Anyag Uralisztika c.tárgyhoz

8/4/2019 Anyag Uralisztika c.tárgyhoz

http://slidepdf.com/reader/full/anyag-uralisztika-ctargyhoz 1/22

1

Uráli nyelvcsalád

Az uráli nyelvcsalád a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja. Elterjedési területe főként Közép- és

Északkelet-Európa, valamint Északnyugat-Ázsia vidéke. Beszélőinek száma 24 millió fő körüli. 1964

előtt finnugor nyelvcsaládról beszéltek, ahhoz képest néhány nyelvvel többet tartalmaz az uráli

nyelvcsalád.

Az uráli népek az uráli nyelvcsalád nyelveit beszélő népek összefoglaló elnevezése. A nyelvcsalád

legnépesebb tagjai a magyar, a finn és az észt nyelv, melyek mind a finnugor csoportba tartoznak.

Európában az indoeurópai nyelvcsalád után a második helyet foglalják el.

Osztályozás

Az uráli nyelvcsalád rokonsági viszonyai (a nyelvek szétválásának feltételezett évszámaival)



2

Az uráli nyelvcsalád tagjai:

SZAMOJÉD NYELVEK

Északi ág

enyec (jenyiszeji szamojéd)

nganaszan(tavgi szamojéd)

nyenyec(jurák szamojéd)

Déli ág

szölkup

† kamassz † karagassz

† kojbal

† mator

† targi

FINNUGOR NYELVEK

Ugor ág

magyar

obi-ugor nyelvek

manysi (vogul)

hanti (osztják)

Finn-permi ág

Permi csoport

udmurt (votják)

komi (zürjén)

permják komi

Finn-volgai csoport

mari (cseremisz)

mordvin (erza, moksa és †muroma† dialektus)

számi (lapp)

balti-finn vagy finnségi nyelvek

északi csoport

finn (2 nagy dialektusa: meänkieli és kven, de

egyesek szerint ezek különálló nyelvek)

izsór



3

karjalai (karéliai)

† merja (meri)

vepsze

déli csoport

észt

lív

vót

(A † jel a kihalt nyelveket jelzi.)

Az uráli nyelvcsalád jellemzői

nagyszámú toldalék használata

számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4–7 esetnél jóval több, a magyarban

például 18)

magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál

nincs nyelvtani nem

a jelző megelőzi a jelzett szót

a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval (pl. gyönyörű kuvaszokat, nem „gyönyörűeket

kuvaszokat”)

számnevek után egyes szám áll (sok ember, nem „sok emberek”)

a névszói állítmány gyakorisága (azaz a névszói ige hiánya), például Pista tanár, nem „Pista

tanár van”

a birtoklást az indoeurópai nyelvekkel ellentétben ige nélkül, birtokos személyjellel és

részeshatározóval fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem „Én birtoklok lovat”); az

indoeurópai nyelvek ugyanerre egy birtoklást kifejező igét használnak (latin habere, angol to

have, német haben, spanyol tener – eredetileg „tartani”, stb.)

birtokos személyragozás (kutyám , kutyád stb.)

tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben)

Rokonítás más nyelvcsaládokkal

A nyelvcsalád távolabbi rokonait két irányban keresték: az indoeurópai nyelvek, valamint az altaji

nyelvek között. Később felvetődött a jukagirral, valamint a dravida nyelvekkel való rokonság. Ezekkel

a nyelvcsaládokkal azonban nem sikerült olyan szabályos szókincsbeli megfelelések sorát felmutatni,

ami a nyelvrokonságot elfogadottan bizonyítaná. A rokon vonások ezekben az esetekben valószínűleg

vagy az őskor túl távoli évezredeire nyúlnak vissza, vagy a későbbi szoros kapcsolat miatti nyelvi

hatásokról van szó.



4

Uráli népek

Őshaza

Az uráli népek közös eredetére, őshazájára vonatkozóan többféle elmélet létezik A proto-uráli

(ősuráli) nép eredeti élőhelye (és annak kiterjedtsége) vitatott. A több tudományág eredményét

fölhasználó uráli őshazaelmélet alapján e terület a Közép-Uraltól északra, és az Ob folyó alsó és

középső folyásánal lehetett. Ez a nézet növényföldrajzi, paleobotanikai adatokat kombinált

nyelvészeti (növényneveket összehasonlító módon egybevető) megfontolásokkal: szibériai és kelet-

európai fafajok területi eloszlását vetették egybe a megfelelő növénynevek egyes uráli nyelvekben

való meglétével, összehasonlító módszerekkel kiszűrve a proto-uráli állapot szempontjából

érdektelen neveket.[1] Más források az Urál hegység nyugati oldalára, illetve az Urál és a Baltikum

közé helyezik a feltételezett őshazát. A nyelvcsalád finnugor és szamojéd ágra bomlását az i.e. 4.

évezred elejére teszik.

Az uráli népek mai földrajzi elhelyezkedése

Az uráli (azaz finnugor és szamojéd) nyelvcsalád tagjai közül a magyarok, a finnek és az észtek önálló

államokban élnek, amelyek az EU tagjai. A lívek a szintén EU-tagállam Lettország lakosai. A lappok

nagy része Skandináviában, illetve Finnországban, kisebb része Oroszországban a Kola-félszigeten él.

Az Oroszországban élő uráli népek közül a karélok (karjalaiak), a mordvinok, a marik, az udmurtok és

a komik köztársaságban, a manysik, a hantik és a nyenyecek autonóm körzetben élnek. (A komi-

permjákok a közelmúltig szintén autonóm körzetben éltek, ám ezt összeolvasztották Perm megyével,

így alakítva ki a Permi táj (Permszkij kraj) közigazgatási egységet.) A kis létszámú balti finn népek

(vepsze, izsór), a szamojéd csoportba tartozó enyecek, nganaszanok és szölkupok, valamint a Kola-

félszigeten élő lappok legjobb esetben is csak helyi önkormányzati képviselettel rendelkeznek.

