszava nem szolgálja ki ezeket a korrupt igényeket és olva- sókat sem. Kell lenni egy helynek a magyar világ- ban, ahol ragaszkodnak azokhoz az elvekhez, ame- lyek máshol természete- sek. Alig várjuk, hogy elin- duljon egy olyan párt vagy mozgalom, amely együtt söpri el a diktatúrát a kol- laboránsaival és a korrupt ellenzékkel együtt. Mi nem kötünk komp- romisszumot se Orbán- nal, se azokkal, akik mû- ellenzéket játszanak. Aki ezt nem tudja, az nem tudja, mi az Amerikai Népszava. Akinek ez nem tetszik, annak köszönjük az érdeklõdését, de arra kérjük, hogy keressen ma- gának más lapot, amely az ízlésének megfelel. Mi keskeny úton járunk, nem baj, ha kevesen mennek rajta. Eljön az idõ, amikor sokan leszünk.” Érdekes volt olvasni az utolsó bekezdésben talált sorokat. Bartus László szerkesztõ tulajdonkép- pen melegebb éghajlatra küldi azokat az olvasóit, akik nem értenek egyet a lap politikai irányvonalá- val. Úgy tûnik, sokan le- hetnek, ha ilyen rövid úton elküldi õket, teszi ezt akkor, amikor lassan el- fogynak a hirdetõk, az ol- vasók és fõképp az elõfi- zetõk a magyar hetilapok táborában. Az Amerikában mûkö- dõ magyar nyelvû hetila- pok is elfogytak, a fent említett barátom mondta, hogy szerinte nem Bartus László lesz a több, mint százéves Amerikai Nép- szava utolsó szerkesztõje. Jómagam nem foglalko- zom jóslásokkal, az Bartus szakterülete, hi- szen Orbán Viktorral és kormányával kapcsolat- ban annyiféle elképzelés- sel jött már elõ, hogy azok logikusan gondolkodó ember számára egyszerû- en követhetetlenek. Az Amerikai Népszava szerint szinte hetente bu- kik a magyar kormány, akik egyre-másra hoznak hibás és sokszor helyre- hozhatatlan döntéseket. Az AN szerint már a nyu- gati sajtóban is az Orbán- kormány ellen cikkeznek és megbélyegzik a hatal- mas többséggel megvá- lasztott kormánykoalíciót. Pedig a 2010-ben tartott választáson a 176 egyéni képviselõházi választóke- rületbõl 174-et nyert a Fi- desz-KDNP koalíció, ket- tõt pedig a bukott kor- mányt képviselõ MSZP. 2012-ben három helyen voltak idõközi képviselõ- választások - halál, vagy lemondás miatt -, és min- denütt fideszes nyert. Ezek a számszerû té- nyek, és hogy 2014-ben mi lesz az eredmény, azt senki sem tudja elõre megmondani. Ugyan az Amerikai Népszavában az is olvasható: miután Magyarországon diktatú- ra van, ezért Orbán Viktor az elkövetkezõ 20-30 évre bebetonozta magát a mi- niszterelnöki székbe. Elsõsorban elnézést kell kérnem az olvasóktól, mert olyan témával foglal- kozom, amelyrõl a leg- többjüknek fogalmuk sin- csen. Azok, akik az Ame- rikai Magyarság elõfize- tõi, nem olvassák az Ame- rikai Népszavát, már csak a politikai hovatartozásuk miatt sem. Jómagam évtizedek óta ismerem a lapot, hiszen az elõzõ tulajdonossal, Kálnoky Gyulával barát- ságos viszonyban vol- tunk, sõt magam is írtam náluk. Így kerültem isme- retségbe Bartus Lászlóval, amikor az Amerikai Ma- gyarság fõszerkesztõje 2004 decemberében beje- lentette, hogy június vé- gén megszünteti az ötven éve mûködõ lapot. Akkor, 2005-ben ha- vonta küldtem cikket az Amerikai Népszavának, többek között a Király Béla Amire nincs ige címû életrajzi könyvérõl írott recenziót, amelyet a Ma- gyarság fõszerkesztõje nem közölt. A cikket rög- tön továbbítottam az Amerikai Népszavának, ahol megjelent, majd vala- hogy eljutott Király Bélá- hoz, aki nem értett egyet a cikk bizonyos részével. Az emigrációs újságok történelmében példa le- hetne számomra Tollas Tibor és Faludy György viszonya, akik 1957-ben a Nemzetõr és az Irodalmi Újság szerkesztõi voltak. Õk, akkoriban megegyez- tek, hogy egymás ellen so- sem közölnek támadások- nak minõsíthetõ írásokat, amit mindig betartottak. Hasonlóan kellene gon- dolkodnom nekem is, de idõnként felmegy nálam a pumpa, fõképp, amikor Bartus politikai területre tér, ez a lapjában hetente, az online kiadásban pedig naponta történik. Ezen a téren teljesen egyoldalú, Orbán- és kormányelle- nes, ahogyan 2005-ben teljesen pro Gyurcsány, majd késõbb pro Bajnai volt. Egyébként ismerkedé- sünk 2005-re tehetõ visz- sza, amikor a következõ- ket írta nekem, egy hosz- szú, négyoldalas e-mail- ben: „Kedves Harmath István, elnézését kérem, hogy isme- retlenül zavarom, Bartus László vagyok, újságíró, je- lenleg valamelyest részt ve- szek Kálnoky Gyula lapjá- nak, az Amerikai Magyar Népszava-Szabadságnak szerkesztésében, s én va- gyok a 168 Óra címû hetilap washingtoni tudósítója. Ebbõl Ön nyilván sejti, hogy a legutóbbi Chicagói krónika ihletett meg, és bátorított arra, hogy Önt ezzel a levéllel megkeres- sem. Erre egyébként is sze- rettem volna sort keríteni, mivel írásait - úgy is, mint azok szerkesztõje és törde- lõje - nagy élvezettel olva- som, és bátorítani szeret- ném a jövõben, hogy kivá- ló tollát az eddigi hagyo- mányos mûfaja mellett más mûfajokban is pró- bálja ki.” Ebben a levélben töb- bek között még arról is írt: KÖZÉLET – 9. oldal 2013. január 19. – 4. szám – 2013. január 26-án szombat este: Gála bál: Chateau Ritz Hall, Chicagói Magyar Klub rendezés. 2013. február 9-én szombat este 5 órakor Szentmise, utána 6 órakor: Farsangi bál. Szent István Király Templom. CHICAGÓI KRÓNIKA KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY Harmath István CHICAGÓI PROGRAMAJÁNLÓ Ne bántsd a másik magyart! Decemberben végén, a Szentesete elõtti napon régi barátom hívott New York környékérõl azzal, hogy megszûnt az egyoldalú és szélsõséges politikai állás- pontot képviselõ nepszava.com weboldal. Az oldalra klikkelve a következõ angol nyelvû szöveget találtam: „This user has elected to delete their account and the content is no longer available.” Magyarul ez azt jelenti, hogy a honlap beszün- tette mûködését, és többé nem lesz elérhetõ. A Chicagóban megtartott NATO-csúcson, Anders Fogh Rasmussen NATO-fõtitkár és Barack Obama elnök üdvözlik Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét