A TATAI PIARISTA RENDHÁZ TÖRTÉNETE 1943–1950

Dar

vasy

Mih

ály–

Biró

Imre

• A

TAT

AI P

IARI

STA

REN

DH

ÁZ

TÖRT

ÉNET

EM

PM 1

1.

Darvasy Mihály–Biró Imre

A TATAI PIARISTA RENDHÁZ TÖRTÉNETE

1943–1950

M AG YA R O R S Z ÁG P I A R I S TA M Ú L T J Á B Ó L

11

fordulatokkal teli eseményeit két rendtörténészi elhivatottságú pi-arista, két tartományfőnöki tit-kár, Darvasy Mihály (1917–1973) és Biró Imre (1883–1972) örökí-tette meg. Kettőjük munkáját kö-tetünkben teljes terjedelemben, néhány további föl jegyzéssel ki-egészítve közöljük.

A tatai piarista rendház és gim-názium utolsó hét esztendejéről készült 300 oldalnyi, különlege-sen részletes és alapos krónika a téma és a szerzők szerencsés ta-lálkozásának köszönheti létre-jöttét. A második világháború, a kommunista hatalomátvétel, majd az erőszakos államosítások

2100 Ft

MPM11-TataiHD-borito-v04.indd 1 2017.01.19. 23:51:23

MAGYARORSZÁG PIARISTA MÚLTJÁBÓL 11.

1. Koltai András, Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába, Budapest, 2007.

2. Böszörményi Géza SchP, A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés, Budapest, 2007.

3. Haraszti Mihály, Tatabánya és a piaristák, Budapest, 2009. 4. Russel Károly SchP, A kolozsvári Kalazantinum története 1894–

1916, s. a. rend. Sas Péter, Budapest, 2009. 5. A piarista nevelés újraindulása Szegeden 1991–1999, szerk. Miklós

Péter, Budapest–Szeged, 2013. 6. Szende Ákos, Piarista eszmék és sorsok 20. századból, Budapest,

2013. 7. A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság, bev. Szakál Ádám

SchP, s. a. rend. Koltai András, Budapest, 2013. 8. Koháry István emlékkönyv, szerk. Kozicz János–Koltai András, Bu-

dapest–Kecskemét, 2015. 9. Both Ferenc SchP, Ötven év a temesvári piarista gimnázium törté-

netéből {1885–1935. }, s. a. rend. Sas Péter, Budapest, 2015. 10. Hegyi Ferenc SchP, Szenctől Tatáig: A piarista rend és a műszaki–

gazdasági szakoktatás kezdetei Magyarországon, s. a. rend. Koltai András–Szekér Barnabás, Budapest, 2016.

11. Darvasy Mihály SchP–Biró Imre SchP, A tatai piarista rendház tör-ténete 1943–1950, Budapest, 2017.


1943–1950

írták DARVASY MIHÁLY és BIRÓ IMRE

piaristák

sajtó alá rendezte

TÚRI RÓBERT és KOLTAI ANDRÁS

PIARISTA REND MAGYAR TARTOMÁNYA BUDAPEST

2017

A kézirat szövegét sajtó alá rendezték: Túri Róbert (gépbevitel, jegyzetek, magyarázatok)

Koltai András (előszó, jegyzetek, magyarázatok, fordítások, függelékek) A fordításban közreműködött Túri László, Vizkelety András

Utószó: Vizkelety András Névmutató: Koltai Ernő, Koltai Ernőné

A címlapon: Dobroszláv Lajos: A tatai piarista rendház télen (akvarell), 1947

(Piarista Múzeum, 2001.553.1.P)

A tatai piarista rendház és gimnázium alapításának 250. évfordulója (2015) emlékére

© Piarista Rend Magyar Tartománya

Kiadta a Piarista Rend Magyar Tartománya Felelős kiadó: Labancz Zsolt SchP tartományfőnök

Megjelent az Emberi Erőforrások Minisztériuma 16938/2016. szerződési számú támogatásával.

A nyomás és kötés az EFO nyomda munkája

Felelős vezető: Fonyódi Ottó Százhalombatta, 2017.

Készült Linux Libertine betűvel, 200 példányban

HU ISSN 1789-1566 ISBN 978-615-80517-3-6

TARTALOM Tartalom ............................................................................................................................ 5Előszó ................................................................................................................................. 7Az 1943/1944. iskolai év .............................................................................................. 11Az 1944/1945-i iskolai év............................................................................................. 32Az 1945/1946. iskolaév .............................................................................................. 100Az 1946/1947. év ......................................................................................................... 133Az 1947/1948. év ......................................................................................................... 183[Az 1948/1949. év] ..................................................................................................... 214[Az 1949/1950. év] ..................................................................................................... 260Függelék ....................................................................................................................... 311Épületrajzok ................................................................................................................ 322Vizkelety András: A tatai piarista közösség utolsó éveinek történetéhez:

Egy öregdiák megjegyzései ................................................................................ 327Rövidítések és idegen kifejezések szótára ........................................................... 336Névmutató ................................................................................................................... 340

ELŐSZÓ Más szerzetesi közösségekhez hasonlóan a magyarországi piarista rendhá-zak is rendelkeztek házi krónikával (historia domus), amelynek vezetése a házfőnök vagy egy általa megbízott rendtárs feladata volt. Bár a 18. század első felében, a rend nagyarányú terjeszkedésének éveiben ezek sokszor hiá-nyosak maradtak, vagy több évtizedes késéssel készültek el, a 20. század so-rán már minden rendházban folyamatosan vezették őket. A tatai rendház krónikájának második kötetét1 1898-ban Pintér Elek ház-főnök kezdte meg (miután az előző kötet betelt), majd utódai, Magas Mihály, Lukács József, Papp Elemér és Schmidt Mihály folytatták. 1938 és 1940 kö-zött Papp Elemér nem maga vezette, hanem Végh Árpád tanárra bízta, majd így tett 1943-ban Szűcs János házfőnök is, aki a kezdő történelem-latin sza-kos tanárként Tatára helyezett rendtársa, Darvasy Mihály kezébe adta a krónika vezetését.

Darvasy Mihály Budapesten született 1917-ben, az ottani piarista gimná-zium tanulójaként érettségizett, majd a rend szerzetesnövendéke lett. Teoló-giai és történelem-latin szakos egyetemi tanulmányai végén, 1942-ben, 25 éves korában szentelték pappá. Első munkahelye 1942 őszétől a tatai piarista gimnázium volt, ahol a legnehezebb háborús évek alatt tanított, egészen 1948-ig, az iskolák államosításáig. A tanítás mellett a tatai piarista konviktus egyik prefektusa volt, majd 1945/1946-ban aligazgatója és 1946-tól igazgató-ja. Amikor pedig 1945/1946-ban a piaristák Tatabányán megindították a ki-helyezett iskola munkáját, ő is kijárt oda tanítani.2 A tatai piarista iskola utolsó évében, 1947/1948-ban igazgatóként vezette a piarista általános isko-lát, és egyben a gimnázium igazgatóhelyettese volt.

Mosolygós, szeretetreméltó, meleg kedélyű tanár volt, akinek figyelme sok mindenre kiterjedt, és számos munkaterületet talált, hogy kibontakoz-tathassa a piarista hivatását. Mindjárt érkezésekor kezébe vette az iskolai énekkar irányítását, amely elsősorban a piarista kápolna egyházi szertartá-sain és az iskolai ünnepélyeken működött közre. Létrehozott egy Kis Kama-ra Kórust is, amelyben a magasabb színvonalú énekkultúra fejlődését szol-gálta. Parancsnokhelyettesként bekapcsolódott a 146. sz. Révai Miklós cser-készcsapat munkájába, és részlegparancsnokként ki kellett vennie részét a levente-munkából is. Évekig vezette a Szent Pompilius Oratóriumot, amely-nek az volt a célja, hogy az eucharisztikus szellemet mélyítse a tanulók lel-kében, a gyakori szentáldozás előmozdításával. A háború után hasonló cé-lokkal irányította a Hitterjesztés Művét.

Mindezek mellett ő volt a Tatai Piarista Múzeum és a négyezer kötetes 1 Lelőhelye: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára (PMKL), Tatai

rendház levéltára, Lib. 1. 2 Ld. kötetünkben: p. 327, 339. Vö. HARASZTI Mihály, Tatabánya és a piaristák, Buda-

pest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3), 73, 93, 95.

8 ELŐSZÓ

tanári könyvtár őre. Mindkét gyűj-teményt sikerült a háború legnehe-zebb hónapjaiban is megoltalmaz-nia.

Az egyházi iskolák államosítása után, 1948 szeptemberétől Sík Sán-dor tartományfőnök vette maga mellé titkárnak, majd 1961-től asz-szisztensként a tartományi konzisz-tóriumba is bekerült, és így kulcs-szerepe volt abban, hogy a rend, legalább két iskolával átvészelte a kommunista üldözés legnehezebb éveit. 1969-ben a budapesti gimná-zium igazgatójává nevezték ki, amely talán még súlyosabb felada-tott jelentett. A hajszolt ülőmunka miatt már 1963-ban anginás roha-mok jelentkeztek nála, amelyet később cukorbaj és szívbaj súlyos-bított. Ez oda vezetett, hogy 1973. október 11-én korán reggel, a

szentmisére való előkészület közben szívinfarktust kapott, amely a déli ha-rangszó idején végleg pontot tett rövid, mindössze 57 évnyi földi életére.3

Miután Darvasy 1948 augusztusában távozott Tatáról, a krónika vezeté-sét, az 1948. márciusi eseményektől kezdve Biró Imre (1883–1972) házfőnök folytatta, hasonló alapossággal.4

Biró Imre 1883-ban Vértessomlón született, Schemitz néven. A tatai piaris-ta gimnáziumból jelentkezett a piarista rendbe 1899-ben. Ekkor változtatta családi nevét Biróra, öccsével, Vencellel együtt, aki egy év múlva szintén piarista lett. Magyar-latin szakos egyetemi tanulmányai végeztével 1907-ben pappá szentelték, majd Szegeden és Mosonmagyaróváron tanított, ahol ház-főnök és igazgató is volt. 1920-ban Szinger Kornél tartományfőnök titkárává választotta, és ezt a feladatot további három tartományfőnök alatt, összesen 23 éven át látta el, 1938-tól már nem is titkárként, hanem irodaigazgatóként, sőt 1934-től asszisztensként a tartományi konzisztóriumnak is tagja volt.

1943-ban, Zimányi Gyula második tartományfőnöki ciklusa kezdetén, 60 éves korában visszatért a gimnáziumi tanításhoz, először Budapesten, majd 1945-től szülőföldjén, Tatán, ahol 1947-ben a rendház főnöke (rektor) lett.

Bár nem volt történelem szakos tanár, szívesen foglalkozott rendtörténet-

3 Életéről ezen kötet adatain kívül: PMKL, Magyar tartományfőnökség levéltára (I.1.c),

Harmadik korszak, Kegyeletes életrajok 1973–1978 (írta Benkő Andor, 1982). 4 Ld. a krónika 434. oldalát.

Darvasy Mihály, 1947 (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

ELŐSZÓ 9

tel. Miután távozott a tartomány-főnöki irodából, Zimányi Gyula provinciális kinevezte a rendtarto-mány történetírójának. Az 1943-ben megjelent magyar rendtörténe-ti monográfiában ő írta az utolsó korszak történetét.5

Így természetes volt, hogy 1948 nyarán, a házfőnökségtől való megválása és Darvasy Mihály távo-zása után, nyugalmazott rendtag-ként átvette a tatai historia domus vezetését, és azt egészen a rendház 1950. évi erőszakos feloszlatásáig folytatta, sőt gondoskodott annak megmentéséről is. Mielőtt ugyanis a tatai rendház tagjait 1950. június 18-án éjszaka deportálták volna, a kötetet biztonságos helyre, föltehe-tően rokonaihoz menekítette. Ami-kor 1950 őszén visszatért Tatára, mostohaanyja házába, a kötetet ismét magához vette, és 1952-ben megírta annak utolsó fejezetét, amely a hatvani elhurcolásról szól. Mostohaanyja halála után, 1963-ban költözött be a budapesti rendházba, ahol 1972. január 1-én hunyt el, 89 éves korában.6

A tatai piarista rendház és gimnázium utolsó hét esztendejéről készült 300 oldalnyi, különlegesen részletes és alapos krónika tehát a téma és a szerzők szerencsés találkozásának köszönheti létrejöttét. A második világháború, a kommunista hatalomátvétel, majd az erőszakos államosítások fordulatokkal teli eseményeit a két rendtörténészi elhivatottságú piarista, a két tartomány-főnöki titkár – egy jövőbeli és egy leköszönt – különleges részletességgel örökítette meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy kettőjük munkáját kötetünkben teljes terjedelemben, a függelékben néhány további följegyzéssel kiegészíve közöljük.

A krónika szövege eddig sem volt ismeretlen. Ugyanebben a könyvsoro-zatban már közöltük belőle az 1919. évi Tanácsköztársaságra,7 a tatabányai

5 BIRÓ Imre, A forradalmak és a restauráció kora, in BALANYI György–BIRÓ Imre–BIRÓ

Vencel–TOMEK Vince, A magyar piarista rendtartomány története, Bp., 1943, 258-329. 6 PMKL, Magyar tartományfőnökség levéltára (I.1.c), Harmadik korszak, Kegyeletes

életrajok 1971–1973 (írta Benkő Andor, 1978). 7 A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság, bev. SZAKÁL Ádám SchP, s. a. rend. KOL-

TAI András, Budapest, 2013 (Magyarország piarista múltjából, 7), 290-292 (Magas Mihály szövege).

Biró Imre, 1965 (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

10 ELŐSZÓ

fiókgimnáziumra,8 valamint a piaristák 1950. évi deportálására vonatkozó részeket,9 újabban pedig Rabár Ferenc bőségesen fölhasználta a tatai piarista gimnázium 20. századi történetét feldolgozó könyvéhez.10

A közlésnél, a szöveget a modern helyesíráshoz igazítottuk.11 A rövidíté-seket egységesítettük, és jelzés nélkül föloldottuk, a többször előfordulók föloldását pedig a kötet végén, a rövidítésjegyzékben közöljük. A kapcsos zárójelbe {abc } tett fejezetcímek a krónika szerzőitől származnak, és az ere-deti kéziratban a margón olvashatók. Kúpos zárójelben <123> a historia domus eredeti oldalszámait tüntettük föl. A historia domusban a szerzők gyakran hivatkoznak lapszám szerint az általuk a kéziratban korábban leír-takra. Ezek a hivatkozások kerek zárójelben (ld. 123) szerepelnek. A lábjegy-zetek közül a szerkesztőktől származnak a fordítások és azok, amelyeket külön jelöltünk (a szerk.).

Koltai András

8 HARASZTI Mihály, Tatabánya és a piaristák, szerk. Koltai András, Budapest, 2009

(Magyarország piarista múltjából, 3), 67–83 (Schmidt Mihály és Darvasy Mihály szövege). 9 BÖSZÖRMÉNYI Géza SchP, A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés

(Magyarország piarista múltjából, 2), Budapest, 2007, 111-115 (Biró Imre szövege). 10 RABÁR Ferenc ifj., A tatai piarista főgimnázium története, 1900-1944, Tata, 2014

(Libelli Tatenses, 1). 11 Ennek érzékeltetésére egy példa: amikor a kézirat keletkezett, az „épp” határozószó

helyesírásában elfogadott volt az „ép/épp” forma. Ezt a modern helyesírás szerint „épp”-re javítottuk.

AZ 1943/1944. ISKOLAI ÉV Az Úr nevében. Amen. {Familia } <228>A tatai rendház szerzetes személyzete az 1943-44. tanév-

ben: Szűcs János házfőnök, gimn. igazgató, rector ecclesiae, konviktusi igaz-gató, Babos Dezső, házi másodfőnök és lelkiatya, tanár, a házfőnök tanács-adója. Medveczky János aranymisés, érdemes tanár, Abelsberg József, aranymisés, érd. tanár, Lóky Béla házi lelkiatya, érd. házfőnök-igazgató, böl-cselet doktor, Wagner Lajos tanár, Tell Sándor tanár, számvizsgáló, Jakab János tanár, a házfőnök tanácsadója, bölcs. doktor, Berkes József beteg, We-iner Ferenc házi lelki atya, tanár, konviktusi prefektus, a hittudományok doktora. <229> Kuntár József tanár, számvizsgáló, Magyar István tanár, böl-cseletdoktor, Selmeczi Kovács József tanár, Kender József tanár, konviktusi prefektus, bölcseletdoktor, Darvasy Mihály tanár, konviktusi prefektus, böl-cseletdoktor. Kolláti István tanár, konviktusi prefektus, Bulányi György ta-nár, konviktusi prefektus

Gazda István rendtársunk a mutációval Szabadkára kapott beosztást, de mivel a negyedik osztályt is párhuzamosítani kellett, a rendfőnök úr vissza-helyezte még augusztusban Tatára, mint konviktusi prefektust. Összesen: 18.

{Konviktoraink } A konviktusba annyian jelentkeztek, hogy kénytelenek voltunk a tavalyi 64 helyett 65 fiút felvenni. VIII. osztályosok: Áprily Ernő, Bolla Kálmán, Gajdos István, Haller Géza gr., Harmos Csaba, Jungerth-Arnóthy Mihály, Karai István, Kuhn Ferenc br., Schmiedl Gyula, Varjú Pál

VII. osztályosok: Csillaghy József, Fónagy István, Szentmiklósy András, Tóth Aladár, Vörös Ferenc.

VI. osztályosok: Barta Károly, Dénes István, Eckhardt Tibor, Exler István, Singer Péter.

V. osztályosok: Kőkúti Dénes, Szepey Géza. IV. osztályosok: Angyal Antal, Back Tamás, Berkó Antal, Békássi Csaba,

Faller Gusztáv, Ivánffy Arisztid, Jajczai István, Kováts Iván, Pálfalvi István, Ruttkai György.

III. osztályosok: Bata Zoltán, Dömők Pál, Fráter István, Georgovits Gábor, Hidvégi J. Egon, Javorik Tamás, Pásztor János, Szakáll Ákos, Vaszary Tamás, Wlasitsch Gyula, Zibrinyi Kálmán.

II. osztályosok: Csillaghy István, Henzer Antal, Horváth Antal, Horváth Elek, Latzkó Ferenc, Lakfalvi László, Leopold Gábor, Lepey Miklós, Tóbi Jó-zsef, Zelei József.

I. osztályosok: Eberhardt Jenő, Hajnal Dezső, Kovács István, Lux András, Matusz Károly, Patócs Lóránt, Porga Zoltán, Puskás Imre, Schütz Géza, So-mogyi József, Tóth Pál, Walthier Ferenc.

{A kéthónapos kényszerszünet } A fenyegető háborús veszedelmek miatt az iskolai év kezdete két hónappal novemberre tolódott ki. Nov. 1-én volt a Veni Sancte, és a tanítás nov. 3-án kezdődött. Megkíséreltük, hogy legalább

12 1943/1944.

a konviktoraink bejöhessenek, de az illetékes tényezők ezt a leghatározot-tabban tilalmazták. Mikor október elején a helyzet enyhülni <230> látszott, megengedtük, hogy a nyolcadikosok szüleik felelőssége mellett eljöhetnek. Csak 5 fiú vette igénybe ezt az engedélyt. Ezeket azután a többi nyolcadikos tanulókkal együtt tanáraik nagy buzgósággal vették elő az érettségi tár-gyakból. A két hónapi vakáció-meghosszabbítás nyugodtan telt el, csak 2-3 ízben nyugtalanította a lelkeket egy- egy légiriadó.

{A tartásdíj } Tekintettel a folyton növekvő árakra, a konviktusi tartásdíjat évi 2000 P-re emeltük, ami havi 250 P-s részletekben is fizethető.

{Ellátási nehézségek } Az ellátás szempontjából két körülmény okozott nagy nehézséget. Az egyik a gazdapont, a másik, hogy Pintér János hente-sünk már nem vágott a zászlóaljnak. Sok utánajárással és a hatóság, s jó em-bereink támogatásával sikerült azonban mindkét nehézséget leküzdenünk úgy, hogy ellátásunk ez ideig normálisnak mondható.

{A bányászati internátus építése } Hosszas tárgyalások után a Tatai Diák-szövetség nevében megkötöttük az építkezési szerződést a tatai Blahó-Riszter céggel a bányászinternátusra. Eszerint tégla helyett kőből épülnek falak, és az idei évben csak a földszint készül el. Mészáros László építész-mérnökünk nagy gonddal és hozzáértéssel készítette el a szerződést. Az épí-tés megindulását csak gr. Esterházy Ferencné nagylelkűsége tette lehetővé, aki az összes szükséges kőmennyiséget ingyen engedte át az épülő interná-tusnak. Nagyon szépen megírt levele örök dokumentuma lesz a grófi család nemes és fennkölt gondolkozásának! Ha az internátus egyszer felépül és an-nak a 160 bányászgyereknek nem kell a hajnali órákban nekiindulni, hogy hóban-esőben kimerülve érkezzék az iskolánkba, ez érdeme lesz Schmidt Mihály volt igazgatónknak, aki az eszmét felvetette, Mihályi Géza főszolga-bírónak, aki önzetlenül hihetetlen sokat fáradozott az építés megindításában. és a bányászközségek: Felső-, Alsógalla, Bánhida, Tatabánya áldozatkészsé-gén kívül a nemes Esterházy család nagylelkűségének!

{Walter János } November 10-e óta rendházunkban tartózkodik Walter Já-nos dr. generálisi asszisztens úr, aki a háborús viszonyok alakulása miatt nem mehet vissza Rómába.

{Vörös János tábornok } December elején meglátogatta a házfőnököt Vörös János altábornagy, az új székesfehérvári hadtestparancsnok.

{A pannonhalmi főapát látogatása } December 12-én megtisztelte látogatá-sával házunkat Kelemen Krizosztom, a pannonhalmi főapát úr Kovács Arisz-tid igazgató társaságában.

{A gimnázium lefoglalása } <231> December 13-án tárgyalás a gimnázium esetleges hadikórházzá való igénybevételéről. Hála Jankovich Miklós OM. kormánybiztos jóakaratának és Nádas József középiskolai referens ügyessé-gének, a lefoglalás elmaradt. Később tudtam, meg, hogy a grófné már a tár-gyalás előtt beszélt az érdekünkben a főispán úrral. A tárgyalás után a főis-pán úr vendégünk volt ebéden, ahol szívesen elbeszélgetett budapesti diák-emlékeiről (1923-ban érettségizett a budapesti piarista gimnáziumban), és

1943/1944. 13

megemlékezett őseiről is, akik közül többen voltak konviktoraink. {A tűzifa } Nagy nehézségeink vannak a tüzelőfával: fuvarhiány miatt az

uradalom nem tudja szállítani. Sok könyörgésre az uradalmi metszőből segí-tenek rajtunk néhány méterrel. Tanulság: ne adjunk el fát, különösen ilyen zavaros időben.

{A gépek } Sok bajunk van a gépekkel is! A mosógép kazánja kilyukadt, a henger ajtaja elkopott, a konviktus magasnyomású fürdőkazánját át kell alakítani, mert használata így életveszélyes. A kút motorja külső vezetési hiba miatt elégett: csupa kellemetlenség és hiábavaló pénzkidobás. Csak jó gépeket érdemes venni.

{Vendégek } A Tatai Szövetkezeti Népfőiskola megnyitásakor január 20-án a rendház vendégei voltak ebéden: Hankiss János kultuszállamtitkár, Magyary Zoltán egyetemi tanár és Halász Miklós a debreceni gazdasági akadémia volt igazgatója, a Burgonyaközpont elnöke. A házfőnök felhívta az államtitkár úr figyelmét az épülő bányászinternátusra, kérte az állam segít-ségét, de még csak biztatást sem kapott… Magyary professzor úr ebéd alatt meglehetősen tapintatlanul antiszociálisnak bélyegezte a bányászinternátus gondolatát és még inkább azt a tényt, hogy a falusi tehetségek közül 2-3 se-gít kiszolgálni étkezés alatt. Hiába említettük neki, hogy ezért a csekély munkáért a fiúk 100 P havi állami fizetés fejében ugyanazt az ellátást kapják, mint a 250 p-t fizető konviktorok.

{Rendfőnöki látogatás } Zimányi Gyula rendfőnök úr (márc. 3., 4. és 5.) atyai látogatást végzett rendházunkban. A rendtársakat mind meglátogatta és jóságos szavakkal biztatta a nehéz időkben való kitartásra.

{A háború, a német megszállás } A tél folyamán az orosz mind közelebb ju-tott az ősi magyar határokhoz, már a Tatár-hágóig jutott. Mivel a németek nem bíztak a magyar ellenállás komolyságában, másrészt <232> katonai szükség is kényszerítette őket, március 19-én megszállták az országot. A megszállás nagyobb részt vérontás nélkül ment végbe, csak itt-ott mutatko-zott némi túlkapás, főleg zsidókkal szemben.

{Az iskola korai bezárása } Az események már magukban hordozták a jövő csíráit. Március 31-én este jött az első hír, hogy április 1-én vége a tanévnek. Másnap azután a rádió, a hivatalos közlöny is megerősítette a hírt. A tanári kar fél nyolckor gyűlést tartott, megbeszélte a teendőket. 8– 10 óráig az év végi adatok összeszedése, 10 órakor a nyolcadikosok ballagása, – ezen részt vett gróf Esterházy Ferencné is – utána szentmise zárta le a zaklatott, rövid évet. Konviktoraink nagy része már április 1-én elutazott. A maturandusok azonban húsvét után visszajöttek, és itt készültek az érettségi vizsgára.

{A bombázások } Közben megkezdődött az ország hadászatilag fontosabb helyeinek bombázása. A Ház fontosabb iratait és értékeit a sekrestye alatti légoltalmi pincébe helyeztük el. A légiriadók, az ellenséges berepülések sok nyugtalan órát okoztak, Tata közelében is hullottak le bombák, de Istennek hála, intézetünket eddig még nem érte kár.

{Konviktorok a kényszerszünetben } Mindjárt az évzáráskor felmerült a

14 1943/1944.

gondolat, hogy a veszélyesebb helyeken lakó konviktoraink részére lehetővé tesszük a konviktusba való visszatérést. Kettős célt akartunk elérni ezzel: segítségére sietni nehéz helyzetben levő fiainknak, másrészt a Ház nehéz anyagi helyzetén segíteni. Igaz ugyan, hogy az elmaradt három hónap he-lyett fenntartási költségként megkértük az egy hónapi tartásdíjat, amit a szülők zúgolódás nélkül meg is fizettek, de az előre látható hosszú kényszer-szünetben segítség az az 1000–2000 P. is, amit ezekért a fiúkért fizetnek. 8–10 gyerekre számítunk.

{A gimnázium lefoglalása } Iskolánkat a Honvédelmi Minisztérium XIV. ügyosztálya (Levente) foglalta le. De igényt tart rá a helybeli csendőriskola kétszer három hetes tanfolyama számára, sőt felvették magyar csapatkórház elhelyezésére is. A németek is szerettek volna itt kórházat elhelyezni, sőt, szó volt a Ház és a konviktus lefoglalásáról is, de ez ideig ettől sikerült megmenekülni. Május 24-én megkezdődött a csendőriskola, június 9-étől pedig emellett egy törzstiszti híradó tanfolyam veszi kezdetét iskolánkban.

{Megint a bányászinternátus } <233> Május 7-én Mészáros László tervező-mérnökkel, Babos Dezső és Selmeczi Kovács Józseffel közösen megtárgyal-tuk az épülő internátus ügyét. Megállapodtunk abban, hogy a Rend és az adakozó bányászközségek között írásban kell lerögzíteni a jogi helyzetet, másrészt ugyancsak írásban kell pontosan körvonalazni az internátus mű-ködését. Az utóbbival kapcsolatban leszögeztük, hogy az internátus a kon-viktustól csak egészen különállóan működhetik, külön vezetéssel, sze-mélyzettel, legalább két prefektussal és ennek megfelelően kell a terveket átalakítani. Megbeszélésünk eredményét írásba foglaltuk és elküldtük a Rendfőnök úrnak. A Rendfőnök úr Péntek József és Papp Elemér asszisztens urakkal már május 11-én lejött ebben az ügyben Tatára, és itt újra megbe-széltük a terveket és megvizsgáltuk az épülő internátust, bevonva a megbe-szélésekbe most már Mihályi Géza főszolgabíró urat, az építő Tatai Diákszö-vetség elnökét is, és közmegnyugvásra az általunk javasolt elgondolások alapján most már életképesnek ítéltük az internátust.

{Abelsberg József és Lóky Béla } A légiveszélyek annyira megviselték Abelsberg József rendtársunkat, hogy idegileg egészen összetört, és nem me-ri szobáját elhagyni. Május 1-én Lóky Béla a tatabányai kórházba ment, hogy sérvét, herenagyobbodását operálják, de cukorbaja miatt erre aligha kerülhet sor.

{Tihanyi Béla halála } Május 18-án agyvérzésben meghalt Tihanyi Béla rendtársunk, katolikus tanügyi főigazgató.

{Agárdy Gyula halála } Május 23-án májzsugorodásban meghalt Agárdy Gyula váci házfőnök, igazgató.

{Nyári Kalazanciusi Iskola } Mélyen átérzett kötelességünk késztetett arra, hogy az idei, háborús viszonyok miatt annyira megnyirbált tanév hiányait pótoljuk. Hosszas megfontolás után május 28-án meghirdettük a Nyári Kalzanciusi Iskolát. A tanári kar szinte kivétel nélkül átérezte ennek az in-tézménynek az időszerűségét, s nemcsak nem gördített akadályokat elébe,

1943/1944. 15

hanem szinte teljes számban részt is vett a munkában. A város közönsége hálásan vette ezt a próbálkozásunkat.

Június 5-én nyílt meg az iskola. Nem remélt nagy számban jelentkeztek a tanulók az ingyenes tanításra, számuk elérte a másfélszázat. Ismerve azt a körülményt, hogy nálunk a diákság nagy része bejárókból és a különböző internátusok növendékeiből tevődik össze, ez a szám igen magas. Nemcsak <234> intézetünk növendékei, hanem a Tatán tartózkodó, más gimnáziumi tanulók is járnak az előadásokra. A lányok elkülönítve vesznek részt az órá-kon. Eleinte három csoportban folyt a tanítás. Az elsőbe az ún. előkészítő-sök, továbbá a végzett elsősök és másodikosok, a második csoportba a vég-zett harmadikosok és negyedikesek, az utolsó csoportba a felsősök tartoztak. Mivel azonban igen nagy volt a jelentkezők száma, egy negyedik csoportot is kellett szervezni: ez az előkészítő osztály. Ebbe azok a gyerekek járnak, akik most végezték a IV. elemit. A gimnázium épületének lefoglalása miatt a diákságot a rendházban, illetve a konviktusban helyeztük el. Az előkészítő osztály az ún. betegszobában kapott helyet, az első csoport a konviktus stú-diumhelyiségében, a III-IV-esek a játékszobában, a felsősök pedig a Tatai Múzeum bombatámadás elől már kiürített helyiségében, a bejárat mellett. A tanítás mindig 8-tól 10-ig tart a hét négy napján; a hétfői napon rendeztük ugyanis a leventeképzést fiainknak, csütörtökön pedig szünet volt. Rendsze-resen magyart, latint és a mennyiségtant vesszük át a diáksággal. Új anyagot nem adunk, csak a már meglevőket akarjuk fenntartani és gyakorolni. A megjelenést ellenőrizzük.

Nemcsak Tata, hanem a vidék társadalma is nagy hálával vett tudomást a Kalazanciusi Nyári Iskola működéséről. Olyan kérések is hangzottak el, hogy a tanári kar szálljon ki Tatabányára; a szülők ott majd gondoskodnak arról, hogy tanításunk zavartalanul ott megindulhasson.

{Katonai kórház? } Amint már eddig is gyakran volt szó arról, hogy a gim-názium épületét kórház céljaira igénybe veszik, május 30-án ismét komoly formában felvetődött ez a terv.

{Zsidó-rendeletek } A politikai viszonyok alakulása folytán a kormányzat a zsidókérdést gyökeresen szándékozik megoldani. Ennek egyik lépéseképpen rendelet jelent meg, melynek értelmében 24 óra alatt gettóba kell szállítani az eddig sárga Dávid-csillaggal jelölt zsidó házak lakóit. A gettót be is ren-dezték a Paula-majorban. Ide kellett a zsidóknak menniök a legszükségesebb holmival. De ez az intézkedés is csak átmeneti jellegűnek mutatkozott. Újabb intézkedés során (jún. 5.) a zsidókat <235> kiterelték az állomásra, bevagonírozták őket, s ismeretlen útirányban elindították a szerelvényt. A zsidók csak a hátukon vihettek el annyit, amennyit bírtak. Minket annyiban érintettek ezek az események, hogy minden zsidó-diákunkat elszállították, még a keresztény, de zsidó fajú fiúkat és lányokat is. Az egész országban így jártak el, csak a fővárosból nem telepítették ki a zsidókat […], hanem kijelölt zsidó-házakba költöztetve őket korlátozó rendeleteket hoztak számukra. Az itt maradt holmikat közös helyre – részben a zsinagógába – gyűjtötték és

16 1943/1944.

leltározták, a zsidó üzleteket zár alá vették. Ezeknél a dolgoknál az emberi gyarlóság nagyon megmutatkozott: igen sok érték tűnt el azok kezén, akik legközelebb jutottak hozzá.

{A ló bevonul } Június 3-án Bársony nevű lovunkat „behívták” katonai szolgálatra, s el is vitték.

{Abelsberg Pesten } Június 5-én a háború rémségeitől idegösszeroppanás-ban szenvedő Abelsberg József rendtársunkat Weiner Ferenc és Darvasy Mihály Budapestre kisérték. Szegény rendtársunknak fixa ideái vannak. Pl. nem eszik, nem alszik, három hete nincs széke, stb. ezek kivételével más hi-ba nem észlelhető szellemi világában. Beteg, öreg és tehetetlen nővérét félti; meg akar halni, de mégis ő az első a légiriadók alkalmával az óvóhelyen. Budapesten a rendházba szállítottuk; innen a Szent István kórház idegosztá-lyán nyert elhelyezést.

A háború közeledte felénk egyelőre a gyakori légitámadásokban mutat-kozik. Az idén nem is engedélyeznek semmiféle nyilvános megmozdulást a légiveszély és az óvóhelyek hiánya miatt. Így az idén az úrnapi körmenet (jún. 8.) is elmaradt.

Cserkészeinket a komáromi híradó-zászlóalj meghívta a Tarjánban rende-zett német-magyar katonanapra. Az est legfontosabb számait a mieink szol-gáltatták. (Jún. 11.)

A légitámadások egyre sűrűsödnek. A mi vidékünk egyenesen ipar-vidéknek számít. Körül vagyunk véve hadifontosságú célpontokkal. Az el-lenség, mely angol és észak-amerikai bombázókötelékekből áll, nagyon pon-tosan van értesülve mindenről. Június 13-án éjjel Füzitő telepét támadták. Ez volt a Ház <236> számára az első komoly ízelítő a légi háború borzalmairól. Bár a Ház légóparancsnoka, Kender József rendtársunk, hivatalának megfe-lelően gyakran szólított fel mindenkit az óvóhelynek kinevezett borospince felkeresésére, mégis az a szokás alakult ki, hogy szinte kivétel nélkül a kert-ben szoktunk tartózkodni légiriadó alatt. Így ezen az estén, illetve éjjelen is kint voltunk, s borsódzó háttal néztük az ún. Sztalin-lámpák nappali világos-ságánál lezajló támadást és hallgattuk a gépek zúgását, vijjogását; a bombák robbanását és az ágyúk, az elhárítók dörgését. Sajnos, egyre szokottabbá válnak ezek a dolgok: másnap, június 14-én Szőnyt bombázták az angol-szászok. Szinte nap nap után húznak el felettünk az ellenséges gépek nagy kötelékei: sokszor olyan alacsonyan, hogy még a felségjelüket is látni lehet. Sajnos, vadászelhárítás alig-alig van, olykor lövöldöznek rájuk a közelünk-ben lévő szentgyörgyi, naszályi és füzitői ütegek, de találatot még sohasem értek el. Az ellenség már ki is tanulta, hogy merre vannak ezek az ütegek, szépen elkerülik őket, s a lőtávolságon kívül repülnek el zárt rendben, leg-többször a Ház felett. Szinte minden alkalommal a Mindenható csodája, hogy nem ejtettek bombát a Házra és a gimnáziumra, melyek szinte kínál-koznak célpontul.

{Dukovics Lőrinc halála } Az ilyenféle légitámadások minden más vidéken is tapasztalhatók. Debreceni házunkat is bomba rombolta meg erősen. Még-

1943/1944. 17

sem ment le az óvóhelyre a beteg Dukovics Lőrinc dr. rendtársunk. A táma-dás után üvegcserepektől borítva találták ágyában. Úgyis megviselt szerve-zetét a bombatámadás is erősen igénybe vette, s csak siettette elköltözését. Meghalt Debrecenben június 14-én. Nyugodjék békében!

Az eddigi kórházigénylők sorába a németek is bekapcsolódtak. Június 17-én jelentkeztek, hogy kell nekik a gimnázium épülete.

Június 18-án, a levente-fogadalomtétel napján az Angolkertben lévő tábo-ri misén az ünnepi szentbeszédet Bulányi György rendtársunk mondta. <237>

{Tata felajánlása Jézus Szent Szívének } Ugyanezen a napon nagy ünnepe volt Tatának. A két testvérváros együttesen felajánlotta magát Jézus Szent-séges Szívének. A nagytemplom a zuhogó eső ellenére megtelt. Gyirmóty Gyula tatai plébános mondott egy igen hosszú beszédet – amint mindig szokta –, s sajnálatosan úgy fejtegette az alkalom jelentőségét, mintha ez az aktus – ex opere operato1 – minden testi és anyagi bajtól is eo ipso2 megmen-tene mindenkit. Az ünnepélyes litániát a másik plébános, a gvárdián végezte a kapucinus teológusok segédletével. A város nevében Henzer József bíró mondta el a felajánlást. A Grófnő és fia is jelen voltak. Házunkat a Rektor, Weiner és Darvasy rendtársak képviselték.

{Cserkésztábor } 20-án érkeztek meg cserkészeink, akik Kolláti István rend-társ vezetésével 14 nap alatt a legkellemetlenebb időben, állandó légiveszély közben járták meg a Tata–Sopron–Pápa–Veszprém–Keszthely–Székesfehér-vár–Tata 600 km-es kerékpárutat.

{Komárom alispánjának látogatása } Június 23-án dr. Schmidt Jenő komá-romi új alispán jött el Házunkba tisztelgő látogatásra dr. Mihályi Géza fő-szolgabíró társaságában. Az egész házat összejárták, s nem találkoztak sen-kivel sem. Végre Darvasy szobájába nyitottak be. Mivel az alispán érdeklő-dött a Tatai Múzeum iránt, a Múzeum őre levezette a pincébe, ahol az óvó-helyen, a kápolna alatti kriptában egy-két gyertya fénye mellett tekintették meg a vendégek az állományból azt, amit így látni lehetett. Az alispán mele-gen érdeklődött minden után, s szeretettel köszöntve a Házat, eltávozott.

{Budapesti házunk bombát kap } A június 26-ára virradó éjjeli légitámadás alkalmával budapesti rendházunkat bombatámadás érte. A merészen fenn-tartózkodó Szamek József teológiai tanár az utolsó pillanatban hagyta csak el lakását, melyet a bomba pár másodperc alatt eltüntetett. Rendházunkból Bulányi György volt éppen a házban, persze az óvóhelyen. Most már buda-pesti, szegedi, debreceni házunk kapott bombatalálatot. A károk mindenütt igen tetemesek.

{Lefoglalás } Ami már hosszú idő óta fenyegetett, most bekövetkezett. Jú-nius 27-én katonai célra, kórháznak foglalták le épületeinket. Ennek hosszú és érdekes előzményei vannak. Még a kora <238> tavasszal történt, hogy

1 a katolikus szentségtan szerint a szentségek természetük szerint hatnak 2 magától értetődően

18 1943/1944.

egy napon német katonai autó gördült a gimnázium elé. A kiszálló tisztek úgy állították be a dolgot, hogy erre vezető útjukban a szép fekvésű gimná-zium felé hajtottak, s meg szeretnék nézni, hogy milyen is egy vidéki gim-názium. Szóval, ez volt az első helyszíni szemle. Még egy párszor megjelen-tek, egyre kevesebb titkot csináltak belőle, hogy katonai kórház céljaira kel-lene nekik az épület. Nagyon megfelelőnek tartották a fekvését, tetszett, hogy vízvezeték van. Szóval nagyon kedvükre való volt minden. Csak lát-szólag okozott gondot nekik az, hogy a Leventeközpont, a Honvédelmi Mi-nisztérium XIV. ügyosztálya számára foglaltak le mindent. Végre is megér-kezett a Kiürítési Kormánybiztos írásos kiutalása, mely a gimnáziumot és a kolostort (Gimnazium und Kloster. Sic!) a németek rendelkezésére bocsájtja. Szóbeli tiltakozás persze nem használt. A meglepő az volt, hogy az illető pa-rancs ceruzával volt csak kiállítva! Nehezen volt eloszlatható a gyanúnk, hogy nem egészen egyenes eljárásról van szó. A Rektor azonnal táviratban értesítette a fejleményekről a Rendfőnök urat, egyúttal levélben bővebben ismertette a helyzetről és sürgős közbenjárást kért. Tette ezt annál is inkább mivel vitéz Béldy Alajos vezérezredes, az Ifjúság Országos Vezetője, ki ta-nítványunk, s a Rektor személyes jó barátja; ő illetékes a jelen körülmények közt intézkedni. Béldy az asztalt verve emlegette, hogy ő majd elintézi a dol-gokat; csak forduljunk azonnal Vörös vezérezredeshez, a vezérkari főnök-höz, illetve a német-magyar súrlódásokat intéző szervéhez. A Rektor min-dezt írásba foglalta, s Pesten átutaztában sürgős közbelépésre kérte a Rend-főnök urat. Mikor visszatérve újra járt a rendfőnökségen, megdöbbenve ta-pasztalta, hogy rendi részről semmiféle mentő próbálkozás nem történt. Saj-nos, csak jóval később mozdult meg a pesti gépezet, de már elkésve. Az ille-tékes helyek fait accompli-re3 hivatkoztak, s mentő kísérleteink meddők ma-radtak. A rendi vezetőség pedig sorsára bízta a tataiakat.

Nem maradt más hátra, nekünk magunknak kellett megvédeni próbálni a közös rendi érdekeket. A piarista mentalitás és a magunkéhoz való ragasz-kodás mellett azért is fontos számunkra az iskola, mivel a gimnázium léte feltétele a konviktusnak is, mely anyagi <239> forrás szempontjából annyira fontos, hogy nemcsak az egész tatai házat a nyugalmazottakkal együtt el-tartja, s a rendi központtól függetleníti, hanem már hosszú ideje lehetővé teszi a mindenkori rektoroknak, hogy jelentős összegeket utaljanak át a központi pénztárba!

Mivel a hivatalos kiutalás egészen általánosságban a gimnáziumot és a rendházat adta a németek kezére, jog szerint még minket is kilakoltathattak volna. A lefoglaló hatóságok belátásból meghagyták a rendház lakóhelyisé-geit, s módot adtak arra, hogy életünket folytassuk. Fölajánlották, hogy mi magunk jelöljük ki, mely részeket engedünk át a konviktusi szárnyban. Az Igazgató a két lépcsőház közötti részt ajánlotta fel, ami nagyon megfelelt igényeiknek. Egy százados intézte a felmérést, aki udvarias, finom úri em-

3 kész tény

1943/1944. 19

bernek bizonyult. Jezsuita tanítvány volt. A finom udvariasság ellenére is dolgozott az Archimedes-csavar. Egyre többet és többet kívántak. Az első megbeszélések alkalmával természetesnek tartották, hogy a gimnáziumban az igazgatói iroda, a könyvtár, s a berendezett szertárak érintetlen marad-nak. Utóbb azonban sorra ezekre is igényt támasztottak. Növelte a nehézsé-get, hogy az eltávozott századost egy másik, arrogáns fellépésű százados kö-vette, akit az arcán átfutó sebhely miatt a köznyelv Vágottképűnek nevezett el. Ez tudni sem akart az elődjével kötött megállapodásunkról, s mindenben önállóan intézkedett. Legfeljebb az ezredesre hivatkozott, de ez csak akkor jelent meg később szemlézni, mikor már befejezett tények várták.

Az igazgató úr és a hivatalos tolmácsszolgálatot ellátó Bulányi rendtár-sunk június 30-án és július 6-án jártak Komáromban, ahol a kórház parancs-noksága tartózkodott. Az volt a fő cél, hogy mentesítsék a konviktusi szárny emeletét és ennek fejében mi vállalkoztunk arra, hogy az egyik szertár állo-mányát összezsúfolva a másikban, hasonló nagyságú férőhelyet biztosítunk a németek számára. Sajnos, amint előre látható volt, a konviktus érdekeit célzó kísérlet meddő maradt, mert az újonnan felajánlott helyiséget elfogad-ták ugyan, de annak ellenértékeként a konviktusi emeletet nem szabadítot-ták fel. Általában az volt a helyzet, hogy udvariasan tárgyalgattak, de a pa-rancsnokok egyre változtak, s így az egyik sem <240> tartotta meg elődjé-nek az ígéreteit. Lehet, hogy ha mi is harciasabban lépünk fel, talán több sikerrel jutunk. A németek mindjárt „foglalóban” itt is hagytak néhány né-met egészségügyi katonát a szükséges előmunkálatok elvégzésére. Ezek a konviktusi ún. dohányzóban helyezkedtek el, tőlünk kérve ágyakat. Egyi-kük, Obergefreiter Metz, katolikus misszionárius – szentelése előtt álló pap-növendék, aki aránylag későn érezte meg a hivatást. Ez bizalmasan figyel-meztetett bennünket a tudnivalókra: óvatosságot, s lehetőleg elválasztó falak és zárható ajtók felállításával a teljes elkülönülést ajánlotta.

{Első délutáni mise Tatán } Míg ezek történtek, a gimnáziumban még min-dig a tábori csendőrtanfolyam tartózkodott. Misére kápolnánkba jártak. Júli-us 2-án a misét légiriadó akadályozta. Darvasy Mihály rendtársunk élt most először a néhány napja adott generálisi engedéllyel, s 4 órai jejunium után ő mondta Tatán az első délutáni szentmisét 2 órakor. Az engedély csak légiveszély esetén engedélyezi a délutánra a halasztást.

{Új ló } A bevonult lovunk helyére a bencésektől megvettük július 4-én a hét éves szürke herélt Mirzát 3500 P-ért. Erős szép állat.

{Lóky Pesten } Egészen mostanáig itt tartózkodott dr. Lóky Béla c. főigaz-gató rendtársunk. Mivel herenagyobbodását és sérvét Tatabányán nem mer-ték megoperálni, hazaköltözött. Őszinte sajnálattal láttuk mindannyian, hogy mennyi kellemetlenséget és szenvedést okoz neki a baja. Testileg is összeroppant, s egykori korpulens jellege csak árnyékként jelentkezett. Máskor annyira jellemző jó kedélye is lecsökkent. Sok egyéb baj is megtá-madta, s sajnos orvosi kezelést szinte nem is remélhetett, pedig hólyaghurut is párosult az eddigi bajokhoz. Az itteni háziorvos, dr. Rednik Tibor túlhaj-

20 1943/1944.

szolt. Az eddigi 10-12 tatai orvos közül a behívások, s a zsidókitoloncolások következtében alig van 4 orvos, akiknek még a környék betegeit is el kell látniok, mint körorvosoknak. Így betegünk csak a legnagyobb nehézséggel kaphatott szakszerű kezelést. Ő maga is Budapestre, klinikára kívánkozott. A Rendfőnök úr ezt lehetővé is tette. Így aztán Weiner Ferenc és Darvasy Mihály kíséretében Pestre utazott július 8-án. Aránylag jó volt az utazás, mert még ülőhelyet is szerezhettünk számára. <241> A légiriadó is csak ke-rülgetett, de nem ért el. Így aztán még kora délelőtt beszállítottuk a Manrézába, ahol jelenleg a Herczog belgyógyászati klinika működik. Örömmel vette, hogy ugyanoda került, ahol jól sikerült lelkigyakorlatot végzett. Könnyes szemmel, elérzékenyülve búcsúzott a rendtársaktól, s azt hajtogatta, hogy nem kerül vissza Tatára többet. Néhány nappal később a budai Szent Ferenc kórházba szállították át, ahol olyan urológus működött, akiben bizalma volt.

{Diákjaink munkaszolgálaton } Július 8-án felsős gimnazistáinkat honvé-delmi testi munkára hívták be. Legnagyobb részük Székesfehérvár körülötti repülőterek építésében dolgozik eléggé sanyarú körülmények között. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a civil kollégák illojális magatartásáról. A fiúk mellé ugyanis tanárokat hívnak be felügyelőül. Mivel éppen őket hív-ták volna be, az egész városban hangulatot keltettek maguk mellett, sajná-latraméltónk állítva be magukat, kik többnyire idősebb emberek, „míg azok a papok semmit sem csinálnak”! Főleg a fiatalságra irányultak a célzások, jóllehet éppen ezek többször is hangoztatták, hogy önkéntesen is hajlandók a fiúk mellé menni a behívás előtt is, amellett a Nyári Iskolában vagy tudo-mányosan is éppen ők dolgoztak a legtöbbet.

{Cserkészeink } Július 8-tól 14-ig rendezte meg a komáromi II/A cserkész-kerület őrsvezetőképző táborát Tihanyban, a bencések rendezésében. A he-lyettes táborparancsnok, illetve az egész tábornak a mozgatója Kolláti István rendtársunk volt, akinek Bulányi György volt a segítségére. Sok cserkészünk volt jelen. A tábort meglátogatta Kovács Sándor szombathelyi püspök, az egykori kecskeméti plébános; nagyon jól érezte magát és emlegette, hogy ő is hálás piarista diák.

{Bevonulnak a németek } Július 10-én jelentek meg az első németek Tatán. Mivel elháríthatatlannak látszott minden elhárítás, a nagy látogatottságnak örvendő Nyári Kalazanciusi Iskolát azonnal fel kellett oszlatnunk. A diáksá-got befogtuk a hurcolkodásra. Ugyanis elénk meredt a nagy probléma, hová helyezzük el holmijainkat? Ugyanis a németek csak bizonyos fajta bútorokat voltak hajlandók megtűrni, olyanokat, melyeknek maguk is hasznát látták. Korán reggel megérkezett a gimnázium elé egy csapat SS-legény géppisz-tolyokkal és övükre csatolt <242> tojáskézigránátokkal. Egészen úgy jöttek, mint ha ellenállásra számítottak volna. Meg is kérdeztük őket, hogy mire való ez a komédia, mire azt felelték, hogy ez náluk így szokás, és ez egyúttal gyakorlatnak is számít.

{Költözködés a gimnáziumból } A költözködés a Rektor és Selmeczi Kovács

1943/1944. 21

József igazgatóhelyettes irányításával meg is kezdődött sürgősen. A tanári kar fiatalabb tagjai is ott sürögtek-forogtak, a világiak közül főleg Dobroszláv Lajos rajztanár segédkezett. Külön meg kell dicsérnünk ifjúsá-gunkat, mert reményen és szinte testi erején felül segített a terhes testi munkát jelentő költözködésben. Tanárok és diákok vállvetve dolgoztak, s nyomott hangulatban cipelték mindazt, ami széppé, kedvessé és lakályosan vonzóvá tette gimnáziumunkat. A nehezebb bútorok fuvarozásánál a német katonák is segítettek. A németek egyébként autóikat bocsájtották rendelke-zésre; ezeken a padokat, katedrákat, táblákat szállították le az uradalmi pezsgőgyár pincéjébe. A képeket a könnyen mozdítható dolgokat a szolgala-kás folyosóira, a cserkészotthonba zsúfoltuk. Szekrények, könyvtárak a rendházház folyosóin nyertek elhelyezést. A fizikai szertárat felszállítottuk a meghagyott kémiai előadóba. Mondani sem kell, hogy rengeteg károsodást szenvedett már ekkor a gimnázium. A katonák nem nagyon kímélték a mi felszerelésünket. Bútorok sarkai, falak stb. csorbultak, repedtek.

{A konviktusból } Párhuzamosan ezzel a költözködéssel magában a Házban is nagy hurcolkodás indult meg. A Rektor több okból is sürgette, hogy te-gyük lehetővé a konviktus felállítását. Először is nagy erkölcsi követelmény a diákotthon felállítása éppen most, mikor a háború egyre közeledvén, min-den szülő igyekszik gyermekét megbízható helyen elhelyezni. Főleg a fővá-rosi szülők részéről merült fel indokolhatóan az elhelyezés igénye, mivel Budapest önkéntes kiürítése megkezdődött. A másik szempont: az anyagiak. Mint már jeleztük, nagy lehetőséget, sőt az egész Ház ellátását is jelenti a konviktus hozama. Már ez a szempont vezetett akkor is, mikor a nyár fo-lyamára néhány bombaveszélyes helyen lakó konviktorunkat befogadtuk a Házba.

Szóval a konviktusban is megindult a költözködés. Weiner és Darvasy prefektusok, akik a konviktusi szárnyban <243> laktak, szükségből és lakás-hiány következtében átköltöztek a provincialátusba, az emeleti rendfőnöki lakosztály egy-egy szobájába. A konviktusi szárnyban az elmozdítható dol-gokat leszereltük. A konviktus számára megmaradt a Ház emeletének délre néző szárnya a konyha és az ebédlő felett. Ez csak mérsékelt számú konviktor számára lett volna elegendő. Kb. a régi szám egy harmada fért volna el. Ezért bővíteni kellett! Igen, de nehéz ott bővíteni, ahol nincs hely. Hiszen a Rektor már szóban és írásban is kérte többször a Rendfőnök urat, hogy Lóky és Abelsberg, mivel úgyis előreláthatólag hosszasan távol lesz-nek, nyerjenek legalább címlegesen más házba beosztást, hogy lakásaik fel-használhatók legyenek. Vagy csupán engedély adassék, hogy a helyiségeket felhasználhassuk. Ez az engedély azonban csak augusztus végére érkezett [meg], s így egyelőre nagyon össze kellett szorulnunk.

{A házi könyvtárból } A legnagyobb vállalkozás, melyet végbevittünk, az ebédlő felett elhelyezett házi könyvtár kiürítése volt. Sajnos, már régen a raktár nevet érdemelte, mert hosszú idő óta mindenféle házi lomnak és élelmiszereknek raktára lett. Bejutni is már régen nehezen lehetett. Igaz,

22 1943/1944.

hogy könyvekért kevesen forgatták a díszes ajtó kilincsét. Annak ellenére, hogy több mint fél százados por borított mindent, voltak ennek a könyv-tárnak rejtett értékei is. Pl. sok Migne-kötet porosodott árván, s általában patrisztikai, patrológiai anyaga igen értékes. Sok incunabulumot, őskiadvá-nyokat (pl. Jacobus a Voragine: Legenda aurea) stb. rejtett, amit meg kellett volna már régen becsülni. A rendi teológiai főiskola egészen megfelelő anyagot, forrásokat talált volna. Már a nyár folyamán, mikor először felme-rült a könyvtár kiürítésének terve, a ma is használható műveket átszállítot-tuk a gimnázium tanári könyvtárába, mely éppen akkor volt rendezés alatt, és minden példányon feltüntetve, hogy a Ház könyvtárának a letétje, az ille-tő könyveket a gimnáziumi könyvtár állományába soroltuk.

A még így is jelentős számú, kb. 15–17 000 kötetet számláló könyvtárt ké-zi erővel részben az egyik földszinti vendégszobába halmoztuk fel, mely ed-dig a Tatai Múzeum helyisége <244> volt, részben pedig a kórus melletti, a házi kápolnába vezető zárt folyosóra tornyoztuk fel. Ott várja most az öreg könyvtár méltatlan helyen az értékes könyvek kiemelését, a silányak kiselej-tezését.

Még egyszer meg kell emlékeznünk kis diákjaink buzgóságáról, mellyel a könyvcipelés munkáját itt is ernyedetlen szorgalommal, szolgálatkészen vé-gezték.

{Gimnáziumi könyvtár } S ha már a könyvtárnál tartunk, említsük itt a gimnáziumi könyvtárt is. Mostanra nyert végre teljes rendezést az immár évek óta elhanyagolt tanári könyvtár. Már el is kezdtük a viszonylag kevés, de feldolgozásra mégis nagy könyvtár katalogizálását, mikor a németek bir-tokukba vették a gimnáziumot. Eleinte azt mondták, hogy szabadon marad a helyiség. Később azt kívánták, hogy a könyveket engedjük bedeszkázni; utóbb ezt a műveletet is ránk óhajtották hárítani. A folyóirattár elég gazdag, s a könyvtárral szomszédos nagy helyiségben volt elhelyezve. Természete-sen erre is „szükségük volt”! Így aztán a folyóiratokat is a nem régen rende-zett könyvtár kötetjei közé kellett ékelnünk, felforgatva nem egyszer a rend-szert. A németek azzal tették fel a koronát „könyvbarátságukra”, hogy tea-konyhát óhajtottak berendezni a könyvtárban! A gőz ellen hajlandók voltak a tűzhely felett egy méteres azbeszt réteget felszerelni a könyvek előtt! Vég-re a jobb érzésű németek maguk is belátták, hogy mennyire barbár a terv. Hosszas utánjárással elértük azt, hogy konyha helyett tiszti kaszinót rendez-tek be a könyvtárunkban.

{A házi könyvtár } A házi könyvtár helyiségében pedig lebontották a régi, masszív könyvállványokat, melyeket – sajnos – nemsokára disznóóban, tü-zelőhelyeken stb. láttunk viszont. Ok – úgy látszik – a fa- vagy gyújtóshi-ány, de egyúttal szomorú vége a könyvtárnak, melynek immár reménye sincs, hogy elfoglalja egykori polcait, hová a régi nemzedék szerető, gondos keze helyezte, nem egyszer a gyomrán takarékoskodva a kultúra fegyvertá-

1943/1944. 23

rát! Finis bibliothecae – de talán finis culturae et pietatis4 is. Az ekképpen nyert hatalmas terem eléggé vigasztalan képet nyújtott.

Mégis elhangzott az a tanács, hogy <245> maradhat mostani alakjában is a fiúk hálóterme. Szerencsére ez a terv elhullott, helyette győzött a másik irány, mely az azonnali kimeszelést szorgalmazta. Végre is kompromisszum alakult: mészhiány és drágaság címén a mennyezet meszeletlen maradt: on-nan tekintve le ránk egy elmúlt század ízléstelen pingálása, mely tarka-barka felhők mögül kikukucskáló, sárga jegenyékre lemosolygó nap sugara-ival vette körül a sémita képű angyalokkal koszorúzott piarista címert. De ez még csak hagyján. Hanem villanyt is kellett ide vezetni, mert mindeddig nem volt itt ilyen. A kész meszelés után tehát kivésték a falat, de már be nem vakolták, mikor a hatalmas terem közepére egy pici lámpácskát vezet-tek, nemkülönben az ajtók fölé a konviktusi glimm-lámpát.5 Mikor ez is ké-szen lett, nyilvánvalóvá vált, hogy az itt elhelyezett fiúknak itt kell mosdaniok is. Így aztán a szomszéd tanári szobából a vízvezetékből egy el-ágazással csapot húztak be a terembe, de alája kiöntő már nem került. Így a lecsepegő víz azonnal a padlóra csöpöghet. De hogy kiöntő is legyen, az is került az ablakok mellé, hogy a vizét a külső esőcsatornába vezesse. Még a szomszédos tanári-prefektusi szoba falát is áttörték ajtóval, hogy a gyors ellenőrzés lehető legyen. Ez is csak később, a fiúk bevonulásakor készült el! Szóval az egész háló igen-igen hadi és szegényes színben tündököl.

Az olvasónak gondolnia kell arra, hogy e sorok írója még látta a régi, he-lyesebben új konviktust, amit most lefoglaltak. Látta annak – ha nem is tö-kéletes – de azt erősen megközelítő berendezését. Szomorúan kellett már régebben több jelből azt a tapasztalatot levonni, hogy a konviktus egyre in-kább pénzszerző eszköz, vagy legalább is az anyagiak kérdése első sorba rúgtat a valláserkölcsi nevelés elé. Nem a nevelés, a kibontakoztatás a fő szempont, hanem az anyagiak. Ez a magyarázata a túlméretezett lélekszám-nak, mely a nevelést majdnem dresszúrává kénytelen süllyeszteni. Nem a mostani vezetőség kritikája akar lenni ez a keserű megállapítás, hanem egy hosszabb fejlődés eredményének szomorú megállapítása. A Rektor igen he-lyes megérzéssel körlevélben tudatta a szülőkkel a tényeket. Sajnos, az anyagiak <246> romlása nemcsak azt nem tette lehetővé, hogy a korlátozva adott javakért kevesebbet kérjünk, hanem még magasabb összeget kértünk a szülőktől. Hogy ők ezt zokszó nélkül megadták, annak oka részben a pénz elértéktelenedésében, részben abban keresendő, hogy most már minden más konviktus is zsúfolt a menekülők miatt, s így a szülők, ha belsőleg fintorog-nak is, kifelé elragadtatással szemlélik az egyáltalán nem az igényeiknek megfelelő diákotthonunkat. Igaz, hogy láthatták, mit vállalnak; önkéntesen

4 Vége a könyvtárnak … vége a kultúrának és a kegyességnek 5 Glimm-lámpa (parázsfénylámpa): neonnal töltött, narancssárga fényt adó, áltaban

kis teljesítményű gázkisüléses fényforrás, amelyet a világháborús elsötítések idején is tudtak használni. (a szerk.)

24 1943/1944.

mentek bele, tehát igazságtalanság nem érte őket, de iure. De facto: a legtöbb nem választhatott mást. Tény, hogy a körlevél következtében egy régi konviktor sem lépett vissza!

{Magyar szemle } A németek nekiláttak a berendezkedésnek. Halvány re-ményünk támadt, hogy esetleg mégis vissza lehetne csinálnia lefoglalást, mikor július 12-én magyar katonai ellenőrző hatóság jelent meg a németek-nél. Ők hivatalosan a helyőrség nevében jöttek, mikor tudomást szereztek a németek bevonulásáról. A német tisztek hímeztek-hámoztak, a magyarok pedig azzal búcsúztak, hogy jelentik tapasztalataikat a hadtestnél. Evvel az-tán vége is lett a dolognak, semmi sem lett a mentesítésből.

{Bútoraink újra a szabadban } Sajnos, közben magyar katonák lefoglalták az uradalmi pezsgőgyár pincéjét, s így oda elhelyezett bútoraink szabad ég alá kerültek. Az eső verte, nap sütötte a bútorokat; szóval ismét nagymér-tékben rongálódtak tovább.

{Mutáció } Július 12-i dátummal érkezett meg a Rendfőnök úr 850/1944. sz. alatti intézkedése: a mutáció. Házunkból Bulányi György és Kolláti István Debrecenbe nyertek beosztást. Kolláti István két éven keresztül volt Házunk lelkes, sok jóindulattal telített tagja. Vonzalma főleg a kisebbek felé fordítot-ta; a cserkészmunkában sokat, mutatóst alkotott. A gyermekek barátja volt, tele ifjúi lelkesedéssel. Bulányi rendtársunk csak egy éven át tartozott a fa-míliába. Komoly, mélyen szántó, tudománykedvelő, következetes embert ismertünk meg benne. Tanítványai eleinte féltek tőle, de rövidesen megis-mervén, őszintén és mélyen megszerették őt. Rövid másfél év alatt harmadik állomáshelyére indul. Valamennyien őszinte jókívánságainkkal kísérjük őket, hogy az Úristen sok erővel, s az eddig tapasztalt buzgalommal áldja meg őket további munkájukban. <247> Helyükbe Vígh Árpád Nagykároly-ból és Csányi László gyakorló tanár a Kalazantinumból jönnek. Szeretettel várjuk őket.

{A magyar szak } A mutációs íven a Rendfőnök úr buzdítólag ír a mostani nagyon nehéz viszonyok között és fokozott munkavállalásra nógat. Nálunk adódik is erre alkalom, mert a gimnázium magyar szakos tanáraival baj van. Nálunk csak 3 magyar szakos van; csak Magyar István számít teljes erejű-nek, Babos Dezső betegsége és vicerektori elfoglaltsága, Csányi László pedig a szakvizsgára való készülése miatt csak félerővel dolgozhatnak. Így tényle-gesen 12 osztályra 2 magyar szakos tanár erői állnak rendelkezésre. Ugya-nakkor a 13 osztályos Szegeden 7, a 12–12 osztályos kolozsvári és debreceni gimnáziumunkban 6–6 magyar szakos tanár működik! Sajnos, Bulányinak Debrecenben csak gyorsírást lehet tanítania; itt nem maradhatott, jóllehet nálunk 4 nem szakos tanítja a magyart, amit a felügyeleti hatóság mindig kifogásol is.

{Merénylet Hitler ellen } Július 20-án merényletet kíséreltek meg Hitler német vezér és kancellár ellen. Ez volt az első jele az immár ötödik éve harc-ban álló német nép kifáradásának és a harcba való beleunásának. Magas rangú katonák keveredtek bele az összeesküvésbe. Hitler kisebb sérülések-

1943/1944. 25

kel, szinte csodálatosan menekült meg. {Körlevél } Július 27-én a konviktussal kapcsolatban a következő körlevelet

adtuk postára:

A Tatai Piarista Diákotthon Igazgatóságától. Mélyen Tisztelt Uram! Asszonyom! Kötelességünknek érezzük, hogy jelezzük azokat a megváltozott kö-

rülményeket, amelyek Diákotthonunk életét közelről érintik. A gimnázium épületével együtt a Diákotthon épületének nagyobb

részét lefoglalták a német katonai kórház céljaira. A megmaradt épület-rész fallal lesz elkülönítve a kórháztól, ahol egyébként csak orr-, fül-, gége- és szemsebesültek nyernek elhelyezést; fertőző betegeket nem hoznak a kórházba.

Ez a lefoglalás a Diákotthon kényelmének a rovására megy, de mégis van módunk fiainknak továbbra is – habár szűkebb keretek között – otthont biztosítani. Összébb kell húzódnunk, vállalva most már itt is a háború e mind egyetemesebb követelményét. A fiúk ruházati cikkeinek csak legfontosabb <248> darabjait tudjuk elhelyezni (kb. a tavalyi mennyiség felét). Ellátásban, tanulmányi felügyeletben, a fiúkkal való testi-lelki törődésben azonban nem jelent csökkenést e külső változás.

Kérjük, szíveskedjék postafordultával, de legkésőbb 1944. augusztus hó 10-ig értesíteni a Diákotthon Igazgatóságát, igényt tart-e a változott körülmények mellett is fiának elhelyezésére. A válaszadás időpontját szíveskedjék annál is inkább megtartani, mert sok a jelentkező, aki fel-vételét kéri, s akiket csak visszalépés esetén, vagy az ezzel egyértékű nem-válaszolás esetén vehetünk fel. A nemleges válasz jelen esetben természetesen nem jelenti a befizetett bánatpénz elvesztését.

Tata, 1944. július hó 27-én. Tisztelettel Szűcs János sk. a Diákotthon igazgatója.

A körlevelet eljuttattuk minden konviktorunk gondviselőjének. Senki sem lépett vissza.

{Az első tatai papszentelés } Július 30-án, vasárnap volt az első papszentelés Tatán. Az ismert adatok szerint ez volt a város történetében az első ordiná-ció. A kapucinusok ugyanis a légi háború veszélye miatt már jó régen ide telepítették a teológiájukat – amint mi is ajánlottuk a Kalazantinum számá-ra, de csak hitegettek, s a piarista teológusok sem jutottak Tatára, sem a ré-szükre fenntartott helyet nem biztosíthattuk. A nevezett napon br. altorjai Apor Vilmos győri megyéspüspök úr 3 presbitert és 2 szubdiakonust szen-telt. Az ordinandusok valamennyien növendékeink voltak. A Házat Szűcs János rektor és Darvasy Mihály képviselték.

{Időjárás } Hogy feledésbe ne merüljön e krónika írásában elődeim kedves szokása, mely az időjárást is szemesen megfigyelte, fel kell jegyezni, hogy

26 1943/1944.

ezen a nyáron állandó jellegű esőzés és borús napok voltak a jellemzőek. Valaha az elődök mindezt a jó gazda szemével nézték, s aszerint értékeltek; ma csak azt nézzük, hogy a légitámadások szempontjából mindez előnyös vagy hátrányos-e? Rossz, esős idő időben kevésbé forog fenn nagy légitá-madás veszélye, mint jó időben. Azonban ez sem abszolút biztonsággal kö-vetkezik így!

{Új miseruhák } <249> Augusztus 3-án két gyönyörű fehér selyem misefel-szerelés érkezett Budapestről. A mai háborús időkben külön meg kell be-csülnünk ezt az eseményt. Kápolnánk, mely nemes egyszerűségével, s a pompás főoltárral méltán áhítatra hangolja a szemlélőt, már eléggé elhanya-golt állapotban van. Különösen a paramentumok kopottak, rongyosak. Többször panaszoltuk már ezt a méltatlan helyzetet, mert nemcsak vendé-gek, de saját magunk előtt is szégyenkeznünk kell a felszerelés miatt. Albert István dr. teológiai tanárt és kalazantinumi prefektust már tavaly kinevezte [!megbízta] a Rendfőnök úr a rendi templomok és kápolnák ellenőrzésével. Ő már tavaly Szent Mihály napján járt itt felügyelni, s borzadva látta a ká-polna elhanyagolt állapotát. Akkor néhány régi miseruhát vitt magával, melynek anyagát még felhasználhatta a mai anyagszegény világban. Vagy négy régi misszálét is elvitt, melyeket kiegészítve még lehet használni. Vi-szonzásul néhány pallát, s egy igen szép, ún. római lila ókeresztény szabású paramentummal kedveskedett a Háznak még a télen. Azonban mi legrosz-szabbul éppen a fehér miseruhákkal állunk; ezért volt nagy öröm, mikor Al-bert a maga „műhelyében”, amit a pesti apácáink vezetnek, olcsón vállalta két fehér miseruha elkészítését. Elég olcsón, csak az anyagot számítva, dara-bonként 250-250 P-ért készült a két szép, ízléses miseruha. Az egyik zöld, a másik vöröses zsinórzással díszített.

{A németek megérkezése } Augusztus 4-én, éjfél után nagy motorzajra éb-redtünk fel: a németek hozták sebesültjeiket. Tehát majdnem egy hónapnyi idő múlt el, amit a betegek fogadására szentelhettek. Valami 4–600 beteg érkezett; német alapossággal az egyféle testrészen sebesültek vannak egy helyen. Pl. egy részüknek mind a bal könyöke van átlőve. Általában csaku-gyan könnyebb sebesültek. Másnap reggel már a lábon járók kezdtek szál-lingózni a Házban is, inkább kíváncsiságból, mert az elkülönítő ajtók nem készültek el. A parancsnokuk eltiltotta az ilyen sétálást, s azóta nem is for-dul elő. Általában rendesen viselkednek, komolyabb panasz nem merült fel ellenük. A mieinkhez képest szép zsoldot kapnak, 2,5 P-t egy napra (a ma-gyarok csak 0,40 P-t élveznek). Barátkozók; nem egy komolyan nekiállt a magyar nyelv tanulásának. Vannak katolikusok is köztük, ezek szépen eljár-nak a vasárnapi <250> szentmisére; nagy százalékuk áldozik is. Egyszer járt itt egy „Feldkurat” tábori pap, aki tiszti egyenruhát viselt rangjelzés nélkül. Ez gyóntatta őket, nagy, énekes misét mondott nekik, amin a katonák nagy bensőséggel énekeltek.

{Suller János halála } Suller János rendtársunk Mosonmagyaróvárott au-gusztus 4-én rövid szenvedés után 71 éves korában, szinte az utolsó percig

1943/1944. 27

dolgozva, elhunyt. Sit ei terra levis! R. I. P.! Temetésén a Házat dr. Magyar István képviselte augusztus 6-án. Ő hozta a hírt, hogy a Rendfőnök úr, aki a temetést végezve így tisztelgett egykori tanára előtt, visszautazásában meg-látogatja a Házat.

{Rendfőnöki látogatás } A Rendfőnök úr 7-én és 8-án tartózkodott Házunk-ban. Mindjárt lepihenése után légiriadó volt; erre szokásszerűen a kertben gyülekeztünk, s ekkor érkezett Vígh Árpád újonnan idehelyezett rendtár-sunk is, akit a Házba igyekeztében ért el a riadó. Mindenesetre jó beköszön-tő az új helyen!

A Rendfőnök úr mindenkit felkeresett, atyailag beszélgetett mindenkivel, s 8-án délután, rövid itt-tartózkodás után visszautazott Budapestre. Neki is már órákat kellett töltenie az állomáson, mert a vonatok már eléggé szeszé-lyesen közlekednek.

Augusztus 9-én ismét Füzitő olajtartályait támadta az ellenség. Egy visz-szarepülő gép bombát dobott a tatai téglagyárra. Hála Istennek, nagyobb baj nem történt.

{Kánikula } Hihetetlenül forró kánikula kínozza az embereket. Még a mi, hűvösségéről híres Házunkban is nehéz elviselni a nagy meleget.

{Légi riasztás } A légitámadások sűrűsödésére való tekintettel az idén nem rendezik meg a Szent István napi körmenetet Pesten. Erre a napra tették az új riasztási rend kezdetét, mely a rádión keresztül adja ezután is parancsait. Eddig az illetékes rádiókörzetben (mi Győrhöz tartozunk) nem jelezték a légiveszélyt, mostantól egy fél percig tartó egyhangú szirénabúgással adják tudtul, hogy nagyobb ellenséges légi kötelék készül a körzetbe repülni. Ha már a határt elérte, vagy be is repült, félperces időközzel megszakított üvöl-töző hangot ad a sziréna. E jelzések lefújása 2, félperces szünettel megszakí-tott, félperces egyhangú búgás. A zavaró repülést <251> nyilvánosan nem jelzik. Az ellenség mindjárt módot is adott a jelzések kipróbálására, mert Szent Istvánkor, a legnagyobb magyar ünnepen, ami egyébként vasárnap is volt, intézte eddigi egyik legsúlyosabb támadását az egész ország területe ellen.

{Kalazancius ünnepe } Augusztus 27-e, Szent Atyánk ünnepe az idén va-sárnapra esett. Mivel a fiúk nagy része távol volt Tatától, Rendünk legna-gyobb napját hangos, énekes misével ünnepeltük. A gregorián De angelis misét énekeltük a gregorián változó részekkel.

{Oroszok Magyarországon } Kalazancius ünnepe szomorú nap lett hazánk számára. Ezen a napon a román király, Mihály beszüntette a harcot a szövet-séges nemzetekkel szemben. A románok nem szívesen harcoltak eddig sem a németek oldalán, amióta nem remélhették nemzeti vágyaik teljesítését. Amíg Transznisztria, a Dnyeszteren túli rész a kezükben volt, szívesen küz-döttek az oroszok ellen. Akkoriban Odessza előtt rengeteg veszteségük volt. Még tavaly télen a Don mentén meginogtak, s arcvonalukon az oroszok át-törtek. Azóta állandó visszavonulásban voltak; az angolszászok a levegőből, a szovjet-orosz seregek saját hazájuk földjén pusztították a románokat. Mé-

28 1943/1944.

lyen dél felé benyomultak az oroszok, s Jassi, a régi magyar Jászvásárhely elfoglalása után egészen délre, a nagy Duna-könyökig, Galacig és a Deltáig dolgozták magukat előre, keletre megkerülve a Kárpátokat. Ploesti, a román olajvidék volt a célpont. A német hadvezetőség a jelek szerint nem látott tisztán, mert nem engedte meg, hogy magyar csapatok szállják meg a dél-erdélyi szorosokat. Ennek meg is lett a szomorú következménye. Az augusz-tus 27-i román fegyverletétel és az azonnali átállás következtében, az oláh irredenta címén, az annak idején a románoktól kért és előre elfogadott bécsi döntésben előírt magyar-román határt azonnal átlépték. Mivel a hágók és szorosok az oláhok kezén voltak, az egész orosz hadsereg özönvízként zú-dult be Erdélybe. Az utolsó pillanatban a mieink is észbe kapva Temesvárig és Aradig nyomultak, de a szovjet seregek addigra már ide nyomultak, s a harcok most már Magyarország területén tomboltak. Úgy látszik, hogy a magyar kormány sem biztosított mindent, s ez a fordulat valóban meglepte. Amire eddig gondolni sem mertünk, most bekövetkezett: az ellenség hazánk földjén <252> szorít vissza egyre jobban.

{Balatonszárszói rendi összejövetel } A Rendfőnök úr a balatonszárszói pia-rista diáküdülőbe meghívta a provincia minden fiatalabb tagját, akik leven-te-, vagy cserkészmunkát végeznek, vagy konviktusban dolgoznak. Házun-kat az aug. 28-tól szept. 1-ig tartó megbeszéléseken, ahol pedagógiai prob-lémákat tárgyaltunk dr. Kender József, dr. Darvasy Mihály és Csányi László képviselték.

{Erősödő légi tevékenység } A légitámadások csak sűrűsödnek. Augusztus 30-án is egy hatalmas amerikai bombázógép zuhant le sebesülten Tata mel-lett. Két traktorral sem lehetett a lomha szörnyet megmozdítani. Balaton-szárszón is vagy 300 ellenséges bombázót láttunk átrepülni. Megjegyzésre méltó, hogy a Balaton felé utazván Házunk képviselői Székesfehérváron vár-tak csatlakozásra. A légiveszély miatt a cisztercitákhoz menekültek, akik ritka szívességgel és magyaros vendégszeretettel fogadták őket.

{Hurcolkodás } Szeptember 1-én lehetett csak megvalósítani a már régóta esedékes tervet, hogy a tartósan távollévő Lóky és Abelsberg rendtársaink szobáit kilakoltassuk, így segítvén az egyre nyomasztóbb lakásínségen. A Rektor leköltözött Lóky szobájába, a Vicerektor Abelsbergébe, s így az ide mutált fiatalok is kijöhettek a vendégszobából, a rektorátus pedig a diákott-hon számára vált felhasználhatóvá.

{Berkes Pesten } Szeptember 2-án a már régóta betegeskedő Berkes József rendtársunkat kísérte dr. Weiner Ferenc Budapestre. Berkes rendtársunk magas vérnyomása következtében egyik szemére nem lát. Szerencsére Pes-ten Csapody szemészprofesszor osztályára került, ahol is két hét alatt annyi-ra rendbe hozták, hogy szemüveget használva újra lát rendesen.

{Iskolakezdés } Az immár második éve tartó zilált iskolai viszonyok miatt az illetékes hatóságok megengedték, hogy azt iskolaév meginduljon. Ször-nyű helyzet, hogy míg tavaly, békés viszonyok mellett november elejéig tol-ták a nagyszünetet indokolatlanul, most az ellenség hazánk földjén áll, s a

1943/1944. 29

levegőből napról napra dobálja a halált, most kell iskolát kezdeni. De mégis örömmel tesszük, bár látjuk, hogy sokáig nem fog menni; örömmel kezdünk a rengeteg kínálkozó <253> nehézség ellenére is, mert már régen hiányoljuk hivatásos munkánkat, s mert a felelősségen túl aggaszt fiaink sorsa. Vajon kiessék annyi idejük? A szülők, de még a fiúk maguk is érzik a rengeteg kényszerszünet kárát, és őszintén örülnek a kezdésnek. Szeptember 1-én volt a magánvizsgák írásbeli része, 4-én a pót- és magánvizsgák, 5-én irat-koztak be a helybeliek, 6-án pedig a vidékiek. 10-én, vasárnap volt az ünne-pélyes Veni Sancte; talán soha nehezebb körülmények között nem hívtuk a Szentlélek segítségét.

{A finnek kiállnak } Mert a körülöttünk lévő világ egyre inkább az elnye-léssel fenyeget. Hosszú, dicső, de erejüket meghaladó háború után finn test-véreink szeptember 4-én kiálltak. Nagyszerű teljesítményüket, becsületes és tiszta harcukat barát és ellenség egyaránt elismeri. Sajnos, ők is a Szovjet hatalmába estek, s a világnak csupán a rokonszenve kíséri őket. Isten segítse testvéreinket, s minket is!

{Egyre erősebb offenzíva Magyarország ellen } Szeptember 5-én bomba esett Baj községre. Most már csak Magyarország áll a hitleri Németország mellett! Az ellenfél, a világ nagyhatalmai: Anglia, az Észak-amerikai Egyesült Álla-mok és a Szocialista Szovjetköztársaságok Uniója minden erejével ránk tör. Ez a szárazföldön az erősödő szovjet offenzívában, s az angolszászok foko-zódó légitámadásaiban nyilvánul. Nincs arány a küzdő felek között! Megin-dult a menekültek áradata Kelet-Magyarországból nyugatra!

{Papp Elemér főigazgató } Papp Elemért, a Rend asszisztensét, e Ház egy-kori tagját, utóbb igazgató-házfőnökét a Bíboros Hercegprímás úr a dunán-túli katolikus tankerület főigazgatójává nevezte ki, miután ez a díszes állás dr. Tihanyi Béla rendtársunk halálával megüresedett. Az egész Ház őszinte örömmel vette ezt a kitüntetést, és meleg hangú gratulációt küldött. Kérjük Istent, hogy e nagy és nehéz munkakört sikeresen tölthesse be minél tovább; adjon neki a Mindenható minél több erőt feladatának a háborús viszonyok miatti kétszeresre duzzadt követelményeihez. A Tatatóvárosi Hírlap szep-tember 3-i számában – egyik rendtársunk tollából – igen meleg hangú cikk-ben üdvözölte Papp Elemér főigazgató urat. Isten éltesse!

{Az iskola } <254> A katonai kórház igénybe vette szép gimnáziumi épüle-tünket, ezért az iskolaév megnyitása miatt az iskolának hajlékot kellett ke-resnünk. A Rektor és a rendtagok együttes kutatómunkájával sikerült gon-doskodni a gimnázium elhelyezéséről. A két elemi iskola, a katolikus Szent Imre fiúelemi és a református elemi helyiségein osztozkodtunk a tulajdono-sokkal, akik szívesen álltak rendelkezésünkre. Tőlünk tették függővé, hogy mikor óhajtunk tanítani. Mi többféle meggondolások miatt a délutáni időt választottuk. Ugyanis a légiriadók, melyek szinte mindennaposak, lehetet-lenné teszik a délelőtti tanítást, mert szinte következetesen délelőtt vannak. Másrészt bejáró tanulóink a napról napra rosszabbodó vasúti közlekedés miatt szinte sohasem jutnának el az előadásokra. Ezért aztán úgy állapod-

30 1943/1944.

tunk meg, hogy az elemi iskolák délelőtt tanítanak, mi pedig ugyanazokban a helyiségekben, a mi bútorainkkal berendezkedve délután tanítunk. A tan-ügyi hatóságok igen tág lehetőséget engedélyeztek a zord idők következté-ben. Szinte minden iskolai ügy, beleértve a tantárgy megválogatást, az anyagcsökkentést is, mind az igazgató hatáskörébe van utalva. Élve tehát a lehetőségekkel, a 2-től 5-ig tartó három órát 4 darab 40 perces iskolaórára osztottuk be napi 5-5, illetve egy 10 perces szünettel megszakítva (2–2:40, 2:45–3:35, 3:35–4:15, 4:20–5). Így lehetővé vált, hogy a fontos tárgyakat – ha csökkentett óraszámban is, – taníthassuk, a kevésbé lényeges tárgyak óra-számát csökkentettük, vagy egészen el is hagytuk.

Talán az olvasó számára nem is szükséges fejtegetni azt a rengeteg nehé-zséget, ami a körülmények folytán felmerül. Nem vagyunk otthonunkban, bútoraink rongálódnak, másokkal kell osztozkodni rajtuk. Nincs igazgatói iroda – a rendházban kellett berendezni helyiséget. Nincs tanári szoba, ahol a szünetben kissé pihenni lehessen. Igaz, hogy a tanári karnak állandóan közlekednie kell a két iskola között; az út is felemészti az öt percet. Egy ke-vés óranyújtás is nagy kellemetlenséggel jár. Nincs rajz-, zene-, torna-, énekterem. Diákságunk a szünet alatt az udvaron tanyázik; eső, vagy hideg esetén a szűk, elemistáknak szánt folyosón, vagy a református iskolában: magában az osztályteremben zsúfolódik. <255> Semmiféle szemléltető esz-közzel sem rendelkezünk. A bejárók még így is sokszor nem érkeznek meg idejére. Egy-egy délelőtti légiriadó, vagy támadás következtében a forgalom szünetel vagy olyan sanyarú, hogy a fiúk lemaradnak. Pedig éppen az ő kedvükért van ez az órabeosztás. Ha csak az itteniek érdekét néznők, 50 per-ces órákat is tarthatnánk. S emellett a délutáni légiriadó sem szokatlan. Te-kintve, hogy egyik iskolának sincs óvóhelye, már a légiveszély jelzésére el kell hagyniok a gyerekeknek az iskolát. Már így is rengeteg óra maradt el.

S még tudnók sorolni a nehézségeket, melyek a viszonyokból következ-nek. De nem tesszük, hiszen az olvasó csak kevés fantáziával is elképzelheti magának. A katolikus elemi eléggé modernnek mondható egy emeletes épü-let, melyben hét (7) osztályt helyeztünk el. A református elemi korszerűtlen, sötét helyiségeket nyújthatott csak eléggé rozoga környezetben. Ide öt (5) osztály került.

{A konviktus } Mivel a konviktus élete elválaszthatatlan az iskolától, erről is kell említést tenni. Mint már fentebb említettük, a konviktus, hivatalosan a Diákotthon fenntartása mellett döntöttünk. A fentebb részletezett módon rendeztük be a rendház emeleti déli szárnyát. A hátsó lépcsőház melletti prefektusi lakás megmaradván, mellette rendeztük be a „kis” hálót; ennek még mosdóhelyisége is maradt. A régi betegszobában helyeztük el a hetedik-nyolcadikosokat. Az egykori orvosi szoba lett a nyolcadikosok tanulószobá-ja. Az egykori „nagy betegszobá”-ban helyeztük el a második-harmadikoso-kat. Végül a kilakoltatott könyvtári nagyteremben rendeződtek el a többiek. WC-re az emeleti rendházi WC-be jártak. A dormitorium falát áttörték: a szomszéd prefektusi szobába ajtót vágtak, s csapot vezettek át, amint előbb

1943/1944. 31

említettük (ld. 245). A betegszobát az egykori rektorátus hálószobájában rendeztük be, mivel ott folyóvíz van. A házfőnöki lakosztály egyéb helyisé-geibe a ruhaszekrények kerültek.

Nem szorul külön bizonygatásra, hogy mennyi nehézséggel jár ez az új helyzet. Már maga az, hogy a tanítás délután folyik, fenekestül felforgatta az eddigi rendet. A fiúk 7 óra tájban kelnek. Mosdás, öltözködés után már <256> teljes „menetöltözetben”, táskájukban az aznapra szóló iskolai felsze-reléssel vonulunk a kápolnába. A reggeli imádság után (bár akár napi szentmise-hallgatásra is volna idő) átvonulás az ebédlőbe. Reggeli. Innét egyenesen át a Kossuth-téren álló Tatai Kaszinó épületébe. Selmeczi és Ken-der rendtársaink lelkes buzgalma és nagy helyi ismerete hajtotta fel ezt a szinte elfelejtett helyiséget a konviktusnak stúdium számára. Néhány öreg tatainak szolgáltatott csupán helyet a kártyacsatákra. Ezek máshol kaptak helyet, s így a konviktus megkapta az emeletet, ahol egy nagyobb, s egy ki-sebb terem, nyílik egybe, takarítónői szoba és WC egészíti ki a helyiségek sorát. A fiúk asztalait nagy nehezen el tudtuk ott helyezni. Itt indult meg tehát a stúdium, melyet a tízóraira szánt szünet két részre szabott. Fél 12-re vonultunk ismét vissza a rendházba, ahol a kikérdezés a tanári lakásokon megtörtént. Az ebéd után rövid szabadidejüket a rendházban, vagy az udva-ron, s a „teniszpályán” töltötték. (Csupán a neve emlékeztet az egykori te-niszpályára.) ½ 12-kor indulás az iskolába. 5-kor a Kaszinóba, itt uzsonna; többnyire ilyenkor tartottunk pihenő szabadidőt; ilyenkor szinte kizárólag a Kálváriára mentünk ki. Itt a dinnye-szezonban nagy dinnyézést rendeztek a fiúk. Nem lehetett messzebb menni, hiszen eleget sétálgatnak naponta ide-oda; de az elég korai elsötétítés miatt hamarosan vissza is kellett térni a Ka-szinóba. Kb. ½ 7-től egy órai stúdium. Ezt rekesztette be az esti ima, amit ugyancsak itt kellett elvégezni, mivel a kápolnát nem lehetett elsötétíteni. Mikor ¾ 8 tájban visszaindultunk a Házba, már koromsötét borította az ut-cát. 8-kor vacsora, utána „ténfergés”, majd 9, ½ 10 tájában lefekvés, – ha nem fenyegetett légiveszély.

Ez a rövid napirend is feltárja az olvasó előtt, hogy mennyi nehézség tá-madt a háborús konviktus körül. A legtöbb baj a folytonos ide-oda vonulga-tásból adódik. Képzelhető, milyen egy beszélgető, fecsegő gyereksor az ut-cán – vaksötétben. Az elsötétített Házban nincsen egy tartózkodó, mondjuk: nappali szobájuk, ahol szabadidejüket eltölthetnék, játszhatnának, vagy fő-leg: olvashatnának. Így aztán nem akadályozható meg, hogy <257> a háló-termekbe ne menjenek, hiszen a holmijuk nagy része is ott található. A kö-zös és aránylag kevésszámú WC, a folytonos sötétség, a gyerekeknél elke-rülhetetlen zsivaly, a szórakozási lehetőségek csekély volta csak még jobban nehezítik a háború miatt amúgy is nehéz helyzetet.

AZ 1944/1945-I ISKOLAI ÉV {Familia Domus } Mivel a familia domus csak szeptember 13-án érkezett

meg, innen kell számítanunk az 1944/45. iskolai évet.

1040/1944. sz. A magyar kegyes tanítórend főnökétől Az Úr nevében. Amen.

A tatai rendház szerzetes személyzete az 1944/45. tanévben Walter János, a hittudományok bekebelezett doktora, generális asszisz-

tens, tanár. Szűcs János, házfőnök, a gimnázium és a konviktus, rector ecclesiae. Babos Dezső, házi másodfőnök és lelkiatya, a házfőnök tanácsadója, ta-

nár. Medveczky János, aranymisés, érd. tanár. Abelsberg József, aranymisés, érd. tanár. Lóky Béla, bölcseletdoktor, házi lelkiatya, érd. házfőnök-igazgató. Wagner Lajos, tanár Jakab János, bölcseletdoktor, házi lelkiatya, érd. házfőnök-igazgató. Berkes József, beteg. Weiner Ferenc, a hittudományok doktora, házi lelkiatya, tanár, konvik-

tusi prefektus. Kuntár József, tanár, számvizsgáló. Magyar István, bölcseletdoktor, tanár. Selmeczi Kovács József, tanár. Kender József, bölcsészdoktor, tanár, konviktusi prefektus Darvasy Mihály, bölcseletdoktor, tanár, konviktusi prefektus. Vígh Árpád, tanár, konviktusi prefektus. Csányi László, tanárjelölt, konviktusi prefektus. Budapest, 1944. szept. 13.

Zimányi Gyula sk. rendfőnök Rokka Pál sk rendfőnöki titkár

{Konviktorok } <258> Mint jeleztük, a diákotthon létszáma nem apadt, sőt még a háborús igények miatt növekedett is. Egy-két esetben nem lehetett kitérni egy-két menekült fiú felvétele elől. Így szűkebb környezetben is a tavalyinál több, 67 konviktorunk volt.

VIII. osztály: Csillaghy József, Fónagy István, Szentmiklósy András, Tóth Aladár, Vörös Ferenc, Összesen 5.

VII. osztály: Bata Károly, Eckhardt Tibor, Összesen 2. VI. osztály: Kőkúti Dénes, ifj. Lepey Géza, Scharff Pál, br. Ullmann Péter

(ténylegesen nem jelent meg). Összesen 4.

1944/1945. 33 V. osztály: Angyal Antal, Berkó Antal, Buzay Károly, Faller Gusztáv,

Jajczay István, Jaross Andor, Kováts Iván, Pálfalvi István, Ruttkai György. Összesen 9.

IV. osztály: Bata Zoltán, Dömők Pál, Fráter István, Georgevits Gábor, Hidvégi Egon, Javorik Tamás, Kóródi Katona Tamás, Kühne Lóránt, Szakáll Ákos, Vaszary Tamás, Wlasitsch Gyula, Zibrinyi Kálmán. Összesen 12.

III. osztály: Csillaghy István, Henzer Antal, Horváth Antal, Horváth Elek, Kóródi Katona Ákos, Laczkó Ferenc, Lepey Miklós, Tóbi József. Összesen 8.

II. osztály: Eberhardt Jenő, Kovács István, Lux András, Matusz Károly, Porga Zoltán, Puskás Imre, Schütz Géza (ténylegesen nem jelent meg), Tóth Pál, Walthier Ferenc. Összesen 9.

I. osztály: Benes Ernő, Bognár Márton, Gulden György, Horváth Antal, Jenes Zoltán, Karay Lajos, Kemenes Tibor, Kovács György, Kováts Tibor, Kratochwill Ferenc, Kulcsár Szilveszter, Landesmann György, László Attila, Mascsekievics Gyula, Somkúti József, Vajda György, Várnai Antal, Wla-sitsch László. Összesen 18.

Az egész konviktus lélekszáma tehát 67 volt, bár 2 fiú egyáltalán nem je-lent meg, többen pedig hosszabb-rövidebb ideig távol voltak váltakozva.

A zsidótörvények és rendelkezések miatt néhányan nem jöhettek vissza intézetünkbe. A tavalyi rostálás következtében sikerült néhány ide nem való fiút eltávolítani, akik nem voltak formálhatóak. Ezek távozása érezhetően előnyösen befolyásolta a konviktus belső életét. Tekintve, hogy főleg kicsik vannak az alig 1/3-nyi felsőssel szemben, a nagy szám ellenére sem adódtak nagyobb nehézségek.

A konviktusi elöljárók: Szűcs János igazgató, dr. Kender József <259> al-igazgató, dr. Weiner Ferenc (spirituális, betegkezelő), dr. Darvasy Mihály (postaügy), Gazda István (anyagi ügyek), Vígh Árpád (általános rendre-ügyelés) és Csányi László (játékügy) prefektusok.

{Bombák Tatán } Szeptember 14-re virradó éjjelen Tata is átesett a tűzke-resztségen. Egy ellenséges repülőgép, mely elmaradt a többitől, vagy egy tucat bombát dobott a tóvárosi részekre. Hála Istennek, emberéletben nem eset kár, sőt még az anyagi kár is viszonylagosan kevésnek mondható. A tóvárosi Herczig vendéglővel szemben lévő pékházat érte telitalálat. A pol-gári iskola körüli utcák többé-kevésbé megrongálódtak. Ugyanis az ott be-szállásolt németek, szokásukhoz híven nem tartották meg az elsötétítési pa-rancsot. Így aztán hányaveti „hősködés”-ükkel újabb vészt hoztak város-kánkra. Dobroszláv Lajos rajztanárunk az ún. Vaszary villában lakik népes családjával. Csodával határos módon menekültek csak meg, mert a ház köz-vetlen közelében 2 bomba, s egy légi akna robbant. Vagy 80 üvegtábla repült ki a nagy terjedelmű villában. Az egyik házban egy disznó pusztult el. A vá-ros közvéleménye felháborodással tárgyalta a németek vészt hozó „bátorsá-gát”.

{Katonai szemle } Ugyanezen a napon magyar repülőtisztek jártak a Tatai Kaszinóban elhelyezett konviktusi stúdiumunkban. Felmérték, s céljaiknak

34 1944/1945.

megfelelőnek találták. Újabb lefoglalás a látóhatáron! Ha ez is megtörténik, bezárhatjuk a Diákotthont.

{Offenzíva – menekülés } A Magyarország elleni offenzíva egyre erősbödő mértékben tart. Levegőben az angolszászok és oroszok, szárazon az orosz erők Malinovszkij szovjet marsall és Petrov tábornok vezénylete alatt. Főleg a Tiszántúlt támadják nagy erőkkel. Sajnos, az Erdély déli részeiből és az Észak-keleti Kárpátok felől előrenyomuló ellenség a román csapatokkal megerősítve egyre többet foglal el a szent magyar földből. A menekülés elő-lük igen nagymérvű.

{Vendégek } A debreceni ház tagjai a napról napra erősödő bombázások és az egyre fenyegetőbb megszállás elől felsőbb engedéllyel elmenekültek, lega-lább is nagy részben. Ennek következtében Kolláti István rendtársunk, ki csak pár hónapja hagyta el Tatát, szeptember 20-án ide, mint vendég megér-kezett. Pár napig élvezte csak a Ház vendégszeretetét, majd Rendfőnök úr utasítására <260> Mosonmagyaróvárra utazott tovább. Bulányi György rendtársunk is néhány napig itt tartózkodott, hogy ide menekült édesanyját és testvéreit felkeresse. Innen aztán Pestre utazott vissza.

{Tatabányai fiókgimnázium terve } Tekintve, hogy a debreceniek szék-helyükön nem dolgozhatnak tovább, s mivel a mi bejáróink vasúti közleke-dése szinte lehetetlenné válik, a Rektor felvetette a gondolatot, hogy a me-nekült tanárok nem nyithatnának-e Tatabányán egy fiókgimnáziumot. Hi-szen az ottani szülők nem egyszer kifejezték ilyen irányú vágyukat, mert érthetően meg szeretnék kímélni gyermekeiket a szörnyen fárasztó utazás-tól. Ugyanakkor a menekült piaristák is hivatásuknak megfelelő életmódot folytatva fenn is tarthatnák magukat. A terv a Rendfőnök úr elé került jóvá-hagyás és disponálás végett. Ő a tervet helyesléssel fogadta, s megbízta a Rektort az előmunkálatok elvégzésével.

{A német kórház elmegy } Közben a katonai helyzet alakulása folytán vál-tozás állt be a katonai igénybevételben. A német katonai kórház lassankint bocsájtotta el a betegeit. Különösen súlyos sebesültek eddig sem voltak a gimnáziumban; a könnyebb sérülteket pedig kis, 3-4 emberből álló csopor-tokban menesztették még akkor is, ha azok történetesen nem is voltak telje-sen gyógyultak. Az aknaszilánk, vagy a golyó bizony bennük maradt. Las-sanként az ápolónővéreket is elmenesztették, s végre szeptember 28-án az egész német hadikórház véglegesen és hivatalosan is eltávozott.

{A Luftwaffe jön } Az épületet természetesen nem azért ürítették ki, hogy azokat nekünk adják vissza. Most a magyarországi német légi haderő főpa-rancsnoksága költözött. Vegyes érzelmekkel értesültünk a változásról, hi-szen ilyen Luftwaffe központ sokkal inkább van kitéve az ellenséges légitá-madásoknak, mint bármi más hadicélpont. A németek pedig kezdték kiépí-teni telefon-hálózatukat. Mint pók szövi a hálóját, úgy hálózták keresztül-kasul az egész várost nehézkábeljeikkel. Ezek nagy része a gimnázium és a konviktus épületében vezet. Különben az egész várost is erősen megszállták az elegáns megjelenésű repülők. Minden zsidó-lakásban a németek terpesz-

1944/1945. 35

kednek; <261> irodákat és lakóhelyiségeket rendeznek be maguknak. Ná-lunk napirenden van, hogy kérnek valami szívességet. Itt is áll, amit a köz-mondás hirdet: ha a kisujjunkat nyújtjuk, az egész karunkat akarják. Elkér-ték a mosógépet, s most csak akkor használhatjuk, ha ők „engedik”. Bőkezű-en bánnak a vizünkkel, nem egyszer az utolsó cseppig kiszívatják a kutat, s nekünk kell várni, míg a kút újra megtelik. És szaporíthatnánk a példákat.

{A konviktus élete } Az ilyenfajta változásoknak híre ment a konviktorok szülei között is. Természetesen sokan levonták azt a következtetést, hogy veszélyes fiaik számára Tata, főleg, mikor az is közismertté vált, hogy a Fé-nyesen tábori repülőteret rendeztek be a németek, ahol nagyszerűen rejtőz-ve várnak a futárgépek és a szállító repülőgépek. Főleg, mivel az utóbbi idő-ben a bécsi vasutat, jelesen Komárom és Győr pályaudvarait érték súlyos és – sajnos – kivédhetetlen légi támadások, először a nyugati határszélen lakó szülők gondoltak arra, hogy hazaviszik fiaikat. Elsőnek a bezenyei Wlasitschok és a papréti Lepey testvérpárokat vitték haza a szüleik. Példá-jukat elég sokan követték. Azt egyre súlyosbodó és egyre kilátástalanabb hadi helyzet miatt a családok szeretnének együtt lenni. Egész hazautazási láz vette kezdetét. A fiúk maguk is haza kívánkoznak; az iskolai élet nyomott hangulatú, légiriadóktól, s más bajoktól ideges és feszült tanár és diák. Az érvényben lévő rendelet lehetővé is teszi, hogy az iskola látogatása elmarad-jon; az ilyenek év végén díjtalan magánvizsgával biztosíthatják ezt a zilált tanévet.

Sok esetben egészen betegesen ideges egyik-másik gyerek. Szüleikért ag-gódnak; azok pedig nálunk biztosabb helyen tudják fiaikat, mintha az ott-honba visszatérnének. Van is valami purgatóriumszerű a folytonos ébrenlét-ben és bizonytalanságban, hogy mikor bődül fel a sziréna, s mikor ér ben-nünket is bomba. Nappal még csak elviselhető valahogy a dolog. A sziréna-szóra azonnal indul a konviktus a Kaszinó épületéből hazafelé. A légiveszély jelzésétől sokszor még annyi idő sem választja el a riadót, hogy a rövid ha-zavezető utat megtehetnék a fiúk.

<262> Már az iskolatáskájukat sem csomagolják ki a stúdiumban, hanem a már előre összekészített táskából szedik ki az éppen szükséges dolgokat, hogy a várható szirénázásra ne kelljen még a csomagolással is az időt vesz-tegetni. Többnyire nagyon hosszú egy-egy ilyen riadó; a délelőtt szinte min-dig rámegy. Ezzel is a szorgalmi idő rövidül. A zsúfolt óvóhelyen szó sem lehet tanulásról; sem a tér, sem a világítás, sem az ott hangzó zsivaj nem en-gedi azt. A gyerekek lassan elunják magukat; játszadoznak, beszélgetnek, olyik olvasgat. Ha semmi jel sem mutat közeli ellenséges gépre, fel szoktuk őket engedni az óvóhelyről a kertbe. De sokszor alig ér fel az utolsó, máris gépbúgás hallatszik, s máris visszamehet az egész. Persze, a kíváncsiság hajt-ja őket, s meg is kísérelnék a felszökést, hogy lássanak és hallgatózhassanak. E törekvésükben a Ház tagjainak rossz példája is serkenti őket, hiszen a „ta-nár urak mindig felmennek”! Nem értik, hogy mi a saját felelősségünkre tesszük ezt, azonban az ő épségükért is mi vagyunk a felelősek.

36 1944/1945. Volt idő, mikor egészen rendszeresen, jó egy héten át állandóan 8 órakor

kezdődött az eseti riadó. Fél kilenc tájban már látszott a Pest feletti pokoli színjáték. Éppen ezért a vacsora idejét 7 órára kellett tenni, s az esti orációt is elmosta a „riadó-várás”. Szinte menetrendszerű pontossággal meg is érke-zett a riadó; az ellenséges gépek állandóan a fejünk felett gyülekeztek. Ha vacsoráig még nem volt keleti vagy déli berepülés, amiről vacsora alatt is értesültünk az ebédlői rádión keresztül, akkor nem mertük a fiúkat ágyba fektetni. Ha mégis már lefekvésünk után jött a riadó, a gyakorlat-adta gyor-sasággal vonultak le szinte pillanatok alatt az óvóhelyre. Eléggé megszokták a meleg öltözködést. Az óvóhelyen ágyak és fekvőhelynek alkalmas deszka-lapok is vannak, s így a kifáradt gyerekek el is alhatnak. Sokan élnek is a lehetőséggel, hiszen az esti riadó általánosan 3–3 ½ óra tartamú. Sokszor alig lehet felébreszteni egyik-másik alvót a lefújáskor

Ilyen körülmények mellett alig várható komoly munka a fiúktól! {Fiókgimnázium Tatabányán } <263> Mint már volt szó e lapokon róla, a

menekült piarista tanároknak hivatásszerű elhelyezése és a bejárási viszo-nyok végleges rosszabbodása vezette az Igazgatót a tatabányai fiókgimnázi-um tervének a felvetésére. Minthogy a Rendfőnök úr helyeslően és jóváha-gyólag vette tudomásul a tervet, minden számításba jövő diák szüleit egyen-ként felkérdeztük, hogy óhajtja-e a bejárástól való megkímélést igénybe venni, s fiát a mi fiókgimnáziumunkba járatni. A jelentkezőktől havi 20 P-t kértünk az ottani tanárok fenntartására. Ez alól az összeg alól az Igazgató adott indokolt esetben felmentést.

Tatabányán nagy örömmel fogadták a tervet, s a szülők szinte kivétel nélkül óhajtották ezt a kedvező helyzetet kihasználni. Kétségtelen előnyök voltak: a fiókgimnázium jogilag és fegyelmileg a Tatai Kegyes-tanítórendi Gróf Esterházy Miklós Gimnázium alá tartozik; piarista tanárok tanítanak, tehát nem kell tartani a színvonal csökkenésétől; a fiúknak nem kell testet-lelket koptató, idegeket alaposan megpróbáló bejárásra vállalkozni; keve-sebb cipő és ruha pusztul; a szülők a mai vészes időben közelebb érzik ma-gukhoz a fiaikat. Mindezt a Tata-tóvárosi Hírlap is lelkes cikkben magasztal-ta, s még azt sem mellőzte, hogy nagy és korszerű óvóhely is áll az iskola rendelkezésére.

200-on felül jelentkeztek diákok. Az iskolai munka az ún. új- és alsó elemi iskolák helyiségeiben indult meg. A Rendfőnök úr mutációval Tatabányára helyezte Hegyi Ferenc, Vass Péter, Szűcs Vince, László Mihály, Fülöp Gyula, Rónai Jenő és Somhelyi Mihály rendtársakat. Sajnos, a háborús helyzet, s az összeroppanás előjelei létrehozták azt a máskor elképzelhetetlen dolgot, hogy egyesek nem törődve a rendfőnöki utasítással, meg sem kísérelték, hogy elfoglalják új állomáshelyüket. Ismét mások technikailag voltak akadá-lyozva abban, hogy kellő időben megérkezzenek. Így lassan a fonák helyzet-be jutottunk a szülők előtt: nagy hanggal meghirdettük a fiókiskolát, mely a menekültek számára legalább annyira fontos volt, mint a tatabányaiaknak, de a megnyitást állandóan halogatni kellett, mert az érdekelt tanárok nagy

1944/1945. 37

része nem volt jelen. Ezen a szomorú állapoton – úgy látszik – a Rendfőnök úr <264> sem tudott segíteni. Végre is dűlőre kellett vinni a dolgot, melyet más, később említendő körülmények is segítettek és sürgettek. Október 9-én, hétfőn ténylegesen megnyílt a fiókgimnázium. Hegyi Ferenc szerepelt meg-bízott igazgatóként. Vass Péter és a később megérkezett Szűcs Vince voltak a tényleges piarista tanárok. Meg kell említeni, hogy a tatabányai papság igen szép és tiszteletre méltó módon segített nekünk. Krigler Károly esperes-plébános a III-IV. osztályosoknak latint és németet, Szalai József káplán az I-II. osztályosoknak hittant, latint, magyart, számtant, Teleky Kálmán káplán pedig ugyancsak a kicsiknek hittant, latint és magyart tanított. Magyar Gyu-la premontrei papnövendék, egykori tanítványunk, szintén segített. Utóbb Biró Sándor civil, református, debreceni történelem-francia szakos tanár is segített.

Persze ez a lehetőleg teljességre törekvő felsorolás nem akarja csökkente-ni a már kezdettől ott dolgozó rendi testvéreink érdemeit. Inkább a klérus jóindulatát van közvetve tanúsítani. Mindemellett rendi testvéreinknek la-kást is biztosítottak a plébánia vendégszobáiban. Egyes piaristák a szülői, vagy a rokoni háznál kaptak szállást; ezek tehát nem a plébánia vendéglátá-sát élvezték.

Az előadások délelőtt voltak. Az osztályokban szaktanítás szerepelt, csu-pán a felsősök kisebb száma miatt volt 1-2 helyen osztályösszevonás. Mivel bizonyos szakcsoportosítású tanárok – ne kérdezzük: miért? – nem érkeztek meg, félni kellett, hogy a meginduló tanítás a szakszerűség rovására megy. Hogy a lelkes tatabányaiak előtt fonák helyzetben ne tűnjünk fel, tatai taná-rok is kijártak a „fiók”-ba. A közlekedési mizéria következtében kerékpáron mentek ki, igen sok áldozatot hozva, dr. Magyar István, dr. Kender József és Vígh Árpád rendtársaink. Néha Gazda István is kikerekezett. Így már ment a munka, s a körülményekhez képest szép sikerrel és komolysággal dolgoztak. A komáromi főigazgató, mint világi hatóság nagy örömmel és megelégedés-sel nyugtázta a történteket.

{Újra a német lefoglalás! } A tatabányai elrendeződés itt Tatán is érthetően változásokat okozott. Mivel a fiókgimnázium felállítása folytán <265> jelen-tős számú diákunk kikapcsolódott az iskolánkból, már lehetetett osztályösz-szevonásokra is gondolni. Közben újabb helyzet teremtődött azzal, hogy a németek azt a két iskolahelyiséget is lefoglalták saját céljaikra, ahol eddig tanítottunk. Nem tudni, vajon nem szimatolták-e meg, hogy csökkent a di-áklétszám? Tény, hogy a tatabányai fiókgimnázium megnyitásával egyidejű-leg ért bennünket az újabb kilakoltatás híre.

A szíves olvasó már hosszasan nyomon követhette, hogy a tatai piaristák mennyit küzdöttek az iskolájukért. Nem lenne tehát meglepő, ha a háború-ból következő nehézségek halmozódása következtében feladtuk volna a kilá-tástalan küzdelmet. Hiszen hivatalosan lett is volna rá tisztes kiút: csak az Igazgatónak ki kellett volna jelentenie, hogy nem látja lehetségesnek a taní-tás fenntartását. Ez elég lett volna. Azt hiszem, az utókor majd egyszer tisz-

38 1944/1945.

telettel tekint arra a piarista munkára, mely fáradalomtól vissza nem riadva ezek után is a fiúk érdekét tartotta szem előtt.

{Újra költözködünk } Megindult újra a helykeresés. Megindult a hurcolko-dás. Maguk a fiúk álltak neki a hurcolkodásnak. Ők csak vidám játékot lát-tak ebben, de a mi torkunkat ugyancsak markolászta a keserűség. A na-gyobb fiúk közül is nem egy megértette, hogy mennyire nyomasztó ez az odysseia.

{Új helyen tanítunk } Nemcsak a bejárók maradtak el, hanem a konvikto-rok, szerafisták és konradisták elmenetele miatt is apadt a szám. Ezeket szü-leik az egyre bizonytalanabb idők miatt hazavitték. Így az alacsony szám következtében csak az első osztály párhuzamos. A kisebb osztályoknak is csak nehezen lehetett helyiséget szerezni. Az I., II. és IV. osztályok a Szent Vince nővérek elemi iskolájában, a III. osztály az Ipartestület tanácstermé-ben, az V. osztály a régi óvodában, a VI., VII. és VIII. osztály pedig a régi gazdasági iskolában kapott hol szűkös és szegényes, hol megfelelő elhelye-zést. Főleg a felsősöknek siralmas az elhelyezésük. A tanítás ezután is a dé-lutáni órákban folyt, erősen akadályozva a gyakori riadók miatt. Elvként szerepelt, hogy a riadó lefúvás után egy órával kezdtük a tanítást, hacsak nem nyúlt át a 3-ik tanítási órába.

{Hazaszállingóznak a konviktorok } <266> Mint már említettük, a Diákott-hon lakói is kezdtek szállingózni hazafelé. Részben a háborús helyzet miatt óhajtották fiaikat maguk mellett látni a szülők, részben a tatabányai új isko-la édesgette vissza a fiúkat. Ugyanakkor új, kényszerfelvétel is volt: a Ma-rosvásárhelyről idemenekült vasúti vendéglős II-os, református fiát, a kis Moyzes gyereket vettük fel könyörületből. Nagyrészt már csak azok a fiúk vannak itt, akiknek még most is biztosabb Tatán, vagy akiknek egyáltalán nincs otthonuk. Így kb. 20-ra apadt a lélekszám.

{A konviktus hazaköltözik } Ezek után nem volt értelme, hogy továbbra is a Kaszinó vendégszeretetét igénybe vegyük. Hazaköltözködtünk tehát. Az ún. nagybetegszoba, s a kis orvosi rendelő alkották a stúdiumot, a háló eleinte a könyvtár helyiségében, utólag az ún. kishálóban volt. Ez már csak romja az egykori konviktusnak; elfértek immár kis helyen is.

{Tatabánya bombázása } Október 13-án, a babonások nagyobb örömére, pénteken támadták meg az angolszász repülők először – és utoljára Tatabá-nyát. Hatalmas pusztulás követte ezt a támadást. Itt nálunk is a leghosszabb riadót jelentette ez a nap. Délelőtt, délután és este; összesen hét és fél órát kellett az óvóhelyen tölteni. Magán Tatabányán rendi testvéreink derekasan kivették részüket a mentés, elsősegélynyújtás és a papi kötelességek ellátása terén.

Az angolszászok hosszabb időn át ismételten dobáltak röpcédulákat. Többször visszatért a következő rigmus: „Piszkos-szutykos Tatabánya, téged hagyunk utoljára!” nem is gondoltuk soha, hogy mennyire kísértetiesen va-lóra válik ez a jóslat.

{Október 15. } Október 15-e vasárnap volt. Az ebéd félreértés következté-

1944/1945. 39

ben egy órát késett. Az ebédlőben összegyülekezve beszélgettünk, Hegyi rendtársunk is bent volt, mesélt a tatabányai eseményekről, s kiemelte, mennyire méltányolták az ottaniak a piaristák önfeláldozó mentőmunkáját. Mivel ezen a napon szentelték Csányi testvérünket pappá Budapesten, róla is sok szó esett. Leves után Szendi iskolaszolgánk bejött, s az Igazgatónak jelentett valamit. Direktorunk azonnal csöngetett. <267> Mindannyian szo-katlannak éreztük a dolgot, de mégsem vártunk arra, ami következett. A Rektor izgalomtól fátyolos hangon közölte, hogy Horthy Miklós Magyaror-szág kormányzója fegyverszünetet kért az egyesült nemzetektől. Mint a vil-lámcsapás, úgy ért mindenkit a hír. Az arcok elsápadtak, vagy elpirultak, a lélegzet meggyorsult; az atyák és konviktorok szinte kővé dermedve bámul-tak egymásra. Tudtuk, hogy bajban van a haza, már a gyerekek előtt is sok-szor felmerült a kérdés: meddig? – de egyikünk sem várta ezt. A szörnyű meglepetés után – tisztán pszichológiai reakcióként – valami megnyugvás féle szállta meg a szíveket: bizalom Istenben, hogy talán csak valahogy át-vergődünk ezen a bajon is: csakhogy már vége a drága magyar vér hullásá-nak. Alig tudtuk leerőszakolni az ételt, máris rohant mindenki a rádióhoz, hogy hallja a híreket. A rádió szabályos időközökben elismételte a Kor-mányzó kiáltványát, amely férfiasan őszinte volt. 2 óra felé ismét elkezdte mondani a szöveget, majd hirtelen zavaró repülés címén elhallgatott a hang-szóró. Jó félóra múlva szólalt meg ismét, s akkor Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök magyarázó szavait sugározta, mely szerint fegyverszüneti tárgyalások indultak, melyek eldőltéig a katonaságnak tovább kell harcolnia. Ez is hihetően hangzott. Később a rádió csak ezt a szöveget sugározta; végül estefelé jelezte ország-világ előtt, hogy Szálasi Ferenc vezetésével a Nyilas-keresztes Párt Hungarista Mozgalom vette át az ország vezetését, és sem-misnek minősíti a Kormányzó proklamációját. Innét tudtuk meg csak, hogy államcsíny történt, melynek részletei homályban maradtak előttünk.

Idáig tart ennek a nevezetes október 15-ének nálunk ismert eseménysora. Hogy a részletek hogyan is voltak, arról a szíves olvasó Magyarország köz-történetéből bőven értesülhet; ezek már nem képezik a Ház történetét. Tény, hogy a kedélyek a legmagasabb fokban feszültek voltak, hiszen mindenki érezte, hogy az élet és a halál kérdése merült fel, hogy alea jacta est17!

{Csányi László szentelése } Ugyanennek a sorsdöntő napnak a reggelén ágyúdörgés és fegyverzaj közt szentelte Meszlényi Z. Lajos <268> sinopei címzetes püspök, a hercegprímás segédpüspöke áldozópappá Csányi László testvérünket a budapesti piarista kápolnában. Sajnos, a körülmények alaku-lása folytán Vígh Árpád, aki hivatva volt a Házat ott képviselni, nem jutha-tott el. Másnap, ugyanabban a kápolnában mondta el első szentmiséjét. 22-én a grófnő jelenlétében Tatán is primiciázott, s áldást osztott. P. Patonyi Rudolf OFCap volt a szónok.

{Piaristákat SS-ek feltartóztatnak } A következő napokat annak rendje és

17 A kocka el van vetve

40 1944/1945.

módja szerint kezdtük. Mint már fentebb szó volt róla [ld. 264], tőlünk is mentek ki tanárok kisegíteni Tatabányára. Kender és Vígh rendtársaink mentek ki éppen. Az ϟϟ (SS) alakulat Kendert és Víghet, akik civil ruhában mentek, elfogta; egy kis házba vezette, megmotozta, s csak hosszas igazolás után bocsájtotta tovább céljuk felé, amelyet kommunista-gyanúsnak tartot-tak.

Október 17-én a tanároknak a községházán jelentkezniök kellett, hogy a katonaságnál szükséges adataikat ellenőrizzék. Ugyanezen a napon érkezett Tatabányára Fülöp Gyula Kaposvárról és Rónai Jenő Budapestről.

{Csányi beszámolója } Október 18-án megérkezett Csányi László a primi-ciájáról. Jellemző a közlekedésre, hogy délután 5-kor indult Pestről, s ma reggel 9-re érkezett Tatára. Természetesen bőven beszámolt a pesti puccsról, mely éppen a piarista ház előtti téren kezdődött. Bizonyos, hogy ritkán esett meg papszentelés olyan viharos körülmények között, mint az övé. Az el-mondottak nem tartoznak a tatai Ház históriájához, s eléggé közismertek ahhoz, hogy mellőzhessük őket.

{Az oroszok előretörése } Talán fölösleges ecsetelni, hogy a rendszerválto-zással kapcsolatos izgalmak nem járultak hozzá üdítő módon az iskolai élet üteméhez. A gyerekeket is minden más érdekelte, csak a tanulás nem. Az emberek izgatottak. Az oroszok egyre inkább előrenyomulnak az ország egész területén. Orosz hadifoglyok jelennek meg Tatán is. A nyilasok hata-lomra jutásáról nyilatkozni politikum volna: ez nem tartozik ide. Azonban egy szörnyű baj zúdult a hatalomátvétel következtében az országra: a lelkek meghasonlása. A katonaság kettészakadt; egy részük a Kormányzó paran-csára leteszi a fegyvert; a másik rész a nyilasok buzdítására tovább harcol. <269> Lassan, de biztosan bomlik a hadsereg. Egy részük megelégelve a har-cot, átmegy az oroszokhoz. Főleg mikor maga Vörös János vezérezredes, aki pedig napi parancsával segített a nyilasokat hatalomra juttatni, átáll az oro-szokhoz, mikor Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, hadseregparancsnok törzskarával átáll – a lelkek megoszlása nő. E magas rangú tisztek élnek pa-rancsadási jogukkal, s a hadsereg jelentős részeit az orosz oldalára állítják. Erre a válasz a rádióban soha nem hallott alpári hang és egymás becsmérlé-se. Soha nyomdafestéket el nem tűrő szövegeket olvasnak be napról napra a rádióban. A fejetlenség lesz úrrá. A kormányzó állítólag lemond, s mindent visszavon; a nyilasok a törvényesség köntösében lépnek színre. Szóval: finis Hungariae!18

A háború pedig kérlelhetetlen következetességgel közeledik. Valaha az a közfelfogás alakult ki, hogy a Dunántúl tabu, amit nem érhet ellenséges tá-madás! Sajnos erre a naiv vélekedésre nagyon keményen cáfolt rá a valóság. Már napról napra több orosz hadifoglyot lehet Tatán látni, amint a németek felügyelete mellett munkára mennek.

{Az iskolaév ideiglenes berekesztése } Az új kormány alig 10 napja volt csak

18 Vége Magyarországnak!

1944/1945. 41

hatalmon, mikor annak vallás és közoktatásügyi minisztere, Rajniss Ferenc, a nagy olvasottságnak örvendő Magyar Futár képeslap szerkesztője október 27-én elrendelte az összes iskolák bezárását. A rendeletben ugyan a tanítás ideiglenes szüneteltetéséről van szó, azonban szorongva kell arra gondol-nunk, hogy a háború befejezéséig aligha lesz tanítás. Ez a körülmény ismét felszínre dobta a rengeteg aggodalmat, s a magyar piarista jövőt illető súlyos töprengést. Nem egyszer beszélgettünk, gyötrődtünk magunk közt ebben a problémában! A német gyakorlat nem hagy kétségben afelől, hogy az ő győ-zelmük esetén mi lesz a tanítórendekkel. A szovjet hivatalos istentelensége mellett pedig már eleve lehetetlen minden megmozdulás. És ne mondd, ked-ves olvasó, hogy miért nem a magyar jövőt latolgatjuk! Sajnos ott állunk, hogy az öncélúságunk fikcióvá silányult. Bár adná az Ég, hogy mindannyian tévedtünk volna, s lenne kiút e szörnyűséges kátyúból! Mert most a <270> kuruc nótával érezzük: „… két pogány közt, egy hazáért…!”

{Megint hurcolkodunk } Tehát betiltották a mi iskolánkat is. S még szinte fel sem ocsúdtunk a meglepetéstől, mikor a németek már megjelentek, s ud-variasan érdeklődtek az eddig használt helyiségeink után. Ugyanis „hallot-ták”, hogy vége az iskolának, s a helyiségekre szükségük van. „Wir brauchen es!” Tehát ismét megindult a gyászos menet: újra hurcolkodik a gimnázium! Isten tudja csak, hogy már hanyadszor. A Laczházi-féle vendéglő helyiségei-be a posta mögött, a községháza mellett kellett ismét bezsúfolni a padokat. A gyerekek cipekedtek megint. Nem örültek. Nem mulasztottuk felhívni a fi-gyelmüket arra, hogy mit jelent ez a hurcolkodás. Buzdítottuk őket, hogy tartsák meg mindazt, amire neveltünk. Módot adtunk arra, hogy jöhessenek hozzánk, hogy ne szakadjanak meg a kapcsolataink.

Amit lehetett, a rendházba behoztunk, hogy jobban szemünk előtt lehes-sen. A könyveket, iskolaszereket, levente-felszerelést részben a Házban, ná-lunk, részben a civil kollégák lakásán helyeztük el. Még ki sem léptünk tény-legesen az osztálytermekből, máris ott volt mögöttünk az új honfoglaló. Állí-tólag megegyezést kötöttek, melynek értelmében Tóvároson csak magyar, Tatán csak német katonaság szállásol be, hogy így „elkerüljék a súrlódáso-kat”. Ugyanis a szobafoglalások nem a legüdítőbb módon zajlanak le. No, de ez nem ide való!

{Kisriadó } Az ellenség annyira benyomult az országba, hogy az állandó légiveszély miatt a rádióban szokásos légoltalmi jelzéseket is megváltoztat-ták. A légiveszély akut, azt tehát nem is jelzik már; bevezették a kisriadó elnevezésű jelzést. Ezt 3-12 ellenséges gép megjelenésekor rendelik el, s egyhangú, egyszeri szirénabúgással jelzik. Tucatnál több gép megjelenése esetén nagyriadót „fújnak” a régi módon. Mindkettőt kétszeri, egyhangú szirénázással fújják le. Kevesebb gép megjelenésekor csak zavaró repülést jeleznek.

{Mi lesz a tanárokkal? } Az iskola bezárásával kapcsolatban új probléma merült fel: mi lesz a tanárokkal? Hiszen minden épkézláb ember katonának vonult. Eddig az iskolai munka volt létünknek az indokolása. Mindannyian

42 1944/1945.

éreztük, hogy tanítás híján <271> nem jó szemmel néznek ránk. Már októ-ber 3-án a civil tanár kollégáinkat behívták a községházára, s házösszeírá-sokkal bízták meg őket. Nem mindegyikük viselkedett a legszerencsésebben, mert tiltakoztak az ilyen „nem tanárhoz illő” munka ellen. De azért ki jól, ki rosszul (gyerekekre továbbítván feladatát) elvégezték a rájuk bízott dolgot.

{Mi lesz a piaristákkal? } Nem ez a helyzet a piaristáknál. Minket minded-dig senki sem hívott be. A sok pap ittléte tüske az emberek szemében, s két-ségtelenül rossz szemmel nézi a legtöbb, „a papokat”. Kik csak sétálgatnak, mikor a munkabíró emberek görnyednek a napi teher alatt. Nem tudják, hogy – főleg a fiatalabbak – mennyire vágynak munka után, csak nem kap-nak. Boldogabb időben nagyszerű alkalom lenne könyv- és szertárak rende-zésére, katalogizálására. Most azonban: egyszerűen nincs könyvtárunk, s szertárunk. Szomorúan emlegettük magunk közt, hogy tanító rendi szerzetes testvéreink mennyivel előrelátóbbak voltak. Tudtunk róla, hogy a bencések, ciszterek gondoskodtak rendtagjaikról: benevolens episcopusokat19 kerestek, s esetleges orosz megszállás esetére is minden tagjukat plébániákon helyez-ték el. Tudunk a premontreiekről, a lazaristákról, akik egyenesen gyári munkásnak álltak be: reggel és este papok, nappal munkások. S ugyanígy tesznek a jezsuiták is, akik nagy hálózatuk révén nemcsak megélhetésüket biztosítják, hanem a szem elől is egészen el tudnak tűnni. Ezzel szemben a mi rendi vezetőségünk szinte semmit sem tett. Állítólagos szóbeli ajánlás jött Pestről – de ezt sem hirdették ki hivatalosan – , hogy „mindenki igye-kezzék elhelyezkedni”. Ez a semmivel egyenértékű intézkedés. Hiszen legfel-jebb haza mehet az, akinek pátriája még nincs megszállva, de ott már nem számíthat rendi ellátásra. Elhelyezkedni Tatán ennyi embernek lehetetlen. Hiszen nincs is munkaalkalom; ha pedig akadnak, van rá nem egy szakem-ber, mert a menekültek közt fölös számmal akad. Ilyen választék mellett hát-rányba szorul az e tekintetben dilettáns piarista. A pasztorációban sem kell ennyi ember. Legalábbis elhelyezkedni így sem lehet. Vöröskeresztes <272> intézmény mindezideig nem működik itt, amiben részt vehetnénk. Szóval nem csupán farizeusi frázis és a munkakerülés szépítése, hogy nincs olyan munka, mely megélhetést is adna, ha már a Rend csak így tudna „segíteni” tagjain.

{Menekülési segélyek } Ezzel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy a Rend központilag mindenki számára kiutalt 3000 P-t, hogy menekülés esetére le-gyen pénz az embernél. Hasonlóképpen gondoskodott mindenki számára civil ruhaszövetről, mely november 6-án érkezett meg ide. Mindezeknek a kiutalásában Péntek József asszisztens, egykori tatai tanáré az érdem, aki a gazdasági javakat kezeli. A Rendfőnök úr egyik körlevelében jelezte, hogy felkérte mindazokat a megyéspüspököket, akiknek egyházmegyéjében pia-rista ház van, hogy szükség esetén vegye át a rendtagokat. Úgy hírlik, hogy kedvező válaszok érkeztek. A szomorú csak az, hogy ezek elvi intézkedések,

19 jószándékú, jóakaratú püspököket

1944/1945. 43

in concreto elodázzák a döntést. {Selmeczi Kovács elhelyezkedése } A Ház tagjai közül csak Selmeczi Kovács

József tudott külsőleg elhelyezkedni. Hosszú itteni tartózkodása révén szer-zett nagy ismeretsége révén az uradalmi deszkametsző telepen kapott felü-gyelői állást. Hogy mennyire helytállók a fentebbiek, mutatja, hogy reggel-től du. 5-ig tartó, csupán ebédszünettel megszakított munkaideje alatt alig keresi meg a Rend által csupán pénzben nyújtott javak 2/3-át. Ő sem képes komoly kenyérkeresetre berendezkedni ott. Inkább az az előnye van, hogy külsők látják a munkálkodását. A Háznak nagy segítségére volt azzal, hogy nagyban elősegítette az uradalmi fajárandóságunk beszállítását, és nagy ösz-szeköttetéseit ismételten a közösség javára gyümölcsöztette.

{Önkéntes Kalazanciusi Iskola } A Ház fiatalabb tagjai, ha ilyen külső mun-kát nem vállalhattak, a piarista igényeknek megfelelő elfoglaltságot terem-tettek maguknak. Megszervezték a nyári iskola mintájára az Önkéntes Kalazanciusi Iskolát. Most már összehasonlíthatatlanul nagyobb akadályok tornyosultak elénk, mint a nyáron. Ugyanis most helyiség sem áll rendelke-zésre a német beszállásolások miatt. Így az oktatás csakis a tanárok magán-szobájában lehetséges. A <273> tanítás hetenként kétszer, háromszor van-nak[!]. Tervszerűen magyart, latint, németet és mennyiségtant tanítunk, de olykor-olykor hittant és éneket is ismételünk. Az Iskola nincs teljesen ki-építve, mert a felsősök részben kis számuk, részben munkával való elfoglalt-ságuk miatt nem jöhetnek számításba. Teljesen önkéntesen folyik a munka, hivatalosan nem is toborozhatunk. Valóban zug-iskola ez, amint tréfásan emlegetni szokták. Néha a tanítás után játék-délelőttöt is rendezünk, ami érthető örömöt okoz a gyerekeknek.

{Menekültek a Házban } Október 31-én jött a híre, hogy az egyre rosszab-bodó katonai helyzet miatt a menekülteket a Házba irányítják. Úgy tudtuk, hogy Abelsberg rendtársunk is visszatér, s rajta kívül a sátoraljaújhelyi, pes-ti, kecskeméti és váci menekülteket várhatunk. Tudva, hogy mennyi hely áll a rendelkezésre, örömmel és testvéri szeretettel várjuk menekülő testvérein-ket. Elszállásolásukról az eddig konviktusnak használt helyiségekben lehet szó. Mivel az iskola bezárása miatt konviktoraink zöme máris elment, szo-morú bár, de „fel kellett mondanunk” azoknak a fiúknak is, akiket szüleik minden körülmények között nálunk akartak hagyni.

November 1-én érkezett ide Rónai Jenő Tatabányáról, mert az ottani isko-la is bezárult.

{Pápai intézkedések } Ő hozta magával a még Debrecenben kiadott rendel-kezést, melyet ők még szeptemberben kaptak Scheffler József [!János] szat-mári püspök, nagyváradi apostoli adminisztrátor pecsétjével hitelesítve. Mi-vel mi csak hallottunk erről, s mivel mindannyiunkat – sőt az utókort is – érdekel, lemásolom ide az egész szöveget:

Latini ritus Hungariae sacerdotibus relegatis, captivis, latitantibus. Attentis peculiaribus et gravissimis conditionibus, in quibus Ecclesia

44 1944/1945.

versatur in iis Hungariae regionibus, quae Russiae ditionibus in prae-sens subduntur, Sanctissimus Dominus Noster Pius Divina providentia Papa XII. sacerdotibus ritus latini, qui in aliam regionem relagati sunt (vulgo: „deportati”), vel in captivitate versantur, vel fuga sunt latitantes, benigne concedere dignatus est: <274>

1. Facultatem Sacrosanctum Missae Sacrificium celebrandi: absque liturgicis paramentis, – utendo, si opus sit, poculo ex vitro ordinario – adhibendo, si desit panis azimus, panem fermentatum dummodo sit vere triticeus, absque vino in ablutione, absque luminibus, sine reliquiis, sed super lino, si adsit.

2. Celebrandi facultatem, si deficiat liber Missalis, missam votivam de B. M. V. etiam in festis duplicibus primae et secundae classis, vel de Re-quiem, festis duplicibus primae et secundae classis tantum exceptis.

3. Dispensationem ab obligatione applicandae Missae pro populo. 4. Facultatem, dummodo inceptae „deportationis”, vel captivitatis, aut

fugae suspensione a ministerio audiendi confessiones obnoxii non fue-rint.

a) sacramentales confessiones christifidelium et utriusque sexus reli-giosorum excipiendi in toto territorio infenso religioni regimini obnoxi-o, nulla habita ratione finium singularum diocesium;

b) absolvendi a peccatis quibusvis et censuris, etsi quomodolibet re-servatis et notoriis, exceptis casibus apostasiae a fide, violationis direc-tae secreti sacramentalis, attentati matrimonii pro sacerdotibus, necnon sollicitationis et absolutionis complicis, si recursus fieri poterit ad Sanc-tam Sedem, vel ad Ordinarium facultatem habentem; secus sacerdotes etiam a supradictis peccatis absolvere possunt, firmante, quando fieri poterit, obligatione recurrendi ad Sanctam Sedem;

c) impertiendi indulgentiam plenariam primo conversis a haeresis;- d) dispensandi et commutandi votum privatum et ius iurandum sine

praejudicio tamen juris tertii quaesiti. Idque perdurantibus tantum praesentibus locorum et personarum ad-

junctis. Quodsi nova adhuc territoria, vel Hungariae, vel aliarum natio-num sub Russorum potestate redigantur, et inibi quoque religiosarum conditio iniqua atque aspera evadat, Sanctissismus Dominus Noster Pi-us Divina providentia Papa XII. constituit, ut praefatae facultates etiam sacerdotibus ritus latini horum locorum, in supramemoratis conditioni-bus constitutio, concessae habeantur. Contrariis <275> quibuscumque non obstantibus.

[Magyar fordítása:]20

A latin rítusú elűzött, fogoly és bujdosó magyarországi papok számára Figyelembe véve azokat a sajátos és súlyos feltételeket, melyek kö-

20 Ford. Túri László, Vizkelety András, Koltai András.

1944/1945. 45

zött az egyház Magyarország oroszok által megszállt területén jelenleg működik Szentséges Atyánk, az isteni gondviselésből XII. Pius pápa azoknak a latin rítusú papoknak, akiket más vidékekre száműztek, vagy fogságban sínylődnek, vagy menekülés közben rejtőzködnek, kegyesen megengedi, hogy

1. módjukban legyen szentmisét celebrálni miseruha nélkül, ha szük-séges, közönséges üveg poharat használva, ha nincs kovásztalan ke-nyér, úgy kovászost használva, amennyiben valóban búzából készült, borba való bemártás nélkül, gyertyák és ereklyék nélkül, de vászonterí-tővel, amennyiben az rendelkezésükre áll.

2. misekönyv hiányában a Boldogságos Szűz Mária votív miséjét mondhassák, még első- vagy másodosztályú duplex ünnepeken is, vagy a halotti misét (Requiemet), kivéve azonban az első- és másodosztályú duplex ünnepeket.

3. felmentést nyerjenek a pro populo szentmise kötelezettsége alól. 4. amennyiben a deportálás rabság, menekülés megkezdésekor a

szentgyónás szolgálata alól nem voltak felfüggesztve a) meghallgathatják a Krisztus-hívők, és mindkét nembeli szerzete-

sek szentségi gyónását a vallás iránt ellenséges egész területen, az egy-házmegyei határok figyelembe vétele nélkül;

b) feloldozhatnak bármilyen bűn és büntetés alól, még a fönntartot-tak és a nyilvánosak alól is, kivéve a hitehagyást, a szentségi fegyelem megszegését, papok esetében a házassági kísérletet, nem kevésbé a bűn-társ feloldozásának tiltását, amennyiben a Szentszékhez, vagy az Ordináriushoz lehet fellebbezni; papok esetében a fenti bűnök alól is feloldozást lehet adni, de amennyiben lehet, a Szentszékhez folyamod-va.

c) teljes feloldozást adhatnak az eretnekségből először megtértek számára;

d) föloldozhatnak és megváltoztathatnak magánfogadalmat vagy es-küt, a harmadik fél jogi sérelme nélkül.

Mindez csupán a jelenlegi területi és személyi helyezet fennállásának idejére vonatkozik. Ha Magyarország vagy más nemzetek újabb terüle-tei kerülnek orosz hatalom alá, és ott is sanyarúvá és keservessé válik a vallásos emberek helyzete, XII. Pius pápa urunk őszentsége úgy rendel-kezett, hogy a fönt említett jogok azon helyek a latin szertartású helyi papjait is megilletik az előbb említett föltételek között, senki által nem akadályozva.

{„Szállásmester” Pestről } November 2-án járt itt Fekete Antal rendtársunk, hogy érdeklődjék az ide szándékozó pesti menekültek elhelyezéséről. Pestet már lövik az orosz ütegek. Tulajdonképpen felesleges is volt Fekete „szállás-készítése”, hiszen mind ő, mind Papp és Péntek asszisztensek, egykori taná-rok: elég jól ismerhetik az itteni helyzetet.

46 1944/1945. {Leventeélet } Az iskolai leventecsapat folytatja munkásságát az iskola

szünetelése ellenére is. Eleinte a levente-sportpályán zajlott a foglalkozás, utóbb, az egyre zordabb idő következtében, a rendház folyosóin, s a tenisz-pályán. Sokszor ezt is megszakította a légiriadó.

{Első menekültek } November 5-én, szinte még hajnalban érkezett meg há-nyatott utazás után az első pesti menekültcsoport. Bán József ny. igazgató Kecskemétről, Vékey Károly, Péter Mihály és Simon Sándor dr. sub auspiciis Gubernatoris pesti tanárok alkották az első csoportot. Meleg testvéri vendég-szeretettel fogadtuk őket, s egyelőre többedmagukkal kaptak szállást.

{Ismét hurcolkodás } Ugyanezen a napon ismét folytatnunk kellett a már szinte második természetünkké váló hurcolkodást: a németek a Laczházy vendéglő nagytermét, melyben eddig a padjaink voltak, szintén lefoglalták, s így felszerelésünket ismét a padlásunkra kellett áthurcolnunk, talán végle-ges szállásra.

{Menekülők } Ettől kezdve a menekülők sora szinte minden nap özönlött. November 6-án Zányi László dr. Kecskemétről és Gál István dr. Budapestről; 8-án Erdélyi József dr. Mármarosszigetről, s az ő vezetése alatt Katona Géza, Surányi Béla és Bendik Pál novíciusok Vácról. Ezek lovas kocsin szállították előre a noviciátus legfontosabb ingóságait. November 9-én Czika László IV. éves kalazantinumi hittudományi és bölcsészethallgató növendék érkezett. Őt 12-én Meskó Lajos kolozsvári tanár követte, de már másnap tovább is utazott. 14-én érkezett Léh István novíciusmester egy kalazantinerrel, hogy utánanézzen a novíciusok elhelyezési lehetőségének. 15-én jelent meg Ma-gyar László dr. pesti tanár, aki mint tábori lelkész kíséri a Tatára beosztott hadikórházat; ő rendházunkban kért szállást. A következő napon Léh István <276> és Rónai Jenő elutaztak Vácra a novíciusokért. November 18-án meg is érkezett a magister a még ott tartózkodó novíciusokkal: Antalffy István-nal, Farkas Józseffel, Szekuli Pállal, Krigler Bélával, Etele Ágostonnal és Horváth Mihállyal. Még november 24-én is volt egy vendég: Szemes Ferenc mármarosszigeti tanár, de még másnap visszautazott Vácra.

Meglehetősen nagyszámú menekült érkezett tehát a Házunkba. Legna-gyobb nehézséget a szervezetlenségük okozta. A Rektor pl. nem tudta, hogy kik és hányan jönnek; egyszerre csak beállított egy-egy rendtag: itt vagyok. De ugyanúgy fel is kerekedett nem egy, s eltávozott akár távolabbi rendház-ba, akár az otthonába. Mivel a Rektort központilag nem értesítették, mindig a pillanatnyi helyzet szerint kellett intézkednie. Érthetően gondot okozott ennyi ember elhelyezése, hiszen a tatai ház békében sem dicsekedhetett több vendégszobával. Az intenció is az volt, hogy a konviktusban nyernek elhe-lyezést a menekültek. Mikorra a szállodai hangulat kissé csillapodott, a kö-vetkezők bizonyultak állandó jellegű menekülteknek: Rónai, Bán, Vékey, Péter, Simon, Gál, Erdélyi, Magyar L., Léh és a 9 novícius, akik mellé még Szalay József szegedi tanár is csatlakozott, aki eddig Kisbéren volt a rokona-inál. Így 19-ben állapodott meg a menekültek száma, akikhez 18 házi tag já-rult, mivel Abelsberg és Lóky ténylegesen nem tartózkodtak itt; Walter ge-

1944/1945. 47

nerális-asszisztens pedig haza-haza járván Dadra, szinte ott töltötte idejének java részét.

37 piarista huzamosabban talán sohasem lakta a tatai házat. A rendi veze-tőséget, mikor ilyen sok embert irányított ide, nyilván az a meggondolás vezette, hogy konviktusunk készletei fedezhetik a szükségletet. A központ bizonyos mennyiségű készpénzt is utalt a Rektor kezéhez a menekültek ellá-tására. Amint a házfőnök köszöntőjében kiemelte, testvéri szeretettel fogad-tuk rendtársainkat, megosztjuk velük azt, ami a miénk, s ameddig nekünk van, nekik is fog jutni.

Csakugyan nem frázis volt e mondás, igyekeztünk mindent megtenni az érdekükbe, lemondva saját kényelmünkről <277> is. Egyesek más testvért fogadtak be szobájukba, lemondva az egyedül lakás kényelméről, Vígh kol-légánk pedig egyenesen kiköltözött lakásából, s összeköltözött Csányival, hogy szobáját a menekültek kényelmére bocsássa. Az egykori provincialátus egy szobáját, a rektorátus 3 szobáját a menekültek, s az elzártságot igénylő noviciátus rendelkezésére bocsájtottuk.

{Kihurcolkodás a cserkészotthonból is } Fentebb volt már szó róla, hogy a cserkészotthon helyiségei fogadták be az iskolai felszerelés nagy részét. No-vember 10-én a németek erre a helyiségre is szemet vetettek, s megint mi voltunk azok, akik engedtek. Szinte nehéz is volna följegyezni, hová is ke-rült az ott felhalmozott sok bútor és iskolai felszerelés. Egyes darabjai Szendi iskolaszolga lakásába, mások magánlakásokba kerültek.

{Szendi bevonul } Szendi József pedellusunkat is bevonultatták katonának ezekben a napokban. Úgy látszik, már nem ismerték el nélkülözhetetlennek.

{Piaristák a községházán } A szíves olvasó előtt már nem ismeretlen az a sok gond, melyet a munkátlanság okozott nekünk. A Ház tagjai – egy-két kivétellel – jól látták, hogy nagyon fonák helyzetben élünk, ha egyszer kö-rülöttünk – akár akarva, akár akaratlanul – mindenki valami kézzelfogható munkán dolgozik. Végre november 11-én kérés érkezett a községházáról, hogy jöjjenek a piaristák segíteni. Dr. Gál István, dr. Darvasy Mihály és Csányi László mentek el az első hívásra. Itt kiderült, hogy a község Mene-kültügyi Hivatalt állít fel, s ehhez kéri a piaristák „tapintatos és intelligens” segítségét, mint a Hivatal vezetője mondta. Eleinte utca-kataszterek felállítá-sa volt a dolog, mikor is a benyújtott utcajegyzékek alapján kellett dönteni, hogy melyik lakás igényelhető és utalható ki a menekültek számára. Később az első vezető egészen kikapcsolódott, s a piaristákra hárult, hogy a zűrzava-ros kataszterek adataiból kiokosodjanak. A német és a magyar katonaság is foglalt le lakásokat, de be nem jelentvén a hatóságnak, szörnyű áttekinthe-tetlenség támadt. Hogy mégis tisztázódhatott sok minden, az a piaristák ér-deme. A már említetteken kívül Vékey Károly, Péter Mihály, Dr. Magyar István, Dr. Jakab János teljesítettek <278> hosszabb-rövidebb ideig szolgála-tot a községházán. A lakások teljes lefoglalása után a menekültek számára hatóságilag kiutalandó tárgyak vélelmezése és az élelmiszerjegyek szétosz-tása lett a legfontosabb feladatunk. Nemcsak az egyszerű emberek, hanem a

48 1944/1945.

hivatali alkalmazottak előtt is növekedett a piaristák becsülete, mert gyors és alapos munkát kapcsoltak az emberséges emberkezelés mellé. Természe-tesen egy fillér viszontszolgáltatás nélkül folyik ez a munka, s még e sorok írásakor is tart. A község vezetősége és az egész lakosság is megbecsülte a piaristák munkáját, akik tisztán a közösség szolgálatát látták ebben az ön-kéntes, honvédelmi munkában. Jellemző, hogy később, mikor rosszra fordult a helyzet – amiről később lesz szó – még a „segédrendőri” szolgálatra is tő-lünk kértek segítséget: ugyanis kis, harmadikos diákjainkat szerveztük be erre a nagyrészt küldönci szolgálatra – teljes megelégedésre dolgoztak fiaink is.

