1 Az egészségügyi struktúra átalakításának indikátorai, avagy hogyan monitorozzuk a struktúraváltást? Dr. Dózsa Csaba (Miskolci Egyetem) I. Bevezető A hazai egészségügyben, ezekben az években eltérő fogalmazásban jelenik meg az egészségügyi ellátórendszer struktúraváltása. Egyes szakértők szerint még nem indult el ez a folyamat, más szakértők, elemzők szerint már évek óta zajlik az ellátórendszer jelentős mértékű átalakulása. A szakmapolitikai vitákban a struktúraváltást sok esetben az allokációs hatékonyság szinonimájaként emlegetik, ennek részeként hangsúlyozzák az aktív fekvőbeteg szakellátás arányának és kapacitásainak csökkentését (Orosz, 2002), az alapellátás, járóbeteg szakellátás tevékenységi köreinek a bővítését. Az alábbi rövid koncepcionális és módszertani megalapozó jellegű tanulmányban igyekszem feltárni ennek a szakmapolitikai kérdésnek a jelenlegi helyzetét Magyarországon, valamint kísérletet teszek arra, hogy sokkal mélyebb, szerteágazóbb megközelítésben próbáljam meg definiálni ezt a fogalmat. Továbbá javaslatot teszek egy indikátor, mutatószám csomagra, melyek mérésével jól jellemezhető az ellátórendszer átalakulásának iránya és a struktúraváltás mértéke. Környezeti kihívások A korszerű egészségügyi ellátórendszerekkel szemben Európában számos kihívás jelent meg az elmúlt évtizedben, mint az idősödés trendje (ageing), ezzel együtt a krónikus betegek számának jelentős emelkedése, a gyógyszeres, műtétes és diagnosztikai technológiák rohamos fejlődése, valamint az információs társadalom begyűrűzése, a fogyasztói öntudat és igények növekedése. A szervezett intézményi válaszok más európai országok példája
22
Embed
Az egészségügyi struktúra átalakításának indikátorai-Dózsademin.hu/files/userfiles/DEMIN_XI/deminXI-doc/deminXI-71-doc.pdf · kuráció Krónikus ellátás, ápolás, hospice
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
1
Az egészségügyi struktúra átalakításának indikátorai, avagy hogyan
monitorozzuk a struktúraváltást?
Dr. Dózsa Csaba
(Miskolci Egyetem)
I. Bevezető
A hazai egészségügyben, ezekben az években eltérő fogalmazásban jelenik meg
az egészségügyi ellátórendszer struktúraváltása. Egyes szakértők szerint még
nem indult el ez a folyamat, más szakértők, elemzők szerint már évek óta zajlik
az ellátórendszer jelentős mértékű átalakulása. A szakmapolitikai vitákban a
struktúraváltást sok esetben az allokációs hatékonyság szinonimájaként
emlegetik, ennek részeként hangsúlyozzák az aktív fekvőbeteg szakellátás
arányának és kapacitásainak csökkentését (Orosz, 2002), az alapellátás,
járóbeteg szakellátás tevékenységi köreinek a bővítését. Az alábbi rövid
koncepcionális és módszertani megalapozó jellegű tanulmányban igyekszem
feltárni ennek a szakmapolitikai kérdésnek a jelenlegi helyzetét
Magyarországon, valamint kísérletet teszek arra, hogy sokkal mélyebb,
szerteágazóbb megközelítésben próbáljam meg definiálni ezt a fogalmat.
Továbbá javaslatot teszek egy indikátor, mutatószám csomagra, melyek
mérésével jól jellemezhető az ellátórendszer átalakulásának iránya és a
struktúraváltás mértéke.
Környezeti kihívások
A korszerű egészségügyi ellátórendszerekkel szemben Európában számos
kihívás jelent meg az elmúlt évtizedben, mint az idősödés trendje (ageing), ezzel
együtt a krónikus betegek számának jelentős emelkedése, a gyógyszeres,
műtétes és diagnosztikai technológiák rohamos fejlődése, valamint az
információs társadalom begyűrűzése, a fogyasztói öntudat és igények
növekedése. A szervezett intézményi válaszok más európai országok példája
2
alapján az ellátói kapacitások átalakítása (redesign, renovation), egyes
intézmények profilváltása. A specializált szaktudást igénylő nagyértékű
technológiák koncentrációja kiemelt ellátó-centrumokba. A minimál invazív
beavatkozásokat és a gyors diagnosztikát lehetővé tevő technológiák széles körű
elterjedése (UH, katéteres eljárások, laparoszkópos és lézeres műtétes
technológiák). A szervezeti változások között még fontos kiemelni az
intézményi összevonásokat, fúziókat (mergers), holdingok kialakítását, és a
mátrix struktúrák elterjedését. A krónikus betegségek komplex ellátása (chronic
disease management (CDM) programmes) keretében pedig a különböző szintű
és jellegű ellátások integrációja, a korábbi merev intézményi falak lebontásával
és multidiszciplináris teamek elterjesztésével a folyamatos ellátás (continuum of
care) biztosítása.