Az uráli népek létszámaránya a róluk elnevezett területeken Oroszországban

nép 1989 2002

Karjalai Köztársaság karjalaiak 10% 9,2%

Mordóvia mordvinok 32,5% 31,9%

Marij El marik 43,3% 43,3%

Komi Köztársaság komik 23,3% 13%

Udmurtia udmurtok 30,9% 31%

Hanti-Manysi Autonóm Körzet – Jugra hantik 0,9% 1,2%



5

Hanti-Manysi Autonóm Körzet – Jugra manysik 0,5% 0,7%

Jamal-Nyenyec AK nyenyecek 4,2% 5,2%

Dolgan-Nyenyec AK nyenyecek 4,4% 7,7%

Arhangelszk megye (ezen belül nincs külön adat a Nyenyec AK-ról)

nyenyecek 0,5% 0,6%

Komi-Permják Autonóm Körzet[2] komi-permjákok

60,2% 59,0%

Mindegyik finnugor népnek jelentős hányada él az etnikai hazáján, azaz a róla elnevezett területen

kívül. A diaszpórában élők helyzete mind az anyanyelvű iskoláztatás és az anyanyelvű

pedagógusképzés, mind a könyvkiadás és az anyanyelvű média szempontjából kedvezőtlenebb még

az anyaországinál is. Pozitív kivételt jelentenek a Baskíriában (Baskortosztán) élő finnugor népek –

elsősorban a marik – helyzete, mivel ott nem csupán az anyanyelvű oktatást, hanem a

pedagógusképzést is biztosítják számukra.

2002-ben a karjalaiak 70,3% élt a Karjalai Köztársaságban. a mordvinok 33,7%-a Mordóviában, a

marik 51,7%-a a Marij Elben, a komik 87,4%-a a Komi Köztársaságban, az udmurtok 72,3%-a

Udmurtiában.

A közigazgatási rendszer átalakítása akut veszélyt jelent az őslakosság számára. 2006-ban megszűnt aKomi-Permják Autonóm Körzet, összeolvasztották Perm megyével (Permszkaja oblaszty), így

létrehozva a Permi tájat (Permszkij kraj). Ennek következtében az egyetlen, a saját területén egykor

többségben (59%) élt finnugor nép az új közigazgatási egység lakosságának mindössze 4%-át teszi ki.

A kisebbségi kérdés államtalanítása és folklorizálása is káros folyamat. 2004 tavaszán megszűnt a

föderális Kisebbségügyi Minisztérium; funkcióját akkor a Kulturális Minisztérium egy főosztálya vette

át (miközben Oroszországban mintegy 170 nép él); újabban a Területfejlesztési Minisztérium is

foglalkozik a kisebbségi kérdéssel.

A finnugor köztársaságokban ugyanakkor elvileg – törvény értelmében – a névadó nép nyelve

egyenrangú az orosszal.

Az uráli népek létszámának alakulása Oroszország területén az 1989-es és a 2002-es népszámlálásközött

1989 2002 %

mordvin 1.073.000 843.350 -21%

udmurt 715.000 636.906 -11%



6

mari 643.000 604.298 -6%

komi 337.000 293.406 -13%

komi-permják 147.000 125.235 -15%

karjalai 125.000 93.344 -26%

vepsze 12.000 636.906 -11%

udmurt 715.000 8.240 -33%

hanti 22.000 28.678 +30%

manysi 8.000 11.432 +38%

kolai lapp 1.800 1.991 +10%

nyenyec 34.000 41.302 +21%

szölkup 3.600 4.249 +16%

nganaszan 1.300 834 -35%

enyec 200 237 +19%

Összesen 3.122.900 2.693.502 -13,7%

Finnugor nyelvrokonság

A magyar nyelvészetben a finnugor nyelvrokonság fogalma a magyar nyelv rokonságát jelenti a

finnugor nyelvekkel. A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába

sorolják. Ide tartozik még a Szibériában, az Urál-hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik

(vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve.

A finnugor nyelvrokonság egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres

hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a

magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (ragozás, a nyelvtani nemek

hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar

szavak arányát kb. 90%-nak találjuk. A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen

befolyásolták.

A finnugor nyelvrokonság vizsgálatával, a finnugor nyelvek és az ezeket beszélő népek rokonságával

és a kultúrájuk összehasonlító tanulmányozásával a finnugrisztika, illetve művelői, a finnugristák

foglalkoznak.



7

A finnugor nyelvekkel való rokonítás története

II. Pius pápa (Aeneas Silvius Piccolomini, 1405-1464) említi egyik művében, hogy egy veronai

szerzetes a Don forrásvidékénél magyarral rokon nyelven beszélő emberekre talált. A magyar és azobi ugor nyelvek kapcsolatba hozásának ez az első ismert emléke. A finnugor nyelvrokonság

gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a

Tractatus de duabus Sarmatiis c. művében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élő népek

nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum

Moscovitarum Commentarii -ban (1549) már nem csak a jugriai manysik és hantik és a magyarok

nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé.

A finnugor nyelvrokonságot itthon először a magyar Szamosközy István történetíró vetette fel a 16.

században. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.

1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a

finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén

kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Ő a szóegyezéseken, etimológiákon kívül

már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és

magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. művében – sőt, egy

közös ősnyelv leszármazottainak tartja ezeket.

A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor

körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még

ma is elfogadhatónak tart.

A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovits János 1770-ben megjelent latin

nyelvű tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a

magyar nyelv azonosságáról , mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket.

Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába,

így többszörözve meg az ilyen szavak számát. Sajnovicsot Hell Miksa a bécsi udvari csillagvizsgáló

vezetője kérte fel, hogy legyen segítője egy északi expedícióban. A csillagászati megfigyelések

szüneteiben tanulmányozta Sajnovics a lappok nyelvét és életét. Hazatérése után visszatért a

csillagászathoz és a matematikához, nyelvészeti tanulmányokkal többé nem foglalkozott.

1790 körül Göttingában a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel a német Schlözer befolyására

tanulmányt írt Affinitas címmel, melyben a magyar és az északi nyelvek hasonlóságát ecseteli. A

következő lépés Hunfalvy Pál 1851-es akadémiai bejutása volt, aki barátját, a 23 éves Budenz Józsefet

Magyarországra hívta Göttingából. Budenz mintegy 20 éven keresztül a finnugrisztika legnagyobb

magyarországi szaktekintélyének számított, és nagyban hozzájárult az elmélet elterjesztéséhez.