{Árokásás } A lakosság minden rétegét be akarják kapcsolni a honvédelmi munkába. November 16-a óta rendszeresen behívják az embereket harcko-csi-elhárító árkok ásására. Szinte mindenkinek meg kell jelennie. Más kér-dés, hogy milyen ütemben halad ez a szinte sysiphusi munka. Szinte az egész vidéket át- meg átszelik az árkok, melyek – sajnos – az eddigi tapasz-talatok szerint nem is bizonyultak komoly értéknek. Nem egyszer a talajvíz jelenléte okoz rengeteg gondot. Az embereket sokszor csak az agyonlövéssel lehet fenyegetni, hogy komolyan dolgozzanak.

{Császáron lőszeres vonat explodál } November 19-én, Szent Erzsébet ün-nepén komoly légitámadás volt Tata felett is, de a folytonos ágyúzás és re-pülőzúgás mellett ijesztő volt az a szörnyű, s elállni nem akaró robbanásso-rozat, amit a Császáron eltalált lőszeres-vonat szolgáltatott. Délelőtt 10-től délután 2-ig állandó robbanás-sorozat!

{Élelmiszerszerzés } November 20-án Gazda István és Csányi László rend-társaink elindultak élelmiszer-beszerző útra. Maguk hajtotta lovas kocsival mentek, hogy az oroszoktól egyre jobban fenyegetett birtokról21 a megduz-zadt létszámú Ház ellátására annyi ennivalót hozzanak, amennyit csak lehet. <279> A németektől sűrűn használt és rossz utakon sok viszontagság között érkeztek meg Őszödre, ahol – sajnos – nem kapták meg mindazt, amit el-hozhattak volna. Onnan Gazda közeli otthonába távozott, amit pár nap múl-va már oroszok szálltak meg; Csányi hozta haza kb. egy heti úton két kocsi-val az élelmet és a borokat még inkább kalandos körülmények között.

{A könyvtár átszállítása } November 20-án kezdődött meg az eddig a gim-náziumban maradt tanári könyvtár átszállítása. A front közeledése folytán egyre inkább „frontkatonák” érkeztek a németek részéről, akik előtt nem volt biztonságban már a könyvtár sem. Így aztán a könyveket a Ház folyosó-in álldogáló konviktusi szekrényekbe zsúfoltuk össze – természetesen nem lehetett tekintettel lenni a szakrendszerre. A nagy munkából a fiatalabb ta-nárokon kívül a novíciusoké az oroszlánrész.

{A noviciátus } November 26-án érkezett a Rendfőnök úr intézkedése, amely körvonalazta a noviciátus itteni életét. A noviciátus igazgatója Szűcs

21 A piarista rend Somogy (és Zala) megyei nagybirtokáról, a Kusztodiátusról van szó,

amelynek központja Mernyén volt. (a szerk.)

1944/1945. 49

János; promagiszter lett dr. Weiner Ferenc Léh István magiszter mellett. Rendes noviciátusi gyóntatók lettek Selmeczi Kovács József és dr. Darvasy Mihály, rendkívüli pedig Babos Dezső. A görög nyelvet Wagner Lajosra bíz-ta a Rendfőnök úr, de azt tőle átvette dr. Simon Sándor, aki a filozófiát is tanítja. A rendtörténetet és a retorikát dr. Weiner Ferenc, a harmóniumo-zást, gregorián éneket és a gyakorlati liturgikát dr. Darvasy Mihály tanítja a Ház tagjai közül; a többi tárgy a magiszter kezében van.

A novíciusok ideérkezése és berendezkedése nemcsak nekik volt újdon-ság, hanem nekünk is. Látszott már az elején, hogy nem élhetnek a Vácott megszokott elzárt életmód szerint. Rengeteg testi munka háramlott reájuk a személyzetben megcsökkent Ház körül, ahol azonban a munka hatványsze-rűen emelkedett. Talán egy novícius-kurzus sem élt ilyen zaklatott életet, mint ők. Dicséretükre szolgáljon, hogy szinte kivétel nélkül lelkes buzga-lommal állták meg a helyüket a szokatlan körülmények között. Érkezésük megosztotta a Ház tagjainak hangulatát. Az egyik rész csak azt látta, hogy újabb ételpusztítók érkeztek, akik a zárolt <280> készleteinket fogyasztják. A másik felfogás természetesnek tartotta, hogy velük is ugyanúgy meg kell osztanunk azt, amink van, mint a „teljes jogú”rendtagokkal. Hiszen ők a jö-vőt jelentik a mostani kilátástalan helyzetben. S amellett a Ház sok dolgos kezet kapott bennük, akik olyan mennyiségű munkát végeznek, aminek ellá-tására nem is akad ember, ha még tudnánk is fizetni horribilis béreket.

A noviciátus ügyeinek intézésében, s az esetleges feloszlatása dolgában a Rendfőnök úr szabad kezet adott a Rektornak a magiszter és a promagiszter együttes beleegyezése mellett, s így a felelősséget is rájuk ruházta. Nehéz helyzetet jelentett ez, hiszen az esetleges feloszlatás ódiumát utóbb nekik kellene viselniök. Amellett máris néhány novícius szülei orosz megszállta területen élnek, s így már lehetőségük sincs a szülői otthonba visszatérni. Még egy lehetőség van: a kevésbé terhelt óvári, vagy a veszprémi házba való továbbutazás, amit természetszerűleg a magiszter ellenzett, hivatkozva az expressis verbis22 Tatára szóló rendfőnöki intézkedésre és az újabb utazás rengeteg kellemetlenségére. Így ezek szerint a noviciátus letelepedése itt véglegesnek látszik.

{Distributio } November 27-én a Rektor a házi pénztárból minden rendtag kezéhez 1000–1000 P-t utalt ki, hogy esetleges fosztogatás idején a házi pénztár decentralizálva legyen.

{Az ifjúság bevonultatása } A front állandó közeledése abban is nyilvánul, hogy minden fegyverforgatásra alkalmas embert összegyűjtenek. Sőt nem-csak ez észlelhető, hanem a gyerekeket is kezdik összeterelni. Levente-kiürí-tés címén vonják be a fiúkat, de persze minden a nyilasok akciója. A szülők tehetetlenek: nem mernek az egyre inkább terror-jelleggel fellépő nyilasok-nak ellenszegülni, viszont arra is gondolnak, hogy fiaik nyugat felé nagyobb biztonságban lesznek az oroszok elől. A nyilasok állandó razziákat rendez-

22 kifejezetten, ezekkel a szavakkal

50 1944/1945.

nek; sötétképű, gyanús jellemű embereik civil ruhában, nyilas karszalaggal és állig felfegyverkezve cirkálnak az utcákon. A fentebb említett gyerekösz-szeszedésről az iskolának, mint leventehatóságnak, leventeparancsnokság-nak fogalma, tudomása sincsen hivatalosan. Még tudakozó lépéseket <281> sem nagyon lehet tenni, éppen a nyilvánvaló terror miatt. A hozzánk fordu-ló gyerekeknek és szüleiknek természetesen készséggel adtunk tanácsot.

Ez az akció, a fiatalságnak minden áron való mentése, illetve Németor-szágba szállítása a nyilasok hatalma alatti egész országrészen általános. A „budapesti” rádió, mely már hosszú ideje Mosonmagyaróvárott működik, napról napra buzdítja a vonakodókat, hogy „hazafias” kötelesség Németor-szágba való kimenekülésük, „ahol majd kellően kiképzik, felfegyverzik őket, s rövidesen bevetik az ország felszabadítása érdekében”. Közben pedig ször-nyű jelenetek játszódnak le: a gyenge gyerekek, kik sokszor még a hazulról hozott elemózsiát is alig tudják cipelni (8-10 napi koszt), gyalog vonulnak hosszú sorokban a rideg időjárásban, ellenséges légitámadás és a fagy renge-teget pusztít közülük; elszállásolásukról, ellátásukról vagy nehezen, vagy sehogyan sem történik gondoskodás; sokszor a pillanatnyilag kedvezőbb hadi helyzet hírére visszagyalogoltatják őket, hogy aztán 2-3 nap múlva újra nekiinduljanak. Szinte szemünk láttára pusztul a jövő záloga, az ifjúság, mert a testi szenvedéseken felül nem egyszer céltudatos erkölcsi züllesztés is tapasztalható az adott körülmények közt amúgy sem kerülhető erkölcsi le-csúszás mellett! Az esetleges veszteségnél többe kerül a védekezés!

December 10-én katonatiszt-bátyja unszolására katonának jelentkezett Antalffy István novíciusunk.

{Distributio } December 11-én a Rektor a már fentebb említett okból újabb 2000 P-t osztott ki minden rendtagnak.

Amint az angol rádió magyar nyelvű hírszolgálata jelenti, december 13. és 20. között az oroszoktól megszállt Magyarországon megejtették a demokra-tikus választásokat.

{A menekült-ügy } December 14-én dr. Magyar László rendtársunk kínos körülmények közt hagyta el a rendházat. Esete eléggé kórtünet, azért került ide feljegyzésre. Mint fentebb jeleztük, ő mint katona-kórházlelkész került Tatára. Itt kért és kapott szállást, sőt kosztot is. Ő élelmiszer-jegyeket nem tudott <282> beszolgáltatni, mert a katonaságnál megkapta a maga kosztját, s azt elajándékozta. Így a Ház készletéből élt, ami normális viszonyok mel-lett nem volna nehézség, most azonban ez is apasztotta a szűkre szabott készletet. Ezt a Ház tagjai közül tapintatlanul a szemére hányták. Ő erre sér-tő hangú levélben, pénzt mellékelve az „ellátásért”, s gúnyosan megköszön-ve a „szíves és testvéri ellátást”, kiköltözött a Házból.

Az egész ügyet egy ember magánügyének is felfoghatnánk, ha nem kísér-te volna ezt az eseményt a „menekültek” helyeslése és a Ház vezetői elleni hangulatverése. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a menekült-pszichózis náluk is érthető: visszavágyódnak a magukéba; a háború okozta sok kelle-metlenséget hajlandók egyes személyek hibájának tulajdonítani, s tekinté-

1944/1945. 51

lyes részük jóval igényesebb, mint amennyire szabad volna. Ide tömegszál-lásra készültek, s nagy részük kényelmes szobát kapott; teljesen azonos ellá-tásban részesülnek, igényeiket a lehetőség szerint kielégítjük. Az ideálisabb felfogású olvasó előtt talán furcsának tűnik, hogy ilyen kínos ügyet e lapo-kon teregetünk, de az igazság miatt meg kellett említenünk ezt is, hogy tár-gyilagosan lássuk a menekült-ügyet is.

{Kiss mindenesünk } Az átvonuló menekültek áradásából nálunk ragadt a 14 éves Kiss Menyhért nyárádkörtvélyesi (Maros-Torda vm.) kis fiú, aki mindenes lett a Házban. December 14-én gyerekes verekedés közben eltörte a lábát. Mivel már Tatáról is megindult a menekülés, alig-alig lehetett orvosi ellátást biztosítani a számára, s később is igen sok baj volt vele.

{Időjárás } A tél közeledtével az idő nagyon hidegre fordult. December 15-én esett le az első hó, s másnapra a tó is befagyott. A rossz idő is beállt im-már az egyre közelebbről fenyegető háborús veszély mellé. Ilyen körülmé-nyek mellett még több aggodalommal néztünk a jövőbe.

Sokáig nem voltunk kellően tájékoztatva a hadi helyzet felől. Természete-sen rémhírek, ún. „jól értesültek” szájából a kelleténél is nagyobb számban keringtek. A köztörténet sorolja fel, <283> hogy az orosz csapatok mikor és milyen iramban nyomultak át a Dunántúlra, s milyen gyors ütemben száll-ták meg azt. Minket természetesen a mi sorsunk érdekelt elsősorban. De-cember 20-a óta állandó, nagyon erős ágyúzás hallható. Az idegesítő hangok Bicske felől jönnek. Az emberek szemmel láthatóan idegesek, izgulnak; a menekülők áradata – talán utolsó felvonásként – még egyszer végigviharzik Tatán. A kétségtelenül idegfeszítő napokról úgy számolhatunk be talán lehe-tőleg legtárgyilagosabban, ha a napok chronológiai sorrendje szerint szedjük sorra az eseményeket.

{Tata ostroma – Dec. 22. } December 22-én szinte egész nap hangzott az erős ágyúzás. Hiába próbálták a hozzáértőbbek magyarázni, hogy a saját lövegeink hangja éri fülünket, csak magasabbra hágott az idegesség, a „lesz, ami lesz” hangulat. Szinte mindenki azt óhajtotta, hogy gyorsan essünk túl azon, amin az ananké következtében túl kell esnünk. Este 6 óra tájban orosz repülőgépek 3 Sztalin-gyertyát dobtak le Tóváros fölé, s néhány bombát is vetettek.

{Dec. 23. } December 23-án ideiglenes nemzetgyűlés alakult az orosz meg-szállta Debrecenben.

Ugyanezen a napon ismét folytatódott nálunk az ellenséges légi tevé-kenység. Az oroszok elég sok bombát dobtak a déli órákban, és géppuskás alacsony támadást intéztek az országutak és a beléjük torkolló tatai utcák ellen. A németek, akik nagy tömegekben vonultak át a városon Komárom irányában[!], szinte kivétel nélkül csak a földről igyekeztek elhárítani az orosz gépeket. Az ellenséges légitámadások most már komoly károkat is okoztak, s emberéletben is számos áldozatot követeltek.

{Karácsonyi ünnepély } Ilyen hangulatban köszöntött ránk az este, mikor is az Önkéntes Kalazanciusi Iskola, népiesen: zug-iskola karácsonyestjét ren-

52 1944/1945.

deztük. Október 31-e óta hetenként kétszer jöttek össze a gyerekek Csányi és Darvasy szobáiban, s itt folyt a tanítás a legfontosabb tárgyakból. A láto-gatottság meglehetős volt; pl. a III-osoknál a megjelentek száma a 15 körül ingadozott, ami adott viszonyok <284> mellett elég magas szám. Sajnos, a fentebb vázolt [ld. 280] okok miatt csak az alsósok jöttek számba. Egyszer játék-délelőttöt is rendeztünk (dec. 8).

December 23-ára terveztük azt a kis műsoros estet, melyre csak kb. 30 gyereket engedtek el a szüleik a légiveszély miatt. A kis ünnepély, melyen a Rektor is szólt a gyerekekhez, a házi ebédlőben zajlott le. Néhány bensősé-ges ének, szavalat után népi betlehemes játék következett. Ezen a Ház tagjai is szinte kivétel nélkül megjelentek. Majd „ha hoztok, esztek” alapján meg-uzsonnáztak a gyerekek; végül tombolán szinte mindegyik valami ajándékot nyert. Jól esett a közelgő vihar előszelében látni e néhány gondtalan gyerek-arcot, s önkénytelenül is sok-sok fiúnkra, diákunkra kellett gondolnunk, akiket elhajtottak a meleg családi fészekből, s útnak indították őket a nyo-mor, a szenvedés és a nélkülözés felé, éppen a legmelegebb ünnep előest-éjén. S e pár gyereken át már hosszú idő óta tőlünk elszakadt diákjainkra is akartuk sugározni szeretetünk melegét. A kis ünnepség vége felé kialudt a villanyvilágítás.

{Dec. 24. } December 24-e vasárnapra esett. Szinte pillanatok alatt érkezett meg a hír, hogy Bicske már az oroszok kezére jutott, ugyancsak ma Székes-fehérvár is. Az utóbbinak birtoklása kihatott az egész Vértes-Gerecse közti frontra.

{A németek elvonulnak } Az oroszok közelségének jele volt, hogy a Luftwaffe sürgősen elhagyta a gimnáziumot és a Házat. Szinte még észre sem vettük, s már nem is voltak. Egy másik, harcoló csoport érkezett a he-lyükbe, de még szinte le sem pihentek, máris mentek tovább. A harci zaj a környéken erősen tombolt, rengeteg repülőgép szálldosott, de a mi Házunk elcsendesedett. Mikor később kissé enyhült a légi tevékenység, felhasználtuk az alkalmat, hogy megtekintsük a gimnázium épületét, mely sokáig zárva volt előttünk.

{A gimnázium épületének állapota } Nagyon szomorú karácsonyi meglepe-tést jelentett számunkra az a kép, ami a meghitt falak közül elénk tárult. Nem is említem a piszkot és a szemetet, mely magasan <285> borított min-den helyiséget. A sáros lötty magasan felverte a falakat. A németek többszö-rösen feltörték a fizikum ajtajait, amik mögé iskolai értékeket, szertárak be-rendezését zsúfoltuk. Kiválogatták a nekik megfelelő darabokat, s elvitték azokat. A falakból kitépték a fogasokat; ablakok betörve, vagy korommal elsötétítve, s „ékes” rajzokkal díszítve, a kapcsolókat a falakból kitépték, olykor még a Bergmann-csöveket is. Egyik helyen ajtót törtek, másutt elfa-laztak. Az egyik helyiségben nyílt tűzhelyet raktak téglából. Képzelhető, hogy milyen a mennyezet a füsttől. Mindenfelé elhajigált konzervdobozok, kidőlt ételek… Átható savanyú bűz az egész épületben. A németek kará-csonyra készültek, fenyővel és apró dísszel, papírcsillagokkal ékesítették a

1944/1945. 53

helyiségeket. Ezek is szerteszórva, összekuszálva. A felkotort szalmán a sár-ga papírból kivágott 6 ágú csillagok szinte tragikusan emlékeztettek azokra az emberekre, akikre ezt bélyegként tették, s akik ellen ez a háború is folyt. Az egyik osztályteremben bordélyházat is rendeztek be német alapossággal, a felirata: Alttestamentische Laubhütte. A WC-k szörnyű állapotban. Csészé-ik összetörve, vagy tetejezve megtöltve, s minden undokság a padlón, csak téglákon lehet bemenni. A villanylámpák burkolatait eltörték. A gimnázium, a vele szemben épített barakk és a Ház környéke tele állati belső részekkel, csonttal, bőrrel… Szóval a pusztulás utálatossága az egész szép gimnázium körül. A németek egyáltalán nem kultúrnéphez illően viselkedtek. Körülbe-lül ilyennek várható az ő propagandájuk alapján az orosz!

Délfelé és délután ismételten légitámadást kapott a város, még fedélzeti fegyverekkel is lőtték a kivonuló németeket, sok kár és veszteség keletke-zett.

{Éjféli mise } A körülmények következtében már hosszabb idő óta elma-radtak a közös imádságok. Mintegy ezek pótlására szolgált, hogy a novíciu-soknak tartott éjféli misén igen sok atya jelent meg, s együtt énekelt a nö-vendékekkel.

Ilyen ostrom-hangulatban köszöntött ránk a szent karácsony. Egyáltalán semmi sem emlékeztet a béke <286> ünnepére. A harci zaj csak erősödött, többször bombázták és géppuskázták az orosz repülők most főleg Tóvárost. Több növendékünk is sebesült, egy súlyosan is. A nyilasok leventekötele-zettség címén behívják a gyerekeket. A szülők tanácstalanok. A gyerekeket a legnagyobb bizonytalanságban indítják neki az ismeretlen jövőnek. A né-metek utolsó maradványai is eltűntek a városból; egy-két emberük tekeri le a nehézkábeleket. Az oroszok már Tarjánban vannak. A németek fejvesztett menekülésére jellemző, hogy minden magukkal hurcolt dolgot elhagynak

{Új zongora } Csányi rendtársunk szerzett egy elég jó kis fekete Gerstenberger pianínót, amit nem tudni, honnan hurcoltak el. Némi rekom-penzáció a sok-sok zongora- és egyéb bútorrongálásért.

{Distributio } A Rektor a várható eseményekre tekintettel 1500 P-t adott át megőrzésre minden rendtagnak, hogy ne nála legyen nagy összeg.

{Nincs villany } Többszöri próbálgatás után a villanyvilágítás ½ 12 körül végleg kialudt. Ekkor foglalták el az oroszok Tatabányát, s így hosszú időre leállt az elektromos áramszolgáltatás.

{Dec. 26. } December 26-án már Bánhida és Környe is az oroszok kezére ju-tott. A tatai plébános a szószékről jelentette be, hogy délre várhatók az oro-szok. Óriási ágyúzás egész nap. Az eddig eldugott árukból gyors végkiárusí-tást rendeznek, még rumot is lehetett kapni 13-18 P-ért literenként. Átvonu-ló német katonák csak e napon kétszer is feltörték az üzleteket. A nap el-múlt, de az oroszok nem jöttek be. A bizonytalan éjszakára éjjeli őrséget szerveztünk. Már sok szegény ember menekült be a mi óvóhelyünkre, s itt szándékoztak éjszakázni.

{Dec. 27. } December 27-én korán már 3 német páncélos vonult fel a gim-

54 1944/1945.

náziumudvarra. A gazdasági udvar falát egyszerűen összetaposták. Érthető izgalmat váltott ki ez a látvány a Ház lakóiból, mert ebből a németek véde-kezési szándékára következtettünk. Az állandó orosz felderítő repülés köny-nyen észrevette az árnyékban megbújó páncélosokat. Sőt a hírek szerint ak-kor már rengeteg német tank jelent meg Tatán. A hidakat, a főbb útvonala-kat <287> aláaknázták. Olyan híreket hoztak, hogy Kocs felé visszanyomták a németek az oroszokat. De ugyanakkor „jól értesültek” arról is tudtak, hogy fehér zászló lobog az Esterházy utcán, s harc nélkül adják át Tatát az oro-szoknak. A csendőrség hanyatt-homlok elmenekült, jóllehet ellenség nem is volt még a városban. A közbiztonság megszűnt. Az emberek itt-ott elkezdtek fosztogatni; ezzel csak követték az újonnan érkező német csapatoktól nyúj-tott példát. Ugyanis a katonák minden lehető helyre betörtek, fosztogattak, romboltak, mintha nem az orosz lenne az ellenség, hanem ők. Nem bizton-ságos az utcai tartózkodás sem. Selmeczi sem jár már le a deszkametsző te-lepre. Olyan hír is elterjedt, hogy Esterházy grófnő, kinek egyetlen, most érett fia a Hunyadi SS-páncélosokhoz vonult be, 2 autóbuszért és 3 teherau-tóért elcserélte gyönyörű lipicai ménesét, s Svájcba igyekszik kincseivel. Persze ez utólag rémhírnek bizonyult, mert a grófnő Bécsbe ment, de az tény, hogy a ménesnek Csehországba való hajtására diákjainkat akarták be-fogni – levente címen!

{P. Dobos kapucinus vendégünk } P. Dobos Benvenut OFCap, aki megviselt idegzetével nem érezte magát biztonságban a kapucinus zárdában, nálunk kért és kapott menedéket az óvóhelyen. Ettől kezdve ő is a Ház tagjának számított, és Simon rendtársunkkal együtt leghűségesebb őre lett az óvó-helynek. Most már egyre többen menekültek pincénkbe, s ott telepedtek le. Lassan 80-100 főnyi menekült csoport talált menedéket a szomszédos apró viskók óvóhely nélküli lakosai közül. Magyar rendtársunk rokonsága, a kis-teleki Kiss és Szabó családok 14 tagja szintén hozzánk menekült.

{Distributio } A Rektor az oroszok bármely pillanatban bekövetkezhető be-vonulása miatt cukrot, zsírt és lisztet osztott szét a Ház tagjai közt: divisio alimentorum.23 Az állandó tüzérségi tűz és a légitámadások miatt az emberek nem mertek az emeleten tartózkodni; ezért a novíciusok is az internátusi rész egy védettebb földszinti szobájába költöztek át.

{Dec. 28. } December 28-án éjjel 1 órakor irtózatos ágyútűz kezdődött. Hajnali 6 óráig percnyi szünet nélkül dörgött körülöttünk <288> a halál or-gonája. A Ház lakói legnagyobbrészt az óvóhelyen vonták meg magukat. Alig két órás harci szünet után újra kezdődött a pokoli hangverseny.

{A személyzet magatartása } A Ház alatt a tóparton álltak a német ágyúk és fülsiketítő dörrenéssel adták le a lövéseiket. Dicséretet érdemel személy-zetünk magatartása, mert a harci zaj közben is ellátták feladatukat. Az étke-zések fennakadás nélkül folytak. Villany nem lévén, házi vízvezetékünk sem működik. A rengeteg vizet kézi erővel kell a konyhába és a lakásokba szállí-

23 élelmiszerek szétosztása

1944/1945. 55

tani. A környező kutak sorra használhatatlanok lettek. Az egész környék a mi kutunkra jár, mely alig bírja elavult műszaki berendezésével az iramot. Egyre több megbízható hír jön a németek fosztogatásairól a városból. A folytonos légi harcok következtében belőttek géppuskával a földszinti szo-bába, ahol Szalay és Bán rendtársaink laknak. Szerencsére kár nem esett.

{Dec. 29. } 29-re csak fokozódott az ágyútűz. A péknél jártak ma embere-ink, s így tudjuk, hogy útjukon rengeteg a találat. A Fazekas-, Piarista- és Hajdú utca igen sok házát ágyútalálat érte. A Nagytemplom tornyát is átlőt-ték az oroszok. A Pintér Elek tér kis házacskái is bőven kaptak ágyútalálatot. Az oroszok a régi várat is lövik, mert a német ütegek onnan is tüzelnek. Meglepő hír, hogy az oroszok nem a várt déli irányból, hanem északról, a Fényes felől támadnak. Rémhírek és találgatások egész özöne borítja a Há-zat; mindenki tud valami „megbízható, biztos” hírt akár a katonai helyzetről, akár a városi ismerősök sorsáról. A repülők állandóan itt húznak el a házunk felett; egyre több menekülő húzódik meg az óvóhelyen. Éppen a túlzsúfolt-ság elkerülésére és az ennek ellenére is bántó hideg miatt berendeztük a zöldséges pincét szükségóvóhelynek. Ennek előnye, hogy fűthető, viszont nincs második, vészkijárata. Ide csak éppen mi mehetnénk. A németek a Ház előtt egy partizánt fogtak el, s agyon is lőtték. Képzelhető, hogy az egész helyzet nem rózsás; a hangulat igen nyomott, s mindenki óhajtja: bárcsak történnék döntés – most már mindegy: melyik irányba! Szörnyen ideget té-pő ez a bizonytalanság. Német katonaság állandóan <289> özönlik a város-ba. Azt beszélik, hogy éjjel kenyértörésre kerül a dolog: vagy visszaszorítják az oroszt, vagy feladják Tatát. A mieink már komoly fekvőbútort is leszállí-tanak a pincébe, hogy valamelyes kényelem legyen a pincelakásban.

A beharangozott éjjeli döntésből semmi sem lett. {Dec. 30. } Sőt, 30-a feltűnő csenddel kezdődött. Tell és Szalay rendtársaink

ki is mentek a Házból, hogy cukrot hozzanak. Ki is dobolták, hogy agyonlö-vés terhe alatt csak 8-tól 4-ig lehet utcán tartózkodni. Egyesek szerint a né-metek ezzel is biztosítják zavartalan rablásukat, ami miatt egyre több a pa-nasz és nagy a felháborodás. A csendes délelőtt miatt az emberek felbátorod-tak, mindenki előjött, rendezkedett, tisztálkodott.

{Sztalin-orgona sorozat éri a Házat és környékét } Mint derült égből a vil-lám, úgy ért bennünket az a Sztalin-orgona sorozat, melyet dél felé kilőttek a hegygerinceken tanyázó oroszok, akik távcsővel kitűnően láthatták, hogy a németek rengeteg hadianyagjukat a mi Házunk körül állították fel. Meg-zavart hangyabolyként, halott sápadtan szaladgáltak az emberek, s bukdá-csoltak lefelé az óvóhelyre. Egyikük kezében a borotvaecsettel és törülköző-vel futott be. S ilyenfajta jelenet nem egy volt. Az aknasorozat a tetőt két helyen is belukasztotta, az emeleten a tóra néző északkeleti ablakok jó részét betörte, a gimnázium földszintjét komolyabban megrongálta. A fal mellett álló német páncélosok személyzete közül emberélet is pusztult. S ennek volt a következménye, hogy a németek, akik eddig fittyet hánytak minden óva-tosságnak, most egyszerre óvóhelyet keresnek.

56 1944/1945. {Kilakoltatnak az óvóhelyről } Egy fél szemére vak hadnagy hallatlan bru-

talitással lépett fel, s a Rektor tiltakozása ellenére kilakoltatta az óvóhely lakosait. Nekünk nagy kegyesen megengedte, hogy ott maradjunk, de a töb-bi szegény embert, akiknek pedig nincs is óvóhelyük, kizavarta. Sőt a tegnap berendezett zöldséges pince is kellett neki. Ilyen hallatlan embertelenséget nem vártunk német uniformist viselő embertől. Utólag kiderült, hogy az óvóhelyen meglátta a hordókat, s a bor reményében kellett olyan nagyon az óvóhelyünk. Szörnyű volt látni, <290> amint a szegény emberek fogcsikor-gatva, átkozódva és sírva cipelték el kis batyujukat és mentek haza – a bi-zonytalanságba. Mi pedig a kripta pincéjébe költöztünk át, melyről eddig nem tudtak a németek. Ez ugyan nem olyan erős, mint a kiépített borospin-ce, s amellett szörnyen hideg is, de átmenetileg megfelel. A németek pedig betelepedtek a Házba, főleg a konviktusi szárnyba, orvosi kötözőhelyet is berendeztek. Az állandó légi tevékenység eredményeként újabb géppuska-belövéseket tapasztaltunk az emeleti északnyugati szobákban, a kápolnában és a délkeleti folyosókon. Néhány nagy szilánk is lecsapódott a Ház elé. Ér-kezett egy szimpatikus német orvos, kivel néhányan összebarátkoztak.

{Dec. 31. } 31-e, e viharos év utolsó napja, vasárnapra esett. Darvasy rend-társunk a kripta-pincében mondott szentmisét, mert nem volt biztonságos a kápolnába menni. E napon az oroszok a nagyállomástól befelé 400 m-nyire benyomultak a városba. Az Almási utcai temető mellett, az Újhegyre bevo-nultak az első csapatok, melyek fosztogattak és nem is egyszer le is lőtték a nekik nem parírozó lakosokat. Agostyán és Szentmiklós felé zúdult a zömük. A németek sem bizonyultak jobbnak ellenfelüknél: fosztogattak, a pincéket feltörték és duhaj módon romboltak mindenfelé. A konviktusból elvitték az orvosi szekrényünket. A Házban egészen otthonosan viselkednek. Nagyban várták Hitler beszédét. Az éjféli beszédre meg is hívták a Rektort. Éjjelre csúnyán leitták magukat a németek és hangos ordítozással, lármázva és énekelve végigdübörögtek a Házon. A Ház lakói az óvóhelyeken méltán hit-ték, hogy az oroszok már ide is betörtek, mert a szüntelen ágyúzás és repü-lőgépzúgás ezt nagyon hihetővé tette.

{1945. jan. 1. } Ágyúdörgés és bombarobbanás hangjaival köszöntött ránk az Úr 1945. esztendeje. Immár hatodik évébe lépett a nagy világégés, mely-nek lángjai már a mi hajlékunkat nyaldossák. A délelőtt elég csendesnek bizonyult. Mise újra a pincében volt. Gondoltunk rá, hogy a kapucinusokhoz hasonlóan mi is vándor-istentiszteletet tartunk, mert az emberek nem mer-nek kimozdulni a lakásaikból a találati és a kifosztási veszély miatt. Egy gya-logos <291> és egy páncélos SS hadosztály érkezett Tatára. Ezek is szerte rabolnak. Az a kötelék, mely kilakoltatott minket a borospincéből, elment, s így mi a nagy hidegtől űzve átmentünk ismét eredeti óvóhelyünkre. Megkí-séreltünk fűteni is, de csak füst támadt. Így erről lemondva, lehetőleg ágyakkal igyekeztünk kényelmesebbé tenni hideg és nedves, egy szál gyer-tyával világított otthonunkat. A németek sebesültjeiket hosszú kocsisorban szállítják Komárom felé. Foglyaik is bőven vannak. A harci zaj Szomód felé

1944/1945. 57

tolódott. Ismét híre járt a németek áttörési tervének, amit a töméntelen ha-dianyaggal felvonuló sorkatonaság látványosan megerősített. Este 8 órakor aztán meg is kezdődött a pergőtűz, mely szakadatlanul 11 órán át tartott.

{Jan. 2. } 2-án reggel 7 órakor fejezték csak be az ágyúzást. Híre járt, hogy az oroszokat katlanokra szakították szét. Magunk is láttuk, amint német romboló repülőgépek sorban lecsaptak a vasúton túl terjedő orosz állásokra, nem egyszer a Fényes felől felszállva. Sok orosz fogoly, köztük nők is, jutot-tak be Tatára. De az orosz sem maradt adós, hanem alapos légi támadást in-tézett a németeknek a Ház körül gondatlanul felállított kocsiparkja ellen.

{Bombák a Házban } Sok bomba esett a Ház köré, 4 pedig a quadrumba hullott. Irtózatos recsegés-ropogás közt zúzta be a quadrum felé eső ablako-kat, az oratórium felett bezúzta a tetőt, gerendákat tört, ereszt szakított le, de – hála Istennek – emberéletben nem esett kár. A környező házak sokkal többet szenvedtek. Kutunk a sok használattól elromlott: a messzi kinti köz-kutakról és a Csurgóról kell szállítani a vizet. Az ide érkezett SS-hadosztály kórháznak keres helyet nálunk. Az éjjel viszonylag csendes volt, de most már azok a bátor rendtársaink, akik eddig lakásukban tartózkodtak, szintén leköltöztek az óvóhelyre.

{Jan. 3. } 3-án biztatóbb hírek jöttek. Állítólag 8 km-rel hátrább szorították az oroszokat, s Szomódot felszabadították. Az „optimista” rémhírterjesztők szerint a németek éke a körülzárt Budapestig nyomult. Tény, hogy a Wiking SS-hadosztály Tatáról továbbvonult; helyükre a Westland SS-hadosztály <292> érkezett. A kút javítása sok bosszúságot okoz. Visszaköltöztünk az ebédlőbe, ahonnan a belövési veszély miatt néhány napja a konviktusi szárny földszinti prefektusi szobájába tettük át refektóriumunkat. A néme-tek most ismét kórháznak veszik igénybe épületeinket. Főkötözőhelyet, Hauptverbandplatz-ot rendeznek be. Az emeleti utolsó lakást, Kender rend-társunk szobáját is akarják. A Rektor át is adta, mert „ha nem adjuk, úgyis elveszik”. Kender a szomszédba költözött, hol a már előzőleg kilakoltatott Gazda holmijain kívül Csányi és Vígh is ott lakik. Délután ismét bombázták orosz repülők Tatát, ezúttal főleg a Kálvária környékét. Csányi rendtársunk nagy bátorsággal és eréllyel segített a betemetettek kiásásánál és abszolúciót is adott; előzőleg is majdnem lövés találta, mikor létrán állva a szellőzőnyí-lások utcai eltömítésével foglalkozott. P. Patonyi Rudolf kapucinus atya ho-zott komoly híreket az oroszok viselkedéséről, amit egyik nagydiákunk ho-zott orosz fogságból szabadulva.

{Jan. 4. } 4-e ismét csendesebb nap, csak délután kezdődik ismét, de már távolabbról, az ágyúzás. A Házba betelepedett németek a vízvezetéket óhajt-ják használni. Ezért villanyt fejlesztenek, és a konviktusban világítanak is. A Luftwaffe egy része is visszaköltözött a fél gimnáziumba. A jobb érzésű né-metek azt kérdezték, hogy az orosz járt-e a gimnáziumban, s restelkedve hallották, hogy az ő bajtársaik okozták azt a szörnyűséget. A németek az udvarban lévő fűtőfánkat hordják el. Mivel a Rektor nem tudta ezt megaka-dályozni, illetve eltiltani, úgy intézkedett, hogy mi magunk is hordjunk fát a

58 1944/1945.

szobáinkba, s így mentsük, amit menthetünk. Repülőgépzúgás és halott né-metek között hordtuk tehát a fát. Ez volt talán az első komoly közös testi munkája a Háznak, amitől eddig meg voltunk kímélve.

Talán értelme volt, hogy az első tatai ostromról jegyzetek alapján ilyen bőséges beszámolót nyújtsunk. Inkább a tényekre igyekeztünk szorítkozni, s már csak helyszűke miatt is mellőztünk sok-sok apró, de színes <293> és körülményt festő motívumot. Aki nem élte át, úgysem képzelheti el eléggé színesen e napok sorát, e jegyzetek csupán ezt a próbálkozást voltak hivatva támogatni.

Január 5-én a gimnázium kertfala mentén egy halott embert találtak. Nem tudni, agyonlőtték-e vagy lezuhanva zúzta-e össze magát? P. Dobos kapuci-nus atyáért eljöttek rendtársai, és nagy hálálkodások közt magukkal vitték. A németek bekapcsolták dinamójukat a Ház hálózatába, s így du. 4 óra táj-ban ismét van villany. Ugyanekkor erősödő ágyúzást lehet hallani. Kidobol-ták, hogy aki menekülni akar, meneküljön, mert ismét közeleg az orosz. Most hallottunk komoly híreket a felszabadult Bajtól is.

6-ára virradó éjjel olyan erős volt az ágyúszó úgy ½ 3 felé, hogy magukat a németeket is riasztották. Egész éjjel dongtak felettünk a repülők.

{„Vándor-misék.” } Vígh és Csányi rendtársaink magánházakhoz mentek ki, és ott mutatták be a szentmisét. Oka ennek, hogy az emberek az állandó fosztogatás veszélye miatt nem mernek a messzi Nagytemplomba menni. Nagy hálával és szeretettel, megbecsüléssel fogadták a „misszionáriusokat”, akik gyóntattak is.

7-én Darvasy is járt kint „vándor misén”. A német offenzíva Esztergomot felszabadította. Magunk is láttuk, hogy a németek bombázták Tatabányát. Egész rémhír-áradat öntötte el Tatát a tatabányai ostromról és a lakosság-nak állítólagos orosz-oldalra állásáról. Maga Guderian vezérezredes járt Ta-tán, és a Fehrenthail-villában tanácskozott törzskarával a német keleti offen-zíváról, melynek célja Budapest felmentése. Ideje is lenne, mert az oroszok Pesten már a Thököly és Andrássy utakon harcolnak. Orosz fogoly-halottat a németek a Ház előtti nyilvános parkba temetnek; az angolkertben pedig rendes hősi temetőt rendeztek be.

Január 8-án a szomódi diákjaink jöttek be, és beszámoltak orosz megszál-lásukról. Aránylag jól „megúszták”. A németek a quadrumba szemetesgödröt és latrinát ásnak, még pedig a kút mellé. A Rektor egy <294> német orvos-nak utalta ki Léh novíciusmagiszter szobáját, aki most a növendékekkel együtt lakik. Persze az „egy” orvosból több lett, s most már a rendház emele-tén is zavartalanul mászkálnak a németek; a folyosó végi Kender-szobát ru-hásszekrényekkel zártuk el magunktól.

Január 9-én Péter és Csányi Szomódon jártak, s közvetlen tapasztalataik-ról beszámoltak; 10-én Csányi Tardosra is kilátogatott, ahol konviktorunk édesapja, vitéz Berkó a jegyző.

A németek halottaikat a pincegádorban és a fáskamránkban tartják, s na-gyobb szám összegyűjtése után viszik csak eltemetni.

1944/1945. 59 Az állandó ágyúzás tart. Szinte elmaradhatatlan kísérőnek érezzük már,

melyről pedig de szívesen lemondanánk! Ugyanakkor a repülőgépek is ál-landóan itt keringenek a fejünk felett. Ha nem is említi az ember külön, mindig hozzá kell képzelni ezeket a napi eseményekhez.

{Vendégek – menekültek } Január 11-én a már említett Kiss- és Szabó-családok Magyar rendtársunk szobájába költöztek. Mivel menekülők és ed-digi összes tartózkodási helyükről kiüldözték őket a németek, minden helyi-séget maguknak foglalván, a Rektor a légitámadások miatt úgysem tartható klauzúrát – hiszen az óvóhely is csak klauzúrán át közelíthető meg – felfüg-gesztette, s így beköltözésüket lehetővé tette. A család fiatalabb tagjai a Ház, de főleg a kápolna tisztogatásával és karbantartásával iparkodnak hálásak lenni. E napon délelőtt és délután is volt légitámadás.

Január 15-én ismét délelőtt és délután hordtuk a tűzifát, ami még maradt a németektől. A németek Komárom felé vonulnak, a kórház is mozgolódik. Úgy látszik, nem sikerült Pest felmentése.

Január 16-án az oroszok három ejtőernyőn fegyvert dobtak le Tatán. Az egyik egy kislányra esett, s megölte. Az SS főkötöző helye elmegy, s átadja a helyiségeket <295> a Wehrmacht kórházának. Jellemző, hogy míg azok a legmodernebb felszereléssel rendelkeztek, ezeknek még elég erős dinamójuk sincs. Így ismét nincs villany.

Január 17-én híre ár, hogy a Dunamocsnál lévő orosz hídfő átkelés veszé-lyével fenyeget. A még itt lévő gyerekeket ismét levente címén bevonultat-ják, és viszik újra a csak nemrégen visszatért csendőröket is.

{Zongora } A németek egy nagy fekete hangversenyzongorát ajándékoz-nak nekünk, amit állítólag Varsóból hoztak, s most már nem akarják tovább szállítani. Kender rendtársunk visszafoglalja lakását.

{A gimnázium } Január 18-án ismét módunk volt megtekinteni a gimnázi-umunkat. Nem mondhatunk semmivel sem jobbat, mint a múltkor [ld. 285.], sajnos, csak még rosszabb, elhanyagoltabb minden. Mindent magasan piszok borít, s szörnyű szag terjeng az épületben. Az volt a benyomásunk, hogy hosszú hetek, sőt hónapok tisztogató és renováló munkájára volna szükség, hogy az épületben folyhasson a régi munka, ha történetesen azonnal neki is láthatnánk.

Az ágyúdörej hol halkabban, hol erősebben, de állandóan tart, éjjel és nappal egyaránt. Hol Tatabánya, hol meg Esztergom felől hallatszik jobban. Valami nem lehet rendben, mert a gyerekeket ismét szedik, s leventekötele-zettség címén a még megmaradt fiúkat is elhurcolják Németországba. Január 19-én a német és nyilas védősereg feladta Budapest Duna bal parti részét. Most már csak azt várhatjuk és találgathatjuk, hogy mikor érkeznek hoz-zánk. A tatai csendőr-hozzátartozókat viszik tovább. A németek a Házban agresszíven lépnek fel. Kender szobájára ismét igényt tartanak; a Rektor készségesen oda is adta, de Kender nem volt hajlandó engedni, s erre a né-metek hátráltak. Tehát nem volt rá komoly szükségük, csak kényelmesen óhajtottak terpeszkedni, mert könnyen remélik elérni kívánságaik teljesíté-

60 1944/1945.

sét. {Rector ecclesiae } Január 21-én a Rektor dr. Darvasy Mihály rendtársunkat

bízta meg a rector ecclesiae tisztének teljesítésével. Ugyanezen a napon a Rektor újabb 1000 P-t osztott ki a Ház tagjai közt a már említett feltételek <296> mellett.

{Rejtés } Az orosz visszatérésének fenyegető lehetősége miatt elhatároztuk, hogy a kripta-pincében elfalazunk egy benyílót, s abba rejtjük el az értéke-ket. Hogy külsők ne tudjanak róla, dr. Erdélyi József rendtársunk és a noví-ciusok végezték el a kőműves munkát. A már régebben szétosztott lisztet, cukrot és zsírt újra összeszedték, s egyéb élelmiszercikkekkel, a Ház köny-nyen elrejthető értékeivel és a rendtagok személyes értékeivel együtt január 22-én elfalazták. A befalazott rész eléggé biztonságosnak látszik, s nem is feltűnő, csak az a baj, hogy indiszkréció folytán a külsők is tudják már.

Ebben az időben jön híre (jan. 23.) annak, hogy a németek a Garam torko-latvidékén és a Dunántúlon nagy felszabadító célzatú offenzívát indítottak. Sajnos, az egésznek az a látszata, hogy csupán a Budán körülzárt seregeiket akarják kiszabadítani. Most hallottunk az Esztergomban történt dolgokról az orosz megszállás alatt. Viszonylag megnyugtató hírek.

{Fegyverszünet } Január 23-án hallottuk meg, hogy az egyesült nemzetek milyen feltételek mellett kötötte meg a fegyverszünetet a debreceni Ideigle-nes Magyar Kormánnyal. Tehát: vissza a trianoni határok mögé, hadüzenet Németországnak és 6 hadosztálynyi erő, 6 év alatt 300 millió dollár kárpótlás (200 millió a Szovjetuniónak, 50-50 millió Csehszlovákiának és Jugoszláviá-nak)! Az árak az 1938-as árszinten 10-15 %-os felárral. Ezek az adatok magu-kért beszélnek!

Németjeink pedig nyugodtan tesznek-vesznek, mint ha nem is az ő bő-rükre menne már a játék! Közben mindenünket pusztítják, amihez csak hoz-zájutnak. Egyik nap pl. a Tatai Múzeum egyik középkori pacsolatát[?]24 lát-tuk szétdarabolva, útjelző táblaként! Pedig egyre jobban nyomják vissza őket, s most újra kiürítették Székesfehérvárt.

Január 24-én temettük el a vértesszőlősi plébánost, aki szilánksebesülés következtében halt meg Szerafikumban berendezett kórházban.

{Tatabányai hírek } Január 25-én jártak nálunk egy hónapi kényszerű <297> távollét után Vass Péter és Hegyi Ferenc rendtársaink Tatabányáról. Jó egy hónapig voltak ott az oroszok, s csak most vonultak ki onnét. A mie-ink megvoltak. Diákjaink szépen megállták a helyüket. Személy szerint semmi kárt sem szenvedtek, sőt pap-tanári mivoltukat tiszteletben tartották az oroszok. Jóindulatú, gyermeteg népnek írták le az oroszokat, akiket csak a szesztől kellett távol tartani. Csányi, Rónai és Magyar a két tatabányai pia-

24 Kövesdi Mónika művészettörténész, a tatai Kuny Domokos Múzeum munkatársa tá-

jékoztatása szerint a „pacsolat” talán finom, értékes kelme lehet. Viszont a Tatai Múzeum középkori anyaga egy kicsiny mellkeresztből és kőfaragványokból állt. Vö. BALOGH Jo-lán–RÉVHELYI Elemér, A tatai piarista rendház és múzeuma, Budapest, 1938 (A Tatai Pia-rista Öregdiákok Szövetsége kiadványai, 1), 23-24. (a. szerk.)

1944/1945. 61

ristát hazakísérték, 26-án és 27-én tértek vissza, miután végighallgatták a diák-fiainkat, akiket nem hurcoltak el Németországba.

Január 25-én a tatai Szent Vince Nővérek nevében a főnöknő, kérésünkre elvállata a templomi fehérnemű mosását utólagos darabszerinti díjazás és szappan adása fejében.

Egészen január 29-éig volt nyitva a pince falazásra kész kamrája. E napon végleg befalazták. A Rektor a kiosztott 2500 P-t beszedte.

{Mozi a Házban } Megengedte, hogy a nálunk lévő német kórház a sebe-sültek számára mozi-előadás céljaira igénybe vegye az ebédlőt. A németek bennünket is meghívtak. Saját áramfejlesztővel, hordozható mozigépjükkel színvonalas előadást rögtönöztek. Kedvükért az ebédünk idejét meg kellett változtatnunk.

A Garam mentén végrehajtott nagy német áttörés tüzérségi tüze állandó-an hallatszott. Újabb sorozás van Tatán; még akit a nyilasok fel tudnak ku-tatni, azokat is besorozzák. Február 2-ára közlekedési tilalmat rendeltek el a város területén. A népet megakadályozták ezzel, hogy szentmisére menjen.

A konviktusi szárnynak földszinti szobájában gyomoroperáció következ-tében meghalt február 3-án Skázel Károly tart. százados, egyik elsősünk édesapja. Mi láttuk el az utolsó kenettel. Tudomásunk szerint ez az első ha-láleset a konviktusi új szárnyban.

E napon Péter Mihály rendtársunk Mosonmagyaróvárra távozott, hogy oda való települését előkészítse, és a lehetséges bevásárlásokat megtegye a tatai Ház számára.

<298> Hegyi és Vass rendtársaink újra bejöttek. Szerintük újabb orosz of-fenzíva körvonalai bontakoznak ki, s ezért függőben lévő ügyeiket akarják rendezni, mert nemsokára újra el leszünk vágva egymástól. Nem is lehetet-len ez a hír, mert állandó az ellenséges légi tevékenység, február 4-én éjjel Baj mellett ejtőernyősök ereszkedtek le.

{Vígh elutazik } Február 5-én Vígh Árpád rendtársunk a Nyitra mellett fekvő Felsőszöllősre távozott, hogy ottani plébános nagybátyjának segítsé-gére lehessen.

Az ellenség állandóan zavarórepüléseket végez, amit nem is veszünk már komolyan, mert a városban karácsony óta nem lévén villany, se riadó, se szirénázás nincs. Az embereket ez megnyugtatja.

Február 10-én Kender és Csányi rendtársaink a német kórház egyik autó-jával Mórra mentek, s nagyon hányatott út után visszatérve bort hoztak a Ház szükségleteire.

Február 11-ére ismét helyreállították a karácsonyi harcokban súlyosan megrongálódott villanyvezetéket. Így a város nagy részében ismét van vil-lanyvilágítás. Mi a német kórház jóvoltából már jóval régebben élvezzük azt.

Február 12-én a móri bort kiosztották a Ház tagjai közt. {Gazda látogatása } Ma érkezett levél Gazda István rendtársunktól, aki no-

vember 20-án vált el az élelmiszer-expedíciótól. Nagykanizsán él és eddig elkerülte az orosz megszállást, mint ahogyan mi képzeltük róla.

62 1944/1945. Február 13-án a németek és a nyilasok Buda lángoló romjai közül kitör-

tek. Így egykor világszép fővárosunk romjai teljesen orosz kézbe estek. Min-tegy 120 ezer foglyot ejtettek az oroszok, többet, mint annak idején Sztalingrádnál. Budapest és éhező, fázó, szomjazó népe történelme legsöté-tebb idejét élte át. Itt Tatán is szemmel látható a németek kapkodása és visz-szavonulása.

Általában nagyon érezhető, hogy idő kérdése már csak, mikor jutunk mi is orosz kézbe. Február 14-én újra komoly ágyúzás hangja érkezett hozzánk. Este 10 óratájban ismét kialudt a villanyvilágítás.

Legnagyobb meglepetésünkre 15-én megékezett Gazda István rendtár-sunk, aki kalandos utazással jutott el Tatára <299> Nagykanizsáról. Éppen csak egy napig volt nálunk, mert sürgősen vissza kellett mennie, mivel Ka-nizsán ő a légvédelemnél van beosztva.

Állandó zavarórepülés. Minden éjjel itt húznak el a fejünk felett az ellen-séges gépek. Látszik, hogy a közvetlen közelünkben folyhatnak a nagy har-cok, mert mi is kivesszük részünket az izgalmaiból. Az emberek idegei na-gyon fel vannak csigázva, mert az orosz „varrógépek” – jellegzetes hangjuk miatt kapták ezt a nevet – éjjelenként hol itt, hol ott dobnak le néhány bom-bát Tatára.

{Bombázás } Így 16-án éjjel ½ 1-kor, este 8-kor, 17-én ½ 12-kor dobáltak bombát hol közelebb, hol távolabb Házunktól, nem egyszer a Fazekas utcá-ban. 19-én a tóvárosi mozira dobtak bombát éppen előadás után. Ekkor min-tegy 60 halott és 200 sebesült volt. De már 20-án ismét bombáztak. Utána rövidebb szünet után március 1-én. Sohasem lehetett tudni, hogy nem min-ket talál-e a halál. Éppen ezért volt állandó az izgalom, mert nem lehetett tudni, hogy érdemes-e az óvóhelyre húzódni, vagy biztonságban vagyunk-e?

Mint utólag kiderült, a németek a Garam mentén áttörtek február 18-án, s ez volt a magyarázata a szünet nélküli pergőtűznek.

{Péter elutazása } Péter Mihály rendtársuk február 18-án Magyaróvárra utazott, mert ott több bizalma van a menekülésben, s ott óhajt segíteni az ottani Háznak összeköttetései révén.

Február 21-én özv. Darvasy Károlyné, rendtársunk édesanyja, kinek eddi-gi tatai lakását lefoglalták, a Rektor engedélyével fiához költözött.

Február 25-én volt a barátoknál Földvári Imre Veszprém megyei áldozó-pap, egykori diákunk primíciája, melyen néhányan részt vettek a Ház tagjai közül, a novíciusok pedig gregorián misét énekeltek gregorián betétekkel.

Február 28-án érkezett a miniszternek az a rendelete, mely az idei zavaros év befejezését lehetővé teszi, hogy a diákok díjtalan magánvizsgát tehetnek az iskolai év végén, illetve a következő év elején.

Március 2-án a menekült rendtársainkat is behívják sorozásra. Elismerték mentességüket. A nyilasok szorgosan átfésülik a lakosságot, és a legszigo-rúbban bevonultatnak minden <300> épkézláb embert. A bomlás jelei mu-tatkoznak az ország-roncs vezetésében. Március 3-án Rajniss Ferenc minisz-tert lemondatják a kormányzótanácsi tagságáról.

1944/1945. 63 Még ezen a napon az eddigi német katonaság elvonult. Már másnap újabb

csapatok érkeznek. Igen sok a panasz szemtelen fellépésük miatt. {Újra tanítunk! } A nemrég nyilvánosságra került miniszteri rendelkezést

kihirdettük 4-én diákjainknak, akik egyáltalán itt vannak Tatán. Most ismét iskolát akarunk nyitni a gyerekeknek, hogy valamit elsajátítsanak a köve-telményekből. Ugyanis szorgos mérlegeléssel elkészítettük minden osztály számára minden tárgyból a lehető legminimálisabb anyagot felölelő köve-telmény-listát. Ezt is tudattuk a diáksággal. Egyúttal hosszú időre visszanyú-ló küzdelmünket ismét megindítottuk diákjaink érdekében azzal, hogy 5-én meg is nyitottuk szükségiskolánkat a bejárat melletti igazgatói irodában és a sekrestyében, sajnos – felsősök hiánya miatt – csupán az alsó négy osztály összetoborzott diákjai számára napi 2-2 órában. Most is csak a legfontosabb tárgyakra szorítkoztunk: hittan, nyelvek, mennyiségtan. Természetesen csak csekély számban vannak diákjaink, mert még az itt levőket sem szívesen engedik szüleik, hiszen állandó a légiveszély, s így nem bátorságos a gyere-keket elengedni hazulról.

{Kolláti látogatása } Március 6-án érkezett Mosonmagyaróvárról Kolláti István rendtársunk főhadnagyi egyenruhában. Beszámolt az ottani állapo-tokról, kicserélte az üzeneteket, s 8-án futárkocsival visszautazott.

Március 10-én a tatai németek ismét kellemetlenkedtek nekünk. Tűzifán-kat felhasználják, sőt az épületgerendáinkat is zavartalanul fűrészelik fel. Nem lehet velük szót érteni, s hagyni kell, hogy erőszakoskodjanak.

Március 11-én a Rektor levelet intézett Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáthoz, melynek másodlata jelen könyv melléklete.

A TATAI PIARISTA RENDHÁZ FŐNÖKE 67. sz. / 1945.

Főtisztelendő Főapát Úr! Kegyelmes Atyám! A legnagyobb készséggel és örömmel sietek válaszolni kérdéseidre. Verespusztai Lászlóné a Remeteség-pusztán lévő napközi otthonnál

viselt állásából március 1-én lépett ki és távozott három gyermekével együtt. A távozás oka az volt, hogy férje jött érte, és magával vitte a családot Győr mellé, hol ő katonáskodik. Pontos címét nem hagyta hát-ra, s így azzal nem szolgálhatok.

Legyen szabad ezután beszámolni általános rendi és sajátos tatai helyzetünkről. Rendfőnökünk kormánytanácsával együtt Budapesten maradt. Akadályoztatása esetén jószágkormányzónkat, Sótonyi Istvánt bízta meg helyettesítésével. Sajnos, ő sem tudott elmenekülni az oro-szok elől. Isten tudja csak, mi lehet most velük. Birtokunk majdnem egészen az oroszok kezébe került, csak a dörgicsei rész maradt meg, ez pedig jórészt legelő és szőlőgazdaság. 12000 hl borunkat elvittek, min-tegy 200,000-250,000 P-t fizettek érte. A megmaradt négy rendházunk kb. 70-80 rendtaggal fő nélkül, birtok nélkül van. Indítványomra a ma-

64 1944/1945.

gyaróvári rendház főnökét, Bozi Ferencet bíztuk meg, hogy rendünket képviselje kifelé.

Itt Tatán 31 rendtag van, köztük nyolc novícius magiszterükkel. A novíciusok rendszeresen tanulnak, és készülnek a fogadalomtételre. Meglehetősen összezsúfolva lakunk; a noviciátus az én lakásomban van, a többi rendtagok ketten-hárman egy-egy szobában. Június elsejétől jú-lius 10-ig nyári kurzust tartottunk tanulóinknak. Szeptemberben két elemi iskolában kezdtük a tanítást, majd rövidesen öt új helyre oszol-tunk. Október végétől Karácsonyig lakásainkon foglalkoztunk a még itthon maradt kisebb gyermekeinkkel. Akkor jött az orosz, egészen a város széléig jutott és mi közel három hétig pincelakók lettünk. A rendházunk négy kisebb bombatalálatot kapott, az iskolánk egy „katyuska” sorozatot, de minket megőrzött a jó Isten. Sok kárunk van, de ha ennek árán megszabadulunk az orosztól, térden állva mondunk hálát a fölséges Istennek. Március 5-től kezdve megint tanítunk. A négy alsó osztálynak adunk 12-12 órát hetenkint. A felsősöket alkalomszerű-en ingyenesen instruáljuk ez utóbbit tesszük a jövő héttől kezdve Tata-bányán is. Azt hiszem, Istennek, hazánknak nem tehetünk jobb szolgá-latot, mintha neveljük, tanítjuk fiainkat.

Ezekben szolgáltam be röviden rendi és tatai helyzetünkről. Tettem ezt azért, mert tudtam, hogy minden egyházi, iskolai ügy közelről ér-dekli nemes lelkedet. De tettem azért is, hogy a következő kérdést és kérést megtehessem. A kérdés könnyebb, ezzel kezdem. Katolikus fő-igazgatóságunk Budapesten maradt; mi most a rendi iskolák helyzete? Például ki adjad meg a magánvizsgálati engedélyt, mi lesz az érettségi elnökökkel? A magánvizsgálati kérvényeket április 5-ig kellene felkül-deni; ismételten fordultak szülők hozzánk, a kérdés tehát aktuális

A másik ügy már sokkal nehezebb, mert kérni mindig nehéz. Mint már említettem, mi itt Tatán a személyzettel együtt körülbelül negyve-nen vagyunk. Tata hosszabb ideig front volt, tehát erősen kiélt. A rendi birtokokból alig maradt valami, s ami még volna, az a mai szállítási vi-szonyok mellett szinte megközelíthetetlen. Azért azzal a nagyon nagy kéréssel fordulok Hozzád, légy segítségünkre a mai nagyon nehéz kö-rülményeink között. E pillanatban a legnagyobb nehézségünk a hús, il-letőleg zsír dolgában. A birtokról mindössze két hízott sertést kaptunk. (A múlt évben 110 személyre 27-et!) Mivel Törmörd itt van a szomszéd-ban, sőt Pannonhalma sincs messzire, ha lehetséges lenne, mély tiszte-lettel kérünk legalább 3 hízott sertést. Vagy fizetjük az árát azonnal – pénzünk van még – vagy a háború után adjuk vissza természetben. A második kérésünk a borra vonatkozik. Bort régebben Dörgicséről kap-tunk. Újabban a környéken vásároltunk, de most már nem lehet. Az előbbi feltételek mellett hálásan vennénk minden liter bort.

Ezek volnának a mi nagy kéréseink. Hogy teljesíthetők-e, nem tu-dom. De egyet tudok, hogy ha van egy mód a teljesítésére, jóságos atyai

1944/1945. 65

szíved segítségünkre siet. Még csak azt említem meg, hogy kérésünk ügyében közvetítésre kértem Bozi Ferenc magyaróvári házfőnök urat. Ő megígérte, sőt már érintkezést is keresett Pannonhalmával, de a részle-tekről még nem tudott.

Azzal a szívem mélyéből fakadó őszinte kívánsággal zárom soraimat, hogy a jóságos Isten őrizze meg drága egészségedet, a nemes Rendet és édes magyar hazánkat.

Alázatos tisztelőd és Krisztusban testvéred25

Március 13-án hosszú idő után újra angolszász légitámadás érte környé-künket. Füzitő, Szőny és Komárom <301> ellen mintegy 600 angol-amerikai repülőerődöt láttunk felvonulni

Március 14-én a németek még azt a keveset is feldúlták, ami a gimnázi-umban eddig úgy-ahogy megmaradt, így az igazgatói irodát is.

{Újra ostrom várható } Ilyen előzmények után virradt ránk március idusa. Gyanús volt, hogy ezt a nemzeti ünnepet nem zavarják-e meg hadiesemé-nyek. A délelőtt aránylag csendesen telt el. Délelőtt a katonaság márciusi ünnepélyt rendezett a moziban. Ekkor terjedt el az a hír, megmagyarázhatat-lanul gyorsan, hogy az oroszok Bicskénél áttörték a frontot. Egy ismerős katonatiszt elmondta, hogy elrendelték a 2. fokú páncélelhárító készültséget. Ennek látható jele, hogy minden kis hidat aláaknáztak. A szép barokk Ne-pomuki Szent János szobrot is leszerelik, hogy a híd robbantásánál kára ne essék. A tisztek szerint ne nyugtalankodjék senki; az egész preventív intéz-kedés csak azért van, mert az oroszok Bicskénél ismeretlen céllal nagyobb erőket vontak össze.

Másnap Tatabánya felől erős ágyúszó hangzott. 17-én az oroszok Környebányára vonultak be! 18-a vasárnapra esett. A nyugtalanság egyre növekedett, ha a szinte elfásult lelkek körében még lehetséges.

{Erős bombázás! } A légi tevékenység nagy. Az oroszok a nap folyamán hétszer bombázták Tatát. A tóvárosi részek, a Szentiványi utca, ebédtájban a Kálvária környékére zúdult a halál. A posta, az elemi iskola, a Hangya kör-nyéke súlyos találatokat szenvedett. Időközben nagyobb angolszász kötelé-ket figyeltünk meg. Hesz Ödön rendtársunk, aki a családjánál tartózkodik, a házukat romba döntő bombától homlokán sebesült. Még így is volt ereje, hogy hozzátartozóival bekéredzkedjék a Házba. A karácsonyi ostromhoz hasonlóan ismét nagyon sokan bekéredzkednek a pincénkbe.

{Walter sebesülése } Ezen a napon Dadon, övéinél tartózkodó dr. Walter János generális-asszisztens rendtársunk bombaszilánktól gyomrán és bal kezén súlyosan sebesült. Mi erről csak később, április 21-én értesültünk.

{Oroszok Tatán! } Ilyen előzmények után következett el március <302> 19-e. Ma egy éve, hogy a németek bevonultak Tatára. Emlékezetes nap, mert az oroszok is ugyancsak ezen a napon vették birtokukba városunkat.

25 A fönti gépelt fogalmazvány a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

66 1944/1945. A nap a szokott módon, állandó repülőgépzúgás és ágyúdörgés közepette

kezdődött. A németek nem mutattak kedvet az elvonulásra, mint utóbb ki-derült, nem látták tisztán a hadi helyzetet. Mivel a vészhírek, s az azokat alá-támasztó külső körülmények elég riasztók voltak, nagyon sok menekült tar-tózkodott pincénkben. A Ház lakói már megszokva a vészes életformát, óvóhelyen kívül tartózkodtak nagy számban. ½ 9 tájban láttuk, hogy egy kb. 5-6 bombázóból álló orosz repülőraj a vasútállomás felől a Ház felé repül eléggé alacsonyan.

{Bombatámadás a Ház ellen } Nosza, lett erre rémült futkosás! Mindenki a legrövidebb idő alatt az óvóhely felé rohant. Alig értünk a kertajtótól az óvóhely lejártáig, mikor irtózatos dördülés kíséretében megingott a masszív Ház. A légnyomás ereje térdre roggyantotta a lépcsőn lebotorkáló embere-ket. A Házat bombák érték! A szörnyű recsegés-ropogás pillanatában min-denki a legrosszabbra gondolt. A vaksötét pincében pánik készült kitörni, melyet csak néhány atya okos és energikus fellépése akadályozott meg. Sen-ki sem tudta, hogy merre történt a szerencsétlenség. Amint a füst és por kis-sé leszállt, a fiatalabbak azonnal felsiettek, hogy személyesen győződjünk meg a tényállásról. Szomorú kép fogadott. A folyosókon az ajtók tárva-nyitva: a légnyomás felszakította a lezárt ajtókat is. A kertben látszott csak a rombolás a maga teljességében. Egy bomba a nagylépcsőház felett csapódott be, a padláson gerendába ütközve felrobbant, s így szerencsére nem szakítot-ta át a lépcsőház mennyezetét. A másik nagy bomba – 250-300 kg-os lehetett – a díszkert kőkerítésére esve 5-6 m-es bombatölcsért vájt ki. Ugyanakkor kisebb bombák érték a tó felőli fronton a háztetőt, s szétszaggatták az eső-csatornát. A gimnázium felé eső részen, a padláson robbantak. Ugyanakkor a gazdasági udvaron, a teniszpályán is robbant 3-4 nagyobb bomba. A tető-cserepet sok-sok m2-en lehordta, vagy megmozgatta a légnyomás, a tó felőli front minden ablakát bezúzta A bombakráterből felcsapódó puha föld <303> a háztető magasságáig csapódott föl, s rátapadt az épület falára. A kertben mindenütt ablakcserép, cseréphulladék, kénes füst…

Első gondolatunk a hála érzése volt az Úristen felé, Aki bár nem kímélt meg bennünket ettől a veszélytől sem, mely több mint egy éve fenyegetett, mégis megvédett bennünket minden bajtól, ami a legdrágábbat, az életet jelentette.

De vajon mindannyian megvagyunk? Gyors számítás. Az emeleten tar-tózkodott Kender és Csányi rendtársunk, kiknek már nem volt idejük a tá-madáskor lemenekülni. Hála Istennek, találtak valami kis zugot, ahol a ször-nyű percekben meghúzták magukat. De ugyancsak fent volt az idős Medveczky rendtársunk is, kit kínos csúza az ágyhoz kötött. Jakab rendtár-sunk éppen meglátogatta, mikor az ablak alatt a bomba becsapott. Szeren-csére az ablaktól védett helyen voltak, s a bezúduló ablakcserép és repeszda-rabok nem tettek kárt bennük.

Alig vittük le az óvóhelyre a megnyugtató híreket, mikor segélykérés jött a szomszéd összedőlt házakból. Mert bizony mi – hála az öreg Háznak – a

1944/1945. 67

sok és nagy bombákat csak elviseltük, de a szőnyegbombázás útjába eső kis házak bizony még a kisebb bombákat sem viselhették el. A segélyhívásra a Ház fiataljai és a novíciusok azonnal átrohantak a szomszéd összedőlt házba. Ekkor tárult csak elénk az a sok szörnyűség, amit az alig 3-5 percig tartó szőnyegbombázás okozott! A ház előtt állt a németeknek egy sebesültszállító autója, melyen sebtiben menekülni akartak. A kocsi telitalálatot kapott. Alig tudtunk átlábalni a szörnyű masszán, ami ott maradt: vér, hajcsomók, leté-pett kezek, fülek, orrok, lábak. … A bomba teljes munkát végzett!

A kis házban, ahová egy ott ragadt magyar katona hívott, olyan össze-visszaság fogadott, hogy a ház topográfiáját is alig lehetett elképzelni. A konyhát jelképező roncsok alatt kellett élő embert keresni! Már a konyha kőpadlójáig értünk, a gyors kutatásban, de semmi nyom. Végére sonkák, szalonnák, s egyéb kamrai dolgok alatt leltük <304> meg egy fiatalasszony összeomlott tetemét. Már nem segíthettünk rajta.

{Menekülnek a németek } A bombázás komoly jeladás volt a németek szá-mára. Mindenüket elhagyva eszeveszetten menekültek. A kórház személyze-te is autóra kapott. Nem volt kétség: ütött az utolsó óra! Az utolsó német orvos elismerésre méltó hivatástudattal kötözte be az óvóhelyünkre hozott súlyos sebesülteket, aztán futással igyekezett bajtársai felé. Az Almási utcá-nál az oroszok az egész kórházat elfogták.

Míg ezek történtek, igyekeztünk ellátni a sebesülteket. Egy öreg néni a szomszédból, diákunk nagyanyja, súlyos roncsolásokban kínlódott. Közben az az ellenőrizhetetlen hír érkezett, hogy az oroszok már a Kocsi utcán van-nak. Néhányan felmerészkedtek a földszintre, s ott várták a következendő-ket.

{A megszállás } 11 óra tájban jött be az első 3 orosz katona. Németeket ke-restek. A piaristák dr. Gál István rendtársunk, mint tolmács vezetésével fo-gadták őket. Az oroszok barátságosak voltak, lekezeltek az ottaniakkal, s vidáman eltávoztak.

Erre a hírre mind többen merészkedtek elő az óvóhelyről. Nem sokkal utóbb egy százados jött be egyedül és fegyvertelenül a Házba. Gál, aki egy-kori oroszországi tábori lelkészi szolgálata alatt tanult oroszul, s most mene-kült-napjait ismeretei bővítésére fordította, végigvezette a Ház földszintjén. A tiszt hideg, de udvarias volt. Már itt meg kell jegyeznem, hogy Gál orosz nyelvismeretével és lekötelező modorával nagyon sok hasznára volt a ház-nak.

Mivel a konyha is használhatatlan lett, főzni nem lehetett. A rendtársak kenyeret és szalonnát kaptak, s a nem régen kiosztott rendi borokat fogyasz-tották hozzá. Ebben nem járt el mindenki kellő ügyességgel, mert a körülöt-tünk összezsúfolt idegenek szeme láttára cselekedték, s ezek közül nem hiá-nyoztak a rosszakaratú besúgók sem. Szinte időnk sem volt annak megérté-sére, hogy mi játszódott le körülöttünk! Amitől eddig féltünk, az <305> most bekövetkezett! De volt még hátra sok minden, ami színezhette elképzelé-sünket.

68 1944/1945. Délután elég csend volt. Az orosz katonák egyelőre nem jöttek be. Csak 5

óra felé egy orosz őrnagy lovagolt be egyedül a gazdasági udvarra. Kelleme-sen lepte meg, hogy egy ott álló csoportunk fogadta, s nem mutatott félel-met. Cigarettával kínáltuk; elfogadta, megköszönte. Elmondta, hogy mérnök Szevasztopolban, s feleségét, s kisfiát megölték a németek. Jóindulatúnak mutatkozott velünk szemben.

Amint sötétedett, kezdtek az oroszok gyakrabban cirkálni. Mindig német-keresés címén jöttek be a Házba egy kis kémszemlére. Végre is rájöttek, hogy bor van, s akkor az kellett nekik. Sajnos, a bor a lépcsőház alatti kam-rában volt. A Rektor, aki elég jól beszélgetett oroszul, eleinte ellenállt a sür-getésnek, mondván, hogy nincs borunk. Végre is engedett, s adott egynek. Persze ez elvitte a hírt, s nemsokára egy egész részeg banda jött az újabb borért. Ezeknek már fel kellett nyitni a kamrát, a kulcsot sem várták meg, hanem lelőtték a lakatot. Az óvóhelyen elbújtatott tömeg pedig rémülten hallgatta az előtte ismeretlen célú lövöldözést. Természetesen, amíg volt bor a hordóban, állandóan váltották egymást. A folyosó végeit golyószórósok állták el, s így fegyveres fedezet alatt hordták el a kamrában összehalmozott sok-sok cukrot és minden egyéb értéket.

{Éjjeli őrség } Mivel az éjszaka még bizonytalanabbnak ígérkezett, meg-szerveztük magunk között az éjjeli őrséget. A kapukat nem zártuk be, hiszen úgyis feltörték volna. Így nyitott kapuk mellett minden folyosón 2-2 rendtag őrködött váltakozva. Remény ellenére az éjszaka egészen csendes volt, csak távolodó tüzérségi tűz hangjai érkeztek hozzánk.

A következő napon már állandóan jöttek be a Házba. A leglehetetlenebb helyeket is végignézték. Volt pl. két olyan orosz, akiknek apja Oroszország-ba szakadt magyar hadifogoly. Ezek pl. a padlásra mentek. Ott találtak egy utazótáskát, azt lehozták – mintha csak ez lett volna a feladatuk <306> – a Rektornak átadták, s lekezelve eltávoztak. Sok jóindulatú ember volt köztük, akik emberségesek voltak, míg nem volt bennünk szesz. De sajnos olyan is volt, aki már megkóstolta az ördög italát. Ezek közé tartozott az az őrmester is, aki a bort felfedezte. Miután elvittek mindent, jóakarattal sem adhattunk volna bort. Ez az ember géppisztolyos embereivel, lövésre kész fegyverrel hol fenyegetőzött, hol meg nyájaskodva akart célt érni. Volt olyan is, aki a Rektor szobájában követelőzött, s ott a mennyezetbe is lőtt. Nagyon sok kí-nos percünk akadt. Ilyen volt pl., mikor végiglátogatták a szobákat. El nem vittek semmit, csak jól megnézegettek mindent. Éppen ez volt a nyomasztó, mert várhattuk, hogy majd éjjel – kedves időpontjukban – eljönnek azért, ami megtetszik nekik. Így is pl. Babos vicerektortól az óráját „elzabrálták”. Kínos volt az is, mikor egyik öreg rendtársunk asztalán bort találtak – hiába adta ki a Rektor az intézkedést, hogy minden szeszesitalt ki kell önteni. A Rektor pedig váltig bizonygatta az oroszoknak, hogy egy csöpp bor sincs a házban.

Rövidesen érkeztek hírek a városból az oroszok „zabrálás”-áról” és foszto-gatásairól, nemkülönben a nőkkel szembeni erőszakoskodásokról. Mindez-

1944/1945. 69

ideig – hála Gál ügyes fellépésének – sikerült mindannyiszor elterelni a „bunker”, az óvóhely elől, ahol rengeteg nő tartózkodott. Sajnos, az asszonyi kíváncsiság legyőzte a szükséges óvatosságot: lassacskán felszállingóztak, amit mi pedig szigorúan tiltottunk, s csak akkor engedtük őket a WC-re, ha pillanatnyilag orosz nem volt a házban. De a kíváncsiságuk meg is bosszulta magát: egy alkalommal egy orosz észrevette a „bunkert”, s ettől fogva nem volt titok többé.

Éjjel jött meg a kíváncsiskodók böjtje. Jó néhányan mi is lent tartózkod-tunk éjjel a pincében, részben azért, hogy védekezhessünk, ha kell. Egyéb-ként is jó megoldásnak bizonyult, hogy ahol orosz megjelent, mindenütt nagy számban, csapatostul követtük. Ezen az éjjelen szörnyű ordítozás köz-ben 3-4 orosz botorkált le egy szál gyertya világánál, tökrészegen. Annyira ijesztő volt közeledésük, hogy – szomorú jelenség – az előbb még a lejárat körül üldögélő csoportok hanyatt-homlok a háttérbe menekültek; még né-hány piarista is ugyanígy tett. <307> A részeg oroszok először a vészkijárati kaput nyitották ki, miközben jelentőségteljesen húzták fel a géppisztolyaik biztosítékját. Majd a hordóknak estek neki – de azok üresek voltak. A nép pedig felnevetett, valahányszor az oroszok kudarcát látta, mikor azok a fél-hordónyi borecetet is megkóstolták, bort remélve benne. Ez is természetesen bőszítette a ruszkikat. De ezután „zsena”, nő kellett nekik. A tolmácsoló Gál megtagadta kívánságuk teljesítését. Erre ők járták végig a nőket, s egyenkint vizsgálták őket. Talán még életemben nem volt olyan szörnyű érzésem, mint ekkor. Valaha a rabszolgavásárokon érezhettek az emberek olyan szörnyű megalázottságot, mint e percekben. Kisebb-nagyobb huzavonák után kivá-lasztottak néhány lányt, s édesgetve húzták, vonszolták ki őket a pincéből. Kiabálás, ellenállás hasztalan. Az emberek rémülettől megdermedve ültek a helyükön, míg a „haditettet” fedező fegyveresek is el nem mentek. Szeren-csére baj mégsem lett, mert fenn a sötét folyosón a lányok kiszabadították magukat az oroszok kezéből, s külön-külön utakon elmenekültek. Esküdt Imre droguista[!], aki szintén itt volt családjával, aki tömbparancsnok is volt, s aki nem egyszer kellemetlen helyzetbe hozott bennünket a német világban, most nagyszerűen viselkedett. Mint a rend őre, azonnal a legközelebbi tiszti szállásra ment és segítséget kért. Két fiatal tiszt át is jött, s elzavarta a részeg erőszakoskodókat. Egész ünneplésben részesítette őket az óvóhely lakossága hálából.

De ezek a veszélyek később sem múltak el. A városban szorongatott em-berek minden oroszt hozzánk utasítottak a sajátjuk védelmében: van bor a papoknál, s asszony is bőven akad az óvóhelyen. Már idejében próbáltunk védekezni. Egy küldöttségünk ment le a GPU parancsnokságra, és védelmet kért a megújuló fosztogatások és erőszakoskodások ellen. A tisztek udvaria-san meghallgatták a mieinket. Biztosították őket, hogy ez a bizonytalanság csak néhány napig tartó átmeneti állapot, amíg a megszállást befejezik, s a sorkatonaság előbbre nyomul. Addig azt ajánlották, hogy torlaszoljuk el a bejáratainkat.

70 1944/1945. <308> Ezt meg is tettük, de [egy] tiszt vezetésével így is két orosz betört a

gazdasági udvar felől. Míg ők dörömböltek, azalatt a főkapun a parancsnok-ságra siettek a mieink. Közben az oroszok bejutottak, s mint akik jól ismerik a járást, azonnal az óvóhelyre mentek. Itt „igazolást” rendeztek, s kezdődött volna minden elölről, ha egy őrnagy meg nem érkezik a parancsnokságról, s hosszas veszekedés és fenyegetés után ki nem dobja a részegeket. A fegyel-mük nagyon gyenge: tisztjeikkel feleselnek, s olykor már-már ellenük is fegyverért nyúlnának. A jelek szerint szabadrablás volt hallgatólagosan en-gedélyezve, s most ezek érvényt is akartak szerezni joguknak.

A nők háborgatása még tartott minden parancs ellenére is mindaddig, amíg csak frontkatonaság volt átutazóban. Mi úgy védtük meg őket, ahogy tudtuk: őrségek a folyosókon, éjjel kapuk lezárva és elbarikádozva; a pincé-ben is állandóan piarista őrködött, ha mégis bemerészkedett az orosz, akkor csapatostul vettük körül, s nemzetközi nyelven magyarázva zavartuk el. Jel-lemző, hogy a fegyveres orosz is meghátrált, ha sokat látott magával szem-ben. Volt olyan is, hogy a hozzánk közelebb álló nőket mi magunk rejteget-tük Magyar rendtársunk angolkisasszony rokonát pl. reverendába bújtatva a csoportunkba elvegyítettük, Jakab rendtársunk 5 unokahúgát pl. a kóruson bújtattuk, vagy pedig rendtársunk szobájába zártuk.

Hála Istennek, gondos őrködésünk nyomán nem is történt egy nőnek sem baja a Házban; nem úgy, mint a városban, ahol nemcsak a frontkatonaság itt-tartózkodása, hanem általában az orosz katonaság ittléte alatt sok-sok becstelenítés történt. De e helyen is tartozunk az igazságnak azzal a megál-lapítással, hogy nem egyszer a nők kihívó magaviseletükkel is okai voltak a saját szerencsétlenségüknek. Persze, hogy ez nem lehet általánosítás, de – sajnos – komoly szerepet játszott.

Ugyancsak tanulságosak az utókor számára azok a tanácsok, melyeket ki-értékelhetnek a minket ért veszteségekből. Sajnos, nagyon sok cikk, amit a distributio alimentorum26 idején kiadtak, erősen apadni kezdett, mert az ellá-tás gyenge, hiányos volta miatt egyesek így próbálták magukat biztosítani. <309> A Ház vezetősége tehát beszedte a cukrot, zsírt, lisztet, s nagyrészt egy helyen őrizte. Mikor az oroszok megtalálták a kamrát, szinte minden a kezük ügyében volt, csak el kellett vinniök. Még szerencse, hogy az annak idején elfalazott kripta sok élelmi-értéket rejtett el. Szintén megvolt minden lehetősége annak is, hogy a cserkészek részre tárolt lisztet a malomból el-hozzák, de fuvarhiány miatt ez is ottmaradt, s így orosz kézbe esett. Utóbb lovunkat, kocsijainkat elvitték a ruszkik, ahogyan újabban nevezik őket. Legjelentősebb veszteségeink a disznók voltak. Már a garázdálkodó németek lopkodták disznóinkat; az oroszok már annyi fáradságot sem vettek, hogy titokban hurcolják el a sertéseket. Ha jól tudom, vagy 9 nagy és kisebb disz-nó esett az oroszok kezébe. Nálunk nagy könyörgésre két koca maradt csak.

Így sajnos, nagyon hamar a végére járhattunk volna a készleteinknek, hi-

26 élelmiszerek kiosztása

1944/1945. 71

szen voltunk is rá elegen. Veszteségünket nagyban növelte az is, hogy a ma-radék fűtőfánkat is használták természetszerűleg az oroszok. Volt valahol a gazdasági épületben nagyobb mennyiségű burgonyánk elvermelve, mit ele-inte a katonák miatt nem lehetett elővenni, utóbb meg elfelejtkeztek róla, s így az is kárba veszett.

{A személyzet } Amint a karácsony körüli harcokban meg kellett dicsér-nünk a személyzetünket, így el kell most annak legalább is egy részét ma-rasztalni. Még az érthető, hogy a lövöldözések idején lemenekültek, de az oroszok bevonulása után már az inasok közül 2 beszüntette a munkát. Az egyik, akit egy piarista oktalanul leitatott, egyenesen minősíthetetlen sza-vakkal kirohanásokat is rendezett a „papok” ellen. Később olyan ímmel-ámmal vették fel a munkát, hogy az a semmivel sem volt egyenértékű. És nem lehetett szólni, mert ők is tudtak a kriptai rejtekünkről, s ezt akármikor elárulhatták volna, ha nekik úgy tetszik. Nem is rejtették véka alá azt a né-zetüket, hogy most más világ kezdődött, melyben az „urak” helyzete meg-változott. S ezt éreztették is úton-útfélen mindannyiunkkal tiszteletlen, há-nyaveti magatartással.

Ne adja Isten, hogy a következő piarista nemzedékekre <310> még egy-szer egy háború, sőt ellenséges megszállás átka nehezedjék, de akkor a leg-jobb, ha még idejében gondoskodnak valami alkalmas, csak a Rektortól, s legfeljebb bizalmasától ismert rejtekhelyről, ahol a lehető legkevesebbek segítségével elhelyezhető minden érték, amit már jó előre hierarchikus ér-ték-sorrendbe kell foglalni. Hasonlóan gondoskodni kell egy haditervről, hogy kiürítés esetén mit, hová, mennyi idő alatt és kiknek a segítségével lehet megmenteni. Főleg a miénkhez hasonló tökéletes kiürítésre kell majd a jövendő rektoroknak gondolni. Amit elhagyunk, amit a katonák szavában bízva rendelkezésükre bocsájtunk, amit az oltalmukra bízunk, arról már ele-ve le is mondhatunk. Még egy szöget sem szabad a falban hagyni, kilincset az ajtóban, vagy bútort a szobában. A WC-k sincsenek biztonságban, de a lámpák égői sem. A legjobb mindjárt az elején a tökéletes elzárkózás és ri-deg elutasítás, mert lehet, hogy erőszakkal veszik el, ami nekik kell, de ez nem biztos; ha ellenben udvariasan átadunk nekik valamit, akkor az ment-hetetlenül tönkremegy – és ez biztos. Legyen ez is egy része a tanulságok-nak! Egyébként is, ha csak a kisujjunkat adjuk, az egész karunk kell utána.

Március 22-ig általános bizonytalanság volt. Ekkor kezdett valamelyes törvényes élet kialakulni. A magyar közigazgatás megindult. Megalakult a Tatai Nemzeti Tanács. Elnöke dr. Tárkányi Lajos, közoktatási tanácsnoka dr. Karácsonyi, iskolánk egykori zene-, ill. énektanára.

{Oroszok laknak a Házban } Mivel mind ez ideig a házban is a személy- és vagyonbiztonság nagyon bizonytalan volt, arra törekedtünk, hogy magasabb rangú orosz tisztet szerezzünk, aki beköltözve a Házba, útját állaná az atro-citásoknak. Eleinte egy őrnagy ígérkezett, de ez elmaradt, s utána egy jóin-dulatú százados jött. Nem egyszer igénybe kellett vennünk a segítségét erő-szakoskodó elemekkel szemben, s ő mindig szépen elsimította a dolgokat

72 1944/1945.

akkor is, ha fölöttese is volt a zabráló különítményben. Jó emlékeket hagyott maga után hasonlóképpen egy fiatal, 19 éves szibériai százados is, aki vissza-visszatért a még nem messzire lévő frontról, és gyermekes naivsággal dicse-kedett el hősteteivel.

<311> Tehát most már laktak oroszok is a Házban, amennyiben a föld-szinten Bán rendtársunk az övéinél tartózkodó Wagner lakásába költözött. Később a kapubejárat melletti szobába is beköltözött egy iroda, a másik he-lyiségükre pedig a ЛЕНІНϹKАІА КОМНАТА27 feliratot tették. Később a front eltolódásával mindig újabb és újabb emberek cserélgették egymást a szobákban. Persze, arról szó sem lehetett, hogy ránk is tekintettel legyenek. Nem akartak tudatosan kellemetlenkedni, csak bárdolatlan magatartásuk hozta magával a kellemetlenséget. A villanyt, mikor már volt, ki sem oltot-ták, rádiójukat bömböltették, ordítoztak, részegeskedtek; az európai modor-nak halvány árnyalata sem volt rajtuk. Tény, hogy más világ gyermekei.

{Orosz kórház } 22-én bekövetkezett, amit várhattunk: orosz főkötözőhely érkezett. Számunkra megnyugtató volt, mert az állandó zaklatás ellen vé-delmet reméltünk. A 18827. számú kórház28 szállta meg a gimnáziumot, s a rendház, illetve konviktus németektől használt szakaszait. Nemsokára be is rendezkedtek. A szertárakból összeszedett madarakkal, virágokkal, szőnye-gekkel és bútorokkal igyekeztek az orosz nő-katonák (barisnya, szanitarka, ápolka) a betegek számára elviselhetővé tenni a helyiségeket.

{Kiköltözés a konyhából } Minket legkomolyabban az érintett, hogy kila-koltatták a konyhánkat a helyiségéből. Minden mozgatható dolgot, amire nem volt szükségük, át kellett hurcolnunk az ebédlőbe. Itt kellett főzni a szakácsnénak hosszú heteken át. Az ebédlő egyébként is ostromlott várhoz hasonított üvegtelen ablakaival, s a benne felhalmozott rengeteg bútorral, kamrafelszereléssel. Ami az oroszoknak kellett, egyszerűen lefoglalták ma-guknak. Hiába: vae victis!29 Egyébként meg kell hagyni, hogy konyhában, kórházban a személyzetük tiszta volt; a szakácsok fehér kabátban dolgoztak. Tisztaságban időnként a németek fölé is emelkedtek. Igaz, hogy mindent robot-munkásokkal végeztettek.

{1. ukáz } Ugyanis 24-én jelent meg falragaszokon a katonai parancsnok első ukáza, mely a helyzetet óhajtotta tisztázni. Az ilyenkor szokásos ren-delkezések mellett a fegyverek és rádiókészülékek beszolgáltatását rendelte el. Kissé humorosan hatott, hogy alkoholtilalmat írt elő, <312> mindenki rejtegette, ha volt szeszes itala, viszont az orosz katonák ezt keresték a legki-

27 „Lenini szoba” (Ленинская комната): a szovjet iskolákban és laktanyákban pihenő

vagy továbbképzési célra berendezett klubszoba, amelyet Lenin mellszobrával, illetve más kommunista vezetők portréival díszítettek. (a szerk.)

28 Ezt írták ki a kapukra: Комната-Карпус[!Корпус] Занята во. Частвю 18827. Сос-местно с профессорои Нач. Во. Частвю 18827. Fв. Маиор [= A szobát-épületet az 18827. sz. alakulat foglalta le a professzorral közösen, aki az 18827. szám alakulat pa-rancsnoka, gárda őrnagy (a szerk.)]

29 Jaj a legyőzötteknek!

1944/1945. 73

tartóbban, és éppen ittas állapotukban csinálták a legnagyobb bajokat. {Robot } Ugyanakkor jelent meg a közmunka-, népszerű nevén robot-

rendelet. Taxatíve felsorolta, hogy milyen életkorok között kell közmunkát végezni. Majdnem mindannyian a korhatár alá estünk. A Rektor úgy beszél-te meg az illetékesekkel, hogy mi a házunk táját próbáljuk rendbe hozni, s ezt számítsák be a közmunkába. Ők minden további nélkül el is fogadták ezt. Ettől kezdve azonban a Ház életét megkeserítő dolgok alakultak ki ebből. Ugyanis a Ház tagjainak életében ez volt az első alkalom a testi munkára. Dicséretükre legyen mondva, meg is állták a helyüket. Jó példával maga a Rektor járt elöl, aki nem szégyellte, méltóságával és egyéni tekintélyével összeegyeztethetőnek tartotta, hogy seprővel a kezében álljon oda a Ház előtti utcarészt kitisztogatni. A példát kezdetben jeles buzgósággal követte is mindenki. Azon felül, hogy kívánják, hogy szemmel tartanak bennünket, mindenki érezte, hogy erejéhez képest részt kell vennie a helyreállítási munkában.

Eddig nem is volt hiba. A baj ott kezdődött, hogy a kezdeti szalmaláng hamar ellobbant. Egyesek elmaradtak a közös munkákról, akár bejelentve, hogy nem bírják, akár egyszerűen szó nélkül. A nagy Ház sok-sok zugában mindig szépen megbújhatott, aki nagyon akart. Kétségtelen, hogy megeről-tető munka várt ránk, a koszt igen silányra változott, azonban bántó az volt, hogy a végén ugyanaz a néhány ember dolgozott csak a Rektor vezetésével. A többiek eltűntek, s ebben a menekültek is kevés kivétellel beleszámítód-nak, akik ruha-, cipőhiányra való hivatkozással mentették fel magukat a munka alól. A Rektor sürgette a napi munkán való részvételt; jó példával és a józan észre való hivatkozással önkéntessé tette lényegében a munkát. Vi-szont arra éppen udvariassága miatt nem hajlott, hogy időre és személyekre vonatkozólag ossza ki a feladatokat. Ennek eredménye lett az az anarchia, hogy az <313> unos-untalan elhangzó felszólításokra mindig csak ugyan-azok a robotolók jelentek meg. A feladatok nem fogytak, sőt növekedtek, s így aránytalanul megnövekedett munka igazságtalan megosztása megmér-gezte a kedélyeket.

{Nagyhét } Közben a Nagyhét is elérkezett. Mivel a novíciusok több mint egy hónapon át készültek az összes szertartásra, minden akadály nélkül ren-deztük meg azoknak délelőtti részét. A szokásos nagycsütörtöki konvent mise is megvolt, de csak önkéntes alapon; nem számították az illetékesek hivatalosnak. Ennek ellenére is majdnem mindenki részt vett rajta. A foga-dalomújítás elmaradt. A Rektor kívánságára az officium tenebrarum30 elma-radt, – bár a novíciusok tudták szépen a siralmakat – hogy amíg egy helyen vagyunk összezsúfolódva, valami baj ne essék a Házban. Oroszok nem egy-szer beállítottak a templomba is, de inkább csodálkozó kíváncsiság, mint rosszindulat látszott rajtuk. Egyszer turkáltak a sekrestyében, de csak ki-

30 Nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton késő este végzett imád-

ság(„sötét zsolozsma”), Jeremiás siralmaival (a szerk.)

74 1944/1945.

szórtak holmikat. Ami eltűnt (egy-két törülköző, stb.), azt inkább a szomszé-dok „zabrálták” el. A nagytemplom belsejében rendezett egyszerű feltáma-dáson kisebb küldöttségünk, s a novíciusok vettek részt. Az oroszok részéről semmiféle akadékoskodás egyházi életünkben nem történt.

{Új kórház } Március 27-én állandóbb jellegű kórház érkezett; a főkötöző követte a nyugat felé nyomuló frontot. Ezt még inkább igyekeztek a baris-nyák vonzóvá, kedvessé berendezni. A Múzeumból, a szertárakból és magá-nosoktól összeszedett dolgokkal csinosították a helyiségeket. Rengeteg sebe-sültjük volt: a lövéseket érdekesen főleg azzal orvosolták, hogy szinte az egész beteget gipszbe merevítették, hogy így kényszerű mozdulatlanságban gyógyuljon a seb.

{Tisztogatás } Közben állandóan dolgoztunk. Hol könnyebb, hol nehezebb a munkánk. Eleinte a gimnáziumi udvarban hegy nagyságúvá növekedett szalmarakásokat gereblyéztük át, s utána felégettük. Rengeteg orosz jött megcsodálni, hogy a „papok” hogyan dolgoznak. Jóindulatúlag ajánlották, hogy gyújtsuk fel az egészet. Mikor megmagyaráztuk, hogy <314> lőszer miatt óvatoskodunk, megnyugodtak. Valóban, volt is okunk e kutatásra. A sebesült németeket egyszerűen szalmára fektették még annak idején; zse-bükből kézifegyver lövedékek és kézigránátok estek a szalmába, s később azt a szalmával együtt kidobták. Ezért kellett átgereblyézni mindent.

Később a gimnázium ablakaiból kihajigált ilyen alomszalmát tüntettük el. Majdnem a földszinti ablakok magasságáig fogta körül a gimnáziumot ez a „szalmakoszorú”. Helyenként kőkeménnyé fagyott még a tél folyamán: alig tudtuk szétpiszkálni. Az alatta talált értékeket mentettük és osztályoztuk. Találtunk pl. egy teli tank benzint is. Szörnyű volt közben a gimnáziumban operált oroszok panaszos ordítását hallani; nemkülönben a pincéből feltörő rothadt krumpli halálos bűze.

{Cserepezés } De volt dolog a Ház körül is. Szétbontottuk a feleslegessé vált bicikliszín és a disznóólak tetejét, és verejtékes munkával a tetősérülésekig hurcoltuk, ott felvontattuk a tetőre, s a novíciusok – dilettáns cserepesek – szépen befedték a Házat. Így megmenekültünk az esők veszélyétől.

{Hurcolás } Néha alkalom nyílt egy-egy kis pihenőre, de a Rektor ekkor is hajszolta a munkát, hogy lássák a minket árgus szemekkel néző „jóakaró-ink” is, hogy dolgozunk. Ilyenkor nem egyszer oktalan munkát is kellett vé-gezni a fentebbi okok miatt egyre gyérülő robotos-hadunknak. Pl. a kétség-telenül nagy értéket jelentő deszkáinkat 4-5 egymás után következő helyre is elhurcoltuk, hogy a végén a kiinduló helyre vigyük vissza. Sok egyéb ilyen céltalan hurcolás is volt, ami tisztán a l’art pour l’art szellemében zaj-lott.

{A betegek körül } Az az aggodalom, hogy munkátlannak látnak minket, vitt bele egy nem könnyű, de nagyon érdekes munkakörbe. Az oroszok mindig tekintettel voltak papi vagy tanári állapotunkra, s így nem kénysze-rítettek robotra. Mikor azonban hivatalosan bejelentettük, hogy a „Házban, s az itteni kórház körül” tevékenykedünk, attól kezdve minket is befogtak. S

1944/1945. 75

mivel készségünket látták, újra többet és többet akartak. Így került sor arra is, hogy mikor ember-szűkében voltak, minket fogtak be a betegszállításra. Az oroszok maguk ugyanis <315> óvakodtak minden munkától. Így aztán mi mentünk le a gazdasági udvarba, ahol praktikusan berendezett sebesült-szállító kocsijaik érkeztek. Innen kisebb részben a konviktus földszintjére, nagyobb részben az emeletre szállították betegjeiket. Ezek legnagyobb része is gipszben feküdt. Még a legkisebb emberke is szörnyű nehéz volt a 25-31 kg-nyi gipszpáncéltól. (A rossz gipszet egyébként a konviktus emeleti WC-jéből az udvarra folyatták; a gipszelés az egyik mosdóban történt.)

Sokszor az oroszoknak sem volt kellő áttekintésük. Volt pl., hogy a fel-hordott betegjeiket a gimnáziumba vitették át velünk, ott is keringtünk egyik emeletről a másikra, míg helyet találtak

Persze ez a munka eleinte nem volt ínyünkre, mert a cseréphordáshoz ha-sonló fizikai terheléssel járt. De rövidesen megtaláltuk a krisztusi indokot, ami kisegített a bajunkból. Lehetetlen volt ezekben a nyomorult sebesültek-ben az ellenséget és nem a szenvedő embertestvért látni, mikor olyan tehe-tetlenül feküdtek kezeink között. Érdekes volt megfigyelni, hogyan reagál-nak a mi papi megjelenésünkre. Egyik részük – mongolok, üzbégek, stb. egyéb ázsiaiak – mozdulatlan faarccal vette tudomásul, hogy papok sürgö-lődnek körülötte. A legnagyobb rész részvétet és vigasztalás remélve tekin-tett ránk, s hálás volt pár tört orosz vigasztaló buzdításunkért, s hogy óvato-san kezeltük őket. Volt olyan is, ki mikor már ágyába tettük, egyetlen kin-csét, a markában szorongatott cigarettát akarta nekünk adni. Csak alig egy-kettő volt, aki ellenségesen viselkedett, de talán az is kínjában nem volt ma-gánál. A legtöbb hálás volt, s nagyon-nagyon alázatos a szenvedésében. Mély humánum volt mindez.

{A kórház belső munkája } Egyikünk reverendáját kímélendő, fehér mun-kaköpenyt öltött magára, s így állt be ebbe az emberhurcoló munkába. Arról volt szó, hogy a konviktusi felső prefektusi szobában berendezett műtőbe kellett a sebesülteket kötözésre vinni. Már a fehér köpeny miatt a betegek is orvosnak nézték, mikor pedig az előszobába értek a betegekkel, ahonnan a műtőbe sterilizált öltözékű ápolók vitték át a pacienseket, az ott dolgozó ka-pitányorvosnő <316> behívta rendtársunkat, s felkérte, hogy segédkezzék.

A betegeket kellett tartani, amíg a pungálásokat elvégezték. A beszúrást a megtámadott tüdők körül az orvosnő végezte, magát a kiszívást pedig ma-gyar vöröskeresztes nővérek. Ekkor nyílt lehetőség egynémely megfigyelés-re. Szörnyű, bár már gyógyuló sebesüléseket lehetett látni. Az aknaszilánkok olykor két ököl nagyságú húsdarabokat téptek ki a betegekből. Volt olyan is, hogy a hóna alatti nyíláson a tüdejét lehetett látni. Aránylag csendesen tűr-ték a kezelést. Az oroszok feltűnő gondot fordítottak a sterilizálásra. Külön asztalnál ült egy sterilizáló asszisztensnő, s ő adta át 2-3 lépésnyire közeledő munkatársainak a steril kötszert. A kapitány-orvosnő nagy szeretettel és részvéttel, nem kevesebb ügyességgel, s amellett európai műveltséggel ke-zelte a betegeket és a körülötte állókat. Időnként eljött rendtársunkhoz, s

76 1944/1945.

egy-egy érdekesebb eset röntgenképét mutogatta. Volt alkalma rendtár-sunknak meggyőződni az orvosnő technikai ügyességéről is: végignézte az operációját. Egy gennyedő tüdőhurutosnak a bordájából 3-4 cm-es darabot távolított el, gumicsövet helyezett be a genny eltávolítására. Az első bemet-széstől az utolsó öltésig alig telt el 9 perc. Mivel törte az angol nyelvet, így lehetett vele beszélni. Szerényen hárította el gratulációnkat, s hivatkozott arra, hogy néha egy-egy délután 4-5 ilyen operációt is elvégez. A mellette dolgozó fiatal moszkvai orvossal két rendtársat, kik közül az egyiket (Csá-nyit) rádiójuk kijavítására kérték, vacsorára is magukhoz hívtak. Legalább is ezek egészen európai módon viselkedtek.

{Húsvét } Ilyen körülmények között köszöntött ránk a Nagyhét és a Hús-vét ünnepe (ápr. 1.).

{Meghalt az esztergomi bíboros érsek prímás és a győri püspök } Megkésve megérkezett hozzánk a hír, hogy március 29-én a Magyar Sion főpapja, dr. Serédi Jusztinián bíboros érsek, Magyarország hercegprímása elhunyt. Köte-lességének teljesítése közben érte orosz golyó dr. br. altorjai Apor Vilmos győri püspököt. Példaadó életük és haláluk kitörölhetetlen nyomot hagyott mindannyiunk lelkében.

{Magyary Zoltán halála } Még egy halálesetről kell beszámolnia e króni-kának, ami közelről érinti a Ház történetét. Az orosz megszállás alatt távo-zott az élők sorából dr. Magyary Zoltán <317> egyetemi ny. r. tanár és fele-sége. Héregen húzták meg magukat, s ott érte el őket a halál ma még előt-tünk ismeretlen módon. Ha hihetünk a híreknek, annyira megviselték idege-iket az események, s az állandó zaklatások, hogy önkezükkel vetettek véget életüknek. Ha ez igaz, nagyon megrázó élmények állhattak mögöttük, hiszen komoly katolikus álláspontjuk közismert volt. Nem lehet célunk, hogy e la-pokon méltassuk Magyary jelentőségét. Meg kell állapítanunk az igazság kedvéért, hogy volt súrlódása a Ház tagjaival. Azt azonban még elvi ellenfe-lei is kénytelenek elismerni, hogy a legnagyobb önzetlenséggel tett mindent Tatáért. Kevés ember viselte annyira szívén városunk javait, mint ő, s keve-sen tettek az újabb korban az Esterházyak mellett többet Tatáért, mint ő. Szívén viselte Tata emelését, csinosítását; mindent megtett, hogy művelődni, gazdagodni, emelkedni lássa. Nagyvonalú terveibe a kegyes atyákat is beil-lesztette. Rendünk szoros kapcsolatban állt vele, mert az általa életre hívott Tatai Múzeumot falaink közé fogadta és sok-sok becses tulajdonunk letétbe helyezésével gazdagította. Másrészt Magyary életre szólította a Tatai Diák-szövetséget, annak pesti tagozatát, s felállította pesti Horthy-kollégiumban a Tatai Szobát, melynek segítségével sok-sok értékes, szegény tatai fiút indí-tott el a jobb jövő felé. Igazán pater volt velük szemben, még érzelmi síkon is ő, akiben ezt a vonást sokan tagadni szerették volna. Nagyvonalú, értékes, jó ember volt Magyary Zoltán, akit őszintén sajnálunk, gyászolunk, s akit nem felejtünk, s imádságunkkal is kísérünk az Úristen elé. R. I. P.!

Közben az izgalmas napokat nyugalmasabbak követték. A háború hullá-ma már átcsapott felettünk irtózatos erővel. Jöttek a köznapok. Mindegyik

1944/1945. 77

meghozta a maga jaját-baját is, de az öröm sem maradt el. Örültünk, hogy az Úristen megtartott bennünket: bizonyára céljai vannak velünk. Örültünk, ha hallottunk diákjainkról. Örültünk, hogy nem szólt a sziréna, hogy nem volt légitámadás, hogy nem harcoltak körülöttünk. A munka folyt állandóan: hordtuk a sok törmeléket, eltakarítottuk <318> a romokat, kezdtük újra az életet. Sok örömöt jelentett mindez, hiszen mellette ott terpeszkedett a gyász, a szörnyű veszteség érzése. Emberöltők munkája rommá lett. Évtize-dek szorgos munkája, fáradsága kárba veszett. Ifjú életek százezrei lobban-tak el; nincsen család, ahol ne gyászolnának valakit.

{Házi bajok } Az általános fájdalmak mellett a házi bajok sem hiányoznak. Az elmúlt idők szörnyű feszültsége még nem oldódott fel. A hangulat rossz. Az emberek ingerlékenyek, a látott hibák felett sem tudnak napirendre térni. Gyanúsítgatások, vádak vannak a levegőben. A vagyonkezelés ellen sok a kifogás. Hiányolják, hogy nincsen házi gyűlés, nem hívták össze az illetéke-sek, ahol jogos formában orvosolhatnák a panaszokat. Simább vezetést sze-retnének, több eréllyel. Sok a panasz a materiális világ síkján: nagyon silány és gyenge a koszt. Nehéz testi munkánk mellett kevés az erők fenntartására. Homokos, földes lisztet eszünk csikorog minden falat a szánkban; cukor vagy más tápláló édesség (méz) nem nagyon kerül az asztalra. Eddig nem látott ételek (marharépa-főzelék) kerülnek az asztalra. Ami étel van, az ízet-lenül készül.

Sok a méltánytalanság is e vádakban, bár azok mind tények. Az emberek nehezen tudnak belehelyezkedni abba a gondolatba, hogy ennek beláthatat-lan ideig elégnek a kell lennie. Bizonytalan minden beszerzési lehetőség. Tény, hogy létünk bizonytalan. Az új kormányzat radikális földreformot valósított meg: minden 100 holdon felüli nagybirtokot szétosztott az igény-lők közt. Így a mi rendünk is elvesztette minden földjét, legfeljebb 100 hold-nyi maradhat a kezén. Mikor, hogyan, mivel kárpótolnak; kárpótolnak-e? Csupa kérdés, melyre még nincs felelet. Persze, ez is hozzájárul a bizonyta-lansághoz. A vezetés, melynek ex offo konzervatívnak kell lennie, előre néz, tartalékol, takarékoskodik. Ez józan szemmel nézve nem lehet rossz, csak mikor a mindennapi kenyér már nagyon szűkösen van, akkor kell revízió alá venni a fenti álláspontot. Mintha kevéssé bíznánk abban, hogy Isten megse-gít a legnehezebb <319> percekben is, amint már addig is tette.

Minden az újjáépítés jegyében folyik. Április 7-én újra van villany a ház-ban, de a városban még nem. Egy-két napig még hunyorognak az égők, de lassan rendbe jön minden. Milyen jó lenne, ha nálunk lennének a rádiók! Nem lennénk csupán a mendemondákra utalva. Csak annyit tudunk, hogy nyugatra messzire előretörtek az oroszok. Ők maguk nem nagyon beszélnek a front topográfiájáról.

78 1944/1945.

1944/1945. 79

31 31 A fönti újság a krónika 318. és 319. oldala közé téve található. (a szerk.)

80 1944/1945. {Kapcsolat újra Pesttel } Április 9-én vállalkozó kedvű Csányi rendtársunk

elindult Pestre. Valóságos odysseiát írhatnánk kalandjairól. Egy hét múlva vergődött vissza, s számolt be tapasztalatairól. Tőle tudtuk meg, hogy dr. Szamek József rendtársunk, a Kalazantinum prefektusa és dogmatika tanára budapesti ostrom idején eltűnt. A Svábhegyen menekültek, mikor Szamek, a népszerű Jóska bácsi nyilván megsebesült. A nagy hóesésben elmaradt. Mi-kor a tüzelés enyhülésével keresésére indultak, nyoma veszett. Valószínűleg egy jeltelen sírban pihen.

{Alkalmazottjaink oszlása } Április 10-én Penksza Jenő, legügyesebb ina-sunk, aki mint román katonaszökevény került hozzánk három éve, visszatért Erdélybe. Vele ment Antal bácsi, a kocsis, akit szintén a háború sodort hoz-zánk a Székelyföldről. S hogy az erdélyiek hazaszivárgása teljes legyen, a Menyus gyerek, aki lábtöréséből szépen felgyógyult, szintén itt hagyott bennünket 12-én. Most már csak két inas maradt e nagy Házra.

{Rendfőnöki levél } Április 11-én érkezett meg a kézi posta révén a Rendfő-nök úr levele Pestről. Hosszú elszakítás után újra áll a kapcsolat Tata és a Rend feje között! Szomorú és sivár helyzetről számol be a Rendfőnök úr. Új, egyszerűbb, igénytelenebb, de bensőséges, életerős, új virágzás előtt álló pia-rista életet hirdetnek meg az ékesszóló sorok.

Április 13-án meghalt Fr. Roosevelt, az USA erős akaratú elnöke, aki a döntésig vezette a második világháborút.

{Időjárás } Hideg, zimankós időjárás teszi nehézzé a napokat. Nagy baj ez a mostani időben, mikor olyan kevés remény van a jó termésre, hiszen nem dolgozzák meg a földet.

{Megint iskola! } <320> Április 16-án ismét lehetőség nyílt a tanítás meg-kezdésére. Az orosz parancsnokság a helyzet megszilárdulása után azonnal abbeli óhajának adott kifejezést, hogy a normális élet megindulásának ki-nyilvánítására lehetőleg minél előbb nyíljanak meg az iskolák. Amint csak lehetett, azonnal megkezdtük az iskolakezdésre irányuló tevékenységünket. Eleinte rengeteg baj volt a fertőtlenítés kérdésével. Ugyanis az elemi iskola, ahol tanítani akartunk, olyan állapotban volt, hogy csak alapos fertőtlenítés és meszelés után költözhettünk bele. Végre sok-sok huzavona után ki is si-kálták az iskolát, s mi nem is egy hónappal a város megszállása után ismét elkezdtük a tanítást.

A létszám nem volt nagy; főleg a felsősök hiányoztak. Mindazonáltal minden osztályban megkezdtük a munkát. Párhuzamosításra legfeljebb az alsó osztályokban lehetett volna gondolni, de csak 8 osztályban tanítottunk. A felsősöknek szinte zömét alkották a bejáró magántanuló lányok. Biró Imre asszisztens, rendfőnöki titkár is bekapcsolódott az iskolai munkába!

Bár kevesen indultunk, a létszám napról napra mégis emelkedett. A köz-ségi tanács kívánságára az orosz nyelv tanítását bevezettük kötelező rendkí-vüli tárgyként. A tanítást egy hónapig Kaptay József tóvárosi elemi iskolai tanító, később Sóky István tóvárosi kántor vállalták. Az Isten tudja hányad-szor megkezdett iskolaév viszonylag zavartalanul folyt. Mindössze az oko-

1944/1945. 81

zott kellemetlenséget, hogy egy, csapattestétől elcsellengő orosz katona en-gedélyt eszközölt ki a Nemzeti Bizottságtól, hogy előadásainkat látogathas-sa! Modortalanul be is állított jó néhány órára; főleg a felsősöknél vízitelt, ahol a nagylányok jobban érdekelték a „tanulás”-nál. Érthetően a szülők kezdték félteni nagy lányaikat a csak alig elmúlt veszedelemtől, s egyre töb-ben maradtak el az előadásokról. Többszöri üzengetésünkre visszavonták a fent említett engedélyt, s oroszunkat is nemsokára a GPU egy osztaga elfog-ta. Azóta zavartalanul folyt a tanítás az elemi iskolában.

{A konviktus } A helyzet megszilárdulásának volt a jele, hogy egymás után jelentkeztek a szülők, akik a konviktusban akartak <321> helyet biztosítani fiaiknak e mostani csonka tannévre. Ugyanis olyan értelmű hivatalos ren-delkezés érkezett, hogy minden tanuló, aki 1944/45-ben legalább 3 hónapig járt iskolába, osztályvizsgával bizonyítványt kaphat. Akik ennyi ideig sem járhattak iskolába, ún. „rendkívüli magántanuló” minőségben magánvizsgát tehetnek, s így tanévüket biztosítják. Mivel még szó sincs normális vonat-közlekedésről, a tatabányai szülők a konviktusi elhelyezéssel akarják biztosí-tani gyermekeik érdekét. Így hát a Ház emeleti déli szárnya lassanként be-népesült. Jellemző az időkre, hogy szinte alig van néhány régi név. A több-ség a Szerafikum növendékeiből toborzódott, mert ott vöröskeresztes kórház állt, s így nem vették fel a jelentkezőket. Az új földreform, s a vesztett hábo-rú következtében az az osztály, melyre eddig konviktusunk támaszkodott, elveszítette lába alól a talajt. Egészen más társadalmi osztály gyermekei előtt nyíltak meg a kapuink. De ez sem baj! A demokrácia keresztény elve a kala-zanciusi szó: cura circa puerorum eruditionem!32

Az ideiglenes konviktus lakói voltak hosszabb-rövidebb ideig Tatabányá-ról: Szegi Ferenc VIII-os az érettségiig; a VII-ből Fülöp Mihály és Muraközi Tibor. Hozzájuk számított Dolezsál Ferenc is, akit azonban nyilván úgy eről-tettek ide, aki vagy 3-szor is megszökött, de minden konviktusi szabály fel-rúgásával mindannyiszor visszafogadták. A VI. osztályt a tatabányai Csatlós János és a két bicskei: Sarlós Jenő és Szőnyi József képviselték. A többiek a jelzettek kivételével mind tatabányaiak: a IV-ből Selmeczi József, Práger Ist-ván; a III-ból Horváth Elek, Máj Róbert, Mészáros János és Preisz Károly (Zsámbék). A II-ból Andrássy Péter, Sáradi Vince, Szűr Sándor, Benkovics József, Schlegl Pál, Paksa Lajos és a zsámbéki Scharle Gyula, Tafferner Ala-dár éltek velünk. Végül a 4 elsős: Várnai Antal, Krupánszki József, Kemenes Tibor és Kaptai György.

A konviktorok természetben szállították be az ellátásukat; egyébként mindenben a régi módszer szerint vezettük és neveltük őket.

{A menekültek visszatérése } <322> A Rendfőnök úr levelében visszahívta a menekült rendtársakat eredeti beosztási helyükre. A rövid előkészület után nekivágtak rendtársaink a nagy vállalkozásnak számító útnak. Természete-sen csak a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal, hátizsákban és kézi

32 fáradozás az ifjak oktatásában-nevelésében

82 1944/1945.

csomagban. Április 17-én indult útnak Vékey Károly, Gál István dr., Simon Sándor dr. és Rónai Jenő, hogy Pestre utazzanak. Velük utazott Magyar Ist-ván dr. rendtársunk is, aki két rokonával Kistelekre készülődött. Szeretettel vettünk búcsút a hivatali állomásukra visszatérő rendtársainktól. Sok gond, sok baj; sok apró öröm fűzött össze mindannyiunkat. Adja Isten, hogy lassan kopjék el az emlékünkből mindaz, ami nyomasztó, és gondoljanak olyan szeretettel a Házra, s lakóira, mint mi gondolunk rájuk. Isten segítse őket!

Április 21-én vettünk hírt dr. Walter János generális-asszisztens úr sebe-süléséről (ld. 301), aki e napon adott életjelt a tatabányai kórházból. Már szépen javul, s néhány hét múlva visszatérhet övéihez.

Április 23-án Szalay József Szegedről menekült rendtársunk is visszain-dult. Idős fővel vállalkozott a nagy útra. Kedvesen morgolódó, rendezgető modorára szeretettel gondolunk. Ekkor ment el dr. Erdélyi József rendtár-sunk is. Kétségtelenül „érdekes” egyénisége eddig nem tapasztalt színnel gazdagította a Ház történetét.

Míg minden a restitutio in integrum33 jegyében áll, s novíciusaink fáradha-tatlanul dolgoznak ezen, az idő is a tél visszaállítását célozza. Nagyon hideg idő jár ránk; alig lehet a fűtetlen szobában kibírni.

Híre jár, hogy az oroszok kórházukkal tovább mennek. Nem merünk hin-ni benne, hátha ez is csak optimista rémhír!

Április 28-án Kiss Lajos gyógyszerész, Magyar rendtársunk rokona, kinek családja még itt, az iskolaszolga lakásában lakik, visszautazott Kistelekre. 29-én családjának 9 tagja Tatabányára költözött, ahol felesége elfoglalta Kiss dr. gyógyszerészi állását mindaddig, amíg ők is visszatérhetnek otthonukba. Szeretettel búcsúzunk a kedves Szabó és Kiss családtól, akik a legnehezebb időkben jöttek <323> hozzánk, s velük együtt éltünk át minden nehéz órát. És őszintén hálásak is vagyunk nekik, mert viszonzásképpen a menedékért, a család hölgytagjai, különösen Szabó M. Magdolna angolkisasszony, olyan meleg szeretettel és hozzáértéssel gondozták kápolnánkat, amint azzal már hosszú ideje ezt nem tették. Isten segítse vissza őket mielőbb otthonukba!

{Elmegy az orosz kórház } Április 29-én végre elvonult az orosz kórház is épületünkből. Nem tekintjük most azt a sok, szinte felbecsülhetetlen kárt, amit okoztak a rongálásaikkal, hanem hálát adunk az Úristennek, hogy ezt a napot is megérhettük. Így már több mint öt hét óta először nincsen orosz a Házban.

{Vége az éjjeli őrségnek } Ugyancsak annyi idő óta ma éjjel lesz az első, me-lyen nem teljesítünk éjjeli őrséget. Március 19-étől minden éjjel eleinte 4-4, majd 2-2, végül 1-1 ember őrködött sötétedéstől pirkadatig 2 órai váltással. Nem volt könnyű szolgálat, de a közösség érdeke megérte.

{Elviszik a zongoránkat } Április 30-án a helyi hatóságok elvitték azt a szép Bösendorfer hangversenyzongorát, melyet a németek adtak nekünk. Mint elhagyott javat foglalták le a holnapi ünnepély számára. Ugyanekkor derült

33 teljes visszahelyezés a korábbi állapotba

1944/1945. 83

ki, hogy a gimnázium nagy hangversenyzongorája a gimnáziumból eltűnt. Most nyomozást indítottunk érte, s igényelünk helyébe egy másikat.

{Május 1-e } Május 1-ét a helyi hatóság nagy fénnyel óhajtotta megünne-pelni. A nemzeti- és vörös zászlót követő menetbe iskolánkat is teljes lét-számmal kivezényelték. Tábla alatt kellett kivonulni mindnyájunknak. A Kossuth térről az Internacionálé hangjaival indult a körmenet. A Nemzeti Tanács elnöke tisztelgett az ismeretlen orosz katonának a Nagytemplom előtt lévő sírjánál; innen a magyar hősi emléknél tisztelegtünk, majd az Es-terházy-szálló elé vonultunk, ahol a Kommunista, Szociáldemokrata, Kis-gazda Párt szónokai akartak beszélni. Azért csak akartak, mert erős zápor elmosta az egész szónoklatokat.

{Javítgatások } A következő napok is a munka jegyében folytak. Míg déle-lőtt tanítottunk, a délután folyamán gyakran segítettünk novíciusainknak, akik ha a sok dologtól ernyedő buzgósággal is, de azért kitartóan folytatták a Ház körüli <324> helyreállító munkájukat. A sok-sok szemét, törmelék, cserép elhordása a legfontosabb javítások is hónapokra adnak programot.

{Meszelés, új disznóólak } Május 5-én indult meg a konviktus meszelése is. Részben megmaradt alkalmazottjaink, részben robot-munkások végezték ezt a feladatot. Ugyanezen a napon vezettük ki a megmaradt sertéseinket az új disznóólakba, melyeket az egyik ügyes barkácsoló novíciusunk, Szekuli Pál emelt számukra teljesen egyedül. Az új disznóólak a quadrum rendházi hosszabb falánál épültek. Az állatok mind ez ideig a házi fürdőszobában vol-tak elrejtve az emberek szeme elől. Szekuli ügyes nyúlólakat is szerkesztett, melyek kedves kis lakóit Babos vicerektor kezeli nagy szeretettel.

{Kender visszaköltözése } Május 6-án Kender rendtársunk is visszaköltözik régi, annyi vihart látott szobájába, mely csak most vált lakhatóvá a kórház eltávozása után.

{Vége a háborúnak Európában! } Május 7-én reggel 2 óra 41 perckor a né-metek végre letették a fegyvert. 5 év, 8 hónap és 14 nap szörnyű szenvedése-ire tett gyászos pontot ez az aktus. Vége a háborúnak Európában! Mi tehát alig másfél hónappal a vég előttig tartottunk ki, illetve csak akkor ért utol bennünket a végzet.

{Zongora } Ugyanekkor oldódott meg a zongorakérdésünk is. Mint fentebb jeleztük (ld. 323), egy szép hangversenyzongora maradt nálunk a németek-től, amit a máj. 1-i ünnepélyre elvittek tőlünk. Mivel a Rektor azt hitte, hogy az elhagyott vagyonnak számító hangszert igényelte ki a hatóság, készsége-sen át is adta azt. De csak akkor derült ki, hogy a gimnázium dísztermében álló zongoránkat, melyről azt hittük, hogy úgy sem bántják, hiszen olyan nagy darab, vagy a németek, vagy az oroszok elvitték. Most tehát egy iskolai zongoránk sem maradt! Hosszas utánjárásra aztán a Nemzeti Bizottság igénylésünkre kiutalt egy zongorát, melyet a katonák egy magánháznál hagytak, s nagy nehézségek közt diákjainkkal behurcoltuk a Házba. Most tehát van zongoránk, de olyan állapotban, hogy csak hosszas átépítés után fog hangot adni. Újabb tanulság: kiürítéskor semmit, még a leghatalmasabb

84 1944/1945.

darabokat sem szabad a katonaság jóindulatára bízni. {Az iskola a konviktusba költözik } <325> Május 8-ára készen lett a konvik-

tus szárnya, s másnap már át is költözködött ifjúságunk a katolikus elemi-ből. Újabb hurcolkodás, de ezt már szívesebben tettük, mint az eddigieket. Kis üröm is vegyült az örömünkbe: a Rektor ragaszkodása folytán annyi pa-dot hagytunk az elemiben, amennyivel az ő feltüzelt padjaikat pótolhatták. Nem kicsinyes irigység miatt nehezményezte ezt a Ház, hanem azért, mert az állandóan fenyegető orosz katonai beszállásolás veszélye fenyegetett minket. Az elemi elháríthatta a bajt, hivatkozva arra, hogy az ő iskolájuk (a mi bútorainkkal) berendezett iskola, a konviktusból ellenben könnyen áttes-sékelhettek volna megint minket az elemibe, mint hivatásos iskolahelyiség-be, s a mieinket, mint nem eminenter iskolaépületet, lefoglalhatták volna. Hála Istennek, nem történt baj az udvariasságból, de történhetett volna. A diákok egy fordulóval át tudták volna hozni e bútorokat; szükség esetén pe-dig az elemisták helyet kaptak volna délután a mi helyiségeinkben.

Végre május 9-ét, áldozócsütörtököt, az iskolai közös szent gyónás és ál-dozás napját, újra saját falaink közt ünnepelhettük.

{Misebor-rejtés } Maradék nagyon kevés miseborunkat el kellett rejtenünk a folyton ezért cirkáló oroszok miatt.

{Orosz átvonulás } Rémhírek keringtek, hogy a háború befejezése miatt visszavonuló orosz hadseregek ismét útjukba ejtik Tatát. Egyesek tudni vél-ték, hogy ismét szabad rablásra kapnak jogot. Hála Istennek, ez ilyen formá-ban nem volt igaz, de tény, hogy az átvonuló katonaság ellen nagyon sok panasz merült fel. Volt, hogy egész utcasorokat lakoltattak ki órák alatt, s mindent el kellett hagyniok a lakosoknak. Természetes, hogy sok- minden-nek lába kelt egy-egy továbbvonulásnál. Erőszakoskodásról is érkeztek ál-landóan nyugtalanító hírek.

{Igazoltatások } Minden embert igazolnak, vajon az elmúlt éra alatt nem tanúsított-e nemzetellenes, németbarát magatartást. Bár sok dologban kény-telenek voltunk engedni a német erőszakoskodásnak, nem egyszer még jó arcot is kellett vágni hozzá, nem akadt semmiféle panasz ellenünk, sőt, so-kan kiemelték, hogy a német megszállás idején is a piaristák mennyi bátor-sággal tettek hitet katolikus magyarságuk <326> mellett akkor is, mikor ez nem volt barátságos dolog.

{Kerti munka } A Hajdu utcai nagy kertünkben paradicsom- és paprikapa-lántázás folyt. Mivel embert nem lehet, vagy legalább is drága fogadni, a Rektor – magát sem véve ki – a Ház tagjaira hárította a locsolás terhes munkáját. Megint ismétlődtek a már régen felhánytorgatott bajok: megint csak az a 6-8 ember járt dolgozni, akik nem vonták ki magukat a közös munka terhe alól. Mivel nem kaptunk pontos munkabeosztást, megint csak az önkéntesség síkjára tolódott nagyrészt a munka, s ismét sok keserűség és harag forrása lett.

{Oráció } Május 18-án ismét kezdetét vette az ebéd előtti oráció. Ez egyelő-re az egyetlen közös megmozdulása a Háznak, mert az esti orációk még

1944/1945. 85

mindig elmaradnak. {Igénylik a kertünket } A Hajdu utcai kertünket is fel akarják osztani a

földigénylők közt. Mivel csupa olyan termény van benne az idén, ami nem eminenter kerti növény, az étvágyukban megnövekedett igénylők ezt is sze-retnék megszerezni, hivatkozván arra, hogy kukoricát és krumplit lehet a termőföldeken is növelni. A város belterületén fekvő kert sok szomszéd kap-zsiságát sarkallja.

A kert miatt is sok a panasz: a Ház számára kívánatos termények, pl. salá-ta, egyáltalán nem volt vetve, s alig kaphattunk ilyet az egyre növekvő drá-gaság miatt. Nincs kertész, s a saját, főleg robotkezelés nem lukratív. Parla-gon hever a kert nagy része is.

{Cserkész-munka } Az új kezdések sorába beállt iskolánk cserkészcsapata is. Csányi László rendtársunk parancsnoksága alatt május 19-én ismét meg-indult a cserkészélet hosszú kényszerű hallgatás és tétlenség után.

{Vissza a rádiókat! } Május 21-től a rádiókészülékeket vissza lehetett kapni. A beadott gépeknek kb. 10 %-a elpusztult, vagy eltűnt az oroszok kezén. A házból majdnem kivétel nélkül mindenki visszakapta a készülékét.

{Igazolnak minket } A május 22-én tartott igazolóbizottsági ülés foglalko-zott a mi ügyünkkel. Mivel semmiféle bejelentés nem érkezett ellenünk, valamennyiünket igazoltnak jelentették ki.

{Vígh hazaérkezik } Május 23-án érkezett vissza körünkbe Vígh Árpád rendtársunk a Nyitra melletti Felsőszöllősről, ahol káplánkodott <327> nagybátyja mellett. Az orosz megszállást ott élte át.

{Úrnapja } A május 30-i úrnapi körmeneten hosszú évek óta először meg-jelent ismét a gimnázium ifjúsága is.

{Újra a tatabányai tanítás } Mivel a hivatalos rendelkezés értelmében azok a tanulóink, akik még 3 hónapig sem jártak tavaly iskolába, díjtalan magán-vizsgát tehetnek, kötelességünknek éreztük, hogy ismét segítségükre sies-sünk. Mivel megint elsősorban a nagyszámú tatabányai fiunkra kellett gon-dolnunk, őrájuk esett a választásunk. Tatabányán élt hosszú ideig Hegyi és Vass rendtársunk; ők fogták össze először a fiúkat. Az esperes-plébános úr és a káplán urak ismét fontos feladatuknak tartották, hogy segítsék az iskola nélkül szűkölködő gyerekeket. Megindult tehát Tatabányán ismét egy bizo-nyos instruáló tanfolyam, melyen az általunk megállapított, rövidített tan-anyagot igyekeztek feldolgozni. Mikor az Igazgató Selmeczi rendtársunkkal kint járt, vegyes érzelmekkel állapította meg, hogy több buzgalom, mint hozzáértés tapasztalható az ottani hevenyészett tanári kar munkájában. Ci-vilek is bekapcsolódtak ebbe az instruáló munkába, többek közt mérnökök, sőt kommunista intellektüellek is.

Az az érzés alakult ki bennünk, hogy adott viszonyok közt felszedett ed-digi szellemi kincseik nagyon kevesek lesznek a minimális igényeket tá-masztó magánvizsgán. Mivel nem helyezkedhettünk arra az egyesektől han-goztatott álláspontra, hogy minden tatabányait át kell engedni – már csak a mögöttünk álló kommunistákra való tekintettel is – magunknak kellett is-

86 1944/1945.

mét akcióba lépnünk, ha igazságos mértéket akartunk alkalmazni a vizsgán. Ezért aztán vállalkoztunk arra, hogy hetenként 1-1 napra mi megyünk ki

Tatabányára, s magunk igyekezünk előzetesen tapogatózni ottani diákjaink képzettsége felől. Cél az volt, hogy lehetőleg mindenkit minél többször lefe-leltessünk, hogy a formális vizsgán a tapasztaltak alapján nyugodt lelkiisme-rettel klasszifikálhassunk.

Kuntár József, dr. Magyar István, dr. Kender József, dr. Darvasy Mihály, Gazda István, Vígh Árpád és Csányi László rendtársak jártak ki május vége óta rendszeresen Tatabányára. Nagy áldozatot hoztak, mert a még nagyon bizonytalan és nekünk egyáltalán meg nem felelő vasúti közlekedés <328> bajai miatt legtöbbször gyalogszerrel kellett megtenni a Tatabánya-Tata közti több mint 20 km-es utat. Elképzelhető, hogy esős, zord időben különö-sen milyen terhes volt e vállalkozás. Magunk közt humorizálva az „Útszéli Pedagógusok Szabad Szakszervezeté”-nek neveztük az erőslelkű kijárókat. Egyszer megtörtént éppen Kender és Vígh kollégáinkkal, hogy kóborló oro-szok elfogták és megmotozták őket, amint ugyancsak ővelük ezt már az SS-ek is megcselekedték (ld. 268). Tatabányán a plébánia melletti új és régi ele-mi iskolában tanítottunk. A papság nem vette szívesen megérkezésünket, mert saját munkájának lebecsülését látta benne, a szülők társadalma azon-ban hálás volt, sőt maguk a gyerekek is szívesen vették. Július 3-áig folyt Tatabányán ez a korszerű piarista munka.

{Segély az újjáépítéshez } Június 5-én Tata községe 10 000 P-t szavazott meg a gimnázium restaurálására. Bizony kell is a pénz, mert nagyon sok a kár: pl. csak 1309 törött ablaküveget számláltak meg az épületen. Üveget pedig pénzért sem lehet kapni, mert csak egy, a tokodi gyár dolgozik ha-zánkban jelenleg, s a pénz rohamos elértéktelenedése következtében pénzért általában nem is adják.

{Levél a Főapátnak } Június 6-án válaszolt a Rektor hálásan a Pannonhalmi Főapátnak, aki annakidején eléje terjesztett kérésre (ld. 300) azonnal kedve-zően intézkedett. Nem rajta fordult, hogy nem lett az ügyből semmi sem a háború miatt. Postai érintkezésünk csak most indult meg.

{Lukács mutációja } Ifj. Lukács József rendtársunkat, aki Debrecenben igazgatóhelyettes volt, s nem kívánatos az oda való visszatérése, a Rendfő-nök úr június 7-én jelen óvári tartózkodási helyéről Házunkhoz helyezte.

Olyan hírek terjedtek el, hogy Vorosilov, a Szovjetunió marsallja, a Szö-vetséges Ellenőrző Bizottság Elnöke, Tatán fog nyaralni. Tőlünk is igyekez-tek berendezési tárgyakat szerezni, hogy méltón fogadhassák. E hír sem bi-zonyult valónak.

{Inasok } Június 15-én a még megmaradt két inasunk is felmondott, s a hó végén el is távozott. Nagyon kellemetlen helyzet állt elő, mert a nagy Ház minden segítség nélkül maradt. Tekintve, hogy már régen sztájkszerű maga-tartást <329> tanúsítottak, velük nem vallottunk nagy kárt. A baj az, hogy még illő bérért sem hajlandók új inasok jönni. A személyzetet is – úgy – csak annyiban lehet a konyhán tartani, ha az illetékesek szemet hunynak

1944/1945. 87

afelett, ha azok sok minden élelmiszert elhordanak a Háztól. Nem volna ez sem baj, ha nyíltan elismernők, hogy ez az ő járandóságuk. Annyiban mér-gezi ez is a közhangulatot, hogy a Ház élelmezése határozottan rossz és si-lány; homokos lisztből készült étel ropog a fogunk alatt, kevés és gyenge minőségű az ellátás. Nem titok előttünk a nehéz mostani élet, de nagyon nyomasztó annak a szemlélete, hogy a jobb, tápláló falatok kivándorolnak a Házból; tej nem kerül az asztalunkra, de a konyhai asszonyok elhordják a Háznak szerzett tejadagot. Megesik, hogy aki késve érkezik a vacsorára, már nem kap, mert a maradékot a személyzet már hazavitte. A jelek szerint nincs annyi összeköttetésünk, hogy újabb garnitúrát szerződtethessünk a konyhá-ba. – ezek, s a hasonló dolgok bántó légkört alakítanak ki.

Június 15-én mindenki visszaszolgáltatta a február 17-én fejenként kiosz-tott 1000–1000 P-t.

{„Nyilvános magánvizsgák.” } Június 16-án kezdődtek a „nyilvános magán-vizsgák”. Legnagyobb részt a tatabányai fiúk jelentek meg a bizottságok előtt. Sok szempontot kellett összeegyeztetni: írásban és szóban meg kellett vizsgálnunk a fiúk előre is kevésnek megismert tudását; lehetőleg gyorsan, hogy az utazási nehézségek miatt szállásra kényszerülők, mielőbb hazatér-hessenek.

{Sok az orosz } Általában a városban nagyon sok az orosz katonaság. Jelen-létük minden beszerzést igen nehézzé tesz, ha teljesen meg nem akadályoz. Híre járt annak, hogy egy nagyobb szervezési egység orosz katonai pa-rancsnoksága a Baji útra szállásol be. A lakókat kilakoltatták otthonukból; mindenkinek máshol kell szállásról gondoskodnia. Semmijüket sem vihetik magukkal. Az utat sorompóval zárták le és civil közlekedés sem lehetséges. Az állomást is csak nagy kerülővel lehet megközelíteni.

{Utazás zsírért } Lukács rendtársunk vállalkozott arra, hogy a központtól a novíciusok részére kiutalt zsírt Vácról ide, a jelenlegi noviciátusba szállítsa. 23-tól 26-ig sikerült neki feladatát <330> elvégeznie a mostani utazási viszo-nyok mellett rekord idő alatt.

{Magánvizsgák, érettségi } Június 26. és 30. között zajlottak le a magánvizs-gák Dr. Székely Ottokár cisztercita, budapesti leánygimnáziumi igazgató elnöklete alatt.

Június 27-én Kender és Vígh rendtársunknak kellemetlen kalandja akadt. Amint már éppen ővelük megtörtént (ld. 268.), most orosz katonák tartóztat-ták fel őket és „fegyvert kerestek” náluk. Igaz, hogy még a pénztárcájukat is végigkutatták „fegyverért”. Szerencsére baj nélkül elbocsájtották őket. Nem barátságos dolog a Tatabányára való gyalogos kijárás már csak ilyen szem-pontok miatt sem.

{Új orosz kórház } Június 30-án újabb orosz kórház költözött hozzánk. Már szinte megszokottá válik nálunk a beszállásolás!

Július 2-án érkeztek rendfőnöki iratok, melyek a historia domus folytatá-sát és anekdota-gyűjtést(!) sürgetnek.

Azt az értesítést kapta a Ház, hogy Tatán angol üdülőt akarnak felállítani

88 1944/1945.

a gimnáziumban. A szállásmester tiszteket rendházunk vendégszeretetére bízták, illetve az állam folyósítja a pénzjárandóságot. Pillanatnyilag a köz-ségre hárul a feladat, hogy pénztárából folyósítsa a Ház járandóságát. Mivel az ügy tisztázatlan, mindig vállalkozó kedvű Csányi rendtársunk július 4. és 6. között járt Pesten a Rendfőnök úrnál ezekben az ügyekben, de konkrét választ onnét sem kapott. Egyúttal jelezhette, hogy Tatabánya 10 000 P-t és természetben cementet és meszet adományozott a gimnázium helyreállításá-ra. Július 7-én az oroszok végleg kiürítették a gimnáziumot. Ismét nagy pi-szok fogadott bennünket a nekünk annyira kedves falak között. Rengeteg holmi maradt bent, többnyire egészen használhatatlan állapotban. Többek közt a két tóvárosi öntözőkocsi is itt várta nagy búsan elszállítását. A kár ismét nagy. Az ajtók nagy részét latrinák építéséhez használták fel a „ruszki szoldat”-ok. Lesz megint mit pótolni!

Lukács rendtársunk július 9-én hazautazott. Ezen és a következő napon zajlottak le ismét a magán <331> és az ún. „nyilvános magán”-vizsgák nagy-számú tanulóval

{Gyűjtés } Kissé késve, a hosszúra nyúlt iskolaév utolsó napjaiban, július 12-én indult meg az elszegényedett Rend új vállalkozása. Gyűjtés indult a háború zivatarától annyira sújtott piaristaság anyagi megsegítésére. A be-lügyminiszteri engedéllyel kibocsájtott, számozott gyűjtőíveket szétosztot-tuk növendékeink között. Bár már csak néhány nap múlt el, ami alatt gyűjt-hettek, elég szép eredményt hozott fiaink buzgalma. Tatán 35 034 P gyűlt össze. (Nem érdektelen talán a provincia teljes gyűjtését feltűntetni: Buda-pest 550 819, 50 P, Mosonmagyaróvár 60 000 P, Tata 35 034 P, Szeged 39 570 P, Vác 25 000 P, Kecskemét 25 153, 40 P, Debrecen 21 196, 50 P, Nagykároly 18 000 P, Nagykanizsa 13 700 P, Sátoraljaújhely 3 015 P. Összesen 783 488 P.)

300/1945. szám. A kegyestanítórend főnökségétől. Kedves Tanítványaink! Mélyen tisztelt Szülők és Jóakaróink! Ma már Magyarországon is bekövetkezett az az állapot, amelyet a

múlt század második felében egy kiváló katolikus történetbölcselő ál-lamférfiú így vázolt: „Széles területen beomlott a védőtetőzet, melyet az államok a múlt századokban az Egyház fölé terjesztettek… Az Egyház, miként az első századokban, egyre inkább saját természetfölötti erejére van utalva”.

Az Egyház és Állam szétválasztásának, az egyházi birtokok szekula-rizálásának, vagyis állami, társadalmi célokra való igénybevételének s egyáltalán a demokrácia térfoglalásának elmaradhatatlan, messze kiha-tó következményei az Egyházra, hogy

1. az egyháziak az apostoli egyszerűséghez, sőt részben szegénység-hez, az alamizsnához térnek vissza;

2. az államtól és a felső társadalmi osztályoktól az alsóbb, széles nép-rétegekhez fordulnak, és tőlük várják létalapjuk biztosítását.

1944/1945. 89

Az Egyháznak és intézményeinek nagybirtok nélkül, a demokratikus világban is fenn kell maradniok. Hogyan? Megmondja nagy Prohász-kánk, ez az egészen szellemi ember, aki a katolikus missziókkal kapcso-latban mindenekelőtt apostoli lelkületet és odaadást sürget ugyan, de rögtön fölveti a kérdést: Mi kell még? S ellenmondást kizáró valóságér-zéssel mondja ki: „Sok pénz kell; ez az Úristen adója; nincs kivetve, nincs adóhivatala, nincs végrehajtója; a buzgalom diktálja, az szedi be; minél többet adnak, akik tehetik, annál nagyobb mérveket ölt az Isten orszá-ga”.

Ma már itt tart a magyar katolikus Egyház s benne a magyar kegyes-iskolák, a piaristaság is. A keresztény társadalomnak, a széles népréte-geknek kell hitet tenniök, és előteremteni, összeadni azt, amit eddig a bir-tok és a nagybirtok, királyi és állami adomány folyósított, a nélkülözhe-tetlen anyagiakat.

Ez a kötelesség a szentek egyessége és Krisztus misztikus, titokzatos teste hitágazatainak is egyenes folyománya, a keresztény együvétarto-zás, a katolikus hitbuzgóság és egyházias érzés elutasíthatatlan köve-telménye és egyúttal fokmérője.

* * * Kedves Híveink! Mi, magyar piaristák, megértettük az idők jeleit, s

nem búsongva ijedt és meddő tehetetlenséggel azon, ami visszavonha-tatlanul a múlté, igyekeztünk – tanítórendi hivatásunkhoz illően is – azonnal jó példával járni elöl életrendünk leegyszerűsítésében, igénye-ink mérséklésében, testi-lelki rugalmasságunk és erőink megfeszítésé-ben, szóval az önsegély megtalálásában, hogy másoknak lehetőleg ne legyünk terhére.

Ez a tudatos magatartás is különleges erkölcsi alapot ad arra, hogy bizalommal és várakozással forduljunk a kegyesiskolák, a piaristaság szellem-erkölcsi jótéteményeiben részesülő magyar társadalomhoz, el-sősorban a kalazanciusi család tagjaihoz, volt és jelenlegi tanítványa-inkhoz, a bennünket eddig is ragaszkodásukkal és hálájukkal megtiszte-lő szülőkhöz, és hogy merjük kérni azt, ami már tőlünk nem telik, kérni az Úristen adóját a kegyesiskolák érdekében.

A nem bűnösen előállott szegénység nem szégyen. Bevallani hozzá-tartozik az igazlelkűséghez és lelki egyszerűséghez. Mi piaristák jobb időkben sem tagadtuk, hogy nem voltunk gazdagok, sőt a legszeré-nyebb helyet foglaltuk el a tanítórendek közt, aránytalanul csekély földbirtokunkkal, amely nem is volt elegendő az egész országot beháló-zó nagyszámú — az első világháború előtt 24, utóbb 15 intézetünk fenn-tartására, úgyhogy államsegélyre szorultunk, és nehézségekkel küsz-ködtünk. Ma pedig már betű szerint is az Istenanya szegényei, pauperes Matris Dei lettünk és vagyunk.

Ma már ránk mered a kissé komor, de keresztény léleknek mégsem

90 1944/1945.

kétségbeejtő valóság, hogy eredetileg is tisztán a kegyesiskolák részére adományozott és soha másra nem fordított rendi birtokunk szétosztva, fél év óta egyéb jövedelmi forrásainkkal egyetemben államsegélyünk szünetel, és hogy a tanítórendek között vitán felülállóan mi vagyunk a háború legsúlyosabb károsultjai, hiszen csupán budapesti kollégiumunk a borzalmas pusztulás állapotában ma már közel húszmilliós helyreállí-tási költség után kiált.

Honnan vesszük – tartalék híján – csak a legszükségesebbeket ren-dünk, iskoláink, szentélyeink fenntartására? A legsürgősebb személyze-ti kiadásokra, felszerelésekre, tüzelőanyagra? Válságos helyzetünket nem oldja meg csupán a tandíj emelése, sem a templompersely. Szüksé-günk van mind rögtöni, mind állandó külön anyagi támogatásra.

A rögtöni adományok küldését kérjük vagy a helyi piarista intézet igazgatóságához, vagy a piarista rendfőnökséghez: A magyar kegyesta-nítórend, Budapest, 3340. számú postatakarékpénztári csekkszámlájára.

Azután kérjük a kedves Szülőket, Öregdiákjainkat és Diákszövetsé-geinket, hogy a helyi piarista iskola igazgatóságával karöltve állítsanak fel egy állandó, buzgó szervet, amely a magyar kalazanciusi munka és in-tézmény fönnmaradását rendszeres gyűjtéssel szolgálja és biztosítja.

A pénzadományok mellett különösen manapság szó lehet természet-beni adományokról is, már akár közvetlenül használhatók iskolai és rendi célokra, akár csak közvetve, további értékesítéssel.

Az egyszeri kisebb-nagyobb adományok mellett különös jelentősé-gűek az esetleg szerény, de rendszeres havi és évi adakozások és szolgál-tatások.

Jól tudjuk, hogy a mostani világégésben velünk együtt nagyon sokan lettek szegényekké, és hogy sok helyen lett mindennapos vendég a gond és kényszerű lemondás, ahol eddig nem is ismerték. De talán sza-bad remélnünk, hogy a meg nem fogyatkozott szeretet leleményessége még a mai sanyarú helyzetben is megtalálja a segítés módját és lehető-ségét. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5,7)

* * * Kedves Jóakaróink! Mély hálával gondolunk mindenkor arra a lélek-

emelő demonstrációra, fővárosi és országos bizalom-megnyilvánulásra, amelynek harmadéve, háromszáz éves jubileumunkkor voltunk szeren-csés és boldog részesei a népes kalazanciusi család, tanítványaink, diák-szövetségek és a szülői társadalom részéről;

mély hálával köszönjük a jelen sorsfordulatban és elesettségünkben már eddig is sokak részéről megnyilvánult biztató és bátorító együttér-zést, jóságos érdeklődést és eddig beérkezett adományokat vagy azok szíves kilátásba helyezését;

mély hálával köszönjük azt az erkölcsi és anyagilag is igen jelentős

1944/1945. 91

támogatást, amelyet – szíves szülői engedéllyel és biztatással – intézete-ink tanulói, kisebbek és nagyobbak, nap-nap után odaadó lelkes munka-szolgálat alakjában nekünk nyújtanak;

legyen szabad most mindezeken túl teljes bizalommal kérni a jóaka-ratnak és áldozatkészségnek olyan arányú megszervezését és intézménye-sítését, amely megadja rendünknek a nélkülözhetetlen anyagi támoga-tást, hogy kegyeletes lélekkel, kalazanciusi buzgósággal zavartalanul dolgozhassunk tovább a magyar családok féltett, drága kincsének, a nemzetcsalád szeme fényének, az ifjúságnak krisztusi tanítás-nevelésén, – híven rendünk múltjához és jelszavához: ad maius pietatis incre-mentum.

Budapesten, 1945. június 15. Jézus Szíve nyolcadán. A magyar kegyestanítórend főnöksége.34

{Te Deum } Július 14-én volt a sok kínlódást és bajt hozott 1944/45-ik isko-laév Te Deumja; utána kiosztottuk a bizonyítványokat. Igaz hála szállt min-den szívből az Úristen felé, hogy e reménytelen évben is idáig segített mind-nyájunkat!

{Pompiliusz-mise } Másnap, 15-én vasárnap novíciusaink és fiatalabb ta-nár-testvéreink segédletével ünnepélyes énekes nagymisét mondtunk Pirotti Szent Pompiliusz ünnepén. A novíciusok kórusa gregorián korális énekével emelte a nap fényét.

{Fahordás } E pár ünnepnap után ismét a komoly munka ideje virradt ránk. Vakációra nem lehetett gondolni. Hála Istennek, a kegyúri alapítvány-ból származó fa-járandóságunkat az idén megkaptuk, sőt a beszállítást is megváltották kellő mennyiségű plusz-fa kiutalásával. Okulva szomorú ta-pasztalatainkon, azonnal felvágattuk a fát, hogy az mielőbb tárolható legyen a Házban. Mivel inasaink nincsenek, magunk álltunk neki a nehéz munká-nak. Mindeni, aki „fiatalnak” számított, részt vett ebben a közös munkában. Természetesen a novíciusok is. Bár a Ház hangulata eléggé nyomott a már érintett házi bajok miatt, a munka mégis elég nagy, s főleg elég tartós iram-ban haladt. A quadrum délkeleti sarkába, a kiugró konviktusi szárny mellé emelet magasan halmoztuk fel a fát. Bár a mellette fekvő folyosóról illeték-telenek is megközelíthetik, mégis átmenetileg elég jó helyet kapott a csupán saját erőnkből behordott sok-sok fa, hiszen a quadrum a már előbb odake-rült háziállatok óljai miatt amúgy is a gazdasági udvar képét öltötte magára.

{Tatabánya } <332> Július 16-án a Rektor Selmeczi Kovács József igazgató-helyettes rendtársunkkal kint járt Tatabányán. Az ottani szülők nagyon há-lásak a piaristaság szolgálataiért. Számolnak a bejárás lehetetlenségével, s nagyon szeretnék, ha ott is lehetne piarista gimnáziumot felállítani. Vass Péter rendtársunk „üti a vasat” a befolyásosak között.

34 A kiadásért felelős: Péntek József. Stephaneum nyomda Budapest. Felelős: Ketskés

János. – Melléklet a tatai háztörténet II. kötetének 331. lapjához (Darvasy Mihály jegyze-te.) – A fönti nyomtatott körlevél a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

92 1944/1945. {Időjárás } A nyár eléggé barátságtalanul mutatkozott be: viharos, zivata-

ros idő járja szinte hetek óta. {Nyári iskola } Még alig fejeztük be az iskolát, újabb Nyári Iskola nyílt. In-

dítóoka kettős: részben a mindenképpen lemaradt gyerekeknek akarunk se-gítséget nyújtani, másrészt az esetleges orosz katonai beszállásolástól sze-retnők megmenteni Házunkat. Július 23-án kezdődött az új Nyári Iskola, melyen főleg az idősebb rendtársak vettek részt, többek között Biró Imre ny. asszisztens is. Közvetlenül az iskolaév befejezése után nagy lendületre nem is számíthattunk. A gyerekek többsége igyekszik az amúgy is rövidebbre sikerült vakáció örömeit a maga módján kiélvezni, bár mindegyik otthoná-ban van elég gond a háború után.

{Cserkészeink munkatábora } A vakáció egyik szép teljesítménye volt az a munkatábor, amit újonnan alakult kisded cserkészcsapatunk rendezett. Te-kintve a pillanatnyi körülményeket, szó sem lehetett arról, hogy a csapat elmozduljon székhelyéről. Még csak azt sem lehetett megtenni, hogy közös főzés legyen a mostani nagyon sanyarú élelmezési viszonyok miatt. Azért nem is sátrak alatt éjszakázott a tábor (hiszen az orosz kóborlóktól a sátrat is félteni kellett), hanem a cserkészotthon szellős helyiségeiben szalmán he-lyezkedtek el a gyerekek. Egyébként őrség, stb. volt. Ebédre és vacsorára hazamehettek szüleikhez, de a többi időt a táborban töltötték. Munkatábor jellegét azzal érdemelte meg, hogy Csányi László rendtársunk parancsnok-sága alatt a gyerekek a gimnázium udvarát a rengeteg szeméttől megtisztí-tották, s a gimnázium északi frontjának rengeteg üvegcserepét kitisztították az ablakkeretekből, s így rengeteg időt nyertek az ablakozók, akik munka-idejük nagy részét éppen ennek a munkának elvégzésére kellett volna, hogy fordítsák. Így a cserkészek munkatábora a Háznak is hasznot hajtott, s amel-lett az igazi cserkészélet minden örömét is élvezték a fiúk.

{A lipótmezei bolondházat Tatára hozzák } <333> Bár eddig átmenetileg az oroszok nem zavartak bennünket, most ismét új esemény tartja izgalomban a város közönségét. A lipótmezei elmegyógyintézetet az oroszok kiürítették, mert a nagy épülettömbre szükségük volt. A kórház egyik osztálya az Ester-házy kastélyban nyert elhelyezést. Július utolsó napjaiban már a betegeket is elhelyezték a díszeitől és gyönyörű berendezésétől megfosztott kastélyban.

{A grófi könyvtár } A kastélynak az orosz beszállásolás után is még épen maradt bútorait az uradalmi tisztviselők magánlakásaira mentették. A gróf gyönyörű magánkönyvtárának egy része, sajnos erősen megrongált állapot-ban, a mi Házunkban kapott elhelyezést. Ugyancsak ide mentették a boldo-gult dr. Esterházy Ferenc gróf páratlan partitúra- és zenei irodalmat felölelő gyűjteményét. Mindkettőt eleinte a konviktus egyik emeleti szobájában, majd a katalogizálás után, mely legnagyobb részt dr. Weiner Ferenc rendtár-sunk érdeme, a most használaton kívül álló kishálóban helyeztük el.

{Madisz } Mint az országban mindenütt, így Tatán is megalakult a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet). Bár mindig hangoztat-ták pártokon felül álló jellegét, egyre inkább a Kommunista Párt ifjúsági ex-

1944/1945. 93

ponensévé vált. Főleg a zsidóság vette kézbe a vezetést. Léhaságnál, hajnalba nyúló dorbézolásnál, minden komoly régi kötelék feloldásánál többet nyúj-tani nem tudnak. Diákjaink ösztönösen elhúzódnak e szervezettől, mely pe-dig minden áron szeretné beszervezni a gimnazistákat. Magyar István rend-társunk igyekezett velük jó viszonyt fenntartani, hogy segíthessen, és a zül-léstől megmenthesse az elkallódásnak induló társaságot, de ő maga sem látja célravezetőnek működését. Tánc, tánc, tánc – ez a jelszó, ennél komolyabb dolog nem igen érdekli a tagokat.

{A novíciusok Vácra költöznek } Augusztus 1-én visszatértek otthonukba a novíciusaink is. Darvasy Károlyné, vendégünk, gondoskodott szállító-esz-közről, a helybeli Reiner cég traktorjáról, s ez az összes csomagokat felpa-kolva szállította fel azokat Pestre, ahonnét a novíciusok csomagjait már vo-nat vitte Vácra. Szeretettel búcsúzunk kedves vendégeinktől, akiknek jelen-létét már egészen megszoktuk, s akik annyira hozzátartoztak már a Ház éle-téhez. Sok-sok munkájuknak, fáradozásuknak a <334> színterét hagyták el, ahol derekasan dolgoztak a köz javára. Itt tették le vizsgáikat is; Vácott már csak a fogadalom letevése van hátra. Adja a jó Isten, hogy annyi megpróbál-tatás tüzében megacélosodva buzgó tagjai legyenek rendünknek!

{Lefoglalási veszély } Gondot okoz mindig az a lehetőség, hogy egy-egy újabb orosz átvonulás alkalmával akár a Ház egy részét, akár a gimnáziumot lefoglalják. Természetszerűleg arra törekszünk, hogy végső dilemma eseté-ben a Házat mentsük, mert szükségben itt is lehet tanítani, a gimnáziumban viszont nem lehet lakni.

{Kórház-kérdés } Bizonyos mértékig szinte segítségünkre jött az a kérés, hogy a nyugati szárny, tehát a konviktus földszintjét engedjük át kórházi célokra. Mint már föntebb említettük, a lipótmezei elmegyógyintézet egy része Tatára költözött. Ezeknek volna szükségük sebészeti osztályra. Ugyan-csak támogatja a tervet, hogy a balassagyarmati kórháznak el kellett hagy-nia a székhelyét a háború befejezése következtében. Ennek orvosi kara ké-szenlétben áll. Szó van róla, hogy az elmegyógyintézet vezetése alatt ez az orvosi kar látná el egy állami kórház irányítását.

Mivel Komárom és Budapest közötti nagy területen csupán Tatabányán van kórház, amely azonban elsősorban a bányatelep rendelkezésére kell, hogy álljon, hiszen bányatársulati kórház, Tata nagyon alkalmasnak látszik kórház berendezésére. Tudomásunk szerint próbálkoztak Szőnyben is kór-háztelepítéssel, de Komárom közelsége miatt ez nem látszik megfelelőnek. Tatán viszont állnak már a nagyra méretezett laktanyák, melyek a háború sajnálatos elvesztése miatt úgysem felelhetnek meg eredeti céljuknak. Kézen fekvő megoldás, hogy azokat, hiszen véglegesen el nem készültek, kórház-pavilonokká alakítsák át. Pillanatnyilag azonban az orosz katonaság céljait szolgálják.

Ilyen előzmények után terelődött a figyelem a konviktus földszinti része felé. Augusztus elején merült fel a terv, hogy földszintünket ideiglenesen alakítsák át, a következő nyár derekáig kórháznak.

94 1944/1945. Mellette szól, hogy ilyen módon biztosítva lenne az épületünk minden

orosz megszállás alól, hiszen a jövendő kórház, amint állítják, menlevéllel rendelkezik magától <335> Vorosilov marsalltól. Ellene szól, hogy előrelát-hatóak azok a nehézségek, melyek a közös dolgokban felmerülhetnek, pl. a víz szolgáltatása, a kórház felett elhelyezett gyerekeink zaja, ami a betegek nyugalmát zavarhatja stb., stb. A tárgyalások mindenesetre megindultak.

{Vége a háborúnak a Földön! } A napok a szokott keretek közt múlnak. A háború tovaviharzott felettünk, most a következő nyomorúságot kell elvi-selnünk. Keleten még folyik a harc, de már lankadó erővel. Az európai hábo-rú befejezése után az angolszász hatalmak bevetették Japán ellen új fegyve-rüket, az atombombát. Az eddig szinte megtörhetetlen japán ellenállást a legendáshírű új fegyver az alkalmazás után szinte napok alatt megtörte. Au-gusztus 10-én a japánok kijelentik, hogy leteszik a fegyvert, 21-én pedig ténylegesen aláírják a megadási szerződést! Most már az egész Földön meg-szűnt a szörnyű háború!

{Újra Szent István-körmenet! } Augusztus 20-án el sem gondolt, vagy re-mélt nagy tömeg jelenlétében rendezték meg Pesten Szent István királyunk körmenetét. Az utolsó pillanatban az U.S.A.-hadsereg jóindulatából és köz-reműködésével hazaérkezett a külföldre hurcolt Szent Jobb, s az egész nem-zet őszinte lelkesedéssel vonult végig a háborútól feldúlt Pest utcáin a Fe-rencesektől a Bazilikáig.

{Vendég. Tatabánya kérdése } 21-én vendégünk volt Fekete Antal Pestről. A tatabányaiak ügye a lehetetlen közlekedési viszonyok miatt mindig

égető probléma. Nem lehet szó arról, hogy annyi diákunk kirekesztődjék éppen már most, a háború után az iskolai munkából. Felmerült az a terv, hogy – mivel a félbemaradt bányászinternátus épülete befejezhető – Tata-bánya fejezze be az építkezést és a fiúk költözzenek ide. A Direktor többször is járt Tatabányán ebben az ügyben. Osztrovszky kommunista mérnök, az ottaniak képviselője mindent kilátásba is helyezett. Azonban rövidesen látni kellett, hogy nem lehet szó az építkezésről sokféle ok miatt. Erre a direktor azt ajánlotta, hogy a gimnázium II. emeletét engedjük át bányászinternátus céljaira. Tatabánya vállalja a helyrehozási munkálatokat, a Rend pedig veze-tésről gondoskodnék. Augusztus 24-én értesültünk róla, hogy Rendfőnök úr a ténylegesen Tatabányán szüleinél tartózkodó Vass <336> Péter dr.-t Tatára helyezte, amiről a szept. 1-én kelt intézkedés tudósított hivatalosan. Őt sze-melték ki a tatabányaiak konviktusának igazgatójául, melléje pedig dr. Ma-gyar István nyer beosztást.

{Kalazancius-nap. Eskütétel. Általános iskola } Kalazancius ünnepét az idén is a De Angelis gregorián misével és ünnepélyes asszisztenciával ültük meg.

Augusztus 28-án tettük le az esküt az Ideiglenes Nemzeti Kormányra. Ugyancsak e napon iskola közötti megbeszélés volt, melyen határozni kel-lett, hogy az elrendelt tanügyi újítással, az ún. általános iskolával kapcsolat-ban mi lesz a helyzet Tatán. Az újítás következtében ezután a népiskola V-VIII. osztályai, a polgári és a gimnázium I-IV. osztálya teljesen azonos isme-

1944/1945. 95

retanyagot nyújt diákjainak az ún. szabad foglalkozásoktól eltekintve. Elvi-leg ingyenes az oktatás. Problémák merültek fel a leánytanulók helyzetét illetőleg. Mi a gimnáziumi jelleg megőrzése miatt szabadfoglalkozás címén továbbra is a latin nyelv tanítása mellett foglaltunk állás.

Az új a rendelet a lehető legnagyobb skálát nyitja meg az ún. szabadfog-lalkozások terén, amennyiben a kívánalmak és lehetőségek összeegyeztetése eztán lehet a latinon kívül az összes modern nyelveket, zenét, szlöjdmunkát, földmívelő munkát, vagy akár nyúltenyésztést, vagy kecskelegeltetést is vé-gezni. Amellett felsőfokon lehet oroszt, angolt, franciát, németet, olaszt, gö-rögöt, tótot, szerbet, románt tanulni, esetleg egyedüli nyelvként, esetleg egy másikkal, sőt harmadikkal is összekapcsolva. Ez a kombinálás és permutálás törvényei szerint hihetetlenül sok változatot enged meg, melyet már csak a tanári kar tagjainak korlátozott száma miatt sem lehet megvalósítani. Mi tehát úgy határoztunk, hogy alsó fokon a latint kezdjük, III-IV-ben a néme-tet, V-től a szabadon választott franciát, vagy németet, esetleg mind a kettőt együttesen tanítjuk.

{Vendég } Augusztus 28-án vendégünk volt Péntek József asszisztens, a Rend vagyongondnoka, e Ház egykori tagja, aki nagyon sok érdekeset be-szélt nekünk a Rend jelenlegi és várható anyagi helyzetéről.

{Robbantás } Augusztus 31-én felrobbantották a Tatára összehalmozott rengeteg lőszert. Elmaradt intézkedés folytán a konviktus <337> emeleti ab-lakainak nagy része, melyet éppen most üvegeztek a háború után, a lég-nyomás következtében kitörött. Szeptember 1-jén jött egy kiegészítő mutá-ció, úgy, hogy még ez sem tekinthető véglegesnek, s így nem kezdhetjük vele az új iskolaévet.

{Iskolakezdés } Az iskolai menetrend így alakult: szeptember 3-án voltak a javító vizsgálatok, a rendes- és rendkívüli magánvizsgálatok írásbeli része. 3-án a rendkívüli magánvizsgálatok szóbeli része. 4-én a rendes magánvizsgá-latok írásbeli, 5-én szóbeli része. 9-én ½ 9-kor volt a Veni Sancte. Kértük az Úristent, hogy teljesebb és jobb iskolai évet engedjen nekünk, s a ránk bízot-taknak, mint a múltban. Szentmise után szülői értekezletet hívtunk össze, melyen az Igazgató előterjesztette az új iskolai renddel kapcsolatos tudniva-lókat. A szülők nagy számban vettek részt a megbeszélésen. A Kommunista Pártnak kiküldött ágensei igyekeztek kellemetlenkedni a német nyelv taní-tásával kapcsolatban, s az orosz kötelezővé tétele mellett kardoskodtak. A szülők azonban egyhangúlag léptek fel velük szemben, s tették magukévá a mi terveinket, melyekben az orosznak különórákon való tanulását tűztük ki célul.

{Fizetés } A földreform következtében anyagi alapjában megrendült Ren-dünk tagjait a kormányzat az illetékes fizetési osztályokba sorolta, s az il-letményeket azóta is rendszeresen folyósítja, amely összeget azóta is közö-sen kezelnek.

{Szendi hazajön } A november óta távollévő és orosz hadifogságba került Szendi József pedellusunk szeptember 8-án érkezett meg sok-sok szenvedés

96 1944/1945.

után a focsani hadifogoly-táborból. Hűséges emberünket osztatlan örömmel fogadtuk.

{Hurcolkodás } Szeptember 10-én, az első tanítási napon a már annyira megszokott hurcolkodással kezdtünk. A gimnázium épületébe hurcoltuk vissza a sok viszontagság közt annyira megcsappant tulajdonainkat. Az úgy-ahogy rendbe hozott épületet ismét megszálltuk. A tatabányai munkások kisebb számban, de állandóan dolgozgatnak az épület sok-sok hibáján.

{A bejárás } Szeptember 11-én végre megkezdődött az iskolai munka. A Tatabányáról bejáró fiúk kérdése még mindig nem nyert kielégítő megol-dást. Ez a kérdés állandóan izgatja a rendi vezetőséget is. Szemmel látható, hogy bejárással nem oldható meg a kérdés. A Rendfőnök úr, többek, főleg Vass <338> Péter tanácsára, arra a megoldásra hajlik, hogy a tanári kar fia-talabb tagjait erre az iskolai évre kihelyezze Tatabányára. Ha a hegy nem jön Mohamedhez…

{Rendfőnöki látogatás itt és Tatabányán } A Rendfőnök úr szeptember 12-én járt Házunkban. Még aznap ki is ment a bányatelepre, s beszélt az ott ösz-szehívott szülői értekezleten. Ottani megjelenése új fejezetet nyitott a tata-bányai piarista gimnázium odisszejájának történetében. A szülők megható lelkesedéssel tettek hitet a piaristák mellett és egy emberként óhajtották, hogy fiaik ezután is a mi vezetésünk alatt növekedjenek. Nagy szó ez, ha meggondoljuk, hogy Tatabánya hivatalosan kommunista, s a politikai hata-lom nem áll oldalunkon. A szülők maguk vállalták, hogy esetleges kiköltözé-sünkkor gondoskodnak az ellátásról, ami a mai viszonyok mellett a legnehe-zebb probléma. A bányatársulat az ún. Bergmann-házat, fűtést és világítást helyezett kilátásba.

Másnap Vass Péter előadásából tudtuk meg a történteket. A hangulat nagyszerű, a szülők örülnek, hogy nem kell bejáratniok gyermekeiket. A baj csupán az, hogy nincsen elég biztos jogi alapra helyezve ez az új intézmény. Ma még nem látható, hogy új letelepedésről, vagy csupán egy esztendőre szóló ideiglenes kiszállásról van-e szó? Azt sem tisztázták pontosan, hogy a szükségszerűen felmerülő nehézségek áthidalásában milyen részt vállal a tatai Ház, s az egész Rend.

{Tatabánya } A reáliákkal számoló borús vállalkozás és az idealizmusból táplálkozó lendítő, feszítő erő közös eredőjeképpen mégis megszületett a tatabányai iskola. Az objektív szemlélő előtt nem maradhatott titok, hogy éppen a jogi megalapozottság hiánya miatt lesz sok nehézség. Viszont látni kell azt is, hogy óriási méretű, valódi Kalazancius szíve szerinti munkatér kínálkozik. Tatabányán indulóban van egy „latin-mentes” ún. gimnázium is – ez is csak a mai kaotikus állapotok közt helytálló paradoxon – nem néz-hetjük tétlenül, hogy fiainkat akár ez, akár a napról napra erősödő kommu-nista irányzat kaparintsa meg. Igazán hősi fokban kell piaristának lennie azoknak, akik Tatabányán, a megszokott életmódról és kényelemről le-mondva, gyümölcsözően óhajtják eszményeinket képviselni!

{Az ottani tanárok } <339> Sok-sok akadály elhárítása után Vass Péter dr.

1944/1945. 97

vezetése alatt megalakult a kihelyezett rendtársainkból a tatabányai tanári kar. 23-án Somogyi Zoltán rendtársunk útján kaptuk meg a Rendfőnök úr intézkedését, mellyel Kuntár József, Kender József dr., Gazda István, Vígh Árpád és Csányi László rendtársainkat helyezi ki Vass Péterrel együtt Tata-bányára, helyesebben Felsőgallára. Selmeczi Kovács József és Dobroszláv Lajos rajztanár hetenként meghatározott napokon fognak kijárni.

{Exodus. } Szeptember 24-én és 25-én kocsik jöttek be Tatabányáról, hogy rendtársaink ingóságait kiszállítsák. Bizony, egészen az Istenanya szegényei-nek szellemében indul ez a vállalkozás. Mindenki csupán egy ágyat, egy szekrényt, egy konviktusi íróasztalt, egy széket és egy karosszéket kap. Természetesen közös bútorok is kellenek az étkezéshez. Ketten laknak egy szobában, s mivel a Bergmann ház igazgatói lakás és nem rendház céljaira készült, a szobák egymásból nyílók. Pionírjainknak még a magány áldásáról is le kell mondaniok a sok-sok előre látható és a még több előre nem látható nehézség mellett. Valóban a Poverello Szegénység Úrnőjének szolgáiként indult meg a kis csapat. A kívülállók nem is nagyon hitték el, hogy valóban belevágnak. Még a kocsik indulásakor is hitetlenkedve, fejcsóválva kérdez-gették, hogy valóban kimegyünk-e Tatabányára.

Nem minden nemzedéknek jut osztályrészül, hogy új telepítésnek, új ter-jeszkedésnek, a fejlődő élet megnyilvánulásának szemtanúja legyen. Csak most, hogy mi is látjuk és tapasztaljuk a nehézségeket, hajtjuk meg igazán a tisztelet és szeretet zászlaját a mi – sokszor már nevükben sem ismert – igénytelen ősink előtt, hogy mertek az Isten segítségében bízva belevágni egy-egy új vállalkozásba, s ugyancsak Őbenne bízva végig is csinálták, s ala-pot raktak nekünk. Ugyancsak tisztelettel és féltő, óvó és segíteni kívánó szeretettel tekintünk mostani testvéreink felé, kiknek osztályrészül jutott egy ilyen vállalkozásban részt venni. Talán nem valamennyiük indult meg osztatlan lelkesedéssel az új honfoglalás göröngyös útján, de mindegyikük-ben – ha olykor szemérmes titkolózással el is rejtették – láttuk fellobbanni a munka utáni lángot, melyet a közöny, <340> vagy a méltán kifogásolható nehézségek felett méltatlankodásból szőtt fátyollal sem rejthettek el. Meny-nyire magyar piarista mentalitás, hogy olykor mord külső alá rejteni próbál-ja jobb meggyőződését és lelkes ügyszeretetét. Tudjuk, hogy mindazok, akik a ver sacrum35 példájára új hazába költöztek, méltán képviselik a kötelesség-teljesítésen keresztül jelmondatunkat: Ad majus pietatis incrementum!36 A jó Isten bőséges áldása legyen nehéz, de megtisztelő vállalkozásukon!

{Új prefektusok } Konviktusunk kihelyezett négy prefektusa helyébe dr. Jakab János és dr. Magyar István léplett.

{Vendég } Szeptember 29-én járt Házunkban Papp Elemér kat. főigazgató,

35 „szent tavasz”. Az itáliai népek szokása volt, hogy minden tavaszi termést és újszü-

löttet áldozatul az isteneknek ajánlottak föl. Az így fölajánlott gyerekeket 20 év múlva elküldték otthonukból, hogy új hazát keressenek vagy alapítsanak. (a szerk.)

36 A jámborság fokozott növelésére!

98 1944/1945.

asszisztens. Tatabányára is kiszállt, hogy – mint egykori tatai rektorsága miatt nagy helyismerettel rendelkező szakember – a kezdés nehézségeivel küzdő tatabányaiak segítségére legyen.

{Kezdeti nehézségek } Mert kétségtelenül sok a nehézség. Testvéreinknek kiutalták a Bergmann-házat, de az még lakhatatlan: ablakai, ajtói hiányza-nak. A mieink kénytelenek magánhelyeken megvonni magukat, ami külö-nösen a mai sanyarú viszonyok miatt mindenkinek terhes. Nekik is nehéz elhárítani a sok kedvességgel felajánlott vendégszeretetet, pedig a vendéglá-tó is méltán örülhet, ha bármennyire is kedves vendég odébbáll. Most szállít-ják be azokat a természetbenieket, melyeket az ottani szülők felajánlottak; így bizonyos fokig már a piaristák anyagjaiból főzhetnek a kedves vendéglá-tók.

Természetesen a hevenyében megindult akció következtében arról sem lehet szó, hogy az elemi helyiségeit megkapják. Több lehetőség merült fel: a polgári, a 6-os telepi elemi, s az ún. erdei iskola. Végül is az eleminél kötöt-tek ki a mieink, mert az ablakozott és fűthető is. Nincs is túlságosan messze a lakástól. Mivel mi csak vendégek vagyunk ott, meg kell elégednünk a délu-táni tanítás lehetőségével.

{Felsőgalla kezd! } Mivel az ottani szülői társadalom látta, hogy komoly ké-szülődés folyik, s mivel a vonaton a gyerekek bejárása csak a legtumultuozusabb módon történhetik, egyre több és sürgetőbb kérés, szinte parancs érkezett, hogy már <341> meg kell kezdeni a felsőgallai előadásokat. Így aztán a jobb belátás ellenére is szeptember 29-én megkezdték a kintiek a tanítást, s visszatartották a még vonaton Tatára készülő diákságot. Ebből természetesen nehézségek és apprehenziók származtak, mert hiszen az volt a terv, hogy a felsőgallai végleges berendezkedésig továbbra is hozzánk jön-nek a bejárók.

{Tata sorsa } Természetesen a bejárók elmaradásának szemmel láthatóak lettek a következményei is. Tagadhatatlan, hogy aránytalan a helyzet, hogy míg a 12 000 lakosságú Tatán gimnázium van, addig a 30 000-es Tatabányán ilyen nincs. Főleg a mai demokratikus világban szembe ötlő a különbség, mikor az alsóbb társadalmi osztályok emeléséről van szó. A Rendfőnök úr ügyesen kiemelte, hogy amint a múltban a feudális Esterházyak alapíthattak kollégiumot, úgy most a proletár tatabányai munkásság is vállalhat ilyen feladatot. Mindamellett látszik, hogy a tatai gimnázium az elnéptelenedés felé néz, bár a tatabányai vállalkozás csupán a „kihelyezett párhuzamos osz-tályok” név alatt ismerős a jogi fórumok előtt. Egy esztendőre szól jogilag ez a vállalkozás, de már kezdetben áttörték a jogi korlátokat, mert hiszen a párhuzamos, tehát az alsó négy osztály kihelyezéséről van szó, s mégis, a VII. kivételével, minden osztályban órarendszerű, terv-[szerű] és rendszeres iskolai munka folyik.

Nem kisebb nehézség, hogy tanári karnak a tatai Ház fiatalságát emelték ki, aminek Tatabányát illetőleg nem kétesek az előnyei, de ugyanakkor a tatai gimnázium – egyik rendtársunk ügyes meglátása szerint – az ország

1944/1945. 99

talán legöregebb tanári karával rendelkezik. Az egykor virágzó konviktust is súlyos csapás érte, mikor négy fiatal és

agilis prefektusát emelte ki a rendfőnöki intézkedés és csupán 2 új erőt állí-tott helyükbe.

{Anyagi ügyek } A Ház anyagi ügyeinek intézésére és az állami illetmény-különbözetek felvételére Jakab János dr. járt fenn október első napjaiban Budapesten.

{A felsőgallai „rendház” } A tatabányaiak végre október 4-én költözhettek be ottani új otthonukba. A Rendfőnök úr tatabányai tanárnak <342> küldte a Kolozsvárról Pestre menekült Medvigy Mihály rendtársunkat, továbbá a súlyos agyműtét után felépülőben lévő Horváth Istvánt Debrecenből, aki volt már tatai tanár, s pillanatnyilag Mernyén üdül. Veszprémi Tibor a Kalazantinumból kapott áthelyezést olyan meghagyással, hogy a hét első három napján Tatabányán, a mási három napon Tatán tanít, s az itteni Di-ákotthonban végez prefektusi teendőket.

{Gregorián } Szent Ferenc ünnepén a Szerafikumban élő növendékeinkből alakult kórus énekelt az ünnepélyes szentmisén, s este a „transitus” szertar-táson a gregorián éneket intonálta.

A Rendfőnök úr végleges mutációja október 6-án érkezett, így innen szá-mítjuk az új iskolaévet:

AZ 1945/1946. ISKOLAÉV {Familia domus }

775/1945. sz. A magyar kegyestanítórend főnökétől. Az Úr nevében. Amen.

A tatai rendház szerzetes családja az 1945-46. tanévben. Walter János, a hittudományok bekebelezett doktora, gen. asszisztens,

házi lelkiatya, tanár. Szűcs János, házfőnök, gimn. és diákotthoni igazgató. Babos Dezső, házi másodfőnök és lelkiatya, házfőnöki tanácsos, tanár. Medveczky János, aranymisés, érd. tanár. Bán József, aranymisés, érd. házfőnök-igazgató Biró Imre, házi lelkiatya, tanár. Wagner Lajos házi lelkiatya, tanár. Tell Sándor, tanár, számvizsgáló. Jakab János, bölcseletdoktor, számvizsgáló, tanár, pref. Berkes József, beteg. Weiner Ferenc, a hittud. doktora, házi lelkiatya, tanár, pref. Kuntár József, tanár. Magyar István, bölcseletdoktor, tanár, pref. Vass Péter, bölcseletdoktor, tanár. Horváth István, tanár. Selmeczi Kovács József, tanár, igazg.-h., pref. Medvigy Mihály, a hittud. licenciátusa, tanár. <343> Kender József, bölcseletdoktor, tanár. Darvasy Mihály, bölcseletdoktor, tanár, diákotthoni aligazg., rector eccl. Gazda István, tanár. Vígh Árpád, tanár. Csányi László, tanár. Veszprémi Tibor, gyak. tj., tanár, pref. Összesen: 23 Budapest, 1945. okt. 6.

Zimányi Gyula sk. rendfőnök Rokka Pál sk. rendfőnöki titkár

Az új mutáció értelmében október 7-én Veszprémi Tibor Tatára, Medvigy Mihály Felsőgallára érkezett.

{Az Igazgató betegszabadságon } A Rendfőnök úrtól kapott engedély alap-ján Szűcs János házfőnök igazgató megromlott egészségi állapotának javítá-sa miatt betegszabadságra a Nógrád megyei Héhalomra, rokonaihoz utazott

1945/1946. 101

október 6-án. A házfőnökségben Babos Dezső, az igazgatásban Selmeczi Ko-vács József helyettesítik.

{Papi szentségimádás } A tatai plébános, Gyirmóty Gyula kezdeményezésé-re papi szentségimádó szentóra volt október 8-án a Kedvesnővérek kápolná-jában. A világi papság mellett rendházunk 10 taggal képviseltette magát.

{Pesti választások } Október 7-én volt Budapesten a községi választás. A munkáspártok (Szociáldemokrata és Kommunista Párt) egyesült listáját messze túlhaladva a Kisgazda Párt szerezte meg a legtöbb mandátumot.

A konviktus tartásdíjának pénzbeli részét a folytonos drágulás következ-tében 600 P-ről havi 1 500 P-re emeltük.

{Konviktorok } Konviktoraink száma a régihez képest nagy apadást mutat. Ok: az eddigi konviktorokat adó társadalmi osztály a földreform következté-ben nem képes előállítani a követelményeket. A budapesti Házban felállított konviktus pesti konviktorainkat magához vonzotta. A régi fiúk közül csak mutatóban van néhány, a legszélesebb társadalmi osztályok fiai kerültek a konviktusba, s bizonyos vonatkozásban egészségesebb légkört teremtettek maguk körül. A pénzbeli befizetés <344> mellett a legfontosabb a természet-beni beszolgáltatás. A következőket kell egy konviktornak havonta beszállí-tani: 12 kg kenyérliszt, 8 kg fehérliszt, 1 kg zsír vagy 2,5 l olaj, 0,5 kg szalon-na, 15 db tojás, 1 kg édeslekvár, 0,5 kg héjas dió, 0,5 kg cukor vagy 1 kg méz, 1,2 kg vöröshagyma, 20 kg burgonya, 0,75 kg szárazbab, 0,75 kg lencse, 0,20 kg mák, 0,10 kg fokhagyma.

A legtöbb baj az élelmiszerek beszállításával van. A háború okozta ször-nyű ínség ezen a vonalon is mutatkozik. A legfontosabb élelmiszerek be-szerzése (liszt, zsír, cukor) alig leküzdhető nehézségekbe ütközik. Ezért sok-szor csakugyan nehéz helyzetbe kerülünk. Sokszor kénytelenek vagyunk bizonyos cikkekből többet elfogadni, s más, talán fontosabb dolgoktól elte-kinteni. Babos Dezső vicerektor intézi e gazdasági vonatkozású dolgokat. Valóban a konviktus nem rentábilis, a jobb jövő reményében fizetünk rá.

Konviktoraink: VIII. osztály: Gyalókay Béla ev. (Kömlőd), Pozsgay Tibor (Töltéstava).

Összesen 2. VI. osztály: Pataky Béla ev. (Bokod), Pozsgay Gyula (Nyalka). Összesen 2. V. osztály: Berkó Antal (Tardos), Hegel Dezső (Kóny), Moravcsik Vendel

(Tardos), Pálfalvi István (Rákospalota), Pásztor János (Budapest), Rothnagel József (Császár), Varga Sándor (Tardos). Összesen 7.

IV. osztály: Békési Győző (Pestszenterzsébet), Csonka János (Dad), Cson-ka László (Budapest), Jakobi Gyula (Kecskéd), Laczkó Ferenc (Budapest), Preisz Károly (Zsámbék). Összesen 6.

III. osztály: Lénárt Tibor (Oroszlány), Paksa Lajos (Tatabánya), Puskás Im-re (Fót), Sáradi Vince (Bánhida), Scharle Gyula (Zsámbék), Tímár Aladár (Zsámbék), Tóth Pál (Budapest). Összesen 7.

II osztály: Kováts Tibor (Budapest). Összesen 1. I. osztály: Abaffy Béla ev. (Naszály), Balogh János (Szőny), Jenes Zoltán

102 1945/1946.

(Atkár), Lázár Ferenc (Dunaalmás), Schulz Pál (Bánhida), Sebestyén Dániel (Kocs), Stein József (Dad). Összesen 7.

Konviktoraink száma tehát 32. Eredetileg mások is voltak itt, így Farkas László V., Budapestről, Fülöp Mihály VIII. Haraszti Tibor III. Tatabányáról, Porga Zoltán II. Tatáról, Szidnai László II. és Vörös Béla I. Tatabányáról, akik még az első félévben – részben a <345> tatabányai gimnáziumunk vonzása-képpen, részben azért, mert nem bírták a természetbenieket beszállítani –kimaradtak.

{Rendfőnöki levél } A Rendfőnök úr levélben fejtette ki állásfoglalását a kórház és Tatabánya kérdésében. A levél betűszerinti másolata e könyv mel-léklete (ld. 344-345).

Ft. Rektor, Direktor Úr! Debrecenből csak a hát elején tudtam megjönni, közben a miniszté-

riumokat kellett járnom. Innen a késedelem. Kórház-ügy. Fönntartom készségünket, méltányossági magatartá-

sunkat. De kölcsönösségi alapon. Világosan emlékezem, hogy Kollár fő-jegyző úr komoly gazdasági, természetbeni előnyöket, szolgáltatásokat ígért a rendháznak (tehén, stb.) Ez jelentős mozzanat volt rám nézve. Csakugyan az ottani rendháznak megfelelő előnye legyen az ügyből, s ezt a helyi elöljárónak joga és kötelessége nyilvántartani. Természete-sen lehet szó más kategóriában való kárpótlásról, de nem arról, hogy a méltányos kárpótlástól elüttessünk. A hivatalos rendfőnöki iratot tessék kézbesíteni!

Be volt ígérve az udvari épületbe való jelentékeny beruházás. Ha ez elmarad, – és persze hogy nem szabad uzsoráskodva követelnünk, – mit kapunk ellenértékül? Ismét a méltányosság és a vigilancia!

A gimn. II. emeletét, ha egyszer nincs akadálya, készségesen átadjuk az apácáknak, de lássunk és beszéljünk világosan, határozottan, részle-tesen konkretizálva, hogy mit kapunk ezen a réven, milyen maradandó (!) előnyökhöz jutunk. Amit lehet, az írásos ajánlatba, illetve szerződés-be be kell venni expressis verbis, bizonyos dolgoknál elég a komoly szó-beli garancia, az erkölcsi bizonyosság, nekünk pedig a magánértesítés.

Azt kérjük tehát, hogy ott gondosan beszéljék át a dolgokat, a részle-teket, készítsék el a szerződést gondosan, – clara pacta, boni amici, - s aztán terjesszék föl ide.

Tatabánya szerves, elválaszthatatlan része Tatának mind rendházi, mind iskolai vonatkozásban. Házfőnöke, igazgatója a tatai, aki legalább egyszer havonként oda kimegy, házat, tagokat, iskolát, osztályokat lá-togat, ellenőriz erkölcsfegyelmi, anyagi szempontból egyaránt. Figyel-me mindenre kiterjed. (Egyes kategóriákat természetesen az igazgató-helyettes útján intéz. Ő felelős minden irányban.

Tatabánya – quasi rendház és gimnázium – anyagilag is Tatához tar-tozik. Minden jövedelem oda folyik be, minden pénzkiutalás onnan tör-

1945/1946. 103

ténik (nem közvetlenül a rendi központtól). Tatabánya mindent jelent a tatai rektornak, ill. direktornak, mind erkölcsfegyelmi, mind pénzügyi vonatkozásban, pl. a személyzetet (gazdaasszony, kisegítő a konyhán, illetve takarító, aki végezze egyúttal a mosást, ruhajavítást is). Tatabá-nya gondosan vezeti a kiadásokat, pénztári naplót s ezek a tatai szám-adásokhoz csatoltatnak. Ami konyhafelszerelést tud adni Tata Tatabá-nyának, azt adjon. A tataiak kijárási költségeit a tatabányai iskola viseli. A világi tanárok díjazása – ha még nem volna megbeszélve – letárgya-landó és jelentendő.

Kérem, hogy Virágh Teofil kat. főigazgatót megfelelő formában és mértékben a történtekről tessék értesíteni, ad captandam benevolentiam is. Magam is megteszem. A Főapát úrnak és Csóka bencés igazgató úr-nak (a minisztériumban) szintén hálával tartozunk.

Tatabányai Rendtársaimat, illetve a Tatabányában közvetlenül érde-kelt Rendtársakat különösen kérem, hogy a múlt évi nagyszerű kezde-ményezésükhöz méltó legyen a folytatás. Ne maradjunk a csepeli ben-cés vállalkozás és úttörés mögött! Figyeljünk arra, hogy az otthont adó tatabányai elemi iskolát, fölszerelését, fegyelmét, érdekeit a legmesz-szebbmenően szem előtt, tiszteletben tartsuk és tartassuk.

Nagy gondunk, szívügyünk legyen a diákmise. Legyen épületes, von-zó, külsőségeiben is impozáns. A tisztes, komoly hatás és mutatósság eszközeire is nagy súlyt helyezzünk, pl. egy-egy iskolai ünnepségre, di-ákok szerepeltetésére.

Mintaszerű, példás, okos, mélyen szerzetespapi legyen magunktartá-sa a szülőkkel, a társadalommal szemben. Megnyerő, vonzó, barátságos, szociális, de a kellő határokat, mértéket megtartva,

Érezzük a küldetést, a missziót! Tatabánya is megtartja, végzi a szokásos lelki, áhítatgyakorlatokat. A

magánmisézés ügyét jól gondolják át, a papi buzgóság meg ne fogyat-kozzék.

Tatabánya anyagi ügyeinek vitelére közvetlenül Gazda István rend-társunkat kérem föl, ő készítsen mindenről leltárt, Intézze a szükséges beszerzéseket, vezesse a számadásokat, az élelmiszerek stb. kiadását. A quasi-házfőnök-igazgatói teendők végzésére Kender József rendtársun-kat kérem föl. Közvetlenül ő irányítson, vezessen mindent, ő adminiszt-ráljon, mindig egyetértve a tatai vezetőséggel.

Isten áldása legyen Mindnyájuk működésén! Atyai szeretettel Zimányi Gyula Budapest, 1945. okt. 6.

{Szentgyónás. Katolikus Ifjúsági Nap } Október 13-án rendeztük meg az el-ső közös iskolai szentgyónást. Másnap, 14-én a Katolikus Ifjúsági Nap kere-tében vettek részt növendékeink a szentáldozáson; délután a Nagytemplom-

104 1945/1946.

ban rendezett szentórán és szentségimádáson jelentek meg a többi ifjúsági egyesület mellett, és énekeltek a szertartás alatt.

{Kórház-ügy } A konviktus földszintjén a kórház lassan befejezi az átépíté-si munkálatokat. A sebészet kap helyet nálunk. Nagyarányú az építkezés: falakat bontottak, újakat emeltek, ajtókat helyeztek át, újonnan padlóztak helyiségeket, új fűtőberendezésről és elektromos felszerelésről gondoskod-tak. A szárnyat előlünk október 20-án zárták le. A sebészeten szolgálatot teljesítő Salvator-apácák a gimnázium első emeletének északi szárnyát fog-ják lakni, ahol számukra szintén nagyarányú átalakításokat végeznek. Ká-polnájuk is lesz, s a helyiségeket újonnan festették. Klauzúra-fallal választ-ják el magukat a gimnáziumtól.

Eleinte a terv az volt, hogy a gazdasági épület északi helyiségeit alakítják át számukra, s ez nekünk is előnyt jelentett volna a későbbi letelepítteté-sünknél, azonban a vizes falak miatt a fentebbi megoldásra került sor.

{Villany a kápolnában } Gyertyát egyszerűen nem lehetett kapni a szent-misékhez. Ezért a kápolna egy része villanyfelszerelést kapott. Egyelőre csu-pán kezdetleges felszerelésről van szó, amennyiben maradék háborús kábe-leken, törött ablakon keresztül, mindenütt falon kívül vezetik az emeleti fo-lyosóról az áramot. A templom külső képét ez a kábelvezeték nem befolyá-solja előnyösen, de szükségmegoldásról van szó. Az északnyugatra néző ol-dal három mellékoltára 1-1, a főoltár pedig 2 lángot kapott. Az egyébként is mindig sötét másik oldal 2 mellékoltárára eddig anyagiak hiányában még nem kerülhetett sor. Így is egész vagyonba került ez a nem is nagyarányú, de annál szükségesebb beruházás

{Litánia } Október 21-től kezdődőleg minden vasár- és ünnepnap ebéd után szentséges litániát tartunk a konviktorainknak, akik énekelnek a szer-tartás alatt antifonát és gregorián himnuszokat.

{Az Esterházy-levéltár ügye } <346> Október 26-án az Országos Levéltár képviseletében dr. Fügedi Erich egykori pesti tanítványunk, az Esterházy uradalom nevében pedig Novák Rezső főszámtartó jelentek meg dr. Darvasy Mihály rendtársunknál, mint a Tatai Múzeum őrénél, és a távollévő házfő-nöktől azt kérték, hogy az Esterházy levéltárat a kallódástól a Házba ment-hessék. A levéltár az Öreg-várban volt mind ez ideig annyira gondos őrzés alatt, hogy oda bemenni csak két Esterházy családtag együttes jelenlétében volt lehetséges a nagyon kisszámú kiváltságosoknak. Az orosz megszállás után megszűnvén minden mentesség, ezt is feltörték és pótolhatatlan értéke-it szertehurcolták olyanok, akiknek fogalma sincsen egy–egy oklevél mérhe-tetlen történeti és jogi értékéről. Az uradalom mind ez ideig nem fordított valami különösebben nagy gondot a levéltár megóvására. Most az Országos Levéltár iparkodik menteni országszerte a kallódó értékeket. A kérés[ről] és annak teljesítéséről jegyzőkönyv készült, s a levéltár anyagának nagy részét több kocsifuvarban a Házba szállították, s azt átmenetileg a konviktus lakat-lan, ún. kis hálójában helyezték el, részben a már régebben itt lévő grófi könyvtár anyaga mellé. Sajnos, a levéltári anyag ideszállításánál az urada-

1945/1946. 105

lom nem vett igénybe semmiféle szakértői tanácsot, s így sok lényegtelen dolgot beszállítottak, s a lényeges, fontos iratok továbbra is vesződtek. Mert az Elhagyott Javak Kormánybiztossága késedelmesen bocsájtott fuvart erre a mérhetetlen értékű kulturális mentésre; így aztán rengeteg érték maradt a régi helyen, ahonnét a „szakértők” mindent elhordtak – gyújtósnak. E ször-nyű állapotokra Darvasy Mihály írásban is felhívta a Közgyűjtemények Or-szágos Főfelügyelőségének a figyelmét.

{Fürdés } Október 28-án volt tavaly november óta az első házi fürdés az úgy-ahogy rendbe hozott fürdőszobában. Ez a helyiség közel egy év alatt vegyes célokat szolgált: volt disznóól, nyúlól, faraktár. Technikai felszerelés dolgában még nagyon sok kívánnivalót hagy hátra, de az egész Ház öröm-mel vette tudomásul, hogy ismét használható.

{Apácák } November elejével az Isteni Szeretet Leányai apácák beköltöztek a gimnázium első emeletén berendezett, klauzúra alatt álló lakosztályukba.

{Választás } <347> November első napjaiban óriási izgalom volt Magya-rországon. 4-re írták ki a legszélesebb néprétegekre kiterjedő általános vá-lasztásokat. Az új választójogi törvény következtében hatalmasan felszök-kent a választók száma. Hatalmas arányú propaganda-hadjárat volt már he-tek óta országszerte főleg a munkáspártok részéről, amelyek most, Buda-pesttől eltekintve, külön listán indultak. A választáson a Függetlenségi Frontba tömörült hét párt indult. A nagy többséget mindenütt a Kisgazda Párt nyerte meg, de – megegyezés alapján – koalíciós kormány alakult Tildy Zoltán kisgazda-vezér-református pap – elnöklete alatt. Tatán a következő eredmény alakult ki: Kisgazda Párt 3988 (59,8 %), Szociáldemokrata Párt 1674 (25 %), Kommunista Párt 526 (7,8 %), Paraszt Párt 390 (5,8 %), Demokra-ta Néppárt 92 (1,4 %). Összesen 6670 (100 %). A két másik párt Tatán nem indult.37

{Orosz ünnepély } November 7-én az „októberi” orosz forradalom ünnepén az orosz helyőrség nagy ünnepélyt rendezett, melyre iskolánkat is kivezé-nyelték. Már ½ 7-kor kellett gyülekezni, s bizony ½ 12 lett, mire visszaér-tünk. Tábla alatt kellett nekünk is levonulnunk az Esterházy utcára, ahol sokáig nem történt semmi. Végre az orosz helyőrség – legalább 1500–2000 ember – zeneszóval, zászlókkal felvonult. Majd ismét órákig kellet felvonul-va várakozni a hideg időben, rossz lábbelinkben, míg végre a parancsnokló orosz tábornok megérkezett. Kétségtelenül megkapó volt, amint az egyes csapattesteket üdvözölte az arcvonalban, mire azok egy emberként kiáltot-ták vissza az üdvözletet. Majd alkalmi szószékre lépett, s igen hosszú, orosz nyelvű beszédet mondott. Végül az orosz nemzeti himnuszt intonálta a ze-

37 A krónikában megtalálható beragasztva a magyar katolikus püspöki kar választási

körlevele, amely 1945. okt. 18-án kelt, és 1945. november 1-én volt fölolvasandó a temp-lomokban. A körlevél nyomt. kiadása: Egyházam és hazám: Mindszenty József hercegprí-más szentbeszédei, s. a. rend. Beke Margit, Esztergom–Budapest, 1991, I, 32-36; Püspökkari körlevél a választások előtt, URL: http://www.mindszentyalapitvany.hu/products/puspokkari-korlevel-a-valasztasok-elott-1-/ (2016.12.29).

106 1945/1946.

nekar, ami alatt a csapatok osztagonként váltakozva, hullámzásszerűen ál-landóan hurráztak. Ezt követőleg az Országgyűlés téren felállított orosz hősi emlékmű felavatása következett, rengeteg sok beszéd kíséretében, minden közület, párt stb. szónokoltatott, s minden beszédet oroszul is tolmácsoltak.

{Igazgató visszatér } November 7-én érkezett vissza Szűcs János igazgató-házfőnök üdülési szabadságáról.

{Magyaryék temetése } November 11-én helyezték örök nyugalomra dr. Magyary Zoltán professzor és felesége, dr. Techert Margit egyetemi magán-tanár holttestét. A tragikus körülmények közt elhunyt házaspárt annakide-jén Héregen temették el; most került sor exhumálásukra. Egyetlen rokonuk, aki a dolgokat intézte, dr. Techert József gyakorló gimnáziumi tanár kérésé-re a legnagyobb készséggel végezte a temetést a Rektor a Ház tagjainak köz-reműködésével. Sajnálatos <348> késedelmet okozott, hogy a rossz utak mi-att a temetést el kellett másnapra halasztani, mert a holttestek nem érkeztek meg. Akik a végtisztességet meg akarták adni Magyaryéknak, a hosszú vá-rakozás miatt elmentek, s nem vettek tudomást a másnapra halasztott teme-tésről. Így másnap csupán mi piaristák és egy csoport konviktorunk jelent meg a temetőben annak az embernek a temetésén, akinek elsősorban maga Tata közönsége köszönhette a legtöbbet! R. I. P.!

{Wagner beteg } November 14-én ismét asztmatikus tüdőtágulási roham fogta el Wagner Lajos rendtársunkat, alig lehetett családi házukhoz eltámo-gatni. Kénytelen volt az iskolai munkából egészen kikapcsolódni. Óráit szét is osztották a tanári kar tagjai között. Hazaköltözött családjához, a Háztól kapja az ellátását. Állapota apróbb visszaesésektől eltekintve javul. Mielőbbi teljes felépülést kívánunk neki!

{Újra oroszok } November 19-én jött az első hír arról, hogy a Szlovákiából kivonuló orosz csapatokból egy hadosztályt helyeznek el a tatai járásban, s városunkban is mintegy 3-4000 főt szállásolnak el bizonytalan időre. Első-sorban megint az iskolákat fenyegeti a beszállásolás veszélye. Bíztunk ab-ban, hogy a kórház, mely a konviktusban kapott elhelyezést, Vorosilov mar-salltól menlevéllel rendelkezik; ez a védelem kiterjed a gimnázium épületére is, mivel ott laknak az apácák. A lefoglaló orosz tábornok nem hajlott a men-levélre, de egyelőre beleegyezett abba, hogy maradhassunk az épületünkben, ha vállalkozunk arra, hogy minden tatai iskolát befogadunk. Így azoknak a helyiségeire teszik rá elsősorban a kezüket. Természetesen beleegyeztünk a feltételébe. Ilyen értelemben a polgári leányiskola 5 termet kapott egy tanári szobával. 8-tól 12-ig tanítanak. Az állami fiúelemi és tanonciskola az I. és II. emeleten kapott három helyiséget. Így ők is délelőtt taníthatnak.

{Ismét hurcolkodás! } Azonban minden mentési kísérletünk meddőnek bi-zonyult. Többször is kísérleteztek az oroszok nálunk beszállásolni, de sokáig sikerült elhárítani próbálkozásukat. November 29-én nagyobb szemrevétele-ző tiszti küldöttség érkezett és hosszadalmas tárgyalások után mégis lefog-lalták a gimnázium földszinti helyiségeit katonai kórház céljaira. Bár hivat-koztunk arra, hogy kívánságuknak megfelelően befogadtuk a többi iskolát, s

1945/1946. 107

ők maguk is váltig <349> hangoztatják, hogy az iskolai munkát nem akarják akadályozni, s a tábornok maga hajlamosnak is mutatkozott a mentesítésre, a vége mégis az lett, hogy a földszintet egy óra alatt ki kellett ürítenünk! Ismét költözködhetünk tehát! A tanári kar és az egész diákság együttesen dolgozott ezen a – ki tudná: hányadik – hurcolkodáson. Nagyrészt sikerült is a legtöbb holminkat – ismét összezsúfolva, megmentenünk. Még javában folyt a munka, mikor az első orosz autók már meg is érkeztek a felszerelé-sükkel. Ugyancsak lefoglalták az iskolaszolga és a cserkészotthon szobáit és a gazdasági épületet. A rendházat magát is szívesen igénybe vették volna, de – úgy látszik – a sebészeti kórház miatt elálltak tőle, ha nem is a Vorosilov-féle menlevél miatt. Úgyis kezd erősödni a gyanúnk, hogy talán nem is léte-zik az a sokat emlegetett, de még soha nem látott menlevél!

{Új elrendezkedés } Rengeteg nehézség állott elő az új helyzettel kapcsolat-ban. Persze, abba is hagyhatnók a tanítást, de a piarista ethosz ezt nem en-gedi. Az ideiglenesen berendezett új tantermek most az I. és II. emeleten vannak. A vendégiskolák szünetet adtak növendékeiknek. Így is csak nehe-zen férünk el a szűkre szabott keretek közt. Talán jelezni sem kell, hogy ez az újabb hurcolkodás újabb kárt okozott felszerelésünkben.

{Borlopás } Az újonnan érkezett oroszok még érkezésük éjszakáján feltör-ték pincénket, s a maradék kb. 1 hl bort elvitték. Ez volt minden misebo-runk. Mikor panaszt tettünk, másnapra – igaz meglepetést keltve – vissza-lopták a hordót, persze jól meghúzva a bort. Úgy állították be a dolgot, mint ha mások tették volna ezt, ők csak a panaszra nyomozni kezdtek, s akkor jöttek rá, hogy hová dugták, „ismeretlen tettesek” hordónkat! A szovjet ka-tona keze nem enyves – mondták!

{Tatabánya élete } Tatabányán már kialakuló medrekben folyik az élet. Sok a nehézség, de sok az öröm is, amit a bányászok megbecsülése és hálás sze-retete okoz. Persze nem minden az eddig megszokott keretek közt mozog, a szerzetesfegyelemi megkötöttségek nem nagyon illenek bele az ottaniak na-pirendjébe, a már túlságosan is „közös” élet sok kellemetlenséggel jár. Hoz-zájárul, hogy anyagi gondokkal is bőven kell küszködniök, s pártkörök is szívesen törnek borsot az orruk alá. <350> De a nép még olyan tagjaiban is, akik nem érdekeltek ottani gimnáziumunkban, sok szeretettel övezi őket, és hálás ragaszkodásának nem egy jelét adja. Nem hagyhatjuk említésen kívül azoknak a nagy munkáját sem, akik innen Tatáról járnak ki rendszeresen. Selmeczi, Veszprémi, Dobroszláv kollégánk esőben-hóban, hidegben, sötét-ben dagasztják a hírhedt tatai és gallai sarat, bár cipő-, ruhakopásukért nem is remélhetnek semmiféle pótlást. Igyekeztek úgy összeállítani a felsőgallai tanrendet, hogy a tatai tanárok lehetőleg még azon az estén visszatérhesse-nek. Hosszú kilincselés után az Államvasutak igazgatósága megengedte, hogy ezek a tanárok az esti ún. személyzeti szerelvényt vehessék igénybe, mely többnyire egy mozdonyból és egy kocsiból áll. Az írások ellenére is volt elég kellemetlenség. Így legalább még aznap hazaérkezhetnek. Veszp-rémi 3 napon át Gallán tanít, Selmeczi kétszer, Dobroszláv egyszer száll ki

108 1945/1946.

hetenként. {Házi gyűlés } A több mint egy éve szünetelő házi gyűlést december 11-én

tartottuk meg, 15-én pedig a tatabányai rendtársak. {Szülői értekezlet } December 16-án szülői értekezletet hívtunk össze. Az

Igazgató ismertette terveinket a fűtési nehézségekre való tekintettel. Bár csak annyi tüzelőnk van, amennyi tavalyról megmaradt, mégsem akarunk szénszünetet rendezni, tanítványaink már úgyis annyit mulasztottak a kény-szerű körülmények alakulása folytán, hogy az ő érdekükre való tekintettel döntünk így. A miniszteri rendelet értelmében élünk azzal a lehetőséggel, hogy a fűtőanyag-hiány miatt a tanítást csökkentjük. Karácsony után min-den osztály hetente 12 órát kap a VIII. kivételével, mely szinte a régi beosz-tás szerint működik. A tanítás osztályonként 4 alkalommal, kettős turnusok-ban, 8-1-ig lesz. Ez a mi tervünk. Lehetne teljes tanítás is, ha a szülők gon-doskodnának fűtőanyagról. A szülők elfogadták a mi tervünket, de mindjárt fel is ajánlottak természetben is tüzelőanyagot, sőt többen azóta be is szállí-tották, amit hálás köszönettel vettünk.

{Szülők Szövetsége } Majd Magyar István dr. olvasta fel a Hercegprímás körlevelét, amelyben Szülők Szövetségének a felállítását írja elő a Rendfő-nök úron keresztül. A Szövetség célja, hogy a katolikus <351> iskolák mö-gött társadalmi csoportosulás álljon, mely erkölcsi tekintélyt nyújtva han-goztassa a katolikus társadalomnak katolikus iskolák utáni igényét, s szük-ség esetén anyagi oldalon is kiálljon mellettünk. Rendkívüli tagnak számíta-nak a másvallású szülők. Az Igazgató előterjesztésére megalakult a Szövet-ség, tisztikart is proponáltak. Elnök: dr. Mihályi Géza, alelnök: dr. Gíber Já-nos, ügyvezető elnök: dr. Almády Károly. (Csak az a humoros, hogy elnök és alelnök: – kedves barátaink – agglegények.) Az egyes osztályok szülőiből egy-egy, szintén az Igazgató propozíciójára – lesz hivatva az illetékes osztá-lyok „érdekeit” képviselni. Egyelőre erősen akadémikus jellegű az egész Szövetség. Isten áldása kísérje!

{Cserkészeink } Cserkészeinket az orosz beszállásolás kiszorította ottho-nukból. Veszprémi rendtársunk, aki nem régen vette át a parancsnokságot a Felsőgallára helyezett Csányitól, egyéni kényelmét feláldozva, saját konvik-tusi lakását alakította át félig cserkészraktárrá, félig otthonná. Minden évben szokásos a cserkészkarácsony, még a tavalyi szörnyű időben is volt valami. Természetesen az idén is akartunk. Ennek keretében aztán sikerült is meg-rendezni egy kis ünnepélyt. December 19-én a rendház ebédlőjében a kon-viktus és a Szerafikum növendékei – a szünet miatt – előre köszöntötték az Igazgatót neve napja alkalmából magyar és latin szavakkal. Utána a cserké-szek cserkészkarácsonyt rendeztek szavalattal, énekkel, s egy hosszabb Csík megyei betlehemes játékot adtak elő. Végül közösen összehordott, s a mai nyomorúságos viszonyok mellett meglepően bőséges ételekből karácsonyi teán vettek részt a cserkészek. Szülők is voltak jelen e kis előadáson, de ők csak szemmel gyönyörködtek csemetéik jókedvű játékában és egészséges evésében. Egy kevés cserkészmóka és ének után hazatértek a Ház kis vendé-

1945/1946. 109

gei sok szép érzéssel a szívükben. {Sztálin-ünnepély } Még aznap a moziba voltunk hivatalosak 7 órára Sztá-

lin generalisszimusz 60. születésnapjának ünneplésére. A rengeteg beszéd következtében csupán a fél-ünnepség (másik feléről eljöttünk) egészen 10 óráig nyúlt. Másnap az iskolában is meg kellett emlékezni a Szovjet vezéré-nek jelentőségéről.

{Kórház-szerződés } <352> Utólag tudtuk meg, hogy a Rend karácsony tá-ján írta alá a Lipótmezei Magyar Állami Elmegyógyintézet vezetése alatt álló Magyar Állami Sebészeti Kórházzal a bérleti szerződést. A kórház tehát megkapta a konviktus földszinti részét, tőlünk kapja a vizet, átalakította cél-jainak megfelelően a helyiségeket, és vállalta, hogy távozása esetén mindent a régi formába épít vissza, illetve a mi kívánságainknak megfelelő állapotba hoz. Bizonyos bérleti összeget fizet és jövedelmének 5 %-át adja. Vállalja a Ház betegeinek orvosi kezelését. A főorvos, dr. Balogh Ádám, református ember, de jó benyomást tesz mindenkire, jó kezű operatőr. Mellette dr. Izsóf és dr. Bognár az orvosi személyzet, hét Isteni Ige Leányának ápolói segítsé-gével.

{Bátori mutációja } Karácsony körül hallottunk először arról, hogy a Rend-főnök Úr dr. Bátori József rendtársunkat, volt debreceni igazgatót Házunkba szándékozik helyezni.

{Miseruha } Január 4-én egy már használaton kívül álló vörös misefelszere-lésünket a tömördi kápolnának ajándékoztuk Mihálÿ Ella, dr. Mihálÿ Géza barátunk nővérének kérésére és közbenjárására.

{Új igénybevétel? } Az orosz tiszteket kivonták a magánházakban lévő szál-lásaikról és közösen óhajtották elhelyezni. Felmerült a terv, hogy a gimnázi-um még üresen álló helyiségeibe helyezik el őket. Nagyon szerettek volna a rendházban elhelyezkedni. Mi mindent elkövettünk, hogy a gimnáziumot mentesítsük.

{Bátori megérkezik } Január 9-én érkezett meg dr. Bátori József rendtár-sunk. Debrecenből a frontra került, majd amerikai fogságba esett. Csapat-testét az oroszok vették át hazaszállítás céljából. De nem hozták haza, ha-nem Kremsbe, majd Pozsonyba vitték őket. Őt magát, mint vezető lelkészt a GPU többször kihallgatta. Mint törzstisztnek, autóval kellett volna tovább mennie, de ő egy bencés kollégája helyett önként a gyalogmenetelőkhöz csatlakozott, mint régi cserkész és sportember, aki jobban bírja a terhet. Többszöri szigorú kihallgatás után drótozott vasúti ablakú kocsikon, sanya-rú körülmények között átvitték Magyarországon. Néha levelet csempésztek ki. Egy levele a Rendfőnök Úr kezébe került, aki Bátori autó-mérnök öccsét értesítette. Ez a fenti pályaudvarra ki is ment, de nem engedték a kocsikhoz, de egy jó ember feljegyezte a szerelvény számát. Bátori öccse bejutott orosz kapcsolatai révén Grigoriev követségi tanácsoshoz, aki kieszközölte kisza-badítását. <353> Most már csak az volt a probléma, hogy eléri-e a hadifo-goly-szerelvényt, mely Oroszország felé vitte az embereket. Ceglédre autóz-va sikerült a szerelvényt elérni, s Bátorit az oroszok ott megtévesztően szín-

110 1945/1946.

padias külsőségek közt emelték ki. Végre hazatérhetett övéihez, ahol ide helyezéséig élt. Saját bevallása szerint 8-10 olyan gondviselésszerű esemény történt vele, amelyek közül ha csak egy is hiányzott volna, menthetetlenül orosz táborba kerül. Pl. az említett, hátrahagyott bencés már Oroszországból üzent újságban, mikor ők még a vagonban voltak. Isten különös intézkedé-seinek hosszú sora mentette meg a további hadifogságtól.

Bátori most itt várja meg igazolását, s aztán bekapcsolódik a Ház munká-jába. Véletlenül a kórház főorvosa, dr. Balogh, régi debreceni jó barátja, s így gyakran lehetett vele együtt.

{Vendég } 19-én érkezett Házunkba néhány napos vendégnek Baksay Fe-renc, a felszámolás alatt álló egykori Esterházy-uradalom hivatalosan kine-vezett vezetője. Természetiekben rekompenzálja vendéglátását.

{Amerikai segély! } Medveczky János, Házunk nesztorának unokaöccse P. Medveczky Medárd OFM, az USA-ban lévő magyar ferencesek provinciálisa Brookfield Hill-ben, Michigan államban. Mint régi piarista diák és tisztelője Rendünknek, nagy segítő akciót indított. Miseintenciók ellenében csomago-kat indított útra az Egyesült Államokból. Az év folyamán sok-sok jóval ör-vendeztetett meg nemcsak minket, hanem az egész magyar piaristaságot is. Ugyanis minden piarista háznak is küldött szeretetcsomagokat. A legfonto-sabb és a háború sújtotta hazánkban igen ritka dolgokat küldött. Kaptunk cipőt, sárcipőt, harisnyát, cukrot, kávét, teát, rizst, csokoládét, kakaót, szac-harint, lekvárt, gyógyszert, írógépszalagot, piperecikkeket, tejport, tejkon-zerveket, húskonzerveket, vajat, margarint és még sok mást. Igaz, hogy mindez intenciókkal való súlyos megterhelést jelent, de sokunknak nagy segítségére volt, hogy hozzátartozóinkon segíthessünk. A csomagok az egész 1946. év folyamán több részletben érkeztek. Nagyon hálásak is va-gyunk és maradunk is a jószívű P. Medveczkynek.

{Csökkentett tanítás } A fűtőanyag hiányára való tekintettel az Igazgató úgy határozott, hogy január és február hónapokban csökkentett óraszámban <354> legyen a tanítás. A VIII. osztály teljes óraszámú eladásai mellett napi 2-2 csoportban minden osztály négy napon át 3-3 órás előadást kap. Felső-gallán teljes óraszámban folyik a tanítás a szokott módon, délután.

{Apácák befogadása } A városba érkező orosz katonaság nyomása erősö-dött. A magyar kórház ápolószolgálatát ellátó apácák lakását a gimnázium-ban is elvették. Ígérete ellenére a városi hatóság semmit sem tett az apácák elhelyezése ügyében. Az emberiesség szavának engedve a rendházba fogad-tuk be őket, s a konviktus kis-betegszobáját, a volt orvosi rendelőt és a für-dőszobát kapták meg. Ez a pár helyiség nekik szűkösen elegendő, és jól is érzik magukat, de nekünk terhes, mert a helyiségek kiestek a mi rendelkezé-si alapunkból, és a konviktust terhelik.

{Újra oroszok } A gimnáziumban falat emeltünk bútorokból, s így válasz-tottuk el a folyosó egyik részét, amit az apácák használtak. Az oroszoké az első emeletig a lépcsőház is az egész földszinttel együtt, mi csak a mellékbe-járatot és a melléklépcsőt használhatjuk.

1945/1946. 111 Újra menteni kellett a menthetőt. Az oroszok ugyanis minden nap valami

mást tüntettek el a felszerelési tárgyaink közül. Hiába zártuk és torlaszol-tunk el minden utat. Az igazgató több ízben tett panaszt az illetékes pa-rancsnokságon, de ígéretnél többet nem kapott. Mikor utolsó alakalommal említette, hogy panaszaink orvoslásáért a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság-hoz fordul, azonnal kiszálltak a parancsnokságtól, és az eddigi jelek szerint hatályos intézkedéseket tettek a további károsítások megakadályozására.

{Segély } Tata község január 28-án 1,5 millió pengőt juttatott segélyképpen a gimnáziumnak. Sajnos, a pengő állandóan romlik, amit az ún. adópengő kulcsa mutat. Mindennap jelzik, hogy egy adópengő hány „sima pengőnek” felel meg. Lassan önálló pénznemmé nő ki az adópengő, s a számítások is ebben folynak. Az infláció állandóan erősödik.

{Magyarország köztársaság } Február 1-ére kikiáltották a köztársaságot. A Magyar Királyság, mely mára gyakorlatilag 18 éve megszűnt, most hivatalo-san is helyt adott a Magyar Köztársaságnak. Az államforma-cserét nem nép-szavazás döntötte el, mint pl. a külföldön (Olaszország, Jugoszlávia, Görö-gország), hanem a képviselők döntése. Elnökké Tildy <355> Zoltán, eddigi miniszterelnököt állították hazánk élére. Tatán is volt nagy ünnepély, me-lyet a pártok rendeztek, s melyre iskolánknak is ki kellett vonulnia. A mie-ink köréből dr. Magyar István rendtársunk, mint pártok feletti szónok mondta az ünnepi beszédet, melyben azt fejtegette, hogy a Habsburgokig volt csak ténylegesen magyar királyság, s hogy akármilyen államformában is lehet becsületes életet élni a demokrácia szellemében. Egy VII-es diákunk az ifjúság hangját hallatta az ünnepélyen.

{Cserkészek } Ugyan e nap délutánján kb. 25 főből álló cserkészrajunk vo-nult ki Tardosra, s ott népi játékokat és dalokat gyűjtöttek a portyázó-verseny számára. Tardoson Berkó Béla főjegyző, konviktorunk édesapja he-lyezte el a fiúkat és a két piaristát, Veszprémi Tibort és Darvasy Mihályt. A gyertyaszentelést és a Balázs-áldást is mi végeztük és indulás után pontosan 48 órával Tatán oszlott fel a portya „jó munka” után.

{Vendég } Február 3-án Bulányi György rendtársunk vendége volt a Ház-nak. 6-a körül enyhére, tavasziasra fordult az idő.

{Klauzura-rendelet } 8-án érkezett a Rendfőnök úr utasítása, mely a hábo-rús cselekmények miatt felfüggesztett klauzurát állítja vissza lehetőség sze-rint. Mivel nálunk képtelenség inasokat kapni, s a kórház miatt a klauzurát lehetetlen a Házra kiterjeszteni, továbbra is a régi állapotok maradnak fenn.

{Vasutas internátus terve } 9-én felkereste az Igazgatót egy küldöttség és kérdést intézett hozzá, vajon az iskola vállalná-e egy nagyobb szabású vasu-tas-internátus növendékeinek oktatását? A Vasutasok Szabad Szakszerveze-te eleinte egy külön vasutas-gimnázium felállítására gondolt, majd tervének kivihetetlensége miatt a minden szempontból megfelelő Tatán szeretne kb. 3-400 főre tervezett internátust felállítani, esetleg az egykori grófi istálló épületének átalakításával. A mi részünkről nincsen akadály, de nem sok re-ménnyel nézünk a terv megvalósítása elé.

112 1945/1946. {Villanycsökkentés } A villanyárak ugrásszerű emelkedése miatt a Ház

egész havi jövedelme nem elégséges a villanyszámla kiegyenlítésére. Ezért közmegállapodással úgy segítünk a bajon, hogy a Ház minden szobába pet-róleumlámpást bocsájt rendelkezésre, este 6-8 között pedig bekapcsoljuk a villanyt. Az ebédlőben, konyhában stb. állandó villanyvilágítás van. Sok gondot okoz, hogy az orosz <356> csapatok villanyfogyasztása külön óra segítségével nem ellenőrizhető. Természetesen nagyon kellemetlen ez a vil-lanytalanság, különösen korán reggel és vacsora után. A rádiózók pedig hiá-ba fizetik az előfizetési díjat, csak 2 órán át hallgathatnak.

{Kinevezés } Dr. Darvasy Mihály rendtársunkat február 13-án kinevezte a VKM az Esztergom-Komárom k. e. e. vm. területére a közgyűjtemények, könyvtárak, levéltárak felügyeletének ellátásával és megbízta, hogy a megfe-lelő miniszteri intézkedés erejével intézkedéseket tehessen.

{Időjárás } Az idő egészen szokatlanul áprilisira fordult. Enyhe, esős idő járja, a termés kilátásai biztatóak.

{Panasz } 15-én az Igazgató kénytelen volt a Nemzetközi Ellenőrző Bizott-sághoz fordulni az oroszok túlkapásai miatt.

{A Bíboros utazása } Nemzeti szempontból érdekes, hogy az aktív Mind-szenty József bíboros-hercegprímást az USA emberei vitték repülőgépen Rómába.

{Orkán } 18-án óránként 130 km-es sebességgel száguldó orkán vágtatott végig Tatán, s némi károkat is okozott a Háznak.

{Bátori tanár és prefektus } A Rendfőnök Úr a már igazolt dr. Bátori József rendtársunkat február 20-án tanárnak és konviktusi prefektusnak nevezte ki.

{Villany-ügy } Mivel a fentebb jelzett villanykorlátozás nagyon sok kelle-metlenséggel járt, s nem hozta azt az előnyt, amit vártunk tőle, február 23-tól kezdve visszaállt a régi helyzet, vagyis villanyáram mindig van a laká-sokban.

{Gazda beteg } Gazda István rendtársunk Tatabányán gyomorfekély tüne-tekkel megbetegedett, s kénytelen állandó diétát tartani, és az ágyat őrizni.

{Fa-ügy } Mivel a faállomány is rohamosan fogy, drákói intézkedéseket léptettek életbe. A lakásokban található fát szétosztották. Az elv helyeselhe-tő, hogy mindenkinek egyformán jusson, csak az adott némelyeknél nehez-telésre okot, hogy a saját kézi erővel, saját munkával összegyűjtött fameny-nyiséget széthordták, s azok, akik nem fáradtak a fa felcipelésével, előnyö-sebb helyzetbe jutottak. Ugyanis néhány szobában rossz a kályha, illetőleg a szoba fekvése miatt hidegebb a többinél, s erre nem tekintettek az osztoga-tásnál.

{Magyar a kertész } A házi kert ügyeinek kezelését dr. Magyar István vette át. Nagy buzgalommal és kedvvel látja el a magyar-latin szakos <357> tanár számára kétségtelenül szokatlan munkakört. Mindig megbecsüléssel és sze-retettel nézünk „kertész uniformisba” öltöző alakjára, amint jókedvvel és énekszóval, középkori kertész-barátok utódaként jelenik meg kapával, ásó-val a kezében.

1945/1946. 113 {Kert } Az új vezetés alatt álló kertből szép hasznot remélünk. A kert egy

részét szerződéses alapon a kórházi apácák rendelkezésére bocsájtottuk. {Kápolna } Ők pedig a szükség kívánta befogadásuk meghálálására ma-

gukra vállalták a templom gondozását, a templomi mosást. A házi díszkert virággal való beültetését is felvállalták. Jó tanáccsal is szívesen szolgálnak „főkertészünknek”, aki egyébként tiszteletre méltó alapossággal könyvekből, szakértő kertészekkel való megbeszélésekből is merít új „szaktárgyához”.

Kénytelenek vagyunk – látva az apácák munkáját – nem egyszer azt kí-vánni, bár ők vezetnék a háztartást. A konyha körül ugyanis nagyon sok baj van. Sok ott az enyves kéz, mert most a pénz folytonos romlása miatt nagy értéke van minden természetbeni anyagnak.

{Cserkész-ünnepély } Március 2-án és 3-án rendezték meg cserkészeink nagysikerű ünnepélyüket tábortűz keretében. Az előadáson nagyon sokan jelentek meg, s felcsillogó szemmel élvezték a magyar jövő ígéreteinek ked-ves, szívből jövő tréfáit. Húshagyó kedden az állami kórház betegeinek két ízben mutatták be cserkészeink rövidített műsorukat. A betegek ezt nagy hálával fogadták, s a szegény sorsú diákok segélyezésére gyűjtöttek maguk közt, s az összeget az Igazgató kezéhez juttatták. Az ünnepély sikerének oroszlánrésze Veszprémi Tibor parancsnok érdeme, akinek Bátori József és Darvasy Mihály segédkeztek.

{A bányában } Tatabányai illetve felsőgallai testvéreink önkéntesen vállal-koztak a bányába való leszállásra. Nemcsak közelebb férkőztek a bányászok szívéhez, hogy mint „papok” és tanárok önként vállalták a nehéz munkát, hanem maguk is igen sokféle tapasztalatot gyűjtöttek. A vájár-munkával több alkalommal termelt szenet a rászoruló szegényeknek juttatták. A több-nyire kommunista bányászok eleinte bizalmatlansággal, később szeretettel és megbecsüléssel fogadták őket.

{Előadás } Felsőgallán a VIII-osok Molière Képzelt beteg c. művét <358> ad-ták elő megérdemelt sikerrel.

{Szabadság ünnepély } Március 16-án és 17-én rendeztük meg a márciusi ünnepélyt, s ennek vezérgondolata volt: Szabadság! Itten hordozák véres zászlóidat… A mintegy két és fél órás ünnepély során végigtekintettünk a magyarság szabadságküzdelmein az irodalom és művészet tükrében. A tö-megeket mozgató, szavalatot, szavalókórust, éneket, drámát, prózát, verse-ket magába foglaló ünnepség megrendezése dr. Bátori József, dr. Magyar István és dr. Darvasy Mihály munkája volt.

{A Generális } A ft. Generális Atya, Del Buono József ismét felvette a hábo-rú miatt megszakadt kapcsolatait a Magyar Provinciával és megjelent Mind-szenty József bíborosi kinevezésének átnyújtási ceremoniáján a római Ma-gyar Akadémián. Nem érdektelen, hogy az újonnan kreált és az egész világ-katolicizmust arányosan képviselő (első kúriai bíboros, új örmény, sok ame-rikai!) bíborosok közt a cubai (havannai) érsek, Emanuele Arteaga y Betan-courte, piarista tanítvány.

{Triduum } Március 21-23-án dr. Walter János generális-asszisztens triduu-

114 1945/1946.

mot vezetett a Nagytemplomban. {Halálozás } A háborúnak még mindig vannak utólagos áldozatai. Március

23-án Kárász József IV. osztályos tanulónk gránátot akart szétszerelni, de a fegyver felrobbant, s a szerencsétlen fiút darabokra tépte. Sajnálatos halála elriasztólag hatott a többi, tilalmunk ellenére ilyen játékkal foglalkozó diá-kunkra. A requiemet és a temetést az egész iskola jelenlétében osztályfőnö-ke, dr. Darvasy Mihály végezte március 25-én.

{Segély } Március 27-én a gimnázium 350 millió pengőt kapott renoválásra. A pénz romlása következtében ez nem is olyan nagy összeg.

Március 31-én újabb csomagok érkeztek Amerikából a Medveczky-akció keretében. E napon lépett életbe a nyári időszámítás.

{Dallos mutációja } Dr. Dallos István, mint tábori lelkész amerikai fogságba esett, mostanában szabadult, s a Rendfőnök Úr április 5-én Tatára helyezte. Igazolásig nincs külön beosztása.

{Berkes betegsége } Berkes József rendtársunk hosszú idő óta tartó betegsé-ge súlyosabbra fordult, s április 7-e óta nagyrészt az ágyat kell őriznie.

{Eskü } Az Igazgató a hivatali esküt 13-án tette le a főjegyző kezébe, a ta-nári kar pedig másnap az Igazgató előtt tette le az <359> esküt. Mivel min-denkit fenyeget a B-lista, ellenőrző bizottságot kellett szervezni, melynek feladata a tanári kar elbírálása, hogy kit kell – ha kell – B-listázni. Az Igaz-gató elnöklete alatt álló bizottság tagjai a tanári kar részéről: Uskert Kálmán, a diákság részéről Patonay József lett. Hatáskörük egyelőre a civil tanárokra terjed ki.

{Vizitációk } Walter János generális-asszisztens a Generális Atya megbízá-sából április 7-én az ország keleti részén lévő házak látogatására indult.

{Lelkigyakorlat } Lelkigyakorlatunkat az előírt időben P. Patonyi Rudolf kapucinus atya, a Ház jó barátja, a Szerafikum igazgatója vezette.

{Pesti konviktus ügye } Április 18-án robbant ki az az ügy, amely országos hullámokat vert fel. A pesti piarista konviktusban állítólag robbanó anyagot fedeztek fel, melyet jobboldali érzelmű diákok állítólag orosz katonák ellen akartak felhasználni. Hosszú ideig állt a kérdés az érdeklődés előterében. A baloldal sajtója a reakciósság vádját iparkodtak [!iparkodott] a piaristaság nyakába varrni, hol komolyan, hol nem egyszer ügyesen humoros formában (ld. pl. a Ludas Matyi kommunista vicclapot). A gondos és gyors házi vizsgá-lat a bizonyíthatóan ludasokat eltávolította a konviktusból, de a sok rendőri nyomozás, előállítás, vallatás sok kellemetlenséggel járt. Utóbb több hasonló dolgot véltek felfedezni majdnem minden szerzetes tanító rend valamelyik iskolájában. A baloldal jól vezetett sajtókampányt indított, melynek célja a közvélemény előtt bebizonyítani, hogy a szerzetes iskolákban demokrácia-ellenes nevelés és izgatás folyik. Egy időben indult meg a szerzetes-, de álta-lában a felekezeti iskolák elleni támadás. Hónapokig tartott a hajsza, de ép-pen ellenkező eredményt ért el: a katolikus társadalom imponáló arányok-ban sorakozik fel Mindszenty hercegprímás mögött, aki gondviselésszerűen került posztjára, hogy az alélt társadalmat felrázza, hogy igenis vagyunk,

1945/1946. 115

tehetünk is, nem kell igazunk védelmében megriadni, hanem bízva Isten se-gítségében, cselekednünk kell.

{Látogatás a Prímásnál } A húsvéti szünetben Csányi László vezetésével felsőgallai diákjaink kirándulni voltak a Gerecsében. Elvetődtek a prímási nyaralóhoz is. A gyerekek sürgető kérésére Csányi rövid audienciát <360> eszközölt ki a történetesen ott tartózkodó Mindszenty József hercegprímás-tól. A bíboros lejött a gyerekek közé, akik közt protestánsok is voltak, s ked-vesen elbeszélgetett velük. Hallott a pesti konviktusi hírekről is, tudakozó-dott a gyerekek körülménye után, hitünk melletti kiállásra buzdított, s végül megáldotta a jelenlevőket, akik a váratlan és nem is remélt emlék hatásával a lelkükben távoztak (ápr. 22.).

{Házi gyűlés } Április 27-én tartottuk meg a tavaszi házi gyűlést. Berkes József rendtársunk állapota válságosra fordult. A szentségeket felvette. Erős szervezete küzd a kórral, gyakran nem beszámítható, néha eszméletét is veszti.

{Litánia } Május hónapban eddig szokatlan, vagy legalább is régen elha-gyott szokást elevenítettünk fel. Elsősorban a kórházi apácák kérésére min-den nap litániát tartottunk 6 órakor. Hála Istennek, napról napra növekedett az ájtatoskodók száma, lassan egész kis együttes szokott össze a környék lakosaiból és diákjainkból. Bárcsak továbbra is fenntarthatnánk ezt az áldá-sos szokást.

{Oltárterítő } Abelsberg néhai rendtársunk nővére egy szép oltárterítőt ajándékozott kápolnánknak május 4-én annak emlékére, hogy boldogult fi-vére Házunkban töltötte nyugalmának utolsó éveit, míg csak az ostrom előtt Pestre nem került, ahol az ostrom alatt szinte szószerinti értelemben éhen nem halt.

{Béke-évforduló } Május 9-én ünnepeltük egy éves fordulóját annak, hogy végre elcsendesült a fegyverek zaja Európában. Hálatelt szívvel kell az Úris-ten felé fordulnunk, Aki soha nem gondolt nehézségek között is állandóan velünk volt, s még ma is élünk, s dolgozunk hivatásos és Tőle elrendelt munkakörünkben, jóllehet ez nem egyszer nem volt logikusan remélhető. Most is tehát csak Őbelé kell kapaszkodnunk, mikor anyagi bajok, külső nyomás vernek le és emberileg nem kecsegtető jövő képe tárul elénk. Sok-szor kicsinyesen emberiek vagyunk, s nem bízunk Benne, s Ő ennek ellenére is folyton mellettünk áll és segít. Si Deus pro nobis, quis contra nos!?38

{Műsoros délután } A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Ta-tai Csoportja május 12-én a gimnázium hirtelen berendezett dísztermében műsoros délutánt rendezett. A két és félórás, tartalmas ünnepélyen dr. Ma-gyar István rendtársunk klasszikus és modern dalokat <361> énekelt, zongo-rán dr. Darvasy Mihály kísérte. Ifjúságunk Rostand Cyrano de Bergerac-jának egy jelenetét adta elő. A jól sikerült ünnepélyt nagy buzgósággal és sok technikai munkával cserkészeink rendezték Veszprémi Tibor vezetésé-

38 Ha Isten velünk, ki ellenünk?

116 1945/1946.

vel. {Besnyői kegyszobor } Május 13-án, a fatimai megjelenés napján P. Patonyi

Rudolf O. F. Cap. magával vitte Darvasy Mihály rendtársunkat a grófi park-ba, s felfedte előtte azt a helyet, ahová a Máriabesnyőről ideszállított kegy-szobrot elrejtették. A tó nyugati oldalán vezető út mentén van a konviktora-ink által „Bicskafák”-nak nevezett öreg fűzfa, ettől számítva 30 lépésnyire a bozótban ásták el a kegyszobrot rejtő ládát. Konviktorainkkal hányszor vol-tunk a fa melletti tisztáson játszani, s mennyire jól éreztük ott magunkat! A Besnyői Boldogasszony közelében jó volt lenni, s talán Neki köszönheti Ta-ta, hogy aránylag épen került ki a háborúból, pedig igen sokszor volt alka-lom a teljes pusztulására.

{Időjárás } Esős időjárás hat nyomasztóan a kedélyekre. {Kegyúri terhek } Május 15-én kaptunk hírt arról, hogy az állam átveszi a

kegyúri terheket. A dolog természetes, hiszen a nagybirtokok, így a minket is érintő Esterházy-uradalom is, jövedelmük után sok ilyen terhet viseltek. Eddig semmi ilyenféle lépés nem történt, most tehát ezt jó hírként kell el-könyvelnünk.

{Rendfőnöki látogatás } A Rendfőnök Úr május 17., 18. és 19. napjain láto-gatta meg Házunkat. Leginkább Walter generális-asszisztens-vizitátor úrral tárgyalt az idén esedékes káptalan előkészületeiről. Itt tartózkodása alkal-mából történt meg szinte egy fél évtizede először az a béke-hangulatot jelen-tő esemény, hogy Házunk a civil tanári kart vendégül láthatta asztalánál teljes számban.

{Orosz előadás } Május 23-ra este ½ 9-re Buzanov őrnagy, az orosz város-parancsnok összehívta a tatai ifjúságot a moziba. Felsős diákjainkkal mi is teljes számban kivonultunk a szokatlan időben. A cím Magyarország jövő békéjéről szólt, ami mindenkit érdekelt. Erről azonban csak mellékesen és általánosan ismert dolgok emlegetése formájában volt szó, a lényeg a szovjet ötéves tervének részletes és adatszerű ismertetése volt. A szónok gyenge tolmácsokkal fordíttatta mondanivalóját, s az őszintén unatkozó közönség csak ½ 10 után szabadulhatott, <362> amikor még egy orosz film lepergetése volt hátra.

{Mendikálás } Május 26-án Walter János generális asszisztens példát muta-tó módon mendikálásra utazott, és a misebor-készlet elfogyását a néhány faluban – sokszor protestánsoktól is – összekéregetett mennyiséggel meg-akadályozta. Előadása szerint meglepő, hogy milyen könnyen és milyen szí-vesen adtak az emberek. Ha hordói lettek volna, mind megtölthette volna.

{Vizitáció } Walter János a Generális Atya megbízásából több utazást tett a rendházakba Házunkból kiindulva, s felkereste a bíboros-hercegprímást is, akinél ebédre volt hivatalos.

{Dallos tanár és prefektus } Dr. Dallos István rendtársunk igazolása után tanári beosztást kapott Tatára a VI. osztályba és a konviktusba, továbbá Felsőgallán az I., II. és VI. osztályba.

{Veszprémi vizsgája } Veszprémi Tibor rendtársunk Budapesten letette

1945/1946. 117

szép sikerrel a pedagógiai vizsgát, és tanári oklevelet szerzett. {Segély } Dr. Kovács László, a közellátási minisztérium tisztviselője állandó

havi élelmiszer-járandóság kiutalását ígérte a Háznak a konviktus címén. Rényi József pénzügyminiszteri tanácsos nagyobb pénzügyi kölcsönt helye-zett kilátásba a gimnázium renoválására.

{„Fasiszta”-botrány } Május 28-án a II. osztályban két fiú a számtan óra alatt azzal foglalkozott, hogy nyilas- és horogkereszteket, valamint orosz csillagokat és tankokat, német és orosz tábornokokat rajzolgatott. A papír-darabokat igyekeztek egymás nyakába akasztani. Mikor Muzslay Jenő civil-kollégánk észrevette a dolgot, az Igazgatóhoz küldte a gyerekeket, aki azon-nal hazaküldte a fiúkat és hívatta szüleiket. Gyerekes csínyről volt csak szó, de az országos szerzetes-gimnáziumok elleni hajsza után nem lehetett eléggé óvatosnak lenni. Indokolt is volt az óvatosság. Fél 12-kor fedezték fel a „me-rényletet”, s már fél 1 órára 5 telefonjelentés futott be a hatóságokhoz, hogy „a gimnáziumban fasiszta izgatás folyik”. Az Igazgató kötelességszerűen a rendőrségen jelentette a dolgot. A kihallgatás alkalmával a behívott három fiú közül az egyik szerepe tisztázódott, kettőt pedig töröltünk a nyilvános tanulók sorából. Csupán a helyi faliújságoknak szolgált kellemes csemegéül az ügy. De sohasem tudhatjuk, hogy nem fújják-e fel a dolgot ellenfeleink. Magyar István rendtársunk is felkerült az egyik támadó faliújságra, de a MADISZ ellen-faliújságja megvédte őt. <363> Másnap Jakab János dr. rend-társunkat beidézték az orosz városparancsnokságra, hogy állítólagos orosz-ellenes kijelentései miatt felelősségre vonják, de hamarosan fényesen tisz-tázta magát. Maga az orosz városparancsnok is azon az állásponton van, hogy az Internacionálé hangjaira senki sem köteles tisztelegni.

{Nyomozók } Ezek a dolgok érthetően izgalomban tartják a Ház tagjait. Hozzájárult, hogy 28-án délután bejelentés nélkül két katonai nyomozó ér-kezett hozzánk, hogy a rendtagok politikai véleménye után kérdezősködje-nek. Véletlenül nálunk tartózkodott két Észak-Komáromból átszökött VIII-os diáklány, akik a nyomozók érdeklődését lekötötték a szlovákiai magyarüldö-zések részleteinek feltárásával.

Májusban szokatlan köd borít mindent, hűvös idő. {Rendőri vizsgálat } Május 30-án, Áldozócsütörtökön közös szentáldozás

volt. E napon egy rendőrtiszt jelent meg a gimnáziumban, hogy a II. osztály-ban, ahol a fent előadott „nyilas merénylet” történt, nem talál-e valami ter-helő nyomot. Természetesen nem találhatott, hiszen már az iskolaév kezde-tén gondosan eltüntettünk minden gyerekes padra firkálást és vésést. Lát-szik, hogy ellenségeink szeretnének a legkisebb dologba is belekapaszkodni, hogy árthassanak nekünk.

A Kommunista Párt tatai csoportjának faliújságján 1946. június első napjaiban a következő szavakkal kezdődő beszámoló jelent meg: „Nyi-las propaganda a Tatai Piarista Gimnáziumban. Május 28-án végigfutott Tata utcáin az a hír, hogy a gimnázium alsó osztályában nyilas propa-

118 1945/1946.

ganda folyik. A város lakosságát megrendítette ez a hír, annál is inkább, mert köztudomású az iskola tanári karának demokratikus és a múltban is németellenes magatartása.” stb.

A pünkösd előtti napokban ugyanazon a faliújságon a következő szö-veg jelent meg: „Tisztelt B …. Úr! Ön ne a tanári kart tegye felelőssé egyes diákok meggondolatlanságáért. Ez a tanári kar már bizonyságot tett a múltban demokratikusan végzett munkájával, sőt számtalan eset-ben, amikor a nácik és fasiszták ellen beszélt, kitette magát annak a ve-szélynek, hogy egyes diákok ellenük szervezkednek. Ez meg is történt a múltban. Még egyszer ismétlem, hogy csak az otthoni környezet felelős a fiatál diák jobboldali megmozdulásáért. Az ön múltbeli felfogását is-merjük még akkor is, ha most demokratának vallja is magát. Figyelmez-tetem, hogy ezt a tanári kart, kit ismerünk és megvan minden bizal-munk hozzá, ne merje még gondolatban sem bántani! A saját bűnét ne hárítsa át egy olyan tanári karra, aki biztosíték, hogy egy olyan demok-ratikus ifjúságot nevel, ami megfelel majd a demokratikus emberségnek és a nácik által kipusztitott nemzetnek!”39

{Berkes halála } Berkes József rendtársunk hosszú, immáron több mint öt éve tartó, egyre súlyosbodó betegség után június 1-jén de. ¾ 10 órakor el-hunyt az Úrban. Sokáig bírta erős szervezete a kórt; súlyos vesezsugorodása volt. Eleinte bizonytalanság, később látási, emlékezési zavarok jelentkeztek, utóbb már ágyban kellett feküdnie, s ritkán voltak tiszta pillanatai. A bejárat melletti vendégszobában helyeztük el, ahol a kezelő kórházi orvosok és a betegápoló apácák könnyen elérhették. Sokszor látogattuk, s világos pillana-taiban előtte is világos volt, hogy nem sokára az Úr elé kell lépnie. Az orvo-sok május 31-ére jelezték a vég elközelgését. Előzőleg már meggyónt, több-ször is áldozott, s Walter generális-asszisztens kezéből az utolsó kenet szent-ségét is felvette. 31-én este az egész Ház elimádkozta a Commendatio ani-mae-t.40 Utána 2 óránként 2-2 rendtag virrasztott az eszméletlen haldokló mellett. Az erős szervezet azonban ezt az éjjelt is kibírta. Másnap aztán isko-lába kellett mennünk. Néhányan voltunk csak idehaza, mikor körbejárt egy hírnök, s jelezte, hogy itt a vég. Mikor leérkeztünk, már elszenderült örökre. Az apácák önfeláldozóan mellette voltak utolsó pillanatban is. Sok <364> szenvedéstől mentette meg az Úr hívó szava.

{Temetése } Temetése 3-án volt az egész diákság és a tanári kar jelenlét-ében, Muzslay Jenő kollégánk búcsúztatta a tóvárosi temetőben lévő családi sírbolt előtt. Már régen kellett készülnünk erre a végső tisztességadásra. Sajnos, a Ház nem volt [abban a helyzetben] az infláció következtében, hogy mindenben a régi formák között temethettük el. A házilag készült fakopor-

39 A fönti két faliújságszöveg a krónikában gépírással, egy külön papíron beragasztva

található. (a szerk.) 40 Szertartás, mellyel az Egyház a szentségekkel már ellátott haldoklót segíti és Isten

irgalmába ajánlja (a szerk.)

1945/1946. 119

sót a család nem találta kielégítőnek, s egy másik koporsóba fektette. A csa-lád időközben mindenét elhordta, s a kaducitás összeállításánál szinte semmi sem maradt, talán csak egy régi cingulus; a többit, mindent elhordták. Ez a cselekedetük éppen nem tette indokolttá aprehenziójukat. Boldogult rend-társunk egyébként is mindenét családjára fordította, s meleg ragaszkodásá-val kapcsolódott hozzájuk. Hozzátartozóinak sorsa nagyon izgatta, s idős édesanyjának nem sokkal előbb bekövetkezett halála csak siettette elmúlá-sát. Kedves, ragaszkodó társat vesztettünk benne, aki súlyos keresztjét meg-adással és Istenben bízva viselte. R. I. P.!

Főtisztelendő Házfőnök Úr! Szeretett Rendtársak! Szomorú szívvel, de Isten szent akaratában megnyugodva közlöm

szere¬tett Rendtársaimmal,

Berkes József kegyesrendi áldozópap, nyugalmazott gimnáziumi tanár elhunytát. Korra még fiatalon, de hosszú betegségében már elcsigázva tért meg

az örök hazába. Berkes József Tata szülötte, itt nevelkedett, fiatalon megroppanva ide

tért meg, és nagyon szeretett édesanyja mellett a tóvárosi temetőben alussza örök álmát.

Boldogult rendtársunkon már 1932-ben jelentkeztek végzetessé vált betegségének első tünetei: kisebb vérzések az agyban, a vesék rendelle-nes működése és a mind erősebbé váló szívgyengeség. De mindezek a bajok még nem akadályozhatták meg abban, hogy szeretett tárgyait, a latin és magyar nyelvet, ne taníthassa. Csak öt évvel ezelőtt kezdett ba-ja annyira elhatalmasodni, hogy nehéz szívvel – azt hitte, hogy ideigle-nesen – meg kellett válnia az iskolától. Aki még három évvel ezelőtt lát-ta rendtársunkat, erőteljes alakját, pirospozsgás arcát, nem hitte volna, hogy halálos kórt hordoz magában. A jobban megfigyelő azonban már észrevette a bizonytalan járást, a szegletes, merev mozdulatokat, az em-lékezetkihagyásukat.

A háború borzalmait jól tűrte. Sokat üldögélt a kertben, rádiója mel-lett imádkozgatta rózsafüzérét.

Baja az idei tél folyamán hatalmasodott el. Járása mind bizonytala-nabb lett, az emberekkel szemben gyanakvó, sokszor indokolatlanul iz-gatott s türelmetlen. Étvágya azonban megvolt továbbra is, s így még mindig erőteljes maradt.

Március végén erős látási zavarok jelentkeztek nála. Ettől kezdve rit-kán hagyta el szobáját, de a látogatókkal még szívesen elbeszélgetett. Életfunkciói kezdték szolgálatukat felmondani, az alkalmazottakkal szemben mind türelmetlenebb lett. Nem tudunk e helyen is eléggé kö-szönetét mondani a rendházunkban elhelyezett sebészkórház ápolóapá-cáinak, akik végtelen türelemmel és igazi keresztény szeretettel ápolták

120 1945/1946.

betegünket. Mert Berkes József rendtársunk állapota mind nehezebbre fordult. Szívműködése kezd kihagyni, lélegzése görcsösen nehéz, arca sokszor szederjéssé válik, s lábai dagadoznak. Sokszor legközelebbi hoz-zátartozóit sem ismeri már fel. Ápolása mind nehezebbé válik, mert be-tegünk egyre türelmetlenebb lesz.

Injekciók sorozata teszi állapotát tűrhetővé. Közben többször gyónik és áldozik, nyugodtabb pillanataiban imádkozgat.

Május utolsó hetében válságosra fordul állapota, az orvosok is meg - mondják, hogy közeledik a beteg utolsó órája. Ekkor Walter János ge-nerális assistens feladja neki az utolsó kenetet. Betegünk még egyszer meggyónik, s magához veszi a Legszentebbet. Az utolsó napokat eszmé-letlenül tölti. A szép május-végi napokon csak erős hörgése hallatszik. Május 29-én azt hittük, hogy itt az utolsó órája. Az esti órákban köréje gyűltünk, elmondottuk a Commendatio animae-t, utána pedig kettesével virrasztottunk. De erős szervezete még 36 óráig viaskodott a gyilkos kórral. Június 1-én, szombaton délelőtt háromnegyed tíz órakor szűnt meg sokat szenvedett szíve dobogni.

Többször hangoztatott kívánságának megfelelően édesanyja mellé, a tóvárosi családi sírboltba temettük el. A temetésen a családon, az isko-lán, a férfi és női szerzeteken kívül nagyon sokan jelentek meg a város-ka minden társadalmi rétegéből. Berkes Józsefet sokan ismerték. sokan szerették.

Istenben boldogult rendtársunk lelkét a Főtisztelendő Házfőnök Úr és szeretett Rendtársaim imáiba ajánlva, vagyok

Krisztusban szerető rendtársuk Tata, 1946. évi július hó 15-én Szűcs János házfőnök41

{Iskolai előadás } Június 2-án rendezte a VI. osztály műsoros délutánját és neves színdarabokból egy-egy jelenetet mutatott be. A rendezés és előkészí-tés olyan fokon volt, hogy a haláleset miatt már nem lehetett megakadá-lyozni. Az ünnepély jövedelmét két szegény sorsú osztálytársuk felsegélye-zésére fordították. Bevezetésként beszédet mondott Patonay József civil kol-légánk, osztályfőnök, aki a Szociáldemokrata Párt vezető szereplője, s a helyi Pedagógus Szakszervezet elnöke.

{Lóky halála } Június 3-án halt meg Mernyén dr. Lóky Béla c. főigazgató rendtársunk, a tataiak kedves Béla bácsija. Ide már nyugalomban került, s kedves modorával, gavallérosságával sok emberi hibája mellett is megszeret-tette magát Tatával. Innen került Pestre még az ostrom előtt (ld. 240), majd Mernyére, utolsó helyére. Kicsit a magunk halottjának is éreztük. Nyugod-jék békében!

41 A gyászjelentés gépelt szövege a krónikában külön papíron beragasztva található. (a

szerk.)

1945/1946. 121 {Tárgyalás az oroszokkal } Június 6-án ebéd közben egy városi alkalmazott

állított be azzal, hogy azonnal menjen valaki az orosz parancsnokságra a „gimnázium kiürítése” céljából tárgyalni. Az Igazgató hivatalosan távol volt, így Magyar István és Dallos István mentek le, s mi egy újabb lefoglalás ve-szedelmétől tartva vártuk őket vissza. Annál nagyobb volt a megkönnyebbü-lésünk, mikor kiderül, hogy a parancsnokság azt kérte, hogy még egy hóna-pig <365> használhassa az épületünket. Ebbe a kérésbe beleegyeztünk.

{Új győri püspök } Papp Kálmánt, az ostrom alatt papi hősi halált halt br. Apor Vilmos győri püspök helyébe kinevezett új főpásztort a Ház nevében Walter János generális-asszisztens köszöntötte kinevezése alkalmából levéli-leg.

{Fabeszerzés } A Házfőnök nagy és gondos utánajárással valamelyes tűzifa mennyiséget tudott kiutaltatni az egykori kegyúri járandóságból, s beszállít-tatni. Sajnos, nincs kocsink, s a beszállítás csak feles alapon megy. Nagy baj az is, hogy konyhánk rengeteg fát tüzel fel, jóllehet kokszfűtésre van beren-dezve. A meg nem felelő konyhaszemélyzetnek azonban könnyebb a fát fel-használni, mint a pincéből a kokszot felhozni.

{Szász halála } Június 9-én Oroszországban meghalt Szász István rendtár-sunk. Hadifogoly volt, s gyenge szervezete nem bírta a fáradalmakat. Egy református pap bajtársa temette el messze idegenben kedves fiatal testvé-rünket. Sit ei terra levis!42

{Érettségi } Az érettségi-, magán- és különbözeti vizsgálatok június 10-12 közt folytak le dr. Szopek Lóránt tanügyi főtanácsos, premontrei igazgató elnöklete alatt. Június 13-15 közt ugyancsak ő vezette a felsőgallai érettségit, s a többi vizsgákat. Rövid itt-tartózkodása alatt megnyerő egyéniségével ba-rátaivá tett bennünket, s jól érezte magát nálunk, mint régi piarista tanít-vány. Ennek többszörösen is kifejezést adott.

{Közös gyónás, áldozás, cserkészfogadalom } Június 16-án, Szentháromság vasárnapján volt a közös szentgyónás és szentáldozás. Ugyanezen a napon tették le a cserkészújoncok fogadalmunkat Veszprémi Tibor parancsnok ke-zébe. Majd a táborozás kérdéseit érintő szülői konferencia zárta a napot.

{Rendőri nyomozás } Június 18-án fél 8 órakor rendőri bizottság érkezett hozzánk. Három civilruhás és két egyenruhás rendőrből állt a bizottság. Iga-zolásuk után a tanári könyvtárat óhajtották megtekinteni. A házfőnök megmutatta a polc nélküli, egymásra tornyozott könyveket. Egy könyv akadt a kezükbe, mely Japánról szólt, de nem szerepel egyik index-listán sem, mely a reakciósnak és demokráciaellenesnek nyilvánított könyvek cí-meit tartalmazza, s melyeket tudvalevőleg be kellett szolgáltatni. A bizottság visszatért az igazgató irodájába, lefoglalta a nevezett könyvet. Éppen ekkor, szokatlanul korán, 8 óra előtt hozta a postás a leveleket. Rövid <366> kerte-lés után a leveleket óhajtották látni, mivel erre is volt felhatalmazásuk. A címzetteknek ott előttük fel kellett bontaniok a leveleket, s aztán ők vették

42 Legyen neki könnyű a föld!

122 1945/1946.

át azokat. Előzőleg Magyar István panaszt tett előttük a faliújságokon lévő egyházellenes támadások miatt; ezt ők jegyzőkönyvbe foglalták. A rendfő-nökségtől érkezett a házfőnök címére a pesti konviktus ügyével foglalkozó, május 13-án kelt, akkor postára adott rendfőnöki körlevél. Meglepő és telje-sen szokatlan volt a sok vörös aláhúzás a körlevélben. A Bátori Józsefnek szóló magánlevélben is volt aláhúzás vörös ceruzával. Medvigy Mihály leve-lét nem bontották fel, hanem még ugyanaznap kivitték Felsőgallára, ott fel-bonttatták, s jegyzőkönyvezés után magukkal vitték. Szemmel látható volt, hogy már előbb felbontották a leveleket, melyek május közepén datálódtak, de amelyeket – hogy a bontás, újra leragasztás nyomait eltűntessék – 20 milliárd pengős bélyegekkel sűrűn teleragasztották. Ezek a bélyegértékek a datálás idejében még nem jelentek meg. A házfőnök szóvá is tette a dolgot, amit a rendőrök jegyzőkönyvbe vettek. A leveleket, s a kis könyvet lefoglal-va távoztak.

Érthető meglepetést okozott ez a rosszul leplezett újabb támadás. A zsidó-ságot érintő szentírási idézeteket is gondosan aláhuzigatták a körlevélben. Szóval látszott, hogy megint keresnek valami archimedes-i pontot, ahol megvetve lábukat, kiforgassanak bennünket. A Rendfőnök urat azonnal ér-tesítettük az eseményekről szóbeli híradás útján.

{Vendég } Június 20-án, áldozócsütörtökön vendégünk volt Faller Jenő, a Salgótarjáni [Kőszénbánya Rt. bánfalvai] igazgatója, egyik növendékünk, volt konviktorunk édesapja. Lehetővé tette, hogy a gimnázium idei szén-mennyiségét megszerezzük – ha van rá pénzünk. Mindenesetre nagy hálával tartozunk neki a kiutalásért. Ugyancsak ő tette lehetővé, hogy cserkészeink még a vakáció elején megtarthassák nyári táborukat.

{Litánia } Egész június hónapban minden nap litániát tartottunk Jézus Szentséges Szíve tiszteletére. Walter János generális-asszisztens, Veszprémi Tibor és Darvasy Mihály tartották a szépszámú jelenlévő előtt az istentiszte-letet.

{Időjárás } Megint esős, borús idő köszöntött ránk, ami az aratást nehéz-kessé teszi.

{Te Deum } <367> Június 23-án zártuk ünnepélyes Te Deummal az 1945-1946-os iskolaévet.

{Cserkész munkatábor } Faller Jenő biztatására július 1-től augusztus 1-ig cserkész-munkatábort rendeztünk a Zirc melletti Nagyesztergáron. Az egy-kori Purgly-kastély parkjában állt a tábor (a kastélyban orosz katonaság tar-tózkodott). A nagyobb fiúk a zirc-dudari bányavasút építésénél töltésépítési kubikus munkát végeztek. A frissen odacsillézett földet kiszolgált vasúti üt-közőkkel döngölték. A vonalon folyó munkát Bátori József vezetésével vé-gezték a IV-VI. osztályt végzett cserkészeink. A kisebbek a táborban dolgoz-tak, hogy a dolgozók szükségleteit előteremtsék. A bánya természetbenieket adott, melyet a hozott dolgokkal kiegészítve Veszprémi Tibor, a táborpa-rancsnok dolgozott fel, aki az egyhangú ételek feldolgozása mellett is kitűnő főszakácsnak bizonyult. Úgy kellett gazdálkodnia, hogy a kb. 20 dolgozó

1945/1946. 123

adagjaiból az otthon maradó 25 főnyi többi cserkész is jóllakhassék. Ezt a szinte lehetetlennek látszó feladatot fényesen megoldotta. A tábor nem volt nyaralás, hanem komoly országépítő vállalkozás. A tábor helyettes parancs-noka Darvasy Mihály volt. Néhány nagysikerű tábortüzet is rendeztek, me-lyen a vendégek természetiekben fizettek. A pénz már ekkor annyira lerom-lott, s az infláció olyan nagy volt, hogy billió és trillió pengő volt az apró-pénz. A dolgozók fizetésüket az élelemben, 8 q szénre szóló utalványban és ún. adópengő-jegyekben kapták. Egy heti fizetésért a felvételezéskori érték-ben 2 borotvapengét lehetett kapni. Egész hónapi munkájáért egy fiú az új forintban számítva kb. 16 fillért kapott. A szenet e sorok írásáig még nem kapták meg a fiúk. Szóval, csakugyan önkéntes és olcsó „jó munkát” kapott a bánya, mert saját elismerésük szerint egy dolgozó munkáscsoport sem dolgozott úgy, mint a mi fiaink. A tábort meglátogatta Endrédy Vendel zirci apát úr is. Mi ugyanis a cisztercita vezetésű plébánia tőszomszédságában voltunk a táborunkkal, s innen mentek ki a fiúk kb. 3 km-nyire lévő vonalra, s ide tértek vissza halálra fáradva naponként. A piaristák nemcsak minden nap miséztek a plébánián, hanem a gyakran távollévő plébánost is gyakran helyettesítették. Táborozásunk alatt feloszlatták a Magyar Cserkészszövet-séget rengeteg katolikus egyesülettel együtt, mert most a támadás katolikus egyesületek ellen folyik. Vasúti kocsihiány miatt azonban <368> csak a ter-vezett határidő megérkezésével lehetett visszatérni; addig is Piarista Diákok Munkatáborává alakultunk át. A fiúk kifáradva, de reményen felül frissen, egészségesen és erősen érkeztek vissza augusztus 1-jén szüleikhez.

{Katona halála } Július 3-án Katona Géza I. éves teológus-testvérünk, va-káción lévén, a Marosban fuldokló öccse segítségére ment másik testvérével, de mindhárman a folyóba fulladtak. Tragédiájuk annyiban érint bennünket, hogy a komoly, szép reményekre jogosító ifjú levita Tatán volt novícius az ostrom alatt. R. I. P.!

{Csinosítás a házban } Július folyamán a rendtagok legnagyobb része hoz-zátartozóinál volt. A gondnoki tisztre designált Dallos István rendtársunk ezalatt csinosíttatott, az iskola és a gimnázium karbantartási, illetve renová-lási munkálatait kezdte meg. A háború következtében megrongálódott he-lyiségeket rendbe hozatta, s az emeleti folyosó kimeszeltetésével egészen békebeli hangulatot teremtett legalább az emeleten.

{Szén } A hó folyamán nagy nehezen egy vagon szén érkezett a Ház címé-re. Ezt az otthon tartózkodó tanárok őrizgették az állomáson, mert fuvarhi-ány miatt csak nagyon lassan lehetett beszállítani. A beszállításnál is segéd-keztek rendtársak.

{Mondik halála } Csak most értesültünk róla, hogy még 1945. október 10-én Mondik Pál asszisztens Temesvárott, ez év július 29-én pedig Rozs Lajos rendtársunk Mernyén elhunytak. R. I. P.!

{Ferenczi átlépése } Ferenczi Zoltán asszisztens, volt váci házfőnök és gim-náziumigazgató és budapesti igazgató, aki politikai magatartásáért rámért népbírósági büntetést kiállotta, az összes érdekelt egyházi hatóságok bele-

124 1945/1946.

egyezésével belépett a ferencrendbe, s megkezdte noviciátusát Búcsúszent-lászlón.

{Általános iskola } Augusztus 2-án az Igazgató Pesten részt vett a Katoli-kus Tanügyi Főhatóság részéről összehívott értekezleten, ami az általános iskola problémájával volt hivatva foglalkozni. A tanügyi kormányzat ugya-nis általános iskola néven új iskolatípust óhajt bevezetni, melynek hivatása az egész magyar ifjúságnak egységes, demokratikus alapnevelést biztosítani. E célból a tanköteles kor 14 évre emelkedik, az általános iskola 8 osztályúvá emelkedik. A gimnázium alsó négy osztálya átalakul V-VIII. ált. osztályokká. A tervezet <369> szakmegoszlású tanítást kíván szabadon választható tár-gyakkal. Az elképzelés nagyon szép, s nálunk, ahol gimnázium is van, meg is valósítható, de ott, ahol 1-2 tanerős elemi van, a szaktanítás illuzórikussá válik. Nálunk már megindultak a tárgyalások a Szent Imre katolikus elemi iskolával.

{Új pénz } Augusztus elsejével új pénze van a Magyar Köztársaságnak, a forint, s a fillér. 200 millió adópengő egy forint.

{Káptalan?! } Az egész rendi közvéleményt erősen érdekli a káptalan kér-dése. Vajon lesz-e, s mikor, hiszen már augusztusban vagyunk, s még semmi jele sincs a kibontakozásnak, amitől pedig mutáció kérdése is függ.

{Katolikus Nap } Augusztus 4-én Papp Kálmán, az új győri püspök papokat szentelt a kapucinusoknál. Délután Katolikus Nap volt. Az ünnepség a há-zunk előtti kertben folyt le, ahol emelvényt és tábori oltárt építettek. Beszé-dek, szavalatok, a katolicizmus melletti hűségnyilatkozatok hangzottak el énekkel vegyesen. A végén maga a püspök szólt, s egyúttal finoman, de ha-tározottan válaszolt a magyar kormánynak a napokban a papsághoz intézett felhívására, melyben azt kívánja, hogy a papság segítse elő a lelkek megbé-kélését. Beszéde után sekrestyénkbe vonult, felöltözött, végül az Oltáriszent-séget a tábori oltárhoz vitte, s a litániát mondta el. Végül Gyirmóty plébános mondott egy – tőle már megszokott – hosszú szentbeszédet. Áldás után vé-get ért a Katolikus Nap, majd a püspök meglátogatta Házunkat, a rektorá-tusban megismerkedett az atyákkal. Dr. Walter János generális-asszisztens köszöntötte őt a Ház, sőt az egész piaristaság nevében is. A főpásztor vála-szában az elismerés hangját hallatta felénk és a mostani időben különösen nehéz egyházkormányzatához imádságunkat és segítségünket kérte. A foga-dás után közvetlenül elbeszélgetett az atyákkal. Kicsit szégyelltük, hogy semmivel sem kínáltuk meg. A látogatás után már majdnem szakadó esőben, gyalog ment át kíséretével a tatai plébániára.

{Új rendkormány } Augusztus 10-én végre megoldódott a hosszú várako-zás-okozta izgalom. Az idén nem került sor káptalanra, hanem dr. Walter János generális-asszisztens, vizitátor a Generális atya nevében ad beneplaci-tum kinevezte tartományfőnöknek dr. Tomek Vincét, asszisztenseknek ren-delte melléje dr. Sík Sándort, dr. Karl Jánost, dr. Kerkai Józsefet és dr. Albert Istvánt. Ezzel a kinevezéssel megszűnt <370> a hosszú találgatások korsza-ka, s most újult erővel indulhatunk a sok új munkát rejtegető új évnek. Zi-

1945/1946. 125

mányi Gyula exprovinciális úr Pesten marad, s példaadó módon rendes ta-nár a gimnáziumban, és magára vállalta a korához mérten nagyon terhes konviktusi prefektusságot is.

{Mutáció } Az új Provinciális Úr első mutációja hét nap múlva, augusztus 17-én jelent meg. Mivel minden jel szerint a pártnyomás miatt a felsőgallai filia fenn nem tartható tovább, az onnan felszabaduló erőkből Horváth Ist-ván Nagykanizsára Medvigy Mihály Veszprémbe, Vígh Árpád Vácra és Ba-bos Dezső Mernyére kapott beosztást.

Babos Dezső négy évig élt Házunkban, s hosszú és a legnehezebb időkben viselte a vicerektor egyáltalán nem irigylésre méltó feladatát. Hallgatag, de mégis humorra hajló egyénisége nem alakíthatott ki nagyobb baráti kört maga körül, de a beteg szívvel is állandóan dolgozó, nyulait nagy szeretettel kezelő, flegmatikus vicerektort mindenki tisztelte. A 3 fiatal Felsőgallától búcsúzott, amelynek poros-füstös levegője annyira a szívükhöz nőtt, hogy nem könnyedén váltak meg tőle. És a bányavidék is szívébe zárta a fiatal piaristákat, akik az egyéniségük, művészetszeretetük, papi komolyságuk révén ráébresztették az embereket egy magasabb, szellemi-erkölcsi világ értékességére. Adja Isten, hogy új helyeiken is a kalazanciusi szőlő hű mun-kásainak ismerjék el őket!

{Kalazancius-nap } Szentatyánk ünnepét gregorián-énekes nagymisével ünnepeltük meg. Az ebéden a város és az egyházközség főbb vezetői is meg-jelentek.

{Felsőgalla } A felszámolt felsőgallai házból rendtársaink augusztus 30-án végleg visszaköltöztek. Felsőgallai életünkről közöljük Kender József dr., az ottani igazgató beszámolóját.43

A felsőgallai partikula története. 1945–1946.

Előzmények 1944 őszén a tatai gimnáziumot és konviktust a magyarországi német

légierőfőparancsnokság foglalta le, úgyhogy szeptemberben a tanítást a helybeli elemi iskolákban szétszórva végeztük délutánonként. A sok lé-giriadó és az egyre bizonytalanabbá váló közlekedés miatt a Tatabányá-ról bejáró kb. 140 diákunk a legritkább esetben jutott el a tanítási órák-ra. Hogy helyzetükön segítsünk, megszerveztük tatabányai di-ákjainknak otthoni, tanfolyamszerű oktatását. Vass Péter dr. és Hegyi Ferenc dr. tatabányai rendtársainkhoz a tataiak közül időnkénti kijárás-sal Kender József dr., Darvasy Mihály dr., Gazda István és Vígh Árpád csatlakoztak; egyéb rendházakból pedig Szűcs Vince, Pogány János, Ró-

43 Megjelent (Tomek Vince provinciális válaszával együtt): HARASZTI Mihály, Tatabá-

nya és a piaristák, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3), 94-100. További példányai: PMKL, Magyar Tartományfőnökség új levéltára (I.1.b), Iktatott levelezés, Ta-ta/1946/1315; PMKL, Magyar rendfőnökség új levéltára, Vegyes ügyek, A tatai gimnázi-um felsőgallai kihelyezett tagozatára vonatk. iratok, 1944–1946.

126 1945/1946.

nai Jenő és Fülöp Gyula kapcsolódtak be a munkába. Az október végi iskolabezáró VKM-rendelet ennek a a szép vállalkozásnak véget vetett. A felszabadulás után a tanfolyamot Vass, Kuntár, ifj. Lukács, Magyar, Kender, Darvasy, Csányi és Vígh rendtársak közreműködésével tovább folytattuk, mivel diákjaink bejárásáról szó sem lehetett, mi magunk gyalog tettük meg legtöbbször a kb. 15 km-es utat az akkor még telje-sen bizonytalan vonatközlekedés miatt. Diákjaink a júliusban tartott vizsgákon az évet sikeresen befejezték.

A tanári karnak ez a sok áldozatot kívánó vállalkozása nem maradt eredmény nélkül, mert ez kezdte egy táborba tömöríteni a tatabányai piarista szülőket, és ennek köszönhető, hogy a következő tanévet már mint a gimnázium kihelyezett tagozata folytathattuk.

1945 nyarán Tatabányán egy önkéntes iskolaszervező bizottság ala-kult, amely önálló állami reálgimnázium megvalósítását tűzte ki célul. Hogy a piarista diákokról is gondoskodás történjék, a bányatársulat Osztrovszky mérnök kezdeményezésére számunkra Tatán diákotthon létesítésére tett ígéretet. Először a már épülőfélben levő bányászinterná-tus befejezését tervezték, majd a gimnázium második emeletén szándé-koztak néhány termet berendezni. Az élelmezés kérdését azonban nem sikerült megoldani, úgyhogy ez az elgondolás is csak terv maradt. Diák-jaink tehát még csak az in idea létező reálgimnáziumba kényszerültek volna. Ezek a tények érlelték meg Szűcs János igazgatóban azt a gondo-latot, hogy mivel Tatabányán vagy velünk vagy nélkülünk lesz gimná-zium, nekünk kell az ottani gimnázium megvalósításában a kezdemé-nyező lépéseket megtennünk, különben a bányavidék ifjúságának neve-lése kicsúszik a kezünkből. Ezt az elgondolást megerősítette az a tény is, hogy közben az iskolaév megkezdődött, és diákjaink a bizonytalanul közlekedő zsúfolt vonatokon szinte mindennapos életveszéllyel közelít-hették csak meg a tatai iskolát.

A szeptember elején tartott szülői értekezleten vetette fel Pulay György tatabányai iskolaigazgató konkrét formában a tatabányai szü-lők kívánságát: ha a diákok nem mehetnek a gimnáziumba, menjen a gimnázium Tatabányára. A meginduló tárgyalásokat a vállalattal és a szakszervezettel Zimányi Gyula Rendfőnök úr és Vass Péter rendtár-sunk bonyolította le. A tárgyalások egyéves szerződés megkötésére ve-zettek, úgyhogy szeptember 27-én kivonulhattunk a legszükségesebb felszereléssel (1-1 darab ágy, szék, asztal, szekrény személyenként, konyhafelszerelés, némi kis élelem) és október 1-én megkezdtük a ren-des tanítást. A kihelyezett tagozat tanári karának tagjai Kuntár József, dr. Vass Péter, Horváth István, Medvigy Mihály, dr. Kender József, Gaz-da István, Csányi László és Vígh Árpád voltak. Selmeczi Kovács József, Veszprémi Tibor és Dobroszláv Lajos pedig Tatáról jártak ki hetenként egyszer, illetve kétszer. A második félévben dr. Dallos István csatlako-zott hozzájuk.

1945/1946. 127

Az iskolai év lefolyása A tanítás teljesen a rendtartás előírása szerint történt. Semmiféle

kényszerszünet nem volt, az iskolai évet szabályosan június 25-én zár-tuk. A főbb események dátum szerinti sorrendben a következők:

Október 6-át Vass Péter vezetésével tábortűzzel ünnepelte ifjúsá-gunk.

November 2. Megkoszorúztuk Glioza Elek volt tanítványunk sírját, aki a bejárás áldozata lett.

November 5. Önképzőkörünk első nyilvános szereplése. A magyar szentek csapata előtt hódolt ifjúságunk a Szent Erzsébet és Lengyel László játék, valamint Reményik: Bánk bán utolsó monológja c. versének előadásával.

December 21. Karácsonyi ünnepély Vass Péter és Horváth István rendezésében.

Január 11. Szülői értekezlet. Január 18. Zongorahangverseny klasszikus és modern, romantikus

mesterek műveiből, Vajda Ilonka és Márta volt tanítványaink, a Nemze-ti Zenede növendékei előadásában Medvigy Mihály formai és zenetör-téneti magyarázatokkal szolgáló bevezetőjével.

Január 29. Ady-est a bányatelepi népművelés keretében. Vass Péter kísérő magyarázatába iktatott Ady versek. Az előadás sikerére jellemző, hogy jan. 31-én és febr. 18-án meg kellett ismételni a mésztelepi kultúr-házban és felsőgallai szakszervezetben.

Március 1. Keindl Imre zeneszerző orgonahangversenye Bach művei-ből Medvigy Mihály zeneesztétikai bevezetőjével.

Március 12. VIII. osztályos tanulóink Molière: Képzelt beteg című víg-játékának előadása a Népházban. Az előadást Vass Péter rendezte. A nagy anyagi siker mellett szép erkölcsi sikert könyvelhettek el tanuló-ink, mert egy héttel előbb volt a Nemzeti Színház együttesének ugya-nott egy elnagyolt Molière előadása.

Március 15. Házi ünnepély. Március 21. Szülői értekezlet. Vass Péter: Szaktudás és műveltség,

Kender József: Átöröklés és nevelés. Március 26. A Molière előadás megismétlése. Március 27. Szülői értekezlet. Medvigy Mihály: Kamaszkor és neve-

lés. Március 28. A Dolgozók Gimnáziuma V. osztályának megnyitása. Április 3. Szülői értekezlet. Csányi László: Tanulás és napirend. Április 4. A felszabadulás évfordulója. A bányatelepi ünnepélyen vet-

tünk részt. Április 9. József Attila est a Népházban (Vass Péter). A szépsikerű

ünnepséget a szakszervezetek kérésére meg kellett volna ismételnünk, de az újságokban a szerzetes iskolákban történt „fasiszta összeesküvé-sek” miatt megindult sajtókampány következtében a feszült hangulat-

128 1945/1946.

ban ettől eltekintettünk. Április 11-13. Ifjúsági lelkigyakorlat. Április 30. Megemlékezés a munka ünnepéről. Május 12. Megemlékezés Dózsa Györgyről. Május 31. A bányazenekar vonósnégyesének Haydn és Bihari hang-

versenye. Június 3. Megemlékezés Pestalozziról. Június 16. Szülői értekezlet az iskola további sorsa ügyében. A környékismeret előmozdítása céljából a tavaszi hónapokban össze-

sen 14 hivatalos osztálykirándulást rendeztünk. A VI. osztály a helybeli gyárüzemeket látogatta végig.

Dolgozók gimnáziuma A budapestvidéki tankerület főigazgató a VKM utasítására a tatabá-

nyai partikulát bízta meg a Dolgozók Gimnáziuma megszervezésével. Előzőleg a helyi polgári iskolában már működött egy esti tanfolyam. Ennek a hallgatóiból szerveztük meg és nyitottuk meg 15 hallgatóval a reális tagozat V. osztályát. Valamennyien sikeresen tettek vizsgát au-gusztusban (5 jeles, 5 jó, 5 elégséges eredménnyel). Saját bevallásuk sze-rint éppen az iskola papi jellege miatt idegenkedve fogadták a VKM döntését, mely a már működő tanfolyamot a piarista iskola keretébe utalta, mert az iskoláról és a tanári karról alkotott felfogásuk a pártvo-nalon és a napi sajtóból szerzett benyomásokból táplálkozott. (Kommu-nisták és szociáldemokraták voltak.) A viszony azonban hamarosan ba-rátságossá vált, és az ő kérésükre történt a marxizmus, szocializmus, darwinizmus, az ember származása, a teremtés és evolúció, dialektikus materializmus katolikus szempontból való megvilágítása a hittan, ma-gyar történelem, gazdaságtan, biológia keretében. Sőt, kérésükre Medvigy Mihály külön filozófiai kurzust is rendezett. A velük való fog-lalkozás nekik és nekünk sok szép emléket és sikert jelentett. Saját ké-résükre zártuk az évet ünnepélyes Te Deummal augusztus 25-én.

Tárgyalások az iskola továbbműködése érdekében Még a márciusi nevelési tárgyú szülői értekezleten vetődött fel a

gondolat, hogy az iskola ügyét a létszámánál fogva nehezen mozgatha-tó szülői tábor helyett egy szülői bizottság vegye kezébe. Ennek megfe-lelően a szülők meg is választották a bizottság elnökének Pachman Já-nos vasesztergályos szakszervezeti alelnököt, az MKP tagját, Moczik Já-nos szövetkezeti vezetőt (szoc. dem.) és Lovas Imre vájárt (szintén az MKP tagja). Ehhez csatlakozott a Dolgozók Gimnáziuma osztálybizott-sága: Finta Mihály, Kobele József és Német József MÁK írnokok. Ez a szülői bizottság június 14-én értekezletre hívta össze az érdekelt szülő-ket. Ezen egy memorandumot szerkesztettek, amelyben az iskola to-vábbműködéséhez kérték a bányavezetőség, a pártok és a szakszervezet

1945/1946. 129

támogatását. A memorandumot 182 szülő írta alá. Ugyancsak a szülői bizottsággal beszélte meg Zimányi Gyula rendfő-

nök és Péntek József asszisztens a Rend feltételeit: 1. Iskolahelyiség, ahol a délelőtti tanítás megvalósítható, 2. 12 tanár részére lakás (külön szoba), 3. Minden tanár részére ugyanannak az anyagi ellátásnak bizto-sítása, amelyet egy vállalati adminisztratív tisztviselő élvez. Ennek fejé-ben a Rend ingyenes tanítást ígért. Mindezt egyéves szerződés formájá-ban óhajtottuk lerögzíteni, amelyet a KÜB (Központi Üzemi Bizottság), a helyi bányaigazgatóság és a MÁK központ írt volna alá, hogyha bár-melyik változik, az iskola működése a feltételek esetleges megtagadása miatt ne szenvedjen kárt.

A szülői bizottság az illetékes tényezőkkel folytatott előzetes megbe-szélések után július 2-re hívta össze az iskola ügyében érdekelteket. Az értekezleten részt vett Mohi Rezső telepvezető bányaigazgató, Nagy La-jos bányaigazgatóhelyettes, Kriegler György esperes, Osztrovszky György államosítási kormánybiztos, kommunista képviselő, a KÜB tag-jai, a pártok, szakszervezetek kiküldöttei, az elemi iskolák igazgatói. Az értekezlet az iskola továbbműködése mellett foglalt állást, a Rend által támasztott követelményeket természetesnek találta, sőt a már befejezett egy évi munka alapján minimálisnak vélte és minősítette. Itt vetődött fel végleges formában az erdei iskola átengedésének az ügye. Ez erede-tileg a telep tüdőbeteg elemistáinak számára épült s mint iskolaszanató-rium működött. A háború következtében felszerelése tönkrement, de iskola céljaira való átalakítása és rendbehozása megvalósíthatónak bi-zonyult. A tárgyalások további folytatására és a szerződés megkötésére az értekezlet egy 5 tagú bizottságot küldött ki, amelynek Osztrovszky államosítási kormánybiztos, Nedesovszky Ferenc KÜB elnökhelyettes, Kriegler György esperes, Pachman János szakszervezeti alelnök és Finta Mihály a DG osztálybizottság vezetője voltak a tagjai.

Annak megvilágosítására, hogy ez a bizottság semmi eredményt nem tudott elérni, bővebben ki kell térni Osztrovszky szerepére: a bányatár-sulat ügyeinek irányítása az ő személyén keresztül a KP elveinek meg-felelően történt, tehát már eleve látni lehetett, hogy szerzetesgimnázi-umnak Tatabányán a jelenlegi viszonyok között nincs létalapja, bármi-lyen népes is a szülői tábor és bármennyire ragaszkodik a piarista isko-lához. Osztrovszky a „papok” kikapcsolásával állami reálgimnáziumot akart és a mi iskolánk továbbműködéséhez való hozzájárulása csak színleges volt. A háttérben továbbfolytatta a pártvonalon mozgó iskola-politikáját, és erre nagyon alkalmas segítőtársat talált Kriegler esperes személyében, aki szintén a reálgimnázium mellett kötelezte el magát, így akarva a rendszerváltozás következtében kicserélődött bányaveze-tőség kegyeibe férkőzni. Hogy személyét a kommunista pártvezetőség velünk szemben illetékes helyeken csak bábuként használta, csak későn vette észre, illetve nekünk így akarta kétes szerepét elfogadhatóvá ten-

130 1945/1946.

ni. Osztrovszky a július 2-i bizottsági ülés után ígéretet tett, hogy mint

helyi államosítási kormánybiztos az iparügyi minisztériumtól engedélyt szerez az erdei iskola épületének átengedésére és átalakítására. Az en-gedély megszerzése azonban késett, és csak augusztus elején került rá a sor, de akkora már olyan formában, hogy az iparügyi minisztérium in-kább állami iskolát szeretne, de tekintve a tanárhiányt, egy évre mi kap-tuk volna meg.

Közben ugyanis Osztrovszky a bizottság tudta nélkül tovább folytatta tárgyalásait a szakminisztériumokkal, és augusztus 10-re ígérte a végle-ges választ, amely szerinte most már a kultuszminisztériumtól függ. A bizottság erről tudomást szerezve a kultuszminisztériumban érdeklődött az iskola ügyének állása után. Ott azt a meglepő választ kapta, hogy az eddig kapott információk nyomán a kultuszminisztérium úgy tudja, hogy a tatabányai szülők egyöntetűen a reálgimnáziumot akarják, mert több alkalommal járt ott bizottság, amelynek egy pap tagja is volt és ez a bizottság a piaristák elleni hangulatról számolt be. Mikor a mi szülői bizottságunk ezek után a való helyzetet feltárta, azt az utasítást kapta, hogy szerezzen írást a Piarista Rendfőnökségtől, amelyben az iskola ta-nárokkal való ellátását vállalja. Ebben az esetben a reálgimnázium ügyét elejtik, és csak a mi iskolánknak adnak működési engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a működő reálgimnáziumi tanfolyamot is átvesszük, és mint rendes osztályt visszük tovább. Zimányi Gyula rendfőnök ezt az írást augusztus 1-én ki is adta. A kultuszminisztérium a fentieket tar-talmazó végzést két nap múlva leküldte Osztrovszkynak, aki az augusz-tus 14-én nála megjelenő szülői bizottságnak kijelentette, hogy neki a papok nem kellenek, az iskola ügyéről tárgyalni nem hajlandó, annál kevésbé, mert közben a Gazdasági Főtanács és az iparügyi minisztérium vállalta a reálgimnázium dologi kiadásait.

Mivel ezek után az iskola további működése kilátástalanná vált, az augusztus 18-i szülői értekezleten bejelentettük, hogy a kihelyezett ta-gozat működését megszüntetjük. A szülők ragaszkodására jellemző, hogy kb. kétszázan íratták be gyermeküket a tatai gimnáziumba, és vál-lalják a bejárás nehézségeit annak ellenére, hogy a reálgimnázium megnyílik III-VI. osztállyal, sőt latin tanítás is lesz. A beiratkozott diá-koknak ebédet, ingyen nyaralást, ruhát; a jó tanulóknak kerékpárt ígér-nek. Az üzemi bizottság pedig a szülőket a szanálás kilátásba helyezé-sével igyekszik megfélemlíteni, elsősorban azokat, akik a június 14-i memorandumot aláírták.

A rendház belső élete Lakásunk a bányatelep legegészségtelenebb helyén, a Mésztelepen

egy hatszobás mérnöki lakásban volt. A cementgyár, karbidgyár és szénlepároló ontotta ránk bőségesen füstjét, a kísérőzenét pedig a ce-

1945/1946. 131

mentgyári kőzúzógépek és golyósmalmok zakatolása szolgáltatta. De ez csak az első időkben volt kellemetlen, később inkább a szeles időben a jó levegő és az időnként üzemszünet miatt beállott csönd volt a szokat-lan. Napirendünk a megszokott rendházi élettől némileg eltérő volt. A tanítás délután 1-től 6-ig, illetve a Dolgozók Gimnáziumának megnyitá-sa után 1-től 9-ig volt. Ennek megfelelően a délelőtti órák szolgáltak az iskolai előkészületre. A lakás hat szobájából egyet társalgó-fogadószo-bának rendeztünk be. Ez, különösen a téli hónapokban, valamennyiünk tartózkodási helye is volt, mert a többi szobákat a rossz ablakok miatt nem tudtuk kifűteni, néhány szoba pedig deszkával volt „üvegezve”, úgyhogy nappal sötét volt. Talán paradoxonnak hangzik, de a széntele-pen a szeles téli időben a kályha mellett télikabátban kuporogva készül-tünk az órákra. Ellátásunkról a bánya gondoskodott: a külszíni munká-soknak járó fejadagot kaptuk. De ez még a tatai háztól kapott segélyek-kel sem volt elegendő. A szülők látván szűkös helyzetünket, három al-kalommal is rendeztek gyűjtést a számunkra. A vita communis perfecta44 szellemében nem egyszer a rendi személyi pénzjárandóságot is az élelmezés feljavítására fordítottuk. Néhányan Vass Péter édesapjá-val a bányába is leszálltunk, és a kitermelt szénmennyiség egy részét arra rászorult bányászözvegyeknek juttattuk, más részéért pedig szap-pant és margarint kaptunk. Egymás közötti viszonyunkat semmi disz-szonancia soha sem zavarta, ezért tudtuk a ránk háruló nehéz munkát a mostoha viszonyok közt is becsülettel elvégezni.

Dr. Kender József Tata, 1946. okt. 1.

{Elvonulnak az oroszok } Kerek kilenc hónapi igénybevétel után az orosz kötelékek utolsó maradványai augusztus 31-én elhagyták a gimnáziumot. A vége felé már csak néhányan voltak, mégse lehetett arra gondolni, hogy megkezdjük a legsürgősebb tatarozási munkálatokat. A gondnok szerepére dezignált Dallos István azonnal nagy eréllyel és körültekintéssel megkezdte a helyreállítási munkálatokat.

{Iskolakezdés } Augusztus 31-én tartottuk meg az alakuló-konferenciát. <371> Most az újonnan életre hívott iskolatípussal, az általános iskolával is meg kell barátkoznunk. Hosszas nehézségek után a munkával már úgy is elhalmozott Selmeczi Kovács József rendtársunk vállalta az általános iskola igazgatóságát.

Szeptember első napjaiban zajlottak le a szokásos magán-, javító- és kü-lönbözeti vizsgák. Meglepő és megható az a ragaszkodás, amellyel a szülők csak hozzánk akarják beíratni gyermekeiket, még a felsőgallai-tatabányai medencéből is, jóllehet onnét őket a szanálás fegyverével igyekeznek elijesz-

44 „tökéletes közös élet” – A piarista rend 20. századi reformjának egyik fő kérdése

volt hogy a szerzetesek egyéni keresetük mekkora részét adják a közösbe, és mennyit tarthatnak meg. (a szerk.)

132 1945/1946.

teni. A katolikus iskolákra szórt sok-sok vád éppen a vádlóktól remélt ered-mények ellenkezőjét teremtette: sokkal többen ébredtek katolikus öntudatra, és ránk akarják bízni gyermekeiket.

{Kályhajavítás } A Ház kályháit átnézték, néhányat ki is cseréltek, s szén-fűtésre is átépítették, de – anyagiak híján – egy csomó nagyon rossz kályhá-ra nem került sor, s így aggódva nézhetünk a kevés tűzifa miatt amúgy is vigasztalan fűtési évad elé.

{Dallos gondnok } Babos Dezső szeptember 4-én utazott el; e nap vette át Dr. Dallos István a gondnoki teendőket.

{Veni Sancte, általános iskola } Szeptember 8-án volt a Veni Sancte az álta-lános iskolával együtt több mint 700-ra növekedett tanítványunk részvételé-vel. A tatai római katolikus egyházközség két elemi iskolája, a Szent Imre fiúiskola és a Szent Vince Nővérek római katolikus leányiskolája egyesült a piarista iskola megfelelő osztályaival Tatai Piarista Általános Iskola néven. A leány általános IV. osztálya a Szt. Vince Nővérek iskolájában, a fiú ált. I-IV. osztálya és a VII-VIII. osztálya a Szent Imre fiúiskolában, míg az általá-nos V-VI. osztályok a gimnáziumban nyertek elhelyezést. Az ált. iskola V-VI. osztályának 3 tagozata van: az A, B osztályokba járnak a fiúk, a C osztályok-ba a leányok. A fiúk szabadon választott tantárgyai a latin és gazdasági gya-korlatok, illetve gazdaságtan és mértani rajz, míg a leányoknál latin és ké-zimunka, illetve háztartástan és mértani rajz. A fiú- és leány I-IV. és VII-VIII. osztályokban az eddigi tanítók tanítanak, az V-VI. osztályokban pedig a Szent Vince Nővérek, világi tanítók és rendtársaink. Igazgató: Selmeczi Ko-vács József rendtársunk. Fiókintézetként csatlakozott a baji és a szomódi r. kat. ált. isk. A tanítás minden osztályban 9-én kezdődött.

AZ 1946/1947. ÉV <372> {Familia domus } 115/1946. sz.

A kegyestanítórend magyar rendtartományának főnökétől. Az Úr nevében! Amen.

A tatai rendház szerzetes személyzete az 1946/47. tanévben. Walter János, a hittudományok bekebelezett doktora, generális-

asszisztens-vizitátor, lelkiatya, tanár. Szűcs János, házfőnök és gimnáziumi igazgató Biró Imre, házi másodfőnök és lelkiatya, házfőnöki tanácsos, tanára Medveczky János, aranymisés, érdemesült tanár. Bán József, érdemesült házfőnök-igazgató, aranymisés. Wagner Lajos, tanár, betegszabadságon. Tell Sándor, számvizsgáló, tanár. Jakab János, bölcseletdoktor, tanár, prefektus. Bátori József, bölcseletdoktor, tanár, prefektus. Weiner Ferenc, a hittudományok doktora, lelkiatya, tanár, prefektus. Kuntár József, tanár, prefektus. Magyar István, bölcseletdoktor, tanár. Vass Péter, bölcseletdoktor, beteg. Dallos István, bölcseletdoktor, házgondnok, házfőnöki tanácsos, tanár. Selmeczi Kovács József, az általános iskola igazgatója, igazgató-

helyettes, tanár. Kender József, bölcseletdoktor, tanár, prefektus. Darvasy Mihály, bölcseletdoktor, tanár, prefektus, a diákotthon igazga-

tója. Gazda István, tanár, prefektus Csányi László, tanár, prefektus. Veszprémi Tibor, tanár, prefektus. Összesen: 20.

A többi házi tisztségre (pl. templomgondnok, stb.) a házfőnököt illeti meg a kinevezési jog (Konst. 258.)

A Házfőnök Úr minél előbb tegye le a két házfőnöki tanácsos előtt a professio fidei-t.

Budapest, 1946. szept. 11. Tomek Vince sk. provinciális P. H. Rokka Pál sk. provinciálisi titkár

134 1946/1947. {Betegek } <373> Wagner Lajos asztmatikus szívbántalmakban szenved,

Vass Péter pedig gyerekkori hátgerinccsigolya-porladásban szenved, s gipszágyban kell feküdnie. Mindketten családjuknál tartózkodnak, Wagner Tatán, Vass Felsőgallán.

{Házi tisztségek } A házi tisztségek így oszlanak meg: Walter János olvassa fel és fordítja a Konstituciókat, Tell Sándor a pincemester, Magyar István a kert felügyelője, Darvasy Mihály a rector ecclesiae és historiografus.

{Dolgozók Gimnáziuma } Kender József kapott megbízást a Dolgozók Gimnáziumának igazgatói teendőire. Ezért felmentést kapott konviktusi pre-fektusi megbízása alól. Ugyanis itt, Tatán is vannak, akik igénybe óhajtják venni ezt a lehetőséget magasabb képzettség szerzésére. Az első osztályra 15 tanuló jelentkezett, az V. osztályra felvételi, illetve különbözeti vizsgára szintén 15-en jelentkeztek. A tanítás szombat kivételével minden nap 5 órá-tól négy 40 perces órában folyik esténként. A tanárok Kender igazgató mel-lett Weiner, Magyar, Gazda, Csányi, Veszprémi és Dobroszláv Lajos rajzta-nár.

{Konviktus } Konviktoraink az 1946-47. tanévben: VII. osztály: Görgey György (Budapest), Pataky Béla (Bokod, ev. ) Vígh

Imre (Dad). Összesen: 3 VI. osztály: Berkó Antal (Tardos), Hegel Dezső (Kóny), Hidvégi Egon Iván

(Komárom), Moravcsik Vendel (Tardos), Pálfalvi István (Rákospalota). Pász-tor János (Budapest), Varga Sándor (Tardos). Összesen: 7

V. osztály: Csonka László Tamás (Budapest-Leányfalu), Jakobi Gyula (Kecskéd), Laczkó Ferenc (Budapest) Molnár Dénes (Elek), Tisza Ákos (Bu-dapest), Vaszary Tamás (Szilsárkány). Összesen: 6.

IV. osztály: Cserfai Lajos ref.(Mocsa), Lénárt Tibor (Oroszlány), Paksa La-jos (Tatabánya), Puskás Imre (Fót), Sáradi Vince (Bánhida), Scharle Gyula (Zsámbék), Tóth Pál (Budapest), Walthier Ferenc (Elek). Összesen: 8

III. osztály: Kováts Tibor (Budapest), Petheő Béla (Budapest), Somogyi György ref. (Dad), Szidnai László (Felsőgalla). Összesen: 4.

Ált. VI. osztály: Abaffy Béla evang. (Almásfüzitő), Balogh János (Szőny), Jenes Zoltán (Atkár), Sebestyén Dániel (Kocs, ref.), Stein József (Dad), Szöl-lősi Bálint ref. (Naszály), Varga Dezső (Tardos), Vörös Béla (Bánhida). Ösz-szesen: 8.

Ált. V. osztály: Barassó Győző ref. (Bánhida), Bálványos Tamás (Bánhida), Dietrich Ferenc (Tatabánya), Éles Sándor (Oroszlány), <374> Földi Tiva-

dar (Budapest), Kenesei Pál ref. (Kömlőd), Kocsis Endre ref. (Naszály), Ko-vács Zsigmond ref. (Naszály), Lődi György (Tata), Meiszter István (Csákvár), Muzslai Ferenc (Császár) Petheő Gábor (Budapest), Piller Pál (Üllő), Tárnok András (Komárom, ref.). Összesen: 14.

Konviktoraink létszáma tehát 50. Ellátásukért fizetnek havonta egy mázsa búza maximált árát, azaz 40 forintot, a fűtéses hónapokban pedig egy mázsa szén maximált ára hozzá, azaz 17 Ft. A még most is mostoha viszonyok mi-att a következő természetbenieket kérjük havonta fejenként: búzakenyérliszt

1946/1947. 135

12 kg vagy rozskenyérliszt 14 kg., fehérliszt 8 kg, zsír 1,2 kg, vagy 2,5 l. olaj, 1 kg szalonna, 10 db tojás, 1 kg szilvalekvár, ½ kg dió, ½ kg cukor, ½ kg vö-röshagyma, 30 kg burgonya, 1 kg főzelékféle (bab, borsó, lencse), 1 kg só, 2 dkg paprika. A szülők többoldali sürgetésére lehetővé kívánjuk tenni, hogy a természetbenieket megválthassák, ezért 150 Ft-t kér a gondnok. Megjegy-zendő, hogy konviktusunk árai nagyon olcsóak a többi intézethez mérve és áraikhoz hasonlítva. Mindezekből az is következik, hogy a konviktus mosta-ni állapotában (fele helyiségeink még ma is a kórház használatában vannak) nem rentábilis.

{Bérmálás } A tatai Nagytemplomban szeptember 18-án sok diákunk járult a bérmálás szentségéhez, amit Papp Kálmán győri püspök úr szolgáltatott ki. Bérmálás után a többi hatóság mellett fogadta a plébánián a mi tisztelgésün-ket is, és nagyon kedves, elismerő hangot ütött meg velünk szemben. Sok diákunk otthonában vette fel a bérmálás szentségét.

{Diákjaink csalogatása } Szeptember 19-én mozgalom indult meg – nyilván nyomásra – amelynek célja, hogy a meginduló felsőgallai állami gimnázi-umba csábítsa növendékeinket. Megint élnek a megfélemlítés eszközével a szülőkkel szemben. Ennek ellenére a szülők részéről megható ragaszkodás nyilvánult meg, hogy továbbra is hozzánk járassák gyermekeiket. A szomo-rú csak az, hogy néhányan éppen régi pártfogóink közül (pl. Pulay igazgató) ellenfeleink oldalára állt, nyilván, hogy azok előtt érdemeket szerezzen.

{Halálozás } Játék közben ráomlott a föld Szabó Lajos ált. V. oszt. növen-dékünkre. Szeptember 20-án Walter János temette el a rendtársak közremű-ködésével az ifjúság jelenlétében.

{Szent Gellért ünnepély } <375> Szeptember 24-én volt a közös szentgyónás és szentáldozás. Darvasy Mihály alkalmi szentbeszédét követte az ünnepély, amelyen az ifjúságunk Szent Gellért 900-ados halálozási évfordulóján hódolt a nagy szentnek. Az ünnepély szervezése és rendezése Bátori József érdeme.

{Tartományfőnöki látogatás } Szeptember 25-én egynapos látogatásra Há-zunkban tartózkodott Tomek Vince tartományfőnök úr, aki – mint beszédé-ben kifejtette – Walter János és Szűcs János személyéhez fűződő baráti szá-lak miatt részeltette Tatát első hivatalos provinciálisi minőségben tett láto-gatásában.

{Új kehely } A Tartományfőnök úr első hivatalos látogatása emlékére a Kalazancius-alapból egy művészi kelyhet (Megyer-Meyer alkotását) adomá-nyozta a Háznak, mert a rendtagok számához képest kevés a kehely. A szép, elefántcsonttal díszített kelyhet a hivatalos diákmiséken használjuk elsősor-ban.

{A kápolna } A különféle perselypénzek jövedelméből (a hivatalos miséken a perselyezést is bevezettük) kápolnánknak a sötétebbik oldalára bevezettük a villanyt, a már ismert szegényes módon: minden oltáron a fagyertyákba 1-1 égő került. Sajnos, a Háztól nem kap a templom pénzt, s így egyelőre ezzel a nem egészen szabályos áthidalással vagyunk kénytelenek a gyertyákat helyettesíteni.

136 1946/1947. {Litánia } Október minden napján rendeztünk Mária-litániát és elmondtuk

a rózsafüzér 1-1 tizedét. {Mária-kongregáció } Bátori József indítására megszerveztük a Mária-

kongregációt, melynek természetjáró szakosztálya van hivatva a cserkészet pótlására. Azt a sok nevelési előnyt, amit a cserkészet jelent, nem akartuk kihasználatlanul engedni csak azért, mert a Cserkészszövetséget feloszlatták. Nem lehet ugyan szó igazi Mária Kongregációról, mert Bátori kívánsága sze-rint eltekintettünk annak egyik alaptételétől, az elitre való törekvéstől. Most az a cél, hogy lehetőleg minél nagyobb létszámú gyereket szoktassunk hozzá az intenzív katolikus élethez, hogy minél többen álljanak szent hitünk mel-lett olyankor is, ha bármiféle ok következtében egyszer az iskolának nem lesz meg a fegyelmi ereje, hogy növendékeit a minimális katolikus követel-mények elvégzésére is szorítsa. Tudatában vagyunk annak, hogy nem vég-zünk igazán teljes munkát, de – in extremis extrema sunt tentanda45 – ipar-kodunk a legjobb erőink <376> szerint a lehető legtöbbet nyerni a katolicitásnak és magyarságnak. Az sem lekicsinylendő tény, hogy az áldat-lan piarista-jezsuita ellenségesség után Mária Kongregáció indult! A Bol-dogasszony áldása kísérje!

{Bán mutációja } Október 7-én Bán József rendtársunk mutációt kapott, amely őt a szülőföldjére, Kecskemétre helyezte vissza. 10-én már el is uta-zott az annyiszor megóhajtott Alföldre. A háború vihara sodorta el őt nyu-galmából ugyancsak Kecskemétről, s most annál nagyobb az öröme, hogy visszatérhet. Mi meleg szeretettel és őszinte megbecsüléssel búcsúztatjuk, aki mindig a szerénység, pontosság és kedves előzékenység példája volt, percnyi pontossággal ugyanazon órákban rótta szakadatlanul és fáradhatat-lanul az utcákat roggyant, öreges járásával, annyira, hogy a tatai néphumor „járás-bíró”-nak (ti. aki bírja a járkálást) nevezte el, és az óráját az ő megje-lenéséhez igazította. Kívánjuk, hogy még sokáig éljen csendes nyugalomban szeretett Kecskemétjén!

{Unrra-vacsora } Október 19-én az UNRRA-tisztviselőknek tatai kirándulá-sával kapcsolatban a város rendházunk ebédlőjét kérte el, mint a található legnagyobb termet, ahol vendégeit vacsorán láthatja. (A régi Esterházy-szál-ló ma ui. a Magyar Kommunista Párt székháza.) Szokatlan volt a kérés, de a szokatlan körülményeknek megfelelően a Házfőnök megadta az engedélyt. Mintegy 50 személy vett részt a vacsorán Bartha Albert honvédelmi minisz-terrel az élen. Ide várták az UNRRA magyarországi főmegbízottját is, de az utolsó pillanatban másfelé kellett mennie. Dánok, svédek, belgák, norvégek, svájciak és oroszok vettek részt a vacsorán. Jellemző, hogy az oroszokat csak akkor hívták meg, mikor nyilvánvaló lett, hogy az angolok és amerikaiak lemondtak [a részvételről], mert féltek, hogy az utóbbiak nem ülnek egy asz-talhoz az előbbiekkel. A vacsorán Selmeczi Kovács József és Bátori József rendtársaink francia, illetve angol tolmácsként szerepeltek. A vendégek kö-

45 Végletes esetben meg kell próbálnunk a végletes megoldást

1946/1947. 137

zül néhányan Házunkban kaptak szállást, mert autóbuszuk elromlott, s nem utazhattak tovább. Voltak köztük a Vöröskeresztnek is emberei, akik diákja-inknak segélyt helyeztek kilátásba. A Ház konyhájára is maradt sok minden a pazar vacsora után.

{Portás } <377> A Házba Zámbori Zoltán asztalos került portási minőség-ben, aki ellátja a házi asztalosi teendőket is. Tulajdonképpen közös alkalma-zottja a Háznak és a kórháznak. Valamikor az elmegyógyintézet ápoltja volt alkoholmérgezés miatt. Mogorva, zárkózott ember. Tulajdonképpeni portási működése a kapunyitásra szorítkozik, mert nap közben elzárkózva szobájá-ban láthatatlan, s sem látja, hogy ki jön be, s így kevés értelme van az ő ka-pusságának.

{Kis Kamara Kórus } A diákok kívánságára Kis Kamara Kórus alakult. A kötelező énekórákon kívül jönnek össze Darvasy szobájában hetenként két-szer. Klasszikus és modern szerzők műveit tanulják. Nagy előny, hogy válo-gatott énekesek, akik részben könnyen tanulnak, részben önként vállalkoz-tak, s így gyorsan és szívesen tanulnak. Létszámuk 14. (Okt. 24. első próba.)

{Időjárás, tűz } Krisztus király ünnepén jött meg az első hó. A hideg gyors beköszöntésének szomorú következménye, hogy 8 újszülött malacunk meg-fagyott. A konviktus mostani stúdiumának kamrájába összealmozott holmi kigyulladt. A tüzet a gyerekek segítségével sikerült hamar elfojtani.

{Istálló } Dallos István gondnok utánajárása folytán elkészült most a gaz-dasági épület és az istálló is. Állat még nincs benne, de már jöhet. Akkor tudjuk csak kellően értékelni ezt az eredményt, ha csak pl. a tavalyi helyzet-tel hasonlítjuk össze. Isten segít bennünket.

{Gazdaasszony-csere } A konyha körül is átalakítások és személycserék vannak. Vogler Flóriánné, aki majdnem egy évtizedig volt a Ház alkalma-zottja, megvált gazdaasszonyi munkakörétől. A legutóbbi időkben már be-tegsége is akadályozta, hogy kellő eréllyel vihesse ilyen nagy Háznak a gondját. Alapjában jószívű természete miatt sok mindent elnézett környeze-tének, s így nem egyszer károsodás is érte a Házat. Azt sem felejthetjük el, hogy a háború és a megszállás legnehezebb napjaiban hűségesen kitartott oldalunkon. Vezérelje Isten sok szerencsével lánya mellett Tapolcán, ahová utazott! Véglegesen november közepén ment el. Egyelőre csak kísérletként, próbafőzésre vett fel Dallos asszonyokat. Pillanatnyilag anyagi helyzetünk ziláltsága miatt nem gondolhatunk apácák alkalmazására, akik szerződteté-sét a gondnok drágának találja.

{Kegyelet } <378> November 1-én diákjainkkal felkerestük a meghalt pia-risták és civil tanárok sírját.

{Halálozás } November 7-én hosszú szenvedés után tüdőbajban halt meg Zalán István rendi növendékünk 24 éves korában Szegeden. R. I. P.!

{Temetés } November 8-án a Ház tagjainak közreműködésével temette el dr. Walter János generális-asszisztens Magyary Zoltán édesanyját a tatai családi sírboltba.

{Énektanár ajánlkozása } Kiss Ödön, a bánhidai Szent Cecília Kórus veze-

138 1946/1947.

tője, okleveles egyházzenei karnagy, iskolánkhoz készül énektanárnak. Énektanári oklevelet szeretne szerezni, s iskolánkból kiindulva Tatát egy-házzenei központtá szeretné szervezni. Nekünk nagy segítség volna egy ének-szaktanár bekapcsolódása, különösen mióta minden osztályban van ének. Énektanáraink már így is túl vannak terhelve, s így saját szaktárgyaik tanítására jutna több idejük. Kiss valóban alkalmas volna erre a feladatra, csupán anyagi nehézségek vannak, melyek elhárítása nagyon kívánatos vol-na.

{Rektor szabadsága } November 13-án előreláthatólag 3 heti betegszabad-ságra távozott hazájába, Héhalomra Szűcs János rektor. Helyettesítését Biró Imre vicerektor és Selmeczi Kovács József vicerektor végzik.

{Vendég } November 20-án vacsorára volt vendégünk dr. Balogh Ádám, a kórház vezető főorvos-igazgatója, a kiváló sebész.

November 22-én Szűcs János vissza is tért pihenőjéből. {Sík Sándor látogatása } November 24-én Sík Sándor asszisztens, egyetemi

ny. r. tanár, a Közoktatási Tanács alelnöke, a magyar cserkészet Great Old Man-je vasárnapi diákmisénken szentbeszédet mondott a papi hivatásról. Délután pedig művészestet rendeztünk. Az énekkar Kodály Nagyszalontai köszöntőjével köszöntötte, majd Bátori József a régi tanítvány nevében üd-vözölte a lélekben ma is fiatal költő-pedagógus-cserkész-professzort. Sík Sándor műveiből olvasott fel, majd a modern irodalom szellemi képéről be-szélt a termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Közben Smitzer Paula ope-raénekesnő, a Milanoi Scala és a Bukaresti Opera volt tagja, aki a jelen vi-szonyok közt Bokodon él családjánál, s aki már 22-e óta vendége Házunk-

1946/1947. 139

nak, Rossini, Veracini és magyar klasszikusok dalaiból adott elő gyönyörű szoprán hangján, dr. Darvasy Mihály zongorakísérete mellett. Az estet az énekkar Orlandus Lassus A visszhang című művével fejezte be.

{Kár } <379> Súlyos kár érte Házunkat. Disznóvész tört ki, s mert az álla-tokat költségkímélés miatt nem idejében oltották be. A kései oltás nem segí-tett, s egész disznóállományunk: 1 anyadisznó, 1 hízó, és 3 malac elpusztult, vagy kényszervágást kellett alkalmazni.

{Tánciskola terve } A Bátori-féle Kongregáció tánciskola indítását is tervbe vette. A tanári kar felfogása e kérdésben megoszlott; egyik részük időszerűt-lennek ítélte, s a mai nehéz időkben szükségtelennek vélte; a másik rész úgy vélekedett, hogy meg kell csinálni, mert így a mi felügyeletünk alatt jönnek össze a fiúk és a lányok, ellenkező esetben más – rossz – felé mennek. A probléma úgy is égető, amióta koedukáció van az iskolánkban. Bátori elköte-lezte magát a nagy fiúk felé, s ezért utána nézett a tánctanárnak. Csak a kommunista Heltai jöhetett számításba, ami persze Bátori elképzelésével sem egyezett. Mikor egyszer érdeklődött a dolog után, Selmeczi az iskola érdekével ezt ellenkező lépésnek találta. Szóváltás támadt a dologból, s kínos jelenetben csúcsosodott ki, mert december 1-én Selmeczi tarthatatlannak találva helyzetét, írásban lemondott minden tisztségéről. Szűcs direktor is lemondással fenyegetődzött, ha Selmeczi vissza nem vonja lemondását. A dologból nem lett semmi, csak kellemetlen légkört teremtett.

{Házi gyűlés } December 2-án volt a téli házi gyűlés. {Orgonajavítás } December 3-án dr. Mihályi Géza megjavította a törött ab-

lakok miatti hideg következtében megromlott orgonánkat. {Sztájk } December első hetében bérköveteléses sztájk tört ki Tatabányán,

mert a kollektív szerződésben kevesebbet kapnak, mint a régi, reakciósnak nevezett korszakban. A sztájkot rábeszéléssel hamarosan megszüntették.

{Előadások } A tatai plébánián a katolikus férfiak számára tartott világné-zeti előadássorozatban december 10., 11. napjain dr. Walter János generális-asszisztens három előadást tartott Rómáról, a Vatikánról és az Egyház kor-mányzásainak hivatalairól. 11-én és 12-én dr. Darvasy Mihály ugyancsak három előadásban számolt be az Egyház helyzetéről Európában és a világon. Ugyancsak ő 19-én az egyházi zenéről tartott előadást, melyen a gimnázium szépen fejlődő Kis Kamara Kórusa mutatott be gregorián éneket, polifon és modern szerzők műveiből a nagyszámú és érdeklődő közönségnek a tatai Szent Imre iskola helyiségében.

{Gyónás-áldozás } <380> December 15-én volt a közös szentgyónás és ál-dozás.

{Ünnepély } Ugyanezen a napon délután a Tatai Piarista Általános Iskola növendékei jól sikerült és hangulatos karácsonyi ünnepélyt mutattak be sok énekel, szavalattal, színdarabbal.

{Betlehemezés } A karácsonyi vakáció előtti utolsó órában az általános is-kola V. osztályos növendékeiből alakult betlehemes csoportok kerestek fel minden osztályt. A szervezés és betanítás érdeme Veszprémi Tibor rendtár-

140 1946/1947.

sunké. {Éjféli mise } Templomunkban az apácák kérésére éjféli szentmise volt,

amelyen a hívek szép számban jelentek meg. {Kórház pasztoráció } A kórház karácsonyi ünnepélyén Szűcs János rektor

és Biró Imre vicerektor elmélkedést vezetett. {1947. } Az 1947. esztendőt is elértük Isten segítségével. Minden ilyen ha-

tárnap mellett megilletődve kell megállnunk, hiszen a közelmúlt szomorú eseményei bizony nagyon sokszor egészen az elmúlás határmezsgyéjéig vit-tek bennünket, s íme, mégis itt vagyunk. Hála Néki és minden bizalmunk csak Őbenne, hogy megtart ezután is, ha szolgálatainkat igénybe akarja venni!

{Piarista szentév } Az elkövetkező 1948. esztendő piarista szentév lesz: Szentatyánk halálának 300 éves fordulója. A kerülő utakon hozzánk jutott Ephemerides Calasanctianae 1945. évi 3-6. számai alapján dr. Walter János egy papi konferencia során a következőkben számolt be a tatai szerzetes csa-ládnak a tudnivalókról:

A Piarista Rend egyetemessége 1948-ban emlékezik meg Alapítója halá-lának háromszázados fordulójáról. Mindegyikünknek tájékozódást kell szereznie e nagy eseményről, s a rá való készülődésről. Leghitelesebben akkor szerzünk róla tudomást, ha közreadjuk az Ephemerides Calasanctianae mellékletéből a legfontosabb részleteket.

Az első hang a Rend főnökétől, a Generális Atyától származik. Egy levélben, melyet Picanyol atyához intézett, a következőket mondja:

„Róma, 1945. ápr. 1. Ki akarom fejezni afelett érzett örömömet, hogy az 1948-as ünnepségek előkészítése céljából az Ephemerides Calasancti-anae mellékletet ad közre. Helyénvaló volt a figyelmeztetés, hogy a leg-főbb rendi hatóság nyilatkozzék, s hívja fel a figyelmet hivatalosan a többszázados fordulóra és adjon esetleg általános vonalakkal megrajzolt programot, amelyek jobban biztosítják az ünnepek sikerét. Terve meg-érdemelt minden <381> elismerést és támogatást. Nagy a bizalmam, hogy az olasz rendházak és tartományok a mostani nehéz körülmények és anyagi szorongattatottságban is megadják a kívánt támogatást. A döntő segítség azonban kétség kívül a spanyol és amerikai virágzó tar-tományok nagylelkűségétől várható, amelyek sohasem hazudtolták meg magukat, s ma igen előnyös körülmények közt vannak. Annak bizony-ságául, amit mondottam, s hogy a tény mások számára is ösztönző le-gyen, generálissága emlékére a mostani Generális vállalja az irodalmi program egy kötetének nyomdaköltségét neveléstani tartalma, meg ki-válóan lelki iránya miatt azét a kötetét, amely Kalazanti Szent Józsefről szól. Áldja meg az Úr kedves Atyám fáradságát! …”

A Generális Atya levelét követi a szervezés lelkének, Picanyol atyá-nak következő formában közreadott terve. Bővebben szól az irodalmi részről, amelyhez két más gondolat kapcsolódik.

1946/1947. 141

A. Az irodalmi rész. Editiones Calasanctianae címen 6 könyv közzété-teléről beszél, köztük 5 Collana Scolopica per le feste centennarie, a cura del P. Leodegario Picanyol összefoglaló cím alatt látna napvilágot. Ezek a következők:

1. Detti ricordi a consigli estratti dalle lettere e manuscritti di S. Giu-seppe Calasanzio. Kalazanti Szent József leveleiből és más kézirataiból vett mondások, emlékezések és tanácsok. Összeállította Szent Szilveri-usról nevezett Orlandi Jenő atya (1663–1741), amely kéziratban ránk maradt munka a Generális Atyának ajánlva és az ő anyagi segítségével lát napvilágot.

2. Saggi bio-bibliographico degli scrittori Scolopi Italiani. Az olasz pia-rista szerzőkre vonatkozó életrajzi és könyvészeti tanulmány. Megjele-nik az olasz rendtartományok költségén.

3. Epistolario scelto di S. Giuseppe Calasantio. Kalazanci Szt. József vá-logatott levelei. A spanyol piaristák kiadása.

4. Guida all’ Archivio Generalizio delle Scuole Pie. A Kegyesrend köz-ponti levéltárának kalauza. A katalán rendtartománynak ajánlva.

5. „Collectanea” di documenti mediti relativi alle beatificatione di S. Giuseppe Calasanzio. Kalazanci Szent József boldoggá avatására vonat-kozó <382> kiadatlan okiratok gyűjteménye. Az amerikai piaristák ki-adványa.

Az eddig említett 5 kötethez valószínűleg még egy hatodik is csatla-kozik: Breve compendio storico delle Scuole Pie Italiane. Az olasz kegyes iskolák rövid történeti összefoglalása. Az olasz piarista jelenlegi és volt diákok által lehetővé tett kiadás.46

A készülődés irányáról és arányairól még többet megtudunk a 3. kö-tetre vonatkozó tájékoztatásból:

1943-ban felhívta a Rend figyelmét a központi levéltáros, hogy 10 ha-talmas kötet levelezése van a Szent Alapítónak a Központi Levéltárban. A tudósok számára hozzáférhetetlen kincs. 3000-nél több levélről van szó, mi csak kis része az egésznek, mert 10 000 levelet foglal magában. Firenzében megvan a Szentnek az ottani rektorral, Giovanni Domenico Romani-val folytatott levelezése 1637 és 1640 között. Litomysl-ben, (Csehország) van 25 levél, Budapesten több van 20-nál; több olasz csa-ládnál, városnál, könyvtárnál.

Mikor a piarista iskolák legnagyobb tanítványa, IX. Pius pápa meglá-togatta központi házunkat (1856. aug. hó), a levelek láttára kifejezte óhaját, hogy a 8 kötet (akkor annyi volt meg) napvilágot lásson. Az ak-kor jelen lévő Amzi Rafael atya azt írja unokaöccsének: „az apostoli

46 Az évfordulóra, ebben a tervezett formában egyik kötet sem jelent meg. Viszont az

Ephemerides Calasanctianae mellékleteként kiadott L’eco dei nostri centenari című sorozat 15 füzetében Leodegario Picanyol a 1945 és 1949 között a tervezettekhez hasonló forrás-közléseket, bibliográfiákat és történeti összefoglalókat adott közzé. (a szerk.)

142 1946/1947.

ösztönző szó talán nem esik terméketlen földre.” Most itt az ideje, hogy a mulasztásokat helyrehozzuk. A kötet hoz egy bevezető tanulmányt, s a legkiválóbb, legjellegzetesebb levelek teljes szövegét. A központ kéri a távollévő levelek teljes szövegét azoktól, akik azokhoz hozzájuthatnak. A firenzei, budapesti és litomysl-i levelek már ismerősök a Központi le-véltár előtt. Hasonlóképpen megvannak azok a levelek is, amelyek 1750-ben magánszemélyek birtokában voltak.

(Ez a 3. kötet szomorú nekünk magyaroknak, mert mi vállaltuk en-nek közzétételét, ami mostani körülményeink közt lehetetlenné vált. Reméljük, hogy még jutunk olyan körülmények közé, hogy a magyar piaristaság is tehet újra valamit, ami a piarista közösség dicséretét kiér-demli).

<383> Minden rendtartomány külön is megadhatná a maga irodalmi kontribúcióját. Mindegyik előállhat érdemeivel, akár házanként. Ha kü-lön kötet nem kerül ki valamelyiktől, nem szabad hiányoznia legalább az 1948-ban elmaradhatatlan névtárból egy bővebb történeti tájékozta-tónak. A példa nem volna új. A magyar rendtartomány az 1896/1897-i névtárában minden háznak adta rövid történetét. Adjanak hírt és életje-let magukról a rendtartományok folyóiratai, s kezdjünk harangozni az elkövetkező ünnepségek felé, hogy már jó előre jóindulatú légkört te-remtsenek. Lépjenek érintkezésbe a római La voce del Calasanzio lappal, hogy egymást támogassák.

B. A szervezés a következő módon történik: Rómában a Generális Atya mellett van a Comitato Centrale, a Központi Bizottság. Vele szoros összeköttetésben dolgoznak a Rendtartományi Bizottságok (Comitati Provinziali). Az első adja a főbb gondolatokat, s az utóbbiak azokat köz-vetítik a rendtartományoknál, s az újságoknál. S egyben felfelé is adnak eszméket. Például foglalkozhatnának egy eszme kivihetőségének kérdé-sével. Nem volna-e kívánatos, hogy a valamikor, 1887-ben fennálló pia-rista harmadrend gondolatával előálljunk, melynek munkarendje az idők folyamán feledésbe ment. Nem akadnának-e az egyes városok ta-nárai és tanítói, tanárnői közt olyanok, akik szívesen tömörülnének Kalazanti Szent József zászlói alá, az ő iskoláinak mindennemű támoga-tására?

C. A San Pantaleo székházban, vagy a Monte Mario Studentato-jában tervezik a Kegyes Iskolák kiállítását (Monstra Scolopica), a Piarista Rend évszázados, sokirányú tevékenységének bemutatására. Ide várnák a leg-különbözőbb ritkaságokat: könyveket, fényképeket, rajzokat, kiadvá-nyokat, térképeket – egyszóval mindazt, ami évszázadokon keresztül mutatja a piarista munkát és eredményét. Igen jelentős anyagot szolgál-tathatnának a magyar, spanyol és amerikai diákszövetségek.

{Vendég } Január 5-én vendége volt a Háznak Vígh Árpád rendtársunk, aki nem is olyan régen még a mi körünkbe tartozott.

1946/1947. 143 {Máriabesnyői kegyszobor } Január 5-én ünnepélyes ájtatosság keretében

indult vissza Máriabesnyőre a kegyszobor, melyet a háború elől Tatára men-tettek és itt volt a grófi kertben gondosan elásva. Talán a Boldogságos Szűz oltalmának köszönhetjük, hogy városunk nagyobb <384> bajok nélkül vé-szelte át a megszállást. Az ünnepélyes triduum utolsó napján diákjaink vit-ték a kegyszobrot, melyet másnap a tervezett zarándoklat kényszerű elma-radása miatt egyszerűen szállítottak Besnyőre a kapucinus atyák, ahol addig egy másolat helyettesítette.

{Betegség } Az erős hidegben Medveczky János nesztorunk, a népszerű Já-nos bácsi megbetegedett. Magas kora miatt aggódtunk érte, azonban néhány hétig őrizte csak a szobáját, s aztán ismét a tőle megszokott fiatalos virgon-csággal jár-kel újra köztünk.

{Fűtési bajok } A fűtéssel elég nehézségünk van ezen a télen, mert helyen-kint rosszak a kályhák, más részről elégtelen a fűtőanyag. Bizony, sokszor érezzük a hideget.

{Csökkentett tanítás } A nagy hidegre és a vonatok fűtőanyaghiány miatti sok késésére való tekintettel január 10-től áttértünk a csökkentett, napi 4 órás tanításra. Az órák így következnek: 8 30 – 9 10, 9 15 – 9 55, 10 – 10 40, 10 45- 11 25. Ez a tanítási rend március 5-ig tartott. Az előhaladásra szüksé-ges tárgyakat teljes óraszámban tanítottuk, a többiek számát csökkentettük.

{Fa-pótadag } Gondnokunk úgy iparkodik a rendtagok fázásán enyhíteni, hogy a hivatalosan fejenként kiutalt napi 10 kg fához néha pótadagokat is utal ki.

{Vendégek } Január 7-én dr. Techlár Miklós Tata-járási főjegyző és Miskol-czy László tatai főjegyző meglátogatták házunkat, és vacsorára vendégeink voltak.

A hó közepére a hideg valamicskét enyhült. A rendőrség összeírásokat végez, melyben kinek-kinek politikai megbíz-

hatóságát óhajtják megállapítani. {Rajztanárunk kiállítása } Intézetünk rajztanára, Dobroszláv Lajos nagysi-

kerű önálló gyűjteményes képkiállítást rendezett Budapesten az előkelő Szalmásy-galériában, ahonnan a Rádió is helyszíni közvetítést adott. A lapok is igen elismerő hangon nyilatkoztak a kiállított anyag művészi értékéről. Január 22-én, a tartományfőnök úr nevenapján intézetünknek mintegy 50 növendéke utazott fel korán reggel Pestre dr. Darvasy Mihály, Csányi Lász-ló, Veszprémi Tibor és két Szent Vince-rendi nővér vezetéséve. A velünk utazó leánytanulókat a nővérek központi házukba vitték, a fiuk <385> pedig a pesti piarista házban kaptak szállást.

{A Tartományfőnök úr köszöntése } Vaszary Tamás V. osztályos tanuló konviktorunk köszöntötte a Tartományfőnök urat a tatai és általában a vi-déki piarista diákok nevében, s a rendfőnök úr hálás és közvetlen szavakkal köszönte meg a jóleső figyelmességet. A tisztelgés után megtekintettük a kiállítást, melyet maga a kiállító művész mutatott végig, s a délutáni vonat-tal szerencsésen hazaérkeztünk.

144 1946/1947. {Aknaeltávolítás } Január 25-én tűzszerészek távolították el a ház padlásán

lévő fel nem robbant aknát. A szerelés idejére megtettük az óvó intézkedé-seket, hogyha robbanás történnék, senki ne tartózkodjék a tóparti front emeletjén, de hála Istennek, baj nem történt.

{Szalagavató ünnepély } Január 26-án tartotta a VIII. osztály a szokásos zöld-szalag avatásának ünnepélyét. Mostantól „zöldülnek”, hogy aztán majd „megérjenek”. A kis műsor után bált is terveztek a díszteremben, de ez a Do-rogon történt bányászszerencsétlenség miatt elrendelt országos gyász miatt elmaradt. Dr. Magyar István osztályfőnök rövid beszédet mondott, melyben a noblesse oblige47 elvet hangoztatta, majd uzsonnán vettek részt a jelenlé-vők.

A mostani nyolcadikra alaposan ráférne az „érés”: komolytalanok, nincs bennük elég felelősségérzet. Sajnos, ez a hetedik osztályban is érezhető. Még mindig a háború utóhatásával óhajtják magyarázni fegyelmezetlenségüket, de ez a végtelenségig nem mehet így.

{Iskolai botrány } A szalagavató ünnepéllyel kapcsolatos egy nagyra nőtt iskolai botrány. A VIII-osok minden felső osztályból egy-két osztályképvise-lőt is meghívtak az ünnepélyre. Történetesen a zsidó származásúakat nem hívták meg, nem ugyan faji ellentétek miatt, hanem azért, mert az illetők egyénileg személyükben antipatikusak voltak. Ezek pedig nagyon várták a meghívást és nagyon megsértődtek, mikor a meghívás elmaradt. Egyikükön, Pásztor János VI. osztályos tanuló konviktorunkon keresztül eljutott a hír az MKP ottani szervezetéhez. Ezek, a látszólagos lojális magatartás ellenére is, örömmel kaptak az alkalmon, hogy iskolánknak fajgyűlölet-hirdető hírét keltsék. Ez volt a magyarázata annak, hogy a gyerekek részéről csupán anti-pátia miatti meghívás mellőzése miatt <386> az egész iskolát megmozgató esemény lett. A tanári kar egyik része jegyzőkönyvezéssel a zsidók sértett hiúságát óhajtotta simogatni, és nagy óvatosságot ajánlott. Az MKP által támogatott zsidók azonban vonakodtak ezek után a nekik nem tetsző jegy-zőkönyvet aláírni. A tanári kar másik része radikálisan az iskola belső ügyeit külsők előtt teregető tanulók azonnali eltávolítását sürgette. Sok-sok huza-vona volt, végül még az egész VIII. osztályt is in globo idézték meg szembesí-tésre, de csak az derült ki, hogy a szereplő zsidó származású tanulók pök-hendi magatartásukkal ellenszenvesek voltak az egész osztály előtt, s ezért nem hívták meg őket. A végén aztán az egész ügy elaludt.

{Hideg } Nagyon hideg idő van, a hőmérő -20-23 C körül van állandóan. A gyenge fűtés következtében sokat szenvedünk a hidegtől.

{Veszélyben a kertünk } A város a Hajdú utcai kertet parcellázni akarja, s egyes verziók szerint 240, mások szerint 1 200 négyszögöl területet akarnak elvenni. Szó van arról is, hogy az általános iskola részére 3 hold területet kérnének. A kárpótlás elintézését nehezíti, hogy a telek az Esterházy grófok nevén van, mi csupán haszonélvezők vagyunk.

47 A rang kötelez

1946/1947. 145 {Wagner Lajos halála } Február 3-án hirtelenül és váratlanul meghalt

Wagner Lajos rendtársunk. Mint ismeretes, asztmatikus bántalmai miatt már hosszabb ideje családjánál tartózkodott. Súlyos rohamokat békés napok követték, s a gyors végre senki sem számított. Az említett este is szokásos szívrohama fogta el, s ő a kályha fölé hajolt, mert a meleg levegő mindig szokott segíteni. Most azonban hirtelen összeesett és azonnal kiszenvedett. A megrémült család, nem találván fel magát, csak másnap reggel értesített bennünket. Gyirmóty plébánost elhívták hozzá, aki abszolucióban részesítet-te, s az utolsó kenetet is feladta.

Főtisztelendő Házfőnök Úr! Szeretett Rendtársak! Fájó szívvel, de Isten szent akaratában megnyugodva közlöm szere-

tett Rendtársaimmal

Wagner Lajos kegyesrendi áldozópap, címzetes gimn. igazgató hirtelen elhunytát. Wagner Lajos Tatán született 1883 március 14-én, jónevű iparos csa-

ládból. A gimnázium négy alsó osztályát a tatai, négy felső osztályát pedig, mint kredenciális, a váci piarista gimnáziumban végezte. Az érettségi vizsgálat letétele után lépett be a rendbe Vácon 1901. aug. 27-én. Teológiai és egyetemi tanulmányait a Kalazantinumban és a tudo-mány-egyetemen végezte Budapesten. Ünnepélyes fogadalmat 1905. december 24-én tett, áldozópappá 1906. július 2-án szentelték.

Tanári pályáját az 1906/907. tanévben kezdte meg Nagykanizsán. In-nen tanév közben Vácra került. Az 1907/1908. tanévben Kecskemétre kapott áthelyezést. Itt tanított az 1923/24. tanév végéig. Az 1914/15. s az 1916/17. tanévekben stúdiumi lelkiatya és helyettes prefektusa volt a rendi növendékeknek. Itt kezdte meg azt a rendszeres önművelést, amely a görög és latin írókban s a keresztény egyházatyák műveiben való ritka jártasságát eredményezte. Főleg Szent Ágoston műveit olvas-ta nagy buzgalommal és élvezettel. Az olvasott műveket rendszerint gondosan magyarra is fordította. Ezeket a fordításokat szívesen köl-csönadta másoknak is. Egyes részleteket, tanulmányait, tanulmányai eredményét szívesen közölte másokkal, elsősorban tanítványaival, akiknek látókörét így is szélesíteni törekedett. Mint ifjúsági könyvtáros lelkiismeretes gonddal olvasta végég a beszerzendő könyveket, és ily módon is szép irodalmi műveltségre tett szert. Előadásaira nagy gond-dal készült, és nagy olvasottságát asszociációkra gyors elméje elsősor-ban az iskolában törekedett értékesíteni. Nem tudós, hanem tanár és nevelő volt, és akart lenni elsősorban. Ez volt egyéniségének legjellem-zőbb vonása.

És ez az elsősorban az iskolának és könyveknek élő pedagógus egy időben (1919-20) az iskolám kívül is jelentős munkát végzett Kecskemé-ten a gazdakörben. A nyilvános szereplést nem kereste, de nem is ijedt

146 1946/1947.

meg tőle, ha szükség volt rá. Az 1919/20. tanévre rendfőnöke Veszprémbe helyezte házfőnöknek

és igazgatónak. Gyenge egészségi állapotára hivatkozva felmentését kérte e megbízatás alól. Inkább tanár maradt Kecskeméten.

Az 1924-25. és 1925-26. tanévben a veszprémi gimnáziumban tanított. Az 1926-27. tanév elején saját kérésére Budapestre került. Evvel az át-helyezéssel régi vágya teljesedik be. Közelebb jut testvéreihez, akikhez meleg rokoni érzéssel vonzódik. Pesti tanársága idején új és neki való munkakörbe jut. Az 1928-29. tanévtől kezdve igazgatója lett az Isteni Üdvözítő Nővérei tanítónőképző-intézetének. Ezt a tisztét az 1938-39. tanév végéig viselte. Ez a tíz év pedagógiai munkásságának a virágkora. Ez az iskola dédelgetett kedvence. Nemcsak a megindulásban segíti, ha-nem a tanári karra gyakorolt szuggesztív hatással általánosan elismert magas színvonalra is emeli. Akik hallották erről az intézetről és ennek munkájáról, tanárairól és növendékeiről beszélni, azoknak fogalmuk van arról az odaadásról, szinte önfeláldozó szeretetről, amellyel ennek az iskolának minden ügyét intézte. „Totus in eis erat.”48 Főtörekvése a hivatás-szeretet ápolása és a tanítói egyéniség kibontakoztatása volt. Az egyházi és világi tanügyi főhatóság teljes elismerését és megbecsülését szerezte meg nemcsak a saját személye és munkája, hanem az egész in-tézet számára is. Nehezen vált meg az intézettől, az intézet is tőle. Ezu-tán is állandó kapcsolatot tartott fenn vele, és nosztalgiája az intézet iránt talán haláláig sem szűnt meg. Tanítványai nagyon ragaszkodtak hozzá. A volt tanítványok szeretete volt legnagyobb öröme. Számos nö-vendéke őt kérte fel menyasszony korában eskető papul.

1. A másik intézet, amelyet így védőszárnyai alá vett, a „Champanat” elemi népiskola, amelyben több évig volt miséző, gyóntató és hitelemző. A francia papoknak ezt az iskoláját is szeretettel támogatta munkával, tanáccsal, hasznos útbaigazítással még akkor is, amikor állandó kapcso-lata már megszűnt vele. Főleg a szülői értekezletek vezetésében nyújtott értékes segítséget.

Gyerekkorába visszanyúló szeretet és kegyeletes ragaszkodás kap-csolta a tatai irgalmas nővérek zárdájához. Rendes misézőjük volt, mió-ta Tatára került, és előbb is, amikor csak erre módja nyílt. Legutóbb is csak a zord téli idő beálltával szüntette meg – mint remélte – átmeneti-leg, a jobb időjárás beálltáig, a zárdai kápolnában való misézést. A zárda minden ügye érdekelte és élénken foglalkozatta.

Tanítványai ismerték meg benne elsősorban a jó embert. Sokon segí-tett részint tanulmányi segély, részint tanítvány juttatásával, Soknak ál-lás-szerzésben és az érvényesülésben nyújtott segédkezet. Egyik leg-szebb vonása e segítőkészség volt.

Elismerésben is volt része. Kinevezték a Katolikus Középiskolák

48 „Az övéiben minden volt.”

1946/1947. 147

Igazgatói és Tanárai Fegyelmi Tanácsának tagjává, a Katolikus Tanügyi Tanács tanítóképző-intézeti szakosztályának tanácsosává, és gimn. igazgatói címet is kapott. A VKM megbízásából évekig volt tanulmányi szakfelügyelő a latin nyelvből és ismételten volt elnök a tanítónői képe-sítő-vizsgálaton. Volt tanítványai elismeréseképpen választmányi tagja, majd alelnöke, végül társelnöke volt a Váci Piarista Diákszövetségnek.

Az 1943-44. tanévre saját kérésére szülővárosába került, Tatára. Öreg korára tanára lett annak az intézetnek, amelynek egykor tanulója volt. Amíg bírta, példás szorgalommal és pontossággal végezte tanári mun-káját. Mikor 1945 őszén orvosi javaslatra félbe tellett hagynia a tanítást, egy ideig a rendházban élt, és innen látogatta meg naponként testvéreit. Ez a naponkinti rövid út is később nehézzé vált, mivel légzési zavarok miatt hamar kifulladt. Ekkor rendfőnöki engedéllyel testvérei körében maradt, és csak ritkán jelent meg a rendházban. A rendtársak látogatá-sának nagyon örült és szívesen elbeszélgetett velük. Rendszeresebb lá-togatói Walter János és Biró Imre voltak. E beszélgetések alkalmával többször említette, hogy szeretne visszajönni a rendházba, de az éjjel je-lentkező rohamok miatt fél az egyedülléttől. Halála előtt való nap is (február 2. de.) említette Biró Imrének, hogy tavasszal visszakészül a rendházba, de testvérei hallani sem akarnak róla. Különben nagyon élénken és jókedvűen beszélgetett. Nagy meglepetés volt tehát ránk nézve, s szinte nem is akartuk elhinni, hogy 3-án este pillanatok alatt –fájdalom nélkül – meghalt. Szívembólia ölte meg. A gyorsan előhívatott orvosok már csak a bekövetkezett halált állapították meg, míg az odasi-ető Gyirmóty Gyula plébános csak a feloldozást és az utolsó kenetet adhatta fel.

Elhunyt rendtársunkat a rendház kápolnájában ravataloztuk fel. Feb-ruár 6-án délelőtt 10 órakor mutattuk be érte az engesztelő szentmise-áldozatot. A temetési szertartást Walter János gen. asszisztens végezte rendtársaink segédletével. A tóvárosi családi sírhely előtt Uskert Kál-mán megható szavakban búcsúzott tőle.

A havas orkán ellenére is sokan megjelentek végtisztességén. A ma-gyaróvári házat Bozi Ferenc házfőnök-igazgató, Budapestet Előd István kalazantinumi lelkiigazgató, teológiai tanár képviselte. A helyi papság, férfi és női szerzet nagy számban kísérte végső útjára.

Istenben boldogult rendtársunk lelkét a Főtisztelendő Házfőnök Úr és szeretett rendtársaim imáiba ajánlva vagyok

Krisztusban szerető rendtársuk Tata, 1947. évi február hó49

Holttestét kápolnánkban ravataloztuk fel, s ami szegény Berkesnek nem adatott meg, azt Wagner megkapta: a lehető legnagyobb pompával folyt le a temetése. A nagyon zord időjárás miatt csak magyaróvári és a pesti ház

49 A gyászjelentés gépelt szövege a krónikában külön papíron beragasztva található.

Darvasy Mihály ezen található jegyzete szerint „Biró Imre asszisztens írása”. (a szerk.)

148 1946/1947.

képviseltette magát; az előbbit Bozi Ferenc rektor, az utóbbit <387> a Tar-tományfőnök urat is képviselő dr. Előd István kalazantinumi spirituális kép-viselte. A Salvator nővérek, kiknek képzőjének oly soká volt igazgatója, szintén nem jöhettek el a temetésére.

A temetése 6-án volt régen nem látott nagy tömeg, s az egész iskola jelen-létében. Temetését barátja, s Házunk rangelsője, dr. Walter János generális-asszisztens-vizitátor végezte. Kápolnánkból a menet a tóvárosi temetőben lévő családi sírboltig kísérte Wagner Lajost, ahol Uskert Kálmán klasszikus és megörökítésre méltó gyászbeszédben búcsúztatta. Mindannyian szerettük kedves, mosolygós, mélyen papi és komoly szerzetes-tanári egyéniségét, s akik ismertük, nem fogjuk elfelejteni. R. I. P.!

{Walter János betegsége } A temetési menetet nagyon gyors iramban vezet-ték a hosszú úton, mert nagyon hideg idő és erős hóvihar volt. Walter János nagyon kimelegedett a nagy sietésben és már aznap ágynak dűlt. Rövidesen kiderült a szomorú való: kétoldali erős tüdőgyulladás lepte meg betegünket. Ő magas lázában nem is tudott a bajról. Minden lehetőt megtettünk; a má-sodik világháborúban kitermelt új „csodaszert”: penicillint adtak neki az or-vosok, és a kórház apácái gondosan ápolták.

{Tartományfőnöki látogatás } A rendtársak is gyakran látogatták, sőt feb-ruár 14-én maga Tomek Vince tartományfőnök úr is meglátogatta. Bizony, sokáig úgy tetszett, hogy áldozata lesz a temetésnek, de hála Istennek, erős szervezete legyőzte a kórt, és közel egy hónapi betegeskedés után újra e-gészségesen köszönthettük őt szerető körünkben.

{Időjárás } Közben az idő nagyon változatos: egyszer eső és olvadás kö-szönt be, majd ismét erős hófúvás következik.

{Szén } A tavalyi nagyesztergári cserkész-munkatáborban megszolgált 8 q fejenkénti szénmennyiséget fiaink csak február 7-én kapták meg.

{Kimaradás } 8-án kimaradt Abaffy Béla ált. VI. osztályos tanuló konvikto-runk, mert szülei nem voltak megelégedve félévi eredményével.

{Béke! } Február 11-én kötötték meg Párizsban Magyarországgal a második világháború után a békét a győztes hatalmak. Ez a béke még a trianoninál is rosszabb, s csak akkor válik érvényessé, ha az összes aláíró hatalom a ratifi-kált <388> békepéldányt a moszkvai állami levéltárban elhelyezi. S csak az ezt követő hónap múlva hagyják el a megszálló orosz csapatok országunk területét! Hogy ez mikor lesz, azt csak a jó Isten tudja!

{Időjárás } A hónap közepén rettenetes jeges-esős idő szakadt ránk. A fá-kon, drótokon ujjnyi vastag jégréteg nehezül. Tündéri látvány, de rengeteg kárral jár. A fáknak nemcsak ágai törnek le, hanem egész fákat is kidönt a szörnyű súly. Villany nincs; távíró- és telefondrótok csodálatos összevissza-ságban kavarogva szakadnak el. 1 m 3 m/m átmérőjű dróton pl. 95 dkg súly nehezül!

{Operáció } A konviktusban lévő kórházban február 15-én volt az első konviktor-operáció. Dr. Balogh Ádám főorvos Walthier Ferenc IV. osztályos tanuló konviktorunk manduláit vette ki boszorkányos ügyességgel. A kisfi-

1946/1947. 149

únak alig volt szüksége biztatgatásainkra az operáció alatt. {Farsangi ünnepély } 16-án, Farsangvasárnap rendezte az Önképzőkör far-

sangi ünnepélyét, amelyen egy XVI. sz-i francia bohózatot: Pathelin mestert, néhány Karinthy humoreszket és a Borsos Sándor népi balladát adták elő. A nagysikerű ünnepély rendezése dr. Magyar István rendtársunk érdeme.

{Rajztanárunk kiállítása } Dobroszláv Lajos rajztanárunk nagysikerű pesti kiállításának anyagát a díszteremben is bemutatta. Szép erkölcsi sikere mel-lett bizonyos anyagi sikere is volt, mert néhány képét megvásárolták. Ugyancsak ő adott elő a 23-án tartott szülői értekezleten és a művészi-esztétikai nevelés alapjairól beszélt.

{Pintér Mihály mutációja } Pintér Mihály rendtársunk, aki üdülési szabad-ságát töltötte Házunkban, február 24-én Vácra kapott mutációt és oda is köl-tözött. A háború előtt meggyőződéses híve volt a jobboldali pártoknak. Ezért a felszabadulás után törvény elé idézték és a NOT (Népbíróságok Országos Tanácsa) több évi fellebbezés után 1 évi börtönre ítélte, amit Vácon töltött ki. Szabadulása után Mernyére helyezte a Tartományfőnök úr, de Karácsony előtt Tatára hívta üdülni Szűcs rektor. A karácsonyi szünidőre eltávozott, s csak napokig láttuk utána Tatán. Kívánjuk, <389> hogy mostani mutációja megpróbáltatásának helyén igaz örömmel és megnyugvással töltse el!

Ismét nagy hóvihar köszöntött be. {Politika } A nemzeti önérzetet nagyon felkavarta az ún. Kovács Béla-ügy.

A mostanában kirobbant köztársaság elleni összeesküvés során Kovács Bé-lát, a Kisgazda Párt főtitkárját, nemzetgyűlési képviselőt gyanúsításra az orosz hatóságok letartóztatták, és külföldre szállították. E fogságából közöl-ték vallomásainak jegyzőkönyvét, végül jelezték, hogy szívszélhűdésben meghalt.

{Káptalan! } Március 1-én értesültünk a Generális Atya részéről az Ephe-merides Calasantianae-ban január 6-án meghirdetett generálisi káptalanról, melyet 1947. aug. 28-ra hívott össze a S. Pantaleo-ba. Célja az új generális és tanácsának megválasztása. Természetesen tartományi káptalant is hirdetnek a vokálisok választására, s azt helyi káptalanoknak kell megelőzniök.

{K. K. K } Március 2-án és 16-án a Kis Kamara Kórus a kapucinusok világ-nézeti tanfolyamán énekszámokkal szerepelt.

{Halálozás } Március 4-én halt meg 43 éves Gálik József bácsi, a Ház öreg, hűséges kertésze, aki utolsó pillanatáig dolgozott. R. I. P.!

{Újra teljes tanítás } Március 5-én tértünk vissza az év elején megállapított órarendre, melyet január 10-től a fűtési nehézségek és bejárási akadályok miatt napi 4 órára csökkentett órarend váltott fel (ld. 384).

{Áradás } Az időjárás megint nagyon szeszélyes. Március első hetében olyan nagy olvadás állott be, hogy a Nagy-tó vize, hosszú idők óta, kiöntött. Nemcsak a parti sétányokat lepte el a víz, hanem a Tópart utcai házaknál komoly veszedelmet is jelentett. A háború alatt a zsilipeknél történt robban-tások a gátakat is meglazították, s nem sok választott el attól a veszélytől, hogy a tó felduzzadt vizének szörnyű nyomása átszakítja a gátakat, s a Fé-

150 1946/1947.

nyes felé eső városrészt elpusztítja. Hála Istennek, ezt az utolsó pillanatban meg tudták akadályozni. Az olvadás után két napra ismét hó hullott.

{Március idusa } Március 15-én egy VIII. osztályos tanulónk rendezésében zajlott le az ünnepély, melyen diákjaink dramatizált formában emlékeztek meg március idusáról. Diákjaink a város ünnepélyén <390> is szerepeltek szónoklattal és szavalattal.

{S. A. S.-előadás } Március 16-án este a Siess–Adj–Segíts-mozgalom kere-tében, mely hadifoglyainkon akar segíteni, műsoros est volt a gimnázium dísztermében a Szociális Titkárság rendezésében. Az ünnepélyen, ahol majdnem minden iskola és közület szerepelt, a legnagyobb sikert diákjaink aratták a középkori francia Pathelin mester című vígjáték előadásával.

{Ének } Március 19-én a Tatai Piarista Általános Iskola énekkara M. Varga Franciska Lilióza irgalmas nővér vezetésével szerepelt a szentmisén modern szerzők énekszámaival. Meleg ünneplésben részesítették Selmeczi Kovács József igazgatót névünnepe alkalmából.

{Lelkigyakorlat } Az ifjúsági lelkigyakorlatokat márc. 20-22 között a gim-nazistáknak dr. Előd István kalazantinumi spirituális, az általános iskolások felső tagozatának Veszprémi Tibor rendtársaink tartották.

{Lámpa } Kórusunkra kottavilágító lámpát szereltettünk. {Időjárás } Ismét tavaszias idő köszöntött be, de ez már állandóbbnak bizo-

nyult. {Házi káptalan } A káptalani meghirdetésnek megfelelően március 23-án

tartottuk házi káptalanunkat. Az előírásoknak megfelelően lezajlott kápta-lanra a beteg dr. Vass Péter rendtársunk is bejött Felsőgalláról. A káptalan-nak méltósága folytán csak dr. Walter János generális-asszisztens, vizitátor nem volt tagja. Vokálisnak az első menetben megválasztottuk dr. Magyar István rendtársunkat, pótvokális dr. Kender József lett. Dr. Vass Péter petíci-ót nyújtott be, melyet a Ház titkos szavazással nagy többségben magáévá tett, amelyben a Ház kéri az idén elmaradt tartományfőnök-választó kápta-lan meghirdetését, és nemtetszését fejezi ki a tartomány vezetőinek kineve-zése felett. A formális záróülést 24-én tartottuk meg.

{Cserkészet } Cserkészcsapatunkat mind ez ideig még nem igazolták. Jelen-leg mint a Mária Kongregció természetjáró szakosztálya szerepel. Első idei nagyobb teljesítménypróbájukat március 25-én tartották meg. A csapat most készül 25 éves fennállását megünnepelni. Az idei nagytábor helye Császár lesz azon a helyen, ahol negyedszázad előtt az első tatai cserkészek boldo-gult Berkes József vezetésével táboroztak. Cserkészeink <391> Veszprémi Tibor parancsnok vezetésével részt vettek a Szabadművelési Tanács hang-versenyének rendezésében és minden külső munkában is mindig szívesen állnak rendelkezésre. Bátori József dr. vezetésével egy kétszemélyes kajakot építenek, s mozielőadást is rendeztek, melynek jövedelmét csónakállomá-nyuk növelésére fordítják. Ugyanis megkezdődött a vízi élet a tatai Nagy-tavon. A tó most állami halgazdaság céljait szolgálja. Igaz, hogy a fürdés, csónakázás nem hasznos a hal-hizlalás szempontjából, de a TAC (Tatai Atlé-

1946/1947. 151

tikai Club) megszerezte tagjai számára a tó használatának engedélyét. Bátori József – ki akarván használni a nagyobb fiúk érdekében a vízi élet jellemfej-lesztő adottságait – maga is belépett az egyébként nem túlságosan vonzó tagokkal rendelkező TAC-ba, sőt magára vállalta a kajak-tréner feladatát, hogy ezen a réven fiaink is kaphassanak kajakokat és vízi képzésben lehes-sen részük. A gimnáziummal szemben fekvő szikla és iskolánk között húz-ható képzeletbeni vonal az a határ, melyből a zsilipek felé eső tórészlet áll a vízi élet kedvelőinek rendelkezésér.

{Lelkigyakorlat } Március 31-től április 3-áig voltak lelkigyakorlataink, me-lyet P. Bögözi Vilmos kapucinus atya vezetett nagy felkészültséggel és re-mélhetőleg nagy sikerrel. Az érdekes életű páter, aki a Székelyföld régi ne-mesi családjának a sarja, s aki az orvosi hivatást cserélte fel a kapucinusok kámzsájával, rövid, de alaposan előkészített elmélkedéseket olvasott fel na-ponta 3 alkalommal.

{Szentbeszédek } Ugyanabban az időben, március 31-én, április 1-én és 2-án dr. Darvasy Mihály rendtársunk este 7 órakor missiós szentbeszédeket mon-dott a tóvárosi kapucinus plébánia híveinek.

Húsvét vasárnappal kezdetét vette a nyári időszámítás. {Gazdasági helyzetkép } A Ház körüli gazdasági beruházásokról, új beszer-

zésekről, általában javításokról és beszerzésekről eddig nem sokat jegyez-tünk fel. Alkalmat kerestünk tehát arra, hogy a Ház fiatal, agilis gondnoka, dr. Dallos István rendtársunk maga számolhasson be az eredményekről. Iparkodunk Dallos rendtársunk beszámolóját követni, s csak zárójelben te-szünk hozzá megjegyzéseket.

{Konyha } <392> Elsőnek említjük meg a konyhakérdést. Voglerné távo-zása (ld. 377) után kísérleteztem szakácsnékkal, az öreg Magyarnéval és mások is végeztek próbafőzéseket. Február elejéig tartott ez az átmeneti állapot. Akkor megnyugodott a helyzet. Van tehát egy gazdaasszony: Pázmándy Istvánné, egy szakácsné: Müntzenrieder Józsefné, akinek két baji, rendes konyhaleány segít. (A konyha kétségtelenül jobb állapotba került, de még mindig jut ki sok élelem a révükön, a gondnok bízik bennük feltétlenül, s azért ők bizonyos asszonyi diktatúrát kísérelnek meg, ha a hivatalosan gyakran távollévő gondnokot nem érzik a hátuk megett.)

{Állatállomány } A disznóállomány decemberig 11 süldővel gazdago-dott.

{Üvegezés } Az üvegezés eredményei: október folyamán a Ház 140 m2, a gimnázium 60 m2 üveget kapott; novemberben a konviktusba 50 m2-t üvegeztettem be. Január-február hónapokban 50, márciusban újabb 50 m2 üveg jutott a gimnáziumnak. Az üveg árának 2/3-át megtakarítottuk azzal, hogy nem üvegessel, hanem a portással és kertésszel magunk üvegeztük be az ablakokat. Az összes lakás, a fogadó-, vendégszobák, a konviktusi hálók és a föd-ök szobája kettős ablakot kaptak; a folyosó-

152 1946/1947.

kon végig egyes üvegezésű szimpla ablakok készültek el. Gittet, 2 q-t, 500 Ft értékben Tisza Béla mérnök úr (egy konviktorunk édesapja) adott.

{Gazdasági udvar } A gazdasági udvar az oroszok kivonulása után (1946. aug. 31.) nagyon szomorú képet nyújtott: csak a csupasz falak és három ajtó maradtak meg. A kórház a gazdaasszony lakását rendbe ho-zatta (a szakácsné kint lakik családjánál); az asztalos-portás készítette el a többi ajtót és ablakot, hogy a konyhalányoknak is legyen helye.

{Őrség } A gazdasági épület inas-szobájába átmenetileg a föd-ök ke-rültek, hogy férfi is legyen az udvaron, melynek a kapuja, ha el is ké-szült, a kórháziak gyakran nyitva hagyták, ha éjjel kocsival beteget hoz-tak.

{Mosás } A gazdasági épületben teljesen rendbe került a füstölő és a mosoda. A mosás most már ismét kint történik és kétségtelenül jobb, mint eddig. Kézzel mosnak, (de még most is sok a panasz a nem tiszta mosás miatt, s jóllehet a gondnok a maga szobájában számoltatja át a szennyest, még <393> most is gyakran tűnnek el kisebb darabok a mo-sónők kezén.)

{Istálló } Az istálló is teljesen elkészült, benne kapott elhelyezést a Stein konviktorunk tartásdíját képező tehén. A disznóólakat is kijavít-tattam. Sikerült visszaszerezni az ekét és a fogasolót és elkészült a sze-kér.

{Állat-gyarapodás } Január közepén egy marhát szereztünk, mely ha-marosan meg is ellett. Ugyancsak ebben az időben szereztem egy lovat, Bandi nevűt. Február elején jött hozzá a Bari nevű második ló, egy hi-degvérű csikó. A két ló párban nagyon rossznak bizonyult, ezért a Barit elcseréltem a Csillag nevű magyar kancacsikóra. Ezek még mindig nem voltak egy pár, ezért mind a kettőt elcseréltem egy pár magyar lóra: egy 4 éves kancára és egy három éves ménre. Így a szaporulat reménye is megvan. Ezzel a Ház számára egy pár parádéra és igára alkalmas ló ke-rült birtokunkba, az áruk összesen 7200 Ft volt, ami elég olcsó, hiszen 7000 Ft-ot bármikor szívesen adnának értük.

{Takarmány } Nagy probléma az állatok takarmányozása. Mivel nincs földünk, földbérletet szeretnénk kötni, kb. 16-18 kat. hold területen, mely saját kezelésben a tiszta jövedelemből kiadná az állatok takarmá-nyát.

{Cserepezés } A rendház tetőcserepezése ¾ részben ősszel elkészült. A Ház és a gimnázium bádogos-munkáit teljesen elvégeztettem. A kút vil-lanymotorját teljesen rendbe kellett hozatni. Télen a 2 víztartály kifo-lyói befagytak, ezeket kijavíttattam.

{Szerelés } A konviktusban, a WC-ben a tél folyamán 3 nagy fagyás volt; mind ezeket, mind ősszel a mosdókat rendbe kellett hozatni. Ugyancsak a konviktusi WC-ben 2 új pissoir került, s a többi is javítás alatt áll.

1946/1947. 153

{Meszelés } Az ősszel kimeszeltettem a konviktus folyosóit, a rendház emeleti folyosóját és a hátsó lépcsőházat. Tavasszal a földszinti folyo-sót, a házi WC-ket és a konyhai folyosót meszelték, s elvégezték a hoz-zá szükséges kőműves munkálatokat.

{Festés } A gimnáziumban az oroszok elvonulása után az összes osz-tálytermeket rendbe kellett hozni; 12 termet kimeszeltetni, az igazgatói irodát, a tanári szobát és a <394> tornatermet ki kellett festeni.

{Szerelés } Ugyanott iparkodtam télre a kályhákat kijavíttatni és a WC-ket rendbe hozatni, de sajnos, ez utóbbi nem sikerült. Ennek az oka az, hogy a fagyások miatt a vízlevezető csatornája eldugult, s a házfő-nökségen nincs meg a víz-, villanyvezetékek pontos tervrajza.) Valószí-nűleg a háborúban kallódtak el. Ezeket kétségkívül el kell újra készít-tetni, mert egy nagyobb javítás esetén technikailag lehetetlen a hibát megtalálni a fontos rajzok nélkül.). A gimnázium sarok-tetőszerkezeteit is kijavíttattam.

{Kert } Még néhány szó a kertünk ügyéről. A kert az Esterházyaké, mi haszonélvezők és a rajta lévő épületek tulajdonosai vagyunk. A Hajdú utcai szomszédok 60-80 négyszögöl kertkiegészítést kértek fejenként. A Földigénylő Bizottság egyenként 40 négyszögölet meg is szavazott. Mis-kolczy főjegyző nem szólt bele az ügybe. A sikeren felbuzdulva a Kato-na utcai szomszédok is kértek és kaptak 40-40 négyszögölet. Eszerint kertünk 2600 négyszögöléből 1000 leesett volna. Az Igazgató úgy dön-tött, hogy a Hajdú utcaiak 280 négyszögölébe belemegyünk, de a má-sikba nem, mert azok eredetileg sem kértek, s az épületeink miatt azt a részt úgysem lehet felosztani. A község kárpótlásul a Csemetekertből akart adni 1:1 arányban; de ez sérelmes, hiszen a mi földünk értékesebb. Legalább 1:4 arány kell a mi javunkra. A házfőnök úr kérte az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, hogy a telekért 4-szeresét kapjuk. Ez most folyamatban van. A telket egyébként most akarjuk az Esterházyak ne-véről a miénkre átíratni.

{Bérlet } Dallos István dr. oeconomusnak a fentebbi részletes beszámolójá-hoz kell még fűzni, hogy az emlegetett földbérletet is megszervezte. A tatai határban bérbevett összesen 21 kat. hold területet 3 évi időtartamra. A Ház-főnök ezt a házi káptalan után a Ház tagjainak tudomására hozta, de közben azt a kijelentést is tette, hogy a Dallos által ismertetett terv minden részleté-ről nincs tudomása. A Ház tatai származású tagjai, akik ismerik a bérbe vett földeket, élénk helytelenítéssel vették tudomásul <395> a bejelentést, mert szerintük az már régen parlagon hagyott föld, melynek munkálása az idén csak ráfizetéssel lehetséges. Mivel azonban fait accompli-ről van szó, már tenni a tények ellen nem igen lehet. Bíznunk kell gondnokunk bizalmában, hogy a bérlet meghozza az állatok takarmányát. Dallos kollégánk érthetően most már presztízs-kérdésnek tekinti az egész ügyet, s nemcsak ellenőrizni jár ki a földre, hanem sokszor maga is ténylegesen dolgozik ott, s sokszor

154 1946/1947.

csak késő este érkezik meg. Az egész bérletnek legsebezhetőbb pontja az, hogy kellő számú munkáskéz nem áll rendelkezésre, s a meglévőket is állan-dóan szemmel kell tartani, mert különben nagyon keveset dolgoznak.

Tisza Béla úr, konviktor-szülő kb. 500 Ft értékű konyhaedényt ajándéko-zott.

{Hangverseny } Április 12-én a Tatai Szabadművelődési Tanács hangver-senyt rendezett iskolánk dísztermében. A hangverseny szólistái – mind jó nevű pesti előadóművész. Többek között fellépett Farkas Ilonka, a bécsi Staatsoper tagja, aki piarista diáknak vallotta magát, mert az Angolkisasz-szonyoknál Pogor (Pusch) Ödön dr. rendtársunk tanította, továbbá R. Si-monffy Margot előadó-művésznő. A terem zsúfolásig megtelt az előre meg-váltott jegyek tulajdonosaival, s a hangversenynek olyan sikere volt, hogy kilátásba helyezték az illetékesek az ünnepély kéthavonkénti megismétlését.

{Hivatalos iskolalátogatás } Április 14-19 között Erdélyi Guidó ciszterci rendi tanulmányi felügyelő hivatalosan általános iskolalátogatást végzett a gimnáziumban és a Tatai Piarista Általános Iskolában és a Háznak vendége volt.

{U. a } Selmeczi Kovács József rendtársunk, gimn. igazgatóhelyettes és ált. isk. igazgató a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság megbízásából a budapesti Érseki- és Orsolyita Ált. Iskolában, továbbá a premontrei kanonokrend gö-döllői Szent Norbert gimnáziumában és a francia gimnáziumban hivatalos iskolalátogatást végzett.

{Időjárás } Szép tavasz köszöntött be, s úgy látszik, hogy az ijesztő nagy jégkár mégsem olyan veszedelmes, mint vélni lehetett; a gyümölcs kilátásai jók.

{Kút } Kutunk elromlott ebben az időben, a motort ismét át kell szereltetni Majdnem egy hétig nem volt <396>vízszolgáltatás, ami e nagy létszámú Házban komoly gondot okoz.

{Tartományi káptalan } Április 20-án, vasárnap miséinket a tartományi káptalan sikeréért ajánlottuk. A pesti káptalanon Házunkat Szűcs János rek-tor és dr. Magyar István vokális képviselték. A káptalanra a házból futott be petíció az elmaradt elöljáró-választó káptalan kérelmezésére. A káptalan ér-dekessége, hogy elejtette a dr. Walter János személyét a generális-asszisz-tensi méltóságra, és helyébe [első helyen Szita Imrét, második helyen Sörlei Zsigmondot]50 jelölte. A Provinciális mellé a generálisi káptalanra dr. Ma-gyar László és Szita Imre rendtársainkat jelölték.

Ezen a napon az órát ismét egy órával kellett előbbre igazítani a nyári időszámítás keretében.

21-én a késő esti órákban érkezett meg az a teherautó, mely a Bátori Jó-zsef által Budapesten használt állapotban vásárolt versenykenut szállította.

50 A káptalan legelső helyen Zimányi Gyulát választotta meg, de ő betegsége miatt

lemondott róla. Ld. PMKL, Magyar rendfőnökség új levéltára (1.1.b), Tartományi kápta-lanok iratai (1), 1947. évi tartományi káptalan iratai.

1946/1947. 155

A 11 személyes, 9 m. hosszú, 2,5 q súlyú, kéz alatt vásárolt hajó nekünk 2000 Ft-ba került, újonnan 14 000 Ft az ára. Cserkészeink szépen kitatarozták, s nemsokára hajózható állapotban lesz.

{Támadás } A budapesti Hírlap című kisgazdapárti napilap ez év április 25-i számának vezető cikke „A Stürmer hangja?” címen visszautasítja a Politika című hetilapnak a kegyes iskolával és másokkal kapcsolatos támadását. Összefoglalólag ezt a támadást így minősíti: „ A vallásos katolikus ember csak egy szót tud rá: szentségtörés. A politika nyelvén fogalmazva: a náci újpogányság reneszánsza.” Gogolák Lajos volt tanítványunk (Budapest) cikksorozata volt ez írás alapja, aki egészen eltévelyedve a pietástól és egyúttal engesztelve a mostaniak felé nem is oly régen múlt magatartását, a lehető legcsúnyább módon szerkeszti ki piarista tanárait fedőnevek alatt, s minden rosszat ráken az 1920-30-as évek Kegyes Iskoláira.

{Előadás } Április 26-án dr. Darvasy Mihály „Tehetségkutatás – tehetség-mentés” címen tartott előadást a tatai pedagógusoknak <397> az átképző tanfolyam keretében.

Kiss Ödön karnagy, aki komolyan számításba jöhetett volna iskolánk ének-tanszékének betöltésénél, Mosonba kapott meghívást, s így mi eles-tünk e könnyebbségtől.

{Kivonulás } Május 1-én iskolánknak is ki kellett vonulnia a Népparkban (volt Angolpark) rendezett ünnepélyre. Az idén már egészen elviselhető hosszúságú volt a többi elmúlt év arányaihoz hasonlítva.

{K. K. K } Május 2-án a Kis Kamara Kórus tagjai dr. Darvasy Mihály veze-tésével és egy garde-dame kíséretében kiránduláson vettek részt Vértessző-lős és Baj erdeiben. Ez mintegy jutalma volt egész évi ernyedetlen és szép sikerre vezető munkájuknak.

{Barak } Május elején kezdődött meg annak a barakknak a lebontása, me-lyet még a németek építettek konyhának a gimnázium hátsó udvarán, s amely mostanában a kerékpárszín feladatát töltötte be. Eleinte a kommunis-ták akarták elvinni, mint „orosz hadizsákmányt”, de végül is Esterházy vette meg deszkáért, s a Kristály-fürdő újjáépítésénél használják fel.

{Rendezés } A quadrum rendbe hozása megkezdődött. Már nagyon rá is fért, hiszen valóságos tohu-va-bohu51 az egész; még ma is disznók, tüzelőfa, lim-lom van benne, s mindez a háború utóhatása. Ezek ugyan még nem ke-rültek ki belőle, de legalább látszik a rend felé való törekvés. Még messze vagyunk arról, hogy újra rendezett, szép kis park legyen. Már az a terv is felmerült, hogy egy nyitott uszodát kellene építeni a quadrumban, sőt ilyen terv a Hajdú utcai kerttel kapcsolatban is felmerült, amit diákok segítségével könnyen megépíthetnénk, s akkor önálló diák-strand nyílhatna, mely olcsó is lenne, s erkölcsileg és fegyelmileg is komolyan ellenőrizhetnénk.

{Tervek } Merült fel már olyan terv is, hogy a Szülők Szövetségén keresztül

51 őskáosz, a bibliai Teremtés könyve héber szövegéből: „A föld puszta és üres volt”,

Ter 1,2 (a szerk.)

156 1946/1947.

kereskedelmi k.f.t.-t (korlátolt felelősségű társaságot) kellene szervezni, amely eleinte diákjainkat látná el a felszerelési cikkekkel, később pedig a szülőket is előnybe részesítené, mindig olcsóbban a folyó kereskedelmi árak-nál, de azért haszonra dolgozva, amit továbbfejlesztésbe lehetne fektetni. Lassan egy nagyon sokágú kereskedelmi szervezet nőhetne ki belőle, amely egész diákságunk és családjaik szükségletét fedezhetné, s amellett a földte-len tatai ház <398> gazdálkodását kereskedelmi irányba terelve megalapoz-hatná. Még csak megvalósítható terv, mely erőskezű véghezvivőt vár!

{Építés } A gimnáziumot a gazdasági udvartól elválasztó és még a néme-tektől tankkal széttaposott kerítés elkészült. Komoly kő és cement alapra vasdrót kerítés is került. Udvar felőli oldalára készült a „trágyapalotá”-nak humorosan elnevezett építmény, melybe a trágya kerülne, de olyan nagyra készült e beton-fallal körülzárt terület, hogy a behordott trágyán az állatok is mozoghassanak, s így letaposva a trágyát, annak értékét növeljék. Melléje egy másik „palota” is készült a hamu tárolására. Sajnos eddig a hamut min-den más szeméttel együtt az abbamaradt bányászinternátus romjai köré halmozták úgy, hogy a gazdasági udvarunk egyik oldala valóságos szemét-domb.

Sok támadás is érte a gondnokot eme „paloták” elég borsos építési költsé-ge miatt (kb. 2000 Ft), hiszen van egy csomó, még sürgősebbnek látszó fela-dat. A gondnok olyan szerencsétlen körülmények között vette át a Házat, amikor nemcsak a háború tépázta azt meg, hanem hosszú évek elhanyagolá-sa most egyszerre sürgős megoldást kíván éppen akkor, mikor anyagilag gyengén állunk. Annál nagyobb dicsősége Dallos rendtársunknak, hogy szemmel látható eredményeket produkál, ha esetleg egyik-másik újítása idő-szerűtlennek látszik is.

{Előadás } VIII. osztályos diákjaink május 3-án a tatabányai Népházban és 10., 11-én a gimnázium dísztermében adták elő nagy sikerrel Gogoly A revi-zor című vígjátékát. A jövedelmet szegény sorsú osztálytársaik érettségi költségeire fordítják.

Az önképzőkör és a cserkészcsapat tagjaiból alakult színtársulat Szomó-don és Tardoson 2-2 alkalommal adta elő a középkori Pathelin mester című francia vígjátékot, mindkét helyen nagy erkölcsi sikerrel. A jövedelmet vízicserkészeink csónakállományának megszerzésére fordítják. A már fen-tebb (ld. 396) emlegetett verseny-kenu kijavítása már elkészült, s a szép jó-szág az Álomhajó nevet <399> kapta, s a cserkészektől saját kezűleg készí-tett kétszemélyes kajakot Kicsi névre keresztelték. (NB. Álomhajó, mert so-kat álmodoztak róla, míg megszületett!)

{Szobordöntés } Május 4-én ismeretlen tettesek (a közelben lakó NÉKOSZ kollégisták) ledöntötték a budapesti Károlyi parkban álló Prohászka Ottokár szobrot! Az egész magyar katolicizmus maga elleni támadásnak fogta fel a nagy szociális-apostol püspök szobra elleni merényletett. A rendőrség meg-indította a nyomozást, de e sorok írásáig nem derítették ki az éjjeli merény-lőket.

1946/1947. 157 {Ballagás } A VIII-osok ballagása május 9-én volt. A VII-esek különösen ki-

tettek magukért az egész iskolának és a búcsúzó osztálynak virággal való feldíszítésében. A ballagáson a Kis Kamara Kórus latin-nyelvű búcsúztató énekkel köszöntötte az abiturienseket. Az egész iskolát megmozgató ünne-pélyen az általános iskolások a nagy udvaron megajándékozták a ballagókat: nefelejcset és egy cukorból készült vándorbotot kapott minden búcsúzó di-ák; a bot végén a kis batyuban egy pogácsa és 2 fillér volt, végül a nyolcadi-kosok átadták az iskola egyszerű nemzetiszínű zászlóját a legöregebbeknek. A szép ünnepség végén Szűcs János direktor búcsúztatta el az érettségizen-dőket, akik a kápolnában fejezték be ballagásukat. Május 11-én volt a közös áldozásunk és ekkor a szentmisét a Tatán tartózkodó dr. Tomek Vince tar-tományfőnök úr mondta. A szószékről távozó fiainkat Magyar István dr. osztályfőnök búcsúztatta.

{Előadás } Május 10-én dr. Darvasy Mihály Ének és zene a liturgia szolgála-tában címen beszédet mondott a kapucinusoknál a Tatai Kamarakórus egy-házzenei hangversenyén.

{Tanítás időpontja } A szinte szándékosan nagyon megfelelőtlenül elkészí-tett új vasúti menetrend miatt, bejáróinkra való tekintettel, a tanítás 7 órától fél 12-ig tartott. Mivel azonban a bejárók korai felkelésük miatt (egyik-másik már 4 óra körül!) nagyon fáradtaknak és használhatatlannak bizonyultak, május 13. óta a téli órarend szerint fél 9-től fél 12-ig folyik a tanítás most 4×40 perces időbeosztással.

{Kimarasztalás } Május 16-án magántanulásra tanácsoltuk Pásztor János VI. osztályos tanuló konviktorunkat, aki tűrhetetlen magatartást <400> ta-núsított mind az iskolában, mind a konviktusban.

{Versenyvizsga } Május 16-án volt gimnáziumunkban 14 falusi tanulónak versenyvizsgálata, akik közül, sajnos, csak 1-et ajánlhattunk jó szívvel felvé-telre.

{Ünnepély } A Szülők Szövetsége rendezésében május 18-án az általános iskola növendékei a gimnáziumi tanulók közreműködésével nagysikerű is-kolai műsor mutattak be a szokatlanul nagyszámú érdeklődő közönség előtt. A János vitéz meséjének keretében dal, ének, ritmikus torna, tánc, balett vál-togatta egymást. A szülők részéről Pachmann János tatabányai Központi Üzemi Bizottság alelnök (MKP!) mondott lelkes hangú beszédet, és ebben a szülők hűségét és bizalmát hangoztatta iskolánk iránt. Magánszámokat éne-kelt dr. Kovács Sándorné, akit férje kísért zongorán. Az ünnepséget bevezet-te dr. Almády Károly, a szülők szövetségének alelnöke. Ugyancsak ő jelen-tette be ugyanitt, hogy jövőre a Szent Vince Nővérek vezetésével leányin-ternátus nyílik meg Tatán. (Ez az intézmény Népi Kollégium helyett jön lét-re, és híre nagy örömet keltett szerte.) A jól sikerült ünnepéllyel kapcsolat-ban a gimnáziumban kiállítást is rendeztünk növendékeink legjobb kézi-munkáiból és rajzaiból. E kiállítást is nagyon sokan megtekintették.

{Érettségi } Az érettségi vizsgálat írásbeli része május 16., 17. és 19. napján volt.

158 1946/1947. {Vízvezeték } A közben eltelt viszonylagosan eseménytelen időt a gimnázi-

um vízvezetéki szerelése töltötte ki. Mint már említettük, a háború és a fagy igen sok bajt okozott a vízvezetékben, melynek pontos technikai rajza is hi-ányzik. Dallos gondnok átszereltette a gimnáziumi vezetéket és most az igazgatói iroda előtti falba süllyesztve egy olyan csaprendszert készítettek el, melynek segítségével kellő időben vízteleníteni lehet az egész épületet, s így a fagyrepesztési károktól megmenekülünk.

{Találkozók } Május 26-án Szűcs János rektor a 25 év előtt érettségizett di-ákok találkozóján vett részt Budapesten, mint egykori osztályfőnökük, s a szentmisét mondta. Ugyanakkor Tatán a 15 és 30 <401> éve érettségizettek jelentek meg, akik szeretettel vették körül Tell Sándort és régi civil tanárai-kat. Ugyancsak Pünkösd-hétfőn gyülekeztek össze a 25. évét ünneplő cser-készcsapat alapító tagjai Veszprémi Tibor parancsnok körül; kilátásba he-lyezték, hogy eljönnek a jubileumi táborba és jelentős anyagi segélyt ígér-tek.

{Kongregáció } Június 1-én a Kegyes Iskolák Királynőjéről nevezett Kala-zanti Szent József védnöksége alatt álló fiúkongregáció 38 jelöltjét és a Ke-gyes Iskolák Királynőjéről nevezett, Lisieuxi Kis Szent Teréz pártfogása alatt álló leánykongregáció 11 jelöltjét avatta kongreganistává Horváth József bokodi plébános Veszprémi Tibor prézes és nagyszámú közönség jelenlét-ében. Hosszú és alapos kongreganista munka betetőzése volt ez a szép ün-nepély. Már szóltunk róla (ld. 375), hogy a cserkészet lehetetlenné válása hozta szinte önként magával azt a megoldást, hogy kongregáció alakuljon a cserkészet pótlásának a feladatával is! De rövidesen be kellett látni, hogy a kongregációk jezsuita elgondolású formája az igazi, melyet a sok százados tapasztalat igazolt. Nem lehet megalkudni; az elit[!], az igazi értelemben vett kongregációra van szükség. Veszprémi Tibor, akit a Tartományfőnök úr bí-zott meg a prézesi munkakörrel, egészen a római kongregációk alapján, az összes illetékes hatóságok támogatásával hozta létre a fiú- és leánykongre-gációt. Hetenként gyűléseken vettek részt Veszprémi rendtársunk igazán mindenre alkalmas „lakásán”, és szabályszerű tisztikar irányította őket a prézes vezetése alatt. Adja Isten, hogy a mostani kis csoport egyszer egy naggyá terebélyesedő, igazán a szépre és a mélyebb vallásosságra törekvő, Istennek tetsző intézmény magja legyen! Nos cum Prole pia benedicat Virgo Maria!52

{Kánikula } Kezdődik a kánikula! Eső nincs, nappal 35 ºC körül ingadozik a hőmérő; napon a 39º-ot is elérte!

Az Úrnapi körmeneten a gimnáziumi növendékeink teljes számban meg-jelentek (jún. 5.).

{Zarándoklat } Június 9-én dr. Walter János generális-asszisztens, dr. Báto-ri József, dr. Darvasy Mihály, Veszprémi Tibor, M. Varga Franciska Lilióza és M. Vágó Angela vezetésével a gimnázium és az általános iskola 250 növen-

52 Kegyes Fiával áldjon meg minket a Boldogságos Szűz Mária!

1946/1947. 159

déke zarándokolt el Győrbe a könnyező Szűz Mária kegyképéhez. <402> A kegyképet a Szentek Szigetéről, Írországból vezérelte Győrbe a gondviselő Isten. Lynch Walter báró, az írországi clonferti egyházmegye püspöke Cromwell Olivér hadai elől 1649-ben menekült el Bécsbe. Itt ismerkedett meg Püsky János kalocsai érsek, győri püspökkel, aki Győrben magához fo-gadta a menekült főpapot. Ott élt 1655-től 1663-ig. Ő hozta magával a Mária képet, melyet halála után a székesegyház falán helyeztek el, s nagy tisztelet-ben részesítették. 1697. március 17-én, Szent Patrik ünnepén a szentkép 6-tól 9 óráig véres könnyeket hullatott, amint erről a hiteles és megbízható forrá-sok beszámolnak. Ennek a csodának 250. évfordulóján az egész országot megmozgató nemzeti zarándoklat alakult ki és százezres tömegek fordultak meg Győrben magának Magyarország bíboros hercegprímásának vezetése alatt. Iskolánk annak idején nem vett részt a nagy tumultussal járó közös ifjúsági zarándoklaton, s ezért Walter János indítványára rendeztük meg külön a tatai piarista diákok zarándoklatát. Szentmise után Papp Kálmán megyéspüspök úr a püspökvárban fogadta népes küldöttségünket, akit Wal-ter János, aztán egy kis általános iskolás leány, s egy VII-es gimnazista kö-szöntött. A püspök úr a krisztusi sziklához való hűséges ragaszkodásra fi-gyelmeztetett, s nagy örömének és megelégedésének adott kifejezést, hogy a tatai piarista ifjúságot ilyen nagy számban, külön zarándoklatban látja maga előtt. Alig akart elválni tőlünk, s mikor elbúcsúzva az O Pater parvulorum-ot elénekeltük és még a városban is körül akartunk nézni, a vár kertjét is ren-delkezésünkre bocsájtotta. Az idő esős volt, de így is sok érdekeset néztünk meg. A fiúkat a bencés-, a lányokat az orsolyita gimnáziumban helyeztük el. Végül a kármeliták kriptájában felkerestük a hősi halált halt br. altorjai Apor Vilmos püspök sírját, s végül a kármelita templomban litániával fejeztük be a szépen sikerült és sok lelki kincset szerző zarándoklatunkat. Nos cum prole pia benedicat Virgo Maria!

{Csányi balesete } <403> A vállalkozó kedvű és nehézségektől meg nem ri-adó Csányi László rendtársunkat könnyen végzetessé válható szerencsétlen-ség érte június 11-én. Mikor gyerekek ellenőrzésére ment kerülő úton, egy sziklán megcsúszott és a 6-8 m-es mélységbe zuhant. A bajban is szerencséje volt, hogy lábbal érkezett, mert feje szétloccsanhatott volna a sziklákon. Így is súlyos baloldali csípőficamot szenvedett; a gyerekek találtak rája, s beszál-lították a kórházba, ahol elaltatták, s úgy igazították helyre a forgócsontot, szobájában kezelték és jó 3 hétig kellett őriznie az ágyat, míg végre mankóra támaszkodva járni kezdhetett.

{Előadás } Június 10-én dr. Darvasy Mihály a Tóvárosi Polgári Körben elő-adást tartott 1848 jelentőségéről a közeledő centenáriummal kapcsolatban.

{Kiküldetés } Selmeczi Kovács József általános iskolai igazgató, gimnáziumi igazgatóhelyettes június 12-14 között a gödöllői premontrei Szent Norbert gimnázium és a francia gimnázium érettségi vizsgálatát vezette. Főleg a francia gimnáziumban mutatkoztak felháborító hanyagságok, s az illetékes hatóságok is a visszaélések láttára komolyan foglalkoztak az intézet felszá-

160 1946/1947.

molásával. Hogy ez mégsem következett be, ez rendtársunk érdeme, akit a premontreiek nagy hálájuk kifejezésére tiszteletbeli premontreinek is meg-választottak.

{Litánia } Jézus Szíve ünnepének oktávája alatt kápolnánkban Jézus szíve litániák voltak.

{Hangverseny } Június 14-én este a gimnázium dísztermében Schadl János zeneakadémiai növendék, volt tanítványunk és állandó orgonistánk szép sikerű önálló zongorahangversenyt tartott. Tulajdonképpen öccsével együtt tervezték a hangversenyt, mert Tamás öccse is kiváló zongorista, azonban annak hirtelen megbetegedése miatt csak egyedül állhatott a dobogóra. Köz-reműködött a gimnázium Kis Kamara Kórusa jól összeválogatott önálló mű-sorral, ennek a kis együttesnek ez volt az első hivatalos nagyobb nyilvános-ságú bemutatkozása. A hangverseny nagyszerűen sikerült, értékét az is nö-veli, hogy egy héttel előbb volt a Tatai Szabadművelési Tanács második hangversenye ismét első vonalbeli művészekkel. Ez a hangverseny tehát nagy konkurrenciát jelentett. Többek között fellépett Máthé Jolán, Eyssen Irén és az ország talán legjobb hegedűse, a piarista hálás tanítvány: Biszt-riczky Tibor, aki a Ház <404> vendége volt egy napig.

{Érettségi } A június 16., 17. és 18. napjain tartott szóbeli érettségi vizsgála-tokon dr. Holenda Barnabás győri szentbenedekrendi gimnáziumi igazgató elnökölt; a felügyeletet, mint kormányképviselő dr. Lőrincz Lajos komáromi koedukációs gimnáziumi igazgató gyakorolta. A magán- és kiegészítő-különbözeti vizsgálat 19-én volt. Mindketten Házunk vendégei voltak, nagy jóakarattal viseltettek diákjaink iránt és sok szép emléket hagytak maguk után és nagyon jól érezték magukat.

{Ég a bazilika } Június 20-án országos megdöbbenést okozott, hogy a bu-dapesti Szent István bazilika kupolája a javítómunkások forrasztó vasától kigyulladt és leégett. A belső kupolát meg lehetett menteni, és még a kom-munista miniszterek is gyorssegélyt szavaztak meg. Az ugyancsak ebben az időben másfelé is lévő tüzek, melyek oka gyújtogatás volt, s melyre statári-umot is hirdettek, valószínűvé teszik, hogy itt is tudatos károkozásról van szó.

{Önálló általános iskola } Sok körülmény arra kényszerített bennünket, hogy az általános iskola megszervezésében elváljunk a tatai plébániától. Gyirmóty plébánosnak egyáltalán nem volt szívügye a dolog. A megszava-zott anyagi hozzájárulásnak alig a nyolcadrészét (500 Ft) sikerült bevasalni tőlük; a terhek reánk nehezedtek, mert miattuk kellett 3-asan párhuzamosí-tott osztályokat nyitnunk. A tulajdonképpeni segítséget a két kedvesnővér jelentette, s egy tanítójuk működött nálunk a gazdasági gyakorlatok vezeté-sével. A június 20-án befejezett tárgyalások fait accompli elé kerültek, ami miatt a tanítók nagyon megdöbbentek, de a plébánost ez sem nagyon izgat-ta. Jövőre, ha Isten segít, mi önálló általános iskolát nyitunk, s megnyitjuk az I. osztályt is. Ezt hirdettük is sokfelé az egész városban. A megnyitáshoz már biztosítva is van a kellő tanerő, mégpedig a Rend egy fillérje nélkül. Sel-

1946/1947. 161

meczi Kovács József igazgató megnyerte az állami fizetéssel rendelkező, Fel-vidékről kiutasított magyar katolikus tanító-házaspár: Kubik László és fele-sége sz. Mészáros Teréz személyében.

{Csónak-megáldás } Június 22-én volt vízi cserkészeink kicsiny flottájának csónakkeresztelője. <405> Mise után Szűcs János rektor megáldotta az Álomhajó és Kicsi nevű csónakokat, majd a nagyszámú érdeklődő előtt Bá-tori József dr. méltatta a nap jelentőségét. Utána vízi bemutató volt, végül a csónakok megszerzése körül jóakaratot és segítséget produkáló családok hölgytagjait egy kis kéjcsónakázásra vitték a cserkészek. A nap folyamán „vízitaxit” vezettek be, és félórára 2 Ft-ért csónakáztatták a beváltalkozókat. A befolyt összeget is a csónakok árának kiegyenlítésére fordították.

{Te Deum } Június 25-én volt a Te Deum. Hálás szívvel mondtunk köszö-netet az Úristennek, hogy annyi vész után megérnünk engedett egy majd-nem teljesen zavartalan tanévet. Még így is sok volt a kívánnivaló, de mégis összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a múlt esztendők. Kiosztottuk a bi-zonyítványokat és a beírásokat is megejtettük. Csak ezen a napon majdnem 600 diák iratkozott be a jövő évre. Spórolásból még az idén sem jelent meg a már három éve ígérgetett nyomtatott évkönyv, melynek pedig ennyi idő történetét kellett volna felölelnie; ellenben az iskolaév zárása után több mint egy hónappal elkészült egy sokszorosított évkönyv.

{A föd-ök } Még az iskolaév végével kapcsolatban kell említést tennünk a föd-ök sorsáról. Most már az V. osztályt végezték, eddig nem történt a szá-mukban változása. Az idén azonban kettő lemaradt közülük, mert tanulmá-nyi téren olyan hanyatlást mutattak, hogy az állam nem hajlandó őket köz-költségen nevelni. Lecsúszásuknak sok oka van. Kétségtelenül szerepet ját-szik benne az is, hogy elérték a kamaszkort, s nem volt olyan határozott ke-zű közvetlen vezető társuk, mint az elmúlt években az azóta piarista novíci-usnak ment Kerényi Lajos. Azonban a fő ok, s felelősség nagy része mégis a Házra nehezedik. A háborús nehézségek növekedése és a férfimunka apadá-sa óta egyre több fizikai munka háramlott fiatal vállukra, s ez nemhogy csökkent volna az idővel, hanem csak növekedett. Amióta éppen az ilyenfaj-ta nézeteltérések miatt elkedvetlenedett Selmeczi Kovács József rendtársunk lemondott gondozásuk tisztségéről, akinek vezetése alatt mind tanulmányi, mind erkölcs-fegyelmi szempontból kitűnőek voltak, helyzetük egyre bi-zonytalanabbá vált. Hiába volt az a megoldás, hogy „az egész tanári kar” ügyel fel[!] rájuk, ez csak írott malasztnak bizonyult, hiszen konkréte senki-hez sem tartoztak. Végül a gondnok alá rendeltettek, mint aki a munkájukat kiszabja. <406> Ő iparkodott is erkölcsi és tanulmányi szempontból is elle-nőrizni őket az év folyamán, de az is természetes, hogy neki elsősorban mint kétkézi munkások álltak a szeme előtt, akiknek fizikai erejére a nagy Ház ezernyi munkájában szükség van. Sőt, mikor már elég szép számú személy-zet is kezdett kialakulni a Házban, maga a személyzet is szívesen hárította át a munkát a különben ügyes fiúkra. Gyakran az iskolából órákról, később parancs ellenére is elvitték a föd-öket egy-egy hirtelen adódó munka elvég-

162 1946/1947.

zésére. Annyira növekedett a Ház körüli elfoglaltságuk, hogy sokszor még jóakarat mellett sem jutott idő a tanulásra. Úgy érezték sokszor, hogy bősé-gesen „megszolgálták” azt, amiért őket a Házban tatjuk. Pedig az sem egé-szen áll, hiszen őértük az állam fizetett, mindenesetre kevesebbet, mint egy konviktor, de mégis nem ingyen voltak itt. A rektor is érezvén e furcsaságot, többször emlegette azt a tervét, hogy – mikor nem szolgálnak fel – őket is a konviktorok közé ülteti, mintegy szimbolikusan jelezve egyenjogúságukat. Ez nem történt meg, csak terv maradt. Lassan oda jutottak, hogy mellékes elfoglaltságuk emelkedett főhelyre a tanulás helyébe. Lassan megszokták az excusálást, melyet kénytelenek voltak a tanárok elfogadni, tudva, hogy jo-gos elfoglaltságukra hivatkoztak. Más kérdés, hogy morálisan lehetett-e őket így elfoglalni – de ezt a gyerekek előtt céltalan lett volna feszegetni. A nem tanulás mindenesetre könnyebb a tanulásnál, és az az érzés, hogy a tanárok morálisan kényszerítve vannak az enyhébb klasszifikálásra – mindez érthe-tővé teszi csúszásukat. A tanári kar megtett mindent ez abszurd helyzet javí-tására, mint erről a tanári konferenciák és a házi gyűlések jegyzőkönyvei is tanúskodnak. Sőt az egyes tanárok meggyőződésük ellenére is jobb jegyet adtak nekik az érdemeltnél, hogy ösztöndíjukat el ne veszítsék. Volt olyan is, aki maga vállalkozott arra a sok összeütközést kilátásba helyező tisztre, amit prefektusságuk jelentett. De nem őt, hanem Gazda István rendtársun-kat bízta meg a rektor a feladattal az év vége felé, amitől ez irányban már az idő rövidsége miatt sem lehetett eredményt várni. <407> Hivatalosan fölfelé iparkodtunk egyre gyöngülő eredményüket szépíteni, míg végre kettőt a felsőbb hatóságok elejtettek, pedig az ösztöndíj a főiskolákon is végigkísérte volna őket. Qui vult fines, vult etiam media.53 Nem szabad tehát olyan felada-tokra vállalkozni, amihez csak e fiúk ereje az eszköz, viszont az ő beteljese-désük eszközét, az iskolai munkájukat lehetetlen magunknak akadályozni!

{Jubileumi cserkésztábor } Mindjárt a Te Deumot követő napon, június 26-án táborba szállt 25 esztendős cserkészcsapatunk – ugyan hivatalosan kong-reganista táborba, mivel még nincs igazolva. A táborparancsnok és főszak-ács Veszprémi Tibor volt, helyettese dr. Darvasy Mihály. A tábor Császártól kb. 3 km-re az erdőben, patak mentén volt. Mintegy 40 volt a cserkészek száma, de a tábor folyamán gyakran, több napra volt vendég a táborban sok 25 éves őscserkész, pl. Techlár Miklós járási főszolgabíró, Miskolczy László tatai főjegyző, Almády Károly ügyvéd, dr. Leőke Béla járásbíró, dr. Halom Géza állatorvos, dr. Emmer _____ ügyvéd és még sokan mások. Mind ők, mind a mostani cserkészek nagyon jól érezték magukat. A tábor most már igazi cserkésztábor volt, cserkészprogrammal és a tavalyi kosztoláshoz ké-pest, de egyébként is pompás ellátású. Ez megint Veszprémi Tibor érdeme, akit az USA-ban élő nagybátyja, Szabó plébános szeretetadományokkal és dollárokkal is hathatósan támogatott. Maga Császár község is hivatalosan és intelligenciája révén is támogatott, s a falu is szívesen támogatott, jóllehet a

53 Aki el akarja érni a célt, akarnia kell a hozzá vezető eszközöket is.

1946/1947. 163

faluban rendezett tábortűzön részeg kommunisták kellemetlenkedtek a csa-patnak, ezt azonban a falu közvéleménye hevesen visszautasította. Mindent összevetve a 25 éves jubileumi tábor – mely csak pár száz méterre állott az egykori első tábor most vízzel borított helyétől – nagyon jól sikerült, és júli-us 12-én mindenki szerencsésen érkezett vissza Tatára.

{Renoválás } A vakációban Dallos gondnok megkezdte a Ház és a gimnázi-um csinosítását. Júliusban elkészült a ház bejáratának és a földszinti folyo-sónak a csinos kimeszelése, hogy augusztusban a gimnázium egyes helyisé-gei kerüljenek sorra. Panaszok is akadtak, hogy egyre több munka ellenérté-ke élelemből áll; volt idő, mikor a 7 rendtag mellett 38 személyzeti alkalma-zott kosztolt a konyhánkban.

{Kórház-ügy } Külön probléma a kórház ügye. Július 1-re a Ház felmondta azt a szerződéses viszonyt, mely a kórházhoz fűzte. A kórház céljaira a Ta-karékpénztár épületét szerezték meg <408>, s az átalakítások is folynak, de mostani számításunk szerint szeptember közepéig bajos számítanunk azzal, hogy újra birtokunkba vehessük a konviktus földszintjét. A szerződés értel-mében a kórháznak eredeti állapotba kell visszaállítani az épületet. Ők vál-lalják is, csak éppen a nagy stúdium-terem linóleum padlózatát nem akarják visszaállítani, mivel nagyon drágának találják, viszont mi sem engedhetjük meg, hogy fiaink a mostani hidegpadlón tartózkodjanak. Ezért a kérdést még nem zárták le a megbeszéléseken, és mindkét fél iparkodik valami áthidaló megoldást találni.

{Konviktus } Ezzel függ össze, hogy nyilván sok kiadás lesz a konviktusra, és számítani kell a mostani rossz termés következményeire is. Ezért, más konviktusokhoz hasonlóan mi is bevezettük a bánatpénz kérdését és 100 Ft-t kérünk azzal, hogy jövőre teljesen készpénzfizetésre rendezkedünk be. Saj-nos, a rektor és gondnok újabb számvetésére bizonyos természetbenieket is kell kívánunk – a szülők nem kis bosszankodására. A tudnivalókról a két mellékelt körlevél is beszámol.

PIARISTA KONVIKTUS TATA (Tata I., Pintér Elek tér 5.)

Mélyen Tisztelt Asszonyom! Uram! Nagybecsű érdeklődésére van szerencsénk a következőkben vála-

szolni az 1947/48-as iskolai év konviktusi viszonyairól: Mindenekelőtt szeretnénk többet tudni fiáról. Ezért kérjük, ha az

alábbi feltételek megfelelnek, szíveskedjék a következő adatokat meg-küldeni: 1. A felvételt kérő növendék családi és keresztneve, 2. vallása, 3. születési helye, ideje, 4. iskolai végzettsége és ennek eredménye, 5. eddigi nevelését hol nyerte?, 6. helyes fejlődésére nézve eddig milyen bánásmód bizonyult a legjobbnak?, 7. egészségi állapota, 8. tempera-mentuma, 9. általános tehetségi foka, 10. nehéz-, lassú, vagy gyors fel-fogású-e?, 11. munkakedve?, 12. vannak-e testvérei és milyen korúak? – A szülő neve, állása, állandó címe. Az esetleges helyettes neve és címe.

164 1946/1947.

Megbeszélt időben szívesen vennénk, ha a konviktust megtekinti, egyúttal bemutatná fiát is.

A konviktusi tartásdíj eddigi hozzávetőleges számítások szerint évi 2500 Ft, ami havi 250 Ft részletekben fizethető. Ebben a fűtési hónapok tüzelőanyag díja is kent foglaltatik. Ezen a mindenkire egyenlően köte-lező díjon kívül kell fizetni az orvosi díjat, továbbá a költőpénzt, amiből a növendék folyó kiadásait fedezzük (tandíj, orvosság, cipész, szabó, könyv, papír, szórakozás stb.) utólagos elszámolásra.

Ezért vállaljuk a növendék ellátását, napi ötszöri étkezést, szakszerű felügyeletet, a leckék napi kikérdezését és minden testi-szellemi gondo-zást. Mosás tetszés szerint otthon, vagy itt, csekély külön díjazásért.

A következő felszerelésre van szükség: ÁGYNEMŰ: lepedő, párnák, matrac, huzatok, paplan, ágytakaró (le-

hetőleg fehér), ágyelőszőnyeg. FEHÉRNEMŰ: 10 ing, 10 alsónadrág, 5 hálóing vagy pizsama, 5 tö-

rülköző, 5 lábtörülköző, 12 zsebkendő, 12 pár harisnya. RUHANEMŰ: 3-4 öltöny téli-nyári ruha, télikabát, tavaszi kabát, sál,

nyakkendő, pullover, piarista diáksapka, fürdőnadrág, fürdőköpeny. TISZTÍTÓFELSZERELÉSEK: cipőtisztító felszerelés, ruha-, köröm-, fog-kefe, varrókészlet, toalettcikkek.

LÁBBELI: 2-3 pár cipő, papucs, tornacipő. Az evőeszközöket közösen szerezzük be; ezt a beköltözéskor később

megállapítandó árban egy összegben egyszersmindenkorra kell megvál-tani.

A köteles iskolai elfoglaltságon kívül a növendék tanulhat zenét, nyelveket. Sportolásra is van lehetőség.

A férőhelyek korlátozott számára való tekintettel kérjük, szívesked-jék lehetőleg postafordultával válaszolni. Válaszát várva, maradunk ki-váló tisztelettel

Tata, 1947. évi Piarista Konviktus Igazgatósága54

PIARISTA KONVIKTUS TATA (Tata I., Pintér Elek tér 5.)

Mélyen Tisztelt Asszonyom! Uram! Tervünkben volt, hogy az 1947/48-as tanévben már ismét a régi mó-

don, készpénzfizetésre rendezzük be Konviktusunkat. Így is számol-tunk, sajnos, mégsem vagyunk képesek konviktoraink számára is bizto-sítani a szükséges mennyiséget éppen az idei gyenge termés következ-tében. Ezért sajnálatunkra mégis kérnünk kell bizonyos természetbeni-eket. A tartásdíj tehát egy évre így alakul: 1900 Ft készpénz, 120 kg ke-

54 A fönti gépelt, sokszorosított körlevél a krónikában külön, gépelt papíron bera-

gasztva található. (a szerk.)

1946/1947. 165

nyérliszt, 80 kg fehérliszt, 12 kg zsír. A nyári beszerzési lehetőségekre való tekintettel kérjük, szíveskedjék

egy havi tartásdíj pénzbeli részét, 190 Ft-t augusztus 5-ig csekkszám-lánkra beküldeni, ezt az összeget december-január hónapokban számít-juk le; a 100 Ft bánatpénzt pedig az utolsó hónapban.

A lisztmennyiség végső beszolgáltatási határideje november 1., a zsí-ré január 31.

Módot keresünk arra is, hogy azoknak a Tisztelt Szülőknek számára, akik nem képesek a természetbenieket megszerezni, igyekszünk az ő terhükre megvásárolni a lisztet és zsírt; tehát a mindenkori napi áron válthatják meg a természetbenieket.

Szívesen állunk abban is rendelkezésre, hogy azok a Tisztelt Szülők, akiknek módjukban van nagyobb mennyiségű termeszetbenieket szállí-tani, a Gondnokkal történő személyes megbeszélés alapján a tartásdíj pénzbeli részét is egészben vagy részben természetbeniekkel egyenlít-sék ki.

Egyben jelezzük, hogy fia konviktusi száma: ___ Ezt a számot szíves-kedjék tehát minden felszerelési tárgyán feltüntetni. A magával hozott felszerelésről kérünk 3 példányban készült leltárat. A beköltözés idő-pontját kellő időben jelezni fogjuk.

Tata, a postabélyeg kelte. Kiváló tisztelettel PIARISTA KONVIKTUS IGAZGATÓSÁGA55

A pénzügyi kezelés könnyítésére a Postatakarékpénztárnál csekkszámlát nyitottunk: Tatai Piarista Konviktus, Tata címmel és az 52471-es számmal. A konviktus a múlt évben kimutathatóan ráfizetést jelentett. Így nincs értelme a gazdálkodásnak, ha azt fenntartani sem érdemes, s ha szó sem lehet a kon-viktus karbantartásáról. Ezért úgy állapodtunk meg, hogy a befizetett össze-gek (az élelmiszerek beszolgáltatott mennyiségének ára is) 85 %-a a Házat illeti, 15 %-a pedig a konviktusé, jóllehet a 15 % is a gondnok kezén át megy. Célja ennek az, hogy a prefektusi kar is folytonosan láthassa, mennyi az az összeg, melyből mint rendelkezési alapból fedezhetők a felmerülő konviktusi kiadások. Dallos gondnok már be is szerzett 13 mosdót (vízvezetéki) és 2 WC-kagylót a konviktusban tapasztalható károk fedezésére. De még ágyban és egyéb bútorban nagy a hiány, s ezek megoldása még erősen problemati-kus.

{Halálozás } Július 11-én Schandl Béla rendtársunk Veszprémben elhunyt. Egykor tatai tanár volt. Nyugodjék békében!

Július 14-én hosszú és kínos tüdőbajban meghalt Budapesten Berke István fiatal rendtársunk 28 éves korában. Házunk <409> fiatalabb tagjai kivétel nélkül ismerték, és nagyra becsülték szeretett ifjú rendtársunkat. Temetésén

55 Melléklet a tatai háztörténet II. kötetének 408. oldalához. – A fönti gépelt, sokszoro-

sított körlevél a krónikában külön, gépelt papíron beragasztva található. (a szerk.)

166 1946/1947.

Házunkat Csányi László és Veszprémi Tibor képviselték. R. I. P.! {Nyaralás } Meg kell emlékeznünk arról a szociális szempontból is fontos

nyaraltatásról, melyet Csányi László rendtársunk rendezett a balatonszár-szói piarista diáküdülőben. Jól megtervezte az egész akciót, melynek célja elsősorban a tatabányai és felsőgallai bányászgyermekeinknek a jó balatoni levegőn való két hetes üdültetése volt. A táborszerűen lebonyolított üdülés-ben [80] diákunk vett részt.56 A rendezés egész munkája Csányi László vál-lára nehezedett. A táborban gyerekeink igen jól érezték magukat, és meg-erősödve és felfrissülve tértek haza. A meghirdető körlevelet mellékeljük.

Kedves Szülők! A Piarista Rend minden időben mélységes felelősségérzettel töreke-

dett arra, hogy tanítványai erkölcsi és szellemi életének fejlesztése mel-lett a test igényeit is megfelelő módon szóhoz juttassa. Amennyire erő-teljesen küzdünk az ellen, hogy tanítványaink a szorgalmi időben ko-runk túlságos testkultúráját az erkölcsiek és szellemiek rovására szol-gálják, épen olyan buzgalommal törekedünk arra, hogy fiaink szabad idejüket jó és egészséges környezetben testük fejlesztésére is felhasz-nálják. Ez az elvi állásfoglalásunk volt szülője a néhány éve létrejött ba-latonszárszói diáküdülőnknek. A háborús károk ugyan erősen megvi-selték a szép, fejlődésnek induló üdülőhelyet, de mindent megteszünk, hogy e nagy jövőjű intézményt a nehézségek ellenére is diákjaink javá-ra fordíthassuk.

Az üdülő alig 100 méterre a Balatontól, magaslati helyen fekszik. A gyerekek rendelkezésére áll a kirándulásokon és a fürdés örömein kívül a hatalmas sporttér és egyelőre még kicsi, de állandóan fejlődő csónak-állományunk is.

A Piarista Rend vezetősége a háború utáni első nyaraltatási akció megindításakor elsősorban a bányavidék rossz és egészségtelen környe-zetében élő, minden megpróbáltatás ellenére is mellettünk híven kitartó diákjaira gondolt. Ismerve nehéz anyagi helyzetüket bányászfiaink nya-raltatását a rend teljesen önköltségi áron vállalja.

A nyaralás időtartama két hét a tanítás befejezése után. Tanári felü-gyeletről a rend gondoskodik. A költségeket úgy állapítottuk meg, hogy abból a napi ötszöri bőséges étkezést és a hazautazásra való élelmet is biztosíthassuk. Az oda- és vissza-utazás közösen tanári felügyelet alatt bonyolódik le.

A jelenlegi árakat számítva úgy látjuk, hogy a nyaralás költségei uta-zással együtt sem haladják meg a 100 Forintot. Ezt az összeget 4 rész-letben lehet befizetni. Határidők: május 5., május 20., június 5., június 20. A jelentkezéskor a rezsiköltségek fedezésére 10 Ft jelentkezési díjat kell fizetni.

56 Ld. a résztvevőkről készül fényképet: HARASZTI Mihály, Tatabánya és a piaristák,

szerk. Koltai András, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3), 57.

1946/1947. 167

A nyaraláson 80 gyermek vehet részt, létszámfölösleg esetén a dön-tést a gimnázium igazgatósága eszközli.

Kérjük azokat a tehetősebb szülőket, akik a szegény fiúk nyaralási költségeinek csökkentéséhez hozzá tudnak járulni, szíveskedjenek adományaikat a nyaraltatás tatai gimnáziumunknál megbízott vezető-jéhez, Csányi László piarista tanárhoz eljuttatni. Azok a Kedves Szülők, akik a nyaralás tartamára zsákot, papírzsákot, zsírosbödönt, étolajnak demizsont tudnak kölcsönözni, szíveskedjenek ezt nekünk jelezni. Je-lentkezési határidő: május 1.

Nyilatkozat Alulírott, kérem fiamnak ……………-nak a szárszói nyaraltatásra való

előjegyzését. A jelentkezési díjra visszalépés esetén nem tartok igényt. Tudomásul veszem, hogy fiamat a telep előírásai kivétel nélkül kötele-zik. Ha valamely okból (betegség, a közösség fegyelmét veszélyeztető magatartás) el kellene távolítani a telepről, a hazakísérő személy úti-költségeit megtérítem.

Kelt ……………, 1947. évi április 30-án. Kölcsönzők zsákot, …… zsákot, …… papírzsákot, …… zsírosbödönt,

…… demizsont. A szegényebb nyaralók költségének csökkentésére megajánlok …… Ft-ot. 57

{Vakáció } A nyári hónapokban a Ház tagjai eléggé szétszóródtak, hiszen részint az ifjúság nyaraltatásával voltak elfoglalva, részint maguk is pihen-tek. Még így is volt Tatán nem egy dolog, amelyben a mieink részt vettek. Így pl. június 26-án az Öreg-várban Anna-bál volt, melyen vízi cserkészeink szerepeltek, 28-án pedig gimnáziumunk dísztermében a Tatai Szabadműve-lődési Tanács rendezésében a Pécsi Öregdiákok nevű zenehumoristák jól sikerült „Kacagó Est”-et töltöttek ki bőséges programmal.

{Választások } Hosszú időre nyúló választási harc előzte meg az 1947. au-gusztus 31-re rendezett országgyűlési választásokat. Főleg a baloldal kíván-ságára írták ki alig két év elteltével az új választásokat. Sok panasz volt a választási jegyzékkel kapcsolatban, mert nagyon sok embernek, külföldi hí-rek szerint több mint 1 millió választópolgárnak vették el a szavazati jogát. Ezzel kapcsolatos visszaélések és a vele összefüggő panaszok a köztörténet-ből ismerősek. Házunkból Bátori és a kocsis kivételével mindenki megkapta választójogát, s élt is vele.

{3 éves terv } Közben augusztus 1-én kezdetét vette az ún. 3 éves terv. A koalíciós kormányzat 3 év alatt akarja az ország gazdasági talpra állítását véghez vinni minden külső – politikailag elkötelezettséget jelentő – kölcsön nélkül, saját adottságainkra támaszkodva.

{Mutáció } Augusztus 5-én kelt a Provinciális úr mutációja, mely Csányi 57 Melléklet a tatai háztörténet II. kötetének 409. oldalához. – A fönti gépelt, sokszoro-

sított körlevél a krónikában külön, gépelt papíron beragasztva található. (a szerk.)

168 1946/1947.

László rendtársunkat Debrecenbe helyezte. Csányi már felszentelése óta itt működött, s különleges egyéniségével sok barátot szerzett magának. <410> Az ideálok hívének mutatkozott, és elveiért mindig hajlandó volt harcba szállni. Diákjai szerették benne az ő érdekükért mindent megtevő, játszópaj-tásukká is váló tanárt, vagy inkább atyát, aki azonban a fegyelem megőrzé-sében és a számonkérésben kérlelhetetlenül szigorú volt. Nagyon sokat tett a tatabányai bejáró diákjaiért, s az egész bejáró társadalomért, mikor a bejárók ellenőrzését, fegyelmi kérdéseit és egyéb ügyes-bajos dolgait is magára vál-lalta egészen önzetlenül, s vállalkozásának mindvégig emberül megfelelt. Kívánjuk, hogy új helyén is szertettel gondoljon vissza annyira szeretett Ta-tájára, és ott is az Úristen kegyelméből ugyanolyan szép kalazanciusi mun-kát végezhessen, mint első állomáshelyén.

{Meggyes János } Az ő helyébe került Meggyes János rendtársunk. Őt még a háború indította el Debrecenből. Katona-papnak vonult be egy kórházvo-nathoz, s ezzel egész Németországot bejárta. Közvetlenül a Budapest körül bezáródó ostromgyűrű lezárása előtt vitte a parancs a budai Várba, ahol orosz hadifogságba került. Kivitték Oroszországba és 2 és fél évig volt hadi-fogoly Brianszk mellett egy fakitermelő táborban. Az idén júliusban érkezett haza a hosszú, lélekölő és szenvedésteli fogságból életre elegendő élménnyel megrakodva és a Tartományfőnök úr Tatára helyezte. Adja Isten, hogy kényszerből oly soká nem gyakorolt hivatását friss erővel és egészséggel gyakorolhassa, és ismét örömét lelhesse a kalazanciusi munkában! Szeretet-tel várjuk!

{Walter utazik } Augusztus 5-én indult el Házunkból dr. Walter János ge-nerális-asszisztens a Rómába augusztus 28-ra összehívott generálisi kápta-lanra, mikor szinte legyőzhetetlennek látszó nehézségek után megkapta út-levelét és a vízumot.

{Vendég. Kórház } Augusztus 16-án és 17-én Házunk vendége volt egy amerikai tiszt a Vöröskereszt szolgálatában 2-3 férfikísérőjével, akik a kór-ház ügyében foglalatoskodtak. A kórház csak nem mozdul, s egyelőre nem sok kilátás van arra, hogy az új iskolai évben a konviktus újra régi helyisé-geiben nyílhatik meg, jóllehet már hónapokkal előbb ki kellett volna költöz-nie a szerződés értelmében. A kórház az államtól nem kapja meg az illetmé-nyeit, s így képtelen a Takarékpénztár épületében esedékes munkadíjakat kiegyenlíteni; az átalakítás tehát csigalassúsággal halad és a kényszer címén még mindig itt tartózkodnak, s szó sincs a kiköltözésről, még kevésbé a mi céljainknak megfelelő átalakításról!

{Szent István körmenet } <411> Augusztus 20-án hihetetlenül nagy, s az Eucharisztikus Kongresszus méreteit is felülmúló tömegek jelenlétében ve-zette Mindszenty József esztergomi bíboros prímás a Szent István körmene-tet Pesten a Bazilikából a Hősök terén felállított óriási Magyarok Nagyasz-szonya oltár elé, ahol felejthetetlen és bátor hangú beszédet mondott több mint 600 ezer katolikus jelenlétében.

{Kalazancius } Szent Atyánk ünnepét gregorián énekkel és nagymisével

1946/1947. 169

ünnepeltük. Az ebéden a helyi plébánosok jelentek meg. {Káptalan } Augusztus 28-án a Ház tagjai szentmiséiket a Rómában e nap

megnyíló 36. generálisi káptalan sikeréért ajánlották fel. A magyar provinci-ából Walter úron kívül csak Tomek provinciális úr tudott kiutazni, ő is csak különleges protekciók révén, mert a főhatalmat gyakorló Szövetséges Elle-nőrző Bizottság nagyon megnehezíti a külföldi utazásokat, főleg papok szá-mára. Így aztán Szita Imre váci házfőnök és Magyar László rendtársaink, a két magyar vokális, nem is utazhattak ki Rómába.

{Ratifikáció } Augusztus 29-én érkezett a híre annak, hogy a Szovjetunió legfelsőbb tanácsa ratifikálta a f. év februárjában Párizsban megkötött béke-szerződést, és már csak a hivatalos letétbe helyezés van hátra ahhoz, hogy Magyarország szuverenitását visszanyerje.

{Választás } Augusztus 31-én, vasárnap zajlott le országszerte a képviselő-választás. Házunk minden tagja, Bátori és Meggyes kivételével szavazhatott. Tatán is nagyon sok visszaélésről érkezett hír: a legtöbb bajt az okozta, hogy az ún. kék cédulával rendelkező kommunisták többször is szavaztak. Ebben a kerületben indult a katolikus színezetű, ellenzéki Keresztény Női Tábor, Slachta Margit pártja. Tatán ez aratta a legnagyobb győzelmet. Tatán így oszlottak meg a szavazatok: 1. Magyar Kommunista Párt 773; 2. Független Kisgazdapárt 996; 3. Szociáldemokrata Párt 1489; 4. Nemzeti Parasztpárt 375 (1-4. a koalíció pártjai); 5. Keresztény Női Tábor 2896; (a 6. és 7. lista Tatán nem indult); 8. Magyar Radikális Párt 120; 9. Független Magyar Demokrata Párt 629; 10. Polgári Demokrata Párt 67. Az országos eredmények a követke-zők: 1. MKP 1 113 050 (22,2684 %); 2. FKP 769 641 (15,40045 %); 3. SzDP 744 641, (14,8978 %); 4. Parasztpárt 415 465 (8,3121 %). A koalició kapott 60 8787%-ot. A hat ellenzéki párt: 5) Keresztény Női Tábor 69 536 (1,3912 %); 6. Demokrata Néppárt (Barankovics István pártja) 820 453 (16,4145 %), 7. <412> Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer Zoltán pártja) 670 547 (13,6154 %); 8. MRP 84 169 (1,6839 %); 9. FMDP 260 420 (5,2101%), 10) PDP 50 294 (1,0062 %).

{Függöny-színpad } Nagy tervek alakulnak ki a gimnázium továbbfejleszté-sére. Hosszú megfontolás után úgy döntöttünk, hogy elsősorban a színpadot hozzuk rendbe. A tervek elkészítésére és tanácsadásra Fábri (Furtkovits) Zol-tánt, volt pesti diákunkat, a Nemzeti Színház művészét és rendezőjét kértük fel.

{Magyar generális! } Szeptember 3-án délután a Magyar Kurír szerkesztő-ségéből jelentették Sík Sándor tartományfőnök-helyettesnek, hogy Rómából érkezett jelentés szerint a Piarista Rend egyetemes káptalanja Tomek Vincét, a magyar rendtartomány fejét választotta meg Generális Atyának. Ez a hír váratlanul, de mégis nagy örömet keltve ért mindenkit. Eddig még nem tör-tént meg Rendünk múltjában, hogy magyar ember töltötte volna be Szent-atyánk örökét! Hogy a mi nemzedékünk érhette meg ezt a példátlan ese-ményt! Emberileg ilyesmire még számítani sem lehetett, hiszen az egy kö-zép-európai Groll generálison kívül 300 éven át csak spanyol és olasz gene-

170 1946/1947.

rálisok kormányozták Rendünket! S hogy éppen most, amikor országunk lesújtva, alig éled a második világháború borzalmai után, akkor éri hazánkat ez a nemzetközi viszonyban is páratlan kitüntetés! Most, midőn állandóan forr provinciánk, hogy miként találja meg helyét a reform útján, hogyan hidalja át jó szándékával a Rómától sürgetett szerzetesibb életszínvonal és a magyar adottságok közt tátongó űrt? Csakugyan a Gondviselés ujját kell látnunk ebben a választási eredményben, mikor olyan valakit emelt a Rend bizalma az első helyre, aki nyilatkozatai, életmódja és szeretete szerint át képes hidalni a magyar nehézségeket, ugyanakkor, mikor a Világegyház táv-latai is megnyílnak előtte! Fiúi tisztelettel és ragaszkodással köszöntjük új Generális Atyánkat, – mint a Házfőnök a hír vétele után mondta – és büsz-keséggel köszöntve tekintünk Rá, s kérjük Istent, hogy megnövekedett fele-lőssége és terhei mellé megnövekedett kegyelmeket adjon! Ad multos annos!

Mi csak Sík provinciális-helyettes úr sürgönyére voltunk utalva, s csak lassanként váltak ismertté a részletek. Szeptember 4-én érkezett Pestre Wal-ter generális-asszisztens távirata: „Új generális Tomek. Walter.” <413> A hírt átvette a legtöbb napilap és hosszabb-rövidebb tudósítást hozott a gene-rálisválasztásról és annak körülményeiről. Legrészletesebben a katolikus Új Ember számolt be a feltűnést keltő eseményről (III. évf. 37. sz. 1947. szept. 14. – ld. a mellékletet.)

A XXXVI. piarista egyetemes káptalan atyái, Róma, Calasanctianum kollégium (Monte Mario), 1947. szept. 3. Az ülő sorban balról: 6. Tomek Vince újonnan választott generális, 7. Luigi Traglia címzetes érsek, római helyettes helynök (a káptalan levezető elnöke), 8. Giuseppe Del Buono exgenerális. A középső sorban balról 7. Walter János gen. asszisz-tens. A fénykép megjelent: Ephemerides Calasanctianae 16(1947), post 88; Weiner Ferenc másolata a Walter János által hozott fényképről: historia domus, p. 414 után.

1946/1947. 171

Először a történelemben

magyar ember lett az egész világ piaristáinak generálisa A Magyar Kurír jelenti: A Kegyes Tanítórend a nagykáptalan Monte

Marión lévő központi székházában most tartotta meg káptalanját és a rend általános főnökévé a magyar rendtartomány főnökét: dr. Tomek Vincét választotta meg.

NAGY AZ ÖRÖM a piarista atyák budapesti rendházában. A paptanárok tekintetéből és mosolyából büszkeség és derű fénylik. Még mindannyi-an a hír hatása alatt állnak, szinte alig akarnak hinni a szemünknek[!], hogy magyar rendtársuk lett a világ piaristáinak újonnan megválasztott főnöke. Igen jelentős esemény ez nemcsak a magyar és a közép-európai kegyes provinciák életében, hanem az egész magyar katolikus egyház életében is, mert ez a világviszonylatban jelentős választás, amely most Rómában Kalazanci Szent József három és fél évszázados rendjének ősi házában lejátszódott, nem csupán a megválasztottat és a magyar piaris-tákat érő nagy elismerés. hanem a magyar katolicizmusé is.

Erről beszélünk Sík Sándorral, a költővel és íróval, aki maga is annak a piarista rendnek a tagja, amely Dugonics Andrástól kezdve rendtársa-iban és tanítványaiban annyi nagy írót és államférfit nevelt Magyaror-szágnak.

– Mi is csak most hallottuk a hírt, – mondja Sík Sándor –, a részle-tekről nem tudunk semmit. Alig várjuk azonban az értesítést a választás

A piarista káptalani atyák kihallgatáson XII. Piusz pápánál, Castelgandolfo, 1947. szept. 13. A képen a pápától balra állók közül a (pápától) a 2. Tomek Vince, a jobbra térdelők között (a pápától) az 5. Walter János. A fénykép megjelent: Ephemerides Calasanctianae 16(1947), post 88; Weiner Ferenc másolata a Walter János által hozott fényképről: historia domus, p. 414 után.

172 1946/1947.

körülményeiről, hátteréről és jelentőségéről. – Hogy történik a választás? – kérdeztük. – Rómában jönnek össze a rendtartomány[ok] főnökei és kiküldöt-

tei, hogy hat évre megválasszák a Kegyes Tanítórend generálisát és a mellette működő négytagú tanácsot. A kegyesrend egyetemes főnöke és így a rendalapító utóda mostanáig Del Buono József liguriai atya volt, négy tanácsosa közül pedig az egyik dr. Walter János magyar piarista atya. A világ tizenöt rendtartományából jöttek össze most Rómába a rendtartományok főnökei és kiküldöttel, hogy a Szent Pantaleon anya-házban megválasszák az új generálist. 1621 óta az ősi házból kormá-nyozzák a piarista rendet, amely a harmincéves háború által földúlt és kipusztított Európában kezdte meg működését, az elhagyott szegény gyermekek tanítását istenfélelemre és a tudományokra. Most is összejöt-tek az olasz, spanyol és amerikai rendtartományok főnökei és kiküldöt-tei, csupán az erdélyi rendtartomány nem tudta képviseltetni magát. A magyar provinciális kijutott Rómába, de követei nem vehettek részt a választáson. A választás nincsen különösebb formaságokhoz kötve. A kiküldöttek megbeszélik bizalmas tanácskozásokon, hogy ki legyen a rend generálisa s azután kétharmad többséggel, titkos szavazással vá-lasztják meg hat évre a rend új egyetemes főnökét.

– Egyik példája ez annak – jegyeztük meg, – hogy az egyházban mi-lyen ősi gyökerei vannak a képviseleti rendszernek.

– Igen – feleli mosolyogva Sík Sándor – de azért Tomek Vincének, a világon szétszórt százharmincegy piarista rendház kormányzójának nem adták meg a választói jogot Magyarországon, pedig egyike volt an-nak a három szerzetes papnak, akik a budapesti gettóba rendszeresen be-jártak és keresztényi szeretettől vezérelve, mindent megtettek az üldözöt-tekért, amit csak tehettek. A választás híre mindannyiunkat boldoggá tett – folytatta Sík Sándor – hiszen ez az első eset, hogy magyar piaris-tát választanak meg a rend generálisává. Legtöbbször olasz, ritkábban spanyol generálisai voltak a piarista rendnek, csupán egyszer választot-tak közép-európai rendtartományi főnököt, 1724-ben az osztrák Groll Adolfot, aki azután később győri püspök lett.

– Hogyan történik a piarista rend kormányzása? – kérdeztük. – Kormányzás szempontjából három olasz és két spanyol rendház a

generális közvetlen joghatósága alatt áll, a többi százhuszonhat pedig tizenöt rendtartományba, provinciába van osztva. Ezekből négy van Olaszországban, éspedig a római, a liguriai, amely a lelépő generálist ad-ta, a nápolyi és az etruriai, öt pedig Spanyolországban és spanyol Ame-rikában, Cubában, Mexikóban, Chilében és Argentínában. Ezek a katalán, aragon, castíliai, valenciai, baszk rendtartományok. A katalán rendtar-tományhoz tartozik a cuba-mexikói, az aragónhoz az argentínai, a baszkhoz pedig a chilei vice-tartomány. A többi hat rendtartomány kö-zép-európai, ezek között szerepelnek a cseh-morva, lengyel, a magyar,

1946/1947. 173

az osztrák, a romániai és a szlovákiai rendtartományok. Úgy tudom, hogy a világháború alatt az észak-amerikai egyesült államokban, Los Angelesben is alakult piarista rendház. A közép-európaiak közül a leg-több rendháza és a legnagyobb taglétszáma a magyar rendtartomány-nak van, de a romániai provinciákban élő és tanító piaristák is magyar szerzetesek, rendházuk és gimnáziumuk Kolozsvárott van. A világon működő piarista intézetekben, közép- és elemi iskolákban évente mintegy ötvenezer gyermek tanul.

Öt nyelven beszél az új generális Sík Sándor meleg, lelkes tekintete felcsillan; amikor az új magyar pi-

arista generálisról beszélgetünk. – Mi különösen örülünk annak, hegy rendünk két nagy jubileumát

már a magyar rendtartomány főnökéből, a rend egyetemes főnökévé választott Tomek Vince készíti elő. 1948-ban ünnepeljük a rendalapító Kalazanci Szent József halálának háromszáz éves fordulóját, szentté ava-tásának pedig kétszáz éves jubileumát. Az új rendfőnök 1892-ben szüle-tett a sáros-megyei Palocsán. 1908-ban lépett a Kegyes Tanítórendbe. Tomek Vince jelentős működést fejtett ki az Actio Catholicában, a Szent László Egyesületben és a Katolikus Tanár Egyesületben. Lelkiis-meretes pasztorációs munkája mellett több ízben szerzetesrendek egy-házmegyei vizitátorává is kinevezték. Mindez azonban alig mond vala-mit arról, hogy kicsoda is Tomek Vince, a rend új generálisa. Élete nem a nyilvánosság előtt való szereplésben játszódott le, hanem abban a rendkívül mély és alapos munkában, amelyet az egyházjog terén vég-zett. Világviszonylatban is egyike a legkitűnőbb egyházjogászoknak. A kánoni kódex átdolgozásában kiváló szerepe volt. Különösen a szerzete-si jog revíziója terén kifejtett munkájával vált ki az egyházjogászok kö-zül. Talán éppen ez a munkássága hívta fel reá a figyelmet, s éppen eb-ben a munkában tűnt ki rendkívüli tudása és roppant felkészültsége is. Azt mondanom sem kell talán, hogy a Pázmány Péter Tudományegye-tem teológiai fakultása irodalmi működése alapján bekebelezett dokto-rává avatta.

Az új generálisnak széleskörű nyelvismerete nagyon is alkalmassá teszi őt arra, hogy a piarista rendtartományoknak a világon szétszórt tagjaival érintkezést tarthasson fenn. Nagyszerűen beszél németül, szlo-vákul, franciául, olaszul és természetesen latinul is. Széleskörű irodalmi műveltsége révén eddig is kapcsolatot tartott fenn a külföldi irodalmi világgal, hogy mást ne említsek, igen jó barátja René Bazin, a kitűnő francia író.

– Tomek Vince egyéniségét végtelenül kedves, nyájas szeretetremél-tóság jellemzi – mondja Sík Sándor. – Minden szélsőségtől, túlzástól mentes komoly határozottság és elmélyültség hatja át. Nem azok közé tartozik, akik akaratukat minden áron keresztül viszik, hanem azok kö-

174 1946/1947.

zé, akik meg tudják nyerni akaratuknak a többieket. Egyike azoknak, akik a piarista rend eredeti konstitúcióihoz való visszatérést szorgalmaz-zák. A szigorú szerzetesi rend buzgó apostola, ám ebben a törekvésében is végtelen korrektség, finom tapintat és igen meleg érzés vezeti. Mi, akik ismerjük őt, hisszük, hogy kormányzása a piarista rendre a virág-zás újabb korszakát fogja jelenteni. Mély szociális érzéstől eltelt lélek, aki átérzi a rend alapítójának gondolatait és a rendi szabályzatnak azt a részét, amely minden piaristát arra int: „legyen különös gondja arra, hogy a szegény sorsú gyermekeket semmiképpen meg ne vessék, hanem el-lenkezőleg, türelemmel és szeretettel igyekezzenek őket felékesíteni min-den erénnyel. Minthogy a társadalom megújhodása a gyermekeknek olyan odaadó nevelésétől függ, aminő a mi szervezetünk sajátos célja, biztosra vehető, hogyha hivatásunk magaslatán állunk, a múlthoz ha-sonlóan sok város fog falai közé hívni bennünket”.

– A piaristák reguláinak ezek a mondatai – mondotta befejezésül Sík Sándor – hivatott apostolukra találtak rendünk új generálisában, Tomek Vincében.58

Tomek provinciális úr augusztus 18-án utazott el Budapestről Bécsen át Rómába. Az eseményekről egyébként pontosan és részletesen beszámol az Ephemerides Calasanctianae 1947. szept.-dec.-i száma (Annus XVI. – N. 5-6.).

{Kajakverseny } Szeptember 6., 7. és 8. napjain az Országos Magyar Kajak-szövetség a tatai nagytavon rendezte meg „Munkás Európa Bajnoki” és „Magyar Kajak Bajnoki” versenyét, mely a magyar kajakosoknak örvendetes európa-bajnokságát eredményezte. Bátori József rendtársunk s diákjaink, főleg vízicserkészek vettek részt a rendezésben, többnyire tolmácsi minő-ségben.

{Kórházügy } Mivel a konviktusban elhelyezkedő kórház új helyet talált magának a Takarékpénztár e célra átalakítandó épületében, elsőnek a kon-viktusi betegszobában elhelyezkedő apácák számára készült el új lakásuk. A kedvesnővérek szept. 12-én hagyták el jó két éven át birtokolt helyiségeiket. Mint ismeretes, annakidején menedéket kaptak nálunk, s bár sok kényelmet-lenséget jelentett ittlétük, bőven kárpótoltak a kellemetlenségért kedves magatartásukkal, gondos ápolásukkal és szívességükkel, kápolnánk minta-szerű rendben tartásával és hosszú idő óta nem tapasztalt szépségű díszíté-sével. Távozásuk alkalmával csak még inkább nőtt az a közvéleményt kifeje-ző vágy, hogy háztartásunk vezetését minél előbb megbízható kedvesnővé-rekre kell bízni.

{Gazdaság } Szeptember 13-án szinte házgyűlés-jellegű megbeszélés ala-kult ki, amelyen Dallos gondnok számolt be az elmúlt gazdasági év eredmé-nyeiről, különös tekintettel az általa szorgalmazott bérletről. A Ház szinte

58 Új Ember III. évf. 37. sz. 1947. szept. 14. Melléklet a tatai háztörténet II. kötet 413.

lapjához (Darvasy Mihály jegyzete). – A fönti újságcikk a krónikába beragasztva találha-tó. (a szerk.)

1946/1947. 175

egyhangúlag kifogásolta és ráfizetőnek találta az eddigi vállalkozást, s a gondnok sok munkájának teljes elismerése mellett a bérlet felmondása mel-lett döntött.

{Áldás } Szeptember 14-én az Egyház Tatán is, az ország más helyeihez ha-sonlóan megáldotta a munkaeszközöket a Kossuth téren. E nap délutánján érkeztek meg a konviktorok.

{Iskolakezdés } Szeptember 15-én, az állami intézkedésnek megfelelően, kezdetét vette az új iskolai év. Mivel a Provinciális úrnak generálissá válasz-tásával előállt új helyzet miatt késik a mutáció, nem innen számítjuk az új évet. Ünnepélyes Veni Sancte-val nyitottuk meg az iskolaévet, a Rektor mondott szentbeszédet

{Béke } <414> E nap 17 órakor helyezték letétbe Moszkvában, az Állami Levéltárban a magyar békeszerződés ratifikált példányait. Így innen kell számítani a béke érvénybe lépését. 90 napon belül ki kell vonni az országból a megszálló szovjet haderőket az Ausztriát megszálló haderők útvonalát biz-tosító csapatok kivételével.

{Beszámoló } Most érkezett meg Walter János dr. generális-asszisztens úr rövid beszámolója a római eseményekről, melyet mellékelünk.

1124/1947. A kegyestanítórend magyar rendtartományának főnökétől Főtisztelendő Házfőnök Úr! Kérem Főtisztségedet, szíveskedjék Wa1ter János gen. asszisztens úr

közérdekű levelét, mely a generálisi választásokról számol be, a rendház tagjainak jelenlétében felolvasni. Egyben kérem, hogy ha a Rendház még ezután akarná üdvözölni az új Generális Urat, most már Budapest-re irányítsa, mert előreláthatóan a napokban hazaérkezik.

Budapest, 1947. szept. 15. P. H. Sík Sándor s. k. Tata provinciális h.

Főtisztelendő Provinciálishelyettes Úr! A legnehezebb napok lepergése után kedves kötelességemnek tar-

tom, hogy igen röviden beszámoljak az eseményekről, melyek legszéle-sebb körökben terjeszthetők, mint nem kis magyar és piarista dicsőség.

Augusztus 21-én érkezett meg a magyar tartományfőnök és rövid S. Pantaleo-i lélegzetvétel után itt a Monte Marión vett szállást, ahová a gyűlés össze volt híva. Pár nap múlva kezdtek jönni a káptalani atyák. Látszólag igen csendesen teltek a napok, de a lelkek mélyén annál erő-sebben dolgozott a küszöbön lévő káptalan legkényesebb kérdése: Ki legyen sok ország piarista intézményeinek szellemi vezére? A mi felfo-gásunk, hogy csak olasz vagy spanyol lehet, hamar odamódosult, hogy csak spanyol következhetik most. Közben hallunk hangokat, hogy jó volna P. Tomek. Egyiknek lebilincselően kedves modora tetszett, a má-sikat jó kedve és hangulata vonzotta, a harmadik tanácsát kérte, és lett szószólója, a negyediket pontossága vette le lábáról stb. S valamennyi-nek latin szóbősége imponált. Mi először mosolyogtunk a beszédeken, a

176 1946/1947.

választás előtt a 4. nap azonban olyan komollyá és aggasztóvá vált a helyzet, hogy a leszerelésre kellett gondolni. Emberileg minden megtör-tént, hogy szóba se kerüljön. S így mondhatjuk, Tomek Vincét közel s távol olyan akadályok választották el a generálisságtól, hogy megvá-lasztását az Úr belenyúlásának kell tartani. Szept. 2-án este már biztos-nak kellett tartani, s azért az egész délutánt együtt töltöttük, csak hal-vány reményéi látva magunk előtt a menekülésnek. Egész éjjel nem aludt. S másnap 11 órára igen szép s talán az egész múltban ritkán tör-tént módon megválasztották 6 évre generálisnak. A Szentszék kivételes módon még hozzáadott 2 évet, ami a gyűlési atyák nagy örömére kihir-dettetett. Tehát 8 évre generális.

Kalazanti Szent Józsefnek 36. utóda, vagy ha közben néhány spanyol vikáriust számítanak, 42.

Első szavára, mellyel a választást megköszönte, (a lelki embernek mélységes megilletődésből származó férfias szavai voltak), a gyűlés fel-lélegzett, mert attól féltek, hogy lemond; megdöbbentek, mikor szót kért. Ahogy másnap elődjéről, mint generálisról megemlékezett, az a rendtörténet gyönyörű lapjai közé fog tartozni. Az asszisztensek meg-választása után mondott szavait a kormányzati bölcsesség megnyilatko-zásának tartják. Általában az eddig mondottakból az látszik, hogy a Rend megtalálta a szükséges embert. Ő pedig, amennyiben tartott a nagy tehertől, 3 nap távlatából mondom, láthatólag helyén van. Azt hi-szem, felszabadult egy nehéz lidércnyomás alól, s egy szent munkakör-be dolgozza bele magát jó emberei segítségével. Imádkozzunk érte, hogy a jó Isten árassza el kegyelmeivel, és tervei sikerüljenek.

Készülünk haza minél előbb. Otthon többet s igen érdekes részleteket mondunk. Az új generális első látogatói közt volt Őszentsége legközvet-lenebb segítsége, a Maestro di Camera.59

Az itt leírtakat már átgondolva vethettem papírra. Vatikáni és olasz rádió, Osservatore pillanatok alatt kértek telefonon tájékoztatást. Meg-történhetik, hogy valami pontatlanság került beléjük.

Róma, 1947. szept. 5. Walter János sk. generális asszisztens60

{Dömők-ügy } Szeptember 16-án érkezett késve Dömők Pál, már régen is konviktorunk, aki a háború miatt 2 évet veszített, s most édesatyja maga hozta el az ellenkező fiút. Hosszú rábeszélés után végre beletörődött, hogy itt kell maradnia, jóllehet ő kenyérkeresethez óhajtott jutni. Másnap még kikísérte édesapját a vonatra, de ide nem tért vissza. A házi vizsgálat nem

59 Pápai főkamarásmester, a pápai audienciák és szertartások menetének intézője. Vö.

ERŐSS József, A római kongregációk és pápai udvar, in A Magyar Kegyestanítórend váci gimnáziumának értesítője 1937/1938, 29. (a szerk.)

60 A fönti levél a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

1946/1947. 177

derített fel semmit, s mivel sürgönyünkre nemleges válasz jött szüleitől, kénytelenek voltunk a rendőrség rádiókörözését kérni. Ennek ugyan nem lett meg az eredménye, de utóbb a fiú önként jelentkezett, s tudtunkra adta, hogy atyja belegyezett ipari elhelyezkedésébe. Így ez a kínos ügy szerencsé-sen befejeződött.

{Nagyboldogasszony Év } A közelgő centenáriumi évet a magyar katolikus egyház Nagyboldogasszony éveként is megünnepli. Triduummal ünnepeltük az év megnyitását. Október 1-én a szentmisén a megnyitó szentbeszédet Darvasy Mihály mondta. 1-én, 2-án és 3-án délután az egész ifjúság litánián vet részt. Mindhárom napon a szentbeszédet Veszprémi Tibor mondta. 2-án, 3-án, az első órákon, szentmisén vett részt az ifjúság, 4-én pedig az első kö-zös szentgyónást és szentáldozást végezte el. 3-án este 8 órakor az ország minden katolikus templomának harangjával együtt a mi kis harangunk is ¼ órán át szólva jelezte a Nagyboldogasszony év kezdetét.

{Klauzúra } Október 1-én a háború miatt felfüggesztett klauzúra ismét helyre állott szobaklauzúra formájában. Egyelőre csak a fogadószobák kevés száma okoz nehézséget.

{Házirend } Ugyanezen a napon lépett életbe az új rendszer, mely szerint a konviktorok vacsoráját elválasztották a Ház vacsorájától; az előbbi ¾ 8-kor, az utóbbi ¼ 9-kor van. Az utóbbi időben elhanyagolt falusi ösztöndíjas tanu-lóink erősebb megfogása céljából most őket is beosztottuk a konviktorok stúdiumába a rendszeresebb ellenőrzés végett.

{Új provinciális } <415> Október 6-án, mikor a szokásosan ünnepeltük az aradi 13 emlékét, ajánlott levél érkezett Rómából Pestre. A Generális Atya kinevezte új magyar tartományfőnökké dr. Sík Sándort. A kinevezés osztat-lan örömöt keltett mindenfelé, elsősorban a Rendben, de amellett az egész magyar katolikus közvéleményben is, mint azt az Új Ember mellékelt cikke (III. évf. 42. sz. 1947. okt. 10.) is bizonyítja. Ugyanez az okmány kinevezte asszisztenseknek dr. Kerkai Józsefet, dr. Karl Jánost, Papp Elemért és dr. Al-bert Istvánt. A kinevezések két évre érvényesek. Ad multos annos!

Sík Sándor – a piaristák tartományfőnöke Róma, okt. 10. A Magyar Kurír jelenti: A Kegyes Tanítórend (Piaris-

ták) magyar rendtartományának Tomek Vince egyetemes rendfőnökké történt megválasztásival megüresedett főnöki tisztére kinevezte dr. Sík Sándor egyetemi tanárt, a magyar Actio Catholica országos alelnökét. A kinevezésről szóló dekrétum meg is érkezett Budapestre.

Dr. Sík Sándor, a Kegyes Tanítórend magyar rendtartományának új főnöke 1889, január 20-án született Budapesten. Atyja, dr. Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra. Korán árvaságra jutott kisebb testvére-ivel együtt. Gödöllőn nevelkedett, ahol a család lakott. Itt végezte az elemi osztályokat, és innen járt be a budapesti piarista gimnáziumba. 1903-ban lépett a piarista rendbe. A Vácott töltött újoncév után Kecs-keméten tett érettségit. A budapesti tudományegyetem bölcseletdokto-

178 1946/1947.

ri[!] karán mint magyar-latin-szakos tanárjelölt bölcseletdoktori diplo-mát szerzett. Tanári működését az 1910–11. tanévben Vácott kezdte meg. A következő évtől a rend budapesti gimnáziumában működött 1930-ig, amikor Szegeden a tudományegyetemen a magyar irodalom-történet nyilvános rendes tanára lett. 1945-ben költözött Budapestre, mint a Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke. 1946-ban rendfőnöki tanácsos lett, majd 1947. október 1-én Rómában kelt egyetemes rendfő-nöki határozat alapján október 6-án, mint tartományfőnök átvette a magyar Kegyes Tanítórend vezetését. Már az iskolában feltűnt, mint költő; a magyar cserkészet egyik megalapítója és irányítója volt; írt tu-dományos értekezéseket, esszéket és színműveket; működött, mint lel-kigyakorlat-vezető és előadó; szerkesztett imakönyveket és tankönyve-ket, részt vett és részt vesz a hitéleti, társadalmi, irodalmi, művészeti és köznevelési társaságok életében és irányításában; általában a politikát kivéve [a]magyar közélet minden téren. Országos alelnöke a Magyar Actio Catholicának. A Magyar Tudományos Akadémia levelező-, a Kis-faludy Társaság rendes tagja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke. A ma élő magyar költőnemzedék egyik élenjáró tagja.

Az Új Ember, amelynek már bölcsőjénél ott volt, s azóta is segítő jó-akarója és tisztelt munkatársa, különösen örül a kinevezésnek és igaz szeretettel kívánja, hogy nehéz munkája áldásos legyen.61

{Diákönkormányzat } Október 11-én szervezte meg Bátori József intéze-tünknél a Központi Diákbizottságot, mely minden ifjúsági megmozdulást az egyes osztályok demokratikusan megválasztott bizottsági tagjain keresztül közösen intéz, és hivatott a különféle ifjúsági szervezetek idejének össze-hangolására és a diákok szabadidejének rendezésére.

{Jön a Generális } Ugyanezen a napon Murakeresztúrról távirat jelezte, hogy a Generális Atya, Walter generális asszisztens társaságában, útban van Pest felé. A már régen várt, de mindig késő „vendégek” ½ 11-kor szerencsé-sen megérkeztek, ahol ünnepélyesen fogadták őket.

{Walter Tatán } Október 14-én Walter János dr., az ismételten megválasz-tott generális asszisztens megérkezett kedves és annyira szeretett Tatájába, hogy míg a Generális atya pihen, és elintézi hivatalos ügyeit, kissé ő is pi-henjen. Természetesen élőszóban is beszámolt arról a páratlan eseményről, ami Rómában történt. Ő hozta magával azokat a fényképeket is (a mellékelt másolatok dr. Weiner Ferenc rendtársunk munkái), melyek a Generális Káp-talant ábrázolják, továbbá a történelmi jelentőségű szeptember 13-i pápai kihallgatást, amikor – mint arról a magyar lapok is megemlékeztek – XII. Pius pápa kegyesen és szeretettel fogadta az új Generálist és a piaristák kül-döttségét több mint fél órán át, és különös kegyként megengedte, hogy a castelgandolfói audienciáról fényképeket is készíthessenek.

61 Melléklet a tatai háztörténet II. kötetének 415. lapjához (Darvasy Mihály jegyzete).

– A fönti újságcikk a krónikába beragasztva található. (a szerk.)

1946/1947. 179 Walter János nagyon törődöttnek látszott, s nagy fáradtságról panaszko-

dott. Másnapra már ki is tört rajta a súlyos betegség, azonnal ágyba kellett fektetni. Az orvosok tüdőgyulladást állapítottak meg rajta, s több mint há-rom hétig kénytelen volt az ágyat őrizni. A betegség annál aggasztóbb volt, mivel ebben az évben, római útja előtt szintén súlyos beteg volt, s szerveze-tét már az is erősen igénybe vette. A gondos ápolás – amit a klauzúrának betegszobává nyilvánítása címén – az apácák láttak el, lassan talpra állítot-ták. <416> A Generális atya többször is meg akarta látogatni, de a kedve-zőbb hírek hallatára fontosabb ügyei miatt mégsem tehette meg.

{Új asszisztens } Október 15-én vált nyilvánossá egy, az egész Házat érdek-lő nagyfontosságú esemény. E napon Szűcs János rektort és Selmeczi Kovács József ált. isk. igazgatót és gimnáziumi igazgatóhelyettest táviratilag Pestre hívták. Este tértek vissza, s ekkor vált ismertté a változás. A kat. alelnök-főigazgatói munkaköre miatt terhelt Papp Elemér nem vállalhatta az asszisz-tensi méltóságot; helyébe a legfőbb rendi vezetőség bizalma Szűcs Jánost, a tatai rektort állította!

Amennyire váratlan, annyira kellemes meglepetést keltő volt a hír! Rövid idő óta a második tatai rektort és harmadik tatai rendtársat szólította biza-lom a Rend legfőbb irányítói közé (cf. Papp Elemér, Péntek József). Szűcs János kedves emberszeretete, óriási munkateljesítménye, a legnehezebb időkben is hősiesen végzett helytállása, a rábízottakról való szorgos gondos-kodása a legfontosabb irányító-helyek egyikére emelték. Mint ő maga mon-dotta, csak felsőbbségének kívánságára foglalja el a mai időkben különösen nehéz, felelősségteljes pozíciót, amit még nehezebbé tesz az, hogy működé-sének első állomáshelyétől és első rektorságától, az általa annyira szertett Tatától meg kell válnia. Adja a fölséges Isten, hogy új munkahelyén is siker-rel működhessék Rendünk, hazánk és ifjúságunk javára!

Az új helyzet természetesen felforgatta az effektíve már folyó iskolai év tervezetét. A Generális úr kései megérkezése miatt maradt el a mutáció, aminek hiányában a tavalyi garnitúrával indult a munka a Csányi–Meggyes-féle helycserével. Ezt is megzavarta volna a terv, mely Selmeczi Kovács Jó-zsefet dezignálta a kecskeméti rektor-direktori munkakörre. Rendtársunk csak nagy nehézségekkel volt képes elhárítani ezt a megtiszteltetést, mely a tatai kontinuitásnak az utolsó – érdemes – láncszemét is elszakította volna.

{Új vezetők } De a mutáció-kérdés még így sem oldódott meg egy-kettőre. Végre is október 18-án érkezett meg Szűcs asszisztens úr keze által a majd-nem teljesen ilyen formában véglegesülő mutáció, mely szerint a tatai rektor Biró Imre lett; a gimnázium mb. igazgatója Selmeczi Kovács József; az álta-lános iskola mb. igazgatója és a gimnázium igazgatóhelyettese dr. Darvasy Mihály. Ide kapott beosztást Fazekas József Nagykanizsáról, aki Darvasytól átveszi a konviktus igazgatását, továbbá tanárként kerül ide Fülöp Gyula Debrecenből, Mihályffy Géza Budapestről, Santora Mihály Mosonmagyaró-várról

<417> Dr. Dallos István rendtársunkat Fazekas József helyébe, Nagykani-

180 1946/1947.

zsára helyezte a Tartományfőnök úr. Az egész Ház meleg szeretettel búcsúz-tatta rövid időn át is lelkes és merészen munkabíró, tehetséges gondnokát, s kívánjuk mindannyian, hogy örömmel dolgozhasson tovább otthonához kö-zelebb eső új helyén az itt megismert erővel és elszánással!

{Szülői értekezletek } Közben szülői értekezletek voltak: Bátori József rend-társunk két részletben, szept. 29-én és okt. 19-én adott elő A serdülőkor prob-lémái címen népes hallgatóság előtt.

{Tánctanfolyam } Október 25-én indult meg a budapesti Endrédy Imréné tánctanárnő vezetésével az első – intézetünk fennállása óta – tánctanfolyam gimnáziumi tanulóink részére az intézet dísztermében. Minden péntek délu-tán két csoportban tanulják a táncot és társadalmi illemet növendékeink Bá-tori József felügyelete mellett.

Mivel a gazdasági helyzet az idei szörnyű aszály következtében nagyon súlyosra fordult, s tavaszra még nehezebbé válik, elégségesnek látszó liszt-mennyiségünket iparkodtunk szem elől elrejteni. Maguk a rendtagok végez-ték a nehéz zsákolási munkát éjjel, mikor már az alkalmazottak sem tudhat-tak a mentési munkálatokról (okt. 28.)

{Ünnepélyek } Október 31-én a díszteremben Szent Imre ünnepség volt, azért ekkor, hogy az egész ifjúság részt vehessen rajta a szünet előtt. Ugyan-csak ezen a napon búcsúzott a tanári kar, Uskert Kálmán beszédével a most már véglegesen búcsúzó Szűcs János asszisztenstől, akitől az ifjúság is tiszte-legve búcsúzott. E napon történt a rendház és a gimnázium hivatalos átadása is új vezetői kezébe. A zsúfolt nap utolsó eseménye volt az egész ifjúság ke-gyeletes tisztelgése az elhunyt piaristák és világi tanárok mindkét temetőben lévő sírjainál, akikért, s a jótevőkért ünnepélyes Requiemen vett részt diák-ságunk.

{Szentségimádás } November 5-én, szent Imre napján egész napos szent-ségimádáson vett részt a tatai ifjúság Veszprémi Tibor irányításával.

{Vendég } November 8-án vendégünk volt Fábri Zoltán, a Nemzeti Színház művésze és rendezője, aki anyagi viszonyainknak megfelelő terveket dolgo-zott ki színpadunk újjáépítésére. Fábri Bátori növendéke és Darvasy osztály-társa.

{Opera } <418> Hosszú idő óta most történt meg először, hogy ifjúságunk-ból mintegy 50 tanuló tekinthette meg a budapestvidéki főigazgató segítsé-gével a Nemzeti Színház és az Állami Opera budapesti előadásait Darvasy és Fülöp rendtársaink vezetésével (nov. 8-9.)

{Autóbusz-terv } A tatabányai bejárók vonatozása nagyon terhes és veszé-lyes. A vasúti menetrendet is kedvezőtlenül állították össze. Mivel éppen ezeknek, a hozzánk, adott viszonyok mellett is hűségesen ragaszkodó diá-koknak és szüleiknek megőrzése és megtartása túlnő az egyszerű iskolai ér-dek határán, s egyenesen katolikus misszió-jellege van, mi minden módon segíteni akarunk rajtuk. Már eddig is segítettünk azzal, hogy az iskolai idő-beosztás kialakításával (½ 9-kor kezdődik a tanítás) a legmesszebb menően alkalmazkodtunk szépszámú (220 + 30) bejáróink adottságaihoz. De még így

1946/1947. 181

is nagyon terhes a helyzetük, mert csak ¾ 4-kor indul hazafelé a vonatjuk, s van gyerek, aki még a vasutazás mellett is napi 10-12 km-t, sőt többet is gya-logol. S mindezt egy helyben lévő állami iskola szívóhatása ellenére! Ennyi ragaszkodás és hűség láttára terv készül megvalósulni, melynek intézését dr. Vass Péter rendtársunk végzi. Szó van egy nagy teherautónak a megvételé-ről, mely a pótkocsival bővítve és autóbuszszerűen kiképezve 2 fordulóban hozná és vinné a bejáró tanulókat. A szülők is lelkesen támogatják a tervet, s köztük kötvényszerű jegyzéssel anyagilag támogatók is akadtak. Az AC, sőt a VKM részéről is helyeztek kilátásba segítséget. Miseintenciókkal is ipar-kodtak segíteni piaristák. Ezek azonban még mind csak kilátásba helyezések, s még nem valóságok. A Házban bizonyos nyugtalanság volt tapasztalható, mert a házi közvélemény sokszor csak befejezett tényekről értesült, minden előzmény nélkül.

{Főigazgató } November 11-én érkezett a hivatalos értesítés, hogy az állami főfelügyeleti jog alapján általános iskolalátogatásra maga a budapest-vidéki főigazgató, dr. Biró Lajos Pál jön intézetünkhöz. Még aznap délután megér-kezett maga-vezette autóján. Házunk vendége volt, s 12-én, 13-án és 14-én végiglátogatta a gimnázium és általános iskola osztályait. Tapintatból az újonnan érkezet rendtársak óráira nem ment be. Általában megelégedéséről és elismeréséről számolt be a szintén elég modern módon, a sablonostól el-ütően tartott záró-konferencián. Igen szimpatikus, jó benyomást keltő, mo-dern embert ismertünk meg benne.

{Szülői értekezlet } <419> November 16-án Bátori József a tatabányai ó-telepi Madisz helyiségében megismételte a bejárók szüleinek a Tatán meg-tartott szülői értekezletet.

18-án, Tildy Zoltán elnök születésnapján, szentmisén vett részt ifjúsá-gunk. Egyébként munkával ünnepeltünk.

{Az igazgató kitüntetése } November 19-én Selmeczi Kovács József gimn. mb. igazgatót a budapest-vidéki állami főigazgató a tankerület gimnáziumai-ra és leánygimnáziumaira kiterjedő francia nyelv és irodalom szaktanulmá-nyi felügyeletével bízta meg. Az igazgatót a katolikus főigazgató is megtisz-telte hasonló megbízással. A mai világban, mikor enyhén szólva ferde szem-mel tekintenek az Egyházra és annak képviselőire, fokozott jelentősége van az első kinevezésben rejlő megtiszteltetésnek és elismerésnek.

{Vendég } November 22-én a Ház vendége volt dr. Manga János, a neves vallási viszonyokat kutató néprajztudós, aki a Közgyűjtemények részéről érdeklődött a Tatai Múzeum centenáris anyaga után. Sajnos, most is csak azt tapasztalhatta, hogy a többszöri felszólamlások ellenére a jogilag rendezet-len Tatai Múzeum – mivel helyiséget pillanatnyilag a Ház képtelen rendel-kezésére bocsájtani – most is elcsomagolva az óvóhelyen pihen, s nem lehet szó újra-megnyitásáról. Az illetékeseknek gyakran hívtuk fel a figyelmét a tatai, Zsigmond-korabeli Öreg-várra, mely történelmi levegőjével, s nagy-szerű környezetével elsőrangú helynek kínálkozik múzeumi célokra. Jelen-leg a Madisz-Sirály Sportrepülő Egylet használja, a repülők pedig valószínű-

182 1946/1947.

leg a Fényesen lévő repülőtér mellett alkalmasabb helyet is találhatnának, s az Öreg-vár is múltjának jobb megbecsülését kapná múzeum elhelyezésével.

{48-as Bizottság } November 23-án tartotta a Tatai 48-as Bizottság, mely elnökének dr. Magyar István rendtársunkat kérte fel, centenáriumi ének- és táncversenyét. Az elődöntő bírálóbizottságába dr. Darvasy Mihály rendtár-sunkat is meghívták.

{Walter elutazik } November 24-én indult el Tatáról a betegségéből felépült dr. Walter János generális-asszisztens. Pesten csatlakozott dr. Tomek Vince generális atyához, aki itthoni tartózkodása alatt elintézte a provinciálisi vál-tozással és saját elköltözésével kapcsolatos ügyeket, meglátogatott néhány magyar rendházat és iskolát, és búcsúlátogatást tett az egyházi és világi no-tabilitásoknál, akik között a Magyar Köztársaság elnöke is fogadta, s a kor-mánytól megbízást is kapott hazánknak <420> a Vatikánnal való diplomáciai kapcsolatának előkészítő munkálataira. A román vízumot még a kultusz- és külügyminisztérium ismételt támogatására sem kapta meg. Az erre való vá-rakozás miatt nem került sor a könnyebben megközelíthető lengyel provin-ciánk látogatására sem. Nálunk Pestről kiindulva látogatást tett Veszprém-ben, Vácott, Kecskeméten, Szegeden; járt többször a noviciátusban és a Kalazantinumban, melynek új kápolnáját is megáldotta. Látogatást tett a Bíboros-Hercegprímásnál, a veszprémi, szombathelyi, váci és csanádi püs-pöknél. 24-én este búcsúzott el Walter Jánossal a pesti háztól. 25-én utaztak el Rómába Őszentségétől 8 évre emelt megbízásuk végzésére. Nagykanizsán nemzetiszínű szalagos csokorral és az O Pater parvulorum hangjaival bú-csúztatták a végek piarista diákjai Generálisunkat.

{Fazekas érkezése } November 25-én érkezett meg Nagykanizsáról a már régen idehelyezett Fazekas József, a konviktus új igazgatója, akit eddig sú-lyos homloküreg-gyulladás akadályozott meg új állomáshelyének elfoglalá-sában.

{Konferencia } November 29-én volt az első félévi ellenőrző konferencia. Ugyanekkor érkezett meg az új familia domus. Tehát innen kell számíta-nunk az új, 1947/48-as évet.

AZ 1947/1948. ÉV {Familia Domus } <421>

1400/1947. sz. A kegyestanítórend magyar rendtartományának főnöké-től

Az Úr nevében. Amen

A tatai rendház szerzetes személyzete az 1947/48. tanévben. Biró Imre, házfőnök, tanügyi főtanácsos, tanár Selmeczi Kovács József, házi másodfőnök és lelkiatya, házfőnöki taná-

csos, a gimnázium igazgatója Medveczky János, házi lelkiatya, érdemesült tanár. Tell Sándor, házi lelkiatya, házfőnöki tanácsos, tanár. Jakab János, bölcseletdoktor, házi számvizsgáló, tanár, prefektus. Mihályfy Géza, tanár Santora Mihály, tanár, prefektus. Bátori József, bölcseletdoktor, tanár, prefektus Weiner Ferenc, a hittudományok doktora, házi lelkiatya, tanár, prefektus Kuntár József, házi számvizsgáló, tanár, prefektus Magyar István, bölcseletdoktor, tanár Vass Péter, bölcseletdoktor, tanár Fazekas József, a diákotthon igazgatója, tanár. Kender József, bölcseletdoktor, tanár. Fülöp Gyula, tanár, prefektus. Meggyes János, tanár, prefektus. Darvasy Mihály, bölcseletdoktor, az általános iskola igazgatója, gimná-

ziumi igazgatóhelyettes. Gazda István, tanár, prefektus. Veszprémi Tibor, tanár, prefektus. Összesen: 19

A többi tisztségekre (templomgondnok, betegek gondozója stb.) a házfőnököt illeti a kinevezés joga (Konst. 258.)

A Házfőnök úr a két házfőnöki tanácsos jelenlétében minél előbb te-gye le a professio fidei-t.

Budapest, 1947. november 26. Sík sk. provinciális P. H. Rokka Pál sk. provinciálisi titkár

<422> A házi tisztségek a következőképpen oszlottak meg: Selmeczi Ko-vács József a rectori adminisztrációban segít, Tell Sándor pincemester, Jakab

184 1947/1948.

János a gazdaság felügyelője, Weiner Ferenc fordítja és olvassa a Konstitúci-ókat, Kuntár József a fa-ügyek ellenőre, Magyar István a kert gondozója, Darvasy Mihály rector ecclesiae és historiográfus, Gazda István a Ház külső adminisztrációs ügyeit intézi, Veszprémi Tibor a betegek felügyelője. Iskolai vonalon Bátori József az ifjúsági egyesületek felügyelője, Kender József a Dolgozók Gimnáziumának vezetője.

{Konviktorok } Konviktoraink: VIII. osztály: Farkasdy József (Sajókaza), Pa-taky Béla ev. (Bokod), Vígh Imre (Dad), Kövér Vince (Nagyszakácsi) – VII. osztály: Berkó Antal (Tardos), Hegel Dezső (Kóny), Hidvégi Egon (Buda-pest), Pálfalvy István (Rákospalota) – VI. osztály: Jakobi Gyula (Kecskéd), Kún József (Pér), Laczkó Ferenc (Budapest), Molnár Dénes (Elek), Tisza Ákos (Budapest), Vaszary Tamás (Szilsárkány) – V. osztály: Puskás Imre (Fót), Schlik Aurél (Jászfelsőszentgyörgy), Tóth Pál (Budapest), Walthier Ferenc (Elek), Weszelovszky Gábor (Igló) – IV. osztály: Kováts Tibor (Budapest), Lux András (Tatabánya), Sölétormos Egon (Rákospalota), Szidnai László (Ta-tabánya) – ált. 7. osztály: Baktay Ervin (Győr), Bácskai István (Budapest), Jenes Zoltán (Atkár), Kopasz Ernő ref. (Kocs), László Attila ref. (Kömlőd), Sebestyén Dániel ref. (Kocs), Stein József (Dad), Székely László (Győr), Vörös Béla (Tatabánya) – ált. 6. osztály: Éles Sándor (Oroszlány), Földi János (Szőny), Földi Tibor (Budapest), Konkoly Thege Imre ref. (Kecskéd), Korok-nay Sándor ref. (Lengyeltóti), Lődi György (Tata), Lux Ernő (Tatabánya), Meiszter István (Csákvár), Muzslai Ferenc (Csákvár), Piller Pál (Üllő), Rete-zár Péter (Budapest), Szerdahelyi Ferenc (Kisbér), Tárnok András ref. (Tata), Watzker Gyula (Rákospalota) – ált. 5. osztály: Berkó Béla (Tardos), Horváth Zoltán (Budapest), Kisfaludy Béla (Tatabánya), Papp László (Budapest), Stein Albert (Budapest), Schmidt Antal (Tarján), Szalay Zoltán (Bánhida), Szarka József (Tardos), Tóth György (Budapest). Összesen: [55]

Itt kell felemlítenünk a velünk egy fedél alatt lakó falusi ösztöndíjasokat. – VI. osztályból: Édes Jenő (Aszófő), Fülöp Tibor (Környe), Freund János (Tatabánya), Hudák István (Környe) – V. osztályból: Lengyel Márton (Bana), Varga István (Tatabánya). – Értük valamit fizet az állam, de a Ház látja el őket a legtöbb támogatással. Kredenciálisok: Maglóczki István (Tatabánya) VI. o., Papp András (árva) ált. 6. o. A konviktorok között is vannak kedvez-ményes helyek.

{Konferencia } <423>. November 29-én tartottuk meg az első félévi ellenőr-ző konferenciát.

{Toldi-ünnepély } December 1-én Arany János nagy művének centenáriu-mán Toldi ünnepély volt a díszteremben, melyet az V. osztály rendezett.

{Mikulás } December 5-én, este lefekvés után eljött a Mikulás a konvikto-rokhoz és személyre szabott rigmusok mellett osztotta ki ajándékait minden diákjának. Ugyancsak Mikulás-ünnepély volt az újonnan megnyílt általános iskolai I. osztály tanulóinak, továbbá a leánykongregációnak.

{Új beszerzés } Az iskolában két osztály teljesen új padokat kapott és az al-tiszti lakást cserepezték.

1947/1948. 185 {Tanítók } A Tartományfőnök úr Hadnagy Margitot, Biró Imre rector-

assistens unokahúgát nevezte ki a Tatai Piarista Általános Iskolához tanító-nőnek és a leánytanulók felügyelőjének. Mellette még két tanító működik: Kubik László és felesége, Mészáros Teréz.

{Cserkészünnepély } December 7-én és 8-án volt a cserkészcsapat ünnepé-lye. Először az ált. isk. I. osztályos tanulói, mint vendégek, egy magyar-ruhás táncot mutattak be, majd a kisebb cserkészek két egyfelvonásos cser-készszíndarabot, a nagyobbak árnyjátékot, népballadát és a Walesi bárdok dramatizált előadását mutatták be. A rendezés Bátori József, Veszprémi Ti-bor és Meggyes János érdeme. Ez volt az első alkalom mikor újonnan be-szerzett kör- és előfüggönyünket (sáfránysárga aranyos damaszttal) bemu-tattuk a nyilvánosság előtt. Az előadás szép sikerrel végződött.

{Vendégek } December 7-én Páldeák József és Berta Pál (volt pesti diá-kunk), a Közellátási Minisztérium közlekedési csoportjának vezetői Szűcs János asszisztens társaságában házunk vendégei voltak.

{Szűcs János kitüntetése } Ugyanakkor köszöntötte a rektor a körünkben tartózkodó Szűcs János asszisztenst kitüntetése alkalmából. A vallás- és köz-oktatásügyi miniszternek a miniszterelnök útján tett előterjesztésére a ma-gyar demokrácia körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Magyar Sza-badság Érdemrend ezüst fokozatát adományozta Tildy Zoltán köztársasági elnök. Az érmet Ortutay Gyula, egykori szegedi tanítványa, vallás- és köz-oktatásügyi miniszter személyesen adta át Szűcs Jánosnak tatai működése elismeréséül. Szűcs János hangoztatta, hogy személyében nemcsak a Rend, hanem a magyar papság is most kapott elsőnek elismerést a demokráciától.

{Konferencia } December 8-án szülői konferencia volt a VI. osztályos tanu-lók szülei részére. Selmeczi Kovács József igazgató a modern nyelvek tanítá-sáról, Mihályfy Géza a matematika, Kender József a vegytan, Darvasy Mi-hály osztályfőnök a történelem és a latin tanításáról beszélt a szülőknek.

{Az igazgató látogatásai } <424>. Selmeczi Kovács József igazgató a Buda-pest-vidéki Tankerületi Főigazgató megbízásából a Ceglédi Állami Kossuth-gimnáziumban a francia nyelvből szakfelügyelői látogatást tett december 12-én és 13-án. Ugyancsak az állami főigazgató a francia nyelv és az e nyelven tanított tárgyak ellenőrzésével bízta meg a gödöllői Premontrei Gimnázium-nál és annak francia tagozatánál. A Katolikus Tanügyi Főhatóság a gödöllői francia általános iskolánál, a Szent Norbert Gimnáziumnál és a Francia Gim-náziumnál általános tanulmányi látogatással bízta meg.

{Szentgyónás, -áldozás. Előadás } December 13-án volt a közös ifjúsági szentgyónás ás szentáldozás. A felsőbb osztályok tanulóinak dr. Tuzon Pál vegyészmérnök, egyetemi magántanár előadást tartott a legújabb fizikai-kémiai világképről Az anyag szerkezete címen.

{Szülői értekezlet } December 14-én Tatabányán szülői értekezlet volt, me-lyen Patonay József a 48-as magyar piaristákról, Magyar István dr. pedig a zenei-esztétikai nevelés kérdéseiről adott elő. A rajtuk kívül megjelent taná-rok is felvilágosítással szolgáltak, [és lehetővé tették] az érdeklődő szülők-

186 1947/1948.

nek a tanári karral való kapcsolatot. A szülők kérésére volt már ilyen kinti szülői értekezlet, mert üzemi munkájuk nagyon nehézkessé teszi, hogy be-jöjjenek Tatára.

{Katolikus egyetem } A magyar katolikus társadalom nagy erőfeszítést tesz, hogy Egerben felállítsa a katolikus Szent István Egyetemet. Erre a célra or-szágos gyűjtés volt dec. 8-án minden templomban, így nálunk is, elég szép sikerrel.

{Házigyűlés } A téli házigyűlést december 15-én tartottuk meg. December 18-án volt a cserkészkarácsony bensőséges, családi légkörben a Kongregáci-ós otthonban.

{Veszprémi betegsége } Szomorú érdekessége volt az estnek, hogy a pa-rancsnok, Veszprémi Tibor csak nagyon nehezen jelenhetett meg. Még ta-valy, egy iskolai kiránduláson megsértette az egyik szemét. Azóta gyógyult-nak látszott, most azonban heveny szaruhártya-gyulladás vett erőt rajta. A nagyon fájdalmas bajnál az orvosok már-már operatív beavatkozásra gon-doltak, de hála Istennek, erre nem került sor, és a gondos szemorvosi kezelés a karácsonyi vakáció végére egészen meggyógyította, sőt próbaképpen most szemüveget sem kell viselnie.

{Karácsony } A karácsony előtti utolsó órán az ált. 6. a. osztály tanulóiból alakult betlehemes-csoportok jártak végig minden osztályt.

December 21-én volt a leánykongregáció bensőséges karácsonyestje. <425>. Ugyanez nap este a Szerafikumban újra előadták a XI. századi Stella-játékot, Darvasy rendtársunk dallamai szerint, amelyet már 5 [!4] évvel eze-lőtt is ugyanígy megtettek (ld. Magyar Kórus 1944, 55. sz.)62

{Vakáció } A karácsonyi vakáció az idén hosszúra nyúlt. December 20-tól január 18-ig tartott, mert a szénszünetet hozzáfűzték a kevés fűtőanyag mi-att. A mi intézetünk ugyanis kellően el van látva fűtőanyaggal, de az intéz-kedés általános volt. Kissé komikussá teszi az egészet, hogy körülbelül 10 éve nem volt ilyen enyhe tél, mikor szinte mindig 0 fok felett van a hőmér-séklet. Olykor még a fák rügyezéséről is lehet hallani.

{Újjáépítés } A vakáció alatt újabb tatarozások folytak a gimnáziumban. A padlók repedéseit rendbe hozták, a háború óta először olajozták, a nagy ka-put rendbe hozták és megerősítették, újabb üvegezési munkálatokat végez-tek el. Már a jövő évre is megkezdtük a szükséges faanyag beszerzését. Az ált. I. osztály szemléltető képeket kapott.

Az új esztendő a centenárium éve.63 A tanári karból alakult munkaközös-ség centenáriumi évkönyvet szándékozik nyilvánosságra hozni. Rákosi Má-tyás éles beszédben helyezte kilátásba a harcot, amint ő említette, az Egyház mögött meghúzódó reakció ellen. Az Új Ember Almanachját elkobozták a centenáriumról írt cikke ellen [!miatt].

{Ajándék } A vakáció alatt a bánhidai erőműtől újjáépítésre 3000 Ft-t kap-

62 A Stella-játék korábbi előadásáról ld. kötetünk 3. sz. függelékét. (a szerk.) 63 Az 1848. évi forradalom és szabadságharc centenáriumáról van szó. (a szerk.)

1947/1948. 187

tunk, a VKM-től pedig egy új Terta-vetítőgépet. {Opera } A vakáció alatt december 28-án a Rigoletto és jan. 11-én a Sevillai

borbély operaházi előadásait tekintették meg növendékeink. {Nyugdíjazások } Ez alatt az idő alatt változások következtek be a tanári

karban. Nyugdíjba helyezték a Rómában tartózkodó dr. Walter János gene-rális-asszisztenst, mint tanárt. Ő már hivatása folytán kikapcsolódott a tatai tanári karból, de a civil tanároknak: Muzslay Jenőnek, Stoll Fülöpnek és Szaif Mártonnak kikapcsolása, akiket szolgálati idejük betöltése miatt nyug-díjaztak, már érezhető hiányt jelent. Biró Imre házfőnök-asszisztenst is fel-szólították nyugdíjazásának kérésére. A civil tanárok közül kettő még óra-adói minőségben szerepel, de így óradíjukat az iskolának kell fedeznie, ami komoly anyagi megterhelés.

{Mutáció } Pótlásukra a Tartományfőnök úr Palya Mihályt helyezte hoz-zánk, mivel nem áll elég ember a rendelkezésére.

{Meggyes betegsége } Súlyosbítja a tanárhiányt Meggyes János rendtársunk betegsége. A hadifogság természetesen erősen megviselte, s most ütközik ki rajta a sok nélkülözés következménye. Többször fogta el erős láz, <426> egyszer tüdőgyulladáson ment keresztül. A vakáció alatt alapos belorvosi vizsgálaton esett át Pesten, de komolyabb bajt nem állapítottak meg. Egés-zséges hízásra volna szüksége. A vakáció alatt, helyesebben utána ismét megbetegedett, s még kénytelen az ágyat őrizni.

{Konviktus-ügy } A Ház nyugalmát megzavarja, hogy tudomásunk szerint Konkoly Thege Imre konviktorunk apja, református ember, akinek felvételi kérelmét csak Szűcs János asszisztens, egykori tanárjának személyes köz-benjárására teljesítettük, akciót szervez a konviktor-szülők között, panaszo-kat gyűjt a konviktus ellen, és panaszait nem nálunk, hanem a minisztéri-umnál akarja előadni. Hasonló nehézséget okoz László Attila, ugyancsak református konviktorunk. Mindenesetre messzemenő türelmünk jele, hogy a nevelés alapjának, a belénk vetett bizalomnak hiánya esetében sem távolí-tották el a konviktusból ezeket a nagy nehezen felvett fiúkat.

{Kultúrverseny } Még november 23-án bonyolították le Magyar István rendtársunk elnöklete alatt a Tatai 48-as Bizottság rendezésében az énekkari kultúrversenyt, mely válogató verseny jelleggel küldi a győzteseket a komá-romi középdöntőbe. Bírálóbizottsági tagként meghívták dr. Darvasy Mi-hályt. December 14-én volt a színművek és szavalatok versenye. Ezen bírá-lóbizottsági tagként szerepelt Bátori József és Darvasy Mihály. A gimnázium VI. osztályából alakult színi együttes a második helyre került, a szavalóver-senyben Selmeczi József VII. osztályos tanulónk az első, Halászlaki András VII. osztályos tanulónk a második helyre került.

Január 18-án Darvasy Mihály a tatai Nagytemplomban szentbeszédet mondott.

Január 23-án dr. Borsa Iván, egykori pesti diákunk, országos levéltárnok járt nálunk, s az Esterházy családi levéltár anyagát felszállította az Országos Levéltárba.

188 1947/1948. {Az igazgató hivatalos útja } Január 24-én Selmeczi Kovács József igazgató

szakfelügyelői konferencián vett részt Pesten, majd 26-tól 28-ig állami meg-bízásból szakfelügyelői látogatáson volt a gödöllői premontrei intézetnél.

{Mutáció } Az ő megérkezésekor tudtuk meg, hogy a Tartományfőnök úr, akit rövidesen paterna visitatiora várunk, Palya Mihály helyett Palotai Mi-hály latin-magyar szakos rendtársunkat, Zeneakadémiát végzett zenészt he-lyezte Tatára. Palotai Mihály január 29-én érkezett <427> meg. Szeretettel fogadtuk; adja Isten, hogy Tatán jól érezze magát és sikerrel munkálkodjék a kalazanciusi munkában!

{Vendég } Január 30-án vendégünk volt dr. Viczián László, a kultuszminisz-térium tisztviselője, aki az autóbusz-terv kivitelezésében van segítségünkre.

{Halálozás } Ezen a napon érkezett távirat arról értesített, hogy Tisza Ákos VI. osztályos tanulónk, konviktorunk Budapesten váratlanul meghalt. A sze-rény tehetségű, szívbajos, de ritka szorgalommal megáldott diákunk hirtelen halála mélyen elszomorított mindannyiunkat. Csak 2 napja vitte el édesany-ja; halálára nem számíthattunk. Temetésére, 31-én Darvasy Mihály osztály-főnöke vezetésével osztályából és konviktoraink közül mintegy 30-an utaz-tak temetésére[!]. R. I. P.!

Ezt a könyvet átvizsgáltam és az utolsó paterna visitatio óta rendben vezetettnek találtam.

Tata, 1948. febr. 1. Sík Sándor rendfőnök Szűcs János titkár

{Paterna visitatio } Mint a fenti bejegyzés bizonyítja, megtörtént a paterna visitatio, mely már 9 éve nem volt. A Tartományfőnök urak ez alatt az idő alatt is gyakran felkeresték a Házat, de hivatalos látogatásra sohasem került sor.

Január 31-én érkezett Tatára Sík Sándor tartományfőnök úr Szűcs János asszisztens kíséretében. Többszöri időpont-megállapítás előzte meg ezt az érkezést, de a közbejött események végre erre a dátumra módosították a lá-togatást. Az állomásra Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató ( kollégi-um = a gimnázium és általános iskola belső jogi egysége) ment a vendégek elé. A postáról telefonon értesítettek az állomási indulásukról. Az atyák a bejáratnál fogadták, és Biró Imre asszisztens-házfőnök köszöntötte Sík Sán-dort pár keresetlen szóval. Konviktoraink sorfala között, az atyák kíséreté-ben a kápolnába vonult, majd rövid adoráció után visszavonult a szobájába. Itt az atyák felkeresték testületileg, s Biró Imre rövid köszöntésére válaszol-va hangoztatta, hogy nem is annyira „atyai”, mint inkább testvéri látogatás-ra érkezett. Ezzel kezdetét vette a paterna visitatio.

Másnap, február 1-én a Tartományfőnök úr a szentmisén, melyet Szűcs János mondott, szentbeszédet intézett az ifjúsághoz és az egymás iránti fele-

1947/1948. 189

lősségre hívta fel a figyelmüket. Utána fogadta a Szülők Szövetségének tisz-telgését, ahol Klapper Gyula helyettes vezető-jegyző <428> köszöntötte, és biztosította a szülői tábor hűségéről. Sík Sándor meglátogatta ezután a gim-náziumot és az általános iskolát, megszemlélte növendékeinket, akiknek fel-tűnő fegyelmezettsége miatt megelégedését fejezte ki. A délelőtt és a délután folyamán végiglátogatta az atyákat. Este megtekintette a VIII. osztály tanu-lóitól bemutatott Moliére-vígjátékot, A botcsinálta doktort, illetve annak első felvonását. Az őt melegen ünneplő közönség viharos kívánságának engedve néhány költeményét olvasta fel hálás tapsok között.

{Sík-est } Február 2-án reggel kiutazott Tatabányára, ahol szentbeszédet mondott ottani bejáróinknak. Megtekintette a telepet és látogatásokat tett. 6 órakor a tatabányai Madisz nagytermében, melyet diákjaink erre az alka-lomara szépen feldíszítettek, és amelyet a szülői tábor és az érdeklődők zsú-folásig megtöltöttek, irodalmi estet tartott. A bányászhimnusz eléneklése után Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató köszöntötte a Tartomány-főnök urat Rendünk, a szülői tábor és ifjúságunk nevében. Vass Péter dr. rövid beszédben bemutatta Sík Sándornak a hozzánk oly hűséges tatabányai szülői tábort, majd az 1948-as Irodalmi Diáknaptárban megjelent Benedek Marcell-féle cikkhez alkalmazkodva szólt Sík Sándorról, a költőről, nevelő-ről, tudósról és vezetőről. Utána a Tartományfőnök úr verseiből adott elő két ízben is, közben nagy beszédben taglalta a katolicizmus helyzetét a demok-ráciában. A nagyszámú, minden helyet a szorongásig megtöltő közönség lelkes és meleg szeretettel ünnepelte sokáig Sík Sándort. Pihenési ideje alatt a tatabányai vonósnégyes Gounod-, Haydn- és Bihari-számokat adott elő. Diákjaink virággal kedveskedtek Sík Sándornak, Pachmann János pedig a szülők nevében biztosította hűségéről tüzes beszédben Rendünk főnökét. Az est a Himnusz hangjaival végződött.

A nagysikerű est után a Tartományfőnök úr szűk körű vacsorán vett részt, ahol Fekete Lajos közp. ált. isk. igazgató köszöntötte. Szállást az espe-res-plébánosnál vett, ahonnan másnap reggel Szűcs János asszisztens kísére-tében visszatért Pestre.

A szép sikerű irodalmi est előkészítésében Vass Péteré az oroszlánrész. Nem titkolhatjuk el megkönnyebbülésünket, mikor az est sikeresen végző-dött. A mostani erősen kiéleződött helyzetben, mely az Egyház és az állam közt tapasztalható, kockázatos dolog volt <429> Tatabányára vinni a Rend főnökét, aki nemcsak mint egyházi ember, hanem személyében is ki volt téve esetleges inzultusnak ellenfeleink részéről. Némi kellemetlenkedési kí-sérletek (zajgás, zörgés beszéde alatt) így is történtek, de sikerült a kínos botrányt elsimítani. Igaz, hogy a katolikus életet minden eszközzel ébren kell tartanunk nekünk is éppen Tatabányán, ahol a jövő vezető-osztályával, a munkássággal van módja Rendünknek – itt egyedül – érintkezni. Nem is kell félni a mi táborunktól, de vannak elegen, akik ellenünk vannak. Sík Sándor beszédében egyenesen és világosan ki is fejtette, hogy a demokrácia és a szocializmus értékes vonásait a kereszténységből meríti: ebben teljesen

190 1947/1948.

egyet értünk és testvérinek érezzük. Van tanításunkban keresztény, katoli-kus szempontból közömbös rész: intézmények, gazdasági berendezkedések és van ellentétes vonás: amazok materialista felfogása. Véleménye szerint éppen azon fordul a szocializmus jövője, hogy ezt az elavult materialista fel-fogást – a modern természettudományos világképhez alkalmazkodva tudja-e revideálni, mert ha ez sikerül, akkor semmi akadálya sincs annak, hogy a katolicizmussal közös nevezőre jusson. A Komárom-Esztergom vármegyei Dolgozók Lapja című kommunista lap teljesen félreértve Sík Sándor beszé-dét, a hercegprímás ellen akarta azt kihasználni, és ellentétet felmutatni. Így még bizonyos barátságos hangot is megpendített Sík Sándor felé. Hogy azonban a papság ellen mégis legyen támadás, ugyanez a lap Gazda István és Csányi László rendtársaink ellen támadó cikket akart hozni az általuk megindított és most érettségihez érkező Dolgozók Gimnáziumának ballagá-sa alkalmából, ahol őket, s a Rendet reakciós színben akarta feltüntetni. Csak nagy nehezen sikerült a cikk megjelenését megakadályozni. Sík Sándor estje tehát támadási felületet adott, de szerencsére kisebb hullámokat indított meg, mint amire számítani reálisan lehetett.

{A kollégiumigazgató megbízatása } Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató, mint állami szakfelügyelő, szakfelügyelői konferencián vett részt Pesten; a budapest-vidéki állami tankerületi főigazgató megbízásából a gö-döllői premontrei Szent Norbert Gimnáziumban, a Francia Gimnáziumban és a Francia Általános Iskolában (melyeket tavalyi érettségi vizsgálati elnök-ségével ő mentett meg a feloszlatástól), továbbá a kispesti állami és a rákos-palotai Wagner Mano magángimnáziumban francia nyelvi szakfelügyelői látogatást végzett.

{Kollégák } Január 1-ével Muzslay Jenő és Stoll Fülöp, február 1-ével <430> Szaif Márton civil kollégáinkat, mivel szolgálati idejüket betöltötték, az ál-lam véglegesen nyugdíjazta. Óraadói minőségben tovább is dolgoznak isko-lánkban. Részint az ő helyükbe került Tatára Palotai Mihály. Ugyancsak Ta-tára került óraadói minőségben Nározsni Ilona francia-német szakos tanár-nő, boldogult Berkes József rendtársunk unokahúga, aki Tatabányáról bejár-va naponta a bejárókat is kíséri.

Mindenesetre nehéz a helyzetünk tanerők dolgában. Kevesen vagyunk a 754 diák ellátására. A 20 tagú testületből 12-14 ember betegség, vagy hivata-los elfoglaltság miatt nem dolgozhatik teljes óraszámmal; a nekik nyújtott kedvezmény pedig 1 ½ tanár heti óraszámát jelentik. Így sok az óradíjas, akiknek illetménye a házra nehezedik, s ez kb. havi 1300 Ft-t jelent.

{Vendég } Február 5-7-én vendégünk volt ismét Szűcs János asszisztens, aki a Tartományfőnök úr paterna visitatiót befejező és időhiány miatt akkor fel nem olvasott beszédét hozta Tatára. Téves információ alapján megrovást tartalmazott ez a levél, a sok elismerés mellett, Weiner Ferenc rendtársunk ellen. Azonban a félreértés nyilvánvalóvá vált, s a Tartományfőnök úr ma-gánlevélben rehabilitálta rendtársunkat. Mivel ez azonban a hivatalos levél után csak magánlevélben történt, az utókor számára került be ez így a ház-

1947/1948. 191

történetbe. {Tisza-ügy } Szűcs János váratlan látogatásának másik oka a január 29-én

hirtelen meghalt Tisza Ákos konviktornak (ld. 427) ügyével függött össze. A gyermekkorától fogva születési szívbajban szenvedő fiú szülei, hogy a ma-guk gondatlanságát – a gyermek súlyos betegség ellenére való visszahoza-talát – saját maguk előtt indokolják, illetve mentegessék, egyenesen azt a vádat emelték a konviktus ellen, hogy itt fiúkat – rossz kezeléssel, gondat-lansággal – „megölték”. Hogy a vádak indokoltsága nyilvánvaló legyen, Szűcs asszisztens vizsgálatot tartott. Mindenkit, aki a fiúval kapcsolatban volt, kihallgatott, sőt vallomását le is íratta. Az egymástól független vallo-mások egységes képe éppen a vád ellenkezőjét bizonyította, s nyilvánvalóvá vált, hogy különös és szinte kivételező módon bánt mindenki a beteg fiúval, amióta intézetünkbe jött. A szülők szubjektíve érthető, de az objektív szem-léletnél tarthatatlan vádjai sorban összeomlottak.

{Directorium } <431> Ugyancsak Szűcs János hozta meg a rendi directori-umokat. A háború óta nem kaptunk ilyent; részint eleinte magunk készítet-tük, később az egyházmegyeit használtuk, végül a váci directorium függvé-nyeként kaptuk meg a piarista directoriumot. Tomek generális atya egyik első cselekedete volt, hogy ezt az új directoriumot kinyomtatta Tarregában, Spanyolországban. Ez már kizárólag piarista igényeknek készült, nagyon gondos és szép kiállításban.

{Regulae } Hasonló rendi kiadvány az új Regulae. Ezt azonban nincs mó-dunkban látni, mert csak néhányan kapták meg. A Rend tréfás köznyelvén a „bogumil”-ok kapták csak hivatalból. Bogumilnek nevezik a rendi reformba teljesen bekapcsolódó rendtársakat. Még Tomek atya a káptalan előtt, a tar-tományfőnökségben utóda a mostani paterna visitatión említette meg a vég-legesnek jelzett reform lehetőségeit.

{Reform } Ezek szerint a Kalazantinumból kikerülőkre már áll ez az élet-forma, a régiek pedig vállalhatják egészben, vagy részleteiben. Aki vállalja, arra kötelező: 1) A szegénység címén nem kap havi járandóságot, mint a többiek (jelenleg 120 Ft), egy összegben egyszerre 20 Ft-t tarthat magánál, s kiadásait mindig a rektor fedezi. Amit keres (pl. stipendium), azt beszolgál-tatja a házi kasszába, de annak fedezetéig mindig kaphat kiadásaira. A re-former nem járhat rosszabbul anyagilag, mint aki nem vállalta a reformot. 2) Közös elmélkedésen és más közös imádságon vesz részt, [amely mindenkire kötelező] a ház [azon] tagjain kívül, akik nem reformáltak. 3) Minden nap, havi 1 intenció kivételével, a Rend szándékára misézik. A reformot eddig hivatalból csak Palotai Mihályra terjesztették ki, önként Veszprémi Tibor vállalta eddig. A cél az, hogy minél többen vállalják a Rómától sürgetett élet-formát önként. Amint egy ház tagjainak a fele már vállalta a reformot, a kü-lön elmélkedés is megkezdődik. Minden rendtagnak joga van a fenti 3 köve-telményt részben, vagy egészben vállalni.

{Meggyes betegsége } Meggyes János rendtársunk közel egy hónapig volt kénytelen az ágyat őrizni. Február közepére szerencsésen felgyógyult, s csu-

192 1947/1948.

pán egy tárgyat tartva meg az iskolában, ismét bekapcsolódott a munkába. Háziorvosunk, dr. Toronyi Ottó ugyan teljes kikapcsolódást ajánlott, de ér-zése szerint bírja a csökkentett munkát és szívesen végzi azt.

{Ifjúsági előadások } Növendékeink Pesten a Madách Színházban Moliére: <432> Zsugoriját, a Nemzetiben pedig az Ember tragédiáját tekintették meg.

{Látogatás } Február 6-án a Dolgozók Gimnáziumát bejelentés nélkül akar-ta megvizsgálni Mészáros Erzsébet tanárnő a VKM részéről. Kellemetlen volt, hogy az előadásokat – hivatalosan bejelentve – a mieink éppen előző napon fejezték be, és kiadták a szünetet. Így a hivatalos iskolalátogató nem vizsgálhatta meg a mieink munkáját.

{Köztársasági ünnep } A február 1-i köztársasági ünnepélyen és a régi he-lyére emelt új orosz hősi emlékmű felavatásán a rendházat és az iskolákat a két igazgató képviselte.

{Bátori } Február 7-én Bátori öccse járt nálunk, aki olyan riasztó híreket hozott, hogy öccsét [!bátyját] ellenfelei keresik. Mintegy 2 hétig tartott ez a bizonytalan helyzet, míg végére 22-26-a között Bátori Pesten járt, s látható-lag megnyugtató hírekkel, megnyugodva tért vissza.

{Szalagavatás } Február 8-án a VIII-osoknak hagyományos szalagavató ünnepélye volt, melyen Patonay József osztályfőnökük beszélt az abiturien-seknek.

{Táncvizsga } Ugyanekkor zajlott le a díszteremben az Erdélyi [!Endrédy] Imréné tánctanárnő vezetésével két részletben működő tánciskola táncvizs-gája. A tanárnő megköszönte a kollégiumi igazgató jóságát, hogy lehetővé tette a tánctanfolyam megrendezését. Az igazgató elismeréssel válaszolt. A növendékek bemutatták, amit tanultak, utána rövid bál következett nagyon jó hangulatban, melyen válogatott vendégek is megjelentek. A mindvégig ellenőrzött és kifogástalan táncmulatság 9 óra után véget ért.

{Cserkészet } Veszprémi Tibor úgy értesült, hogy a 146. sz. Révai Miklós cserkészcsapatunkat nem igazolja a Cserkészfiúk Szövetsége Bátori tatai tartózkodása miatt. Úgy látszik, csak pártalapon álló parancsnok vezetése alatt lehet szó igazolásról.

{Hideg } Az idei aránylag nagyon enyhe telet február közepén nagyon hi-deg hét váltotta fel, mely komoly aggodalmakra adott alkalmat a hótakarótól nem védett vetések és a korán rügyező gyümölcsfák miatt.

{Fürdés } Február 19-én volt először konviktusi fürdés a háború óta Veszp-rémi Tibor áldozatossága révén újjáalakított földszinti konviktusi zuhany-fürdőben.

{Magyar I. pere } <433> Újabb kellemetlenség híre zavarta meg a Házat. Magyar István rendtársunk még az elmúlt év februárjában Tatabányán, a vasútállomáson beszélgetett munkásokkal, akik előtt politikai viszonyokra terelődött a szó. Egyszer már beidézték a rendőrségre, február 20-án pedig még a múlt év novemberében kiállított népügyészségi vádiratot adtak át ne-ki, melyben [!melyet] a fennálló rend elleni izgatás és szabotálásra való fel-szólítás címén adtak ki ellene. Járt Győrben a népügyészségen, s 27-én Ta-

1947/1948. 193

tán, a népbíróság kiküldött ötös tanácsa előtt zajlott le a pere. A Kommunis-ta Párt is kiállott mindig demokratikus gondolkodású rendtársunk mellett. A tanúk ellentmondásai miatt a járásbíróságon tárgyalt vádat elejtették, s a hamis eskü gyanúja miatt a tanúkat helyezték vád alá.

{Halálozás } Még a háborús idők idején nálunk menekülő Szalay József rendtársunk halálát jelezték Szegedről február 25-én. Rendtársunk tatai származású volt. Isten különös rendelése folytán pár nap múlva jelezték Kecskemétről Bán József rendtársunk halálát is, a kedves öreg „járásbíró” (ld. 376) elmúlását, aki Szalayval együtt lakott nálunk ugyancsak akkori me-nekülése idején. A két öreg jó barát szinte egy időben jelent meg az Úristen szent színe előtt. R. I. P.!

{Ifj. előadás } Február 29-én növendékeink az Operában a Pillangókisasz-szony előadását tekintették meg Veszprémi Tibor és Darvasy Mihály vezeté-sével.

{Betegek } Március elején Biró Imre asszisztens házfőnök néhány napig ágyban fekvő beteg volt epebántalmaival. A hősiesen elviselt betegségből, hála Istennek, rövidesen felépült. De komolyabb baj fenyegette Medveczky János rendtársunkat, a ház nesztorát. Az egyébként vasegészségű, 82 éves öregurat hirtelen szívroham fogta el. Az azonnal megjelenő orvos injekciói eleinte annyira nem hatottak, hogy komolyan kellett számítani János bácsi elköltözésére. Fel is hívtuk figyelmét erre; de hála Istennek erős szervezete legyűrte ezt a megpróbáltatást is, és azóta is frissen, fiatalosan mozog közöt-tünk.

{Iskolalátogatás } A gimnázium és általános iskola felsőbb tagozatában a KTF részéről az általános iskolalátogatást dr. Monsberger Ulrik esztergomi bencés igazgató végezte. Az alsó tagozat egyetlen osztályát Balogh József szentendrei rk. ált. fiúiskolai igazgató látogatta. A látogatás március 9-14-e között zajlott le. Mindkét látogató <434> legteljesebb elismerését fejezte ki. Monsperger dr. gimn. igazgató a „példaadó fegyelmet és a minden kritikát kibíró színvonalat” emelte ki, különösen a konferencián; Balogh igazgató szerint az I. osztályos gyerekek minden tekintetben II-os színvonalon állanak. Mindketten a Ház vendégei voltak.

{A koll. igazgató megbízatása } Alig múlt el az iskolalátogatás, Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a KTF megbízásából hasonló látogatást tett március 16-20 között Gödöllőn a praemontreieknél a Szent Norbert Gimnáziumban, a Francia Gimnáziumban és a Francia Gimnáziummal kap-csolatos általános iskolában.

{Centenárium } Március 15-e az idén volt 100 esztendős nemzeti ünnep. A centenáris ünneplés nagyszabásúnak ígérkezett. Éppen ezért nem is külön házi-ünnepélyen köszöntöttük a nagy napot, hanem részt vettünk a község közös nagy ünnepén, s szinte mi töltöttük ki azt tartalommal. A tatai Öreg-vár udvarán Magyar István dr. rendtársunk mondta az ünnepi beszédet. Ja-kab János dr. vezetésével fúvós-zenekarunk Kossuth-nótákat játszott, Palotai Mihály irányításával a gimnázium és általános iskola egyesített énekkarai

194 1947/1948.

Bárdos Lajos: Nemzeti fény a lét, Liszt: Magyar ünnepi dal című műveit és szabadságharci dalokat énekelt[ek]. Az ifjúság nevében Szatmári Sándor VIII. o. tanulónk beszélt.

{Előadás } Bánhidán még febr. 29-én az Erőműben Patonay József előadást tartott az 1848-as magyar piaristákról, a VIII. osztály pedig előadta Moliére: A botcsinálta doktor című vígjátékát nagy sikerrel.

{Hangverseny } A Tatai Szabadművelődési Tanács március 14-én rendezte meg a gimnázium dísztermében Centenáris hangversenyét. Felléptek: R. Simonffy Margot, Molnár Imre, dr. Rieger Béla, Jancsin Ferenc. A tavalyihoz hasonló színvonalú ünnepély nagy sikerrel zárult. Jancsin Ferenc hegedű-művész, a M. Operaház hangversenymestere, házunk vendége volt.

{Lelkigyakorlat } Az ifjúsági lelkigyakorlatokat március 18-20-án tartottuk meg. Az általános iskola növendékeinek Szepes Alfréd bencés tanár, egykori növendékünk, Stoll Fülöp civil-kollégánk fia mondta az 5 szentbeszédet, a gimnazistáknak Meggyes János rendtársunk beszélt, a gimnazista lányoknak pedig Veszprémi Tibor, a Kongregáció prézese mondott külön szentbeszédet.

NB. A rendfőnöki titkárrá kinevezett dr. Darvasy Mihálytól Biró Imre vet-te át a rendház történetének vezetését.64

{Iskolalátogatások } <435> Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a KTF megbízásából általános iskolai látogatást végzett Gödöllőn a premontre-ieknél a magyar és francia gimnáziumban és francia ált. iskolában márc. 16-20 között (ld. 433-434).

Gimnáziumunkban és az ált. iskola felső tagozatában a KTF részéről dr. Monsberger Ulrik esztergomi bencés igazgató tartott iskolalátogatást (márc. 9-14.). az alsó tagozatot pedig Balogh József szentendrei rk. ált. igazgató lá-togatta meg márc. 11-én. Monsberger igazgató a ház vendége volt. A márc. 15-i százados évforduló ünnepélyét a tatai Öreg-vár udvarán rendezték. Ide vonult ki az egész ifjúság. Az ünnepi beszédet Magyar István rendtársunk mondta, Jakab János vezényletével az intézet fúvószenekara, Palotai Mihály irányításával pedig a gimn. és az ált. iskola egyesített énekkara szerepelt. Az ifjúság nevében Szatmári Sándor VIII. o. tanulónk beszélt.

{Virágvasárnap } Virágvasárnapon hosszú idő után ismét volt barkaszente-lés templomunkban. A kórust Palotai Mihály vezette, és tanította be, a pas-siót Palotai Mihály, Veszprémi Tibor és Magyar István énekelte. A szertar-tást Darvasy Mihály végezte.

{Bejárók új vonata } A bejárók nehéz utazási problémáját részben megol-dotta, illetve áthidalta a MÁV új vonatbeállítása, amely lehetővé teszi, hogy a bejárók a tanítás után azonnal hazautazhassanak. Az új vonat engedélye-zése ügyében nagy érdeme van Mátray János rendtársunk közbenjárásának.

{A konviktus költözése } A húsvéti szünet megkezdése előtt a konviktus eddigi helyiségeiből leköltözött a földszintre, az eredetileg is stúdiumi célo-kat szolgáló nagyterembe. Ez már majdnem a régi állapotába került vissza,

64 Biró Imre bejegyzése

1947/1948. 195

csupán a linóleum-padló hiányzik, amelyet a kórház annak idején felszedett. A kórház emberei végezték, a falak bontásán kívül, a terem kifestését is. A villanyszerelési munkákat és az ivókutak javítását a rendház végeztette. A linóleum ügyében úgy egyeztünk meg a kórházi főorvossal, hogy a kórház 5000 frt állami [támogatás] kiutalásával kártalanít bennünket a felszedett linóleumért. Ennek az összegnek kiutalása részletekben történik. A kórház 469,68 frtot fordított helyreállítási munkákra. Hosszabb ideig tartott a WC rendbehozatala. A konviktusi fürdőt némi átalakítással (falbontás, ajtóbera-kás) szintén használhatóvá tettük. A növendékek így kéthetenként vehetnek tusfürdőt. A földszinti prefektusi szoba kifestését a kórház végeztette, a fo-lyosót a rendház festette ki újonnan. A szülők fogadására egyszerű látogató szobát rendeztünk be.

{Lelkigyakorlatok } A három napos papi lelkigyakorlatokat a nagyhét első felében tartottuk meg az oratóriumban, a 124/1948. sz. rendfőnöki leirathoz csatolt napirend szoros szemmel tartásával. A lelkigyakorlatokat dr. Erőss József budapesti házfőnök vezette. Nagycsütörtökön, a rendtagok segédleté-vel, ő mondta az ünnepélyes szentmisét, mely alatt a rendtagok énekeltek. A lelkigyakorlatokkal kapcsolatban elvégeztük szabályszerűen a húsvéti renovatio votorum-ot is.

Vass Péter rendtársunk lelkigyakorlatokat tartott a nagytemplomban, kü-lön férfiak és külön nők részére.

{Telekkisajátítás } A Komárom-Esztergom megyei Földbirtokrendező Ta-nács 1947. jan. 25-én kelt <436> 428/1947. sz. határozatával a megváltás alá kerülő Esterházy-javak között házhelyakcióra jelölt ki a piarista rendház 1363. hrsz. alatt felvett Hajdú utcában fekvő kertjéből is kb. 1200 négyszögöl területet. Az akkori házfőnök, Szűcs János föllebbezést nyújtott be az Orszá-gos Földbirtokrendező Tanács-hoz, kérve a sérelmes határozat ránk vonat-kozó részének helyreigazítását, illetve helyesbítését. A telekkönyvben telek-tulajdonosul gr. Esterházy Ferenc szerepel, de a telek haszonélvezője 1765. jún. 23. óta a kegyestanító szerzetesrend, és ő a felépítmények tulajdonosa is. A határozat az 5513. hrsz. ingatlanból jelölt ki csereterületet 1:1 arányban. A föllebbezés szerint a rendház nem zárkózik el a Hajdú utca vonalába eső házhelyek kiegészítésére szükséges területsáv átengedése elől, csak azt kéri, a csereterület aránya legalább 1:4 legyen, mivel szóban forgó kertünk a kö-zség szívében fekszik, a kijelölt csereterület pedig künn a község határában. (A föllebbezés azért beszél csak a Hajdú utcáról, mivel a Katona utca vona-lába eső szakasz lakói nem kérték a kisajátítást). Erre a föllebbezésre eddig nem jött válasz.

Március 30-án (1948) megjelent Biró Imre házfőnöknél Puhl Aladár mér-nök és közölte vele, hogy Esztergomból utasítást kapott az átadandó terület kijelölésére. Kb. 400 négyszögöl területről van szó, nem 1 200 négyszögölről, és csak udvarkibővítésről, nem kertről is. A mérnöknek adott utasításról nem kapott értesítést a rendház, de nem kaptak az érdekelt háztulajdonosok sem. A márc. 31-én végrehajtott kicövekelésen a ház képviseletében Jakab

196 1947/1948.

János és Magyar István rendtársaink jelentek meg. Mivel nem kaptunk hiva-talos értesítést a mérnöknek adott utasításról, és a föllebbezésre sem érke-zett még válasz, óvást emeltek a szóban forgó terület kijelölése ellen, de nem gátolták a mérnököt ennek végrehajtásában. A mérnök közölte az érdekelt háztulajdonosokkal is, hogy csak udvar-kiegészítésre szolgáló területről le-het szó. Azt is tudtukra adta, hogy olyan magas kőkerítést kell emeltetniök, hogy azon macska kivételével semmiféle állat se juthasson keresztül. Vitás kérdés volt még a birtokba adás ideje. Magyar István a terület bevetése előtt illetékes egyéntől azt a felvilágosítást kapta, hogy a terület átadására csak a gazdasági év leteltével kerülhet sor. Az érdekeltek a rögtöni átadás mellett érveltek, mivel már befizették a kijelölés költségeit. Ma az a helyzet, hogy az átadandó területet kikarózták, de az átadás még nem történt meg. A terület szép darab föld, de elvesztése nem végzetes még kertünk szempontjából. Ráeső diófasorunkat sajnáljuk leginkább. A kert felügyeletét Magyar István rendtársunk végzi elismerésre méltó szorgalommal, gonddal és buzgalom-mal.

{Válasz a föllebbezésre } Később történt, de ide jegyezzük be, hogy az Or-szágos Földhivatal választ adott 1948. május 31-én 377.522/1948.II. 4. ügy-szám alatt a Komárom Esztergom megyei Földbirtokrendező Tanács 428/1947. sz. határozata ellen beadott föllebbezésre. Részben helyet adott a föllebbezésnek és az igénybe vett ingatlanért 1: 1,5 arányban állapította a cserekártalanítást 1:1 arány helyett (ld. 505-506). Ennek a véghatározatnak elvi jelentősége van, mivel a kártalanítás megállapításával elismeri a tulaj-donjogot.

{Kossuth-díj } <437> A Magyar Köztársaság elnöke, Tildy Zoltán, a szelle-mi tudományokban kifejtett munkásság elismerésére alapított Kossuth-díjak egyikét Sík Sándor piarista rendfőnöknek adományozta. A díj 10 000 Ft. A rendfőnök úr 1948. márc. 17. kelt 370/1948. sz. iratában tudatta, hogy ő ezt a díjat egyes rendtársak legégetőbb ruházkodási (elsősorban fehérnemű) hiá-nyának pótlására kívánja fordítani. Ez ügyben jelentést kért a házfőnökök útján a segélyre rászoruló rendtagokról. A házfőnök március 25-én terjesz-tette fel 31/1948. sz. a. a rendtagoknak a segély ügyében benyújtott kérel-mét. A rendfőnök úr május 25-én 637/1948. sz. a. küldött leiratában tudatta, hogy a segélykérő rendtagok közül kik kaptak segélyt, és milyen és mennyi ruhaanyagot tudott nekik juttatni. A kapott ajándék kézhez vétele után júl. 12-én 60/1948. sz. a. terjesztette fel a házfőnök a rendtagok köszönetét a rendfőnök úr atyai gondoskodásáért. A rendfőnök úron kívül még Öveges József rendtársunk is kapott 10 000 Ft összegű Kossuth-díjat.

{Tűzbiztosítási szerződés } Az Első Magyar Általános Biztosító Társasággal tűzbiztosítási szerződést kötöttünk. A biztosítási szerződés 2 500 000 Ft ösz-szegről szól. Az évi díj 1000 Ft, de ennek 50 %-a a szerződés záradéka értel-mében, a rendház javára visszatérítésre kerül úgy, hogy valójában 5500 Ft díjat kell csak minden évben fizetnünk. Az épületek 1 470 000, ingóságok pedig 1 030 000 Ft összegre vannak biztosítva. A gimnázium épülete 600 000,

1947/1948. 197

belső berendezése és felszerelése pedig 500 000 Ft összegre van biztosítva. A rendház és konviktus épülete 600 000, belső berendezése és felszerelése pe-dig 500 000 Ft összegre van biztosítva. A gazdasági épület 200 000, belső be-rendezése pedig 100 000; az altiszti ház 70 000, belső berendezése pedig 30 000 Ft összegre van biztosítva. Az altiszti ház belső berendezésén a gim-náziumunk esetleg itt elhelyezendő ingóságait értjük. A kötvény száma: 40 15026. A kötvény 1948. jan. 22-én kelt és tíz évre szól. (1948. jan. 1. déli 12 órától 1958. jan. 1. déli 12 óráig).

{Telekátírási eljárás } Arra a telekre, amelyen házunk áll, és a körülötte lé-vő telkekre (kert, udvarok) valamint a Hajdú utcában lévő kertre telekköny-vileg biztosított használati joga van a rendháznak. A felépítmények tulaj-donjoga a rendre van telekkönyvezve. Novák Rezső, az Esterházy-uradalom volt főtisztje felhívta figyelmünket arra, hogy időszerű lenne ezeknek az in-gatlanoknak a rendházra való telekkönyvi átírása. Ezt az átírást már koráb-ban is akarta a rendház, de e terv végrehajtása elmaradt. Novák Rezső, Biró Imre házfőnök és Selmeczi Kovács József gimn. igazgató már tárgyalt is eb-ben az ügyben Paár Lajos közjegyzővel.

Megbeszélték a szükséges teendőket és ezeknek sorrendjét is. Két megol-dási terv merült fel: az egyik mód adásvételi, a másik pedig ajándékozási szerződés formájában oldaná meg a kérdést. Az adásvételi szerződés nem árat, hanem kötelezettséget állapítana meg a rendre nézve. A szerződés sze-rint az ingatlanok ellenértékét úgy állapítaná meg, hogy az ingatlanok átru-házása ellenében a vevő, vagyis a rendház tartozik az eladónak vagy jogutó-dának kijelölése alapján az Esterházy család egy tagjának mindenkor megfe-lelő külön szobában lakást és teljes ellátást biztosítani. A másik szerződés ajándékképpen juttatná a rendház tulajdonába azokat a telkeket, amelyek-nek használati joga számára telekkönyvileg eddig is biztosítva volt. Ez a mód a fundatio teljes bejegyzését jelentené, formai szempontból tehát két-ségkívül a szebbik mód lenne. Az átírással <438> járó minden költség a ren-det terhelné. Ajándékozás esetén nagyobb az illeték. A telekkönyvben a hit-bizomány tulajdonosaként még gr. Esterházy Miklós édesapja, gr. Esterházy Ferenc szerepel.

Erről a telekátírási ügyben folytatott tárgyalásról a rendfőnök úrnak is je-lentést tettünk, hogy a rendi ügyész véleményét is meghallgathassák. Dr. Péteri Ferenc rendi ügyész felfogása szerint az állandó használat elegendő jogi alap a telekkönyvi átírásra. Tata község elöljárósága kérésünkre bizo-nyítványt adott 1948. ápr. 16-án 1526/1948. sz. alatt arról, hogy ezek a telkek itteni megtelepedésünk óta, illetve 1765. jún. 23. óta, amikor elődeinket ezen telkek birtokába ünnepélyesen beiktatták, állandóan a piaristák használatá-ban vannak. Ezt a bizonyítványt megküldtük a rendfőnök úrnak, annak az adásvételi szerződésnek fogalmazványával együtt, amelyet Novák Rezső küldött hozzánk hozzászólás, illetve aláírás végett. A rendi ügyész a rendfő-nök úr útján a községi bizonyítványnak némi kiegészítését kívánta az állan-dó és háborítatlan használat nyomatékosabb kidomborítása érdekében. A

198 1947/1948.

község ilyen értelemben módosította a bizonyítványt. Küldött továbbá egy nyilatkozat-fogalmazványt arról, hogy a hitbizomány jelenlegi tulajdonosa hozzájárul a telekkönyvi átíráshoz. Továbbá a rendfőnök úrnak a járásbíró-ságnál benyújtandó iratát a telekkönyvi átírás végrehajtása tárgyában. Érte-sülésünk szerint gr. Esterházy Miklós a beleegyező nyilatkozatot aláírta, és adásvételi szerződés formájában kívánja a telket a rendház tulajdonába bo-csátani. Eddig jutott a dolog, mikor megint az a gondolat merült fel (az Es-terházy család egy tekintélyes tagja, gr. Esterházy Móric részéről), hogy ta-lán jobb lenne evvel az üggyel várni. Az átírási eljárás tehát pillanatnyilag elintézetlen.

{A rendház tetőcsatornája } Javításra került a rendház nagy tetőcsatorna-hálózata. A munkát Cserfői Ignác szerelő bádogosmester végezte. A csatorna nagyjában jó, de sok kárt okoztak benne a szilánkok, egyes helyeit egészen használhatatlanná tették. A beadott árajánlat 4500 frtról szólt. A munka és a javításra szükséges anyag ára volt benne ebben az összegben. A pótlásra szükséges anyagért folyóméterenként 38 frtot kellett fizetni. Hét folyóméter pótlásra volt szükség. Ez 266 frtba került. A csatornajavítás egész költsége tehát 4766 frt volt.

{Üvegezés } Ebben az évben tovább folyt, az újjáépítés keretében, az üvege-zés a gimnáziumban, rendházban és konviktusban. 262,39 m2 üvegezése 4587,35 Ft összeget tett ki.

{Fűtőanyag } Sokat költött a rendház fűtőanyagra. 1947. nov. 15-től 131,55 m3 fát vettünk 14 818, 20 Ft áron. 328 mázsa szénre 5162,66 Ft-ot költöttünk. Az anyag jó része tartalék a jövő évre.

{Mosásügy } A templomi ruhák mosását a Szent Vince nővérekre bíztuk. Felajánlottuk nekik ezért a Hajdú utcában fekvő kertünk kerítésen kívül eső kb 400 négyszögöl területet, amelyet a múlt évben a kórházi apácáknak en-gedtünk át a kápolna és egyházi fehérnemű gondozásáért. A nővérek hosz-szabb tanácskozás után úgy döntöttek, hogy nem vállalják a kertrészt, ha-nem pénzben kérik a mosási díjazást. Egy alba vagy oltárterítő mosási díja 3 frt, egy karingé 1,50 frt, egy korporálé vagy vállkendő mosási díja 70 f., egy kehelytörlő vagy kéztörlő mosási díja 20 f. A nővérek vállalták az apróbb javítást is.

{Ismétlő teológiai vizsgák } 1948. ápr. 14-én tartottuk meg az 1538/1947 sz. rendfőnöki leiratban előírt ismétlő teológiai vizsgálatot. A házfőnök és Wei-ner Ferenc előtt Gazda István, Palotai Mihály és Veszprémi Tibor vizsgáztak, és szép készültséget mutattak fel a rendfőnöki iratban kitűzött tételekből.

{1948/49. évi centenáriumi jubileum } <439> A rendfőnök úrnak 1948. ápr. 12-én kelt 476/1948. sz. irata intézkedett az 1948/49. évben esedékes centená-riumi jubileum tárgyában. A Szentatyánk halálának 300. és boldoggá avatá-sának 200. évfordulója alkalmából tartandó jubileum ügyét a rendfőnöki lei-rat szerint a tavaszi házi gyűlésen kell megbeszélni. Lehetőleg már ezen a gyűlésen kell előterjeszteni és jegyzőkönyvbe is kell foglalni a helyi és or-szágos ünneplésre vonatkozó gondolatokat és ötleteket. Hármas bizottságot

1947/1948. 199

kell alakítani a legalkalmasabbnak látszó rendtagokból. Ők dolgozzák ki részletesen a helyi ünneplést és az országos ünneplésre is benyújtják a föl-merült terveket és gondolatokat. A helyi bizottságok egy-egy tagja részt vesz majd a május végén vagy június elején tartandó központi értekezleten is, amely véglegesen megállapítja az ünneplés módját.

A tavaszi házi gyűlésen (1948. máj. 4.) a rendtagok határozata alapján Selmeczi Kovács József gimn. igazgató, Darvasy Mihály ált. isk. igazgató és Bátori József lettek a helyi bizottság tagjai. Templomi és iskolai ünnepség tartását ajánlják a rendtársak, s volt tanítványok bevonásával. Lehetne al-kalmi költeményt, esetleg dramolettet íratni Szent Alapítónkról, hogy a jubi-leumnak irodalmi emléke is maradjon, esetleg pályázatot kellene kiírni. Kép festésével művészi emléket is lehetne állítani, vagy emlékérmet lehetne ké-szíttetni. A templomi ünnepet triduum formájában lehetne megrendezni.

A közbejött események miatt 1948. jún. 26-án 762/1948. sz. leiratában tu-datta a rendfőnök úr, hogy ez a nagyszabású ünneplés, a nehéz helyzetre való tekintettel, halasztást szenved. Egyelőre csak a legintimebb családi kör-ben: Kalazancius-napi misében és prédikációban fogunk a jubileumról meg-emlékezni.

{Szent László, Imre és Erzsébet ünnepe } A rendfőnök úr 1947. nov. 7-én 1438/1947. sz. leiratában tudatta, hogy a Szentszék engedélye alapján Szent László, Szent Imre és Szent Erzsébet ünnepét duplex II. classis ranggal, Szent Margit ünnepét pedig (jan. 19.) duplex ranggal ünnepelhetjük.

{Új szerződés a kertésszel } A Hajdú utcában fekvő kertünk kertészével 1947. nov. 1-én egy évre terjedő új szerződést kötöttünk. A kertész köteles a kertet és a gyümölcsfákat kertészetileg művelni és gondozni, és a naponta szükséges terményeket a rendházba felhozni. Amikor a kerti munka szüne-tel, a rendház körül neki kijelölt munkát kell elvégeznie. Lakást természet-ben kap, fűtőanyagul 10 q szenet ad neki a ház. Saját étkezésére használhat fel kerti veteményeket, de ezek nem lehetnek primőr termények. A szerző-dés pontosan felsorolja, hogy miféle zöldségféléket kap saját használatára és milyen mennyiségben. A gyümölcsfélék teljes egészükben a házat illetik. A kertész fizetése az állami XV. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő törzs-fizetés és családi pótlék. Télen 12 napos fizetéses szabadságot kap. Rossz termés esetén a kertészet vezetőjének belátása szerint részesül a termények-ből.

{Budapesti vendéglátás } Mint a viszonyokra jellemző adatot feljegyezzük a rendfőnök úrnak 1947. nov. 7-én kelt 1439/1947. sz. intézkedését. Ennek ér-telmében minden vidéki házfőnök havonta legalább 10 kilós élelmiszercso-magot küldjön Budapestre vendéglátás céljaira, mivel központi rendházunk-nak az év alatt sok vendéget kell élelemmel ellátnia. A budapesti rendház vendéglátását napokig élvezni akaró vidéki rendtag rendházának készletéből valami élelmiszert is hozzon magával hozzájárulásul a budapesti vendéglá-táshoz. A tatai rendház 10 havi hozzájárulás fejében <440> egy hasított ser-tés árát (1500 frt), 1q lisztet és 1 zsák zöldségfélét juttatott Budapestre.

200 1947/1948. {Catalogus Generalis } A rendfőnök úrnak 1948. febr. 20-án kelt 246/1948.

sz. leiratából örömmel vettük tudomásul, hogy hosszú szünet után újra kiad-ják a Catalogus Generalist. A kért részletes adatokat febr. 27-én terjesztettük fel Budapestre.

{A generale capitulum rendelkezései } Az 1947. évi generale capitulum jegyzőkönyvének magyar fordításának megküldése alkalmával tudatta a rendfőnök azonnal végrehajtandó határozatait is. Ennek értelmében beiktat-tuk a Mindenszentek litániájába a pápáért való könyörgést: „V. Oremus pro Pontifice nostro N. – R. Dominus conservet eum et vivificet eum et beatum faciat eum in terra, et non tradat eum in animam inimicorum eius!”65 A capitulum elrendelte a director spiritualis kinevezését minden iskolában. En-nek feladata a hivatások ápolása. A rendfőnök úr az intézeti hittanárt nevez-te ki. Kimutatást kell felterjeszteni, hogy iskoláink milyen mértékben van-nak nyitva szegény fiúk előtt. Jelentettük, hogy van 3 kredenciális, 5 falusi ösztöndíjas, tandíjkedvezményben részesül 82. Ételmaradékot kap 3 család kb. 12 taggal.

{Isk. látogatás } Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a budapest-vidéki áll. főigazg. megbízásából francia nyelvi szakfelügyelői látogatást tett a komáromi állami koedukációs gimnáziumban ápr. 21-22-én.

{Ünnepély } Az ápr. 4-i felszabadulási ünnepélyre a gimn. tanulói testületi-leg kivonultak.

{Vendég } Ápr. 10-én és 15-17-én vendége volt a rendháznak Szűcs János asszisztens.

{Tánckurzus } Dr. Endrédy Imréné tánctanárnő vezetésével magyar népi tánckurzus indult meg a gimn. növendékei között.

{Pályaválasztási tanácsadó } Ápr. 18-án érettségizni készülő diákjaink számára pályaválasztási tanácsadás volt, amelyet dr. Huszár György buda-pesti Szent Imre-kollégiumi aligazgató vezetésével három kollégista tartott, akik különböző egyetemi fakultásokat (orvos, mérnök, közgazdász) képvisel-tek, és részletes felvilágosítással szolgáltak minden felmerülő kérdésre. A tanácsadás iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott, diákjaink szülei is szép számmal jelentek meg.

{Kitűnt tanulók } Finta Erzsébet ált. VI. osztályos tanulónk a tatabányai és körzeti sakkversenyen felnőtteket messze megelőzve első helyezést ért el. Téczeli Mária ált. VII. osztályos tanulónk a tatabányai körzeti kultúrverse-nyen magánéneklésben első helyet nyert.

{Hangverseny } A Tatai Szabadművelődési Tanács a gimn. dísztermében rendezte meg ápr. 3-án pesti művészekkel hangversenyét.

{Filmvetítés } Iskolánkban újra megindult a filmvetítés. A Bánhidai Erőmű az intézet számára a filmvetítőgéphez ellenállást készített, és akkumulátora-inkat rendszeresen tölti.

65 V.: Könyörögjünk N. pápánkért! – R.: Az Úr tartsa meg őt, éltesse, tegye boldoggá a

földön, és ne adja át ellenségei dühének!

1947/1948. 201 {Zenei kör } A sakk-kör mellett zenei kör is alakult, és vasárnaponként ki-

tűnő és komoly hanglemezek leforgatásával irányítja az érdeklődőket a ko-moly zene felé. Palotai Mihály a Darvasy Mihálytól szerzett angol lemezeket mutatja be énekeseinek.

{Iskolalátogat+ás és kormányképviselet } Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgató a budapest-vidéki tankerületi áll. főigazgató megbízásából francia nyelvi tanulmányi felügyelői látogatást végzett ápr. 26-27-én az aszódi evangélikus Petőfi Sándor Gimnáziumban. Ugyancsak ő megbízást kapott a minisztérium részéről, hogy a gödöllői premontrei gimn. és a francia gimn. érettségi <441> vizsgálatain a kormányképviselői teendőket ellássa.

{Mihályfy balesete } Mihályfy Géza rendtársunk ápr. 24-én szerencsétlen esés következtében 3 helyen eltörte a jobb lábát. Hosszabb időt kellett kór-házban töltenie. Műtét nem vált szükségessé. Máj. 29-én jött haza a kórház-ból.

{Az olimpiai bizottság szemléi } Április 24-én az olimpiai bizottság tartott helyszíni szemlét a gimnáziumban és internátusban. 27-én az olimpiai keret mintegy 150 főnyi csoportjának elhelyezése érdekében 15 tagú szakértő bi-zottság tekintette meg a helyiségeket, és azokat alkalmasnak találta. Máj. 1-én Gulyás Kálmán műszaki tanácsos, mérnök felméréseket is végzett. Na-gyobb arányú beruházásokra készülnek. Az atlétikai és úszó pályák kivéte-lével minden igényüket a közvetlen környezetben tudják kielégíteni.

{A társas ének és zene mint tantárgy } Április 26-tól az ált iskola V. osztá-lyában a latin nyelv helyett a társas éneket és zenét vezettük be. A latin rendkívüli tárgyként szerepel.

{Kongregációs tanfolyam } P. Cserjés Sándor jezsuita atya ápr. 29-től máj. 3-ig házunk vendége volt. Kongregációs tanfolyamot vezetett a Tata kör-nyéki kongreganistáknak. Máj. 2-án tartotta meg az új kongreganisták ava-tását Veszprémi Tibor prézes közreműködésével. A szíves vendéglátásért hazulról is meleg köszönetét fejezte ki. A kíséretében volt főiskolai kongre-ganista is vendégünk volt.

{Népünnepély } Máj. 1-én kollégiumunk ifjúsága is megjelent a Néppark-ban. Délután a gimn. énekkara és diákjaink tréfás számai nagy sikert arattak az ugyanott megtartott ünnepélyen. Palotai Mihály és Meggyes János taná-rok vezették az ifjúság szereplését.

{Első szentáldozás } Áldozócsütörtökön (1948. jún. 6.) volt első osztályos növendékeink első szentáldozása. Weiner Ferenc hittanár készítette elő őket. Az ünnepélyes szentmisét, szentbeszéddel Darvasy Mihály ált. isk. igazgató mondta. Az előkészítés munkájában nagy része volt tanítónőjüknek, Kubik Lászlónénak. Szentmise után a rendház reggelivel vendégelte meg az elsőál-dozókat. A rendház kertjében fényképezés fejezte a szép napot. A fényképe-zést Weiner Ferenc tanár végezte.

{Anyák napja } Máj. 14-én a népparkban rendezett anyák napján az ált. is-kola növendékei Kubik László tanító vezetésével szép sikerrel énekeltek. A gimn. ifjúsága nevében Pusztai Erzsébet VI. osztályos tanuló köszöntötte az

202 1947/1948.

anyákat. {Tanítók beosztása } Kubik László és Kubik Lászlóné tanítókat ápr. 30-án

osztotta be iskolánkhoz a VKM. Az előző évben a piarista ált. iskolához tar-tozott Szent Imre iskolába működtek.

{Májusi litánia } Május hó folyamán naponként litániákat tartottunk ká-polnánkban.

{Tanulmányi felügyelők } A Bíboros Hercegprímás Selmeczi Kovács József kollégiumi igazgatót a KIF jogkörébe tartozó gimnáziumokhoz tanulmányi felügyelővé nevezte ki az 1947/48–1949/50. isk. évekre. Ugyancsak ő Kender József rendtársunkat a természetrajz-földrajzra, Dobroszláv Lajos rendtár-sunkat pedig a rajzra ált. tanulmányi felügyelőnek nevezte ki a KIF hatáskö-rébe tartozó középiskolákhoz.

{Budó tanár hazaérkezése } Máj. 19-én megérkezett 3 évi hadifogságból Budó Viktor világi tanárunk, aki azután hosszú ideig házunk vendége volt. Júl. 24-én hagyta el a rendházat.

{Operai előadás } Máj. 17-én gimnáziumi tanulóink Fazekas József és Dar-vasy Mihály tanárok vezetésével megtekintették az Operaházban a Francia saláta, Divertimento és Térzene című baletteket.

{Tanulmányi kirándulás } Máj. 20-án Péntek József és Fekete Antal buda-pesti rendtársaink tanulmányi kirándulást vezettek Tatára.

{Ballagás } <442> Máj. 21-én volt nyolcadikosaink ballagása. Az ünnepé-lyes búcsúztatásról a VII. o. gondoskodott. Az udvaron lezajló ünnepségen Selmeczi Kovács József igazgató intézett beszédet az érettségi előtt álló tanu-lókhoz.

1947/1948. 203 {Dalos, táncos népi bemutató } Május 23-án kollégiumunk nagyszabású da-

los-táncos magyar népi bemutatót rendezett a mellékelt műsorral. A gimná-zium díszterme alig volt elégséges az érdeklődők befogadására. A rendezés és megvalósítás Bátori József rendtársunk érdeme, de a kivitelezésben az egész tanári kar segédkezett, különösen pedig Veszprémi Tibor és Endrédy Imréné tánctanárnő. Ezen a napon házunk vendége volt Szűcs János asszisz-tens, Széna Imre és Tölgyesi Márton miniszteri tisztviselők a Közp. Illet-ményhivatalban. {Versenyvizsga } Az Orsz. Magyar Falusi Tehetségmentés keretében ver-senyvizsgát tartottunk máj. 25-26-án a gimnáziumban. Az elnöki tisztet dr. Nagy Jenő pszichológus töltötte be a VKM megbízásából. Janson Vilmos volt szegedi tanker. főigazgató a megfigyelői tisztet töltötte be a budapest-vidéki tanker. főigazgató képviseletében. A versenyvizsgán 12 fiú és 7 leánytanuló vett részt. A népi kollégiumok részéről megbízottként Slezák József vett részt a vizsgálaton.

{Az Orsz. Sporthivatallal kötött megállapodás } A VKM keretében működő Országos Sporthivatal Tatán helyezi el az 1948. évi londoni olimpiára induló versenyzők edzőtáborát. Ezt készítették elő a már említett előzetes szemlék. A versenyzőket a gimnázium és internátus helyiségeiben szállásolják el, a gimnáziumban a férfiakat, az internátusban a nőket. Igénybe veszik a rend-ház konyháját és nagy raktárhelyiségét is az élelmezés lebonyolítására. Eb-ben az ügyben május 26-án Melczer Zoltán testnevelési igazgató az Orsz. Sporthivatal részéről és Biró Imre házfőnök a rendház részéről megállapo-dást kötött. A gimnáziumi irodában megtartott tárgyaláson a házfőnökön

204 1947/1948.

kívül jelen volt Selmeczi Kovács József gimn. igazgató, Darvasy Mihály ált. isk. igazgató, Fazekas József konviktusi igazgató, Jakab János a rendház gaz-dasági ügyeinek vezetője. A kötött megállapodás pontosan meghatározza, hogy a gimnáziumban és konviktusban milyen helyiségeket ad át a rendház használatba az olimpiai edzőtábor részére 1948. jún. 26-tól aug. 15-ig terjedő időre. Az országos Sporthivatal a gimnáziumban a tornatermi öltözőt mosdó és tussoló helyiséggé alakítja át, és ennek berendezését használat után a rendház tulajdonába engedi át. A kis tanári szobát kádas fürdőszobává ala-kítja át, de használat után eredeti állapotába helyezi vissza. A visszaállítást aug. 25-ig elvégezteti. A helyiségeket kitakarítva veszi át, és használat után kitakarítva adja vissza. A tornaterem tanszereit leltár szerint veszi át és úgy is adja vissza használat után. Az igénybe vett helyiségeket igénybevétel előtt kifesteti.

Az Országos Sporthivatal, mivel a rendház konyháját is igénybe veszi, magára vállalja a megállapodás időtartamára a rendházban tartózkodó 20 rendtag élelmezését, továbbá a rendház 23 főnyi személyzetének élelmezését is (egyéb illetményeiket a rendház fizeti). A tábor személyzetét az Edzőtábor vezetésének rendelkezésére bocsájtja, illetve az Edzőtábor személyzetének rendeli alá, kivéve a férfiszemélyzetet, amely részben házon kívüli munkát végez, részben a rendtagok kiszolgálását végzi, de ennek élelmezését is az <443> Országos Sport hivatal vállalja magára. A rendház ebédlője nem esik az átadott helyiségek közé. A házfőnök felterjesztette jóváhagyásra a szer-ződést a rendfőnök úrhoz (48/1948. sz. a. 1947. máj. 27.). A rendfőnök úr jó-váhagyta (656/1948. máj. 29.) azzal, hogy a múlt évek azonos időszakában fogyasztott villanyáram fölötti mennyiséget az Országos Sporthivatal viselje.

{Egyházi hangverseny } Május 29-én a kapucinusok templomában tartott egyházzenei hangversenyen, amelyet a Tatai Kamarakórus rendezett, Dar-vasy Mihály ismertette az egyes számokat összekötő szöveggel.

{Neszmélyi előadás } Máj. 30-án a neszmélyi templom építésére rendezett ünnepélyen kollégiumunk ifjúsága a Sallai Szép Kata című ballada előadásá-val és népi táncokkal szerepelt szép sikerrel Veszprémi Tibor, Meggyes Já-nos és Palotai Mihály tanárok vezetésével.

{Felekezeti iskolák államosítása } Május hónapban indult meg a felekezeti iskolák államosítása érdekében a nagy agitáció. A kommunista és a szociál-demokrata párt egyesüléséből keletkezett Magyar Dolgozók Pártja, az egye-sült párt hivatalos megalakulása előtt, már kisújszállási ülésén nyilvánítja ki, hogy az államosítást akarja. Ez május 9-én történt. Ezzel elkezdődött a köz-vélemény előkészítése és megnyerése (rádió, sajtó, gyűlések, aláírások gyűj-tése). Május 13-án, Tatabányán a pedagógusokat gyűjtötték össze, hogy ál-lást foglaljanak az államosítás mellett. Az ilyen gyűlésekről sürgönyök men-tek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és kívánták az államosítást. Má-jus 15-én Ortutay Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter bejelentette az államosítást. 16-án olvasták fel a templomokban a kat. püspöki kar körleve-lét az államosítás ügyében. Ezt a körlevelet több is követte. 20-án Bors Szil-

1947/1948. 205

veszter, a pedagógusok helyi szakszervezetének elnöke a gimnáziumban járt, és azt kérte, hogy mi is kívánjuk táviratban az államosítást. Selmeczi Kovács József igazgató elutasító választ adott.

{Leltározás } Esztergom és Komárom megye alispánja az államosítási tör-vény meghozása előtt elrendelte az iskolák leltározását. Éppen folytak az érettségi vizsgálatok, mikor (jún. 10.) leltározás végett megjelent Miskolczy László főjegyző és Molnár Miklós bíró. Az éppen folyó vizsgálatok és évzáró munka miatt (jún. 11.) (Te Deum, bizonyítványosztás, beírások, magánvizs-gák), a leltározás népes bizottság részvételével csak jún. 12-én történt meg. Azt igazgató kötelességszerűen tiltakozott, de nem ellenkezett.

{Internátusok zárolása } Jún. 16-án hozta meg az országgyűlés az államosí-tási törvényt, de a Magyar Köztársaság már előbb zár alá vette 6500/1948. sz. korm. rendeletével a nem állami kisdedóvodák, iskolák és velük összefüggő tanulóotthonok épületeit, berendezését, felszerelését és ezek fenntartásának célját szolgáló egész vagyonát az 1948. jan. 1. napján fennállott leltári állapot szerint. A rendelet szerint a kormányrendelet intézkedéseinek végrehajtásá-ért az iskola igazgatója és nevelőtestületének minden tagja saját beosztásá-ban felelős.

{Tárgyalások } Az államosítással kapcsolatban tárgyalások kezdődtek a fe-lekezetekkel bizonyos iskoláknak az államosítás alól leendő mentesítése tár-gyában. A protestáns egyházak legfőbb egyházi testületei vették fel előbb a tárgyalást. A Bíboros Hercegprímás a tárgyalások megkezdése előtt bizo-nyos biztosítékok megadását kívánta a miniszterhez máj. 29-én írt levelében. Erre a miniszter azt válaszolta, hogy a tárgyalások megkezdésének és jó lég-körben való lefolytatásának alapvető szükségessége [!feltétele] az, hogy a magyar püspöki kar hasonlóan a protestáns egyházak legfőbb egyházi testü-leteinek megnyilatkozásaihoz, határozott és világos állásfoglalásban ismerje el, a Magyar Köztársaság kormányát, a magyar demokrácia <444> megtett intézkedéseit, különösen a földreformot és a gazdasági természetű államosí-tásokat. A tárgyalások megkezdéséhez a Magyar Köztársaság iránti elisme-résnek ezek a „deklaratív biztosítékai” szükségesek. Kéri a miniszter a her-cegprímást a szükséges intézkedések megtételére, bízva benne, hogy a tár-gyalások megkezdése elől az akadályok immár elhárulnak; mert a tárgyalá-sok megkezdésének elhúzódásáért nem a Magyar Köztársaság kormányát terheli a felelősség (Magyar Nemzet, 1948. jún. 12. száma).

Jún. 29-én jelent meg a hírlapban a Magyar Távirati Iroda jelentése arról, hogy jún. 28-án délelőtt dr. Kürthy Menyhért elnök-főigazgató vezetésével a kat. szerzetesrendek négytagú küldöttsége jelent meg Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternél és kérte, hogy jelöljön ki bizottságot a szer-zetesrendi iskolákról való tárgyalás megkezdésére. Ortutay miniszter még a dél folyamán kijelölte a tárgyaló bizottság tagjait. A vallás- és közoktatás-ügyi minisztériumban július 1-én a kora délelőtti órákban Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetésével megkezdődtek a tárgyalások a püspöki kar és a szerzetesrendek megbízottaival a katolikus, illetve a szer-

206 1947/1948.

zetes iskolák ügyében. A tárgyaláson Endrédy Vendel és Sárközy Pál apátok, Sík Sándor és Borbély István rendfőnökök vettek részt. (MTI). A MTI a júl. 14-én megjelent hírlapokban adta ki a Magyar Kurír júl. 12-i számában meg-jelent közleményre válaszát. A Kurír közleménye szerint u. i. az illetékes egyházi hely megállapítása szerint a püspöki kar megbízottai nem tárgyaltak a kultuszminisztériummal, s ha megbeszélések folytak, ezek résztvevői nem a püspöki kar megbízottai voltak. Az illetékes hely válasza szerint „ a szerze-tesi bizottság a tárgyalások során leszögezte, hogy nemcsak a szerzetesi is-kolákra vonatkozó megbeszélésekre, hanem általában a katolikus iskolák helyzetének megtárgyalására is felhatalmazást kapott. Sárközi apát a megbe-szélések során közölte, hogy a püspöki karral egyetértésben (erre az egyez-tetésre Rómából generálisaik utasítása is kötelezi őket) megbeszélést kíván-nak folytatni a katolikus iskolákkal kapcsolatban előállott helyzetről A Ku-rírban közölt nyilatkozat „arra indítja az illetékeseket, hogy a jövőben a ha-sonló jellegű bizottságokat ne tekintse felelős tárgyaló tényezőnek”. Az egy-házi részről elhangzott nyilatkozat háttere és körülményei illetékes magya-rázat hiányában nem ismertek előttünk. Az a valóság, hogy a tárgyalások ebben a stádiumban megszakadtak. Mint a megjelent körlevelek mutatják, a püspöki kar állandóan foglalkozott a kat. iskolák államosításának kérdésé-vel, a rendfőnökök is ismételten tanácskoztak, de a megegyezés kérdése nem jutott előbbre.

{Állami tanárokká való átminősítés } Jún. 18-án Selmeczi Kovács József igazgató megkapta állami kinevezését igazgatóvá. A budapest-vidéki tan-kerületi főigazgatótól 1948. jún. 19-i kelettel a következő iratot kapták névre szólóan az egyes tanárok: „Értesítem, hogy a vallás- és közoktatásügyi mi-niszter 164.250/1948. V. számú rendeletével az 1948:XXXIII. tc. 2. §-ában fog-laltak alapján 1948. évi július hó 1-i hatállyal állami gimnáziumi tanárrá át-minősítette és jelenlegi szolgálati helyére osztotta be. Illetményének folyta-tólagos folyósítása iránt jelenlegi besorolásának alapulvételével egyidejűen intézkedés történt.” Aláírva: Juhász Imre tankerületi főigazgató. Erre a ren-deletre, az igazgatóval együtt, valamennyien ezt közölték a főigazgatóval: „nincs módomban elfogadni az átminősítést, kivéve, ha intézetünk a megha-gyott iskolák között szerepel, mivel mint szerzetes csak rendfőnököm enge-délyével fogadhatok el szolgálati beosztást.” A hittanár rendfőnöki enge-déllyel elfogadhatta az átminősítést, mivel a hittanítás az államosított isko-lákban megmaradt.

<445> 1948. jún. 26-i kelettel 164.728/1948. V. sz. alatt közvetlenül a val-lás- és közoktatásügyi minisztériumból újabb névre szóló irat érkezett az átminősítés ügyében: „Felhívom, hogy a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tu-lajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában rendelkező 1948: XXXIII. t. c. végrehajtásáról szóló 8000/1948. VKM számú rendelet 42 §-ának (7.) bekezdése alapján az 1948. évi július hó 10. napjáig nyilatkozzék abban a tekintetben, hogy az állami átminősítést elfogadja-e

1947/1948. 207

vagy sem, Ha 1948. évi július hó 10. napjáig az állami átminősítés elfogadá-sát tartalmazó nyilatkozatot postára nem adja, úgy tekintem, mintha állásá-ról minden jogigény (nyugdíj, végkielégítés, stb.) nélkül lemondott volna. Az átminősítés elfogadását tartalmazó nyilatkozatot az illetékes tankerületi fő-igazgató címére ajánlott levélben kell postára adni.

Nyilatkozatott kell tennie annak az alkalmazottnak is, akinek az iskoláját az 1948:XXXIII. tc. 1 §. (2.) bekezdése alapján a kormány esetleg mentesíti. Ha az iskolát később mentesítik, az alkalmazott nyilatkozata természetesen hatálytalanná válik. A rendi tanárok és igazgatók idejében megküldték a főigazgató címére az állami alkalmazásról lemondó nyilatkozatokat, de vég-elbánást kértek. Az eljárásra vonatkozólag a rendfőnökségtől kaptak utasí-tást az átminősítés ügyében érkezett iratokkal kapcsolatban.

{Az intézet átadása. Új igazgatók } A leltározás az államosítással kapcsolat-ban nálunk jún. 10-12 között történt. Jún. 22-én járt itt dr. Nemes János esz-tergomi tanfelügyelő és Kubik László tanítót bízta meg az ált. iskolai igazga-tói teendők végzésével. Június 26-án Janson Vilmos volt szegedi tankerületi főigazgató, budapest-vidéki tankerületi főigazgató helyettese itt a helyszínen bízta meg Baghy György intézeti világi tanárt a gimn. igazgatói teendők el-látásával. Az átadás június 24-én, illetve 28-án ment végbe.

{A konviktus elkülönítése a rendháztól } Az államosítási törvény alapján ál-lami tulajdonba került konviktusunk is. Az államosított konviktus épületé-nek a rendház épületrészeitől való elkülönítése Kiss Sándor miniszteri taná-csos, Viczián Béla miniszteri osztályvezető, Baghy György áll. gimn. megbí-zott igazgató, Fazekas József volt piarista konviktusi igazgató és Selmeczi Kovács József volt piarista gimn. igazgató jelenlétében 1948. július 26-án a következő módon történt meg.

Egykori tervrajzból megállapítást nyert, hogy az 1765-ben épült piarista rendház ”U” alakú építményének két üresen hagyott szárnya közé éke-lődött be a tatai kegyesrendi társasház költségén 1930-ban a piarista konviktus egyemeletes épülete. Ez az épületrész megy át az állam tulaj-donába.

Az állami tulajdonba átmenő épületrész két lépcsőház között fekszik. Az északi részen lévő lépcsőház az állam tulajdonába megy át. Ezen megközelíthető a padlás, amelyet a rendház padlásától az állami kon-viktus igazgatósága elkülönít. A konviktus nagy tanulóterme alápincé-zett. A pincehelyiségbe vezető ajtó és lejárat közös. A rendház pincéje (kripta) elkülöníthető. A konviktusnak külön bejárata nem volt. A bi-zottság megállapította, hogy államköltségen a játékszoba egy részéből külön kijárat építendő az utcára. A konviktus déli oldalán lévő lépcső (1930 előtt épült) a piarista rendház tulajdona marad. Ezen megközelít-hető a rendház I. emeleti helyiségein kívül a rendház padlása is.

A konviktusnak ebédlője, ebédlő-felszerelése, konyhája, konyhafel-szerelése nem volt. A piarista rendházét használta. Ezek <446> továbbra

208 1947/1948.

is a rendház tulajdonában maradnak. A villanyfelszerelés elkülöníthető. A vízvezetéki motorház és motor közös megegyezéssel kerül használat-ba. A konviktusnak udvara, kertje nem volt.”

Az idézőjelek közé tett bizottsági jelentést terjesztette fel a házfőnök a rendfőnökségre (1948. júl. 28-án 66/1948. sz. a. ). Ugyanez a jelentés ment el VKM-ba is. Aug. 9-én itt járt a konviktusban Juhász Imre budapest-vidéki tankerületi főigazgató helyettesével, Janson Vilmos főigazgatóval. A konvik-tus elkülönítésére vonatkozó megállapodás nagyon jó szolgálatot tett esetle-ges külön tervek ellenében.

{A konviktus leltározása. Új igazgató } Itt a helyszínén nevezte ki a főigaz-gató Gyarmati Ernő intézeti testnevelési tanárt konviktusi igazgatóvá, aki-nek írásos kinevezése 11-én érkezett meg. Aug. 11-én és 12-én folyt le a konviktus leltározása Baghy György áll. gimn. megb. igazgató, Gyarmati Ernő áll. konviktusi igazgató, Tell Sándor házfőnök, Selmeczi Kovács József volt gimn. igazgató és Fazekas József volt konviktusi igazgató részvételével. Gyarmati József orvostanhallgató, Gyarmati Ernő igazgató fia is jelen volt, mint jegyző.

Az államosítás ügyének lehetőleg összefoglaló ismertetése következtében némi szakítást szenvedett más események folyamatos bejegyzése.

{Kormányképviselői kiküldetés } Selmeczi Kovács József kollégiumi igazga-tó a VKM megbízásából kormányképviselői minőségben elnökölt a gödöllői Szent Norbert gimnázium és a francia gimnázium érettségi vizsgáin jún 13 – 17-ig.

{Tornaünnep } Jún. 6-án, kedvezőtlen idő ellenére, nagy sikerrel rendezte meg a kollégium ifjúsága nagyszabású sportünnepélyét és a tornavizsgát a TAC sportpályán Gyarmati Ernő, Kubik László és Hadnagy Margit vezetésé-vel. Feltűnt a lánytanulók fegyelmezett felvonulása.

{Érettségi vizsgálat } Az érettségi vizsgálatok jún. 7-11. között zajlottak le dr. Zibolen Endre tanügyi főtanácsos, ny. áll. gyakorló gimn. igazgató elnök-lete és dr. Szabó Lajos esztergomi áll. gimn. igazgató kormányképviselősége alatt. Mindketten a rendház vendégei voltak.

{Te Deum } A tanévet jún. 11-én zártuk ünnepélyes Te Deummal. A bizo-nyítványokat is ezen a napon osztottuk ki. 630 tanuló jelentkezett előjegy-zésre.

{Az edzőtábor } Jún. 28-án nyílt meg az olimpiai edzőtábor. A 442. lapon ismertetett megállapodás értelmében a mintegy 200 főnyi tábor ellátása ke-retében kapott élelmet a rendház 20 tagja is. Aug. 3-án mentek el az utolsó olimpikonok. A felszámolás még némi időt vett igénybe, a gazdasági vezetők csak később távoztak. Az olimpikonok között számos volt piarista diák talál-kozott. Az olimpián szép sikerrel szerepeltek a tábor volt tagjai. Az edzőtá-bort meglátogatták: Tildy Zoltán köztársasági elnök, Rajk László, Ortutay Gyula, Veres Péter, Vass Zoltán miniszterek.

{Ezüstmise } Bátori József rendtársunk júl. 2-án mondotta el ezüstmiséjét

1947/1948. 209

Budapesten. {Alsógallai plébánia } Vass Péter és Meggyes János rendtársaink júl. 1-én

vették át az alsógallai plébánia vezetését a távollévő plébános helyettesítői-ként. A rendfőnök úr engedélyt adott Vass Péternek, hogy a győri püspök megbízásából ideiglenesen elláthassa a plébánia ügyeit (1948. júl. 22-én, 764/1948. sz. a.).

{Vendégek } Júl. 12-én Szűcs János asszisztens volt vendége a háznak, 26-án a közélelmezési minisztériumból Berta Pál és Kovács László, 31-én Zömbik Miklós a diákjaival rendezett dunántúli kerékpárútja alkalmával Az olimpikonok ittléte alkalmával vendégül látta a ház Előd István budapesti teológiai tanárt, Kerényi Lajos, Divald István és Holl Béla rendi tanárjelölte-ket.

{Esküvő } <447> Szarvas György tanítványunk júl. 11-én déli 1 órakor tar-totta esküvőjét kápolnánkban Nádas Ágnessel. Az esketést Öveges József rendtársunk végezte.

{Házfőnökváltozás } Biró Imre házfőnök 1948. május 14-én tiszte alól való felmentését, és új házfőnök kinevezését kérte. A rendfőnök úr 1948. júl. 8-án kelt 816/1948. sz. iratában elfogadta a lemondást és köszönetét és elismerését fejezte ki Biró Imrének házfőnöki működéséért. Utódává ideiglenes minő-ségben Tell Sándort nevezte ki. A ház átadása illetve átvétele 1948. július 17-én történt meg dr. Karl János és Szűcs János asszisztens jelenlétében.

{Mutáció } A rendfőnök úr 1948. aug. 6-án 964/1948. sz. közölte az 1948/49. tanévre egyelőre elrendelt személyi változásokat. Dr. Darvasy Mihály rend-főnöki titkári minőségben Budapestre került. Évekig vezette nagy gonddal és buzgósággal a rendház történetét. Jakab János Magyaróvárra, Mihályfy Géza pedig Mernyére kapott áthelyezést. Helyükbe jönnek Szűts Ferenc Ma-gyaróvárról, Csányi László és Hegyi Ferenc Debrecenből.

{A rendtagok beosztása és foglalkoztatása } Sík Sándor rendfőnök úr 1948. július 22-én 879/ 1948. sz. a. kérelemmel fordult a győri megyéspüspökhöz, hogy mosonmagyaróvári és tatai rendházunknak az iskolából kiszoruló tag-jai számára létalapjuk és papi működésük biztosítása érdekében intézkedjék az esedékes egyházmegyei dispoziciók alkalmával. Magyaróváron 5-6, Tatán pedig 14-15 atyáról van szó. Valamennyi férfi tanítórendénél nagyobb szá-munknál és kizárólag tanítói jellegünknél fogva nehéz történelmi helyzetben erre valamennyi testvérrendnél jobban rá is szorulunk.

Tell Sándor házfőnök július 30-án volt Győrben a püspök úrnál, akinek szintén az az elgondolása, hogy a kihelyezett rendtagok lehetőleg együtt maradjanak. Az irodaigazgatóval ideiglenesen a következő beosztás történt: Alsógallán működnének Vass Péter, Darvasy Mihály, Gazda István, Palotai Mihály (ő esetleg Bánhidán a kántori teendők végzésére), Hegyi Ferenc (ő esetleg Felsőgallán), Csányi László lelkészi vagy hitoktatói szolgálatban. A sok alsógallai kihelyezésben Tatabánya is számba van véve, mert ezek a he-lyek aránylag közel vannak egymáshoz. Meggyes János Környén tenne szol-gálatot. A többi rendtag Tatán maradna hitoktatói vagy lelkészi minőségben.

210 1947/1948.

Medveczky János és Biró Imre nyugalmazott rendtagok különösebb beosztás nélkül (ők a plébániát segítenék ki misézéssel). Tatáról járna ki Jakab János Naszályra, Veszprémi Tibor pedig Bajra, Mihályfy Géza, Bátori József és Santora Mihály beosztása még bizonytalan. Aug. 15-20 között Tatára jön az irodaigazgató, és velünk együtt elintézi az elhelyezéseket. Kápolnánknak önálló lelkészséggé nyilvánítása a püspök úr szerint könnyen fog menni. Erről a beosztásról tett jelentést a házfőnök a rendfőnök úrnak 1948. júl. 31-én, tehát még a személyi változások megérkezése előtt. Csányi László és He-gyi Ferenc neve már szerepel a tervezetben, mivel hallottuk, hogy ide fog-nak kerülni. Egyébként a beosztásban nem a nevek a fontosak, hanem az elhelyezkedő rendtagok száma. Gyirmóty Gyula tatai plébános aug. 16-án Győrben járt. Utazása előtt mondta, hogy az aulában érdeklődni fog a rend-tagok elhelyezése ügyében. Hazaérkezése után felkereste Tell Sándor házfő-nök és Selmeczi Kovács József házmásodfőnök. A plébános véleménye sze-rint helyben az egyik kápláni állás és a hitoktatói állások volnának a rend-tagokkal betölthetők. A plébános megígérte, hogy a megbeszélés alapján jelentést fog tenni a püspöki irodának. Az irodaigazgató a házfőnöki jelen-tésben említett időben nem jött el Tatára.

{A generális itthon } <448> Tomek Vince generális úr, aki július 25-én ér-kezett Budapestre, aug. 16-án indult vissza Bécsen át Rómába. Elutazása előtt felkereste Esztergomban a hercegprímás urat. Nem tudjuk, hogy itt-honléte mit jelentett a szőnyegen forgó nagy kérdések elintézésében. A rendfőnök úrnak mindenesetre fontos volt, hogy a hazai viszonyokat ismerő legfőbb elüljáróval három héten át állandóan tanácskozhatott, mikor oly nehéz az eligazodás és irányítás, és oly óriási a megoldandó feladat. Adjon Isten neki erre lelkierőt és kegyelmet!

{Szent István napja } A koaliciós pártok, népi szervezetei és a Nemzeti Ta-nács Szent István napján, aug. 20-án rendezték meg az Öreg-vár udvarán az új kenyér ünnepét. Előző este fáklyás zenés takarodó, reggel zenés ébresztő volt. Szent Istvánról alig esett szó, a szónokok aktuális ügyekkel foglalkoz-tak. A házhelyhez jutottak részére kiosztották a telekkönyvi végzéseket. A vár udvara tele volt emberrel, ott volt a katonaság, rendőrség képviselete, az éppen itt időző női rendőrtanfolyam közel 100 résztvevője, a SZIT-leánytá-bor, a munkás érdekeltségek, hivatalok és más érdeklődők. A rendház is ka-pott meghívót. A házfőnök és több rendtag vett részt az ünnepségen. Délu-tán népünnepély volt a parkban.

{Női rendőrtanfolyam a gimnáziumban } Alig távoztak a gimnáziumból az olimpikonok, megjöttek a női rendőrtanfolyam tagjai. Ez volt 6 hónapra ter-jedő tanfolyamuk befejező időszaka. Legnagyobb részük 4-6 elemi iskolai előképzettséggel került a tanfolyamba, de volt köztük középiskolás, érettsé-gis és felsőbb iskolás is. Voltak köztük asszonyok, sőt anyák is. A gimnázi-umban voltak elhelyezve, a gimnázium udvarán főztek részükre. Sok tanul-nivalójuk volt, el voltak foglalva. Fegyelmezett viselkedést tanúsítottak, jó emléket hagytak maguk után. Templomban is lehetett női rendőröket látni,

1947/1948. 211

gyónni és áldozni is. A kormányzat látta el őket alsó és felső ruhával, és fize-tést is kaptak, úgy hallottuk, hogy leginkább gyermekvédelmi célokra fogják őket használni. Aug. 9-én jöttek és 22-én távoztak el. Fegyelmezetten, vállu-kon puskával meneteltek. Hat dobos verte a marsot (egy férfi és öt nő). Egy férfi trombitásuk is volt. Nem egészen teljes század volt (92).

{A felekezeti iskolák helyreállítása } A felekezeti iskolák államosításával kapcsolatban az újságok mozgalmat indítottak ezen iskolák helyreállítására. Nem tudjuk, valóban oly elhanyagolt állapotban voltak-e ezek országszerte és olyan nagy számban-e, mint az újságok írták. Itt Tatán sem a katolikus, sem a református iskolák nem voltak elhanyagolt állapotban. Mi nagyon sok pénzt költöttünk üvegezésre, padokra, vízvezetékre, festésre. Nem tudom, hány iskola volt az országban olyan jó állapotban, mint a mienk. Elfogulat-lan szemlélők ezt sokszor megállapították. 1948. júl. 17-én megalakult Buda-pesten Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöksége alatt az államosított iskolák helyreállításának országos bizottsága a helyreállítási munkálatok egységes irányítására. A miniszter szerint az államosítással az iskola a magyar népé lett. Hogy ezt a magyar nép is így akarja, annak bizo-nyítéka nemcsak az a sok ezer sürgöny, amelyek a törvény megalkotása előtt érkeztek hivatalos helyekre, hanem az a mozgalom is, melyet a magyar dolgozók saját elhatározásukból kezdeményeztek, hogy az elhanyagolt isko-lákat helyreállítsák és felszereljék. Ezzel a tevékenységével a magyar nép hozzá akar járulni <449> az államosítási törvény jó végrehajtásához. Az in-tézőbizottságnak a társadalomhoz intézett kiáltványa szerint 4760 felekezeti iskola közül több mint 3000 olyan állapotban van, hogy azok egyáltalán nem felelnek meg a demokratikus köznevelés korszerű követelményeinek. (Ma-gyar Nemzet, 1948. júl. 18. sz.) A nem felekezeti iskolák állapotáról nem esik szó. Az összehasonlításból lehetne tisztán látni a dolgokat.

{Új köztársasági elnök } Tildy Zoltán köztársasági elnök 1948. júl. 30-án lemondott. Az országgyűlés aug. 3-án közfelkiáltással Szakasits Árpádot, a Magyar Dolgozók Pártjának tagját választotta köztársasági elnökké.

{Közös használatba és tulajdonba vett dolgok az államosított internátus ré-szére } Megemlékeztünk arról (ld. 445), hogy megtörtént a konviktus épüle-tének elkülönözése a rendház épületrészeitől. A konviktusnak nem volt kü-lön konyhája és ebédlője, külön saját konyha- és ebédlő-felszerelése. Mint nálunk, úgy sok más helyen is a szerzetesrendi konviktusok állami tulajdon-ba vétele és elkülönzése alkalmával nem lehetett az államosított tanulóott-honok részére különálló konyhát felállítani, mert a tanulóotthonoknak nem volt külön konyhája, a kibővített rendi konyha látta el a konviktust is. Ezért a VKM 1948. aug. 16-án 169/100/1948. sz. alatt külön rendeletet adott ki az államosított tanulóotthonok működésének biztosítása érdekében (Dr. Kovács Máté államtitkár írta alá). Ezt a rendeletet Juhász Imre budapest-vidéki tan-ker. főigazgató aug. 18-án küldte meg az itteni államosított konviktus igaz-gatójának, Gyarmati Ernőnek. E rendelet intézkedései:

212 1947/1948.

1) A „rendi (nem állami) konyhafelszerelést az iskolai szükséglet ki-elégítésére szolgált részében a 8000/1948. VKM rendelet 9. § 2) bekezdé-se értelmében állami tulajdonba kell venni.”

2) A „rend (nem áll. iskolafenntartó) konyhahelyiségeit, tárolóhelyi-ségeit stb. valamint a szükséglettől függően az állami tulajdonba nem kerülő konyhafelszerelést a 8000/1948. VKM sz. rendelet 8. § 2) bekez-dése alapján, megállapodással, átmenetileg közös használatba kell ven-ni. A közös használattal járó kiadásokat (fűtőanyag, víz, világítás stb.) arányosan megosztva viseli a rend, ill. az állami tanulóotthon.”

„Az igazgatók ne tekintsék ezt az állapotot véglegesnek, és igyekez-zenek lehetőséget keresni, hogy a kérdéses helyiségeknek és esetleg fel-szereléseknek közös használata mielőbb megszüntethető legyen azzal, hogy a rend a rendtagok aránytalanul kisebb számára való tekintettel kisebb méretű, de a rendtagok szükségleteinek megfelelő hasonló fel-szerelési tárgyakat kapjon”.

Gyarmati Ernő még a rendelet vétele előtt járt Budapesten Szűcs János asszisztensnél, és azt kérte, hogy a rend segítse elő az államosított internátus benépesítését és üzembe helyezését. Ebben az ügyben aug. 21-én tárgyalást folytatott az itteni rendház vezetőségével. Az elkülönzést végző bizottság megállapította, hogy az internátus épületében külön konyha, ebédlő és élés-tár létesíthető, sőt az utca felé – folyosó létesítésével – bejáró nyitandó.

<450> Tehát a most felvett jegyzőkönyvbe foglalt megállapodás nem ter-jed ki a rendház konyhahelyiségére, az ebédlőre és éléstárra. A megállapo-dást Tell Sándor házfőnök és Gyarmati Ernő megb. igazgató kötötte. Tanúk voltak Baghy György megb. gimnáziumi igazgató és Budó Viktor gimn. ta-nár. Az aug. 21-én kelt egyik jegyzőkönyv leltári melléklete felsorolja a pia-rista rendháztól közös használatra átvett konyhafelszerelési tárgyakat (főző-, sütő- előkészítő-, tálaló- és mosogató eszközök, edények, konyhamérleg, mázsa, zsíros bödön), berendezéseket (2 konyhai, 3 ebédlői asztal, 30 szék.), tárolóhelyiségek (pincehelyiség, mosókonyha-helyiséget tartozékaival (üst, teknő, öblögető dézsa, benzines hordó fahamu céljára.). A házfőnök ideigle-nesen hozzájárult ahhoz, hogy a rendház épületéhez tartozó gazdasági udvar egy részét, amely a gimnáziumot és az internátust összekötő gyalogjáró jobb (tehát utcai) felére esik, a tanulóotthon használhassa. A vízszolgáltató gép-ház, a kút és a csatorna közös használatba kerül, és az ezzel járó költségeket arányosan megosztva viseli a rend, az állami gimnázium és a tanulóotthon. Közös használatba kerül a rendház folyosójának az a része, amely a rendhá-zon keresztül vezet a tanulóotthonból a kijárathoz. Az ugyanott aug. 21-én kelt másik jegyzőkönyv felsorolja azokat a konyhafelszerelési tárgyakat, amelyek a 8000/1948. VKM sz. rendelet 9. § 2) bekezdése értelmében a tanu-lóotthon tulajdonába mentek át. Leltár szerint a következő tárgyak:

1 db 50 l alumínium fazék 1 db 48 l alumínium lábas

1947/1948. 213 1 db 30 l alumínium lábas 3 db porcelán főzelékes tál 2 db leveses tál A jegyzőkönyveket és a hozzájuk csatolt leltárakat aláírták Gyarmati Er-

nő, Baghy György és Budó Viktor. Tell Sándor házfőnök nem írt alá semmit. {Új háztagok } Az idehelyezett rendtagok közül Hegyi Ferenc aug. 24-én,

Szűts Ferenc aug. 25-én érkezett meg. A már korábban megjött Csányi Lász-ló Alsógallán van Vass Péterrel.

Meggyes János rendtársunk a házfőnök megbízásából Győrben járt aug. 25-én a püspöki aulában, hogy a rendtársak beosztása ügyében érdeklődjék. Így megtudtuk, hogy Gyirmóty Gyula plébános ebben az ügyben előterjesz-tést tett püspök úrnak, amint azt Tell Sándor házfőnökkel és Selmeczi Ko-vács József házi másodfőnökkel előbb megbeszélte. A házi másodfőnök Szűts Ferenccel 28-án Pesten járt a rendfőnökségen és ott értesült arról az átirat-ról, amelyet a püspök úr a plébános előterjesztése után intézet a rendfőnök úrhoz. Igen dicsérte a püspök úr átiratát.

{Újabb személyi változások } Nagy változást is jelentett be hazaérkezése után. Jakab Jánost a rendfőnök úr visszahelyezte Tatára, és megbízta a na-szályi hívek adminisztrálásával (pasztoráció). Szűts Ferencnek – tatai áthe-lyezése érvényben hagyásával – megengedte, hogy a magyaróvári múzeum-ban felkínált állást elfogadhassa. Fazekas József Magyaróvárra, Kuntár József Veszprémbe, Palotai Mihály Vácra kapott áthelyezést. Gazda István enge-délyt kapott, hogy Szenyéren (Somogy m.), szülőfalujában a hívek admi-nisztrációját (pasztoráció) végezhesse

{Szent Alapítónk ünnepe } Aug. 27-én ünnepélyes szentmisével ünnepeltük meg Kalazanci Szent József napját. Az ünnepélyes misét Fazekas József mondta Veszprémi Tibor rendtársunk és egyházmegyei növendékpapok se-gédletével. A szentbeszédet Weiner Ferenc rendtársunk mondta. A szokott-nál jóval többen jelentek meg hívek és tanítványok a kápolnában. Délben vendégünk volt Bögözi Vilmos, tatai kapucinus házfőnök és Mihálÿ Géza volt főszolgabíró. Hivatalos volt Gyirmóty Gyula tatai <451> plébános is, de ő akkor éppen vidéken tartózkodott.

[AZ 1948/1949. ÉV] {Tanév kezdete } Aug. 29-én, a tanév megnyitása előtt, szülői értekezletet

tartottak a gimnáziumban. A tanév megnyitását megelőzték az aug. végi szokásos vizsgálatok, szept. első napjaiban pedig a beírások. A gimnázium-ban helyezik el a gimn. négy osztályát és az általános iskola négy felső (V-VIII.) osztályát is. A tatabányai tanulók nem járhatnak be. Elmaradásuk mi-att megapadt az ifjúság létszáma.

A Mernyére helyezett Mihályfy Géza aug. 31-én, a Magyaróvárra helye-zett Fazekas József pedig szept. 5-én távozott körünkből. Gazda István is el-utazott Szenyérre szept. 2-án.

{Veni Sancte } Szept. 5-én volt kápolnánkban a gimnáziumi tanulók Veni Sancte-ja. Az ifjúság a tanári kar vezetésével vonult fel. 1765. óta ez volt az első eset, hogy a tanulók nem a rendi tanárok vezetésével vonultak föl a Veni Sancte-ra. A szentmisét Weiner Ferenc hittanár mondta. Veszprémi Tibor rendtársunk felolvasta a püspöki karnak erre az alkalomra kiadott, ide mellékelt közös körlevelét.66

{Tanító rendtársak. Pasztorációs munka } Szept. 6-án kezdődtek meg az előadások. A gimnáziumban Weiner Ferenc, az általános iskolában pedig Selmeczi Kovács József és Fülöp Gyula végzik a hitoktatást. Meggyes János a tatabányai általános iskolában hitoktató, Kender József pedig a felsőgallai általános iskolában. Hegyi Ferenc Környén végez hitoktatói és pasztorációs tevékenységet. Magyar István rendtársunk kórházi lelkész és végzi a vele járó pasztorációs munkát. Különben kerti munkát végez Kuntár Józseffel együtt. Vass Péter Csányi Lászlóval együtt az alsógallai plébániát vezeti és végzi a vele járó hitoktatói és pasztorációs munkát. Jakab János Naszályon hitoktató és miséző. Santora Mihály a tatai nagytemplomban a második káp-lán teendőit végzi. A győri püspök úr az ő egyházmegyéjében hitoktatói és pasztorációs munkát végző rendtársaknak személyre szóló írásos megbízást adott. Medveczky János és Biró Imre a plébániát segítik ki misézéssel.

{Lelkigyakorlatos ház } A tatai rendházban tervezett ifjúsági lelkigyakorla-tos háznak Veszprémi Tibor lesz a gazdája. Tell Sándor házfőnök megbeszél-te a rendház tagjaival a tatai rendházban létesítendő lelkigyakorlatos ház kérdését és a következő javaslatot terjesztette föl a rendfőnök úrhoz a lelki-gyakorlatokon résztvevők elhelyezéséről, a hálótermek, előadóterem kijelö-léséről, fölszereléséről, az ellátási díjak megállapításáról,1948. évi szept. hó 5-ik napján.

1. Hálószoba lenne a volt kisháló és a belőle nyíló volt prefektusi szoba, 66 A krónikában megtalálható beragasztva a magyar katolikus püspöki kar körlevele

az iskolák államosítása után, amely 1948. szept. 1.-én kelt, és 1948. szept. 5-én volt fölol-vasandó a templomokban. Újabb kiadása: Egyházam és hazám: Mindszenty József herceg-prímás szentbeszédei, III: 1948, s. a. rend. BEKE Margit, Esztergom–Budapest, 1997, 125-130. Közlésétől itt eltekintettünk.

1948/1949. 215

összesen 24 meg 6 ággyal (30 ágy). Rendelkezésre áll 30 db vaságy és kb. 20 db ágyba szükséges matrac. 10 ágy szalmazsákkal látható el. Ágyterítő, lepe-dő, párna nem áll rendelkezésre. Aa hálószoba mellett mosdószoba van föl-szerelt medencékkel, vízvezetékkel. Törülközőink nincsenek.

2. Előadóteremnek megfelelne a nagy betegszoba. Megfelelő számú (30) db) asztal és szék áll a rendelkezésre.

3. Ebédlőnek a rendház ebédlője lesz használható. 4. Rekreációs terem az előadó lehetne. Szükség esetén még egy termet

(lakószobát) rendezhetünk be erre a célra. 5. Az ellátási díjra tervezetünk a következő (a jezsuita atyákét vettük ala-

pul, de megnyirbálva. A gyakorlat rövidesen segítségünkre lesz az esetleges tévedés, elszámítás kiküszöbölésében): készpénzfizetés: napi 10 frt. Termé-szetben: napi 25 dkg liszt és napi 5 dkg zsír. Természetbenieket napi áron átveszünk, átszámítunk. <452>

6. A 30 személyre tervezett lelkigyakorlatos ház a házi könyvtár kiüríté-sével fejleszthető lesz.

{P. Fricsy Ádám S. J. látogatása } Szept. 27-én járt nálunk P. Fricsy Ádám jezsuita atya, az AC országos agrár-ifjúsági szervezője. Szervezés alatt álló ifjúsági lelkigyakorlatos házunk ügyében érdeklődött. Megnézte a rendelke-zésünkre álló helyiségeket, és ezeket a lelkigyakorlatos ház céljaira kiválóan alkalmasnak találta. Elsősorban a falusi ifjúság elhelyezésére és lelkigyakor-latoztatására gondol nálunk. Megígérte, hogy küld programot, elküldi az ő Balaton mellett lévő falu-manrézás házuk tájékoztatóját, és elvállalta lelki-gyakorlatos házunk megindulásakor az első lelkigyakorlatozó csoport veze-tését. Megígérte, hogy a lehetőség szerint mindenben támogatni fog ben-nünket, különösen az AC agrárifjúsági titkárai útján. Ennek a támogatásnak első jele, hogy Tóth Imre egyházasfalui népfőiskolai igazgató már érdeklő-dött is lelkigyakorlatos házunk iránt. P. Fricsy a megyéspüspök úrnak is megemlítette a lelkigyakorlatos házunk ügyét. A püspök úr igen örült a tervnek és addig is, míg részletesebb jelentést kap, áldását küldte rá.

{Végzendő misék } A Generális úr rendelkezéséből szeptembertől kezdve ebben a jubileumi évben minden rendtagnak havonként két (2) misét kell mondania ad int. Generalis67. Ezeknek egyik fele a Constitutióban előírt 12 mise, a másik fele pedig a Sz. Pantaleon templomának, ill. Szentatyánk sírjá-nak helyreállítására szolgál. Ez rendi jubileumunk programjába tartozik.

A rendtartomány jelenlegi ismert helyzete szükségessé teszi, hogy a köz-pont kiadásainak fedezéséhez az eddiginél fokozottabb mértékben járuljanak hozzá a rendtagok. Ezért elrendelte a Generális úr, hogy szeptember hónap-tól kezdve minden fölszentelt rendtag havonként 10 (tíz) misét mondjon ad int. Provinciali.68 E misék elvégzéséről minden hónap végén kell jelentést tenni.

67 A generális szándékára 68 A rendtartomány főnökének (provincialis) szándékára

216 1948/1949. {Új gimn. igazgató } A vallás- és közoktatási miniszter felmentette állásá-

ból Baghy György megbízott áll. gimnáziumi igazgatót, aki az államosított intézet ügyeit, ennek hivatalos átvétele óta vezette. Felmentéséről a tanker-ületi főigazgató értesítette és egyben tudatta, hogy utódává Antal Gergely komáromi gimn. tanárt nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter. An-tal Gergely új igazgató okt. 18-án érkezett meg és átvette az intézet vezeté-sét. Baghy György, ki a rendtől alkalmazott világi tanár volt, felmentése után nyugalomba vonul, mivel a VKM időközben nyugalomba helyezte. Utóbb Tatáról el is költözött.

{Októberi litánia } Okt. hó folyamán (1-től 31-ig) litániát tartottunk kápol-nánkban a Boldogságos Szűz tiszteletére, elsősorban az ifjúság részére, rózsfüzér imádkozásával, antifona éneklésével és szentségi áldással. A litáni-át nagyobbrészt Veszprémi Tibor rector ecclesiae tartotta, szükség esetén Santora Mihály rendtársunk helyettesítette

{Favágás } Más esztendőkben is volt, de az idén mégis említésre méltóbb esemény volt, mivel személyzet hiányában a rendtagok nagyobb mértékben részt vettek benne. A fűrészelést villanyos árammal a vállalkozó végezte, de rendtagok adták neki kézhez a hasábokat, az aprítást, behordást és összera-kást is a rendtagok végezték. Kb. 100 m3 fa került így vágásra. A munka okt. 18-án kezdődött meg. Az aprítás, behordás és összerakás hosszabb ideig tart, maga a fűrészelés okt. 25-én fejeződött be.

{Első lelkigyakorlatozó csoport } <453> Okt. hó 30-án érkezett körünkbe Bulányi György, egyetemi lelkész, debreceni rendtársunk. Azért jött, hogy az első lelkigyakorlatozó csoport lelkigyakorlatait vezesse. E csoport Krisz-tus király ünnepén kezdte meg a lelkigyakorlatokat. A szentséges misét, szentbeszéddel, Bulányi György mondta. A csoport 7 tanulóból állott. A múlt évben itteni intézetünkben végezték tanulmányaikat, jelenleg a tatabá-nyai áll. gimn. növendékei. A lelkigyakorlatokat nov. 2-án fejezték be.

{Szentségimádás } Krisztus király ünnepén résztvettek a rendtagok a plé-bániatemplomban tartott éjjeli szentségimádáson. Gyirmóty Gyula plébános a papság imaóráját 9-10 óra között osztotta be. A papság imaóráján hívek is szép számmal voltak jelen.

{A naszályi kápolna benedikálása } Krisztus király ünnepén benedikálta Viola Mihály győri székesegyházi kanonok, Papp Kálmán győri püspök kép-viseletében a Naszályon létesített kat. kápolnát. A rend részéről Jakab János rendtársunk vett részt a szép egyházi ünnepségen. A hívek oly nagy szám-ban jelentek meg, hogy be sem fértek a kápolnába. Pasztorálásukat, az ifjú-ság hitoktatásával együtt Jakab János rendtársunk fogja ezután végezni Kő Antal utódaként.

{Szentségimádás } Szent Imre napján (nov. 5.) egész napi szentségimádás volt kápolnánkban. Reggel 6 órakor volt a szentségkitétel. Ettől fogva szent-misék voltak félóránként 10 óráig. Az adorálást félóránként beosztva rend-tagok végezték. Déltől kezdve az ifjúság is bekapcsolódott, addig ugyanis előadások voltak az iskolában. Kő Antal káplán és három kapucinus növen-

1948/1949. 217

dék is részt vett az adorálásban. Este 6 órakor volt, litánia után, a szentség-betétel. Felnőttek is elég szép számmal jelentek meg e napon kápolnánkban. Dr. Balanyi György és Szűcs János asszisztensek voltak e napon a ház ven-dégei Budapestről. Reggel jöttek és délután visszautaztak.

{Lelkigyakorlatok } Nov. 6-án érkezett körünkbe nagykanizsai rendtár-sunk, dr. Juhász Miklós. Azért jött, hogy a gimn. tanulók részére (6-án és 7-én) lelkigyakorlatokat tartson.

{Para Imre halála } Nov. 7-én érkezett meg a sürgöny Budapestről, amely Para Imre rendtársunk halálát jelentette. Súlyos betegség okozta halálát. E sorok írójának novíciustársa volt 1899/900-ban Vácon, és sok esztendőt töl-töttek együtt a rózsahegyi, szegedi és budapesti rendházban. Kedves társ, előkelő gondolkodású ember, elismerten jó tanár volt. Nyugodjék békében! (Szül. 1884. nov. 10. Sepsikőröspatakon. Megh. 1948. nov. 7. Budapesten).

{Disznóölés } Nov. 8-án öltük az idei őszön az első disznót. Elhasítva 136 kg volt. Klement György hentes végezte az ölést és feldolgozást. A konyhában Veszprémi Tibor rendtársunk buzgón segédkezett a hentesnek, a két lá-nyunk (Annus és Rézi) mellett.

{A plébános halála } 1948. nov. 17-én délután 4 órakor, életének 43-ik, ál-dozópapságának 21-ik, tatai plébánosságának 8-ik évében, a betegek szent-ségével megerősítve, elhunyt az Úrban Gyirmóty Gyula szentszéki bíró, tatai plébános az állami kórházban. Hetek óta betegeskedett otthon, végre bevit-ték a kórházba. Mint mondják, szívbaja volt halálának közvetlen oka, előző-leg állandó láz gyötörte. Nagyon buzgó, hivatásának élő plébános és lelki-pásztor volt, aki Isten és hívei szolgálatában nem kímélte magát és egészsé-gét. Specialitása és legkedvesebb foglalkozása lelkigyakorlatok vezetése volt – zelus domus tuae comedit me (Ps. 68,10).69 19-én, pénteki napon, Magyaror-szági Szent Erzsébet napján, délelőtt 10 órakor tartott engesztelő szentmise után a plébániatemplomból (hol ravatalozva volt) kísérték utolsó <454> földi útján a tatai Környei úti temetőbe, és az egyházközség által adományozott díszsírhelyen temették el. A temetés napján Papp Kálmán győri megyéspüs-pök mondta a plébániatemplomban nagy papi segédlettel a gyászmisét és ő végezte a ravatalnál a beszentelést. Grábits Henrik szomódi plébános, tan-kerületi esperes mondott búcsúbeszédet a szószékről; beszédében az elhunyt plébánost az oltáron égő gyertyákhoz hasonlította, így jellemezve önfeláldo-zó papi és lelkipásztori tevékenységét. A hívek zsúfolásig megtöltötték a templomot, a kerületi papság majdnem teljes számban megjelent, rendhá-zunk tagjai a házfőnök vezetésével vettek részt a gyászszertartáson. A sírnál Mentes Mihály székesegyházi kanonok végezte a beszentelést és dr. Giber János ügyvéd egyházközségi elnök búcsúztatta el Gyirmóty Gyula plébá-nost. A templomban a papság énekét Magyar István rendtársunk vezette. A temetési menetben a nagyszámú papságon kívül az iskolák ifjúságának kép-viselete, a vallásos egyesületek, kedvesnővérek, az egyházközség és a hívek

69 Buzgóság emésztett házadért (Zsolt 68,10).

218 1948/1949.

százai vettek részt. {Jubiláris ájtatosság } Nov. 18-án este ½ 6 órakor szentséges litániával

kezdtük meg a jubiláris ájtatosságot Szent atyánk születésének 300-ik és boldoggá avatásának 200-ik évfordulója alkalmával. A litániát Veszprémi Tibor rendtársunk végezte, és az éneket Magyar István rendtársunk vezette. A lorettói litániát és a boldogságos Szűz tizenkétcsillagú koronáját imádkoz-tuk el közösen. Az üdvözlégy mennyország királynéja kezdetű antifonát énekelték. A Kalazanti Szent Józsefhez szóló imádságot a celebrans imádkoz-ta el, az O, pater parvulorum kezdetű éneket a kar énekelte. A litánia elején és végén (a Tantum ergo… és Genitori, genitoque intonálásával) az Oltári-szentséggel adott áldást a szertartást végző rendtársunk. Hívek és tanulók is szép számmal vettek részt az ájtatosságon. Nov. 19-én este ½ 6 órakor volt a második szentséges litánia. Nov. 20-án este ½ 6 órakor a harmadik szentsé-ges litánia. Ezek lefolyása ugyanaz volt, mint az első napon tartott litániáé.

Nov. 21-én nagymise volt. A misét és alatta az ünnepi szentbeszédet Kalazanti Szt. Józsefről Patonyi Rudolf helybeli kapucinus atya, volt házfő-nök mondta. Veszprémi Tibor és Fülöp Gyula rendtagok és három kapuci-nus növendékpap segédletével mondta a misét. A kar a „De profundis” gre-gorián éneket énekelte a mise alatt.

{Csillag lovunk balesete } Nov. 20-án szántás közben majdnem végzetes ba-leset érte jó és szép Csillag nevű lovunkat a Hajdú utcai kertben. Nem az utcára nyíló nagyobb kertben, hanem a kertek felé eső kisebb kertészetben. A szántás alkalmával Schunder József kocsis vezette a lovat, az ekét pedig Borsos József kertészünk tartotta. Mikor fordulóhoz értek, az ekével, a kővel kirakott vízgyűjtő gödör mellett kellett elmenniök. Egyik forduló alkalmával a ló valahogy megcsúszott és farával beleesett a vizesgödörbe úgy, hogy első lábaival a gödör partjához támaszkodott, farával pedig szinte benne ült a vízben. A víz felnyomódott, és a mozdulni sem tudó ló kb. egy óra hosszat szügyig elmerülve állt a vízben. Mikor a nagyobb kertben dolgozó Kuntár József rendtársunkat értesítették a balesetről, rögtön szétfutottak, hogy a szomszédságban kötelet és emelőrudakat szerezzenek. A baleset hírére ösz-szefutott vagy tizenöt ember, és ezek mindent megpróbálva igyekeztek ne-héz helyzetéből kicsalni a vízben vergődő lovat. Végre nagy erőlködéssel sikerült is a partra kiemelniök. A lovat, hogy a hosszas vízben állás meg ne ártson neki, megfuttatták, megdörzsölték és jól betakarták úgy, hogy a bale-setnek nem lett súlyosabb következménye. Szerencse, hogy Csillag a farával és nem a szügyével esett bele a vízbe, mert akkor talán bele is fulladt volna.

{Változás a hitoktatás ügyében } <455> Az illetékes iskolaigazgatók tudat-ták a hitoktatással foglalkozó rendtársainkkal, felsőbb utasításra, hogy val-lástant nem taníthatnak az iskolákban. Ez a tilalom azon rendtársainkra vo-natkozik, akik az állami átminősítést nem fogadták el, tehát Weiner Ferenc hittanár kivétellével valamennyiükre. Ez a rendelkezés egészen új helyzetet teremtett, a hitoktatás ügyében más megoldást kellett keresni és rendtársa-ink elhelyezésére is más megoldást kellett találni. Nov. 19-én, a temetés nap-

1948/1949. 219

ján, tudatták a házfőnökkel, hogy valaki menjen fel Győrbe 20-án a püspöki irodába. Tüzetesebben nem jelezte az illető Santora Mihály rendtársunknak, aki az üzenetet közvetítette, hogy mi ügyben kell mennie, de sejtettük, hogy erről az új helyzetről van szó. Magyar István rendtársunk utazott el Győrbe. Az irodában azt mondták neki, hogy a házfőnök a rendtagok elhelyezése tárgyában tegyen az új helyzet alapján javaslatot, hogy a püspök úr beosztá-suk tekintetében intézkedhessék. Ezt a javaslatot 23-án Veszprémi Tibor rendtársunk vitte el Győrbe, illetve szóval bejelentette, hogy szándékunkban van a Gyirmóty Gyula plébános halálával megürült tatai plébániát megpá-lyázni. A püspök úr nem nyilatkozott, csak annyit mondott, hogy a kérdés igen nehéz lesz. Ugyanúgy vélekedtek a püspöki irodában is. A házfőnök nov. 27-én 114. sz. alatt jelentette a rendfőnök úrnak, hogy felvetődött a megürült tatai plébánia megpályázásának a terve, mivel éppen a temetés napján kapták meg a hitoktató rendtársaink felmentésüket a vallásoktatás alól. A plébánia elnyerésével elfoglaltság nélkül maradt rendtársaink mind-nyájan elhelyezkedhetnének. Tervünk szerint a hároméves önálló lelkészi gyakorlattal rendelkező Santora Mihály rendtársunk lenne a plébános, segí-tői pedig az elfoglaltság nélkül maradt három hitoktató: Fülöp Gyula, Ken-der József és Selmeczi Kovács József. A hitoktatás kérdését egy most végzett kalazantiner idehelyezésével lehetne megoldani. A plébánia elnyerésével tehát megoldódnék valam[enny]i tatai rendtag elhelyezkedése szerzetespapi mivoltának megfelelően. A püspöki hivatal nem utasította el kérésünket, de nem is biztatott bennünket. A házfőnök hivatalosan és írásban még nem kérte a plébániát, illetve nem adta még be rá pályázatunkat, úgy gondolva, hogy ez a rendfőnökség joga. Kérte ebben az ügyben a rendfőnökség intéz-kedését. Úgy hallottuk, hogy a rendfőnök úr ez irányban Budapesten már tapogatózott Papp Kálmán püspök úrnál nov. 20-án, mikor a püspök úr ott járt.

{Apor püspök exhumálási ügye } Nov. 23-án tervezték br. Apor Vilmos bol-dog emlékű győri püspök exhumálását és a székesegyházban számára ké-szült művészi síremlékben való eltemetését. Az illetékes közigazgatási ható-ság nem engedélyezte az exhumálást, emiatt (24-én) a temetési szertartás sem volt megtartható. Tovább pihen tehát a kármeliták kriptájában, míg a körülmények áttemetését megengedik. A síremlék alkotói: boldogfai Farkas Sándor szobrászművész és Mattioni Eszter művésznő, a hímeskő mestere. Dr. Somogyi Antal egyetemi magántanár, esperesplébános nagy érdemeket szerzett a síremlék tervezése és kivitelezés körül. Az összegyűlt adományok-ból a költségeknek nem egészen a fele folyt be.

{Az első hó. Házi gyűlés } Nov. 27-én, Szent Atyánk pártfogása ünnepén esett ez évben az első hó. Nov. 30-án tartottuk meg az 1948. évi őszi házi gyűlést.

{Familia domus 1948/49. évre } <456> 1948. nov. 27-én kelt 1500/1948. sz. leiratával állapította meg a rendfőnök a tatai rendház szerzetes személyzetét az 1948/49. évre:

220 1948/1949.

Tell Sándor házfőnök, a rendház kápolnájának lelkésze, ny. tanár. Selmeczi Kovács József, másodházfőnök, gondnok, lelkiatya, házfőnöki

tanácsos, a győri egyházmegye szolgálatában. Medveczky János, aranymisés, lelkiatya, ny. tanár. Biró Imre, tanügyi főtanácsos, lelkiatya, érd. házfőnök-igazgató, nyug.

tanár. Szűts Ferenc, mosonmagyaróvári múzeum-igazgató Jakab János, bölcs. dr., a győri egyházmegye szogálatában. Santora Mihály, a győri egyházmegye szogálatában. Weiner Ferenc, hittud. dr., hittanár. Kuntár József, számvizsgáló, a házi kert gondozója. Magyar István, bölcs. dr., házfőnöki tanácsos, a házi kert gondozója, a

győri egyházmegye szolgálatában. Vass Péter, bölcs. dr., Alsógalla plébánosa. Hegyi Ferenc, bölcs. dr. a győri egyházmegye szolgálatában. Kender József, bölcs. dr., számvizsgáló, a győri egyházmegye szolgála-

tában. Fülöp Gyula, a győri egyházmegye szolgálatában. Gazda István, a veszprémi egyházmegye szolgálatában. Csányi László, segédlelkész Alsógallán. Veszprémi Tibor, rector ecclesiae, a lelkigyakorlatos ház vezetője.

Összesen: 17.

{Kimutatás a rendtagokról } A győri püspök 1948. nov. 24-én kelt 3121/1948. sz. iratában kimutatást kért az egyes plébániák területén tartózkodó világi papokról és szerzetesekről (apácákról is). A kimutatásnak a következő adatokat kellett feltüntetnie: 1. név; 2. jelenlegi beosztás; 3. születési hely és év; 4. szülőanyja neve; 5. 1947. decemberében hol és milyen beosztásban működött. A kimutatást a rendtagokról beszolgáltattuk felterjesztés végett a plébánia hivatalnak. Úgy tudjuk, hogy e kimutatást a püspökségnek az egy-házmegye egész területéről a belügyminisztériumnak kellett megküldenie.

{Püspöki kinevezések } Papp Kálmán győri megyéspüspök, a tartományfő-nökkel történt megállapodás értemében 1948. nov. 29-én Fülöp Gyula rend-társunkat a tatai plébánia segédlelkészévé, Veszprémi Tibor rendtársunkat pedig a tatai piarista lekészség segédlelkészévé és a lelkészi templom gond-nokává nevezete ki (3292. és 3294/1948. sz. a.)

{Csányi Mernyére helyezése. Meggyes Pestre ment } Csányi Lászlót a rend-főnök úr Mernyére helyezte segédlelkésznek a beteg ifj. Lukács József pótlá-sára. Dec. 3-án vett búcsút a rendháztól. Meggyes János a familia domus megérkezése előtt távozott el új állomáshelyére, Budapestre (nov. 3.).

{Leánylelkigyakorlat } Dec. 4-én kezdte meg Kovács Zoltán lazarista atya a háromnapos féligzárt leánylelkigyakorlatot a piarista atyák lelkigyakorlatos termében. A lelkigyakorlat sorrendje a következő:

Dec. 4-én, szombaton este 6 órakor ünnepélyes Veni Sancte, bevezető be-

1948/1949. 221

széd a piaristák kápolnájában. Dec. 5-én, 6-án és 7-én, vasárnap, hétfőn és kedden, délelőtt 8 órakor szentmise a piaristáknál, ½ 9 órakor és ½ 11 órakor szentbeszéd. <457> Délután 4 órakor és 6 órakor szentbeszéd.

Dec. 8-án, szerdán 10 órakor befejező szentbeszéd, ünnepélyes szentmise, közös szentáldozás és Te Deum a nagytemplomban.

{Szűcs assz. nálunk } Dec. 4-én délután Mosonmagyaróvárról jövet meglá-togatott bennünket Szűcs János asszisztens. Nálunk időzött szombaton, és vasárnap délelőtt. 5-én du. utazott tovább Budapestre. Vasárnap reggel ő mondta kápolnánkban a ½ 9 órai misét.

{A Boldogasszony-év bezárása } Dec. 8-án, Szeplőtelen fogantatás ünnepén történt meg kápolnánkban az 1948. évre meghirdetett Boldogasszony-év ünnepéllyes bezárása. Ez az év megmutatta, hogy milyen mélyen gyökerezik a Boldogságos Szűz tisztelete a magyar nép lelkében. Több mint 900 eszten-dő sok viszontagsága oltotta belé és erősítette meg benne a Mária-tiszteletet. Du. 5 órakor szentséges litánia volt (lorettói litánia, Esterházy nádor Mária-imádsága, Szűz Mária időszerű antifonája – Alma Redemptoris Mater –, litá-nia elején és végén áldás az Oltáriszentséggel). A litániát és előtte az évzáró beszédet Veszprémi Tibor rendtársunk mondta. Az éneket Magyar István rendtársunk vezettek. Az egész ájtatosság a Boldogassszony Anyánk elének-lésével zárult.

{Nagy csend a rendház folyosóin } Az állami általános iskola és gimnázium igazgatói megtiltották a tanulóknak, hogy a rendházba bejárjanak, és így a volt rendi tanáraikkal érintkezzenek. Az állami tanulóotthon igazgatója ugyanezen célból elzáratta a földszinten és az emeleten azt az ajtót (a Pintér Elek tér felé), amely az utcai front folyosóját az internátussal összeköti. Az internátus tanulói így nem járhatnak be és ki a főbejáraton, ami azért jó, hogy nem kelthetik azt a látszatot, hogy a rendházból kitiltott tanulók jár-nak be volt tanáraikhoz. E tiltó intézkedések következtében nagyon csende-sekké váltak a folyosók, nem hallani a korábban megszokott gyerekbeszédet és -mozgást. Dec. 11-én a gimnáziumban íveket irattak alá a gimnáziumi tanulókkal, Mindszenty József bíboros hercegprímás ellen való tiltakozásul. A gimn. igazgató, mint mondják, már azt is szóvá tette, hogy a tanulók a mi kápolnánkba járnak misére, nem pedig a plébániatemplomba.

{Nagyobb hideg } Dec. 15-én nagyobb hideg kezdődött. Reggel hat és fél fokra süllyedt a hőmérő a fagypont alá. 16-án egész délelőtt esett a hó úgy, hogy egész jelentékeny hóréteg lepte be a földet. Pénteken reggel 5 fok, szombat reggel 10 fok, vasárnap reggel 8 fok, hétfőn reggel pedig 13 fok volt a hideg. A Nagy-tó szélében már korcsolyázni kezdtek a gyerekek. A víz most nem mély, mert az őszi halászat óta még nem eresztették rá a vizet a tóra. Már megkezdték a karácsonyfák árusítását. Általában drágállják a fá-kat.

{Új étkezőhelyiség } Fakímélés végett a jobb idők beálltáig egy kisebb te-remben étkezünk, közvetlen a konyha mellett, abban a teremben, amely a nagy ebédlő és a konyha közé esik. Azelőtt a személyzet étkezett benne.

222 1948/1949. {Renovatio votorum } 19-én este megkezdtük a renovatio votorumot előké-

szítő esti imádságokat. 21-én este tartottuk meg a karácsonyi szokásos renovatio voturumot.

{Az állam és egyház ügyében kiadott nyilatkozatok } A magyar kat. püspöki kar dec. 16-án Esztergomban a bíboros hercegprímás elnöklete alatt konfe-renciára gyűlt össze. Megjelent a püspöki kar valamennyi tagja. Erről az ér-tekezletről a Magyar Kurír útján dec. 21-én hivatalos nyilatkozatot adott ki:

„Az egyház és állam viszonyának annyira kiélezett kérdésében, mint ta-pasztalható, a hívek <458> jóakaratú érdeklődése újabb tájékoztatást vár és kér. Megnyugtatásul és az ellenkező beállításokkal szemben közöljük, hogy az egyház és állam viszonyát rendezni hivatott tárgyalásokra a püspöki kar már régebben kifejezte készségét. Ezen tárgyalások – sajnos – különböző okokból mindeddig kitolódtak. A készség azonban megvan a kérdésnek olyan rendezésére, amely az egyház tanainak, törvényeinek és jogainak is megfelel. Ennek a készségnek a jele az is, hogy bizonyos részletkérdésben most is tárgyalás folyik az állam és a püspöki kar megbízottjai között. A hi-vatalos tényezők, úgy véljük, mindkét oldalon tudatában vannak azonban annak, hogy a szóbanforgó kérdés mai stádiumában a római Szentszék köz-reműködését is igényli.”

Dec. 21-én a reggeli lapok a Magyar Távirati Iroda útján válasznyilatkoza-tot közöltek illetékes helyről. Illetékes helyen megállapítják, hogy a határo-zat annak a jele, hogy a püspöki kar zöme is számol a magyar katolikus de-mokráciának azzal az egyre sürgetőbb követelésével, mely az állam és a ró-mai katolikus egyház viszonyának olyan rendezését kívánja, amilyen a többi felekezettel már létrejött.

Illetékes helyen nem tudnak arról, hogy a püspöki kar régebben már kife-jezte volna készségét a kérdések rendezésére. A legújabb nyilatkozat értéké-ből sokat levon az a körülmény, hogy – mint a szövegből kiderül – nem egyhangú határozatról van szó, tehát a püspöki kar egy része – Mindszenty prímással az élén – nem fogadja el. A határozat ennek ellenére megkönnyíti a folyamatban lévő anyagi természetű részletkérdések letárgyalását. A sajtó és a rádió a prímást úgy tünteti fel, mint a megegyezésnek szinte egyetlen akadályát és ezért követeli eltávolítását. Sok távirat és irat, különféle gyűlé-seken, szakszervezetekben, egyesületekben, iskolákban, egyetemeken, üze-mekben, stb., hozott határozatokkal és gyűjtött aláírásokkal, szintén ezt kí-vánja. Újabban kat. intézményekben is gyűjtött aláírásokkal és hozott hatá-rozatokkal is ezt a célt kívánják elősegíteni. Papoktól is közölnek nyilatkoza-tokat. Ezekre vonatkozik az illetékes nyilatkozatnak „a magyar katolikus demokráciának egyre sürgetőbb követelésére” vonatkozó kitétele.

{Éjféli mise } Dec. 24-én énekes éjféli misét mondott kápolnánkban Fülöp Gyula rendtársunk. A kóruson Kubik László tanító orgonált és énekelt. A közönség kb. háromnegyed részben megtöltötte a kápolnát. Ugyanebben az időben még két templomban és két kápolnában volt éjféli mise.

{Mindszenty prímás őrizetbe vétele } A hírlapok dec. 28-án közölték a Ma-

1948/1949. 223

gyar Távirati Iroda jelentését: „A belügyminisztérium sajtóosztálya közli: Mindszenty József esztergomi érseket hűtlenség, a köztársaság megdöntésé-re irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedését gyanúja alapján a rendőrség őrizetbe vette.” A rádió már 27-én közölte ezt az intézkedést de. 10 órai hírei között.

A hírlapokban (Magyar Nemzet 1948. dec. 29., 30., 31.,1949. jan. 1., 4., 5., 6. számok) „a belügyminisztérium sajtóosztálya” és „illetékes hely” megjelölés-sel több közlemény jelent meg Mindszenty József bíboros hercegprímás őrizetbevételének előzményeiről és okairól. A rendőrhatóságok 1948. dec. 23-án házkutatást tartottak az érseki palotában. A pincében a földben mé-lyen elásva egy fémtokban megtalálták Mindszenty prímásnak titkos levél-tárát. Ebből több iratot közöltek a hírlapok (1949. jan. 1. és 5.). Ebből közöl-ték a földreformra vonatkozó följegyzéseit is. <459> Ezeknek a magyarázat-tal kísért közleményeknek alapján a felhozott vádak három csoportba sorol-hatók:

1. Mindszenty korábbi tevékenysége és politikai felfogása 1919-ig vissza-menőleg. (Néhány sajtóközlemény, kommunista-, szociáldemokrata- és szovjetellenes megnyilatkozás).

2. Mindszenty legitimista tevékenysége és ezzel kapcsolatos kísérletei a magyar köztársaság megdöntésére. 1945. dec. 31-én levelet intézett Tildy Zoltán akkori miniszterelnökhöz, és mint prímás óvást emelt a köztársasági államforma bevezetésének terve ellen. 1947-ben Kanadában, az ottani Mária-ünnepségek alkalmával (jún. 10.) találkozott IV. Károly király özvegyével (Zita királynéval), és vele négyszemközt, egy ottani zárdában, beszélgetést folytatott. Az ünnepség után az Egyesült Államokba utazott és Chicagoban (vagy Chicago mellett) egy apácazárdában (jún. 21. vagy 22.) találkozott IV. Károly király fiával, Ottóval és vele megbeszélést folytatott a magyarországi legitimista mozgalom szervezkedéséről, és vele e tekintetben megállapodást kötött. E megállapodás alapján írást adott Spellmann amerikai bíborosnak arról, hogy Ottó külföldön, különösképpen az Egyesült Államokban, jogo-sult a magyar katolikusokat teljes joggal képviselni. Az amerikai magyarság körében is igyekezett legitimista propagandát kifejteni. Itthon is legitimista politikusokkal tárgyalt az 1947. évi nyári képviselőválasztások előtt. A Pfeif-fer- és Schlachta-pártot támogatta. Ottóval egyetértésben a nyugati imperia-lista körök támogatásával remélte a királyság visszaállítását (harmadik vi-lágháború). A legitimista Baranyay Jusztin (cisterci szerzetes) egyetemi ta-nár tervezetet dolgozott ki a hatalom átvételére és új kormány összeállításá-ra. Eszerint az USA (Egyesült Államok) megszállás bekövetkezése után a prímás veszi át a kormányzói jogkört, és ő nevezi ki a kormányt. Ez lenne az átmenet a királyság visszaállítására. Mintául a görög monarchia visszaállítá-sa szolgál.

3. Mindszenty tevékenységet fejtett ki oly irányban, hogy megakadályoz-za a Magyar Szent Korona hazahozatalát. 1947. aug. 31-én levélben kérte Chapin amerikai követet, hogy a szent koronát, amely az Egyesült Államok

224 1948/1949.

hadseregének kezében van, Németországban, Wiesbadenben, a pápának ad-ják át megőrzésre, akinek elődje ajándékozta Szent István királynak az ezre-dik évben. Ezt a levelet és a követ válaszát a titkos irattárból közölték (Ma-gyar Nemzet, 1949. jan. 1. sz.). Ez ügyben levelet intézett Rohracher András salzburgi érsekhez is, aki Spellman bíborosnak (1947. nov. 18.) küldött leve-lében kérte, Mindszentyre való hivatkozással, a Szent Koronának a pápához leendő juttatását. Ez a levél az említett újság 1949. jan. 5. számában jelent meg. Ugyanez a szám közölte Horthy Miklósnak a pápához írt levelét (Weil-heim, 1948. ápr. 3.), illetve értesítését, hogy az amerikaiak neki (a pápának) nyújtják át a koronát a koronázási jelvényekkel együtt. Az említett újság 1949. jan. 1. számában jelent meg Schoenfeld Artur volt budapesti amerikai nagykövet levele (1946. dec. 27.), amelyben Mindszenty három levelére ad választ. (Az első levélben a szlovákiai magyarság ügyében tett intézkedések-ről szól; a másik két levél magyarországi ügyekkel foglalkozik: magyar tiszt-viselők ügyében tett intézkedések, magyarországi helyzetről adott megfigye-lések). A válasz utal arra, hogy Mindszenty az Egyesült Államok segítségét kérte, és arra is, hogy az Egyesült Államok kormánya nem avatkozik más államok belügyeibe.

A népbírósági tárgyalás, mint hírlik, febr. hónapban lesz. Mint olvassuk, tömegesen <460> küldik mindenfelől a táviratokat, amelyek Mindszenty prímás példás megbüntetését kívánják.

A Mindszenty-üggyel kapcsolatban több őrizetbevétel történt. A prímás előtt őrizetbe vették a titkárát, Zakar Andrást. Újabban pedig, a többi között, Nagy Miklóst, az Actio Catholica titkárát; Várady János jezsuita atyát, Vid József jezsuita házfőnököt; Beresztóczy Miklóst, az Actio Catholica igazgató-ját; Fábián János érseki levéltárost, Bóka Imre érseki tanácsost, Esterházy Pál földbirtokost, Baranyay Jusztin egyetemi tanárt.

A prímás titos irattárát a kiadott hivatalos közlemény szerint Zakar And-rás titkár és Fábián János levéltáros rejtette el november hónapban. A Sza-bad Nép című lap képüket is közölte az iratokat rejtő fémtokkal. Esterházy Pál, a hivatalos közlemény szerint (saját vallomása) negyedmillió forint ér-tékű dollárcsekket vásárolt Mindszentytől, aki a külföldi dollárjegyeket és csekkeket feketepiacon érétkesítette. Az 1945-ben megszavazott állami jutta-tást, amely a miniszterelnöki fizetés háromszorosát állapította meg részére, nem fogadta el a prímás, idegen államoktól jelentős anyagi támogatást foga-dott el. Köztársaságellenes és legitimista tevékenységet lát ebben a pénz-ügyben is a hivatalos magyarázat. A vádak politikai természetűek.

{Tárgyalások } Dec. 31-én közölték a lapok, hogy Dobi István miniszterel-nök jan. 4-re tárgyalásra hívta meg a kat. püspöki kar tagjait a püspöki kar dec. 16-án kiadott ismeretes nyilatkozatával kapcsolatban (ld. 457). „Illetékes hely” közölte jan. 6-án: a kormány képviselői, s a püspöki kar képviselői megkezdték tárgyalásaikat az egyház és állam viszonyának rendezésére. A tárgyalások, a meglévő nehézségek ellenére, a megértés szellemében folytak. A tárgyalásokat a közeli napokban folytatják.

1948/1949. 225 {Általános népszámlálás – 1949. év } A kormány a dec. 31-i állapotnak

megfelelően általános népszámlálást rendelt el. Nemcsak a személyi, de az anyagi állapot tüzetes feltüntetésére is törekszenek a kiosztott számláló la-pok. Az összeírás munkáját kiválogatott tanügyi egyének végzik, részletes utasítások alapján. A népszámlálás munkáját jan. 15-ig kell befejezni.

{Disznótor } 1949. jan. 11-én volt a második disznóölés. Ezúttal az anya-disznót ölettük le. Súlya leölés után 210 kg. volt. Nem régen a kapucinus atyák vendégül látták a rendház tagjait vacsorára. Viszonzásul 13-án mi hív-tuk meg őket disznótoros vacsorára. Vendégünk volt Kő Antal, a tatai plé-bánia adminisztrátora is, azonkívül Juhász Miklós dr. nagykanizsai rendtár-sunk is, aki 12-én érkezett Tatára, hogy a kat. gimn. tanulók lelkigyakorlatát vezesse.

{Lelkigyakorlatok } A kat. gimn. tanulók lelkigyakorlatai jan. 13-án reggel kezdődtek a kápolnában. Csütörtökön, pénteken, szombaton de. és du. vol-tak a lelkigyakorlatok. Szombaton du. végezték gyónásukat a résztvevők. Vasárnap (jan. 16.) reggel közös szentáldozást végeztek. A misét és beszédet Weiner Ferenc dr. gimn. hittanár mondta. A lelkigyakorlatok vezetője, Ju-hász Miklós dr. vasárnap (dec. 16., valószínűleg elírt dátum. Helyesen jan. 16.) reggel távozott körünkből. Kb. a diákság háromnegyed része jelent meg a lelkigyakorlatokon.

{Egyházközségi tanács- és kultúrterem } A tatai róm. kat. egyházközség 1949. január hótól kezdve bérbe vette az emeleten a volt könyvtárhelyiséget egyházközségi tanács- és kultúrterem céljaira. A megállapodás értelmében e célokra már igénybe is veszi a termet.

{Lelkigyakorlatok } Jan. 17-én érkezett meg hozzánk Fricsy Ádám jezsuita atya, aki több napos lelki <461> gyakorlatokat tart falusi fiúk számára a pia-rista lelkészség kultúrtermében és kápolnájában. A lekigyakolatok 17-én este kezdődtek meg. 6 fiú jelent meg (3 Vértesszőlősről, 2 Neszmélyről és 1 Dunaalmásról). Fricsy Ádám 20-án reggel elutazott. Veszprémi Tibor rend-társunk vezette tovább a lelkigyakorlatokat, amelyek pénteken fejeződtek be (jan. 21.) Te Deummal. A fiúk 22-én mentek el. A lelkigyakorlatokon közre-működtek Weiner Ferenc, Kender József és Magyar István rendtársaink is.

{Sík Sándor ünneplése } Jan. 20-án ünnepelte a rend a budapesti rendház-ban Sík Sándor rendfőnök 60. születése napját. Minden rendház üdvözlő ira-tot küldött a ház tagjainak aláírásával. A tatai rendház üdvözlő iratát Ma-gyar István rendtársunk fogalmazta. A jan. 20-án déli fél 12 órakor tartott budapesti ünneplésre minden rendház egy képviselőt küldött. A tatai rend-házat Fülöp Gyula rendtársunk képviselte. A budapesti rendház társalgó-termében az összegyülekezett rendtagok élén és az egész rend nevében Balanyi György asszisztens, egyetemi r. tanár köszöntötte Sík Sándor rend-főnök urat, aki beszédben köszönte meg az üdvözlést. Az üdvözlő táviratok között fölolvasták a pápai államtitkárság táviratát is, amely XII. Pius pápa áldását tudatta az ünnepelt rendfőnökkel. A rend szerény keretek között ünnepelte országos hírű szónok, tudós, előadó, egyetemi tanár és költő rend-

226 1948/1949.

főnökét, akinek ünneplése más körülmények között országos ünneppé széle-sedett volna. A sajtóban találtunk egy-két utalást az ünnepre (Magyar Nem-zet, jan. 23. és Új Ember, jan. 23.).

{Belügyminiszteri engedély a lelkigyakorlatos ház részére } Január 17-22-én volt az első lelkigyakorlat legények részére. P. Fricsy Ádám S. J. és Veszpré-mi Tibor vezette. Jan. 24-én lányok számára kezdődött volna lelkigyakorlat, de 22-én de. megjelent Veszprémi Tibornál a tatai rendőrkapitányság veze-tője, és bejelentette neki, hogy a lelkigyakorlatokat nem engedélyezi addig, míg egy belügyminisztériumi engedélyt nem kapunk. 27-én, csütörtökön, táviratban kértük a belügyminiszteri engedélyt, és már másnap jelentkezett egy rendőrtiszt Tell Sándor házfőnöknél és közölte, hogy a lelkigyakolatos ház működhetik, ha Tell Sándor és Veszprémi Tibor közösen aláírnak egy nyilatkozatot arról, hogy a lelkigyakorlatokon semmiféle politikai kérdés sem fog szóba jönni és tartózkodnak minden demokráciát sértő kifejezéstől és megjegyzéstől. Az aláírt nyilatkozatot Veszprémi Tibor elvitte a rendőr-ségre, és most – legalább is egyelőre, míg újabb követelményt nem támasz-tanak – működhetik a lelkigyakorlatos ház. Dr. Németh Pál egyházmegyei AC igazgató jan. 24-én tekintette meg a rendházi lelkigyakolatos házat.

{Köztársasági ünnep } 1949. febr. 1-én volt a köztársaság kikiáltásának harmadik évfordulója. Emlékére nagy ünnepség volt Budapesten az Opera-házban. Tatán misére ment az iskolák ifjúsága, és utána iskolai ünnpélyt tartott. Előadások ezen a napon nem voltak.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét (febr. 2.) munkanappá nyilvání-tották. Az iskolában is rendes előadások voltak. Miséket a szokott időben mondtunk (½8, ½ 9).

{Balázsolás } Febr. 3-án, Sz. Balázs napján, megtartottuk a balázsolás szer-tartását a ½ 8 órakor mondott mise végén.

{Nagy hideg } E napon reggel a hőmérő mínusz 15 fokig szállt le. Már 31-én is hideg szél fújt, ez tartott 1-én és 2-án is. A 3-ára virradó éjjel szállt ed-dig legmélyebbre fagypont alá a hőmérő az idei télen. Az Öreg-tó a gyerekek örömére vastagon befagyott. Át is lehetett rajta jönni a tatai partról a tóvá-rosira és viszont. A jégvermekbe hordták a jeget

{Disznóölés } Febr. 5-én ismét disznóölés volt. Ezúttal két sertést öltek, egy nagyobbat és egy kisebbet. Leölés és szétdarabolás után a kettő súlya kb. 210 kg volt. A munkát Esztergomi József <462> tóvárosi öreg hentes végezte fiatalos buzgalommal. A feldolgozásban a két lányon kívül (Annus és Rézi) tevékenyen részt vett Veszprémi Tibor rendtársunk is.

{A Mindszenty-ügy népbírósági tárgyalása } A budapesti népbíróság febru-ár hó 3., 4. és 5. napján tárgyalta az 1948. dec. hóban őrizetbe vett Mind-szenty József bíboros hercegprímás ügyét. A vád anyagát a tárgyalás előtt több nyelven kiadott „Sárga könyv” és a hírlapi közlemények bőven ismer-tették és kommentálták. A tárgyalást Olti Vilmos tanácselnök vezette, a vá-dat pedig Alapi Gyula főállamügyész képviselte. A hercegprímáson kívül dr. Baranyay Jusztin egyetemi tanár, dr. Zakar András hercegprímási titkár, dr.

1948/1949. 227

Esterházy Pál földbirtokos, Nagy Miklós Actio Catholica titkár, dr. Ispánky Béla lelkész és Tóth László dr. hírlapíró voltak a vádlottak. A tárgyalásról bő ismertetést közöltek a hírlapok, és a rádió hangképeket is közvetített. A tár-gyaláson külföldi hírlapírók is voltak jelen. A hercegprímás védője dr. Kiczkó Kálmán ügyvéd volt. A per tárgyalása iránt élénk érdeklődést tanúsí-tott a külföld is. Az üggyel az angol és amerikai rádió is foglalkozott. Főleg ez utóbbi, mivel a tárgyalás folyamán Amerika, illetve az Egyesült Államok érintve voltak. A tárgyalás első két napján (febr. 3. és 4.) Olti Vilmos tanács-elnök vezetésével folyt le a tulajdonképpeni tárgyalás, a pör anyagának föl-tárása. A harmadik napon mondta el vádbeszédét Alapi Gyula főállamügy-ész, és e napon hangzottak el a védőbeszédek is. A Mindszenty prímás ellen emelt vádak: a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irá-nyuló szervezkedés vezetése (a Habsburgok uralmának visszaállítása, a har-madik világháború árán is), hűtlenség (jelentések az Egyesült Államokhoz, közbenjárás kérése), fizetési eszközökkel elkövetett bejelentés elmulasztása és üzérkedés. Baranyay Jusztin [ellen] emelt vád: a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése. Zakar And-rás ellen emelt vád: a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésé-re irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és hűtlenség. Esterházy Pál ellen emelt vád: a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésé-re irányuló szervezkedés lényeges anyagi támogatásában való részvétel, fi-zetési eszközök bejelentésének elmulasztása és üzérkedés. Nagy Miklós és Ispánky Béla ellen emelt vád: hűtlenség, fizetési eszközök bejelentésének elmulasztása és üzérkedés. Tóth Lászlót hűtlenség bűntettével vádolta az népügyészség. A vádak mind politikai természetűek. Nyomatékosan hangsú-lyozták az ítéletben is, hogy a pörnek semmi köze sincs a valláshoz és a kat. egyházhoz. A vádirat ismertetése után felolvasta Olti Vilmos tanácselnök a hercegprímásnak az igazságügyminiszterhez intézett levelét, amely jan. 29-én, a tárgyalás megkezdése előtt kelt:

Igazságügyminiszter Úr! Arra kérem igazságügyminiszter urat, méltóz-tassék bejelentésemet, illeve kérésemet tárgyalás alá venni. Hosszabb-rövidebb ideje nyilvánosan és ismételten az a kifogás hangzott el elle-nem, hogy az állam és az egyház között a béke létrejöttét nehezítem és a fennálló államrenddel szemben magatartásom ellenséges. Az előbbire nézve tény az, hogy az előfeltételeket valóban mindenkor kihangsúlyo-zom. Most hozzá akarok járulni az általános helyzeti megenyhüléshez. A küszöbön álló bírósági tárgyalás előtt önként beismerem, hogy az ál-lami büntetőtörvénykönyv alapján vád tárgyává tett cselekményeket lényegében elkövettem. <463> A jövőben a magyar állam külső-belső ügyeit mindenkor a magyar köztársaság teljes szuverenitása alapján íté-lem meg.

Eme elismerés és kijelentés után személyemet illetően a tárgyalás immár nem feltétlenül látszik szükségesnek. Ezért – nem személyemre,

228 1948/1949.

hanem állásomra tekintettel – kérem ügyem kiemelését a február 3-i tárgyalásból. Az ilyetén elhatározás mindennél, a legszerencsésebben megalkotott bírói ítéletnél is inkább könnyítené a kibontakozást.

35 napi állandó töprengés után ugyanekkor kijelentem én is, hogy egyrészt egyéb okokon kívül részemről is, fentebb jelzett magatartá-somból is késhetett a megbékélés, másrészt az igazi béke létesítését ál-lam és egyház között mindaddig időszerűnek látom, amíg az létre nem jön. Ennek az egyház tanai és törvényei szellemében való megvalósítá-sában magam is részt vennék, ha épp a béke terén nem merült volna fel nehezményezés ellenem. De hogy még csak jelenlétem sem tűnhessen fel a béke akadályaként, és hogy az ilyenkor jelentkező tárgyi akadá-lyok elhárítására legyen fordítható minden idő, ezennel magamtól, minden kényszer nélkül, készségemet nyilvánítom, hogy hivatalom gyakorlásáról egy időre visszavonulok.

Ha a püspöki kar bölcsessége a maga egyetemében úgy látja jónak, hogy a békét megköti, egyáltalában nem állok útjába. A kérdés rende-zésében a végső szót kimondó Apostoli Szentszéknél sem ellenezném a béke ügyének komolyra fordulását. Ezt a bejelentést abban a tudatban teszem, hogy az igazi békeállapot Államnak, Egyháznak csak javára válhatik, nélküle az ország életét az egyenetlenkedés és sorvadás fenye-geti. Fogadja igazságügyminiszter úr őszinte tiszteletlemet.

1949. január 29. Mindszenty József, bíbornok-érsek (Magyar Nemzet, 1949. febr. 4. sz.)70

A hercegprímás a pör folyamán ismételten hivatkozott e levélre, mint je-lenlegi felfogásának kifejezőjére. A bíróság előtt kijelentette, hogy ő írta a levelet, és fenntartja a benne foglaltakat. Az ügyész ellenezte ügyének ki-emelését a főtárgyalás anyagából, a védőügyvéd viszont kérte az ügy kieme-lését. A népbíróság különtanácsa tárgyalásra vonult vissza és e tárgyalás után kihirdette, hogy a prímásnak és védőjének kérését elutasítja. A prímás ügyét tehát együtt tárgyalta a bíróság a többi vádlott ügyével. A tárgyalás anyagát itt bajos volna röviden összefoglalni. Bőven közölték a napilapok (Magyar Nemzet, 1949. febr. 4., 5., 6.), amint a Sárga könyvvel együtt sokat közöltek már a tárgyalás előtt is a nyomozati anyagról is. Lényegéről tájé-koztatnak a vádlottak ellen emelt vádak. Itt csak pro memoria igyekeztünk regisztrálni ezt az egész közvéleményt mélyen érdeklő, sőt a külföldet is erő-

70 A levelet Mindszenty József emlékirataiban hamisítványnak tartotta, és tagadta,

hogy bármit írt volna (MINDSZENTY József, Emlékirataim, s. a. rend. Kovács Attila Zoltán–Soós Viktor Attila, Bp., 2015, 303-304, 312-313). A kérvényről azonban másnap (jan. 30.) beszélt Dudás Miklós gögögkatolikus püspökkel, és febr. 1-én tárgyalt róla a püspöki kar is. Vö. A magyar katolikus püspöki kar tanácskozásai 1949–1965 között: Dokumentumok, I-II, s. a. rend. BOROVI József–BALOGH Margit, Budapest, 2008, I, 80-87; BALOGH Margit, Mindszenty József (1892–1975), Budapest, 2015, II, 876-880. (a szerk.)

1948/1949. 229

sen foglalkoztató nem mindennapi eseményt. A rádió és sajtó terrorja és célja[!] a pör utóhangjaként láthatóan az volt, hogy világos legyen a közvé-lemény előtt, hogy a pörben egy „legenda” dőlt meg, és egy „bálvány” om-lott össsze.

A népbíróság ítéletét kedden (febr. 8.) reggel hirdette ki Olti Vilmos ta-nácselnök. A bíróság Mindszenty József hercegprímást „életfogytig tartó fegyházra, mint főbüntetésre, továbbá egész vagyonának elkobzására, mint mellékbüntetésre, 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen időre való felfüggesztésére ítéli”. Baranyay Jusztin 15 évi fegy-ház-, Zakar András 6 évi fegyház-, Esterházy Pál 15 évi fegyház-, <464> Nagy Miklós 3 évi fegyház-, Ispánky Béla életfogytig tartó fegyház- és Tóth László 10 évi fegyházbüntetést kapott, mint főbüntetést. Mellékbüntetés: maghatározott idejű tisztségvesztés, politikai jogok felfüggesztése, vagyon-elkobzás. A népbíróság különtanácsa Mindszenty Józsefnél enyhítő körülményenek értékelte beismerő vallomását, megbánást tanusító magatar-tását, azt a tényt, hogy távol állott a gyakorlati élettől, azt, hogy Chapin71 táplálta reményét, hogy az Egyesült Államok beavatkozik (a tévesen írt „be-avatkoznak” helyett) Magyarország belügyeibe, hogy az USA háborút indít. Terhére értékelte magas egyházi méltóságát, mert ezáltal a katolikus hívők között cselekményével azt a látszatott kelthette, hogy működése az egyház érdekében történik, továbbá cselekményének sorozatban történő elköveté-sével megvalósuló bűnhalmazatot, amely megátalkodott szándékra vall és végül magas iskolai végzettségét.” A többi vádlottal kapcsolatban is felsorol-ja az ítélet az enyhítő és súlyosbító körülményeket. Alapi népügyész a Mindszenty József, Baranyay Jusztin, Zakar András, Esterházy Pál, Nagy Miklós és Tóth László vádlottak ellen hozott ítéletekkel szemben súlyosbítás végett panaszt jelentett be. Az Ispánky Béla ügyében hozott ítéletet tudomá-sul vette. Zakár András és Esterházy Pál megnyugodott ítéletében, a többi vádlott védője semmisségi panasszal élt az ítélet ellen. A vádlottak (Mind-szenty József, Baranyay Jusztin, Nagy Miklós, Ispánky Béla) csatlakoztak védőjük előterjesztéséhez. Tóth László fellebbezést jelentett be. A népbíró-ság elfogadta a vád, védelem és vádlottak által bejelentett semmisségi pana-szokat, és ezek a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT) terjeszttettek föl. A népbíróság különtanácsa előzetes letartóztatásban tartja a vádlottakat a Népbíróságok Országos Tanácsa által hozandó jogerős határozatig. Ezzel a nagy pör első része lezárult (ld. 484). (A Magyar Nemzet említett számai e könyvköz vannak mellékelve.)72 A perről az ítélet után „Fekete könyvet” adtak ki. Idegen nyelveken is megjelent.

{Rendfőnöki látogatás, több rendtag kiséretében } Február 10-én érkezett meg rendházunkba Sík Sándor rendfőnök úr. Útközben leszállt Alsógallán, és megnézte a Vass Péter rendtársunk gondozása alatt álló plébániát. Kísére-

71 Selden Chapin, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete (1947–1949) 72 Az újságkivágatok időközben elvesztek, pótlásuktól eltekintettünk. (a szerk.)

230 1948/1949.

tében volt Budapestről jövet Szűcs János asszisztens és Darvasy Mihály rendfőnöki titkár. Szűcs János asszisztens, aki szintén leszállt Alsógallán, vonattal jött Lőrincz Imre Alsógallán működő rendtársunkkal Tatára, és ők már itt is ebédeltek. A rendfőnök úr később érkezett meg autóval Vass Péter kíséretében. Darvasy Mihály már délelőtt Tatán volt, mivel ő a budapesti vonattal egyenesen ide jött. A rendfőnök úr a házfőnökkel és a rendtagokkal megbeszélést folytatott a nem tanító rendtagok foglalkoztatása ügyében, mivel 11-én reggel Győrbe utazott, hogy ebben az ügyben Papp Kálmán győri megyéspüspökkel tárgyaljon. Itt jelentős ügy az üresedésben lévő tatai plébánia elnyerésének a kérdése, mivel ez nagyon megkönnyítené a rend-tagok foglalkoztatását. A rendfőnök úr Győrben találkozott Nagy Vince ma-gyaróvári házfőnökkel, és vele együtt ment a püspök úrhoz. Így voltaképpen a magyaróvári és tatai rendház ügye került megbeszélésre. Ebédre mind a ketten a püspök úr vendégei voltak. A rendfőnök úr délután érkezett vissza Tatára. Mint szavaiból látszik, a tatai plébánia elnyerésének ügye van kilá-tásban. Darvasy Mihály 11-én du., a rendfőnök úr Szűcs János asszisztenssel 12-én reggel utazott vissza Budapestre. 10-én Tatán járt Gazda István rend-társunk is, aki rendfőnöki <465> engedéllyel szülőfalujában, Szenyéren (So-mogy m.) lelkészkedik. Már hosszabb ideje nem láttuk.

{Leánylelkigyakorlat } Febr. 14-én este 10 résztvevővel lelkigyakorlat kez-dődött (Császár 5, Neszmély 2, Alsógalla 2, Kisbér 1 leány). A lelkigyakorla-tokat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. 17-én Németh Pál dr. győregyházmegyei pap, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója is meg-jelent a lelkigyakorlatokon. A lelkigyakorlatokon állandóan résztvett Vágó Angela helybeli irgalmas nővér, aki a leányok felett a felügyeletet gyakorol-ta, éjjel is velük volt Laura irgalmas nővérrel együtt. A lelkigyakorlatok szombaton reggel (febr. 19.) értek véget.

{Directorium } Febr. 16-án hozta meg Hegyi Ferenc rendtársunk Budapest-ről az 1949. évre szóló Ordo divini officii persolvendi missaeque celebrandae-t.73 Ebből minden rendtag számára hozott egy példányt. Rómában jelent meg, és a spanyol P. Leodegarius Picanyol procurator generalis állította össze Tomek Vince generális rendeletéből és jóváhagyásával.

Ugyancsak Hegyi Ferenc hozta meg az 1948. évben kiadott új Catalogus generalist. Az utolsó Catalogus 1931-ben jelent meg XI. Pius pápa uralkodása alatt, amikor Basilius Pompilj bíboros volt a rend protectora és Josephus Del Buono a rend generálisa. A most megjelent Catalogust XII. Pius pápa ural-kodása alatt adta ki Tomek Vince generális, aki első a generálisok között a magyar rendtartomány tagjai közül. A Catalogus tehát a magyar provinciára nézve történeti jelentőségű. A protector cardinalis: Franciscus Marchetti-Sel-vaggiani, Sue Sanctitatis in Urbe vicarius.74 Az 1947-ben (szept. 3.) megvá-lasztott első magyar generális, Tomek Vince a 36. a rendi generálisok sorá-

73 A misék ünneplésének és az szent imaórák végzésének rendje. 74 Őszentsége [a pápa], helynöke a Városban [Rómában]

1948/1949. 231

ban. Generális asszisztensek: Del Buono József, illetve ennek 1948. szept. 20-án bekövetkezett halála után Campora Izidor az itáliai provinciák részére, Pazos Emmanuel a spanyol provinciák részére, Centelles Henrik az Európán kívüli provinciák részére, a magyar Walter János a közép-európai (ultra-montán) provinciák részére. Procurator generalis: Picanyol Leodegarius.

Status Generalis totius ordinis anno 1948: Domus: 131. Sacerdotes: 1284. Clerici professi: 429. Operarii professi: 182. Clerici novitii: 100. Operarii no-vitii: 40. Summa: 2035. Postulantes: 392. Alumni: 53 214 (inter quos convic-tores: 5 887, semiconvictores: 1929).75

{Férfi lelkigyakorlat } Febr. hó 21-én este hat résztvevővel férfi lelkigyakor-lat kezdődött Veszprémi Tibor rendtársunk vezetésével. A hat résztvevő több községből jött össze, és csak kis része volt azoknak, akik eredetileg je-lentkeztek. Úgy látszik, a plébánosok újabban nem szorgalmazzák eléggé ezeket a lelkigyakolatokat, azért nem jönnek sokan azok közül, akik koráb-ban jelentkeztek részvételre. Dr. Németh Pál egyházmegyei AC igazgató ittléte alkalmával jelezte, hogy a püspök útján irat, vagy maga ír ez ügyben a plébánosoknak, mert ily kisszámú résztvevővel nem eredményes a lelkigya-korlatok fenntartása, anyagilag pedig ráfizetéssel jár a házra nézve. A 26-án befejezett lelkigyakorlatok résztvevői a következő községekből jöttek össze: Szomód 4, Kisbér 2.

{Disznóölés } Febr. 22-én disznóölés volt. Az ölést ezúttal is Esztergomi Jó-zsef hentesmester végezte. Kettéhasítás után 208 kg volt a súly: zsír szépen lett.

{Új plébános ügye } Febr. 20-án járt le a tatai plébániára meghirdetett pá-lyázat. Kő Antal adminisztrátor felhívta a templomban e napon (vasárnap) a híveket, hogy jó plébános kinevezéséért imádkozzanak. Hír szerint nem so-kan (3) pályáztak (Horváth József bokodi plébános, dr. Péntek Kálmán kocsi plébános és Bausz István káplán.). Mi is kíváncsian várjuk a döntést.

{Farsang } <466> A házfőnök úr febr. 27-én, farsang vasárnapján délután hazaengedte egy kis farsangolásra, Bajra derék leányainkat (Géber Anna és Lunczer Teréz). Távollétükben a konyha vezetését és magát a főzést is Veszprémi Tibor rendtársunk vállalta. Jól főz. Segítsége a két házi diák (Var-ga István és Pap András) volt a mosogatásban és a törölgetésben. A leányok húshagyó kedden (márc. 1.) reggel jöttek meg.

{Meggyes J. Tatán } Febr. 28-án megjött Budapestről rendházunk volt tag-ja, Meggyes János rövid látogatásra. Márc. 1-én du. már vissza is utazott Bu-dapestre, ahol jelenleg plébánián működik.

{A tatai plébániát nem kapjuk meg } Szűcs János asszisztens leveléből ol-vasta fel Selmeczi Kovács József házi másodfőnök febr. 28-án este az ebédlő-

75 Az egész rend állapota 1948-ban: Rendházak: 131. Papok: 1284. Fogadalmas papnö-

vendékek: 429. Fogadalmas segítők: 182. Papnövendék novíciusok: 100. Segítő novíciu-sok: 40. Összesen: 2035. Jelöltek: 392. Tanítványok: 53 214 (közüttük konviktorok: 5887, félkonviktorok: 1929).

232 1948/1949.

ben azt az értesítést, hogy a rendház nem kapja meg a tatai plébániát. Nem lepett meg bennünket, mert kiszivárgott hírek után el voltunk rá készülve, de meg kell vallanunk, hogy nem érintett bennünket kellemesen. Ránk néz-ve tehát már eldűlt a pályázat sorsa. A rendtagok foglalkoztatása tekinteté-ben jó szolgálatot tett volna, átmenetileg is, a plébánia elnyerése. Ott káp-lánként működő két rendtársunk (Santora Mihály és Fülöp Gyula) már eddig is jó nevet szerzett magának és megbecsülést a rendnek. Várjuk, hogy a pá-lyázók közül kire esik a püspök úr választása.

{Kerti munka } A február végi enyhe napokban felengedett a télen megfa-gyott talaj. Hajdú utcai nagy kertünkben meg is kezdte a tavaszi kerti mun-kát két buzgó rendtársunk: Kuntár József és Magyar István. A gyümölcsfák rendbe hozatala egyik fő gondjuk. Az ősz is, a tél is száraz volt. Karácsony táján szép hó volt, de gyorsan elenyészett, eső pedig nem esett. A földnek vékony rétege nedves, alul száraz. Nagy szükség lenne jó esőre. Márc. 1-én reggel mínusz 4 fokot mutatott a hőmérő. Kellemetlen hűvös szél fújt, egész nap felhős az ég. Napközben plus 4 fokig emelkedett a hőmérséklet. Örül-nénk, ha csapadék lenne, akár hó, akár eső alakjában. Az esőre vagy hóra vonatkozó reményünk, illetve óhajtásunk nem teljesedett. Hamvazó szerdán (márc. 2.) csak minus 1 fokig süllyedt a hőmérő, felhős az idő, de csúnya, szinte viharszerű szél fúj.

{Hűvös szelek } A böjti szelek, úgy látszik, tudtunkra akarják adni, hogy az évadnak megfelelően komolyan munkába léptek. A ½ 8 órakor mondott mi-sén Veszprémi Tibor rendtársunk elvégezte a hamvazás szertartását. Fiúk is, lányok is elég szép számban jelentek meg. A farsang három utolsó napján egész napos szentségimádás volt a plébániatemplomban. Az esti litánián va-sárnap Santora Mihály, hétfőn pedig Fülöp Gyula rendtársunk mondta az alkalmi szentbeszédet. A befejező beszédet Kő Antal adminisztrátor mondta. A hamvazó szerdán ránk zúdult hűvös, sőt hideg szél nemcsak aznap, de éjjel is folyton fújt, sőt még ma is teljes erővel tart. A hőmérő reggel mínusz 6 ½ (hat és fél) fokig süllyedt. Tavaszias februárvég után, úgy látszik, átme-netileg megint télire fordult az idő. A nagy szél és hideg márc. 4-én is tovább tartott. Reggel minus 6 fokot mutatott a hőmérő. Az ég felhős volt, de semmi sem esett. A hideg előreláthatóan tovább tart. Márc. 5-én reggel minus 5 fok volt. A szél még mindig fúj. A napok óta dühöngő szél miatt nagyon lehűlt a levegő. A szobák is lehűltek, mert az állandó szél kifújja belőlük a meleget. A tavon is jég képződött. Félő, hogy az őszi vetésekben és kerti vetemé-nyekben nagy kárt tesz az időjárás. Kertművelő rendtársaink tele vannak aggodalommal miatta.

{Esküvő } Márc. 5-én de. esküvő volt a kápolnában. Az esketést Magyar István rendtársunk végezte. <467> A vőlegény Wächter Claus. A menyasz-szony Vogel Margit. A vőlegény evangélikus, a menyasszony katolikus val-lású. Mindössze egypár ember vett részt az esküvőn.

Március 6-án reggel minus 6, március 7-én pedig minus 8 fokot mutatott a hőmérő. 6-án végre elült a szél, és enyhén sütött a nap. 7-re virradó reggel

1948/1949. 233

nagy köd lepte el a tavat. Talán most megjavul az időjárás, bár a meteoroló-gia még a hideg továbbtartását jelentgeti, erős éjjeli lehűléssel.

{Templomi beszerzések } Veszprémi Tibor rector ecclesiae buzgólkodásából jelentős templomi beszerzések történtek.

Augusztusban (1948): 1 piros ókeresztény kazula 1200 frt értékben. A főol-tárra két új oltárterítő. Valamennyi mellékoltárra 2 új oltárterítő és 2 antipendium. A Szociális Missziós Nővérek előnyomása után kongreganista leányok hímezték. 5 csipke nélküli albát liturgikus mintával láttak el a kong-reganista lányok. 18 új humerálé, 18 új kehelykészlet is készült. A Szociális Missziós nővérek előnyomása után a kongreganista lányok hímezték.

Januárban (1949): Egy zöld bársony antipendiumból bőaranyozású mise-ruhát készítettek a neszmélyi örökimádó nővérek. 936, 35 frtba került. Érté-ke meghaladja a 2000 frtot.

Februárban (1949): Egy lilabársony antipendiumból egyszerűbb miseruha készült szintén Neszmélyen. Az elkészítés és a hozzávaló beszerzések ára: 413, 60 frt. Értéke 1000 frt körül van.

A költségek javarésze úgy került ki, hogy a rendtagok a kapott misesti-pendiumok76 összegének egy részéről lemondtak a kápolnai szükséges be-szerzések fedezésére. A tavasszal egy ciboriumot kaptunk kölcsön a buda-pesti rendháztól.

{Asszony-lelkigyakorlatok } Március 7-én, hétfőn este 16 résztvevővel asz-szony-lelkigyakorlat kezdődött. A 16 közül 15 szomódi, 1 pedig kisbéri asz-szony. A lelkigyakorlatokat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. A lelki-gyakorlatokon állandóan részt vett Vágó Angela helybeli irgalmas nővér is, aki az asszonyok fölött a felügyeletet gyakorolta, és éjjel is velük volt Laura irgalmas nővérrel együtt. A lelkigyakorlatok szombaton (márc. 12.) értek véget. Szombaton de. távoztak el a vidéki asszonyok.

{Március 15. } Március 15-én, 1848. márc. 15-ének 101. évfordulóján, Tóvá-roson a régi Esterházy szálloda előtt, mely ma a Magyar Dolgozók Pártjának párthelyisége, márciusi ünnepség folyt le. Reggel zenés ébresztővel kezdő-dött az ünnep. ½ 9 órakor isteni tisztelet volt a templomokban. A politikai pártok, tömegszervezetek és iskolák 10 órára vonultak fel az ünnepség szín-helyére. Az ünnepi beszédet Antal Gergely állami gimn. igazgató mondta. Utalt az 1848. márc. 15. eseményeire, jelentőségére és a szabadságharc elbu-kásának okaira, a beszéd nagyobb része azonban a mai eseményekkel és a jövő célkitűzéseivel foglalkozott, kiemelve, hogy a „ma” a 101. év előtti moz-galom beteljesítése. Dióhéjban ugyanazt mondta lényegében el hosszúra nyúlt ünnepi beszédében, amit Rákosi Mátyás az 1949. febr. 1-én megalakí-tott Magyar Függetlenségi Népfront első kongresszusán a pesti Sportcsar-nok nagytermében. Az ünnepi beszéden kívül a Himnusz, Talpra magyar, Szózat, cigányzenekar, mozgalmi énekek és az Internacionale váltogatta egymást a műsoron. A közönség között a rendtagok nagyobb része is megje-

76 A szentmisét bemutató papnak a misén kívül adott pénzbeli adomány. (a szerk.)

234 1948/1949.

lent az ünnepélyen. Du. a Hajba-vendéglőben <468> volt műsoros ünnepély. Ezen jutott szerephez iskolánk ifjúsága.

{Márciusi hó } Márc. 18-án meglepetés ért bennünket, éjjel hó esett. Napok óta felhősödött az ég, márc. 15-én szemergett is az eső, de nem bírt rendes eső esni, pedig de nagy szükség lenne már kiadós csapadékra a tartós szára-zság miatt. A vékony hóréteg gyorsan elolvadt. Az ég borús, ezért reméljük, hogy folytatása is lesz az éjjeli hóesésnek akár hó, akár eső alakjában. Már itt az ideje a kitavaszodásnak. A március inkább „télutó” volt, mint „tavasze-lő”. Az enyhe februárvég után kedvezőbb márciusi időjárásban reményked-tünk. Nagyon szeles és száraz volt, és általában hűvös is. Sok tüzelőanyagot kellett még ebben a hónapban is fogyasztanunk.

{Névnapok } Március 18-a ünnepe [a rendnek] és a rendháznak, kettős ün-nep. Ma ünnepli nevenapját Sík Sándor rendfőnök úr („quem Deus diu sospi-tem servet”)77 és Tell Sándor házfőnök urunk. Tegnap este finom somlai bor-ral kedveskedett a házfőnök rendtársainak, mára pedig halat rendelt ebére. Ehhez ritkán jutunk, nagyon hozzájárul tehát az ünnepi hangulat emelésé-hez. Ebéd alatt a rendtársak egy része még semmit sem tudott a következő sorokban ismertetett eseményről.

{Weiner Ferenc őrizetbe vétele } Március 17-én, csütörtökön este, vacsora után, valamivel fél kilenc óra után megjelent a rendházban két Budapestről vonaton érkezett államvédelmi nyomozó egy tatai államvédelmi nyomozó őrmester kíséretében. Weiner Ferenc rendtársunkat keresték. Történetesen éppen vele találkoztak a folyosón, amint vacsoráról szobája felé ment. Rend-társunk, mikor megtudta tőlük, hogy lakásán házkutatást tartanak, azt kérte, hogy ezen egy rendtársunk is jelen lehessen. Engedélyükkel ő maga hívta el e célból Selmeczi Kovács József házi másodfőnök rendtársunkat, aki a ház-kutatás folyamán mindvégig jelen volt. A házkutatást a két pesti nyomozó végezte, a tatai nyomozó azalatt a rendház Pintér Elek utcai bejárójánál tar-tózkodott. A házkutatás kb. két óra hosszat tartott. Jelen volt rendtársunk szerint lefolyását jóindulatúnak lehet minősíteni, nem volt benne semmi bántó mozzanat. A házkutatás eredményeként egy csomó levelet vittek ma-gukkal és litografált dolgokat. Mivel hivatalos papiros nem volt náluk, a házkutatásról szóló jegyzőkönyvet nem készíthették el Weiner rendtársunk szobájában, hanem gyalog lementek hárman Weiner és Selmeczi Kovács József rendtársainkkal a tóvárosi rendőrségre. A nyomozók értesültsége szempontjából érdemes feljegyezni, hogy elindulás előtt felszólították Wei-ner rendtársunkat, hogy a kék ruháját vegye magára. Mikor ő azt mondta, hogy ilyen ruhája nincsen, megnézték a szekrényét. Mivel a kívánt ruha nem volt benne, rendtársunk reverendában hagyta el a rendházat. A tóváro-si rendőrségen készült el a jegyzőkönyv, amelyet tanúként Selmeczi Kovács József rendtársunk is aláírt. Eddig együtt volt Weiner Ferenc rendtársunk-kal. A nyomozók azt mondták aláírás után, hogy most kihallgatás követke-

77 „akit Isten minél tovább megmentőjeként szolgáljon”

1948/1949. 235

zik, amely kb. két óráig fog tartani. Mivel Selmeczi Kovács József ezen már nem vehetett részt, hazajött. Éjfél volt, mire hazaért. A kihallgatás után rendtársunkat nem engedték vissza a rendházba, hanem éjjel Budapestre vitték. Hallomásunk szerint egy Ámon nevű sofőr vitt autóján két nyomozót és egy papi formájú utast Budapestre. Ez utóbbi hihetőleg Weiner rendtár-sunk volt. Mivel Budapestre vitték, nem tudjuk, hogy úgy lesz-e, mint a ki-hallgatást végző <469> államrendőrség vezetője mondta, hogy az őrizetbe vétel csak néhány napig tart. Az őrizetbe vétel körülményeiről Selmeczi Ko-vács József személyesen tett jelentést a rendfőnökségen márc. 18-án.

{Weiner óráinak ideigl. helyettesítése } A rendfőnök úr, nem akarván addig Weiner rendtársunk pótlása ügyében intézkedni, míg ügyéről bővebbet nem tud, márc. 21-én arra kérte Tell Sándor és Biró Imre nyugalmazott rendtársa-inkat, hogy néhány napra vállalják a hittanórák ellátását. Leirata szerint a következő héten okvetlenül intézkedik ebben az ügyben. Küldött egy hivata-los levelet is Weiner helyettesítése ügyében Antal Gergely gimn. és Inkey Kálmán ált. iskolai igazgató részére azzal az utasítással, hogy a helyettesítés-re felkért rendtagok hasznáják fel, ha szükségét látják. Tell Sándor és Biró Imre márc. 23-án megjelent a két igazgatónál és bejelentette, hogy a rendfő-nök úr intézkedéséből helyettesíteni fogja Weiner hittanóráit. Ők felsőbb jóváhagyástól feltételezetten elfogadták a jelentkezést. Abban történt megál-lapodás, hogy a gimnáziumban Tell Sándor, az általános iskolában pedig Biró Imre fogja további intézkedésig a hittanórákat ellátni.

{Férfi lelkigyakorlatok } Március 24-én, csütörtökön, férfi lelkigyakorlatok kezdődtek kápolnánkban. Esténként 7 órakor Kiss Gábor tóvárosi kapucinus atya mondja a beszédeket. A lelkigyakorlatokon a helybeli férfiak vesznek részt (csütörtök, péntek és szombat). Szombaton este 6 órakor végzik a lelki-gyakorlatozók a gyónást. Vasárnap reggel, márc. 27-én, végzik a közös szentáldozást a 9 órai misén a plébániatemplomban. A következő héten a nők lelkigyakorlata lesz kápolnánkban. Kő Antal adminisztrátor kérte el Tell Sándor házfőnöktől lelkigyakorlatok tartására kápolnánkat. Szerinte kápol-nánk e célra alkalmasabb, mint a hibás akusztikájú tágas plébániatemplom.

{Meggyes Tatán } Márc. 26-án itt járt Meggyes János, és tőle úgy értesül-tünk, hogy a Budapestre vitt Weiner Ferenc rendtársunkat a Markóban tart-ják őrizetben. Rendtag még nem beszélhetett eddig ott vele. Úgy halljuk, hogy Weiner őrizetbe vétele, illetve a vád ellene azon a jegyzőkönyvön alap-szik, amelyet a tóvárosi rendőrség a tatai állami (volt piarista) internátus növendékeinek vallomásáról vett fel, és terjesztett fel Budapestre (ld. 472. lap, utolsó bekezdés). Ez a kérdés majd a bírósági tárgyaláson fog tisztázód-ni, a vádirat előterjesztése alkalmával.

{Bögözi Vilmos } Kapisztrán Sz. János napján, márc. 28-án, este őrizetbe vette az államvédelmi rendőrség Bögözi Vilmos tóvárosi kapucinus házfő-nököt. Nem tudjuk, hová vitte. Később úgy hallottuk, őt is a Markóba vitték.

{Női lelkigyakorlatok.) Veszprémi Tibor rendtársunk vezetése alatt női lel-kigyakorlatok kezdődtek kápolnánkban csütörtökön este 7 órakor (márc.

236 1948/1949.

31.). Pénteken és szombaton este folytak tovább. A résztvevők zsúfolásig megtöltötték a kápolnát. Szombaton este volt a gyónás, vasárnap (ápr. 3.) reggel 8 órakor pedig a közös áldozás a plébániatemplomban. Ritkán lehet ennyi áldozót együtt látni, amilyen nagy számban járultak a hívek ezen a misén a szentáldozáshoz. A misét Biró Imre mondta, és Kender Józseffel együtt ő végezte az áldoztatást is. A gyóntatásban is több rendtag vett részt (Fülöp Tibor [!Gyula], Jakab János, Kender József, Santora Mihály).

{XII. Pius pápa aranymiséje } Ápr. 3-án mondta Rómában aranymiséjét XII. Pius pápa. Engedélyével ezen a napon (az idén Feketevasárnapra esett) min-den pap két misét mondhatott. Egyet <470> a vasárnapról, egyet pro remissione peccatorum.78 Kápolnánkban Veszprémi Tibor énekes szentmisét mondott. Ennek keretében fölolvasta Papp Kálmán győri püspök körlevelét a pápai szentmisével kapcsolatban. A végén a Te Deumot intonálta. Mise után elénekeltük a pápai himnuszt. A himnusz éneklése után rögtön elkezd-te a votív misét de remissione peccatorum.

{Szűcs asszisztens Tatán } Április 3-án este, vacsora végére, váratlanul megérkezett Budapestről Szűcs János asszisztens. Tőle megtudtuk, hogy Meggyes János engedéllyel már beszélhetett a Markóban Weiner Ferenc rendtársunkkal, és elhozta magával azt a levelező lapot, amelyet Weiner Fe-renc küldött postán Meggyes címére. Ez még beszélgetésük előtt kelt. Szűcs János hozta meg a hírét annak is, hogy Weiner Ferenc óráinak helyettesíté-sére Etele György fiatal rendtársunkat helyezi a rendfőnök úr Tatára. Ő azonban csak húsvét után foglalhatja el állomáshelyét, tehát addig Tell Sán-dor házfőnököt és Biró Imrét kérik az órák további vitelére.

{Etele György Tatára helyezése } Az Etele György idehelyezésére vonatko-zó rendfőnöki irat 5-én érkezett meg. Előző nap (4-én) itt járt bemutatkozás céljából Etele György, akit 1948. november havában ordináltak. Szűcs János 5-én reggel tért vissza Budapestre.

{Futballjátékosok } Április 3-án 50 futballjátékos szállt meg az állami inter-nátusban. Az internátusi növendékek itt tartózkodásuk idejére a gimn. rajz-termébe telepedtek át. Ezek a játékosok részben Prágába készülnek játékra. Nagyobb részük 7-én már el is utazik, 22-en maradnak csak itt továbbra. A házfőnökséggel történt megállapodás alapján a rendház konyhájában főznek számukra. A főzést a mi – ez alkalomra megnagyobbított – személyzetünk végzi. A konyha használatáért ők látnak el bennünket is (ebéd, vacsora). 9-én a tovább itt maradt játékosok is eltávoztak. Ezek 10-én Pesten mérkőznek cseh játékosokkal.

{Nyári időszámítás } Április 10-én életbe lépett a nyári időszámítás. A 9-ről 10-re virradó éjszakán (éjfél után 2 órakor) egy órával előre kellett csavarni az órákat.

{Fülöp Gyula elhelyezése } Április 7-én érkezett a rendfőnök úr ápr. 6-án kelt 356/1949. sz. leirata, amellyel Fülöp Gyula a rendtársunkat Sátoraljaúj-

78 a bűnök bocsánatáért

1948/1949. 237

helyre helyezte ottani plébániánkon való segítésre. Fülöp Gyula tatai kápláni helyének betöltésére Kender Józsefet terjesztette fel kinevezésre a megyés-püspöknek Győrbe.

{Lelkigyakorlatok } Ápr. 7., 8. és 9. napján du. 4 órakor tartottuk a húsvéti lelkigyakorlatokat az általános iskola tanulói részére. A beszédeket Kő Antal adminisztrátor, hitoktató mondta a Szent Imre iskola nagytermében. Az ifjú-ság nagy számban vett rajtuk részt. 9-én du. végezték el a tanulók a gyónást, 10-én reggel pedig a 9 órai misén a szentáldozást. A misét Kender József mondta. A nagyszámú áldozót ő meg Biró Imre áldoztatta meg. Naszályon e napokon szent gyakorlatok voltak a hívek részére. Az esti beszédeket Veszp-rémi Tibor mondta. A tanulók gyóntatását Jakab János, a híveket ő, Kő An-tal és Veszprémi Tibor végezte.

{Virágvasárnap } Ápr. 10-én, virágvasárnapon, barkaszentelés volt kápol-nánkban. A szentelési szertartást Veszprémi Tibor végezte. A nagymise alatt, melyet Fülöp Tibor [!Gyula] mondott el, elénekelték a virágvasárnapra előírt passiót. Evangélista Kubik László tanító, Jézus Magyar István rendtár-sunk volt. A többi szereplő nevében Veszprémi Tibor énekelt (Péter, Júdás, Pilátus, stb.). A gimn. tanulók nem vehettek részt ezidén a kórusban.

{Fülöp Gyula elutazása } <471> Nagyhétfőn, ápr. 11-én távozott el körünk-ből Fülöp Gyula rendtársunk, hogy új állomáshelyére, Sátoraljaújhelyre utazzék. Szerény modorú, csendes, művelt lelkű rendtársunkra mindig jó emlékkel gondolunnk Selmeczi Kovács József vicerektor a „viszontlátás”-ra búcsúztatta délben az ebédlőben.

{Helyi és tartományi káptalan meghirdetése } Az Ephemerides Calasanctia-nae 1949. évi jan.-ápr. havi számában közölte Tomek Vince rendi generális úrnak Rómában 1949. évi febr. hó 7-én kelt köriratát, amelyben elrendeli helyi és tartományi káptalanok tartását. E rendelet szerint a tartományi káptlanon a generális delegátusa elnököl. Ha ez a delegátus valamilyen ok-ból a kijelölt időre nem érkezhetnék meg, akkor az első asszisztens elnököl, „ille nempe, qui inter assistentes primus est vestitione”.79 Sík Sándor rendfő-nök úr Budapesten 1949. évi ápr. hó 6-án kelt 368/1949. sz. iratában, a gene-rálisi körlevél alapján meghirdette a tartományi káptalant Budapestre, és ezt megelőzőleg a helyi káptalant minden egyes rendházunkban. A tartományi káptalanra való megjelenés napjául 1949. évi július hó 4. napját, az első ülés időpontjául pedig július 5. napját tűzte ki. Minden rendházunkból részt vesz a káptalanon a házfőnök és a rendház helyi káptalanában megválasztott egy képviselő. A helyi káptalan két ülésből álljon: a május 15-ig megtartandó első ülésen kell megválasztani a képviselőt (vokális) és azt a bizottságot (3 tag), amely a ház ügyeit a rendfőnöki köriratban felsorolt 12 pont tekinteté-ben megvizsgálja és erről a vizsgálatról bizonyítványt állít ki. A május 22-ig megtartandó befejező, második ülésen a bizottság jelentést tesz az általa

79 „az ugyanis, aki az asszisztensek között beöltözés tekintetében az első” (tehát legré-

gebben lépett be a rendbe).

238 1948/1949.

megejtett vizsgálat eredményeiről, és kiállítja az erről szóló bizonyítványt, amelyet a helyi káptalan valamennyi tagja aláír. Ezen a második ülésen ke-rülnek tárgyalásra az esetleges peticiók is. Ezek tekintetében a helyi kápta-lan tagjai titkos szavazással (babozás) abszolút szótöbbséggel döntenek. Az elfogadott peticiót a helyi káptalan jegyzőkönyvébe kell foglalni latin nyel-ven, fel kell tüntetni az indítványozó nevét, az indítvány indokait és a szava-zatok arányát is.

Minden jelenlegi házunk egy képviselőt és egy pótképviselőt választ. A jegyzőkönyvet a második ülésben írják alá a helyi káptalan tagjai. A helyi káptalanokat a generálisi körirat és Brevis instructio előírásai szerint kell megtartani. A jegyzőkönyvet és a vele kapcsolatos iratokat is latin nyelven kell kiállítani. A rendfőnöki körirat pontosan megállapítja, kinek van a helyi káptalanban aktív választójoga, és ki választható vokálisnak illetve pótvoká-lisnak. A tartományi káptalanra fel kell terjeszteni a helyi káptalan jegyző-könyvét és a házfőnök részére kiállított bizonyítványt. A házfőnöknek a tar-tományi káptalanon be kell mutatnia házfőnöki, a vokálisnak pedig válasz-tási okmányát. Az áldozópap rendtagok a káptalan első napján a Szentlélek kegyelmének elnyeréséért ajánlják fel szentmiséjüket, a következő két na-pon pedig a Collecta de Spiritu Sancto oratiót vegyék. A többi rendtag szent-áldozását és imáját ajánlja föl ugyanerre a célra.

{Etele György kinevezése } Papp Kálmán győri püspök 1949. ápr. 11-én kelt 924/1949. sz. iratával kinevezte Etele Györgyöt a tatai áll (volt piarista) gim-názium hittanárává. Utasítást ad az illetmények kiutalásának biztosítása ér-dekében szükséges iratok tárgyában. <472> Hitoktatói működésére Isten áldását kéri a püspök úr. A kinevezés a rendfőnök úr előterjesztésére tör-tént, a tanításban akadályozott Weiner Ferenc óráinak ellátására.

{Gimnáziumi tanulók húsvéti gyónása } Ápr. 12-én volt a gimn. tanulók húsvéti gyónása, 13-án pedig a közös áldozása.

{Renovatio votorum } 13-án este tartottuk meg a húsvéti renovatio votorum-ot. Ez évben nem volt a nagyhét első három napján papi lelkigyakorlat, mint más években. Más alkalommal fogjuk ezeket megtartani. Nagycsütörtökön ünnepélyes nagymise volt közös áldozással. Nagyszombaton részt vettünk a plébániatemplom föltámadási körmenetén. A hívek igen nagy számmal je-lentek meg a körmeneten Tatán is, Tóvároson is. Az ifjúság kisebb számban volt képviselve. A vidéki tanulók persze hazamentek az ünnepekre.

{Etele György megkezdte a tanítást } Húsvéthétfőn este érkezett meg Etele György rendtársunk és másnap (ápr. 19.) meg is kezdte hitoktatói működé-sét az általános iskolában. Ezzel Tell Sándor és Biró Imre helyettesítési mun-kája be is fejeződött.

{Zimányi exprovinciális ünneplése } Április 10-én ünnepelték meg a pesti rendházunkban Zimányi Gyula volt rendfőnök 70. születése napját. Az ün-neplők élén Sík Sándor rendfőnök üdvözölte beszéddel Zimányi Gyula rend-főnököt, és elszavalta hozzá régebben írt verseit. Ezután átadták neki az al-bumot, amely a rendtagok egyetemleges üdvözletét foglalta magában az

1948/1949. 239

egyes rendházak tagjainak aláírásával. Zimányi Gyula az ünneplés alkalmá-val mondott köszönetén kívül levélben is kifejezte a rendházak tagjainak köszönetét az egyetemleges üdvözletért, amelyet élete legnagyobb élményé-nek mond.

{Weiner ügye } Április 23-án itt járt Budapestről Meggyes János rendtár-sunk. Weiner Ferenc rendtársunk ügyében már elkészült a vádirat. A népbí-rósági tárgyalás május közepére várható. Május 8-án valószínűleg beszélhet Weiner Ferenccel, mert aznap látogatható lesz. Bögözi Vilmos tóvárosi ka-pucinus házfőnök együtt van Weinerrel.

{Medveczky J. betegsége } Ápr. 24-én este rosszul lett Medveczky János öreg rendtársunk. Ismét a szívével van baj. Veszprémi Győző orvos súlyos-nak ítélte baját, és igen radikális gyógymódot kezdett. Injekcióval éjjel kb. 5 liter vizet hajtott ki belőle. Szigorú diétára fogta. Négy napig egynapi táplá-léka mindössze 8 dl tej. Injekción kívül egyéb gyógyszereket is kellett hasz-nálnia. A baj rövid idővel ezelőtt is jelentkezett. Ha állapota jobbra fordul, alaptermészete szerint vidám öreg rendtársunk lekicsinyli a bajt, és nem ta-núsít kellő elővigyázatot, nem tartja meg pontosan az orvosi rendelkezést, és mindig valami könnyítést igyekszik kialkudni az orvostól. Már ismételten komolyra fordult az állapota, de az alapos orvosi beavatkozás eddig még mindig meg tudta előzni a veszedelmet. Tekintettel arra, hogy 83. évében van, és szíve már nincsen rendben, több elővigyázatra volna szüksége.

{Weiner ügye. Tanúk } Meggyes János értesítése szerint Weiner Ferenc ügyében május 10-én de. 9 órakor lesz a népbírósági tárgyalás. Ezt az értesí-tést ápr. 26-án kaptuk. Darvasy Mihály rendfőnöki titkárnak ápr. 30-án ér-kezett értesítése szerint a tárgyalást máj. 24-re halasztották, mivel valami fontosabb ügy jött közbe. Az állami (volt piarista) internátusból a következő áll. gimnáziumi tanulók vannak beidézve a vád részéről a tárgyalásra tanú-ként: Édes Jenő, Fülöp Tibor, Hudák István és Marschall György VII., Havelda Ferenc, Lengyel Márton, Rausch László és Sármán György VI. oszt tanulók. <473> Kívülük még két nem internátusi tanuló: Kovács Emil és Marton Kálmán VI. oszt. tanulók. Édes Jenő, Fülöp Tibor, Hudák István és Lengyel Márton több évig velünk lakott együtt a rendházban mint ösztöndí-jas falusi tehetséges tanuló (ld. 469). Úgy hallottuk, hogy Weiner Ferenc rendtársunkat a Markóból elvitték a pestvidéki törvényszékre.

{Májusi litániák } Ápr. 30-án este 7 órakor elkezdtük a májusi litániák tar-tását. Ezek a hó folyamán mindig este 7 órakor lesznek. Tatán a következő időbeosztással tartják az idén a májusi litániákat: az irgalmas nővérek ká-polnájában esti 6 órakor, a mi kápolnánkban esti 7 órakor, a plébánia-templomban esti 8 órakor. Van természetesen ilyen májusi ájtatosság a ka-pucinus atyák tóvárosi templomában is.

{A házfőnök Budapesten } Május 3-án reggel Tell Sándor házfőnök Buda-pestre utazott. A rendfőnök erre a napra Budapestre kérette a házfőnököket, hogy megbeszélést tartson velük a július hónapban megtartandó tartományi káptalan ügyében. Hazaérkezése után 1949. máj. 4-én a rendház tagjai rend-

240 1948/1949.

kívüli házi gyűlés alakjában azt a kérelmüket terjesztették a rendfőnökség elé, hogy a nyárra meghirdetett tartományi káptalant halasszák el, mert megtartását most nem látják időszerűnek.

{Szárazság } Május 4-én, Szent Monika napján este volt az idei tavaszon először égdörgés és villámlás. A remélt eső sajnos megint elmaradt. A szá-razság általános és katasztrofális. Hónapok óta nem volt számottevő eső. A hihetetlen mértékben elszaporodott ürgék, hörcsögök és egerek kiszedik a földből a belé vetett magvakat. A kerti veteményeket is férgek pusztítják. Aggódva nézik az emberek mindezt és biztosra veszik a rossz termést, ha Isten nem küld idejében jótékony esőt. A meleg az évszakhoz mérten igen nagy. Május 5-én árnyékban 28 º-ig emelkedett. A házaknál sok helyen ki-száradtak a kutak. A nagytó vize is szemmel láthatóan csökkent.

{Tanúk a Weiner ügyben } Weiner Ferenc rendtársunk ügyének népbírósá-gi tárgyalását május 10-ről 24-re halasztották. Utólag tanúként idézést ka-pott a tárgyalásra Antal Gergely áll. gimn. igazgató és két rendházban lakó tanuló: Varga István gimn. VII. oszt. és Pap András általános iskolai VIII. oszt. tanuló.

{A Mindszenty-ügy az Uno előtt } Egyes külföldi rádiók és lapok a népbíró-sági ítélet után is bőven foglalkoztak pro és contra a Mindszenty-üggyel. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének („ENSz”, „Uno”) néhány tagállama (Bolí-via, Kuba) azt a javaslatot tette, hogy a Mindszenty-ügyet tűzzék ki az Uno közgyűlésének napirendjére. A magyar kormány nevében Rajk László kü-lügyminiszter ápr. 4-én az ENSz elnökéhez intézett nyilatkozatában óvást emelt, és tiltakozott, hogy az ENSz közgyűlése vita tárgyává tegye a Mind-szenty József elleni eljárást és ezzel beleavatkozzék Magyarország belügyei-be (Magyar Nemzet. 1949. ápr. 6.). Dánia, Izland, Norvégia és Svédország megbízottai is odanyilatkoztak az ENSz közgyűlésén, hogy nem helyeslik Mindszenty és a bulgár prot. lelkészek perének megvitatását. Ez jogtalan beavatkozás lenne az érintett országok belügyeibe. A csehszlovák delegátus szerint a vita Magyarország belügyébe való beavatkozás és az ENSz alapok-mányának megsértése lenne (Magyar Nemzet, ápr. 14.). Az ENSz a Mind-szenty-ügy közgyűlési megvitatására meghívót küldött a magyar kormány-nak is. Rajk László külügyminiszter táviratban tudatta a főtitkárral (Trygve Lie), hogy <474> nem fogadja el a meghívást. A közgyűlés külön politikai bizottságának határozata illetéktelen beavatkozás a magyar belügyekbe (Magyar Nemzet, ápr. 24. ). Bolívia különben a tárgyaláson halasztó javasla-tot tett. Azt indítványozta ui., határozzák el, hogy a Mindszenty-ügyet a közgyűlés negyedik ülésszakának napirendjén tartja. Ez az ülésszak szept. havában kezdődik (Magyar Nemzet ápr. 28.).

A Mindszenty-ügyet az 1949. ápr. 20-án megnyílt párizsi világbéke-kong-resszuson is előhozták a magyar delegátusok. Ápr. 21-én Bereczky Albert református püspök kifejtette, hogy ez a kérdés Magyarország belügye, és semmi köze az egyház és a vallás szabadságának ügyéhez. Utalt az északi protestáns államok állásfoglalására. Losonczy Géza államtitkár felszólalásá-

1948/1949. 241

ban Mindszentyt „kalandor főpap” elnevezéssel illette, aki „egy életen át a reakció és népelnyomás propagandistája volt”.

{Országgyűlési választások } A kormány, a Magyar Függetlenségi Népfront kérésére, előterjesztést tett a köztársasági elnöknek az 1947. szept. 10-re ösz-szehívott országgyűlés feloszlatására. Ez az országgyűlés 1949. ápr. 12-én (nagykedden) tartotta utolsó ülését, amelyen Nagy Imre elnök felolvastatta a köztársasági elnöknek ápr. 8-án kelt átiratát az országgyűlés feloszlatása és új országgyűlés összehívása tárgyában jún. 8-ára. A Népfront elnöksége ápr. 12-én tartott ülésében úgy határozott, hogy a Népfrontban tömörült pártok és tömegszervezetek az országgyűlési képviselőválasztáson közös listáról indulnak. Kádár János belügyminiszter máj. 15. napjára tűzte ki a választá-sokat az egész ország területére. A választás titkos. Eredményének kihirde-tése 18-án kezdődik. Ápr. 24-én az egész országban megindult a választási agitáció. Az agitáció főtárgya a hároméves terv eredményeinek fejtegetése és az ötéves népgazdasági terv ismertetése. A népgazdaság ötéves terve 1950. januárjában indul a megvalósulás felé. Gerő Ernő miniszter részletesen ismertette ápr. 13-án (nagyszerdán) a Magyar Dolgozók Pártjának politikai akadémiáján. Rákosi Mátyás nagy választási beszédet mondott ápr. 19-én Angyalföldön és máj. 8-án Celldömölkön.

{Választási gyűlés } Tatán május 8-án, vasárnap de. volt nagy választási gyűlés a Kossuth téren. Szónoka Váczi Miklósné képviselőjelölt és Antretter Ede ókatolikus püspök volt. (A plakátra ez a szó „ó” a katolikus szó előtt – kötőjellel – feltűnően kis betűvel volt szedve). Antretter kecskédi származá-sú. Anyja és óvónő nővére Tatán él. Valamikor róm. kat. pap volt. Utóbb református hitre tért. Mikor lett ókatolikus, nem tudom, azt sem, hogy van-nak-e egyáltalán ókatolikusok az országban és hányan vannak. Jó szónok. Az ő beszéde aratott legnagyobb sikert. Délután részt vett az óvodában az anyák ünnepén, és ott is beszédet mondott.

{Vendég. Házi gyűlés. Eső } Május 9-én vendégünk volt Berkes Bernát kármelita atya Pápakovácsiból. Ugyanezen a napon megtartottuk a tavaszi házi gyűlést. Május 11-én végre megjött a várva várt eső. Igazi istenáldás volt. A szomjas föld mohón itta be a szép csöndes esőt. Reméljük, hogy még lesz több eső is. 12-én és 13-án is volt eső.

{Bánáss püspök halála } Bánáss László veszprémi püspök, budapesti volt ragaszkodó tanítványunk, ápr. 19-én hosszú és súlyos betegség után meghalt az Irgalmasok budai kórházában. 1949. ápr. 23-án temették el a veszprémi székesegyház kriptájában. Halála előtt adta át máj. 1-re szánt körlevelét a munka megbecsüléséről dr. Hoss József káptalani helynöknek.

{A püspöki kar határozata } <475> Grősz József kalocsai érsek tudatta a Magyar Függetlenségi Front válaszó bizottságával a püspöki karnak május 5-én hozott határozatát: „Az 1949. évi május 15-re kitűzött országgyűlési választással kapcsolatban a püspöki kar megismétli az 1947-ben kiadott azon figyelmeztetését, hogy a katolikus hívek szavazati jogukkal éljenek, és azt lelkiimereti felelősségük átérzésésvel gyakorolják. A püspöki kar szívesen

242 1948/1949.

támogatja azokat a törekvéseket, amelyek az ország igazi javát és magyar népünk életszínvonalának emelését szolgálják. Hivatalból azonban utal az Üdvözítő szavaira, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely az Isten szájából származik.” Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy népünk leki igényének kielégítése és Egyházunk teljes szabadsága szerves részét képezi az ország építésének. Ugyancsak kifejezésre juttatja bizalmát, hogy az ország építő lendületének fokozásával fokozódni fog a társadalmi igazságosság elvének érvényesülése és ezzel együtt megvalósul az annyira nélkülözhetetlen béke is.” (Új Ember, 1949. máj. 15. sz. Ennek közlése alapján adtuk a Magyar Kurír felhatalma-zással kiadott szövegét. A Magyar Nemzet közlésében hiányzott az utolsó kapcsolt mondat).

{Ballagás } Május 12-én volt az áll. gimnáziumban a VIII. oszt. tanulók utolsó előadási napja a szokásos ballagási ünnepséggel. Mint halljuk, a szü-lők és érdeklődők nagy számmal vettek részt az ünnepségen, amelynek vé-geztével a VIII. oszt. tanulók a kápolnába is betértek, a nem katolikus tanu-lók is.

{Szavazás a képviselőválasztáson } Május 14-én Rákosi Mátyás félórás be-szédet mondott a képviselőválasztások előestéjén, összegezve, hogy mire vár feleletet a Népfront a választóktól. A Kossuth- és Petőfi-rádió közvetítette a beszédet. 15-én voltak országszerte a választások. A szavazás reggel 7 órakor kezdődött és este 8 órakor fejeződött be. A rendtagok mindnyájan szavaztak a 2. szavazókörben. A május 18-án közzétett belügyminiszteri kimutatás sze-rint a választás országos megközelítő végeredménye a következő: Szavazott 5 239 793. A Népfrontra szavazott: 5 006 556; ellene szavazott: 153 982; ér-vénytelen szavazat: 79 255. A választás országos eredményét a nagybudapes-ti IV. kerületi választási bizottság hirdeti ki. Végeredmény: 6 053 972 válasz-tójogosultból leszavazott 5 730 519. A Népfrontra szavazott: 5 478 517; ellene szavazott: 165 283; érvénytelen: 86 721. (Magyar Nemzet, máj. 19.)

{Arany Paskál látogatása } Május 18-án este vacsora után beszélgetésre meglátogatott bennünket Arany Paskál jászói premontrei rendi tanár, aki jelenleg Győrben tanít, mint áll. gimn. tanár. Ő már régebben állami státusba osztott tanár, nem vonatkozott rá az iskolák államosítása után történt átmi-nősítés. Tanulókkal járt itt tanulmányi kiránduláson. A rendház látnivalóit is megtekintette velük. A kápolnában misét mondott nekik.

{Vendégek } Május 19-én este érkezett meg körünkbe Balanyi György és Szűcs János asszisztens. Másnap délután utaztak vissza Budapestre. 20-án nagy örömünkre megérkezett Sík Sándor rendfőnök is, aki így egy délelőttöt együtt töltött itt Balanyi és Szűcs asszisztenssel. Sík rendfőnök 21-én meglá-togatta a Hajdú utcai kertet és egy tóparti és angolparki sétát tett Biró Imre kíséretében. Nagyon élvezte a tóvárosi part felől nyíló kilátást a rendház és gimnázium felé. 20-án délután a tatai parton tett nagyobb sétát. Három ked-ves vendégünk látogatására szívesen emlékszünk vissza, és örülünk, hogy jól érezték köztünk magukat. Sík rendfőnök vasárnap, 22-én távozott kö-

1948/1949. 243

rünkből. {Esti mise } <476> Május 22-én kezdték meg az újabban engedélyezett va-

sárnap esti misék mondását a plébániatemplomban. Az első esti misét Biró Imre mondta. A plébániatemplomban az eddigi három délelőtti mise helyett csak kettő lesz (½ 9 és 10 órakor). A korai misére járó közönség ennek kö-vetkeztében valószínűleg nagyobb számmal fogja látogatni a mi hétórai szentmisénket. Az első esti misére nagy számmal jöttek össze hívek. Áldo-zók is voltak.

{Az 1949. évi káptalan elmarad } Sík Sándor rendfőnök, a rendkívüli házi gyűlésekről érkezett kérelmek alapján, felterjesztést tett Tomek Vince rendi generálisnak az idei nyárra meghirdetett tartományi káptalan elhalasztása ügyében. A rendfőnök 1949. évi május hó 18-án 507/1949. sz. alatt kelt iratá-ban tudatta a rendi generálisnak a felterjesztésre adott következő válaszát:

Ad 555/1949. Dilectissime Pater! Cum, secundum litteras mihi die 9 maii anni 1949 sub numero 465/49. datas, in ista alma nostra provincia adsint impedimenta, de quibus in n. 3. litterarum nostrum circulum die 7 februarii a. c. de indicendis Ca-pitulis sub numero 160/1949. datarum agitur, infrascriptus Praepositus Generalis, annuens desiderio Provinciae, tempore opportuno et modo convenienti providebit de renovatione superiorum.

Dum libenter mitto Tibi curaeque Tuae commissis paternam meam benedictionem, permaneo in communione precum Tibi amicissimus

Datum Romae ad S. Pantaleonem die 13. maii a. 1949. P. Vincentius Tomek a S. Antonio Patavino mp. Praepositus Generalis80

{A Weiner-ügy bírósági tárgyalása } Május 24-én volt Budapesten a Mar-kóban Weiner Ferenc rendtársunk ügyének népbírósági tárgyalása Horváth László tanácsa előtt. A tárgyalást dr. Horváth László tanácselnök vezette, a védő ügyvéd tisztét volt debreceni tanítványunk, dr. Giesshaber-Gondos László ügyvéd látta el. A tatai rendház tagjai közül jelen voltak a tárgyalá-son Selmeczi Kovács József másodházfőnök, Kuntár József, a védőügyvéd-nek egykori debreceni tanára és Veszprémi Tibor, a budapesti rendház tagjai közül pedig (Szűcs János assszisztens, mint bejelentett tanú nem lehetett hívás nélkül benn a tárgyalóteremben, csak a folyosón tartózkodott. Nem hallgatták ki.) dr. Darvasy Mihály rendfőnöki titkár és Meggyes János. Mint

80 Legkedvesebb Atya! Mivel az 1949. máj. 7-én 465/49. szám alatt nekem küldött levél

alapján abban a minket tápláló tartományban olyan akadályok állnak fenn, amelyekről ezen év febr. 7-én, 160/1949. szám alatt kelt, a káptalanok megkezdéséről szóló körleve-lünk 3. pontjában szó van, alulírott generális elöljáró, jóváhagyva a a tartomány kívánsá-gát, alkalmas időben és megfelelő módon fog gondoskodni az elöljárók megújításáról. Egyúttal szívesen küldöm Neked és a rádbízottaknak atyai áldásomat, az ima közösségé-ben maradva, a Téged legszeretőbb Páduai Szent Antalról nevezett Tomek Vince generá-lis sk.

244 1948/1949.

mondják, a tárgyalás nyugodt lefolyású volt. Weiner Ferenc rendtársunk is teljes lelki fegyelmezettséggel szerepelt a tárgyaláson. A beidézett tanúkat (ld. 472-473) mind kihallgatták. Ezeken kívül a védelem előterjesztésére ki-hallgatták rendtársunknak tavaly érettségizett három tanítványát is (Noll Miklós, Pataky Béla, Vígh Imre) korábbi magatartása tekintetében (hitleri korszak). A tárgyaláson jelen volt rendtársaink különös dicsérettel emlékez-nek meg a védőügyvédnek szép, a vádat nagy hozzáértéssel taglaló, gondo-san felépített védőbeszédéről. Az elnökön kívül még a vádló ügyész és négy népbíró volt a tanács tagja (Dr. Horváth László tanácselnök, Dr. Szekeres Károly népügyész, Gusztai Lajos MDP, Galyas József MDP, Erdős Imre FKP, Varga István NPP népbírák, Dr. Juhász Ferenc jegyzőkönyvvezető). A vád részéről beidézett tanulók, rendtársaink előadása szerint, vallomásukban nem mutattak rosszindulatot a tárgyaláson. A tatai rendőrségen tett vallo-másuk jegyzőkönyve azonban ott volt a tárgyaláson.

{A vád } A vádirat egyrendbeli folytatólagosan elkövetett bűntettről, izga-tás bűntettéről szól, amelyet mint a tatai gimnáziumnak hittanára a hittan-órákon tanítványai előtt tett kijelentéseivel <477> követett el. Tanítványai előtt több alkalommal a következő kijelentéseket tette a vádirat szerint:

1. „A múltkor beszéltem nektek arról a káoszról, ami a világ megteremté-se előtt volt, az a káosz viszont, ami volt, semmi ahhoz képest, ami most van.”

2. „Mennyi gazemberséget követnek el a demokrácia szent leple alatt”. Gúnyosan tette a következő megjegyzést: „Folyton-folyvást fejlődünk, de a végén az lesz az eredmény, s milyen szép lesz majd, ha majd dobszóval hív-nak evésre, s mi megyünk a csajkával a közös konyhára.”

3. „Lassan már szabadon még csak álmodni sem lehet, mert reggel elém állhat valaki, s megkérdezi, hogy hogy mert álmodni.”

4. „Az országos vezetőkre vonatkoztatva mondta, hogy a demokrácia szent leple mögé bújt gazemberek.”

5. „Elvették tőlünk a tanítás jogát, most civilek vannak bennne, az iskolás gyermekek rongyosak, piszkosak, ez azelőtt nem volt így, de majd ki fog tisztulni.”

6. Az általános iskolára vonatkoztatva azt mondta, hogy „általános állat-kert”, ahová „marhák” járnak.

7. „A firkászok azt írják, hogy lesz ingyen tankönyv, de hát ilyen nem volt, nem is lesz.”

8. „Ha Sztalin és Lenin műveit olvassátok, akkor egy lavór vizet tegyetek mellétek, és a szemeiteket mosogassátok, mert azok olyan szárazok.”

9. A kollégistákat úgy hívta „csahosok”, „spiclik”, rájuk vonatkoztatva mondta, hogy ezeket a „piszkokat és szemeteket majd kisepri a gimnázium-ból a tavaszi vihar.”

10. „Ha a szovjet tudósok akárcsak egy egysejtűt is előállítanak szintézis-sel, elismerem, hogy tudnak. Keleti szomszédaink csak most döbbennek rá, hogy ők mindent előbb feltaláltak, mint a nyugati feltalálók.”

1948/1949. 245 11. Makarenko Új ember kovácsa című könyvére megjegyezte: „a szovjet

csak 30 éve jött rá erre a nevelési rendszerre, amit az Egyház már 2000 év óta ismer.”

„Mindezekkel a kijelentéseivel – végzi a vádirat – a demokratikus állam-rend ellen gyűlöletre izgatott és oly valótlan tényeket állított, amelyek al-kalmasak arra, hogy az ország külpolitikai érdekeit veszélyeztessék.” A vád-irat az 1946:VII. tc. 2 §. b. pontjára, a Btk. 96 §-ára, az 1947: XXXVI. tc. 26 §-ára és az 1946: VII. 4. § 2. bekezdésére utal. Ezekbe ütközik és ezek szerint minősül az elkövetett izgatás bűntette. Weiner Ferenc rendtársunk a vád több pontját egészben vagy részben elismerte (1. pont, 2. pont második rész – „folyton-folyvást” stb., 8. pontban, hogy műveik szárazak, 9. pontban, hogy „csahosok”, „spiclik”, 10. és 11. pont), a vád egyéb pontjait nem ismerte el. A tárgyalás folyamán elejtette az ügyész a vád 6. és 11. pontját és a vád-nak azt a részét, hogy kijelentései az ország külpolitikai érdekeit veszélyez-tethették. A védőügyvéd az „izgatás” vádjának „vétség” vádjává való átmi-nősítésre tett kísérletet, de az ügyész ellenzésére ez nem sikerült. Megma-radt tehát a vád olyan alakban, hogy kijelentéseivel „a demokratikus állam-rend ellen gyűlöletre izgatott”.

{Ítélet } A tárgyalás befejezése után elhangzott az ítélet: egy (1) évi és két (2) hónapi börtön, öt (5) évi hivatalvesztés és föllelhető vagyona felének el-kobzása. Az 1 év és 2 hónapi időből 2 hónapot és 5 napot kitöltöttnek vett a bíróság. Az ügyész nem föllebezett, a védő és vádlott azonban föllebbezett a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT). <478> Az ügy ennek következ-tében a felsőbb fokú bíróság elé került szóbeli tárgyalásra. A védő kérte a vádlott szabadlábra helyezését, de az ügyész ezt ellenezte. Rendtársunk így továbbra is őrizetben maradt. A tárgyalásra reverendában jelent meg. Kissé megfogyott, de jó kedélyállapotban volt. Selmeczi Kovács Józsefnek az ítélet kihirdetése előtt, míg a bíróság visszavonult, sikerült vele beszélnie. Az ügyész nevét a tárgyalás alkalmával nem sikerült megtudni. Sík Sándor rendfőnök úr 8-án beszélt vele (Weinerrel), amikor a fogságban meglátogat-ta rendtársunkat. Érdemes följegyezni pro memoria, hogy a Dolgozók gim-náziumának tanulói, kiknek Weiner Ferenc szintén hittanáruk volt, közösen aláírt nyilatkozatban bizonyították, hogy előttük nem tett a demokratikus államrendet sértő kijelentéseket. A védő előterjesztésében ez a nyilatkozat is szerepelt a tárgyaláson (ld. 518).

{Sertésműtét } Május 27-én súlyos műtéten esett át sertéstenyészetünk másfél éves kanja. Szecsődi Kálmán állatorvos kimetszette [?]. A fiatal, kifej-lett és erős állatnak a kegyetlen és elég sokáig tartó műtétre való lefogása hat embernek is elég munkát adott. Kínjában sokáig és erősen ordított. A seb gyógyulása, úgy látszik, normális lefolyású lesz. Ugyanezen napra virra-dó éjjel öreg anyadisznónk tíz malacot ellett, egyet élettelenül, egyet agyon-nyomott. A nyolc közül egy erősen csenevész, „vakarcs”.

{Szűcs J. Tatán } Szűcs János asszisztens tett nálunk rövid ideig tartó láto-gatást. 30-án este érkezett és 31-én reggel már vissza is utazott Budapestre.

246 1948/1949. {Utolsó májusi litánia } Máj. 31-én este tartottuk kápolnánkban ez évben az

utolsó májusi litániát. A hó folyamán elég szép számmal látogatták tanulók és felnőttek ezeket a kedves esti ájtatosságokat.

{Az eső hatása } A kiadós májusi esőre gyors fejlődésnek indultak a kerti vetemények. Az esőzés miatt több napig nem lehetett kerti munkát végezni. Ennek következtében nagyon ráérett a munka a kertben foglalkozó rendtár-sainkra. Hogy ebből hátrány ne származzék, néhány napra napszámosokat kellett fogadni. Mint mondják, az eső után egészen megváltozott a határ ké-pe. Az eső előtt, a nagy szárazság miatt igen siralmas állapotban volt.

{Szűts Ferenc laicizálása } Sík Sándor rendfőnök 1949. évi március hó 24-én kelt 311/1949. sz. leiratában közölte a Szűts Ferenc ügyében hozott generális consistoriumi határozatot, amelyet az idézett szám alatt hozott a tatai házfő-nök útján Szűts Ferenc tudomására. A rendfőnökhöz küldött határozat így szól: „Faveas P. Franciscum Szűts, nomine nostro admonere, ut vel petat reduc-tionem ad statum laicalem (quod erat convenientissimum), vel invento bene-volo receptore episcopo, imploret indultum saecularisationis. Alioquin ad nor-mam can. 688. dimittetur ex ordine nostro.”81 A rendfőnök is a laikus állapot-ba való visszahelyezés kérését látja legmegfelelőbb megoldásnak, mivel nem valószínű, hogy ma benevolus receptor Episcopust sikerül találnia. Erre irá-nyuló kérésének továbbítását a Generális Atya felé vállalja, aki ezt támogat-ni is fogja. A kérvényhez mellékelendő egy nyilatkozat arról, hogy a coelibatust továbbra is kötelezőnek fogadja el magára.

Szüts Ferenc a laikus állapotba való visszahelyezést kérte. Kérelmét a rendfőnök továbbította a rendi Generálishoz, aki a Szentszék elé terjesztette. A rendfőnök 1949. jún. 1-én kelt 532/1949. sz. leiratával megküldötte máso-latban a kérelemre <479> Rómából érkezett szentszéki iratot.

No 1805/49. Copia. Beatissime Pater, P. Francesco Szücs, Sacerdote, professo nell´ Ordine delle Scuole Pie, Provincia Ungheria, prostrato al bacio de S. Piede, umilmente domanda l’Indulto di riduzione allo stato laicale e la dispensa degli oneri della vi-ta religiosa, non sentendosi di sopportere detti oblighi.

Che della gratia, ecc. …82

Ex Audientia Sanctissimi diei 10 Maji 1949.

81 „Legyen szíves Szűts Ferenccet nevünkben figyelmeztetni, hogy vagy kérje vissza-

minősítését laikusi állapotba (amely a legkényelmesebb lenne), vagy ha jószándékú befo-gadó püspököt talál, kérjen engedélyt világi papságra. Különben a 688. kánon szerint elbocsáttatik rendünkből.”

82 Legkedvesebb Atya! Szűts Ferenc áldozópap, a piarista rend fogadalmas tagja, Szent Lábunkhoz csókkal járulván alázatosan kérte engedélyünket a laikus állapotba való visz-szahelyezéséhez és a szerzetesi élet terhei alól való fölmentéséhez, mivel nem képes vi-selni azok terheit. Akiknek kegyelme…

1948/1949. 247

Sanctissimus Dominus Noster Pius PP. XII., referente infrascripto Cardinali Praefecto Sacrae Congregationis Negotiis Religiosorum Soda-lium praepositae, benigne adnuit pro gratia reductionis ad statum laica-lem cum dispensatione a votis religiosis et ab oneribus Sacro Presbyte-ratus adnexis, firma manente obligatione servandi coelibatum et sine spe readmissionis ad statum clericalem. Non obstantibus quibuslibet. 83

Datum Romae, die, mense et anno ut supra. L. S. M. Card. Lavitrans mp. Praefectus P. Arc. Lanasna mp. Substitutus

Az eredeti iratot a rendfőnök hozzánk másolatban megküldött és Szűts Ferenc mosonmagyaróvári múzeumigazgatónak írott eredeti leveléből kive-hetően, megküldötte Szűts Ferencnek. Felhívta, hogy a szentmisékkel neta-lán még elintézetlen kérdéseket rendezze volt házfőnökével, és papi öltönyét szolgáltassa át a magyaróvári házfőnöknek.

A rendfőnök úrnak 1949. márc. 24-én Szűts Ferenchez intézett leveléből úgy tűnik ki, hogy az eljárás megindítása „motu proprio” a Generális úr ré-széről történt. Valószínűleg tudomást szerzett a megjelent híradásokból megnyilatkozásairól, és az ő hozzájárulásától függött a rendházon kívüli la-kásra az engedély megadása is. Szűts Ferenc ui. annak idején a tatai áthelye-zés érvényben hagyásával kapott engedélyt a magyaróvári múzeumban föl-kínált állás elfogadására. 1891. aug. 27-én született, 1913. dec. 24-én tett ün-nepélyes fogadalmat, 1915. jún. 29-én szentelték pappá. Ezzel a pápai irattal véget ér rendi pályája. A rendfőnök úr hozzá írt levelében „további életére Isten áldását kívánja”. Ugyanezt tesszük mi is, mikor megszűnik a rend és a rendház tagja lenni.

{Az állam és egyház } Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja központi bizottságának ülésén beszédet mondott a választási győzelemről és a jövő feladatairól. Egyik föladat a népköztársasági alkotmány megvalósítása. Sza-bályozni fogja ez az alkotmány az állam és az egyház viszonyát is, mégpedig oly módon, hogy szigorúan el fogja választani az államot az egyháztól (Ma-gyar Nemzet, 1949. jún. 1.).

{Kender kinevezése segédlelkésszé } Papp Kálmán győri megyéspüspök1949. máj. 30. kelt 1370/1949. sz. iratával kinevezte Kender József rendtársunkat a tatai plébánia segédlelkészévé.

{Esküvő } Június 4-én, pünkösd szombatján, esküvő volt este fél nyolc óra-kor kápolnánkban. A menyasszony Bálint Irén, a vőlegény Nagy Zsigmond

83 „A Szentatya audienciájáról, 1949. máj. 10. Szentséges Urunk, XII. Piusz pápa, a

Szerzetesi Szent Kongregáció bíboros prefektusának előterjesztésére kegyesen hozzájá-rult a laikus állapotba való visszaminősítés kegyéhez, a szerzetesi fogadalmak és a szent papsághoz kapcsolódó terhek alóli fölmentéssel, de szilárdan meghagyva a cölibátus szolgálatának kötelezettségét, és a klerikusi állapotba való visszatérés reménye nélkül. Tiltakozás hiányában.”

248 1948/1949.

a tatai tógazdaság tisztviselője. Az esketést a menyasszony édesanyjának bátyja, Jakab János rendtársunk végezte.

{Szentségimádás } <480> Pünkösd vasárnap, hétfőn és kedden szentség-imádás folyt a kapucinus atyák tóvárosi templomában. Esténkint Veszprémi Tibor rendtársunk mondta az alkalmi szentbeszédet.

{Kürti Menyhért kat. elnök-főigazgató halála } Június 7-én kaptuk meg a Ciszterci Rend apátjának és a Katolikus Tanügyi Főigazgatóságnak gyászje-lentését a Ciszterci Rend kiváló tagjának, dr. Kürti Menyhért nyug. kat. tan-ügyi elnök-főigazgatónak haláláról. 74 éves korában halt meg, egy hónappal aranymiséje előtt. Kiemelkedő pályát futott meg. Heves megyében (Vámos-györkön) született (1875. júl. 29.). 1893. aug. 29-én lépett a rendbe. Ünnepé-lyes fogadalmat 1899. jún. 21. tett, és ugyanazon év júl. 2. szentelték áldozó-pappá. Előbb Egerben tanárkodott (1899-1917), majd házfőnök és igazgató volt Baján (1917-1924.), utóbb perjel és igazgató Egerben (1924-1938.). Köz-ben rendi főigazgató, egri székhellyel (1935–1938). Szélesebb körű lesz fő-igazgatói működése, mikor Dunán inneni kat. főigazgató Budapesten (1938–1940) még inkább, mikor a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság elnök-főigazga-tója Budapesten (1940-1948). 1938-tól nyugalomban élt Budapesten. Az apát a gyászjelentésben „nagy testvére és fia”elnevezéssel illeti. A rendi gyászje-lentés így jellemzi: „Erat vir victor annorum”.84 A rend elismerésének jele, hogy „a rendi káptalan tiszteleti tagja.” Közvetlen munkatársai, a Katolikus Főigazgatóság tagjai így parentálják el: „Megboldogult elnök-főigazgatónk-ban a katolikus tanügy legkiválóbbja távozott körünkből.” Egész pedagógiai pályáján világos meglátásával, tapasztalatokban megérlelődött bölcsességé-vel és rendkívüli irányító képességével mindvégig fáradhatatlanul, szívvel-lélekkel és odaadó hűséggel szolgálta a katolikus nevelés és oktatás ügyét. Neki minden bizonnyal szól a Dániel könyvében olvasható ígéret: „…akik igazságra oktatnak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csilla-gok.” Hosszú szenvedés után, a betegek szentségével megerősítve, 1949. jún. 3-án hunyt el csendesen. Jún. 7-én délután 3 órakor szentelték be, és a Kere-pesi-temetőben helyezték el a rendi sírboltban. Engesztelő szentmiseáldoza-tot a ciszterciek plébániatemplomában (Szent Imre város) jún. 8-án de. 9 órakor, a piaristák kápolnájában jún. 13-án de. ½ 9 órakor mutattak be érte. Hivatali működésében rendünk iránt mindig jóindulatot tanúsított. R. in P.

{Tavaszi disznóölés } Június 8-án szomorú végre jutott a „Gyilkos”. Nem ember volt, hanem fiatalabb anyasertés. Azért jutott ehhez a névhez, mert ellés után fölfalta a saját malacait. Kimondták rá a halálos ítéletet, hogy hiz-lalás után megölik. Mivel jó étvágya volt, és jól evett, tetemesen meghízott. Kettéhasítás után 156 kilót nyomott. Sok zsírja lett. Az ölést és földolgozást egy Legát nevű, daliás termetű fiatal tóvárosi hentes végezte teljes megelé-gedésünkre. Két leányunk (Annus és Rézi) mellett Selmeczi Kovács József másodfőnök is kivette részét a munkából. A nagy meleg miatt hirtelen kel-

84 Az éveket legyőző férfi volt.

1948/1949. 249

lett a munkát elvégezni, mivel Gyilkos már nem evett. Közfogyasztásra 12 kiló zsírt kellett utána beadnunk (á 8 frt.)

{Bérmálás } A tatai bérmálás idejét Papp Kálmán győri megyéspüspök má-jus 15. napjára tűzte ki. Mivel valamivel később ugyanerre a napra tűzte ki a belügyminiszter is az országos képviselőválasztások idejét, azért a püspök június 12. napjára, <481> Szentháromság vasárnapjára halasztotta a tatai bérmálást. Június 11-én, szombaton érkezett meg a püspök délután 5 órára a plébánia elé, hol szép számban összegyülekezett hívek fogadták. Amikor kilépett az autóból, taps és éljenzés hangzott föl. A püspököt láthatóan kel-lemesen érintette a fogadtatás melegsége. A hívek nevében dr. Giber János hitközségi elnök üdvözölte. A püspök röviden válaszolt az üdvözlésre és utána bevonult a plébánia épületébe. A fogadás külsőségeihez még hozzátar-tozik, hogy a püspök autója előtt kerékpáros fiúk csoportja és árvalányhajas gazdalegények bandériuma haladt. Előbb Tóvároson is ünnepélyesen fogad-ták. Este a kapucinus atyáknál volt a püspök vacsorán. Erre hivatalos volt Tell Sándor házfőnökünk is.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a plébániatemplomban történt. A püspök csendes misét mondott, az alkalmi szentbeszédet Grábits Henrik szomódi esperesplébános mondta. A szertartásban a két rendi káplánon kí-vül (Santora Mihály és Kender József) Veszprémi Tibor rendtársunk is se-gédkezett. A bérmálkozók száma 670 volt. A városon meglátszott, hogy bér-málás volt: sok fiút és leányt lehetett látni ünnepélyesen kiöltözve hozzátar-tozóik és bérmaszüleik kíséretében az utcán is. A nagy templom a szertartás alatt zsúfolásig tele volt. Naszály, Baj és az ide tartozó puszták hívei is itt bérmálkoztak.

A szertartás után a püspök a plébánián különféle hatóságok és intézmé-nyek küldöttségét fogadta. A politikai községet Miskolczy László főjegyző és Molnár Miklós bíró, országgyűlési képviselő képviselte. Mindketten részt vettek a püspök tiszteletére adott ebéden is a plébánián. A papságot Grábits Henrik kerületi esperes vezette a püspök elé. Köszöntőjében utalt arra a buzgó lelkipásztori munkára is, amelyet a rendtagok kifejtenek. Erre a püs-pök is kitért válaszában, amelyből kitűnt az az elismerés, amellyel a tatai és magyaróvári rendtagok pasztorációs munkája iránt viseltetik. A plébánián 18-an vettek részt az ünnepi ebéden. Köztük voltak rendtársaink közül Tell Sándor házfőnök, Santora Mihály, Kender József és Veszprémi Tibor. Délu-tán megtekintette a püspök az új naszályi kápolnát. Ez útja előtt délután a püspök Németh Antal udvari pap és Grábits Henrik esperes kíséretében rö-vid látogatást tett a rendházban is. Láthatóan nagyon tetszett neki a kápol-nánk. Igen megnyerte tetszését a lépcsőfeljárás is. Az emeleten megnézte a könyvtár helyiségét és az előadótermet. Szíves búcsúval köszönt el tőlünk. Hétfőn, 13-án Budapestre utazott a püspöki konferenciára.

{Eső } A nemrégen említett májusi eső után megint igen meleg idő követ-kezett. Egyes napokon rekkenő meleg volt (árnyékban 29-31˚). Vasárnap erősen szeles és borús volt az idő, enyhült a meleg, ami éppen jó volt a bér-

250 1948/1949.

málás napján. Estére szép csendes eső kezdett esni, de rövidesen megállt. Jún. 13-án, páduai Sz. Antal napján de. aztán számottevő jó eső esett. (A me-leg miatt megint baj volt a vízzel, a források és kutak elapadtak.) A napköz-ben támadt erős szél, sajnos, gyorsan fogja szárítani megint a földet, és csök-kenti a jótékony eső hatását. A meleg léghullámot elsöpörte.

{Úrnapja } Június 16-án volt Úrnapja. 1766. óta most történt meg először, hogy a tatai plébániatemplom úrnapi körmenetén nem a rendi tanárok ve-zették a gimn. <482> ifjúságot. Etele György hittanár és néhány világi tanár, illetve tanárnő kísérte a tanulókat, akik elég szép számmal jelentek meg a körmeneten. Etelén kívül a többi rendtag karingben vett részt az Oltári-szentség előtt a körmeneten. Becslés szerint kb. 2 500 volt a résztvevők szá-ma. Feltűnést keltett a kórház által állított sátor szépsége.

{Te Deum } Június 18-án volt kápolnánkban a gimn. ifjúság Te Deuma. Az első Te Deum azóta, hogy a rendtagok nem tanítanak a gimnáziumban. Ete-le György hittanár mondott énekes misét és szentbeszédet, melyben főleg a lelki élet állandó ápolásának kötelezettségét fejtegette a tanulóknak. A kó-rust Magyar István rendtársunk vezette, az orgonán a tóvárosi kapucinus templom művész-kántora játszott. A szép számban megjelent tanulók mise végén az O pater parvulorum himnuszt és a magyar nemzeti himnuszt éne-kelték. Te Deum után ünnepély volt, és kiosztották a tanulóknak a bizonyít-ványokat és jutalmakat.

{Rekollekció } Június 19-én Etele György és Veszprémi Tibor egynapos rekollekciót tartottak erre vállalkozó lányokkal az emeleti előadóteremben.

{Érettségi vizsgálatok } Június hó 20., 21. és 22. napján voltak az 1948/49. tanévi érettségi vizsgálatok az állami (volt piarista) gimnáziumban. Dr. Csonkás Mihály, az esztergomi állami (volt bencés) gimnázium igazgatója volt az érettségi vizsgálatok elnöke. Az elnök tanára és osztályfőnöke volt Selmeczi Kovács József másodfőnöknek az egykori sárbogárdi gimnázium-ban. A gimn. érettségi vizsgálatok befejezése után jún. 22-én este vacsorán vendégül láttuk az elnököt, aki láthatóan jól érezte magát körünkben. Jún. 23. és 24. napján voltak az érettségi vizsgálatok a dolgozók gimnáziumában, ugyancsak dr. Csonkás Mihály igazgató elnöklete alatt. Ezen az érettségi vizsgálaton mindenki sikerrel végzett. A gimn. érettségin elégtelenül végzett tanulók mind tehetnek javító vizsgálatot. Úgy halljuk, hogy az elnök maga-tartásával és tudományával imponált a vizsgázóknak.

{Litániák } Jún. 24. napjára esett az idén Jézus Szent Szívének ünnepe. Az ünnep oktávája alatt (jún. 24.–júl. 1.) minden este litániát tartunk kápol-nánkban. 26-án nagy Jézus Szíve körmenet volt a kapucinusok templomából a plébániatemplomba.

{Különös időjárás } Kb. egy hete szokatlanul hűvös és szeles az időjárás. Medárd napján nem volt eső, de azóta többször esett. Este és reggel lehet főleg a hűvös áramlatot érezni. Az évszakhoz képest szokatlan ez a hűvös idő, bár azt mondják, hogy a gabona érlelése tekintetében jobb, mint ha rek-kenő meleg lenne, mint amilyen előzőleg volt

1948/1949. 251 {Az érettségizettek miséje } Az érettségi vizsgálatot tett tanulók jún. 26-án

misére jöttek össze a kápolnában. A misét egykori osztályfőnökük és igazga-tójuk Selmeczi Kovács József mondta. Ezen a misén szokatlanul sokan jelen-tek meg. A kórus mise végén az O pater parvulorum himnuszt énekelte. Nyilván Te Deumnak szánták a tanulók a misét.

{Szent Péter és Pál ünnepe, jún. 29. } Szent Péter és Pál ünnepe. Ezt tekintik az aratás kezdetének. Valamikor nagy diákünnep volt, mert ezen a napon osztották ki a bizonyítványokat, értesítőket és jutalmakat meg ösztöndíj-kamatokat. E sorok írója ma 50 esztendeje kapta ki az itteni akkori gimnázi-um legfelsőbb (negyedik) osztályáról szóló bizonyítványát. Már jó ideje jún. 29. előtt osztják ki a bizonyítványokat, diákvonatkozásban elmúlt az ünnep régi jellege.

{Bögözi kapucinus házfőnök ügyének bírósági tárgyalása } <483> Június 30-án volt Bögözi Vilmos tóvárosi kapucinus házfőnök ügyének népbírósági tárgyalása Budapesten. Őrizetbe vétele márc. 28-án este történt. A védő sze-repét Prónay Aladár tóvárosi ügyvéd töltötte be. A vád részéről beidézett tanúk a tóvárosi általános iskola tantestületéből kerültek ki: Bors Szilveszter igazgató, Kecskés Lajos és felesége, Ugró Matild. A vád izgatásról szólt. Rendtársaink közül részt vettek a tárgyaláson Kuntár József és Etele György. Ott volt a kapucinus provinciális (Tallós József) is; kívüle még két kapucinus atya Budapestről. A tatai kapucinus atyák közül ott volt Patonyi Rudolf és Salamon László. Ők azonban, mivel mint védő tanúk szerepelhettek volna, a tárgyalás folyamán nem tartózkodhattak benn a tárgyalóteremben. A tár-gyalást dr. Horváth László tanácselnök vezette. A tatai két kapucinus atya kihallgatására nem került sor. Bögözi házfőnököt 6 hónapra ítélte el a népbí-róság, de ebből kitöltöttnek vette az őrizetbe vétele óta eltelt időt. A 6 hóna-pon kívül 5 évi hivatalvesztésre és föllelhető vagyona felének elkobzására ítélte a bíróság. Az ítélet ellen az ügyész és védő is föllebbezett a Népbíró-ságok Országos Tanácsához (NOT). A házfőnököt az ítélet után továbbra is őrizetben tartják, nem helyezték szabadlábra.

{20 éves érettségi találkozó } Július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, Kecskemétre utazott 20 éves érettségi találkozóra dr. Jakab János és dr. Ma-gyar István rendtársunk. Az első mint volt tanár, a második pedig mint volt osztálytárs. Az érettségi találkozó ideje júl. 3. napja (pünkösd IV. vasárnapja) volt. A templomban a főoltárnál Jakab János volt osztályfőnök mondta a mi-sét, amely alatt a két mellékoltárnál dr. Erőss József házfőnök-plébános és Magyar István misézett. Mise után ellátogattak a találkozók a temetőbe, dél-ben pedig közös ebéden vettek részt a Katolikus otthonban.

{Uskert Kálmán világi tanár halála } Július hó 4-én halt meg Uskert Kál-mán, intézetünk világi tanára. 1885. szept. 20-án született Bars megyében, Karvalyon. 1900. aug. 27-én, a gimnázium negyedik osztályának elvégzése után, rendünkbe öltözött be Vácon. Novíciustársa és évfolyamtársa volt Tell Sándor jelenlegi tatai házfőnöknek és dr. Biró Vencel történetíró, egyetemi ny. tanárnak, a romániai rendtartomány ezidei rendfőnökének. A gimnázi-

252 1948/1949.

um felső osztályait a rózsahegyi studiumban, illetve gimnáziumban, egyete-mi tanulmányait a kolozsvári Kalazantinumban, illetve egyetemen végezte. Az 1906/7. tanévben, mint harmadéves egyetemi hallgató, kilépett a rendből. 35 tanári szolgálati évből 26 évet tatai rendi gimnáziumunkban, 1 évet álla-mosított iskolánkban töltött. Korábbi szolgálati helyei: Paks, Kisvárda, Arad. Az 1948/49. tanév folyamán szemmel láthatóan mutatkoztak rajta az ideg-kimerültség jelei, ezért előbb órakedvezményt kellett kérnie, majd egészen ki kellett állnia a tanításból. Több helyen is megvizsgáltatta magát, de a vizsgálatok nem tudták megnyugtatni. Legutóbb a pécsi egyetemi ideggyó-gyintézetben kezeltette magát, hol egy rokona a főorvos. Itt érte váratlan gyorsasággal a halál 1949. júl. 4-én. A család hazahozatta. Itt volt a temetése nagy részvét mellett a Környei úti temetőben júl. 7-én délután 4 órakor. A szertartást Patonyi Rudolf kapucinus atya végezte Selmeczi Kovács József és Kender József rendtársaink segédletével. Engesztelő szentmise-áldozatot 7-én reggel 9 órakor mondtak érte a kapucinusok <484> tóvárosi templomá-ban. A temetőben a sírnál Patonay József tanár az intézet, Antal Gergely gimn. igazgató a pedagógusok szabad szakszervezete, Szűcs Boriska pedig a tanítványok nevében búcsúztatta. Volt rendi tanártársai teljes számban részt vettek a temetésen, egyesek rögtönzött énekkarban is szerepeltek. Júl. 8-án utolsó rendi igazgatója, Selmeczi Kovács József mondott leki üdvéért csen-des gyászmisét kápolnánkban. Elhunyt tanártársunkra mindig kegyelettel gondolunk mint lelkismeretes, gondos tanárra, jó kollégára, aki kegyeletes ragaszkodást tanusított mindig rendünk iránt. Requiescat in pace!

{A NOT ítélete Mindszenty prímás és társai ügyében. } A Népbíróság Or-szágos Tanácsa 1949. július 6-án dr. Jankó Péter elnöklete alatt felülvizsgálta a budapesti népbíróságnak Mindszenty József és társai bűnügyében hozott ítéletét. Az iratok ismertetése után a népfőügyész és a védők megindokolták perorvoslataikat.

A Népbíróságok Országos Tanácsa július 9-én hirdette ki ítéletét, és Mindszenty József életfogytiglani fegyházbüntetését helyben hagyta. A többi vádlottak közül Baranyay Jusztint 12 évi, Zakar Andrást 4 évi, Esterházy Pált tizenöt évi, Nagy Miklóst háromévi Ispánki Bélát tizenöt évi, és Tóth Lászlót tíz évi fegyházra ítélték. Az ítélet jogerős.” (Magyar Nemzet 1949. július 10. sz.). Baranyay Jusztin, Zakar András és Ispánki Béla népbírósági ítéletét enyhítette a NOT (ld. 463-464).

{Kalazantínumi növendékek nálunk } Július 9-én utaztak vissza Budapestre Herédi Vilmos és Szécsényi János kalazantinumi növendékek, akik június 30. óta vendégei voltak, rövid nyaralásra, a rendháznak. Jól érezték magukat, csak azt sajnálták, hogy az évszakhoz képest hűvös időjárás miatt nem fü-rödhettek a Fényesen. Mindössze kétszer volt erre alkalmuk. Jó modorú, komoly fiatalemberek benyomását tették ránk és jó emlékeket hagytak ma-guk után.

{A rendfőnök és asszisztensek kinevezése } Július 16-án hirdették ki az ebéd-lőben a rendfőnök úrnak 683/1949. számú következő leiratát:

1948/1949. 253

Főtisztelendő Házfőnök Úr! Kedves Rendtársaim! Tudomásul adom minden kedves Rendtársamnak, hogy a Generális Atya 842/1949. számú és 1949. július 6-án kelt iratával három évi időtar-tamra provinciálisnak nevezett ki; asszisztenseknek pedig ugyanerre az időre kinevezte Balanyi György, Karl János, Szűcs János és Albert Ist-ván rendtársainkat. Az előírt hivatali esküt mindannyian a mai napon letettük.

Budapest, 1949. évi július 13. Sík Sándor s. k. P. H. provinciális

{A házfőnök elutazása } Július 17-én volt egy éve annak, hogy Tell Sándor házfőnök átvette elődjétől, Biró Imrétől a rendház ügyeinek vezetését. Mivel egész év folyamán nem volt szabadságon, 16-án elutazott testvéréhez kétheti pihenőre. Távollétében Selmeczi Kovács József másodfőnök helyettesíti.

{Vihar } Júl. 16-án délben hirtelen vihar kerekedett. Természetesen jött a hűvös idő után beállt rekkenő melegre. A hőmérő 32º-ig is felmelegedett. A tóba becsapott a villám. Némi jég is <485> esett. Kárt azonban nem ez, ha-nem az erős, sűrű zápor tett a veteményekben. A vihar utáni napokban me-gint abnormisan leszállt a hőmérő. 19-én esni kezdett az eső és a 20-ára vir-radó éjszakán reggelig esett. Egész nap erős, hűvös szél fújt. 21-én reggel 10º-ig süllyedt a hőmérő. Nagyon furcsa, egyenetlen az időjárás az idei nyá-ron.

{Meggyes J. Tatán } Meggyes János, budapesti rendtársunk, aki július 11-én érkezett meg rendházunkba, és egy hétig, mint vendég tartózkodott ná-lunk, 19-én visszatért Budapestre.

{Vendégek } Ezen a héten sokan fordultak meg rendházunkban. Július 26-án este Molnár István újmisés rendtársunk jött 22 fiúval Vácról. Az utat ke-rékpáron tették meg. Kéthetes túrára indultak, kellő fölszereléssel. Mindösz-sze egy éjtszakát töltöttek itt, és másnap de. tovább mentek Veszprémbe. Ugyanaznap este érkezett hozzánk Mészáros Imre kecskeméti rendtársunk két érettségizett fiúval, szintén kerékpáron. Ők nem siettek annyira, és egy kicsit körülnéztek Tatán. A Fényesben is megfürödtek. Ittlétük alatt a rend-ház élelmezte őket. Ők 28-án reggel mentek tovább Tatáról. Július 26-án du. érkezett ide Medveczky János öreg rendtársunk látogatására unokaöccse, Medveczky János gyöngyösi városi tisztviselő a feleségével. Öreg rendtár-sunk láthatóan örült a látogatásuknak. Másnap rendtársunk és Jakab János kíséretében megnézték a főbb látnivalókat. Ittlétük alatt a rendház szívesen látott vendégei voltak. 27-én du. utaztak vissza Gyöngyösre. Júl. 27-én érke-zett meg váratlanul Szűcs János asszisztens, aki az egyházmegyei alkalma-zásban levő rendtagok javadalmazása ügyében jött érdeklődni. 29-én reggel utazott vissza Budapestre. Július 28-án jött üdülés céljából két kalazantinumi növendék: Etele Ágoston, Etele György rendtársunk testvéröccse és Surányi Béla.

254 1948/1949. {Vihar } Napokon át rekkenő meleg volt. Júl. 28-án 32º-ig, 29-én pedig 33º-

ig emelkedett árnyékban a hőmérő. 5 óra felé vihar támadt, bő esővel. A Nagy-tóba szokás szerint becsapott a villám. Tóvároson egy asszonyt meg-ütött a villám, egy fiút és egy leányt megsértett. Az eső már nagyon kellett a nagy meleg után. Jelentéktelen jég is volt közte. Eső a 30-ára virradó éjjel is esett, sőt 30-án reggel is volt némi eső. A kapás veteményekre, szőlőre igen kell az eső.

{Tell Sándor házfőnöki kinevezése } A rendfőnökség a következő leiratban tudatta Tell Sándor kinevezését

709/1949. sz. Főtisztelendő Házfőnök Úr! A Generális atya 1949. évi július hó 19-én kelt, ad 950/1949. számú

rendelkezésével kinevezte Főtisztelendőségedet tatai rendházunk rekto-rává három évi időtartamra

Kérem, hogy a professio fideit a ház tagjainak jelenlétében mielőbb letenni és arról jelentést tenni szíveskedjék.

Midőn kinevezését örömmel továbbítom, Főtisztelendőséged munká-jára a jó Isten sok áldását kérem.

Budapest, 1949. évi július hó 26. Tell Sándor úrnak Balanyi György s. k. Tata. provinciális-helyettes

<486> Aug. 1-én megjött rövid pihenőjéről Tell Sándor házfőnök. Ugya-nezen a napon utazott el Kuntár József és Veszprémi Tibor is. Ők is rövid ideig maradnak távol. Aug. 2-án volt a búcsú a tóvárosi kapucinus atyák templomában, a porciunkula. A búcsúi ebédre hivatalos volt házfőnökünk is. Ugyanekkor ünnepelték az új kapucinus házfőnök nevenapját is (Pataki Al-fonz, Bögözi Vilmos utóda).

{Vendégek } Aug. 3-án utaztak vissza Budapestre Etele Ágoston és Surányi Béla kalazantinumi növendékek, akik júl. 28-tól a rendház vendéglátását élvezték. Jó idejük volt, a Fényesen fürödhettek. Itt időzésük alatt a nagy-kertben segítettek az öntözési munkában is. Őket felváltották Divald István fölszentelt teológus és Szojka Ödön teológus a kalazantinumból. Aug. 4-én érkeztek meg üdülés céljából. Aug. 4-én ebédre vendégünk volt dr. László Mihály szegedi rendtársunk, aki jelenleg a Torontál megyei Deszken segéd-lelkész.

{Professio fidei } Aug. 5-én este, vacsora előtt az oratoriumban Tell Sándor három évre kinevezett házfőnök, az előző lapon bejegyzett kinevezési irat fölolvasása után, a háztagok jelenlétében letette a professio fideit.

{Utazások } Aug. 7-én este hazaérkezett Veszprémi Tibor rendtársunk Bu-dapestről. 8-án reggel elutazott Medveczky János rendtársunk Miskolcra, Jakab János rendtársunk pedig Csopakra üdülésre.

{Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság alkotmányáról } Az újságok aug. 7. száma közölte a törvényjavaslatot a Magyar Népköztársaság alkot-

1948/1949. 255

mányáról. A pénteki (aug. 5.) minisztertanács Rákosi Mátyás miniszterel-nök-helyettes előterjesztésére elfogadta az alkotmányról szóló törvényjavas-latot. A Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama (2.§). A Magyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével (3.§). A Magyar Népköztársaság legfelső államhatalmi szerve az országgyűlés. Az országgyű-lés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit (10.§). Az országgyűlés első ülésén tagjai sorából megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, amely elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és tizenkét tagból áll (19.§), hatás-körét a 20.§ állapítja meg. Ő gyakorolja az országgyűlés jogkörét, ha az or-szággyűlés nem ülésezik. Az államigazgatás legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa (22. §). A minisztertanácsot, illetőleg egyes tagjait a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatára az országgyűlés vá-lasztja meg és menti fel (23.§). A minisztériumok száma 15. (24.§). A 25-28.§ részletezi a minisztertanács hatáskörét. A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. Az államhatalom helyi szerveiről a 29-35.§ intézkedik. A bírói szervezetről a 36-41.§, az ügyészségről a 42-44.§, az állampolgárok jogairól és kötelességeiről pedig a 45-61.§ szól. A Magyar Népköztársaság védi a há-zasság és család intézményét (51.§). Biztosítja a polgárok lelkiismereti sza-badságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát. A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében az egyházat különválasztja az államtól (50.§). Biztosít-ja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a <487> gyülekezési szabadságot (55.§). Biztosítja a polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a le-véltitok és magánlakás tiszteletben tartását (57.§). A munkával szerzett tu-lajdont az alkotmány elismeri és védi, az öröklési jogot biztosítja (8.§). A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogo-kat élveznek. Hátrányos megkülönböztetésüket nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti (49.§). Biztosítja minden területén lakó nemzetiség számára az anyanyelvén való oktatást és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét (4.§). Polgárai az országgyűlési képviselő-ket általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással válsztják (62.§). A választójog minden nagykorú polgárát megilleti. A dolgo-zó nép ellenségeit és az elmebetegeket kirekeszti a törvény a választójogból (63.§). Mindenki képviselővé választható, akinek választójogosultsága van (66.§).

{Címer. Zászló. Főváros } A Magyar Népköztársaság címere: kétoladalt bú-zakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezőben kalapács és búzaka-lász; a mező felső részén a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag. Zászlaja: piros-fehér-zöld színű lobogó, közepén a Magyar Népköztársaság címerével. Fővárosa: Budapest.

Az országgyűlést augusztus 10-re hívták össze a javaslat tárgyalására. {Utazások. Vendégek } Aug. 9-én Santora Mihály, 11-én pedig Selmeczi Ko-

256 1948/1949.

vács József házi másodfőnök rendtársunk utazott el rokonai körébe egy kis nyári üdülésre. 10-én megjött pihenőjéről Kuntár József rendtársunk. Más-nap (11-én) érkezett meg hozzánk Csányi László rendtársunk, aki a mernyei plébániához tartozó Szentgáloskéren végez pasztorációs munkát. A hosszú utat Mernyétől Tatáig kerékpáron tette meg. 12-én indult tovább Tatabányá-ra, onnan Budapestre.

{Időjárás } Az utóbbi időben igen meleg, szikkasztó időjárás volt. A hőmé-rő pl. 10-én 31º (fok) fölé emelkedett. 11-én borulni kezdett, miután előző nap szél kerekedett. Este 10 óra előtt esni kezdett az eső, és éjjel kiadós eső öntözte meg a veteményeket. Rájuk nézve már igazán életkérdés volt ez az eső. A kiégés veszedelme fenyegette már őket. Az idő is elviselhetőbbé vál-tozott, 12-én reggel 14º-t mutatott a hőmérő, 13-án reggel pedig 11º-t. Erős szél fúj. Éjjel is esett eső. 13-án napközben is többször esett az eső. 14-én sok eső esett, 15-én is többször volt kiadós zápor. E napok alatt összevéve na-gyon jelentékeny esőmennyiség érte a földet. Eső után napokon át hűvös idő volt. 19-én reggel 8º-t mutatott a hőmérő.

{Utazások. Vendégek } 12-én este Magyar István rendtársunk utazott el ro-konaihoz Kistelekre. 13-án megjött Santora Mihály és Jakab János rendtár-sunk. 14-én két kalazantinumi növendék érkezett hozzánk üdülés céljából: Serfőző István és Bányai Endre. 16-án hazaérkezett Selmeczi Kovács József házi másodfőnök. Szojka Ödön 18-án, Divald István pedig 19-én tért vissza Budapestre. 18-án jött el hozzánk rendházunk volt tagja, Fazekas József Ma-gyaróvárról.

{Kolosváry halála } 19-én este kaptuk meg a budapesti házfőnök sürgönyét Kolosváry rendtársunk haláláról. <488> Aknaszlatinán (Mármaros vm.) szü-letett 1883. jún. 10. A rendbe lépett 1898. aug. 27. Ünnepélyes fogadalmat tett 1905. ápr. 20. Áldozópappá lett 1906. júl. 2. A tanítást a rend gimnáziu-maiban az 1906/907. tanévvel kezdte meg. Mennyiségtan és fizika volt a szaktárgya. Több intézetben tanított; ő volt a nagybecskereki gimnázium utolsó rendi igazgatója. A szerb igazgató tőle vette át az intézetet 1920. júl. 1-én. Ezután Kolozsvárra került, és ott működött, mint tanár, növendékpre-fektus, teológiai tanár, rendfőnöki titkár, asszisztens. A romániai rendtarto-mányból visszakerült a magyar rendtartományba, és az 1935/36. évben már Mernyén működött mint uradalmi főszámvevő és főpénztáros. Több évi itt működése után Budapestre került, mint rendi számvevő. 1949. aug. 18-án 16 órakor hunyt el példás türelemmel viselt betegség (szívtrombózis) után, a nagybetegek szentségeivel megerősítve. Aug. 22-én mondtak érte gyászmi-sét a budapesti rendház kápolnájában és ugyanaznap du. ½ 3 órakor temet-ték el a Kerepesi temetőben (Fiumei út) levő rendi sírboltba. Rendházunkat a temetésen Etele György rendtársunk képviselte.

{Vendégek. Utazások } Bányai Endre és Serfőző István érettségizett rendi növendékek aug. 21-én du. utaztak vissza Budapestre a Kalazantinumba. Távozásuk előtt 19-én nagy munkával rendbehozták a rendház kertjében a felső terasz széles sétaútját. Jó emléket hagytak maguk után, és láthatóan jól

1948/1949. 257

érezték itt magukat. 21-én du. megérkezett üdüléséből Medveczky János rendtársunk. Fazekas József, aki több napig vendégünk volt, 22-én reggel Budapestre távozott.

{Új alkotmány } A Magyar Népköztársaság alkotmányának országgyűlési tárgyalása aug. hó 17. és 18. napján volt. Az előadói tisztet Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes tötötte be. A javaslatot egyhangú határozattal fo-gadta el az országgyűlés. A hírlapok nagy részletességgel ismertették az or-szággyűlés lefolyását. A Magyar Közlöny aug. 20-i számában közölte az 1949. évi XX. törvényt a Magyar Népköztársaság alkotmányáról, ezen a na-pon vált törvénnyé. Aug. 23-án választotta meg egyhangú határozattal az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a tagjait. Elnök: Szakasits Árpád, alelnökök: Kiss Károly és Nagy Dániel, titkár: Olt Károly. A tagok száma: 17. A Tanács személyi összetételére vonatkozó javaslatot Rákosi Má-tyás miniszterelnök-helyettes tette meg levélben a Magyar Függetlenségi Népfront nevében. Az országgyűlés közfelkiáltással egyhangúlag fogadta el a javaslatot.

{Lelkigyakorlatok } Kalazanci Szent József, rendalapítónk napja előtt tar-tották a tatai rendház tagjai az évi papi lelkigyakorlatokat. Vezetőjük a rend-főnök úr megbízásából sub ausp. dr. Simon Sándor budapesti rendtársunk volt. Aug. 22-én este kezdődtek bevezető beszéddel. Aug. 23., 24. és 25. nap-ján folytak le a szokott módon (½ 9 órakor reggel közösen mondott prima, ½ 10 órakor első, ½ 12 órakor második beszéd, 1 órakor examen conscientiae, ebéd, után szentségimádás közösen, ½ 6 órakor harmadik beszéd, vacsora után közösen mondott completorium). 25-én gyónás. A veszprémi ház tagjai közül részt vettek a lelkigyakorlatokon: Hesz Ödön, dr. Mikos József és Medvigy Mihály. A lelkigyakorlatok 25-én este értek véget a vacsora után közösen elmondott completoriummal. Simon Sándor és Medvigy Mihály 26-án reggel elutazott.

{Püspökszentelés } <489> Aug. 24-én, Szent Bertalan apostol napján szen-telte püspökké Grősz József kalocsai érsek P. Badalik Bertalan budapesti szentdomonkosrendi perjelt, az új veszprémi püspököt Budapesten a rend templomában. Meszlényi Zoltán esztergomi és Kovács Vince váci segédpüs-pök volt a segédkező püspök. Az új püspök volt annak idején az önállóvá lett magyar szentdomonkosrendi provincia első rendfőnöke. E napon kaptuk a hírt, hogy Németh Kálmán az új tatai plébános.

{Kalazanci Szent József ünnepe } Aug. 27-én ünnepélyes nagymisével ültük meg Szent Alapítónk, Kalazanci Szent József ünnepét. A főoltár virágdíszben állt, és szépen ki voltak díszítve a mellékoltárok is. A díszítési munkát Veszprémi Tibor rector ecclesiae irányításával volt leánytanulóink végezték. Segítettek Varrónénak (aki állandóan ingyen takarítja) a kápolna rendbeho-zatalában is. ½ 9 órakor volt az énekes mise, melyet szép hangú Magyar Ist-ván rendtársunk celebrált népes asszisztenciával. A segédletben részt vett 3 győregyházmegyei és 1 esztergom-egyházmegyei teológus és 2 kapucinus növendék. A kórus, mely fiúkból és lányokból állt, latin misét adott elő

258 1948/1949.

Veszprémi Tibor vezényletével, igazán szépen, kifogástalanul. Az orgonánál régi tanítványunk és évtizedek óta állandó orgonistánk, Mihálÿ Géza ny. főszolgabíró ült. Közönség szokatlanul nagy számban volt a misén. Az egész ünnep a bensőséges áhítat hangulatában folyt le. Az O parer parvulorum himnusz éneklése fejezte be.

Egy órakor ebéden vendégeink voltak Kő Antal tatai adminisztrátor, Medgyesi Dezső tóvárosi kapucinus plébános, Pataki Alfonz tóvárosi kapu-cinus házfőnök, Mihálÿ Géza ny. főszolgabíró, Hesz Ödön és Mikos József veszprémi rendtársaink. Vendégeink jól érezték magukat. Leányaink (An-nus: Géber Anna és Rézi: Lunczer Teréz) dicséretet érdemelnek a kitűnően elkészített ebédért.

{Szűcs assz. Tatán } Aug. 27-én váratlanul megérkezett Budapestről Szűcs János asszisztens. Másnap ebéd után visszautazott Budapestre. 29-én reggel utazott el Mikos József, aki a lelkigyakorlatok befejezése után néhány napra még itt maradt. Hesz Ödön még itt tartózkodik a városban rokonsága köré-ben, mert szabadságon van.

{Érettségi találkozó } Aug. 28-án érettségi találkozóra jött össze 1944-ben érettségizett tanítványainknak egy 14-15 tagból álló csoportja. Köztük egy szentbenedekrendi főiskolai hallgató Pannonhalmáról (Horváth Pius). Osz-tályfőnökük annak idején Kolláti István rendtársunk volt, aki nem vett részt a találkozón, sürgönyt küldött. Egyik tanáruk, Wagner Lajos időközben meghalt. Az ő sírját fölkeresték. Itt tartózkodó volt tanáraik (Kuntár József, Magyar István, Selmeczi Kovács József, Kender József) részt vettek a találko-zón. ½ 9 órakor misét hallgattak a kápolnában. A misét Selmeczi Kovács Jó-zsef mondta. Utána ellátogattak a gimnáziumba, majd a ház kertjében elbe-szélgettek volt tanáraikkal. A temetői látogatás után söröztek. Evvel be is fejeződött a találkozó.

{A romániai rendtartomány sorsa } Romániában a Hivatalos Lap 1949. évi aug. 1-i számában rendelet jelent meg a szociális, egészségügyi és tanító-szerzetek működésének megszüntetéséről. Ebben az ügyben Bukarestbe hív-ták a szerzetek főnökeit a kultuszminisztériumba. Biró Vencel piarista rend-főnök is felment Cservény Albin rendtag kíséretében. <490> A minisztéri-umban azokról a módozatokról tárgyaltak, hogy miképpen történjék a szer-zetek felszámolása. A tagok elhelyezkedési lehetőségei közül a fiatalság a pasztorációt kérte, pár tag kivételével, helyesebben Csopoti Lajos kivételé-vel, aki építési hivatalba ment. Az öregek nyugdíjat kérnek, aminek az útja meg van könnyítve. A rendfőnök reméli, hogy a kérések teljesülnek. A ma-gyar állampolgárságú rendtagok, akik kisegítésképpen ott működtek (Kolla János, Szemes Ferenc, Börzsei Márton, Szennai Sándor, Gyulai László) a nyert értesülés szerint visszatérnek hazájukba. A nagykárolyi plébánia ügyében járt a rendfőnök Szatmáron, mivel a plébánia egyházmegyei lesz. A volt tagok remélhetőleg ott maradhatnak. A tagok az egyházmegyékbe van-nak átírva. A rendfőnöknek (volt egyetemi tanár) nyugdíja rendeződött. Kér-te ott (Kolozsvárott) maradását irodalmi munkálkodás címén; reméli, hogy

1948/1949. 259

sikerül. Gyulafehérváron a püspöki palota szerzetközi helyül van kiválaszt-va, oda mennek, akik szerzetesi közös életet akarnak, vagy akiket oda be-utalnak. Az öregek állami aggházakba mehetnek. Állami munkavállalás mindenki részére biztosítva van. Ez a bejegyzés azon rövid összefoglalás alapján történt, amelyet Biró Vencel rendfőnök küldött testvére, Biró Imre volt házfőnök címére, aki az aug. 29-én érkezett iratot 31-én Budapestre küldte Balanyi György asszisztens címére további eljárás végett. Mély megil-letődéssel vettük tudomásul, hogy a rend fájának legkeletibb ága elszáradt. A jövő az Isten kezében van.

[AZ 1949/1950. ÉV] {Az új plébános Tatán } Németh Kálmán, az új tatai plébános szept. 2-án

Tatára érkezett. Vasárnap, szept. 4-én látogatást tett a rendházban. Tell Sán-dor házfőnök másnap megjelent a plébánián és viszonozta a látogatást.

{Rendelet a nem kötelező vallásoktatásról } A Népköztársaság Elnöki Taná-csa a vallásoktatás tárgyában 1949. szept 5-én hozott törvényerejű rendeletét a Magyar Közlöny szept. 6-i számában közölte. Szövege a következő:

1.§. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 54.§-ban foglalt, az állam és az egyház különválasztására vonatkozó rendelkezésnek megfelelően a vallásoktatás az iskolában nem kötelező.

2.§. Ez a törvényerejű rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; végre-hajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik. Aláírva: Sza-kasits Árpád elnök és Olt Károly titkár.

Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1949. szept 5-én a kö-vetkező végrehajtási utasítást adta ki: „1.§ Az 1949/50. tanévtől kezdődően a vallásoktatás nem kötelező. 2.§ Azok a szülők, akik gyermekeik vallásokta-tását kívánják, legkésőbb szeptember hó 15-éig szóban vagy írásban az isko-lában ezt a szándékukat bejelentik. 3.§ A vallásoktatás költségeinek fedezé-séről a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik. 4.§ A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.”

A végrehajtási utasítást is a Magyar Közlöny szept. 6-i száma közölte. Or-tutay miniszter írta alá. Evvel a rendelettel megindult az egyház és állam szétválasztásának gyakorlati megvalósítása. A szülők vallási hűségén sok fordul meg ezután a <491> vallási oktatás ügyében. Adja Isten, hogy ne vall-junk szégyent sem a szülők, sem a gyermekek és hívek buzgósága tekinteté-ben. Örömmel jegyezzük föl, hogy a hitoktatásra jelentkezők száma felül-múlta a 90 %-ot.

{A veszprémi püspök beiktatása } Badalik Betalan, az új veszprémi püspök, aug. 30-án foglalta el püspöki székét. A székfoglalás előtt a székesegyház kriptájában fölkereste elődjének sírját, imádkozott előtte, és három szál fe-hér rózsát tett rá. A beiktatás után átvette egyházmegyéje kormányzását. A beiktatás napjának dátumával megjelent első körlevelében szép emléket állí-tott elődjének, Bánáss László püspöknek. Szól apostoli buzgóságáról, példás életéről, súlyos betegségéről, türelmes szenvedéséről és Isten kezéből aláza-tos lélekkel elfogadott haláláról.

{Etele György hittanári vizsgálata } Etele György rendtársunk szept. 7-én Budapestre utazott, ahol a középiskolai rendi hittanárokat képesítő bizottság előtt vizsgálatot tett, és így hittanításra jogosító oklevelet szerzett. Szept. 10-én jött vissza. Budapesten írásbeli vizsgálatot is tett a pedagógiai vizsgálat-ból. Szept. 11-én vasárnap Veni Sancte-t tartottunk a gimn. tanulók részére. Az énekes misét Etele György rendtársunk mondta. A kar Veszprémi Tibor rendtársunk vezetésével szép latin misét énekelt. Veszprémi Tibor fölolvasta

1949/1950. 261

evangélium után a püspöki kar közös körlevelét, amelyet a nem kötelező vallástanítás kihirdetése alkalmából adott ki. Ez a körlevél figyelmezteti a szülőket arra a súlyos felelősségre, amely őket gyermekeik vallásos oktatása és nevelése tekintetében terheli. A népköztársasági alkotmányban biztosított lelkiismereti és szabad vallásgyakorlati jogra hivatkozva felhívja őket, hogy e téren félelem nélkül jelentsék be az iskolák igazgatóinál, hogy kívánják gyermekeik vallás- oktatását.

{Sub laurea Almae Matris doktor } A debreceni tudományegyetem tanácsa 1949. évi augusztus 27-én, déli fél egy órakor az aulában egykori tanítvá-nyunkat, Farkas Józsefet a jog- és államtudomány sub laurea Almae Matris doctorává avatta. Evvel a kitüntetéssel felavatott tanítványunknak Selmeczi Kovács József rendtársunk tanára volt. Az avatásra meghívót is kapott.

{Szentiványi Béla Tatára helyezése } Sík Sándor rendfőnök 1949. szept. 12-én kelt 869/1949. sz. leiratával Szentiványi Béla rendtársunkat Magyaróvár-ról a tatai házba helyezte át.

Dr. Gyurácz Ferenc nagykanizsai rendtársunk, aki Bükön született 1893. aug. 30-án, korának 57. évében, szerzetesi életének 39-ik és áldozópapságá-nak 32-ik évében 1949. évi szeptember hó 15-én délben, több havi kínos (rá-kos), de nagy lelki erővel viselt betegség után, a szentségekkel megerősítve a szombathelyi kórházban fejezte be tevékeny életét. Szülőfalujában, Bük kö-zségben (Sopron m.) temették el szept 17-én du. 4 órakor. Több helyen ta-nárkodott (Sátoraljaújhely, Kecskemét, Debrecen, Máramarossziget, Veszp-rém, Vác, Nagykanizsa). Utolsó évében a szombathelyi egyházmegye terüle-tén, Bánszentgyörgyön káplánkodott.

{Favágás } Szept. 16-án fűrészelték föl villanyfűrésszel a jövő évre vett fát. Az összevágás és raktárba hordás munkáját maguk a rendtagok végezték.

{Az új plébános beiktatása } Dr. Németh Kálmán új tatai plébános ünnepé-lyes beiktatása szept. 18-án, vasárnap volt a nagytemplomban. A beiktatási szertartást Grábits Henrik esperes, szomódi plébános végezte. A beiktatásra eljött Sík Sándor rendfőnök is Szűcs János asszisztenssel. <492> A szép templomi szertartás után a rendház első emeletén, az egyházközség által használt teremben történt meg az új plébános üdvözlése. A református és evangélikus lelkész is üdvözölte.

Délután öt órakor temette az új plébános elsőnek Biró Imre rendtársunk édesapját, Biró Károly 81. évében elhunyt mészáros és hentes mestert, San-tora Mihály és Kender József rendtársaink segédletével. A temetésen Sík rendfőnök és Szűcs asszisztens is megjelent a ház tagjaival együtt.

A rendfőnök Szűcs asszisztenssel 19-én reggel Győrbe utazott tárgyalásra a megyés püspökhöz. A tárgyalás eredményéről annyit hallottunk, hogy a megyés püspök úr komoly lelkigyakorlatos ház kialakulását óhajtja a rend-házban. Részleteket még nem tudunk.

{Katolikus Tanárvizsgáló Bizottság } Az illetékes férfi szerzetesrendek fő-nökei, a Corpus Iuris Canonici 1375. kánonjában biztosított joguknál fogva, 1949. július 7-én tartott értekezletükön Katolikus Tanárvizsgáló Bizottság

262 1949/1950.

felállítását határozták el oly célból, hogy egyházi személyek, megfelelő elő-tanulmányok alapján, tanári vizsgálatokat tehessenek kizárólag egyházi szolgálatra szükséges képesítés megszerzésére. A tanári vizsgálatok leveze-tése az 1949. évben a VKM 14.414/1932. sz. rendeletével kiadott Középiskolai Tanárvizsgálati Szabályzatnak megfelelően, 1950. január 1-től kezdve pedig az ezután megalapítandó Katolikus Tanárvizsgálati Szabályzat szerint törté-nik. A Katolikus Tanárvizsgálati Szabályzatra vonatkozó közös megbeszélés október hó 14-én lesz rendünk budapesti székházában (de. 10 órakor). A Kat. Tanárvizsgáló Bizottság elnöke dr. Sárközy Pál bencés főigazgató-helyettes. Rendfőnöki előterjesztés alapján a következő rendtagok kapták meg a Kato-likus Tanárvizsgáló Bizottság vizsgáztatási tagságát: Dr. Sík Sándor (magyar irodalom), dr. Simon Sándor (filozófia), Papp Elemér (pedagógia), Vékey Ká-roly (latin-görög), Selmeczi Kovács József (francia ny.), dr. Balanyi György (történelem), dr. Papp László (történelem), dr. Karl János (földrajz), dr. Mak-lári Lajos (ásványtan). A szaktanulmányok anyagáról alap- és szakvizsga alkalmával kell beszámolni. Képesítő vizsgálaton a filozófia, társadalomtu-domány, lélektan követelményein kívül a neveléstan keretében számot kell adni a szaktárgyak tanítási módszertanában való jártasságról is. Szakvizsgá-latra két szakdolgozatot kell teljesen elkészíteni. Alapvizsgálaton elmarad a nem-magyar szakosok magyar irodalmi vizsgálata.

{Gyurácz F. suffragiuma } Szept. 23-án este olvastuk föl az ebédlőben azt a szépen megírt jelentést, amelyet dr. Szűcs Imre nagykanizsai házfőnök kül-dött dr. Gyurácz Ferenc elhunyt rendtársunkról. A betegség körülményeinek ismertetése mellett gondosan és szeretettel megírt jellemrajzot is ad róla.