Emellett az egészségügyi és egészségpolitikai szakemberek részéről a hazai
közfinanszírozott egészségügyi ellátás – főleg kórházi ellátás – struktúrájával
szemben megfogalmazott tipikus kritikai érvek az elmúlt évtized derekán az
alábbiak voltak (Orosz, 2001., Kincses et al. 1995.). A nemzetközi
viszonylatban is túlzott aktív kórházi ágyszám, és mégis a területileg aránytalan
hozzáférés a progresszív ellátás szintjeinek keveredése, a nem egységes és
„egyenszilárdságú” sürgősségi ellátó-rendszer, a heterogén ellátási minőség és a
korszerű technológia adata lehetőségek kiaknázatlansága (pl. egynapos sebészet,
telemedicina).
Az egészségügyi struktúraváltást indukáló környezeti változások
Magyarországon:
• Idősödő társadalom (ageing);
• Krónikus betegek számának növekedése;
• Az egészségügyi technológiák gyors fejlődése (gyógyszerek,
orvostechnikai eszközök, diagnosztika, info-kommunikációs eszközök
stb.)
3
• Információs társadalom begyűrűzése;
• Fogyasztói öntudat és fogyasztói igények növekedése;
• Kényelmes és egyre inkább az otthoni/lakóhely-közeli szolgáltatások
igénylése.
• Súlyos humánerőforrás hiány és utánpótlás nehézségei.
II. A struktúraváltás dimenziói
Ilyen kihívások és elvárások mellett mit hívhatunk egészségügyi
struktúraváltásnak? Milyen dimenzióban vizsgálhatjuk, hogy valóban történt-e,
történik-e jelenleg belső átrendeződés az egészségügyi ágazatban? Az alábbi
részben a struktúraváltást, struktúra-átalakítást alapvetően három szinten
vizsgálom meg, melyek:
A) Struktúraváltás az egészségügyi ellátórendszer szintjén
B) Struktúraváltás területi (regionális-megyei) szinten
C) Struktúraváltás intézményi szinten
Az egyes szinteken a struktúraváltás előrehaladásának vizsgálatát több
dimenzióban is elvégezhetjük:
1) Az ellátói kapacitások (kórházi ágyak száma, krónikus/aktív ágyszám,
- mammográfiás és citopatológiai vizsgálatok kifizetéseinek összege; - járóbeteg szakellátás kiadásának és arányának növekedése az aktív fekvőbeteg szakellátáshoz képest: 2001-es 1/4-ről 2011-es közel 1/3-ra; - házi szakápolás kifizetéseinek aránya az aktív kórházi ellátás kifizetéseihez képest: 2001-es 0,5 %-ról 2011-es 1,2 %-ra.
A4 Technológia-váltás
- Egynapos, kúraszerű ellátások és nappali kórházi ellátás volumenének és arányának növekedése - non-invazív, minimál invazív beavatkozások arányának növekedése - korszerű diagnosztikai és műtétes eszközök számának terjedése - Infokommunikációs technológiák elterjedése (pld. teleradiológia, telepatológia, telemedicina, távmonitorozás)
- egynapos sebészet/ hagyományos műtétes eljárások aránya sebészet, urológia, nőgyógyászat, szemészet területén - kúraszerű ellátások aránya az onkológián, neurológián, hematológián belül. - teleradiológiai, telepatológiai tranzakciók számának és arányának alakulása - a távfelügyeletben, távmonitorozásban részesülő krónikus betegek számának és arányának alakulása
Magyarországon a meghatározó kiindulási arány 1/3-hoz volt, helyett el kell mozdulni a Nyugat-Európát jobban jellemző 1/5 arány felé. Fontos egyes szubspecialitásokban dolgozó szakasszisztensek számának és területi elhelyezkedésének az alakulása (pld radiográfusok)
B Területi szinten (megyékben, nagyobb városokban)
- Kiskórházak profilváltása, aktív ellátási profilok, sürgősségi ellátás koncentrációja - Intézmények fúziója, majd belső telephelyek megszüntetése, ésszerűsítése
- Egy-egy megyében jelentősen előrehaladt pld.: Győr-Moson-Sopron, Vas, Nógrád; - Más megyékben folyamatban van: pld.:
18
Veszprém, Somogy, BAZ, Baranya. - Részlegesen a fővárosban: pld Csepeli Kh, Budai Gyermekkórház bezárása, intézmény-összevonások (ÁEK, gyermekkórházak)
C Intézményi szinten - tömbösítés (épületek összeépítése, központi sürgősségi és technológiai tömb megépítése) - pavilonok és telephelyek számának csökkentése - mátrix struktúrák számának növekedése
Részében előrehaladt: Szent Imre kh, folyamatban van az EU-s TIOP pályázatok keretében megvalósuló pólus és struktúraprojektek (Kaposvár, Nyíregyháza, Miskolc, Szombathely megyei kórházaiban) De megoldatlan még a János kórház, Szent István - Szent László kh, Semmelweis Egyetem sokpavilonos rendszere.
