A NYELVEK VILÁGÁBÓL † ÁPOLÓ.HU ÁRA: …anyanyelvapolo.hu/edes-anyanyelvunk-pdf/ea-2019-XLI-4.pdf · A magyarság a Kárpát-medencében.....3 Lengyel Klára: Az elemszilárdulás

ÁRA: 250 FT

ÉdesÉdes

2019. SZEPTEMBER2019. SZEPTEMBER

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

Nádler Róbert:A Mátyás-templom látképe

északkelet felõl (1899)

A TARTALOMBÓL:

Klinghammer István:A magyarság a Kárpát-medencében

Lengyel Klára:Az elemszilárdulás

Balázs Géza:Thaly Kálmán rejtõzködõ retorikája

H. Varga Márta:

Tudományról, mûvészetrõl,intuícióról, nyelvrõlGéczi Jánost kérdezi

Birtalan Andrea

Tudás, megismerés, kíváncsiságKuna Ágnessel

Mészáros Márton beszélget

„Minden nagy közösségi kérdésbenvesztettünk”

Bodó Barna válaszolBalázs Géza kérdéseire

Blankó Miklós:Olvasni jó! – kötelezõt is

És: pontozó, keresztrejtvény,nyelvi kérdések, pályázat

Kivilágos-kivirradtig

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

41. ÉVF. 4. SZÁM41. ÉVF. 4. SZÁM

ÉA

ÚJ MAGYARTANÍTÁSmelléklet – novemberben

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, szeptemberben és novemberben.Szakmai támogatók:Magyar Nyelvtudományi Társaság,MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Bizottság,Magyar Nyelvstratégiai KutatócsoportKiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség:Balázs Géza [email protected],Kemény Gábor [email protected],Kovács Zsuzsanna (titkár)[email protected],[email protected]õbizottság:Balázs Géza, Grétsy László, HeltainéNagy Erzsébet, Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

A szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: [email protected]: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ: Könyvtárellátó Kht.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti KulturálisAlap,

a Magyar MûvészetiAkadémia

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

Klinghammer István:A magyarság a Kárpát-medencében. . . . . . . . . . . 3

Lengyel Klára: Az elemszilárdulás . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes?Thaly Kálmán rejtõzködõ retorikája . . . . . . . . . . 5

H. Varga Márta: Kivilágos-kivirradtig . . . . . . . . . . . . 6

Kemény Gábor: Szép magyar vers.Kiss Benedek: Nyelvemre levelet tépek. . . . . . . . 7

Grétsy László: Maximál és maximalizál . . . . . . . . . . 8

Tudományról, mûvészetrõl, intuícióról, nyelvrõl.Géczi János válaszolBirtalan Andrea kérdéseire. . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Tudás, megismerés, kíváncsiság.Kuna Ágnessel Mészáros Márton beszélget . . . 10

„Minden nagy közösségi kérdésben vesztettünk”.Bodó Barna válaszol Balázs Géza kérdéseire . . 11

Kemény Gábor: Hogyan (ne) mondjuk? . . . . . . . . 12

Blankó Miklós: Szó szót követ.Olvasni jó! – kötelezõt is . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Blankó Miklós: A Facebook nyelvi illemtana . . . . 14

Ludányi Zsófia: Nem tervezem eldönteni… . . . . . 15Bincze Diána:

Négyszemközt a páros testrészekkel . . . . . . . . . 15Bácsi Enikõ:

Házastársak kérései a 16–18. században . . . . . . 16

Balázs Géza: Hitet átható humor.Holczer József könyve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Kemény Gábor: Zsilka Tibor: Poétikai kisszótár . . 18

Dóra Zoltán: Gyógyszertárnevek és helyesírásuk . 18

Hírek, tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19–21

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (106.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Minya Károly: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . 24

A Magyartanítás, az ötvenéves folyóirat ezen a névenmár nem jelenik meg. Magyartanárok kérésére az Anya-nyelvápolók Szövetsége Új Magyartanítás címmel indítévente kétszer megjelenõ folyóiratot. A folyóirat újdon-sága, hogy számai egy magyartanítási témát járnak kö-rül a tantárgypedagógia, irodalomtudomány, nyelvé-szet, kapcsolódó területek (színház, film, zene, képzõ-mûvészetek) nézõpontjából, valamint szakmai fórumot

biztosítanak a magyartaná-roknak. Az Új Magyartaní-tás a tervek szerint április-ban és novemberben jelenikmeg. Az elsõ szám vezérté-mája: Bánk bán-búvárlatok.

A 2019. évi összevont számot az Édes Anyanyelvünkelõfizetõi, az ASZ tagjai a novemberi számmal együttkapják meg. A lap a késõbbiek során elérhetõ lesz a vi-lághálón is.

F

Torlódó cikkek. Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõ-ségében sok értékes megrendelt és beküldött írás várja amegjelenést. Az újabban gyakori anyagtorlódás miattszerzõink és olvasóink megértését és türelmét kérjük.

A szerkesztõség

Nádler Róbert (Pest, 1858. április 22. – Budapest,1938. június 7.) iparmûvész, festõ és pedagógus.

A középiskola után építésznek készült, elõbb a mün-cheni, majd a bécsi mûszaki fõiskolán tanult, de idõvelteljesen a festészet felé fordult. 1880-ban Ybl Miklósépítészeti irodájában dolgozott, és részt vett a KirályiVár és az Operaház tervezési munkálataiban.

1885-ben megnyerte a Budapest fõváros által a váro-si látképekre kitûzött pályázaton az elsõ díjat. Ekkor fes-tette meg az 1885. évi országos kiállítás korzóját, aBomba teret. Tagja lett Az Osztrák-Magyar MonarchiaÍrásban és Képben Mûvészeti Bizottságnak (várost áb-rázoló látképei ma a Kiscelli Múzeumban találhatók).

1904-ben megfestette a Szt. István Bazilika Szt. Ce-cíliát ábrázoló mellékoltárképét (a bejárattól közvetle-nül jobbra található elsõ oltár). 1889-ben a Mintarajzis-kola tanára, 1915-ben az Iparmûvészeti Fõiskola veze-tõje lett. 1917-tõl 1929-ig a Mûegyetemen az ornamen-tális rajz tanára. Az 1910-ben alakult Magyar Akvarell-és Pasztellfestõk Egyesülete elsõ elnökévé választotta.1928-ban gyûjteményes kiállítása volt a Mûcsarnokban.

ÚjMagyartanítás

Édes Anyanyelvünk 2019/4. 3

Kárpátok íve egybeöleli a két magyar Alföldet és Er-dély zárt medencéjét, ezzel kialakítja a Kárpát-meden-ce együttesét. Ennek területe 300–350 ezer km2, asze-

rint, hogy déli határát hol húzzuk meg. Kiterjedése nagyobb, minta Brit-szigeteké, és nagyobb Itália félszigeténél. A Kárpát-meden-ce és környéke mértani közép helyet foglal el Európa kontinensén.Olyan tájegyüttes, amely Európa néprajzi tájainak vonalában fek-szik. Itt szomszédol a kontinensen megtelepedett három nagynyelvcsalád, a germán, a román és a szláv a közbeszorult kiseb-bekkel. E nyelv- és népcsaládok képviselõi között egy mindegyik-kel szemben idegen származású nép, a magyarság lakja Belsõ-Eu-rópa magterületét. A magyarság különleges színt jelent a Kár-pát-medencében.

A terület központi nagy kamrájában amagyar állam alakult ki a 10. században,és megmaradt ott a mai napig, Határaolyan állandóságot mutatott ez idõ alatt,mint egyetlen más államé sem ilyenhosszú ideig a kontinensen. Európában aKárpátok ívén futó országhatárhoz hason-lót csak a Pireneusok hegyvidéke alkotottSpanyolország és Franciaország között.Tizenegy évszázad távlatában a magyarállam jelentette a Kárpát-medence határa-it. A Kárpát-medence területe a magyarállamalapítás óta jó hétszáz éven keresztülegyetlen ország politikai szervezetébe tar-tozott, és csak az oszmán birodalom ter-jeszkedése során szakadt három részre, majd létezett megfelezve.A 19. század közepén a Kárpát-medence újra összetartozott nagytájként, és egyetlen politikai testté egyesült. Az elsõ világháborúmegrázkódtatásai szétrepesztették az államrendszert. 1920-ban ötrészre szétdarabolták Európának ezt a tartós államterületét.

Az ezer éve életképes MagyarországAmikor II. Szilveszter pápa Szent Istvánnak királyi koronát

küldött, akkor ezzel a koronázási aktussal csatlakozott Magyaror-szág Európához, mégpedig sajátos karakterrel, és a mai napig erõ-teljesen fennálló, büszkén vallott identitással. Az akkori, Európahatárain kívülrõl érkezõ nép európai kerethez való csatlakozásátjelentõ Magyar Királyság az eredetétõl igyekezett kapcsolatátfenntartani az európai eszme szellemét és folyamatosságát képvi-selõ szellemi irányzatokkal.

Hazánk ezeréves történetébõl két határozott törekvés emelhetõki: a sajátos identitás fenntartására, valamint a szoros odatartozás-ra való igyekezet. Bár nem volt könnyû megtartani sem az Európá-hoz való tartozását, sem pedig nemzeti identitását, azokat a mainapig megvédte. A Széchényi grófok, Petõfi vagy Teleki Pál nevejelképezi a magyarsághoz való ragaszkodást. A szomszéd orszá-gokban milliónyi magyar számára saját identitásuk megõrzése amai napig különös erõfeszítést igényel. Ezek után meggyõzõdé-sünk, hogy részben elhivatottságunkból, részben helyzetünkbõladódóan mi magyarok jobban megértjük a nemzetköziség és anemzeti identitás kapcsolatát. Az ezeréves történetünkbõl fakadóelõzmények felkészültté teszik Magyarországot a globalizáció ésaz identitás viszonyának megértésére.

A világ a hálózat és az én felé tartTényként kezeljük, hogy az ezredfordulóra új világhelyzet ala-

kult ki. A világ globális hálózatokba szervezõdik. A gazdaság egy-re inkább egy átfogó pénzügyi piachoz idomul, az új információstechnológiák pedig egyre könnyebbé és gyorsabbá teszik a kap-csolatteremtést és a befolyásolást az egész világon – és mindezt aközhatalmak egyre kevésbé tartják ellenõrzésük alatt. Ez pedig ar-ra készteti az embereket, hogy egyre inkább követeljék identitásu-kat. Francis Fukuyama amerikai filozófus, politikai közgazdászóriási vihart kavart könyvében 1992-ben már lezárta az emberi tör-ténelmet, tíz évvel késõbb a Poszthumán jövõnk, a biotechnológiaiforradalom következményei címû könyvében azonban bevallotta,

jön még valami nagy fordulat az emberiség történelmében: az er-kölcs válik legfontosabb történelmi tényezõvé, mert meg kell vé-deni a közös emberi értékeket és tulajdonságokat. Így lesz újbólmodern és létfontosságú az erkölcs és a nemzet. Úgy véli: fordult akocka, az a hasznos, ami erkölcsös, és segít az identitásukat igény-lõ embereknek a nemzet és állama ott, ahol a piac kifogy a szusz-ból.

John Naisbitt amerikai jövõkutató politológus megjósolta,hogy a világon lesz majd egy globális életstílus, és sok kulturálisnacionalizmus, melyek kiegészítik egymást. Olyan tényezõk, mintnyelv és kultúra, a hagyományok, a vallás, az irodalom és mûvé-szet ismételten fontossá válnak az életben, és az emberek ezekhezismét mélyen kötõdnek majd. A globalizáció kora egyben a sze-

mélyiség újjászületésének kora is. Való-színû a családhoz és a nemzethez tartozásérzésének feléledése, a hagyományok új-raélesztése, a nyelvi adhézió megerõsödé-se. Az embereknek identitásukhoz nyel-vi-kulturális alapon álló védelemre vanszükségük, amit csak az állam nyújthat,mégpedig a nemzetállamok. Csak olyanközösség sikeres, amely képes megfelelõbelsõ kohézió megteremtésére. Ebben se-gítenek bennünket értékõrzõ hagyomá-nyaink. A hagyományt nem az egyes em-berek, hanem a közösség hozza létre. Azélõ hagyomány teljesebbé teszi az egyénéletét, és összekapcsolja mindazokkal,

akik ezt a hagyományt gyakorolják. A hagyomány fontos, deugyanígy fontos a rend, a béke. Azt tapasztaljuk, hogy az emberekbiztonság utáni vágya a mai élet fõ forrása. Nemcsak anyagi, ha-nem eszmei vonatkozásban is. Nos, ebbe a 21. század eleji világ-képbe kell belehelyezni életünket, céljainkat, feladatainkat.

Szókratész világaAszavakban megnyilvánul az emberek közötti viszony. Az em-

berek közötti dialógusokban fontos szerepet játszanak az udvari-assági aktusok is, amelyek a kulturált viselkedés társadalmilag el-fogadott modelljét jelenítik meg. A beszélgetés mélysége paradoxmódon nem a beszédkészségtõl, hanem a meghallgatás készségé-tõl függ. Sajnos, ezt gyakran elfelejtjük, és ennek következtében adialógus csupán párhuzamos monológok benyomását kelti. Nyug-talanságot okoz a nyelvhasználat egyre nagyobb méreteket öltõvulgarizálódása. Sokszor tapasztaljuk, hogy a kisebb szókultúrá-val rendelkezõ közéleti szereplõk, a közösség bizalmának meg-szerzése érdekében, nyelvi viselkedésüket hozzáigazítják az utcaszabadszájú nyelvhasználatához. Ebben a helyzetben nagyon fon-tos a tanítók nyelvi kultúrája. John Stuart Mill angol filozófus an-nak idején azt hirdette, hogy az ember elõtt két választási lehetõ-ség van: mintaként választhatja a „disznók világát” vagy „Szókra-tész világát”. A feladat megvédeni fiataljainkat attól, hogy elfo-gadják a disznók világát, és bevezetni õket a szellemi értékek,Szókratész világába. E világban követhetik azokat, akik méltók aköztiszteletre, elismerésre, akik példát mutatnak az emberi értékekmegõrzésében, gazdagításában, a magyar nyelv- és kultúrközös-ség fenntartásában. Olyan tanárok kellenek az elemi iskolától azegyetemig, akik nemcsak tantárgyuk oktatói, hanem növendékeiknevelõi is – személyes példájuk révén. Erre utal Pázmány intelme:„Azt a tanítót böcsüli nagyra Isten, aki cselekszi, amit tanít, ésmind nyelvét, mind pennáját szíve gyökerének téntájába mártván,úgy szól, amint szíve járása vagyon.”

A magyar nyelv a nyelveknek abba a csoportjába tartozik,amelynek saját állammal rendelkezõ közösség képezi erõs táma-szát, amely számára ez a nyelv a nemzeti identitás és a legfõbb ér-tékek hordozója.

Az 53. magyar nyelv hetén, egyúttal az Anyanyelvápolók Szövetsé-gének közgyûlésén (Petõfi Irodalmi Múzeum, 2019. május 18.) tartottbeszéd rövidített változata. (A szerk.)

Klinghammer István

A magyarság a Kárpát-medencében

A

Kép: BG

Édes Anyanyelvünk 2019/4.4

A szóalkotásmódoknak, azaz a szótári szavak nyelvtanialapú gyarapításának egyik ritka fajtája az elemszilárdulás.Ez valójában nem aktív, nem tudatos szóalkotási mód.Elemszilárdulásnak nevezzük azt a nyelvi folyamatot,amelyben két vagy több szóelem egyetlen, immár tagolha-tatlan szótári egységgé válik. A tagolhatatlanság oka az,hogy az elemszilárdulással létrejött szó jelentése, feladataés szófaja megváltozik; más, mint a kiinduló és tagolhatószóalak jelentése, feladatköre. Pl.:

Azt csókolom, akit szeretek ésCsókolom, jöhetünk a bútorokért?Az elsõ mondat csókol szava fõnévbõl képzett ige (csók-

+ -ol), amelyen egyes szám elsõ személyû, határozott rago-zású igei személyrag látható. A mondat igéjének idejét,módját, számát és személyét a tartalomnak megfelelõenmegváltoztathatjuk: azt csókoltad / csókoljuk / csókold /fogjátok csókolni stb. A második mondat csókolom szavaazonban nem cselekvést jelent. A csókolom ebben a környe-zetben köszönés, szófaja ennek megfelelõen interakciósmondatszó. Aszóelemek, azaz a fõnévi tõ, az igeképzõ és azigei személyrag láthatók ugyan a szóalakon, ámde nem vá-laszthatók le, és nem változtathatók, hiszen az interakciósmondatszóhoz nem kapcsolható sem idõ, sem mód, sem ateljes cselekvõ személyparadigma. (Nem köszönhetünkúgy senkinek, hogy *Csókoltátok volna!)1 Tovább fejteget-ve: a Csókolom! köszönés bizalmas változatát az interakci-ós mondatszói csoportra jellemzõ rövidülés és becézõ to-vábbképzés szóalkotásmódok segítségével hozzuk létre,vö. Csókolom! � Csocsi; Köszönöm! � Köszi!

Az elemszilárdulás mint nyelvtani terminus nem egészenpontos megnevezés. Nem minden elemszilárdulást neve-zünk ugyanis elemszilárdulásnak. A négyfajta szóelem (tõ,képzõ, jel, rag) mindegyike bonthatatlanul összetapadhatugyan, de sem a puszta tövek, sem a toldalékok tapadásátnem tartjuk elemszilárdulásnak. Az összeforrt tõkapcsola-tokat az összetett szavak között tartjuk számon, a szóalkotásneve ez esetben: szóösszetétel. Összetett szó tehát a keljfel-jancsi, kétoldalt, nemkülönben, négykézláb stb. A toldalé-kok összetapadásából összetett képzõ, összetett toldalék jönlétre, pl. -hat/-het + -ó/-õ = -ható/-hetõ; járható, vehetõ.

Az elemszilárdulás tehát olyan szóalkotásmód, melybentõhöz toldalék tapad bonthatatlanul, pl. nézz hátra – az ige-

kötõben a -ra határozórag figyelhetõ meg; állítólag nagyhõség lesz – az állítólag módosítószóban tisztán látható azigetõhöz (áll-) kapcsolódó igeképzõ (-ít), a melléknévi ige-név képzõje (-ó) és a záró határozórag (-lag). Mindezek lát-hatók, de már nem mûködõ szóelemek.

Természetesen azt is el kell ismerni, hogy a szóösszetételigen gyakran von maga után elemszilárdulást pusztán azért,mert toldalékos szóalakok kapcsolódnak össze egy önállószóvá. Az útonálló összetett szó elsõ tagjában az -on határo-zórag, a második tagban az -ó „foglalkozásnévképzõ” vanjelen toldalékként, de a szótári szóból nem távolítható el,nem cserélhetõ egyik sem. Ez esetben a lexéma kétfajta szó-alkotásmóddal: szóösszetétellel és elemszilárdulással jönlétre. Az összetett szavak között sok olyan lexémát találunk,melyekben az elõ- vagy utótag elemszilárdulásos szóalak,pl. hullócsillag, egyoldalú, agyba-fõbe, adjonisten, egy-szeregy.

Az alapszófajok között a határozószói szófajcsoportbanleggyakoribb az elemszilárdulással létrejött szótári szó, pl.rövidesen, újra, utoljára, jelenleg, korán, nyomban, eléggé,nyakra-fõre, hirtelen, örömest. A tanárképzésben az elem-szilárdulás megfigyeltetése hasznos lehet a szófajok meg-különböztetése terén. Az alapszófajok ismerete ugyanis ál-talános iskolai követelmény. Ennek ellenére gyakori tanárihiba, hogy a határozószót összetévesztjük a toldalékos fõ-névvel vagy melléknévvel. Ha valaki bizonytalan a határo-zói szerepben álló szó szófajának megítélésében, azt szok-tam ajánlani, hogy próbálja leválasztani a toldaléknak tûnõszórészt, illetõleg átalakítani a mondatot úgy, hogy a tolda-lék (vagy a vélt toldalék) ne jelenjen meg. Ha a toldalék le-választható, akkor a ragtalan szó szófaja mérvadó, pl. Csa-ládostul mentem vendégségbe = A családdal együtt / a csa-lád és én mentünk vendégségbe. A család fõnévhez a -stul(itt -ostul) társhatározórag kapcsolódik, a mondatban tehátragos fõnevet látunk. Remekül megoldotta a feladatot = Re-mek megoldás; az -ül módhatározórag leválasztható a remekmelléknévrõl, a remekül szófaja tehát melléknév.

Ha a kiszemelt toldalék nem választható le, mert a tolda-lék nélküli szó jelentése megváltozik, vagy nem is léteziktoldalék nélkül az adott szó, akkor a határozói szerepû sza-vunk minden bizonnyal határozószó lesz, pl. vaktában �

*vakta; jó-val (nagyobb) � jó-val (álmodik); csõstül � csõ-+ -stül.

E két példából arra is következtethetünk, hogy az elem-szilárdulás megfigyelése hasznos lehet az azonos alakú sza-vak szófajának megkülönböztetésében. Pl. az egyszer szó’régen’ jelentésben elemszilárdulásos szóalak, a -szor/-szer/-ször határozóragot nem tagolhatjuk el az eredeti szótõtõl.Pl. Nekem is volt egyszer egy ilyen hintalovam; Egyszervolt, hol nem volt. ’Egyetlen alkalommal’ jelentésben azon-ban nincs szó elemszilárdulásról, hanem határozóragosszámnév szerepel a mondatban: Legalább egyszer/kétszer/hússzor érdemes fogyasztani belõle.

Lengyel Klára

Kis magyar grammatikaaz iskolában

Az elemszilárdulás

Tájékoztató az Édes Anyanyelvünk terjesztésérõlLapunkat a postán lehet elõfizetni. Az Anyanyelvápolók Szövetségének (ASZ) tagjai a lapot a tagdíjuk rendezését köve-

tõ második hónaptól kezdve a megadott címükön fóliázott formában megkapják a megjelenés napján. A szerkesztõségvisszamenõlegesen nem tudja biztosítani a lapot. Az ASZ-tagdíjat átutalással kérjük rendezni az OTP-nél vezetett11705008-20132015 sz. bankszámlán. A tagdíj 2000, illetve 1500 Ft/év (tanuló, nyugdíjas). A tagsággal, tagdíjfizetéssel, lap-terjesztéssel kapcsolatos ügyekben az ASZ irodavezetõje és az ÉA szerkesztõségi titkára illetékes: [email protected]. Cím: 1053 Bp., Károlyi u. 16.

1 Bocsánat, hogy a szerkesztõ közbeszól: Kötetlenebb nyelvhaszná-latban többször is hallottam idõsebb férfitanároktól, akiknek ifjú höl-gyek Csókolom-mal köszöntek, ezt a tréfás választ: Csókolnálak! Ezesetben a csókol ige eredeti szófaji jelentése tér vissza. (BG) – A szerzõazonnali válasza: Hozzátéve, hogy a köszönési funkció meghagyásávalalkalmi átmeneti igei-mondatszói szófajt hoztak létre. Mellékesen: azemlített tanárok helyesen viselkedtek. (LK)


Thaly Kálmánról leginkább azt tudják, hogy nemcsakgyûjtött, hanem hamisított is kuruc népdalokat. A hamisításvádja a halála után ragadt rá. Ám a „hamis” kuruc dalokügye ennél bonyolultabb. Thaly valóban gyûjtött, azután át-írt és ihletetten írt is kuruc dalokat. Ez utóbbiakat forrás-megjelöléssel is ellátta, de ezeken a helyeken késõbb nemtalálták meg az eredetit. Thaly valószínûleg megtréfálta a fi-lológusokat. Figyelmes olvasóit azonban rávezette a turpis-ságra. Kurucos tárgyú archaizáló verseit 1903-ban Kurucz-világ címmel adta ki. Az elõszóban így vall: „a kurucz ver-sekkel [...] nagy szeretettel és legbehatóbban foglalkozvaegészen beleéltem magamat a kurucz költészet szellemébeés modorába; a mire önkéntelenül is, mintegy ösztönszerû-leg kedvet kaptam a nevezett korszak [...] egyes regénye-sebb vonatkozású mozzanatának költõi alakú [...] feldolgo-zására”. Tegyük hozzá, hogy a 19. század végén még nemvolt követelmény a pontos adatközlés: belefért az átdolgo-zás, javítás, átköltés is. Thaly tehát részben a kor szellemé-ben és módszerével gyûjtött, átdolgozott és költött. Nemhamisak tehát a dalai. De rejtélyesek. Személyiségének egydarabját rejtette el bennük.

Kuruc dalpörA történészek-irodalomtörténészek találó módon nevezték

el Thaly verseit: áttulajdonított, régieskedõ (Riedl Frigyes),magaálcázó (Borbély Margit) költemények. Az eljárás fordí-tott plágium vagy kontraplágium (Riedl). R. Várkonyi Ágnes(1961) szerint: nem lopott szöveget, hanem alkotott másnak.Csehy Zoltán (2005) kosztümös (maszkos) identitást, sõt „arc-lopást” említ. A „kuruc dalpört” Tolnai Vilmos és Riedl Fri-gyes indította el Thaly halála (1909) után. Tolnainak feltûnt a„sûrített kurucság” (1913), Riedl (1918) föltárt egyezéseketThaly kedvenc költõi és az álkuruc versek között. Milyen filo-lógiai, nyelvészeti, pszichológiai érvekkel igyekeztek vallatórafogni a Thaly Kálmán-költeményeket? Egyetlen szövegen, azerõsen bizonyítottan Thaly Kálmán szerzette Esztergom meg-vétele címû versen mutatom be a Thaly szerzõségére utalónyomokat.

Sebes víz a Garam, siet a Dunába, / Kurucok tábora éppenott megszálla. (Folyóvizek kezdõ motívuma saját versében is:Hol sárga partok közt a Rába suhogva omlik és karába dõl aMarcalnak; Kurucvilág.)

Rákóczi tábort üt a Garam-torokban, / Perzsia-szõnyegenpihen szép sátorban. / Perzsia-szõnyegen, fényes tigrisbõrön... /Sátor elõtt állnak palotások bõvön. (Erõltetett rímek a mûköl-tészet jellemzõi: tigrisbõrön – bõvön.)

Verik a rézdobot, fújják a trombitát, / A sok nyalka kuruc ûli aparipát. (Saját versében: Dobot veret, fuatja az trombitát,Bezerédi-ballada; valamint árulkodó, anakronisztikus jel arézdob – ugyanis nem volt ilyen tárgy a kuruc korban.)

Rákóczi tábora torpan a síkságon: / Rákóczi sátora dombonáll magában. / Friss, kerek dombon áll tenapi nap olta: / Nem-csak az a sátor, a domb is csak azolta! (Thaly verseiben kedveltjelzõ a kerek, s gyakran a kerek domb vagy halom szerkezet is:Kerek halmon áll Tuhutum sátra (Székely kürt); Egy kerekdomb tetõjén kémlel, Õrhalom volt ez a kerek domb (Kárpátikürt).

Jó kuruc vitézek csak tegnap dombolták. / A földjét kezek-ben süvegben hordották. (A dombol költõi kifejezés, a régi ésnépnyelvben nincs följegyezve, csak a tombol ’ugrándozik,hangoskodik’ ige alakváltozataként. Itt ’dombot emel’ jelen-tésben szerepel.)

Urunknak sátora magas helyen legyen. / Szép tábora fölöttvégig tekinthessen! / Aranyos zászlója lobogjon magasra! /

Messzérõl mindenki mindjárt megláthassa! (Az erõltetett allite-ráció – négy szó is m-mel kezdõdik – a mûköltészet jellem-zõje.)

Nagy Rákóczi jár az gyönyörû mezõben, / Rettenetes kardjavillog a kezében. A rettenetes kard gyakori toposz, példáulThaly kedvenc költõjénél, Arany Jánosnál: „Rettenetesbosszúálló kardja volt kezébe’ (Zách Klára). A rettenetes kardmásoknál: „s rettenetes kardját fogatig mártotta szügyébe”(Vörösmarty: Zalán futása), „Híremet nemcsak keresem pen-námmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal” (ZrínyiMiklós).

Szóljatok álgyuim, szörnyen ropogjatok, / Dunának kétpartja rengjen alattatok! / Hejh! s megbõdülének Rákócziálgyui, / Hejh! S megrendülének Esztergom tornyai. (Eláruljamagát azzal, hogy kedvenc szavait használja. A megbõdülThalyra jellemzõ egyéni szó, ráadásul teljes szerkezetben:megbõdül az ágyú (álgyu). Saját verseiben: Megbõdül néha abõgõ (Kárpáti kürt), Bõdülnek ágyúink, Rábõdült az ágyú(Kurucvilág).

Odafent az tokos csak elhivé magát. / Nem adja a várat,berdót igen kajált. A tudatos archaizálás is Thaly jellemzõje:tokos: labanc; berdót kiált: az õrszem azt kiáltja: Állj! Ki vagy?(Halt! Wer da?); kajált: kiált.

Éjten-éjjel, mikor a lövés elhallgat: / Fényes tigrisbõrén Rá-kóczi nem nyughat. / Készíti híveit, híres vitézeit: / Fodor ésRévay hajdú-ezereit. / Az palotás-ezret, az Esze Tamásét, /Csajági Jánosét, Lócziét, sok másét. (A pontos nevek, felsoro-lások tudatos, sõt történész tudással bíró szerzõre utalnak.)

Éjten-éjjel egyszer az álgyu hármat szól: / Hát az a sok kurucaz várra csakúgy nyomúl. / Tüzes garanáttul világos az éjjel, /Hajh! sok anya fia borúl ott bé vérrel! Thaly saját versében ismegjelenõ motívum: Sok ezren borultak ott önnön vérekben(Ocskai-ballada).

Hasad a szép hajnal, piros az hegyoldal... / Esztergom várábaRákóczi felnyargal. Thaly saját versében: Veres a zsibói hegy-oldal (Kurucvilág).

Mikor Esztergomban örömet lõttenek, / Ez versek kevességazután költenek. / Ha kérded: ki írta? – egy igaz magyarfi, / Igazörömében – elhigyje akarki. Feltûnõ, ritka, ám Thaly általhasznált szó: magyarfi. Tréfás jelentésben elõfordul egy régi,Thaly által kiadott költeményben, valamint saját versében:Igaz magyarfi vagyok én (Kurucvilág).

Egy másik, Thalynak tulajdonított kuruc vers (Dunántúlbujdosó kurucok éneke, 1710–1711) két sora összecseng Kisfa-ludy Károly Szülõföldem szép határa címû versével: Hej bemesszi estünk tõle!. . . / Ha ád Isten még oly órát / Hogy meglát-juk az Ság ormát, / Szülõföldünk szép határát? Kisfaludynál:Szülõföldem szép határa / Meglátlak-e valahára? / Hej tõled betávol estem (Kisfaludy Károly: Szülõföldem szép határa). Rá-adásul még a kérdõ modalitás is ugyanaz (a szám, személynem): meglátjuk? Meglátlak-e?

Egy végsõ csavarThaly Kálmán tehát nem volt csaló, sem hamisító, amennyi-

ben életmûvének folyamatába beleilleszkedik a kuruc költé-szet gyûjtése, utánzása, s ennek kapcsán belecsempészett né-hány „új stílusú” kuruc verset a népköltészeti alkotások közé.Ám Benkõ Krisztián (2005) és Csehy Zolán (2005) úgy látják,hogy Thalynak komoly oka volt a bujdosásra, rejtõzködõ reto-rikára. R. Várkonyi Ágnes (1961) Thaly-monográfiájában utal„erkölcsi életének eltévelyedésére”. Csehy úgy véli, hogy ön-magában a kurucosság (katonáskodás, férfiasság, bajtársias-ság) is árulkodó jel. A Bujdosó kuruc dalának 8. versszakábanmintha Thaly saját ars poeticáját, sõt ars vivendijét rejtené el:Büszke vagyok, megalázzam magamat? / Lehajtsam a vasigábanyakamat? … / Igaz, nemes, nyakas kuruc nem hajol, / Inkábbelteng az ég alatt valahol.

Balázs Géza

Írásunkkal a II. Rákóczi Ferenc emlékévhez kapcsolódunk.(A szerk.)

Miért érdekes?Thaly Kálmán

rejtõzködõ retorikája


A Jász-Nagykun-Szolnok megyében található Kisújszállásvárost ma már sokan a Nagykunság kulturális fõvárosaként isemlegetik, talán nem indokolatlanul: a település a gyógy- és él-ményfürdõzés mellett egész évben változatos, színes kulturálisprogramokkal, rendezvényekkel, fesztiválokkal várja az érdek-lõdõket. 2009 óta minden év szeptember harmadik hétvégéjénrendezik meg a város legnagyobb gasztronómiai és családiprogramját, a Kivilágos Kivirradtig Fesztivál-t, amely – ha nem istart (kora) reggeltõl egészen kivilágos-kivirradtig (azaz egészéjjelen át másnap hajnalig) – nagyszabású, hosszú program.Ilyenkor a helyi és a környékbeli õstermelõk és kézmûvesek kí-nálják portékáikat az utcákonfelállított standokon, a fõzõver-seny résztvevõi helyi ételkülönle-gességeket varázsolnak az aszta-lokra a lelkes kóstolóknak. A ká-posztás és bográcsos ételek, rizs-bõl készült édességek és sütemé-nyek finom illata belengi azegész városközpontot. Ezenkívülnéptáncos felvonulások, koncer-tek, sportprogramok, pálinka-verseny, gyermekmûsorok ésmég számtalan érdekes, színesprogram várja az idelátogatókat.

Írásomnak nem a kiváló prog-ram reklámozása az elsõdlegescélja („jó bornak nem kell cé-gér”), hanem egyrészt arra kere-sem a választ, (1) vajon miért ép-pen a kivilágos-kivirradtig-ot választották a helybeliek a gaszt-ronómiai ínyencségeket felvonultató fesztivál címéül, másrésztarra, (2) vajon hogyan jött létre, és mit is jelent ez a szóösszeté-tel a magyarban.

Megítélésem szerint a címválasztás telitalálat, amely egy-részt Móricz Zsigmond 1926-ban megjelent híres regényénekcímére, másrészt a színvonalas rendezvénysorozat profiljára ésidõtartamára utal (tudniillik a program fõleg szórakozással,mulatozással kapcsolatos, és reggeltõl késõ estéig tart). A Mó-riczra való utalás nem véletlen, hiszen Kisújszálláson köztudo-mású, hogy a sárospataki iskolában tanulási gondokkal küsz-ködõ Móricz – nagybátyjának, Pallagi Gyulának, a gimnáziumakkori megbízott igazgatójának a támogatásával – 1896 de-cemberében Kisújszállásra került, és 1899-ben itt is érettségi-zett. Az írói életmû méltatói abban általában egyetértenek,hogy a fiatal Móricz szellemi fejlõdésének egyik legfontosabbállomását töltötte ezen a helyen, itt szerzett tapasztalatai sorravisszaköszönnek késõbbi mûveiben. Közvetlenül a kisújszállá-si élményekbõl táplálkozik pl. a Forr a bor vagy a Kerek Ferkócímû regénye, de más írásainak alakjaiban is felismerhetõk aNagykunság emberei és történetei (Úri muri, Esõlesõ társaság,Rokonok stb.).

Kisújszállás egyébként számtalan emléket õriz Móricz Zsig-mondról, szobrokkal és emléktáblákkal tiszteleg a híres íróelõtt. Az iskola, az egykori református fõgimnázium ma Mó-ricz Zsigmond Református Kollégium, Gimnázium, Szakgim-názium, Általános Iskola és Óvoda névre hallgat. Ezen kívül azíróról utcát, nagybátyjáról teret neveztek el a városban. A Vá-rosháza épülete elõtti téren Arany János szobrának szomszéd-ságában találjuk Móricz szobrát is. A gimnázium közvetlenszomszédságában lévõ volt igazgatói lakás falán elhelyezett

márvány emléktábla pedig Móricz szobájának állít emléket,amely annak idején igazi menedéket jelentett számára. Perszenemcsak a tárgyi emlékekben, hanem az iskola szellemiségé-ben, mindennapi mûködésében is érezhetõen, tapinthatóan je-len van a móriczi hagyományápolás.

A Kivilágos kivirradtig címû regény az író megfogalmazásá-ban „a nótás, dínom-dánomos magyar tönkremenés példázatakíván lenni”. Egy egész társadalmi osztálynak, a hanyatlóbanlévõ vidéki dzsentrinek a szétmálló életét, kilátástalan sorsát,italozásba fojtott szorongásait, kivilágos-kivirradtig tartóeszem-iszomjait, mulatozásait mutatja be ostorozó, de egyút-tal megértõ-elnézõ módon. Mindezzel szemben az idén tizen-egyedik alkalommal megrendezésre kerülõ színvonalas ren-dezvénysorozat kivilágos-kivirradtig tartó felhõtlen szórako-

zást, jó mulatságot ígér, hogymég vonzóbbá, érdekesebbé te-gye az utóbbi években nagyon di-namikusan fejlõdõ, szemmel lát-hatóan gyors ütemben épü-lõ-szépülõ, hangulatos alföldikisvárost a városlakók és az ide-látogató vendégek örömére.

Ami a kérdés nyelvi részét il-leti: a kivilágos-kivirradtig tõis-métléses szóösszetétel (figuraetymologica), amelynek jelenté-se ’virradatig (hajnalig), amíg is-mét világos nem lesz’. Az össze-tétel mindkét szóalakja (világosés virradat) azonos tõre (a finn-ugor eredetû vil- ~ vir- tõre)megy vissza, és kapcsolatban áll avilág, vill-an ~ vill-og, illetve a

vir-ág, vir-ít ~ vir-ul ~ virr-ad ~ virr-aszt szavak alapszavával is.A vil ~ vir tõváltakozás egyébként szóhasadás eredménye. Avirrad ~ virraszt a tõ eredetibb, ’világít, fénylik’ jelentéséhezkapcsolódik. A ’világosság, fény’, a ’világos szín’ és a ’nappalkeletkezése, hajnalhasadás’ jelentéstani kapcsolatára utal mégpl. a dér ~ dereng, pír ~ pirkad is. A virrad és a virraszt eredeti-leg a természetes, nappali fény megjelenésére, az ég és a ter-mészeti környezet megvilágosodására utalt. Az igék emberrevonatkozása (pl. virrad ’valahol ébred’, virraszt ’ébren várja ahajnalt’) analogikus fejlõdés eredménye.

Hogy a világos-kivirradtig formából hogyan jött létre a kivi-lágos-kivirradtig alak, az a nyelvi változásokban gyakran kulcs-szerepet játszó analogikus változással magyarázható. Analógi-ás hatásról akkor beszélünk, ha egy toldalék, egy szó vagy szó-szerkezet egy másik toldalék, szó vagy szószerkezet hatásáramegváltozik, ahhoz hasonlóvá válik. Az analógiás változások(a kiegyenlítõdés, a kiterjesztés és a lineáris analógia) közül aszóalkotásban elsõsorban az úgynevezett lineáris analógia ját-szik szerepet: a beszédben (a mondat- és a szövegalkotásban)gyakran egymás mellett vagy egymás közelében szereplõ sza-vak kölcsönösen hatnak egymásra. A hasonító hatás érvénye-sülése figyelhetõ meg a következõ példákban: jõnek-mennek >jönnek-mennek (a mai köznyelvi jön kiszorította a régi, szabá-lyos jõ alakot), örökön-örökké > örökkön-örökké; toldoz-foltoz> toldoz-foldoz; szedett-vett > szedett-vedett; második – másod-lagos > elsõ – elsõdleges; pénz – pénzért > ingyen – ingyért (D.Mátai Mária példái). Ebbe a sorba illeszthetõ be a világos-ki-virradtig > kivilágos-kivirradtig változás is.

H. Varga Mártaegykori kisúji diák, lokálpatrióta öregdiák

Kivilágos-kivirradtig

Helyreigazítás Lapunk elõzõ számának 3. és 12. oldalán a cirill betûs szavak, szövegrészletek konvertálási hibamiatt olvashatatlanná váltak. Az online kiadásban (http://anyanyelvapolo.hu/edes-anyanyelvunk/) a hibát kijavítottuk. Azérintett szerzõktõl és olvasóinktól elnézést kérünk. (A szerk.)

A kisújszállási városháza, elõtte Móricz Zsigmond szobra(Kép: Szepesi Jenõ)


Az 1943-ban született Kiss Benedek a Kilencek költõcso-portjának tagjaként lépett az irodalmi élet színpadára. Pálya-kezdése és fiatalkori költészete sok hasonlóságot mutat a soro-zatunk áprilisi cikkében tárgyalt Utassy Józsefével.

A költõ szülõfaluja, Akasztó község mindössze tíz kilomé-terre fekszik Petõfi szülõhelyétõl, Kiskõröstõl. Ennek nemcsupán jelképes szerepe van – jegyzi meg a Magyar MûvészetiAkadémia honlapján is olvasható pályaképében Vasy Géza –,„ugyanis ebben a környezetben elevenen élt Petõfi élete ésmûve, s elsõsorban ezen keresztül a költészet tisztelete és sze-retete”. Maga a költõ is szükséges-nek tartja kiemelni az Írószövetséghonlapján található kis életrajzá-ban: „Ott töltöttem gyerekkoromat,ifjúságom elsõ felét, onnan valókmeghatározó lét-élményeim, köz-tük a legfontosabb: a sík vidék és asík mondatok.”

A „sík mondatok” alkalmazásá-nak, a kifejezésmód közvetlenségé-nek jellegzetes példája az a vers,melyet ezúttal elemzésre választot-tam. Sík ez a kifejezésmód, de nemlapos; olyan, mint az alföldi táj,amelynek látszólagos egyhangúsá-gában csak az veheti észre a változa-tosságot, akinek ez természeteséletközege, aki beleszületett, és ittérzi magát otthon.

Amikor Kiss Benedek a Költõkegymás közt címû antológiában elsõízben publikálhatott verseibõl egycsokorra valót, a bemutatás felada-tát Juhász Ferenc vállalta: „Kiss Be-nedek indulatos, dacos, toporzéko-ló, jókedvre-vágyó, bársonycsikó-kedvû, tavaszra vágyó, tavasz-sejtel-mû költõ.” A csikó motívuma amost tárgyalandó versben is feltûnik, mindjárt a második sor-ban: „zörgeti szép pár csikó a zablát”.

A vers négy egyaránt négysoros szakaszból és egy, az utolsóversszaktól különválasztott, de ahhoz szorosan kapcsolódóverssorból áll. A szöveget nem tagolják írásjelek, csupán aversszakok végére kerül oda a pont. Mindegyik versszakegy-egy kijelentõ mondat, ezen belül minden verssor egy-egykijelentõ tagmondat. A sorok és a (tag)mondatok határa egy-beesik. Mindez a versbeszédnek higgadt egyenletességet köl-csönöz, ami nem tévesztendõ össze az egyhangúsággal. Olyanez a mondatszerkesztés, mint az alföldi táj, folytonosságát nemtörik meg soráthajlások (enjambement-ok). Fokozza ezt a be-nyomásunkat, hogy a versszakok elsõ és utolsó sora megegye-zik. Ettõl csak az utolsó, a negyedik versszak tér el, amelynekismétlõdõ sora nem a negyedik, hanem az attól helyközzel kü-lönválasztott ötödik verssor, az is némiképp variálva: „Az va-gyok én csak mi ezután jön” – „most az vagyok csak mi ezutánjön”. Az egyenletességnek ez a megtörése erõs nyomatékot adaz utolsó sornak. A vers olvasója arra számít, hogy a szakaszzá-ró sor itt is egybe fog esni az elsõ sorral, ez azonban nem követ-kezik be: a szakasz vége mintegy függõben marad (ezt fejezi kiaz egyedül itt alkalmazott gondolatjel is), és a harmóniát csak akésleltetett ötödik sor állítja helyre. Roman Jakobson egy ta-nulmányában „meghiúsult várakozás”-nak nevezi ezt a hatás-

keltõ eszközt: a befogadó nem azt kapja, amire számít, és ez ki-zökkenti az olvasás rutinjából, felhívja a figyelmét arra, hogyitt valami fontos, a versben legfontosabb következik.

Ehhez a szerkezethez igazodik a rímelés is: a szakaszokkét-két azonos sora önrímet alkot, ehhez csatlakozik a harma-dik sor, míg a második sor nem rímel a többivel. A fentebb jel-zett kizökkentés a rímelés terén is megnyilvánul: a negyedikversszakban nem a második, hanem a harmadik sor az, ame-lyik nem rímel, még jobban kiemelve ezzel a vers nagy ötletét,az áldozást: „nyelvemre sárgult levelet tépek / megáldozok azesti földön”.

Ezzel át is tértünk a vers másik fõ erõsségére, a nyelvi ké-pekre. Ezek közül kettõt kell kiemelnünk: a „tereli tompa ko-lomp az estét” verssort és a negyedik versszak áldozás-metafo-ráját.

A „tereli tompa kolomp az estét” egyrészt a t–t alliteráció-val, másrészt az omp hangcsoport hangfestõ hatásával érzékel-teti a harangszót és a bealkonyuló táj hangulatát. Ezenfelül az,hogy a kolomp tereli az estét, nem pedig fordítva, szintén szó-képnek tekinthetõ, mégpedig hipallagénak, azaz szerkezetke-veredésnek, a szintaktikai szerkezetet érintõ logikai átrende-

zõdésnek. Ennek a stíluseszközneka tankönyvi példája József AttilaNyár címû versébõl: „Ezüst derûvelráz a nyír / egy szellõcskét és zengaz ég”, de idézhetjük szintén õtõleezt is a Téli éjszakából: „A kék, vaséjszakát már hozza hömpölyögve /lassúdad harangkondulás” (ezutóbbi tematikusan is elõzményelehet Kiss Benedek verssorának).

A vers kulcsmozzanata, legem-lékezetesebb nyelvi képe az áldo-zás metaforája az utolsó szakasz-ban. A költõ letép egy sárguló nyár-végi levelet, és azt nyelvére helyezi,megáldozva az esti földön. A jele-net koloritja Jean-François Milletbarbizoni festõ Angelus címû fest-ményét idézi. A szakrális és a pro-fán mozzanatot egyesítõ cselek-mény, a magányos férfi saját magaáltal bemutatott áldozata egyúttal ajövõbe tekintésnek, a dacos opti-mizmusnak a jelképe: „most az va-gyok csak mi ezután jön”.

Ehhez az optimizmushoz akkornem csekély bátorság kellett. Az1960-as évek végén (ezt kortárs-

ként magam is tanúsíthatom) igen nehéz volt a pályakezdés.„A magyar irodalom egyik fénykora ez” – állapítja meg VasyGéza is –, „amelyben némi korlátozással ugyan, de fokozato-san minden korábbi nemzedék és számos szemlélet nyilvános-ságot kaphatott, s így alig maradt figyelem s publikációs hely apályakezdõk számára. Az évtized második felére több évjárattorlódott össze, s nem kis részben az 1968-as európai esemé-nyek, a diákmozgalmak hatására végre megmozdult a kulturá-lis kormányzat.” Ekkor jelenhetett meg a Költõk egymás köztcímû antológia is, amelyben Kiss Benedeknek ez a verse napvi-lágot látott. A versekhez csatlakozó önvallomásában a költõkeserû hangot üt meg, az „eget posztókalapként fejünkbe ütõkilátástalanság”-ról, „tengelytöréses mindennapok”-ról és azilyen körülmények között magára kényszerített „fogcsikorgatóaszkézis”-rõl szól. Ez az a nemzedék, amelynek tagjai – NagyLászlónak az Elérhetetlen földet bevezetõ szavait idézve – „Atorkonvágott forradalmak pirosát s gyászát viselik belül”.

A történelem és az irodalom története azonban igazolta aköltõ optimizmusát. Aki fiatalon ezzel zárta versét: „most azvagyok csak mi ezután jön”, ma már gazdag életmûre vissza-tekintõ Kossuth-díjas alkotó. Az áldozat, az áldozás nem volthiábavaló.

Kemény Gábor

SZÉP MAGYAR VERSKiss Benedek:

Nyelvemre levelet tépek

Nyelvemre levelet tépekZörög a napraforgótányérzörgeti szép pár csikó a zablátzörög a szél is elzörög ráérzörög a napraforgótányér.

Tarlókon át hol friss hajtás tör föltereli tompa kolomp az estéts minden mi volt most elszáll szivembõltarlókon át hol friss hajtás tör föl.

Bár ez itt árnyak ideje nyárvégcsontot söpör a szél kotog a tört ágbennem csak fény van testem is szándékbár ez itt árnyak ideje nyárvég.

Az vagyok én csak mi ezután jöns váratlan nem jön bármi jöjjönnyelvemre sárgult levelet tépekmegáldozok az esti földön –

most az vagyok csak mi ezután jön.(Költõk egymás közt, 1969)


Grétsy László

Maximál és maximalizál

apunk olvasójától, Reményfy László erdõmérnök-tõl az évek folyamán többször is kaptunk nyelvi vo-natkozású észrevételeket, amelyekben jobbára va-

lamely szónak hibás vagy következetlen, pontatlan használatáttette szóvá. Több írását meg is jelentettük. Legutóbb egy kér-déssel fordult hozzánk. Idézek lapunk szerkesztõségéhez kül-dött levelébõl: „A maximál – maximalizál kérdéssel kapcsolat-ban ezt találtam az e-nyelv.hu honlapon: Mi a különbség maxi-mál és maximalizál között? Szótározva csak a maximál van,amelynek a jelentése: (hatóság) valaminek, különösen árnaklegfelsõ határát megszabja. Véleményem szerint a maximalizális ugyanezt jelenti, de nemcsak árra vonatkoztatva.”

A kapott válasz, amelyet készítõje maga is „vélemény”-neknevez, ebben a formájában csakugyan nem teljes, s ezért nemelegendõ. A pontosításhoz induljunk ki azokból a definíciók-ból, amelyek rendelkezésünkre állnak. Kezdjük a maximállal!

A) <Hatóság> valaminek, különösen árnak legfelsõ hatá-rát megszabja (Magyar értelmezõ kéziszótár, mindkét kiadás)

B) Valamit megállapít, megszab, szabályoz úgy, hogy túlnem léphetõ legfelsõbb határát, legmagasabb mértékét meg-határozza. ~ják az árakat, a híreket, a felhasználható napi fûtõ-anyagot (A magyar nyelv értelmezõ szótára)

C) 1. valamely értékskálán a legnagyobb értéket meghatá-rozza; 2. valaminek (pl. teljesítménynek) legmagasabb fokátmegcélozza, eléri (Tolcsvai Nagy Gábor: Idegen szavak szótá-ra)

D) Felsõ határt, legmagasabb árat, mértéket, fokot stb.megállapít, megszab (Kislexikon, internet)

E) Legfelsõbb határt megállapít, legfelsõbb mértéket meg-szab, így szabályoz egy dolgot (Wikiszótár)

A maximalizál ige jelentését mindössze két szótárból tu-dom idézni.

A) Valamely tevékeny-ség, folyamat leghatéko-nyabb, legtermékenyebbváltozatát alakítja ki(Tolcsvai Nagy)

B) Maximálissá tesz(Wikiszótár)

Mivel a legutóbb idézett forrás a maximális melléknevet isérdeklõdési körünkbe vonja, szükségesnek látszik ennek jelen-tését is idéznem legalább a két papíralapú értelmezõ szótárból,ezúttal hagyományos rövidítésükkel.

A) A lehetõ, megengedett legnagyobb, legtöbb. ~ ár, sebes-ség (ÉKsz.)

B) A lehetõ vagy elérhetõ legnagyobb, legtöbb; legmaga-sabb (fokú, mértékû, számú). ~ fordulatszám; ~ profit; ~ telje-sítmény, veszteség; az anyagi és kulturális szükségletek ~ kielégíté-se; ~an kihasznál valamit. || a. A megengedett, megszabottlegnagyobb, legtöbb, legmagasabb (fokú, mennyiségû). ~adag; ~ ár; a) valamilyen szempontból legmagasabb ár; b) va-laminek hatóságilag megállapított ára; ~ terhelés (ÉrtSz.)

A bemutatott értelmezéseknek az összevetésébõl az olvas-ható, illetve hámozható ki, hogy bár a maximál és a maximali-zál ige csakugyan jelentheti ugyanazt is – ezt a következtetéstsugallja Tolcsvai Nagy szótárának a maximálra vonatkozó ér-telmezése, valamint ezt a konklúziót szûrhetjük le múlt századiértelmezõ szótárunknak a maximális melléknévre adott jelen-tései olvastán –, a két szó bizonyos esetekben inkább egymásellentéte, mint szinonimája. A maximál legfõképpen, elsõsor-ban azt jelenti, hogy valaki – az ÉKsz. jól megválasztott szavá-val <hatóság> – valamit megszab, szabályoz, meghatározzamegengedett, tehát túl nem léphetõ legfelsõbb határát, legma-gasabb mértékét, mennyiségét, fokát. A maximalizál fõ jelen-tése ellenben: valamely tevékenységnek, teljesítménynek, fo-

lyamatnak elérhetõ leghatékonyabb, legtermékenyebb formá-ját, változatát alakítja ki, valósítja meg.

Az összegezõ értékelés elõtt még azt is teendõmnek érzem,hogy a maximál és a maximalizál igének említett fõ jelentéséreaz értelmezésekben már elõforduló kifejezéseken túl néhánypéldamondatot is idézzek. A maximál használatát jól érzékel-tetik a következõ példák. Mindegyik adatom valamilyeninternetes portálról való.

„Maximálták a medvék számát Romániában.”„Van lehetõség egy sztereó hifierõsítõ hangerejét gyerek

miatt maximálni valamilyen készülék közbeiktatásával?”„Maximálták a diákhitel kamatát: 9,5 százalék. – A diákhitel

maximális kamata nem lehet magasabb 9,5 százaléknál – jelen-tette be Tállai András.”

„Maximálnák Romániában a földgáz árát… A román pénz-ügyminisztérium honlapjára feltöltött határozattervezet sze-rint 55 lejben korlátoznák 2021. június 30-ig egy megawattóra(MWh) belföldi földgázból származó energia árát.”

„Maximálták a boszorkányok repülési magasságát. – Seprû-nyélen százötven méter a megengedett. – Aki nem tartja beSzváziföldön az afrikai légügyi hatóság rendeletét, az azt koc-káztatja, hogy letartóztatják és pénzbírsággal sújtják.” (A ren-delet azért született, hogy a repülõknek ne okozzanak gondota légtérben levõ eszközök, tárgyak. Az afrikai országban sokankomolyan hisznek a boszorkányok létében.)

És most néhány adat a maximalizál ige, illetve fõleg a belõleképzett maximalizálás fõnév használatára.

„Vegyük fel azt a matematikai modellt, amely az árrésbõladódó hozamot maximalizálja.”

„Minden politikai szereplõ a politikai hatalom maximalizá-lására tör.”

„Minden cég maximalizálni kívánja a profitját.”„Ma elsõsorban az árrés maximalizálása és a forgalom meg-

tartása, illetve növelése a cél.”A bizonytalan jelentésû példákat figyelmen kívül hagyva

két olyan adatot is idézhetek, amelyben a maximalizál jelenté-se a maximáléval azonos.

„Az egyébként ingatag Rasmussen-kormány már akkorsem bánt kesztyûs kézzel az érkezõkkel. Emlékezetes, hogy acsak ékszertörvényként elhíresült rendelkezés keretében pél-dául maximalizálta a migránsok által szállítható készpénzt ésegyéb értékeket.” (Ez nem internetes, hanem sajtónyelvi pél-da. A Magyar Idõk 2018. szeptember 14-i számából való.)

„ … ha a hangerõt maximalizálja a hatóság, akkor ezt, márelnézést, de b…tjuk.”

A példákból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szótá-rainkban olvasható jelentések többé-kevésbé jól tükrözik ma-ximál és maximalizál(ás) szavaink használatát. A maximál ’átnem léphetõ, legfelsõ(bb) határt megszab’ értelemben haszná-latos, a maximalizál jelentése ellenben: ’valaminek elérhetõleghatékonyabb, legkifizetõdõbb formáját igyekszik elérni,megvalósítani’, minden felsõ határ nélkül. Tehát a két szó kö-zött már jól érzékelhetõen kialakult az a különbség, amelyrefentebb úgy utaltunk, hogy e szavak bizonyos helyzetekben in-kább egymás ellentétei, mintsem szinonimái. A maximalizálraidézett példák némelyike azonban azt is megmutatja, hogy ezaz elkülönülés nem százszázalékos, mivel az utóbbi szó elõfor-dul maximál értelemben is, ezenkívül akadnak olyan példák is,amelyeknek értelmezése bizonytalan, s én éppen ezért nemhasználtam fel õket. Nyelvmûvelõként természetesen annakörülnék igazán, ha a maximál és a maximalizál közti jelentésel-különülés elõbb-utóbb teljessé válna, egészében bekövetkez-ne, de hogy ez megvalósul-e valaha is, az ma még a jövõ zenéje.

L

„Maximálták a medvékszámát Romániában”

„maximalizálni kívánjaa profitját”


Író, költõ, képzõmûvész, egyetemi oktató és biológus, megírtaA rózsa kultúrtörténete címû monográfiát, foglalkozik a neveléstu-dománnyal, fõszerkesztõje az Iskolakultúra nevû neveléstudomá-nyi folyóiratnak, szerkesztõje a veszprémi SÉD kritikai folyóirat-nak. Elsõsorban mégis költõ?

Olykor azt hiszem, a világ engem számontartó apró része is annak tart. Szegeden végez-tem a kutatásra orientálódó biológusként. Azegyetemen elsajátíthattam az olyan fajta meg-fontolásokat, amelyeket a természettudomá-nyos gondolkodás sajátosságainak lehet ne-vezni: a szabályrendszert, a szaknyelvet, az al-goritmikus eljárásokat. Az irodalommal ka-maszkoromtól foglalkoztam, az irodalomhozszükséges sajátos, egyéni nyelv megteremté-sének az igénye hamar kialakult. Viszonylagkorai a felismerésem arról, hogy a magyar kul-túrában a természettudományos szemlélet s azahhoz illeszkedõ nyelvhasználat soha nemvolt meghatározó, ámbár a romantika, illetve aromantika hagyománya erre teremtett alkal-makat. Élt néhány fontos alkotó, CholnokyViktortól, Németh Lászlótól kezdve Lénárd Sándorig, Juhász Fe-rencig, akik beépítették irodalmi tevékenységükbe a valóság kor-társ szemléletéhez szükséges természeti ismereteket, s ki-ki amentalitása szerint az ahhoz tartozó nyelvezetet is használta. Anyelvük radikalizmusa azonban nemigen talált követõkre. Létez-nek kultúrák, amelyekben nem válik szét a mûvészi-irodalmi, aköznapi, a tudományos vagy éppen a vallási/szakrális gondolko-dás, nem ébredt igény az eltérõ tudásrendszerrel rendelkezõ sze-mélyiségdarabok éles megkülönböztetésére – ott jobban meg is ér-tik az emberek egymást. Manapság, miként a modern biológianyelvét beszélõ tudóst, az írók és költõk beszédét is számosan nemértik, nem szereztek egyikben sem jártasságot. Pedig régi a felis-merés, hogy a tudományt mûvelõ emberek nemegyszer mûvészek-re jellemzõ intuícióval, a tényektõl eloldott gondolkodási eljárá-sokkal jutnak jelentõs tudományos eredményre, és azt hiszem,hogy a mûvészetek esetében is felsorakoztathatók azok az eredmé-nyek, amelyekben a tudományosnak vagy az ahhoz közel esõnekjut szerep. Jómagamat költõnek látom: a kétfajta világmegragadógondolkodási módnak az egyik változatát inkább használom, elsõ-sorban intuitív módon igyekszem megragadni a dolgokat, s csak atárgy fókuszálása nyomán használom fel, hívom segítségül az álta-lam jól-rosszul ismert és használt tudományokat.

Hankiss Elemér Az emberi kalandban írta azt, hogy az emberi-ség túlélése tulajdonképpen a civilizációnak köszönhetõ, és ezenbelül kiemelte a mítoszokat, a vallásokat és a hiedelmeket. Hogyanlátja ezt mûvelõdéstörténészi szemmel, és hogyan alkotói szem-mel?

Észre kell vennünk a kijelentésben ólálkodó emberközpontúsá-got, sõt az antropomorfizmust is. Az emberi fajok, amelyek közülmára már csak egy faj, a homo sapiens él, ugyanannak az evolúci-ós folyamatnak a terméke, mint amelynek eredményeként a Földtöbbi élõlénye létrejött. Kétségtelen, hogy a biológiai evolúciójá-hoz, ha nem is olyan régen, társult egy társadalmiasodás, amelyhatalmas elõnyt jelent számunkra – bár mára látjuk, mivel közösvelük az életterünk, a többi faj kárára. A korai emberfajoknál is abiológiánkra alapozva létrejön a mai értelemben vett család. Ak-kor, amikor a beszélt nyelv, azaz a szónyelv kialakul – nem isolyan régen, feltehetõleg ez nem lehet több, mint néhány százezer

éve (vannak, akik negyvenezerre teszik az idõpontot) –, amikormár nem gesztusok révén szervezõdnek a közösségek csoportjai,hanem a beszéd révén.

Milyen ennek a mítoszteremtési folyamatnak a része lenni alko-tóként? Hiszen lényegében Ön is alkotja ezeket a mítoszokat.

Az ember életének a legjobb pillanatai azok, amikor teremt, lét-rehoz valamit, szerencsés esetben valami originálisat. Tudni lehetakár egy fragmentumból is, hogy magyarul beszélek, a 21. század-ban, férfiként, értelmiségiként. Van saját terepem, ahol képesnekmutatkozom a mûködésre. A másik fontos sajátosság, azt hiszem,hogy az írásbeliséggel vagy oralitással kapcsolatos alkotónakgyorsan számot kell vetnie a nyelvhez való viszonyával. Az egyén

nyelve egész rendszerében képviseli azt a kö-zösségi képzetvilágot, hiedelmeket stb., aminbelül valamifajta mozgástér képzõdik, ame-lyet a személy vagy tovább alakít, vagy csupánmásol. Miközben oly elkötelezetten vállaljuk atradíciókat, a kulturális hagyományunk útmu-tatása alapján a köznapi nyelvnek létezik né-hány rétege, amelyekhez egyszerûen nem nyú-lunk hozzá. Indulatszavainkról, káromkodása-inkról tudjuk, hogy ezeket nem a nagyagykér-günk révén használjuk, hanem a mélyebb agyitevékenységeknek a termékei. Arra szolgáltakannak idején, eredetük arra utal, hogy a faj-fenntartásnak, az egyedfenntartásnak a legfon-tosabb kifejezései legyenek. Miközben a nyel-vünk jelentõs részét adó, a magunktól távoltartandó egyéneket, csoportokat, nézeteket

megbélyegzõ szavak az elit kultúrából néhány száz éve ki vannaktiltva. A magyar szavaknak magas százalékát a jelenlegi tradíciószerint az irodalomban nem használhatom!

A Concrete címû könyve olyan képverseket tartalmaz, amelyeknagyon erõs vizuális hatásúak.

Valamennyi magasabb rendû állat gondolkodik – mindegyik-nek van képi gondolkodása. Ez sokkal õsibb, mint az ember fogal-mi gondolkodása. Az a tapasztalat, amire egyébként a 70–80-asévekben a pszichológusok, orvosok is felfigyeltek, miszerint azemberekben a mentális, organikus státuszoktól függõen keveredika képi és a fogalmi gondolkodás, elõhívta a neoavantgard figurák –a társadalmi jelenségekre érzékenyebben figyelõ mûvészek – fi-gyelmét. Vélhetõleg ezzel hozható összefüggésbe, hogy a korosz-tályom tagjai többnyire több mûfajban tevékenykednek. Egyszer-re csinálunk szociográfiát, drámát, hangjátékot, filmet, színházat,költészetet, akármit – az életünket.

Platón a Phaidroszban idézi Tamus, az egyiptomi király szava-it, miszerint aki az írás mûvészetét megtanulja, az a feledés útjairalép. Manapság mintha hasonló veszélyként érzékelnénk az inter-netet.

Amikor az európai kultúra választás elé kerül, és eldöntõdik,hogy a hangokat betûkké transzponáló írást használják, akkorrészben lemondunk a képek használatáról, lemondunk a zsidóírás-olvasási módról, a szöveg hátterének felfejtéséhez, megérté-séhez szükséges memóriáról is. Manapság megfordult ez a folya-mat. Sok újfajta kommunikációs eljárás megemelte a képek szere-pét. Ez a saját kultúránk elejéhez való visszafordulásnak is látható,amely az elitista szövegalkotást rombolja. De a képelõállítás, illet-ve a kommunikáció újabb eljárásai sok mindenhez egy újfajta hoz-záférést is biztosítanak, a világunkból olyan izgalmas részletek tá-rulnak elénk, amelyekrõl eddig tudomásunk sem lehetett. Annakidején a könyvnyomtatásnál is megváltozott a világ és a világrólkeletkezett szövegek viszonya, a napisajtó megjelenése is hason-lóan zajlott le, a filmek megjelenése is újdonságot eredményezett.Az elektronikai cuccok esetében ugyanerrõl van szó. A közös tu-dásunk homogenizálódása és új aspektusainak érzékelése nemcsak hátrányt okoz, de elõnyt is jelent. Mutatja a kultúra evolúció-ját. Ami az internetet illeti, én szeretem. Végre látszik, élvezem isaz elõnyét, hogy mily hatalmas az emberiség tudása (benne a fon-tos és a talmi). Idõvel megtanulja majd az ember, hogy logikai el-járások révén kiválogassa az értékeset a szemétbõl.

A teljes interjú az E-nyelv Magazin folyóiratban (www.e-nyelvmagazin.hu) olvasható. (A szerk.)

Névjegy

Géczi János (1954) író és képzõmûvész, egyetemi oktató(élettudomány-történet, mûvelõdéstörténet, neveléstörté-net, szimbólumtörténet, antropológia).

Tudományról, mûvészetrõl,intuícióról, nyelvrõl

Géczi János válaszolBirtalan Andrea kérdéseire

Forrás: Géczi János honlapja


Kuna Ágnes nyelvész (ELTE, KGRE) tizenöt éve foglal-kozik az orvosi nyelv múltjával és jelenével. Áprilisban jelentmeg új könyve a gyógyításról és a meggyõzésrõl. Jelenleg aBolyai János kutatási ösztöndíj támogatásával az orvos-be-teg konzultációk nyelvészeti elemzésével foglalkozik.

Miért kezd el valaki orvosi receptekkelfoglalkozni?

Az orvosi nyelv történeti elemzését,közelebbrõl a betegségnevek alakulásátKeszler Borbála és Mátai Mária ösztön-zésére kezdtem el vizsgálni. Egyetemihallgatóként még nem láttam, hogy a mo-dern kori orvoslást hogyan, milyen mód-szerrel közelíthetném meg. Az orvosireceptek kutatására is Keszler Borbálaösztönzött. A szövegtipológiai munkák-ban pedig Tolcsvai Nagy Gábor volt nagysegítségemre.

Az orvosi vény alakulása a kezdetektõlnapjainkig címû tanulmányában követke-zetesen szinonimaként használja a receptés a vény szavakat.

Itt elsõsorban azzal foglalkoztam, hogy formailag hogyanváltozott a recept és vele szorosan összekapcsolódva a „forma-nyomtatvány”, a vény. A 19. század második felétõl jellemzõ,hogy „fehér cetlire” írta fel az orvos a rendelvényét. A felíran-dó gyógyszereket úgynevezett vénygyûjteményekben adták ki.Azóta számos, törvényi rendelet által meghatározott nyomtat-vány, forma jelent meg, amelyek lassan az „eRecepttel” való-színûleg feledésbe fognak merülni. Számomra mindig érdekesvolt, hogy milyen formában jelennek meg a receptek, és milyentársadalmi, kulturális receptírási szokásokat tükröznek. Sajnosezeknek a vényeknek az összegyûjtése igazán nehézkes. Bizo-nyos értelemben használható a vény és a recept rokon értelem-ben, de az utóbbinak kiterjedtebb és általánosabb a jelentése.

Milyen régrõl vannak gyógyítással kapcsolatos adatok?

Már a középkor elõtti idõszakból is. A 16–17. század az azidõszak, amikor a magyar nyelvû orvoslás gyógyító könyvei, areceptgyûjtemények, orvosi könyvek, herbáriumok egyre na-gyobb számban keletkeznek és fenn is maradnak. A magyar or-vosláshoz kötõdõ írások nagy része kéziratként jött létre, azo-kat tovább másolták a késõbbi századokban is. Sajnos, sok el-veszett, többek között egy 16. századi, magas szakmai színvo-nalon álló, négyrészes sebészeti írás, amelyrõl csak korabelimûvek utalásaiból tudunk. Nyomtatott írásból kevesebb látottnapvilágot, ilyen például a jól ismert Herbárium (1578)Méliusz Juhász Pétertõl vagy Pápai Páriz Ferenc Pax corporisa(1690), amely számos kiadást megélt. Ezek az orvosi írások,habár mindennapi használat céljából íródtak, és sok érdekesbabonás nézetet és eljárást tartalmaznak, mégis a magyar tu-dományírás fontos állomását jelentik. Azonban a mai napignem történt meg sem a kéziratok, sem a nyomtatványok egysé-ges, szisztematikus átírása, feldolgozása. Annak érdekében,hogy ez másképp legyen, néhány lelkes kollégával és diákkalelkezdtük a magyar orvosi nyelvi korpusz 16–17. századialkorpuszának munkálatait.

Hogyan zajlik a korai orvosi receptek elemzése?

A receptek valóságos kutatói aranybányák. A szókincsük(például betegségek, mértékegységek, eljárások), a tudását-adás, a cselekvés és a személyközi viszonyok nyelvi megalkotá-sa, a fordítások kérdése mind-mind érdekes terület. Az átírá-sok során rengeteg megoldandó rejtéllyel találkozunk.

Milyen változáson ment át az orvos és beteg közötti kom-munikáció?

Ilyen a gyógyító és betege közötti gyógyító kapcsolat és azezzel szorosan összefüggõ gyógyító kommunikáció. Ezek a maiés a korai orvoslásban is nyomon követhetõk, mellesleg nyelvi-leg is kifejtettek. Számomra ezek mutatják azt, hogy a múlt és ajelen jóval szorosabban kapcsolódik egymáshoz, mint ahogyazt a kutatói perspektíva néha kezeli.

A Domonkosi Ágnessel készített, a tetszikelés használatátvizsgáló tanulmányukban sikerült feloldaniuk a hol pórias-

nak, hol udvariasnak tartott tetszikelés el-lentmondásos szerepét?

Nem, de a feloldás nem is volt célunk. Agyakorlat azt mutatja, hogy a tetszikkelszemben megfigyelhetõ egy igazi, nagy el-lenállás a reflexiók szintjén. A gyakorlatpedig azt mutatja, hogy van egy széles körûtetszik-használat, amelyet a beszélõk igé-nyelnek bizonyos szerepek, viszonyoknyelvi kidolgozásához, elszakadva a kor ésa nem változójától (pl. udvariasság, kéréstámogatása, ironikusság).

Megállítható-e az univerzális tegezésihullám?

Az „univerzális hullámokban” nem na-gyon hiszek. Orvos és beteg viszonyában ategezés egyáltalán nem jellemzõ sem a ref-

lexiók (interjú, kérdõív), sem a nyelvi gyakorlat szintjén, kivé-ve, ha korábbi, baráti, közeli ismeretségrõl van szó. Azt gon-dolnánk, hogy ez fenntartja az orvos és a beteg távolságát, erõ-síti az aszimmetriát. Több orvos visszajelzése azonban az, hogya tegezés (ismerõsökkel) könnyen hátráltatója lehet a haté-kony orvos-beteg kommunikációnak, mivel olyan témák felé„kalandozhatnak”, ami nem a gyógyításhoz kapcsolódik. Ezál-tal pedig elveszhetnek, elfelejtõdhetnek fontos információk.

Milyen társadalmi haszna, esetleges alkalmazási területeivannak az ilyen kutatásoknak?

Suzanne Romainnek, a történeti szociolingvisztika úttörõ-jének szavaival élve: azok a nyelvi erõk, amelyek ma mûköd-nek, a múltban is mûködtek, így a múlt jelenségei révén eljut-hatunk a jelenhez, és fordítva: a jelenbõl kiindulva a múlt szá-mos jellemzõjét is megérthetjük. Ez az orvosi nyelv esetében isígy van. A kutatásaim azt mutatják például, hogy a gyógyítókapcsolat nyelvi kialakításának és a meggyõzésnek nagyon ha-sonló mûveletei figyelhetõk meg a 16–17. századi receptekbenés a mai orvos-beteg konzultációkon. Számos érdekes hason-lóságot, elvet mutatok be a Nyelv, meggyõzés, gyógyítás címû,áprilisban megjelent könyvemben is.

Mennyire kedveli a csoportmunkát?

2009 óta dolgozom az ELTE-n kutatócsoportban (Stílusku-tató csoport), majd 2016-tól a DiAGram mûhelyben – mind-kettõ rendkívül inspiráló! Ezenkívül két nemzetközi kutató-csoportnak is tagja vagyok. Az egyik a gyógyítók konfliktusai-val, a másik az orvosilag nem magyarázható szimptómák és azinterkulturális kommunikáció szerepével foglalkozik. Továbbá2016-tól vezetem a Magyar Orvosi Nyelvi Kutatócsoportot,amelynek célja a modern kori orvos-beteg kommunikációnyelvészeti összefogása és az orvosi nyelvi korpusz kialakítása(elsõként a történeti része).

És mik az Ön feladatai a közeljövõben?

Jelenleg modern kori orvos-beteg konzultációk nyelvészetielemzésével foglalkozom. Erre a témára a Bolyai János kutatá-si ösztöndíjat is elnyertem. Továbbá a kutatócsoportunkkal azegészségügyi kommunikáció nyelvészeti elemzésén dolgo-zunk. Emellett a történeti orvosi nyelvi korpusz feladatai is fo-lyamatosan jelen vannak az életemben. Várom azt a tudomá-nyos környezetet, amikor támogatást kapva, teljes gõzzel foly-tathatjuk ezt a munkát is.

Tudás, megismerés és kíváncsiság

Kuna Ágnessel Mészáros Mártonbeszélget

Kép: Zácsfalvi Gyula


Hogyan született meg 1945-ben Kolozsvárt a magyar és a ro-mán egyetem?

1945. május 28-án I. Mihály király és az akkori oktatási minisz-ter, ªtefan Voitec aláírásával rendelet jelent meg a kolozsvári ma-gyar egyetem létrehozásáról. Ebben négy kar indítását engedé-lyezték: irodalom és bölcselet, jog- és közgaz-daság-tudomány, természettudomány és or-vostudomány. Az utóbbi a kolozsvári románorvosok tiltakozása miatt átkerült Marosvá-sárhelyre. Az 1940–44 között megosztvaNagyszebenben és Temesvárt mûködõ románegyetem visszatelepedése Kolozsvárra az1945. évi 406-os királyi rendelet alapján való-sult meg. Az egyetem neve 1945 decemberé-tõl Bolyai Tudományegyetem. Az egyetem-alapítás dátuma, a nemzetközi politika alaku-lása és a Bolyai megszületése között szoros akapcsolat. 1947. február 10-én írták alá Pá-rizsban a Romániával kötött békeszerzõdést,de már 1946. július 29-én nyilvánosságot ka-pott a szerzõdés szövege. Ebbõl kiderült, hogyErdélyt azzal a feltétellel kapja meg Románia,ha biztosítja a demokratikus szabadságjogo-kat, beleértve a kisebbségi jogokat is. Idézni szokás Tãtãrescu ro-mán külügyminiszternek a párizsi béketárgyalás 1946. augusztus11-i ülésén elhangzott mondatát: „Az együtt élõ nemzetiségeknekteljes egyenjogúságot adunk, mégpedig nem külsõ nyomásra, ha-nem saját kezdeményezésünkbõl.”

Hogyan egyesítették 1959-ben a két egyetemet?A szentéletû püspök, Márton Áron, 1946 elején azt írta Csõgör

Lajosnak, a Bolyai akkori rektorának: „Csõgör kérem, maga tény-leg azt hiszi, hogy az önálló magyar egyetem sokáig megmarad?Magukat megszédítette az a négy év, amelyet Észak-Erdélyben él-tek, s ezért nem látnak elég tisztán. Hogy mit várhatunk a jövõtõl,azt csak mi tudjuk, akik Dél-Erdélyben éltünk.” A Bolyai fennállá-sának tizedik évfordulójára ünnepi kötet jelent meg, az akkori rek-tor, Bányai László elõszavával. Ebben Bányai utalt arra, hogy aBabeº és a Bolyai Egyetem közötti szoros együttmûködés „nagyeredmény, de ugyanakkor kiindulópont is a termékeny együttmû-ködés új, fejlettebb szakasza felé.” Az ünnepi hangulatban ki gon-dolt arra, amit õ tudhatott, hogy ez a két egyetem egyesítését jelen-ti. A Bolyai Egyetem fennállásának utolsó másfél éve – 1958 és az1959-es iskolakezdés között – csupa retorzió és zaklatás. A ma-gyar forradalom eszmeiségével azonosuló fiatal tanszemélyzetitagokat és egyetemi hallgatókat ez idõben letartóztatták, elítélé-sükhöz ürügyeket találtak ki. Lakó Elemért és Varró Jánost 1958augusztusában tartóztatták le, Páll Lajost és Péterffy Irént pedig1959 februárjában, ekkor ítélték el õket 6–16 év közötti börtön-büntetésre. Ebben a rendkívül feszült légkörben jelentették ki párt-körökben, hogy hiba volt létrehozni a magyar egyetemet. A Bolyaiprorektora bejelentette, hogy kérik a felsõ vezetéstõl, hogy a ma-gyar diákság kívánságára egyesítsék a két egyetemet. Egyik tö-meggyûlés a másikat követte. A késõbbi diktátor pártvezér,Nicolae Ceauºescu és az ifjúsági kommunista diákmozgalom ak-kori vezetõje, Ion Iliescu napokig a városban voltak. 1959. április20–21–23. között ülésezett az RMP Központi Bizottsága, amelykimondta a végítéletet: a két egyetem egyesítésébõl létrejövõ új in-tézmény elnevezése Babeº–Bolyai Állami Egyetem lesz. Azösszevont egyetemen 43 diszciplínát adtak elõ magyarul, míg a ro-mán nyelvû kurzusok száma 132 volt. Ugyanakkor a lényeg: a tör-

vényrendelettel létrehozott két egyetemet párthatározattal egyesí-tették – ami jogállamban nonszensz. Jogi értelemben a BolyaiEgyetem ma is él. Persze, Romániában és a többi kommunistaországban a jogállamiság szempontja nem játszott szerepet.1959-ben megszüntették a Bolyai Egyetemet. Csendes Zoltánrektorhelyettes, Szabédi László költõ, filológus és Molnár Miklósközgazdász az egyesítés miatt önként vetettek véget életüknek.

Mikor és hogyan kezdõdött a küzdelem az önálló magyar egye-temért?

A ’89-es fordulat után minden jel arra mutatott, hogy megszûn-nek az erdélyi magyar kisebbséget a kommunista idõkben ért atro-citások, a magyarság újrateremtheti a diktatúra idején felszámoltintézményeit. A visszaalakítandó intézmények között elsõ helyenszerepelt az állami magyar egyetem. Az 1990-ben megalakultBolyai Társaság a Bolyai Tudományegyetem újraalakításának ci-

vil háttere lett. A Bolyai Tudományegyetemvisszaállításának követelését 1990. július27-ig 178 ezren írták alá. Annyit sikerült elér-ni, hogy a Babeº–Bolyai Tudományegyete-men, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógysze-részeti Egyetemen és a Színmûvészeti Egyete-men vannak magyar nyelvû képzési szakok,ezeket a román szakszó magyar változatávaltanulmányi vonalnak nevezik. Az 1997-estanügyi törvény azonban nem engedélyezte amagyar egyetem létrehozását. A politikai vál-ság elkerüléséért az utolsó percben RaduVasile miniszterelnök nyilvánosságra hozta amagyar–német, Petõfi–Schiller elnevezésû,multikulturális egyetem létrehozására vonat-kozó 1998/687-es kormányhatározatot. Azönálló, állami, magyar–német nyelvû Petõfi–Schiller egyetem nem jött létre, táblabírósági

döntés következtében, miszerint kormányhatározattal egyetemetnem lehet létrehozni. Lépni kellett. 2000. január 13-án az erdélyimagyar történelmi egyházak döntöttek a Sapientia Alapítvány lét-rehozásáról, amelynek célja és feladata a Romániai AlapítványiMagánegyetem szervezése és kiépítése volt. A magyar országgyû-lés a 2000. évre szóló költségvetésben 2 milliárd forint támogatásthagyott jóvá az erdélyi egyházi hátterû magánegyetem felállításá-hoz és évi mûködtetéséhez. A Sapientia Alapítvány kuratóriumaelfogadta, hogy az indítandó egyetemen az oktatás négy helyszí-nen (Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad) fo-lyik. Közben a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság (alelnökei HantzPéter és Kovács Lehel István, elnöke 2004-tõl jómagam voltam)folytatta a harcot, míg a 2006 tavaszi táblaakció miatt (amikortöbb karon a román táblák mellé magyarokat is kihelyeztek HantzPéterék) a két fiatal oktatót kirúgták az egyetemrõl, engem meg el-tanácsoltak.

A mostani események Marosvásárhelyen (az orvosi és gyógy-szerészeti egyetem magyar tagozatának megszüntetése) mennyi-ben hasonlítanak erre a folyamatra, s van-e a kettõ között kapcso-lat?

Marosvásárhelyen a 2000-es évek harca az 1959/60-as kolozs-várihoz hasonlítható. 1959-ben vált román többségûvé Kolozsvár,ez Vásárhelyen 2000 körül következett be. A folyamat vészesenemlékeztet a Bolyai felszámolására.

Személyesen hogy élted meg ezt?Ha most keresnének meg kollégák a 2004-es javaslattal, hogy

jogainkért álljunk ki, folytassunk módszeres harcot, vállalnám. Aza baj, hogy a romániai magyarság, beleértve a politikai elitet is, azegyetem-harcba belefáradt. A Sapientia és a Partium egyetemekjól mûködnek, a romániai állami magyar univerzitás hiányát némi-leg pótolják. Ma a kérdés sokkal inkább jogi – amennyiben a ma-gyar állam a jövõben is vállalja a finanszírozást. Ugyanis egy 1,3milliós közösség nem fogadhatja el, hogy nincs állami alapokbólfinanszírozott saját egyeteme, ez másodrendû állampolgárokkáminõsít minket. És az sem mellékes, hogy 100 éves viszonylatbanminden nagy közösségi kérdésben vesztettünk, a román államsemmilyen ígéretét nem tartotta be, illetve ha kaptunk valamit, aztkésõbb visszavették.

Az interjú teljes változata az e-NYÉK (www.mnyknt.hu) fo-lyóiratban olvasható. (A szerk.)

„Minden nagy közösségikérdésben vesztettünk”

Bodó Barna válaszol Balázs Gézakérdéseire

Kép: BG

NévjegyBodó Barna (1948) egyetemi tanár, politológus, író.


Az idegen nevek kiejtése és toldalékolása állandó bi-zonytalanság és viták forrása. Ennek azonban megvan aza jó oldala, hogy jelzi, a mûvelt közönség igényt tart arra,hogy az idegen neveket (legalábbis a nagy európai nemze-tekéit) lehetõleg pontosan, az eredetit legalább nagyjábólkövetve használja. Nem mindenütt van ez így: az egyik ko-molyzenei tévécsatornán rendszeresen hallom példáulMozart nevét „mozár”-nak ejteni. Ez is hagyomány, denem a mienk. Az alábbiakban külön foglalkozom a francianevek kiejtésével és egy angliai helységnév melléknéviszármazékának képzésével (ez utóbbi egyszerre vet fel ki-ejtési, helyesírási és alaktani kérdéseket).

„Övörnyi” dialektusbanNézem a tévét (én egyelõre még nézem), és folyamato-

san bosszankodom az idegen nevek, különösen a francianevek rossz kiejtése miatt. A kirívóbb eseteket fel is szok-tam jegyezni, de csak nagy ritkán írom meg. Most azonbanösszegyûlt annyi (és olyan durva) példa, hogy nem hagyha-tom õket szó nélkül.

Kezdjük a sportriporterekkel! Talán õk hibáznak a leg-többet, de van mentségük, mert gyakran egészen ismeret-len nevekkel találkoznak, és kapásból kell dönteniük azokkiejtésérõl. Például egy francia atlétanõnek ez a családne-ve: Dauney. Ezt az egyik sportcsatorna két riportere együt-tes erõvel sem tudta helyesen kiejteni. Pár percen belülezekkel a változatokkal próbálkoztak: „dini” – „döné” –„düné”. Csak éppen a francia nyelv kiejtési szabályaibólautomatikusan következõ „doné” nem jött a nyelvükre.Egy másik, valóban nem könnyû esetben egy francia sífu-tónõt így hívnak: Hugue. Mit tegyen szegény sportközvetí-tõ? Ezt a kiejtést választja: „ügü”, és ennél marad a továb-biakban is. Azt tehát tudja, hogy a francia u = „ü”. Csak-hogy nem mindig! A második u ebben a névben csupán aztjelzi, hogy a g-t nem „zs”-nek kell ejteni (mint ha így lenneírva: Huge), hanem megmarad „g”-nek: „üg”, esetleg„ûg”. Nem az a baj, hogy mindezt nem tudja, hanem hogynem tudja, hogy nem tudja, és esze ágában sincs utánanéz-ni. Pedig elcsúszni nem csak a sípályán lehet…

Következõ példáim zeneiek lesznek, mert a sporton kí-vül a komolyzenét is nagyon szeretem. A tipikus hiba, ésezt már unalmas is szóvá tenni, hogy egyik kedvencemnek,a késõromantikus zeneszerzõnek a nevét így mondják ki:„szenszan”, holott a Saint-Saëns név végén ejteni kell azs-et, mégpedig „sz”-nek: „szenszansz”. Erre bizony nincsszabály, egyenként kell megtanulni. Például a kortársThomas nevében nem hangzik az s: „toma”, a végén rövid„á”-val. Nem is hoznám szóba ezt a dolgot, ha nem éppenegy zenekritikustól (!) hallottam volna a minap a Bartókrádióban a „szenszan” ejtést. (Csak zárójelben jegyzemmeg, hogy a név kimondását befolyásolhatja a sens ’nélkül’elöljárószó téves analógiája; ezt ugyanis csakugyan„szan”-nak kell ejteni.)

A „világcsúcs” – na jó, legyünk szerényebbek, a magyarcsúcs – ebben a mûfajban az volt, amikor ugyanennek arádiónak a mûsorvezetõje Canteloube mûvének, azAuvergne-i daloknak a címét ekképpen mondta ki:„Övörnyi” dalok. Az ö hangot tipikusan franciásnakérezte, és – szinte találomra – ehhez folyamodott tanács-talanságában. Holott a közép-franciaországi Auvergnetartomány nevének szabályos kiejtése: „overny”, vagyis azonnan származó dalok is „overnyiek”. Ez azért csúcs, mertaz egyébként szépen beszélõ, rokonszenves fiatal rádiós afrancia névnek egyik magánhangzóját sem találta el.

Végül pedig hadd osszam meg a nyájas olvasóval azt ameghökkenésemet, hogy egy történelmi ismeretterjesztõ

tévécsatorna egyik mûsorának magyar szövegében ilyenfrancia városneveket hallottam: „ramsz”, „amian”,„rüen”. Magyar szövegkörnyezetben Reims, Amiens ésRouen nevét így kell kimondani: „rejmsz”, „amien”,„ruan”. Meg lehet nézni Magay Tamás kiejtési szótárában.

Ezeknek a tévémûsoroknak a kísérõszövegét idegennyelvbõl (többnyire angolból) fordítják magyarra. A kér-dés csak az, hogy ez a fordítás az eredeti hangfelvételrõlkészül-e, s ennek folytán torzulnak el a nevek (nem titok,hogy az angol és különösen az amerikai angol kiejtés sok-szor köszönõ viszonyban sincs az európai nyelvek kiejtésé-vel), vagy a fordítók megkapják írásban is a lefordítandószöveget. De szinte mindegy is. Akár így történik, akárúgy, a következmény ugyanaz: ismeretterjesztés helyett atudatlanság terjesztése.

Salisbury(i) mesék

Egy hetilapunk hosszabb írásban foglalkozott a„Salisbury-afférral”, vagyis a feltehetõen orosz ügynökökáltal a dél-angliai városban elkövetett mérgezésekkel. Eb-ben a cikkben természetesen csak magyar nyelvhelyességi,helyesírási szempontból érintjük az ügyet.

Az újságcikknek ez volt a címe: Salisbury mesék, amikétségtelenül Chaucer klasszikus mûvére, a Canterburymesékre utal. Ez utóbbi címben – hagyománytiszteletbõl –megtartjuk a melléknévi jelzõ -i képzõ nélküli alakját, no-ha a végén ezt is i-vel kellene írni, mint minden egyéb eset-ben a canterburyi melléknevet (pl. canterburyi érsek).Canterbury és Salisbury nevében a szóvégi „i” hangotipszilon jelöli, ezért utána még egyszer ki kell tenni az i-t,ezúttal mint képzõt: canterburyi, salisburyi, azaz ’Canter-burybõl, Salisburybõl való, onnan származó, ott történõ’.

A jobb sorsra érdemes szerzõ a salisbury(i) melléknevetösszesen négy ízben használja, háromszor salisbury, egy-szer salisburyi alakban: salisbury hölgy, salisbury katedrá-lis, salisbury étteremben, de salisburyi térfigyelõ kamerák.Tehát csak egyszer választja a szabályos formát, három-szor a szabálytalant. (Korrektor nem lévén, róla ne is essékszó.)

A cikk írója annak a helyesírási szabálynak lett az áldo-zata, amely szerint az i végû földrajzi nevek -i képzõje (ajobb hangzás kedvéért) egybeolvad a név utolsó hangjával,pl. ercsi (Ercsi + -i), helsinki (Helsinki + -i). Ez azonbannem következik be, ha a név végén „i” hangértékben nemi, hanem y van. Ez a vitatható helyességû szabály volta-képpen helyesírási eszközökkel avatkozik be egy alaktanikérdésbe, abba tudniillik, hogy egy i végû földrajzi név -iképzõs alakját hogyan kell kimondani, leírni. Ráadásul akét i egybevonását esztétikai szempontok nem is indokol-ják: akit nem zavar pl. a kiiktat ige, az el tudná viselni ahelsinkii jelzõt is. Arról nem is beszélve, hogy ez az egysze-rûsítés (ha ritkán is) értelmi zavart is okoz. Szövegkörnye-zete nélkül nem tudjuk eldönteni, hogy a bari melléknévaz olaszországi Barira vagy a montenegrói Barra vonatko-zik-e.

Mindezt Minya Károly évekkel ezelõtt kifejtette a Ma-gyar Nyelvõrben. Most én is csatlakozom hozzá. Vagyis az i– y kettõsségtõl függetlenül ezt az írásmódot javasolom: er-csii, helsinkii, canterburyi, salisburyi (más okból kötõjellelebben: sydney-i). Sõt én a Canterbury mesék címet is meg-változtatnám erre: Canterburyi mesék, mert ilyenkor azegységesség fontosabb, mint a hagyomány.

Itt ér véget az én salisburyi mesém. De az igazi, a bûn-ügyi és politikai még javában tart.

Kemény Gábor

Hogyan (ne) mondjuk?


Az olvasás csak a múlt században vált az em-beri mindennapok részévé, a társadalom min-den rétege számára elérhetõvé. „A könyv […] abûvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, […]hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismere-tek tõkése és nagybirtokosa lehet általa, gondo-lat-milliomos” – véli Kosztolányi Dezsõ. A digitá-lis világgal az olvasás fontossága csökkeni lát-szik, különösen a fiatalok körében. Vagy még-sem?

Kérdésünk az iskolai olvasmányokra vonatkozik:A most iskolás generáció hogyan viszonyul az olvasás-

hoz? Mit olvasnak szívesen, és mit nem? Hogyan lehet õkethatékonyan motiválni a kötelezõ olvasmányok olvasásában– mennyire legyen kötelezõ a kötelezõ olvasmány?

ADAMIKNÉ JÁSZÓ ANNA professor emerita • EötvösLoránd Tudományegyetem (Budapest)

Miért baj, ha valami kötelezõ? Miért baj, ha a gyerek az-zal a tanáccsal szembesül, hogy „légy jó mindhalálig” vagy„szeretet az élet”? Miért baj, ha olyan hõsökrõl olvas, akikkötelezõnek tartották a haza védelmét? Lassan már nemfogják megtanulni az ábécét vagy az egyszeregyet, mert azkötelezõ. Jó volna, ha abbahagynák – némely tanárok is – adestruktív duruzsolást: igenis van elvárás az életben, s a fi-ataloknak be kell illeszkedniük egy társadalomba, az pedignem mondhat le az eszményekrõl. Az sem kifogás, hogynehéz az olvasmányok nyelvezete, a mai mûvek semkönnyebbek.

CZIBULA KATALIN fõiskolai docens • Eötvös Lo-ránd Tudományegyetem (Budapest)

Az irodalomtanításnak fontos feladata a mûvészeti ne-velés, a nyitott befogadói attitûd kialakítása. A mûvészetsajátossága a szabadság, így a „kötelezõ” biztosan nemfogja megkönnyíteni ezt. Szerencsésebb lenne „közös” ol-vasmányok keresése, nemcsak a tanár, hanem a diák is ja-vasoljon ilyeneket. „Tanulni” a mûvészet befogadásánakmesterségét elõször populárisabb mûveken is lehet – azirodalmi mûvek mûködését „lebutított”, akár kétes értékûírásokon keresztül is meg lehet ismerni, hogy ezek után ér-zékelhetõvé váljék az a különbség, ami azok és az esztéti-kai kvalitás között van. A tanár felelõssége az arányok sú-lyozásában van: a populárisból is kiválogatni a minõségit,lépést tartani a mai trendekkel és a kortárs irodalommal is– hogy a közvetítésükkel klasszikus értékek is értékkéntjelenjenek meg, befogadhatóvá, izgalmassá váljanak.

SZABÓ ROLAND magyartanár • Szent István Gim-názium; doktorjelölt, tudományos munkatárs •Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Az a módszertani kultúra és irodalmi korpusz, ami amúlt században kielégíthette a tanulók kíváncsiságát,2019-re meghaladottá vált. Ezért be kell vonni az irodalmimûvek feldolgozása során az olvasói élmények megvitatá-sát és az azon alapuló más mûfeldolgozási metódusokat is(pl. filmváltozat megtekintése, online feldolgozás). Hatá-rozottan mennyiségi, de semmiképp nem minõségi „csök-kentésre” van szükség. Nem a hatszázoldalas regényen fogmúlni, hogy olvasógenerációt neveljünk. Inkább az életko-ri sajátosságoknak megfelelõ, a figyelem fenntartását iselõtérbe helyezõ rövidebb mûveket, részleteket kell válo-gatni. Kisgyermekkorban az olvasás iránti érzékenységfelkeltése a fontos, tehát olvassanak bármit, ami tetszik(akár ponyvairodalmat is)! És ne nevezzük az iskolai ol-vasmányokat kötelezõnek! A szónak hatalma van, ne for-dítsuk magunk és a gyerekek ellen. Ezek olvasmányok, ka-landozások – ismeretlen, és éppen ezért érdekes világok.

VESZELSZKINÉ HUSZÁRIK ILDIKÓ ny. magyartanár,iskolaigazgató • Bibó István Gimnázium (Kiskun-halas)

Nem kevesebbet, csak másképpen olvas a mai fia-tal. Ezért ne feltétlenül mi ajánljunk számára olvasniva-lót, hanem kérjük tõle kölcsön azt a – nagy valószínûséggelvaskos, puha borítójú – regényt, amelybe a szobában, tan-teremben, konyhában, jármûvön vagy „csak úgy” belefe-ledkezik. És olvassuk el mi is; s ha valami nem lesz benneegyértelmû (lesz olyan!), kérjünk bátran segítséget a diá-kunktól. A kötelezõk mellé pedig – nevezzük ezt in-kább (házi) olvasmánynak vagy irodalomnak – mindig il-lesszünk javaslatként mai, rokon témájú, friss alkotást.Nekem bevált.

BÁLINT ILDIKÓ tankönyvszerzõ, magyartanár(Balmazújváros)

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad aföld, fölötted az ég, benned a létra” – írja Weöres Sándor. Akötelezõ olvasmányok esetében még nagyobb a feladatunkabban, hogy tanítványaink számára „létrák” legyünk. Se-gítsük õket a mûvek befogadásában, adjunk számukra él-ményt. Az is fontos kérdés, mely mûvek felé legyünk „lét-rák”. Irodalomkönyveink a központi tantervek által meg-adott mûveket dolgozzák fel, de más regényekbõl is válo-gatnak, a tanárok pedig bátran választhatnak ezektõl elté-rõ alkotásokat is – a gyerekek érdeklõdésének megfelelõ-en. A regények feldolgozása különbözõ módszerekkel tör-ténhet. A tanítványaim mindig készítenek olvasónaplót(közösen megbeszélt szempontok alapján). A legfõbb cé-lom az, hogy a gyerekek beléphessenek az író által elkép-zelt világba, és tudják értelmezni a történéseket.

GYÖRGY HENRIETTA magyartanár • GerhardinumRómai Katolikus Teológiai Líceum (Temesvár, Ro-mánia)

A most iskolás generációról téves azt kijelentenünk,hogy nem olvasnak. Olvasnak, csak nem biztos, hogy azt,amit mi magyartanárként elvárnánk tõlük. Amelyik diák-ban megszületik a kíváncsiság, hogy jobban megismerje,felfedezze önmagát, az „habzsolja” az ifjúsági irodalmat. Atanár feladata megtalálni azt a mûvet, amely felkelti az ér-deklõdést, és a diák szeretettel fordul majd egy könyvhöztanácsért, megnyugvásért. Olykor ez az igazi eredmény.Nyilván elengedhetetlen a kötelezõk esetében rámutatni ahasználhatóságukra, arra, hogy milyen nagy mértékbenvan kapcsolódás a több száz évvel ezelõtt küzdõ fõhõs éssaját lelkiviláguk között.

KOCSIS MARCELL magyartanár • Kanizsai Do-rottya Gimnázium (Szombathely)

Pályakezdõ pedagógusként gyakran szembesülök az el-mélet és a gyakorlat különbözõségével: hiába írja elõ a tan-terv az irodalomtörténetiséget és a rengeteg szerzõ feldol-gozását, az az érzésem, hogy a tanulók sokszor nincsenekfelkészülve a nagy mennyiségû adat befogadására. Ráadá-sul ritkán indokolják meg nekik, hogy miért válnak jobb ésértékesebb emberré azáltal, hogy olvassák a rég nem élõ ésnehezen megfogható mûvészek írásait. Ennek ellenéreazért a kronologikus rendszerû tananyag sem az ördögtõlvaló: de tele kell tûzdelni kitérõkkel, illetve nem sajnálniarra az idõt, hogy az élethez közelhozzuk ezt az elsõ pillan-tásra „muzeálisnak” tûnõ magyar irodalom tantárgyat.Minden magyartanárnak javaslom, hogy õszintén, nyitot-tan és a saját élményeit, meglátásait, olvasmányait bele-szõve dúsítsa fel élettel az elsõre „porosnak” tûnõ, valójá-ban igen emberi kötelezõ olvasmányokat is.

Kedves Magyartanárok, Önökön is múlik, hogyaz olvasás a 21. században is érték lesz-e. Merjenekbátran és új módszerekkel nyúlni az olvasmányok-hoz tanítványaikkal!

Blankó Miklós

Szó szót követ

Olvasni jó! – kötelezõt is


A Magyarországon is népszerû Facebook nyelvi illemtaná-ról kevés szó esik. Pedig minden egyes Facebook-„cselek-mény” mutat valamit a közösségi hálózatban megjelenõemberrõl, és ennek alapján (is) képet alkotnak róla.

Bejelölés – visszajelölésA Facebook-„barátság” a bejelöléssel kezdõdik. Itt nem

kell figyelembe venni az alá- és fölérendeltségi viszonyokat,mint pl. a köszönésnél. Bárki lehet a kezdeményezõ. Kedvesgesztus, ha a bejelöltnek írunk pár sort arról, honnan ismerjük.Személyes találkozáskor is sor kerülhet a bejelölésre. A kap-csolat a másik fél visszajelölésével válik aktívvá. Ha nem jelölvissza, nem elegáns dolog erõszakosnak lenni. Ismerõseinketkésõbb törölni igen bántó, ezért ezt kerüljük(rendkívüli esetektõl eltekintve, pl. zakla-tás).

Egy Népszabadság-beli cikk szerzõjemegpróbálkozott egy általam is végigköve-tett kísérlettel: Kovács Lilla néven készítettFacebook-oldalt, és egy hét alatt szinte üresadatlappal 297 ismerõst szerzett (Varró2012). Nem szabad ebbe a hibába esni: az is-meretlent ne jelöljük vissza, vagy tudjukmeg, honnan ismerjük.

CsetelésSokak által kedvelt a Facebook üzenet-

küldõ felülete (Messenger). A csetelés azírott és a szóbeli kommunikációs formák kö-zött helyezkedik el (másodlagos szóbeliség).Ezért tehát „beköszön” az ember, amikor ír valakinek, és a be-szélgetést elköszönéssel zárja le. Akik rendszeresen csetelnek(egy üzenetfolyammá válik a kommunikáció közöttük), azokeltekinthetnek ettõl.

A csetnyelv jellemzõje a köznyelvhez képest kevésbé igé-nyes nyelvhasználat, a rövidítések (egyre kevésbé), a kisbetûsírás, az ékezetek és az írásjelek elhagyása. Ez a nyelvi forma akommunikáció gyorsítása érdekében alakult ki. Az internet sa-játos nyelvhasználatában (digilektus) az emberek igyekeznekkövetni a trendeket, nyelvi divatokat, ezért sok a szleng, a neo-logizmus és az angol szó benne. A nyelvi stílus megválasztása-kor érdemes arra is figyelni, hogy milyen képet akarunk kiala-kítani magunkról a partnerben. Ne feledjük azt se, hogy ittugyanúgy vannak tabutémák, mint a szóbeli kommunikáció-ban!

KöszöntésekA Facebook az összes ismerõs születésnapján figyelmezteti

a felhasználót. Így tehát az erre való reagálás egy automatizált,személytelen forma. Sokkal illendõbb, ha a Facebook értesíté-sét látva személyesen vagy telefonon köszönti az illetõt, vagyha már a közösségi oldalon ír, legyen személyes a köszöntõ –

kerülhet hozzá egy szép kép, esetleg idézet. Bensõséges üzenetviszont nem hangozhat el a nyilvánosság elõtt, ezt nem írhatjukaz üzenõfalra. Az sem udvarias, amikor valaki úgy köszönti felaz ünnepeltet, hogy egy másik köszöntéséhez szól hozzá („be-lebeszél” a másik köszöntésébe). Több embernek egy poszt-ban való felköszöntése sem elegáns (fõként névnapokkor for-dul elõ). Olyan, mintha összeterelnénk az összes azonos nevûismerõsünket, hogy ne kelljen külön köszönteni õket. Vagy neköszöntsön az ember valakit, vagy tegye igényesen azt. Afacebookos felköszöntést illik megköszönni, de viszonozninem kötelezõ.

Adatlap és posztolásAz, hogy mit posztol egy ember, rengeteget elmond a gon-

dolkodásáról, az értékrendjérõl, az egzisztenciális helyzetérõlés a szabadidõs tevékenységérõl. Nemcsak az adatbiztonság

miatt kell ezzel vigyázni, hanem azért is,mert sok állásinterjú elõtt megnézik a jelöltFacebook-adatlapját. Aki rendszeresen po-litikai tartalmú írásokat oszt meg, s azokatkommentálja is, azaz nyilvánossá teszi a po-litikai véleményét, az nem biztos, hogy min-denki számára szimpatikus. Aki minden es-te megosztja a luxusétteremben elfogyasz-tott ételeket, másokból irigységet válthat ki.És az is sokat elárul, ha a felhasználó min-dennap megoszt valamit (pl. egy vele tör-tént – sokszor semmitmondó – eseményt).Mással vagy másról készült képet csak az il-letõ beleegyezésével szabad megosztani.Érdemes végiggondolni, hogy az, amit megakarunk osztani, mások elõtt valóban vállal-ható-e, és számukra érdekes-e. Aki mindent

megoszt magáról, azt az érzést keltheti, hogy csak magával fog-lalkozik, sok szabadideje van, vagy nagyon magányos…

Az adatlap és a posztolás nyelvi minõsége is üzen, akárcsaka megjelenésünk és a gesztusaink. A nyelvi regiszter megvá-lasztása, a helyesírás és a nyelvi megformáltság így kapcsolódika nyelvi illemhez: az udvarias ember igényes, választékos, nemagresszív és ellenségeskedõ, véleményét adekvátan fejti ki.

Hozzászólás és lájkolásA kölcsönös kommunikáció akkor kezdõdik, ha a felrakott

posztra válaszolnak (vagy legalább egy lájkkal vagy megosztás-sal reagálnak). A Facebookot böngészve számos politikai, ne-velési vagy sporttémában már-már vérre menõ viták szemtanúilehetünk. Ezek a viták többnyire mesterségesen gerjesztettek(ez a trollkodás), és ezért parttalanok is: a hozzászólók csak azinterneten keresztül merik „nagy hangon” vállalni a vélemé-nyüket. Illedelmes ember kerüli ezeket a helyzeteket, ha pedignem kerülhetõk el, törekszik a mielõbbi konszenzusos lezárás-ra – bár ez talán már túl „tökéletes” megoldásnak tûnik.

NonverbalitásA szóbeli kommunikációban a nonverbális jelek erõsebben

hatnak, mint a verbálisak. Az írott kommunikációban viszont averbalitás kerül elõtérbe. A másodlagos szóbeliség során ez akettõ keveredik. Egyesek nem érzik ennek a következményeit:ami szóban vállalható, gesztusokkal, modalitással tompítható,az leírva lehet durva és sértõ. Többek között ezt a hiányt hiva-tottak pótolni az emotikonok és a különbözõ reakciógifek,mémek. Ha valaki viccelõdik, ironizál vagy éppen dühös, akkoraz emotikonokkal tudja „erõsíteni” vagy „gyengíteni” monda-nivalója verbális üzenetét. Célszerû tehát az emotikonokat át-gondoltan használni.

F

A Facebook közösségi terében a magánélet és a munka vilá-ga összekapcsolódik, s ezért is fontos a tudatos kommunikáció.Amellett, hogy másokon itt sem illendõ átgázolni, gondolnikell arra, hogy minden facebookos megnyilvánulásunkkal sajátmagunkról teszünk benyomást másokra. Az már rajtunk áll,hogy ez a benyomás ránk nézve mennyire elõnyös vagy elõny-telen…

Blankó Miklós

A Facebook nyelvi illemtana

Blankó Eszter rajza

Felhasznált irodalomBalázs Géza: Az írásbeliség változatai. A nyelv egyetlen

létforma – de több technológia. Napkút, 2007/3. 101–106.Deme László – Grétsy László – Wacha Imre (szerk.):

Nyelvi illemtan. Bp., 1999.Görög Ibolya: Summa summarum. Budapest, 2018.Kommkomp kutatócsoport szakmai blogja.Ottlik Károly: Protokoll – viselkedéskultúra a minden-

napok gyakorlatában. Bp., 1994.Varró Szilvia Éva: Mennyit ér egy Facebook-barát? Ko-

vács Lilla esete Tóth Attilával. Népszabadság, 2012. május9.

Veszelszki Ágnes: A digilektus hatása az írásbeli és a szó-beli kommunikációra egy kérdõíves vizsgálat alapján. Ma-gyar Nyelvõr, 2013. 3. szám, 248–274.

Veszelszki Ágnes: Netszótár. Bp., 2012.


… hogy a tervez igének a segédigeszerû használata vajon ré-sze lesz-e idõvel a normatív nyelvhasználatnak, avagy sem.

Mirõl is van szó tulajdonképpen?Egy érdeklõdõ pedagógus azzal a kérdéssel fordult az MTA

Nyelvtudományi Intézetének nyelvi tanácsadó szolgálatához,hogy ki kell-e javítania egyik kedves volt tanítványát, aki – miu-tán meghívta egy rendezvényre egykori tanárát – a következõ-képpen érdeklõdött: „Zoli bácsi el tervez jönni?” Majd azzalkapcsolatban, hogy õ ott lesz-e, a következõt írta: „Én el terve-zek menni.”

A tanácsadó szolgálathoz forduló tanár magyartalannaktartja a tervez igének az efféle használatát, de azzal is tisztábanvan, hogy volt diákjának ez a fajta nyelvtani szerkezet ugyan-olyan természetes, mint a jövõ idejû igealak: el fogok menni. Akérdéses nyelvi formával kapcsolatban kérte a Nyelvtudomá-nyi Intézet állásfoglalását.

A kérdezõ igen jól rátapintott a lényegre, amikor az el tervezmenni szerkezetet a fog segédigével kifejezett jövõ idejû ige-alakhoz hasonlította. Az ebben szereplõ fog szófaja viszonyszó,úgynevezett szóalakteremtõ segédige, melynek célja – ahogy anevébõl is kiderül –, hogy a jövõ idejû, úgynevezett analitikus(összetett) igealakot létrehozza. A fog szóalakteremtõ segéd-ige szerepe, hogy a grammatikai jelentést hordozza, vagyis eztragozzuk, míg az ige fogalmi jelentését a fõnévi igenévi alak fe-jezi ki.

Az ige és a segédige között azonban nincs éles határvonal.A fog segédigén kívül léteznek még hasonló szerepû (segéd)-igék a magyarban. Ilyenek például a fõnévi igenévi alakokkalmegjelenõ szokott, tetszik és talál szavak.

(1) El szoktam menni esténként futni.(2) „De ne moccanj, mert különben / Meg talállak csípni, /

Így ni!” (Petõfi: Arany Lacinak)(3) Tessék leülni!A szokik ige segédigeszerû használata a cselekvés, történés

folyamatának rendszerességére utal, a talál igéé a cselekvésakaratlan voltára vonatkozik, míg a tetszik igéé az úgynevezett„tetszikelés”, amely a magyar megszólítási rendszer, az udvari-as nyelvhasználat elemeként a nem tegezõ formák egyik válto-zata. A szokott, tetszik, talál igék a fõnévi igenévvel együtt al-kotnak egyetlen igealakot. Igekötõs ige esetén a segédige azigekötõ és az ige közé ékelõdik be.

A tervez ige is a szóalakteremtõ segédigékhez hasonlóan vi-selkedik az el tervez menni szerkezetben. Közel áll továbbá azakar, kíván, óhajt, szándékozik stb. igékhez is, amelyek szinténsegédigeszerû tulajdonságokat mutatnak: el akarok menni, elkívánok menni, nem szándékozik elmenni.

Kiinduló példánkban a tervez ige általános (alanyi) ragozá-sú, de létezik határozott (tárgyas) ragozású alakja is: Zoli bácsinem tervezi eljönni? Nem tervezem elmenni. Ezek a határozottragozású alakok is jelzik, hogy az elõzmény ez is lehetett: Nemtervezi (azt), hogy eljön. Nem tervezem (azt), hogy elmegyek.Ezekbõl keletkezhetett mondatátszövõdéssel az összetett ige-alak. Ilyenkor a mellékmondat egyes részei (itt: az elmegy ige)a fõmondatba helyezõdnek át, mintegy beleszövõdnek.

A több mint egymilliárd szövegszót tartalmazó adatbázis, aMagyar nemzeti szövegtár 43 találatot ad az igekötõ + tervez +fõnévi igenév felépítésû szerkezetekre. Következzék néhányadatolt példa a szövegtárból (eredeti helyesírással):

(4) 2006-os megjelenéssel ki tervezik adni Xboxra és PC-reis

(5) egy új, nagysebességû I/O rendszert is be tervez mutatnicsütörtökön

(6) A City állítólag 48 millióért le tervezi igazolni Neuert.(7) Le tervezem venni a kari borító mûanyagátA példák nagyobb része a sajtónyelvbõl, illetve fórumhoz-

zászólásokból származik.A Magyar nemzeti szövegtár adatai is megerõsítik, hogy lé-

tezik a tervez igének egy segédigeszerû használata. Míg a szo-kott, tetszik, talál + fõnévi igenév szerkezetek a köznyelvben jó-val megszokottabbak, addig a tervez igének hasonló használata(egyelõre) korlátozottabb, a teljes beszélõközösségben nem,de annak bizonyos csoportjaiban használatos, szokásos forma.Hogy milyen területi, társadalmi, regiszterbeli kötöttségû nyel-vi formával van dolgunk, annak megítéléséhez további, alapo-sabb vizsgálatok szükségesek, de az már az eddigiekbõl is lát-szik (a kiinduló nyelvi tanácsadói megkeresésbõl, illetve a kor-puszadatokból), hogy feltehetõleg újabb keletû nyelvi jelen-ségrõl lehet szó.

A tanácsadó szolgálatot megkeresõ pedagógus jól érzékel-te, hogy ez a forma nem része a választékosabb nyelvhasználat-nak, kidolgozottabb stílusú közlésekbe kevésbé illik. A szöveg-tárbeli elõfordulások azt jelzik, hogy az el tervezek menni típusúszerkezet a lazább, informálisabb stílusba tartozó megnyilat-kozásokban van jelen. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy anyelv éppen azért gazdag, mert számos stílusárnyalata van, ésmert vannak benne akár ilyen szerkezetek is, amelyek tömörí-teni képesek. A tervez segédigeszerû használata sajátos jelen-téstöbbletet hordoz: a beszélõ attitûdjét jelöli, azt fejezi ki,hogy a jövõben elvégzendõ cselekvést szeretné ugyan elvégez-ni, de nem ígéri biztosra, mivel az bármilyen – rajta kívül álló –ok miatt meghiúsulhat.

S hogy az ilyen típusú szerkezet idõvel elfogadottá válik-e ateljes magyar beszélõközösségben, azt nem tervezem megjósol-ni, bízzuk az idõre és a nyelvszokásra.

Ludányi Zsófia

Nem tervezem eldönteni…

A 2017/2. számban jelent meg az Édes Anyanyelvünk hasábja-in Tanulmányozzuk a kezeinket! címmel egy írásom. Lándzsát tör-tem amellett, hogy a páros testrészek használatánál az a helyes, haa változatosságot védve nem tesszük õket többes számba. Ez a kér-dés azóta sem hagy nyugodni.

Félvállról is vehetném: „Ugyan, a nyelvhasználónak élõbe-szédben nincs ideje és lehetõsége átgondolni, hogyan is fogalmaz!Ha a szöveg az üzenetet átadta, akkor minden rendben!”.

Csak óvatosan! A szó éles fegyver lehet, jobban tesszük, ha vi-gyázunk rá, hogyan forgatjuk. Már az egyszerû, néhány szavasmondat is sok információt árul el rólunk: környezetünkrõl, világ-nézetünkrõl, munkánkról és mûveltségünkrõl.

Legutóbb egy száraz sampon flakonján olvastam: „Terítsen avállaira egy törölközõt a ruhája védelme érdekében!” A nyomta-

tott szöveget már nem menti az élõszó iránti engedékenység. Ha-bár közel sem tudományos szövegrõl van szó, de sokakhoz eljut,akiknek közvetve azt sugallja, hogy ez így helyes. A „Terítsen avállára egy törölközõt a ruhája védelme érdekében” mondat egykicsit még körülményesnek hat, de véleményem szerint sokkaljobban mutatna a flakonon.

Aktív szókincsünk része a négyszemközt szó. A világhálón iselérhetõ Értelmezõ kéziszótár így adja meg a jelentését: „Bizalmaskettesben, harmadik (zavaró) személy jelenléte nélkül.”

De hogyan fejezik ki a különbözõ európai nyelvekben azt, hogynégyszemközt? A miénktõl eltérõ szemlélet érvényesül, ha szemé-lyesen akarnak megbeszélni valamit? Az angoloknál face to face,a spanyoloknál cara a cara folyik a bizalmas beszélgetés. Ugyan-az a látásmódjuk, „arctól arcig” beszélgetnek. Németül ezt azunter vier Augen fejezi ki, szó szerint „négy szem közt”. Történel-münk folyamán sokáig erõs német befolyás alatt voltunk, így az õgondolkodásukat tükrözi ez a szavunk. Mégsem tûnik idegensze-rûnek, mert mára nyelvünk részévé vált.

Bincze Diána

Négyszemközta páros testrészekkel


Kéréseinket nyelvileg a legkülönbözõbb módokon for-málhatjuk meg. Befolyásolhatja megalkotásukat a beszélõés a hallgató közötti eltérõ társadalmi távolság, hiszennem ugyanúgy kérünk rokonainktól, barátainktól, távoliismerõseinktõl, idegenektõl. Meghatározó tényezõ a felekközötti hatalmi helyzet is: a köztük levõ alá-fölérendeltsé-gi viszony módosíthatja a kérés szerkezetét, gondoljunkcsak a fõnök–beosztott vagy a tanár–diák közti kommuni-kációra. Mások mellett a kérés súlya is hatással lehet létre-hozásukra, azaz hogy a kérés megtétele milyen erõfeszí-tést igényel a partnertõl.

A mai magyar nyelvre jellemzõ különbözõ kérési típuso-kat Szili Katalin kutatásaiból ismerhetjük meg, aki a leg-direktebbtõl a legközvetettebbig haladva kilenc kategóriátkülönít el. A magyarok legtöbbször a legközvetlenebb stra-tégiával jelenítik meg kérésüket, felszólító móddal vagyennek funkcionális megfelelõivel (fõnévi igenévvel, hiá-nyos mondatokkal): „Ne tessék dohányozni!”, „Jegyeket,bérleteket!”. Gyakori még az indirekt mód, az elõkészítõstratégia alkalmazása is. Ebben a csoportban olyan kon-vencionális elemek foglalnak helyet, amelyek az elutasí-tástól való félelmünk bizonyítékai. Általában ennél azesetnél a beszélõ ellenõrzi a hallgató képességét arra néz-ve, hogy teljesíteni tudja-e a kérést: „El tudna vinni?”.Emellett megvizsgálhatja hajlandóságát is a megvalósítás-ra: „Elvinne?”. Rendszeresen elõfordul továbbá, hogy ké-réseiben a kér ige módosult alakban, például a kell segéd-igeszerû elemmel jelenítõdik meg: „El kell, hogy kérjem atollad.”

Felmerülhet a kérdés,hogy vajon a korábbi szá-zadokban hogyan fogal-mazták meg kéréseiket abeszélõk. Vajon mutatko-zik hasonlóság a mai ma-

gyarban elterjedt kérési módok és a történetiségben hasz-nált formák között? Egyáltalán mire irányulhattak kéré-seik? A 16–18. századból már több olyan nyelvemlék isfennmaradt, amelyen a korabeli beszélt nyelv és ezáltal akérések is jól tanulmányozhatók. A Nyelvtudományi Inté-zet honlapján bárki számára elérhetõ a Történeti magán-életi korpusz (http://tmk.nytud.hu/), amely 1772 elõtti élõ-nyelvközeli mûfajokat, magánleveleket és tanúvallomásokjegyzõkönyveit tartalmazza. Az adatbázis jelenleg mintegy7 millió karakternyi szövegbõl áll, és mivel morfológiailag(alaktanilag) is elemzett, így célzott keresések is végezhe-tõk benne. A találatok elõtt szerepel a forrás neve, a szövegkeletkezésének helye és ideje, levelek esetében a levélíró ésa címzett neve, a társadalmi státusuk, valamint a közöttüklevõ viszony, így ezeknek az adatoknak a segítségével isfinomítható a további keresés. A keresõfelületen többfélelekérdezés kérhetõ, a speciális böngészés mellett akárhosszabb, teljes szövegeket is megjeleníthetünk. Az aláb-biakban a korpusz leveleiben történõ kutatás nyomán mu-tatok egy kis ízelítõt a korabeli kérésekbõl.

Több száz nemesi házastársi levél alapján elmondható,hogy a felek legtöbbször valamilyen cselekedet, intézkedésmegtételére kérték párjukat. A férfiak a birtok irányításá-ban várták a nõk segítségét, vagy valamilyen ház körülimunka elvégzésére buzdították feleségüket, ami összefüg-gésben lehetett azzal, hogy az országban levõ csaták miatta férjek az otthonuktól sokszor távol tartózkodtak, így azasszonyok is részt vállaltak a családi gazdaságok irányítá-

sában. A nõk olyan cselekedetre, intézkedésre biztattáktársukat, amelyet magas tisztségük révén a férfiak tudtakelvégezni. A levelekben sok esetben találtam konkrét tár-gyat kérõ kéréseket: a férjek több alkalommal valamilyenélelmet, a feleségek pedig ruhát és ahhoz való anyagot,esetleg valamilyen otthonról hiányzó ételt vártak. Jellem-zõ volt még mindkét félnél a levélírást sürgetõ kérések sze-repeltetése, ugyanis levelek segítségével kommunikáltakegymással. Nagyon fontos volt, hogy írjanak egymásnak,hiszen a másik hogylétérõl, valamint az országban, a birto-kon történtekrõl is így tudakozódtak a párok. Csupán aférfiaknál jelentkeztek az üzenetátadás céljából írt kéré-sek. Ilyenkor arra kérték feleségüket, hogy különbözõ üze-neteket továbbítsanak családtagjaiknak vagy ismerõseik-nek. Érthetõ, hogy ez a típus a nõknél nem jelent meg, hi-szen õk nem feltétlenül ismerhették a férjek körüli szemé-lyeket. Speciálisan az asszonyoknál olvashattam ellenbena férfiak hazajövetelét sürgetõ, kérlelõ kéréseket. Elsõsor-ban a férjek leveleiben fordultak elõ, és csak kis számban,a bizalomkérõ kérések, amelyekben azt várták párjuktól,hogy bízzon bennük, épségben vissza fognak térni; a fele-ségek írásaiban erre alig szerepelt példa, ha mégis, akkor anõ a férfi bizalmát kérte, és ígérte, hogy minden ház körüliteendõt rendben elvégez.

Kéréseik megformálásakor a házastársak legnagyobbarányban a legdirektebb típust alkalmazták, a mai ma-gyarban is gyakori felszólító módú mondatokat: „Küldj ne-kem a szekéren sós tejet” (1593). A második legdominán-sabb kategória szintén egy közvetlen kifejezési forma volt,amelynél a kérõ fél szándéka explicit módon jelenítõdöttmeg, a kér ige segítségével: „És kérlek, szeretõ leányom,hogy megemlékezzél az én adósságomról, ha énnekem hol-tom történik” (1526). A mai magyarban ez a csoport nemmutatott kiugró értéket. Meghatározó volt még írásaikbanaz az eset, amikor a kérés kibontása a mondat jelentésébõltörténhetett: „Bár szerezne vagy három heverõ katonátzsoldosnak, mert nem kaphatni” (1705). Elõfordult még azindirekt, erõs célzás is: „Szathmári uram valóba’ vágynaegy szõrövre” (1698). A többi stratégia csak jóval kisebbszámban képviseltette magát, és mind a kilenc mód nem isjelent meg a levelekben. Érdekesség, hogy a mai magyarnyelvben vezetõ helyet betöltõ, a kérést elõkészítõ straté-gia – „adna kegyelmed egy embert, ki a nagy idegenbe’ len-ne valami segítséggel a számvételkor” (1557) –, valamint akér ige módosított formája – „szívem, a méltóságos fejedel-met kéne kérni, lenne jobb rendelés Szatmárról” (1704) –alig szerepelt a történeti szövegekben.

A férfiak és a nõk kérési módjainak összehasonlításaután feltûnõ volt, hogy bár mind a férjek, mind a feleségekkéréseiben a legközvetlenebb típus dominált, a férfiakmégis több alkalommal részesítették elõnyben a felszólítómódot. A kér igével létrehozott kívánságokkal pedig na-gyobb arányban éltek a nõk. A férjek ezt leginkább akkorhasználták, amikor valamit nagyon szerettek volna: „Kér-lek, kérlek, kérlek, küldj úrgombát!” (1558). Az indirektkérési típusok leginkább az asszonyi kéréseket jellemez-ték, amit a nõknek a korszakra jellemzõ alárendelt szerepeis magyarázhat, ugyanis kéréseikben arra törekedtek,hogy megadják a férfiaknak járó tiszteletet.

Az adatbázis segítségével más típusú levelekben és a ta-núvallomásokban is érdemes a kéréseket megvizsgálni, hi-szen újdonságokkal szolgálhat, hogyan és mit kérhetettegy külföldön tanuló diák (peregrinus), egy jobbágy vagyegy boszorkánysággal vádolt személy.

Bácsi Enikõ

A szerzõ a Finnugor és Nyelvtörténeti Osztály tudományossegédmunkatársa. A cikk az OTKA K 116217 számú projekttámogatásával készült. (A szerk.)

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Házastársak kérései

a 16–18. században

„Kérlek, kérlek,kérlek,

küldj úrgombát!”


Hit és humor? Nem ellenségek. Sõt! A Hitet átható humorkortörténeti dokumentumgyûjtemény, tematikus válogatás ajeles nyelvmûvelõként is ismert Holczer József kecskeméti pia-rista szerzetes tanár óriási kézirattermésébõl, folklorisztikaigyûjteményébõl, irodalmi alkotásaiból és nyelvmûvelõ írásai-ból, kiegészülve életútinterjúval, reflexiókkal, az ötletgazda,összeállító, szerkesztõ, dr. Bereznai Zsuzsanna néprajzkutatófõmuzeológus csoportosításában, 19 fejezetben.

Holczer József tanári és papi pályája során szorgalmasanpublikált nyelvmûvelõ írásokat (glosszákat, jegyzeteket) szá-mos folyóiratban, pl. az Élet és Tudományban, a Köznevelés-ben, a Magyartanításban, a Keresztény Életben, az Édes Anya-nyelvünkben, más nyelvmûvelõ kiadványokban. Kozma Lász-lóval közös kötete: Minden szó egy regény (Korda Kiadó, Kecs-kemét, 2000). Nyelvmûvelõ munkásságának legjavát tartal-mazza az Emberítõ csodánk címû kötete (Korda Kiadó, Kecs-kemét, 2003).

A most megjelent 560 oldalas dokumentumgyûjteménytöbb szempontból ritkaság. Elsõsorban azért, mert egy piaristaszerzetes rendkívül pontos, személyes, naplószerû emlékezéseéletére anekdotákkal, más kismûfajokkal. Másodsorban azért,mert általánosítható jelleggel, egy a 20. század második felé-ben és a 21. század elején élõ, paraszti közegbõl származó, ámvárosi emberként, tanárként, de fõleg szerzetesként a minden-napok világát jól ismerõ ember vallomása, amelynek olvasásasorán sok tekintetben magunkra, családunkra, elõdeinkre is-merhetünk, de mindenképpen közelebb kerülünk a magyarságelmúlt hetven évének jobb megértéséhez. Harmadsorbanazért, mert az életesemények leírásában sok eddig rögzítetlen,reflektálatlan esemény, mûfaj, nyelvi adat kerül felszínre.

A szerkesztõ a következõkkel indokolja a kötet megszületé-sét: „Holczer József gyermekkorától kezdve napjainkig egyegész életen átívelõ olyan hatalmas dokumentum-gyûjte-ménnyel rendelkezik, amelyben úgyszólván minden egyes ira-tot, kisebb-nagyobb feljegyzést, cédulát megõrzött az elmúlthét évtized alatt, és amely mára fontos folklorisztikai és törté-neti értéket képvisel. Valóban páratlan dolog az, hogy HolczerJózsef az egykori (akkori) jelenben meglátta a múltat, vagyis ajövõ számára az értéket. Holczer József kéziratos folkloriszti-kai gyûjteménye egyéni érdeklõdést is tükröz, hiszen abban atársadalmi környezetben, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte, anépi elbeszélõ kultúra tekintetében még elevenen éltek a folk-lór hagyományos megnyilvánulásai, ám ugyanakkor más nép-szokások már csak halványan mutatkoztak. Az anyanyelv, azírás, a népi humor iránti fogékonysága már gyermekkorábannyilvánvalóvá vált. Az õ gyûjteménye nem az idõs embervisszatekintése a régmúlt idõkre, hanem fiatal kora óta min-dent folyamatosan dokumentált, tehát több évtizedes folyamateredménye.”

A kötet tartalmát pontosan kifejezi a cím: Hitet átható hu-mor. Telitalálat. Több mai pszichológiai kutatás (pozitív pszi-chológia) egybehangzóan állítja, hogy az öröm – s ennek egyikkiváltója, a humor – a legfontosabb emberi érzelmek egyike, azélet nehézségein, konfliktusain átsegítõ „módszer”. Bár a ma-gyar nép humora történeti (Jókai errõl írta akadémiai székfog-lalóját), napjainkban mintha nem tudnánk eléggé nevetni, s ezkóros állapothoz vezet (hungaropesszimizmus). A humor, aderû bizonyos területeken létezik ugyan, de kiszorult a reflek-tált jelenségek közül. Ilyen társadalmi közeg az egyház, az is-kola, sõt a politika is. Holczer József piarista szerzetes tudato-san szeretné visszahozni a humort, a derût az elkomorult világ-

ba, s ezzel könnyebbé tenné az oktatást, a pasztorációt, a min-dennapok világát. Hiszem, hogy a humorral nemcsak konflik-tusok oldhatók meg, hanem az emberek-közösségek közelít-hetõk egymáshoz.

A hetvenedik életévét nemrég betöltõ Holczer József egyemberi életút szinte egészére nézve hoz példákat a humorra, aderûre, az élet naposabb oldalának észrevételére. Ilyen esemé-nyek, helyszínek: a család, a bandázás, az iskola, a könyvtár, azérettségi, a plébánosi szolgálat, de még olyan – intimebb –helyzetek is, mint az orvos, kórház… A dokumentumgyûjte-mény óriási erénye, érdeklõdést, kíváncsiságot felkeltõ vonása:a teljes õszinteség, szókimondás. Valószínûleg szokatlan ez egyszerzetes atyától, de nagyon jó, hogy akadt ilyen. Mindenkinekaz életében van olyan esemény, amelyet valamilyen okból ma-gában tart, nem mesél tovább, nem hoz nyilvánosságra (a szo-ciálpszichológia terminusával: arcvédelem miatt, a jelenségneve pedig: magánügy, titok). Többnyire ilyenek a gyermekko-ri tévedések, hibák, a megcsalatások, megveretések, megszé-gyenülések, majd késõbb az egészségi problémák, esetleg ke-véssé szalonképes kifejezések, helyzetek. Holczer József azadott tematikai kereteken belül ezekrõl õszintén, természete-sen beszél. Voltaképpen ez a kötet nagy értéke: mert ebben azõszinte (dokumentarista) mesélésben magunkra ismerünk: ve-lünk is pontosan megtörténnek ilyesmik, de vagy elfelejtettük,vagy nem szoktunk róla beszélni, ám ettõl még életünk tartozé-kai.

A dokumentumgyûjtemény másik erénye, hogy egy olyankorszakot ölel föl, amelynek lassan alig van tanúja: az ötve-nes-hatvanas évek paraszti-vidéki-városi világa, vagy például amég kalandregényeken fölnõttfiúbandák kultúrája. Ez a világteljesen elmúlt, s amennyire tu-dom, teljesen dokumentálatlan.Hiszen az 1960-as években me-lyik fiúbandának volt „króniká-sa”, aki mindennap följegyezte,hogy aznap mit csináltak, mit határoztak el. Holczer Józsefilyen krónikás volt.

A kötet tematikus fejezetekbe rendezve közli a dokumen-tumokat. (1) Humor növelte „hit, ihlet, élet”. (2) A Holczercsalád szólásmondásai. (3) A Voelker-telepi fiúbandák… Pá-ratlanul érdekes fejezet egy teljesen elmúlt, ma már ismeretlenvilágból! (4) Anekdoták kecskeméti polgárokról. (5) Iskolaicsasztuskák… Az 1950-es évekbõl származó, ma ismeretlenmûfaj bemutatása. (6) Piarista humor. Ez a gyûjtés egyszerûenkuriózum, nem ismerek hasonlót. (7–8) Így írtok ti… Az isko-lai dolgozatok nem szándékos humora, Így értek ti… (9)Könyvtársztorik. A korábbi fejezetekhez szorosan kapcsolódókönyvtári történetek a könyvtárosként is dolgozó tanártól. (10)Locsolóversek a kecskeméti Piarista Iskola tanulóitól az1980–90-es évekbõl. (11) A néphadsereg és én… Katonatörté-netek még szép számmal vannak, antikatona-történetek annálkevésbé, ezt a csoportot gazdagítják az itt közreadott anekdo-ták. (12) Mosolygó kápolna: kadafalvi visszaemlékezések ésanekdoták. Papi anekdoták egy parányi alföldi, Kecskemétmelletti településrõl – szinte teljesen ismeretlen világ tárulelénk. A kötet utolsó harmadában a mûkedvelõ, de igényes íróHolczer József mutatkozik be. Ajánlom ezt a könyvet mind-azoknak, akiket érdekelnek az elmúlt hetven év magyar törté-nelmének mindennapjai, mondhatni: a „történelem alulnézet-bõl” (és persze nemcsak Kecskeméten, de bárhol Magyaror-szágon), s mindez „hitet átható humorral”, könnyedséggel,vállalt hibákkal, vagyis mindannyiunk „emberi arcával”. Ilye-nek is voltunk, ilyenek is vagyunk. És legyenek Holczer József-nek követõi, akik szintén dokumentálják és bevallják a vilá-gunkat. (Hitet átható humor. Holczer József emlékezéseibõl, írá-saiból összeállította: Bereznai Zsuzsanna. A Kecskeméti KatonaJózsef Múzeum Közleményei, 4. Kecskemét, 2019, 560 oldal.)

Balázs Géza

OlvasólámpaHitet átható humor

Holczer József könyve

„humorralemberek-közösségek

közelíthetõkegymáshoz”


Zsilka Tibor szlovákiai magyar stíluskutató, a NyitraiKonstantin Filozófus Egyetem intézetigazgató egyetemitanára ez év január 29-én ünnepelhette 80. születésnapját.Talán ebbõl az alkalomból, talán ettõl függetlenül (ez nemis igazán fontos) a Tinta Könyvkiadó átdolgozott, bõvítettkiadásban adta közre eredetileg több mint 40 évvel ezelõtt,1977-ben megjelent Poétikai szótár címû mûvét.

A szerzõ nevét 1970-ben ismerhette meg a hazai tudo-mányos közvélemény, amikor nagy hatású elõadást tartotta szegedi novellaelemzõ ülésszakon Négy novella stiliszti-kai elemzése statisztikai módszerrel címmel. Ez a – mód-szertanilag igen sok újdonsággal szolgáló – tanulmánymég ebben az évben napvilágot látott a Helikon stilisztika-számában, majd rövidesen a konferencia kötetében is (Anovellaelemzés új módszerei, Hankiss Elemér szerkeszté-sében). Ezután szinte évrõl évre jelentek meg fontos köte-tei: A stílus hírértéke (1973), Stilisztika és statisztika(1974) és a már említett Poétikai szótár. Azóta azonban –egészen mostanáig – csak szlovák nyelvû köteteket publi-kált, így ezek az újabb eredményei kevésbé váltak ismerttéa magyarországi stíluskutatás számára.

Jómagam 1974-ben kerültem közelebbi kapcsolatbaZsilka Tibor munkásságával, amikor Honti László, aNyelvtudományi Közlemények akkori szerkesztõje megbí-zott az Akadémiai Kiadónál Budapesten megjelent Stilisz-tika és statisztika ismertetésével. A könyv olyan izgalom-ba hozott (26 éves voltam ekkor...), hogy az ismertetésbõlhosszú cikk, valóságos tanulmány lett. Reméltem, hogyennek kapcsán személyes kapcsolat is kialakulhat közöt-tünk, de erre sem akkor, sem azóta nem került sor. Mostéppen ezért különös érdeklõdéssel és örömmel vettem kéz-be az egykori Poétikai szótár új kiadását, a Poétikai kisszó-tárt.

A poétika, a retorika és a stilisztika tárgyköre, mint is-meretes, részben fedi egymást, ezért ez a kislexikon is tar-talmaz olyan szócikkeket, amelyek egy retorikai vagy sti-lisztikai lexikonban is helyet kaphattak volna (pl. alakzat,szókép, hasonlat, metafora, metonímia, szimbólum). De eznem baj, mert ezeknek itt is helyük van. Ami azonban kü-lönösen érdekessé teszi a könyvet az irodalomkedvelõ ol-vasó számára, az a mûfajok részletes taglalása az abszt-rakt költészettõl és az abszurd drámától a vizuális költé-szetig és a zsoltárig. A figyelmes olvasó észreveheti, hogy aszócikkek nagyon sok olyan mozzanatot tartalmaznak,amelyek a negyvenkét évvel ezelõtti alapkiadásban nemlehettek benne, pl. a regény szócikkének a posztmodernregénnyel foglalkozó része vagy a lábjegyzetnek mint poé-tikai hatáskeltõ eszköznek a tárgyalásakor a Závada PálJadviga párnája címû regényébõl vett példa. Külön értékea könyvnek a gazdag irodalomjegyzék, amely a magyaronés a világnyelveken kívül szlovák, cseh, lengyel nyelvû té-teleket is tartalmaz, és ezzel a hazai kutatók szemhatárá-nak tágítását is szolgálja.

A szerzõ munkáját nagyban segíthette a kötet szerkesz-tõje (Horányi Krisztina) és lektora (Kicsi Sándor András).Figyelmük nem lankadt a könyv utolsó oldaláig. Kár, hogyaz utószó néhány fontos mondatába hiba csúszott: „az iro-dalmi alkotásokban a forma és a tartalom összefonódnak,egymást karöltve [?] hatnak”; „az irodalmi szövegben anyelvi szint hordozza, fejezi [ki] a téma mibenlétét, sajátosösszetevõit”; „E poétikai ismeretanyag nélkül aligha széle-sülhet el [?] olvasókészségünk, irodalmi mûveltségünk”(244). Ezek azonban apróságok, a remélhetõ újabb kiadás-ban könnyen kiigazíthatók. (Zsilka Tibor: Poétikai kisszó-tár. 500 fogalom magyarázata irodalmi példákkal szemlél-tetve. Az ékesszólás kiskönyvtára 59. Tinta Könyvkiadó,Budapest, 2019, 248 oldal.)

