Bevezetés a nyelvtudományba 3. · 2012. 9. 10. · a magyarban legfeljebb CCC: szfinx [szfi ηksz] CC szótagzárlat taps, voks, szerb, elegáns, szörf, küld, talp, maszk, smaragd

Gerstner KárolyMagyar Nyelvészeti Tanszék

Bevezetés a nyelvtudományba

3.Fonológia

Fonológia

Fonetikabeszédhangtan– fizikai jelenségeket vizsgál: amit a beszélı csinál

* * * * *

Fonológianyelvi (funkcionális) hangtan• hogyan használják a nyelvek az egyes hangokat szavak, szóalakok

megkülönböztetésére• milyen szabályszerőségek vonatkoznak a hangsorok építésére• milyen szabályok érvényesülnek a hangok egymásra hatásakor

Azt vizsgálja, amit a beszélı tud.

Egyedi sajátosságok a hangképzésben

• gyerek – felnıtt; nı – férfi; területi (dialektális) sajátosságok stb.

• kutya: veláris [k] + ajakkerekítés –kicsi: elırébb képzett [k] + ajakrés

• dünnyög: alveoláris [d] + ajakkerekítés –dinnyealveoláris [d] + ajakrés

• retek: alveoláris vagy uvuláris [r]

• inog: alveoláris [n] –ing: veláris [η]

/k, d, n, r/

Német

hin ’oda’ – hing ’lógott’

[n] ‹ng› [η] → eltérı hangok : eltérı jelentések

Beszédhangtan ↔ Nyelvi hangtan

‹e› [ε]: elölképzett (palatális), kerekítetlen (illabiális), alsó(nyílt)‹é› [e:]: elölképzett (palatális), kerekítetlen (illabiális), középsı (középzárt)vagyis: fonetikai szempontból nem rövid – hosszú pár

(vö.: [u] – [u:], [ø] – [ø:] stb.)

De! ver– vér, nyel– nyél: lexikális jelentéskülönbség

zene– zenét, füle – fülét:

grammatikai szabályszerőség: az [ε] a toldalékok jól körülírható csoportja elıtt [e:]-ként jelenik meg

↓

rendszerszerő, rendszerbeli, szabállyal leírható jelenség, fonológiai természető váltakozás: az [ε] és az [e:] egymás fonológiai párja

Fonéma

A jelentést (és szóalakokat) megkülönböztetı szerepő hang: fonéma.

Kulcsfogalom: megkülönböztetı képesség

kész– kés: két különbözı szó(„selypes” [sz] v. [s] hang nem különít el: nem önálló hang)

Összefüggés a hangképzés legfıbb mozzanataival:

zönge: van?; nincs?

akadály: hol?; milyen típusú?

zönge módosulása: hol?; hogyan?

A mássalhangzók képzéshely szerinti csoportosításaForrás: Kassai Ilona: Fonetika

A magyar mássalhangzók állományaForrás: Kassai Ilona, Fonetika

A magyar mássalhangzók képzési hely szerintForrás: Gósy Mária, Fonetika, a beszéd tudománya

A mássalhangzók csoportosítása(Forrás: Siptár Péter, in: Új magyar nyelvtan)

A magyar magánhangzók fonetikai ábrázolásaForrás: Kassai Ilona, Fonetika

A magyar magánhangzók elrendezése a nemzetközi szabvány szerint

Forrás: Gósy Mária, Fonetika, a beszéd tudománya

A magyar köznyelvi magánhangzók rendszere háromszög-elrendezésben

Forrás: Gósy Mária, Fonetika, a beszéd tudománya

Disztinktív (megkülönböztetı) jegyek: megváltoztatásuk révén jelentések változnak meg

[t]ér – [d]ér : csupán a zöngésségben eltérés → minimális párok(minimálpárok)

[p]ár – [b]ár; lá[p] – lá[b]oppozíció

[z]ár – [sz]ár; ké[z] – ké[sz] ↓önálló fonémák

/t/, /d/, /p/, /b/, /z/, /sz/ stb.