V. Összefoglaló megállapítások
A záró részben vázlatosan áttekintem, hogy végül is beszélhetünk-e
Magyarországon struktúra-váltásról. Ennek alátámasztásaképpen felsorolom,
hogy az egészségügyi ellátórendszerben mely területeken következtek be az
és diagnosztikai eszközök stb.). E nélkül már nem lehet elképzelni egy modern
egészségügyi rendszert.
20
Nincs struktúraváltás!
√ Az alapellátás súlya továbbra is kicsi, a háziorvosi prevenció és szűrés
szerepe alacsony;
√ Otthoni ellátási formák kapacitásai nagyon lassan nőnek, jelentős
fejlesztésre szorulnak;
√ Infokommunikációs technológiák nagymértékű bevonására és
integrálására van szükség (pld e-kórlap, e-recept, telemedicinális
rendszerek, - ebből még alig történt valami!);
√ EU-s pályázatok általi infrastrukturális megújulás üteme és intenzitása
elmarad a tervezettől;
√ A fejlesztéseket nem követik humánerőforrás és ágazati informatikai
fejlesztési programok;
√ A kifizetések belső arányai csak kismértékben változtak, némi eltolódás
történt a járóbeteg szakellátás és az azt kiegészítő diagnosztikai ellátások
fel;
√ Az OEP finanszírozási és ösztönző rendszerét még nem alakították át
teljesen a költséghatékonyság érdekében;
√ Betegáramlás mértéke és megoszlása az egyes ellátási szintek és típusok
között (alap és szakellátás, kórház/járóbeteg ellátás) lényegesen nem
változott.
Végezetül ki kell hangsúlyozni, hogy az egészségügy struktúraváltása túl
azon, hogy szolgálja az ellátórendszer fenntartható működését és
hatékonyságát, nem önmagáért és nem önmagában való. Egyrészt, a
rendszer végső célja a lakosság egészségi állapotának javítása, várható
élettartamának és életminőségének a növelése.
Másrészt, a struktúraátalakítást egy átfogó intézkedéscsomagba kellene ágyazni
kezdve a fizikális (épület és eszköz) infrastruktúra átalakításával, egészen a
21
humánerőforrás (egészségügyi munkaerő-kínálat) megfelelő átalakításán át a
finanszírozási rendszer átszabásáig. Nagyon fontosnak tartom, hogy a következő
években szakmai konszenzus alakuljon ki a struktúraváltás – struktúra-átalakítás
pontos szakmai és módszertani tartalmáról.
Ehhez szorosan illeszkedve kialakításra kerüljenek a meghatározó teljesítmény,
struktúra és minőségi indikátorok, és kerüljön meghatározásra az ezek méréséért
és közléséért felelős intézmény, szakemberek köre.
Felhasznált irodalom
1. Boncz, I., Takács, E., Szaszkó, D., Belicza, É.Dr. (2006). Területi egyenlőtlenségek I. - Az OEP aktív fekvőbeteg szakellátási kassza igénybevétele. Kórház 7-8, 37-43.
2. Dózsa, Cs. (2008/1). 2006-2007-es évek az egészségügyben: Reformtervek és programok kavalkádja. In Sándor, P., Tolnai, Á., Vass, L., Eds. Magyarország Politikai Évkönyve 2007-ről. Kossuth: Budapest.
3. Dózsa, Cs., Kövi, R., Ecseki, A. (2010). Változások az aktív fekvôbeteg szakellátás egyes szakmacsoportjaiban az utóbbi 10 évben I-II. rész. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME), 9(5), 15-19; 9(9), 13-18.
4. Dózsa, Cs.: Kórházak stratégiai válaszai a változó környezetre Magyarországon a 2000-es évek elején. PhD disszertáció, 2010. november.
5. Evetovits, T. (2008). Moving from a passive provider payment to a strategic purchasing in the context of a DRG payment system. Előadásanyag, Bled, Szlovénia.
6. Figueras, J., Robinson, R., Jakubowski, E. (2005) Purchasing To Improve Health Systems Performance. McGraw-Hill Education.
7. Ibern, P. (2007). Hospital Resource allocation in Catalonia: Activity-based financing and yardstick competition.
8. Kincses, Gy. (1995). Az átalakítás általános elvei problémái, eddigi története. In Ajkay, Z., Kullman, L. (szerk.) A magyar kórházügy. Magyar Kórházszövetség, Budapest.
9. Kornai, J. (2008). A puha költségvetési korlát szindrómája a Kórházi Szektorban. Közgazdasági Szemle, 55, 1037-1056.
10. Kornai, J., Maskin, E., Gerard, R. (2003). Understanding the Soft Budget Constraint. Journal of Economic Literature, 61, 1095-1136.
22
11. Orosz, É. (2001). Félúton vagy tévúton? Egészségünk félmúltja és az egészségpolitika alternatívái. Egészséges Magyarországért Egyesület, Budapest.