{Egy süldő kénytelen levágása } Szept. 26-án a rendháznak hét fiatal és vá-rosszerte híres süldője közül az egyiket, éppen a legszebbet, le kellett vág-nunk. Az alig 10 hónapos, első ellés előtt álló állat reggel még jó étvággyal evett a többivel együtt. Fél kilenc óra tájban Selmeczi Kovács József ház-gondnok gyanúsnak találta merev, mozdulatlan testtartását. Tíz óra körül bizonyos görcsöket vett észre rajta, azonnal hivatta a rend egyik hálás tanít-ványát, Szecsődy Kálmán ny. egészségügyi tanácsos állatorvost, <493> aki mérgezésgyanúsnak találta az állatot. Az eredménytelen ricinusbeöntés után a szegény állat állapota még rettenetesebb görcsök miatt rosszabbodott. A gondnok jelentette az esetet az állatorvosnak, aki ebéd utáni pihenője meg-szakításával eljött, és azonnali levágást ajánlott. Mivel hentest a munkakö-zösség aznap nem tudott rendelkezésre bocsátani, a ház öreg mindenes al-kalmazottja, Schunder József a házgondnok segítségével 4 óra körül levágta a rettenetes görcsökben fetrengő és embertelenül szenvedő állatot. A bonco-lásnál ismét megjelent Szecsődy bácsi, és szakértő szemmel mindjárt észre-vette, hogy a kb. háromszorosára felpuffadt gyomor szájánál hatalmas daga-nat nőtt, amely a gyomor és a belek között teljesen megszüntette a cirkulá-ciót. A süldő feldarabolását a házgondnok Jakab János és Veszprémi Tibor rendtársak segítségével este 11 órára fejezte be. A hús teljes egészében él-vezhető volt. Lesütöttük. Szecsődy állatorvosnak kb. 2 kg-ot ajándékoztunk,

1949/1950. 263

mert munkájáért nem volt hajlandó honoráriumot elfogadni. {Szűcs asszisztens nálunk } Szept. 28-án megérkezett Szűcs János asszisz-

tens Budapestről. 29-én reggel gyorsvonattal Győrbe utazott. Reverendaszö-vet ügyében érdeklődik a püspöki aulában. Ő említette, hogy esetleg há-zunkba kerül egy időre megfigyelésre két laikus fráternek jelentkezett egyén. Az egyik tanult szakács, a másik falusi legény.

{Volt konviktusunk felszerelésének részben való elszállítása } Államosított konviktusunk felszerelésének egy részét szept. 25-én elszállították Tatáról. A rendház udvarán elszállításra váró bútorzatunk címfeliratából tudtuk meg, hogy 10 darab fehér szekrényt küldtek el a Kisbéri Állami Ált. Kollégium címére és ugyanide 10 darab ágyat. Ágyaink mentek még a következő inter-nátusok számára: Állami Bányaipari Kollégium, Felsőgalla és Állami Leány-kollégium, Esztergom, Szcitovszky tér 1. szám. Értesülésünk szerint az idő-sebb növendékek körében zúgolódást váltott ki Gyarmati Ernő kollégiumi igazgató, volt testnevelő tanárunk ellen ezeknek a jó állapotban lévő szekré-nyeknek és ágyaknak más internátusok részére való átadása.

{Októberi litánia } Okt. hó 1-én megkezdtük az esti októberi litániákat. A kart Veszprémi Tibor rendtársunk vezeti, a szertartást Etele György rendtár-sunk végzi. Az olvasó egy tizedét a kar énekelve végzi. A litánia elején szentségkitétel van. Az áldás előtt Tantum ergot és Genitorit énekel a kar. Szűz Mária antifonáját is énekli a kar. Így történt az ünnepélyesebb litánia. Különben egy teljes rózsafüzért imádkoztunk el egyszerűen és cibóriummal történt az áldás a litánia végén.

{Szűcs asszisztens Tatán } Okt. 8-án este váratlanul Tatára érkezett Szűcs János asszisztens. Az estét körünkben töltötte, és 9-én reggel tovább utazott Magyaróvárra, onnan Veszprémbe.

{Laczkovits János ny. tanár halála } Okt. 8-án meghalt Laczkovits János nyug. piarista gimn. testnevelési tanár. Ő volt a gimnáziumra előkészítő normális iskolánk („a főelemi IV. osztály”) utolsó tanítója (1898-1910.). Köz-vetlen előde Láng Kálmán volt. Mint elemi iskolai ny. tanító volt egyúttal a tornatanító a piarista algimnáziumban. Tanítói fizetése évi 1200 korona, tor-natanítói fizetése 352 frt volt, mikor működését megkezdte. Mikor a főgim-názium kifejlesztése az V. osztály megnyitásával (1910/11. tanév) megindult, az elemi osztályt megszüntették. Ettől fogva csak testnevelési tanár volt (1910–1927). <494> 29 évi tanügyi szolgálat után nyugalomba vonult és tel-jes visszavonultságban élt Tóvároson. Jómódú ember volt, és nagyon igény-telenül élt mint agglegény. Halála előtt való napon, mint hallottuk, provide-álta P. [Farkas] Kornél kapucinus atya. Elhunytáról kevesen tudtak, azért nem sokan kísérték utolsó útjára. A mostani diákság már alig ismerte. R. in pace! Temetése okt. 10-én de. volt a tóvárosi temetőben. E sorok írója tanít-ványa volt a gimn. IV. osztályában 1898/1899. tanévben.

{Tell házfőnök és Szűcs asszisztens útja } Tell Sándor házfőnök okt. 15-én reggel testvéréhez utazott a Veszprém megyei Somlóvásárhelyre kb. egy heti pihenőre a szüret alkalmából. Szücs János asszisztens 16-án reggel váratla-

264 1949/1950.

nul körünkbe érkezett. {Papi recolletio } Délután ½ 3 órakor visszautazott Budapestre. 17-én recol-

lectio volt a rendházban a tatai esperesi kerületi lelkészkedő papság részére. De. 10 órakor kezdődött és megállapított napirend szerint folyt le. A részt-vevők száma 35 volt, az érdekelt rendtagokon kívül.

{Vendég } Okt. 19-én ebédre vendégünk volt a debreceni Svetits Intézet nyugalmazott igazgatója, Mellau Márton, aki jelenleg Budán lakik. Dr. Hegyi Ferenc rendtársunkat, debreceni kereskedelmi iskolánk volt igazgatóját jött meglátogatni.

{Szentiványi B. Tatán } Szentiványi Béla, akit a rendfőnök úr szeptember 12-én kelt leiratával Tatára helyezett, okt. 17-én este körünkbe érkezett. Mindössze egy napot töltött itt. Mivel engedélyt kapott, hogy 1950. márc. haváig Nagycenken tartózkodhassék a nővérénél, 18-án du. Győrön keresz-tül visszautazott Nagycenkre.

{Apácák ügye } A kastélyban, s a volt takarékpénztári kórházban működő kedves nővéreket világi személyzettel váltották föl okt. 20-án. A nővéreknek még aznap távozniok kellett a városból. Ugyanez történt egy nappal előbb Tatabányán a kórházi nővérekkel. Úgy halljuk, hogy országszerte folyamat-ban van a szociális és egészségügyi szolgálatban működő nővéreknek világi személyzettel való kicserélése.

{Utazás. Vendég. Rendfőnöki iratok. Áthelyezés } Okt. 24-én este megjött pihenőjéből Tell Sándor házfőnök. 26-án este érkezett Szűcs János asszisz-tens. Rendfőnöki iratot hozott magával, melynek értelmében Etele György rendtársunk Sátoraljaújhelybe kapott áthelyezést hittanári minőségben. He-lyét Divald István rendtársunkkal töltötte be a rendfőnök. Budapestről jött a Kalazantinumból. Egy másik rendfőnöki irat a Kalazantinum körébe tartozó, vidéken működő fiatal rendtagok életmódja, anyagi ügyei tárgyában tartal-maz nagyon határozott utasításokat. Egy harmadik rendfőnöki irat a papi konferenciákra ajánl tételeket. Szűcs János asszisztens 27-én reggel utazott vissza Budapestre.

{Kölcsönjegyzés } Az 1950. évvel meginduló ötéves tervre hirdetett belső-kölcsönre a rendház és a rendház tagjai 2150 forint összeget jegyeztek.

{Divald megérkezése. Etele távozása } Okt. 30-án este megérkezett a rend-ház új tagja, dr. Divald István, aki 31-én reggel Győrbe utazott, hogy a me-gyéspüspök úrral hittanári ügyét elintézze. A Sátoraljaújhelyre áthelyezett Etele György nov. 1-én utazott el Tatáról. Őszintén sajnáljuk távozását. Buz-gó hittanár volt. Veszprémi Tiborral ketten végezték az ifjúság pasztoráció-ját. Szíves modorú, közkedveltségben álló fiatal tagja volt a rendháznak.

{Skapuláré-napok } <495> Okt. 29-én este skapuláré napokat kezdtek a ta-tai plébániatemplomban és a tóvárosi kapucinus atyák templomában a győri kármelita atyák. Krisztus király ünnepén (okt. 30.), hétfőn és kedden, Min-denszentek ünnepén minden mise alkalmával beszédet mondtak a skapulá-réról, ennek eredetéről, jelentőségéről, a vele járó kegyelmekről és kötele-zettségekről. Mise után felvették a Skapuláré Társulat tagjai közé azokat,

1949/1950. 265

akik fölvételre jelentkeztek. A fölvettek, akik a fölvétel alkalmával szent vállruha vagy skapuláré-érem viselésére kötelezték tetszés szerint magukat, egy kis füzetet kaptak. Ez tartalmazza a skapuláré történetét, a társulat ke-gyelmeit és kötelességeit, a fölajánló imát a Kármelhegyi Boldogasszony oltalmába, a skapuláré éneket. A beöltöztető e füzet címlapjára vezeti rá, hogy az illetőt fölvette a Társulat tagjai közé. Megkapja a Kármelhegyi Bol-dogasszony képét, hátlapján a búcsúimával. A skapuláré napok mindenszen-tek estéjén körmenettel fejeződtek be. Az ünnepségek ideje alatt fráter Kris-tóf győri kármelita laikus testvér a rendházban kapott szállást és ellátást.

{Egésznapos szentségimádás } November hó 5-én egésznapos szentségimá-dás volt kápolnánkban. Reggel 6 órakor tette ki imádásra az Oltáriszentséget Veszprémi Tibor rendtársunk. A kitétel után csendes misét mondott. A rend-tagok egymás után, megszakítás nélkül, csendes miséket mondtak 10 óráig. Ettől kezdve este 5 óráig beosztva részt vettek az adorációban is. Az adorá-cióban részt vettek a Mária-leányok, az Oltáregylet tagjai, a kapucinus nö-vendékpapok és többen a tanulók közül is. Este 5 órakor litániát mondott Veszprémi Tibor rendtársunk. A litánia szentségbetéttel végződött.

{Nagy halászat } Nov. 4-én kezdődött meg az „öreg” tavon az idei nagy őszi halászat. A vizet már jóval előbb kezdték leengedni, hogy minél kisebb területre szorítsák a halakat és könnyítsék a halfogást. A különben imponáló nagy tó így víztelenül elég szomorú látványt nyújt. Inkább mocsár, mint tó. A halászatra, mint máskor is, az idén is megjöttek nagy számmal a sirályok. Úgy lászik, jó hírszolgálatuk van. Nov. 5-én nagy társaság jött megnézni a halászatot. Mint hírlik, 6 miniszter, sok riporter és fotográfus. A közebéden 64-en vettek részt.

{Lakásbejelentés } A minisztérium általános új lakásbejelentést rendelt el a nov. 1-én 0 órának megfelelő lakóhely szerint. Mindenkinek ott kellett je-lentkeznie, ahol ebben az időpontban lakott. A rendház tagjai 5-én kézbesí-tették a községházán a bejelentést.

{Főjegyzőváltozás } Tatáról elhelyezték az eddigi főjegyzőt, Miskolczy Lászlót. Azt hisszük, hogy velünk együtt sokan sajnálják a kiváló közigazga-tási vezető-tisztviselőnek távozását. Reméljük, hogy még viszontlátjuk őt derekasan betöltött eddigi munkakörében. Utóda egy régi, nagy gyakorlattal rendelkező városi tisztviselő lesz, Klapper Gyula jegyző.

{Eső } Okt. utolsó napjaiban esősre fordult az idő. Örültek a gazdák, mivel már jó ideje szárazság uralkodott. A szőlő érésére jó volt a szép őszi időjárás, de a vetésekre nem volt ideális. Ez az esős időjárás Szent Erzsébet napjáig tartott. Szép mennyiségű csapadék esett ez idő alatt, de nem hatolt túlságos mélyre a nagymértékben kiszáradt földben, a szántási munkát szépen vé-gezni lehetett. A nagy szárazság miatt az angolparkban források apadtak ki az idén, és elapadtak a kutak. Nagy volt a hiány ivóvíz tekintetében. <496> Egyik kúttól a másikig vándorolnak az emberek ivóvízért. Újabban már lajt-tal hordják a vizet egyik kútról, hogy valamit segítsenek a házak vízhiányán. Hozzánk is be-bekopogtatnak a környéken lakók vízért. Nagyon sok vízre

266 1949/1950.

volna szükség, hogy megint megteljenek a kiszáradt kutak. Emberemlékezet óta nem volt ekkora szükség vízben.

{Kalazanci Sz. József pártfogásának ünnepe } Nov. 20-án ünnepeltük meg az idén Kalazanci Sz. József pártfogásának ünnepét. Az ünnepi misét Med-gyesi Dezső tóvárosi kapucinus plébános celebrálta. Ugyanő mondta a szentbeszédet is. Magyar István és Kender József rendtársaink segédkeztek diákonusi és subdiákonusi minőségben. A kar Veszprémi Tibor rendtársunk vezetésével, latin miseénekkel emelte az ünnep fényét. Délben vendégül lát-tuk dr. Németh Kálmán tatai plébánost, Medgyesi Dezső tóvárosi tóvárosi kapucinus plébánost és régi hűséges orgonistánkat, Mihálÿ Géza ny. tatai főszolgabírót.

{Síremlékavatás } Nov. 20-án avatták föl a környei úti temetőben az egy éve eltemetett Gyirmóty Gyula tatai plébános síremlékét. A síremlék költsé-geit nagyobbrészt a hívek adományaiból, kisebbrészt az egyházközség hoz-zájárulásából fedezték. Dr. Gíber János egyházközségi elnök és dr. Németh Kálmán plébános mondott beszédet. Az egyházközség énekkara és a nagy-lányok énekkara gyászénekkel vett részt a síremlékavatási ünnepben. Befe-jezésül a résztvevők közösen énekeltek el két verset a „Ments meg Uram” kezdetű énekből. A hívek szép számban jelentek meg még ma is sokat emle-getett plébánosuk síremlékének avatásán. Tell Sándor házfőnök és több rendtag is volt jelen az ünnepen.

{Házi gyűlés } Nov. 21-én este tartottuk meg az 1949. évi őszi házi gyűlést. A fölvett jegyzőkönyv pontosan beszámolt a rendház erkölcsi, szellemi és anyagi ügyeiről.

{Familia domus 1949/50/ } Nov. 28-án érkezett meg az 1150/1949. sz. rendfőnöki leirat, amely tudatja

a tatai rendház szerzetesi személyzetét az 1949/50. tanévben:

Tell Sándor házfőnök, a rendház kápolnájának a lelkésze, ny. tanár. Selmeczi Kovács József, másodfőnök, lelkiatya, gondnok, házfőnöki ta-

nácsos, a Kat. Tanárvizsgáló Bizottság tagja. Medveczky János, aranymisés, lelkiatya, ny. tanár. Biró Imre, tanügyi főtanácsos, érd. házfőnök-igazgató, ny. tanár, a tatai

plébánia misézője. Szentiványi Béla, gazdasági főtanácsos, ny. tanár. Jakab János, bölcs. dr., lelkész Naszály lelkészségen. Santora Mihály, segédlelkész Tata plébánián Weiner Ferenc, hittud. dr. Kuntár József, számvizsgáló, a házi kert gondozója. Magyar István, bölcs. dr., házfőnöki tanácsos, a házi kert gondozója,

kórházi lelkész. Vass Péter, bölcs. dr., plébánoshelyettes Alsógalla plébánián. Hegyi Ferenc, bölcs. dr., segédlelkész Környe plébánián. Kender József, bölcs. dr., számvizsgáló, segédlelkész Tata plébánián.

1949/1950. 267

Gazda István, lelkész Szenyér lelkészségen. Veszprémi Tibor, rector ecclesiae, a lelkigyakorlatos ház vezetője, a pia-

rista <497> kápolna segédlelkésze, miséző az Irgalmasnővérek zárdá-jában.

Divald István, bölcs. dr., a Kalazantinum tagja, gimn. hittanár és ált. isk. hitoktató.

Lőrincz Imre, bölcs. dr., segédlelkész és hitoktató Alsógalla plébánián. Összesen: 17. Budapest, 1949. nov. 27-én, Szentatyánk patrociniumának ünnepén. Sík Sándor sk. provinciális Darvasy Mihály sk. provinciálisi titkár P. H.

{Generálisi körlevél a Centenáriumi Ünnepségek befejezése alkalmával } A Familia domussal egyidőben küldte meg a rendfőnök úr latinul és magyar fordításban a rendi generális úrnak 1949. évi nov. hó 1-én kelt 1475/1949. sz. körlevelét, amelyet a centenáriumi ünnepségek Isten segítségével való befe-jezésekor bocsátott ki:

Páduai Szent Antalról nevezett Tomek Vince atya, a Kegyestanítórend Generálisa, a nagyon tisztelendő főelöljáró atyáknak, a tisztelendő helyi elöljáró atyáknak és a többi szerzetesnek üdvöt kíván az Úrban, aki az igazi üdvösség.

Szeretett Atyák, Testvérek és Fiaim! Miután Isten segítségével immár véget értek a Centenáriumi Ünnep-

ségek, rövid közös megfontolást kell tartanunk és legalább vázlatosan fel kell sorolnunk jelentősebb eseményeit, azután össze kell foglalnunk fénypontjait és végül határozott terveket kell kialakítanunk

I. A Centenáriumi Ünnepségek nagyobb jelentőségű eseményei a

Rendre a következők: 1. A Centenáriumnak legnagyobb jelentőségű emléke és az eljövendő

századokra is az marad, az 1948. augusztus 13-án kibocsátott „Provi-dentissimus Deus” kezdetű breve,85 melyben XII. Pius pápa Kalazanci Szent Józsefet minden keresztény népiskolának Istennél szószóló égi pátronusává nyilvánította. Ám nem kisebb jelentőségű Rendünk számá-ra a most dicsőségesen uralkodó Szentatyánk alulírt generálishoz 1948. július 12-én intézett levele,86 nem kevésbé az a csodálatos beszéde, me-lyet 1948. november 22-én az olasz Kegyes Iskolák növendékeihez és a spanyol küldöttséghez intézet az audiencia alkalmával,87 végül 1949.

85 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 4-5. sz., 104-107. 86 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 4-5. sz., 101-103. 87 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 6. sz., 179-183.

268 1949/1950.

augusztus 27-én kelt brevéje, mellyel a bécsi ad Virginem Fidelem (Ma-ria Treu) plébániatemplomunkat basilica minor rangjára emelte.

2. Másodsorban meg kell említeni az 1948. augusztus és november, továbbá 1949. május és augusztus havában, Rómában rendezett ünnep-ségeket.88 A május havában tartott központi ünnepségek tanúja lehetett az egész Rendnek segítségével szépen megújított Szent Pantaleon temp-lom. Az Örök Városban gyakoriak az ünnepségek, de a miénkhez ha-sonlót csak igen ritkán látni. Az ünnepségek méltók voltak Szent Alapí-tónkhoz, 350 éves hagyományainkhoz és ahhoz az értékhez, mellyel mostanság az Isten Egyházában dicsekedhetünk.

3. Meg kell emlékeznünk továbbá azokról az ünnepségekről, melye-ket a Városon kívül rendeztek mindenn provinciánkban, Viceprovinci-ánkban és minden Házunkban a mieink, a Házakon kívül pedig má-sok.89 Ilyennemű ünnepeket most először tartottak az Amerikai Egye-sült Államokban (Los Angeles) is. Ezek az ünnepélyek nem egyszer <498> kapcsolatban voltak olyan tényekkel, melyek a jövendő nemze-déknek is emlékezetébe fogják idézni a mi Centenáriumunk dicsőséges emlékét. Szemünk előtt van pl. a petraltai szentélynek a lelkigyakorla-tos házzal együtt történt fölavatása, a Szentatyánk tiszteletére Santan-derben rendezett Nemzetközi Pedagógiai Kongresszus, új iskolai épüle-tek a Városban a Monte Marión, Firenzében, Campiban és a Kubai szi-geten, Havannában, a krakkói novena, utaknak és tereknek Kalazanci Szent Józsefről való elnevezései, Szentatyánk dicsőségére szolgáló kü-lönféle hasznos kiadványok,90 igen sok publikáció különféle lapokban,91 Kalazancius kiállítás, stb., stb. Nem vetjük el a sulykot, ha azt mondjuk, hogy még a kanonizáció alkalmával sem voltak Szentatyánk tiszteletére ilyen ünnepségek, mint most.

4. Különösen említésre méltó az a triumfus,92 melyben Kalazanci Szent József szívét és nyelvét földön, vízen és levegőben körülhordozták Spanyolország legtöbb vidékén. Aki csak legalább részben látta az Erek-lyék útját az Ibér félsziget felé és a Szent Pantaleonba való visszatérésü-ket, alig találhat a szentek történetében ahhoz a tiszteletnyilvánításhoz hasonlót, mellyel az Ereklyéket Rómában, Civittavecchiában, a Pizarró-ról elnevezett hadihajón és Barcelonában övezték. Az az apoteózis, melyben Szentatyánk részesült Spanyolországban az egyházi és világi

88 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 6. sz., 207-216 (képekkel). 89 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1949, 1-2. sz., 12-38 (képekkel), és 3-4. sz., 79-88 (ké-

pekkel). 90 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1948, 4-5. sz. (külön címlappal: Mense augusto 1948

recurrente tertio centenario ab obitu S. Josephi Calasanctii altero a beatificatione). L’eco dei nostri centenari (1648–1748–1948), N° 1-14, a cura di P. Leodegerio Picanyol, Roma, 1945–1948.

91 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1949, 1-2. sz., 39-41. és 3-4. sz., 88-91. 92 Ld. Ephemerides Calasanctianae 1949, 1-2. sz., 12-27 (képekkel) és 3-4. sz., 58-79.

1949/1950. 269

hatóságoktól, a klérustól és a néptől, Kalazanci Szent József fiaitól és le-ányaitól, felülmúl minden elképzelést.

5. A felsorolásban semmiképpen sem mellőzhetjük azt a körülményt, hogy a Szent Alapítónknak juttatandó tiszteletadásban élénk verseny-társainknak bizonyultak azoknak a rokon kongregációknak férfi és női tagjai, akik Kalazanci Szent József zászlaja alatt vitézkednek. Sohasem volt eddig ennyire nyilvánvaló a Szent Atyánk iránt érzett szeretet azo-nossága, mint ennek a jubileumi évnek folyamán. Ilyen tekintetben fő-leg a női kongregációk tanusítottak nagy tiszteletet a Közös Atya iránt. Bár a férfi kongregációkban is láttunk olyan gyönyörű megnyilvánulá-sokat, hogy róluk sohasem feledkezhetünk meg.

6. Az események felsorolásából nem hagyhatjuk ki az argentínai tör-vényt, mely a Centenáriumi Ünnepségek befejeztével, Kalazanci Szent Józsefet az Argentin Köztársaság tanulóifjúsága patrónusának nyilvání-totta, s mely őt más tiszteletadásokban is részesítette, így Buenos Aires egy utcáját, továbbá a Pedagógiai Főiskolát Róla nevezték el, és ki-mondták, hogy ünnepét évenként kell ünnepelni az iskolákban.

II. A Centenáriumi ünnepségek változatos történetén való szemlélődés

sok mindenre megtanít bennünket, közülük főleg a következő fénypon-tokat óhajtjuk Rendtársaink emlékezetébe idézni.

1. A múltban sohasem jelentkezett ennyire világosan Kalazanci Szent József gigászi alakja, mint előző évben. Nyilvánvaló módon láthattuk, hogy Szent Alapítónk alakja a jelenben is Rendünknek legdrágább kin-cse és hogy élete most is <499> mind magunknak, mind másoknak kü-lönféle termékeny sugallatok bő forrása. Igen sokan lehettek olyanok, akik eddig szinte semmit sem hallottak Szent Alapítónkról, a Centená-rium alatt azonban megismerték Őt, és életének kiváló tulajdonságai miatt a jövőben sohasem feledkeznek meg Róla.

2. Ugyancsak észre kell vennünk a legfőbb Egyházi Hatalomnak és a keresztény közösség véleményének különféle nyilatkozataiból, hogy Szentatyánk nagy dicsősége és érdeme abban a karitatív és szociális munkában gyökerezik, mellyel a szegények és elhagyottak javára Euró-pa első ingyenes népiskoláját alapította.

3. Végül többször, mint valaha tapasztalhattuk, hogy nem vagyunk egyedül, hanem barátainknak hűséges csapata vesz körül bennünket. Mindig ismeretes volt előttünk tanulóinknak, volt diákjainknak és csa-ládjuknak a Kegyes Iskolák iránti szeretete, de volt diákjainktól nem is mertünk volna várni olyan szeretetet, amilyent láttunk a Centenárium lefolyása alatt. Mindig megőrizzük a szeretet jeleinek drága emlékét, melyet a Szentatyától és a különféle egyházi méltóságoktól kaptunk, fő-leg a rómaiaktól. Ugyancsak nagy vígasztalódással fogadtuk az értéke-lésnek sok-sok bizonyítékát, amely a föld majd minden tájáról érkezik a

270 1949/1950.

világi méltóságoktól és ez a körülmény annál értékesebb nekünk, minél inkább kell mostanában fájdalmasan éreznünk nem egy helyen az el-lenkezőjét. Nem feledkezhetünk meg a rokon szerzetek jóindulatának kifejezéséről, mely nem csupán Szentatyánk, hanem a Kegyes Iskolák felé is irányul. Végül olyan jóbarátokra is találtunk, akik most közelib-bek lettek hozzánk. Először általában a népiskolai tanítókra gondolunk, de különösen azokra, akik Kalazanci Szent Józsefet már a hivatalos dek-laráció előtt is Patronusuknak tisztelték.

III. Ha a közös megfontolásból ezek a fénypontok fölragyognak előt-

tünk, szükséges, hogy következményeik legyenek szándékainkban. Íme, a leginkább szükségesek:

1. Mindent meg kell tenni, hogy Szentatyánk csodálatos alakját mindjobban megismerjék mind a mieink, mind mások. Ezért életét a mieinknek újra meg újra el kell olvasniok és lehetőleg mások között is propagálaniok. Egy püspök, aki nagyon jól ismeri Kalazanci Szent Jó-zsef életét, a Centenáriumi ünnepségek során felkiáltott: „Ha más szer-zeteknek ilyen elöljárójuk volna, mekkora propagandát fejtenének ki érte!” Arra kell tehát törekednünk, hogy Szent Alapítónk élete a művelt körökben is, a keresztény hívők között is a mieink beszédei, életrajzai és más alkalmas eszközök segítségével ismeretes legyen. Ilyen tekintet-ben semmi munkától sem szabad húzódozni, és semmi áldozatot sem szabad kímélni.

2. A Kegyes Iskolák sohasem feledték el Szent Patriarkánknak azt az intézkedését, melyről Ő Konstitucionknak 5. pontjában a következőket írta: „Intézményünknek tehát az lesz a föladata, hogy a gyermekeket tanítsa az elemi foktól kedve olvasni, írni, számolni, és tanítsa a hittan-ra.” A föd bármely részén élő atyáink, akár elemi iskolákban tanítottak, akár Konstituciónk 6. pontjának megfelelően középfokon, addig is <500> ugyanígy mindig eszükben tartották Szentatyánk mondását: „És mivel mi magunkat valóban Isten Anyja Szegényeinek valljuk, gondos-kodjunk róla, hogy a szegény gyermekeket sohase mellőzzük…” (Konst. 4. p.). Ám ezeknek a Centenáriumi ünnepségeknek a végeztével, még inkább akarunk dolgozni a népiskolákért és még inkább azon iparko-dunk, hogy oltalmazzuk a szegényeket akár elemi iskolákban, akár kö-zépiskolákban. Az idő változott körülményei miatt nem tudjuk tökéle-tesen utánozni Szent Alapítónkat az iskolák teljesen ingyenességében, de törekednünk kell rá, hogy a szegény gyermekek a gazdagok segélyén nevelkedjenek, hogy tudniillik a gazdagoktól fizetett tandíj elegendő le-gyen mind a mi illő eltartásunkra, mind a szegény gyermekek nevelésé-re. Ezen az egyetlen úton követhetjük igazán Szentatyánk nyomait.

3. Harmadik feladatunk az lesz, hogy szorosabbra fűzzük az erkölcsi köteléket magunk és azok között, akik a Centenáriumi ünnepségek so-

1949/1950. 271

rán Kalazanci Szent József tisztelőinek és a Kegyes Iskolák barátainak mutatkoztak. Azaz:

a) A jövőben is mindent megteszünk, hogy el ne veszítsük sem az egyházi, sem a világi méltóságok megbecsülését, de különösen, hogy megszolgáljuk a Szentszéknek azt a jóakaratát, mellyel az elmúlt évében megtisztelt bennünket.

b) Ami a rokon szerzetekhez, főleg valamennyi nővérünkhöz való vi-szonyunkat illeti, – azt, amely bennünket a Belga Nővérekhez fűz, to-vábbá a nekünk annyira kedves spanyolországi Nővéreink mindkét kongregációjához és az olaszországi Kalazancius Nővérekhez, akiknek olyan jó hírük-nevük van a szentszék előtt, – őket minden Rendtársam imáiba és hathatós jóakaratába igen melegen ajánlom. Nemes felada-tunk lesz gondoskodni róla, hogy Kalazanci Szent Józsefet ne csak pat-rónusukként és protektorukként, hanem valóban Közös Atyánkként tiszteljék, amint a Centenárium folyamán csakugyan így is tisztelték. Ugyancsak melengetnünk kell az elmúlt évben különösen megújított kapcsolatunkat a Cavanis atyák alapította Szeretet Iskoláinak Kongre-gációjával, Ausztria kalazantinusaival, a Timon Dávid alapította marseille-i kongregációval és a veronai Mária-Társasággal. Irántuk való szeretetünk legyen az idősebb testvérnek a fiatalabb testvérek iránti szeretete.

c) Még nagyobb lelkesedéssel és iparkodással kell folytatnunk azt az akciót, mely az utóbbi években annyira előrehaladt Volt Diákjaink Szö-vetségeinek szervezésében. Volt növendékeink az élet küzdelmei köze-pett legyenek egymás segítségére, támogassák a szegény tanulókat és pajzs módjára oltalmazzák a Kegyes Iskolákat az idő hánytorgatása közben. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy részükre lelki (szellemi) kenyeret törjünk akkor is, ha iskoláik végeztével az élet küzdőterén vív-ják Isten harcait. Mindez állandó és folytonos szervezés nélkül aligha teljesedhetik.

d) Végül ejtsünk szót a legfontosabbról. Szükséges, hogy Szent Alapí-tónknak <501> a Centenárium alatt annyira megnövekedett számú tisz-telői, főként a népiskolák tanítói Harmadrendünkbe egyesüljenek. A spanyol téreken [területeken] már megkezdett munkát mielőbb és mi-nél jobban tökéletesíteni és folytatni kell más vidékeken is. Erre a mun-kára most van „az alkalmas idő”, most van a történelmi pillanat, melyet nem szabad sem elkerülni, sem elhanyagolni.

Adja Isten, hogy ezt a rövid közös elmélkedést mindenegyesünknek hosszabb és magán-elmélkedése kövesse, és hogy ezt a Centenáriumi ünnepek következményeiről való elmélkedést figyelmesen végezzük, és a belőle származó megvilágosulások – mint a Szentléleknek az aposto-lokra leszálló lángnyelvei – és elhatározások szilárdak és igazán gyü-mölcsözőek legyenek.

Jubileumi évünk kétségkívül a Kegyes Iskoláknak Szentatyánk felé

272 1949/1950.

lobogó lángja volt. Bárcsak a pietásnak ez a lángja fényével, melegével és erejével igen sokáig lobogna közöttünk!

A Centenárium végén hálás lélekkel gondolunk minden olyan Rend-társunkra, akik hűséges fiak módjára fáradoztak a Centenárium sikeré-ért, de külön megemlékezünk immár Krisztus békéjében nyugodó Elő-dünk végzett értékes munkájáról és a Római Központi Bizottság meg a spanyol Nemzeti Bizottság példás buzgalommal elvégzett különféle ténykedéseiről.

Végül az Isteni Fölség színe előtt lélekben megindulva és Szent-atyánk valamennyi fiának és leányának nevében ünnepélyesen kinyil-vánítjuk mélységes hálánk szavát: A szépen befejezett Centenáriumi Ünnepségekért legyen „a századok halhatatlan Királyának tisztelet és dicsőség”!

Valamennyiőtöket, Kedves Rendtársaim, atyai érzéssel megáld az, aki a Centenáriumi ünnepségek során Kalazanci Szent József Utóda volt.

Kelt Rómában, Szent Pantaleonnál az 1949. év Mindenszentek ünne-pén.

Páduai Szent Antalról nevezett Tomek Vince atya s. k. generális A legméltóságosabb Oltáriszentségről nevezett Suarez Laurean atya

s. k. generálisi titkár P. H.

A rendfőnök úr rendelkezése szerint ezt a körlevelet advent első hetében esti oráció helyett felolvastatta a házfőnök a rendtársak előtt, és gondosko-dik róla, hogy a körlevélből minden rendtársunk (a kint lakók is) ismeretet szerezzen.

{Kiegészítés két szentünk officiumában } A Római Szentszék a következő kiegészítéseket engedélyezte Pirrotti Sz. Pompilius és Kalazanci Sz. József officiumában 1949. jún. 24-én (Ephemerides Calasanctianae, 1949. évi 3-4. sz., 49).

Pirrotti Sz. Pompilius. VI. lectio: „…coetui adscripsit, ac Pius Papa undecimus, anno millesimo nongentesimo trigesimo quarto, decimo-nono exeunte saeculo aperacta humani generis redemptione, sanctorum catalogo accensuit.”93

Kalazanci Sz. József. VI. lectio: „Pius vero duodecimus, Pontifex Maximus trecentesimo ab obitu recurrente die, omnium scholarum popularium christianorum ubique existentium, caelestem apud Deum patronum constituit ac declaravit.”94

{Fennakadás a hittantanításban } <502> Etele György elhelyezése után a 93 „…testületébe írta, és XI. Piusz pápa 1934-ben, az emberiség megváltása után 19 év-

századdal, a szentek sorába iktatta.” 94 „XII. Piusz pápa pedig halálának 300. évfordulóján minden, bárhol létező keresztény

népiskola Isten előtt való mennyei patrónusának állította és deklarálta.”

1949/1950. 273

hittantanításban egy ideig fennakadás történt. A helyébe jött dr. Divald Ist-ván okt. 31-én Győrbe utazott, és személyesen járt el hittanári megbízatása ügyében. Megbízatását nov. 2-án bemutatta Antal Gergely gimn. igazgató-nak, aki nov. 3-án felterjesztette Esztergomba a tanker. főigazgatáshoz jóvá-hagyás végett. A jóváhagyás elég soká késett. Az általános iskolára vonatko-zó jóváhagyás 1949. nov. 21-én érkezett meg, és ezért az általános iskolában csak nov. 22-én kezdhette meg a hittan tanítását. Mivel a gimn. igazgató ezt a jóváhagyást a gimnáziumra vonatkozólag nem fogadta el, azért a gimnázi-umban még most sem kezdődhetett meg a hittan tanítása. Divald István nov. 25-én személyesen járt Esztergomban a gimnáziumra vonatkozó jóváhagyás elintézésének megsürgetése érdekében. A jóváhagyás dolgát ottléte alkal-mával kedvezően el is intézték. A jóváhagyás a gimnáziumra vonatkozólag nov. 26-án érkezett meg az igazgatóhoz, aki ennek alapján hozzájárult a hit-tantanítás megkezdéséhez. Divald rendtársunk a gimnáziumban nov. 29-én kezdte meg a hittan tanítását.

{Női lelkigyakorlatok } Advent első két hetében nők részére voltak lelki-gyakorlatok a tatai lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlatokat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. A lelkigyakorlatokon állandóan részt vett Vágó Angela helybeli irgalmas nővér, aki a lelkigyakorlatozó nők felett a felügye-letet gyakorolta és éjjel is velük volt. Az első héten asszonyok számára vol-tak lelkigyakorlatok meghatározott napirenddel. Hétfőn este (nov. 28-án) kezdődtek meg és szombaton reggel (dec. 3-án) értek véget. A vidéki asszo-nyok szombaton de. távoztak. A résztvevők száma 19 volt. (Tata 2, Vértes-szöllős 2, Ászár 3, Kocs 1, Szomód 3, Környe 1, Tatabánya 2, Nagyigmánd 1, Mocsa 3, Dunaalmás 1).

Ádvent második hetében leányok számára voltak lelkigyakorlatok Veszp-rémi Tibor vezetésével és Angela nővér felügyelete mellett. A lelkigyakor-latok hétfőn este (dec. 5-én) kezdődtek meg és szombaton reggel (dec. 10-én) fejeződtek be. Szombaton de. távoztak a vidéki leányok. A résztvevők száma 20 volt. (Vérteszöllős 3, Ászár 1, Kocs 3, Szomód 5, Környe 1, Nagyigmánd 2, Mocsa 2, Kisbér 1, Császár 2).

Kovács Kálmán győri hitoktató vezetésével, a tatai plébánia rendezésében, lelkigyakorlatok voltak helybeli leányok számára az egyházközség által bé-relt első emeleti nagy teremben, és részben a kápolnában. Reggel 8 órakor mise volt a kápolnában. A nagyteremben naponkint több beszédet mondott a résztvevőknek a lelkigyakorlatok vezetője. Lilióza helybeli irgalmas nővér volt segítségére vezetőnknek a lelkigyakorlatok folyamán a leányok foglal-koztatásában. A lelkigyakorlatok napjai: dec. 5., 6., és 7. A közös áldozás dec. 8-án volt a tíz órai nagymisén a nagytemplomban. A Mária-lányokkal együtt 80-100 volt a résztvevők száma

{Hó } Néhány napja megint esősre fordult az időjárás. Dec. 11-én +3º mel-lett havas eső esett. 12-én hó szállingózik. Az ég teljesen be van borulva. A hőmérő 0º fölött áll.

{Disznóölés } Dec. 11-én disznóölés volt. Egy fiatal anyadisznót öltek le.

274 1949/1950.

Elhasítva 142 kg volt. Az ölést és a földolgozást Klement György hentes vé-gezte. Az állat zsírja véleménye szerint is gyönyörű volt. Az állatot előbb leforrázták, aztán szalmával megpörzsölték. Mivel fiatal állat volt, aránylag sok szalonnát hagytak meg füstölésre. <503> Sonkái nagyon szépek. Remél-hetőleg nagyon ízletesek lesznek. A hentes által készített hurkát és kolbászt megdícsérték vacsorán a rendtagok.

{Szűcs assz. látogatása } Dec. 11-én de. hozzánk érkezett Budapestről Szűcs János asszisztens. Nagyon rövid ideig volt itt, mert ebéd után visszautazott Budapestre. Úgy hallottuk tőle, hogy a közeljövőben Sík Sándor rendfőnök úr is eljön Tatára.

{Férfi lelkigyakorlatok } Advent harmadik hetében férfiak részére voltak lelkigyakorlatok a tatai rendházi lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlato-kat Veszprémi Tibor rendtársunk vezette. Dec. 12-én (hétfőn) érkeztek lelki-gyakorlatra. Az egyik jelentkezőt, alighogy megérkezett, életbevágó ügyben hazahívták. A résztvevők száma így 9 maradt. A lelkigyakorlatok 16-án feje-ződtek be (pénteken), de egy-két résztvevő már csütörtökön (15-én) eltávo-zott. (Vértesszöllős 2, Szomód 2, Ászár 6, illetve 5).

{Weiner édesanyjának halála } Dec. 20-án tudatta sürgönnyel Darvasy Mi-hály rendfőnöki titkár Weiner Ferenc rendtársunk 80 évnél idősebb édes-anyjának halálát. Dec. 17-én halt meg. Temetése dec. 21-én volt a déli órák-ban a rákosi temetőben. A rendházunk képviseletében Veszprémi Tibor rendtársunk vett részt a végtisztességen. A Budapesten börtönbüntetését töltő rendtársunkkal Papp Elemér rendtársunk tudatta édesanyja halálát, és megkérdezte tőle, hogy részt óhajtana-e venni temetésen, mert a fogház-igazgató szerint csak megvasalva jelenhetnék meg. Ő azt mondta, hogy így is részt kívánna venni. Mátray János rendtársunk eljárt az igazságügymi-nisztériumban, hogy engedélyt eszközöljön ki rendtársunk részére a temeté-sen való megjelenésre, de eredménytelenül, a kért engedélyt nem adták meg. Veszprémi Tibor beszámolván a temetésről elmondta, hogy elég sokan vol-tak a résztvevők, és több koszorú volt ilyen felirattal: „Utolsó üdvözletül Feri fia”. Nyilván a család barátai tették fia helyett ezeket a koszorúkat, egy-mástól függetlenül, a koporsóra.

{Renovatio votorum } Dec. 21-én tartottuk meg a kápolnában a karácsonyi fogadalomújítást.

{Sztálin J. ünneplése } Dec. 21-én ünepelték a Szovjetunióban és más or-szágokban, így Magyarországon is Sztálin Józsefnek, a Szovjetunió vezetőjé-nek 70. születése napját. A magyar rádió és a hírlapok heteken keresztül ké-szítették elő a közönséget erre az ünneplésre. Bőven beszámoltak állandóan a különféle ünnepi előkészületekről. A magyar dogozó nép ajándékait kü-lönvonat vitte Moszkvába. Rákosi Mátyás vezetésével a Magyar Népköztár-saság dolgozóinak küldöttsége utazott a moszkvai ünnepségre, amelyen Rá-kosi Mátyás is beszélt. A magyar országgyűlés dec. 21-én tartott ünnepi ülé-sében, a magyar dolgozó nép nevében, mélységes szeretetét és háláját fejezte ki Sztálin és a Szovjetunió iránt. A rádió és a hírlapok bőven beszámoltak az

1949/1950. 275

országos és a moszkvai ünneplésről. Ami a helyi ünneplést illeti, dec. 20-án este fáklyásmenet vonult végig a városon. 21-én de. iskolai ünnepélyek vol-tak, este pedig az állami kórház (régi Kastély) parkjában a régi lovarda épü-letében ünnepelték Szálint 70. születésnapja alkalmából.

{Karácsonyi szózat } Dec. 22-én és 23-án este olvasták fel az ebédlőben a rendtagok előtt a rendfőnök úrnak hozzánk érkezett karácsonyi szózatát.

{Fekete karácsony } <504> Az idén fekete karácsonyunk volt. 11-én havas eső esett, 12-én pedig hó, de ez gyorsan el is tűnt. A hó folyamán egy-két esetben szállt csak a hőmérő fagypont alá. Karácsony első napján szinte ta-vaszias nap volt. A rákövetkező éjjel azonban hidegre fordult az idő, a hő-mérő 6 fokra szállt le a fagypont alá. Ez az aránylag enyhe decemberi időjá-rás nagyon jól esett az embereknek, mert nagyon nehéz dolog fűtőanyag beszerzése. Szent István napján reggel erősen ködös és deres volt a táj, de napközben sem volt napsütés. A tél folyamán megint egy kisebb helyiségben étkezünk, a tálalóhelyiségben, nem a nagy ebédlőben, mivel ezt nagyon költséges lenne egész télen fűteni.

A Szent István napi köd este esőbe ment át. Szent János evangélista nap-ján de. zuhogó eső volt. Az idő enyhére fordult, úgyhogy Aprószentek nap-ján reggel fagypont fölött állt a hőmérő, 8 º meleget mutatott. Előző éjjel viharszerű szél fújt, és ez szétkergette a felhőket. Az ég kiderült, és este már derült égen világított a hold.

{Lelkigyakorlatok a pasztorációs problémákról } A rendfőnök úr 1949. dec. 15-én kelt 1191/1949. sz. leiratával tudatta, hogy dec. 29-én, 30-án és 31-én délig a tatai lelkigyakorlatos házunkban lelkigyakorlatok lesznek a negyedik fogadalmunkkal kapcsolatos pasztorációs problémákról rendtársaink részé-re. Kívánatosnak jelezte, hogy minden házunkból résztvegyen legalább egy rendtag, mégpedig elsősorban azok a fiatal rendtagok, akik ebben a paszto-rációs munkában résztvesznek. A résztvevők hozzanak magukkal lepedőt, takarót, kisvánkost, szappant, törülközőt és rendőrségi állandó bejelentőjü-ket. Visszaindulás Tatáról 31-én 14:56-kor, érkezés Kelenföldre 16:52-kor. Az útiköltséget a rendi központ utólag fedezi. A résztvevők neveit és érkezésük idejét Budapestre jelezni kellett előre a központba. E rendfőnöki intézkedés alapján a következő rendtagok jelentek meg Tatán a lelkigyakorlaton: a bu-dapesti rendházból és a Kalazantinumból és noviciátusból: Dr. Sík Sándor rendfőnök, dr. Albert István rendfőnöki tanácsos, Ohmacht Nándor kalazan-tinumi házfőnök és főiskolai igazgató, Papp Elemér tanügyi helyettes elnök-főigazgató, dr. Török Jenő, Meggyes János, dr. Juhász Miklós, dr. Maklári Lajos, Szoboszlay András promagister, Ördögh János (10); a debreceni rend-házból: Bulányi György, Nádor Ferenc, Szentgyörgyi András (3); a kecske-méti rendházból: Szennai Sándor (1); a szegedi rendházból: Kovács Mihály ifj. (1); a tatai rendházból: dr. Vass Péter, Veszprémi Tibor, dr. Lőrincz Imre, dr. Divald István (4); a váci rendházból: Ludmány Antal és Holl Béla dr. (2). Összesen 25.

A lelkigyakorlatok tárgya a különböző szektorokban végzendő csoport-

276 1949/1950.

munka megbeszélése volt. Előadóként szerepeltek: Bulányi György, aki „Az igazi Krisztus” című előadásával elméleti alapvetést adott a megbeszélések számára. Török Jenő a csoportmunka előzményeivel, szükségeivel, nehézsé-geivel foglalkozott. Juhász Miklós a <505> csoportmunkának a piarista ha-gyományba való belekapcsolásáról szól. Szentgyörgyi András a hitoktatás-nak és a csoportmunkának a kapcsolatáról beszélt. Kovács Mihály az általá-nos iskolás kisleányok között végzendő csoportmunkáról adott elő. Nádor Ferenc és Molnár István a ministráns csoportokról szólt. A középiskolás fiúk közötti csoportmunkáról Török Jenő és Juhász Miklós, az egyetemi férfihall-gatók közötti csoportmunkáról egy debreceni egyetemi hallgató, az egyete-mi és középiskolás leányok között végzendő csoportmunkáról egy debreceni egyetemi nőhallgató, a munkásifjak között végzendő csoportmunkáról pedig egy munkásifjú adott elő. Az édesanyák közötti csoportmunkával pedig Mu-rányi Ernőné Piribauer Aranka debreceni tanítónő foglalkozott.

Az első nap Ohmacht Nándor házfőnök és főiskolai igazgató, a második és harmadik napon pedig Sík Sándor rendfőnök elnökölt. Befejezésül ő álla-pította meg a levonható tanulságokat.

{Hideg újév } Az 1950. esztendő elég kemény hideggel köszöntött ránk. Dec. 31-én egész nap hideg szél fújt, és ez nagyon lehűtötte a levegőt. Jan. 1-én reggel 7º volt fagypont alatt, jan. 2-án reggel pedig 8º-ra szállt le a hőmé-rő a fagypont alá. Ez a hideg azonban rövidesen végetért. 2-án este már érezni lehetett az enyhülést. Éjjel kevés hó esett. A hegyekben is látni lehe-tett a hótakarót. A beállott enyhe idő gyorsan eltüntette a havat, harmadi-kán reggel már fagypont fölött áll a hőmérő (+1°), negyedikén reggel is. Este másnapra nagy hidegre számítottunk, de 5-én reggel csak két fokot mutatott a hőmérő a fagypont alatt. Vízkereszt vigiliáján este szépen kezdett esni a hó, de ezen való örömünk rövid életű volt, mert reggelre fagypont fölé emel-kedett a hőmérő és a hótakaró elolvadt a járdán. A határban talán megmarad tovább a hó, mivel fagyott földre esett. A gyerekek eddig még nem élvezhet-ték a tél örömeit (korcsolyázás, szánkázás, hólabdajáték, csúszkálás), a kará-csonyi szünet hótalan volt.

{A Hajdú utcai telekkisajátítás ügye. Telekátadás } A historia domus 435-436. lapján megemlékeztünk a Hajdú utcában fekvő kertünkben történt telekkisajátításról. A házhelyek kiegészítése céljából kisajátított 400, ill. 417 négyszögöl kijelölése 1948. márc. 31-én történt meg Jakab János és Magyar István rendtársaink jelenlétében. A kicövekelés munkáját Puhl Aladár mér-nök vezette. Megemlékeztünk arról is, hogy a Komárom-Esztergom megyei Földbirtokrendező Tanács határozata ellen beadott föllebbezésünk alapján az Országos Földhivatal 1948. máj. 31-én 377 522/1948.II.4. ügyszám alatt az igénybe vett ingatlanért 1:15 arányban állapította meg a cserekártalanítást 1:1 arány helyett. A határozatban szereplő lakosok a számukra kiutalat terü-letet az 1949. év tavaszán ténylegesen birtokukba vették. Úgy értesültünk, hogy a rendház részére juttatott csereterület pontos kijelölése is megtörtént. Mivel azonban erről hozzánk véghatározat nem érkezett, Tell Sándor házfő-

1949/1950. 277

nök 1949. évi május hó 14. napján 46/1949. sz. a. azzal a kéréssel fordult a Megyei Földhivatalhoz, hogy a számunkra kiutalt csereterület pontos megje-lölését tartalmazó határozat egy példányát a tatai rendház részére is küldje meg. A Komárom-Esztergom megyei Földhivatal megküldte 1949. dec. 5-én kelt 10516/1949. II. számú véghatározatát, melyet a csereterület juttatása ügyében, az Országos Födhivatal 377 522/1948. II. 4. sz. döntése és Tata <506> község elöljáróságának előterjesztése alapján hozott meg. Eszerint a Hajdú utcai házhelyek kiegészítése céljából igénybe vett 417 négyszögöl ki-terjedésű 7,03 Kor. kataszteri tiszta jövedelmű ingatlan helyett csereterület-ként a tatai 1352. sz. telekkönyvi betétben 5513. hrsz. alatt fekvő 8 kh 975 négyzetöl ingatlanból 626 négyzetöl területű 6,65 Kor. kataszteri tiszta jöve-delmű ingatlant juttatja a tatai kegyestanítórendi társház részére. A juttatott csereterület 1949. évi december 15-iki határidővel adandó birtokba a tatai kegyestanítórendi társház részére. A birtokba vezetést a községi elöljáróság folytatja le 2 példányú jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett, melynek megtörténte után a birtokbaadási jegyzőkönyvet 14 napon belül terjessze be a megyei Földhivatalhoz. Az ingatlanok után megváltási ár nem vetetendő ki, tekintettel arra, hogy igénybe vett ingatlanok helyett történt csereingat-lan kiadásáról van szó. A műszaki osztály a csereterületként juttatott ingat-lanok műszaki felmérését és kitűzését soron kívül foganatosítsa. A végleges birtokba adás és telekkönyvezés iránti intézkedését a műszaki munkák meg-történte után teszi meg a Földhivatal. A határozat ellen az 1949: XXIV. t. c. 10. szak. alapján csak közérdekből lehet helye jogorvoslatnak az Országos Földhivatalnál. Az indoklás szerint a csereterület kiadására szolgáló ingatla-non a Magyar Államkincstár Földbirtokpolitikai célokra szolgáló ingatlana-ként kezeltetik tartalék ingatlanként, a belőle történő kiadást a község elöl-járósága hozta javaslatba azzal, hogy ez látszik legcélszerűbbnek a kártalaní-tásra a területnek közelesése folytán gyakorlókert céljára való felhasználás végett.

{A juttatott új terület átvétele } A községi elöljáróság a Megyei Földhivatal 10 516/1949. II. sz. véghatározata alapján a rendház részére juttatott cserete-rület birtokbaadásának idejét 1949. évi december hó 22-én de. 10 órában ál-lapította meg (1949. dec. 19.812-39/1/ 1949. sz.). Erről a rendházon kívül a Défosz tatai szervezetét is értesítette. A birtokbaadás és birtokbavétel jegy-zőkönyv felvétele mellett történt a községházán 1949. dec. 22-én. Jelen vol-tak Tata község képviseletében Kajtár Géza törvénybíró és Klapper Gyula községi jegyző, a rendház részéről pedig Tell Sándor házfőnök. A tatai Défosz szervezete nem képviseltette magát. A községi jegyző ismertette a Megyei Földhivatal 10516/1949. II. sz. véghatározatát, mely szerint a tatai 1348 sz. telekkönyvi betétben 1363 hr. sz. alatt fekvő 2 kh. 815 □öl területű ingatlanból házhelyek kiegészítésére igénybe vett 417 □öl kiterjedésű 7 Kor., 03 fillér kataszteri tiszta jövedelmű ingatlan helyett 626 □öl 6 Kor. 65 f. tiszta jövedelmű ingatlant kap a rendház a tatai 1352. sz. telekkönyvi betétben 5513 hrsz. alatt fekvő 8 kh 975 □öl kiterjedésű ingatlanból. A községi elöljá-

278 1949/1950.

róság a juttatott ingatlant 1949. évi december 15-iki hatállyal birtokba adja a tatai kegyestanítórendi társház részére, és a társház jelenlévő képviselője azt ezennel birtokba veszi. Az eljárás befejezése után aláírták a négy példányban kiállított jegyzőkönyvet Kajtár bíró, Klapper jegyző és Tell házfőnök (ld. házi levéltár, 46. és 86/1949. sz. a.). Ez az ingatlan, amelyből a juttatás törté-nik, a Kálvária-hegy aljában fekszik, a Környei úti kat. temető szomszédsá-gában, a szentgyörgyi és remeteségi út között, dróttal bekerítve.

{Disznótor } <507> 1950. jan. 11-én disznóölés volt. Egy két éves kant hiz-laltunk meg szép eredménnyel, mert kettéhasítva 265 kg volt. Sok szalonnát hagytak meg, és mégis 90 liter zsírt olvasztottak ki. Az ölést és földolgozást Pál István tímármester, a plébániatemplom derék sekrestyése végezte. Sokfe-lé hívják erre a munkára, mivel nagy gyakorlata van benne. Géber Anna és Lunczer Teréz derék leányaink mellett több rendtag is kivette részét a mun-kából.

{Kemény idő } Jan. 10-én ismét esni kezdett a hó. A meleg nyugati és hideg keleti légáramlat küzdelme a hidegáramlat győzelmével végződött. A 11-re virradó éjjel, sőt 11-én de. ismét esett a hó, úgy, hogy szép hóréteg borítja a talajt. Az idő keményre fordult. 11-én reggel minus 6, este már minus 9 fo-kot mutatott a hőmérő, 12-én reggelre pedig már minus 18 fokra szállt le. Az idei télen eddig ez volt a legnagyobb hideg. 12-én éjjel megint havazott. 13-án reggel minus 10 fokot mutatott a hőmérő, 14-én minus 7 fokot. Szóval a hideg tartja magát. A gyerekek között megindult a téli élet (szánkózás, síe-lés). Házi kápolnánk nagyon kihűlt. Az ember keze és lába nagyon érzi mi-sézés közben a hideget.

{Állami eskü } A Szabad Nép című lapban (1949. okt. 23. sz., 7. l.) közle-mény jelent meg arról, hogy a közalkalmazottak felesküsznek a Magyar Népköztársaságra. Közölte a lap az eskü szövegét is. Esküt kötelesek tenni a Magyar Népköztársaságra és annak alkotmányára a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak (állam, megye, város, község, MÁV, posta, közalapok és közalapítvnyok tényleges szolgálatban álló alkalmazottai), és a közszolgálat körén kívül működő olyan személyek, akik az állam terhére részesülnek jövedelemkiegészítésben. Papp Antal [!Kálmán] győri püspök 1950. jan. 7-én kelt 46/1950. sz. köriratában közölte a papsággal, az eskü letételére vonatko-zó 1000-1/1950. sz. VKM rendeletet. „A Magyar Népköztársaságra és annak Alkotmányára teendő eskü tárgyában kiadott 4288/1949. M. T. számú rende-let (megjelent a Magyar Közlöny 220. számában) 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a közszolgálat körén kívül működő mindazok a személyek, akik az állam terhére jövedelemkiegészítésben részesülnek, kötelesek az illetékes miniszter rendelkezéséhez képest a Magyar Népköz-társaságra és annak Alkotmányára esküt tenni.” A miniszter az idézett ren-delet 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján, a Népköztársaság Elnöki Taná-csának hozzájárulásával és a belügyminiszterrel egyetértésben, a jövedelem-kiegészítésben részesülő egyházi (vallásfelekezeti) alkalmazottak eskütételét így szabályozta:

1949/1950. 279

1. A fent említett rendelet hatálya mindazokra a tényleges alkalma-zásban álló egyházi (vallásfelekezeti) alkalmazottakra terjed ki, akik az állam terhére illetménykiegészítésben vagy bármely címen rendszeres járandóságban (pl. családi pótlék) részesülnek.

2. A jövedelemkiegészítésben részesülő személyek esküjének szövege a következő: „Én ……… ……… esküszöm, hogy a Magyar Népköztársa-sághoz, annak népéhez és Alkotmányához hű leszek, az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom, az állami hivatalos titkokat megőrzöm; hivatásom körében a nép érdekeinek <508> szolgálatával já-rok el és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy működésemmel a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam.”

A rendelet intézkedik részletesen az iránt, hogy az idézett rendelet hatá-lya alá tartozó személyek mely hatóságok előtt teszik le az esküt. Eszerint itt helyben az illetékes járási főjegyző, illetve az általa megbízott tisztviselő ke-zébe teszik le az esküt a jövedelemkiegészítésben részesülő egyházi (vallás-felekezeti) alkalmazottak 1950. évi január hó 11-18. napjain. Az eskütétel alkalmával közlik azt az illetményfejtési törzsszámot, amellyel állami jöve-delemkiegészítésüket kapják. (A törzsszám a „Vel, „Vet” vagy „Veti” jelzés-ből és egy számcsoportból áll, mely a jövedelemkiegészítés folyósítására szolgáló csekkszelvényen az érdekelt személy neve mellett rendszeresen fel van tüntetve.). „Az államilag díjazott önálló hitoktatók és vallástanárok az esküt a közoktatási alkalmazottakra megállapított szabályok szerint, tehát az iskola igazgatója előtt teszik le.”

A püspöki körirataból tehát világosan kitűnik, hogy az esküt a tényleges szolgálatban álló, állami jövedelemkiegészítésben részesülő egyházi (vallás-felekezeti) alkalmazottak kötelesek csak letenni. A nyugalmazottakra nem vonatkozik a rendelet. Valamivel később érkezett meg a rendfőnök úrnak 1950. évi január hó 10-én kelt 31/1950. sz. leirata, mely szerint „mindazon rendtársaink, akik állami jövedelemkiegészítésben vagy bármilyen rendsze-res állami járandóságban részesülnek”, a szolgálati helyük szerint illetékes járási főjegyző, városokban a polgármester, Budapesten a kerületi elöljáró előtt, illetve az általuk megbízott tisztviselő kezébe kötelesek letenni az es-küt január 11. és 18-a között. A rendfőnöki leiratot jan 12-én este olvasták föl az ebédlőben. Az a vélemény alakult ki, hogy a nyugalmazottakra is ért-hető, mivel nem emeli ki, hogy csak tényleges szolgálatban álló alkalmazot-takra vontkozik. Ezért másnap kérdést intézett Selmeczi Kovács József házi másodfőnök a járási főjegyzőhöz, dr. Tehlár Miklóshoz, hogy a nyugalma-zottak kötelesek-e esküt tenni. A főjegyző a Magyar Közlönyben közölt ren-delet alapján azt a választ adta, hogy a rendelet rájuk nem vonatkozik. Kész-nek nyilatkozott, hogy ezt írásban is kiadja, ha a kérdést írásban terjesztik eléje. Az írásos előterjesztés megtörtént, de a főjegyző nem válaszolt rá írás-ban. Közben az alispánhoz fordult és az alispán utasítására a következő szö-vegű iratot küldte meg mindenfelé a járáshoz tartozó egyháziaknak (nyu-

280 1949/1950.

galmazottaknak és tényleges szolgálatban állóknak, állami jövedelemkiegé-szítésben részesülőknek és nem részesülőknek):

Felkérem, hogy 4288/1949. (220) M. T. rendelet alapján a vallás és köz-oktatásügyi miniszter által 1000-1/1950. eln. szám alatt kiadott rendelet értelmében a Magyar Népköztársaságra és annak Alkotmányára teendő eskü végett f. hó 18-ig hivatalomban (6. sz. szoba) feltétlenül megjelenni szíveskedjék. Tata 1950. évi január hó 14-én. Dr. Tehlár Miklós járási főjegyző. P. H.

Ajánlottan, expressz küldték az iratot. Még Weiner Ferenc, büntetését töl-tő rendtársunk is kapott ilyen iratot, a jövedelemkiegészítésben nem része-sülő házi másodfőnök is. <509> Az állami jövedelemkiegészítésben részesülő lelkész rendtagok (Jakab János, Kender József, Santora Mihály) jan. 14-én de. letették az esküt, a jan. 14-én kézbesített személyre szóló felhívások kibocsá-tása előtt. Úgy volt, hogy ők elhozzák eskütétel alkalmával a nyugalmazot-tak ügyében kilátásba helyezett főjegyzői iratot, de ezt nem kapták meg. E válasz elmaradása, illetve a személyre szóló felhívások még jobban bonyolí-tották a nyugalmazottak ügyét. Biró Imre jan. 13-án, saját elhatározásából, magánlevélben fordult dr. Darvasy Mihály rendfőnöki titkárhoz és autenti-kus felvilágosítást kért a rendfőnöki leirat ügyében, vagyis hogy esküt kell-e tenniök a tanári és lelkészi nyugalmat kapó rendtagoknak. Mivel a válasz késett, a házfőnök jan. 16-án sürgönyben kérdezte meg a központtól, hogy az eskü tárgyában kiadott rendelet vonatkozik-e a nyugdíjasokra. Jan. 16-án a következő sürgönyválasz érkezett: „Csak Kender Santora Magyar Hegyi Divald = Rendfőnök.” Vagyis: a sürgönyben felsoroltak kötelesek esküt ten-ni. A fent említett három lelkész rendtag és Magyar István kórházi lelkész jan. 14-én már letette az esküt, Hegyi Ferenc pedig 17-én tette le. 17-én dél-ben érkezett meg a rendfőnöki titkárnak Biró Imréhez küldött válasza, hogy a tanári és lelkészi nyugdíjasok nem kötelezettek az eskü letételére. Azért is nem emelte ki őket a körlevél. A válasz 16-án kelt és adatott postára. A rendfőnöki sürgönyből tévedésből kimaradt Jakab János neve. 17-én de. megtudtuk Hegyi Ferenc útján a járási főjegyzőtől, hogy 18-án még lehet esküt tenni. A házfőnök megkérte Veszprémi Tibort, hogy du. utazzék le Pestre, és ismertesse a központban a személyre szóló felhívások következté-ben előállott helyzetet, és kérje a rendfőnök hozzájárulását a nyugalmazot-tak esküje ügyében. Közvetlen ebéd előtt jelentette Németh Kálmán plébá-nos, aki eskütételről jött, hogy fél háromig jelentést várnak a főjegyzői hiva-talban, hogy Tell Sándor, Biró Imre, Medveczky János, Kuntár József nyu-galmazottak jelentkeznek-e eskütételre, mert a hivatalnak jelentést kell ten-nie az eskü ügyében a minisztériumnak. A négy rendtag átment a hivatalba, és letette az esküt, amelynek letételéről igazolványt kapott. Veszprémi Tibor a központban ennek az eskütételnek megtörténtét jelentette. A központban a tataihoz hasonló eljárásról sehonnan sem kaptak jelentést. Divald István óraadó hitoktató esküügye nem tartozik a járási főjegyzőhöz. Neki a gimn.

1949/1950. 281

igazgatóval kell ezt elintéznie. {Időjárás } Megemlékeztünk a keményebb téli idő beálltáról. 15-én meg-

kezdődött az olvadás, a hőmérő 0° fölé emelkedett. Az enyhébb idő napokon át tartott. 18-án újra esni kezdett a hó, és hidegebbre fordult az időjárás. 19-én reggel már minus 5º fok volt, 21-én minus 10º, sőt este minus 11º. Az ég szép csillagos és holdvilágos volt, reggelre keményebb hidegre számítottunk, meglepetésünkre reggelre enyhült az idő, minus 3 fokot mutatott csak a hőmérő.

{A generális nevenapja } Jan. 22-e ünnepnapja az egyetemes rendnek. To-mek Vince generális atyánk nevenapját ünnepeljük világszerte élő piaristák. A szokott egyházi formulával kívánunk neki szívből minden jót, szerencsés és eredményes kormányzást: „quem Deus diu sospitem servet.”95

{Időjárás } <510> A hideg idő egész héten tartott. A hőmérő lejjebb szállt, és 23-ától kezdve reggelenkint 13-14 fokot mutatott 0 alatt. 27-én reggelre valamennyire enyhült a hideg, 11º volt 0 alatt. Az idő borús; lehet, hogy me-gint havat kapunk. A nagy tó be van fagyva. Korcsolyázókat nem látni rajta. A múltkor esett hó szépen tartja magát. A gyerekek kedvükre szánkáznak. Sielőket is lehet látni. Olyan kocasíelőknek látszanak.

{Világi lakók a rendházban } Jan. 24-én lakók költöztek be a földszint 8. sz. szobába, melyet éveken át raktárként használtunk. Utolsó lakói Bán József és Szalay József voltak, amikor az első Kecskemétről, a második Szegedről idemenekült 1944-ben a háború idején. 1945-ben mind a ketten visszatértek régi állomáshelyükre. Azóta már mind a ketten meg is haltak, Bán József 1948. márc. 13. Kecskeméten, Szalay József pedig 1948. febr. 25. Szegeden. A most beköltözött lakók szigorló orvosjelöltek, az állami kórházba vannak beosztva gyakorlatra. Név szerint: Emmer Sándor (Kispest), Járfás Lajos (Ta-tabánya), Nagy Béla (Salgótarján). Igen el vannak foglalva kórházi munkával és tanulással, alig vesszük észre, hogy köztünk laknak.

{Disznóölés } Jan. 26-án megint disznóölés volt. Ezúttal egy 7 éves anya-disznót öltek le. Szépen kihízott. Elhasítva 240 kg volt. Zsírját mind kisütöt-ték, szalonnát nem hagytak. A húsrészekből kolbászt készítettek, sonkákat sem hagytak. Az idősebb állat húsát így lehetett a leggazdaságosabban érté-kesíteni. Az ölést és feldolgozást Legát tóvárosi hentes végezte a feleségével. Leányainkon kívül egyes rendtársak is segédkeztek a feldolgozásban (Sel-meczi Kovács József, Veszprémi Tibor). A nagy állat lefogásában is többen segítettek a hentesnek.

{Lakásvizsgáló bizottság a rendházban } Jan. 12. előtt egy elég népes bizott-ság járt a rendházban. Tagjai között volt Tehlár Miklós járási főjegyző és Gáspár rendőrparancsnok is. Az internátusból jöttek át hozzánk az interná-tusi igazgató, Gyarmati Ernő kalauzolásával. Az első emeleten csatlakozott Tell Sándor házfőnök és Selmeczi Kovács József gondnok. A folyosókon vé-gigjárva azt vizsgálták, hogy mennyire vannak elfoglalva a szobák és egyéb

95 „akit Isten minél tovább megmentőjeként szolgáljon”

282 1949/1950.

helyiségek. Jövetelük célja tekintetében nem nyilatkoztak; utóbb azt hallot-tuk, hogy valami gépállomás számára kerestek helyiségeket. Azt is hallottuk, hogy előttünk a kapucinus zárdában is jártak. A városban aztán híre terjedt, hogy összeköltöztetnek bennünket a kapucinusokkal, nálunk vagy náluk. Ezt a hiedelmet, úgy láttuk, Kiss Gábor kapucinus atya is táplálta, mégpedig olyan formában, hogy hozzájuk telepítenek át bennünket. A gazdasági épü-letben egy egyszobás és konyhás lakást keresett a bizottság, mert értesülése szerint van ilyen lakás. Láthatta, hogy nincs. Viszont az is megtörtént, hogy egy fiatalasszony is járt itt lakás ügyében, először egyedül, majd az urával, tehát csakugyan történhetett valami igénybejelentés. A gazdasági épületben van a volt gazdaasszonyi lakás, ezt két leányunk lakja most, és a lányok volt szobája, ebben jelenleg a mindenesünk lakik. A bizottság itt járásával kap-csolatban azt is hallottuk, hogy Gyarmati Ernő, a konviktus fejlődése eseté-re, bejelentette igényét a rendház egy részére. Több helyiséget úgy tartunk nyilván, mint az államosított múzeum helyiségeit. Ezeket a tatai múzeum használta azelőtt múzeumi helyiségekül. <511> Az északi front jórészét a kápolna és sekrestye foglalja le. A gazdasági udvar felé eső épületrész első emeletén van az egyházközség által bérelt kultúrterem, a piarista lelkészség terme és a lelkigyakorlatos terem. Ez a nagy ház, úgy látszik, sokaknak a képzeletét izgatja, mert időnként föl-fölmerül más célra való igénybevételé-nek a híre. Eddig, hála Istennek, még elhárult ez a veszedelem. A sok szoba foglalkoztatja a ház nagyságával törődő embereket, nem tudják, hogy ezek mennyire le vannak foglalva lakásul a rendtagok részéről. Jelenleg ugyanis még fennáll az a rendelkezés, hogy minden egyedül álló felnőttet megillet egy „egyszobás” lakás. Minden nőtlen világi tanárt is, nemcsak a szerzetes tanárokat.

{Időjárás } A téli időjárás tovább tartott. Decemberben azt hittük, hogy már nem is lesz tél, de a január ugyancsak rácáfolt erre a hiedelmünkre. Jan. 29-én 12º, 30-án 17º volt a hőmérséklet, reggel 0º alatt. 30-án éjfélkor 15º volt, reggel 12º a fagypont alatt. Febr. 1-én reggel 6º volt 0º alatt, napközben 0º-ig emelkedett a hőmérséklet. Éjjel hó is esett. Gyertyaszentelő Boldogasz-szonyra virradó éjjel hó esett, reggel 8º volt 0º alatt. Napközben enyhült a hideg, 1º-ig emelkedett a hőmérő. Kíváncsiak vagyunk, mire határozza el magát az időjárást megfigyelő medve, kinn marad-e, vagy visszafekszik-e barlangjába további téli álomra. Ez utóbbi esetben, a néphit szerint, még szi-gorú téli idő várható. Az öreg tó vastag jegét jelentékeny hó borítja. A tó körül töretlen, ropogós havon járhat az ember. A tavon nyulakat lát keresz-tülfutni a mellette sétáló. Feltűnő, hogy jeget alig hordanak a tóból. Nem tudom, a tógazdaság tiltja-e.

A medve alighanem visszatért barlangjába további téli álomra, mert a hi-deg időjárás tovább tartott. Szent Balázs napján reggel minus 12º-t mutatott a hőmérő. Hozzá ezen a napon hideg szél kezdett fújni és ez febr. 5-ére vir-radó éjjel szinte orkánszerű széllé fejlődött. 4-én minus 11º volt, 5-én minus 9º, de a szél miatt jóval erősebbnek érezte az ember napok óta a hideget. Az

1949/1950. 283

ideiglenes ebédlőben ablakot tört be a szél, a nagy templomba menet egy kis ház kapuját láttam kidöntve. Szélfúvásokat lehet látni, a szabadban valószí-nűleg nagy hótorlaszok is vannak. Az újság is említ közlekedési zavarokat a havazással és hófúvásokkal kapcsolatban. Reméljük, hogy most kiadja mér-gét a tél, és enyhébb idő következik. Csakugyan febr. 6-án +2º volt már reg-gel a hőmérséklet, nappal még emelkedett (+4º), hetedikén reggel is fagy-pont fölött állt (+2), 8-án és 9-én 0º volt. Az olvadás megkezdődött, a hó ösz-szeroskadt, részben már el is olvadt. Az idő borult. Lehet, hogy hó készül esni; lehet, hogy eső lesz majd belőle. 8-11. között napközben 0º fölött járt a hőfok, ennek következtében állandó volt az olvadás. Szerencsére nem volt nagyon gyors, ezért az olvadó hó beivódott a földbe. 12-én eső is esett, átfu-tó eső volt. 12-én szép napsütéssel kezdődött a nap. Bizakodunk benne, hogy most már enyhébb időjárást várhatunk.

{A bécsi basilica minor inauguratiója („Maria Treu”) } Az Ephemerides Calasanctianae 1949. évi szept.-dec. száma közli XII. Pius pápa apostoli leve-lét, mellyel „basilica minor”titulussal díszítette a bécsi piaristáknak „ad S. Mariam Fidelem” nevezett templomát. Az irat 1949. aug. 27-én kelt ex Arce Gandulphi. Az Ephemerides C. 1950. évi jan.-febr. száma közli a bécsi basilica minor <512> ünnepélyes inauguratióját 1949. nov. 20-án. Előtte előkészítő hetet tartottak (nov. 9-16.), majd ünnepélyes triduumot (nov. 17-19.). Az ün-nepségeken részt vett Tomek Vince rendi generális is, aki nov. 15-én hagyta el Rómát, ahová nov. 26-án tért vissza. Nov. 20-án ő mondotta nagy asszisz-tenciával az ünnepélyes szentmisét. 14 óra 30 perckor megindult Bécs min-den részéből az elemi iskolások zarándoklata az új bazilikába, amelyben In-nitzer Tivadar bíboros mondott beszédet Kalazanci Szent Józsefről, a keresz-tény népiskolák patronusáról. Te Deummal záródott a fényes templomi ün-nepség. Ebben az évben nov. 20-án ültük Kalazanci Szent József pártfogásá-nak ünnepét. (Az Ephemeridesnek ez a száma ismerteti a generalis visitatió-ját is az osztrák rendtartományban.)

Az Ephemerides 1949. szept.-dec. számában Gulielmus Gärtner delegatus provincialis Schol. Piar. Austriae összefoglaló történeti ismertetést közöl a bécsi „ad S. Mariam Fidelem” egyházról. I. Lipót császár 1697. júl. 13-án kelt decretumában adott engedélyt, hogy Bécsben Kollégiumot és templomot építsenek és iskolát nyissanak a piaristák („in quo vellent suburbio”96). Az alapítás ügyeinek intézésére az alsó-ausztriai Horn piarista kollégiumának rektora, P. Placidus [Feir] a Sancto Bernardo kapott megbízást, mint com-missarius generalis. Ő egy bizonyos Malaspina gróftól vett az építkezésre területet a „Josefstadt”-ban. A templomka alapkövét 1698. szept. 2-án tették le a császári család és előkelőségek jelenlétében. Egy év múlva már teljesen készen volt a templomka (sacellum). 1699. ápr. 22-én áldotta meg herceg Trautson püspök. Ettől fogva gondozták itt a híveket. Idővel az atyák a plé-bániai jogok és kötelességek teljes birtokába jutottak. Az 1713. évi nagy pes-

96 „abban a külvárosban, amelyikben akarnak”

284 1949/1950.

tis után rövidesen megvetették a nagy templom alapját. Ebből az időből származik a bold. Szűz szobra, amely a kollégiumok97 és a templom között áll. 1719-ben létesült az osztrák provinciába bekebelezett piarista plébánia, melynek titulusa: „Ad Virginem Fidelem”, helyesebben: „Ad Mariam Fide-lem”, németül: „Maria Treu.” Az első plébános a kollégium rektora, Groll Adolf, a későbbi generális, majd győri püspök. 1719. dec. 21-én iktatták be a plébániába. A templom hosszabb idő alatt nyerte el mai nagyságát és szép-ségét. Terveit [Lukas von] Hildebrandt híres építész készítette. Az építkezés első korszakára esik (1716–26) a fundamentum és a falak megépítése és a belső falak elkészítése. A második korszakra (1751–53.) a külső falak és a belső díszítés elkészítése. A templom festési munkáját Maulpertsch végezte. A harmadik korszakban (1858-1860) állították föl a monumentális orgonát, ekkor nyerte az elülső homlokzat mai új és fönséges kiképzését, és ekkor emelték a tornyokat 70 méter magasra. 1947–48-ban nagy költséggel meg-újították a festéseket és oltárokat. Bécs szebb templomai közé tartozik mai alakjában. Barokk stílusban van építve. Migazzi bíboros érsek szentelte fel 1771-ben. XIII. Benedek pápa 1727-ben a lateráni Szent János bazilika filiájának nyilvánította. A plébániatemplomban élénk hitélet folyik.

{Szent Atyánk ünneplése } Miután XII. Pius pápa 1948. aug. 13-án kibocsá-tott Providentissimus Deus kezdetű brevéjével Kalazanci Szent Józsefet a ke-resztény népiskolák mennyei pártfogójának jelentette ki, nagyon megnőtt Szent Alapítónk tisztelete.

{Spanyolország } Spanyolországban <513> már előbb hivatalosan is az is-kolák és a kat. tanítók patrónusának nyilvánították őt, és a pedagógiai főis-kolát az ő nevéről nevezték el. Ebben a róla elnevezett főiskolában nemzet-közi pedagógiai kongresszust tartottak 1949. júl. hó közepén Kalazanci Szent Józsefnek ünneplésére. Hispániából és külföldről 400-nál többen jelentek meg a legkiválóbb pedagógiai intézmények képviseletében. Kiváló előadások hangzottak el Kalazancius és intézményének érdemeiről. A genuai süketné-ma intézet vezetője, P. Josephus Olivieri a siketnémák rendi oktatásáról be-szélt, Megyer József magyar rendtársunk pedig a magyar iskolák kalazanci-usi tanítási módszereit ismertette. Nagy sikerrel szerepeltek a spanyol rend-társak is. A közoktatásügyi miniszter, D. Josephus Ibañez Martin a kongresz-szust berekesztő beszédében „luculentissima dissertatione”98 rajzolta meg Kalazanci Szent József alakját (Ephemerides Calasanctianae 1949, 5-6. sz., 241).

{Olaszország } Olaszországban a katolikus tanítóknak legutóbb tartott kongresszusán maga a kultuszminiszter tett a spanyol eljáráshoz hasonló irányú indítványt.

{Argentina } Legkimagaslóbb azonban az argentinai köztársaság

97 A bécsi Maria Treu templom előtti teret egyik oldalról a piarista rendház (kollégi-

um), másik oldalról a Löwenburg-konviktus épülete határolja. (a szerk.) 98 „a legalaposabb értekezéssel”

1949/1950. 285

Kalazancius-tisztelete. 16633. sz. a. kelt törvényével Kalazanciust az összes állami elemi és középiskolák, és a velük kapcsolatos nevelési intézmények pártfogójának jelentette ki a köztársaság, és elrendelte, hogy tiszteletére aug. 27-én valamennyi érdekelt iskolában a tanulók bevonásával nyilvános ünnepeket rendezzenek, és ezeken helyezzék kellő megvilágításba pedagógi-ai működését, és világítsanak rá azokra a szociális előnyökre, amelyek az ő szellemében végzett tanításból és nevelésből folynak. Elrendelték továbbá, hogy a buenos-airesi egyetem filozófiai és irodalmi karával kapcsolatos pe-dagógiai intézetet az ő nevéről nevezzék el, s végül felszólította Buenos Ai-res városát, hogy valamelyik utcáját Kalazanci Szent Józsefről nevezze el. (Ephemerides Calasanctianae 1949. 5-6. sz. 140. l.) A generális és a generálisi curia már 1949. dec. havában óhajtott köszönetet mondani a köztársaság kormányának a Szentszéknél működő követje útján ezért a törvényért, de követváltozás következtében csak 1950. jan. 16-án valósíthatta meg ezt a szándékát. A generális vezetésével megjelent küldöttség (Emmanuel Pazos és Henricus Centelles gen. asszisztensek, Eugenius Alfredo volt Buenos Ai-res-i rektor és Laureanus Suarez gen. titkár) kérte Maximus Etchecopar ar-gentínai követet, hogy tolmácsolja a rend köszönetét Joannes Perón köztár-sasági elnöknek és a kormánynak a Szent Atyánk dicsőségét emelő törvé-nyért. A követ szívesen fogadta a köszönetnyilvánítást, és szívesen megígér-te a kérelem teljesítését (Ephemerides Calasanctianae, 1950. évi 1. sz. 23. l.).

{Kalazancius levelezésének I. kötete } Nagy jelentőségű esemény hírét hozta meg az Ephemerides Calasanctianae 1950. évi 1. száma. P. Leodegarius Pica-nyol procurator és archivista generalis már évek óta fáradozik Szent Atyánk leveleinek kiadása ügyében. A jubileumi év egyik nagy eredménye a kb. 5000 levelet magában foglaló I. kötet megjelenése. Ezt Tomek Vince gen. e szám 30. lapján körlevélben tudatja; „erit revera monumentum aere perennius gloriae et celsitudini divi Calasanctii nostra aetate erectum, pro quo quidem incepto, ob ejusdem praestantiam et sumptus haud exiguos omnium totius ordinis provinciarum et domorum participatio expostulatur”.99 (1949. dec. 7.) <514> A több kötetre tervezett levélkiadás kb. hat év alatt fejeződik be. Picanyol úgy tervezi, hogy évenkint egy, esetleg két kötetet jelentet meg egy neves itáliai irodalmi társaság közreműködésével. Ennek a társaságnak messzeágazó kapcsolatai vannak (London, Párizs, Washington, Stockholm etc.), így lehetővé válik a kiadásnak széles körökben való elterjesztése.

{Piarista misszió Japánban } A legutóbbi egyetemes káptalanon több pro-vincia ajánlatára határozatba ment, hogy más rendek példájára a mienk is keressen módot arra, hogy belekapcsolódjék a missziós munkába. Az első hallásra akkor egy kissé utópisztikusnak látszott ez a gondolat. Sokan nem

99 „tisztelet illeti a szent Kalazancius dicsőségének és magasztalásának mi korunkban

emelt ércnél maradandóbb emlékét, amely ugyan kezdetét vette, de kiválósága és nem kicsiny költsége miatt kéretik hozzá a teljes rend minden provinciájának és rendházának részvétele”

286 1949/1950.

tudták elgondolni, hogy egy tanításra alapított rend, hivatásának sérelme nélkül, hogyan kapcsolódjék bele a hitterjesztés művébe. Azóta három esz-tendő telt el, és ez az idő megérlelte a gondolatot. A piarista misszió ügye az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban a megvalósulás stádiumába lépett. A generálisi tanács 1949. okt. 14-én tartott ülésében elhatározta, hogy az első piarista missziós állomást Japánban rendezi be, a kivitellel pedig a legfiata-labb alapítású rendtartományt, a vaszk provinciát bízza meg. Ebbe a válasz-tásba belejátszott az a körülmény is hogy a vaszk tartomány vidéke volt az újkor legnagyobb misszionáriusának, Xavéri Szent Ferencnek szűkebb hazá-ja. Szimbolikus jelentősége volt annak is, hogy a fiatal (1933-ban alapított) provincia éppen dec. 3-án, a nagy hithirdető ünnepén kapta meg a fölhívást a megtisztelő föladat vállalására. Ezt követőleg a Generális atya, dr. Tomek Vince dec. 13-án kelt levelében értesítette a yokohamai püspököt, aki szüle-tett japán, hogy az iskolai év végén két atyát fog kapni az iskolanyitás elő-készítése céljából. Emberi számítás szerint tehát a japán megtelepedés terve megvalósul. Isten áldása legyen a nagy vállalkozáson! Deo volente, siker is fogja koronázni!

{Az államosító kettősbizottság bejelentése } A házfőnök 1950. február 18-án a következő iratot kapta:

Államosító Kettősbizottság. Értesítem Címet, hogy az államosító kettősbizottság f. hó 20-án de. 9

h.-kor veszi állami tulajdonba az 1946. XXXIII. t. c. alapján államosított iskolai és közművelődési célvagyont képező ingatlanokat. Kérem címet, hogy a fent jelzett időpontban tartandó értekezleten jelenjék meg, vagy képviseltesse magát. Az értekezlet színhelye: Tata, I. sz. áll. ált. iskola igazgatói iroda.

Tata, 1950. febr. 10. Jakab s. k. (Jakab József) az államosító kettősbizottság vezetője

{Szűcs János asszisztens Tatán } Ugyanezen a napon megérkezett Szűcs Já-nos asszisztens. A vele való beszélgetésből gyanítani lehetett, hogy itt előre-láthatóan többről lesz szó, mint az 1948-ban már államosított gimnázium és internátus állami tulajdonba vételéről (ld. 445). Szűcs asszisztens vasárnap (febr. 19.) ebéd után utazott vissza Budapestre.

{Az államosító kettősbizottság döntései } Február 20-án a gimnáziumi épü-letben működő általános iskola igazgatói irodájában folyt le az államosító kettősbizottságnak bejelentett értekezlete. A rendház részéről Tell Sándor házfőnök és Selmeczi Kovács József házi másodfőnök vett részt, és képvisel-te a rendház érdekeit, mert mindjárt kiderült, hogy nem <515> a már álla-mosított gimnázium és internátus állami tulajdonba vételéről van csak szó, hanem további államosításról, és ez az államosítás a rendház épületét érinti, mégpedig súlyosan. Az is látható volt, hogy a kettősbizottság előre megálla-pított tervvel jött, és hogy a terv megállapítására Tatáról kellett javaslatokat kapnia. A kettősbizottság a vezetőből, Jakab Józsefből és egy nőből állott

1949/1950. 287

volna (Kovács Margit), mivel azonban ez a női bizottsági tag nem jött meg, helyét a bizottságban a helyi viszonyokkal teljesen ismerős Rácz Gyula tóvá-rosi tanító foglalta el. Jakab József, a főigazgatóságra beosztott tanító, fő-igazgató-helyettes őt kérte fel erre. Az értekezleten, kettőjükön kívül, az ál-lamosításnak minket érdeklő részében tevékenyen közreműködött még a Magyar Dolgozók Pártjának helyi titkára, az itteni Népfront elnöke, Balaskó István, továbbá Antal Gergely, az állami gimnázium igazgatója és Gyarmati Ernő testnevelési tanár, az állami kollégium igazgatója. A bizottság tárgyalá-sa de. és du. óraszámra tartott, és mint látható volt, a rendház ügye volt rá nézve a legfontosabb, mert egyéb államosított ingatlanok állami tulajdonba-vételével gyorsan és simán végzett. Új államosítás, a rendházi épületen kí-vül, csak az irgalmas nővérek zárdaépületének államosítása volt. Ez sem okozott hosszabb tárgyalást. A rendház épületének telekkönyvi tulajdonosa a rend, és a telek használata is iure perpetuo rá van telekkönyvezve. Ez a kö-rülmény lényegesen befolyt az államosítás mértékének megállapítására. Gyanítani lehet, hogy az eredeti terv az egész épületet szándékba vette. A tárgyalást de. és du. is helyszíni szemle szakította meg. Ha a rendház képvi-seletében megjelent házfőnök és házi másodfőnök szívós, és ha kellett, eré-lyes érvelése következtében a bizottság fennakadt, tanácskozásra vonult vissza a munkájába résztvevő titkárral, gimn. és kollégiumi igazgatóval.

A hosszas tárgyalás alapján kialakult első államosítási terv kb. a rendház felére terjedt ki. Magában foglalta a gazdasági udvart épületeivel együtt; a gazdasági udvar felé eső front a földszintjét egészen és a tóra néző frontot a kerti kijárójáig (tehát még a WC-t is); a gazdasági udvar felé eső front egész emeleti részét, és a tóra néző frontot a kerti kijáró vonaláig (tehát még a WC-t is). Magában foglalta a rendház és a kollégium által körülzárt udvart (quadrum).

Mikor képviselőink szóba hozták, hogy a rendház teljesen WC nélkül ma-rad, helyszíni szemlével győződött meg a bizottság e tény valóságáról. A szemlét újabb hosszú tanácskozás követte, és ennek alapján jött létre a má-sodik államosítási terv, amely jegyzőkönyvbe került, mint a bizottság dönté-se (a vezető szerint javaslata).

{Az államosított ingatlan } E szerint az államosított ingatlan a következő: a gazdasági udvar épületeivel együtt; a gazdasági udvarra néző front földszinti része egészen az üvegajtóig (clausura), vagyis a pince, nagy éléstár, emeletre vezető lépcső, régi gazdaasszonyi szoba (kézi éléstár), konyha, személyzeti ebédlő; a gazdasági udvarra néző front emeleti része (padlásföljáró, tanári la-kás, lelkigyakorlatos terem, tanári lakás, fürdőszoba, piarista lelkészségi te-rem, [egyházközségi kultúrterem], régi könyvtárhelyiség) és a tóra néző front emeleti része (5 tanári lakás), egészen a WC-ig; a rendház és a kollégi-um által körülzárt udvar (kvadrum). Az udvaron át szolgalmi utat kap a rendház a kúthoz. Az ebédlő melletti üvegajtó (clausura) helyére kőfal kerül. Kőfal kerül a sekrestye melletti üvegajtó helyébe is. Itt a rendház szolgalmi feljárót kap a padlásra.

288 1949/1950. Képviselőink nem írták alá a jegyzőkönyvet, óvást, fellebbezést jelentet-

tek be. Este a rendtagok <516> megbeszélték egymás között, képviselőink beszámolója alapján, az államosítás eseményeit, a benyújtandó fellebbezés érveit és a rendfőnökségnek teendő jelentést. Selmeczi Kovács József másod-főnök 21-én reggel Budapestre ment jelentéstétel végett. Este beszámolt út-járól és tárgyalásáról. A rendfőnökök aznap éppen közös értekezletet tartot-tak. Ebből kifolyólag bizottság azonnali összeállítását kérték a kalocsai ér-sektől oly célból, hogy ez a bizottság állandóan érintkezésben lehessen a mi-nisztériummal a helyi túlkapások orvoslása ügyében. A rendház államosítási ügyében a rendfőnökség fogja benyújtani a föllebbezést egyfelől a főigazga-tóság útján, másfelől közvetlenül is a minisztériumban. A jegyzőkönyvet és fellebbezést később jegyeztük be e könyvbe az 518. lapon.

{Disznóölés } Az idei télen febr. 28-án volt az utolsó disznóvágás. Utolsó két hízónkat ölte le Legát tóvárosi hentes. Szépen kihízott állat[ok] volt[ak], az egyik 172 kg-ot, a másik 151 kg-ot nyomott ketté hasítva. A feldolgozás-ban a hentesnek felesége segített. Leányaink is részt vettek a munkában.

{Paár Lajos halála } Február 27-én halt meg a régi tatai „úri” társadalom igen tisztelt tagja, Paár Lajos közjegyző 78 éves korában. Házunknak jó em-bere volt. Egyszerű, visszavonult, családi körében élő ember volt. Temetése márc. 1-én volt a tóvárosi temetőben. A szép számmal összegyűlt régi isme-rősök megilletődötten állták körül ravatalát. A házból négyen jelentek meg a temetésén. Fájt a családnak, hogy rendi novícius unokája, Vízkelety András nem jöhetett el a temetésére.

{Leányok zárt lelkigyakorlata } Február hó 27-én, hétfőn este lelkigyakor-latok kezdődtek a lelkigyakorlatos teremben leányok részére. 20 leány vett rajtuk részt (Tatabánya 1, Alsógalla 8, Vértesszöllős 3, Vérteskethely 2, Szák 2, Szend 3, Ászár 1). A lelkigyakorlatokat Veszprémi Tibor rendtársunk ve-zette. Pénteken Juhász Miklós budapesti rendtársunk 4 beszéddel és Németh Pál, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója egy beszéddel vett részt a lelkigyakorlatos munkában. A zárt lelkigyakorlatokon résztvevő leányokkal mindig együtt volt egy-egy helybeli irgalmas nővér, részint a felügyeletet gyakorolva, részint a vezetőnek segítve. Etelka, Leonida és Laura nővérek végezték ezt a segítő munkát.

{Disznótoros vacsora } A közelmúltban a tóvárosi kapucinus zárda látta va-csorán vendégül rendházunk több tagját. Viszonzásul rendházunk március negyediki vacsorára hívta meg a kapucinus zárdát. A zárda részéről hárman jelentek meg a vacsorán (Pataky Alfonz házfőnök, Patonyi Rudolf és Gallina Ugod atyák). A héten ölt sertések húsából készült aprólék, hurka, kolbász és sült, jól elkészítve, szolgáltatta a menüt. Volt még pogácsa és alma is. Ven-dégeink jól érezték magukat, és elég sokáig időztek körünkben.

{Kerti munkák } Magyar István és Kuntár József március 1-én megkezdték a kerti munkálatokat. Veszprémi Tibor kiszedte már a virágágyakból az el-száradt virágszárakat.

{Nagyböjti rekollekciós nap } A komáromi főesperesi kerület papsága 1950.

1949/1950. 289

március 8-án, szerdán nagyböjti rekollekciós napot tartott rendházunkban a következő sorrenddel:

½ 10–¼ 11. Elmélkedés. Vezette dr. Németh Kálmán tatai plébános, püs-pöki tanácsos. ¼ 11–11. Gyónás. 11–¾ 12. Szentségimádás. Vezette Böck Já-nos szem. lelkiigazgató. <517> 12-kor ebéd a rendház ebédlőjében. Ára 8 frt. Az ebédet a rendház konyhaszemélyzete főzte. 1-kor lelkipásztori tapasztala-tok. Előadó Solecki József lelkész. Plébánosok és káplánok 38-an vettek részt a rekollekción. Megjelenésével tüntette ki a papságot Papp Kálmán győri megyéspüspök, aki ebédig mindenen résztvett, és papjaival együtt is ebédelt. Ebéd után utazott vissza Győrbe.

{Szentévi búcsú } XII. Pius pápa az 1950. évre szentévet hirdetett, közölvén azokat a feltételeket, melyek mellett jubileumi teljes búcsút lehet nyerni. A gyónáson és áldozáson kívül négy kijelölt templomot kell meglátogatni, a meglátogatott templomok mindegyikében el kell imádkozni 3 Miatyánkot, 3 Üdvözlégyet, 3 Dicsőséget, 1 Hiszekegyet. Ezen kívül a Szentatya szándéká-ra 1 Miatyánkot, 1 Üdvözlégyet, 1 Dicsőséget. A Szentatya a Világegyház hívei által elmondott imákat ez alkalommal az Anyaszentegyház terjedésé-ért, a tévtanok megszűnéséért, a nemzetek egyetértéséért, az egész emberi-ség nyugalmáért és békéjéért ajánlja fel. A jubileumi búcsú elnyeréséért végzett gyónás és áldozás nem pótolja a húsvéti kötelező gyónást és áldo-zást. E feltételek teljesítése mellett bárhol, római zarándoklat nélkül is el-nyerhető a szentévi teljes búcsú. Tatán nincsen négy templom, a négy temp-lomlátogatást tehát úgy oldották meg, hogy két látogatást kell végezni a ta-tai nagytemplomban és két látogatást a kapucinus atyák tóvárosi templomá-ban. Mivel a szentévi teljes búcsú elnyeréséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a kegyelem teljes állapotában legyen az, aki a búcsút el akarja nyerni, azért ajánlatos már az ájtatosság megkezdése előtt meggyónni és megáldoz-ni. A negyedik templomlátogatás alkalmával elmondjuk a Pápa szentévi imáját. Ez az ima a szentképeken is megvan. A búcsújárás egyenkint is, cso-portokban is végezhető. A búcsút valaki annyiszor nyerheti el, ahányszor teljesíti a feltételeket. A búcsú az elhunytakért is feljánlható.

{A rendfőnök intézkedése } A rendfőnök úr 1950. márc. 1-én kelt 194/1950. sz. leiratában intézkedik a szentévi búcsú elnyerése ügyében. A szentév ke-gyelmeinek az ifjúság számára való kiaknázása céljából ajánlatosnak tartja szentévi háromnapos áhitat (triduum) rendezését, ami egyszersmind előké-születül is szolgálna a húsvéti szentáldozásra. A szentévi áhitat szolgálná a Pápa nagy szándékaiért való egyetemes imaközösségbe (béke, keresztény egység ügye, hitetlenek megtérése, stb.) belekapcsolódást is. Megküldi a rendfőnök úr felhasználásra a Szentatya szentévi megnyitó beszédét. (Ezt több estére elosztva felolvastuk az ebédlőben a rendtagok előtt.) Ezen kívül ajánlja a szentévi bizottság kiadványait, a szombathelyi püspök körlevelét és az ORA Kultúriroda szentévi ájtatosság-kiadványát. Ezek mind alkalmas anyaggal szolgálnak a triduumra. Ajánlatos a beszédek megtartására ven-dégszónokokat hívni. A rendtagok közül többen szívesen vállalkoznak a be-

290 1949/1950.

szédsorozat megtartására (pl. Faludi, Juhász, Meggyes, Szennai, Török, Veszprémi, stb.). Az ájtatosság programja lehetne: reggel a tanítás előtti idő-ben szentmise rövid homiliával; délután két beszéd, előtte és utána ének, fájdalmas olvasó egy-egy tizede, keresztút; utána esetleg completorium szentségi áldással. Lehet triduum helyett több napos, esetleg egy hetes soro-zat naponkint egy beszéddel, vagy – mint minimum – péntek, szombat délu-tán, vasárnap délelőtt és délután egy-egy beszéd. Mindenütt alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz. Amennyiben minderre húsvét előtt nem kerül-hetne sor, pótolni lehet Szentháromság vasárnapjáig. Divald Isván hittanár veszi kezébe a rendezést.

{Templomi triduum } <518> A tatai nagytemplomban márc. 10. 11. és 12. napján este tartottak ilyen háromnapos szentévi előkészítő áhítatot (tridu-um). Pénteken és szombaton beszédből és litániából állott, vasárnap ehhez még esti mise járul.

{Memento } Ma egy esztendeje (1949. márc. 17.) vették őrizetbe Weiner Fe-renc rendtársunkat. Este történt, vacsora után, miután szobájában házkuta-tást tartottak. Éjjeli kihallgatása után Budapestre vitték (ld. 468). Ügyének bírósági tárgyalása május 24-én volt Budapesten. Egy évi és kéthavi börtön-re ítélték. Ebből 2 hónapot és 5 napot kitöltöttnek vett a bíróság (ld. 476). A védő és vádlott föllebbezett a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT), az ügyész azonban nem föllebbezett. A NOT-nál azonban nem került az ügy tárgyalásra, mivel tárgyalása előtt visszavontuk a föllebezést. Újabban azt hallottuk, hogy Weinert Vácra vitték.

{Az államosítási eljárás jegyzőkönyve }

Jegyzőkönyv Készült Tatán, az Állami Gimnázium igazgatói irodájában, 1950. évi feb-ruár hó 20-án, a 2766/1949. eln. sz. rendeletre kiküldött államosító ket-tős bizottság munkájáról.

Jelen vannak: Jakab József a bizottság vezetője, Antal Gergely áll. gimn. igazgató, Rácz Gyula áll. tanító, számadó igazgató, Balaskó István a Függetlenségi Népfront elnöke, a helyi MDP városi titkára, Neumann Lajos a Függetlenségi Népfront kiküldöttje, Márkus Jenő dr. ref. lelkész, a tatai ref. egyház elnökhelyettese, Szijj Mihály és Vigh József, [az] egyházközség megbízottjai. Kálovics Imre áll. tanító, a kórházban levő Janky Kálmán igazgató képviselője, Ormos Imréné, Tata község vezető-jegyzője, Tell Sándor, a Magyar Kegyestanítórend tatai rendházának képviseletében, mint rendházfőnök, Selmeczy Kovács József, mint rendházfőnök helyettes, Németh Kálmán dr., a tatai róm. kat. egyház plébánosa, Gyarmaty Ernő áll. gimn. tanár, kollégiumi igazgató és Ba-ranyi József jegyzőkönyvvezető. Kovács Margit, a kettős bizottság egyik tagja betegség miatt nem jelenhetett meg, helyette a bizottság vezetője felkérte Rácz Gyula áll. tanító, számadó igazgatót, hogy a bizottságban Kovács Margit helyét töltse be annál is inkább, mert a helyi körülmé-

1949/1950. 291

nyek tökéletes ismerete őt alkalmassá teszi. A bizottság vezetője röviden ismertette a kiszállás célját, munkáját

megkezdette. Állami Gimnázium Tata. A Tatai Telekkönyvi Hivatal 138-as betétjé-

ben az 1. sorszám 1247. hrsz. alatt ház 8-s szám alatt udvarral a beltelek-ben a br. Eötvös József téren; 8-s sorszám 1251. hrsz. alatt szőlő a belte-lekben 5-ös sorszám alatt az 1266. hrsz. alatt kert a beltelekben, 6-os sorszám 1255. hrsz. alatt szőlő a beltelekben, 7-es sorszám, 1256. hrsz. alatt ház 6. szám alatt udvarral ház[!] a br. Eötvös téren, n.öl szerint: 1200 plusz 902 plusz 134 plusz 441 plusz 1 hold 643 négyzetöl. Az 1247-es hrsz. ingatlanon fekszik az Állami Gimnázium, és mint különálló épület az altiszti lakás. Ezen ingatlanrész a rajta lévő összes felépítmé-nyekkel együtt az Állam tulajdonát képezik, ill. az állam tulajdonába megy át. Ezen ingatlant az 1948. évi XXXIII. tc. alapján államosította a VKM, még 1948 nyarán. Annak előtte a jelenlegi állami Gimnázium a Kegyesrendi <519> Gimnázium volt.

Az 1251-54-55-56-os hrsz.-ú ingatlanokon fekszik a kegyestanítórend rendháza, udvara, gazdasági udvara és melléképületei, valamint a már államosított Kollégium, azelőtt kegyesrendi internátus, jelenleg Állami Középiskolai Kollégium. A rendház Pintér Elek téri frontján van a Pia-rista Rend kápolnája, a kápolnához tartozó sekrestye, rendfőnöki iroda és a földszinten [az] Állami Múzeum három helyiségben. A bizottság a fent leírt ingatlankomplexummal kapcsolatban az alábbi döntést hozza: Az államosított kollégiumi részt az államosító bizottság teljes egészében az Állam tulajdonába veszi.

A továbbiakban újabb épületrészeket államosítva a VKM javára, és-pedig a kollégiumra merőlegesen futó épületrészt egészen a rend ebéd-lője előtti, a folyosó végén épített üvegfalig a földszinten, az emeleten a kollégiumra merőleges épületrészt teljes egészében, s a kollégiummal párhuzamos épületrész melletti helyiségeit egészen az emeleten lévő WC-ig. A bizottság ilyen módon a lehetőséghez képest biztosította a Rend részére szükséges férőhelyeket, a bejárat lehetőségét a pincébe. A bizottság úgy határoz, hogy a kollégiumi szárny végén lévő kápolna előtti folyosót elzáró üvegfalat téglafallal kell kicserélni, s a Rendház megmaradó részét a kollégiumtól ilyen módon elzárni. Az itt építendő falban ki kell hagyni egy ajtót, melyen keresztül a Rend tagjai a padlást megközelíthetik. A bizottság ezért a Rend részére ezen ajtón keresztül útszolgalmi jogot biztosít a rendnek, a padlásajtó felé. A bizottság a kol-légium feletti padlást az ajtótól, ill. feljárótól jobbra eső részét a kápolna felé a Piarista Rendnek engedélyezi át. A fent leírt államosított részeket a bizottság javasolja a Rendháztól téglafallal elzárni a megjelölt ponto-kon.

A bizottság úgy határoz, hogy állami tulajdonba veszi a Rendház és Kollégium által bezárt egész udvar területét, azonban szolgalmi jogot

292 1949/1950.

biztosít a Rend részére az udvarban lévő kút felé, és a kút használatát engedélyezi. A fent felsorolt többi ingatlan telkeket a rajta lévő összes középületekkel együtt a magyar államkincstár javára tulajdonba veszi.

A bizottság vezetője akkor felhívta a Kegyesrend kiküldöttjét, hogy ha fellebbezéssel óhajtana élni, úgy ezt 15 napon belül a Tankerületi Fő-igazgatóságon keresztül a VKM felé tegyék meg.

A Kegyesrend szerzetesház főnöke, Tell Sándor kéri, hogy az alábbi-akat a jegyzőkönyvbe foglaljuk bele:

A szerzetesház főnöke az épület megosztása illetve részben állami tu-lajdonba vétele ellen óvást emel, és tiltakozását jelenti be az 1948. évi XXXIII. tc. 3 §-a (1) bek., valamint a 8000/1948. V. K. M. sz rendelet 8. § (1-2.) bek. alapján, mert a bizottság döntése állami tulajdonba vesz olyan épületrészeket, melyek az 1947/48. iskolai évben és előtte is kizá-rólag szerzetesi célokat szolgált. Ezen indokok alapján újabb döntést kér.

Ezután a bizottság vezetője felteszi a kérdést, van-e még több hozzá-szólás. Több hozzászólás nem volt.

Jelen jegyzőkönyvhöz csatoljuk az összes okmányokat és rajzokat. A Jegyzőkönyvből egy-egy példányt kapnak: VKM Tanker. Főigazgató, Kegyesrend, Református és Katolikus egy-

házak, a <520> Gimnázium és a Kollégium igazgatói, a Függetlenségi Népfront és az Állami Általános Iskola Tata I.

K. m. f. Jakab József sk. Balaskó István sk. Kálovics Imre sk. Rácz Gyula sk. Ifj. Baranyi József sk. Gyarmaty Ernő sk. Antal Gergely sk.

{A rendfőnök [Sík Sándor] föllebbezése }

180/1950. sz. A Kegyestanítórend magyar rendtartományának főnöké-től.

Miniszter Úr! Tatai rendházunkban 1950. évi február hó 20-án megjelent a kéttagú

államosítási bizottság és a rendház nagy részét államosította. A jegyző-könyvben is biztosított jogomnál fogva legyen szabad megtennem ész-revételeimet, és a Miniszter úrhoz fellebbeznem.

A magyar Piarista Rend az államosítások során már többször meg-mutatta, hogy megértéssel viseltetik az állami nevelés érdekei iránt; ta-tai konviktusunkban 1948 nyarán olyan helyiségeket is átadtunk, ame-lyekre a Törvény nem kötelezett bennünket. Viszonzásul most is min-dössze azt a méltányosságot kérjük, hogy a rendtagok további szerzete-si életéhez szüksége minimális helyiségeket megtarthassuk használa-tunkban.

1949/1950. 293

1) A jegyzőkönyv szerint igénybe veszik a kollégiummal párhuzamos épületrész emeleti helyiségeit a WC-ig (összesen 5 szoba). E szerint a rendházban élő 14 rendtag számára mindössze 9 szoba maradna. Ezek-ben a szobákban mindig rendtagok laktak, az internátushoz nem volt közük. A 8.000/1948. Végrehajtási utasítás 2. § (2) szerint még a konvik-tusokban sem mennek át az állam tulajdonába a rendtagok lakószobái. A szóban forgó 5 szobának a rendház tulajdonában való további meg-hagyása ezt a sérelmet orvosolná.

2) Az államosító bizottság a jegyzőkönyv szerint igénybe veszi a rendház konyháját a mellette levő éléstárral együtt. Az állami kollégi-umnak már eddig is beépített objektumokkal jól felszerelt, tágas kollé-giumi ebédlővel közlekedő konyhája van. A rendház konyhájára tehát a kollégiumnak nincsen szüksége. A rendház viszont így konyha nélkül maradna.

3) Az állam birtokba veszi az egész gazdasági udvart a rajta levő „kö-zépületekkel” együtt. (A gazdasági udvarban csak egy középület van, mert a gazdasági épületet nem lehet középületnek nevezni.) A gazdasá-gi épületben van a rendház állatállománya (ló, tehén). Nélkülük a rend-ház távolabbi kertjének művelése nehezen lehetséges. A gazdasági épü-letben lakik a rendház mindenese és a konyhaszemélyzet. Az ő elhelye-zésük a gazdasági épület elvételével teljesen lehetetlen lenne.

A rendház szerzetesi életét a lehetőségekhez képest biztosítaná, ha a földszinten a konyha és az éléstár, az emeleten pedig a tóra nyíló 5 la-kószoba továbbra is a rendház birokában maradnának, s ha a gazdasági udvar ténylegesen megosztásba kerülne, amint ezt a bizottság vezetője ígérte, de jegyzőkönyvbe nem vette. Ezzel megoldást nyerne a rendház-ba kocsival való bejárás is, ami most lehetetlen (tüzelőanyagszállítás, szemétkihordás stb.).

<521> A jegyzőkönyvből, valószínűleg tévedésből, kimaradt a bizott-ság vezetőjének az a kijelentése, hogy a felszerelések nem mennek át állami tulajdonba.

A rend igényeitől függetlenül tiltakoznom kell azonban a bizottság azon intézkedése ellen, hogy államosítani kívánja a „kollégiumra merő-legesen futó épületrészt teljes egészében az emeleten”. Ez a rész u. i. a következő helyiségeket fogalja magában: püspöki intézkedésre, be-lügyminiszteri engedéllyel és a helyi rendőrség tudtával piarista vezetés alatt működő egyházmegyei lelkigyakorlatos termeket, a piarista lelkész-ségi termet, és a Tata I. ker. plébánia és egyházközség tanácstermét.

Ezeknek az elismert, az egyházhatósági pasztorációs tevékenységet szolgáló helyiségeknek elvétele nyilvánvalóan beleütközik a magyar ál-lam alkotmányában biztosított vallásszabadság elvébe.

Mindezek alapján legyen szabad fellebbezésemet Miniszter Úr jól is-mert méltányosságába és jóindulatába ajánlanom

Budapest, 1950. évi február hó 24.

294 1949/1950.

Sík Sándor piarista tartományfőnök

{Sándor napja } Március 18-án kettős ünnepe volt a rendháznak: Sík Sán-dor rendfőnök és Tell Sándor házfőnök nevenapja. Ebéd alatt a házfőnök köszöntötte fel a rendfőnököt, őt viszont Selmeczi Kovács József házi másod-főnök üdvözölte.

{XII. Pius pápa szentévi imája }

XII. Pius pápa imája a szentév szándékára (Teljes ima az eredeti olasz szöveg alapján. Alábbi beosztás szerint vál-takozva is mondható.)

Pap: Mindenható örök Isten! Szívünk mélyéből köszönjük neked a szentév nagy kegyelmét.

Hívők: Mennyei Atyánk, Te mindent látsz, / mindnyájunk szívét irá-nyítod és vizsgálod / tégy bennünket fogékonnyá az üdvösséges ke-gyelmek mostani szent idejében, / hogy megszívlelhessük Szent Fiad tanítását.

Pap: Legyen a szentév mindnyájunk részére a megtisztulásnak és a megszentelődésnek esztendeje / nagy visszatérésünknek és teljes bo-csánatodnak esztendeje.

Hívők: Add meg a hitükért szenvedőknek az Erő Lelkét, / hogy elvá-laszthatatlanul Krisztusba és Egyházába kapcsolódjanak. / Oltalmazd Urunk, Szent Fiad földi helytartóját, / oltalmazd egyházad püspökeit, papjait, szerzeteseit a hívőkkel egyetemben.

Pap: Add, hogy mindnyájan, / papok és világiak, ifjak, felnőttek és öregek / egyet gondoló ésszel és együtt dobbanó szívvel szilárd egysé-get, valóságos gránitsziklát alkossanak, / melyen megtörik ellenségeid dühe.

Hívők: Gyújtsa föl kegyelmed minden emberben a testvéri szeretet lángját az iránt a sok szerencsétlen iránt, / akiket a szegénység meg a nyomorúság emberhez nem méltó életkörülmények közé juttatott.

Pap: Azoknak a lelkében, akik Téged atyjuknak szólítanak, / gyújtsd föl az éhséget és szomjúságot a társadalmi igazságosság után, / a csele-kedetben és igazságban megnyilvánuló felebaráti szeretet után.

<522> Hívők: Adj uram békét napjainkban, / adj békét a lelkeknek, békét a családoknak, / békét hazánknak, békét a nemzetek között. / A békességnek és kiengesztelődésnek szivárványa koszorúzza szelíd fé-nyével a földet, / melyet Szent Fiad élete és szenvedése megszentelt.

Pap: Minden vigasztalónak Istene! Nagy a mi nyomorúságunk, sú-lyosak bűneink, mérhetetlen a mi inségünk, / de még sokkal nagyobb a Benned való bizodalmunk. / Tudjuk, hgy méltatlanok vagyunk kegyel-medre, / mégis gyermeki bizalommal tesszük le kezedbe életünket. / Gyarló imánkat egyesítjük a Boldogságos Szűz Máriának és minden szenteknek közbenjárásával és érdemeivel.

1949/1950. 295

Hívők: Adj minden betegnek béketűrést és gyógyulást, / add az if-jaknak a hit erejét, leányainknak szent tisztaságot; / add meg az édasapáknak a családi élet jólétét és szentségét, / add meg az édes-anyáknak, hogy eredményesen tölthessék be nevelői hivatásukat. / Adj az árváknak melegszívű oltalmazókat, / a menekülteket és hadifoglyo-kat vezéreld vissza hazájukba. / Édes mindnyájunknak pedig add ke-gyelmedet, hogy előkészülhessünk és eljuthassunk a mennyei örök bol-dogságra. Amen. (Egyszeri elmondásáért 7 évi búcsú, havonként napon-ta elmondva teljes búcsú).

{Vendég } Március 23-án, szerdán ebédre vendégünk volt dr. Rónay György kat. író, a Vigilia munkatársa. Most először volt Tatán, s mint mond-ta, tetszett neki a hely. Előző nap Alsógallán Vass Péter rendtársunkat láto-gatta meg.

{Lelkigyakorlatok Szegeden } Márc. 24-én Veszprémi Tibor rendtársunk Szegedre utazott. 25. és 26-án lelkigyakorlatokat tartott egyetemi hallgatók részére. Mint mondja, átlag 120-an hallgatták a lelkigyakorlatokat. 27-én érkezett vissza. Elmondta, hogy szegedi rendtársainknak már kézbesítették a lakásfelmondást. A rendház ui. a város tulajdona. Nagy gondot jelent a rend-tagok elhelyezkedése. Olyan helyet nem tudnak, ahol valamennyien együtt lehetnének.

{Iskolai {gimn. } lelkigyakorlatok } Március 28-án, 29-én és 30-án voltak Divald István rendi hittanár rendezésében, a szentévi előkészítő áhitatot szolgáló lelkigyakolatok (triduum). Esténkint 6 órakor beszéd volt litániával és szentségi áldással. A beszédeket Lőrincz Imre rendtársunk mondta. Té-mái: a renovatio mentis, renovatio cordis et renovatio voluntatis (hit, remény, szeretet).100 A gimnázium tanulói hol kisebb, hol nagyobb számban jelentek meg, de mindenesetre többen lehettek volna, ha több lett volna az egyéni buzgóság, hitvalló lelkület és bátorság. Ezek mellett gondolni lehet a mosta-ni iskolák, így az itteni, más világnézetre nevelő hatására és befolyására is, és arra a vallástól elnevelő befolyásra is, amelyet az állami kollégium nö-vendékeire gyakorolnak. Ezt magunk is tapasztaljuk, egyrészt a kollégiumi növendékeknek (köztük az éveken át volt tanítványainkanak) velünk szem-ben tanusított viselkedésére, másrészt a vallással szemben tanúsított maga-tartására (hittanórák, templomba járás) vonatkozólag. Végül gondolhatunk arra a más világfelfogású környezetre is, amelyben esetleg otthon él egyik-másik tanuló. Mindezen körülmények mérlegbe eshetnek, mikor a megjelen-tek számát keveseljük. Sokszor talán csak egyszerűen nemtörődömségről, vagy restségről van szó, mikor egyik vagy másik nem jelent meg a lelkigya-korlatokon. <523> A gyermek könnyen hajlik a lazulásra, ha sem otthon, sem iskolában nem szorgalmazzák a vallási kötelességek teljesítését. Méginkább, ha e tekintetben közömbösséget, vagy éppen vallás ellen irányu-

100 Az értelem, a szív és az akarat megújítása.

296 1949/1950.

ló hajlamot vagy törekvést lát. Antal Gergely gimn. igazgatóról tudjuk, hogy nincs kedvére, ha a tanulók

a mi kápolnánkba jönnek misére. Azt is kifogásolja, hogy felmennek a rend-ház lépcsőjén a kórusra, pedig máshol nem mehetnek fel, mert a kápolnából nincsen közvetlen feljáró. Beszélik, hogy az iskolában is tesz nyilatkozatokat rólunk is, általában a papságról, a vallás ügyében is. A tanulók ma éppen úgy elmondják otthon, vagy másutt is, ami az iskolában történik, mint aze-lőtt. A mi időnkben is így volt. Nem csoda, ha hozzánk is eljut egy vagy más. Medve Kálmán tanárról is hallunk egyet-mást, ami arra mutat, hogy nem barátja a vallásos szellemű nevelésnek, sőt inkább ellene tesz. Ő a kollégiumi nevelésben is ható tényező. Hallunk arról is, hogy a gimn. tanulók elbírálá-sában hátrányosan számít be, ha gyakorolják a vallásukat, pedig a Magyar Népköztársaság Alkotmánya biztosítja a polgárok lelkiimereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát (54. §). Rákosi Mátyás miniszterel-nök-helyettes is kijelentette egyik nagy beszédében, hogy még senkit sem ért bántódás vallásának gyakorlása miatt, és ezentúl is így lesz.

{Egy kollégiumi növendék erőszakos bejutása az épületbe } A március 31-ről április 1-re virradó éjtszaka nagy dörömbölés ébresztett föl több rendtagot. A dörömbölés messziről hallatszott, azért nem tulajdonítottak neki jelentő-séget. Annyit a földszinten meg lehetett állapítani, hogy nem a Pintér Elek térre nyíló kijárón dörömbölnek. Reggel tudtuk meg, hogy tulajdonképpen mi történt. Egy állami kollégiumi növendék (Rausch László gimnáziumi VII. osztályos tanuló) jött haza éjjel fél egykor. A konviktus gondnoka szerint szökve, engedély nélkül ment ki. A rendháznak a gazdasági udvarra nyíló kijáróján kellett az épületbe bejönnie. Ez éjjel zárva van, kulcsát a gazdasági épületben lakó konyhaszemélyzet viszi el magához, mikor este lakásába megy éjjeli pihenőre. Az, aki éjjelre kimarad, tőlük kéri el a kulcsot, s így jut be a kollégiumba vezető folyosóra. Rausch nem így járt el. Még mielőtt beju-tott valahogy a gazdasági udvarra, bedobálta a kollégiumi konyhalánynak ablakát. Az ő szobájának ablaka az utcára néz. Úgy látszik, így remélte a be-jutást. A leány vagy nem ébredt fel, vagy nem mert ijedtében mutatkozni, ez a módja a bejutásnak tehát nem sikerült. Az udvarba bejutva nem kérte el a kulcsot a mi leányainktól, amely esetben feltűnés és zaj nélkül bejöhetett volna az épületbe, hanem valami doronggal kezdte verni az ajtót és szeren-csésen bezúzta. Leányaink a dörömbölésre felébredtek ugyan, de ijedtükben nem mertek mutatkozni. Végül mindenesünk, Schunder József jött ki, ő hoz-ta el a kulcsot és beengedte Rausch Lászlót az épületbe. A fiú eljárása arra enged következtetni, hogy aligha volt egészen józan. Másnap elment iskolá-ba. A házfőnök, az igazgató távollétében, a kollégiumi gondnokkal beszélt az esetről és az ajtó kijavítása tárgyában.

{Szűcs asszisztens látogatása } Április 1-én este megérkezett Szűcs János asszisztens. Vacsora közben és utána is elbeszélgetett velünk rendi ügyekről. Megtudtuk tőle, hogy elutasították azt a föllebbezést, amelyet a váci házban történt kettős bizottsági államosítás ellen adott be a rend. Itt tartózkodása

1949/1950. 297

alatt vasárnap de. részletesen megbeszélte a házfőnökkel és gondnokkal az itteni helyzetet és a jövő teendőket, minden eshetőségre számítva. Vasárnap ebéd után utazott vissza Budapestre. A váci eset után várjuk a döntést a mi ügyünkben.

{Új nemzeti ünnep } <524> A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztérium előterjesztésére, törvényerejű rendelettel nemzeti ünneppé nyilvánította április negyedikét, Magyarország felszabadulásának napját. Az 1. pont szerint 1945. ápr. negyedike a legdöntőbb fordulat Magyarország ezeréves történetében, mert a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította az egész ország területét az idegen megszállás és elnyomás alól. „Április ne-gyedike nemzeti ünnep, Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe, a ma-gyar felszabadulás, a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság napja.” (3. p.). Április 3-án este díszelőadás volt Budapesten az állami operaházban. Az előadáson megjelentek, a minisztertanács meghívására a magyar politikai, társadalmi és művészi élet képviselői és az ünnepségre érkezett külföldi de-legációk tagjai. (Szovjet-Oroszország, Bulgária, Lengyelország, a Német De-mokratikus Köztársaság, Románia, Cseh-Szlovákia, és a külföldi – francia, olasz, spanyol, görög – kommunista pártok és a kanadai haladó munkáspárt képviseltették magukat.). A szovjet küldöttség vezetője Kliment Jefromovics Vorosilov marsall volt. Az ünnepi beszédet Rákosi Mátyás mondotta. Az ő beszéde és a külföldi delegációk vezetőinek felszólalása után ünnepi műsor-ral ért véget az operaházi díszelőadás. A jubiláris ünnep alkalmából sok ki-tüntetést adott a Magyar Népköztásrsaság Enöki Tanácsa. A minisztertanács díszebédet adott, és ezen résztvettek a külföldi delegációk tagjai is. A fővá-rosban 1950. ápr. 4-én tűzérségi dísztűz – 30 löveg 30 össztüze – köszöntötte a felszabadulás 5. évfordulóját. A Hősök terén nagy ünnepség volt. A ma-gyar hadsereg különféle alakulatai nagy díszfelvonulást rendeztek. A buda-pesti hírlapok nagy részletességgel számolnak be az ünnepség minden rész-letéről.

Tatán ápr. 3-án este fáklyás fölvonulással kezdődött a helyi ünnepség. 4-én délelőtt a MDP-jának helyisége elé vonultak, és itt volt ünnepség. A szov-jet emlékművet megkoszorúzták. Délután a kórház (volt kastély) parkjában, a régi lovardában volt ifjúsági ünnep. Kitűnt a gimnázium tánccsoportja. A felvonulásban szépen menetelt az általános iskola úttörőcsoportja.

{Renovatio } Ápr. 5-én este tartottuk meg a kápolnában a húsvéti renovatio votorumot. Másnap, nagycsütörtökön, a kápolnában tartott énekes mise alatt közös áldozás volt. A misét Veszprémi Tibor mondta. A Divald Istvánból és néhány fiúból álló énekkar latinul énekelt.

{Föltámadási körmenet } Nagyszombaton este résztvettünk a plébánia-templomban a feltámadási szertartáson és a körmeneten. A hívek feltűnő nagy számban jelentek meg, úgyhogy imponálóan szép körmenet volt, a ta-nulók nélkül is, akiket tanítóik és tanáraik már nem vezetnek el a körmenet-re. A tóvárosi körmenet is igen népes és szép volt.

{Vendég } Nagyszombaton délben vendégünk volt dr. Nyers Lajos veszp-

298 1949/1950.

rémi rendtársunk, aki özvegy édesanyját jött meglátogatni. {A tatai plébános ebédje } Húsvét vasárnapján a tatai plébános ebédre ven-

dégül látta Tell Sándor házfőnököt, Biró Imre, Kender József és Veszprémi Tibor rendtársakat. A szintén meghívott Selmeczi Kovács József távolléte miatt nem vett részt az ebéden, Santora Mihály és Jakab János pedig paszto-rációs elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg. Hivatalos volt még, és meg is jelent a tóvárosi kapucinus házfőnök (Pataki Alfonz) és plébános is (Med-gyesi Dezső).

{Eső } <525> Húsvét hetében végre megjött a várva-várt eső. A hét folya-mán többször esett, így még fehérvasárnapon is. A vetemények, hatása alatt, fejlődésnek indultak. A fák szépen virágoztak. A szelek nem kedveztek a be-porzásnak.

{Ismétlő teológiai vizsgálat } Divald István rendtársunk ápr. 17-én du. is-métlő teológiai vizsgálatra utazott Budapestre. 20-án reggel érkezett vissza. Összesen 8-an tettek ismétlő vizsgálatot

{Apácabeöltöztetés } Veszprémi Tibor rendtársunk ápr. 18-án egy noviciát (Nagy Erzsébet) öltöztetett be Neszmélyen az örökimádás apácák Maria Reparatrix rendjébe. A novicia kívánsága volt, hogy ő öltöztesse be, mert egyik vezetése alatt (1949. évi febr. hóban) tartott lelkigyakorlaton az ő hatá-sa alatt határozta el magát, hogy belép a rendbe. Új neve: Szent Tamásról nevezett Mária nővér.

{A házfőnök távolléte } Ápr. 19-én elutazott Tell Sándor házfőnök rövid üdülésre testvéréhez Somlóvásárhelyre. Ha valami közbe nem jön, május 1-ig lesz távol. A gondnok helyettesíti távolléte alatt.

{Vendégek } Ápr. 22-én este megérkezett hozzánk Szűcs János asszisztens Budapestről. Vacsora közben és után elbeszélgetett velünk az időszerű rendi ügyekről. 23-án reggel visszaatért Budapestre. Ápr. 26-án pedig Stadler Fri-da101 látogatott meg bennünket Budapestről. A lelkigyakorlatos házat jött megnézni, mert leányokat szereretne itt nyáron, lelkigyakorlatok céljából, Budapesről elhelyezni. Délben ebédre vendégünk volt. Ebéd után visszauta-zott Budapestre. Ápr. 27-én este Nagy Vince magyaróvári házfőnök lepett meg bennünket. Budapesten járt, és hazamenet kiszállt Tatán. Este velünk vacsorázott. Vacsora alatt és után elbeszélgetett velünk, egészen addig, míg a vonatja Győr felé indult. Jól érezte magát közöttünk. Selmeczi Kovács Jó-zsef gondnok kísérte ki az állomásra.

{Hűvösebb idő } Az ápr. 23-29. közötti héten esős volt az időjárás. Elég sok eső esett, a talaj eléggé átázott, ami miatt a kerti munka egy kissé el is akadt. A levegő a korábbi melegebb időhöz képest lehűlt. E hűvösebb áramlat előtt volt rá eset, hogy +20º fölött állt a hőmérő árnyékban is.

{Békemozgalom } A világbéke hívei világkongresszusra gyűltek össze a kö-zelmúltban Stockholmban és ott határozatot hoztak az atomfegyver betiltás

101 Stadler Frida (1889-1969) tanítónő, a magyar katolikus leányifjúsági mozgalom

megalapítója. (a szerk.)

1949/1950. 299

és használatának megakadályozása tárgyában. Felhívták a világ valamennyi jóakaratú emberét, hogy írják alá ezt a felhívást. Mindenfelé, így Magyaror-szágon is, megindult a tömeges aláírások gyűjtése. A magyar püspöki kar ápr. 28-án tanácskozást tartott ebben az ügyben, s a következő nyilatkozatot tette:

A mostani béke-mozgalommal kapcsolatban a Magyar Püspöki Kar ápr. hó 28-án Budpesten tartott tanácskozásából a következő nyilatko-zatot tette:

Híven Egyházunknak, a béke és szeretet Egyházának szelleméhez, valamint az Egyház Fejének, a római Pápának ismételten kifejezett bé-keakaratához és a béke érdekében tett rendelkezéseihez, szüntelenül imádkozunk Istenhez, hogy ne az öldöklés, hanem a megbékélés és együttműködés szelleme töltse el a népek valamennyi vezetőjének szí-vét. Imáink mellett tanításunkkal és munkánkkal is törekszünk a béke megóvására és tartós megvalósítására.

Mint a béke fejedelmének, Krisztusnak hívei és tanítványai különö-sen is elítéljük azokat az öldöklő fegyvereket, melyeknek használata nemcsak a támadó ellenséget, hanem a vétlen emberek tömegeit öli meg, és az anyagi javak mérhetetlen mennyiségét pusztítja el, szenve-dést és nyomort okozva hosszú időkre.

Kívánjuk, hogy szeretett magyar hazánk és nemzetünk, mely két hosszú háborúban oly kimondhatatlanul sokat szenvedett, egy újabb háború borzalmaitól megóvassék. <526> Ezt a nyilatkozatot a Magyar Püspöki Kar nemcsak a maga, hanem a világi papság, a szerzetesek és szerzetesnők nevében is teszi, és ezzel pótol minden más nyilatkozatot és aláírást. A Magyar Püspöki Kar.102

Ezt a békenyilatkozatot, amely ápr. 29-én érkezett meg hozzánk, ugyane-zen a napon délben ismertette a házi másodfőnök az ebédlőben.

Ápr. 29-én du. Medve Kálmán áll. gimn. tanár és Kálovics Imre áll. általá-nos iskolai tanító jelent meg aláírások gyűjtése végett. Egyik rendtársunk, akinél először kopogtak be, felhívta figyelmüket a Püspöki Kar nyilatkozatá-ra, és a távollévő házfőnököt helyettesítő házi másodfőnökhöz utasította őket, akinél megismerhetik a Püspöki Kar szóban forgó nyilatkozatát. Medve tanár a személyes állásfoglalás szükségességét említette, és társával együtt felment az emeletre a házi másodfőnökhöz. Ez éppen a városban járt valami ügyben, és ezért nem találták. Bekopogtattak egy másik lakásba. Ott lakó rendtársunk meg tudta nekik mutatni az éppen nála lévő nyilatkozatot. Medve tanár itt is a személyes állásfoglalást emlegette, míg rendtársunk igyekezett nekik megmagyarázni, hogy e nyilatkozattal el van intézve a rendtagok aláírásának ügye. Ott volt egy harmadik rendtársunk is, mikor ez

102 Ld. A magyar katolikus püspöki kar tanácskozásai 1949–1965 között: Dokumentu-

mok, I-II, s. a. rend. BOROVI József–BALOGH Margit, Budapest, 2008, I, 182.

300 1949/1950.

a beszélgetés történt. Mivel így személyes aláírás egyik itt érdekelt rendtag részéről sem történt, Medve tanár nem is folytatta tovább az aláírás gyűjté-sét, hanem társától elválva, tehát a másik érdekelt aláírásgyűjtő nélkül, a párttitkárhoz sietett és jelentette, hogy a piaristák megtagadták az aláírást. Rövid idő múlva, a házi kertben is hallhatóan, jelentette be Tóvárosról, kellő magyarázattal, a hangszóró, hogy a piaristák megtagadták a békeív aláírását, háborút és hullahegyeket akarnak. Ez a dolog nemcsak minket foglalkozta-tott, hanem – úgy látszik – magában a pártban is tárgyalták, mert a hallott bejelentés után nem is nagyon hosszú idő múlva megjelent a rendházban Balaskó István helyi párttitkár két kísérővel (Neumann Lajos és Esztergomi József). Mint a titkár mondta, a dolgot jöttek tisztázni. Biró Imre rendtár-sunk szobájában folyt le ez a megbeszélés. Rajta kívül Selmeczi Kovács Jó-zsef és Magyar István rendtársaink voltak jelen. Selmeczi Kovács József má-sodfőnök erélyesen tette szóvá Medve tanár illojális eljárását. Neki jelentés-tétel előtt fel kellett volna keresnie okvetlenül a házfőnök helyettesét, aki a házból való távozása előtt azt az utasítást adta az alkalmazottaknak, hogy ha aláírásgyűjtők jelentkeznek, ők írják alá, és mondják meg nekik, keressék föl a házfőnökhelyettest, aki a rendház nevében alá fogja írni az ívet. Ezt az üzenetet átadták Medve tanárnak, de ő nem kereste föl a házfőnökhelyettest, hanem jelentést ment tenni. Ez mutatja, hogy nem járt el jóindulattal. Az időközben előkerített Medve tanár azzal védekezett, hogy ő három rendtag-gal történt találkozás után befejezettnek gondolta az aláírás ügyét. A házi másodfőnök az ő jelenlétében is erélyesen képviselte azt az álláspontot, hogy eljárása nem volt jóhiszemű. A párttitkár menteni próbálta Medve ta-nárt, másfelől pedig személyes állásfoglalás, vagyis az aláírás érdekében be-szélt. Mivel így a körülmények alakulása miatt eléggé látszott, hogy nem tanácsos a másodházfőnök üzenete után az ügyet élére állítani, másfelől mi-vel a püspöki békenyilatkozat, szelleme szerint, ugyanazt célozza, azért a békeív aláírása mellett döntöttünk. A rendtagok egy része itt írta alá a meg-beszélés színhelyén, a távollévők pedig vacsora után az ebédlőben. A párt-tagok azzal távoztak, hogy az ügy tisztázódott. A rendtagok a következő szöveg békenyilatkozatot írták alá: <527>

„A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.” (Rákosi)

„Megvédjük a békét” mozgalom országos tanácsa felhívja a béke minden magyar hívét, hogy csatlakozzon a béke hívei világkongresszu-sa alábbi határozataihoz:

Követeljük az atomfegyver, az ember tömeges megsemmisítése ször-nyű fegyverének feltétlen betiltását! Követeljük, hogy e rendszabály megvalósítását szigorú nemzetközi ellenőrzéssel biztosítsák!

Úgy véljük, hogy az a kormány, amely elsőnek alkalmazza az atom-fegyvert valamely országgal szemben, bűnt követ el az emberiség ellen és háborús bűnös.

1949/1950. 301

Felhívjuk a világ valamennyi jóakaratú emberét, írja alá ezt a felhí-vást!

Alulírottak a béke hívei vagyunk, csatlakozunk a Béke Hívei Világ-kongresszusának felhívásához.

Aláírások

Medve tanár a püspöki békenyilatkozatot magyarázó rendtársunk előtt el-ismerte, hogy lényegében azt tartalmazza, mint a fenti szöveg. A püspöki nyilatkozatról, mint a párttitkár egy utalásából látni lehetett, Medve jelenté-se alapján neki is tudomása volt, már a velünk való tárgyalás előtt is.

A püspöki karnak megvan a joga és illetékessége arra, hogy az egész pap-ság, sőt az egész katolikusság nevében tegyen nyilatkozatot, legalább is oly mértékben, mint azoknak, akik a magyar dolgozók, a magyar asszonyok, a magyar nép nevében tesznek szóban vagy írásban nyilatkozatokat. Az elfo-gulatlan, tárgyilagos, befolyástól mentes bíráló kénytelen elismerni, hogy a püspöki kar békenyilatkozata határozott állásfoglalás a stockholmi határozat szellemében. De most az aláírások tömege volt a fontos, azért sürgették az ívek aláírását, amint mondták, a személyes állásfoglalást.

{A házfőnök itthon. Májusi litániák } Május 2-án visszaérkezett rövid sza-badságáról Tell Sándor házfőnök.

Május hóban ebben az évben is minden este 6 órakor litániát mondtunk a kápolnában. Az első litániát ápr. 30-án, vasárnap mondtuk. A szépen virágzó orgonákkal ízlésesen lehet kápolnát díszíteni.

{Május 1. } Tatán is megünnepelték május 1-ét. A házakra kitűzték a zász-lókat. Sok épületet feldíszítettek. De. nagy felvonulást tartottak. Du. az an-golparkban volt ünnepség. Az iskolák külön is tartottak ünnepélyeket.

{Májusi esők } Május 7-én, vasárnap a déli órákban majdnem két óráig tar-tó hatalmas záporeső hullott a városra és környékére. Ilyen esőre nemigen emlékeznek az emberek. Igen bő eső esett a 8-ra és 10-re virradó éjjel is. Azt mondják, hogy kell ez a májusi eső. Viszont a talajt állandó nedvességben tartja, hátráltatja a kerti munkát, a gaz pedig igen nő utána.

{Oltás tífusz ellen } A hatóság büntetés terhe mellett elrendelte a tífusz el-leni oltást. Azt mondják, hogy a járásbíróság melletti kút vize fertőzött, ezért történt ez az intézkedés. Tífuszos megbetegedés tudtunkkal egy fordult elő, de aligha ennek a kútnak a vize okozta, mert a beteg gimnazista fiú szülei távol laknak innen.

{Papi rekollekció } Május 10-én papi rekollekciót tartottak a rendházban a komáromi főesperesi kerület papjai. A résztvevők száma, a pasztorációban működő rendtagokon kívül 48 volt. Ebédet a rendház ebédlőjében kaptak. Egy teríték ára 8 frt. volt. Az ebéd elkészítését a rendház konyhaszemélyzete végezte.

{A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának új elnöke } <528> A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Szakasits Árpád lemondott. Utó-dát, Rónai Sándort május 8-án választotta meg egyhangúlag az országgyűlés.

302 1949/1950. {Keresztjáró körmenet. Vendégek } 1950. május 17-én, a harmadik keresztjá-

ró napon hozzánk jött a plébániatemplomból a processzió. Ugyanezen a na-pon este Tatára érkeztek Balanyi György és Szűcs János asszisztensek. Va-csora alatt és után elbeszélgettek a rendtagokkal az időszerű rendi ügyekről. Megnézték a házi és a külső nagy kertet. 18-án du. utaztak vissza Budapest-re. 18-án este érkezett meg Nagycenkről Szentiványi Béla, ahol nővérénél tartózkodik. 27-én utazott vissza Nagycenkre.

{Weiner ügye } Máj. 24-én Veszprémi sürgönyt kapott, hogy Weiner Fe-renc holmijával menjen Budapestre. Számításaink szerint ui. már letelt a büntetési ideje. E számításunkban csalódtunk, mert még nem engedték ki. A váci házfőnök érdeklődött ez ügyben. Azt mondták, hogy majd később ér-deklődjék.

{Selmeczi távozása } Tell Sándor házfőnök levelet kapott Selmeczi Kovács József házi másodfőnöktől. Arról értesíti a házfőnököt, hogy bejelentette a rendfőnök úrnak a rendből való távozását. „Elhatározásom oka annyira sok-irányú, hogy célszerűtlen lenne megjelölni. Annyi bizonyos, hogyha tovább-ra is iskolán belül maradhattunk volna, én lettem volna a rend legmegelége-dettebb és egyik leghasznosabb tagja. A hosszú sorvadást nem bírom to-vább” – írja levelében. A levél 1950. május 22. kelt Sárbogárdon. Selmeczi ezen a napon még Tatán volt, tehát itt írta a levelet. 23-án reggel távozott a rendházból. A házfőnöknek azt mondta, hogy hazamegy. A postabélyegző szerint a levél Budapesten adatott fel a 72. sz. postahivatalban 50. V. 23. 20. (1950. máj. 23. este 20 óra). Tatára máj. 25-én érkezett meg. Úgy hallottuk, hogy Selmeczi 23-án Pesten járt. Így jött Pestről a levél. Ezután egy hét le-forgása alatt eljegyezte Legát Margitot (máj. 25.), és megkötötte vele a pol-gári házasságot (máj. 30.). Legát Margitnak papírkereskedése van Tóváro-son, és Selmeczi most ebben foglalatoskodik. Szóval helyben maradt állan-dóan. Mindenét kivitte aprónként a házból, tehát e lépésre régebben készült. Nem vettünk észre semmit, mert nem gyanakodtunk rá. Utólag tudtunk meg mindent a házi alkalmazottaktól.

{Érettségi találkozó pünkösd első napján } Május 28-án 10 éves érettségi ta-lálkozóra jött Bojt Lajos rendtársunk osztálya. Ő is megjelent, misét mondott és prédikált. 46-an voltak a találkozón. Mise után megnézték volt osztály-termüket, felkeresték piarista tanáraik és Uskert Kálmán világi tanár sírját. Délben közebéden vettek részt a Hajbában. Magyar István volt tanáruk is részt vett a találkozón.

{Kender József ügye } Május 29-én érkezett a rendfőnök úr irata, hogy Ken-der Józsefet nevezi ki gondnokká.

Június 7-én megdöbbentő esemény történt. Este, vacsora előtt, a rendház közelében, az utcán, rajtaütéssel elfogták, és elvitték Kender József rendtár-sunkat. Szemtanú állítása szerint egy Tatán lakó, de Tatabányán szolgáló államvédelmi rendőr (Német Nándor) tartóztatta fel, amint kerékpáron jött haza édesanyjától. Egy másik rendőr beerőltette az ott álló rendőrségi autó-ba (Dd 387. sz.) A rendőrségen ismételten érdeklődtünk, de nem tudtuk meg,

1949/1950. 303

hogy hol van, vagy hová vitték. Erre nézve különböző hírek keringenek. A házfőnök jelentést tett a rendfőnöknek. Az elfogó rendőrök nem egyenruhá-ban voltak.

{Úrnapi körmenet } Június 8-án volt az úrnapi körmenet. Az ifjúság nem vehetett rajta részt. A gimnazisták a Fényesen töltötték tanári felügyelettel a délelőttöt, az általános iskolásokat de. és du. a kastély parkjában foglalkoz-tatták felügyelet mellett. A tanerők egy részét vidéken foglalkoztatták. <529> A körmeneten így is imponáló számban jelentek meg a hívek. Jellem-ző esetként feljegyezzük, hogy négy hetedikes (kollégiumi növendékek) tün-tetően cigarettára gyújtott az egyik oltár közelében, amikor odaért a pap az Oltáriszentséggel.

{Eucharisztikus nap } Jún. 11-én eucharisztikus napot rendezett a komá-romi főesperesi kerület papsága a hívek részére. Helyből és vidékről nem várt nagy számban vettek rajta részt a hívek. Itt volt Papp Kálmán püspök is, aki misét és beszédet mondott. Egész nap csoportokban folyt a szentségimá-dás. Külön órája volt a papságnak és a hívek egy-egy csoportjának (tanulók, felnőtt ifjúság, hívek).

{A klerikális reakció ellen } Dr. Révai József népművelési miniszter bejelen-tette a harc megindulását a klerikális reakció ellen. A szerzetesrendek létük-ben vannak a harcban veszélyeztetve. Azóta folyik a támadás a hírlapokban és a rádióban. A miniszternek a hírlapokban is közölt bejelentése mellékelve van. (Magyar Nemzet. 1950. jún. 7.)103

{A rendtagok Hatvanban } Az 1950. évi június hó 18-ról 19-re virradó éjjel történeti fontosságú esemény játszódott le a tatai rendház életében. 18-án (vasárnap) 11 óra után részint tatai, részint vidéki rendőrök jelentek meg a rendházban Tell Sándor házfőnöknél. Vele együtt szobáról szobára haladva felszólították a rendtagokat, hogy a házfőnök emeleti szobájában gyülekez-zenek. Egyesek csak erélyes zörgetésre ébredtek föl első álmukból. A hirte-len felöltözött rendtagokat rendőrök kísérték föl a házfőnök szobájába. Itt várakoztak a falnak fordulva, mindaddig, míg a rendőrkülönítmény világi ruhás vezetője a házfőnökkel hosszabb ideig a rendházban járt. A rendtagok: Biró Imre, Hegyi Ferenc, Magyar István, Jakab János, Kuntár József, Santora Mihály és Veszprémi Tibor ez alatt az idő alatt teljes bizonytalanságban vol-tak az esemény oka és célja tekintetében. Nem volt jelen Medveczky János rendtársunk, aki ekkor éppen a rendházon kívül tartózkodott. Mikor a külö-nítmény vezetője Tell Sándor házfőnökkel visszaérkezett, a rendtagok min-degyike névre kiállított gépírásos belügyminisztériumi véghatározatot ka-pott (11/1950. IV. Főo. Biz. B. M. sz. o.), amely a 8.130/1939. M. E. sz. rendelet 1. §.-ának b. pontja és a 228.010/19 48. IV/1. B. M. sz. rendelet 2. §-a alapján elrendeli kitiltását azzal, hogy tartozik jelenlegi lakóhelyét elhagyni, és Hat-vanba kényszertartózkodási helyre távozni. A kényszertartózkodási helyül kijelölt várost a kiutasított személy nem hagyhatja el. E tilalom megszegése

103 Az újságkivágat időközben elveszett, pótlásától eltekintettünk. (a szerk.)

304 1949/1950.

azonnali rendőrhatósági őrizet alá helyezést (internálást) von maga után. A véghatározat indoklása szerint „nevezett eddigi lakóhelyéről való kiutasítása és új lakóhelyének elfoglalása közérdekből szükségessé vált.” A véghatáro-zatot az 1929. évi XXX. tc. 56. §.-a alapján fellebbezésre tekintet nélkül végre kell hajtani. E véghatározat ellen fellebbezésnek helye nincs. Budapest, 1950. évi június 18. nap. A miniszter rendeletéből: Veres József főosztályvezető.

Ekkor a rendtagok a rendőrök felügyelete mellett visszatértek szobáikba, hogy csomagoljanak. Meg volt határozva, hogy hány kg lehet a csomag. A csomagolással sietni kellett, mert kevés időt adtak rá. A csomaggal együtt tértek aztán vissza a házfőnök szobájába, ahol sokáig várakoztak. Valószínű, hogy ez alatt az idő alatt végig vizsgálták a szobákat.

Június 19-én (hétfőn) hajnalban fél három órakor történt az indulás Hat-vanba. <530> Egy ponyvával teljesen eltakart teherautón tették meg a rend-tagok az utat csomagjaikkal együtt. Nem lehetett látni, merre haladnak. Be-szélni és énekelni útközben nem volt szabad. Az esetleges vágó eszközöket indulás előtt számon vették. Egyáltalán megnézték, hogy mi van náluk. Pén-züket magukkal vihették. A házfőnök magához vehette a rendház pénzkész-letét is teljes egészében. Ahol a föl- és beszállás történt, ott két fiatal fegyve-res rendőr ült egymással szemben egy padon.