Kemény Gábor

Mindenekelõtt tisztáznunk kell, hogy nyelvtani rendsze-rünkben hová soroljuk a gyógyszertárneveket. Az világos, hogytulajdonnevek, az azonban nincs tisztázva, hogy intézmény-névnek tekintsük-e õket. A helyesírási gyakorlatot illetõenigennel válaszolhatunk. Vácon például ilyen nevekkel találko-zunk: Alsóvárosi Patika, Deákvári Patika, Fekete Kígyó Gyógy-szertár, Gyöngyvirág Gyógyszertár, Kisváci Szent Gellért Gyógy-szertár, Központi Gyógyszertár, Szent Rókus Gyógyszertár, VáciLevendula Gyógyszertár, Vácz Remete Gyógyszertár.

A Galenus Lapkiadó Vállat 1998-ban kiadott Gyógyszeré-szeti almanachja ábécésorrendben települések szerint is felso-rolja a „közforgalmú gyógyszertárak”-at. Ezek közül tetszésszerint választottam ki néhányat. Íme a példák: Abádszalók:Gábriel Arkangyal Patika, Andornaktálya: Sas Gyógyszertár,Aszód: Szent István Patika, Városi Gyógyszertár, Bélapátfalva:Bélapátfalva Patika, Budakalász: Viktória Gyógyszertár, Erdõte-lek: Borostyán Patika, Hatvan: Diana Gyógyszertár, Fõtéri Pati-ka, Halasi Patika, Kamilla Gyógyszertár, Lestyán Patika. Talánpéldaként ennyi is elég.

Megjegyzem még, hogy a Névtani Értesítõ 25. számábankét cikk is foglalkozik ezzel a témával, nevezetesen Varga Má-ria Új patikanevek és Bölcskei Andrea Gyógyszertárneveink macímû írása. Mindketten hivatkoznak Ördög Ferencre, a kiválónévtani szakemberre, akinek két tanulmányát is említik. Nemvéletlenül, hiszen az azóta már elhunyt nyelvész 70. születés-

napjának tiszteletére adták ki a Névtani Értesítõnek ezt a szá-mát. Ördög Ferenc idézett munkái: A patikanevek keletkezésimódjai és az Eltûnt patikanevek. Varga Mária szerint Ördög rá-mutat arra, hogy a patikanevek cégnevekbõl alakultak ki, dejellegüket tekintve annyira eltávolodtak azoktól, hogy indokoltkülön névtípusnak tekinteni és névélettani szempontból meg-vizsgálni õket.

Az említett dolgozatok íróinak gyógyszertárneveibõl csaknéhányat mutatok be, fõképp a helyesírás szemléltetése végett.Lássuk: Arany Holló Patika, Kígyó Gyógyszertár, CentrumPatika, Szent Anna Patika, Õrangyal Gyógyszertár, Fehér HollóGyógyszertár.

Ezek is igazolják azt a feltevésemet, amelyre a bevezetõbenis utaltam, hogy a patikanevek pontos besorolása nincs tisztáz-va. Ezekben ugyanis, miként az intézménynevek esetében, atöbb tagból álló nevek minden tagja nagy kezdõbetûvel van ír-va. Helyesírási szabályzatunk 190. pontjából azonban én mástolvasok ki. Lássuk: „A pályaudvarok, megállóhelyek, repülõte-rek, mozik, szállodák, vendéglõk, eszpresszók, üzletek, für-dõk, temetõk, lakóparkok és a nem önálló intézményt alkotótermek stb. megnevezésében a tulajdonnévi értékû tagot (ta-gokat) nagy kezdõbetûvel írjuk, az értelmezésre szolgáló tagot(tagokat) kisbetûvel kezdve különírjuk.” A fenti szabálypontalapján szerintem ebbe a csoportba kellene sorolni a gyógy-szertárak, patikák nevét is. Úgy vélem, hogy mind az egy, minda több elembõl álló gyógyszertárnevek esetében úgy kellene el-járnunk, mint a boltok, éttermek stb. helyesírásakor, tehát aKorona cipõbolt, Kis Rabló étterem, Vén Diák eszpresszó mintá-jára Gyöngyvirág gyógyszertár, Szent István patika, Gábriel Ark-angyal patika alakban írni õket.

Dóra Zoltán

Gyógyszertárnevekés helyesírásuk

Zsilka Tibor: Poétikai kisszótár


Harmincévesaz Anyanyelvápolók Szövetsége

Ünnepség és tisztújítás2019. május 18-án a Petõfi Irodalmi

Múzeumban ünnepi közgyûlésen emlé-kezett meg Grétsy László tiszteletbeli el-nök az Anyanyelvápolók Szövetségének30 évérõl, az elõzményekrõl és az indu-lásról. Az ünnepi ülés vendége voltKlinghammer István, aki ezen az ünnep-ségen nyitotta meg az 53. magyar nyelvhetét. (Elõadását e számunkban adjukközre.)

Az Anyanyelvápolók Szövetségeegyüttmûködési megállapodást kötött aHonismereti Szövetséggel. Már ebben azévben is közösen rendezték meg a ma-gyar nyelv hetét. Az aláírók: Juhász Ju-dit és Debreczeni-Droppán Béla elnö-kök. Az ünnepség egyben tisztújító köz-gyûlés is volt, amelyen Juhász Juditot el-nöknek, Balázs Gézát és Kerekes Barna-bást alelnöknek választották meg.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége vármindenkit tagjai sorába, rendezvényeire,a nyelvésztáborba, a magyar nyelv napigálára, diákokat, tanárokat nyári tábora-iba, Beszélni nehéz!-köreibe, anyanyelviversenyeire. (Szöveg és kép: Manyszi)

Ez volta hatodik nyelvésztábor

Elsõ nap: elõadások a nyelvi tervezés-rõl, nyelvstratégiáról, nyelvmûvelésrõl

• Változik a mûvelõdés szerkezete,ennek nyomán változnia kell a mûvelõ-déshez, így a nyelvmûveléshez kapcsoló-dó tevékenységeknek is. A sokat hangoz-tatott „élményközpontúság” mellett megkell ismerni a mûvelõdésgazdaságtan,mûvelõdéspszichológia javaslatait; vala-mint érdemes lenne terjeszteni a hun-garooptimizmust. (Balázs Géza)

• Miért érez valaki fizikai fájdalmat,és miért áll fel a hátán a szõr, ha valaminemtetszõt talál valakinek a beszédé-ben? (Minya Károly)

• Minden várakozást felülmúlt az elsõkorrektorverseny! (Blankó Miklós)

• A magyar nyelv stratégiái: fennma-radás (18–19. sz.), tisztítás (1920–1945),nyelvhasználók mûvelése (1945–1990), anyelvmûvelés megújítása (1990–). (H.Varga Gyula)

Vitakérdés: Több kiemelt személyiségis állást foglalt a nyelvújítás ellen. Vajonmiért?

Újhely és a nagy háború (kiállítás, ve-zetõ: Gécziné Nagy Mária)

Második nap: Magyarságszimbólu-mok és gyermeknyelv

• A magyarsággal és a magyar nyelv-vel kapcsolatos sztereotípiák (egy kuta-tás bemutatása) (Balázs Géza)

• Törökországban nem lett bestselleraz Egri csillagok (Kiss Róbert Richard)

• Milyen nyelven szólal meg a gyerek,ha elkülönítik, s nem beszélõ környezet-ben nõ fel? A magzat is hall! Rizikógyer-mekek. A pragmatikai kompetencia(szándéktulajdonítás, irónia) születése(gyermeknyelvi délután Bóna Judittal)

Harmadik nap: Nyelvészeti módsze-rek

• Innovatív módszerek az (anya)-nyelvoktatásban (Kecskés Judit)

• Receptírók és hozzászólók megnyi-latkozásai az internetes receptportálon(Ballagó Júlia)

• Gondolatok egy „speciális” határo-zói csoportról (aszemantikus, képes,vonzat-…) és ennek oktatásáról (MayerPéter)

A különféle nyelvészeti megközelíté-sek kapcsán eszünkbe jutott a KurtGödel-paradoxon: „Mindig megadha-tunk egy olyan állítást, melyet az adottaxiómarendszeren belül nem tudunk bi-zonyítani, és az axiómarendszert ezzel ki-bõvítve is találunk olyan állítást. Egy axi-ómarendszer, ha elég összetett ahhoz,hogy a számelméletet is magába tudjafoglalni, sohasem lehet teljes, azaz nemdönthetõ el bármely állítás igaz vagy ha-mis volta.”

Kirándulás Karcsára (tündérek temp-loma, mellette Nagy Géza-emlékkiállí-tás), Pácinba (reneszánsz kastély) és Ci-gándra (Sõregi-ház, tájékozódás a páciniés cigándi falumonográfiáról), valamintKarosra, a honfoglalás kori temetõbe.(Fehér József, Viga Gyula)

A 6. nyelvésztábor tagjai beléphetteka sátoraljaújhelyi fegyház és börtön terü-letére: mivel ott volt az ebédjük. Megtud-ták, hogy ha nem lettek volna sátoraljaúj-helyi rabok, akkor nem innánk ma tokaji

aszút – ugyanis a rabok segítettek a filo-xéra utáni szõlõtelepítésben. És azt is,hogy Szent Adorján a büntetésvégre-hajtás védõszentje. Egyúttal megismer-kedtek a 2007-ben alakult börtönmúze-ummal, sõt meghívást kaptak egy telje-sebb börtönlátogatásra, az itt gyûjtöttszlengszövegek megismerésére is – a 7.nyelvésztáborban.

A hatodik nyelvésztábor történelmiérdekessége volt, hogy a múzeumban be-rendezett múlt századfordulós kávéház-ban Fráter Zoltán irodalomtörténész is-mert magyar versekhez keresett korabelinépdalokat, kuplékat, operetteket (me-lyeket Pölcz Ádám zongorakíséretévelelõ is adott). További programok: vad-ételfõzõ verseny, Tóth Vera-, ZalatnayCini- és Keresztes Ildikó-koncert, vala-mint a 2018. év szavainak bemutatója.

Összegezve: 18 elõadás, 4 vita-megbe-szélés, 8 helyszín, 2 zenés irodalmi est, 3koncert, 30 regisztrált résztvevõ, továbbialkalmi érdeklõdõk, Sátoraljaújhely,Széphalom, 2019. június 19–23. A prog-ramot támogatta a Nemzeti KulturálisAlap.

Ez volt a hatodik nyelvésztábor. Leszhetedik is. (Szöveg és kép: Manyszi)

Emlékezés II. Rákóczi Ferencreés a kuruc szabadságharcra

A nyelvésztáborhoz kapcsolódott aMagyar Nyelv és Kultúra NemzetköziTársaságának esszékonferenciája II. Rá-kóczi Ferencrõl és a szabadságharcról.

A sátoraljaújhelyi levéltár a történel-mi Magyarország legrégebbi egybenmegmaradt levéltára. Feltûnõ, hogy ahivatalos iratokban már a 17. századtóltömeges a magyarnyelvûség. EredetiKazinczy- és Rákóczi Ferenc-kéziratok(Oláh Tamás)

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

Juhász Judités Debreczeni-Droppán Béla

Ha már 30 év, akkor nem hiányozhatotta torta sem

Kirándulás Karcsára


Két egymásra épülõ, egymásra és akorra is reflektáló Rákóczi-film: Rákóczihadnagya (1951), A Tenkes kapitánya(1963). (Fráter Zoltán)

Rákóczi „irodalma” – az irodalom„Rákóczija” (Blankó Miklós)

Háromszoros csavar van Thaly Kál-mán „hamis kuruc dalaiban”: 1. nagydérrel-dúrral leleplezték tíz maga írtakuruc versét, és ez maradt meg a köztu-datban, ámde: 2. õ már korábban lelep-lezte magát, csak oda kellett volna rá fi-gyelni, de persze megvolt az oka arra,hogy 3. mégis elrejtse magát a bujdosóversekben, mert maga is bujdosott…(Balázs Géza egy korai igazságügyi nyel-vészeti példáról)

Rákóczi Ferenc hamvainak 1906-oshazahozatala és ennek sajtóvisszhangja(Halász Csilla)

Az elõadások írott változata megjele-nik a Napút címû lapban. A programottámogatta a Nemzeti Kulturális Alap.(Manyszi-infó)

„Szép magyar beszéd” olvasótábor,Békés-Tarhos, 2019. június 16–19.

A napok reggeli olvasmánnyal kez-dõdtek. Reisinger János Lelkiismeret cí-mû könyvébõl körolvasással vettünk átnéhány fejezetet. Az olvasott szövegmegérintette a gyerekeket.

Délelõttönként szemináriumi foglal-kozások voltak. Tinkó Máté fiatal böl-csész kortárs szerzõket hozott. Vida Gá-bor erdélyi írótól Egy dadogás történetecímû önéletrajzi ihletettségû regényét, il-letve Terék Anna vajdasági származásúköltõnõ verseit. Elõadást tartott MinyaKároly, a Nyíregyházi Egyetem fõiskolaitanára (Internetes támogatás a nyelv-használatban), illetve Pikó Imre (Termé-szetes irodalom). Pikó Imre elõadása azirodalmi vonatkozásokon, ifjúsági olvas-mányélményeken kívül sok természetvé-delmi kérdésre is ráirányította figyel-münket. Kedden Gyulára kirándultunk,

az Almásy-kastély interaktív kiállításátnéztük meg. Sokat tudhattunk meg a haj-dani fõúri életmódról, az öltözködésrõl,az illemszabályokról. A digitális techni-kának köszönhetõen még lovagolhat-tunk is virtuálisan a hajdani Almásy-birtokon. Az estéket tábortûz mellett töl-töttük. Beszélgettünk, énekeltünk, dar-vadoztunk.

Részt vettünk a Békés-tarhosi ZeneiNapok aktuális zenei rendezvényén.Hallhattuk a Junior Prima díjas In Me-dias Brass fúvósötöst, valamint a Muzsi-kás Együttest és a Békés Megyei Szimfo-nikus Zenekart. Utóbbiak a fesztivál nyi-tó hangversenyén léptek fel. Miutánmeghallgattuk Kodály Zoltántól az In-termezzót a Háry Jánosból, egy különle-ges produkció következett. Bartók BélaRomán népi táncok címû mûve csendültfel. Elõször a szimfonikus feldolgozásthallottuk, majd a Muzsikás Együttes el-játszotta ezeknek a dallamoknak az ere-deti népi változatát, ahogyan azt feltehe-tõen Bartók is hallotta népzenei gyûjtõ-útja során. A kettõ együtt lenyûgözõ ha-tású volt. Az olvasótáborban foglalkoz-tunk a felolvasás mûvészetével is. A szö-veg megértésén túl annak hiteles tolmá-csolása nem kis feladat. Felvételt is készí-tettünk ezekrõl a hangos olvasásokról, sa rögzített anyagot a tábor végén mindentanuló megkapta.

Feldolgoztuk Rákosi Viktor Elnémultharangok címû regényét, amelynek egyrészletét drámajáték keretében elõ is ad-tuk. Mindenkinek jutott feladat. A sze-replõkön kívül volt, aki a díszletet, másoka jelmezeket tervezték. A regény a ma-gyarok térvesztésérõl szól Erdélyben. Aregény mondanivalója nagyon aktuális.Ne hagyjuk, hogy körülöttünk, „ben-nünk” elnémuljanak a harangok!

Támogatók: Alapítvány MegújulóTarhosért; Anyanyelvápolók Szövetsége;Cerka írószerbolt, Békés; Püski SándorVárosi Könyvtár; Szegedi Kis IstvánReformátus Gimnázium. A tábort aGEMMA Cégcsoport tulajdonában lévõkastélyparkban rendeztük meg. Ez ahelyszín adott otthont a hajdani Énekis-kolának (1946–1953), ahol gyakorlatbanigazolódott be, hogy a Kodály-módszermûködik. A kastélypark mai tulajdonosa,Matyi István igazi mecénási szemlélettelkezdett neki a kastélypark rehabilitáció-jának, s mára önerõbõl igen szép fejlesz-téseket valósított meg. Köszönjük a tá-mogatást! (Szöveg és kép: GellénnéKörözsi Eszter)

Elekfi-konferenciaAz MTA Nyelvtudományi Intézete

május 30-án „…nekem nincs saját nyelv-tanom, csak nyelvtani elgondolásaim”címmel konferenciát rendezett a múlt évdecemberében elhunyt régi kiváló mun-katársa, Elekfi László tiszteletére. Akonferenciát Kiefer Ferenc akadémikus,az intézet korábbi igazgatója nyitottameg személyes hangú visszaemlékezésé-vel. Utána Gerstner Károly tekintette átElekfi László pályaképét. A következõelõadást Gósy Mária tartotta Szabályokés érvényesülésük a magánhangzók kap-csolódásaiban címmel. É. Kiss Katalin amutató, személyes és rejtett névmásokmegoszlásáról beszélt Elekfi László meg-állapításaiból kiindulva. Imrényi Andráselõadása a mondat dimenzióit tárgyaltaBrassai, Elekfi és saját kutatásai alapján.A kávészünet után Kiss Jenõnek a Ma-gyar Nyelvtudományi Társaság nevébenmegfogalmazott emlékezõ szavait Gerst-ner Károly olvasta fel. Ezután KeményGábor tartott elõadást Stilisztika ésnyelvmûvelés Elekfi László munkásságá-ban címmel. Laczkó Krisztina Elekfiegyik fõ mûve, a ragozási szótár alkalma-zásának tanulságaiból nyújtott ízelítõt.Az utolsó elõadást Ittzés Nóra tartotta.Ennek tárgya az igék és igei szerkezetekábrázolása volt A magyar nyelv nagyszó-tárában. Az emlékkonferencia BartosHuba igazgatóhelyettes zárszavával értvéget. A konferencián elhangzott elõ-adások remélhetõleg rövidesen nyomta-tásban is megjelennek. (K. G.)

Alkoss nyelvi játékot!Balatonfüred Város Önkormányzata

az Anyanyelvápolók Szövetségével és aMagyar Nyelvi Szolgáltató Irodávalegyütt pályázatot hirdet 14–19 éves fiata-lok számára nyelvi játékok alkotására. Apályázók használják ki a magyar nyelv-ben rejlõ játéklehetõségeket, alkossanakminél ötletesebb nyelvi feladványokat,rébuszokat, fejtörõket. A szöveges fel-adatok mellett gondolkodjanak ábrásmegoldásokban is (amelyekhez felhasz-nálhatják az informatika adta lehetõsé-geket). A pályázók ötleteket meríthet-nek Grétsy László Nyelvi játékok nagy-könyve címû munkájából (Tinta Könyv-kiadó, Budapest, 2012). Ebben a követ-kezõ nagyobb témakörök találhatók:betûk, hangok játékai, betû- és képtalá-nyok, anagramma, szótagok, szavak játé-kai, palindrom, intarzia, bûvészkedésrímekkel, nyelvtörõk, találósok, betû-hálók.

A pályázatnak legalább 2 egyénileg al-kotott nyelvi játékot kell tartalmaznia (afelsõ határ: 5). A pályázatokat kizárólaginterneten, csatolt fájlban (rajzos-képesforma esetében pdf formátumban) kellbeküldeni. Cím: [email protected]

A legjobb pályamunkákat a meghir-detõk lapjaikban, honlapjaikon nyilvá-nosságra hozhatják. Beküldési határidõ:2019. szeptember 30. A bírálóbizottságközépiskolai tanárokból és nyelvészek-bõl áll. Eredményhirdetés: 2019. novem-ber 13-án, a magyar nyelv napján lesz aPesti Vigadóban.


Nyeremények: fõdíj egy hétvége Bala-tonfüreden 2–4 fõ részére, további díjak:könyvcsomagok. A Balatonhoz kapcso-lódó nyelvi játékok szerzõi számára kü-löndíjat is felajánl a balatonfüredi önkor-mányzat.

Olvasóink írják

Tisztelt Szerkesztõség!Laikusként nagyon érdekel a tudo-

mányos nyelvészet, és ezzel kapcsolat-ban sok érdekes cikket is olvashatok afolyóiratban, viszont az utóbbi idõbenúgy látom, hogy egyre több cikkbenjelennek meg teljesen tudománytalan,a nyelvhasználatban történõ változástellenzõ magánvélemények. Nem azén tisztem senki magánvéleményétmegváltoztatni, de ha a tényekre ha-gyatkozunk, akkor minden személyesellenérzést félretéve beismerhetjük,hogy a nyelv természetének szervesrésze a változás, és ez tulajdonképpenmindig is így volt. Szépségrõl vagy he-lyességrõl beszélni a nyelvhasználatesetében ugyancsak szubjektív, ígynem érzem helyét egy olyan mondat-nak a tudományos cikkek között,amelyben az szerepel, hogy „rongyrá-zó, ízléstelen, gerinctelenül és esztele-nül divatmajmoló, neo-ocsmány bun-kóság”. Az ilyen indulatos minõsítge-tés egyszerûen elvérezteti az írót egynyelvvel kapcsolatos diskurzusban, ésakaratlanul is csökkenti az egész fo-lyóirat tudományos hitelességét. Azthiszem, az anyanyelvét szeretõ ésiránta érdeklõdõ ember feladataegyébként is az lenne, hogy a nyelvetmint nemzetet összekötõ erõt ünne-pelje, és ne a kirekesztés eszközekénthasználja az új nyelvi jelenségeket,amelyek magánvéleményektõl függet-lenül is léteznek. Akit a nyelvészet ér-dekel, azt hiszem, nem ilyen dolgok-ról szeretne olvasni a késõbbiekben.

Köszönöm, hogy kifejthettem agondolataimat.

Tisztelettel: Konda NikolettF

A levélíró által idézett kifejezés eb-ben a cikkünkben jelent meg: MolnárMiklós: „Besúgócsárda” Szombathe-lyen (2019. 1. szám, 14. oldal). A szer-zõ: író, nem azonos Molnár ZoltánMiklós szombathelyi nyelvésszel. Tar-talmilag igaza van (ízléstelen és ide-genszerû üzletneveket hibáztat). Ab-ban azonban olvasónknak van igaza,hogy az ilyen türelmetlen, bántó stí-lusban megfogalmazott nyelvhelyes-ségi állásfoglalások ártanak a nyelv-mûvelés tekintélyének. Hibát követ-tünk el, hogy a szerkesztés során nemenyhítettünk a cikk stílusán. De tiszte-letben akartuk tartani az írói véle-ménynyilvánítás szabadságát. Úgygondoljuk, az ilyesmi kivétel nálunk,nem gyakorlat. A bíráló hozzászólástmindenesetre köszönjük abban a re-ményben, hogy Olvasónk továbbra istalál majd lapunkban hasznos és érde-kes cikkeket. (A szerk.)

Kabán Annamária

Kabán Annamária legutóbb éppenegy éve jelentkezett lapunk hasábjain,amikor Kányádi Sándort, „a magyarvers utazó nagykövetét” búcsúztatta.Most pedig már õt magát kell elbú-csúztatnunk. Négy hónapon át küz-dött a halállal, de június 23-án el kel-lett távoznia közülünk.