A finnugor nyelvrokonság elmélete korabeli és mai ellenfelei szerint az osztrák hatalmi-politikai célokérdekeit, a magyar nemzeti büszkeség letörését célozta. Magyarországon a 18. századig a magyarság



8

szkíta, illetve hun eredetének elmélete volt elfogadott. A 18–19. századi magyar közvélemény

ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát, mivel sokak szerint ez egyben a

magyar múlt meghamisítását is jelentette. (Ekkor még a tudományban sem különböztették meg a

nyelvrokonságot és a genetikai-antropológiai rokonságot.)

Vámbéry Ármin 1869-ben megjelent Magyar és török-tatár szóegyeztetések című tanulmánya

nyomán kirobbant az ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során

Budenz, Hunfalvy és társaik cáfolatai után végül Vámbéry elállt elméletétől, mely szerint a magyar

török eredetű nyelv volna. Azóta a magyar nyelv és a finnugor nyelvek rokonságát a nyelvtudomány

mérvadó képviselői közül senki nem vonja kétségbe.

A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai

A finnugor nyelvek rokonsága a nyelvi rendszer bizonyos típusú, igen sokrétű hasonlóságával

igazolható. Nem elég hozzá az egyes elemek hasonlósága. Egyes szavak két nyelvben akkor is

lehetnek hasonlóak, ha a két nyelv nem rokon – akár azért, mert az egyik átvette a másiktól vagy

annak közelebbi rokonától (pl. ilyenek a török–magyar egyezések: bika, zseb, kapu, alma, stb.), akár

azért, mert – bármilyen furcsa – van bizonyos statisztikai valószínűsége annak, hogy hasonló

hangkészlettel rendelkező nyelvek néha hasonló szavakat produkáljanak, akár úgy, hogy még a

jelentésük is hasonló (pl. kínai nü és magyar nő ). Még szabályos hangmegfelelések is lehetnek átvett

szavak bizonyos csoportjai esetében.

Ugyanez igaz a nyelvtani párhuzamokra. Az, hogy mind a török, mind a magyar nyelv – vagy, kitágítva

a kört, a török és a finnugor (uráli) nyelvcsalád tagjai – agglutinálnak, vagyis hasonló módon

toldalékolják az igéiket, illetve a főneveiket, önmagában még nem elég a rokonság bizonyítására.

Nemcsak hangtani és szókészletbeli, de nyelvtani párhuzamosságok is kialakulhatnak olyan

területeken, ahol egyes nyelvek szorosan együtt élnek – ezek az ún. „areális” (= területi) nyelvészeti

jelenségek azonban önmagukban még nem teremtenek rokonságot az egyes nyelvek között.

A finnugor (uráli) nyelvek rokonsága azonban – éppúgy, mint más nyelvcsaládok tagjainak rokonsága

– a rokon nyelveket ezeknél sokkalta összetettebb, mai adottságaikat, nyelvtörténeti fejlődésüket és

egymással mutatott megfeleltethetőségüket egyaránt figyelembe vevő és magyarázni próbáló,

komplex rendszerbe foglalja. Ennek a rendszernek az időbeli (történeti, diakrón) változásait próbálja

rekonstruálni a történeti nyelvészet – esetünkben a finnugor (uráli) nyelvészet keretein belül.

Megjegyzendő, hogy ez utóbbi jóval tágabb fogalom: ide tartozik a finnugor nyelvek általános

nyelvészeti vizsgálata is.

A toldalékok használata, nyelvtani nemek hiánya stb., főként pedig az alapszókincs összevetése és a

rendszeres hangmegfelelések (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel

meg, a magyar h-nak k stb.) és a többi, ismeretterjesztő könyvekben gyakran felbukkanó bizonyíték

tehát a finnugor (uráli) nyelvrokonság bizonyítási rendszerében csupán a jéghegy legcsúcsa.



9

A finnugor nyelvrokonság rendszere

A hangmegfelelések megfigyelése képezi a nyelvrokonság bizonyításának folyamatában az első

lépést. Két rokon nyelv (pl. a magyar és a manysi) rokon szavai olyan párhuzamokat mutatnak,amelyek a véletlenszerűséget kizárják. A megfeleltetések szabályossága ugyanis nem csak e két nyelv

szavainak bizonyos csoportjában figyelhetők meg – a rokon nyelvek bármely két nyelvét kiválasztva

ugyanannak a szóhalmaznak egy részét – és köztük a rendszerszerű párhuzamokat – biztos, hogy

megtaláljuk. Így lehetséges, hogy az uráli nyelvek közös korpusza (ld. Starostin uráli adatbázisa) bő

ezer szótőt sorol fel, amelyből bő 650 megtalálható a magyarban is – ezek pedig minden rokonnyelvi

megfelelőjükkel szabályos megfeleléseket (párhuzamokat) mutatnak. Ugyanez érvényes minden

nyelvcsalád bármely két rokon tagjára is, tehát univerzális nyelvtörténeti jelenségről, a nyelvek

történeti (diakrón) változásának látható és megfogható következményeiről van szó.

A hangmegfelelések felismerése, szabályaik azonosítása nem mindig könnyű – sőt, pl. a

magánhangzók esetében, igen bonyolult is lehet. Nem mindegy, például, hogy a megfigyelt hang

milyen hangtani környezetben (pl. zöngés hang vagy zöngétlen mássalhangzó, mély vagy magas

magánhangó következik utána) és milyen helyzetben (szó eleji, szó közepi, szóvégi pozícióban) van.

Bizonyos hangváltozások csakis bizonyos helyzetben és környezetben zajlanak le, mások esetleg

mindettől függetlenül mennek végbe.

A mai nyelvek rokon szavai közötti hangmegfelelések kialakulásának folyamatát és jellemzőit írják le

a hangtörvények. A hangtörvények tehát nem azt rögzítik, hogy melyik rokonnyelv milyen helyzetbenés környezetben álló melyik hangja melyik más nyelvben milyen hangnak felel meg, hanem azt, hogy

ezek a hangmegfelelések hogyan jöhettek létre. A hangtörvények tehát adott nyelv

hangrendszerének változásait írják le. Csak úgy alkothatunk képet a jelenleg is megfigyelhető

megfelelések okairól, ha áttekintjuk azokat a releváns hangváltozásokat, amelyek a két vizsgált nyelv

történetében a legközelebbi közös ős felbomlása óta történtek.

Nem változhat azonban akármilyen hang akármilyen másik hangra. A lehetséges hangváltozásoknak

vannak fizikai korlátai (a száj berendezése) éppúgy, mint nyelviek. Az utóbbihoz tartozik a

hangrendszer arányossága – a hangképzésnek úgy kell kihasználnia a szájüreg adta lehetőségeket,hogy az továbbra is lehetővé tegye a hatékony kommunikációt.

Minden hangváltozás az adott hang valamilyen fontos és jellemző tulajdonságát változtatja meg. A

változás mindig fokozatos, vagyis egyszerre csak egyik jellemző változhat. A mássalhangzók leírásához

általában szükséges fő változók például a következők: (1) a képzés helye a szájüregben (ill. az orrüreg

felhasználása a nazális hangok képzésénél), (2) a képzés módja (zöngésség, hehezetesség, lágyság) (3)

az ejtés hossza.

A hangtörvényekA fonetikai rendszer



10

A morfofonológiai rendszer

A szókészlet

A szótan

A mondattan

A finnugor nyelvek jellemzői

nagyszámú toldalék használata, vagyis agglutináció

számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4-7 esetnél jóval több, a magyarbanpéldául 18)

magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál

nincs nyelvtani nem

a jelző megelőzi a jelzett szót

a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval, pl. gyönyörű kuvaszokat és nem "gyönyörűeket

kuvaszokat" (egyes balti-finn nyelveknél van egyeztetés, de a kutatások szerint ez későbbi

fejlemény)

számnevek után egyes szám áll (sok ember , nem "sok emberek")a névszói állítmány gyakorisága (azaz a kopula hiánya), például Pista tanár , nem "Pista tanár

van"

birtokos személyragozás (kutyám , kutyád stb.)

a birtoklást a habere ('birtokolni') ige nélkül, birtokos személyjellel és részeshatározóval

fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem "Én birtoklok lovat")

tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben)

Megjegyzendő, hogy valamennyi fenti vonás (a tárgyas igeragozás kivételével) az altaji nyelvekre is

jellemző, lásd: Urál-altaji nyelvcsalád.

60 véletlenszerűen kiválasztott alapvető szó összehasonlítása

A szavak kiválasztása a magyar nyelvből történt a 207 legalapvetőbbnek ítélt fogalmat tartalmazó

Swadesh-lista alapján. A szavak között vannak névmások, kérdőszavak, a testrészek, rokonság,

természeti jelenségek, érzékelés és fő tevékenységek (jön, megy, mond, tud, lát). Az összehasonlított

nyelvek a finnugor nyelvek négy fő csoportját képviselik: ugor csoport – magyar, balti-finn csoport –észt, "volgai" csoport – mordvin, permi csoport – komi.



11

Mivel a szavak kiválasztásánál az volt a szempont, hogy azok alapvető jelentésűek legyenek, és nem

az, hogy rokonságban álljanak, ezért így láthatóvá válik, hogy az egyes nyelvek alapszókincsében

milyen arányban szerepelnek a hasonló alakú, azonos jelentésű szavak. Ezek közül vastag betűvel ki

vannak emelve azok, amelyek mind a négy nyelvben azonos kezdőhangúak. (Ez a szavak

rokonságának nem feltétele, de statiszikai alapon nem lehet véletlen egyezés, ha többször is

előfordul.)

A mordvin és komi nyelv cirill betűs szavai után dőlt betűvel a megközelítő kiejtés magyar fonetikus

átírásban.

Magyar Észt Mordvin (erza dialektus) Permják komiSwadesh-listaszerintisorszám

én mina мон mon ме me 1

te sina тон ton тэ te 2

ő tema, ta сон szon сійö szijö 3

mi meie, me минь min ми mi 4

ti teie, te тынь tün ти ti 5

ők nemad, nad сынь szün найö najö 6

ez see те te тайö tajö 7

az too што sto сійö szijö 8

ki? kes? кие? kie? коді? kodi? 11

mi? mis? мезе? meze? мый? müj? 12

nem mitte а, аволь, эзь a, avol , ez абу abu 16

egy üks вейке vejke öти öti 22

kettő kaks кавто kavto кык kük 23

három kolm колмо kolmo куим kulm 24

négy neli ниле nile нёль nöl 25

öt viis вете vete вит vit 26



12

ember isik ломань loman морт mort 38

gyerek,

gyermeklaps эйкакш ejkaks челядь cseljagy 39

feleség (-né,nej)

naine ни ni гöтыр götür 40

férjabikaasa,mees

мирде mirde верöс verösz 41

anya ema (тиринь) ава (tirin) ava мам mam 42

apa isa тетя tetya бать baty 43

fa puu чувто csuvto пу pu 51

bőr nahk киське kiszke ку ku 62

vér veri верь ver вир vir 64

csont kont, luu ловажа lovazsa лы lü 65

haj juuksed черь cser юрси jurszi 71

fej kőrv пиле pile пель pel 73

szem silm сельме szelme син szin 74

orr nina судо szudo ныр nür 75

száj suu курго kurgo вом vom 76

fog hammas пей pej пинь pin 77

nyelv keel кель kel кыв küv 78

láb, lábfej jalg пильге pilge кок kok 80

kéz käsi кедь ked ки ki 83

szív süda седей szedej сьöлöм szölöm 90

inni jooma симемс szimemsz юны junü 92

enni sööma ярсамс jarszamsz сёйны szöjnü 93



13

látni nägema неемс neemsz аддзыны addzünü 101

hallani kuulma марямс marjamsz кывны küvnü 102

tudni teadma содамс szodamsz тöдны tödnü 103

aludni magama удомс udomsz узьны uznü 107

élni elama эрямс erjamsz овны ovnü 108

(meg)halni surema куломс kulomsz кувны kuvnü 109

jönni tulema самсszamsz локны loknü 122

feküdni valetama кенгелемс kengelemsz куйлыны kujlünü 123

ülni istumaаштемс (озадо) astemsz(ozado)