automatikus változások

jég, háj , írj � tépj , rakj , döfj[j] [ç]

nincs oppozíció – nincsenek minimálpárok

a [ç] megjelenése megjósolható a hangkörnyezetbıl

↓

komplementer (kiegészítı) disztribúció

allofón: ugyanazon fonéma („kötött”) változataken, négy, konok � bank, reng

/n/ → [n] [η]* * * * *

bető (írásjegy; graféma):egy beszédhangnak vagy fonémának (nyelvspecifikusan) megfeleltethetı

vizuális ábrázolása – de! bető ≠ fonéma (hang)fonematikus írás: csak a (jelentés)megkülönböztetı egységeket veszi

figyelembefonetikus írás: szükség szerint figyelembe veszi és megadja a realizáció

sajátságait is [baηk, reηg]

magyar egyezményes hangjelölés: alapvetıen a magyar ábécé jelei, kiegészítve görög jelekkel, illetve mellékjelekkel

bilabiális, zöngés réshang (spiráns): /β/ (hangtörténet)elölképzett (palatális), középsı nyelvállású, ajakréses mgh.: /ë/ (dialektológia)

International Phonetic Alphabet (IPA) (1993-as változat)Forrás: D. Crystal, A nyelv enciklopédiája,204. l.

International Phonetic Alphabet (IPA) (folytatás)

disztinktív jegyek – univerzálisak: bármely nyelv fonémáinak a leírására alkalmasak

jegyek egyidejő halmaza → jegymátrix‹d› /d/ msh

elölképzett

koronális

zöngés

bináris (kétértékő) jegyek: minden egyes (említett) fonológiaijegy + vagy – értéket kap

fonémák→ /p/ /b:/ /m/ /k:/ /s/ /i:/jegyek↓mgh - - - - - +msh + + + + + -elöl + + + - - +hátul - - - + - -felsı +kerek -hosszú - + - + - +érdes - - - - + -orrhangzós - - + - - -zöngés - + + - - +

Természetes osztályok– az egyes disztinktív jegyekben megegyezı hangok

/p/ /b/ /m/zárhang + + +labiális + + +zöngés - + +orrhangzó - - +

/i/ /ü/ /ö/ /e/felsı + + - -alsó - - - +hátsó - - - -kerek - + + -

kommutáció(felcserélés):• szavak szembeállítása• beszédhangok felcserélése minimális párok• jelentés-megkülönböztetı egyed azonosítása

LÉP KÉP SZÉP CSÉP NÉPláp kéz szél csap naplap kén szén csáplop kér széf csíplep kés szék csip

kész szélkétkéjkékkénykém

(vö.: Kassai Ilona, Fonetika, 240. l.)

Makrofonéma: kiterjedt megkülönböztetı szerep /b/

bár/már bor/por láb/láz szab/szag liba/lila tabló/tapló

Mikrofonéma: szők megkülönböztetı szerep /dzs/

dzsem/szem dzsip/csip bridzs/brit lándzsa/? findzsa/finta

ÉKsz.: 27 szó szókezdı dzs-vel

dzseki, dzsessz, dzsigoló, dzsinn, dzsörzé dzsungel, dzsunkastb.

Zöngésségi hasonulás

a magyarban mindig regresszív(hátrafelé ható): „természetes”szabályszerőség, amellyel a magyar nyelv él

há/zt/ól → há[szt]ól ba/bsz/em→ ba/psz/em: zöngétlenedés

játé/kb/olt → játé[gb]olt va/sd/arab → va[zsd]arab: zöngésülés

Hasonulási szabály

obstruens obstruens pl. fogtól [foktól]

zöngés ––> [zöngétlen]/___ zöngétlen

obstruens obstruens pl. fokból [fogból]

zöngétlen ––> [zöngés]/___ zöngés

Kivételek1. Zengıhangok (nazálisok, tremulánsok, likvidák és a /j/)• nem zöngétlenednek (nem tudnak!)

szántás, szempilla, toronyszoba, feltétel, ártér, szájtól(de l. fent: kapj [kapç]!)

• nem zöngésítenek lépnek[*lébnek], szakma[*szagma],lapátnyél [*lapádnyél], székre[*szégre], viszlek[*vizlek]

2. „Felemás” viselkedés• A) /v/ hasonul (zöngétlenedik): né/vt/elen→ [néftelen]

nem hasonít (nem zöngésít): szé/tv/esz [*szédvesz](de: Dél- és Nyugat-Dunántúl)

• B) /h/ hasonít (zöngétlenít): do/bh/at→ [dophat]nem hasonul (nem zöngésül): pe/chb/ıl [*peγbıl]

[xb]

Fonotaktikai szabályok

• Milyen hangalakú lehet egy szó?