Huszonöt évig, kerek negyedszáza-dig volt kedves kolléganõm, munka-társam a Miskolci Egyetem magyarnyelvészeti tanszékén. Elsõsorbanszemiotikát és szövegtant oktatott –ezeknek a diszciplínáknak egyik leg-jobb hazai ismerõjeként –, de szükségszerint más nyelvészeti tárgyakat is.Mint kutató is kiemelkedõ eredmé-nyességgel dolgozott, elsõsorban azerdélyi magyar irodalom, különösenpedig Dsida Jenõ stílusával foglalkoz-va. Ebben a témaválasztásban az isközrejátszhatott, hogy Kolozsváronszületett, az ottani egyetem magyar–francia szakán végzett. 1993-ban letta Miskolci Egyetem oktatója, azótaszinte évenként publikált újabb ésújabb könyveket az erdélyi magyarirodalom- és stílustörténet témakö-rében. Ezeknek egy részét Mózes Hu-ba irodalomtörténésszel társszerzõ-ségben alkotta, aki a magánéletben istársa volt. Jómagam abban a megtisz-teltetésben részesültem, hogy néhá-nyat ezek közül az értékes munkákközül én mutathattam be lapunk ol-vasóinak. A legutóbbit éppen az elõ-zõ, júniusi számunkban: Tárt kapuk-hoz fényösvény viszen (Tanulmánykö-tet Dsida Jenõ költészetérõl és mûfor-dításairól). Ennek a nagyszabású, ter-jedelmes kötetnek a címe idézetDsida Jenõ Tükör elõtt címû verscik-lusából. A ciklusnak ez a verse arra akérdésre keresi a választ, „mi vár azélet pántos kapuin túl, / mikor a léleklendül és elindul?”. Kabán Annamá-ria (a mi számunkra: Anikó) már tud-ja a választ erre a kérdésre. Higgyünkbenne, hogy „a holtak falujának” kisállomásán õt is azok fogadták, akikannak idején a vers szerint Dsidát:Kuncz Aladár és Kosztolányi. És ve-lük együtt természetesen maga az„angyali költõ”, Dsida Jenõ is.

A múlt év novemberében együttbúcsúztattak el minket, nyugdíjba vo-nulókat, az egyetemen: õt hatvanötévesen, egészségesen, vidáman, en-gem a hetvenediket is betöltve, a sokévi vonatozásba és korán kelésbe egykissé belefáradva. S most mégis ne-kem kell nekrológot írnom õróla, nempedig fordítva, ahogy helyénvaló len-ne. Kedves Anikó, nem feledünk el,nyugodj békében! (Kemény Gábor)

Rendezvények2019. szept. 9–11. A fordító. Interdisz-

ciplináris konferencia. PKE–MNYKNT,Ménes (Románia)

2019. szept. 28–30. A gyermek szemi-otikája (konferencia), Eger

2019. okt. 18–20. Édes anyanyelvünkverseny, Sátoraljaújhely

2019. okt. 25. Nyelv és etika. SzarvasGábor nyelvmûvelõ napok, Ada

2019. nov. 6. Igazságügyi, kriminalisz-tikai nyelvészet. ELTE–Inter–MagyarNyelvstratégiai Kutatócsoport (ELTEBTK tanácsterem), Budapest

2019. nov. 8–9. 20. Kossuth-szónok-verseny (ELTE TÓK), Budapest

2019. nov. 13. 9. magyar nyelv napja,gála (Vigadó), Budapest

2019. nov. 28–29. 23. LingDok.-kon-ferencia (SZTE BTK konferenciater-me), Szeged

Könyvek

Acta Universitatis Christianae Par-tiensis. Studia culturale, 2019/1, 2019/2.Fõszerk.: Pálfi József. Partium Kiadó,Nagyvárad

„…becsületesen felelni kell”. Beszél-getések, interjúk Korzenszky Richárdbencés szerzetessel. Sajtó alá rendezte:Dr. Présingné Baracskai Erika, TátraiZoltán. Tihany, 2018.

Fábiánné Szenczi Ibolya: A ListiKöpcsényi irodalmi rejtély megoldása.Távlat Kiadó, h. n., 2019.

Komoróczy György: Könnyû Katáttáncba vinni. Anyanyelvi ismeretterjesz-tõ írások. Europrint, Nagyvárad, 2018.

Kuna Ágnes: Nyelv, meggyõzés, gyó-gyítás. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2019.

Miklóssy Endre: Várkonyi Nándor ol-vasókönyv. Kende Katalin: VárkonyiNándor életének és munkásságának bib-liográfiája. Széphalom Könyvmûhely,Budapest, 2019.

Ördög I. Béla: Kolozsvári keresetlenszavak. Kolozsvár, 2018.

Sz. Tóth Gyula: Fénylesen. Tanári no-tesz, 13. Hungarovox, Budapest, 2019.

Tárnok Zoltán: Nehéz dió olcsó áron.Tollrajzok, lábjegyzetek, elmélkedések.Kortárs Kiadó, Budapest, 2017.

Voigt Vilmos: A jelek valóságáról – avalóság jeleirõl. Válogatott tanulmá-nyok. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019.

Zágorec-Csuka Judit: Nyelvi mozai-kok a muravidéki magyar nyelvben. Ta-nulmánykötet. Muravidék Baráti KörKulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2019.

A Hírek – tudósítások rovatbaszánt információkat a megjelenéselõtti 40. napig várjuk a [email protected] címen. Két szám között,folyamatosan az ASZ honlapján ta-lálnak írott és képes beszámolókatszövetségünk életérõl: www.anya-nyelvápoló.hu. Elektronikus formá-ban itt olvashatók az ÉA korábbi szá-mai is.


PONTOZÓGrétsy László rovata

Mindenekelõtt az áprilisi számunkban közzétett feladvá-nyok megfejtését adjuk meg.

I. Kedvtelések. 1. Szépirodalom. 2. Operarészlet. 3.Táncmulatság.

II. Gyümölcsök. 1. Szatyor. 2. Szmirna. 3. Platina. 4.Olimpia. 5. Ingaóra. 6. Guzlica. (Ennek a délszláv vonóshangszernek a nevét néhányan nem találták meg.) 7. Szer-bia. A bal felsõ sarokból átlósan lefelé olvasható gyümölcsszamóca, a jobb sarokból kibetûzhetõ pedig a sorok1–4–6–2–7–5–3-as átrendezése után: ribizli.

III. Mi a mestersége? 1. Toka + arab = akrobata. 2. Liba +Erna = balerina. 3. Tóth + Idus = hittudós. 4. Tóga + igaz =igazgató. 5. Kõút + épít = kútépítõ. 6. Átad + Nóra = nádara-tó. 7. Szél + enyv = nyelvész. 8. Sort + akár = raktáros. 9.Száz + bors = szobrász. 10. Tesz + Enéh = tehenész.

IV. Szójátékos csattanó. Mert fel kell vennem az adatait,uram.

Aki legalább 65 pontot elért, az megfejtésével már résztvehetett a sorsolásban. A nyereményt – Tótfalusi Istvánnaka Tinta Könyvkiadónál megjelent Idegen szavak alapszótá-ra címû mûvét – végül is a következõk szerezték meg:Darvainé Ilosvai Fanni, Eger (3300); Dr. Deák István, Sze-ged (6722); Gergely Gyuláné, Kemecse (4501); HollóLászlóné, Budapest (1108); Kitajka Cecília, Berettyóújfalu(4100); Pásztor Sándorné Éva, Balassagyarmat (2660); Se-bõk János, Dunakeszi (2120); Szigetvári Richárd, Budapest(1032); Szõcs Judit, Kolozsvár, Románia 400408; VarinéTrifusz Mária, Szentgotthárd (9970).

A Pontozó új feladványaiI. Közmondáskeresõ. Ha olvasóink az itt következõ

négy hiányosan leírt szót helyesen egészítik ki, azaz mindencsillag helyébe az oda illõ betût/betûjegyet írják be, akkorezzel három legyet üthetnek egy csapásra. Egyrészt mind-egyik sor betûibõl kialakul egy aránylag hosszú, de értel-mes, ismert szó, másrészt a sorokba olvasóink által beírt be-tûk is mindegyik sorban értelmes szavakká állnak össze,harmadrészt pedig az olvasóink által beírt szavak fölülrõllefelé összeolvasva egy magyar közmondást adnak eredmé-nyül; azt, amelyre rejtvényünk címében utaltunk. Csak eztkell beküldeni, mivel ha ez megvan, akkor az már bizonyít-ja, hogy a részmegfejtések is helyesek. A helyes megfejtés15 pontot ér.

1. L É * * S K É * Y S * E R2. Z S E * K * N D Õ * * E G * * Y3. * O L D * S * A R I S Z N * *4. P * R * * * Ó R I U M

II. Királyok. Rejtvényünkben két magyar király szere-pel. A meghatározásokra adott helyes válaszok esetén meg-fejtõink az elsõnek a nevét elolvashatják a kitöltött rejt-vényábra bal felsõ sarkától a jobb alsó sarokig tartó átlójá-nak négyzeteiben, a másodikét pedig a sorok megfelelõ át-rendezése után a jobb felsõ saroktól a bal alsóig tartó átló-ban. Mindegyik meghatározásra adott helyes válaszért 1pont jár, a két király nevéért pedig 5-5. A hibátlan válasz te-hát 17 pontot ér.

1. Azonos a másikkal

2. Jó szagú

3. Darabszámmegállapításán fáradozik

4. Éra

5. Rangsorolt címekegyike

6. Erõszakosanhaladni igyekvõ

7. Összegzõ

III. Magánhangzó-uralom. Rejtvényünket ezúttal amagánhangzók irányítják, pontosabban ez a négy magán-hangzó: u i u i. Mindegyik meghatározásunkra azt a szótkell megtalálni, amelyikben ez a négy magánhangzó szere-pel, mégpedig ugyanebben a sorrendben. A helyes megfej-tésért szavanként 2 pont jár, összesen tehát 20! Szótáraink-ban mindegyik keresett szóra rátalálhatnak. Jó fejtörést! Adefiníciókat könnyítésül a meglelendõ szavak ábécérendjé-ben közöljük.

1. Egy dzsesszzenefajtamagyaros írású neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2. Elasztikus anyagból készültruhadarab: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3. Bizonyos indiai fafajtákgyantája: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4. Görgõs függönytartó: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

5. Egyszerû, de kedvelt tésztaféle: . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6. Bóbiskolás, alukálás: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7. Lomha, piszmogó: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8. Gyümölcsökbõl készült puha édesség: . . . . . . . . . . . . .

9. Gyámoltalan, pipogya: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

10. Élénk mozgású, szeles: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak a Tesióra utáncímû, túloldali skandiban elrejtett poént kell megfejteniük sbeküldeniük. A megfejtés 25 pontot ér.

Az e számunkban közölt rejtvények együttes értéke 77pont, de már 65 pont elérése is elég ahhoz, hogy a felad-ványok beküldõje részt vehessen a nyereménysorsolásban.A rejtvények megoldását 2019. november 1-jéig szíves-kedjenek eljuttatni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Ponto-zó, Budapest, Károlyi u. 16. (1053) vagy a rovat vezetõjé-nek címére: [email protected] Minden olvasónak ered-ményes megfejtést kívánnak a feladványok készítõi:

Grétsy László (I., III.), Láng Miklós (II.),Schmidt János (IV.)


Szójátékos csattanó

TESIÓRA UTÁN

– De lassan öltözöl, kis-fiam! Talán én húzzam fel acipõdet?

(A gyerek válaszát az áb-rában rejtettük el.)

Új szavak, kifejezések(106.)

Nem szótározott szavaktárháza

bulibáró – mulatni szeretõ ember. Magy.: KisGrófo slágerébõl: „Mulatási, mulatási, mulatási / Éna bulibáró sálomálomálom / Én a bulibáró legyenbuli bárhol / Sálom dilomálom)

figyelemgazdaság – a közönség érdeklõdése/fi-gyelme/figyelemösszpontosítása mint gazdasági té-nyezõ. Megj.: A közgazdászok, szociológusok felis-merték, hogy az emberi figyelem véges erõforrás, ésa gazdaság egy jelentõs szegmense (a sajtó, a szóra-koztatóipar és a reklámipar) ennek kitermelésévelfoglalkozik. Másként: a közönség nemcsak fogyaszt-ja a felkínált tartalmakat, hanem idejével és figyelmeösszpontosításával fizet is értük. (piacesprofit.hu)

fogyasztói média l. közösségi média

közösségi média – a média új, interaktív formája avilághálón. Megj.: A közösségi média technikája azinternet- és az online-kommunikáció, módszere azegyirányú médiamonológok átalakítása dialógusok-ká. Tartalombefogadóból tartalomszerkesztõvé ala-kítja az embereket. További elnevezései: felhasználóáltal létrehozott tartalom (user-generated content,UGC); fogyasztói média (consumer-generatedmedia, CGM).

mémesedik – mémmé válik; azaz tréfás képe, szö-vege terjedni kezd az interneten; Pl. „X. stratégiaipartnerrel barátkozik, s közben csendesen méme-sedik…” (magyarnarancs.hu)

minimalizmus – olyan életmód, életszemlélet,amelyben a személy csak annyit birtokol, amennyireszüksége van. A minimalizmus összetevõi: szükség-leteink pontos ismerete, a valódi értékekre koncent-rálás, észszerûség, letisztultság, átláthatóság, sza-badság, minõség, fenntarthatóság (eletfuszerezo.wordpress.com)

minõségi idõ – tartalmas idõ, egymásra hangoló-dás, egymásra irányuló figyelem, közös tevékenység(családdal, gyerekkel). Magy.: A fogalmat GaryChapman párkapcsolati és házassági tanácsadó al-kotta meg. A minõségi idõ a Chapman által megha-tározott öt szeretetnyelv – elismerõ szavak, ajándé-kozás, szívességek, testi érintés, minõségi idõ – egyi-ke. A szeretetnyelvek azt a módot jelentik, melynekrévén az egyes emberek leginkább megélik a törõ-dést, azt, hogy szeretve vannak, odafigyelnek rájuk.(pszichoforyou.hu)

szeretetnyelv l. minõségi idõ

szivárványcsalád – olyan család, amelyben azo-nos nemû szülõk együtt nevelnek gyermekeket, bio-lógiai és fogadott gyermekeket egyaránt. (ataszjelenti.blog.hu)

A rovat 1998–2015. közötti teljes anyaga megje-lent az Új magyar szavak szótára címû kiadványban(IKU-tár). Kapható: www.e-nyelv.hu/könyvesbolt.

B. [email protected]

24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 40091

Az egyre nagyobb divattá vált raga-csos-nyálkás masszát az angolból átvéve amagyar nyelvben is slime-nak nevezik. Szó-összetételekben hogyan kellene írni?Slime-alap vagy slime alap? Slime-keverékvagy slime keverék? Illetve jégkása-slimevagy jégkása slime? Slime alapismeretekvagy slime-alapismeretek?

Amikor a slime szó összetételi elõtag, ak-kor a néma e miatt kötõjellel kapcsoljuk hozzáaz utótagokat: slime-alap, slime-keverék,slime-alapismeretek. Ha a slime az utótag, akkor közvetlenül kap-csoljuk az elõtaghoz: jégkásaslime.

Mi a helyes forma: Kárpát-medence-szerte vagy Kárpát-me-dence szerte?

A -szerte utótagot határozóragszerû elemnek tartja a mai nyel-vészeti felfogás. Ez azt jelenti, hogy átmenet a rag és az önálló szóközött. Az utóbbit erõsíti, hogy határozószóként (szerte az ország-ban) és igekötõként (szertenéz) is használatos. A tulajdonnévhezkötõjellel kapcsoljuk: Kárpát-medence-szerte, a köznévvel egybe-írjuk: országszerte.

Hogyan kell írni a következõket: cigány prímás, cigány ze-nekar, cigány vajda, cigány rajkó, cigány karaván?

A helyesírási szabályzat új kiadásaszerint egybe kell írni: cigányzenekar(cigányzenét játszó zenekar mint ze-nekarfajta), cigányprímás (ennek ve-zetõje), cigányvajda (a cigányok vaj-dája), cigánykaraván (a cigányok ka-ravánja). De két szóba írjuk ezeket: ci-gány zenekar (cigányokból álló zene-kar), cigány asszony, cigány lány, ci-gány gyerek, cigány rajkó, cigány pur-dé stb. Ezekben a cigány jelzõ jelenté-se ’cigány nemzetiségû’.

A szakfordítóképzést egybe vagykülön kell írni? Milyen szabály

alapján? És ha nyelvvel bõvítjük: angol szakfordítóképzés,ahol angol munkanyelvû szakfordítókat képeznek (nem a for-dítók angolok)?

Az AkH. 139. erre vonatkozó szabálypontja: A kettõnél többszóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket hat szóta-gig kötõjel nélkül egybeírjuk, például: cseppkõbarlang, élelmi-szeripar, gépkocsivezetõ, ivóvízellátás, mértékegységrendszer,nyersolajmotor, rendõrjárõr, tapétaszaküzlet, tûzoltólaktanya. Ahat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötõjellel tagol-hatjuk a két fõ összetételi tag határán, például: csapatzászló-ava-tás, dokumentumfilm-bemutató, foszformûtrágya-gyártás, könyv-ritkaság-gyûjtemény, munkaerõ-nyilvántartás, tornász-csapatbaj-nokság. Kivétel: akasztófáravaló, fizetõvendéglátás, pénzügymi-nisztérium, valószínûségszámítás stb. A helyes írásmód tehát:szakfordítóképzés. Az AkH. 141. b) szabálypont alapján pedig:angolszakfordító-képzés.

Hogyan írjuk helyesen és toldalékoljuk: munkamenet +cookie + k? Milyen szabály alapján kell kötõjelezni/különír-ni/egybeírni?

A kérdezett idegen szó végén hangérték nélküli, azaz néma be-tû van, ezért a toldalékot kötõjellel kapcsoljuk hozzá: cookie-k. Amunkamenet összetett szót és a cookie szót egybeírjuk az összetettszavak írásáról szóló helyesírási szabály alapján (AkH. 139.). Bõ-vebb ismertetés található az Osiris Kiadó Helyesírás c. kötetének128–131. oldalán.

Két étterem szolgál majd fel a Virágok a gasztronómiábancímû program részeként ehetõ virágokból készült ételeket, sõt,a gasztroalkotásokra szavazni is lehet. Kell-e vesszõ a sõt után?

A sõt a fokozó kapcsolatos viszony kötõszava, ezért nem kellutána vesszõt tenni. Ha azonban bevezetõ szóként használjuk (afokozás az egész mondatra, esetleg tagmondatra vonatkozik), ak-

kor vesszõvel vagy kettõsponttal különítjük el a mondattól. Példá-ul: A kiránduláson minden fiú, sõt néhány lány is részt vett. Elhall-gattam. Sõt, napokig meg sem szólaltam. Tehát a szövegalkotószándékától függ, hogy kiteszi-e a vesszõt vagy sem: Sõt(,) mégannál is szebb volt (Magyar grammatika, 536; Osiris, 329).

A Barátság mozi így, kis m-mel írja a nevét. Nem a nagy m,vagyis a Barátság Mozi lenne a helyes?

A mozik megnevezésében a tulajdonnéviértékû tagot (tagokat) nagy kezdõbetûvel ír-juk, az értelmezésre szolgáló köznévi tagot(tagokat) pedig kisbetûvel kezdve különírjuk.A mozik neve lehet intézménynév is, ilyenkoraz utótagot is nagy kezdõbetûvel írjuk (AkH.190. szabálypont). Ezek alapján mindkét írás-mód elfogadható: Barátság mozi, BarátságMozi. Mivel azonban a mozik általában nemönálló intézmények, hanem egy hálózat tagjai,a kis kezdõbetûs megoldást tartjuk jobbnak.

Kell a vesszõ: balhé, balhé hátán vagy balhé balhé hátán?

Az AkH. 98. szabálypontja alapján a helyes írásmód: balhébalhé hátán (vö. ember ember hátán, 48).

A tó, tavi összetételeket általában kötõjellel írjuk. Miért ki-vétel ez alól a Fertõ tó?

Földrajzi nevekhez magyarázó céllal néha hozzákapcsolunkegy közszót, ez azonban nem válik a név részévé. Ezeket a nevetértelmezõ szavakat a névtõl különírjuk, például: Fertõ tó, Séd pa-tak, Duna folyam (AkH. 182.). A tó eredeti neve Fertõ ’mocsarashely’, a tó szó magyarázatként kerül mögé.

Helyesnek tekinthetõ-e a közel szó használata a következõesetben: közel harmincéves?

A magyar nyelv értelmezõ szótára tartalmazza a közel szót idõ-viszony kifejezésére is: valamihez közel van, jár: egy jövõbeli idõ-ponttól vagy eseménytõl nem messze, nem sokkal elõtte van. Akövetkezõ példát adja meg a szótár: Közel van a hetvenhez: kis hí-ján hetvenéves. Tehát a közel harmincéves kifejezés is helyes.

Mi a különbség a süket és a siket között?

’Nem halló személy’ jelentésben a mai köznyelv a süket válto-zatot használja. Az argóban és a diáknyelvben a süket melléknév-nek ’ostoba, buta’ értelme is van: süket alak, süket duma. Az argó-nyelvi használat is oka lehet annak, hogy az orvosi és a hivataligyakorlatban a siket forma terjedt el (Nyelvmûvelõ kéziszótár,499).

Létezik-e valamilyen szabály azzal kapcsolatban, hogy sze-repelhet-e ugyanabban a kérdõ mondatban a vajon szó és az -ekérdõszó is? Pl.: Vajon megértik-e az emberek a döntését? Vajonmegértik az emberek a döntését?

A vajon kérdõszó eldöntendõ kérdésekben használatos az -ekérdõszóval együtt. A példaként küldött mondat eldöntendõ, demindkét változat jó: Vajon megértik-e az emberek a döntését? Va-jon megértik az emberek a döntését?

Melyik a helyes alak: levámol, bevámol vagy elvámol, illetvele nem vámolt, be nem vámolt vagy el nem vámolt? Például: Akülföldi rendszámú autók el/le/bevámolását törvény írja elõ. A lenem/el nem/be nem vámolt autók tulajdonosaira bírság vár.

A vámol ige igekötõs alakjai közül az elvámol a hagyományos,szótározott alak. Újabb fejlemény a levámol (már 1986-ból van ráadat, kezd gyakorivá válni a sajtóban és a társalgási, személyesnyelvváltozatban – Magyar Nemzeti Szövegtár). A bevámol egé-szen újnak látszó adat, kevés találat van rá. De a 19. század végén arégi hivatalos nyelvben van egy bevám szó, jelentése: ’vám, melyaz idegen áruk beviteléért vagy behozataláért fizettetik’. Némelyáruk a bevám alól ki vannak véve. A bevámot ezüstben fizetni(Czuczor–Fogarasi-szótár). Ez is tovább élhet a vámtörvény szö-vegében. A három ige közül hivatalos szövegben az elvámol igétajánljuk.

Hogyan ejtjük a technika szót? Teknika vagy tehnika?

A helyes kiejtés: tehnika. A ch-t úgynevezett kemény h-val, né-metes h-val, szakszóval palatális spiránssal ejtjük, nem úgy, mintpéldául a hideg szóban a h-t, ez a gégében keletkezett, úgynevezettlaringális spiráns.

Összeállította: Minya Károly

www.manyszi.huKérdések és válaszok

Blankó Eszter rajza

A NYELVEK VILÁGÁBÓL † ÁPOLÓ.HU ÁRA: …anyanyelvapolo.hu/edes-anyanyelvunk-pdf/ea-2019-XLI-4.pdf · A magyarság a Kárpát-medencében.....3 Lengyel Klára: Az elemszilárdulás

Documents