пукавны pukavnü 124

állni seismaаштемс (стядо) astemsz(sztjado)

чеччавныcseccsavnü

125

adni andma максомс makszomsz сетны szetnü 128

mondani ütlema меремс meremsz шуны sunü 140

nap päike чипай, чи csipaj , csi лун lun 147

hold kuu ков kov тöлысь tölüsz 148

csillag täht теште teste кодзув kodzuv 149

víz vesi ведь ved ва va 150

kő kivi кев kev из iz 156

föld maa мода moda мусяр muszjar 159

ég taevas менель menel енэж enezs 162

szél tuul варма varma тöв töv 163

tűz tuli тол tol би bi 167

éj öö ве ve вой voj 177

Nyelvrokonságmondatok



14

Az alábbi mondatok olyan (tréfás) illusztrációk, amelyek a rokonnyelvek szókészletbeli és nyelvtani

párhuzamait jól mutatják.

Vogul-magyarHurem né vitnel huligel husz hul pugi.

Három nő a vízből hálóval húsz halat fog.

Hurem-szát-husz hulach-szem empem viten eli.

Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él.

Osztják-magyar [szerkesztés]

Pegte lau lasinen menl tou szilna.

Fekete ló lassan megy a tó szélén.

Finn-magyar

Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat.

Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.

Kivistä verinen oli vävyn käsi.

Kövektől véres volt veje keze.

Orvon silmä kyyneliä täynnä.

Árva szeme könnyel tele.

Kuka meni meidän edessämme?

Ki ment mielőttünk?

Miniäni antoi voita.

Menyem adott vajat.

Permi-magyar

Munnü kolö. (komi)

Mününü kule. (udmurt)

Menni kell.

Finn-mari (cseremisz)

Padassa on kuusi kalaa.

Poδəšto kut kol ulo.

Tuli palaa ja siksi lumi sulaa.



15

Tul jüla δa satlan lum šula.

A fenti mondatoknál, mint az összehasonlító nyelvészetben általában, nem a hasonlóságnak van

bizonyító érvénye, sem a különbségeknek nincs cáfoló ereje (hiszen egy nyelvcsalád tagjaiból épp úgylesznek önálló nyelvek, hogy az idők folyamán különféle változások zajlanak le bennük, melyek révén

eltávolodnak egymástól): a nyelvészet a rendszeres hangmegfeleléseket fogadja el döntő érvként,

amit az uráli nyelvcsalád tagjai közt is meg lehet figyelni. A hasonlóság véletlen és rendszertelen is

lehet, de az azonos típusú hangmegfelelések "rendszeres" előfordulása minimálisra csökkenti a

véletlen esélyét. Ilyenek például a p ~ f (például: pegte ~ fekete, pugi ~ fog), k ~ h (kalat ~ halak ), t ~ z

(viten ~ vízen), mp ~ b (empem ~ ebem), nt ~ d (antoi ~ adott ) stb..

Genetikai és néprajzi bizonyítékok

A legújabb kutatások jelentős genetikai rokonságot mutatnak ki a honfoglaló magyarok és a mai dél-

uráli népek között.

A Hideo Matsumoto-féle marken gén kutatások (amivel sikeresen meghatározták a japánok, és az

auszrálok genetikai eredetét, kimutattak rokonságot a mai finnugor népekkel, ellenben nem

mutattak ki a finnekel, és az ugorokkal, ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel, vagy az

ugorokkal való bármiféle ősi kapcsolatát. Ellenben bebizonyítja, hogy a magyarság átvonult azokon a

területeken, ahol a mai finnugor népek élnek.

A finnugor összehasonlító nyelvészet és néprajz számos magyar kulturális elem magyarázatát a

finnugor nyelvű népek nyelvében és szokásaiban találta meg. (Pl. a népmesei "kacsalábon forgó ház",

a "nem tudom ki ia-fia" kifejezés stb.

A rekonstruált finnugor alapnyelv

Az alapnyelv rekonstruált szókincsének kutatása során a kutatók a következő szótagszerkezeteket

különítették el:

(példaként finn szavak állnak)

Jelölések: C - mássalhangzó V - magánhangzó

CVCV kala

CVCCV kolme

VCCV yksi

VCV emä

CV me

A finnugor őshaza elmélete



16

A szókincsbeli egyezések és a rendszeres hangmegfelelések alapján a nyelvészek rekonstruálják azt a

feltételezett ősnyelvet, amit a mintegy 6000 évvel ezelőtt még együtt élő „finnugor ősnép”

beszélhetett. A finnugor őshaza-elméletek szerint e népek évezredekkel ezelőtt közös területen éltek,

majd elváltak egymástól.

Az őshaza pontos helyét a történészek interdiszciplináris módon, részben a régészeti kutatások,

részben a nyelvtörténet, valamint más tudományok (pl. paleobotanika) segítségével próbálják

meghatározni. Az egyik lehetséges módszerük a rekonstruált ősnyelv szavaiból kibontakozó

környezeti jellemzők (pl. növény- és állatnevek) segítségül hívása. Az adott korszak régészeti

leleteiben előforduló állat- és növénymaradványok (pl. pollenek) segítségével próbálják meg azt a

területet megkeresni, amely a nyelvi adatoknak megfelel.

A finnugor nyelvrokonság és őshazaelmélet kritikáiAz alternatív nyelvrokonság-elméletek hívei elsősorban a magyar nyelv és a többi finnugor nyelv

közötti rokonság mértékét kérdőjelezik meg. Az alternatív kutatók többsége szerint a finnugor-

magyar nyelvi kapcsolatok tagadhatatlanok, de ez nem zárja ki a más nyelvekkel való rokonságot, és a

kapcsolat magyarázata, oka, iránya nem tisztázott, mint ahogy a magyar nyelv egyéb nyelvekhez való

viszonya sem eléggé föltárt.