• Milyen sorrendben követhetik egymást a fonémák?

Tiltások („Tiltások”)

• egyiptomi arab: minden hangsornak msh-val kell kezdıdnie

• japán: szinte csak CVCVCV szerkezet (C = msh; V = mgh)

• finnugor nyelvek: szó elején nem kedvelik a msh-torlódást

! magyar: strucc, kristálystb.; szl. dvor→m. udvar, szl. brat→ m. barát

• cseh: zmrzlina‘fagylalt’

Fonotaxis(fonotaktikai szabályok): a hangsorokat alkotó elemek sorrendjét határozzák meg a kezdı- és a végpont között

Fonotaktikai szabályok

Magyar (néhány példa)

Szó elején

CCCV____

1. hely: /s/ v. /sz/

2. hely: /p/, /t/ v./k/

3. hely: /r/

spriccel, sprıd, stratégia, strucc, skribler’firkász’, skrupulus’aggály’

(szpr-: nincs)

sztrájk, sztráda, sztracsatella, sztreccs, sztratoszféra, sztriptíz, sztrichnin

szkriptor(csak!)

„tiltott” sorok: *psr, *rszp stb.

Fonotaktikai szabályok

Magyar (néhány példa)

Szó elején

CCV____ : sokkal több lehetséges kapcsolat – nem lehet szigorú szabályt fölírni

blöff, bringa, flört, frász, krampusz, spárga, stadion, szcéna, trágárstb.

„tiltott” sorok: *bk, *bt, *csr, *kf, *hg stb.

Szótag

Szervezıdési egységek

hangok → szótagok → szavak (→ szószerkezetek → mondatok)

Szótag: a beszédfolyamat legkisebb (önálló) idıbeli egysége (ennek érezzük)

szótaghatár: bizonytalanságok

szótagszám: bizonyosság

Szótagtípusok

nyelvenként eltérık lehetnek; legáltalánosabb (minden nyelvben): CV

gyakori még: V, CVC, VC (ez utóbbi csak ott, ahol V és CVC is van)

A magyar szótagszerkezetrıl (vázlatosan)

szótagmag: a szótag közepén levı, kötelezıen megjelenı összetevı (V)

szótagkezdet: csak C (msh) lehet

„kitöltetlen hely”: [C = ø]a-ka-dé-kos

„tiltott” kapcsolat: pl. *pv, *tl, *stl, *szb

szótagzárlat: V v. C

a magyarban legfeljebb CCC: szfinx[szfiηksz]

CC szótagzárlat

taps, voks, szerb, elegáns, szörf, küld, talp, maszk, smaragd stb.

„tiltott” kapcsolat: pl. *vt ([*szívt] múlt idı)

*vk([*könyvk] többes szám]

Szótag

Hangsúly

szupraszegmentális jelenség – nem a hangok, szótagok tulajdonsága

viszonylagos: egy elem kiemelkedése

hangerıtöbblet

hangmagasságtöbblet ezek együttállása

(idıtartamtöbblet)

Hangsúly

! = hangerıtöbblet (nyomaték)↑ = magasságtöbblet

(!) = lehet nyomatékosabb, de nem feltétlenül

↑!Pénteken. – hangerı + hangmagasság

A ↑(!)könyvtárak ↑(!)pénteken ↑(!)talán ↑(!)zárva lesznek. – fıleg hangmagasság

!Pén↑teken?1. szótag: csak nyomaték

2. szótag: hangmagasságtöbblet (de nincs nyomaték)

Hangsúly

Szóhangsúly

a magyarban kötött – 1. szótag

fıhangsúlyos

mellékhangsúlyos

hangsúlytalan

Fıhangsúly: mindig dallamelemet indít → intonáció (hanglejtés)

↓

mondatok jelentése

IrodalomFonetika és fonológia

Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Bp., 2004.

Kassai Ilona: Fonetika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998.

É. Kiss Katalin–Kiefer Ferenc–Siptár Péter: Új magyar nyelvtan.Osiris Kiadó, Bp., 1998 (és késıbb).

Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia.

Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.