A magyarországi romák története és helyzetének főbb jellemzői napjainkban. Nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok, a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, valamint hagyományai megkülönböztetik, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely önazonosságának megőrzésére, közösségi érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. Ezer, magát valamely kisebbséghez tartozónak valló választópolgár népi kezdeményezéssel kérheti kisebbségként való elismerését. A magyarországi roma lakosság (a cigány megnevezésben negatív tartalmat véltek sokan) Magyarország legnagyobb létszámú (etnikai) kisebbségi csoportja a cigányság. Létszáma – 400 ezer és 600 ezer körül. Őket nem nemzetiségi, hanem etnikai kisebbségként jelölik, ugyanis a többségük anyanyelve magyar, de hagyományaik, életmódjuk megkülönbözteti őket a többségi társadalom egészétől. (közös származás és kultúra az identitásuk alapja) Kettős identitás jellemző többségükre – magyar és cigány. Több csoportjuk van: romungrók, oláh cigányok, beás ~ – egymással nem mindig vannak jóban. Sajátos, vándorló életmódjuk miatt több száz éven keresztül a társadalom peremén éltek. Az állam sokszor próbálta őket letelepíteni, és asszimilációra kényszeríteni – sikertelenül. Értékrendszerük nem egy eleme ellentétes a többségi társadaloméval; a család, rokonság kiemelt szerepű; szokásjoguk felülírja olykor a hatályos törvényeket. Történetük Az 1420-as években kisebb cigány csoportok már jelen voltak Magyarországon. Bevándorlásuk ezt követően szakadatlanul folyt a Balkán felől. Cigány jobbágyok kevés sikerrel járt, nem váltak parasztokká. Vándorkereskedő és vándoriparos foglalkozásokat űztek, mint lókupecek, zenészek, üstfoltozók, kosárfonók, téglaégetők, zsoldosok, szemét- és hullaszállítók, hóhérok vagy más lenézett foglalkozások űzői keresték kenyerüket. A nők jövendőmondással, tenyérjóslással, koldulással foglalkoztak. Ezeket egészítették ki mindenféle féllegális, olykor törvénytelen forrásokból származó jövedelmek. Ilyen módon részt vettek ugyan a társadalom munkaszervezetében, de csak annak perifériáján, és nem illeszkedtek be, megjelenésük pillanatától etnikai és szociális értelemben peremcsoportot képeztek a társadalomban. Ez a helyzetük máig sem sokat változott. A török háborúkban lassan kivérző ország még mindig tudott és akart számukra helyet biztosítani a munkamegosztás és megélhetési módok rendszerében. A cigányság máig tartó társadalmi integrációjának alapjait a felvilágosult abszolutizmus erőszakos jóindulata vetette meg. Ellenőrizhetővé és ellenőrzötté kívánta tenni őket, be kívánta illeszteni őket a társadalmilag hasznosnak és elfogadhatónak tekintett mezőgazdasági vagy ipari
21
Embed
A magyarországi romák története és helyzetének főbb ... · A magyarországi romák története és helyzetének főbb jellemzői napjainkban. ... kisebbségi csoportja a cigányság.
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
A magyarországi romák története és helyzetének főbb jellemzői napjainkban.
Nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan a Magyar Köztársaság területén legalább egy
évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van,
tagjai magyar állampolgárok, a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, valamint
hagyományai megkülönböztetik, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely
önazonosságának megőrzésére, közösségi érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.
Ezer, magát valamely kisebbséghez tartozónak valló választópolgár népi kezdeményezéssel
kérheti kisebbségként való elismerését.
A magyarországi roma lakosság (a cigány megnevezésben negatív tartalmat véltek sokan)
Magyarország legnagyobb létszámú (etnikai) kisebbségi csoportja a cigányság. Létszáma –
400 ezer és 600 ezer körül.
Őket nem nemzetiségi, hanem etnikai kisebbségként jelölik, ugyanis a többségük anyanyelve
magyar, de hagyományaik, életmódjuk megkülönbözteti őket a többségi társadalom egészétől.
(közös származás és kultúra az identitásuk alapja)
Kettős identitás jellemző többségükre – magyar és cigány.
Több csoportjuk van: romungrók, oláh cigányok, beás ~ – egymással nem mindig vannak
jóban.
Sajátos, vándorló életmódjuk miatt több száz éven keresztül a társadalom peremén éltek. Az
állam sokszor próbálta őket letelepíteni, és asszimilációra kényszeríteni – sikertelenül.
Értékrendszerük nem egy eleme ellentétes a többségi társadaloméval; a család, rokonság
kiemelt szerepű; szokásjoguk felülírja olykor a hatályos törvényeket.
