A szántóföldi tevékenységhez szorosan kapcsolódó ökörállomány közel háromszoros növekedése a népesség számának emelkedésével haladt párhuzamosan és növekedését minden egyéb állat létszáma meghaladta. A disznóállomány változása - úgy tűnik - elüt ettől a fejlődési ütemtől, de ez esetben tudnunk kell, hogy az összeírások eleve nem törekedtek a teljes számbavételre. A juhállomány ilyen arányú előretörése szintúgy megkérdőjelezhető, de az adat pira mégiscsak utal, hogy bizonyos társadalmi rétegek gazdálkodásában (egy-egy faluközösségben csak néhány gazda foglalkozik juhok tartásával) már korán szerepet kapott a juhtartás és ez a szerepkör egyre erősebbé vált. A legnagyobb állattartók a népes mezővárosok: Gyula, Békés valamint a Sárrét falvai, közülük is főként Szeghalom, Füzesgyarmat. Az állattartás jelentőségének különbözőségeit a parasztgazdaságban jól szemléltetheti az a módszer, amely azt az egy háztartásra jutó átlagok alapján vizsgálja. Természetesen ez esetben is igen nagyfokú a bizonytalanság; ahhoz mindenképpen elég nagy, hogy részletekbe menő összehasonlítást tegyünk. Egy év adatai mindig hordozzák az esetlegességet. Nem történt még meg a háztartások összehasonlító vizsgálata, nem becsülték meg azt sem, hogy a népesség hányadrésze maradt ki az összeírásból. Az összeírások megbízhatósága növekedett a század folyamán. Ezért az egyes háztartásokra eső átlagok növekedését nem kell túlértékelni. A pontosabb felmérés eredménye is lehet az emelkedés. A század első harmadában, minden valószínűség szerint az 1720-as évek második felében - a ló és juhállományt nem számítva - a paraszti gazdaságban kialakultak a századra alapvetően jellemző arányok. Ezt mutatja a táblázat: Ev Ökör Tehén Ló Juh Sertés 1717 1,64 1,82 0,53 0,79 2,42 1720/a 1,53 1,84 0,57 1,01 1,84 1730 1,63 2,73 1,02 2,75 1,35 1770 1,42 3,19 2,24 6,14* 1,03 (* a rovatban a juh és kecske együtt szerepel) A táblázatban a számosállat számításkor a következő arányokat vettük alapul: 1 ökör = 1 tehén = 1 ló = 4 sertés = 5 juh. (A méheket nem vontuk a számításba.) Településenként mutatja a termelési ágak viszonyát az alábbi táblázat: Számosállatszám és gabonatermelés Békés megyében 1730-ban Település Gazdák Számosállat Egy házt.ra Összgabona Egy házt.ra száma db jutó átlag db (búza+árpa) jutó átlag pozsonyi mérő Békés 299 1825 6,1 11488 38,4 Gyula 283 1205 4,3 10925 38,6 Csaba 170 799 4,7 17168 101,0 Szeghalom 124 1265 10,2 9393 76,0 97 A táblázathoz vö. az alábbi összeírásokat: BMLIV. A. La 1717.97-125.; OLP418. S 28. 1730. 72
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
A szántóföldi tevékenységhez szorosan kapcsolódó ökörállomány közel háromszoros növekedése a népesség számának emelkedésével haladt párhuzamosan és növekedését minden egyéb állat létszáma meghaladta. A disznóállomány változása - úgy tűnik - elüt ettől a fejlődési ütemtől, de ez esetben tudnunk kell, hogy az összeírások eleve nem törekedtek a teljes számbavételre. A juhállomány ilyen arányú előretörése szintúgy megkérdőjelezhető, de az adat pira mégiscsak utal, hogy bizonyos társadalmi rétegek gazdálkodásában (egy-egy faluközösségben csak néhány gazda foglalkozik juhok tartásával) már korán szerepet kapott a juhtartás és ez a szerepkör egyre erősebbé vált. A legnagyobb állattartók a népes mezővárosok: Gyula, Békés valamint a Sárrét falvai, közülük is főként Szeghalom, Füzesgyarmat.
Az állattartás jelentőségének különbözőségeit a parasztgazdaságban jól szemléltetheti az a módszer, amely azt az egy háztartásra jutó átlagok alapján vizsgálja. Természetesen ez esetben is igen nagyfokú a bizonytalanság; ahhoz mindenképpen elég nagy, hogy részletekbe menő összehasonlítást tegyünk. Egy év adatai mindig hordozzák az esetlegességet. Nem történt még meg a háztartások összehasonlító vizsgálata, nem becsülték meg azt sem, hogy a népesség hányadrésze maradt ki az összeírásból. Az összeírások megbízhatósága növekedett a század folyamán. Ezért az egyes háztartásokra eső átlagok növekedését nem kell túlértékelni. A pontosabb felmérés eredménye is lehet az emelkedés.
A század első harmadában, minden valószínűség szerint az 1720-as évek második felében - a ló és juhállományt nem számítva - a paraszti gazdaságban kialakultak a századra alapvetően jellemző arányok. Ezt mutatja a táblázat:
Ev Ökör Tehén Ló Juh Sertés
1717 1,64 1,82 0,53 0,79 2,42 1720/a 1,53 1,84 0,57 1,01 1,84 1730 1,63 2,73 1,02 2,75 1,35 1770 1,42 3,19 2,24 6,14* 1,03
(* a rovatban a juh és kecske együtt szerepel) A táblázatban a számosállat számításkor a következő arányokat vettük alapul: 1 ökör = 1 tehén = 1 ló = 4 sertés = 5 juh. (A méheket nem vontuk a számításba.)
Településenként mutatja a termelési ágak viszonyát az alábbi táblázat:
Számosállatszám és gabonatermelés Békés megyében 1730-ban
Település Gazdák Számosállat Egy házt.ra Összgabona Egy házt.ra száma db jutó átlag db (búza+árpa) jutó átlag
pozsonyi mérő Békés 299 1825 6,1 11488 38,4 Gyula 283 1205 4,3 10925 38,6 Csaba 170 799 4,7 17168 101,0 Szeghalom 124 1265 10,2 9393 76,0
97 A táblázathoz vö. az alábbi összeírásokat: BMLIV. A. La 1717.97-125.; OLP418. S 28. 1730.
72
Related Documents