Az alternatív vélemények szerint a finnugrisztika aluldeterminál, nem veszi figyelembe a magyarnak a

más nyelvekkel való kapcsolatát.

A finnugor őshaza elmélete elsősorban a régészeti adatokkal vagy inkább ezek nemlétével vagy

különféle értelmezéseivel egyeztethető össze nehezen. Egyes régészek szerint pedig az adatok

alapján a nép finnugorságának elmélete egyenesen cáfolható, vagy legalábbis valószínűtlen, és ebből

(a nyelvtudományi szempontoktól függetlenül) a nyelvrokonság valószínűtlen voltára is

következtetnek. László Gyula a finnugor őshaza helyett az Eurázsia nagy területein elterjedt ősi

közvetítő nyelvet feltételez, amelyből számos szó és nyelvi elem került az egymással eredetileg

semmilyen rokonságban nem álló, legkülönbözőbb népcsoportok nyelvébe.

A finnugor őshaza elméletével szemben a másik gyakori logikus ellenvetés, hogy a magyar népikultúra, magyar mitológia, magyar népmesék, magyar népzene, magyar népművészet elemeinek

többsége egyértelműen nem finnugor kapcsolatokra utal.

Jellemző még a magyar nyelv- és néprajzkutatásra (legalábbis annak, finnugrista változatára), hogy

érthetetlen módon ignorálja a székely-magyar rovásírást. Számos olyan leleten található rovásírás

(lásd pl. "szeged-nagyszéksósi" lelet), minek korát honfoglalás kora előtti időre datálják, mégis

egyértelműen, érthetően megfejthető magyarul, a rovásírás nyelvtani szabályai szerint. Ezek

bizonyíthatják a hun magyar rokonságot.

Válasz a bírálatokra



17

Az alternatív nyelvrokonság- és eredetelméletek képviselőinek bírálataival szemben a finnugristák

csak kivételes esetekben védekeznek. Szerintük ezek az elméletek a 19. század második felének

magyarországi romantikus-nacionalista elképzeléseiből és azok 20. század eleji, soviniszta politikai

ideológiától átszőtt változataiból (turanizmus) merítenek, és nem mutatják a 20. század második

felének tudományos paradigmái által megkövetelt legalapvetőbb jegyeket sem, hanem – jobb

esetben – a nyelvtörténet kialakulását megelőző tudománytörténeti fázisok egyes elképzeléseihez

nyúlnak vissza. Nem csak arról van szó tehát, hogy a finnugor nyelvtudomány kutatási elveihez és

módszertanához nem illeszkednek, hanem sokkal többről – egyáltalán nem illeszthetők bele a

modern (a 20. század második felére jellemző) euro-amerikai tudományos gondolkodás világába. Az

alternatív kutatók kijelentéseinek értelmezési nehézségei, az adatok szelektív kezelése, a

tudományos kutatásmódszertan hiánya inkoherens, egymásnak is ellentmondó, ám a finnugor

nyelvtudományt, annak képviselőit és eredményeit lekicsinylő nézeteket eredményez. Ezeket az

elképzeléseket a történész inkább a közelmúlt és a ma társadalompszichológiai folyamataihoz,

semmint a magyar őstörténethez kapcsolja, jelentősséggel az utóbbi tekintetében nem bírnak.

Alternatív elméletek a magyar nyelv

rokonságáról

Az általánosan elfogadott nyelvészeti álláspont szerint a magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba, ezen

belül a finnugor nyelvek közé tartozik. A finnugor nyelvrokonság elmélete jelenleg a Magyar

Tudományos Akadémia – és szerte a világban a tudományos közélet – által elfogadott nézet. A

magyar nyelv rokonságára vonatkozóan ezen kívül több alternatív elmélet is létezik; ezek többségét

azonban a szakképesített nyelvészek áltudományosnak minősítik.

A magyar nyelv alternatív rokonításának története

Vámbéry Ármin 1869-ben Magyar és török-tatár szóegyeztetések címen adta ki munkáját. A mű

nyomán kirobbant az ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során

Budenz József és Hunfalvy Pál cáfolatai után végül Vámbéry elállt elméletétől, amely szerint a magyar

török eredetű nyelv volna.

Mai alternatív elméletek

Magyar-türk (turáni) elmélet



18

A magyar-türk nyelvrokonság elmélete Vámbéry Ármin 19. századi kutatásait eleveníti fel. Eszerint a

magyar az altaji nyelvcsaláddal, ezen belül a türk nyelvekkel és a hun nyelvvel áll közelebbi

rokonságban. Az altaji nyelvcsalád a török vagy türk (ujgur, kirgiz, oszmán-török, kun stb.), mongol,

mandzsu, hun, avar stb. nyelveket öleli föl, de távolabbi rokonságba hozzák vele a finnugor nyelveket

is. Ilyen értelemben szoktak urál-altaji nyelvekről beszélni, amelyben az uráli a finnugor nyelveket

jelöli. Az elmélet mellett szólnak a nyelvszerkezeti, nyelvtani hasonlóságok és bizonyos szókincsbeli

egyezések mellett a magyarság belső-ázsiai, turáni kulturális kapcsolatai, a zenei, néprajzi,

életmódbeli párhuzamok, továbbá történeti hagyományaink hun-magyar azonosságtudata.

Sumer-magyar nyelvrokonság

A magyar és a sumer nyelv kapcsolatát ma is többen vizsgálják, különböző eredménnyel. A laikus

rokonítók életét nehezíti, hogy kevés a közvetlen magyar fordítás.

A sumer-magyar nyelvrokonság elméletének képviselői a 20. században:

Badiny Jós Ferenc

Barabási László, történész, múzeum igazgató

Bobula Ida, summa cum laude történettudományi doktor

Érdy Miklós

dr. Nagy Sándor

Padányi Viktor történész, író

Varga Zsigmond, debreceni egyetemi tanár, lelkész, teológus, nyelvész és vallástörténész

Csőke Sándor nyelvész "A sumér ősnyelvtől a magyar élőnyelvig (1969)"

Gosztonyi Kálmán nyelvész a párizsi Saint-Michel Kollégium v. tanára, francia állami támogatással

kiadott "Összehasonlító szumér nyelvtan (1977)"

Az ősnyelv elmélete

Az ősnyelvkutatás egészen új keletű tudomány. Két fő iránya van. Az egyik az úgynevezett

nosztratikus nyelvcsalád kutatása. Ennek nincsenek különösebb magyar vonatkozásai jelenleg.