Történetük
Az 1420-as években kisebb cigány csoportok már jelen voltak Magyarországon.
Bevándorlásuk ezt követően szakadatlanul folyt a Balkán felől. Cigány jobbágyok kevés
sikerrel járt, nem váltak parasztokká. Vándorkereskedő és vándoriparos foglalkozásokat
űztek, mint lókupecek, zenészek, üstfoltozók, kosárfonók, téglaégetők, zsoldosok, szemét- és
hullaszállítók, hóhérok vagy más lenézett foglalkozások űzői keresték kenyerüket. A nők
jövendőmondással, tenyérjóslással, koldulással foglalkoztak. Ezeket egészítették ki
mindenféle féllegális, olykor törvénytelen forrásokból származó jövedelmek. Ilyen módon
részt vettek ugyan a társadalom munkaszervezetében, de csak annak perifériáján, és nem
illeszkedtek be, megjelenésük pillanatától etnikai és szociális értelemben peremcsoportot
képeztek a társadalomban. Ez a helyzetük máig sem sokat változott.
A török háborúkban lassan kivérző ország még mindig tudott és akart számukra helyet
biztosítani a munkamegosztás és megélhetési módok rendszerében. A cigányság máig tartó
társadalmi integrációjának alapjait a felvilágosult abszolutizmus erőszakos jóindulata vetette
meg. Ellenőrizhetővé és ellenőrzötté kívánta tenni őket, be kívánta illeszteni őket a
társadalmilag hasznosnak és elfogadhatónak tekintett mezőgazdasági vagy ipari
munkarendbe, egyben az adóalanyok sorába. A Mária Terézia és II. József nevéhez fűződő,
Regulatio Cigarorum néven ismertté vált rendeletekben nagyobb türelem és körültekintés volt
más országok hasonló rendelkezéseinél. Azonban kevés sikert tudott felmutatni.
A cigányság 19. század folyamán lassan kezdett kilépni a teljes etnikai és életmódbeli
elszigeteltségből, és elindul egyfajta kezdetleges integráció felé. Rövid ideig a cigányok is
haszonélvezői voltak a kiegyezést követő gazdasági fellendülésnek, a század végére azonban
a gyári tömegcikkipar feleslegessé tette a cigány háziipari foglakozásokat. A kor
gondolkodásában a cigányság természetesen nem jelent meg kisebbségként. Jelenléte inkább
etnikailag színezett szociális problémának látszott. A cigányság helyzete 1918 után sem
változott. Egyfajta békés egymás mellett élés alakult ki köztük és a csendőrség között, amely
időről-időre felsőbb utasításra cigány razziákat tartott, látszatintézkedéseket foganatosított,
egy-egy személyen példát statuált, de leginkább igyekezett elhárítani magától a cigányüggyel
való mélyebb foglalkozást, és jó kapcsolatokat tartani a maguk módján mindent elintéző
vajdákkal vagy szószólókkal.
A cigányság több százados egyensúlyozása szegregáció, beilleszkedés, asszimiláció, legalitás
és illegalitás, megvetés és elismerés határmezsgyéin alakította ki azokat a szocializációs
mechanizmusokká szilárdult viselkedéseket, – túlélési technikákat -, amelyek mindmáig
irritálóan hatnak a többségi társadalomra még akkor is, ha nem sértik meg az írott
normarendszer kereteit. Ennek ellenére Magyarország, ahol pedig jóval nagyobb számban és
arányban bukkantak fel, mint a nyugatabbra fekvő területeken, velük kapcsolatban is hű
maradt beengedő, befogadó, beillesztő, egyenjogúsító hagyományaihoz, nem került sor
módszeres üldözésükre, megbélyegzésükre, kiirtásukra. 1944-45-ben a nemzetiszocialisták
Németországban és máshol, így Magyarországon is népirtást követtek el a romák ellen. A
cigány holokauszt, a Porajmos, kb. 5000 áldozat.
A II. világháborút követően, a szocializmus idején
A cigányok kimaradtak a földosztásból annak ellenére, hogy jó 25-30%-uk mezőgazdasági
napszámos vagy cseléd és döntő többségük falusi lakos volt, kiszorultak a megalakuló termelő
szövetkezetekből. Ugyanakkor végképp elzáródott a hagyományos cigány foglalkozások
űzéséből való megélhetés lehetősége is.