1950. június 19-én reggel fél hét órakor érkeztek meg Hatvanba, ahol az újhatvani ferencesek zárdájában helyezték el őket. Egy óra múlva (½ 8-kor)

Az Újhatvanba deportált magyaróvári és tatai piaristák, 1950 július végén. Állnak: 1. Ga-lambos László, 2. Santora Mihály, 3. Magyar István, 4. Tóth Lajos, 5. Fazekas József, 6. Biró Imre, 7. Kuntár József, 8. Vida Lajos, 9. Hencz János. Széken ülnek: 1. Tell Sándor, 2. Nagy Vince, 3-6. szalvátor nővérek, 7. Medveczky János. Földön ülnek: 1. Veszprémi Ti-bor, 2. Bakonyi János, 3. Lengyel József (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

1949/1950. 305

érkeztek meg ugyanoda a mosonmagyaróvári rendházból ideirányított rend-tagok (Nagy Vince házfőnök, Preszeller Ferenc, Tóth Lajos, Fazekas József, Hencz János,104 Galambos László, Vida Lajos, Bakonyi János). Velük jöttek a Salvator nővérek (Emericana, Hiacintha, Dithilda és Lídia) is, akik az ő ház-tartásukat vezették.105

A ferencesek szívesen fogadták a jövevényeket, és jóformán az egész na-pot elhelyezésük kérdésének megoldásával töltötték fiatalabb rendtársaink közreműködésével. A két teherautó utasainak megérkezése nagy feltűnést keltett, és azt eredményezte, hogy sokan verődtek össze a zárda körül nap-közben is, este is. Hír szerint attól tartottak, hogy elviszik a ferenceseket. Fölszólításra sem távoztak a zárda környékéről. A rendőrség ezért a ference-seket, elsősorban a házfőnököt hibáztatta. A zárda körül tartózkodó tömeget

104 Galambos Lászó visszaemlékezése szerint Hencz János 1950. június 18-án nem tar-

tózkodott a magyaróvári rendházban, csak később vitették Hatvanba. Vö. BÖSZÖRMÉNYI Géza SchP, A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés (Magyarország piaris-ta múltjából, 2), Budapest, 2007, 107. (a szerk.)

105 A nővérek az Isteni/Legszentebb Üdvözítő Nővérei (Szalvátor nővérek, SDS) rend-jéhez tartoztak. Teljes neveik: Schäffer Anna Emerika (1901–1991), Nagy Etelka Celesztin (1913–2005), Mészáros Veronka Dithilda (1921–1988), Huszár Lídia (1921–2001). Vö. DIÓS István–VICZIÁN János, Martirologium Hungarorum: Az 1945.I.1–2010.XII.31 között hűségben elhunyt szerzetesnők, szerzetesek … emlékezete, kézirat gyanánt, Budapest, 2012. (a. szerk.)

Az Újhatvanba deportált magyaróvári és tatai piaristák, 1950 július végén. 1. Galambos László (oldalról), 2. Lengyel József, 3. Vida Lajos (ül), 4. Bakonyi János, 5. Nagy Vince, 6. Kuntár József (háttal), 7. (takarva), 8. Santora Mihály (Piarista Múzeum, Fényképgyűjte-mény)

306 1949/1950.

Budapestről érkezett rendőrkülönítmény oszlatta szét éjjel. A hosszas rend-őri vizsgálat eredményeképpen kedden (20-án) hajnalban elvitték a ference-seket.106 Elvitték Hegyi Ferenc rendtársunkat és Dithilda nővért is Budapest-re a zsidó kórházba.107

20-án este ½ 10 óra körül a helyi rendőrség újra csomagoltatott a rend-tagokkal és éjfél előtt teherautókon átvitte őket a Mártírok útja 18. sz. házba, hatvani végleges lakóhelyükre. Később idehozták még Nagy Józsefet Kun-szigetről (jún. 24.), Lengyel Jánost Toronyból (júl. 2.), Lengyel Józsefet Na-gyorosziból (júl. 8.), Medveczky Jánost Gyöngyösről (júl. 11.) és Kender Jó-zsefet Felsőgalláról (aug. 6.).108

A rendtagok öt kisebb-nagyobb szobában voltak elhelyezve. A padlón fe-küdtek július 7-ig, amikor matracokat hoztak Budapestről. Ágya csak a leg-öregebb Medveczky Jánosnak volt. A Salvator nővérek külön szobában vol-tak elhelyezve. Szekrényeik a rendtagoknak nem voltak. Szegeket vertek a

106 Az itt óvatosságból „rendőri vizsgálatnak” nevezett kegyetlenkedés részleteiről ld.

BÖSZÖRMÉNYI Géza, i. m., 55-56, 124-127. (a szerk.) 107 Mészáros Veronka Dithilda nővért saját visszaemlékezése szerint puskatussal ütöt-

ték le, Hegyi Ferencnek pedig a veséjét verték le. Másnap mindkettőjüket a budapesti Szabolcs utcai (zsidó) kórházba vitték, ahonnan a nővérnek egy hónap múlva vissza kel-lett költöznie a hatvani internálótáborba. Ld. KULICS Ágnes–TÖLGYESI Ágnes, …evilágból…, Bp., 1989, 159–161. (a szerk.)

108 Pontosabban a tatabányai rendőrségi fogdából. Vö. BÖSZÖRMÉNYI Géza, i. m., 44-45 (a szerk.)

Az Újhatvanba deportált magyaróvári és tatai piaristák, 1950 július végén. 1. Fazekas József, 2. Kuntár József, 3. Bakonyi János, 4. Magyar István, 5. Veszprémi Tibor, 6. Nagy Vince, 7. Santora Mihály (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

1949/1950. 307

falba. Ezekre aggatták ruháikat. Ami kevés bútoruk volt (egy nagy asztal étkezésre, székek), azt kölcsön kapták az egyházközségtől. Téglákra rakott ajtószárnyak szolgáltak padul.

Az óváriak konyhafölszerelési tárgyakat és evőeszközöket is hozhattak magukkal. Eleinte szabad tűzhelyet rögtönöztek az udvarra téglákból. Ké-sőbb kaptak egy kis spórhertet. Augusztus 16-ig, míg Dithilda nővér beteg-sége és lábadozása miatt a főzésben gátolva volt, Veszprémi Tibor főzött közmegelégedésre. A szükséges fát rendtagok (Hencz János és Santora Mi-hály) fűrészelték föl és aprították össze (Lengyel József és Kender József). Ők végezték a vízhordást is (Kuntár József és Fazekas József). Hencz János a konyhában is segített a nővéreknek és jó kedélyével hangulatossá tette fog-lalkozásukat.

A mosást a nővérek végezték. A ruhateregetésben és a száradt ruha ösz-szeszedésében a rendtagok segítették őket. A házi orvos szerepét Veszprémi Tibor töltötte be a magával hozott kis házi patikával. <531> A mosás részben a kútnál történt, részben mosdótálban és a régi fürdőszobának használt he-lyiségben. Napi foglalkozás: könyv- és újságolvasás, beszélgetés, kártya- és sakkjáték, tréfálkozások. A beszélgetések tárgya a napi aktuális események mellett főleg a folyamatban levő egyházi és állami tárgyalások fejleményei és várható eredményei, kilátásai körül forgott.

Változatosságot jelentett a püspökök, a rendtagok, rokonok, jóbarátok és volt tanítványok látogatásai. Június 24-én Badalik Bertalan veszprémi, július 8-án pedig Pétery József váci püspök látogatta meg a rendtagokat. Sík Sán-

Az Újhatvanba deportált magyaróvári piaristák, 1950 július végén. Fazekas József és Ba-konyi János fekhelye (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

308 1949/1950.

dor rendfőnök [provinciális], Balanyi György, Karl János, Szűcs János asz-szisztensek, Darvasy Mihály rendfőnöki titkár, Mátray János, Nagy Miklós, Lőrincz Imre, Nagy Ernő, Meggyes János, Vass Péter, Szemenyei László, Ba-logh Lajos, Csányi László rendtagok is meglátogatták őket.

Míg korlátozás nélkül ki lehetett járni, kimentek a rendtagok a városba is, sétálni is. Később azonban korlátozták a külső mozgást, mivel egyik rendtár-sunkat állítólag Lőrincen109 látta valaki. Nyilván összetévesztették valakivel, mert közülünk senki sem járt ott.

Mivel Tell Sándor tatai házfőnök részint korára tekintettel, részint az egy-séges vezetés érdekében visszalépett a házfőnöki teendők végzésétől, a két rendházból idekerült rendtársakról való gondoskodást a rendtársak bizalmá-ból a nála sokkal fiatalabb és tetterős magyaróvári házfőnök, Nagy Vince vette át. Nagy Vince házfőnöki tisztét nagy körültekintéssel, eréllyel és lelki-ismeretes gondossággal töltötte be. Segítőtársai voltak Magyar István és Veszprémi Tibor rendtársaink. Nagy Vince a nagyon is kezdetleges körül-mények között elhelyezett rendtagok állapotán tőle telhetőleg igyekezett segíteni. Ebben kezére járt a plébánia is, elsősorban Csík József hatvani pré-post, a rend tanítványa.

A ferencesek újhatvani templomában, távozásuk után a rendtagok végez-ték helyettük a pasztorációt, elsősorban Galambos László rendtársunk, rajta kívül Nagy Vince, Fazekas József, Santora Mihály és Veszprémi Tibor. Ma-gában a hatvani plébániatemplomban is kisegítették a rendtagok a világi papságot a hívek lelki gondozásában. Itt Magyar István rendtársunk volt igen szívesen hallgatott szónok. A hívek teljesen megtöltötték a templomot Szent Atyánk ünnepén (aug. 27.), amikor Nagy Vince mondta az ünnepélyes nagymisét, míg az ünnep jelentőségét Csík József prépost méltatta ünnepi beszédében. Ez volt ebben a templomban az első ünnepélyes kalazanciusi mise. A rendtagok lépten-nyomon tapasztalták a templomba járó hívek ro-konszenvét és figyelmét. Ezért hálából 100 szentmisét mondtak hatvani jó-tevőikért. Ezt távozásuk után tudatta a hívekkel a plébánia.

1950. augusztus 29-én jött létre a megegyezés az Egyház és Állam között. Eszerint megmaradt a budapesti és kecskeméti rendház és gimnázium a rend kezén. Sík Sándor rendfőnök és Szűcs János asszisztens szeptember másodi-kán tárgyalt a rendtagokkal jövőjüket illetőleg. A Hatvanban időző rendtár-sak közül Budapestre került Nagy Vince, Magyar István, Galambos László, <532> Kecskeméten kapott beosztást Hencz János, Santora Mihály, Kuntár József, Fazekas József, Kender József és Veszprémi Tibor.

Szeptember 7-én jelent meg a szerzetesek működését szabályzó kormány-rendelet, a 34. sz. törvényerejű rendelet. Szeptember 15-én nyitnak a katoli-kus iskolák. A rendtagok engedélyt kaptak, hogy állami iskolákban is vállal-hassanak tanári állást. Szeptember 12-én közölte a hatvani rendőrség vezető-je, hogy a rendtagok távozhatnak Hatvanból. Ketten rendőrségi engedéllyel

109 Helyesen: Lőrinciben, amely Hatvantól mintegy 10 km-re északra fekszik. (a szerk.)

1949/1950. 309

már korábban távoztak: Jakab János július 12-én és Preszeller Ferenc szep-tember 4-én.

Szeptember 12-én este 6 órakor távozott Hatvanból Biró Imre, Lengyel János, Lengyel József, Kender József, Fazekas József, Galambos László és Vi-da Lajos. Szeptember 13-án délelőtt utazott el Medveczky János, Tell Sándor, Bakonyi János, Magyar István, Hencz János, Santora Mihály, Kuntár József, Nagy József és Veszprémi Tibor. Velük együtt távoztak a nővérek is. Utolsó-nak Nagy Vince házfőnök és Tóth Lajos rendtársunk hagyta el a várost szeptember 13-án délután 3 órakor. Mindent kisöpörve, tisztán hagytak hát-ra a Hatvanból távozó piaristák a Mártírok útja 18. sz. házban.

{A tatai rendház további sorsa } A rendházat [Tatán] minden ingóságával együtt mindjárt a rendtagok kilakoltatása után birtokba vette az állam. A rendház vájárotthon lett. A konviktus állami internátus lett már korábban (1948). A kápolna fölszerelése Kecskemétre került. Murányi Károly és Veszprémi Tibor végezte, kemény téli időben a fölszerelés mozgatható ré-szének leszerelését és vagonokba rakását. Az elszállítás hatósági engedéllyel történt. (1952. febr.)

FÜGGELÉK

1. Darvasy Mihály beszámolója

a komáromi történelemtanári értekezletről, 1943. dec. 6.

Lelőhely: Piarista Rend Magyar Tartománya (PMKL), Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munkájára vonatk. iratok (5). – Az írás föltehetően valamelyik helyi lap számára készült.

Történelem-szaktanári értekezlet Komáromban Csaplovics József tankerületi királyi főigazgató december 6-án a vármegye-háza nagytermében hívta össze tankerületének történelem-szakos tanárai nagy részét. A főigazgató hódolattal és szeretettel emlékezett meg a Kor-mányzó Úr névünnepéről, s utána azt fejtegette, hogy mennyire fontos a mai, háborús, bizonytalan világban a történelem tanításából segítséget, út-mutatást merítenünk, s nevelőmunkánk folyamán éppen a történelem taní-tásán keresztül kialakítani a magyar ifjúság biztos alapokra helyezkedő, el-igazodni tudó lelkivilágát.

Ezután P. Burka Kelemen OFM beszélt a világnézetre nevelésről a törté-nelemtanításban. Ezt a műveletet legkönnyebben és leghatásosabban a tör-ténelem oktatásának selymébe szinte észrevétlenül aranyszálként szövi bele a mesteri kéz. A piarista Schütz Antal munkája (Isten a történelemben) fejte-gette, hogy ilyen irányú nevelő munkánk első célja a hit meggyökereztetése a fogékony lelkekben. Következő lépés a szociális lelkület megérlelése s vé-gül annak igaz magyarsággal való telítése.

Dr. Vas Károly melyen szántó előadást tartott a politikai nevelésről a tör-ténelemtanításban, mely alatt a közösségi tudományra való rávezetést, nem pedig az iskolától mindég távolálló napi politikát kell érteni. A gondolatok-ban gazdag és termékenyítő előadást dr. Vasteleki Jenő szavai követték, me-lyekkel a magyar önérzetre nevelést világította meg. A történelem tanítása mindig igazolja Zrínyi mondását, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alább-valók!” Ázsia minden misztikus és gyakorlati kincsét és tudását a keresz-ténységben megnemesedve büszkén őrzi a magyarság. Nem kevésbé jelen-tős, csak tárgyában eltérő volt dr. Csonkás Mihály előadása, melyben a helyi történet kutatását s annak a történelem oktatás-nevelő munkájában való felhasználását mutatta be nagyon ügyesen, Esztergomra vonatkoztatott szemléltető példákban. Tartalmas és szemnyitogató felolvasását sorban utol-sóként dr. Marcell Árpád követte, aki gazdasági erőforrásaink történelmi áttekintésére volt hivatott.

A hosszúra nyúló szaktanári értekezletet a jelenlévő több mint 60 történe-lemtanár érdeklődéssel és figyelemmel követte, s módszertani szempontból

312 FÜGGELÉK

gazdagodva távozott. A főigazgató az értekezlet összehívásával igen jelentős kísérletet valósított meg, mely sok olyan nevelési feladatot tudatosított, ami a történelemtanárra vár; elmélyítette a közös célokat, s számítani lehet arra, hogy hatásai nemcsak a pedagógiai élet határvonalain belül, hanem az egész társadalmi életben is érvényesülnek. Az értekezleten gimnáziumunk részéről dr. Jakab János, Kuntár József, dr. Darvasy Mihály és Gazda István; a polgári iskola részéről Juhász Irén jelentek meg.


a 146. Révai Miklós cserkészcsapat ünnepélyéről, 1943. dec. 12.

Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munká-jára vonatk. iratok (5). – Az írás föltehetően valamelyik helyi lap számára készült.

Cserkészünnepély a gimnáziumban A 146-os Révai Miklós cserkészcsapat december 12-én, vasárnap rendezte meg nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében 8-ra tervezett ünnepélyét. Az eddigi szokásokhoz híven most is egy-egy központi gondolat, mint mag körül csoportosult az ünnepély mondanivalója. Az első rész, a „Hős apák fia”, Solymos András szavalatával kezdődött, aki Sík Sándor Az acélember című költeményét szavalta belső átérzéssel. A telegráfpóznáról szóló vers mély szimbóluma a magányosságában magára utalt kevés magyarnak, an-nak, aki jobbnak, magasabbra hivatottnak érzi magát. Az ilyen állja a vártát, s akármilyen hírek, viharok hullámzanak acélteste körül, végzi a munkáját, megbízhatóan, rendületlenül.

A hatásos szavalatot az RO 47-nek nem sikerül című kémtörténet követte, főleg a kisebb cserkészek közreműködésével. Ügyesen szemléltette ez a kis színdarab, hogy nem az a lényeges: felnőtt-e az ember már, hanem helyén van-e az esze és a szíve. A fiúk sok kedvességgel és ügyes beleéléssel hozták színre a veszedelmes gyári kém kikutatását és ártalmatlanná tételét.

A szünet alatt a közönség nagy tömegben kereste fel a falatozót, mely a háborús időkhöz mért minden jóval várta vendégeit. Itt zeneszó szórakoztat-ta a halkan zsongó tömeget.

A műsor második felében a kereszténységnek és magyarságnak azonos-sága volt a középpontban. A csapat nagyobb cserkészei adtak elő az ősrégi, Udvarhely megyei Lövéte községben szokásos betlehemi játékot. Kétségte-len, hogy egészen más, tőlünk sajnálatosan kissé távolálló világból hoztak a fiuk ízelítőt. Nagyon helyes volt tehát, hogy Jungerth-Arnóthy Mihály se-gédtiszt a lehetőségekhez képest csupán pár szóban vázolta ehhez a betle-hemes játékhoz szükséges tudnivalókat. S alig hangzottak el a szavai, máris felcsendült a terem ajtajában a betlehemesek jellegzetes éneke, s a közönség sorai között felvonult a színpadra az érdekes ruhákba burkolózó betlehemes

FÜGGELÉK 313

csoport. A közönséget méltán meglephette a színpompás felvonulás, s talán egyesek ötletszerűnek vélhették az öltözékek furcsa együttesét, pedig a fiúk az utolsó darabig a lövétei előírásnak megfelelő öltönyben léptek a közönség elé. Előírt sorrendben vonultak a színpad felé: elöl a Kecskepásztor (Hitch P.), aki tréfásan fenyegette baltájával a nagyon elcsodálkozókat, majd a vil-lannyal világított, forgatható csillagot pergető Csillaghordozó (Bozsó J.). Nyomukban lépdelt az első és második nemesember (Faller G., Hidvégi E.), utánuk József (Wlasitsch Gy,) és Mária (Angyal A.), aki szintén csak fiú lehet a lövétei regulák szerint, fején jellegzetes koronájával; majd a kivont kardos Huszár (Princz L.) és Kócsár (Juhász J.) közt az Angyal (Práger I.), őket kö-vette a Vezető (Sólymos A.) és a Furulyás (Szilas L.), majd Muszuj (Pásztor J.), a legvénebb pásztor és Bács (Six L.). Hozzájuk csatlakozott a „várost” emelő következő pár, a Veres öves (Berkó A.) és Misael (Kőkúti D.), végül a hetedik pár, az „istállót” hozó Rongyos (Jajczay I.) és Tódor (Lusztig L.) pász-torok.

A beköszöntő ének dallama közben elhelyezkedtek az asztal mellett, mint a valóságban Lövétén a házigazda portáján, s kezdetét vette a szent história. Az első nemes ember köszönti a ház népét, s bevezeti a cselek-ményt. Most látjuk, hogy a Huszár a második nemesnél kér és kap jó ellá-tást, hogy annál nagyobb legyen a félénken bekopogó Mária és József eluta-sításán érzett felháborodásunk. Az Istenanyját az első nemes is eltessékeli házától, s ezért kénytelen a Szent Család az „istállóba” vonulni, mert a „vá-rosban” nincsen helyük az emberek meg nem értése következtében. Közben a Kócsár és a Huszár kíséretében az Angyal felkeresi a csodálkozó és meg-rettenő pásztorokat, és hívja őket az újonnan született Megváltó imádására. A Kecskepásztor noszogatására el is mennek Jézuskához, s a melegszívű öreg Muszuj felszólítására, egy kis „zsukátával”, tánccal kedveskednek Neki, s ajándékaikat is odaadják. Végül a nemesember búcsúzó és magyarázó éne-ke után a beköszöntő dal hangjaira kivonulnak.

A dallamok finomságáról, ősi eredetéről, melységéről, igazi karácsonyi hangulatáról külön hosszan lehetne beszélni. De akik hallottak, megérezhet-ték azok különössége mellett is hozzánk olyan közel; álló dallamnak mon-dókáját. A fiúk lelkes énekéből megsejthettük, hogy mennyire mélyen, gyö-kerében ölelkezik a szent kereszténység a magyar nép lelkével, hogy ennyi-re magyar és katolikus játékot tudott a nép géniusza az idők folyamán kiala-kítani, s azt kellő tisztelettel megőrizni.

A karácsonyi hangulathoz szépen illeszkedett hozzá az énekkar szerep-lése, mely Bárdos Aranyszárnyú angyal című dalát, Gebhardi Glória-kánon-ját és Volly István Nagykarácsony éjszakáján kezdetű kánonját adta elő ügyesen és átéléssel.

314 FÜGGELÉK

3. Darvasy Mihály beszámolója a Stella-játék előadásáról

1943. dec.

Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), A Stella-játék buda-pesti és tatai előadásaira vonatk. iratok (4). – A Stella játékot 1941 karácsonyán a Kalazantinum növendékei adták elő, a Darvasy Mihály által összeállított gregorián dallamokat énekelve (DARVASY Mihály, Középkori Stella-játék, in Magyar Kórus 12[1942]:45, 856-857). Miután Darvasy Tatára került, diákjaival ismét előadatta. Erről két beszámolót is írt, egy rövidebbet és egy hosszabbat. A rövidebb megjelent: Gim-nazisták Stella-játéka, in Magyar Kórus 14(1944):55, 1026. A hosszabbat alább közöl-jük. – A Stella játékot 1947 decemberében is előadták Tatán (ld. historia domus, p. 425), illetve ugyanakkor, 1948. jan. 6-án a Kalazantinum növendékei is rendeztek egy újabb előadást (meghívója Darvasy iratai között, az id. lelőhelyen).

Középkori Stella-játék Tatán Kedves és meghitt karácsonyi ünnepélyt rendeztek a kapucinus Szerafikum növendékei az utolsó tanítási nap előtti estén. Az ünnepély keretében a fiúk ének és zeneszámokkal szerepeltek, s felhasználták az alkalmat arra is, hogy a gimnáziumi igazgató úr [Szűcs János] és a gvárdián úr közelgő, de a vaká-cióra eső névünnepét is bensőségesen megünnepeljék. Ezután került sor az est fénypontjára, a középkori Stella (csillag)-játékra.

Ennek a középkorban nem ismeretlen liturgikus játéknak a szövege a XI. század végén lejegyzett Hartvik-kódexben található (vö. Kardos Tibor, Középkori kultúra, Bp. 1940). A magyar szempontból annyira fontos kézira-tot Zágrábban őrzik. Az eredeti kódex szövege felett jól felismerhető St. Gallen-i neumák, kótacsoportok jelzik azt, hogy előírt dallamra énekelték annak idején. Sajnos, az eredeti dallamot nem sikerült teljes egészében hely-re állítani; az akkorihoz közel álló liturgikus dallamok alapján, készült dal-lamokkal adták elő a szereplők.

A Stella-játék előadása a kódex előírásainak megfelelően történt. A kö-zépkorban ezt a játékot a templomban adták elő, mégpedig a Vízkereszt nap-jára előírt papi zsolozsma, a breviárium úgynevezett kilencedik olvasmánya és az azt követő Te Deum éneklése között.

A Stella-játék szövege természetesen latin nyelvű, s a vízkereszti zso-lozsma szövegére támaszkodik, több-kevesebb változtatással.

A Szerafikum hagy tanulóterme volt most a „templom", ahol a szépen feldíszített és kivilágított oltár állt. Az egyik páter elénekelte a „nona lectio”-t, annak befejezésére az egész szereplő-kar válaszolt. Ezután a három király, a mágusok az oltár elé járultak, s onnan vették magukhoz a misztikus aján-dékokat, az aranyat, tömjént és mirhát. Előttük járt mindenütt a csillaghor-dozó (Szőnyi); innen is kapta a Stella-játék a nevét, mert a Stella csillagot jelent.

Az oltár lépcsőjén állt a „puer angelicusw, az angyali gyermek (Práger), aki átadta a mágusoknak, Gáspárnak (Sarlós), Menyhértnek (Trojanovich) és Boldizsárnak (Dombay J.), az ajándékokat. Ezeket kezükben tartván, a lecke-

FÜGGELÉK 315

oldalon, írástudói közt trónoló Heródes király (Sólymos) elé járultak, s nála érdeklődtek a Gyermek iránt. A király kérdésére előadták, hogy a csillag ve-zette őket idáig, Heródes kérdésére az írástudók (Koch, Csatlós) kinyilvání-tották, hogy Betlehemben kell a Megváltót keresni. A kórus egyhangúlag megerősítette ezt a kijelentést. A király elküldi tehát a mágusokat, de visz-szavárja őket. A csillaghordozó klerikus most átvonult az evangélium oldal-ra, ahol klerikusok (Dombay M., Arató, Höbausz, Joó) álltak, kezükben egy képpel, mely a Boldogságos Szüzet és a Gyermeket ábrázolta. A mágusok követték a csillagot, s ide érkeztek, a középkor naiv őszinteségével, „digito monstrantes”: ujjal mutatva az égi tüneményre énekelték külön-külön: „Ecce Stella! Íme a csillag!”. A klerikusok tanácskozására és kérdezősködésére be-mutatkozták, mint Tharzisz, Szabba és az arabok királyai. A klerikusok a képre mutatva felszólították őket, hogy imádják a világ Megváltóját. A kirá-lyok leborulva imádták Jézust és a misztikus ajándékokat. Hódolatuk bemu-tatása után visszaindultak Heródeshez, de fele úton megállította őket az ol-tár lépcsőjén álló puer angelicus, és más utat jelölt ki a számukra. A mágusok tehát az oltár felé haladva énekükkel dicsérték, az Urat. Mikor az oltár lép-csőjéhez érkeztek, valamennyien együtt énekelték a Te Deumot, s ezzel is-mét visszakapcsolódtak a papi zsolozsma menetéhez.

A szereplők előírásszerű öltözékben, ki dalmatikában, ki pluviáléban, ki az úgynevezett Tarzicius-ruhában énekelték végig szerepüket latinul s dicsé-rendő ügyességgel, nagy odaadással; látszott az előadáson, hogy hosszú és kemény készülő-munkának szép gyümölcsét érlelték meg az előadásra, ilyen szokatlan feladat elvégzésével.

Nemcsak a szereplők, hanem a szép számmal összegyülekezett hallgató-ságnak is mély nyomot hagyott a lelkében ez a közel 900 esztendős, egysze-rűségében is megkapó ás felemelő szent játék. A múlt idők csodálatos, kissé megborzongató és tiszteletet parancsoló fuvalma érintette a lelkeket a kará-csonyi hangulatban. Örült és épült mindenki azon. hogy sikerült belekapcso-lódni abba a végeláthatatlan sorba, mely időnként más és már formában, de mindég egyformán meleg szívvel köszönti az újszülött Megváltót.


a gimnáziumi önképzőkör Molière-előadásáról, 1944. febr. 7.


A Gimnázium Önképzőköre népes és előkelő közönség jelenlétében adta elő Molière: A fösvény című öt felvonásos vígjátékát. Mindenekelőtt a tárgy-választás felett kell kifejeznünk őszinte örömünket. A kirobbanó sikerű elő-adás bizonyította, hogy igenis lehet klasszikus alkotással is előállni, s az nem

316 FÜGGELÉK

remélt meleg fogadtatásban részesült a közönség részéről. Inkább csak saj-nálni lehet, hogy eddig nem szerepeltek ilyen pompás színdarabbal fiaink. S hogy Molière csillogó francia szellemessége mennyire új, mennyire a mának is szóló volt, mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a konvencionális francia vígjátéki kosztümök hiánya nemcsak bántó nem volt, hanem szinte észre sem lehetett venni. A közönség a lüktető, friss előadáson nem is gon-dolhatott arra, hogy ez a mű egy immár 300 éve halott nagy szellemnek az alkotása.

De nemcsak az örök értékű darab, hanem a szereplők nagyszerű alakítá-sa is vitte sikerre A fösvényt. Nem túlozunk, ha az egész együttest méltó di-cséretben részesítjük. Mindenki, a „neves” és a névtelen szereplők egyaránt, megtette a magáét, és derekasan állta meg a helyét. Érdeme szerint ki kell emelnünk a címszereplő Harpagont megszemélyesítő Solymos Andrást, aki nagy színészi tehetséget eláruló módon, annyira közel tudta hozni a hallga-tóság szívéhez a nevetséges, olykor bosszúságra ingerlő, de alapjában sajná-latra méltó fösvényt, akinek gyermekeinél, azok boldogságánál sokkal töb-bet ér a pénze. Meggyőzően alakította az öreg pénzimádót, mozgása ügyes és jól kiszámított volt. A 4. felvonás monológjában pedig egyenesen nagy értékű szereplést alkotott.

Eleven és hatásos figura volt Schmiedl Gyula, La Fléch-nek, a komor-nyiknak alakítója, aki el tudta hitetni velünk a mindenbe beleszóló, a háttér-ben igazgató, bennfentes inasnak a szerepét. De meg kell dicsérnünk Kövesi Pált is, aki Valére szerepkörében nagy ügyességgel, kedvességgel, jó gesztu-sokkal, kis félfordulatokkal sikeresen elevenítette meg a képtelenségből gaz-dája minden bogarának behódoló udvarmester alakját. A női szereplők közül a hálás szerepében ügyesen mozgó Pathkó Irén Fruzsináját emeljük ki, s méltán követte őt a csendesebb temperamentumú, de bájos Mariannát alakí-tó Laczó Ilona és a súlyos alávetettség terhét nehezen viselő Elizt fordulato-sán alakító Záray Márta. De ugyanilyen módon meg kell dicsérnünk a Clé-ante-ot alakító Jungerth-Arnóthy Mihályt, az ügyesen forgolódó Hemmer-lain Antalt és Karai Istvánt, a jó benyomást keltő Áprily Ernőt és Váradi Ti-bort, továbbá a többi, kisebb szerepkört betöltő fiút is.

A sokszor felzúgó taps nemcsak a szereplők komoly értéket jelentő s jó-val a műkedvelői fok felett álló alakítását jutalmazta, hanem önképtelen hó-dolatot is jelentett Molière szellemes, csipkelődő, a félreértéseket párhuza-mosan bonyolító és csattanósan megoldó zsenijének is. Igazán örültünk en-nek a jól sikerült, értékes előadásnak, s csak azt kívánjuk, hogy Tatabányán, ahol szintén előadják a darabot, hasonló sikert és meleg megértést kapjanak az Önképzőkör ügyes és lelkes szereplői. (1944. II. 7.)

FÜGGELÉK 317


a Hősök Vasárnapja tatai megünnepléséről, 1944. május


Borúsból derültre aranyosodó időben rendezte meg községünk idén a Hősök Vasárnapját. Szentmise, illetve a felekezetek templomaiban istentisztelet vezette be a napot, s ezeken áldoztunk hőseink emlékének. 11 óra tájban gyülekezni kezdett községünk társadalma az I. kerületi hősi szobor környé-kén. Ott láttuk a község politikai, vallási, szellemi, katonai vezetőségét, a társadalmi egyesületek képviselőit. Mindenki örömtől csillogó szemmel fi-gyelte a csendőröket, akik a díszszázadot adták. Valóban díszére szolgáltak az ünnepélynek nagyszerű megjelenésükkel, kiemelkedő fegyelmüket; mintha dróton rángatták volna valamennyit, annyira egyöntetű és össze-gyakorolt volt minden mozdulatuk. 11 órakor a leventezenekar a Himnusz hangjaival nyitotta meg ez ünnepélyt. _____ _____ levente _____ _____ _____ című versét mondta el, majd ____ _____ leventeleány szavalta el _____ _____ _____ című költeményét. Ezután lépett emelvényre az ünne-pély szónoka, Bulányi György piarista tanár, s általános érdeklődéstől kísér-ve mondta el hatásos beszédét.

Az ünnepi megemlékezés után a Szózat hangjai csendültek fel s végül Nagy Antal szavalta el lelkesen _____ ______ alkalmi költeményét. Végül a hősi emlékművet megkoszorúzták egymás után a helyőrség (XY százados), az egyházközség, a leventék, a gimnázium, a cserkészek, az uradalom stb, stb. nevében, s egy koszorút indítottak a II. kerületi hősi szobor megkoszo-rúzására is.

A Hiszekegy hangjaival zárult az ünnepély, melyet díszmenet követett. Itt ismét különösen is meg kell dicsérnünk a díszszázadot alkotó csendőrö-ket, akik olyan gyönyörű díszmenetet vágtak ki, amilyent Tatán régen lát-tunk. Külön dicséretül kell megemlíteni, hogy a leventezenekar rossz üteme-zéssel játszott, s a csendőrök ennek a zavaró körülménynek ellenére is sze-met gyönyörködtető díszmenetet mutattuk az előkelőségek és a nagyszámú érdeklődő közönség előtt. A csendőrök fegyelmezett lépése nagy nehezen a kellő ütembe verte a leventezenekar játékát is, s így a következő alakulatok: a leventék, a gimnázium cserkészei és leventéi is már szép díszmenetben vághatták a lépést a hősök tiszteletére.

A szép ünnepélyt gyorsan kellett megrendezni s ennek ellenére is sike-rült. A sok szép szó és a fegyelmezett, katonás fellépés csak erősítette min-den egyes résztvevő lelkében a hőseink iránt érzett mély tiszteletet és szere-tetet, s mindannyiunk előtt világossá és maradandóvá érett az az igazság, hogy „hőseink vére egy jobb magyar jövendő értékes záloga!”

318 FÜGGELÉK

6. Darvasy Mihály írása a falusi ösztöndíjasokról,

1944. szeptember/október


A világ eseményeiről beszélgettem K. Béla barátommal a Hősök terén, mikor egy kis, alig tucatnyi gyerekcsoport vonta magára figyelmünket. Kik ezek vajon? Diáksapkában, párosával, fegyelmezetten vonulnak; egy nagy diák kíséri őket.

– Nem ismered őket? – kérdi Béla – Hiszen ezek a falusi ösztöndíjasok! – Nem hallottam még róluk. – Pedig érdemes volna megismerned őket – mondja, mialatt a kis csapat

eltűnik a kanyarodóban. – Menjünk utánuk! A gondolatot tett követte. A fiúk nyomába szegődünk. Látjuk, hogy a

kastély vár melletti kapujában tűnnek el. Nosza, utánuk! A vaskapu mellett foglal helyet a kastély hangulatos, zölddel befuttatott

pavilionja, az úgynevezett Vecsera-ház. Ide mennek a gyerekek. Belépünk. Az ajtóban Selmeczi Kovács József tanár úrral találkozunk. Így tőle kérünk felvilágosítást, s egyúttal engedélyt, hogy rövid helyszín szemlét tehessünk. Az igazgatóhelyettes úr néhány szóval ecseteli, hogy a kormány három év-vel ezelőtt vette kezébe a szegény, de tehetséges fiúk ügyét, akik az anyagi-ak hiánya miatt nem végezhetnének középiskolát. Szigorú versenyvizsgán rostálják ki az elemi iskolák tanítóitól ajánlott fiúkat, s csak a legkiválóbbak kaphatnak beutalást a gimnáziumba.

– Hogyan – vetjük közbe – már három éve folyik ez a nagyszerű szociá-lis munka, s eddig nem vettünk róla tudomást?

– Igen – viszonozza a tanár úr – eddig a gimnáziumi igazgató urak jó-voltából a fiúk a gimnázium egyik helyiségében kaptak elhelyezést; most azonban a katonai igénybevétel miatt kiszorultak onnét. Annál nagyobb há-lával kell nemcsak az érdekelteknek, hanem a közösségnek is özv. dr. Ester-házy Ferencné grófnő Őméltósága felé fordulni, aki helyet adott a nagy jö-vőjű intézménynek, s kastélya melléképületében adott helyet a kis falusi tehetségeknek. A fiúk a piarista rendházban kapnak teljes ellátást, s most így, ide-oda vonulás közben tűnnek három év óta először szembe.

– De talán menjünk beljebb! – indítványozza az intézmény lelke és mozgatója, a tanár úr, akinek lelkes szeretetén és komoly nevelésen keresz-tül a családi élet melege sugárzik a fiúk felé. Beljebb megyünk. A kaputól kis előszoba nyílik: itt lakik az a nyolcadikos fiú, aki állandóan velük van.110

110 Kerényi Lajos (*1927), 1943-tól, VII. osztályos korától volt a falusi ösztöndíjasok

másodnevelője, 1944 novemberétől, a tanítás megszűnése után az almásfüzitői olajgyár-ban dolgozott, majd katona lett és orosz hadifogságba esett, ahonnét 1945 szeptemberé-ben szabadult. Így a gimáziumot az 1945/1946. tanévben fejezte be, majd piarista lett.

FÜGGELÉK 319

Kezet szorítunk vele. Meg is érdemli: színjeles diák, aki a legnagyobb piaris-ta diák-jutalmat, a Kalazancius-érmet is elnyerte már. Ügyes gyorsíró; de még szívesebben viseli apró kenyeres pajtásai gondját. Bekísér a következő helyiségbe: ez a hálóterem. Emeletes ágyak sorakoznak katonás rendben, tiszták és gondozottak. A fiúk maguk takarítanak. A berendezés miatt nagy köszönet illeti Bognár Károly diákszállói igazgató urat, aki szíves volt a nö-vekvő intézményt ilyen emeletes ágyakkal megajándékozni. A tanár úr ne-vetve említi, hogy milyen csata folyt a fiúk között azért, hogy ki jusson a felső helyre; végre is sorsolással döntöttek. Innen nyílik a szellős és világos fürdőszoba, elsőrangú felszereléssel. De nem nézelődhetünk tovább, máris a harmadik szoba ajtaja tárul ki előttünk. Megragadó kép: hosszú asztalok s mellette tanulnak azok, akiket a nemzet bizalma szólított az iskolapad mellé. Tisztességtudóan felállnak beléptünkre. Tíz apró legényke, tíz csillogó szempár.

– Ki vagy fiacskám? – indítjuk meg a szót. – X. Y. harmadikos vagyok. – felel bátran a fiú. Elmondja, hogy hatan

harmadikosok, egy csak az idén került közéjük; az „öregeknek”, szóval a ré-gieknek nagyon egyhangú volt a bizonyítványuk: kitűnő rendűek. De a má-sodikosok sem hagyják magukat, mert hármuk közül egy kitűnő rendű, ket-tő pedig jeles rendű. Örömmel végzik kötelességüket, nemes verseny, de testvéri szeretet is van közöttük. Jól érzik magukat, otthon sem lennének jobban. Pontos napirend, komoly munka, vidám játék töltik ki napjaikat. Nagy cél lebeg előttük: méltók akarnak lenni a beléjük helyezett bizalomra.

Mi is jól érezzük magunkat közöttük, amint elfogódás nélkül beszélget-nek velünk, de éreznünk kell, hogy látogatásunk nem volt napirendjükbe iktatva; feltartjuk őket. Megyünk tehát. Selmeczi tanár úr kikísér s közben méltó büszkeséggel említi, hogy nem minden intézet mellett működő Föd (Falusi Ösztöndíjasok) diákotthon dicsekedhetik ilyen eredménnyel. Alapos kiválogatás, szigorú fegyelem s mindent megédesítő atyai szeretet meghozza a várt eredményt. Ezek a fiúk sokak jóakaratát, szeretetét élvezik – pl. ez ideig valamennyien tandíjmentesek – nem csoda, ha ki is tesznek magukért.

Bár már régen megvolna, s bár mindig virágoznék – gondoljuk, míg mö-göttünk kattan a vaskapu kilincse.

7. Szűcs János házfőnök följegyzése

1944/1945. évi embermentő tevékenységéről

Lelőhely: PMKL, Personalia, 1950 után elhunytak iratai (I.2.c), Szűcs János személyes iratai [N217/1]. – Az iratnak két eltérő változata készült. A) Szűcs János által fogal-

Életéről ld.: LÉH, Stephanus, Catalogus regiliosorum Provinciae Hungariae Ordinis Schola-rum Piarum 1666-1997, Budapestini 1998, 188. KERÉNYI Lajos: Adj nekem lelkeket, Uram!, Budapest, 2007. (a szerk.)

320 FÜGGELÉK mazott első jegyzőkönyv, 1946. ápr. 12., Babos Dezső rendházi másodfőnök és Sel-meczi Kovács József gimn. igazgatóhelyettes hitelesítésével. – B) Ez alapján készült el 1947. máj. 17-én egy második jegyzőkönyv Sebe Andor járási jegyző (Tata, Fazekas u. 7.) és Selmeczi Kovács József, mint jegyzőkönyvvezető előtt. Ennek szövege nagy-részt megegyezik az első jegyzőkönyv szövegével, de bevezetése utal arra, hogy ké-szítésére „Szűcs János tatai kegyesrendi gimnáziumi igazgató kitüntetése”, illetve „Tata község nemzeti bizottságának 1946. márc. 8-án tartott ülésén felvett jegyző-könyv tárgyában” volt szükség. (A kitüntetésről ld. a krónika 423. oldalát.) Az alábbi-akban az első (A) jegyzőkönyvet közöljük, föltüntetve a második jegyzőkönyvben (B) található fontosabb kiegészítéseket, pontosításokat.

Jegyzőkönyv Szücs János tatai piarista gimnáziumi igazgatónak és házfőnöknek

az Ellenállási Mozgalomban való részvételéről 1944 karácsonya előtti napokban, mikor a helyzet már nagyon meleg

volt itt Tatán, és rendházunk is tele volt SS-katonákkal, egy debreceni volt diákom, Dr. Kaposi György, jelent meg erősen összetörve, fáradtan, megvi-selve nálam. Elmondta, hogy vonaton nyugatra szállították őket a nagyon is nem kétséges jövendő felé. Nagy bűnük volt: zsidók voltak, és a budapesti ellenállási mozgalomban tevékenykedtek. Tudták, hogy milyen sors vár rá-juk, és hárman az éjtszaka sötétjében kiugrottak a robogó vonatból. Puska-lövések zúdultak utánuk, két társa eltűnt, neki azonban sikerült elmenekül-nie. Azzal a kéréssel jött hozzám, hogy szeretne egy-két napig itt meghú-zódni, megpihenni, s azután tovább menni, vissza Budapestre. A vendégszo-bába vezettem, enni-inni adtam neki, majd jó meleg fürdő után hosszú, mély álomba merült. Másnap hosszas tanácskozás után abban állapodtunk meg, hogy papi ruhában próbál Budapestre bejutni. Bajuszát leberetváltattam, re-verendát, övet, hosszú felöltőt adtam rá, azután megtanítottam, hogyan kell reverendában járni-kelni. Mikor már ezt megtanulta, megebédeltettem, 300 P-t adtam át – akkor még pénz volt –, megölelve útnak eresztettem. Mint később megtudtam, egy Gestapo-autón még aznap, karácsony előestéjén sikerült neki Budapestre, fiatal feleségéhez jutni. Az ostrom alatt papi ruhá-ban többször keresztelve, temetve – hiszen három évnek előtte már katoli-kus vallásra tért át – sikerült nemcsak átvészelnie a nehéz napokat, hanem az ellenállási mozgalomban tevékenykednie is. Ma Budapesten a Bicskei út 5. sz. alatt él.

1944 karácsonya körül egy katona-orvost Hesz Ödön piarista tanár, nagybátyjával együtt azzal a kéréssel kísért hozzám, hogy az illetőnek fon-tos, bizalmas megbeszélnivalója volna velem. Kitűnt, hogy civil ruhát kér tőlem, mert ott akarja hagyni a nyilas hadsereget. Készséggel átadtam neki a kért ruhadarabokat, s így sikerült is otthagynia a nyilasokat. Nevére már nem emlékszem, jóllehet bemutatkozott, de nem tartottam fontosnak megje-gyezni a nevét. [B: Szegi dr. a neve, további sorsáról nem tudok.]

Rendi központunktól elvágva, az ideiglenesen megbízott rendi vezetőt (Bozi Ferenc magyaróvári igazgatót) levélben figyelmeztettem, hogy ne kér-

FÜGGELÉK 321

jenek államsegélyt a Szálasi-kormánytól, mert annak léte nagyon is labilis, és csak ellenszolgáltatásért – nyilas propaganda – adna valamit. A levél megakadt a magyaróvári cenzúrán, és Kolláti István piarista tanár személye-sen jött hozzám Magyaróvárról engem figyelmeztetni, hogy a Nemzeti Számokerő Bizottság megfigyeltet, és postámat ellenőrzi.

Két leventét, Szendi Józsefet és Kiss Lajost, megmentettem az elhurco-lástól. Szuronyos nyilas katonák jöttek értük és mindenáron vinni akarták őket. Addig bújtattam, rejtegettem őket, míg sikerült kijátszani és elküldeni a dühös, fenyegetődző két katonát [B: pasast].

Kiss Menyhért 14 éves székely alkalmazottunk lábtöréssel feküdt szobá-jában. Ót is elhurcolták volna, ha a legerélyesebb szembehelyezkedéssel meg nem szabadítom.

Budapesti, tatabányai diákok megszöktek a nyugatra hurcolt leventék-től. Napokig a rendházban rejtegettem őket, míg tovább bírtak szökni. Ne-vükre már nem emlékszem, jöttek-mentek, ágyúdörgés, szirénázás, bombá-zások, légicsaták, a nemetekkel való folytonos harcaim közepette nem jutott idő a bevésésre. Lehettek úgy nyolcan- tízen [B: 10-15-en].

Még csak annyit jegyzek meg, hogy tanári karom [B: és az egész rend-ház] minden tagja [B: a németek állandó fenyegetésének dacára a mai napig, illetve az utolsó pillanatig] helyén maradt, mindenkit megjegyzés nélkül igazoltak.

Tata, 1946. évi április hó 12-én. Babos Dezső házi másodfőnök Selmeczi Kovács József gimn. igazgatóhelyettes

Szűcs János piarista gimn. igazgató

ÉPÜLETRAJZOK A tatai piarista rendház és gimnázium helyszínrajza (1943)

A tatai piarista rendház alaprajzi vázlata (1943)

Földszint : 1. Főbejárat. 2. Tatai Múzeum. 3. Portásszoba. 4. Főlépcsőház. 5. Raktár. 6. Tanári szobák. 7. WC. 8. Fürdőszoba. 9. Pincelejárat. 10. Ebédlő. 11. Tálaló. 12. Kony-ha. 13. Folyosó. 14. Szoba. 15. Pincelejárat. 16. Éléskamra. 17. Raktár. 18. Melléklép-csőház. 19. Játékszoba. 20. Tanulószoba. 21. VIII-osok szobája. 22. Fogadószoba. 23. Sekrestye. 24. Házi kápolna. 25. Vendégszoba. 26. Vendégszoba. 27. Folyosó. 28. Szi-vattyúház. 29. Dohányzó. 30. Zeneszoba. 31. Belső udvar.

Emelet: 1. Rektorátus. 2. Főlépcsőház. 3. Tanári szobák. 4. WC. 5. Házi könyvtár. 6. Betegszoba. 7. Fürdőszoba. 8. Orvosi rendelő. 9. Mosdószoba. 10. Hálóterem. 11. Ora-tórium. 12. Házikápolna. 13. Kórus. 14. Vendégszoba. 15. Folyosó. 16. Szekrényszoba. 17. Raktár. 18. Melléklépcsőház. 19. Belső udvar.

Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munká-jára vonatk. iratok (5).

ÉPÜLETRAJZOK 323

324 ÉPÜLETRAJZOK A tatai piarista gimnázium alaprajzi vázlata (1943)

Földszint: 1. Tanterem (III.B). 2. Tanterem (V.). 3. Tanterem (IV). 4. Folyosó. 5. Folyo-só. 6. Tanterem (VI). 7. Tanterem (II.B). 8. Falusi ösztöndíjasok (Föd). 9. Főbejárat. 10. Hátsó bejárat, lépcsőház. 12. Előtér. 13. Igazgatói iroda. 14. Tanári tanácsterem. 15. Tanári szoba. 16. Folyosó. 17. Tornaterem előtér. 18. Torna-öltöző. 19. Tornaterem. 20. Tornaszertár.

Első emelet: 1. Fizikai szertár. 2. Tanári dolgozó. 3. Laboratórium. 4. Fizikai előadó. 5. Folyosó. 6. Folyosó. 7. Folyosó. 8. Tanterem (VIII). 9. Tanterem (II.A). 10. Segélyző. 11. Tanári könyvtár. 12. Tanterem (VII). 13. Tanterem (I.A). 14. Leányszoba. 15. Villám-szoba. 16. Szertár. 17. Tanterem (III.A). 18. Tanterem (I.B.). 19. Leventeiroda. 20. Ifjú-sági könyvtár. 21. WC. 22. Előtér. 23. Lépcsőház.

Második emelet: 1. Természetrajzi szertár. 2. Tanári dolgozó. 3. Laboratórium. 4. Természetrajzi előadó. 5. Folyosó. 6. Folyosó. 7. Önképzőköri könyvtár. 8. Váróterem. 9. Díszterem. 10 Színpad. 11. Raktár. 12. Zeneterem. 13. Rajztanári szoba. 14. Rajzte-rem. 15. Rajszertár. 16. WC. 17. Előtér. 18. Lépcsőház.

Lelőhely: PMKL, Darvasy Mihály hagyatéka (IV.156), Iratok (3), Tatai tanári munká-jára vonatk. iratok (5).

ÉPÜLETRAJZOK 325

326 ÉPÜLETRAJZOK A tatai piarista rendház szobabeosztása (1950)

Földszint (a rajzon balra, alulról fölfelé): Kápolna. Vendégszoba. Előtér. Vendégszoba. Portás. Biró Imre. Kuntár József. Santora Mihály. Kapu. WC Fürdő. Divald István. Vass Péter. Pincelejáró. Ebédlő.

Emelet (a rajzon jobbra, alulról fölfelé: Weiner Ferenc. Rektorátus. Lépcsőház. Ma-gyar István. Hegyi Ferenc. Jakab János. Darvasy Mihály. WC. Medveczky János. Ken-der József. Tell Sándor. Selmeczi Kovács József. Meggyes János. Könyvtár.

Lelőhely: PMKL, Hegyi Ferenc hagyatéka (IV.192), Iratok (3), Személyes iratok (1).

VIZKELETY ANDRÁS

A TATAI PIARISTA KÖZÖSSÉG UTOLSÓ ÉVEINEK TÖRTÉNETÉHEZ

Egy öregdiák megjegyzései Egy piarista közösség története mindig szoros összefüggésben áll az általa fenntartott, „üzemeltetett” iskola történetével. A tatai, de valamennyi ma-gyar tanítórendi ház történetében a háborús évek, majd a háború utáni, a hamarosan bekövetkezett feloszlatásig tartó évek döntő jelentőségűek vol-tak. A rendház és a gimnázium története egy olyan viszonylag kistelepülés, így az akkoriban mintegy 10.000 lakosú „Tata nagyközség” esetében, szoro-sabban összefügg a tágabb helytörténettel is, mint egy több középiskolával rendelkező nagyvárosban. Ezen kívül a tatai piarista gimnázium 1949-ig az egyetlen nyolc osztályos gimnázium volt a Komárom (az 1938-ban visszacsa-tolt Észak-Komárom), Bicske, Esztergom által határolt dunántúli térségben. Az oktatásban, művelődésben betöltött szerepe így a régió számára is jelen-tős volt. Tatabányán csak a „fordulat éve” nyomán alapította az immár kommunista irányítás alá került állam a Rákosi Mátyás Gimnáziumot a tatai piarista gimnázium befolyásának csökkentésére. A környező bányavidék településeiről (Tatabánya, Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida) ugyanis külön „be-járóvonat” hozta a tatai piarista gimnáziumba a tanulókat, majd később a piaristák jártak ill. költöztek ki Tatabányára.

A historia domus reflektál Tata, sőt az ország számára jelentősebb esemé-nyekre, a dokumentumot vezető rendtag személyiségétől, érdeklődésétől, sőt írói készségétől függően különböző mértékben és különböző figyelemmel. A fiatal, első állomásaként Tatára került, latin-történelem szakos, kamarakó-rust is vezető bölcsészdoktor Darvasy Mihály (1917-1973) 1943-1948 február vége között több eseményre és máshogyan figyelt fel, ill. rögzítette azokat, mint az akkor már idős, magyar-latin szakos Bíró Imre (1883-1972), aki 1948 tavaszától kezdve vezette a tollat. Darvasyt ugyanis 1948-ban az újonnan provinciálissá választott Sík Sándor maga mellé rendelte Pestre, hogy vezes-se a tartományfőnöki titkárságot.

Az általában mindvégig részletesen vezetett historia domus természetesen kitér a diákokat érintő eseményekre, de ezeket egy 1949-ben érettségizett, nagykamaszból fiatalemberré érő diák sok esetben másképpen élte meg, mint ahogyan tanárai látták, ill. említésre méltónak tartották. Másrészt bi-zonyos házon belüli történések, személyi ellentétek, sőt a rendi vezetéssel szembeni berzenkedés, melyeket a dokumentum itt-ott éreztet, rejtve ma-radtak előttünk, míg a ránk, diákokra, nagy hatást gyakorolt iskolai és isko-lán kívüli eseményekre a historia domus nem reagált.

A diákélet ugyanis nem csak a tanítási órákból, a tantermekben eltöltött

328 VIZKELETY ANDRÁS

időből áll. Nagy tanár-egyéniségek nevelő hatása persze az órák alatt, a tan-tárgy kezelésében, átadásában is érvényesül. A tanítási órák alatt is létre tud jönni egy fajta személyes kapcsolat a diák és a tanár között. Példa erre Ken-der tanár úr, akiről az alábbiakban még szó esik. De számunkra többet, mi-nőségileg mást jelentett, amikor tanáraink az iskolán kívüli „civil” szférában is részt vettek életünkben. A piarista, de az egész hazai pedagógiai gyakorlat ezzel persze a negyvenes években már régóta tisztában volt. Intézményes keretet ehhez az iskolán kívüli kapcsolattartáshoz elsősorban a cserkész-mozgalom adott. Amikor 1946 július 20-án a Cserkészszövetséget, mint „fa-sisztabarát” egyesületet betiltották, és a még ugyanazon évben megalapított Magyar Cserkészfiúk Szövetsége fokozatosan az Úttörőszövetség befolyása alá került, majd 1948 nyarán az utóbbiba be is olvadt, a cserkészet pótlására, az iskolán kívüli nevelés legalizálására Tatán a historia domusban is követ-hető próbálkozások születtek (a Mária-kongregáció keretében természetjáró szakosztály létrehozása, beépülés a Tatai Atlétikai Club vízisport szakosztá-lyába). Maradt aztán végül az ún. csoportmunka (az 1948-as piarista kezde-ményezésről alább még megemlékezek), aminek legismertebb, legnagyobb hatású ága az 1944-ig Tatán tanító Bulányi György által kezdeményezett, sokat vitatott Bokor-mozgalom lett.

Visszatérve azokra az eseményekre, amelyek ránk, diákokra nagy hatással voltak, de a historia domus nem, vagy csak jelzésszerűen emlékezik meg ró-luk, úgy ezek elsősorban öt tanárunkhoz fűződtek. Négyük számomra, de ebben bizonyára nem vagyok egyedül, elsősorban mint cserkészvezetők ma-radtak emlékezetesek: Csányi László, Veszprémi Tibor, Bátori József és Palo-tai Mihály (ebben a sorrendben kerültem velük kapcsolatba), az ötödik, Ken-der József, bár ő is cserkésztiszt volt, inkább mint tanár gyakorolt ránk ma-radandó hatást. Észrevételeim az ő tatai tevékenységükkel függnek össze.

A latin-német szakot éppen csak befejező Csányi László 1944 június 4-én egyenesen a Kalazantinumból (a növendékházból) gyakorló tanárnak érke-zett Tatára, szakvizsgáját még le sem tette. Én az 1944/1945-ös iskolaévet már negyedikes tatai piarista diákként kezdtem.1 Akkor persze még nyolc-éves volt a gimnázium. A tanítás 1944 szeptemberében ugyan elkezdődött, de október 27-én, alig két héttel Horthynak a háborúból kilépő nyilatkozata után, (Csányit aznap szentelték pappá a budapesti rendház kápolnájában) már véget is ért. Csányival először 1945 januárjában találkoztam, az akkori időkre jellemző körülmények között. Az élelmiszerellátás már akadozott, így tejért a falu felső végébe, „fel Tatára”, egy kis piros kannával, egy ismerős

1 1940-től 1944 április 1-ig a győri bencés gimnáziumba jártam. Apám Győrött volt

táblabíró, de minden nyarat anyai nagyszüleimnél Tatán töltöttünk (nagyapám, Dr. Paár Lajos közjegyző 1950-ben bekövetkezett haláláról a historia domus is megemlékezik). 1944-ben a németek bejövetele után (márc. 19.) a tanítás országos rendeletre április 1-jén véget ért, anyám velünk, gyerekekkel, szokás szerint Tatára utazott. Ez a nyári szünidő azonban hosszúra sikeredett. Én az érettségit is Tatán tettem le 1949-ben, a már államosí-tott gimnáziumban.

EGY ÖREGDIÁK MEGJEGYZÉSEI 329

gazdához jártam.2 Tatát akkor már 1944 karácsonyától 1945 január elsejéig egyszer kettévágta a vasúti töltés hosszában húzódó front, de a meginduló ellentámadás (a Konrad I hadművelet), amivel a német hadvezetés a Buda-pestet körülzáró orosz gyűrűt akarta áttörni, kezdetben jelentős teret nyert. Tatát azonban továbbra is folyamatosan érték orosz légitámadások, a „var-rógépnek” csúfolt orosz Raták kora délelőtt jelentek meg, néhány bombányi terhüket eléggé válogatás nélkül ledobták, aztán egy-két óra múlva, újból feltöltve jöttek vissza. Légiriadó már nem is volt. Kora reggel indultam hát tejért, ha közelről hallottam a „varrógép” hangját, behúzódtam egy kapualj-ba, de leginkább, – hiszen arra vitt az utam – betértem a piarista kápolnába. Hideg, havas napok voltak akkor. A kápolnában többször is ebben az időben misézett Csányi, beálltam neki ministrálni. A nevét se tudtam. Mikor térdet hajtott, megcsodáltam csigaszögekkel kivert talpú cipőjét. (Én is csigaszöges bakancsot hordtam.)

Amikor aztán az oroszok bejövetele (1945. márc. 19.) után, április 16-án megindult Tatán a tanítás, egyik nap odacsattogott hozzám csigaszöges ci-pőjében Csányi tanár úr (akkor tudtam meg a nevét), és megkérdezte, én jártam-e télen a kis piros kannával a kápolnában? Válaszomra meghívott az újjá alakuló cserkészcsapatba. Csányi aktivitásáról, vállalkozó kedvéről, szinte azt kell mondanom „vagányságáról”, többször megemlékezik a historia domus.3 A rend részleges feloszlatása utáni élete is illusztrálja, hogy a világi keretek között is mindig feltalálta magát.4 Számunkra, diákcserké-szekre, legnagyobb hatással az 1945. július 24.–augusztus 6 között általa megszervezett „cserkésztábor” volt. Nem volt ez igazi tábor, hiszen nem sát-rakban, hanem a gimnázium udvarában álló cserkészotthon épületében, földre hintett szalmán aludtunk, ebédelni hazajártunk, napközben a német és orosz megszálló csapatok után elkoszolódott, törmelékes tantermeket ta-karítottuk, a betört üvegű ablakszárnyakból kapartuk ki a régi gittet, a kő-műveseknek hordtuk több száz méterről egy húzós kútról a vizet (a vízveze-ték még nem működött), az Öregtó körüli erdőben fát gyűjtöttünk, rönköket ástunk ki, hogy majd legyen mivel fűteni. Csányi velünk volt, velünk dolgo-zott. Biztos, hogy nem végeztünk jelentős munkát, de megerősített minket abban, hogy egy tönkretett, romokból újjá éledő országban tenni kell vala-mit, és tudunk is valamit tenni.5 De egy különös, visszás élmény is megra-

2 Mi nagyszüleimmel a Várárok oldalában laktunk, abban az épületben, amelyben

most a Béres-klinika működik. 3 Később, a Kalazantinumban, hallottam egy Csányi-legendát: hogyan kerülte meg egy

növendéktársával 24 óra alatt kajakkal a Csepel-szigetet. 4 Vázlatos életútját l. LÉH, Stephanus, Catalogus regiliosorum Provinciae Hungariae Or-

dinis Scholarum Piarum 1666-1997, Budapestini 1998, 78. 5 Ez a tábor azért is maradt számomra emlékezetes, mert Csányi a tábor végén, mint a

„legjobban táborozó cserkésznek” a Sík Sándor által szerkesztett Dicsőség Békesség c. imakönyvvel ajándékozott meg. Ma is megvan a cserkészcsapat pecsétjével és az idézett ajánlással ellátott kötet, bár az 1947-es, Bátori által vezetett vízitáborban némileg megá-


gadt bennem: Munka közben megjelent az egyik teremben későbbi osztály-főnököm, majd igazgatóm Selmeczi Kovács József és iszonyúan veszekedett Csányival. Nem sokat értettünk belőle (Selmeczi valamelyik éppen folyó munkánkat kifogásolta), mert minket Csányi gyorsan kiterelt a szobából, de elég hangosan kiabáltak egymással. Ez volt az egyetlen alkalom diákéveim alatt, hogy tanáraink között feszültséget észleltem, amire a historia domus különböző lapjain, mint fentebb említettem, találunk utalást.

Csányi aztán hamarosan jelentős szerepet vállalt a Tatabányán meginduló fiók-gimnáziumban, amelynek kezdetei még 1944-be nyúlnak vissza, amikor a szövetséges légitámadások miatt a bejárók számára veszélyessé, majd lehe-tetlenné vált az utazás. Ez a tatabányai vállalkozás a tatai piaristák hősies kísérlete volt, hogy megtartsák a bányavidéken lakó tanítványaikat.6

1946. október 6-án került gyakorló tanárként Tatára a felvidéki Miaván 1917-ben született Veszprémi Tibor, akinek neve leginkább összeforrott a tatai 146-os Révai Miklós cserkészcsapat háború utáni történetével. Veszp-rémi különös érzékkel figyelt fel arra, hol lehet szükség rá, és gondolkodás nélkül elvállalta a feladatot. Többször mondta nekem: „Csak azt érdemes megcsinálni, ami nehéz.”. Első, számomra emlékezetes tatai tette az volt, hogy amikor az egyházi iskolában járó diákok „fegyver-rejtegetéséről” meg-jelentek az első újsághírek, összehívta cserkészeit, rájuk parancsolt, hogy mindenki alkonyat után tegye le a rendház tóparti oldalának kerítése mellé, ami fegyver, lőszer a tulajdonába van. Ahogyan később megtudtam, ő aztán az egész arzenált egy jutazsákba tette és éjszaka elsüllyesztette az Öreg-tó fenekére.

1946 nyarán került sor a háború utáni első „igazi” cserkésztáborunk meg-rendezésére. Ebben nagy segítséget nyújtott egyik, nálam egy évvel idősebb konviktor apja, a selmecbányai Faller Jenő. Neki, mint bányamérnöknek (1894–1966) jelentős szerepe volt ugyanis azokban a földtani kutatásokban, amelyek során a dudari szénlelőhelyek ismertté váltak. Faller 1946-ban már a dunántúli szénbányászati kerület vezetője volt. A historia domus említi, hogy 1946-ban, amikor meglátogatta a rendházban Guszti fiát, segítséget nyújtott a Háznak a szénbeszerzéshez. A tábort (hivatalosan: „újjáépítési munkatábort”) aztán Faller ötlete alapján úgy sikerült megoldani, hogy a zirc-dudari bányavasút építésében mi, a csapat 15 éven felüli tagjai, mint kubikusok részt vettünk, étkezésünkhöz a vállalati hozzájárulást természet-ben kaptuk, ami olyan bőséges (bár egyhangú) volt, hogy abból a munkára nem fogható „kiscserkészeknek” hagyományos táborozást lehetett megszer-vezni. A csapat törzsét alkotó három őrs Veszprémi vezetésével a Zirctől 3-4 km-re fekvő Nagyesztergárban, az Ányos-kúriához (Ányos Pál szülőháza, ma Purgly-kastély néven helytörténeti múzeum) csatlakozó, a Bakonyba

zott.

6 HARASZTI Mihály, Tatabánya és a piaristák, Budapest, 2009 (Magyarország piarista múltjából, 3).


átnyúló parkban táborozott, a Bátori József vezette legényraj a szomszédos iskola épületében szalmazsákokon tanyázott. A táborról a historia domus elég részletesen ír, hiszen Darvasy maga is egy ideig velünk táborozott. A tábor egy teljes hónapig tartott.

A legfontosabb és legnehezebb feladatot természetesen Veszprémi vállalta magára: ő volt a tábori szakács. Aki megérte 1946 nyarát, az adópengő-világ utolsó heteit, az sejtheti, mit jelentett kb. félszáz, részben nehéz kubikos-munkát végző kamasz számára elegendő és tápláló ételt biztosítani egy hó-napon át. A bányavállalattól kapott élelmiszer-nyersanyag főleg szárazbab-ból, kukoricadarából, száraztésztából, napraforgó-olajból állt. Mi, akik dol-goztunk, a munkába is egy csajka babsalátát vittünk (egy tiszta vizű patak folyt a munkaterületünk mellett). Hétvégeken kapott a tábor egy fél teher-autónyi dinnyét. Az egyhangú ellátás kiegészítésére a falu lakói számára műsoros esteket („tábortüzeket”) rendeztünk fél kiló krumpli vagy három tojás belépődíj mellett (utána nagy rántotta-vacsora következett). Mikor az avitaminózis jeleként a fiúk tele lettek bőrfelületi gennyes kelésekkel7, Veszprémi, a körorvos tanácsára, kihajtott minket az erdőbe: „Egyetek minél több ehető bogyót: málnát, szamócát, bodzát!”

A munkába, 6-14 óra között, Bátori járt velünk. A historia domus 1945 ka-rácsonya körül említi őt először: „hallottuk, hogy Bátori József volt debrece-ni igazgatót a rendfőnök Tatára helyezi.” 1946 január 9.-én meg is érkezett az a piarista tanár és cserkészvezető, akinél jobban senki sem értett hozzá, hogy kamaszfiúkat lelkesítsen, maga köré gyűjtsön, befolyásoljon. Úgy is mint tanár. Kitűnő magyar-órákat tartott. Szerette, ki is használta a teátrális hatásokat. Kitűnően adott elő verseket, tánciskolát és számos nagysikerű ünnepélyt szervezett-rendezett Tatán.8 Egy debreceni öregdiák mesélte, hogy a 40-es években, mint gimnáziumi igazgató és cserkészparancsnok, lóháton vezetett egy ifjúsági felvonulást. Katonapáterként (önként jelentke-zett) egy visszaemlékező szerint kezében feszülettel, nyakában géppisztoly-lyal ment visszavonuló katonái előtt. Hadifogságba esése utáni kalandos szabadulását részletesen elmeséli a historia domus.9 Minderről persze mi, diákok nem tudtunk. Az állami és pártszervek azonban tudhattak róla egyet-mást, hiszen a historia domus is jelzi, hogy Bátorinak Tatára érkezve „várnia kellett igazolására”, majd őt (vagy öccsét?) „ellenfelei keresték”, a Cserkész-fiúk Szövetsége pedig „Bátori tatai tartózkodása miatt” nem igazolta a tatai csapatot. Az első a parlamenti választásokhoz meg sem kapta a szavazati jogot.10

Nos hát, az akkor 46 éves Bátori velünk járt kubikolni. Az utolsó váltásba 7 Én voltam az „egészségügyes”: a bőrt csak fel kellett vágni és egy alkoholos vattával

kitörölni a gennyet. Alatta már ott volt az új bőrfelület. 8 Amerikában egy hanglemeze jelent meg kedves verseinek előadásával. 9 Ld. historia domus, pp. 352-353. 10 Életéről ld.: KOLTAI András, Bátori József SchP, in Katolikusok Debrecenben 1715–

2015, szerk. TAKÁCS József, Debrecen, 2015, 385-388.


beosztott éjjeli őrök ötkor ébresztettek minket, majd gyors mosdás követke-zett a közeli csordakútnál, reggelinek egy meleg herba-tea és egy darab szotyolaolajos kenyér járt, ½ 6-kor egy csajka babbal elindultunk az épülő vasúti töltéshez. Mintegy húszan lehettünk, zömmel az akkor hatodik osz-tályt elvégzett legényraj, a Veszprémi-féle csapatból mi hárman őrsvezetők, és két öregcserkész (Király Karcsi és Pőcze Sanyi); na meg Bátori. Három csoportban folyt a munka: lapátolók, planírozók és döngölők. Bátori a leg-nehezebb döngölő-csoportban dolgozott, mi váltottuk egymást. (A döngölő egy vasúti vagon ütközője volt, amelyre felül, keresztbe egy rudat hegesztet-tek.)11

Bátori, aki a hazai vízicserkészet egyik kezdeményezője volt, felismerte Tata helyi adottságait, és megérkezése után azonnal hozzákezdett a vízi-élet megszervezéséhez. Az 1927-es helsingöri (Dánia) vízidzsemborin a magyar vízicserkészeket Bátori vezette, ahol is a tizenegy díjból hat elsőt és öt má-sodikat a magyarok nyertek. Nagy szerepe volt a budai Hajógyári Szigeten a Központi Cserkész Vízitelep létrehozásában, ahová 1928-ban Lord Baden Powellt is elkalauzolta (Bátori kitűnően beszélt angolul). Tatán beállt – úgy tűnik a Ház egy részének helytelenítése mellett – kajakedzőnek a helyi atlé-tikai klubba (TAC), így a Club egyik rozoga hajójában szállhattam én is víz-re valamikor 1946 őszén az Öregtavon Bátori-Nagyfőnök12 vezénylete mel-lett. Később Bátori részt vett a tatai országos és nemzetközi kajakversenyek rendezésében. Az önálló vízi-élet kialakításához szükséges saját hajópark beszerzése nem volt könnyű. Bátori ugyan megtudta, hogy Pesten a Ganz-vízitelep kimustrált egy tízszemélyes túrakenut, de a rendháznak természe-tesen nem volt rá elég pénze, hogy megvegye (2000 forintra taksálták). Báto-ri angol cserkész-körök segítségével összeköttetést teremtett a szövetséges katonai misszióhoz, és segítségükkel kölcsönkapott régi angol gyerek-filmeket (Micky egér, Bonzo kutya történetek). Egy szülő közbenjárására megszereztük egy délelőttre a tatai mozit és belépődíj ellenében (a jegyekkel mi cserkészek házaltunk a faluban) matiné-előadást rendeztünk (a gépész is egy apuka volt). A jegyek árából és adományokból meg is tudtunk venni a kenut. A szállítás persze eléggé megviselte a több mint 10 méteres hajót, Bá-tori vezetésével hetekig csiszoltuk, foltoztuk, festettük, lakkoztuk, de végül is 1947 tavaszán vízre tudtuk tenni. Még 1946 ősszén hozzáfogtunk a rend-ház portaszobájában egy kétszemélyes kajak építéséhez. Bátori megszerezte a tervrajzot, egy asztalos öregdiákkal felvágatta az erdészettől kapott fa-anyagot, és az eredetileg asztalos-mester (nehezen kezelhető) portás13 segít-ségével, a mi inaskodásunk mellett, tavaszra elkészült a kajak. Magam is szinte minden délután, ha elkészültem a leckével, felmentem a műhelybe. A

11 Néhány további részletről ld. VIZKELETY András, Mútidőben: Visszaemlékezés, 2., bő-

vített kiadás, Budapest, 2012, passim. 12 Ez lett Bátori diák-cserkész neve. 13 Ld. historia domus, p. 377.


közös munka, a készülő hajó folyamatos látványa nagyon összekovácsolta a fiúkat. 1947. június 22-én, három nappal az évzáró Te Deum előtt Szűcs Já-nos gimnáziumi igazgató a tóparton ünnepélyesen megáldotta a hajókat, és egy rövid vízi-bemutató után (az egyik díjnyertes helsingöri számot adtuk elő) az Álomhajó-nak keresztelt kenuval sétacsónakázásra invitáltuk a nagy-érdemű közönséget. Ennek részvételi díja már a nyári vízitábort szolgálta.

Ezt a tábort (és a következő évit) – különös módon – meg sem említi a historia domus, jóllehet az ugyanakkor a Bakonyban, Veszprémi által szerve-zett hagyományos álló táborról megemlékezik. Talán ez is jele annak, hogy a rendházban nem mindenki nézte jó szemmel Bátori aktivitását.

Bátori másik kedves sportága a síelés volt. Ehhez is nyílt Tatán és a közeli Vértes-Gerecse nyúlványokban kiváló lehetőség. Bátori még az ősszel szá-raz-sítanfolyamot indított a szobájában, majd a hó megjöttével a Kálvária-dombon gyakoroltunk. Ilyenkor sokszor felolvasott nekünk valamelyik ked-ves könyvéből.14 1947 januárjában a szénszünettel megtoldott karácsonyi szünetben sítábort szervezett Tardoson, ahol egy konviktor osztálytársam-nak, Berkó Antinak apja volt a főjegyző, és gondoskodott megfelelő szállás-ról.15

Az 1947 nyarán megrendezett két hetes dunai vízitábor nekünk, résztve-vőknek, máig ható élményt jelentett. Szekéren szállítottuk le a hajókat Du-naalmásra, onnan leeveztünk Pestre és vissza. Tábori életünkbe Bátori nem nagyon avatkozott be, hagyta, hogy aki akar és tud, érvényesüljön ebben a kis közösségben. Ebédre pl. főztünk, amit tudtunk, ő az amerikai missziótól kapott, kisebb vödör nagyságú mogyoróvaj-konzervekkel járult hozzá az étkezésekhez (a tábor végére már úgy meguntuk a sós mogyoróvajat, hogy látni se akartuk). Később is megfigyelhető volt, hogy a rábízottak megítélé-sében inkább a talpraesettséget, irányító készséget értékelte, a jó tanulmányi eredmény mellékes volt neki. Amikor már mint öregdiákok találkoztunk, megállapítható volt, hogy akadt köztünk, akinek fejlődése, életútja igazolta az ő pártfogását, bizalmát, mást a szereplési készség és vágy gyökeresen más irányba vitt (pl. politikai tisztként végezte). Tanítványaira, cserkészeire tett nagy és tartós hatását bizonyítja, hogy ő volt első olyan tanárunk, akinek öregdiák-egyesületünk az Eötvös Józsefről elnevezett tatai utódgimnázium-ban 1994-ben emléktáblát állított.

Ezen a nyáron, – mi diákok úgy tudtuk (a historia domusban nincs rá uta-lás) – hogy Bátori Rómában járt. Mindenesetre az ősszel többen kaptunk tőle római eredetű szentképet, vagy ottani műemlékről készült képecskét.16 Ha ez valóban megtörtént, csak angol-amerikai barátai csempészhették őt át (oda és vissza) az orosz zónán. Feltehetőleg Amerikába való áttelepülését, és

14 Így ismerkedtem meg Jerome K. Jerome: Három ember a csónakban c. regényével. 15 Vö. historia domus, pp. 294, 355. 16 Én Jacopino del Conte 1535-ben festett Michelangelo-portréját kaptam tőle, ma is

megvan.


az új rendtartomány megszervezését akarta megbeszélni a generalátussal. Talán a Rend római központi levéltárában van ennek nyoma.

A következő, 1948-as nyári vízitábort, Ásványráróra, már Palotai Mihály vezette, aki 1948 január 23-án érkezett a növendékházból első állomáshelyé-re, Tatára, és itt hamarosan az illegális cserkész-aktivitásban, ünnepélyek rendezésében Bátori szoros munkatársa lett.17 Minden természetjáró sport-ágban (evezés, síelés, kerékpározás) kitűnt ügyességével, kitartásával. Kar-csú alkatával fel sem tűnt a bírónak, amikor beállt a gimnázium válogatott-jába a honvéd helyőrség elleni labdarúgó meccsen. Latin-magyar szakos volt, de minthogy a Zeneakadémián is tanult, átvette az ifjúsági énekkar ve-zetését. Nem tudom tanárnak milyen volt, engem és az alacsonyabb osztá-lyokba járó barátaim közül senkit sem tanított, de a legjobb cserkész-vezető volt, akivel valaha találkoztam. Nem szerepelni akart (ahogyan ezt Bátorinál néha érezni lehetett), hanem egyszerűen köztünk lenni, jelenlétével, példá-jával nevelni. Ha éppen nem került neki pl. bicikli, amikor a Fényes-forrásokhoz hívtuk, felült valamelyikünk elé a vázra. Szerettünk fejelni, Pa-lotai sokszor beállt közénk. Bátorinak ilyesmi eszébe se jutott. Én és kis tár-saságom (öten-hatan voltunk) különösen szoros kapcsolatba kerültünk Palo-taival. A Vácra szervezett biciklitúra alkalmával bemutatott minket ott lakó szüleinek. Az iskolák államosítása után, 1949-ben, amikor a Rend Vácra he-lyezte át, meglátogattuk őt a karácsonyi szünetben. A szobájában, földre tett matracokon aludtunk. Nem sokkal ezután elhagyta az országot. Az akkor már az Egyesült Államok felé tartó Bátori hívta maga után, ahol emigrált magyar és lengyel rendtagok alapították meg a buffalo-i házat, majd az önál-ló észak-amerikai piarista provinciát. Bécsből, Amerikából Palotai még több-ször írt nekünk kollektív levelet.

Amerikában azonban az ottani életforma, aktivitási lehetőségek között, úgy látszik, nem talált magára. Első Amerikából írt levelében írta, hogy Buf-falo-ban hívta a diákokat, hogy menjenek el együtt biciklivel valamelyik kö-zeli tóhoz, mire azok értetlenül néztek rá: minek valahová biciklivel menni, ahová autóval is lehet. Később a rendtől elszakadt, előbb exklausztrált, aztán laicizált. Meghalni hazajött Vácra. Biztos vagyok benne, hogy ha Magyaror-szágon régi kereteik között működhettek volna tovább a piaristák, hasznos tagja maradt volna a rendnek.

Kender József teljesen más módon hatott ránk. Ő nekünk „tanár úr” ma-radt és sohasem szólítottuk „parancsnok úrnak”, bár ő is cserkésztiszt volt (az egészségügyi különpróbákat pl. nála tettem le). Természetrajzot és vegy-tant tanított, tudományos hidrológiai értekezései jelentek meg. A tatai me-legforrásokkal és azok faunával foglalkozott. (Ő maga is tatai volt, szülei halálukig Tatán éltek.) A Madártani Intézetnek is küldött jelentéseket a ván-dormadarak vonulásáról, melyeknek mindmáig fontos állomáshelye a tatai

17 A 1948. máj. 23-án rendezett nagysikerű ünnepélyről a historia domus is megemlé-

kezik (p. 442). Vö. VIZKELETY, Múltidőben, i. m., 185-186. l.


Öreg-tó. Szigorú, következetes tanár volt, de óráin különböző ötletekkel, trükkökkel jól fel tudta kelteni és megőrizni figyelmünket. Kutatásaiba min-ket, érdeklődő tanítványait is bevont. Egy-egy lakóhelyünkhöz közeli melegforrás hőmérsékletét kellett reggel és este megmérnünk, a vízből he-tente egyszer plankton-mintát vennünk. Szakkönyveket kölcsönzött ne-künk. Ferencz Lacinak, aki erdész-gyerek volt és a tófarokban laktak, a ma-darak megfigyeléséhez távcsövet adott kölcsön. Amikor még a gimnáziu-mokban „szakköröknek” híre-hamva sem volt, néhányunkat hetente egyszer összegyűjtött a kémiai előadóban, és végigvette velünk a kvalitatív analízist, azaz hogyan kell meghatározni egy vegyület összetevőit. Minderről a histo-ria domusban nem esik szó, hiszen ezek keveseket érintő, „belterjes” esemé-nyek voltak, nem úgy, mint a sikeres ünnepélyek megrendezése. Mikor ta-nulmányi kirándulás címén Kender elvitte osztályunkat a tatabányai vegyi gyárak megtekintésére, tapasztalhattuk, hogy az ottani mérnökök mennyire ismerték őt. Mint utólag megtudtam, szakkérdésekben időnként konzultál-tak vele. Feltehetőleg ottani kapcsolatai miatt bízta meg őt a rend a tatabá-nyai fiók-gimnázium igazgatóságával.

1949-ben nevetséges, koholt vádak alapján letartóztatta őt az ÁVO. Tata-bányán sokáig vallatták. Amikor 1950-ben a már Hatvanba internált tatai rendház többi tagjai közé őt is „leszállították”, a pár hónappal korábban Ta-tára került, fiatal Etele György a megkínzott, lesoványodott Kendert először fel sem ismerte, majd sírva fakadt.18 Az alkatilag erőteljes, izmos férfi, ötve-nedik életévét sem érte meg.19 A mai Eötvös József Gimnáziumban az ő em-lékét az egykori kémiai előadó falára elhelyezett márványtábla őrzi.

18 BÖSZÖRMÉNYI Géza SchP, A magyar piaristák 1950-ben: Szétszóratás és újrakezdés

(Magyarország piarista múltjából, 2), Budapest, 2007, 142. 19 LÉH, Stephanus, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Pia-

rum, Budapest, 1998 (METEM Könyvek, 21), 188.

RÖVIDÍTÉSEK ÉS IDEGEN KIFEJEZÉSEK SZÓTÁRA

abituriens = eltávozó, érettségiző abszolució (absolutio) = feloldozás (bűnök

alól) AC = Actio Catholica ad beneplacitum / ad intentionem Generalis

= a generális szándékára ad intentionem Provincialis = a provinciális

szándékára Ad majus pietatis incrementum! = A jám-

borság minél nagyobb növelésére! (pia-rista jelmondat)

Ad multos annos! = Sok esztendeig! adoráció, adorálás = szentségimádás, imád-

kozás az Oltáriszentség előtt alba = miseruha alá felvehető hosszú fehér

ing áll. = állami áll. gimn. = állami gimnázium ált. isk. = általános iskola ananké = szükségszerűség, végzet antipendium = oltár törzsét takaró lepel,

oltárelő aprehenzió = neheztelés archimedes-i pont (Punctum Archimedis) =

kiindulási pont bányászinternátus = bányász-diákotthon benedikál = megáld benevolens episcopus = jószándékú püspök bölcs. dr = bölcsészdoktor br. = báró capitulum generale = egyetemes káptalan capitulum generale = egyetemes káptalan, a

piarista rend legfőbb döntéshozó gyűlése celebrans = a szertartást végző pap cf. = confer, vesd össze cibórium = a szentmise kelléke, az áldo-

záshoz használt ostya őrzésére szolgáló kehelyforma eszköz

cingulus = katolikus papok deréköve clara pacta, boni amici = világos egyezség,

jó barátság CM = Congregatio Missionis (lazarista

rend) Commendatio animae = halotti szertartás,

mellyel az Egyház a szentségekkel már ellátott haldoklót segíti és Isten irgalmá-

ba ajánlja completorium = a napi zsolozsma utolsó

része Constitutio ld. Konstitúciók cura circa puerorum eruditionem = a gyere-

kek nevelésére (a piarista szerzetesek negyedik fogadalma)

db = darab de. = délelőtt de. = délelőtt DÉFOSZ = Dolgozó Parasztok és Föld-

munkások Országos Szövetsége Deo volente = Isten akaratából (Ha Isten is

úgy akarja) director spiritualis = lelki igazgató directorium = a liturgia rendjét meghatáro-

zó naptár distributio / divisio alimentorum = élelmi-

szerek kiosztása dkg = dekagramm dl = deciliter dormitorium = hálóterem du. = délután duplex ünnep = olyan ünnep, amelynek

két vesperása van (az ünnep előestéjén és az ünnep napján)

eo ipso = magától értetődően ev. = evangélikus ex offo = ex officio, hivatalból examen conscientiae = lelkiismeretvizsgálat excusálás = mentegetőzés exodus = kivonulás (kiköltözés Tatabányá-

ra) expressis verbis = határozottan, félreérthe-

tetlenül f. = fillér fait accompli = kész tények familia domus = a ház családja (a piarista

rendházhoz tartozó szerzetesi közösség névsora)

filia = leányegyház, fiókegyház finis culturae et pietatis = vége a kultúrá-

nak és a kegyességnek FKP = Független Kisgazda Párt FMDP = Független Magyar Demokrata

Párt

IDEGEN KIFEJEZÉSEK 337

föd(ök) = falusi ösztöndíjas(ok) frt, Ft = forint Ft., ft. = főtisztelendő generale capitulum ld. capitulum generale generálisi asszisztens = a piarista generá-

list segítő szerzetes gimn. = gimnázium(i) gvárdián = kapucinus kolostor főnöke hf. = házfőnök hl =hektoliter hrsz = helyrajzi szám humerálé = a miseruhához tartozó váll-

kendő, az alba fölött viselték in concreto = valóságban in extremis extrema sunt tentanda = végle-

tes esetben meg kell próbálnunk a végle-tes megoldást

inauguratio = felszentelés incunabulum = ősnyomtatvány irredenta = a haza másoktól elfoglalt terü-

letének felszabadítását, visszaszerzését célzó nemzeti mozgalom

iure perpetuo = örökjogon jejunium = böjt, szentségi böjt k. e. e. vm. = közigazgatásilag egyelőre

egyesített vármegye K. m. f. = Kelt mint fent kaducitás = hagyaték (a piarista rendhá-

zakban elsősorban az elhunyt rendtársak raktárba gyűjtött ruháit nevezték így)

kalazantiner = piarista szerzetesnövendék, a Kalazantinum hallgatója

Kalazantinum: a magyar piarista rendtar-tomány növendéknevelő intézete, vala-mint hittudományi és teológiai főiskolá-ja Budapesten

káptalan = a piarista rend közös ügyeket tárgyaló gyűlése

kat. = katolikus kazula = miseruha kg = kilogramm kh = katasztrális hold KIF = Katolikus Iskolai Főhatóság klauzúra = rendház vagy kolostor külvilág-

tól elzárt része, melyekbe kívülállók nem léphetnek be

Konstitúciók (Contitutiones) = a piarista rend alapvető szabályzata

kontribúció = hozzájárulását konviktus = diákotthon Kor. = Korona (aranykorona, földminősíté-

si értékszám) korporálé = ostyaabrosz, négyzet alakú

gyolcs- vagy vászonkendő, melyen az Oltáriszentség pihen mise közben

kredenciális = a piarista rendházba befo-gadott diák, aki kisebb (elsősorban az étkezés körüli) szolgálataiért teljes ellá-tást kapott

KÜB = Központi Üzemi Bizottság Luftwaffe = a német légierő lukratív = jövedelmező MADISZ = Magyar Demokratikus Ifjúsági

Szervezet magiszter = a szerzetesnövendékek nevelé-

sével megbízott szerzetes maturandus = érettségi előtt álló MÁV = Magyar Államvasutak mb. = megbízott misestipendium = a szentmisét bemutató

papnak a misén kívül adott, rendszerint pénzbeli adomány, mely elfogadóját arra kötelezi, hogy a misét egy bizonyos szándékra ajánlja fel

misszálé = misekönyv MKP = Magyar Kommunista Párt motu proprio = önszántából MRP = Magyar Radikális Párt MTI = Magyar Távirati Iroda mutáció = a rend tagjainak áthelyezése mutáció = szerzetesek áthelyezése noblesse oblige = a nemesség kötelez Nos cum Prole pia benedicat Virgo Maria! =

Szent Fiával együtt áldjon meg minket a Boldogságos Szűz Mária!

NOT = Népbíróságok Országos Tanácsa noviciátus = a piarista szerzetesnek készü-

lő növendékek egy éves próbaidős ott-hona

novíciusok = próbaidejüket töltő piarista növendékjelöltek

NPP = Nemzeti Parasztpárt ny. r. tanár = nyugalmazott rendes tanár nyug. = nyugalmazott O Pater parvulorum = Kalazanci Szent Jó-

zsefhez szóló, 18. századi magyarországi himnusz, amelyet rendszeresen énekel-nek a piarista iskolai és egyházi ünne-peken

OCD = Ordo Carmelitarum Discalceato-rum (sarutlan kármelita rend)

odisszea = hosszú keserves utazás vagy

338 RÖVIDÍTÉSEK

megpróbáltatások (Homérosz Odüsszeia című eposza nyomán)

OFCap. = Ordo Fratrum Capucinorum (kapucinus testvérek rendje)

Officium Tenebrarum = „sötét zsolozsma”: nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton késő este végzett imád-ság Jeremiás siralmaival

OFM = Ordo Fratrum Minorum, (Kisebb Testvérek Rendje), ferences rend

OM = Országos Mozgósítás ORA Kultúriroda = Opus Reginae Aposto-

lorum irodalmi, gazdasági és sokszorosí-tó kft, amelyet Strecke (1946-tól 'Sig-mond) Ernő budapesti hittanár és az Apostolok Királynőjéről nevezett úrle-ányok Mária kongregációjának tagjai alapítottak

oráció = imádság, a piarista szerzetesek közös imádsága

ordinál = pappá szentel ordinandus = felszentelendő P = pengő palla = kelyhet fedő vászontakaró paramentum = textiliából készült liturgi-

kus felszerelési tárgy paterna visitatio = atyai látogatás, ellenőr-

zés patrisztika = egyházatyák műveivel foglal-

kozó tudomány PDP = Polgári Demokrata Párt pedellus = gondnok, iskolaszolga P. H. = pecsét helye PMKL = Piarista Rend Magyar Tartomá-

nya Központi Levéltára prézes = a Mária kongregáció egyházi ve-

zetője primicia = újmise, a fölszentelt pap első

szentmiséje pro memoria = emlékeztetőül professio fidei = hűségeskü promagister = a novíciusmester (a noviciá-

tus vezetője) helyettese pro populo mise = a népért bemutatott mi-

se, minden püspök és plébános kötele-zettsége, hogy vasárnaponként egy szentmisét a rábízott népért ajánljon föl

provincialátus = egy-egy rendházban a tartományfőnökségnek fenntartott lak-osztály

q = mázsa

quadrum = négyszügletű udvar (a tatai piarista rendház épületének belső udva-ra)

Qui vult fines, vult etiam media = Aki el akarja érni a célt, akarnia kell a hozzá vezető eszközöket is

R. I. P.! = Requiescat in pace! (Nyugodjék békében!)

rector ecclesiae = templomigazgató Regulák (Regulae) = a piarista rend részle-

tes szabályzata, a Konstitúciók kiegészí-tése

rekollekció = lelkigyakorlat, visszavonulás a lelki összeszedettség visszanyerésére és fokozására

rendfőnök (provincialis) = a magyar piaris-ta tartományfőnöknek neve, a 19. század végén keletkezett elnevezése, amikor a rendtartomány Rómától függetlenül, önállóan működött

renovatio votorum = a szerzetesi fogadal-mak megújítása

Requiem = gyászmise restitutio in integrum = teljes visszahelye-

zés a korábbi állapotba SchP = Scholae Piae (piarista szerzetesek

neve után használt jelzés) SDS = Legszentebb Üdvözítő Nővérei,

szalvátor nővérek Si Deus pro nobis, quis contra nos? = Ha

Isten velünk, ki ellenünk? Sit ei terra levis! = Legyen számára könnyű

a föld! sk = saját kezűleg stúdium = tanulószoba, tanulási idő stúdiumhelyiség = tanulóhelyiség sub auspiciis Regis/Gubernatoris dr. = kirá-

lyi/kormányzói „felügyelet alatti”, tehát kitüntetéses doktor, a címben azok ré-szesülhettek, akiknek érettségijük és minden egyetemi vizsgájuk kítűnő volt

sz. = született SZDP =Szociáldemokrata Párt szemesen = figyelmesen Szerafikum = a tata-tóvárosi kapucinusok

által fenntartott Szeráfi (Assisi) Szt. Fe-rencről nevezett konviktus (diákotthon)

SZIT = Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Ta-noncmozgalom

szlöjd (slöjd) = kézimunka, amelynek okta-tását a 19. században vezettek be a finn

IDEGEN KIFEJEZÉSEK 339

és svéd iskolákban Sztálin-gyertya = éjszakai légitámadáskor

alkalmazott világító bomba TAC = Tatai Athlétikai Club tanker. = tankerület tc. = törvénycikk Te Deum = tanév végi hálaadás, nevét az

ott elhangzó hálaadó ének kezdő szavai-ról kapta („Téged Isten dicsérünk…”)

triduum = három napos szentbeszéd- ill. ájtatosságsorozat, amelyet templombú-csú előtt, nagyböjtben vagy ádventben szoktak tartani.

ui. = ugyanis ultramontán = Európának „az Alpokon

túli”, Itáliától északra fekvő része ún. = úgynevezett UNRRA = United Nations Relief and

Rehabilitation Administration Vae victis! = Jaj a legyőzötteknek! vaszk = baszk Veni Sancte = ünnepélyes tanévnyitó

szentmise, nevét az ott elhangzó ének kezdő szavairól kapta („Jöjj, Szent Lé-lek…”)

vigilancia = vigyázás, felügyelet, figyelem VKM =Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté-

rium WC =water-closet, véce, illemhely

NÉVMUTATÓ A névmutatóból – gyakori előfordulásuk miatt – kimaradtak: Budapest, piaristák, Tata,

Tóváros. Abaffy Béla 101, 134, 148 Abelsberg József SchP 11, 14, 16, 21, 32,

28, 43, 46, 115 Ady Endre 127 Agárdy Gyula 14 Agostyán 56 Aknaszlatina 256 Alapi Gyula 226, 227 Albert István SchP 26, 124, 177, 235, 275 Almády Károly, dr. 108, 157, 162 Almásfüzitő (Komárom megye) 16, 27,

65, 134 Alsógalla (Komárom megye) 12, 209,

213, 214, 220, 229, 266-267, 230, 288, 327

Amerikai Egyesült Államok 29, 110, 172, 223-224, 227, 229, 268, 334

Ámon sofőr 235 Amzi, Rafael SchP 141 Andrássy Péter 81 Anglia 29 angolkisasszonyok 70, 154 ld. még Sza-

bó M. Magdolna Angyal Antal 11, 33, 313 Antal Gergely 216, 233, 234, 240, 252,

273, 287, 290, 292, 296 Antalffy István 46, 50 Antretter Ede 241 Apor Vilmos 25, 76, 121, 159. 219 Áprily Ernő 11, 316 Arad 28, 252 Arany János 182 Arany Paskál 242 Arató Gusztáv 315 Argentína 172, 269, 284 Arteaga y Betancourte, Emanuele 113 Ásványráró 334 Ászár 273, 274, 288 Aszófő 184 Atkár 102, 134, 184 Ausztria 175, 271 Babos Dezső SchP 11, 14, 24, 32, 49, 68,

83, 100, 125, 132, 320, 321 Back Tamás 11 Bácskai István 184

Badalik Bertalan OP 257, 260, 307 Baden-Powell, Robert 332 Baghy György 207, 208, 212, 213, 216 Baj (Komárom megye) 29, 155, 210, 231 Baja 248 Bakonyi János 304, 305, 306, 307, 309 Baksay Ferenc 110 Baktay Ervin 184 Balanyi György SchP 9, 217, 225, 242,

253, 254, 259, 262, 302, 308 Balaskó István 287, 290, 292, 300 Balaton 28 Balatonőszöd 48 Balatonszárszó 166 Bálint Irén 247 Balogh Ádám dr 109-110, 138, 148 Balogh János 101, 134 Balogh Jolán 60 Balogh József 193-194 Balogh Lajos SchP 308 Balogh Margit 228, 299 Bálványos Tamás 134 Bán József SchP 46, 55, 72, 100, 133, 136,

193, 281 Bana (Komárom megye) 184 Bánáss László 241, 260 Bánhida (Komárom megye) 12, 53, 101,

102, 134, 184, 194, 209, 327 Bánszentgyörgy 261 Bányai Endre 256 Barankovics István 169 Baranyay Jusztin OCist 223, 224, 226,

227, 229, 252 Baranyi József ifj. 290 Barassó Győző 134 Barcelona 268 Bárdos Lajos 194 Barta Károly 11 Bartha Albert 136 Bata Károly 32 Bata Zoltán 11, 33 Bátori József SchP 109, 110, 112, 113,

122, 133, 135, 136, 138, 139, 150, 154, 158, 161, 167, 169, 174, 178, 179, 181, 183-184, 185, 187, 192, 203, 208, 210,

NÉVMUTATÓ 341

328, 329, 331, 332, 333, 334 Bazin, René 173 Bécs (Ausztria) 54, 159, 174, 210, 283,

284, 334 Békássi Csaba 11 Beke Margit 105, 214 Békési Győző 101 Béldy Alajos 18 bencések 19, 20, 42, 103, 109-110, 159,

250 ld. Csóka Lajos, Horváth Pius, Kelemen Krizosztom, Kovács Arisz-tid, Monsberger Ulrik, Sárközy Pál, Szepes Alfréd, Virágh Teofil

Bendik Pál 46 Benedek Marcell 189 Benedek XIII. pápa 284 Benes Ernő 33 Benkovics József 81 Bereczky Albert 240 Beresztóczy Miklós 224 Berke István 165 Berkes Bernát (Bernardus a SS. Corde)

OCD 241 Berkes József SchP 11, 28, 32, 100, 114,

115, 118, 119, 120, 147, 150, 190 Berkó Antal 11, 33, 101, 134, 184, 313,

333 Berkó Béla jegyző 58, 111, 184 Berta Pál 185, 209 Besnyő ld. Máriabesnyő Bicske 51, 52, 65, 327 Bihari János 128 Bíró Imre SchP 8, 9, 80, 92, 100, 133,

183, 138, 140, 147, 179, 185, 187, 188, 193-195, 197, 203, 209, 214, 220, 235, 236, 237, 238, 242, 243, 253, 259, 261, 266, 280, 298, 300, 303, 304, 309, 326

Biró Károly hentes 261 Biró Lajos Pál főigazgató 181 Biró Sándor tanár 37 Biró Vencel SchP 8, 9, 251, 258, 259 Bisztriczky Tibor 160 Blahó-Riszter cég 12 Bognár dr. 109 Bognár Károly diákszállói igazgató 319 Bognár Márton 33 Bojt Lajos SchP 302 Bóka Imre 224 Bokod (Komárom megye) 101, 134, 184 boldogfai Farkas Sándor ld. Farkas Sán-

dor

Bolívia 240 Bolla Kálmán 11 Borbély István 206 Borovi József 228-299 Bors Szilveszter 204 Borsa Iván 187 Borsos József kertész 218 Bozi Ferenc SchP 64, 65, 147, 320 Bozsó János 313 Bozsoky Kristóf (Christophorus a Puero

Jesu) OCD laikus testvér 265 Böck János 289 Bögözi Vilmos OFMCap 151, 213, 235,

239, 251, 254 Börzsei Márton SchP 258 Böszörményi Géza 10, 305, 306, 335 Brianszk (Oroszország) 168 Brookfield Hill 110 Búcsúszentlászló 123 Budó Viktor tanár 202, 212, 213 Buenos Aires 269, 285 Buffalo 334 Bukarest 138 Bulányi György SchP 11, 17, 19, 20, 24,

34, 111, 216, 275, 276, 328, 317 Bulgária 297 Burka Kelemen OFM 311 Buzanov őrnagy 116 Buzay Károly 33 Bük (Sopron megye) 261 Campi Salentina (Olaszország) 268 Campora, Isidoro SchP 231 Castelgandolfo 171 Cavanis testvérek (Antonangelo és

Marcantonio) 271 Cegléd 109 Centelles Henrik SchP 231, 285 Chapin, Selden 223, 229 Chicago 223 Chile 172 ciszterciek 28, 42, 123 ld. még Endrédy

Vendel, Erdélyi Guido, Kürthy Menyhért, Székely Ottokár

Civittavecchia 268 Conte, Jacopino del 333 Cromwell Olivér 159 Cuba ld. Kuba Czika László SchP 46 Csákvár 134, 184 Csányi László SchP 24, 28, 32, 33, 39, 40,

47, 48, 52, 53, 57, 58, 60, 61, 66, 76, 80,

342 NÉVMUTATÓ

85, 86, 88, 92, 97, 100, 108, 115, 126, 127, 133, 143, 159, 165, 166, 167, 179, 190, 209, 210, 213, 214, 220, 256, 308, 328, 329, 330

Csaplovics József főigazgató 311 Csapody István dr. 28 Császár 101, 134, 162, 230, 273 Csatlós János 81, 315 Csehország 141 Csehszlovákia 60, 240, 297 Cserfai Lajos 134 Cserfői Ignác bádogosmester 198 Cserjés Sándor SJ 201 Cservény Albin SchP 258 Csík József 308 Csík megye 108 Csillaghy István 11, 33 Csillaghy József 11, 32 Csóka Lajos OSB 103 Csonka János 101 Csonka László 101, 134 Csonkás Mihály 250, 311 Csopak 254 Csopoti Lajos SchP 258 Dad (Komárom megye) 101, 102, 134,

134, 184 Dallos István SchP 114, 116, 121, 126,

131, 132, 133, 137, 151, 153, 156, 158, 163, 165, 174, 179

Dálnoki Miklós Béla 40 Dánia 240 Darvasy Károlyné 62, 93 Darvasy Mihály SchP 7, 9, 11, 16, 17, 19,

20, 21, 25, 28, 32, 33, 47, 49, 52, 56, 58, 60, 86, 91, 100, 104, 105, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 122, 123, 125, 126, 133-134, 135, 137, 139, 143, 147, 151, 155, 157, 158, 159, 162, 174, 177, 178, 179, 180, 181, 183-184, 185, 186, 187, 188, 193, 194, 199, 201, 202, 204, 209, 230, 239, 243, 267, 274, 280, 308, 311, 312, 314, 315, 317, 318, 322, 324, 326, 327, 331

Debrecen 16, 17, 24, 34, 43, 51, 86, 88, 99, 167, 168, 179, 209, 261, 275, 331

Del Buono Giuseppe SchP 113, 170, 171, 231

Dénes István 11 Deszk (Torontál megye) 254 Dietrich Ferenc 134 Dithilda ld. Mészáros Veronka Dithilda

SDS Divald István SchP 209, 254, 256, 267,

273, 275, 280, 290, 295, 297, 298, 326 Dnyeszter 27 Dobi István 224 Dobos Benvenut OFMCap 54, 58 Dobroszláv Lajos 21, 33, 97, 107, 126,

134, 143, 149, 202 Dolezsál Ferenc 81 Dombay Jenő 314, 315 Dombay Miklós 315 Don folyó 27 Dorog 144 Dózsa György 128 Dömők Pál 11, 33, 176 Dörgicse 63-64 Dudar (Veszprém megye) Dugonics András SchP 171 Dukovics Lőrinc SchP 16, 17 Duna folyam 59 Dunaalmás 102, 225, 333 Duna-könyök 28 Dunamocs (Komárom megye) 59 Dunaszentmiklós 56 Eberhardt Jenő 11, 33 Eckhardt Tibor 11, 32 Édes Jenő 184, 239 Eger 186, 248 Elek (Békés megye) 134, 184 Éles Sándor 134, 184 Előd István SchP 147, 148, 150 Emericana ld. Schäffer Anna Emerika

SDS Emmer Sándor orvosjelölt281 Emmer ügyvéd 162 Endrédy Imréné tánctanárnő 180, 192,

200, 203 Endrédy Vendel OCist 123, 206 Erdélyi Guido OCist 154 Erdélyi Imréné ld. Endrédy Imréné Erdélyi József SchP 46, 60, 82 Erdős Imre 244 Erőss József SchP 176, 195, 251, Esküdt Imre gyógyszerész 69 Esterházy család 76, 98, 153, 155, 197 Esterházy Ferenc (1896–1939) gr. 92,

195, 197 Esterházy Ferencné Zichy Mária (1896–

1973) gr. 12, 13, 17, 54 Esterházy Miklós (1924–2004) gr. 197,

198

NÉVMUTATÓ 343

Esterházy Móric (1881–1960) 198 Esterházy Pál (1635–1713) nádor 221 Esterházy Pál (1901–1989) herceg 224,

226, 227, 229, 252 Esztergom 58, 59, 195, 210, 222, 263,

273, 311, 327 Esztergomi József 226, 300 Esztergomi József hentesmester 231 Esztergom-Komárom megye 111 Etchecopar, Maximus 285 Etele Ágoston SchP 46, 253, 254 Etele György SchP 236, 238, 250, 251,

253, 256, 260, 263, 264, 272 Etelka irgalmas nővér 288 Exler István 11 Eyssen Irén 160 Fábián János érseki levéltáros 224 Fábri (Furtkovits) Zoltán 169, 180 Faller Gusztáv 11, 33, 313 Faller Jenő 122, 330 Faludi Béla SchP 290 Farkas Ilonka 154 Farkas József 46, 261 Farkas Kornél OFMCap 263 Farkas László 102 Farkas Sándor (boldogfai) szobrász 219 Farkasdy József 184 Fazekas József SchP 179, 182, 183, 202,

204, 207, 208, 213, 256, 257, 304, 305, 306, 307, 308, 309

Feir, Placidus a Sancto Bernardo 283 Fekete Antal SchP 45, 94, 202 Fekete Lajos ált. isk. igazgató 189 Felsőgalla (Komárom megye) 12, 107,

108, 125, 134, 150, 166, 209, 263, 306, 327

Felsőszöllős (Nyitra megye) 61, 85 Fényes forrás (Tata) 35, 55, 57, 149, 181,

252-254, 303 ferencesek 304-306, ld. még Burka Ke-

lemen, Medveczky Medárd Ferencz László 335 Ferenczi Zoltán SchP 123 Finta Erzsébet 200 Finta Mihály 128, 129 Firenze 268 Focsani (Románia) 96 Fónagy István 11, 32 Fót 101, 134, 184 Földi János 184 Földi Tibor 184

Földi Tivadar 134 Földvári Imre 62 Fráter István 11, 33 Freund János 184 Fricsy Ádám SJ 215, 225, 226 Furtkovits ld. Fábri Fügedi Erik 104 Fülöp Gyula SchP 36, 40, 125, 179, 180,

183, 214, 218, 219-220, 225, 232, 236, 237

Fülöp Mihály 81, 102 Fülöp Tibor 184, 239 Füzitő ld. Almásfüzitő Gajdos István 11 Gál István SchP 46, 47, 67, 69, 82 Galac (Románia) 28 Galambos László 304, 305, 308, 309 Gálik József 149 Gallina Ugod (Ubaldus) OFMCap 288 Galyas József 244 Garam 61, 62 Gärtner, Wilhelm SchP 283 Gáspár rendőrparancsnok 281 Gazda István SchP 11, 33, 37, 48, 57, 61,

62, 86, 97, 100, 103, 112, 125, 126, 133-134, 162, 183-184, 190, 198, 209, 213, 214, 220, 230, 267, 312

Géber Anna (Annus) 217, 226, 231, 248, 258, 278

Gebhardi, Ludwig Ernst 313 Georgovits Gábor 11, 33 Gerecse hegység 52, 115, 333 Gerő Ernő 241 Gíber János 108, 248, 266 Giber János 217 Giesshaber-Gondos László 243 Glioza Elek 127 Gogol (Gogoly), Nyikolaj Vasziljevics

156 Gogolák Lajos 155 Gödöllő 177, 193, 194 Görgey György 134 Görögország 111 Grábits Henrik 217, 249, 261 Grigorjev orosz követségi tanácsos 109 Groll Adolf SchP 169, 172, 284 Grősz József 241, 257 Guderian, Heinz vezérezredes 58 Gulden György 33 Gulyás Kálmán műszaki tanácsos 201 Gusztai Lajos 244

344 NÉVMUTATÓ

Gyalókay Béla 101 Gyarmati Ernő 208, 211, 211, 212, 213,

281, 282, 287, 290, 292 Gyarmati József 208 Gyirmóty Gyula tatai plébános 17,

101124, 145, 147, 160, 210, 213, 216, 217, 219, 266

Gyöngyös 253, 306 Győr 27, 35, 63, 158, 159, 184, 192, 209,

213, 214, 219, 230, 237, 242, 261, 263, 264, 265, 273, 289, 298, 328

Gyulafehérvár 259 Gyulai László SchP 258 Gyurácz Ferenc SchP 261, 262 Habsburg család 111 Habsburg Lipót I. császár 283 Habsburg-Lotharingiai Ottó 223 Hadnagy Margit 185, 208 Hajnal Dezső 11 Halász Miklós 13 Halászlaki András 187 Haller Géza gr. 11 Hankiss János 13 Haraszti Mihály 7, 10, 125, 166, 330 Haraszti Tibor 102 Harmos Csaba 11 Hatvan ld. Újhatvan Havanna 268 Havelda Ferenc 239 Haydn József 128 Hegel Dezső 101, 134, 184 Hegyi Ferenc SchP 36, 37, 60, 61, 85,

125, 209, 210, 213, 214, 220, 230, 264, 266, 280, 303, 306, 326

Héhalom (Nógrád megye) 100, 138 Heltai tánctanár 139 Hemmerlain Antal 316 Hencz János 304, 305, 307, 308, 309 Henzer Antal 11, 33 Henzer József bíró 17 Herédi Vilmos SchP 252 Héreg 76, 106 Hesz Ödön SchP 65, 257, 258, 320 Hiacintha ld. Nagy Etelka Celesztin

SDS Hidvégi J. Egon (Egon Iván) 11, 33, 134,

184, 313 Hildebrandt, Lucas von 284 Hitler, Adolf 24, 56 Hitch Pál 313 Hohenzollern-Sigmaringen Mihály ro-

mán király 27 Holenda Barnabás 160 Holl Béla SchP 209, 275 Horthy Miklós 224, 328 Horváth Antal 11, 33 Horváth Elek 11, 33, 81 Horváth István SchP 99, 100, 125,

126, 127 Horváth József 158, 231 Horváth László 243, 244, 251 Horváth Mihály 46 Horváth Pius OSB 258 Horváth Zoltán 184 Hoss József 241 Höbausz Alajos 315 Hudák István 184, 239 Huszár György 200 Huszár Lídia SDS 305-306 Iași (Jászvásárhely, Jassi) 28 Ibaňez Martin, José (spanyol közokta-

tásügyi miniszter) 284 Ibér félsziget 268 Igló 184 Inkey Kálmán 235 Innitzer, Theodor bécsi érsek 283 irgalmas (Szent Vince) nővérek 38, 61,

101, 132, 143, 146, 157, 160, 174, 198, 217, 239, 267, 287 ld. még Vágó M. Angela, Varga Franciska Lilióza va-lamint Laura, Etelka, Leonida (utóbbi nevek mindegyikét legalább három nővér is viselte akkoriban)

irgalmasok 241 Írország 158 Ispánky Béla 227, 229, 252 Isteni Szeretet Leányai (FDC) 105, 106,

110, 113, 115, 118, 119, 140, 148, 174, 179, 198, 264

Isteni Üdvözítő Nővérei ld. szalvátor nővérek

Ivánffy Arisztid 11 Izland 240 Izsóf dr. 109 Jajczai István 11, 33, 313 Jakab János SchP 11, 32, 47, 66, 70, 97,

99, 100, 117, 133, 183-184, 193, 194, 195, 204, 209, 210, 214, 215, 220, 236, 237, 248, 251, 253, 254, 256, 262, 266, 276, 280, 298, 303, 309, 312, 326

Jakab József 286, 287, 290, 292 Jakobi Gyula 101, 134, 184

NÉVMUTATÓ 345

Jancsin Ferenc 194 Jankó Péter 252 Jankovics Miklós 12 Janky Kálmán 290 Janson Vilmos 203, 207, 208 Japán 94, 121, 285, 286 Járfás Lajos 281 Jaross Andor 33 Jászfelsőszentgyörgy 184 Jászvásárhely ld Iași Javorik Tamás 11, 33 Jenes Zoltán 33, 101, 134, 184 Jerome, K. Jerome 333 jezsuiták 19, 42, 136, 158, 215 ld. még

Cserjés Sándor, Fricsy Ádám, Szilas László, Váradi János, Vid József

Joó Sándor 315 József Attila 127 Jugoszlávia 60, 111 Juhász Ferenc 244 Juhász Imre 206 Juhász Irén 312 Juhász József 313 Juhász Miklós SchP 217, 225, 275, 276,

288, 290 Jungerth-Arnóthy Mihály 11, 312, 316 Kádár János 241 Kajtár Géza 277, 278 Kalazanci Szent József 141 Kalazancius Nővérek 271 Kálovics Imre 290, 292, 299 Kanada 223 Kaposi György 320 Kaposvár 40 Kaptai György 81 Kaptay József tanító 80 kapucinusok 17, 25, 57, 124, 143, 149,

157, 204, 216, 225, 239, 249, 250, 254, 257, 264, 265, 282, 289, 314 ld. még Bögözi Vilmos, Dobos Benvenut, Far-kas Kornél, Gallina Ugod, Kiss Gábor, Medgyesi Dezső, Pataki Alfonz, Pa-tonyi Rudolf, Salamon, Tallós József,

Karácsonyi énektanár 71 Karai István 11, 316 Kárász József 114 Karay Lajos 33 Kardos Tibor 313 Karinthy Frigyes 149 Karl János SchP 124, 177, 209, 253, 262,

308

kármeliták 159, 219, 264-265 ld. még Berkes Bernát, Bozsoky Kristóf

Kárpátok 28 Karvaly (Bars megye) 251 Katona Géza SchP 46, 123 Kecskéd (Komárom megye) 101, 134,

184 Kecskemét 43, 46, 88, 136, 145, 177, 182,

193, 261, 275, 281, 308, 309 Kecskés Lajos 251 Kecskés Lajosné Ugró Matild 251 Kelemen Krizosztom OSB 12, 63 Kemenes Tibor 33, 81 Kender József SchP 11, 16, 28, 31-33, 37,

57, 58, 59, 61, 66, 83, 86, 87, 97, 100, 103, 125, 126, 127, 131, 133-134, 150, 183-184, 185, 202, 214, 219, 220, 225, 236, 237, 247, 249, 252, 258, 261, 266, 280, 298, 302, 306-309, 326, 328, 334, 335

Kenesei Pál 134 Kerényi Lajos SchP 161, 209, 318, 319 Kerkai József SchP 124, 177 Keszthely 17 Ketskés János 91 Kiczkó Kálmán 227 Király Károly 332 Kisbér 184, 230, 263, 273 Kisfaludy Béla 184 Kiss (kisteleki) család 54, 59, 82 Kiss Gábor OFMCap 235, 282 Kiss Károly 257 Kiss Lajos 82, 321 Kiss Menyhért 51, 321 Kiss Ödön 137, 138, 155 Kiss Sándor min. tanácsos 207 Kistelek (Csongrád megye) 82, 256 Kisvárda 252 Klapper Gyula 189, 265, 277, 278 Klement György hentes 217, 274 Kobele József 128 Koch Henrik 315 Kocs (Komárom megye) 54, 102, 134,

184, 184, 273 Kocsis Endre 134 Kodály Zoltán 138 Kolla János SchP 258 Kollár főjegyző 100 Kolláti István SchP 11, 17, 20, 24, 34, 63,

258, 321 Kolosváry Lajos SchP 256

346 NÉVMUTATÓ

Kolozsvár 99, 172, 252, 256, 258 Koltai András 9, 10, 44, 166, 331 Komárom 17, 19, 35, 56, 59, 65, 93, 117,

134, 311, 327 Konkoly Thege Imre 184, 187 Kóny (Győr megye) 101, 134, 184 Kopasz Ernő 184 Kóródi Katona Ákos 33 Kóródi Katona Tamás 33 Koroknay Sándor 184 Kovács Arisztid OSB 12 Kovács Attila Zoltán 228 Kovács Béla 149 Kovács Emil 239 Kovács György 33 Kovács István 11, 33 Kovács József 193 Kovács Kálmán 273 Kovács László (közélelmezési miniszté-

riumi tisztviselő) 117, 209 Kovács Margit 287, 290 Kovács Máté államtitkár 211 Kovács Mihály SchP 275, 276 Kovács Sándor püspök 275 Kovács Sándorné énekesnő 157 Kovács Vince püspök 257 Kovács Zoltán CM 220 Kovács Zsigmond 134 Kováts Iván 11, 33 Kováts Tibor 33, 101, 134, 184 Kő Antal 216, 225, 231, 232, 235, 237,

258 Kőkúti Dénes 11, 32, 313 Kömlőd (Komárom megye) 101, 134,

184 Környe (Környebánya, Komárom me-

gye) 53, 65, 184, 209, 214, 266, 273 ld. még Szentgyörgypuszta

Kövér Vince 184 Kövesdi Mónika 60 Kövesi Pál 316 Krakkó 268 Kratochwill Ferenc 33 Krems (Ausztria) 109 Kriegler György 129 Krigler Béla SchP 46 Krigler Károly esperes 37 Kristóf kármelita fráter ld. Bozsoky

Kristóf Krupánszki József 81 Kuba 172, 268

Kubik László 160, 185, 201, 202, 222, 207, 208, 237

Kubik Lászlóné 201, 202 Kuhn Ferenc br. 11 Kulcsár Szilveszter 33 Kulics Ágnes 306 Kún József 184 Kunsziget (Győr megye) 306 Kuntár József SchP 11, 32, 86, 97, 100,

126, 133, 183-184, 213, 214, 218, 220, 232, 243, 251, 254, 256, 258, 266, 280, 288, 303-309, 312, 326

Kühne Lóránt 33 Kürthy Menyhért OCist 205, 248 Laczkó (Latzkó) Ferenc 11, 33, 101, 134,

184 Laczkovits János 263 Laczó Ilona 316 Lakfalvi László 11 Landesmann György 33 Láng Kálmán 263 László Attila 33, 184, 187 László Mihály SchP 36, 254 Laura irgalmas nővér 230, 233, 288 Lázár Ferenc 102 lazaristák 42 ld. még Kovács Zoltán Leányfalu 134 Legát hentes 281, 288 Legát Margit 302 Léh István SchP 46, 49, 58, 319, 329, 335 Lénárt Tibor 101, 134 Lengyel János 309 Lengyel József SchP 304-307, 309 Lengyel Márton 184, 239 Lengyelország 297 Lengyeltóti 184 Lenin, Vlagyimir Ilijics 72, 244 Leonida irgalmas nővér 288 Leopold Gábor 11 Leőke Béla 162 Lepey Géza ifj. 32, 35 Lepey Miklós 11, 33, 35 Lídia ld. Huszár Lídia SDS Liszt Ferenc 194 Litomysl (Leitomischl, Csehország) 141 Lóky Béla SchP 11, 14, 19, 21, 28, 32, 46,

120 London 285 Los Angeles 172, 268 Losonczy Géza 240 Lovas Imre 128

NÉVMUTATÓ 347

Lődi György 134, 184 Lőrinci (Heves megye) 308 Lőrincz Imre SchP 230, 267, 275, 295,

308 Lőrincz Lajos 160 Lővéte (Udvarhelyszék) 313 Ludmány Antal SchP 275 Lukács József (1878–1964) SchP 7 Lukács József (1901–1969) SchP 86, 87,

88, 126, 220 Lunczer Teréz (Rézi) 217, 226, 231, 249,

258, 278 Lusztig László 313 Lux András 11, 33, 184 Lux Ernő 184 Lynch Walter br. 159 Magas Mihály SchP 7 Maglóczki István 184 Magyar Gyula OPraem 37 Magyar István SchP 11, 24, 27, 32, 37,

47, 60, 70, 82, 86, 94, 97, 100, 108, 111-113, 115, 117, 121, 126, 133-134, 144, 149, 150, 154, 181, 183-185, 187, 192, 193, 194, 196, 214, 217-221, 225, 232, 237, 250, 251, 256, 257, 258, 266, 276, 280, 288, 300, 302-304, 306, 308, 309, 326

Magyar László SchP 46, 50, 59, 154, 169 Magyarné szakácsné 151 Magyaróvár ld. Mosonmagyaróvár Magyary Zoltán 13, 76, 106, 137 Máj Róbert 81 Makarenko, Anton Szemjonovics 245 Maklári Lajos SchP 262, 275 Malaspina, Ippolito (Hyppolith) gr. 283 Malinovszkij, Rogyion Jakovlevics mar-

sall 34 Manga János 181 Máramarossziget 46, 261 Marcell Árpád 311 Marchetti-Selvaggiani, Francisco 230 Máriabesnyő 116, 143 Márkus Jenő ref. lelkész 290 Maros folyó 123 Maros-Torda vármegye 51 Marosvásárhely 38 Marschall György 239 Marseille 271 Marton Kálmán 239 Mascsekievics Gyula 33 Máthé Jolán 160

Mátray János SchP 194, 274, 308 Mattioni Eszter 219 Matusz Károly 11, 33 Maulbertsch (Maulpertsch), Franz An-

ton 284 Medgyesi Dezső OFMCap 258, 266, 298 Medve Kálmán 296, 299, 300, 301 Medveczky János SchP 32, 66, 100, 133,

183, 209, 214, 220, 239, 253, 254, 257, 266, 280, 303, 304, 306, 326, 143, 193, 309

Medveczky Medárd OFM 110 Medvigy Mihály SchP 99-100, 122, 125,

126-128, 257 Megyer József SchP 284 Megyer-Meyer Antal 135 Meggyes János 168, 169, 179, 183, 185,

187, 191, 194, 201, 204, 209, 213, 214, 220, 231, 235, 236, 239, 243, 253, 275, 290, 308, 326

Meiszter István 134, 184 Melczer Zoltán 203 Mellau Márton 263 Mentes Mihály 217 Mernye 48, 99, 120, 123, 125, 149, 209,

214, 220, 256 Meskó Lajos SchP 46 Mészáros Imre SchP 253 Mészáros János 81 Mészáros László 12, 14 Mészáros Teréz 161, 185, 192 Mészáros Veronka Dithilda SDS 305-

306 Meszlényi Zoltán Lajos püspök 39, 257 Metz (egészségügyi katona,

Obergefreiter) 19 Mexikó 172 Miava (Trencsén megye) 330 Michigan 110 Migazzi Kristóf 284 Mihály román király ld. Hohenzollern-

Sigmaringen Mihály Mihályffy Géza SchP 179, 183, 185, 201,

209, 210, 214 Mihályi (Mihálÿ) Ella 109 Mihályi (Mihálÿ) Géza főszolgabíró 12,

14, 17, 108, 109, 139, 213, 258, 266 Mikos József SchP 257, 258 Mindszenty József 105, 112, 113, 114,

115, 168, 214, 221, 223, 224, 226, 227, 228, 229, 240, 241, 252

348 NÉVMUTATÓ

Miskolc 254 Miskolczy László főjegyző 143, 153, 162,

205, 249, 265 Moczik János 128 Mocsa (Komárom megye) 134, 273 ld.

még Tömörd Mohi Rezső 129 Molière 113, 127, 189, 192, 194, 315, 316 Molnár Dénes 134, 184 Molnár Imre 194 Molnár István SchP 253, 276 Molnár Miklós bíró 205 Mondik Pál SchP 123 Monsberger Ulrik OSB 193-194 Monte Mario (Róma) 170, 175, 268 Mór (Fejér megye) 61 Moravcsik Vendel 101, 134 Mosonmagyaróvár 8, 26, 34, 49, 50,

61, 62, 88, 155, 179, 209, 213, 214, 220, 221, 256, 261, 263, 304

Moszkva 175 Murakeresztúr 178 Muraközi Tibor 81 Murányi Ernőné Piribauer Aranka 276 Murányi Károly SchP 309 Muzslai Ferenc 134, 184 Muzslay Jenő tanár 117, 118, 187, 190 Müntzenrieder Józsefné 151 Nádas József 12 Nádor Ferenc SchP 275, 276 Nagy Antal 317 Nagy Béla 281 Nagy Dániel 257 Nagy Ernő 308 Nagy Erzsébet (Szent Tamásról nev.

Mária) örökimádó apáca 298 Nagy Etelka Celesztin SDS 305-306 Nagy Imre 241 Nagy Jenő pszichológus 203 Nagy József SchP 306, 309 Nagy Lajos bányaigazgatóhelyettes 129 Nagy Miklós (AC titkár) 224, 227, 229,

252 Nagy Miklós SchP 308 Nagy Vince SchP 230, 298, 304-306, 308-

309 Nagy Zsigmond 247 Nagybecskerek 256 Nagycenk 264, 302 Nagyesztergár (Veszprém megye) 122,

330

Nagyigmánd (Komárom megye) 273 Nagykanizsa 61, 62, 88, 125, 179, 182,

261 Nagykároly 24, 88, 258 Nagyoroszi (Nógrád megye) 306 Nagyszakácsi (Somogy megye) 184 Nározsni Ilona 190 Naszály (Komárom megye) 16, 101, 134,

210, 214, 215, 237, 266 Nedesovszky Ferenc 129 Nemes János tanfelügyelő 207 Német József 128 Német Nándor 302 Németh Antal 249 Németh Kálmán tatai plébános 257, 260,

261, 266, 280, 289, 290 Németh Pál AC igazgató 226, 230, 231,

288 Németország 50, 59, 60, 61, 168 Nepomuki Szent János 65 Neszmély (Komárom megye) 225, 230,

298 Neumann Lajos 290, 300 Noll Miklós 244 Norvégia 240 Novák Rezső 104, 197 Nyalka (Győr megye) 101 Nyárádkörtvélyes 51 Nyers Lajos SchP 297 Nyitra 61, 85 Odessza 27 Ohmacht Nándor SchP 275, 276 Olaszország 111, 284 Olivieri, Giuseppe 284 Olt Károly 257, 260 Olti Vilmos 226, 227, 229 Orlandi, Eugenio SchP 141 Orlandus Lassus (Orlando di Lasso) 139 Ormos Imréné 290 Oroszlány (Komárom megye) 101, 134,

184 Oroszország 68 orsolyiták 154, 159 Ortutay Gyula 185, 204, 205, 208, 211,

260 Osztrovszky György 94, 126, 129-130 Ördögh János SchP 275 Örkényi János ld. Ördögh János örökimádó nővérek 233, 298 Őszöd ld. Balatonőszöd Öveges József SchP 196, 209

NÉVMUTATÓ 349

Paár Lajos közjegyző 197, 288, 328 Pachman János 128, 129, 157, 189 Paks 252 Paksa Lajos 81, 101, 134 Pál István 278 Páldeák József 185 Pálfalvi István 11, 33, 101, 134, 184 Palocsa (Sáros megye) 173 Palotai Mihály SchP 188, 190, 191, 193,

194, 198, 201, 204, 209, 213, 328, 334 Palya Mihály 187, 188 Pannonhalma (Győr megye) 64, 65, 86 Pap András 231, 240 Pápa 17 Pápakovácsi (Veszprém megye) 241 Papp András 184 Papp Elemér 7, 14, 29, 45, 97, 177, 179,

262, 274, 275 Papp Kálmán győri püspök 121, 124,

135, 159, 216, 217, 219, 220, 230, 236, 238, 247, 249, 278, 289, 303

Papp László konviktor 184 Papp László SchP 262 Párizs 148, 169, 285 Pásztor János 11, 101, 134, 144, 157, 313 Pataki Alfonz OFMCap 254, 258, 288,

298 Pataky Béla 101, 134, 184, 244 Pathkó Irén 316 Patócs Lóránt 11 Patonay József 114, 120, 185, 192, 194,

252 Patonyi Rudolf OFMCap 39, 57, 114,

116, 218, 251, 252, 288 Paula-major (Tata) 15 Pázmándy Istvánné 151 Pazos Emmanuel SchP 231, 285 Péntek József SchP 14, 42, 45, 91, 95,

129, 179, 202 Péntek Kálmán kocsi plébános 231 Pér (Győr megye) 184 Peralta de la Sal (Spanyolország) 268 Perón, Juan 285 Pestalozzi, Johann Heinrich 128 Pestszenterzsébet 101 Péter Mihály SchP 46, 47, 61, 62 Pétery József váci püspök 307 Petheő Béla 134 Petheő Gábor 134 Petrov tábornok 34 Pfeiffer Zoltán 169

Picanyol, Leodegario SchP 140, 141, 230, 231, 285

Piller Pál 134, 184 Pintér Elek SchP 7 Pintér János hentes 12 Pintér Mihály SchP 149 Piribauer Aranka ld. Murányi Ernőné Pius IX. pápa 141 Piusz XI. pápa 272 Piusz XII. pápa 45, 171, 178, 225, 230,

236, 247, 272, 283, 284, 289, 294 Pizarro, Francisco 268 Placidus a Sancto Bernardo ld. Feir Ploesti (Románia) 28 Pogány János SchP 125 Pogor (Pusch) Ödön SchP 154 Pompilj Basilio bíboros 230 Porga Zoltán 11, 33, 102 Pozsgay Gyula 101 Pozsgay Tibor 101 Pozsony 109 Pőcze Sándor 332 Prága 236 Práger István 81, 313-314 Preisz Károly 81, 101 Preszeller Ferenc SchP 305, 309 Princz László 313 Prohászka Ottokár 89, 156 Prónay Aladár 251 Puhl Aladár 195, 276 Pulay György 126, 135 Puskás Imre 11, 33, 101, 134, 184 Pusztai Erzsébet 201 Püsky János 159 R. Simonffy Margot ld. Simonffy

Margot Rabár Ferenc ifj. 10 Rácz Gyula 287, 290, 292 Rajk László 208, 240 Rajniss Ferenc 62 Rákosi Mátyás 186, 233, 241, 242, 247,

255, 257, 274, 296, 297, 300, 327 Rákospalota 101, 134, 184 Rausch László 239, 296 Rednik Tibor 19 Reményik Sándor 127 Remeteség-puszta (Tata) 63 Rényi József 117 Retezár Péter 184 Révai József miniszter 303 Révai Miklós SchP 7, 192, 312-313, 330

350 NÉVMUTATÓ

Révhelyi Elemér 60 Rieger Béla 194 Rohracher András 224 Rokka Pál SchP 32, 100, 133 Róma 12, 112, 139, 168, 169, 170, 171,

172, 174, 177, 178, 182, 187, 191, 206, 210, 230, 236, 237, 268, 272, 333 ld. még Monte Mario

Romani, Giovanni Domenico SchP 141 Románia 297 Rónai Jenő SchP 36, 40, 43, 46, 60, 82,

125 Rónai Sándor 301 Rónay György 295 Roosevelt, Franklin D. 80 Rossini, Gioachino 138 Rostand, Edmond 115 Rothnagel József 101 Rozs Lajos SchP 123 Ruttkai György 11, 33 Sajókaza (Borsod megye) 184 Salamon László OFMCap 251 Salgótarján 16, 122, 281 Salvator nővérek ld. szalvátor nővérek Santander (Spanyolország) 268 Santora Mihály SchP 179, 183, 210, 214,

216, 219, 220, 232, 236, 249, 255, 256, 261, 266, 280, 298, 303-309, 326

Sáradi Vince 81, 101, 134 Sárbogárd (Fejér megye) 302 Sárközy Pál OSB 206, 262 Sarlós Jenő 81, 314 Sármán György 239 sarutlan kármeliták ld. kármeliták Sátoraljaújhely 43, 88, 236, 237, 261, 264 Schadl János 160 Schadl Tamás 160 Schäffer Anna Emerika SDS 305-306 Schandl Béla SchP 165 Scharff Pál 32 Scharle Gyula 81, 101, 134 Schlegl Pál 81 Schlik Aurél 184 Schmidt Antal 184 Schmidt Jenő 17 Schmidt Mihály SchP 7, 12 Schmiedl Gyula 11, 316 Schoenfeld, Arthur 224 Schulz Pál 102 Schunder József 218, 262, 296 Schütz Antal SchP 311

Schütz Géza 11, 33 Sebe Andor 320 Sebestyén Dániel 102, 134, 184 Selmecbánya 330 Selmeczi József diák 81, 187 Selmeczi Kovács József SchP 11, 14, 20,

31, 32, 49, 54, 85, 91, 97, 100, 107, 126, 131-133, 136, 138, 139, 150, 154, 159-161, 179, 181, 183, 185, 188, 189, 190, 194, 197, 199-202, 204, 204, 206, 207, 208, 210, 213, 214, 219, 220, 231, 234, 235, 237, 243, 245, 248, 251-253, 255, 256, 258, 261, 262, 266, 279, 281, 286, 288, 290, 294, 298, 300, 302, 318-321, 326, 330

Sepsikőröspatak 217 Serédi Jusztinián 76 Serfőző István SchP 256 Sík Sándor SchP 124, 138, 169, 170, 171,

172, 173, 174, 175, 177, 188, 189, 190, 196, 206, 209, 225, 229, 234, 237, 238, 242, 243, 245, 261, 262, 267, 274, 275, 276, 294, 307, 308, 312, 327

Sík Sándorné Winternitz Flóra 177 Simon Sándor SchP 46, 49, 82, 257, 262 Simonffy Margot 154, 194 Singer Péter 11 Six László 313 Skázel Károly százados 61 Slachta Margit 169 Slezák József 203 Smitzer Paula 138 Sóky István 80 Soleczki József 289 Solymos András 312, 313, 315, 316 Somhelyi Mihály SchP 36 Somkúti József 33 Somlóvásárhely 263, 298 Somogyi Antal 219 Somogyi György 134 Somogyi József 11 Somogyi Zoltán SchP 97 Soós Viktor Attila 228 Sopron 17 Sótonyi István SchP 63 Sölétormos Egon 184 Sörlei Zsigmond SchP 154 Spanyolország 172, 191, 268, 284 Spellmann, Francis bíboros 223, 224 St. Gallen (Svájc) 313 Stadler Frida 298

NÉVMUTATÓ 351

Stein Albert 184 Stein József 102, 134, 152, 184 Stockholm 285, 298 Stoll Fülöp 187, 190, 194 Suarez, Laureano SchP 272 Suller János SchP 26 Surányi Béla SchP 46, 253, 254 Svédország 240 Szabadka 11 Szabó család 54, 59, 82 Szabó János (trenton-i plébános) 162 Szabó Lajos 135, 208 Szabó M. Magdolna angolkisasszony 82 Szaif Márton tanár 187, 190 Szák (Szákszend, Komárom megye) 288 Szakál Ádám 9 Szakáll Ákos 11, 33 Szakasits Árpád 211, 257, 260, 301 Szalai József káplán 37 Szálasi Ferenc 39 Szalay József SchP 46, 55, 82, 193, 281 Szalay Zoltán 184 szalvátor (Salvator) nővérek 102, 104,

146, 148, 304-309 ld. Huszár Lídia, Mészáros Veronka Dithilda, Nagy Etelka Celesztin, Schäffer Anna Emerik

Szamek József SchP 17, 80 Szarka József 184 Szász István 121 Szatmári Sándor 194 Szatmárnémeti 258 Szécsényi János SchP 252 Szecsődi Kálmán 245, 262 Szeged 8, 17, 24, 82, 88, 137, 177, 182,

193, 275, 281, 295 Szegi dr. 320 Székely László 184 Székely Ottokár OCist 87 Székelyföld 80, 151 Szekeres Károly népügyész 244 Székesfehérvár 17, 28, 52, 60 Szekuli Pál SchP 46, 83 Szemenyei László SchP 308 Szemes Ferenc SchP 258 Széna Imre 203 Szend (Szákszend, Komárom megye)

288 Szendi József levente 321 Szendi József pedellus 39, 47, 95 Szennai Sándor SchP 258, 275, 290

Szent Vince nővérek ld. irgalmas nővé-rek

Szentgáloskér 256 Szentgyörgy ld. Szentgyörgypuszta Szentgyörgyi András SchP 275-276 Szentgyörgypuszta (Környe) 15 Szentiványi Béla 261, 264, 266, 302 Szentmiklós ld. Dunaszentmiklós Szentmiklósy András 11, 32 Szenyér (Somogy megye) 213, 214, 230,

266 Szepes (Stoll) Alfréd OSB 194 Szepey Géza 11 Szerdahelyi Ferenc 184 Szeretet Iskoláinak Kongregációja

(Congregazione delle scuole di carità) 271

Szeretet Leányai ld. irgalmas nővérek Szeretet Leányai ld. irgalmas nővérek Szevasztopol 68 Szidnai László 102, 134, 184 Szíj Mihály 290 Szilas László SJ 313 Szilsárkány 134, 184 Szinger Kornél SchP 8 Szita Imre SchP 154, 169 Szoboszlay András SchP 275 Szociális Missziós Nővérek 233 Szojka Ödön SchP 254, 256 Szombathely 261 Szomód (Komárom megye) 56, 57, 58,

156, 249, 273, 274 Szopek Lóránt 121 Szovjetunió 29, 60, 169, 274, 297 Szöllősi Bálint 134 Szőny (Komárom megye) 16, 65, 93, 101,

134, 184 Szőnyi József 81, 314 Sztálin, Joszif Viszarionovics 109, 244,

274 Szűcs Boriska 252 Szűcs János SchP 7, 11, 25, 32, 33, 49,

Szűcs János 100, 106, 120, 126, 133, 135, 138, 139, 140, 149, 154, 157, 158, 161, 179, 180, 187, 188, 189, 190, 191, 195, 200, 203, 209, 212, 217, 221, 230, 231, 236, 242, 243, 245, 246, 253, 253, 258, 261, 263, 264, 274, 286, 296, 298, 302, 308, 314, 319, 320, 321, 333

Szűcs Vince SchP 36, 37, 125 Szűr Sándor 81

352 NÉVMUTATÓ

Szűts Ferenc SchP 209, 213, 220, 246, 247

Szűts Imre 262 Tafferner Aladár 81 Takács József 331 Tallós József OFMCap 251 Tapolca 137 Tardos (Komárom megye) 58, 101, 111,

134, 156, 184, 333 Tarján (Komárom megye) 53, 184 Tárkányi Lajos 71 Tárnok András 134, 184 Tarrega (Spanyolország) 191 Tatabánya 101, 102, 134, 134, 184, 184,

184, 184, 184, 184, 184, 184, 204, 209, 256, 281, 288, 302, 327, 330

Techert József 106 Techert Margit 106 Techlár ld. Tehlár Téczeli Mária 200 Tehlár (Techlár) Miklós főjegyző 143,

162, 279-281 Teleky Kálmán 37 Tell Sándor SchP 11, 55, 100, 133-134,

158, 183, 208, 209, 210, 212, 213, 214, 220, 226, 234, 235, 238, 239, 249, 251, 253, 254, 260, 263, 264, 266, 276, 278, 280, 281, 286, 290, 292, 294, 298, 301, 302, 303, 304, 308, 309, 326

Temesvár 28, 123 Tihany (Zala megye) 20 Tihanyi Béla SchP 14, 29 Tildy Zoltán 105, 111, 181, 185, 196, 208,

211, 223 Tímár Aladár 101 Timon-David, Joseph-Marie 271 Tisza Ákos 134, 184, 188, 191 Tisza Béla 152, 154 Tóbi József 11, 33 Tomek Vince SchP 9, 124, 125, 133, 135,

148, 157, 169, 170, 171, 172, 173, 174, 175, 177, 182, 191, 210, 230, 237, 243, 243, 267, 272, 281, 283, 285, 286

Toronyi Ottó 192 Tóth Aladár 11, 32 Tóth György 184 Tóth Imre 215 Tóth Lajos 304, 305, 309 Tóth László 227, 229, 252 Tóth Pál 11, 33, 101, 134, 184 Tölgyesi Ágnes 306

Tölgyesi Márton 203 Töltéstava (Győr megye) 101 Tömörd puszta (Mocsa) 64 Török Jenő SchP 275, 276, 290 Traglia, Luigi 170 Transznisztria 27 Trautson, Ernst von , bécsi püspök 283 Trojanovich Iván 314 Tuzon Pál 185 Ugró Matild ld. Kecskés Lajosné Újhatvan 303-304, 306-309 Ullmann Péter br. 32 Uskert Kálmán 114, 147, 148, 180, 251,

302 Üllő 134, 184 Vác 46, 49, 87, 93, 125, 149, 177, 182,

213, 217, 251, 253, 261, 275, 290, 334 Váczi Miklósné 241 Vágó M. Angéla irgalmas nővér 158,

230, 233, 273 Vajda György 33 Vajda Ilonka 127 Vámosgyörk (Heves megye) 248 Váradi János SJ 224 Váradi Tibor 316 Varga Dezső 134 Varga Franciska Lilióza irgalmas nővér

150, 158, 273 Varga István 184, 231, 240, 244 Varga Sándor 101, 134 Varjú Pál 11 Várnai Antal 33, 81 Varróné takarító 257 Varsó 59 Vas Károly 311 Vass Péter SchP 36, 37, 60, 61, 100, 127,

131, 133-134, 150, 180, 183, 189, 195, 209, 213, 214, 220, 229, 230, 266, 295, 308, 326, 85, 91, 94, 96, 97, 125, 126, 275

Vass Zoltán 208 Vasteleki Jenő 311 Vaszary Tamás 11, 33, 134, 143, 184 Vatikán 139, 182 Vékey Károly SchP 46, 47, 82, 262 Veracini, Francesco Maria 138 Veres József 304 Veres Péter 208 Verespusztai Lászlóné 63 Verona 271 Vértes hegység 52, 333

NÉVMUTATÓ 353

Vérteskethely (Komárom megye) 288 Vértesszőlős (Vértesszöllős, Komárom

megye) 60, 155, 225, 273, 274, 288 Veszprém 17, 49, 125, 146, 165, 182, 213,

253, 261, 263 Veszprémi Győző 239 Veszprémi Tibor SchP 99, 100, 107, 108,

111, 113, 115, 116, 121, 122, 126, 133-134, 139, 143, 150, 158, 162, 165, 177, 180, 183-184, 185, 186, 191, 192, 193, 194, 198, 203, 204, 210, 213, 214, 216, 217, 218, 219, 220, 221, 225, 226, 230, 231, 232, 233, 235, 236, 237, 243, 248, 249, 250, 254, 257, 258, 260, 262, 263, 264, 265, 266, 267, 273, 274, 275, 280, 281, 288, 290, 295, 297, 298, 302, 303, 304, 306, 328, 330, 330, 331, 332, 333, 307, 308, 309

Viczián Béla 207 Viczián László 188 Vid József SJ 224 Vida Lajos SchP 304, 305, 309 Vígh Árpád SchP 7, 24, 27, 32, 33, 37, 39,

47, 57, 58, 61, 85, 86, 87, 97, 100, 125, 126, 142

Vígh Imre 134, 184, 244 Vigh József 290 vincés nővérek ld. irgalmas nővérek Viola Mihály 216 Virágh Teofil OSB 103 Vizkelety András 288, 327, 332, 334 Vogel Margit 232 Vogler Flóriánné 137, 151 Volly István 313 Voragine, Jacobus a 22 Vorosilov, Kliment Jefromovics 86, 94,

106, 297 Vörös Béla 102, 134, 184 Vörös Ferenc 11, 32 Vörös János altábornagy 12, 18, 39, 40

Wächter, Claus 232 Wagner Lajos SchP 11, 32, 72, 106, 100,

133-134, 145, 148, 258 Wagner Mano 190 Walter János SchP 12, 32, 65, 82, 100,

113, 114, 116, 118, 120, 121, 122, 124, 133-134, 135, 137, 139, 140, 147, 148, 150, 154, 158, 159, 168, 169, 170, 171, 172, 175, 176, 178, 182, 187, 231

Walthier Ferenc 11, 33, 134, 148, 184 Washington DC 285 Watzker Gyula 184 Weiner Ferenc SchP 11, 16, 17, 20, 21,

32-33, 28, 49, 92, 100, 133-134, 170, 171, 178, 190, 183-184, 198, 201, 213, 214, 218, 220, 225, 234, 235, 236, 238, 239, 240, 243, 244, 245, 266, 274, 280, 290, 302, 326

Weszelovszky Gábor 184 Wiesbaden 224 Winternitz Flóra ld. Sík Sándorné Wlasitsch Gyula 11, 33, 35, 313 Wlasitsch László 33, 35 Zágráb 313 Zakar András 224, 226, 227, 229, 252 Zalán István 137 Zámbori Zoltán 137 Zányi László SchP 46 Záray Márta 316 Zelei József 11 Zibolen Endre dr 208 Zibrinyi Kálmán 11, 32, 33 Zimányi Gyula SchP 8, 9, 13, 100, 103,

124, 126, 129, 130, 154, 238, 239 Zirc (Veszprém megye) 122-123, 330 Zita királyné (Habsburg IV. Károly ki-

rály felesége) 223 Zömbik Miklós SchP 209 Zrínyi Miklós (1620–1664) 311 Zsámbék 81, 101, 134

Dar

vasy

Mih

ály–

Biró

Imre

• A

TAT

AI P

IARI

STA

REN

DH

ÁZ

TÖRT

ÉNET

EM

PM 1

1.Darvasy Mihály–Biró Imre


1943–1950

M AG YA R O R S Z ÁG P I A R I S TA M Ú L T J Á B Ó L

11

fordulatokkal teli eseményeit két rendtörténészi elhivatottságú pi-arista, két tartományfőnöki tit-kár, Darvasy Mihály (1917–1973) és Biró Imre (1883–1972) örökí-tette meg. Kettőjük munkáját kö-tetünkben teljes terjedelemben, néhány további föl jegyzéssel ki-egészítve közöljük.

A tatai piarista rendház és gim-názium utolsó hét esztendejéről készült 300 oldalnyi, különlege-sen részletes és alapos krónika a téma és a szerzők szerencsés ta-lálkozásának köszönheti létre-jöttét. A második világháború, a kommunista hatalomátvétel, majd az erőszakos államosítások

2100 Ft

MPM11-TataiHD-borito-v04.indd 1 2017.01.19. 23:51:23

A TATAI PIARISTA RENDHÁZ TÖRTÉNETE 1943–1950

Documents