A másik a szóbokor- vagy más néven szógyökrendszerből indul ki. Az elmélet szerint a magyar nyelv

egységes szóbokorrendszere nem jöhetett létre utólagos keveredésekből. A szóbokrok hálózata

átszövi a nyelvet, és ez a hálózat egységes. A hálózat széttöredezve megtalálható más nyelvekben is,

de csak romjaiban, míg a magyarban teljesen. Az utólagos keveredések hatására ez a hálózat

szétszakadozott. Ezért ez a nyelv vagy egy műnyelv, mint pl.: az eszperantó, vagy az emberi elme

fejlődésével párhuzamosan fejlődött, és ahogy az emberi gondolkodás fejlődött, úgy fejlődött a nyelv

is, az alapfogalmak köré úgy bokrosodtak a szóbokrok. Az ily módon létrejött ősnyelv eszerint a

legtisztábban a ma magyarnak nevezett nyelvben őrződött meg az elmélet szerint.



19

További elméletek

Megemlítendő a japán–magyar nyelvrokonság és a kelta-magyar nyelvkapcsolat elmélete, a kecsua-

magyar hasonlóságok, a Bibliában található állítólagos magyar nevek, továbbá a Tamana-kutatás,amely a világ bármely táján föllelhető magyarul érthető földrajzi neveket vizsgálja.

Legutóbb az etruszk-magyar nyelvrokonság elmélete került előtérbe Mario Alinei olasz nyelvész

kutatásai alapján.

Zsirai Miklós Őstörténeti csodabogarak című munkájában (1943) megpróbálja felsorolni, hogy a

magyar nyelvet a finnugor és török nyelveken kívül milyen más nyelvekkel próbálták egyeztetni:

héber, egyiptomi, sumer, etruszk, hettita, baszk, perzsa, pelazg, görög, kínai, szanszkrit, angol, tibeti,

tamil, korják, kamcsadál, jukagir, japán, ajno, dravida, maori, magar, csin, lepcsa, dafla, abor-miri,

khasszi, mikir, munda, gondi, örmény, bodó, kocs, garo, kacsari, manipur, teluga, migal, brahui,

tapka, manyók, szokpa, hórpa, szerpa, szunvár, garung, rodong, csuruszja, kulungya, bahingya,

lehorong, szangpang, dumi, bután, kamu, humi

Az alternatív elméletek bírálata

A túlnyomórészt laikus alternatív elméletek, azok bírálói (pl. Rédei) szerint, általában „délibábos

nemzettudatból” táplálkoznak. A finnugor nyelvrokonságot az elmélet születése óta sokan

ellenérzéssel fogadják. Az elméletet elutasító nézeteknél gyakran megfigyelhető az összehasonlító és

történeti nyelvészet széles körben bevett és bevált módszereinek mellőzése. Így például a magyarnyelv mai köznyelvi változatával dolgoznak; vagy nem tekintik mérvadónak a rendszeres

hangmegfelelések létét vagy hiányát, amely a finnugor rokonságot támasztaná alá, noha ezt a

módszert más nyelvcsaládok esetén is sikerrel alkalmazták. (Az újlatin nyelvek vizsgálatában például a

latin nyelvvel összhangban álló eredményre vezetett.)

Nehézségek az egyes elméletek alkalmazása során

A türk rokonítást a régészet ugyan alátámasztja, de a rokonítható szavak köre a török nyelvek esetén

sokkal távolabb esik az úgynevezett alapszókincstől (amit a nyelvek összehasonlításakor elsődlegesen

vizsgálnak), mint a finnugor nyelvek esetében. (Magyarán: a finnugor nyelvekkel rokonítható szavak

rendszerint elemibbek, alapvetőbbek, primitívebb fogalomkörökbe tartoznak, mint a türk nyelvekkel

rokonítható szavak.) A magyar-türk nyelvrokonság elmélete ellen szól másrészről az is, hogy

nagyjából a finnugor nyelvészet által is használt összehasonlítási módszereket alkalmazza, amelyeket

ma már egyre több nyelvész erősen megkérdőjelez.

A nyelvészek között ma már nem elfogadott az altaji nyelvek (török nyelvek és mongol nyelvek)

rokonságának bizonyítása sem, bár sokáig az volt. A mandzsu, hun, avar nyelvek idetartozása pedig

különösen kérdéses. A avar és hun nyelvet csak személynevekből ismerjük, magáról a nyelvről szinte



20

semmit sem tudunk. (Többek között Dr. Detre Csaba ettől eltérő véleményen van, lásd a külső

hivatkozásoknál.)

A sumer nyelvi eredetkutatás talán legsúlyosabb módszertani hiányossága, hogy nem a lehetőlegkorábbi magyar nyelvemlékeket, hanem a mai, 20–21. századi nyelvállapotot veszik alapul.

További érvek, amelyek kétségbe vonják e kutatások hitelét:

1. a korabeli magyar kiejtést hallgatólagosan a maival azonosnak veszik;

2. a más nyelvek összehasonlításánál bevált nyelvészeti módszereket (például a rendszeres

hangmegfelelések vizsgálatát) nemigen alkalmazzák;

3. a szavak összevetése gyakran a következetesség igénye nélkül, ötletszerűen történik.

Ezenkívül a sumer nyelv hangzása nem pontosan ismert, hiszen jeleinek kiejtését csak más nyelvű (pl.akkád) szövegek alapján tudják rekonstruálni, és a két nyelv eltérő hangrendszere miatt nyilvánvaló

torzulással. Ezen kívül az akkád nyelv is kihalt már, csak ma is élő nyelvrokonainak kiejtését tudják a

múltba vetíteni.

A szóbokor (ősnyelv) elmélet ellenzői szerint a teória nyelvészetileg bizonyíthatatlan, és az elmélet

elsősorban nem nyelvészeti, hanem romantikus, nacionalista indíttatású feltételezés.