1957-ben pillanatnyi politikai érdekektől vezéreltetve életre hívták, majd a cigányok etnikai
tudatosodásának lehetőségétől visszarettenve rövidesen felszámolták a Magyarországi
Cigányok Kulturális Szövetségét, amelynek feladata egy politikai nevelő és szociális elosztó
központ szerepe lett volna. Az MSZMP 1961-ben a cigányság szociális helyzetének
megjavításáról, munkába állításáról és átneveléséről döntött. A pozitív diszkrimináció elveit
valamint a szigorú ellenőrzést és autoriter módszereket elegyítve próbálta meg szinte máról
holnapra felemelni a cigányságot legalább a munkásság alsó rétegeinek szintjére, annál is
inkább, mivel szükség volt az extenzív gazdaságfejlesztésben a hatalmas, de képzetlen
munkaerő tömegre. Megkezdődött a cigányság „feketevonatos” vonulása az ipari centrumok
és nagyvárosok felé. A cigányság tömegesen állt munkába, főként a szaktudást nem igénylő
építőiparban, textiliparban és bányászatban. A cigányok a 80-as évek elejétől kibontakozó,
jelentősebb forrásfelhalmozást lehetővé tevő második gazdaságba nem tudtak bekapcsolódni.
Társadalmi integrációjuk érdekében megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, de sokukat
csak csökkentett komfortfokozatú (ún. „Cs”-lakásokba) költöztették. A lakóhelyi szegregáció
jelentősen csökkent, a 80-as és 90-es évek fordulójára sikerült bekényszeríteni a
cigánygyerekeket legalább az általános iskolába, illetve az iskolaelőkészítőbe.
Ismerethiányaikat átmeneti cigány osztályokban próbálták leküzdeni, ezeket később
felszámolták. Az általános iskola befejezése után a cigány gyermekek alig 40%-a tanult
tovább, a többségi népességhez tartozó gyermekek majdnem 100%-a.
Az asszimiláció sem egyik, sem másik oldalról nem talált kedvező visszhangra, így
fokozatosan még inkább előtérbe került a beilleszkedés propagálása.
A rendszerváltás után a gazdaságtalanul működő ipari vállalatokat bezárták, vagy eladták, és
így az alacsony képzettségű romák közül sokan munkanélküliek lettek. Napjainkban a
társadalom legszegényebb rétegeihez tartoznak.
A cigányság 40%-a városlakó – elsősorban Budapesten és a régi iparvidékek nagyobb
városaiban (pl. Ózd) találhatóak nagy számban. A többiek leszakadó, fejletlen térségekben
élnek az ország keleti felében, illetve a Dunántúlon, Baranya megyében.
A cigányság társadalmi haladása, felemelkedése, modernizációja sem eléggé tartós, sem
eléggé mélyreható nem volt ahhoz, hogy visszafordíthatatlanná válhatott volna. A cigány
tömegek javarésze nem tudott megkapaszkodni, civilizációs hiányaik és a velük szembeni
etnikai-kulturális ellenérzés meggátolták végleges betagolódásukat a többségi társadalomba.
Amikorra a társadalom és a politikai szféra számára tudatosodott, hogy a cigány probléma
csak a maga teljességében egyszerre demográfiai, egészségügyi, gazdasági, szociális, etnikai-
kulturális és önkormányzati kérdésként kezelhető, elfogyni látszottak az erre fordítható
pénzügyi források. A rendszerváltással publikus formát öltöttek bizonyos előítéletek,
szervezett kereteket öltött, és szórványosan elszabadulni látszott az etnocentrikus agresszió –
szkinhed mozgalom. Az előítéletesség annál is fenyegetőbb veszély, mivel a többségi
társadalom nagyobb része is a nehéz helyzetben, vagy a lecsúszás állapotában van, ami
fokozza a társadalomban lejjebb állókkal szembeni elhatárolódás iránti igényt.
Társadalmi problémák
Előítéletes gondolkodás: Egy személlyel vagy csoporttal kapcsolatos előzetesen kialakult
elképzelések, amelyek új információk hatására sem változnak meg. A romákkal kapcsolatos
sztereotípiák: buta, koszos, lop, nem szeret dolgozni stb.
Diszkrimináció – Hátrányos megkülönböztetés.
– A romák hátrányban vannak a munkaerőpiacon, szórakozóhelyekre nem engedik be őket,
házat nem adnak el nekik, stb.
• A cigányság össztársadalmi gondjai
• iskolázatlanság; • munkanélküliség;• rossz életkörülmények, szegénység; • vékony az
értelmiségi rétegük
• megosztottság: egységes politikai fellépés hiánya – politikai játszmák részesei
• Kitörési lehetőségek: • tanulás; • sport (labdarúgás, boksz); • zene (cigányzene, jazz, pop)
Ősi mesterségeik feltámasztása és piacképessé tevése: vályogvetés, kosárfonás
Civil roma szervezetek
• 1994 Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKJI): jogi tanácsot és védelmet nyújt
a romáknak
• A cigányság érdekeit védi a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA), amely a jogi segítség
mellett számtalan hírértékű akciót, tüntetést szervez. + kisebbségi ombudsman
A rendszerváltás után számos cigány kisebbségi szervezetek született meg, számuk még ma is
megközelíti a 200-at. Ezeket többnyire ellenséges viszony jellemezte, vezetésük többnyire
beszélő viszonyban sem volt vagy van egymással. Sikerült is nagy gyorsan kihívniuk maguk
ellen a médiák és a többségi társadalom ellenszenvét.
A cigány probléma súlyához mérten csekély, összességében azonban igen jelentős pénzügyi
ráfordítások nagy része nem közvetlenül a cigányság helyzetének javítására, hanem a vele
foglalkozó intézményrendszer meg-, illetve újrateremtésére, különféle központok, irodák,
alapítványok, projektek és kutatások létrehozására, személyzetük finanszírozására történt.
Míg a közelmúltban néhány szomszédos ország, például Csehország és Szlovákia,
gettóépítésekról, kitelepítésekről, a romák tömeges meneküléséről, vagy mint Románia, az
emberi jogok következetes és tömeges megsértéséről, cigányellenes pogromokról híresült el,
addig Magyarország jelentékeny források felhasználásával igyekezett javítani a romák sorsán.
Sajnálatos módon ennek ellenére sem tudunk egyértelműen pozitív jövőképet felvázolni a
cigányság társadalmi sorsával kapcsolatban. A jövőre nézve bizonyos, hogy az előítéletek
ellen folytatott kampány legfeljebb tüneti kezelés, felszámolásuk a cigányok bűnözésének
csökkentésével egyetemben csak jámbor óhaj marad mindaddig, amíg nem következik be a
cigányság valóságos társadalmi, szociális, munkaerőpiaci és strukturális emancipációja,
beilleszkedése.
A szociális ellátórendszer fő elemei.
A szociális ellátórendszerek fogalma és felépítése
Olyan rendszer, amelynek az a fő rendeltetése, hogy az emberek által megtermelt anyagi
javak egy részének összegyűjtésével alapot képezzenek arra, hogy e forrásból támogatást
adhassanak mindazoknak a személyeknek, akik önhibájukon kívül nem tudnak saját
megélhetésükről gondoskodni, vagy akik a társadalom fennmaradása érdekében a társadalom
által elismert többletterheket vállalnak magukra.
A nagy ellátórendszerek az egészségügy, társadalombiztosítás, oktatás – bár utóbbit van, akik
külön veszik. A nagy ellátórendszerek három alapmodell alapján épültek ki:
A liberális (például a brit nyugdíjrendszer), a konzervatív (például a bismarcki gyökerű
német), és a szociáldemokrata (például a svéd egészségügyi rendszer). A modellek a
valóságban mindig is keveredtek. A 19. században lett kiemelt állami feladat az oktatás és az
egészségügy megszervezése, rendszerének fenntartása. Ekkor alakult ki a harmadik nagy
ellátórendszer, a társadalombiztosítás, amely az állami szociális ellátórendszer részévé vált.
A társadalombiztosításlényege, hogy a rendszerébe tartozó egyéneket tartalékképzésre
(jövedelmének meghatározott mértékű állami szintű elvonásával, amíg saját erejükből
képesek magukat eltartani kötelezi) ellenszolgáltatásként viszont betegség, munkaképtelenség
vagy egyéb hátráltató tényezők esetén a tagok a biztosítás alá tartozó ellátásokat igénybe
vehetik. Fenntartásához a munkáltatóknak és a jogosultaknak járulékokat (például nyugdíj- és
egészségbiztosítási járulék) kell fizetniük a rendszert működtető államnak. Az
egészségügyegy olyan rendszer, amely az emberek egészségének megőrzéséért, illetve a
betegségek megelőzéséért és gyógyításáért felel, így része a társadalom szociális
biztonságának is. Fenntartása az állam feladata. A nyugdíjbiztosítás célja az időskorúak és a
tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné váltak, illetve hozzátartozóik megélhetésének
érdekében pénzbeli ellátást nyújtson. A balesetbiztosítás révén a rendszer védelmet és
megélhetést biztosít, ha valaki munkavégzés közben balesetet szenved és ennek
következtében átmenetileg vagy tartósan a megélhetése lehetetlenné válik.
Az oktatás alapvetően a tudás intézményesített átadását jelenti, és ugyancsak egy társadalmi
alrendszernek tekinthető, amely bár nem kizárólagosan (egyházi és alapítványi iskolák), de az
állam alapfeladatának tekinthető. Szerepe alapján nem csupán a tudás, de a közös társadalmi
funkciók és értékek, valamint normák átadásának is elsődleges színtere az iskolai
intézményhálózat.
A magyar szociális ellátórendszer négy pilléren nyugszik