A magyar nyelv rokonságára vonatkozó többi elméletet, mivel érveik nincsenek összhangban a

nyelvtudomány bevett módszertanával, a nyelvészek többsége szintén elveti, s a finnugor elmélet

ellenzői közül sem mindenki támogatja őket. Ez a tény is jelzi, hogy a nyelvtudományról való

ismeretterjesztésnek még igen nagy szerepe van az elkövetkezendő évtizedekben, hogy ki-ki maga is

eldönthesse, mely érvek szerepelhetnek a tudományos értelemben vett nyelvészet eszköztárában, és

melyek nem.

Válaszok a bírálatokra

Dr Rédei Károly nem csak "délibábos nemzettudatból" táplálkozó írókat bírál, hanem tudományos

fokozatú történészeket, nyelvészeket is. Érdemes megismerni az általa alkalmazott módszereket,

hogy képet alkothassunk arról, ami ezen a téren történik ma a "tudomány" nevében.

Lásd:

Dr Bakay Kornél: Őstörténetünk és nyelvünk erőszakos finnesítése ellen I-II.

http://tttweb.hu/gyujtemenyek/cikkek/regi/Magyarsag/Magyarnak%20lenni.html

A finnugor elmélet elvetése mellett érvel Dr Marácz László nyelvész "A finnugor elmélet

tarthatatlansága nyelvészeti szempontból" c. tanulmányában.

http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html

Dr Rédei Károly kritikájára a A kétszer kaksi igazsága Válasz Rédei Károlynak című írásában válaszol.http://users.atw.hu/maraczlaszlo/red.html



21

Urál-altaji nyelvcsalád

Az urál-altaji nyelvcsalád (vagy urál-altaji nyelvcsalád) a nyelvcsaládok egy feltételezett tágabb

csoportja. Két nyelvcsaládot és ezen belül öt fő nyelvcsoportot sorolnak ide:

Uráli nyelvcsalád:

Finnugor nyelvek

Szamojéd nyelvek

Altaji nyelvcsalád:

Török nyelvek

Mongol nyelvek

Mandzsu-tunguz nyelvek

Egyes elméletek ide sorolják a japán nyelvet és a koreai nyelvet, a két nagy távol-keleti ragozó

nyelvet is. Mások az urál-altaji nyelvcsaládhoz, illetve annak egyes tagjaihoz kapcsolják az ajnu

nyelvet, az ókori sumer nyelvet, az etruszk nyelvet, az indiai dravida nyelvcsaládot, valamint a

paleoszibériai nyelveket, ezzel az amerikai földrészre is kiterjesztve a nyelvcsaládot. (Lásd: agglutináló

nyelv.)

Tudományos elfogadottság

Az uráli-altaji nyelvcsalád létezése korábban elfogadottabb volt, ma viszont a történeti nyelvészek

többsége nem tartja eléggé megalapozottnak. Vannak, akik az altaji nyelvcsalád létezését is kétségbe

vonják, nem találván elegendő nyelvészeti bizonyítékot a török nyelvek, a mongol nyelv és a

mandzsu-tunguz nyelvek közös eredetére sem. A hasonlóságokat ezek a kutatók nem a közös

eredettel, hanem csupán a történelmi érintkezések során bekövetkezett nyelvi kölcsönhatással

magyarázzák. Az elmélet hívei szerint azonban túl nagyszámúak és szabályosak ezek a hasonlóságok

ahhoz, hogy pusztán véletlenszerű nyelvi kölcsönhatásokról legyen szó.

A rokonítás alapja

A feltételezett urál-altaji nyelvcsaládot alkotó nyelveket és nyelvcsaládokat nem a szókincsbeli

megfelelések kötik össze egymással. Ilyeneket csak kis számban lehet kimutatni, elsősorban a

személyes névmások és személyragok mutatnak hasonlóságot valamennyi nyelvcsalád között. A

rokonítás alapja ehelyett inkább ezen nyelvek feltűnő nyelvszerkezeti hasonlósága. Az urál-altaji

nyelvcsaládba sorolt valamennyi nyelvre jellemzőek a következő vonások:



22

Ragozó szerkezet (agglutináció)

Magánhangzó-harmónia.

Mássalhangzó-torlódás kerülése.

Dinamikus hangsúlyozás hiánya.

Nyelvtani nemek hiánya.

Tulajdonragok használata.

Birtoklást kifejező ige hiánya.

Létige hiánya.

A főnév és melléknév, illetve számnév nyelvtani egyeztetésének hiánya.

Közös őstörténet

Az uráli és altaji nyelvek beszélői óriási területen szóródtak szét a történelem folyamán a Távol-

Kelettől a Kárpát-medencéig. A közös eredet hipotézisét a nyelvszerkezeti hasonlóságok mellett

támogatják az évezredekre visszanyúló hasonló kulturális vonások is. (Turáni elmélet.)

Az urál-altaji, az indoeurópai és más nyelvcsaládok rokonsága

Az uráli nyelvcsalád és az indoeurópai nyelvcsalád közötti névmásragozási és egyéb szókincsbeli

hasonlóságokra már régen felfigyeltek a kutatók. Ez alapján beszélnek uráli-indoeurópai

nyelvcsaládról is. Mások vitatják a közös eredetet és a hasonlóságokat a két nyelvcsalád kialakulása

során történő nyelvi kölcsönhatásokra vezetik vissza.A nosztratikus nyelvcsalád szintén vitatott elmélete az uráli és altaji nyelvcsaládokon kívül a tágabb

rokonság körét kiterjeszti az indoeurópai nyelvcsaládra, sőt további nyelvcsaládokra is. Az elmélet

szerint ebbe az ú.n. makronyelvcsaládba tartoznak többek között az indo-európai nyelvcsalád, az

uráli nyelvcsalád és az altaji nyelvcsalád, valamint a sémi-hámi nyelvcsalád, az ókori sumer nyelv és

etruszk nyelv, a koreai nyelv, a japán nyelv , az ajnu nyelv, a paleoszibériai nyelvcsalád, az indiai

dravida nyelvcsalád és egyes kaukázusi nyelvek.

Anyag Uralisztika c.tárgyhoz

Documents